TÍZ ÉVE HUNYT EL MILTON FRIEDMAN

A második világháború végeztével a chicagói egyetemen egy új gazdasági-szocioló-giai irányzat körvonalazódott. Ennek elméleti alapját a liberalizmus adta.1 Az új tanemberei tiltakoztak minden állami beavatkozás ellen, hittek a szabad versenyre épülõgazdaság önszabályozó képességében, és fennen hangoztatták, hogy a gazdasági élet saját piaci automatizmusai és törvényszerûségei által fejlõdik a leghatékonyabban.2

A chicagói iskola néven híressé és hírhedtté vált elméleti közgazdászok csoportjánakvezéralakja Milton Friedman volt, akinek a fentiekrõl alkotott híressé vált véleménye:„A kormány megoldása a problémára rendszerint van olyan rossz, mint maga aprobléma.”3 Ezt a mondást manapság is gyakran idézik. Milton Friedman 1976-bantüntetetések és ellentüntetések között átvette a közgazdasági Nobel-díjat.4 Az indok-lás a következõképpen hangzott: „a fogyasztói analízis, pénzügytörténet és -elméletterén elért eredményeiért, valamint a stabilizációs politika komplex voltánakmegmutatásáért”.5

Milton Friedman 1912. július 31-én született New Yorkban. Szülei – Friedman Je-nõ és Landau Sára – mindketten magyarok voltak. Beregszászon születtek, és az 1890-es években vándoroltak ki Amerikába. Családi gyökereirõl így vallott Marx György pro-fesszornak: „Édesapán és édesanyám is magyarul beszélt, mert egy kis magyar város-ban, Beregszászon születtek, ami az I. világháború elõtt Magyarország része volt. Csi-náltak is ebbõl egy viccet. Egy beregszászi ember mondhatja: Magyarországon szület-tem, Csehszlovákiában jártam iskolába, Oroszországban nõsültem, és most Ukrajnábanélek. Folyton költözködöm.

Apám 12 évesen Budapestre ment tanulni. Eredeti neve nem Friedman volt. De mi-vel sógoránál lakott, Friedman testvéreként emlegették, így maga is a Friedman nevetkezdte használni. (Eredeti nevében nem vagyok biztos, Grünberg, esetleg Grünstein lehetett vagy valami ezekhez hasonló.) Apám 16 évesen emigrált Amerikába. AnyámBeregszászról közvetlenül New Yorkba emigrált, amikor 14 éves volt. Szüleim tehátMagyarországon nem ismerték egymást, de Amerikában egymásra találásukban bizto-san volt szerepe hasonló etnikai eredetüknek. Fiatal huszonévesekként házasodtakössze. A családban általában angolul beszéltek, de ha azt akarták, hogy mint gyerekekne értsük õket, akkor magyarul beszéltek.”6

Friedman alig múlt el tizenöt éves, amikor édesapja meghalt. Õ a szûkös anyagihelyzete ellenére egy esztendõ múlva felvételt nyert a Ruttgers Egyetemre. A Columbi-ai Egyetemen matematikát és közgazdaságtant tanult, majd 1933-ban megszerezte a doktori fokozatot. 1937-ben Washingtonban a Nemzeti Gazdaságkutató Intézetben kapott állást. A pénzügyminisztérium szóvivõjeként 1942-ben Friedman javasolta egytipikusan keynesiánus adózási rendszer bevezetését, a kifizetéskor levont jövedelem-adóét vagy forrásadóét.7

A háború után visszatért Chicagóba, ahol megalapította a közgazdaságtan chicagóiiskoláját (Chicago School of Economics), és ahol 1976-os nyugdíjba vonulásáigoktatott.8 Itt fogalmazta meg fõ elméleti tételeit, amelyek alapvetõen befolyásolták a 20.század végének gazdaságpolitikai gyakorlatát, ezen keresztül aztán a világgazdaság ésa politika alakulását. Az olvasókra a legnagyobb hatást minden kétséget kizáróan a fe-leségével, Rose Director Friedmannal együtt publikált könyve, az 1978-ban írt Free toChoose (Szabad választás) címû gyakorolta.9 Az amerikaiak többsége hazafias megha-tottsággal olvasta õseirõl, hogy „amikor megérkeztek, nem várták õket arannyal kiköve-zett utak, nem találtak könnyû életet. Viszont kaptak szabadságot és lehetõséget, hogyképességeik legjavát kifejthessék. Kemény munkával, találékonysággal, takarékossággalés némi szerencsével legtöbbjüknek sikerült reményeiket és álmaikat valóra váltania,bátorítva a barátokat és rokonokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk.”10 Milton Friedman86

2016/11

és felesége könyvükben elfelejtették megemlíteni, hogy ezek a találékony és nagyonkeményen dolgozó emberek otthon, Írországban ugyanezen képességekkel és ugyan-ilyen szabadsággal egyszerûen éhen haltak volna a burgonyavész miatt. Valami másis kellett még, mint a szabadság, és ez a más az indiánok földje volt: vagyis az akkorkorlátlannak megélt erõforrások. Észak-Amerikában az indiánok megélhetését bizto-sító területek elfoglalásával talán a történelem legnagyobb népirtása zajlott le.11

Abból a véletlenbõl, hogy mind Adam Smithnek a szabadpiaci elveket hirdetõmunkáját, A nemzetek gazdaságát, mind az amerikai Függetlenségi nyilatkozatotugyanabban az esztendõben, 1776-ban adták ki, Milton Friedman azt a következtetéstvonta le, hogy a szabadság és a szabad piacgazdaság elválaszthatatlanok.12

Friedman magszállottan érvelt az állami jóléti-szociális rendszerek ellen, és amitminden területen (egészségügy, oktatás, nyugdíj) javasol, az a magáncégek szolgálta-tása. Igaz, nehogy a szabadversenyes kapitalizmus elveszítse arcát, a legelesettebbekrészére kitalálta a negatív jövedelemadót, azaz egy adott jövedelemszint alatt jövede-lem-kiegészítést azoknak, akik dolgoznak. A monetaristák nagy jelszava: nincs in-gyen ebéd.13

A monetarizmus az az elméleti irányzat, amely szerint a makroökonómiai inga-dozások fõ oka a pénzkínálat változásaiban rejlik. E nézet szerint rövid távon minda reálkibocsátás, mind az árszínvonal alakulásában a pénzkínálat változása a fõ meg-határozó tényezõ. Friedman szerint a gazdasági problémák legfõbb oka az infláció,ami pedig arra vezethetõ vissza, hogy az állam adók formájában túlságosan sokat vonel a vállalkozói szférától és juttat a költségvetésen keresztül a kevésbé hatékony álla-mi vállalatoknak.14

A Milton Friedman nevével fémjelzett chicagói iskola monetarista elméleténekelsõ gyakorlati megvalósítására Chilében került sor, és itt kapcsolódik össze MiltonFriedman monetarizmusa Augusto Pinochet történetével. A dél-amerikai országban1970-ben Allende került hatalomra. Széles körû gazdasági és szociális reformokatakart végrehajtani, a gazdaság állami szektorának megerõsítésével, valamint – aminagy hiba volt – az amerikai tulajdonú rézbányák államosításával. Mindezek eredmé-nyeként a külföldi (amerikai) tõke menekülni kezdett, az infláció elszabadult, az élet-színvonal zuhanni kezdett, és teret nyertek az Allende-ellenes erõk. Aztán 1973.szeptember 11-én Augusto Pinochet tábornok, akit Allende két héttel korábban ne-vezett ki a hadsereg fõparancsnokának, katonai puccsal megdöntötte a kormányt. Pi-nochet 1990-ig maradt az elnöki székben, és 1998-ig még a hadsereg fõparancsnokavolt, vagyis 25 éven át uralta Chile politikai életét. Két évvel a katonai junta hatalom-ra kerülése után még mindig vágtatott az infláció. Ekkor a chicagói egyetemen tanultközgazdászok egy csoportja meghívta Friedmant, hogy tartson elõadásokat, amelyek-nek fõ témája az infláció visszaszorítása. Friedman ekkor Pinochettel is találkozott,de õ maga sohasem volt a katonai junta tanácsadója, tanítványai, a „chicagói fiúk”hamarosan a katonai kormány legfõbb gazdasági tanácsadói lettek. Friedman látoga-tása után a katonai junta bejelentette, hogy az inflációt „bármi áron” leszorítja. A költségvetési kiadásokat lefaragták majdnem 25%-kal, a közalkalmazottak tízezre-it tették munkanélkülivé, privatizálták az állami tulajdonban lévõ iparágakat, libera-lizálták a tõkepiacot, ezzel lehetõvé tették a profit teljes kivitelét. Végezetül pedig,hogy a külföldi befektetõk ne remegjenek a bizonytalanságtól, a hazai fizetõeszközta dollárhoz rögzítették.15

A Friedman-féle sokkterápia a gyakorlatban hatásos volt: az inflációt az 1975. évi400%-ról három év alatt 40%-ra lenyomták, viszont ez óriási áldozatot követelt a tár-sadalomtól. 1975-ben a lakossági fogyasztás több mint 30%-kal, a GDP 10%-kal vissza-esett, a munkanélküliség soha nem látott méretûre nõtt. A lázadásokat és tüntetéseketPinochet kemény kézzel verte le, és utolsó éveiben 3000 ember életét kérték rajta szá-mon. A kezdeti nehézségek után azonban Chile a neoliberális gazdaságpolitikamintaországává vált, ahová csapatostól zarándokoltak csodát látni a monetarizmus hí-vei egészen addig, míg 1982-ben a chilei gazdaság össze nem omlott.16

A fentiektõl függetlenül még meg kell említeni, hogy Chilében zajlott le a világonelsõként az egészségügy és nyugdíjrendszer privatizálása. Ezeket a módszereket a Vi-lágbank és a Nemzetközi Valutaalap beépítette a gazdaságpolitikájába, azaz igyekszikezeket mindenkire rákényszeríteni, akik tõlük vesznek fel kölcsönt.17 világablak

87

Az elõbb említett gazdasági doktrína eredményei eléggé vitathatóak. Latin-Ameri-kában az utóbbi három évtizedben az egy fõre jutó GDP alig emelkedett, a jövedelem-különbségek pedig kettészakították a társadalmat (nincs középosztály), és a lakosságcsaknem fele ma is szegénységben él. Az embereknek elege lett a megszorításokból, ésegyre többen akartak szakítani a neoliberális politikával, és szembefordultak Washing-ton diktátumával. Így választották meg a venezuelai Hugo Chávezt, a bolíviai Moralestés a náluk mérsékeltebb braziliai Lulát. Napjainkban Dél-Amerikában 520 millió em-berbõl csaknem 300 millió él olyan kormányzatok irányítása alatt, amelyek határozot-tan szembefordultak a Washingtonból diktált monetáris politikával.18

Az ázsiai országokra is a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kényszerítette amonetáris gazdaságpolitikát és a szabad tõkeáramlást. Ennek az eredménye elõször egyheves spekuláció lett, majd az 1997-es ázsiai pénzügyi válság. Ebbõl talán legjobbanMalajzia keveredett ki. A Nyugat liberális értékei iránt nem fogékony mohamedán or-szág miniszterelnöke, Mohamed Mahathir a GDP zuhanását eredményezõ pénzügyispekuláció után a Világbankot a Nemzetközi Valutaalappal és Soros Györggyel együttkiûzte az országból. Az õ hû csatlósukat, Anvar Ibrahimot korrupció vádjával bebörtö-nözte. Ezt követõen Malajzia gazdasága fellendült, és azóta is dinamikusan növekedik.

A monetarizmus az 1980-as években érkezett meg hazánkba. Akkor a gazdaság lan-gyos állóvizében egyre többen emlegették, hogy „kínálati politikát” lenne jó folytatni.Hogy mi is az a kínálati politika, azt az Országos Tervhivatal nem tudta, de hát mássem. Nagyon lassan derengeni kezdett, hogy ez a Milton Friedman nevével fémjelzettgazdaságpolitikai irányzat. Ezen irányzatnak van néhány fedõneve: monetarista, neo-liberális gazdaságpolitika, strukturális alkalmazkodás, washingtoni konszenzus, ésegyesek a globalizáció lilagõzös körülírását is ide sorolják. Az 1950-es és 1960-as évek-ben szempont volt, hogy a gazdaságirányító szervekbe olyan vezetõk legyenek, akiknekvolt vállalati gyakorlatuk, ez az 1980-as évekre megszûnt. Az irányító szerveket és vál-lalatokat ellepték a Marx Károly Közgazdasági Egyetem frissen végzett gyakorlati érzékés tapasztalat nélküli hallgatói. A gyakorlati ismeretek hiányát az elvi elkötelezettséghelyettesítette, mégpedig a Nyugaton akkor már erõsen terjedõ chicagói liberalizmusirányában. Hamarosan õk lettek az irányító szervek hangadói, és ahogy a chicagói fiúkChilében, ugyanúgy ezek a „Dimitrov téri fiúk” Magyarországon igyekeztek a gyakor-latba adaptálni az elméletet. A nyolcvanas évek végén aztán a Dimitrov téri fiúk elõ-álltak az import liberalizálásának tervével, ezt még az MSZMP Központi Bizottságahagyta jóvá 1988-ban, de a gyakorlati végrehajtás már többé-kevésbé az Antall-kor-mányra maradt. Ezután 1991-ben következett a törvények meghozása: jegybanktör-vény, számviteli törvény, pénzintézeti törvény, csõdtörvény. Ezek a fejetlen privati-zációval megtoldva azt eredményezték, hogy a hazai ipar összeomlott, külsõ és belsõpiacainkat elveszítettük, 4 esztendõn belül a munkahelyek 30%-a megszûnt, a GDP20%-kal visszaesett, és az infláció is meglódult.

A nyugati világban Friedman elméleti felkészültségének köszönhetõen komolygazdaságpolitikai szerephez jutott, és hosszú ideig a republikánus jobboldal egyiklegbefolyásosabb tanácsadójaként nagy hatást gyakorolt több nemzet gazdaságának a fejlõdésére. Friedman tanai irányelvet szolgáltattak Ronald Reagan amerikai elnök-nek és Margaret Thatcher brit miniszterelnöknek egyaránt. Õk az állami költségvetésés a szociális kiadások megkurtításával, egyidejûleg adócsökkentéssel élénkítették a gazdaságot.

Az 1977-ben, washingtoni székhellyel létrehozott Cato Institute, non-profit gaz-daságkutató alapítvány 2001-ben Friedmanról elnevezett díjat alapított. Az 500 ezerdollár pénzjutalommal járó kitüntetés kétévente kerül kiosztásra. A legelsõ díjazott a magyar származású brit közgazdász professzor, Bauer Péter volt.

Milton Friedman értett magyarul, 1990-ben jár Magyarországon. A Stanfordi Egye-tem Hoover Intézetének emeritus professzora Kaliforniában élt.

2006. november 16-án hunyt el San Franciscóban.19

Ménes András

JEGYZETEK1. Todd G. Buchholz: A gazdaságon innen és túl. Európa Könyvkiadó, Bp., 2000.2. Gregory N. Mankiw: Makroökonómia. Osiris Kiadó, Bp., 2003.3. Paul A. Samuelson – William D. Nordhaus: Közgazdaságtan. KJK – KERSZÖV, Bp., 2000.88

2016/11

4. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története az 1870-es évektõl napjainkig. KJK., Bp., 1979.5. Márkus Péter: Bevezetés a közgazdaságtanba. I. Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskola, Bp., 1993.6. Marx György: Marslakók érkezése. Akadémiai Kiadó, Bp., 1999.7. Bödõk Zsigmond: Nobel-díjas magyarok. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2009.8. Hermann Péter: Ki kicsoda? Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1984.9. Milton Friedman – Rose Friedman: Free to Choose. MET Publishing Corp., Florida, 1978.10. Uo.11. Carl Rogers: Money Interest and Capital. A study int he foundations of monetary theory. CambridgeUniversity Press, 1989.12. Mátyás Antal: A polgári politikai gazdaságtan napjainkban. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1984.13. Káldor Miklós: Gazdaságelmélet – gazdaságpolitika. KJK., Bp., 1989.14. Meyer Dietmar: Bevezetés a makroökonómiába. AULA Kiadó, Bp., 1989.15. John R. Hicks: Érték és tõke. A keynesi gazdaságtan válsága. KJK., Bp., 1978.16. Terry Congdon: Money in a Free Society Keynes, Friedman and the New Crisis in Capitalism.Encounter Books. New York – London, 2011.17. Uo.18. Uo.19. Bödõk: i.m.

világablak

89