THORSTEN HAVENER

TUDOM, HOGY MIREGONDOLSZ

A gondolatolvasáshétköznapi trükkjei

BEVEZETÉS

Az egész 1986. április 12-

én kezdődött. Mindenmás lett, mint korábban,az életem valószínűlegegy csapásramegváltozott. A bátyámatezen a napon ejtőernyősugrás közben haláloskimenetelű baleset érte...

Néhány héttel később,amikor a szobáját

kiürítettem, találtam abűvészmutatványhozhasznált egy-kétsegédeszközt. Halála előttnéhány évvel vásároltaezeket a tárgyakat, mert abűvészkedés szó szerintelbűvölte. Néhány dolgotkipróbált, de hamarfeladta, mert nem álltszívesen a közönség elé.

Én viszont egészéletemben teljesen másvoltam és már gyerekkéntis élveztem, haszerepelhettem, illetvemásokatszórakoztathattam.Hatévesen egy esküvőnOttó-viccekkelnevettetem meg ajelenlévőket. Még ma is

emlékszem erre afellépésemre.

Ott álltam a bátyámszobájában, kezemben akellékekkel és ekkorvalami különös dologtörtént velem. Bilincsbeverve éreztem magamat, abűvészet ihlete magávalragadott. A kellékek

segítségével szó szerintegy korlátok nélkülivilágba léphettem be. Egyálomvilágba, aminekegyedüli birtokosavoltam, de ha akartam,másokkal ismegoszthattam. Rövid időalatt szinte függővéváltam. A határtalanlehetőségek foglyul

ejtettek és majdnemminden zsebpénzemetbűvészmutatványokraköltöttem. Kellékeketrendeltem, lázasan vártama Münchenből vagyHamburgból érkezőcsomagokat. Amikorvégre megérkeztek,bezárkóztam a szobámbaés gyakoroltanj.

Egyébként néhányMünchenből érkezőcsomagot jelenlegifeleségem vitt a postára,-mivel akkoriban kedvenccsomagküldőáruházamnál dolgozott.Evekkel később egybűvészkongresszusom:ismerkedtünk meg, ésazóta a párom.

Valószínűleg 1986 voltéletem egyiklegfontosabb éve és az eztkövető hónapokban fontosismeretekre tettem szert,illetve pótolhatatlanemberekkel találkoztam.Nyáron egy ifjúságicsoporttalFranciaországba utaztam.Kísérőként Jörg Roth

hobbi bűvész is ott voltvelünk. Rögtönösszebarátkoztunk,véleményt cseréltünk ésmegosztottuk egymással abűvészkedés területénszerzett tapasztalatainkat.Sokat tanultam tőle ésmég ugyanebben az évbenközös fellépésen vettünkrészt — egyben ez volt az

első fellépésem egyegyházi közösségkarácsonyi ünnepségén.Meglepően jól merítminden, és ettől a naptólkezdve tudtam: ezzelakarok későbbhivatásszerűenfoglalkozni.

Ezután minden

utazásomat egyetlencélnak rendeltem alá:Még többinformációszerzés abűvészkedésművészetéről. NewYorkban például azösszes megtakarítottpénzemet kellékekvásárlására költöttem,amiket aztán az apám

segítségévelNémetországbacsempésztem. Első bécsitartózkodásomat teljesmértékben a„Viennamagic”bűvészboltnakszenteltem.Természetesen még nemigazán éreztem rá amutatványok

kiválasztására. Válogatásnélkül vásároltamakkoriban, többek közöttmegvettem egy pénztárcátis, amiből lángoklobbantak fel, amikor ki-

iO

nyitottam. Sosemmutattam be ezt a számot,

de sikerült késő este aszálloda összes lakójátegy tűzriadó miattmegfuttatnom, amikor aszobámban gyakoroltam.

Akkoriban mindenüttbűvészkedtem: az afrikaibokrokban, a Seychelle-szigeteken... Végrerátaláltam valamire,

amivel az embereketfellelkesíthettem. Sokmindenre képes voltam,hogy a szenvedélyemnekhódolhassak. Amikor1987-ben az édesanyámKaliforniába repült, csakazért mentem el vele,mert a csoport tett egykitérőt Las Vegasba és ottfeltédenül meg akartam

nézni Siegfried és Royelőadását. Determészetesen nemsikerült: az USA-ban 21év alattiak felnőtt kísérőnélkül még egynarancslevet semrendelhettek.

Az idegenvezetőnk mégcsak gondolni sem mert

rá, hogy magával vigyenegy esti előadásra. CsakSan Franciscóban,utazásunk második napjánesett le, hogy célomról lekell mondanom. Teljesenfrusztrált állapotbanbevetettem magamat aFisherman’s Wharfonlévő bűvészboltba ésvettem egy csomó trükkös

cuccot. Végül anyámzseniális ötlete mentettmeg, aki becsempészettaz előadásra:Kisminkelünk, hogyidősebbnek nézzél ki,mondta. így is történt. Halúd legyen kövér. Ateljesebb hatás kedvéértnővé változtatott.Akkoriban kézenfekvőnek

tűnt, hiszen vállig ért ahajam, nem volt szőrös azarcom és a csoport feleegyébként is bizonytalanvolt benne, hogy egy i§úférfit vagy inkább egy ifjúhölgyet üdvözölhet-eszemélyemben.Egyetértettem a tervvel.Kisminkelve, magassarkú cipőben, estélyi

ruhában és kézitáskávalfelfegyverkezveközeledtem a bejárat felé.A terv sikerült!Megnézhettem a show-t!Fantasztikus volt. Ezminden áldozatot megért!

íi

Amikor évekkel később

elmeséltem Siegfriedneka történetet, nagyon lelkesvolt és rögtön megkínáltegy cigarettával —barátok lettünk. Négyévvel később, mintThorsten Havener ismétLas Vegasba utaztam,hogy lássam ifjúkoribálványom, DávidCopperfied show-ját.

Hatalmas élmény volt ésmély nyomot hagyottbennem, hiszen mindigpéldaképemnektekintettem ésnagymértékbenbefolyásolta aművészetemet.

Már iskoláskéntszámtalan születésnapon,

egyesületi ünnepségeken,esküvőkön, városi ésiskolai rendezvényekénpezsgőspoharakat ésasztalokat táncoltattam. Arepertoáromban mindenklasszikusbűvészszámjelen volt:gyűrűk összekapcsolása,oldása, labdák eltüntetése,majd megjelenítése stb.

Mindez zenei kísérettel:Pink Floyd, Steve Miller,Sting és Madonna. Akilencvenes évekbenshow-versenyeken vettemrészt és a „MagicGénérale” ágazatban abűvészet francia mesterelettem. Még jólemlékszem rá, hogy ajelenlegi feleségemmel

„doboz”-szállodákbanlaktunk, hogy résztvehessünk a versenyeken.

Korábban szívesen lettemvolna zenész is, deegyetemi tanulmányaimalatt — alkalmazottnyelvészeti, valamintfordítói és tolmácstanulmányokat folytattam

— végérvényesen amostani pályafutásommellett döntöttem. Márekkor komoly bűvészkénta bűvészetperemterületeível isfoglalkoztam:hipnózissal,testbeszéddel, a figyelem-összpontosítás különbözőtechnikáival és az okkult

tudományokkal. Nagyonérdekeltek ezek a témák,de a kaliforniaiMontereyben folytatotttanulmányaim alatt

— egészen pontosan egytolmácsolási feladatalkalmával

— jött a végső lökés. Egy

bizonyos pillanattól fogvaúgy

éreztem, már pontosantudom előre, hogy mit fogmondani a következőnéhány percben a szónok,akinek az előadásátfordítottam. Hirtelenösztönösen előre meg-éreztem, hogy melyik

témába fog belekezdeniés ettől kezdve folyton azvolt az érzésem, hogyteljesen a történésekközelébén, közvetlenül aközepében vagyok -sokkal közelebb, mintkorábban valaha. Azempátiámrahagyatkozhattam! Ez voltéletem második

fordulópontja, 1998tavaszán.

A képességemet egykísérlettel szerettemvolna a közönség számárademonstrálni. Rögtönhozzáfogtam tervemmegvalósításához:Következő fellépésemenmegkértem egy nézőt,

hogy gondoljon egy általakedvelt személybe. Aztánközöltem vele, hogySabina nevű lányáragondolt. A férfi remegnikezdett és homlokán iz-zadságcseppek jelentekmeg. Ehhez hasonlóhatást sosem tudtamkorábban a klasszikusbűvészmutatványaimmal

elérni. Ez az élménymegerősített korábbiszándékomban, hogy aklasszikus bűvészkedéstfeladjam, és teljeserőbedobással agondolatolvasás feléforduljak.

Újra és újra megkérdezik:Havener úr,

tulajdonképpen hogyancsinálja? Jogos akíváncsiság, a válaszazonban mégis az egészüzleti tőkémetkockáztatná. Már olyangyakran intézték hozzámezt a kérdést, hogy egyidő utánmegfogalmazódottbennem, mi lenne, ha

néhány fontos technikátmegosztanék anyilvánossággal. ígyszületett meg ennek akönyvnek az ötlete:Betekintést nyújtokmentális eszköztáramszerszámos ládájába.Bemutatom, hogy melymódszerek alkalmazhatóknemcsak a színpadon,

hanem a hétköznapokbanis. Továbbá elmondom,hogy miként használtameddig ezeket a

módszereket, és milyenélményben volt részem azalkalmazásukkor. Miutánelsajátították a hatékonymègïigye-lés,gondolkodás, értékelés

alapelveit, valószínűlegképe-... sek lesznek arra,hogy nyomdokaimonhaladva sejtéseiklegyenek másokgondolatairól. Lépésrőllépésre haladva, persze... vT T-'

Nos, száz szónak is egya,végé: A sorsom végül is

már 1986. április 12-énmegpecsételődött. Azéletem bizonyára' egészenmásképp alakult volna, haa bátyám nem vett volnanéhány bűvészkelléket,ezért ezt a könyvetChristian testvéremnekajánlom. Nagyonhiányzol.

München, 2008.november ThorstenHavener

ELSŐ FEJEZET

A VILÁG OLYAN,AMILYENNEKTARTJUK

Fordító és tolmács szakon

végzett tanulmányaimnagyon érdekesek voltak.Közben lehetőségem nyíltarra, hogy nap mint napintenzíven megfigyeljemugyanazokat azembereket előadásaikalatt, ami nagyon fontosvolt, hiszen kezdőtolmácsként az volt afeladatom, hogy a

szónoklataikat angolra,franciára vagy németrefordítsam. Ehhez amunkához nagyon jókoncentrációs és gyorsfelfogóképességre vanszüksége az embernek.Néhány félév után azösszes előadósajátosságait ismertem.Pontosan tudtam, hogy ki

hogyan ad elő: a lábáthintáztalja közben, akezével a hajában turkál,vagy nyugtalanpillantásokat vet jobbra,balra stb.

Egy nap elhatároztam,hogy nem is annyira aszövegre, hanem sokkalinkább az előadók

előadásmódjára figyelek.A bűvészkedés soránnagyon jó megfigyelővéváltam. Még mai ispontosan emlékszem rá,amikor egyszer atolmács-fülkében ültem,és a pontosmegfigyelőképességemnekköszönhetően ott jöttemrá először, hogy az előadó

mikor fog témát váltani.Abban a pillanatban,amikor a helyesjelzésekre figyeltem,képes voltam ennek apillanatnak azészrevételére! Máremlítettem, 1998-banKaliforniábantudatosodott bennem ez ajelenség* De mit

jelentett, mindezszámomra és a munkámszempontjából? Milyenáltalános felismerésvezethető le mindebből?Ettől kezdve ilyen ésehhez hasonló kérdésekfoglalkoztattak.

Nagyon sokat olvastam apszichológia és az

agykutatás közöttiösszefüggésekről,,éshamarosan egyértelművévált számomra, hogy amost érzékelt jeleket márkorábban is felfogtam, defigyelmén kívül hagytamazokat. Minden embernélfelfedezhetünk sajátosvonásokat, amelyeknagyon sokát elárulnak

magáról a személyről és agondolatvilágáról. Dekorábban ezeket sosemtudatosítottam és ezértnem is léteztekszámomra. Ez azonbanmég nem jelenti azt, hogyezek az üzenetek ne lettekvolna mind-végig jelen!

Személyes

következtetésem: Egybizonyos pillanattólkezdve jobban figyeltemarra, ami korábban aszelektív látásmódommiatt rejtve maradtelőttem. Egy a valóságramásképp irányítottlátásmóddal mostantólkezdve a valóság törtrészeit is felismertem,

amit sok ember figyelmenkívül hagyott és így nemis értékelhetett. „A pénzott hever a porban, csak lekell hajolni érte”,mondjak. A látással ésfelismeréssel ugyanez ahelyzet: mindkettőtcsupán a megfelelő célrakell irányítanunk.

Az érzékelési kísérlet

Kérem, nézzen körül ateremben 30 másodpercig.Próbáljon megmegjegyezni ez alatt a félperc alatt annyi kéktárgyat, amennyit csaktud. Utána folytassa azolvasást.

Sok kék tárgyat látott?Rendben van, akkor mostsoroljon fel három zöldtárgyat a teremben,anélkül hogy körülnézne.

Nos, mivel nagyón erősencsupán egy dolograkoncentrált, minden másrejtve maradt ön előtt,pedig ott van! Nagyon

egyszerű. Ily módon sokminden nem jut el atudatunkig, hiszen rögtönelfelejtjük, amit láttunk,ha azt nem tudatosítottukmagunkban. Most kérem,olvassa el a következőmondatot:

„A megkérdezettek 75,2százalékának problémát

jelentett, hogy arésztvevők pontosszámára emlékezzen,amire a mondat végéreértek — újra rá kellettpillantaniuk.>J Ön melyikcsoportba tartozik?

Szerintem, minélidősebbek leszünk, annálpontada-nabbul figyeljük

meg a dolgokat. Agyerekeim ezzel szembenhihetetlen dolgokatvesznek észre magukkörül, és a tárgyak eredetifunkciótól valóelidegenítésévelkísérleteznek. Felnőttkéntilyesmi eszünkbe sem jut.Meglátunk valamit, ésrögtön a tapasztalatunk

alapján minősítjük. ígysokszor nem annak látjuka dolgokat, amik, hanemsaját személyesszűrőnkön át

Nos látják, atapasztalatunktól függ,hogy mit látunk! Avalóságot tehát azelőzetes tudásunk (vagylegalábbis, amit tudásnakvélünk) szűrőjénkeresztül ragadjuk meg,vagy próbáljukmegragadni, pedig máregy csomó információt

egyébként sem fogunk feltudatosan. Minden a sajátelvárásainknak kell, hogymegfeleljen. Ez aszelektálás kétségkívülnagyon fontos, még akkoris, ha negatív benyomástkelt, hiszen ha nem ígyjárnánk el, akkor ösz-szeroppannánk azinformációk áradata alatt.

Az érzékeink újra és újrabecsapnak minket. Hiszenlátás, érzékelés, szaglás,tapintás és ízlelés közbenképtelenek vagyunkegyidejűleg mindentérzékelni — atermészetünkbőlfakadóan. A szem példáulvalószínűleg egyháromdimenziós világot

vetít ki a retinán, amiaztán csupánkétdimenziósként jelenikmeg. Eközben sokinformáció elveszik. Efolyamat során alátószerveink még mindigkörülbelül egy gigabájtinformációt érzékelnekmásodpercenként. Ezborzasztóan sok, ami

körülbelül 500 000oldalnyiadatmennyiségnek felelmeg. Ebből azadatmennyiségből kell aleglényegesebbet éslegfontosabbatkiválasztanunk. Errepedig csak nagyonkorlátozott mértékbenvagyunk célirányosan

képesek. Geirge A. Millera „The magical NumberSeven, Plus or MinusTwo: Somé Limits on OurCapacity fór ProcessingInformation” címűmunkájában rámutatott,hogy az ember csak hét,plusz-mínusz kettőinformációs egységérzékelésére képes.

Efölött túl nagyelvárásokat támasztunk amegfigyelővel szemben,és hibásan ismeri fel adolgokat, illetveautomatikusönvédelemből figyelmenkívül hagyja azokat.

Például: A 1726404-esszámot talán meg tudja

hiba nélkül jegyezniegyszeri rápillantás után,de a 172640485-összámnál már sokkalnehezebben megy. Hiszenminden további szám egyúj információs egység.Viszont, ha a másodikszámot hárominformációs egységrebontja, sokkal

könnyebben fog ráemlékezni: 172 640 485.Igaz? Előfordult márönnel is, hogy valakiugyanazt a telefonszámotmás információsegységként csomagolta beés ezért nem ismerte felrögtön? A magyarázat:megszokta, hogy atelefonszámát 7 444 27 66

bontásban diktálja, ésakkor valaki azt mondja,aha, tehát: 744 42 76 6.Az ismert számot előbb átkell ültetnie a sajátrendszerébe, majdellenőriznie kell, hogyhelyes-e, mivel nem amegszokott módontalálkozott vele. Az ilyenhelyzetekkel nagyon

megnehezítheti azembertársai sorsát.

Tehát a túléléshezszakadadanul ki kellszűrnünk a számunkralényeges információkat.Természetesen a szűrőtkicserélhetjük. Néhamindez automatikusantörténik: például egy új

autó vásárlásakor.Mihelyt kiválasztott egybizonyos modellt, hirtelenmindenütt ezt a típustlátja az utakon. Az autópersze nem fordul előgyakrabban, mintkorábban, csupán aszűrőjét állította át, mivelmost job-ban érdeklődikez iránt a bizonyos

modell iránt. Rögtöntapasztalhatja, hogymennyire megbízhátoanműködik a szűrtkiválasztás, amikor egyidegen városban járkál:táblák ezrei közül mindiga szülővárosáéra figyelmajd fel.

Ugyanezzel a jelenséggel

találkozunk, amikorembertársainkkalbeszélgetünk: Tételezzükfel, hogy egy partin van,és egy kis ideig egyedülálldogál. Hallja ahangzavart, de senkire sefigyel. Hirtelen ateremben valaholelhangzik' a neve.Valószínűleg rögtön

meghallja a saját nevét anagy hangzavarban is. Afüle egyszerűen már ráálltarra, hogy a saját nevehallatán reagáljon. Ebbenaz esetben is igaz, hogy aránk ható összesinformációból csaknéhányat tudunk ésakarunk felfogni,mégpedig egy kódolt

kiválasztás szerint.

Néhány évvel ezelőtt egyszép élményben voltrészem ezzelkapcsolatban:Feleségemmel üzleti útonvoltunk és egy estetovábbi tizenkétszeméllyel egy asztalnálültünk. A teremben több

száz ember tartózkodottés nagy volt a hangzavar.Gyakorlatilag csak aközvetlen asztalszpm-széddal lehetetttársalogni. Azonbanhirtelen síri csend lett azasztalunknál, amikorhozzám szólt:„Megkérdezhetek tőledegy személyes dolgot?”

Tudtán kívül az egyiklegjobb technikátalkalmazta, hogymindenkinek a figyelmétmagára vonja. Hiszen atapasztalataink alapjántudjuk, hogy egy ilyenkérdésre valami nagyonérdekes válaszkövetkezik, így rögtönnagy várakozással nézünk

elébe.

A tapasztalataink alapjántehát elvárásokattámasztunk akülvilágunkkal szemben,és arra számítunk, hogyennek megfelelőválaszokat kapunk: „Avilág az, aminek tartjuk.”Alapvető felismerés. Sőt

egy tanulmány soránbebizonyították, hogymég a testmegnyilvánulásai isennek a jelenségnek akövetkezményei.

A vizsgálat során egyszálloda túlsúlyosszobalányait kétcsoportba osztották. Az

egyik csoportnakbemutattak egytudományos vizsgálatot,miszerint a takarítás atestet ugyanolyanmértékben igénybe veszi,mint a sport-tevékenységés így a szobáktakarításakorlefogyhatunk. A másikcsoportnak nem beszéltek

erről. Az eredmény:Három hét múlva a„sportcsoport” szinteminden tagja könnyebbvolt néhány kilóval,anélkül, hogy változtattakvolna az életvitelükön! Ezigazolta a kutatókállítását: „A szobalányokazzal a várakozássalvégezték a munkájukat,

hogy közben fogynak ésbe is következett ez ahatás.”

Az elvárásaink azt iserőteljesen befolyásolják,hogyan látunk másokat.Ha valakit nagyon fontosés sikeres személykéntmutatnak be, akkor máshatást fog ránk

gyakorolni, mint ezeninformációk nélkül.Rögtön mindentmegteszünk — nemtudatosan hogy abemutatott személy azelvárt sémánknakmegfeleljen. Már alegkisebb gesztus értékűjelzés vagy mimika iselegendő hozzá.

Egy apró példa:Tanároknak azt mondták,hogy véletlenszerűenkiválogatott diákok egycsoportja az osztálymaradékával szembenátlagon felül intelligens.És az eredmény? Evvégén a megelőlegezettbabérkoszorúvalmegkoronázott diákok

sokkal jobb jegyeketkaptak, mint az osztálytöbbi tagja!Kivételezetten kezeltékazt a csoportot,amelyiktől többet vártakel! A tanárok talánnagyobb megértésselvoltak a csoport iránt ésmás hangnembenbeszéltek a tanulókkal.

Tény, hogy a csoportcsupán a tanárok elvárásamiatt változott meg!Vagyis: Mindegy, hogymit gondolunk, úgyismindig igazolást találunkrá! A szuggesztió címűfejezetben mégvisszatérek erre akérdésre.

A kultúránk, atapasztalataink, azérzékelésünk és azelvárásaink teszik avilágot számunkraegyedivé. A világ ezértminden személy számáramás. Az elvárásainkazonban megtréfálhatnakbennünket, példáulamikor a külvilág nem a

várakozásaink szerintváltozik, vagy amikor azelvárásunk egyszerűentéves!

tataiunk alapján márelőre sejtettük a mondatvégét és így nem isfigyeltünk annyira arra,hogy mi is van apapíron.Az évek során belénkivódott mintákat követjük,és csak nehezen tudjuk ezalól kivonni magunkat.

Kérem, figyeljék meg a

következőt, és próbáljákmeg ne elolvasni:

Gondolat

Valószínűleg lehetetlen. Atapasztalatunk alapjánmég nagyobb nehézségetjelent számunkra, hogy azértelmes sorrendet alkotóbetűket ne érzékeljünk,

mint a színeket.

Kérem, emeljék ki a szószínének megfelelőszínnel a betűket, ésezután ne a szavakatolvassák fel, hanem aszavaknak megfelelőszíneket. Kérem, engedjenmeg magának egy kisszórakozást és olvassa fel

hangosan és olyangyorsan, ahogy csak tudjaa színeket.

Most még egyszer. Ezúttalemelje ki a szavakat

balról jobbra haladva:piros, sárga, piros, fekete,sárga, fekete. Aztánolvassa fel isméthangosan a színeket és nemagukat a szavakat:

Végeredmény: Régigondolkodási mintáinkfoglyai vagyunkszokásaink éstapasztalataink alapján, éscsak nehezen tudunkmegszabadulni tőlük.Lehetséges, de nemkönnyű, hogy a dolgokatannak lássuk, amik és neannak, aminek azokat

tartjuk.

AZ ELSŐ BENYOMÁS

Elvárásaink miattbejáratott pályákongondolkodunk. Márláttuk, hogy mennyirenehezünkre esik, hogyletérjünk erről az útról,ezért is van olyan nagy

jelentősége az elsőbenyomásnak.

Kérem, képzeljen el egyjól szituált embert A.lelki szemei előttbizonyára nem egyidősebb, testesebb férfiképe jelenik meg.Valószínűleg egykisportolt és ápolt 35 —

45 év közötti, tökéletesszabású Öltönyt viselőférfit lát maga előtt.Miért gondoltulajdonképpen oly kevésember e kérdés hallatánegy businesskosztümötviselő fiatal nőre? Az okszintén az elvárásainkbanés a tapasztalatainkbanrejlik. Több tanulmány

szerint bizonyosjellembélitulajdonságokat bizonyostípusokhoz kötünk.Például amelegszívűséget,szimpátiát éskedélyességet a kövéremberekkel társítjuk. Azizmosakat pedigkalandvágyónak, erős

akaratúnak ésfegyelmezettebbneklátjuk, mint a nagyonsoványakat.

Egy személy külsőmegjelenése ily módonmindenképpenmeghatározza az elsőbenyomásunkat. Csakezután figyelünk az egyéb

tulajdonságaira is, mintpéldául a mimikájára, agesztusaira. Néha ezmegváltoztatja az elsőbenyomásunkat, devalójában nagyon nehézazon módosítani! Nos, haígy van, akkor biztosanfelteszik maguknak akérdést: Hogyanöltözködjem, hogy jó

benyomást tegyekmásokra?

Ez teljes mértékben attólfügg, hogy milyennekszeretne látszani. Egypélda: Ha meg szeretnekapni egy magasbeosztással járó állást,akkor öltözködjönmindenkinél jobban. De

közben meg kellváltoztatnia még egyet smást, a konkréthelyzethez kell igazítania:Egy partin bizonyára nemszeretne az egyetlenlenni, aki öltönyben vagykosztümben jelenik meg,de valószínűleg az üzletiéletben sem érezné jólmagát farmerben,

miközben mindenkielőkelő öltönyt visel. Apartin viseljen jóminőségű parti ruhát, haazt szeretné, hogyészrevegyék! Az üzletiéletben legyen mindig alegjobban öltözött, haerősnek és hatalommalrendelkezőnek szeretnelátszani. De vigyázat!

Most csak akülsőségekről beszéltünk,s ezek kétségkívülműködnek. Felettesebizonyára észre fogjavenni, és egy potenciálisellenfelet lát majd önben,ha jobban öltözik nála. Haszeretné ezt elkerülni,semmiképp se viseljenjobb minőségű ruhát,

mint ő.

Tehát számtalanlehetőség kínálkozik,hogy a velünk szembenálló személyről a külsőmegjelenése alapjánkövetkeztetéseketvonjunk le. Ily módon asaját megjelenésiképünket is

befolyásolhatjuk.Érdemes a részletekre is

figyelni. Milyen anyagbólvan a ruházatunk?Lehordott vagymegkímélt-e? Viselünk-eékszert? Ha igen, milyet?Van-e jegygyűrű azujjunkon? Modern-e acipőnk vagy. piszkos és

kopott-e? Tapintatosanvegye szemügyremindezeket a partnerén.Senki sem szereti, hamegbámulják.

Amikor valaki ott állmellettem a színpadon,pontosan ezekre arészletekre figyelek ésmegpróbálok róla egy

képet alkotni. Például a'nézőm öltönyt vagyfarmert és tornacipőtvisel-e a színházban?Üdvözléskormindenekelőtt a kezeállapotát figyelem meg.Sima vagy érdes-e a bőre?Ápolt kezek irodaimunkára utalnak. Perszeelőfordulhat, hogy irodai

munkát végző személykeze is kérges. Ilyenkorgondoljon arra, hogyesetleg a hobbija kapcsánfizikai tevékenységetvégez, vagy esetlegsportol: súlyemelés,sziklamászás, golf,horgászat. Sok mindentlevezethet a testalkatából,és ehhez meg sem kell

szólalnia aszembenállónak.

A bőrön lévőelszíneződések is továbbihasznos információkkalszolgálhatnak. Nézze mega partnere mutató-ésközépső ujjait: sárgafoltok erős dohányosrólárulkodnak. Sárga kéz a

máj és az epe rendellenesműködésére is utalhat, deebben az esetbenpartnerünk levert,ingerlékeny. Sápadt kezűemberek gyakranvérszegénységbenszenvednek, ezenkívülfáradtak és lomhák. Akivörösödött kezűemberek éppen

ellenkezőleg, gyakranlobbanékonyak és erősek.Vigyázat: Attól is vöröslehet valakinek a keze,hogy éppen a hidegbőljött be egy meleghelyiségbe. Ahüvelykujjpárnát díszítővörös foltok túlzottalkoholfogyasztásrautalnak. Vigyázat:

Nagyon könnyű téveskövetkeztetéseketlevonni. Mérlegeljenminden szempontotkörültekintően.

Nagyon sokatmondó azékszer: Visel-ejegygyűrűt vagy egymedált egy névvel, netánkezdőbetűkkel? Talán

pecsétgyűrűje van anevének kezdőbetűivel.Milyen órája van? Rolexvagy Swatch? Eredeti-e aRolex vagy csupán egyolcsó török utánzat?Persze ezt egyre nehezebba külsőből megítélni, deaz egyéb dolgokból márlátszik, hogy hajlandó-etöbb ezer eurót egy óráért

kiadni vagy beéri egyhamisítvánnyal is. Ajavaslatom: Közben nézzemeg mindig partnerecipőjét is. Ha a cipőjepiszkos és ráadásul olcsóbőrutánzat, akkor az órasem lehet eredeti.

Gyakran a kulcstartórólleolvasható az autómárka

is. Sok embernél acégének a lógója islátható a kulcstartón vagypéldául egy golflabda, haaz a hobbija. Új öltönytvisel-e a partnere vagy azakója már megkopottegy kicsit az ujjánál?Amikor egy hölgykinyitja a kézitáskáját,biztosan belepillanthat

diszkréten. Márkás make-up van-e nála vagy eset-leg egy olcsó bóvli?Ezekből a külsőségekbőlmár sok mindentmegtudhat egyszemélyről egyetlenszóváltás nélkül!

Nemrég az egyikfellépésemen feljött egy

hölgy egy feltűnő folttal anyakán a színpadra: Anyakán a bőrének egyrésze kicsit sötétebb volt.A folt ovális alakú volt ésa nyaka közepétől azegész bal oldalátbeborította. Miutánészrevettem, megnéztema bal kezét. Avárakozásomnak

megfelelően nagyon ápoltvolt és a körmét nagyonrövidre vágta. Rögtönösszefüggésbe hoztam adolgokat: A hölgyhegedült, de nemközöltem vele azonnal,hogy „Ön hegedül.”Elhatároztam, hogy egykicsit látványosabbanadom el ezt az

információt, és körülbelüla következőket mondtam:„Ön olyan ember, akinekérzéke van az élet szépdolgai iránt. Érdeklődik akultúra, mindenekelőtt aszéplélek iránt.” Egyetleniskolázott nő semellenkezne e szavakhallatán! Aztán ígyfolytattam: „Szereti a

harmóniát.” A klasszikuszene többnyireharmonikus, ezenkívül alegtöbb nő ezzel isegyetértene., „Önolyasvalaki — folytattam—, aki nemcsakfogyasztója a szépdolgoknak, hanem azalkotásukban is részt akarvenni és művészileg is

aktív. Az összes létezőművészet közül -irodalom, festészet,színművészet — ön azenét választotta.” Ez ishelytálló volt.1

A hölgy ezen a pontonnemet is mondhatottvolna, hiszen- nemvoltam egészen biztos

benne. Ha ezt történtvolna, az sem lett volnarossz. Akkor egyszerűenfolytattam volna azeltervezett kísérletemet.Most azonban azzalfolytattam, hogy Mozart,Bach és Beethovenjutottak az eszembe -mindhármanhegedűversenyeket írtak -

és úgy gondolom, hogy ahölgy hegedül. Mindenkimeglepődött: Hiszenolyasmit tudtam, amittulajdonképpen nemtudhattam, de mégistudtam - engedtessékmeg, mivel kitűnőmegfigyelő vagyok.

Kedvelje a részleteket

Figyelje meg a következődolgokat:

• A partner beszédstílusátVálasztékosán beszél-e?Van-e akcentusa?

• Gesztusát

Befolyásos emberekrendszerint fenségesebben

és lassabban mozognak,mint a kis hatalommalrendelkezők.

• Testfelépítését

A nagyon fitt és kisportoltemberek mindigtevékenyek. Esteszívesebben foglalkoznaka hobbijukkal, ahelyett

hogy a tv előtt ülnének.Rendszerint nem ismerikaz összes sorozatot ésshow-t. Milyen az adottszemély izomzata?Teniszező vagy táncos?

• Kiegészítők

Visel valamilyenkeresztény jelképet?

Esetleg egy keresztet vagyvalami mást, ami a vallásihovatartozásárólárulkodik? \ Mit jelez egypiercing?

összegzés: És mi a helyzetönnél? Vizsgálja megegyszer a sajátviselkedését alaposabbanés biztassa arra magát,

hogy legyen érzékenyebba környezetével szemben.

Csupán néhány jelentőspéldát említettünk. Egykis tréning és máris jó párdologra fel fog figyelni,ami majd sok mindentelárul a környezetéről, deállandóan képeznie kellaz érzékelőképességét is.

Bízzon meg az elsőbenyomásában. Majdnemmindig az a legjobb. Desose felejtse el, hogy csakkis részletekről van szó,ezért aztán azinformációközlő erejükcsak korlátozott lehet.Ezekből a külsőségekbőlnem következtethetünkteljes körűen egy .

személy jellemére.Hiszen furcsán vagyrosszul öltözött emberekis betölthet-nek magaspozíciókat, sikeresek ésintelligensek lehetnek.

A külsőségek mindig csakegy oldalról mutatnak beegy személyt - a dologmásik oldala, hogy a

másik fel hogyan fogadjaezeket: ez pedig ízléskérdése. De hogy valakiettől egy szeretetre méltószemély-e vagy sem,nincs eldöntve. Azellentmondásokat pedigsosem hagyhatja,figyelmen kívül. Nos, ezmár a hatodik érzékenmúlik. A megfigyelések

mégis jól jöhetnek,-mégakkor is, ha csupánkülsőségekről van szó, 'detöbbnyire boldogul velükaz ember. Ha amegítéléseit beleérzesselés jó érzékkel hozza meg,akkor állandómegfigyelésselfigyelemremél-tóanjavíthatja az

emberismeretét.

OLYAN, AMILYENNEKLÁTSZIK

Nos, eddig megmutattamönöknek, hogyanérzékeljük agondolkodásunkkaltudatosan a külvilágunkat~ vagy hogyan kerüli el

sok dolog a figyelmünket.A világ mindig az,aminek gondoljuk. Hacsak a körülöttünk lévőrosszra összpontosítunk,akkor a világot a bajforrásaként fogjukmegélni. Azok azemberek, akik az élet szépoldalát is meglátják,sokkal boldogabbak. Ha

tehát a világ az, aminektartja, akkor választhat,hogyan gondolkodik róla.Sok dolgot nem tudunkmegváltoztatni, de mindigott van a választáslehetősége, hogypozitívan reagálunk.Például:

• Mérgelődjek minden

alkalommal az előttemhaladó autóvezetőre vagyőrizzem meg anyugalmamat, bármi istörténik? Őszintén, ezmár haladók számára isnehéz.

• Kiverjem a balhét vagymaradjak józan, amikorvalaki megbánt?

• Dühös legyek vagy atámadást improvizációsgyakorlatként éstalpraesettségemfejlesztéséneklehetőségeként fogjam-efel, amikor úgy érzem,hogy be akarnak húzni acsőbe?

Az egyik fellépésemen

megkértem egy hölgyet aszünetben, hogy dugjon elegy tárgyat a nézőtéren.Az volt a feladatom, hogya szünet utánmegnevezzem ésmegtaláljam a tárgyat. Ahölgynek közbenerőteljesen arra azútvonalra kellettgondolnia, ami majd

elvezet a tárgyhoz. Akövetkező fejezetben önis megtanulja, hogy ezhogyan működik.

Ezen az estén azonbanolyasvalakivel akadtamösz-sze, aki tudatosanmás irányvonalra gondoltés így rossz nyomracsalogatott.

Ellentmondásosjelzéseket kaptam,éreztem, hogy valamiegyszerűen nem stimmel.Néhány száz fizető nézőelőtt nagyon kellemedenlehet, ha az ember nemtud választ adni.Eltökéltem, hogybeváltom az ígéretemet ésez lesz az est fénypontja.

Valami olyasmi történik,amire nem számítottam,gondoltam magamban.Rákacsintottam a hölgyreés minden kertelés nélkülközöltem vele, hogy aszám így nem fogműködni. Aztángratuláltam neki ésbiztosítottam, hogyilyesmi csak nagyon

ritkán fordul elő, de ősikeresen összezavart.

A többi vendég reakciójanagyszerű volt - érezték,hogy valami különlegesdolog történt, valami, aminem mindennapos. Végülegy másik személytkértem a színpadra éseredményesen

megismételtem vele azelőbbi mutatványt. Hahelytelenül reagáltamvolna a helyzetre, azegész este félresikerültvolna. Magát a helyzetetnem tudtammegváltoztatni, csak azt,ahogyan reagáltam rá.

Mindannyian találkoztunk

már olyanokkal, akiknehéz helyzetekben ismegőrzik a nyugalmukat.;

Tehát ismétbeigazolódott: mindenélmény olyan,amilyennek látszik. Csaka gondolkodáskövetkeztében válik rossz

vagy jó tapasztalattá. Egyeső elronthatja akirándulásunkat aszabadban, de lehet, hogyéppen emiatt fedezünk felegy múzeumot, ahováegyébként sose tértünkvolna be. Problémakéntvagy kihívásként isfelfoghatjuk ugyanazt adolgot, attól függően,

hogyan közelítjük meg.Törekedjünk folyttonarra, hogy nyitottaklegyünk a dolgok iránt.

Ezenfelül fogadjunk elminden fordulatotfenntartás és előítéleteknélkül. Akkor aztán majdeldönthetjük, hogy mitakarunk az adott

helyzetről gondolni.Lehetőleg ne húzza rárögtön mindenre a jó ésrossz kategóriákat — neessen a címkézéshibájába. Mondja aztmagának: Úgy van, ahogyvan. Ha nincsenekfenntartásai, sokkalinkább abban ahelyzetben lesz, hogy

olyannak ismerje meg adolgot, amilyen — és neolyannak, amilyenneklátni vagy éppen nemlátni szeretné azt.

Vállalja el a felelősségetis és ne akarja azt külsőkörülményekre hárítani.Ha egy helyzetkialakulásának az okait

elsősorban saját magánálkeresi - és nem másokathibáztat mindenért —,akkor mindig kézbentartja a szálakat. Ezlehetővé teszi az önszámára, hogy mindenesetben megfelelőképpenés józanul reagáljon.Hiszen már megmutattuk,hogy ugyanaz a dolog a

másodikszemrevételezéskorteljesen másképp nézhetki.

Ha következetesenalkalmazza ezt astratégiát, hamar éreznifogja, mennyivellazábban halad előre azéletben. Ez a hozzáállás

mentális hátszélként viszielőbbre önt. Őszintén,teljesen nyilvánvaló, hogyaz út a cél. Természetesenmindig lesznek túl nagykihívást jelentő helyzetek.Tehát az, ahogyanönmagáról és a világrólgondolkodik, sokkalinkább befolyásolja azéletét, mint amennyire

ennek mostanáigtudatában volt. Mérje fel,hogy a folyamatban lévőprogramjai, céljaielérésében akadályozzák-e vagy sem, hiszen nagykihatással lehetnekéletének teljességeszempontjából. RichardWiseman angolpszichológus is ugyanerre

a következtetésre jutottegy tanulmányában.Wiseman abból indult ki,hogy a szerencse és apech vajon véletlenszerűegy ember életében vagyvan-e pszichológiaialapja, hogy néhányember szerencsésebbmásoknál.

Olyan embereket keresett,akik a szerencse fiánakvagy szerencsétlenflótásnak tartottákmagukat. Atesztszemélyeknek aztánegy újság adott oldalánlévő fotók számát kellettmeghatározniuk. Eztkövetően mindenrésztvevőtől megkérdezte,

hogy hány kép található alapban. A résztvevőkazonban a legfontosabbatnem tudták: Az újságközepén Wiseman„elrejtett” egy szöveget,ami körülbelül féloldalnyivolt és így hangzott:„Nyeljen 100 fontot úgy,hogy megmondja akísérlet vezetőjének, hogy

látta ezt a hirdetést.”

A magukat szerencsétlenflótásnak nevezők annyirabelemerültek a fotókszámlálásába, hogy aszöveget észre semvették. A szerencse fiaiezzel szemben sokkalkevésbé szorongtak éslazábban viszonyultak a

helyzethez, megőrizték adolgok fölötti rálátásukat,és majdnem mindannyianmegnyerték a száz fontot.Wiseman ezzelbizonyította, hogyhelyzeti előnyükbőlfakadóan jobbanészrevették a lehetőséget.A gondolatainkbefolyásolják

a cselekedeteinket és aszerencsét vagy aszerencsétlensé- getmagunkhoz vonzzuk!Wiseman a következőketírta: „Az optimistákpozitívan álltak adolgokhoz, energikusakvoltak és nyitottak az újlehetőségek éstapasztalatszerzés iránt. A

szerencsétlen flótásokezzel szembenvisszafogottan, félénkengyámoltalanul reagáltakés nem mu-; tattakkészséget, hogyészrevegyék és öljenek afelkínált lehetőséggel.

MÁSODIK FEJEZET

TESTÜNK ELÁRULJAA GONDOLATAINKAT

„Ha valaki sokat ésokosan gondolkodik,akkor nemcsak az arca, dea teste is okosságotsugároz ”, írta FriedrichNietzsche, és ezt azidézetet szeretném akövetkező fejezet

mottójául választani.Szeretném megmutatniönöknek, mikéntismerhetik fel, hogy mireis gondol a másik fél.Elsajátíthatják, hogy agondolataink hogyanbefolyásolják atestbeszédünket, éshogyan ismerhetjük,illetve fejthetjük meg

mindezt.

Ezenkívül bemutatomönöknek, hogy atesttartásunk isbefolyásolja agondolatainkat és azérzelmeinket. Végülbemutatok néhányverbális képletet ahipnózis területéről,

amelyek lehetővé teszik,hogy embertársaikfigyelmét pontosan azönök számára fontosterületre és témárairányítsák. A következősaját kísérletet ajánlom afigyelmükbe, hogybebizonyíthassamönöknek: agondolkodásunk és a

meggyőződésünknagymértékbenbefolyásolhatja akörnyezetünket:

A konstruktivizmus-kísérlet

Emeljen fel egy széket azülőkéjénél fogva. Közben4érzékelje, amennyire

csak tudja, a súlyát, aztántegye visz-sza a földre.Irányítsa most- afigyelmét teljes mértékbena háttámla felső ívére,ezután emelje fel ismét aszéket az ülőkéjénélfogva. Eredmény: Ha eléghosszú ideig és valóbanerőteljesen a széktámlafelső ívére koncentrált,

akkor most könnyebbnekérezte a széket.

Vajon mivelmagyarázható az a tény,hogy egy felemelendőtárgyat könnyebbnek érez,ha a figyelmét a tárgylegmagasabb pontjáravagy a levegőbe(körülbelül 30 cm-re a

tárgy fölé) összpontosítja.

Ha a gondolatainknakbizonyos irányultságavan, akkor a testünkköveti azt. Teháteldöntheti, hogyan érezzemagát. Emlékezzen mostvissza nagyon erőteljesenegy kellemetlenélményére. Élje át azt a

helyzetet mindenrészletében, amennyirecsak tudja. Hogyan érzimagát most? Milyentesttartással ül vagy állközben? Gondoljon mostvissza egy nagyonkellemes élményére ésélje át újra azt a helyzetetis. Hogyan érzi magátmost?

A kellemetlen élményhatására természetes, haismét levertnek esetlegboldogtalannak érzimagát. Viszont amikor aszép dolgokra gondolvissza, szárnyal, tele vanenergiával. Észrevette,hogy milyen gyorsan megtudja változtatni azérzéseit már a figyelme

irányánakmegváltoztatásával is.íme, megismertünk egymásik módszert is,aminek a segítségével azérzéseinket azirányításunk alatttarthatjuk. Döntse el ön,hogy mely emlékeivelszeretne foglalkozni ésegyütt élni.

A citrom-kísérlet

Képzelje el, hogy a balkezében tart egy citromot.Nyújtsa ki a karját és aképzeletbeli gyümölcsötrajzolja körbe az ujjával.Erezze a hűvös és frisscitrom állagát. Lássamaga előtt a gyümölcsfriss és erőteljes sárga

színét. Szívja be akellemes citromillatot.Most vigye a bal kezét aszájához és képzelje el,hogy beleharap acitromba. Érezze, hogyfogaival megérinti acitrom héját és agyümölcs savanyú ízeelborítja a nyelvét. Mostrágja meg a falatot a

szájában -nagyon friss éssavanyú. Érzi?

Nos, észrevette, hogy esorok olvasásakor egyretöbb nyál keletkezett aszájában? Csupán agondolataival beindítottaa nyálképzését. Ha afigyelmét bizonyosdolgokra irányítja — ez

esetben a citromra akkoraz egész teste követi agondolatait. Mivel agondolataink a testünkreis kihatnak, fordítva isfennáll, vagyis a testikisugárzásból a velünkszembenálló félgondolataira iskövetkeztethetünk.

Nem én vagyok azegyetlen és az első sem,aki ezzel a témávalfoglalkozott. Már egycsomó érdekesszemélyiség kutatta ésfelhasználta előttemezeket az ismereteket.

Egyikük az amerikai J.Randall Brown, aki 1851-

ben St. Louisban születettés már diákként rájött,hogy az-osztályterembenképes megtalálni azokat atárgyakat, amelyeket azosztálytársai eldugtak.Mindehhez elegendő volt,hogy a tárgyat elrejtő diáka homlokán megérintse,és közben erőteljesen arejtekhelyre

koncentráljon. RandallBrown az érintésbőlmegérezte, hogy azosztálytársa mely irányraösszpontosított. Vagyisképes volt társagondolatainak testikisugárzását érzékelni!

Később Brown újra ésújra elvégezte ezt a

kísérletet kisébbtársaságok körében.Egyszer a sajtó is jelenvolt és lelkesen beszámolta művészetéről.Valószínűleg ezzel indultel fényes karriere. Brownolyan népszerű lett, hogyegész Amerikábanturnézott. Ettől kezdvemindenki róla beszélt.

Washington IrvingBishop is hasonlódolgokkal kísérletezett.Elleste Brownművészetét, deszínpadiasabbá tettefellépéseit. Az ismeretlentárgyat nem egyteremben, hanem egyvárosban rejtette el. Majdbekötött szemmel, egy

lovas kocsival arejtekhelyre száguldott azeldugott tárgyért, ö voltaz első, vakon járművetvezető személy.Kritikusai ugyan azt írták,hogy teljesítményeinkább a lovaknakköszönhető és hogymutatványa akkor lenneigazi csoda, ha a lovak is

szemkötőt viselnének. Azilyen kritikák azonbanegy csöppet semárnyékolták be Bishopelőadásainak vonzerejét.Nemcsak az USA-t,hanem Európát is bejártaelőadásaival, noha betegvolt és néha egymegerőltető szám utánepileptikus rohamok

törtek rá. Ilyenkor szintehalottnak látszott, ezértállandóan egy levélkíséretében turnézott,amiben azt kérte,boncolás vagy temetéselőtt alaposan vizsgáljákmeg, hogy valóbanmeghalt-e.

Az egyik fellépése után

ismét epileptikus rohamavolt és határozott kéréseellenére rögtönfelboncolták. Azédesanyja azt állította,hogy még nem volt halott,hanem az eljárás soránölték meg. Mindössze 33éves volt, a művészetetúlélte őt.

MunkásságaNémetországban isismertté vált, többekközött HermannSteinschneider által. Az őművészneve: Erik JanHanussen. Agondolatolvasás oly sokképviselőjéhez hasonlóanHanussen személyiségétis homály fedte és

némiképp kétesdicsőségre tett szert.1889-ben zsidó szülőkgyermekeként Bécsbenszületett, fiatalemberkénthírhedt üzletekkel kerestea kenyerét. Többek közöttdolgozott a Blitzújságnak, a rossz nyelvekszerint állítólagmegzsarolt embereket, és

a kellemetlen dolgaikatmegszellőztette.

Emellett különösenintenzíven foglalkozottjövendöléssel, hipnózissalés telepátiával is, és azelső világháború után azegyik leggazdagabb éslegbefolyásosabbművésznek számított

német nyelvterületen.Elteijedt róla, hogyhiheteden gyorsasággalképes telepátiakísérletekbemutatására.

Adolf Hidert is elbűvölteHanussen művészete,karizmája és segített nekiaz áttörésben —mégpedig zsidó

származása ellenére.Hanussen többek között anácik támogatásávalmegalapította Berlinben„Az okkultizmuspalotáját”. Itt a nácivezetők és a felsőbbkörök tagjainak tartottszeánszokat. Miután1933-ban nyilvánosanelőre megjövendölte a

Reichstag felgyújtását,feltehetőleg túlveszélyessé vált a nácihatalom számára, ezért1933 márciusában, azegyik előadása után anemzetiszocialisták egyBerlin melletti erdőbenlelőtték. Holttestét csaknapok-kai későbbfedezték fel. Művészetét

mindenképpen el kellismernünk, még akkor is,ha morális szempontbólszemélyiségemegkérdőjelezhető.Nagyon különleges

és szokatlanul erős auravette körül. ÉlettörténeteLion

Feuchtwangert a,,Lautensack fivérek”megírására inspirálta.Klaus Maria Brandauer -pedig a „Hanussen” címűfilmben örökíti megtitokzatos személyiségét.

Mi a különleges ezekbenaz ^emberekben? Mittudnak, amit mások nem?

Milyen képességekenalapszik fantasztikusgondolatolvasóiszárnyalásuk? Ezek akérdések foglalkoztattakengem is.

A titkunk — éshamarosan az Önöké is —abban rejlik, hogyképesek vagyunk egy

másik személygondolatának azirányultságát megérezni.Amikor a figyelem egybizonyos tárgyra irányul,az energia is követi. Sokgyakorlással,önbizalommal ésintuícióval mindenki megtudja tanulni annak akülönleges erőnek az

érzékelését, amit egymásik személy kisugároz.Az ilyesfajta erőt szakmainyelven „ideomotorikusmozgásnak” hívjuk, tehátegy olyan mozgásról vanszó, amit akaratlanul,nem tudatosan végzünk,önkéntelen és szinteészrevehetetlenreakciókról van szó.

Elsőként 1833-banMichel Eugène Chevreul,francia vegyész definiáltaezt az erőt, de igazifelfedezője az angolWilliam B. Carpenter, akiviszont fogalmi szintennem nevezte meg afelfedezését. Kimutatta,hogy elég egy mozgásragondolnunk és a

gondolatunk önálló életrekel, azaz minimálisszinten végrehajtja azt amozgást. Ha példáulerőteljesen az öntől balralévő falra gondol, a testéttudat alatt ebbe az iránybamozdítja el. Nos, aművészet csupán abbanrejlik, hogy ezt a szinteészrevehetetlen, parányi

mozgást fel tudjuk fogniés ezál-tal meg tudjukmondani, hogy a másikfél mit fog tenni-akövetkezőmásodpercekben. Tény,hogy bár tudunk ennek ajelenségnek a meglétéről,de máig nincs rá igazimagyarázatunk.

Saját magam is végeztemilyen kísérleteket ésfantasztikus hatásokatértem el: Példáulérzékeltem egy gépmeghibásodott részeit,kitaláltam, hogy egy nézőa müncheni Botanikuskertben melyik növénytválasztotta ki magának ésképes voltam Bécs

belvárosában eldugotttárgyakat megtalálni.Szeretném megosztaniönökkel az egyik legszebbemlékemet: WienerNeustadtban áll egynagyon szép városi'színház. Itt léptem felelső turném alkalmával.A színpadra kértem egyszimpatikus urat és a

következő feladatotadtam neki: „Kérem,nézzen körbe és válaszonki egy személyt a nézőkközül, de ne közöljevelem, hogy kit választottki.” Aztán leírattam velea kiválasztott személykülsejét egy papírra, amittermészetesen nemláttam. A leírást betette

egy borítékba. Az volt afeladatom, hogy ezt aborítékot oda vigyem amegfelelő személyhez ésmegkérjem, hogy jöjjönfel a színpadra. Majd ottfelolvasta a borítéktartalmát és így mindennéző meggyőződhetett azegybeeséséről.Megfogtam a férfi kezét

és elindultam a nézőtérfelé. Néhány másodpercmúlva már a teremközepén álltunk, biztosvoltam benne, hogy amegfelelő személy előtt.Átnyújtottam a borítékotés megkértem, hogykövessen a színpadra. Egynagyon csinos fiatal,fekete, hajú hölgy volt.

Lassan kinyitottam aborítékot és elkezdtemolvasni: „Egy kopasz férfi...” Nem jutottam tovább.A közönség tombolt —senki se tökéletes!”

Aiapgyakoriat:gondolatolvasás

Sok gyakorlással

elsajátíthatja agondolatolvasás alapjait

• Helyezzen nyolc tárgyatsorba egy asztalra,

• Kérjen meg egyismerőst, hogy gondoljonaz egyik tárgyra. Nepróbálja meg ösztönösenkitalálni, hogy melyiket \

választotta ki. Ezt sosetegye.

• Most kérje meg:-azilletőt, hogy nagyonerőteljesen fog- \

ja meg a csuklóját. Afogás legyen nagyonhatározott!

Nyújtsa ki a bal kezétcsípőmagasságban,

• Most kéje meg asegítőjét, hogy gondoljonarra az \ irányra, amerrea jobb kezének mozdulniaMell, hogy a kiválasztotttárgyat megfoghassa.Társának egyetlen \ szónélkül kell önt navigálnia,

és gondolatban kapja aparancsokat, hogy melyirányba mozgassa a jobbkezét: balra vagy jobbra,előre vagy hátrafelé.

• Álljon most egy kicsitelfordulva a partnere eléés mozgas- sa a jobbkezét az asztalon lévőtárgyak felett. Próbálja \

meg közben megérezni apartnere impulzusait.

• Tartsa a bal karjátfeszesen és ügyeljen arra,hogy a távol- { ságugyanolyan nagy legyen ajobb és a bal keze között. ;

A kibocsátott impulzusok— ez esetben nagy

szerepük van -nem mindenembernél egyformák, amitnem tudok pontosan leírnimindenkinek. Ezt sajátmagának kellmegtapasztalnia és megkell tanulnia, hogyleheletnyi különbségeketis érzékelni tudjon. Neadja fel azonnal, ha nemmegy egy csapásra. Nem

vagyunk egyformák, van,akinek több időre vanszüksége. Egy kisgyakorlással jó eredménytérhet el.

Ha ez előbbi gyakorlatmár működik, akkortágítsa ki a hatósugarát.Választasson kigondolatban tárgyakat a

társával egy teremben éstalálja ki, hogy melytárgyakra gondolt.Mindig egy kicsit apartnere előtt menjen ésálljon. Figyeljen mindentesti jelzésére: milyenirányba mutatnak a lábai,és mikor lazul el igazán ateste.

Nem tudom megmondani,hogy mikor alakul kiigazán a megfelelőérzékenység. Újra és újrapróbálkoznunk kell, hogyteljes koncentrációval alegapróbb rezgést isfelismerjük. A cél, hogyvalamikor majd ne agondolatokat kövessük,hanem az útra az

ismereteink alapján,spontán módonráérezzünk.

A SZELLEM VEZETI ATESTET

Mindegy, hogy mitcselekszünk éppen,közben valamilyenformában mindig

viselkedünk! Állandójelzéseket küldünk akörnyezetünk felé. Mégakkor is, amikor a metrónmozdulatlanul állunk éscsendben újságotolvasunk, vagy mereven aföldet bámuljuk, atesttartásunk valamitkifejez. Paul Watzlawick,a híres pszichoterapeuta,

kommunikációs tudós ésa Palo Alto csoportmunkatársa fogalmaztameg a következőmondatot: „Nem tudunknem kommunikálni”. Aza fontos, hogyembertársaink összesjelzését meg tudjukfejteni és tudatábanlegyünk a sajátjainknak.

A szeminárium egyikrésztvevője nagyonpontosan fején találta aszöget: „A kommunikációnem az, amit mondunk,hanem az, ami a másikfélhez eljut!”

Minden kommunikációsfolyamat esetében többszin- -ten küldhetünk

információkat.Számunkra a következőháromnak vanjelentősége:

• A tartalom szintje (akimondott szavakjelentése).

• A hangok szintje(hangosan vagy halkan,

lassan vagy gyorsan,esetleg remegőhangon"beszélünk-e).

• A testbeszéd szintje(mimika, gesztus éstesttartás).

Albert Mahrabianprofesszor a Los Angeles-i University of'

Californián érdekeseredményt hozóvizsgálatokat folytatottezzel kapcsolatban. Aztakarta megtudni, hogymekkora hatással van ahang és a testbeszéd apartnerhez megérkezőinformációra.

Az eredmény: maga a

tartalom amondanivalónknakcsupán hét százalékáthatározza meg. Amaradék 93 százalékot atesten (55 százalék) és ahangon (38 százalék)keresztül közvetítjük!

Ez a felismerés elsőhallásra megdöbbentőnek

tűnhet. De képzelje el akövetkező jelenetet egypár között, amikor a férfiazt mondja: „Sok éveboldogok vagyunkegymással. Életemhátralévő részét is veledszeretném eltölteni.”Letérdel a nő elé ésmegkérdezi tőle:„Hozzám jössz

feleségül?” A nőelgondolkozva átnéz aférfin, elbiggyeszti aszáját, megrándítja avállat, s lassú fej csóválásközepette monotonhangon válaszol: „Igen”.

Gondolom, a férfi nemigazán elégedett aválasszal. Hiszen a hozzá

megérkezett üzenet nemfelel meg a kimondott szótartalmának. Mindenegyes esetben, amikor ami és a hogyan nem fedikegymást, azaz a tartalomnem felel meg ahangsúlynak vagy atestbeszédnek,

inkongruenciáról

beszélünk. Éppen ezértfigyeljen egybeszélgetéskor atesttartására, a hangjáraés hozza összhangba atartalommal. Ezzelmegelőzheti, hogy abeszélgetéskor bizonyosinkongruenciák lépjenekfel, és így sokkal többüzenetet közvetítsen,

mintha csak a szórafigyelne! Hogyanlehetséges a pontosmegfigyelés? Mire kelltulajdonképpen pontosanfigyelni?

Első lépésként kezdjeazzal, hogy mostantólkezdve rendszeresenpontos megfigyeléseket

végez. Persze ez nem aztjelenti, hogy bámulja mega beszélgetőpartnerét! Ezcsupán annyit jelent, hogyfinomabbra állítja azantennáit. A nap mint napkörülöttünk lévő dolgokatrendszerint nemérzékeljük teljesfigyelemmel. Képeseklennénk rá, ha akarnánk.

Egy további lehetőségazok számára, akiknekmég nem lett elegeezekből a kísérletekből ésismét szeretnékkipróbálni magukat.

Az óra-kísérlet

E sorok olvasása közbentakarja el a bal csuklóján

lévő óráját a jobb kezével.(Ha a másik kezén hordjaaz óráját, csináljafordítva.) Feltételezem,már egy kis ideje ismeriaz óráját, és napjábantöbbször is rápillant,hogy megnézze az aktuálisidőt,

• Megtudja-e mondani —

anélkül, hogy ránéznehogy arab vagy rómaiszámjegyek vannak-erajta? Hói helyezkednekel pontosan?

• Jelölve vannak-e apercek kis vonalakkal?Ha igen, mondja megemlékezetből, milyenbeosztásban?

• Van az órájándátumkijelzés? Ha igen,milyen számot mutatéppen most?

• Van a számlaponvalamilyen felirat? Haigen, mi és., pontosan holvan?

• Van az óráján

másodpercmutató? '

Kérem, rövid ideig nézzenaz órájára, majd isméttakarja le a kezével. Nos,ugye éppen most vették lea tekintetüket azórájukról és mégis önökközül sokan képteleneklesznek

ajpontos időtmegmondani.

Egy alternatíva azokszámára, akik nemviselnek órát:

• Milyen színű az RTLlógója?

• Melyik helyes:

„McDonald’s vagy McDonalds”?

• Milyen színű Simpsonékszófája?

• Hány pillére van azÖteuróson lévő hídnak, éshol van rajta asorozatszám?

• Milyen színű általában aGoogle felirat?

Látja már, hogy mennyirepontatlanul figyelünkmeg dolgokat. Szintemindennap látjuk ezeket,és mégsem emlékszünkrájuk. A tudatalattinkugyan ismeri a pontosrészleteket, de mégsem

vagyunk abban ahelyzetben, hogy aktívanemlékezzünk ezekre.

Néhány évvel ezelőtt mégrendszerint éttermekbenés partikon kisebbcsoportok — legtöbbször10 fő — előtt isfelléptem. A vendégeketaz asztalnál

szórakoztattam ésfeldobtam a hangulatot.Nagyon fontos volt, hogymindig egyedilegfoglalkozzam az egyescsoportokkal, és ennekmegfelelően reagáljak.Ilyen kis távolságtartásesetén újra és újraelőfordult, hogy aközönség körében

különböző emberekkeltalálkoztam. Egyesekkezdettől fogva nagyérdeklődéssel fogadtak,míg mások kételkedéssel.

Ilyenkor gyakranalkalmaztam azt ataktikát, amit az előzőfejezetben márbemutattam: Nagyon

pontosan elemeztem aszemély megjelenését, ésfeltűnés nélkül kerestemrajta valamit, ami fontostámpontul szolgálhatott atípusát illetően. Avisszajelzés mindigpozitív volt, amikor aztválaszoltam: „Maganagyon kételkedő, de ezteljesen természetes egy

Vízöntőnél!”Természetesen eltaláltama csillagjegyét és az illetőrettenetesen megdöbbent.Vajon hogyan csináltam?A válasz nagyonegyszerű: Mindenki,akinek így válaszoltam, acsillagjegyét viselte amedálján. Mivel márŐsidők óta ott lógott a

nyakukban, teljesenmegfeledkeztek róla.Vicces volt, hogy ezek azemberek sosem jöttek rámaguktól a megoldásra,hanem mindig egykívülálló hívta fel afigyelmüket rá. Ilyenkorbarátságosan és cinkoskacsintással rájukmosolyogtam. Ezek után

szinte minden esetbenmellém álltak ezek akétkedők.

Ha egyszer úgy dönt,hogy kipróbálja ezt atrükköt - és miért is ne—, megtapasztalhatja,hogy az érintettekmenynyire elképednekmajd.

Már Leonardo da Vinci iselégedetlenkedett azemberek hiányosképességei okán:„Néznek, anélkül, hogylátnának, hallgatnak,anélkül, hogy hallanának,érintenek, anélkül, hogyéreznének, esznek,anélkül, hogy az ízeket iséreznék, mozognak, az

izmaik érzékelése nélkül,lélegeznek a szagokérzése nélkül, beszélnek,anélkül, hogygondolkodnának.” Nekövesse el ezeket ahimbákat. Mostantólfogva figyelje meg amásikat a lehetőlegnagyobb alapossággalbeszélgetés közben.

Tapasztalni fogja, hogynemcsak sokkal többdolgot fog felfedezni,mint korábban, hanem akörnyezetebarátságosabban fogviszonyulni önhöz.Önmagában a pontosmegfigyelés azonban mégnem elég. Azt is tudniakell, hogy mit kell

megfigyelnie. Nos,nézzünk -ennek utána.

Szem: a lélek tükre

„Ha a tekintet nemmeggyőző, a száj mársemmit sem ér eV’ —olvashatjuk FranzGrillparzernél. Már sokanmegkísérelték a

legkülönfélébbkommunikációslehetőségek jeleinekbesorolását éskategorizálását. Nemannyira dogmák éstörvények, hanem inkábbirányadó értékekfelállítására törekedtek,ami segít azeligazodásban, átfogó

támpontot nyújthat azemberi reakciókelemzéséhez.

A szem elemzésévelkapcsolatban használhatóinformációkkal szolgál azúgynevezett EyeAccessing Cues(közismert rövidítése:NLP) a neuronyelvészeti

programozás területéről.Ez a technika RichardBandlertől és JohnGrindertől ered. A„neuro” az öt érzékelésiszinten keresztül történőérzékelésre utal. Mindent,amit érzékelünk azérzékszerveinkenkeresztül (látás, hallás,szaglás, ízlelés és

tapintás). Az agyfeldolgozza ezt a jelzéstés minden beérkezőüzenetet kiegészít a mármeglévőtapasztalatainkkal ésérzékelésünkkel. Ehhez abelső — idegi —folyamathoz erősszellemi és testi kihatástársulhat. Gondoljon csak

a citrom-kísérletünkre —elég volt a citromragondolnia és összeszaladta nyál a szájában.Nyelvészeti szempontbólez a kifejezésfeldolgozását jelenti: máraz írott szöveg hatásárafokozódott a nyálképzése.A folyamatfeldolgozásának módja

kölcsönhatásban áll agondolkodásimodelljeinkkel. („A világaz, aminek tartja.”)

A NLP-ben ezeket agondolkodási modelleketvagy mintákat„programoknak”nevezzük. Az NLP-benabból indulunk ki, hogy a

világot azérzékszerveinkenkeresztül érzékeljük ésminden ingert egy tudatosés tudattalangondolkodásifolyamatban dolgozunkfel. Ily módonaktivizáljuk a neurológiai— vegetatív -idegrendszert, ami aztán

gondoskodik árról, hogy aszervezetünk reagáljon.Ahogy már elmondtuk:Az energia követi afigyelmünket. Most ezt afelismerést alkalmazzuk.

A beérkező ingerekfeldolgozásának módja agondolkodásszempontjából nem

minden embernél azonos.Különböző emberekeltérően gondolkodnak -nem a gondolatoktartalmát értem ez alatt,hanem azt a módot,ahogyan a gondolatok azérzékszervekkelösszekapcsolódnak.Egyesek többet „látnak” agondolataikban, míg

mások többet „hallanak”azokban. Megint másoktöbbet „éreznek” agondolataikban. Amegközelítés módja teháttípus kérdése, amigyakran már a nyelvezetmegválasztásábólfelismerhető. Néhányanazt mondják: ,Jó érzésemvan ezzel a tervvel

kapcsolatban.” Másokviszont: „Jó esélyeketlátok benne.” Aztán ismétmások: ,Jól hangzik.” Agondolkodásunk tehátmindig szorosösszefüggésben áll alegfőbb érzékeinkkel.

Mihelyt kapcsolatbakerülünk valakivel,

rögtön, automatikusanelkezd az illető areakcióit illetően e háromreprezentációs rendszervalamelyikébengondolkodni.

Ettől válik izgalmassá:Hiszen nem csakfigyelmesmeghallgatásával

jöhetünk rá, hogy abeszédpartnerünk egybizonyos gondolatközlésekor egy képet lát-emaga előtt, vagy zajt hall-e. Ezt szeménekmegfigyeléséből éskiolvashatjuk! A szemekutat nyitnak a benső felé.

A beszéd-szem-kísérlet

Kérem, nézze meg akövetkező képet: Azirányvonalakat úgyrajzolták meg, mintha egyszeméllyel szemben állna.

A szem felfelé mozog,amikor valaki egy képregondol (V), közvetlenüloldalra mozdul el, hahangokat, zore-jeket vagyszavakat érzékelünk (A)és balra lefelé, ha ki-nesztetikus érzékelésrőlvan szó. Ha abeszélgetőpartnereegyenesen néz, akkor

valószínűleg egy képregondol. De vigyázat: ritkakivételek és a balkezesek50 százaléka fordítottszemmozgást végez.

Még az NLP megrögzöttképviselői sem állítanák,hogy ez a séma mindenemberre egyértelműenráhúzható. Azonban

ennek az elemzésimódszernek a pontosságameglepően nagy. Haazonban egy ettől eltérőmódon reagáló személlyeltalálkozik, ő iskövetkezetesen mindigugyanúgy fog viselkedni.Tételezzük fel, hogyvalaki egy képre gondol,és közben nem felfelé,

hanem lefelé néz, akkorez a személy mindiglefelé fog nézni, amikoregy képi asszociációjelenik meg a fejében.Egyértelmű: ez legyen atovábbiakban az önkiindulási alapja.

Az NLP még ennél istöbbet nyújt. Abból, hogy

a beszélgetőtársa jobbravagy balra pillant, mégazt is kiolvashatja, hogyvalamilyen emléket hív-eelő vagy éppen egygondolatot formál meg!

A következő kérdésekmegválaszolásakornormál esetben az önszemszögéből nézve a

szem felfelé, jobbravándorol, mivel vizuálisvisszaemlékezésről vanszó:

• A zöld vagy a piroslámpa helyezkedik-e el aközlekedési lámpán felül?

• Hány fa áll azelőkertjében?

• Milyen színű azédesanyja szeme?

• Hány ajtó volt az utolsólakásában?

A következő kérdésekmegválaszolásakornormál esetben az önszemszögéből nézve aszem jobbra vándorol,

ahogy

az auditív, emlékezetbőllehívott hangok, zörejekvagy szavak esetében:

• Emlékszik a kedvencdalára? t

• Melyik betű van azábécében az R előtt?

• Fel tudja idézni legjobbbarátjának a hangát?

A következő kérdések,megválaszolásakornormál esetben az önszemszögéből nézve aszem közvetlenül balravándorol, mint az auditívmódon konstruált hangok,zörejek és szavak

esetében:

•. Hogyan hangzik a nevevisszafele kimondva?

• Hogyan hangzanaBeethoven kilencedikszimfóniája blockflőtén?

A következő kérdésekmegválaszolásakor

normál esetben az önszemszögéből nézve ászem közvetlenül felfelébalra vándorol, mivel aválaszokat vizuálisankonstruáljuk:

• Hogyan nézne ki alegjobb barátjarózsaszínre festett hajjal?

• Hogyan nézne ki anappalija bútorozatlanul?

Monológ esetén abeszélgetőpartnere szemeaz ön szemszögéből nézvejobbra, lefelé irányul,mivel belső dialógusrólvan szó. Megfigyelhetiezt a reakciót, ha megkérvalakit, kérdezze meg

önmagától, hogy mit istervez a közeljövőben.

Érzések, emóciók éstapintás eseténbeszélgetőpartnerének aszeme balra, lefelévándorol... például akkor,

amikor felszólít egyszemélyt, hogy

koncentráljon a lábaihőmérsékletére. Továbbipéldák:

• Fel tudja idézni úszásközben a víz simogatóérzését?

• Mit érez, amikor télenegy kellemesen melegházból kimegy a hidegbe?

Néhány televíziós integúnagyon jó aszemmozgásokmegfigyelésénekgyakorlására. Aztán agyakorlatban folytathatja,leginkább egy olyanpartnerrel, akit nemnagyon ismer.

A szem-kísérlet

Üljön le a partnerévelszemben, és ne beszéljenneki a terveiről. Tegyenfel neki néhány kérdést,amelyek segítségévelvégigzongorázhatja abelső reprezentációsrendszereket.

Kezdje a vizuálisemlékekből lehívott

kérdésekkel:

• Milyen színű szőnyegvan az autójában?

• Milyen színű azédesanyjának a szeme?

• Milyenformájú abejárati ajtajánálelhelyezett házszám?

Itt csupa olyan dologrólvan szó, amit mármindketten láttak.

Majd tegyen fel nekiolyan kérdéseket,amelyekre nemrendelkezik korábban„rögzített" készválaszokkal, hanem mostkell megalkotnia azokat:

• Hogyan nézne ki, ha azén szememmel látnámagát?

• Hogyan nézne ki lilárafestett hajjal?

Aztán tegyen fel néhányauditív kérdést:

• Melyik zenei darabot

hallgatja légszívesebben?

• Melyik ajtaja aleghangos&bb, amikorbecsapja?

• El tudja képzelni, hogymiként ejti ki egy önhözközel álló személy az önnevét nagyon kellemestónusban?

• Képes hallani, amintéppen a „Tavaszi szélvizet áraszt..." című daltdudorássza magában?

Majd tegyen fel egy sorkinesztetikus kérdést:

• Hogyan érzi magátreggelente?

• Milyen érzés a macskabundájának megérintése?

Közben figyelje meg,hogy az összes olyanválasz, ami úgy kezdődik:„azt gondolom, hogy”,„biztos vagyok benne”,„tudom” egy nemspecifikus kijelentésreutal. Ha lehet, kerülje az

ilyenfajtamegfogalmazást, hiszenez meghamisítja aszemmozgást. Mindigegyértelmű kérdésekettegyen fel: Milyen érzés?Hogyan nézne ki?

Ha partnereszemmozgásátsemmiképp se tudja

minősíteni, akkorkérdezze meg, hogy mizajlik a lelkében. Nagyonfigyeljen az adottinformáció fajtájára és ahozzá kapcsolódószemmozgásra.Kérdezzen rá, ha valamitnem ért vagy nem tudértelmezni. Csak így tudjaaz érzékenységét

kifejleszteni. Ha mindentpontosan megfigyel,megbízható információsforrásra tehet szert amásik fél gondolkodásifolyamatávalkapcsolatban!

A New York-i bűvész,Steve Cohen segít önnek,hogy sikeresen

alkalmazza újonnanmegszerzett ismereteit.Módszerével képes leszmások gondolatánakolvasására, haészrevétlenül megfigyeliaz illető tekintetét!Válasszon ki egytesztszemélyt, akinek aszemmozgásátegyértelműen be tudja

azonosítani. Idővel ésrendszeres gyakorlássalegyre könnyebbnek találjamajd a módszer helyesalkalmazását.

Kísérlet: A tekintetbőltörténő olvasás

Üljön le valakivelszemben és mondja a

következőt:

• Képzelje el, hogy egyerdőben sétál ésmegpillant egy gyönyörűmadarat. Képzelje elmagának ezt a madaratolyan pontosan, ahogycsak tudja, amint egyfaágon ül, a tollazatát, améretét és a csőrét.

• Most arra kérem,képzelje el, hogy egyparkolóházban áll.Hirtelen megszólal egyautó riasztója. Képzelje elegészen pontosan ariasztó hangját.

• Végül képzelje el, hogymilyen, amikor egy szeletpizzát kézzel eszik.

Képzelje el, hogy csupazsír lett a keze és éppenegy szalvétával törölgetiaz ujjait.

• Nos, elképzelt háromkülönböző jelenetet: amadarat az erdőben, ariasztót és a zsíros pizzát— kérem, vá-

lassza ki az egyiket, ésmost erőteljesengondoljon arra.

Gondolatban jelenítsemeg még egyszer lépésrőllépésre.

Közben figyelje megegészen pontosanpartnere szemmozgását. A

madárra gondol, amikor aszemé felfelé mozdul el ésa riasztóra, amikoroldalraAmikor a pizzáragondol, a szemével lefelénéz. Most közölje akísérleti alanyával, hogymire gondol. Mivel nemtudja, hogy a szemévelelárulta magát, biztosanelképed, hiszen nem talál

magyarázatot az önreakciójára. :

Amikor a nonverbáliskommunikációvalfoglalkozunk, nemmehetünk el SamyMolcho pantomimművésztestbeszédről lejegyzettmegfigyelései mellett.„Testbeszéd” című

könyvét elsőkéntolvastam el ebben atémakörben. Máig egyikkedvenc olvasmányom.Tőle hallottam először azalábbi megállapításokról.

Miről árulkodik apupilla?

Kezdjük a pupillával

kapcsolatosmegfigyeléseinkkel.Hogyan reagál afényviszonyokra? Szűkül,ha világosabb lesz, ám habesötétedik, kitágul. Amérete azonban azonosfényviszonyok esetén isrendszeresen változik.Általában kijelenthetjük:Ha valami olyasmit

látunk, ami érdekelbennünket, amirevágyunk, vagy amitkellemesnek találunk,akkor a pupillánk egyezőfényviszonyok mellett iskitágul, nagyobb lesz.Tehát ha flörtölés közbenpartnerük pupillájamegnagyobbodik, akkorbátran folytathat

ja

jak... Sőt az is elég, hogyvalami kellemesregondoljunk, és apupillánk máris kitágul*Ugyanez történik, amikorelmélyedünk valamilyenfeladatban, és mindenmásról megfeledkezünk.

Még ha ennek nem islennénk tudatában, a tágpupillát öntudatlanul is apozitív gondolatokkalhozzuk kapcsolatba. Ezértaz ilyen tulajdonsággalrendelkező embereketsokkal vonzóbbnak,megnyerőbbnek érezzük,mint másokat. Ezzelkapcsolatban számos

kísérlettel próbáltak újismeretekre szert tenni.Egy ilyen soránférfiaknak képeketmutattak ugyanazokról anőkről. Az egyik képenazonban a pupillátmesterségesenmegnagyobbították. Aférfiak nagy része pontezen a képen találta a

legszebbnek a szóbanforgó hölgyet.Fényképezéskor épp ezérttöbbnyire nagyon élesfényt használnak, hogy amodellek pupillájaösszehúzódjon. Sokszor adivatmagazinokcímlapfotóihoz a pupillátfotótechnika segítségévelmegnövelik, hogy

indirekt módon ezzel isemeljék az eladottpéldányszámot. Még egytrükk: a sötét szemszínűemberek pupilláját agyenge kontraszthatásmiatt nehéz észrevenni,esetükben nagyonfigyelmesen bele kellnézni a szemükbe.

Fordítva is igaz, hogy havalami nagyon nemtetszik, a pupillánkÖsszeszűkül — a szószoros értelmébenbezárulunk. Amennyibentehát a pupilla azonosfényviszonyok eseténkisebb lesz, tudjuk, hogybeszélgetőtársunkelszigeteli magát, és

valamitől viszolyog. Itt isérvényes a szabály: csakgondolnunk kell valamirosszra, s pupillánk máriskisebb lesz.

Sok ember ösztönösen félattól, hogy a szeme elárulvalamit a belső világáról,és ez ellen védekezik is.Az árulkodó jelek a

napszemüvegen keresztülaligha észlelhetőek.Láttak már pókert atelevízióban? Néhányjátékos állandóan sötétszemüveget visel, hogyszeme rejtve maradjontársai pillantásai elől.Nem akaija, hogy apupilláját pontosanmegfigyelhessék, és így

észlelhessék: hajó lapjavan, megnagyobbodik,míg rossz lap..eseténösszeszűkül.

Legtöbbünknek azonbansejtelme sincs, hogyszemünk ennyi mindentelárul a gondolatainkrólazoknak, akik jómegfigyelők. Persze

megtanulhatjuk, mireügyeljünk, mert szemünke változásai felett alig vanbefolyásunk. Pupillánkteljességgel kívül esik azakaratunkon, ezért lelkiéletünk kiváló mutatója.

Miről árulkodik,ahogyan nézünk?

Veszekedéskor, amikorráadásul fenyegetőzünkis, vajon hogyantekintünk a másikra,hogyan meredünk rá,merre néz a szemünk?Egészen bizonyos, hogyilyen viszály esetén önökis mélyenbeszélgetőpartnerükszemébe merednek, el

nem engedve apillantását. Nyakizmaikmegfeszülnek, és nemveszik le a tekintetüket amásikról. Pillantásuk aszó legszorosabbértelmében átható, mivelépp az ellenlábas szemefeketéjébe pillantanak. Eza pillantás azt üzeni aszemben ülőnek:

„Figyellek, mostmegmutatom, ki vagyok.”Egy ilyen nézésfigyelmeztetést, mi több,fenyegetést jelent.Általában az ilyenpillantásra hasonlóvalválaszolunk. Akit ilymódon szembesítünkönmagával, pontosanugyanígy néz ránk. A

játék vesztese az, akielőször félrenéz.

Tehát igen sok múlikazon, meddig nézzük amásikat, és persze annakis megvannak a magaszabályai, hogyan nézünkmások szemébe. Tegyükfel, hogy sétálnimegyünk, és a járdán

szembejön velünk egyidegen. Akövetkezőképpennézhetjük meg: röviden aszemébe pillantunk - attólfüggően, hol vagyunk,esetleg rövidenüdvözöljük is majd ismételőretekintünk. E rövidpillantás jelentőségeóriási, mert azt mondja:

észrevettelek éselfogadlak. Ha azonbantúl hosszan tart, márfenyegetés. A példánkkalmegegyező esetet ír leSamy Molcho. Egy emberegyedül liftezik, majd alift megáll, és beszállvalaki. Amint az ajtóbecsukódik, a két emberröviden egymás szemébe

néz, majd pillantásukegész más dolgok felévándorol - ezek többnyireteljesen lényegtelenek: azegyik a liftbenkifüggesztett étlapottanulmányozza, nohatalálkozója van egy másikétteremben. A másik agombokat csodálja,amelyekkel az emeletet

lehet kiválasztani, és márkiszálláskor elfelejti,hogy is festettek.

www»trívÍB.mkíadoiiii.

Ha egy beszélgetés soránhiányzik aszemkontaktus, a másikfél úgy érzi, levegőnek

nézik. Ugyancsakudvariatlanságnak számít,ha találkozáskor nemnézünk rá valakire.Képzeljük el a helyzetet,hogy egy házaspár egyparkban a pádon ül, ésegy csinos nő kocog elelőttük. Mindkettenmegnézik a kocogót. A noekkor feltesz a féljenek

egy kérdést, aki nohaválaszol, hátulróltovábbra is a kocogó nőtnézi. Ezen a feleségeegész biztosanmegsértődik, mivel azelfogadott szokásokértelmében nem figyeltekrá. Jogosan érzi, hogyudvariatlanul bánnakvele, sőt levegőnek nézik.

Ha valaki mindenáronmeg akar minket győzniaz igazáról, dehiányzanak a biztos érvei,amelyekkel álláspontjátmegtámogathatná,többnyire megpróbálmélyen a szemünkbenézni, és pillantásunkat elsem engedi. Ezzel

arra akar kényszeríteniminket, hogy rákoncentráljunk. Avalóságban azonbanennek épp az ellentéte,következik be: rövid időnbelül túlságosan is elleszünk foglalva azzal,hogy álljuk a pillantását,az elmondottak tartalmá-,ra már oda sem figyelünk.

Ezért aztán — már hatisztességesek akarnaklenni - beszélgetéskormindig adjanaklehetőségetbeszélgetőtársuknak,hogy félrenézhessen.Partnerünk ígylehetőséget /kap, hogyröviden rendezze agondolatait. Ha alkalmas

újabb információkbefogadására, pillantásavisszatér hozzánk. Ezutánmár készen áll akommunikációfolytatására.

Nehezebb ügy, ha aszemkontaktus nemcsakrövid, hanem hosszabbidőre szakad meg. Ekkor

előfordulhat, hogyegyáltalán nem is kerülsor továbbikommunikációra, mivel ami oldalunkról nézve márnincs fogadó fél, akiszavainkra figyelne. Nohamég közvetítünkinformációt, ez pusztábakiáltott szó marad.Partnerünk fizikailag még

jelen van ugyan, delélekben már elment.Lehet, hogy a teste nemhagyja el a helyiséget, dea szemkontaktustmegvonta tőlünk. Ezértvan az, hogyveszekedéskor, ha amásik fél nem néz ránk,azt kiabáljuk: „Nézz rám,ha hozzád beszélek!”

De nemcsak a pillantásidőtartama, hanem annakiránya is nagyjelentőséggel bír. Afelfelé irányuló tekintetnem szükségszerűenjelenti azt, hogy a másikfél egy képre emlékszik.Azt is sugallhatja, hogyképzeletben egy felsőbbhatalomhoz fohászkodik

segítségért, valahogy így:„Ó, uram, segítselviselnem ennyimarhaságot!” Vagyemlékezhetünkiskoláskorunk ismerthelyzetére is: egyvizsgára jól felkészülveelőző nap még afejünkben voltak amegfelelő válaszok, de

amikor eljön az ideje,nem akar-

nak az eszünkbe jutni.Ilyen pillanatokbanvalószínűleg önök is azégnek emelték aszemüket, és arragondoltak: „Ilyen nincs.Tudom a helyes választ.Ott van a nyelvem

hegyén, de a fenébe is,nem jut eszembe.”

Hasonló történt velem is aszóbeli érettségin. Sajnosválasztott érettségitárgyaim - francia, angolés földrajz

— mellett kénytelenvoltam matematikából is

levizsgázni. Kitűnő! Avizsgát két tanárom ésegy idegen vizsgabiztostartotta. Egykorimatematikatanáromravasz ember volt, és alegjobbat akarta nekünk.Ezért aztán egyezségetkötött velünk. Aztmondta: „Azt nemkérdezhetem meg tőletek,

melyik témakörökbenvagytok jók, ezért aztánazt kérdezem, melyikeketnem szeretitek annyira.”Ezt mindenki tudta, és ígynem is vétettünksemmilyen szabály ellen.En a valószínűség-számítástól viszolyogtam,így tanárom azt javasolta:„A kötelező részben, amit

én tartok, felteszek majdegy egyszerűvalószínűség-számításoskérdést. A vizsgabiztosezek után úgy veszi, hogyezt a témát letárgyaltuk,és egész biztos olyantémára tér át, ami nekedjobban fekszik.” Ez volt astratégiánk.

Ennek első része a vizsganapján terv szerintsikerült. Kaptam egyborítékot, benne néhányfeladattal. Ezeknek amegoldására fél órámvolt. Izgatottan mentem ahelyemre, remegő kézzelvettem elő a lapot aborítékból. Gyorsanátfutottam a feladatokat,

és megkönnyebbültem

— mindet meg tudtamcsinálni, a valószínűség-számításos feladatokpedig olyan könnyűekvoltak, hogy meg tudtamőket oldani. Egyszerűdiagramok voltak —valószínűségszámítássalkapcsolatos tudományom

ennyivel ki is merült. Afelkészülési fázis utánkihívtak felelni, és amegoldásaimat a táblánálle is kellett vezetnem.

Ott álltam hát avizsgabizottság előtt, ésteljes gőzzel írtam atáblára a helyesmegoldási folyamatokat.

Mindenkit lenyűgöztem -egészen addig a pontig,amikor a vizsgabiztoskerült sorra. Barátságosanígy szólt hozzám:,* „Nos,ha már a valószínűség-számításnál tartunk,említsen meg kéremnéhány valószínűségiaxiómát AndrejNyikolajevics

Kolmogorovtól.”

A fenébe! A szememelkerekedett, a számnyitva maradt, és az egetfürkésztem.Matematikatanáromlehunyta a szemét;összeszorítóttá az ajkát,és krákogott. Egyörökkévalóságig tartó

pillanatot követőenmegszólaltam: „Azt nemnéztem át.” A tanáromszintén az égre emelte aszemét - természetesen.

Mit árul el a szemmérete?

Meglehetősen büszkevagyok a következő

kísérletre, amit márgyakran volt alkalmambemutatni: egy nézőnekegy bizonyosszemélyre,>kellgondolnia. Ezt követőenén leírom neki az illetőt,végül pedig még az illetőkeresztnevét ismegmondom. A reakcióminden esetben ugyanaz:

a néző szeme elkerekedik,és a szája tátva marad.

Ha egy ember szemeelkerekedik, az mindigegyet jelent: „Többinformációt akarok arról,ami éppen történik, vagyamit éppen kimondták.”Ennek a reakciónak többoka is lehet. A

példánkban szereplőszemély esetleg nem értvalamit, és magában aztkérdezi: „Ez meg hogylehet? Ilyen nem létezik.”De lehet, hogy emberünkhallott valamit, amiérdekli, és többet akartudni róla, többinformációt akar gyűjteni.

Ezt a tudást az üzletiéletben is lehethasznosítani. Ha együgyfél szeme vásárláskorelkerekedik, mintegy jeltad így az eladónak. Aprofik ezt azonnalészlelik, a megfelelőkérdéseket teszik fel, és amegfelelőkövetkeztetéseket vonják

le. Ezzel ellentétes jel aszemek összeszűkülése.Ilyenkor a már meglevőinformációkat érdemeselmélyíteni. Az emberilyen esetben egybizonyos pontraerősebben Összpontosít.Mikor minden zavarótényezőt ki kell iktatni, aszem összeszűkül, hogy a

pillantást fókuszálnilehessen. Az összehúzottszem jelenthet még egycélzott kérdést is: „Ezt arészét még nem teljesenértem, jobban el kellenemagyarázni.” Ennekmegfelelő vagy ehhezhasonló az ezt követő,hangosan kimondottmegjegyzés is. Persze az

is lehetséges, hogypartnerünk belsőmonológot folytat, és ahomályos pontra a választmagamagának próbáljamegadni. Ilyen esetbenjobb hagyni, hogyvégiggondolja a dolgot,mert nyilván időre vanszüksége. A szemenyomban újra szélesebbre

nyílik, amint megvan aválasz — vagy újabbkérdés következik.

Mit árul el a csukottszem?

Ha behunyjuk aszemünket,„elzárkózunk”, vagyismegpróbáljuk kizárni a

világot. Minden külsőbenyomást távol akarunktartani. Nem küldünk, ésnem is kívánunk fogadnijeleket. Ennek aviselkedésnek több oka islehet. Lehet, hogyelfáradtunk, s pihenéstkeresünk környezetünkrengeteg impulzusa elől.Több információra már

nincs szükségünk, rövididőre ki akaijuk kapcsolnia külvilágot. De az islehet, hogy valamitegyszerűen nem akarunkelfogadni, esetleg egymegrázó hírt. Ilyenkorlehunyjuk a szemünket,ezáltal szavak nélkül isazt mondjuk: „Ezt mostnem akarom. Elég volt.”

Ha valaki túl sokinformációt kap,védekezésként ugyancsakbecsukja a szemét.Beszélgetőtársként ez aztüzeni nekünk, hogy nemkellene partnerünkettúlterhelni.

A fentiekben nagyrésztSamy Molcho elemzését

és általánosságban aneurolingvisztikusprogramozás elméletétkövettem a pillantásokirányáról,' ezekethangoltam ösz-sze sajáttapasztalataimmal. Ennekrévén már rengetegszermegfejtettem a velemszemben ülő rejtett lelkifolyamatait. S most már

önök is kézhez kaptak egyfontos eszközt anonverbális jelekértelmezéséhez. ígyönöknek is lehetőségüklesz arra, hogybeszélgetőtársukcselekedeteitkonstruktívanfelhasználhassák. E titkotazonban tartsák meg

maguknak, mert nagyonhasznos és értékes —valódi kincs.

Például magánéleti térenis nagyon hasznos lehet.Tegyük fel, hogytalálkozójuk vanvalakivel, aki irántkomolyan érdeklődnek.Eleinte teremtsenek minél

többször szemkontaktust,és nézzenek mélyen azillető szemébe. Ettőlpartnerükben kellemesérzések ébrednek.Ügyeljenek azonban amegfelelő mértékre, mertezen sok múlik. Az estefolyamán térjenek rá egyönök számára érdekestémára. Ezután fordítsák

el a szemüket, és nézzék akezüket vagy a poharukat.Most semmi esetre senézzenek partnerükszemébe.

Ekkor a következőtörténik: partnerükmegérzi, hogy valaminem stimmel, hogyelvesztette a kapcsolatot.

Megpróbáljahelyreállítani, nyíltabbanés őszintébben próbálbeszélni önökhöz. Amintezt teszi, újra nézzenek aszemébe, és ígybátorítsák, hogy továbbbeszéljen. Biztos vagyokabban, hogy ily módonsokkal könnyebb célt érniés az áhított személyt az

oldalunkra állítani.

Száj: a szavak nélkülibeszéd

Majdnem minden, amitmagunkhoz veszünk, aszájnyílásunkon keresztüljut a testünk belsejébe. Ittvégképp eldől, mi az, amijót tesz — és mi az, ami

nem. Mindazt, amiízlelőbimbóinknakelfogadhatatlan,elutasítjuk, kiköpjük,vagy csak ellenkezvenyeljük le, s ezt arcunk istükrözi. Arcunk,mindenekelőtt ajkunkkörnyéke megmutatja, havalamit akaratunkellenére vagy

kényszeredetten nyelünkle. A száj körüli izmoképp ezért figyelmünkközéppontjában állnak. Ésa száj az, melyenkeresztül a nyelv, abeszéd megnyilvánul. Éppezért központi szerepetjátszik akommunikációban —legyen az verbális vagy

nonverbális.

A száj az információkranagyrészt ugyanúgyreagál, mint az ételre. Haaz ember jóllakik, vagytúl sok információt kap,többet, mint amennyitegyszerre képesfeldolgozni, a szájakinyílik, hogy

tehermentesítse magát.Ugyancsak kinyílik akkoris, ha többet akarunkbefogadni. Akkor iseltátjuk a szánkat, hacsodálkozunk, és hameglepődünk. Vagyisminden esetben, amikortöbb időre vanszükségünk valaminek afeldolgozására, ezt szánk

kinyitásával mutatjuk.Akárcsak a szemesetében: kitágul, hogytöbb információt tudjonbefogadni. Szánk nagyranyílik, elkerekedik, merttöbbet akar befogadni.Ezzel jelzünk apartnerünknek.

Fiatal koromban nagy

lelkesedéssel néztemAlfréd Biolek műsorait ésazokat, melyekbenszerepelt. Samy

Molcho egy fellépésére aműsorában máigemlékszem. A következőtmutatta be:

Kísérlet a leesett állal

• Kérem, nyissák ki aszájukat, és engedj ékel azállukat. Maradjanakebben a helyzetben:'Mostkerekedjen el a szemük.Kérem, számolják ki,mennyi hétszer nyolcmegdizenkettő. r

• Sokkal több időbetellett, amíg kiszámolták,

mint normál esetben, hanyitott szájjal számolnak,mivel számo-

láskor arra vanszükségük, hogybecsukják a szájukat.Erről később mégbeszélünk.

Az ebből következő

felismeréseket akövetkezőképpenösszegezhetjük: nemcsakgondolataink vannakhatással a testünkre —például leesik az állunk—, hanem testtartásunk isbefolyással van arra,hogyan gondolkodunk.Gondolkodásunkat aleesett áll blokkolja. Ha

valakivel beszélgetünk ésezt az arckifejezést öltifel, abban a pillanatbannem képes többinformáció befogadására.Tartsunk szünetet, ésváljunk addig, míg akorábban elmondottakleülepednek.

Ha a nyitott ajkak arra

utalnak, hogy az illetőtöbbet kíván megtudni, azösszepréselt száj épp azellenkezőjét fejezi ki!Akkor préseljük össze azajkunkat, ha valamit nemakarunk felfogni vagyelfogadni. Ezzelegyértelműellenérzésünknek adunkhangot. Persze fordítva is

működik a dolog: nemcsupán mások szavai előlzárkózhatunk el, hanemmagunkat iskényszeríthetjük, hogy nemondjunk el többet. Ez azelutasítás legvilágosabbkifej ezőeszköze.

De lehetőségünk van arrais, hogy az ajkunkba

harapjunk. Képesekvagyunk csak az egyikajkunkat a fogunk közévenni, vagy mindkétajkunkat beszívaegyszerre is rájukzárhatjuk fogsorunkat.Mindkét esetbenmegakadályozzuk, hogymegszólaljunk. Inkábbblokkoljuk az ajkunkat,

nehogy valami kicsússzonrajta, amit nem akarunkkimondani. Ez annyitjelent: „Tudatosanuralkodom magamon, ésinkább meg se szólalok/’Ez az arckifejezésbizonytalanságként isértelmezhető, mivel azillető talán nem biztosbenne, hogy kimondjon

valamit, vagy ne, ezértinkább tudatosan ahallgatás mellett dönt.

Egy embernek még amosolya is sokféle lehet,és alapos megfigyelésután ugyancsakértelmezhető.Mosolygáskor ajkunkmindkét sarkát felfelé

vonjuk — de ez még nemminden. Egy mosolynaksokféle jelentése lehet.Arra is érdemes figyelni,hogy egy valódi mosolytovább tart, mint egyhamis. A hamis mosolyráadásul hirtelen szakadmeg, míg egy valódilassan tűnik el. A hamismosoly kizárólag az

ajkakon jelenik meg, mígszívből jövő nevetéskor,illetve egy őszinte ésbarátságos mosolynál aszemek is nevetnek. Ezt aszemek melletti apróráncokon lehetészrevenni. Valódimosoly esetén mindkétszemöldökünket enyhénlefelé vonjuk, illetve a

mosoly arcunk mindkétfelén megjelenik, míghamis mosolygáskorarcunk egyik fele jobbanfelhúzódik. Egy féloldalasmosoly ezek szerinttöbbnyire nem őszinte. Anevetés önmagábanegyszerű folyamat,melynek azonban sokváltozata van. Némi

gyakorlattal fontosinformációkat tudhatunkmeg ebből is.

A fentiekben behatóbbanfoglalkoztunk a legjelentősebb mimikáijelzésekkel. Az arc —mindenekelőtt a szem és aszáj — által közvetítettjelek segítségével egészen

meghökkentő játékot teszlehetővé partnerünkkel,amennyiben kézbentartjuk az irányítást.Nékem ezt elsőalkalommal barátom ésmentorom, MichaelRossié szemléltette.Klasszikus NLP-játékről1

van szó, amely még azirodalomban is több

alkalommal felbukkan.Biztos vagyok abban,hogy meglepőnek találjákmajd az elérhetőeredményeket.

A barát-ellenség kísérlet

• Válasszunk egyjátszótársat, és üljünk levele szemben. Kétjük meg

arra, hogy lazuljon el éssemmi határozott dolograne összpontosítson.Amikor társunknyugodtan és lazán helyetfoglalt velünk szemben,szólítsuk fel, hogygondoljon valakire, akitnem kedvel. Ne árulja el,ki ez a személy, deképzelje maga elé ezt a

kellemetlen illetőt a magavalójában: a haja színét,a szemét, az orrát, aruháját stb.Jegyezzük mega kifejezést, amely epillanatban megjelenik azarcán.

• Most partnerünknekolyasvalakire kellgondolnia, akit nagyon

kedvel. Ezúttal ispontosan maga elé kellképzelnie

olyan részleteket, mint aszem színe, és hasonlók.Mi I pedig újra csakjegyezzük 'meg azarckifejezését. I

• Kérjük meg

partnerünket, hogygondoljon a sötét hajú Iemberekre, és figyeljük azarcát: mi történik apupillái- I val?Kitágulnak,összehúzódnak vagymaradnak, mint I voltak?Mi történik a szemével?Összeszűkül vagy tá- jgabhra nyílik? És a

szája? Partnerünk eltátjakissé, vagy I szorosanÖsszepréseli az ajkát? I

• Némi gyakorlás utánvalószínűleg mindenesetben rájö- I vünk, kikreis gondolt — kit szeret éskit nem — a játszó- itársunk, és nagymeglepetésére pontosan

meg is tudjuk I

' nevezni neki őket. I

Egy másik NLP-alapútechnika a tükrözés.Ekkor mindig ugyanazt atesttartást kellfelvennünk, mintpartnerünké. Próbáljukcsak ki!

Tükör-kísérlet

I ® Ügyeljünk arra, hogyjátszótársunkat nemajmoljuk. Ha ezttesszük, és ő rájön, többéesélyünk sincs, hogy ezzela bizonyos emberrelmegfelelő kapcsolatot

alakitsunk ki.

\ • Ebből az okból néhánytréner azt javasolja, hogykésleltetve tükrözzünk.Ilyenkor mindig akkorvesszük fel partnerünktesttartását, amikor azépp megváltoztatja.Például miutánpartnerünk szétnyitotta az

összekulcsolt karját, miakkor kulcsoljuk összestb.

Ez a játék segít rájönni,mire gondol a másik.Ugyanis azáltal, hogyfelvesszük a testtartását,megsejthetjük a benneépp lejátszódó lelkifolyamatokat.

Emlékezzünk:testtartásunk befolyássalvan a gondolatainkra. Eza tény itt újra csakszerepet kap, ésmódszeresen ki isaknázhatjuk. -

De épp a tükrözésselnagyon óvatosnak, kelllennünk, ugyanis e

módszert sokan ismerik,akik persze odafigyelnek,más alkalmazza-e.

Az érme-kísérlet

A mimika leképezésévelmég sok egyebet ismegtudhatunk

partnerünkről:

• Helyezzünk magunk eléegy kéteurós érmét, mellépedig egy húszcentest,valamint egy kétcentes ésegy egy centes érmét.

• Most forduljunk el, éskéjük meg egyjátszótársunkat, hogyvegye egyik kezébe akéteuróst, s fogja a

másikba a többipénzérmét. Partnereekkor mindkét kezétmarokra zárja éskinyújtja. Forduljunkvissza.

• Mutassunk partnerünkbal kezére, és kéjük meg,hogy az ott tartott érmékértékét szorozza meg

héttel. Feltéve, hogy ekezében van a kéteurós, eza szám 2x1.

• Ezután mutassunk a jobbkezére, és kérjük meg,hogy az ebben a kezébentartott érmék értékét isszorozza meg héttel.Példánkban ez 23x7lenne.

A trükk, azaz a titoknyitja: partnerünketegészen pontosanmegfigyelhetjükszámoláskor. Akönnyebbik feladattalhamarabb elkészül - eztkönnyedén láthatjuk.Partnerünk abban akezében tartja a kéteurósérmét, amelyikkel

kapcsolatban könnyebbenment a számolás!

Fej és nyak: a tartásmegőrzése

Gyermekeim számomraéletem legnagyobb éslegszebb kihívásátjelentik. Különösen elsőgyermekem esetében igaz

ez, már feleségemterhessége idején nagyonizgatott voltam, ésolyasmiket tettem meg,amelyeket egy évvelkorábban el nem hittemvolna magamról:elvégeztem egy pelenkázótanfolyamot, eljártam egyszülői előkészítőkurzusra, és előadásokat

hallgattam a terhességrőlés a szülésről! Ezek azelőadások nagyszerűekvoltak, mindegyiknek kü-lön-külön már előreörültem. Az előadókkiváló specialisták voltak,akik teljes körűfelvilágosítást adtak,miközben beszéltek akisgyermekekről és arról,

hogyan érzékelik avilágot. A kurzusokat egymüncheni nőgyógyászatiklinika egyik gyönyörűvárótermében tartották. Ahely és az atmoszféraannyira tetszett nekem,hogy úgy gondoltam,egyszer egytévéműsorhoz isfelhasználom

helyszínként. Később ittmutattam be nagyfeltűnést keltő halálközelikísérletemet, amikorleállítottam aszívműködésem.Pulzusom néhány méterreattól a teremtől hagyottki, amelyben gyermekeima világra jöttek.

De tégünk vissza azelőadásokhoz. Egyszer azegyik professzor nagyonérdekes dolgot próbált kivelünk. Egy

csecsemő képét vetítette avászonra, ésmindegyikünket arra kért,hogy nézzük hosszan ezt aképet. Egy idő'után

felhívta a figyelmünket,hogy miután egy idejemár a babát néztük, afejünk oldalra billent.Már egy védtelen pólyáslátványa kiváltottabennünk ezt a reflexet, éstudat alatt már meg iskezdtük a nonverbáliskommunikációt agyermekkel: „Én nem

jelentek számodraveszélyt/’ Amikorugyanis fejünket oldalt'döntjük, testünk egysebezhető pontjátmutatjuk "a velünkszemben állónak, anyakkjEitőerünket.Állatok esetében ez egynagyon érzékeny rész,egyben a ragadozók

elsődleges célpontja. Azilyen sebezhető pontokatvédjük. Ha ennek ellenérefeltárjuk őket, azzal aztüzenjük: „Bízz bennem,nem veszélyeztetlek, énugyanúgy megbízombenned, meg is mutatom,milyen sebezhetővagyok.” A reklámokbangyakran találkozhatunk

félrehajtott fejűemberekkel, mivel erről apózról feltételezik, hogybizalmat geijeszt aszemlélőben.

Csillapító gesztus ez,amelyet gyakranalávetett, gyenge emberekmutatnak — ahogyan azállatvilágban is történik.

Azáltal, hogy agyőztesnek feltárjáksebezhető pontjukat,félreérthetetlen módonelismerikalárendeltségüket. Habeszélgetés közben egyember hirtelenkiegyenesíti a nyakát,bizonyos, hogy valamivelnem ért egyet, vagy azt

mutatja, hogy valamizavarja. E jelzésselgyakran a tekintetirányának és a szájalakjának változása isegyütt jár.

Nyakunkat még inkábbmegmutathatjuk,amennyiben fejünkethátravetjük. Ez utóbbi két

dolgot is jelenthet:először is gégefőnkfeltárásával megmutatjukegy lehetségesvetélytársnak, hogy nemfélünk tőle. Mintha aztmondanánk: „Gyere csak,majd meglátod, mitkapsz!” Ilyenkor fejünkegyenesen előrenéz, éshátra mozdul, mialatt

állunk elŐreszegeződik.Ezt a gesztust leginkábbakkor szoktammegfigyelni, amikorgyerekeim egy vitátkövetően alegszívesebbenegymásnak rontanának.Ha valaki ilyenfejtartással fogad minket,azt arrogánsnak és

provokatívnak érezzük.Másrészt az ilyenfejtartás felhívást isjelenthet flörtölésre vagyismerkedésre. Egy noilyen módonegyértelműen feltálja anyakát. Ilyenkor az ehelyzethez vezetőmozdulatsor többnyirelassú, a fej pedig a végén

kissé oldalra fordul. Anők gyakran a kezüket iselhúzzák a nyakuk előtt,hogy ezzel még inkábbsebezhető pontjukrairányítsák a figyelmet:„Ide nézz, teljesenmegbízom benned.Annyira, hogy még asebezhető testrészeimet ismegmutatom.” Az ilyen

jeleket majdnem mindigöntudatlanul küldjük,ahogyan a fogadó fél isöntudatlanul reagál rájuk,mégis nagyon nagy ahatásuk. A résztvevőkcsupán a legritkábbesetben tudják, mire isreagáltak. Egyszerűencsak mennek az ösztöneikútján.

De lehetséges ennek azellenkezője is. Ha valaki afejét előre és egyidejűleglefelé dönti, védeni akarjaa nyakát. Ez a tartás aztjelenti, hogy védi magát.Lehet, hogy bizonytalan,de az is lehet, hogyvédekező helyzetet veszfel. E gesztust gyakran amagasra húzott váll is

kíséri, amit gyakranfigyelhetünk meg„sejtelmem sincs”jelentéssel. Amint márnem vagyunkbizonytalanok, vagy úgyérezzük, hogy nem kelltöbbé védekeznünk,fejünk és vállunk ismétnyugalmi helyzetébe térvissza. Charles Darwin

szerint az ember azértdönti előre a fejét, hogykevésbé tűnjönfenyegetőnek. Eztermészetes, hiszen így

kisebbnek tűnünk. Ez azoka, amiért az embergyakran öntudatlanul isbehúzza a nyakát, ha egyáltala,fontodnak tartott

személyhez közeledik. Ezaz ellentetje a fentebbleírt gégefő-mutogatótesttartásnak, ami aprovokáció jele.

De a fej előredöntésebizonyos esetekbenugyancsak lehet azudvarlás jele is. Ha egynő egy férfival szemben

lehajtja a fejét, szemenagyobbnak tűnik, Őmaga pedigalacsonyabbnak. Egesztus már csak azért ismeggyőző, mert aférfiakban lakozóvédelmező ösztöntszólítja meg. A nő ígytörékenynek ésvédtelennek tűnik. A

londoni UniversityColleges egyiktanulmánya átfogóvizsgálatokkal mutatta ki,hogy egy nő lehajtottfejjel és felfelé nézőszemmel sokkalnőiesebbnek hat, mintazok, akik más testtartástvesznek fel.

Létezik még az a fajtalehajtott fej, amikor aszemek egyenesen aszemben álló félreszegeződnek, ez apillantás egyértelműkihívás. Olyan tartás ez,amelyet a szemüvegesekelőszeretettel használnak.A szemüveg kerete felettkinéző szempár

félreérthetetlenül eztmondja: „Nem hiszekneked, nekem teljességgelmás a véleményem.”Mint láttuk, az itt leírtösszes fej- és nyaktartásoda-vissza isértelmezhető, ezeknemritkán egymásnakellentmondó jelentésűek.Ezzel újra felmerül a

dilemma, miszerint atestbeszéd nemhasználható egyértelműenviselkedési kódexként.Valóban, itt nincsenekvégső következtetések.Önmagában egyetlengesztus alapján semtehetünk egyértelműmegállapításokat egyadott emberre. Az

összefüggések a döntők:hogy az összes jelethelyesen értelmezzük,ezért minden részletrefigyelnünk kell, amitösszességében kellhelyesen értelmezni.

A nagy kérdés, hogymennyire kifinomultak e

tekintetben az ösztöneink.

Váli és kar: mit fejeznekki a pozícióváltások?

A beszélgetőpartnerekválla általában egymássalpárhuzamosan áll. Haegyikük változtat ezen apozíción, és hirtelenelőredönti a vállát, ezzel

mintegy falat emelkettejük közé. Az illetőtöbbnyire nem ért egyetvalamivel, és ily módonakar elhatárolódni. Jelzésarra, hogy itt az alkalom,hogy jobban belemenjünka témába, és újrafelvegyük a beszélgetésfonalát. Már haszeretnénk.

Ha a karunkat felfelémutató tenyérrel enyhénelőrenyújtjuk,megnyílhatunkpartnerünk előtt, dekarunkkal el iszárkózhatunk,amennyiben mellünk előttösszefonva, vagy akárcsak egyik karunkkalakadályt képezünk.

Ugyanakkor véleményemszerint éppen az összefontkar a leginkább félreértettgesztus! Majdnemmindenki úgy értelmezi,hogy elhatárolódást fejezki, valamint azt, hogypartnerünk nem akarmeghallgatni minket.

Gyakran azonban épp az

ellenkezőjéről van'szó!Képzeljünk el két embert,akik egy bulinbeszélgetnek. Egyikükhirtelen összefonja akagát a mellén. Ez agesztus majdnem mindenesetben azt jelzi atöbbieknek, hogy nezavarják meg a társalgást,és ne szóljanak az

illetőhöz: „Kérem, mostne szóljanak hozzám.Amit a beszélgetőtársammond, az túlságosan isérdekes, hogyfélbeszakíthassák.” A jeltehát ugyanaz, az általakifejezett üzenet azonbannem, mert másoknak szól.

Elutasításként csípőre is

tehetjük a kezünket. Eztugyancsak megtehetjükmindkét kezünkkel, vagycsak az egyikkel, a hatásugyanaz. Ezzel amozdulattal mintegymegnövünk. Könyökünkkifelé mutat. A gesztusdominanciát fejez ki:„Nagyobb vagyok, mintgondolnád, és akár a

könyökömet ishasználóul;’’; Ezt atartást bizonytalanságbólvagy félelemből isfelveheti valaki, de akár ahatározottságát isbizonyíthatja-’véle.

■rV'V

Kéz: a világ megragadása

Ha arra kérünk valakit,hogy magyarázzon elnekünk egy csigalépcsőt,az illető szavaitmindenképpenkézmozdulatokkal istámogatja — beszédközben mutatóujjávalbemutatja, hogyan megy aspirál. ,

Általában nehezünkreesik a kéz használatanélküli kommunikáció.Segítségével szó szerintmegragadjuk a minketkörülvevő világot. SamyMolcho szerint azagyunkban több helyetfoglal el hüvelyk- ésmutatóujjunkmozgatóközpontja, mint a

lábunké vagy a fejünké.Ezt én nagyon iselképzelhetőnek tartom.Nemrég például egyelőadásra mentemautóval, és ahogy azgyakran előfordul, dugóbakerültem. Avisszapillantó tükörbenmegláttam valakit, akitelefonált a kocsijában.

Szemmel láthatóanizgatottan beszélt —valószínűleg igenhangosan. Közbenönmagára mutogatott,kezével mintegy lépcsőtépített a levegőbe ésugyanazzal a kezévelfélre is söpörte. Anélkül,hogy akár csak egy szót ishallottam volna,

mindössze kézmozdulataialapján ki tudtamkövetkeztetni, hogy ez azember (mivel önmagáramutogatott) elvállaltvalamit (ezt alépcsőépítésmozdulataiból láttam),amit most vagy felülrőlsemmissé nyilvánítottak,vagy pedig ő maga nem

akarta folytatni.

Innentől kezdve Önök ishasznos és szórakoztatóelfoglaltságnak tarthatják,hogy dugóban a többiautóban ülőket figyeljék.Kiváló terep, hogytehetségüket és tudásukattrenírozzák.Kommunikációja során a

legtöbb ember uralkodik amimikáján, ha már tudja,milyen lehetőségekrejlenek benne. Azarckifejezés tökéletesszótárt jelent a másokáltal közvetítettinformáció megértéséhez.Ezzel együtt azonbanhajlamosak vagyunkelfeledkezni az ezt kísérő

testbeszéd fontosságáról,holott egy, a kézre vagy alábra vetett pillantástöbbet árul el, mint hapartnerünk arcátfürkésznénk. Végtagjainkakaratlan, mégis árulkodógesztusaira érdemesodafigyelni. Példáulelőfordulhat, hogy egyvállalati tanácskozás

elején az egyik résztvevőa tárgyalóba belépveközli: valami fontosatszeretne modellálni, éskezével öntudatlanul isarra a munkatársáramutat, akire ezt bízniszeretné. Ugyancsaklehetséges, hogy valakiegy beszélgetés közbenönkéntelenül magára

mutat, így jelezve, hogyrészt akar vennivalamiben, illetve hogyvalamiért felelősnek érzimagát.

A kézmozdulatoknak kétválfaja létezik: amikor atenyér nyitott, illetveamikor az zárt. Az elsőesetben partnerünk

láthatja a tenyerünket. Ezaz egyenesség jele, hogysemmit nem akarunkeltitkolni előle. Ezenkívülbarátságos, invitálógesztus is, amelybizalmat szül. Az embernyitott kézzel ad és veszel. Ez a jel azt jelenti:„Kész vagyok abecsületes cserére.”

A lefelé fordított kézelrejti a tenyeret. Ilyenkorpartnerünk csakkézfejünket látja. Egesztussal miamit visszaakarunk tartani. Ez lehetfélelem vagybizonytalanság miatt is,vagy mert titkolózunk.Valamennyi esetbentávolságot tartunk a

partnerünktől. Ugyanez ahelyzet, amikor kezünk azasztalon, a karosszékkarfáján pihen, vagy azasztal alá rejtjük.

Ha felfelé mutatótenyérrel teszünk egyhívó mozdulatot,partnerünknek jelképesena karja alá nyúlunk. E

gesztusösszetéveszthetetlefoJelentése:„Álljon fel, kérem.” Hafelfelé mutató tenyérrellefelé visszük a kezünket,az többnyire a „kérem,foglaljon helyet”felszólítást nyomatékosiga.

Ez a formula egészen

másként működne, ha alefelé mozgó kezünkkézfejét mutatnánk. Abarátságos „kérem,foglaljon helyet”felszólítás helyett az „üljle ide, most azonnal”parancs állna. A lefelémutató tenyerű kézhasználata mindenkordominanciát fejez ki.

Ezzel a másikatjelképesen mintegylenyomjuk éslekicsinyeljük.Gondoljunk csak apolitikusok beszédére,akik a hallgatóságukatezzel a mozdulattal intikcsendre. Ez nemcsak hogynem a szerénység jele,egyértelműen mutatja, ki

a főnök.

Másik példa: üdvözléskor partnerünkbal kezé

vel felülről megveregeti avállunkat. Ezzel mintegyazt mondja: „Én vagyokaz erősebb.” Egyetlenmunkás sem üdvözölné

ily módon a főnökét,fordítva azonban a főnökminden további nélkülmegteheti, anélkül, hogyez bárkiben visszásérzéseket szülne. Egyember társadalmihelyzete megszabja aviszonyulás szabályait.Egy kis változtatásazonban a dominancia

jelét barátságosabbáteheti, konkrétan, ha nemfelülről veregetik meg amásik vállát, hanemoldalról érintik megnyitott tenyérrel a fel-kaiját. Még ha látszólagugyanarról a gesztusrólbeszélünk is, teljesen máshatást vált ki. Noha ahasonló apróságokat

tudatosan többnyire észresem vesszük,tudatalattink azonnalreagál rájuk.

Ezek közé az öntudatlangesztusok közésorolhatjuk a dobolást azujjainkkal. Ha partnerünka beszélgetés során azasztalon vagy a széke

karfáján dobol, az annak ajele, hogy minél előbb beszeretné fejezni atársalgást. Ennek több okais lehet: stressz,frusztráció, vagy az avágy,, hogy mehessen adolgára. E pillanatbanbizonyára nem figyelmindenestül azérvelésünkre. Erre persze

reagálhatunk.

Olyan sokféle gesztuslétezik, hogy e helyüttcsak néhány bemutatásáravállalkozom. Például, havalaki megragad egytárgyat vagy egy előadássorán belekapaszkodik apulpitusba, azbizonytalanságot,

félelmet jelent, a vágyat,hogy erőt merítsen. Azillető tehát biztonságotkeres. Persze nem igaz ezazokban a pillanatokban,amikor az embernek nincslehetősége letenni valamita kezéből, és ezért fogja.Egy állófogadásontermészetesen elő szokottfordulni, hogy valaki

kezében félig ürespohárral járkál, mivel kiakaija azt hörpinteni.Tehát ez alkalommal isvigyázzunk a félrevezetőinformációkra.

Ugyancsak elteljedt abegörbített ujjú kéztartás,ezt érvelésünkalátámasztására vesszük

fel. Itt párhuzamfigyelhető meg azállatvilággal, ahol égesztus mindenkorfenyegetést vagytámadást jelent.

Ugyancsak megtörténik,hogy kezünk ökölbeszorul. Ez agressziót fejezki. A hatás akkor sem

téveszt célt, ha partnerünkezt a kéztartást esetlegnem veszi észre, ugyanisegész testtartásunkmegváltozik.Tudatalattink ezt aszemmel látható változástnyomban észleli, és ennekmegfelelően reagál rá.Ősi ösztön ez, amelyrehallgatunk. A tévedés

fatális lenne. Az ismegeshet, hogy támadóanreagálunk egykijelentésre, éstulajdonképpen nem isértjük, miért — holott ereakciót partnerünk egyapró, mégis észlelhetőgesztusa váltotta ki,,amelyet anélkül fogtunkfel, hogy erről tudnánk.

Ha úgy tartjuk előre atenyerünket, mintha elakarnánk tolni valamit, azazt jelenti, hogytávolságra vanszükségünk.yllyenkorjelképesen félretoljuk azérveket - vagy akár magáta személyt, aki kimondjaazokat. A puszta gesztushelyett akár azt is

tehetjük, hogy az asztalonvalamit magunk előtttolunk félre: egy ceruzát,egy poharat, egy tányért— ami kézre esik.

Ha valaki elkezdiáthelyezgetni a tárgyakat,az annak a jele, hogyrendet akar tennimagában a hallott érvek

között. Másik lehetőség,hogy nem is tudja, mitmondhatna, és újra akaijaértelmezni a helyzetét edialógusban, amihez időtkér.

Ha valaki egyik kezétzsebre vágja, abban apillanatban nem tudjahasználni. Logikus,

nemde? Ezzel egyidejűlegez annak is a jele, hogyhirtelenjében nem vesz elés nem is rejteget semmit.Ezt érthetjük átvittértelemben, de akár szószerint is. Azért figyelem:lehetséges olyan helyzetis, hogy egyszerűen csakfázik a keze!

Még egy apróság: ha azsebre dugott kézhüvelykujja kilóg azsebből, ahogy aztfarmereseknél gyakranmegfigyelhetjük, az adominancia jelzésétszolgálja. Minthogy ahüvelyk a legerősebb ujj,most ezt teszi szemlére.Ugyanez vonatkozik az

övtartóba dugotthüvelykre is. De ha mármegfigyeltek kézen fogvajáró párokat, rájöhetnek,hogy a nadrágot majdminden esetben az a félhordja, akinek ahüvelykujja felül van.

A hátul összekulcsolt kézugyancsak nagyon

elterjedtdominanciagesztus.Ezáltal felsőtestünketteljesen szabadon táljukfel. A gesztus aztbizonyítja, hogy az illetőnagyon biztos a dolgában— olyannyira hogy még akezét is hajlandóhátratenni, holott kétesesetben nem tudná

megvédeni magát.Ilyesmi csak erősidegzetűeknek való.

Kézfogás

Ahogyan a kezünketnyújtjuk, azzal fontosinformációkat közlünkbelső tartásunkról. Eszokás eredetileg annak

bizonyítására szolgált,hogy nincs nálunk rejtettfegyver. Ugyanerre valóaz ölelés is. A kézfogásrítusának nagyobb ahatása másokra, mint aztsejtenénk. Talán azért,mert ma már elcsépelt,semmitmondó gesztusnaktartjuk. Peter CollettLátok valamit, amit

eltitkolsz című könyvébenezzel kapcsolatban leíregy Allén Konopacki általaz Egyesült Államokbanelvégzett kísérletet. Akísérlet során egytelefonfülkébenotthagytak egynegyeddollárost, ésfigyelték az embereket,akik ezután betértek a

telefonfülkébe.Mindannyian eltették apénzérmét. A fülkébőlkilépve megszólítottaőket egy egyetemista, ésmegkérdezte, nemtaláltak-e véletlenül egynegyeddollárost. Amegkérdezettek több mintfele hazudott, mondván,hogy nem látta az érmét.

A kísérlet másodikfázisában az egyetemistaa telefonfülkébőlkilépőket kézfogássalüdvözölte, és csak aztántette fel a kérdést. Mostmár csak huszonnégyszázalékuk hazudott,vagyis kevesebb, mintfeleannyian!

A kézfogás magátólértetődően hatásos, ésegyfajta kétoldalielkötelezettségeteredményez. A-partnerekegyidejűleg ugyanúgymozdítják el a kezüket, ésszembenéznek egymással.Mindezt azonbansokféleképpen tehetikmeg. A kézfogás lehet

lágy vagy határozott,hosz-szú vagy rövid. Sokolyan dolog történikilyenkor, amit akívülállók nemészlelhetnek^ de ezekbőlis messzemenőkövetkeztetésekvonhatókde. ■

Az erős kézfogás azt a

benyomást kelti, hogy azillető szívesen-ellenőrzése alatt tartja adolgokat, domináns éserős. Tanulmányokbizonyítják, hogy ahatározott kézfogásra anők megnyílnak, a férfiakazonban nem. A gyenge,rövid kézfogásbizonytalanságot, sőt akár

érdektelenséget isjelenthet: „Bár a kezemetnyújtom neked, nemérdekelsz/’ Lehet, hogy azillető gondolatban éppmásutt jár, de önimádó ésnárcisztikus egyéniség islehet. Ezzel szemben ahosszas kézfogás, amikoraz egyik nem engedi el amásik kezét, arra utal,

hogy az illető nem akaqaelereszteni a másikat, éstudtára adja, hogy dolgukvan még. Egyben adominancia jele is ez agesztus, míg a nagyonrövid kézfogáskötetlenségen kívülsemmit nem fejez ki.

Igen gyakran

megfigyelhető, hogykézfogáskor az egyik félkét keze közé fogja amásikét, illetve hogyegyik kagát vagykönyökét fogja meg. Ez agesztus külsőszemlélőnek barátinaktűnhet, mindenekelőttazonban dominanciátfejez ki, másodsorban

pedig a két fél köztikötelék tényét erősítimeg. A kezdeményező félrajta tartja a kezét arituálén, és mindentszilárdan a markában tart.

Kézfogáskor alapesetbena két fél keze ugyanabbana magasságban van, egyikfélé sincs feljebb vagy

lejjebb — teljes aharmónia. Amennyiben azegyik fél lefelé fordítja akezét, azzal hangsúlyosanazt mondja: „Én átveszema vezetést!” Mostegyértelműen nála azelőny, és a szó szorosértelmében fölénybekerül! A lejjebb levő kézszó szerint alárendelt

pozícióban van. Újabbpélda arra, amit sokannem észlelnek tudatosan,mégis hosszan tartó ahatása.

Láb és lábfej: a megfelelőhelyzetbe fordítva

Többnyire azt hisszük,hogy a mimikánk mondja

el a legtöbbet belsőéletünkről, talán épp ezértfigyelünk olyannyira odará, hogy uralkodjunkrajta. Többnyire eznagyon jól működik is,ezért van az, hogykizárólag a mimikájaalapján nem biztos, hogypartnerünkről teljesbizonyossággal tehetünk

megállapításokat.Testtartásunkra azonbanjóval kevesebb figyelmetfordítunk... Ezértszabálynak tekinthető,hogy minél inkábbeltávolodunk a fejtől,annál megbízhatóbbinformációt kapunk egyadott testrésztől. Jó példaerre a lábfej, amely

megmutatja, milyenirányban gondolkodikvalaki. Ha tudniszeretnénk, hogypartnerünk nyitott-e egybeszélgetésre vagyelutasító, vessünk egypillantást a lábára vagy alábfejére. Azok agesztusok, amelyeket azember nem tesz meg a

kezével, mert azoktúlságosan árulkodóklehetnének, átvándorolnaka lábra. Előfordul, hogyvalaki szívesen dobolnaaz ujjával az asztalon —ami, ugye, egyértelműenazt jelenti, hogyvalamivel nem ért egyet,vagy már szívesen végetvetne a beszélgetésnek

—, ehelyett azonban alábával topog. Minthacsak azt mondaná:„Elszaladni nem

tudok, de a topogássallegalább úgy viselkedek,mintha megtehetném...” ,

Hasonló eset, ha valaki

szemben ül velünk, skarja helyett a lábát rakjakeresztbe, vagy épp nyílttesttartás vesz fel lábaszétterpesztésével. Akarnak megfelelően agesztusok a lábbal isugyanazt jelentik. Ha aszemben ülő lábujjaifelénk mutatnak, teljesfigyelme a miénk. Tegyük

fel, hogy belekezdünkegy/új témába, mire egyiklábfeje — vagy akármindkettő — hirtelenmásfele mozdul, amibőlmáris tudhatjuk, hogy azillető el szeretnetávolodni az adottirányba. Emlékezzünk: azenergia a figyelmetköveti. Csak gondolnunk

kell egy irányra, testünkmáris öntudatlanul is akérdéses irányba mozdulel. Ezt az impulzust igengyakran éljük tetten alábfejünkön.

Test: az ösztönös beszédhatása

Egyvalami bizonyos: az

itt leírt szabályok egyikesem tekinthető örökérvényűnek. Kellő érzékés beleérző képességnélkül még egy adottpillanatban istévedhetünk. De hogyantehetünk szert arra akifinomult készségre,hogy belsőleg helyesdöntéseket hozzunk?

Hosszú evolúciónk soránrengeteget fejlődtünk,tudásunk és értelmünktekintetében is. Számosmunka foglalkozott máraz ösztönökkel, s alegújabbak arra azeredményre jutottak, hogyráérző képességünketsokkalta inkább képesekvagyunk fejleszteni, mint

azt valaha is gondoltukvolna: mivel érzéseknélkül nem létezikgondolat, és fordítva is eza helyzet. Megítélésemszerint e kettő helyesösszmunkája a kulcsaannak, hogyembertársaink testnyelvétmegértsük. Későbbrészletesebben írok róla,

hogyan tanulhatjuk megösztöneink hatékonyabbfejlesztését. E helyüttegyelőre álljon példakéntaz „Okos Hans” történeteaz ösztönök és atestbeszéd általfelszabaduló energiaközötti összefüggésekszemléltetésére éshangsúlyozására.

Okos Hans egy ló volt,amely a 20. század elejénkomolyan felkeltette anyilvánosságérdeklődését. Hans a jelekszerint képes voltszámolni, számításokattudott végezni, le tudtaolvasni a pontos időt, ésúgy tűnt, abszolút hallásais van. Wilhelm von

Osten cipészmester ésszámtantanár lova volt,aki négy éven keresztüloktatta a számolás, azolvasás és a zenetudományára. Képzésétkövetően bólintásokkal,fejcsóválással éspatadobogással képes voltválaszolni az etémakörökben neki feltett

kérdésekre. A lónyilvános előadások soránmegszámolta a nézőket,és bonyolult számtanipéldákat oldott meg.Felismerte ajátékkártyákat, ésmegnevezte aszájharmonikávallejátszott hangokat.Tehetsége szenzációnak

számított. Az átlag felettiintelligenciájú állatrólszóló hírek bejárták avilágsajtót. 1904-benvégül Berlinből egyháromtagú bizottságérkezett, hogymegvizsgálják, mi azelőadások titka. Azt kikellett zárniuk, hogyOsten csaló. A bizottság

fokozott figyelemmelvizslatta Hans előadásait,és alapos mérlegeléstkövetően arra akövetkeztetésre jutottak,hogy Osten nem használsemmilyen trükköt. Azbizonyos, hogy lovánaksem közvetlen, semközvetett módon nemadhatott jeleket, mivel

Hans akkor is meg tudtaoldani a feladatokat,amikor a kérdést idegenszemély tette fel néki.

A bizottság egyik tagjátOskar Pfungstnak hívták.A szenzációs ló sehogysem hagyta nyugodni.Még akkor is, amikor abizottság határozatát már

aláírták, s így Hansbejegyzett „márkává”avanzsált, ő továbbfolytatta a kutatást.Pfungst egyszer csakrájött, hogy Hans, soha"nem tud olyan feladatotmegoldani, amelynekmegoldását az őt kérdezőember nem ismeri. Errefel a következőt próbálta

ki: a megoldandófeladatot egy másodikszeméllyel íratta fel atáblára. A vezető a táblamögött állt, és nem látta aszámot. A feladatot felírószemély ezek utánazonnal kikerült a lólátóteréből. Ebbén apillanatban Pfungstfeltárta a ló előtt a táblát,

és csak az esetek ötvenszázalék kában tudta, miáll rajta. Amennyiben akísérlet vezetője a választnem ismerte, a ló semvolt képes megoldani afeladatot. Pfungst rájött,hogy a ló csak akkorismerte a megoldást, haészlelte a kísérletvezetőtestbeszédét, amelyből

pontosan lemérhette,mikor jutott el a helyesmegoldásig.

Osten kétségbeesett, ésnem akarta elfogadni azeredményt. Továbbra isállította, hogy Hans akáregyedül is meg tudjaoldani a feladatokat.Néhány évvel később

megkeseredett emberkénthalt meg, mert ezzel azállítással odalett aszavahihetősége. Hanstovábbi sorsát csaktöredékesen ismeijük:valószínűleg az elsővilágháború csataterein,bevetés közben golyóvégzett vele.

Hans története mégismegdöbbentő tudományosjelentőséggel bír, ugyanisbebizonyította, hogy akísérletvezető testtartásadöntően megváltozik akísérlet eredményénekhatására. Hasonlít ezahhoz, mint amit az elsőfejezetben leírtunk,vagyis hogy a tanárok

megítélése a diákokrólmegváltozik annaktükrében, ha egyikről azthallották, hogy különösentehetséges, vagy épp azellenkezőjét. Az effélefelismerések számoskutatót ösztönöztek ehhezhasonló kutatásokra, hogya „lágy” és a „kemény”faktorok helyes értékét

meghatározzák. Ahogyanmár Kant megmondta,minden ismeretet azérdeklődés generál.

Ezt a történetet két okbólmondtam el itt. Először isegyszerűen meggyőzőnektartom, mert sok igazságvan benne. Másrésztpedig, mert Hans, a ló

tudott valamit, amit alegtöbb ember nem,holott ha akarnák, igenistudhatnák. Hans képesvolt rá, hogymegbízhatóan értelmezzekísérletvezetőjetestbeszédét.

Ezért tudta a megoldástakkor is, amikor

tulajdonosa nem volt aközelben és a számításifeladatokat idegenektőlkapta. Amíg csak egyszemély is volt Hanslátóterében, aki ismerte amegoldást, ő is biztos voltbenne, és felismerte apillanatot, amikor afeladatot megoldotta.Nagyon csodálkozom,

hogy a tudásávalfoglalkozó tudósok nemjöttek rá, milyenhihetetlenül nagy dolgotvitt véghez ez az okoslovacska. A testbeszédértelmezéséhez ugyanisalapvetően szükséges amegfelelő érzék. S ha egyló ily módon képesértelmezni az emberi

testbeszédet, akkor egyember is utána tudjacsinálni.

Intuíciónkat azáltalvagyunk képesekfejleszteni, ha állandóangyakorlunk. Figyeljékmeg az embereket, aholerre csak lehetőségüknyílik. Tegyék ezt merő

szórakozásból,unaloműzésbőlLegközelebb, havárakozniuk kell valahol— orvosnál, a mozibansorban álláskor, abuszmegállóban, akávézóban —, engedjékki az antennáikat.Számomra például akomp, amely Manhattan

és a Staten Island közöttközlekedik, nagyszerűhelyszín, aholfigyelhetemembertársaimat. Ittmindenféle emberösszegyűlik, akár egylaboratóriumban. Azefféle hely ideális.

Próbálják meg

megfigyelés közbenbeleképzelni magukat amegfigyelt személyhelyébe és a fejévelgondolkodni. Meg tudnákmondani, mit teszlegközelebb? Önökhogyan reagálnának akövetkező pillanatban, haa helyében lennének?Helyezzék magukat a

szerepébe, s közbengondoljanak arra, hogy ez'csak játék, nincs semmitétje. Ha nem sikerül, hatévednek - akkor sincsbaj. Csak egy kisgyakorlás az •egész:' Aztazonban megígérhetem,hogy egyre többször leszigazuk, mint amennyittévednék. Amennyibeh

áldozatuk kimegy ateremből, keressenekvalaki mást. S ha máridegeneknél elég jó atalálati arány, téijenek átolyanokra, akik közelebbállnak önökhöz - mindtérben, mind átvittértelemben. Ennek az azelőnye, hogy pontosabbanmeg tudják figyelni az

illető arcát, ésvalószínűleg több idejükis lesz. Képesekmegfelelően értelmezni aszemmozgásokat?Hogyan változik a száj?Vannak árulkodógesztusok vagy várható,rendszeresen ismétlődőjelek? A várakozás mégsoha nem volt ilyen

izgalmas!

A TEST VEZÉRLI ASZELLEMET

Paul Ekman úttörőnekszámít az emberiarckifejezésekmegfejtésében éskatalogizálásában. Ez avilágszerte elismert

mimikái szakértőfeladatának tekintetteannak vizsgálatát, hogy azarcjátéknak megvannak-ea maga szabályai, és azarckifejezések valóban aszókincs részei-e. Előttemár sok tudós aztfeltételezte, hogygyerekkorunkban aszüléinktől ellesett

arckifejezéseket másoljukle, ezért kultúrspecifikusjelentést kelltulajdonítanunk nekik.Ekman bejárta a világot,még az őserdeibennszülötteket ismegfigyelte, hogy ekérdésre választ találjon.Minden elképzelhetőországban mutatott

fényképeket az ott élőembereknek és megkérteőket, hogy mondják megaz arckifejezésekről, mitjelentenek: örömöt,meglepetést, bizalmat,félelmet, undort vagydühöt. A világonmindenütt helyesenértelmezték és rendeltékérzelmekhez az

arckifejezéseket.

Ekman kollégájával,Wallace Friesennel szorosegyüttműködésbendolgozott, és hétévikutatást követően óriásikatalógust állítottak összeaz úgynevezett akciósegységekről. Ez azizommozgások olyan

kombinációit tartalmazza,amelyek arcunkongyakran jelennek meg.így született meg az azötszáz oldalas könyv,amely leírja a „FacialAction Coding Systemef ’(Az ArcTevékenységeinekKódrendszere) [FACS]. Amai napig alapműnek

számít a mimikávalfoglalkozó tudósokszámára, és olyananimációs filmekhez isfelhasználták, mint a ToyStory vagy a Shrek. Nincsmég egy ilyenmegbízható mimikáiszótár.

Ekman és Friesen hosszú

ideig foglalkoztak azzal,hogy az arckifejezésekhezérzelmeket rendeljenek,valamint hogygondolataink mimikánkragyakorolt hatását leírják.Egy nap feltették azt akérdést, hogy ez az egészfordított irányban isműködik-e - vagyis hogymimikánk kihat-e

gondolatainkra. S azúttörő válasz az lett, hogyigen! Gondolataink irányanem egyirányú utca —ahogyan testünk mozog,ahogy áll, ugyanannyirahat a gondolatainkra, mintahogyan gondolatainkbefolyással vannaktesttartásunkra.

Csak egy példa:emlékeznek még SamyMolcho kísérletére,amikor leejtett állalkellett volna számolni?

Az áll helyzete negatívhatással van a számolásiteljesítményünkre. Ekmanis hasonló eredményrejutott. Frieséiinel együtt

éppen a harag és afájdalom arckifejezésénekmeghatározásándolgoztak. Egész napegymással szemben ültek,és felváltva fájdalmas,illetve dühösarckifejezéseket vettekfel. Egy idő utánvilágossá; vált, hogyegyre borúlátóbbak és

lehangoltabbak lettek,munkanapjaik végénpedig mindig rosszulérezték magukat. Miért?Ez egyáltalán nemkövetkezett atermészetükből.Gyanították, hogy mindezazzal a mimikávalfügghet össze, amelyetkölcsönösen újra meg újra

felvettek egymás előtt.

E feltevést azutánmódszeresenleellenőrizték. Végülrájöttek, hogyarckifejezésünk ténylegjelentős változásokatgégészt autonómidegrendszerünkben.jEznemcsak akkor van így,

ha először gondolunkvagy érzünk valamit, amimegjelenik az arcunkon.Fordítva is pontosanugyanez a helyzet. Egyérzést saját mimikánk isgenerálhat — arcizmainkhatással vannak azérzéseinkre! A tudósokmegfigyeléseibőlegyértelműen kiderült

mindez: „Szörnyenéreztük magunkat. Ezzelaz arckifejezésselszomorúságot és lelkifájdalmat tapasztaltunk.Ha pedig lejjebb húzom aszemöldökömet, ésmegemelem a felsőszemhéjamat,szempilláimat összébbhúzom, ajkamat ösz-

szepréselem, dühöt érzek.Pulzusom percenkénttizenkét ütésselemelkedik, a tenyerempedig izzadni kezd. Haarcizmaimat mozgatom,nem tudom kikapcsolni arend- r szer többi elemét.Rendkívül kellemetlen.”

Fritz Strack

pszichológusnak 1988-ban Mannheimbenugyanebben a témakörbenjelent meg tanulmánya. Akísérleti alanyokat kétcsoportba osztották, ésrajzfilmeket mutattaknekik. Az egyik csoportotarra kérték, hogy

a film alatt tartsanak afoguk között egy ceruzát,így szájuk csücskeugyanúgy felfelékunkorodott, mintnevetéskor. A másikcsoportnak az ajka közékellett vennie a ceruzát,ami akadályozta őket anevetésben. Eredmény: aza csoport, amely a foga

között tartotta a ceruzát,jelentősen vidámabbnakérezte a filmeket.

Egy izomfeszítő kísérlet

Foglaljanak helyetkényelmesen a székükön.Használják ki az időt,lazítsák el az összesizmukat, és üljenek

egészen oldottan.

Ha idáig megvannak,válasszanak egy olyaneseményt a múltjukból,ami igazán dühíti önöket,és idézzék fel aprólékosanmaguk előtt. Mindenrészletében.

Képzeljék el ezt az

eseményt újra, ésgondolatban éljék átismét. Közbenmaradjanak teljesenellazult állapotban!Képesek mindkét utasítástegyidejűleg követni?Észrevehetik: ahogyellazultak, teljességgelképtelenek feldühödni. Afélelemhez és a haraghoz

az izmok megfeszítésérevan szükség. Vagyisamennyiben sikerüliellazult állapotbanmaradniuk, egyáltalánnem dühödnek fel, és nemis félnek. Ennek afordítottja is igaz.

Minden embernek vannakheves érzelmei. Időről

időre mindannyianfeszegetjük a sajáthatárainkat, s a düh és afélelem néha olyanreakciók, amelyekkikívánkoznak.

n

De tudnunk kell, hogymindig van választásunk,

hogyan reagáljunkvalamire. Feszült vagyokés kipiheneríi'magam,vagy többnyire a „világolyan, amilyennektartom” elv értelmébenreagálok, ésmadártávlatbólszemlélem a gondjaimat,hogy megoldást találjak?:

Jens Corssenpszichológus és oktatónagyon plasztikusan írjale, mire gondol á nehézpillanatokban: „Ez ahelyzet a mesterem, énpedig a tanítványavagyok. Köszönöm,mester, hogy ez elé apróba elé állítasz — attólféltem / hogy már nemi is

bízol meg bennem.” Ezzeltávolságot tud tartanimagával szemben. Olyanhelyzetben, ami mégisfelbőszíti, a pislogásosmódszerhez folyamodik,amely a következőképpenműködik: tegyük fel,hogy valami feldühítminket. Nyugodtanengedjük ki a gőzt. Ennek

következtébenmegnyugszunk, s minttudjuk, épp ez a cél.Mindamellett állítsuk le afolyamatot, és záijuk lepozitívan. Ha legközelebbvalami felidegesítiönöket, kacsintsanakönmagukra. Meglátják,testük átveszi azirányítást, izmaik

elernyednek, így belsőlegis ellazulnak éslecsillapodnak.

Magam vagyok a legjobbpélda arra, hogy ezműködik is: néhány éveegy filmes stáb forgatottvelem. Egy teljes napigrohangáltunk Münchenbelvárosában, és

különböző kísérleteketvégeztünk el ajárókelőkkel. Végül egykávézóban én mutattambe egy kísérletet, melyneksorán bekötött szemmelfelismertem a tárgyakat,és korábban soha nemlátott rajzokat írtam ésmásoltam le. Amikorlevettem a kötést a

szememről,meglepetésemre egyidegen ült az asztalomnál.A fickó a kamera előtt alegalpáribb módonszidalmazott, sarlatánnakés csalónak nevezett. Afilmkészítők előreeltervezett viccéről voltpersze szó — de ténylegsikerült behúzniuk a

csőbe. Miért mesélem eztel? Mert meg akarokmutatni önöknek valamit:önök, akárcsak én és aközönség, levonják majda megfelelőkövetkeztetéseket.Képzeljék csak el, hogybekapcsolják a tévét ésazt látják, hogy két emberül egy asztalnál. Egyikük

higgadt és magabiztos,míg a másik rákvörösfejjel ül ott éskáromkodik. Melyikettaláljákrokonszenvesebbnek?Erre gondolva márisképes voltammegnyugodni. Mintmondtam már, testünkvisszahat az elménkre, s

elménk konkrétankörülírható módonbefolyásolja testünket.

Azt tanácsolom,amennyiben nyomásnehezedik önökre, ésjobban akaiják éreznimagukat, vegyenek felolyan testtartást, ami eztlehetővé teszi. Ez

egyszerű, mégis működőmódszer. Tartsákegyenesen a hátukat,mosolyogjanakmagukban, és őrizzékmeg a hidegvérüket.

Emlékeznek még akísérletre a képzeletbenkézben tartott citrommal?Ez is csak az előzőeket

bizonyítja. Már attól,hogy arról olvasunk, hogycitromba harapunk,megindul anyálelválasztás aszánkban — mégpedigpusztán gondolatainkereje által. Épp errőlszólnak a kikapcsolódásigyakorlatok és ameditáció. Az utóbbi a

koncentráció, önnönközéppontunkmegtalálásának kipróbáltstratégiája, amellyelfigyelmünket képesekvagyunk célzottanirányítani. Ha valaki másveszi át felettünk azuralmat - ahogy az acitromos kísérletben istörtént szug-gesztióról

vagy hipnózisrólbeszélünk. Amiugyanannak az éremnek akét oldala.

Mindkét esetben olyanmunkaeszközökről vanszó, melyek segítségévelkoncentráljuk erőinket, ésaz így nyert belsőhatalmat módszeresen

használjuk ki.Ilyenformán testünkhatással lesz agondolatainkra.

HARMADIK FEJEZET

Határozzuk meggondolatainkkal avilágot

„Minden erő belsőeredetű” - Serge KahiliKing, a pszichológiadoktora és számos könyvszerzője szerint ez akijelentés valami óriásilehetőséget takar: mindigott van bennünk aképesség, hogy másembereknek éseseményeknek erőt

adjunk, vagy hogymegvédj ük magunkattőlük.

Ez a hatalommindannyiunkban ottrejlik, egyenlő mértékben.Én mint mentalista eztszámtalan módon be istudom bizonyítani, deténylegesen csak akkor

sikerülhet magammalragadnom önöket, ha afejükben ennek megfelelőérzéseket tudokébreszteni. Amint aztgondolják, amit szeretnékközvetíteni, máris követika formuláimat. Ez aztánmár kihatással lesz atetteikre és testirezdüléseikre is. A

gondolatainkbanmegjelenő képekre —például ha beleharapunkegy elképzelt citromba —testünk megfelelő módonreagál. Talán vannak mégegyéb lehetőségek is...Meglátjuk.

AZ ÖNSZUCGESZTIÓHATALMA

Ormond McGill amerikaihipnotizőr meghatározásaszerint „a szuggesztió ahipnózis szempontjábólegy elv tudatalattikifejeződése.” Arról vantehát szó, hogyközvetlenül sikerülkapcsolatba lépni egyszemély tudatalattijával,és alakíthatunk rajta. A

szuggesztió mindenesetben a befolyásolásegy formája., amelyennek erejétől függően azérzéseket és agondolatokat egybizonyos irányba hajlítja.A hipnotizőr képes arra,hogy egy idegen embertudatalattijába célokatprogramozzon, vagy akár

a saját tudatalattiját ismegváltoztathatja, s a szószoros értelmébenelhajlíthatja. Ezért aztánönszug-gesztióról vagyidegen személyszuggesztiójárólbeszélhetünk.

A szuggesztió nagyonnagy hatalom.

Szuggesztív erősegítségével vettem márrá embereket, hogy aszínpadon veszítsék el azegyensúlyukat, ne tudjákmozgatni a kaqukat, vagyhogy a saját nevüketelfeledjék. Amint azérintett tudatalattijaelfogadja, amit belészuggerálnak, az lesz

számára a valóság. ígylehetséges, hogy valakimindenmegmagyarázható oknélkül pénznek nézi afehér papírt vagy a parafadugót, netalán elfelejti asaját nevét. Persze aszuggesztió csak abban azesetben működik, ha mimagunk — tudatosan

vagy tudat alatt —elfogadjuk, és hiszünk ahatalmában. Csakis ebbenaz esetben bontakozik kiez a hatalom abensőnkben. Mert amikorvalamiről szilárdan megvagyunk győződve,tudatunk elzárkózik, és abefolyásolás előtt szabadaz út. Hitünk minden

esetben legyőzi azakaratunkat. Mielőttfeldühödve ezen akijelentésen fejcsóválva asarokba vágnák ezt akönyvet, éskijelentésemet nevetségeshumbugnakaposztrofálnák, kérem,képzeljék el a következőt:

A palló-kísérlet

• Helyezzünk le egy kb.húsz centiméterszélességű és öt méterhosszú pallót a földre,majd fussunk egyikvégétől a másikig. Ezzeleddig semmi nehézségünknem lehet. • Mostugyanezt a húsz centi

széles és öt méter hosszúpallót fektessük egy mélyszakadék fölé. Most isolyan nevetségesenegyszerű egyik végétől amásikig futni? Mi akülönbség? Miértviselkedünk teljességgelmásképpen?

A tudat, hogy a szakadék

mély, elgondolkodásrakésztet, s félünk, hogyakár le is zuhanhatunk apallóról. Ennek akkorsemmi szerepe nincsen,amikor a deszka még aföldön hever. A gondolat,hogy leeshetünk apallóról, képszerűenazonnal meg is jelenik azelménkben, és egyre

fenyegetőbb. Ha mégmindig át akarunk mennia pallón, amely egyszakadék felett vezet át, ahihetetlen veszedelemképe normál esetben ettőlvisszatart. A hit - vagyegy nagyon éles belső kép- győzött az akaratunkfelett. Mindenszuggesztió képekben

jelenik meg lelkiszemeink előtt. Minéléletszerűbb a kép, annálerősebb a hatása. Vegyükezt a példát magyarázatul:

A frissesség-kísérlet

Kérem, olvassák el:

1. Frissnek érzik magukat.

2. Mialatt e sorokatolvassák, lélegezzenekegyenletesen ésnyugodtan. Mindenlélegzetvétellel tudatosanúj energiát vesznek fel.Nagyon jól érzik magukat.A friss energia mindenelolvasott betűvel egyrejobban szétárad egésztestükben — tetőtől

talpig.

Miért hat a ránk amásodik mondat sokkalerőteljesebben, mint azelső? Azért, mertmegfogalmazásakorfigyelembe vettem kétdolgot: először is képeketidéztem fel vele,másodszor azzal hoztam

összefüggésbe, amit éppaz adott pillanatbancsinálnak, vagyisolvassák e sorokat. A„köz-ben-ennekkövetkeztében”, illetve„akkor-ha” szuggesz-tió alegerősebb mind közül.Es sok területen működikis: esik az eső, ebbőlkövetkezően rossz a

hangulatom. Ha apartnerem ezt és ezt teszi,attól mindig a plafononvagyok. Ha az autó hátsóülésén ülök, mindigrosszul érzem magam.Folytassák ezt a listátolyan megállapításokkal,amelyek önökre igazak.Persze ez másik iránybanis működik:

Többé-kevésbé állandóanilyen benyomásokirányítása alatt állunk.Attól függően, mennyirevagyunk .görcsösek, vagymilyen kép jelenik megelőttünk, akár addig isfajulhat a dolog, hogyerősebbnek bizonyul azakaratunknál. Hiába nemakarjuk, hogy csorogjon

a, nyálunk, amint elégerősen gondolunk arra,hogy-beleharapunk egyfriss citromba,akaratunktól függetlenülmegindul anyáltermelésünk.Akarjuk, nem .akarjuk, eztörténik. A másikmeggyőző példa aszexualitás területéről

való. A férfiaknálmegfelelően erős képiingerek hatásáraegyértelmű fizikaiVáltozások következnekbe. Tehát nem mindegy,mire gondölunk.Gondolatainkkalmegmérgezhetjük éstámogathatjukönmagunkat. Az ilyenkor

felszabaduló erőkegyértelműen azautoszuggesztiófogalomkörébe tartoznak.Dolgoznunk kell tehát acélunkért, s ez az, amelyaz út során hátszeletbiztosít a számunkra. Smivel akaratunk néha arövidebbet húzzahitünkkel szemben, nem

kétséges, hogy bármegvan bennünk azakarat' célunk eléréséhez,ezenkívül azonbanhinnünk is kell benne,hogy az egész valóbanlehetséges.

Két és fél év tanulás utánaz egyetemen megakartam szerezni a

tolmács és fordítóielődiplomámat. Ennek avizsgának többek közöttnégy írásbeli fordításifeladat is a részét képezi:egy szöveg fordításaangol nyelvre, egy másikéfranciára, emellett kétszöveget idegen nyelvrőlkell németre fordítani.Kétnyelvű szótárat és

nyelvtankönyvet ezen avizsgán nem lehethasználni. Azelőtt, évközben a fordításaimrendre jól sikerültek. Hanem is ki-, válóan, deazért nem is rosszul. Csaka német szövegek okoztakproblémát, amelyeketfranciára kellett fordíta-

nőm. Valahol elakadtam.Nem értem el kielégítőeredményt. A vizsgaelőtti utolsópróbadolgozaton azösszes jelentkező közülén adtam le a legrosszabbfordítást, és ez alig négyhéttel a nagy nap előtttörtént. De eltökéltvoltam, hogy megszerzem

az elődiplomát, ésmegingat-hatadanulhittem abban, hogy megis tudom csinálni.

A rosszul sikerültpróbadolgozatot követőenfelkerestem a professzorasszonyt, egy igenintelligens és segítőkészfrancia hölgyet, és

bejelentkeztem nála. őhirtelenjében azt mondta,valószínűleg el fogokhasalni a vizsgán, deszívesen segít, ha megakarom próbálni. Ezzel aporba sújtott. Afeleségem nagyon jólemlékszik arra az estére,amikor minden addigijegyzetemet ki akartam

dobni. Ő volt, akiösszelapátolt aromjaimból, és akimeggyőzött arról, hogy avizsgát még ilyen rövidfelkészülési idő alatt is lelehet tenni, máramennyiben hajlandóvagyok keményendolgozni érte.

A félév közi szünetbentehát elmentem azegyetemre, és hetente kétfordítást adtam le aprofesszor asszonynak. Őhazavitte őket, otthonkijavította, majd postánvisszaküldte az átírtváltozatot,kommentárokkal együtt.Igazán nem

panaszkodhatok tehátarra, hogy a németegyetemeken hiányzik aszemélyes kapcsolat.

A lakásomban mindenüttmotiváló feliratok lógtak,mindenfelé idegen nyelvűújságok és magazinokhevertek, és szünet nélkülújabb és újabb szövegeket

fordítottam. Reggelenkénta tanulás előtt negyvenötpercig csi-kunggyakorlatokat végeztem.E meditációs gyakorlatoksorán motiváló képeketvetítettem magam elé,például hogy a vizsgamegy majd, mint akarikacsapás, vagy hogyutána odamegyek az

eredménytáblához, és ottaz .áll, hogy átmentem.Gondolatban már avizsgán ültem ésfordítottam. A naptovábbi részében pedigmagoltam. Esténkéntkimentem a konyhába,hogy jutalomképpenkészítsek magamnakvalami különlegeset.

Próbafordításaim egyrejobbak lettek, és végül jóeredményt értem el azelődiplomámon. Haegyszerűen csak leakartam volna tenni avizsgát, 'ennyi egészbiztos nem lett volnaelég. Hamindössze/elképzelem,hogy átmegyek, biztos,

hogy megbuktam volna.A magam elé vetítettképekkel azonban mifidenreggel felpörgettem abelső motoromat. Nemhagytam, hogy bármilyenkételyem legyen avizsgával kapcsolatban.Nem engedtem, hogybárki bebeszélje nekem,hogy a vizsga nem

sikerülhet. Alegfontosabb azonban:elég erős voltam, hogy azismereteimet arendelkezésre álló rövididőhöz képest aleghatékonyabb módontökéletesítsem. A pozitívgondolkodás önmagábansemmit sem ér, ha nemáll mögötte cselekvés. A

megfelelő képekaktiválása és közben acélért való munkálkodáshatalmas segítség.Minden elvnek megvan aza hajlama, hogy valóraválik, ha tesznek érte. Azerő képei minden kétségetfélregördítenek az útból.Gondoljunk újfent arra,hogy az energia

figyelmünk irányábanáramlik. Ha arragondolunk, hogy valaminem sikerül, az energiát asiker képétől vonjuk el.Autoszuggesztiónkhatástalan marad, vagy —rosszabb esetben - épp asikertelenség felé visz.Gondolataink ugyanakkornem vándorolhatnak a

pozitív és negatív képekközött, mert így nemjutunk egyről a kettőre.

Mivel a világ az, aminektartjuk, mindengondolatunknak, mindenképünknek megvan amegfelelővisszaigazolása.Gondoljunk csak a lányra,

aki csupán azért, mertfelvették, leadott asúlyából. Vagygondoljunk a tanárokra,akik diákjaikat rosszabbulosztályozzák, miutánrossz véleményt kaptakróluk. Ilyen nagy aszuggesztió hatalma.Mivel gondolatainkértcsakis mi magunk

vagyunk a felelősek, ehatalom egészétmagunkban hordozzuk.Gondolatban azért nehelyezzük magunkatembertársaink fölé, merte hatalommalmindannyianrendelkezünk, úgy ismondhatnám, hogymindenkié. Nemcsak

arról van szó, hogymilyen jó lenne reklámnélkül tévézni, vagy ismétkomolyzenét hallani arádióban. A reklámblokknem csupán töltelék,amely kitölti a műsorokközti időt. Szuggesztívképei közvetlenül,célzottan hatnak abensőnkre. Minden

részletnek megvan amaga értelme.

íme két jó példa a sikeres,meggyőző képekre:

• A Minnesota állambeliAustinban működőHormel húskonzervgyártócég megvizsgálta lógójavonzerejét. A tesztben

részt vevők csak akkorgondolták azt, hogy a húsfrissebb, mint a többi,amikor a márkajelhezhozzátették egy egyszerűpetrezselyemképét.

• A Seven Up italgyártócég egy kísérlet során aztvizsgálta, hogy a dobozszíne kivált-e ízélményt.

Az eredmény szerint aszín meghatározza az italmegítélését. Amikor adoboz zöld színéheztizenöt százalékkal többsárgát kevertek, akísérletben részt vevőkegyöntetűen azt állították,hogy az ital határozottancitromízűbb.

A Bargh-féle kísérlet , k;

í. temetéshez az idő szép

2. anyját az meglátogattaotthonában öregek az

3. derékszíjra a ügyeljünkkkrkv ■

4. aggódj ne , ■ 'k

5. lassan mindig hajt

6. feledékeny korábbanvoltam

7. és. 'Szürke öreg öltöny

8. az ráncos volt alma

9. szerző egyedül laptopül előtt az a

Nem, ezek nem Joda jedi-mester bölcsességei,hanem különfélemondatok szavai,melyeket laptopomon avéletlen szórend funkciósegítségével állítottamössze. Kérem, rakják

össze a szavakat, hogyértelmes mondatoklegyenek belőlük.

Akár hiszik, akár nem,miután ezzel elkészültek,lassabban mozognakmajd, mint a listaelolvasása előtt. Próbáljákcsak ki! Tudom, hogynehezen hihető, de ezt a

jelenséget egy intelligenspszichológus, név szerintJohn Bargh vizsgálta ésállapította meg. Haalaposabban megnézzük áfenti listát, sok olyan szóttartalmaz, melyeketautomatikusan azöregséghez kötünk(szürke, ráncos,feledékeny stb.). Ezek

tudatalattinkatszembesítik a„múlandósággal”, vagyakár csak a„korlátozottság”problémakörével. Ennekeredményeként akövetkező pillanatbanlassabban mozgunk, mintelőtte. Mindegy, mitteszünk, vagy mit

csináltunk előtte.

Bargh és kollégái ezt ajelenséget „primennek”nevezték. ElőszörMalcolm Gladwell Blink!című könyvében olvastamróla. A nyelv segítségévelszámos kísérlet soránanélkül gyakorolhatunkbefolyást másokra, hogy

ezt ész-revennék.Gladwell leír például egykísérletet, amelynek soránBargh azt akarta kitalálni,hogy az egyetemistákatprímen segítségéveltürelmesebbé lehet-etenni. Két csoportbanszódolgozatot kellettírniuk. Az egyik csoportolyan szavakat kapott,

mint agresszív,türelmetlen, udvariatlan,zavaró stb., míg a másikcsoport szavai közöttolyanok szerepeltek, mintudvarias, előzékeny,barátságos és türelmes.

Egyik lista semtartalmazott annyi olyan„kulcsszót”, hogy a

diákok átláthatták volna akérdések mögöttmegbúvó logikát. (Akísérlet szempontjábóljelentőséggel bír, hogy avizsgált személy nesejtse, hogy vizsgálják.)A szódolgozat utánminden diáknak le kellettadnia egy kérdőívet akísérletvezetőnek, aki

megadta az újinstrukciókat. Barghazonban tett róla, hogyegyikük se jusson el akísérletvezetőig, aki azadott pillanatban mindigéppen valaki mássalbeszélt. A kísérlet céljaannak kiderítése volt,hogy vajon azok a diákok,akik a pozitív jelentésű

tesztkérdéseket kapták,udvariasabban reagálnak-e és tovább várakoznak-e,mint a másik csoport. Éspontosan így is történt.

Azok a diákok, akiknegatív jelentésű szavakatkaptak, többnyire már ötperc várakozás utánfélbeszakították a

kísérletvezetőbeszélgetését, hogy velükfoglalkozzon.

A másik csoport, akikpozitív töltésű szavakatkaptak, 82 százalékban -vagyis döntőtöbbségükben —,egyáltalán nem zavartákmeg a beszélgetést. Tíz

perc után a tesztetlezárták, így nemtudhatjuk, összesenmennyi ideig várakoztak,és hogy türelmesenkivárták-e ezt az időt.

Hasonló kísérletet végzettaz amszterdamiegyetemen két hollandpszichológus, Ap

Dijksterhuis és Ad vanKnippenberg. Nehézkérdéseket‘'tettek feldiákoknak, amelyeket a„Trivial Pursuit” nevűkvízjátékból vettek.Mielőtt azonban rátértékvolna a kérdésekre, adiákok felét megkérték, ötpercre képzeljék el, hogyprofesszorok* és igák le,

hogyan viszonyulnakehhez a szerepükhöz. Amegkérdezettek másikfelétől azt kérték,képzeljék azt öt percre,hogy huligánok, majdigák le, mit jelent ezszámukra.

A huligán-csoportnak42,6 százaléka tudott

helyesen válaszolni afeltett kérdésekre, aprofesszorok csoportjaezzel szemben 55,6százalékot ért el. Ezhatalmas különbség!Mindkét csoport tagjaiazonos képzettségiszinten álltak, éskérdéseik nehézsége isazonos volt. Ennek

ellenére teljesen máslelkiállapotban voltak.Azonosulásuk aszerepükkel döntőenmeghatározta, mennyirejól válaszoltak akérdésekre.

További tesztek során afekete diákok fehértársaikhoz képest

rosszabb eredményeketprodukáltak, ameny-nyiben előtte meg kellettadniuk fajihovatartozásukat. Nyilvánsok rejtett inger létezik,amelyek valamireserkentik az embert, vagyépp visszatartják. Ezt akövetkező felismerés isalátámasztja: klasszikus

zene mellett háromszordrágább borokat veszneka vevők, mint hapopszámokat adnának. Aza pincér, aki a számlaátnyújtásakor megérinti avendég kézfejét vagyvállát, több borravalótkap. Kerek tartóbóljobban ízlik a jégkrém,mint szögletesből.

Néhány olvasómnaknyilván lesznekellenvetései. Hogy lehetigaz a mondás, hogy„minden hatalom belülrőlered”, ha környezetünkily nagy befolyástgyakorol ránk? Hát csakmarionettbábuk lennénk?Nem. Ugyanis tehetünkróla, hogy ezeket a

hatásokat felis-meijük, ésgondolatainkkal fölébükkerüljünk. Csak ígyválhatunk cselekvő féllé.Most pedig térjünk ráarra, hogyan vehetünk rámásokat, hogy ilyen vagyolyan módongondolkodjanak...

A KÜLSŐ

SZUCGESZTIÓHATALMA

Mivel ez a szakmám,gyakran tapasztaltam,mekkora erővel és milyenközvetlenül képes hatni aszuggesztió hatalma, haöntudatosak vagyunk, ésmég a leghalványabbnyoma sincs bennünk a

kételynek. Egyikműsorában például ÚriGeller azt a célt tűzte kimaga elé, hogy a lehetőlegtöbb embernek segítleszokni a dohányzásról.

Először arra kértevendégeit a stúdióban,hogy vegyék elő acigarettadobozt a

zsebükből. Aztán háromigszámolt, és háromra aközönség soraiban azösszes dohányosnak aszínpadra kellett dobnia adobozt. Egy, két, három -és sok száz pakettzáporozott a színpadra.Ezzel egyidejűleg arrakérte az otthon atévékészülék előtt ülőket,'

hogy gyűrjék Össze acigarettájukat és hajítsákel. Ezek után Úri Gellerkomolyan, magabiztosannézett a kamerába, éshangosan, érthetően eztmondta: „Mostantól sohatöbbé nem dohányoztok!”Ennyi volt az egész.Eredmény: a terembenhelyet foglaló

közönségből többtucatnyian, és sok ezertévénéző tényleg sohatöbbé nem gyújtott rá.Később ennek azértutánajártak.

Egy kivétellel: VincentRaven, az első csoportgyőztese az adástkövetően egy nagy

hulladékzsákkalösszegyűjtötte acigarettás dobozokat aszínpadról, ésvalószínűleg a mai napigezen él. Mit tanulhatunkmindebből? Két dolgot.Először is, Vincent Ravenesetében Úri Gellerszuggesztívráhatása..csődöt mondott.

Másodszor pedig, hogyameny-nyiben egyegyszerű felszólításthatározottan és öntudattalmondunk ki, szuggesztiótfog eredményezni.

Derren Brown britmentalista Tricks of theMind című könyvébenarról ír, hogy kezdő

hipnotizőrként megejtettelső próbálkozásai soránnegyvenöt percesbevezetést követőenhipnotizálta diáktársait —így nevezik azokat aszövegeket, amelyeksegítségével a médiumtransz állapotába kerül, ésvalahogy így kezdődnek:„Most ellazulsz, a

lélegzeted egyenletes ésnyugodt. Lassanelnehezülnek aszempilláid...” Az ilyenés ehhez hasonlómondataikat nyilvánmindannyian ismerik azautogén tréningből.Egyszer egy diáktársa,hallván hihetetlenhipnotizáló képességéről,

felkereste Brownt. Máralig várta, hogy munkaközben láthassa a nagymestert. Brown röviden,erősen koncentrálvaránézett és így szólt:„Aludj!” És a diák mártranszba is esett.

Velem 2005 nyarántörtént egy hasonló eset.

Izgatott voltam, mert egymagánfogadáson léptemfel, ahol előadtam egyikszuggesztiósmutatványomat.Felhívtam a színpadra egyfiatal hölgyet.Kényelmesen meg kellettállnia, és be kelletthunynia a szemét. Arrakértem, hogy

lazuljon el, és csak az énhangomra figyeljen.Végül így szóltam hozzá:„Ha csettintek azujjammal, teljesenellazulsz, teljesen laza éstehetetlen leszel.” Ahogymondtam, úgy is lett - anő azonnal magábaroskadt, épp hogy csak eltudtam kapni. Majdnem

eszméletlenül nyúlt el aszínpadon. Hihetetlen!Azóta mindenkit, akiebben a műsorszámbansegédkezik, egy székreültetek.

A szuggesztió azonbanminden ember esetébenkülönböző hatásfokú.Vannak, akik - mint azt

fentebb láthattuk —nyomban követik azutasításokat. Másokazonban kevésbébizonyulnakfogékonynak.

Penn és Teller két kiválóamerikai bűvész. Őkmagukat „con artist”-naknevezik, magyarul

trükkmesternek. Céljuk acsalók leleplezése.Miközben bemutatják,hogyan működnek amódszereik, a közönségjói szórakozik. Van egycsoport, amelyet Penn ésTeher párosa különöselőszeretettel veséz ki,éspedig az úgynevezettcsodadoktoroké.

Televíziós műsoruk,amelynek a találó„Bullshit” (Kutyagumi)nevet adták, s amelybenmegadják az úgynevezett„megmagyarázhatatlanfenoménok”magyarázatát, igenmeggyőző. Beszéltekolyan emberekkel, akiketállítólag elraboltak az

ufók, személyesentárgyaltak az„elhunytakkal”, ésanalizálták a csodaszerekösszetevőit, hogymegmutassák a gyanútlannézőknek: olyan üzletágez, amelynek célja az,hogy pénzt csaljanak ki amit sem sejtődelikvensből.

Egy kísérlet soránszemléltették aszuggesztió hatását azutca emberénekdöntéseire. Vettek egyolcsó sárgaréz gyűrűt,amelyre függönyt szokásakasztani, és eztmegmutatták ajárókelőknek egybevásárlóutcában, valahol

Amerikában.Megkérdezték tőlük,tudják-e, mi ez a tárgy.Majdnem mindenkifelismerte, hogy egyfüggöny akasztója. Ezutánugyanezektől azemberektől azt kérdezték,mennyit lennénekhajlandóak fizetni érte.Az ajánlott összeg mindig

öt dollár alatt maradt. Eztkövetően szereztek egyszép bársony tokot agyűrűnek, majd akövetkező járókelőkkelközölték, hogy a gyűrűtenergiával dúsították, éstulajdonosának jóközérzetet biztosít. Agyűrűt a megszólítottakkezébe helyezték,, és

megkérdezték tőlük, hogyéreztek-e valamikülönöset, amikormegérintették, példáuÉborzongást vágy j ólesőmelegséget. És valóban: atöbbség pozitív érzésekrőlszámolt be.

Ezek után Penn és Tellermég tovább ment: fehér

köpenyt öltöttek ésfelállítottak egy pultotprofesszionálisnak hatóplakettekkel, majdantudósként mutatkoztak be,akik a gyűrű energetizálóhatását vizsgálják. Ekísérlet során majdnemminden embernek, akimegfogta a gyűrűt, azonnyomban kellemes

érzései támadtak. Alegtöbben arra ishajlandóak voltak, hogyugyanazért a gyűrűértötven dollártkifizessenek. Nos, ez is aszug-gesztió erejétbizonyítja! Elég volt egyfehér köpeny, no meg ameggyőző önbizalom, ésa járókelők máris érezték

a borzongást azujjhegyükben, ami sokpénzt megért nekik.

r__ --—\

| A tejeskanna-kíséríet |

| Ha önök is kiszeretnének próbálnivalami hasonlót, 1 | nem

feltétlenül kell kiáUniukegy sárgaréz gyűrűvel egy| S bevásárlóutcám.Helyette legközelebb,amikor barátaik el- j

látogatnak önökhöz, ésinni szeretnének egycsésze kávét,elvégezhetnek egyhasonló kísérletet. Tehát,

ott ülnek együttkényelmesen. Mielőtt mégbárki is öntene magánaktejet a kávéjába, vegyékfel a kannát, szagoljanakbele és mondják azt: „One, a tej teljesen romlott,bűzlik, borzalmas...”Tegye vissza undorral azasztalra. Innentől senkinem önt tejet a kávéjába.

Fogadjunk? Néhánybarátjuk ráadásul egyet isért majd önökkel, hogy atejnek tényleg rossz szagavan. Ha akarják, még aztis hozzátehetik, hogy atejnek sajátos színe van,néhányon újfentegyetértenek önökkel,amennyiben kellőmagabiztossággal

mondták, amit mondtak.Ezek után menjenek ki akonyhába, hogy úgymondmásik tejet hozzanak, ésté jenek vissza ugyanazzala kannával. Ügyeljenekpersze arra, hogy valóbanfriss tejet használjanak.

Egyetemi éveim alattegyik kedvenc tréfám az

volt, hogy a könyvtárbanhallgató társaim nyakátgyorsan megérintettemegy kis jégkockával, amitaz italautomatábólszereztem, egyidejűlegpedig azt kiabáltam:„Forró!” Néhányáldozatom tényleg megvolt győződve, hogykönnyű égési sérülést

szenvedett. Ez talán azt ismegmagyarázza, hogymiért van olyan kevésbarátom az egyetemről.

Amit valójában el akarokmondani, az az, hogyembertársaink kritikaiérzéke felülírható,amennyiben saját, akárfélrevezető

véleményünket kellőöntudattal hangoztatjuk.Ezáltal kikapcsoljuk amásik tárgyilagosítélőképességét. Megbízikbennünk - egészen addig,amíg nincs oka az

ellenkezőjére - éselfogadja, hogy a tejrossz, vagy hogy a hideg

valójában forró. Azáltalunk megadottparaméterek lehetetlennéteszik az objektívítéletalkotást. Ezen amódon elérhetjük, hogymások a mi szemünkkellássák a világot - éspedigkizárólag szavainkerejével. Ez a legtisztább

külső szuggesztió. ■ :

Miután ezeket alehetőségéketmegértettük, egy olyanmondat, mint hogy „eztnem tudod megcsinálni”,igencsak romboló hatású.lesz. Ormond McGillamerikai hipnotizőr négyszabályt állított fel, hogy

a szuggesztió megbízhatólegyen.

Az Ormond McCill-féieszabályok

1, Beszélgetőpartnerünkgondolatainak valamikonkrét dologra kellirányulnia: „A tejnekrossz a szaga” Mások

csak azután fogják fel azta gondolatot, hogy a tejbüdös, hogy eztkinyilatkoztattuk. Azenergia tehát akinyilatkoztatást követi: amaga részéről partnerünkis hirtelen ugyanazt kezdiérezni. A szuggesztiótmegelőzően senkinekeszébe sem jutott volna,

hogy a tejnek rossz szagalehet. Barátaink vakonbíznak azítélőképességünkben,valahogy így: ha ő eztgondolja, annak nyilvánmegvan az oka! Abban apillanatban, hogy ítéletetmondunk valamiről,amennyibenítélőképességünket

általánosan elfogadják, atöbbiek gondolatmenetemáris a miénket követi.Tiszta, függetlenvéleményalkotás az őrészükről már csaknehézségek áránlehetséges.

2. Azért, hogy másokgondolatait az általunk

kijelölt irányba tereljük,nagyon fontos, hogyítéletünket mélymeggyőződéssel mondjukki. Szavainkból a.kétségmorzsáinak sem szabadkicsengenie. Amennyibena másik félnek alegcsekélyebb oka is lesz,hogy kételkedjen bennünk,a szuggesztió kísérlete

meghiúsul.

3. A szuggesztiót a másikfélnek kritika nélkül elkell fogadnia. A megfelelőszóhasználat jelentőségeigen nagy. Szuggesztiónkaz általunk választottindokok közvetítésévelhat. E témáról későbbbeszélünk még.

4. Szuggesztiónknakhihetőnek kell lennie.Könnyen előfordulhat,hogy a felkínált tejsavanyú, mindamellett aszuggesztió nemnélkülözhet bizonyos fokúrealitást. Tegyük fel, aztmondjuk: „Ennek a tejnekolyan a szaga, mint a

vörösbornak.}> Ez márerőltetett állítás, csakigen kevesen lennének rávevők. A legjobban azok aszuggesztiók működnek,amelyek összhangbanállnak az alany vágyaival.Egy ember, akinek fájvalamije, természetesensemmit nem kíván inkább,mint hogy a fájdalom

elmúljon. Ebben azesetben mindent elfogad,ami segítséget jelenthet.Annak mindenesetre nemsok értelme van, hogy aztmondjuk: „A fájdalmadhamarosan megszűnik!}}

A következő változat jobb:„Most lecsukódnak aszemeid, és egyre jobban

ellazulsz. És mialattellazulsz, érzed, hogy afájdalmad lassaneltompul, majd teljeseneltűnik. Érzed, ahogykifelé áramlik a testedből,majd nyomtalanultovaszáll. Amikor kinyitod

a szemed, még mindigellazult állapotban vagy,

és már semmi sem fáj.Nyisd ki a szemed, éld át,milyen'jól érzed magad.vBizonyos szintig tényleghosszú időre elűzhető ígya fáj dalom. t

A feleségem, Christianea, szuggcsztió igazimestere. Mialatt ezeket asorokat írom, egy csodás

toszkánai házban ülök.Sajnos azonban kétgyermekünk épp evakáció soránközépfülgyulladástkapott, és antibiotikumotkellett szedniük. Á.lányomnak ez semmigondot nem okozott, de afiamba úgy kellett beleerőltetni az orvosságot.

Van azonban egyköhögéscsillapító szirup,amit nagyon szeret.Christiane tehát aztkérdezte a fiunktól, nemkér-e ebből aköhögéscsillapítóból. Errehajlott. Feleségem ezutánfogott egy kanalat,amelyről fiunk tudta,hogy a köhögéscsillapítót

kapja vele, és azzal adtabe az antibiotikumot. Agyerek minden továbbinélkül bevette azorvosságot, noha az ízérőlfelismerhette volna. Nemsírt, és nem is fulladozott.Ilyen a szuggesztióhatalma amindennapokban.Néhányan most arra

gondolnak, hogy ez iscsak azt mutatja, milyenkönnyen félrevezethetőegy gyerek. Ez igaz is,mondandóm lényegeazonban így isváltozatlan.

A NYELVVALÓSÁGTEREMTŐEREJE

„A nyelv a gondolatokteste” - mondja GeorgFriedrich Hegel, és azt afunkciót adja meg anyelvnek, ami valóban adolga: a nyelvsegítségével lépünkkapcsolatba egymássál,így érinthetünk meg vagysérthetünk meg más em-béreket, így késztethetjük

őket szerelemre, ígyszidhatjuk meg őket -minderre csak a nyelvsegítségével vagyunkképesek. Nincs olyan nap,amikor ne használnánk. Abeszéd sok színpadibemutatómnak képezi arészét. A nyelvsegítségével tudok aszínpadon új realitást

teremteni. És amikorsikerül, számomra azok alegszebb pillanatok.

Górcső alatt alegfontosabbvarázsszavak

Elárulhatok önöknek egytitkot? Amit ebben afejezetben megtudnak,

nagyon nyugtalanítónakfogják találni. Ha gyengeidegzetűek, vagy moráliskifogásaik vannak amanipulációkkalszemben, ugoiják átezeket az oldalakat,semmiképp ne olvassanaktovább. A következőkbenugyanis megismerhetik amanipulativ pszichológia

legsötétebb felhasználásimódozatait.

Ha eme bevezetésellenére mégistovábbolvasnák asoraimat, az első számúverbáliskontrolltechnikát, afélelem-keltést márissikerrel alkalmaztam. Ez

a,figyelemfelkeltés igenritkán alkalmazott, mégishihetetlenül működőképesmódszere. Ezért aztán estiadásomat mindig eszavakkal nyitom: „Amitma este látnak,néhányukat nyugtalanítjamajd, én mégismegmutatom.” Epillanattól kezdve sikerült

biztosítanom közönségemteljes odaadását.

E technikát bármikoralkalmazhatják,amennyiben szeretnékmegragadni partnerükfigyelmét. Tegyük fel,hogy üzlettársunk ahobbinkról érdeklődik, éskülönösen szeretnénk, ha

koncentrálna a válaszra,ezért elég egyszerűencsak annyit mondanunk:„Tényleg hallani akarja?Sok ember megijed, haelmondom, mit csinálok aszabadidőmben... Kérem,húzódjon egy kicsitközelebb, nem akarom,hogy mindenki hallja.”Biztosak leT hetünk

abban, hogy partnerünkminden mást sutba dob avárható információkért.

A másik kipróbálttechnikámat is. ismerikmár: áruljunk el egytitkot. Ha azt akarjuk,hogy .ténylegodahallgassanak ránk,m o n d j u k , halkan:

„Elárulok egy titkot.”Nyomban mindenkiodahállgat, mert a titokmindig valami.Izgalmasat jelentiTermészetesen ezt aszándékunkat másSzavakkal iskifejezhetjük, például:„Normál esetben nembeszólnék erről, de...”,

vagy: „ígérje meg, hogynem adja továbbsenkinek”, esetleg:„Kérem, ezt tartsatitokban...” Emlékeznekmég egy előző részben azüzletfelem kérdésére?Amikor csendesenmegkérdezte: „Lehet egyegészen személyeskérdésem?”, ezzel

biztosította az összesjelenlévő figyelmét. Ilyenbevezetés után érdemescinkos pillantássalkörültekinteni, majdodahajolnibeszélgetőpartnerünkhöz,és lehalkított hangonfolytatni — a titkokatugyanis soha nem ordítvamondjuk el.

Robert Cialdini Influence.The psychology ofp e r s u a s i o n címűkönyvében leíga, hogyegy amerikai pincér etechnikák alkalmazásávaligencsak megnövelte aborravalóját. Az EgyesültÁllamokban a pincérekarra törekednek, hogyminél drágább ételeket

kínáljanak, mert azétteremtől nem fizetéstkapnak, hanem a számlaösszegének egy bizonyosszázalékát tehetik zsebrebérként. Minél magasabba számla, annál több abér.

Vincent azonban nemegyszerűen megpróbálta

rásózni a legdrágább ételta vendégeire, sokkalcselesebb és kecsegtetőbbutat választott:rendelésfelvételkor kisséelőrehajolt, és így szólt:„Elárulok valamit: attóltartok, az étel, amitkinéztek, ma nem olyanjó, mint általában.Helyette ajánlanám X-et

vagy Y-t.” Az általaajánlott ételek valamivelolcsóbbak voltak, mintamit a vendég kinézettmagának - Vincent tehátnyilvánvalóan a vendégekkedvéért a saját önösérdeke ellen cselekedett.Épp ezzel nyerte megazonban a bizalmukat,ami jótékonyan hatott a

borravalójára. El isfogadták minden továbbinélkül az általa ajánlottbort és utóételt.Lehetséges, hogy ezek avendégek az ő ajánlásanélkül egyáltalán nem isrendeltek volna utóételtvagy bort.

Tehát ha ezt vagy azt el

akarunk érni valakinél,nagyon hasznos lehetelőtte kedvezni neki.Éppen ezt kapják meg,amikor rábízunk egytitkot. Már tudják, hogymegy ez, de kérem,tartsák meg a titkot...

A „csak" és a „vagy"szócska

A „vagy” szócskajelentőségét egyszerűenlebecsülik, pedig enneksegítségével egyautószerelő-műhely többmint kétszeresére növelteablaktörlő-eladását. „Dehát hogy csinálták?” -kérdezhetik csodálkozva.Egészen egyszerűen: haegy autót behoztak

műszaki ellenőrzésre, aszerelők azt kérdezték:„Csak nézzük át, vagycseréljük újra azablaktörlőt?” Csupánazzal, hogy ezt alehetőséget felajánlották,sokkal gyakrabban tudtakeladni ablaktörlőt. Vantehát egy használhatóformulánk: „Csak ezt... ?

Vagy ezt is...?” Smindeközben rengetegtörzsvevőt szerezhetnekmaguknak. Mindenütt ezthallani: „Csak sültkrumplit kér, vagytegyünk rá ketchupöt,esetleg majonézt?” —„Csak tankolni szeretne,vagy meginna egy kávétis?”

- „Csak az előadásraszeretne jegyet rendelni,vagy felajánlana egyműhelyet amunkatársainak?” —.„Csak a táv-irányításúautót szeretné megvenni afiának, vagy adhatokhozzá elemet is?” Amintlátják, e szavak igensokrétűen

felhasználhatók. .

A „vagy” szócskátigencsak -sokféleképpenalkalmazhatjuk.Képzeljék el, hogy otthonülnek, és vendégekvannak önöknél. Az estékelleinesen telik, ameghívottak továbbmaradnak. Tudják, hogy

másnap fittnek kell len-niükyknert nehéz napjuklesz. A vendégek azonbanevés és néhány üveg borután még egyáltalán nemmutatják a jelét, högyindulni szándékoznának.Persze megmondhatjákazt is, hogy másnapfontos teendőik lesznek,de ez ennél elegánsabban

és közvetettebb módon ismegoldható. Mondják ezt:„isztok még egy pohárbort, vagy...?” Egy ilyenmondatban nagyon fontosa hangsúly! Mint mindenkérdésnél, itt is a mondatvégére essen a hangsúly.A vagy szót ugyanabban ahangfekvésben mondják,mint a bort. Vendégeik a

legtöbb esetben nemetintenek, és hamarosantávoznak.

Mikor a „vagy” szótmagában egy kérdésmögé bigy-gyesztjük, aválasz majd mindenesetben „nem” lesz. Habelegondolunk, milyenkönnyen átalakítható egy

ajánlat kérdéssé,rájövünk, mennyirehasznos is ez a technika:„Ma itthon szeretnélmaradni, vagy...?” —„Meg akarod enni azutolsó szelet csokoládét,vagy...?” Csak óvatosan,mert a lányomat ezzel atrükkel nem lehet behúznia csőbe! „Zavarna, ha ma

egy kicsit később jönnékmeg, vagy...?”

Partnerünk hallja ezt amondatot: „Meg akarodenni az utolsó szeletcsokoládét, vagy...?”, ésgondolatban hozzáteszi:„...vagy nem?” Belsőmonológunk tehát nemetmond. Ha nemet

gondolunk, de igentmondunk, stresszt okoz,ezért inkább nemet ismondunk. A siker esélyétdrasztikusanmegemelhetjük,amennyiben eközben mégkönnyedén nemet isintünk a fejünkkel.Fordítva is működik - haazt akaguk, hogy valaki

igent mondjon, bólintsunkjóváhagyólag. Hapartnerünk odafigyel ésbelemegy, aligészrevehetően ugyancsakbólintani fog. Igencsaknehéz egyszerre bólintani,és nemet mondani.Tudják: testünkbefolyással van agondolatainkra.

Indoklás „mert" és„ugyanis" szavakkal

Ha cselekedeteinketpartnerünk előttmegindokoljuk, inkábbelnyegük a beleegyezését,mint ha arra kényszeríte-nénk, hogy Ő magatűnődjön el azindokainkon. Tegyük fel,

hogy szorít az idő, és areptéren a beszállópultelőtt állunk. Előttünk mégott áll négy nagycsalád,mindegyiknél egyenkéntvagy hat óriási koffer,míg nálunk csakkézipoggyász van.Harminc percen belülfelszáll a gépünk, és márkésésben vagyunk, mert a

reptér felé hosszanvesztegeltünk egydugóban. Képzeljék csakel, hogy ebben ahelyzetben odalépünk asorban álló első emberhezés megszólítjuk:„Előreengedne, kérem?”Mekkora a siker esélye?Talán szerencsénk van, éskifogunk egy irgalmas

szamaritánust, de ez többmint valószínűtlen. Haazonban meg isindokoljuk, miért tenneezzel az illető nagyszívességet nekünk,esélyünk jelentősenmegnő. Jobb; ha eztmondjuk: „Előreengedne,kérem, mert dugóbakerültem, és késésben

vagyok. A gépem harmincperc múlva indul.” Haehhez még azt ismegmutatjuk, hogy csakegy táska van nálunk,amit kézipoggyászkéntfelvihetünk — vagyishogy egészen gyorsanbecsekkolunk —kilátásaink máris jobbak.

Amikor valamitmegindokolunk,lehetetlenné tesszük, hogybeszélgetőtársunk hibáskövetkeztetéseket vonjonle a szándékainkról.Emlékeznek' még arra,amit az első fejezetbentapasztalataink éselvárásaink jelentőségérőlírtam? Elvárásaink

meghatározzák avilágképünket. Sajnosmás emberektapasztalatait nemismerjük. Honnan istudhathák a sorban állók,hogy nemcsak egykellemetlen tolakodóhapsi vagyunk, hanemtényleg jó okunk van errea kérésre? Az ember

hajlamos rá, hogymindennek keresse azokát. Megakadályozandó,hogy ezt számunkrakedvezőtlen iránybantegyék, nevezzük megmindjárt a valós okot.

Kifejtett utalások

Egy körkérdés során az

emberek félelmeitvizsgálták, ésÖsszeállították a tízleginkább rettegettesemény listáját. Másodikhelyezett: a halál. Nemnyomtatási hiba, jólolvasták, a halál ténylegcsak a második helyen áll.Na de mi az, ami még ahalálnál is rosszabb? Nos,

az első helyezett: egycsoport előtt állni ésbeszélni. Ez az embereklegnagyobb félelme! JerrySeinfeld amerikaikomikus ezt úgyfogalmazta meg:„Temetéskor tehátszívesebben lennénkannak a helyében, aki akoporsóban fekszik, mint

azéban, aki mellette áll,és halotti beszédetmond...”

Ennek ismeretébenelképzelhetik, hogy nemegyszerű feladat rávennivalakit, hogy egy előadássorán feljöjjön aszínpadra segíteni. Hahabozó hangsúllyal azt

rebeg-ném: „Előrefáradna valaki, kérem?”,akkor hosszan kellenekeresnem, amíg egy jótétlélek kisegítene. Azember hajlik rá, hogy azilyen típusú kéréseknekne tegyen eleget. Nekemszinte soha nem okoznehézséget, hogy segítőttaláljak magamnak a

közönség soraiban,ugyanis nagyonmegbízható taktikátalkalmazok: kifejtem akérdéseimet. Ahelyetttehát, hogy egyszerűenazt mondanám: „Kérem,jöjjön előre!”, inkább aztmondom: „Álljon felkérem, és jöjjön előre.”Látják a különbséget?

Alighogy a kéréseketegymással kombinálom, akettőt együtt mármegteszik, holottmagában mindkettőrefütyülnének.

A kéréseket az „és”szócska köti össze. Amódszer igen egyszerű:egy felszólítást követően

azt az „és” segítségévelegybekötjük egymásikkal. A formulatehát: felszólítás-és—felszólítás. A fogadó félezzel több információtkap, mint amennyithirtelen képesfeldolgozni. Egyfelszólításra könnyebbigent mondani, mint

egyszerre kettőre is.Beszélgetőpartnerünkhirtelen nem tudja,melyik kérésünket tagadjameg elsőként, ezértvalószínű, hogy inkábbmindkettőt teljesíti. Alegszebb az egészben,hogy észre se vette, demáris befolyás alatt állt.Ez a taktika a

legkülönfélébbmindennapi helyzetekbenis beválik.

• „Menj fel, és rakjrendet a szobádban!”

• „Nézz rám és mondjmeg nekem valamit!” -

• „Iija meg a

jegyzőkönyvet, és küldjeát nekem!”

• „Hívjon fel minket, éskérdezzen tőlünk!”

• „Vegye fel a telefont,és hívjon fel minket!”

Amint látják, ezt aformulát igen széles

palettán lehet használni— fölöttébb sokoldalúan.Perszq ezzel' nemtehetünk senkit akaratunkrabjává. Ha a, fogadó fél,számára a kérdésekegyike is elfogadhatatlan,akkor a másikat semhajtja végre. Jómagam.még mindig ezzel amondattal gyakoriok:

„Menj föl, és rakj rendet aszobádban!” Egyébiránt asiket esélye ugrásszerűenmegnő, ha ezt a kéréstöntudattal;' éstekintélyünk tudatábanmondjuk ki. Legyünkmagabiztosak és nézzünkegyenes en a másikra:Meglátják, a technikameglepően hatásős.

Kedves olvasóim, melyikaz a szó, amit életükben alegtöbbet hallanak? Mitgondolnak? A „nem” ésaz „és” szócskák mellett -remélhetőleg - nevünk az,amit a legtöbbszörhallhatunk. És ezt nagyonis szívesen halljuk. Etudás birtokában mármegpróbálhatjuk az

embereketszemélyesebbenmegszólítani. RüdigerNehberg, ismertebb nevénSir Vival egyikkönyvében leíga, hogyanviselkedjen az emberextrém helyzetekben,például kínzáskor vagykihallgatáskor. Egyiklegelső tippje így

hangzik: „Igyekezzenekmegtudni, hogy hívjákkihallgatójukat ésszólítsák a nevén.”Jómagam még nemvoltam ilyen kínoshelyzetben, így azt semtudom megmondani, hogya kínzómesterek beszoktak-e mutatkozni atortúrát megelőzően.

Noha fiatal korombanimádtam Nehbergkönyveit, e javaslatával amai napig nem értekegyet. Alapjában véveazonban igaza van,tényleg fontos, amirefelhívja a figyelmet:kérdezzük meg azoknak anevét, akikkel dolgunkvan, és szólítsuk őket a

nevükön! Használjuk eztki! Mindenki nyitottabb aszemélyesen neki címzettjavaslatokra.

• „Gudrun, tudnál egykicsit segíteni?”

• „Örülök, hogymegismertelek,Christiane.”

• „Marlena, felhívsz maeste?”

• „Biztos eljössz aszületésnapi partimra,Manfred?”

Az mindenesetre újabbkülönbség, hogy a név amondat elején vagy avégén áll—e. Ha már az

elején megszólítunkvalakit, biztosak lehetünkaz osztatlan figyelmében.Ha a mondat végén áll,elég egy hangsúlyozásihiba, miáltal abizalmasság túlzottáválik, és a másik úgy érzi,azt akarjuk mondani:„Figyelsz rám egyáltalán,haver?” őrizkedjünk hát a

mondatvégi erőshangsúlytól, mert hamiskövetkeztetésekresarkallhat.

A nevek megjegyzéseegyáltalán nem olyannehéz, mint amilyennektartják. Ha magukatreménytelen esetnek isvélik, menjenek el egy

memotechnikaitanfolyamra. Ilyenemlékezetfejlesztőkurzusok biztosműködnek az önökkörnyékén is. Vagyvegyenek egy könyvet,amely segít a megfelelőemlékezési technikákelsajátításában. Etémakörben gazdag

irodalom jelenik meg,amely egész < jó ötleteketajánl.

A legfontosabb tippetazonban már itt helybenmegadhatom önöknek:mostantól törekedjenekarra, hogy új ismerőseiknevét nyomban azismeretség elején elsőre

megjegyezzék. Ezmajdnem mindent eldönt.Figyeljenek odabemutatkozáskor, éstegyenek meg mindent,hogy a nevet véglegmegjegyezzék. Meglátják,amennyibenszázszázalékosanodafigyelnek, és a nevetmagukban el is ismétlik,

nagyon valószínű, hogymegmarad azemlékezetükben. Ez azegyszerű cselekvéssorigen célravezető. Még egyhasznos tipp aszemélynevekmegjegyzéséhez: új

ismerősük melléképzeljenek oda régebbi

ismerőseik közül valakitugyanazzal a névvel. Azúj ismerősök névénekmegjegyzése némi trükksegítségével nem is olyannehéz;

Az „ismeretség”kulcsszóhoz számomraegy nagyon szép történetis kapcsolódik. Egy

amerikai bűvész híresvolt jó memóriájáról. Évvégén minden újismerősének küldött egy-egy karácsonyiüdvözlőlapot, valóbanszemélyhez szólósorokkal. Ebben arra abeszélgetésre utalt,amelyetmegismerkedésükkor

folytattak. A mellékesenmegemlített családtagokneve, a körülmények,ahogyan és a hely, aholmegismerkedtek — abűvész mindenreemlékezett, akárcsak arra,mi egyébről beszéltekmég aznap este.Hihetetlennek tűnik, hogymindeme részletre

emlékezett, és a tetejébe amegfelelő személyheztudta kapcsolni.Mindenkit lenyűgözött, ésez természetesen továbbnövelte a titokzatosvarázsló ázsióját. Ténylegennyire tévedhetetlenemlékezettel rendelkezettvolna? Dehogyis. Sokkalinkább egy igen hasznos

trükkre hagyatkozott: azüdvözlőlapot mármegismerkedésük napjánmegírta ismerőseinek, éscsak karácsonykor küldteel. Zseniális, nemde?!

A „nem" szócska

„Úgy vélem, nem kellenetovábbolvasniuk. Ami

most következik, az márúgysem érdekli önöket.”Az ilyen felszólításpontosan az ellenkezőeredményre vezet, és azolvasó még sokkalkíváncsibb, mi vár rá.Nemde? Ez a technikaszoros rokonságban állazzal, amelyet e fejezetelején mutattam be,

nevezetesen a félelemfelidézésével. Ebben azesetben a félelem helyetta kíváncsiságra apellálok.

■www.trívíanikíadoiiu

A „nem” szócska nemszó. Ha arra kéremÖnöket, hogy valamit ne

tegyenek meg, ezzel afelszólítással éppen enneka képét idézem fel.Vagyis, tudatalattinkszámára a „nem” szóismeretlen. Eszerint ha a„ne olvasson tovább”kitételt látjuk,tudatalattink ezt nyombanúgy fordítja le, hogy„olvasson tovább”, s így

persze tovább is olvasunk,még több tudásszomjjal,mint előtte. Ösztönösen„olvasson továbbra”asszociálunk, így aformula magát indukálja.

Képzeljük el a következőjelenetet: ott ülünk egyétteremben, s aszomszédos asztalt egy

család foglalja el két picigyerekkel. A kicsikegyike egy üveglimonádét tart a kezében.Az apjuk nagy komolyanazt mondja: „Vigyázz,nehogy elejtsd azüveget!” És mi az, amiegy pillanaton belülbiztosan bekövetkezik?Nos, az üveg leesik.

Számos ilyen példa vanmég.

• „Nem kell félned!”Eredmény? A félelemmarad, sőt mégmarcangolóbb lesz.

• Még inkább tettenérhető az orvosnál: „Neféljen, nem fog fájni!” Az

ember minden idegszálamegfeszül, úgy válj a afájdalmat.

® Ugyancsak kellemeshallani: „Nem vagyokszomorú.” Ha te mondod!

Ezeket a szörnyűségeketlehet tudatosan ismondani, hogy kínozzuk a

másikat, de ki is lehetőket forgatni, hogyjavítsunk a helyzeten.Kerüljük a negatív töltésű„nemet”, amit ittláthattunk. Azt is írhattamvolna: „Ne mondjunknemet.” A fenti példákatígy is lefordíthatjuk:

• „Teljesen nyugodt

lehetsz.”

• „Nyugalom, a kezelésután mindjárt jobbanleszel.”

• „Minden rendben van.”

Látják a különbséget?Sokkal értelmesebb, mintközvetlen parancsokat

adni. A közvetlenutasítások csak azt azeredménythangsúlyozzák, amit elakarnak kerülni. Tehát,kedves szülők,étterefnben mondják azt:„Kérlek, igyál óvatosan!”

Ezzel azonban mégkorántsem végeztünk: van

ugyanis még, egy egészenközönséges trükk ezzel asokatmondó kis szóvál. A„nem” szót ugyanishasználhatjukszándékosan arra is, hogyvalakiben egy gondolatotfelidézzünk! Szándékosanhasználunk tagadószót,hogy gondor latait egy

bizonyos irányba tereljük.íme, néhány konkrétpélda:

• „Ne vegye meg ezt aDVD-lejátszót, kivéve, haa legjobb képminőségetszeretné.”

• „Ne olvasd el ezt akönyvet, csak hajói akarsz

szerepelni a vizsgán.”

« „Nem kell megterítenedaz asztalt, kivéve, haörömet akarsz okoznianyunak.”

A mondat első része utánpartnerünk már sikamlóstalajon áll, kíváncsianvárja a második

mondatrészt, és ebben vanaz általunk kívántmegoldás.

Ismernek olyanembereket, akikmindennekellentmondanak?Tehetnek bármit, az ilyenember mindig új iránybatereli a diskurzust, és

elmagyarázza, miérthelytelen, amit önökmondtak. Az effélefigurát az ilyenbevezetésekrőlismerhetjük fel, hogy:„Igen, de...”, vagy „Úgygondolod?” Nekikajánlhatunk bármit,alapból nemet mondanak.Viszont ha ezt figyelembe

vesz-szük,kihasználhatjuk a sajátelőnyünkre.Gondolatainkategyszerűen már beépítetttagadással kellelmondani. Ezzel végül iskerülő úton pontosan azáltalunk kívánteredményre jutunk.Néhány példa:

• „Ma este biztos nemakarsz moziba menni.”

• „Ez a javaslat biztosannem tetszett neked.”

• „Ma este biztosan nemszívesen mennél be avárosba.”

• „Talán nem én vagyok a

legmegfelelőbb erre afeladatra.”

Látják, milyen markánsez a technika? A „nem”szó segítségével igen erősverbális kontrolltgyakorolhatunk. Nealkalmazzák — kivéve,ha azt akarják, hogymostantól jobban

érvényesüljenek azérdekeik.

Eddig főleg azokkal aszavakkal és technikákkalfoglalkoztunk, amelyekettudatosanalkalmazhatunk. Egyesekirányításakor azonbanvannak olyan szavak,amelyeket jobb elkerülni.

Tanulmányok sorafoglalkozott már a sikeresés nagyhatalmú embereknyelvhasználatával. Abeszédmintákelemzésével egyvalamivilágossá vált: néhányszót ezek az emberekmajdnem soha nemhasználnak.

A „tulajdonképpen" szó

Ezt a szót akár ki istörölhetjük személyesszótárunkból. Pozitívjelentése nincsen. Nézzékmeg a következőpéldamondatokat, ésbírálják el maguk:

„ Tulajdonképpen mindig

az igazat mondtam neked.” „Tulajdonképpenszeretlek.” ,' ,

„Tulajdonképpen ez jóajánlat.”

„ Tulajdonképpen énkellek erre a feladatra.”

Mit mondanak ezek a

mondátok? Mindenesetben van egy negatívmellékíz, mivel. a .„tulajdonképpen” szónyitva hagy egy hátsókiskaput. Különösenkellemetlen az a tény,hogy partnerünk felismeriezt a menekülésilehetőséget, sőt alegrosszabb esetben

bizalmatlanná válik.Rájön, hogy valami nemúgy van, ahogyan lenniekellene. Töröljék ki ezt aszót! Ne is próbáljákhelyettesíteni!

A „talán" szó

• „Talán elmegyekveletek a moziba.”

• „Talán időre meg tudomcsinálni a munkát.”

A „talán” szóbizonytalanságot fejez ki,ami híres menekülésilehetőség. Azt mutatja,hogy nem akarjuk azigazságot. De hát ki az,aki ne akarna inkábbhatározott emberekkel

együttműködni, legyenszó munkáról vagymagánéletről?Fogalmazzanakhatékonyabban.

• „Ha pontosan hazajövökaz irodából, még időbenodaérek a moziba.Mindenképp felhívlak.”

• ,Jelenleg elég sokprojektem van, ésmegteszem, amit tőlemtelik, hogy határidőreelkészüljek a munkával.”

A „de" szó

„Az étel ízlik, de többénem kellene ilyetcsinálnod.” Ez az idézet

az Öcsémtől származik.Még kisgyerekkéntmondta anyánknak —nyilván nem akartamegsérteni. Mert mitjeíent a „de” szó? Amondat első felét élesenelválasztja a másodiktól!Mi lesz tehát a közlés?Mindenekelőtt az, hogyanyám, ha lehet, többé ne

készítsen ilyet. A szó etulajdonságáttermészetesen előnyünkreis fordíthatjuk. Haazonban egy kijelentésheznem akarunk értékítéletet,akkor vagy hagyjuk el amondat második felét,vagy a „de” helyettmondjuk azt, hogy „és”.így nem lesz

ellentmondás, amit a „de”szócska normál esetbengenerál. Különösen cselesaz „igen, de” kitétel. Ez aszépen becsomagolt„nem”.

« „Klassz volt abemutató?”, „Igen, de alegutóbbi nekem jobbantetszett”

Minden „igen, de”kifejezésben ott az „igen”szó. És a következővitában éppen erre fogunkkoncentrálni. Nekünk ezazt jelenti, hogy úgytehetünk, mintha a másikegyszerűen csak „igen”-tmondott volna. A „de”-tfelejtsük el. A példáravisszatérve, a beszélgetés

további részébenegyszerűen mondjuk csakel azt, mi az, amikülönösen tetszett abemutatóban. Partnerünktöbbnyire észre semveszi, hogy merreirányítottuk a beszélgetésfonalát. Mindig ez amódszer a leghelyesebb?Biztos, hogy nem, de az

esetek többségébenműködik. Feltételezve,hogy partnerünk abemutatót rossznaktartotta, és egyszerűencsak udvarias akart lenni,

ezzel aligha tudjuk másvéleményre bírni. De haez a bemutató megnyertea tetszését, és egyszerűen

csak arról van szó, hogy amásikat még jobbnaktalálta, akkor ügyesenkimanővereztük azakadályt, és a témánálmaradhatunk.

A „megmondomőszintén., " kifejezés

Miért, egyébként nem

vagyunk őszinték? Habizonyos helyzetekbenkülön hangsúlyozzuk abecsületességünket, az ezta benyomást kelti. Emegjegyzésnek megvan anegatív mellékzöngéje,noha épp az ellenkezőhatást céloztuk meg vele.Kedvenc példám: a„Deutschland sucht den

Superstar” címűműsorban (a németMegasztár) feltettekvalakinek egy kérdést. Aválasz: „Egészenőszintén: (hosszashallgatás) nemigen.”

A „valaki" szó

A „valaki” szóval senkit

nem szólítunk meg. Ha afeleségem azt mondja:„Valakinek le kellenenyírnia a pázsitot”, én aztválaszolom: „Nincs ellenekifogásom.” Ki az a„valaki”? Senki! Senkinem veszi magára, ha egymegbeszélésen közlik,hogy „valakinek” valamitmeg kellene csinálni.

Ugyancsak nem érezzük,nekünk címezték, hogy„valaki ezt jólmegcsinálta”. A dicséret asemmibe vész.

A „valaki” szó, akárcsakaz általánosító többesszám, kötetlen, épp ezértegyszerűen gyenge.Politikusok használják

gyakran, ha általánosítaniszeretnének, és nemakarnak konkrétan senkitmegsérteni egy-egykijelentésükkel. Nemvesznek észrekülönbséget az alábbimondatok között?„Ilyesmit nem teszsenki”, illetve „Én ilyetnem teszek”, vagy „Nem

szeretném, ha ezt tennéd.”

Második személyhasználata

Mindenki szívesen halldolgokat saját magáról, azérdeklődéséről, a tetteiről,az életéről. Ez mindenembernek sokat jelent. Kiis használhatjuk a dolgot,

ha akár tegezve, akármagázva, de közvetlenül,második személybenszólunk a másikhoz. ígylehetőségünk van arra,hogy az ő szempontjábólérveljünk. Érveinkethelyezzük partnerünklátókörébe. Tegyük fel,hogy szeretnénk elmennivele moziba.

Megpróbálhatjuk ezzel abevezetéssel: „Ha jóltudom, szeretted volnalátni az új GeorgeClooney-filmet, nú lenne,ha ma este megnéznénk?”

A „mindig" „mármegint" és a „soha" szó

Ha párkapcsolatunkat

feszültebbé kívánjuktenni, egészen egyszerűenhasználjunk állandóanolyan szavakat, mint„mindig”, „már megint”,illetve „soha”, mialatta'másikat kritizáljuk.Ezeknek az ördögiszavaknak a folyamatoshasználata rengetegházasságot rombolt már

porig, akárcsak ez amondat: „Előre tudtam.”Ilyen és ehhez hasonlóformulák is léteznek:

# ’ „Már megint nemtetted meg... ”

• „Mindig azt mondod. m„Soha nem csinálod...”

Ezzel általánosítjuk adolgokat, és ígylehetetlenné tesszük ahelyzet tisztázását.Partnerünk ezen nehezentudna változtatni. De hátépp ezt is akaijuk elérni!(Figyeljük meg, hogy azelőző mondatbeli „de”nem elválaszt, hanemaláhúzza a mondat

jelentését). Jobb, há nemáltalánosítunk, hanemkonkrétumokat mondunkpartnerünknek: „Eznagyon fajt, kérlek,legközelebb tedd meg,hogy...” Ilyenkor senkinem vetheti /szemünkreaz általánosítás bűnét, ésa másik is rá vankényszerítve, hogy a

konkrét problémárakoncentráljon. '

A hangsúly: kiskülönbségek, de nagyhatás

A hang maga a zene!Korábban bemutattamÖnöknek egy tanulmányt,mely szerint a hírek

tulajdonképpeniértékének csupán hétszázaléka maga atartalom. Harmincnyolcszázalékot a hang tesz ki.Albert Meh-rabian, aKalifornia Egyetem(UCLA) professzora1967-68-ban végezte el azidevágó vizsgálatokat, és1971-ben hozta őket

nyilvánosságra. Ekkor kétegymástól elszigeteltkutatást kapcsolt össze.Mehrabian későbbállandóan hangsúlyozta,hogy tanulmányaisemmiképpen nemtekinthetők általánoseredményeknek akommunikáció terén - aszámokat óvatosan kell

alkalmazni. Ennekellenére megmutatják atestbeszéd és ahangsúlyozásjelentőségét. A miszempontunkból nincsjelentősége, hogy anonverbális jelek akommunikáció nyolcvanvagy kilencvenháromszázalékát teszik-e ki, a

döntő az, hogy ezek ajelek igencsakfelismerhetők ésegyértelműek.

Hangsúlyunkkal nagyonsokféleképpenjátszhatunk, de ezek alehetőségek maguktóladódnak. A hangtrénerem,Karyn von Ostholt

mondta mindig: „Egyszergyorsan, máskor lassan.Egyszer lassan, máskorgyorsan. Ez egy nagyon jóirányelv.” Valóban,hangsúlyozáskor éshangunk szabályozásakora következőkre figyeljünkoda:

• Gyorsaság: lassan vagy

gyorsan beszél 'valaki?

• Hangfekvés: magasvagy mélyebb hangonbeszél az illető?

• Hangerő: normális vagyerősebb az átlagnál?

• Artikuláció: mennyireérthetőek az egyes

szavak?

• Ritmus: rossz helyenvannak a szünetek?

• Aluliskolázottbeszélőnél példáulnyomban észrevehető,hogy az illető bemagoltszöveget mond fel, vagytényleg szabadon beszél.

Itt is főleg arról van szó,hogy megtanultunk-euralkodni a hangunkon, ésezt később tudatosan istudjuk-e használni.Intuitív készségeink etéren is hatalmassegítséget jelenthetnek.Ki tűnik izgatottabbnak:aki érthetetlenül artikulál,vagy aki minden szótagot

helyesen kiejtve, lassanbeszél?

A verbális irányításlépései

1. Beszéljünk partnerünknyelvén

Figyeljük meg, hogyanbeszél a partnerünk, és

alkalmazkodjunk hozzá.Ha gyakran használidegen szavakat, tegyükmi is azt. Metaforákbanbeszél? Adjuk hoz-

zá a sajátjainkat! Ahelyzet függvényébenhasználjunk vizuális,auditív vagy mozgókép-hasonlatokat. Ha két fél

ugyanazt a nyelvetbeszéli, megértikegymást.. Egy példa: Elsőturnémon feltűnt egymenedzser, aki nagyonszívesen használt angolkifejezéseket. Még akkoris, ha egy adott dolognakvolt német neve, ő akkoris az angolt mondta.Ahelyett,..hogy a tervben

szép német szóval beírtavoltra, hogy„Teremnyitás”, ígymegadva azt az időpontot,amikor a nézők belép-hétnek a nézőtérré, őinkább odabiggyesztette,hogy „Doors open”. Akellemetlen az volt, hogyaz angol kifejezéseksokszor nem egyszerűen

csak szükségtelenekvoltak, hanem ráadásulhibásak is — ennek néhakatasztrofáliskövetkezményei lettek.

Soha nem felejtem el abázeli fellépésünket.Elmentem arra a címre,ahol a szerződésértelmében a színháznak

lennie kellett volna.Ahogy közeledtem amegadott utcához, egyrekevésbé tartottamelképzelhetőnek, hogyvalóban ott lehet - Bázelvöröslámpás negyedébecsöppentem. Mindennagyon furcsa volt. Végülis ott álltam egy ház előtt,ahol a hölgyek nagyon is

egyértelműen ajánlgattákszolgálataikat. Ez volt azegyetlen alkalom, amikorazt mondtam: „Itt nemlépek fel.” Igencsakingerülten hívtam felakkori menedzseremet, ésmegkérdeztem, mi ez azegész. O nagyonmeglepődött, mivel márott ült a tényleges

színházban, és azt hitte,minden a legnagyobbrendben van. A rejtélymegoldása: aszerződésben a fellépéshelyét nem a német„Veranstaltungsorf ’ szójelezte, hanem az angol„Venue”. A vendéglátó,akié a színház is volt, aztgondolta, a „Venue” alatt

az ő üz-

leiének a címét értik, ezpedig tényleg a házbanvolt, amely alatt a bárműködött. „There is nobusiness likeshowbusiness.”

Én nem szeretem azanglidzmusokat,

igyekszem is kerülni őket,de a menedzseremmelszemben gyakranhasználtam az „ő” angolszavait. Az ő nyelvénakartam beszélni, biztosraakartam menni, hogy azáltalam küldött üzenetekmegfelelően célba érjeneknála. Ennek persze az isvolt a célja, hogy kézben

tartsam beszélgetéseinkfonalát.

2. Észrevétlenbefolyásolás

Ez a technika tudtommala hipnózis területérőlszármazik. Ilyenkor egyesszavakat hangsúlyozunk amondatokon belül, és így

észrevétlenül utasításokatadunk. Tegyük fel, hogyépp teszünk egyjavaslatot, és szeretnénk,ha elfogadnák. „Az abenyomásom, hogyszüksége van még egy kisgondolkodási időre, hogydönteni tudjon erről ajavaslatról.” Hamegfelelően megnyomjuk

az utolsó szavakat,üzletfelünk atulajdonképpeni mondatmellett ezt az utasítást ishallja: „Dönteni tudjonerről a javaslatról.”

Nyomjuk meg egy kicsit aszavakat, és közbennézzünk partnerünkre. Sőtmég egy kis bólintást is

megengedhetünk, és másigenlő gesztusokat istehetünk, példáulszemünket kissé tágabbranyithatjuk, vagy éppbecsukhatjuk, hogy akijelentést megfelelőenalátámasszuk. Soha nemhittem volna, hogy ez atechnika tényleg beválik,amíg egyszer el nem

végeztem egy tesztet..Nevezetesen,beállítottam az egyiknéző óráját egy bizonyosidőre, majd óralappallefelé visz-

szaadtam neki. Ezek utánegy és hatvan közöttkellett megneveznie egyszámot. A percmutató

éppenázon a számon állt!

Ez így legalábbismondvacsináltnak tűnik.Valójában a dolog ettőlnémiképp eltérő. Tegyükfel, a percmutatótnegyvenkettőre állítom,aztán a nézőnek aztmondom: mondjon egyszámot húsz és negyvenöt

között, egy számot húszés negyvenöt között. Azis-médés nemnyomdahiba, hanemszándékos és fontos. Anegyvenötöt erősebbenhangsúlyozom, mint ahúszat, így sokan egynegyvenöthöz közeliszámot neveznek meg. Azegészben az a szép, hogy

a nézők később aztmondják, bármilyenszámot megnevezhettekvolna, mivel nem egy éshatvan közöttitartományban kellettgondolkodniuk, és csakhuszonöt lehetőségükvolt. Ha valaki negyvenetvagy negyvenegyetmondana, a mutató még

mindig elég közel van avalódi számhoz, hogy azeredmény lenyűgözőlegyen. Ha pedig a nézőnegyvenhármat mond,akkor várok egy percet,mielőtt megfordítanám azórát — és lön.

3. A helyes hangsúlyozás

Ha valaki a mondat végénfelviszi a hangsúlyt,várjuk, hogy még mondvalamit. Gondoljunk csakújra kedvenc szavamra, a„vagy”-ra. Ha valakifelsorol egy rakás tárgyat,a hangsúlyozásmegmutatja, mikor ér elaz utolsóhoz: ilyenkorugyanis a hangsúlyt

leviszi. Képzeljék csak el,hogy valaki mondönöknek valamit, és amondat végén felviszi ahangsúlyt. Automatikusanaz a benyomásuk, hogymég nem fe-

jezte be - kivéve persze,ha kérdést tett fel, mertkérdések végén

másképpenhangsúlyozunk.

Azok, akik tekintélytsugároznak, nembeszélnek így. Oknyugodtan beszélnek,magabiztosan ésmondataik végén mindigleviszik a hangsúlyt, s ígymondataik állásfoglalássá

lesznek. Az ilyenmondatoknak van hatása.így szóltak hozzánkszüléink, amikor komolyügyről volt szó. Az,ahogyan kimondunkvalamit, gyakranfontosabb, mint az, hogymit mondunk.

A jövőben hallgassák

nagyon figyelmesen, haegy rádióbemondó beszél.A megfelelőhangsúlyozás sokműsorvezető esetébenelárulja, hogy felolvas-evalamit, vagy szabadonbeszél. Felolvasáskorlegtöbbünk olyanhelyeken viszi fel ahangsúlyt, amelyeket

szabadon elmondottszöveg esetén másképpenértékelnénk. Gyakrantartunk szünetet ott, aholannak semmi helye.Ugyanez vonatkozik abemagolt szövegekre is.Ezért aztánmindannyiunknak jobb,ha a szövegeket nemolvassuk fel, és nem is

tanuljuk meg kívülről. Alegjobb, ha összeállítunkmagunknak egy jegyzetet,de egyébként viszonylagszabadon beszélünk.Ilyenkor automatikusanhelyesen hangsúlyozunk,ami hallgatóságunknaktetszeni fog.Tanulmányaim soránszámtalan alkalmam volt

arra, hogy gyakoroljam aszabadon beszélésművészetét. Félévenkéntminden tolmácstanulónakkellett tartania néhánybeszédet, amelyet atöbbieknek szinkronbankellett lefordítani. Olyantémáról beszélhettünk,ami minket érdekelt, éscsak egyetlen szabály

volt: a beszédeket tilosvolt felolvasni!

4. Beszéljünk a lehetőlegkevesebbet, éppenannyit, amennyiszükséges.

Ha befolyásolni akarunkvalakit, ne rohanjuk leegy szóözönnel.

Gondoljunk befolyásosemberekre. Döntő pillanatban sokatbeszéltek vagy kévését?Nem azt

mondom, hogy legyenekszófukarok, csak aszükse- gesnél nebeszéljenek többet. Minéltöbbet jártaguk a

szánkat, annál nagyobb aveszélye, hogy a döntőpilla-natban helytelen szphagyja el. Ezzelelveszíthetjük azirányítást. A megfelelőpillanatban csak annyitmondjunk, amennyiszükséges, ígytekintélyesnek, karizma-tikusnak és szuverénnek

tűnünk.

Nincsen B A nélkül:leplezzük le az érzékicsalódásokat

Amikor első show-műsoromat terveztem, aprogram másodikrészében próbáltam mégegy percet adni a

nézőknek a szünet után,hogy hátradőlhessenek, éskifújhassák magukat. Egyolyan percet, amikor atempóból visszavettem,hogy később annálgyorsabb és annálerőteljesebb finálétnyújtsak. Ezérteldöntöttem, hogy egyhölgy néző tenyeréből

olvasok, és ennek alapjánelmondom atulajdonságait. Ezmintegy három-öt percigtartott. Az első bemutatókután csodálkoztam, hogysokan éppen e pillanatmiatt szólítottak meg. Aza tény, hogy egyszámomra teljesen idegenembert megfelelően

jellemeztem, sőt hogymúltja egyes részleteit isképes voltam felidézni,sokakra hosszan tartóbenyomást tett. Addig atenyéijósláshatékonyságát nagyonlebecsültem.

E helyütt elárulok egytitkot: esténként nem

változtattam meg a nézőkazon tulajdonságait,amelyeket felsoroltam, ésmúltjukból sem találtamki újabb és újabbrészleteket. Minden esteszóról szóra ugyanaztmondtam el.

Ez Bertram Forerprofesszor egyik

kísérletére emlékeztet, eztette híressé. Forer anegyvenes évek végén azember személyiségénekstruktúráját vizsgálta.Amikor egy estetalálkozott valakivel akocsmában, aki pénzértvizsgálta a kézírást, ésebből következtetett azillető személyiségére, a

téma megragadta azérdeklődését. Forer tudniakarta, mi az oka, hogy azembereket ennyirelenyűgözi az írások és akéz vizsgálata, illetvemiért olyan hatásos ahoroszkóp és akártyavetés. Azírásszakértővel valótalálkozástól megihletve

kigondolta a következőkísérletet: a professzordiákjaival kitöltetett egyszemélyiségtesztet,amelyet le kellett adniuk.Egy héttel később Forerközzétette az eredményt.Mindenki kapott egyborítékot, amelyszemélyiségjegyeinekegészen személyes

leírását tartalmazta. Azegyes diákokszemélyiségét olyannyirapontosan leírta, hogylegtöbbjük nem találtszavakat! A bevezetésemután persze már tudják atörténet csattanóját: Foreris szóról szóra ugyanazt aszöveget osztotta kiminden diákjának! S ez

így szólt:

A Forer-féieszemélyiségelemzés

Arra vágyik, hogy másemberek szeressék éscsodálják, ezzel együttazonban van önbenönkritika. Noha vannéhány hiányossága,

megtanulta, hogyanellensúlyozza ezeket.

Hatalmas kihasználatlanbelső tartalékok állnak arendelkezésére, amit mégnem aknázott ki teljesen.Bár kifelé _fegyelmezettnek éskiegyensúlyozottnaklátszik, néha bi-

zonytalannak érzi magát,és vannak gondjai.Vannak pillanatok,amikor azt kérdeziönmagától, hogyhelyesek-e a tettei, vagyhogy jó döntést hozott-e.Valamennyi változásnakörül, s elégedetlen, hamások keretek közékényszerítik, és

akadályozzák. Büszke rá,hogy a maga módjánszabadon gondolkodik, éshajlamos megkérdőjeleznimások véleményét. Aztmindenesetre mármegtanulta, hogy nemokos dolog túl nyíltanbeszélni. Ha akörülmények megfelelőek,jól kijön másokkal, ha

azonban nem, akkorvisszafogottá válik, ésmagába fordul. Néhánykívánsága és vágyaténylegesen irreális.

Most bizonyára úgygondolják, hogy ez aszöveg önöket alegkevésbé semtévesztené meg. De

képzeljék el, mi lenne, haelőtte személyiségtesztetírattak volna önökkel, ésezt az eredményt aprofesszor adná át.Gondoljanak csak Pennreés Tellerre, akik fehérköpenyt öltöttek, és ígyjóval drágábban tudtaktúladni egy sárgarézgyűrűn, mint normál

esetben. Vagy arra aszobalányra, aki leadott asúlyából, amikor egyszakértő közölte vele,hogy a takarítás égeti azsírt. A professzori címsokszor magábanelegendő ahhoz, hogy aszuggesztió sikereslegyen.

Forer a kísérleti alanyokválaszaival kielégítettekíváncsiságát, számunkrapedig fontos tanulságothagyott hátra: egyszemélyiségvizsgálat -beleértve a tenyérbőlolvasást, az asztrológiátés a horoszkópot - nemszükségszerű, hogyszemélyhez szóló legyen

ahhoz, hogy igaznakvéljék. Tökéletesenelegendő, ha úgygondoljuk, hogy akijelentések akár igazakis lehetnek.

Mondjuk csak ki amegfelelő szavakat.Amennyiben a másik

elhiszi, lehetséges, hogyimmár valóban belelátunkszemélyiségénekmélységeibe. Van egyolyan pszicho-technika,amely éppen ezt tudja.Ezt a technikát asarlatánok és ahókuszpókusz jósokelőszeretettelalkalmazzák.

E helyütt ismételtenszeretnék hangsúlyoznivalamit: én azértmutatom be ezeket aszámokat, hogy másokatszórakoztassak! Közbenpersze biztosan sokmindent megtanultam,amelyről a közönségesmunkakörökben dolgozóemberek még csak nem is

hallottak. Éppen ezértnem utánozhatóak bárkiszámára a kísérleteim.Az, hogy a legtöbbembernek sejtelmesincsen róla, mit is teszeképpen, korántsem jelenti,hogy senki nem tudnáutánam csinálni őket.Nincs ebben semmitermészetfeletti. Épp az a

bámulatos, hogy másoknem tudják, hogy isműködik ez az egész.

A „Testünk elárulja agondolatainkat” címűfejezetben elmondtam,hogyan mutatkozik megegy-egy negatív gondolata testünkön. Nempontosan tudom, miért

van ez így. Ez azonbankorántsem jelenti azt,hogy nem így van. Egymásik példa: ahhoz, hogyegy sor tárgyat jobbanmegjegyezzünk, atárgyakat képekhezrendeljük, mivél agyunk aképeket egyszerűbbenmegjegyzi, így azutánminden ott lesz a

fejünkben, éslemondhatunk abevásárlólistákról.Vitathatatlan, hogy amódszer működik. Hogymiért működik, azt mégaz agykutatók is csakrészben képesekmegmagyarázni. Ezt atényt tehát

leírhatjuk, be isbizonyíthatjuk,megmagyarázni azonbannem tudjuk.

Térjünk vissza a tárgyalttechnikához. Nagyonravasz,, kifinomultpszichológiai módszerrőlvan szó. Különféleverbális eszközök

segítségével azt az -érzéstkelti idegenekben, hogyismerjük őket. Maga atechnika se nem jó, senem rossz. A felhasználó az, aki eldönti, hogyértelmes vagymegkérdőjelezhetőcélokra használja. Aszociális és segítőmunkakörökben dolgozók

közül sokan ösztönösen etechnikáhozfolyamodnak, hogysegítsenek másokon.

Eh két oknál fogva írtamitt e módszerekről:egyrészt ezt a technikátönök is használhatják,hogy másokatmegnyerjenek a maguk

számára. Másrészt,jobban ki tudják védeni azefféle módszereket, hatudják, hogyanműködnek. Azoknak, akikbehatóbban kívánnakfoglalkozni e témával,ajánlom lan RowlandThefullfacts book of coldreading című könyvét,amely kimerítően

foglalkozik a témával.Feladata annak amegakadályozása, hogy aprofi látók és kártyavetőke technika segítségévelvezessék félreáldozataikat. Itt csupánazokra a felhasználásimódokra szeretnékszorítkozni, melyekmegjelennek a

mindennapi és az üzletiéletben. Az itt leírtmetódusok mindegyikeRowlandtől származik, ésha a mögöttes szándék jó,akkor teljesen jogszerű.

A következőkben —legalábbis eleinte —gyakorlásképpenhasználjanak

összehasonlításirendszert. Számomra atenyégóslásban és az íráselemzésben egyvalamiközös: azok akijelentések, amelyek egyember személyiségérevonatkozóan találónakbizonyulnak, nem nekiszólnak. Gondolok itt akézírás és a tenyérvonalak

vizsgálatára, devonatkozik ez acsillagjegyekre, akártyára, az ingára,

a színelméletre és sokegyébre is. A fantázia ezesetben nem ismer határt.Egy példa: barátom éstanárom, dr. Tóni Forsterpszichológus mesélt

nekem egy férfiról, akinem érzett többé kedvethentesi munkájához, éselkezdett az emberektérdkalácsából jósolni!Más sarlatánok még amell formája alapján isjövendölnek. Milyen szépis az élet!

Itt támaszkodjunk az

intuitív készségünkre.Minden bizonnyalmindegyikünkben vannémi józan ítélőképesség.Az ítélet sokszoregyszerűen csak úgyhasból jön, néha azonbanalaposan át kellgondolnunk.

Az intuitív teszt

Készítsenek el egy tesztet.Csak az ösztöneikretámaszkodjanak, amegérzéseikre. Akövetkező oldalon leszegy rajz, amelyen kétdolog látható. Még nelapozzanak oda, hanemképzeljék azt, hogy otthonvannak, és kinéznek azablakon. Csak

gondolatban tegyék ezt,mialatt e sorokatolvassák. Mit látnak alelki szemeikkel? Jólnézzék meg ezt a képet, ésgondoljanak két dologra,amit ott láttak. Mostlapozzanak előre, ésnézzék meg, mennyire voltjó az intuitív készségük.

Ha döntöttünk egyviszonyítási rendszermellett, ki kellgondolnunk, milyentémákra térünk ki abeszélgetés soránpartnerünkkel. Mind úgyhisszük, hogy függetlenin-divíduumok vagyunk,és hogy a döntéseinkönállóak. Ez csak

bizonyos keretek közöttigaz. Ugyanakkorkihasználhatjuk, hogy alegtöbb állítás, ami atöbbségre igaz, igaz ránkis. Van hét olyan főtémakör, amely mindenembert érdekel. Ha enneka hét témakörnekbármelyikébe belefogunk,általában felkeltjük

beszélgetőtársunkérdeklődését. Ezek atémakörök a következők:

• Szerelem, párkapcsolat,szex

• Pénz

• Munka

• Egészség

• ' Utazás

• Tudás és a tudásmegszerzése

• Remények, boldogság,kívánságok és jövőbenitervek

A szerelem, a pénz, amunka és az egészségterülete általábanfontosabbnak számít,mint az utolsó három. Havalakivel beszélgetéstakarunk kezdeményezni,érdemes ezek egyikévelnyitni. De vigyázat: aszex nem biztos, hogy alegjobb téma, amellyel

egy beszélgetést el lehetindítani. Viszont amegfelelő pillanatbannagyon is találó ésfigyelemfelkeltő. Amásik, amire építhetünk,hogy az emberek nagyonszívesen beszélnek sajátmagukról. Ha a fentitémák mindegyikébenmegszólítjuk, és

felmérjük a másikat,maradandó benyomástkapunk.

Neil Strauss amerikai íróA játszma című könyveirányvonalat mutat,hogyan képes egy férfi aleghatékonyabbanmeghódítani egy nőt. Ekönyvben hangsúlyozza,

hogy ez a tökéletesítetttrükk tényleg nagyonmegbízható. Ezzelminden nőt rá tudottvenni arra, hogy megadjaneki a telefonszámát, ésmajdnem mindenki, akitígy elcsábított, ágyba isbújt vele. Kifinomultpszichológiai stratégiákatírt le a beszéd és a

testbeszéd talaján,amelyeket a verbálisirányítás technikáiegészítenek ki. Ismerősvalahonnan?

A nevezett fő témakörökmellett vannak mégtovábbi vonatkozások is,amelyeket egy társalgássorán célszerű érinteni:

• A másik féltulajdonságai

• Magánjellegűkapcsolódási pontok

Ha az a benyomásunk,hogy a legfontosabbtémaköröket kiveséztük,téijünk rá a másiktulajdonságainak

felsorolására, és találjunkki néhány személyesadatot róla.

Ellentmondás egymondatban

„Ön nyílt személyiség,aki jól kijön másemberekkel. Szeretmásokkal kommunikálni,

és tudja értékelni a jóbeszélgetéseket - de csakakkor, ha az alapokmegfelelőek.

Ha az atmoszféra nemmegfelelő, zárkózottá, sőtintro-vertálttá válhat.”

A fent elhangzottaknaksenki nem mondana

ellent. Önmagárólemberfia nem állítja,hogy nem kedveli a jóbeszélgetéseket, és hogynem szereti a többiembert. E technika azértműködik, mertpartnerünknek egyszerűenegy általános, de alaposanátgondoltnak tűnőmondatot mondunk, és -

ha nem is tudja — ő magadöntheti el, hogy ebből miigaz ra. Figyeljünk arra,hogy ilyen kijelentésekalkalmával soha nekonkretizáljunk. Soha nemondjunk semmirészletet. Hagyjunknyitott kérdéseket, hogyaztán rugalmasanreagálhassunk. Tartsunk

készenlétbentulajdonságpárokat:szorgalmas — laza,figyelmes — álmodozó,szkeptikus - nyílt, ezekmindenkor használhatók.Adott beszédhelyzetbenbiztosan eszünkbe jut amegfelelő.

Bókolás

Nagyon fontos, hogy abók feltétlenül illjenannak alanyához, és nelegyen nyálas. Rowlandcsodásán leíija, hogyankerülhetjük ki anyálcsapdát. A bókokatminden esetben a másikravonatkoztassuk. Ahelyett,hogy azt mondanánk:„Maga nyílt

személyiség”, mondjukazt : „Az a benyomásom,hogy Ön nyitottabbbeállítottságú, mintmások. Ezt a pozitívgondolkodásmódot márbiztos sokan kihasználták,de mégis megmaradtilyennek, hiszenvalójában érzi és tudja is,hogy hosszú távon ez a jó.

Ez a jó hozzáállás többethasznált Önnek, mintamennyit ártott Nehasonlítsunk senkit egybizonyos személyhez, ésne rendeljük egycsoporthoz, mert ezzelbizonytalan talajratévednénk.

Tegyék a szívükre a

kezüket.Ellentmondanának, havalaki ilyen bókotmondana önöknek? Mégha nem szívesen ísmeijükis be, bizony, örömmelhalljuk a dicséretet.

A jutalom ígérete

Nagyon cselesen

alkalmazott technika! Ezesetben ugyanis arról vanszó, hogy partnerünketmegerősítjük a velünkszemben táplált hitében.Tegyük fel, akarunk venniegy DVD-lejátszót, denem tudjuk, melyik alegjobb. Az eladó aztm ondj a : „Úgygondolom,ez a készülék az ideális az

ön számára. Van egy sorolyan funkciója, amit alegtöbben nem értenek.Általában nehezen tudomelmagyarázni azügyfeleknek. Most viszontúgy látom, hogy ön biztosgyorsan megértenemindent. Mutatok ezt-azt,ha gondolja...” Másesetben a magunk

oldalára állíthatjuk ahabozókat: „Úgy látom,belül tiltakozik az ellen,amit itt elmondok. Eznagyon sajnálatos. Ha eztaz alaptalan belsőellenállását egypillanatra félretenné,meglátná, milyen jól isjárna. Csak gondolja áttárgyilagosan ezt az

ajánlatot, és meglátja,milyen jó. ”

Az életszakaszokkihasználása

Említsük meg azokat akülönbözőéletszakaszokat,amelyeket minden emberátél — persze

beszélgetőtársunkkorának függvényében.„Fel szokta-e tenni akérdést, mi való-

sült meg a korábbicéljaiból és álmaiból?Régebben nem érezte,úgy, hogy az öné az egészvilág? Néha úgy érzem,szeretne mindent elölről

kezdeni, és ez esetben mármindent másképpencsinálna

Va g y : „Nem érzi úgynéha, hogy az ötletei ésjavaslatai nem kapnakelegendő figyelmet? Néhakomoly , küzdelmet jelent,hogy megmutassukmásoknak, mi'is rejlik

bennünk. Nagyon jól tudjaön is, hogy még mindigsok újat tanulhat, ezértsok időt szápfarra, hogymegismerjen új dolgokat,és hogy naprakész legyen.Ezzel együtt mindiglesznek olyan emberek,akik nem ismerik el avalódi teljesítményét. ”

Mi lenne, ha...

Ez a módszer az„életszakaszokkihasználásának”technikájára emlékeztet.Életünk soránfolyamatosan döntéseketkell hoznunk, így azutánteljesen rendjén való,hogy időről időre

felmerül bennünk akérdés, mi lenne, ha egybizonyos pillanatbanmáshogyan döntöttünkvolna. Tegyük fel,találkozunk valakivel, akielső ránézésre sikeresüzletembernek látszik.Neki valami ilyesmitm o n d h a t n á n k : „Azthiszem, maga olyan

ember, aki megragadja alehetőségeket. Ezzel sokravitte, és a legtöbb céljátel is érte. Ugyanakkorennek megvan a magaárnyoldala. Néha vágyikrá, hogy több időttölthessen a családjával,a barátaival, ahobbijával. Odáig perszenem mennék el, hogy ez

magának komolyproblémát jelentene, deidőről időrefoglalkoztatja a dolog. ígyvan? Néha azt kérdezimagától: »Hol tartanék,ha annak az

energiának egy részét,amit az üzletbe fektettem,a személyes vágyaimra

szánom?« ”

Egy háziasszonynálugyanez az állítás ígyfestene: „Maga nagyon jóízlésű ember, aki szívesenvan odahaza. Tudja,hogyan biztosítson másokszámára szép otthonikörnyezetet. Ez az egyikerőssége, és másokhoz

képest nagyon gondos. Depersze ennek is megvan amaga árnyoldala. Vannakpillanatok, amikor aztkívánja, bárcsak több időttudna fordítani a sajátszemélyére. Nem minthaez valós problémátjelentene önnek, deidőnként felmerül Önbenez a gondolat. És

olyankor azt kérdezimagától, mi lett volna, haannak idején többenergiát fordít azambícióira. ”

Ilyesmit mindig szívesenhallunk

Paul Meer pszichológustlenyűgözte Forer

tanulmánya. Emlékeznekmég? A tanulmány,amelyben mindenközreműködő ugyanazt aszöveget kaptaeredményként aszemélyiségvizsgálaton.Átírta Forer szövegét, ésolyan kijelentéseket tett,amelyeket „Barnum-féleállításoknak” nevezett.

Phileas Taylor Barnumamerikai cirkuszigazgatóvolt, aki lenyűgözőreklámjaival rengetegembert csábított acirkuszába. Barnumkijelentései olyanmondatok, amelyekkelsok embert egyszerrelehet megszólítani.Ilyenek:

• „Néha úgy érzi, rengetegkiaknázatlan erősséggelrendelkezik.”

• „Időnként az az érzése,nem megfelelően bánnakönnel, mivel kollégái éspartnere is lenézik, ésmunkáját sem becsülikmeg eléggé.”

• „Néha úgy tűnik, irreálisvágyai vannak, nohacéljai nagyon is jogosak.”

E mondatok egyedülállótulajdonsága, hogygyorsan kapcsolatothoznak létre abeszélgetőpartnerrel.Ezzel együtt fennáll aveszélye annak, hogy

gyorsan közhellyé isválnak. Ezért aztánbánjunk csínján velük,Számoljunk azzal alehetőséggel is, hogybesáélgetőtársunk egyilyen kijelentésre egészegyértelműen nemetmond. Ez éllen Rowlándajánlja az-égyik legjobbtechnikát, amit csak

ismerek, a forkingot,magyarul a morzsánként!felgöngyölítést.

A kijelentés: „Ön nagyonönkritikus.” Tegyük fel,hogy a másik ezzelegyetért, áttérhetünk amásodik lépésre, és amondat hatását továbberősíthetjük: „Néha túl

kemény önmagávalszemben, még olyan apróhibákon is képes felhúznimagát, amelyeket másokészre se vesznek. Etekintetben ön az, akiidőnként önmagalegnagyobb akadálya

Ha a másik erre akijelentésre szemmel

láthatóan tiltakozik,érveljünk más iránybantovább, és mondjuk azt:„Persze már megtanulta,hogy túltegye magát' ezenaz önkritikus természetén.így azután tisztába jöttönmagával, és el tudjadönteni, mi az, amireképes, és mi az, amirenem. ” _

Tartsuk szemünket amásikon, és a reakcióialapján döntsük el, hogy amegpendítettjellemvonásait továbbimondatokkalcicomázzuk-e, vagyinkább enyhítsük a hatást.Tegyük mindezt újabbérdekes Barnum-féleállításokkal alátámasztva.

• „A bal térdén van egyheg.”

• „Mostanában álmodottvalakiről, akit már régótanem látott.”

• „A házszámában vankettes számjegy.”

• „Az autója kék.”

• „Az óráját, amit hord,ajándékba kapta.”

Akármilyen hihetetlen is,ezek a mondatokembertársaink nagyrészére igazak!

Információ: agondolatolvasás alfája ésómegája

Emlékeznek még apéldámra az elsőfejezetben, amikor arrólbeszéltem, hogy egy nőhegedült? Figyeltem,felfedeztem egyjellegzetes vonását, ésebből eljutottam ahhoz atényhez, hogy hegedűnjátszik. Tévedhettemvolna, de már olyan

régóta kaptamvisszajelzéseket, hogybiztos voltam benne.

Ezzel el is jutottunk azinformációszerzéslegfőbb forrásához: akérdéshez. Ha nemmódszeresen, lépésrőllépésre haladok, soha nemjutottam volna messzire.

Egy értelmes kérdés alegjobb ésleghatékonyabb eszközarra, hogy másemberekről megtudjunkvalamit. És tényleg ilyenegyszerű. lan Rowlandnagyon szépen leírja,hányszor és milyenmértékben lehet egykérdést módosítani és

kiegészíteni, hogy ígymég többet megtudjunkegy adott emberről,anélkül, hogy azt abenyomást keltenénk,valaha is feltettünk volnaegy kérdést.

Tegyük fel, nem tudnakelaludni. Hogyellazuljanak,

bekapcsolják a tévét, ésvégigzongoráznak acsatornákon. Miutáneleget láttak a kilencescsatorna betelefo-nálósműsorvezető nőiből, és aBob Ross általfelsorakoztatott tájakba isbelefáradtak, úgydöntenek, hogygyermekműsorra

váltanak. Kétségbeesettentapasztalják, hogy ekkorezen a csatornánkártyavetők vagyangyalokkal suttogokajánlgatják művészetüket.Csak fel kell őket hívni -meg persze egyidejűleg jósok pénzt leszurkolni —,és fa mindentudóasszonyság vagy a sváb

dialektusban beszélőÖnjelölt látnoktévéstúdióvá alakítottnappalijában ülvemegválaszolja életüknagy kérdését. Egyszerhallottam, hogy egy ilyenúriember egysúlyproblémákkal küzdőnőnek arról mesélt, hogyhelytelenül étkezik, és

hogy alakítsa át azétrendjét. Ki más juthatottvolna erre az eredeti éskorszakalkotómegoldásra, mint ez alátnok? Nekem személyszerint az efféle műsorokolcsó hatásva-dászatahamar megfekszi agyomromat. Nemcsakazért, mert mit sem sejtő

emberek pénzét veszik el,hanem mert a tanácsaikigencsak sablonosak.

Az említett hölgy egyszakembertől talán újdiétatervet kapott. Ésbiztos, hogy számára ez alehető legjobb, miértkellene hát feladnia, csakmert egy ember a tévében

mindenkinél okosabb?Röviddel ezelőttmeghívtak agyermekcsatomához, ahola szerkesztőnővelelbeszélgettünk a látóktévéadásairól. O isegyetértett velem, deelmagyarázta, nemtehetnek semmit az ellen,hogy a frekvenciájukat

éjszakánként errehasználják. Akárhányszormegkérdőjelezem eszemélyekszavahihetőségét, azemberek hihetetlenleleplezésekről ésfelismerésekrőlszámolnak be, amelyeketegy-egy kártyavetőosztott meg velük.

A legkevésbé semkívánom kétségbe vonni akártyavetők szakmaihitelét. Rengeteg embervan, aki komolyan hisz azolyan módszerekben,mint a tenyéijóslás és atarot, és ezekbenmegoldásokat lát saját ésmások problémáira. Ezellen nincs mit felhozni,

és ha ez önöknek segít,akkor a lelkűk rajta. Amiengem dühít, az, hogy éppezek az emberek azok,akiket a sarlatánokkihasználnak.

Téljünk vissza a kérdezéstechnikájához. A jó látnoknem kérdez hülyeségeket,nagyon is körültekintően

fogalmaz. Nagyongyakran fordulnak ahhoza kérdésformához,amelyet Rowland„körülíró kérdésnek”nevez. Ezek olyankérdések, amelyekkötetlennek tűnnek ugyan,de egyenesen rátérnek alényegre. Ahelyett hogyazt kérdeznék: „Ki áll

önhöz közel?”, keretbefoglalják: „Látok egyembert, aki már segítettönnek, és akibenmegbízik. Ki lehet ő?”Vagy: „Látom, már voltakegészségügyi problémái.Mi lehetett az?” Ezsokkal meggyőzőbbenhangzik, mint haegyszerűen azt hallanánk:

„Volt már komolyabbbetegsége?” A forkingmiatt a válasz ezek utánmár nem is számít. Akérdező maga kerül aközéppontba. Minden,amit mond, azt abenyomást kelti, hogy őminden tudás kútfeje. Ezesetben újra csakhasználhatjuk az „ugye”

varázsszót.

Tegyük fel, hogy tudniszeretnénk, milyen autójavan a másiknak. Ilyenkorne egyszerűen aztkérdezzük: „Milyenautója van?”, hanemnézzük meg alaposan, ésgondoljuk végig, milyenkocsi illene hozzá.

Ösztönünk megadja amegfelelő választ — ésakkor már lehet ismondani:

Porschéi*al jár, ugye?”A mondat hangsúlyszempontjábólkijelentésnek foghangzani, s a végén az„ugye” szó hangsúlya sem

emelkedik, hanemugyanabban ahangnemben hangzik el,mint a mondat többirésze. Ilyen kérdésre azember a legritkábbesetben válaszolegyszerűen nemmel,ehelyett mindig igyekszika válaszábanmagyarázatot is adni:

„Hát igen, annyi pénztnem fizetnék egyautóért.” Vagy: „Mindigszerettem volna: egysportkocsit, de idáig eztnem engedhettem megmagamnak.” Esetleg:„Volt már Porschém, dema dnkább-kényelmesebbtempóban vezetek.” És atöbbi. Az ügyesen feltett

kérdéssel máris sokaftudtunk meg a vezetőről.Ez a hatás engem ismindig "elképeszt.Nagyon figyeljünk akijelentéseinkre, csak ígytudjük őket megfelelőenkordában tartani.

Tegyük fel, egy bulinbemutatnak minket

valakinek. Kellemesbeszélgetésbe kezdünk,majd kiderül, hogy amásik egyfitneszstúdióbandolgozik. Most már vanegy teljesen egyértelműfogódzónk.Tapasztalataink alapjánmegállapíthatjuk róla akövetkező

tulajdonságokat:öntudatos, van érzéke aszépséghez,egészségtudatos,fegyelmezett, és kevésalkoholt iszik. Valószínű,hogy sokat sportol,valamint az is, hogykeveset néz tévét.Ezeknek az állításoknaknem mindegyike

helytálló, de a megfelelőkérdezési technikával -amit mostanra márismerünk is -rájöhetünk,melyik az, amelyik igaz. 2,

Ne becsüljék le e stratégiahatékonyságát. Aműsoromban éselőadásaim során nagyon

erős reakciókat váltok kivele. Ha mindenthelyesen csinálunk, csak atalálatainkra fognakemlékezni. Ez többekközött annak köszönhető,hogy mindannyianszelektíven figyelünk odaa dolgokra: amiszámunkra fontos, abbanelmélyülünk, s minden

mást kikapcsolunk atudatunkból. A sarlatánoktitka éppen abban rejlik,hogy azokat a szavakattalálják meg, és azokról atémákról beszélnek,amelyek adott pillanatbanrendkívüli fontossággalbírnak, mint a szerelem, apénz vagy az utazás.Ráadásul rendkívül jó

megfigyelők. Ez a lényeg.Sokan, akik gyógyítóvagy lelki segítőmunkakörben dolgoznak,szintén rendelkeznekazzal a készséggel, hogyösztönösen épp amegfelelő szót és azodaillő témát találjákmeg. A páciens már csakemiatt is jobban érzi

magát. Úgy érzi,odafigyelnek rá.Figyeljünk arra, hogykijelentéseinket ahhoz aképhez igazítsuk, ahogyanvalószínűleg ő látjaönmagát, nem ahhoz,ahogyan mi látjuk őt. Smivel a világ az, aminektartjuk, partnerünket épparra vezetjük rá, amilyen.

Bízzuk magunkat azintuíciónkra, ésfigyeljünk partnerünkérzelmi rezdüléseire. ígyhamar észrevesszük, hogyegy-egy megállapításunktaláló-e, és hogy melytémákban mélyedhetnénkel jobban.

Ezúttal természetesen

szabad rögtönzésről vanszó, különféle technikáksegítségével. Akárcsak azenénél, érzék kell hozzáés tapasztalat.

Sok mindent ki lehetkövetkeztetni egy emberkülleméből, erről márbeszéltünk is. Defigyelem, mert ez egyben

csapda is: néha még asarlatánoknak is igazukvan. A klisék mindenkorveszedelmes talajtjelentettek.Gyakorlásképpen haddadjak két olyan tippet,amelyek annak idejénengem igen jóltovábbsegítettek:

olyan ember, akivelegyáltalán nem jönne ki.És írjuk le ezt azellentétes személyt.

Ezzel a fejezettel nyilvánnemcsak barátokatszereztem magamnak.Egyesek, akik etechnikákat ismerik,szeretnék, hogy továbbra

is titokban maradjanak.Én másként vélekedem.Hadd záijam c fejezetetdiv.Serge Kahilis z a v a i v a l : , „...necsináljunk titkot áhból atudásból, amelysegítségnyújtásra ésgyógyításra alkalmas. Aproblémát ugyanis nem atudás titokban tartásit

jelenti, hanem éppen az,hogy az emberekmegértsék és használják.Ami pedig a helytelenhasználatot illeti, az csakés kizárólag atudatlanságból ered.Minél inkább ismeretes,mi módon változtathatómeg a világ, annálkevesebb tere lesz

azoknak, akik a tudástrosszra használják.Valójában a széles körbenelterjedt tudás hatásanagyobb, mint a hét lakatalatt őrzött titkoké,amelyek semmire sem jók:A titkolt tudás éppenannyit ér, mint a fösvénypárna alá dugott pénze. Atudás nem attól lesz szent,

hogy kevesek birtokolják,hanem éppen attól, hogysokan hozzájuthatnak. ” . ■

Kérem önöket, okozzanakörömet maguknak ésmásoknak, és nehasználják rosszra ezt atudást, különben olyanemberek lesznek, akikben

nem lehet megbízni.Márpedig a bizalom az azalap, amelyre lépveráérezhe-tünk másokszemélyiségére,megismerhetjük agondolataikat és tetteikindítékait. Ha azonbanmostantól köny-nyebbentudnak beszélgetéstkezdeményezni, és

képesek maradandóbenyomást kelteni, akkora módszer jó kezekbekerült.

www4TÍvii«ni<ladoiiis

NEGYEDIK FEJEZET:

Nincsenek határok:

mentális tréning

Ha már idáig eljutottak azolvasásban, már biztostisztában vannak azzal,hogy gondolatainkközvetlen hatással vannaka testünkre. És ez fordítvais igaz. Ez a tény áll akönyv mindenkijelentésének és

kitételének a hátterében.Ebből pedig logikusankövetkezik, hogy test éslélek közötttulajdonképpen nincsenekhatárok.

Néhány éve a Dér Spiegelmagazinban olvastam egytanulmányt, amelybentörött karú embereket

kértek meg arra, hogy efogyatékosságuk ellenérevégezzenek izomerősítőgyakorlatokat a sérültkagukkal. Amikor agipszet levették,szembeszökő volt azeredmény: a törött karizomzata semmivel semmaradt el azegészségesétől, míg azon

páciensek esetében, akik egyakorlatokat nemvégezték, az izmok erősenvisszafejlődtek. íme, atest és az agyegyüttműködéséneklenyűgöző példája. Játékhatárok nélkül. Elménkszámára nem léteznek atermészet törvényei. Eztbizonyítja az a mutatvány

is,

amellyel annak idején aziskolai táborbanszíveseri1'szórakoztunk,Biztos vagyok abban,hogy mar önök ishallottak róla.

A tábori kísérlet <

összesen öt emberre leszszükségünk, akiknagyjából azo0smagasságúak ¡‘Egyikükleül egy székre. Legyen anévé Marlena. Most az anégy, aki áll, kinyújtja akezét, előrenyújtottmutatóujjukat dugják azötödik hónaljába és atérde alá, majd próbálják

így felemelni: nem fogmenni. Most az állók ajobb kezüket az ülő fejefölé teszik. Kezüket ígyfeltornyozzák egymásra.Utána ugyanezt teszik abal kezükkel. Mikor ezzelmegvannak, ezt mondják:„Mindjárt háromig fogokszámolni, és mindenszámra erősebbnek

érzitek magatokat,Marlena pedig egyrekönnyebb és könnyebblesz. Amint háromnáltartok, emeljétek felMarlenát. Menni fog! Ezbiztos. Egy, két, há...rajt!,>

És négyen képesekfelemelni Marlenát! Nem

igazán tudom, miértműködik a dolog. De akísérlet igen-igen régi.Már akkor régi viccnekszámított, amikor énjátszottam azosztálytársaimmal. Azeredetét nem ismerem. Azegyetlen, amit tudok, az,hogy nem sikerülhet,amennyiben a négyből

csak egy is van, akikételkedik a biztossikerben. A mentális erőaz, ami itt is áthágjafizikaiteljesítőképességünkhatárait.

Ugyanez történik mindenalkalommal, amikorösztöneink, megérzéseink

valamit közölnek velünk,mi pedigengedelmeskedünk.Sokszor cselekszünkennek alapján, és sokminden, amit még néhányéve is ezoterikushablatynak tartottunk,időközben tudományosbizonyítást nyert. Azutóbbi években épp az

agykutatás fejlődöttugrásszerűen. Akikülönösen érdeklődik amegérzések iránt, annakajánlom MalcolmGl a d we l l Blink! címűművét. Megmutatja,hosszú távon mennyiveltúlhaladja az intuíciószerepe az értelemét.

Ezzel kapcsolatban azegyik legszebb történet jóbarátomtól éskollégámtól, MárkusBeldigtől származik, akimentalistaként egytörténettel szokta kezdeniesti műsorát. Ez egy valóstörténet: „Amerikaikisváros. Egy közrendőreste hét tájban leadja a

szolgálatot, és elmegy ahelyi bevásárlóközpontbavacsorát venni. Megáll azautójával a parkolóban,kiszáll és bemegy. Azutcán észrevesz egy autót,ami valahogy furcsa. Arendőr nem tudja, mi az,ami nem stimmel vele, deérzi a gyomrában, hogyvalamiért ez az autó

figyelmet követel. Szól azőrjáratozó kollégáinak, éskéri, hogy ellenőrizzék.Pár perc múlva megjön aválasz, ami igazolja arendőr gyanúját: arendszámtábla nem ehheza típushoz illik, és azautót délután lopottkéntjelentették be. Miutánkollégájuk riadóztatta

őket, néhány rendőr márisúton van a helyszín felé,és azonnal őrizetbe isveszik a tolvajt, ahogyodalép az autóhoz. Akihallgatás során aztánbeismeri, hogy arendszámtáblát és ajárművet azért lopta, hogymásnap rablástkövethessen el a

segítségükkel. Aszerszámok acsomagtartóbanegyértelműen erreutalnak/’

Mitől jött a rendőrnek eza megérzése? Alaposanutánagondolva és pontosmegfigyeléseket követőenarra jutott, hogy az autót

csak hátulról látta. Ott arendszámtáblán döglöttrovarokat látottelmázolva. Egy autón,nyáridon nem szokatlanlátvány az ilyesmi — deelpusztult rovarok csak azelülsőrendszámtáblán'.'szoktaklenni! Senki nem hajtolyan hosszú ideig és

olyan gyorsán hátrafelé,hogy ennyi rovar kerüljöna-kocsi'hátuljára. Ha atolvaj ezt figyelembevette volna, és eltünteti azárulkodó nyomot,meghízhatta volna azigazoltatást. Mindentapasztalattal szemben ottáll az ösztön — amitovábbra is titokzatosan

működik. Alegizgalmasabb azegészben az, hogy nincsolyan ember, aki tudná,hogyan is működik.Mégis, nyugodtanhagyatkozhatunk eképességünkre.

A korábban leírttükörjátéknál azt

tanácsoltam, vegyük felugyanazt a testtartást,mint a partnerünk, hogymegsejthessük, mit isérez. Mert ha ugyanúgymozgunk, mint ő és egybizonyos szintig a bőrébebújunk, ösztönösenbelehelyezkedünk agondolatvilágába, s ígymegtudjuk, hogy érzi

magát. Olyan területreléptünk, ami kiszélesítiértelmünk terét. Például:amennyiben estiműsorom során elrejtenekegy tárgyat a közönségsoraiban, és én ezt atárgyat megtalálom, ezkizárólag akkorsikerülhet, ha tudatosannem gondolkodom, hol

lehet. ■ Egyszerűen csakkövetem az ösztöneimet.Amint racionálisanközelítek a dologhoz, márel is hibáztam. Kell hozzánémi tehetség, de ez egyolyan adomány, amitgyakorolni kell. Fordítvais működik: néhaegyszerűen tudjuk, hogyvalami nincs rendjén,

anélkül hogy sejtenénk,honnan tudjuk. Ahogyan atörténetben szereplőrendőrnél is láthattuk.

Gondolatban repülhetünk,lehetünk emberfelettienerősek, és találkozhatunkmindazokkal, akiket látniszeretnénk. Képesekvagyunk minden

hangszeren játszani ésminden hegyetmegmászni. Haszellemünk nem állítmaga elé korlátokat,mindez lehetséges. Ezvolt az oka, amiért 1986-ban elkezdtemvarázslással és mágiávalfoglalkozni: ki akartamtágítani a határaimat. A

varázslat világábanugyanis nincsen ilyen.Ezért jelentett menedéketéletem egy igencsakmozgalmas időszakában.El tudtam utazni egyalternatív világba, ahol énuraltam a helyzetet ~mindenkor.

Tegyük fel, önöknek is

sikerül ugyanez.Képzeljék el, hogyminden lehetséges:gondolatban képesekvisszajátszani az összeshelyzetet, amit csakkívánnak, egészen addig,amíg minden olyan nemlesz, amilyennekszeretnék. A művészek ésa sportolók állandóan ezt

teszik. A siker titka, hogya megfelelő képeklegyenek a fejünkben.Anne-Sophie Mutter, akiváló hegedűművésznő akövetkezőket mondta elegy, a MünchenerM e r k ú r n a k adottinteijújában, amellyelengem igazol: „Soha nemvoltam az a típus, aki

naponta hosszú órákattölt gyakorlással, Mindigis nagyon intenzív éskoncentrált tanulóvoltam. Ugyanakkor a mainapig szeretem aproblémákat zenei vagytechnikai módon távolrólmegoldani. Vagyis inkábbaz elemzés, mint egy-egymozdulatsor állandó,

majdhogynem eltompultismételgetése fontos aszámomra. Amennyiben alegrövidebb időn belülnem szabunk gátat neki,valahogy, nem is működik.És ez már gondolati hiba,amit csak úgy lehetmegoldani, hogy egyidőre letesszük ahangszert. ”

Ha egy világklasszis ígydolgozik — elemzés,gondolkodás, majd fejbentörténő lejátszás —, akkorbizonyosan

olyan stratégiáról van szó,amit érdemes követni. Haő nem ismeri a siker útját,akkor ki? ' .

A motivációs irodalomegyik alapműve NapóleonHűl munkája (magyarulÚt a sikerhez címmeljelent meg kiadónknál2009-ben). Hill ebben leírtizenhárom szabályt,amelyekkel az emberönnön belső elszánása ésa megfelelő gondolatoksegítségével elérheti a

céljait. Hill már 1966-banfelismerte, hogy agondolat előtt nem szabadhatárt szabni. Ugyanakkoraz elképzelés, hogyminden egy gondolattalkezdődik, és hogy avüágot teremtőkéntirányíthatjukgondolatainksegítségével, már 1966-

ban ősréginek számított.Az ókori HermészTriszmegisztosz is ígymagyarázta tudományát.Ez a név valószínűlegálnév, amely mögött egycsoport bölcs rejtőzött,akik tanításaikat HermészTriszmegisztosz nevealatt foglalták össze.írásaik rendkívül nagy

hatással voltak areneszánsz filozófusaira.A szabadkőművesektitkos társasága isTriszmegisztoszt tisztelte.Rhonda Byrne A Titokcímű bestsellerét akár atrisztmegisztoszi írások,az úgynevezett Kübalionújraértelmezésének istarthatjuk.

Triszmegisztoszról többettudhatunk meg példáulFlórian Ebeling DasGeheimnis des HermesTrismegistos: Geschichtedes Hermetismus(HermészTriszmegisztosz rejtélye:a hermetikus tanoktörténete) címűkönyvéből. A lényeg

egyetlen mondatbanösszefoglalva akövetkező: célirányosgondolkodással elérhetjükcéljainkat és álmainkat.

Tegyük félre egypillanatra — és néhányoldal erejéig

— az e kijelentésben rejlő

nyomasztó érzést. Vegyük— néhány oldalrakiteijedően — adottnak,és gondoljunk arra

— szintén néhány oldalerejéig -, milyen is lenne,ha ez az állítás megállná ahelyét.

Ez esetben kizárólag mi

lennénk felelősek azéletünkért, mertgondolatvilágunkteremtői mi magunkvagyunk. Hatalmunkbanáll meghatározni, hogymilyen legyen. Mindenkizárólag azon múlik,hogyan gondolkodunk,mert a világ az, aminektartjuk. Gondolataink

megteremthetik azt akeretet, amely számunkraa legmegfelelőbb. Ettőlkezdve meg akarunkfelelni mindenkihívásnak. Jens Corssenis így él. Sőt ő már egyéjszakai durrdefektnél isarra gondol: „Köszönöm,mester; hogy vizsgáztatsz.

Attól tartottam} már nembízol meg bennem. Mostsportszerű tréningkövetkezikPontosan errőlvan szó. Különben is, mimás választásunk adódik:Menekülni? Sírni? Ha ezönöknek segít, csak rajta.De utána, amikorlehiggadtak, jön a tréning.

A defekten már nemváltoztathatunk, de arróldönthetünk, hogyangondolunk rá! Legyenekalkotó szellemek! Na demégis hogyan?

Erőkoncentráció

Kezdetben ott a cél. Ezthelyezzük a fókuszba.

Teremtsünk magunknakteret a rituáléra. Astresszt pedig kerüljük azéletünkben, különbensoha nem lehetünkgondolatolva-sók. Mivel:minél több stressz érminket, annálfogékonyabban reagálunka bennünket körülvevőzavaró energiákra. Ezek

könnyebbenkizökkentenek minket, ésnem tudunkkövetkezetesenodafigyelni egy bizonyosdologra. Az első lépéstehát, hogy tudatosanellazuljunk. Mindaz,amiről írtam, kizárólag anyugodt figyelemállapotában működik.

Akárcsak a hipnózisesetében. A hipnotizőrszuggesztív erejekizárólag akkor működik,amennyiben a lazaéberség tudatállapotábanvan. Ha találunk olyanellazulást eredményezőmódszert, ami működik,tartsunk ki mellette. Többút is vezet a sikerhez, és

yégso soron mindegy is,hogy tai-chivel, jógával,vagy autogén tré-r ningsegítségével lazulunk el.De azért, ugye, szeretnékmegismerni az énkedvenc módszeremet?Ezt Andreas Ackermannsvájci mentalista tréneregyik szemináriumánismertem meg, egyébként

prof. Johannes. HeinrichSchulz pszichiátertől éspszichoterapeütátólszármazik. O számít azautogén tréning atyjának,ami felé 1930-ban tettemeg az elsői lépést. Énezt-a módszert hihetetleneredményessége miattkedvelem.

Az autogén tréningmódszere

Helyezkedjünk elkényelmesen és lazítsuk elaz izmainkat, amennyirecsak tudjuk, de csakannyira, hogy még mindigtudjunk ülni a széken.Erezzük a székrenehezedő súlyunkat, és

érezzük a földet a lábunkalatt. Állkapcsunk ésizmaink lazák, amijólesik.

Most csukjuk be aszemünket, és háromszorszívjuk be a levegőt, majdfújjuk ki. Az elsőkilégzéskor számoljunkhalkan: 3-3-3.

A második kilégzéskorszámoljunk ismét; 2-2-2.A harmadiknál már ígyszámoljunk: 1-1-1. Aharmadik számolástkövetően gondolataink aztmondják, hogy teljesenellazultunk ésmegnyugodtunk. Anyugalomnak ebből akellemes állapotából nem

zökkent ki semmi.

A nyakizmaink ekkoregyre lazábbak lesznek.Ez az ol-dottság azutánlekúszik a vállunkba,majd a két karunkon

keresztül le egészen azujjunk hegyéig.Mellkasunk ellazul, s ez

az érzés hasunkon ésmedencénkén át lehatol alábunkig. Mindkét lábunkellazul, ezt követik acombizmunk, az alsólábszárunk, végüllábfejünk és lábujjaink.

Agyhullámaink mostoptimális frekvenciánvannak. Ez a ritmus

mérhető. Ez az optimálisfrekvencia mindenembernél egy kicsitkülönbözik; azagyhullámokrezgéssebessége 0 és 35hertz (Hz) közöttváltozik. Nagyjából akövetkezőképpen:

• 0-4 Hz; öntudatlanság

(delta-állapot)

• 4—7 Hz: mély álom(théta-állapot)

• 7-14 Hz: szellemilegébren vagyunk, de anyugalom és a harmóniakellemes, ellazultállapotában. Ekkorvagyunk a legközelebbi

kapcsolatban atudatalattinkkal (alfa-állapot)

• 14 Hz felett: teljeséberség (béta-állapot)

A fentebb leírt pihenésitechnikával alfa-állapotbakerülhetünk, ezért ezt amentális tréninget

gyakran nevezik alfa-tréningnek is. Sokangondolják úgy, hogy nemképesek ezt az állapototelérni. Valójában napontaelérjük. Ahányszor csakkinézünk az ablakon, ésközben erősen gondolunkvalamire, azt ilyenfázisban tesszük. Amikorhosszabb ideig kell

valami lélekölő feladattalfoglalkoznunk, sgondolatainkelkalandoznak, ez máralfa-állapot. Ha hosszabbideig megyünk azautópályán, szintén alfa-állapotba kerülünk. Aklasszikus zene is

gyorsan előidézi

ugyanezt. Biztos, hogymár rengeteg-szer átélték.

Ez az oka, miért ugrik beilyen pillanatokban egyadott problémára amegoldás. Szabadokvagyunk, s talán valamiegészen más dologgalfoglalkozunk; S épp e

pillanatok azok, amikortudatalattink irányt mutat.

Vizualizáció alfa-állapotbán

Alfa-állapotomat kédvenctengerpartomon töltömegy kis görög szigeten.Gondolatban hallom atenger halk és

nyugodalmasmormolását, orromatmegcsapja a tenger sósillata, és lábam körülérzem a meleg homokot.Minden békés. Ez a helycsak az enyém! Ha mármegvan a magunk alfa-állapotbeli földje,elkezdhetjük kiszínezni.Alfa-állapotban nem

léteznek kételyek. Miutánily módon kipihentemmagam, és ihletetmerítettem, nekiláthatoka napi teendőimnek.

Mentális tréning soránsoha ne gondoljunk arra,miként jutunk el acélunkhoz. Ebben afázisban a kétely méreg.

Csak élvezzük a kellemeshelyzetet és azatmoszférát, amikörülvesz minket, ésadjuk át magunkatképzeletünk képeinek.Most gondolatbanhagyjuk ott a helyet éslazuljunk el ismét.Könnyen megeshet, hogyamikor épp a legkevésbé

számítunk rá, beugrik amegoldás. A céleléréséhez szükségeseszközöknek persze belülkell lennie az etikai-morális határokon.Nincsen olyan varázsszer,amely mindent megold. Avizualizáció során ezértmondjuk magunknak:„Célt fogok érni, a

magam és mások javára. ”Ezt Andreas Ackermanntanácsolja, és azt hiszem,ez minden vizualizációszámára szép befejezés.

A vizualizációt követőentéijünk vissza az álombélihelyre, magunkbanszámoljunk el lassanegytől ötig, majd nyissuk

ki a szemünket. Váijukmeg, hogy teljesen visz-szatérjünk a jelenbe, avalóságba. Ettől kezdvene gondoljunk többet azelérendő célra.

Egyébként a mentálistréning nem helyettesíti acselekvést, hanem éppenellenkezőleg: ha tényleg

akarunk valamit, akkortennünk kell érte. Vagy,hogy Szophoklészszavaival fejezzem kimagam: „Az égiek sohanem segítenek azoknak,akik maguk nem teszneksemmit. ” Még atréninggel sem érhetünkel akármit. Nem mindenkiképes mindenre. Én

példának okáért soha nemleszek nehézsúlyúbokszvilágbajnok.Bármennyi testi ésszellemi erőt fektetnék isebbe, soha nem sikerülne,ugyanis egész egyszerűennem rendelkezem amegfelelő testalkattal.Hogy céljaink realitásátmegvizsgáljuk, kérdezzük

meg magunktól akövetkezőket:

• Tényleg nincs másvágyam, mint hogy eztelérjem?

• Ellentmondásosak acéljaim?

• Reálisak a céljaim?

• Nem túl magas a léc?

• Van olyan célom, amierkölcsilegkifogásolható?

Irjuk fel a válaszokat,hogy világosan lássunk.Ha már mindenneltisztában vagyunk,hagyjuk, hadd dolgozzon

a tudatalattink, éjjel-nappal, sőt álmunkban is.Barátom és kollégám, dr.Michael Spitzbart eztnevezi az „életszervokormányának”,mert éppen erről van szó.Próbálják csak ki, megfognak lepődni, mekkoraerőt engedtek szabadjára.

A félelem csökkentése -gyakorlat

: A jó gondolatok lehetneka kulcs egy cél eléréséhez.

Ugyanilyen erővelfékeznek a rosszgondolatok. Az eg- j |zisztenciaféltés, akudarctól, . 'á

rveszteségektől valófélelem 1 - röviden, afélelem — annfira erőslehet-, hogy megbénít, \

I és abban is akadályoz, hogy egyáltalán döntést hozzunk l

| egy kérdésben. Hogy

úrrá legyünkfélelmeinken, merüljünk iI le alfa-állapotba.Álombéli helyünkremegérkezve képzel-| jühkmagunk elé egy nagytükröt, széles feketekerettel. \

| Képzeljük most belefélelmünk tárgyát. Tegyük

fel, egy | | vizsgátólfélünk. Most mindenthelyezzünk ide, amimiatt ij

f aggódunk. Már ami a tükörbe belefér. Ezután képzelet- ||

| ben zúzzuk össze afélelmetes képet egy

kalapáccsal. Az \

I üveg ezer szilánkrahullik szét. Mostképzeljük azt, hogy j I aszilánkok eltűnnek, afekete keret pedigelpárolog. Ezt ;

I a képet soha többé neképzeljük magunk elé!

Most afe-¡ 1 kete keretestükör helyére képzeljünkel egy fehér keretűt.

;E tükörbe vetítsük beleugyanazt a helyzetet,ezúttal | azonban úgy,hogy minden akívánságaink szerintalakul- ji jón. Jegyezzükmeg az összes részletet

olyan pontosan, I Iamennyire csaklehetséges. Miután ezzelmegvagyunk, tér- \ | jünkvissza a jelenbe. 1

| Jómagam is használokegy rítust, hogy a fellépéselőtti j I lámpalázamonúrrá legyek, és hogyösszeszedjem magam. 1 |

A nézőtéren mindenfellépésem előtt ugyanaza dal szól, a I I Yeszenekar „ Changes}> címűszáma. Éz alatt az időalatt | i én a színpadmögött állok éshallgatom. A dal ad annyiI | erőt, amennyi kell,elég, ha koncentrálok rá,és úgy haliga- |

tóm. Aztán érzem, hogy azelőttem állómegpróbáltatások képeiegyre közelebb érnekhozzám. Egész valómmalarra a pillanatrakoncentrálok, Őrülök,hogy mindjárt aszínpadon leszek. Amint adal véget ér, kigyulladnak

a reflektorok, éskezdhetek. E rituálénakköszönhetően lámpalázampozitív energiává alakul.

A múlt megváltoztatása

A hetvenes évek közepeóta bizonyított tény, hogyaz emlékek utólagmódosulhatnak.

Számtalan ilyen kísérletetvégeztek. ElisabethLoftus pszichológusnőpéldának okáért egyautószerencsétlenségképeit mutatta be egykísérlet résztvevőinek. Aképeken azt láthatták,amint egy piros kocsi hajtvégig egy utcán, befordulegy kereszteződésnél, és

végül elüt egy gyalogost.A képen továbbá látnilehetett egy stoptáblát is.A kísérletvezetők ezekután kifejezetten azautóról kérdeztek, amelykidöntötte afigyelmeztető táblát. Akísérlet alanyainak kétképet is mutattak.Mindkettőn a balesetet

lehetett látni. Az egyikenegy stoptábla, a másikonegy figyelmeztető táblavolt felismerhető. Akísérletben részt vevőktöbbsége meg volt rólagyőződve, hogy elsőalkalommal afigyelmeztető táblátlátták. E kísérleteredményei számos

további vizsgálatoteredményeztek. Mindenkiállította, hogy nehéz arészletekre pontosanemlékezni. Ezért van az,hogy a szemtanúkvallomásai oly sokszortévesek.

A számomralegmegdöbbentőbb

eredményeket e témábana Wellington Egyetemtette közzé. Egy kísér

letben, amelygyermekkoritapasztalásokról szólt,húsz ember vett részt.Kimberly Wade, akísérlet vezetője titokbanösszegyűjtötte a

résztvevők gyermekkorifotóit, amelyekből aztánmontázst készített. Egyballonkirándulást lehetettlátni, amin a kísérletialanyok nem vehettekrészt. Ezzel együttKimberly ^/ade.gondoskodottháromhárom olyanképről, amely a

résztvevők valósgyermekkori emlékeitábrázolták. , ‘ ^

Ezután a fotókat mindenkommentár nélkülszétosztott! és arésztvevőknek mesélniükkellett róluk. A húszbólhét résztvevőnek fel semtűnt, hogy a képen látható

ballonkiránduláson sohanem vehetett részt, sőtrészletesen beszámoltakróla. A találkozó után arrakérték a résztvevőket,hogy otthon még egyszergondolják át alaposan azemlékeiket, amelyeket aképek felidéztek. Aharmadik, utolsóbeszélgetés során már

tízüknek voltak részletesemlékei a soha nem voltballonkirándulásról.Hasonló kísérletek sorána megkérdezettek szinténmeséltek történeteket.Úgymint:

És mennyi ilyen van még!

A „Testünk elárulja a

gondolatainkat” címűfejezetben már írtamarról, mily módon hathangulatunkra, ha pozitívvagy negatív emlékekregondolunk. Talán épp ezvolt a megkérdezettekesetében is a cél.Ugyanis: gondolkodnicsak jelen időben tudunk.Gondolataink nem

tesznek különbséget múltés jövő között. Idézzünkfel egy múltbeli szépemléket. Ez kiváltja atesti reakciókat, amelyekaz emlék intenzitásátólfüggően éppoly erőseklehetnek, mint abban apillanatban voltak,amikor az adott élménytténylegesen átéltük. A

szemem a mai napigmegtelik könnyel, amikorelég intenzíven gondolokgyermekeim születésére.Menjünk egy lépésseltovább!

Az emlékezet-kísérlet

Gondoljunk harmincmásodpercig erősen egyik

kedvenc filmjelenetünkre.Utána búcsúzzunk el tőle,és gondoljunk egy partira,ahol vendégségbenvoltunk. Észrevehetjük,hogy mindkét emlékethasonló hevességgel éljükmeg. Ugyanis mindenjelenetet pontosanugyanolyan gyorsan feltudunk idézni. Sőt az is

lehetséges, hogy egyfiktív élményt —példánkban egy filmbelijelenetet — e pillanatbansokkal intenzívebbenélünk meg, mint ahogy avalóságban lezajlott. '

L

Gondolataink nemtesznek különbséget avalóság — bármi islegyen - és az álomközött. Ugyancsak nemkülönítik el a valós és akitalált emlékeket. Afentebb említetthőlégballonos kísérlet isezt bizonyítja: agondolataink csupán az

emlék intenzitásáravannak tekintettel. Vagyisminden emléknek —legyen valós vagy kitalált— ugyanaz a hatása. Azintenzív fikció ugyanúgyhát a szellemünkre, mintegy valós élmény. Eá afelismerés sokunkszámára nagyon is értékeslehet.

E tudás segítségévéiképesek vagyunkmegváltoztatni á sajátmúltunkat. Tegyük fel,átéltünk egy olyanhelyzetet, amely a mainapig dühít minket.Ilyesmi mindannyiunkkalmegesett. Például, teszemazt, szóbeli támadás értminket, de minthogy

abban a pillanatbantúlságosan hirtelen jött,nem jutott eszünkbe azodaillő válasz. Majdnemmindig az történik, hogyöt perccel később juteszünkbe egy csattanósvisszavágás - tehát mártúl későn. A lehetőségelszállt. Ahelyett, hogyminden alkalommal az

elszalasztott lehetőségenrágódnánk, próbáljuk mega következőt: menjünk lealfa-állapotba, és éljükújra az esetet — deezúttal úgy, hogy már megis felelünk a másiknak!Máris jobban érezzükmagunkat. Illetve,tudatalattinkban immárott a helyes válasz, és

hasonló helyzetben márcsak elő kell húznunk amegfelelő fiókból.

Az előbbi egyszerű példavolt, de adódhatnak ennélkomplikáltabb helyzetekis. Ilyenkor is vansegítség:

• Vegyük elő a már

ismertetett fekete keretestükröt, és zúzzuk össze ajelenetet.

• Nézzük az esetetmadártávlatból.

• Változtassunk aruhákon, a szavakon,valamint mindenolyasmin, ami zavart

minket.

Ettől fogva a múlt nemgyengíteni, hanemerősíteni fogja önöket. Újéleterőt nyertek.

ÖTÖDIK FEJEZET

A hatalom pillanata

*•:*& í"'

„Most vannak azok abizonyos régi szép idők}amelyek után már tíz éveannyira sóvárgunk” —mondta a bölcs, azótasajnos elhunyt Sir PeterUstinov, és én isegyetértek e gondolatával.Korábban útmutatásom

alapján kipróbáltákmagukat agondolatolvasás és aszuggesztió területén.Amire most szükségükvan, az a mindennaposgyakorlás. Méghozzámostantól. A halogatásugyanis csak eltávolítminket a céltól. Próbáljákki, de én tudom, miről

beszélek. Fiatalkorombanvolt egy nagyon jóbarátom. Már az általánosiskolában padtársakvoltunk, és attól fogvanagyon közel álltunkegymáshoz. A legtöbbmeghatározó emlékemetvele együtt szereztem.Nélküle zeneszeretetem,állatok iránti szeretetem

és a nyelvek irántivonzalmam nem lenneolyan erős, mint ma. Egynap azonbanmegbetegedett. Acsípőjében tumortdiagnosztizáltak. Hosszaskemoterápia és egynagyon súlyos operációután mégis sikerültmeggyógyulnia. E nehéz

időszakot együtt csináltukvégig, ami még inkábbösszekötött bennünket. Akésőbbiekben még többetvoltunk együtt,gyakorlatilagelválaszthatatlanokyoltunk.

Egy szép nyári estéretévézést beszéltem meg

vele és más barátaimmal.A barátom kijött az ajtón,és én azonnal láttam rajta,hogy valami nincsrendben. Megkért, hogymenjek ki vele egy kicsit,ahol arról számolt be,hogy az orvosok aznapegy utóvizsgálat soránáttétet fedeztek fel atüdejében. Ez

villámcsapásként ért.Számára újabbkemoterápiát és legalábbegy újabb súlyos műtétetjelentett, meg perszeújabb rettegést.

Azon a nyáron találtamvalamit vásárlás közben,amiről tudtam, hogy nagyörömöt szereznék vele a

barátomnak. Megvettem,és oda akartam adni akövetkezőszületésnapjára, ami akövetkező év március 2-ára esett volna. Otthonbetettem a fiókomba,hogy maradjon ott aszületésnapjáig.Augusztus 12-én,majdnem hét hónappal a

tizennyolcadikszületésnapja előtt abarátom meghalt. Azajándékot pedig mind amai napig őrzöm.

Egy hozzánk közel állóember elvesztése egyike alegfájdalmasabbélményeknek, amit csakátélhetünk. Barátom

halála nagyon sokmindent megváltoztatottaz életemben, eváltozások némelyikemáig érvényes. Az egyiklegfontosabb tanulságpedig az, hogy bizonyoslehetőségek csak egyszeradódnak az életben. Efelismerés alapjábanváltoztatta meg a

hozzáállásomat. Ma, hatalálok valamit, amirőltudom, hogy Örömetszereznék vele egyszámomra kedvesembernek, azonnalodaadom. Es ugyanezvonatkozik más dolgokrais: többé nem akarokhalogatni, hanem ajelenben kívánok élni.

A legtöbb embernek eznem megy. A többségfigyelmét lekötik a múltemlékei, illetve a jövőrevonatkozó tervek éscélok. „Ó, de szép is voltakkor”, vagy „Ha ezt acélt elérem, milyenboldog leszek”. Ezekkel agondolatokkal tekintetünknem a jelenre figyel, és

így elveszíti a hatalmát,holott éppen e jelenlétrevan szükségünk agondolatolvasáshoz és aszuggesztióhoz.

Persze létezik rutin, éslehet értelme avisszatekintésnek, de avalódi hatalom ebben- a-pillanatban van jelen,

nem a tegnapban, és nemis a holnapban. Eztmegfontolva nagyon isképesek vagyunkgondölátainkösszpontosítására, arra,hogy belenézzünk másokagyába, és ösztönösenráérezzühk agondolataikra.

A sikerhez vezetőhetvenkét órás szabály

Már nem tudom, hol ishallottam elsőalkalommal erről azelvről, de azóta gyakranalkalmaztam, és eddigigen hasznosnakbizonyult. E szabály aztmondja ki, hogy a

terveinket legfeljebbhetvenkét órán belül megkell valósítanunk,különben addighalogatjuk, amíg füstbemennek. Tegyük fel, hogyújra fel akarjuk venni egyjó barátunkkal akapcsolatot, és e-mailtakarunk küldeni neki. Hahetvenkét órán belül nem

fogunk neki a levélnek,igen valószínű, hogyegyáltalán nem is újukmeg. Az eredmény:„Majd egyszer.” Ha nemvesszük meg gyorsan aszínházjegyet, akkor nemis vesszük meg soha, éskésőbb sajnálkozhatunk,hogy lemaradtunk egy jóelőadásról.

Gyakran engedjük, hogymások, vagy akár mimagunk kifogjuk a szeleta vitorlánkból, mert úgygondoljuk, a tervünkértelmetlen, és inkábbelállunk tőle. A mentálistechnikák elsajátításaugyanolyan egyszerű,mint egy hangszerrel valójátéké. Sok ismerősük

mondhatja: „Ehhez túlöreg vagy. Ahhoz, hogysikerüljön, márgyerekként el kellkezdeni.” És íme, azegyik kedvencmondatom: „Amit Jancsinem tanult meg, Jánossem fogja.” De vajonigaz-e ez? Felejtsék el akorlátokat, és kérdezzék

azt maguktól: miértakarom én eztmegtanulni? Bizonyáracsak azért, mertegyszerűen jó szórakozás.Ha pedig így áll a helyzet,vágjanak bele.Feltehetően nemóhajtanak az új GlennGoulddá válni, hanemcsak puszta szórakozásból

szeretnének valami újatkipróbálni. Ahhoz sohanincs túl késő. A Jancsirólszóló mondat nemhelytálló. Számos példaszól olyan émberekről,akik valamit pusztánpasszióból kezdtek el,aztán annyira jól mentnekik, hogycsúcsteljesítményeket

értek el a kérdésestevékenységben.

Gilbert Káplán is ilyenpélda. Huszonöt évesenújságot alapított.Negyvenévesen drágapénzért eladta az üzletét,mert arra vágyott, hogyMahler Második, C-mollszimfóniáját

vezényelhesse, méghozzáegy neves zenekarralegyüttműködve. Érzéseszerint a korábbielőadásokból hiányzottvalami. Káplán kizárólagebből az egyetlen okbóladta el a vállalatát:jobban akarta csinálni!Mindenki azt gondolta,megbolondult, a

szakértők pedig úgyvélték, ez lehetetlen.Káplán gyerekként jártugyan zongoraoktatásra,de negyvenévesen sezongorázni nem tudottrendesen, sem pedig máshangszerhez nem értett.Mégis fütyült mindenkire,csak a célra koncentrált.A legjobb karmesterektől

tanult, s két teljes évigkeményen éskövetkezetesen dolgozott.Eredmény: 1996-banGilbert Káplán albumavezette az év klasszikussikerlistáját!

Ne hagyják, hogy bárki iselbátortalanítsa önöket.Gondolataik tartalmáért

és akaratuk irányáértkizárólag önmaguk afelelősek. Ha világosanlátják, hogy a pillanatnyihelyzetükhöz képestmindenkor vanalternatíva, semmiképpennem állnak !e. Mozogniakarnak, többet kihozni azéletből, és ez talán aztjelenti, hogy gondo-

latolvasQvá vagy jobbemberismerővé kívánnakválni. A személyes sikerelmaradhatatlan.Nagyjából hetvenkétórájuk van, hogynekikezdjenek.

HATODIK FEJEZET

Nagyobbak a

lehetőségeb mint aztgondolná

Három évvel ezelőttkaptam kollégámtól és jóbarátomtól egy e-mailt.Ebben az alábbi történetetmesélte el:

A koppenhágaiegyetemen a fizika

szakon a következővizsgakérdést tették fel:„Mondja el, hogyanlehetne egy barométerrelmegmérni egyfelhőkarcolómagasságát?” Egy diákígy válaszolt: „Abarométert rákötném egyhosszú kötélre, ésleengedném a

felhőkarcoló tetejéről. Akötél és a barométerhossza együttesenegyenlő a toronyházmagasságával.” Ez azegyszerű válasz avizsgáztatót annyirafelbőszítette, hogynyomban megbuktatta adiákot. O a döntés ellenazzal érvelt, hogy a

válasza kétségkívülhelyes volt. Végül is azegyetem kikérte egypártatlan döntőbírótanácsát. Ez az ember aztállapította meg, hogynoha a diák válaszatényleg helyes volt,semmiképpen nemtanúskodott fizikaiismeretekről.

A probléma megoldásáraúgy döntöttek, a diáknakhat percet adnak, hogyegy grémium előtt tettszóbeli vizsga

során bebizonyítsa,legalább a fizikaalapfogalmaival tisztábanvan. _..

A diák Öt percig teljesennémán és magábaroskadva ült. Egy árvaszót sem szólt. Adöntőbíró emlékeztette amúló időre, mire a diákközölte, hogy ott van afejében néhány lehetségesmegoldás, csak nemtudja, melyiket is mondjael. Amikor felszólították,

Hogy , siessen, végülelsőnek ezt mondta: „Nos,felvihetném a barométerta felhőkarcoló tetejére, ésa peremről leejthetném aföldre. Utádh mérném azidőt a becsapódásig. Azépület magasságát a H =0,5 g x t képlettelkiszámolhatnám, de ez abarométernek nem tenne

jót.”

Aztán ezt tippelte:„Tegyük fel, süt a nap.Ekkor le tudom mérnibarométer magasságát,ezzel egyidejűleg letudnám mérni az általavetett árnyék hosszát is.Ezek után meg kellállapítani, milyen hosszú

a felhőkarcoló árnyéka. Afentiek ismeretében ésnémi aritmetikasegítségével márkiszámítható a házmagassága.”

Ezután tovább folytatta:„De ha a leginkábbtudományos magyarázatrakíváncsiak, akkor a

barométert rá lehetnekötözni egy rövid kötélre,és ingaként lehetnehintáztatni, előszörtalajszinten, majd a tetőmagasságában. Amagasságot ezek után agravitációs erőtérváltozása alapján aT = 2pix négyzetgyök (l/g) képletsegítségével számoljuk

ki.”

Elképzelhető még akövetkező: „Amennyibena felhőkarcolón van külsőtűzlétra, ezen egyszerűencsak fel kell mászni, és abarométer magasságátújra meg újra bejelölni afalán. Az összesbarométermagasság

összege kiadja afelhőkarcoló magasságát.De ha az unalmashagyományos megoldásérdekli önöket: abarométerreltermészetesen meg tudjukmérni a légnyomásttalajszin-ten és a tetőn, amillibarban kapottkülönbséget pedig

átszámítjuk centiméterre,így megkapjuk, milyenmagas az épület. Mivelazonban arra nevelnekminket, hogy szabadongondolkodjunk éstudományosandolgozzunk, a legjobbmegoldás szerintem az,hogy bekopogunk aházmester ajtaján, és azt

mondjuk neki: »Odaadommagának ezt a szépbarométert, amennyibenelárulja, milyen magas ezaz épület.«” A legendaszerint ez a diák NielsBohr volt, az egyetlendán, aki a mai napigmegkapta a fizikai Nobel-díjat.

Nem tudom, hogy ez avizsga tényleg így zajlott-e. A történet ennekellenére jól szemlélteti,számos útja van annak,hogy egy célt elégünk. Eztehát a tanácsom, amelyetútravalóul adok amentalista stratégiákelsajátítása felé vezetőútra. Minden problémára

több megoldás is létezik.Jó néhány ember ottköveti el a hibát, hogyegy célt kizárólag egybizonyos módon akarelérni, és feladja a célt, haez nem sikerül, ahelyett,hogy a módszerenváltoztatna - egészenaddig, amíg el nem éri akívánt eredményt. Ez

persze nem azt jelenti,hogy a cél szentesíti azeszközt. Pontosan afordítottja az igaz: azeszköz szentesíti a célt,ahogy azt dr. Serge KahiliKing pszichológus ishangsúlyozza.

Ha tehát észreveszik,hogy pozitív

önszuggesztióval képesekelérni a céljaikat,használják ezt asegédeszközt.Amennyiben azt látják,hogy ez az önök esetébennem működik, akkormotiválják magukatmásként. Az a lényeg,hogy megtalálják azönöknek megfelelő

módszert. Remélem,sikerült elegendősegédeszközt mutatnomönöknek, hogykiválasszák a megfelelőtvagy hogy kialakítsanakegy új metódust. Éstartsák fejben, hogy agátlástalanul elért célokkövetkezménye mindenvalószínűség szerint az

lesz, hogy mások isminden gátlást mellőznekvelünk szemben. Ha egycélt segítőkészsegünkkelértünk el, akkor bizonyáralesznek olyanok, akiknekünk segítenek. Aszükséges mértéket mi;

szabjuk meg.

A „Nyelv valóságteremtő,

ereje” című részbenleírtam, hogy a miágazatunkban dolgozósarlatánok kihasználnakbizonyjps technikákat,hogy áldozataikból pénztcsaljanak ki. Ez perszenem jelenti azt, hogynincsenek olyan emberek,akik'beszélgetőtársukratényleg képesek

ráhangolódni, és általaértelmes célokat képesekelérni. Ezt tartsuk szemelőtt. Nem mondhatunkáltalános ítéletet. Soha!Nem tudjuk ténylegesenelmagyarázni az intuícióerejét, de működik.

A legsötétebbközépkorban, a

boszorkányégetésekidején volt egy ilyenpróba: aboszörkánygyanússzemély kezét-lábátmegkötözték, és egyhídról a folyóba vetették.Ha a teste elsüllyedt,akkor a nő nem voltboszorkány, ám ha a vízfelszínén maradt, akkor

tudták, hogy kapcsolatbanáll Luciferrel, ésmegégették. Egy spanyolinkvizítor számára ez amódszer nem volt eléggékifinomult, neki másötlete támadt: egyátlátszatlan zsákba hatfekete és hat fehérgolyóbist helyezett. Avádlottnak bekötött

szemmel egy kézzel kikellett húznia egy golyót.Amennyiben feketéthúzott, megégették, de hafehér volt a kezében,bántat-lanul távozhatott.Ne kérdezzék, mi a logikaa boszorkánypróbákmögött. Valójában azegésznek fordítva kellettvolna lennie. Annyi

bizonyos, hogy akkoribannem a logika vagy avalóság volt a fontos. Azépp a kezükben lévőkönyv olvasásáért mindenbizonnyal perbe fogtákvolna önöket - ami pedigaz én perspektíváimatilleti abban a korban, arrajobb nem is gondolni...Egyébként azt állítják,

hogy a megvádoltasszonyok háromnegyedea fehér golyót húzta!Senki nem tudja, miként.

1898-ban jelent megMorgan Robertson ATitán roncsa címűkönyve. Az író ebben koralegnagyobbluxushajójának

elsüllyedéséről ír. Akönyvben szereplő fiktívhajó 882 láb hosszú, 66000 tonna súlyú, 3000utas és személyzetszámára biztosít helyet,és túl kevés, egészenpontosan huszonnégymentő csónakkalrendelkezik. A regényszerint a hajó

elsüllyeszthetetlen. És ahab a tortán: a hajótRobertson Titánnakkeresztelte! A Titanic —amelyet legalább afilmből már mindenkiismer - 1912-ben koralegnagyobb utasszállítóhajójának számított. 800láb hosszú volt, 70 000tonna súlyú, fedélzetén

3360 embernek jutotthely. És láss csodát, csakhúsz mentőcsónakjavolt... Hogyan lehetséges,hogy valaki tizennégyévvel a valódikatasztrófát megelőzően— valamint száz évvelLeonardo DiCaprio ésKate Winslet filmbeliálompárosa előtt —

megírja ezt a történetet?Véletlen? Én nem tudom!

További példa: a bátyámegyszer tévedésbőlmagával vitte amacskánkat, amikorapámat elhozta arendelőjéből autóval.Mikor apám kinyitotta akocsi ajtaját, a kandúr

kiugrott és megszökött. Arendelője a házunktólmintegy Őt kilométerrevolt. Noha a macskaazelőtt soha nem jártapám fogorvosirendelőjében (semmidolga nem volt arrafelé),ami a város közepén állt -egy macskák számárakülönösen barátságtalan

helyen —, pár nappalkésőbb alaposan kiéhezveismét felbukkant aházban. Honnan ismerteaz utat? Eddig nem akadtember, aki el tudta volnamagyarázni nekem amacskák tájékozódóösztönét. -

Év

Amit ezzel mondaniakarok: sokkal többminden lehetséges, mintazt gondolnánk.Mindenkor.

A tudósoknak szinténfejet kell hajtaniuk e tényelőtt, akárcsak Niels

Bohrnak. Egy szep~naponegy tudós barátjávalkirándulás közbenmegpihentek a hegyvidékikunyhójában. Ahogybeléptek, a másik tudóslátta, hogy Bohr ajtajafelett egy patkó lóg..Meghökkent, hogy egyolyan racionális?zseniális tudós; mint

Niels Bohr behódol egyilyen szokásnak, és aztmondta: „Mondd csak,ugye nem hiszel ebben asületlenségben?” MireNiels Bohr így felelt: „Énnem. Ennek ellenéreműködik.”

Zárszó

E könyvben nagyonőszintén beszéltemönökhöz, és magánéletemsok részletét, számosgondolatomat isközreadtam. A célom azvolt, hogy beavassamönöket a művészetembe.Mindaz, amit itt leírtam,számomra mindennaposvalóság és rutin. Amint

azt tudják, nem vagyoktudós, hanem előadásokattartok, szemináriumokatadok és egy show-tvezetek, hogy azembereknek bemutassama tudásomat, és, hogyszórakoztassam őket.

Minden itt ismertetettmentális módszert napi

szinten alkalmazok, ésmondhatom, jószolgálatot tettek nekem.Azt kívánom, hogy önökis fel tudják ezekethasználni amindennapokban, hogyelőrejussanak, és hogyelégedett, boldog életüklegyen.

Ahogy újra átolvasom aszövegemet, feltűniknekem is, hogy bár soktechnikát írok le, nemmagyarázom el őket. Ekönyv nem is arra szolgál,hogy bizonyítékokatadjon. Az a fontosszámomra, hogy valamimást érzékeltessek. Ha avilágot elfogulatlanul

képesek szemlélni — amirendkívül nehéz, és alaposfelkészülést igényel —,olyannak látják majd,amilyennek még soha, éseszerint fogják megítélni.

183

1

A neurolinguist cprogramming rövidítése.

Ha orvoshoz megyek,hamarosan újra jól érzemmagam.

• Ha a gyermekük sírvahit oda, mert megütöttemagát, gyengédensimogassák meg a fejét,

és biztatóan mondjákneki: „Ha így simogatoma fejed, minden jó lesz.”

2

Gondoljuk végig, hogybeszélgetőtársunkemlékeztet-e minketvalakire, akit már régebbóta ismerünk. Ha igen,

újuk le ezt a személyt.

• Képzeljük el annak aszemélynek a teljesellentétét, aki előttünk áll.Mondjuk ki, hogy van avilágon egy

Table ofContents

12Ugyanilyen erővel

fékeznek a rosszgondolatok. Az eg-

I|

f