A Nagyvárad Rogériuszi Református Egyházközség lapja | II. évf. 8. szám, 2009. augusztus

Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy

vizeken végezték. Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes

tengeren. (Zsoltárok 107:23-24)

A kálvini örökség a 21. századi presbiter számára

Arad-belváros - és Battonya (Békés megye, Magyarország) Egyházközségek közös szervezésében, 2009. augusztus 28-30-án rendezték meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének V. Konferenciáját.

Kálvin János születésének 500-ik évfordulója alkalmából az egész rendezvény Kálvin János életének és munkásságának jegyében zajlott.

Presbitériumunkból 3-an vettünk részt a Konferencián: Oláh Károly gondnok, Balogh Imre presbiter és Fazekas Éva presbiter. A nyitó istentisztelet után a köszöntések sora következett. Seres Géza az Aradi Egyházmegye esperese, Baracsi Levente Arad-belvárosi lelkipásztor, Venter Miklós aradi Presbiteri Szövetségi elnök (a rendezvény szervezője) és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke, László Kálmán tolmácsolásában.

Ezután meghallgattuk az első előadást, melyet Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Egyházkerület levéltárosa tartott: „Kálvin János élete és munkássága” címmel.

Kálvin János Noyonban (Franciaország) született 1509-ben. Párizsban dialektikát, majd teológiát tanult, végül jogi doktorátust is szerez. Nagybátyja révén később megismerkedik a reformáció tanaival. Az 1533-as tanévnyitó beszéd miatt (melyet Kálvin írt meg) menekülnie kell Párizsból.

Egész életében kisebbségiként él. Kálvin a reformátorok második generációjához tartozott, és mint a reformáció valamennyi képviselője, ő is az Igére irányította a figyelmet: Sola Scriptura - egyedül a Szentírás reformátori elve szerint.

A Reformáció: igehirdetés, az Ige él és hat. Károli

Gáspár mondta: „...itt is, ott is villámlani kezdett az Isten Igéje” és ebből nőtt ki a Reformáció.

Kálvin János fő műve „Institutio Religionis Christianae”, Institúció azaz, A keresztény vallás rendszere, melyet I. Ferenc francia királynak is elküldött a protestáns tanok igazolása céljából. Genfben telepszik le, ahol a Szent Péter templomban igemagyarázatokat tart, minden második héten mindennap prédikált, hétközben az Ószövetségből, vasárnap csakis az Újszövetségből. Egyszerre volt teológus professzor, prédikátor, lelkész, egyházi vezető, iskolák felügyelője. Kálvin szigorúsága - beleszólása az erkölcsi ügyekbe, kártyázás, kocsmázás betiltása - a genfi lakosság egy részéből haragot váltott ki. Menekülnie kellett, de mivel egy idő után a genfiek szükségét érezték az ő szigorának, visszahívják. Ezután nagy tekintélynek örvendett a városban egészen 1564-ben bekövetkezett haláláig.

A tudományos előadás után, lehetőségünk adódott az aradi Szabadság-szobor megtekintésére.

Este átmentünk Battonyára, ahol is a Mikes Kelemen iskola internátusában kaptunk szállást, a református templom szomszédságában.

Szombaton Sipos Tas Töhötöm, a Békési Egyházmegye esperese, reggeli áhítata után folytatódtak az előadások:

Buzogány Dezső, kolozsvári teológiai tanár: „Kálvin hatása az erdélyi reformációra”

Bustya Dezső, nyugalmazott marosvásárhelyi főjegyző: „A kálvini tanítás alapelvei az egyházfegyelemről és az egyházkormányzatról”

Ötvös József, az Erdélyi Egyházkerület generális direktora: „A kálvini tanítás alapelvei az igehirdetésről, a sákramentumokról és a szeretetszolgálatról”

Torró Tibor, temesvári akadémikus: „A reformáció genfi emlékművének erdélyi vonatkozásairól, az atomfizikus szemszögéből” címmel tartottak előadást.

Minden előadást megbeszélés követett, melynek rendjén kérdéseket tehettünk fel az előadóknak.

Vasárnap főtiszteletű Csűry István helyettes püspök hirdette az Igét, majd úrvacsoraosztással zárult a Konferencia.

Soli Deo Gloria - egyedül Istené a dicsőség. Fazekas Éva presbiter

Új kenyér ünnepeA református új kenyér ünneplésének gyökerei

egyrészt a XVIII. századig nyúlnak vissza, a július 15-i liturgikus ünnephez, az Apostolok szét oszlása napjához, ekkor szentelték meg az új kenyeret és sütöttek kolduscipót, amit osztogattak a szegényeknek.

A magyar néphagyományban nagy jelentőséget tulajdonítottak a kenyérnek, mert alapvető étek és Krisztus szimbólum, mint például a református úrvacsora, amely kenyér formájában történik. Karácsonykor, majd újévre is sütöttek, hogy egész évben legyen a családnak kenyere. Ha leesett egy darab, fölvették és megcsókolták, megszegésekor képletesen keresztet rajzoltak rá a késsel.

"Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok

oda a világ életéért, az az én testem." (Jn 6,51)

Ma a kenyérről szeretnék beszélni. Régi hagyomány református gyülekezeteinkben, hogy az augusztus 20-hoz legközelebb eső vasárnapon hálát adunk Istennek az új kenyérért. János evangéliuma 6. részében Jézus egy másik kenyérről tanít, aki Ő maga, s ilyen furcsákat mondott, mint amit most is hallottunk az igéből. Vajon hogyan kell helyesen értelmezni Jézusnak ezt a nehezen érthető tanítását?

1. Először valamit a mindennapi kenyerünkről. Általában az életszükségleti dolgokat kenyérnek szoktuk nevezni. Ami kell ahhoz, hogy életben maradjunk, sőt, hogy teljes emberi életet éljünk, az a kenyér.

Jézusnak mindig gondja volt az emberek kenyerére. A Mi Atyánkban a testi szükségeink közül ez az egyetlen, amiért külön könyörgött: a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És mielőtt a mennyei kenyérről szóló részletes tanítását elmondta, ami ebben a fejezetben olvasható, előtte jól tartott kenyérrel egy többezres éhes sokaságot. És összeszedette velük a maradék darabokat, mert Jézus számára a kenyér szent volt. Azt nem lehet eldobni, azon nem lehet taposni, abból nem lehet szemét. A kenyér Isten ajándéka, nélkülözhetetlen feltétele az életünknek.

A kenyér szentségének a tudata elhalványulóban van. Ma sokan turkálnak a kenyérben, válogatnak, kidobják a szemétbe, és elfelejtjük azt, hogy egy milliárd ember ma este is éhesen fog lefeküdni. Percenként tíz kisgyermek hal éhen vagy szomjan. Nem azért, mert ma nem tudott eleget enni-inni,

hanem mert napok óta semmit nem tudott enni vagy inni.

Adjunk hálát Istennek azért, hogy az idén is a fagy és aszály ellenére megadta a kenyérnek valót, ha szűkebben is, mint a korábbi esztendőkben, és minden alkalommal hálaadással vegyük kezünkbe és tegyük a szánkba a mindennapi kenyeret.

2. Alapigénk azonban arról szól, hogy Jézust elszomorította az, hogy azok az emberek, akik részesedtek az öt kenyér megsokasításában, akiket Ő megvendégelt azon a jeles napon, utána is csak azért keresték Őt, hogy kenyeret kapjanak tőle. Ennek kapcsán Jézus két nagyon fontos igazságra figyelmeztette őket, és figyelmeztet ma minket is.

a) Nem csak kenyérrel él az ember. Az embernek lelke is van, és a lelkét is táplálnia kell, ha emberi életet akar élni. Így olvassuk ezt ennek a fejezetnek a közepén: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem ezért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten." (Jn 6,26).

Az egyik tehát az, hogy ne csak kenyeret, hanem lelki táplálékot is vegyen magához az ember, ha ember akar lenni.

b) A másik, amit Jézus mond, hogy nem az lesz igazán gazdag, aki valamit kér tőle, hanem aki Őt magát akarja, Őt magát kész elfogadni, befogadni. Vele jut olyan közösségbe, ami egyre mélyül, gazdagodik és gazdagítja őt is. Az élő Krisztussal lesz lelki egysége. Olyan egység, mint amilyen a megevett kenyér meg a között van, aki azt megette. Amit megeszünk, az a mienkké válik. Az nem külön életet él tőlünk, az eggyé lesz azzal, aki megette. A Biblia ezt nevezi hitnek, ezt a valóságos kapcsolatot az élő Krisztussal, ami mindig a neki való engedelmességet is jelenti.

Cseri Kálmán: A kenyér Budapest-Pasaréti lelkipásztor

Terényi Ifjúsági Tábor - 2009Augusztus 18 - 23 között, a Nagyvárad-Rogériuszi

ifjúsági csoport tagjai, és az idén konfirmált fiatalok közül páran, idén is Magyarországon, a Nógrád megyében fekvő Terényben táboroztak. A Johannita Segítő Szolgálat idén májusban felszentelt ifjúsági konferenciatelepén.

A lelkes ifjúságot egy teljesen elkészült és berendezett, szép táborhely várta. Miután mindenki lepakolta a 6 napra való ruháit, a közösségi házban egy áhítattal kezdtük meg a tábori programot. Később a tábortűz fényénél való éneklés összehozta a fiatalokat.

Másnap a torna és reggeli után egy újabb áhítat következett, melyet Kerekes József lelkipásztor tartott. Minden nap egy bizonyos érzelmet beszéltünk meg a fiatalokkal, vezetőkkel.

Első nap a félelemről beszéltünk. Az áhítatból és az azt követő beszélgetésekből világossá lett, hogy van pozitív és negatív félelem. A negatív félelem lehet a magasságtól, a víztől vagy akár a sötétségtől is. A pozitív félelem az Istentől való félelem. A kiscsoportos beszélgetéseken a táborozók bátran megnyíltunk a munkatársak vezetésével beszéltünk félelmeinkről.

Egy finom ebéd után lehetőség volt a barkácsolásra is. Az esti áhítatok után érdekes programok vártak a ránk. Minden este más és más: film maraton, activity, ping-pongozás, stb...

Második nap a haragról beszélgettünk. Az aznapi Igéből megtudhattuk, hogy az evangélista az eredeti nyelven írt szövegben nem is használta a harag kifejezést, mivel Jézust nem a harag a motiválja, hanem a féltő szeretet. Szabadidőnkben focizhattunk, vizes lufikat dobálhattunk, kaphattunk el, illettve egyéb közös játékokkal kovácsolódhattunk össze.

A harmadik nap a közömbösségről szólt az Ige.

A negyedik nap témája pedig az öröm volt.

A hét során bebizonyíthattuk, milyen tehetségesek vagyunk, mivel karaoke show, twister party és sok egyéb ügyességi és közösségi játékot

játszottunk.

A munkatársak nagyon ötletesek voltak, így soha sem unatkoztunk.

A tábor ideje alatt új barátságok kötődtek, a meglévők épültek.

Köszönet a tábor megszervezéséért és vezetéséért Kerekes József lelkipásztornak és családjának Balogh Tímeának, Megyesi Eszternek, Miron-Vilidár Viviennek, Szabó Evelynnek, Farkas Salamonnak és Balogh Péternek.

Reméljük jövőre is adódik ilyen alkalom, és újra elmehetünk Terénybe.

Szabó Evelyn

Miron - Vilidár Vivien felvételei

HaJó A Nagyvárad Rogériuszi Egyházközség lapja, megjelenik havonta.Szerkesztők: Kerekes József, Szabó Árpád Csaba, Kovács Tünde, Ratiu Anna, Szatmári Zsófia, Balogh Péter-PálElérhetőség: refrogerius@yahoo.com 0359-178359 www.rogeriusz.ro

Népmozgalmi adatokA keresztség sákramentumában részesültek: augusztus 8-án Czirják Róbert Krisztián, augusztus 9-én

Pintye Dóra Claudia, augusztus 13-án Nagy Tímea Gabriella, augusztus 16-án Jeremiás Dominik

Hazatért testvéreink: augusztus 13-án özv. Barakonyi János Sándor, augusztus 26-án özv. Lázár Józsefné sz. Balogh Erzsébet, augusztus 30-án Márkus József, szeptember 3-án özv. Ilisie Silviuné sz. Karsai Emilia

Házasságkötésük megáldását kérték Istentől: augusztus 8-án Hunyadi János (R) és Siteri Jolán (R), Sebestyén Attila (RK) és Gáll Babett (R), Bányai István (R) és Szegi Enikő Gyöngyi (R), augusztus 29-én Székely Lóránd András (R) és Flórucz Mónika (R), Kurta Csaba (R) és Tótelekán Andrea (RK), Serdült István (R) és Koppányi Ramona (O)

Közlemények Az iskolakezdéssel egyidejűleg gyülekezetünkben ismét beindul a vallásóra a gyermekek számára. A

vallásóra minden szombaton reggel 10 órakkor kezdődik.

A konfirmációi előkészítőkre szeptember második felétől lehet jelentkezni. Az ehhez szükséges beiratkozási formanyomtatványt a Lelkészi Hivatalban lehet igényelni szeptember 15 után. A konfirmációi előkészítők október első vasárnapján veszik kezdetüket.

Pillanatképek a tábor életéből