1954. július hő 10-én búcsúzott a Magyar Nemzeti Múzeum - Természettudományi Múzeum legrégibb, hü munkatársától* Dr, Csiki Ernőtől, a magyar zoológia, a magyar entomolőgia Nesz­torátél, búcsúzott a Magyar Rovartani Társaság alapító és t i s z t e l e t b e l i tagjától* Közel két emberöltőn át élt válasz­t o t t tudományának, a zoológiának. Szakadatlanul dolgozott, mint a reá b i s o t t gyűjtemény Őre, majd mint az Állattár i -gazgatója. De k o r a i nyugdíjaztatása után i s f o l y t a t t a Ma­gyarországon és nemzetközi tudományos körökben egyaránt e l ­ismert és nagyrabecsült munkáját úgyszólván élete utolsó percéig. 1954. július 6-án este t e t t e l e tollát és rövid pár érával később, július 7-e hajnalán hunyta l e örökre szemét. Csendesen, önfegyelmezetten, lehetőleg minden feltűnést ke­rülve járta élete pályáját és ehhez méltóan távozott az élők sorából.

C s i k i Ernő 1875.október 22-én született a hunyad-aegyei Zsil-Vajdej-Vulkánban. Édesapja, D i e t l Lajos, mint vámtiszt­viselő működött a régi erdély-romániai határszéli vámhiva­talokban, Sősmezőh, Zs i l - V a j de j -Vulkánban, Nagyszebenben és a Vöröstoronyi szorosban. Miután Zsil-Vajdej-Vulkáaban akko­r i b a n még elemi i s k o l a sem v o l t , C s i k i Ernőnek szülőföldjét és családját - tizennégy testvére v o l t - korán k e l l e t t e l ­hagynia, hogy Nagyszebenben elvégezhesse az elemi iskolát, majd a gimnáziumot. Érettségi vizsgája után felkerült Nagy­szebenből Budapestre, ahol az Állatorvosi Főiskolán sz e r z e t t o k l e v e l e t . Bat követően 1897. október 3-án a Magyar Nemzeti Múzeum Állattan Osztályához nevezték k i múzeumi asszisz­tenssé és mint i l y e n v e t t e át a Frivaldszky János 1895-ben bekövetkezett halálával elárvult Ooleoptera-gyüjtemény keze-

lését. 1920-ban megbízták az Állattár adminisztratív vezeté­sével és 1924—tél, 1935-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig mint múzeumi igazgató állt az Állattár élén. Korán bekövet­kezett nyugdíjaztatása pontot t e t t azokra a nézeteltérések­r e , vitákra és harcokra, amelyek mindig egyenes, szókimondó, megneaalkuvő egyénisége m i a t t közte és az akkori vezetőkörök közö ;t felmerültek és mindig újból fellángoltak. Jogos elke­seredésében t e l j e s e n visszavonult a nyilvánosságtól és a mú­zeumtól. Tudományos munkáját azonban akkor sem hagyta abba, hanem szorgalmasan tovább gyűjtött és k u t a t o t t , most már k i ­zárólagosan otthonában, ahol k i s családi házában s z e r e t e t t hitvese biztosította nyugodt munkalehetőségét. De hamarosan ismét közelebb került a múzeumhoz és - főleg a felszabadulás utáni években - újból tevékenyen részt v e t t , most már mint tiszteletdíjas, mint külső munkatárs, az Állattár anyagának tudományos feldolgozásában.. Bekapcsolódott az Állattár tudo­mányos tervébe és óriási, évtizedeken át szerzett tudását és t a p a s z t a l a t a i t önzetlenül állította a magyar zoológia, a ma­gyar entomológia szolgálatába.

Csiki Ernő h i v a t a l i tevékenysége,mind múzeumi, mind pe­d i g általános tudományszervezési terén, valamint egéas tudo­mányos működése majdnem kizárólag a magyar lemzeti museum és ezen belül elsősorban az Állattár fejlődését szolgálta, ugy hogy Cs i k i Ernővel a legnagyobb magyar muzeológusok egyikét vesztette e l a hazai tudomány.

Mint gyüjteményvezető a gondozására hízott Coleoptera-gyüjteményt három és fél évtized a l a t t egy múzeumi viszony­la t b a n majdnem jelentéktelennek nevezhető k i s gyűjteményből szorgalmas gyűjtő és feldolgozó munkájával,de főként szerve­ző tehetségével Európa-, sőt világhírű gyűjteménnyé f e j l e s z ­t e t t e , amikor 1897-ben átvette a Coleoptera-gyüjtöményt, as csupán 120.000 példányból állott, amikor pedig 1932-ben át­adta, a gyűjtemény példányszáma már jóval túlhaladta az egy milliót.

Ez az óriási szaporulat egyrészt Csi k i Ernő ós kortár­sainak, munkatársainak gyűjtéseiből származott, másrészt pe­d i g tevékenységének i d e j e a l a t t került vétel vagy ajándék formájában a múzeum gyűjteményébe. À múzeumi szolgálata i d e ­j e a l a t t gyűjtött bogarak száma meghaladja az 50.000-t. Az Erdélyi havasok és a Mezőség bogárfaünájának legkitartőbb és legeredményesebb kutatója v o l t , de gyűjtött a Hagy Magyar Alföld, a Dunántúl, a Bánát és a Felvidék számtalan helyén, valamint k u t a t o t t a Fruska Gorán i s . Igen tettemes számbeli szaporulatot, de egyúttal a magyar Coleoptera-fauna megisme­rése szempontjából igen nagy tudományos értéket képviselnek azok a nagy magyar magángyűjtemények, amelyek Cs i k i Ernő t e ­vékenysége folytán kerültek a múzeumba, mint Birő Lajos első bogárgyűjteménye, Wachsmann Ferenc, Mihók Ottó, (Jurányi I s t ­ván,Bokor Elemér, Kaufmann Ernő, Győrffy Jenő és mások gyűj­teménye, összesen több mint 110.000 példánnyal. Tétel utján biztosított Csi k i E m Ő a múzeum részére két nagy balkáni gyűjteményt, éspedig az Apfelbeck V i k t o r és a Grabovszky Mi-hály-féle anyagot, továbbá az osztrák Paganetti-Bummler o-lasz,spanyol és balkáni gyűjtésének nagy részét.Mint nagyobb jelentőségű exóta anyagot, amely Cs i k i Ernő i d e j e a l a t t ke­rült a Coleoptera-gyüjteménybe, megemlíthetjük Sauter formő-z a i , Mc Dean ausztráliai, Stauding er und Bang-Haas délameri­k a i , n y u g a t a f r i k a i és bomeói anyagát,valamint a Flason-féle gyűjteményt Yunnan, Annám, Pápua és Quadeloupe területéről. Legnagyobb sikere pedig az v o l t , amikor 1917-ben leleményes­ségével, gyors elhatárosőképességével és erélyességével meg­szerezte a Magyar Nemzeti Múzeum számára a világhírű osztrák ooleopterológus, Edmund R e i t t e r gyűjteményét, éspedig a már évek óta a gyűjtemény megvételéről tárgyaló és egymás e l l e n acsarkodó német muzeumok orra elől. Ezt a tényt a több mint 200.000 példányt, több mint 5*000 típust tartalmazó gyűjte­ményben főként érdekelt német tudományos körök hosszú éveken át nem bocaájtották meg, som C s i k i Ernőnek, sem pedig a Ma-

gyar Nemzeti Múzeumnak* Ha mindehhez még hozzátesszük Biró Lajos felbecsülhetetlen értékű ujguineai és Kittenberger Salman nem kevesebbre értékelendő ke l e t a f r i k a i gyűjtésének anyagát, akkor kibontakozik előttünk a Természettudományi Múzeum Soleoptera-gyüjtöményének i g a z i képe, amely ma nem­esek a Kárpátmedence bogárfaunájának kimeríthetetlen tárhá­za, hanem pal e a r k t i k u s , ső* világanyagával i s nyugodtan f e l ­v e h e t i a versenyt számos, neves külföldi múzeummal*

Mint gyűjtő Cs i k i Brno - amint már emiitettem - Magyar­ország legkülönbözőbb helyein járt és dolgozott* Számtalan alkalommal végigkutatta az erdőövezte Kárpátok v o n u l a t a i t , főleg a K e l e t i és Bélkeleti Kárpátokat. Gyűjtött Boszniában és Dalmáciában i s . A Magyar Tudományos Akadémia K e l e t i B i ­zottsága felkérésére és megbízásából az 1916 és 1918 közötti években több alkalommal végzett zoológiai kutatásokat Ált­alában. Legtávolabbra azonban első nagy gyűjtőútja v i t t e , a m i ­kor 1898-ban, mint Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójának zoológusa járt a Kaukázusban, á Yolga vidékén, az Uraiban, Szibériában és Mongóliában, a Gobi sivatagban és Kínában. A közel egy évig tartó, sajnos nem a legkedvezőbb körülmények között l e z a j l o t t gyűjtőút befejezése után az Indiai-óceánon keresztül visszatért hazájába. Mindezen tanulmányutak a l k a l ­mával igen értékes tudományos anyaggal gyarapította a múzeum gyűjteményeit, ugyanakkor pedig számos tudományos közlemény­ben számolt be kutatásainak eredményeiről és t a p a s z t a l a t a i ­ról. C s i k i Brnő gyűjtőmunkájának,gyüjteményszervezésl te h e t ­ségének legfényesebb bizonyítéka az a 45.000 példányból álló mintaszerű Coleoptera-gyűjtemény, amelyet nyugdíjaztatása óta állított össze. Bz a gyűjtemény ma éppúgy tulajdona a Természettudományi Múzeum Állattárának, mint C s i k i Ernő első bogárgyűjteménye /10.000 példány/, amelyet 1897-ben történt kinevezése alkalmával az Állattárnak ajándékozott.

Gyű j tőut j a i n kivül több alkalommal járt külföldön, az o t t a n i nagy muzeumok és azok anyagának tanulmányozására. így

1901 és 1910 között ismételten megfordult a bécsi múzeumban és két alkalommal a szarajevói múzeumban. 1902-ben megláto­gatta a müncheni, f r a n k f u r t i , b e r l i n i , S t e t t i n ! és a drezdai muzeumot. 1925-ben Zürichben, a I I I . Nemzetközi Entomológiai Kongresszuson, 1930-ban pedig Páduában, a H.Nemzetközi Zoo­lógiai Kongresszus alkalmával képviselte a Magyar Nemzeti Muzeumot.

A Magyar Nemzeti Múzeum Állattári Osztálya fejlődésének egy igen fontos korszaka fűződik Csi k i Ernő nevéhez. Csi k i Ernő igazgatósága alatt ugyanis végre megmozdult a Magyar Nemzeti Múzeum épületében l e h e t e t l e n h e l y i körülmények kő­zött sínylődő Állattár és négy éven át /1926-tól 1929-ig/ tartó költöztetés után - a Magyar Nemzeti Múzeum épületéből először a Szentkirályi-utca 7-es számú épületbe, majd onnan részben a Baross-utca 13-ba, részben pedig vissza a Magyar Nemzeti Múzeumba, és onnan ismét tovább a Barosa*=ateába, -végre megállapodott mai Baross-utcai székházában.Hogy ez Idő a l a t t nem állt l e t e l j e s e n minden tudományos munka, hogy az Állattár korszerű /legalább i s akkor/ elhelyezésének b i z t o ­sítása m e l l e t t a Magyar Nemzeti Múzeum épületében u j állat­t a n i kiállítás készült, mindez az állattári dolgozók össze­fogásának, de nem utolsó sorban Cs i k i Ernő, a "költöztető igazgató", ahogyan baráti körében nevezték, fáradhatatlan munkájának és szervezőtehetségének eredménye.

C s i k i Ernő múzeumon kívüli szervező és vezető tevékeny­sége szintén igen sokoldalú és a magyar zoológiára nózva gyümölcsöző v o l t . így aktivan részt v e t t a révfülöpi Magyar Biológiai Állomás, a későbbi Tihanyi Biológiai Kutatóintézet megszervezésében, szervezte és irányította az 1927-ben Buda­pesten t a r t o t t X. Nemzetközi Zoológiai Kongresszus munkáját, mint a Kongresszus főtitkára és k i v e t t e részét a magyar zoo­lógia minden megmozdulásában. A Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályénak 1907-től 1916-ig jegyző­j e , 1920-tól 1929-ig aleliöke és 1929-tól 1932-ig elnöke

v o l t . A Magyar Ornithologie! Szövetség t i s z t e l e t b e l i tagjául választották.Résztvett a Magyar Rovartani Társaság megalapí­tásában, majd I9O8 és 1918 között annak elnöke, 1950 éta pe­d i g t i s z t e l e t b e l i t a g j a v o l t . Bem véletlen, hogy Cs i k i Ernő múzeumi működésével egybeesik a magyar amatőr coleopteroló-g i a fílvirágzása,a nagy magyar magángyűjtemények megalapozá­sa, i l l e t v e kifejlődése, mint Bokor Elemér,Diener Hugó,Dudich Endre, Endrődi Sebő, Fodor Jenő, Gurányi István, Győrffy Je­nő, Kaufmann Ernő, Mihók Ottó, S t i l l e r Győző, £treda Rezső és mások gyűjteménye. Mind h i v a t a l i működésével, mind pedig az e m i i t e t t társulatokban, egyesületekben, főleg pedig a Ma­gyar Rovartani Társaságban k i f e j t e t t munkájával Csiki Ernő ugyanis mindig a r r a törekedett, hogy tudását és tapasztala­t a i t minél szélesebb köröknek adhassa tovább,és ezzel i s tá­mogathassa s z e r e t e t t tudományának fejlődését Magyarországon, Készségesen tanított,oktatott és nevelt mindenkit,aki érdek­lődést mutatott, és sohasem utasította vissza - élete utolsó napjáig sem - ha bárki kisebb vagy nagyobb anyag determiná-lását vagy revideálását kérte tőle.

Mindamellett Magyarország egyik legtermékenyebb zooló­gusa v o l t . Több mint 300 nagyobb tudományos és ismeretter­jesztő értekezése, részben önálló munkák,vagy önálló munkák­ban megjelent külön fejezetek,részben pedig b e l - és külföldi szakfolyóiratokban megjelent cikkek h i r d e t i k nevét a magyar és nemzetközi szakirodalomban egyaránt. Rendszertani és.fau-n i s z t i k a i tanulmányai Magyarország bogárvilágának megismeré­sét vitték előre óriási mértékben, de azon messze túlmenően általánosan elismert és megbecsült szakemberré avatták.Tudo­mányos munkásságának főterülete egész életén át a Coleopte-rák tanulmányozása v o l t .Emellett azonban igen szép eredmény­ny e l gyűjtötte más állatcsoportok képviselőit és több cikké­ben más állatcsoportokkal i s f o g l a l k o z o t t , Így Mollusoákkal, Isopodákkal,Arachnoideákkal, OrthopterákkaiyHymenopterákkal, Hemiptérákkal és Aphaniptérákkal.

Több Bint 400 általa leirt.addig a tudományos irodalom­ban lauere tien bogár-, vagy egyéb állatfaj, 111. Táltosát ée nemzetség t e s z i halhatatlanná Csíki Ernő nevét,de ugyanakkor közel 70, az Ő nevét viselő a j állatfaj, i l l . nemzetség i s . I t t csupán a Csikia-nevü Elaterida-genust emelem k i , amelyet 3sombatby Kálmán Cs i k i Ernő tiszteletére vezetett be i l y e n néven a tudományba. A többi, részben magyar szerzők, de túl­nyomóan neves külföldi szakemberek által l e i r t és Csik i Ernő tiszteletére elnevezett a j f a j elsősorban a Coleopterák közé tartozik, de akadnak köztük Möllnsoák, Diplopodák, Orthopte-rák, Hymenopt?rák és Hemipterák, sőt három növényfaj i s .

C s i k i Ernő tudományos munkái közül ezen a helyen csak néhányat említhetek megtÍgy "Magyarország bogárfaunája" olmü munkáját, a Coleopterák első magyarnyelvű, monografikus f e l ­dolgozását, amelyet saját költségén adott k i . Sajnos azonban ez a mü az első világháború következtében befejezetlen ma­radt* Ida sorolható továbbá számos bogárosaiád monografikus feldolgozása, az ázsiai és albániai gyűjtőút járói származó anyag tudományos kiértékelése, amely "Zichy Jenő I I I . ázaie* utazása zoológiai eredményei" cimü kiadványban jelent meg, illetőleg "A magyar Tudományos Akadémia Balkán-Kutatásainak Tudományos Eredményei9 cimü könyvben. Csiki Brno tollából* származik továbbá az általánosan ismert "Útmutató a rovarok, pókok és százlábúak gyűjtésére, konzerválására és rovargyüj-temémyek berendezésére" cimü munka,a "Kirándulók zsebkönyve" o. sorozat 1925-ben megjelent egyik kötete és a "Fauna Begni Hungáriáé" "Mollusca" olmü fejezete. Meg k e l l említenünk azt a cikksorozatot l a , amelyet Csiki Ernő 1904 és 1914 között, 9 folytatásban "Biztos adatok madaraink táplálkozásáról" óimmal I r t az "Aquila"-ban és amely a madarak rovartáplálé­kára vonatkozólag külföldön még ma i s elismert és használt alapvető munka. Utolsó nagy müve a "Die Käferfauna des Kar­paten-Beckens" cimmel terv >zett sorozat 1947-ben magjelent első kötete volt, amelyet' a kagyar Tudományoe Akadémia 1948-

baa a Kitaibel-éremael tüntetett k l , és analyst a külföldi esakbirálat Gangibauer halhatatlan munkájával, a "Dia Käfer­fauna Mitteleuropas 1 1-ssal hasonlít össze.

Meg k e l l említenünk aat la» hogy Cs i k i Ernő mag akarta •szervezni és a "magyar" narrai örökre egybekötni ast a gran­dios; ie, egyedülálló tudományos munkát» amelyet a tőkeerős Byuget kiütött kezéből és "Coleopteroram Catalogue» elmen 31 hataXaaa kötetben jelentetett meg Berlinben, majd később Há­gában, Amikor V« Junk, a "Coleopteroram Catalogua " kiadója 1935-ben megjelent cikkében "Das Werden einer grossen Bncy-klopaedie" /Bibliographioa Coleopterologica, dam Haag, 1935/ az egész enciklopédia történetét tárja büszkén a tudományos világ elé, kénytelen belemerni, hogy C s i k i Brno nemcsak gon­dolatban éa tervezésben előzte mag mámat kollégáit,hanem már térvárnak megvalósításán dolgozott t amikor a sokkal jobb anya­g i és erkölcsi helyzetben lévő német kutatócsoport még java­sán latolgatta saját t e r v e i t . Az emiitett munka VI. éa V I I . oldalán W. Junk többek között azt Írja: "A gondolat azonban még nem érett meg «amidon 3 évvel később /tehát egy évvel Co­leopteroram Catalogusunk else füzetének megjelenése előtt/, 1909-ban as ismert magyar entomológus, Dr. Csiki Ernő egy uj bogárkatalőgus tervének megvalósítására készült. Serve pedig már annyira testet öltött, hogy már szerződést I s kötött a hódmezővásárhelyi Wesselényi-nyomdával, ahol az 1907-ban be­fejezett Diptera-Catalogus i s megjelent, Csi k i katalógusának néhány részletét nyomdakész állapotba hozva már tárgyalt a b e r l i n i R. Friedländer und Sohn céggel a katalógus külföldön történő terjesztésének ügyében." A dúsgazdag német kiadóval szemben C s i k i Ernő egyedül,minden támogatás nélkül,nem akar­t a , de nem i s tudta felvenni a versenyt és igy kénytelen volt elállni saját tervétől. Ha meg l a fosztották Cs i k i Ernőt e t ­től a dicsőségtől, tudását mégsem nélkülözhették. E z t bizo­n y l t j a , hogy a hatalmas, felbecsülhetetlen értékű, munka több mint 4.100 oldala Csiki Ernő tollából származik.

Tudományos munkássága m e l l e t t Ceiki Ernő mindig a r r a i s törekedett.hogy ismeretterjesztő c i k k e i v e l - a közel két év­tizeden át saját költségén k i a d o t t Rovartani lapokban, a Ter­mészettudományi Közlönyben és egyéb folyóiratokban, valamint a "Magyar Brehm"-ben - tanítson és érdeklődé et váltson k i a természettudományok iránt. Meg k e l l említenünk azt i s , hogy Csiki Ernő a magyar zoológiának azzal i s igen nagy szolgála­t o t t e t t . hogy hosszabb vagy rövidebb időn át számos magyar szakfolyóiratot szerkesztett. Így a Rovartani Lapokat,az Ar­chívum Balatonicum-ot,az Archívum Zoologicum-ot,a Természet­tudományi Múzeum Annales-eit, a Brehm Állatvilágának két kö­tetét és igy tovább.

Az i t t vázoltak C s i k i Ernő működését és munkásságát ko­rántsem ölelik f e l t e l j e s egészében,hanem többnyire csak k i ­ragadott részletei, ügy vélem azonban,igy i s elegendők annak megállapítására, hogy az a két kitüntetés,amely életében ér­te C s i k i Ernőt, nem j u t o t t méltatlannak. Az egyik az v o l t , hogy 1925-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelesé tagjává,a második pedig az,hogy a Magyar Népköztár­saság 1953-ban érdemelnek elismeréséül a biológiai tudomá­nyok doktorává nyilvánította.

C s i k i Ernő halálával a magyar zoológia, de vele együtt a nemzetközi entomolégia i s , e l v e s z t e t t e századunk egyik legkiemelkedőbb tudósát. Élete és munkássága, egyénisége és tudása, szorgalma és kitartása azonban örök példaként marad nekünk, magyar zoológusoknak, magyar muzeológusoknak, a Ma­gyar Rovartani Társaság tagjainak, örök példáként a r r a , hogy milyen uton, milyen módon fejlesszük tovább tudományunkat sze r e t e t t hazánk boldogulására.

Székeeay Vilmos

Dr. C s i k i Brno i r o d a l m i munkássága 1927 óta A következő összeállítás tartalmassá C s i k i Ernő tudo­

mányos és isméretterjesztő tevékenységének eredményeként 1927 óta megjelent önálló munkáit, valamint a különböző s a l ­és külföldi szakfolyóiratokban közölt c i k k e i t .

X felsorolás tehát csupán kiegészítése annak as 1927 -ben as Akadémiai Értesítő XXXVII. kötetének VI-XV. oldalán napvilágot látott összeállításnak, amely felöleli C s i k i Ernő' ir o d a l m i munkásságát 1897-től 1926-ig, és amely 305 tudomá­nyos és Ismeretterjesztő c i k k e t s o r o l f e l , e l t e k i n t v e könyv­ismertetésektől és egyéb kisebb közleményektől.

1. lam.Carabidae./W.Jnnk-S.Schenkling:Coleopterorua Catalo­gue .Para 91.92,97,98,104,112,115,121,124,126,127 B e r l i n 1927-1933,p.l-648,l-1933/.

2. Tárgymutató as Annales hist.-nat«aussi B a t i o n a l i s Hungá­riái I A903/ - XXV /1928/ köt étéhez./Ann.hiat.-natafus. Hung.XXV,1928,p.456-475/.

3« Zoogeographische Angaben i n : P.Hopcsa,Geographie u. Geo­l o g i e Hordáiban!ens./Geologies Hungarica.Series Geologi­es I I I Budapest 1929tP.498-499/.

4* Herman Ottó mint pókász és rovarász. - Otto Herman a l s Spinnen- und Insektenforscher./Kócsag I I , 1929,p.104—107/»

5. Egy f e j e z e t a magyar zoológia történetéhez. - B i n Kapi­t e l aus der Geschichte der ungarischen Zoologie. /Állat­t a n i Közlemények XXVI,1929,p.133-139/.

6. Bogarak /Coleoptera/ i n : A.Brehm, Az állatok világa./Gu-tenberg-Könyvkiadóvállalat XVI,1929,p.84-203,24 tab./.-

7. Cerambycidarua species nova europaea./Ann.hiat.-nat.Hus. Hung.XXVII,1931,p.278/.

8. Biró Lajoa /1856 - 1931/. /Állattani Közlemények XXVIII, 1931,p.197-200,arcképpel/.

9. Megemlékezés Petényi Salamon Jánosról,/Kócsag IT,1931,p.

1-5,arcképpel/•

10. Psm.Curculionidae:subf am. Cleoninae ,Hyperinae.Rhynehopho-; rinae,Cossoninae, /W.Jnnk-S.Sehenkling:Ooleopterornm Ca­

talogua. Pars 134» 137»149 Berlin-s'Gravenhage 1934-1936»

p.1-152,1-66,1-212/.

11. Sie Schwimmkäfer /H a l i p l i d a e und. Dytisoidae/von Sumatra,

Java und B a l i der Deutsehen Limnologiechen Simda-Expédi-

tion./Tropische Binnengewässer ¥11, Leipzig 1936, p.121-

130/.

12. Beschreibung neuer Coleopteren. /Entora..Naehr.Bl.XI,1937» P.5-8/.

13. Heue Endomychiden. /Entora.Hachr.Bl.il, 1937,p. 173-174/.

14. Pam.Chrysomelidae: suhfam.Haiticinae I - I l / P . H e i k e r t i n g e r

társszerzővel/. /W.Juhk-S. Schenkung ; Coleopterorum Cata­logua.. Para 166,169 s'Gravenhage 1939-1940,p.1-635/.

15* C s i k i Ernő állattani kutatásai Albániában: Előszó. Boga-rak-Coleopteren. Félszárnyú rovarok-Hemipteren./A Magyar Tudományos Akadémia Balkán-Kutatásainak Tudományos Ered­ményei 1,2 Budapest 1940,p.T-TII,208-288,289-315,térkép­vázlattal/*

16. Uj bogarak. /Mat.Természettud.ÉrtesitŐ LIK,1940,p.918/• VJm Adatok Kőszeg és vidéke bogárfaunájának ismeretéhez,/Du­

nántúli Szemle T i l l , 1 9 4 1 , p.158-168,283-288,332-338. - A Kőszegi Múzeum Közleményei I I . s o r o z a t 6.szám/.

18, Addimenta ad faunám Coleopterorum Hungáriáé./Praga.Paun, Hung.IT,1941,p.54-57/.

19, Coleopterologische Hotizen I - I I I . /Pragm.Faun.Bxmg.lf, 1941,p.94-95; TI,1943,p.65-67; Til,1944,p.45-51,1 f i g . / .

20, Adatok a Görgényi-hegység levél- és fadaráza-féléinek ismeretéhez.- Beiträge zur Kenntnis der B l a t t - und Holz­wespen des Görgény-Gebirges. /Mat.Természettud. ÉrtesitŐ L H ,1942, p. 365-368/.

21. Adatok a Görgényi-hegység bogárfaunájának ismeretéhez. -Beiträge zur Kenntnis der Käferfauna dee Sörgény-Gebir-ges. /Mat.Terméezettud.Értesítő L H , 1942,p.369-394/.

22. A Balánbányai hegység bogárfaunája. - Die Käferfauna des Balánbányaer Gebirges. /Mat.Terméazettud.Értesítő L H , 1942,p.706-735/.

23. A hamvas vincellérbogár /Otiorrhynehus ligustlçi L./ és magyarországi f a j r o k o n a i . - Otiorrhynehus l i g u s t i o i 1 . und seine Verwandten i n Ungarn./Mat.Természettud.Értesí­tő L H , 1942. p. 1 0 0 5 - 1 0 1 0 / .

24. Adatok az ormányos bogarak Otiorrhynehus nemének ismere­téhez. - Beiträge zur Kenntnis der Rüsselkäfergattung Otiorrhynchus./Mat.Terméazettud.Érteaitő LH»1942,p.1011 -1027/.

25. Data ad cognitlonem faunae Coleopterorum Oomitatus Abauj -Torna. /Pragm.Paun.Hung.V,1942,p.82-86/.

26. Ooleopteren vom Alibotusch - Gebirge i n Süd - Bulgarien. / M i t t e i l . B a t u r w . I n s t i t . S o f i a XVI,1943,p.214-218/.

27. Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. I.Bands Allgemeiner T e i l und Oaraboidea. /Budapest 1946 /il947-/,p.l-798,212 f i g . / .

28. P i l l i c h Ferenc emlékezete. A876-1948/. - Zur Erinnerung an Franz P i l l i c h . A o ^ a r t a n i Közlemények /2/ III,1949,p. 17-22/.

29. Über eine neue Mordellistena aus der Krim. /Coleopt./. /Rovartani Közlemények /2/ III,1949»P *45-46/.

30. Über einen neuen Bookkäfer der mitteleuropäischen Fauna. /Hungarioa Acta Biologioa I,1949,p.92-93,4 f i g . / .

31. Fauna zsukov gorü Radna.- Die Käferfauna des Radnaer Ge­birges. /Acta Biologies II,1951»p.H9-168/.

52. Über neue und bekannte Ooleopteren aus Ungarn und den angrenzenden Ländern. - TJj bogarak Magyarországból és a környező,országokból. /Ann.hist.-nat.Mus.Hung./Ser.nov./ 11,1952 /:1953:/,p.U5-135,7 f i g . / .

Zur Erinnerung an Dr. E. Csiki

Von Dr. V. Srékessy

Dr .Brno Osiki wurde am 22. Oktober 1875 I n Tulkán / Z s i l -Vajdej-Vulkán/ geboren. Sein Vater, L. D i e t l , war als Z o l l ­beamter an der a l t e n siebenbürgisoh-rumäniachen Grenze tätig u. a. an den Z o l l s t a t i o n e n im Vulkan- und Rotenturmpass, so­wie später i n Hermannstadt. B. C s i k i musate sein Vaterhaus und seine 14 Geschwister frühzeitig verlassen, da es damals i n Vulkan noch n i c h t einmal eine Volksschule gab. So kam er schon i n sartesten Kindesalter nach Hermannetadt, wo er die Volksschule und später daß Gymnasium besuchte. Nach Ablegang der Reifeprüfung übersiedelte er dann nach Budapest und ab­s o l v i e r t e h i e r die Tierärztliche Hochschule. Mit dem t i e r ­ärztlichen Diplom i n der Taeche wurde er 1897 als Assistent an die Zoologisehe Abteilung des Ungarischen National-Muse­ums ernannt. Hier übernahm er die Leitung der s e i t dem 1895 e r f o l g t e n Tode J. Privaldszkys verwaisten Coleopteren-Samm-lung,welcher er bi s zu seinem Tode die Treue hielt.1920 wur­de er mit der administrativen Leitung ' der Zoologischen Ab­t e i l u n g betraut und v i e r Jahre später, 1924, ztf ihrem Direk­t o r ernannt. Nach seiner im Jahre 1933 e r f o l g t e n , frühzeiti­gen Pensionierung,welche die Folge der zwischen seinem immer freimütigen, offenen Auftreten und dem Verhalten seiner vor­gesetzten Behörden bestehenden Gegensätze war, zog er s i c h -mit Recht gekränkt - von der Öffentlichkeit und auch vom Mu­seum ganz zurück. Seine wissenschaftliche Tätigkeit, vorzüg­l i c h aber seine M i t a r b e i t am "Ooleopterorum Catalogus" e r ­l i t t jedoch dadurch keinen Abbruch, da er seine Arbeiten un­entwegt, a l l e r d i n g s nun i n seinem Heime f o r t s e t z t e . Auch s e i ­ne Verbindungen mit den ausländischen Kollegen unterbrach er n i c h t und begann sogar eine eigene Ooleopteren-Sammlung an­zulegen, die er i n rund 20 Jahren auf einen Stand von 45.000

Käfern Brachte.Sein Zerwürfnis m i t dem Ungarischen National­museum war aber zum Glück nur vorübergehend,da es hauptsäch­l i c h auf persönlichen Gegensätzen beruht hatte »Die herzliche Zusammenarbeit,äie s i c h i n der Folgezeit zwischen E. Csi k i und der Zoologischen Abteilung herausbildete und die i n den Jahren nach dem zweiten Weltkriege auch eine gewisse materi­e l l e Unterlage e r h i e l t , bedeutete für das Museum einen aus­serordentlichen Gewinn,da das gewaltige Wissen und die Jahr­zehnte hindurch erworbenen Erfahrungen Csikis von neuem i n den Dienst der Aufarbeitung dés r i e s i g e n Coleopteren-Materi-ales g e s t e l l t werden konnten. So bearbeitete E. Csi k i i n den folgenden Jahren im Rahmen des Fünfjahrplanes der Zoologi­sehen Abteilung die Carabiden, Bydrophiliden, Chrysomeliden, Cerambyciden, usw. der ungarischen Fauna. Mit jugentIieher Schaffensfreude und ungebrochener A r b e i t s k r a f t war er b i s zum l e t z t e n Tage seines Lebens tätig, b i s ihm der Tod i n un­erwarteter Plötzlichkeit am 7. J u l i 1954 die Feder für immer aus den Fingern wand.

Die wissenschaftliehe Bedeutung des Wirkens B. Csikis für die Zoologie i n Ungarn und für die gesamte i n t e r n a t i o n a ­l e Entomologie kann i n d r e i Punkten zusammengefasst werden, i n dem Ausbau der Coleopteren-Sammlung und der Zoologischen Abteilung des Museums überhaupt, i n dem Aufschwung der Zoo­l o g i e , hauptsächlich der Insektenkunde i n Ungarn, sowie i n der Bedeutung seiner wissenschaftlichen Arbeiten für die Sy­stematik und Faunlstik der Coleopteren.

Als E, Csiki 1897 die Leitung der Coleopteren-Sammlung übernahm» fand er eine von museologischem Standpunkt nur be­scheidene Sammlung mit ungefähr 120*000 Exemplaren vor , als er die aber 1933 übergab, s t e l l t e sie mit i h r e r sehon weit mehr a l s 1 M i l l i o n betragenden Stückzahl und der grossen An­zahl i h r e r Typen eine Sammlung von Weltruf dar. Dieser r i e ­senhafte Aufschwang der Sammlung innerhalb von dreiundein­halb Jahrzehnten a t e l l t der Sammeltätigkeit und dem Organi­sat i o n s t a l e n t X. Csikis e i n v o r t r e f f l i c h e s Zeugnis aus.

E. Cs i k i war einer der ausdauerndsten und e r f o l g r e i c h ­sten Forscher der Fauna Siebenbürgens, doch sammelte er auch an den 'verschiedensten Punkten der Grossen Ungarischen T i e f ­ebene und Westungaras. i n den Mordkarpaten, i n Banat und i n der Fruska Gora. Seine Sammelreisen führten i h n weiter nach Bosnien und Dalmatien und im Auftrage der Ost-Kommission der Ungarischen Akademie der Wissenschaften besuchte er i n den Jahren 1916-1918 wiederholt die Berge Albaniens. Die grossie seiner Sammelreisen führte i h n im Jahre 1898 als den Zoolo­gen dar I I I . Asien - Expedition J. Zichy s über den Kaukasus, durch das Wolga-Gebiet und das Ural-Gebirge nach S i b i r i e n , i n die Mongolei und we l t e r durch d i e Wüste Gobi nach China. Ton a l l e n diesen Sammelreisen kehrte E. C s i k i Immer m i t r e i ­cher aoologleoher Auaheute zurück, so daaa heute a l l e i n die Zahl der won ihm gesammelten Käfer m i t mehr als 100.000 an­zusprechen 1 s t .

Es kann wohl kaum a l s Z u f a l l b e t r a c h t e t werden,daaa die Ze i t dar aktiven Tätigkeit B. Csikis ausammenfälit m i t der Blütezeit dar Entomologie, s p e z i e l l dar Coleopterologie i n Ungarn« m i t der Z e i t , i n welcher d i e grossen ungarischen P r i -vataanlungen eines B .Bokor, H.Diener, B•Dudloh, 8«Bndr6dl, J. Fodor, I . Ourányl, j . ßyorffy, E. Kaufmann, 0. Mihók, T. S t i l l e r , R. Streda u.a. entstanden, bzw.sa i h r e r v o l l e n Ent­f a l t u n g gelangten. B. Cs i k i nützte die p o t e n t l a l l e Energie seiner amtlichen und g e s e l l s c h a f t l i c h e n S t e l l u n g i n vollem Ausmasse aus und versuchte sowohl im Museum, a l s auch i n den Kreisen der Ungarischen Bntomologischen Gesellschaft, als P u b l i z i s t und al s Redakteur verschiedener F a c h s e i t s c h r i f t e n , sein Wissen und seine Erfahrungen möglichst weiten Kreisen su ubergeben und so dar Entomologie mama, begeisterte Anhän­ger su werben.

E b e n f a l l s a l s e i n Beweis dar organisatorischen Fähig­k e i t B. Csikis amas es angesehen warden, daas e i n G r o s s t e i l der angeführten PrivatSammlungen früher oder später,als Hin­terlassenschaft oder durch Ankauf, i n den Besitz des Ungar!-

sehen nat i o n a l - Museums gelangten. Heben diesen Sammlungen müssen aber noch eine l e i h e paläarktisoher und aussereuropä-i B eher Sammlungen erwähnt werden, welche E.Csiki für sein Mu­seum erwarb, so d ie Sammlungen von Y. Apfelbeok und M. Gra-bovszky /Balkan/, kleinere-grüssere Sammelausbeuten von Pa-ganetti-Hummler / I t a l i e n , Spanien, Balkan/,Sauter /Formosa/, Mc Lean /Australien/,Staudinger und Bang - Haas /Südamerika, Westafrika, Borneo/ und Piaeon /Yvaanan, Annam, Papua, Quade-loupe/,sowie die wissenschaftlich höchst bedeutsamen Ausbeu­t e n L. Birds aus Neuguinea und K. Kittenbergers /Katona/ aus Osta f r i k a . An l e t z t e r S t e l l e mag der Ankauf der weltberühm­ten R e i t t e r * sehen Coleopteren - Sammlung mit ih r e n 200.000 Exemplaren und i h r e n mehr al s 5.000 typen sage führt werden , an l e t z t e r Stelle,wohl aber auch a l s der schönste Beweis der zielbewussten Tatkräftigkeit und der rasch zugreifenden Ent­schlussfähigkeit E»CsikiB, m i t welcher er im Jahre 1917 d i e ­se Sammlung seinem Museum s i c h e r s t e l l t e .

Die Coleopteren-Sammlung, die E. Csi k i h i n t e r l i e s s , 1st somit heute n i c h t nur eine unerschöpfliche Sehatzkammer und Fundgrube der Coleopteren-Fauna des Karpatenbeckens, sondern steht durch i h r paläarktisches und exotisches Mate r i a l wohl kaum h i n t e r der Sammlung v i e l e r europäischer Museen zurück.

Als Direkt o r l e i t e t e E. C s i k i i n den Jahren 1926 - 1929 die Übersiedlung der Zoologischen Abteilung i n i h r heutiges Helm und sicherte dadurch die seltgemässe Ent f a l t u n g i h r e r Sammlungen. Aber auch ausserhalb des Museums gab ee kaum e i n Ereignis im zoologischen Leben*Ungarns, an welchem E. C s i k i n i c h t werktätig anteilgenommen hätte .So stand er an der Wie­ge der ungarischen Biologischen Station von Révfülöp, die si c h I n der Folgezeit zum Biologischen Forschungsinstitut I n Tihany weiterentwickelte, so org a n i s i e r t e und l e i t e t e er a l s Sekretär den 1927 i n Budapest abgehaltenen X.Internationalen Kongreas für Zoologie und stand Jahre hindurch an der Spitze der Zoologischen Sektion der Ungarischen Naturwissenschaft­l i c h e n Gesellschaft,sowie an der der Ungarischen Entomologi-

sehen Gesellschaft. Jahrzehntelange Preundachaft verband ihn mit zahlreichen, berühmten Fachgelehrten dea Aualandes, Ver­bindungen, welche er seinen wissenschaftlichen Erfolgen ver­dankte und welche er auf zahlreichen Auslandsreisen pflegen und erweitern konnte. I n den Jahren 1901 - 1910 beauchte er wiederholt das Wiener Natur hi s torische Museum und war zwei­mal Gast am Museum i n Sarajewo. 1902 besichtigte er auf e i ­ner längeren Studienreise die Museen i n München, Prankfurt a.M.»Berlin, Stettin und Dresden und nahm als Vertreter s e i ­nes Museums 1925 am I I I .Internationalen Kongrese für Entomo­logie i n Zürich T e i l , sowie 1930 am XI. Internationalen Kon-greaa für Zoologie i n Padua.

Was die wissenschaftliche Bedeutung E . Csikis b e t r i f f t , so kann es hier nicht die Aufgabe sein, seine ganze pu b l i z i ­stische Tätigkeit eingehendet zu würdigen und k r i t i s c h zu behandeln. Es muss wohl genügen, wenn wir auf die Zusammen­stellung seiner mehr als 300 wissenschaftlichen und populä­ren Veröffentlichungen hinweisen, welche im "Akadémiai Érte­sítő" /XXXVII, 1927, P« VI-XV/ erschien und deren Ergänzung auf Seite 1 2 - 1 4 dee ungarischen Textes gegeben wird. Von seinen zahlreichen, i n ungarischen und ausländischen Fach­zeitschriften publizierten Artikeln und selbständig erschie­nenen Arbeiten mögen nur die wichtigsten kurz Erwähnung f i n ­den, so sein 1905-1909 erschienenes, l e i d e r nicht beendigtes Werk "Magyarország bogárfaunája", der 1947 herausgegebene 1. Band der "Käferfauna dea Karpaten-Beckens1*,die Publikationen über die Ergebnisse seiner Sammelreisen nach Asien und Alba­nien, die monographischen Bearbeitungen verschiedener unga­rischer Käferfamilien, zahlreiche Beiträge zur Kenntnis der Käferfauna Ungarns, sowie systematische Abhandlungen mit Be­schreibungen neuer Arten, die 1904-1914 erschienene A r t i k e l ­reihe /Aquila XI-XXI/ über "Positive Daten über die Hahrung unserer Vögel" und endlich seine Mitarbeit am "Coleopterorum Catalogua", i n welchem er insgesamt 16 Coleopteren-Familien auf nicht weniger als 4.100 Druckseiten behandelte und damit

weitgehendst zum Gelingen dieses i n der zoologischen L i t e r a ­t u r e i n z i g dastehenden Standardwerkes b e i t r u g . Wenn nun a l l e diese Veröffentlichungen mit den i n ihnen m i t g e t e i l t e n Be­schreibungen von mehr als 400 für die Wissenschaft neuen Tier - /vor allem Käfer-/ -arten und -formen für die wissen­s c h a f t l i c h e Tätigkeit E. Csikis zeugen, so sprechen die mehr als 70 ihm zu Ehren benannten T i e r a r t e n für die Anerkennung, welche i n i n t e r n a t i o n a l e n wissenschaftlichen Kreisen seinen Ergebnissen g e z o l l t wurde.

Einer.der hervorragendsten Entomologen der " a l t e n Schu­l e " i s t von uns gegangen. Seine Persönlichkeit, sein Wirken und Schaffen, sein ganzes Lehenswerk b l e i b t aber a l s leuch­tendes V o r b i l d unauslöschbar eingetragen i n die Geschichte der Zoologie Ungarns.

Felelőé:Dr.Székeësy Vilmos Magyar Rovartani Társaság, Budapest VIII,Baross-u,13.