/

Különlenyomat az Aquila XLII—XLV. 1935 38. kötetéből. Separatabdruck aus Aquila XLII—XLV. Bd 1935—38. £> ' G

Vérkilövellő bogarak madaraink táplálékában. I r t a : D R . G R E S C H I K J E N Ő .

A májustól j u l i u s ig helyenként a kőrisfákon, fagya ion , orgonán tömegesen föllépő élénkzökl szinü, aránylag p u h a szárnyfedel ü kőris­bogár m i n t madártáplálék hazánkból a l ig ismeretes. Csak egy csákvári szürke légykapó gyomortartalmában találta eddig C S Í K I 2 példányban ( A q u i l a X I , 1904 p . 301). 1938. j u l . 5-én D R . H O M O K I N A G Y I S T V Á N a t o l n a i tüzérlaktanya udvarán lőtt k i s őrgébics h i m e t és két tövisszúró gébicset, egy h imet és egy félig felnőtt fiókát, küldött a N . Múzeumba. E z e k közül a k i s őrgébics gyomrában több darab kőrisbogarat, a f i a t a l tövisszúró gébics gyomrában más bogarak mel le t t kőrisbogár m a r a d ­ványokat is találtam (a meghatározást D R . K A S Z A B Z O L T Á N vo l t szives megerősíteni). Kérésemre a beküldő utólag arról értesített, hogy a parkszerűen fásított u d v a r o n az u t a k a t szegélyező fagya i - és orgona­b o k r o k o n a közelmúltban nyüzsgött a kőrisbogár, de a mada rak elejtése idején rajzásuk már a végét járta. J u l i u s 10-én és 11-én begyűjtött gébicsek gyomrában már nem v o l t kőrisbogár.

E z a lelet bizonyítja, hogy gébicseink is fölszedik a szabadban a sok állatra rendkívül mérges hatású kőrisbogarakat, anélkül, hogy ártana n e k i k . Továbbá a l k a l m a t nyújt, hogy kissé közelebbről fog­l a l k o z z u n k a vérkilövellő b o g a r a k k a l m i n t madártáplálékkal, mer t ezt a kérdést eddig orn i tho logusa ink kellő f igyelemben n e m részesítették.

Ismeretes, hogy a kőrisbogár vérében, a hím ivarszervének járu­lékos m i r i g y e i b e n és a tojó bursa copulatrixában erős mérget te rmel , m e l y tisztán, színtelen kristályos táblákban c a n t h a r i d i n Cio I I n ()i néven ismeretes s H . M E Y E R szerint tulaj donképen egy ke tonsav /?-lak-tonja és ame ly a bogár testében különböző szerzők szer in t különböző mennyiségben — 2*6—4 -9°/ 0 0-ben — v a n jelen. Előfordul a bogár petéi­ben is . A z ember bőrén emplas t rum, o leum, unguen tum, c o l l o d i u m alakjában előbb piros fol tot , m a j d hólyagot okoz, m e l y a gyulladásba hozot t irhából s e r u m m a l te l ik meg. Ezért a gyógyszertanban a szá-

614 G R E S C H I K JENŐ i At | i i i la

r i t o t t kőrisbogarak „Cantharides" néven a hólyaghnzószerek (vesi-cant ia) közöt t szerepeltek, m i g ujabban a f logo tox inokhoz sorolják őket, azaz azokhoz a mérgekhez, me lyek gyulladásokat okoznak . A c a n t h a r i d i n belsőleg szedve, a m i tulajdonképen fölösleges, mer t kül­sőleg a l k a l m a z v a is resorbeálódik, szintén n a g y o n mérgező hatású, gyulladásokat, különösen vesegyulladást idéz elő s az emberben már O03 g halált okoz . B ő v e b b ada tok találhatók a cantharidinről, amely egyébként jelenleg sokat vesziteot gyógyászati jelentőségéből és más állati mérgekről P A W L O W S K Y Gi f t t i e re u n d ihre Gi f t i gke i t cimü 1927-ben megjelent művében, népszerűen és rövidebben i smer te t i ezt a tárgy­kört V E N Z M E R T ier i sche Gif te u n d giftige Tiere cimü könyvecskéje, a m e l y a „ K o s m o s " kiadásában 1932-ben jelent meg. Bennünket i t t a továbbiakban az érdekel, hogy a kőrisbogár mérge különböző álla­t o k b a n más és más hatást fejt k i . I g y a hidegvérű ha lak , békák, azon­kívül a tyúk és a sün meglehetősen érzéketlenek a méreggel szemben. N E T O L I T Z K Y és H E I K E R T I N G E R ide sorolják a t i p i k u s rovarevőket álta­lában, tehát a rovarevő m a d a r a k a t is . Ba jos v o l n a azonban a túzokot is a t i p i k u s rovarevőkhöz soro lnunk, me lynek egyik példányában C s i K l 30 db . Melóé hungarust (a nünükékben is v a n can tha r id in ) talált, továbbá többet azok közül a madarakból, me lyek H E I K E R T I N G E R

alább emi i te t t etetési kisérleteinél a kőrisbogarakat megették. Nálunk L Ó S Y is talált túzok gyomrában sok Melóé violaceust*). A jávai Hirundo daurica striolatáról e m l i t i V E R B E E K , hogy f ia i t c saknem kizárólag egy a Lyttahoz közelálló bogárral, az Epicauta ruficeps-szel nevel te fel , el lenben egy ember, a k i m i n t e g y 10 i l y e n bogarat megevet t , erős mérgezési tünetek közöt t meghal t . B i z o n y o s bogarak szintén veszély nélkül táplálkozhatnak száritott kőrisbogarakkal : Anobium, Anthrenus, Attagenus, Dermestes s tb. V i s z o n t a macska e lpusz tu l , ha c a n t h a r i d i n -n a l etetett tyúk húsából eszik. A z o k h o z a mada rakhoz , me lyeknek a c a n t h a r i d i n n e m árt, most a t o l n a i g y o m o r t a r t a l m a k alapján a gébi­cseket is soro lha t juk .

A kőrisbogaraknak, nünükéknek az a szokásuk, hogy megfogva ha lo t tnak te t t e t ik maguka t és behajlított comb- és lábszárizületükből cseppek alakjában narancssárga folyadékot, a m i n e m más, m i n t emi i ­te t t vérük, bocsátanak k i . I g y v i se lked ik a Coccinella septempunctata is . A Chrysomelidákhoz tartozó Timarchák, Agelasticák és Galerucák alsó állkapcsi tapogatójuk alján bocsátanak k i i l y e n vércseppeket, a Zygaena trifolii pillangó is vért lövell k i a csipő mellizületen és még számos különböző rova r képes erre a reflexszerüen történő vérkifecsken-dezésre. A z ember ezt a kilövellt folyadékot ke l lemet len szagúnak

* ) E N T Z G . A Z állatok szine ós a m i m i c r y . Természettud. K ö z i . 1904.

1935/38] VÉKK1LÖVELLÓ B O G A R A K M A D A R A I N K T Á ' F L Á L B K Á U A N 6ir>

találja, m e l y o l y k o r bőrén maró hatású. Azért ezt a vérkifecskende-zést régóta az állatok védőberendezései közé sorolták, m in th o g y más magyarázatot adn i nem tud t ak . Néhány évtizeddel ezelőtt a bécsi H E I K E R T I N G E R heves harcot kezdet t a szelekcionisták ama nézete e l len , hogy az állatnak szüksége v a n természetes védőszerekre, melyekhez az állati mérgek is t a r toznak , mer t ez a felfogás an t ropomor f okoskodás következménye. Szer inte a táplálékul szolgáló állatoknak i l y e n védő­szerekre n incs szükségük, nem is vehetnék hasznuka t , mer t az el len­ség környezetéből azoka t az állatokat támadja meg, melyek vele egy-időben ot t tartózkodnak és n e k i speciálisan iz lenek . Más állattal szem­ben rendszer in t n e m k e l l védőszer, mer t azok megint más állatokra specializálódtak. A z állatvilágban úgyis tulszaporodás v a n , ezt a t u l -szaporula to t csökkentik a kellő mértékre az illető állat ellenségei. „ A z igaz i ellenség e l len nincs védelem, más állatokkal szemben i lyenre r end ­szerint n incs szükség, mer t támadás n e m történik' ' . N e m a kevésbbé védettek esnek áldozatul, hanem azok, amelyek véletlenül az e l len­ség elé kerülnek. M i n d e n állatnak m e g v a n a maga speciális izlelőérzéke. a m e l y nem Ítélhető meg a kultúrember izlése alapján. ( F . H E I K E R T I N G E R ,

W e r d e n übelriechende u n d giftige Käfer v o n Insektenfressern gemiedene E n t o m o l o g . Blätter J a h r g . 31, 1935 p . 81—94) . Állításának bizonyí­tása végett a szerző fogságban t a r to t t állatokon etetési kísérleteket is végzett , o l y a n b o g a r a k k a l , ame lyek erősszagu nedvükkel tűnnek k i ; ezek közül i t t csak állatkerti és kalitkában t a r to t t m a d a r a k o n végzett kísérletei érdekelnek. A kőrisbogarat ártalom nélkül megették: Gallus domesticus, Pénelopé jacucaca, Grax globicera, Ibis aethiopica. Hippolais icterina, Sylvia atricapiUa, Gorvus SJJ., Paroaria cucullata. N e m nyúltak hozzá : Penelope superciliaris, Ghrysolophus pictus. Gébi­csek ennél a kísérletnél tehát n e m szerepeltek. Hozzátehetjük, h o g y a Me lo idae családba tartozó bogarak közül C s i K l a Melóé proscara-baeust 5 példányban a kövirigó gyomortartalmában is megtalálta. A Chrysomelidákhoz tartozó Melasoma populi és tremulae lárváit meg­ették : Goturnix coturnix, Lanius Senator (M. tremulae lárváit s 1 imagot), Sturnus vulgaris főleg a lárvákat, de 1—1 imago t is , Pastor roseus m i n t előbbi. Melasomát nálunk C S Í K I Acrocephalus arundinaceus-ban talált. A kísérletek az ugyancsak a Chrysomelidákhoz tartozó Galeruca tana-ceti-vel a következő eredménnyel végződtek: több lárvát megevett Coturnix coturnix, 1 lárvát félig megevet t Alauda arvensis, a bogarat megették : Ciconia ciconia, Ibis aethiopica, Numida vulturina, Gallus domesticus (Galeruca pomonaet nem), Phasianus versicolor, Gennaeus, nycthemerus (csak a <J), Ghrysolophus amherstiae, Diardigallus diardi, Turdus musicus, Turdus sp., Lanius minor (G. pomonaet is) , Lanius col­lurio, Lanius Senator, Coloeus monedula, Sturnus mdgaris. Pastor roseus.

« 1 6 G R E S C H I K JENŐ [Aquila

Paroaria cucullata, Alauda arvensis ; kérdéses : Perdix perdix ; n e m ette meg : Sylvia atricapilla. E z t a bogarat C s i K l a szarkából, a pomo-naet szintén a szarkából és a k e r t i rozsdafarkúból m u t a t t a k i . Érdekes, hogy a közelálló Galerucella luteola lárvájának és imagojának vére H O L L A N D E szer int mérges, a tyúkok nem eszik, 10 cs i rke közül 7 elpusz­t u l t tőle.*) U g y a n c s a k mérges a szerző szer in t a Coccinella septempunc-tata lárvája és imago ja a pókokra, amfibiákra, gyíkokra és verebekre, a z o n b a n a poszátáknak n e m árt. C S Í K I ezt a bogara t a k a k u k b a n (egyszer 50 db.) , a meze i és barátposzátában, v a l a m i n t a k e r t i rozsda­farkúban találta, azonkivül már P E T É N Y I e m l i t i , hogy Coccinellákat, nevezetesen C. septempunctatat 1850 nyarán a N . Múzeum h o m l o k ­zatán fészkelő vörös vércsepár köpeteiben nagy számban talált, de megtalálta a seregély gyomrában is ezeket a bogaraka t . L Ó S Y pedig a házi fecskéről, nádiposzátáról, k e r t i rozsdafarkúról, szürke légy­kapóról és őrgébicsről jegyezte föl, hogy g y o m r u k b a n ka t i cabogarak v o l t a k .

H E I K E R T I N G E R Coccinellidákkal is végzett etetési kísérleteket**), főleg C. septempunctatával, Adonia variegatávál és Adalia bipunctatá-val. A házi tyúkok egy része megette őket, más része csak csőrük­k e l szétdarabolta v a g y rájuk sem hederített. Szárnyfedőiktől meg­fosztot t bogarak kapósabbak v o l t a k , hangyabábokat, me lyek közé ka t i cabogarak potrohát kever te és vérükkel áztatott, szívesen et tek. Hasonló t apasz ta la t ra j u to t t H O L L A N D E is poszátáival, me lyek k a t i c a ­bogarak vérében meghengergetett legyeket ettek. E z z e l szemben L U T Z megfigyel te , hogy a pókok a Coccinella septempunctata vérével bekent legyeket ot t hagyták, de egy Epeira diademata félóránál hosz-szabb ide ig szívta a hálójába akasz to t t ka t icabogara t . H E I K E R T I N G E R

további kísérletei folyamán a ka t i caboga raka t megették a következő madárfajok : Paroaria cucullata, Sylvia nisoria (holtat nem), Turdus sp., Sturnus vulgaris. Részben megették, részben nem : Phasianus colchicus, Passer domesticus, Hippolais icterina, Sylvia atricapilla. N e m ették meg : Coturnix coturnix, Turdtis musicus, Alauda arvensis. A C o c c i -nellidák sárga, undoritóan keserű és dohos mákszagu vérében a méreg állítólag nem can tha r id in , hanem enzymoid .***)

A vérükben can tha r id in t tartalmazó bogarakhoz t a r toznak a Cantharidák is, közülök a Ma lach iusok színes hólyagszerü bőrredőket,

*) A Chrysomelidákhoz tartozó Timareha violaceonigra lárváinak vérében a méreg enzymoid, mely a toxoproteinekhez tartozik.

**) F . HEIKERTINGER, Die Coccinellideri, ihr „Ekelblut", ihre Warntracht und ihre Feinde. Biolog. Zentralblatt. Bd. 52. 1932.

*.**) H . v. LENGERKEN. Biologie der Tiere Deutschlands. Coleoptera. 1927.

1985/88] VEK-KILÖVELLŐ B O G A R A K M A D A R A I N K TÁPLÁLÉKÁBAN f i 1 7

melyek állítólag i l l a to t árasztanak, fordítanak k i testük külön­böző részén, a Cantharis (Telephons) fusca, ez a közönséges bogár pedig szárnyfedőinek peremén vért i z z a d k i . H E I K E R T I N G E R

kisérletei alkalmával a Can tha r i s fuscat megették : Turdus ericetonnn philomelos, T. merula (G. pellucidát), Turdid. sp. (2 bogarat) , Lanius minor, L. collurio, Sturnus vulgaris, Pastor roseus. Részben megették, részben nem : Gallus domesticus, Goturnix coturnix, Sylvia atricapiUa. N e m ették meg : Hippolais icterina,, Lanius Senator, Alauda, arvensis. Rhagonycha fulvát e t tek : Turdus musicus, Turdid. sp. ; csak egy része a m a d a r a k n a k : Sylvia atricapiUa; n e m e t t ék : Gallus, Hippolais. Malachius (főleg aeneus), ették : Gallus, Goturnix, Sylvia, curruca, S. atricapiUa ; nem ette meg : Alauda arvensis (más bogarat sem). Hazánkban e bogarakból feltűnő keveset talált C S Í K I a madárgyomrok­b a n : Cantharis fuscat Sylvia communis-b&n, lárváját többször főleg rigók­ban télen (egy léprigóban 67 drb-ot) , továbbá szarkában ; C. lividát és Dasytest a gézében, Malachius bipustidatust szürke légykapóban, Lampyris noctiluca $-t (csak a $ n y o m k i vért) léprigóban 1—1 esetben.

I l y e n etetési kísérleteket végzett többek között már H E I K E R T I N ­

G E R előtt Angliában P O C O C K , az Északamerikai Egyesült Ál lamokban pedig főleg JuDD és B E A L . E z e k közül i t t csak azt említem föl. hogy egy Lanius ludovicianus megevet t 1 Melóé americanat, de nem nyúlt hozzá egy Epicauta sp.-hez, továbbá azt , hogy az utóbbi bogarat a Toxostoma ruf um is megette. Bármennyire érdekesek is ezek a kísér­letek fogságban t a r to t t m a d a r a k o n u . n . védett r o v a r o k k a l , döntő bizonyítékul n e m fogadhatók e l . M e r t az, hogy m i l y e n rova roka t eszik a madár a fogságban több körülménytől függ : m e n n y i ideig él már fogságban, éhes v a g y jóllakott , fióka korától él-e a fogságban v . felnőtt korában került-e oda , élénkségétől, kíváncsi természetétől stb. K i f o ­gásolható, hogy kísérleteztek o l y a n rova r f a jokka l is, melyek a madár hazájában v a g y élethelyén elő sem fordu lnak . A tapasz ta la t ugyanis az t bizonyítja, hogy a mada rak a fogságban sok o l y a n rova r t esznek meg , ame lyek a szabad természetben, élethelyükön n e m fordu lnak elő. D e előfordultak a kísérletek alkalmával o l y a n esetek is , hogy n e m akar ­t a k hozzányúlni o l y a n rova rokhoz , me lyek a g y o m o r t a r t a l m i vizsgá­la tok alapján a szabadban táplálékukat képezték. A z sem hagyható f igye lem nélkül, hogy történtek kísérletek o l y a n r o v a r o k k a l is, melye­k e t már hosszabb ideig fogságban t a r t o t t ak (pl . H E I K E R T I N G E R kisér­letei Lytta vesicatoriával, a geze a bogaraka t 5 he t i fogságuk után kap ta ) , mer t tud juk , hogy a mérges állatok mérge a fogságban vészit erejéből, a vértkilövellő bogarak e lveszt ik vérkilövellő képességüket, bár vérük­nek maró hatása megmarad . Bővebben fog la lkoz ik az a m e r i k a i kísér­letek bírálatával M C A T E E The Experimentál M e t h o d of Tes t ing the E f f i -

618 G R E S C H I K JENŐ f Aquila

c iency of W a r n i n g and C r y p t i c C o l o r a t i o n i n P r o t e c t i n g A n i m a l s f rom the i r Enemies (Proc . A c a d . N a t . Sciences P h i l a d e l p h i a , V o l . 64, 1912— 1913. p . 281—364) cimü dolgozatában. E n n e k következtében a kísér­le tek alapján elért eredmények kétes értékűek és n e m lehet pusztán rájuk támaszkodva Ítélkeznünk az u . n . „védőberendezésekről" sem, h a n e m csak a k k o r , h a szabadon élő m a d a r a k o n végzett megfigyelé­sek, g y o m o r t a r t a l o m vizsgálatok az eredményeket megerősítik. Csak annak a bizonyítására elegendők, m i n t H E I K E R T T N G E R is mondja , hogy a m a d a r a k — legalább egy részük - - az „undor í tó" szagú és izü r o v a r o k a t is megeszik.

Térjünk át most a g y o m o r t a r t a l m i vizsgálatok révén k a p o t t ered­mények elemzésére, mer t megfigyelések a szabadban n e m igen álla­nak rendelkezésünkre. A z t hozzák föl, h o g y a megfigyelések a szabad­b a n azért nehezek, mert n e m lehet elég közelről a madara t táplál ék-fölvétel közben megf igye ln i . B i z o n y o s esetekben, p l . a n a g y egyed­számban föllépő rovarfajoknál, a m i l y e n a kőrisbogár, a m e l y g y a k r a n teljesen megkoppasz t ja a bok roka t , ez a megfigyelés m a az egyéb meg­figyeléseknél s iker re l a l k a l m a z o t t nag} 7 nagyítású lát- és távcsövek segítségével n e m ütközhet nagyobb nehézségbe, különösen a Lanius collurio esetében, melyről tud juk , hogy föl is szokja szúrni v a l a m i tövisre a fogott r o v a r o k a t . H a a madár lábán levő gyürü számát le t u d j u k o l v a s n i látcsővel, a k k o r a r o v a r o k a t is megfigyelhetjük vele. A z elem­zést C s i K I ERNŐ-nek az A q u i l a X I — X X I . és X X V I . évfolyamaiban „Biz tos ada tok m a d a r a i n k táplálkozásáról" cimü c ikkso roza t a alapján fogjuk elvégezni, m e l y 58 madárfaj rovartáplálékáról nyújt min tegy 2825 gyomor- és köpettartalom megvizsgálása alapján pontos ada toka t . C s i K l - n e k e vizsgálatai u g y a n a Madártani Intézet részére a haszon és kár megállapítása céljából készültek, az anyag mennyisége is roppan t egyenlőtlen, a g y o m o r t a r t a l m a k száma madárfajonként 1 és 351 között vál tozó, de a pontosan meghatározott r o v a r o k o l y a n forrást képeznek, melyből a külföld is már n e m egyszer merített.

Nézzük először azt, hogy m i l y e n mada rak gyomortartalmában m i l y e n g y a k r a n fo rdu lnak elő a bennünket i t t elsősorban érdeklő Chry­somelidae, Goccinellidae és Gantharidae bogárcsaládok képviselői a C s i K l -től megvizsgált anyagban . A madár neve előtt álló szám a megvizsgált g y o m o r t a r t a l m a k számát, a madár neve után álló szám az esetek szá­mát (hány g y o m o r t a r t a l o m b a n vo l t az illető bogárcsalád tagja meg­található) je len t i .

Chrysomelidae.

97 T urdut, pilaris 3 1 - 5 3 Erithacus rubecula 17 — 351 Pica pica 16 — 23 Aciocephalus arundinaceus 15 (Donaciák !) — 24 Certhia familiáris 13 - 177 (rovart is tartalmazó) Perdix perdix 12 — 23 Troglodytes trog-

1935/38) VERKILÖVKLLŐ B O G A R A K . MAI) A IIA IN K TÁPLÁLÉKÁBAN fi I í)

lodytes 11 — 16 Sylvia communis 10 — 20 Sylvia curruca 10 - 54 Re-gulus regidus 9 — 42 Turdus ericetorum philomelos 7 — 50 Parus cae-ruleus 6 — 27 Dryobates major 6 — 327 Garrulus glandarius 5 — 50 Parus major 5 — 47 Turdus merula 5 — 25 Sylvia atricapilla 5 — 13 Phylloscopus collybita 5 --- 62 Aegithalos caudatus 3 — 15 Phylloscopus sibilatrix 3 — 37 Guculus canorus 2 — 16 Sitta europaea caesia 2 — 12 Turdus musicus (iliacus) 2 — 10 Hippolais icterina 2 - - 7 Musci­capa albicollis 2 — 131 Falco vespertinus 1 — 35 Lanius excubitor 1 — 31 Hirundo rustica 1 — 26 Upupa epops 1 — 21 Phoenicurus phoenicurus 1 — 20 Picus viridis 1 — 18 Turdus viscivorus 1 — 13 Delichon urbica 1 — 9 Dryobates medius 1 — 6 Riparia riparia 1 - 3 Monticola saxatilis 1 — 1 Dryobates leucotos 1 — 1 Micropus apus 1.

A fen t i csoportosítás muta t j a , hogy a Chrysomelidák 38 madárfaj táplálékában szerepelnek. A 10-nél kevesebb g y o m o r t a r t a l o m m a l sze­replő fajokat f igye lmen kivül h a g y v a , a nádirigó tűnik fe l az esetek nagy számával, a nádon élő Donáciák révén, utána következnek : a mezei poszáta, fakúsz, k i s poszáta, ökörszem, cs i lpcsalp füzike, vörösbegy, fenyvesrigó és i g y tovább az esetek százalékának fokozatos csökkené­sével. A g y o m o r t a r t a l m a k számbeli egyenlőtlen eloszlása madárfajok és évszakok szerint , továbbá közelebbi ada tok hiánya az elejtett madár h e l y b e l i biotopjáról bővebb fejtegetésekre n e m nyújt a l k a l m a t sem a Crysomelidákkal, sem az alább következő bogárcsaládokkal kapcso­latosan.

Goccinellidae.

20 Sylvia curruca 7 — 24 Gerthia familiáris 5 — 16 Sylvia commu­nis 4 — 10 Hippolais icterina 4 — 53 Erithacus rubecula 3 — 37 Guculus canorus 3 — 21 Phoenicurus phoenicurus 3 — 177 Perdix perdix 2 — 47 Turdus merula 2 — 25 Sylvia atricapilla 2 — 15 Phylloscopus sibi­latrix 2 — 20 Muscicapa striata 2 — 2 Muscicapa hypoleuca 2 — 351 Pica pica 1 — 209 (-|-köpetek) Lanius collurio 1 — 50 Parus major 1 — 50 Parus caeruleus 1.

Összesen 17 madárfaj gyomrából kerültek elő Coccinellidák, első­so rban a geze, azután a k i s - és mezei poszáta tűnnek k i ka t i cabogarak elfogyasztásával.

Gantharidae.

97 Turdus pilaris 11 (lárva) — 351 Pica pica 10 (lárva) - - 10 Hippo­lais icterina 2 — 18 Turdus viscivorus 1 + 1 (lárva) — 282 Gorvus cornix 1 (lárva) — 20 Muscicapa striata 1 — 16 Sylvia communis 1 — 6 Parus eristatus 1 (lárva).

A Cantharidák, m i n t már előbb is emi i t e t t em, kevés számban sze-

620 G R E S C H I K JENŐ [Aquila

repelnek a Cs iKl - tő l megvizsgált anyagban,*) a bogaraka t a geze, meze i poszáta, szürke légykapó és léprigó, lárváikat télen a rigók, varjúfélék és a búbos cinege szedték fel .

Még két bogárcsalád tagjairól ismeretes a vórkilövellés : Gleridae és Pyrochroidae. A Cleridák közül C s i K l csak 1 Denopsot talált a gézében, Pyrochroat ped ig D R . K A S Z A B Z O L T Á N talált fácánban.

E d d i g i megvizsgált haza i g y o m o r t a r t a l o m anyagunkból is kitűnik tehát, hogy a mada rak a vértkilövellő bogaraka t a szabadban is megeszik-A z a kép, a m i t a közölt összeállítás nyújt, a további vizsgálatok során változhat, u jabb fajok bevonásával bővülhet, azonban már az eddig iek­ből is látható, hogy különösen a Chrysomeliclák azok a bogarak , ame­lyeknek a m a d a r a k táplálkozásában nagyobb szerep ju t , de a többi i t t tárgjmlt bogárcsaládnak is v a n n a k kedvelői a m a d a r a k közöt t . E z t bizonyítják az Északamerikai Egyesült Államokban a B i o l o g i c a l S u r v e y által végzett gyomortartalomvizsgálatok is . I g y p l . o t t a királygébicsek: családjába tartozó királymadár (Tyrannus tyrannus) 665 példánya közül 70 példány gyomrában talált B E A L * * ) a Melóidat családjába t a r ­tozó bogarakat , főleg Epicautákat, azonkívül még néhány más, de szintén a Tyrannidae-c^aXáába tartozó madárból is előkerült E p i c a u t a . A V i r e o k közöt t pedig v a n n a k fajok, me lyek a Coccinelliclákat k e d v e l i k . I g y C H A P I N * * * ) szerint a Vireosylva gilva, táplálékában a bogarak 15*53 %-ot tesznek k i , a Coccinelíidák 8*74%-ot, tehát a bogártápláléknak több m i n t a felét, a Vireo huttoniban 8*12%-ot, a Lanivireo solitariusban 4-88 %-ot. M i v e l a Coccinelíidák a szabadban n e m ebben az arányban fordu lnak elő a többi bogarak közöt t , szerző föltételezi, hogy ezek a mada rak környezetükben v a g y n a g y o n tömegesen találják ezeket a boga­raka t , vagy speciálisan ezekre vadásznak. V i s z o n t a Vireosylva phila-delphica táplálékában a Chrysomelidák v a n n a k többségben, 7 ' 9 9 % - k a l , azután a Scarabaeidák következnek 6 -94%-ka l s csak ezután a C o c c i ­nelíidák 5 - 0 3 % - k a l . I t t tehát már specializálás m u t a t k o z i k , de b i zonyos különbség is a r o k o n fajok között .

D e lássunk néhány példát a haza i faunából, tüzetesebben részle­tezve bogártáplálékukat. Vegyük elő elsősorban a bokorlakók közül a mezei és k is poszátát. Mindkettőnek b io top ja meglehetősen egyforma, azza l a különbséggel, hogy előbbi inkább a n y i l t he lyen levő b o k r o k a t k e d v e l i s az a lacsonyabb kórókon is vadászik, utóbbi ker tekben , erdő-

*) A CíMitharidákiiak ez a feltűnő csekély számú előfordulása a inadáigyonioi-

t a r t a l m a k b a n , jóllehet egyes képviselőik g y a k o r i a k a virágzó b o k r o k o n , már j A C O B l - n a k

is feltűnt (1. M i m i k r y u n d v e r w a n d t e E r s c h e i n u n g e n . B r a u n s c h w e i g 1013., p . 42).

* * ) U . S. D e p a r t m e n t of A g r i c u l t u r e B u l l . 44. 1012.

* * * j ' U . Éi. D e p a r t m e n t of A g r i c u l t u r e B u l l . 13Í55. 1925.

1985/B8] VERKILÖVKLLŐ BOGÁRAK M A D A R A I N K TÄ PLÁLIÍKÁBAN 621

szélek bokrosa iban is tartózkodik és a lacsonyabb fákon is keresi táplá­lékát. A n y a g u n k is meglehetősen egyenletes, h a az áprilistól "júniusig terjedő időszakot egybefoglal juk, a k i s poszátának augusztus---'Szep­temberre terjedő anyaga v a l a m i v e l több , ami t bogyók megjelenésé a táplálékban jelez.

Sylvia communis. Bogártápláléka az egész tápláléknak 78%-a , a bogarak családok szer int részletezve : Carab idae 4 % , Scarabaeklae 6%, N i t i d u l i d a e 2 % , Goccinel l idae 8%, E la t e r idae 4 % , Cantharidáe 2 % , Chrysomel idae 2 0 % , Curcu l ion idae 3 2 % ; más r o v a r o k : Hymenopterák 1 0 % , Lepidoptertík (hernyók) 6%, Dipterák 4 % , Hemipterák 4 % . Curculionidákból és Chrysomelidákból 10 darabot is talált C S Í K I egy-egy gyomorban .

Sylvia curruca. Bogártápláléka az egész tápláléknak 58*7%-a-,'' a bogarak családok szer int részletezve : Carab idae 1*59%; Scarabaeklae 4-76%, M t i d u l i d a e 3 v l 6 % , Coccine l l idae 11*1%, E l a t e r i dae 1<39%,-Tenebr ionidae 1'59%. Chrysomel idae 15*87%, A n t h r i b i d a e 1-59%- C u r ­cul ionidae 1 7 - 4 6 % ; más r o v a r o k : Hymenopterák 25*4%, Dipterák 4-76%, Hemipterák 9 - 5 2 % ; növényi részek (bogyók) 1-59%.

A meze i poszáta táplálékában tehát a bogarak n a g y o b b szerepet játszanak, főleg Curculionidákat, azután Chrysomelidákat fogdos. A k i s poszátáéban a bogarak mel le t t a Hymenopteráknak v a n nagyobb szerepük, előbbiek közül nála is a Curculionidák és Chrysomelidák u r a l ­kodnak . E z a két bogárcsalád jellemző a két faj táplálékára. Érdekes, hogy a k i s poszáta táplálékában a Cantharidae-család nem szerepel.

Más bokorlakók a gébicsek, melyek táplálékuk nagy részét a földről szedik, de repülő r o v a r o k r a is vadásznak. Bennünket i t t közelebbről a tövisszúró gébics és a k i s gébics érdekel. Előbbi inkább a n y i l t he lyen növő b o k r o k a t k e d v e l i , utóbbi fasorokban, f i a t a l akácosokban, erdő­szélén is előfordul. A z anyag n a g y o n egyenlőtlen, t ek in tve , h o g y a k i s őrgébicsből csak 37, a tövisszúró gébicsből pedig 209 g y o m o r t a r t a l o m és 4 fészek a la t t gyűjtött köpet állott C s i K l - n e k rendelkezésére: A tövis­szúró gébics anyaga magában foglal ja S Z E Ö T S B É L A t a v a r n a i gyűjtését V — I X . hónapokból (145 g y o m o r t a r t a l o m + köpetek), ame lyben M e l o -lontha vu lgar i s (30) és M . h ippocas tan i (51), továbbá az Orthopterák közül Stenobothrus (25) és Gryllotalpa vulgaris (24 eset) v o l t g y a k o r i . E z t szem előtt t a r t v a , nézzük az egyes bogárcsaládok százalékát a táplálékban : ;

Lanius collurio. Bogár tápláléka az egész tápláléknak 67 '74%-a , a bogarak családok szerint részletezve : Cic inde l idae 1 %, Carabidae 23-94%, S taphy l in idae 2-38%, S i lph idae 6-11%, H i s t e r i d a e : 0*17%, Scarabaeklae 24-62%, Cocc ine l l idae 0-17%, B y r r h i d a e 1*70%, E la t e r idae 2-20%, A l l e c u l i d a e 0-17%, Tenebr ionidae 0 '17%, Cerambyc idae

622 G R E S C H I K JENŐ (Aquila

Curcu l ion idae 4-24%, Coleoptera lárva 0 -17% ; más r o v a r o k : H y m e n o p -terák 10*36%, Lepidopterák (pefce 1, hernyó 8, imago 1) 1*70%, Dipterák 0-51%, Hemipterák 4*41%, Pseudoneuropterák 0-17%, Orthopterák 12-05%; pókok 1-87%; százlábú 0-17%; csigák 0*34%; emlősök 0-68%.

Lanius minor. Bogártápláléka az egész tápláléknak 6 8 - 3 7 % - a ; a bogarak családok s z e r i n t : Cic inde l idae 2%, Carabidae 21*43%, S i l -ph idae 4%, H i s t e r i d a e 2%, Scarabaeidae 30*61%, E l a t e r i dae 1%, Tene-br ion idae 2%, Curcu l ion idae 5*1% ; más r o v a r o k : Hymenopterák 10*2%,

Lepidopterák (hernyó) 1%, Hemipterák 8*16%, Orthopterák 9*18%;

csigák 1%; gerincesek 2%. A zsákmány egészen más képet nyújt, eltérőt a poszátáéktól. A

gébicsek a Scarabaeidákat és Carabidákat (ezeknek pygidiális mmgyei rő l szintén azt tartották, hogy az ellenség elriasztására szolgálnak) része­s i t ik előnyben. Feltűnik a Chrysomelidák teljes hiánya, a Cantharidák is hiányoznak ( H E I K E R T I N G E R feljebb ismertete t t kísérletei alkalmával e két bogárcsalád tagjai t ették a gébicsek), a k i s gébicsnél a Coccinelíidák is , a Curculionidák n e m nagy százalékkal szerepelnek.

A m e r i k a i vizsgálatok szer int az Egyesült Ál lamokban a Lanius ludovicianus, ame ly ot t m i n t e g y a m i k i s őrgébicsünket helyettesíti, főleg Orthopterákkal táplálkozik (39%), bogarak csak 2 0 % - k a l v a n ­nak képviselve.

A g y o m o r t a r t a l o m vizsgálatokból kétségtelenül kitűnik tehát, hogy az a vélemény, ame ly szerint a kilövellt vér ezeket a bogaraka t teljes védelemben részesítené, n e m állhat meg. Nálunk I D . E N T Z G É Z A már 1904-ben , , A z állatok szine és a m i m i k r i " cimü cikkében kifej te t te , hogy a r o v a r o k undorító izét és szagát m i n t védelmi berendezést túlbecsülték. Kérdés tehát, m i a kilövellt vér biológiai rendeltetése ? E r r e m a sem t u d u n k feleletet adn i . A kísérletek és g y o m o r t a r t a l m i vizsgálatok csak azt mutatják, hogy a k i b u g g y a n t vér nem védi meg a bogarat a meg-evéstől. Lehe t , hogy a vércsepp megjelenése a lábizületeken csak másod­lagos jelenség és a thanatozis alkalmával a tibiát a femurhoz hajlító i z m o k préselik k i a vért. A z o k o n a fa jokon v iszont , ame lyeken a vér a száj közelében serked k i , amely fo lyama to t H O L L A N D E hémorrhóe prébuccale-nak nevez, ennek talán v a l a m i szerepe v a n a táplálék fe l ­vételével kapcsola tosan, hasonlóan a Carabusok extraintestinális emész­téséhez. E r r e lehetne v o n a t k o z t a t n i ennek a szerzőnek az t a megfigye­lését, hog> egy Timarcha violaceonigra a kibocsátott vért megette. L E N G E R K E N a bogarak biológiájának alapos ismerője az t h i sz i , a can­t h a r i d i n jelenléte a kőrisbogár petéiben is , a r ra muta t , hogy ennek a méregnek talán o l y a n fiziológiai fe ladata v a n , ame ly n e m irányul más állatok megmérgezésére, v i szon t a thana toz is t b izonyos valószínűséggel biológiailag védőreflexnek t a r tha t juk , hatásában fokozva a mérges vér-

1935/38] VÉKKILÖVELLÖ B O G A R A K M A D A R A I N K TÁIVL.ÍLÉKÁBAX

cseppek által. „Tettetésről" , „csel ről" n e m lehet szó, mert különben a boga rakban öntudatot, akara to t kel lene föltételeznünk. A méreg lehet védőanyag, m e l y az állatot b izonyos ellenségei ellen megvédi, azonban n e m általános védőszer.

Bármint álljon azonban a dolog biológiailag és ha n e m is fogadjuk el , hogy a vérkilövellés szelekció utján az állat megvédésére ke le tkezet t , maga az a tény, hogy mérges vérű bogarak vérüket testük külső felüle­tére kilövellik, bizonyára befolyással lesz legalább az állatok egy részére, ame lyeknek ezek a bogarak táplálékul szolgálhatnak. I g y első­sorban azok a mada rak fogják ezeket megenni , me lyek a méreggel szemben immúnisak v a g y azzá váltak az idők folyamán ; hogy ez az immunitás medd ig terjed, n e m tud juk , v a l a m i n t azt sem, hogy külön­böző mérgekről lévén szó, ez az immunitás v a l a m e n n y i bogárméregre szól v a g y ped ig csak egyesekre. A z emlősök közül p l . a sün úgyszólván általánosan immúnis mérgekkel szemben : k ro tono la j , kéksav, k igyó-méreg ; a keresztes v ipe ra mérgét nála a vér széruma köti meg bizonyos f o k i g . V a n n a k madarak , m e l y e k növényi mérgekkel szemben érzéket­lenek. P A W L O W S K Y e m l i t i , hogy a tyúkok a t r o p i n n a l szemben az embernél 400-szor kevésbbé érzékenyek. P a c s i r t a és fürj veszély nélkül szedhetik a c somor ika (Cicuta) magva i t .

Rendesen u g y állitják be a dolgot , m i n t h a a madara t tápláléka fölvé­telében egyedül látása vezérelné. Kétségtelen, hogy a madár rendkívül fejlett látószerve fontos szerepet játszik tápláléka észrevevésénél, de n e m szabad elfelejtenünk, hogy Ízlelő bimbói is v a n n a k s i g y ezek révén a vérkilövellő bogaraknak is v a l a m i t y e n izét érzi. E z az íz a fajok egy részét, a fentebbiek értelmében n e m r iasz t ja v issza , de v a n n a k fajok és talán egyedek is , me lyek a megfogott bogarat csőrükből kidobják. L L O Y D M O R G A N kisérletei alapján fölteszi, hogy a legtöbb madár n e m idegenkedik ösztönösen a „rosszízű" r o v a r o k k a l szemben, f i a t a l mada ­r a k próbálgatással szereznek tapasz ta la toka t . A m e r i k a i vizsgálatok sze­r i n t az éhségnek is k i c s i n y a szerepe és nemcsak f i a ta l , t apasz ta la t l an madarak eszik a mérges vérű rova roka t . E z utóbbit haza i a n y a g u n k is megerősiti. N e m a legnagyobb r o v a r o k r a ve t ik maguka t , mer t apró levéltetveket is esznek, v i szon t a nagy r o v a r sem védett a nagyságának megfelelő nagyságú madár támadásától. M O R G A N , továbbá R O O S E V E L T és A L L E N szerint a táplálékul szolgáló állatok mozgása ingerek láncolatát váltja k i a madárban, me lynek következtében fölfalja azoka t . A z a fölfogás v i szon t , hogy a madár a l eggyakrabban előforduló és számára legkönnyebben elérhető, feltűnő r o v a r o k a t fogja e l , m e l y fölfogás főleg sáskajárás alkalmával szerzett t apasz ta la tok alapján a l a k u l t k i ame­r i k a i búvárokban, s ami t „avai]abil i ty"-val fejeznek k i . nem általáno­sítható, hanem csak egyes esetekben érvényes.

624 G K E S C H I K JENŐ [Aquil.-i

A g y o m o r t a r t a l o m vizsgálatok tehát a r ra tanítanak, hog}- a m a d a r a k a lakóhelyükön az illető évszakban bár tömegesebben i s előfor­duló r o v a r o k közül n e m választás nélkül szedik táplálékukat, hanem bizonyos fa jokra előszeretettel vadásznak. Úgyszólván m i n d e n fajnak megvan a maga speciális tápláléka, sőt földrajzi fajták szer int is m u t a t k o z h a t n a k különbségek, t ek in te t t e l a r ra , hogy a délen lakók több rovarhoz j u t n a k . A z entomologus és orni thologus B A U azfc t a r to t t a , h o g y a madár azt eszi, a m i t talál és a m i nek i megfelel. M i a hangsúlyt a , ,megfelel"-re tennők.

A z i t t e lmondot tak , azt h iszem, eléggé rávilágítanak a madár-táplálék vizsgálatának fontosságára. A r r a k e l l törekednünk, hogy m i n ­den madárfajról lehetőleg sok, az év különböző szakából és a madár h e l y i biotopjának figyelembevételével begyűjtött g y o m o r t a r t a l m a k ós köpetek álljanak rendelkezésünkre. E z e k n e k állati és növényi részeit pon tosan meghatározva és s z á m s z e r i n t is feltüntetve o l y a n adatok birtokába j u t u n k , me lyek magasabb rendszer tan i kategóriákba, lehető­leg családok szerint összefoglalva és s z á z a l é k b a n kifejezve egé­szen más képet fognak adni az illető madár táplálékáról, m i n t azok az általános és ezért keveset mondó megjegyzések, melyeke t még a leg­újabban megjelent kézikönyvekben is o lvasha tunk . Számokra szüksé­günk v a n , mert L O R D K E L V I N s z a v a i v a l élve : tudásunk m i n d a d d i g csekély és elégtelen m a r a d és n e m éri e l a tudomány lépcsőfokát, m i g azt , amiről beszélni aka runk , n e m tud juk számokkal k i fe jezni . N I E T ­

H A M M E R 1937-hen megjelent kézikönyvének I . kötetében p l . a k i s poszáta táplálékáról csak enny i t o lvasha tunk : , ,Apró és n e m t u l keményhéju r o v a r o k és ezeknek fejlődési stádiumai (szereti a le véltet v e k e t ) ; továbbá sok b o g y ó " . U g y a n a k k o r azonban a külélősdieket névszerint is föl­sorol ja . A mos t 2. kiadásban megjelenő T h e H a n d b o o k of B r i t i s h B i r d s cimü munkában sem s o k k a l vigasztalóbb a he lyzet . H a ezzel szemben összehasonlítjuk feljebb a k is poszáta táplálékáról az általam C s i K l g y o m o r t a r t a l o m vizsgálatai alapján százalékokban kifejezett ada toka t , ped ig ot t csak bogaraka t részleteztem, a különbség azt h i szem eléggé szembeszökő. A madár természetrajzát a d d i g n e m ismerjük teljesen, a m i g csak általános ada toka t o lvasha tunk táplálékáról. E z az állapot a madártan m a i fejlettsége mel le t t t a r tha t a t l an . H a országok szerint fo lyna a madártáplálék pontos vizsgálata, még nagyobb eredményre számithatnánk, mer t értékes összehasonlításokra adna a l k a l m a t . D e a g y o m o r t a r t a l o m vizsgálatok mel le t t ne feledkezzünk meg a megfigyelés­ről a szabadban sem. sőt a begyűjtést is lehetőleg megfigyelések alapján eszközöljük.

1035/;o«| B L U T A USSPRITZEN DE IN IM'.l: NAIIül ENG U N S E R E R VÖGEL (i2">

Blutausspritzende Käfer in der Nahrung unserer Vögel.

V O N D r . E U G E N G R E S C H I K .

Verfasser fand i n dem M a g e n eines a m 5. V I I . 1938 v o n S T . H O M O K I

N A G Y aus T o l n a eingesendeten Lanius minor ad. u n d eines halberwachse­nen Lanius collurio mehrere Lytta vesicatoria. die bisher aus Magen inha l t en ungarischer Vögel v o n C s i K l nur i n Muscicapa striata gefunden wurde. Diese neuen Fälle beweisen, daß die für viele Tiere giftige L y t t a auch v o n den Würgern i n der F r e i h e i t ohne Schaden verzehr t w i r d u n d gaben dem Verfasser Anlaß, die R o l l e der b lu tausspr i tzenden Käfer als Voge lnah rung einer näheren A n a l y s e z u unterwerfen. N a c h Sch i lde rung der Fütterungs-versuche H E I K E R T I N G E R S , der b e k a n n t l i c h seit J a h r e n einen K a m p f gegen die Schutzmi t te l l ehre des Selekt ionismus führt, g ib t Verfasser auf G r u n d der 2825 Magenunte r suchungen v o n 58 Voge la r t en , die C s i K l i n den Jahrgängen X I — X X I u . X X V I . der „ A q u i l a " unter dem T i t e l „Posi t ive D a t e n über die N a h r u n g unserer V ö g e l " veröffentlichte, erst eine Über­s ich t : wie häufig Käfer der F a m i l i e n Chrysomel idae , Coccinel l idae und Canthar idae i n den M a g e n gefunden w u r d e n (ung. T e x t S. 618 ff. Z a h l v o r dem V o g e l n a m e n = A n z a h l der untersuchten Magen , Z a h l h in te r dem V o g e l n a m e n == A n z a h l der Fälle m i t Käfern der betreff. F a m i l i e ) . C le r iden u n d P y r o c h r o i d e n k a m e n bisher n u r vere inzel t v o r . A u s dieser Übersicht geht hervor , daß b lu tausspr i tzende Käfer auch i m F r e i e n v o n zahl re ichen Vögeln verzehr t werden u n d daß besonders die Ghryso-meliden i n der V o g e l n a h r u n g eine größere R o l l e spielen. A u s den V e r e i n i g ­t en S taa ten s i nd die T y r a n n i d e n als Verzehre r v o n Melóidén bekannt , die Vireos s ind L i e b h a b e r v o n Goccinelliden. I n U n g a r n wurde Meloe i m M a g e n v o n T r a p p e n ( C s i K l u . L Ó S Y ) u n d e i n m a l be im Steinrötel (Cs iK l ) gefunden.

D a n n w i r d die Käfernahrung nach F a m i l i e n , die übrigen Insek ten n a c h Ordnungen zweier Heckenbewohner , der D o r n - u n d Zaungrasmücke i n P rozen ten der Gesamtnahrung auf gefürt (S. 621). I n der N a h r u n g der Dorngrasmücke spielen die Käfer eine größere R o l l e , besonders Gurcxdioniden u . Ghrysom,eliden werden erbeutet . D i e Zaungrasmücke bevorzugt neben Käfern (ebenfalls besonders Rüssel- u . Blattkäfer) H y m e n o p t e r e n . V o n anderen Heckenbewohnern w i r d die N a h r u n g des Dorndrehers u n d Schwarzstirnwürgers, die aber ihre B e u t e vorzugs­weise v o m E i d b o d e n aufnehmen, näher untersucht u n d ebenfalls i n P rozen ten dargestel l t . Diese Würger bevorzugen Scarabaeiden u n d Carab iden . A u f f a l l e n d ist das gänzliche F e h l e n der Glirysomeliden und Canthar iden , bei L. minor auch der Goccinelliden ; Gurculioniden s ind

1

02(j ÉÜGEH G R E S C H I K [AquiUi

i n geringer A n z a h l ver t re ten . Lanius ludovicianus i n den Vere in ig t en .Staaten nährt s ich hauptsächlich v o n Or thopteren .

A u s den Magenunte rsuchungen geht es hervor , daß das ausgespri tzte B l u t die Käfer n ich t vo r a l len F e i n d e n schützt. I n U n g a r n wies G . E N T Z

schon 1904 darauf h i n , daß Eke lgeschmack u n d E k e l g e r u c h der Insek ten als S c h u t z m i t t e l überschätzt worden s ind . D i e biologische B e d e u t u n g des B lu taussp r i t zens ist zwar auch heute noch ungeklärt, t r o t z d e m u n d w e n n m a n auch die E n t s t e h u n g d u r c h Se lek t ion als S c h u t z m i t t e l ver ­wir f t , darf angenommen werden, daß das auf die Körperoberfläche ausgespri tzte B l u t wenigstens auf einen T e i l derjenigen Tiere v o n Einfluß sei, denen diese Käfer als N a h r u n g dienen können. E r s t e B e d i n g u n g ist Immunität gegen das gift ige B l u t seitens der Vögel . W i e wei t diese Immunität geht u n d ob sie gegen alle Käfergifte besteht, is t unbekann t . Z w a r werden die Vögel als Augen t i e re i n erster L i n i e d u r c h i h r Sehver­mögen auf die B e u t e au fmerksam werden, besonders wenn sie s ich bewegt, doch ist i n B e t r a c h t zu ziehen, daß die Vögel auch Geschmacksknospen besitzen, m i t welchen sie jedenfalls auch das Käferblut schmecken. E i n i g e A r t e n w i r d das n ich t abschrecken, andere A r t e n (und warsche in-l i c h Ind iv iduen ) werden den erfaßten Käfer fa l len lassen. D i e Auf fassung amer ikanischer Forscher , daß die Vögel die häufigsten, a m le ichtes ten erreichbaren, auffälligsten Insek ten aufnehmen, k u r z die „availabilhvy". die hauptsächlich auf G r u n d v o n Beobach tungen während Heuschrecken­plagen en ts tand , k a n n n ich t vera l lgemeiner t werden, sondern is t n u r für einzelne Fälle gültig. D i e Magenunte rsuchungen bezeugen, daß die Vögel i m i h r e m Wohngeb ie t i n der betreffenden Jahresze i t n i c h t ohne A u s w a h l auf die v ie l l e ich t i n großer I n d i v i d u e n z a h l auftretenden Insek ten J a g d machen, sondern gewisse A r t e n bevorzugen. F a s t jede Voge la r tha t ihre spezielle N a h r u n g , sogar be i geographischen Rassenzeigen s ichUnterschiede . da südlicher wohnenden e in reicheres Insektenleben z u Gebote steht.

Z u m Schluß weist Verfasser auf die W i c h t i g k e i t v o n Magen inha l t ­untersuchungen h i n . M a n t rachte v o n jeder Voge l a r t möglichst viele , z u verschiedener Jahresze i t u n d unter Berücksichtigung der örtlichen Biotope, Magen inha l t e und Gewölle z u s ammeln . D u r c h genaues B e s t i m ­men u n d zahlenmäßiges Aufführen der t ier ischen u n d pf lanz l ichen Reste , gelangen w i r z u D a t e n , die z u höheren sys temat ischen K a t e g o r i e n , möglichst z u F a m i l i e n zusammengefaßt u n d i n P rozen t en ausgedrückt ein ganz anderes B i l d über die N a h r u n g des betreffenden Vogels geben werden, als die a l lgemein gehal tenen u n d daher wenig sagenden Bemer ­kungen , die selbst i n neuester Ze i t erschienenen Handbüchern noch immer zu f inden s ind . I m H a n d b u c h der deutschen Voge lkunde v o n NIETHAMMER ist z. B . über die N a h r u n g der Zaungrasmücke nu r sovie l ve rmerk t : „Kleine u n d n ich t zu hartschal ige Insekten u n d deren E n t w i c k l u n g s -

1935/38] B L U T A U S S P R I T Z E N D E KÄFER, IN D E R N A H R U N G U N S E R E R VÖGEL 627

Stadien (gern Blattläuse) ; ferner viele B e e r e n " . E b e n d o r t w i r d aber eine L i s t e der Pa ra s i t en aufgeführt. D a s i n 2. Auf lage i m Ersche inen begriffene H a n d b o o k of B r i t i s h B i r d s behandelt die N a h r u n g der e in­zelnen Voge la r t en auch n ich t v i e l ausführlicher. Z u r Na tu rgesch ich te eines Vogels gehört auch die gründliche K e n n t n i s seiner N a h r u n g . D e r heutige Z u s t a n d steht i m argen W i d e r s p r u c h m i t anderen, hoch ent­wicke l t en Zweigen der Orn i tho log ie . Veröffentlichungen der Resu l t a t e aus verschiedenen Ländern könnten z u interessanten Verg l e i chen führen. A b e r neben den Magenunte rsuchungen darf auch das Beobach t en i m F r e i e n n ich t vernachlässigt werden, j a auch das S a m m e l n der M a g e n ­inhal te u n d Gewölle soll te auf G r u n d v o n Beobach t t ingen erfolgen.