Tomory Zsuzsa - Kezdeteink

7/22/2019 Tomory Zsuzsa - Kezdeteink

http://slidepdf.com/reader/full/tomory-zsuzsa-kezdeteink 1/380

KEZDETEINK

TOMORY ZSUZSA



ELŐ SZÓ................................................................................................................ 1-3JÉGKORSZAK........................................................................................... .......... 4-7A JÉGKORSZAK ÍRÁSBELISÉGE...................................................................8-27A KÁRPÁTMEDENCE FÖLDTÖRTÉNETI Ő SKORA

NÉHÁNY TÁJEGYSÉGÜNK TÜKRÉBEN................................. ......28-38

A KÁRPÁTMEDENCE TÁRGYI MŰ VELTSÉGE AZ Ő SKORBAN....

......39-52TÜNDÉREK............................................................................................... .......... 53-63ÍRÁSBELISÉGÜNK KEZDETEI.............................................................. ......... 64-174VETÜLETES VILÁGKÉPÜNK. CSILLAGOK.................................................175-202AZ Ő SKOR LELKISÉGÉNEK MEGVÁLTOZÁSA ................................ .......203-205A TÜNDÉRKOR ELŐ TTI ÉLETBŐ L FENNMARADT EMLÉKEK?.... ...... 206-209A TÜNDÉRKORTÓL MÁIG...............................................................................210-212A KÁRPÁTMEDENCÉN KÍVÜLI ÍRÁSBELISÉGKEZDETÉNEK NÉHÁNY PÉLD ÁJA ..................................................... ........ 213-220

AZ ÉLET................................................................................................................

221-230MAGYAR NEVÜNK ................................................................................... ........231 -235A KÁRPÁTMEDENCE EMBERTANI KÉPE A JÉGKORSZAKBAN.Ő SNÉPEINK NYOMAI............................................................................... ........236-237

NTOGAT FELÉ VEZETŐ NYOMOK. Víz alatti régészet.............................. 238-240KELTÁK................................................................................................................ 241-250RÉG LETŰ NT MŰ VELTSÉGEK NYOMAI. Déli irányú vándorlásaink .... ...251 -260ETRUSZKOK............................................................................................... ........ 261-270FOLYAMKÖZ............................................................................................... .......271-279AFRIKA................................................................................................................ 280

EGYIPTOM ÉS ATLANTISZ..............................................................................281 -287LÜRISZTÁN*MANNAI*URARTU*KURDISZTÁN .................................. .... 288-302AZ Ő S NAPKELET FELÉ VEZETŐ HÍD.................................................... .....303-305AZ X CSOPORT TITKA.............................................................................. ...... 306-310SZARMATÁK................................................................................................ ...... 311-320TÁVOLKELETI KAPCSOLATOK ............................................................... ......321 -328TENGERENTÚLI KAPCSOLATOK............................................................ ......329-337SZITTYÁK, HÚNOK............................................................................................338-364SZÁNDÉKOS HAGYOMÁNYRONTÁS..........................................................365-369Ő SEINK NYELVE ÉS JELKÉPRENDSZERE.................................................370-373VONATKOZÓ IRODALOM...............................................................................374-376BETŰ RENDES NÉVJEGYZÉK



A CÍMLAPOT EGY SOMOGY-MEGYEI FATÁNYÉR UTÁJVrajzolta

TOMORY ZSUZSA

EGYEB IRASAI:

Jeremiás magyarul — 1960Égen menő szép madár — A magyar ima — 1989Karácsony — 1993Magyar-Angol szóazonosság — 1994Szóbokraink— 1996A Hét Vezér nevének kapcsolatai 1996Az Arthur legenda magyar kapcsolatai — 1997őstudatunk élő emlékei — 1997

Nyelvünk, ősvallásunk és a quantum fizika 1998

Roots Of Our Language — 1996Wisdom Singers — 1996A New View At The Arthurian Legends — 1997Cikkek, tanulmányok és a

Magyarságtudományi Értesítő — Journal of Hungárián Studiesalapító szerkesztője

© COPYRIGHT 1995 SUSAN V. TOMORY103 North St. Silver Laké WI 53HO



Minden műveltségi kör igyekezetének központjában az önmegismerés, s azehhez kapcsolódó történelmi tudat egyensúlya foglal helyet. A nyugatiműveltségi körök éppen ezért — és igen érthetően — saját történelmi rendszerük megalapozásával, megismerésével és azok ismertetésével gazdagították a világösszműveltségét. Tekintettel arra, hogy hazánk az elmúlt egyezer év alatt idegenérdekek játékszereként élte — igen gyakran — csupán létfenntartásrakorlátozódó életét, lassan mind homályosabbá vált saját történelmiségének tudata. Ezzel a folyamattal egyidőben a külföld előtt mind jobban elhomályosulta Kárpátmedence műveltség-alkotó szerepének tudata. Magyarország, aKárpátmedence a művelt világ tudatában, földrajzi és történelmi térképeinegyaránt fehér folttá vált. A jelenben éppen úgy, mint az őskori műveltségek vizsgálatánál. E helyzet fonákságát megvilágítja {Aidául a következő kis történet.Az amerikai földrajzi társaság (National Geographic Society) meghirdetettműsora a ,X>una és népei”címet viselte, s joggal várta a magyar néző, hogy hazaitájakban is gyönyörködhet majd. Tévedett. A Duna Ausztriával kezdődött,

Jugoszláviával folytatódott. Östörténelmi ismertető műsorokban soha nemszerepel a vértesszőllősi ember, s annak ellenére, hogy Magyarország földje rejtia világ leggazdagabb bronzkori leleteit, soha nem említik.

Pedig minnél mélyebben hatolunk vissza az időben az emberi művelődésnyomait követve, térben annál közelebb kerülünk a Kárpátmedencéhez. Ezenkapcsolatok és ismeretek feltárása nemcsak nemzeti kötelesség, de a világműveltségéhez való fontos hozzájárulás is.

Ő seurópai voltunknak ellent látszott mondnani az európai jégkorszakkalkapcsolatos régi irány, mely szerint Európában az eljegesedés a Földközi-tengerig

teijedt, így lehetetlenné téve a kárpátmedencei folyamatos műveltség létét. Újabbkutatások viszont átértékelik napjainkban ezen eddigi feltevést, s az életfenntartásához alkalmas időjárást bizonyítanak a Kárpátmedence területén a

jégkorszakban. Európa leggaálagabb őskori állatállománya hazánk területén volt.A jégkorszak idején Érd és Tata vidéke volt a kárpátmedencei, sőt az európaiősműveltség gócponâ. Földművelése is a legkorábbi idők óta fejlett.

E régi kárpátmedencei műveltségek tárgyi nyomait vizsgálva feltűnő a már legkorábbi időkben is használt, igen egységes díszítő rendszernek a jelenléte egy-egy vidéken belül, melyek a mai napig is megtalálhatók, egy sokezer éves,

letelepedett és folyamatos műveltség bizonyítékaként.A legkorábbi ilyen elem a régészeink által „bütyök” mintának nevezettdíszítőelem és a hullámvonal használata. Tekintettel arra, hogy e terület legősibblakósságát magyarnak ismertem fel, a bütyök-minta helyett magyar hangzósításszerint ezeket mag mintának nevezem. Gondolatközlés fejezetemben e két állítást

bőven okadatolom. Most csak röviden annyit említek meg, hogy minden őslakósnép kezdeti jelképrendszere szülőföldje környezetével kapcsolatos, s annak atüköré. Jelképrendszerünk szerint magyar életünk lankás, gyümölcsfákban gazdagterületen született.



Földműves lakosságunk későbbi kedves mintája a gabonaszem alakjábólképezett díszítő elem, a szem.

Ahogy földműves életmódunk állattartással is gazdagodott, s egy területenmegjelent például a kecske, díszítő elemeink között is megjelent ugyan abban azidőben és ugyanazon területen a „megnyújtott bütyök”-nek nevezett,kecskecsöcsöt utánozó elem.

Folytathatnám a sort, de inkább Gondolatközlés fejezetemhez utalom azolvasót. Hangsúlyozni akarom viszont, hogy ezen díszítések valaha a

gondolatközlés fontos eszközei, s olvasható üzenetek voltak. így:1. a mag minta olvasata „mag”, s később az azt alkalmazó nép magyar nevét

is jelentette.2. a gabonaszem „szem” olvasata később az azt alkalmazó szemere törzs

nevét is jelentette, s így tovább.Ezen jelképrendszer az azt alkalmazók törzsi hovatartozását jelentette egy

olyan korban, amikor az emberiség még nem tömörült politikai határok közé. Atörzs összetartó eleme a közös szülőföld, nyelv, megélhetési viszonyok, hit,művészet, — tehát egy társadalom közös műveltsége volt.

Ezen jelképrendszereket és összefilggéseit közel egy századdal ezelőttMagyar Adóiján már felfedezte, s kidolgozta „Az Ösműveltség” című művében.Könyvemben az általa kimunkált jelképrendszerekhez kapcsolódó őstörzsineveket használom. Magyarázatként e jelképrendszer ábráit és a hozzájuk tartozóhangok jegyzékét a könyv végén hozom.

Ezen őstörzsi nevek helyett használhattam volna a körülményesebbmeghatározást, például így; a mag-mintás, a szék-mintás, a szem mintás, a pálcamintás törzsek. De ez nemcsak körülményes eljárás, de a máig is fellelhető valótszintén kendőzné: a mag-mintás nép a magyar, a szék mintás a székely, a szem

mintás nép a szemere, a pálca-mintás a palóc nép, stb., s ezt minden néprajzot,népművészetet ismerő ember tudja is. Aki előtt ez nem ismert: jáijon utánna — őseink bölcs intése szerint.

E jelképrendszer nyomán ősnépeink vándorlási útvonalait is követni tudjuk, ssegítségükkel a nyugati tudósok számára eddig érthetetlen műveltségi termékekrefényt deríthetünk.

Ezen túlmenően feltűnik az is, hogy ahol ezen ősi gondolatközlési jegyek megjelennek, a térség ősműveltsége, hagyománya is egységes képet mutat. S ezek a hagyományok mind egy ősrégi korba vezetnek, melynek emléke az Aranykor

nevével fémjelzett, sokak számára mesebelinek látszó idő. Az emberiségegyöntetű emléktára szerint az Aranykor képviselői tanították meg az embert aműveltség alapelemeire, az írástól, a földműveléstől kezdve a legmagasabbrendűépítészet tudományáig. Tanító-mestereiket — egyöntetűen — Tündéreknek nevezik. Éppen ezért, az emberiség e korát Tündérkomak nevezem. E Tündérkor fellelhető műveltségi tárgyai, rajzai a 20-30 ezer évvel ezelőtti, vagy még korábbiemberiséget magas eszmeiségű, magas művészeti fokot elért, írástudó, fejlettszépérzékkel rendelkező társadalomnak mutatja be.

A Tündérkori emberiség nemcsak jelképrendszerében, s ezek nyománmegállapítható nyelvében volt egységes, de hite, szépségeszménye is azonos volt.



Ezen egységes műveltségű ember egységes társadalma a teremtés hajnaláig visz bennünket vissza, abba az időbe, amikor maga a Föld is még egységes volt: nemszakadozott a ma ismert földrészekre. Ezen egységes földterület magyarázza mega tündérkori ősműveltség egységes voltát is.

E könyv célja ezen ősi hagyománykincs felkutatása, megértése és feltárása.Utóljára, de nem utolsó sorban említem meg, hogy idegen szavakat

szövegemben szándékosan nem használok csak akkor, ha idegen szöveg fordításátadom, éppen az idegenség érzékeltetésére. Máig már megfosztottak bermünket

történelemtudatunktól, ősi Írásunktól. A nyelvünktől való megfosztás napjainkbantörténik. Ez ellen kiki a saját hatáskörén belül tud harcolni; ez szent kötelessége, sfennmaradásunk záloga.

Tekintettel arra, hogy ősi írásunkat ma mée nem tudom használni — remélem ennek is eljön az ideje — de legalább a fejezetszámokat írom magyarszékely írásrendszerrel, őseink iránti tiszteletből.

Tomory ZsuzsaSilverLake, 1995. január 28.-án



JÉGKORSZAK.

Kárpátmedencei ősi tündéiiionunk kőkorszak előtt virágzó életének lehetősége sem jöhetett szóba történészeink, s egyéb tudósaink részéről, hiszen még a közelmúlt is vastag jégtakaróba burkolva képzelte el hazánk területét a kőkorszakot közvetlen megelőzőidőkben. Ezen egyetemesnek tűnő jégkorszak fő szószólója Agassiz, ki szerint az északi

saroktól a Földközi-tengerig mindent vastag jégtakaró borított Európában. Ezen állítását a jelenkor eredményei megdöntötték.

A jégkorszakok eredete máig sincsen tisztázva. Tudomásunk van arról, hogyCanadában 2 billió, Kínában és Oroszországban 450 millió évvel ezelőtt volt jégkorszak, sugyan ezen időben a Sah^ában is. Egyes tudósok szerint ezen hideg-meleg időszakok 200-300 millió évenként váltják egymást Jelenlegi időjárásunk az utólsó nagy jégkorszak,a Pleistocene hatását érzékelteti. Ezen idő alatt — mint a korábbi jégkorszakok idején is — csodálatos módon kiegyenh'tődnek a szárazföldi területek. A hatalmas jégtömegekkel takartszárazföld helyén — a jegesedés hatására erősen sűlyedő tengerszint miatt — hatalmas

területek válnak láthatóvá, s használhatóvá a tengerpartokon, melyek a jég olvadásakor ismét tenger alá kerülnek. így hatalmas műveltségi központok feküdhetnek most a tenger alatt.

Éghajlatváltozások különböző fokai,megközeb'tő időegységben.

1. Kisebb meteorológiai változások — lOévSzabálytalan változások — 25-100 éven át

2. Jégkorszak utáni és történelmi változások — lOOév250-1.000 évenkénti változás, mint a 17-18 sz. „európai kis jégkorszak”

3. Eljegesedés — 10.000 év„Jégkorszak”, mint a Würm korszak, 50-60.000 évig tart

4. Kisebb geológiai változások 1 millió év az eljegesedés tartama

5. Nagy geologiai változások 100 millió év — 200-300 millió éves időközökkel

ad 1. Időjárási változásokat meglévő időjárástani adatok, folyó és tószintek,

termékenység, fagyűrük vizsgálatának eredményei szolgáltatják ad. 2. Történelmi változásokat meglévő történelmi adatok, ásatási eredmények,

folyók, tengerek üledéke, rádiócarbon vizsgálatok adják.ad. 3. Az eljegesedés mérvét egy-egy vidék növényi jellegzetességeiből mérik fel,

amint az visszakövetkeztethető virágporok, állati csontok nyomán, továbbá tengeri üledékanyagok és földtani adatok alkján.

ad. 4/5 Mind a kisebb, mind a nagy földtörténeti változások megállapításánálföldtani, megkövesedett növényi és állati maradványok vizsgálata, kövek rádióaktívkormeghatározása a kiinduló alap. (V.13:18-19)



Fent idézett Hadingham kitér arra, hogy ezen utólsó jégkorszak, melyben ma isélünk azért is fontos számunkra, mert ennek keretén belül jelentek meg a ma ismertállatok, mint a ló, teve, elefánt, s végül maga az ember. Hangsúlyozza, hogy a Pleistocén

jégtömbjei soha nem érték el a Földközi tengert. A jég legnagyobb kiteijedése néhányszázezer évvel ezelőtt volt Európában, Ázsiában a már meglevő glaciálisok helyén, azAlpoknál, Szibériában, Skandináviában a jégtakaró 2-300 méter vastag volt, de még ígyis akadt szárazföld az Alpoktól északra. Alant közölt évi átlaghőmérséklet, s tengerszint-változás al{ )ján meglehetősen tiszta képet kapunk az európai Pleistocén korról. (V13:20)

Évi hőmérsékleti átlag,millió években és Celsiiu fokban számolva.

Tengerszinti változások.

A szaggatott vonal azt mutaâ, hogy meddig emelkedne a tengerszint, ha a

mai jégtakaró elolvadna. Az „O” vonal a jelen tengerszintet jelöli.



A = a sarkok faövezetének vonala a jelenlegi EurópábanB = a sarkok faövezetének vonala a Würm korszak legkeményebb idejénC = jégkorszaki hordalékanyagok nyoma a Würm korszakbanD =Jég;korszaki hordalék-anyagok nyoma a Riss és Mindéi jégkorszakban

(V.13:21)

Hazánk térképét felvetítve megállapíthatjuk, hogy a legutolsó jégkorszak legkeményebb idejében sem vonult át jégár az északi Kárpátok vonalán túl, s az aztmegelőző jégkorszak is megkímélte hazánk középső és déli részeit.

Az alant közölt térkép szerint hazánk, a Kárpátmedence területe volt a Mousteriankorszak egyik legkeresettebb vadászterülete. A legnagyobb hideg idején, kb. 60.000 évvelezelőtt Érd vidékén a júliusi ádaghőmérséklet 10 Celsius fok volt, de gyakran magasabb islehetett, januárban viszont mínusz 10 Celsius fok tájára sűlyedt a hőmérséklet. Az itt találtcsontok 15.000 állat maradványai, tehát még e hideg is bőségesen el tudta látni az ittmegforduló vadászokat. Hasonlóan kiemeh fontosságú volt e korban Tata és vidéke.(V. 13:95) Mindkét telepre még későbben kitérek.



A mousterian korszakot Kr.e. 70.000-20.000-íg számolják, mint a korai kőkorszak utólsó részét. Amint a gondolatközléssel foglalkozó részben láûk, az e kor embere már fejlett művészeti igényekkel rendelkezett Kr.e. lOO.OOO-ben már szinte robbanás-szerűfejlődés következik be az emberi művelődés terén. Viszont hazánk viszonylatában hovavezetnek a szálak még korábbi idők emberének életkörülményeit vizsgálva? A ponttal

jelölt helyek a Mousterian kor föbb vadászterületei.

B = bison, vagy valamilyen vad szarvasmarhaféleH = lóRh = orrszarvúR = rénszarvasFentiek értelmében e kor fontos vadászterülete a Kárpátmedence volt Azt is

figyelembe kell vennünk, hogy az erdélyi állatállomány e téilcépen nincsen megjelölve, sazt a Kárpátmedencével kapcsolatos részben hozom, s ott e tényre figyehneztetem is az

olvasót.



n

A JÉGKORSZAK ÍRÁSBEUSÉGE.

Evan Hadingham archeológus vonatkozó müvében kitér — többek között — azemberiség írásbeliségére.

Legkorábbi ilyen emléket a Riss Jéôrszakból, 200.000 évvel ezelőttről ismer, tehátebben a korban is képesek voltak az ős-európaiak a gondolatközlés írott, illetve rovott

módozataira. A szóban lévő karcolt minta Franciaország délnyugati részében lévőDordogne völgyi Pech de l'Azé vidékéről származik. Alapanyaga: ökörborda. A minta:három ívszerű, egymásból kiinduló vonal. Ezen kívül igen nehezen kivehető ék-szerűkarcolat is található e csonton. A könyv szerzője felveti a kérdést, hogy e jelek vajonkapcsolhatók-e a gondolatközlés nyelvi követelményeihez, vagy csak Tart pour l'artkarcolgatásról van szó? (V. 13:32)

írásbeliséggel kapcsolatos fejezetben elmondottak szerint alant a magyar őstörzsvonalvezetése ismerhető fel a lágy ívek alakjában — a hunok jellegzetes ék-alakjai mellett.Itt feltehetően az őshazából kivondorolt két törzsünk korai jelképeivel találkozunk.

Könyve 168. oldalán tárgyalt Magdalén korbeU csontkarcolatot ,/itka és igenkülönleges” mintáknak mondja, mely szokatlan módon egy lapon jelentet meg két igenkülönböző, s a művészetekben soha együtt nem szereplő állatot: szarvast és farkast ábrázol.Lelőhelyeik az észak-spanyolországi El Pendo és Mas D'Azil, a Pyreneusok középvidékén.E karcolt minták megszólalásig hasonlítanak a kivitelezés technikájában a baszkok Elkainnevű vidékén talált rajzokkal. A hasonlat annyira szembetűnő, hogy szoros vérségi, vagyházassági köteléket gyanít a két vidék között. Kiemeli e tétel bizonyítására a Pyrenneusok

La Portel helységében végzett ásatásoknál talált rajzot, mely hasonló módszerrel készült,mint az alanti szarvasos-farkasos minta, de itt egy kényesen lépkedő lovat ábrázol és éppenezért „ciriíuszos ló”-nak nevezi el; képét sajnos e műben nem hozza. Itt ismétfigyelmeztetem az olvasót arra, hogy hazai, s korábban már idézett régészeink megállapítása szerint, a Kárpátmedence őslakósságánídc hasonló jelrendszerű ábrázolásamögött azonos vérségi kapcsolat is kimutatható. Ugyan ezen következtetésre jutott azidegen, nem magyar régész is, nyugateurópai műveltségi emlékeket vizsgálva. Abban az



esetben tehát, ha a kárpátmedencei, s — jelen példa szerint — a La Portel-i ábrázolásmagyar jelképrendszerű, úgy a kettő között fennálló szoros kapcsolat elvitathatatlan.

Magyar jelképrendszer szerint a következőket tudjuk meg:

1. a szarvas minta - a magyar ágas, ákos szavunkkal,2. a farkas minta a húnok, ezen túlmenően a fehér húnok ék mintájával, a faiicasfej

az ék szóval hangzósitható.3. A „ciituszos ló” minta ugyancsak fehér hunjaink jelképrendszerébe tartozik és

Mén szóval hangzósítandó, aki - mint láttuk - a v^dor húnok Istenének neve, m^dősapa, s nemzetalapító király neve.

A fent idézettműben (V. 13:220) emlitettMon^mzier-i Vénusz kb.25.000 éves rajza (Perigordean

kor) számunkra igen fontosüzenetet rejtA szobor öt és fél

cm.magas, sötét-barnaagyagból készültRendeltetését tekintve az írófeltételezi, hogy atermékenységi kultuszterméke. Itt is, mint mindig,amikor a nem magyar



varázslást mágiát sejt, illetve azzal takaija meg nem értését, tovább kell keresnünk azértelmét. Az alak fontosabb jelei:

1. Lényeges testrészek hiánya (itt a karok) figyelmeztet, hogy nemgyőnyöiködtetésre, hanem csupán gondolatközlésre készült.

2. Két nagy kerek szem - számunlaa „mag” szóval azonos3. Erősen kihangsúlyozott szeméremtest a „szem” szót jelenti4. Hatalmas emlők és far.

A fenti mag és szem jelek olvasata kétségtelen, s magyar és szemere törzsünk jelenlététadja hírül. Az emlők lehetséges, hogy kabar őstörzsünk jelenlétét tudatják, de nem eléghangsúlyozott a vonalvezetésük, s így csak mint lehetőséget említem, kabar/kebel

jelentéssel.Érdekességként említi Hadingham az enűjeriség szinte robbanás-szerűen megjelenő

fejlődését 100.000 évvel ezelőtt, mit megmagyarázni nem tud. A gondolatrögzítés módjamind inkább a stilizálás felé indul, az anyag kidoôzása finomabb. Kárpátmedencévelkapcsolatban kihangsúlyozza Érd és Tata fontosságát, s ezeket másutt táigyalom.

Skandinávia és a Balti tenger vidékén talált korai maglemose műveltségnek különlegesdíszítése a szarvasagancsokra fúrt, apró hikacskákkal készült minta. A hikasztott te c h iâpró háromszögeket és „pálca-ember”-nek becézett embereket ábrázol. Számunkra őrzött,érthető mondanivalója (V. 13:270):

1. A fúrással készült kerek pontocska: a magyar törzs anyajogú részét képviseli.2. Az ék-minta itt is fehér-hún törzs jelenlétét idézi3. A „pálca ember” (stickman) madár fejű, s magyar nevet idéz.

A la Madeleine-i Auiignacian kor (32.000-26.000) tennéke a szépen díszítettszarvasagancs zabla (12.oldal). Szem-alakú rajzolata ismét szemere törzsünk jelenlétét idézie vidéken. A nyomtatott rajz elmosódott körvonalai miatt nehéz megállapítani, hogy eszemek megfelehiek-e a zabszem rajzának: az erősen meghosszabbított egyik vége

feltételezhetővé teszi, s így a zabla szó magyar hangzását is adja. (V. 13:107)Ugyan e korból való az első csontsíp a Pyreneusok nyugati részén, melynek

édestestvére az istállóskői csontsíp, melyről a Kárpátmedencével kapcsolatos részben írok.



Hadingham könyve 239. oldalán lévő, 12.000 éves, Laugeríe Basse lelőhetyűFemme au Renne” elnevezésű, 1860-ban talált leletet különlegesen érdekesnek tartja. Azalanti másolat szerint a kép szereplői a következők: óriásszarvas lába mellett egy erősenterhes női alak. Bal kaijával egy másik alak irányába nyúl, esetleg át is karolja. Kaijátkarperec ékesíti. Mellette guggoló tartásban egy ember körvonalas rajza. A képpelfoglakozó paleográíusok korábbi magyarázatát, mely szerint egy szőrös hasú asszonyóriásszarvassal közösül, Hadingham igen helyesen elveti, de teljes magyarázatot adni nemtud. Noha se műveltségünket, se néphagyományainkat nem ismeri, a következőket

mondja: , jgy a bestialitás gondolatát elvetve egy másik, sokkal érdekesebb lehetőség felényílik út: a kép valamiképpen gondolati egységet teremt a rénszarvas és az emberiközösülés között, s ezt két kfldönbőző technikával, két különböző időben örökítették meg.Ha e karcolt kép a nemi varázslás, vagy az EMBERI FAJ SZAPORODÁSÁNAK MYTHOLOGIÁ JA, az sokkal komplikáltabb, mint azt Piette és

A Csodaszarvas rege 12.000 éves ábrázolása

sok más elképzelte.”(V.13) Nagyszerű ráérzéssel egymythologia megörökítését látja e képben, mely olyan fontos volt, hogy későbbi korokban ismegőrizték, átrajzolták a képet. A fentiekben azonnal Csodaszarvas regénket ismeijük fel.

Ösregénk szerint Csodaszarvasunk a csillagos ég jelképe. Agancsai között hozza közénk éltető napunkat, a téli napforduló idején. A magyar első szelídített állata a szarvas,magyarul ágas. Szarvasháton úsztatva jönnek gyöngyvirágnyílás idején a magyar ifjak aCsallóköz szent szigeteire nászünnepet ülni. A szarvasok ugyan ezen időben keresik szigetek védett területeit, hogy megszülhessék magzataikat. Az ember és szarvas terhességiideje körülbelül egyezően tíz holdhónap. Amikor az ember gyermeke születik a télinapéjegyenlőség hideg napjaiban, a szarvasok, illletve később más istállózott állatok melegevédi. Ennek emlékét őrzi a sokkal későbbi keltű Kalevala, melynek ide vonatkozó soraitidézem. (V.5)



Mariatta magasztos magzatViszont bölcsen válaszola

Nagy fiat fogok én szülni Nemes nemzetűt nevelni...

Sebbel-lobbal tovaínalA fenyvesi házikóbaA Tápió menti ólba...

Odaérkezve aztánMaga szóval igyen szólal:Lehelj rám, te jámbor kis ló.Lehelj rám, te húzó csitkóFújj fejemre fürdőt enyhét.Küldd reám a gőz melegjét..Kis fiacskát szül ott aztánGyönge gyermeket a szaknán,A lovacska lába mellett....

Titkon a kicsikét tarâ.Szépségesét dajkálgatja.Ápolja az arany almát.Ezüstből való botocskát...

A Kalevalát 3-5.000 évesnek tartják a nyugati szakemberek,(V.6) mely már hatahnasértelmi romláson ment át sok tekintetben. A fenti leírás már lovacskáról beszél, defelismerhetően kapcsolódik Csodaszarvas regénkhez. Mariatta megteimékenyülésének története pedig igen világosan a szemere jelképrendszer meg nem értésén alapul. A

12.000 éves „Femme au Renne” képében Csodaszarvas regénk első ábrázolási kelltátnunic, s a „szent születés" tmnepének ősi emlékét. Az asszony-alak basán Idtszövonalkák a teêsség alatt mutatkozó striáták. Kaiján lévő karikák, a mozdulat karolóvolta köröseink jelenlétéről árulkodik, s a karol — karika szavak Karácsonyunk Korasszonyával való kapcsolatát is megőrizte.

A La Magdeleine-i szemere dÍÉXÜ zabla az Augrignacian korból.

Hasonló ősi Csodaszarvas emlékünk maradt fenn a kőkorszakból a „Varázsló”-nak elnevezett szarvas-álnihás ember alakjában Les Trois Freres Volp barlangjában. Nyugati

tudósok nem tudtak egyöntetű véleményre jutni ez alak mi és kiléte felől. Tekintettel



ana, hogy e kép a barlang alig eieilietO szelelO-nyilását díszítette, ahoimaii nyüt kilátásvan a csillagok és az ég felé, mondánk ismeretében könnyű megállapítani, togy a télinapforduló szarvasálarcos szereplőjével van dolgunk, akivel gyermekkorom fialúiban mégtalálkozhatott az érdeklődő. Az alak vizszintges helyzetű, de mellső „lábai” nem érik aföldet: itt is a repülés ábrázolásával van dolgunk, mint oly sok más Csodaszarvasábrázolásnál is; ezen ábrázolások a kőkorszaktól a jelenkorig, azonos gondolati egységetfejeznek ki. Idegen nép gyermeke ezekben viszont csak „vadászmágiát” lá t



William Corliss vonatkozó műve (V.14) kitér az ősi írásrendszerekkel foglalkozóeddigi ismeretekre, ezen belül MacCurdy, G.G., a Smithsonian Institute évi

beszámolójára e tárgyban. Mindkettő idézi Piette azon véleményét.

Magdalén korabeli írás.hogy a Magdalén kortól kezdve a jelképek alkalmazása mind gyakoribb szerepet kap akőkorszaki ember életében. „Piette szerint a szimbólumok olyan alakzatok és képek,melyek tárgyakat határoznak meg; éppen ezért ezek szavakat jelenteneL” A hieroglífák és az írás kezdetei már itt jelen vannak. A fenti ábra betűit azonosítani igyekezett Piette afBniciai, Ő s-Görög, Lyciai és Cyprusi jelekkel, de eredménytelenül.

Ugyancsak megemlíti a Mas D'Azil barlangjaiban talált festett követket, melyek

képét alant mutatom be. Feltűnő a kiválasztott kövek tojás-alakja; a rajta lévő jelek, a tér vetületes beosztása mai húsvéti tojásaink festéstechnikájával tart közeli rokonságot Ittidézek Balázs Márton, a kézdivásáiiielyi polgári leányiskola igazgatójának széptanulmányából; „...Onkénytelenül merül fel a szemlélő előtt az a kérdés, honnan van anépléleknek az a sablonosságot nem ismerő, csodás változatossággal teremtőképzelőereje, s honnan az a bámulatos izlés, mellyel azt kifejezésre is tudja juttatni. Dem ^ ekkor a felelet is csaknem magától jön meg, mert beláâ a szemlélő, hogy ezek azalakzatok és színek a legbelsőbb és legszorosabb összeköttetésben állanak az illető néplelkivilágával és életviszonyaival...” Húsvéti tojás-mintáink ősi emlékeink talán

legbecsesebb, máig fennmaradt része szoros kapcsolatban áll még az Írás előtti jelképrendszerekkel, s azokat a legharmonikusabban fejezi ki. Másutt hozom a MóraFerenc ásatásai során előkerült 1500 éves húsvéti tojás képét, s itt csak megemlítem e

jellegzetesen magyar művészetág időbeli folytonossá^t a Kárpátmedence területén.



Festett tojáskövek (V.19:265)



A Kr.e. 35.000 évvel ezelőtti időben e vidéken már igen eheijedtek a szarvasmarfaafélék, amint enől számos művészi nyz és &iagás értesít bőmOnket Az itt megforduló emberek kör^)en őstörök tönsünk jelenlétére bukkanunk, a m e lle it Lausseli Vénusz néven ismert dombonnűben. (V.34:18) Kezében holdsailót jelentő ökörszarv. Az ábrázolás módja a tennékeiQrség és bőség gondolatát egyesíti, s TÚRÁN, TÚRANYA első ismert áteázolásának tartom.

VJ4:18



Ugyanezen időből szánnazik az alantí gyönyörűen megmunkált, eleftnicsontból faragott női fej, melyből e kor emberének embertani képéről.

viseletéről is fogalmat alkothatunk: nem a fíukósbottal, hajlott háttal közlekedő majomember, de egy küinomult társadalom képviselőjével találjuk magunkat szemközt a Brassempouy hölgyben. E társadalom embere nem csupán az állati szinten mozgó létfenntartást tartotta életcéljának, de a szép iránt kifinomult lelke a művészeteket is fontosnak tartotta. (V.34) E szépség-éizéket viseletében is kifejezésre juttatta. Ezen arc mintázza szerintem a tündéikori ember jellegét a legtisztábban. Ezt az arcot tartjuk a „magyar arcjellegnek” máig is. (V.68:399)



A jobboldali. Magdalén korabeli, szarvasmarhát ábrázoló ftiagás művészeti megoldása ™nte megszólalásig

azonos a későbbi korok szittyáinak hasonábrázolásaival.(V.34:109)

VetQletes világképünk egyik legkorábbi, faragott, — pálcavég díszéOl szolgáló — állat-álHázolása.



Az alanti, a Vézére folyó közelében, az Azilean korból szánnazó rajz kiértékelésével anyugati szakemberek zavarban vamuűc: egyazon képen hal és jávorszarvas szerepel, költőiszabadsággal. (V.34;143)

A jávorszarvas feletti ékek rovásunk betűi, azoknak egy korai ábrázolása,mégpedig többesszámban. A „K” betűkben látható merőleges vonal rovásunk „sz” betűje.Az olvasat ezek szerint a jászok „sz”-es tájszólását rögzíti, „ákosz” olvasattal. A képen azírott szöveggel összhangban valóban több szarvas látható. Maga a hal és a jávorszarvas jászőstörzstink jelképes állatai. Jász jelkép és jász olvasat: mindez több tízezer éves anyagon! A

jobboldali hal testén látható fenyőág fény szavunkat és pannon őstörzsthik jelenlétét idézi,minden valószínűség szerint ,/ény” kiejtéssel. A baloldali hal ismét ék-jelképeket visel, smint mindig, a jász és krá nevek egymás mellett szerepefaiek itt is.

Magyar írásbeliségünk egyik korai példája.

V.34:143



Hasonló módon titokzatosnak tartják a kb. Kr.e. 17.500-bóI szánnazó rajzot, aholéletfa, kígyó, ló és ember képét örökítette meg a művész. Ő seink jelképrendsrerében akígyó, vagy kíjó elsősorban őstengerünket, az összefüggő egészet alkotó vizet, slégrétegünket, az Óperenciás tengert jelentette, s ez esetben faiicába harapva kört alkotteste. Az itteni kígyó ugyancsak vízjelkép, feltehetően folyó, s a parsán élő ember életének egy pillanatfelvétele. A ló mellett álló ember talán éppen e folyón készülátúsztatni; a ló fejtartása is erre enged következtetni. Tudjuk, hogy őseink első házasságiünnepe a Csallóköz szigetén volt regéink szerint, s e szokásra későbbi időkben is

emlékeztek. Az itt folyón átúsztató, kerek-fejű ember az életfiis oldalt igyekezik elérni, sezért e képet nászünnepre készfüés megörökítésének tartom. Az életfa itt is fenyő, s — mint népművészetünkben máig is — nem a földben, de valamilyen edényben gyökerezik.

V. 37:149Az edény a Teremtés befogadó részét, az anyagot, s a betöltendő űrt jelképezi

a világegyetem, s e földi életünk viszonylatában egyaránt



Az alant bemutatott, Mas d’Azílból származó, középen átfúrt csontlemez szeikezetében hasonlít a dr. Baráth Tibor által bemutatott tatárlaki napvártára, s ezt is naptániak gondolom, melyen a használója fontos eseményeket örökített meg. Emlékeztet az ennél sokkal finomabb kidolgozású istállóskői holdnqjtárra. (V.34:145)

V34:145

’ t i~ t



VJ4:145

Az Írország Fourknocks nevű helységből szánnaznak a baloldali ék-vonalak, a korakőkorszakból. Érdekes a helység jelenlegi neve, melynek fordítása „A Négy Ko|^)anás”.írásbeliségünk kialakulásával említettem, hogy a kő-pattintás hangja, alakja v^t ,JC”hanggá és betűvé. Ezen helység „ko{^)antós” neve valószínűen igen régi időkre megyvissza; ezen ék díszítés kialakulásának idejére.

E)r. Baráth Tibor részletesen tárgyalta az állókövek hangzósításával kapcsolatoseredményeit. Itt ősi jelképrendszerünk jelenlétéről akarok hírt adni. A Portugáliábólszármazó kőrajz hún-magyar jelképrends^rű.

Dániában, Angliában egyaránt megtalálhatók a magyar jelképrendszerű szemminták.Alant az angliaiYorkshire-ből, Kr.e.2.200-ból származódobokat mutatom be.(V.56:303) Hasonlítsuk össze a mezősámsondikard rajzával.



Ugyancsak fontos emléknek tartom az alanti, Spanyolországban előkerült karcolt mintát A baloldali ágasok fényjelképek, s hangzósításuk „ékes”. A jobb -oldali kép a magyar hullámvonal j e le n lé té i ágasnak hangzósítható. Kőbevésett másai Olasz alpokban, Val Camonicában találhatók



A La Marche-i leletből néhány példa, eredeti tájolással. (V.13:231.old.)

A korábban bemutatott szobor emberének fejlett művészetéről tesznek tanúbizonyságot az alanti képek:

{ — •» ,

j ' i J



Ugyancsak fejlett művészetről tesz tanibizonyságot a La Marche, Vienn-i lelőhelyű kiváló oroszlán-fej ábrázolás. Mindkét fenti lelet fejlettsége az írásbeliség kezdeteit sokkal korábbra kell, hogy tegye. Nehezen hihető, hogy a

jégkorszakok, s a későbbi, kőkorszaknak ismert idők alkalmasak lettek volna — a napi megélhetésért vívott küzdelem közepette — a művészetek kialakulására.

La M arche, Vienne-i lelet oroszlánábrázoUtoa

(V 13:206.old.)



ősi tudat, s az azt megőrző örOkldtt emlékezet, hagyomány és művészet csodálatosötvöződése a túloldalon bemutatott kép, melyet Nyugat Szicíliában, Addaura-nál, aMonté Pellegrino hegy egyik barlangjában találtak. E barlang a n. Világháború alattlőszeiraktár volt, mely véletlenül felrobbant. A robbanás következtében leomlott falmögött tűnt fel a kép. A földhöz közelebb eső rajzok állatokat örökítenek meg, majdkövetkezik a különleges ember-ábrázolás. A jól rajzolt alakok körben helyezkednek el.Élénk testtartásuk táncot, könnyed szökellést árul el. A kör közepén elhelyezkedő kétalak tartása viszont nem felel meg a föld vonzásával járó követelményeknek. A képetkiértékelők megfelelő táviadba igyekeztek helyezni ezen alakokat, s végül arra amegálli^ításra jutottak, hogy ezek minden valószínűség szerint repühiek. Magyar hagyom^yokat nem ismerők előtt tökéletesen érthetetlen e kép jelentése a madár-arcú,repkedő emberek nyomán; viszont e kép tökéletesen egyezik eredelmondákkal, amit ehelyen most nem ismételek meg. A madár fejű alakok olvasata viszont magyar népnevünket jelenti.

Ezen a ponton viszont figyelmeztetni kell önmagunkat székelyeink szicíliai jelenlétére, mint e sziget névadóira, a mai napig is megőrzött ősi magyar helynevek tanúságára, mint például a hatalmas szikla tövében épült „Cefalu”, magyarul Kőfalú,

mely név szépen érzékelteti a falú környezetét.Az alanti kép viszont magyar olvasattal tündér őseink máig is fellelhető körtáncának

első ismert ábrázolása éppen úgy, mint a korábban közölt 12.000 éves Csodaszarvas regegyakran újra-rajzolt, gondosan megőrzött képe ősi Karácsonyunké. (V. 13:262)

Futólag említem meg a táncnak, mint a gondolatközlés egyik legmaradandóbbeszközének a szerepét Népünk életének minden mozzanata énekkel és tánccalegybekötött A falúk erőszakos feloszlatásával ezen hagyománykincs megértése ismindinkább feledésbe merül. Hihetetlen veszteséget jelent ez történehnttaik,önismeretünk — gondolatközlésünk vonatkozásaibaa

Azzal kapcsolati>an, hogy mennyire nem értjük meg már népünk tánc közvetítetteszavát, noha ennek ismerete létfontosságú lehet, egy példával szolgálok. Néhány éveMagyarországon jártamban a távolbalátó egy műsorában népi táncvetélkedőbengyönyörködhettem. A megjelentek között délvidéki fiatalok is voltak. A bírálóbizottságtagjai kedvtelve nézték a szép műsort. A bizottság egy tagja a tánc vége felé mindnyugtalanabbá válva végül hangos döbbenettel kiáltott fel: ,>li ez? nem értemI Ez nemide tartozik! Ezek a fiatalok háborúba mennek, s most búcsúznak tőlünk!” Az egészhallgatóközönségben, de talán egész Budapesten (az egész országban?..) ez az úr volt azegyetlen, aki táncunk üzenetét megértette. Egy idegen hatalom küldte magyar

fiataljainkat idegen érdekért a biztosnak látszó halálba. Búcsúztak tőlünk. S mi ezt már nem értettük meg.Ha valaha: most van igen nagy szükségünk arra, hogy saját szótárunkkal tudjunk

értekezni egymással.



A szicíliai Addara barlangrajzai. (V.13;262)



m

A KÁRPÁTMEDENCE FÖLDTÖRTÉNETI Ő SKORA NÉHÁNY TÁJEGYSÉGÜNK TÜKRÉBEN.

,>Ia már feltehető, hogy a Kárpátok pompás — bánnily méretű és kivitelű Európa-térképen szembeszökő — körívén belül eső terület földtani és földrajzi egységét, sőtvalóságos egyéniségét, még a politikailag elfogult szemlélő is elismeri” — íija Asztalos

Miklós a „Történeti Erdély című művében (V.4), majd folytává; „S ugyancsak már aföldtani térkép is elmondja, hogy a Kárpátok ívén belül eső terület délkeleti sarka valóságosújabb egység az egységben. A sztratoszféráig emelkedő léghajós, ha vizsgálódásának légköri akadályok nem állanák útját, Erdélyt a Kárpát erődítmény bástya tornyának láthatná. Semmi sem volt természetesebb tehát, mint Erdélynek a magyar történelemben

betöltött bástya szerepe.” Szerinte Öseurópa magva a tágabb értelemben vett „orosz tábla”a földtörténeti ókorban. Ennek a végén a Szudeta vidék. Spanyol, Angol, Francia és

Németország közepének jelentékeny darabjaival gyarapodott ős-Európa szárazföldje. Azígy összeállt földterület, s az Indo-afirikai szárzulat között, a mai Dél-Európa törzsén át a

hátsó-indiai szigetvilágig terjedő, hosszan elnyúlt medencét a föld középkorában, s újkoraelején a tenger vize töltötte ki. Ez a geologusok nyelvén Thetysnek nevezett tenger vonultvégig a mai Pirenneusok, Alpok, Kárpátok, Balkán hegység, Kaukázus és Himalájaterületén, vagyis ott, ahol utóbb, a kréta időszaktól a harmadkor közepe tájáig — az iméntfelsorolt lánchegységek gyíffődtek fel.

A mesozoicum idején, feltöltődés útján, a tenger kétfelé választódott, majd nagyobbterületek és hegytömegek kerültek a víz fölé. Ilyen: beLső-Magyarország, Kelet Szerbia, Dél-Bulgária és Kisázsia. Ez a Tisia-Rhodope szárazulat, amelyet a kréta időszakban a Thetysvize övezett, s alant mutatom.” Az eddigiek a fenti szerő müvéből válogatott kivonatosidézetek.

Majd a továbbiakban így folytává: „a közbeeső területeknél gyűrt hegységek találhatók,de „...megtört a gyűrődés ereje az Ös-Európa szilárd építményű peremén. így nemtörténhetett más, minthogy a föld kérge a Tisia tömb, s az ősi perem között kezdettfölgyűrődni. Ennek a ráncolódásnak a lefutása pedig nem lehetett más alakú, mint az aszembeszökő körív forma, amely a Kárpátoknak olyan egyéni vonása. Ha tehát azelmondottak alapján egy pillanatra rögzítjük a mesozoikum végén kialakult helyzetet, azttaláljuk, hogy MAGYARORSZÁG MAGVÁT ős hegytömb alkotja, amelynek szerkezeteMAG-HEGYSÉG jellegű; ezt a tömböt pedig fiatal lánchegység redőinek fonadéka kezdikörülvenni.” (V.4:14)

A Győri medence és az Erdélyi Medence a közép eocénben ismét tenger alatt van. AzErdélyi Medence miocén korabeli sűlyedésében következményeképpen felszabadultvulkanikus erők alkotta tűzhányósor a Gyeigyói és Csíki Medencét három oldalról keríti.Dyen vulkánkitörés emléke a Görgény-i Tatárkő vulkán, a Borgó-vidék és Maros völgyeközötti emelkedő, a huszonöt kilóméter átmérőjű Kelemen Havas; a Tatárkö 1777 méter magas, negyven kilóméter átmérőjű tömege. (V.4:17)



Európa fSldtArténetí képe (V.4;14)

f i a t a l J (5 z ip e n s ő töm c^ -ek .

1. kép

J^ta. í lanckcq i. a reJoiíes Uá/i ua.í,

A dél euró pai fi ata l lá nchegységek k e le tk e z é s é t és fő ir á n y a it s ze m lé lt e tő té r k é p -

váz la t . A l egnagyobbrés z t mé lybe sü l l yedt közbenső tömegek a lak já t é s k i t e r j edé -

sé t e l ső sorban egyes fö ldrés zen maradt hegyromok vagy tanúhegyek árul ják e l

Keleti K özé phe gy ség Harîtta [(árpátok

E r d é l y i M eo er tc L

2. k é p

A z E rd ély i M edence és az A l fö ld k ia la ku lá sa , A T is ia egyes ré s ze in e k n ii océne le ji

(pontozot t ) é s miocénkor i ( f e rdén vonalazot t ) bes zakadása . (A magasság mér téke

erSsen tor z í to t t a hoss zúságéhoz képe s t , hogy az Erdé ly i Med ence s az A l fö ld

s z in t j ének egymáshoz való he lyze te s zembe tűnőbben ábrázol tas sék )

Kdránsebís t roziény

P r P4 ^

A lf ö ld i s a R o m án ia i >n,ocen ten ge rek ö.szeszögel lÉse Déva

k öz e lé be n . ( A pon t o z o t t s z akas z on

csak ide ig lenes ös s zeköt t e t és vo l t )



Időjárás szempontjából tudjuk, hogy a Kárpátok egy része, a Retyezát el voltak bizonyos fokig jegesedve. Biharban viszont már kétséges, hogy volt-e eljegesedés.

Az alluvium idején az éghajlat, növény és állatvilág már a maival egyező képet mutatÁllatvilág szempon^ából fontos megemlítem báró Nopcsa Ferenc — ki a

paleophysiologia tudom^yának megalapítója — által feltárt őshüllők Erdély területéntalált nyomait Ezen lényt „Strutiosaurus Transsylvanicus”-nak nevezte. (V.24;151)

A Homo Primogenitus néven ismert első erdélyi szerszámos ősember maradványátMállás József találta meg 1923-ban a hunyadmegyei Ohábaponor egyik barlangjában,

mellette moustieri típusu kőszerszámok pihentek. Ugyanezen barlangban következőállatok maradványai találhatók:

ősfarkas (canis lupus fossilis)ősvadmacska (felis silvestris fossilis Schreb.)ősoroszlán (felis leo fossilis)

barlangi medve (ursus spelaeus Ros.)ősboiz (meles meles fossilis L)ősvidra (lutra lutra fossilis L.)

barlangi hiéna (crocotta spelaea Goldf.)hidegvérű ősló (equus aff.Abeli Ant)középtennetü ősvadló (equus ferus fossilis Pali)őstulok (bős primigenius Boj.)ősjuh (ovis argaloides Nhrg.)ázsiai ősvapiti (cervus canadensis asiaticus fossilis Lyd.)ősrén, vagy karibu (rangifer articus fossilis Rich.)ősorrszarvú (coclodonta sp.) (V.4:31)

Ha összehasonlíûk e gazdag vadászterületet a nyugati írók készítette őskorigazdasági téiképekkel azt kell látnunk, hogy hazánkat igen sok esetben mellőzik. Ennek kettős oka a következő; hazánkban őstörténetünkkel foglalkozó rendszeres ásatások nemvoltak, s ami volt is, ritkán került feldolgozásra, nyugati szaklapokba pedig mégritkábban kerültek ezen értesülések. Amennyiben egy-egy hazai tudós saját erejéből széperedményeket el is ér, azt rendszerint az illető tudományágak tudós képviselői se fel nemkarolják, se haláluk után nem folyta^ák. Azzal pedig, hogy az így elért széperedményeket nem tudatosí^ák a nyugati szakirodalomban, nemcsak hazánkat, de azegész müveit világot is megkárosítják. A jégkorszak fejezetcím alatt hozott moustieri

vadásztelepek térképére tehát rávetítendő az ohábaponor! gazdag vadászterület is.A fenti, önmagába-forduló tudományos élettel való szakítás kezdeti szép példája aHadingham s Gábor Miklós közötti tudományos kapcsolat az érdi és tatabányai őskoriásatásokkal kapcsolatban.

Hazánk más vidékére térve, Tamaskó Ödön a zempléni hegyvidékkel foglakozóművében (V.9:6) a következőket mondja:

,3uszonöt-harminc millió évvel ezelőtt hiába keresnénk még itt a mai hegyek kúráit, meghitt völgyeit... Dús délszaki növényzet boriba az alacsony paladombokatPálma zöldell, gazdagon díszlik a babér és pazar, rózsaszín virágpompát ölt a magnólia.

Bambuszok, szantálfák, mimózafélék virulnak. Füge és gesztenyeerdők váltakoznak nyír-



fűz- és égerfaligetekkel. Hatalmas gyertyánok, juhar- és platánsorok különféle fenyőkkel.Az ősfolyók keskenyebb ágainál az elefílbthoz hasonló mastadonok csíllapi^ák szomjiikat Kardfogú tigris leselkedik az őslovak — anchiteriumok — ösvényein. Ezernyiapró élőlény, bogár.csiga, kagyló nyüzsög a mezők fOvein, a vízinövények útvesztőiközött Az ősi szárazföld mindennapi életét éli.”

Tamaskó Ödön e vidék földtörténetével kapcsolatban még a következőket mondjaidézett műve 6-9 oldalán; „A zempléni hegység legrégibb kőzeteit Vilyvitány ésFelsőregmec környékén, a Mátyás hegy oldalában találták. Ez a kicsiny, kristályos

palákat tartalmazó terület utólsó maradványa annak az ősi szárazföldnek, amely még aFöld őskorában keletkezett és amelyet 300 millió évig gyalult, koptatott a víz, a jég és aszél együttes pusztító munkája.” A miocénben a Tisia körül voltak erős földmozgások, azAlföld sűlyedni kezdett, s megjelentek az első tűzhányók — Szentendrétől Eperjesig.

Nyomán betódult a tenger. Ma a tufa rétegben található tengeri lények; a cerinthiumcsiga, arca, cardium és pectenek. Különösen gazdag lelőhely Sárospatak táján a Megyer hegy, a Hajagos és a Kádas gödör riolit tufája. jégkorszakban e viszonylag alacsonyhegyeken (Zsólyomka völgy. Fekete hegy. Nagy Hallgató, a Sátor csoport és a Radványhegy) nem képződtek gleccserek. A tokaji Kopaszt hó borította, lejtőjén tundra

növényzet.” (V.9;9) A következő bányászati kincsekben gazdag e vidék: kova, nemes-,fa-, tejopál, kovasavas breccsa, horzskő, perlit, obszidián, tajtkő (szürkésfehér-zöldesszínű, vulkáni eredetű természetes üveg), andezit. Tudjuk, hogy e termékeket messzeföldre is elszállították, s a ságvári 18.600 éves vadásztelepen talált eszközök alapanyagainnen került a Dunántúlra.

Híresek e vidék meleg és gyógyforrásai. Bekecs sós gyógyforrásáról már egy 1067-esokirat is megemlékezett Szerencsen melegforrás, MáÁ)n vasvízű fürdő, Erdőbényetimsós, vasgálicos ásványvízű, langyos forrás. Aranyosfürdő gyógyvíz, Nagy-Milic-Kányahegy vidékén a telekibányai vasas fonás, a Gönci sósvíz, a kékedi 24 C fokos

melegfürdő mind fontos gyógyfürdők, s a jégkorszak lehűlésének idején igen fontos„melegf’gócpontok, melyek a letelepedett életnek alapjait képezték. Az emberi településkorát e vidéken az író 30.000 évvel ezelőttre teszi, de nem részletezi. Viszontmegállapíâ, hogy e vidék éghajlata az utólsó 10.000 évben változatlan.

Fenti — 25-30 millió évvel ezelőtti éghajlat, növény és állatvilág leírásában — a tudós pontos közlése szinte szóról-szóra ismételi népünk tündéikért hagyományait, melyekbenminden csupa fény, örök nyár uralkodik, s széji^g. Ebbe a környezetbe érkeztek fénytestűőseink, az égi Fényesközből fényes Csallóközünk szent szigeteire, ahol boldogságbanéltek. Az emberiség eldurvulása idején, védett helyre; a később kialakult, „bástyaszerű”

erődítmény földjére, Erdélybe. E két időpont között fektették le az emberi műveltségalapjait. E korai kezdet lehetőségével tudósainknak szembe kell nézniük még akkor is, haeddigi darvini tételekkel fentiek nem egyeznek, sőt azzal ellenkező világgal találkoznak

Nyugaton ez irányban az első félénk lépések már megindultaL William R.Corlisstudósításából a következőket emelem ki e tárgyban; (V.14) Idézi az American Journal of Science l;5;223-230 számában megjelent cikket, mely ősi emberi lábnyomokkalfoglalkozik. Henry R.Schoolcrofl tohnácsolásában. Az USA területén, a Missisippivölgyében Harmony és Wabash helységekhez közel másodlagos mészkő-rétegben találtak emberi lábnyomokat



Alán L.Bryan cikke (Archeology 26:146.147,1973) Managua, Nicaraguában talált, aföldfelszint alatti 16-24 inches mélységben, homokkőbe ágyazva 50-200.000 évesnek tartott megkövesedett emberi lábnyomokat

RL.Aimstrong (Natúré 255:668 1975 ^HÍlis 17) a törökországi ősi láblenyomatok kérdését tisztázza, s ezeket a Texas Paluxy folyóban talált emberi láblenyomatokkalazonos korúnak tarâ. Ez utóbbi érdekessége az. hogy az emberi lábnyomokkal egyrétegben talált dinosaurus nyomokat is. íme néhány félénk, de folytatásra várókezdeményezés az emberiség őstörténetének teljes megismerése érdekében.

Tündér őseinktől még így is távol vagjőink, de lassan-lassan közeledik a maitudomány népi emlékezetünkben fenntartott tu sh o z .

Földtörténeti szempontból fontos tájegységünk a Nyírség. „ Hatalmas hordalékki^áta Pleistocénben, a WOrm jégkorszak végén építették föl a körösztülhömpölygő folyók...”,kb. 15.000 évvel ezelőtt Növényzete, állatvilága „alhavasi jellegű...amelyek kisebbrészben a jégkorszakban, nagyobb részben a jégkorszak után honosodtak meg.” (V.10:6)„Nagymohos még így is fontos természeti kincsnek számít Legismertebb nevezetességeaz úszóláp, vagy ingóláp, ami korhadt nádból, zsombékból, ktUönböző mocsárinövényből szövődött egybe és embert, állatot megbír a hátán. Ma már a mohosi láp nem

úszik, véglegesen parthoz kötődött, de alatta most is víz van.”(V. 10:7) Ezen úszó őslápok is szerves részei ősi emlékezetünknek, s népünk azok rögzítését, termőfölddéváltoztatását — sok más ismeret mellett — Magor Nîstentől nyertnek tudja.

Szűkebb hazám. Dombóvár őstörténetével kapcsolatban E)r. Szőke Sándor akövetkezőket mondja: (V.8) „Míg a Mecsek és a Dunántúli Középhegység (Bakony,Vértes, stb.) területét a tenger elborította... addig a két területet elválasztó Somogy-Tohia-iterületeken az eredeti kristályos kőzetekből és paleozói üledékből álló szárazulat húzódott.Tehát területünk a tengerből kiemelkedő sziget volt.” — erősödő endogén erőknek aharmadkorban a Kárpátmedence központi tömegét képező Tisia masszívum sem tudott

ellenálhii és a törések mentén fokozatosan sűlyedni kezdett.. — engedve az endogénerőknek a mélybe sűlyed és elönti a tenger. Ezt az utólsó nagykiteijedésű beltengertPannóniáról Pannon tengernek nevezték el.” (V.8:11) ,A Kapós diluviális terraszai aBéka-tó puszta, Szuhajdomb magasabb területei. Ezeket az ártérből néhány méterrelkiemelkedő magaslatokat az ember ősidőktől fogva települési célokra hasaiáha fel.”Szőke itt nem említi a Szuhaj-domb nyúlványát képező Sziget-erdőt, melynek magyar neve, s jellege a Pannon tenger idejéig visz l^nnünket vissza, azóta folytonos, magyar nyelvű lakóssággal. E területek elmocsarasodása a holocén korban kezdődött.

A kárpátmedencei beltenger mondáinkban fennmaradt emlékén túlmenően Szeged

városunk sziget értelmű neve is tanúsíâ magyar lakósságunk ezen kortól valófolytonosságát.

TELEPÜLÉSEINK.

A nyugati, ismeretteijesztő könyvekből, műsorokból sajnálatosan hiányzik avértesszőllősi 500.000 éves barlanglakó, tűzismerő ősember tárgyalása. így tehát e nagyhorderejű lelet történetét az alábbiakban részletesen ismertetem.

Vértesszőllős felfedezése 1962-ben kezdődött, amikor Pécsi Márton akadémikusmaroknyi csontdarabkát talált itt Az események további sora a következő:



1963 júniusában Kretzoi Miklós megállapította, hogy ezek vadlócsontok

1%3 augusztusában őshód fogat találtak.1964-ben Dobosi Viola muzeológus a vizsgálatra küldött anyagban

gyermek tejszemfogat talált1965 augusztus 21.-én a „H” szelvény nyugati csücskében találták meg

„Sámuelt”, a magyar ősembert A felfedezés és alelet feldolgozása Vértes László nevéhez fűződik.

1968 augusztus 20.-án Vértes László meghalt

Halála pótolhatatlan veszteség. A vérteszőllősi feltárási munkálatokat, s annak eredményeit ,JCavicsösvény” című művében összegezte, mely sajnos kéziratban maradt.Befejezése Kretzoi Miklós vezetésével a köréje csoportosult munkaközösség elvállaltfeladata volt. Ennek megtörténtéről a mai napig nincsen tudomásunk. (V.2)

Az Archeológiái Értesítőben megjelent első tudósítás még annak ad hangot, hogy azitt talált tejfogak tanúsága szerint ez ősember fogazata apró, gyöngyszerű, mely alighavolt képes mást, mint virágszirmot elrágni. A felnőtt — a mamiék csont kiértékelése

értehnében — középmagas, erős testalkatú. Tűzhelye a világ első, ismert tűzhelye. A veleegyidőben ott lakó állatok között említést nyert a hatalmas testű ősbölény, orrszarvú,

barlangi medve, ősszarvas és a kardfogú tigris. E kezdeti leírás „virágszirmon” élőembere, s a tömegtájékoztatás célját szolgáló vértesszőllősi táblán ékeskedőmajomember képmása közötti hatalmas szakadék magyarázatra és betöltésre vár. Nyugatiiroômból tudjuk, s írásomban másutt idézem is az ilyen irányú véleményeket, hogy aKárpátmedencéten egy íílggetlenül kialakult kerekfejű, mai mértékkel mért modememberfej élt a legősibb idők óta. Ezen véleményt szükségesnek tartottam ittmegismételni.

Gábor Miklós Magyar Régészet Regényét” „Az ötvenezer éves ember”fejezetcímmel kezdi, viszont később már az érdi leletekkel kapcsolati>an a következőketállapiba meg: „Amikor az ősember itt éh a völgyteknőben, akkor kezdődött az utólsó

jégkorszak. Rendkívül érdekes időszak ez, i.e. 70.000 körül kezdődik a neandervölgyiember kora.”(V.l:10) Művében viszont nem tér ki az itt talált csontvázak embertaniadataira. Kvarcból, kavicsból pattintott igen finom kidolgozású eszközeik vannak;összesen 42 ilyen eszközt találtak

E terület ezidőtájbani éghajlatát már korábban tárgyaltuk, melynek átlaghőmérsékletealacsony ugyan, de még mindig elégséges ahhoz, hogy változatos állatvilág eltartására

alkalmas legyen. Érden 32 állatfej élt, ezek közül legalább húszat vadásztak a taláhötvenezer állatcsont tanúsága szerint Gábor Miklós nyomait követve, hazánk néhánykiemeh őskori telepe történetének vázlatát közlöm, időrendi sorrendben.

500.000 éves a vértesszőllősi, tűzismerő ősember.

70.000 évesek az érdi és tatabányai vadásztelepek, ahol tervszerű vadászgazdaságfolyt 32 állatfej képviseltette m a ^ t ötvenezer állatcsont maradványt találtak.Lakótelepeiken m ^ volt tűzhely.



70.000 év körüli az erdélyi Ohábaponor barlanglakó ősembere, moustieri típusukőszerszámokkal, melyek közül csodálatos módon hiányoznak a fegyverek.

36.000 évesek a Hámor feletti Szinva-völgyi barlanglakások. Lakói ismerték a tűzet, sőta tűzhely feletti kürtő alkalmazását is. E terület „Szeleti kultúra” néven került aszakirodalomba. A Szeleta fölötti gerincen átmenve ott találjuk a Büdöspest

bailangot, ahol több mázsás kőszilánk mutatja, hol és hogyan készültek aszerszámok e kőkori műhelyben. A Balla barlang iigyancsak lakott voh ez

időben. Ezen barlangok kultúrrétege 12 méter. Akkori növényzetébenmegtaláljuk a mai tölgy, kőris, szil és borókaerdők korai képviselőit.Állatvilágában pedig megtaláljuk a barlangi oroszlánt. Ezen állat korai

jelenlétének fontosságára vissza fogok térni.

30.900 éves Istállóskő aurígnac-i műveltségi körbe tartozó népcsoportja. Az itt élők egyik kedves tápláléka a medvebocs; combcsontjából készült három lyukúcsontíúrulyából 5 hangot lehet előcsalni. A könyv írója nem említí, hogy ezenhangok a pentatoniával összekapcsolhatók-e? E kérdés tisztázása fontos

művelődéstörténeti ismereteink szempontjából. E kor embere soha nemzsarolta ki a természet kincseit, vadászata tervszerű, s csak a szükség fedezésétszolgálta. Az elejtett medve fejét tisztelettel eltemették.

30.000 évesek a korábban emfített zempléni települések

18.600 éves a ságvári téli vadásztelep ősrétege, majd egy 1200 éves szünet következik az itt talált régészeti rétegekben. Az itt feldogozott anyag a Tokaj-vidékiobszidián. A régészeti rétegekben megkövesedett csigák nyomára is bukk^tak.Az itt talált település alkalmazta lakógödőr mellett a földfeletti házakat is,melyek sátorszerű építmények. Eszközei között a földművelés alapeszköze, aszarvas-agancs kapa található meg nagy tömegben. A fenti 1200 éves szünetután a ságvári telep folyamatos életről tesz tanúbizonyságot.Ugyanezenműveltség 7-8.000 évvel később tűnik csak fel a Rajna és ÉszaknémetországteriUetén. A Somogy, Zala és balatonparti lösz a jégkorszak utólsó szakaszának képződménye.

17.400 éves a Ságvár-Lukasdomb szabad ég alatti vadásztábor. Eszközeik között afent említetteken kívül találunk még nyeles kőkéseket, női szobrokat, agyag

állat-alakokat. A csontokat mértani ábrákkal díszítették, s ezeket azírásfejlődéssel kapcsolatosan részletesen tárgyalom. Házüparukbanmegemlítendő a hús-szárítás ismerete. Vándorlásaik során ők népesítették beEurópa északi részét (V. 1:13-31)

7.000 éves a Hódmezővásárhely közelében, Gorzsán feltárt lakótelep, melyfejlettségével egész földrészünket megelőzte. (Nemzeti Újság, 1993. július 10 — Dr.Horváth Ferenc, a Szegedi Móra Ferenc múzeum régésze.) A házak falai vesszőből



fontak, agyagtapasztással, sáiga, piros diszű álakkal. A házak nagyméretűek sok szobásak. A házak körül köralakú Okolás van, amit az író vallási eredetűnek tart: „...aköráikok a település alapításának rítusával függenek össze...”

§> -f]

A gorzsai ház alaprajza.

5.000 éves folyamatos műveltség virágzott a Bodrogközben. Tekintettel aira, hogyhazánk egyik legősibb múltra visszatekintő vidéke, részletesebben is kitérek rá. Lázár

István tolmácsolásának segítségével. (V.3) Szerinte e vidék hihetetlenül ősi múltra tekintvissza. Bizonyíték erre nagyon gazdag mese-monda világa, népművészete, s nem utólsósorban a rengeteg homoksír dajkálta, jól megmaradt sírlelet tanúsága. Itt szószerintidézem fenti mű 10. oldalán írtakat:

„Ám az antropológus, aki résztvevője volt a templom körüli ásatásoknak, másvéleményre jutott. És kevés helyről, kevés magyar tájegységről van módja olyan alaposvizsgálódások nyomán szóhiia, mint éppen erről. Szerinte a Bodro^öz népessége — ésebben, legalábbis egyenlőre, egyedülálló táj és népszigete hazánknak — nemhogy ahonfoglalás óta, de sokkal régebbre visszamenően; a neolithikumtól, azaz az újkőkortól

folyamatos. Az élet itt megszakítatlan folyt, legalább ötezer éven át.” Majd: ,41ogyanértsük ezt? És hogy értsük azt, amit szintén ő mond: hogy a legtisztábban, a legkevésbékeveredetten a honfoglalás-kori magyarságot a Bodrogközben lehet megtalálni? Karoson

például — meséli — felejthetetlen volt látni, hogy a honfoglalók síiját a megszólalásigugyanolyan emberek ásták ki, amilyenek a sírokban nyugodtak. Ugyanaz a csontozat,ugyanolyan alakú koponyák...” „ötezer éve folyamatos népesség — és a legtisztábbhonfoglaláskor! magyars^? Ha itt ellentmondó vélünk, azért ne az antropologusthibáztassuk. Hanem inkább a belénk rögződött történelem- és nemzetszemléletei”

Ugyancsak megemlíti, hogy ezeket a kiásott, ősi csontokat valahová elszállították.

„...De miért volt a megbotránkozás? Miért és hova szállították el a csontokat?...” — veti



fel a kérdést, melyre mai napig választ nem kaptunk. S miután a válasz késik, a leletnek honi múzeumjainkban nem akadtunk nyomára, fel kell tételeznünk, hogy ősmultunk tudatos felszámolási kísérletével állunk szemben. Lázár ugyancsak kiemeli a

bodrogköziek Rh Piktorával kapcsolatos tényeket. Az emberiség kb. 14.6 százaléka Rhnegatív. Ez a százalék a bodix>gközi Kisrozsványon 31 százalék. Ázsia Rh pozitív,Kínában Rh negatív jelleg 1 millió/1 arányú, vagy még kevesebb. Európában ilyen Rhnegatív sziget csak két helyen van: a Bretagne és Svájc őslakóinál. E helyek viszont ismétközel vannak a más fejezetekben tárgyalt őshún minta és jelképrendszer nyugaton

fellelhető területeihez. A fent megálU^)ított Rh sziget ötezer éves folytonossága viszont aSayce féle őseurópai népből való későbbi népek születésének ideje.

4.500 éves a Tűzkövesi falú. Szentestől déhe, a mai Sáp-halom és a szegváriállomás közötti félúton, a Tisza és a Kurca közös á^rületének szélén, 15holdnyi területen helyezkedett el, a volt Kontra tó partján. Ez is letelepedettéletet élő, földművelő, állattenyésztő nép hóna. Vetettek, arattak, szőttek,fontak, magtáraik voltak. Itt az író megemlíti, hogy különleges az aratásmódja; a gabonaféléket,Jehegyezik ”(V. 1;37), mint a szólás-mondás szerinti

kukutyiniak, ahol annak idején székely vándor-munkások vezették beállítólag ezen aratási módot; de könnyen lehet, hogy e mondás is — mintSzeged sziget neve — ősi időkre megy vissza. Edényeik között meg kellemlíteni a valódi lopótök-edényt, s annak agyag mását Itt ismét szószerintidézem: „...természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők ótahasználatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásbólkötött, fából foagott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azonrétege, mely nem a déH bevándorlók, HANEM AZ ITTREKEDTŐ SLAKÓSSÁG LESZÁEMAZOTTJA VOLT.” A 4.500 évvel ezelőtt már ott

élt lakósság tárgyi és szellemi műveltsége, — mely a fenti eszközök művészikészítője volt már akkor is — vájjon hány ezer éves múltat tételez fel? E falúházainak és a síijainak tájolása is napkelet felé történt. E naptisztelő,falúkban élő, múltát őiző, letelepedett és nem kis számú őslakósságbaolvadtak bele a dékől érkező bevándorlók, illetve inkább visszavándorlók kisebb csoporâi. Ha ezen nép nem lett volna a magyar nyelv boldogtulajdonosa, akkor ma nem beszélnénk magyarul a Kárpátmedencében. Ezenősnép már ezer évekkel ezelőtt ismerte a földművelés aiiq>vető szerszámait, saz állattenyésztés módját A legkorábbi időktől kezdve tűzismerő, s a

házépítés mestere. Építményei igen gyakran köralakú alaprajz szerintépültek, s ezen építkezési jelleg ezeréveken át folyamatos hazánkban.

4.000 évre teszi Dr. Takács — C14-es vizsgálatok hiányában — az újdombóvárihercegi téglagyárban talált kőkorszak-beli gödörlakásokat Szarvasdon, aBerek dűlőben is folyamatos település nyomait találták a kőkorszaktólkezdve és későbben f&ld-feletti építicezés nyomait is. Nem említi a váraljaiszőllő- hegy közelében talált kora-kőkorszaki nyílhegyeket Rothermel Károlygyűjtésében, mely anyag jelenleg a DomMvári Gimnázium kiállítási



anyagában van. Dombóvár maga is ősi idők óta letelepedett lakósságnak adott otthont.

A békásmegyeri őstelep C14-es vizsgálata nem áll rendelkezésemre, de Európaműveltségtörténetének egyik legfontosabb állomása. Folytonos településének nyolcműveltségi réteg a tanúja a neolithikumtól a vaskorszakig. A lakógödörben nagyméretűszarvasagancs volt, egy kaptafa szerű ék, agancs fejsze, pattintott kőpenge, obszidiánmagkő, őrlőkő, hálónehezék, csiszolt csontból való ár és simító társaságában. Másutt

kutyacsontváz és marhalapocka volt található. Edényeik piros és sárga díszitésüek. Egy füleskorsón pontozott ék-minta, a bronzkori rétegben bütyökdíszes edények éppen úgy, mint azőskori rétegben is. Ezen díszítési mód a folyamatos ásatási rétegekben azonos műveltségéletéről ad hírt az őskortól a vaskorszakig. A Gondolatközlés fejezetben kitérek a bütyökdísz

jellegzetes magyar voltára. (V. 15:202-212)A békásmegyeri őstelepen talált táigyak bizonyítéka szerint az itt lakók már ősi időkben

ismerték, készítették és használták a földművelés eszközeit, s e mellett a halászat fejlett,hálós rendszerét is. Gabonájukat őrölték. Kaptafát használtak, kezük ügyében volt az ár, asimító, edényeket gyártottak. Szépérzéküknek tanúja, hogy edényeiket kagylómozaikkal,

nyírfakéreg bevonattal díszítették. Asszonyaik szövőszék mellett álmodták meg nkai szépszőtteseik, hímzéseik mintáját, melyek közül számos minta átmentette a kárpátmedenceiőskor növény és állatvilágának képét, s az ősi házak szerkezetének hiteles képét. (V.25:25)Mindennapi társuk voh a kutya a legősibb idők óta. Faragott gerendadísz tanúsága szerinthegyes orrú és fülü, kuvasz-szerű kutya lehetett. Tágas m ezben szarvasmarha legelt. Amai napig is milyen ismerős ez a kép!

A lúdvári újkőkori település háza már felmenő oldalfalú, valódi ház, a korábban tárgyalthűn jelképrendszer jegyeivel díszítve. (Képét 1. a Gondolatközlés fejezetben.)

Nehéz volna táblázatba foglalni „Somogyország” hitelesített kőkorszaki telepeit, sezeket most csak felsorolom:

Andocs, Alsónyíres, Balatonboglár, Balaton Endréd, Balatonkeresztúr, BalatonkUiti,Balatonlelle, Balatonszentgyörgy, Bonnya, Böhönye, Bőszénfa, Csákány,Csokonyavisonta, Ecseny.Felsősegesd, Fonyód Gamás, Gőlle, Gyöngyösmellék, Igal, Inke,Kadarkút, Kapoly, Kaposhomok, Kaposvár, Kastélyosdombó, Kánya, Kéthely,Kőröshegy, Lábod, Lengyeltóti, Libickozma, Memye, Mozsgó, Nagyatád, Nagybajom,

Nagyberki, Nágocs, Németegres, Orci, Pamuk, Ságvár, Simongát, Somogyaszaló,Somogybabod,Somogyszentinmre, Somogyszü, Somogyszob, Somogyvámos, Somogyvár,Szántód, Szenna, Szigetvár, Szólád, Tab, Taszár, Torvaj, Tótszentgyörgy, Vásárosbéc.

Itt emlékeztetek mindenkit arra, hogy sokszáz éves egy helyben való, letelepedett életszükséges ahhoz, hogy egy földrajzi helyből település legyen. így ezek a hitelesítetttelepülések kezdeti ideje megelőzi a kőkorszaknak nevezett időt.

Nem hitelesített leletek vannak a követicező helyeken: Fészeriak, Kisbárapáti, Kötcse,Somogyszentlászló. Kaposvár az őskortól folyamatosan lakott terület, számos veremlakás

bizonysága szerint.Tárgyi ismereteket tárgyalva csupán fel kell említenem, hogy népi emlékezetünk

megtartotta a kárpátmedencei beltenger emlékét a „Délihába születése" című mesében;



az abból kiemelkedő szigeteket az őskor embere valóban „sziget”-nek nevezte, amint azSzeged városunk és a Dombóvár mellet! Sziget-erdő nevében fennmaradt. Szeged vidékihímzéseink tengeri állatok rajzát is megörökíti. A nyelv, hagyomány és művészet együttes

bizonysága szerint ezeken a vidékeken a kárpátmedendei beltenger létezése óta folyamatos,magyar műveltség van jelen.

Tisztában volt az űr-utazás lehetőségével és a relativitás elméletével a kis kanász és avilágfa meséje értelmében.

Magor két kutyája: Főldneheze és Szélsebese az ősi mammut és párduc emlékét őrzi.

Hogy Tündérországunk földje milyen kincseket takar, csak a jövő mondhatja el. Denem tartom véletlennek, hogy korunk éppen népünk ősmultjának fontos emlékeit pusztítjafélelmetes rendszerességgel. Ő si honunk piisztulása a Dima elterelésével most vanfolyamatban. Vándor-műveltségeink főbb területei a folyamközi és egyiptomi központok.Az előbbi a Golf háborúban szenvedett sélrülést. Az utóbbi kiindulási pontjául egyegyiptomi hieroglif értesítése Nyitrát jelöli meg, (Hegedűs György, USA, kézirat) melyidegen kézben van, s nem valószínű, hogy ősmultunk feltárására gondot fordítanának, mégakkor sem, ha jóindulatú és elfogulatlan tudósok végeznék is ezen ásatásokat, hiszen azeddigi negatív előjelű magyar történészek tudósításai őket is félrevezetnék.



nn

A KÁRPÁTMEDENCE TÁRGYI MŰVELTSÉGE AZ ŐSKORBAN

A Kirpátmedence — ásatások bizonyítékai alapján — a legősibb idők óta lakott terület. Tekintettel arra, hogy az ősmult feltárására igen kevés gondot fordítottak régészeink, s illetékes szerveink, s azon tényre, hogy a Kárpátmedence még így is Európa leggazdagabb ásatási területe, önkénytelentU adódik a kérdés: mennyi feltárásra váró

kincset rqtfaet még hayAnk földje?Korábban kitértem már arra, hogy a kárpátmedencei ősművehség a jéôrszakok alatt is folyamatos volt, mivel a Kárpátok övezte területet soha nem öntötte el jégár. Az alanti télkép ék-vonala az eljegesedés mértékét szépen mutatja. (V.57:20)

’Jericho

Az eddigiek során rámutattam arra, hogy a már eddig feltárt és tudományos módszerességgel feldolgozott régészeti anyag egy teljesen összefíiggő, g a z ^ műveltségéről tesz tanúbizonyságot, ami csak letelepedett élet békés fejlődése nyomán

jöhetett létre.Az alanti táblázatt>an csak a legnagyobb vonalakban vázolom tárgyi műveltségünk

fejlődését



KOR és LAKHELY

500.000 VértesszöDős

70.000 Ohábaponor

70.000 Érd és Tata

36.000 Szeleti barlang

30.900 IstáUóskö

30.000 Zemplén

18.600 Ságvár

17.400 Ságyárí telepfolytatása. É.Európa benépesítése 8000 évvelkésőbb

7.000 Gorzsa

4,500 Tűzköves

5.000 Bodrogköz

4.000 Dombóvár

LAKAS

barlang

barlang

barlang

barlang

barlang

lakógödör,földfeletti házak

földfeletti házak

falú, magtárak nyeregtetős házak,falaivörös, sá i^ díszítéssel

letelepedett földművelő

állattenyésztő nép

mint fent

folyamatos telepillés

HASZNALATITÁRGY

tűzhelykőtárgyak

kőszerszámok

tűzhely

kőszerszámok,(42 fajta)finom kidolgozás

tűzhely kürtővelkőkitermelés,szerszámok

kő és csontszer

számok zeneszerBzám(furulya)

bányászatgyógyfürdő

szarvasagancs kapák

szarvasagancs kapanyeles kőkésnői és állatszobrok csontok mértani díszeihús-szárítás

kemenceháziszentély, oltár,láda

polc, s zövőszék, asztal

megőrizték a korábbikor

kéreg,fa,lopótök edényeit

fejlett kerámia



A Kárpátmedencében a legkorábbi idők óta folyamatos, letelepedett élettanúbizonyságait találjuk ásatásaink nyomán. Ugyancsak a legkorábbi idők óta ismerik atűzet, s lakásaikat — még a barianglakás idején is — kürtővel ellátott tűzhelyekkelfűtötték. A fenti táblázat mutatja, hogy igen korán kezdték felcserélni barlanglakásaikata környezet céltudatos megválasztásával alkalmasabb, maguk emelte épületekkel. Ezek kezdetben veremlakások, de igen korán, — már a ságvári vadásztelep idején is —

foldfeletti házakká fejlődtek. Ugyancsak a legkorábbi idők óta igen nagy gondotfordítottak arra, hogy lakóházaikat szépítsék. Kezdeti kunyhóik, s később házaik faladíszítés és festés elemeit tartalmazza. Építőanyagként használták a tapasztott sövényfalakat, melyek előnyét napjainkig ismeri és alkahnazza is népünk olyan helyeken, aholárvíz-veszély van. Ismerték és alkalmazták a természetes építőanyagok különbözőválfajait.

Lakóházak tárgyiüásánál szakirodabnunk nem tér ki a várépítészetünkre, noha ez aszó nyelvünk ősrétegéből származik, s eredete — mint a nyelv részben bemutatom — tündérkorunkig vezet vissza. Emlékük fennmaradt az Dia-vár, Változó vár ősi emlékű

szavakban, valamint jelenkori helyneveink ezernyi vár-összetételű neveiben. Ezen várhelyek köré fonódó legendák mindegyike egy — a kőkorszakot messze megelőző — magas műszaki fejlettséget feltételező ősműveltség emléke. A közelmúltig használtmagyar épület-jelleg szerint fogabnat alkothatunk őstársadalmunk lakóházairól.Szerették őseink az oszlopos, tomácos lakóházakat a legkorábbi idők óta.

Korábban említettem, — ezúttal ismét Magyar Adóiján Magyar Építőizlés címűművéhez utalom az olvasót — hogy az e művében tárgyalt kézimunkáinkon fennmaradtrézkorszak-beU házaink építészeti jellege, melynek szakasztott másai ma ismegtalálhatók például Sümegen, vagy tájmúzeumok kertjeiben. A sokezer éveskülönbséggel épült házak között mutatkozó eltérés csekély, s csak ott szerepel, ahol aváltozó építőanyag megkövetelt kisebb szerkezeti változásokat. Meg kell említenem amáig is élő használatban lévő Homokmégy gyönyörű, kézi festéssel díszített házait. Azezt teremtő ősi műveltség egy késői imokája például a knossosi palota tróntermének díszítése.

Ő si múltra tekintenek vissza templomaink is. A legősibb templomnak népünk önnön testével képezett aranykapút tartom, amint azt a ,3úij-bújj zöldág” gyermekdalmegőrizte számutikra. Két, felemelt karú, egymással kezet fogó ember alkotta kapúfogadta be naponta a fényt, az életet, az egészséget. A mögöttük sorakozók is alkalmatkaptak, ugyanezen szertartás elvégzésére: „...nyitva van az aranykíq)ú, csak bújjatok

rajta...” Egy más fejezetben leírt Tündérkertben még nem volt szükség épületekre, mintahogy például a mai Havaiit úgy említik a szakirodalomban, mint a világ egyetlenhelyét, ahol nincsen szükség épületekre ahhoz, hogy az ember emberi életet élhessen. Aszékelykapú, illetve annak őse, a kőszálból és zöldágból készüh változata, ugyancsak aTündérkorunkba vezet vissza. A kőszálhoz kötött, tetején összefogott zöldág keretében

jelent meg a felkelő nap képe, hirdetve a teremtés egységét, s az abba szervesen belesimuló életet. Ezen ősi képzetek késői megnyilvánulása a magyar falvak keletiirányba tájolt házai. Fennmaradt annak emléke, hogy ezen kelet-felé forduló házak



oszlopait valaha rézzel borították, ezzel valóban megsokszorozva a kelő nap fényét;könnyű látni, miért nevezték népünket a fény gyermekeinek.

Az eddig még ismeretlen, fel nem t ^ és meg nem magyarázott okok miatt földalá, barlangokba kényszerült magyarság barlanglakásaira igen jó fényt vetnek a Franciaországban feltárt, lakás céllal használt barlanglakások. Az itteni baríangok az eddigi

barlang-képzetekkel ellentétben hatalmas, jól szellőzött helyiségeket mutatnak, melyeketrendszeresen díszítettek is. E díszítésekben előkelő helyet foglal el népünk ágosa, s azugyancsak magyar jelképrendszerű és olvasatú festmények sora. Nyugati, se a magyar

nyelvet, se a magyar hitvilágot nem ismerő tudósok igen jó ráérzéssel emlékeznek megezen festményekről. Leroy Gurham véleményét támogatva Hadingh^ a következőketmondja: „Az állatábrázolások jelképesek. A ló hímségi, a bison nőiségi jelkép. A közel2.000 lakóbarlangban a nőiségi jelkép foglalja el mindig a barlang közepében a helyet, ahímségi jelkép a bejáratot díszíti, absztrakt jelekkel együtt. Ez viszont a művészdualizmusát fejezi ki.” (V. 13:214) Ha az író ismerte volna magyar jelképrendszerünket,még sokkal többet tudott volna meg a barlang lakóiról. Az emUtett lóábrázolás példáulholdjelkép is. A bison — nőiségi jelképen túl — jelent vizet is. A két állat, s az„absztrakt” jelek viszont felvilágosítást adnak arról is, hogy mely őstörzsünk

jelképrendszerével állunk szemben.A fent idézett műben megemlíti az író Lorblanchet azon véleményét, hogy „ezen barlanglakásokat a maguk teljességében keU vizsgálni, nem csak a díszítést, mindenmástól elvonatkoztatva.” Szerinte „...a barlangok nem absztrakt jelenségek. Mindgyiknek megvan a maga élete...”, s javasolja számos tudományág együttes, felderítő munkáját.

Hazánk barlang-rendszerének csak kis hányada lett tudományos alapossággalfeltárva. Erdélyi barlangjaink közül számoshoz fdződik olyan rege, mely szerint őseink írásos emlékeiket ezekbe menekítették, h ( ^ majd egy későbbi, biztonságos korban újragyarapíthassák tudásunkat. Külön oldalon hozom az Almási barlangrendszer képét. A n. Világháborúval kapcsolatos, kényszerű, hegyen, erdőben lakás eredményeként számosolyan hír keh szárnyra, mely szerint a Magastátra rejtett barlangjaiban ugyancsak ősiírások, rajzok, s őskori lakótelep nyomai találhatók. Ezek mind felderítendők.

A föld alá kényszerült magyarság templom-építésének jó példája lehet ahonfoglaláskor előtti Feldebrő-i altemplom kiképzése. Ő si hitvilágimk nyomai maradtak fenn viszont a Pécsi Székesegyház domborművén, melyről Makkai János számolt be,,>Iegjegyzések a Fanyűvő Sámson Ikonográfiájához” cimen. (V.15) Az itt megjelenítettképeket ősforrás értékűnek tartja a szerző, viszont sokkal tágabb értelemmel tudta vohiamagyarázni e képeket, ha ezen jelenetekben felismeri a magyar eredetet, s felismeri azt,

hogy mind a görög, mind a sumémak nevezett műveltség ezeket — értelemvesztetten — tőlünk vette át. Történik ez annak dacára, hogy maga az idézett görög rege példáulnyíltan, szépen elmondja, hogy „Altisz olajfáját Heraklesz az Iszter partjáról ültette át.” Agörög átvevő már nem tudta,, hogy az Iszter forrása ősi Tündérkertíink, a Csallóköz,mely a világ ekő gyümölcsöskertje — a később tárgyalt gondolatközlési jegyek

bizonysága szerint — s lombos életfánk fogalma itt született valaha, emberi eszmélésünk hajnalán. E fák gyümölcsei voltak első táplálékunk, s életünk alapja, árnyékuk óvott a délinap hevétől. Lombjai között fészkelő madarak szárnyalása korán vált a lélek jelképévé, sezen jelképet népünk megőrizte székelykapúitól kezdve a ma templomáig. Különösen

kedvelt volt a tuba, a galamb, melyek valamennyi őstörzsünk jelképrendszerében és



alapszótárában szerepelnek. A szemerék szími, a szolimok szalamba, a körösök galamb,a besenyők tuba elnevezései máig fennmaradtak. A magyar töizs madár szava viszont népés Isten nevünkkel rokon. Mikor tehát Heraklesz az Iszter mellől elragadta az élet fáját arajta lévő madarakkal együtt; egy magyar népcsoportunk áttelepüléséről szól, mégpedigvalamely kényszer hatása alatt, a Kárpátme^céből, délebbi vidékre. Ez idő eshetettegybe Makaria — az Égéi tengeri sziegetek — magyar településeinek kezdeteivel. EgyKr.e. V.századi Lykiai, s egy Kr.e. V-IV.századbeli krétai érmén az istennő a fa ágaiközött jelenik meg. Magyar értelem-rendszer szerint e kép helytelen, hiszen a fa vellás

ága nőiségi jelkép, az ezen belül megjelenő nap a himséget jelképezi. Ezen érmék mégutalnak ősi istentiszteleti helyünkre, az aranykapúra, de ennek értehnét már nem ismerik.Hasonló félreértett mondatöredék a sumír közvetítésű rege. E föld magyar kapcsolataira,illetve műveltségének hún-magyar eredetére Kézai Simon Gesta Hungarorumafigyelmeztet (Kézai 1:1) Viszont valameimyi Kárpátmedencén kivüli rege megegyezik abban, hogy a „szent fa” erőszakkal szakittatott ki földjéből, hogy azután mások ishasználhassák csodás erejét. Fontos megemlíteni azt is, hogy a simiir istennő széket éságyat akar építeni a lopott fából. Viszont csak a magyar nyelv hozza kapcsolatba a széketa székhellyel, település-központtal; a regében említett szék ezen képzetet őrzi, s annak

tudatát, hogy a letelepedett élet alapelemeit a sumirok magyar nyelvű néptől kapták.Külön tanulmány tárgya e legenda bővebb értelmének kifejtése.

Itt megemlítem, hogy magyar tájegységeink máig is fenntartották azonszokásukat, hogy csak az asszony és a gyermekek laknak a szigorúan vett lakóházban, s aférfiak a külső épületrészekben töltik az éjtszakát. Ilyen volt például a E)ombóvár vidékiszokás napjainkig. Östörzseink e szokásukat megtartották vándoréletük alatt is, afranc iao rsz^ barlangok tanúsága szerint

A gondolatközléssel foglalkozó fejezetben kitérek arra, hogy a díszítő-, s egyébművészetek emberi eszmélésünk legkorábbi ideje óta veltlnk vannak. Ezen művészet

egységes, s legmagasabb fokát őrizte meg a magyar hagyomány.. Népünk építészetében — a székelykapúktól kezdve a legkorábbi házainkon át amai népi étkezésig — mindenütt megtalálható az ős kezdetre való emlékezés, s a házépítőjének ég felé irányuló lelkisége.Ilyen a házak, kapúk díszítőelemeiben mai nîgmegválható „kusza” jel, amit idegen-majmolás fokozott le egyszerű, értelem nélkülidíszítőelemmé, „rozettává”.



Az Almásí barlang. (V.73)

j^ ilm ís i barla ng al jra jza F ek et e Ist ván fe lv éte le sz er in t. Ma gyarázat:

I t í iai a betű a barlang száján belül levő tágas üreg, me ly a d betűig

bcfelí tart, balra ped ig a 2. szám ig kanyaro dik egy nyugatnak irányuló

0Ok folyosóval, mely a patakmederre n éző n yilat- vagy ablakhoz ve-

la; í betű hátulsó sikátor; c hátulsó üreg; d az egyik denevérszemét

fctge; e, e, e bajosan m egközelíthető szűk ősm edvetanyák vagy bar-

hngocskák . 2 ., 4 . és 5. számok a barlang nak a bejárat előtermével foly

tonosságban lévő osztályait jelölik, 3. aiuiak egy nyugatra nyúló kö

nyökét, 6. szám nagy kövekk el elön tőn, előbb emelk edő, a zután lejtő

in szálló szűk, piszkos folyosó, m ely benneb b két ágra oszlik; ezek

qyike, mely 7. számmal van jelölve, északkeleti irányban messze be-

nyúlik, hol az a és fc-vel jelölt kis med vebarlang okban végz ődik. A má

nk nagyon törpe, végénél igen egybeszűkülő folyosó északnyugati

irányban a barlang 8. számmal jelzett osztályába vezet. Ezen északi

irányú osztályból van bejárata a 9. számmal jelzen azon keleti irányú

ligás és tiszta résznek, me ly a barlang fén ypon tját képezi, m ely k özel

negyven öl hosszaságban, több helyt tíz öl szélességben kínálkozik

oem mindennapi szépségeivel. Eimek külső részében van a füg gők ő;

í, b, c, d betűk szűk s bajosan megközelithető mellékosztályait vagy

ősmedvetanyáit jelölik. Ezen be lül a barlan g, bár negy ven öln él hos z-

cabb , de annyira egybeszű kül, hogy a 10. és 11 . szám mal jelölt folyo-

lóban sok helyt csak térden csúszva lehet áthatolni. E folyosónak is

van a, fr és c-ve l je lö lt két m ed ve ta nyá ja . A sz űk fo ly os ó eg y sz ép kö r

terembe vezet, m ely aljrajzunk ban 12. számm al van megjelölv e, ebből

cgyoly szűk üregen, hol csak nyúlán k term etű egyén fér át, a 13. és 14.

számmal jelölt utolsó előtti teremb e juthatni. K i idáig felk üzdé ma

gát, jól teszi, ha a 15. számmal jelölt utolsó üregbe is behatol, hol azon

forrás friss vize buzog fel, mely gyöngyöző hullámaival e barlangot

ezredévek türelmével ásta. Ezen utolsó osztályba kürtőszerűleg emel

kedő két folyosó vez et, me lyek annyira szű kek, ho gy csak hason csúsz

va s k íg yó sz er űl eg te ke rő dz ve lehet az on átha toln i. A lj ra jz un kban a

fehéren hagyon közök a barlang tisztás részét, a márványozon helyek

annak köves részét, a pontoz atos ped ig a denevérsz em eteket jelöli. A z

elmoson helyek a barlangnak ölnél törpébb részeit mutatják.



A Kárpátmedence magyar őslakói a legkorábbi időktől kezdve földművelő,letelepedett életet élő emberek. Alapszótáruk nép- és Isten-neve, s ezek származékai — amint azt a gondolatközléssel kapcsolatos fejezetemben bemutatom — mind a földdel ésföldműveléssel kapcsolatosak. Rovásunk első betűje is első földművelő szerszámunknak,az ágnak alakját tükrözi, amint azt a mellékelt képen láthatjuk is.

Az Érd és Tata vidéki 70.000 éves őstelepen élő emberek már 42 fajta eszközt

használtak. A 18.600 éves ságvári vadásztelepen már tömegével találhatjuk aszarvasagancs kapákat. Használtak nyeles kőkéseket, ismerték a hússzárítás módozatait. A

békásmegyeri őstelep embere is használta nemcsak a földművelés alapszerszámát, azelőbb emlitett szarvasagancs kapát, de aratta, „hegyezte”, begyűjtötte a gabonát, meg isőrölte, kemencéiben meg is sütötte madárlátta kenyerét. Ismerte a tervgazdálkodást,vadászterületeit soha nem merítette ki. Volt kaptafája, hálónehezéke. A békásmegyeritelep jó bizonyság arra, hogy a földművelés, halászat, vadászat nem egymást kizáró,hanem egy időben használt tudomány. A 7.000 éves gorzsai település már a mai életkellékeivel rendelkezik; házaikban van asztal, polc, kéreg,- fa-, és agyagedények,

szövőszék, láda, háziszentély, oltár.Állataik között ott volt legősibb idők óta az ágas (szarvas), a kutya, a ló, aszarvasmarha, a kecske. Ő sszótárának részei a méhészkedéssel kapcsolatos szavak:mezőin méhek gyűjtögették a mézet. Mágócson a nép ,Jsten aranyos madáiiúinak” hívtanem is olyan régen a méheket, s itt is, az „aranyos” kifejezés tündérhoni szótárunkra utal.

VISELET.

Népünk körében megmaradt az ősi tündérruha emléke, mely levelekből,virágokból készült szépsége miatt, s azért, hogy az ember és föld összetartozásátkifejezze. Népviseletünk virágpompás női ruhái, szűrök színei mind az ősi tündérruhavászonra, posztóra röppent másai. Ugyancsak használták leányaink a holdsarló alakú pártát, melyet fehér nyíifakéregből készítettek, gyüngyvirággal díszítettek, s ősvallási jelkép. Népdalaink tolmácsolásában mindezekről tudomásunk van. Példaként idézemMárton Szép Hóna című balladánk, s egy népdalunk vonatkozó részét;

,4tt es kerekedik egy kerek dombocska.

Azon növelkedik egy édes almafa.

Édes az almája, csukros a virágjaAlatta ül vala Márton Szép Hóna

Kötögeti vala maga koszorúját,Ágból, csemetéből, kósai rózsából...(Márton Szép Hóna)



S népdalunk néhány szava;

,Jaj pártám, jaj pártámGyöngyösi koszorúm.Gyöngyösi koszorúm.Gyönggyel rakott pártám..”.

Amint láttuk a legrégibb időkben volt már szövőszékük, s ruháik, párnáik,

asztalterítőik már szőtt anyagból készültek. [Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy azangol „linen” (vászon) a magyar len szó változata. Az angol műveltségi szó feltétlenül amagyar teimészeti ősszóból szAnnayilf hiszen ha len nincsen, vászon sincsen] Nincsentudomásom arról, hogy e koiból maradtak-e fenn hazánkban varrószerszámok, viszontaz avar koiban már nem is ritka a szépen díszített, írással is ellátott tűtartó. S, hogymegvolt ezen ősi időkben a megfelelő műszaki tudás is, ismételten meg kell említenemMóra Ferenc ásatásai során előkerült tűtartókból „előmestericedett” tűket, a dinnyemagalakú gyöngyöket, melyekben a cérna áthúzására olyan vékonyka kis bronzcső vezetettvégig, melyeket az 1930-as években még nem tudtak volna előállítani. Dyen műszaki

tudás mellett varrótű létezése természetes.Gyöngyöket őseink igen nagy meimyiségben használtak: Móra Ferenc szerint

szinte lapátolni lehet őket némely sírban. Az ékszerek hasonló gazdagságáról beszélAsztalos Miklós is Erdély őstörténetével kapcsolatban. (V.4.14)

A gondolatközlésfejezetben térek ki aszövött anyagok változatos megoldásaira,az ősi időkig visszamenő

zsinórozás használatára ésértelmére, a gombismeretére — valamennyinagy horderejű találmány,melyek mását nyugatonezerévekkel későbbtalálhaûk csak meg.

Akinek kaptafájavolt, volt csizmája is,

különben ugyan miért iskellett volna neki akaptafa? Történehniidőkben népünk viselete

mindig megkülönböztetett fejlettséget árult el. Addig, amíg a görögök, rómaiak csak magukra csavart lepedőkben jártak, addig népünk különböző rokon törzsei nadrágban,csizmásán jelennek meg a törénelem színpadán. Amint az előzőkben láttuk, e divatkezdetét a Mkásmegyeri őstelep szolgáltatja.

Állandó kelléktáruk közé tartozott a tükör olyarmyira, hogy amikor — báiiiol anagyvilágban — a halott mellett kerek tükröt találnak, biztosra vehető, hogy a

14. Icép

őskor i aranyékszerc lc : 1. csüngő Alparótről , 2 . boglár Erdélyből ,

3. csüngő Zi lahról , 4 . d i adé m a G y u l a f e hé r v ár k ör ny é k é r ő l



népünkkel való rokonság egyéb kelléke is megtalálható. Ezek utódai a híres somogyitökösök. A tükör ősvallásunk egyik igen fontos jelképe, s lényege a testi-lelki szépségápolásának fontos volta. A tükör a lélek jelképe, melyben Isten képe tükröződik.(V.61)

Tárgyi műveltségünk legnagyobb részét a gondolatközlés fejezetben kellettmegemlítenem, mert valamennyi használati tárgyon fontos közlés is található. így mostcsak futólag említem meg az ősidőkig vezető bőrmunkákat: a tarisznyától az ostorig, a

porszarúktól a férfi-ruhákat díszítő láncokig, zsinórokig.Fegyverük — feltűnő módon —igen kevés volt, s e tény ismételten megfigyelhető

minden korai rokonműveltségünk életében. Fegyverként használták — ha kellett — a botot, amit igen gondosan készítettek el, hogy ereje, rugahnassága megmaradjon. Ezeneljáráshoz tartozott az, hogy már magát a faágat annak megfelelően nevelték, majdlevágva áztatták, s zsiractókkal kenték. Ez utóbbi eljárás adta, őrizte rugalmasságéerejét, s ide vezethető vissza későbbi népeknél dívó szokás, a király „felkenése”. Ök értelem-vesztetten a királyt, s nem a bo^át kenték.

Amennyire kevés volt a fegyver, annál több a pásztoibot — valamennyi gyönyörűfaragással.

S ha már a legrégibb idők óta voltak nyájaik, a pásztornak fiinilya is kellett

Amint tudjuk, az istállóskői 30.900 éves lakótelep szolgáltatta az első ismert csontsípot,ami bizonyára a tündéikor bodzafa-sipjainak késői unokája.

Korábban említettem, hogy az ősi tündéiniha átköltözött népünk mindenkori,anyagból készült ruháira. Éppen úgy megtalálható mai pártáinak, szűijeinek kevésbbédíszes, korai mása utódműveltségek ruha-divatában. Csak a legkézebfekvőbbet említve:a művelt nyugat a mai napig nem tudott jobb öltözetet kitaláhii, mint a hunoktól örökölt,s máig is használt, nadrágos férfidivat.

Magyar Adóiján ösművehség című műve részletesen bizonyítja azt, hogy azegyiptomiak fejdísze néptink szűr-galléijából eredt, de már úgy, hogy ezen ruházat

értelmét, s vallói összefiíggéseit már nem értették.



Az alanti, kárpátmedencei lelöhelyü szobor Kr.e.4.500-ból származik, s ismét a„beszélő szobrok”válfajához sorolható.Hangsúlyozott az alak vállára vetett szike és aruhán végigfutó ék, illetvezeg-zúg vonal. Ezek nyomán

olvasatú.

„székely’'

V.71:44

MŰ VÉSZET.

A kárpátmedencei fejlett műveltség összeköttetésben állott az anatóliai műveltségiközpontokkal Kr.e. 4-3.000 között. A bemutatott, ,JCökénydombi Vénusz” néven ismert,ülő alakot ábrázoló edény (49.old.) rendeltetését nem Ismerik, s meg sem említik a karcolt,4ninták” esetleges gondolatközlési szerepét. Erről dr. Baráth Tibor részletesen beszélt.

Ezen túlmenően meg kell említenem, hogy az edény-alak a beteljesülésre váró ösanyag ésősanya jelképe.



A Kökénydombi Vénusz ésvilág legősibb, ismert kocsijáról ad hírt a Budakalászon kiásott agyag-kocsi, Kr.e. 1.900-

ból.(V.57:33U39)

Itt figyelmeztetem magunkat arra a tényre, hogy a magyarság a Káipátmedenceterületén a legősibb idők óta ismerte, s használta a lovat. Nyugat felé teijeszkedésének

útvonalán lovát már zablával látta el, s kantáron vezette.



"I.-

,Jsmeretlen történelem előtti nép”-nek nevezi a tudomány a kárpátmedencei térségőslakósságát, noha elismeri, hogy a Duna mindenkor a népek országútja volt. Érdekesmódon mindenkiről tudnak a Duna mindkét végén líűcó emberekről. De a világ egyik

legvédettebb területe, s legősibbműveltségét hordozó népemindmáig ,4ehér terület” atudományos világ térképén.Ezen ,ismeretlen nép” edényei

az itt bemutatottak.Az első csoport

budapesti, a 2. csoport a mostAusztriához tartozó Jungfem-hőhle-ből származik.

Az 3. csoport tők-alakotutánozó edényt a legjellegzetesebb Duna-műveltség I.korszakából származó edénynek

mondja a szakember, württen- beigj lelőhellyel. Mindkét, aKáipátmedencén kívül találtedény a magyar mag-mintáthangsúlyozza. (V.57:331)

■-M’

!

^'ís/ÍSÍSií-’.

íé



Bár anatóliai lelőhelyű az alanti szobor, itt kell megemliteneni, igen nyilvánvaló magyar vonatkozásai miatt Adatai a következőek: lelőhelye Catal Hüyük, a Kr.e.7.000-es rétegből. Anyaga égetett agyag, mérete 16 cm. A kép gyenge másolatán nem látszik, de a leirás szerint szQlés köd>en ábiázolták az ülő helyzetben lévő asszonyt

Mellette őrként egy nagy macska-féle állat Ql. OnkénytelenQl is eszünkbe juttatía népmesénk Magoiját, kinek két kutyája Főldneheze és Szélsebese; az első a mammuth, a máaodik a párduc jelenlétéről beszél. Ugyancsak hivatkozók Magyar Adóiján azon kutatási eredményére, mely szerint az Aegei tengeri ősnépeink szelídített állata a gepárd volt, s ennek az aialga ment át „csizmáskandúr” néven népmeséinkbe.

Az alanti szobor térdein és hasán, a leghangsúlyosabban ládiató helyen három magyar hullámvonal.

Tekintettel arra, hogy szülő-«nyáról van szó, életadó, s e szerep megszemélyesítőjének neve; Dona.(Élet-anya) A hullámvonalak a magyar föld jelképrendszerébe tartoznak, A teljes

olvasat tehát: Magyar Ilona. De ugyan ilyen eredményre

jutunk akkor is, ha csupán a jelképeket nézzük:

„szülőanyám a magyar föld”, „anyaföld”, „szülőföld” értelemmel. A három félkör alakú Jel hármas „határhegyünk*’ első, általam Ismert megjelenése, értelme magyar, illetve megye szavunk. Több ezer évvel későbben ezen hármas jel

ment át a szemere ékirás ,>!a” szótagjába. ), s a kínai jelképrendszer „élet”

jelentésébe.

Az itt lakó emberekletelepedett életet élő,földműves társadalom képviselői.

(V.71;44)



E szobrot egy gabonatartó edényben találták. E tény ismét aláhúzza, hogy e képmás Magyar Hónát, illetve Földanyánkat jelképezi. A húsvéti fonott kalácsot napjainkig is a ,3oldogasszony hajának” nevezik számos vidékünkön. A búza termelésének tudománya tOndéikori emlékeinkhez vezet. Hagyományaink szerint maga a N{^)isten, Magúr tanította meg erre népét Tündéitor népe az aranyló búzát fényjelké|mek tartotta, s tarâ máig is. Azóta is hagyomány, hogy minden búzaszembe Fényes Jézus arca van belerajzolva. Mikor pedig arany búzáját megőröli „...változik a búza. Arannyá változik. Arany lisztté válik..” Tudják, hogy minden folat kenyér; az arany nap egy par^ya.

Ugyanezen ásatási területről került elő a bemutatott obszidián tükör. Idegen magyarázó a szobrot „valamiféle termékenységi istennő”-nek nevezi, a tükröt pedig „valamiféle papnő” sírkellékének, nem tudva, hogy ősmagyar vallásunk kelléke a tükör, s népi jelenlétünk egyik legbiztosabb jelzője.

Obszidián tflkör V.71;38



TÜNDÉREK.

öseredetünk szorosan összeiíigg a tündérekkel kapcsolatos ősi emlékeinkkel, smagunkat tőlük eredeztettük. Különös tisztaságban maradtak fenn ezek az emlékek aCsallóközben. Szerintük Tündéreink léte a teremtés idejére megy vissza, akik mint fénylények vettek részt a teremtés nagy művében. Királynőjük Tündér Ilona a lég, s az e

fö ld élet anyja, földünk megszemélyesítője, ő a nap szent arája, testéből fakadt édes páija, felesége, ki házasságuk után a Magyar Dona nevet vette fel. Ö magyar életünk anyja. Palotája az égbolt kupolája, forgó ágya — földünk — a sarokcsillagon függ.Később leköltözött a Csallóköz szent szigetére tündér gyermekeivel, s ott éltek

boldogságban.Az időtájt még örök tavasz virult ezen a vidéken, s a föld gazdagon termett meg

mindent, amire szükségük volt. Arany nap ragyogott felettük, aranypor fénylett a sziget partjának homokjában, arany fény áradt a tündérek légies testéből is. Csilingelt, zengettaz egész világ körülöttük, szóló szöllő, csengő barack emlékét mai napig is megőrizve

ezen boldog időből. Beszéltek az állatok is, s az emberek megértették őket. E nagy boldogság csak addig tartott, amíg idegenek meg nem támadták a szigetet, s gonoszszándékkal, kapzsi szívvel csak az aranyat akarták megkí^>anntani. Ekkor a tündérek fájó szívvel búcsút vettek e szent szigettől, s téli szállásukra, Erdélybe költöztek.Utódaik, a magyarok ott maradtak; a mai napig is arról lehet felismerni őket, hogy aEhina parsán növő árvalányhajat — ami a menekülő tündérek aranyhajának egy-egyelvesztett szálából eredt — mindig többre becsülik az aranynál. A tündérek viszontrövidesen visszaköltöztek a Csallóköz szigetének égi másába, valahol a Hattyúcsillagkép közelébe. Tündér Dona néha-néha visszajár hattyú képében, s a Duna vizében

úszva hangosan siratja az elveszett tündéikertet Néha meg öregasszony képében, nehézcsomaggal, rőzseköteggel a hátán jáija az országot, hogy lássa: van-e még irgalom ésszeretet, segítőkészség magyar gyermekeiben. Ha néha-néha talál ilyen igaz embert,visszaviszi magával TündérlK)nba, hogy ott örök boldogságban élhessen.

Ezen ősi eredettörténet változata az iskoláinkban tanított Hunor-Magor rege, melyminden kopottsága mellett is megőrizte a tündérekről való ősi emlékünket: ők istündérlányokat vettek feleségül. A „minden leány tündéi^’ mondás pedig anyai ágon valószármazásunk jogán Tündér Ilonához, illetve Magyar Ilonához vezet

Más tájegységeink is őriznek tündér emlékeket, melyek gyakran tündérek építette,

elsűlyedt épületekről, vagy harangokról szóinak. Más változat szerint vizitündérek utánvágyódó pásztorlegények, s azok nyájainak végzetét meséli el a legenda.Ez utóbbi legismertebb változata volt a balatoni kecskeköröm valaha jól ismert

regéje, ami dióhéjjban a következő: a vizikirály gyönyörűségesen sz ^ leánya beleszeretett a pásztorlegénybe, aki aranyszőrű kecskenyáját a Balaton parsán legeltette. Naphosszat hallgatta a pásztor furulyáján felcsendtüő szebbnél szebb dalokat addig-addig, míg meg nem kérte a juhászt, jöjjön vele édesapja palotájába, hogy mindig együttlehessenek. A legény végül bele is egyezett, követte a vizildrály leányát, őt meg akecskenyáj, mely így a vízbe pusztult, s máig is megtalálható a kecskék körme a tihanyirévbetL A rege értelme (V.22) a követkző: Balaton-vidéki, főleg a zalai emberek a



hullámokat kecskéknek hívják, s jól tudják azt is, hogy az u.n. ,Jcecskekörmök” acongeria kagylók maradékai. Tisztában voltak azzal is, hogy a hang éppen olyanhullámokban teijed, mint ahogyan a víznek is vannak hullámai, s a víz a hanûllámokat

jól vezeti, tehát a iunilyaszó és a víz hullámai valóban szépen egyesülnek. A felkelő napfényénél a Balaton vize, a hullámok gyönyörű arany-fényben ííirödnek, s ezen regeindíték is természeti valóságon alapul, amikor „aranyszőrű” kecskékről beszél. Az arany említésemég ezen is túlmutat. Tündérhonunk aranydús homokja ember-állat bőrére tapadva aztszinte bearanyozta; az aranyszőrű kecskék említése is tündéiboni emlék. Tárgyunk szempontjából ugyancsak igen fontos tény, hogy népi jelenlétünk tudata a congeriakagyló kialakulásának idejében már e tájhoz köt bennünket. Sőt, a Balaton regéje fentiek nyomán Tündér és Aranykorunkhoz vezet.

Elsűlyedt tündértemplomokról és harangokról tud a Fertő-tó, s az Ébsedi láp népeis. Egy ilyen regét őrzött meg számunkra a Bodrogközből Lázár István (V.3;9), amit alantidézek:

„A karcsai templom a Tisza és a Bodrog egybefiitó árterületén épült, stílusában adahnáciai és a jáki templom kicsinyített mása. Tompa Mihály megénekelte, hogyankerült e templom ide a homokra: 'Egy valahai napon az Éj Szelleme megpillantá a Karcsa

tükre alatt élő vizitündérek királynőjét és szerelmével üldözni kezdte. Az nem fogadtaszívesen a közeledését és elhatározta, hogy a zaklatás elől más vidékre költözik.Búcsúzóul, emlékeztetőtU a karcsaiaknak, akikkel jó barátságot tartott, víz alatti palotájaköveiből szárnyas népével templomot kezdett építeni. A nagy sürgés-forgóban atündérek nem vették észre az idő futását, a hajnal közeledtét. S amikor hirtelen felharsanta kakasszó, melyre vissza kellett térniük a víz alatti menedékükbe, félbe-szerbe hagytak mindent, olyan gyorsan, hogy még a röptUve hozott harangot is elengedték, ahol éppenszálltak, s az a mocsárba esett, azóta sem került elő. De mire is lett volna a harang,amikor nem készült el még a torony se? Azóta sem tudja senki befejezni ezt a

tündértemplomot... ”így szól a rege. S mint minden regének, a karcsai tündér-emlékezetnek is több

tudatrétegét íigyelhe^ük meg. Az első; a vizitündérek, mint szárazföldi testvéreik is,fénylények, s mint ilyenek, a sötétséggel — itt az Éj Szellemével — soha nemegyesülhetnek. E tündérek is tudnak repülni. Hihetetlen erővel rendelkeznek, hiszenelsűlyedt köveket, harangot, repülve visznek új rendeltetési helyükre. Számunkra alegfontosabb e könyv keretén belül még azon tudatnak a megőrzése, hogy aKárpátmedence területén létezik egy ősi, ma már víz alá sűlyedt magasrendű, ősiműveltség, mely a tündérkor, illetve Aranykor idejéhez vezet bennünket. E szempontot

figyelembevéve érdemes volna a karcsai templom alapköveit vizsgálat alá vetni.Ugyancsak fontos értesülés számunkra a fenti rebben az, hogy a magyar a tündérektőltanult — sok minden egyéb mellett — építeni, s tőlük ismeri a harangok létezését is.

Az idevonatkozó karcsai, őskűí és sárospataki új ásatások kerektemplomainak képei a „Csillag” fejezetben találhatók.

Az ősi, magas szellemi és anyagi műveltség hordozóiként mi alapítottuk későbbivándorlásaink során nemcsak az egyiptomi és most sumimak nevezett műveltségiközpontokat, (Kézai 1:1) hanem történelmi időkben is jelentős hatással voltunk anyugateurópai műveltség fejlődésére. Magyaroktól tanult tudomány a haiangöntés

ismerete, s ezek csak Nagy Károly után lettek ismeretesek nyugat Európában. (Dr. Gepai



ismerete, s ezek csak Nagy Károly után lettek ismeretesek nyugat Európában. (Dr. GepaiAndor, Magyarság, 1993. okt.23, 43.sz. 11. old.) Figyelmet érdemel az ősi magyar templomok jellegzetesen kerek alaprajza; egyik ilyen körtemplom szépen megőrzött

példánya az őskűi kerektemplom. Ugyan ilyen kerek alaprajzú a Stonehenge néven ismertkerek napvárta, s annak ősidőkben mélyen a tengerszint alá sűlyedt mása Loch Nessben.A ,4Ű ein-henge” néven ismert kőkörök képét a víz-alatti régészettel kapcsolatban hozom.(V.21)

A helyi lakósság ezen kör-köveket — mely szó church néven ment át az angol

szótálba — ugyancsak tündérhagyományokkal kapcsolja össze. Hazánkban jól ismertek anép által tiszteletben tartott szenthelyek, melyek gyakran kőszálhoz ki^wsolódnak. Ilyenaz alant bemutatott Oltárkő a Hargitám. (V.73;50) Oibán szerint ennél szebb istentiszteletihelyet sehol sem lehet találni, hiszen itt maga a természet is ünnepel.

Ipolyi felhozza még, hogy ezen tOndérépítmények gyakran a „vár” szóval vannak összeköttetésben. Ugyan ezen vár szó őriztetett meg a laiq) tOndérhagyományokban. Hamost figyelembe vesszük, hogy tündéreink elsűlyedt épületei majdnem mindigtemplomok, s az elsűlyedt templomok helyére a föld felett is építeni akartak a régikövekből, ugyancsak templomokat, több igen értékes adalékkal bővül ismerettárunk.

Arról sem feledkezhetünk el, hogy avaijaink neve magában hordozza a „vár” szót, s néha„váikun”-nak is említjük őket Kerek váraik ugyancsak kapcsoladw hozhatók e kerek napvártákkal, valamint a Kárpátmedencén kívül élő műveltségek tündér-emlékűépítményeivel.

Oltárkő a Hargitán. (V.73:51)

A most felfejlődő víz-alatti régészet kezdő lépései már megállapították a Földközi

tenger elsűlyedt műveltségeinek korát, a felette lévő víz mélységétől függően. Tudjuk



azt is, hogy a Loch Nessben elsűiyedt kőkörök hihetetlenül ősi földtörténeti korok emlékei. A Kárpátmedencében elsűlyedtnek tudott templomok is azon ősi időkbevezemek vissza, midőn a 25-30 millió évvel ezelőtt létezett meleg égövi csodálatosvilágnak véget vetett a földkéreg további mozgása, születő tűzhányók, s az ezzelegyidejűleg beáramoló tenger. Geológusaink jövőbeli feladata e kor pontos, évszámmalellátott elsűiyedt templomok regéi ebből az ősi földtani időből származnak, s ugyan azonműveltség embere őrizte meg számunkra a ,X>élibába születése” című mesében ezenőstenger elvonulásának emlékét, s ugyan azon tündérek és emberek kezdték újjáépíteni a

Tündérkor műveltségét a karosai rege szerint.Tündéreinkkel kapcsolatban fentiek csupán a legszűkebb ízeUtőt adják.

Tündérregéink részletes feldolgozása még a jövő tudósaira vár. Viszont itt ki kellhangsúlyoznom, hogy ezen tündér-hagyományokban feltűnő „gonosz” tündér szándékoshagyományrontás eredménye, s az erőszakos térítések korával függ össze. Arról, hogyezekben a tündértemplomokban, várakban milyen szellemiséget képviseltek az otttisztelkedők, némi képet nyerhetünk Erdélyi Zsuzsa ősi imádságokat összegyűjtő,Jíegyet Hágék, Lőtöt Lépék” című művéből, népdalaink, népművészetünk, népmeséink csodás világából.

A világ majdnem minden táján fellelhető a tündérekkel kapcsolatos emlék halovány körvonala, de olyan részletességgel sehol nem tárgyalják a tündérekkelkapcsolatos emlékeket, mint hagyományaink, melyek megőrizték a tőlük való egyenesleszármazás ősi emlékét is.

Corliss (V.14) behatóan tanulmányozta ezen emlékeket, melyeket — Európában — az ír, skót és lapp területeken talált meg szép számban, de t ^ t ilyen emlékeketföldünk majd minden részén. Egy lényeges eltérés van viszont az itt talált emlékek éshoni emlékeink között. A fent említetteknek tudomásuk volt arról, hogy egy korábbiműveltség hordozói voltak a tündérek, de ők magukat nem e tündérektől eredeztették,noha voh velíUc kapcsolatuk, s az élet számos kellékét tőlük tanulták. Corliss kutatásaikapcsán azon végkövetkeztetésre jutott, hogy e tündérek a kőkorszakot megelőzőidőben éltek, igazi emberek voltak, nyelvük, lakhelyeik nyoma ma is fellelhető.

Írországban e kőkorszak előtti embereket néha Tuatha De Dannan-nak hívják,mely nevek a magyar tudó és Tana nevekkel tartanak rokonságot. E tündérek földalatti palotákban laktak, melyeket „sidhe” néven említenek az írek, „sí” kiejtéssel. Atündérlányokat ,3en Sidhe” néven ismerik, a tündérek gyűjtőneve viszont „Aes-sidhe”,melynek első szótagja a magyar ősnyelv „ős” szótagjának felel meg. Hívták ezen ír-szigetbeli embereket ,/eni”-nek is, s mind a ,3en”, mind a ,/eni”, magyarul fény szó, s

paimon őstörzsünk szótárának része. A pannonok életfája, a fény fája a fenyő, s tudjuk,

hogy az őslakóssággal keveredő ősi skót családok jelképes növénye a fenyő, vagyvalamely örökzöld fa. Maga a pannon név és a fenyő szó is fény-szavunkkal rokon.

A lappok is, mint az írek ezen ősi néptől tanulták ősvallásuk alapelemeit képezőkeresztelkedés és újjászületés fogalmait. Máig őrzik egy tökéletes nép emlékét, kik az evilági boldogság megtestesítői voltak. Lakhelyeikként bizonyos hegyeket, dombokat

jelölnek meg a lappok, melyeket „Saivo-vare”, ,3asse-vare” néven ismernek, s e nevek atündérkor szótárából maradtak fenn. Itt ismét a magyar „vár”, mint erősség, lakásfogalmával találkozunk. A lappok ez ősi emlékű helyeket u.n. „side” bálványokkal

jelölték meg, s bizonyos alkalmakkor nagy mennyiségű rénszarvas-agancsot áldoztak



előttük. Ezen szokatlan áldozat viszont Csodaszarvas regénk ágas, ékes szavával kapcsolössze bennünket. Némely lapp emlék a lappok tündérektől való származását is említi.Fenti író szerint ezen tUndémép, illetve a kőkorszak előtti magas szellemi műveltségviselői semmi képpen nem voltak „árják”. Ö itt a ma tévesen használt áija kifejezéstaz indoeurópai nyelvcsalád képviselőire alkalmazza.

Európában említi még a németországi Horselberg, Venusbei^ tündérekkelkapcsolatos hagyományait, majd a görög mythologiából ismert szent szigetet, melyetOgygia néven ismertek. Ogygja neve a mi „óg” és „ég” szavunkkal azonos, s ”ia” képző

viszont nyelvünkben mai napig is helyet, országot jelöl (1.: Anglia, Skócia, Austria, stb.),s a jó, jav szavainkkal azonos. Mai szótárunk szerint tehát e sziget neve: az Ég hóna, aFény hóna. £ tündérekkel kapcsolatban a következő közös vonásokat emeli ki az író;voh egy csodálatos gyűrűjük, sapkájuk, melyek segítségével láthatatlanná tudták magukattenni, s övük hatalmas erőt kölcsönzött nekik. Magyar szempontból ismét fontos aláthatatlanná válás, eltűnés emlékének idegeneknél való megőrzése, ami a mi tündér fogalmunknak tökéletesen meg is felel. De addig, amig ezen népek tudtak arról, hogyezen lények kényük-kedvükre el tudtak tűnni, addig számos magyar emlék megőrizteannak tudatát, hogy e tehetség népünk tulajdona. A ,4iipp-hopp ott vagyok, ahol akarok”

népi tudata meséink világába költözött, hogy az ősvallás üldöztetései előlmegmenekülhessen. Másutt említettem, hogy Atilla király tanácsadói „láthatatlanul” beültek az ellenség haditanácsaira, hogy haditerveiket ezek szerint alakíthassák. Egy baranyamegyei karácsonyos is megőrizte e tudat-kivetítés tehetségét, s ezt mégnapjainkban is gyakorolták. E tehetség őseinktől örökölt tulajdonunk, s megőrzésekötelességünk.

Az amerikai indiánoknál is feimiaradt egy csodálatos tulajdonságokkalrendelkező törpe-faj emléke, de ezek rendszeres felkutatása még nem történt meg. AzAlabama és Georgia államban élő Creek indiánok ezeket a kis embereket i'sti luputski

néven emlegetik, s ezek két alcsoportja az itu'uf-asalá és az i'sti tsalitsa'na nép; anevükben szereplő itu'uf szó erdőt jelent. Az Oregon állam Klanath indiánjai na'hni'as-nak hívják ugyanezen apró népet. Hogy az angol füllel és betűzéssel írt nevek vájjon mittakarnak nehéz tudni, s bővebb kutatásra van szükség. Azért tartottam viszont fontosnak e néhány adatot felhozni, hogy emlékezetünkbe véssük a tündérek tengerentúli jelenlététannál is inkább, mert az itt talált sziklafeliratok tanúsága szerint kapcsolatban voltak ősnépeinkkeL, ezek között a föníciaiakkal.

Polinéziában a nép megőrizte egy törpe nép emlékét, melyet „menehune” névenemlítenek. Másutt bővebben kitérek reájuk. Itt csak annyit, hogy e névben hűnőstörzsünk, s Mén istenük neve rejlik.

A Japán szigetek állítólagos őslakóinak, az ainuknak a kilétéről nem sokat tudnak a szakemberek. Embertani szempontból a kaukázusi népcsaládhoz tartoznak. Kőkorszakiműveltségük idején a zsinórdíszes edények készítőinek gondolják őket, s Jomonműveltségnek nevezik ezt az időszakot. Az is feltehető, hogy egy ebisunak nevezett néptagjai. Morse viszont a korai jomon műveltséget az ainuk előtt létező, az ainu legendák koro-pok-kurujaival hozza összeköttetésbe. Ezen emberfajt — az ainuk szerint — apró,csupán néhány centiméter magas emberek képviselték, kik lapúlevelek alatt laktak. Azainuk őket tartják a Japán szigetek őslakóinak. Ezen őslakók alapította, de már későbbi

jomon műveltség tárgyai feltűnő hasonlóságot mutatnak hazánk népművészetével, s

szinte valamennyi eddig tárgyalt őstörzstok kézjegyét felismerhetjük bennük. (V.41)



Ezen műveltség ismeretlen, ősi időktől kezdődően a Kr.e.2.000-ig tartott. Műveltségük hangsúlyozottan vallási jellegű volt, amit a nyugati író az indiánok „medicine man”-

jéhez, (szószerint gyógyító ember) hasonlít. E műveltség tárgyait észak Kínától Alaszkáigmeg lehet találni. Síimellékletek apró ember szobrocskái és egyéb kegyeleti tárgyainyomán a nyugati kutatók azon me^lapításra jutottak, hogy ezen ősműveltség embereihittek a másvilági életben, de a szobrocskák jelentőségét, mint gondolatközlés eszközeitnem ismerték fel.

Corliss megállapíQa, hogy itt is egy ősi, kőkorszak előtti műveltség viseldivel

van a tfindérhagyomány Összeköttetésben, s ezen műveltség semmi képpen semlehetett indoeurópai eredetű. Ennek ellenére nem tette kutatásai tárgyává a nemindoeruópai népek tündér-emlékeit így alig érintette a legkorábbi görög mondákat,melyek eredete görög előtti időkre utal, s ezek a Kárpátmedencével vannak közelikapcsolatban.

Tündér emlékeink romlottab változata szánnazott át a Finnek Kalevalájába,viszont e nép kegyelettel ápolja ezen emlékeket, a mai napig is. Jelenkori finn utazóemlítette, hogy alig váija a hétvégét otthon, amit az erdőkben szeret eltölteni.Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a városban „nagyon hiányoznak a tündérek”. Corliss

ugyancsak megemlíti, hogy régen a lappokat is „fíím”-nek hívták egészen a 18. századig.A „feinne”, illetve „finn” nevet a tündér-néppel hozza kapcsolatba a skót néphagyomány.E finn név viszont — s ezt másutt is említem — azonos fény szavunkkal, s ősi pannonnépünk nevével is. Ugyancsak skót hagyomány a „cruithine” és „pecht” nép tündérekkelvaló feltételes kapcsolata is.

Mindezen ősi tündéremlékekhez kapcsolódik a gondolatközléssel foglalkozófejezetnél bemutatott sziklarajz, mely megörökítette ezen ősi műveltség embereit a maguk fizikai valóságukban. Számos Kárpátmedencében talált kora-kőkorszak beli szobor — Baráth Tibor olvasata szerint — magyar népnevtlnket adja. (V.20-10 tábla).

A tündérek reánk maradt tudása őrizte meg számunkra a halhatatlanság tudatátHasznos tudnivalók között pedig minden ilyen emlék szerint ők tanították meg az embertföldművelésre, s az ennek nyomán fakadó boldog életre. Népnevünk mag, ug része aföldművelés szavaival kapcsolatos, s mikor a világ bármely pon^án találkozunk néptlnk enevű maradékaival, mindenütt a földművelés, letelepedett, boldog élet megalapítóikénttisztelik őket. A görögök Makar néven is ismerték Herakleszt, ki a földművelés istene isvolt. A görög makarosz és a sumer magam szavak jelentenek boldogot is. Magor tehátnépünk Boldog Istene, ki szegény ember szándékát bíija, s Magyaria a boldog őshon.

A korai görög műveltséget megelőző időkben elnevezett égéi tengeri szigetek —

Kios, Samos, Kos, Rhodos — gyűjtőneve Makaria, s vándortörzseink egyik első,Kárpátmettencén kívüli szálláshelye volt. Lakói harcos népek elől menekülnikényszerültek, s Egyiptom felé vették újukat Ez útvonalon számtalanszor találkozunk Magor nevével. A Biblosi Filo (Angelo Mossa „The Palaces of Crete and their Builders,London, 1907) szerint a föníciaiak nagy tiszteletben részesítettek egy Mag nevű istentakit a földművelés feltalálójaként tartottak számon, s aki — Lenormant szerint (HistoireAncienne de L'Orient) — negyven földműveléssel kapcsolatos könyvet írt s hagyott azutókorra. Ezen értesítés ismét figyelmeztet bennünket arra is, hogy írásbeliségünk aTtlndérkor ajándéka. Érdemes emlékezetünkbe vésni, ha ősi írások szakértői egy igen



korai írásra utalnak, azt általában főnidainak, esetleg ibémek nevezik. A föníciaiak magyar származását ismét Magyar Adóiján Ösműveltsége tárgyalja részletesen.

E ponton találkozik a lappok által megőrzött tündémép ,/enní” neve, mágustudománya, földművelés ismerete nemcsak a magyar eredetű föníciaiak népnevével, demagyar népnevünkkel is. De itt viszont már a kö és történelmi korszakokon belüliismeretekkel foglalkozunk, aminek bő irodalmában bárid eligazodhat könyvtáraink, sszámos jó szakkönyv segítségévei.

Tárgyunk szempontjából viszont fontos az emberiség ősi tudatának, mint

valóságnak a felismerése, s felkutatása még akkor is, ha ezen felismerés a darvinívilágképet alapjaiban rendíti meg.

Máig fennmaradt az ősi Aranykor tudata, s az azt képviselő tündérek alapítottaműveltség emléke. Ök a világteremtés előtti ősi tudat képviselői voltak, s e tudatfelismerése, az azzal való élés öröklött tehetségünk birtokban ma is lehetséges, skötelességünk.

Tőlük örököltük:

1. Isten-tudatunkat

2. Az anyag-erőny azonosságát, s egymásba alakíthatását3. Halhatatlanságunk tudatát4. A földi élet boldogságának titkát, ami a teremtő, termelő életben rejlik 5. Nyelvünket, illetve ennek ősi alakját, a dalt6. Az eszmék világában való honosságunk tudatát7. A földművelést8. Képző és építőművészetünket9. A béke, a jóság, a szépség szeretetét

Érdekes fentieket összehasonlítani a nem magyar eredetű népek tulajdonságaival,kik jelen anyag-központú műveltségünk urai

1. Isten tagadás, vagy egy nagyon emberarcú Isten tisztelete2. A világ csak anyag3. A halál végleges4. A földi élet boldogságának titka a zabolátlan élvezethajhászás.5. Nyelvük ősnyelvünk félremagyarázott roncsain épült.6. Az eszmék világát gyakorlati életükbe nem ültetik át.7. A föld kizsarolása, tönkretétele

8. Képző és építőművészetük a természettől elvonatkoztatott9. A béke, szépség, jóság helyett az önző tülekedés, a csúfság eszményi

szintre emelése, az egymással nem törődés jellemzik.

Mindezek tudatában népünk műveltségének pusztításával a „müveit” nyugatönmaga pusztulását idézte elő.

A kőkorszakot megelőző, valóságos Aranykorunk ősi emlékeit ezen tündérekkelkapcsolatba hozott helyeken kell keresnünk, s ehhez néprajz-tudósaink, régészeink

tudnak bővebb felvilágosítással szolgálni. Szükséges volna ilyen szempontból



feltérképezni a helyi üyen emlékeket. Korábban idéztein Ipolyi Amold azon meglátását,hogy a „vár” elnevezésű helyek rendszerint ilyen ősi emlékeket dajkálnak. Korábbiakbóltudjuk, hogy a lappok is „vár”-nak nevezik a tündéremlékű helyeket. Magyar Adóijánviszont részletesen bizonyítja, hogy a vár szó avaijaink ős-szókészletének szerves része.

Szűkebb hazámban ilyen volt az Attala-Csomában lévő várhegy (Somogymegye), a Váraljai vár (ma szőUőskert). Ez utóbbinál gyermekkoromban még élt emlékeannak, hogy o tt ,idegen urak is ástak Franciaországból, s szobrokat találtak, el is vitték azokat.” (Adatközlő: Rothermel Károly, Bonyhád. A „vár” valaha a család tulajdona

voh.)A legnagyobb figyelmet érdemli az országon végigvonuló várrendszer, amiket

avar váraknak nevezünk, de történetük ősi időkkel kapcsolja őket össze. Féljemcsaládjának birtokába tartozott 1945-ig a szabolcsi földvár.

Ipolyi említi a következő, tündér-emlékű helyeket: Túr, Tiszafih^d és Szolnok vidéke, Tihanyban a Tihany foka oldalában kivályt sziklaüregek; a Fertő tóban hételsüllyedt városról tudnak; Erdélyben Fekete-tó, Pogány vár, Kőboldogfalva.

A ,4ápos” szavakkal egybekötött helyek ugyancsak ilyen emlékeket rejtenek,különösen pedig a „vándor láp” emlékek, mint Lápos bánya (Szolnok), Hagymás-lápos

(Kővárvid), Lápos hegy (Csík megye), Lápos örvény (Békés), Lápos-nyék.Ő si emlékűek a „Sziget” elnevezésű helyek.A Tündér-korszak, Aranykorszak legszentebb helye a Csallóköz, tündér őseink

szent szigete, melynek teljes rombadőntése napjainkban folyik.. Téli hónuk, Erdély is.hasonló sorsú. Fentiek csak apró szemelvények, melyek nyomán régészetünk elindulhatazon pillanatban, amikor n é p i^ kárpátmedencei ősmultjának feltárását fontosabbnak tartja a római kor emlékeinek babusgatásánál.

Erdély teljes teijedelmében dajkálja a Tündérkor emlékeit. A legmagasabbhavasokon növő nefelejcs virágról azt tartják, hogy a távozó tündérek lába-nyomában

keltek életre, s az ő emléküket őrzik éppen úgy, mint a csallóközi árvalányhaj.írásbeliségünkkel kapcsolatban mutatom be a Tündér-emlékű Csíkszereda-i vár alaprajzát. Nagyboldogasszonyunk képét ringatja a Szent ,Anna tó végtelen mélységűvize, a ,Jiármas Hámor”, a Székelykő Vársziklája nevű csúcsa, ahol tündérek léptét őrzia nefelejcs, Csíksomlyó vallási tisztelettel látogatott helye, ahol még az 1940-es évekbenis emlékeztek arra, hogy tündér-látogatta hely. Rabsonné vára, melyet a helybéliemberek emlékezete szerint a tündérek „szekéilcötő-rúd nagyságú aranyrudak, roppantaranyoroszlányok, kárbunkulus szemekkel, aranykoüó fiaival, nagy aranyhordók aranypénzzel” rejthelyének használták. A rege szerint a kincset befogadó pincét háromaranyláncon csüngő, ,/ő-nagyságú”, háromszögű gyémánt világítja meg. A kincset

sokan keresték, sokszor egy egész élet munkáját fektetve a keresésbe, de nem találták: akincs váija a tündérek visszatértét.



Szent Anna tó az ősi kápolnával. (V.73:376)

A „Hármas Hámor” a Székelykő Vársziklája nevű Csúcsával(V.73:376)



Csfksoinlyó a Nagy és Kis Somlyó nevű hegyekkel (V.73:127)

i - j . • - í n l ■' Í -

------------- - í -

Rapsonné Várának alaprajza (V.73:96)



A Csallóköz szent szigete



ÍRÁSBELISÉGÜNK KEZDET1EI

Az írott gondolatközlés előfeltétele — amint azt ezen elnevezés is sejtteti — agondolat és a közlés lehetősége.

A gondolat elindulási ponâit életfejlődés viszonylatában még korántsem ismeijük, s

mindeddig csak az embert tettük „értelmi” lénnyé. E szűk keret napjainkban kezd bővülni, s talán utódaink bölcsessége egyszer felfedezi, hogy emberré válásunk előfeltétele nem mozgatható hüvelykújjunk büszke ténye, hanem a teremtő gondolat,melynek testünk csupán eszköze, igényeinek megfelelően alakítva. Jelenleg a csupánanyagot anyaggal magyarázó világnézetünk elretten a gondolat mérhetetlen távlatokatmagában rejtő világától, mert tudja, hogy amely pillanatban ezt az első lépést megteszi,szükségszeríien meg kell válnia górcsöveinek ismert, szűk kis világától, aminek eddigfeltétlen ura volt, mint ázalék-állatka a vízcseppnek. S ezen megkezdett út előbb-utóbb akezdeti ige mögött álló gondolathoz, az egyetemességhez vezet.

Fenti tudat alatti tudás mérhetetlenül nagyobb, mint a jelenleg elismertébrenlétünk tudatvilága, s valamikor az élet-elindulásunk kezdetén sokkal nagyobbszerepet játszott, mint ahogyan azt most elképzelni tudjuk. El nem hallgatható egyesmegnyilatkozásait a „tudat feletti” jelzővel látjuk el, s leginkább vásári bódék

jövendőmondó szórakozásai közé soroljuk. Nagy ritkán orvosi rendelőkben, lélektankeretén belül, kórházakban kerül — egy-e^ bátrabb szakember tolmácsolásában — a„szalonképes” megbeszélések közpon^ába. Érdekes módon kapcsolódik ezen tudat alattiés feletti tudás anyaga a piramis alapjánál, s válik tudattá. E tudat észleli először a világotés indítja útnak a gondolatot, melynek emberi vonatkozásban — végső kifejezője az

ember. Ezen ember — néhány kivétellel — elzárkózott eszmélése pillanatával kezdődőtudásától, mely tudás létének elindítója és életének záloga. E tettének következményeállandó hiányéizete, amit anyagiakkal igyekezik kielégíteni. Ezen igyekezet meddő voltáthíven tükrözi a mai kábítószeres világ „tudat tágítása” materialista módszerekkel, s annak teljes csődje. Érzi, hogy tudata valaha képes volt önmagában mindazokra acselekményekre, melyeket ma már csak maga-gyáitotta eszközökkel — rádióval,távolbalátóval, űrhajóval, stb. — képes megközelíteni. E folyamat lényegében azonos a bűvész inasának ténykedéseivel, áld elindított egy folyamatot, de megállítani már képtelen.

Gondolatközlésünk első eredője — amint azt mai értebnemmel fel tudom fogni — tudatunkba van ágyazva, s független azon közegtől, amit ma anyagi világnak nevezünk.Tudatunk a végtelenben honos. Eszköze a gondolat, a gondolat eszköze az anyag.Világunk végtelenbe táruló lehetősége még él a gyermekkor küszöbén, s meg isnyilatkozik a gyermek környezetének megfelelő jelképrendszerben, mint például a„tükörbe nézek és a tükörben egy leányka van, aki a tükörbe néz és stb...”, vagy: „amoziban egy filmet néznek, ahol a nézőközönség egy olyan filmet lát, ahol...” A végtelentszemélyesen érzékeli, önmagában ringatva. A gyermekben megnyilvánuló ilyen tudatválaszra és művelésre vár, hogy emberi képességének tökélyéig juthasson egyegyetemessé tárulkozó élet jegyében, aminek jogos örököse. Napjainkban talán csak



ihletett művészeink életében észlelhe^úk ezen hajlamot. Elképzelhetetlenül gyönyörűvilág képe tárulkozik szemeink elé, ha minden ember számára lehetővé válna ezen bővtUttudat szerinti élet. A tudat az eszmék világában honos; a szépség, jóság, összhang,szeretet az ápoló közege, s ezt valósítja meg a tudatát megőrző gondolat, anyagivilágunkban is. E képesség művelése gyermeknevelésünk legfontosabb célja kellene,hogy legyen. Magyar vonatkozásban az ősi papok és bölcsek iskolájával ^pcsolatosemlékekben ezen nevelési mód valahai létezésről még tudomásunk van. (L.; IpolyiMagyar Mythologiája.) Ugyancsak tudunk arról, hogy őseink idejében, mielőtt a gyermek

a családi közösséget a világba kilépve emberi közösségre váltotta fel (Tarihi Ongürüsz)kolostorba vonult, éveken át tanult, tökéletesítette tudását, s az egyetemessel valókapcsolatának lehetőségét fejlesztette lehető legmagasabb szintűre. Más szóval: agondolat eszközét, a testet fogékonnyá tették az egyetemesből nyert tudás befogadására, ateremtő szeretet jegyében. Ilyen felkészülés mellett képes lesz a test, s azon belül az agyfelfogni az egyetemes tudás jelenre alkalmazható részét. Régi mondásunk megőrizte a„tölcsérrel töltik fejébe a tudományt” kifejejezést, ami — szerintem — a tudat gondolattáválásának folyamatáról értesít igen képletesen bennünket.

Nyelvészeti síkra terelve e gondolatsort láûk tehát, hogy a gondolat előfeltétele, a

tudat adva van, s ez nem csupán az emberi nem sajáâ. Tudati síkon a teremtett világállandó kapcsolatban van egymással. Tapasztalatból tudjuk, hogy kedvenc kutyánk, vagymás, hozzánk közel álló háziállat nem egyszer bizonyíâ, hogy gondolatainkat olvassa.Ő si emlékeink viszont tudnak egy olyan időről, amikor „az emberek megértették azállatok beszédét”; tehát öröklött képességeik és tanítás segítségével ezen tudatikapcsolatot ébrentartották és szükség szerint használták is.

Jelenleg mint vakok és főleg süketek éljük anyaghoz kötött anyagelvű életünket, demég így is észleljük, hogy cselekedeteinket bizonyos mértékben a ,jcorszellem” irányítja.Egyazon természetű művészet, emberbaráti mozgalom, zene gondolatát képviselik

egymástól távol élő, s egymásról nem is tudó egyének, de arról fogalmunk sincsen, hogya világegyetem földünket érintő részét milyen hatások érik abban a korban, amibenélünk, s mi a reánk eső feladatrész, mert nem tud tudatosulni bennünk az egyetemesismeret.

Magyar hagyománykincsünk a tudatot tér és idő felettinek ismerte, s mint ilyenthasználta is. A ,4iipp-hopp ott leszek ahol akarok” meseindíték valaha — még Atillakirály idejében is — mindennapi valóság volt, s egy baranyamegyei karácsonyos

bizonysága szerint népünk még napjainkban is gyakorolta a tudalJdvetítést. Erről bővebben Karácsony című tanulmányomban írtam.

A beszéd és írás kialakításával kapcsolatban beszéltem arról, hogy szükségeselőfeltétel a gondolatközlés vágya. A vágy, az érzelem már anyaghoz kötött. A hangszületésének előfeltétele az anyag jelenléte, s annak befogadóképessége. Magyar hagyományaink és nyelvünkbe épített tudás szerint a befogadóképesség, tehát anyagiságnőiségi jelkép, a befogadott fény, erőny (energia) hímségi fogalmak. E kettő egymásbaátalakít^tó a természettan ismereteinek értelmében, s magyar nyelvünkén is.Alkalmazásuk viszont soha nem a véletlen játéka, hanem a természet, az ősi tudat szigorútörvényeinek alávetett valóság. Gyermekkori iskoláskönyveink első szavai közé tartozik az „úr, ír” szavak egymás mellett szerepeltetése, s erről íróink, költőink is

megemlékeztek, rendszerint hazánk közjóléti rendszerével kapcsolatban. Tárgyunk



szempon^ából viszont az „Úr” és „Ű i'* szavaink fejezik ki tökéletesen a tudat, gondolatés anyag egymásrautaltságát.

A tudat anyagba-ütközésénak pillanatában születik az első éizés és a szó előtti első,anyag-formáló gondolat. E kettő találkozásának eredménye a közlés igénye, az első,tudatosan kiejtett hang, mely az élet örömét kmjantja világgá, s ebből születik majd azegyszerű, „szöveg nélküli danlocska”, ahogy népünk mondja Mindszenti Dánieltohnácsolásában (V.48). Az írás — emberi élet viszonylatában — csak később

jelentkezik, amikor a testünket képező anyag már engedelmes eszközünkké vált, ügyesenmozgó hüvelykünkkel egyetemben. A beszéd és írás előtti ember világa tehát az eszmék

birodalma, s ezt hivatott átültetni a teremtett világba. Első beszéde a hangok összhangjában születő dal.

Élettani szempontból nézve fentieket tudjuk, hogy a fejlődő ébrény korán érzékenymár a hangokra, s azokra a zene természetének megfelelő módon válaszol: a „modem”,zenének nevezett zaj károsan befolyásolja a magzat felődését. Népünk utóléiiietetlenül

bájos altatódalainak szövege, hangulata, üteme, dallama a fejlődő gyermek életét szebbé,teljesebbé varázsolja — az anyaméhtől kezdődően, s ez a hatás folytatódik későbbivilágának építő dalaiban.

Emberi voltunk beszéd előtti szakaszába enged bepillantást korunk egyik betegsége,amit Alzheimer kóilént ismerünk. Az ebben szenvedők szinte szemttnk láttáragombolyí^ák vissza életüket, ugyan abban a sorrendben, ahogyan valaha elindultak. Evisszafejlődés része beszéd és gondolatképességük visszafejlődése egy olyan korba,amikor a hangokat tudatosan alakítani még nem tudták. A legtovább megőrzött, hangbeligondolatközlő lehetőségük a dal. Amit szóban nem tudnak már elmondani, megjegyezni

— azt még mindig tudják dallam segítségével, majd érzésekkel: simogatás jelentiszámukra a jót és ölelés a szeretetet

E világi emberi tudatunk utólsó állomásához érve a hangok azok, amelyektől

legutóljára veszünk búcsút, mielőtt visszatérünk a tudat világába.Emberi beszédünk alapja tehát az összhang és a dal.

A beszéd folyamata a következő:

gondolat — vágy (a gondolatközlés igényével) — hang — alakított hang (egyhangból álló értelem) — több hangból álló egy szótagú szó — egy szavas mondat(kérdés, vagy állítás) — bővült mondatok — alakított mondatok (vers).

1. A gondolat még kötetlen, nincsen anyagi feltétele.

2. A vágy, a közlés igénye már az anyag felé irányul, s önmaga szétáradását,szét és megosztását igényeli.

3. A hang előfeltétele az anyag léte, hiszen anyag nélkül hang nincsen

a. Érzés kifejező hang — belerikkanâ örömét a nagyvilágba, vagy sír,stb. Magánhangzók rögzítődnek ennél a pontnál, s elkezdődik a dallam

használata.



b. Megfigyelésen és az anyagi világhoz kötött hangok utánzásán alapul.Mássalhangzók születésének ideje e korhoz kötődik. Itt jelenik megelőször a személyen kivül lévő tárgyak hangtani szerepe. Pl. aszerszám-használatnál kezelt kő kemény hangja és a használteszköz alakja; az ék.

4. Az alakított hang megállapodott értelem kifejezésére, céltudatosanelőidézett hang: csodálkozást, „Ó” döbbenetet, áhitatot jelent. Ez utóbbi

nyelvünkben kötődött az „öreg” fogaimához, igen okszerűen.

Később a mássalhangzókat köti már a magánhangzókhoz.A magyar Isten-képzete ezen első, ősbeszéd szótárából kerül ki, s minden

életfontoss^ szava. (Úr, ös. Él, stb.). A Nagy Isten neve; az igen ősi egy magánhangzó — egy mássalhangzó csoportba tartozik. Az ősi elindulás idejéhez.

Az anyagot alakitó Fiú Isten már az egy-szótagú, több hangból álló szóhoz kötött.Fentiek szerint magyar szempontból a „kezdetben vala az ige” hihetetlen pontos

meghatározás.

Az egyszótagú szavak — környezet és foglalkozástól függően — csoportonkénteltolódni^ s egy-egy hangzó használata túlsúlyba kerül. Ez a nyelvi őstörzsek szókincsének alapja. Itt lesz jelentősége Magyar Adóiján őstörzseinkkel kapcsolatosszócsoporâinak, melyek szerkezete és szókészlete egyúttal az egész világ mindennyelvének ősalapja is.

5. Egyszavas mondat az alakított hangokat értelemhez köti és rendszeresenhasználja. A nyelvfejlődés későbbi ponâ ez. A jövő többszavas mondatának alapelemeimár jelen vannak; anyag-tér-idő, s az érzelmek ezernyi változata már megjelent.

6. A bővült mondat már magyaráz, tanít

7. Az alakított mondatok szépség-igénnyel születnek, s nem elég a gondolatközlés,de annak szépségére, hangzására, ütemére és ezek összhangjára is igényt ta rt

Napjaink nyelvészei a nyelv ősrétegeit nem veszik figyelembe, csak a nyelvfejlődéskésőbbi szavainak hangjaival foglalkoznak, az ős-eredetet figyelembe nem véve. Ezolyan, mintha egy régész a legfiatalabb ásatási szint eredménye nyomán akarná az őskor

emberét megérteni. Hiszen a mában is benne van az őskor valamennyi rétege, ha úgyvesszük, de azon kérdésekre, hogy mikor, miért és hogyan? — így választ nemkaphatunk.

Az írás a gondolatrögzítés igényéből fakad, tehát itt is jelen van a beszédfolyamatának több alkotóeleme;

gondolat — vágy (a gondolatközlés igénye) — a gondoatközlés rögzítésének igénye — a gondolat, hangrögzítés előfeltétele az anyag alakítása — a hang alakítása, — anyagi

feltételének képben való megjelenítése — az ábra hanghoz kötése.



A beszéd folyamatával összevetve;

Hang:ad 3.b. Személyen kívüli tárgyak használata közben fellépő hang

(kőpattintásnál a kemény — s a pattintás eredményeként fellépő,születő ékecskék alakjának egybeötvOződése nyomán szíUető első ábra

— még csak szépségigényt elégít ki.

Tehát: az anyag alakítása mind a hang-képzés, mind az írás alapfeltétele és elsőlépése.

ad. 4 Az alakított hang képrögzítő állandósulása hozza létre az írás továbbifejlődését Amikor a lábat alkotó három hang mindig láb-at (testrészt)

jelent, születik meg a láb képírásos alakja, amikor ennek közlésevalami okból kifolyólag fontos.

Az szépség-igénnyel született ék-alak hanghoz rögzítése az első való írásjelünk.

Az alakított hang anyagi feltételének képben való megjelenítése (mint például az ék)és annak változtatása függ a környezettől, foglalkozási ágtól, stb. és így ezen jelek lassacskán egy-egy népcsoport, ezen belül nagycsalád jelképeivé is válnak. Ittkapcsolódik be Magyar Adóiján mag-magyar, ék-kun, szem-szemere, stb. jelképeinek rögzítése. Ezen felismerése úttörő és az emberiség magasabb szintű önmegismerésének új alapja.

Mire a műveltség az edénykészítés, szobrászat, urna és temetkezési szertartások korszakát eléri, ezen jelek már meggyökerezettek.

így a temetkezéseknél szokásos ősi edények jelei sem önkényűek, hanem Magyar

Adóiján „ösműveltség” című művében összegezett jelképrendszerrel az urna lakóinak népi, törzsi hovatartozását adja hírül, s éppen olyan fontos értesülést tartalmaznak, mint amai sírfeliratok.

Amint a beszéd megvalósításánál első lépés az összhangban sztUetett dal, úgy az írásmegvalósításánál a művészet. Mindkét esetben szükséges az anyag tökéletes ismerete, s aszépség, a rend igénye. Mindkettőnek szüksége van kialakult jelrendszerekre; beszédesetében tudatosan használt hangokra, az írásnál tudatosan használt vonalakra. Mindkettővégeredménye a hangulatkeltésen át megváltoztatott környezet. Márai Sándor említi egynaplórészletében, hogy zenehallgatás után az ember soha nem az, ami azelőtt volt; a zene

először szétszedi képzelt, vagy való világának összetevőit, majd ebből újat teremt. HányBober, a Harvard Egyetem művészet-tanára szinte ugyan ezt mondja a művészettelkapcsolatban. Irásfejlődéssel foglalkozó érdekes, 1953-ban kiadott kis füzetének egyrészét alant fordítom:

(az eredményes kifejezés beszédben) elérhető a hang árnyalásával, érzelemmel,szavak választékoss^val, stb. A művész számára a kifejezés nehézsége hasonló azíróéhoz, a ktUönbség csak az, hogy szavak helyett vonalakat, színeket és idomokat kellhasználnia oly módon, hogy a néző felismeije mondanivalóját” Majd később:



felismeijük a tényt, akár nem a művészetnek is van egy aJqwzótára, melyvonalakból áll, s ezek értelmével éppen olyan tisztában vagyimk, mint a szavak értelmével. Ösztönösen tudjuk, egyik, vagy a másik vonalat szemlélve, hogy a művészmit fejez ki velük.

Az egyik vonal lágyságot, simaságot juttat eszünkbe, a másik kemény, karcoló , aharmadik izgatottságot, idegességet jelent. Felismered melyik fenti rajz felel meg melyik leírásnak? Senki sem bukna meg ezen a vizsgán, hiszen nincsen misztérium ezekben avonalakban. Mindennapos tapasztalatainkkal kötjük össze értelmüket. Az első vonalkemény, éles; tele van szögekkel, melyek tüskéket, kerítéseket, s más szúrós, bökősdolgokat idéz. A középső vonalak idegesek; ideges emberek ide-oda ugrálásáraemlékeztetnek, ötletszerű, hirtelen, kiszámíthatatlan, 'ugrálós' a viselkedésük. A

harmadik egyenletes hullámvonal csendes folyóvizet, lágy hajhullámokat, egyenleteshinta-mozgást juttat eszünkbe...” (Expressions in art, 4-5 oldal.)

Fentiek értelmében a művészetek kezdete az első tudatosan alkalmazott vonal. Etanulmány korábbi oldalain kifejtettek értelmében, a fentiekkel egybevetve figyelmeztet

bennünket arra, hogy az a pont, ahol az első tudatosan használt hang és az első tudatosanhasznált vonal találkozik, a kialakuló társadalom környezetének tüköré, az emberiségelső nyelvében.

E nyelvben minden hangnak megvolt a maga, természetből ellesett értelme. Ezteltagadni éppen olyan volna, mint feltételezni, hogy csak az integrálszámításnak van

értelme, de az abban szereplő számok értelem-nélküliek.Korábban említettem, hogy a hangok rendszereződését, szavak alakulását Magyar

Adóiján „Az ösműveltség” című úttürő műve részletesen tárgyalja. Most csak ízelítőkéntnéhány képet szeretnék emlékezetünkbe idézni.

A teremtő és termelő életet élő, földműveléssel foglalkozó magyar ősi tudatának birtokában felismeri, hogy a teremtés legtökéletesebb idoma a gömb, amit sajátszótárával magnak nevez. Mag a nap, amiből naprendszerünk, s így földünk is születettéppen úgy, mint a kerek magocska, melyből talán a gömb alakú, csukros virágú meggyfakel ki. Fentieket hangok világára vetítve észre kell vennünk, hogy a lágy „G” hang azonos

a gyermek első gügyögésének hangjával; a gömb alak lágy hajlatával, illetve az előzőoldal hullámvonalával egybevetve ez későbbi fejlődése során a gördülékenység hangjávávált. A „G” hangon alapul a gomolygó felhő neve és a gyümölcsé — mely szavak valamennyije a mag szó fordítottja. Szelíd lankák és csendes vizű patakok, folyók alkottakörnyezetet vetít elénk szótára.

Az ,>T’ a birtoklás, az anyaôz kötődés, az örömteli élvezet hangja: ,>Immmm” — az emlőt élvező csecsemő örömét sűríti magába. Az ,A” hang a megelevenítésre váróanyag hangja, szemben a fénnyel, meleggel, csodálattal teli „Á” hanggal.Világmindensége a szelíd „ÉG” határtalansága. Csupa összhang, csupa tökély, csupa rend

a magyar ősi világa.



A kún, illetve hun csoport vonalvezetése az ék-vonal ékes, kemény szabályossága.Környezete a hegyek, havasok, fenyvesek ékes világa. Ezen ék szó fordítottja a „K” alapúkő, melyből első ékeiket pattintották. Ide tartoznak a keménység ős-szavai. A természettelküzdelemben álló, új földeket hódító, apajogú társadalomnak a hangja ez, melyből a kan, ahím szó született. A pattintott ék alakja adja rovásunk K jelét, s a pattintás nyomán születőszámtalan ékecske többesszámunk jelét, a k-t.

Gabonatermelő szemeréink mássalhangzója a hullámzó gabonaföldek sziszegő-susogóhangja. Vonalvezetésük a gabonaszem alakját mintázza, melyről öröklött emlékezetünk

tudta, hogy a kialakuló naprendszer napjának alakja is volt, mielőtt a fölét és bolygótestvéreinket szülte az azokat alakító erők hatására. Ezért nevezték Szenmek ésönmagukat szemeréknek. Szem a világító ős-égitest, szem alakú a szemünk, mely e fényt

befogadja, szem alakú a gabonaszem, a női szeméremtest, melyből élet fakad, s szem alakúvolt a sziget, melyen — tudatuk szerint — először támadt emberi élet a Csallóköz négy ágaölelte, szem alakú szigeten, mely pontos mása a Tejút szétváló ágai közötti fényesszigetnek, amit Fehérköz néven is ismert.

E három kiragadott példa szerinti népcsoport jelenléte pontosan felismerhető az elsőkömyezet-alakította szó és jelképrendszerben még akkor is, ha első hazájuktól távol is

kellett vándorolniok. A magyar csoport mindig megtartotta pontozott és gömböcskés,hullámvonalas kézjegyét éppen úgy, mint a hún, kún népek a maguk ékjeleit, vagyszemeréink a szem alakot és azok származékait, az első műveltségük alaphangjaival együtt.Mindegyik ilyen ősi hang köré hatalmas szóbokor csoportosult ősisége és a nép szótrában betöltött fontossága jeléül. Az alak és a hang jelenléte népi életük „gén-markere” , de amígez csak annyit mond, hogy milyen anyagi tulajdonságokkal rendelkezik a vizsgált egyén,addig a hang és minta elmondja az őt szülő vidék milyenségét, a társadalom szokásait, hitétés nyelvét, s mindenek felett tudatának a világmindanségről őrzött képeit, azoknak a mávalvaló összefüggéseit.

Ilyen szóbokrokról — közel sem kimerítően — néhány példát idézek Magyar Adóijánmost kiadásra kerülő „Az Ösműveltség” című művéből:

Magyar őstörzs szavai:Ég — az Isten és Világmindenség szavaEgy — az egység és Istenség fogalmaÜgek — a későbbi „Öreg Isten ”, a ,4^égi Isten ” neve.Óg — az égboltozatot utánzó ősi épület neveIgL, ügy — a szemgolyó. A népi hovatartozást jelentő ősi emberábrázolásoknál igen

hangsúlyozott ez a kerek, golyószerű szem.Ág, aga — a földművelő magyar első kapája, mely szarvasaggancsból, vagy faágból

készült. Ez ősi földművelő szerszám a legősibb időkben már ismert volt aKárpátmedence földművelő népénél. E szerszám alakja lett rovásunk „A”

betűje:Ag, ug, mag, méh, megye szavaink mind föld jelentésűek.Mag — az egyközpontú mértani alak neve — hímségi fogalom.Gyöngy — ugyancsak mag jelentésű.Gyümölcs — a mag fordítottja, s az abból saijadó élet.gyám, gyombó — kerek fejű furicósbot, a magyar ősi fegyvere.



magyar — eredetileg ember jelentésű. E név , ^ ”-val írt változata makar, azógörögben boldog jelentésű. Magyar volt tehát őseink Boldog Istene, akiszegény ember szándékát bíija.

Gomoly - eredetileg az ősköd; később felhőt jelentő szó.

A kun szócsalád szavaiból:

Kő — a keménység hangja.

ék — első szerszámakan, hím, makk — himségi fogalmak ne — nőKám — ősatya szerepét tölti bekitta — nyíl

m-n-es szavaik az Istenséggel, életfontosságú fogalmaikkal, s menéssel, vándorlássalkapcsolatosak.

Mén — hím ló, fehér változatában az örökösen vándorló hold jelképe, majd ősapa jelentésbe megy át.

Menny — az égmony — a „világtojás”, a tojásalakúnak tudott világegyetem.monnó — az egység szavamanó — férfimanyó — asszonymenyecske - fiatal nő

Nőiségi fogalmaik a vízzel, nedvességgel kapcsolatosak:nedű, műt, mát, mad — anya és nő jelentésű,nád — vizes helyen növő növény

Nádszál kisasszonyunk ,s az egyiptomi Neit (tündér) — azonosak

Szemere népcsoportunk:

Szem — a Nap neveszem — szemünk, mint látószerv

szem — a gabonaszemsom — egymagú gyümölcsük szemcseszámos, számol - (a számrovás ősi alakja a szem-alak)szántszánszamár — Szemúr jelképes állata. Magyarországi ez emléke a ,>liért van a szamár

hátán kereszt?” című ősi emlékű népmesénkből maradt reánk,szunnyad, népiesen szumnyad. Ezt művészetünk félig, vagy teljesen csukott pillájú

szemmel jelképezi.



MAGYAR ÍRÁSBEUSÉGÜNK.

Korábban kitértem az írott gondolatkö2lés alapjait képező folyamatra. Ezen beltU mostismét hangsúlyozom az írásbeliség és a környezet egymásra gyakorolt hatását, s azt, hogynépünk jelképrendszere nemcsak a hang és írott betű okszerű összefüggését tükrözi, demagában hordozza annak a környezetnek a képét is, amelyben az írás kialakult. ígynyugodtan mondhatjuk azt is, hogy a magyar írás és a művészet szoros luq)csolatí>an áll

egymással. A magyar írás kialakulása tehát képzőművészetünk kezdete is. Az a tény pedig,miszerint népünk élete nem szűk imyagi korlátok között mozgott, hanem avilágmindenséget alakító erőkkel való kapcsolatát is tudatában hordozta, írása és művészetemellé hitének kifejezése is kapcsolódott. Banner Zoltán Csillagfaragók című művében ezt akövetkézképpen fejezte ki az erdélyi parasztszobák szőtteseivel kí^Ksolatban; „...itt acsíkok elosztásában, a színek váltakozásának a harmóniájában érint meg a dolgok örök szimmetriája, a világegyetemet fenntartó arányok működése.

Fekete piros fekete piros fekete piros fekete piros fekete

A föld forágását érzékeled.Piros fehér fehérre piros pirosra fehér piros és fehér Belélegzed a súlytalanságot.Fehér fekete fehér fekete fekete fehér fehér fekete fehér tudod, hogy tél van, s csókák a havon.

„...pusztán a csíkok elosztásának a váltakoztatásával, a sima, foigószál nélkülicsíkokban is 1>orzongató, barbár ritmusok dobognak'.”

Tekintettel arra, hogy az írott gondolatközlés alapja a hang, s fejlett hallást követel meg

e kettő összekapcsolása, a fenti három előfeltétel mellé a hang, illetve az ezeket felépítőösszhang tartod. Magyar írásunk kutatásánál tehát állandóan figyelembe kell vennünk ezek összetartozását, s csak így élhetünk el eredményt.

Az írás, művészet, zene emberi létünk kezdeteinél már jelen vannak, tehát kezdeteik emberi eszmélésünk kezdeteinél keresendők. Jelen fejezet az írás, még közelebbrőlmeghatározva a magyar írás kezdeteit tárgyalja.

A magyarság, s ezzel az emberiség nyelvének alapszótárát, s írott jelképrendszerének összefüggéseit — mint már korábban többször is említettem — Magyar Adóiján fejtettemeg, s tárgyalta ösműveltségünk című könyvében, mely mű alapvetően fontos e tárgyban,s olvasóimat ennek megismerésére kérem. Most csak néhány kiragadott példával kellmegvilágítanom ezen alapismereteket, a továbbiak megértése kedvéért.



Ösnyelvünkben minden hangnak

őstörzsek nyelvcsoportjai, változatlanul

kerültek ki: G, GY, és az M, N. Ezek

önálló értelme volt Ennek ellenkezőjét állítaniéppen olyan oktalanság volna, mint feltételezniazt, hogy a számsor egyes számai értelmetlenek,s csak a számtani műveletek elvégzésénélnyernek értelmet. Tudjuk, hogy mindenszámtani művelet az egyes számok értékén, sazok helyezésén alapul. Éppen így a nyelv is azönálló értékkel, illetve értelenunel rendelkezőhangokon épült fel. Több hang egybekapcsolásaa szó. Magyar Adóiján — ki nyolc nyelvet

beszélt — az egyedüli nyelvész, aki felismerte avilág minden nyelvére vonatkozó alaphang ésszókincset. Felismerésének alapja a világősnyelvének legtisztábban megmaradtképviselője, a magyar nyelv volt. Korábbanláttuk, hogy a nyelv, a művészet és zeneegyüttes kialakulása magán viseli az azt

kialakító környezet lényegét. Alapszótárunk hang és szókincse az azt kialakító védett,lankás, ligetes környezetet idézi. Ezen elsőmagyar ajkú nép nyelvéből alakultak ki későbbivándorlás és új életfeltételek közé kerültaz egyetemes magyar nyelv keretén belül. Ezencsoportok mind a Káipátmedencén belül éltek és éppen úgy magyarok és magyar nyelvet

beszélők voltak, mint ahogyan magyar nyelvű a

palóc, a jász, a székely és a kiskún napjainkban.Tizenhat ilyen nyelvi ős-csoportotkülönböztetett meg Magyar Adóiján. Most csak a magyar, a kún és a szemere őstörzsek szó és

jelképrendszerét idézem kivonatosan. Magyar Adóiján ábráival.

MAGYAR őstörzsünk a Csallóköz szentszigetein alakult ki. Jelképei között az éltetőMAG fejezte ki és összegezte világszemléletét.

A napot is magnak tekintették, amiből e világiéletünk eredt. Megszemélyesítése Magúr, kiegyúttal az életet is jelentette. Szent fája acsukros virágú meggy, melynek kerek gytlmölcse, és fája piros, virágja fehér, levelezöld. Földanyánk megszemélyesítője. Tündér Ilona virágja a fehér gyöngy-virág, melyeket

piros bogyók váltanak fel, s levele ugyancsak zöld. Alaphangjai a lágy mássalhangzók közül

alkották első szavainkat akkor, amikor tudatunk



először érintette és kezdte fonnálni az anyagot. Csak magyar nyelvünkön kereszttU válik valóban érthetővé a „kezdetben vala az ige” értelme, a maga teljességében. Elsőszavaink tehát mind ezen mássalhangzók segítségével születtek. Először mint önállóhangokat gyakorolgattuk, ízlelgettük zengésüket, majd szavakká kapcsoltuk őket. Ég,Ma, Ag, Agy, Ah, Eh, Gém, Meg, Mag, Mang voltak első nyelvünk alapelemei. Ő seink mindenütt keresték a lágy hangzókat. Későbbi nyelvfejlődés során is megtartották ezentulajdonságukat, s kerülték a kemény mássalhangzókat. A „K” hang helyett a „G”-t, a,,T’ hang helyett a , J )”-t, stb. szerették használni, amikor csak lehetett. Ezzel ellentétbenáll vándor őstörzsünk a kun, illetve hűn őstörzs szótára.

A HUNOK kemény hangok

— kik magyari törzsek — élete hegyes, sziklás vidékhez kötődve akialakításához járultak hozzá. Nyelvük a sziklás bércek, fenyőerdők

világát idézi. Alaphangjaik a pattintott kőkoppanásának emlékét őrTÍk.

Napábrázolásuk a napsugarak ékét hangsúlyozza. Lágy hullámok helyett ékek alkotják díszítő művészetük alapját. Virágaik az ékes

szirmú nárciszok, havasi gyopárok. Fájuk azék-alakú fenyő. Az ősmagyar törzs jelképesállata az ÁGAS (szarvas) neve itt ÁKOS-ra,ÉKES-re változik. A kőkorszak számosékekből alkotott ákos, ékes ábrázolása az ő

jelenlétüket árulja el, de ugyanakkor a Kárpátmedencében hátramaradt csoporQaik máigmegőrizték ezen mintákat. Alaphangjaik teháta fenti magyar alaphangokkal azonosak, de

ahol lehetett, a lágy „G” ,JC”-ra, a , J )” „T ’-reváltozott. FEKETE KÚNJAINK alapjelképe acsapott ék. Amíg a fehér húnok állatai ahegyes orrú farkas és kutyafélék, addig afekete húnoké a csapott éket megszemélyesítővadkan, vipera és a csapott orrú kutyafélék.

SZEMERE őstörzsünk nyelve a susogó

nádasok, zizegve hullámzó búzamezők világátidézi. Jelképük a szem alak, amiről tudták, hogy napunk ős alakja. Ezen szem-alakúnapból vált ki nap-rendszerünk, s ezen belül Földünk, akit ők Szemere, Szemira,Szemele néven személyesítettek meg. Később ezen természettudományos valóságonalapuló jelképrendszer idegen népek mythologiájába került, s így született az Ádám

bordájától készült Éva félig értett története. Szemeréink voltak névadói a korokkalkésőbb szlUetett szemere (szumír) műveltségnek.



A Biblia lapjain megörökített szemérmes Szem neve is ősnépünkkel való kapcsolatemlékét őrzi. Szülőhelyük a fában s^gény, de termékeny síkságok, vizek vidéke.Legszentebb növényük a mizse (búza). Állatuk a szimi néven ismert szürice galamb, amitmég szemere néven is emlegettek. Alaphangjaik az SZ, S, Z, C, Cs és M, N.

„ösnyelvük sok tekintetben mintegy ellentétes párhuzama a magyarokénak,amennyiben a G és H hangok helyett SZ, S, Z, ZS hangokat szerettek ejteni...” mondjaMagyar Adóiján. A magyar tizes számrendszer helyett hatos számrendszert használtak. A

búzakalász szemei számosak. Mai értelemben vett számtanunk ős-szavai az ő szótárukbólvezethetők le. A számrovás őse szem(búzaszem) alakú. Maga a „számosság”fogalma is szem szavunkhoz kötődik. ígyment át például a kínai nyelvbe a kettőnéltöbbet jelentő számos szó három jelentéssel.(Zárójelben megjegyzem, hogy a kínaiaknálezen hármat jelentő „szám” szó az élettelazonos. E fogalomhoz kötődik a „három amagyar igazság” szólásunk is. Hasonlóképpen

a német sammeln a mi számol szavunk származéka.)

Ezen bemutató után táblázatbanösszegezem Magyar Adóiján felfedeztemagyari őstörzseink nyelvi alapszótárát, ateljesség igénye nélkül:



Östörzs neve

Magyar

Fehér hun

Fekete hun

Szemere

Besenyő

Jász

Székely

Kazár

Kabar

Török

Körös

Avar

Alaphangok Jelképek

G,GY^-M,N Gömb

K,T és fentiek

mint fent

S,Sz7^s-M,N

S,Sz^^s,C,Cs

Mint fent

K,H,G,Gy ésP 3 ^ , V

T4D-R

KJl,G,Gy-IU.

hullámvonal

ékek

Tompa ék

Szem,hullámvonal

Csepp ésszánnazékai, mintszív-alak

Sz ,S^^s,C,Cs^ Szem és csiihig

Sziszegők és K ^ Zeg-zúgos vonal,kusza

gúzs

Csecs és kos-szarv

Tűrött, csavart alak

kör és kalló

Kereszt, csillag, kör

Környezet

Fák,ligetek folyók tavak

Sziklák,fenyvesek

Sivatagköves terület

Termékeny síkság

Vizes területek

Tengerek,termékenylapályok

Virág és szöllő

Mezők, legelők

Földművelés,állattenyésztés

Virágtermelők

nyíltvidék,városépítők

Várak.Virágtermelők

Palóc Pálca, villa, lap Fás, ligetes,vízpart

Pún,v.Pannon B,P,VJ-MJM Lencse alak Hajózásraalkalmas tér.



Őstőrzs neve

Szolim

Mannar

Alaphangok

S,Sz,Z,Zs,CCs,R,L,M,Nm ,n - r ,l

Jelképek

Szél, szellem,szólambaRemegő vonal

Környezet

Szőlőtennelők

Vándor, tengeijárónép

A továbbiakban gyakran fogok utalni ezen őstőrzsekre. A teljes megértéshezelengedhetedenül fontos Magyar Adóiján Ösműveltség című művének ismerete, melybenezerszámra okadatolja ezen őstörzsek történelmi jelenlétét, vándoriási útvonalaikat, s azezek keveredéséből évezredek nyomán kialakult származék-műveltségekkel valókapcsolataikat.

Ezen korábban kiemelt három, illetve négy őstörzs kárpátmedencei ősi jelenlétét bizonyító adatokat egybevetem hazánktól távol megjelenő legkorábbi emlékekkel.

Korábban említettem, hogy magyar őstörzsünk alap-jelképe a mag, illetve a gömb, sezekből alakíthatóan a huU^vonal, változatos elrendezésben. Az alábbi képen bemutatott,

s az őskortól nyomon kísérhető díszítések a legtisztábban ősi magyar és hűn elemekbőlállanak. (V.31:243) Az adott magyarázat „varázslás” szavával nem értek egyet: amitrégészeink, néprajzosaink nem értenek meg, idegen mintára a „varázslás” szóvalmagyarázzák. Ezen alakzatok még azon ősi tudat megőrzői, ahol a szó, az ábra, a táncegyazon világot elevenített meg.

Erdélyi porszarúink ősi emlékezetű díszítőelemeit a következő oldalon hozom.



Erdélyi porszarú-minták.V.31:243

i I t

Erdélyt po rszaruk leggyakoribb dísz í tő ete m ei; föUelteiölcg embsráhrázolások. Hasoj iU ábrázolások már az öskoroan is lan na k . A por -

szarukon sz íni t mindi? sorozalnkban láthatók, körívekkel összekötve, m intha összefogódzotí . összeölelkezet i emberek volnának. Föl tehető, hog y vala m i esi, vará zsló célú kultiku.' cselekedet ( talá n tánc) je lképes ábrázo lásának

m ar adv ány a i .

243



Ezen , ^ g o s ”, hullámvonalas díszítés a Kárpátmedence minden tájegységébenmegtalálható az őskortól napjainkig, s más fejezetekben az országhatáron túli ősiemlékeket is tárgyalandom.

óíAren cmberáhrázolások. A z a lapforma «háromszög; a t e s t r és zek közül l eghangsúiyo zo tt ab b a k é t k a r . H aso n ló a la k o k so rakozM xK p u sk oporta rt ó sza ru in ko n ( p o r s z a n A o n ) ; «sarkok köríves dísz í tése porszarutnMon is megvon .

M a i p o r s za r u ; va ló sz ín ű -leg erdélyi példány. Végein emberszabású dísz í tőelemek sorakoznak ; közepén svasz t i kas zabású nap ( tükör )

ábrázolás , mel let te szarvas . A d ís z ít m é ny ek il yensze rü elrendezése számtalan por -szarun ismét lődik ,

Figyeljük meg az ábrák folytonosságát az őskortól napjainkig. (V.31:234). A baloldaliábrákon magyar és hűn alapelemeket találimk, a jobb oldalon látható porszarú már többőstöizsünk jelképrendszert egyesíti. Számunkra most a ,,mag”-emberek és az ágas(szarvas) együtt szerepeltetése fontos.

A baloldali ábra köríves vonalvezetése megtalálható a Nyírség ősi vidékén, de helyetkapott a magyar Szent Koronán is.



Figyeljük meg a Szent Koronán a félköríves és ék-vonalas jelképek együttesszerepeltetését, melyek itt is a hún-magyar azonosságot hirdetik. Ugyanez figyelhető mega legkorábbi kőkortól kezdődően.



I

I!■

A jobb oldaK kard a bronzkor emléke. Szinteteljes hitvilágunkat magába foglalja. Itt is amagyar mag és hullámvonal egyesiŰ tökéletesena hunok ékjével.(V.4:101). Korábbanemlítettem, hogy magyar őstőrzsünk a Napotmagnak fogta fel, hunjaink a nap sugaraithangsúlyozták, s jelölték ék alakkal. Jobb oldalirajzon e kettő egyesül, sőt ezen túl is mutat.

Ő seink hite szerint a Nap él és életet ad. Csak nyelvünkben azonos az „él” (élet) és a (kard)-élszó. E kard mondanivalóját csak magyar anyanyelvű egyén szerkeszthette. (Későbbi korok címereinek kardot tartó kardjai is csak nyelvünkben alkotnak szerves egységet.)

Archeológiái értesítőnk vonatkozó számaitfellapozva gyakran találkozunk a „bütykös”díszítésű edények számtalan változatával,

folyamatosan az őskortól kezdve.Gábori-Csánk ,Megfigyelések a Békás-megyeri Ő skori Telepen” című cikke (V. 201-214) a következőket mondja; ,3ékásmegyer egyike azoknak a lelőhelyeknek, amelynek neve alegtöbbet szerepel az ősrégészeti irodalomban”.Ennek ellenére hazánk lakóssága érdemben sohanem értesiUt a hazai régészet eredményeirőlkivéve akkor, ha római, vagy más, idegen, vagyannak mondott nép emlékeiről volt szó.Gondosan került tárgy volt mindazon ismeretek népszerűsítése, metyêk hon, sőt mi több:önismeretünket gyarapíthatták volna. Békásmegyer fontossága abban rejlik, hogy nyolcőskori műveltség rétegei találhatók meg, s néholegészen az Árpád korig folyamatos települést^álható az 1 - 1.5 méter vastag műveltségirétegben.

Jelen táigyunk szempontjából igen érdekesek a

következő oldalakon hozott edények díszítései. Amellékleten 6. számmal jelölt kép bemutat egy gömb alakú, s a gyakorinak mondott félgömbalakú edényt. Egy korábbi oldalon található edény „bütyökdíszítésű”. Ezen edények ugyancsak az újkőkorszakból származnak (V.15:203). A „magos” (szándékosanhasználom „bütykös” helyett) díszítések magyar megfogalmazásán túlmenően érdekesek ezek a félgömb alakú edények, melyek emlékeztetnek őseink áldozópoharának az alakjára,amiről Ukkon-pohár néven emlékeztek meg néprajzosaink. Ezen pohár gömbölyű aljamegakadályozta azt, hogy megtöltve az asztalra tegyék; előbb meg kellett inni az áldomást.Ugyancsak hasonló alakú népünk nap-sapkája, mely felfelé fordítva, mint sapka hímségj,

szájával felfelé fordítva, mint pohár, nőiségj jelkép volt.

24 . k é p

R ö v id k a r d

M ezö sá m to n d rá l



Hasonló félgömb alakú aranycsésze volt Szent Koronánk alapja, amíg azt illetéktelenkezek el nem távolították, s be nem helyettesítették a jelenleg látható aranyszövetsapkával, Ferenc József koronázása idején.

A magyar jelképrendszer kialakulásával kapcsolatban igen figyelemreméltó BíróSándor és Varga Béla „Magyarország Szent Koronája” című tanulmánya. (Vay ÁdámMúzeum Baráti Köre, Vaja, Nyírségi Nyomda, 1988). Tanulmányuk ékszerészek ésötvösök, aranyművesek megfigyeléseit összegezi, s ezek során a magyar ábrázolóművészet alapelemeként ugyancsak a „szántóföldes**, illetve „pikkelyes”

díszítést, a gömb és félgömb díszt, s ezen túlmenően a hármas karom — mintdrágakő-tartó kelléket említik. Fenti tanulmánynak sajnos csak a kivonatos másolatavan nálam. Ezen a részen belül a szerzők felhozd az Európában szerteszórt,

bizonyíthatóan magyar mesterek keze alól kikerült ötvösmunkákat. Ezeket most csak igen vázlatosan, mint jelen tárgyunk szempon^ából fontos bizonyítékot említem meg,különben fenti műhöz utalom az olvasót.

1. EX-X századi munka. Szent Fides házioltára, jelenleg Conques városkában őrzik.Három arany szallagdísz található e művön. Az első szallagdísz mintája; domborított

pálcikák és félgolyók sora, álgyöngydróttal szegélyezve. A Vn-Vm sz.-i avar ötvösségre jellemző.

Második szallag: kazettában liliomok.Harmadik szallag; késő avar szíjvégek mintája, ahol az inda szárai végén három-

három gyűrű van, s mindegyikben egy-egy domborított félgömböcske.

2. Pipin bursa, fenti őizőhellyel. Filigránjai a koronáéval azonosak. Ez egy fadobozka, melynek legrégibb alkotóeleme a Vm.sz. beli vörös és zöld átvilágíthatózománc. Más elemei között a Nap, a Hold, s „a magyar népművészetből is jól ismert

pikkelyes, vagy szántóföldes motívumot rajzolják ki, melyekben apró növényi csírák is vannak. Ezek a palmetta, vagy a tulipán egyszerű formái.Egyéb művek még a Mikulec-i, Kiskőrös Csebe piisztai avar temetők, a Rheimsben

őrzött Nagy Károly talizmán, s kanna.Ilyen elemeket tartalmaz a Nagyszéksós-i hún fejedelmi sír, a rábapordányi

gránitköves ííbulapár, Szilágysomlyó U. kincs darabjai. Ezen jegyzék nem teljes, defentiek mind a gyöngydró tkere tezêl kapcsolatosak.

E cikket összegezve ismét hangúlyozni kell, hogy a magyar „gömböcskés” és„szántóföldes” minta-elem a magyar népművészet jellegzetes része. A „szántóföldes”

mintákban sokszor növénycsírák is vannak. A korokat átölelő „gömböcskés** minta préselő-eszköze is előkerült a Kúnszentmártoni ötvössírban (1933.-Í lelet; CsallányDezső.)

Visszatérve ásatási emlékeinkhez, hasonló a V.15;202 oldalán látható békásmegyeriharang-alakú edény. Mintázata a felszínből kiemelkedő magocskák helyett bemélyítettkörökből adódik, ami — az előző minta apajogú társadalmának jelével ellentétbenanyajogú társadalmat tételez fel. Ugyancsak ilyen bemélyedő pontocskákkal alakították ki az edény fiilén lévő hún ék-mintát is. Az edény alján szem alakú mélyített minta van,ami szemere őstörzs jelenlétét idézi, s ez is anyajogú társadalomban élt.



11. kóp. Ő skori leletek B<^kásmeeverröl



2

. m n ' I Iliim,1 liiiií* * ^

(). kóp. NeolitikvLs leletek liókásiinigyorről.



; > ; í ; S ? Í ? v

kí' |) . N<‘oli l ik ii s lnk(')m')(Iíjr S . kóp . \ t ‘o l il lUn,s v i - i cm

t . k c' p . l í i- k i is i ni ' ií y c r. i r a r . i n g a l a k ú o d c n y .') . k ó p . B ó k á s i i i e g y o r . B o d r o K k p r f 'S z t ú r i t í p u s ú e t W n y



■ .- ^ = C * - r - * ' : V i

7. kép. Neoli t ikus leletok Békásmegyerről



A V. 13:204 oldal ugyancsak ilyen mélyített pontokat mutat. A karcolt minta némelyhelyen festéssel van díszítve, a karcolatok közötti téren sárga és vörös színekkel. A 4.sz.töredék mintáján egy szarvas, illetve ágas, ákos egyszerű rajza figyelhető meg. Tudjuk,hogy őseink jelképes és elmaradhatatlan állata a szarvas. Képe megerősíti a magyar díszek mögött élő magyarok jelenlététFigyeljük meg a 7. kép 4. ábráján látható ágasrajzát. Ismét találkozunk ügyen ezzel a vonalvezetéssel, azonos korban Nyugaton. Azl.sz. edénytöredék talapzatát egy emberi láb alakja képezi: lábosaink egyik őse. Deaz is kitűnik fentiekből, hogy aki ezt a valóban „lábast” készítette éppen úgy magyar

volt, mint e föld mai lakója, aki most is lábasnak hívja főzőedényét E tény viszontsokszáz éves, folyamatos műveltséget bizonyít

Gáboriné C s ^ Veronika összegezésében a következőket mondja; „A neolitikustelepnek olyan részét sikerült megtalálni, ahol a kultúra más korú anyagól mentesen,önállóan fordul elő. Békásmegyer őskori anyagában először fordul elő a

bodrogkeresztúri kultúra, a zóki kultúra, valamint a magyarádi csoport és a déldunántúlimészbetétes kerámia lelete...”

A halomsíros kultúrával kapcsolatos tanulmány (V. 16; 159-140) ásatási eredményeit — melynek képeit a következő oldalakon hozom — a következőkben összegezte a cikk

írója „Az észak-alföldi halomsíros kultúra edényeit díszítő motívimiok szintevalamennyiét megtaláljuk a Kárpát-medence korábbi kultúráinak edényművességében;egyszerű, árkolt és pontsorral övezett botyük, nyakon körOlfutó karcolt vonalak és

pontsor, pontkörök...” majd ,4Cétségtelen a helyi kerámiaművesség jelentős szerepe ahalomsíros kultúra edényművességének kialakulásában...” HELYI Ő SLAKÓSSÁGkerámiaművességének hatása az Észak-AlfÖldön elsősorban a halomsíros kultúraedényeinek kombinációkban gazdag díszítésében figyelhető meg.” rendelkezésünkreálló adatok arra engednek következtetni, hogy az Észak-AlfŐ ld keleti részén a halomsíroskultúra letelepedése után viszonylag kisszámú Ő SLAKOSSÁG maradt eredeti helyén...”

Itt igen fontosnak tartom a halomsíros műveltséget megelőző őslakósság jelenlétének említését, s annak műveltségalapító szerepét. A tárgyalt sírok kellékei között ismét azelőbbivel rokon „bütykös” minták és a gömb aljú edények szerepelnek. Alant bemutatok néhány példányt Itt még meg kell említenem, hogy a bütykök gyakran négyeseh-endezésben szerepelnek, a cikk írójának észrevételezése szerint. Ő seink hitvilágábanaz egy, a mag, az élet, a teremtés jelképe. A négy a teremtés anyagi világunkban valómegjelenését idézi. A négy bütyök tehát a tulajdonos „anyagba hullását” jelenti, ami a sír kellékei között teljesen okszerű. A négyes szám az anyag „N” hangjával kapcsolja összea lélek „EGY” fogalmát. Nyelvünk és ősvallásunk e képzete ezredekkel később a kínai

műveltségben a halál fogalmát fejezte ki.Az Archeológiái Értesítő 1966 évi számában Kalicz Nándor ,Jlézkori TelepTamadobon” című ismertetése a következőket állapiba meg; ,>tár ismert tény, hogy azújkőkor és rézkor között nem a rézeszközök feltűnése jelentette a döntő különbséget,hanem az életmódban végbement változás. Amíg az újkőkor idején Keletmagyarországona földművelés volt az életmód döntő alapja, a rézkor idején az állattenyésztésre tolódottát a megélhetés súlypontja. Az újkőkorban a telepek jelentették a közösségi életállandóságát és folyamatosságát. Ezért a halottakat is a települések környékén temették el.”



A tárgyi műveltség fejezetben részletesen tárgyalom a tényt, hogy aKárpátmedendcében földművelés a legősibb idők óta folyamatos. Jelen, rézkoiralfoglalkozó cikkben azt is megállapította Kalicz Nándor, hogy az itteni, tiszapolgáríkultúra peremcsoporâiban a mozgó életmód nem jutott annyira érvényre, mint aTiszapolgár-basatanyai csoportban és a bodrogkeresztúri kultúrân. „AZUTÓBBIAKAT KÜLÖNBEN IS SZOROS GENETIKAI SZÁLAK FŰ ZIK ÖSSZE.”Tehát ezen ősi műveltségek alapítói genetikailag is egységesek voltak, mégpedig aKárpátmedence területén.

Az eddig már bőven ismertetett bemélyitett, kerek pont díszek, „bütykük” mellettazonban megjelenik a „lecstlngő bütyOkdisz” is. Az itteniek tenyésztett állatai közöttmegjelenik a kutya, a sertés, a szarvasmarha mellett a juh és a kecske is. ös-kabar törzseink jelképes állata a kecske, vonalvezetésük a csecs-és szarv alak, tehát az ittenimegnyújtott „bütyök”. Egyszerre jelenik meg az állat és a jelkép ezen a területen.Ugyancsak kabar őstöizseink nevéhez kapcsolódik a rézkorszi^ s az ezzel összefüggőműveltségi szavak is tőlük indultak el. Ugyancsak megtalálható ezen ásatási területen azősi magyar lábas, ugyancsak bütyökdíszítéssel. ,3ökönyi szerint az újkőkor középső éskésői szakaszához képest a kecske-juh számarányának növekedése figyelhető meg a

javarézkor leletanyagban” állapiba meg a tanulmány.Az Archeológiái Értesítő előbb idézett száma foglalkozik a Jászberény-Cserőhalmi

későbronzkori ásatásokkal Kemenczei Tibor feldolgozásában. Ezzel kapcsolatbantárgyalja a Zagyvapátfalvi eredményeket is. Az itt talált használati tárgyak bő ismertetésesorán szembe tűnik az ősi magyar díszítőelem változatlan használata, melynyomonkövethető egészen a vaskorig. (94.old.)

A fent idézett Archeológiái Értesítő képes mellékleteiből szemelvényeket különoldalon hozok. Ezen adatok főleg az Alföld és a Felvidék anyagával kapcsolatosak, dehasonló eredményekre jutunk más tájegységeinket vizsgálva. Az alant hozott tordosi

újabb-kőkori agyagedényeken megtaláljuk az ősi magyar mag díszeket (19 és 3. ábra), akún ékjeleket (3 és 17.ábra) s ezen túl a székely őstörzs zeg-zúg vonalát is (9. ábra).(V.4:101)



4 . k é p . E n y c k - S z ö l f ih c j r y . 1 . 3 4 . s í r . — 2 . 36 . s í r . — 3 — 4 . 3 7 . s í i .

1 4 — 1 6 . 4 2 . B ír . — 1 1 , 1 3 . 43 . s í r .r,. 9. 38. BÍ1-. - (i, S. 39. Hír. 12, 17. 45. Bír.

- 7. 4 1. .^ír. - JO,





7 . k é p . E g y o k - S z ó l f i h e g y .



9. kép . Egyok-S7.616hegy. 1 -5 , 9 -1 4 . Szórvány. - 6 - 8 . 78. fiír.



J O . k é p . 1 — I I , I G. Egj’i-k-Sz616hcgj-, Bzórvdiiy. — i : i . JOKi'fk-üzrilólicti.N, H. i - « > i i ( .v i í / , i i k .síi

ü l l a t j j u s z t a



Halomsíros műveltség folytatása (V.181)

■ fC



Ki. ki!|). Hiharkci'f'Kztfs



Tarnabod - Bábitag rézkori leletei Archeológiái Értesítő 1966.Lsz.8.old.)

■ >. k i ' p . ' r u n m l ) O i l - l { ú K i t « i ; . 1 — : i l . II . s / . o l v ( ' i i v l o l c t e i

96



Tarnabod - Bábítag rézkori leletei (Arch.Ért 1966.11 old.)

kV'•

■|. Uóp. Tun iubo il- l i i ' i l i i t i i j ' . 1— 14. II . s / , i lv< i iy Icl i lo i





Későbronzkorí leletek (Arch.Értl966 85.old.)

. _ ‘2 - 1 P i l i n v - 4 « - 7 . Z t tg y v ii n iU r u l va - 5 . K o z ó i d . - 8 - 12. ' l' i s/ .n U o sz i -Ü j s/ 6l f ik .15. Uep. I. hzecMCny. • ^,j sk„ i,,. He j6c Ht tba . — 14. Dió )i<j;iőrV<M(fj/( ir K ir á ly i lo m h



Későbronzkorí leletek (Arcb.Értl966 91.old.)

10

in. kúp. A /.a gy vá pá ifu lvi c so p o rt jcíllom/.íl ktu'iiinial ípu!:M.i. Zugyvi>i)álHilvtt



6. kép

Ü j abb k ők or i agy age dé ny e k Tor dos r ő l

Hasonlítsuk össze az alanti kép elemeit a baloldali kép 9. ábrájával. (V.31:236)

í i

a

betétes díszítménye 1844b5L

Avarkori porszaru . Díszítőelemei mai porszaia kon ísmétlSdnek.

Figyeljük meg az általam mag mintának nevezett magyar alapjel folyamatos életét a Kárpátmedencében, s amint a későbbiekben látni fogjuk, ezek terjedési útvonalain is Európa és Ázsia irányába - későbbi időszakban. A Magyarság Néprajza fenti vonatkozása



vonatkozása kitér még a következőkre: ,Egészen nagyszbású, s rendkívül sok tanulságotígérő csoport a szarvasagancsból készült, a székely nyelvjárásban „porszaru”-nak nevezett

puskaportartók csoportja. Nincs még egy olyan tárgycsoportunk, amely igazolhatóan ősi,nagyrészt őskori díszítményeknek olyan gadag sorozatát tárná elénk, mint ez. S nincsmég egy terület, amely olyan gazdag sorozattal rendelkeznék, mint A MAGYAR FÖLD,A SZARVAS EGYIK LEGJELENTŐ SEBB ÉLŐ FÖLDJE. Ez a mostaniakkalösszehasonlítható legegyszerűbb díszítmény: jelölt központú köröcskék sorozata, amelyetaz úgynevezett ,4cözpontfüró”-hoz hasonló háromhegyű szerszámmal karcoltak a

megcsiszolt szarára. Ez a díszítő mód — ugyancsak csonteszközökön — már alegrégibb kőkorban megvan, mint szembetűnő díszítményalkotó elem. Maga adíszítőszerszám, a fűrészfogszerűen háromhegyű vas Erdélyben ma is él.” Az ittidézettek perdöntő fontosságúak a székely műveltség folytonosságával kapcsolatban. Aköröcskék, magocskák itt egyúttal a székely-magyar azonosság bizonyítékai is már ezenősi korban.

Az Archeológiái Értesítő idézett helyén ásatási eredményeink felmutatják a tényt,hogy a korarézkor előtt már éh a Kárpátmedencében egy letelepedett életet élő,ugyancsak mag díszítést használó nép. Minden ilyen ásatás mag-mintás népe valami

módon a szarvas, helyesebben magyar ősnyelvünk szerinti ágas jelenlétéről is tanúskodik.Mindezen díszítések, — de a továbbiak szerint már a gondolatközlés anyagi módjának nevezve a mag és ágas együtt való szerepeltetését — a mag-nép, illetve a magyar őstörzs

jelenlétét hirdetik. Hangértékben viszont a „mag” illetve „ág” hangértéknek felehiek meg.A 78. oldalon hozott ábra olvasata — a fentiek szerint — kétségtelenül magyar, illetvemag-ember (mag és ember alak együtt), illetve hún-magyar (mag és ék együttesszerepeltetése.) Az ékjei olvasatát a hún fejezetben hozom.

Ugyancsak ki kell hangsúlyoznom a tényt, hogy ezen jelrendszer az általunk ismertlegősibb koroktól kezdve egészen napjainkig állandó a Kárpátmedence területén.

Ugyancsak megtalálható a mag-díszek készítéséhez szükséges eszköz is, nem mint múzeumi tárgy, de mint használati eszköz. Ugyancsak hangsúlyoznunk kell, hogy ezenősi jehendszer visszatérő, időre vándorlásra kényszerült törzseinknél is megvan. Magyar Adóiján hangsúlyozza, hogy minden díszítő elem az azt alkotó nép körében marad fennlegtovább. A fentiek gyönyörűen bizonyítják is e téteh.

Újból és hangsúlyozottan figyelmeztetem önmagunkat arra, hogy az emberiséglegősibb korában egy nyelvű volt. Akkor, amikor „őstörzsről” beszélek, legyen az jász,kún, palóc, székely, kőrös, vagy bármelyik a korábban említett őstörzsek közüL, ezek mind magyarok és magyar anyanyelvűek voltak. Az előzőkben bemutatott

jelképrendszeren megfigyelhető, hogy — bár hún, székely, vagy szemere az uralkodó jelképrendszer — a magyar mag-jelkép mindig szerepel. S hazánkban máig is mindenkiérti valamennyi őstörzsünk nyelvét: a lebegő beszédű palócot, a székelyt, a jászt, stb.

Arra is ügyelnünk kell, hogy az archeologusok jelenkori földrajzi meghatározásai azőskorra nem érvényesek. Ha egy ásatás a mai Szlovákiában, vagy Romániában folyik

például, kora-kőkori műveltségi réteg feldolgozásakor nem jelenti azt, hogy ezen ősileletek a szláv nyelvcsoporthoz tartozó nép termékei, hiszen a Felvidéken például aVl.század előtt szláv lakósság nem voU. Erre más fejezetben részletesebben kitérek. Ezenősi ásatások jelképrendszere a legősibb időkben a magyar jelkép és szó-rendszer kelléktárából gazdagította a világot. Régészeink azon igyekezete, hogy az ősi ásatási



anyagok tartalmát mai politikai határok keretei között élő népekkel azonosítsák,szándékos történelemhamisítás. S ezen történelemhamisítás kiindulópontja a Magyar Tudományosnak nevezett Akadémia. A kutatás szálai annyira összebogozódtak, hogy alegjobbhiszemű fiatal kutatónak is majdnem lehetetlen a helyes utat megtalálni. E pontonhasznos iránymutató lehet minden olyan régi tanulmány eredményeinek felülvizsgálása,ahol az idegen tudósok valamit a „varázslás” szóval magyaráznak. Néptink mindig atermészettel okszerűen összefüggő értelmet tolmácsolta minden megnyilatkozásában.Magas, szellemi ősműveltsége idején a „varázslás” nem tartozott életéhez. Annál inkább

megfigyelhető ez a velünk érintkezésbe lépő népeknél, ahol meg nem értetthagyományainkat átvették ugyan, de éppen azért, mert ezek részben, vagy teljesegészükben számukra érthetetlenek voltak, „varázslásnak”, „talánynak”, ,jébusznak”tartották.

S még egy igen fontos szempontot kell fentiekkel kapcsolatban hangsúlyoznunk. Amint láttuk, a szarvas legjelentősebb élettere a Kárpátmedence volt Természetes tehát, hogy az ugyancsak itt élő emberek választják jelképes állatuknak. A magyarok mély jelképű vezetője a Csodaszarvas. Ha nem a Kárpátmedence volna hazánk éppen úgy, mint a szarvasoknak is, nem szarvast választottunk volna jelképül.

HÚN ÖSTÖRZSÜNK

Hűn őstörzsünket a magyartól elválasztani éppen olyan lehetetlen, mintkülönválasztani a napot sugarától. Amint az előzőkben láttuk, a magyar

jelképrendszerének alapja a mag, illetve a gömb, s ennek hullámvonalas, lágyankapcsolódó változatai. A hun őstörzs — itt a fehérhúnokról beszélek — jelképrendszereaz ék. Nyelvükben a lágy, gügyögő „G” hang a pattintott kő kemény „K” hangjává vált,

jelképe a pattintás nyomán nyert ék. A székely-magyar rovás mindkét betűjének alakja ide vezethető vissza. Jelképes állata a szarvas — az ő nyelvük szerint ákos — mellett a hegyes orrú farkas, vagy kutya. Színeik — az ősi piros-fehér-zöld mellett — azég kékjét és havasok fehér világát id é^ kék és fehér.

A jelkép és hang közeli kapcsolatát korábban már tárgyaltam. Itt most csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a magyar mag szó fordította — a lágy,, G ’Tiangot akemény ,^C” hangra cserélve — kam, kan himségi szavakat kapjuk, melyből hun, kúnőstörzsünk nevét eredeztette. Ezen jelképrendszer alkalmazását az előbbiekben már

bemutattam. Egy újkőkori ásatás során Röszkén előkertUt házmodell alapján viszont

láthaûk, hogy jelképei között valóban milyen fontos helyet foglalt el a hegyes orrúkutya, amint az alábbiakban láthatjuk. A Röszke közelében Lúdváron kiásott ház felmenőoldalfalú, oszlopos ház. (V. 16:235). Az egyik oldalán „elnagyolt zeg-zúgszerű

bekarcolás” látszik. „A töredék egyik végén hegyes fülű, hegyes orrú állatfej (kutya?)sematikus ábrázolása látszik” mondja Trogmayer Ottó a fent hivatkozott cikkben. Ehelyen csak röviden említem, hogy hosszú századok eredménye a felmenő oldalfalú házkialakulása. Fehér hún őstörzsünk már az újkőkorban letelepedett — még hozzászázadokra visszamenően letelepedett — életet élt. A fent említett zeg-zúg vonal székelyőstörzsünk jelenlétéről is hírt ad Érdekes volna az itteni ásatási rétegben találtkutyacsontokat genetikai vizsgálat alá vetni, s összehasonlítani a hún csoport nevével



nevezett kutyafajtákkal; a komondorral és kuvasszal. Ez utóbbi fajta jelenlétét őskorokravisszamenően valószínűnek tartom a Kárpátmedencében, hiszen a kuvasz szó sokszor helyettesítette a kutya szót számos vidékünkön. A kutya alakja alföldi házaink tetőszerkezetének máig is szerves része.

Az ék-jel későbbi századok folyamán, tükörképesen „K” hangértékkel ment átszékely rovásírásunkba, de a jelenben használt, jóval későbbi keletű latin írás K betűjemáig is ezen eredet tanúja. Ő skori ék jeleink hangzósítása tehát a K betű valamelyváltozata — ék, kő, stb. — vagy pedig kún-hún őstörzsOnk nevét jelenti. Ezért említettem

korábban, hogy a sírba tett edények legalább olyan ékesen szólnak készítőik kilétéről,mint mai sírfelirataink.

A Röszke - Lúdvári ásatások tárgyai(V. 16:235)

Európa egyik legősibbfelmenő falú épülete.Figyeljük meg az

oromzaton lévő „hegyesorrú, hegyes fülű, hún-magyar jelképet.

Szemere kézjegyek





Az 1. számmal jelölt kép Evan Haddinîam művéből (V.13) lett átvéve. A képenmértani alakokból alkotott szarvasok legelnek. A könyv irója e sziklafestményt 3000évesnek mondja. Számunkra azért érdekesek ezek a szarvasok, mert az állatok körvonalaiból tisztán kitűnik, hogy milyen állatfajhoz tartoznak. Ennek ellenére az azokatrajzoló művész fontosnak tartotta, hogy ékjeleket is rajzoljon az állatok testére. Ezen

jeleket feltétlentU hangzósitható írásnak tartom, mégpedig a fehérhúnok szótárával ismét„ákosnak”, „ékesnek”olvasandó. S e jelek elárulják egyúttal a rajzművész nyelvét is.

A 2. számú kép jelenkori székely faliszőnyeg képe. Öröklött emlékezete szerint aművész itt ugyancsak ékjellel kapcsolja össze ezen ákosokat. Itt még feltűnő az agancsfenyőfaszerű megoldása is, ami feltétlenül a fehér-hún életfával azonos éppen úgy, mintaz ősmagyar törzs ágasa, ami viszont lombos-fához kapcsolódik.

A 3. számú kép ugyancsak jelenkori faliszőnyeg, Bartók Béla Cantata Profana címűművének megjelenítéseként. Itt ugyancsak öröklött emlékezetről beszélek, hiszen aművész töretlen jelképrendszert épített bele művébe. Figyeljük meg a 3000 éves ákosok nyakán látható, egyenes vonalkákból készült „szakállat”. Hasonló egyenes vonalakból

alkotta a székely művész a kép előterében lévő fenyőt, melynek tűlevelei a tűző napsugarait idézik, amint ősidőkben a nyilazó vadász és kellékei személyesítik meg a nyilazóHunor személyében.

Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk azt is, hogy az 1. kép ákosai, ékeseiegyúttal fényjelképek is.

SZEMERE ÖSTÖRZSÜNK.

Szemere őstöizsOnk jelképe ugyancsak a Naptisztelettel volt kapcsolatos. Tudatuk megőrizte a kialakuló naprendszer és alakuló napjának képét, amit szem alakúnak tudtak.Ezen ismeretük csak most nyer bizonyítást csillagtudósaink munkája eredményeképpen.Alant közlöm a National Geographic Magaziné 1974. májusi számából a vonatkozóképeket.

E képek jól érzékeltetik a naprendszerek, égitestek kezdeti lencse alakját Tekintettelarra, hogy ezen Szem alakú Nap számos gyermeket szült — közöttük Földünket is — anyasági, anyagi jelképként is használták. Nevéhez kapcsolódik a gabona-szem és a női

szeméremtest neve is.



3. Galaxiák születnek, égitestek alakulnak, miközben az ősirobbanás hatására egyretávolodnak egymástól.

4. Negyven billió év után ezentávolodás lassulni kezd.



5. Lassan elérkezik az az idő,midőn a kialakult világ egyre gyorsulómozgással önmagába omlik.

6. Talán 80 billió évvel születése után avilágegyetem önmagába roskad.

7. Jelenlegi elképzelések szerintezen önmagába roskadás egy új kezdetelőhírnöke.

•**

A Békásmegyer-i őstelep(V. 15:207) szemere indítékú dísze.Ugyan ezen szem alakú mintafigyelhető meg a Lúdvár-i anyagon,s a későbbi korok edényein is.



Az őskori lelet (b) szemere jelképű dísze.Az alanti edény (jobb szélen) a mag jel folyamatos használatának egy

bizonyítéka. Ez esetben a XIV. századig menően.

(f.

> -



A GONDOLATKÖZLÉS ANYAGI ESZKÖZEL

Az anyagban kifejezett gondolat megjelenési alakja számtalan lehetőséget rejtmagában éppen úgy, mint az e célra használt anyag is.

A gondolatközlés alapanyagai között gyakoriak a következők;

1. Hártya (ez lehet növényi, vagy állati eredetű)2. Szál, fonál (lehet növényi, vagy állati eredetű)3. Agyag - szárított, vagy égetett anyag4. Fa5. Kő6. Csont és szárú7. Fém

Az írás kivitelezését tekintve a következő főbb csoportokat kúlönbözte^ük meg.

a. rovás — kemény anyagon, kemény eszközzel készül,

b írás — bármilyen alapanyagon készülhet. Lényege, hogy folyékonyanyaggal, s az alaptól eltérő színben készül.

c. a fonás állati (például lószőr), vagy növényi anyagból (rostokból), igenváltozatos megoldásokban

d. szövés — az anyag szerkezetébe bele van szőve a mondanivaló, mint például a székely és némely dunántuli szőttes „katonái”, vagy szövöttmintába foglalt személyi naptáraink

e. gyúrás — lágy alapanyag kézzel való megmunkálása,f öntés - leggyakrabban fémből.

A rovással kapcsolatban meg kell említenem, hogy kétféle módozata van;

1. A leggyakoribb, a mélyített, tehát ,/ovátkolt” mód, amikor errealkalmas eszközzel karcoljuk, rovátkoljuk az alapanyagot. A rováse módja ősidőkben nőiségi elvet jelentett.

2. Az alapanyagot a közlendő kép körül kivéssük úgy, hogy a betű, vagyminta domborműszerűen kiemelkedik, tehát a fentiek ellentétekénthimségi jel.

Minél mélyebben tekintünk vissza történehnünkbe, annál inkább nyilvánvalóvá válik a korábban tárgyalt tétel, mi szerint az ábrázolóművészet és az írás között alig voltelválasztó vonal. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos írásbeliségünk teljes megismeréseérdekében megtanulni a már megismert jelképrendszereket, illetve kutatni, s feltárnimindazon gondolatközlési jegyek értelmét, melyekkel eddig tudományunk még nemfoglalkozott. Még ennél is fontosabb az, hogy ilyen ősi jelképeket használó atyánkííáhoztanulóhoz illő csendes figyelemmel, s nem kioktatni akaró gőggel közelítsünk, mertkönnyen elszalaszthaûk azt az utólsó pillanatot, amikor még megtanulhattuk volna a



bennünket érintő anyagot. Ezzel nemcsak hazánkat, de az egyetemes műveltséget ismegkárosítanánk. Ezt személyes tapasztalattal is megvilágítom.

Gyermekkorunkban a Balaton mellett töltöttük a nyarakat. Esős időben egy közelivendéglő kugli-pályáján játszottak a felnőttek, s mi gyerekek segítettük felállítgatni akuglibabákat, a vendéglős pedig jegyezte az eredményeket Érdekesnek találtam, hogy a„latin” kilencest rosszul íija: nem úgy, hogy EX, hanem így: Vmi. Tizenegy éves lényemteljes öntudatával kioktattam a siófoki bácsit, hogy rosszul íija a számokat. Emlékezem,hogy csak mosolygott, de nem javította ki a számokat. Hasonlóan jártam a dombóvári

pékkel is, ahová kenyereinket vittem sütni, s műhelyének kenyér illata egy életreelkísért. S szégyenkezve, évtizedekkel később vettem csak észre, hogy nem a siófokikocsmáros, a dombóvári pék, hanem a rómaiak tévedtek, mégpedig nagyot, amikor értelem nélkül vették át ősnépünktől a számrovás tudományát, s a meg nem értésnyomán keletkezett hiányokat természettől elvonatkoztatott okoskodással egészítették ki. Gondolatban és írásban azóta számtalanszor bocsánatot kértem tőlük, népünk „egyszerű” embereitől, akik ősi tudásunk egy részét minden meg nem értés ellenére ismegőrizték számunkra. (V.40)

A korábbiakban tárgyalt jelképrendszer — ahol azt az alapanyag megengedi —

hiánytalanul érvényesül. Alábbiakban bemutatom a Magyarság Néprajza (V.31)vonatkozó oldalai alapján ezen jelképrendszer egy-egy jellegzetes példáját, melyek amagyar, székely, fehér és fekete hűn és kazár m in tá it mutaâ be, a (V.31:294)vonatkozási szám alatt.

Az utánna bemutatott juhászbotok faragásain (V.31:294) kiválóan megfigyelhető akazár őstörzs jelképrendszerének kialakulása. A gúzsolt kos-szarv az 1. és 2. ábrán még amaga természetes voltában jelenik meg. A 3. ábra már megjeleníti a kazár „kusza” jelet,ami a teremtés kezdeti ősköd jele. A 4. képen a szarv már el is marad, s helyette a„rozettává” finomult kusza-jel, változatlanul ősköd jelentéssel.



/ v V - z ^ .

>xo>x-ôXoX£:«<

r T g-g- y y_y:y ▼ jy-oeg:Kyr ry ry y jr.y ■y<r- r ,

Keretül szolgáló széldiszitmények dunántú li és alföldi tükrösökről és borotvatartókról. A 307. lapon bemutatott hasonló kapudlszitmények kel együtt óeurópai emlékek. Egyesek már őskori tárgyakon meg-találhatók. E kezdetleges, mértani jellegű hímek a legszivósabbak s a legnagyobb területen elterjedtek. Elemeik; tört vonal, hárormzög, négyszög, a kupásvéső adta körív, azonos vagy szembe forduló irán}^ bán vésve. Szépségük a megvilágított és árnyékolt részek egymást

váltogató sorának ritmusában van.

(V.31;294)

I. il- \ Juhászbotok kosfejet ábrázoló kampója. A juhász leggyakrabban kosfejet farag

kampójára. (Dunántúl.)



Magyar jelképrenszerű kereten belül kos-szarvból képezett őskazár jelképrendszerű „tulipánok”, ahol a jobb és bal oldali tulián közepe szemere, a

középső tulipánközepe pedig pannon

jelképű. Itt iselfniiraHhatiitlan a

vetOletes vílá^ép ésa kusza jel.

Ivókandl feneke. Domború faragású. (Nógrád m.)

Guzsalyrúd fara-gott diszltniényé nek kiterített rész-lete. (Magyarre-

mete. Bihar m.)Guzsalyrúdnak gyakori díszítmé-nye a rombiknt vagy szilvamag alakúelem,amely-nek szimbolikus

jelentése van.

A gUZSaly hasTn lata„asszonymestenég”, tehát gyakori aszemere szem minta alkalmazása. Ezentúhnenően ismét a hún ék és a székelyzeg-zúg vonalak vannak jelen. A fentiábrán a szem alakok véséssel, tehátmélyítve készültek. A baloldali ábra alatt

a szerző megemliti ugyan, hogy a„szilvamag” alakú elem jelképes, sajnosnem említi meg ennek bővebbmondanivalóját (V.31:295)

Guzsalynyél kiterített díszítményének részlete, (Szenterzsébet, Udvarhely m.)



Az itt közölt két guzsaly jelképrendszerén jól megfígyelhe^flk a himségjelképű,domborműszerűen kiemelkedő, s a nőis<^mélyített mintákat

A jobb-oldali rajz szerint a pálcahímségi, teremtő, fenntartó erő jele, avirág a nőiségi, befogadó közeg. Acsei^őcskék mindig a lélek és lelküsmeret

jelei voltak ősidőktől kezdve. A két

guzsaly jelképrendszere a családlegtökéletesebb Ű iéjezése.

A pálca alján láÁató magocskák azt iselmom^ák, hogy ezen család a magyar művehrógi kőibe tartozik.

Guzsalyrúdvégek. (Balavdsdr, KisKüküllő m.; A ty ha, Udvarhely m.)



A bal oldali szegély magyar és szemere jelképekből, a jobb oldali szegély fehérhún ésszékely jelrendszerű.

Maga a helységnév — Mándok - isfehériiún emléket t a ^ .

E mellékelt ábra szemere jelei airautalhatnak, hogy a fSzéshez szükséges só éstartója asszonyok kelléktárába tartozik, a

jobb oldali szegély ismét az őstöizsi

hovatartozást jelenti. Napjainkig is megőrződött az asszonyok

és férfiak elhelyezkedési rendjeMagyarországon, például templomokban: anők bal, a férfiak a jobb oldalon ültek.

Szarustllartó dkziimínye. A széldlsziimányck mértaniak, a középső virágszerű, (Mándok,

Szabolcs m.)

A felső: magyar tarsolylemez díszítmény* (X —X I. század); az alanti: párkány töredék a veszprémi bazilikából, (X I . szá zad .).

Hasonló díszítményt látunk egy székely por •;zarvn. (L. 237. L).

Legtisztábban kabar vonalvezetésű mintaa kecskeszarv körvonalait véve alapul,amihez víz mentén, vagy vízben növőnövények is kapcsolódnak.



Svasztâszerű diszitmények. A z első és második őskort, a harmadik mai íporszarun lévő) aiszltmeny. Valószinűles a napot, aza z ennek föld i mását, a tükröt (varázstükröt) ábrázolják.

Kabar őstörzsünk Istenét Habúmak is nevezte, teremtő hatalmát az ég és a föld tengereképezi.A fenti ábra az Ég Tengerében megjelenő Habúr.

Megmunkálásra alkalmas alapanyagok között nem említettem meg az ős-magyar törzsáltal használt legelső anyagot, az aranyat, mivel eddig — tudtommal —Aranykorszakunk arany emlékei ásatásaink során nem kerültek elő. Első társadalmunk -— mint már említettem is — szelíd, dombos, gyümölcsfás vidéken, víz parsán alakult ki. A csallóköziIDuna homokjában keresetlenül is találtak aranyat, oly sokat, hogy ,4íosárral hozták, vékávalmérték”, nemzeti hagyományaink szerint. Szépsége miatt szerették is. Szerszámaik nemlévén, ezen lágy anyagot használták díszül. Kis aranymagocskákat gyúrhattak függőik számára, a meggy páros gyümölcsét utánozva, vékonyra nyújtva tárgyakat vonhattak bevele, s fákra aranylevélkéket akasztottak, melyek a szellők érintésére kedvesen csilingelőhangot adtak. Minderről bő néphagyományi emlékeink vannak.

Ugyanezen időben használhattak színes, de megmunkálatlan kavicsokat, s kagylók csillogó, szivárványfényű házát, madarak elhullatott tollát, leveleket, virágokat, — mindent,ami szép volt körülöttük. Tekintettel arra, hogy kedves gyümölcsük a meggy, melynek leve

szép piros, ezt használhatták festésre, rajzolásra is. Éppen ezért meggzőződésem, hogy azelső anyagba foglalt gondolatközlés az írás voh: folyékony anyaggal szilárd alapon valóírás, melyben művészet és gondolatközlés karöltve jelenik meg. További meggyőződésem,hogy az anyaggal kifejezett művészetek kezdetei az aranykorra vezethetők vissza, s éppenezért jelenik meg például a rajzművészet teljesen kifejlett alakban a jégkorszakban.

Mai tárgyaink között meg kell említenünk a tojást, amit mMg ,4mak” asszonyaink, s etárgy talán az egyedüli eszköz, melyen népünk megőrizte az Aranykor formakincsét:



meggylével, madártollal, tojáshéjjra festve. A következetesen „piros”tojásnak nevezetthúsvéti tojást innen eredeztetem, annál is inkább, mert népünk, s f51eg magyar ésfehérhún őstöizseink szótárában, hitvilágában a tojás a világmindenség jelképe is volt.Hogy ez valóban igy is van, azt a világ csak napjainkban kezdi sejteni.

Hogy ezen tojásminták az Aranykor óta fennmaradthattak hazánk területén szinteképtelenségnek tartjuk, de ezen a ponton meg kell említenem, hogy fennmaradt az akkoritündérruha; a virágból, levelekből készült ruha emléke is. Erdélyben és a Kékes-gallyatetői részen még engem is tanítottak gyermekkorom társai ennek készítésére. Mi

viszont már nem ruhát, hanem térítőt készítettünk belőle , s azt egy közeli, szabad égalatti Mária-szobor talpazatára helyeztük.

A világ legősibb húsvéti tojása is hazánk területén látott napvilágot, noha errőliskoláinkban soha nem esett sró, s én is véletlenül bukkantam hírére Móra Ferenc„Utazás a földalatti Magyarországon” című művében, melynek ide vonatkozó részletétidézem: „Ezzel körülbelül számot is adtam mindenről, ami nem kerül a múzeumi termek szekrényeibe, még akkor se, ha majd lesznek szekrényeink, és tudjuk őket hova tenni.Ezek a szokott cifrasági találmányok, amint a ködmönös nemzet mondja, ugyan aködmöntelen is úgy mondja, ha úrral beszél. Kardok, kengyelek, lószerszámdíszek,

férfiöv ércfityegői, asszonyok encsembencsemei. Egészen szokatlan csak egy van köztük:tojáshéj, amit egy szegényesen eleresztett öreg hölgy mailcában találtunk. A tojás, mintmásvilági útravaló, elég gyakori dolog az u.n. hún sírokban. Volt olyan temetőnk,amelyiknek háromszáz síijában találtam. De ez nem olyan tojás, mint a többi. Barnárafestették valamivel, és a barna festéken át szabályosan kanyargó, létrafokozásúgirlandokat kapartak a fehér mészhéjba. Ezt a díszítést mind a hetvenhárom darabonlátni.

Tudnmiillik a húsvéti tojásnak ez a tiszteletreméltó őse ennyi darabban jött ki akegyetlen száraz, szikes fSldből, amelyen néha csak a csákány fogott. Már a

másfélezeréves szorongatás is szétnyomta, meg az ásó hegye is nekiszaladt, s így nagyonmegszaporítottam a darabszám-statisztikát, mire dobozba került. Hűséges munkatársaimazonbtm, Sebestyén és Czógler tanár urak erős fogadást tettek, hogyszerves egésszé kögítik ahetvenhárom morzsát. Amilyenelszánt emberek, ki is telik tőlük.(446-447 old.)

Hogy valóban össze is rakták a

fenti urak e tojást azt már aMagyarság Néprajza című műbőltudtam meg, ami a rajzát is hozza, s

baloldalon látható. (V.31:248)

Avarkori htmestojds töredéke. A karcolásmód a felsőtiszai szarutár gyakéval egyezik, A diszítmény csak úgy kap erőre, ha a hímet

jelölő vonalpdrok köze haránt vonalkázással kitöltődik. A mai szaruk hasonló technikdjdt a

fenti rajz szemlélteti. (Kis~zom borí lelet.)

Mind maga a tojás, helyesebbenmony, mind pedig az itteni barnaszíne avar őstörzsünk legszorosabban vett vallási jelképeiközé tartozik.



Balázs Márton, a Kézdivásárhelyi Polgári Leányiskola igazgatója ISOO tojásmintátgyűjtött össze. Idézem a Csemátoni Füzetek 1992 évi áprilisi számában közölttanulmányának egy részét: „Sokszor, igen sokszor kell az egyes darabokat kézbe venni, smegbarátkozni veltlk úgy, hogy az egyes képek önállókká váljanak, hogy tisztán láthatóválegyenek a több motívumból álló alakzatok egyedei, hogy feltűnjenek a közös ésmegkülönböztető sajátságok; szóval bizonyos rendszer is legyen bennük fölfedezhető. Sha beható megfigyelés után mindezek kialakulnak, s ha a némi magyarázattal szolgálóetnographiai adalékok is már ismeretesek; önkénytelenül merül fel a szemlélő előtt az akérdés, honnan van a népiéleknek az a sablonosságot nem ismerő, csodásváltozatossággal teremtő képzelőereje, s hoiman az a bámulatos ízlés, amellyel aztkifejezésre is tudja juttatni.

De már ekkor a felelet is csaknem magától jön meg, mert beláâ a szemlélő, hogyezek az alakzatok és színek a legbensőbb és legszorosabb összeköttetésben állanak azillető nép lelkivilágával és életviszonyaival, mert kifejezésre jut azokban ennek nemzetisbe, vallása, műveltségi foka, foglalkozása, ízlése, hajlamai, öröme, bánata,szerelme, a csillagos égboltozat, a nagy természet növényeivel, állataival, stb.”

A színekkel, festékkel, íróanyaggal kapcsolatban a következőket mondja; ,>lajd

követi ezeket a festőanyagok előkészítése, melyekből a festékek legnagyobb részét mamég házilag is elő tudják állítani. Ezek leginkább nyáron át gyűjtetnek össze, smegszárítva rendesen tálasokra akasztott bokály-kancsókban várakozimk, amíg az időfelhasználásukra elérkezik.” Kedvelt színek között megemlíti a pirosat, rózsaszínt,világoskéket, zöldet.

Számunkra igen fontos azon közlése, hogy ezen tojásminták a hímzéseken is egytől-egyig mind megvannak „Valamennyinél tehát az ékítményes művészet egy, ugyanolyanforrásból fakad, páratían ügyességgel alkalmazkodva minden tárgynál annak rendeltetéséhez, alakjához, részleteihez és az ahhoz fűződő gondolatokhoz,

érzelmekhez.” Ezen ősművészetünkben népünk tehát megőrizte az Aranykor, illetveTündéricor magasabb tudatát, s ezt később egyéb használati tárgyára átszármaztatta.Magyar Adóiján egy keresztszemes minta alapján tudta elénk tárni a magyar rézkorszak házainak szerkezetét. Balázs Márton szíves útmutatása alapján viszont megtudjuk azt,hogy az Aranykor formavilágát nemcsak tojásaink, hanem hímzéseink is megőrizték, sőtezen túl: a húsvéti tojásról szóló rigmusok is ősi képeket vetítenek elénk. Egy ilyenrészlet:

Jól tudom gazduram E háznak kis kergében

Hogy el akart bújni Van egy rózsatő.Kapuját, ajtaját Rózsás kertben neveljeBe akarta zárni A jó TeremtőMég kedves lányát is Vizet öntök rózsatőreEl akarta dugni Szálljon áldás a fejére.

Az Istentől azt kéremAzért áldja Isten Piros to j^ a bérem.E háznak gazdáját, (Általánosan használt szöveg.)



Piros hajnal utánHozza fel a napját.

Hogy érhesse sokáMég húsvét napját.

(Alsó Csemáton.)

Az általánosan használt mondókát tartom a kettő közül ősibb szövegnek, hiszen ház,kapu későbbi műveltségi termék. Tündémihát öltve, tavaszi nász idején ilyen

mondókákkal köszöntötték egymást tündérhoni őseink. Talán még ősibb a következőszöveg:

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál.Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam.Bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom.Hol a tojás, piros toj^, tarisznyámba várom.

(Általánosan használatos szöveg.)

írásbeliségünk kezdeteit tehát az írott - folyékony anyaggal rögzített képekben kellkeresnünk, s ennek kezdetei az Aranykorba nyúlnak vissza. Húsvéti tojásaink tökéletesszerkezeti és művészeti értékein túlmenően megtaláljuk őstöizseink jelképrendszerét, sszakavatott ember kezében bővebb mondanivalója is megszólalhat.

Szerintem tehát ezen Tündérkorban kifejlesztett írásbeliség lehet magyarázata annak,hogy a Jégkoszakok idején már olyan tökéletes művészi képeket alkottak az emberek annak ellenére, hogy a jégkorszak alatti küzdelmes élet nem a legalkalmasabb idő a

művészetek fejlesztésére.Tekintettel arra, hogy Tündérhoni őseink növényevők voltak, csont — a későbbikorok egyik kedves alapanyaga — még nem volt általánosan használható anyag. Keményeszközökre sem volt szükségük, így rovásuk is alig mehetett a lágy arany karcolgatásán,tojásfesték karcolt mintáin túl.

Ide sorolhaûk az ujjainkal, esetleg faággal porba, homokba rajzolt mintákat. Ennek emléke fennmaradt falunk népének azon szokásában, hogy virágágyak köré, ünnep előttmég a kocsiútra is vesszőseprűvel, vagy gereblyével művészi mintákat rajzoltak a porba,homokba. (Különösen emlékezetemben mardtak gyermekkoromból, az akkori

balatonszárszói orvos kergében látott ilyen minták.) Nyelvünk is ekkor alakult, lombosodott. Ezen nyelvfejlődéssel, s a körülöttük lévőtermészet változásaival fejlődött, illetve módosult anyagba zárt gondolatközlésünk is.

Legelső ilyen ég-jelképű tojás minden valószínűség szerint a csallóközi lágy aranyból,szabadkézzel gyúrt aranytojás, melynek emléke számtalan, szép népmesénkben őiz^öttmeg.

Máig fennmaradt tojásmintáink viszont megőrizték őseink vetületes világképének emlékét:,,..Miképpen a mennyben, úgy a földön is...” Ezen világkép valamennyiőstÖTZstlnknél, s az ország minden vidékén máig is megtalálható volt, érintetlenül. Az



utóbbi évek „városi” divatja volt csak képes megrontani az idők hajnala óta őrzöttkincseink mondanivalóját.

Erdélyi húsvéti tojások.

1 .

5 .

3 .

2 .

y/i/Jii's A ki t : : i 'pw k l ojds lui nck k ü e r i i e l l n í j z a i . í L o<nn c p a l ó c v i déke. )’^cnl ; K l - -<I:i \Í' í í i i h c!v . ■ í í a ru n i s r i ' k m. . L en i : K i ^cs i i n v , ( B a n i r ya m . ) é í és Olu ir c . ( Zala ffl-.



Vetületes világképünk mellettőstöizseink jelképrendszere is mindenüttmegfigyelhető, még hozzá a legművészibbkivitelben. A bal oldali képen a magyar magminta, a jász csillag, a hun ék figyelhetőmeg. A korábbi lapon az első tojáson acsodaszarvas napjelkép, ugyan ez a 3. sz.mintán. Az ötödik tojáson a székely zegzugos „szekftt” mintában ismét a magyar hovatartozást hangsúlyozó mag-minta. A 4.sz. kiterített, Kézdivásáihely-i mintán kazár őstörzsünk, melyen ismét a mag-minta isszerepel. Az előbbi olvasata: „székely-magyv”, a másodiké ,j£azár-magyar”.

CSÍKMEGYEI TOJÁSOK. (V.19)

») tl9ŐfndOhownti hhzÓb ) m és o d r ^ n d O

h o t u a n t i f0hzó

é) MsÓb ) k § n s i t f 9 / 0 z 6c) •hó f»htO

9 ) k ö zép p o n t i

f 9 f ő » f t l o i ő p éf

b ) o l d »l s ó

( •t d 9 t 0 l $ t Ő pér

c s ú c s

0 ) »ijc ) I t p k o i ép p o n t

d ) o l d a l s ó m e t s zés p o n t o k

§) nyolcmezősf»/Ü/ 9 t

b ) n ég y m t t ó s

fé/ úl 9 t

C j n ég y

h o s s zú m t i ó s

f e l ü l t t



Legelső, kemény eszközzel megmuolcált, kemény alapanyagunk minden valöszlnOségszerint a szarvasaggancs volt Tudjuk, hogy a szarvasok aggancsaíkat évente elvetik, újatnövesztenek. Felhasználásuk így életüket nem veszélyezteti. Természetes szépségük,alakjuk miatt kedvelték a Tündéikor emberei éppen úgy, mint ahogyan szívesenhasználjuk csillárnak, ruhaakasztónak, dísztárgynak ma is. Talán sehol olyan változatosminta-világgal nem találkozunk népművészetünkben — az írott tojásokon túl — mint aszarvasaggancsból, majd később csontszarúból készült tárgyakon. Fejlett művészikidolgozásuk ezen művészeti ág ősiségéről tesz bizonyságot; a rajta megjelenő minták viszont ismét a legkorábbi gondolatrögzítésünk módozataiba enged bepillantástFenékpusztai lelet bizonysága szerint használták a kora kőkorszakban a szarvasaggancsotgyertyatartónak a még élő szarvas aggancsán is. Az elkövesedett aggancsdarabka méghíven megmutaâ a gyertyatartó szorító pániénak nyomát A lelet Cseri Zoltán tulajdona,s ő volt kedves ezt figyelmembe ajánlani.

160

A felső szegély, a fej és ruha alján látható

jelek a magyar mag minták. A test ékesalakja fehér hűn, az alsó szél-minta aszékely zeg-zúg. Ugyan ezen

jelképrendszert figyelhettük meg a korábbioldalak tojásmintáin. (V.31)



V.31;237A fenti szarvasaggancs-szarúkon ismét majdnem minden őstöizsQnk

. elképrendszerével találkozunk. Az l.sz. porszarú rovásíráws feliratú, a 6.sz. lelőhelyének neve szemere hangcsoportbeli, s ezt a „szemes”mintákkal is kifejezésre juttatták.

A baloldali minták az emberiség legkorábbiművészetének emlékeit őtzik. (V.31:245)



A ma pásztorának nem lehetett tudomása a bronzkori, vagy szittya mintákról. Viszontezen a földön, a Kárpátmedence területén bizonyítottan ugyan az a műveltség egységes

jelképrendszere figyelhető meg töretlen tisztaságban korokon á t Ha senuni más nem bizonyítaná ősi kárpátmedencei jelenlétünket, a porszarúk mondanivalója egymagában iselegendő.

(VJ1:242)

Ponzaruk középponti diszltményei. A fels5sorbelieken a .tükör' felkötésére és felakasztására utaU Játhatók.



Svasziikaszerű díszítmények. A z eIsS bronzkori, a második IV . századi szkita, a harmadik ~ porszirun levő — díszítmény. Kerek, középponti magból egy irányba forduló nyul‘

vdnyok indulnak ki.

(V.3I:245)

Az első kettő magyar és kazár elemeket tartalmaz. Figyeljük meg a második „létrás”árnyékolását, mely megegyezik Móra Ferenc húsvéti tojásának díszével. Mindkét esetbennap-jelképpel, illetve világ-jelképpel állunk szemben. A harmadik dísz magyar magmintája átmegy a szarvas testébe is, olvasata így tehát „ágas”.

Különösen székely ponzaruknn isméilCdS díszítmények. Rész-ben a szokott emberdbrdzclüsokra, részben a 244. lapo Itmutatott díszítőelenekre emlékeztetnek; némeíydc a madár leejiyszerűsltett ábrázolásához ha'.onló. Jelentésüket nem

ismeriiik.

A korábbiak figyelembevételével e

jelképrendszer fSbbvonásainak értelme világos.

Az alanti jazig munkakészírője minden kétségetkizáróan magyar.

Díszítmény jazigtöbbnyire hdromszoíool,

és körívből vannak szer-kesztve s erre való köröző szer

szabású ^



Loboeós-kopids s íarvas-ábrázolások (két ponzartiTÓl).FSltehetöleg az analóg iás var ázslá s em lékei. Sajátságos, A lo josdad kereten be lül « •

hagy a varáz s lat tárgy át, a megáh ított szarva st , a köp- maâban ^ . j / X jónak nem a hegye , hanem lobogója ér inti .

(V.31)

A baloldali kép jelentését nem ismerve ismét a szakemberek „varázslás”magyarázatába útközünk. Az átvevő műveltségek — jelképeink, írásaink jelentéstartalmátnem ismerve, — „varázslásnak” gondoltak minden gondolatrögzítéssel kapcsolatosfolyamatot. Amint eddigi jelképeinken láttuk, ezek szépen elmondják a művész népihovatartozását, megörökítik szokásaikat, minden varázslástól menten. De ugyan így váltősi rovásírásunk is ,/ébus”-szá, talánnyá szomszédaink körében, hiszen az írás átvételeidején azok még ími-olvasni nem tudtak.

A baloldali kép zászlóval szemben álló szarvasának jelentése a következő: az ágas azÉg, a zászló rúdja az erőny, lapja a lég (anyag) és lélek jelképe, a teremtett világ anyag éserőnyön alapuló egységét jelenti. Ugyan ezen kép zászlaja lobogásának irányában szökellő

szarvas szelek szárnyán közlekedik; a világmindenség mozgását, égitestek „reptUését”örökíti meg. Népünk gondolkodásától idegen nép csak az állat elejtésével foglalkozik, svarázslásról beszél.

A jobb oldali kép a porszarúk művészi jelképrendszerén túl mutat, s egyesíti az írást,illetve a rovást. A minta kiemelt része tojás alakú, tehát a világegyetemet jelképezi. Amedve, a madár magyar hangértéket képviselnek. A medve ezen túlmenően asarkcsillaggal kapcsolatos, s kárpátmedencei időszámításunk fontos alakja. Rovásunk X(tíz) jele itt lehet tűzzel, világossággal kapcsolatos is, a fésű-szerű jelek ugyancsak fényjelképpel k^solatosak, székely ákosaink aggancsain gyakorta szerepelnek. A kép

tetejét képező hánnas minta a szereme számjel, ami életet jelent.



Csontból készült, gyöngysjerti, felfűzhető díszítmények, ú. n. kupáncsok, főleg tiszántúli pdszlor truényról. tűzcsiholó készség ':2 Íjdról. (A sorozat utolsó darabja fából van .) Őskori ékszerek

néprajzi emlékei.

(V.31:235)

Az agancs megmunkálásához hasonlóan a csont megmunkálása is már keményeszközzel történik. A fában szűkölködő területeken is könnyen elérhető anyagát alegkorábbi időktől fogva használják, s díszítik. Igen gyakran sivatagos vidéken élőőstörzseink jelképrendszerével találkozunk ezen tárgyakon. Számrovásunk kezdeteitugyancsak csont-faragványainkon találjuk meg gyakran.

A következő oldalon ezen számrovás mai képviselői már fára rovottak. Az idézettkönyv szerzője (V.31:106) ezzel kapcsolatban a következőket mondja: iskola és azírásbeliség a rovással számolást lassankint kiszorítja. Ma már csak az Alföld legöregebb

pásztorai ismerik a rovást. Erdélyben azonban még ma is él az ími-olvasni nem tudó juhászok kezén.” Fenti m agyaráűt népfiok műveltségi életének kórképe. Amit tanultfőink írásbeliségnek neveznek, az egy nép ősi műveltségének idegen, s még hozzáalacsonyabb értékű műveltségi termékeivel való erőszakos felcseréltetése. Az itt „ími-olvasni” nem tudónak említett juhász őrizte meg számunkra nemcsak a számrovást, de ősirovásírásunkat is. Ennek ellenére írástudatlannak volt nyilvántartva. Tekintettel arra, hogyszékely pásztoraink soha sem támogatásban, sem elismerésben nem részesültek, s ennek ellenére ők őrizték meg ősi írásunkat, ez azt jelenti, hogy ősi magyar társadalmunkbanírástudatlanság nem volt írástudatlanság az erőszakos térítések idejével kezdődött

hazánkban, amikor népünket ősi műveltségük elhagyására kényszerítették. Ugyan ezt afolyamatot fígyelhe^ük meg az amerikai indiánok, a mayák, aztékok esetében is.Számrovásunk kezdetei az Aranykorig, vagy ahogy nevezni szeretem, mivel a korban

szereplő egyént is megjeleníti: — a Tündérkorig vezethető vissza.



A soros számolás — ahol minden számot egyenként jelölíink — mai napig is megőrizte juhászainknál az ősi szem alakot, ahotman szám elnevezésünk is származik. A

gabonaszemek számossága lehetővé tette a számsorok végtelenbe menő sorát, s igyszámtani műveletek végzésére is kiválóan alkalmas. A kéz újjain alapuló számrovás ennélkötöttebb, viszont — mint a rovásírás is — kevés vonallal sokat volt képes kifejezni.Mindkét módszer, mivel a legszorosabb összeköttetésben áll a természettel, a Tündérkortólkezdve van velünk. Nemcsak beimünket magyarokat, de az egész világot megkárosították azok, akik ezen írás megőrzését lehetetlenné tették.

loöIboL A középkorban az adó^ (tized) La ri ilo loVat l . '. t . ykerületeket országszerte .kés'nek nevezték. Heves megye pl. a kassai .adákés' a lá tartozott; (k&sel, rovással tartották nyilván és nyugtáz

Iák az adót) . írás tudatlan helyen az ilyen

nyilvántartó mód napjainkig fennmaradt.

R o vá sfá k . fA l fö ld . ) Pnro ^.rovások.

(V.31:372) (V.31:107)

Számrovásunk csodával határos módon megmaradt emlékei;vajon máig is megvannak-e?



Tinó.

>-

/

M e j ' /

\

■a -^ T T ' A f - / X - m

^ -CSX: ■ t 4

>r X m.

__ /f j ///' X x X J!/: x x n : m ./ / A ) t t i | : \ 1/ X X X : X V X X X

W-. m . W > : ^ \ /\ V

rJ</)

•í5

NcO

l / I „X I I / I Ilii ,'i{ (H 0( • ni{ 1111/ I ] / / X w< r,

C 1 ® 0 ®r 0 0 II s o j

o c o c | o o c c j jn

0 J u h o k - s í d m a

Űss2 c [e jés . Avas .

TÖ ÜDUÜUÜOOÜÜÖÜÜOOOÜOO

m

1 1 1

J L A A

OOOÖOÖOOÖOÜÜOŰ J l J i I . )

Xk u p u jK ate ]=1 5 l i ter .-0-Kornál te j=1. l i ter . 1egy po hár =/^ l i íer .

P ds zt u rr ovds ok. ( A l j ö l d , E r dé l y . j ] Q ^



Amikor írásbeliségOnkre gondolunk, általában a fára rovott hún-magyar Írás, esetlegkopjafák szép faragványai jiitnak eszünkbe. Rovásírásunkat tárgyaló írások sajnálkozássalemlítik meg ezen anyag romlandó voltát, s a minden valószínűséggel elpusztultnak vehetőírásbeliségünk emlékeit

Amint a Túndérkoiban kialakult jelképrendszerünk emléke megőrződött későbbikorok számára festett tojásaink, később az életünkhöz tartozó minden alapanyagmegmunkálása segítségével, ezen ősi jelkéinendszer átmentődött a faragás-rovás vil^^ánkeresztül. Ezen ősi jelképrendszer szépsége, s művészi kivitelezése miatt elkerülte a

későbbi erőszakos ír^-irtás folyamatait Megtalálhaûk ezeket az ország minden vidékén,de főleg Erdélyben, melynek elszigeteltsége segítette megőrizni ősi műveltségtlnket.

Hangsúlyoznom kell ismét, hogy írásbeliségünk kezdeteit nem az abc-s írásnál, hanemaz eddigiek során tárgyalt, a művészetekkel egybekapcsolódott jelképrendszernél kellkeresnünk. Figyeljük meg a túloldalon hozott kíq>ú mintáit Csak most ne úgy nézzünk ezekre, mint szép díszítményekre, hanem ismeijük fel bennük a mondanivaló egy részét is;tudjuk, hogy a magyar mag, a székely zúg-vonal képviseli a tulajdonos nemzetiségét. Ezenalakzatok egymáshoz való viszonya még minden bizonnyal egyéb mondanivalót isrejteget Tudjuk azt, hogy a ma sumímak nevezett, szemere alapműveltségű nép bölcsője a

Kárpátmedencében ringott, s a nyugati tudósok által sumímak hitt, de olvashatatlannak tartott, valójában ősmagyar értelmű égetett agyagtáblák, napvárták magyarországilelőhelyei ezredekkel megelőzik a sumír ékírásos táblácskák korát. Tudjuk azt is, hogy asumír agyagtáblákon fennmaradt ^ 36.000 jele; e kapun találhatókörök naptári közléseket is tartalmazhatnak. Éppen ilyennaptárral állunk szemben Magyar Adóiján által bemutatott holdsarlós kapúk jelentés-tartalmában is. (V.25:XXXm tábla).

Ugyancsak a köztudatból mára már többnyire kieesett, kopjafáinkon található jelkéfHendszer beható tanulmányozása, s még fellelhető magyarázata elengedhetetlentü

fontos, nemcsiűc saját írásbeliségünk megértése szempon^ából, hanem az egyetemesművelődéstörténet szempon^ából is. Az eddig fellelhető egyik legalaposabb magyarázatrendszert Magyar Adóiján ösműveltség című műve adja.



A magyar és székely jelképrendszer mögött található további értelem kifejtése még a jövő feladata. Nem kizárt e kapu naptár volta.

(V.39:8)



Ezen a kapun a székely, szemere és kazár ,Jcezdet” jelek mellett a jászok csillaga isszerepel. E jelek a ház lakóit mindenkor az ős kezdetre emlékeztetik. Szerepük hasonló aziskol^ííizeteink „Isten nevében kezdem el” bejegyzéséhez-

vv

Magyar Vetés 1993. május 3



K i képes ma elmondani ezen kópjafák üzenetét?

Pusztuló és gondozott fejfák a régi református temetőben

Kopjafá k (temetői fej fá k) . 1 . Homoródalmás,

2. Korond (Udvarhely m.), 3. Tardona, (Bor-sod m .), 4. Gödöllő (Pest m .). A 2. tetejébe zászlócska van szúrva.

Kopjafáink az egészország területénmegtalálhatók voltak.Jelentésüket a század elején

még sokan ismerték, s ezek tudatosításaelengedhetetlenül fontos,nemzeti kötelesség.



ősi jelképrendszerünk mégtöretlenül megvan. A.Jcúnkép”, vagy Jászkép”ember alakot is ábrázolhatott:szerepe és jelentése őrző, smegegyezik az útszélikeresztével.

1

^

, r

1 í i !

i

Temetői fejfá k. 1. Harta, 2. D unapataj (Pest m. ), 3. Magyarürög (Baranya m .),4. Bölcske. (Tolna m.)

Kopjafák (síri fe jfá k). 1. Gyerővdsárhely, 2. Daróc, 3. Bikái, (Kolozs m. ) 4. Homoródalmás. (Udvarhely m.)



Kopjafáinkkal kapcsolatos, Veres Péter tollából származó tanulmány ábráit ésmegállapításait a túloldalon közlöm. (V.4S:22-23). A sorban bemutatott alapjelek közöttfel kell ismernünk a következőket:

a. Ékjelek — fehérhúnjaink ék, ékes,(magyar hangzósitással ég, égő),tehát fény olvasatú jelek

b. Ósmagyar hullámvonal — a víz, s a gördtüés jele.

c. Önmagukba forduló ékjelek jelentését nem ismerem, de miután ahagyomány „buzogány” értelmet ad jelentheti a feketehunok tompa ékét.

d és e . Az utóbbi a jászok csillaga, egyúttal önmagába rejti a kun, hűnéket is.

A kerülete mentén V-alakban bevágott gömb „fÖld-ég”, „molnárgömb” és „török

gömb” megőrizte vetületes világképünket. A „török” szó őstörök törzsünk tér, tár, tűr szavait idézi, ami azonos értelmű a körös kerek, kör, kerület szavával. Később ezen„török” őstöizs neve átruházódott a történelmi idők törökjeire. Az, hogy a faragvány aljáraszokták tenni egy történelmi esemény emlékére, e jel hangzósítható a fenti tör, tűr szótagokkal, de történelem jelentéssel is, mely az előbbi két szótag nyelvi és okszerűfolytatása. Említettem korábban azt is, hogy maga a kerek, lukas perecre hasonlító írásjelis olvasható a körösök „kor” jelentésű szavaként, sőt, ha a folyamközi számjelekkel ve^ük össze, e kor jel kapcsolható a 36.000 évnyi csillagászati korhoz. Jelentheti ezen túl agondolatközlés szempon^ából fontos valamely kapcsolódó kort is.

Fejfáinkkal kapcsolásán A Magyarság Néprajza a következőket mondja (V.31:300):monumentálisnak nevezhető faragások első csopor^át a temetői fejfa, kapufa éskereszt alkotja. Közöttük különösen az első érdekes, mivel igen ősi, föltehetőleg méghonfoglalás előtti szokással, a kopjás temetéssel van kapcsolatban. Eredetibbnek tarthatóalakja — a szokással együtt — legtovább a SzékelyfSIdön maradt meg. E székelykopjafa úgyszólván kivétel nélkül mértani jellegű oszlop. Legközelebbi rokonságban aguzsalyformákkal van. Jellegzetes eleme egy nyolc csúcsú, egyenlő oldalúháromszögekkel határolt buzogányszerű faragvány, továbbá egy négy szirmúvirágkehelyre emlékeztető elem, s ezek változata. A Székelyföldön, s szórványosan

egyebütt is régebben szokás volt a fejfát kék-piros színre festeni is....A Tiszántúl kún éshajdú területén és szomszédságukban a vésett díszítések általánosak.. .”A fenti idézet következtetésein túlmenően meg kell állapítanunk, hogy a kopjafán és

guzsalyokon található jelek is ősi időkre vezethetők vissza. Elemei között megemlíti anégyszirmú virágfélét, s ez tudjuk, hogy a jászok virága, de lehet egyúttal gyász jelentésűis. Ugyancsak érdekes a kopjafák kék-piros színe, melynek igen közeli párhuzamávaltalálkozunk dél Kína szőke és kékszemű őslakosságánál is, ahol a halotti öltözetek hangsúlyozottan kék-piros színűek. Ezekre majd később térendek ki.(V.55:68-77)

Meg kell említenem írásink, rovásunk azon tulajdonságát, hogy idő és

helymegtakarítás céljából szerették a betűket összeróni, de csak akkor és úgy, hogy az



érthetőségen ne változtasson. Fejfáínkkal kapcsolatban még egy tulajdonságra kellfigyelemmel lennünk: általában ismert, közkézen forgó szövegeknek, például szertartások

jókivánságainak a szövegét nem iiják ki teljesen, hanem csupán a szövegben előfordulószavak kezdőbetűit. Ilyen az alant bemutatott nagyszalontai „flitől való fa” szövege is.Igen sajnálatos ténynek tartom, hogy amíg iskoláinkban tanították a rómaiak kedves

jókivánságainak rövidítését (s.v.b.e.e.v), magyar jókívánságokat, közmondásokat mégvéletlenül sem említettek meg.

„A fíítől való fa"képe



KOPJAFAK A ko pja fa z áró (tegfels(F) d ís zé r t a h alon nemé t

tudhatjuk meg. A virúg - többnyire tulipán a női sírt. míg az ettől külön böz ő a férfi sírt jelölik.

A g yerm ek ek fej fá já ra ( nemt ől fü gg et le nü t) szin tén a tulipán végződés jellemző. A virág form ája gyakran utal

a halott életkorára. A bimbó (a) gyereke t, a félig ny(U (b) fiat al lányt és a teljesen kiny ílt virág (c) idős

asszonyt jelent. A szóbeszéd azí tartja, hogy a fejje l lefelé fordíto tt tulipán me gesett lány sírjai jelöli. Ha

fé rf i k op jaf án a mo tívum ok k özö tt ta iálh aió a tu lip án, akk or ez azt jelzi, hog y az illető családszerelő

embe r voll.

A szu rom ô s v égződés harcosok, hősök, a közért

áldozatot hozó vagy hősi halottak kopjafáját koronázta.

Vezetők, vezérek (?) esetében gyakori a

fé lh ol d ala kú végződés, amelyet sokszor madárnak is mondanak. A zi tartják sokan, hogz a lélek

madár alakban száll az égbe.

A csil lag a la kú végző dés oko s emberek, tudósok, tanítók

sírját jelzi.

A g öm bb en vég ződő kopjafák

az igaz, becsületes emberek emlékét hirdették.

.4 gyűrű alakú kalárisnak vagy rámának nevezett motívumok számát a halott életkorával hozzák összefüggésbe. Minden kaláris egy évtizednek

fe le l meg .

A ko cka fo rm áj ú a lak zatok síJya inak, éle ine k bevág ása, bevésése s zim metri kus an, a kö ve tkező szi mb iil um okat eredményezi: tűz (a), víz(b), m agyar kereszt vagy tűz (c}. buzogány, napkoron g (d), székley csillag (e). A ce rajzokon látható motívumokat egyszerűen csillagként is emlegetik. Ha három csillag található egy kopjafán,

akko r a halott rangos ember volt.



Vannak, akik a Tejfái a török hódoltságkorából eredeztetik, mások pedig a re-

rorrnáció-ellenreformáció korában megjelenő - a római katoliku.sokétól megkUlönbőz-teló - protestáns sírjelnek tekintik. A maiember számára ez a fából faragott sírjel azősi. misztikus mtiltat jelenti. Ez az elképzelés a múlt század második felében alakult kiés jól beleillett a harcias dsmagyarságról alkotott akkori romantikus képbe. Orbán Ba-lázs megállapítása is ezt a nézetet támasztjaalá. Szerinte a fejfa; ..Rendes összeölelkezé

se a pogány és keresztény hagyományok-nak..." Az emberek tudatában ma is erősentartja magát az a hit, hogy ez a sírjei még ahonfoglalás előtti időkből felsejlő jelzés. Afejfaeredet-elméleteket egész sor pro éskontra érv támasztja alá. illetve veti el, minek következtében ez a kérdés továbbra semeldöntött.

A fejfákat formájuk szerint három cső-, po rtba sorol juk: lehet fat ön kö s, oszlo po s éstáblás. A fatönkös fejfának csak az elejérekerül vésett vagy karcolt dísz, s a fatörzs

A l egré geb bi á m e n fe jfafor m a az 1661’ben orvul nuggyilkoü

Bar csa i Ák os erdélyi fejedelem strjele a Kolo v megyei Kozmatelkéról.

Az idő k fo lyam án többször elpuszíull ugyan, de feltételezhetően mindig az eredeti

fo rm áj át fa ra gt ák újra.

majdnem természetes állapotában található.A fatönkös fejfák alcsoportját alkotják acsónak alakúak: hátuk nem lapos, hanem élfut végig rajtuk. Az oszlopos fajta mindenoldala azonosan kiképzett (faragása és díszítése a guzsalyéhoz hasonlítható. A csúcsfelé gyakran felkeskenyedik. Legegyszenibbformája a táblás fejfának van. Az oszlopraszegezett deszkát, amelyre az elhunyt adatait vésik, karcolják vagy festik, gyaikran fűrésszel kicsipkézik.

A Székelyföldön különösen gyakori a

fából faragott síijel. Az igen elterjedt oszlo pos fe jfá ka t a mind en na pi ny elvh asználatban kopjafának mondják. A kopjafa elnevezés írón formában 1838-ban fordul előlegkorábban, és a kopjás temetésekkel hozható összefüggésb e. A kopjás temetésrőlszóló legkorábbi adat 1476-től való, amikor a budai várban, Den ge le i Po ng rá cz Jáno s erdélyi vajda temetésén, a koporsó előttkopjára (lándzsára) tűzött gyászlobogót vittek.

A zömmel négyzet vagy téglalap keresztmetszetű, faragott 1.20-3.(X) méter magassírjelek anyaga a cserefának nevezettkocsánytalan tölgy. Egy-egy ilyen farag-vány élettartama 6(3-80 év. Részeinek,

elemeinek elnevezése alapján (fej, konty,törzs, köldök, bajusz, szív. nyak, hál stb.) akopjafát sokan antropom orf alakzatnak is tekintik.

Kós Károly szerint ,3 fejfák bárkit tájékoztatnak a halon vérségi hovatartozAsáról,neméről, életkoráról, esetleg erőszakos haláláról, vagyoni helyzetéről és különös foglalkozásáról...” következésképpen létezniekellen egy m indenki (vagy legalább nagyonsokak) által ismert jelrendszemek, amely aforma és a k omp ozíció segít.ségével egyfajtainformációi továbbított a halonról, A ma alkalmazott motívumok legtöbbje azonos a régiekkel, s bár a jelrendszer korántsemegyértelmű, ezek jelentését, magyarázatátsokan tudni vélik.

VERES PÉTER

Orbán Balázs egykori kopjafája a székelyudvarhelyi múzeumban.

A ke rül ete me nté n V aia kba n bevágott gomb/orma földég , molnárgömb vagy törökgömb

néve n ismert. A díszítés legafjára kerül, és áJUtólag

a törökök feletti győzelmet jelképezi.

A m otí vum ok k özö tt található háromszög keresztmetszetű „gyűrű " a pihenő aikalmazúsa a m otivumsor ritmusát bizjosítja. de gy akran a kalárisok életkor meghalározó fu nk ci ój át

is magában hordja.



A fával mint gondolatközlésre alkalmas alapanyaggal kapcsolatbanelengedhetetlenül fontos megemliteni a fakéreg, s ezen belül a hártya szerepét is. Ezutóbbi készülhetett állati bőrből is, de már csak a Tündérkor után. Ismeretes, hogy népünk a legújabb korig használta a nyírfa fehér kérgét írásra, de kiválóan alkalmas a rezgőnyárfa

bőrszerűen erős, ezüst színű levele is. Rövid gondolatközlésre ezen nyárfa-levelek kiválóan alkalmasak, s igen valószínűnek tartom, hogy levél szavunk ide vezethető vissza.E kettő másolatát alant mutatom be. Elképzelhető e leveleknek a száraknál valóösszefQzése, összekötése, s ez alkalmassá tette hosszabb összeítlggő szövegek rögzítésére

is. A palóc nyelvjárás szerinti „lapi” (falevél) szóból keletkezett a könyv lapjának maimegjelölése is.

Kéregmunkákkal kapcsolatban a Magyarság Néprajza a következőket mondja: „Eszerény emlék kezdetleges díszítőmódjáról népművészeti irodalmunk sehol sem beszél,még ha bemutaâ is valamelyes rajzukat Pedig a legnagyobb figyelmünkre méltó, mertvalószínűleg ősi hagyatékunk legrégibb rétegéhez tartozik...A néprajz azt tanítja, hogyminél régebbi műveltsé^örből való egy, vagy más tárgy, annál szélesebb körben élazonos, vagy csekély különbségű alakban, technikában és díszítményben... (a kéregedényt)

joggal sorozhatjuk legősibb örökségünk csoportjába.” Amint népmeséink megőrizték a

„tündérruha” részletekig menő készítésének, használatának emlékét, regős énekeink ismegőrizték a kéreg-bakkancsét, kobaktök elnevezésünk pedig a díszesen mintázott,fejborítónak is használt tökfajta alkabnazását, amit kupának is használtak a tündérkortólkezdve. Az sem véletlen, hogy a kobaktökből készült edény kabar szegélydíszű. Deláthaûk azt is, hogy ősi jelképrendszerünk ezen művészeti ágon keresztül is a legősibbkoroktól kezdve megőrződött, átmentődött a mai korba., születése helyén, aKárpátmedencében.

Karcolt diszumenyek . A z elebö. k t r n . sótartók egymásba tolt, felső r i iegéntJ, szabása s kiterített díszítményt. 4 díszítés módja (duplasorú karcoi íh vonalkázás), a felsőtiszai tulhtiM diszítömádjával rokon. A részben tfy másra rakott félkörös díszítmény 6* kori; nálunk leggyakoribb ronzarvn



Kéreg sótartók.

Magyarország Borszék, Csík m. Oltszem, Háromszék m.

A kobaktökből készült edények rokonságban vannak a kéreg-edényekkel és szárú tárgyakkal is. A jobb-oldali edény szélmintája hangúlyozottan ősi. A legtisztábbanb kabar őstörzsOnk alap-mintáival azonosítható.

A lopótökböl készült edény (kobak) az emben seg osedénye. Cserépedényeink egy része tőle kapta ala kját. Karcolással dísz ítik, mint a

szaratárgyakat. (Szentimr*, Somogy m.)

Lopótökböl készült italtartó edény (kobak) részben kiterített díszítménye. A z emberalak juhászt ábrázol, címerével: a kampóval és táskával. A dlszl tömód: karcolás, mint a szarutar iya kon: de választóvízzel is díszítik (festik sárgára), mini a szarut, A széldlszltmény ősi.

(Dunántúl.)



Alant bemutatom a rezgőnyárfa levelére írt első „levél” lehetőségeit: egyedi levélrövid közlések, üzenetek számára, több levél egy nagyobb lappá ragasztása mézzel,mézgával, bármily ragadós anyaggal, s végül a nyárfalevél erezetével igen szorosanegybeéptUt szár lehetővé teszi számos levélnek a száránál való összekapcsolását, kötését.Ez utóbbi első kötött könyvünk lapja. Palóc szótárral a „lapi” ugyancsak falevél.



Korai gondolatrögzítés alapanyagai közé tartozik a kő is. Általánosan elteijedt véleménnyel ellentétben a kő ilyen célra való felhasználása nem véső és fltőszerszámmal történő megmunkálásával kezdődik, hanem a Tündérkor irószerszámaival: szerves anyagból nyert festékkel, s minden valószínűség szerint ecsetként madártoUat, vagy szőr- ecsetet használva. Ilyen igen korai emléknek számít a Piette által kiásott Mas D'Azil-i festett kövek sorozata. A kövek alalga megőrizte az Aranykor tojás-alakjának emlékét Beosztása néhol vetületes vilá^épOnket örökíti meg, s ezen esetekben a hun, illetve székely jelképrendszer is jelen van. Számos kő mintázata kezdetlegesnek tűnik, viszont ezeken az abc-s írásbeliség kezdetei is megfigyelhetők, s erre a Kárpátmedencén túli magyar írásos emlékek tárgyalásánál térek ki.

(V.13:265)



Kőbe ágyazott írásbeliségi emléknek számítanak a kőszálak, bálványok. Itt most senkine gondoljon mai értelemben vett „pogány” bálványokra, melyeket meg nem értő emberek láttak csak el alantas értelemmel, saját értelmi szintjük tüköréként. Ezen bálványok az ősinapforduló helyét jelölik és ékük az égre mutat. Erdélyben a Tatárkő, Oltároskő helynevek ennek emlékét idézik. Ezen kőszálak a Káipátmedence területén kivül mint kőkOrök ismertek (Stonehenge), s ezen kőkör szavimk adta a „church” szót is az építménnyelegyütt az angol nyelvű világnak. Magyar kör szavunk viszont a legteljesebb szerkezeti ésértelmi összefílggésben van kor szavunkkal. Ezen hatalmas, köralakú építmények is

hangzósíthatók a magyar kör szóval alakjukat tekintve és kor szavimkkal rendeltetésük,naptár voltuk szerint.

Corliss (V.14.-548) művében foglakozik az 1963 évi bodrogkeresztúri ásatások soránfelszínre került naptárkővel. Korát tekintve ezen leletet a felső-kőkor kelet-gravettikorához köti. Anyaga mészkő, mérete 56 x 56 x 17 mm. Megállapítja, ha a bemutatotttárgy lapos alapját délnek, felső pon^át északnak, oldalait nyugati, illetve keleti iránynak vesszük, a rajta levő jelekkel együtt naptár szerepét tölthette be. Alakja — Corliss szerint

— az anyaméhet, de egyúttel a holdat is jelképezi, a következő magyarázattal; „Az északi pont párhuzamos jelei közül a nyugati irányba mutató az újhold helyét jelölheti. A nyugati

oldalon 12 bemélyedés az újholdat (ez 13 nap az újholdat is beleértve). A rovátka nélkülidéli rész jelképezi a telehold három napját, illetve a 14-16. napokat. A keleti oldal 11rovátkája a fogyó hold napjait, a 17-27 napok közötti időt jegyzi. Végül a párhuzamos

rovátkák keleti oldalához közeleső része a 28. napon beállóholdfogyatkozást jelzi. Ha a délioldalon lévő időt négy napratesszük,akkor 29 napról beszélhetünk. Készítői ismerték a

holdváltozás 28.5 napját.”Fenti író cikkét VértesLászlóa Science Magazinban meg-jelent1965.-i cikkére alapozta.

o o o



írásbeliségünk eddig kellő képpen nem méltányolt kezdeteihez tartozik a fonott anyaggalvaló gondolatközlés. Ezen fonás, mint korábban említettem lehet maga a fonott szálcéltudatos eb^dezése, vagy lehet a fonálból szőtt anyagba épített mondanivaló.Elengedhetetlenül fontos hímzéseink közlésének felismerése is.

A fonott szál legegyszerűbb gondolatrögzítő lehetősége a csomózás. Ő si időktőlkezdve a színes szálak, később szallagok kedvelt díszítési eszközök voltak. Könnyedénszállongó voltuk miatt egyúttal a lég jelképeiként használták őket. Nyelvünk is hívenmegőrizte ezen emléket. A szélben szálló sallangó Tündér Ilonánk jelképe — tehátnőiségi jelkép is. Ismerjük a szemes számolás, számrovás mellett a kóc-köteg szálainak csomózásával elért számolási módot is, s ezeket a keltákkal és amerikai indiánok quipuival kapcsolatban említem meg. Ezen ősemlék egy máig fennmaradt része az^talánosan elteijedt emlékeztető; a zsebkendőre kötött göb. A fonott szálak — s itt már lehet bőrből hasított, szálszerűen megdolgozott anyagra is gondolni — lehetőségetnyújtanak arra, hogy utaljanak a készítő népcsoport alap-jelképrendszerére is. Gyakortahasznált minta a „búzaszemre”, „tengeriszemre”, ,Jdgyóhátra” fonott ostomyél. AMagyarság Néprajza igen ősi művészeti ágnak tarâ ezen fonásokat, melyek a legkorábbiidőktől kezdve jelen vannak népünk művészetében, a kéregmunkákhoz hasonlóan.

Kéregmunkáink, de fSleg korai bőr-feldolgozásaink gyakran kova és taplótartókészségek, s mindkettő ősi időkbe vezet, hiszen tudjuk, hogy a kárpátmedence 500.000éves embere már tűzismerő volt.

Szerves anyagok rostából nyert szálakra bogyócskákat fjzve nyakláncnak,ékességnek használták. Ezeket később gyöngyök, kupáncsok váltották fel. Érdekesmegjegyeznünk, hogy népmeséink szerint tündérek fonják az élet gyöngyökkel díszítettszálait. Ha ezen szálak elszakadnak, a gyöngyök szerte gurulnak: megszűnik az élet.Érdekes összehasonlítani ezen ősi képet korunkban felfedezett DNA képével.

A szál bizonyos rendszer szerint való elhelyezése fontos tudnivalót tartalmaz. E

csoportba tartoznak a vitézkötések, zsinórozások. Huszárok egyenruháin rangjelző, de jelentette azt is, hogy a huszár milyen századhoz tartozott.. Ezen túlmenően felismeremőstörzsink jeleit is: a mag alakú pityke, a kusza, a fekete húnok csapott éke még mindig

jelen van. Ezen zsinórozások olvasatával kapcsolatos tudnivalókhoz ismét Magyar Adóiján ősműveltség című művéhez utalom az olvasót.

Ezen zsinór-írás egyik legtovább túlélő változata a konyhamesterségen belül maradtfent: a legbuzgóbb inkvizítor sem sejthetett ebben pogány írásemléket, miközben —

például — a kúcsos kalácsot jóízűen elfogyasztotta. Az alant közölt lakodalmi „kúcsos”-kalács mondanivalóját csak részleteiben sejtem: a kezdő két szál népdalaink „két

aranypálcája”, második része egyenlőszárú napkeresztünk, a továbbiakban pedig azezelêz fonódó, kapcsolódó őstörzsi jelképeket sejthetem, név szerint a körösét ésesetleg a kabarét is. Ezzel kapcsolatos néprajzi munkák sajnálatosan idegenbőleredeztetik az ősi magyar kör sró kalács változatát, annak dacára, hogy felismerik:nyelvünkön jelent karikát is a kalács szó. Térdtink kalácsa egy kereken domborodótestrészt jelöl meg. A kalács, mivel kelt tésztából készült, ugyancsak domború. Maga a„kúcsos”-kalács elnevezés is tudtunkra adja, hogy e kalácsnak gondolatközlési szerepefontosabb, mint táplálék volta. A fentiekkel rokon némely vidékünk karácsonyi fonottkalácsának „boldogasszony haja” az elnevezése, ahol a jelkép és a szó együttese vallási

képzetekhez is kapcslódik. Ezen kapcsolódás igen okszerű, mint mindig: Földanyánk



aianysar Hajam emieiceztetnelc az aianylö búzatáblák, s így az abból készült fonott kalács is.

Lakodalmi Mkncsos*’ kalács. Bény, Esztergom megye. (V.91)



PiUangózoti, ízironyoeoti, fonatoi oítontyű és ostordlstitminyek; lem ostorjonatok is karikáskottí, (Tiszántúl.) *



A bőiből készült holmik közül a lószerszám, ostomyél, öv, tüsző, de különösen az igen ősi tűziszerszám-készség és késtartó készség őrizte meg legősibb formakincsünket.

(VJl:258-60)

Csiholó készség kova és taplótartó bőrerszényének szironyozdssal díszített feneke.(Tiszántúl.)

P^ztorkeszség kova, taplótartó erszé-nye, szironyozotí bőrrózsdkkal díszít-

ve. (TiszdntúL)Ostor részlete. (Nagyszalonta vidéke, Bihar m.) a;

p Z ll ”y ‘ Jója, b : nyélfej, c : a fonás ken-gyele, ez alatt fonás, pillangózás kezdődik.

260

Ostomyél részle-tének fonatos, bőr

pillangós, Jőrrrf- zsás díszítménye.





A múh szézidben még ütalánosan ismert tudomány volt ezen zsínórozás roondmivalóiának olvasása. A zsínórozás hánnas hurka a mellény elején „eperiapi” néven ismert iiépúiymél. Az elején látíialó pitykék gömb alakjai magyar őstArzsünket hangsúlyozza, zsinározAsa körOs őstörzsOnk mflvészetével szoros összeköttetésben áll. A kofAbban k ite tt kéreg-munkák (kéreg és hártya szavunk körös östörzsOnké) is az Aemlékflkct idézi. A mellény hátán lévő zsinórozás nuyd minden östörzsQnk

jelképrendszerét magában foglalja. Kiemelt a jász és besenyő kapcsolatú fS minta.

( V J l r X L V D )Férfimeflény zsinór és paszománydíszítéssel, pitykéveL (Mezőkövesd, Borsod

megye)



A Kárpátmedencében ősi időkre vezethető vissza a fonás-szövés tudománya.Földművelésünk megalapozott volt már a békásmegyeri őstelep korában. A tűzkövesi4500 éves falú lakói már hangsúlyozottan fejlett földműveléssel rendlekeztek: arattak,szőtek, fontak, magtáraik voltak. S még valamit erősen hangsúlyoznunk kell; AKÁRPÁTMEDENCE Ő SLAKÓI voltak, akik a korábbi századok emlékeit is megőrizték.Ilyen őskori edényeik között szerepel a lopótök, vagy annak anyag mása, továbbá „...amég régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, vesszőből font,sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak az a

rétege, amely nem a déli bevándorlók, hanem az íttrekedt ÖSLAKÓSSÁGleszármazottja volt.” (V.l:37).

Móra Ferenc ásatásai során számos igen korai orsókarikára bukkant: „...már találtamüvegből is, borostyánból is, s ami még nagyobb ritkaság, ametisztből és hegyi kristálybólis, sokszögletű brilliáns formára csiszolva. Nem is hittem, hogy orsókarikákból vanvalahol a núénknél változatosabb kollekció. Most aztán a Fehértó rám cáfolt. Nem isegyszeresen. Először egy kis ólomorsókarikával. Másodszor egy laposcsontorsókarikával. Csontorsót, úgy rémlik, láttam már máshol is. A forgócsontok kerek végét mintha az Isten is erre teremtette volna...De a Fehértónak még mindig nem ez az

orsószenzációja. Hanem az, hogy találtam egy fából faragott orsókarikát, mégpedigvalószínűleg tölgyfából valót. Az irodabnunkban nem találom páiját...A Fehértó szikestalajában a véletlen megmentette az ős barkácsolónak ezt az egy kezemunkáját. Majd, haegyszer lesz hely a múzeumunkban, hogy ezt is kitehessük, ezt okvetlen bársonyvánkosratesszük, és a lelkére kötjük a vasámapoló nemzetnek, hogy ezt áhítattal nézze. Mert, akiezt bicskával kifaragta asszonyának kemény, árva tölgyből, az volt az ő igazi őse.”Régészetünk tárgyi emlékei vezérfonalként mutatják nekünk a kárpátmedencei ősnépfolyamatos, letelepedett életű lakósságának műveltségét. Csak példaként ragadom ki,hogy a fent idézett kéregedények már 4500 évvel ezelőtt életfás mintát mentettek át a

kárpátmedencei ősnép műveltségéből, s ugyan ezen mintát ismételte falunk népe a mainapig is.Szövés-mintáink tehát ugyancsak ősi jelképrendszereket őriztek meg számunkra.

Találomra kinyitott népművészeti könyveink tömegével táiják szemeink elé a szebbnélszebb szőtteseket. Ezek mindegyike megőrizte Tündérkorunk ősi jelképrendszerét, sőtezen is túlmutatnak. Az alant bemutatott minta a magyar mag, s a hún ékmintákatkapcsolja össze, mint már annyi más változatban ősidők óta. A katonás, szíves, madaras,stb. szőttesek közelebbi jelentéstartalma feldolgozásra vár. Viszont az alanti mintánmegfigyelhe^ük azt is, hogy a korakőkorszak edényeiről jól ismert mintákat máig is

alkalmazza népünk, noha nem volt, nem is lehetett tudomása a korábbiak létezéséről.Ezen minták egységes jelképrendszerének megőrzése folyamatos műveltséget tételez fel.Az alant bemutatott kép egy sárközi (Tolna megye) bíborvég részlete. Lenvászonra,

aranyszállal és fakult fekete selyemfonallal, laposöltéssel és pontvan^sal hímezték. Ahímzés közé aranysújtást raktak. Ő stöizsink legtisztábban felismerhető jelképrendszereitszőtte e munkába készítője.



Sárközi bíborvég.



ősi emlékfi szőtteseink ugyancsak őrzik készítőjük jelképrendszerét (Piros és kék mintájú bakacsin. Felföld.)

(VJ9)

Figyeljük meg különösen a kétszeresen tükörképes ,âdarak”-ból alkotott mintát



ősi jelképrendszerünkben a fenti kézimunka elmondja készítője őstöizsivonatkozásait (székely,fehér és fekete hűn).Ezt ma már a gyakranalkalmazott magyar korona és címer helyettesíti.

Ugyancsak elmondja készítője ezenhímzési megoldása(keresztszemek) vallásiképzeteit is, mi szerintaz egész teremtett világnapból pattant szikra,melynek összekötője alélek (itt maga a szövet,a lap, amire a

kézimunka készült)

V ánk o s hé j h ím z é s e . P i r o s k é k k e r e sz t ö lt é se s é s f e hé r v agda l dsos m unk a .

I F e l s ö M a r o s m e n t e . )

(V.31:XLVI)





Szőtteseinken megfigyelhető, hogy népünk szereti a készítője nevét, az évszámot is belefesteni, szőni, róni a készülő műbe. Ezt most már a jelenben használt latin betűkkelteszi. Viszont régi szőtteseinken keresnünk kell ősi írásunk nyomát még akkor is, ha ezek nem feltétlenül a rovás betűrendszerét használják. E fejezet kezdetén idéztem egyművészünk ráérzését a szőttesek csíkjainak ritmus-jelentésével kapcsolatban. Magyar Adóiján kitér erélyi szőttesek hold-naptár jelentésére.

Hímzéseink is ősi gondolatközlésünket rejtik magukban. A székely írásos nevében ishordozza, hogy jelentése van. Külön mondanivaló már a használt szín, hogy lapos, vagy

emeh öltéssel készült-e? Mindegyik írottasunk központi dísze a kezdet jele, melybőlvilágok — és kézimunkák — saijadnak.

Különös figyehnet érdemehiek halottas lepedőink mondanivalói. Készítői talán ittmertek legtovább őseik hite szerinti mondanivalójukat megörökíteni. Ezen minták közöttegynémely kora kőkorszakunk rajzait örökítette meg.

Magyarországi párnaminta. Magyar Adorján rajza



Hímzéseink — mint írásbeliségünk kezdetei is — megörökítik a hímző egyénkörnyezetét is: híven ttlkrözi, hogy a sivatag barnás-rózsaszín és kék egű világa, zöldmezők ezernyi virága, vagy hegyvidékek fenyvesei vették-e körül.

Hitvilágunk is kifejezést nyer a színek használatában, az öltés milyenségében, smagában a megjelenített képben is. Hűn világszemléletü őstörzseink jelképe az ék, s azegyenlőszárú kereszt: mindkettő fényelkép. Keresztszemes kézimimkáink kifejezik azontudatunkat, hogy e világon minden a napból származik. Tulajdonomban lévőkeresztszemes párnán az egész hűn hitvilág megjelenik: a Mén, mint holdjelkép és

életfánk. Magyar Adóiján a magyar építészet történetével kapcsolatban megmagyarázza,hogy egy keresztszemes párnánk a legkisebb részletekig megőrizte rézkorszakunk házának képét. (V.25)



i2 0 Részlet halottaslepedő hímzéséből.Fehér pamutvásznonfekete pamutsziilal,túlnyomóan „mezfiségi”

— lánc öl tés selkontúrozott margit-

öltéssel — varrták. i6cm. Mczőkeszü, Chesau,RSZK, V . Kolozs megye.(Néprajzi Múzeum)

621 Részlet halottaslepedő „kígyós”mintájából. Fehér pa mutvás zn on feke te pa mut fona lla l, ún .mezőségi öltésselvarrták. iS cm. Mezőkeszü, Chesau,R S Z K, V . Kolozs megye.(Néprajzi Múzeum)

Mondanivalója az emberiség közös, legősibb emlékeit mentette át a mába.



Az alantí lószőr munka érzékelteti, hogy a mai napig is szereti a szövő az évszámot,kégegyét és valami üzenetet is beleszőni a munkáját^. Ezen tulajdonságunk ősidőktől

nyomon követhető.(V.31:253)

Uszőrmunkdk. Fönt : lószőrből készült tűtartő akasztógyűrűjének fö liraia t; háromszoros nagyítás; Nagyszalonta, Bihar m . ) ; ala tta : láncok részletet; az

lószőrbojt és a fonás technikája, szerszáma.

'ölirat kb. sorban:



Sütés-fSzés, fonás, szövés, himzés asszonymunkái őrizték meg üldöztetéseink századaiban ősmagyar tudatkincsünket. Minták és levelek közé bújtatva ott lappang aTündérkor mondanivalója. Ezt felismerve meg kell látnunk azt is, hogy ezenmondanivaló az asszonymesterségen túl átment a szigorúan vett használati eszközök világába is, ahol nem mint „írás”, hanem csupán díszítőelemek benyomását keltették.Ezekről majd bővebben a „tárgyi műveltség” részben emlékezek meg, de kérem azolvasót, ott is nézzen túl a nyilvánvaló formai szépségen, s keresse a továbbimondanivalót. Ha ezt megcselekedj ük, s megtanuljuk, hogy a tulipános-ládákon hol kell

keresni az „írást”; a készítő kézjegyét, évszámot a virágok között, érzékenyebbé válunk az ősi írás felismerésére is. így tudni fogjuk, hogy a minta milyen őstörzshöz tartozóembertől származik, mi volt hitvilágának sarkalatos ponâ, mikor készült a tágy, milyenkörnyezetben, s ezen alakokat hogyan hangzósíthaûk, s hangzósítva mit mondanak?Ezen állítás közelebb hozása érdekében idézem a Magyar Vetés 1993.szeptember 5.-iszámában „Az Énlaki Életfák” cím alatt megjelent Varga Géza tanulmányát, melyfigyelmeztet arra, hogy a kereten belüli sarokdíszek is írások, melyek — a fenti,nyilvánvalóan rovásos betűkhöz hasonlóan — hangzósíthatók. Bővebb magyarázataVarga Géza ,3ronzkori Magyar írásbeliség” című művében található meg.



Az éniald életfa

a

'D e u t^ m D 3 ' i A t H 4 1

■ d l ^ l r m A m A M m 3 5 A

:j:

Az énlakai unitárius templom rovásírásos mennyezete és annak két

honfoglaláskorí és eg>’szarmata előképe

(A honfoglalás-korí szót kérem az Árpád-kori szóval felváltam.) Ezen minták ősei aKárpátmedencében a legkorábbi idők óta megtalálhatók. A két szélsőt hasonlítsuk össze

a ,Jnjcsos-kalács”, s a Csíkszeredái vár alaprajzának mondanivalójával.







V'J ' r M/

■14^

y P O | ) j) O O T ' ö ' ^ ' v b T o . I ) . - » + ) • I l i i - 0 \ A \ .

•Z. Ul_áMT. ELÉ- J.SK. l5_T_eH. 4. 0_B«^K_oR.

^ ^ \ \ + - f V o ; e . i j . f f f . v ) . > > . + j < .H -; .- - V (h)0_N_aP. Jo_Le. Rlk- :T/_8N. 10. Te_L«_K.

o "elkerea" felirat egyik Ismérve-ip Jele.K

műszerei magyarBzóli "Ez Irány elésoronklntl hét_hét szó

(V.30)

Hasonlítsuk össze a korábban bemutatott Oltszem, Háromszék vármegyei kéregedény(sótartó) mondanivalójával az alant bemutatott, bronzkori vizeskancsó feliratát.

Dr. Baráth Tibor olvasata szerint „víz” jelentésű, a székely-magyar rovás szabályaiélteimében



A tamadobi rézkor! ásatásaink bizonysága szerint ekkor már igen fejlett állattartássalrendelkezett a káipátmedencei ősnép, melyet magyarként ismerünk. Éppen ezért, azállattenyésztéssel járó jelölés, számontartás is írásbeliségünk része.

Juhoknál a megjelölés rendszerint az állat korára vonatkozik; a füléből kis ékeketvágnak ki annak megfelelően, hogy hány éves a jószág. Ló és szarvasmarha esetében„bilyogokkal”, más szóval égetett eljárással bélyegzik meg az állatot. írásbeliségünk alapelveivel kapcsolatban fontosnak tartom a következőket idézni: „...A bilyogok;tulajdonjegyek, vagy újabban tulajdonjegytü szolgáló betűk; az utóbbi esetben rendesen a

gazda nevének kezdőbetűi. A beégetett tulajdonjegy néha valami tárgyat ábrázol, igengyakran azonban felismerhetetlen jel. Ez utóbbi — mivel a bilyogzóvas hosszúéletű, nemritkán 200-300 éves, apáról fiúra szálló szerszám — igen ősi, s bővebb tanulmányozásrais érdemes. B bilyogot nemcsak jószágra, hanem gazdasági szerszámra is rá szokták sütni, sőt az Alföldön, református temetőkben, kopjafán is lehet sírfelirat helyett

beégetett bilyogot találni. A gazdákon kívül gyakran a falúnak, városnak, sőt avármegyének is van bilyogozó vasa... A hatósági bilyogokról Erdélyben régen„bilyogkönyvet” adtak ki, ennek segítségével állapították meg a bilyogból a bitang jószágeredetének helyét.” (V.31:102-3)

Fentiek is alátámasztják az eddig elmondottakat: népünk megkívánta saját kézjegyéntúl feltüntetni a falú, illetve régebben a család, nagycsalád, töizs kilétét is. Azt is meg kellemlítenem, hogy a 200-300 évig fennmaradó „bilyogok” közvetítésével igen könnyen ésegyenes ágon átörökölhettük nemcsak a rézkorszakimk — melynek lakóházaithímzéseinkről ismeijlUc — de még korábbi műveltségek írásrendszerének alapelemeit is.

Kecskeméti jószágbilyogok.

Néprajzosaink a „bilyog” szót török eredetűnek mondják annak ellenére, hogy

alakilag és értelemben is szoros összefüggésben van a vály szavunkkal. De ugyancsak összefüggésbe hozható a szerszám alakját tekintve palóc népünk bál szavával,amennyiben hosszú pálcára épül a tulajdonképpeni bilyog, mégpedig lapjával, ez a szóviszont a palóc bál fordította. Mindkét esetben ősi szótárunk szavaival találkozunk.

Az égetéssel történő bilyogozás valóban belevály, mély sebet hagy gyógyulás után isaz állat bőrében.

A fenti, s az alant bemutatott „olvashatatlan” és „érthetetlen” jegyek között számosfeltűnik — még a felületes szemlélő előtt is — hogy erős rokonságot, sőt, mindenvalószíníiség szerint azonosságot mutat a székely-magyar rovással. Látható közöttük



tisztán székely rovásértékű betű, szám, s vannak az összerovás szabályait magukon viselő jegyek. Most csak néhányat emelek ki:

Bélyegiővasak. rAlföld. I

y

I Dcl ye giű va !. a marha orrá-nak megjegy

zé sé re . (Kecskemét . ,

C^.

d .

e .I

&

< & V ? P t X ^ Í P M V ?

o o > í J / U J ( D Jószághillegék. (Kecskemét.)

iih ^ ^ ^T n

a i ü ( p » í

Iv 0 I ■(? 2 J í * Jószágbillegek. (Kecskemét.)

a, az első jegy összerovás (ligatúra)b. első jegye a rovás „Zs "betűje, a harmadik jegye a rovás „GY "betűje, az utólsó a

rovás „50” számacs. ötödik jele a rovás kettőzött „V "betűjee. ötödikjei a „V" és az ,J” összerovásaf. harmadik jele a korakőkorszak napvártájának egyik jele (V30) gy. a második jele a „magyar'’ szó ligatúrájah. a sor utólsó jele számrovásunk „ 100” száma.

Sajnálatos tényként kell megemlítenem, hogy néprajzosaink megelégedtek azzal, hogy ezen jelek „olvashatatlanok”, s nem kérdezték meg a bilyogok tulajdonosaitól azok

értelmét.

A Hr X A A 1/X / X / a /\ a A ( rovásjegyek tulajdon-jegyek, f eredetük

H- Y" 'T" 'i ' K II) lll> 'lll V V l n i ™*iden bizonnyal a rováshoz vezethető vissza.

X >1< > 1 0 0 <X <-^ ITT l< UK

) + > - O -X X/ X ,' | II„I r (V.31:10)

M l « > - “ lll H ' t : - ; XZ(Fatőnktala/don/egyek. SzékelyfSli.)



Rovásunk, de különösen számrovásunk ősiségünk egy bizonyítka. Tudott, hogyhosszú századok letelepedett élete és békés fejlődése szükséges ahhoz, hogy egy népírásbelisége kifejlődhessen. Minden kutató előtt nyilvánvaló, hogy ősi rovásunk meg nemértett jeleit vették át a Kárpátmedence műveltségi köréhez közel élők, így a rómaiak is.Különösen nyilvánvaló ez számrovásunk esetében, ahol a természeten alapulórovásjegyeket önkényesen, mindentől elvonatkoztatva alkalmazták, s ahol egy jelet nemismertek^ betűkkel helyettesítették. Bő és igen szépen kidolgozott irodalmához,különösen Sebestyén és Magyar Adóiján vonatkozó muiikáihoz, s Fischer Károly Antal

összegező müvéhez (V.41) irányítom az olvasót. Itt most csak további utalás kedvéértközlöm Magyar Adóiján rovás-táblázatát. (V.40)

Magyar Adorján rovásírás és számrovás táblázata.

A AX,i cj c li a

O O <T«11

11! II! Ilii V X V Êtruszk: 1 H lj| |||| V X ® öRómai: 1 | | | i j j V V X L C M

1 I ; x5 = -lO....X=XrtnertaíŐ3tTi2>9 Ar-ötö5:\/, Íi.ieipTa'g.X . ő j y űiöîfia m e g j E l ' ó l t j n f l ^ y ; \ l { 5 g y . { i ^ £ 5 l X

U - negjclö I ün k 13^:)(( aEí^r-a^. lOO.ITlcriJx SOi; 1 00.)^ = X ,

gysz«4st:- fí megjelo íl- löOO. (TvO^



A székely-magyar rovásfrás összegező táblázata(Archeológiái Értesítő 1966.sz.41.old.)

Székely rordslrás veláris^ palatális^

Turk OrchJehTal

Hagysmt - ,miklos

Don.Kubán \/idék

a, cl

b M W x x XU > > >

c X T 4 - "Ifk) — —CS(-C) T r « ; t A ^ 1 1 Yd ^ id i ) X " ' T ? R ?e,é — — X í » / ^é(a)

U u ® —

f 0 % -

[ f — A A ’ V \ ) ( ?

^ í- -

h X(é) Ö f r t —é

h ' r H

J 1 o f ^ r . j

k ^ í a k í 4 ^k', ^(ék) <1 0 —

(a)k (a>ali>i<) t w ^ (k)

cU Í T (C(c)k — — —

{ i ) m ^(ik>k) ^ i k M N W f

(olk \okPk) 0 ( k ) (4^; D (0)

{ó)k — \ák^k]-

(u)k '^(uk>k) u)

i — A A J ' Y ' A f í W ■ y ‘ h (U )

W ) 0 0 0 0 — • 0 ® r / ' ;

m l^[mb)

) ) tJ ' y m "') D D ÍW

ki(nt} ‘ i-iíny)

n tr,á

>n □ c.é Nh. ^ — — P k? 1 — r r

{•p“/ H H/ hV h' ;8vV

s{-s) n /A írrnA D D J7f-S) 1 1 r r / r r '1 í'«V y tyi't') X XXX — —u,ú M \ > (\ □ nü,u ;o: f4H — -ir M n — —2

isH) — r rí; r<T; — k'i ?



Csallány Dezső Székely-Magyar Rovásírás történetéhez” című tanulmánya(Archeológiái Értesítő 1966.l.sz., Vol.93) részletesen foglakozik a rovás fejlődésével,lelőhelyeivel és változataival, melyek részletes ismertetése jelen munka keretein túl van.Meg kell viszont említenem az általa ismertetett lelőhelyeket, azok kapcsolatait, s ezentúl a székely rovás alaptulajdonságait és fejlődési irányát.

Lelőhelyek között a következőket említi:

Kőbe vésett emlékek: Karácsonfalva, (a XV. sz. végéről)

RadocsányKonstantinápoly

Agyagtáblára róva Székelydenes (1431 -bői.)

Vörös krétával írva Bögöz

Festett szöveg Enlaka

Fára rovás CsíkszentmártonCsíkszentoiihály. E két utóbbinak csak kéziratos alakjamaradt meg Marsigli átírásában

Pergamentre írva Nicholsburgi abc, a XV. sz. közepéről

Minden érdeklődő az említett cikkben részleteiben is megtalálhatja a fenti írásosemlékek egymással való kapcsolatának feldolgozását. Itt csak a cikkében említett, s aKárpátmedence határain túli rovás-emlékek kapcsolataira térek ki.

A legősibbnek mondott Karácsonfalvi szöveg egy váratlan kapcsolatára hívja fel afigyelmet: az „é” betűnk alakja a samaritánus „é” jelével azonos. Ezen azonosság akésőbbi emlékekben nem jelentkezik. A nagyszentmiklósi szövegben képviselt„szilvamag-alakú jelek” , az F és LY ősisége bizonyításául felhozza, hogy ezek agörögben is megvannak.

Különös gonddal dolgozta ki a türk abc-vel való rovás-kapcsolatot, aminek létezését aszékelység ázsiai, illetve szibériai származásával igazolja, ahol szerinte Askil névenszerepeltek. Nem tér ki bővebben arra, hogy székely rovásunk hogyan és mikor érintetteszibériai mitikus őshazájukból kiindulva a samaritánusokat, akik ezek szerint ugyancsak

rovásírást használtak. Az ázsiai őshaza tévtana ilyen kérdésekre választ adni képtelen.Feltűnő a MTA.azon igyekezete, hogy ősmííveltségünket eltakarva, minden műveltségiterméket idegenből átvettnek magyarázzon. Ezen téves előjelű fejlődési vonal egyetlenlehetséges eredménye a zsákutcába jutás. Ezen zsákutcába juttatás a Magyar Tudományos Akadémia áldásával nemcsak bel,- hanem külföldön is elfogadottmódszerré vált, mely odáig fajult, hogy Gelb, az ősi írások nyugati szakértője a székelyrovást „gyermekek által kitalált” valaminek mondja

Amint korábban említettem, számrovásunk rendszere — a szomszédaink, főleg a latinszámíiás rendszerével összehasonlítva — az eredetiség és ősiség minden kellékével

rendelkezik. Korábban azt is említettem, hogy a magyar tudat mindig helyet adott a



vetületes világszemléletének. Ugyan ez áll a rovás szeikezetére is, ahol ugyancsak elegettesz eme leDd követelményének. Igen éles meglátással fejtette ki e tényt CsaUány professzor fent idézett munkájában, a ligaturák magyarázatával kapcsolatban, amit alant idézek:„..Nyilvánvaló, hogy az egyenes szárú enc rovásjel, már nem az n ábrázolású összevont

jelből áU, tehát nem is az eddigi értelemben vett ligatura. A c rovásjel itt tükörképszerűenfent és lent ismétlődik, mint egymással egyenes vonallal összekötött c rovásjel. Vagyis;önmagának, önnönmagának, régiesen: enmagának, ennenmagának tükörképe, enmagábóleredő rovásjel, azaz ’en' c („ön” c) rovásjel.” Ez az egyenes szárú enc ligatura-változat

mutatja az ősi formát. A tüköiicépes ligaturák változatait most nem hozom, de ezeket mamár kivesző , ősi alakoknak mondja.

A legrégibbnek mondott karácsonfalvi szöveg a rovást hún-székely rovásnak mondja, aXlV-XV.században. Ebben a korban már nemcsak fejlett írással találjuk magunkatszemközt, hanem e kortól kezdve írásunk már hanyatlásnak indult. Korunkbím töténészeink koholmányként említik hun kapcsolatainkat, mely kapcsolat még élő emlék voh akarácsonfalvi szöveg idején.

írásbeliségünk alakulásával kapcsolatban — ugyancsak az ázsiai eredet tévtanának hatására — írásszakértőink soha nem vizsgálták meg a Kárpátmedence területén éh

ősnépek írásrendszerét sem, s azoknak a magyarral való kapcsolatát Ezek között meg kellemlítenem

1. a jászt, mely kárpátmedencei ősnép, s a jász néven kívül szerepel ion, jazig, ésfiliszteiis néven is a történelem színpadán.

2. a pannont, s3. a föníciai ősnépeinket.

Igen fontos tanulmányág az égéi tegeri, krétai, etrmzk, sumír, egyiptomi, római, kelta,iber írások magyar kapcsolatait kidolgozni. Ezekkel kapcsolatban Dr. Baráth Tibor müveiben vázoh úttörő gondolatokhoz utalom az olvasót. Itt most csak annyit kellmegjegyeznem, hogy írásrendszerünk ezen ősinek mondott műveltségek alakulása idejénmár saját, fejlett írása volt, mégpedig kárpátmedencei eredettel, s amint a korábbiakbanláttuk, tündérkorí kezdettel.

A korábban táigyalt Mas D'Azil-i festett kőtojásokon található ABC-s írásnak tűnő jeleket nyugati tudósok a föníciai írásokkal hozzák összefüggésbe. A jégkorszak emberének abc-s írása ismét Arany illetve tündérkorí eredetre utal, történelmi korokkalvaló folytonossággal.





ő si írásunkkal kapcsolatos szemelvények Físher Károly Antal gyűjtésében

(32.oldaI)

Tizenkét hun-magyíir alphabet.

A balOk baof-értUa. Telegdi

I.

Kájoni

II.

KájODi Hanányi

I.

Kapós!

II.

KapoaíOertB' AnoDy-lius mus Désí Dobai

Udvar- Cslk-azt-helyi mikliSsi

A' iMlük húg.ériikt.I5S8 feiőtt.- 1?% . el<5ttí ( (5bi

a, d 4 4 4 4 ^ 4 4 4 4 a, d

i A o a : X X “X . X X X X b

cs M M H t W cs

ez 4 t t f T T / K t a

d r f t - t - h y + + f d

e 31 a 3 á) 0 3 0 0 eé 0 D 5 é

f 0 © 0 0 © © © © ® © 0 0 f

i A A A A A / \ A A A A g

gy 4: » *■ y J í + í í gy

h X ::ö : X X X X X X X h

i, i t ' ' t f t t + t + t (

} 7 1 A J J T 7 7 t }

köz.k O o o 0 0 0 O <!> <0 O O <> köt.k

végk z N N / V z N a Z t végk

l A A A ^ A A A l

ly O 0 o O 0 O O 0 o (Z) ly

m a a a i i A a a m

n 0 0 0 3 0 D 3 3 D 0 3 n

ny 3 5) 3 J 3 3 5 nv

o, á t ) Q) D 5 £ 0 y

0, i

ö ,f X X n ■$r JC X K ő,ő





A m a r o s - v á s á r h e l y i k é z i r a t b a n t a l á l h a t ó r öv id í t és e k. * )

A s z a v a k e l e j é n :

.a .o á :i x .s:.o A. a .a .x .x .%lo le la h i he ha go g i ga bo bi ba

za s i se sa ru r i ra

A s z a v a k v é g é n .

nt st U nk ngy ng nd ncz

A K á j o n i - f é l e . r ö v i d í t é s e k : * )

,X l .3 C .k A .^M < X .X X .X ho he ha go ge ga csa bo bi be ba

* Í ,A .\ A .A X C x k ;.Í C X X 3 £ za si so se sa r t ru ro r i re ra

A K a p o s i - f é l e r ö v i d í t é s e k : * ) A z O e r t e 1i u s-f é l e r ö v i d í t é s e k :

V " "V" ( Y ’ . í X A . J C . . X

bo bi be ba bo bi be ba

Á c s i k-s z e n t-m i k l ó s i f ö l i r a t ö s s z e r ó t t b e t ű i :

^ vd n d í r t i ur

E tövidítéseknél a régi Írásjegyek értelmező latin betűi már megfordítva vannak rakva, azaz ug7 ; amint e rövidítéseket olvasni kelL

Ezeken kivűl az e betűjegy s a v<íg-/é-nál, a fentebb megismertetett esetekben az a kihagyásáv al is tetemesen lehetett rövidíteni, így például a csik-szent-miklósi föliratban az ezer szót









Az ős kezdetre való emlékezés hagyományossá vált jele minden használati tárgyon,házon megtalálható.





Népünk is megkülönböztetett szeretettel emlegeti ezen távoli világokat, melyek egyéniségét felismeri, s számon is tartja. Saját galaxiánkat a csodaszarvassal jelképezte,ágai Csodaszarvasunk ágai-bogai, melyen születő világok, nap>ok ragyognak. Ez ősiéletfánk, amiből életünk veszi kezdetét. Ezen született meg aranyalmánk. Szépistenünk,Magot. Pásztorjaink közel háromszáz bolygó és csillag nevét őrizték meg számunkra.Ismerték a föld és nap mozgását és ezek törvényeit. Második, „rozettá”-nak nevezettvirág, ami templomaink díszeként mai napig megmaradt, bolygóink által leírt út mása,amit alant mutatok. Ezen ábra ismét a legszorosabb összefiiggésben van a világ-virág

nyelvi egységgel, s annak hű kifejezése. Tudatában voltunk a világmindenségbentalálható, s azt mozgató négy alapvető erő létével. A fent bemutatott sulykoló díszesfaragása szinte egész csillag és életismeretünk összegezése. Alján a galaxiának felismertkusza jelek, melyek mindegyikéből élet sarjad. A tér közepén nap jelképünk, melynek középterét a polarizált fény négyszöge, s azon is belül a csak napjainkban felfedezettnégy erő („strong, electromagnetic, weak and gravitational” V.30:474), s ezekhezkapcsolódóan napkeresztünk, ami ugyancsak fény-jelvény. Népünk ezentermészetismeretét az üldöztetések elől használati tárgyain menekítette át az utókor számára. Szinte elképzelhetetlen, milyen gyönyörűek lehettek ősi társadalmunk

lakóhelyei, ahol mindez szabad kifejezést nyerhetett. Nincs még egy olyan nép, melymosósúlykolóira, kapatisztitóira a Világmindenség titkait faragta díszül.

Mindezen forma-gazdaság lehetetlen lett volna egy olyan nép életében, mely aligezer éve még nyereg alatt puhította a húst: se tudása, se igénye, se ideje nem lett volna

Csodaszarvasunk „ága-bogai” a csillagos égen.







őseink napváitáinak néhány emléke, őseink istentiszteleti helyei egyúttal acsillagos ég tanulmányozási helyei is voltak. Tudósaik papok is egyúttal, akik tudták,hogy a világ egy, mint ahogyan lélek és anyag is elválaszdiatatlanok egymástól.

-- ^ ,

“ V A. - ^ <‘U . 1 n-Hl/«•*!***<). 5

A Ustikátori kerek Uiapioai

A sárospataki rotunda alapfalaiA lari Ictnplum tiaruinhujus sêntcl^c, Xill . s í .



Karcsa temploma az apszis felül

A Bény-i kerektemplom





Austráliában felvett kép, hat órás rögzítéssel.Vessük össze a képet népünk azon tudatával, hogy feje felett a világegyetem

forog. Síijaikon található ember-szobor az örökkévalósággal kapcsolja össze a sír lakóját, ki az örök körforgás része..



Csillagúton Járó őseink pontosan ismerték a föld tengelyének változását, s ezenváltozások emlékeit megőrizték népmeséikben, amikor a sarok-vidék még hazánk területén volt („...a világ egy nap...”)- Ugyancsak pontosan tudták a föld tengelyének maiállás-szögét a sarkcsillaghoz viszonyítva, s ezen dűlés-szöget — többek között — a szentkoronánkba is beleépítették. A korona alapját képező napkereszt-abroncs, s felette asarkcsillag irányát jelölő kereszt a földtengely dűlés-szögével egyezik. (V.Ö.: Ő si Gyökér című lap cikksorozatát.)

Poláris5/ )Pole of RotatUm VT»rro6Q,A.D.

00 A. D.

•íCygni

< Cyg n i

F o rm e r \Pole S ta r

4900B.O.

X. P‘>‘h o f the a ie si ia l Pok. (J>rom Younz'sM . i n ua l o f A s t r o n o m y . )

a precessió ú^át jelölő rajzszépenfeltünteti a

sarkok változását









őseink tudták, hogy a Napból érkező élet földi létünk alapja, tehát az Élet fogalma bennünk és a teremtett világban testesül meg. De tudták azt is, hogy a nap anyagitulajdonságokkal rendelkező égitest, s így némely népmesénk a napot ,Jsten mentéjének legfényesebb pitykéje”-ként említik. E földi „pitykéiiJc” viszont a legtisztább nap és élet

jelképeket hordozz^ díszként.

Férfímeüény ezüst gombjaKomárom megye.

így férfi viseleteink „pitykéi’találkozik ősi hitünk szerint.

napjelképek: az emberben az ég és a föld



Férfiniháinkpitykéí.

A nap és a bolygók „rozetta” alakú pályája. (V.30:309)

A világot fenntartó négy erő (V.30:474)

























Vffl

AZ Ő SKOR LELKISÉGÉNEK MEGVÁLTOZÁSA.

ősregéink megtartották annak emlékét, hogy hosszantartó boldog életüket betolakodó, durva és aranysóvár emberek szakították félbe olyannyira, hogy el kellettköltözniök f&ldi ParadicsomkerÔkből, a Kárpátmedence „bástyája” vidékére, téliszállásukra: Erdélybe.

Hasonló változásról beszélnek nyugati történészek, régészet A 100.000 évvelezelőtt észlelt robbanás-szerű felfejlődés 9.000 évvel ezelőtt megállt „...úgy tűnik, hogy avadászok teremtő képessége véglegesen kimerült és alá lett ásva. Nehéz írni e korrólanélkül, hogy fel ne hoznánk egy hatalmas Osszeroi^)anás lehetőségét, akár lelki, akár anyagi, akár gazdasági ok miatt, 9.000 évvel ezelőtt (V. 13:270)”

Talán ez az a kor, amikor — ősregéink szerint — a Tündérek Erdélybe költöztek,majd visszamentek fehérközi hazájukba.

Művészetükben ezt megelőzően már észlelhető új ábrázolás a halálosan sebzettállat, vagy ember képe, mely eddig nem szerepelt a híres barlangfestmények között A

megsebesített ember képét különlegesnek mondja a fent idézett író. Ntint a szicíliaitündérképeken már láthik, ezek a sebzett emberek is madárfejűek, tehát magyar olvasatúaL Egy másik kép a sebzett embert egy ma már kihalt szarvas&jta, aMegaloceros körvonalain belül ábrázolta. Az eddigiek után már tudjuk, hogy a madárfejű emberek magyar szó olvasatát adják, s ha még kétségeink lennének: a szarvastestén belül megjelenő emberalak szintén magyar hovatartozású. A Dordogne vidékiCougnac barlangjainak fidán látható képeket alant közlöm. Ugyancsak hozom a Pech-Merle különös barlangfestményét, ahol egy halálosan sebzett madár-fejű alak látható.Fejéből egy eddig érthetetlen absztrakt jel nő ki.

A kőkorszakbeli ember tehát megőrizte rajzaiban is a beállt változásokat. Ezenváltozások viszont végzetesek voltak magyar hovatartozású őseinkre, mind vándor-törzseinkre, mind pedig a Kárpátmedence lakósaira. Jelenkorunk fejlett vizsgálatimódszerei megállaf^tha^ák a képeket kísérő emberek genetikai változását





szép és jó iránti fogékonyságuk emelése, rossztól való védelem nyújtása volt. Ki neismerné meg itt a magyar sok évezredes történelmi elkötelezettségét? AKárpátmedencében élő ősi társadalom magyaija mint nép, mindig magasabbeszmények szolgálatában állott. Vándorlásra kényszeriüt törzseink, idegenek hatásának kitéve néha már ezen anyagiasabb szemlélet szerinti életmagyarázatnak is hangot adtak.

Nyomon követhető ez Csodaszarvas-regénk ősi és újabb változatának összehasonlításasorán. Amig az első az Életszületés kozmikus méretű történetét mondja el, s érzékelteti,hogy az egyetemes Elet ugyanazon folyamatot ismételi meg életünk keretén belül is,mint valaha, a Nap és Föld, s még korábban, az anyag és erőny születésekor, addig akésői, távolra került utód csupán mindennapi királyfídcat lát Hunor és Magorban. AzÉletet jelképező Csodaszarvas már csak — bár csodálatos, de — űzendő vaddáalacsonyodik Meotisz ingoványaiban, s végső döfésként „totemállattá” válik idegeneketutánozó tudósaink kezében.









figyelembe. Rengeteg téves magyarázat, meg nem értés keletkezett már ázsiai eredetünk tévtana következtében, ezzel az emberiség egyetemes tudását károsítva meg. A hal ábrafeje teteje enyhén befele horpad, s ebben három fény-jel látható, tehát e hely fény

befogadására alkalmas terület volt. Delfinekkel való kísérletek azt mutatják, hogy ez aterület tájékozódó képességük egy fontos helye.

Jász őstörzsünknél a hal a tejút jelképe volt.A Cimbalka kurgánban lelt, s fent említett szittya eredetrege földanyájának képén

ugyancsak megtaláljuk a fenti kos-kezdet jelet az alak feje fölött kezdődően, a hunok

ékjeiével együtt. (V.46:125) Az ábrákon túhnenően még azt is igen fontosnak tartom,hogy ezek az emberek steppe és sivatag-lakók. A testükön viselt eredettörténet ígyminden kétséget kizáróan igen ősi időkre megy vissza.



A TÜNDÉRKORTÓL MÁIG.

Iskolás korom legkimagaslóbb emléke történelem és földrajzóráink azonkihangsúlyozott tanítása, hogy a „honfoglalás előtt” a kárpátmedence teljesen lakatlanvolt. Ezen tudomány a harmincas évek irányvonalát követte. E tanítást már abban azidőben elfogadhatatlannak tartottam azon egyszerű következtetés alapján, hogy a régmúlt

embere sem volt buta, s a világ egyik legtermékenyebb, legvédettebb területét nem fogjalakatlannak minősíteni. A negyvenes években már más változattal örvendeztették meg amagyar történelem iránt érdeklődő tanulókat; a Kárpátmedence bizony lakott volt,mégpedig kizárólagosan szlávok laktak e vidéken, s tőlük tanultunk meg mindent, amifennmaradásunk záloga.

A Kárpátmedence őslakósságának kérdését éppen olyan hétpecsétes titokként kezelik a Tudományos Akadémia felkentjei, mint őshazánk kérdését, mely a mai napig is keresi ahelyét e világ térképén. Miután a Kárpátmedence őslakósságának kérdése éppen olyantitok, mint őshazánké, önként adódik a felismerés: e kettő egy. Viszont valakiknek,

valamely hatalmi szervezetnek érdekében áll őseurópai voltunk titokban tartása. Ezenvalakik nyilván attól félnek, hogy igen sokat veszíthetnek hatalmi helyzetükből, havilágosság derülne arra, hogy nyelvílk, korai emlékeik, hitük, tehát egész műveltségük nem Zeus agyából pattant ki amúgy készen, hanem a ma indoeurópainak nevezettnyelvcsalád népei mindezeket a Tündérkor ősmagyar műveltségéből örökölték. E tény azéletük része, s semmiképpen nem kisebbíti e műveltségek értékét, sőt élesen felmutaâaz emberiség ős-testvériségének tényét, nemcsak mint hitbéli tételt, de mint a tudományeszközeivel bizonyítható valóságot. Nyelvünk Magyar Adóiján által kimimkáltalapszerkezete segítségével pontosan megállapítható, mely őstörzsek különválásából

keletkezett a régebbi korokban a szanszkrit, a sumir, az egyiptomi nyelv és műveltség,hogy csak néhányat említsek. A közelebbi múltban például a görög, a német, a latin, vagyorosz nyelv. Azt viszont már nagyon is fontos emlékezetünkbe idézni, hogy ezen újonnanalakult népek, s később erőszervezetek hogyan használták fel a rájuk bízott tudást.Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nyelvünkkel és műveltségünkkel nem vették át azősműveltség emberének szelíd, teremtésre igyekező lelkületét. Az átvett tudás így áldáshelyett átokká válik a világban.

Egy másik fejezetben említettem, hogy embertantudósaink szerint a Kárpátmedenceönállóan fejlesztette ki a maga kerek fejű emberét, s annak nagyon sajátos műveltségét.

Ő si legendáink emlékeznek arra a korra, amikor Tündérkertíinkbe pénzsóvár és durvaidegenek érkeztek, s ezek elől a tündérkert lakói Erdélybe menekültek. Emlékeznek arraa korra is, amikor a tündérek véglegesen elhagyták e földet, s csak kisszámú képviselőkethagytak maguk után azzal a céllal, hogy a hátramaradó emberiséget megtanítsák tudományukra. Ezen emlék nemcsak magyar legendáinknak, de számos nép ősemlékének is a része. A görög legendák Hesperidák szigete azonos ősi Csallóközünkkel. A Földközitenger melletti népek emléke szerint Magor tanította meg őket a földművelésre, sfolytathatnám a sort. Leroy Gurham ősrégész a következőket állapította meg Európakorai műveltségével kapcsolatban; „A paleolit korabeli Európa döbbenetesen hasonló amai Európához, s hogy még helyesebben határozzam meg, olyan, mint a 19. század









(V. 13:248)

Sziklafestmények nem korlátozódnak csupán az eddig tárgyalt nyugateurópaiterületekre. Amint számos tOndérkori vonatkozású emlékkel találkozunk az ír szigetekenés Skóciában, éppen úgy a tárgyi emlékek is szembetűnőek ezeken a helyeken. Kelet-

Sussex híres rajza a „Wilmington-i Hosszú Ember”. A mellékelt ábrán egy vízpartközelében lévő domboldal látható. A rajz egy óriás képét ábrázolja, ki könnyedén két

botra támaszkodik, valahol ég és föld között, amint hatalmas léptekkel igyekezik a folyófelé. A könyv írója nem érti a kép mondanivalóját (V. 14:507), de egyben biztos: akeltákat megelőző műveltség maradványa.

Amint másutt tárgyalom, a jelenlegi Brit szigetek őslakói a fény emberei voltak.Színeik, jelképrendszerük mind őstörzseinkkel kapcsolatosak. Tudjuk azt is, hogyMagor jelképe a megyer, a hajlékony meggyfából készült igen erős bot. Ezen hatalmas botok napjainkig fennmaradtak pásztoraink körében, s igen hathatós és félehnetes

fegyvernek számítottak. Jász őstörzsünk embereit a történehni idők feljegyzéseióriásoknak mondják. A két bot, két pálca jelentését csak sejthetők, de érdemes nyomonkövetni. Ő sidőkl^n is tudta az ember, hogy a napnak nemcsak teremtő, de rombolóereje is van. Ezen romboló erő — minden valószínűség szerint valamely kimagaslótermészeti változás következtében — önálló személyként kezdett szerepelni. E kor voltHunor királyságának kezdete, akit Isten büntető eszközének tartottak. Az ősi idők magyaija még e két tulajdonságot nem ismerte, illetve nem hangsúlyozta. Életefokozatosan nehezedő menete következtében viszont már hangot adott ezen tudatának is. Ez időben a két pálca, két bot már érthető, s mindkettő fényjelkép szerepét tölti be.



A Wilmíngton-í nHosszú Ember” (V.14:507)

Más gondolatsort követve két bot, két pálca egymáshoz döizsölésével lehet tűzetgeijeszteni; a tűz ismét fényjelkép a két pálcával együtt. E két összedöizsölt fa változott

— többek között — az egyenlőszárú kereszt fényelképévé. Egy harmadik vomitkozásviszont ismét gyermekjátékaink dalai között maradt fenn: „Gyenge líliomszál, ugoij aDunába. Támaszd meg magadat, két aranypálcával. FésOlködjél meg, mosakodjál meg,törölközzél meg az arany kendővel.” Az aranykendő — tudjuk — Tündér Hóna kendője,a reggeli nap aranyában fítrdő lég. A két aranypálca viszont — feltételezhetően — napsugarat jelképez. Mindkettő viszont aranykorunk emléke. Érdekes megjegyezniismét, hogy a fent említett óriás, két pálcával a kezében a patak irányába tart Fentigyermekdalocska őseink vizzel-nappal való tisztulási szertartásának része.

Írországban találhatók nagy mennyiségben a következő kép rajzai, melyeket „csészeés gyűrű” névvel látta el a tudomány. Jelentésüket, eredetük idejét nem ismerik, de ittismét kelta-előtti őstársadalmat tételeznek fel. (V. 14:530)









szavakat helyettesítenek. Például, ha a tartószálról egy szál lóg csak le, lehet „fíí” jelentésű, ha mellette azután több szál jelenik meg, annyit jelentett, hogy „legelő”.(V.22)

Északnyugat Califomiában talált halványzöld pala méretei: 29 inch hosszú, 12 inchszéles, 1.75 inch vastag 44.8 font súlyú. A mélyített módszerrel készült közlés jeleitmegkérdőjelezve ugyancsak csillagászattal hozzák összefüggésbe, de minden magyarázatnélkül. Számunkra fontos e palán található jelek magyar őstörzsbeli jelképrendszere. A

jobb sarokban található jel a rovás száz jele. Alul ismét az avarok napkeresztje látható.

Félreérthetetlenül magyar vonalvezetésű a (V. 14:553) d-vel jelölt ábra, mely egy brazíliaisziklán található. Sajnos az amerikai régészet — s ebben talán hasonlít a magyarra — mindig előbbre teszi idegen emlékek vizsgálatát, ami számukra Európa, Ázsia és Afrikarégészetileg érdekes területét jelenti, s az Amerikában található, hatalmas műveltségek emlékeit csak most kezdik „felfedezni”. Igen sok olyan leletük van, melyek soha nemvoltak kormegállapító vizsgálat tárgyai.

Az lovában talált, s alant közölt rajz grániton készült. Rajzában ismét hasonlít palócaink velláira, valamint szarúdíszeink mintáira, s a bemutatott halotti lepedő rajzára.Az anyagot feldolgozó régész megállapítása szerint — miután lovában gránit nemtalálható a jelenben elérhető régészeti rétegekben — ezen jelek „az indiánok előttiműveltségből maradtak reánk.” (V. 14:557) Tehát itt ismét Tündérkori emlékkel állunk szemben.

Fenti könyv írója idéz számos ausztráliai emléket, melyek során hasonlókövetkeztetésre jut, de ezeket most nem hozom. Számos indián és ausztráliai

jelképrendszernek a magyarral való összefltggései külön könyv tárgyát képezik.Fontos megjegyeznünk, angol nyelvterületen, ősi írásokkal foglalkozó tudósok

szánalmas elfogultságát mindennel szemben, ami nem vezethető az indoeurópainyelvcsalád tagjaihoz. így az amerikai földrész írástudó, még hozzá abc-s írássalrendelkező társadalmát „savages” címmel tisztelik, ami a magyar „vadember” egyfelfokozott változata. Ugyan akkor saját felkent királyaik még a történelmi korban semtudtak ími-olvasni, s a jelenlegi amerikai iskolarendszer is nem fonetikus abc-re, hanemképírás olvasásra szoktatja a gyermekeket annak ellenére, hogy évezredes írásfejlődés

példája van előttük, de ők maguk még nem fejlődtek — mint társadalom — arra aszintre, hogy ezt hasznosítani képesek volnának. Éppen ezért — ismét fel kell ismernünk a tényt, hogy Tündérkorunk sok ezer évvel kellett, hogy megelőzze a kőkorszaki ember







Magyar tudatunk egyetlen, egyetemes erőnyt ismer, aki az Élet. Minden ma ismert,s kíilönböző nevekkel ellátott erőny (fizikai, kémiai, stb.) ennek csak részlete.

Fény (V.30:480)

fény egy electromágneses hullám. Oscillációi a fényteijedési irányára merőlegesek, s így a fény a keresztirányúhallám példája (a hanghullámok hosszfmti hullámok.)...Midőn afény kapcsolatba kerül az anyaggal, a sugarából véges mennyiségűköteg, vagy quantum szívódik fel, s ezt legjobban a „hullám-csomag” kifejezés érzékelteti. Ezen fény-quantumokat hívjuk photonoknak. Miután a photonokra úgy is gondolhatunk, mintfény-részecskékre, a fényt kettős természetűnek is tarthat uk;részecskéknek és hullámoknak.”

Magyar fény-jelképíink az egyenlőszárú kereszt. Régente az első tűzcsiholószerszám; az egymáshoz dörzsölt két bot képének tartották. Fentiek szerint azonban e

jelkép még sokkal ősibb tudathoz vezet; a fény teijedését, s annak egymásra merőlegesvoltát fejezi ki. A Gyula méltóság történelmi idők vesszőkötegeinek jelentése viszontősibb szinten a fenti „energia kötegeket” jelképezte. ( Karácsony című művembenkitértem arra, hogy a Gyula jelvény feltétlenül napsugárral kapcsolatos eredetre mutat.) Afenti nyelvi összefüggések viszont a legtökéletesebben fejezik ki a fény kettőstermészetét, úgy, ahogy azt mai fizikusok is tarják. Ő seink ezen tudása viszont a maifejlett természettudomány születése előtt ezredekkel, nyelvtlnk születése pillanatábanmár jelen volt, s ismét a Tündérkor emléke.

Az élettel kapcsolatosan (V.30;392-93)

„A fehéije molekula tulajdonságai nem vezethetők lecsupán kémiai tulajdonságain keresztül; tulajdonságai feltétlenfüggvényei a három dimenziós felépítésüknek.” „...Éppen ezért egy

biologiát megelőző természeti kiválasztódás mílködését kellfeltételeznünk, ami a fontos fehéijék egy kis csopor^át támogaâ.”

Magyar eredettörténettlnk értelmében, ahogy azt máig fennmaradt mondáinkonkeresztül megismerhettük. Istenfia Élet hivatása keőletén a teremtés előtti Világegyetem

mélységeibe szállt, s onnan felhozta a mindenség szunnyadó szemecskéit, s a Teremtőezeket elszórta a teremtett világban. A szerint, hogy hova hullanak ezen szunnyadószemecskék, válnak növénnyé, hallá, állattá, s végső soron majd emberré. Itt istalálkozunk tehát ezen „biologia előtti kiválasztódási folyamattal”. A tény, hogy az élet eföldi megjelenési alakja feltétlenül a három dimenzióra épülő szerkezetén alapul, eddignem is sejtett távlatokat nyit a ,Jiárom a magyar igazság” mondásunk, különösen akkor,ha figyelembe vesszük, hogy igazság szavunk az ég és így fény szavimkkal is azonos. Maitudósok szerint addig, amíg egy fehéije biológiailag aktív, tehát él, ilyen hármas felépítésszerint működik.













4. TUndérek fonta gyöngyös életszálunk.

■ i-'j

Vv*f;?r7-í>, .-j?



5. Az izomszövet felnagyított képe

6 . Házi szőtteseink mintája, melyből „katonák”születnek (V.557)

' wT ■'^JÍLír i í í l i á l x f u». ^ gr 4-í * ^

<»■U I-'> • ..»■ Ij f U f L» ;«»

'■ 'r': _

5 5 7 R é s z l e t

g y a p j ú s z ö t t c sA l a p j a f e h é r ,

é s f e k e t e , n i i n

c s í k o z á s s a l .

Bács n ie i ;ye .



7. Az e földi élet Idalakulásának vázlata.

y,<

22US

■ oü<§<

c NHO

2:o

5oü<

<>o

<:5

s><o

<ü<tíu22oú

ca . 4 . J . . .

§>*q :<ü§£u

22U

oa





annál messzibb jövőbe sugárzik ki. A fa koronája oly magasra nő,amilyen mélyen fúródik gyökere a talajba. A magyar zene is: minélmélyebben bocsátja gyökereit a magyar lélek talajába, annálmagasabbra nő a koronája, annál tovább él...” (V.48:55)

c. TQndérkerty vagy pusztulás?

lesz a jövő? Tnndérkert, vagy pusztaság? Rajtunk áll.

Azon múlik; lesz-e elég munkás kéz. Elég kiművelt fejű és lelkűkarvezető, aki meglátja, mi a teendő, s azt véghez is tudja vinni.Mert két kézre kell harcolni.” (V.48:56)

A magyar dalban ő is a régi Tündérkor egy visszatérő sugarát látta.

d. Lélek és anyag közötti híd.

Korábban említettem, hogy a dal az anyag alakításának eszköze, magasabb tudathordozója. Amint így volt a Tündérkorban, ma is igaz; a leghathatósabb nevelő, alkotó

eszköz a dal., JCinek lesz kedve az anyaggal való hosszas és reménytelen

küzdelemre (mert ebben merült ki eddig a próbamimka), ha a lélek és anyag közti utat ennyire megrövidítheti?” (V.48-61)

e. ősi játékok.

,JCiss Áron játékkönyve — minden tanítónak a kezébekellene adni — a magyar gyermek elvesztett paradicsomának

emlékét őrzi. Megsejtteti még azokkal is, akiknek szomorúgyermeksége városon teh el...Minden énekelt hang a mai iskolából jóformán száműzött

Múzsáknak készít szállást a gyermek lelkében. A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annálinkább kívánja mellé a mozgást. A mai iskolának egyik főbaja,hogy nem engedi eleget énekelni és mozogni a gyermeket. A zeneés testmozgás szerves kapcsolata; énekes játék a szabad ég alatt,ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme.

Ez ősi játékok fenntartása elsőrendű kulturális és nemzetiérdek. Egyrészt valóságos tárházai a tudat alatti magyarságnak.Tudat alatti elemeknek eddig még alig méltatott, nagy szerepe vana nemzeti jelleg kialakulásában. Aki nem játszottagyermekkorában e játékokat, annyival is kevésbé magyar. Beime anemzethez tartozás sokágú, bonyolult érzése feltétlenülszegényesebb, hiányosabb. Egy csomó jellegzetesen magyar testmozduiat, szólás-, hanglejtésforma, dallam; kimaradt lelkiéletének építőanyagából. A nevelésnek oda kell törekednie, hogyez a szó; „magyar vagyok”, minél gazdagabb tartalmat, minél több









xmi

A KÁRPÁTMEDENCE EMBERTANI KÉPE A JÉGKORSZAKBANŐ SNÉPEINK NYOMAI.

Amíg nyugat Európában a Neanderthal emberevő társadalma vagy 20.000 évenkeresztül tartotta magát, addig a világ különböző pontjain a mai szemmel is modemnek

mondható emberek jelenléte figyelhető meg. Ilyen az észak-afnkai, palesztinai, ázsiai,kelet és középeurópai műveltségek embere. További kutatások bizonyilják azt is, hogyez a kerek fejű, modem koponyaalkatú ember nem a Neanderthaliak kora után, de aztlényegesen megelőzve alakult ki. Tárgyunk szempontjából az is fontos, hogy ezen kerekfejű emberek műveltségi közponâikban sokkal fejlettebb módszerekkel dolgozták felnyersanyagaikat, mint bárhol másutt. Többek között — mai ismereteink szerint — aKárpátmedencén kívül a Negev, Nílus völgye és Lebanon vidéke szolgáltatta a fejlődésmagasabbrendű eszközeit, s ezek már 38.000 évvel ezelőtt a Földközi-tengeri műveltségiközpontokban is megjelentek. Ugyanezzel egyidőben, — s ez számunkra igen fontos —

KÖZÉPEURÓPA EMBERE MINDEN MÁS BEHATÁSTÓL MENTESEN,ÖNMAGÁBÓL KIINDULVA ÉRTE EL AZ EMBERTANI ÉS MŰ VELTSÉGIFEJLŐ DÉS EZEN MAGASABB FOKÁT. (V. 13:64)

Ezen önálló embertani kifejlődés, jóval az eddig elképzelt idő előtt ismétTündérkorunk fejlett társadalmának emlékét idézi. Fenti író később tisztázza a „közép-Európa” földrajzi helyét, s azt a Duna völgyébe, Érd és Tata vidékére teszi. Százezer évvel ezelőtt ezen a vidéken már tervszerűen megalapozott vadászattal rendlekeztek az ittlakó emberek. Hatvanezer évvel ezelőtt az addigi mérsékelt időjárást száraz nyarak éshidegebb telek váltották fel; a júliusi átlaghőmérséklet 10 C fok volt. Ennek ellenére a

vadállomány bőségesen elég volt e társadalom eltartására. Érden a vadak között a medve,orrszarvú és a ló volt különösen kedvelt zsákmány, a tataiak inkább a mammuthotkedvelték.

Erdély őskorából is fejlett műveltség emlékei maradtak fenn. Ezen őskoriműveltség jellegzetességére Asztalos Miklós hívja fel figyelmünket; szinte teljesenhiányoztak e korban a fegyverek, de annál több volt a szépség jegyében született tárgy.Más szóval; a Tündérkor szelíd lelkülete megőrződött a történelmi idők kezdetéig is.Tündér őseink mindenben kerülték a durvaságot. Megdolgozni — mint írásbeliségünkkelkapcsolatos fejezetemben kifejtettem — a lágy aranyat, a természetben található

virágokat, tollakat, gyümölcsleveket, rostokat tudták. Alant mutatom be e műveltségátörökített emlékeit. (V.4)Itt ugyancsak megemlítem, hogy a kora krétai műveltség emberei — kikben a

Kárpátmedencéből kivándorolt őseinket kell felismemünk — rendszeres kapcsolatbanálltak Erdéllyel, ahonnan kulacsaikat, fokosaikat szerezték be.

Az e korban történő, a Nílus völgyétől északi irányba menő vándorlások — hafigyelembe vesszük a Nílus-völgyi és kárpátmedencei ember embertani hasonlóságát ésműszaki fejlettségének szinte azonos mértékét, — fel kell vetnünk annak a lehetőségét,hogy ezen déltől északra való vándorlás már a korábbi korok kárpátmedencei



emberének egyik első hazatérő hulláma éppen annyira, mint volt az utólsó. Árpád-korabeli hazatérés.

A Sahara termékeny, ősi korszakában történt Európából és Aürikából nagy bevándorlás. Az europid faj túlnyomó jelenléte mutatkozik az északi területek kőábrázolásain. Egyik ilyen leghíresebb kőfestmény a Ti-n-Tarift-i, korábban már

bemutatott kép. Az író e kort ,>larslakók korának” becézi. Számunkra fontos az, hogyezen hatalmas alakokat fehér színben ábrázolták. Az alakok a kerek fejű népcsoporthoztartoznak, s ezen túlmenően a női alak fején kihangsúlyozott a magyar fejezetben

bemutatott magyar mag és hullámvonal, valamint a nyakon látható hún ékek együttesszerepeletése(V.41:16 és 18). Ugyancsak magyar vonalvezetésű jelet láthatunk a ma már kipusztult állatfaj, a Bubulus antiquus előtt, ugyancsak a Tassili-i emlékek között.

Itt érdemes megjegyezni településtörténet szempontéból, hogy a legfejlettebb,felmenő falú ház Kárpátmedencénk területén Lúdváron épült, a Kárpátokon kívülJerikóban és Moldovában, ugyancsak az őskorban. A fentiek értebnében ezeken ahelyeken hazánkból kisugárzó műveltségi körrel állunk szemben.







A 4.500 éves írországi település körvonalai Céíde Flelds-nél.









ősi szertartásaik közül megemlítem királyválasztásiikat, házassági szokásukat ésnémely vallási szertartásuk, hiedelmük máig fennmaradt emlékét

KIRÁLYVÁLASZTÁS.A fény-fiak királyságának jelképe egy magaslaton felállított szék. Királyválasztások

hét évenként történtek, mégped^ ügyesség, gyorsaság, okosság szempontjait figyelembevéve. Az uralkodó király, s a királyságra pályázók közül aki először érte el a dombtetőnálló királyi széket, lett az új király. Itt tehát még őseink szépség, okosság, ügyesség

alapján való kiválasztódási folyamata érvényesült, s emléke legtisztábban népünk pünkösdi királysággal kapcsolatos hagyományaiban található meg máig is.

E királyság másik ismert jelképe e korban a korona. A szék jelkép székelyeink, akorona körös és besenyő őstörzsünk jelképei közé tartozik. A fény szó pannonőstörzsünk alapszótárának része.

HÁZASSÁG.Házassági szertartásuk nap-vallás elemeit foglalja magában. A házasulandók az ősi

hit papja előtt jelentek meg. Ha ez lehetetlen volt maguk is elvégezhették e szertartást,

az előírásoknak megfelelően. Először is hatalmas keresztet rajzoltak a földre, majd avőlegény és menyasszony egymás kezét fogva a nap já-ásával egyirányban a keresztkarjait átugrálta. Ő seink hitvilágában az egyenlőszárú kereszt napjelkép, a férfi a nap éserőny, a nő a told és az anyag jelképe. A fenti szertartás ezek örökkön valóösszetartozást hangsúlyozza, s ennek komoly voltát: amint megszűnne az élet, ha a napés földünk „elengedné egymás kezéf’, ugyan ez történik meg az emberiségkapcsolatának viszonylatában is, ha az élet alapját képező szent házassági kötelékek meglazulnak. Fenti szertartás emlékeztet népünk nyári napéjegyenlőségj szertartására,amikor a tűzön átugró fiatalokat „egybe regölték”.

KERESZTSÉG ÉS AZ ÉLET VÍZÉ.Ismerték és alkalmazták a keresztséget, s ismerték az élet-vízét is, amit, ha vesszőből

font seprűcskével betegekre, vagy megholtakra hintettek, azok ismét régi erejük birtokosaivá váltak. Ugyancsak éltető erejűnek tudtak „bizonyos piros bogyók”-at,melyek a Tündérek kertjében növő Élet Fájának gyümölcsei. Hasonló hagyományúmagyar népünk szent meggyfája, szereméink somja, mely savanykás, piros bogyók azélet alapját képező nucleic acid élettani szerepének ismeretét őrizték meg számiankra.

Ezen ősi fény-társadalom mindeimapi életének majd minden mozzanata csodálatosvolt a később idekőltőzöttek szemében. Legendáik szerint az ősi és az új lakósság hosszúideig egymás mellett élt, s az őstársadalom életét, szokásait St. Patrick fel is jegyezte.Később viszont — így szól az ír rege — összebarátkozott egy zsidóval, s ez után már csak nyerészkedéssel, egymás eszén való niljárással foglalkoztak, s így a régi tudományfeledésbe ment. (V.29:236)

Az őstársadalom szavaiból fermmaradtak — a mese szövegébe ágyazva — akövetkező szavak:

kam kampó

each (ék) ember (1 . :magyar ég szó és kapcsolatai)



Ruadh rőtsuan szunnyadúr úr, Úr aedh ősloch luk fear férfi (hazánkban feiuunaradt

Firuna, asszony értelemmel)kúrán korsó

Lúg férfinév. Hasonlítható a sumír Lugal méltóságnéwel.Og i^úság. Óg nyelvünkben fényt jelent.Virago az ősi társadalom egy királynőjének neve, s azonosítható az avar

Vironával, illetve Viráganyónkkal.ár ár, gyilok Sean ma John. Eredeti indítéka a szemere SzemShannon egy folyó neve. Ugyancsak szemere emlék,mint a magyar Szamos.

Nyelvi szempontból érdekes megjegyezni egy MacMoma nevű mesehőst, ki

ugyancsak az ősi társadalom egy képviselője. ír regék szerint bár környezete minden jóval el akaija látni, ő semmivel nem törődik, s mindig csak a hátán kiterítve szeretfeküdni. Soha senki semmi jót nem tud mondani felőle. Eimyi a meseindíték.

E név viszont kis kerülővel közeli kapcsolatba hozza „Görög Ilona” című balladánkkal, ahol a hős, Zetelaki László epekedik, s majd belehal Görög Ilona utánivágyódásába. El akar tehát menni szerelme után. Mielőtt útnak indulna, édesanyja óvja:„...ne menj fiam, ne menj csudahalott látni. Megvetik a hálót, megfogják a márnát...” Amárna szó itt a hal-halál szavainkkíű kapcsolatos. Ugyancsak fel kell idézntlnk azt, ha ahal elpusztul, a Jiátára fekszik”, éppen úgy, mint a hátán fekvő MacMoma is. Hatalma

viszont egyiknek sincsen; mindkét hagyomány szerint a halottak arra alkalmas időbenfeltámadnak. Nyelvi szempontból fenti nevek a marmar őstörzs szótárávalkapcsolatosak. Ide tartoznak — fenti vonatkozásban — mord, marcona, merül szavaink,mely átvevőinknél már halál (latin mors), vagy gyilkosság (angol murder) értelembenszerepel. Itt meg kell említenem, hogy más őstörzsünk szótára szerinti ,Jtal” szósülyedést is jelent (lábam a hóba halt = hóba sűlyedt a lábam) halál szavunk is ilyensíüyedéses állapotot jelez. Ennek tökéletes jelképe a hal, mely ugyancsak levegő nélkülisűfyedt állapotban él. Ennek tökéletes mása a marmar őstörzs szótára szerinti ,4 nerül” és„márna” (egy halfajta) szavak jelképes összekapcsolása.

Ugywcsak meg kell említenem, hogy történelmi időkben Skóciát „Álba” néven

ismerték, ami már latin kapcsolatra utal, értelmileg viszont ismét a „fin”, fehér szóvalkapcsolatos. Itt az Álba szóban az őslakósság által adott helységnév pontos fordításátlátjuk. A fent említett Virago királynő az ősi Skócia legendabeli királynője. Itt érdemesmegemlíteni, hogy e név „o” végződése jelenkori tájszólásainkban is fellelhető, például aszékely balladákban szereplő „bárányko”. A dombóvári tájszólás is kissé „o”-s kiejtésű.Maga a Virágo, illetve Virág név avaijaink Földanyája, ki Viráganyó, Virona, Firunanéven neveztetett, s e neve máig fennmaradt. (V.23).

A Jîn” összetételű földrajzi nevek néhány példája a National Geographic Societyvilágtérképe szerint: (V.65)



Finnea helység a Sheelin tó partján. Közelében van Árva városa Írországban.(96.old.D4)

Finn folyó, ugyancsak Írországban (96.old. C4)Finnart helység Skóciában (92. old. D7)Finné hegy Németországban (107 old. E8 )Finneid Norvégiában (104 Cl)

Fines Norvégiában (104 old. E 5)Finana Spanyolországban. (102 old. G9)

Meseindítékaik között szerepel a táltos paripa, mely gyorsabban repül, mint a szél,sebesebben, mint a gondolat. Itt találjuk a terülj-terülj asztalkám indítékot, a hatalmas léptűmesehőst, ki nálunk hétmérfoldes csizma boldog birtokosa. Tudnak egy csodálatos kürtről,melynek hangjára minden élőlény összesereglik. Értik az állatok beszédét, s a csodaszámukra mindennapos valóság.

Külön tanulmány tárgya az ír nép emlékezetében fennmaradt Jeprechaun”, a törpenép. Ök is tündén lények, hol megjelennek, hol eltűnnek. Ruházatukban — éppen úgy,mint az előbbi réz-hajú leány — a piros-fehér-zöld színeket képviselik; zöld a ruhájuk,

piros sapkájukon fehér toldísz ékeskedik. Hangsúlyozottan ők a világ aranykincsének ismerői, s a jószándékú embernek adnak is belőle. Itt ismét az aranydús tündérkert későiemlékével találkozunk. Különben ezen leprechaunok egy igen öreg királ>’ birodalmának alattvalói. Az öreg király csak igen ritkán mozdul ki házából. Néha-néha ködből építetthídon elindul nagy zeneszó mellett, hogy meglátogassa az Északi Fény királynőjét. Az ír mesében e királynő nevét már nem ismerik, mi viszont felismeijük az Északi Fénykirálynőjében Tündér Ilonánkat, Földünk megszemélyesítőjét. Az északi fény piros-fehér-zöld logogása az ő pántlikája, s ennek emlékét népünk „bába-bukra" néven őrzi. Az aggkirályban pedig az Ég Gályát, a Mindenség ősz ősét ismeijük fel. Nyelvünkbe

hajszálpontosan beleépített hitvilágunk segítségével ezen összefüggéseket — a teremtéshajnala óta — máig is tisztán felismerhetjük. A kis tündén lények nevének első szótagja alebben, libben szavunkkal mutat rokonságot, második szótagja a ,Jam” szavunkkal rokon,mely régen férfi jelentésű is volt éppen úgy, mint manó szavunk, ami ma ugyancsak mesebeli apró lényre alkahnztatik csupán; viszont a nőkre alkalmazott változatai máigfennmaradtak a .,manyó” (öregasszony) és „menyecske” (fiatal asszony), és menyszavainkban. A leprechaim szó a lebéd (hattyú), a fekete tavon úszó libák meseindítéka ős

palócaink emlékét őrzi e vidéken.Történehni idők skótjai híven őrzik ősi emlékeiket. Nemzeti szokás, hogy minden

vasárnap, templom előtt a szülők elmondatják gyemekeikkel a család történetét, őseik

nevét, a család színeit, jelképes virágait és pajzsuk jelszavát azok értehnével együtt. ígytehát pontos értesüléseink vannak a legősibb időkből fennmaradt nevekről, s azok biztosankelta eredetéről. E legkorábbi réteg őrizte meg számunkra a Fin-ek mondáit, szavait, s askótok, mint késői bevándorlók, feltehetően felették az őslakosság neveit, s szokásaik nagyrészét. A negyven általam kijegyzett és kelta eredetűnek mondott név közül csak hét olyannév van, mely nem Mac (mag, férfi) előnéwel kezdődik, s ezzel magyar eredettudathozkapcsolják családjuk kezdetét. Östársadahnukat apajogúnak tudták.





dríztók meg az ottani magyar őslakosság emlékét, mely mai napig fellelhető műveltségük különböző megnyilatkozásában.

A kelták Káipátmedencéből nyugat felé vándoilásával kapcsolatos a Hallstatt-i és LaTene műveltség. A késői Hallstatt híres települése a Duna melletti Heuneburg. melynek lakói a művelt és letelepedett élet minden vívmányával rendelkeztek, s rendszereskereskedehni kapcsolatot tartottak fenn a ft^ldkOzi tengeri műveltségekkel is. Nyugatiszakemberek ez utóbbinak tulqdoní^ák a kelták fejedelmi életmódját, építkezését.

A Szajna mellett, a Lassois hegynél feltárt keha kiiályleány síija semmivel sem

maradt az ismert etruszk, vagy egyiptomi sírok pompâ mögött Az alant bemutatottaranyékszer mint^ában „klasszikus részletek, mint az igen összetett palmetta keveredtek a bennszülött Hallstatt és nomád mintákkal". Nem árulja el e könyv írója, hogy abban akoiban, Kr.e. az V.században, a bennszülött Hallstatt és a klasszikus részlet is ősnépeink díszítőművészetével van szoros kapcsolatban. Arról sem tesznek említést, hogy akárpátmedencei ősművehség nyugat Európába sokezer éwes késéssel érkezett csak meg.

Külön szeretném felhívni a figyelmet az alant bemutatott, aranyból készült kelta pecsétgyűrűre. A lelőhelye Rodenbach, a Kr.e. mL századból. E kicsiny mesterműbennemcsak kabar őstöizsünk jelkéjnendszere, de vetületes világképe is hiánytalanul

érvényesül. (V.S7;345) Ugyancsak érdemes összevetni a Húsvét-szigeti Make-Makeistenség jelképével; mindkét esetben ugyan az a hitvilág és kifejezésmód árulkodik atündérkori műveltség hihetetlenül erős hatásáról.



Alant mutatom be ezt a Kr.u. XV.században készült, Arthúr királyt ábrázolókőfaragást. Érdemes összehasonlítani ezt a méltóságteljes, nyugodt arcot a Budapestenfeltárt szoborlelet arcaival, melyek mind ugyanezen békés lelkület tükörképei. (V.66:195)



Váci Péter tárgyalja (V. 15:240) a hígíak esetleges illír voltát. Felhozza a Vistulátólkeletre lakó Jênni” népet, kikről megállapíâ, hogy e név nem etnikumot, hanem egyészaki ismeretlen népet jelöl. Azt sem emKti, hogy ugyan ezen néven viszont az ír szigetigvonul ezen ,ismeretlen” nép műveltségi területe, mely az indoeurópm népek születése előttmár létezett. A különbőző fin, feimi — az ,jf-n” mássalhangzókkal alkotott ősi,nemzetalkotás előtti nevek a Tündéikor „fény” szavával kapcsolatosak.

A Vistulától nyugatra lakó Aestii nép neve a nyi^-este fogalmak kapcsolódásáróltanúskodik egy olyan korból, midőn népek nem tömörültek még politikai egységet jelentőnemzetekbe.

Érdekes Mócsi András összegezése az ilHr nyelvvel kapcsolatban: „ nem látom ezértakadályát annak, hogy a pannonokat, dalmatákat, a tulajdonképpeni illíreket,dardánokat, stb. egy nyelvet, vagy legalább is egy nyelv dialektusait beszélő népnek tartsuk...” (V. 15:112), majd megemlíti, hogy Cassius Dió (XLIX 36) külön pannonnyelvről beszél, s Tacitus „lingua Pannonica”-t említ Szerinte az illírek Eurázsiatörténetének kulcsnépei, eredetük, nyelvük kérdése még tisztázandó. Még a

leghalványabban sem körvonalazza a magyarral való, — akár csak feltételezett — kapcsolatokat sem, minden bizonnnyal a nevelésének alapját képező ázsiázós tévtan hatásamiatt.

A Kanadában kiadott Magyarság 1994 január 15.-i száma beszámol egy újonnanfelfedezett kelta leletről, Spanyolország Zaragozta tartománya Borrita nevű községének határában. A lelet az edd^ ismert kelta szövegek között a legidősebb, Kr.e.n. és I.századból. Teijedelme 55 sor, soronként legalább 80, összesen tehát több, mint 4.000 ibér írásjellel. E lelet megfejtése során — reméljük — bővebb megvilágításban látiiatjuk az ibér-kelta-magyar kapcsolatokat. Azt is reméljük, hogy hazai tudósaink részt fognak venni e lelet

megfejtésében; s felismerik a tényt, hogy a magyar nyelv ismerete e megfejtéseknél kulcsszerepet töh be.



RÉG LETŰ NT MŰ VELTSÉGEK TÜNDÉRKORBA VEZETŐ NYOMAI.

DéU irányú vándoilásaink.

Aegei tenger és vidékének ősműveKsége.

A ,Jíacskarmgós” vonalvezetés jeUegzetes számos késői, s hazánktól délre elterülővidék műveltségénél. Számunkra itt fontos megemlíteni, hogy az Égei-tengeri műveltségek ősi rétegeiben szépen nyomon követhető e kacskaringós minta. E vidék őskorávalkapcsolatban csak tapogatóznak a tudósok, főleg azért, mert — mint más tekintetben, smég napjainkban ts — magyar műveltségterület létezését nem-létezőnek igyekeznek feltüntetni. Annyit viszont megállapítottak, hogy e területek őslakossága — akiktől aföldrajzi nevek eredtek — nem volt indoeurópai. Az őstársadalom földrajzi nevei közöttkiemeli a görög birtokos-raggal, az „ss”-el képezett neveket, mint Knossos, vagy az „nt”-vel

képzett neveket, mint Tyrinthos. Knossos neve őskún, Tyrinthos őstörök törzsünk nyelviemlékét őrzi. Díszítéseik között legeheijedtebbnek a „spirál” rajzát tarâ. „A spirál díszítésa Duna-medencéből, Erdélyből (Transsylvania) érkezhetett az égéi vidékére aBalkánon á t ” (V.57:221) A cikkíró említi, hogy a kacskaringó a Dunamedencében ésErdélyben a legkorábbi neoUthikumtól kezdődően általános. Ugyancsak megemlítihaszn^ti tálnak között e vidéken a kulacs, a tükör és a fokos gyakoriságát, hasonlókorból. Erdélyből szerezték be ezen tárgyakat az Égéi műveltség emberei, mint pótolandóhiánycikkeket. Csak ismert tárgyak és fogaknak hiányozhatnak egy embernek, illetvetársadalomnak. Az ős-égei lakósság még szülőhazájában ismerte meg a fokost, kulacsot, s

ezekre vándoriásai alkabnával is igényt tartott. Ezek szerint a kazár és testvére, a székelyőstörzs a legkorábbi időktől kezdve Erdéyben él, s annak a szó való értelmében őslakója,így tehát nemcsak az égéi — most már helyesen: Égj — tenger neve, a hozzá tartozószigetek nevei, de a díszítések is tündérkori emlékek.

Fentiekhez visszatérve tehát korai műveltségeink vándoriási irányvonalát figyelembevéve megálhqnthatjiik, hogy a kacskaringó vonal őskori megjelenése a ma Afrikának nevezett területre is a Dunamedencéből indult. Későbbi, már történelmi korokban,ugyancsak ősnépeink közvetítésével érkezett Egyiptomba. Meg kell említenem — mint már korábban is — azt, hogy maga Egyiptom neve is a mi Ég és Egy szavunk szánnazéka.Következő könyv tárgyát képezi e vidék földrajzi neveinek magyarázása. Itt csak futólag

jegyzem meg, hogy Kos sziget neve ugyancsak kazár őstörzsünk nevét rejti. Knossosőskún. Minős őshún nevek — s folytatható a sor. Tekintettel arra, hogy e helységnevek

birtokosraggal képzettek, így olvasatiüc „a Kunok városa” (Knossos), „Mén városa”.





¥.57*199

,Jâlacsintasütő” alakú edénynek nevezi a tudomány e kora cycladí korbanmegjelenő víztartó edényt, mely használatban volt még a közép Minos-i Kréta idejében(Kr.e. 1.800) is. Ezen, a nyugati nyelvekben nevesincs edényben a magyar azonnalfelismeri máig is használt kulacsát Az ék minták székely, fehérhún, a nyolc ágú csillag

jász készítő kezemunkáját dicséri. (V.57-199)





Knossos Kr.e.l.500-as éveiből száraiazik e pecsétgyűrű, mely liliomos mezőköntáncoló hölgyeket örökít meg. A háttérben látható jegyek kígyót, egy kukorícacsövet ésegy szemet ábrázobak. E jelképek fekete és fehérhún, valamint szemere őstörzsQnk

jelképrendszerébe tartoznak. Minosz trónterme Knossosban ugyanezen liliomokkal,valamaint kazár és kabar őstörzseink kusza jegyével díszített.



Knossosi divatot tükröz a Kr.e. 1.400ból származó pecsétgyűrű rajza. A magyar hullámvonallal képzett hegyen, két kutya (esetleg oroszig?) között álló, istennőnek mondott alaknak ugyancsak sűrűn fodros a ruhája, őseink fodros szoknyája elő-elő

bukkan rokon műveltségi területeinken, s az óhazában a mai napig is. Valamikori jelképes jelentését népdalunk is megőrizte; „Tizenhárom fodor van a szoknyámon Aztgondoltam, féijhez megyek a nyáron. De már látom, semmi se lesz belőle, tizenkettőtlevágatok belőle.” Ezek szerint a fodrok száma a leányok jegyességi jelképeivelkapcsolatos éppen úgy, mint ahogy pártánk használata is csak szűz le^yokat illetett meg.

(V.56:227) Ez eseti>en a fenti istennő a húnok szűz Temiséjével állunk szembea Erősíti efeltételezést a mellette álló két kutya, a húnok jelképes állata.

V.56;227Ő seink műveltség-alapító úja ira mi sem jellemzőbb, mint a vallásukhoz szorosan

hozzátartozó tükörkép elmélet, s az ezt jelképezd tükör jelenléte. Igen korai időkben amozdulatlan víz szolgált tükörként A túloldalon közölt lapos edény (V.56;198) ilyen„víztükör” szerepét töltötte be. A külső felére karcolt hullám-minta az ég és íl ld tengerétábrázolja jász, kazár és kabar jelkéinendszerrel. A körülötte lévő ékjelek az ég jelképei, s

így nyilv^való, hogy a hajó itt a Csodaszarvas ég és fdld közötti összekötő szerepét tölti be. A könyv szeizője véleményével szemben a hajó testét körülvevő egyenes vonalkákatnem evezőnek, hanem fénysugaraknak tartom. A hajó orrának hal-jelképe szerint e járműa halott lelkét szállítja vissza az ég hónába. A cikkíró megjegyezte, hogy e lapos edényvízzel töltve a tükör szerepét tölthette be, ami ősnépeink mindenkori vallási jelképe. Azedény lelőhelye Syros. A szír, szűr szavunk fehér, illetve ezüstfényűt jelent. Ugyancsak innen származik a tisztán fehérhún jelképű lapos kulacs. (V.57:198-199).

Hasonló hullám-minta díszíti a Melosban kiásott gabonatároló kicsinyített mását(V.S6:199). Knossosban ugyancsak találtak ilyen épületeket







A görög előtti Égéi tengeri műveltség terméke az alant bemutatott híres fej.Szemere vonalvezetése, kerek fejét övező, s azt még jobban kihangsúlyozó haj és szakállnapisten voltát kétségtelenné teszi, s benne Szemes isten egyik ábrázolását látom. Ugyanezen vonalvezetés figyelhető meg ismét a későbbi szittya tertUetek műveltségi termékeiközött.

V.56;295

Itt ismét hangsúlyoznom kell, hogy minden „pre”-műveltség az emberiség egyetemesműveltségének maradványa, akár a görög szigetekről, akár az Indus völgyéről, vagy azősamerikai földrészről, szigetvilágokról beszéltlnk is. Ezen emlékek ismertetnek meg

bennünket az Aranykor emberével, akikről a világ hagyományai mint tündérekrőlemlékezik meg, s éppen ezért hívom e kort aranykor mellett Tündérkomak is.





xvraETRUSZKOK

Annak ellenére, hogy könyvtárakat tölt meg az etruszkokkal kapcsolatosfelfedezések, viták, tudományos értekezések tömege, érdemben még igen kevesenfoglalkoztak e nép kilétével, eredetével, írásával azon egyszerű oknál fogva, hogy ha amúlját, gyökereit feltárnák, a kárpátmedencei magyarság tényével találná magátszemközt a világ. Ha az emberiség történetének fejlődését a valóságnak megfelelően

akaijuk látni, s ez eddig kibogozhatatlannak vélt csomót egy kézmozdulattal ki akaijuk bontani, a kulcs-szálat kell meghúzni. Az emberi történelem kulcs-szála a magyar nyelvés műveltség-kör ismerete.

Idézett könyvílnk (V.56:192) a következőket mondja: Ök magukat Rasna névenhívták. Hesiod Theogonia című műve Kr.e. a thyrreneiekkel azonosíQa őket. A rómaiak lydiaiaknak, illetve maeoniainak hívták őket. A ma Tiberisnek hívott folyót lydiaifolyónak. Dyonisiiis Halicamassus szerint Itália őslakói. Vannak, akik Kisázsiábólszármaztatják őket annak dacára, hogy — szerintük — az etruszkok nyelve nincsenösszeköttetésben az ősi Anatolia egyik nyelvével sem.

Kétféle népszokása keveredik a maetruszknak emlegett népműveltségében. Aterramare műveltségembere halomsírostemetkezéssel látta elhalottait. E név régibbváltozata a terra mama

szó, ami felbomlószerves anyagokravonatkozik. Marmar műveltségünk halállalkapcsolatos szavai közétartozik a fenti „mama”szó. (L.bővebben a Keltafejezetben.) Síijaik főlega Pó folyó völgyétől

délre találhatók, s evidék legrégibb,letelepedett életet élő,földműves lakósságátképezték. A későbbi

bevándorlók alapították a ma Villanovának ismert műveltséget. írásuk máig sincsenmegfejtve, de pre-görögnek ismerik el. Az egyiptomiak Turusunak hívták őket. Anyajogútársadalmuk Anyaistennője Túrán néven ismert. Mindkét név őseink őstörök törzséhezkapcsolja őket. Mayani a jelen Albán nyelvvel és az ős Aegei műveltség nyelvével hozzaaz etruszkot kapcsolatba. E kettő egym^ mellett való feltételezése egymást zárja ki.



A 261. oldalon bemutatott, hamvasztásos temetkezéssel járó portartó ház-alalga a korai Kéipálmedence házaival rokoa A tetőn tisztán kivehető az östörOk szarv-minta, mint fényjelvény, ami az égéses temetkezéssel, de a másvilági „ég” tudatával is kapcsolatos. (V.S6:172).

A korai Villanova műveltség szép emléke a 263. oldalon bemutatott edény, melynek szarvas-feje madáTtestt>en végződik; mindkettő fényjelkép az egyenlőszárá kereszttel képzett kerekekkel együtt Ez utóbbiak a négy erő jelképei, s gyermekkorom emlékei között szereplő, virágvasáma|Ha feldíszített „virág-világ” jelképű kocsikereivel

azonos a jelentéstartalma. A mellékelt „askos” mint^át görOg hatásúnak mondja a cikkíró. Magyar Adóiján vonatkozó műve (V. 22) viszont bizonyíâ, hogy ősnépeink művészetének elrombolója éf^)en a csak harcot ismerő görög népesség volt, s a ma görög művészet néven ismert emlékek a rabszolgasorban továbbélő ősnépünk keze-munkája. Mind a Villanova edény, — melyen ismét találkozunk a magyar mag és fény jelképekkel— mind a fent említett szekér, mind pedig a húsvéti köszöntő bárányka-húka szekekere egy és ugyanazon hagyomány terméke. De ide tartozik a kehák keréken húzott ekéje, az arepos is. Mind a kerék, mind az eke feny-jelkép.

Főbb lakóhelyük Tarquinia, melynek neve ismét őstörök törzsünk T-R

szócsopor^át tartalmazza, de rokon tárkány, táricún méltóság-nevünkkel is. Síricellékek taniisága szerint gazdag és művelt társadalom. Északon Vetulonia és Giiusi városok ismertek, ahol temetkezéseik kőkörök területén belül, keleti tájolással történtek. Ezen kőkörök az óvilág minden részén fellelhetők, s elgondolásukban kerek-templomainkkal kapcsolatosak.

Figyeljük meg a mellékelt, lakókunyhót utánzó Villanova

hamweder tartóoszlopainak az alakját melyek nádkötegekre emlékeztetneL Bővebb leírásukat MagyarAdóiján adja (lásd V.2S)

VJ3;21



V.56;192

. ..

" J r . . i ; - ^



Alant tarquiniai hamwedreket mutatok be. Az egyik fedeléül a harcos valódisisakja szolgál. Mindkét tárgyon a magyar mag minta a legszembetűnőbb.

V.56;172

Az etruszkok ezen mag-mintájával kapcsolad>an Magyar Adóiján idézi egyvatikáni kiadvány azon írását, mely szerint az etruszk ötvösök ezen mintáját (mag) mégaz 1930-as évek fejlettebb műszaki tudásával sem tudták utánozni. (V.22). Tehát ezenmag minták nem önkényes díszítgetés, hanem tudatos hagyományőizés eredményei.

Vetuloniából származik a túloldalon bemutatott a magyar Gyula méltóságfényjelénye, mely fokosban végződik. Korábban láttuk, hogy az aegei műveltség már a

legkorábbi időkben is Erdélyből hozatta a fokosokat (v.33:28)



Osszehasonlitáskéntmost csak futólag mutatok beegy etruszk viseletet ábrázolóképet (V.33;22). A

bemutatott, s férfinek mondott egyén kezében(l.sz.kép) népünk lelkiismeretet ábrázoló tükrelátszik. Kalapja szinte azonosa nem régen Kínában,Xinjiangban felfedezettszőke lakósság viseletével.(2.SZ. kép) A kínai leletek Kr.e. 1.200 és Kr.e.500közötti időből származnak.(Discover, 1994. áprilisiszám). A leletek további

kiértékelése folyamatbanvan, s feltehető, hogy ez azévszám még korábbratolódik. Ennek megfelelően akínai műveltség eredetévelkapcsolatos ismereteket ismajd át kell értékelni. A

bemutatott magas kalapokata cikk írója. Evan

Hadingham a sakákkal hozzakapcsolatba, a velük valórokonságot viszont LukácsyKristóf szamosújvári

plébános bizonyította már az1800-as években, eredeti örmény kútfőkre támaszkodva (V.62). A xinjiangi lelettemetkezési színei a kék és piros. Ugyanezen színekkel találkozunk székely temetőink kópj áfáin. Ezen új ásatásról másutt még megemlékezek.

Tarquiniai művészet etruszk emlékeivel kapcsolatos az alant bemutatott két

táltos-paripa szobra. Ezeket az etruszkok „pecse”-nek nevezték, mely szó „paci”(V.61:195) szavunkkal azonos; ebből keletkezett a későbbi római pegasus. Az igenmagasfokú állatábrázolás párhuzama a szittyák művészetében található csupán. Az alanthozott, Cerveteriben feltárt sírkamra pompája semmiben sem marad az ünnepeltegyiptomi temetkezési helyek mögött.





Nem tértem ki eddig az etruszkok nyelvére. Húsz-harminc évvel ezelőtt megjelenttudományos munkák a ragozó nyelvek családjába sorolták a baszkkal és a magyarralegyütt. Azóta, főleg Mayani munkássága folytán az albán kapcsolatokat említik. A hozottszószedetében viszont számos magyarral rokon szó található.

Ilyen például: ama / anya, at / atya, kert / kert, hia / hiv, hí, stb.A sz ^ o s olasz tájszólást ismerő Magyar Adóiján három olasz tájszólást tart

etruszk eredetűnek, s ezeket tárgyalja is az Ösműveltség című míívében. Az Ohioállamban élt, s sajnos ma már elhúnyt Kúr Gréza református lelkész életmunkája számos

etruszk szöveg olvasatát adja, a magyar nyelv segítségével. A Bajorországban élő, németanyanyelvű mérnök, (H. Zebisch, Scharding/Iim.) ki a Magyar Tudományos Akadémiánis tartott előadást az etruszk nyelv és írásról, ugyancsak a magyarral rokon ragozónyelvek családjába sorolja. E tárggyal honi tudósaink nem foglalkoznak.

Fent idézett Mayani nem tér ki az etruszkok írására, mely a székely rovásírás igenközeli rokona. Azt sem magyarázza meg, hogy ha az albán és az etruszk nyelvek közelirokonságban vannak, az írás miért nem öröklődött át az albánokra.

Gondolatközlés fejezetemben kitértem arra, hogy az írás tudománya a Tündérkor ajándéka, ki kellett térnem az etruszk írásra is, amiből a későbbi római írás is fejlődött,

de számos értelmi és gondolati siklást szenvedve. Alant mutatom be az etruszk ABC-t,melyhez a következő magyarázatot fűzöm:

az l.sz. alatti betűk az általánosan elterjedt etruszk jelek a 2.SZ. alatti betűk a legősibb etruszk jelek a 3.SZ. alatti betűk a késő-etruszkok írására jellemzők a 4.SZ. alatt az etruszk betűk latin megfelelője. Itt ki kell térnem az indoeurópai

nyelvet beszélő nyelvész által „th” megfelelővel jelölt betűre, melynek hangzósítása máigsincsen eldöntve. Különösen érdekesnek tartom az etruszk „H” betű alakját. Nemcsak azért, mert felismerjük benne a latin H betű alakját is. De ősi nyugateurópai sziklarajz

(Lascaux) egy eddig meg nem magyarázott jelével is azonosítható ( V .3 4 ) . Tekintettelarra, hogy a székely rovás H betűje az ősegyiptomi háló jelképével azonos, így akorábban bemutatott jelek, melyek előtt — a rajz szerint — az állatok megtorpannak,tehát akadályt, hálót jelenthetnek, ismét megegyeznek alakilag az etruszk H korairajzával, de ez esetben is hangértékkel. E nyomot érdemes volna figyelemmelkísérni.

A Lascaux-i sziklarajz hálói (V.34)

j f J m





Az etruszk írás összehasonlító táblázata.



Itt a jobboldali kép a tarquiniai Orcus síremlékén talált felirat másolatát mutatom be (V. 33:39), ahol a feliraton túlmenően érdemes megfigyelni a szemere és székelyvonalvezetés szerinti díszítést is. A baloldali kép pedig egy vetuloniai kőemléket ábrázol(V.33;23). Felhívom a figyelmet a kőemlék tetején kihangsúlyozott hún ékjelekre. A

bemutatott harcos kezében a fokos, amiről korábban elmondottam, hogy már a mycaem*műveltségben is keresett árúcikk volt, s Erdélyből hozatták a Földközi-tenger vidékére.Magának a sisaknak a madárhoz hasonló kiképzése ismét magyar kapcsolatokról beszél.

. __________

. ,l0;hirn>v':3>/^í' í-OO ^

t/au tg 8 p ' l

Itt hangsúlyoznunk kell a maOlaszországnak nevezett földrajzi területenvirágzó ősműveltség nyugaton „sicul”-nak nevezett rétegét, melynek utolsó, a Siculan in nak nevezett kor Kr.e.900-ban még élt. E népvolt Szicília névadója is, melynek aTündérkorral való kapcsolatáról már korábban

beszéltünk E sicuhiak nevezett nép mindenkétséget kizáróan azonosítható székelynépcsoportunk délre vándorolt törzsével; ezek

bizonyításával kapcsolatban Magyar Adóiján ésBaráth Tibor munkáihoz utalom az olvasót. Nem

bizonyító adatként, de érdekességként hozomfel, hogy Széchenyi István utazásai során

Szicília fővárosával kapcsolatban megállapította, hogy egy városra sem hasonlít annyirahangulatában, építészetében, mint Kolozsvárra. A magyar lélek mindig megéizi a magyar

szellem alkotásait.A rómaiak minden műveltségi terméküket Túrán ősanya népének köszönhették, s

ezen túlmenően az a művelt világ, mely ma római alapműveltségűnek tarâ magát.



FOLYAMKÖZ

A korábbi téilcépet szemlélve láthatjuk, hogy az egei tengeri műveltség kereteibetartozó Szamos szigete mind név, mint földrajzi fekvés szempontjából igen közel esik szemeréink nevét viselő, s most Sumimak mondott területhez. A két földrajzi hely nevehangtanüag az „S-M” hangzókhoz kötött. Mind a Földközi-tengeii, mind a fotyamközi

műveltség őseink teremtő munkáján, s korábban ecsetelt természet-tudásán aüq)uh.A folyamközi műveltség szemere, őstőrök és magyar alaprétegű, s világnézetében

anyajogú. A szemere műveltség a legkorábbi idők óta szerepet játszott e vidék őstörténetének kialakulásában. A ma sumimak nevezett város-állam szervezet már igenkésői fejlemény. Kézai Simon Gesta Hungaroruma (1:1) megőrizte azon történelmitudatunkat, hogy ősnépeink először a folyamközi műveltségeket alapították, s majd csak ezután az egyiptomi piramisokat. Ezen értesítése olyan korban történt, amikor a ,^nűvehnyugat”-nak még fogalma sem voh ezen műveltségek létérőL Viszont megdöbbentő az azősiség, amivel a kutató szemközt találja magát e fonalat követve. Korábban kitértem a

Tassili-i híres festményekre, melyek aSzahara termékeny korszakábólszármaznak. A korábban bemutatott fehér telepesek képe mellett igen számottevő amost csak résdetében bemutatottfestmény, mely egy fekete bőrű női alakotábrázol (V.56:18) M egje le ni üdeséget,könnyedséget, mozgást árul el. Magasanfekete kortársai fölé emelkedik. Kaijábóla szemere víz-ábrázolás hullámai omlanak alá. Fején hold-sailó, illetve ököiszarvalakú fejdísz látható, mely kettős

jelképrendszerű; jelenti a hold válatozá-sainak vízzel kí^solatos ismeretét, s azökörszarvat, mint bőségszarút Feje felettifelhőből gabonaszemek omlanak alá. Akép magyarázatául eddig csak a„valamiféle istenség” magyarázatát adják a szakkönyvek. Magam részéről a

következő magyarázatot tudom adni;1. A mozgó alak a földművelés

ismeretét hozza magával2. A fekete alak a fehér mag

emberekkel van a kép szerint összeköttetésben

3. Testén mag-mintákat láthatunk



4. A gabona-tennelés tudományát isteni, égből jövő ajándéknak tekinti, s ahangúlyozottan búzaszem alakú gabona szemeréink jelenlétéről beszél.

5. A termeléshez szükséges víz, illetve csatornázás (az emberi kaiból áradó vízemberi munka eredményét jelenti) tudományát is tőlQk tanulták.

6 . A holdsarló jelképe hún és szolim őstörzsOnk jelenlétét árulja el.7. Az őstOrzsek jelképrendszere már ebben a korban kialakult, s e műveltségnek

már voltak átvevői is.8 .Kortársai fölé tornyosuló alakja a földműveléssel kapcsolatos tudományok

elsajátítása folytán elért fejlő^s, s fo n to s^ jele.A most sumímak nevezett műveltség ali^)ítói is fenti őstöizsek emberei. Agabonatermelést is ők alapították meg a Folyamkőzben, s e tényről számos sumír legendaemlékezik meg. A gabona jelenlétét ők is isteni ajándéknak tekintették.

A szemerék ősi tudata — amint azt írásbeliségünkkel k^so la tos fejezetben már kifejtettem — a kialakuló világrend szem alakú napjának képét őrizte meg. Tudta azt is,hogy ezen napból született földünk. Istensége neve Szem, később Szemúr volt. A ma,3 hamash”-nak mondott istenség, valamint a későbbi, e műveltségi körhöz k^solódó,napisten indítékú és szerepű hősök— mint Sem, Sámson — is szemere indítékú. Noéhárom fia ősnépeink egy-egy ágát jelképezi. így a szeménnes Szem emléke megőrződött

idegenek átvétele folyamán is, de értehnét, s e két fogalom kapcsolódását már nemtudták. A meg nem értett nevet és szemere törzsi nevüket arra illetéktelenek magukraalkalmazták, s használják ma is „sémi” elnevezéssel. Fentiek alátámasztására meg kellemlítenem a szemere hitvilággal k ^so la to s legföbb épületeiket, a templomokat

A Bnik-i Szem templom alaprajza és mása. (V.S6 :8 8 )A vilég első kereszthajós temploma. Szentélyében Szemúr oltára.





legáltalánosabban elteijedtnek a „szem-templomokaí tartják. Ur, Mari, Lagash, Brak területén mindentltt megtalálhatók. Meg kell említenem, hogy őstörzseink saját nevüket — egyéni és népnév viszonylatában is — mindig Istennevükből eredeztették. Mind aszem-oltár, mind a mellékelt szem-szobrocskák ezen áDítást igazolják. Az alant

bemutatott, s a Szem templomokban ezrével található szobrocskák magyar vonalvezetésszerint fejezték ki eszmei és népi hovatartozásukat. Az alsó sor középső szobrán a magyar hullámvonal is jelen van. Vannak olyan szem templomok is, ahol a szemek szemereindítású búzaszem rajzúak. Ugyancsak hangsúlyoznom kell, hogy ősi szótárunk szerint

valamennyi őstörzsünk neve „ember” jelentésű volt. A jobb alsó, magyar vonalvezetésűszem-szobor önmagában foglalja az ősi magyar-hűn egységet. A kúnsüveges szem, illetvetehát ember szobrok hún-magyar olvasatúak. Különösen hangsúlyozott a hún olvasat azelső sor 3. ábráján látható ékjelekkel. (V.57:71)

E szemere szobrocskák ősei népünk mézesbábjai. Itt érdekességként említem csak meg, hogy ős-szemeréink híres méhészek, méztermelők voltak, s hatásukra vált Kánaán is„tejjel-mézzel folyó” területté. Maguk a méh, a méz szavak is a szemere szó fordítottalakjai. (V.22) A Kárpátmedence méheiről Herodotos is megemlékezett. A Foíyamközméhben szegény terület volt; a datolyapálmák beporzását is emberi erővel kellett végezni, sez a papság feladata voh. így tehát a szemere műveltség átvétele is részleges voh.



A magyar népi ruhák kelléktárában (1.; Csillag fejezet) változatlanul megtalálhatóaz alanti, Kr.e.3.000-ben, szemere területen (Gawrah) készült „rozetta” gomb. (V.56:77)

Nyugateurópa csak ezredekkel később ismerte meg népeink közvetítésével a gombhasználatát.

Folyamközről, Akkádból származik e Kr.e. 2.208 táján készült bronz edény(V.34;228), mely őseink „Ukkon”-poharát idézi; fejre téve napsapka, s himségi,megfordítva befogadó edény, s nőiségi jelkép.(V.22) Ő seink a gömb-aljú pohárból ivottáldomását ki kellett a résztvevőknek üriteniök, mielőtt azt az asztalra tehették volnaismét. Ezen áldomás mindig valamilyen fontos szerződés megpecsételése volt. (V.23)



A fotyamközí műveltség hullámhatásai, mint az jól tudott nemcsak ókon népek műveltségét teimékenyftették meg, de erősen befolyásolja mindennapi életűnket is. Az Indiában talált sötétszürke steatit edények képét most azért hozom, mert tOndérkori

jelképrendszerünket tartalmazzák m egje^ tisztaságban.Az alantí (V.57:68) edény jelképrendszerének kAzéppon^ában a teremtéssel és

élettel oly szoros kapcsolattMm álló víz látható, őseink ismerték a hold ár-apály kapcsolat^ s itt is a holdsaiiót je lk é p e z ő ökörszarvak között találjuk az istenségből elinduló „életvízet”, melynek egyenes folytatása az őstengert jelképező kígyó. Az

istenség kaijai felett az ősi kusza jel. Az ökör testét hunjaink ékjelei boríték, melyek a mq> sugarainak, s az égnek jelképei. Mögötte fény-jelképfi fenyők láthatók.

V.57:69_________________

A 277. oldalon látható edény Magorral kapcsolatos eredetregénk szinte

hiánytalan megjelenítése. Ismét a kezdet jele látható, s mellette áll Magor. Mindegyik kezében egy-egy kígyó, a világűrben uralkodó sötétség és hideg

jelképei, melyeket ő

hivatott távoltaitani a földtől, az élet jegyében. Sin templomában talált

otthont a két bemutatott kőedény, melyek Kr.e. 2.500-2.700 körüliek. Idegen magyarázó mindkét ábrázolást „minden valószínűség szerint esőcsináló szertartás”-nak ítéli.(V.57:69)

Érdemes összehasonlítani fenti idegen magyarázatot hagyományunkkal, melynek egy részecskéét Magyar Adóiján tolmácsolásában hozom (V.43:l 18-119):

Ki fia, ki fia? Kicsoda, kicsoda? Csillagos Ég fia, aNagy Isten Fia.

Az égi Tejfolyó az ő édesaioja.Aki őt szoptatta, nagy erejét adta.

Óh, a Gyönyörű Gyermeki Kicsike, kicsike, ríi^ a bölcsőjében.Ringó bölcsőjében mosolyog édesen.



A ti elűzőtök mert már megszületett!Óh, a Gyönyörű Gyermek!

Sötétség, hidegség felé tekergődznek.Sugárzó Napocskánk életére törnek.

De ő kacsóival torkukon ragadja,Kerendő kígyókat íme meg is fojtja.

Óh, a Gyönyörű Gyermek!

Áldott Nap, fényes Nap, amily gyönyörű vagyMár ringó bölcsődben olyan erős is vagy.

Jobb kacsód mozdítod, bölcsőd megingatod:A Föld reng miatta, hegyek megremegnek.

Bal Kacsód mozdítod, bölcsőd megingatod.Tenger fblviharzik, végesvégig habzik.

Mai naptól kezdve fogy már a sötétség.Mai naptól fogva lankad már hatalma...





A ma Palesztinának nevezett terület dél felé vándorlásunk első útvonalai közétartozott. A Kr.e. 8 .000-ből származó El Wad-i leletben jelenik meg először híres szittyarepülő csodaszarvasunk szobra. (V.57;56 jobb felső sarok)

Az itt lakók már letelepedett élet nyomait hagyták maguk után. Jelenlétük művészetük tükrében ezen legkorábbi idők a óta egészen a történelmi időkig folyamatos.E terület Krisztus idejében még szittya lakósságú volt, s erre Karácsony tanulmányomban

bőven kitérek.



XXAFRIKA

A ênnékeny Szahara” gondolatával foglalkozva a lent idézett könyv írójamegállapiâ, hogy mind a földtani bizonyságok, mind pedig a tassili-i Ajjer helységének sziklafestményei — egymást támogatva — megőrizték a valaha vízben bővelkedőSzahara emlékét. Ajjer neve tuareg szótár szerint „a folyók fennsíkja” jelentésű.Számunkra érdekes a korábban már bemutatott kép: szemmel láthatólag ktÜönbOző fajok

egyidejű jelenlétével találkozunk itt. A szeiző tíemeli a ,Jcerekfejű” emberek, s azeuropid faj jelenlétét ezen a területen és e korban. Szemere fejezetben tárgyaltam azt,hogy ezen sziklafestmények megőrizték őstörzseinktől tanult csatomázós földművelés ésgabonatermelés alapelemeinek ismeretét. A kerekfejű népet esetleg negroidnak gondolja,viszont színük e rajzokon kihangsúlyozottan fehér, mindkét nemet képviselve. A fehér,kerekfejű nőalakokon a magyar hullámvonal és a mag minta látható, a férialakon a magminta mellett a hűn hím és kan jelleg hangsúlyozott szerepet kap.

A következő kép kacskaringó rajzai kazár őstörzsünk jelenlétét valószínűsíti.Hátterében a ma kihalt bubulus antiquus jelenléte a rajzot ősi időkbe vezeti vissza, déli

irányba történtő első vándorlásunk kezdeti szakaszaiba. Nyugati régészek megállapításaszerint a ,Jaicskaríngós” minta a legősibb idők óta jelen van a Kárpátmedencében, sonnan teijedt délre.. Itt viszont meg kell említenem kazár őstörzsünk jellegzetesvonalvezetését, a ,Jcacskaringót”. További felvilágosításért Magyar AdóijánÖsműveltségéhez utalom az olvasót

Idegen magyarázó „varázslás” gondolatával magyarázza e mintát.V.56

- •• 0 V %• V •-•Ol'--'' ^ ■





EGYIPTOM ÉS ATLANTISZ

Aranôrunkkal kapcsolatban számos adatot gyűjtött össze Gwynn Griffiths, aWales-i Egyetem professzora, a klasszikus tárgyak és egyiptologja doktora, számoskönyv szerzője, vonatkozó művében (V.55) Ezen túlmenően az emberiség Atlantisszalkapcsolatos emlékeit is faggaâ.

Atlantisz emlékét egyiptomi iratok őrizték meg az utókor számára. Jelen tárgyunk szempontéból érdekes Allantis ősi neve; Ka szête, amit a bőség és boldogság hónakéntemlítenek az egyiptomi, s görög hagyományok. E bőség eredete e földön — hitük szerint— az Istentől származó erőnyben van, s az azt képviselő, ezzel összhangban élő

békés, teremtő „arany faj” emberének munkájában. Hagyományok szerint e sziget ősikorban természeti szerencsétlenség áldozatává vált, amikor egy csillag lezuhant a földre,mindent elégetve útjában. Nem maradt meg más élőlény Adantiszban egy ősi regeszerint, mint egy csodálatos kígyó.

Korunk tudósai sem valahai létében, sem pedig a név értelmében nem tudnak

megegyezni. Ka szigete Gardiner szerint ,/antom”-sziget, Goedicke szerint ez emberrevonatkozik, illetve egy ember mását jelenti, Emma Bninner-Traut „paradicsomkert”értelemmel fordítja.

Ő snyeMink tulajdonsága a szómegfordítás. Ennek értelmében e név azonos a miég, illetve ,4iúnosan” ék szavunkkal. A Ka szó maga kő jelentésű. Tudjuk, hogyhunjaink sziklás, köves terepek lakói, jelképük a kőből pattintott ék, s jelképes állatuk akígyó, amit régiesen kijónak is hívtak. Fenti nyelvi és őshitbeli emlék hún őstörzsihagyományunkat idézi.

Plató szoint Atlantis Poseidoné, ki öt pár iker fia között osztotta szét a birodalmat. Magát a szent szigetet Atlas után nevezték el. (Critias 113-114)

Hesiod emlékezik egy „arany-faj”-ra, egyiptomi források és Maneto Re, Osiiis és Neit istenségeket Atlantiszból eredeztették, s mind ezen nevek kárpátmedenceiőshonunkkal kapcsolatosak.

Poseidon neve besenyő őstőrzsünkhöz és víz szavunkhoz kapcsolódik.Az Atlantisz név lehet az Atíl, víz jelentésű szavunk származéka; tekintettel sziget

voltára, e név igen okszerű. Figyelemre méltó jelen korban a dunántúli Attala község, sőtTolna megye nevével való kapcsolata is. Atilla neve ugyancsak rokonítható a fentiekkel.

Re a korábban tárgyalt Öserő neve, s erő szavunk fordítottja. Neit nyit és nedű szavaink anyajogú társadûnk jelképei.

Atlantisz vallási hagyományainak annyira szembetűnő európai változatai vannak,hogy számos kutató a földközi tenger vidékén sejti e szigetet. K.T.Frost a krétai, s azÉgei-tengeri műveltséggel azonosítja. Itt fontos megjegyezni, hogy — szómegfordításunk értelmében —az Ég és Ék, illetve Ka szigete egy tőre vezethetővissza.

Egyiptomi hagyományok szerint Kréta neve Kefliu, s az író ezt a latin caput,Capital szó>^ hozza összefU^ésbe.



Magunk részéröl csak figyelmeztetni akarok a magyar kobak szóra, s mindkettőKabar őstörzsUnk szótárának része. Ugyancsak kabar őstörzsünk szótárába tartozik ahab (víz) szó is.

Ég és Egy szavunk származékai:az Égéi tenger neveEgyiptom,

Hím kiejtés szerint, a „G” hangot ,JC”-ra cserélve fel:

Ka, Atlantis egy ősi neve

De ugyancsak a ,4â” tőhöz kapcsolódik a Havaü szigetcsoport, melynek tündérkori emlékei között hun hagyománykinccsel kapcsolatos nevek mentődtek a mába,s másutt részletezem.

Magyar Adóiján feldolgozásában (V.13) látjuk, hogy őseink jelképrendszerük szerint az ősi szárazföldet körülvevő tengert farkába harapó kígyóval ábrázolták. Ezen

jelkép ismét — mint mindig — természeti valóságon nyugodott, hiszen számos vízisiklóélete vízhez kötött. £ jelkép megőrizte továbbá számunkra annak tudatát, hogy a föld

valamikor, ősi korokban egy óriási sziget voh. Ő seink egy nyelvi csoporâ a kígyótkíjónak nevezte. Ezen farkába harapó kíjó voh az Ókeanos névadója, de már igenhalványuló emlékekkel.

Ismét megjelenik ez ősi kígyó Ka szigetén is, ahol a mondabeli hajótörötttalálkozik vele. A kígyó leírásának csodálatos, s eddig meg nem magyarázott jelképeiközé tartozik színarany teste és ,,lapis lazuli szemöldöke”. Miután tudjuk, hogy őseink aföldünket körülvevő tengert kíjóval jelképe2íék, nem meglepő, hogy arany napfénybenfürdő „testét” arany színűnek ábrázolták az aranykorszak emberei, s ezen túlmenően avíz színét is jelképezték a lapis lazuli kék színével. Nem először találkozunk éppen ezenékkő színével, mint víz-jelképpel. Szemere őstörzsünk származék műveltsége, a mostsumímak hívott nép hasonlóképpen járt el: a későbbiekben látni fogjuk, hogy az esőt,mint egy kecske ,4apis-lazuli” szakáŰ át jelképezték. Feltételezhető az is, hogy e kígyómár az aranykor sárkányának — ami fény-jelkép volt, — s az ég tengerének ötvözete,ahol a kék szín helytálló ismét, hiszen vizeink, különösen nagyobb állóvizeink színe azég színének függvényei. Más szóval: őseink tükörképes világnézete itt is érényre jut.

Kíjó szavimk körös őstőrzsünk hajló, hajlékony fogalmakat jelentő szótárának arésze, s a továbbiakban itt az azokat felfedő és kidoôzó Magyar AdóijánŐ sműveltségéhez utalom az olvasót. Korábbiakból tudjuk, hogy a két mássalhangzós kör szavunk anyagi jelkép, s így alkahnazható a város fogalom kifejezésére is. Ezen

kifejezés! formát térképeinken miig is megőriztük. Ő seinknél azonban ennélkézzelfoghatóbb oka is volt a város fogalomra alkalmazott körnek: őseink, s főleg a nagyősiségre visszatekintő avar várak, napvárták, avar várostervek valammennyije köralaprajz szerint készültek. Gondoljunk vissza a hazánk mai politikai egységén túlitündérkori emlékekre: a napvártákra, sziklarajzok „csésze” köreinek üzenetére, a krétailabirintusra, s annak újvilági mására, aminek létéről már csak egy indián társasjátékkalkapcsolatban bukkantunk nyomára. Az sem véletlen, hogy Plató a Hérodotosz által leírtMéd fővároshoz, Ecbatanahoz hasonlítja Atlantisz hatabnát. Tudjuk, hogy Ecbatana is



ilyen kör-alaprajzú , sőt ezen túlmenően, számos, egymásba épülő körökből alkotottváros volt; falai díszesek, s az említett színek között ismét szerepel a kék is.

A ma Kievnek nevezett város őskori rajzát nem ismerem, de feltételezhető, hogyalapításakor ugyancsak kör-alaprajzú volt. Ma már csak a város zászlaját díszítő kíjó, s aváros valaha kíjót jelentő Kijev neve tanúskodik a múltról.

A fent említett atlantiszi csodálatos kíjó tehát jelenthetett várost is. Aranykorivárost. Különösen valószínűvé válik ez annak tudatában, hogy a kíjó ,4 -okonságának”hetvenöt más tagja elpusztult a csillaghullás következtében, s csak az aranyfényű kíjó

maradt életben. A ma Amerikának nevezett földterületen — ahova újabb kutatások Atlantiszt helyezik — hetvenöt ilyen város igen szépen el is fér. Ezek feltárása a jövőfeladatai közé tartozik, s a talált anyag kiértékelése, megértése nyelvünk, hagyományaink nélklU téves következtetésekre kárhoztatja majd az ezeket nem ismerő tudós világot.

A kör-alakú városrendezés anyagfelhasználás, közlekedés szempontjából igenelőnyös. További gondolatként még felhozhatjuk ismét vetületes világnézetüket: a Napházát átmentették ide a földre is. E ház lehetett kunyhó, templom, ház, város, közösnevezőjük az, hogy a nap kereksége vetült e földi lakóhelyükként arra a területre, aholélni óhajtottak. Ezen állítás valóságát bizonyítja számos nap-nevű, ó- és jelenkori

városnevünk. Megemlítem az egyiptomi Heliopolist, illetve a Nap városát, melynek főpapját Psenophis néven említi a szakirodalom „a szép fiú” olvasattal. Népünk a NapotSzép Istennek, Fiacskának is nevezte. A fenti egyiptomi név első szótagjának fordítottja„szép” szavunkat adja.

Az atlantiszi arímykorhoz szorosan kapcsolódik Egyiptom története,hagyományai, társadalma, szokásai, s hite. Mindezen egyezések a korábban már tárgyalt,egy nyelvű és hitű emberiség aranykori valóságához vezetnek vissza. Érdekes, hogy ezeníró mindezen részleteket felkutatta, de az aranykor valóságát elfogadni képtelen azért,mert összefüggéseit — alap hiányában — megérteni, s azok egységét látni nem tudja.

Éppen így képtelenek a magyar nyelv és hagyománykincs nem ismerői az egyiptominyelvet, emlékanyagot megérteni.Aranykori emlék a Biblia paradicsomker^ének története, ahol ismét népünk

anyag-erőny jelképrendszerével van dolgunk; az asszonyiság és anyagiság szervesenösszetartozó fogaknak. Itt ugyancsak nagy szerepet játszik a kíjó, azt az anyagban valóteremtés folyamatával hozva kapcsolatba, s ez nyer kifejezést kéj szavunkban is.

Atlantisz vallási szertartásai körébe tartozik az ős-társadalom vérszerződése, demár állatáldozatot is belekeverve, tehát korcsosulva. Célja még így is az ősi, békéstársadalmi élet megőrzése.

A hatalom a papkirály uralma alatti kilenc alkirály között oszlott meg.

E néhány Egyiptom-Atlantisz közötti párhuzam említését itt azért tartottamfontosnak, hogy rámutassak a Tündérkori hagyományok valaha egyetemes voltára, s arégi értelemben beállt romlásra.

Atlantisszal kapcsolatban megemlítem, hogy a világ minden pon^ának bőemléktára van az elsűlyedt városokra vonatkozóan i ^ , hogy ezek a mai napig fellelhetők.Fenti író említi többek között azt, hogy bár Wales kicsiny terület, mégis számos ilyenhagyom^ya van. J.F. North: Elsűlyedt városok címmel írt könyvet e helyekről (Cardiff,1957). Mindezen elsüllyedt helyek a Tündérkor emlékének maradványai.



Érdekes módon, igen félénken rávilágít néhány Atlantisz-egyiptomi közösvonásnak a kelták hagyománykincsében való jelenlétére, de ezeket nem dolgozza ki, a

jelenlegi történelem ellenkező irányú mai felfogása miatt. Különösen szembetűnő azegyiptomi és a kelta királyválasztás közötti egyezés, ahol a királyt i^úsága, ügyességeemeli királyi rangra. Mindez pontosan megegyezik a magyarság pünkösdi királyságának szokásaival. Az újonnan megválasztott egyiptomi királynak „bika-farkat” adnak, mintkirályi jelvényt, s egy „sed”-nek nevezett ruházati darabot, melynek értelmét nem tudják.Magyar Adóiján kifejtette, s korábban említettem, hogy az egyiptomi fáraók jellegzetes

fejborítója a szűr visszahajtott gallérja. Említette azt is, hogy a szűrt — szükség esetén — használhatja viselője egyszemélyes sátornak is. Nem tartom lehetetlennek, bár továbbikutatásra van szükség, hogy a titokzatos „séd” ezen szűr-sátor, s a „sed-ünnep” népünk máig is megőrzött, de már elkeresztényesített „sátoros ünnepe”, illetve királyválasztásiünnepe. Egy kutató felhozza azt is, hogy ezen királyválasztási, illetve „séd” ünnep lehetettházassági ünnep is. Megérzése jó, hiszen a pünkösdi király választásakor királynét isválasztottak, mégpedig a legszebb, legszorgalmasabb leányok közül, de soha semszármazása, vagyona miatt. Ennek emlékét őrizte meg többek között Hammas Jutkameséje, a tündéilcortól napjainkig. A fent említett „bikafarok”-nak mondott tái;gy királyi

jelvényként értelmetlen. Sokkal valószínűbb az, hogy e jelvény— amint azt CseriErzsébet kimutatta — bikacsök, aminek jelentéstartalma szerint az azt viselő férfi az Istenteremtő munkájának folytatója. Ugyan ezen bikacsök látható Gfilgames híres szobrának, sa fáraók kezében egyaránt. Ez Atilla jelvénye is, s a fenti jelentéstartalom, — nem pedig a

büntető, halált, félelmet, megtorlást osztogató gonoszság — kapcsolódik az ,4 sten ostora”elnevezéshez. Jelen szótárunk szerint a „teremtő Isten küldötte” kifejezés fedi e jelvényviselőjének tisztjét, s határozza meg szerepét. A bosszú, a megtorlás gondolata népünk leikétől mindig is idegen volt.

Bemutatom a „sed”-üimepeken használatos koraegyiptomi szűr képét, amint az

egy elefántcsont-faragáson megjelenik. Mind a király fejdisze, mind a szűr mintájaőskúnjaink kígyó-mintája. Későbbi királyok e kígyó-díszt fejékül is használták.(V.57:107)

A mellette bemutaott képen a lélekmadár látható, alatta virágok. A lélek-madár kezében a fent tárgyalt, életet jelképező csők, illetve cső, ami az alatta lévő emberfejorrán át hatolva ad életet. E kép magyar értelme: légcső. A magyar lélek és lélekzésfogalmi és nyelvi egysége e rajzban is megtalálható, ugyancsak a világot jelképezővirágokon keresztül, melyek felett a lélekmadár „megy”. Tehát a virág-világ nyelvi ésgondolati egysége is jelen van. Ezen ábra egy nagyobb kép része, s a teljes kép a fáraót,mint élet és halál urát mutatja be jelképesen: életet adni és elvenni egyaránt tudott.(V. 57:97 (Ugyan ilyen tudás bizonyítékát adta Jézus, unikor elvette a terméketlen fügefaéletét.)



V.57:97

V.57:108





napkorong, s e kettő együtt szerepeltetése adja tudtunkra, hogy körös őstörzsünk haruszlánjával állunk szemben. Magyar Adóiján műve (V.22) részletesen tárgyalja a hajós pannon népnek a föníciaival való kapcsolatát, s oda utalom az olvasót

Számos történelmi utalás van a föníciaiak jelenlétére Óceánia szigetvilágától az amerikai földrész kora történetén át Ázsia és Európa minden vídékéa Megjelenésükkel egyidőben mindenütt a piros festéket tartalmazó kagylók tömegeit találják a Földközitengertől az Atlanti tenger parsáig. A fenti képen látható, az oroszlán nyakán f&ggő, félkör alakú ékszer az inka jelkéivendszer szerves része, s később a hunok művészetében

is helyet kap. Ösnépeinknek az amerikai indián műveltséggel való kapcsolata, számos, fennmaradt rovásukban megőrzött történelme jelen írás teijedelmén túl mutat, s következő könyv tárgya. Jelképrendszertikkel kapcsolatos néhány szóval megemlékezek „Tengerentúli kapcsolataink” című fejezetben.



LURISTAN * MANNAI • URARTU • KURDISZTÁN.

Felföldi műveltségeknek nevezi a ,J^.etünt műveltségek” frója e területet.(V.56) Akapcsolódó műveltségi köröket a szittya műveltséggel tartják rokonnak a nyugati kutatók.Ezen írás keretein belül csak néhány ősműveltségünkkel kapcsolatos tárgyi és nyelviemléket említek.

A mű 226. oldalán hozott luristáni kitűző ősvallásunk elemeit és jelképrendszeréttartalmazza. Sajnos képét másolatban nem tudom bemutatni, csak lényeges részétérzékeltetem alanti rajzommal. Alakja kerek naptükreinkre emlékeztet. Az óramutató 12-

es állásánál kezdet jelűnk, alatta a Nap képe, őseink fényjelképével, afenyővel kapcsolva össze. Körülöttehozott alakok az ember, a farkas, lóés bak jelképes állatokat ábrázolják,melyek hűn és kabar őstörzseink

jelképrendszerébe tartoznak.

A következő korai luristáni kép (V.56:228) ismét indiai hatást mutat, de az idézettkönyv írója hangsúlyozza, hogy jelentéstartalma a zoroaszteri koron messze túlmutat.Ösiségét hangsúlyozza maga a kép is: a kezdet jele itt a kép alsó terének baloldalántalálható, abból emelkedik ki a fénnyel övezett istenség. Vonalvezetése szermere

őstörzsünk jelképrendszerét idézi. Fejéből nő ki őseink Napja, majd tőle jobbra és balra anap két tulajdonságát — teremtést és rombolást — megjelenítő személyiségek kelnek életre. Hangsúlyozza napjelkép mivoltukat a teljesen gömb alakú testük. A kép alsószegélye magyar, a felső kabar vonalvezetésű. Itt a hatalom jelképét képviselő fát„borsom” néven említik, s e név jelentésének felkutatása a jövő feladata. (Sejtésemszerint az avar „bor”, „bar” tő, mint istenség-név szerepelhet, s „som” tartalmazhatja aszemere istenség nemzeti nevét, de magát a jelképes gyümölcsét érlelő som-fáját is, újterület új növényére alkalmazva. Ő si imáink aranyfája, borostyánfája is e gondolatkörbetartozik. (V.60:409,320,373, stb.) Bővebben fejtegetem e tárgyat Égen Menő Szép Madár és Karácsony című tanulmányomban.



m f



A Hansaluban talált aranyedény domboimű rajzát (V.56:227-228) a túloldalonmutatom be. Hangsúlyozott a magyar mag és félköiiv megjelenítése. A kép felső mezejételfoglaló szakállas istenség székét érinti mennyen száguldó szekerének kereke, ami ittismét a kezdet jele. Ezek egyttttesen a székely jelképrendszer szerves részei. A képmellékszereplőinek ruháján hangsúlyozott a ,,X” jel, ami őseink egyenlőszárúkeresztével azonos, s fényjelkép, amint azt már gyakran hangsúlyoztam. Az — itten — holdjelképű ökör szájából ömlik ismét a víz, ami eszünkbe juttaâ a szemere ó-dalt, aholDamuzi kecskéinek „szakálla” jelképezte a vizet. Az edény alsó felét képező alanti képen

hangsúlyozott — a szittya leletekről és népi imáinkból is ismert Turulimk képe. A Turultér-tár, tehát körmozgást jelentő szócsoport része. Körpályán mozgó röptével kapcsolatosneve megerősítést nyer a feje fölé helyezett kerék rajzában

A vonatkozó részt — Dumuzi szenvedéstörténetéből — saját fordításombanidézem egy angol fordítás iitán. E részben a főhős álomféjtő nővérének mondja el

baljóslatú álmát íme egy kicsiny részlet:



Ez az álmom testvér.Ez álmom lényege!

Nád as borit, kák a övezMed dig szemem ellát.Fejét hajtja nagy búsulvaEgy magányos nádszál.Két szép nádszál egymás mellett,Az egyiket elmozdítják...Liget fái n öttön nőnek.Fenyegetőn tornyosulnak.Víz borítja szent tűzhelyem,Elviszik a szent köpűnek

(Mint a balatoni kecskeköröm regéjében, itt is „kecskék” a víz hullámai.)

_V. 56:227-228 vonatkozás ábrá ja

Még az állványát is.Szögön fíiggő szent csészém isLeesik a szegről.Pásztorbotom nyom a veszettEgy bagoly...(az agyagtábla itt törött)Bárányom sólyom karmaibanFiatal kecskéimAzúrkék szakállaSöpri a föld porát...



Anatolia.Hacilár rézkorszakbeli rétegéből származik az alant bemutatott ,âncsi kancsó”,

melyek édestestvérei mai napig is megtalálhatók Magyarország fazekasműhelyeiben. Nyugati szakemberek jelentéstartalmát nem ismerik.

A mellette bemutatott, Kr.e. 5.500-ból származó edényeken megfigyelhető amagyar jelképrendszer. (V.57:53)



A hetes törzsszövetségben élő (V.20), ma hittesnek nevezett nép felségterületén, aHalys folyó völgyében épült hires Boghazkői közelében lévő Alaca Hüytlk művészetitermékei között teljesen érthetetlennek, megmagyarázhatatlannak tartják az alant

bemutatott fém-munkákat. Ezeket az Alaca Hüyük-i, Kr.e. 2.400-2.200 körüli sírbantalált, aranylemezből készült tárgyakat valami nagyon elvont gondolkodás jelképeinek tartják. A középső alak bronzból van, melle, csizmája aranyból. A csizma rokoimépeink viseletének hírnöke.(V.57; 163)

A magam részéről lehetetlen fel nem ismerni bennük a szemere szem-emberkék

vándorútját, mely mindenütt napvallással kapcsolatos. Az egymás kezét fogó ikrek a napkettős szerepének megjelenítői. A fejdíszt és az alsó félkör alakú állványt is a nap e kétszerepe közötti különbségnek tudom be; a teremtő és romboló ereje között ott él azember.

A Kaukázus déli oldalánál épült Alaca Hüyük egy Kr.e. 2.000-ből származókirályi síijából került felszínre a mellékelt szép szarvas képe, magyar-hún jelekkeldíszítve. Anyaga réz, electrum díszítéssel.

Ugyancsak innen, de Kr.e. 1.300-ból származik a vadkan-vadász jelenet. A képalján lévő szarvas magyar őstörzs jelenlétéről beszél, tomporán besenyő jel, maga a

vadkan fekete-, a vadász fehér-hún jelképrendszerbe tartozik. Mindkét művészi munka aszittya műveltség előhimöke. (V. 57:304-305)

V.57;304-305





A világ négy erővonalán nyugvó Csodaszarvas, a magyar-hún azonosságtudat igenékes hirdetője. Itt ismét hangsúlyozom: népi jelenlétünk legjellegzetesebb emlékeidő és tér feletti valóságukban: a Csodaszarvas, a madár és a tükör.



Az első kettő fogalom gyönyörű egyesítését láûk a Kubánban talált szittyaötvösmunkában, ahol a iélekmadár önmagában rejtve tarâ Csodaszarvasunkat.Ugyanakkor hangúlyozza ismét a baloldali szem mintában a magyar-szemerekapcsolatokat is. A mellette lévő szarvas-ábrák hűn hatásra készültek Kínában.

Ugyancsak Kubánból származik az alant bemutatott „tipikusan szittya”-nak mondott ezüst tükör a Kr.e. Vn.századból. Szakemberek fŐ niciai, rhodosi és iránihatásról beszéhiek, s nem ismerik fel, hogy ugyanazon nép hitvilágát tükrözi. (V.57;307)

V.57:307



V.57;307

KURDISZTÁN

A kurdisztáni Ziwíje aranylemez domborműveit ötvös-gyakorlatnak minősítí afenti könyv, melyben az ötvös megkíséreli egységbe hozni két művészeti irány elemeit.Az eltagadhatatlanul szittya kifejezésű repülő szarvas képe mellett ott van az ibex képe,mindezeket a kabar vonalvezetésű csavart szarvak kötik össze, melyek viszont oroszlánfejből nőnek ki. így tehát az ősmagyar ágas, a kabar bak, a körös haruszlán jelképeimentődtek át történelmi időkbe. (V.56:232)



' V■'

''■ rhí:

í1

'v..:.;-’— .;:v 'V'^■ r-, .^ . .^- •■->.V', ; / ' - " X ■ ' , 3f • f , ,•; \.':^ ..^J ^ ■ ■ i '- .r ''

.1 ■':'r .y -'-■: V- ^ 1• r - r ^ r -

■ ■ “ C ‘J : . - ^ Í ‘ V ' , ' 4

'■'4--->-

..^^:-T' , .v,^ «ö - 18'" 'r . J -.;3S »S £.-’! ' ^ i ■ ' r .

• ^ ■■ í . A ' ..f'í '-.íl-'-V- ' ■- v e -- 4 - - \

f:]

'::M

j r V•*

Az alantí araiQrlemezt tartalmazó koporsó lelőhelye ugyancsak Ziwiye. E hely aMaonaí — az ótestamentumban „miimi” terület déli részén terül el, fSváiosa Zirta. Akoporsót Bartatua szittya királynak tulajdonítják. Annak dacára, hogy szittya tulajdonú a



koporsó és tartalma, az oroszlánokat asszírnak mondja. Ezen eredeztetéssel nem tudjamegmagyarázni az „érdekes módon egybeötvözödő oroszlánfejeket”. Ez viszont könnyenmagyarázható a magyar jelképrendszeren belül. Ismét megtaláljuk ezen egybeötvöződőarcokat a szittya „vérszerződés” jelenetében, ahol két emberi alak — Hunor és Magyar

— olvadnak egyé, jelenkori magyarázatok szerint. Szerintem mind a fenti oroszlánok,mind Hunor-Magyar a nap két tulajdonságát fejezik ki, s ezen túlmenően azon népekrőlis hírt adnak, melyek ezen tulajdonságon belül választottak jelképet maguknak: amagyarok a nap teremtő, fenntartó szerepét tartották mindig is szemük előtt, követendő

példaképnek, a hunok viszont felismerték a nap pusztító hatását, s azt fejezték ki jelképrendszerükben. Erről igen részletes ismertetést találunk Magyar AdóijánÖsmüveltség című müvében.

A kép felső terében található életfa ágainak végén fenyőtoboz; alakja miattfehérhún, nyelvi vonatkozásai révén pannon fényjelkép: a fény fája a fenyő volt

jelképrendszerükben. Az oroszlánok, illetve körös szóval haruszlánok ugyancsak napjelképüek, s ez is nyelvünk szerkezetébe épült.

Mindezen mondanivalóval biztosan állíthatjuk, hogy e munka sem asszír termék.

A szittya „Vérszerződés”.



V . 5 6 : 2 2 9

Bartatua szittya király arany domborművű koporsója



A mannaiak holdtisztelő műveltségében fehérhún őseink Mén fogalomköréveltalálkozunk itt éppen úgy, mint az Égéi tengeri és egyiptomi hitvilág név és jelképtárábanis. A Van tó mellett elterülő Adilcevazban talált dombormű egy királyukat kétfenyőtoboz-diszű életfa között ábrázolja. Lapos tetejű kalapján a kezdet jele, feketeköntösén csillagok. Ezek lehetnek apró csengőcskék is, de a kép másolata gyengeminőségű lévén biztosra nem állítható. Mindkét esetben magyar hagyományunk Öregistenével állunk szemben, az Örökkévalóság megszemélyesített másával. E

jelképrendszer még őseink jelenlétének tündérkori emléke, de itt már tévesen Haldi

urartui holdistenre vonatkoztatva, kinek neve itt a nyelvi egyezés valamely mértékéről beszél.(V.56:249)

a V.56:249 kép vázlata.

E terület lakosai között említik meg a kassitákat, akiket ősi földművelő népként,majd katonai osztályként tartanak nyilván. Történelmükről nem sokat tudnak, de aimyi

biztos, hogy nem az indoeurópai család tagjai. Nevük a magyar huszár szóval könnyenrokonítható.

Az Indus-műveltség eredetét a fenti könyv írója nem ismeri. A koraiedénydarabok ismét a már igen jól ismert magyar mag és szemere szem díszeket



egyesítik. (V. 57:247) Későbbi, már töiténehm korok szittyákkal való kapcsolata ismert,de ritkán említett tény.



AZ ÖS NAPKELET FELÉ VEZETŐ HÍD

A jelenlegi Afganisztán kelet és nyugat közötti híd szerepét játszotta a nagyműveltségi kö2 pontok kialakulása és virágzása idejében. Az alant bemutatott edény madár díszítését jelentéktelen rajzolgatásnak ítélik a szakértők. Ő seink ősvallása szerint a madár alélek jelképe, mi létünk alapja. Ilyen értelemben használják a madár jelképet Somogyban

máig is. A világegyetemet tojásalakúnak tudták, s a bemutatott edényen beltÜ látfiató ékjelek megerősítik ezen ég olvasatot. Az alanti tái^yak Kechi Bégből, Kr.e.2.500-ból szánnaznak.

Figyelemreméltónak ítélik viszont a másik edény szarvasmarha rajzát, mely azeddigi, erős púppal rajzolt állat helyett egy új fajta jelenlétéről beszél. Ezen feltűnik amagyar fajta hatalmas szarva; a mellette lévő állat testén látfiató magjelek e tényt aláhúzzák.(V. 56:257)

Egy ugyancsak titokzatosnak nevezett naptisztelő műveltség kerek templomai EdilhSahrban Kr.e. 2.000-ben lettek tűzvész áldozatai.

Stein Aurél kutatta fel Seistan múltját. A feltárt sírok — a magyarra oly jellemző

és elengedheteden — tükrei ismét ősnépünkkel való igen korai kapcsolatot bizonyítanak.Fehnerül a kérdés, hogy India műveltsége honnan származik: önállóan fejlődött-e,vagy eredetét a sumímak köszönheti? A közel-keletről ismert nyomokat nehéz fel nemismerni India területén is. A könyv írója természetesen még nem ismerte a sumímak mondott műveltség Kárpálmedencéig érő gyökereit. Ha ismerte volna, számtalan, eddigmegmagyarázhatatlannak tartott jelenség vált volna érdietővé számára.

Ha a már csak eddig leírtakat felvetítjiík egy térképre, lehetetlen észre nem vennünk azt, hogy egy hatalmas, egy nyelvű és műveltségű ókori világ műveltségének mind jobbanszéteső maradvúiyaival állunk szemben. Ennek a műveltségnek a nyomai a legkorábbiőskortól napjainkig fellelhetők. Az a terület — hang;súlyozza Magyar Adóiján — ahol egyműveltségi termék a legtovább vészeli át a történelem viharait, az illető műveltségeredetének helye.



Begramban találtak egy Kr.e. 3-4. századból származó szobrot, s máig sem tudtak megállapodni abban, hogy kit ábrázol? Megkérdőjelezve Herkulesnek mondják.

Gyönyörően kimunkált férfiszobor, egyik kezében alma, a másikban fiirkósbot. Magyar eredettörténetúnket ismerve, azonnal fel kell ismerni ebben az alakban Magorunkat.Fején Serapis ismert fejdisze. A körülötte vízben ülő sellők ismét magyar

jelentéstartahnúak, amint azt a Balatoni Kecskeköröm regéjéből már megismertük.Magor legutólsó, eddig ismert szobrát Mátyás király állíttatta Halványban.Baluchistan legősibb rétegei földművelő, letelepedett élet nyomait muta^ák. Az

alant bemutatott szobrocskákat a Zhob folyó völgyében találták. Nem magyar történészek ugyan ayjal a kifejezéssel illetik, mint a szemere szem templomok oltárdíszeit; különös,szemüveg-szemű (goggle eyed) ábráknak. Amint Baráth Titor művében (V.20) kifejti, a





xxnn

AZ X CSOPORT TITKA

A fekete arany városával foglalkozva az író (V.56:60-75) felhozza ezen csoporteredetével kapcsolatos teljes bizonytalanságot, annak dacára, hogy műveltségük még élt akora keresztény századokban is. Legelfogadhatóbbnak Herodotus Nap városávalkapcsolatos azonosítást tartja. A következő képeken — a korábbi fejezetek tartalmát

ismerve — könnyű felismerni a díszek magyar jelképrendszerének mondanivalóját.Ezen titokzatos X csoport temetkezési kellékei között szerepel a képünkön

bemutatott dombormű, alatta a következő magyarázó szöveg:„Valami titkos, barbár szertartás” kelléke. A dombormű ezüst alapanyaga egymagában meghazudtolja a„barbár”, s a később emlegetett „bokorlakó” tár^dahnában gyökerező, vélt eredetét.Viszont kristály tisztán kivehető a magyar mag-jelleg, s a hazánk régészetéből jól ismert,kabar vonalvezetésű díszítés, itt már erősen kopott kiadásban. A szakirodalom itt totemoszlopnak nevezi. Érdemes megfígyehii e „totemoszlop” négy szálból kötött szárát,melynek azonosa a korábban említett Gilgamesh szobron figyelhető meg; tudjuk, hogy

őseredetében Gyulánk tisztség jelvénye, s így fényjelkép. Tetejének dűlés-szöge azesztergomi oroszlánok életfájáéval azonos.

Ugyancsak fény-jelképa Magyar Adóiján említette,Balaton-vidéki Babukamadár, ami nem más, mint a

pannonok fény,- a kínaiak íung-madara, s a görög-rómaiműveltség főnixe. Ennek

agyag testvére a mellékelt képmadara, mely egyúttal — igenokszerűen — meimyezetrőlfüggő lámpának lettkiképezve. Az első lámpaQostolból, a második lámpa aszudáni Firka nevű helységegy sírjából került elő.Szakemberek mindkét leletet

a Meroe-, s az ősi egyiptomiműveltséggel kapcsolja össze.



A ballanai 80.sz.sir kézvédője.



Qostoli sír egy része a mellékelt fény- és élet- jelképű sólyom; az életfával összekapcsolódó fény, s azabból saijadó élet félreérthetetlenül népünk

jelképrendszere. Kiemeli még ennek valóságát a„sólyom” széken való elhelyezkedése, hiszen székelyszótár szerint a szik-szék értelmi kapcsolódásanyilvánvaló, s külön oldalon hozom

Qostoli sír tartozéka a napjelképű, oroszlánfejűlókantár dísz, amit itt sajnos csídc részletében tudok hozni. A magyar jelképű fény-koronát még így is szépen

fel lehet ismerni.Ugyancsak lószerszámdíszek közé tartozik azalant bemutatott dombormű. Az egymással szembenézősólyompárt az idegen író alsó és felső Egyiptom

jelképének tartja. Magyar szempontból viszont fel kell

ismernünk népi hímzéseink ősi emlékű jelképrendszerét: a kusza jelet kezdet jelentéssel. A kétegymással szembenéző madár pedig vetületesvilágképünk anyag-erő egymásra hatására keletkezőfényt jelképezi, s a mögöttije levő virág-világ jelkép eztcsak megerősíti. Ezen ősi értelem vált később már csak egyes hatahni körök világi jelképrendszerének részévé.A gondolatközlés fejezetben fejtegettek alapjánkétségtelen e jelkép káipátmedencei eredete, s onnan

délre származása.Az X-csoport népessége régen fajt cserélt, de

ideig-óráig az alapító műveltség keze-nyoma még megtalálható díszítéseiben. Dyen aqostoli sírban, fekete ember kezében talált tulipános kézvédő minta. Mindezen, a Kárpátmedencétől távol eső műveltségek tündéikori formakincseit nyomon követve, snyelvemlékeivel összehasonlítva feltérképezhető ősnépeink valamemi]^ vándorlásiterülete, annak miértje, jelentősége, s jelenkorunkban is fellelhető hatása. így az emberiműveltség közös eredetében rejlő teremtő-képessége újraéledhet, a teremtő, építő élet

jegyében.



A qostoli ezüstlemez. (V.56:73)



A Khamiból származó jobboldali szobrocska tanúsága szerint Aiiikaőstársadalmának volt egy fejlett műveltséggel rendelkező nem fekete rétege.

Mwari és Rozwi nép területéről származik az alant mutatott oszlop, melynek tetején őseink lélekmadara pihent meg. Az oszlopfő hún-magyar olvasatú. Magán azoszlopon felkúszó krokodil ék-alakja bún jelképrendszerbe tartozik. Évszám megjelöléstsajnos egyikkel kapcsolatban sem tudtam találni.



SZARMATÁK

Az eddig figyelemre rítícán méltatott szannaták végre a nyugati és mégörömteljesebb módon a magyar történelem-kutatás érdeklődési terébe kerültek. Nevük szerintem a magyar sár (az arany fénye) és mata (föld) ötvözete, aranyfényű föld

jelentéssel, s e név is a tündérkor emléke. Öt főtörzsük az őrsi, jazig, alán, roxolán és a

nyugaton „siraces”-nek nevezett törzs. Ez utóbbi nevében viszont az ezüstfényt jelentő„sir” névrész található. Nevük eredetével kapcsolatbiui megállították, hogy „...ókoriírásos emlékek a szittya elnevezés helyett használják a szarmata szót, a keleteurópaiszittya teríUeteket jelölve.” (V.56)

A királyi szarmaták műveltségét az ioniakéval hasonlítja össze a fenti könyv írója,akikről Magyar Adóiján részletesen bebizonyította, hogy a jászokkal azonosak, s azt is,hogy a ,Jellegzetesen görög arcéi” jász. Figyeljük meg ezen állítás igazolására a

boszporuszi szarmata harcos jellegzetesen jász arcélét. £ törzsekkel bővebben dr. BaráthTibor foglalkozik kitűnő munkájában. (V.20)

Nyugati történészek nehezen tudják e népeket azonosítani. A nehézség egyik főoka — mint mindig — a^ hogy eOcerülhetetíenül az ősmagyar műveltségi körbe toricollik a kutatás minden szála. így is kénytelenek megállapítani azt, hogy se a jazígok, se aszarmaták, se a pártusok nem mongoloidok. Ezzel őszinteségben megelőzik a Magyar Tudományos Akadémia felkentjeinek szakmai véleményét, melynek értelmében a

jazigokat következetesen mongoloidoknak ábrázolják. László Gyula ősrégészünk iskövetkezetesen mongoloidnak rajzolja a Kárpátmedencén túl élő, s onmui hazatérőrokonnépeinket, annak ellenére, hogy mint szakember, nem mongol voltukkal tisztábankell lennie. A szarmata törzsek nyoma a Kaukázustól Portugáliáig, NémetországtólÉszakaírikáig teijed.

A jazigok őstörténelmének kutatását otthoni szêmbereink kényesen kerülték, sígy az eddig nem ismert. Későbbi történelmi szereplésük során a királyi szarmaták egytörzseként vannak emlegetve. Kr.u. 175-ben 5.500 lovas harcos ment Britanniába arómaiak szövetségeseként. Chester, Ribchester (Brementennacum) vidékén találhatók

jelenlétük emlékei. A Chesterben máig meglévő sír csúcsos hűn süveget, nadrágot,csizmát viselő harcost ábrázol. SíikeUékeik között ismét ehnaradhatatlan a tükör és atíoisznya.

A történelem megőrizte két királyuk nevét: az egyik ,3eucan”, mely név olvasataminden valószínűség szerint ,3 őkan”magyar kiejtéssel; a másik neve,3 abai”, s e név

máig is használt magyar név.Az alánok és szarmaták között egyenlőségi jelet tesz a külföldi történelem.Tamga-jeleikkel kapcsolatban megállapították, hogy kezded>en nap-jelképek

voltak, s főleg övcsattokat, sírokat díszítettek. Művészetük mindenütt az ősmagyar gondolatrendszert tükrözi, mint például a Lengyelországban tal^t tál, melyen a kusza, akezdet jele körül forog a teremtés. Itt ismét fel kell hívnom az olvasó figyebnét arra, hogyőseink jekendszere a Tündérkortól kezdve — korokat és hatalmas térbeli távolságokatáthidalva — máig töretlen vonalban nyomon követhető.



Szarmatáink főbb szállásterületei: a Kárpátmedence, Austria (Siebenbrunnen), anormandiai Valméry, Chalon-sur-Saone, Karthágó. Franciaországban harminc alánhelységnév őrzi nemcsak nevüket, hanem azt a tényt is, hogy ezen helységeket ösnépeink alapították. Ilyen francia város például Alencon.

A jászok viseletére igen jellemző pikkelypáncél alatt látható „görög arcéi” aionnak is nevezett jászok jellegzetes arcéle, amint erről máig is meggyőződhet hazánk

já sz területein.V.56:281



A Don toricolata közelében megtalált Királyi Szannata képmása. Figyeljük meg azugyancsak jász arcéit és öltözetet. A bemutatott aranysisak ugyancsak e nép tulajdona. Ittfigyeljük meg a kihangsúlyozott mag mintát.

/i



Történelmi időkben Európa kulcsnépének a szarmatákat kell tekintenünk. Anyugati történetírás végleges megsemmisitésülcről a Marcus Aurelius idejében, Kr.u. 176-

ban elszenvedett vereségüket tekinti. Ugyanakkor a m. és IV.századból származó ésLengyelországban kiásott gyönyörű szarmata ötvösmunka művészetük törés nélküli

folytatását bizonyítja. Mint fentebb említettem, e mű szintén magában foglalja őseink kezdettel kapcsolatos gondolatvilágát (V.S6:28S)

Mivel e könyvnek nem célja a történelmi idők tárgyalása, figyelmeztetőkéntmégis meg kell említenem azt, hogy a Kárpátmedencében élő jász törzseinket a rómaiak soha nem tudták meghódítani, ősvallásukat is megőrizték, s a ^ p a még a XVI.századbanis küldött térítőket közéjtlk. Az 1930-as években pedig perrel aloulak őshonos voltuknak

jogot szerezni. (Pesti Hírlap, 1931. június 21. vasárnapi szám. Tarkó Jenő cikke. ÁtvéveMagyar Adóiján jegyzeteiből.).

Korunkban az indoeurópai nyelvcsaládot képviselő nemzetek hatalmi harcátéljük. Ennek jegyében íiják és értelmezik át a történelmet. így műveltség-alapító népnek a görögöt idézik, s mindenki mást a barbár, horda és hasonló jelzőkkel illetnek. így



történik ez a szarmaták esetében is, akiket éppen úgy a keveréknép, keveréknyelv,keverékműveltség elmarasztaló hangú véleménnyel illetik, mint teszik azt a magyar ősmüveltség esetében is. Mindez annak ellenére, hogy például a szarmata műveltség,saját bevallásuk szerint is kelet-Kinától Észak Angliáig és az Ibér félszigetig teijedő,hatalmas területen virágzott. E tényt viszont azzal álcázzák, hogy e történelmi kortábrázoló térképre a Trianon utáni politikai határokat rajzolják. Eh-ettentő példakénthozom ezt a hamis történelmi térképet

T U R K B Y * " ^ 0 MM A / N 0 ^ < fl 0 ~ m t ö T

Szarmaták felségterttleteit hivatott ábrázolni e nyugaton készflit térkép, demég csak meg sincsenek említve rajta. (V.56:289) A többi hiba megtalálását az

olvasóra bízom.

Fontosságára nézve külön bekezdésben kell hangsúlyoznom azt, hogy sem aszerb, sem a kroát (horvát) elnevezés nem a jelenlegi használóik tulajdona, s ezek nem szláv eredetűek. (V.56:296)

Szerb néven Ptolemeus a keleti alánokat nevezte, akik Kr.u. 3. században a Volgaalsó folyásánál éltek. Később „fehér szerbia” néven ismert a mai Szászország, Thűringiaterülete egészen Saale-ig; ezen területek rokon népeink, s végül hún uralom alattmaradtak.

A Kroát név az ősi Tanais vidékén, a Don torkolatánál dívott, s nem szláveredetű. A lO.sz. ,3elo-Crobat” nép már szláv hatást mutat mondja az idegen cikkíró,viszont elfelejti, illetve nem is tudja, hogy a „belő”, helyesen béla is magyar nyelvünké, sfehéret jelent. Hangsúlyozza viszont azt, hogy nép és vezérneveik még mindig azalánok nyelvét tükrözik.



A lengyel nemesség címere szarmata eredetű. Érdemes ezek jelképrendszerét akorábbi szittya területek tamgáival összehasonlítani, s a magyar írásbeliség fejezetben

bemutatott „bilyog” jelekkel. Az alant bemutatott tamga jelek a páratlan sorokban a Ki.u.I-Vn. századokra jellemzőek, s övcsattokat, sírfeliratol^t, bronztükröket díszítettek. A

páros sor jeleit a lengyel nemesség használta fel címerein a Xl-XVn. század közöttiidőszakban. Az alattuk bemutatott övcsatt és edény jeleit keresztény eredetűnek tarják,mivel az egyiken egyenlőszárú kereszt is szerepel; az alanti füles edényen látható jeleket

pedig a Krisztus monogramm helytelen másolatának tartja a tudós világ. (V.56:288)

V.56;288



Szarmata tamga jelek. (V.56:288)



V.56:288

E képek egy valaha egységes írásrendszer létéről adnak hírt, melynek tervszerű pusztítását a mindenkori római birodalom elsőrangú feladatának tekintette. Munkájuk — sajnos — igen eredményes volt. A „pogány” és „barbár írás” pusztulása után szerkesztettCyrill egy „keresztény”, gyökértelen műírást, amit mai napig is használnak hazánktólkeletre és délre eső területeken.



Kr.u.600-ból származik az alanti lelet, mely alán és avar népeink kezenyomátőrzi. Figyeljük meg a középső ember alakon fellelhető ősi jelképeket; a kifejezésmód aFolyamköz-i műveltség óta azonos.

A leányalak tökéletes egységet alkot a lelket jelképező madárral. Szoknyájafényből alkotott. A személyében is egységbe olvadó két madár az élet tükörképesvoltának tudatát őrzi meglepő tisztaságban: benne születik meg az anyag és lélek ötvözetét alkotó Fény, az Élet.

Népünk hatalmas romlásának oka — mint fent említettem — a szervezett,

szándékos pusztítás. E pusztítás jól bevált eszköze a mindenkori egység megosztása, bármilyen áron, vagy módszerrel. Iskoláinkban a „szkita” külön népként volt emlegetve,akik váratlanul eltűntek a történelem színpadáról, majd jöttek a Királyi Szarmaták, kiketa jazigok követtek, majd az alánok, a roxolánok, a hunok. Soha senki nem említette, hogyitt egy népről, egy műveltségről van szó. Akaratlanul is eszünkbe jut az Ótestamentumegy mondata; „...rontsuk meg nyelvüket...” (Mózes I) A hangsúly az előre eltervelt,szándékon van; „rontsuk meg”. Egyenes beszéd, ehhez hasonlót ma már nem hallunk,noha a folyamat töretlen. Először a nyelvet, majd az írást, a sírokat, a népi tudatot. Efolyamat azóta is folyik. Ugyan ilyen előírás szerint tagadják a hún-magyar azonosságtényét, s ezért pusztították ki nemzetünk emlékeit dajkáló parasztságunkat. Ezzel egyenes



arányban pusztulnak az emberiség tündérkorí emlékei, melyek nélkül egy nép sem tudteremtő önmagára lelni. Honi költőnk ezt így fejezte ki, jelen tapasztalatának megfelelően:

BEOLVASZTÁSirta

Kovács István(Fonás, 1980 július — augusztus, Kecskemét)

Előbb a regöléstaztán a regét

Előbb a földetaztán az otthont

Előbb az iskolátaztán a nyelvet

Előbb a hitetaztán a fej fát

Előbb a jövőtnrtAn a múltat

és

mindezt

egyszerre jelenidőben.

A tündérek elköltözte óta ennek a folyamatnak vagyunk tanúi. Szemünk láttára pusztulnak rokonnépeink, szemeréink megmaradt fellegvárai, ásatási emlékeket tagadnak el, ugyan azon ok miatt megkívánták a tündérkert aranyát, s hogy megszerezhessék, a

birtokosoknak pusztulniok kell. Fel sem tudják fogni, hogy a mi aranyunk a fény, s eztdurva lélekkel megközelíteni sem lehet.



TAVOLKELETI KAPCSOLATOK

A Tündérkorral kapcsolatos részben felhoztam a Japánszigetek ainu őslakóssága előtti műveltséget, ami ,Jomon”

műveltségként van számontartva. Maguk az ainuk e műveltségeredetét a szigetek valódi, ainu előtti, tündér őslakóinak tulajdoni^ák.

E műveltség kutatói megegyeznek abban, hogy ez aműveltség embere is — mint az eddig tárgyalt valamennyitündérkori műveltségben — egyazon békés vallásiszemléletről tesz bizonyságot. Tekintettel arra, hogy jelenírásnak nem célja a történelmi korok tárgyalása, az ainu-japánkapcsolatokról bárki bővebb felvilágosítást szerezhet egy jó

könyvtár segítségével. Viszont szeretném — mint a korábbifejezetekben is tettem — ezen első Tündér-műveltségemberének üzenetét tolmácsohii, jelképrendszerük segítségével.

Baloldali képünk rendeltetését az azt elemző régészek nem értik. Fából készült, kard alakú, de kiképzése, alapanyagailyen célú felhasználását kizáija. (56:102)

Kérem összehasonlítani az erdélyi őskardkiképzésével, a „Gondolatközlés” fejezetben. Ott részletesen

tárgyaltam, hogy magyar nyelvünkben az él (élet) és él(valaminek az éle) szavak azonosak. Említettem itt a fűszálak élő, zöld kardocskáit, melyek oly erősek, hogy a szárazfalevelet át tudják döftíi anélkül, hogy a levél megmozdulna,vagy a járdák kemény építőanyagát fel tudják emebii az életerejével. Kitérek most arra is, hogy népmeséink gyakrankarddal jelképezik az életet. A mellékelt, jomon, illetve aztmegelőző műveltség embere ezen életet jelentő kardba akezdet jelét faragta éppen úgy, ahogyan a kárpátmedencei

tündérkor utódai azt a mai napig is teszik.A kezdet és az élet jelével szervesen összefüggő rész amagyar hullámvonalat ábrázolja, mégpedig hármas

beosztásban, ami — szerintem, s az ugyancsak korábban bemutatott ősanya szobor jelei szerint — anyaföldünket jelenti. Ugyan ezen hármas ív jelent meg a jégkorszak idején afhmciaországi csontfaragáson is.

Nyugati tudósok kitérnek arra, hogy e műveltségemberi f51dműveltők voltak, s minden valószínűség szerintanyajogú társadalomban éltek. Legkorábbi földművelő



szerszámaik közé tartozott a fa, illetve szarvasagancs eke. Házaikat kelet felé tájolták. A joition műveltség emberei összeköttetésben állottak Kínával a „yayo”-nak nevezettnépcsoport közvetítésével. Mind a ,jomon”, mint a yayo név a magyar ,jó” szóvalkapcsolható, ami jász népcsoportunk alapszótárának része. A bemutatott kezdet-jelnégyes ága ugyancsak a jászok jelképrendszeréhez, s négyes számrendszeréhezkapcsolódik.

A jomon sírokban talált emberábrázolásról a tudósok megállapították, hogyvalamiféle kapcsolatban lehetnek a túlvilági életről alkotott fogalmaikkal, de jelentésüket

nem magyarázták meg. (V.56:103)A legkorábbi szobrocska (a) kicsiny és lapos. A (b)-vel jelölt harang alakú,

örunagában is megállani tudó szobor. Fején ékekből álló korona, illetve ék: rajzában ésrendeltetésében is magyarul hangzósítható ék szavunkkal. Kaijai aránytalanul kicsinyek, deéppen elegendők ahhoz, hogy írásjeleket hordozzanak. Az ásatás kiértékelői hangsúlyozzák,hogy e szobrok hangúlyozottan „nem nélküliek.” Szerintem e tény még inkább aláhúzzagondolatközlő szerepüket. A (c) és (d) szobrocskákat nőkként értékelték ki. Kiértékelőihangsúlyozzák ismét a különös, dülledt szemeket, melyeket itt ismét „szemüveg”-szemnek neveznek. A magunk részéről a (c) szobor magyar mag mintái, a (d) szobor szemere

vonalvezetésű szeme, kazár kacskaringó mintával rendelkező ruhája ősnépeinkkel való

kapcsolatokat idéz. A (d) szoborral kapcsolatban érdemes felhozni a szamurájok történetével kapcsolatos japán legendát, mi szerint egy csoport hős harcos királynőjüketvédve a tengerbe veszett. Hogy emlékük örökké megmaradjon, a tengerben attól a kortólkezdve láthatók azok az érdekes tengeri kagylók, melyek héjjá bajuszos fejet ábrázolmelyen két hatalmas szem is van. Mind a szemek kihangsúlyozása, mind maga a szamurájnév is szemere őstörzsünk vallási képzetei közé tartozik, az anyajogú társadalommal együtt.

Az alant bemutatott kora jomon szarvasagancs-faragás rendeltetését nem ismerik.Ezen ismét feltűnő a magyar vonalvezetés, s szárú só és portartóink kiképzési módja. A



kerek mag-alakok faragására alkalmas véső még ma is használt szerszám Erdélyben. A bemutatott fésű bún jelképű. (V.56:104)

10-1CM

A jomon műveltséggel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy szinte töretlentisztasággal őríződött meg az ainuk műveltségében. A világon egyedülálló ténykéntemlítik, hogy a későbbi, katonailag győztes japánok az őslakósságtól függetlenműveltséget alkottak maguknak, s se faji, se szellemi keveredés a két nép között nemvolt.



Az 1 és 2-el jelölt tárgyak — tál és fazék — díszei a jomon műveltség termékei,az 3 és 34-el jelölt képek — tál és késtartó — későbbi ainu munkák. CV.56:95)

Z

\(

M

'y':i

3

4

Az aínuk kézügyessége és a japán művészetektől teljesen fílggetlen kifejezési

módjuk hires és igen keresett a japán lakósság körében. Ő k maguk népművészetüket azelőttük élő Tündér-lakósságtól eredeztetik.



Jáva.

Ég és föld között lebegő hajó képét rögzítő jávai szőttes felfogásában azonos azévezredekkel korábbi melosi rajzzal (V.57:288) A hullámok itt is az ég és föld tengerére

vonatkoznak. Az ég tengerének kihangsúlyozására fénymadarak repkednek a mennyei



hullámok között. Alattuk a már korábbról ismert, jelképes „madár” ember, a tündér társadalom embere. Fény árad a teremtésből, fényjelképű fenyők alatt pihen a világ.

Borneó

Halottak lelkét szállítja a mellékelt hajó Bomeóban. Érdemes ismét összevetninemcsak magyar hitrendszerünkkel, de későbbi származék-műveltségünk, az etruszk

hamvasztásos edényének a tetőkiképzésével. (V.57:289) Mindkettőn őstörök törzsünk jelképrendszere szerepel. Az alanti hajón még a hűn és magyar vonalvezetésselszerkesztett minták is feltűnőek.

Északkelet-Ázsiából származnak az alanti dob-minták. Jelképrendszerükben akorábban hozott ősi magyar szarúminták édestestvérei. Ugyancsak figyeljük meg aminták között lévő ákos ékjeles kiképzését, a madár mag és ékjeleit. Készítőik mindezeket az elemeket egy ősi, egységes műveltséggel rendelkező korból mentették át amába.



Ugyan ezen a vidéken ismert a szellemhajó fogalma, ami a miCsodaszarvasunkkal hozható összefüggésbe. Ő si vonatkozásai miatt saját fordításbanidézem a szellemhajóval kapcsolatos költeményt;

Most a háztetőnél járunk Már a ház te^én vagyunk Fújjál szél a tenger felől.

Röpíts minket a föld fölött.Fújjál szél a szárazföldről

Röpíts minket a föld fölött.Evezzetek, evezzetek Ti fényes tollú maílarak Használjátok az evezőt,használjátok ti kócsagok.A szivárvány a csónakunk Hidunk karfája színarany...



Amint tudjuk. Tündér Ilonánk jelképe a szivárvány, s ő hivatott a jó embereketmagával vinni Tündérhonba. A pannonok tündérkorí fény-madara vált idővel a kínaiak Fung madarává. A fénymadár fényes tollai: a napsugarak. S hazánkban mindenki tudta,hogy az aran^Mdon csak bűntelen emberek járhatnak. A mai világban kevés alkalma van amagyarnak őseink jelképrendszerével foglalkozni, így tehát megemlítem, hogy aranyhídalatt népünk a lemenő nap vízen tükröződő fényét értette, ezüst hídja pedig a vizentükröződ holdfény volt. (V.S7 :299) Fentiek mind Tündérkortink emlékeiből maradtak reánk.



TENGERENTÚU KAPCSOLATAINK

Polinézia és Havali

Lybiai kapcsolatot mutató pún rovást találtak a Húsvét sáegeteken, egy fából

faragott madáron, mely most az Amerikai Természettani Múzeumban van. Hasonló írástalálható Jávában és Polinéziában, mindenütt a naptisztelettel kapcsolatban; ezzelegyidejűleg mindenütt Manu neve is szerepel. Ezen emlék mai napig is megmaradtHavaüban, ahol az ősi, nagy templomok építőiként a ,^nenehune” népet tartják. A maorik mai nyelvén ,Jiunu” vándort jelent, tehát a szó teljes értelme: „Vándor Mén”. Amintőstörzseinkkel kapcsolatban már kifejtettem, mind a mén, mind az ékjei a húnok vándor életének jelképe volt. Itt bámulatos tisztaságban maradt fenn e kettő.(V.14:624)

A világ másik oldalán, Polinézia első lakói szintén őseink naptiszteletének emlékétőrizték meg. Oltáraik — a Húsvét szigeteken —hatalmas kőasztalok, s ezek felett jelenik

meg a felkelő nap. Csillagvártáik híresek, mint a Rano Kao tűzhányón. Műveltségűk inkaelőtti nyomokat őrzött meg, s szintén tündérkori emlékek. Kutatások eredményeihangsúlyozzák, hogy első lakói egy már kiforrott, s magasrendű műveltséget hoztak magukkal, mefy semmi rokonságot nem mutat a többi sziget műveltségével. Életük a napmozgásával kapcsolatos, s megfigyelésére igen nagy gondot fordítottak. Teremtőjüketkerek-fejű embericént ábrázolták. Neve Makemake, Mag, illetve Magor nevének visszhatâként. A „G” hang a húnok JC” hangjára változott, kik — mint korábbanmutattam — köves, sziklás területeken voltak honosak Makemake emberei ugyancsak kiváló kőfaragók olyannyira, hogy kőkitermelő szenvedélyük áltozatává váltak a szigeterdei.

A „beszélő kövek” emléke is fennmaradt, melyek feljegyzéseiket tartalmazták. Afent említett isteimév jegye az egymás tüköricépeit alkotó hullám és mag-minta, melynek mása megtalálható a szarmaták tamga-jelei, a kelta díszítő-elemek között, s népünk kégegyrendszerében is.

Később említem részletesebben, hogy gyermekdalaink megőrizték a Fülöpszigeteken honos „iláng-iláng” emlékét. További ősnyeM kapcsolatok kidolgozása is a

jövőre vár. Az alant bemutatott képek Make-Make napisten ábrái. A baloldali faragottkőarc (V. 56:338) ezen terület legrégibb ásatási rétegéből származik. E réteg jellegzetességea fegyverek teljes hiánya. A fegyverek teljes hiánya is aranykorunk emberének szelíd

lelkületét idézi Ohábaponortól Mycaenen át Polinéziáig. A jobb oldali kép (V. 56:343)ugyanezen napisten jelképes ábrája. Itt is a kerek szemek és a név együttesen Magor olvasatúak. Az egymás tükörképét alkotó jel őseink vetületes világképének hírnökei. Ezenábrázolásmód mind a Folyamközben, mind a szittyáknál, s az írországi keltáknál ismegtalálható.

Húsvét-szigeti rege szerinti szoborépítők Keleti irányból, két hónapon át tartóhajóút után érkeztek 57 emberöltővel ezelőtt e szigetre, ahol fenti békés élet alapjaitvetették meg.



írásukat az alanti képeken mutatom be. A baloldali kép (V. 14:617) a leggyakoribb jeleket tartalmazza, a jobb oldali képen 1-el jelölt ábrák Indus-völgyi, a 2-vel jelöltek Húsvét-szigeti írásjegyek. (V. 14:618)

u v ^ c

1

//// 1 1

:í :



Make-Make őskori szobra.

A Húsvét-szigetek ősműveltségének terméke a lenti „kőpáma”. (V.56:341) Ezek akőpárnák itt igen gyakoriak voltak, s a bútorzat részét képviselték. A rajta lévő rajz emberefeltűnően hasonlít a Szahara termékeny korszakából származó ember-rajzokhoz. Azótestamentum is megőrizte ilyen kőpámák létét a Folyamközben: Ábrahám kőpámán nyugodott,amikor feje felett angyalokat látott álmában.



Az e szigetekkel való váratlan nyelvi kapcsolatot érdekessége miatt említem meg. Nyelvészeink soha nem döntötték el az „ispiláng ispiláng, ispilángi rózsa” kezdetűgyermekdalunk értelmét; legáltalánosabban elfogadott vélemény, hogy „valami tűztiszteletiszertartás” babonás mondókája lehetett, mivel szerepelt benne — látszólag — a láng szó. Mintmindig; a babona, illetve annak feltételezése tudatlanságot takar. Fent említett szigetek egy mamár pusztulóban lévő, de igen sokféle képpen hasznosítható fája az „Iláng-Iláng”, tudományos

nevén Cananga Adorata. A fa 33 méterre is megnő, nyolc méteres átmérővel. Kérge síma,ezüstszürke, fája belül sárgás. Levelei 12-20 cm. hosszúak, 4-10 cm. szélesek. Virágai igenillatosak, sárga színű csokrokat alkotnak. Gyümölcse fekete mikor megérik, két sor kemény,lapos, barna maggal. A virágjai illatszergyártásnál igen keresettek, de nyakláncot is készítenek

belőle. Faanyagából kötelet, facipőt, háló-úsztatót készítenek. Indiában, Thai-földön, Malesiábanés Queenslandban is megtalálható, védett fa. Keresett volta miatt termesztik már nagyobbmennyiségben. (Adatközlőm i^. Tomory M. Zoltán MLS. St.Louis Botanical Garden, St.LouisMo.USA.).

Gyermekdalaink ispilángi rózsája indítékának az Iláng-Uáng illatos virágát tartom; az ebből

készült nyaklánc emlékeztet a gyermekjátékunk láncára;,, Rózsa volnék, selyem volnék, mégiskifordulnék...” Az „isp” szókezdés további kutatást igényel.



A föld őskorában — jelenlegi tudásunk szerint — egy, összefllggő egészetalkotott. Az itt kialakult emberiség csekély létszámánál fogva család-rendszeren alapult.

Nyelvük, jelképrendszerük, s hitéletük is egységes kezdetekre megy vissza. Ezen hitélet — amint korábban láttuk — magasabb tudat szintét tükrözte, sokkal inkább mint a maembercsinálta vallások közül bármelyik is. Időtlen időkre visszamutató nyelvünk, s azabból származó későbbi töredéknyelvek keleticezését is nyomon követhetvemegállíqntható, hogy az emberiség ősnyelve és műveltsége a magyar volt. Mondhatnánk úgy is, hogy ez az ősnyelv a ragozó nyelvek családjába tartozott, melynek a magyar a

legtökéletesebben fennmaradt folytatója. Éppen ezért könnyen érttiető, hogy a világmajd minden pontján találkozunk ragozó nyelvekkel, s a világ valamennyi ismertnyelvében találunk ezen ősnyelvből átszármazott darabkákat. Dyen ragozó élő nyelvEurópában a baszk, Afrikában az oromo, Ázsiában a Japán, Amerikában az eszkimó ésindián nyelvek. Ezen egy nyelvcsládhoz való tartozás zenei velejárója a pentatonia, aművészetében pedig az őstörzsi időkből fennmaradt jelképrendszer máig is felismerhetőlétezése.

A ragozó ősnyelv értelmi és hangtani rendszerének felbomlása következtébenszülettek például a most „európai”-nak kiküUtott keveréknyelvek. Az utódnyelvek

szericezeti keveredése igen nyilvánvaló például a latin nyelvben, ahol mind a ragozás,mind az elővetés megfigyelhető, egymás mellett. A görög nyelv korai korszakábannyelvtana majdnem teljes egészében egyezett a magyarral (V.42). Aczél József e műve akét nyelv korai kapcsolatára vonadcozóan perdöntő, csupán az átvétel iránya ellentéteselőjelű. Ugyan ez áD a keltákra, iberekre. Az angol nyelvben az elővetéses beszédmódmegszilárdult, hangtana viszont az átalakulás szülési fájdabnait hordozza magw mégmindig, s — többek között ez is hozzájárul — az angol nyelvterületen élők nagyfokúanalfabetizmusához.

INKÁK

A Csillag fejezetben kitértem arra, hogy Amerikában az eddig elhanyagoltősműveltségek feltárása most kezd csak a szaktudományok előterébe kerülni. írásosemlék kevés maradt fenn az inkvizíció áldásos működése folytán. A megmaradt, s fólegkőbe vésett írásos emlékek megértése a nyelv ismerete, illetve hiányos ismereteköveüceztében igen nehéz és lassú munka. A megmardt, s be nem olvasztottaranytárgyak, esetleg megmaradt vázafestmények üzeneteit alapiil véve történelmük

csillagokba költözött részét csak most kezdik megérteni. Magyarországon atörténelemrögzítés e módját Magyar Adóiján már közel egy évszázaddal ezelőttlefektette, de meghallgatásra nem talált Az emberiség őstörténelme — a tündérkor fennmardt gondolatközlési elemein keresztül — pedig ugyancsak a csillagokba vetítvelesz érthető. A fejlett tudással rendelkező őstáiâdalom valósága majd így válik

bizonyított valósággá egy olyan korban, melyben a mai tudomány az élet kezdetlegesebbképviselőit sejti csupán.

Történelem-hamisítás a csillagokba írt történelem, s az azt megőrző regék szájhagyománya mellett lehetetlen, mert a természetet ismerő embernek csak az égre kell



tekinteme, s már látja is a valóságot; a csillagok nem hazudnak. Ha ma például valamihatártalan természeti szerencsétlenség történne, a csillagvilág embere megjegyezné acsillagok mostani állását, s azt regébe öltöztetve át tudná adni az utókornak. A papír-naptárra szorult emberiség már néhány éven beltU elfelejtené nemcsak a napot és órát, deaz évszámot is. De ha meg is jegyezné ezeket, az utánna következő műveltség számáraezek a szavak semmit sem jelentenének, mert nincsenek kapcsolatban az élő természettel.

Az inkák és amerikai indiánok történetét most nem táigyalom, ez következőkönyvem tárgya. Most csak meg kell említenem, hogy a tündérkor formavilága az amerikai

földrész emberének életében is döntő szerepet játszott annak bizon>^ágaként, hogy azegységes szárazföld embere még egységes nyelvvel és műveltséggel rendelkezett

Hitviláguk és életük minden mozzanata a Nap és Csillagok járásával kapcsolatos.Tiahuanco napvártája elképzelhetetlen műszaki felkészültsége mellett — néhány kövemeîaladja a 100 tonnát — sem jutott el a körív készítés e fokára. A napvártanégyszögletes kövei négyszögletes ablakot hagynak szabadon, ami a napfelkeltévelkapcsolatos szertartásuk része. Szent helyeik számára oltárokat építettek, s ezek birodalmuk minden részében megtalálhatók. Gaiy Vescelius, híres inka kutató feltérképezte ezen szenthelyeket, s az alant bemutatott megdöbbentő kép tárult a szeme elé. Az inkák fő

naptemploma Cuzcoban (kiejtése: Kuckó) van, s onnan szerteâzó útakon épültek azistentiszteleti helyek. Minden útvonal egy-egy nagycsalád területét is jelenti. A szentélyek elhelyezése Vescelius szerint a holdnaptárrid kapcsolatosak. így kapcsolódott az e világiemberek élete a Napon keresztül a teremtőhöz, s ezt építészetükben is kifejezték. Ittfigyelmünkbe ajánlom az őskelta házassági szertartást, melynek keretén belül aházasulandók ugyancsak a nap irányával egyezően végzik házassági szertartásukat.(V.66:259)

Az alant bemutatott ősi szobor (l.sz.) jelképrendszerében a következőketfigyelhetjük meg; (V.66;254)

a. A fejék, s szemek kiképzése tisztán szemere b. A nyakék magyar mag és hűn ékmintákat őrzött meg az utókor számára.





2. Naptemplomokkal kapcsolatos szent helyek és nagycsalédok településeinek térképe. (V.66:259)

Az inka nagycsaládok és szentélyeik napsugaras megoldása őseink építészetébenismert volt. Ilyen az ősi kárpátmedencei falúk kerek árkolása, az avar-várak szerkezete,későbbi szittya települések, s az 1940-es években az AlfÖldöre tervezett kerek település isezen örökölt ősi szokásról beszél.

Alant bemutatott inka település közponâ a már említett Cuzco kiejtése a magyar ,Jcuckó” szóval egyezik. Maga a település hatalmas hegyek kicsiny völgyében húzódik

meg: valóban egy meghitt kis „kuckó”.

3. A Nap két tulajdonsága, a teremtés és rombolás között élő ember. Ugyanez akifejezésmód található a szittyák művészetében. (V.66:260) A bemutatott

inka fejékek, melyek alakja és mondanivalója a tündérkor hitvilágával kapcsolatosak,őstörzseink jelképrendszerét híven megőrizték, s újbóli megjelenésük a szittya és húnművészeten beltll tapasztalható.





xxvra

SZITTYÁK, HÚNOK

A szittyák kiléte — hála a Magyar Tudományos Akadémia szemellenzőstörténelmi módszerének — máig a hétpecsétes titkok közé tartozik, a hunok és magyarok történelmével együtt.

Nyugaton a ferdeszemű barbár, a horda, a nomád, az analfabéta kifejezésekkel

illetik őket. Renate Rolle idézett könyve nyomán (V.47) — tekintettel arra, hogy egy képszáz oldalnyi írással felér — néhány korabeli képpel, vagy egy-egy mondattal bemutatomőket.

A „Ferdeszemű barbárok” és a valóság:

V.47:78A fenti kifínomult, középeurópai vonások jellemzőek minden korabeli szittya

ábrázolásra.



A„horda”:

V.47:66-67Minden ábrázolásuk a közös munka és egymás megsegítése képét vetíti elénk.

A legkorábbi szittyaÍrás egy példánya máigsincsen megfejtve. A leletegy középázsiai ezüstedényfelirata. (V.47;51)

Rokonságot mutatmind a székely rovással,mind a magdalén korabelinyugateurópában találtírásokkal.



„Nomád;”

Alant mutatok be egy szittya középületet és sírkamrát. Ugyancsak — szemléletesség kedvéért egy szittya férfi jellegzetes öltözetét. Felvetődik a kérdés: azörök vándorlásra kényszerült nomádok hol szőtték, fonták, hímezték ezeket, milyenműhelyekben készültek ötvös munkáik? Hol tanulták meg a város és háztervezésmagasabb fokát, s ha már tudták, csak halottaiknak építettek volna ilyen fényűzőengazdag nyughelyeket, maguknak, élő családjaiknak nem?

Szittya középület (Arzan,V.47:39), szittya sírkamra (Besatyr,V.47;33) szittyaférfi öltözetek (V.47:33 Orzonikidze) képe hozza közelebb életüket.



Renate Rolle a következőket állapítja meg:Legfőbb ideje annak, hogy a szittyákkal kapcsolatos véleményeket való alapratámaszkodva átértékeljük. M iut^ nem e könyv feladata a szittyák történelmének taglalása, csak vázlatszerü rövidséggel jegyzem fel az érdeklődő kutató számára ezennyugati kutató átértékelt véleményét:

1. A szittyák alapfaja szőke.2. Virágzásuk idején Mongólia alapfaja is még ezen szőke, nem mongoloid nép3. Gabonatermelésük 4.000 éves múltra tekint vissza, s számos gabonaféle

nemesítése nevükhöz fűződik. Különösen búzájuk volt olyan nemes, hogy a görögök,

minden nehézség ellenére tőlük vásárolták be sztikségletüket. Termeltek árpát, rozsot,kölest is.4. Hires volt az u.n. édes hagymájuk (l: ma a makói), édesgyökerük.. Ez utóbbi

kifejezést a nem magyar történészek nem értik, de Magyarországon máig is termelnek édesgyökeret, melynek neve ma is közkézen forog. (Tudományos neve GlycyrrhizaGlabra, V.69:121) Termeltek minden féle hüvelyes növényt (a babnak sok változatát,cukorborsót, lencsét, stb.)

5. Len és kender termelésük bőséges volt.6 . Virág és gyümölcsfa termelésük híres volt, különösen az alma és cseresznye,

mely gyümölcsöket szárítókemencékben télire is tartósították.



7. A fonás, szövés kellékeit megtaláljuk még az amazonok siijában is.8 . Ruházatukat „pompás”-nak mondja az író.9. Fémművességük pazar.10. Aranyuk és drágagyöngytik — mint az Ohábaponor-i ősember esetében is —

rengeteg. Viszont soha nem vált ezek gyűjtése szenvedélyükké, csak eszközeiketszépítették, díszítették velük.

11. Közlekedési eszközük a kerekes járművek több faja. Ezekhez utakat isépítettek. Az északi területeikről Ibériáig vezetett út, dél fele pedig a Kaukázuson

keresztül, amit máig „szittya út”-nak neveznek. Megépítése hihetetlen nagyszervezettséget, kitartást és tudást követelt meg. Hannibálnak az Alpokon való átkelésétsokkal könnyebb vállalkozásnak mondja Rolle.

12. A görögök városépítését — fenti író szerint — át kell értékelni: nem agörögöktől tanultak a szittyák, hanem a görögök épületei készültek szittya mintára.

13. Bölcseik híresek voltak az akkori világban. A Hippocratesi eskü szövegének egy része szittya szokásokat tartalmaz. Későbbi korokban Buddha, (kiejtése Buda) ésGandhi volt szittya származású: mindkettő egy magasabb életszemlélet és a békeszóvivője.

14. Tiszta életűek és szavatartók. Szemükben a barátság mindennél fontosabb.15. Idegenek is szívesen léptek a szittyákkal házasságra. Demosthenes anyja

szittya volt.

Daloló ősUnk (V.47:95) és egy egyszerűbb zeneszerszám (V.57:313)

16. Legfőbb, illetve egyetlen tanítójuknak Istent és a természetet tartották 17. Hittek az örök életben, s abban, hogy a megholtak lelkeit a Csodaszarvas —

csillagos egünk — karolja fel a földi halál után, s viszi az Örökkévaló birodalmába.18. Szerették a zenét és a dalt. Hangszereik között szerepel a húrfa (hárfa), a

citera és a dob.



Nyelvüket nem ismerik, illetve megfejtésére eddig semmi súlyt nem fektettek azindoeurópai nyelveket beszélő tudósok. Joggal. Ez a Magyar Tudományos Akadémiafeladata volna.

A szittyák sírkamrája



A híres pazyriki sírban lelt, csodaszarvassá álcázott ló. Rolle nem ismeri jelentéstartalmát, s ezért csak a megszokott „varázslás” szóval igyekezik kielégíteni azolvasó kíváncsiságát A sírban jelen van az ősmagyar hitvilág jelvénye, a tükör is.

V.57:313

---------- - ' ....... . .........



A Mindenség kezdetének jelén repülő Csodaszarvasunk, s szerepének leiEtőmőrebb kifejezése. (V.57:313)

Szittyáink divatja Kr.e.400-ban, a Pazyiik-i síricamra posztórátétes faUszőnyegeszerint. Figyeljük meg az életfát tartó, széken ülő idősebb egyén jelképrendszerét(V. 57:312). Valóban „ékes” koronája, a szék és annak is hangsúlyozott ék díszei, azöléből kinövő „szik”, illetve életfa együttesen a székelyek Szikúiját elevenítik meg: Őminden élet ura, s az örök élet letéteményese. Ő eleveníti meg a magocskákat, belőleszökken szárba a szikecske és az ember élete egyaránt. E földi világból a Csodaszarvasmezébe öltözött lovon hozzá igyekezik a szittya harcos, s tőle indul ismét útnak.

Hogy a szittyák egy törzsében székely őstörzsünket ismerem fel, az alanti, mostmár az Alduna vidékén talált pecsétgyűrű rajza is ösztönöz. A rege szerint egy Scylasnevű szittya királyfi a Duna mellett lelte halálát, s itt találták meg pecsétgyűrűjét,melynek felírása görög betűkkel Skyleo, amit „Skylas tulajdona”-ként fordítanak. Nemtudják viszont megmagyarázni a pecsétgyűrű jelentését, s „valamiféle istennő”-nek tartják (V.47:126) A gyűrűn ábrázoü alak széken ül. A korábbiakban láttuk, hogy őseink királyavatási szertartásánál a szék játszott szerepet, s má^ is használjuk például a,4drályi székhely” kifejezést. A fenti szöveg olvasatánál mind a szék, mint a betűk ugyan



azt a szótagot hangzósítják a magyarban. Tudjuk, hogy nyelvünk a legmesszebbmenőkigkerüli a mássalhangzótorlódást. Rovásában viszont ott, ahol értelemzavamak nem lehetoka, kihagyják a magánhangzókat, idő és anyagmegtakaritás szemponâit vévefigyelembe. A Skylas szóban tehát az első betű magyarul „sz”, az utánna következőmássalhangzó hangértéke „ek”, „ék” a magánhangzó illeszkedés törvényeit figyelembevéve, a görög „y” a magyar „ű”-nek felel meg. A magam részéről a felírás jelentésétSZÉKEL, esetleg Székülő, Székelő szóval fordítom a pártás, koronás egyén népihovatartozását

Fentiek értelmében maga a — nyugaton általánossá vált — „Scytha” népnévbenis felismerhető a „szik”, „szék” szótag, ami székely őstörzsünkhöz vezet. Magyar Adóiján a Scytha népnevet a hűn „kitta”, nyíl értelmű szóból származtatta.

Olbia királya neve és hovatartozása Székely. E tény a görög felirás dacára isfelismerhető.(V.47:126)



Bal oldalon(V.57:312) Szikúrhozérkező székely harcos.

Jobb oldalon (V.57:93) a szittyák „Földanya” ábrázolása kazár

jelképrendszer szerint.



Korábban említettem, hogy a kora kőkorszak magas művészi érzéket bizonyítóállatábrázolásai a későbbi szittya művészet keretében jelennek meg ismét. Alanti két

példa (V.47:102-3) közvetítésével bárki meggyőződhet róla.

(Az állatok mellett lévő fiatalember mintha Mátyás Király arcélét mintázná...)



Az inkákkal kapcsolatban emlitettem, hogy az amerikai földrész őslakói közöttnagy érdeklődés központjába kerültek az u.n. vörös festékes műveltség emberei:lakótelepeikre jellemző a Földközi tenger és az Atlanti óceán parsain egyarántmegtalálható hatalmas mennyiségű, vörös festék készítésére alkalmas csigaház. A kérdéstThor Heyderdahl vetette fel, s feltételesen a főniciaiak jelenlétének tulajdoninak ezenmaradványokat. Azt is említettem korábban, hogy a fSniciai műveltség őstörzsi alapja a

pannon. Színeiben szerette hasznáhii a felkelő és lenyugvó nap színét, a pirosat (V.22) Napjelképük a fénymadár, melynek késői utódja — többek között — a kínaiak fung

madara.Az alanti pecsétgyűrű rajza ezen őstörzsünk jelenlétéről beszél; a fénymadár

tollaival ékesített fényemért á b r^ l . A mellette lévő két csúcsos és díszes sapka őseink aranykori tudását és jelképrendszerét foglalja magába. A jobboldali sOvegrészenaranyhegyekből növő életfánkon a lélek madara. A baloldali kép alapja a kétarcú,tükörképes fény, melyből e világi életünk nő ki. Az él, illetve élet jelentésű dárdácskák csavart szára a tündérkor tudását; az élet alapját képező „életfonál” képét ábrázolják



Magyar jelképrendszerünk szép összegezése az alanti aranytál szép rajza. Akezdet jegyén a koronáról, s nyírségi mintáinkról ismert magyar és hűn vonalvezetésűszegély, felette két király: az egyik kezében Magor jelvénye, a bot, a másik kezében aszemere és egyiptomi szobrokról már ismert életjelvény. Figyeljük meg valamermyiszittya ábrázoláson megjelenő ember csendes méltóságát.



Egy szittya úr öltözéke.(V.46:49)

Pikkelyes ruhája jászaink jellegzetes öltözékét jeleníti meg.



Korábban már említettem, hogy magyarországi tudósaink előszeretettelemlékeznek meg nemcsak nem létező mongoloid vonásainkról, de minduntalanelőhozzák a magyar széthúzást, a híres „turáni átkot”.

HOL ITT A TURÁNI ÁTOK?Két példa a sok közül.

Szittya ábrázolásokon mindenütt egymás mellett van a hosszú hajú, fedetlen fejű„nap ember”, a magyar, — s „sugara”, a hegyes süvegű hűn. A baloldali magyar ruhája

díszeként használja az ősi mag-mintát.A szittyák történetével kapcsolatban meg kell említenem a legújabb Xinjiang-i

ásatások eredményeit, (Discover Magaziné, 1994. április) melyek folyamán 4.000 évesteleptllés nyomára bukkantak. A település emberei szőkék, vagy egészen világos-barnahajúak. Ruházatuk, eszközeik a „keleteurópai” népek jellegét viseli. Ismerték aföldművelés, állattartás, közlekedés szittyáknál elért eredményeit. Halottaikat szépenkiképzett kamrákban helyezték nyugalomra. A halotti lepel színei a piros és a kék. A cikk írója leginkább szépen szabott ruhájukat, s az igen magas, hegyes tetejű kalapjukatdicséri. Ezeket a sakákkal hozza kapcsolatba, akikről Lukácsi Kristóf szamosújvári

plébános már az 1860-as években bizonyította, hogy a szittyák egy törzse. Korábban, az



etruszkokkal kapcsolatos fejezetben bemutattam, hogy ősnépeink bizonyos rétegében aFöldközi-tenger vidékén sem volt ismeretlen e viselet, de viszont minden esetbenrokonnépeink divatjával kapcsolatos.

A lovak kantárdisze napjelképpel volt díszítve, s ugyancsak napjelképek láthatók a tetoválási mintáik között is.

Ismerték a sebészet magasabb fokát; tudták, hogyan kell eltávolítanimegbetegedett testrészeket, s a műtét utáni sebet lószőrből készült fonallal varrták össze.A talált jelek szerint a betegek szépen felgyógyultak.

Nyelvükkel kapcsolatban még nincsen feltárt anyag, de feltételezik, hogy azujgúrral, vagy „más, indoeurópai nyelv”-vei rokon. Tekintettel e fehér, szőke népnek akínai műveltségre gyakorolt hatására, az újgúr nyelvet is az indoeurópai nyelvcsaládbasorolják minden előzetes magyarázat nélkül. Feltételesen felhozzák annak a lehetőségét,hogy ezen európai telepesek a kínai történelemkönyvekben szereplő Yuezhi és Wusunnép-

Ezen új feltárási munka ősnépeinkkel kapcsolatos emlékei iránt — remélhetőleg — a Magyar Tudományos Akadémia is érdeklődést fog tanúsítani.



A szittyákkal kapcsolatos új érdeklődés a tudomány több ágát mozgósítjanapjainkban. Nyugati tudósok például nagy figyelmet szentelnek a szittya aranyak védőinek, a griflfeknek a kilétére. Az Archaeology 1994. november-decemberi számábanAdrienne Mayor tanulmánya a griífeket az Issedoniában nagy tömegű csontvázat magaután hagyó Protoceratop-al azonosítja. Szerinte az itteni föld igen magas aranytartalmamiatt nem lehetett ritkaság ezen őshüllők fészkeiben is megjelenő nagymennyiségűaranyrög, amint ez a ma már csak kövületként látható Protoceratop-tojások esetében mégmindig megfigyelhető. A későbbi belopakodó, arany után sóvárgó idegenek a föld felszínén

is nagy mennyiségben előforduló csontvázak köré fonták a félelmes, aranyőrző madarak meséjét.

A Báthory család eredetével kapcsolatban azt tartja a hagyomány, hogy igen régiidőkre megy vissza, s ősük még sárkányt ölt. A tudomány egy későbbi felismerése lesztalán, hogy az őshüllő és az ember találkozott egymással, s élő emlékezetet rejt a griffek meséje és a Báthoryak családtörténete.

Az aranytőrön látható „griffek” szarvasok ellen idézett támadása az aranykor békésrendjét követő pénzsóvái’ világ kezdetének jeleit jelképezi. De jelentheti egyúttal aDiscover, 1994. januári számában hozott nagy vizárban elpusztult szarvasállomány helyét

átvevő sárkányok elszaporodását is. Ez a hatalmas árvíz 14.000 évvel ezelőtt történt, Dél-Szibériában, az Altai hegység vidékén, a Chuja folyó völgyében..

Jelmagyarázat:3a* 9 1 i^íssedon terülei,-------kereskedelmi úta!. Q aranylelőhely, V mai határok—



Öshún jelképrendszerű szittya aranytőr a Kr.e.nil.századból.



Az árvíz legmagasabb szintje 1.500 láb mélységű volt, 90 mérföldes sebességgelrohant végig a völgyeken. Az árvíz oka az utolsó jégkorszak idején felszabadult víztömeg,eddigi kutatások szerint.

Aeschyhis Prometheus mondája e vidék szittyáiról beszél, s egy hatalmas árról,ami elsöpörte Promedieus szikláját. Orosz tudósok néhány hónapja számoltak be egyhihetetlen méretű árvízről, ami a volt Szovjetunió területén hömpölygött végig a

jégkorszak idején, észak-déli irányban, mindent elsöpörve útjában. Az emberi emlékezet,s az azt dajkáló szájhagyomány ismét döbbenetesen igaz képet festett e vidék múltjáról.

HUNOK

A húnok történelmére sem szentelt több időt és gondot a Magyar TudományosAkadémia hivatalos részege, mint a szittyák, szarmaták, s egyéb ősnépünk viselt dolgaira.

Mindez annak dacára történt, hogy magánkutatók igen áldozatos munkával rengetegnagyszerű anyagot gyűjtöttek össze e tárgyban. Ezek nagy része az Akadémia pincéibenfekszik talán mai napig is, a többi nevetségessé tételének bő irodalma után a kérdéstkényelmeden csend borítja. Üttörő és igen szép munka Bóna István idézett műve (V. 6 8 ),de sajnos őt is köti még, s véleményét néhol befolyásolja ázsiai eredetünk tévtana.

Ő si jelképrendszerünket nyomon követve most csupán néhány hún munkátvizsgálok meg, hogy mit mondanak számunkra.

Legáltalánosabban elteijedt edény a húnok híres üsê, melyből néhányat későbbmutatok be. Jellegzetes mintája a perem közelében látható felkiáltójeles” minta(V.68:138), a n u ^ a r mag és a hún ék összekapcsolásának szép példája. Megerősíti eztaz üst tetején láúiató számos „gomba minta”, mit — s most Bóna Istvánt idézem — „...többen a korabeli fíbulák utánzatánzatának, ’álfibulának’ nézték, s nézik (akeletigermán női ékszerdivat — ez esetben nyilván képtelenségnek számitó — 'hatását’feltételezve az üstökön), mások a díszítésben a temetkezési célra szolgáló üstumák 'megkoronázását’ látják (holott eleve nem lehet szó ’umákról’....) Valószínűnek tartja,hogy a gomba díszek esedeg fákat, faleveleket jelképeznek. Példának hozza fel a StarajaIgren-i gombaalakú ’diadémát’, mely viszont teljes egészében a magyar hullám- és hún ék vonalat követi, a közepén a félkör alakú „gomba”, benne négyszirmú, mag-kö^ntúvirág.

Korábban kitértem az inkák híres fejdíszére, mely félköríves, ékes koronávalkezdődik, s a viselője lába alatt a húnok „gomba” alakú üsüemezével záródik be. A kétfélkör együttesen a nap kerek rajzát adja, de itt már hatásában két részre van osztva: azegyik az ékes, az életerőt adó részre és az anyagbui megnyilvánuló hatására. Szerintemaz üstön látható „gombák” ugyancsak a nap melegítő hatására vonatkoznak. Maga agomba szó mag szavunk fordítottja. így tehát a perem mintája és a felette lévő „gomba”minta is magyar szavunkkal és jelképrendszerünkkel ka|)csolatos. Az 1—4— 1-es

beosztásban az „Egy” Teremtő-erőt és anyaghoz kötött mását, a ,4 iégy” szóvalkifejezetett eszmeiség jelenlétét sejtem, s ugyanúgy, a 3— 1 —3-as elrendezésben a

magyarság két szent számát, az egyet és a hármat, ami a teremtésben lévő összhangot



jelképezi. Maga a „felkiáltójeles” minta már a szittya aranyedény szegélyén is jelen van,amint azt a korábbi képen láthattuk.

Magyar kézimunkákon, fafaragásokon mindenütt megtaláljuk a kusza képét, azabból kinövő életfát. Minden ilyen munka Isten és a teremtés folyamatára irányítottamunka közben a készítőik figyelmét, s így minden teremtő tevékenységet imává szentelt.Ugyan így, az üstökön található ezen jelképrendszer figyelmezteti az embereket aTeremtő e világban való jelenlétére; ezen díszek is az ima erejét sugározzák a résztvevők felé.

Minden társadalom szépségeszményét. Istenét saját tulajdonságai keretén belülfogalmazza meg. A legmagasabb eszménye fejezi ki Istenről és a világról alkotott képét,szükségszerűen, hiszen tapasztalatán kívül eső fogalmak érzésvilágára hatni nem tudnak.A legkorábbi idők óta földet munkáló magyar az Élet-adó, gondozó, fenntartó Jó Isten

jelképének az áldást, meleget adó napot tartotta. Saját arca — igazmondó tüköréA baloldali bún fist a Kapós völgyéből, Hőgyészből,

a jobb oldali üst az Alduna vidékéről származik.(V.68)



Szittya, szarmata, bún települések főbb gócpontjai





bizonysága szerint — az áldott nap mása. Legkorábbi alkotásai kerekfejű, szelíd embertábrázolnak. Az eddig nyomon követett ezredek során mindenütt ezen jelképrendszerreltalálkozunk, s ennek összegezése a hűn művészetben megjelenő férfiarcok lent

bemutatott jellege. Ezek a fekete-tenger vidékéről származnak. Szarmata, alán eredetűhűn tárgyalőiak mondja ezeket Bónis (V.68:26). Itt csak annyi megjegyzést kell ehhezfűzni, hogy a szarmaták, alánok, szittyák, húnok, avarok, stb. — noha más-más névenszerepelnek a történelemkönyvek lapjain — egy népnek tagjai. Egy a művészetük,szépségeszményük, hitük. Társadahni szokásaik — a súlyos ezredévek alatt —

természetesen megváltoztak, de végső fokon magyar hovatartozásukat, s őseik alap jelképrendszerét, világnézetét még megtartották. Az alant közölt kettős kép szerintemvetületes világképük és magyar-hún azonosságuk tudatát közvetíti.

3.

Nyugati történészek és képzőművészek a kacskaríngós mintát a legkorábbikőkorsza^l kezdve kísérik figyelemmel. E minta első megjelenési helye Erdély, s innenvándorolt a Földközi-tengeren át a Nilus völgyébe egy olyan korban, amikor a Szaharamég termékeny volt A magyar hullám, aranyműveseink szótárával „szántóföldes” és amag-mintát is figyelemmel kisérhe^ük Magyarországon, s nyugat Európa korakőkorszaki tárgyain, sőt e hullámvonal az első ismert karcolt minta Európában, amint eztkorábbi fejezetiben bemutattam.

Népünk e mintákat híven megőrizte, s a húnok művészetével zárult be e kör, azalanti minták szerint (V.68;147,162) Vándoraink megőrizték a hazulról kapott kincset...



Hun aranvdíszek késő avar temetőbőlKékesd.



Utoljára, de nem utólsó sorban őseink összetett jelképrenszerével kapcsolatban jelképes állatainkról kell néhány szót szólnom. Mielőtt tárgyalásukba bocsájtkoznék, megkell említenem, hogy ezen állat-alakok soha nem fajultak népünknél „totemállattá”,imádat tárgyává. Jelképek voltak, s egy természettudományi, vagy társadalmi valóságigen összetett ábrázolásai.

A már történelmi korok művészetében, főleg szittya aranyokon megjelenőállatábrákat szemlélve, akarva, akaratlanul is őseink jelképrendszerébe ütközik az ember.

Az alanti gyönyörű párduc testén magyar mag, s kőröseink kör jele

hangsúlyozott,, érdekes módon a farkán és lábain. Testtartása az avar perec szót idézi,ami ismét a „P-R” szócsoporthoz tartozik, nevével együtt. Ezen első pillantásravalószínűtlennek látszó hely maga is jelképes. Ott, ahol a jelkép a valósággal találkozik ugyan az, mint az e földi állat nyugvópontja; a föld. A szó legszorosabb értelmében véve,„ott, ahol az ég a földet éri”, ott, ahol a fény embere e világgal egyesül, jelenik meg népi

jelképünk: a párduc, vagy a csodaszarvas lábainál

Renate Rolle „ismeretlen rendeltetésű aranytárgy”-nak mondja a Nagy Péter cár szibériai gyűjteményéből előkerült, fenti művet.



A csodaszarvas születésünk pillanatától kezdve az összmagyarság jelképe volt. Azalanti, sokszor látott, szittya aranyszarvas jelképrendszere e tudatot híven megőrizte.

Lábai vetuletes világképünket mintázzák. Legkorábbi csontfaragásainkról ismerjük már ezen jeleket: a magyar mag és a hűn ék mintákat. Kérem ezeket összevetnilőporszîjink ősi emlékű mintáival. „Ott, ahol az ég a földet éri”, ott, ahol aCsodaszarvas lába a földet érintette, keletkezett népünk. E jelképek minden kétségetkizáróan hirdetik a hűn magyar egység tényét.

A Csodaszarvas — mint Hazánk is — testében hordozza őstörzseinket.

Agancsa világokat és korokat dajkál. Az agancs utólsó ,Jíor” jelénél lévő állatalakotaz aranytárgy készültekor vezetőszerepet vivő népcsoport jelképének tartom. A többi már

betöltötte történelmi szerepét, s a Mindenség őstudatában pihen.Ismét Renate Rolle szavain keresztül tolmácsolom a tudós világ véleményét: „Arany

pajzsdísz: pihenő, vagy vadászó szarvas a Kul’Oba kurgánból”.(Itt csak zárójelben: miótavadászik a szarvas?...)

Nekünk magyaroknak: őstörténelmünk művészi és tömör kifejezése.

MERJtlK FELISMERNI Ő SEINK LIZENETÉT.

HELYETTÜNK EZT SENKI MÁS NEM TLTDJA MEGTENNI!

Ő si emlékű porszarúink jelképrendszere:



Ugyancsak figyelmeztetem ömnagunkat arra, hogy a jégkorszaktól kezdve aKirpátmedence volt a szarvas legjelentősebb száDásteriUete. Természetes tehát, hogy az ottlakók a szarvast választották jelképükül

A 358. oldalon bemutatott térkép viszont arra a tényre hívja fel figyehnünket, hogya szittyák, szarmaták, hunok Káipátmedencén kívüli főbb szálláshelye évszázadokonkeresztül ugyanaz. S ha ugyanaz: az ott lakó nép nem nomád, hanem még szálláshelyein isletelepedett életet élő, termelő társadalom, mely mindenkori hazájának Magyarországottekintette. A nép ugyanaz, a nyelv tájszólásbeU különbségekkel ugyanaz. A kiUönböző

nevek törzsi, nagycsaládi kapcsolatait mutatja.A tőrténebni tudatától megfosztott nemzet ereje így tudott megtörni annak ellenére,

hogy a népiélek az egységtudatot máig híven őrizte. De „tanult főink”, kik idegen ,4skola”idegen tanait szívták magukba, az idegen hatalmi érdekek bábjaivá váltak.



SZÁNDÉKOS HAGYOMANYRONTAS.

Szakavatott hagyominyrontóink életünk minden területére kiteijesztették figyelmtiket. A cél mindig és minden korban emlékeink kitörlésével egyidejűleg népitudatunk rombolása.

Eszközeik a legdurvább inkvizíciótól kezdve a csalafinta elhallgatásokig ésnevetségessé tételé^ mind megtalálhatók. £ bűnök elkövetői a mindenkori hatalmat

bitorlók és lakályaik voltak, akik mosofyogva fektették el poros levéltárakban legdrágábbtörténelmi emlékeinket. Amikor ezt nem lehetett megcselekedni, mert jelenkoruk kutatóicsökönyösen ragaszkodtak a nemzet érdekeit szolgáló ismeretek teijesztéséhez, ezenembereket lehetetlenné, műveiket nevetségessé tették. Néhány ifyen igen durvanemzetellenes példán keresztül szeretném óvni a jövő kutató fiataljait, hogy ne engedjék életükben ezeket megismétlődni.

1. MESÉINK VILÁGASzépséget, jóságot tükröző, mindig építő célú meséink főbb alakjait „gonosszá"nyilvánítottá. így született meg — késői átírás eredményeként — a „gonosz” Tündér Ilona képe, hogy ezzel együtt már zsenge gyermekkorban elkezdődjön a lélekrombolás.

2. TÁRGYI BIZONYÍTÉKOK ELTÜNTETÉSELázár István részletesen leíija (V.3) a bodrogközi ősi sírok lakóinak

,Jdtelepítését", ismeretlen helyre. Ilyen kitelepítésnek áldozata Szabolcs községben 1981- ben, a régi avar vár védette temetőből a volt földbirtokos Tomoiy család sírboltjábannyugvó Tomory Zoltármé, azért, hogy híre se maradjon a családnak. Hasonló módon

pusztulnak elcsatolt területeink temetői, az emlékezésnek e szent helyei. Nemcsak temetők múltunkat idéző helyeit tüntették el ellenségeink, de — s most

csak az 1945 évtől számított pusztulásról beszélek — falvakat, településeket is. AzAlfoldön például sokkal kevesebb tanya élte túl a kommunizmus éveit, mint a tatáijárásután, egy gazdasági szakértőnk febnérése szerint. Hogy milyen mérvű pusztulástszabadított az országra a Hapsbuig dinasztia, köteteket érdemelne. Tették mindezt felkentmagyar királyokként, a pápa és a papság áldásával. Nem emlékezem niár, kitől származik a mondás, mely szerint az osztrák császár mindenkor hadat viselt a mindenkori magyar király ellen: ennél tömörebben nem lehetett volna kifejezni a szomorú történelmi

valóságot.De nemcsak sírokat lehet meg nem létezővé tenni. Lehet tudományos

felfedezéseket is meg nem született gondolatokként kezelni, vagy a felfedezéseredményeit elferdíteni.

Ifyen elhallgatások legnagyobbika hazánk régészetében — még hozzá mindkétszinten — a kárpátmedencei 500.000 éves ősember idegen szakirodalomból valókizárása, az első eredmények megváltoztatása az ősember embertani jellegévelkapcsolatban, s az idő előtt elhunyt felfedező — Vértes László — kéziratos művének benem fejezése.



Tárgyi emlékek eltüntetéséről számol be Móra Ferenc az „Utazás a FöldalattiMagyarországon című művében: ,3zzel körülbelül számot is adtam mindenről, ami nemkerül a múzeumi termek szekrényeibe, még akkor se, ha majd lesznek szekrényeink éstudjuk őket hova tenni. Ezek a szokott cifraság;i találmányok, amint a ködmönös nemzetmondja, ugyan a ködmöntelen is úgy mondja, ha úrral beszél. Kardok, kengyelek,lószerszámdíszek, férfiöv ércfityegői, asszonyok encsembencsemjeL”(V.38:446-447)Másutt említ még szúvas fogakat, ősi áülc^sokat, agyafúrt koponyát, lókoponyákat éslócsontvázakat. Beszél dinnyemag-alakú és nagyságú gyöngyökről, melyek közepén oly

vékony bronzcsövecske megy keresztül, amit mai módszerekkel nem lehet előállítani. Azadd^ kiásott negyven avarkori tütartó közül egyetlen példány került csak a múzeumba,

pedig vagy tíz más példányból még lehetséges volt Jdmesterkedni” az elrozsdásodottvarrótűt is. Ennek ismeretében például biztosak lehetünk abban, hogy asszonyaink hímzései valóban át tudták menteni a bronz-, s korábbi idők formakincsét. Másutt már említettem az árva tölgyfából faragott orsót, ami szintén nem került be a múzeumba. Enéhány adat is bizonyíâ, hogy ilyen körülmények között egész ősmultunk a MTAszemetesládájába vándorolt, s vándorol ma is. Még jobb eset, ha az előrelátó régész kisem ássa nemzeti szempontból fontos lelőhelyeinket addig, amíg azok méltó megőrzése

nem lehetséges. Mindez hatványozottan érvényes elszakított területeinkre.Eltűnt tárgyaink közé tartozik a Magyar Szent Korona alapját képezőaranycsésze. Ez a tulajdonképpeni ősi koronánk, napsapkánk, s ennek eltűntét soha senkinem tette szóvá az arra hivatottak közül.

Egy 1936.n.l.-i újságcikk szerint (sajnos az újság neve nem ismert) Nagyszíksónhatalmas hún leletet tártak fel. A leleten hitelesített hún írás volt, mely kihangsúlyozottannem török. Szeged városa vissza akarta perelni e leletet. Ugyanekkor honfoglaláskorimúzeumot akart létesíteni, különösen Móra Ferenc ásatási anyagából. Szeged akkori

po^ármestere e tervet támogatta. A polgármestert leváltották. Az új polgármester szabadkőműves jelekkel díszítette hivatalát, s annak üvegablakát, viszont ahonfoâláskorí múzeumból nem lett semmi.

Nyugati irodalomban nem található a Pesti Híilap 1929 VI.23.-i,41.évf HO.számában közölt 10-12.000 éves avashegyi, szerszámkészítő ősemberről szólóközlés.

3. TALÁLT EREDMÉNYEK SZÁNDÉKOS FERDÍTÉSE, VAGYELTAGADÁSA

Kárpátmedencei ősmultunk ismeretének birtokában meg kell említenem néhány

történészünk műveltségromboló megállapításait, melyek szerint népünk a földművelésalapszavaitól a közigazgatásig mindent a szlávoktól örökölt Az alantíak a IV. nemzetköziszláv régészeti előadáson hangzottak el.

Bartha Antal „A IX-X századbeli magyar-sdáv érintkezések” című előadásában akövetkezőket mondja: „...a magyar ekés földművelés szláv eredetű...” (V. 15:241)

Győrfify György: ,JCöziga2^ tás i szavak bolgár szlovén jellege” című előadásábanhangsúlyozza, hogy a magyarság a nyugati intézményeket, a földművelés fejlettebbformáit és a kézműipar számos ágát jórészt szláv közvetítéssel ismerte meg, s így tudott

beilleszkedni a népek európai családjába. E ponton figyelmeztetem önmagunkat a



korábban tárgyaltakra, mi szerint a kárpátmedencei ősműveltség 7-8.000 éves késésselérkezett meg a nyugateurópai térségbe.

BaJassa István szlovák kőlcsönszavakról beszél a szlovák ethnikum kialakulásaelőtL(V. 15-241)

Sz. Czeglédi Ilona: Előzetes jelentés a diósgyőri belső vár 1963 évi feltárásáról”A honfoglalást megelőző emlékeket szlávnak mondja, s hivadcozásul többek közöttAnonymus Borsu családjának nevét és Boiôd települést hozza fel. (V. 15:229)

Ugyan ezen a kcmferencián résztvevő idegen tudósok hozzászólásaiból:

A. Tocik az avar emlékeket morvának mondja. Előadása igen elfogult, de még ígysem tud semmi szláv régészeti anyagot felmutatni.

Ezzel szemben Herbert Jan-Kuhn: „A szdávok nyugati hatása a korai középkorbanÉszaknémetországban” című előadásában kifejtette, hogy a szlávok jelenléte csak aVm. századtól észlelhető, kis falvakban, egy-egy földvár körül. Ezen földvárak leginkábbkezdetleges mocsárvárak.

Tarkó Jenő, a Pesti Híriap 1931 június 21.-i, vasárnapi számában értesíti azolvasóit arról, hogy Hódmezővásáiiiely perrel akaija megszerezni földjéhez valóelsőszülöttségi jogát, mint Magyarország őslakója. Csókán Pál „Rovások” című munkája

hasonlóan vélekedik.Fischer Károly Antal műve bevezető részében (V.48) következetes, irányítottmagyar-ellenes cselekedetekről számol be. Néhány gondolatát idézem; ,X>e ez (írásos)emlékeket a XI. században a többnyire idegen hittérítők vakbuzgósága, mint a pogány kor gyűlölt emlékeit megsemmisítette, s később a keresztény magyar papság mindentelkövetett, hogy a nemzetből az őskori szokásokat kürtea, sőt azokn^ emlékezetét iseltörölje. Hisz tudjuk egész bizonyossággal, hogy midőn Béla, Endre öccse, ki a Sándor-féle, vagy, mint mások nevezik. Csíki Székely Krónika szerént 1049-ben bátyjávalmegosztozva, Erdély vezérévé, vagy vajdájává lett, a rabonbán, gyula, harkáz, régi

székely méltóságneveket eltörölte, a családok, várak, helységek régi neveit szentek neveivel fölcseréltetni, s a családok régi irományait összeégettetni parancsolta.” A 101.oldalon pedig elmondja, hogy ősi rovásunkkal kapcsolatos könyvét a közönség szívesenfogadta, s már több, mint ezer példányban van forgalomban, „s vohia még több is, ha egyláthatatlan kéz anak terjesztését nem gátolta volna. Legalább máskép nemmagyará^tom meg magamnak azon körülményt, h < ^ a népkönyvtárak részérefölajánlottam, i n g y e n nehány száz példányt, s kértek kettőt. Pénzért elkel a könyvemés ingyen nem? Adja rá a feleletet aki tudja”

4. A RÓMAI KATHOLIKUS EGYHÁZ JELENKORI, MAGYARELLENES

CSELEKEDETEI.Az ídant idézettek a Magyar Vetés cikkei, olvasók hozzászólásai; s így a

továbbiakban csak az évszámot és a cikkíró nevét közlöm:1993.dec.5 - Sz. Károly olvasónak fáj, hogy tiltakozása ellenére papja

ragaszkodott azon énekek szövegének rendszeres használatához, ahol ilyen és hasonlóöntudat-építő kitételek vannak: ,vÉgre néző bűnös nemzet a mi magyar népünk.”, vagy:,>Iagyarországról, romlott hazánkról...” Ez utóbbinál a ,jomlott” szót „édes”-re

javították, de az első mondat kollektív bűnösségéhez az arra illetékesek ragaszodnak.



1993. okt. 17. Gróf Bethlen István „A népvándorlásokról” című előadásábólidézi, hogy 1333-37-ben a Gyulafehérvári Püspökség 620 templom és 6200egyházközség után szedett dézsmát.(Az Admontí Kódex, De Regali Dote.)

1993.okt.3. Füzér Júlián: Mindszenty bíboros Rómában marad” című cikkeidézi as Osservatore Romano közlését, mely szerint Mindszenti távozásával a Vatikánállamtitícársága — mely keleti politikájuk végrehajtó szerve — már gyakorolhatta a „valóság

politikáját”, vi^yis együtt tudott működni ebiyomóinkkal.1993.okt.l0. 1974 február 5.-én VI. Pál Mindszenty bíborost elmozdította

Eszteiômi érseki székéből. Éppen kirakatpere 25. évfordulóján.1993.szept.20 Mindszentytől a pápa hallgatást követelt, hogy kedvezni tudjon a

kommunistáknak.1993.júl.4 n. János Pál pápa 1993 május 30.-Í ,3ungarorum Gens”-e

megváltoztatta hazánk egyházmegyéit. Kihagyta az 1009-ben alapított erdélyiegyházmegyét, melynek székhelye Gyulafehérvár; Szatmár, Várad, Temesvár mostBukarestfiez tartozik. A trianoni békediktátum szentesítése ezen intézkedés. Ebben szerepevolt Lékai bíborosnak, az ő kérésére vonták a mai országhatárok közé a főpásztorok illetékességét. E folyamat kezdete 1977 dec.30 és 1982 május 11.-i rendelkezés.

Felcserélték a hagyományos püspökség-neveket kettős püspökség-nevekkel. A cikk írójaértiietetlennek tartja ezen rendelkezéseket, hiszen e régi püspökség-nevek ,4 nűemlék nevek”, s a társ-székesegyház fogalmának és tényének bevezetése során az ezerévesfolytonosság megszakad a kizárólagosság megsértésével.

1994.márc.l3 ,31akadt szenttéavatások” Dr. Füzér Júlián tollából:1. A magyar katfiolikus egyház nem sülheti Prohászka Ottokár

szenttéavatását, noha életműve Neumannéval egyenlő színvonalú, s ez utóbbiszenttéavatása most van folyamatban.

2. A magyíu- jezsuiták szericesztette America magazinban egy Behlnevű pap Prohászka Ottokárt tipikus antiszemita püspöknek nevezi, s ez ellen soha egyetlen

püspök, vagy jezsuita sem tiltakozott.Az ugyancsak fenti évszámú Magyar Vetésben Pirigyi István „Az erdélyi

görögkatholikusok” című cikke emUti, hogy az 1912. jun.8 .-i pápai buHa, a Christi FidelisGraeci szerint X. Pius pápa megalapította a Hajdúdorog-i egyházmegyét, amikor is 40.000magyar került román egyházi tartományba. Ferenc Ferdinánd ez előtt követet küldött a

pápához, Ludwig Pastor, a római osztrák történeti intézet igazgatója személyében, hogymegakadályozza a magyar püspökségek alapítását. Ettől kezdve lett a magyar görög-kathoUkus szertartás hivatalos nyelve az ógörög, beleértve az énekeket is.

1994.április 3-10. száma. A Vaticán Ukrajnába accreditált pápai nunciusa, Antonio

Franco megtiltotta a misék utáni magyar hinmusz éneklését Munkácson. Sem az egri, semaz esztergomi érsek nem tett semmit ez ügyben. Antonio Franco és titkára szlovák származásúak.

1994 augusztus 20-21 sz. I. évfolyam 5.sz. XTV. Kelemen pápa 1771-benmegszüntette augusztus 20.-t, mint nemzeti ünnepet, s Szent István szenttéavatását nemismerte el. E tárgyban bővebb felvilágosítást nyerhetünk Győrfify Gyöi^gy István Király ésMüve című munkájából. A 144. oldalon említi, hogy Vn. Gergely figyelmezteti Salamonkirályunkat, hogy szent István az országot szent Péternek ajánlotta fel, s így az a rómaiegyház tulajdona. Hl. Henrik Róma áldásával Magyarországot meghódította szent Péter



tiszteletére, s Aba Sámuelt legyőzve szent István lándzsáját és koronáját Rómába küldte,ahol a koronának nyoma veszett. A 392. oldalon leszögezi, hogy VII. Getgely soha nemavatta szentté Istvánt, viszont Magyarországot hűbérbirtokának tekintette.

A Hunnia 1994 júniusi, 55.száma ismerteti Msgr. Mészáros Tibor (Bázel)„CasaroUtól szenvedett legtöbbet” című cikkét, mely részletezi a vatikáni politikamagyarellenes intédcedéseit, kezdve VI. Pál pápával, Giovamri Montinivel és ennek

politikai fullajtáijával, Agostius Casaroli bíborossal. Ezek soha nem képviselték hazánk érdekeit, soha nem álltak saját főpapjuk mellé, hanem az anyagi előnyöket ajánló

kommunista, nemzet-idegen és vallásellenes koimány képviselőit támogatták. Cserébe akommunista kormány felajánlotta, hogy tovább fizeti a ,JCongruát”, a papok megélhetését

biztosító összeget. Msgr. Mészáros, aki Mindszenti aulistája volt 1944-ben, majd 1971-benBécsben titkára, Mindszenti és VI. Pál pápa találkozásáról a következő szavakkal számoh

be: „Szemtől-szembe álltam VI. Pál pápával. A pápának egy jó szava nem volt Mindszenti bíboros felé, de az egész beszélgetésből kitűnt, hogy jobbsoi bízik Kádár Jánosban meg akommunista pártban, mint Mindszentyben.” (Msgr. Mészáros 1994.III.26.-i beszéde.)

„A jelenlegi esztergomi érsek ellenzi a Regnum Maríanum templomának felépítéséta történelmi helyén” - mondja a cikkíró.

Visszatérve a régebbi múltba, emlékeztetni szeretnék azon sajnálatos tényre, hogy arómai pápa hazánkat, a kereszténység védőpajzsát többször egyházi átok alá helyezte. így például IV. Béla király idejében, a tatáijárás előestéjén. Ezeket a kiátkozásokat soha nemérvénytelenítették, hazánktól bocsánatot nem kértek, viszont nemzetünk felszámolásának igyekezete változatlanul folyik.

***

Egyének és hatalmak esetében egyaránt az a fél gyűlöli és pusztítja a másikat,amelyiknek a legtöbb féheni, s jogtalanul bitorolt elveszteni valója van.

Ne áltassuk tovább magunkat egy benntlnket meghallgató, megsegítő világdélibábos álmába vetett hittel. Gondoljuk végig történelmünk tanúlságait, s annak megfelelően irányítsuk sorsunkat.

Segíts magadon, s az Isten is megsegít



Alábbiakban hozom Magyar Adóiján által kidolgozott, őstörzseink nyelvével és jelképrendszerével kapcsolatos vázlatot Magyar Adóiján rajzaival, az Ő sműveltség címűműve alapján. A nyelvvel kapcsolatos részben csak az egyes őstörzsek mássalhangzóithozom.

1. MAGYAR:....................... G,Gy,HésM,N2. KUN..................................K,T, DésM,N

3. FEKETE KUN.................K , T , D é s M , N4. SZEMERE....................... SZ, S, Z, CS és M, N5. BESENYŐ ....................... B, P, V, F és SZ, S6 . JÁSZ.................................S, SZ, Z, ZS, C, CS és J7. SZÉKELY........................ S, SZ, Z, ZS, C, CS ÉS G, GY, K, H8 . KAZÁR.............................S, SZ, Z, ZS, C, CS ÉS G, GY, K, H9. KABAR..............................B, P, V, F és K, H, G, GY10.TÖRÖ K T.,D és R.,L11.KÖRÖ S K, H, G, GY és R.,L

12.AVA R P, B, V, F és R 13.PALÓ C P, B, F és L14.PUN,.V. PANNON............P, B, V, F és M, N15.SZOUM, SZARMATA....S, SZ, Z, ZS, C, CS és R, L (néha az M és N is)16.MARMAR..........................L, R, J és M, N

*A fent említett jelképrendszert a következő oldalakon hozom, a fentisorszúnoknak megfelelően.

őstörzseink. Magyar Adorján rajzai.



m a g y a r

Östörzseínk. Magyar Adorján rajzai.

W.

/ V V W V ^ A /W

fehér, k u n h u nfekete-kunok.

nI

SZEMERE b e s e n y őJÁSZ,



SZiJvELY

COOOOOOCXZZZT'

KAZÁR KABAR

®rn ©

J

t ö r ö k AVAR



Csodaszarvasunk, a csillagos Ég jelképeMagyar Adorján tolmácsolásában.



1. A Magyar Régészet Regénye, Gábor Miklós, Panoráma, Budapest, 1965

2. A Magyar Hírek Képes Kiadója, Budapest

3. Kiált Patak Vára, Lázár István, Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 19744. A Történeti Erdély, Asztalos Miklós, A Történeti Erdély Kiadó: Erdélyi Férfiak

Egyesülete, 1936

5. Kalevala, Vikár Béla, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962

6. Kalevala, John Martin Crawford, Róbert Clarké and Co. Cincinnati, 1898

7. Régészeti Tanulmányok, László Gyula, Magvető Kiadó, Budapest, 1977

8. Dombóvár, Dr. Szőke Sándor, Pátria Nyomda Budapest, 1971

9. Zempléni Hegység, Tamaskó Ödön, Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1958

10.A Nyírség, Erdész Sándor, Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974

1l.A Somogy Megyei Múzeumok Régészeti Adattára, Draveczky-Sági-Takáts,Kiadta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága Kaposvár, 1964, Il.füzet

12.Collier's Encyclopedia, Vol.l4 MacMillan International Publishing Group

13. Secrets of the Ice Age, Evan Hadingham, Walker and Co. New York, NY.1979

14. Ancient Mán - A Handbook of Puzzling Artifacts, William Corliss, TheSourcebook. Project, Glen Arm, MD

15. Archeológiái Értesítő, Vol.91, 2.s/.. 1964 Akadémiai Kiadó Budapest

16. 93. 2 ^ . 1966

17 1970

18. Expressions in Art, Harry Bober, Copyright 1953 by HarryN. Abrams, Inc. USA

19. Csemátoni Füzetek, 1992 április. A Csernátoni Bőd Péter KözművelődésiEgyesület kiadványa

20. A Magyar Népek Ő störténete, Baráth Tibor, Somogyi Zoltán Kiadása, 1993



21. Mán - 12.000 years Under the Sea (Ember - 12.000 év a víz alatt), RóbertBurghess, Dodd, Mead and Co. NY. 1980

22. Az Ösműveltség, Magyar Adorján, kézirat

23. Magyar Mythologia, Ipolyi Arnold, III. kiadás, Zajti Ferenc kiadása Budapest,

1929

24. The Hungárián Genius, Túrán Printing and Bindery Garfield, NJ. 1975

25. Magyar Építőizlés, Magyar Adorján, Kráter Kiadó. 1990

26. Magyar Angol Szóeredet, Tomory Zsuzsa, 1993

27. The Scottish Tartans, Sir Thomas Innes of Leamez, Lord Lyon King of Arms, W.and A.K. Johnston and G.W. Bacon LTD London

28. Myths and Folk Tales o f Ireland, by Jeremiah Curtin, Dover Publications Inc,. New York, 1975 (ír Hiedelmek és Népmesék.)

29. Great Fairy Tales of Ireland, Mary McGarry, Avenue Books, NY. (ír Tündérmesék.) Avenue Books, NY.

30. Cambridge Encyclopedia o f Astronomy, Crown Publishers, Inc. New York, 1978

31. A Magyarság Néprajza, Bátky Zsigmond, Győrfy István. Királyi Magyar

Egyetemi NyomdaS. kiadása, 1941

32. Csillagfaragók, Banner Zoltán Kritérion Kiadó Bukarest, 1972

33. The Mute Stones Begin to Speak - The Story of Archeology, Paul Mac Kendrick,St. Martin Press, NY. (A Néma Kövek Megszólalnak - A Régészet Története.)

34. The Search fór Early Mán, A Horizon Caravel Book, American Heritage Co. Inc.(Az Ő sember nyomában.)

35. Atlas of British History, Martin Gilbert, Dorset Press (Az Angol TörténelemTérképe)

36. Magyar Történelmi Kronológia az Ő störténettől 1970-ig.Tankönyvkiadó,Bp.l971

37. Discover Magaziné, 1994 januári számának 37-38.old.

38. A Fele sem Tudomány - Utazás a Földalatti Magyarországon. Móra Ferenc,Magvető Kiadó Budapest, 1960

39.Magyar Népművészet, Hoffer Tamás és Fél Edit, Corvina Kiadó,1975. 3.kiadás

40. Ő smagyar Rovásírás, Magyar Adorján, Fáklya Kiadó, 1961 Warren, Ohio, USA



41. Vanished Civilizations, Edited by Edward Bacon, McGraw-Hill Book Co. Inc.

42. Szittya-Görög eredetünk, Dr. Aczél József. Túrán Publisher, 1975 Garfíeld, N.J.USA

43. A Csodaszarvas, Magyar Adorján. Kiadó: A Magyar Adorján Baráti Kör,

Budapest, 1991

44. Hun-Magyar írás és annak fennmaradt emlékei. Fischer Károly, Heisler J. Könyvnyomdája, Budapest, 1889. (Újranyomása 1992 /?/)

45. Rubicon, Képes Történelmi Magazin, l ll.év f3.szám, Veszprémi Nyomda KFT

46. The World of the Scythians, Renate Rolle, B.T Batsford LTD London. 1980

47. A Medvecsillag Mítosza, Lükö Gábor, Forrás, Szépirodalom, Szociográfia,

Művészeti lap XIII.évf 1981 november, 11 s / . 28.old.

48. Visszatekintés, Összegyűjtött iratok, beszédek, nyilatkozatok. Kodály Zoltán,Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964.

49. Silence, Signs and Wonder, by Peter Radetzky, Discover, June 1994 — 60. oldal

50. The Mother Tongue by William F. Altman — US. News and World Report, Nov.5, 1990. 60-70 old.

51. Quantum Consciousness, by Dávid H. Freedman, Discover June 1994, 89-98 old.

52. Magyarország Szent Koronája, Bíró Sándor és Varga Béla

53. A Nógrádi Műemlékek Újabb Csoportja, Gondos Béla, Keresztény Magyar Vetés, 1994. jún. 12, V.évf. 24.s /

54. István Király és Műve, Győrffy György, Gondolat, 1977

55. Atlantis and Egypt, by J. Gwyn Griffiths, Cardiff University of Wales Press 1991

56. Vanished Civilizations, Mc Graw-Hill Book Co. Inc., Edited by Edward Bacon

57. The Dawn of Civilization, McGraw Hill Book Co. Inc., Edited by Prof StuartPiggott

58. Collier’s Encyclopedia 1991. Vol. 21, MacMillan International Publishing Group

Documents

Tomory Zsuzsa - Kezdeteink