88

Vagyunk... leszünk...

2013. december Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

Szabó Lõrinc:

Mi lesz, ha megjõ Krisztus ésúj országot teremt a földön,ha elhullanak a banditáks nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földiszükséghez szabja ama Báránys újra megvált – óh, nem a jók,de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,ha túléled a harcok végét,elbírod-e még te az Istent,a Szeretetet és a Békét?

Hazám, keresztény Európa

A teljes verset lásd a 7. oldalon.

Áldott békés karácsonyt éssikeres újesztendõt kívánunk!

A TARTALOMBÓLSzász I. Tas adventi levele . . . . . . . . . . . . . 5Az Átalvetõ decemberi kommentárja . . . . 62013 karácsonyán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Autonómia-kitekintõ . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Csapó Endre demokrácia-elemzõje . . . . 13Kovács Endre professzor 95 éves . . . . . . 21Lélekmentés Balázsfalván . . . . . . . . . . . . 24Könyvekrõl: Kuszálik Péter . . . . . . . . . . . . 28

Beder Tibor . . . . . . . . . . . . . . 30Gutai István . . . . . . . . . . . . . 32 prof. Gyéresi Árpád . . . . . . . 36

Katona Ádám gondolatai egy történelmi kézikönyvrõl . . . . . . . . . 38

Hogyan árusította kiCeausescu a németeket . . . . . . . . . . . . 42

Megtörtént-e a hargitai csata?– történelem és mítosz . . . . . . . . . . . . . 44

Szõcs Károly a gyermekáldásról II. . . . . . 49Irodalom: Karinthy Frigyes . . . . . . . . . . . 56

EKOSZ

Az Erdélyi KörökOrszágos Szövetsége(EKOSZ) megtartot-ta rendkívüli közgyû-lését 2013. szeptember28-án Budapesten, a

Bujdosó Székely Vendéglõben. SzekeresLukács Sándor, a májusban megválasz-tott új elnök legfontosabb dolognaktartja, hogy az EKOSZ 2013. május 11-12-i közgyûlését követõen szervezetünkjogi ügyeit rendezzék, ugyanis a GyõriTörvényszék 18 pontos végzésében hi-ánypótlásra kötelezte szervezetünket.Egyesületeink közül 17 tagszerveze-tünk tudta megszerezni a gyõri bíróságáltal újabban megkövetelt friss bíróságikivonatot.

Ügyvédi tanácsra az EKOSZ vezetõ-sége megerõsítésre került, elnök dr.Szekeres Sándor, alelnök dr. OrbánCsaba. Dr. Kövesdy Pál, a tiszteletbelielnök elvállalta az elnökségi tagságot is.Módosításra került az EKOSZ Alap-szabályzata is, melyben pontosítottuk ajogszabályi elõírásoknak megfelelõ szö-veget, illetve elfogadásra került azEKOSZ 2014. évre szóló költségvetéseés munkaterve.

Az EKOSZ elnöke elmondta: A nyárfolyamán szülõföldjén, Felsõsófalvánközadakozásból felavatták az egyetlenszékely fejedelem, Székely Mózes elsõszobrát, melyrõl hírt adtak az EKOSZlapjában, az Átalvetõben is.

Az EKOSZ egész évben szoros kap-csolatot tartott a Civil Összefogás Fóru-mával (CÖF), s kezdeményezéseit elfo-gadta. Az EKOSZ a CÖF-el közösen ja-vasolni fogja a törvényhozóknak, hogymódosítsák, egyszerûsítsék az új civiltörvényt, hogy ne kelljen ügyvédet fo-gadni olyan esetekben, amikor egy civilszervezetben tisztújítás történik.

Tájékoztatást kaptunk az Átalvetõ je-lenlegi pénzügyi helyzetérõl, mely ak-kor tud megnyugtató módon megol-dódni, ha a már áprilisban elnyert

pénzügyi támogatást meg is fogjukkapni.

Szekeres Lukács Sándor kijelentette,az EKOSZ a Székely Nemzeti Tanáccsalösszhangban látja a jelenlegi románkormánynak a szándékát, hogy a köz-igazgatási, ill. fejlesztési régiók átszer-vezésének ürügyén a magyarságot min-denütt kisebbségi helyzetbe hozza.Ezért az EKOSZ tagsága részt vesz azoktóber 27-i Székelyek nagy menetelé-sén. (Ami meg is történt - a szerk. utóla-gos megjegyzése.)

Egyperces néma felállással emléke-zett meg a közgyûlés az EKOSZ május-ban elhunyt korábbi pénztárosáról,Józsa Lászlónéról, majd az elnökbemutatta Havrila Jánosnét, azEKOSZ új könyvelõjét és pénztárosát.

A Gyõri Erdélyi Kör elnöke, KádárCsaba a gyûlésen tett ígéretének meg-felelõen visszamenõlegesen is lehetõvétette az Átalvetõ régebbi számainakelérését a oldalon. (Jelenleg a 2008-asévig visszamenõleg olvashatók lapszáma-ink. A szerk.)

Az EKOSZ 2014-ben is részt vesz azErdélyország az én hazám címû verõcei

kulturális fesztiválon. Közgyûlését má-jusban tartja, melynek szervezõje, házi-gazdája a Nagyatádi Erdélyi Kör lesz.

Monor

A Monori Bethlen Gábor Erdélyi Köroktóber 12-i rendezvényén megemléke-zett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem-mé választásának 400. évfordulójáról.A fejedelem életmûvének méltatásamellett sort kerítettek erdélyi kulturálishagyományaink felelevenítésére is. En-nek keretében a Monori Strázsák Nép-tánc egyesületének táncosai fergetegeskalotaszegi legényessel és gyönyörûKis-Küküllõ menti páros táncokkalbûvölték el a Monorról és környékérõl,de Tatabányától, valamint Érdrõl ésBudapestrõl is odasereglett erdélyiszármazású közönséget.

A tombolán olyan értékes nyeremé-nyek is voltak, mint Csapó EndreErdély viharos története címû könyve.Egyesületünk tagjai örömmel értesül-tek róla, hogy Kolozsváron felavatásrakerül a nagy fejedelem egész alakosszobra.

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Tisztelt elõfizetõk, kedves olvasóink!Mint azt megszokhatták, sok-sok éve minden decemberi lapszámunkhoz

mellékeltük éves elõfizetési csekkjeinket. Sajnos ezt most nem tudjuk megten-ni. Az EKOSZ ez év májusában tisztújítást hajtott végre, melyet a gyõri bíró-ság (ahova az EKOSZ alapításától kezdve tartozik) azóta sem jegyzett be,habár minden, elképesztõen bonyolult elõírásnak, jelentõs anyagi áldozatokárán is, idõben eleget tettünk. Így aztán új bankszámlaszámot sem tudtunknyitni, ebbõl következõen új befizetési csekkeket sem tudtunk nyomtatni.

(Itt jegyezzük meg, hogy a civil szervezetek mûködését teljesen ellehetetle-níthetik a folyamatosan szigorodó bürokratikus szabályozások, melyektõlmég a jogban járatos személyek is elborzadnak. Mindezt ajánljuk figyelmébeaz elõírások megalkotóinak és végrehajtóinak!)

Ebben a helyzetben nem marad más hátra, mint hogy változatlanul meg-küldjük minden kedves olvasónknak a lapot, megelõlegezve a soros befizetést,melyhez a csekkeket (ill. az átutaláshoz a bankszámlaszámot) következõ,márciusi lapszámunkhoz fogjuk csatolni.

Remélve a dolgok jobbra fordulását, tisztelettel és nagy szeretettel üdvözliÖnöket – a szerk.

A Budapesti Székely Körprogramjaiból

– Október 16. A székely õstörténet. Dr.Bátonyi Pál alezredes elõadása.

– November 27. Deák Sárosi LászlóKeresztút és Libás Matyi c. könyvé-nek bemutatója.

Honismereti barangolás összefoglalócímen a következõ programokat szer-vezik: – November 9–10.: Bogács. Márton-

napi búcsú – November 16. Nyírbátor-Éresemjén-

Nagykároly-látogatás– November 16. Sopron-Kismarton -

látogatás– Deecember 7. Adventi szombat Kas-

sán– December 29.–január 2: Szilveszter

Gyergyószentmiklóson

A Soproni Erdélyi Kör 2013. évi tevékenysége

2013. 03. 06. – Tölgyesi Géza – soproniköltõ szerzõi estje

2013. 03. 15-ig – Kádár Tibor festõmû-vész kiállítása volt megtekinthetõ azErdélyi Házban

2013. 03. 15. – Városi ünnepségen valórészvétel és koszorúzás

2013. 03. 30. – Megemlékezés és koszo-rúzás az 1944-ben mártírhalált halt

erdélyi egyetemisták emléktáblájá-nál. Elõadó: Dr. Winkler Andrásegyetemi tanár

2013. 04. 02-tõl – A Soproni ErdélyiKör tulajdonában lévõ alkotásokbólgyûjteményes kiállítás tekinthetõmeg az Erdélyi Házban

2013. 04. 09. – A Nyugat-Magyarorszá-gi Egyetemmel közösen Székely Na-pot szerveztünk a csíkszeredai Sapi-entia Egyetem hallgatóinak

2013. 05. 12. – Hauszner Sándor, Hip-ságh Gyöngyi, Lángh Gábor, NagyAttila, Stinner István, Pápai ZsoltErdély c. fotókiállítása

2013. 06. 04. – Megemlékezés a Triano-ni Békeszerzõdés megkötésének 93.évfordulója alkalmából

2013. 06. 16. – Sütõ András születés-napja alkalmából megemlékezés éskoszorúzás a soproni Sütõ Andrásszobornál, a Soproni Kálvin Körrelközösen

2013. 09. 09. – A Soproni Erdélyi Körtulajdonában lévõ alkotásokból gyûj-teményes kiállítás tekinthetõ meg azErdélyi Házban

2013. 10. 04. – Aradi Vértanúk - Váro-si megemlékezésen való részvétel éskoszorúzás.

2013. 10. 16. – Az Osztrák-Magyar Mo-narchia haditengerészete az I. világ-háborúban c. elõadás. Elõadó: Dr.

Kõszegi Szabina írónõ2013. 10. 18. – A Váradi Péter Pál

Könyvkiadó könyvbemutatója: Kár-pátok koronája és a Nyírõ Józsefalbum

2013. 10. 27. – A székelyföld autonómi-ájáért szervezett tüntetésen való rész-vétel, ill. szervezés Budapesten, Bécs-ben és Berecken a Nagy Menetelés-ben.

2013. 11. 01. – Halottak Napja – Közösgyertyagyújtás az Erdélyi Kapunál, atörténelmi egyházak képviselõivel

2013. 12. 04. – Mikulás-est az erdélyigyermekeknek

2013. 12. 10. – Tormay Cecile élete c.elõadás. Elõadó: vitéz Sarkady J.Antal iparmûvész

Sopron, 2013. 11. 07.Dr. Úry Elõd elnök

Komlói Erdélyi Kör

– 2013. október 6.: Komló városábana Komlói Erdély kör és a Kodály Zol-tán Ének és Zenei Katolikus általánosiskola szervezésében emlékeztünk azaradi vértanúkra a kopjafánál.

– 2013. október 21.: Váradiné OsváthIlona textilmûvész, nyugdíjas vegyész-mérnök Magyar õstörténet a kereszt-szemes kézimunkák szimbólumában c.elõadását nagyszámú érdeklõdõ kísértefigyelemmel. A mûvésznõt kutatásaiegyre jobban megerõsítik õt hitében,hogy a hímzéseken megjelenõ motívu-mok egytõl egyig egy szimbólumrend-szer köré épülnek .

– 2013. október 28.: Simó Józsefnek, aCzegei Wass alapítvány elnökénekHarangot kongatok c.,Wass Albert írá-saiból összeállított estje.

– 2013. november 5.: Bálint Ferencképzõmûvész festmény és grafikai kiál-lítását Dr. Tamás Attila, a kör t.b. elnö-ke nyitotta meg. Bálint Ferenc Bánffy-hunyadon született 1960 februárjában,a kolozsvári mûvészeti fõiskolán vég-zett. A nemzetközi grafikai Ex LIBRISF.I.S.A.E- kongresszusain rézkarcaivalszerepel, így: Linz, Milano, Pozsony,München, Wels. Közel 250 Ex Libriseszámos magángyûjteményben, múze-umban és könyvtárban fellelhetõ.

– A kör tagjai részt vettek az október23–27-én szervezett meneteken.

2013. december

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztérium támogatásával jelenik meg.

Jelen lapszámunkat a Rorschach (Svájc) Jézus Szíve Templom képeivel illusztráltuk.Puskás György fotói.

Ötágú Síp Kulturális EgyesületSzeged

A 2013-as év teljesített programjai: 1. Január 22.: A Magyar Kultúra

Napja. A Gyálaréten mûködõ Kul-turális Egyesület meghívásáraegyütt ünnepeltük ezt a napot.

2. Február 14.: Bálint napi vigasság. Azidén az Algyõi Faluház volt a hely-színe a kilencedik alkalommal meg-rendezett estünknek. Közremûköd-tek az Algyõi Móra Ferenc Népszín-ház, a Genéziusz Színház, valaminta Canticum Novum énekegyüttestagjai.

3. Március 27.: II. Rákóczi Ferencszobrának és emlékhelyének meg-koszorúzása

4. Július 19–20.: Nándorfehérvári Em-léknapok. Történész konferenciaszervezése. Elõadó Kasza Péter tör-ténész, Szeged

5. Szeptember 5.: Az Egyesület elnökemeghívást kapott a Lakiteleki Nép-fõiskolára, az Egyesület munkájárólszóló elõadásra. Az elõadás címe Ahatáron túli irodalom volt, de abeszélgetés során sok más egyébrõlis be kellett számolni

6. Október 12.: A „Szögedi Nemzet”III. találkozója. Elõadók: BarnaGábor egyetemi tanár (BálintSándor szegedi néprajztudós bol-doggá avatási ügyérõl), PatakiSándor újságíró ( az Egyesület ter-veirõl), Szabó István (Nagyvarjasközségrõl, ennek szövegét a 18.oldalon közöljük -a szerk), MihályÁrpád szobrász (édesapja gazdasá-gával kapcsolatban azt hangsúlyoz-ta, hogy milyen kiváló kapcsolat volta Tiszántúlon gazdálkodók ésErdély között), Sarusi Mihályíró/ujságíró (a trianoni döntés fur-csaságairól), dr. Somogyi Györgykandidátus (a szegedi paprika-ter-mesztés és eladás, valamint a papri-ka mint gyógyszer témáról).

7. November 1–.2: Kálmány Lajos sír-jának megkoszorúzása a szegediDugonics temetõben, a Temesmegyei Ótelekiek nevében, akiketaz árvíztõl mentett meg.Mindenkinek ajánljuk az Egyesület

honlapjának megtekintését, különöstekintettel Hármashatár címû kiadvá-nyunkra.

Dr. Horváth István Károlyné

Összefogás Nagykanizsán

2013. október 27-én Nagykanizsa iscsatlakozott a székelyek nagy mene-teléséhez. A helyi Thury Baranta Egye-sület szervezésében, az ErdélyiekNagykanizsai Egyesülete támogatásá-val közel 400 fõ vett részt a városi me-netelésen. Hella Ferenc református lel-kész áldásával indultak el a résztvevõk,és a város történelmi emlékhelyeit fel-keresve, rövid mûsorokkal és emlék-mécsesek elhelyezésével fejezték kiszolidaritásukat székely honfitársaink-kal. Külön öröm volt, hogy néhány át-települt megosztotta gondolatait ajelenlévõkkel az autonómia szükséges-ségérõl. Az est a székely himnusz közöseléneklésével fejezõdött be.

Horváthné Nagy MáriaErdélyiek Nagykanizsai Egyesülete

Salgótarjáni Erdélyi Kör

– 2013. szeptember 25-i összejövete-lünkön a Rimamurány-SalgótarjániAcélgyár Rt. (RMST) 1944–45. évi tör-ténéseirõl, a gyár bénításáról, a katonaibevonulásokról, az evakuálásról és ahazatérésekrõl tartott elõadást dr. KútiIstván aranydiplomás kohómérnök.

– A 2013. október 9-i összejövete-lünk elõadója Kocsis István író-törté-nész tartott érdekfeszítõ elõadást aSzent Korona misztériuma és tana idõ-szerû kérdéseirõl.

– A szeptember és október hónap aXXII. 1956. október 23-i EMLÉK-FUTÁS elõkészítésével, megszervezé-sével és lebonyolításával telt el. Októ-ber 23-án az ég is kedves volt hozzánk,a nagyszámú résztvevõ (3012 fõ) lelke-sen és mosolyogva vett részt az emlék-futás versenyszámain. (A szurkolók ésnézõközönség számát nem is említve.)A rendezvény színvonalát emelte, hogyimmár XIII. alkalommal vett résztSchirilla György hosszútávfutó, azegészséges életmód lelkes apostola. Arendezvény értékelésére és a díjátadóünnepségre 2013. november 29-én ke-rült sor.

Valiskó Ferenc SEK elnök

Szekszárd – EMTE

November 28-án került sor Szekszár-don a Pécsi Tudományegyetem IllyésGyula Karának, az EMTE-nek, a Szek-szárd–Lugos és Facsád Baráti Társa-ságnak, valamint két további civil szer-

vezetnek közös szervezésében a Ki-sebbségpolitika Európában címû fó-rumra. Ezen Dr. Bakk Miklós egy. do-cens, a kolozsvári Babes-Bolyai tud.egyetem politológus tanára beszélge-tett, ill. válaszolt Dr. Glósz József törté-nész-muzeológus kérdéseire. Az izgal-mas és mélyenszántó gondolatokat,szempontokat felvetõ eszmecsere egyigen összetett kérdéskört elemzett,végsõ kicsengése pedig: tárgyalásrakell kényszeríteni a román hatalmat.

Régi idõk híreibõlMunkácsy mint világhírû nagy mesterérkezik 1879. augusztus 19-én, elõkelõfrancia társasággal, hajón Pestre. Velejön Massenet, a nagy francia zeneszer-zõ, a Párisi Szépmûvészeti Akadémiaigazgatója, a Figaro és a Globe szer-kesztõje is. A pesti hajóállomásonRáth Károly fõpolgármester és TürrIstván tábornok fogadják. Munkácsy ésa francia vendégek a fõkapitányság maiépületében, volt elõkelõ Európa-szál-lóban laknak. Nagy ünnepségekre ké-szül a fõváros. A szegedi árvízkárosul-taknak a franciák részérõl nyújtott se-gítségért hálából nagyszabású jóté-konysági ünnepséget rendeznek a Mar-gitszigeten, az elsüllyedt francia hadi-hajó: az Arrogante hozzátartozói javára.Az ünnepség fényesen sikerült. A Ná-dorlak elõtt 220 tagú katonazenekarjátszott, a cigányzenekar a Rákóczi-in-dulót, Massenet Szabadság-indulójátjátszotta. Óriási szenzáció volt ez alka-lommal, hogy a kertben villanylámpá-kat szereltek fel és még a romokra isvillannyal világított lampiónokat tûz-tek. Valósággal az Ezeregyéj csodáielevenedtek meg a közönség elõtt. Adíszhangversenyt a szigeti felsõvendég-lõben tartották. Az ifjú Hubay Jenõ,aki Párisban már nagy sikereket ara-tott, Aggházy Károllyal magyar nótá-kat játszott, Saxlehner Emma opera-énekesnõ Massenet Lahore címû ope-rájából énekelt, Blaha Lujza magyardalokat adott elõ, Márkus Emília sza-valt. Blaháné úgy megtetszett a fran-ciáknak, hogy másnap mind elmenteka Népszínházba õt meghallgatni. Végülaz alsószigeti vendéglõben táncmulat-ság következett. Ott táncolt Türr István, Garibaldi egy-kori magyar tábornoka, Munkácsy iselemében volt s magyarosan aprózta.(Új Idõk, 1944. 28. szám)

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEHíreink

Adventi levél 2013.Barátaim!

Már az adventet megelõzõ hetek is a várakozás érzéséveltöltik el azokat, akik felvállalták ama gyönyörûséges terhet,ami magyarságunk megvallásával jár. Október a nemzetközösségének hol gyászos, hol pedig felemelõ napjaithozza el, aztán novemberre fordulóban a nemzetet alkotókisebb közösség, a család emlékezik azokra, akiknekköszönheti, hogy most emlékezhet-, s halottait látogatja.De ideje ez a gondolatok rendezésének is, az év végéhezközeledvén s az új esztendõre gondolván.

52 év adventi leveleibõl ismét sikerült egy kis kötetetösszeállítanom és a múlt útvesztõibõl 30 esztendõ üze-neteit összegyûjtenem. Számítógépem memóriájából megbaráti fiókokból érkeztek vissza a valaha így vagy úgy odaeljuttatott sorok. S most, ismét advent közeledvén, meg-toldhatom az ötvenharmadikkal.

Furcsa módon ott írom a levelet, ahova nemsokára kül-deni is fogok belõle. Ismét hazahívott a szülõföld. Szitál aCorona gyorsvonat a novemberi éjszakában, a csodálatosmagyar teljesítménnyel – háború közben – épített székelykörvasút sínjein. Mintha ébreszteni, riasztani akarná ben-nem a gondolatot. És az ébredezik is. Éj közepén felülök ahálókocsi magányában, s ölömben egy papírlappal, ezút-tal kézzel kezdem leírni, amit ama ébredezõ diktál.

Mennyire összefügg a kisebbik s a nagyobbik haza sorsa!Mennyire nem akarták ezt eddig elismerni, s milyen jó,hogy ma már ott legmagasabban is kimondják ezt. Márcsak azt kellene világosan kijelenteni, hogy az erõs anya-ország nemcsak védeni képes, de az elszakítottak homo-genizálásának is legfõbb ellenszere, mert 1986-os önma-gamat idézve: szükséges az a „megtartó rácsodálkozás”.Az, amelyik felemás idõkben paradox módon még létezett,s amelyet 23 éve rombol az új, a globalizációs gazda.Rombolja a fejekben és rombolja az anyaországra telepí-tett neoliberális komprádor szellemmel. A vonzásból las-san már szinte taszítás lett.

Most azonban történik valami. Adva a lehetõség azösszmagyar döntésre. Reménykedem, hogy nem csupánlehetõség, de sokan élni is fognak vele. Reánk parancsolthatáron belül és kívül. Így lenne normális. Ez jelezné,hogy van még magyarságtudat, s van még józan ész.

Idegtépõ fél esztendõ közepette fogjuk várni megmarad-ásunk reményének újabb állomását, ám ez csak akkor ne-vezhetõ végállomásnak, ha a külsõ pénzhatalom és belsõgátlástalan kiszolgálói nem lesznek képesek többségünkújabb megtévesztésére.

Mert, ha minden a reményünk szerint történik, akkor ko-porsós nagy pillanataink harmadikjához érkezhetünk el.

Az elsõ 1956 volt, amikor azt a bizonyos szöget sikerültbeverni a kommunista rémuralom koporsójába.

A második, amikor valódi koporsók és egy üres melletthangzott el a végszó.

Ez a várt harmadik, egy látszólag más, de szándékábanmindenképpen veszedelmesebb erõ koporsóját készítenéelõ. Úgy, amint azt hatalmas írónk, Német László remélte,törpe politikusunk, Kovács László által utóbb megtagadottnagy reménységgel. Nagyot kell cselekednie kicsiny meg-gyötört országunknak, vezetõinek, de elsõsorban választáselõtt álló népének. Saját sorsunkat helyes irányba igazítva,kontinensünk zuhanását kell megfékeznünk. Mert nemmenekülhetünk meg attól függetlenül.

Láthatjuk, tudhatjuk tehát, hogy nem lesz könnyû azolyannyira remélt gyõztes választásunkat követõ út sem.Nem lesz könnyû, mert egy öngyilkost kell lebeszélnünkõrült cselekedetérõl. Egy gyarmattartó szellemét tovább-hordó, s azt most éppen rajtunk gyakorló nyugatnak ésvakon homogenizálni akaró szomszédságunknak egyszer-re kellene felismernie, hogy a mi utunk a jó, a helyes, amegmentõ. Vagyis az övék is!

Bizonyító ereje van annak, hogy a világ háttérhatalmas-ságai jól felismerték ezt. Õket elsõsorban nem is ennek akis országnak a menekülésre tett lépései zavarják, sokkalinkább az így felmutatott példa. Az a példa, amelyik meg-lepõ módon napról napra több követõre talál. Ezért a ket-tõs mérce, ezért a legkülönfélébb területeken megmutatko-zó támadások sora. A nálunk elszenvedett gazdasági vesz-teségeik ehhez viszonyítva kevésbé fontosak nekik. És ezfelmérhetetlen veszélyeket rejt magában. Úgy õk, mint ahatalomba mindenáron visszatérni akaró kiszolgálóikképesek lesznek bármire a választási gyõzelmükért. Kap-kodnak, hibáznak, nevetségessé válnak, leleplezõdnek, dejön a segítség kívülrõl, és mûködik a professzionista meg-tévesztõ hadjárat a szavazatokért. Csakis azokért. Mert arájuk szavazók éppen úgy áldozataik lesznek, mint azok,akik átláttak a szitán.

Levelem javát már megírtam, s még csak a nemzeti sorsnagy fordulója körül motoznak gondolataim, a földi vára-kozás kényszere uralkodik rajtam. Pedig van egy másik, azörök és csalódást soha nem hozó égi.

A megváltó születésével s kereszthalálával megszületett amegváltás reménye is. Mindnyájunknak. Várakozóknak smegtévesztetteknek egyaránt. A nemzeti egység még hi-ányzik, de az a másik már biztos ígéretként vár vala-mennyiünkre.

S hogy most mennyire összefonódik a kettõ, a földi és azégi, azt bizonyítják napvilágra került tervek (melyek nemösszeesküvés-elméletek agyrémei) arról, miként húznák kialólunk a remény reménységét is. S nem csupán az anya-giakat, de a templomot s az iskolát még nagyobb igyeke-zettel. Ha mindezzel tisztában vagyunk, éreznünk kell aközös felelõsség súlyát.

Az égi várakozás beteljesülésének bizonysága nem mentfel ez alól, mert földi útjaink képességeink szerinti végigjá-rása a mi feladatunk.

Erõt adó adventet és békességes áldott kará-csonyt kívánok mindnyájatoknak:

Leányfalu, 2013 adventjére és nehéz hónapokra készül-vén

Dr. Szász István Tas

2013. december

EKOSZ–EMTE 5Advent

Nem érti Kéri László politológus az ATV-ben, miért szere-tik az emberek Orbán Viktort. Nem érti, miért mennek ki fél-milliónyian ismételten az utcára, mi az a számára idegen tûzaz emberek szemében, miért a mosoly az arcokon. HiszenO.V a hatalomból ellenzékiként beszél, és különben is tönk-retette az országot, folyamatosan generálja az ellenségképet.Mondja mindezt néhány nappal Mesterházy Attila szónoklataután, melyben az O.V-t aposztrofálta, emigyen: felcsútiMaradona, õszülõ despota, a szabadság ellensége, egyálta-lán és általában: ellenség.

Nem érti Havas Henrik az ATV mûsorvezetõjeként, hogyha már összetákolták az új alkotmányt, amivel megdöntöttéka jogállamot és szembeköpték a demokráciát, akkor miértvolt szükség ráadásul egy cafrangnak, valamiféle Nemzeti(pardon, a hangsúlyból ítélve: nemzeti) hitvallásnak az oda-biggyesztésére.

Nem érti Gyurcsány Ferenc, miért volt szükség a székelyeknagy menetelésére, hiszen a problémát meg lehetne oldanijátszi könnyedséggel, leülve a derék és baráti román kor-mánnyal a tárgyalóasztalhoz, az efféle hõzöngések csak árta-nak az erdélyi magyaroknak.

Tejtestvére, Eörsi Mátyás vele együtt rezdülve érti, megér-ti a románokat, mert a székelyek e cselekedete az elsõ lépés(ó, rettenet) az elszakadáshoz.

Mindkettõjükkel teljes összhangban érti a román miniszter-elnök és helyettese, hogy a székelyek tette ellenséges és erõ-szakos akció, óhajuk ellentétes Románia alkotmányával ésaz európai jogrenddel, ezért meg kell õket büntetni, be kellõket tiltani, le kell õket törölni a térképrõl, õ majd megtanít-ja õket…Hogy az európai jogrendben az autonómia beváltgyakorlat? Õk errõl nem tudnak, tehát ilyen nincs. És hogyott mosoly volt, kinyújtott, baráti jobb és derû? Ugyan már,olyan kevesen voltak, hogy mindez láthatatlan maradt.

Nem érti Ben Cardin demokratapári szenátor az USAkongresszusában, hogy Magyarország nem Ausztria (és for-dítva), de érti, hogy a magyar állampolgársági törvény tisztánetnikai alapokon nyugszik, ami ugyebár egyedülálló a vilá-gon (eszerint nem létezik Németország és Izrael sem, Íror-szág meg fõleg nem, ahol az állampolgársághoz elég egy va-lamikori nagy-vagy dédszülõ ír állampolgársága). Skanda-lum ez tehát a javából, és ennek megfelelõen elítélendõ,megtorlandó.

Mindent ért viszont Marsovszky Magdolna, a német FuldaiEgyetem oktatója. Sajnos az õt kérdezõ Juszt László (szin-tén az ATV-ben) szemmel láthatóan semmit nem értett sza-vaiból, amikor kérdésére, hogy végül is mi áll a Magyaror-szággal, a magyarsággal szembeni (szerinte nyilván jogos)felhorgadások mögött, M.M. így foglalta össze az elvi szem-benállás lényegét: etnosz kontra démosz. Nemzet a néppelszemben. Van tehát egyrészt a lakosság, a „démosz”, úgyáltalában, minden ismertetõjegy nélkül, színtelenül és szag-talanul, és ha ezen belül valaki nemzeti (etnikai) jegyeket vélmagán felfedezni, netán hangoztatni, és – horribile dictu -ezen elvek szerint megszervezni az országot, államot, akkorezzel értelemszerûen kirekeszti mindazokat, akik e jegyekkelnem rendelkeznek.

Ügyes. Hiszen oly könnyû összemosni az etnikai és a fajielvet – az amerikai közgondolkodásban össze is keveredik ekettõ (l. Ben Cardin szenátor) –, hogy a következtetés magá-tól adódik: aki nemzetben gondolkodik, érez, az a fajelmé-letnek a híve, gyakorlója, kirekesztõ, gyûlölködõ, xenofób,homofób, stb. Juszt László szemei úgy kiüresedtek, hogy el-felejtette megkérdezni, helyette mi kérdezzük most:amennyiben az etnikai jelleg felszámolása a megoldás, a bol-dog jövõ záloga, akkor mi lesz mindazzal, amit az jelent? El-sõként a nyelvvel, ami emberi tudatunk legfõbb kialakítója ésegyben kifejezõje. Aztán mi lesz az emberiség kultúrájával,melynek összetevõi (tudomány, mûvészet) – habár a szellemnagy alkotásai az emberiség közös kincsét képezik – mégis-csak jórészt nemzeti keretek között születtek, azok jegyeitviselik magukon, azoktól elszakítva sok esetben meg-szûnnének létezni vagy kiüresednének, lényegüket veszte-nék. Egyáltalán: emberek maradnánk-e ezek után? Gon-doljuk csak végig: nem volt véletlen, hogy az õsközösségcsoportjai szétválva és a földön szétvándorolva saját nyelvetalakítottak ki, sajátos, megkülönböztetõ jegyeket kezdtek fel-venni, melyek az évmilliók során végül is a belátható törté-nelem diverzifikált emberének kialakulásához vezettek, azutóbbi 100-200 évben nemzetállamként definiált létformák-hoz, szervezõdésekhez, meg az ezek fennállását biztosító ésmûködését szabályozó törvények, normák, erkölcsi alap-elvek megszületéséhez.

Napjaink aktualitásához, az EU-beli ultraliberális/ultrazöldkezdeményezéshez, a Cohn-Benditek legújabb jelszavához, aneomarxista „világ fiataljai (némelyikük elvárásai szerint: egy-nemû fiataljai), egyesüljetek” ötletéhez érkeztünk. Hogy mitjelentene egy jellegtelen, hit-és erkölcsmentes Európai Uniókierõszakolása (ebbéli igyekezetükben törölték a társadalmierkölcs legmagasabb formáját képviselõ keresztény gyökere-ket az EU alkotmányából), az könnyen belátható a fentiektükrében: egy több millió éves szerves és természetes fejlõ-dés eredményeinek tönkretételét, megsemmisítését. Amitmég megtetéznek ugyebár a különbözõ devianciák fetisizálá-sával, holmi harmadik nem megteremtésének igyekezetével.Könnyen belátható, hova vezet mindez: káoszhoz, erkölcsi ésbiológiai elsatnyuláshoz, majd halálhoz. Bizony nem más ez,mint színtiszta ideológiai terrorizmus. (Csak miután leírtame sorokat ébredtem rá, hogy e kifejezést Cs. Gyimesi Évávalpolemizálva már használtam egyszer, ugyancsak szerkesztõikommentáromban, lapunk 2008. júniusi számában. Azismétlõdés e szerint nem véletlen. K.P.)

Ezek után joggal vetheti fel bárki, hogy fenti okfejtés végülis a nemzetállam, ezzel a román nemzetállam hitvédelmét je-lenti. Amely utóbbi ugyebár egységes, ahogy ez minden eb-bõl következõ eszme és gyakorlat kõbe vésett alapelvekéntmeg lett fogalmazva a román alkotmány elsõ pontjaként:Románia egységes nemzetállam -, és senki, még BenCardin vagy Cohn-Bendit urak által sem kifogásoltan!

Viszont sehol nincs megfogalmazva – és itt a bökkenõ! -ennek értelmezése, így ez szabad prédaként szolgálja aromán politikai gyakorlatot. Azt a politikai gyakorlatot, mely-nek meg nem értése magyar részrõl kétségbeejtõ eredmé-

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEAz átalvetõ 2013 decemberi kommentárja

Meleg, mosolygós szemek

nyekhez vezetett a múltban és vezethet továbbra is érdek-képviseletünk számára. Ma ismét csak azt látjuk, halljuk:nem értik. Vagy ami még rosszabb: nem akarják érteni. Aszékelyek nagy menetelése kapcsán számtalanszor teszik felitt a kérdést kompetensnek vélt/mondott személyeknek: miáll a román hatalom konzekvens elutasítása mögött, hiszena székely-magyar autonómia az egész ország javát szolgálná.A válaszok kétségbeejtõen naivak vagy semmitmondóak.

Habár többször leírtam, kénytelen vagyok ezek után kendõ-zetlenül és egyáltalán nem diplomatikusan újra papírra vetniaz általunk jól ismerteket. A román nemzethez való tartozásu-kat az erélyi magyarok természetesen politikai, azaz állampol-gári értelemben ismerik el, a román hatalom és közgondol-kodás viszont összemossa ezt a kulturális nemzet fogalmával:ha román állampolgár vagy, akkor valami fura szerzetként ott-hon, a családban beszélhetsz ugyan magyarul, de ha kiléptélaz ajtón, használd az állam nyelvét, külön jogokat ne kérj semagad, se közösséged számára. Az EU tagjaként Romániakénytelen formai engedményeket tenni, nemzetiségi jogokattörvénybe iktatni, de ezek alkalmazását lépten-nyomon gátol-ja. (A példákat minden olvasónk hosszan tudná sorolni.) Így aszékely önrendelkezés is ugyanazt jelentheti csak, mint azolténiaiak, baraganiak, caracaliak, stb. önrendelkezése. Ámha sajátos, magyar jegyeket akar ölteni és a magyarságotszolgálni ezen önrendelkezés, az már alkotmányellenes.Magyar lehetsz ugyan, de csak úgyés akkor, ha román maradsz. Mert azalkotmány elsõ pontja ezt mondja, ésez szent és sérthetetlen. Punktum.

Hogy mindebbõl Erdély magyar-ságának pusztulása következik, aztnyíltan soha el nem ismerik, de leg-fõbb célként kitartóan és rendszer-semlegesen dolgoznak rajta. Miért?Mert Trianon betegei. Mai nagyországuk Erdélynek Magyarországtólvaló elcsatolásával alakult ki, Erdélynélkül nincs Románia. Erdélyt a tör-ténelem és a kultúra ezer szállal kötia magyarsághoz, a hamis, kitalálttörténelem és annyi más agresszívakciójuk (a tömeges betelepítések,az etnikai arányok erõszakos meg-változtatása, a hagymakupolás hon-foglalás, stb.) sem képes ezt felülírni,ezért a magyarság magyarként való,azt megvalló létezése halálosveszélyt jelent számukra. A szer-zemény akkor válik csak véglegesséés biztossá, ha Erdélyben nem lesztöbbé magyar. A teljes bizonyossá-got persze csak a magyarság teljeseltûnése jelentené a földrõl, de leg-alább Erdélybõl tûnjenek el. (Egyet-értenek ugye, Gyurcsány és Eörsiurak?)

A ma realitásai persze lépten-nyo-mon és már régen felülírták ezt akényszerképzetet (elsõsorban annak

felismerése hiányzik részükrõl, hogy a jelen világfolyamataisaját nemzeti létüket is veszélyeztetik, és hogy ez jelenti szá-mukra a valós veszélyt, nem a magyarok), mégis e kényszer-képzet a mai napig él és meghatározza úgy a politikumot,mint a közgondolkodást. Ezen utóbbi visszahat amarra, apolitikai haszonszerzés pedig befolyásolja még az esetlegtisztán látók hozzáállását is. Az eredmény: a tapasztalt éselszenvedett politikai, gazdasági, kulturális gyakorlat. Mindezazt igazolja, hogy az egészséges, defenzív, éltetõ és befoga-dó (ilyen a magyar!) nemzeti eszme Romániában deformáló-dott, agresszívvé, pusztítóvá vált jó száz éve és mind a mainapig. Az etnosz „nemzeti” értelmezését Románia esetébena „faji” értelmezés, a nemzetiszocializmus eleddig oly sikeresromán, „soft” változata váltotta fel, az építkezést a pusztítás.A pusztítás viszont önpusztítóvá válik: „Jaj annak az ország-nak, amelyik háborút szít határain belül.” A pusztítást pusz-tulás követi.

Románia jelen helyzete a világban, az EU-ban látszólagnem igazolja ezt, ám ennek a témának a körüljárása különtanulmányt igényelne. Most szögezzünk le csak annyit, hogya jelen világrendszert, az EU-beli folyamatokat szemlélve isfelsejlik a pusztulás perspektívája, a világ ezen az úton halad-va az önfelszámolás felé halad.

Orbán Viktor és csapata tisztán látja mindezt, innen ere-deztethetõ hazánk jelenlegi nemzetstratégiája. És innen ere-

deztethetõ itt és ott a menetelõksokszázezres sora. Mosolyuk méltóválasz a démonizálásra, gyûlöletkel-tésre, egyben igazolása annak is,hogy a felszabadulásnak elõször alelkekben kell bekövetkeznie. Hiszenvégre valaki felcsillantja a sok évszá-zados – Erdélyben nemzeti elnyo-mással tetézett - kiszolgáltatottság(török, Habsburg, német, szovjet,majd napjaink globalitása, egymástszorosan követve) oldásának lehetõ-ségét, távlatait. A reményt és a bizal-mat lehet felfedezni a szemekben,arcokon. Amit nem értenek a KériLászlók, a Havas Henrikek, a VictorPonták, a Marsovszky Magdolnák. Deértik a Nemzeti hitvallást lelkükbenhordozók és megvallók az anyaor-szágban, Fel-és Délvidéken, és per-sze Erdélyben. Õk azok, akik elisme-rik a kereszténység nemzetmegtartóerejét, ezzel egy hatalmas szövetsé-gest tudhatnak maguk mögött, aleghatalmasabbat. Õt, és benne azéletet, a jövõt fedeztem fel a békeme-netben két gyermekét kezén vezetõ,a harmadikat a szíve alatt hordó fia-talasszony meleg, mosolygós szemé-ben.

Ezek után nyugodtan várom meg-váltónk születését és az elkövetkezõesztendõt. Sok szeretettel kívánomezt olvasóinknak is.

K.P.

2013. december

EKOSZ–EMTE 7Kommentár

Szabó Lõrinc

Hazám, keresztény EurópaUtálom és arcába vágom: - Száz év, de tán kétezer óta õrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel; száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szívében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben, mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített: mi lesz, ha megjõ pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel? Mi lesz, ha megjõ Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc,se kard, se börtön, ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált - óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán: hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?

Apukát várom karácsonyraÉn most nemsokára öt éves leszek, de apukával már régen találkoztam, mert õ

nem lakik velünk, pedig régebben velünk lakott, és amikor reggel felébredtem, neve-tett, és mondta, hogy menjünk a fürdõszobába, és igyekezzünk, mert indulni kell azóvodába.

Anya már elment dolgozni, és mi apával ketten mentünk az óvodába. Nem tudom,hogy apa mért nem megy dolgozni, mint anya, de jó, hogy ketten megyünk óvodába.Az úton találkoztunk Anikóval és Zsuzsával, és együtt mentünk. Délután is apa jöttutánam, és mondta, hogy most Ibi nagymamához megyünk. Én nagyon örültem, mertnagymama mindig húslevessel vár, és a leves után mindig kérdezi, hogy mit kérek, ésén mindig csirkecombot kérek. És mindig kapok. Nagypapa is nevet, pedig õ nem kapmindig csirkecombot. Apa is mindig nevet. Aztán kimegyünk focizni, mert én nagyonszeretek focizni, és nagypapa mindig mondja, hogy milyen jól rúgom a labdát Én ott-hon Andrással is sokszor focizok, és sokkal nagyobbakat rúgok, mint õ. Nagypapa ésén is mindig jól megizzadunk, ha focizunk, és én akkor mindig vizet kérek, abból azüvegbõl, amit a nagypapa hoz. A focipálya mellett a lovakhoz is szoktunk menni, mertott mindig valaki lovagol is.

Én is nagyon szeretnék lovagolni egy nagy lovon, de apa azt mondja, hogy majdakkor, ha nagyobb leszek, és én ezt már alig várom, de ez nem lesz olyan hamar.Utoljára a ló nem vette el a kenyérhéjat, amit odatartottam neki, és apa azt mondta,hogy lehet, valami édesebbet kell neki adni. Aztán két nagy madarat is láttunk repül-ni egymás mellett, és nagypapa mondta, hogy hattyúk, és ritkán lehet látni õket ígyrepülni. De én láttam õket. Én nagyon szeretem apát, és kérdeztem, hogy miért nemalszik velünk, mint régen, és azt mondta, hogy anya nem akarja. Én nem tudom miért,de én nagyon szeretem apát.

Az oviban kérdezték, hogy milyen ajándéknak örülnék a legjobban karácsonyra.Én azt szeretném, ha apa eljönne hozzánk karácsonyra, és ha hozna egy VillámMcqueen kis piros autót, de leges legjobban annak örülnék, ha apa eljönne hozzánkkarácsonyra. Keszeg Tibor, Szentendre

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTE2013 karácsonya

Ima és KarácsonyE két szent szó jelentõségét 2013 vége

felé kezdjük átérezni, érteni.Ima és Karácsony. Elõször. Jobban

tudtunk imádkozni, el tudjuk választania búzát a konkolytól, akkor is, ha aligvolt termés. Imánk meghallgatásrakerült, Isten immár évekkel elõbb meg-szabadított a hazudozó, képmutató nép-nyúzótól. Még nincs a helyén. De márjó, hogy gusztustalan kijelentéseit nemkell öreg korunkig hivatalos álláspont-ként hallgatni (igaz, az ördög most isfuttatja), de biztosan papot fog hívni õis, hogy meggyónjon, mint Kádár Jánostette, halála óráján. Késõ bánat.Szégyellem magam, hogy ilyesmi juteszembe a sokmilliónyi jó helyett.(Mindent ki kell mondani, a pokolbadobni, vissza se nézni.) Az ima ennélsokkal de sokkal több, szebb és meg-nyugtatóbb. Szívbõl jövõ fohász!Fényláng! Boldogság-ölelés! Nem olyan, mint a gazdag ala-mizsnája! Ez a Szent Karácsonyest. Mert messzire menekül-ve is hazatalálunk, mint üres tenyerünkbe szálló hópehely,

mint szakadó szívünk, mely – ha nem hó –a szánkban nem játssza meg magát, hisz ha-zánk széle nem mosódott el, meghitt ésbeteljesedett testvériségben élünk, ninc-senek határok! Kiteljesedett öröm-ünnep-ben szárnyalunk! Megszületett az Isten-Ember! Istenünk és Emberünk velünk van!Bearanyozza szürke hétköznapjainkat!Velünk van a sok általunk felfoghatatlan,jól érzékelt csodákban! Csakazértis meg-gyógyultunk! Ép maradt szellemünk s lel-künk. Tudunk igazán örülni (jól esik a frisslevegõ, a korty bor, egy jó szó), de ez sem ami érdemünk, az üdvösség egyedül azIstené! Tudunk, spontánul megtanultunkjátszani a gyerekünkkel, mert átérezzük kisvágyait és buzgó, erõs akaratát! Visszatudunk mosolyogni a párunknak, gondo-lunk a rég nem látott barátokra, a szegényelesettekre.

Minden, de minden egy nagy ima, ami-nek a neve: Áldott Karácsony!

Juhos-Kiss János

Makovecz Imre tervei szerint épült új csíkszeredai katolikus templom oltára. (Fotó: Juhos-Kiss János)

Halász Bálint

KarácsonyraKarácsonyra csengettyûznekNyomorúságos születésreSzilánk a fenyõ minden ékeKihunyva hull hideg sötétbeA békesség és szeretet.

Még áll jászol, de fája korhadtSzalmája bûnös menedékhelyE rozoga ország-akolnakRésein menekül a holnap,S vele verõ és veretett.

Már Karácsonyra szól a zsoltárDe nincs kedvünk örvendezésre,A betlehemi fényességetMáshol mérik. Itt csak ígéretJárja. S hideg szelek.

A vályúhoz kevesen férnek,Nagyobb ököllel, hosszabb késsel.Ki törõdik a teremtéssel,Mikor itt már a csont is étel,S betörik érte a fejed.

Már Karácsonyra, már áhítatraDe eléfordul tõlük az Isten,Nincs már semmi, mi megtérítsen,Már gyertyacsonk sincs, mi hevítsen,Ellopták a kisdedet...

Molnár Péter

Tüzet kéne rakniÁllok a baromfiüzlet elõtti sorban, a nagycsarnokban.

Generációk állnak… Ahogy Voga & Turnovszky megéne-kelte annak idején. Lassan haladunk, csoszogva, jön Kará-csony, ilyenkor mindenki valamivel többet, valami mást,kicsit többért, mint egyébkor...

Elõttem idõs néni hatalmas, gyékénybõl font szatyorral,ilyet is a hetvenes évek közepén láttam utoljára, akkor isNyíregyházán, a piacon. Nincs az idõs asszonyon semmikülönös, vele egyidõs kabátja szürke, nyaka köré zöld sálattekert, fején hatalmas, lila kötött sapka. A lábán barna,magas szárú, végig fûzõs cipõ. Pont olyan, mint nagyanyá-mé volt. (Az õ cipõjének nyelvét kivágtam egyszer, mertkellett a bõr a csúzlimhoz.)

Magas, elegáns hölgy kerül sorra, divatos, hosszú kabát-ja makulátlan, karján csinos bevásárló kosár, kezén puhakesztyû, a budai úriasszony õstípusa. Elõször pulykamell fi-lét választ gondosan, aztán két csirkét, szemrevételezi azelé kínált portékát, az egyiket kicserélteti, nem elég dundivagy nem elég sárga, mindegy is. Vesz még egy kacsát,ellenõrzi, hogy a mája szép-e, meg tyúkot, egy felet, leves-nek. Elõttem a néni toporog, fejét forgatja, mint aki kiutatkeres.

A hölgy közben áttér a felvágottakra, baromfi virslitválaszt, egy kilót, pulykakolbászt is. Megkérdi elég füstölt-e és azt is, ugye nem csípõs? Azt a vendégei nem szeretik.Végül kér még csirkemell sonkát is, mert hidegtál is készül,és azt a sonkát a lánya nagyon kedveli. Az idõs asszonyközben döntést hoz, kilép a sorból és indulna, de a kiszol-gáló hölgy utána szól:

- Tessék maradni Márti néni, a hölgy rögtön végez, ésmár maga jönne!

Az én kopott öregasszonyom kényszeredetten lép azablakhoz, és nagyon halkan kérdez:

- Van fagyasztott szárny, Zsuzsikám? Vinnék két csomag-gal.

Az eladó jókedvû, nevetve kérdezi mamikát, miért nemvisz frisset, az most akciós, olcsóbb, mint a mélyhûtött. Anéni szabódik, aztán kér kétszer egy kilót, közben magya-rázza: egyiket kirántja, másikból pörkölt lesz, az emberigen szereti. Az ablak mögött a férfi kiszolgáló most érziidejét a poénnak.

- Vigyen combot meg mellet, mama! Olyan zsenge, ke-nyérre lehet kenni. Hát egyszer van Karácsony, nem igaz?

A harsány hang megdermeszti a sorban állókat. Magam,kis híján felszisszenek. A férfi körülnéz, megérti a helyzettragikumát. Ránéz eladótársára, lassan félretolja: hagyd,majd én!

Nejlonszatyrot fog, rakja a szárnyakat, aztán méri. Rakjaa következõt, de elõször a combok közé markol, majd kéthatalmas csirkemellet ejt a combokra, végül egy összema-roknyi szárny következik.. Nem méri le, csak harsányankiáltja:

- Ahogy a kedves vevõ kérte, kettõ kiló a szárny, éppenhatszáz forint!

A csirkeszárnynak 499 forint kilója, akciósan. Kilódítja akét szatyrot a néni elé, elveszi a remegõ kézbõl az ezrest, ésvisszaad egy ötszázast, aztán kiszól az ablakon, sürgetõen:

- Tessék jönni, kinek mit adhatok?

* * *Fiatal pár áll az illatszerrel és háztartási vegyi áruval

kereskedõ üzletlánc boltjának pénztáránál. Nagyon rosszulöltözöttek. Az asszony mellett babakocsi, benne az új gene-ráció, a testet öltött jövõ. A férj elkeseredetten kotor pénz-tárcájába, egyre kisebb címletû bankjegyek kerülnek elõ,aztán a csöri: húszasok, tízesek, ötösök. A pénztáros kis-lány elõtt két, bõröndnyi csomag pelenka, õ pedig vár tü-relmesen. A férj végül feladja, átteszi párja kezébe a pénzt,és halkan annyit mond:

- Az egyiket visszaviszem.Szürke gyapjúfelöltõs, kalapos, idõsebb úr lép ki a sorból,

tartok tõle, most fogyott el a türelme, reklamálni fog a fia-taloknál, miért nem elõbb számoltak? Megfogja az apukakarját.

- Várjon, fiatalember! - Tárcájából elõveszi az üzletláncpontgyûjtõ füzetét, és odaadja a pénztárosnak.

- Erre jár húsz százalék kedvezmény, mert betelt. Ha úgysem elég a pénzük, kérem, a maradék összeget hozzámüsse be, kisasszony!

A fiatalok hálálkodnak, a férfi legyint, látszik rajta, hogyzavarban van. A házaspár végül távozik pelenkástul, baba-kocsistul. A kalapos úr visszaáll a helyére a sorba, a mögöt-te álló férfi pedig megszorítja a könyökét.

- Ez szép volt, Miklós.A kalapos legyint: hagyjuk.

* * *Most következhetne a tanulság.Most kellene leírnom, hogy mekkora keserûséget érez-

tem, amikor egy délelõtt, egyetlen óra leforgása alatt lát-hattam mindezt. Arról kellene írnom, nem a mi hibánk,nem mi juttattuk ide magunkat, másokat. Arról hogy a sta-tisztikák szerint, a munkával töltött órák számát tekintveMagyarország világelsõ, de a munka ellenértékét tekintvenincs olyan hosszú lista, amelyre rákerülhetnénk, mert csakaz úgynevezett harmadik világ-béli országok közt jutna szá-munkra hely! Nem teszem. Most, nem. Mert jön Kará-csony, és én nem politikáról akartam írni. Hanem idemá-solni egy vers néhány sorát, befejezésképpen.

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hisz zúzmarás a város, a berek...Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatniÉs rakni, adjon sok-sok meleget.Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,Hogy fölengednének az emberek!”

Ezeket a sorokat József Attila írta, 1922. novemberében.Hát rakjuk meg végre azt a nagy-nagy tüzet! Fogjuk meg

végre egymás kezét, öleljük át egymás vállát, karoljunkegymásba nagyon szorosan...

Errõl szerettem volna írni ma, kedves olvasóm. Európaközepén

2013. december

EKOSZ–EMTE 92013 karácsonya

Összesen mintegy kétszázezren vonultak utcára október 27-én, hogy jelezzék Bukarestnek és a nagyvilágnak: Székelyföldegy és oszthatatlan, be nem olvasztható, és autonómiát kér aszékely nép. A menetelés tömegét nem lehet nem észrevenni,ezért talán elkezdõdhet a párbeszéd – állapította meg az SZNTelnöke.

„Amit célként kitûztünk, azt megvalósítottuk: 53 kilométe-res összefüggõ menetoszlop alakult ki Bereck és Kökös között,150 ezer résztvevõvel. Ha ide számoljuk, hogy további 30 hely-színen szimpátiatüntetéseket szerveztek, akkor 200 ezren tilta-koztunk a bukaresti kormány régiósítási terve ellen és álltunkki az autonómiatörekvés mellett” – fogalmazott a SzékelyNemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs, aki köszönetet mondott arésztvevõknek, a partnerszervezeteknek, az augusztustólönkéntesen tevékenykedõ munkatársaknak és a hatóságoknak.

„Ekkora tömegre már nem lehet azt mondani, hogy nemlétezik, és bebizonyosodott, hogy az is hamis állítás, miszerintaz autonómiát csak néhány politikus szajkózza. Ez a székelynép akarata. Október 27-én megváltozott a világ kifele és befe-le is. Remélem, most már fogadnak Bukarestben, hogy tárgyal-junk a kormány képviselõivel Székelyföld jövõjérõl és az auto-

nómiáról. Befele pedig megnõtt a közösség önbizalma, meg-erõsödött a belsõ kohézió, az autonómiaküzdelemhez szük-séges erkölcsi és szellemi kapacitás. A székelység erõszakmen-tesen, a jog és a demokrácia eszközeivel, erõsen, bátran éselszántan küzd tovább. A párbeszéd elkezdését akarjuk aromán kormánnyal” – mondta az SZNT elnöke. Ebbéli szándé-kukról – gyakorlatilag megismétlik a március 10-ei maros-vásárhelyi Székely Szabadság Napján tett beadványukat, amely-re mind a mai napig nem érkezett válasz, holott a törvény 30napot ír erre elõ – a menetelés végén felolvasott kiáltvánnyalegyütt, két napon belül levélben tájékoztatják a kormányt.

Tízéves az SZNT

A Székely Nemzeti Tanács október 26-án volt tíz éves, és aNagy Menetelésen kívül más rendezvényt nem szerveztek.„Elõdeimmel, Csapó Józseffel és Fodor Imrével olyan elenged-hetetlen lépéseket tettünk meg, amelyek megkerülhetetlenekaz autonómia eléréséhez. Jelképet jegyeztünk be, amely alá fellehet sorakozni, a székely zászló alatt elõzmény nélküli egységjött létre. Idén bebizonyítottuk, hogy tömegbázisa lett törekvé-sünknek” – vélte Izsák Balázs. Székelyhon.ro

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEDokumentum – Kitekintõ

KIÁLTVÁNY(A Székelyek Nagy Menetelésének egyetlen, hivatalos dokumentuma)

Ma, 2013. október 27-én, a Bereck és Kökös között összegyûlt székelyek, a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei magyarok támogatásával, ismerve a nagyvilág magyar közösségeinek támogató megnyilvánulásait, megerõsítik agyergyóditrói Székely Nemzetgyûlésen kinyilvánított történelmi igényüket:

- élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföldállamon belüli önkormányzását;- követelik, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm

közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén;- ragaszkodnak a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföldnek a Gyergyóditrói

Nemzetgyûlés által kijelölt ideiglenes határaihoz, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse azokat!Székelyföld minden lakójának közös hazája, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól, ezért az államon belüli

önkormányzás, a területi autonómia Székelyföld minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlõség intézményigaranciája lesz.

Az államon belüli önkormányzás regionális szintû hatalmat jelent, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szer-ve van, és amely széleskörû autonómiával rendelkezik a hatáskörök, valamint ezek demokratikus gyakorlása terén, ugyan-akkor rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel.

Ez év március tizedikén, a Székely Szabadság napján, a marosvásárhelyi Postaréten összegyûlt székelyek beadvánnyal for-dultak Románia kormányához, amelyben követelték, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdaságijellegzetességekkel rendelkezõ Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót. Követelték, hogy Székelyföld legyen önállóközigazgatási régió. Követelték Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását! Követelték a párbeszéd megkezdé-sét a székely nép legitim képviselõivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal! Erre a beadványranyolc hónap elteltével válasz nem érkezett!

A nagyvilág közvéleményéhez fordulva mondjuk el: változatlanul hisszük, hogy a párbeszéd a társadalmi béke záloga, aszékelyek pedig békét és párbeszédet akarnak. A nagyvilág közvéleménye elõtt kérjük ismételten Románia kormányát, nevegye semmibe hétszázezer polgárának akaratát, akik egyben az Európai Unió polgárai is! Ugyanakkor felhívjuk a kormányfigyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelység akaratának mellõzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nemfogja sem megtörni, sem elfárasztani a székely autonómiatörekvést. A mai napot követõen vagy érdemi párbeszéd kezdõdika székelység képviselõivel, a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövõjérõl, vagy sokasodni és erõsödni fognaka tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is.

Kérjük Magyarország kormányát, kérje Románia kormányától a két ország közti alapszerzõdés tiszteletben tartását, külö-nös tekintettel annak 15/9 cikkére. Nekünk, székelyeknek alapvetõ érdekünk, hogy Magyarország és Románia között jólegyen a viszony a békés, építõ együttmûködés és az Európai Unió tagállamainak közös alkotmányos örökségének jegyében.

Kökös, Uzon, Szentivánlaborfalva, Réty, Eresztevény, Maksa, Dálnok, Csernáton, Ikafalva, Kézdivásárhely, Nyújtód,Lemhény, Bereck, 2013 október 27.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Izsák Balázs: kezdõdhet a párbeszéd az autonómiáról

2013. december

EKOSZ–EMTE 11Dokumentum – Kitekintõ

Könyves tüntetés Sepsiszentgyörgyön. 1990 februárjábanErdély-szerte több százezren tüntettek. Amit akkor kiharcol-tunk, csaknem azzal maradtunk.

Szeretnék tisztelettel tekinteni a romániai magyar szellemielitre, a tudományos ranglétrán legmagasabbra jutott - haddnevezzem így õket - szuperkoponyáinkra. Szeretném tisztel-ni õket azért, hogy szellemi képességüket a nemzet szolgála-tába állítják.

Sajnos, többükkel ezt nem tehetem. Legutóbb Salat Le-ventével sajtóvitáztam, hangot adván ama véleményemnek,hogy okos érvelésével a „másik oldal” malmára hajtja a vizet,hogy ne mondjam úgy: odaátra és ellenünk „dolgozik”. Hogysemmirõl sem sikerült meggyõznöm, egy azóta megjelentújabb írásával támasztja alá. Vele újra felvenni a csatabárdotnem akarom, mert nem lehet célom arra ingerelnem, hogytovább rontsa - amennyiben képes erre - autonómiaesélyein-ket. Mert ha csak egy embert is meggyõz arról, hogy értel-metlenség a kisebbségi sorsban élõ magyarság megmaradá-sának pillanatnyilag egyetlen biztosítékáért, az autonómiáértküzdeni, bizony rontja. S én hiszek abban, hogy mindenember számít, minden magyar felelõs minden magyarért.

Igen, de most itt a másik „elitünk”, ama ranglétra másik je-lessége: Magyari Nándor László. Mekkora segítség lenne, haaz õ tudása szövetséges tudás, szellemi ereje szövetséges erõlenne. De sajnos nem az. Hallgatom a bukaresti rádió októ-ber elsejei magyar adásában, miként nevezi autonómiáért va-ló busójárásnak a készülõ székelyföldi tüntetést (MagyariNándor Busójárás autonómiáért írása blogján, asystemcritic.blogspot.ro honlapon jelent meg - szerk. megj).Az idõ átlépésének egy képtelen „összevetése” jut eszembe:ha Hunyadi Jánosnak Magyari Nándor lett volna szellemitanácsadója, nem született volna nándorfehérvári gyõzelem.Mert nándorfehérvári gyõzelmek csak a lehetetlen megkísér-tésével „jöhetnek össze”. Õ pedig okos racionalitásával, okos-kodó bölcsességével, a gúnytól sem visszarettenõ fölényessé-gével úgymond „tisztán látja”, hogy nekünk, „rommagyarok-nak” (micsoda kettõs értelmû, akár gúnyosan, akár fájdalma-san is értelmezhetõ szócsinálmány!) semmi esélyünk az auto-nómiára. És: magát az autonómiáért való áhítozásunkat iseleve helyteleníti és szükségtelennek látja, mert az (barátjátólés eszmetársától, Salat Leventétõl kölcsönzött kifejezéssel)„megkésett projekt”. Sõt, kártékony is - ez már az õ gondola-ta, mert „székelyföldi elkülönülési kísérlet (disszimiláció)”mely „a román döntéshozók ellenállásától függetlenül is, szin-te teljességgel esélytelen. A székelyföldi területi autonómiailyen körülmények között való propagálása üresjárat, politikaihomokozóba való tematizálása és elfedése a valódi projektek-nek.” (Magas szellemre vall már az is, ahogy az autonómiát„tematizálja” mint nem „valódi projektet”.) És azt sem tudjaeldönteni õurasága, „a kívül maradt rommagyarok hogyanfognak viszonyulni a székelyekhez, és megfordítva”, ha azutóbbiak netán kiharcolják/kiharcolnák az autonómiát. Neméri fel ésszel, hogy az egész nemzetrésznek (a „rommagyar-ságnak”) nem ártalmas az, ha bármelyik rész megerõsödik.

Abszurd logikával rombolja, zavarítja a fogalmakat. Mert-hogy: „a területi autonómia esetén (az autonómia vagy terü-

leti lehet, és akkor nem elsõsorban etnikai, vagy etnokultu-rális, és akkor nem területi)” - fejtegeti. Meg zavarosságokat„olvas bele” a magyarországi politizálásba. „Azok a kultúr-nemzeti (transzlokális) identitások is problematikusak,melyek a magyarságot, autonómia ide vagy oda, a többi ma-gyar közösséghez és mindenekelõtt a magyarországi>>nemzettársakhoz<< kapcsolják. Vagy senki nem vesziészre, hogy a magyar kormány, amikor a nemzeti integrálást(NER) a Kárpát-medencei magyarságra alapozza, akkorkihátrál a területi autonómiatörekvések mögül?” - süti kizagyván és logikailag értelmetlenül. Mindent összekuszál,csak hogy világossá tegye: semmi esélyünk az autonómiára,és hogy a székelyek nagy menetelése „elõrehozott politikaibusójárás”, mely „csak arra való, hogy egyes vezérek újramegmártózhassanak a tömeg éljenzésében fölösleges zászló-lengetés és vitézkedések, fogadkozások közepette, operett-színpad kulisszái között (nem kétlem, tele lesz a határ>>hagyományõrzõ, alkoholbûzös mézeskalács hu-szárral<<, ahogy kell)”.

Szerinte tudomásul kell vennünk, hogy mi, „romma-gyarok” csak kisebbség vagyunk így is és úgy is (hogy szülõ-földünkön 80-85 százalékban élünk ma is, megfosztva min-dentõl, ami számunkra szent, hogy itt a legalacsonyabb azéletszínvonal, s legmagasabb a munkanélküliség, ezek õura-ságát hidegen hagyják).

Hogy hitelesítse megemészthetetlen katyvaszát, s elõ-revetítse a kudarcot, nem retten vissza a ferdítésektõl sem.„Az eddigi legnépesebbnek kikiáltott rommagyar vonuláso-kon/ gyûléseken mintegy 25 000-30 000 személy vehetettrészt (még a legmagasabb licitek szerint is).” (Hát a maros-vásárhelyi 1990. február 10-i gyertyás-könyves felvonulásnem történt meg?) És azt is állítja, hogy: „Láthattuk a mé-reteiben sokkal nagyobb katalán megmozdulást, és azt is,hogy nem történt látványos elõrelépés az ottani autonómiaügyében.” (Vajon?) Tovább idézhetném e félrecsúszott elmezagyvaságait, rosszindulatú ferdítéseit s egészében azt afullánkló gúnyolódást, mely azok felé özönlik, akik szeretikezt a földet, s megpróbálják a lehetetlent is vagy a pillanat-nyilag lehetetlennek tetszõ parányi kis esélyét annak, hogymegalázó helyzetünkön javítani tudjunk.

Minden ember magánvéleményét illesse tisztelet. MagyariNándor László egyetemi adjunktus a Babeº-Bolyain nemze-dékek szellemi adjusztálója.

Tisztelettel kérném, villantson fel elõttük ásatag, de máigmegdöntött alternatívákat is, mondjuk bolyais szellemben:„Tudod, az erõ micsoda?

Akarat, mely elõbb vagy utóbb borostyánt arat”, vagy:„Amit erõ és hatalom elvesz, azt idõ és kedvezõ szerencse is-mét visszahozhatják. De mirõl a nemzet, félve a szenvedé-sektõl, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig ne-héz, s mindig kétséges”, vagy: „Mi dolgunk a világon? Küz-deni, erõnk szerint a legnemesbekért” - mondom Arany Já-nossal, Deák Ferenccel és Madách-al. Én nekik hiszek, nema Magyari Nándor-féle jelenkori eminenseinknek.

Háromszék, október 19. Gazda József

A „székelyföldi elkülönülési kísérlet” ürügyén... (Válaszféle a Magyari Nándoroknak)

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEDokumentum – Kitekintõ

Nt. Zalatnay István, azErdélyi Gyülekezet lelkészének fohásza

2013. október 27-én Budapesten, a Román Nagykövetség épülete elõtt.

A 76. zsoltár szavaival imádkozuunk:

„Midõn felkél az Úr IstenTartván kemény ítéletit,Hogy a szegényeket itten

E földön megtartsa népit;Dícséretedre fordul néked,

Ha a nép haragszik ellened.

Még egyszer nyilván elvesztedE maradék dúlót-fúlót.

Jer, dicsérjük Istenünket,Megállván fogadástokat

Kik mindenkor vagytok õvele,És el nem távoztok õtõle.

Adjatok szép ajándékotE rettenetes Istennek,

Ki megtöri hatalmukatA gonosz fejedelmeknek!

A nagy királyok itt e földönElõtte lesznek rettegésben.

Urunk Istenünk, ki haragodban rettenetes, de kegyelmes,emberszeretõ Isten vagy! Nemzetünkért, székely testvé-reinkért aggódva állunk most színed elõtt. Tehozzád fordu-lunk, aki kezedben tartod minden ember és minden nemzetsorsát. Kérünk, ne engedd, hogy akár pusztító szándékkal,akár értetlenségbõl feldúlják a Hargita körül élõ magyarságotthonát, életének maradék rendjét, biztonságát!

Kérünk, Te adj lelki erõt, összetartást, önzetlen áldozat-készséget az erõhatalom ellen küzdõknek!

Kérünk, a jó ügy védelmében felemelt szavunk visszhan-gozzon nagyon sokak szívében: mindannyiunkéban, akik aTe rendelésedbõl székely testvéreinkkel azonos, gyönyörûanyanyelvünket beszélhetjük; de más nemzethez tartozóké-ban is, akik nem akarják, hogy még több igazságtalanság le-gyen e világban!

Kérünk, a mi mostani felemelõ érzéseinket, jó szándékúgondolatainkat, fogadásunkat Te formáld rendíthetetlenhûséggé, kitartó, cselekvõ szeretetté! Ámen.

Alkotmányos jogunkaz autonómia

Az élmény hatása alatt, azon melegében, a nagy menete-lésen való részvétel során és utána, a román tévécsatornákértetlen, sõt, rosszindulatú kommentárjaival szembesülve ajózan jogászi érvelés keretei között nyilatkozott az össznépiösszefogást megvalósító tüntetésrõl Rozsnyai Sándor közis-mert jogi szakember, volt ügyvédkamarai dékán.

A televíziós mûsorokban megjelent román értékelések sze-rint a székelyek nagy menetelésén elhangzott autonómiaköve-telés alkotmányellenes. Ezt mondja a román politikai elit, aromán sajtó és a román közvélemény minden autonómiávalkapcsolatos kérésünkre, megnyilvánulásunkra vagy követelé-sünkre. Nos, véleményem szerint ez nem igaz.

A román alkotmány 20. szakasza elsõ és második bekez-désének rendelkezése szerint a román alkotmányt az alapve-tõ emberi jogok nyilatkozatával összhangban kell értelmezni.A 2. bekezdés szerint, ha eltérés van a román alkotmány és azalapvetõ emberi jogokat szabályozó egyezmények között,akkor az alapvetõ emberi jogokat szabályozó azon nemzetkö-zi egyezmények, amelyeket Románia aláírt, az alkotmánnyalszemben is elsõbbséget élveznek. Az igaz ugyan, hogy nagykéséssel, de végül is a nemzetközi egyezmények a kisebbségijogokat és a kisebbségek nyelvhasználathoz való jogát az alap-vetõ emberi jogok kategóriájába sorolják.

A menetelésen kért autonómiánknak nyilván egyik alapve-tõ kérdése a szabad nyelvhasználat, amely az alapvetõ emberijogok kategóriájába tartozik. Tehát kérésünk jogosságát nemlehet alkotmányellenesnek nevezni, hanem inkább alkotmá-nyosnak kell nyilvánítani.

Másrészt, ahogyan többször kifejtettem, az 1918. decemberelsejei gyulafehérvári határozatok gyakorlatilag biztosítjákErdély népei számára - tehát számunkra is - azt a jogot, hogy„saját kebelünkbõl választott egyének által és saját anyanyel-vünkön igazgattassunk”. Nekünk eddig azt mondták, hogyezek a nyilatkozatok képezik a mai román állam létezésénekalapját. Tudom, amikor eddig eljutunk, akkor román részrõlaz a válasz, hogy igen, de a gyulafehérvári határozatok nemtörvényes rendelkezések (a parlamentben már elhangzott azis, hogy azok nem egyebek, mint bizonyos körülmények kö-zött “elhamarkodottan” tett kijelentések). Több alkalommalbebizonyítottam, hogy az a közgyûlés az akkori román felfo-gás szerint - amit még a nemzetközi egyezményekbe is bele-foglaltak - román szemmel törvényhatóság volt, mert a románközvélemény úgy ítéli meg, hogy ezen határozatok alapjáncsatolták Erdélyt és a bennük megnevezett magyar területe-ket Romániához. Egy ország határainak megváltoztatása se-hol a világon nem történhet meg olyan rendelkezéssel, aminem törvény. Nos, ha a határozatok a fentebb leírtaknak meg-felelõen Románia és Magyarország határait is megváltoztat-ták, akkor törvényerõvel bírnak, s mivel azok alapvetõ embe-ri jogokat szabályoznak, egyben nemzetközi hatályuk is van.Így ezek a határozatok egyszerre alkotmányosak is, kötelezõ-ek is, és biztosítják az autonómiához való jogunkat. Ha mind-ez nem így lenne, akkor azt mondják ki õk maguk.

Rozsnyai Sándor ügyvéd

Csapó Endre

A demokrácia nembaloldali szabadalomA mai Magyarország politikai rendje a mai Európában

nem lehet más, mint a parlamenti demokrácia. Ennél fog-va felesleges idõtöltés azzal foglalkozni, hogy ez jó-e,avagy rossz. Ez a politikai divat diktátuma, ebben a keret-ben kell szolgálni az ország érdekeit. A parlamenti de-mokrácia elve alapján a népuralom áttételesen valósulmeg, egymással versengõ politikai pártok által. Annyibanérzi a nép a részességét a hatalomban, amilyen mértékbenelfogadja az általa hatalomba jutott pártok munkáját. Anégyévenkénti szavazás köztes idején a politikai tevékeny-séget – törvényhozást és végrehajtást – a pártok gyakorol-ják, jól vagy rosszul, vagy akárhogy. Tisztára szerencsekérdése, hogy a választási igéretekbõl mi valósul meg,mennyi, vagy egyáltalán. De ami a lényeg: a gyõztes pártvagy pártcsoport kormányoz, az ellenzék csak véleménytnyilváníthat.

A kommunista diktatúra leváltása óta húsz évnek kelletteltelnie Magyarországon ahhoz, hogy a néphatalom újrendjében valamelyest eligazodjon az ország népe. Nemolyan ez, mint amikor két út közül választva lehet eljutnia szomszéd faluba – az egyik poros, a másik rázós. Azország javainak tárát és sorsa irányítását kapta kézbeegyik vagy másik politikusi csoport, amelyrõl csak menetközben lehetett látni, hova viszi az országot. Húsz év kel-lett hozzá, hogy a választók többsége felismerje a bal-oldali pártok igazi szándékát.

Demokratikus, vagyis népuralmi hatalomgyakorlás sze-rint ma 386 képviselõ (2014-tõl 199) hozza meg döntéséta törvényekrõl, gyakorlatilag az ország vezetésénekmikéntjérõl. Azonban itt közbelép egy újabb lépcsõ, amitugyancsak nem szabad említés nélkül hagyni. Most éppena hatalomgyakorlástól a népakarat értelmében távol tar-tott ellenzék harcos baloldali lapjában a Heti Világgaz-daság-ban jelent meg egy tájékoztató írás (Heindl Péter„Civilek” küzdelme a pártkatonákkal) a demokrácia egyjellegzetes hibájáról, mert ez a csúnya dolog most éppena nemzeti oldal uralkodását árnyékolja be. Arról szól,hogy: „Minden pártban fokozatosan kialakult az az elvárás,hogy valamennyi képviselõnek – parlamentinek és önkor-mányzatinak egyaránt – a pártvezérkar döntéseit engedelme-sen végrehajtó pártkatonává kell válnia. Az államszocializ-mus politikai kultúrájából megörökölt bolsevik típusú párt-fegyelmet a pártbürokráciák vezetõi eleinte csak »elvárás-ként« fogalmazták meg. Késõbb azonban különféle szabály-zatokkal és kötelezvények aláíratásával már intézményesenis rákényszerítették azt az általuk jelöltnek állított és ezértsaját »hivatali beosztottjuknak« tekintett képviselõkre. Ezzela választóknak való felelõsség még az egyéni választókörze-tekben mandátumot nyert képviselõk esetében is teljesennévlegessé vált. ... Ahol korlátozott a nyilvánosság, ott magá-

tól értetõdõen épül le egyre inkább maga a demokrácia is. Atöbbpártrendszer pártjainak mûködése egyre jobban a ko-rábbi állampártéhoz vált hasonlóvá. S a régi, vezérelvû »egy-pártállam« helyett szép lassan kialakult az ugyancsak vezér-elvû »kétpártállam«. Korlátozott nyilvánossággal. Maffia-finanszírozású pártokkal. És korlátozott demokráciával.”

Ez tényleg így van. De miért most veszi észre és tesziszóvá ezt a demokráciákban évszázadosan alkalmazottgyakorlatot a baloldal harcos lapja, miért nem kissé ko-rábban, például a Gyurcsány-kormányzat idején? Tény-ként megállapíthatjuk, hogy az élet a politikai arénábannem olyan szép, mint az a papíron olvasható sok szépmondat a demokráciáról. A fent leírtak nem most váltaka gyakorlat módszerévé. Valamilyen reformálással vala-mikor talán módosul a képviseleti rendszer, de annakmegvalósítása békésebb politikai légkört kíván. Más szó-val nem idõszerû számonkérni az Orbán-kormánytól,hogy az eddigi gyakorlattól eltérõen, valamiféle ideálisanszépen politizáljon, és például legyen udvarias: a törvény-hozásban és a kormányzásban adjon helyet elõzékenyenaz ellenzéknek. Mert ahogy most kormányoz, az diktatú-ra, amit kénytelen szóvátenni a felügyelõ Európai Uniókomisszárja, de még a szövetséges távoli nagyhatalom kü-lügyminisztere is.

Az emberi élet – követve a természetet – örök küzde-lem, bevetett erõk harca, az adott civilizáció méltányoskorlátozásával. Magyar porondon különösen élesen mu-tatkozik meg, hogy ez a demokráciás sztaniolba csomagoltés megkerülhetetlen pártdiktatúrás gyakorlat lehet károsis és hasznos is a nemzet számára. Káros, amikor akizsákmányolásban érdekelt nagyhatalom hazai kiszolgá-lói alkalmazzák. Persze, szerintük nekik szabad.

Gondoljunk csak vissza történelmünkre: minden nagykor egy-egy erõs, határozott vezetõ nevéhez kötõdik.Kell-e ma hangsúlyozni, hogy Magyarországnak ma erõs,határozott vezetõre (vezetõségre) van szüksége ahhoz,hogy lezárja a nemzetellenes hatalomgyakorlási idõsza-kot, és megalapozza a nemzet öncélú hatalmi rendjét?

*Egy terjedelmes iromány forog tolakodóan a nemzet-

közi diplomácia terepén, amelynek megfogalmazói tétele-sen felsorolják, hogy miért nem lehet elfogadni a magyarkormányt demokratikusnak. A címe: Vádirat az Orbán-kormány antidemokratikus magatartása ellen. Kiadja a Ka-nadai Magyar Demokratikus Charta (2011. október 23.)Ebbõl közöljük a bevezetõ részt és a Zárszót: „Magyaror-szággal kapcsolatban Vaclav Havel és több száz, a kommu-nizmus elleni harcban ismertté vált közép-európai politikusés értelmiségi személy 2011 elején egy felhívást intézett azEurópai Unióhoz (lásd: www.iprotest.hu): Súlyos veszélybekerült a szabadságban egyesült Európa célkitûzése. Megtör-tént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, ésamit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határainbelül a 2004 óta tagállam Magyarországon felszámolták a li-berális demokráciát. Mindössze húsz évvel a kommunizmusbukása után Magyarország egyébként demokratikusan meg-

2013. december

EKOSZ–EMTE 13Elemzõ

választott kormánya, visszaélve a törvényhozási többségével,módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét,eltörli az alkotmányos korlátokat és a kormányzó párt ural-ma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intéz-ményeket és a sajtót ...Az alapjogok megtagadása egy ország-ban minden európai polgárt megaláz. Ha akár egyetlen nem-zet bizalma is megrendül az iránt, hogy Európa képes meg-védeni a demokráciát, az a »demokrácia- deficit« újabb vád-jához és végül Európa demokratikus küldetésének globáliskétségbevonásához vezet. Felszólítjuk tehát Európa parla-menti képviselõit, biztosait, kormányait és pártjait, hogy állít-sanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek – apluralizmus, a szólásszabadság, az egyéni jogok, a hatalmiágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége – tisz-teletben tartására. Az európai intézményeknek képessé kellválniuk arra, hogy megnevezzék és megszégyenítsék a nor-mák áthágóit, s így nemzeteink továbbra is az Unióhoz for-dulhassanak iránymutatásért a szabadságjogok megõr-zéséért vívott mindennapi harcukban.”

„Zárszó. Vádiratunk adatokkal támasztotta alá VaclavHavel és társainak állítását, nevezetesen azt, hogy Orbán

Viktor kormánya, „…visszaélve a törvényhozási többségével,módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét,eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt ural-ma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézmé-nyeket és a sajtót. Tényekkel bizonyítottuk a Harvardi egye-tem professzorának, Kornai Jánonak az állítását: Magyaror-szág az 1989–1990 és 2010 nyara közötti idõszakban de-mokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció,amelyben élünk, autokrácia”.

Nézzük csak: „Magyarországon felszámolták a liberálisdemokráciát.” A sokféle demokráciamodellek egyike a li-berális demokrácia, európai gyakorlatban ugyanaz, mintamit a globális pénzügyi lobby elõír az Egyesült Államokrészére. Szépen megfogalmazva (Wikipédia): „A liberálisdemokráciában a mûködési szabályok értékrendjére a libe-ralizmus eszmerendszere a jellemzõ, vagyis az egyén sza-badságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. A poli-tikai ellenzéket hagyja szabadon mûködni. A gazdasági életalapja a magántulajdon és a magánszerzõdések. Elõnybenrészesíti a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot,de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.”

A szép megfogalmazásból hiányzik a lényeg: pénz, árués munka szabad áramlása, szabad piac, csak a rend fenn-tartására korlátozott állam. A globális szépvilág a jelenle-gi internacionalista baloldal ideológiai alapja, amibõlmindenféle szocialista jelszó és tartalom eltûnt a rend-szerváltoztató osztogatás során. A liberális demokrácia avalóságban mindaz, amit Magyarországra rákényszerítet-tek az egypártdiktatúra után. Amibe tönkrement az or-szág.

Tehát a magyar kormány „módszeresen leépíti a demok-rácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos kor-látokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes ha-talmi ágat, a független intézményeket és a sajtót”. Erre Lán-czi András (Heti Válasz) véleménye ad választ: „A liberá-lisok azt képzelik, hogy a demokrácia eleve azonos a liberá-lis elvárásokkal, holott nem az, mert a demokrácia csupánlehetõséget ad a kormányzás különféle értelmezésére. Végül,sokan képtelenek megkülönböztetni a demokráciát annakminõségi kritériumaitól. Primitíven kifejezve, ha nem én va-gyok hatalmon, akkor nincs demokrácia. Arisztotelész sze-rint a demokráciának számos formája létezik, pedig õ mégnem volt rákényszerítve választani jobb- vagy baloldal kö-zött.”

Az említett chartás szõrszálhasogatók politikiai társula-tuk és egyéni érdekeik részére kitalálták, hogy Európa né-pei, országai, kormányai részére kizárólag az általuk meg-fogalmazott liberális demokrácia az egyetlen létezhetõ,megengedhetõ életforma, és amely nép, ország, kormánynem veti magát alá ennek a diktátumnak, azt a többi hû-ségesnek meg kell támadni, és kényszer alkalmazásával rákell kényszeríteni az egyetlen politikai recept követésére.Ilyen követeléssel csak a mások iránti türelmetlen, egy-könyvû, diktatórikus pártember lép elõ, akinek ez a poli-tikai közeg kell hatalmi céljai részére. Farizeusok ugyan-akkor, mert húsz éven keresztül végzett diktatórikus ki-fosztó uralkodásuk idején ezek a követelmények soha

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEElemzõ

nem jutottak eszükbe. Részükrõl tehát álságos a kinyilat-koztatás a liberális (helyesebben liberalista) demokráciamellett.

A liberalista számára az érvényesülés mechanizmusa azegyéni érdek követése, amibe nem fér bele a közösségiakaratot érvényesítõ törekvés. A liberális demokráciábanelvi álláspont, hogy az állam gyenge legyen, mert a piacmindent elrendez. Az a piac, aminek kizárólagos törek-vése a profit. Mi védheti meg a démoszt, a népet a kizsák-mányolóktól? Csakis az erõs állam – amennyiben a népjavát szolgálja.

Ide illik Varga Mihály beszéde a Fidesz kongresszusán,szeptember 28-án, ahol a nemzetgazdasági miniszter rámu-tatott, hogy 2010 óta sikerült bebizonyítani: új irányt tu-dunk szabni a gazdaságnak. Olyat, ahol a magyar emberekérdeke az elsõ és a legfontosabb, olyat, ahol a gazdaságotúgy szervezzük újra, hogy az a magyar emberekért legyen,ne pedig fordítva. Olyat, ahol a megtermelt javak nem akeveseket, hanem a sokaságot szolgálják, és ahol nem köl-tünk többet, mint amennyit megtermelünk – sorolta.

Tájékoztatott arról, hogy négy évtizedes mélypontonvan az infláció, emelkedtek a reálbérek, a hiányszámunkEurópa-szerte irigyelt, valamint megszûnt az ellenünk fo-lyó túlzottdeficit-eljárás is. 1000 milliárdnyi devizaadós-ságtól menekültek meg a lakástulajdonosok, eddig 488ezer devizahitelesen tudtunk segíteni – tette hozzá a fi-deszes politikus. Hangsúlyozta, mindezek mellett csök-kent az államadósság, és az állam több mint 600 milliárdforint hitelt vállalt át az önkormányzatoktól. Bebizonyo-sodott, hogy a pénzromlást akkor is kordában lehet tarta-ni, ha alacsony a kamat, és olcsó pénzhez jutnak a hazaivállalkozások – emelte ki.

Mint mondta, a kormány bebizonyította a világnak,hogy van Magyarországon egy olyan politikai közösség,amely érti az idõk szavát, tudja, hogy mit akar, és hogyanérje el azt. Közben azt is tudja, hogy a magyar nemzeti ér-dek az elsõ, mert lejjebb ebbõl nem adunk – mutatott rá.

Varga Mihály szólt arról is, hogy Magyarország abban isjobban teljesít, hogy az ország újra rólunk szól, arról, hogyhogyan vagyunk képesek jobban beosztani azt, amink van,és hogyan vagyunk képesek jobban dolgozni, jobban telje-síteni, mint korábban. Az ország megváltozott, már nem abankok, nem a multik, nem az IMF, vagy a privatizált köz-mûcégek vezetõinek a szava a döntõ, hanem a magyaremberek hangja – jelentette ki.

Úgy fogalmazott, tudjuk, hogy a baloldali gazdaságpoli-tika hova vezet. Ahogy a régi történet mondta: a szocializ-mus addig tart, amíg el nem fogy más pénze – jegyeztemeg, hozzáfûzve: amit mi elértünk, az pontosan a baloldalellentéte. *

Egy országon belül nagyon is egészséges, hogy különbö-zõ politikai pártok igyekeznek érvényre juttatni megbí-zóik, híveik akaratát, vállalt elveiket, az ország dolgainakrendezése érdekében. Ugyanakkor Magyarországon – Eu-rópában talán egydülállóan – évszázada jelen van egyolyan politikai képlet, amelynek nyilvánvaló célja azország kiszolgáltatása valamely érdekelt nagyhatalomnak.

Elsõ alkalommal 1918 novemberétõl 1919 augusztusáigtombolt a nemzetellenes terror a háborúban kimerült or-szágban. Majd 1945-ben tért vissza a szovjet megszállássala hazaárulók uralma, így rendezkedtek be egypártdiktatú-rában a szovjet megszállás végéig. Ez az internacionalistabaloldal azonnal az új nagyhatalmi nyomulás szolgálatábaállt. Csak 2010-ben jött el az alkalom a magyar nép de-mokratikus döntésével megindítani azt a folyamatot –mérhetetlen nagy ellenállással szemben –, amitõl remél-hetõ az ország megmentése a gazdasági és politikai kiszol-gáltatottságból.

További történelmi feladat: el kell takarítani a hazaáru-lók szervezeteit a politikai porondról. Ehhez kell jövõévben a választók elegendõ számú akarata.

„A baloldal visszatérve lerombolná azokat az eredménye-ket, melyeket az elmúlt idõszakban sikerült elérni” – jelen-tette ki Kövér László, az Országgyûlés elnöke a Keresz-tény Értelmiségiek Szövetségének fórumán. „Tudjuk, mi-lyen kormány jönne helyettünk, nem ringathatja illúzióbamagát senki sem – mondta Kövér László, majd úgy fogal-mazott: – ha a baloldal visszatér, és lerombolja azt, amitkönnyekkel és verítékkel kiszenvedtünk magunkból az elmúltnégy évben, ennek az országnak vége. Esélyünk utolsó mor-zsáit söpörtük össze 2010-ben” – hangsúlyozta. Szerinte acsodával határos teljesítmény, hogy sikerült visszarántaniaz országot a szakadék szélérõl. A házelnök szerint „nem-csak önmagunkhoz képest teljesítünk jobban, hanem az Eu-rópai Unió tagországainak jelentõs részéhez viszonyítva is.”

Döntõ ütközetre készül a posztkommunista baloldallalOrbán Viktor, aki szerint a nemzeti kormányzat 2014-es si-kere a végsõ gyõzelmet jelentené. Minden valószínûségszerint egy negyedszázados küzdelem lehetséges lezárásá-ra utalt. Orbán a visegrádi frakcióülésen beszélt arról, hogya rendszerváltó jobboldalnak utoljára kell megküzdenie aposztkommunista baloldallal, a fideszes gyõzelem pedigfelmorzsolhatja a még létezõ, megalvadt struktúrákat.Mint mondta, 25 évet szánt életébõl erre a küzdelemre.

2013. december

EKOSZ–EMTE 15Elemzõ

Támogatóink(Csoportos befizetés Désrõl: Bakos Jenõ (50 RON), BesenyeiKároly (50 RON), Gudor Lajos (60 RON), Hegyi Csaba (50RON), Jánossy Sándor (50 RON), Kerekes László (60 RON),Lendek János (10 RON), Lukács Solymosi Éva (50 RON),Márton Gábor (50 RON), Dr. Márton Zoltán (30 RON), PatakiFerenc (50 RON), Varga Lóránd (50 RON), Veres András (50RON), Zomora Márta (10 RON).

Dr.Veér Gyõzõ Szováta 100 RONDr. László László Marosvásárhely 10 RONProf. dr. Tõkés Béla Marosvásárhely 50 RONNagyhalmágyi József Szeged 5000 FtSzekeres Erzsébet Székelyudvarhely 50 RON

Szívbõl köszönjük olvasóink figyelmességét, áldozatkészségét!

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEEKOSZ-dokumentum

Az EKOSZ alapszabályának megfelelõen tesszük közzé a szövetség alábbi dokumentumait

EKOSZ ERDÉLYI KÖRÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 6070 IZSÁK, KÁLVIN TÉR 1.

Közhasznúsági jelentés – 2012Számviteli beszámoló

Szövetségünk 2012. január l-el a törvényi elõírásoknakmegfelelõen áttért az egyszeres könyvvezetésrõl (naplófõ-könyv) kettõs könyvvitelre, így a 2012. évi mérleg és ered-mény-kimutatás ennek megfelelõen készült el. 2012. 01. 01.és 2012.12.31. közötti idõszakra elszámolt bevétel összege2.416.673 Ft volt. Összetételét illetõen jelentõs részt képvi-sel (83%) a támogatások elszámolása és kisebb (17%) azÁtalvetõ bevétele illetve tagdíjak összege. Ki kell azonbanemelni, hogy a támogatások összegébõl 650.404 Ft összeg-ben került elszámolásra magánszemélyek által az „Átalve-tõre fizetett támogatás, ami a támogatások 34%-át képvise-li.

Az elszámolható kiadások összege 2.681.178 Ft, melybõlmûködési kiadásként elszámolva 873.484 Ft (nyomtatvány,irodaszer, postaköltség, bankköltség stb), amely csak rész-ben mûködési költség. A postaköltségek között kerülugyanis elszámolásra az Átalvetõ” belföldi terjesztési költ-sége, amely a Magyar Posta Zrt. számlái alapján 570.409 Ft-ot képvisel (68%). Ennek megfelelõen 2012. év pénzügyieredménye 264.505 Ft kerekítve 265 ezer Ft veszteség.

I. Költségvetési támogatások

Az elmúlt év folyamán kiutalt személyi jövedelemadó1%-ából befolyó összeg 100.699 Ft volt. Ezt az összegetalaptevékenységünk finanszírozásáéra használtuk fel, azÁtalvetõ terjesztési költségeinek fedezésére, a magyarPosta Zrt. számlái alapján.

Sajnos a benyújtott mûködési illetve átalvetõ finanszíro-zására beadott pályázat elutasításra került, de miniszterikeretbõl kaptunk 600 ezer Ft támogatást.

Az összeget az Átalvetõ elõállítási költségeire használtukfel, elszámolása az NKA felé december 31-ével megtörtént.

II. Vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás

Szövetségünk 2012. évi végi záró vagyona, a 2012. éviveszteség 265 ezer Ft-os összegû elszámolása után 2.669ezer Ft-ra módosult.

A vagyon szerkezetében is történt változás, mivel akorábbi években ez ez kizárólagosan pénzeszközt jelentett.

A vagyon döntõ része (89%-a) 2012-ben is pénzeszköz2.393 ezer Ft összegben, de a beszerzett számítógép és aszövetség elkészült zászlaja összesen 276 ezer Ft értékbentárgyi eszközként szerepel a mérlegben.

III. Célszerinti juttatások

Szövetségünk alapszabálya szerint rendszeresen támogat-ja az erdélyi kultúrát. 2012-ben Serdült- Benke Éva máso-dik könyvének, az erdélyi Bárka c. könyv kiadását támogat-tuk 300.000 Ft összeggel. Ehhez az ügyhöz megnyertünk aPaksi Atomerõmû támogatását.

A könyv tárgya az erdélyi történelem és kultúra.Újabb gyûjtés is elindításra került Csapó Endre könyvé-

nek kiadásához, ez azonban 2012-ben a gyûjtés szintjénmaradt, a megvalósulás 2013-ra várható. Az átvett összegekaz elszámolásra kapott pénzeszközök között kimutatásrakerült.

IV. Helyi önkormányzati támogatás

Szövetségünk a helyi önkormányzattól támogatást nemkapott.

V. Vezetõ tisztségviselõknek nyújtott juttatás értéke

Vezetõ tisztségviselõink társadalmi munkában dolgoztak,részükre juttatás nem került elszámolásra.

VI. 2012. évi tevékenységünk

Szövetségünk 1991-ben történõ megalakulása óta alap-szabályzatban megfogalmazottak szerint az erdélyi kultúramegõrzését, támogatását, Erdélyben élõ honfitársainkmagyarság tudatának ébrentartását tekinti legfontosabbfeladatának.

E cél megvalósulásához leghatékonyabb eszköznek, az„Átalvetõ” c. negyedéves folyóiratunk szerkesztését, kiadá-sát, terjesztését tarja.

Sikeresen megoldásra került az Erdélybe történõ kiszállí-tás, zökkenõmentes elosztás. 2012-ben is tovább folyt akörök látogatása, tagszervezeteink munkájának megisme-rése. Szövetségünket elnökünk képviselte az „56-os salgó-tarjáni emlékfutás” díj kiosztó ünnepségén.

2012-ben elkészült a szövetség zászlaja is sikerült a meg-felelõ jelképrendszernek megfelelõen kialakítani. A meg-valósulás több éves egyezkedés eredménye. Mûködési terü-leten legjelentõsebb feladat a kettõs könyvelésre való átál-lás, hogy a beszámolókat a megfelelõ formában tudjuk azOBH-nál letétbe helyezni.

Izsák, 2013. május 11.

2013. december

EKOSZ–EMTE 17Beszámoló – Interjú

A november 16-i kolozsvári autómiakonferencia egyik legszínesebbelõadója Sabin Gherman közismert publicista, a Transilvania Live tele-vízió igazgatója, mûsorvezetõje volt. Regionalizmusról, Erdélyrõl, szé-kelyföldi autonómiáról, magyarok és románok egy- másra utaltságárólszóló elõadását többször taps szakította meg. Nem véletlen, hogy az elõ-adót több média is megszólaltatta.

– Ön a Transilvania Live regionális televízió igazgatója, melycsatorna a nevével is jelzi: felvállalja az erdélyi régió gondolatát...

– Természetesen kulturális értelemben vett vállalásról van szó,azt szeretnénk megmutatni, ami jó Erdélyben. És azt hiszem bõvenvan, amit. Hiszen rengeteg közösség él itt, románok, magyarok,romák, szlovákok, szászok, már amennyien maradtak – azinterkulturalitás pedig elõnyére válik a régiónak, gazdaggá teszi.

– Kolozsvárról miként látszik, létezik-e erdélyi identitástudat,erõsödött-e ez az elmúlt években?

– Létezik erdélyi identitástudat, csak van egy gond ezzel. Létezikugyanis külön erdélyi román identitás, és külön erdélyi magyaridentitástudat. Interkulturalitás szempontjából ez rendjén is lenne– de közös mozgalmak, az Erdélyért való együttes kiállás vonatko-zásában már problematikusabb. Mert világosnak kell lennie mind-annyiunk számára: a románok a magyarok nélkül semmit nemtehetnek Erdélyért, és magyarok románok nélkül úgyszintén.Ráadásul közös történelmünkben nincs sok jelentõs mozzanat,amely elválasztana bennünket, annál több, ami összeköt. És nemhiszem, hogy létezik ma Erdélyben olyan õshonos román, aki gyer-mekkorában csak románokkal játszott, vagy olyan magyar, aki gyer-mekként csak magyarokkal volt együtt.

Ezt a tapasztalatot kellene valamiképpen meghonosítani a politi-kában, kultúrában, társadalmi életben, mindenben. A recept egy-szerû: bíznunk kell egymásban. Mondok egy történetet: a nyáron acsaládommal néhány közép-kelet-európai országban jártunk,Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában. A fiam életében elõ-ször Komáromban, Szlovákiában látott Hunyadi János-szobrot.Apa, kit ábrázol? – kérdezte. Azt válaszoltam, õ egy olyan román,aki nagy tiszteletet vívott ki Magyarországon, földesúr volt, nempedig rabszolga, mint ahogy történelembõl tanítják. És nem értet-te, miért nem ezt tanítják neki, miért nem mondja el senki a törté-nelemórán, hogy például a Hunyadi nevéhez fûzõdõ diadal emléké-re szólnak minden délben a templomok harangjai. A tanügyi rend-szer feladata lenne ez. (Hunyadi János származásáról Csapó EndreErdély viharos története c., az EKOSZ kiadásában megjelentett köny-vének 63. o.- n olvashat az érdeklõdõ. A szerk.)

Egy másik példa: egy fiatalember írta nekem: Sabin úr, miért vanaz, hogy december elsejére az iskolák olyan soviniszta dalokkal ésnacionalista versekkel készülnek, amelyek Erdély elszakadásátféltõ, a magyarok diszkriminálását célzó eszmékbõl erednek?Szerintem azért, mert Bukarest egyáltalán nem bízik a perifériában,Erdélyben. Ez érthetõ, hiszen vaj van a fejükön. Csak megemlíte-ném, 1932-ben a hatalmas gazdasági világválság idején egészRománia költségvetésének 86 százalékát Erdély és a Bánság adta.Ha évtizedeken át lopsz, számíthatsz arra, hogy egyszer valaki kér-dõre von.

– Születõben-e a kölcsönös bizalom az erdélyi magyarok s romá-nok között?

– Sajnos, még nem eléggé érettek sem a románok, sem a magya-rok. Egyre többen, persze, akik igen, mindkét oldalról, de cselekvõ-leg még nem merik felvállalni. Amikor lesz bátorságuk felvállalniezt a gondolatot, akkor megalakul majd az erdélyiek pártja.Amelynek vezetõsége három nemzetiségû, a belsõ dokumentumokhárom nyelvûek lesznek, hiszen Ioan Slavici is ekképp mutatott ráa közös Erdély szépségére: a románt Buna ziuával, a magyart Jónapottal, a németet Guten Taggal köszönthetjük. A régiós identi-tásra jó példa lehetne a Bajorok Pártja Németországban, akik 41éve felismerték és azóta érvényesítik saját régiójuk érdekeit. Jöhet

a baloldal, jöhet a jobboldal kormányozgatni, õk úgyis cselekszik amagukét. Nekünk is ezt kellene megértenünk. Ha megértjük, jó, hanem, akkor várunk újabb ezer évet, tartunk még ezer szemi-náriumot, jöhet még ezer akadémikus, még néhány olyan naiv, mintén, még olyan újságírók, mint ön...

– Ön szerint eljön-e az idõ, amikor magyarok és románok együttlépnek fel Erdélyért?

– Azt hiszem, nincs már messze, jelenleg a helyzet egy nyomásalatt levõ edényhez hasonlítható. Az alapvetõ nézetkülönbségekugyanis nem románok és magyarok között vannak, hanem magya-rok és magyarok, illetve románok és románok között. Itt vagyunkSzékelyföldön, és nagyon jó az, hogy van politikai verseny a magya-rok szavazataiért. A magyarságnak nagyon jó vezetõje OrbánViktor, aki megmutatta, hogy a termõföld nem eladó, és lehet úgyis kormányozni, hogy közben nem szipolyozod ki azt az embert, akimár rengeteg átszervezést és átmenetet elszenvedett.

Az Európai Néppárt bukaresti kongresszusán két emlékezeteskijelentést jegyeztem meg, az egyik Angela Merkel német kancel-lártól származik, aki szerint a fejlõdés nem uniós direktíváhozkötött, a gazdasági növekedés a vállalkozók szabadságán és kreati-vitásán múlik. A másik fontos gondolatot Orbán Viktor mondta: felkell készítenünk közösségeinket egy válság utáni történelemre. Deszerintem a magyarok és románok között, mikor egymást szólítjákmeg, a párbeszéd õszinte (...)

– Miként látja a kormány régiósítási elképzeléseit?– A fejlesztési régiók kialakításakor, 1998-ban súlyos hibát követ-

tek el: nincs regionális identitás és nincs átadott hatáskör. Maéppen Liviu Dragnea kormányfõhelyettesre bízták a régiósítást, akiaz ország legszegényebb megyéjének, Teleormannak volt a tanács-elnöke. Olyan is az identitása. Pedig a megoldás nagyon egyszerûvolna: a történelmi régiók mentén kellene megvalósítani a régiósí-tást. Tehát legyen máramarosi, crianai vagy partiumi régió, Erdély,Bánság, Havasalföld, Olténia, Bukarest, Dobrudzsa, Moldva, Bu-kovina. Három régiót pedig különleges jogállással kell felruházni –éppen, mint Olaszországban –, mindeniket a saját adottságai, érté-kei alapján. Ilyen lenne a Duna-delta, a maga természeti-környeze-ti adottságaival, Székelyföld a kulturális sajátosságaival, és a hihe-tetlen vendégforgalmi potenciállal rendelkezõ Zsil-völgye. És,miként Olaszországban, minden régiónak meglenne a saját költség-vetése, rögzítenék, mennyit kell befizetni az államkasszába, mennyikell a külügyre, a hadseregre, országos kiadásokra, és persze, meglehetne állapítani egy szolidaritási alapot, ha például Vaslui megyegyengébben áll, akkor áldozunk azért, hogy jusson pénz a rászoru-lókra – de közvetlenül oda jusson a pénz, ne Bukarestben halásszael valamely pártközeli cég. Minden egyéb maradna a helyi közös-ségeknél, mint Dél-Tirolban vagy Spanyolországban. Mert mostminden úgy mûködik, hogy bukaresti lobbi nélkül semmire nincspénz. A román állam ráadásul állandóan úgy viszonyul Székelyföld-höz, mintha az nem az ország része lenne, hanem meg kellene hódí-tani. Br�tianu miniszterelnök például Erdély és Románia egyesülé-sét követõen azonnal háromezer embert küldött Székelyföldre,hogy lássák, ki ott a fõnök. Közismert az is, hogy 1986-ban a RománKommunista Párt marosvásárhelyi vezetõje 22 800 ember betelepí-tésére kért engedélyt bukaresti feletteseitõl, hogy többségbe kerül-jön a román lakosság. Tehát állandóan úgy viszonyulnak Székely-földhöz, mintha nem hinnék el, hogy az része Romániának.

Ezért is ez a sok vacakolás, ahelyett hogy biztosíthatnák számuk-ra az autonómiát. Az pedig nem igaz, hogy Székelyföld nem tudnáeltartani magát Bukarest támogatása nélkül. Nemrég volt errõlkimutatás: az állami költségvetésbe befizetett 100 euró adó utánMaros megye 68-at, Hargita és Kovászna megye nagyjából nyolcva-nat kap vissza. De Teleorman például, Dragnea miniszterelnök-helyettes megyéje 148, Vaslui megye pedig 152 eurót. Ki meri állí-tani, hogy rendjén van ez?

Farcádi Botond

Sabin Gherman: történelmi régiókat, autonóm székelyföldet

Beszámoló – Értékek18 EKOSZ–EMTE

Átalvetõ

Nagyvarjas (1333, 1822... ?!)Éccör régön éggy kisvarnyasi faluesze aszonta, hogy û úgy

tuggya, hogy mikor az Úristen a világot teremtötte, akkoraszonta, hogy sok jó embör kis helyön is elfér. Így lött Kis-varnyas. A többiek mög mönnyönek innét dógukra. Oszt ígylött Nagyvarnyas.(Mákos Ferenc körösztapám)

Nagyvarjast legkorábban 1333-ban említi a pápai tized-jegyzék, Worias néven. Késõbb Hunyadi birtok, aztán 1552- 1566 között földúlja a török, majd a XVI. század végén atörökcsatlós tatárok. Elpusztásodik. Késõbb szerb telepeseklakják, majd a marosi granicsároké. Az 1735-ös Péró láza-dás után a szerbek elköltöznek, ismét pusztává válik.Somogyi Gyula szerint 1771-ben kezdik újjátelepíteni,Varjaspuszta néven, de ami bizonyos: 1822-ben Marczibányiuraság nógrádi, szögedi, makói magyarokat és néhány felvi-déki szlovák családot telepít, dohánykertészkedés végett.1910-ben 1755 lakosa van, a hozzá tartozó Kisvarjassal ésSzederháttal együtt. A lakosság több, mint kilencven száza-léka magyar és római katolikus. A csekély számú románinkább Szederháton, elvétve Kisvarjason élt.

A trianoni “halálkanyar” után az új államhatárhoz préselt

zsáktelepülés lesz belõle. Az öregek mesélték, hogy 1920-igszinte soha nem zárták a házakat se éjjel, se nappal, még atanyákon sem. Azután saját bõrükön tapasztalták, hogyjobb a zárban bízni, mint az ismeretlenekben. A“koménizmus begyüvetele” után azt is megtapasztaltuk,nemhogy az ismeretlenekben, de immár az ismerõsökbensem bízhatunk.

Az 1930-as években a nagyvarjasi I-VII. osztályos iskolá-nak átlag 220-250 tanulója van évente, mind magyarok, detilos magyarul megszólalni, mind a tanórán, mind egymásközött a szünetekben. Az új impérium ellenségként, jobbikesetben potenciális ellenségként kezeli a magyar gyerekeketis. A román tanítók arra biztatják õket, hogy mondják el,miket beszélnek otthon a családban az idõsebbek s akkornem buknak meg, cukorkát kapnak, vagy a tanító úr a szo-kásos veréskor nem üt olyan sokat és nagyot... Nem tudunkarról, hogy az ebbéli biztatások egyszer is sikerrel jártakvolna. Tisztelet a régieknek!

A 2011-es népszámlálás szerint Nagyvarjasnak s Kisvarj-asnak összesen 406 lakója van, akikbõl 215 magyar. Nagy-varjason 2002-ben, vagyis kilenc évvel korábban, 371-enéltek, 268-an magyarok. A mi Nagyvarjasunk sírja már meg-ásatott, de még üres. De üres a bölcsõ, az óvoda, iskola is.A felújított magyar Isten házából még száll szent - dacosana fohász, de pár lépésnyire már épülõfélben a vasbetonbaágyazott, vasbetonnal koszorúzott hagymakupolás “kon-kurencia”.

Az utcán több a kóbor kutya, mint a gyerök - mondják avarjasiak.. A félelmetes tizenkettõ után tíz perccel vagyunk.Consummatum est?

Nagyvarnyasiak, akikbül löttek valakik

- Nagyvarjasi Oláh Sándor (1907-1983) szobrászmûvész.Legismertebb alkotása az 1971 óta Kézdivásárhely fõterénálló Gábor Áron szobor. A mû eredetileg a nagyváradi Ma-gyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzér Hadapródiskola dí-sze volt, utána raktárba került. Szerencsére. És szerencséreez a székelyek fülébe jutott. És szerencsére 1971-ben Ceau-sescu épp olyan hangulatban volt, hogy a bronz Gábor Áronhazatérhetett Háromszékbe, mert szerencsére az akkoriKovászna megyei elsõ titkárt úgy hívták, hogy Király Károly.Azóta a székelyek egyik kultikus, megszentelt ereklyéje, za-rándokhelye. Ám aki közelebbrõl is tisztelni szeretné Nagy-varjasi Oláh Sándor mûvészetét, lábát se köll kitögye Szöge-débül. Elég, ha elsétál a Kossuth-sugárút 37. szám felé, smegpillanthatja a Gyermekeit váró anya és az Örvendezõanya gyermekeivel elnevezésû alkotásokat, 1933-ból. Talánnem mindenki tudja, de a szobrokat Klebelsberg Kunó ren-delte meg, amikor itt, Szögedön, Horthy Miklós jelenlété-ben fölavatta az ötezredik tantermet.

- Gulácsi Zoltán (1925-1986) zenetanár, kórusszervezõ,népdalgyûjtõ, zeneszerzõ. Kodály, Bartók és Lajtha Lászlónyomában hiánypótló, lelkes és küzdelmes munkával gyûj-tötte az Arad vidéki magyar népdalokat, balladákat.1978-

Október 12-én zajlott le a III. “Szögedi Nemzet” találkozó, s igencsak jól sikerült. Ehhez hozzájárult azegyik vendég „dolgozata”, aki nagyvarjasi születésû és eleget tett annak a felhívásnak, hogy aki csak tud,hozzon saját településérõl jellegzetes történeteket, szavakat, bölcs mondásokat. Az alábbiakban (némirövidítéssel) közöljük a munkát.

ban Búza, búza de szép tábla búza címmel jelent meg akicsi, de igényes kötet. Kevesen tudják, hogy a maErdélynek mondott területen elsõként, 1949-ben, GulácsiZoltán pécskai amatõr parasztszínészei játszották el a HáryJánost, Marosvásárhely, Kolozsvár, stb. hasonló társulataicsak ez után következnek. (Jusson eszünkbe JusthZsigmond szentetornyai parasztszínháza...)

- Csík György ((1953-1996) sportlövõ-edzõ Aradon. Az1988-as szöuli Olimpián egyik felfedezettje, neveltje arany-érmet, a barcelonai olimpián pedig bronzérmet szerzett Ro-mániának. Szöulba nem engedte ki a szeku, mint „megbíz-hatatlant” Elvárták tõle, hogy családnevét románosítsa.Legyen Cic vagy Cicu.

Megmagyarázta illetékes elvtársaknak, hogy ez a mi (ma-gyar) nyelvünkön csak macskacsalogató, õ marad tehátCsík. „A Györgyöt elvették, a Csíkot nem adom” - mondtae sorok írójának. Korai, szerencsétlen halála óta klubja min-den évben „Memorialul Csík Gheorghe” (Csík György Em-lékverseny) néven rendez országos, illetve nemzetközisportlövész parádét Aradon, hálás tanítványa, az olimpiaibajnok Sorin Babii és egykori klubja, az UTA kezdeménye-zésére.

- Nagy István (1954) Nagyvarjasról elszármazott tanár,kultúramentõ. Sokoldalú kutató, könyvek szerzõje, társszer-zõje és kiadója. Az õ tehetsége, hite és küzdõképessége nél-kül ma valószínûleg nincs Pécskán Klebelsberg-szobor,nincs Kálmány Lajos Közmûvelõdési Egyesület, szegé-nyebbek lettünk volna a pécskai, tornyai és nagyvarjasi ok-

tatás igényes, pontos történetével. Nagy István az Arad me-gyei magyarság meg nem alkuvó közéleti személyisége.

Isten, magyarság, történelem

Nem vótunk igaz magyarok, elhagyott az Isten.Nem Isten hagyott el minket, mink hagytuk el ûtet.Ha az embör elhaggya Istent, elhaggya magát is.Hagyd békin Istent, van annak elég dóga.Nagyon mögöregödhetött a Jóisten is.

(l. Isten malmai lassan õrölnek.)Sénki sé löhet helyöttünk magyar.Magyar lötté, embör lögyé.Ha magyar vagy, né hagyd magad.Nem kicsi a magyar, hanem kevés.Nem az a magyar, aki mongya, hanem aki mögszenved érte.

- A katolikus mise szöbb, a réformátus magyarabb. Akatolikusokná tanú(l)sz, a réformátusokná nem felejtöl.(Fekete Misa bácsi)

- Ûk is pont olyan embörök, mint mink, de mink,hálistennek nem olyanok vagyunk, mint ûk.( Tóth Imrebácsi Baszarábiárul, mög a baszarábokrul.)

- A magyar vitéz, a némöt kitartó, az orosz elszánt, a szerbbosszúálló, a romány mög romány. ( Csík János öregapámmondta Stuparu csendõrõrmesternek a harmincas évek vé-gén, aki amúgy röndös embör vót. Az is kiderült, hogyégymás ellen harcoltak a Vöröstoronyi - szorosban, 1916-ban.)

2013. december

EKOSZ–EMTE 19Beszámoló – Értékek

2013. július 20-án* került sor a község elsõ, igazi székely-kapujának avatására. A Neszûrjhegyi úton, a község belterü-letével határosan található míves kaput v. Szakács Attila**Imre állíttatta családja, Szatymaz község és az egész magyarnemzet tiszteletére. Szûcs László, a község polgármestergondolataiból: „… Szakács Attila székelyföldrõl áttelepültmagyar ember szükségét érezte, hogy Belsõ-Magyarország lako-sait megismertesse ezzel a szülõföldjérõl hozott mûvel, egybenrátekintve maga is otthon érezze magát lakóhelyén,Szatymazon. Fáradtságot, anyagiakat nem kímélve valósítottameg ezt az alkotást. A kapu arra szolgál, hogy be-és kijárjanakrajta Itt az alföldön, a szatymazi homokon még többet jelent:anyagában, szerkezetében, motívumaiban jellegzetesen magyarmûkincs. Községünk lett gazdagabb vele. Annak ellenére, hogytulajdonosa magánterületén áll, az úton járók lelassíthatnak,megállhatnak, megnézhetik ezt a csodás mûvet. Hiányt pótol, a40 év határon túli magyaroktól való elzártságát és az ebbõleredõ nemzettudat-pusztítást is iparkodik gyógyítani. A feltörek-võ ifjú nemzedék nap mint nap látja, tudatosul benne a hatá-

ron túli székely-magyarok léte. Az elhallgatás korában szociali-zálódott idõsebb emberek tudatát is befolyásolja, remélhetõlegkevesebben lesznek azok, akik lerománozzák a székely-magya-rokat. Isten áldása legyen a Szakács-családon és mindazokon,, akik örömmel, jó szívvel, szeretettel tekintenek e székely kapu-ra.”

Az ünnepi mondatok után Szakács Attila elmondta, hogyegy nagyon régen dédelgetett álma valósult meg a kapu fel-állításával.

Végül megköszönte a résztvevõknek, hogy megtiszteltékjelenlétükkel az avatást az a következõkre hívta fel a figyel-met: „Nem véletlenül került sor ma erre az avatásra, hiszenéppen ma, Erdély 119 helységében zajlik az Erdélyi MagyarNéppárt által kezdeményezett tiltakozás a székely autonómiá-ért, a román kormány régiós tervei ellen. Legyen ez a szatymaziszékelykapu-állítás a 120. helyszín, ahol határozottan kiállunka székely nép önrendelkezésért folytatott küzdelme mellett.”

Székelykapu-avatásSzatymazon

* Sajnos késve érkezett el hozzánk az esemény beszámolója, ezért kerül sorra csak most ennek közlése. **Szakács Attila volt az elsõk egyike, akik létrehozták az EKOSZ-t, majd évekig annak alelnökeként ténykedett.

Sok nemesember ismerte a szolgálat érté-két és kötelességét. Például Széchenyi István,Bánffy Miklós, Teleki Pál. Egységes, de leg-alábbis partikuláris világnézet nélküli vilá-gunkban viszont kizárólag az újnemesség, te-hát az értelmiség legjava alkalmas a nemzetfeltétel nélküli szolgálatára: írók, tudósok,mûvészek, orvosok, mérnökök, lelkészek, ta-nárok és patrióta közemberek. Az újnemességsemmit sem veszíthet, sem forradalommal,sem államosítással, sem magánosítással, mertaz õ birtoka láthatatlan, az õ birtoka: a lélek.

„Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dol-gokat" zengjük Kodállyal Berzsenyi Dániel üzenetét A Ma-gyarokhoz, mi, a negyvenes évek kamaszai és ifjai, olyan vá-rosokban, mint például Szatmárnémeti és Kolozsvár,amelyekben még otthon voltunk, de már idegen országban, sa román nemzeti szocializmus konyhájában már fõzték adicsõ huszadik század legalattomosabb genocídiumának mér-gét, amely hatásosabbnak bizonyult Heródes katonáinakfegyvereinél.

De ahogy a kis Jézus megmenekült, úgy menekítettük/me-nekítjük magunkban, odabent Erdélyben s idekint akárhol azÖrök Erdély szellemét, amelyrõl a kalotaszegi, bánffyhunyadiszületésû, ám dunamelléki író-filozófus református püspök,Ravasz László ezt jegyezte le 1941-ben: „Az örök Erdély négyhivatása: 1. mindig szenved és vár, 2. mindig egyensúlyoz éshagyományt õriz, 3. mindig képviseli az egész nemzeti öncélú-ságot és 4. mindezzel az egész, teljes magyar élet titokzatos folyó-vizét duzzasztja. (…) Az edélyi szellem - sorsábrázolás és életpa-rancs."

Magyarországnak még ma sincs az összes hiteles politikaiszereplõk által elfogadott nemzetstratégiája, Kolozsváronmár a múlt század harmincas éveinek közepén visszafordul-nak a legjobbak Széchenyi szelleméhez, s idõsb Szász Ist-vánék otthonában, egy nemzetpolitikai szemlében, a HITELfolyóiratban, s persze élõszóban és példájukkal egy olyannemzeti stratégiát vitatnak s körvonalaznak, amelynek a rea-litását éppen az elszenvedett és várható veszteségek hitelesí-tenék.

A Ravasz László-i "életparancs" iránti fegyelem szellemehonolt abban a szülõi házban, s ezt örökölte legifjabb SzászIstván, a honfoglalás-kori Tas utónévvel megjelölve, mert-hogy vitézségi erények nélkül nem törhette volna át a gyûlö-let falát. Márpedig áttörte, mert annak ellenére, hogy az 1956utáni elrettentések hosszúra nyúló éjszakájában õt is kitiltot-ták az akkor még magyar nyelvû marosvásárhelyi orvosi egye-

temrõl, ólombányába tanácsolták, majdmás, köztük az ólomüvegablak-keretezésgyönyörû középkori mesterségének a gya-korlására kényszerült, végül mégiscsak meg-szerezte a diplomát. Ám éppen az orvosihivatással járó, ahhoz kapcsolódó meg-aláztatások és antihumánus kényszerûségekûzték el szülõföldjérõl 1977-ben.

Senkinek sem szabad eljönnie Erdélybõl- és mindenkinek kötelessége eljönnie Er-délybõl, ha csakis így képes eleget tenni kül-detésének. (Kiemelés a szerk.-tõl)

Tasi Magyarországon bontakoztatta ki rendkívül összetettalkotó személyiségét, amelynek minden ága visszahajlik a for-rás fölé, s annak hozamát és tisztaságát szolgálja.

Mert az talán még természetesnek mondható, hogy kiválószakmai, morális és szervezõ képességeinél fogva egyik alapí-tója a Magyar Orvosi Kamarának, hogy az Alapellátó orvo-sok országos Szövetségének is elnöke lett, szaklapok fõszer-kesztõje s a Magyar Nemzetstratégia kétkötetes munkájábanõ írja meg az Alapellátás Nemzetstratégiáját, s mái napig aHippokratész kuratórium elnöke. De az ovos-író NémethLászló példáját követve, sztetoszkópját örökké a nemzetmellkasán tartva, már több mint húsz kötet, memoár, esszé,vers, tûnõdés látleleteivel diagnosztizálja a trianoni sebekörök felfakadását s a nagy magyar lelki betegségek tüneteit.

A Makovecz Imre által leányfaluban újratervezett HitelHáza, a kolozsvári szülõi házat idézve pedig az erdélyi gondo-lat, irodalom és mûvészet Magyar Örökség Díjas Panteon-jaként emlékeztet az Erdélyi Szellemi Fejedelemség örökmissziójára, ami az egyetemes magyar értékek megõrzéseakkor is, amikor egyéb fegyverünk nem volt és nincs a re-ménységnél.

S amióta a haza nem csak a "magasban" van, ahol IllyésGyula rajzolta meg határtalanságát, Szász István Tas különbe-járatú átkelõt nyitott a kortárs erdélyi magyar mûvészet szá-mára, a 25 éve mûködõ Hitel Galéria Erdélyi Mûvészek Le-ányfalun címû tárlatsorozatában, s a 39 festõ, grafikus, szob-rász, iparmûvész és fotómûvész munkáiban ugyanannak atranszilvanista szellemnek a formát öltését érzékelhette aközönség, mint amely a hajdani Hitel-mozgalom hajdanihíveit vezérelte. Négy esztendeje pedig a verniszázsokat iro-dalmi emlékmûsor követi a Faluház színháztermében, leg-utóbb, augusztusban, éppen Márton Áron életérõl és mûvé-rõl.

Õ küldi Neked ezt a mostani megjelölést. Viseld méltóság-gal. Banner Zoltán

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEBeszámoló – Értékek

Dr. Szász István Tas laudációja

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma a 2013. november 15-én díjátadó ünnepséget tartott az URÁNIA NemzetiFilmszínházban, Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400., valamint halálának 374. évfordulója alkalmából.

Bethlen Gábor-díjban részesült Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Bohdan Zadura lengyel költõ ésmûfordító, Hámori József akadémikus, professzor, a Magyar Örökség-díj Bizottság elnöke

Márton Áron emlékéremmel tüntették ki Dr. Szíjártó István irodalomtörténészt, Magyary Rozália közgazdászt és Dr.Szász István Tas orvos-író-szerkesztõt, lapunk állandó munkatársát. (Laudátor: Banner Zoltán mûvészettörténész, köz-író és kritikus (Gyula) volt.

Tamási Áron-díjban részesült Gazda József író, szociográfus, Bethlen Gábor-díjas; 1994 (Székelyföld).

A kettõsség jegyében Szeptember 12-én tölti

95. életévét dr. Kovács End-re nyugalmazott biokémia-professzor, a Marosvásár-helyi Orvosi és Gyógyszeré-szeti Egyetem alapító taná-rainak egyike. Kezemben amegadott címmel a KovácsAndrás név láttán elbi-zonytalanodom, majd kiderül, hogy a 80 éven át viseltEndrébõl akkor lett András, amikor románból visszafordí-tották magyarra a nevét. Ez nem zavarja, hiszen királyinévrõl van szó – mondja a humor kedvéért, ami elegánsanszövi át mondatait.

A szeptemberi kora délután fényében a nappali szoba beren-dezése – az idõt kongató nagy faliórával, a csergén levõ varrot-tas párnákkal, s a polcokon sorakozó jól ismert könyvekkel azotthonosság hangulatával vesz körül. A kétféle névbõl kiindul-va a beszélgetés során kibomlik, hogy egész életére jellemzõvolt a kettõsség. Két nevet visel, irataiban két születési helyneve szerepel, két fiút nevelt fel, s „ezermesterként” a mérnökiszakma vonzásában egyetemi oktatóként dolgozott. Feleségétés egyik fiát elveszítette, s bár nagyon megritkultak az ismerõ-sök is körülötte, amíg lehet, szeretné a függetlenségét megõriz-ni. Életrajzi adatainak ismertében a kettõs születési helyrõl ésiskoláiról kérdezem.

– Konkolyfalván születtem 1918. szeptember 12-én. Szín-tiszta román falu Désen túl, a Szamos mellett, Nagyilondá-val átellenben. Románul Negreni-nek hívják, s mivel a Bán-ffyhunyad melletti Körösfeketetóval azonos a neve, amikormagyarra fordították, a névtárból ez utóbbi tekintélyesebbtelepülés nevét írták be. Konkolyfalvára úgy kerültünk,hogy bánffyhunyadi édesapámat körjegyzõként egyik hely-rõl a másikra „dobálták”. Kolozs és Szilágy után kerültünkSzolnok-Doboka megyébe, ahol tíz évet töltöttünk. Rezsim-változáskor a magyar párt felszólította a tisztviselõket, hogyne tegyenek esküt az új államhatalomra, de apám a hét gye-rekkel nem maradhatott állás nélkül. Egy másik kicsi falu-ba, Drágavilmára helyezték, ahol három község jegyzõiteendõit látta el. Elemi iskoláimat Bánffyhunyadon végez-tem, ahol a nagyanyám és nénéim laktak, majd a kolozsvá-ri Református Kollégiumban érettségiztem.

– Miért választotta a kémiát, ami akkoriban még nem tarto-zott a „divatos” tantárgyak közé?

– Világéletemben gépészmérnök akartam lenni, de érett-ségi után nem volt anyagi lehetõségem, hogy Temesváronvagy Bukarestben tanuljak. Hogy ne veszítsek évet, 1936-ban beiratkoztam a kolozsvári Ferdinánd Egyetem mate-matika-fizika és kémia szakára. Amikor rájöttem, hogy nemáll fényes jövõ elõttem, mivel a hat erdélyi református kol-légium reálszakos tanárai mind fiatalok, átiratkoztam azipari kémia szakra. Ott szerves és szervetlen kémiát tanul-tam, abban reménykedve, hogy egy laboratóriumban állásttalálok. 1940-ben a Kolozsvári Egyetem magyar kormány-

biztosa felajánlotta a dékáni titkárság vezetését a FerencJózsef Tudományegyetem Matematika-természettudomá-nyi Karán. Azzal a megjegyzéssel vállaltam el, hogy nemszeretnék az asztalhoz vagy a székhez ragadni, amire aztválaszolta, hogy várjam meg az új évet, s ha valamelyik ké-mia tanszéken megürül egy állás, oda helyeznek. A szerveskémiai tanszék csábított, ahol dr. Vargha László szegediegyetemi tanár lett az intézetvezetõ. Irányításával 1944-bendoktoráltam, s a hadkiegészítõnél csak erre vártak, mertrögtön küldték a behívót, hiába kaptam az egyetemtõl atanársegédi fokozatot.

– Mennyi idõt töltött a katonaságnál?– Két évet katonáskodtam Szatmárnémetiben, Pilisvörös-

váron, Tasnádon, majd az úgynevezett fronton, a Radnai-havasokban. Bár vegyiharc-századnál szolgáltam, a vegyifegyverek bevetésére szerencsére nem került sor.

– A szíriai helyzet kapcsán naponta hallunk a vegyifegyverekrõl, mikor, hol kezdõdött a történetük?

– Az elsõ világháborúban már klórgázzal, majd yperittelgyilkolták az embereket. Ez utóbbi kémiai nevén diklór-dietil-szulfid, besorolása hólyaghúzó harci gáz, amelyet1917-ban használtak a németek elõször a szövetséges erõkellen, s Ypres belga városról kapta a nevét. Az iperit ideg-méreg, maró hatása a bõrt, a tüdõt, a szöveteket teszi tönk-re. Bepermetezték a területet, s az elpárolgó folyadékot aszél hátán szállíttatták az ellenség állásaira. Ez egy kicsitkétélû dolog, mert ha megfordul a szél, akkor saját maguk-nak ártanak. Rengeteg harci gáz létezik, vannak gázállapo-tú, cseppfolyós és szilárd anyagok is.

– A második világháborúban kinek volt vegyi fegyvere?– Mindkét félnek, csakhogy az 1925-ös genfi egyezményalapján már nem vetették be.

– Szíriában is hasonlót használtak?– A szaringázt gyanítják, ami a veszélyes ideggázak közé

tartozik. Mindenesetre rendkívül csúnya mindeniknek ahatása.

– Említette a professzor úr, hogy a katonaságot a fogságkövette.

– Négy évig voltam munkaszolgálatos az egykori „para-dicsomnak” tartott Szovjetunióban. Javarészt ipari létesít-mények melletti beszállító üzemeknél dolgoztunk, fakiter-melésben, vegyi gyár segédmunkásaként. Miközben a har-csafûrészt húztam a fakitermelõ regimentnél, híre ment,hogy egy õrnek megjavítottam az óráját, s attól kezdve atáborparancsnok egy helyiséget adott, hogy mûhelyt ren-dezzek be, ahol órákat kellett javítanom.

– Hol, mikor tanulta meg az órásmesterséget?– Gyermekkoromban nem egy órát tettem tönkre, amíg

érteni kezdtem hozzá. Egyébként ez volt az elsõ fekete-munkám, de csak addig tartott, amíg átcsoportosítottakegyik táborból a másikba azzal a kecsegtetõ ígérettel, hogyhazaengednek. Ami valójában azt jelentette, hogy legalábbegy évet újabb táborban töltünk. Ennek a vezetõje kinevez-te magát rádióamatõrnek, s rádiójavítást vállalt civileknek.Amikor kiderült, hogy én is rádióamatõr voltam, ezt a feke-temunkát is át kellett vennem. Mivel a parancsnok az euró-pai rádiókhoz nemigen értett, a hadizsákmányként szerzettkészülékek javítása reám hárult. Volt egy garázsa is a tábor-

2013. december

EKOSZ–EMTE 21Interjú – Portré

nak, s mivel hivatalosan nem foglalkozhattam rádiójavítás-sal, a garázs személyzetébe soroltak be, ami arra volt jó,hogy kitanultam a motorszerelést.

– Az elmondottak szerint tanulságos volt a fogságban töltöttidõ.

– Valóban, hiszen megtanultam az orosz nyelvet is. Nagysegítségemre volt, hogy a cirill betûket már itthonról ismer-tem. Drágavilmán, ahol csak mi voltunk magyarok, értelmi-ségiként összebarátkoztunk az egyik ortodox pappal, akiédesapám halála után meghívott egy szünidõre. A vasárna-pi misén a kántor melletti megtisztelõ széken hallgattamvégig a szertartást. A jó falusi kántor a szentkönyvet olvas-va az ujjával követte a sorokat, én pedig a szavak és az írottjelek közötti kapcsolatot figyelve ismertem meg a cirillbetûket. Egy szlovákul is beszélõ felvidéki magyar fogoly-társam az orosz nyelvtan elsajátításában segített. Egynapon, amikor a vegyi üzemben végzett munkától kifeké-lyesedett kezem miatt orvosi engedéllyel a táborban marad-hattam, annak politikai irányítója rájött, hogy elég jól ga-gyogok oroszul. Kiderült, hogy olvasni is tudok, s azt a fel-adatot kaptam, hogy a híreket fordítsam magyarra ésrománra a fogolytársaimnak. Kezdetben leírtam, majd elsõlátásra fordítottam, s ettõl kezdve tolmács lettem.

– Hogyan ért véget a fogság?– 1948-ban kerültem haza, s rögtön jelentkeztem a Bolyai

Egyetem vezetõségénél, de mivel a következõ tanév tansze-mélyzetét már kijelölték, nem tudtak felvenni. Decemberigreményt vesztve Kolozsvárt töltöttem az idõt. A Bolyai

Egyetem magyar orvosi kara már Marosvásárhelyen mû-ködött. Amikor az adminisztráció szempontjából is függet-lenedett, voltak tanárok, akik nem vállalták a költözést, ígymegürült néhány állás az orvosi karon. Az orvosi kémia elõ-adótanáraként jöttem Marosvásárhelyre. Az 1948–49-estanév egy félévbõl állt. Decemberben érkeztem, januárbankezdõdtek meg az elõadások, s a félév végéig kellett befe-jezni a tananyagot. Elsõ évben orvosi kémiát a másodikbanbiokémiát tanítottam.

– Miben különböznek?– Az orvosi kémia az általános szervetlen és szerves kémi-

ai alapismeretek elmélyítése a középiskolainál magasabbszinten. Bõvebben tárgyalta az élettel kapcsolatos vegyüle-teket, mint például a fehérjéket, fõleg az enzimeket, s a bio-kémia bevezetését jelentette. Marosvásárhelyen nagy segít-ségemre volt Obál Ferenc, az élettan professzora, akivelbaráti viszonyba kerültünk, s a késõbbiekben is jól együtt-mûködtünk. A tantárgyat oktató magyarországi egyetemitanár szerzõdését az 1949-es félév végén felbontották. Mi-vel a nyári szesszió után sok diák maradt az õszi pótvizsgá-ra, amikor szabadságra készültem, hogy megnõsüljek, Csõ-gör Lajos rektor azzal örvendeztetett meg, hogy õsszel énkell vizsgáztassam a másodéveseket biokémiából. A szün-idõ a biokémia tanulásával telt el, majd szerencsésen lezaj-lottak az õszi vizsgák, s attól kezdve a biokémia elõadáso-kat is én tartottam. Nemsokára csak a biokémia maradt atantervben, s a rektor a kolozsvári kémiai kar legjobbjaiközül öt fiatal végzettet hozott tanszemélyzetnek, akik akésõbbiekben nagy segítségemre voltak.

– Nem könnyû tantárgy a biokémia (életvegytan), az orvos-tanhallgatók egy része tart is tõle. Az átlagember pedig el semtudja képzelni, hogy milyen sok vegyi folyamat történik a szer-vezetünkben.

– Az élõ szervezet mûködése és felépítése nem egyszerû.A szervezetünkben zajló vegyi folyamatokat úgy lehet meg-érteni, ha összefüggéseiben vizsgáljuk azokat, mert nagyonszigorú logika alapján mûködnek. Bizonyos anyagok vegyiszerkezete pontosan megszabja a szerepüket a szer-vezetben, és azt is, hogy milyen változásokat szenvedhet-nek. A szerkezet és a funkció között szoros az összefüggés.

– Ezek szerint a professzor úr a legbonyolultabb „gép”mûködését tanította.

– Ha nem adatott meg, hogy az egyszerû gépekkel foglal-kozzam!

– Hol van a biokémia és biofizika közötti határ?– Egy kémiai reakció energiaváltozással jár, az energia

pedig fizikai fogalom, amelynek hatására rengeteg fajta át-alakulás, akár a molekulák alakváltozása is bekövetkezik.

– Az egyetem történetérõl készült könyvben olvastam, hogyannak idején változatos témákban folytattak kutatásokat,mint például az anyagcsere és szabályozása, a belgyógyászatibetegségek közötti összefüggés, ideg-biokémiai vizsgálatok, amáj toxikus károsodásával összefüggõ fehérje-anyagcserezava-rok, véralvadás….

– Próbáltunk a felszerelés, a mûszerek, s a rendelkezé-sünkre álló vegyi anyagok biztosította lehetõségek kereténbelül, sõt néha egy kicsit talán azon túl is valamit felmutat-ni. Nem mondom azt, hogy fontos dolgokat fedeztünk fel,de igyekeztünk.

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEInterjú – Portré

– Szeretnék egy kérdéssel visszatérni a kezdetekre. KovácsEndre professzort a gyógyszerészeti kar alapító tanáraként isszámon tartják.

– Az elsõ évben külön felkérésre gyógyszerészeti szerveskémiát tanítottam a gyógyszerészhallgatóknak. Egy párévre megszakadt a kapcsolatom a gyógyszerészeti karral,majd 1953-ban nem éppen hivatalos kifejezéssel élve a„nyakamba sózták” a dékáni teendõket. Ez nem volt lélek-emelõ feladat, s ebben a minõségemben 1956-ig tagja vol-tam az intézet vezetõségének is.

– Ami akkoriban elsõsorban pártutasításra történt.– Rengeteg idõt elvesztegettünk fölösleges dolgokkal is.

Magamtól mondtam le, s utána következtek a szomorú ese-mények, a kizárások, megfenyítések…

– Azt a korszakot nem volt könnyû átvészelni anélkül, hogyne kényszerüljön kellemetlen helyzetbe az ember.

– Valóban nem.– Aztán következtek a hatvanas évek.– Az 1960–61-es tanévben Moghioros és Rautu elvtársak

jelenlétében tanszemélyzeti plenáris ülés helyszíne volt aKultúrpalota. Akkor kezdõdött el az egyetem jellegének amegváltoztatása.

– A professzor meddig vezette a biokémia tanszéket?– 1983-ig, a nyugdíjazásomig. Idõközben a gyógyszerésze-

ti karon még tanítottam a biokémiát.– A karról szóló könyvben olvastam, hogy fontos szerepe volt

az egyetemi mûhelyekben folyó munka irányításában is.– A gépek iránti vonzódásom ismerve Andrásovszky rek-

tor bízott meg a finommechanikai mûhely szakmai vezeté-sével. A már meglévõ laboratóriumi berendezések javításamellett a tanszemélyzet részérõl igényelt kivitelezhetõ mû-szerek megépítésére kellett fordítani azt a felszerelést, ami-vel a finom- és fenntartó mechanikai mûhely rendelkezett.A finommechanikai mûhelyben nagyon hozzáértõ, ráter-mett csapat gyûlt össze, s kezdetben komolyabb megvalósí-tásokra is lehetõségünk nyílt, de késõbb fokozatosan lecse-rélõdtek, s a mûködésünk egyre inkább beszûkült.

– Ezt a szerepet meddig töltötte be?– Gyakorlatilag a nyugdíjazásomig.– Akkoriban is kényszer hatására kellett távoznia egy pro-

fesszornak?– Megelõztem a kényszert, talán megérezve, hogy családi

problémám lesz. Ugyanabban az évben feleségem, BalázsMagda szemész fõorvos megbetegedett, s nagyon nehézhárom év után 63 éves korában elhunyt.

– Az egyetemi feladatok mellett maradt-e idõ valamilyenhobbira?

– Rádiótechnikával, erõsítõk, vevõkészülékek tervezésé-vel, kivitelezésével foglalkoztam.

– Ha visszagondol, melyek voltak a legszebb évek?– Egész életemben éreztem, hogy nem a fõ foglalkozá-

som, amire a legtöbb adottságom, tehetségem van. Ezt pró-báltam pótolni a hobbival, ami csak részben sikerült.

– Ha most kezdené, mit tenne másképpen?– Nem is tudom. Ma már a mérnökség is nagyon megvál-

tozott, s mint minden tevékenység, a pénz hatalmának vankiszolgáltatva. Hogy melyik évet tudnám kiemelni? Minde-niknek megvolt a böjtje is. Sokszor rángattak ide-oda, vol-

tam képviselõ, de jó ideológus nem vált belõlem soha.– A professzor úr diszkréten szellemes, kiváló beszélgetõpart-

ner. Nem illik megkérdezni, de 95 évesen ezt a formát hogyanlehet megõrizni?

– Csak neveket ne kérdezzen!– Azt tartják, hogy idõvel egyre bölcsebbé válunk.– Az ember bizonyos dolgokat kellemetlen tapasztalatai

alapján próbál korrigálni. A nagyobb megértést, türelmet,elnézést jelentõ bölcsesség alapját ilyen tapasztalatok képe-zik.

– Mi a kedvenc idõtöltése?– A szépirodalom és a klasszikus zene. Mostanában

Anatole France novelláit olvasom, Bach, Beethoven s Verdiegyes mûveit hallgatom szívesen.

– Derûs, boldog születésnapot kívánok, s köszönöm azélményt!

Népújság, 2013. szeptember 16. Bodolai Gyöngyi

2013. december

EKOSZ–EMTE 23Interjú – Portré

Ambrus József

Anyám nyelvénAnyám nyelvén legszebb a sírásnem fog rajta sziszegõ átkotokde megkönnyezte már néhány barátamit a szív érez s amiért feldobogamit bennem az évszázad hagyotthol a bánat vetése virágzik felnõde csend van csak az emlékek rajzanakalkonyatkor és himnuszt énekel az erdõmennyi könny csorog a nemzet szemébõlmiközben nagy álmok tüdejében fekszelszent õsök hitét ébresztve fel újra – mert átkozott sorsoddal verekszelbánat szemmel szomorkás mosollyaltörténelemleckék hamis bölcsességekhol nincsen tengerrengés hullámrobajés népünk torkából patakzik az ének –a nagy dolgok kimondatlan maradnakesténként felzokog helyettem a tengermindent megtesz azért hogy megteremtseelejtett szabadságát a jogfosztott emberpedig hát mégis csak itt van az otthonomnyomorult az ember kivert kutya módjánmár csak a romos múzeumok õriznekfélig lebontott hegyek elhidegült ormán.

Anyám nyelvén a sírás édesebbmit bánom én ha megköveznek értevagy bûvös szavakból tákol köteletsikoltó próféciám vagy a világvége!

-Magyar állami kitüntetésben részesült a múlt hétvégén. A Fehér megyei Küküllõszögben – Balázsfalván és akörnyéken – szolgáló római katolikus papként az ott élõmagyarság megmaradásáért végzett kitartó munkájáértátvette a Magyar Arany Érdemkeresztet. Mit jelent az önszámára a kitüntetés?

-Keresztet jelent. Római katolikus pap lévén nyilváneszembe jut a kereszt kétezer éves története, és az is, hogyha keresztet kap valaki, azt valószínûleg nem fogadja óriá-si lelkesedéssel. Viszont az, akinek a vállára teszik, és amellére, valamit nagyon tudatosan vállal. Az én legjobbbarátom vállalta a keresztet, viszont nem ragaszkodotthozzá annyira, hogy még ma is rajta maradjon. Számomraüzenetértékû, hogy azon a kereszten, amely kétezer éve abarátomé, senki sem lehet fölfeszítve – hiszen a keresztszimbólum. Méghozzá gazdag szimbólum: mindenekelõtt apozitivitást jelenti, ugyanakkor minden irányba nyitott: föl-fele és oldalra is. Ezzel a háttértudással, érzéshalmazzal,valamint alázattal fogadtam a kitüntetést. Ilyenkor nagyszavakat szokás mondani, hogy mennyire meghat, de akit akereszt meghat, az térdre rogy és fölfele tekint, hogy:“uram, gyere segíts, vigyük együtt”.

-Tömbmagyar környezetben, Gyergyóban nõtt fel, ésimmár 6 éve szórványvidéken szolgál Balázsfalva környé-kén, ott erõsíti az elrománosodott magyarok identitástu-datát. Közismert, hogy az 1918-as balázsfalvi eseményekmiatt is megpecsételõdött e dél-erdélyi vidék magyarjai-nak sorsa, majd súlyosbította a helyzetet a görög katolikusegyház betiltása, ami az ortodoxia elõretörését és továbbiromán betelepítést vont maga után, a magyarok pedigegyre messzebbre kerültek saját anyanyelvüktõl és identi-tásuktól. Ön egyfajta tudatos mentést végez: megkísérli“visszamagyarosítani” õket. Kívülrõl nézve ez talán lehe-tetlenségnek tûnhet, hiszen tudathasadásos állapot, hogya környékbeli magyarok rosszul, alig vagy egyáltalán nembeszélnek magyarul. Mi okozza a legnagyobb nehézségetmunkája során?

- Én elsõsorban azt szeretem elõtérbe helyezni, amielõre mutat, de ez nem azt jelenti, hogy csökkentenénk anehézségek súlyát. Ami nehézségként tapasztalható, hogyitt nemcsak fehérnemût lehet cserélni naponta, hanem ahitet, és ha kell, nemzetiséget is – aszerint, ahogy a kénye-lem vagy érdek megkívánja. És ezzel úgy szembesülni, hogyaz ember a tömbmagyarságból érkezik, megdöbbentõ.Amikor idekerültem, a helyzet nemhogy elfogadhatatlan-nak, hanem egyenesen elképzelhetetlennek tûnt számom-ra. Az is nehéz a munkámban, hogy parancsoljak magam-nak – itt arra gondolok, hogy meg kell értenem: erõszakkalsemmit nem lehet elérni. Hiába erõszakolom, hogy min-

denki mondja azt, hogy magyar, attól õ a szívében mégnem lesz az. De ha elõször sikerül a szíveket meghódítani– és azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez a legnehezebb– akkor megtaláltuk a legérzékenyebb pontot. Onnantólmár az õ döntésük lesz, hogy magyarok, nem pedig azenyém. Nem lehet elvárásokat támasztani, de nagyon lehetörülni annak, ha valaki erre tényleg rábólint.

-Az 1700 lelkes Tûrben például, ahol szolgál, 1972-benszûnt meg a magyar oktatás. Az idõsebb generáció sembeszél magyarul, és a fiatalok sem?

-Nagyon erõs falakat kellett ledönteni ahhoz, hogy ahetven fölöttiek merjenek magyarul beszélni. Aztán sike-rült oldani a gátlásokat, és mára a nagyszülõk generációjamár az utcán, de bárhol megszólal magyarul. Különleges“technikát” alkalmazunk: az idõsebb generációval foglal-kozunk leginkább. Mindenki azt mondja, hogy a fiatalokéa jövõ, és inkább beléjük kell energiát fektetni, de ez ittnem mûködik. Mert a fiatalokkal, akikkel hetente néhányórát találkozom – akár magyar-, akár hittanórán – hiábakínlódom magyarul, mert azt mondják, nem értik. Ez a páróra nagyon kevés, utána pedig a hét többi órájában egé-szen más nyelvi környezetben van a gyerek. A nagymamá-kat és a nagypapákat kell meggyõznünk, hogy magyarulbeszéljenek: mindent bevetünk, ruhabörzétõl élelemig,amit csak tudok, idehozok. Amikor ellátogatok a családok-hoz, úgy beszélgetünk, hogy közben hallja a gyerek, és leg-alább addig a nagyszülõk csak magyarul szólnak a gyerek-hez. Ily módon, ha majd kikerül egyetlen láncszem ebbõl afolyamatból – és ez a láncszem én magam vagyok, hiszenbármelyik pillanatban elhelyezhetnek – erõfeszítésemakkor sem volt hiábavaló.

– Már gyerekkorában megválasztotta a hivatását. Aztírta a pályaválasztási ûrlapra, hogy pap akar lenni, “elöl-rõl és fordítva olvasva is”. Ugyanakkor magyar nyelvetoktat, a hitoktatás is beletartozik a szolgálatba – úgyhogy

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEInterjú – Portré

Visszamagyarítás erõszak nélkülBeszélgetés Kémenes Lóránt dél-erdélyi szórványvidéken szolgáló római katolikus pappal,

aki az ottani magyarság megmaradásáért végzett munkájáért magyar állami kitüntetésben részesült.

pedagógus is. Milyen módszerekkel tanítja a magyart a kör-nyékbeli gyerekeknek?

– Volt egy iskolai elöljáró annak idején, aki ráparancsolt aszüleimre, hogy azonnal változtassam meg az elhatározáso-mat. Következõ nap újra meg kellett írni, milyen pályátválasztok, és akkor azt írtam: “visszafele olvasva is pap”. Amagyar nyelv oktatásáról szólva: “hályogkovács” módsze-rekkel közelítem meg, mert nincsen magyar tanári képesíté-sem, ugyanakkor még nem találtak ki olyan módszert, hogymiként kell idegen nyelvként tanítani a magyart magyarok-nak. Valahogy úgy képzelem el ezt a helyzetet, mint amikorjó néhány évvel ezelõtt nagymamámat láttam agyvérzésután: nagyon sokat kellett simogatni és masszírozni ahhoz,hogy gyógyulásnak induljon. De aztán megszólalt és talpraállt, majd még élt jó pár évet. Közösségi szinten is valahogyígy kell eljárnunk: kizárólag román tannyelvû iskolábantanítok; és magyarul hiába próbálkoznék, mert összesenhárom gyerek, ha értene valamit belõle. Ha mindenik óránmegjegyeznek egy-egy magyar szót, akkor már eljut az üze-net hozzájuk. Nem lehet célként azt kitûzni, hogy a gyere-kek ismerjék Arany összes mûveit, de azt igen, hogy hallja-nak magyar szavakat, és próbálják ezeket kimondani.

-A templomban milyen nyelvû liturgián vesznek részt akörnyékbeli hívek?

-A liturgia teljesen magyar, de Balázsfalván például vasár-nap a prédikációt összefoglalom románul is. Érkeznek érde-kes visszajelzések, és ez szintén az identitás kérdésköréhezkapcsolódik: “nagyon jó, plébános úr, hogy elmondja romá-nul is, magyarul meghallgatjuk, de románul értjük”. Ahhozviszont, hogy tovább tudjanak lépni a nyelvi komfortzóná-ból, amibe belesodródtak, elõször ki kell mozdítanunk õket.És én úgy látom, hogy csak úgy lehetséges, ha fizikailag iskimozdulunk innen, olyan helyekre, ahol tömbben él amagyarság, illetve – és ez történt meg az elmúlt hét végén,amikor Tûr település alapításának 700. évfordulóját ünne-peltük – idecsalogatunk sok magyart, hogy mindenholmagyar szó hangozzék ez idõ alatt. Ez adja meg a bátorsá-got a helyieknek, hogy maguk is beszéljenek.

-A hét végi események ilyenformán azt példázzák, hogysikerülhet valamiképpen összekovácsolni a környék elkalló-dott magyarságát?

-Természetesen. És amikor megszólítjuk Küküllõszögmagyarságát, nem az számít, hogy valaki katolikus-e, vagyhogy például péterfalvi-e, esetleg búzásbocsárdi – ahol máralig vannak magyarok –, vagy magyarbényei, bethlen-szentmiklósi, küküllõvári, boldogasszonyfalvi. Az számít,hogy együtt vagyunk és együtt alkotunk egészet.

-Felújíttatta a tûri plébániát és templomot – önerõbõl is,hiszen évrõl évre elment Olaszországba, ahol kétkezi mun-kásként dolgozott, hogy pénzt szerezzen a renoválásra. ATûri Magyar Ház létesítésén is dolgozik. Segítenek önnek atömbmagyarság-beliek részérõl vagy a magyarországiak?

-Nagyon nagy erõt ad, hogy sokan segítenek Erdélybõl, ésnem szégyellem ezt megvallani, hiszen Isten sem szégyellengem, akármilyen gyarló vagyok. Sokan támogatnakErdélybõl: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és termé-szetesen Háromszék – a háromszékiekkel közösen van egyhivatalos összetartozás-programunk. Nem úgy viszonyulnak,

hogy “na, akkor odadobunk valamit”, hanem egyenlõ part-nerek vagyunk, és ez a nagy dolog. Nemcsak hangzatos sza-vakat mondanak, hanem a két kezükkel, a szívükkel is ittvannak. Ugyanakkor elkezdünk kacsintgatni Magyarországfele is, hogy lássuk, kapunk-e valamilyen “hónunk alá nyú-lást”. Ez a segítség pedig nem forintosítható: nem pénztvárunk, hanem magyar szót. Ez is megvalósulhatott most atûri ünnepen: húszan voltak itt Miskolcról, akiket családok-nál szállásoltunk el, hogy azokban a házakban legalábbhárom napig magyarul beszéljenek. Az itteniek félnek kinyit-ni az ajtóikat, mert szégyellik, hogy nincs fürdõszoba, és fõlegszégyellik, hogy nem tudnak magyarul, erre keresnek kifogá-sokat. De a vendégek és a házigazdák nagyon megszerettékegymást, alig tudtak egymástól elszakadni. És ennél pozití-vabb visszajelzés nem is kell.

-Ön Balázsfalva elsõ és egyetlen magyar nyelvû rádiómû-sorának megálmodója és vezetõje is…

-Október 22-én ünnepeljük harmadik születésnapun-kat. Balázsfalván soha nem hangzott el azelõtt magyar szó arádióban, már csak azért sem, mert monopolhelyzetben vana magánrádió. Ennek ellenére egy évnyi kemény munkaután az egyéves születésnapra meghívtuk a rádió igazgató-ját, aki magyarul köszöntötte a hallgatókat. Egy balázsfalvihölgy segít nekem, mi ketten próbáljuk megvalósítani, hogyvalakinek tovább lehessen majd adni a magyar mûsort, hogyel ne haljon. Próbálunk oly módon kommunikálni a hallga-tókkal, hogy visszajelezzenek. És olyan szép, amikor kézzelírott levelek érkeznek a postaládába. Örömmel dolgozunkazon, hogy legalább hetente kétszer hallhassanak a környék-beli magyarok magyar szót.

-A Hargita megyei Borzonton a saját telkén táboroztatgyerekeket. Fõleg szórványból érkezõ fiatalokról van szó?

-Mindegy, hogy honnan jönnek, a szórványból is természe-tesen. És az a lényeg, hogy ezek a gyerekek magyar környe-zetben táborozzanak, és felfedezzék, hogy öröm a többimagyar gyerekkel együtt lenni. De jönnek más régiókból is,sõt, Angliából is: olyan magyar gyerekek, akik alig beszélnekmagyarul.

-Hittudományi fõiskolát végzett, majd jogot tanultRómában. Ugyanakkor sok mindennel foglalkozik egyszer-re azon kívül, hogy papként szolgál: szenvedélyesen fotózik– a tûri rendezvényen kiállították portréfotóit – , zenél,rádiózik, pedagógusként is dolgozik. Hogyan fér mindez azéletébe?

-Az egyik válaszom erre az, hogy székely vagyok. A másik,hogy szívvel-lélekkel el lehet a dolgokat végezni.Ugyanakkor errõl az a székely vicc jut eszembe, amikorJános bácsit megkérdezték, hogy maga mindenhez ért? Errepedig azt válaszolta: mindenhez es.

-És mik a további tervei?-A Tûri Magyar Ház, amelyet a régi magyar iskola épüle-

tében létesítünk – a házat nagy nehezen sikerült visszasze-reznünk – ha számokban akarnék beszélni, azt mondanám,35 százalékban készen van. Nincsenek különleges terveim,ugyanazt szeretném tenni továbbra is, amit eddig. Talán mégtudatosabban, hogy minden egyes kõ, amit leteszünk, azörökség részévé váljon.

Kiss Judit, Krónika

2013. december

EKOSZ–EMTE 25Interjú – Portré

A bukaresti politika nem gyakorol kegyet, amikor „meg-engedi”, hogy magyar állampolgárként oda menjekErdélyben vagy Romániában, ahováakarok – jelentette kia kolozsvári Sapientia Tudományegyetem avatóünnepsé-gén résztvevõ Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes aKrónikának adott interjúban, megjegyezve: a román bel-politika viharos hullámveréseinek tudja be Traian Bases-cu államfõ ama kijelentését is, miszerint Magyarország„tûzfészek” nemzetiségi kérdésben. A Fidesszel kormány-zó Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint Tirolpéldája alapján sem precedens nélküli a Tõkés Lászlóáltal szorgalmazott védhatalmi státus, a magyar kormányazonban ilyet nem vet fel.

– Magyarország a korábbi álláspontjához hasonlóan tovább-ra is felemeli szavát Bukarest érdekében?

– Romániának teljesen igaza van Schengen-ügyben, amita brüsszeli bürokraták mûvelnek, az elfogadhatatlan és mi-nõsíthetetlen. Egyszer már meghatároztak egy kritérium-rendszert, amit Románia és Bulgária teljesített, ezek utánújabb és újabb lehetetlen kifogásokat találnak ki, hogy elsza-botálják a két ország schengeni csatlakozását. A megoldás azlenne, hogy Brüsszelnek több pénzt kellene fordítania Ro-mánia, Bulgária, Szlovákia vagy Magyarország olyan prog-ramjaira, amelyek a romák felemelésére irányulnak. Ma-gyarország ezt elõtérbe helyezte uniós elnöksége során. Haarányosan megkapnánk az uniós pénzeket, akkor sokkaltöbb eredményt tudnánk elérni. Mi mindig is támogattuk, ésezután is támogatni fogjuk Románia schengeni csatlakozá-sát, már csak azért is, hogy a magyarok nehézség nélkül tud-janak jönni-menni.

– Nem az ország Schengen-tagságán múlik, viszont Erdélybejövet nem tartott attól, hogy az államhatár román oldalán meg-kérdezik, mi járatban Romániában? Hónapokkal ezelõtt TraianBasescu elnök tûrhetetlennek nevezte, hogy magyarországi poli-tikusok „szabadon lófrálnak” az ország területén, a kirohanáspedig mélyítette a két ország közötti feszültséget.

– Traian Basescu elnök eme nyilatkozatát tekintsük a vi-haros román belpolitika eseményének. Amúgy nem tartozika román politikára, hogy egy magyar állampolgár hova megyvagy nem megy. Oda megyünk, ahová akarunk, tekintve,hogy uniós polgárok vagyunk, Románia pedig aláírta azeurópai uniós szerzõdést. A bukaresti politika nem gyakorolkegyet, amikor „megengedi”, hogy magyar állampolgárkéntoda menjek Erdélyben vagy Romániában, ahová akarok. Ezta Gibraltártól a Fekete-tengerig nyugodtan megtehetem,nem függhet egy kormány tetszésétõl vagy nemtetszésétõl.Aki nem fogadja el ezeket a játékszabályokat, az ne akarjonaz EU tagja lenni. Ezek inkább retorikai kijelentések, ame-lyeket a helyükön kell kezelni. Másrészt mi nagy szeretettellátjuk a román politikusokat Magyarországon, ahol olyanromán közösséget látogatnak meg, amilyet akarnak, kedvükszerint tarthatnak rendezvényeket, gyûléseket. Ahogy ezt én

nem tekintem problémának, elvárom, hogy õk se tekintsékErdély vonatkozásában annak.

– A román államfõ fogalmazott ennél durvábban is, nemze-tiségi kérdésben tûzfészeknek nevezve Magyarországot, amelynekrendreutasítása terén Bukarest élharcos kíván lenni. Ezt a táma-dást miként könyveli el Budapest?

– Ezt is tudjuk be a román belpolitika viharos hullámveré-seinek. Egyébként ezek a mondatok elsõsorban nem Ma-gyarországnak szólnak, és nem is a magyarságnak, hanem bi-zonyos román választói csoportoknak. Ezért mindenkinekjobb, ha a súlyán kezeljük. Más kérdés, hogy a magyar ki-sebbség, a magyar nemzetrész helyzetére van egy nagyszerûmegoldás, amit úgy hívnak, hogy autonómia, valamint anemzetiségi jogok százszázalékos megadása. Amennyiben ezmegtörténik, akkor ez mindenkinek javára válik. A mostaniproblémák abból adódnak, hogy a magyar nemzetrésztErdélyben nem illetik meg olyan jogok, mint amelyek másországok nemzetrészeit Európában. Az autonómia nem ma-gyar találmány, nem valamilyen soha nem látott vagy hallottextrém magyar ötlet, hanem megvalósult gyakorlat a konti-nensen. Mármost, ha másoknak lehet, akkor nekünk is.Román barátaink figyelmébe ajánlom, hogy nem vagyunkalábbvalóak egyetlen más népnél sem: ha más népekneklehet autonómiájuk, akkor nekünk is. Az autonómia a közös-ségi jogok megvalósulása, vagyis emberi jogok a közösségszintjén. Márpedig az emberi jogok nem egy ország belügye,amelyet ha kedve van, megad, ha nincs, akkor nem. Az em-beri jogok olyan valóság, amivel születünk, az egész EU arraépül, hogy ezeket biztosítani kell, ami nem fakultatív dologaz adott országok részérõl, hanem kötelességük. Termé-szetes, hogy a magyar kisebbség harcol ezekért a jogokért, ésa legtermészetesebb, ahogy Magyarország ezt támogatja. Miteljesen helyesnek tartjuk, hogy Románia törõdik a területénkívüli nemzetrészeivel. Ha Bukarest ezt megteheti a Moldo-vai Köztársaságban, mi miért ne tehetnénk Erdélyben?

Méltatlanul támadják Tõkést

- És mi a magyar kormány álláspontja Tõkés László kezdemé-nyezése kapcsán, miszerint Magyarország gyakoroljon védhatal-mi státust Erdély fölött?

– Mindenekelõtt tegyünk egy fontos distinkciót: avédhatalmi státus kérdése nem a magyar kormány álláspont-ja, ezt Tõkés László fogalmazta meg. Ám a püspök úrnak ro-mán állampolgárként miért ne lehetne olyan politikai elkép-zelése, amilyet akar? Hangsúlyozom, ez nem a magyar kor-mány álláspontja, viszont nem precedens nélküli, nemördögtõl való, amit a püspök úr mondott, hiszen létezettAusztria és Olaszország vonatkozásában Tirol tekintetében.Nem beszélve arról, hogy a román sajtó – tévedésbõl vagyszándékosan – félrefordította a terminus technicust, ugyanisTõkés mondandójának a román megfelelõje az állami ga-rantõr, õ nem a „protektorátus” szót használta. Látható,hogy saját konfliktusaira felhasználva, a román belpolitika

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEInterjú

Az emberi jogok biztosítása nem belügyInterjú Semjén Zsolttal

méltatlan és inkorrekt támadást intézett Tõkés László sze-mélye ellen. Lehet a javaslatával egyet nem érteni, lehet afelvetését elfogadni vagy kritizálni, de abszurd és elfogadha-tatlan az ellene folytatott hajsza. A kitüntetése visszavonásátcélzó kezdeményezések kapcsán érdemes megfontolni, hogyha Tõkés László nem lett volna, és nincs a temesvári forra-dalom, akkor jelenlegi bírálói közül jó páran ma is a RománKommunista Pártban vagy a Securitatéban üldögélnének, ajobbik része pedig valahol illegalitásban vagy a szamizdatellenzékiség állapotában lenne. Hogy Romániában mégis-csak elindult egy demokratizálódási folyamat, és kommunis-tából uniós országgá vált, nem történt volna meg - legalább-is nem akkor és nem úgy -, ha nincs temesvári forradalom,utóbbi pedig nem lett volna Tõkés László nélkül. Akármitcsinálnak, õt nem lehet kiírni sem a magyarság, sem Romá-nia történelmébõl, a politikai élet szereplõinek el kellene is-merniük a rendszerváltásban betöltött szerepét. Annyi tole-rancia pedig elvárható, hogy egy román állampolgárnak le-het a többségitõl különbözõ véleménye saját országának ésnemzeti közösségének sorsát illetõen.

– Tehát a magyar kormány nem kíván reagálni Tõkés Lászlójavaslatára?

– Ez nem a magyar kormány álláspontja, mi ilyet nem vetettünk föl, tehát a magyar kormány ilyen kérdéshez nem viszo-nyul. Ez a püspök úrnak mint a magyar nemzetrészhez tarto-zó román állampolgárnak volt a felvetése, amihez joga van.

– Román állami kitüntetését épp emiatt kívánják megvonni anapokban. Ha ez megtörténik, a magyar kormány szóvá teszi?

– Szerencsétlen dolognak tartom egy kitüntetés visszavo-nását általában is. Magyarországon én dolgoztam ki a kitün-tetési törvényt, és eleve ellenzem, hogy bárkinek a kitünteté-sét vissza lehessen vonni, hiszen végtelen aktuálpolitikai vitátindítana el. A magyar jogszabályok nem is teszik lehetõvé azállami kitüntetések, díjak visszavonását. Tõkés László teljesjoggal azért kapta ezt a kitüntetést a román államtól, mertmeghatározó szerepe volt a temesvári forradalomban, ezál-tal Románia szabadságának a kivívásában. Ezt utólag nemlehet meg nem történtté tenni. A magyar állam természete-sen semmilyen módon nem viszonyul ahhoz, hogy egy románkitüntetést adnak vagy sem. Ennek a lehetetlen dolognak azerkölcsi felelõssége azokat terheli, akik belpolitikai haszon-szerzés céljából igyekeznek felhasználni ezt az ügyet.

A megmaradás szimbóluma

– A Sapientia EMTE új, ön által is felavatott kolozsvári épü-letének átadásán is elhangzott, hogy az oktatásnak jelentõs szere-pe van a külhoni magyarság megmaradásában. Számíthat azerdélyi magyarság az anyaország további támogatására e téren?

– Természetes kötelessége a magyar államnak biztosítania külhoni magyarság oktatását. Különösen fontos ez aSapientia tekintetében, hiszen az egyetem az adott nemzetiközösség megmaradását szolgálja. Ha egy közösségnek nincselit értelmisége, akkor a megmaradása sokkal nehezebb,mert nincsenek sikeres, erõs emberei. Márpedig õk azok,akik ki tudják kényszeríteni a többségi társadalomból a nem-zeti kisebbséget megilletõ jogokat. Egy elit értelmiség szere-pe mindig húzóerõt, annak megélését és tudatosulását jelen-ti, hogy érdemes, büszkeség ehhez a nemzethez tartozni. AzOrbán Viktor miniszterelnök úr által tavaly a Sapientia veze-

tõivel aláírt megállapodás értelmében megvan a mûködés-hez és fejlesztéshez szükséges pénz, amit tartalmaz az ideiköltségvetés is. Növekedni fog az intézmény szerepe az erdé-lyi magyarságon belül, például a székelyudvarhelyi és sepsi-szentgyörgyi mezõgazdasági és erdészeti képzés beindulásá-val. A magyar kormány kulcsfontosságúnak tartja a Sapien-tiát, amely a magyar megmaradás szimbóluma.

– A jövõ évi országgyûlési választásokon elõször élhetnek sza-vazati jogukkal a külhoni magyar állampolgárok. Milyen szere-pe van ennek a nemzetegyesítés folyamatában?

– Mindenképpen mérföldkõ. Az asszimiláció megállításá-hoz és megfordításához nagyon erõs impulzus kell, ez pediga nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság által.Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon zaj-lik a honosítás, a Kõrösi Csoma Sándor program keretébenéppen most küldtünk ki a nagyvilágba ötven népmûvelõt ésötven konzult, hogy fölszítsák a magyar identitást és segítsékaz állampolgársági kérvények beadását. Egy külhoni magyarkétféleképpen éli meg, hogy a magyar nemzethez tartozikközjogilag is: magyar útlevéllel a zsebében és a szavazati joggyakorlása által. Ez azért fontos, mert 2014-tõl a magyarOrszággyûlés már az egyetemes magyarság országgyûléselesz. Ezért arra biztatok minden magyart, hogy ha még nemnyújtotta be állampolgársági kérelmét, tegye meg, mertbõven megkapja még a választások elõtt. Aki már letette azesküt, arra kérem, hogy regisztráljon, jelezze e-mailben vagylevélben, hogy részt kíván venni a választáson. Szavazatátpostai úton is eljuttathatja, nem kell befáradnia a nagykövet-ségre, konzulátusra.

– És mit javasol a három erdélyi magyar politikai alakulat-nak a jövõ évi európai választások tekintetében?

– A magyar kormánynak minden magyar egyformán fon-tos, függetlenül attól, hogy mi a politikai beállítottsága, fele-kezeti hovatartozása, mit gondol a világról. Mi arra bizta-tunk mindenkit – hiszen ez a nemzeti érdek –, hogy minélszorosabb összefogás legyen, és a magyarság olyan hatékony-sággal tudja megjeleníteni politikai akaratát, hogy megkerül-hetetlen erõ legyen Bukarestben és Brüsszelben egyaránt.Ugyanakkor fontos az is, hogy az összefogáson belül megtudjon jelenni a sokszínûség, mert így lehet megszólítaniminden erdélyi magyart.

Rostás Szabolcs/Krónika

2013. december

EKOSZ–EMTE 27Interjú

A tisztesség elégiájaGondolatok Kuszálik Péter HOSSZÚ ÚTON

címû kötete kapcsán.

A könyvek emberei gyakran vetnek egy-egy gondolatot atéma mélyen hömpölygõ öblébe: mit is olvassunk? Ha ez azegyszerû szavú, komoly kérdés nem egy határozatlan világ-ból jönne, vissza kellene utasítani, olyankevéssé meghatározott. A tömeg kérdéseinem lehetnek precízek: éppen, mert feltétle-nek. De a feltételek nélkül dolgozni nemtudó, komoly gondolat nem fog ezzel vissza-élni. Pedig az egyszerû kérdés egyszerû fele-letet vár, és a tanács itt nem lehet parancs.Mit olvassunk? Mit olvassanak azok, akikmég nem váltak internetfüggõkké, mit ismondhatnánk nekik? Mert az olvasó az író-ban saját egyéniségének mûvészivé finomultmását várja, a könyvben a saját láthatáránakképeit akarja és olyan gondolatok kifejezés-re ébredését, melyek az õ lelkében is ottszunnyadnak. A saját sorsának értelmét, azõróla is szóló igazságokat keresi.

Én csak annyit mondhatok, hogy közel kellkeresnünk olvasmányainkat. A mi sajátsága-ink és a hazai valóság legõszintébb tükrében. Mert minélerõsebbek a könyvnek az élettel való összefüggései, ellenõr-zésük annál könnyebb, hiszen az igazat csak ideig-óráig lehetletagadni, elõbb vagy utóbb úgyis rést keres magának és nap-világra tör. Az írónak is csak addig lehet hitele, amíg nemadja el a lelkét, még akkor is, ha felelõsségteljes munkájátnem akarják komolyan venni azok, akik adott korban éppenítélkeznek „elevenek és holtak fölött”. Bár kimondhatom,hogy ebben az összefüggésben ma már elsikkadt valamelyestaz irodalom belsõ komolysága. Annál nagyobb érték az azember, aki még manapság is ezt a belsõ komolyságot keresiés túlnéz azokon, akik szívesen megfosztanák életérzésejavától.

Kuszálik Péter munkásságát és emberi mivoltát ismervén,biztosan állíthatom, hogy nincsenek immorális álmai, min-den gondolata a józan tisztesség mezsgyéjén mozog, és csep-pet sem tántorodik el ebben az egyensúlytalanságban. Azegyensúly megtartása pedig óriási mûvészet, elég kevesenképesek rá. A tárgyilagosság sem sorvad kórossá nála, mégakkor sem, ha tudjuk, hogy a tárgyilagosság a legteljesebbmagány. K. P. százszorosan bebizonyította már azonban,hogy fel lehet annak merevségét oldani némi humorral, ámha valaki nem érti a humort, akkor azonnal megpróbáljacinizmussá degradálni azt, ami bizony csak keserû felisme-rés. De talán több is ennél, mert ezt a lelket, aki itt elénk öntigazdag tartalmát, erõsen foglalkoztatják az adott kor problé-mái is. És szerintem csak az ostobák ismernek kényes témá-kat, az elfogulatlanok csak érdekfeszítõeket ismernek, amik-nek általában nagy igazságok állnak a hátterében.

A szerzõnek a Hosszú úton a tizenötödik kötete, ami szer-kezetében és mondanivalójában a 2001-ben megjelentLeveleskönyvhöz hasonlítható, ami 12 levelet, a Hosszú útonpedig 14 fejezetet, „stációt” tartalmaz, melyekben a szerzõ

ugyanarról mesél: az élet örömeirõl, saját szemszögébõl,sajátos stílusban.

Mirõl is szól igazából ez a kötet, ami a másodszorra is meg-tett zarándokút hatására született? Akárcsak a korábbiak: aszerzõ életébõl vett események, emlékek, élmények, történe-tek, innen-onnan idézett, saját kommentárral fûszerezettszövegrészek. A hosszú út igazából nem csak a spanyolorszá-gi Szent Jakabról nevezett zarándokút (El Camino), hanema „születéstõl a szélütésig” tartó esztendõk, az sem az egész,

csupán az említésre méltóbb részek.Amolyan leltár, nem rigorózus, kicsit szer-telen, a szerzõtõl megszokott modorban.Aki ismeri és szereti a stílusát, nem fogcsalódni: a szöveget csöndes irónia lengibe, s a korral járó bölcsesség itatja át. Bára saját dolgait mindeddig szemérmesenkezelte, most a hitérõl is megszólal,kiemelve a kétely felette szükséges szere-pét.

A tisztesség Kuszálik Péternél olyan,mint másnak a levegõvétel: az emberi léttermészetes velejárója. És aki ezt nevetsé-gesnek vagy netán hülyeségnek tartja, azönmagát minõsíti. „Mert az irodalomszent hely és nem játéktér, mint némelyekgondolják. Kettõzd az õrt a felületességelõtt!” – mondta annak idején Osvát Ernõ.

És szavai ott hevernek mai napig is nyitva, kitárva, két vállrafektetve, az emlékezet terhe alatt.

Én szentül hiszem: a vallomásoknak, emlékezéseknek, tör-téneteknek éppen a Kuszálik-írások tudják megadni a szava-hihetõség nyomatékát. Mert az írás folyamatának ez a mélyismerõje tudja, hogy minden elrontott írás mögött általábanegy jellemtelenség története áll. „Ha az irodalom professzo-rai együtt vacsoráznának néha az alakokkal, kiket az írókmeghamisítottak, az irodalomtörténet vidám kis dekameronlehetne. Az eredeti alapgondolatok pletykái kissé humoros,de nagyon megbízható dokumentumok volnának a tehetség-rõl és a tehetségtelenségrõl” – mondta ki, szintén O. E. azörökérvényû igazságot. Merthogy léteznek – nagyon ritkán– olyan emberek, akiket a vágyak arisztokratájának nevez-hetnénk, aki beleerõszakolja ugyan magát a meglévõ rendbe,ugyanakkor nem elégszik meg a természet külsõ képeivel,hanem a természet pszichológiáját kutatja. Vallja, hogymindennek van lelke: virágnak, bogárnak, madárnak, ezlehet az egyedüli magyarázata az életünknek. És ezt ki ismondja, bár tisztában van a nagy kérdéssel: kinek, kiknekmondhatná? Nem hirdet vallást – de mégis felkelt bizonyoshitet. Mindig realista, mindig a földön jár – de lelke abban akeresztény civilizációban él, mely aranyos kapoccsal fûzi aföldet az éghez. Olvastam valahol egy aforizmát, leírom:„Nem igaz, hogy csak a rosszak találják szépnek az életet, shogy következésképpen: a harsány életszeretetérõl lehet fel-ismerni a rossz embert. Ám igaz, hogy a jók életszeretetebüszkébb, titkosabb, mélyebb – és fõként, bármikor szólít-hatják az Istent.

Az író tudja, hogy azok a teljes élmények, melyek alatt tel-jesen megsemmisül bennünk az idõ mellékgondolata.Kuszálik Péter nem azért indult el a hosszú útra, hogy Istentmegtalálja, nem kell keresnie az Istent, mert nem veszítette

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

el sohasem. Hozzá fordult a betegség, a küzdés idején és Reágondol a gyógyulás, az elismertség, a szorgalmas munkajutalma dicsõségének napjaiban. És a sokak által, az íróvalkapcsolatosan feltett kérdésekre hadd válaszoljon maga aszerzõ, a kötet 13. fejezetébõl idézett szövegével, amibenmegtalálhatja az értõ olvasó a választ is kérdéseire: „Miért indultam el? Azért, hogy köszönetet mondjak azÚrnak, amiért vendégül hívott a földi létre, s számtalan alka-lommal biztosított a pártfogásáról: kiskanállal mérte nekema rosszat és nagykanállal a jót. Azért, hogy hálát adjak azÚrnak, amiért megmentett két hatalmas gondtól: a szegény-ségtõl és a gazdagságtól.

Azért, hogy lerójam hálámat azoknak, akik jót tettekvelem, vigyáztak rám. Köszönetet mondjak a szüleimnek,hogy – türelemmel és szeretettel – fölneveltek, a tanáraim-nak, hogy okítottak, a családomnak, hogy szeretnek ésaggódnak értem.

Megköszönni a Teremtõnek a napfényt és árnyékot, aszomjúságot meg a vizet, a munkát és pihenést, a nappalt éséjjelt, a pirkadatot és a Tejutat, a hegyeket és az óceánt, hogymegcsodálhattam a teremtett világ egyik tündérszép tarto-mányát, hogy élt és tevékenykedett Mozart és Bach,Michelangelo és Gaudí…

Mert keresztényi kötelesség, lehetõség és próbatétel, alka-lom a hiterõsítõ meditálásra: mert válaszokat kaptam a kér-déseimre.

Azért, hogy megélhessem és megírhassam az élményeimet.Mert volt erõm és lehetõségem gyalog menni. Mert menni jó s illik az örökléthez”. És mert kimondhatta újból és újból, hogy milyen hozadé-

kai lettek a „gengszerváltásnak”. Kosztolányit juttatjaeszembe, akit parafrazálva ki merem mondani én is, hogy haa franciák évszázadok óta Montaigne pár mondatából élneks szüntelen visszatérnek hozzá, nekünk is vissza kéne tér-nünk a gondolkodásnak ezekhez az ékszertartóihoz, az önis-meret és önbírálat remekeihez, akkor is, ha ebben a század-ban már ennél sokkal nagyobb kérdések merednek elénk. Éssokan nem tudnak felelni rájuk, míg el nem jön egy Író, kiéletének, írásainak, tanításainak minden földi nyomát ésminden égi sugarát egységbe tudja összefogni.

Nem próbálom kielemezni a Hosszú úton történeteit: azo-kat el kell olvasni. Egység van ebben a könyvben, nem nehézfelfedezni.

Az önbizalom és a Hit istene maradjon továbbra is az író-val és a bizalom maradjon az olvasóval, mindenkivel, akiKuszálik Pétert olvas.

A Hosszú úton c. kötetet 2013. október 5-én mutatták beMarosvásárhelyen, a Deus Providevit Ház Szent MihályTermében, ahol az író – aki általában önmaga mutatja be akönyveit –, kivételesen vendéget is hívott: Sebestyén Pétert,a Szent Imre-templom plébánosát (aki maga is többszörösszerzõ, s bevallása szerint Kuszálik Pétert szellemi atyjánaktartja). Lényeglátóan foglalta össze az író eddigi tevékenysé-gét és méltatta K.P. tizenötödik könyvét. Akinek azóta meg-jelent a 16. kötete is, a Zalányi Gyula társszerzõvel írt Páholyés karzat – Marosvásárhely színházi élete a 19 század máso-dik felében. De errõl majd egy késõbbi idõpontban.)

B. Osvát Ágnes

2013. december

EKOSZ–EMTE 29Könyvbemutató

Ambrus József(1966. február 14. Gyergyószentmiklós)

Kifosztott szépségA költõ önmagáról: Szavak játéka a vers, 30 éve játszom. Azélményvilág váltakozva sorakozik verseimben: erkölcsi érté-kek, titkok és fények, miszticizmus, falra hányt szerelem, tûz-víz, csillagok és az Univerzum szikrái morzsolódnak ujjaim-ból. Sokszor voltam darálóban, de az életösztön mindennélerõsebb, és kergetem magam tovább az ismeretlenben, ésezen elemek köré építem játékom, álmaim…

A kötetbõl válogattuk:

Adventi hajnalonAdventies sugarakban állok,az éjszaka mélyére nõttemha van egy pillanatnyi békeneked adtam magamat egészen.Millió regulák szent ujjaiban,-békés bõrén, vihar, horizontvergõdöm mint légy a hálóban,akit jósága tisztulni bevont.Már omladoznak lelkem falaiamit a hiúság szolgája emelt,bolond gõgõs poétává lenniegész lényem kedvéért üzemelt.Gyom és gaz benõtte pitvarom,tiszta mosolyod ege simogat,de fogékony szívemre szálljon,Roráté hajnalon a gondolat.Téged láthatni egyszer idelennezért a prófécia, - költemény – kitépje a gazt végképp belõlem,megkövült életem szertelen egén.

Egész poklokat gyújtok magam ellenahol az élet kitör és bosszúért kiált,a ködös adventi hajnalok felettszent kráterében tisztul meg a világ.

Beder Tibor

Egymás között magyarulAjánló sorok az Olvasóhoz

„Magyar vagyok. Segítsenek.” Ez a felirat állt azon a táb-lán, amellyel az út szélén állt egy gyalogos székely valaholaz Elõbalkánon, útban Zágontól Macarköy, de az is lehet,hogy éppen Samla, Kossuth egykori szálláshelye felé. Uta-sunk gyalogszerrel indult neki a nyolcszáz kilométeresútnak, magyarok nyomába indult, akárcsak hajdan ama do-monkosrendiek, akik az õshazát szerették volna megtalálni.Ám, ahogy a mesében lenni szokott, igen megszomjazott.Egyedül volt a sok idegen között, és bár magával vitte,anyanyelve, társ hiányában elcsendesült, várt, hogy szóhozjusson. Telt-múlt az idõ, és akár az éhség- és szomjúságér-zet, egyre türelmetlenebb lett. És ekkor fogant a gondolat:oltani kell a nyelvi szomjat, megkeresni egy másik arravetõdött magyart, néhány hazai szóval csillapítani a gyötrõnyelvi szomjat. És akadt magyar, hol ne akadna széles evilágon, akit éppen arra vetett a sorsa.

Beder Tibor története kezdõdhetne így, ha mesébe szõ-nénk. Történt jó harminc esztendõvel ezelõtt, amikor elsõútját gyalog megtette Törökországba és felfedezte, hogy lé-tezik valahol Anatoliában egy olyan falu, Macarköy, Ma-gyarfalu, ahol már rég nem terem ajkukon magyar szó,mégis hittel vallják, hogy õk magyarok. Magyarfalu neve éspéldája végigkíséri évtizedeken át, bárhova is vezet útja, eza nyelvi szomj és az anatoliai csoda mindenhol megismétlõ-dik. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges megmarad-

ni magyarnak Moldvában, az erdélyi Mezõségen, Felvidé-ken, egyáltalán a Kárpát-medencében? 907-ban a német-romai császár rendeletbe foglalta, hogy a magyarok kiírtas-sanak – „Ungros eliminandos esse…” –, mégsem sikerültazóta senkinek. Beder Tibor tudatosan vállalja fel a nyelv-és szórványmentõ munkát: Elindulok mint egykor CsomaSándor, hogy felkutassak mindenegy magyart – mottókéntDzsida Jenõ sorait választva alapítja meg a Julianus Díjat;lármafa-találkozókat szervez, hogy felhívja a figyelmet azértékõrzõ magyar közösségekre, vagy éppen az értékeketveszélyeztetõ helyzetekre; zarándoklatra vezeti barátait ésismerõseit Szent László, Rákóczi, Mikes nyomában. Min-dennek egy a vezérfonala: mint a mesében, eljutni az életetadó forráshoz, az élet vizéhez. Oltani a szomjat nyelve-vesztett, de magyar tudatú közösségekben, õsi nyelvét éstudását megõrzött csángómagyarok, vagy az elszakítottterületeken a nyelvi jogokért naponta harcoló magyarokközött. A magyar nemzet nyelvében él – vallja Beder Tibor–, és számára ez nem afféle magasztos szófordulat, hanemtörténelmileg és tudományosan alátámasztott tény. Mold-vában a pusztinai magyarok, vagy az erdélyi Mezõségen averesegyháziak olyanformán beszélnek, mint õseink ezerévvel ezelõtt, állapította meg.

Hadd tegyek itt egy kitérõt. Tudományosan igazolt tény,hogy a magyar nyelv oly mértékben õrzi õsi formáját, anemzettudattal együtt, amelyre kevés példa van. KollányiKároly A Kárpát-medence Európában címû könyvébenolvasható az alábbi megállapítás: a Sorbonne nyelvészei,hogy a nyelvek õsiségét megállapítsák, összehasonlítástvégeztek, és megvizsgálták a világ kis és nagy, élõ és holtnyelveit abból a szempontból, hogy melyik õrzött meg leg-többet az õsmûveltség nyelvi elemeibõl, az õs-etimonokból.Az eredmény meglepõ: a mai angol nyelv 4% etimont, alatin 5%, a héber 5%, a csendes-óceáni nyelvek 7%, azindiai munda-khol 9%, a tibeti, szanszkrit 12%, az õstörök,türkmén 26%, a mai magyar nyelv 68% etimont tartalmaz.A nyelv a szavakkal vagy szógyökökkel együtt megõrizte azõsi tudást, az õsmûveltséget. Beder Tibor a pusztinai csán-gómagyarok arcán, életmódjában és nyelvében látja viszontaz õsi kultúrát. Azon elmélkedik a pusztinai templomban,akárcsak a macarköyi magyarok között, vagy éppen erdélyiés felvidéki magyar szórványoknál, miként lehetséges meg-õrizni a magyarságtudatot úgy, hogy nyelvüket vesztették,vagy megõrizni a nyelvet úgy, hogy a nemzettudatot egysze-rûen „másság”-tudat, például vallási megkülönböztetés vál-totta fel, ahogy a moldvai magyarok önmagukat „katolikus-ként” határozzák meg az ortodox tengerben. A törökorszá-gi magyarok nem beszélik a nyelvet, de magyaroknak tart-ják magukat, mert beépült az õsi kultúrába, azonosságtuda-tukba, jóllehet sok száz kilométer választja el õket egykorihazájuktól. A moldvai magyarok soha nem tartoztak amagyar államhoz, de nyelvükkel õrzik az õsmûveltséget ésõsi tudatot. A válasz csak egy lehet: nyelv és magyarságtu-dat, nyelv és nemzettudat együtt alakult ki, ezért, ha hiánymutatkozik egyikben, felerõsödik a másik. Beder Tiborcsodálatos példákat fedez fel útjain és ezeket meg is osztjaolvasóival: mindennapi élethelyzetek (postahivatal), ünne-pi pillanatok (díjátadás), természeti értékek (a gólyák

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

fészekrakása), beszédes magyar helynevek (Székelykocsárd– Székelyföldvár), vagy példaként elöljáró személyiségekadnak témát írásainak. Keresi, kutatja azokat a helyeket,ahol a magyar elem már-már eltûnt, de a „szellemi hagya-ték” hátramaradt.

Beder Tibor tollát nem a bírálat, hanem az aggodalom ésintõ figyelemfelkeltés vezeti, amikor a veszélyhelyzetekre,a csapdákra, a jól irányzott támadásokra felhívja a figyel-met az erdélyi vagy felvidéki szórvány, a moldvai magyar-ság vagy a székelyföldi élethelyzetekben. Jelen kötetévelbarangolásra hívja az olvasót térben és idõben, a Kárpát-medencébe, Etelközbe és Törökországba, a pozsonyi csatá-tól a mai idõkig. Az írások nem nyelvészeti elemzések, nemnyelvtudományi írások, sokkal inkább annak a tiszteletre-méltó pedagógusnak az értekezései, aki tantárgya irántsaját lelkesedésével képes felkelteni tanítványai érdeklõdé-sét. Beder Tibor pontos és alapos történelmi és földrajziismereteivel, anyanyelve iránti tiszteletével, szülõföldje ésmagyarsága iránti elkötelezettségével ragadja magával azolvasót. Könyvének törökországi fejezeteit olvasva nincsember, akiben ne foganna meg az elhatározás, hogy eljus-son ebbe az országba és megtapasztalja azt a határtalanvendégszeretetet („a török és magyar testvér”), am különö-sen a magyarok irányába megnyilvánul, és amit megtapasz-taltak a magyar bujdosók századokon át. Egy olyan könyvettart kezében az olvasó, amit magával vihet hosszú útra,mert valahányszor nyelvi szomjúságban szenved, olthatjavele a kínzó érzést. Izgalmas nyelvi barangolással és önbi-zalmat erõsítõ olvasmányokkal találkozik. Jó szívvel aján-lom olvasásra Beder tanár úr gondolatait, írásait, beszámo-lóit errõl a nyelvi utazásról!

Oláh-Gál Elvira

Részlet a Szent István imádkozzál érettünk c.fejezetbõl

Egy csángó-magyar asszony 1998-ban P. Jáki Sándor-Teodoz atyához írt panaszlevele minden írásnál jobban tük-rözi az akkori és az azóta is csak nagyon keveset változócsángóföldi viszonyokat.

Tisztelendõ úr!Bocsánatot kérek, ha zavarom, de nem tudom, kihez fordul-

jak, és azért megpróbálom elérni, mi nyomja a szívemet, mertnagyon nehéz ezt a sok megnyomást átjárni. Mikor nálunk volt,múltkor, arról kérdezett, hogy megöltek engem. Hát éppen nemöltek meg, de próbálják, hogy már végezzenek velünk. Az isko-lánál a tanárok nagyon rosszul viselkednek a gyerekeinkkel.Például a szomszédom gyermekit, akit beírattak a magyar óráramúlt két évharmadon megcsüktették (megbuktatták), megpró-bálták, hogy tegyenek 2-es jegyeket, de muszáj volt tegyenek 8-as és 9-eset is. Egy nap felháborodott a tanító néni és kihívattaaz emberemet (férjemet) az iskolához, és azt mondta neki, hogyvegye a fiunkat, és szabad, hogy vigye akármelyik iskolába azországból, de ide (az itteni) iskolába nincs mit keressen, mert hamagyart akar tanulni, akkor menyen Magyarországra, és szépenkidobta az iskolából. A másik nap kimentem (én az iskolába),hogy megkérdezzem (a tanító nénit), minek tette ezt, és aztmondta, hogy azért, hogy a gyermek miért mondta a tanfelügye-

lõség küldöttinek és a televiziunénak, hogy igen, õ tanulni akarmagyarul, mert a nagymama csak magyarul tud beszélni.Nagyon sokat kellett vele párlámentáljak, hogy visszavegye agyermeket az osztályba. Még azt is mondta, hogy az osztálytár-sai nem engedik, hogy közöttük tanuljon, mert országáruló.Mind ilyen beszédekvel töltik meg a gyermekeknek az eszüköt.Nagyon nehéz velük harcba lenni, mert a szülõk több része iskitart a tanárokkal, és a tanárok leckézni fogtak szülõt, gyerme-ket, mindent történelemrõl, hogy nekünk nincs bár 1% magyarvér bennünk, és sajnos, de sokan hisznek nekik.

Másként a húsvét napokon a papok is (a plébános meg akáplán) azt prédikálták az oltáron, hogy valami bolondok, akikmagyaroknak vallják magokat, böjt-törõk (megszegik a böjtöt),mert Nagyböjtön Magyarországra járnak és táncolnak s mulat-nak az Egyház törvényei ellen, még beszédbe is velük. Ez az énvéleményem szerint elõkészítés, hogyha már közeledik ugye aPünkösdi búcsú Csíksomlyón, és nehogy merjen valaki (oda)elmenni, de remélem, hogy a Csíksomlyói Szûzanya erõsebb,mint a pap. Vannak olyan személyek a faluba, és akik még kia-bálnak utánuk és támadnak, csúfolkodnak, szóval nagyon sokbeszéd van.

Olyan megnyomottnak érzem magamat, és nem tudom,kinek panaszkodjam. Tudtam elõre, hogy nehéz lesz küzdeniegy egész sereggel, de nehezebb, mint gondoltam.

Én kérem magától, hogy imádkozzék, és említsen minket isa szentmisékben, hogy ki tudjunk végig tartani, vagyis bár a jóIsten adja vissza az egészségünket.

Mind azt ígérik, hogy agyonütnek vagy meggyóitsák (meg-gyújtják) a házat etc.

Egyelõre ezen a héten eljöttek a Tanácsháztól a polgármester,a rendõr és egy privatizált gazdagabb ember a faluból, és elvet-tek tõlünk azt a kis kertünket es, amelyik volt valami három rud(négyszögöl) ahol volt egy kis zöldség, hogy fõzzünk, mind elvet-ték tõlünk, nem hagytak egy araszot sem, elhagytak csak aházval s az udvarral, nincs többet, hova tegyek egy marék petre-zselymet bár, hagymát. Azért úgy sem mondok le semmirõl, sremélem, hogy a jó Isten nem hagy minket éhen veszni. Nemanyagi támogatást kérek magától, csak egy kicsi imádságot,hogy le tudjuk lábolni ezt a nagy harcot. Mostanig én bátorítot-tam mindig az egészet, aki mellénk akart állni és velünk kitar-tani.

Mikor mondják (nálunk) „udemerista” (UDMR) (RMDSZ- a szerk.), az rosszabb, mint mondanák: tolvaj.

Most fõ a falu, jobban, mintha tûzre lenne rakva. Elfárad-tam, a gyermekemet dobják ki az iskolából, a kertemet elvették,a pap támad, a nép között a hatalom janicsárjai megfullaszta-nának, szerencsémre megvan a családom, az édesanyám és egynõvérem, kik mindig mellettem állnak, és a gyermekek, hogybátorítsanak.

Azért fordultam önhöz, mint paphoz vagy lelkészhez, hogylelki segítségét kérjem, az imádságot, mert én vallásos nevelés-ben részesültem gyermekkoromban és mindig a jó Istenbe’ és aSzûzanyába’ bíztam, és ezekkel tudtam mindig bírni a szegény-séget, a betegséget és minden csapást.

Kérem magától, hogy imádkozzék érettünk, hogy ki tudjunkvégig tartani.

Köszönöm az idõtöltésit és meghallgatását.

(A község neve és dátum) 18. április 1998. (Aláírás a levélírókeresztneve.)

2013. december

EKOSZ–EMTE 31Könyvbemutató

Gutai István könyve Paks után Szekszárdon is bemu-tatásra került 2013. október 9-én, ez alkalommalTeleki Júlia délvidéki képviselõasszony részvételével.Az alábbiakban a könyv elõszavát közöljük.

JugókifliA Hideg napok címû filmet (Cseres Tibor azonos címû

regényébõl Kovács András rendezte) a bonyhádi középisko-lásoknak (is) kötelezõ volt „megtekinteni.” Emlékszem,ahogy a Petõfi Sándor Gimnáziumtól vonultunk a Bajcsy-Zsilinszky utcán át a cipõgyár melletti moziba és ott – azosztályátlagok sorrendjében – helyet foglaltunk a nyikorgószékeken. A film az 1942-es „szégyenteljes újvidéki napokatidézi” – olvasom az 1971-ben kiadott Új Filmlexikonban – „snégy vádlott hõse (Darvas Iván, Latinovits Zoltán, SzilágyiTibor, Szirtes Ádám játszotta a fõszerepeket) egymássalfolytatott vitájában kibontakozik a bûnrészesek magatartá-sa. A tanulság túlmutat a történelmen, s az alkotók szándé-ka szerint a felelõsség konfliktusává válik.” (A film 1967-benelnyerte a Magyar Játékfilmszemle fõdíját, Szirtes Ádámotpedig a legjobb férfi alakítás díjával jutalmazta a zsûri;Karlovy-Varyban megosztott fõdíjat kapott; forgatókönyvétés a filmrõl szóló vitát egy évre rá meg is jelentették.)

Osztályfõnöki órán mi is megvitattuk a látottakat.Az újvidéki razzia elõzményeirõl, a Délvidékre 1941. ápri-

lis 11-e után bevonuló magyar katonaság ellen kibontakozópartizánharcról és a hideg napok ’44-es következményeirõlsemmit sem tanultunk. (Arról sem beszéltünk – sem osztály-fõnöki, sem történelem órán, sem egymás között az óraköziszünetekben – hogy a Bonyhád környéki falvakból kitelepí-tett svábok házaiba honnan kerültek a székelyek, akiket aVölgység központjában csángóknak neveztek. Annak elle-nére, hogy voltak kisvejkei, györei, hidasi… osztály- és isko-latársaim.)

A temerini razzia szerzõi leírták, miért volt az 1944. õszivérengzések témája nemcsak Jugoszláviában, hanem Ma-gyarországon is titkolt, kutathatatlan: orosz elnyomás, akommunista ideológiai cenzúra és a Kádár-rendszer impo-tens kisebbségpolitikája miatt.

Ennek következtében az elsõ publikációk Észak-Amerikában láttak napvilágot.

Szigethy György Szemtanúja voltam Tito délvidéki vé-rengzéseinek (Clevland, Ohio, 1956) címû könyvében „rész-ben saját élményei, részben másoktól kapott információkalapján számolt be az eseményekrõl.”

Homonnay Elemér húszoldalnyi angol nyelvû brosúrájá-ban (Cleveland, Ohio 1957) szemtanúk nyilatkozatait közli:

„Az elsõ itthoni hang… a temerini származású, Buda-pesten élõ író-publicista, Illés Sándor történelmi regénye, aSirató (Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1977) volt.” „… fiktívcselekményvezetése és fabulájának néhány költött részleteellenére többnyire pontos, valósághû mozzanatokat tartal-maz, noha a vérengzések elkövetõinek politikai karakteréthomályban hagyja.” A regényben az édesapja temetésérehazatérõ írónak az egyik túlélõ szemtanú mondja el a holt-test mellett „szemében tébolyult félelemmel”, miként lõtték

gödörbe a temerini temetõben társait. Tudják természete-sen A temerini razzia szerzõi is: ha Illés Sándor „megnevezia partizánokat, regénye aligha jelenhetett volna meg a kiszá-mítható jugoszláv diplomáciai tiltakozás miatt. A könyv ígysem kerülhetett be a hivatalos vajdasági magyar terjesztõihálózatba. Megjelenése idején kétségtelen érdeme volt,hogy hosszú csönd után a magyarországi és a vajdaságimagyar közvélemény figyelemét a témára irányította.”

„Igazi fordulatot a Vajdasági Magyarok DemokratikusKözösségének megalakulása, majd pedig az 1944-es esemé-nyek kutatásának akadémiai szintû megindítására vonatko-zó kezdeményezése jelentette 1990-ben – folytatják a vissza-tekintést a szerzõk. Ezt követõen Matuska Márton ’45 nap

’44-ben címmel közel130 részes cikksoro-zatban számolt be aMagyar Szó hasábjainaddigi kutatási ered-ményeirõl. Túlélõkethallgatott meg, anya-könyveket, egyéb for-rásmûveket tanulmá-nyozott és elemzett,nyilatkozatokat és val-lomásokat közölt.Ebbõl és a késõbbösszegyûjtött doku-mentumokból jelentmeg 1991-ben A meg-torlás napjai címûkötet, amely „nemcsupán egy tudomá-nyos határt tört át,

hanem sokkal erõsebbet, lelkit is.”l99l-ben jelent meg Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában c.

kötete is, merítve – a többi forrásmunka mellett – MatuskaMárton tárcáiból is. Érdemes felidézni a könyv születésénekelõzményét: az író a frissen megjelent Hideg napokat dedi-kálta a Vígszínház elõtt. Ott szólította meg egy bezdáni férfi,aki elmondta neki, mi történt 1944. november harmadikánreggeltõl késõ délutánig a bezdáni futballpályán. CseresTibor még aznap leírta a hallottakat, néhány nap múlvapedig felolvasta az Egyetemi Színpadon beszámolóját a 118meggyilkolt emberrõl mit sem tudó közönségnek. Az írásthosszú esztendõk múlva merte csak közölni a Kortárs 1973novemberében. Én is olvastam annak idején A bezdániember-t, bennem is hasonló megdöbbenést keltett, mint azEgyetemi Színpad nézõterén ülõkben. Ugyanazt a döbbentcsöndet éltem át sokadmagammal 2010 májusában a városikönyvtárban Teleki Júlia könyvbemutatóján.

A temerini razzia szerzõi felhívják a figyelmet más publi-kációkra is: például Cseres Tibor Vérbosszú Bácskábancímû könyve mellett Mészáros Sándor újvidéki történészHolttá nyilvánítva címû munkájára és Kasas dr. AleksandarMadari u Vojvodini címû történelmi monográfiájára.

Stark Tamás is megvizsgálta, hogy Magyarországon akommunista hatalomátvétel után miért és miként váltaktabuvá a határon túli magyarságot sújtó etnikai tisztogatá-sok.

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

A történész a délvidéki magyarság 1944 õszén történt tra-gédiáját az egész Kelet-Európát átfogó, a homogén nemzet-államok kialakítása érdekében folytatott népességmozgató,kitelepítõ és megtorló kampány részeként tárgyalja.Megemlíti, hogy a Tito-féle partizánsereg megtorló hadjára-ta nemcsak a magyarság ellen irányult. „Mintegy 400 ezernémetet telepítettek ki, ill. ûztek el Jugoszláviából, köztük290 ezret a Vajdaság területérõl… Legalább 40 ezerre tehe-tõ a kollektív büntetés horvát áldozatainak száma.”

A történész így rögzíti tapasztalatát: „Magyar diák, olva-só 1990 elõtt gyakorlatilag nem szerezhetett tudomást a ma-gyarságot a háború utolsó szakaszában ért megtorlásokról.De a nagy nyugati összefoglalók sem említik a Délvidékentörténteket. Stark Tamás is áttekinti a nyugati magyar emig-rációban megjelent híradásokat: Nagy Ferenc számûzöttminiszterelnök Küzdelem a vasfüggöny mögött címû vissza-emlékezését, Sulyok Dezsõ A magyar tragédia címû mûvét,Marschalko Lajos, Fiala Ferenc köteteit.

„Itthon a hatalom nem adott lehetõséget a történészek-nek arra, hogy hitelesen mutassák be a háború utolsóhónapjainak eseményeit” – állapítja meg. Tanulmányátolvasva nyomon követhetõ, honnan tudhatott meg valamitaz eltitkolni szándékozott eseményekrõl az a kíváncsi és áll-hatatos olvasó, aki nem juthatott hozzá az emigrációbanmegjelent kiadványokhoz: ha átrágta magát Balogh Sándor1982-ben megjelent A népi demokratikus Magyarországkülpolitikája címû könyve jegyzetapparátusán. Ezekre ajegyzetekre hivatkozva számolt be Für Lajos Mennyi a soksírkereszt címû tanulmányában a délvidéki megtorlásokról.Stark Tamás is rájuk hivatkozva írt egyik tanulmányábanBácska, Észak-Erdély és Dél-Szlovákia lakosságának megti-zedelésérõl.

„A. Sajti Enikõ Délvidék 1941-1944 címû könyvébenkülön fejezetet szánt az 1944 õszén történteknek.Részletesen elemzi a katonai közigazgatás bevezetésénekkörülményeit, de a tömeggyilkosságokról nem ír. Ír viszonta megtorlás egyéb formáiról, így a magyar és a német nem-zetiségû lakosság kifosztásáról, munkatáborokba gyûjtésé-rõl és kitelepítésérõl. Mindaz, ami nem kerülhetett be az1987-ben kiadott könyvbe, benne van… 2003-ban megvé-dett doktori disszertációjában.” Stark Tamás kiemeli akilencvenes évek elején megjelent munkák közül CeresTibor, Matuska Márton és Mészáros Sándor mûveit, meg-említi Mojzes Antal, Szlobodka János, Teleki Júlia, BallaFerenc, Balla István munkáit. (A délvidéki megtorlásokról alegjobb forrásmûnek a Források a Délvidék történetéhezcímû dokumentumgyûjtemény harmadik kötetét tartja.)

„Kár, és nem a szerzõkön múlt, hogy ezek az alapmûvekés helytörténeti tanulmányok a magyarországi történettudo-mányra nem gyakoroltak kellõ hatást – állapítja meg. - Akorábbi tabuk ma még mindig jórészt fehér foltok a hazaitörténetírásban.

A Magyarország a második világháborúban címû lexikonaz 1942. januári újvidéki razziáról részletesen, közel egyoldalon ír, de a megtorlást csupán egy mondatban említi.

Ugyanekkora terjedelmet szentel a délvidéki magyaroksorsának A magyarok krónikája, a Milleneumi magyar tör-ténelem, a Magyarország története a XX. században. „Deezek az egymondatos információk is suták, és nem eloszlat-

ják, hanem inkább fenntartják a tragédia körül homályt.”Még egy mondatot sem érdemel a népirtás a Magyarországa két világháború korában, A trianoni Magyarország 1918-1945, a Köztes Európa 1763-1993 címû kötetekben.

Stark Tamás úgy véli, hogy „a magyarság elleni megtorlá-sokról szóló alapmûvek és tanulmányok szerzõi szinte kivé-tel nélkül délvidékiek… úgy tûnik, mintha csak a vajdasági-aknak lenne igazán fontos a múltjuk tisztázása.” „Kutatókúj nemzedékének lesz feladata – zárja reménykedve tanul-mányát Stark Tamás – hogy másféle történelemkönyveketírjanak.”

Ezen a történészi bizakodáson fölbuzdulva megnéztem,mit írnak az 1944/45-ös délvidéki eseményekrõl azokban atörténelemkönyvekben, amelyekbõl a kisvárosunk középis-kolásai ma tanulnak:

„A 3. magyar hadsereg elfoglalta Bácskát és a Baranya-háromszöget, bevonult a Muraközbe és a Muravidékre…összesen 11.417 km2 került vissza Magyarországhoz1 025 508 lakossal, amelynek 36,6 %-a volt magyar, 16,1 %-a szerb, a többi horvát, szlovén és német.” „Jugoszláviába amásodik világháború utolsó hónapjaiban és az azt követõrövid periódusban a jugoszláv partizánok nagyszámúmagyar polgári személy kivégzésével álltak bosszút a magyarkarhatalmi erõk által 1942-ben elkövetett embertelensége-kért. Ez a nyomasztó idõszak azonban szerencsére rövid idõalatt lezárult. Ezt követõen a szerbiai Vajdaságban, illetve azennél lényegesen kisebb horvátországi Baranyában és aszlovéniai Muraközben élõ magyar kisebbségek lehetõségetkaptak a kisebbségi kultúra ápolására.”

2013. december

EKOSZ–EMTE 33Könyvbemutató

„1942 januárjának elsõ napjaiban a Magyarországhoz csa-tolt Újvidéken a szerb partizánakciókra válaszul razziát tar-tottak, mely a katonaság és a csendõrség részérõl véres ter-rorakciókba torkollott. Több mint háromezer szerb ésmagyar lakost (a magyarok közül fõleg zsidókat), köztükgyermekeket, asszonyokat és öregeket lõttek a jegesDunába. Az akció a magyar vezetés tudta nélkül vált tömeg-gyilkossággá. A vizsgálat, majd a büntetés elõl a terrorakcióirányítói a náci Németországba menekültek, és a nyilas ura-lom idején tértek vissza Magyarországra.”

A tankönyv közli Szombathelyi Ferenc védõiratának rész-leteit és azokhoz kapcsolód feladatokat ad: megvitatásrajavasolja az újvidéki vérengzés körülményeit és válaszokatvár a következõ kérdésekre: milyen okokból ítéli el Szom-bathelyi Ferenc az újvidéki razziát; milyen motívumok utal-nak Szombathelyei Ferenc önigazolására? Az oldalon látha-tó egy újvidéki utcarészlet fotója, (rajta rendõrök, katonák,holttestek) és a Hideg napok címû kötetének címlapja. Kép-aláírás: A regény és a belõle készült film segítségével nemze-dékek vethettek számot az Újvidéken elkövetett vérfürdõtanulságaival.

„A szovjet csapatok oldalán visszatérõ szerb partizánok aDélvidéken mintegy 20 000 – pontos számuk az elhallgatás ésa félelem légköre miatt bizonytalan – polgári lakost hurcol-tak ki a falvak határába és gyilkoltak le.”

„A katonai hatóságok 1942 januárjában – az akkor mégalig számottevõ partizántevékenységre hivatkozva – nagysza-bású razziát rendeztek Újvidéken. Ennek során 3340, több-ségében szerb civilt agyonlõttek és a befagyott Duna lékeibevetettek; az áldozatok körülbelül egyharmada nõ, öreg ésgyerek volt.”

A korabeli Európában példátlan módon a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky Endre, a szociáldemokrata Peyer Károly és a libe-rális Rassay Károly követelésére a kormány vizsgálatot indí-tott és hadbíróság elé állíttatta a felelõs katonatiszteket.Elképzelhetõ, hogy a háborús bûncselekményt a németeksugallták. Erre utal, hogy a tettesek – akik szabadlábon véde-kezhettek, mivel „tiszti becsületszavukra” megesküdtek,hogy nem szöknek meg – átszöktek Németországba. Berlinnem adta ki õket Magyarországnak, csak az 1944. március19-i német megszállás után tértek vissza, SS egyenruhában.”

A tankönyv írói kérdéseket tesznek fel (Milyen etnikaiösszetételû területek kerültek vissza Magyarors-zághoz? Miért tartotta magát bûnösnekTeleki?), valamint kérik a tanulókat, hasonlítsákössze Wert Henrik vezérkari fõnök és utóda,Szombathelyi Ferenc véleményét.

„1945 után a legsúlyosabb attrocitások a jugo-szláviai magyarságot érték: az 1943-es újvidékimészárlás megtorlásaként szerb partizánok 20-30 ezer magyart gyilkoltak le.”

„Jugoszláviában az ország lerohanásának pil-lanatában kibontakozott a partizánmozgalom,amellyel szembe találta magát a Délvidékrebevonuló magyar katonaság is. Ennek a küzde-lemnek vált tragikus és bûnös mozzanatává az1942 januárjában rendezett újvidéki razzia,melynek során a magyar fegyveres alakulatoktöbb mint 3000 partizángyanús egyént öltekmeg.”

„1944 õszén a délvidéki magyarság minden képzeletet felül-múló tragédiája vette kezdetét. (Kiemelés az eredetiben. ) Aszovjet hadsereg nyomában kommunista és csetnik partizá-nok özönlöttek a magyarlakta területekre, s válogatás nélkülgyilkolni kezdték a magyar lakosságot. A bevonuló szerbekkatonai közigazgatást vezettek be. A népfelszabadítónak neve-zett bizottságoknak elõírták, hogy a leghatározattabban lépje-nek fel a svábok és magyarok ellen, akik „megsemmisítették,kirabolták és durván bántalmazták népünket.” A gyûlöletcsaknem teljesen elûzte s részben elpusztította a több mint300 ezres német lakosságot és meggyilkolt több mint 30 ezermagyart. Sok szerencsétlent válogatott kínzások közepettegyötörtek halálra.

1945 elejére befejezõdött az iszonyatos öldöklés, amely a40 ezer menekülttel együtt több mint 70 ezerrel csökkentet-te a jugoszláviai magyarok létszámát. Helyükre megindultaka dél-szerbiai telepesek, akikkel sikerült megváltoztatni aVajdaság etnikai viszonyait.”

Erre A temerini razzia írói is felhívták a figyelmet: „Acsöndes közvélemény, s késõbb a nyilatkozó tanúk és hozzá-tartozók egy része is hajlamos volt a magyarellenes véreng-zéseket, az embertelen kínzásokat, a magyar felnõtt férfila-kosság kényszermunkára vezénylését, a magyar és németcsaládok központi rendelettel véghezvitt kifosztását azzalindokolni, hogy mindez válasz volt az 1941-ben és 1942-bentörténtekre, s jórészt egyes személyek egyéni bosszúmûvé-nek tekinthetõ, akik hozzátartozóik elvesztését így kívántákmegtorolni. Ma már ez a nézet semmiképpen sem tartható,hiszen tudjuk, hogy szerte az országban (magábanSzerbiában is) a hatalomra került kommunista partizánok jólátgondolt terrort vezettek be, amelynek során nemcsak abukott rendszer kollaboránsaival számoltak le kíméletlenül,de további hatalmukat bebiztosítandó likvidáltak mindenszemélyt, akirõl feltételezhetõ volt, hogy az új berendezke-dés potenciális ellenzékévé vagy ellenfelévé válhat.Vajdaságban volt még egy nem titkolt szándéka is a katonaiközigazgatás idején alkalmazott kíméletlen német- ésmagyarellenes terrornak: ez pedig a Vajdaság szláv dominan-ciájának létrehozatala és biztosítása, amelyet Ivan Rukavinapartizán-vezérõrnagy 1944. október 22-ei kiáltványa leple-zetlen õszinteséggel fogalmazott meg.”

Vasza Csubrilovics, a Ferenc Ferdinánd elleni merényle-

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

tet elkövetõ Ifjú Bosznia nevû egykori szerb nacionalistadiákcsoport tagja, késõbb egyetemi oktató, földmûvelésügyi,erdészeti miniszter (1945-1950), bölcsészkari dékán, akadé-mikus 1944. november 3-án eljuttatta a partizán hatóságok-hoz a kisebbségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatát.

Juhász György irodalomtörténész, hungarológus úgy véli,hogy a jugoszláv népfelszabadító hadsereg etnikai alapú ter-rorgyilkosság-sorozata a drávaszögi, bácskai, bánáti (bánsá-gi) magyarok ellen egyszerre volt Auschwitz és Katyn. „Azelõbbi abban az értelemben, hogy teljes magyar családokatés teljes magyar falvakat etnikai alapon irtottak ki bestiáliskegyetlenséggel, az utóbbi pedig abban, hogy párhuzamosanosztályalapon ölték és elüldözték a délvidéki magyar értel-miséget a tanároktól a papokig és a mérnököktõl az orvoso-kig.”. (Lásd még: Juhász György: Terrormerénylettõl a délvi-déki magyar népirtásig. A Csubrilovics-terv.=MagyarNemzet 2011. május 21. 34. p.)

Dr. Biernacki Karol, a Csongrád Megyei Levéltár igazga-tója is népirtásnak nevezi a történteket. (A magyar népnek isvan Katynja.=Demokrata, 2010. X.20.) Megjegyezve, hogy„a magyar katonai vezetés szigorúan megbüntette a hidegnapok tetteseit, és a háború után kiadták a szerbeknekSzombathelyi Ferencet, akit ki is végeztek, bár nem bizonyo-sodott be egyértelmûen, hogy õ volt a felelõs… a magyarokrészérõl megtörtént a szembenézés, a felelõsségre vonás, deugyanez a megállapítás az 1944-es események esetében nemáll fenn.

Olvasmányaim (melyek közül nem szabad kihagyni LászlóLajos méltatlanul feledésre ítélt Könyörgés a hontalanokértcímû regényét sem) közben az is foglalkoztatni kezdett, mi

lett azokkal, akik életben maradtak és elmenekültek? Milyenviszontagságok után, hova érkeztek, miképpen rendezték beazután életüket? Kiderült, hogy szülõfalumban is laknaknegyvennégyes délvidéki menekültek, sõt: keresztanyám isaz, utcabeli játszópajtásom édesanyja is, iskolatársaim szüleiis azok; unokabátyám felesége és annak családja is! A hozzá-juk látogató „jugó” (valójában óbecsei) rokonok jóvoltábólismertük meg azt a köménymagos kelt tésztát; aminekreceptje alapján édesanyám is gyakran sütött jugó kiflit.

Történetük azonban nem került szóba a nagy mesélések:névnapok, szüreti ebédek, disznótorok alkalmából sem. Sok-szor eltûnõdtem: vajon miért nem? Aztán elkezdtem leje-gyezni a szülõfalumban otthonra lelt egykori bjelovári,zsablyai, ókéri, szenttamási menekültek visszaemlékezését.A történelmi háttér felvázolása után 2012 februárjában az õkálváriájukból ismertettem néhány szemelvényt a Keresz-tény Értelmiségiek Szervezete (KÉSZ) paksi tagjainak. Arendezvény után egy helybeli, ismerõs tanárnõ említést tett anagyapja által írt családi krónikáról, amit kíváncsian elolvas-tam. Márciusban a KÉSZ tolnai szervezete is meghívott; azottani elõadás hallgatóinak soraiban bácskai menekültek isültek, akik késõbb vállalták az interjút.

Kóka Rozália június 4-én, a nemzeti összetartozás napjánnyitotta meg Pakson, a Csengey Dénes Kulturális Központkönyvtárában az Emelt fõvel 1941-2011. (70 éve tértek hazaMagyarországra a bukovinai székelyek címû dokumentumki-állítást, amit Bognóczky Géza református lelkész, HorváthJózsef operatõr és dr. Kaiser József orvos képeibõl állítottössze.

A negyven táblából álló fotósorozatot elõtte Budapesten,Bátaszéken, Bonyhádon, Hidason, Csátalján, Garán, Vaskú-ton, Palotabozsokon, Hõgyészen, Érden, Kakasdon láthattaa közönség. (Az 1941. április 11-én Bácskába bevonulómagyar katonai alakulatok elûzték azokat a dobrovoljacokat,akiket az I. világháború után (1919-ben) a magyaroktól el-kobzott birtokokon helyeztek el.

Egy 1941-es magyar minisztertanácsi határozat alapján„összesen 13 198 bukovinai székelyt és 1000 moldvai csángómagyart telepítettek le néhány hét alatt Bácskában 31 tele-pülésen”. 1944 októberében nekik is menekülniük kellett.Az Újfutakról (Hadikligetrõl, szerb nevén Veternikrõl)késõbb elindult csoportot a partizánok Szabadkánál elfog-ták. Negyvenkét férfit kegyetlen kínzások után a palicsi lak-tanya mellett, a maguk által ásott sírba lõdözték. Az asszo-nyokat és a gyerekeket Szeghegyre (Sekic) vitték, ahol tava-szig dolgoztatták, akkor vagonokba rakták és Bajára szállí-tották õket.)

A megnyitó utáni beszélgetés közben Kóka Rozália meg-kérdezte, mivel foglakozom mostanában. Megmondtam.Rozika erre elkérte telefonszámomat. Néhány nap múlvafelhívott Cseresznyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Dél-vidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány kurátora, több fontoskiadvány megjelentetõje és három nevet, telefonszámotmondott.

Az õ visszaemlékezéseiket is lejegyeztem.Közben egy hetente összejáró férfitársaságban is szóba

került a bácskai menekültek dolga. „Az én édesanyám isaz!” mondta a kompánia egyik tagja. Az idõs hölggyel is el-beszélgettem, aki hasonló sorsú rokona emlékiratát ajánlot-ta. Annak fõ vonulata is bekerült a könyvbe. Gutai István

2013. december

EKOSZ–EMTE 35Könyvbemutató

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Tekintélyes évfordulóhoz érkezett a gyógyszerészképzésMarosvásárhelyen, 65 éve létesült a Gyógyszerészeti Kar,ennyi idõs anyanyelvû oktatásunk. Számunkra a gyökerek aXIX. századra nyúlnak vissza, a „kincses város”-ban 140évvel ezelõtt (1872-ben) megalakítotterdélyi magyar tudo-m á n y e g y e t e m h e zkötõdnek. Ennek tel-jes múltja a történel-mi idõk sodrásábanformálódott. Az évekszáma nem csupánmatematikai adat,hanem a sorozatosküzdelmek folya-matának mérföldkö-veit is jelentik. Egye-temünk Erdély fõvá-rosából érkezett1945-ben, korántsemjószántából, majdhozzá csatlakozott aGyógyszerészeti Kar1948-ban. Embert próbáló évtizedekrõl beszélhetünk és kellemlékeznünk mindaddig, amíg ennek a teljes idõszaknakhiteles tanúi élnek közöttünk. Természetszerûleg az évfordu-ló az emlékezés, a hasznos, szép értékmentésnek a pillanata.

Ez az iskola – mint közismert – tekintélyt vívott ki magá-nak.1948 óta 58 gyógyszerészgeneráció végzett Marosvásár-helyen, és az eltelt idõszakban 2270 gyógyszerész lépett ki azOrvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kapuján, valamennyienöregbítve ennek hírnevét itthon és a nagyvilágban egyaránt.A jelen emlékkötet valamennyi generáció megszólaltatásávalaz anyanyelvi gyógyszerészképzés tükrét szándékszik a régiés új nemzedékeknek felmutatni. Az egyéni visszaemlékezé-sekben megtaláljuk az egyes évfolyamok gondjait, reménye-it, élményeit, az oktatásról és a szakmáról kialakított vélemé-nyeiket. Az összkép sokrétû és igen színes. Fontos, hogy nap-jaink generációi szembesüljenek mindezekkel, s értékeljékaz iskolateremtõk lelkes és áldozatos tevékenységét, megis-merjék az elõdöket, megértsék a törekvések kudarcait, szak-mai látókörük gazdagodjon, tettekre sarkalljon e jelentõsintézményünk fejlesztése, jövõjének biztosítása érdekében.

Végigkísérve az 58 nemzedék emlékezõ írásait, jól érzékel-hetõk az egyes korszakok jellegzetességei a legszerényebbkörülmények közötti indulástól, a közösségi együttlét öröm-teli eseményeitõl az iskola kötelezõ önvizsgálatáig a lehetõ-ségek kitárulkozásának világában. Ragaszkodás, nosztalgia,értékelés, elvárások. Mindezek általában jellemzik az embe-ri sorsot. Tanulságosak lehetnek a szakma alakulásával kap-

csolatos vélemények, elképzelések. 1990 után örvendetesenmegnyíltak a kapcsolattartási lehetõségeink, érett, alkotószakaszba lépett a hallgatók önszervezõdése. Mindez fontosalap a további fejlõdés szolgálatában.

Számunkra ennek a Karnak, anyanyelvi képzésünknek ajövõje különleges jelentõséggel bír. Jóval többrõl van szó,mint az egyszerû folytonosság. A globalizálódó világ a kisközösségek, nyelvek eltûnésével fenyeget. Ezzel szembenmeg kell próbálni e világjelenség elõnyeit érvényesíteni akövetkezõkben. Szem elõtt kell tartani, hogy a gyógyszerészszakma alakulása a gyógyszerészképzés további sorsát ismeghatározza: amilyen a gyógyszerészképzés ma, olyan leheta szakma jövõje is. Szívbõl reméljük és óhajtjuk, hogy az

anyanyelvünkön folyó gyógyszerészképzés Marosvásár-helyen még sok értéket teremtsen. Emlékezve bízzunk ajövõben – Vivat Alma Mater! Gyéresi Árpád

Ez a harmadik kötet, melyet a Gyógyszerészeti Kar eddigi törté-netének, életének szentelt Gyéresi Árpád professzor. Az elõzõ kétkötet:

- 1999 - A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar 1948-1998 (két-nyelvû, román és magyar)

- 2011 - A hatodik évtized (kétnyelvû)A jelen kötet a professzor magánkezdeményezésébõl született, az

Egyetemtõl (ahol most is rossz szelek fújnak) független munka, amarosvásárhelyi magyar nyelvû gyógyszerészképzés 65 évére emlé-kezik, 58 generáció képviselõinek részvételével. 460 oldal terjedel-mû, közel négyszáz képpel, dokumentummal.

A kötet megrendelhetõ a FarmaMedia Kiadónál: 540057 Tîrgu-Mureº, Str. Köteles Sámuel nr.8. Tel. 00 40 265 260 32.

Dr. Gyéresi Árpád

Azok a szép diákévek –Gyógyszerészek emlékeznek

A felvétel a könyv október 3-i marosvásárhelyi bemutató-ján készült. A könyvet bemutatta dr. Jung János egyetemi

tanár, mellette a szerzõ, prof. Gyéresi Árpád.

2013. december

EKOSZ–EMTE 37Könyvbemutató

Opus II.

Ahogy elõttem járó Apáczai Csere János, Úgy visszatérõ álmaimbanGyermekkorom homokpadjaihoz Én is visszatérek,Szamos-parti kövek…közétek.

Opus III.

Van, aki a szavát, van, aki a szívét Tagadja, van, aki anyja ölébe bújna Vissza, és van, akinek a lelkén Ottmaradt az anyja csókja, Csak nem tudja.

Dr. Nagy-Major Gábor

Opusok - nemcsak hegedûre

A kötetet lapunk márciusi lapszámában ismertettük olvasó-inkkal. A nagy sikerû kötet azóta számos helyen került bemuta-tásra, a legutóbbiakról adunk itt röviden hírt.

Fekete Károly: Aradon is „kiköt” az Erdélyi bárka In:Nyugati Jelen 2013. november 6.

„A belvárosi református templom Újvárossy Ernõ Termé-ben november 7-én került sor a bemutatóra. A szépszámúérdeklõdõnek dr. Bárányi Ferenc temesvári és Gutai Istvánpaksi írók mutatták be az olvasókat a Trianon után leszakí-tott részekre, de elsõsorban Erdélybe kalauzoló esszéköte-tét. „A szerzõ megkísérelte a bárkába gyûjteni Erdély, a Par-tium és a Bánság értékeit. Feledésbe merült régi dolgokkalkapcsolatos, utólag megtalált dokumentumokat mutat be,melyek sok mindent a helyükre tesznek. A családtörténeteka Telekiekrõl, a Hallerekrõl, a Szöllõssyekrõl egy adott kortörténetévé válnak az Erdélyi bárkában”- mondta a könyvrõlTácsi Erika magyartanár.

Pataki Zoltán: Temesváron is kikötött az Erdélyi bárka In:Nyugati Jelen 2013. november 12.

...Az ismertetett részletek a hallgatóság gondolatait ráirá-nyították azokra a történelmi és kulturális értékekre, melye-ket a történelmi változások igazságtalanul azok kezébe jut-tattak, akik igyekeznek nagyságát minimalizálni, elfeledtet-ni, vagy éppenséggel elorozni azokat”– írja Graur János.

„Mûfajilag nem tudom besorolni ezeket az írásokat, mertmindegyik más-más. Az Oravica és a Bánság hangulatos le-írása, a földvári fogolytábor borzalmaira emlékezõ megdöb-bentõ adatok, vagy a Temesvárhoz is kötõdõ Gozsdu Elek ésWeisz Anna levelezésérõl olyasmiket olvashatunk, amiket ezidáig nem igen tudtunk. Az Erdélyi bárka találó cím, aztjelenti, hogy mindent, ami magyar érték vagy akár veszteség,öröm és fájdalom, össze kell gyûjteni a mi bárkánkba, mertkötelességünk megõrizni mindent utódaink számára”-írja dr.Bárányi Ferenc.

*Serdült Benke Éva könyvét 2013. október 11-én

Münchenben is bemutatták a Széchenyi Kör szervezésében.A bemutatót beszélgetés és dedikáció zárta.

Serdült Benke Éva Erdélyi bárkájának bemutatóiról

Az orvostársadalomnak vagy egy olyan, kihalófélben lévõ csoportja, mely hivatásátnem szakemberként, hanem értelmiségi létként éli meg. Az erdélyi orvosok között külö-nösen nagy számban találkozhatunk ilyenekkel. Gyanítom, hogy a frissen végzett fiata-lokra ez már kevésbé jellemzõ.

Nagy-Major Gábor „törzsének” egyik utolsó képviselõje: a test és a lélek kimûvelésétegyformán fontosnak tartja. A sportok és a természet szerelmese: színházba jár és klasszi-kus zenét hallgat, múzeumok és kiállítótermek látogatója, sõt mûgyûjtõ. Mi sem termé-szetesebb, mint hogy emellett sokat olvas.

Versei mégsem annyira az irodalom mint mûvészeti ág iránti mûkedvelõ hevületébõlfakadnak, úgy vélem, a versírás számára inkább életfunkció. Egy sokat megélt embergazdag tapasztalatainak birtokában meg akarja fogalmazni önmaga számára is, hogy mitgondol a világ folyásáról, hogy kicsoda õ valójában, hogy az életben mi fontos.

Az egydimenziós emberek önmeghatározása úgy szokott kezdõdni, hogy „nekemvan…”, és itt következik egy hosszú felsorolás. A hiteles, érett személyiség azonban aztmondja: „én vagyok…”, itt azonban csak néhány fontos identitástényezõ szerepel.

Nos, Nagy-Major elsõsorban erdélyi emberként ismeri önmagát. Legjobb szövegei azerdélyi tájélmény, az erdélyi ízek, élmények, õsök körül forognak. Õ is felsorolhatja,hogy „mije van”: emlékei, felmenõi, példaképei vannak, szóval csupa nem materiális,hanem lelki, szellemi érték. Van egy kultúrája. Egy hovatartozása. Ezt szegezi szembe afenyegetõ magánnyal, a felhígulással, a globalizációval.

Versei ezért is fájdalmasak, elégikusak, nosztalgikusak. Kötete egy letûnt világnak isállít emléket, mint ahogy korábban kollegája és földije, a szilágysomlyói orvosíró,Mester Zsolt Koppantó címû kitûnõ regénye is ezt tette. Irodalmi szempontból a vissza-fogottság, a szolid konzervativizmus, a nyelv szépségének és kifejezõerejének, az Áprily-Jékely vonal hagyományainak tisztelete jellemzi.

A fájdalmas nosztalgia a szerzõ életkorának jellemzõ jegye is, ám nem hagyható szónélkül a megértõ közeg, a hasonló gondolkodásúak, az értelmiségi, szellemi társak hiá-nya miatti fájdalom, így aztán nem csoda, ha új Mikes Kelemenként „rodostói számûze-tés”-bõl érkeznek ezek a szövegek.

Az szinte természetes, hogy mondjuk a mezõségi Wass Albert vagy a kassai Márai azemigrációban, szülõföldjétõl sok ezer kilométerre, örökös nosztalgiában, választott újhazája iránti idegenkedéssel élt és írt. De itt, az anyanyelvi közegben? A honfitársakközött?

Visszakanyarodván a bevezetéshez, miszerint a szerzõ egyfajta utolsó mohikán: ver-seket író orvosként, értelmiségiként minden tipikus erdélyisége ellenére, és ezzel együtta kalogakathia eszményét éli, és ezáltal igazi európai ember.

K. Veress Zsuzsa

Csak az utóbbi évtizedekben, a hangrögzítés-technikaugrásszerû fejlõdése, meg a világhálónak becézett internetcéltudatos használata révén nyílt lehetõségünk arra, hogy alegnagyobb zeneszerzõk mûveinek korábban elképesztõensokféle interpretálását élvezhessük. Manapság ehhez csaknémi-nemû zenei kultúrára és türelemre van szükségünk,hogy a magunk készülékébe gyûjtsük, s aztán kedvünk sze-rint egészében vagy csak néhány ütemét – akárhányszor –meghallgathassuk a különbözõ idõben és helyen rögzítettzenemûveket.

Könnyen meggyõzõdhetünk arról, hogy a már viszonylagrészletes kottaképpel, az elõadóknak szánt utasításokkalkészült partitúrák kitûnõ és természetesen „autentikus”megszólaltatásának oly sok lehetõsége van, amirõl néhányévtizeddel ezelõtt még csak nem is álmodhattunk. Mertugyan kinek volt arra lehetõsége, hogy beutazza a föld kon-tinenseit, eljusson minden arra érdemes hangversenyterem-be, és a kor legjobb dirigenseinek és zenekarainak elõadásá-ban meghallgathassa például Beethoven Ötödik szimfóniá-ját? És ugyan kinek lenne annyira fejlett a zenei memóriája,hogy visszaemlékezzék az elõadások minden részletére?Manapság viszont az említett remekmûnek jó néhány, egy-mástól különbözõ és vitathatatlanul zseniális elõadása isletölthetõ az internetrõl.

Nos, „kis” kiegészítéssel ugyanezt elmondhatjuk egy-egykorszak, vagy nemzet, akár etnikum történetérõl, illetve aróluk készült történelmi munkákról. A „kis” kiegészítésviszont jóval nagyobb feladatot jelent a historikusok számá-ra, mint amennyi a dirigenseké egy-egy kotta vagy épen par-titúra megszólaltatásakor. Ugyanis a történetíróknak ma-guknak kell elkészíteniük az elõadás „partitúráját”, leírniokmagát a hiteles históriát is. Mégpedig a rendelkezésükre álló„források” megértésével, értelmezésével, értékelésével.

A históriai források az egykor történtek ránk maradt emlé-kei. Az archeológusok leletei, a diplomatikusok oklevelei éstermészetesen a történések tudatos megörökítõi (az emlék-iratszerzõk) által az utókor számára írásba rögzített „üzene-tek”: az emlékiratok vagy éppen a históriák, no még a leve-lezések tömkelege és más sokféle iromány, meg persze – haszülettek egyáltalán – a mi korunk tudományossága általkészített kéziratos vagy kinyomtatott történeti mûvek, azazsokféle mûfajú és szellemiségû történelmek. Persze mindenvalamirevaló korábbi historikus munkáit használnia kellannak, aki a történelem tudományának mûvelésére, tanítá-sára vállalkozik, netalán maga is történetírásra adja a fejét.

Az utóbbi esetben persze fokozottan szüksége van forrás-kritikára, különösen, akkor, ha a bukott diktatúrák (így anácizmus, a bolsevizmus) uralma alatt készültek, azok hiva-talos történelemszemlélete jegyében írott mûvek szolgálnakforrásául a szerzõnek.

Hogy a magam háza elõtt sepregessek, szólnék a szakmaváltozó szemléletmódjáról is. Mióta diplomát kaptam azegyetemen, és fejem a mûvelõdéstörténet kutatására adtam,

meg kellett ismerkednem a strukturalizmussal, a neoretori-kával, a hermeneutikával, a recepcióesztétikával és a sortmég soká folytathatnám. Közhely, hogy bizonyos (és a „gyor-suló idõ” jegyében egyre rövidebb inervallumokban) avulnakel a korábbi tudományos értelmezések, persze az ún. szel-lemtudományok korábbi termékei is.

A reáltudományok avagy a technika világában bizony méginkább „gyorsul az idõ”.

A magyarság, az erdélyi magyarság történetének nemkevés eseménye és nem kevés történelmi személyisége tabu-nak számított 1990 elõtt. Az az alkotó értelmiségi, aki a dik-tatúra idején ezeket a tiltásokat nem vette észre, vagy netántudatosan nem vette tekintetbe, könnyen pórul járt.Különösen, ha nem volt román. Mégis a romániai magyarnemzeti közösség legszebb kulturális eredményeivel a hatva-nas-hetvenes évek fordulóján kétségtelenül a képzõmûvésze-ink és történészeink dicsekedhettek. A Szervátiuszok, NagyImre, Jakó Zsigmond munkássága európai színvonalat kép-viselt. Noha nemegyszer munkásságuknak éppen legértéke-sebb részét a hatalom nem becsülte, nem támogatta, legfel-jebb tûrte, ha éppen nem tiltotta. (Hogy a korszak hírhedt 3T-jével példálózzam, Knopp András nyomán.)

Amikor Hermann Gusztáv Mihály, akit gyermekkorátólismerek, jelezte, hogy elkészült az általa szerkesztett székely-ség tankönyv, idéztem neki Kodály Zoltán véleményét a tan-könyvírás felelõsségérõl. Kodálynak felrótták ugyanis, ami-kor már világszerte nagyra becsült komponista volt, hogymiért foglalkozik zenei tankönyvek írásával (Iskolai ének-gyûjtemény), miközben magának, sõt nemzetünknek isnagyobb elismerést szerezhetne, ha inkább komponálna.Válaszában Lev Tosztojra hivatkozott, aki ábécés tankönyvetírt az orosz gyermekek számára, pedig szépirodalmi mûveitakkor már ismerte és elismerte az egész mûvelt emberiség.Nos, azért vállalta Kodály – nem kevés fáradtsággal és utá-najárással – magyar zenei tankönyvei írását, mert véleményeszerint neki volt ez a kötelessége, éppen a jövõ magyar nem-zedékei érdekében.

Miután a szerkesztõ jóvoltából tövirõl-hegyire át is tanul-mányoztam A székelység története címû, „Kézikönyv és tan-könyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamintminden érdeklõdõ) számára” alcímet viselõ kollektív mun-kát, még inkább megerõsödött bennem Kodály és Tolsztojvéleménye a tankönyvírás feladatáról, felelõsségérõl.

Van Hermann Gusztáv Mihályék munkájának egy jelentõsérdeme: a tárgyválasztás.

Trianon óta ugyanis Romániában nem írtak a székelységtörténetérõl tankönyvet – és talán még az anyaországunkbansem. És a csíkszeredai nyomda példás igényességgel látta elfeladatát!

Nos, a jelenleg érvényes rendelkezések szerint, ha az isko-la vezetése, no meg a megyei tanfelügyelõség hozzájárul, ezta testes kötetet az órarenden kívüli idõben bármelyik törté-nelem-szakos tanár használhatja. Tehát nem csupán a VI. és

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEHistória – Kritika

Színe és visszája (Gondolatok A székelység története c . ifjúsági kézikönyv kapcsán)

VII. osztályokban, ahol a magyar történelem oktatása márévek óta folyik, ha nem tévedek, heti 1 (egy) órában.

Sajnos a többi történelemórákon (érettségiig) a magyardiák érdemleges ismereteket nem szerezhet minálunk nem-zeti múltunkról. Az iskoláinkban használt tankönyveketugyanis románból fordították, és nem is a legszínvonalasabbés legkorszerûbb szemléletû román variánst választottak szá-munkra „az illetékesek”. Ezeknek használata „persze” nemaddicionális avagy fakultatív...

A szóban forgó Hermann-féle kiadvány a szerkesztõ mel-lett még Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Kádár Gyula, Mi-hály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Or-bán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, SztáncsujSándor József írását tartalmazza. Ugyancsak a könyv felelõsszerkesztõjétõl értesültem, hogy a tanfelügyelõség “állítottaössze a csapatot”. Hermann, Kádár, Mihály és Sófalvi mártöbb szakkönyvet is megjelentetett.

A kollektív teljesítmény – szükségszerûen – erõsen hetero-gén. Az illusztrálás Gyöngyössy János mérnök munkája, aki-nek mutatós építmény-rajzait régóta ismerjük, de sem azemberábrázolásban, sem térképek készítése terén bizonynem jeleskedik.

A kötet jóval terjedelmesebb, mint elõdje, a magyarságtörténetete. Pedig azt sem lehet az elõírt óraszámban megta-nítani! (Méginkább úgy vagyunk vele, mint Mátyás király anépmesében: kapott is galambot rostában a leányzótól, megnem is…)

Visszatérve a bevezetéshez, a karmester meg a partitúrahasonlathoz. Kollektív csapat értékes zenemûvet – tudomá-som szerint – még nem szerzett, igazán jó tankönyvet semigen írtak, noha történelmi szakmunkákat, jó és kevésbé jómagyar történelmeket igen. De ez esetben „a csapat váloga-tója” egy (vagy több) megyei tanfelügyelõség volt...

Mindezek ellenére õszintén kívánom, hogy minél többiskolaigazgató meg történelemtanár vállalja és használja ezta jelentõs példányszámban kiadott munkát, valamint a taní-tással járó többletterhet, az eddig is túlterhelt nebulókrólnem is szólva.

A színvonalról részletezve nehéz lenne ebben a terjede-lemben érdemlegesen ítélkezni.

Mintha a sok szerzõ több irányba húzná a szekeret.Megfogalmaznék viszont két kardinális kifogást: a rendelke-zésre álló szakirodalom fölhasználása, különösen a mellõz-hetetlen és korszerû forráskritikával készítették. Mindenekelõtt Jakó Zsigmond, Erdélyi okmánytárának eddig megje-lent 3 kötete (1023–1359); Demény Lajos 8 kötetes Új székelyoklevéltára, a fejedelmi kor lustráival; Pál-Antal Sándor 4nagy lakosság-összeírás kötete: Székely székek a 18. század-ban; továbbá Imreh István faluszociográfiái; Egyed Ákostöbb ezer oldalnyi tanulmánya és monográfiái; Benkõ Samufelvilágosodás- és reformkori székelyföldi történésekkel fog-lalkozó tanulmányai, és nem utolsó sorban Benkõ Elek szé-kelyföldi régészeti kiadványai ugyancsak mellõzhetetlenek,hiszen az õ ásatásai és publikációi nélkül Keresztúr fiúszékterületének régészete nem lenne példaértékûen föltárt.

Mindezek vagy primér forrásközlések, vagy kiérlelt törté-nelem-értékelések, többségük a legújabb, az 1990 óta bekö-vetkezett szemléletváltozás igényeit is kielégítõ tudós telje-sítmény! Javarészük túllépett a maga idejében és az adottkörülmények között egészében tiszteletre méltó ún. akadé-

miai (3 és 1 kötetes) Erdély történetén, és nem csupán aKöpeczi-féle XX. századi részeken. Ugyanis „az akadémiai”szerzõi a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján éltek, mégpe-dig Kádár János Magyar Népköztársaságában. Nyilvánvaló,hogy ezen, a maga idejében értékes és hasznos összefoglalá-son – szemléletében – túl kell lépnie annak a nemzedéknekis, amelyhez ennek a csíkszeredai, tankönyvnek (is) szántkiadványnak szerzõi tartoznak. Elszomorító, hogy a Trianonutáni székelység történetérõl írott részek még elnagyoltab-bak, mint az elõzõek, szerzõik igen kevéssé hasznosították atucatnyi új hazai és anyaországi kiadványt, forrásközlést. Aszemléletmóddal sem értek egyet, Király Károlyt nemkarikaturisztikus fotójával kellene szerepeltetni, és kétségte-len történelmi szerepét sem kellene belemosni semmitmon-dó szürkeségbe.

Nyilvánvaló egyébként, hogy a XXI. századi igényûSzékelyföld vagy székelység-történet alap-munkálataihozmég igen sok forrás feltárására van szükség. Még az a maganemében a tárgyaltnál sok-sok grádussal magasabb színvo-nalú és történészi szemléletû három összefoglaló munka isezen utolsó konzekvenciámat erõsíti, melyet az elõzõ nemze-dékhez tartozó kiváló szakemberek adtak ki a Hermann-féle– ne feledjük – „minden érdeklõdõ” érdeklõdésére is számí-tó áltankönyvét több hónappal megelõzõen, illetve vele egy-azon idõben. Nevezetesen Benkõ Elek: A középkoriSzékelyföld. I–II. Budapest, 2012(!), 863 oldal; Egyed Ákos:A székelyek rövid története a megtelepedéstõl 1989-ig. Csíksze-reda, 2013. 406 oldal; és Pál-Antal Sándor, A székelyek földjeés népe. Marosvásárhely, 2012. 424 oldal.

Befejezésül: családi hagyatékunkban túlélte a sok történel-mi vihart néhány könyvérdekesség, köztük egy csonka tan-könyv: a Hármas kis tükör. Valamikor igen sok generáció ta-nulta az alapismereteket Losontzi István 71 kiadást megértkönyvébõl, mely Pozsonyban, 1771-ben látott elõször napvi-lágot. Losontzi uram erõsen kárhoztatta a még akkor is szél-tében dívó „deákizálást”, és latin helyett magyar tankönyvetadott a legifjabb nebulók kezébe.

Dédapám, aki úgy megszerette gyermekkorában a betût,hogy maga is iskolamester lett, ennek az elemi iskolai könyv-nek a Bach-korszakban, Pesten nyomtatott változatából ta-nulta – mégpedig Korondon – az egyszeregyet, az ábécét, azegészséges gyermek tudnivalóit, a nemzet földrajzát meg his-tóriáját, sõt Erdély történetét is. Ezt, az 1850-ben megjelentkiadást egyébként maga a könyvkiadó „frissítette fel”,Trattner-Károlyi István, hiszen 1771 és 1850 között erõsensok víz folyt le a Dunán! Példás tárgyszerûséggel elõadta aforradalom meg szabadságharc eseményeit is. Természete-sen – míg Bachék be nem tiltották, mert ez a sorsa lett enneka kiadásnak – ezt a Hármas kis tükör-t használták az egész or-szágban, benne a 44 oldal terjedelmû Erdély földjét, népét éstörténelmét bemutató résszel. Talán ennyi elég is volt nekik,de ennek szövegét meg kellett tanulnia minden magyar kis-iskolásnak! Ha rajtam állna, ma újra, kivétel nélkül mindenmagyar kisdiák kezébe odaadnám, sõt ki is kérdeztetném tõ-lük ennek a viharvert, ósdi történelem-könyvecskének min-den egyes szavát.

Katona Ádám

(Emlékeztetõül: Természetes a különvélemény címmel közöl-tünk interjút Hermann Gusztáv Mihály történésszel lapunk 86.júniusi számának 21. oldalán. A szerk.)

2013. december

EKOSZ–EMTE 39História – Kritika

A török nyomás alatt álló erdélyi országgyûlés 400 esz-tendeje, 1613. október 23-án választotta Erdély fejedelmé-vé Bethlen Gábort. Kevesen gondolták akkor, hogyBethlenbõl Erdély történetének legjelentõsebb uralkodójaválik, akinek nevéhez a politikailag és identitásában is önál-ló Erdély megteremtése fûzõdik.

Erdély helyzete mindig is különleges volt a magyar király-ságon belül. A középkorban a központtól és a királyi udvar-tól való nagy távolság miatt a király által kinevezett vajdairányította, aki Erdély méreténél és erõforrásainál fogvanagy hatalommal bírt. Erdély helyzete Mohács után válto-zott meg gyökeresen. Miután II. Lajos meghalt a mohácsicsatát követõen, két királyt választottak: az ország nyugatirésze fölötti uralmat megszerzõ Habsburg Ferdinándot, ésa keleti részt, így Erdélyt is uraló Szapolyai Jánost.

1541-ben Buda elfoglalásával már három darabra hullotta magyar állam: a középsõ területeket közvetlenül a törökbirodalom közigazgatási rendjébe integrálták. Mindez akeleti területek helyzetét is jelentõsen befolyásolta: aHabsburgok nem voltak képesek kiterjeszteni hatalmukataz ausztriai tartománytól messzire esõ keleti részekre, ígyazok lényegében elszakadtak a magyar államtól. Erdély ésnéhány keleti vármegye fölött Szapolyai János, késõbb fia,János Zsigmond uralkodott. Elõször a Magyarország kirá-lya címet viselték, majd a Habsburgokkal 1570-ben megkö-tött speyeri egyezményben lemondtak errõl a titulusról ésaz erdélyi fejedelem (princeps) címre cserélték.,

Az önálló Erdély története lényegében innen indul: aJános Zsigmondot követõ legjelentõsebb fejedelem,Báthory István kezdte lerakni az új állam alapját. Sajátoshelyzettel kellett szembenéznie, hiszen Erdély névlegMagyarország része, így a Habsburg-birodalom egy tarto-mánya volt, másrészt török vazallusállamként a szultánnakis engedelmeskednie kellett. A 16. század fejedelmei ebbena helyzetben Erdélyt eszközül kívánták fölhasználni ahhoz,hogy Magyarország egységét újra megteremtsék. Az 1613-ban fejedelemmé választott Bethlen Gáborra várt a feladat,hogy a 16-17. század fordulójának zaklatott évei után meg-szilárdítsa és fölvirágoztassa az erdélyi államot.

Út a fejedelmi székig

Bethlen Gábor 1580-ban született. Õsei között nem talá-lunk fejedelmeket. Apja, Bethlen Farkas egyszerû Békésvármegyei nemes volt, aki birtokainak török elhódításaután az erdélyi fejedelem szolgálatába szegõdött.Viszonylag korai halálát követõen fiai – Gábor és István –Báthory Zsigmond udvarában apródként nevelkedtek, ésfõként a hadászati mesterséget sajátították el. BethlenGábor már viszonylag fiatalon részt vett a fejedelem diplo-máciai küldetésében, így már huszonévesen meggyõzõdé-sévé vált, hogy a török és a Habsburg közül a török a kisebbrossz, hiszen a törökök nem kívántak aktívan beleszólniErdély belügyeibe.

Több alkalommal megfordult a szultán udvarában. Elsõ

jelentõs nagypolitikai tetteként nagy szerepet játszottabban, hogy Bocskai Istvánt sikerült meggyõzni: foglalja ela fejedelmi trónt, és török támogatással indítson harcot aHabsburgok ellen.

Eközben az egymást váltó fejedelmek kegyébõl és jólsikerült házassága révén saját vagyona is szépen gyarapo-dott. Diplomáciai érzéke révén gyorsan emelkedett azerdélyi politikában, az 1608-ban fejedelemmé választottBáthory Gábor trónra kerülésében például már döntõ sze-repet játszott, és uralkodásának elsõ éveiben fontos tanács-adója lett. A felelõtlen politikát folytató Báthory aztán aHabsburgokkal szövetkezve törökellenes hadjáratot kívántindítani, így Bethlen 1612-ben szembefordult vele: elérte,hogy a szultán elmozdítsa Báthoryt a fejedelmi trónról, ésõt magát helyezze oda. Erdélyt 1613 nyarán török csapatokszállták meg, és a török hadsereg kényszerének engedve1613. október 23-án fejedelemmé választották BethlenGábort.

Rendteremtés az államban és a gazdaságban

Bethlen elõször is hatalmának megerõsítésébe fogott.Uralkodásának elsõ éveiben visszaszerezte a fejedelmitulajdonból kikerült birtokokat, így messze Erdély legva-gyonosabb és szinte korlátlan ura lett. Noha a rendi ország-gyûlést rendszeresen összehívták, ez a testület csupán afejedelem akaratának engedelmes végrehajtója maradt.

Bethlen Gábor (Forrás: Wikipedia)

Bethlen Gábor egyfajta fejedelmi abszolutizmust vezetettbe országában, aminek fõ támasza nagy birtokai, török kap-csolatai és személyes tekintélye volt. Erre építve alakítottaaz erdélyi állam szervezetét, amiben személyesen magaintézte a gazdaságpolitika, a külkapcsolatok és a hadászatlegfontosabb ügyeit is. Fontos volt számára a reprezentá-ció: Gyulafehérvárott a rendek anyagi támogatásávalfényes fejedelmi udvart rendezett be, amely fényûzésévelméltó módon jelképezte a fejedelmi hatalmat. (…)

Harc Magyarország egyesítéséértBethlen Gábor a rendezett belsõ erdélyi viszonyokat kül-

politikai céljai megvalósítására használta fel. Míg elõdei

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEHistória

Négyszáz éve kezdõdött Erdély aranykora

fõként a környékbeli államokkal keresték a kapcsolatot,Bethlen ravasz politikája Európa egészének helyzetétfigyelembe vette: számára az angol király éppúgy potenciá-lis szövetséges volt, mint a protestáns német hercegek vagya svéd uralkodó. Bethlen fáradságot nem ismerve munkál-kodott tervei megvalósításán: diplomáciai levelezésénekránk maradt iratanyaga több ezer levél.

Bethlen külpolitikai elképzelésének alapja az volt, hogyErdélybõl kiindulva lehet helyreállítani az ország egységét,fõként a törökre támaszkodva. A céljai eléréséhez elsõsor-ban a Habsburgok birodalmával kellett volna leszámolnia,ehhez keresett tehát szövetségest külpolitikai akciói és had-járatai során. A török mellett azért is szükséges volt továb-bi szövetségesek bevonása, hogy csökkentse az egyoldalútörök függést.

Machinációs képességeit azonban erõsen próbára tettéka politikáját korlátozó tényezõk: a török ugyan érdekeltvolt a Habsburgok gyengítésében, ám az újraéledõ, erõs,Erdéllyel egyesülõ Magyarország létezése nem állt a szul-tán érdekében. A nyugati országok közül voltak olyanok –például elõször Anglia –, amelyek nem ismerték el Erdélyönállóságát, mivel formálisan az ország Magyarországrésze volt. Tovább nehezítette Bethlen dolgát, hogy bár aHabsburg-uralom alatt álló királyi Magyarország rendjei jószemmel nézték a fejedelem Habsburgok elleni lépéseit,ám nem lelkesedtek annak gondolatáért, hogy rájuk iskiterjedjen az Erdélyben bevezetett központosított, szigorúuralkodói hatalom.

Bethlen Gábor királyi zászlaja 1620-ból(Forrás: Wikipedia)

Törekvései ezért döntõ áttörést nem értek el. 1618-banbekapcsolódott a kezdõdõ harmincéves háborúba a protes-táns hatalmak oldalán, és hadjáratot vezetett a Habsburgokellen lázadó csehekkel szövetségben. A hadjárat – nohaBethlent a magyarországi rendek királyukká választották –a nemzetközi erõviszonyok miatt nem ért el döntõ áttörést,

így 1622-ben a nikolsburgi békében Bethlen kénytelen voltlemondani magyar királyi címérõl, kárpótlásul hét magyar-országi vármegyét kapott. Ezt követõen még két hadjáratotvezetett Magyarországra, ám nagy célját nem tudta elérni.Élete utolsó éveiben a lengyel királyi trón megszerzése fog-lalkoztatta, ám nem járt sikerrel.

Amikor 1629-ben elhunyt, szilárd fejedelmi uralmat, ren-dezett gazdasági viszonyokat hagyott maga után: Mátyáshalála óta elõször csillant föl a remény a magyar állam föl-támasztására és megerõsítésére. Uralkodását joggal tekint-hetjük Erdély aranykorának, hiszen korszerû uralkodásielveivel a gazdasági stabilitás mellett a kulturális életet isbõkezûen támogatta a fejedelem, valláspolitikájában pedigaz erdélyi hagyományokat folytatva európai viszonylatban istürelmes volt.

Az aranykor azonban olyan problémákkal volt terhes,amelyekre a halálát követõ évtizedek nem tudtak választadni. Erdély önállósága lényegében egy történelmi kataszt-rófa, a középkori Magyarország széthullásának következ-ménye volt, létezését pedig a Habsburg-birodalom és atörök közötti erõegyensúly, illetve Bethlen és utódai tehet-sége tette lehetõvé. Amint az erõegyensúly fölborult és afejedelmi hatalom kevésbé tehetséges kezekbe került, azaranykornak is bealkonyult.

Keisz ÁgostonOrigo

Bethlen Gábor egészalakos szobrát avatták fel október 23-án Kolozsváron az alsóvárosi református

templom kertjében, az erdélyi fejedelem megválasztásánaknégyszázadik évfordulója alkalmából.

Péterffy László szobrászmûvész alkotása.

2013. december

EKOSZ–EMTE 41História

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTE

A romániai németek tudták, hogy a kivándorlási engedé-lyek megadásának lehetõsége a Német Szövetségi Köztársa-ság pénzbeli támogatásától függ. Mint ahogy a szabad adás-vételkor, ebben az esetben sem lehetett tudni, hogy titokban,a háttérben kik is szerepelnek. Elterjedt annak híre, hogy aNémetországban élõ rokonok szabadon megvásárolhatjákerdélyi családtagjaikat. Nem volt ismert, hogy a szabad adás-vételben a szövetségi állam (NSZK) lakóinak mekkorahányada volt érdekelt, mindenesetre tudott dolog volt, hogyelkezdõdött az erdélyi németek kivándorlása.

A könyv, amelyrõl szó lesz az elkövetkezendõkben, tartal-mazza a romániai németek kiárusításával kapcsolatos törté-néseket, jelenségeket, amelyek ezelõtt pár évvel a nagykö-zönség számára ismeretlenek voltak. Hannelore Baier, anagyszebeni Allgemeine Zeitung szerkesztõnõje és a temes-vári származású Ernst Meinhardt, aki jelenleg a berliniDeutsche Welle rádióállomás szerkesztõje, a német szövet-ségi és a román állami levéltárak kutatásának eredményeitkülönféle újságokban és folyóiratokban tárták a nagyvilágelé. A képet gazdagította az az interjú is, amelyet Dr. Heinz-Günther Hüsch-el készítettek. A témával kapcsolatos dolgo-zatokat, valamint Dr. Hüsch tanulmányát és a statisztikaiadatokat tartalmazó mellékletet kötetbe foglalva közölték.Szintén említésre méltó A Securitate Irattárát Vizsgáló Or-szágos Tanács (Consiliul National pentru Studierea Arhi-velor Securitatii) által román nyelven 2011-ben kiadott irat-gyûjtemény. Ennek címe: Hasznosítás mûvelet. A securitateés a németek kivándorlása Romániából. 1962-1989. (Actiu-nea recuperarea. Securitatea si emigrarea germanilor dinRomania (1962-1989) Ebbõl a dokumentum-gyûjteménybõlBaier és Meinhardt kötetében kivonatokat találunk.

A romániai németek kitelepítése érdekében az 50-es évekközepétõl 1989-ig a nyugatnémet kormány a román féllel tár-gyalásokat folytatott, német részrõl a tárgyalók Ewald Gar-lepp († 1989) és Dr. Heinz-Günther Hüsch jogászok voltak.

A romániai kommunista rendszer visszautasította a kiván-dorlás lehetõségét mindazoknak, akik az „imperialista nyu-gatra” akartak települni. Nem akarták elismerni, hogy aromán állampolgárok azért választották a kivándorlást, mertelégedetlenek voltak a kommunista rendszerrel. A romániainémetek az országot börtönüknek tekintették, a véleményekmegváltoztatására a vállalatokban és intézményekben külö-nösen a németekkel szemben folytattak erõs meggyõzõ pro-pagandát. Aki kivándorlási kérelmet kísérelt meg beadni, azzaklatásnak, megtorlásnak, lefokozásnak, áthelyezésnekvagy állásából való elbocsátásnak volt kitéve. Hamarosanazonban a román fél felfedezte, hogy jó üzletet jelenthet akivándorlás, mert már voltak jó tapasztalataik a zsidók távo-

zásával kapcsolatosan. Nicolae Ceausescu állitólag a követ-kezõ cinikus kijelentést tette: „Hazánk fõ export-tételei, cik-kei: a kõolaj, a zsidók és a németek.”

A második világháborút követõ elsõ évtizedekben a romá-niai németek kivándorlási szándéka mögött a családegyesítésszerepel. A háborús események miatt nagyon sok erdélyi né-met, valamelyik családtagja, rokona került Nyugat-Németor-szágba vagy Ausztriába. A családegyesítés ügyét Garleppügyvéd karolta fel, õneki jó néhány esetben sikerült ered-ményt elérni. A kivándorlásra jogosult személyekért azon-ban nagy összegeket kellett a román kincstárba befizetni. Akivándorlás pénzügyi terhét részben a Nyugat-Németor-szágban élõ családtagok, részben a szövetségi állam viselte.1951-ben 1131 romániai német nemzetiségû hagyhatta elRomániát, a kivándorlás folyamata, ha akadozva is, folytató-dott, 1952-ben 26-an, míg 1953-ban mindössze 15 személykapott kivándorló útlevelet. Emelkedõ irányzat kezdetétmutatta az 1958-as év, amikor is 1383 német nemzetiségûhagyhatta el végleg Romániát.

Romániában egyre nagyobb számú német nemzetiségûpolgár szerette volna elhagyni szülõföldjét, ezért 1968-ban aszövetségi kormány Dr. Hüsch jogászt, a német parlamentképviselõjét bízta meg a román féllel történõ tárgyalásokmegkezdésére. Dr. Hüsch a mindenkori német kormány bi-zalmát élvezve ezeken a tárgyalásokon nagy eredményeketért el. Az erdélyi szászság fõleg neki köszönheti azt, hogy1968 és 1990 között 210.000, más források szerint 236 000 ro-mániai német telepedhetett át a Német Szövetségi Köztár-saságba.

A könyvben helyet kaptak Hüsch tárgyalásai, a titkos talál-kozók, amelyeken a securitate embereivel volt alkalmaegyeztetni. A találkozókra Rómában, Párizsban, Bécsben,Koppenhágában, Stockholmban, Kölnben, Neuss-ban (ittmûködik Hüsch egyik ügyvédi irodája) kerítettek sort. Hüschbecslése szerint a román fél képviselõivel hivatalosan 200alkalommal találkozott, a nem hivatalos megbeszélések szá-mát 600 és 1000 közzé teszi.

A találkozókon szerzõdéséket fogalmaztak meg, ezekbenfeltüntették a kivándorlók pontos számát, megállapítottákminden egyes személy után fizetendõ váltságdíj összegét. Amegállapodások nagy titokban történtek, Románia nem sze-rette volna, ha fény derül arra, hogy állampolgárai szabadonrendelkezhetnek nyugati devizával. Az 1968-1989 közöttmegkötött szerzõdések alapján a kivándoroltak száma akövetkezõként alakult: 1969-1970 között 4000, 1970-1973legalább 20 000, 1973-1978 között 40 000, 1978-1988 közöttévente nem kevesebb, mint 11 000 személy kapott kivándor-lásra jogosító útlevelet. 1987-ben tapasztaljuk a legmagasabb

História

Az erdélyi németek családegyesítésétõl a kivándorlásig

Hogyan vásárolta meg a romániai németeket a Szövetségi Köztársaság *

*A kötet A szabadság vására címmel jelent meg 2013-ban 192 oldalon a nagyszebeni Honterus Könyvkiadó gondozásában.Szerzõi: Hannelore Baier, Ernst Meinhardt és Dr. Heinz-Günther Hüsch. ISBN 978-973-1725-90-1. Ára 9,90 Euró.

2013. december

EKOSZ–EMTE 43

számot, ebben az évben 14 000-en hagyhatták el Romániát. A családegyesítésnek indult mozgalom hamarosan kitele-

pedéssé változott, ezt a román kommunista hatalom huma-nitárius cselekedetként igyekezett feltüntetni. A valóságbanazonban ez idõben a román hatalom emberkereskedelmetfolytatott. A Német Szövetségi Köztársaság a román félnekévente minden bevándorolt személy után a szerzõdésbenmegállapított lista szerint utalta át a váltságdíj összegét.Egyes tehetõsebb németországi polgárok családtagjaik,rokonaik kivándorlásának gyorsítására a megadott váltságdí-jon felül is hajlandóak voltak kenõpénzt fizetni. Itt vált látha-tóvá a bukaresti hatalom kettõs politikája, egyrészt a nagyvi-lág elõtt humanitárius ténykedésrõl papoltak, másrészt aháttérben szabályos emberkereskedelmet folytattak.

1969-ben megállapították az árakat is. Az A. csoport tagjaiután, akik nem tartoztak a következõ csoportba (ezek közön-séges halandók voltak) 1700 német márka (a továbbiakbanDM) fizetésére voltak kötelezve, a B. csoport tagjai után5000 DM-et fizettek, az ide tartozók azok a diákok voltak,akik a minimum feletti iskolai oktatásban részesültek, a C.csoportba tartozók után 10 000 DM-t fizettek, az ide tarto-zók egyetemi oklevéllel vagy azzal egyenértékû diplomávalképzésük befejezését bizonyították.

1970-ben a szerzõdést módosították, ekkor öt csoportotállapítottak meg az A. csoportot 1800 DM , a D. csoportot2900 DM fizetésére kötelezték.

1978-ban egységes díjszabást vezettek be, ekkor a fejpénz4000 DM volt, 1983-ban 7800 DM-re növekedett, 1987-benelérte személyenként a 8500 DM-et. Az utolsó emberkeres-kedelmi szerzõdést 1989. december 4-én kötötték meg. ARomániai kommunista rendszer bukása után a romániainémetek akadálytalanul hagyhatták el az országot, ez ekkorvalóságos exodust váltott ki.

Minden romániai német után 1968-tól a nyugat-németállam jelentõs pénzösszeget fizetett, Meinhardt szerint a fej-pénzek összege 1 milliárd német márkát tett ki. 1983-tól azutazás költségeit is a kivándorlók fizették, õk állták a lefize-téseket, a csúszópénzeket, ajándékokat és egyéb kiadásokat.1982-ben Románia újabb ötlettel rukkolt elõ, el szerettevolna érni azt, hogy minden kivándorló német fizesse visszaa rá fordított oktatási költségeket. A rendeletet az erõs kül-földi tiltakozás miatt nem tudták bevezetni, különösen erõ-sen ellenezte ezt az Egyesült Államok.

Ezek után a „családegyesítés” elõírásainak teljesítése lettelõfeltétele annak, hogy Románia német hitelekben része-sülhessen kamattámogatásra és tárgyi eszközök vásárlására.A németek visszatelepítése nem volt mentes az ellentmon-dásoktól, úgy Nyugat-Németországban, mint Erdélyben anépmozgalmat az itteni népcsoport fogyatkozásaként, meg-gyengüléseként fogták föl. Megkísérelték - nem nagy sikerrel- az itteni német kisebbség valamilyen mértékû megtartását.

Hüsch a szövetségi kormány és saját hozzáállását a követ-kezõképpen indokolta: Több mint 25 évvel a világháborúután a romániai németek helyzete elviselhetetlenné vált.Egyik oldalon ott volt a Szövetségi Köztársaság növekvõjóléte, az ottani nemzettársak életminõsége. A másik olda-lon Románia, ahol az életszínvonal egyre alacsonyabbá vált.Ki kérdõjelezhette volna meg a romániai németek erkölcsijogát, hogy Nyugaton keresse boldogulását? Nem mindenesetben a családegyesítés volt a kivándorlás oka, inkább a

gazdasági kérdések kerültek elõtérbe. Sok szülõ kereste sajátés gyermekei számára a szabad jövõt, az anyagi biztonságot.A német népcsoport megtartása Romániában Nyugat-Németország számára nagy anyagi és erkölcsi feladatot, nagymegterhelést jelentett volna. Gyõzött a vágy a szabad életre,a nemzeti egyesítésre. Szembe kellett nézni a valósággal, ésel kellett vetni a kétségeket. Annak idején Helmut Kohl kan-cellár azzal bízott meg, mondta Hüsch, hogy állítsam magamennek az ügynek szolgálatára, hogy az állam jelentõs politi-kai és pénzbeli támogatásával szerezzük vissza a romániainémetek szabadságát.

Hüsch a romániai németek ügyében tett tevékenységét „aszabadság vására”-ként jellemezte. Kiemelte azt is, hogy,közvetítõi feladatát minden hivatalban lévõ német kancellárés külügyminiszter támogatta, különösképpen kiemelteHelmut Kohl kancellár és Hans Dietrich Genscher hozzáál-lását.

Németbõl fordította Szabó M. Attila.

História

Erdélyi szászok himnusza

Erdélyország, áldás földje,gazdag és erõs anyánk!Zöld vetésbõl szõtt ruhád övét Kárpátbércek fonják itt köréd,bort és aranyt termõ hazánk!

Erdélyország, tenger alja,melyrõl rég lefolyt az ár!Most kalászok hullámtengerétdús erdõknek partszegélye véd,hol a messzi láthatár!

Erdélyország türelem-föld,minden hitnek tábora!Óvd meg hosszú századokon átfiaidnak szabadságjogát,s légy a tiszta szó hona.

Erdélyország, édes földünk,drága jó szülõhazánk!Áldott légy örök szépségedért,s tájaidnak minden gyermekétegyetértés fogja át!

A fordítás Ritoók Jánosnak (1935-1981) – eredetinevén Miess Günther Johann - a kolozsvári Korunkvolt munkatársának munkája.

„A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogymegírják. Mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elren-dezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavar-ja az embert. A megíratlan idõ meg egyszerûen el se megy.”

Illyés Gyula

Cseke Péter ezt az Illyés Gyula-i gondolatot tûzte Szellemierõtereink címû írása élére a Helikon idei elsõ számában.Maga még hozzáteszi: „Minél többet jártam, minél többettapasztaltam, annál inkább éreztem, hogy a jelen valóságátólcsak a történelmileg átvilágított háttérvilág ismeretében szabadírni.”

Nem találhattam volna ezeknél a gondolatoknál jobb be-vezetõt ahhoz, amirõl most szólni akarok. Kezdõdött azzal,hogy udvarias, kedves levelet kaptam Szekeres Sándortól,aki könyvemet – Elindultam szép hazámba – olvasva felhív-ta a figyelmemet az egyik írásomban érintett csíksomlyói bú-csú eredettörténetére és a történetírás ellentmondásánakkérdésére. Azonnal kutakodni kezdtem. Minden kiadvány-ban, amely Csíksomlyóval foglalkozott, azt találtam, amit ed-dig én is tudtam, nevezetesen, hogy 1567-ben a csíki és gyer-gyói székelyek, egyes írások szerint a kászoniak is, pünkösdszombatján a Tolvajos tetõn, a Hargitán ,a Lónyuggatónaknevezett helyen legyõzték János Zsigmond unitáriusokbólverbuvált csapatát. Tudniillik a fejedelem erõszakkal akartarávenni a székely katolikusokat, hogy hitüket feladva az újprotestáns vallást, az unitáriust vegyék fel. Ám miután a szé-kelyek ellenálltak, fegyverrel szállt szembe velük. Azonbanvereséget szenvedett, megfutamították. A gyõztesek vezetõ-je, István, gyergyóalfalui pap volt. Ettõl kezdve minden évpünkösd szombatján hálaadó körmenettel emlékeztek a gyõ-zelemre. Az elsõ hálaadó búcsú a következõ évtõl, 1568-tólvolt. A hálás gyergyóalfaluiak utóbb meg is örökítettékIstván pap emlékét, szobra ott áll a templom elõtti parkban.

Ám aztán azt is olvastam, hogy a csíksomlyói búcsúk sok-kal korábbi kezdetûek, okirat bizonyítja, hogy 1444-ben IV.Jenõ pápa (Orbán Balázs IV. Ödön pápát említ ugyanebbõlaz évbõl) körlevélben buzdította a híveit, hogy a ferenceseksegítségére legyenek a somlyói templomépítésben, cserébenaz elvégzett munkáért búcsút engedélyezett azon a helyen.Ezeket a búcsúkat Sarlós Boldogasszony tiszteletére tartot-ták minden év július 2-án. A székelyek Mária-kultusza azon-ban ennél is régebbi idõkre nyúlik vissza.

Mindebben nem találtam semmi ellentmondást az évszám-beli eltéréseken kívül, hiszen az 1568-tól kezdõdõ búcsúkkiváltó okát, részletes leírását szakavatott elõadók, történé-szek, néprajzosok részérõl is hallhattam 2012. január 5-én aDuna-palotában megtartott, a moldvai csángók történetétismertetõ rendezvényen. A Magyar Katolikus Lexikonban isazt találtam a Csíksomlyó szócikkben, hogy az erdélyi fejede-lem erõszakos hittérítése váltotta ki az ellenállást, ám itt azösszecsapás éveként az 1559. is szerepelt. Úgy gondoltam te-hát, tovább kell lépnem.

Elolvastam Vogt Vilmos elõadásának anyagát, melyet1992. szeptember 30-án olvasott fel az ELTE Folklór Tanszé-ke és a Magyar Néprajzi Társaság rendezvényén. A szerzõ az1567-es összecsapás elõzményeit abban látta, hogy az 1566-

os Tordai Országgyûlés a fejedelem rendeletére a ferencese-ket kiutasította a fejedelemség területérõl. Ne felejtsük el,hogy a reformáció évtizedei ezek, a katolikus vallás mellettteret hódított az elsõként megjelent új hit, Luther tana, azevangélikus (lutheránus) fõleg az erdélyi szászok körében,röviddel ezután a kálvinizmus (a református) is számos hívõ-vel erõsödik, és megjelenik az antitrinitárius eszméket hirde-tõ, Erdélyben unitáriusnak nevezett irányzat is, mely rövid-del ezután egyházzá erõsödik. Ám a kiutasított ferencesekCsíksomlyón tovább mûködnek azzal együtt, hogy a katoli-kus egyház a fejedelemség nagyobb területén híveinek jórészét elveszíti a reformáció terjedésének következtében.

Olvasom azt is a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszicho-lógia és Neveléstudományi Kar Erdélyi Magyar Mûvelõdés-története Tanulmányi Útmutatójában, hogy tanulmányozás-ra ajánlja a kort, megerõsítvén a csata tényét. Miért is kelle-ne kételkednem hát? Ugyancsak tudományos forrásMedgyesy –Schmikli Norbert A csíksomlyói misztériumdrá-mák forrásai és A Ferences lelkiségtörténet háttere címûdoktori értekezése 2006-ból, melyet a Pázmány Péter Kato-likus Egyetem Bölcsésztudományi Kar TörténettudományiDoktori Iskola mûhelyében bíráltak el. Ebben azt olvasom,hogy: „János Zsigmond vajda (sic!) 1567 Pünkösd szombat-ján támadta meg katolikus népét, hogy unitárius hitre térítseõket, és jelentõsen csökkentse középkori eredetû politikai ésgazdasági kiváltságaikat. A csíki, gyergyói és kászoni férfiakIstván gyergyóalfalui pap vezetésével Magócsi János feren-ces szerzetes bíztatására megütköztek a Tolvajos-tetõn(Hargita), és legyõzték a vajda seregét, miközben az asszo-nyok és a gyermekek Csíksomlyón imádkoztak hitük és sza-badságuk védelméért. Ennek a gyõzelemnek emlékére tart-ják ma is a pünkösdi nagybúcsút.” Itt érdekes módon egygazdasági gyökerû motiváció is feltûnik, mármint a székelyektöbb évszázados kiváltságainak csorbítása, ez lehet valami-lyen eddig nem kivetett adó bevezetése, mely mindenbizonnyal ellenállásba ütközött. Akkor ez lett volna az össze-csapás egyik, nem kevésbé elhanyagolható oka?

Most már járjunk csak a végére, amennyire lehet, itt azideje, hogy a történészek véleményét is megismerjük a kor-ról, mit írnak õk János Zsigmondról és a sokat emlegetettcsatáról.

Benda Kálmán A Tordai Országgyûlés címû írása (Megje-lent az Erdélyi Múzeum 56. kötetében) elhangzott 1993.március 20-án Tordán, a vallásszabadságot kinyilvánító 1568-as tordai országgyûlés 425. évfordulóján rendezett tudomá-nyos ülésszakon. Benda Kálmán a korabeli viszonyokról eztírja: „1568-ban államvallás nincs, az uralkodói hatalom fölöt-te áll az egyházinak, de nincs joga közöttük bármilyen szem-pontból különbséget tenni.” Vagyis e jogállás szerint a fejede-lem egy évvel korábbi erõszakos fellépése a katolikusokkalszemben elképzelhetõ lett volna? Nézzük csak, mit mond kia tordai országgyûlés 1568. január 13-i határozata: „Urunkõfelsége miképpen ennek elõtte való gyûlésibe országával kö-zönséggel az religio dolgáról végzött, azonképpen mostan és ezjelen való gyûlésbe azont erõsíti, tudniillik, hogy midõnhelyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdes-sék, kiki az õ értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó,ha nem penig senki kényszrítéssel ne kényszerítse az û lelke azonmeg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson az kinektanítása õ néki tetszik.” Ha így gondolkodott János Zsigmond

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEHistória

Történelem és mítosz

1568 januárjában, fél évvel korábban, 1567 tavaszán miérttérítette volna erõszakosan, fegyverrel más hitre országa ka-tolikusait? Így folytatódik az Országgyûlés határozata: „Ezértpenig senki (…) az prédikátorokat meg ne bántsa, ne szidal-maztassék senki az religióért senkitõl (…) és nem engedtetiksenkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyébõl való priválássalfenyegessön az tanításért, mert az hit Istennek ajándéka.”

Tudjuk, hogy ez az országgyûlési határozat a világ elsõolyan okirata, mely vallásszabadságot hirdet, Erdély egyházitoleranciájáról tudósít olyan korban, amikor Európát mégsokáig lángba borítják a vallásháborúk. Az 1568. januáriországgyûlés a korabeli Európában példátlan módon járulthozzá a vallási felekezetek közti feszültség enyhüléséhez. Afejedelem áttért ugyan 1569-ben az unitárius hitre, de nemkötötte össze a felekezeti hovatartozását a más vallásúaküldözésével. Elképzelhetetlen, hogy a nyitott szellemiségûfejedelem, akihez a vallásszabadság törvénye köthetõ, egyévvel korábban fegyverrel akarta volna a székelyföldi katoli-kusokat áttéríteni. Szabó Péter történész írja Bocskai Istvánés János Zsigmond címû tanulmányában In Studia Caro-liensia 2006/1. szám): „János Zsigmond volt szemében (tiBocskai szemében) az az uralkodói elõkép, aki háborúval ésbékével a magyarság megmaradásának zálogául szánt Erdély-országot megalapozta és bõvítette” Bocskai János Zsigmondot„princeps pacis”-nak, a béke fejedelmének nevezte.

Hasonlóan ír Kovacsóczi Farkas (1540-1594) francia ésolasz egyetemeken tanult erdélyi nemes, Báthori István pa-dovai tanulótársa, aki a lengyel királlyá választott BáthoritLengyelországba is követte Báthori István dicsérete (De lau-dibus Stephani Bathorei) címû latin nyelvû munkájában,mely Velencében jelent meg 1571-ben, éppen János Zsig-mond halálának évében. Magyarul az Erdély öröksége Erdé-lyi emlékírók Erdélyrõl II. kötetében, a Sárkányfogak 1572-1602 címû írásban olvasható: „Mi mást mondhatnék az õ esé-lyeirõl és hazaszeretetérõl (ti János Zsigmondéról) mint hogydicsõséges volt egész élete, kiváló tettekkel s hazájával szembenszerzett ragyogó érdemekkel teljes (…) inkább szerette a békét,mint a háborút.” Kovacsóczi írásában, mely négy évvel 1567után íródott, egyetlen szó sem esik a korábbi fegyveres térí-tésrõl.

Megnéztem, mit ír a kor vallási toleranciájáról vagy intole-ranciájáról a megjelenésekor óriási érdeklõdést kiváltóháromkötetes Erdély története, melyet akkoriban (1986-1989. december 24-ig) a román határon átvinni életveszélyesvolt. Az elsõ kötet A kezdetektõl 1606-ig Akadémiai KiadóBudapest 1986. Szerkesztette Makkai László) tartalmazzaAz Erdélyi Fejedelemség elsõ korszaka címû fejezetet. Aszerzõ, Barta Gábor ezt írja: „Az elsõ zavarok a katolikusBáthori István uralma alatt az antitrinitáriusok elleni akciókkalkezdõdtek. (…) A katolicizmushoz szigorúan ragaszkodó fõúrválasztási esküjében ugyan szabad vallásgyakorlatot ígért min-den bevett vallási felekezetnek (Ez katolikus, református, evan-gélikus és antitrinitáriusokra vagyis az unitáriusokra vonatko-zott), ám a folytonos szellemi erjedés akadályozta az országnyugalmának helyreállítását. Elsõsorban a legmerészebb újítókzavarták, tehát Dávid Ferenc és követõi. 1578-ban a fejedelemszabad kezet adott a nála türelmetlenebb, ridegebb BáthoriKristóf vajdának. De még õ sem akarta a vallásüldözés véreskísértetét Erdélyre szabadítani.” Inkább behívja Fausta Soci-nót az országba (Errõl szól Páskándi Géza Vendégség címû

történelmi drámája), hogy teológiai tudományával meggyõz-ze Dávid Ferencet. Ám amikor ez nem sikerül, a vajda Dévavárába záratja Dávidot, aki ott 1579. november 15-én meg-halt. Õ volt a néhány évvel korábban, még János Zsigmondéletében megalakult unitárius egyház elsõ püspöke, aki nagyhatással volt az ifjú fejedelemre. Majd ezt írja még BartaGábor: „A szentháromság tagadók, az unitáriusok felekezetétnem lehetett törvényen kívül helyezni, hiszen Erdély magyar pol-gárságának nagy része ahhoz tartozott.” Ám másodrendû pol-gárokká váltak, mert Báthori István fejedelem erõfeszítéseimegmentették az elõzõleg több hullámban érkezõ reformá-ció következtében kihalásra ítélt katolicizmust. 1579-ben akatolikus papok száma Erdélyben alig érte el a harmincat.Zárt tömegben egyedül Csík és Háromszék földjén éltek ka-tolikusok. Katolikus püspököt is csak Báthori István utódja,Báthori Zsigmond tudott kinevezni.

Mielõtt tovább mennénk, olvassunk bele egy kortárs,Borsos Sebestyén naplójába. Õ jómódú marosvásárhelyi ke-reskedõ volt, a XVI. század elsõ felében született. NaplójátJános Zsigmondról és az erdélyi reformációról 1562-tõlkezdte írni Világnak lett dolgairól írott krónika címen, és írtaegészen 1583-ig. Munkája a XVI. század talán legjellemzõbbalkotása. Nyomtatásban elõször 1855-ben Kolozsváron je-lent meg.

Borsos Sebestyén és Nagy Szabó Ferenc János Zsigmond-ról és az erdélyi reformációról ír (Erdély öröksége Erdélyiemlékírók Erdélyrõl I. Tündérország 1541-1571 FranklinTársulat kiadása Budapest Szerkesztette Makkai László Areprint kiadás: Akadémiai Kiadó Budapest 1993.) Ebben anaplóban a szerzõ az adott évek legfontosabb eseményeit azátélõ hitelességével örökíti meg, a ma látszólag jelentéktelenapróságokkal együtt. Feljegyzéseit unokája, Nagy SzabóFerenc folytatja tovább a XVII. század elején. Borsos Sebes-tyén az 1562-es székely lázadást és az azt követõ leszámolástJános Zsigmond részérõl aprólékosan megörökíti. Tudniillikaz történt, hogy az 1558-as országgyûlés a székelyekre is ki-terjesztette az általános adókötelezettséget, ez alacsonyabbvolt, mint a magyar és szász adóteher, de a székelység ezt isnagyon megérezte. A székelyek fellebbeztek, erre a primoro-kat és a lófõket felmentették a fizetés alól, de a közszékelye-ket nem, akik így egyenlõek lettek a vármegye jobbágyaival.Ez felbõszítette a székelyeket. A fejedelem csak azt látta,hogy a székelyek lázongó adófizetõk, haddal ment hát reájuk1562-ben, majd a segesvári országgyûlésen a szervezõk éstámogatók ellen is fellépett. A székelyek eddig szabadok vol-tak, vérüket mindenkoron hullatták, ha a király vagy a feje-delem hadba hívta õket, ez évszázados hagyomány volt, min-den idõben megerõsített kiváltság, ezzel fizettek szabadságu-kért. Ám felemelt adót fizetni nem tudtak, többségük termé-ketlen, zord vidéken élt, vagyonuk nem volt. Megregulá-zásukra ekkor építteti a fejedelem a Székelytámad és Szé-kelybánja várakat Udvarhely illetve Háromszék területén.Borsos Sebestyén naplójában az 1567-es évrõl mindösszeennyit ír: „1567 esztendõben a király nagy erejét indíttá abõjtmáshava fogyta felé és személye szerént megszállá Kõvárat,kit Báthori György a németek kezébe adott vala, kit ugyan megis võn a király nem sokáig vitatván nagy erõss ostrommal,holott esék foglyá a bányai kapitány a Solyom Péter.” Szó semesik itt a székelyek elleni valamiféle hadviselésrõl, csapatok-kal való felvonulásról ellenük bármilyen okból kifolyólag a

2013. december

EKOSZ–EMTE 45História

rosszemlékû 1562-es év után. A napló folytatásában NagySzabó Ferenc, az unoka visszatér az ekkor már évtizedek ótahalott János Zsigmond korára, elbeszéli a reformáció térhó-dítását, megemlíti, kik álltak a király oldalán az új hit terjesz-tésében, s ír arról is, hogyan foglalt állást e kérdésekbenmaga a fejedelem: „Egyszóval: a szászokon kívül mind azországban lakó magyarság ily veszélyben forgott akkort. Csík,Gyergyó és Udvarhely egy néhány falukkal öszve Marosszékenis a havas alatt egy néhány falu nem állottak el a régi avaspápistaság mellõl, és a királynak is nem volt módja abban, hogya papjaikat persequálja, hanem a mai napig is megmaradtakabban. Kolozsmonostor és ott a tájban is helyt állottak voltebben a változásban és persequtióban akik máig is alkalmasszerént helyben vagynak. Ugyan nem is cselekedte a király azt,hogy ahol a község meg akarta vallását tartani, onnat erõvelkiûzte volna a papot.”

Több utalást találtam a korról id. Cserey Farkas írásábana XVIII. századból. Cserey 1719-ben született a háromszékiNagyajtán, korának egyik legmûveltebb személye volt, hiva-talt töltött be az erdélyi kancellárián, majd udvari tanácsosvolt Bécsben. Mária Teréziától birtokot kapott Krasznán,Tasnádon, Zilahon cserében az erdélyi ügyekben adott taná-csaiért. 1782-ben halt meg Bécsben. A neve alatt jelent meg1780-ban, vagyis jó kétszáz évvel az 1567-as év után,Geographia Mariana Regni Hungariae címû írás. Az erede-tit a gyulafehérvári püspöki levéltárban õrzik, de részleteketközölt belõle Nagy Imre 1862-ben A csíksomlyói tanoda ésnevelde címû írásában. A kutatók többnyire ebbõl a kötet-bõl ismerik Cserey írását, és idéznek belõle, mert az eredetinem hozzáférhetõ. A Tolvajos-tetõi csata elõzményeirõl ésmagáról a csata lefolyásáról Cserey így ír: „…elfajulván azifjú János király arra vetemedik, hogy már becsülete sem voltsenkinek elõtte, hacsak Szentháromság tagadó nem volt, vég-zést is írva az 1566. esztendõben Szent András napjában, hogyaz Erdélyi Birodalomban mindenek Blandrata Györgytõl függ-jenek (A fejedelem olasz udvari orvosa volt), s a tõle választottpapoktól hallgassanak, akik pedig ezeket háborítanák, úgybûnhõdjenek.” A Cserey-féle szöveg csak része az eredetiországgyûlési szövegnek, melyben az a rész, hogy: „az evan-gélium prédikálása semminemû nemzet között meg neháboríttassék”-itt az Isten igéjének hirdetése az „oláhokravonatkozik, akik között a bálványozások kitöröltessenek, kikha így az megértett igazságnak helyt nem adnának, eltávoztas-sanak” Majd így folytatja Cserey írása: „E végzés mellé nemakarának állani a csíki székelyek, kerülgeti õket János királyígéretekkel és fenyegetésekkel is, de úgysem mehetne semmirevélük. Felmérgelõdék ezért, s a következõ 1567. esztendõbensok fegyveres népet bocsájta reájuk, hogy erõszakosan kitérje-nek az igaz hitbõl.” Cserey nem említi meg, hogy kiket,milyen létszámban, fegyverzetben, kinek a vezetése alatttörténik mindez. Volt ugyan egy esemény, melyet Cserey fel-használhatott, kiváltó oknak tekinthetett. 1566. december13-án Kornis Mihály a fejedelem megbízásából katonákkíséretében szedte be az adót a székelyektõl, melyet a szász-sebesi vár felépítéséhez vetett ki a fejedelem. Kapuszámszerint 25 dénárt kellett volna fizetniük. Akkoriban Maros-Udvarhely-Csík megyéket bejárni több hónapba tellett, el-képzelhetõ, hogy Kornis Csíkba épp a búcsú idején érkezett.Igaz, hogy az adószedés minden zavar, összecsapás nélkül

zajlott le, a szokásos módon fegyveres kíséret részvételével,mely egyébként pár katonából és egy írnokból állott. Ké-sõbb, a fejedelemmel egyidõben Kornis is felvette az új val-lást, ám lehet, hogy a fegyveresek megjelenése Csíkban ké-sõbb más szerepet kapott. Id. Cserey Farkas munkáját sok-szor „könyvként” emlegetik, „kéziratként”, „mû”-ként, deilyen tárgyú könyv még nem került elõ. Azt a háromoldalaskéziratot, melyet a gyulafehérvári levéltárban õriznek, lehet,hogy Cserey udvari káplánja, P. Katona György másolta azeredetirõl. Vagy talán õ volt a szerzõ is? A keltezés ugyanis1780. június, Kraszna, ahol Csereynek birtoka volt, õ magaazonban Bécsben élt. Ezt a hiedelmet erõsíti Domokos PálPéter Édes hazámnak akartam szolgálni (Szent István Tár-sulat Budapest 1979) címû könyvében. „A csíksomlyói pün-kösdi búcsú történetét Katona György krasznai plébános je-gyezte fel.” Tehát D. P. P. szerint nem másolja, hanem feljegy-zi, írja. Majd Domokos Pál Péter folytatja e feljegyzést idé-zését „1567-ben Pünkösd Szombattyán Blandrata Györgyindítványából az ifjú János király, Zápolya János Zsigmond,az 1566-ban Szent András napja táján hozott azon végzéskövetkeztében, hogy Erdélben a Vallás dolgában mindenekBlandratától függjenek Papjaikkal együtt, az ellenszegülõkmind hitetlenül bûnhõdjenek, melynek a csíki székelyek enge-delmeskedni nem akartak. Vagyon Csík és Udvarhely közöttegy rengeteg nagy erdõ (…) ott szemben találkozván fegyverrekerült közöttük a dolog. A csíkiak a jobb részt levágták a feje-delem hadának, a többiek nyakra-fõre vissza szaladának. Sokbajuk lõn annakutána is a csíkiaknak János királlyal, de sohaa hit dolgában meg nem adták magukat.” Cserey Farkas szö-vege 1780-ból való, attól kezdve számtalan helyen, szöveg-ben tûnik fel. Ám az 1567-tõl eltelt kétszáz évben nemtudunk olyan egykorú vagy késõbbi szövegrõl, mely elbeszél-né a Tolvajos-tetõi csatát, vagy ismert történeti ténykéntutalna rá. Talán ma már indokolt lenne a történet „valódisá-gát” vizsgálni, kutatni.

Id Cserey Farkasnak kortársa volt Leonard Losteiner fe-rences rendi szerzetes, aki két történeti munkát is írtCsíksomlyóról, melyeket a csíksomlyói ferences rendházbanõriznek. Felhasználta id. Cserey írását, késõbb azonban az õmunkáit használták mások forrásként, többek között TiszaDénes szerzetes 1907-ben. Ezekben az írásokban már meg-jelenik István gyergyóalfalui pap, aki lelkesen buzdítja ellen-állásra híveit. Részletes leírást kapunk István pap aranyfényben tündöklõ palástjáról, a csata alatt a templombanimádkozó asszonyokról, ifjú leányokról „szüzekrõl”, akik-nek kibontott haja a hitükre törõ ellenség elleni haragjukattükrözte. Ám ezekben a feldolgozásokban az eseményeknem jutnak el a csata leírásáig, csak az erkölcsi gyõzelemrõladnak hírt. Elhangzik azonban a pontos nap is, május 8.,mikor a gyergyóiak és csíkiak „csapata” egyesülve tartCsíksomlyó felé.

E korok írásaiban már szépen gyarapodik a mítoszterem-tés eszköztára, csapatok, hadak, fegyverek, aranyos palást,kibontott hajú szüzek, imádkozó asszonyok, minderre majdmint tényekre fognak hivatkozni a következõ korok.

Boldizsár Dénes 1930-ban írott munkájában egy homályoseredetû leltári iratra hivatkozva ismét a csatát említi, melycsellel dõlt el, ugyanis a csíkiak elõzõleg befûrészelt fákatdöntöttek a fejedelem seregére, aztán fejszecsapásokkal

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEHistória

végeztek a fák közt rekedt fejedelmi sereggel. Ez a szövegelõzetes toborzásról is beszél a fejedelem parancsára, aláírtívekrõl, melyben kötelezik magukat a jelentkezõk a harcra.Nem tudom, mennyire hihetõ ez, de ismerve a kor írástudá-sát, elég kevéssé.

Érdekes, hogy Kájoni János (1629-1687) sokoldalú,mûvelt szerzetes évekig élt Csíksomlyón, foglalkozott arendház történetével, tanított, írt, zenét szerzett, orgonátépített, de munkáiban egyetlen szóval sem említi az 1567-eshargitai csatát.

Az estleges csata évszáma körül is sok a homály. LosteinerLeonárd 1556-ra teszi a búcsútörténetet, holott az év októ-berében tér csak vissza anyjával, Jagelló Izabellával Len-gyelországból a fiatal János Zsigmond, tehát tavasszal nincsmég Erdélyben. 1817-ben báró Henter Antal Szent-Ivány-inemes a kegyhely közelében, a templomkertben emléktáb-lát emeltetett, ezen az1559-es évszám áll. „Emlékezetéreazon gyõzelemnek, melyet 1559-ben Pünkösd szombatján ezena helyen nyert ifibb János Zsigmond király hada ellen az magaSz (ent) hitét védelmezõ székely nép. Ezen alkotmányt emelteSep(si) Sz (ent) iványi liber báró Henter Antal az KrisztusRengyének arany keresztes vitéze az Apost (oli) Királyi és csá-szári felség arany koltsos híve és nemes anya Udvarhely Szék fõkirály bírája 1817.” Tehát „…ezen a helyen…”, vagyis erede-tileg a Tolvajos tetõn, a Lónyuggatóra szánták, a helyetazonban nem tudták azonosítani, ezért a táblát a NepomukiSzent János kápolna oldalára helyezték. Késõbb bevitték atemplomba, de ma már ott sem látható. Erre a táblára hivat-kozik a Révai Lexikon is az évszámot tekintve. A Szalvatorkápolna elõtt van egy kõkereszt, azon a következõ feliratolvasható: „Az elsõ pünkösdi búcsújárat emlékére, melyet1567-ik évben István gyergyóalfalui pap Csíksomlyóra veze-tett.” A kõkereszt hátoldalán: „Isten tarts meg minket õseinkszent hitében és erényeiben.” Oldalán pedig: „Állították 1878.évben.” Így tehát három évszám van forgalomban: 1556,1559, és 1567. Az 1556 azért nem hihetõ, mert ekkor a leen-dõ fejedelem csak 16 éves, (1540-1571) miután török segít-séggel visszatérhet anyjával együtt Lengyelországból, októ-ber 22-én ünnepélyesen vonul be Kolozsvárra, és bizonyáranem az volt a legfontosabb számára, hogy egy olyan hitvédelmében hadakozzék, melyet csak ezután ismer majdmeg. Az 1559-es év meg azért nem, mert ebben az évbenlesz anyja halála után Erdély tényleges fejedelme, nem való-színû, hogy azonnal saját népe elleni hadakozással kezdi azuralkodását.

Orbán Balázs a Székelyföld leírása címû hatalmas munká-jára sok mindenben hivatkozni szoktunk, joggal. Az elsõkötet 1863-ban, a második 1869-ben jelent meg. Ez utóbbi-ból természetesen nem marad ki Csík-szék, Csíksomlyó, abúcsú. A kötet 11. oldalán találjuk a következõket: „Szeren-csésebbek voltak a csíkiak 1559-ben, Losteiner szerint 1556-ban a vallási meggyõzõdésöket megtámadó János Zsigmondfejedelem ellen, ki a reformációt el nem fogadókat üldözni ren-delte. A papjaik által felbuzdított csíkiak megtagadták az enge-delmességet, s a királyi felszólításnak eredménye nem lévén,seregek küldettek Csík ellen. A hitet féltõ papság keresztes hadatprédikált Csík népének, István pap Gyergyóból a Csík-Somlyó-hoz gyûlt nép élére állt. A papok megáldják fegyvereiket, s arajongásig lelkesült nép elébe indult a Nagyerdõn Udvarhely

felõl nyomuló fejedelmi hadaknak, s azokból sokakat levágván,visszaszalaszták.” Orbán Balázs több helyen könyvébenLeonard Losteinerre hivatkozik, Csíksomlyó esetében is ezttekinti forrásnak.

Lestyán Ferenc Megszentelt kövek címû kétkötetes mun-kájában, mely a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségkiadásában jelent meg 2000-ben, az elsõ kötetben ezt írjaCsereyre hivatkozva: „…a székelyek…veszedelmek, idõk feje-delmek változása között is az igaz hitben megmaradtak.” Majdhozzáteszi, hogy a fejedelmekre, háborúkra való utalás Já-nos Zsigmondra vonatkozik, akivel a székelyek a Hargitánszembeszálltak „a vallási meggyõzõdésükre támadó JánosZsigmond ellen, ki a reformációt el nem fogadókat üldöznirendelte” - amint azt Orbán Balázs is írja a Székelyföld leírá-sában Losteinere hivatkozva. Majd Lestyán Ferenc folytat-ja, hogy a hargitai csata 1567. Pünkösd szombatján dõlt el,aminek emlékére tartják minden pünkösdkor a híres búcsút.Ám a leírás végén 2002-ben ezt írja: „Újabb vélemény szerintnem került sor csatára. A védelemhez elég volt a felvonulás.”Vajon az idõs Lestyán vikárius gyulafehérvári magányábanaz érseki palota könyvei között milyen forrásokra bukkant,melynek alapján ezt a mondatot leírta? Õ lenne az elsõtudós pap, akiben kételyek támadtak a történelem és abúcsút kiváltó események közti ellentmondások felismeré-sében?

„Újabb vélemények” közé sorolható dr. Marton Józsefgyulafehérvári teológiai professzor írása is, aki nem tartjamegtörténtnek a Tolvajos-tetõi ütközetet, amint azt a Ro-mániai Magyar Szó 1999. június 10. számában írja. Azonosvéleményen van Jakab László kanonok is A búcsú után címûírásában. Tódor Csaba pedig a fejedelem szerepét igyeksziktisztázni az Oka volt-e János Zsigmond a csíksomlyói búcsú-nak? címû írásában a Mûvelõdés 1999/5. számában.

Simén Domokos több írásában részletesen foglalkozik abúcsú történetének feltárásával. (János Zsigmond valláspo-litikája Keresztény Magvetõ 1993/1. szám, Történelem vagylegenda? Unitárius Élet 1998/november-december), aDávid Egyletben e témában 1998. október 25-én tartott elõ-adásában. Fodor Sándor, csíksomlyói születésû író könyvé-rõl (Tíz üveg borvíz. Tûnõdés séta közben Kriterion KiadóBukarest 1979) ezt írja Simén Domokos: „A csíksomlyói szü-letésû Fodor Sándor is hitetlenül csóválgatja tollát könyve írá-sakor, a nagyerdei csata „véres” eseményeit idézve, és annak ameggyõzõdésének ad hangot, hogy akkor és ott nem ontottakvért.” Rugonfalvi Kiss István, debreceni történész professzor1939-ben, P. Boros Fortunát (A Duna-deltába elhurcolt ésott, az ötvenes években elpusztult ferences provincia fõnök)Csíksomlyó és a kegyhely címû 1943-ban Kolozsváron ki-adott könyvében foglakozik a témával. Mindnyájuk követ-keztetése az, hogy a hargitai csatának nincsen igazolhatóalapja. A búcsújárás eredetérõl szólva szükség lenne a kor-szak vallási, társadalmi, politikai viszonyainak elemzésére,mert mindez máig hiányzik.

Mohay Tamás néprajzkutató, az ELTE tanára ennél to-vább megy Egy ünnep alapjai: A csíksomlyói pünkösdibúcsú új megvilágításban címû dolgozatában. (A dolgozat aBolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült. Elsõváltozata elhangzott a Hajnal István Kör konferenciájánSzécsényben, 2000. augusztus 25-én, majd megjelent a kon-

2013. december

EKOSZ–EMTE 47História

ferencia anyagát összegyûjtõ kötetben. A tanulmánnyá bõví-tett változatát a budapesti Néprajzi Múzeum folyóirata, aFabula közölte.)

Mohay ezt írja: „Feltûnõ, hogy a hargitai csatáról csakis acsíksomlyói búcsúval kapcsolatban esik szó, azon kívül nemtalálkoztam vele sem történelmi forrásokban, szakmunkákban,sem egyéb, a kort, János Zsigmond fejedelmet, az unitárius val-lás terjedését vagy a katolikusok székelyföldi megtámadását tár-gyaló írásokban.” Egyik lábjegyzetében hozzáteszi:„Természetesen az áttekintendõ irodalom olyan bõséges, hogyelvileg nem lehet kizárni újabb adatok felszínre kerülését.” Eztudóshoz illõ megállapítás, õ, aki a kérdés kutatója, nem tudilyenrõl ugyan, de nem zárja le a lehetõséget. Elõdei vajontudtak ilyenrõl, amikor tényként írták le a vitatott eseményt,csak a forrást nem jelölték meg? Természetesen elõkerülhet-nek még elveszettnek hitt források, például a még részletei-ben nem áttekintett teljes erdélyi emlékirat-irodalomból,vagy korabeli magyar vagy latin nyelvû levelezésbõl, illetveErdély történetének részben kéziratban levõ latin nyelvûtörténeti irodalmából. Vagy akár a korabeli Lengyelországlevéltári okmányaiból, mert ne felejtsük el, hogy JánosZsigmond anyja révén lengyel származású volt, éveket éltott, a lengyel diplomácia minden bizonnyal figyelemmelkísérte az Erdélyi Fejedelemségben történteket, a fiatal feje-delem érdeklõdését a reformáció iránt, és szívén viselte azerdélyi katolikusok helyzetét a reformáció terjedésénekkorában. De az sem elképzelhetetlen, hogy az Erdélybe be-kijáró portai küldöttek mindent feljegyeztek, ami a szultántérdekelhette, így aztán az erdélyi fejedelem minden lépésé-rõl tudván, bizonyára nem kerülte volna el a figyelmét egyilyen belharc, komoly hadakat megmozgató csata, mely azamúgy is a két tûz között õrlõdõ Erdélyt tovább gyengítettevolna. Kerülhet elõ még a hajdani Konstantinápolyból isvalami érdemleges irat

Tánczos Vilmos néprajzkutató a Babeº-Bolyai Tudomány-egyetem Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék elõadó-tanára Kitalált hagyomány? Mohay Tamás A csíksomlyóibúcsújárás Történet, eredet, hagyomány címû könyvérõl eztírja a Keresztény Szóban, valamint a Nyitott Könyv-L’Harmattan Budapest 2009-ben: „A budapesti kutató (…) azírott történeti források alapján arra a következtetésre jutott,hogy mivel a csíksomlyói pünkösdi búcsú eredetmítosza elõszörcsak a 18. század végén bukkan fel rendelkezésre álló források-ban, vagyis az 1567-es ún. „nagyerdei csatának” a korabelidokumentumokban nincs nyoma, következésképpen a búcsúáltalánosan ismert eredettörténete nem egyéb, mint katolikusegyházi értelmiségiek által irányított tudatos mítoszképzés, azazolyan kulturális jelenség, amit az antropológiai irodalomban„szerkesztett hagyomány”, „hagyományalkotás” és más hason-ló mûszavakkal neveznek meg. (…) Mohay a búcsú eredetmí-toszának keletkezését az 1770-es évekre teszi, és a mítosz kelet-kezésében döntõ jelentõséget tulajdonít Lostein Leonard,csíksomlyói ferences történész kéziratos történeti munkáinak,valamint (…) Cserey Farkas bécsi udvari tanácsos 1780-bankeletkezett, azóta „elveszett” könyvének. Ez utóbbi munka anagyerdei csata elsõ magyar nyelvû leírását tartalmazza. (…) Jóvalószínûséggel állítható, hogy voltaképpen nem is az akkortájtBécsben élõ Cserey Farkas, hanem a krasznai birtokán tevé-kenykedõ ferences udvari káplán P. Katona György munkája.(…) Megtudjuk Mohay Tamás könyvébõl, hogy a „kitalált

hagyomány” megalkotói, Leonard Lostein, Cserey Farkas, P.Katona György, kapcsolatban álltak egymással, egyetlen szelle-mi környezetet alkottak. Elképzelhetõ, hogy a pünkösdi búcsúeredete körüli ún. „legendaképzõdés” jóval korábban kezdõdötta 18. század végénél, és hogy a nagyerdei legendának mégis volthajdanán valami történelmi alapja.(…) A csata konkrét lefo-lyásának története azonban mégis csak legenda. (…) Az ellen-ben nem legenda, hanem még kellõen meg nem világított törté-nelmi tény, hogy a reformáció megtorpanására valamilyenmódon valóban sor került, és hogy ebben a katolikus székelységellenállásának döntõ szerepe volt.”

Az erõs katolikus hit megtartása lassan a történelmivé váltemlékbúcsúkhoz vezetett a nép körében, hálaadáshoz a hitmegtartása okán, ezt az erõt elõbb-utóbb legendák övezhet-ték. Táncos Vilmos továbbá a Csíksomlyói kegyhely történe-te (Európai Idõ Kiadó Sepsiszentgyörgy 1990) címû könyvé-ben ezt írja: „Európa népei közül talán a magyar nép tiszteli leg-inkább a Szûzanyát. Elsõ keresztény királyunk, az országalapítóSzent István, aki örökös nélkül hunyt el, halála elõtt Mária oltal-mába ajánlotta árván hagyott népét és az országot. Így lett aSzûzanya a magyarok Nagyasszonya, népünk égi édesanyja éspártfogó oltalmazója. (…) Valószínûsíthetõ az is, hogy a Mária-kegyszobor csíksomlyói jelenlétének eszmei-ideológiai szerepelehetett abban, hogy a katolikus székelység a 16. század derekánmozgalomszerûen szembefordult a reformáció terjedésével.”

Csíksomlyó a 20. század végére magyar nemzeti kegyhellyélett. Az a magyar nemzeti kegyhely, amely a törökdúlás és areformáció miatt a maga idejében nem alakulhatott ki a tör-ténelmi magyar királyságban, a 20. században Romániaközepén jött létre. Tegyük hozzá, a Székelyföldön, a széke-lyek szakrális hegyének, a Hargitának a tövében. Az eddigi-ek alapján azt kell tehát gondolnunk, hogy a csíksomlyóibúcsú eredettörténete mondaszerû, nem tartalmaz történetielemeket. Talán inkább következménye a legendának. Devarázsa, hangulata, megõrzött tradíciója összeköti a viharosmúltat a nem kevéssé viharos jelennel. Döntõen hozzájárula közösségi kohézió megteremtéséhez ma is, miként a múlt-ban is. Ma a búcsú felekezetek fölötti évenkénti együttléte aKárpát-medence magyarságának és a világban szétszórva élõmagyaroknak.

Végül ismét Tánczos Vilmos szavait idézem: „A csíksom-lyói búcsú századok óta az ellenállásnak, a hithez való ragasz-kodásnak a gyõzelmi emlékünnepe. Az önazonosság kinyilvá-nításának közösségi rítusaira ma a székelységnek nagyobbszüksége van, mint valaha. De Csíksomlyó nemcsak székely,hanem magyar nemzeti kegyhely is, és a világ magyarságánakközös ünnepe”.

Elfogadott tény a XVII. századi ferences feljegyzésekalapján, hogy akkor már a hálaadó búcsú áttevõdött pün-kösd szombatjára, ám az eredettörténet mítoszának létezé-se, a Tolvajos-tetõi csata tényként való leírása XVIII. századvégi.

Talán ma indokolt lenne a történet „valódiságát” is kutat-ni, feltárni, vizsgálni. Serdült Benke Éva

(A dolgozat befejezõ mondatát nyilván a szerzõ szerénységediktálta, hisz maga e dolgozat bizonyítja, hogy a feltárás jórésztmegtörtént. Mindemellett vitairatok közlésének szívesen helytadunk. A szerk.)

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEHistória

(Folytatás elõzõ lapszámunkból, befejezõ rész.)

Nos, eljutottunk korunk legégetõbb problémája, a szüle-tési szám oly mértékû csökkenésének kérdéséhez, amimanapság az iparilag fejlett országokat egyaránt sújtja. Atermékenykorú asszonyonként 1,15-re csökkent gyermek-szám következménye a lakosság számának feltartóztatha-tatlan csökkenése. Ezt azonban bevándorlókkal kompen-zálni – ahogyan történik – további, eddig nem ismert prob-lémákkal ajándékozta meg a befogadó országokat. Atovábbiakban viszont nem errõl akarunk szólni, hanem egy,Németországban nagy port felkavart vitáról.

Történt pedig, hogy egy közismert tv-bemondó asszony-ság olyasmiket mondott, ami, ha férfi mondotta volna, afeministák össztûzét vonta volna magára2. A tv-bemondónõaz emancipációt teszi felelõssé a születési számok veszélyesszintre csökkenéséért. Részletesebben, de tömören a lényegtehát:

– Az emancipáció ellentmondásos szerepvállalásra köte-lezte a nõt, alkalmatlanná tette az anyai szerepre, túlérté-kelte önmagát, és meggondolatlanul hitt is az emancipáci-óban. Manapság a nõ katonásan menetel – írja a háromszorelvált, egy gyermeket szült tv-bemondónõ, aki a témárólkönyvet is írt3. Sem a karrierben, sem a konyhában nemképes teljes munkára, a gyermekek elhanyagolása pedigabban mutatkozik meg, hogy manapság az iskoláskor elõttigyermekek fele jelentõs beszéd- és motoros hiányosságotmutat. A férj pedig nézegetheti magát az emancipáció tük-rében, felesége jobboldalán, és beteljesedik: vannak olyanférfiak, akiknél az egyetlen figyelemre méltó csak a felesé-gük.

– A kijózanodás elkerülhetetlen volt: az a nõ, aki jó félévszázaddal ezelõtt magára vállalta az emancipált nõ femi-nisztikus szerepét, manapság ereje végéhez érve, vesztettállásból nézheti, amit elért, illetve ami haszontalan volt. Ki-lúgozottan, és a folytonos erõit meghaladó elvárások miattelfáradva, gyakran kilátástalanság által kínozva. Feltevõdika kérdés, vajon az akadálytalan önmegvalósítás és az eman-cipáció nem volt-e fatális tévedés?

Évtizedek óta a természet azon törvénye ellen vétenek,amelyik felruházta a nõt az emberi faj fenntartásánakkulcsszerepével.

– A mass media vesszõparipái, a felmutatott karriernõkfel kellene tegyék a kérdést, vajon miféle célok vezérlikõket? – s akkor az õszinte válasz az öntetszés és hiúság len-ne. Mi, asszonyok beképzeltük magunknak, hogy mindenreképesek vagyunk. Innen az út elkerülhetetlenül a nõ el-nõietlenéséhez és a férfi elférfiatlanosodásához vezet(ett).A férfiak csak húzzák-vonják széles vállaikat, amire mi nõkvalójában szívesen támaszkodnánk.

– A nõ az egyedüli, aki a teremtésben reá szabott felada-tának vállalásával összetarthatná a családot. Ehelyett azanyagi nyomásnak engedve pénzkeresésre vállalkozott, sközben elpazarolja a mással nem helyettesíthetõ képessé-geit. Akinek valaha része volt a családi béke, harmónia ésbiztonság légköre jellemezte otthonban –, az tudja, mirõlvan itt szó. Az emancipáció vezérei számára bizonyáramindezek idegen fogalmak maradtak.

– Mindez nyílván nem azt akarja jelenteni, hogy egy nõkizárólag csak a felsoroltakra összpontosítson. Tanuljon, s acsaládon kivül is tevékenykedjen, amennyiben képességeimegengedik. De, mérték tartandó. Így E. Herman.

*A szép karriert befutó asszonyok száma köztudottan

nagy. A mass media pedig be is mutatott közülük sokat,csupán azt hagyták ki a bemutatásból, hogyan tett és teszeleget egy ilyen nagymenõ asszonyság az otthoni anya- ésháziasszonyi feladatainak. Bizonyára tart egy cselédet vagyházvezetõnõt – aszerint, ahogyan ott nevezik az ilyen sze-mélyt. A fejlett nyugati országokban sem cselédet, sem ház-vezetõnõt nem lehet találni, kelet-európai országokból szo-kás „beszerezni”. Van azonban egy típusos nõi foglalkozás,pontosabban egy olyan állás – rossz nyelvek szerint nemállás, hanem fekvés – aminek a neve titkárnõ. Eddigeléegyetlen olyan könyvrõl tudok, amit egy olyan asszony írt,aki több évtizedet felölelõ pályafutása alatt több nagy,nemzetközi szinten tevékenykedõ vállalatnál volt titkárnõ4.

2013. december

EKOSZ–EMTE 49Mûhely

Dr. Szõcs Károly

Valamikor a gólya hozta a gyermekeket ma pedig

ezt a szerepet a karvaly ragadta magáhozGondolatok egy tv-disputa margójára1

1 Wie soll ich dich empfangen? Die Hebamme und der Philosoph über Glück und Schrecken der Geburt im 3. Jahrtausend \\\\p nach Christus, in:chrismon, Das evangelische Magazin. 12. 2007, Seite 22-25;

2 Eva Herman: Die Frau von heute ist im Stechschritt unterwegs; in: Süddeutsche Zeitung, 24. 04. 2006;3 Eva Herman: Das Eva-Prinzip – für eine neue Weiblichkeit; Pendo München und Zürich, 2. Auflage, 2006;4 Katharina Münk: Und morgen bringe ich ihn um! Als Chefsekretärin im Top-Management. Eichborn, Frankfurt, 2006;

Írója álnév alatt írt, a cím magyarul így hangzik: És holnapmeg fogom ölni (egy himnemü személyt, nyílván itt afõnökrõl van szó!), alcím: Fõtitkárnõként top-menedzs-mentnél. Nem tudhatom, olvasták-e olyanok, akikrõl szól,és netán magára ismert-e valaki. Én azonban azért szoktamaz ilyen könyvet is lehetõleg elolvasni, hogy jobban láthas-sak dolgokat. Szavahihetõ megállapítások olvashatók5.Amikor letettem a könyvet, arra gondoltam, amit régtudok: a hatalom deformál, igen gyakran korrumpálja is ...aférfiakat. Talán még helyesebb, ha így fogalmazunk: a hata-lom kiszabadítja mindenkibõl azt, ami benne addig lappan-gott. De, a másik oldal: milyenek a nõi vezetõk? hogyannéz ki egy hatalommal felruházott nõ egy férfi titkár és aférfi „alattvalók” szemével nézve? Errõl azonban egy férfititkár eddigelé nem írt – olyan kevesen vannak, hogy nemtelik belõlük írói képességgel megáldottra – , s ha írna is,nem lenne érdekes olvasmány. Márcsak azért is, mivel ateremtés szereposztásából adódóan a férfi és a nõi fõnökmagatartási mintái messzemenõen eltérõek.

*Természettudományos alapon gondolkodó orvosként,

befejezésûl messze elkerülök minden, a mass mediábanmár-már közhelynek számító ajánlást. Ehelyett a maximá-lisan sarkított természeti törvényre hívatkozok: a Dalailáma szájából hangzott el, immáron négy évvel ezelõtt.6Nina Ruge, egy tv-adás moderátora beszélgetett a Dalailámával és nekiszegezte napjaink egzisztenciális kérdését:Mi a véleménye arról, ahogyan manapság az élettársaktudatosan gyermek nélküli életre rendezkednek be?Õszentsége azonnali spontán reakciója a szokásos kacagásvolt, majd ezt mondá: »Miért vagytok ezen a világon?Ha..ha..ha! Mondjad! Azért vagytok-e itt, hogy gyermeketnemzzetek, mint minden állat ezen a világon? Igen!Ugyanazért vagytok itt ezen a világon!« Itt újból félhango-san kacagott, ha ... ha ... ha..., az õ utánozhatatlan módján,mint mindig7.

Gondoljunk a tiszavirágra: egy napig él és egyetlen élet-célja a szaporodás; gondoljunk a gólyára, amelyik azért jönvissza hozzánk hûségesen saját fészkére, hogy kiköltse ésfelnevelje 2-3 fiókáját. Bizonyára ezen, õsidõk óta mindenévben megismétlõdõ történés miatt ruházta fel a nép agyermeket hozó szereppel is! Alig hiszem, hogy mégelhangzana „a gólya hozza a gyermeket” mondás. Jobb is,

hiszen manapság ragadozók, a karvaly-félék8 lettek az ügyrévészei és vámszedõi is. Személyes vélemény – olyandurva, mint hétköznapjaink.9

»Mikor házad egy gyermekkel gyarapodik, olyan hangos leszaz elkövetkezõ idõkben, hogy néha próbára teszi idegeidet.Aztán elmegy a gyermek és olyan üresség és csend lesz házad-ban, hogy alig bírod elviselni.« (John Andrew Holmes, US-amer. publicista; *1823-†1872)

ADDENDUM

Valójában honnan is származik a népi mondás: a gólyahozza a gyermeket?

Legelõször is megérdeklõdtem, hogy a románoknál is is-meretes-e ez a mondás? Azt a választ kaptam, hogy igen, decsak a városlakóknál, és nincs benne az alapfolklorkincsben,ami arra engedne következtetni, hogy a magyaroktól vettékát.

Megkérdeztem Lõrinczi Lászlót, Szardiniában: igen, ottis így mondják, csupán nem is ismerik a gólyát, mint mada-rat, mert a gólya ott nem fészkel; és elmondotta gyorsan azta saját élményét, amikor egy olasz turistacsoporttal Marok-kóban járt, és a kirándulók elõször láttak sok-sok gólyát(Európából jövet pihentek, hogy tovább folytassák útjukatdélebbre), és mennyire meglepõdtek, hiszen olyan madaratmég nem láttak!

A Wikipédián, meglehetõsen nagy német nyelvû anyagtalálható. Németországban õsidõk óta ismert és erõs népihagyomány a gyermeket hozó Klapperstorch, (: kelepelõgólya) ahogyan azt németül nevezik. Spitzweg10 közismertfestménye is kifejezi ezt a tényállást. A Wikin a következõolvasható (nagyon röviden):– a gólya szerencsehozó; (nyílván ezért nem bántja senki a

gólyafészket a Székelyföldön sem!)– a mondás szerint a Klapperstorch hozza a gyermeket;– sõt, Türingiában a gólya vette át a húsvéti nyúl szerepét is;– Elzászban a gólya a nemhivatalos címermadár, regionális

szimbólum, ami azért jelentõs, mivel a mai Elzászon kivüla gólya Franciaországban csak északon és délnyugaton,meglehetõsen kis területeken fészkel, s így csak mintátvonuló vándormadár fordul elõ, és ennek megfelelõenott sem hozza a gyermeket. Sõt, elzászi dialektusban is-mert, hogy a gólya csak ott teszi le a gyermeket, »ahol

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEMûhely

5 Például: a fõnököt a saját feleségénél jobban ismeri a titkárnõje; a felsõ emeleten (management) egyetlen biztos hely van: a nõi wc; a lábak egymásrarakásával a fõnök figyelmét írányítani lehet; kétféle titkárnõ van: amelyik fekete melltartót visel a fehér blúz alatt, és amelyik fehér melltartót a feketeblúz alatt; minél rövidebb a szoknya, annál kevesebb a munka az asztalon, stb. stb.

6 Alexander Marguier: Passé ist passé, in: Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) Nr. 22, 1. 06. 2008, Seite 54;7 Hogy a Dalai Láma által mondottak a legalapvetõbb természeti törvény közérthetõ formában való kimondása, jószerével alig gondolná az olvasó, külö-

nösen azt, hogy ugyanez érvényes a növényvilágban is! Íme: a Cydia pomonella (: almamoly) egy lepke, amelyik petéit az almába rakja le, aminek követ-kezménye, hogy az ilyen alma korán érik és korán földre hull. Ennek pediglen a magyarázata abban áll, hogy az alma megmenti a szaparodását szolgálómagjait azáltal, hogy ethylen gázt termel, amirõl ugyebár tudjuk, hogy meggyorsítja az érés folyamatát. Emiatt hull le koraéretten az almamoly által, nyü-vessé vált alma, benne a korán megérett magvakkal. A növény is csak alapvetõ feladatát teljesíti: a szaporodását.

8 a karvalyról tudjuk, hogy a kiköltött 2-3 fióka közül az erõsebbik kitaszítja a gyengéket a fészekbõl: ez az egyke a ragadozó madárnál;9 a kilencvenes években egy állásra pályázó fiatal nõnek azt mondotta a megpályázott intézet fõnöke: tegye le, ide az asztalomra az uteruszát, és akkor fel-

veszem! A történet pikantériája: a pályázó egy fiatal orvosnõ, a fõnök pedig a megpályázott osztály vezetõ fõorvosa volt; (nem nimbusz rombolási szán-dékú lábjegyzet)

10 Spitzweg, Carl (*1808-†1885) német gyógyszerész, a biedermeier-kor festõje és illusztrátora; empátiával megfestett képei a polgári idill megdícsõülése;lásd: A szegény költõ c. képét; a Jön a gólya c. képén a gólya csõrébõl lógó polyába csomagolt baba alatt három fiatal lány kötényét kiterítve-kifeszítvetartja és fogná fel a babát;

hallja, hogy elzászit beszélnek« (ez a német egyik dialek-tusa), egyébként tovább repül.A német népi hagyományban a gólya kettõs szimbólumot

képvisel:– pénisz-szimbólum: azMhd-ban (Mittelhochdeutsch:

1100–1300 közötti idõt öleli fel) a ”des mannes storch”(a férfi gólyája”) volt egyike a sok pénisz-megnevezés-nek; innen az elképzelés, hogy a gólya az anya lábába(lába közé?) csípett;

– gyermek-hozó: a gólya kiemeli a békát a tóból és meg-eszi. Mivel az anya lábába csipett, kézenfekvõ, hogy agyermeket is hozza, minekutána kiemeli az élet forrásá-ból; a németek a gólya-hagyományt indo-germán ere-detünek tartják.

A gólya nem fordul elõ (értsd: nem fészkel, sem költ)Skandináviában, Nagybritanniában, Olaszországban, ésrészben Franciaországban; Európából két fõ útvonalat kö-vetnek Afrika felé: Isztanbul és Gibraltár felett.

Az elmondottak szerint kézenfekvõ a kérdés: kitõl vettékát az olaszok a gyermekhozó gólyamadár mondást? Erre

csak egyetlen válasz lehetséges: a németektõl, ismerve arendkivül szoros történelmi kapcsolatokat. Elegendõ lehet,ha csak Barbarossza Frigyesre gondolunk, a Castel delMonte építõjére, ahol az uralkodó a solymászásnak hódoltés arról könyvet is írt! Mi, magyarok is csak a németektõlvehettük át – ehhez sem igen férhet kétség.

2013. december

EKOSZ–EMTE 51Mûhely

Aforizmák a tudományról

A tudománynak is megvannak az apostolai, mártírjai, tör-vényhozói, katechizmusa, és behatol mindenhová.

Amikor a történetnek vége, megjelennek a történészek.

Minél nagyobb volt a bizalom a tudományban, annálnagyobb volt a csalódás.

Minden tudománynak megvan a maga ideje.

Az értelem az élet végén jelenik meg; minél többet ismerfel, minél érettebb lesz, annál inkább hanyatlik az érze-lem és a képzelõerõ, azon két erõ, amelybõl származikminden kezdeményezés és lelkesedés.

A tudomány az érett életkor terméke, és nem képes atovatünõ éveket megújítani, sem az ífjúságot visszahozni.

Az érett életkor bizonyosan a legszebb idõszak, de nemkezdet, hanem eredmény és inkább méltó koronája azaddigi eseményeknek.

Az életet akkor ismerjük fel, amikor tovatünik, és csakakkor értjük meg, amikor elveszítettük a felette valóhatalmat.

(Gyûjtötte és németbõl fordította Dr. Szõcs Károly)

Dr. Szõcs Károly a következõ levelet küldte

a szerkesztõnek, ragaszkodva ennek közléséhez

T. fõszerkesztõ úr! Minekutána egyesek által a testsúlyszó helyett használt testtömeg kifejezést kifogásoltam,némelyek azzal vádoltak, hogy nyelvileg megrekedtem a70-es évek szintjén. Eképpen nem maradt számomramás, mint hogy kiszálljak a szóban forgó, elõrehaladot-tak nyelvét beszélõk és írók táborából és sorából!

Távozásom alkalmát arra is felhasználom, hogy meg-köszönjem az Átalvetõ olvasóinak, ha szívesen olvastákegyik-másik írásomat.

Mit fogok csinálni? Irogatok németül, mint eddig is,az erdélyi szászok Münchenben megjelenõ honlapjába,valamint történelmi folyóiratába, ahol már eddig ismegjelent olyan írásom, amelyik eddigelél egyáltalánnem ismert anyagot tartalmaz, l. ”Noch einmal überPrinzesse Omer. Eine Spurensuche im 21. Jahrhun-dert”- ez azon bizonyos báró Braunecker- féle anyag,amelyrõl francia levéltári kutatásim alapján egy eddignem ismert, végérvényes helyzetet sikerült a történészekelé tárni.

Eddig a levél. A szerk. hónapokon át sikertelenülpróbálta Dr. Sz.K-t meggyõzni sértõdöttségénekalaptalan voltáról, hiszen írásainak egyik különösenértékes vonása éppenséggel nyelvezetének sajátosegyénisége, zamata volt. Az idegen nyelvi környezet-ben a magyar nyelv szellemét, belsõ logikáját magasszínten megörzõ és azt mûvelõ orvos-írót eszerintlegérzékenyebb pontján érte a sértés, talán a sértõkszándéka ellenére. Ezek után nem marad más hátra,mint itt, a nyilvánosság elõtt mondani köszönetetneki sokéves hûségéért, amivel lapunkat, olvasóinkat,mindannyiunkat szolgált, szellemi sziporkáiért, nyug-talan szellemének megannyi találatáért, sokoldalúmûveltségének megnyilvánulásaiért.

Adjon Isten neked további tartalmas éveket - ámlegyen ahogy mondod: a német kultúrában és nyelv-ben élve -, miközben jól tudjuk, hogy anyanyelvedterhétõl és gyönyöreitõl úgy sem szabadulsz. Isten él-tessen sokáig, Károlyunk. (Ha utólag mégis meggon-dolnád magad, nagy örömmel látnánk viszont!)

A mûvészetMûvészet nincs eszme, ideál, Emberi értékek keresése nélkül.

Nagy Imre

A valóság formai jegyeinek és törvényszerûségeinek afelhasználása az egyéni kifejezõkészség sajátos eszköze-ként: ez a mûvészet. Minden mûvészetnek megvan a ma-ga jelrendszere, nyelve, mellyel az értelmi, érzelmi közlésmegvalósul: színek, formák, hangok, szavak, mozdulatok.Mindegyik jelrendszer a valóság olyan vetületeit tárja fel,amelyek csak azon a nyelven ismerhetõk meg, és másnyelvre, jelrendszerre tulajdonképpen lefordíthatatlanok.Mindegyik mûvészeti ág más és más szempontot, nézõ-pontot képvisel, ezért egyik kifejezési forma a másikatnem helyettesítheti, de kiegészítheti.

Maga a közlés, vagy a puszta ábrázolás ténye azonbanmég nem mûvészet. A mûvészet nem abból származik,amit az ember elmond, leír, vagy bemutat, hanem abból,amit általa éreztet, sejtet, érzékeltet (: rejtett közlés vagymetakommunikáció). A mûvészi mondanivalót: a mûvészvéleményét a valóságról tehát nem is a téma, hanem ajelek egymással való szervezõdésének a sajátos módja,vagyis a stílus fejezi ki, tolmácsolja.

A mûvészet lényege, legfontosabb követelménye éseredménye a szépség. A mûvészi szépség viszont a tökéle-tességbõl származik.

Tökéletes az, amihez semhozzátenni, sem elvenni tõlenem lehet már semmit, anél-kül, hogy ne rontanánk rajta.Minden valóban mûvészi alko-tás a maga nemében tökéletes:ettõl szép. Éppen ezért min-den kor és nemzet népi ésmagas mûvészete egyarántegész értékû és maradandóérték, mely – bár idõvel kor-szerûtlenné válhat – sohasemválik rúttá, mûvészietlenné, haegyszer már igazán az volt. Amûvészetben tehát az embervoltaképpen a tökéletességiránti igényét valósította meg.

A mûvészet szépsége azonban nem abban áll, hogy fel-tétlenül valami „szépet” ábrázol. A mûalkotások szépsé-ge, esztétikai értéke tehát nem attól függ, hogy milyentémák ábrázolása áll a középpontjában, hanem elsõsor-ban attól, hogy mennyire tudja hitelesen tükrözni azokat,vagyis attól, hogy mennyire sikerül az igazságot – akár arút igazságot is –, a tökély színvonalán bemutatnia. Amûalkotás tehát nem is köznapi értelemben szép: inkábbigaz; nem is a gyönyörködtetés a fõ hivatása, hanem a

megértés és a megértetés. A tökéletes technikai kivitel éstetszetõs külsõ azonban önmagában még nem szépség. Amûvészi szépség több mint formai tökéletesség, de a való-ság tökéletes utánzásánál is több. A formális utánzás csakmutatványokat hozhat létre, de nem mûalkotásokat. Amûvész nem másol, hanem alkot.

A mûvész, ha olyannak is ábrázolja a valóságot amilyen,közben éreztetnie kell, hogy milyennek szeretné, milyen-nek kellene, vagy milyennek nem szabad lennie. A mûvé-szet nem csak téma, hanem eszme is, ezért nem csupánábrázol, hanem kifejez. A mûvészetnek tehát többnek,magasztosabbnak kell lennie a valóságnál, olyan világotkell megjelenítenie, ami minta: az igazságot kell bemutat-nia.

A mûvészet tárgya a lehetséges is, nem csupán a létezõ,mert amit látunk, az csak egy tény; de nem a tények amaradandóak, hanem az eszményi igazságok. A mûvészetezért miközben szemlélteti a valóságot, egyúttal túl ismutat rajta. Mégis: ez az igazi, magasabbrendû valóság, eza helyesebb, mélységesebb valóságismeret, melyet az esz-ményi igazság fényében láttat.

A mûvészet tehát az igazi szépséget: az igazság szépsé-gét ragyogtatja föl, a lét örök, kozmikus elemeit, hiszenmegörökíteni csak örökkévaló értékeket érdemes. Amûalkotás ezáltal nem csupán gyönyörködtet, hanem

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEMûhely

értékítéletet is fogalmaz meg (: jó–rossz), s miközbenállásfoglalásra: jóságra késztet, segít felülemelkedni, kisséelszakadni is a közvetlen, nyomorúságos valóságtól, vagyishitet, reményt is ad.

A mûvészet mégsem a valóságot feledtetõ mákony,hanem gyógyír, mely erõt ad az embernek, hogy szembe-nézhessen a valósággal. Az igazi mûvészet ugyanis soha-sem azzal fejezi ki a szépséget, hogy megszépíti, kiszínezia szürke valóságot, sem azáltal, hogy elhagyja belõle aztami rút, hanem azzal, hogy a „csúnyában” is megláttatja aszépet, az olcsóban is az értékeset, a kevésben is a sokat,az egyszerûben is a nagyszerût, a tragikusban is a magasz-tost, a sötétben is a fényt, és a végesben is a végtelent.Nem meghökkenteni akar, hanem megrendíteni.

A mûvészi szépséghez tehát a mondanivaló szépsége,magasabb rendû igazsága is hozzátartozik, hiszen nemítélhetjük szépnek az olyan alkotást, amely nem az erköl-csileg jó számára nyeri meg rokonszenvünket. A szépségennél fogva erkölcsi kérdés is, erkölcsi mondanivaló nél-kül nincs igazi szépség, mint ahogy nincsen igazság sem. Amûvészi igazság és az erkölcsi igazság egy, emiatt igazsághíján a szépség tetszetõsséggé halványul, a mûvészetbõlpedig álmûvészet, puszta látványosság és esztelenség lesz.Látható tehát, hogy szeretet nélkül nincs mûvészet. A sze-retet világítja meg az élet igazi lényegét, nem a tudomány,a szeretet pedig mûvészi árnyalatokban mutatkozik meg,nem matematikai formulákban. A társadalmi-lelki érzé-kenység és a mûvészi érzékenység ezáltal összefügg, denem tudás, hanem átérzés, mely fejlett érzékenységgelmegáldott mûvészeknél életérzésben csúcsosodik ki. Õk akort nem megértik, hanem átérzik, ami mégis a valóságtökéletesebb megértéséhez vezet.

Így hát nem csak az a mûalkotás mûvészietlen (giccses)amelyik formailag nincs szépen megoldva, hanem az is,amelyik tartalmatlan, erkölcstelen és hazug. Az álmûvé-szet csak nyelvét, jelrendszerét kölcsönzi a mûvészetektõl,de mondanivalóját, tartalmát már nem: eszmék, gondola-tok helyett csupán képekkel tölti meg a fejünket, s miköz-ben kiszorítja onnan az értelmes gondolatokat és érzel-meket, a rosszhoz és a károshoz csinál kedvet. Ezzel elve-szíti eredeti rendeletetését, az eszköz lép a cél helyébe, éseszmeiség helyett puszta formalizmusba, közhelyekbe ésközönségességbe süllyed.

A mûvészet ellenben közérdekû cselekedet, bekapcsol-ni akar bennünket a világba, nem kikapcsolni belõle, smiközben korának és közösségének örömeit és bánataitfejezi ki, segíteni, javítani is akar a világon, vagyis nép-ének lelkiismerete. A mûvészet tehát azzal, hogy meglát-tatja a valódi szépséget, nem hamisítja meg, csupán átlé-nyegíti a valóságot, ugyanakkor sokkal élesebb megvilágí-tásba is helyezi az eszmények fényében. A mûvészet egy-fajta nyelv, amely nem mond, hanem éreztet és érzékeltet,de a maga módján és a tudományos tükrözés kiegészítésé-vel segít mélyebben belelátni az anyagival együtt változótársadalmi valóságba, hogy megjobbítsa azt, és meg-könnyítse beilleszkedésünket mindjobban átalakuló mûvivilágunkba. A mûvészet azonban nem csak az emberhez

és környezetéhez, hanem az ember felettes énjéhez, esz-ményeihez is igazodik, s mivel nem csupán a külsõt,hanem a bensõ szépséget is képes megmutatni, elfogulat-lanabb ítéletalkotásra és magasabb életszemléletre kész-tet.

A mûvészet tehát bennünk van: maga a lélek, azaz alélek mélyén rejlõ bensõ szépség kifejezési formája, nyel-ve. Mûvészi forma nélkül magasabbrendû lelki tartalomki sem fejezhetõ. Így hát a mûvészet mindenekelõtt látás-mód (az illetõ korszak jellemzõ látásmódja is), s csak azu-tán ábrázolásmód. Az ábrázolás, megjelenítés már csupánmesterség (szakismeret és bizonyos rátermettség, ügyes-ség) kérdése.

Ezért aki embernek kicsi, mûvésznek sem lehet igazánnagy. Senki sem nyújthat többet, mint legbensõbb lénye-ge; viszont mûvébe belekerülhet lényének legjobb, legtisz-tább része.

A mûben megáll az idõ, ám ezáltal változatlanul megõr-zi és fenntartja az eszmét, folyamatosan emlékezetet rá,és segít felidézésében. A mûvészi mondanivaló megérté-séhez, a rejtett közlés felfogásához mûvészi érzékenységszükséges, melynek kialakításához a mûalkotásokkal valógyakori kapcsolatból adódó jártasság, valamint kellõ tár-sadalmi érzékenység is nélkülözhetetlenek. A társadalmi(lelki) érzékenység és a mûvészi (szellemi) érzékenységközötti összefüggés azáltal valósul meg, hogy mindkettõátérzésbõl, beleélésbõl fakad. A társadalmi (lelki) érzé-kenység ilymódon elõsegíti a mûvészi (szellemi) érzé-kenység kifejlõdését, fogékonnyá tesz a mûvészi értékek,a szépség, és általában a finomabb hatások és árnyaltabbbenyomások érzékelésére. A lélektelen, érzéketlen embe-rek csak a formát érzékelik: szórakoznak, de sohasem jut-nak el a mondanivaló mélyebb megértéséhez. A beleélés,átérzés viszont úgyszólván tapasztalati ismereteket nyújtolyan helyzetekre vonatkozóan is, amelyeket közvetlenülnem éltünk át. Így elmúlt idõszakok élményszerû megis-merése tanulságokkal szolgálhat a jelenkor számára is.Ezért a régire is szükség van, de a korszerû mûvészet:szükséglet, mert a mai idõkhöz, mai körülményekhez valóhelyes viszonyulást segíti elõ. Korszerû a mûvészet akkor,ha az örök emberi mondanivalót újszerû formában, a maikor életérzését tükrözve jeleníti meg.

A mûvészi képzettség megtanít a mûvészi nyelvek isme-retére, ha nem is mindig a beszéd, de legalább a megértésszintjén. A mûvészetek nemcsak a szépérzékünket fejlesz-tik, hanem az alkotó képzelet, a lelki érzékenység, azerkölcsi, érzelmi és akarati nevelés, sõt még a testnevelés,ezen belül az érzékszervek, hangszalagok, kézügyességstb. sajátos fejlesztése is részét képezik. A mûvészetekgazdagabbá teszik a lelket, fejlettebbé az ízlést, bõvítik avilágról és benne önmagunkról való ismereteinket, meg-értõbbekké, jobbakká, de erõsebbekké is tesznek, növelikkifejezõkészségünket és megfigyelõképességünket,ugyanakkor az emberhez legméltóbb gyönyörûségek közéis tartoznak.

Veér Gyõzõ, Szováta

2013. december

EKOSZ–EMTE 53Mûhely

Gyárfás András

Gömbvillámok(Folytatás elõzõ lapszámunkból)

Nekimennyek/nemennyek

Igen, ez a Hamlet-i kérdés. Több hónapi készülõdés után ésmost már hetekkel az események után is félve ülök ide, hogyaz 50 éves érettségi találkozóról jelentést a nagyvilágnak,beszámolót az ismerõsöknek, betétlapokat a megjelentJubileumi könyvbe vagy tudomisénmit írjak.

Mögöttem a 10-20 stb. évi összeröffenésekkel be kell vall-jam, hogy az 50-esnek megvan az a tudat alatti szörnyû terhe,hogy igen, lehet, ez az utolsó. Az utolsó ebben a formációban,mert már az utóbbi 5 évben is egyre sûrûbben lõnek, az utol-só, mert egyre kevesebben ismerjük fel egymást és fogynak aközös emlékek a gyengülõ memóriával (…)

Nem értem, most már nyugodt fejjel sem, miért kellett aBolyai megszokott kantinját lecserélni egy „elegáns” és perszedrágább vendéglõre. Az egyetlen hibája a konviktusnak a rémhangos zene volt, ami lehetetlenné tette a beszélgetést az asz-talnál, nahát, ezt az újban, köszönhetõen az azóta óriásit fejlõ-dött hangközvetítésnek, megsokszorozva kaptuk, még másnapis remegett a gyomrom a decibelektõl.

A réginek megvolt az a varázsa, amit elõször tökéletesen aMester Pista gyerekei adtak elõ, amikor az elsõ vakációjukona nagymamánál minden reggel panasszal fordultak a nagyma-mihoz, hogy a tejeskávét otthon a mamájuk másképp csinálja.Míg egyszer a nagyit telefonhoz hívták, a tej a kályhán maradt,és az utolsó pillanatban a kifutás elõtt még sikerült lekapni, demár enyhén odakozmálva. -Ez az nagymama, így kell. Ez az azíz, amit mi megszoktunk és szeretünk.

Az elegáns vendéglõrõl csak annyit, hogy az óriás masnikkalátkötött székek óhatatlanul azokat a tsz-elnököket juttattákeszembe, akik, mikor megjelentek, a golyóstollból ahány csakbelefért annyit zsúfoltak a felsõ zsebükbe, s akár csakBrezsnyev a tengernyi, teljes mellett takaró kitüntetéssel,grasszáltak a földeken. (…)

Megismétlem, amit már valahol régen a találkozókról leír-tam: a rövid s valahogy mégis összejött beszélgetések meg-gyõztek, akárcsak Karinthy Ferencet, hogy az érettségikorvagány fiuk mára is azok maradtak, de az akkor márhülyék még csúnyábban meghülyültek.

Vidám pillanatokA találkozó, ne túlozzam el, azért nem volt a siralmak völ-

gye. Apró kis események, ha nem is ott és nem is akkor, demost utólag röhögésre csiklandanak.

A Vártemplomban ökumenikus istentisztelet volt szervezveszámunkra, és én, mint református pap fia, katolikus kántor-igazgató unokája, megfelelõnek éreztem a zsoltárénekléskor apillanatot, hogy bizonyos vokális és mentális kvalitásaimat elõ-térbe helyezzem. Emlékezve még a Gyermek NépiEgyüttesben megtanult Prima Vista-ra, nagy lendülettel vetet-tem be magam az éneklésbe, míg a pad alatt egy enyhe boka-rúgás figyelmeztetett, hogy vagy az orgona, vagy én, de vala-melyik falsot fogott.

Kishon Ferenc nagyot téved, amikor humoreszkjeiben a fele-

ségét minden feleségek legjobbikának nevezi, igaz nem volthonnan ismernie az enyémet. Mikor másodszorra is (makacsulnem akartam elhinni, hogy a memória és szem idõvel gyengül,és a hangom is, mint 14 éves koromban, újra mutál) fél hang-gal fennebb énekeltem mint a tömeg, azt hitte, hogy az elõzõfigyelmeztetését nem éreztem vagy nem vettem komolyan, ésmost már (amúgy is a nõi foci világbajnokság lázában él a TV)egy szabadrúgásnak is beillõ inkább büntetést, mint figyelmez-tetést adott. A hatás leírhatatlan, azaz élvezhetetlen lett, merta feljajdulásom egy oktávval fennebb vitte a fisztulás, kappan-,a sorból most már végleg kilógó hangomat.

Így megfélemlítve aztán nagy sajnálatomra elmaradt aHimnusznál szokásos szólóm a Megbûnhödte-nél, ugyanisidõtlen idõk óta az egyetlen férfi vagyok a társaságban, akimegpróbálja ezt oktáv-leereszkedés nélkül kiénekelni. A számmaximálisan tátva volt, az akarat is, avagy a csakazértis dolgo-zott, de hang nem jött ki a torkomból. Így megspóroltam egytizenegyest a lábszáramnak, de szomorúan könyveltem el,hogy újra szegényebb lettem valamivel.

Ha most valaki

megkérdezné, hogy tulajdonképpen mi is az, ami aTalálkozón hiányzott, csak a vén székely bácsi válaszát tudnámidézni, ki a falujukba járó és a déli harangszó elmaradása okaiután érdeklõdõ városinak azt válaszolta: - Hát annak több okais van, az elsõ, hogy nincs harang a faluban. -A többit ne ismondja bácsi! Csak nálunk a szervezetlenség okozta hiányo-kat pótolni tudtuk volna egy kis memóriával.

Vegyük az oszifõ-órát, amelyik természeti katasztrófát felül-múlóan tett tönkre mindent, ami útjába került. A végzetestévedés sajnos késõn derült ki. A meghívott tanár azzal a meg-gyõzõdéssel ült a katedrához, hogy itt most õ a Fõszereplõ, ésaz egész erre szánt idõt alaposan felkészülve (nyomtatott,elõre megírt szöveget olvasott fel) a meghatottság könnyeiokozta kis szünetig (csak õ könnyezett, én valahogy visszatar-tottam) az egész életére kiterjedõ beszámolóval ütötte agyon.Nekem egy mondat maradt meg: - A hosszú és boldog házas-életük titka, hogy felesége mindig kitalálta a legtitkosabb gon-dolatait is. Hát én már ott kapásból hozzá szerettem volnafûzni (és a 45 év házasság ami mögöttem van, feljogosítottvolna erre), ha egy feleség ezt tényleg meg tudja tenni, nincs avilágon házasság, ami tovább tartson egy hétnél…

Szûkebben fogalmazva, nem is mellékszereplõ, hanem egykellék ragadta magához a show-t, és ebbõl lett a baj. És itt jöna szemrehányás magamnak és az osztály memóriájának.Ezelõtt 50 évvel, ha az unalom ragacsossá vált, vagy az izgalomtûrhetetlenné, Icuka csuklani kezdett és meg volt mindenmentve. Icuka magán viselte az ötvenes évek LudasMatyijának a bomba sexi Icuka vagy Jucika minden vonalát, sha csak alig hallhatóan megszólalt a Cicc, már tudtuk, itt márnem lesz többet feleltetés, és a fizikai fájdalmat okozó magya-rázás is véget ér. A Cicc és Cicc mind sûrûbben és hangosab-ban hangzott, és emelkedett meg süllyedt két kebel, s vele asok kapukulcs, míg a tanár engedélyezte, hogy két fiú kikísér-hesse Icukát a folyosóra, s olyan 5 perc múlva vissza. Újra ittvan közöttünk, és a más jellegû izgalom. Feloldja az unalmat,a feszültséget.

Igaz, ha most õszintén utánagondolok, az 50 éves találkozó-ra Icuka magával hozta az összes kelléket, de azóta a kapukul-csokat felváltották a modern apró kódolt nyitó-csukó szerke-zetek, s így még ez sem mentette volna meg a hangulatot.

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

Hohó, álljon meg a menet!Így kellett volna felkiáltanom a Díszteremben a záró

akkordként bejelentett Himnuszok elõtt, vállalva ezzel alövétei võlegény trivialitását is, kitõl a szólás származik. Havalaki nem emlékezne, hát az úgy volt, hogy a templom felévezetõ keskeny pallón a võlegény megbotlott és ijedt kapasz-kodásában a menyasszony szoknyája alatt keresett és kapottfogózkodót:

-Hohó, álljon meg a menet, f….a van a menyasszonynak!Még ez az útszéliség is illõ lett volna a tönkretett ünnepség-

hez. 50 éves történelmünkben egyedülálló, történelmi esemé-nyek voltak az iskola és a mi életünkben. Mi voltunk az évfo-lyam, amelyik átélte a nagy Újjáépítést és a Névváltozást, kikrészt vettünk a Teleki Tékába való Bolyai-emlékek átköltözte-tésében, az elsõk, kiket koedukáltak, és elsõk, kiknek az évfo-lyamából kiemeltek egy teljes osztályt, átvitték a román isko-lába és helyette egy román osztályt ültettek erõszakkalközénk. Lett volna hát mirõl és mire emlékezni. Így aztán tel-jesen fölösleges és unalmas volt egy órán át az ezerévesmagyar történelembõl leckét tartani. Sajnos nem volt mer-szem (vagy leütött a szörnyû meleg) ahhoz, hogy felkiáltsak éselmondjam, mit éreztem, amikor végigolvashattam a Jubile-umi könyvünket.

Édesapám, ki Párizsban járt egyetemre, sokszor emlegette aNotre Dame-ot, azt hiszem, név szerint ismerte a vízköpõ sár-kányokat, s így, amikor megnyílt számomra a lehetõség, azelsõ utam oda vezetett. Ott álltam egy nekem félig késznektûnõ nagy szürke épület elõtt, s középrõl egy ólmos, szürke,hályogos óriás szem bambult a semmibe. Mielõtt a csalódáseluralkodott volna bennem, bementem, és olyan 20-30 méterután a sorok között éreztem, hogy valami delejes földöntúlierõ visszafordít. Az óriás szürke szem helyén egy mennyeikaleidoszkóp ragyogott, ezer színben és formában hirdetve ahit igazságát. Ehhez tudom hasonlítani a Jubileumi könyv tar-talmát. Minden elismerésem azoké az évfolyamtársaké, kikvilágcsúcsokat, számtalan találmányt, tanulmányt közöltek az50 év alatt, de büszke azokra vagyok, kik szerényen az önélet-rajzuk elején vagy befejezésekén valósággal szégyenkezveírják, hogy õk nem tettek mást, mint 50 éven át minden reggelfelkeltek és elindultak tenni a kötelességüket, a legjobb tudá-suk szerint. Igen, õk a mi hõseink.

S talán még befejezésként egy vitát lezárandó kitértemvolna arra, hogy mi az én véleményem a két- vagy egyfényké-pes könyvrõl, ahol leközlik az érettségi és mostani fényképet.A rövid vásárhelyi látogatásom alatt is többször találkoztam anyugaton mindennapos reklámmal, hol az „elõtte” és „utána”készteti a naiv vásárlókat a csodálatos kozmetikai szerek meg-vásárlására. Ha mi is leközöltük volna a két fényképet, az uno-kám joggal kiáltana fel: -Toto, ha te így néztél ki érettségi elõttés így utána, akkor nem szabad leérettségizni!

Készültem

– állítom nyugodt szívvel.Az érettségire nem tanultam akkora izgalommal, mint

most a Találkozóra. Ronggyá olvastam a Jubileumi könyvet,lázasan kutatva, mibe lehessen belekötni, mi az, ami csiklan-dós, s majd az oszifõ-órán sorra veszem, s újra nevetünk, mintakkor. De hát ember tervez és meghívott tanár kivégez

A. Karcsi mekkorát röhögött volna, ha idézek az önélet-rajzából, hogy „35 éve alatt, míg a Vízgazdálkodási Hivatal

igazgatója volt, 280 km hosszúságú árvízvédelmi valamit csi-náltak, és aztán ezt visszaosztom annyi év annyi napjával, órá-jával, beosztottakkal (kb. 100-al számoltam), és kijön a 2,5cm óránkénti és fejenkénti teljesítmény. Elõzõ este mégrákérdeztem: Karcsi, hány embernek adtál te ott munkát? -Volt idõszak, hogy 400-nak is. –Jujj, mekkora lesz a röhej,hisz akkor milliméterekre kell visszaszámoljam az egé-szet…És így akartam sorra venni az összes önéletrajzot, amagamét is természetesen.

Az egyik osztálytárs, aki az akkori idõk legnagyobb hecc-mestere volt, többször is említi mint élete nagy teljesítmé-nyét, hogy 6 szobát ural és takarít. Na itt aztán hosszasan elakartam idõzni. Barátilag elmesélem majd (gondoltam),hogy volt egy ismerõsöm itt Svájcban, közvetlen szomszéd, ki8 szobával dicsekedett úton-útfélen, aztán egyetlen gumifa-luban végezte…

Na semmi baj, a következõ 50 éves Találkozót majd okosab-ban szervezzük meg.

Ezzel zárom a találkozós emlékeket, mert a feleségekleges-legjobbika letiltotta a témát azzal, hogy nem hajlandó atovábbi reggeli vérnyomás-ellenõrzésre, ha mûvileg így fel-hajtom.

De valami még ide kívánkozik, mert nem csak marháskod-ni akartam és nem mindenáron csak szerepelni.

Két termet ismerek Vásárhelyen, ahol nem lehet viccelni.Az egyik a Városháza Tanácsterme, a másik a Bolyai Díszter-me. Amikor ott vagy, a falak, fények és a múlt kisugárzásavalahogy arra kényszerít, hogy ne csak formája, de tartalma islegyen annak, amit mondasz. Igaz, ez is csak miránk, õsvásár-helyiekre vonatkozik, mert 20 éve a Városházában nagyonsok rossz vicc kapott törvényerõre, de ez már nem az én terü-letem, ez politika, és ez nem szellemes, nem komolyan vehe-tõ és nem tiszta valami, és én megpróbálok távol maradnitõle. Ami meg a szereplést illeti, egy belsõ kényszer diktálja,hogy állj fel és mond el, amit hallani akarnak.. És aztán akár-hányszor, buta meggondolásból vagy gyávaságból ülve ma-radtam, napokig ölt a lelkiismeret-furdalás, hogy valamit el-mulasztottam.

Most is így volt. A dísztermi szauna és az elszaladt idõ oda-ragasztott a székhez, pedig úgy elmondtam volna, hogy: Ez-elõtt 50 évvel, amikor egymás vállára tett kezekkel a folyósonés az addig tiltott fõlépcsõn a hozzánk tartozók sorfala közöttvirágokkal teli ölekkel énekeltük, hogy Elmegyek, elmegyek,hosszú útra megyek…egyikünk sem tudta, hova, merre éshogyan... Mára már sokan célhoz értek, és még többen hazátkeresve még mindig úton vagyunk, mert ahol felnõttünk, azSzülõföld igen, de haza sohasem volt (azt a pár évet kivéve,melynek gyümölcseit nem, de átkát igencsak viselhettük.)

Sokan új hont találtunk a Bolyaitól messzire, s bár ez min-dent felkínál ahhoz, hogy Tamási Áron szerint hazánk is lehes-sen, valami megfogalmazhatatlan nem engedi, hogy annakvalljuk. Talán az, hogy Szülõföld sosem lehet??! Nem tudom.

De azt tudom, hogy ma már nem azt énekelném itt és most,hogy Elmegyek, elmegyek (és itt el is énekeltem volna, nemfélve a megkopott öreg hangomtól), hanem hogy: Elindultamszép hazámbúl, a híres Erdélyországbúl, visszanéztem fél-útambúl, szemembõl a könny kicsordul….

És így tovább, míg a hallgatóság nem is, de én belefulladtamvolna a fájó, de õszinte vallomásba...

(Folytatjuk)

2013. december

EKOSZ–EMTE 55Emlékek húrjain

„Nem mondhatom el senkinek,Elmondom hát mindenkinek.Próbáltam súgni, szájon és fülön,Mindnyájatoknak, egyenként, külön”

„Egyébként a tintahal egész jó. Szu-rokfekete levét is megittam. Milyentehetségtelen lehet egy ilyen állat, ennyitinta van benne, mégse ír semmit. Énúgy érzem most magam, a lakomaután, mint az óriás töltõtoll isten kezé-ben. Remélem, remekmûveket fog velemíratni.”

„Általában az elméletek gyönyörûek, csak az az egy kis bajuk,hogy egyrészt látni nem lehet tõlük világosan, másrészt gondol-kodni nem hagyják az embert.”

Ebben a három kis gondolatban talán benne van mindentitok, ami Karinthy Frigyes életszemléletére jellemzõ. Tudtaés érezte õ nagyon jól, hogy lehet valaki bármilyen okos, jóvagy netán sikeres író, a kortárs világgal akkor is örökösküzdelemben áll, mert a nagy többség soha nem szeretteazt, aki meghaladta az átlagember gondolkodási szintjét.Egész egyszerûen csak azért, mert nem értenek valamit,lehet gyûlölni, lehet eltaposni egy embert, csak egyet nemlehet: a szárnyaló géniuszt megállítani, ami minden esetbentúlmutat a saját korán, és ahogy telnek az évek, egyre csaknõ az értéke. Karinthy Frigyes irodalmi és emberi értékepedig ugyancsak nagyra nõtt a halála óta eltelt 75 évben.

Hite szerint „Az irodalom nem csak mûvészet. Társadalom-formáló jelentõsége óriási – lassúbb és csendesebb, de jóvaltartósabb és mélyebb, mint a politikáé. Vallom és hiszem, hogya szellemi arisztokráciának nem csak joga és kötelessége, dehivatása is, hogy az emberi társadalom nagy kérdéseire felel-jen, átalakulását és forradalmát elõkészítse.” Szükséges-emég ennél is meggyõzõbb hitvallás?

Budapesten született 1887. június 25-én. Apja KarinthyJózsef tisztviselõ, anyja Engel Karolina; Frigyes a családötödik gyermeke.

1893-ban meghal édesanyja. Anyjának korai elvesztése, azeleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlõdé-se meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka ésElza festõnövendékek, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Fri-gyes – a mûkedvelõ filozófus és tudós apa, a magyar Filozó-fiai társaság egyik alapító tagja révén – költõ és filozófusbaráti kör, képzõmûvészeti, irodalmi, filozófiai viták légkö-

rében nevelkedett. A felnõttek a pozitivizmus és a franciakultúra megszállottjai, Karinthy Frigyesnek az egyoldalúnémet orientáció helyett már korán az egész európai kultú-rára nyílt rálátása.

A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán okta-tás mellett a természettudományok fõszerepet kaptak.Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozottgyermekkori naplóiban és tizenöt éves korában megje-lent Nászutazás a Föld középpontján keresztül címû paro-disztikus regényében, melyet a Magyar Képes Világ közöltfolytatásokban.

1905-ben érettségizett, kifejezetten gyengén. Érettségiután állítólag matematika-fizika szakra iratkozott be, való-jában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásaitAz Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-benNagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be.

1906 táján összebarátkozott Kosztolányival és CsáthGézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal.Karinthy Frigyes fellépésekor a magyar tudomány és mûvé-szet virágkorát élte, Európa élvonalában volt. Mohó szenve-délyességgel vetette bele magát a pesti szellemi életbe.„Nem lehet meg a mûvészet tudomány nélkül” - vallotta, sismereteit nemcsak olvasmányaiból szerezte, hanem tudósbarátaitól elsõ kézbõl is. Nemcsak lelkes híve a repülésnek,hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta. Freud,Strindberg és Weininger nõszemlélete Karinthy Frigyes

novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágo-sodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.

1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelentaz Esik a hó, feltûnést keltve biológiai-kórbonctani natura-lizmusával, a Ballada a néma férfiakról címû két novelláskö-

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományKARINTHY FRIGYES

(1887. június 25. Budapest– 1938. augusztus 29. Siófok)

tete, az Együgyû lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyûjte-ménye és az Így írtok ti. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedül-álló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalma-sítva a humor, a szatíra mûvészetét.

1910-ben kezdõdött idillje Judik Etellel, a színésznõt férjeharagja elõl 1912-ben Berlinbe szöktette; 1913-ban kötöttekházasságot, 1914-ben született meg fiúk, Gábor.

A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz 1914címû kötetében az elsõk között tiltakozott ellene. Az UtazásFaremidóba 1915 címû szatirikus fantasztikus gulliveriádájaés a Holnap reggel 1916 címû drámája is háborúellenes mo-tívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézeténeklényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmékforradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus ésBarrabás címû kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. Apolgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.

1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éveskorában meghalt felesége. A tragédia után visszavonult aközélettõl. Naplójegyzetei szörnyû fájdalomról tanúskod-nak: „Úgy érzem, agyamban daganat képzõdött” - írta le abaljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatokis meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte afehérterror ideológiáját, s ettõl kezdve jobbról is, balról istámadták.

1920-ban feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, koráb-ban orvosi tanulmányokat folytató Böhm Arankát, aki -Judik Etelhez hasonlóan - Karinthy miatt vált el elõzõ fér-jétõl. 1921-ben született meg gyermekük, Ferenc.

Az elsõk között tûzte tollhegyre a szélsõséges diktatúrá-kat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vettrészt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területe-ken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról.1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verskö-tete, a Nem mondhatom el senkinek. 1931-ben részt vett egyZeppelin-utazáson, szerepelt PEN és eszperantó kong-resszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben ahagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativistafekete humor irányába fejlesztette tovább.

1936 márciusában mind súlyosabbá váló rosszullét, szédü-lés, hányinger, hallucináció, kínzó fejfájás környékezte. ABudapesten és Bécsben végzett vizsgálatok kétségtelennétették: sürgõsen mûtendõ agydaganata van. Május 5-énStockholmban mûtötte meg agytumorát Olivecrona pro-fesszor. Az egészségét visszanyerõ és önmagát szüntelenülfigyelõ-elemzõ író megkezdi élménye regénnyé formálását.1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatí-rája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül címû regé-nye agymûtétjérõl. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackbancímû verseskönyvét. Öt évre szóló írói tervet készített. „Amûtét és halála között eltelt 26 hónapból néhányat a lábado-zás, néhányat a regény megírása ragadott el. A fönnmaradtmintegy másfél esztendõ gyorsan pergõ hétköznapok, mardosógondok, félelmek között telt el. A mûtét jól sikerült, a vak látólett, az értelem kitisztult, az alkotókedv újra hatalmasan fölbu-zogott. De a sérült agynak, a sérült léleknek nem tehetett jót agyilkoló életforma. Az író nem szabadulhatott örökkön szapo-rodó restanciáitól. Adósságai rohamosabban nõttek, mintmegvalósulatlanul maradt írói tervei. Ötéves tervet készített,

regényeket, színdarabokat akart írni, de csak kusza karcola-tokra, tárcákra tellett már erejébõl. Még verseskötetét semhozta tetõ alá, pedig versei már együtt voltak az elmúlt tíz évtermése vált kiadásra. És utazni akart. Elmenni évekre, hátamögött hagyni mindent, ismeretlenül elõkelõ idegenként meg-jelenni mediterrán tengerpartok hoteljeiben vagy hûs északividékeken.

Ehelyett az újságírói robot emésztette. Kávéházról kávéházrajárt. Gyakran rosszkedvû volt és nyugtalan. Egy idõ múltánfõfájásokról és szédülésekrõl panaszkodott. Meg-megjelentLeányfalun, Móricz Zsigmondnál. Elõbb Tóth Árpád, majdkésõbb Kosztolányi halála amúgy is megviselte. Kosztolányitemetésén annyira elveszítette önuralmát, hogy idegességébencigarettára gyújtott. Móricz a szép és egyre megszépülõ múltatjelentette számára, a régi békeidõk megmaradt tanújaként.”(Szalay Károly)

1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatiri-

kus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, újértelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az õ számára anyelv nemcsak eszköz, hanem mûalkotás is. Kevés írórólmondható el, még a legnagyobbak közül is, ami róla igen:anyanyelvét gazdagítja. „Bemondásai” gyakran idézett köz-nyelvi szólásokká kerekednek. A magyarul értõ azonnaltudja, az is, aki nem olvasta, hogy mit jelent, ha „röhög azegész osztály”, ha „lógok a szeren”, ha „magyarázom a bizo-nyítványom”, ha „minden másképpen van”.

Fellépése óta nem lehet ugyanúgy gondolkodni magyarul,mint elõtte. Ábrázolt típusai, figurái személyes ismerõseinklettek, ötletekkel legalább száz évre elõre ellátta irodalmun-kat. „Szellemes” volt, de nem csak a szó humoros értelmé-ben. Komoly sorai is szellemesek, mert - szó szerint - vanbennük szellem, teremtõ ihlet, azaz eredetiség. Nemmásolt, nem szabott át készen kapott gondolatokat. Ügyeltrá, hogy õ fedezzen fel valamit. Mûfajt, játékokat, formátteremtett, viselkedésünk természetét tudatosította. Nevetadott különös helyzeteknek, mellõzött érzéseknek. Amagyar irodalomban a humoros-szatirikus-groteszk mûvé-szet szintézisét hozta létre, azt a fejlõdést folytatva, amitmég a reformkorban Bajza és Kölcsey által szorgalmazottprogresszív és erõsen kritikus hangvételû komikus irodalomkezdett. A polgárosodás, modernizálás európai követelmé-nyeinek megfelelve, Jókain át - Mikszáth, Rákosi Viktor,Heltai Jenõ, Molnár Ferenc, Gábor Andor kezdeményezé-seit beteljesítve - hozzá visz az út. Klasszikus magyar irodal-mi hagyományok folytatója. Jókain nevelkedett nemzeti író.A groteszk képviselõje már Örkény elõtt.

A világirodalom nagy szatirikusaival párhuzamba állítha-tó szerzõ. Shaw, Chesterton - akit a legtöbbre tartott, s alegragyogóbb stilisztának nevezett -, valamint Leacockrokona, abszurditásában felveszi a versenyt Jarryval. Deemlíthetjük Aldous Huxleyt is, aki természettudományosszemléletét, biológiai indíttatású hasonlatait jó tíz évvelKarinthy után alakítja ki. Még szembetûnõbb azonban,hogy Karinthy életmûve - s az állandóan a nyilvános figye-lem középpontjában álló magánszemély alakja is - sajátosközép-európai jelenség.

A nagy osztrák szatirikus, Karl Kraus s a cseh Karel

2013. december

EKOSZ–EMTE 57Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Èapek hasonló problémákat érzékel, hasonló mûfaji válto-zatossággal és szemlélettel, mint magyar kortársuk. FranzKafka szorongásos látomásai kísértetiesen idézik felKarinthy állandó fojtogatottságát, félelmetesen megvalósu-ló megérzéseit.

„Népszerûsége arra is példa, hogy irodalmi érték és szélesebbolvasói érdeklõdés megtalálhatja egymást, s az irodalomnakbeszédmódot alakító hatása is lehet. Tevékenységét ebbõl aszempontból Petõfi és Jókai munkássága mellé állíthatjuk. Ta-lán ebben rejlik szintézisének titka is. Mindenkihez szóló, még-sem „egyszerû”, önmagunkra kérdezõ, gondolkodásunkat ala-kító mûveiben.” (Fráter Zoltán)

Az 1912-ben megjelent Így írtok ti (majd egyre bõvülõújabb kiadásai) felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéke,hogy rendkívüli módon népszerûsítette a modern, a kortárs,a nyugatos irodalmat. Ennek volt árnyoldala is; Kosztolá-nyi Édes Annájában Patikárius Jancsi ebbõl a kötetbõl szer-zi felszínes ismereteit; Márai Sándor az Egy polgár vallomá-saiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródia-gyûjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását. Az Ígyírtok ti nem elsõsorban és nem kizárólagosan a stíluseszkö-zök paródiája vagy travesztiája, hanem az alkotói mentalitásés világkép mély ismeretébõl fakadó, hol metszõen ironi-kus-szatirikus, hol megértõen humoros rajzok. „Csakhogyaz õ irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezekegytõl egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legne-mesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elmé-letekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen… Õ a szóhétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regénytvagy egy verset figuráz ki, hanem az egész mû, az egész mûvé-szet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében,akár jó a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, melymintegy vezérdallama mondanivalójának, s valahovamesszebbre mutat. Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztatbennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nemláttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja,oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasá-suk után is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunkvolna, és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.”(Kosztolányi Dezsõ)

A Tanár úr kérem 1916-ban jelent meg, s a kötetbe foglalttizenhat írás népszerûsége, az életmûben elfoglalt kiemelthelye miatt az Így írtok ti-vel vetekszik. Karinthy diákfigurái- miközben élõ, eleven alakok - valójában archetipikusemberi szituációk és magatartásformák megtestesítõi. Aziskola az élet metaforája, melybõl el-elvágyik az ember, deelhagyni azért nem szeretné azt.

„A humor a teljes igazság” - jegyezte fel Karinthy. Késõbb,az Ascher Oszkár által megtalált, utolsó noteszába a követ-kezõ keserû sorokat írta: „Úgy használnak engem, mint akrumplit Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor ésvicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.” KarinthyFrigyes egész életében a nagy mû, az enciklopédia megalko-tására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégisaz apró, a látszólag mellékes, a kényszerbõl születettmûvekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási,megjelenítési lehetõségeit.

Neve már életében szinonimája lett a humoristának,mûveinek apró részletei azokhoz is elhatoltak, akik csak ép-

pen hallottak róla. Mert nemcsak írói szemléletet teremtett,de végsõ megfogalmazásokat, amelyek úgy járnak-kelnek,mint a közmondás. Az élõ beszéd számos fordulatának õ aszerzõje, nemzedékek váltják aprópénzre a bankóit.Köztulajdonba vettük az építményeit, akár egy uralkodóipalotát, és ahol õ ítélkezett és törvényt mondott, ott az utó-

dok és örökösök játszanak vagy kérkednek. „Magyarázom abizonyítványomat” — mondja az, akit rajtafogtak a mulasz-táson és magyarázatra képtelen. Végül is nem tehet mást,mint Karinthytól kér kölcsön szellemet és mentõ körül-ményt. Mindmáig õ a legtöbbet olvasott magyar írók egyike.Keserû életfilozófiája pedig örökéletû mindaddig, amígember él ezen a Földön:

Dörgõ menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki: Én csak embervagyok, én hiába ordítanék.

MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted,Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötétben elmondott dalom,Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,De élni fognak, hogyha én nem élekS lesznek, ha nem leszek.

Összeállította: B. Osvát Ágnes

Karinthy Frigyes

A kályha mindenkihez melegAzelõtt tudniillik mindig fáztam. Tízéves koromig az

anyám egy kád hideg vízben tartott, attól való félelmében,hogy beszáradok neki. Késõbb itatóspapírba csavarva oda-adott apámnak, aki növénygyûjtõ volt, lepréselt, és beletetta herbáriumba, ilyen cédulával: „Egzotikus, északi növény,közönséges néven: poéta.” A herbáriumban pókokat éspirított árnyékot ettem, paprikás penészgombóccal.Közben több verseskötetem jelent meg, és egy filozófiaiértekezésem az érzelmi életrõl.

De tudniillik a kezeim mindig össze voltak gémberedve,és a szájamon mindig párafelhõt fújtam ki, és az egészarcom kék volt. Akik hozzám nyúltak, utána mindig a

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

kezükre leheltek. Megkérdeztem egy orvost, aki hosszasanmegmagyarázta, hogy úgynevezett „fázás” címû betegség-ben szenvedek, mely onnan magyarázható, hogy hõfokomigen alacsonnyá hanyatlott a penész-evéstõl.

Ekkor történt, hogy egyszer egyedül maradtam.Abban az idõben nagyon el voltam keseredve, mert rájöt-

tem, hogy a ruhám nem irántam való vonzódásból ésragaszkodásból maradt meg rajtam, hanem azért, mertbegomboltam elõl, és így nem tud lecsúszni. Ha le tudnacsúszni, biztosan lecsúszna, és én végleg megfagynék mez-telenül. Ez a megismerés igen rossz hatással volt rám, ésSchopenhauer álnév alatt hosszabb értekezést írtam „Ahalálról és az élet semmiségérõl” címen.

Egyedülmaradásom egy szobában történt, ahol egy cse-rép krizantém állt az asztalon. A szoba egyik sarka felõlkülönös hullámok jöttek felém, és a mellényem alá bújtak.Odamentem, és egy barna négyszögût láttam ott, két tüzesszemmel, amik nevettek. Bemutatkoztam, õ nem felelt, dea két tüzes nyíláson láttam, hogy Kályhának hívják.Leültem mellé és felolvastam neki „Végtelen vágy” címûpályadíjat nyert költeményem.

Egy idõ múlva láttam, hogy a két tüzes nyílás elborul;egyidejûleg olyan kellemes zsibbadás fogott el, hogy egypercre szinte azt hittem, levehetném a mellényemet.Elbámultam, és ránéztem a Kályhára: rájöttem, hogy õküldi felém a hullámokat, melyekrõl könyvekben olvastam,hogy Melegnek hívják õket. Ismeretlen, mámoros érzésfogott el és rajongva szóltam a kályhához:

- Hát megértetted a versemet?Újabb és heves hõhullám áradt felém, és én felujjongtam

a boldogságtól.- Megértett engem, és meleg hozzám - mondtam. És sír-

tam.Másnap eljöttem Hozzá megint: ugyanazon a helyen

találtam, hû volt hozzám, várt rám. De a tüzes karikák hal-ványak voltak és én azt mondtam magamnak: „Õ fázik,mert a lelkemet akarja.” És „Az én lelkem” címû versköte-

temet beledobtam a tüzes karikákba; a szemek felvillantak,és vörös forróság áradt. Átöleltem a Kályha lábait és szól-tam magamban: „Most legyen csöndesség. Megtaláltam aMeleget és az én lelkem nem végzett hiábavaló munkát.” Õmeg állt egyhelyben, várt rám és megértett. És meleg volthozzám. A szemek ismét elborultak: Felsírtam a kíntól ésbenyúltam a koponyámba, egy marék agyvelõt dobtam akarikák közé. A kályha sírt és kitüzesedett. Fejemet dereká-hoz szorítottam és csaknem megfúltam ezen az éjszakán.

Borzalmas volt és végtelen. Csudálatosan és emberfölötti-en szép volt rajta a két szem, a kockák, a kémény és a repe-dés az egyik oldalon. Elhatároztam, hogy „A csoda megtör-tént” címû verseskötetet adok ki, az elsõ vers így kezdõdött:„A kéményed, ez az egész világrepedésed, mint egy kis vi-rág”. Madách Imre álnéven a következõ költeményt adtamki:

„Ó, spórhert, ha te meg tudnál érteni,Ha volna lelked oly rokon velem –„

Azon kívül Goethe álnéven is megjelent tõlem:

„Das ewig spórhertlicheZiecht uns hinan ...”

Végre „A spórhert metafizikai lényege” címen nagy érte-kezést terveztem, de nem jutottam a megalkotásig.Verseskötetemet nagy siker követte. Kritikusaim kifejtet-ték, hogy Kályha alatt a világrejtély szimbólumát értem, éshogy a „virág” és „világ” rím meglepõ metafizikai döbbene-te egy új ismeretlen szenzációnak. Kétszáz év múlva szobrotkaptam.

Boldogan és dobogó szívvel siettem a Kályhához, hogybeledobjam a kritikákat. Legnagyobb megdöbbenésemreegy idõsebb barátomat találtam mellette, aki átölelve tar-totta a Kályhát és kicsit szuszogott.

- Mi ez? - kérdeztem.- Mi volna? - csodálkozott barátom. - Fázik a hasam és az

orvosom mondta, hogy melegítsem föl. Ez egy nagyon jókályha, jól fût és nincs szaga.

- Csak te valami parfõmöt vagy mit kentél rá.Megálltam és néztem õket.- No és? - kérdeztem aztán.- Mi az, hogy no és? Mindjárt felmelegszik a hasam.- Felmelegszik a hasad? Hát tehozzád is meleg a Kályha?

- kérdeztem, és visszatettem szemeimet, amik ijedtükbenkiugrottak.

- A kályha mindenkihez meleg - mondta idõsebb bará-tom.

Felordítottam, és tõrt rántva, bele akartam döfni aKályhába. De barátom kivette kezembõl, hazavitt és lefek-tetett. Öt napig feküdtem, azután letörtem szakállamról ajégcsapokat. és megírtam életem legnagyobb mûvét, melyígy hangzott: „A kályha mindenkihez meleg.”

A mû egy szemlében jelent meg, és rettenetes felháboro-dást és derültséget keltett. Háromszáz elõfizetõ visszaküld-te a lapot, azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen aljas disznósá-got, hogy a kályha mindenkihez meleg, mégse lehet írni. Akonzervatív lapok hosszú cikkeket közöltek, hogy ezek a

2013. december

EKOSZ–EMTE 59Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

modernek már teljesen megõrültek, õk maguk sem értik,amit leírnak; mert mi értelme van annak, hogy a kályhamindenkihez meleg? A koszorús akadémiai mûfordító kuri-ózumból lefordította németre, és otthon elszavalta a gyere-keinek. De a gyerekek nem tudtak nevetni, és azt mondtáka papájuknak, hogy õk értik, mert a kályha csakugyan min-denkihez meleg. Erre behoztak engem ide a bolondokházába.

A hóember és a kályhaA hóember exkluzív életet élt. Már zsenge hógyerekkorá-

ban feltûnt zárkózottságával és hallgatagságával: nem be-szélt az emberekkel, és tudta a módját, hogy mindenkittávol tartson magától. Ezzel hamar feltûnt, és nagy jövõtjósoltak neki. Amint egyre sûrûbb rétegben rakódott rá ahó, vastagodott és felnövekedett, és a tekintélye egyrenagyobb lett.

Kezdtek foglalkozni vele. Egy érdekes egyéniség tûnt felmûvészi életünkben, írták a lapok. Elhatárolt, különösegyéniség: hallgatag és önérzetes. Nem kenyere a közlé-kenység, nem áradozó, nem bõbeszédû, nem fecsegõ.

A hóember divatba jött. A lapok hozták a fényképét, kri-tikusok véleményt mondtak róla, hogy milyen nagy dolgo-kat várnak tõle. Meg is magyarázták, hogy miért várnak tõlenagy dolgokat: ezért, mondták, mert nem olyan, mintmások, nem erõlködik, nem keresi a közönség kegyét, nemhevül fel semmin; gúnyos, hideg és objektív, mondták róla,

világosan látja a dolgokat, azt érezni rajta, anélkül hogybeszélne, és fölötte áll az eseményeknek. Valamelyik kriti-kusnak az a szerencsés ötlete támadt, hogy a hóembert

szembeállítsa a kályhával. Mennyivel nagyobb, értékesebb,izmosabb egyéniség, mondta a kritikus, ez a hóember!Mennyivel mélyebb, igazabb mûvészet az õ hallgatagsága,mint a kályha szuszogó, handabandázó sustorgása, amivelaz egész világot meg akarja fõzni, mindenkire rá akarja erõ-szakolni az õ unalmas és köznapi lelkét, és hosszú, unalmasódákat zeng a Nyárról, a szépségrõl és a nõkrõl! Milyen mása hóember, egy odavetett szava, aforizmája mennyivel érté-kesebb, arisztokratikusabb dolog volna, ha érdemesnektalálná beszélni. Arisztokratikus - így ez a helyes kifejezés -ebben megállapodtak, és ez a szó rajt is ragadt a hóembe-ren.

Fõleg a nõk voltak elragadtatva a hóembertõl. Ez mármás, ez igen, ez egy igazi férfi, mondták a nõk. Ez nemudvarol az embernek, nem olyan, mint a kályha, például,nem áradozik, nem forr fel mindjárt, nem lángol, ennekgerince van, önérzetes ember, igazi férfi, aki megbecsülimagát, és nem zokog és nyafog a szerelemtõl. Az ilyentlehet szeretni, az ilyennek mindent oda lehet adni. A hóem-ber naponta ezrével kapta a szerelmes leveleket, de õ egyik-re se válaszolt, és csak gúnyosan mosolygott. Ettõl aztáncsaknem megõrültek a nõk, egy csomó öngyilkosságotkövetett el, ami csak növelte a hóember tekintélyét.

Dicsõségének tetõpontján a hóember megkapta a Nobel-díjat. Nagy bankettet rendeztek másnapra: ezen a banket-ten a hóembernek végre fel kellett volna szólalnia, hogybeszéljen valamit, mondjuk, a szerelemrõl. Mindenki izga-tottan várta a hóember nyilatkozatát. Aznap éjjel a hóem-ber titokban, hogy senki se tudjon róla, felkereste a kályhát.Leereszkedõen köszöntötte: a kályha alig tudta türtõztetniboldogságát, hogy a nagy ember szóba áll vele. Nézze, bará-tom - mondta a hóember -, nekem holnap beszélnem kellegy banketten, de nem tudom mozgatni a szájamat, mertmeg vagyok hûlve; aztán meg nem is méltó hozzám, hogy asaját, értékes gondolataimból pazaroljak a csõcseléknek.Nem volna szíves valami csekélységet kölcsönözni, valamiolyan népszerû ostobaságot? Ó, nagyon boldog vagyok -hebegte és sustorogta és lángolta a kályha - talán parancsol-ná ezt a csekélységet? - és egy parazsat nyújtott át. A hóem-ber leereszkedõen biccentett, és könnyedén zsebre vágta aparazsat.

Másnap a nagy hóembert elolvadva találták: az orvosokagylágyulásból származó paralízist állapítottak meg.Azonnal összeült a bizottság, hogy a hóembernek szobrotállítsanak márványból, mely hirdesse dicsõségét az idõknagy végeztéig.

Egy kritikust bíztak meg, hogy a szobor táblájára foglaljaössze röviden: milyen volt a hóember. A kritikus háromnapig gondolkodott, de nem tudta megmondani, milyenvolt a hóember; csak azt tudta megmondani, hogymilyen nem volt -, nem volt olyan, mint például a kályha.Végre azt ajánlotta, hogy írják: »Nem volt olyan, mintmások«. A bizottság azonban kijelentette, hogy ez nemhangzik szépen; így kell ezt kifejezni: »Különb volt mások-nál«.

Ezt rá is vésték a márványtáblára, és hazamentek a kály-ha mellé, mert nagyon hideg volt.

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

2013. december

EKOSZ–EMTE 61

Karácsonyi elégiaMit tettél ártatlan szívemmel, gyalázatos kor, felelj megKarácsony van, de nekem nem kellenek olcsó fenyõgallyaidHazug viaszkönnyet ne sírjon a karácsonyi gyertyaMeg nem vesztegetsz cifra csecsebecséddelRántsátok le az asztal vacsorázó fehér terítõjétFekete posztó van alatta, két gyertya ide és feszületKrisztus törvényszéke elé rángatlak, hívlak teteméreEnnek a gúzsbakötött és megtört valaha isteni szívnekMilyen boldog voltam én ennek a századnak elejénNem magam miatt szegény voltam és magamrahagyottDe volt valami példátlan izgalom és remény a levegõbenKészültünk valamire és vártunk valami MeglepetéstAminõt soha még hinni se mert a világEgy nemzedék se, mióta Cromagnon s a neanderi völgyKödös reggeleit elhagyta ez a földre lepottyantValami idegen bolygóról idekerült különös féreg, az emberHasonló s mégis egészen más mint az ittlakó többi baromRemegett minden ebben az ünnepi várakozásbanMint a gyerekek, mielõtt megszólal odabent a csengõÉn magam sejteni véltem azt is, mi lesz az ajándékHomályos célzással régen ígérte már sok kusza jelIdelent a Földön és fönt a csillagos ÉgenEzt a csákót és kardot, ezt az isteni kinevezést Hogy mostohatestvéreink fák és krokodilokKözt a legifjabb s nem is a legjobb és legügyesebbAz a fajta, amelyhez tartozom véletlenül én isHogy éppen ez kapja kezébe amire mindnek foga vásikKényre-kedvre örökbe a Nagy Mennyei kirakatnakLegszebb játékát, ezt a nagy Lapdát, aminek Föld a neveS amivel játszani már nem akar többé aki csinálta Kábultan még roggyanó térddel és betörött fejjelKeresni a kedvem és hitem és hetyke bizalmam Hová tettétek mi ez miféle világ lettHol a kerek asztal aminek gazdáját dícsérni akartamKöszönteni dallal miféle arcok ezek a régi helyénOstoba gúnnyal hallgatnak ha szólok nem értik a nyelvetKöszönök és nem is felelnek torkomon akad a szóÉg felé nyujtom tenyerem hogy eszükbejussakÖsszenéznek s alamizsnát tesznek belé azt hiszik koldulni jöttemMennék már innen repülnék fönt berreg valamiAranyat csempész a gépen a bankár át a határonVagy valami bombát a háborúra spekuláló iparosMessze suhan már nem érem utól összeesem az ucca kövénS már nem tudom eldadogni vádoló végrendeletem

Reggel dolgom volt délután is veszkõdöm este álomtalanul/ Roskadok ágyba s ha ezt elhebegem futok vere-kedni tovább/Itt minden reggel újra kell szülni magam újra perelni/Kézzel és lábbal esküdözni hogy élek shogy van jogom élni/Mert minden reggel elfelejtik mindig meg kell magyarázni/De azért tudom még tompánott sajog lelkem fenekén/ S minden sejtemben s fájó inaimban s minden pillanatában/ Ennek az órákraméretezett életnek hogy mire való az egész/ Mire kaptam mire szerzõdtünk mit kell még befejeznem

(Karinthy Frigyes: Üzenet a palackban - Számadás a tálentomról)

Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTE

Fiam. nem tudom, mit felelnék, ha megkérdeznéd, miért jutta-

tom Hozzád ilyen körülményes módon a leveleimet, holottegyszerûbben is tehetném, mint így, hogy újságba nyoma-tom. Miért nem adom oda írásban Neked (ha már éppenség-gel nem tudok lenni anélkül, hogy tanácsokkal zavarjam kicsiéleted?)

Nem tudnám hazudni, hogy „az a cél vezet, hogy más kis-fiúk is tanuljanak a leveleimbõl”. Semmi értelmeset nemtudnék felelni egy ilyen kérdésedre, tán zavarba is hoznál,mégis jobban szeretném, ha már elõálltál volna vele. Mi, fel-nõttek – Istenem – hát mi már vagyunk annyira, hogy aztmondjuk: „irodalom…” és evvel az egy szóval napirendretudunk térni a legkiáltóbb ostobaságok felett. De az ilyenkicsi embertõl, mint Te vagy, elvárok annyi férfias bátorsá-got, hogy nyilvános értelmetlenségre ne féljen megmondani:„nem értem!”

Nem szeretem a gondolatlan fejbólintást, nem szeretem akorai beletörõdést a világ dolgaiba, és méregbe hoz ez a soknyugalmas arc körülöttem, ezek a szemek, melyeknek nincskérdeznivalójuk. Csak méregbe hoznak, fiam, nem gyûlölömõket, de õk gyûlölnek mindenkit, akinek szemei kérdezvejárulnak végig a dolgokon, és aki a mai értelmetlenséget nemlátja igazoltnak azzal, hogy –„már tegnap is így volt…”Szerte a világon a tömeg gyûlöli a kérdezõ embereket éstudod-e miért? Mert senki sem szereti, ha elmulasztott köte-lességre emlékeztetik.

Nézd, fiam! Látok néha napilapot a kezedben. Ugye min-dig a második oldalon kezded az olvasást. Megkezdtednéhányszor az elsõn is, de nem értetted, ami azon írva volt ésmegszoktad lassan, hogy az értelmetlen hasábokat megkerü-löd és egyenesen az értelmesebbnek tetszõ napihírekre térsz.

Amivel így ösztönszerûen nem kívánsz foglalkozni: az - fiam– a politika. (Útbaigazításul el kell mondanom és tudomá-nyosabb magyarázatát találhatod ennek a mesterségnek, deaz én magyarázatom elevenebb és jobban fején találja azt aszöget, amellyel mondanivalómat az emlékezetedhez kívá-nom erõsíteni). Nincs benne semmi fiam, egyszerûen idegenaz érdeklõdésedtõl, nem is kérkedsz az ismeretségével és tenevetnél a legjobban, ha komoly hangon megkérdeznének:értesz-e Te a politikához?

Lásd, fiam, a felnõtt emberek nem nevetnek. Pedig pontannyit értenek hozzá, mint Te, de nincs annyi bátorságuk,mint neked és hosszú estéken értelmetlen és céltalan vesze-kedésekkel bizonyítják egymásnak, hogy: de bizony értenek!

Fehér! – mondja egyik nagyhangú valaki olyasvalamirõl,aminek színét se látta soha. Fekete! – mondja a másik nagy-hangú ugyanarról a valamirõl, aminek hírét sem hallottaidáig és fehérhírét is csak most hallotta. És a többiek, kikülnek az asztal körül, egyik a fehérre, másik a feketére igentbólintanak, aszerint, hogy Mr. Fehérhez vagy Mr. Feketéhezülnek-e közelebb. És van már Fehérpárt és van Feketepárt éslárma is van, kis alkotmányos veszekedés, meg némelymûharag. Gyûlölet nincs még… A gyûlölet csak akkor szüle-tik, ha szerényen belép a társaságba Mr. Idegen, aki nemátallotta megtekinteni a lapoknak és dolgoknak mindkétoldalát és csodálkozva szól rá a veszekedõkre: „Uraim, hagy-ják abba, ami felett vitáznak, az piros, mint az artériák vére,olyan szembeszökõen piros”.

Akkor fiam, abban a pillanatban Fehérek és Feketék test-véri szeretetben forrnak össze és kérlelhetetlen gyûlöletteltörnek az Idegenre, ki meg merte nézni a dolgot magát, nemátallotta a szemét kinyitni és kérdezve jártatni végig Istenszép világán.

Csak példának mondtam az egészet, hisz mit érdekelTéged a politika, s csak mert már benne vagyok, azért folyta-tom.

Fehérek és Feketék sûrû rajokban lepik a földet, vannakközöttük erõs kezûek: ezek kormányoznak, vannak erõsfejûek: ezek rendszert visznek az értelmetlenségeikbe ésmadárfejûek: ezek dalt dalolnak és más költõi mûfajt mûvel-nek… csak nyitott szemûek nincsenek közöttük, bátor szem-benézõk, kik úgy látnák a világot, amint teremtetett.

Nem, fiam, õk egy újat teremtenek! Egy gyökértelen, leve-gõben lógó új világot és csinálnak politikát, aminek az élõemberre varratnyi közössége nincs, csinálnak tudományt,aminek az elme nem látja érdekét, csinálnak irodalmat, amita szív hidegen elutasít, és élnek (és éltetnek velünk is) egy

Gyermekeknek

Tanítómesék nagyobb gyermekeknek, talán felnõtteknek is.

Osvát Kálmán: LEVELEK A FIAMHOZ (4.)

2013. december

EKOSZ–EMTE 63

életfeletti életet, amit eddig élni sem volt érdemes, továbbélni meg nem is lehet.

Haragudj, fiam, Fehérékre és Feketékre nagyon. Isten isharagszik és bocsát néha reájuk világháborút, likvidálja lel-ketlen tudományukat s a szívtelen irodalomnak magvát sza-kasztja. Összezilálja nyelvüket, azután csendet parancsol.

Szûz messzeségben valahol új értelem fogan. A kérdezõkideje jön. Kérdezz, fiam!

Akár azt is: miért rikkancsoltatom e leveleket egy ország-részen át? Lehet, türelmes kedvemben találsz egyszer éshosszú mesével felelek. A kagyló fájdalmáról mondok majdmesét, a csodás fájdalomról, amelybõl kis cipõ, harisnya, tan-díj és könyv terem.

KARÁCSONYI MESEEgyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány,

aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egynagyon boldog, nagy családban.

Egy szép, hóeséses téli estén együtt ültékkörül a nagy ebédlõasztalt, hogy közös erõ-vel levelet írjanak a közelgõ Jézuskának.

A kislány szomorúan ült a papír felett,miközben testvére játékok nevének szá-

zait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édes-anyja is felfigyelt, aki megkérdezte a

csöppséget, miért nem írt mégegyetlen sort sem.

A kislány válasz helyett akönnyeivel küszködött, de azértnagy nehezen elárulta, hogyazért pityereg, mert õ egy na-gyon nagy dolgot szeretne

kérni karácsonyra. Egy olyat,amit még talán a Jézuska sem tel-

jesíthet.Anyukája megnyugtatta a pityergõ kislányt és elmesélte

neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki aFöldön élõ összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ezpedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.

A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következõbetûket kanyarította a papírra:

Kedves Jézuska!Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt

mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod. Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tõled. Nagyon sze-

retem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a dok-tor bácsik sem tudják meggyógyítani.

Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni semmosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapalegalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek-múltak a hetek, és elérkezett a szenteste. Mindnyá-jan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig akarosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyer-tyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatal-masodó daganatoktól már nem tudta.

A rengeteg játék, ruhanemû és csokoládé mellett, perszea nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Azegész család odagyûlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsianvárta, õt, vajon mivel lepte meg a Jézuska.

A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt.Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rej-tett papír.

A következõ sorokat kezdte felolvasni a nagymama:Kedves Jézuska! Én most elõször írok levelet neked, mert anyukám azt

mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...A kislány egybõl megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most õt nézte, szájának szeg-

letében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életé-nek utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának,mert õ már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év leg-fontosabb napján valóra válnak.

Gyermekeknek

Kellemes karácsonyi ünnepeket, valamint boldog újévetkíván és továbbra is szeretettel várja leveleiteket, javasla-

taitokat a szerkesztõ néni, az alábbi címre: B. OSVÁT ÁGNES

540.477 Marosvásárhely (Targu Mures),str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures, Románia.

Telefon: 0040265/249918, 0040365/803670,0040770/173128

E-mail: osvatagnes@gmail.com

ÁTALVETÕ ONLINELapunk pillanatnyilag 2008-ig visszamenõleg az interneten a következõ

címeken olvasható: www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu.

A szerkesztõ levelét az elõfizetõkhözlapunk 2. oldalán olvashatják!

Támogatóink listáját a 15. oldalon közöljük.

Szilveszteri derû

Székely kresz1. Szükséges-e a közlekedésben az egymáshoz való alkalmazko-dás?

a. Nem, mer’ székely ember egyedül dönt mindenbe’, smindent úgy csinál, hogy ellenkezõképpen legyen, mintahogy az asszony mondta.

b. Ha németbõ’ hozott istenesnagy kocsiba’ ülünk, nemkell alkalmazkodni senkihez se.

c. Székely ember az autonómiába’ hisz, nem az egymáshozalkalmazkodásba’.

2. Hogyan befolyásolja a vezetõ reakcióidejét az alkohol? a. Sehogy se.b. Pálinka hatására a reflexek gyorsulnak: gyorsabban

ráncsuk elé a bicskát.c. Egy liter alatt veszélyes dolog vezetni.

3. Nagy forgalmú úton vezeti gépkocsiját. Kényszerítheti-e Öntenyhe lassításra az úttest szélérõl elinduló gépkocsi? a. Mitte? Hogy engemet?! Há’ ki a dumnyezónak hiszi

magát?b. Nincs az a csíki menyecske, aki engemet lassításra tud

kényszerítni.c. Ha a polgármester úr, vagy a tanácsos úr, vagy Csibi úr

készül elindulni onnét, akkor lassítok.

4. Mekkora a személygépkocsi megengedett legnagyobb sebességeautóúton? a. Az Audimmal 180-200 km/h, kivéve a korondi

lükkenõnél, ott le kell lassítni 30 km/h-ra.b. Egylóerõs szekérrel járok, nem mérem a sebességet.c. Gyergóba’ 40 km/h.

5. Mit kell tennie, ha egy medve áll a gépkocsi elé? a. Ki kell szállni, s elbeszélgetni vele a termésrõl, idõjárás-

ról, s ha van elég idõ, lehet játszodni vele egy filkóst is.b. Nem szabad bántani, mer’ védett állat. Bé kell kergetni

az erdõbe, s ha nem akar menni, addig kell fojtogatni,amíg meggondolja magát, s akkor haza lehet vinni abõrit.

c. Félre kell csalogatni az útról azzal a merkurosmálnaízzel (Merkur székely üzletlánc), né, amin az arovásírásos címke van.

6. Mit kell tennie, ha a fékezéskor megcsúsznak a kerekek ésfarolni kezd a gépkocsi? a. El kell kezdeni imádkozni a somlyói Szûz Máriához.b. Ha túléljük, bé kell perelni valakit.c. Utoljára az életbe’ még eccer jól bé kell rugni, ezér’

mindig legyen egy liter pálinka az anyósülésen.7. Mit kell tennie, ha megállítja a rendõr?

a. A liter pálinkát az anyósülésrõl el kell dugni.b. A másik két liter pálinkát az anyósülés elõl is bé kell

gurítni az ülés alá.