BAKA ISTVÁN MŰVEI

VERSEK

A szöveget gondozta és az utószót írta:Bombitz Attila

Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2003.

2

TARTALOM

LEGENDA, HÁT LEHULLASZ• Nyár. Délután (1970)• Azt hittük, hogy a dzsungelek (1971)• Oly bizonytalanná (1972)• Dal (1972)• Erdő, erdő (1972)• Itt (1973)• Legenda, hát lehullasz (1973)• Miért hallgatsz, tavaszi erdő? (1974)

KÖNYÖRÖGJ ÉRETTEM• Nem vagy itt (1969)• Végigver rajtad (1970)• Szerelmesvers (1974)• Kora-tavaszi éjszaka (1975)• Könyörögj érettem (1975)• Ballada (1976)

FEGYVERLETÉTEL• Temesvár. Dózsa tábora (1970)• 1514 (1971)• Változatok egy kurucdalra I. (1973)• Változatok egy kurucdalra II. (1974)• Prédikátor-ének (1973)• Petőfi (1973)• Vörösmarty. 1850 (I. 1972, II. 1973)• Vázlat A vén cigányhoz (1974)• Fegyverletétel (1975)• Végvári dal (1975)

SZAKADJ, MAGDOLNA-ZÁPOR• Éjszaka, fekete ménes (1972)• Ima (1973)• Ingemet varrják (1973)• Könyörgés lányom életéért (1973)• Gyóntató fehérség (1973)• Szakadj, Magdolna-zápor (1973)• Ajánlás (1974)

A JANTRA HÍDJÁN• Bolgárok (1974)• Székelyek (1974)• A Jantra hídján (1974)

TŰZBE VETETT EVANGÉLIUM• Október (1974)• November (1974)• Jövendölés egy télről (1974)• Tavaszdal (1975)• Szárszói töredék (1975)• Rekviem-töredék (1976)• Körvadászat (1976)• Sátán és Isten foglya (1976)• Tűzbe vetett evangélium (1977)

HÁBORÚS TÉLI ÉJSZAKA• Háborús téli éjszaka (1977)

MEGTALÁLT VERSEK• Sovány vizekből (1970)• Most (1976)• A megszületőnek (1978)

ISTEN FŰSZÁLA• Dalok harmincévesen (1978)• A Nagy Vadász (1979)• Pohárköszöntő (1979)• Éjszaka (1979)• Téli reggel (1976)• A századvég költőihez (1980)• Zrínyi (1980)• Isten fűszála (1980)

ADY ENDRE VONATÁN• Trauermarsch (1977)• A tükör széttört (1980)• Ady Endre vonatán (1980)

HALOTTAK NAPJA• Alkony (1980)• Akkor is ott is (1981)• Circus maximus (1981)• Szürkület (1982)• De profundis (1982)• Circumdederunt (1982)• Halottak napja (1982)

DÖBLING• Döbling (1983)

HALÁL-BOLERÓ• Tépéscsinálók (1984)• Angyal (1984)• Halottak éje (1984)• Átutazóként (1986)• Vörösmarty-töredékek (1986)• Vezeklés (Agatha Fasset: Bartók amerikai

évei című könyve alapján) (1987)• Caspar Hauser (1987)• Hurok-szonett (1987)• Halál-boleró (1987)

TÁJKÉP FOHÁSSZAL• Post aetatem vestram (Jegyzetek egy

fordításkötethez) (1988)• Mágikus szonettek (Pierre de Lorraine

[1649-1721]) (1988)• A negyvenedik év szonettje (1988)• Szonett és ellenszonett (1988)• Thészeusz (1989)• Tájkép fohásszal (1989)

LISZT FERENC ÉJSZAKÁI• Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban (1980)• Mefisztó-keringő (1982)• Balcsillagzat (Liszt Ferenc: Unstern,

Sinistre, Disastro) (1986)

3

• Szürke felhők (Liszt Ferenc: Nuages gris) (1986)• Gyászmenet (Liszt Ferenc: Funérailles) (1990)

YORICK MONOLÓGJAI• Helsingőr (1983)• Yorick monológja Hamlet koponyája felett (1990)• Ophelia (Yorick második monológja) (1990)• Fortinbras (Yorick harmadik monológja) (1990)• Tíz év múlva (Yorick negyedik monológja) (1990)• Yorick arsch poeticája (1990)• Yorick alkonya (1990)

FARKASOK ÓRÁJA• Esős tavasz (1989)• Századvégi szonettek (1989)• Ősz van az űrben (1989)• Farkasok órája (1989)• Képeslap 1965-ből (1990)• Őszi esőzés (1990)

AZ APOKALIPSZIS SZAKÁCSKÖNYVÉBŐL• Örökség (1989)• Sirálytó (1989)• Az Apokalipszis szakácskönyvéből (I. 1990,

II. 1991, III. 1992)• Égi zsebóra (1991)• Kerti óda (1991)

TRISZTÁN SEBE• Aeneas és Dido (1988)• Fredman szonettjeiből (1992)• Trisztán sebe (1992)

SZATURNUSZ GYERMEKEI• Változatok egy gyerekversre (1992)• Egy József Attila-sorra (1992)• Három apokrif

1. Mária Magdolna (1979) 2. Izolda levele (1993) 3. Töredék (1993)

• Egy csepp méz (1993)• Kegyelmi záradék (1993)• Menhir (1993)• A Jelenések könyvéből (1993)• Fém hőmérőtok (1993)• Darázs-szonettek (1993)• Szaturnusz gyermekei (1993)

SZTYEPAN PEHOTNIJ TESTAMENTUMA– ЗАВЕТЫ СТЕПАНА ПЕХОТНОГО

ELSŐ FÜZET (1972-1990)• Raszkolnyikov éjszakái• Kutya• Rachmaninov zongorája• Prelűd• Hodaszevics Párizsban

MÁSODIK FÜZET (1991)• Téli út• Hideg teremben hölgyek és urak• Oroszország asszonyaihoz• Leningrádi este

• A tengerhez• A szigetekre szánon• In modo d’una marcia• Alászállás a moszkvai metróba• A Nagyszínházban

HARMADIK FÜZET (1993)• Szentpéterváron újra• Társbérleti éj• Immanuel Kant• Előadás után• Álmatlanság• Ha minden széthull• Testamentum

HÁRY JÁNOS BÚCSÚPOHARA• Háry János búcsúpohara (1994)• Háry János bordala (1994)• Háry János csőszdala (1994)

VADSZŐLŐ• Vadszőlő (1994)• Változatok egy orosz témára (1994)• Orosz szonettek (1994)

GECSEMÁNÉ• Gecsemáné (1994)• Szekér (1994)• Zsoltár (1994)• Siralomház (1994)• Klepszidra (1994)• Csak a szavak (1994)

TÉL ALSÓSZTREGOVÁN• Tél Alsósztregován (1993)• Carmen

1. Az érte meg, nem az a rózsa… (1994) 2. Ahogyan én szerettelek… (1994) 3. Ó, Carmen! Ha kimondom a neved… (1994)

• Pügmalión (1994)

YORICK VISSZATÉR• Yorick visszatér (1994)• Yorick panaszdala (1994)• Búcsú barátaimtól (1994)

PHILOKTÉTÉSZ• Philoktétész (1994)• Orosz triptichon

1. Gumiljov a Csekában (1995) 2. Jeszenyin az Angleterre-ben (1994) 3. Cvetajeva Jelabugában (1995)

• Én itt vagyok (1994)• Strófák (1994)• Van Gogh börtönudvarán (1994)• November angyalához (1994)

ÚJ VERSEK• Március (1995)• Tavaszvég (1995)• Toldi (1995)• Üzenet Új-Huligániából (1995)

4

FÜGGELÉK

Gyűjteményes kötetbe fel nem vett versek

• Hajnaltól reggelig (1967)(Szegedi Egyetem, 1970. február; Magdolna-zápor, 1975)

• Régi este (1968)(Kortárs, 1972. szeptember)(Szép este címen változata: Szegedi Egyetem,1968. dec. 3.)

• Szép fácska, dunna volt… (1968)(Tiszatáj, 1969. február; változata: Magdolna-zápor, 1975)

• A lombon átszűrt… (1968)(Tiszatáj, 1969. február; Magdolna-zápor, 1975)

• Már egyre több eget (1969)(Tiszatáj, 1969. július; Magdolna-zápor, 1975)

• Az udvar fája (1969)(Tiszatáj, 1969. december; Magdolna-zápor, 1975)

• Che (1971)(Tiszatáj, 1971. január; Magdolna-zápor, 1975)

• Temesvár után. Az erdőn (1971)(Tiszatáj, 1971. július; Magdolna-zápor, 1975)

• Ha volna (1973)(Új Forrás, 1973/2.)

• Tó-szoknya (1975)(Kortárs, 1975. október; Tűzbe vetett evangélium,1981)

• Nocturne (1976)(Tiszatáj, 1976. november)

• Évszakok (1980)(Kincskereső, 1980. december)

• To be or not to be (1982)(Alföld, 1982. április; Döbling, 1985)

• Köd (1986)(Alföld, 1986. március)

• A hazatérő Thészeusz (1989)(Forrás, 1989. május)

• Mozart-mambo (1991)(Délmagyarország, 1991. nov. 30.)

• Sellő-szonett (1995)(Forrás, 1995. június; Tájkép fohásszal, 1996)

Tréfás versek

• Egy kis (éjjeli) zenetörténet (1993)(Népszabadság, 1993. december 21.)

• A hat tyúk (1995)(Kincskereső, 1995. március)

• Vidám üzenetek (198?)(Tiszatáj, 1996. szeptember)

Alkalmi versek

• Az Agrodiszkont dicsérete (Reklámvers) (1992)(Délmagyarország, 1992. szeptember 12.)

• Sajtó-szonett (Reklámvers) (1992)(Délmagyarország, 1992. szeptember 12.)

• Virágnak virága (Elégia és panegirisz –Reklámvers) (1992)(Délmagyarország, 1992. szeptember 12.)

• Szonett-játék (1995)(Lyukasóra, /4.)

• Ebergassing (1995)(Népszabadság, 1995. április 22.)

Vázlatok, töredékek, változatok

• Bánat (1968)(Első része: Tiszatáj, 1969. február)

• 1971 nyara (1971?)(Tiszatáj, 1996. szeptember)

• Oly bizonytalanná (1972)(Tiszatáj, 1996. szeptember)

• Zuhogj, Magdolna-zápor (1973)• Zuhogj, Magdolna-zápor (1973)• Esik (1974?)• Nyári éjszaka (197?)• Február (197?)• Végvári dal II. (1975?)• A hat tyúk (197?)• Téli dal (197?)

(Tiszatáj, 1976. március)• Kép-epigrammák (1976?)• Anyakönyvi kivonat (1986?)

(Új Dunatáj, 1998. szeptember)• [Mint vámpír…] (1992)• [Mint vámpír…] (1992)• A negyvenötödik év szonettje (1993)• Pügmalión (1990?)

(Nappali Ház, 1996/4.)• Délután. Nyár (199?)

(Forrás, 1996. május)• Phaetón bukása (199?)• [Oly messzi-messzi minden…] (1994)

Versek a hagyatékból

• Bábjáték (1980-as évek)• Rapszódia (199?)

(Forrás, 1996. május, Tájkép fohásszal, 1996)• Sztyepan Pehotnij feltámadása (199?)

UTÓSZÓ

5

LEGENDA, HÁT LEHULLASZ

Nyár. Délután

1

A fű komoly, meleg szagábanmegyek a dörmögő mezőrea fák közül, hol már homály vans szorongva alvad rá a földre.

Ha most csak ketten énekelnénk!Hogy lobbanna piros harag!De pipacs lett az is – letépem,és szoknyája ölig hasad.

2

Emlőnyi árnyú lomb itatjaa gödrök ritkuló sötétjét,s levélrés-szájához tapadvatűnődve csókolja a kékség.Ezer szemével néz a bodza.S mit lát? A tó tükrén lebeg,alatta felhő túr habosrazölddé penészedő eget.

3

Vigyázz! Leejtett cigarettádelfonnyaszt egy poros virágot.Így gyötri asszonyod szerelmétölében hamvadó magányod.

S hová árnyad vetült, a hűvösérintéstől lehull a harmat,és ezüstjén egy pillanatramegvillan véletlen hatalmad.

4

Vízben fuldokló lombjukérthogy remegnek a parti fák!Sötétség öble már a rét,magánnyá merevült a nád.

A bogarak, gombok a fán,elalszanak a zöld kabáton,s a talpig lekaszált füvekfájdalmát elnyomja az álom.

6

5

És száll a csend – a hold mosatlanablaka mögé lép az Isten;egykedvűen néz – túl homályosüveg, hogy lásson és segítsen.

S engem gyanakvó csillagokkövetnek már a tájban,kutatva, merre ballagoka megjelölt homályban.

Azt hittük, hogy a dzsungelek

Azt hittük, hogy a dzsungelekszobánkban folytatódnak,hol partizánmód rejteziks szép tervet sző a holnap.

De – míg kirakatok jegéredermedtek rá a városok –otthonunk búvóhely-homályamegszelidült s hozzánk szokott.

S éjszaka, míg a székre tettruhákban megköt a sötétség,álmunkban már megvásárolhatóformákba öltözik a szépség.

Azt hittük, hogy a dzsungelekszobánkban folytatódnak,s most rettegünk, gerillaként hovárejtőzhet még a holnap.

Oly bizonytalanná

Oly bizonytalanná tehetegy ilyen esős, őszi nap,ha most behunynád a szemed,homálynak hihetnéd magad.

S a befüstölt, hideg szobábólcsak nézed, míg esteledik,ahogy az ablakon a záporparasztarca veritékezik.

7

Dal

Ó, virradati rétek:átizzadt, szürke ingem,kiterített magányom!Hová vezettek engem?

A rengeteg szivébe,mely őzekkel dobog,de minden levélrésekéklő farkastorok?

– Vissza az éjszakába!A sötét ég alattte vonszolod a holdat,mint vasgolyót a rab.

Erdő, erdő

Erdő, te zöld reménytelenség,vadak félelmével teli!Fél lábon álló tölgyeidrokkantak emlékművei.

Az éj, e csillaggal kivertvaskesztyű Isten kezén,áganként tördel. Kínjaidrőzséjét gyűjtögetem én.

Ösvényeid korbácsütésekmindig kiújuló nyoma.Mért hittem: zászlóforma szélneklehetnél tartóoszlopa?

Erdő, te zöld reménytelenség,te szorongásommal teli!Téged is, engem is szoborrádermesztnek Isten kezei.

Itt

Itt minden gyom örül a délnek,hogy nem kell másra vetnieparányi árnyát. E vidéknekholtan se lennék semmije.

Minden bokor magának térdel,esdvén az Istentől esőt,s ha küld – kuporgatja a tócsákezüstfilléreit a föld.

8

S azt is tudom, mindegy e tájnak,leszek vagy nem leszek jelen;csecsemő arcáról a légy:elröppen emlékezetem.

Csontjaimmá szikkadt magányomnem mállik szét soha e földben, –a kiürült jövőbe lépekmégis, hogy sorsommal betöltsem.

Legenda, hát lehullasz

Pass Lajosnak

Legenda, hát lehullasz,jövőnkből varrt ruha!Erdővé válhatunk mi,szarvasokká soha.

Havas táj keszkenőjétbevérezzük ma még.Holnapra lágy humusszáfeled már e vidék.

Szél leng az alkonyatban:ingünk volt – ám mi többetmagunkra föl nem öltjük.Soká késett az ünnep.

Legenda, hát lehullasz,sorsunkká nyűtt ruha!Állunk, mint holtra dermedterdők agancs-sora.

Miért hallgatsz, tavaszi erdő?

Miért hallgatsz, tavaszi erdő?Én együtt suttognék veled.Imádkozom vagy átkozódom,mindegy nekem. Mindegy neked?

Lázadj föl, rengeteg! Reménnyégyötrött zöldedre kérlek én.Zizegsz csak – s megadás-fehérenvirágzik szilva és kökény.

Mindegy – benned leltem hazát, ittlegalább megtűr a közöny.A fák közt szél vesszőfutása:beléálmodhatom dühöm.

9

Hogy hittem én tebenned, erdő!Hallgass csak! Ím, letérdelek.Imádkozom vagy átkozódom,mindegy nekem. Mindegy neked.

10

KÖNYÖRÖGJ ÉRETTEM

Nem vagy itt

Füvek, virágok esti hamva,kátránnyal itatott vizek;mint ázott ing, hozzám tapadvacsattog, szorít a rémület.

Mint meglazult szeg, porba hullt mára fény a lombrések közül;puhány-magányom összecsúszkáls ezüstlő nyállal megjelöl.

Hiányodhoz már szoktatommagam, míg kék borosta serkena csöndre, s rozsdás fájdalompiroslik vasbavert szivemben.

Kiköpte szájából a zöldet,sötétlő ásítás a fa,embernyi árnyak gömbölyödnekbegörbült ágain:

akasztottak közt jössz haza.

Végigver rajtad

Ebben a sűrű, otthonoshomályban jól érzem magam.Az avarból előkotorhatom,mint megbarnult fényképeket,összegyűlt éveinket.Süppedő, langyos korhadék: a fekhelytörött rugóival. Levélfoszlányok:elrongyolt bankjegyek – ebédpénz,lakbér, kiszámolt örömök: mozi,vacsora, cigaretta, bor.Fakéreg tiszta illata: hajadé? Összebújtunk,egymás felé növő magányban.Ó, ez az erdő, ez az erdő! Fonnyadódélutáni fényben állok a fák között:eget markolnak vagy homályt csak – karjaid,milyen sok karcsú, védtelen,sovány karod! Ölelés-erdő, fázós,felhők kesztyűit kereső, didergő,lombok kabátujjába, takaróm alá

11

bújó, arcomat cirógató: szerető-erdő,feleség-erdő, megsokszorozottszerelmem erdeje, szavainkkal,leveleink soraival telerótt;levélerezet-erdő: ráncainké. Jó itt,ugye, milyen jó? itt nélküled isminden terád emlékeztet, teróladösszegyűjtött hasonlatokerdeje ez. És nem viták, veszekedések,békülő, kényszeredett ölelések,visszanyelt szavak, megbánt szavak,szavak: szeretkezéshez hazudottak,őszinték, félig igazak, újra igazak –szavak erdeje?Szél jár.Jó volna azt mondani: gyöngysorokcsörrennek össze nyakadon, ha szél jár,és verdesi az ágakat, esőt hoz,lassú, szemerkélő esőt, hazuggávált jelszavak ritmusával, szorongást;újságok, könyvek, kérvények lapjaikéntzizegve, földre hullva, tölgyekodvába, mint fiókba gyűrve; szél jár,kopogtat, verítékezikablakunkon, esőt hoz, idegenléptek kopogását a ház előtt,szívdobogást, ideges ujjaiddobolását az ágy szélén, a párnán.Végigver rajtad, erdő,végigver rajtad, szerelmem,szorongásom, hazám.

Szerelmesvers

Hóhullás-arcú Asszonyom,vetés-didergésem terítsd be!Zuhogj, havazd fehér kötésedfeltépett rettegéseimre!

Mert fönn a Hold gonosz vigyorgás,s mint hülyék nyála, csorg a fénye.Reszketve bámulom – az Istenbelehülyült hát közönyébe?

Szőjél, Te Zivatar-szövőszékoly sűrű leplet, hogy ne lássonengem, ki sorsom megtagadtam:gyomként tenyészni a világon.

12

Dermessz meg, hogy szét ne omoljak!vagy vadvíz-üresség szememTe kösd be, hogyha meg nem óvhatsz,fehér kendőddel, Szerelem!

És jöjjön el a Te országod,szenteltessék a Te neved…Mint kenyeret, törd meg haláloms fald föl, hogy egy legyek veled.

Kora-tavaszi éjszaka

Kora-tavaszi éjszaka.Alszol – a takarón kezed,álmodban csillagok fagyottrügyeit melengeted.

A ház előtti fán, az ágakközein: sisakrésekenkeresztül bámul ránk a hold –Isten néz farkasszemet velem?

Gyönyörű oltalmam, a holdfénydárdája téged nem sebez meg,mellbimbóid hegyekre épültvégvárai a szerelemnek.

Elalszom én is, rettegésemetlágy szuszogásod szertefújja…S nyelved és nyelvem lángjaiholnap összelobbannak újra.

Könyörögj érettem

Száz szirmod, cseresznyefa-boszorkány,sistereg, feketére sül,szél-szította leveleidlángokként nyaldosnak körül.

De szenesedő csontjaidbólvércseppek buggyannak – csodátteszel holtodban, s térdre hull szentstigmáid előtt a világ.

Hagytalak elhamvadni! Istennem bocsát meg nekem soha.Feloldozhatsz-e még, szerelmem,elvirágzó cseresznyefa?

13

Könyörögj érettem, ki testedvallattam késsel és fűrésszel,inkvizítorodért, kinek tegyümölcsöt teremni égsz el.

Bár tudom: enkárhozatom alólnem oldozhat föl engem az ima,csak ha elégek véled – hát belévetemmagamat lombod szent lángjaiba.

Ballada

Hold ezüst útja a tavonne lépj rá szép leány

Mennem kell ne tartsatok visszamennem kell meg kell őt találnomne zörögj mákgubó a szélbenhívó hangját nem hallanine bújjatok el margarétákingének gyöngyházgombjaine szaggassatok pipacsok irigykurvák vörösre mázolt körmeimennem kell meg kell őt találnommennem kell ne tartsatok vissza

Hold tüllje lesz menyasszonyifátyolod szép leányruhádat kagylók karmaimegtépik szép leányszűz öledet megöklelinádtorzsa szőrös buzogánynem kedvesed szemefehérjehal villan át az éjszakánne ereszkedj közénk a mélybemaradj a parton szép leány

A sebtiben varrt éj-szövetbőla csillagfény mint férc kilógfölfejtem én varrok belőleágyunkra súlyos takarótfölfejtem én varrok belőlefekete vőlegényruhátböködöm Sarkcsillaggal sodroka holdfényből ezüstfonáltmennem kell ne tartsatok visszanem várhatok tovább

14

Fölfejted szép leány belőlevarrhatsz majd halotti lepelta súlyos koporsófödélrecsillaggal íratik nevedne lépj rá szép leány a tóracsalás a hold-ösvény csalás

Mennem kell gyűrűm elveszettha nem lelem felhúzza másfél pár cipőm is elmaradtoltár elébe hogy megyekfátylam is elring a tavonmit bánom én legyen csaláshold útján bár elsüllyedekmit bánom én ha látomás

Gyűrűzik majd tested feletta víz fehér cipőd a holdfelhők sarában elmaradtlábodra föl nem húzhatodne lépj a tóra szép leánycsalás a szerelem csalás

Mennem kell meg kell őt találnommennem kell ne tartsatok visszane szaggassatok pipacsokkurvák vérvörös körmeine bújjatok el margarétákingének gyöngyházgombjaine zörögj mákgubó a szélbenhívó hangját nem hallanihatárok fűrészfogainlépkedve is megtérek hozzánépeket földhöz szögezőesőben visszatérek hozzáKharónnak szemem garasávalfizetek és átkelek hozzámennem kell úgyis megtalálommennem kell nem tarthattok vissza

Hold ezüst útja a tavonmegnyílt alattad szép leány

Ölelj ölelj tó-vőlegényemne sirass engemet anyám

15

FEGYVERLETÉTEL

Temesvár. Dózsa tábora

Holnap – szügyig húsunkbangázolnak úri mének.Egy éj – s a virradat tüzesbilloggal csontig éget.

De ma – ma győztesek vagyunk,jövőtlenek, de bátrak.Hazudj hát még szebben, papunk!Erjedj borrá, gyalázat!

Holnapra elvégeztetett:bakó, bilincsek, börtön.Hadd higgyük hát – ma még lehet –,országunk volt e földön.

Ha győzünk – tán a győzelemfordul majd ellenünk.S ha nem – kitépett nyelvemendadog tovább hitünk.

Ha győzünk – vértől részegenkirállyá tesszük Dózsát.S ha nem – hát egy marad velem,holtunkig osztva sorsát.

Vetéseket arat a tűz,erdőn karóvá ég a fa…Egedből nézz le ránk s utolszorhazudj nekünk, Isten Fia!

1514

Hol arcomat megmerítettemvirradatkor, bedőlt a kút.Tükörképem most lenn, a földben,siratja az elhamvadt falut.

Szelek pányváján messze kószálsorsomtól elkötött lovam.Bújdosni így is jó leszek márés Istenként asszonytalan.

De nem görbítem vissza mégsemaz envéremtől sáros kaszát.Inkább dobom a gabonába:hullassa termő bánatát.

16

Megyek toportyánnak, bokornak,míg embergúnyám lelkemig szakad.Megyek – s füvekkel, fákkal megosztomnövénnyé torzult árnyamat.

Változatok egy kurucdalra I.

„Zöld erdő harmatját,Piros csizmám nyomátHóval lepi be a tél.”

Zöld erdő harmatábangázolt a ló alattam…Édes Hazám, ki bűne,hogy Benned nem maradtam?

Havas táj vicsorít rám,bújdosni kell halálra.Bércek szaggatta kendőMagyarország határa.

Ki int vele? Ki intne?Talán ha nem husánggal…Füttyömre nem felel márlóhorkanás, madárdal.

Zöld erdő harmatáváhívesül veritékem.Piros csizmám nyomábóltoportyán nyalja vérem.

Változatok egy kurucdalra II.

Kikericsek lilája – holtakföldből kiöltött nyelvei.A vadvizek rongyát a záporvasszürke cérnával szegi.

Hazámba bújdosom hazámból.Istennel ámítom magam, –de rothadó húsába gázolsár-béklyós, elkínzott lovam.

Mondogatom – csak megmaradni!Tavaszodik már a vidék.A hóvirág – imára? Késre? –lehajtja reszkető fejét.

Hazámba bújdosom hazámból,ünnepek üszkével teli.S ingemet asszonyom: a záporvasszürke cérnával szegi.

17

Prédikátor-ének

Ím, két lélegzetvételedközött a csend vagyunk, Uram!Sorsunkká dermed némaságod –fordítsd ránk kegyelmed, ha van!

A meggyötört arcú vizeknekis kín, ha kiürült egektükrei csak. Ezt lássuk eztánóvó tekinteted helyett?

Mint félig béna nyelv, sajogvaforgunk az éj szájüregében,még motyogunk, kemény fogakbaütközve, túl minden reményen.

Tárgyakká hűlnek a szavakés tömlöcfalakká a tárgyak,és szétszór közönyöd alattbennünket s elfelejt e század.

Petőfi

Piros zászlók, világszabadság –pipacs gúnyolja versemet.Hazámmá rothadok – akárki:barát vagy ellenség temet.

Megfulladsz vélünk, Magyarország,minden folyód kötél, hurok.Ledöfködik kozákdzsidávalerdőidet a záporok.

Egymásra rímelő virágok:sárgára sárga, kékre kék…Mit meg nem írhatok, a daltteremné máris e vidék?

Piros zászlók, világszabadság –pipacs gúnyolja versemet.Hazámmá rothadok – ki engemmegtagad, őt tagadja meg.

18

Vörösmarty. 1850

I

A cserjés börtönrácsba horgad.Már negyedik napja virrasztoks nézem, az úton hogy vonulnakszürkületté fakult parasztok.

Hogy hozzámvénült ez az ország!Elerőtlenedtek a fák.Ó, erdők, falvak, ki parancsoltvigyázzban állnotok tovább?

Dereng a kút ráncos vize:garasra préselt unalom.Nézek rá, mint a semmibe,melyen még gyűrüzik dalom.

És megszállják az eget szürkeegyenkabátos fellegek…Hogy hozzámvénült Magyarország!Erdők, fák, falvak, emberek.

II

Zsandárköpenyként gyűretika víz a szélben, – nádasokőrláncai állják körüla benne bújdosó napot.

E tó az ég kifolyt szemevagy Istené. Továbbmegyek.A réten prokrusztész-kaszávalegyformára nyesett füvek…

Nyesettek? Így nőnek. Miért isképzelsz oda erőszakot,hol gyomként teremnek a bátrak,s pipacsszinük is átkozott.

E tájhoz hozzáöregednilehet csak. Ráncos az idő.Bánatunk üres szemgödör – hiábanéz farkasszemet vélünk a jövő.

Vázlat A vén cigányhoz

1

Ki tette le a fegyvertVilágosnál? A versek?A verseim?

19

Ki űzötte vadonba, aholminden levélrésegy áruló szeme? Minden fűszálkettétört kard. Minden lehullottgally koldusok kiszáradt, alamizsnáért könyörgőkarja. Minden zörej, még a lepergőlevelek alig hallhatónesze is puskadördülésekvisszhangja vagy a homlokba fúródólövés maga.Ösvények hurkaifojtogatják az erdőt.Tisztássá irtódott a holnap.Nincs menedék, fegyvertelencsöndjét a rengetegnek ágakpattogása töri –, pisztolyt emelnekönmagukra a fák?

A rétekmár kezesedveringatják csendőrlovak árnyát.A tó,reszkető varrólány, az éghóhéringét ráncolja gondosanbáli ruhák fodraivá.E tájbavolna még visszaút, tudom.

2

Sortűz elé? Eső kopog,pergetve tompa dobverőit.Fogaim közt virág vacog;tán azt hiszi, havasok őrlik.

Zöld szárát rágom – keserűségitatja át minden szavam.De hát miféle havasok köztőrölsz te engemet, Uram?

Mint én e gyomot, úgy szorítodösszezárt szádba sorsomat.Csillogjatok keserű nyáltól,virág-kínlódású szavak!

Oda az emberek vetése. –Míg gyászba varrják az egetaz éj vastűi, rongy virágomszorongatom és rettegek.

20

Fegyverletétel

Azt hittük, sorsunk szálaitjövendővé szövi e kor.Megszőttek szőnyeggé, mirea hódító tipor.

Harcolni? Itt, ahol a dombs a rétek kendőjén a déra győzteseknek felkínáltsó és kenyér?

Gyászunk sötétlik, mint a vérbenmegalvadt rög feketesége.Szétporladunk vagy eljutunk azsarnok szivébe?

Mint sziklák közt a tűz, lapuljonfogaink mögé a nyelvünk!Égessen, mit kimondaninem lehet, legalább mibennünk!

Végvári dal

Csend támadt – a feldúlt vidékrőla zivatar már elvonul,s ágak ínyéről vicsorít ránkesőcsepp-fogsorral az Úr.

Végigezüstlik a tócsána rettegés, szellő ha rebben.Hőköl a ló… Továbbereszt vagyszétszaggat bennünket az Isten?

A rongyos, megfakult mezőketrólunk, Uram, letépheted –Magyarország határaitránk rajzolták a sebhelyek.

Annak oltalmazzuk, ki tőlünkelhódította – legalábbkardunk élén csillogjon ez azesőcsepp-gyöngysoros világ!

21

SZAKADJ, MAGDOLNA-ZÁPOR

Éjszaka, fekete ménes

Ó, éjszaka, fekete ménes!Mezőimet végigtapostad,de csikószem-csillagaidmégis nekem világítottak.

Ó, éjszaka, fekete kendőparasztasszony-erdők fején!Szövetkezem a virradattal,és gyászodat letépem én.

Sovány cserjék hófödte tájon –porcelán tálban őzgerinc.Sötétség, véres lakomádoncsontig pusztítasz engem is.

Bokorrá bűvölt paripámsörényét szélvésszel cibálod.Én erdőkkel, tornyokkal mégisszétszaggatom hóhérpalástod.

Ima

Tömjénfüst-szürke fellegek.A zápor olvasójátmorzsolják ráncos fák. – Miketmotyogsz Anyóka-ország?

– Könyörgök, holtjaim porábólhogy kendert ne növesszen,kötéllé őket meg ne fonjanyakad köré az Isten.

A keskeny hold fehér sebérekönyörgöm hajnalok varát.Itt minden fűszál penge éle:szétszabja a tücsök szavát.

Kötényemen vigyázva járkálj,félve sandíts az égre éjjel!Megvakít a tábornok-Istenezernyi csillag-rendjelével.

Vigyázz Te is, haló porodbólhogy kendert ne növesszen,kötélnek téged meg fonjonnyakam köré az Isten.

22

Ingemet varrják

A zivatar ezernyi tűjekihímezi a réteket.Kinek készítik e palástot –elhagyja Isten az eget?

Vagy sebet ütnek, s nemsokáraezer pipacsból vérzik ela táj? Ki öleti virágbaviharok sortüzeivel?

Tű szaporáz – ingemet varrják;golyó kopog – gyilkoltatom.De csontjaimnál is fehérebbesők mosdatta holnapom.

Könyörgés lányom életéért

Halálunkat örökölted?Csak annyit, hogy meghalunk majd,rettegésünkből csak ennyit,sorsunkból csak azt a percet,amit kettévágnak őrültollóként a mutatók – csakennyit, semmivel se többet?

S mi is – ollóként csapódtunkössze, kettémetszve sorsod?amikor azért öleltünk,hogy te végre megfoganjál,te, ki eddig nem jöhettél,kenyér, cigaretta, lakbér,kabát, cipő, gyógyszer voltál.

Három évig asztalunkoncsontoddá száradt a morzsa,véred ittuk tejben, borban,fillérünk szemed ragyogta,három évig faltunk téged –neked mért nem kell a húsunk?Könyörgünk hozzád – egyél meg!

Könyörgésünket meghallgasd!Rettegve hallom a farkast,aki tücsöknek álcázvahangjával füvet fűrészel,a virágot tövig rágja…Sötét van – villámok gyújtsákréteinket pipacs-lángra!

23

Hogy az Isten lássa – égünk,ha nincsen is, lássa – égünk,hogyha vak is, lássa – égünk!Égünk áldozati tűzként,égünk érted, kicsi lányunk,hogy te nékünk megmaradjál,ne örököld a halálunk!

Gyóntató fehérség

Hóhullás némasága,te gyóntató fehérség,függönyöd előtt állvavallok – feloldozol még?

Meggyónom gyávaságom,magányom, rettegésem,gyónom meleg kabátom,kiszikkadt ölelésem.

Tudom, hazám is méltánnem fogadott fiának,bár cinkosa lehettem,mint folyondár a rácsnak.

Vérem piros didergés;ereim jégvirágahasztalan dermed Istensötétlő ablakára.

Szakadj, Magdolna-zápor

Szakadj, Magdolna-zápor,szoknyáiddal suhogva,akácfa-Jézus Krisztuslábát füröszd zokogva!

Verejtékező vállánterülj szét csapzott hajjal!Orcádba szökő véredpírja Nagypéntek-hajnal.

Zuhogj – ha ily hatalmas,csodát tehet a kín;s Krisztus-sebek fakadnaka meggyfák lombjain.

24

Nézem – s most döbbenek rá:mióta élek, várlak.Magdolna, drága testeditassa át ruhámat!

Szakadj, Magdolna-zápor,szoknyáiddal suhogva,mint egykor Őt, fürössz megés bocsáss el zokogva!

Ajánlás

A mező Veronika-kendő:töröld belé az arcodat!Ne hitegesd magad, hogy eföldön más nyomod is marad.

S elég is ennyi. Ím, öregszikelfáradt arcoddal a rét,s kirohad fogaid közüla virágmag-keserüség.

Vadvízzé simuló szemedremajd jégkéreg-szemhéj tapad;és pillaként verdes a nád atél nyugodt egei alatt.

A mező Veronika-kendő:töröld meg veritékezőarcod benne – magába oldjamaró emléked a jövő.

25

A JANTRA HÍDJÁN

Bolgárok

Tűzvészek füstje száll – ma éjjelfelmarja tán Isten szemét.Békákkal: rángó kézfejekkelmatat az iszamós sötét.

Krisztus vért veritékezőarca a pipaccsal telirét, s torra csendülnek fölöttünkcsillagok ónserlegei.

Bokrok turbánjai – törökkéválik a föld is? Azzá válhat!Elbújtatja az anyanyelvszerzetesköntöse hazánkat.

S ha elfogyunk – a nádasoktörnek majd kopját a szélben,tenyerünk, arcunk ráncaitüntetnek minden levélen.

Elvegyülünk a templomokfalán a szentek seregébe,de emlékezni fog minden faágbordáink görbületére.

Székelyek

Évszázadok kalászaibólkipergő népek sorsa sorsunk?Ringunk a szél bölcsődalában…Holnap ki tudja már, ki voltunk?

Asszonyaink párnára, ingrementik a szűkülő hazát:vásznaikon az elkaszáltrét nékünk pompázik tovább.

Űzhetnek – minket jégverésselszögezett e földhöz az Úr,hol sírok kopjafái vívnakmiértünk halhatatlanul.

26

Szövetkezünk, hogy megmaradjunk.Oltár az asszonyok öle:átlobban öleléseinkenIsten teremtő gyönyöre.

Ringunk a szél bölcsődalában…Már borzolódnak a füvek.Villámlik – martalóc-vigyorbarándulnak újra az egek.

A Jantra hídján

Kozák és lengyel nagyapáktólszármazó bolgár és magyar;május tizenhat, Jantra hídja,Tirnovo, éjjel egy, vihar.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Villám lobog – országhatároknépeket torzító hege,vagy mást jelent – leánymosollyálobban el az idők dühe?

Mosollyá hamvad, mosolyoddá,mely hetedhét századot átjárt,míg kezed kezemben Petőfisebéből kihúzta a dárdát.

A vihar elvonult, kitisztulaz ég, már csillaggal tele:népvándorlás korabelilószerszám ezüstverete.

Mióta ismerjük mi egymást!Állunk a Jantra felett.Tenyeremmé szűkült hazám,hazámmá tágult tenyered.

27

TŰZBE VETETT EVANGÉLIUM

Október

A szürke szerzetescsuháskrumpli bebújt a földbe,és rozsdás páncélban kísértbogáncsként Don Quijote.

Milyen rontás vetkőztetettsorstalanná, bokrok, füvek?Esik – Merlin csontujja íra vízre varázsgyűrüket?

Esik – ezer Szent György hajítdárdát a sárkány-diófára.Esik – a pokol köreitrajzolgatja a pocsolyákra.

A pocakos krumpli-barátokhorkolnak már a föld alatt,és didereg bogáncs-sisakban,ami jó belőlünk maradt.

November

A fonnyadó falevelek,mint öregasszony-ajkak.Szétgurult olvasószemeka földeken a varjak.

És templomboltozat az ég,a felhő Isten árnya.Görnyed a novemberi rétbokrok alázatába.

Imát motyognak levelek:elfonnyadt, ráncos ajkak.Megalvadt vércsomók utakereiben a varjak.

Jövendölés egy télről

Fekete ágakra telepszika hó – csíkos fegyencruhátkapnak majd a kopaszra nyírt,felemelt karu fák.

28

Ez lesz az erdő. De a rétenököllé fagy a rög, s az égbevarjakat hajigál a kínoks dühök vad feketesége.

Tavaszdal

Hóvirágok, ti vízbe fúlószájából villanó fogak,összezáródtok görcsben, akín elsikoltatlan marad.

E földön Isten mellkasánleomló sodronying a zápor,s holnap nem porzószál: fullánkmered reám minden virágból.

Eszelős ajkain: fehérhab reszket majd a meggyfalombon,fegyveren csillant fény a szó,engem vakít meg, ha kimondom.

Hóvirágok, akik e tájbancsontfénnyel villogtok köröttem,összezárt fogsorotokatfeltépem én – sikoly a testem.

Szárszói töredék

Városaid bogok a hálón,mit kivetett reám az Úr.Vergődtem hát benned, Hazám,boldogan-boldogtalanul.

Hozzám nőttek cseréptetőid:ne hántsd le pikkelyeimet!Tarts meg – a Semmibe ne ússzam,ha benned szomjan is veszek.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Úgy halok meg, hogy igaziszép arcod nem láttam soha.Vagy arcod volna címered:e felpuffadt bankárpofa?

Pénz kell? Mint halott koldus szalma-zsákját, feltépem az eget;fogadd el: zsugori kezedbecsillag – a vashatos – pereg.

29

Rekviem-töredék

Dominó ez az éj, e csillag-pöttyös fekete csontlapok:holt fiam játéka, mit Istenasztalán szép sorba rakott.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Testünk elbukott forradalma,vérízű lett minden falat:törékeny nyakcsigolyád roppanguillotin-fogsorunk alatt.

Körvadászat

Nyírfa s tükörképe a tóban: kártyalap.Isten és Sátán kártyáznak az őszitáj asztalán – Isten veszít s fizetlerogyó szarvast, felbukó nyulat.

S jönnek a vadászok, puskacsőtorkolatszemük is, a véráztatta iszákonEurópa térképe: vérfolt-fővárosok,szájukat nyitják – csontokkal fehérlő lövészárkokat.

A tó partján döglött halakhevernek, mint kivájt szemek, – a vizek megvakultak,s jönnek a vadászok, a láthatár, mint halszáj, összezárul,s égtájak célkeresztjén megáll és vár a vad.

Sátán és Isten foglya

Rám kattan, mint fénylő bilincs,a reggel horizontja,világ priccsén felébredek:Sátán és Isten foglya.

Eső kopog az ablakon,minthogyha fakupábankockát rázna unatkozóbörtönőröm, a Sátán.

A szél Isten szakálla, leng,ördögmancs – ág cibálja,s jönnek az Úr angyalai:a felhők bamba nyája.

30

Nézek a szerteröppenősiheder-ördögökre –elgörbült, vérrozsdás karom:platánlevél pörög le.

Lenn förtelem, fennen közöny,sörét ver ablakomba,vadnyúl-irhámon hajbakapsátánhad, angyalhorda.

Szabad álmomból ébredek:Sátán és Isten foglya,s rám kattan, mint hideg bilincs,a reggel horizontja.

Tűzbe vetett evangélium

Mint papírhulladékkal teli rétenételt keresgélő kutya,futkos pupillám a szemfehéren,de Istenre nem talál soha.

Vágóhíd szemétgödrei, ti véres-tályogos koldusszemek,ti láttátok Őt, aki egykorkigondolt benneteket?

Vadnyulak, akiket a rókaúgy lóbál fogai között,mint tömjénfüstölőt – utolsópercetekben láttátok Őt?

Ágak közt zápor serceg, minthaMagdolna fésülné haját,villámlik – szikrát vet sörénye,nézem eszelős-boldog mosolyát.

A hold-tonzúrás éjszakában én isprédikáljam hülye vizeknek,hogy a Mennyek Országa ők,hol ponty-arkangyalok lebegnek?Futkos pupillám, mint a rétenszemét közt turkáló kutya,papír, papír – Isten nevét nemírom reád többé soha.

31

HÁBORÚS TÉLI ÉJSZAKA

Ady Endre emlékének

Háborús téli éjszaka

I

Különös éjszaka ez, be különösenfénylik – ahogy rásüt a gyertya lángja –poharamban a vörösbor: összecsavart színházi függöny, –milyen színjáték kezdetére várva?

Különös éjszaka ez, kísértetesenragyog föl hirtelen az ablak jégvirága,akárha áttetsző tenyér – nem látszik, csak a ránca;tenyerét az üvegnekki feszíti? ki készülbetörni hozzám? ki által leszeklesújtva vagy megáldva?

Különös éjszaka ez, didergek a holdnakmindenen átható röntgenfényében állva,áttetszik benne húsom, csontjaimnakse látszik, csak az árnya,de véremen megtörik, nem hatolhatereim pirosába,állok eleven vérfaként, piroslóágaimat kitárva,kapaszkodom piros gyökereimmela téli éjszakába,állok meggörnyedvén az éjnekfekete szelében – tündérfa, Isten-átka,törzsemen már a kidöntetés jelével – milyenszekerce sújtására várva?

Ver még a szívem,patkók csattognak bennem, hóviharralküszködik egy lovas.

Hová fut?

Milyen üzenet bízatott reá?

Befútta az utat a hó, két oldalána fákon varjak – csontvázakra aggatott kitüntetések.Hová futhatnék? Ez a földfáiban is hősi halált halt, csak a csillagokpislákolnak: felhők sírdombjain a gyertyák.Didergek a mennyország– közönyös hangyaboly – küszöbén, tücsök a meséből.

32

Kinek kell már az énekem?Alszik a hangya-Isten.

Befútta az utat a hó.

II (Dal)

Mint almafa lombján az ágak,áttetszenek húsomon a bordák,csüng rajtuk piros almakénta szívem – tépd le, Magyarország!

Nem kell? Túl keserű gyümölcs?Az, hisz az Isten is kiköpte.„Testvér, mi var voltunk e földsebén – lepergünk hát örökre.”

Var voltam? Átvérzett kötés csak.Vér, genny, mocsok rajzolt rám mappát.Térképed nincs igazabb nálam,belém vagy írva, Magyarország.

„Hallgass, testvér! Besúg a zápor,úgy ver, mint meghajszolt szivünk.tavaszba, nyárba, őszbe, télbe:tömlöcnek négy falába ütközünk.”

Piros csizmákban mégis, mintha szívekkelnének lábra, indulok már.„Piros csizmáid, mint két vérező seb,nem hiszem, hogy messzire jutnál.”

III

Különös éjszaka ez: fény lobbant a mennyben,s futott le pörögve, – talána csillag, mely nevezteték Ürömnek,az hullott közibénk,mert a vizek megkeseredtek,és szívemet, mint vörös bársonyt a cigarettaparázs,átégette – íme, keresztülfúj rajtam a szél;állok, mint céllövöldében az átlőtt papírfigura,hallgatok ringlispilzenét, előttem sörhab ahóbuckás téli táj, álmodozom papírrózsák között,míg serényen töltenek, céloznak rám a legények.

A csillag, mely nevezteték Ürömnek,hullott a vizeinkbe,és váltak forrásaink keserűvé; mint lúgot ivottcselédlány, vonaglik e meggyalázott ország;katonavonatok rágják le falvait: hernyók a faleveleket.Asztalomon a bor a gyertya különösfényében, mint vért buzgó seb, remeg;s forró lámpa a hold: a holtak lelke lepkeként

33

forog körötte, és megperzselődve aföldre visszapereg.

Különös éjszaka ez: ím, a lassan fordulóföldön, mint katonaindulót harsogógramofonlemezen a tű, sistereg az a csillag,mely Ürömnek neveztetett.

IV (Voltak itt tavaszok)

Voltak itt tavaszok! A fűzek– felbátorult béreslegények –tavak selyemszoknyáit túrták,kisasszonyokkal ciceréltek.

Robogott Szent Györgyként a zápor,kővé vált sárkánypikkelyek:dárdáitól recsegtek, törtekkastélytetőn a cserepek.

A hóvirágok – ördögínybőlnőtt fogak – ha ránk vicsorogtak,csizmáink, jégállkapcsokatroppantva szét, rájuk tapostak.

Láttuk a holdban: ezüsttálonSzent János levágott fejét,mosolygott ránk és prófétáltaKrisztus-idők jövetelét.

Táncolhatott orfeumokbanSalome szemérmetlenül,mi csillagos eget: gyertyákkalrakott asztalt ültünk körül.

Virrasztottunk és énekeltünk,szomjan forradalomra, borra,ittunk, amíg tábornokivállrojtokat termett a bodza.

És réteket fércelt a zápor, –ki látta, míg tartott az ünnep:szapora tűk varrják az országtestére a katonainget.

S nőttek a kukoricacsőrevicsorgó, sárga fogsorok,duzzadt a burgonya – a földhúsában rákdaganatok.

Virágzó fák – egyenkokárdásbesúgók – álltak sorfalat,és várták már Betlehem jámborbarmait a vágóhidak.

34

A világ besoroztatott, –az erdők napszítt zubbonyána vér és genny átütni készült,és megteltek a vagonok:

ACHT PFERDE ODER ACHTUNDVIERZIG MANN.

V

Különös éjszaka ez; szemközt a dombon,mint galléron piszokcsík, ösvény feketéllik,letépett ing a táj – kifosztottkatonahulla az ország.

Most látlak igazán, Uram!Ereid lövészárkok,piszkosan hömpölyög bennük a vér,két szemed két puskacsőtorkolat,fogaid sírkövek, felpuffadt nyelved,mint dögön hízott eb, kushad közöttük.

Most látlak igazán, Uram!Katonád voltam, kiállok a sorból,letépem vállrózsáimat,letépem vállaimról a Napot, a Holdat;sorakozzék fel a kivégzőosztag,szememen fehér kendő: behavazott ország,holtomban is letéphetetlen.

Ágak csapódnak ablakomba, minthaa Semmiből lecsüggvekalitka imbolyogna,az verdesné az üveget rácsaival.Vergődik benne foglya:a téli éjszaka.Ki szabadítja ki?Ki szabadít meg engem?Ágak csapódnak ablakomba, minthaketrecem rácsai.Különös éjszaka ez, be különösenpislákol asztalomon a gyertya;átsüt a gyertyalángona börtönőr szeme:Istené. Égek benne,és égnek könyvlapok, lobognakbibliám lapjai,lángolnak angyalszárnyak, égnek a sorok, mintmáglyán a holtak – égett toll szagát,égő zsír bűzét érzem én,érzem már holtomig.

35

VI (Vadászat)

Lovas-árnyalakok a ködben,a horizont körhintaként forog,vonulnak lassan festett naplementék,kútgémek, őzek, bőgő szarvasok,cukormáz-tavon hattyúárnyak,s egymásba folyva virradatok, estékforognak a körhinta koronáján,deres mezőn: mézeskalács-szivenhalastó tükrös négyszöge remeg,kicirkalmazva rajta: Örök Emlék,betűi közt halszáj tátong: cselédlánykészségesen tárulkozó öle,s a messzeségből csizmák döngenek,tágul a táj s szűkül, új s új menetrefordul a körhinta, kíséricigánybanda és katonazene,Rákóczi-induló, Radetzky-marsés Száz forintnak ötven a fele,s paták szikráznak, csizmák döngenek,lovas árnyalakok a ködben,forog a hinta, tart tovább a búcsú,körvadászat papírmasé lovon,úri vadászat, nincsen kezdete,úri vadászat, vége nincs soha,hová futhatnál, virradat vada,hová futhatnál, vadnyúl, szarvas, őz,előtted válik hajlongó cigánnyá,s zendít rá trágár nótára a fűz,sörétszemekkel riasztgat a bodza,véredül fröccsen szét az áfonya,úri vadászat, nincsen kezdete,úri vadászat, vége nincs soha,boldog, ki hulltát érezvén megállhat,s golyó teríti földre, nem kutya,és tart tovább a búcsú, a vadászat,a horizont körhintaként forog,mézeskalács-dzsentrik nyeregbe szállnak,lányszobák rózsaszínű álmai,bugyiké, akik letépetni vágynak,fonnyadt emlőké, kik gyötretni vágynak,lapos bukszák és duzzadó herék,hová futhatnál, virradat vada,kutyák kerülnek mindenütt eléd,úri vadászat, nincsen kezdete,úri vadászat, vége nincs soha,és vár a bor a kocsmaasztalon,nagy kancsó és tizenhárom pohár,

36

körben, mint Krisztus az apostolokkal,torzképül az Utolsó Vacsora,hová futhatnál, virradat vada,hová futhatnál, vadnyúl, szarvas, őz,előtted válik hajlongó cigánnyá,s zendít rá trágár nótára a fűz,üres a kocsma, de majd megtelikveríték-, vér-, nyers hús- és kapcaszaggal,okádék bűzével, no meg a nótákédeskés akácvirágillatával,és kártya csattog, mintha angyalszárnyak,s holnap is tart a búcsú, a vadászat,forog tovább a horizont, forognakpapírlovasok a papírlovon,mézeshuszárok a kalácslovon,egymásba folynak virradatok, esték,ezer éve vadászat, vigalom,úri vadászat, nincsen kezdete,úri vadászat, vége nincs soha,árnyhattyúk úsznak cukormáz-tavon,és kártya csattog, mintha angyalszárnyak,forog a hinta, kancsók, poharak,és Lement a nap a maga járásán,Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,tart még a búcsú, a hajtóvadászat,boldog a vad, ki puska elé állhat:

SEBÉBŐL VÉRZIK EL AZ ORSZÁG.

VII

Különös éjszaka ez, ráng, ráng a gyertya lángja, minterőszakolt asszony; lobog,mint katonavonat után lengetett kendő;leng, mint akasztott hullája a szélben;remeg a gyertya lángja,mint döngetett kapu, –Uram, Tehozzád kérnekbebocsátást a holtak.

Áttörnek égő hajjal,lángoló körmökkel, füstölgő orrlukakkal,jönnek Galíciából, Verdun és Doberdo alól,elözönlik a paradicsomot, és a Te szenttrónusod előtt összecsapnak újra.

Ezt akartad, Uram?

Ezt akartad Te, aki mintspongyát vetted kezedbe a világot,és letörölvén véle visszavontparancsolataidat, most utolsócsepp vérünk hulltáig csavargatod?

37

Üres már a mennyekfekete táblája, Uram.

Remeg, remeg a gyertya lángja, minttüzes kard a sötétség hüvelyéből kivonva;remeg a kardod, Isten:

MOST ÉN KÖVETKEZEM?

VIII (Passio)

Krisztus-éjszaka, tenyeredátszögezték a csillagok.Tücsökcirpelés – tehetetlenkínban fogad csikorgatod.

A Mindenség feszületérőlhogy nézel engem, Éjszaka!Még meddig hordja arcod eVeronika-kendő Haza?

Vérző vonásaid letörlitalán mirólunk a jövő.Borulj ránk, Megváltó Sötétség,Te sorsunkká feketedő!

Peregnek még harminc ezüstkéntkalászból a búzaszemek.De szomjunk enyhíteni gyűlnekecetes spongya fellegek.

A Mindenség feszületérőlmeredsz rám, Krisztus-éjszaka.Ki Téged lát, nem futhat ekendőnyi országból soha.

IX

Különös éjszaka ez, be különösszínben játszik a gyertya lángjánál a bor:színházi függöny vöröse, levonva még, – milyenszínjáték kezdetére várva?

Különös éjszaka ez, sötétjében, mint lúgot ivottcselédlány, vonaglik e meggyalázott ország.Katonavonatok rágják le falvait: hernyók a faleveleket.

Különös éjszaka ez, az asztalonreszket a gyertya lángja,vergődik, mint horogra akadt hal; remeg,mint tüzes kard a sötétség hüvelyéből kivonva.

És égnek könyvlapok, bibliám lapjai, felizzanaka sorok, mint máglyán a holtak – zsíros bűzüketérzem már holtomig.

38

Miért nem vetsz a tűzreengem is, kiszáradt tündérfát, Uram?

Üres a mennyek táblája, a csillagcsak krétanyom repedéseiben.

Ágak csapódnak ablakomba, minthaa Semmiből lecsüggvekalitka imbolyogna,az verdesné az üveget rácsaival.

Ki szabadítja kifoglyát: a téli éjt?

És felragyognak ablakomon ajégvirág ráncai: tenyérráncok, – a fagytenyeréből ki jósol még nekemkönnyű halált?

Befútta az utat a hó... Ver még a szívem,patkók csattognak bennem, hóviharralküszködik egy lovas.

Hová fut?

Hová futhat még, meggörnyedve, gyötröttarcát a halál fekete szelébe tartva?

Milyen üzenet bízatott reá?

39

MEGTALÁLT VERSEK

Sovány vizekből

Sovány vizekből bokrok arcátnem issza már az ég;kék hűvösségre zöld viharzástmost váltott át a rét.

Az ágközök üres szemébenfeketeség mered,s a füvek a kenyér-sötétenpróbálják élüket.

Szép arcod emlékként sugárzik,hiába vagy velem –csak az lehetsz már, aki voltál,élőnek jeltelen.

Mint zöld beszédét elfeledvea lomb ring hangtalan,s már nem mondhat többet magáról,csak azt, hogy árnya van.

Most

huszonnyolc éves vagyok, és nem tudokszeretni senkit. Szeretném, ha volna Isten,és megbüntetne. A kezemre verne vagya sarokba térdepeltetne, leíratná százszorvelem: Szeresd, akik téged szeretnek, hogy ne vedd eljogtalanul az ő szeretetüket! De nincsen Isten,csak a Sátán van. Őt látom. Kedvesem mosolyában isszarvának görbülését; patája az éjszaka, a patkója a hold.A várost, ahol születtem, mint lazán felvarrt gombot,leszakítja a földről. Szeretnék kisgyerek lenni,aki csak a kutyáktól fél ésaz idegenektől. Most attól félek,hogy megszeretnek. A Sátán meggyűlölt engem; énnem merem őt gyűlölni sem. Mit tegyek, hogy magamra hagyjon?Mit akar tőlem? Este a bokrok gonosz vénasszonyok; körémkuporodnak, motyognak, talán a nevemet mondjákvisszafelé, hogy megrontsanak. Ujjaikat, száraz, bütyköságakat, összekulcsolják – érzem, hogy meg akarnakfojtani. Ésakkor valaki átölel, megcsókol, el akarvezetni innen. De akárha csiga mászta volna meg a számat,

40

irtózom, és bár látom szárnyait, amint megcsap a tollakavas zsírszaga, elundorodom, holott az Angyaljött el értem. S az öregasszonyokösszevihognak, előttem ürítenek:varjú lesz minden ürülékcsomó.Nyitnám a szám, s egyszerre kívülről látom magam:fogaim sírkövek, a nyelvem kushadó eb, dögszagú.És megvirrad; Krisztus keze a hajnal, vérzik.Emelj föl engem! – mire kimondom, nem látom őt, megindulok,a fény ürességében megyek – nincsen Isten,nincs bennem szeretet senki iránt;csak a Sátán van, aki gyűlöl engem,de nincsen terve vélem – hagy szorongani, hagy élni,zabálni, szeretkezni, pénzt keresni,hazudni – rám hagy mindent, mintha haladékot adna:mire?

A megszületőnek

Te, aki még meg sem születtél,kinek csontja liszt és cukor még,húsod hogy épüljön, a borjata tagló alá most vezették,combod még hálóban ficánkol,saláta levelén tenyérkédráncai is most terveződnek,ezüst hajad még holdsugárból,de koponyádnak glóbuszán azerek már délköröket szőnek;Te, aki vagy, de nem vagy mégsem,hallgass meg engem, akinek mártenyérráncai levelekerezetébe visszafutnak,halforma lábnyomaim iszavaros pocsolyákba bújnak,körmeimet várja a föld:éjében holdakként ragyognak;hallgass meg engem Te, kinekadatik megszületni holnap.

Itt állok én, s szívem köréa vérerek úgy tekerednek,mint kígyó a tiltott gyümölcsre;miféle istenátka vert meg,hogy irtózik tőlem a föld;magamat kikkel fölfalatnám,szívükből-szájukból kivetnek?Magamból bujdosnék – hová?Idegeim, mint elszakadt

41

vezetékek, egymásra hullnak;fölszikrázom, de nem zuhoga szomjas földekre a zápora mennybolt száraz homlokáról,csak összezúzott madarak, csakmegőrölt álmaim dere.

Itt állok én, Te eljövendő –de hát mit adhatok neked?gyermekkorom: vattacukorralberagacsolt ünnepeket?hogy édeskés lett, mire számhozért a szó: szabadság, jövő;adjam a díszletek aszályát,az indulókat recsegőmájusi utcát, céllövöldékdurrogását, vagy ami mostsokasodik, magunkban is,a táblákat, hogy Eladó,Magánterület, Belépni tilos?

Te, aki még meg sem születtél,kinek csontja liszt és cukor még,húsod hogy épüljön, a borjata tagló alá most vezették,combod még hálóban ficánkol,saláta levelén tenyérkédráncai is most terveződnek,ezüst hajad még holdsugárból,de koponyádnak glóbuszán azerek már délköröket szőnek –amiért megszületned, élnedérdemes, bennünk nem leled meg;hogy újra mondd az anyanyelvminden szavát, meg kell születned,hogy a világot elnevezzed:a szépet szépnek, a szerelmetszerelemnek, az igazságotigazságnak, és magadat,akiben élőbb lesz az élet:minden jövendő kezdetének.

42

ISTEN FŰSZÁLA

Dalok harmincévesen

I

A nyirkos égen fellegek:penészes, süppedt szalmazsákok,dér hull belőlük: fénytörek, –beh sivár, Uram, a lakásod!

Itt varjakkal gombolt, fehérköd-ingben vár reád a rét,domb térdel, nyújt feléd esengveimára kulcsolt jegenyét.

Hiába kérlelünk, Uram, –világod ily hamar meguntad?Ajtódra, látom, most akasztoda biztosítólánc-Tejútat.

II

Csillagok, csillagok, Mennyországkőkerítésén üvegcserepek,elvérzik rajtatok a zsoltár,Isten elébe nem mehet.

Bordáimat ki lajtorjának hittemmennyekbe, most magamba visszahullvanézem, hogy könyököl ki Istena holdra, mint homályló kocsmapultra.

Tenger és ég ablaktáblái közöttvergődő légy volt énekem,végtelenből csak a határtalanba, –szavaim nem szabadulhatnak sosem.

A Nagy Vadász

Poharát duhajul az égtükrébe vágta, és lőn éjszaka,csak tükörcserép-csillagok, csak atelihold csorbult szélű pohara

világít, ám ha gally reccsen, ha avadvizeket zápor hugyozza, Őjár-kél közöttünk, és szemeibőlólomsörét pislog, s mi kushadunk.

43

Mert tekintetétől a nyúlprémfelbukfencezik kabátostul, és a gyertyaláng,mint asszony a kéjben, felszítva rángfenséges horkantásai szelében.

Mert állunk mindenütt a négyégtáj célkeresztjén, hiábalengünk ki jobbra-balra, telibe találjaaz utolsó szavunkat is.

Jár-kél köztünk a Nagy Vadász, az égtükörromja alatt, s iszákjából a megsörétezetthajnalok vére a földre csepeg,s éjszakává visszafeketedik.

Pohárköszöntő

A poharakban bealkonyodika vörösbor elkorhadtak a fénymestergerendái hamarosanfejünkre szakad a sötétséga föld már síkos testtel a viharkezében vergődik s mint kés alólkipergett pikkelyek csillognak a tavakvillámok krétavonásaivalfelíratik a palaszürke égreegy láthatatlan kéz ítéleteEMELJÜK HÁT POHARAINKATmert többé nem fűzzük a prímásvonójába a térkép lapjaitbankó helyett s malacformájú felhőkszájukban hold-citrommal nem lebegnektöbbé az alkonyatban mert mi lettünka tavak melyekből a hajnaltkimerték s mi vagyunk az Istenhóbefútta lábnyomaia mi vérünk alkonyodik a borbanIGYUNK HÁT EZ AZ UTOLSÓ POHÁR

Éjszaka

A holdon mint egy léken átelfolyt a fény boras dohszag maradt utána ésa hordó-éjszaka

s valami furcsa percegésa mennybolt dongái mögötttalán egy patkány rágicsáltalán Isten zörög

44

vagy talán egy patkány az Istende mindegy is hiszenmindegy kihez imádkozunkegy hordó mélyiben

s hová jutnánk a korhadódongákon túl ki tudjaa Mennybe-e vagy egy sötétés nyirkos pincezugba

Téli reggel

Behavazott táj abroszána hajnal vörösborpecsét.Elmúlt a mámor, poharamföldhöz csapom – szilánkja jég.

A századvég költőihez

A húsként pirosló alkonyatotellepték csillag-kukacok, – hiábavágjuk a holdfényt hagymakarikákra:nem nyomja el a rothadásszagot.

Zrínyi

Az alkony feltépett hasábólkifordult felhők lóbelek a láthatárongyűrűznek véresen miért is látommindenben ütközet nyomátén kinek könyvtárszobám lett a világs nem ütközöm csak erdei vadakkals zörög a sok pergamensárga nappallapozhatom unottan ez maradts egy öregedő asszony szoknyasuhogásaahogy esténként teremről teremre járvakioltja a fáklyákat mintha aszférák fekete ruhás angyalaoltogatná a csillagokatés költhetem megint a verseketde engem már a vers nem költ meg újras túl könnyű volt rímekből rakni váratkövetlek hát a sűrűségbe bújvasoká rejtőztél tőlem Istenemmost végre szemtől szemben állsz velemFELISMEREM VADKANPOFÁDAT

45

Isten fűszála

József Attila emlékének

Nézem, ahogy a nyári alkonyatpirosló nyelve nyalogatja afény sótömbjét, és lassan rám tapadcserepes ajkakkal az éjszaka.

Micsoda szomjat kell majd oltanoma véremmel! Ostoba, hogy hihettem,hogy én vagyok e világ szomja, – mostlátom már: félhold-szarvat hord az Isten,

s patanyomában összegyűlt esővíza tenger, kérődzése ritmusáraváltakozik a nappal és az éj, s mintvakondtúrásra, lép egy-egy világra.

Nem tudtam én, hogy nyáluszályakéntleng a Tejút... De most mindent megértek.Sötét van, és Isten fűszála, én,ringok puha alsóajkán az éjnek.

46

ADY ENDRE VONATÁN

Trauermarsch

Gustav Mahler emlékének

Tratatatam, tratatatam, tratatatam...A messzeségből trombitákréztücsökcirpelése száll,elönti a Birodalomréteit a trombita-csiganyál.Tratatatam, tratatatam, tratatatam...Közeledik a gyászmenet,gyászfátyol-napfogyatkozása hölgyek arcán s rettenet,de gyászölükben izgalom:nyirkosodnak a gyászbugyik,s jönnek a gyászfrakkos urak,éjből a frakk – a csillagokóraláncán fityeg a hold,és gyászos nemiszervük combjukközött lélekharangozik.Tratatatam, tratatatam, tratatatam...Az élen gyászkancán ügeta tábornok, mindkét fülébenvatta – ha villám csattog is,csak annyit hall belőle, minthacsészén ezüstkanál kocogna,plomba a tábornok fogában:sziklába töltött ekrazit,gyászzsebében a pakli kártya,s azt látja, ha álmodozik:a kártyalapok figuráiegymásnak lábbal fektetett,véres katonatetemek.Tratatatam, tratatatam, tratatatam...Közeledik a gyászmenet,huszárok mentéjén a sújtáskanyarog, mint drótakadályok,vonulnak a sötét mezőn,cselédszoba-Birodalomban,a szénaboglyák – kiscselédekbefülledt dunyhái között.Tratatatam, tratatatam, tratatatam...Trombita harsan – réztücsök,közeledik a gyászmenet,rulettgolyó-hold körbefutjaaz eget, csillagzsetonok

47

gyűlnek az Isten asztalára,a gyászhintó lassúdan úszik,bakján a Sarkcsillag a lámpa,vonul a gyász-Göncölszekér,a tavak ablakát betörvevízmélyig gomolyog az éj.Tratatatam, tratatatam, tratatatam...Közeledik a gyászmenet,a réztücsökciripelésbennyikorognak gyászkerekek,s mint körfűrész, forog a hold,csillagon – görcsön – felsikolt,hasad a deszka-éj, az ében,szekercecsattogás – ki építravatalt vagy vesztőhelyet?Trombita-csiganyálas rétek,közeledik a gyászmenet,gyászkancáján üget az élena tábornok, a hölgyek arcángyászfátyol-napfogyatkozás,huszárok mentéjén a sújtásszögesdrót, zúzmaralepett,trombita harsan – réztücsök,gyászarkangyal suhog az éjben,lebeg a gyászolók fölött,óceánjáró-nyelv ütődikfogsora jéghegyeibe,állnak cselédlány-dunyha boglyáktrombita-csiganyálezüstben,rulettgolyó-hold fut az égen,csillagzsetonok halmaitsöpri maga elé az Isten,és réztücsökciripelésben– bakján a Sarkcsillag a lámpa –úszik a gyász-Göncölszekér.A tavak ablakát betörve,mint szétdurrant pezsgőspalack,vízmélyig gomolyog az éj.

A tükör széttört

A tükör széttört, cserepeibőla látvány összerakható még,de nem forr vissza mennybolthoz a föld,s éjszaka nélkül száll le a sötétség.

A látvány széttört, cserepeibőla tükör összerakható még,de helyet cserél mennybolt és a föld,

48

s a nappalba átfolyik a sötétség,árnyam fekszik az ágyba asszonyomhoz,s aki a tű fokán átpréselődik,az a pokolba jut.

A tükör széttört, cserepeibőla látvány térképe kirakható még,hol mindennek határa van, de ahatárok között összezagyvalódiktűpárna s Szent Sebestyén mellkasa,a harangok s az ágyúk bronza, éstrombitaszínű sörrel indulókathörpintünk ki a kocsmákban, s a hóaz álcázóköpennyel felcserélhető.

A tükör széttört, és széttört a látvány,s ki megpróbálja összerakni, össze-zagyvál tükör- és látványcserepet,a nappalok sötétséggel leöntve,s az asszonyok árnyunktól terhesek,a harangok kongásából kiöntika messzehordó ágyúk robaját,és álcázóköpenyben minden évszak,s csizmát kell húzni újra – a világcserepein ne járkáljunk mezítláb,s menetelünk sörszagú indulókra,a tű fokán lángnyelvek csapnak át.

Ady Endre vonatán

Hová robog ez a vonat ki tudjaaz alkony fellegei mint asszonyi ölpiros redői szétnyílnak magábafogad az éj és robogunk tovább kitudja hogy hová milyen éjszakábamicsoda anyaméh micsoda városmicsoda óceán magzatvizemicsoda ringás vérpiros homály várki tudja istenem ki tudjacsak robogunk tovább a semmibe

Hová robog ez a vonat ki tudjafekete szűz égő vörös szemekkelfekete csapzott hajzata vonódikutána sátán vasszüze hová futki tudja talán csak a sínekde ki tudhatja hogy a sínek ishol csavarodnak föl a semmibealudni kellene igen aludnitalán ha elszívnék egy cigarettát

49

egy korty ital talán segítenetán elaludnék ha egy asszony árnyaa fülke függönyén átkéklenede az is lehet rajtam kívül már avonaton nem utazik senki se

Hová robog ez a vonat ki tudjaaz állomások régen elmaradtakmegfulladok de zárva minden ablakrobogunk a földsűrű éjszakábaa záporba holtak zilált hajábaszikra száll vagy széttúrt csontok szilánkjaki tudja istenem ki tudjas ki tudja hogy kik ülnek itt velemmint röntgenképen áttetszik az arcukhol szálltak fel s mért nem szól senki semcsak mosolyognak s áttetsző kezükbenfojtó illatú súlyos koszorúkki tudja hogy a vonat hova futmeddig fúródik a párnás sötétbemint rozsdás szög a Krisztus tenyerébetalán aludni kellene igennem tarthat már nagyon soká az úthamarosan megérkezem

50

HALOTTAK NAPJA

Alkony

A rókabundás alkonyatmost lendül át az égi partra,s csillag-sövényen fennakadbozontos, rozsdaszínű farka.

Kitépi és tovább szalad,nyomára forró vért csöpögtet,és mint pityergő vadnyulat,kiejti szájából a Földet.

Akkor is ott is

A felhők szürke rabnőruhájábansápadtan és félénken lépegetsza lágerudvar-réten át a fényszögesdrótjai közt kelettől nyugatigzápor-hajad leborotválták öled rózsaszín-liláskikericsét meggyalázhatják bármikoréjjel a fennsík priccsén forgolódsz a holdreflektora végigpásztáz aludni nem hágygondolsz-e rám ilyenkor aki egykoronvillám-hajcsatjaid kiszedegetve földig omlósörényedben fürdettem arcomatgondolsz-e még vagy csak a holnapiholnaputáni robot jár eszedben amitől lecsupaszítotterdőkké soványodsz míg el nem fogysz el nem hamvadsz egészenaz alkonyatokban de én a ködök krematórium-füstjében is érezni fogom tested illatáts akkor is ott is a te nevedet mondogatom majdmikor egy tiszt unott kézmozdulattaleldönti merre vezet tovább az utam jobbra vagy balra

Circus maximus

Még kifeszül fölénk a mennyboltfelhőkkel foltozott, kék sátora,beissza még a vért a megsötétültporond lucskos fűrészpora,

51

a nézőtér is tapsol, bár a ponyvátmorogva rázzák az űri szelek,s a lyukakon átvillámlik a Semmi,az előadás vége közeleg;

ülünk még, bár hasadozik a vászon,elpattannak a fény kötelei,oszlopok dőlnek, ám mi egyre várunk,rettegéssel és reménnyel teli,

bár előttünk csak Isten és a Sátánmegunt bohóctréfái zajlanak,s mi hahotázunk gyáván, míg a mennyboltrossz sátora fejünkre nem szakad.

Szürkület

A menny kilép medréből, szennyes árjánfelhők – felpuffadt angyaltetemek –sodródnak és keringenek,a süllyedő nap örvényébe bukva.

Álarcot vált a város, most a bennekiterjedt űrt a villanyfény befutja,s mint egy töklámpás, bárgyún és siváranpislog a végtelenbe.

De profundis

Kényszerzubbony volt már az anyaméh iss járkálok bár látszólag szabadona Mindenség csak túlméretezettbolondokházi kórterem tudom

döngettem hát a falakat hiábaa mélységből kiálték ám az Istencsak a lélek légszomja és e szomjons más kórtermeken kívül semmi sincsen

átkopogok s ha néha jő erőtlenmorzén a válasz meg sem érthetemember vagy angyal küldi-e s fogolytársvagy láthatatlan rabtartóm üzen

ó nappalok fehér kendői számatki tömte be tivéletek nehogykiüvöltsem hogy már a semmi sincsens még ez a semmi is fogy egyre fogy

52

Circumdederunt

H. G. emlékének

A szürkület patkánya már előbújtéles fogakkal feltöri a Napdióhéját s farkával félresöpria szalmaszál-sugarakat

mint ruhásszekrénynek az éjnekszétnyílnak ajtószárnyaivállfán lóg Isten sok megunt palástjas a Megváltó vérbűzös rongyai

e világ-pincében ahol körülkerítnekIsten-szemét és Sátán-limlomokmióta várom már ki szabadít megés rémlik olykor ott fönn láb dobog

álmomban mintha elhagyott lakásomlátnám bár nincsen semmi más tudompatkányok árnyak s néha egy homályosfénycsík a felhő-pókhálós falon

Halottak napja

Egy kisfiú siet a parkon át,az esti szélben hintalánc vacog,zörög a megfakult viharkabát,az égen borbélytányér-hold inog.

Az emlékmű talapzatán, akárangyalszárnyakból hullatott pihék,mécsek remegnek, szürke és sivára kő, a park, s páncélozott az ég.

Mint oszlopról lehorgadó plakát,nyirkos csirizszagú a félelem,s megyek, megyek az őszi parkon át,zsebemben gesztenyék, nyolcévesen.

53

DÖBLING

Döbling

Ilia Mihálynak

„‘S nem különben, mint a’ kiégő üstököscsillag iszonyú forgásában se határt se utat nem tart,de mint átok a’ végtelen üregben maga magát emészti ‘s napsystemákat rendít meg, ugybolyong czél ‘s törvény nélkül a hazátlan, hiv jobbágyokat csábít el, megelégedett polgárbanyugtalan bizalmatlanságot önt ‘s végre maga kétségbe esvén nem ritkán önkezivel végziörömtelen éltét.”

(Széchenyi István: Hitel)

„Vannak, akik azt mondják: az ember ebben az életben sohasem tudhatja, vajon halála utánelkárhozik-e, vagy sem, én sem tudhatok tehát semmit előre. Ezeknek azonban ezt válaszo-lom: megnyílt előttem az ég, és az Orion csillagképében ugyanolyan világosan olvashattam,mint a saját lelkiismeretemben, hogy én itt a földön meztelenül, a végső kétségbeesésben, asaját szennyemben fogok elrothadni és tönkremenni, hogy a másvilágon az örök kínra ébred-jek, s ezeket a kínokat nem a kicsiny Föld, hanem a csillagok és a világmindenség dimenziói-hoz mérten fogom szenvedni egyre növekvő mértékben, amihez képest a saját nyelvemkiharapása valóságos gyönyörnek számítana.

Ó, Isten, miért is születtem én, nyomorúságos féreg, miért is emelkedtem ki a semmiből?”

(A döblingi önvallomásokból)

I

Éjszaka van magamra hagytak végreaz orvosok az ápolók seholkörülnézhetek Döbling ez vagy Magyarországvagy a Döbling-Magyarország-Pokol

Csend van tán Isten elharapta nyelvétcsillag sem csikordul tengelyénhallgass te is aludj Széchenyi Istvánlegnagyobb magyar szerencsétlen gazfi én

Beh jó hogy el van zárva minden ablakbeh jó hogy itt benn minden óra állmíg így marad nem férkőzhet be hozzáma park ösvényein settenkedő halál

Éjszaka van magamra hagytak végreaz orgyilkosok árulók seholkörülnézhetek Döbling ez vagy Magyarországvagy a Döbling-Magyarország-Pokol

54

II

Aludj aludj ne ébredj fel sohaa hold ezüstlő ingalapja lassanlengjen csak a részvéttelen magasbantebenned végre minden óra állnem láthatod hol erdőkkel sötétlikmint ágyékszőrzettel a láthatármegnyílt a menny és méhéből kihullotts már éhesen bőg a kisded halálnem hallod mert számodra nincs halálhallgass csak és szorosra zárd a szádatkülönben belső éjed szerteáradés nem lesz többé napja a világnaknyugodj meg Döbling anyaméh s te aSátán magzata el ne hagyd sohacsak ringatózz az alkony vérpiroshomályában megszületned tilosaludj a percek gyertyái kioltvaDöbling vén embriója és bolondjaaludj aludj felébredned tilos

III

Mióta ülök e karszékben nem tudomMagyarország nincs többé már csak bennem élülök hát mozdulatlanul nehogy elrebbentsem folyóita havasok cukorsüvegét föl ne nyaljáka hajnalok ülök csak mozdulatlanula függönyök elvonva nem hallhatom a závárzatokzörgését ülök csak és ringatózommint egykor rosszul ácsolt tutajon az Al-Dunánbolond-sityakom félrecsapva hetykén ülök és ülöka holdfény hágcsója előtt csak fel kellene állnoms megindulhatnék fölfelé elhagyhatnám örökree világot e poklot ám én szólitomszolgáimat még szorosabbra azt a függönytne lássak semmit ne lássam a semmitmi is lehetne még az ablakon túlMint a kiégő üstökös mely iszonyúforgásában se határt se utatnem tart de átokként a végtelenűrben maga magát emésztve nap-rendszereket rendít meg úgy bolyongnakcél s törvény nélkül a hazátlanokmost én is így bolygok fényt vérző csillagés iszonyú csóvám forog forog

Mi is lehetne még az ablakon túlne lássak semmit ne lássam a semmitmég szorosabbra azt a függönyt szólitom

55

szolgáimat a világot a poklotelhagyhatnám örökre és megindulhatnék fölfeléa holdfény hágcsóján csak fel kellene állnoms csak ülök és ülök bolond-sityakom félrecsapva hetykéns ringatózom mint egykor rosszul ácsolttutajomon az Al-Dunán s nem hallom a závárzatokzörgését felnyalják a hajnaloka havasok cukorsüvegét elrebbentették folyóimatMagyarország csak bennem él nincs többé nem tudommióta ülök e karszékben iszonyúforgásomban se határt se utatnem tartva magam magamat emésztvecél és törvény nélkül bolyongva mintkiégő csillag Isten eldobottkesztyűjét csóvámat vonszolva avégtelen űrben mozdulatlanulülök csak ülök karszékemben ésszemem lezárva ajkaim lezárva

IV

Egy hosszú-hosszú kátránnyal befestettdeszkakerítés és előtte asikátor ernyedt magatehetetlenporában futkározó kutya

Sovány gacsos lábak fakóvörös szőrernyővázként nyíló-csukódó bordákNápolyban láttalak vagy Debrecenbente loholtál le és föl Magyarország

Mit kutakodtál boldogabb fogakkallerágott Európa-csontokatszaglásztad félszegen az éjszakakátrányával bemázolt Mennyország-falat

De rés sehol de rés akkorka semamin egyetlen csillag fénye át-türemlik szűkölünk csak Európaküszöbeitől elvert kutyák

Rohangásztál le-föl míg meg nem untadmindegy Nápolyban-e vagy Debrecenbenaztán elült a fölvert fénytelen porelkullogtál a szürkületben

V

Döbling Döbling éjfélt üt az óraösszeér két villám-mutatójaDöbling Döbling Döbling dől a záporreszket a föld varangy-iszonyátólmegrázkódik holtjait kihányja

56

csontszilánk-eső zuhog a tájraDöbling Döbling éjfélt üt az óraösszeszikrázik két mutatójabokor-csontparipát regulázvalovagol az erdők őszi vázahadonásznak ördögmancsok ágakangyalhaj-viharba markolásznakDöbling Döbling Döbling dől a záporreszket a föld varangy-iszonyátólpoklok és a mennyek összecsapnakvillám reccsen és kettéhasadnakfelhő-angyalingek angyalborda-xilofont ver a sátáni hordaharangszoknyák alá nyúl a dögnépkitépi a kongás ágyékszőrétDöbling Döbling éjfélt üt az óraösszeforr két villám-mutatójasúlyos kriptafedelét a holdnakfélrehengerítették a holtaks mélyéből sivalkodva kitörnekaz Orion-csillagbeli szörnyekelözönlik a levert vidéketHaynau- és Bach-pofáju rémekDöbling Döbling Döbling dől a záporfüggöny lebben ablakom kitáruls bandái a felbőszült dögöknekrozzant karszékem körül pörögnekorromat fricskázzák és röhögneks óbégatnak te tetted te tettedte aki e népet fölemeltedtenkezeddel sírba is te löktedDöbling Döbling éjfélt üt az óracsótányként bagzik két mutatójas míg összetapadnak büdös kéjbenseregek rohamoznak az éjbenágyú morran és dörög a dobbőrjönnek föld alól és fellegekbőla vetések lángtalppal taposvasercegve ég az Isten-borostaDöbling Döbling Döbling dől a záporcsárdás döng a föld-ég reng a tánctólröpülnek a párok vígan ropjaakasztott emberrel a bitófadübörög a csárdás lángban állnakvillámsújtva a nagycenki hársakDöbling Döbling éjfélt üt az óraelszenesedik két mutatójaDöbling Döbling Döbling dől a zápormegrázkódom varangy-iszonyátólDöbling Döbling megszökött az Isten

57

pisztolyon az ujjam mint kilincsenDöbling Döbling Döbling angyalborda-xilofont ver a sátáni hordaDöbling Döbling köröttem pörögnekHaynau- és Bach-pofájú szörnyekDöbling Döbling Döbling dől a zápordübörög a tánc a deszka lángolDöbling Döbling összekapaszkodvaangyallal az ördög ropja ropjaDöbling Döbling Döbling körbefognaks óbégatnak rémek és a holtakte tetted te tetted és röhögnekfölemelted sírba is te löktedzápor dől a pokol tüze lángol

LUCSOK S PERNYE MARAD A VILÁGBÓL

VI

Mióta ülök e karszékben nem tudomelmúlt az éj és elszállt a viharvirrasztásommal Isten mit akarazt sem tudom élem vagy álmodomés csigaként tapogatózva lassanmászik már elnyűtt függönyeimena hajnalfény a nyálkás förtelems minden a megszokott elunt alakbanírószerek s a könyvek szétdobálvaaz asztalon a pohár pereméremint tüdőbeteg felköhögött vérevörösbor szárad sarkukig kitárvaaz ablakaim de már nem az éjpoklára nyílnak messze-messze jára zivatar a kísértő haláls nincsen pokol mert nincsen semmi semnem fegyver csörren és nem ló dobognap-zsandár váltja csak hold-silbakotnincsen pokol mert pokolibb a menny

Mióta ülök e karszékben nem tudommár elhalványult rég az Orionelszállt az éj elmúlt a zivatarvirrasztásommal Isten mit akarvirrasztásommal Isten mit tehetaludnék már s tudom hogy nem lehetvén embrió Döbling méhébe zárvaki szülhet engem újra e világra

Mint a kiégő üstökös mely iszonyúforgásában se határt se utatnem tart de átokként a végtelenüregben magát emésztve halad

58

kiégő csillag ezt az aluvónaprendszert újra megrendítenédaludj inkább és hunyj ki jeltelenamíg a virradat vörös csuklyás bakóaz égi vérpad grádicsára lép

59

HALÁL-BOLERÓ

Tépéscsinálók

Asszonyok ülnek a sötét szobábanholdhófehérben alkonybarna gyászbanés ujjaik sürögnek boldogankosaraikba gyűlik kavarogvamint rétekre a hó a tépés fodramíg künn a síkon újul a rohama bokrok bordáit szél kardlapozzaés vadnyúl lőporfüstpamacsa pukkannap vérzik el golyósebezte vadkans rohan a tél a csontporhó rohan

Asszonyok ülnek a sötét szobábantépik a gyolcsot gyűlik a kosárbanés kavarogva gyűlnek a sebekkevés a kötszer még több lepedőthuzatot inget szaggatnak a nőkvér itat át ingvállfehér egetkevés a hófúvás a föld sebérefröcsköl a vér föl Isten ősz ölébea vőlegények vére dől zubogkelengyét tépnek a menyasszonyok

Asszonyok ülnek a sötét szobábanujjak sürögnek hóvihar zajábans míg künn az alkonyvérrel itatotthófúvás vászna bomlik kavarogs a napkorong a lőtt seb ontja véréta gyolcs suhogva gyűlik a kosárbanszaggatják alkonybarna asszonyokki a fiát siratja ki a férjétlány tépi el a nászágy lepedőjétmost arra is a férfivér csorog

Asszonyok ülnek a sötét szobábanholthófehéren éjfekete gyászbancsak ujjaik sürögnek boldogankosaraikba gyűlik kavarogvamint rétekre a hó a tépés fodramíg künn a síkon újul a rohama bokrok bordáit szél kardlapozzaés fölfröccsen az Isten ősz ölébea férfiak a föld fekete véres rohan a tél a csontporhó rohan

60

Angyal

A rozsdaszeplős konzervdobozoknedvedző csikkek papírcafatokközött a fénnyel drótozott egetelhagyva tán egy angyal lépeget

az alkony felborított pléhedényealatt homály van bárha kásafényemég csordogál és néhol lámpa gyúlés ő üveglő szárnyakkal vonul

a rozsdaette konzervdobozokelázott csikkek szétdúlt mondatokközött de mégis mindenektől távolakárha jőne száz évvel korábbról

és sűrű egyre sűrűbb a sötétségmicsoda sóvárgás micsoda kétségrezeg kocsonyás-sárga szárnyainmíg körbejár a park sétányain

még rácsöppen az alkony kásafényecsillagszilánk hull eszelős szemébepokol volt föld menny most mind tófenéks megtölti géproncs rongy és törmelék

Halottak éje

Sírbolt a menny a mécse csillags a hold-krizantém bágyatagszagától reszketnek a holtakorrcimpái a föld alatt

hol fekszenek gyökérbe fonvade most a deszkák szétesőtömlöcét elhagyják s birokrakélnek veled múló idő

bor és kalács az asztalonés gyertya ég s ők visszaülnekkihűlt helyükre és vakonmerednek ránk míg tart az ünnep

hallgatjuk csontujj verdesieső a párás ablakots gyűlölködőn egymást lesiegy éjen át élő s halott

61

Átutazóként

Mint aki egy kihűlt váróterempadján riad fel téli reggelens a pirkadattól átvérző üveg-tető alatt a piszkos és ridegcsarnok zugában feltápászkodikkörülnéz és nem érti mért van ittmi ez a nyüzsgés és mi ez a lármamilyen nagyváros pályaudvarárakerült s ez a körötte lüktetőtömeg mily bugyrokból buggyant előmért lökdösődik és hová siethonnan fröccsennek szét a részegekbicskás vagányok bekecses kofákingázók szabadságos katonákrikkancsok pályamunkások kopottdisznóbőrtáskás hivatalnokoktörülközőket áruló polyákbatyus cigányok ténfergő diákpapírzacskót durrogtató bolondpufajkás fáradt géppisztolyosokborostás vén csavargó lányanyasoványka mellén síró kisbabarendőrök szajhák prédikátorokmily óriási ágyék vagy torokokádja őket s mért futnak vakonha parancsot recseg a megafonmért rajzanak milyen vonatra várnakmiért vajúdnak és agonizálnaksemmit sem ért csak nézi félszegenahogy a szennyes messzi üvegena hajnal romlott vére átszivárogs nem jut eszébe küldetés vagy átoksodorta erre s honnan jött hovamerült miféle múltba otthona

mint aki egy kihűlt váróterempadján riad fel téli reggelenátutazóként úgy születtem éns hideg a csarnok és a pad keménys ma sem tudom hogy honnan és miértűztek ki mily halálos bűnökértvezeklek míg lesújt vagy megbocsátaz Isten és utazhatom tovább

62

Vörösmarty-töredékek

1

A koporsóra föld zuhogA földre októberi záporKocsmájából kitántorogAz Úr a részeges sírásó

Vak gödrünk mint pezsgőskehelyMár megtelt habzó szennyes árralS a sírt hol nemzet süllyed elKöszönti Isten a világra

2

Beh mélyre süllyedtem beh mélyreSár mindenem minden tagomOh Isten megtalálsz-e végreE szortyogó vak csillagon

A hüllőbőrű rétekenA dülledt hüllőszem tavakMerednek rám oh IstenemVakíts meg engem Égi Vak

Nincsen remény nincsen reményAz emberfaj tudom tudomTudom sárkányfogveteményE hüllőbőrű csillagon

Minden napom sár mindenemOh sárga hüllőszem tavakMeglelsz-e engem IstenemFehér bot fénnyel Égi Vak

3

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .És bár szemében gyászköny ülA nagyvilág megkönnyebbülS a sírt hol nemzet süllyed elKörültáncolja ünnepel

63

Vezeklés

(Agatha Fasset: Bartók amerikai évei című könyve alapján)

az a cigánylányaz a kis cigánylány RomániábanAKI A CSIRKECSONTOKATELLOPTA TŐLEM - - -

nyár derekán hőségtől néma délbenegy városszéli kocsma udvaránközvetlenül az erdő mellettebédeltem – gyűltek a csirkecsontokfehéren szikrázó halomba

szemközt velemöreg kút víztől megrevesedettfavödre lógott rozsdamarta lánconmint önakasztott félrebillent fejjel

az a cigánylányaz a kiéhezett tekintetű cigánylányA FÁK KÖZÜL KILESTE HOGYAN ETTEMHOGY SZOPOGATTAM ÉS TETTEM LE GONDOSANMAGAM MELLÉ A CSONTOKATEGY KISTÁNYÉRRA - - -

csend volt az udvar néptelen csak egykiscica jött lábamhoz dörgölődzöttdorombolt NEM ENNI AKART CSUPÁNBARÁTKOZNI – mikor eléje tettema csontokat udvariasan megszagoltaés otthagyott

az a cigánylányaz a mezítlábas gyökér-sovány cigánylányKIJÖTT AZ ERDŐBŐL – OLY NESZTELEN AKÁR AZ ÁRNYÉKODASUHANT AZ ASZTALOMHOZ FÜRGE BARNA KÉZZELFELKAPDOSTA A CSIRKECSONTOKATA KISTÁNYÉRRÓL ÉS VISSZAREPÜLTA FÁK KÖZÉ - - -én felpattantam és gondolkodásnélkül rohantam utána ahogy csakbírtam valami arra kényszerítetthogy megvigasztaljam vagy adjak nékivalamit ám futás közben eszembevillant hogy ez a lány bizonyosanfél tőlem azt hiszi meg akarom büntetni őts tudtam hogy bármilyen gyorsan futoknem érhetem utol soha SOHANEM TŰNIK EL ARCÁRÓL AZ A RÉMÜLTÁLLATRA EMLÉKEZTETŐ KIFEJEZÉS

64

és megtorpantam és ő elveszettárnyként az erdő árnyai között

elindultam visszafelé s csak ekkorláttam meg milyen egyenetlen atalaj a lábaim alatt keresztül-kasul kígyóztak a fagyökerekrajta talán egy felhőszakadásmosta le róluk valamikor régena földet és most vénen csupaszonkapaszkodnak a rögökbe s ahogycsüggedten lépegettem köztük nagy kövér zöldlegyek szálltak fel dongva és fejemkörül keringtek lassan és követteks a kocsmaudvar asztalán hagyottételre telepedtek boldogan

az a cigánylányazóta eljön hozzám minden éjjelÉS ELVISZI A CSIRKECSONTOKATMOST MÁR TUDOM: AZ ISTEN CSONTJAITMIKET MAGAMTÓL KELLETT VOLNA FELKÍNÁLNOMDE NEM TUDTAM HOGY ISTEN CSONTJAIMOST MÁR TUDOM DE MOST MÁR HASZTALAN

Caspar Hauser

Én nem tudom ki küldött e világbaa tömlöc jó volt vaknak lenni jómost bámulok a menny hideg faláratúl messzi túl kék és túl szétfolyó

én nem tudom ki száműzött e földreki parancsolt reám szüless meg éljbemaszatol a rétek nyári zöldjecukorsziruppal émelyít a tél

én nem tudom mindez miért mivégreaz alkony-dráma és a virradatkomédiája minden napja éjee létnek mely mindegyre egy marad

a tömlöc jó volt vaknak lenni jó voltén nem tudom ki volt ki engemetkiragadott a semmiből a jóbólhogy árnyak közt mulandó árny legyek

65

Hurok-szonett

Erdő vagyok – eltévedek magambanGyökér vagyok – nyakamra hurkolódomA kéklő fulladásos alkonyatbanVagyok s leszek de nem tudom mi módon

Hold-fűrész tép belém porom szitáljaKiszáradt zápor elfogyok zihálva

Ki árnyaim a föld könyvébe írtam

A levelek szemét vörösre sírtamS nem könny szememnek ezre hull a tájra

Parázsló csont vagyok s min ég: a máglya

Voltam s leszek de nem tudom mi módonA fulladásos kéklő alkonyatbanGyökér vagyok – nyakamra hurkolódomErdő vagyok – eltévedtem magamban

Halál-boleró

Éjfélt kongat az óra,Megszólalt a Halál bolerója; Mint a kalitka, Tárul a kripta:Huss! kirepülnek a lelkek. Összerakódnak A csontok, a holtakHústalanul dideregnek.

Egyet kondul az óra,Hív a Halál boleróba; Jöjj ide, járjad, Fogyjon a hájad,Lépj a körünkbe, ne félj hát! Összefogóznak Véled a holtak:Jó fiuk, értik a tréfát.

Kettőt kongat az óra,Zúg a Halál bolerója; Az égen a Göncöl Gördül; a gönctőlMost szabadulj: le az inget! Látod-e? túl sok, Vesd le a húsod!Így a tiéd ez az ünnep.

66

Hármat kondul az óra,Búg a Halál bolerója; Járja borissza, Szende klarissza:Jaj, kilyukadt a szemérme! Víg veterán ott Ropja a táncot;Csontja csörög? csak az érme.

Négyet kongat az óra,Zeng a Halál bolerója; Táncol a szajha, Bár megaszalvaCsügg le a bőre a sárba. Járja a dalnok, Botfülü zsarnokHúzza a sírba, hiába.

Ötször kondul az óra,Bong a Halál bolerója; Járja a pásztor, Szent szava kámfor;Széled a szélbe a nyája. Járja a titkár, Ő se okít már,Vagy csak a táncfigurákra.

Hatszor kondul az óra,Elnémult a Halál bolerója; Vissza a sírba, Zárul a kripta;Hess! takarodjon a lélek! Már a kakas szól, Száll a pimasz szó:Újra hazudja a létet.

67

TÁJKÉP FOHÁSSZAL

Post aetatem vestram

Jegyzetek egy fordításkötethez

Ezerkilencszáznyolcvannyolc telénegy nagy sötétlő erdőbe jutottam;már túl lehettem életem felén(vagy mégsem? így reménykedem titokban);se igaz út, se csalfa messzi fény,csak egy a biztos: Brodszkijt fordítottam,ki számüzött, mint enmagamban én,de boldogabb, mert én itt, ő New Yorkban;emlékszem: hetvenegyben ott, a Né-va nyirkos partján Post aetatem nostram– latin nevű – poémáját elémletette egy boglyas fiú a roppant,Nyevszkij proszpekti ház emeletén;egy japán diáklánnyal jártam ottan,orosz szakos volt, most Párizsban élbarátommal, ki... eleget locsogtame tárgyról épp, de – ha már belefogtam –hadd mondjam el: magyarra áttevéme verset a minap, s nem is titokban, –bizony, nem hittem volna akkor én(bocsánat, hogy két rímet visszahoztam);hol is tartottam? nyolcvannyolc teléna hetvenegyes évbe így jutottamvissza – virult a genszek, és reményse volt, hogy egyszer az archívumokbanelsüllyedt akták – post aetatem vestram –előkerülnek, feldereng a fény,s ex oriente Szamara de lux-bangördülnek új gen(min)szekek felém...Örvendezünk hát, és nem is titokban,de kis szobánkban, nyolcvannyolc telén(ne számold, mennyi rímet visszaloptam);elég is ennyi – némulok, szegénymagyar, ki – hetven éve már – sarokbantérdeplek Európa szegletén.

68

Mágikus szonettek

Pierre de Lorraine (1649-1721) nyomán

1

Végy egy palackot, tedd belé a rózsamagjának eleven kivonatát,hamvaszd el, aztán hűvös harmatátegy nyári éjnek gyűjtsd a lombikodba,

s párold le, majd a hamuból kivont sóta harmat párlatával összegyúrd,zúzott üveggel, bóraxszal bedugds gőzölgő lótrágyára tedd a flaskót,

hagyd ott egy hónapig, amíg megérik!S ha duzzadón a kocsonyás anyagfeszíti már a szűk üvegfalat,

sikerrel jártál – napsugár ha éri,palackodban, dús szirmokkal tele,megjelenik a rózsa szelleme.

2

Végy egy palackot: önmagad, s beléjetedd napjaid élő kivonatát,hamvaszd el, aztán súlyos harmatátpergesse rá kihűlt szerelmed éje,

párold le, majd a hamuból kivont szótaz emlék párlatával összegyúrd,az öncsalás bóraxával bedugdaz enszennyedtől gőzölgő fiaskót,

s feledd egy hónapig, amíg megérik!S ha duzzadón a dúlt emlékezetmár szűköl és feszíti lényedet,

sikerrel jártál – napsugár ha érint,elmédben, metaforákkal tele,megjelenik a líra szelleme.

A negyvenedik év szonettje

Markó Bélának, Marosvásárhelyre

Betöltöttem a negyvenedik évetés engem is betölt a negyven évs reám ki ifju nem vagyok se vénakár a rím úgy kancsalít a végzet

69

mindennek vége ez talán a kezdetmi kezdetik talán a vég talánamiért Babilon falainálelmém karom egykor munkába kezdett

Babilon Déva Jerikó hiábanem dől nem épül kürtöm nyers szaváraó Isten adj ha vagy megint erőt

a templom áll habár a nemzet omliks a nyelv akasztott kéklő nyelve romlikrothad hiába éles mint a tőr

Szonett és ellenszonett

Döbrentei Kornélnak

1

Az alkonyat sebtében felragasztottplakátján átüt még a fény-csirizvégigsimítja s elbiciklizika horizonton a plakátragasztó

és most fölöttem rózsás húsu felhőfény-ujjal éjlő ágyékán matatelbűvölő a festett pillanats be kár hogy lassan szétfolyik a delnő

nézek a lágyan fénylő rajzolatras találgatom mit hirdet mire híva sok puha idom és kecses ív

mit kössek és mivel teljék a kamras mint új Noé a garatra felöntvemily tósztot mondjak majd a Vízözönre

2

A cukormázként csillogó igéretcsipkék habok és női kellemekelárasztják az alkonyi egetde foszlik sebesen mi megigézetts még sebesebben a nyolcvanas évekdíszletei a dezodorozotthónalj-üléstermek az elnyomottbűz amely átitatja még a véget

sötétedik a mennyekre ragasztottplakát se látszik már a fény-csirizfelszáradt rég az órán este tíz

70

minden kihalt a város szélinélpapírszeméttel hempereg a széls hol volt hol nem a vén plakátragasztó

Thészeusz

A labirintus én vagyok csaláshogy léteznék útvesztő bármi mása bikaszörny is énbennem lakikén álmodom vérgőzös álmaités én vagyok kit fel kell falniaén Thészeusz Athén királyfija

a labirintus én vagyok az éjsötétje megtölt és csupán a kéjvillámai világítják utammíg járom tévelyegve önmagams ha ez a fény is ellobban örökreelmerülök a bűnbe és csömörbe

a labirintus én vagyok a kéj-vágyó királylány fonala a vérereim éjlő alagútjaitbefutva a Minótauroszigszívemig vezet s nincs tovább utamvagy megölöm vagy felfalom magam

a labirintus én vagyok csak éna kín a kéj a vaksötét a fénymagamra rontok én az áldozata hős vagyok ki vasfegyvert ragads a szörny akit meg kell gyilkolniaén Thészeusz Athén királyfija

Tájkép fohásszal

Vonul a szürke téli ég:kopottas írógépszalag,sorjáznak a havas vidéklapján a halovány szavak:tanyák, zúzmarakoszorúsgyümölcsfák, bokrok, csenevészakácok és a szigorú sritmikus kerités,

vasút, ahol vonat robog,villanva, mint a képzelet,csapszéktető, min tántoroga kémény-ékezet,

71

a jéggel – hályoggal – lepetttehénszemű tavak,a horhos és a nyárliget:szavak, szavak, szavak,

szavak, s belőlük összeálla strófa – rímei rögök,zárójel-szárnyú varjú szállbarázda-verssorok fölött.

Vonul a téli szürke menny, –mögötte ki hajola gép fölé, mely szüntelencseng, sort vált, zakatol?

Talán te írod, Istenem,a föld szinére versedet?Hozzád fohászkodom – nekemadd meg, hogy benne rím legyek!

És hogyha rímnek engemetelég tisztának nem találsz,beérem azzal is – legyekversedben asszonánc!

72

LISZT FERENC ÉJSZAKÁI

Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban

A gyertyaláng – rózsálló asszonyöl –ellobban a sötétség összezárulócombjai között. A levetett reverenda,mint kidőlt tintatartó, éjszakávalszennyezi be a szobát. Némán fénylikIsten díszkardja: a Tejút. Most kellenemeghallanom a szférák zenéjét, de amennybe, mint ősszel felázott talajbaa krumpli, belerohadtak az angyalok.

Csend van. Köröttem alszik Magyarország.S horizontja, e csókra csücsörítőszáj, nagyokat cuppant álmában, ésnyálát csurgatja: Légy hálás, hogy amiénk vagy, Franci! S én hálás vagyok.Csak meg ne lásd, hogy a rapszódiákaranysújtása megfakult molyettedíszmagyarodon, én szegény hazám.Bemuzsikáltalak az EurópaGrand Hotelbe, s nem vettem észre, hogyneked a konyhán terítettek. Most mármindegy. Aludj hát, és csak álmoddviszontcsókját az égnek. Énföl nem riasztlak többé. Kulcsra zárva,mint koporsó, a zongora. A gyertyamegunt kísértését kioltva, némánnézek a fenn rozsdásodó Tejútra,s a térre, hol a halaskofák standjainpikkelyek csillagképei ragyognak –halbűzös, fejtetőre állítottMindenség, amelyben az angyalokbólkeményítőt főznek vagy krumpliszeszt, ésa kokárda a lőlap közepe.

Mefisztó-keringő

És most a Sátán hegedűjea brácsát nagybőgőt leintis a nyálzó klarinétvisításta párok döbbenten megállnakde nem bír tiltakozni senkimert ólomsúlya lett a tüllnek

73

s a hölgyek izzadt szirmaimint párzás közben megfagyottcsigák tapadnak össze ésbelőlük mégis oly bizsergésfut szét a dermedett tagokbahogy koszorúvá borzolódika hajzatuk s a férfitestekdrótvégen lógó bábuiszikrák kék záporába vesznek

S rákezd a Sátán hegedűjevégigcsusszan a húrokona vonó és kettérepedneka tükrök ablakok s a serlega kézből szétszilánkozikbor fröccsen és brokát hasadfüggöny hullámlik mintha űriszél fújna arkangyalhajata táncosok riadtan állnakde egyszercsak középre lebbenaz első pár s a szerteáradtzenére lassan körberingés mint akik e jelre vártakfelbolydult izgatott seregbenforogni kezd a többi mind

S húzza a Sátán hegedűjeliheg a nagybőgő a brácsaa klarinét lohol nyomábaremeg a bálterem remegs vonagló kékes ajkaitszéjjelnyitja a temetőodvas fogai sírkövekvacogva villannak előörvénylik részegen a valcermíg a föld megundorodikés gyomortartalmát kihányjacsontváz-szerpentin koponya-konfetti esőzik a bálraés örvénylik aranyfog rendjela holtak fölkavart pora

S vonít a Sátán hegedűjenyüszít a brácsa felsikolta klarinét hörög a bőgőélők között kering a holtA. nagykövetné s B. a császárébenfa mellett rőt virágszála parketten száguldozikC. államelnök görbe lábunejét forgatva Noszferatumily szép nyak elábrándozik

74

s mint hattyúdöggel a kanálisfagylaltszinű ruhákkal márisfelhabzik forr a bálterems bár túlcsordul megállni nemengedi a szilaj keringő

S húzza a Sátán hegedűjehúzza de egyszercsak leintia nyálzó klarinétvisításta brácsát nagybőgőt megállnaka párok már nem járja senkis míg izzadt tagjaik kihűlneks csak lihegésük hallania Sátán meghajol kopottfrakkját végigsimítja éseltűnik s ekkor új bizsergésfut szét az elzsibbadt karokbaroggyant lábakba folytatódika bál s a nő- és férfitestekdrótvégen rángó bábuiúj táncok mámorába vesznek

Balcsillagzat

(Liszt Ferenc: Unstern, Sinistre, Disastro)

Balcsillagom, te szárazon csikorgóhomokszem Isten fogai közötthová rohansz a kristályhéju, forgószférákon át, mint földi üldözött,

kitől házat, hazát és anyanyelvetelvettek, és körötte kürt rivall,s mégis, mint víz alól, a mennyetszippantja távcsők nádszálaival

Balcsillagom, te égi eb, ki rúgottbeléd, miféle ütlegek előlloholsz, kilógó nyelvvel és behúzottfarokkal, s bár tetőled tündököl

a földi éj, a szégyened sugárzikcsak a sikátor-mindenségben, ésangyal röhög, felfegyverezve állig,mögötted, s szárnya éles, mint a kés

Balcsillagom, szétszaggatott uszályodvonszolva, véres öllel futsz tova,akár egy égi Szúza meggyalázott,zsoldos elé lökött menyasszonya,

75

s nincs menedék, a barbár palotábandõzsöl a gőgös, parvenü görög...Balcsillagom, lobogj az éjszakában,gyalázatunk, akár a fény, örök

Szürke felhők

(Liszt Ferenc: Nuages gris)

Felhők lefittyedt bőrredőia golyvás alkonyati égen –

valaha másnak láttalakmost – lüktető hüllőtoroknak

– míg nézem hogy pattannak ela fények mint zongorahúrok

lehajtod tarajos fejedmegvillan ősgyík-fogsorod –

valaha másnak láttalakmost – már tudom hogy elemésztesz

leszek hókása sár az olvadásbádogzajában szürke zengés

– leszek a végsőt pattanó húrvemhed az éjszaka előtt

Gyászmenet

(Liszt Ferenc: Funèrailles)

Sötétlő sírhalmok közöttvakon vonul a gyászmenethol a koporsó hol a holta pap s a kántor hol lehethol a gödör s ki ásta meg

Esővert sírhalmok közöttnémán bolyong a gyászmenetarcuk lezárt koperta nyelvükpecsétviasszá dermedettmakognak bár ki érti meg

Felázott sírhalmok közöttsüketen áll a gyászmenetlélekharang szól messzirőlréznyelve hol s kiért rezegs kit hív ha egy se hallja meg

76

Besüppedt sírhalmok közöttkővé meredt a gyászmenetkőhomlokokról víz peregködfoszlány és varjúcsapatrebben kering kiért minek

Megdermedt sírhalmok közöttmálladozik a gyászmenetkőnéma kővak kősüketkörötte idegen nevekkelállnak a fejfák sírkövek

Dérlepte sírhalmok közöttszétporladt rég a gyászmenetharangszó csendül messzirőlrézhangja lélekként lebegki hallja még ki érti meg

PORUNKRA ÉGI SÍRGÖDÖR CSONTKORHADÉKA HÓ PEREG

77

YORICK MONOLÓGJAI

Helsingőr

Viktor Szosznorának

Helsingőr homokóraő méri éjszakámőrjáratok peregneka sikátor nyakán

a Fő-térről a Dísz-térkelyhébe s vissza ímkardokkal alabárddalzörögnek perceim

kopoltyú-zsalugáterpikkely-cserép a házonbüdös bendőbe zárvaátúszom éjszakámon

múlik az éj a hajnalpengéje fölhasítjavér ömlik és a dánokszétfröccsennek visítva

ó csillag-bogu hálóki vet ki éjszakakit részegít a hajnalhal-ember-vérszaga

Helsingőr homokóraHelsingőr harcsabendőzörög a percek vértjeterjeng a vér a fertő

Helsingőr hol az őrökhomokja elpereghol úsznak hal-dizőzökés Hamlet-hold mereng

Helsingőr hol a görlökgirlandjain derengvirradata a vérnekvéróra cseppre csepp

a Fő-térről a Dísz-térkelyhébe s vissza hullaz őrjárat a vér ésablak tátog halul

78

múlik az éj de végetnem ér pereg meginthal-Ophelia éjekörvényében kering

Helsingőr harcsabendőhalbél-sikátorokterjeng a vér a fertőés Hamlet-hold borong

Helsingőr hol a véremvéróra csöppre csöppés nem múlik az éj nemmert Helsingőr örök

Yorick monológja Hamlet koponyája felett

Jó gazda Fortinbras király zárás után kimehetek a temetőbeés ilyenkor rejtekhelyéről előkotrom Hamlet koponyájáta tenyeremen tartva nézegetem és beszélek hozzászegény Hamlet amikor még a te bolondod voltamsenki se kapott kardjához ha dánul mondtam vicceketpersze a svéd is szép sőt igazi kultúrnyelv nem úgy mint a dáns az urak a hasukat fogva röhögnek mucsai kiejtésemenrengeteg aranyat kapok már vettem egy kis kertes házatHelsingőrtől nem messze kecském van és gazdaasszonyomaz enyémnél is csángóbb tájszólással ha kimegyek mindigfriss tejet fej gyümölcsöt hoz s vacsora után lefekszik velemde te mégis hiányzol néha Hamlet jó uram utcákatneveznek el rólad de azt hogy utca svédül írjákez vicces is és szomorú is de meg lehet szoknia hivatalos krónikákban sovány búskomor és filosvéd vagyholott én emlékszem kövér voltál harsány és kivörösödöttarcodról vívás közben csorgott a verejtékvárt is a mérgezett kendő anyád kezében de te elhárítottad s tovább-küzdöttél mint bocsáss meg a hasonlatért a hízott patkányha sarokba szorítják más ivott a mérgezett kupábólmás halt meg a mérgezett hegyű tőrtől téged voltaképpena guta ütött meg öt perccel Fortinbras jövetele előttmeg azt hiszem az undor és a kétségbeesés hogyEZEK EZEKKEL EZEKTŐL ÉS RÁADÁSUL DÁNOKén tudom nem volt igazad s hogy benned a svéd imperializmusszálláscsinálóját látták meg egyébként is túl sokat fecsegtélmindegy én szerettelek bár oly rosszul epigonizáltála tőlem hallott vicceket sütötted el a tőlem látottgrimaszokat utánoztad de milyen ügyetlenül ésmilyen erőltetetten és érezhetően viszolyogvaa felvett szereptől ahogy egy profi sohasemmert tiszteli a mesterséget mint én a királykodást

79

habár a lelkem legmélyén kiröhögöm de kár mostmég ebbe is belemenni elég hogy ate koponyád van a kezemben s nem az enyém a tiédbenelképzelem milyen nagyképű bölcsességeket szavalnála helyemben amíg én bocsásd meg ezt az álszerénységetcsak nézek üres szemgödreidbe számlálom csorba fogaidtapintom orrcsonkodat és a sárga vázrapróbálom visszarakni képzeletbena húst a bőrt haj- és szőrszálakat s amavizenyősszürke alkoholtól párásés mégis értelemtől csillogó szemeket amelyekbe néztem egykorigen akkor is amikor tudtam már fényüket kioltjákhamarosan s kialszik vélük Dániafénye örökre bár még az se biztos.

Ophelia

(Yorick második monológja)

Mindig fehér ruhában jártál bár olyanáttetszőben hogy átsötétlett rajtahónalj- és ágyékszőrzeted s gyakorta megnyalt ajkaidúgy csillogtak akárcsak a kívánásnedvében ázó függőlegesek – bocsáss meghogy önkéntes halálod után ily szeméremsértőkifejezésekkel emlékezem meg rólad ám ez az igazságmindenki észrevette tán csak Hamlet nem ki fatökű voltvagy a fatökűséget is tettettemit tudom én bordélyba járt-e s melyikbe engem nem vitt magávalén utánad lopództam amikor te utána lopództáls kilested groteszk taglejtéseit kihallgattad a dünnyögéséts nem sejtetted hogy tudja figyeled és szorgosan jelentedatyádnak bátyádnak szándékod szerint szerető aggodalombólfelség- és istensértő szavait tenéked ez a játszmatúl bonyolult volt nem fogtad fel hogy csupánszócsöve voltál minden intrikájátte közvetítetted aki csak a depressziójátakartad orvosolni hívénhogy minden férfiőrület jege elolvad végül amegfelelő leányhüvelyben ó ha engemkívántál volna magadba fogadniMICSODA KARDJA LENNÉK MOST AZ ÚRNAKde ebben is más volt a sorsom ígylehettem tárgyilagos szemtanúja ésegyetlen túlélője a tragédiánakmelyben te végig öntudatlanuls szereptévesztve hulltál a halálbainkább simogatnád a púpomatesténként a kötésed félretéve

80

és bámulnánk a kandalló tüzébenHamlet kibomlott ingét elmerengvenéha szeretkezés helyett is.

Fortinbras

(Yorick harmadik monológja)

Ül Hamlet atyjának királyi székénaz ifjú Fortinbras svéd-dán király de egyelőre csakfélseggel gótikus hazája fiaként mégidegen néki a mi reneszánszpompánk húszféleképp értelmezhető szavainkahogy a nyaklevágást elkerüljük egy-egy szellemeshízelgésnek de gúnynak is hatóám mindenesetre zavarbaejtő fordulattaló ezek a fordulatok tőlem tanuljamost Fortinbras az udvari beszédettőlem aki egyszerre pótoloms parodizálom a többé-kevésbé már kiirtotttősgyökeres arisztokráciátigen nekik a tővel és gyökérrelmég sok bajuk lesz bár oly tanulékonyaks hatékonyabbak is előbb kapnak a kardhozde már selyemkesztyűben mint a dánokFortinbras engem őszintén szeretmivelhogy egykor Hamlet bizalmasa voltamHamlet igen no persze Hamlet más voltmint ezek a svéd bugrisok az összes seggnyalótkirúgná hogyha barátja lehetnede hát hogy is hiszen nem él már és ha élne islegfeljebb minden ötödik szavátfogná fel ‘sz fingja sincsen Arisztotelészrőls Platónról kikről mellesleg nekem sincsde tódítok és lódítok hogy a kedvébe járjakidőnként oly fennkölt vagyok mint egy professzors ilyenkor arra figyelmeztetem hogyne túrja orrát és ne köpködjön a szőnyegekreott van a köpőcsésze mit Cellini mesterszenteltvíztartónak csinált megfelel hát e célra iss hogy tartja azt a jogart Hamlet még a farkátis előkelőbben fogta a piszoárbanmivelhogy nem a fal mellé járt mint a svédekígy oktatgatom Fortinbrast napontade persze viccesen hogy meg ne bántsams ha már nagyon elszemtelenedemjő Rosenstern és Guildencrantz a két hűsvéd udvaronc S LETILTANAK EGY HÉTRE.

81

Tíz év múlva

(Yorick negyedik monológja)

Helsingőrben hideg van reggel óta járomaz utcákat zsebemben sültkrumpli egy kétdecis rum mégisátjár a szél és már alig tudok vigyázni hogy ne dánulkáromkodjak minden szembejövőbensvédet sejdítve netán magára veszi mivel nem értide hát nem hordhatok magamnál nyelvkönyvet minden szitokhozezt megérthetné Fortinbras is aki az utóbbiidőben humortalan lett alig hivat magáhozs akkor is kérdezget csak hagyjuk most a vicceket Yorickigaz-e hogy Laertes a húgát is ezért akarták Hamlet nyakába varrnimeg hogy Horatio a wittenbergiek beépített embere voltés hogy Polonius a fia révén tartott fenn gyanúskapcsolatot a franciákkal maradhattak-e ügynökök avárosban szaglászd ki Yorickom benned megbíznak hiszen bolond vagyígy hát a kocsmákat járom és dánul rendelek de ettőlúgy látom még jobban megijednek az emberek és távolabbhúzódnak tőlem mert csak svéd lehet kiily magabiztosan és ráadásul akcentus nélkül beszélia régi államnyelvet az ilyen a képzőben tanultaHamlet komám tíz évvel éltelek túlde beleimben a halál lakik márhol itt hol ott bukkan fel bújócskázik még velemvesém herém is működik s csak nagynéha tiltakozik a májamigaz gyakorta véreset szarok de ez nem tartozik rádnem is tudom már minek hoztam szóba hidd el nem azért hogysajnáltassam magam spionná züllesztett bolondot művésztmert az voltam ugye az voltam Hamlet valahaabban az édes rothadásban abban a befülledtzsíros nász-szagban amely Claudius palotájának minden zugátbelengte s egyszerre elringatott s felháborítottmicsoda bon-mot-k micsoda szonettekmicsoda remek színházi premierekszülettek akkor most meg trombitanyálízűa költészet is amely a felszabadítókdicséretét zengi egyre több új fordulattal hogy lassan már nem istudom KINEK AZ ANYANYELVÉN.

Yorick arsch poeticája

Anus-arcú időkben írom éns eresztem szélnek arsch poeticámatHamlet halott a Múzsa rusnya vénszipa s reám fenekedik a bánat

82

a vár fokán merengek állva mintaz alkonyat borának fokolójakeblem kiholt csupán egy árva fingszárnyal belőlem kéményről a gólya

aszongyák rólam vulváris vagyokYorick komám a te pennád a péniszde ha muszáj akárha kondomotaz öncenzúrát húzom rája én is

és lesz a lírám gyönge szirmu loncs illatozó akár a kert izsópaszagolva azt a kényes udvaroncúgy érzi lágy homokkal várja tópart

hol ő a kedvesével andalogfiú vagy lány oly mindegy én amondóvagyok s a partner vékonyan visongmongyő mi fröcsent rám csak tán nem kompót

Anus-arcú időkben írom aszelekkel szálló arsch poeticámatnem rothad a laurusom csak ahusom belém csavarodott a bánat

s bár nem Damoklész kardja leng fejemfölött csak rozsdás svéd halef azértnem tagadom meg égi lényegems nem keverem össze szarral a vért.

Yorick alkonya

Úgy nézek mindenre akárha most előszörlátnám holott talán utolszor láthatomténfergek sötét folyosókon végigbaktatoka zab- s lótrágyaszagú hátsóudvaron

a strázsák alabárdnyelükkel fenéken billenteneknem tiltakozom és nem mondok viccet sem hogy emegaláztatást ellensúlyozzam nem érdekel sema szolgák jóindulata sem uraik kegye

megállok a szemétdomb mellett nézem hogy rohangála kakas tyúkjai között hogyan próbálja egyrekielégíteni kéjsóvár háremét a sok telezabálttollas hurit bár fogytán már a férfikedve

akárcsak énnekem el is restellem hát magamés továbbállok míg lassan leszáll az alkonyatkisomfordálok Helsingőr utcáira a palotábólés nem bánom hogy tarka rongyaimon jót mulat

83

az utcakölykök serege s a nyomomba szegődvemegdobál sárral csirkebéllel faggat hogy mivégetthátamon az a szarputtony azaz a púpom én pedigörömmel hallgatom a keresetlen dán beszédet

a sok-sok svéd finomkodás után s ha volna egyalmám bicskámmal szétvágnám s elosztanáma gyerekek közt ám üresek már a zsebeimnéhány garas pálinkára való csörög bennük csupán

nem kedvelnek az új urak Fortinbras is halottjó néhány éve az udvarban új francia módi járjaparfüm és csipke maitresse-ek képével díszített biliks régen nem emlékeznek Hamletre s Opheliára

nyugdíjamat folyósítják tán elfelejtették törölnia kancelláriában oly nagy itt a bürokráciahogy elevickélhetek benne én is aki annyirendszerváltást túléltem már mindenesetre grácia

hogy élek még akármilyen siralmasan is tengetemvégnapjaim bár egykor a dán irodalmi nyelvetaz én anekdotáim teremtették meg de hát tudomhogy hála s pénz helyett szegény bolond csak nyelhet

ülök a csapszékben de már csak magam elé dünnyögökkihez is szólhatnék köröttem adás-vételről beszélnekmagyarázzák az adóívek svéd terminológiájáttenyésznek magabiztosan akár a hullában a férgek

ez nem a te világod már Yorick mondom magambankiballagok a tengerpartra letelepszem a fövényenés Hamlet bon mot-it mormolgatom amíg leszáll az éjs az ég falához mint spion füle félhold tapad fehéren.

84

FARKASOK ÓRÁJA

Esős tavasz

Hetek óta esik, hetek óta csukaszürke az ég.Katonák menetelnek, a nóta ugyanaz, ami rég.

A rügyek kibomolnak, a lombok üde zöldje virul.De az árnyak, a gondok, a rongyok hada is kivonul.

Kenyeret kotorász a kukából a biciklis öreg.Teli szatyra a címer a zászlón, – hol a régi szinek?

Parizer, nem a vér, a piros ma, a fehér meg a géz;s mi a zöld? Kenyerünkbe torozva bevonult a penész.

Hazamennek a büszke vadászok, kiürül izibe’a vadon, – s ki magaslesen állott, lesi, elviszik-e?

Szopogatja a zápor a fákat: csak a csontja maradtama tegnapi, dús lakomának. Meg a csonka falak.

Adu, ász kiterítve – kifosztják, aki nyerni akar.S kiterítve – halott ez az ország? S a világ ravatal?

Ma akadnak, a tort akik állják, de utána vezekl-eni kell, ha – benyújtva a számlát – jön a fin de siècle.

Csupa rom, csupa rím, csupa omlás ez a vers, – magyaroscsak a rög, csak a rag, csak a romlás, s noha nyers, takaros.

85

Hetek óta esik, hetek óta kiderül, beborul.De hiába ujul meg a nóta: ami régi, se új.

1989. május

Századvégi szonettek

1

Eső zuhog – nyeli a sok csatornas szétköpködi a menny hideg vizét;villámlik – sárkány óriási torka:lángoktól kormos és dagadt az ég.

Ugratja kőlovát Szent György, a város,a dögre templomtornyokat szegezve, –ha átdöfné, a rút sebből ragályos,megromlott vér, genny, kénsav permetezne.

Váratlanul jött e vihar, letépteNoé bárkáját is, pedig beléjemég csak a szú-pár költözött be, – ó,

mi lesz velük, ha majdan partra szállnak?Lel-e uszadékfát az Ararát vadcsúcsán a szú-civilizáció?

2

Terülj-terülj asztal volt a világ.Kemenceként duzzadt a város: bennekalácsfonat futott a végtelenbe;a Főtér jószagú sütőlapát.

Zabáltunk hát, amíg tartott a készlet;tej-méz folyók és porka hó: cukor;a térkép volt az étlapunk, s komorfőpincér állt hátunk mögött: a végzet.

Csak ennyi volt? S a vérmocskolta abrosz...E földi lakomát dicsérte Pangloss.S miért ne? Hiszen itt legjobb a konyha.

S az Eszme? Egérfogóban szalonna.De asztalt bont, feláll a jóllakottszázad, s búcsúzva szellent egy nagyot.

86

Ősz van az űrben

Hullnak a barna-piros levelek, leválva a nyár faláról, mint elhagyott öreg kazánról festék- és rozsdarétegek.

Hullnak a barna-piros levelek; a fára varjú száll, s hogy összetörje, csőréből koponyákat ejt a kőre, s fal édes agyvelőt: dióbelet.

Hullnak a barna-piros levelek, ágak közt átszitál a kék üresség:száraz avarra üvegcserepekként Isten halott tekintete pereg.

Hullnak a barna-piros levelek, hull a világ, és hullunk véle mi, nedvét kiszívó levéltetvei;ősz van az űrben, a vég közeleg.

Farkasok órája

Felébredek. A takaró lidércekilobban, újra csigaház-fehér,s nem moccan többé. Becsapott az álom:nem volt s nem is leselkedik veszély;csak összecsúszkált s szarva gombszemévelnagyon soká meredt reám az éj;de nyála – utcalámpa fénye – szárad,foltot se hagyva, szőnyegén szobámnak.

Felébredek. Most kellene kimennemvizelni, inni, s a paplan alá!S nem mozdulok... A vekkeróra jár,közeleg-távolodik, mint a sínenelkattogó, vörös tehervonat –és murva-másodpercek hullanaka töltésszélre... Ajtómat bezártam;a fridzsiderben ébred csak az áram,s vonít fel – tolvajt álmodó kutya –,de tejhez, sajthoz, parizerhez érnyelvével, és ha mindent végigízlel,elalszik újra – elméje fagyottrekeszeiben a gondolatokoly rendezettek, hogy szinte irigylem.

87

Felébredek. Az éj végére jár;tudom, a farkasok órája ez.Az ablakon csontujjal ág neszez,de senki más! Nem gyilkosok loholnak,markolva pisztolyt, kést – a mát a holnapfelváltja csak, nem felkoncolja, bárki tudja? Mégis, oly jó lenne tudni –mit is? Hogy meddig tart e rettenet,s mért félek úgy, mért nem tudok aludni,ha farkasok óráján ébredek?

Felébredek. S úgy kerülget az álom,mint robbanóanyag-raktárt az őr;gyújtózsinóron – minden idegszálon –a félelem lidérclángjai kúsznak –magam a detonáció előlhová is menekítsem, hova fussak?Egy keskeny, űri résbe e világbólkisurrannék – de Pallasz szürke baglyalelkem iramló egerét bekapja,s még mielőtt az égbe visszahussan,mint szőrcsomót, kiöklendi magából.

Felébredek. Ma is, mint minden éjjel.Tudom, a farkasok órája ez.Áram vonít fel, csontos ág neszez,s kilobban paplanom gyűrött lidérce;a szőnyegen a lámpa csiganyála,síkos derengés dermed rá szobámra;és jár a vekkeróra: vak vonat,vakog az alvadtvér-zakatatak;s markolva pisztolyt, kést, gyilkos loholálmom sikátorában valahol;s Pallasz baglyának hányadéka, éngörgök, rút szőrgolyó, a föld szinén;s törött ezüstmaszk: utcalámpa-romcsillámlik jéggé dermedt arcomon.

Felébredek. Már hamujába roskadaz éj. Uram, irgalmazz farkasodnak!

88

Képeslap 1965-ből

Mészöly Miklósnak

Ültem a mélyzöld eternitlaposkonyhaasztalnál s néztem, hogy a dombmögé – az űrbe – úgy bukik a nap,mintha a világ vége volna ott;

s hol elsüllyedt, a felforralt sötétbőlkimenekültek mind az angyalok,félig megfőve már, – kendermagos,fehér és barna szárnyak seregétől

tarkállt a téli alkonyati ég;csapkodtak, ám a köd-vattázta légelnyelte vad kavargásuk zaját,csak szárnyhegyük koppant meg néha zárt

ablakomon, majd kékes fényre gyúltaz üveg, és a pára, jégvirághártyáján fölfénylett az esti város:egyszerre láttam most a Bartinát,

Baktát, Csatárt, a Jobb- s a Balparásztát,a Sédet és a Vasuti Fasort,s a bérházat, hol az a lány lakott,akit nem mertem megszólítani;

és mindent megtöltött az angyaliszárnyverdesés, a hangtalan beszéd, –láttam, hogyan szélednek szerteszét,kísérnek át a pallón részeget,

csitítanak elmérgesült vitát,szórnak csipetnyi sót a bablevesbe,s szerelmespárnak juttatnak szobát,a nagymamát templomba küldve este;

láttam, hogy szunnyad el a kisgyerek,ha anyja vállán át föléhajolegy rézveres, de békés angyalorr;az állomásra épp bezakatol

a vicinális Tolna-Mözs felől,s a forgalmista posztján, ott is egyvasutassapkás angyal tiszteleg,tollairól a zúzmarát lerázva;

ekkor fogtam fel: angyalok lakásaSzekszárd – a városom s a városod,de csak amíg a hó, az éj, a csöndpárnázza, elfedvén a nappalok

89

lótás-futását, otromba, rekedtlármáját, kútláncként csikorduló,de hazugságot felvonó szavakcsörgését, – újra tó a Csörge-tó

halott vizének jégkérge alatt,a régi házban verset ír Babits,Liszt zongorázik Augusznál, s szikáranülsz a sarokban s hallgatod te is...

Nem tudok rólad, félig tiltva vagy,és nem tudom még, hogy Te vezeteda leforrázott égi sereget:megrontott mézü múlt napok hadát,

de már előre megmosolygod aMegbocsátás suta őrangyalát.

Őszi esőzés

Pálca-esők verik, ázik a puszta, duzzad az úton a sár;csörgedezik patakokban a lusta, szürke habú mocsok-ár.

Ázik a gát, hasadozva leválik, omlik a vízbe a part,ólom-esőkben a város elázik, nyirkos a házfal, a park.

Koppan a földön a gesztenye gombja, – inge kinyílt, csupa rongy;vissza ki varrja a gombot a lombra, nincs se szabó, se bolond.

Szálas eső pereg: égi spagetti, – tála a tér, köd a szósz,falja csatornanyilás. De a resti sörszagu mennybe hajóz.

Nyelve a járda kövére fityeg le – mit motyorász a plakát?mintha a fal maga jönne, lihegve elpanaszolni baját.

Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent nincs ma beút, se kiút...Buksza-üres szemü nénike töpreng: holnap ebédre mi jut?

90

Búvik a méhe, ha fordul a naptár, – méze-kifosztva ugyan,ám ura híg szirupával a kaptár télire még teli van.

Hát mi, ha int az idő, hova bújjunk? Bárha begyűjtve a méz,még beledugni se tudjuk az ujjunk, hogyha hibádzik a pénz.

Lágy ez a vers, puha ritmusa altat, s mint az eső, beterít;ágy ez a vers, aki benne elalhat, álmaival betelik.

Pálca-eső zuhog, ázik az elvert város, elönti a sár;gennye fakadt ki a régi sebeknek, s máris az új sebe fáj.

1990. november

91

AZ APOKALIPSZIS SZAKÁCSKÖNYVÉBŐL

Örökség

Lágy részeit az angyalok lerágták:meszes-fehér koponyaként borulreánk az égbolt, és szemüregénhol nap süt át, hol ólom-hold vonul;

élünk alatta, korhadó világban,fogaiból bányászva érceket,s nem tudjuk, hogy e koponya kié,s nem sejtjük, hogy csak vágyak, érzetek

voltunk: Teremtőnk gondolatai,míg élt, – de mára lecsupaszodottTejút-gerince, s éles csontszilánkoka foszfor-villogásu csillagok;

s agyveleje, mely szétfolyt, elrohadt,hajnalban a talajból felszivárog, –eltévedünk ködgomolyaiban,s érezzük: örököltük e világot;

élősködünk, s nemcsak mi, ámde fennaz angyal-regimentek is, – miénk letta bomló, édes, rég kihűlt tetem;zabáljuk hát, míg át nem jár a méreg.

Sirálytó

(Olvastam, hogy Ferenc Ferdinánd főhercegnek Chlumetzben volt egy tava, ahol egyszer egyetlen délelőtt 1600 sirályt kapott puskavégre.)

Úgy tetszik most: sirálytó a világ,s partjáról Isten – Ferenc Ferdinánd –lődözget ránk, – és ebben az a jó,hogy őt is leteríti Gavrilo.

Igaz, hogy akkor széthull odafennés idelenn a Világegyetem, –mindegy – sirályok, szerteröppenünk,s vagdosva egymást, ölünk s öletünk.

92

Az Apokalipszis szakácskönyvéből

I

Megyünk az olvadás fegyverzajában, mint harctérre vezényelt katonák,magába harapó zsíroskenyéren – hóolvadásos rétkaréjon át.

Az égre kúszó alkony-nyelv ledér ízlelőbimbóin a dérporcukrát, délután ködtejfelét átjárja szurdik-ínyfalból a vér

szivárgó, édes nedve. Homorún borul fölénk, mint szájpadlás, a menny:begyulladt boltozat, nyálgleccserek, – nazális szél szipákol odafenn.

Az Isten téli szájában megyünk, nyúlós latyakban, körbe-körbe, ésfogyunk – kenyér-szalonna katonák –, menetelésünk: veszteglő veszés.

De csak megyünk előre, körbe, bátran – világ-kígyónk farkába harapott –,megyünk, megyünk, egy óriási szájban lágyan forogva – ínyencfalatok;

amíg fogy egyre, elfogy már alólunk a föld, a kő s a benne rejtezőérc s kőolaj – a hús, a zsír, a só: mind, mikből a Semmi lakomája fő.

II

Zörög a fény, az égi sztaniol. Bontogatják a megavasodott bonbont – a Földgolyót – az angyalok;nyáluk csurog, s kialszik a Pokol

egy percre, – ámde máris újralobban s cukortól kéken ég a kárhozat (mint akta új lapján az áthozat);olt s szít az édes nyál, ha tűzbe pottyan.

Zörög a fény, a gyűrt ezüstpapír; golyóba gyúrni – Nappá – régi móka, – éj-csokoládénk épp olyan csalóka,mint hámozatlan túlfelén a pír.

Csillag vakít, bolygói fénylenek: Tejút-karácsonyfánk áram alatt... Megrágnak, Föld, az égi tejfogak,angyali óvodák emésztenek.

93

Zörög a fény, hengergetik javában a sztaniollá fémesült reményt, – a doktor Isten kitöltötte vénytnem váltják be a földi patikában.

III

Gyerekkoromban felszöktem gyakorta a padlásra, hol a dió lakott kosárban, összeöntve nagy halomba, mint teremtés előtt a csillagok

s bolygók. A tartógerenda tövén, fagy- és porszagban, még nem bejglibe darálva, még nem nyúlós tésztafény hájjal bekent göngyölegeibe

tekerve, tornyosult a lakoma nyersanyaga; s az élesztő: a Szent- lélek üvegbúra alatt pihent a boltban még, mely a Mennybolt maga.

Egy-egy diót – bolygót vagy csillagot – szétroppantottam lopva – Lucifer a nagy kosárból épp így lopkodott, bár tudta ő is: fenekére ver

az Úr, ha rájön. Szégyelltem, de nem állhattam ellen. Édes Istenem, elnézed-é, hogy süteményedet megdézsmáltam előre, rossz gyerek;

s felnőttkoromra morzsa sem maradt üdvösségemből Űreged alatt.

Égi zsebóra

Ha felpattan a nappal nikkeleshátlapja, és elénk tárul az égizsebóra: csillag-fogaskerekek,tejút-rugók villódznak; s nézi, nézi

az Órásmester, felcsippentve, mintlupét, a Holdat; s én is idelenntalálgatom – mért késik vagy siet?Mint hidegben a sínek, a Jelen

miért húzódik össze, míg a Múlthabzó teje a lábasból kifut,és rákozmál a Jövő plattnijára, –kapargathatod késsel is, hiába.

94

Felpattintja a nappal nikkeleshátlapját Isten, kezébe veszia kronométert, piszkálgatja, majdfejét csóválja, és zsebre teszi.

S a dohánymorzsák, a pipaparázs-égette fekete lyukak közöttketyeg a Menny, s ide-oda gurulJézuska üveggolyója: a Föld.

Kerti óda

Giliszták, eleven, tekergőcipőfüzők, ti! a rögökbakancsát hogy tartjátok össze?Hogy szét nem mállott még a föld,

s fák lépegetnek benne nyárbatavaszból s őszből tél fele,rózsás zsinórok, hála, hálatinéktek! ezzel van tele

a szívem, míg a kertet ásom,miközben tűz reám a nap,s eszembe villan – tán a mennyboltgilisztái a sugarak, –

a kékséget furkálva egyre(ezért oly porhanyós a lég)lehullnak végül fára, gyepre,és féreg-testük ott elég.

Elégedett az égi kertész,és tán a mennyek susztereis, ki a legfénylőbb sugárralIsten bakancsát fűzi be.

95

TRISZTÁN SEBE

Aeneas és Dido

„Így hát a nagy ember elhagyta Karthágót...” (Joszif Brodszkij: Dido és Aeneas)

1

Dido, királynőm, nem látlak soha.A hullámok meanderei kékenfutnak, s mint Ariadné fonala,vezetnek új hazába, hol a népem

tán Minotaurusszá változik búsnászunk után – miatt? –, hisz labirintusbejáratául tárult szép öled,s mi összebogozott, a gyűlölet

fonalaként fog visszagombolyodninéped kezébe népemnek kezéből.Találkozom hát véled újra – végül

együtt fogunk mi árnyakként bolyongni;s a vér-iszamós csataterekenis vágytól síkos öled keresem.

2

Fanyar a búcsú? Fanyarabb a bors a borszín tenger, melybe rózsaujjáta hajnal mártja. Vérünk bárha forr,jó tudni: fenn, Olimpuszon mi újság;

különben fuccs a bornak és a kéjnek,és Gorgó-főt növesztenek az éjek,ránk ég a virradat, mint Nessus-ing.Irigyebbek a mi isteneink,

Dido, de késő lenne már cserélni.Megnyugtató mégiscsak, hogy az égbőlmegüzenik gyakorta, hogy mitévő

legyek, – nem kell a döntéstől se félni.Máglyára lépsz, ha elhagylak? Na és?!Nem én akartam – égi rendelés.

3

Mellettem alszik már Lavinia;keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál;de az a tűz, amely a húsból oltártvarázsol, benne nem lángolt soha.

96

Mindegy – csak szüljön, kéj nélkül foganvateljen meg évről évre, mint a kamra!Hideg szeműek s idegen, latinbeszédüek lesznek a fiaim.

Új – még kicsiny – hazámat isten óvja!Miért fáj jobban Karthágó, mint Trója?S bár oldalamról annyian kidőltek,

miért csak azt az egyet – hervatagszépasszonyt: téged hívlak napra nap?Dido, királynőm, gyűlölöm e földet.

Fredman szonettjeiből

Csatlós Jánosnak

No.1

Vendég vagyok még e világban, áma házigazda sűrűn sandít már azórára; száraz bort kínál, de száraza szava is, – későre jár talán,

búcsúzni kéne, bár a kerevet megaz asztalon a sültek, serlegek,hiába mennék, nem eresztenek;megvárjam, míg az utcára kivetnek,

hol lészen sírás és lészen fogakcsikorgatása? előre vacogtata sötétség, mely odakünn fogad...

Fölvettem a menyegzői ruhát,s választott voltam, nem hivatalos csak, –engedj még csendben ülnöm itt, Világ

No.2

Uram! Fiad menyegzőjére jöttem,s lehet, hogy már túl mámoros vagyok,de mit tegyek? megártott óborod:Te is megháromszorozódsz előttem.Vagyok, akár a mustármag, melyetszádból kiköptél, ám a földbe vetve,én, legparányibb, felnövök egedbe, –fészkelhet rajtam angyalsereged.

Vagyok, mint a kovász, mit három mérceliszthez kevertek, s – megposhasztva – éna tészta is, amely kenyér lesz végre;

97

mennybéli manna s földi televény...Ha már a hús-vér szégyenébe hoztál,hadd üljek még terített asztalodnál,

No.3

Világ Ura! Ne nézd a számlapot!Virrad már, meghasadt az égi kárpit,s gyulladt szemed szigoruan világítreám... Szólhatnék bár az angyalok

nyelvén, ha nincsen bennem szeretet,zengő érc s pengő cimbalom leszekcsupán, – Te látod lelkemet, Uram,s nem tükör által, nem homályosan,

de színről színre, hogy szerettem énélni – ha bűnben is! – e sártekén;sokat szerettem – megbocsáthatsz nékem...

Az asztalvégre húzódnék szerényen,csak még ne küldj el innen, Istenem,és bort is tégy elébem! Úgy legyen!

Trisztán sebe

„Noch ist kein Schiff zu sehn!” (Richard Wagner: Tristan und Isolde)

1

Sebemből romlott éjszaka szivárogs a holdfény gennye; átvérzem a reggelgézeit; ájulásomban a tengermegbillen, túlfolyik a láthatáron,

mint serleg peremén, s az űrbe fröccsen, –kialszik sisteregve csillagom...Reád köszöntöm – félig már vakon –Isten borát, mely habzik-forr előttem:

a tengerár sós-keserű vizét,mely elválaszt és mégis összeláncolvéled, Izolda, – tajtékos öled

örvénylik benne, nyílik és bezárul...Bár elragadna! Fúlhatnék beléd!Halál se kell már nékem kívüled.

2

Mily csodakard hasított rád sebet?Öled a halálon ütött seb, résrenyitott kapu egy más szabásu létbe,hol élő vagy halott vagy, egyremegy,

98

s nappalnak, éjszakának egy a tétje:a kéj. Sötét vizekre szállt hajód,Izolda, és megmámorosodottaz árboctól, mit én döftem beléje, –

hogy száguldott velem, hogy ringatott!S fehér vitorla: inged hogy dagadt!Jó kapitányod – valld meg! – voltam én.

Voltam teérted bélpoklos, lovag,pojáca, koldus, legvégül halott.S nincs még hajó a tenger felszinén.

3

Ha jössz is, késve érkezel, Izolda.Kornwall órája döccen, meg-megáll;kerülgetitek – Marke, a király,s te – egymást, mint nagy- és kismutatója.

Ó, bár ki tudnám zökkenteni azidőt, mely palotádban megkötötthabarcsként, ám énnálam, mint a köd,úgy gomolyog – egyszerre tél, tavasz,

nyár, ősz, mióta minden évszakomte lettél: holtomig tartó öröklét,éji verőfény, alkony-virradat...

Akárhová is hívsz, követlek önként.Sebem piroslik – nézd! hajnalodom;hallgasd! halálomnak kimondalak.

99

SZATURNUSZ GYERMEKEI

Változatok egy gyerekversre

„Lyukas az ég bársonytakarója,kirágták a csillag-egerek.”Macska-isten odalopakodvalesi őket; horpasza remeg.

Macska-isten, telihold-pofáju:fény-bajúsz és kráter-szájüreg...Kiürült már minden tálka, vályu.Mi maradt még? Csillag-egerek.

Lyuggatott az égbolt takarója,örökebb az éhség, mint a fény.Girhes egerek, ütött az óra,nem jut többé bársony és remény.

Macska-isten, meddig ér az éhed?A Tejút már bajszodon remeg.Bendődbe – a Semmibe – beférnekmég a fölfalt csillag-egerek?

Macska-isten, macska-űr, miótaleskelődsz az oduink előtt?Csillag-lyukból ami fény kifolyna,nyelved nyújtva mind felhörpölöd.

Hízol rajtunk, dögszagú; sugárbólháj lesz benned; a Galaktikatekerődző bél-spirálisábólürüléked rottyan: éjszaka.

Hogy az Örök Fényesség ledobjaszemfedőjét, egy remény lehet:foszlik az ég lyukas takarója,szétrágjuk mi, csillag-egerek.

Az idézett két sort Svetics Ildikó, egy akkor 13-14 éves,előszállási kislány írta az 1977. évi Kincskereső-táborban.

Egy József Attila-sorra

A dallam nem változtat szövegén.Kétezer éves már a régi nóta:a tű fokán jutsz a paradicsomba,s nincs boldogabb, mint a lelki szegény.

100

Hogy átláttál az Írás szövetén?Csak Maya fátylán! Épp olyan csalókaa menny is, mint a föld, bár fönn a csolnaka hold, és fényből szőtt a szövevény.

A kín a hóhért üdvözíti csak:átbújtak Krisztus lábán-tenyeréna vasszögek – tevék a tű fokán.

De fellázadnak egyszer a szavak,és ha a dallam nem fog szövegén,a szöveg változtat majd dallamán.

Három apokrif

1. Mária MagdolnaKétezer esztendeje várok reád, Uram.Hajamat ha kibontanám, immár a pokol fenekéig érne.Ó, jaj, ha egyszer, mint harangkötelet, megrángatja a Sátán!Oly kínok zendülnek meg bennem, hangom kiveria holtakat a földből, az elrejtett ezüstpénzsírjából, mint csillagköd, szétfröccsen az Űrbe.Fekete szoknyás harangodat, Uram, inkább repessz meg!Mert megreped a Föld szíve, ha én megkondulok.De nem hallgatsz reám, elfordult éntőlem a Teorcád, mint írásos felére perdült pénzdarab;és vésete kibetűzhetetlen – akár a teliholda hajnal párájában, csak homálylik...

Templomod küszöbén várok reád, Uram, és kétezeresztendőm virradatain öt sebed pírja átszivárog.

2. Izolda leveleNem mehetek ma Trisztán nem lehetMost lázasodott be a kisfiamFiunk hisz szinte biztosan tiedNe sírna úgy rohannék boldogan

Holnap se jó az Marke napja régIlyenkor fürdik kölnit szór magáraHa e napon se hálnék véle mégIgazolást találna gyanujára

Holnaputánra a burgund követJelentkezett be megsúgták királyaKüld nékem egy csodás rubinkövetÜgyelnem kell a diplomáciára

101

Három nap múlva akkor lesz a bálEljönnek mind a kornwalli urakSok puccos dáma s undorodva bárFogadnom kell a hódolatukat

Nem mehetek foglalt minden napomDe hidd el nékem is sajog sebedFutok hozzád amint lesz alkalomÉs akkor akkor meghalok veled

3. Töredék Marina Cvetajeva és Hervay Gizella emlékének

olyan vagyok mint az okos lánya meséből ki jött is és nem is(egyik lábam a Sátán kecskebakján)hozott is és nem is(elengedem mint galambot a lelkem)már minden kérdésedre megfeleltemlenyúztam a malomkövetmegfoltoztam a korsótmegtettem amit ember nem tehetfáradt vagyok pörgetni már az orsótfogadj be végre árnyaid honábaHádész királya

Egy csepp méz

„Azkik az testi gyönörösségeket kéván- ják, és az ű lelköket éhhel hagyják meg- halnia, ezök hasonlatosak az egy em- börhöz, ki mikoron futna az unikornis vad előtt, hogy űtűle meg ne marattat- nék, egy nagy verömbe el-béesék...” (A verembe esett ember. Kazinczy-kódex)

Űzőbe vett az unikornis engemErdőn-mezőn át kergetett szünetlenDugóhuzó-csavarodásu nyársatSzegzett reám ha feldöf rá kiránthatMint parafát palackjából e létnekSötétség bora önti el a rétetFuttam előle hát lélekszakadvaHalálom forrón fújtatott nyakambaFuttam előle rogyadozó térddelMár botladoztam s még mindig nem ért elJátszott velem ha torpantam lihegveOdébb szökött s a friss füvet legelteMajd egy bökéssel új parancsot adva

102

Lökött tovább iszonyba kárhozatbaS a tarkómat perzselte már a vesztemMidőn sötétlő nagy verembe estemBokrocska nőtt a szélin abba végülBeléakadtam s hittem a veszélytőlMegmenekedtem ám a gyökerérePillantva láttam egy fehér egérkeS egy fekete rágcsálja váltogatvaMíg vélem együtt végleg elszakadnaMarkoltam ágát megvetvén a lábamKét likban ám onnan kicsúszni láttamNégy mérges kígyót mardosásra készenS még rettentőbb lesett reám a mélybenA gödör fenekén egy rusnya sárkányLángot lövellő száját nagyra tátvánAzt várta csak hogy hullanék elébeLennék a förtelem kövér ebédeReményem vesztve néztem a magosbaA mennyet elrekesztő sűrü lombraS ím legfelül a bokor tetejérőlEgy cseppnyi méz alápottyanni készültEgyetlenegy parányi csöpp de mentenMinden szorongatásom elfeledtemHogy fent halál alant pedig pokol várHogy kígyók mérges nyála oltja oltár-Tüzét szivemnek hogy mily gyönge szálonFügg életem az elrendelt halálonHogy nappal éj bevégezvén a munkaNemlét-egérlikába visszabújnaHogy születésemtől tartó esésemMind gyorsulóbb végső szakához értemMindent feledtem és csak arra vágyomHogy az a csepp amely a messzi ágonCsimpaszkodik elváljon tőle végreS hulljék kinyújtott nyelvemnek hegyéreNem kérek mást Uram csupán a jussomBár lelkem égő kárhozatra jussonHadd ízleljem utolszor azt a mézetA múló édes evilági létetEgy csöppbe pillanatba sűrüsödveAztán taszíts a legmélyebb gödörbe

Kegyelmi záradék

1

Mint akinek már teljesült utolsókívánsága még egyszer jóllakottborát megitta kiürült a kancsós még egy szál cigarettát is kapott

103

elszívta s nézte úgy oszlik remegvea füst ahogy riadt kis lelke fogszétfoszlani mikor kileng a testeés megszorul a nyakán a hurok

mint halálraítélt a siralomházsötétjéből a verőfényes udvarkövére lépve káprázó szemem

dörzsölgetem sötétséghez szokott márs a nap világa viszket mint az ótvaroly váratlanul ért a kegyelem

2

szinte csalódtam már aludni vágyotta lelkem és egy rándulásnyiravoltam csak hogy elérjem azt az ágyatamelyből nem kell fölkelnem soha

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3

a fájdalom túlpartján várt az édennagyapám udvara tenyérmelegnyárvégi nap a tornác hűvösébeneszem a cukros-zsíros kenyeret

s ha jóllakom az eperfára mászvaegy vastag ágat meglovagolokülök a lombban mint árbockosárbanalattam tenger árja hánytorog

hajósinas vagyok s János Vitéz isléket kapott hajóm de arra szálls hátára vesz mindjárt a griffmadár

és visszahoz hová is Istenemhol életfogytiglan kell élni mégisahova visszazárt a kegyelem

104

Menhir

Szemhéjam mint a horizont mögéÁgak pillái közt leszáll a napPupillámból már éjszaka szivárogNyugat vagyok nyugatHűvösödik szám szurdikábólEgy mondat még mint kései szekérAz alkony síkjára kiérElhagynak a szavakJó volna megpihenni a sötétetMi bennem terjeng nem zavarni véglegSe gyönyöröm se kínjaim jajávalLegyek csak néma jelMenhir mely sok-sok ezredéve állvaNem tudja már ki építette felKőből rakott kérdés amelyre IstenAzóta sem felel

A Jelenések könyvéből

Darvasi Lászlónak

És a sötétség csattog mint a zászlóÉs csillagok pohárszilánkjaiS holtak hajába túrva ujjbegyét mindBevérezi hugunk a déli szélÉs részegítő ívben hull aláA csapra vert magasság óboraS ha majd a hordó kiürül dohotLehelnek ránk a dongaboltu mennyekElvágtatott a tenger csődöreAz éji kanca lüktet és vajúdikCsikója holt s a hajnal-méhlepényFertőzetétől üszkös lesz a búzaÉs csont a csonthoz nem tér meg sohaKiömlött vérünket beissza aSemmi fűrészpora s kilóg a lószőrIstenből mint kibelezett babábólSzétszélednek a nászi lakomaVendégei kiknek pecsétnyomóAz arcuk és mi rőt viasz az ábrátViseljük megdermedve már örökkönÉs csillagok pohárszilánkjaiCsikordulás a hold-vasú bakancsokAlatt ahol frigyet kötött a vérA borral s vőfélyrigmus a halál

105

Fém hőmérőtok

Ki jár a kert alatt kinek a dér-útja vonul fehér penész a tájonködöt a megsodort diólevélszivarkafüstjét ki tüdőzi le

kinek a könnye szélroham-bevágtaablak szilánkja elkoszlott telekpulóverét koszoruba ki gyűriborostájával a virradatot

fényesre mint egy nadrágfeneketki smirglizi fémtokjába ki gyűjtia Karakumot és a Szaharát?Homokba tottyant kétéves kölyök

ő az kinek hiánya ujjainkközül pereg ki mégse fogy sohaki az időt mint EKG-papírtvers-szívritmusgörbékkel teleírta

hőmérőtokból mint asszony-hüvelybőlvilágra csusszant egykor s bár sírásaeloxidált rég őt melengetia betlehemi baromszuszogás

a világ közepén szürkére izzadtkisingben most is töltögeti mégs kiönti az évszakokat csücsülveHáromkirályok csillaga alatt

nyáluk uszályán üstökösfejekkelkerülgetik az ártatlant a marhákki fémtokjába hűvös égi ujjbakapaszkodva oly magárahagyott

hogy elszorul a torkunk és a tömjéntaranyat mirhát elhoznánk nekiés hódolnánk előtte míg a földrekirázogatja a Tejút porát.

KORMOS István vallomásából (Szegény Yorick, 1971): „Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizethúzván mohos-békás udvari kútunkon, furcsállva nézte: mért ugrándoznak a ház előtt a tehenek,bőgve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az út-középen, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvű mondókákat gajdolva, legkedvesebb játékomba, egyfém hőmérőtokba homokot töltögetve.”

106

Darázs-szonettek

1

A konyhai résre nyitott bukó-ablakomon a darazsak beszállnakszőlőszem mézcsepp körte barnulóharangja hívja őket kósza árnyak

fekete-sárga frakkot öltenekúgy kezdenek hozzá a lakomáhozvégigkóstolva mind az étkeketmiket a föld az égieknek áldoz

majd szomjat-éhet csillapítva vissza-repülne mind a transzcendenciábade nem ereszti sóvár lelküket

útjukba áll az áttetsző üvegnem törnek át küszködnek bár hiábas nem értik mért lett ily kemény a tiszta,

2

sugárzó kékség mely dajkálta őketröptette hártyás gyönge szárnyon ésmost makacsul az üvegbe verődnekzümmögve sírják nincs menekülés

s gyufásdobozt ürítek és kitolvatartályát félig a darázsra rá-csapok visszatolom megint s a foglyaöröknek hitt sötétbe hull alá

de ekkor a dobozt az ablakomrésébe tartva újra felnyitomés megriadt rabom az égbe libben

darázs-isten vagyok kegyelmes istenaki a lelket koporsóba zároms szabadon engedem a másvilágon.

Szaturnusz gyermekei

(Egy Goya-kép alá)

Vagyunk Szaturnusz gyermekei mind:Vonagló hús, belek, megtöltve fénnyel és mocsokkal;Mint fűszert, kősót, szórta ránk a kíntAtyánk, s most nyeldes minket fuldokolva.

Már kurta létre kondérba nem is rak,Nem főz meg ínycsiklandozó-puhára;Alig születtünk, felragad magához, – tagjainkatKitépi, s nyersen-véresen zabálja.

107

Hová veszett az óraszámlap-serpenyő,Amibe rég napok tojásait ütötte;Sárgája-Napkorong, fehérje-Hold, a forrón sercegő Idő?Bendője mélyén éjlik mindörökre.

Vagyunk Szaturnusz gyermekei, ésTudjuk, atyánk elaggott, – csillapíthatatlan éheMozgatja még: a nemzés és evésBűvkörbe zárt, fuldokló kínja-kéje.

108

SZTYEPAN PEHOTNIJ TESTAMENTUMA –ЗАВЕТЫ СТЕПАНА ПЕХОТНОГО

ELSŐ FÜZET (1972-1990)

Raszkolnyikov éjszakáiНочи Pаскольникова

Már elmerült az alkonyatA csatornák piszkos vizében,Pétervárt a sugárutakKötéllel verik a sötétben.

Az éjszaka, csillagaitVonszolva, mintha lánca volna,Előbotorkál, s én a csörgőLombokat hallgatom szorongva.

A hold Pugacsov koponyája,Repedt vigyorgás odafenn,A mélyben bőgés, kocsmalárma,Baltaként rándul meg szivem.

Vak koldus a bérház sötétje,Nyújtja az udvar tenyerét,Fölötte csillagok keléseFakad. Mert koldusarc az ég.

KutyaСобака

Körülhemperegted a fákat,Leráztad irtózatod,Szabad vagy – horpaszodban már csakA belek láncát lógatod.

De – míg buzgalmad felediAz udvart, tornáctól az ólig –A vadvizekre emberiDühök homloka ráncolódik.

A felhők közt bakancsszögek:Rúgások csillagképei;Lekushadsz, s rettegő szemedFüvek pillája verdesi.

109

S amint a holdon feltünikEszelős, hű tekinteted,Mint egy nagy gazda lábait,Végigszagolod a fűzeket.

Rachmaninov zongorájaФортепьано Pахманинова

Hó és üszök hó és üszökA zongorád te számüzöttOroszhon tüllök tükrök ésVad vodkabűz vak szívlövés

Hó és üszök hó és üszökBóklászva billentyűk közöttMegfagy megég az ujjad ésElvérzik közben Puskin is

Hó és üszök hó és üszökHollócsőr váj fagyott dögötSötét a menny fehér a síkMindegy fehér vagy bolsevik

Hó és üszök hó és üszökHazád örökre ellököttHófútta sík a zongorádKereshetsz rajta új hazát

Hó és üszök hó és üszökTe zongorádba számüzöttHonvágy emészt szeszlángu tűzVad szívlökés vak vodkabűz

PrelűdПрелюдия

Szergej Rachmaninov emlékének

Vonatok állnak néma és sötétVágányokon vak és koromszagúVonatok és a szél a balti szélHold-váll-lapos felhő-köpenybe bújt

S állnak pokolból fölfelé növőJégcsapok éjlő obeliszkjeidÓ város éles szemfogú jövőSebzettje szétnyílsz mint éjféli híd

110

Vonatok állnak néma és kihaltVágányokon s a váltók fogsoránTél-epilepszia okád szilajTajtékot Észak ó fehér leány

Néva-seb Éva-hasiték magadMegadva nyúlsz el míg zihál a szélÉs tomporod fagyára rátapadVér-ondó-foltos lepedőd a Tél

Hodaszevics PárizsbanХодасевич в Париже

Lobog a tűz, de meleget nem ad,Csak megmorog, mint vackából a vad.Lobog a lélek rozzant tűzhelyen,Fölötte fortyog, fő a förtelem.

A tálalón borospalack nyoma:Azúr helyett glazúron glória.Kátrányszinű s klozettszagú az égbolt.Csukd be a század ablakát! Elég volt!

Hová lett Moszkva? Pétervár hava?Gorkij Szolovkit jóváhagyta ma.A moziban Chaplin bohóckodik...

E korszak semmitől sem ódzkodik.Rút katlanából ránk borult a szenny.Tedd le a tollad! Torkig ér a menny.

Vlagyiszlav Hodaszevics, a XX. század egyik legnagyobb orosz költője párizsi emigrációban halt meg,1939-ben. Utolsó éveiben nem írt verset.

MÁSODIK FÜZET (1991)

Téli útЗимняя дорога

Téli út. Cuppog a hó IstenKödnemezcsizmája alatt.Napokká dermednek a röpkePillanatok, amerre elhalad.

111

Az én csizmám lyukas. A hóléNyelvével körülnyalogat,Megízlel – jó lennék-e estebédreA fagyhalál falkáinak?

Köröttem varjak. Mint a tű, járNagy sárga csőrük – fércelikVetések elnyűtt, oldalgombos ingét,Majd bosszankodva szétszedik.

S alóla kitetszik OroszhonMár hullafoltos mellkasa,Kurgán emelkedik – a bomlásGázaitól felfúvódott hasa.

Téli út. Nagyokat cuppant a hó,Amerre Isten elhalad.Elfehéredett száj a vidék – csókjátA csizmatalphoz tapasztja a fagy.

Hideg teremben hölgyek és urakВ холодном зале дамы господа

Hideg teremben hölgyek és urakA zongorista frakkja ránctalanA februári utcán szél ugatMatróz üvölt vöröskozák rohan

A vérszag úgy üt át a parfümönAhogy kötéseken a vér magaDe még belül vagyunk a bűvkörönMég szól a drága bécsi zongora

Majd puskatussal törnek ablakotSzuronyra tűznek mindegy férfi nőDe csak ha minden húr elhallgatottA bolsevik művészettisztelő

Kultúrát hoznak újat persze őkLesz benne Hej bunkócska és ChopinS lesz tornyuk is még egekre törőbbMint Péter-Pál, künn a szigeten

A zongorista frakkja feketeRemegve várjuk mindjárt végetérPrelűd s a kor s az élet is ha le-Csapódik ránk a lakkozott fedél

112

Oroszország asszonyaihozK женщинам Pоссии

Asszonyok védték – a Bocskarjova-Osztag – a Téli Palotát,S Kerenszkij is, hogy futniaKellett, mit rántott fel? Női ruhát.

Harcba az álnok, durva, férfiBolsevikkal ki szállt? „Das ewigWeibliche”! S hogy kihunyt a fénye,Vakon bolyongunk hetven éve.

Lapátos, köpködő, pufajkásMenyecskéink volnának ÉvaLeányai? A hattyú markánsSzerszámát értük fogadta be Léda?

Otromba férfizajtól és kenő-Olaj szagától kótyagos fehérnép,Ha benned olykor fölragyog a Nő,Letérdelünk előtte önként.

Nem, addig nem lesz boldog újraOroszhon, míg trónjára nemNőt ültet (lenne bár oly kurva,Mint Katalin volt) a Történelem.

Leningrádi esteЛенинград вечером

Az este, mint a vaddisznósörét,Szétfröccsent már a téglafalakon,Tócsákba gyűlt az alvadó sötét,Hörög a bérház-állat még s vakon

Mered maga elé, de féreg-fényekRágják belülről, majd az ablakokSzemgödrein kimásznak – ennyi éhetNem csillapíthat egyetlen halott.

Neonbetűk – nagy, megsárgult fogak –Csorgatják nikotinos nyálukat,Egy égi száj jelmondatot böfög:

Lenin-ikonosztáz a tér fölött...S az utcák orrlikát átjárja aFelhő-pelenkák angyalhúgyszaga.

113

A tengerhezК морю

Tenger, te szüntelen idegrohamÖnmagad kényszerzubbonyában,Örökké habzó száj – megláttalak,S mindjárt pofádba köpni vágytam.

Te, rángógörcsök végtelenje, tenger,Hazámat körbe-körbe rázod –Te őrjited meg sós gyűlöleteddel,Hogy eleméssze a világot?

Nyál tengere, amit összefröcsögtekKongresszusok küldöttei,Sirályok őrködnek fölötted:Iljics dús szemöldökei.

Partodon állva nézem én:Hullám vonul hullám után dörögve,Mint november hetedikénMenetelők a dísztribünt köszöntve.

Ó, szovjet népek tengere, belőledVízcseppként párolognék el, de mentenHatárőr jön kutyával, s visszazökkentÁlmomból, elkérve a dokumentem.

A szigetekre szánonНа острова на санях

A szigetekre szánon – jössz, ha hívlak?Tudod, nem ülhetsz cifra szánra, s én sem,Hát zötykölődsz a trolibuszülésen,Ahol körülleng romlottan a scsí-szag.

De vodka vár és halkonzerv, ha végülMegérkezel hozzám a kis lakásba.Kezdhetnél máris söprésbe, mosásba,De jobb, ha most a testünk összebékül,

Kirángva minden vágyát és dühét.Hisz annyi csüng a létünk szennyesétőlNehéz felhő a leningrádi égről,

Nincs gőz, amely kitisztázhatja még...Múzsám, ne sírj, ne is nevess, ha kérdem:A szigetekre szánon – jössz-e vélem?

114

In modo d’una marcia1

A vonat kifutott s vele Mása. A Vörös Nyil, a moszkvai gyorsHazavitte, – hisz ott a lakása. Ez a sors – motyogom –, ez a sors!

Be is ugrom a boltba; ha vodka Van a polcon, a szatyrot elő!Mit üvölt ez a kasszai szotyka? Sose tudta ez itt, mi a nő.

Hazaballagok, és fel a Schumannt! Ez a kvintet olyan csudaszép,Hogy a könny a pohárba lecsurran: Be gyalázatos-édes a lét!

Mibe fogjak a vodka után még? Mit is ír ma a Pravda, a Trud?A világban unalmas a játék: Csak üres fecsegés, csupa rút

Pofa áll komoran a tribűnön, Mig alattuk özönlik a tankS a rakéta, – bevallom e bűnöm: Örömet sosem érzek alant.

Ha fölöttem a drága, csak akkor Legyek én az alatta-való!De elúrhodik itten az aggkor: Aki nem szenilis ma, csaló.

A vonat kifutott s vele Mása. A Vörös Nyil a kék sinekenRöpiti, – hiszen ott a lakása: Nem a Múlt, se Jövő – a Jelen.

Alászállás a moszkvai metróbaСнисхождение в московское метро

Van mozgás még hisz a metró szaladAz állomások bugyrai közöttMint pokolbéli Möbius-szalagSínpár kering föld mélyén föld fölöttS fortélyos belső végtelenbe zárvaNem futhat máshová csak önmagába

Van haladás hisz itt a föld alattA mozgólépcső mint Kharübdisz nyelveLökődik egyre és ki ráragad 1 Schumann Esz-dúr zongoraötöse II. tételének tempójelzése

115

Bendőbe süllyed majd sötét belekbeDe már elébb márványfoggal daráljaA csarnok mérges nyálu Szkülla-szája

Hádész e hely a kárhozott hadatTrolibuszok Kharón sajkái hozzákAz ötkopejkás obulusokatAutomaták nyelik le és beosztjákHány lélek juthat egyszerre a mélybeMinósz s Rhadamantüsz ítéletére

Mint Orpheusz poklokba is leszállvaKereslek drága Mása tégedetEurüdikémet kit a vodka lángjaS a reménytelenség elégetettS mert érmém nem maradt elém lökődnekAcélkarokkal alvilági szörnyek

Kit lágyíthatnék meg dalommal énTalán az ellenőrnő-KerberosztKi öklét rázza és üvölt felémS ígér milíciát és TartarosztNem inkább vissza föl a napvilágraBakkhánsnők vermutmámoros karába

Fönn dermedt minden bárha zúg a mélyA GUM s a Mauzóleum alattVan haladás van mozgás még s esélyMíg jár alant a kék metróvonatS fényszóró-szájjal éjszakát zabálvaVégül magát a földfelszínre rágja

A NagyszínházbanВ Большом театре

Két felvonás között a páholyokA karzat s földszint publikuma kintA díszcsarnokban és a folyosókCirádás útvesztőiben keringA nőkön prémek drága új ruhákEgy hideg szépség úgy hordja fehérKavargó tülljét mint a hófuvástS beáll a sorba ő is szendvicsért

Tolong zsibong a felhevült tömegElőadásról senki sem beszélVajaskenyéren sonka halszeletPohárka pezsgő vermut többet érAnnál mi fent a színpadon ma márLejátszódott és még játszódni fog

116

Egykutya cári tiszt vagy komiszárHa oldaladnál tűsarok kopog

A jegyszedőnők is lazítanakSzigoru sorfaluk keményitettKötényben most felbomlik varjuhadRebben föl éhség háború perekÉs bent a függöny mint kötés min át-Ütött a vér homálylik bíboranElfedve még az új tragédiátMely végkifejlete felé rohan

A nagy finálét melyben színre lépS magába mint verembe hull a nép

HARMADIK FÜZET (1993)

Szentpéterváron újraВ Санкт-Петербурге снова

Leszállt a köd nem tudtam merre járokAz utcatábláig se láttam elValahol elmaradtak a barátokVacogtam és nem volt számomra hely

A városban ahol születtem egykorValamelyik ötéves hajnalánHittem sokáig jő egy kedvesebb korSzáz grammokon kihúzhatom talán

Addig de hamarabb fogyott el ám aPolcról a vodka mint a fett betűkA hírlapokból s nem jut nékem máraSe több tütü de kaphatok tetűt

Szentpéterváron újra hát megértemMondtam magamban hogy Lenin ledőlSzél fútta el és visszahozta PéterLázálmait a Finn-öböl felől

Leszállt a köd nem láttam merre járokDohogtam csak hogy nyugtassam magamS szorongtam is megásták már az árkotHol kuksolok majd géppisztolyosan

Vacogtatott a téli éj az utcánPuskin vagy rendőr sziluettje nemSuhant át tévelyegtem mint a pusztánMózes hada bár egyszemélyesen

117

S ahogy megálltam öklömet emelveMely mint a cékla ázott veresenBorscs-sűrü ködben tejföllel keverveMagam magamnak voltam levesem

De csillagok zsírkarikák nem úsztakFejem fölött ily savanyú-soványA lé amelybe csontnak s némi húsnakPottyantam rég egy téli éjszakán

Kondér-korom korom kora belőledHogy mászhatnék ki síkos vagy nagyonMindegyre visszacsúszom jól kifőztedUram te is de jól van rádhagyom

A sűrüjében itt alul nem is rosszElszopogatni szaftos kézfejemCsak arra kérlek túl soká ne kínozzEgyszerre szúrj villádra Istenem

Így szónokoltam alig állva lábonDe Isten messze volt vagy nem figyeltS mint baltáját Raszkolnyikov kabátomAlatt cipeltem súlyos szívemet

Hideg volt köd volt s az jutott eszembeKöpönyegem megint letéphetikÉs rémlett hallom közeledni szembeA Bronzlovas dübörgő lépteit

De nem jött senki csak a holtak árnyaS a köd gomolygott ballagtam továbbLámpák derengtek rám fagy-celofánbaCsomagolt sápatag hortenziák

S úgy tetszett ekkor árnyék lettem én isHalvány akár a téli alkonyokMikor Péter-Pál tornya tűjén végigIsten hasából arany vér csorog

Megdermedt lábam haza nem találhatLépegetek de máshová odaHol Mandelstam lohol telefonálgatS ír konyhaasztalán Ahmatova

A zöld szalonban tea gőze terjengSzivarfüstfelhőn puttó könyökölElőszobából sárcipőt levetveBlok lép be és a kerevetre dől

Hodaszevics heringgel a kezébenCsúszkál a járdán Puskinról motyogS megindulnak Kronstadt felé a jégenVégső rohamra a bolsevikok

118

Ez volt az álom amit rám bocsátottA fagy amíg a járdaperemenCsücsültem ám megleltek a barátokÉs hazavittek még elevenen

Társbérleti éjНочь в коммунальке

Kihűlt, mosogatólészürke éjbenFekszem: kanál a dézsa fenekén;Arcomra zsír tapad piszkosfehéren –Bemocskol és elémelyít a fény;S csak bámulom, az ablakra meredve,Hab-felhők közt hogy úszik és forogA porcelántányér-hold ellebegve;Körötte dermedt zsírcsepp-csillagok.

A közös konyhában csöpög a vízcsap, –Fazékon koppan? fogolykobakon?De elnyomja, ahogy magáról hírt ad:Doni kozákmód hortyog szilajonSubov, a Nagy Honvédő veteránja,S kontráz az „afgán” unoka, Oleg.Egyiknek jobb, a másiknak bal lábaMár túlvilági úton lépeget.

Ivanovéknál ódon ingaóraKerek lapátjával komótosanMeri a másodperceket s kidobja,Gödör szélére hányja gondosan.Ha éjszaka vizelhetnékje támadIvanovnak, s a klozettra kimegy,Orra bukik, s nem sejti, hogy a századSötétlő sírja nyílt előtte meg.

Annuska nénit végre ágyba döntiA fáradtság – most álmában szaladPiacra, feketézni, és kiöntiA drága napraforgóolajat.Kerék visít, gurulnak jobbra-balraA szétválasztott törzsek és fejek...Annuska, tégy megint ikont a falra, –Tán bűneid levezekelheted!

Mindenki alszik. Hol hanyatt, hol hasraFekve csak én nem nyugszom el soha, –Így fordul át hol írásra, hol sasra2

Az orosz história garasa.

2 A forradalom előtti pénzérméken a cári címersas volt a „fej”.

119

Száz gramm kenyér vagy vodka – újraélemA háborús fejadag mámorát,S találgatom: kopott kanállal, vélem,Milyen levest merít az új világ.

Kihűlt, mosogatólészürke éjbenFekszem a dézsa síkos fenekén, –A zsíros fényt, mely rátapad, megérem,Hogy kéjesen lenyalogatom én;Ahogy kóborkutyanyelvét kinyújtvaLámpasavót a Néva lefetyel,S ha jóllakott sovány kosztjával, újraA régi gazda lábához hever.

Immanuel KantИммануель Кант

Immanuel Kant, Ön a példánk mától,Hisz kenyerünk a filozófia,S akárcsak egykor Ön, KalinyingrádbólMi sem tesszük ki lábunkat soha.

Immanuel Kant, az imperatívuszMinékünk épp oly kategórikus, –Akármilyen impertinens a stílus,Legfontosabb parancsolat a kuss.

Professzor úr, az már az Ön hibája,Hogy a nyomába Hegel s Marx eredt,Majd jött Lenin, Sztálin, s porosz hazájaSzovjet-Oroszhon tartománya lett.

Elképzelem, ahogy professzor úrt aZónában, mint egy osztályidegent,Furkósbottal tanítaná az urka3

Brigádvezető, hogy mit is jelent

Nálunk bírálata a tiszta észnek;Nem komplikált – se több, se kevesebb:Ki tiszta ésszel él, bolond vagy részeg,S a legjobb kritikák a lágerek.

Nem futhat Kant professzor úr a mától,Bölcselme börtön-filozófia, –Nem menekülhet el Kalinyingrádból,Ki Königsbergből sem mozdult soha.

3 Urka: a köztörvényesek elnevezése a lágernyelvben.

120

Előadás utánПосле спектакля

Mint Saljapin a Don Carlos után4

Úgy lopakodtam haza tegnap esteBár nem dörögtek ágyúk és talánCélgömb se kószált tarkómat keresve

Mégis szorongtam s úgy gyötört a búHogy én is az Escorialba vágytamBár nem vagyok Fülöp s a savanyúErzsébettel sem osztanám meg ágyam

Talán szuronyt szegezve lenne jóRohanni basszus-hangú ágyuszóra?Inkább Fülöp s az inkvizícióMint Posa márki uljanovi póza

Saljapin aznap mint atya s királyDon Carlosszal leszámolt volna véglegDe közbeszólt egy véresebb viszályMit ő nem értett és ma más sem ért meg

Félbeszakadt az az előadásAz utcák operája hangosabb voltÍgy hát ki nyerte meg ma is vitásApák s fiúk között a régi harcot

Hogy így esett ne vádold SaljapintÁgyúk a basszusánál öblösebbekLelépett hát a színpadról s a kíntAzok folytatták kiktől jött az ötlet

Hogy talpra állítsák a fejeketMint Hegelt Marx eltöltve hetven évetMíg összeállt a Matrjoska-seregEgymásba visszadugható vezérek

Mint Saljapin a félbeszakítottDon Carlosról mentem haza lopódzvaÁgyú se szólt Maxim se kattogottÉreztem mégis üthet még az óra

S ránk villan újra Iljics fogsoraA jövendő-protézis Auróra

4 1917. október 25-én (november 7-én) este F. I. Saljapin Fülöp király szerepét énekelte egy pétervári

magánszínházban, miközben megkezdődött a Téli Palota ostroma. Az előadást nem tudták befejezni;a művész az egymásra lövöldöző vörös- és fehérgárdisták elől bujkálva menekült hazáig.

121

ÁlmatlanságБессонница

1

Fekszem az ágyban váltogatom aTesthelyzeteket plagizálva ProustotDe szinte minden emlékem eliszkoltEbből se lesz regénytrilógia

Egy vers talán s oly ízeket se keltMint madeleine-sütemény teában ázvaAgyrémek és álmatlanság az áraHogyha az ember oly soká vedelt

Míg kiürült mint egy vodkásüvegElméje s más nem is maradt reményeHa meg nem is de visszaváltja végreKi italától megrészegedett

Nem alhatom s a lelkiismeretFurdal hogy mindenem eltékozoltamMég porcikáról porcikára holtanMásenyka téged is felejtelek

Mióta nem vagy asszonyöl se kellNem lobbant lángra résbe zárt parázsaCsupán a csapvíz kémiai nászaA tiszta szesszel más nem érdekel

2

Hiába húzom össze úgy magamHogy ki ne lógjon takaróm alól aHiányod rég egy másvilági tóbaMerültél s úszkálsz benne boldoganHalacskám már csak én vergődöm ittÁgyamba mintha szárazra kivetveÉs visszavágyom éjsötét vizekbeHol fojtogattak hínár-fürtjeidAmíg te voltál véled érkezettHozzám a tenger éltető dagályaS rózsás kagyló-öled magába zártaGomolygó miriádnyi gyöngyömetTe jól tudod kétéltű nem vagyokTüdősök közt a parton meg nem élekSzétpattan már halhólyagom a lélekS nem dobnak vízbe bárhogy tátogokUszonyt növesztek Mása szárny helyettHogy befogadjon vízalatti mennyemS megkérem Istent adjon vissza engemAz óceánnak amely egy veled

122

Ha minden széthullКогда всё распадает

Ha minden széthull benned kívüledS vacog a lelked mint egy pirogárusA Néva-parton s úgy zsibong fejedMint délután a Balti pályaudvarÉs ereid aluljáróin átA fáradt vér özönlik egyre sildesSapkában munkából jövet s loholHogy le ne késse szíved vonatátAhonnan épp most ugrik le a váltásReménnyel oxigénnel még teliDe mindhiába agyadig nem ér elMint május elsején a gyárkapunLakat van rajta és a mondat kulcsátMely elfordulna benne nem leledCsak rozsdásan csikordulsz elakadnakA szavaid és vörösre fagyottÖklöd akár illetlenül kilógóTagot hiába gyűröd vissza aZsebedbe szégyenedben úgy kalimpálszEgész testeddel mintha az IdőCombjai közt ezért kíván magábaFogadni tán e kapualj aholSikos sötétségben előre-hátraBotladozol de végső rándulásodUtán se lágyabb egyre merevebbLeszel hacsak föl nem cibál időbenÉs litvánul vagy lettül szitkozódvaKi nem zavar a házfelügyelőnő

TestamentumЗавещание

Ha meghalok, a nyirkos péterváriTalajba engem ne temessetek!Porhüvelyem enyhébb vidékre vágyik, –Itt még a hant is szürke és rideg.

Ha feljönnék kísérteni síromból(Csak levegőzni, mert nyomaszt a föld),Megsüketülnék a dühös Kirovtól,Ahogy Kobára átkokat süvölt.

A piszkarjovi dámán, mint darázsraj,Fürtökben lógna millió halott;Megfagytak, éhenhaltak a blokádban,S harsogva szidják Hitlert, Zsdanovot.

123

Körültáncolna meggyilkolt, kivégzettForradalmárok, cárok serege,S százezrivel a lágerjárta lélek:Szibéria jeges lehelete.

Inkább a forró déli sztyeppe áldottFüvén szórjátok szét a hamvamat,Hol polovec, tatár, kozák csatázott,S békét kötöttek rég a föld alatt.

Vagy egy kis Moszkva-széli temetőbe,Hol bíborszínü bokrok, labodaKözött pihent le Másám csöpp időre:Feltámadásig, – ássatok oda!

Burok-koporsó rejtsen embrióként!Gyökér-köldökzsinór köt össze ittA Föld-Anyával, – szívom majd a hólét:Vérét az Utolsó Ítéletig.

Angyalkürt ébreszt vagy az AuróraÁgyúszava, mindegy lesz énnekem,S az is, hogy mennybe szállok vagy pokolraTaszít alá közömbös végzetem.

124

HÁRY JÁNOS BÚCSÚPOHARA

Háry János búcsúpohara

Ki császárokkal paroláztam ésA világ végén lógattam le lábomMost engem lóbál fejjel lefeléA Nixtől prüsszentésnyire halálom

A Hajnalcsillag csákómon a gombRagyog fölöttem kőporral sikálvaHej bolhaként elugráló napokViszket az egész Mindenség-kaszárnya

A virradatot véresre vakartamAz én sebemből fröccsent fény az égreNegyvenhat évem priccsén kitakarvaFekszem s a kürtök riadójelére

Várok s vezényszavakra nyergelj! lóra!Fölébred újra álmából a századKardot ragad s a menny NapóleonjaMegfut előlünk nyakában lába

Mint aranyórát elveszti a HoldatMint aranytallér elgurul a NapS megtorpannak a csontlovak s a holtakCsillagkép-csatarendbe állanak

S feltündököl akár egy generálisRendjellel tűzdelt zubbonya az égFogd obsitod vitéz Joannes HáryIdőd kitelt meséidből elég

Ki császárokkal paroláztam ésA világ végén lógattam le lábomMeglóbál most és fejjel lefeléA Nixbe ejt le prüsszentő halálom

Háry János bordala

Az Alisca Borrendnek

Nem asszonyöl de pincemélySötétje vonz lopó a kéjSzerszáma bedugom alulS megcsókolom fölül vadul

125

Nem lágy ölek de szurdikokAhol még föl-le csúszhatokRozsdás a kulcs de nyitja mégA présházat s ez épp elég

Hej fény-lopóval fölszivottPitymallat-alkony-óborokMiket kifröcsentett az Úr(Talán nem fogta jól alul)

Hej Nap kövér hordója fennMely ott görög a pince-mennyGrádicsain alá az éjbeTudom gurulhat még elémbe

Ha majd a gálickék egekSzőlőhegyén a Hold kerekKőasztalára könyökölveNagyot sercintek rá a földre

S pipámat olykor félrerakvaNapot verek naponta csapraS iszom kancsójából az égnekReggel vöröst délben fehéret

Háry János csőszdala

Lösz-ízü bort iszom a NapbólLösz-fény pereg a szurdikokbaOlvad a szőlő vassá dermedEstére s kiveri a rozsda

Hiába forgatom kereplő-Versemet angyal-seregélyekCsattogva tőkéimre szállnakSzomjan marad torok s a lélek

Hadakozom madárijesztődUram de kardom éle csorbulTestemből csillag-tücskös éjjelLelkem is elragadják orvul

Kereplőm forgatom csak addigBírjam míg fürtjeim beérnekS borral telik hordóm amit majdHalálom dugaszol be végleg

Lösz-ízü bort iszom a NapbólLösz-fény pereg a szurdikokbaCsősz-pillantásom vassá dermedEstére s kiveri a rozsda

126

VADSZŐLŐ

Vadszőlő

Arszenyij Tarkovszkij emlékének

Mint házfalat a vadszőlő, befutÉs összetart az emlékezetem;Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég –Akkor nyitom, ha becsukom szemem.

Ha kifelé bezárul minden út,Itt legbelül lesz tágasabb a tér:Puszták, hegyek, melyekre úgy borulA menny, mint kozmikus lapulevél.

Felkél a Nap s lenyugszik, városokSötét utcáin árnyak kóborolnak:Mind ismerős, és náluk, aki él,Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.

Ki megszólított egykor, már örökMegszólitás és ifjuság marad,Míg össze nem roppannak falaimVadszőlő-terhű életem alatt.

Változatok egy orosz témára

„Én az vagyok, ki élte századát, S nem én volt...” (Arszenyij Tarkovszkij: Kézirat)

Én az vagyok, ki nincsen is talán;Egy álom – mint egy asszony – oldalánElnyúltam egyszer, és azóta várom,Hogy a való helyére lépjen álmom.

Én az lennék, ki nincs, de léte több,Mint bárkié, a létezők között,Mert vanni könnyű – lenni nehezebbLéleknek, földi árnyképek felett.

Hol angyalok kötöznék át sebem:A kék csempéjű égi kórteremVasrácsos ágyán volna jó örökre

Elszenderedni és aludni csak,Gyógyulni fény-infúzióba kötve,Míg mint a var pereg le napra nap.

127

Orosz szonettek

1

Bámulni pókhálós sarokba, –Vén ingaóra villog ott,Réz-nyelven részegen motyogja:Andrej halott, Andrej halott.

Ma éjfélig kitart a vodka, –S ki várja még a holnapot?Ülök, magam elé motyogva:Andrej halott, Andrej halott.

Várnak reám a másvilágonElvesztett tagjaim: fiam,Marina, Anna és a lábam,

Mit negyvenegy telén levágtak, –Együtt leszünk mindannyian,Kik tagjai vagyunk egymásnak.

2

Kéklő, hideg menny, ártér, rőzsegát, –Mily elgyűrődött-otthonos szavakIdéznek fel, Marina, ifjuság!Azt mondom: hó, és hetekig szakad.

Azt mondom: háborúszagú a reggel,S a csikkel teleszórt váróteremPadjáról, szemhéját dörzsölve, fölkel(Még rajta van katonaköpenyem)

Egy hadnagy, aki... mondanám, de nem,Van, amit én se mondhatok, különbenIdő előtt feltámadnak a holtak, –

Már így is hófuvásos éjekenEljönnek hozzám, és felsorakoznakParancsra várva, némán, szélütötten.

Az 1989-ben elhunyt Arszenyij Tarkovszkijt bensőséges barátság fűzte Marina Cvetajevához és AnnaAhmatovához. Fiát, a filmrendező Andrejt, három évvel élte túl. Ezek a versei csak fordításbanléteznek.

128

GECSEMÁNÉ

Gecsemáné

Már évek óta csak búcsúzkodomS még mindig itt vagyok tréfálsz velemHogy annál jobban megalázz UramTe azt hiszed hogy végül elhiszemMeg sem halok s megint nyugodtan alszomÉs akkor de csak akkor ujjaidEgyetlen pöccintésével a férgekKözé parancsolsz hát nem hát nem hát nemNem ejtesz át ily könnyen a bőröndömBecsomagolva és lezárva áll azAjtóm előtt rég útra kész vagyokBorok virrasztják át az éjt velemSzemem csak félig hunyva álmokatNem álmodom de látok jóelőreMindent amíg a vaksötétbe nézekLátlak ahogy Te engem sohasemMert mit is lát aki maga a LátásS tudom nem múlhat tőlem e pohárKitépem hát az angyalod kezébőlMagam hogy mégse úgy legyen ahogy TeAkarod hanem ahogy én ahogyÉn akarom én akarom Uram.

Szekér

Agyagos úton vánszorgó kerékKínlódva-lassan fordul el a NapSárdarabok ragacsos napok éjekKeringnek föl s hogy a szekér halad

Visszapotyognak így kapom fel én isÉs ejtem vissza versem szavaitSzekér vagyok rozoga és nehézkesNyikorgok fájok már csak egy szelid

Fészerre vágyom korhadozni békénNem is tudom mi kényszerít vakonSáros dűlőket járni körbe-körbeHoldatlan éjen naptalan napon

129

Fáradt vagyok hiszen végül kifáradA lelke-fosztott faragott fa ésA vasszögek s a formába feszítettAbroncs elernyed sírva az egész

Fáradt vagyok régóta nem tudom márMiféle ló húz ki ül a bakonÉs nem tudom miféle terhet hordokHoldatlan éjem? naptalan napom?

Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma semOly félszeg voltam véled IstenemCsak vártam míg aktáid tologattadHogy föltekints és észrevégy de nem

A hold már kráterek pecsétnyomávalÚgy teli lett hogy rá se férne többS te stempliztél tovább én meg feszengtemHajbókoló klienseid között

Nem hittem volna hogy külön beadványtNyújtok be végül mégis arra kérlekBocsásd meg nékem hogy sokat szerettemS erényemnél többet nyomott a vétek

Egy-két paragrafust megszegtem én aTízből alpontokról nem is beszélveTudom hogy nem te én magam sodortamMagam halálos bűnbe és veszélybe

Nem kérek tőled szívesen hiszenTudod hogy nem szeretlek IstenemHagyj élni akkor tán meg is szeretlekS hagyj élni engem akkor is ha nem

Egek bürokratája egy pecséttelAláírással még megmentenélÁtkoztalak de most megáldanálakMint ahogy áld vagy átkoz mind ki él

Siralomház

Nagyon közellé lett a távol,Már félig benne élek én;Mint felbontott palack nyakából,Csurog az édes, égi fény

130

Napjaim csorba poharába;S iszom, amíg tart, úgy iszom,Mint utolsó kancsó borát aBetyár, ha csendőrtoll-iszony

Lesi az órát ásitozva, –Mikor vezethet engemetAz udvarnégyszög-borzalomba,Ahol akasztófám mered.

Nagyon közellé lett a távol;És végleges ítéletem:Csurog-csurog az ég nyakábólMegromlott fényű életem.

Klepszidra

Klepszidraként lassan lefolyvaInfúzió csöpög belém, –A percek hullnak-múlnak sorraIly lomhán, mégis könnyedén.

Így hulltak s folytak szét a vérbenFénylő s homályos napjaim, –S nem tudtam még: ott volt az Éden,Pál utca farakásain.

Jó volna Nemecsekként végülElhinni, hogy értelme volt...A grund, mit védtem, rég beépült,S kirúgták a pipás Janót.

Fekszem, infúzióba kötve,Papír fehérén – lepedőn,Mint vers, félbehagyott örökre.S lecsöppen maradék időm.

Csak a szavak

Csak a szavak már nem maradt máscsak a szavak csak a szavaka tó szavában úszom én hola hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húznade hát az is csak szó a mélynevezz meg és a név a szó majdkiszabadulva partot ér

131

csak a szavak már nem maradt másnem táplál a kenyér s a borlélek vagyok ki test-koloncáthurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közöttiküszöbben bár ez a küszöbszó maga is csak és riadtantévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán demit is tegyek ha nem leheta szótáradba írj be s néhalapozz föl engem és leszek

132

TÉL ALSÓSZTREGOVÁN

Tél Alsósztregován

1

Ég kandallómban a fenyőhasáb,Fény-árnyait, mint ingecskéjét Erzsi,Felizgatott ujjak közül kiejti,És megvillantja öle parazsát.

Elfordulok – e kísértésnek vége!S hogy visszanézek újra, már sisak-Rostélyon át koromszemű lovagLes rám, s szivemre céloz dárdafénye.

Jeges-fehér bolygók s hülő veres NapHevernek a biliárdasztalon, –Elindítja-e még egy akarat vad

Lökése őket új pályájukon,Vagy nem mozdulnak többé már soha?Alszik a völgyben Alsósztregova.

2

Itt bent, a tompa, téglából rakottBoltív – a menny silány paródiája –Alatt havas mezők: papírlapokFagyán ropog a tollam, és a tájra

Krikszkrakszol róka-űzte nyúlnyomot:Verssorokat – még menekül az eszme,S ha végül felbukik, prédául esve,Fröcskölnek, mint a vér, a mondatok.

Ki tudja: rézsut-fényü virradatVagy guillotin zuhan sovány nyakamra?Fűrészpor issza be szavaimat.

Nyúl marquis, róka-sans-culotte-fogakkalSzaggattatom, – futnék, de nincs hova.Alszik a télben Alsósztregova.

3

Hamvad, leroskad a fenyőhasáb,Rám pillant szemrehányón és kiég.Marad a langyos dunnaszürkeség, –Elfojtja Fráter Erzsi sóhaját.

133

Sakktábla-padlón asztal és a székek –Bevégezetlen játszma figurái;Ma már az Úr és Lucifer se játszik, –Feldöntöttek világosat, sötétet.

S akárha sakkban, bástyáim közöttToporgok én, király, – megütközöttHelyettem és elhullott a királynő.

Már csak az Űr és eszkimó-homály jő;Napok: csontbolygók gördülnek tova.És alszik, alszik Alsósztregova.

Carmen

1. Az érte meg, nem az a rózsa...Az érte meg, nem az a rózsa,Mit odadobtál, hanem az,Mi nyelvhegyemtől harmatozvaBontotta szirmát: a tavasz,

Egyetlen tavaszom virága,Amit csak árulás, halálKövethetett. Megérte, drága,Hogy ami romló, sírba száll

Idő előtt, – a te idődbenÚgy sincsenek órák, napok;Szeress akárkit – énelőttemNem voltál, és ha nem vagyok,

Nem is lehetnél! Nyári, kárminRózsáid szirma elpereg...A kérdésre: ki vagy te, Carmen?Csak véreddel felelhetek.

Nem érted, Carmen? Engem, tégedNemcsak a kéj köt össze már,Hanem az árulásod véglegFeloldó végtelen halál.

2. Ahogyan én szerettelek...Ahogyan én szerettelek,Carmen, csak én, csak én, csak én, –Bolond lány, hogy feledhetedEgy torreróért könyedén?

Emlékszel még? Szoknyáidat,Mint szirmokat bontottam énKi sorra, s ajkam megtapadtA forró, bíborló bibén.

134

Emlékszel? Még táncoltam is,Bár botlábú vagyok, veled, –S pogányul csókoltad hamis,Húsbálvány-istenségemet.

Ahogyan én szerettelek,Carmen, csak én, csak én, csak én, –Bolond, ki ily könnyen feled,S inkább letörve hull elém.

Már nem is kellenél! HiszenVirágporod reám tapadtÖrökre, – fölszállok s viszemHalál-kasomba csókodat.

3. Ó, Carmen! Ha kimondom a neved...Ó, Carmen! Ha kimondom aNeved, mely nemcsak szó, de életS halál esszenciája, – maTudom már: az volt az itélet,

S nem a hóhérkötél, melyenEllengem holnap dallamát vadNevednek: Carmen, Carmenem,S azt is, hogy áldlak, áldlak, áldlak.

A földre csöppen majd magom,Ha végsőt rándulok, s alólaKikél és fölsír magzatom,A magzatunk: a mandragóra.

Halott vagy és halott leszek;De ő igézetével áthatMindent, s a földiek felettUralkodik: kaján varázslat.

Ó, hogyha akkor, akkor én,S te is, te is, ha mind a ketten...Aréna-létünk bűvkörénBelül te, én kívül rekedtem.

Pügmalión

Tündének

1

Lépj ki a kőből! Fogynak napjaim;Már nem tudok nagyon sokáig várni.Légy a gyönyör, de légy akár a kín, –Légy, Galateia, bárki és akármi!

135

Hány csigamászta hajnal nyers szaga,Hány bódító, már fonnyadt, nyári rózsa,Hány vad szüret cefréje, mustja aParfűmöd, s hány tél zúzmarája, hója.

És mindegy már, hogy én faragtalak,Vagy engem formázott fehér kezed;Te kőből, én agyagból – hús leszek

S leszel. Csak kölcsön kaptuk e világot,Nem lényeges hát: én álmodtalak,Vagy egykor engem álmodott meg álmod,

2

Hogy befogadj, s én öledbe hatolva,Megértsem végre, hogy a végtelenHogy férhet el ily forró, szűk helyen,S hogy csak a van a létünk, nem a volna,

S bár a valódi megdőlhet, – sohaSzép kebleid iker-Olümposza...Ó, Galateia, alkoss újra engem!Márványerekként átszínezze testem

Véred, s imádj, akár nimfái Pánt!Vagy nyalogass el, mint a marcipánt,Olvasszon kéjesen magába lényed:

Zsémbes-szerelmes-édes-árva éned;Magam fölé ültetlek megalázva, –Csak néha szállj velem alá a lázba,

3

Mely megteremtett akkor téged is!Szerelmem húsa és márványa isTe vagy, kiért agyagként omlanék,Lennék korok szemétdombján cserép,

Lerágott csont, mit Krónosz eldobott,Szilaj faun csalódott fallosza,Mely nimfaölbe nem jutott soha;Te mégis olykor megvigasztalod.

S oly mindegy lenne, hogy ki kit teremtett;Legszívesebben rád hagynám: te voltál.Ki volt előbb – az áldozó? az oltár? –,

Kit érdekel? Fogadd lángját tüzemnek!Hidd el, szivem kevéssel is beéri:S nincs vágya más – csak égni, égni, égni.

136

YORICK VISSZATÉR

Yorick visszatér

A csillagok igen a csillagokAz angyalok rangjelzései ottVannak hová felvarrta őket aMennyei káplár-hierarchiaDe én Uram bakád én hol vagyokS hogy közlegényként is ragyoghatokTe tetted-é vagy én tettem magammalJó jó tudom sohase voltam angyalS mégis üres fakózöld váll-lapomSzebb mint amit Te hordasz válladon

Végül is hogy gondoltad az egészVilágot hol egészebb lett a részMint kozmoszból varrt díszruhád a rendMit rég kihíztál és csillag-patent-Ek ezre pattan rajta szét örökkön(Rangjelzés vagy patent e képzavarHa téged nem hát engem sem zavar)Körömpiszoknyi földünk s e piszokbaAmely fölött körmöd lerágott holdjaFénylik vetünk és aratunk is rögtön

Hogy meg ne lásd hasznunk lehet belőleMert mint mi rád úgy köpnél rá a földreMeg is tetted már Vízözön-alakbanS mi úszhattunk a mocskos-barna habbanBárkánkra oly sebtében felpakolvaEgy listára került az eb s a bolhaDe mégis mindig volt egy ArarátS nem csókolgattuk zsarnokunk farátSzőlőt ültettünk inkább hegy tövénLerészegedtünk s asszonyunk ölén

Alusszuk át azóta éjszakáinkMit bánva Ábelt és mit bánva KáintAz ősökért ne hidd hogy az felelKi nyíltan él s nem felhő rejti elMint téged és hitvány üzelmeidHogy Te vagy Isten egyedül ne hiddItt isten az kinek bár púp a hátánKoalíciós partnere a SátánHol jobbra ülve hol meg balra fentÍgy működik az égi parlament

137

Voltam s vagyok de hogyha nem leszekHiányod lennék és nem érdemedBohócnadrágodon a luk hol éppRésre talált s most szállong a sötétS hidd csak tovább hogy a fekete lyukA segglikad hová minden bejutS ki nem holott a funkciója nemEz voltaképp de tiltja illememAz olvasók előtt kiteregetnemHisz nem vagyok se csillagász se isten

Isten hát véled Istenem igenHelsingőr úgy lebeg a semmibenAhogy Noé kasztrált hímtagja éppen(Nem megható e bibliai képem?)De hát mit ér a vén kasztrációjaLányát fiát meghozta már a gólyaS elfetrenghet holtáig részegenVéget nem ér amit e sárgolyóraKimért az Úr s akárcsak idelennKétharmaddal dönt a történelem

Fent vagy elég tán az egyszerű többségHogy ezt a kis világot romba döntsékKi tudja hogy amott kiben mi munkálKi mirtuszt nem kapott kinek meg oltárElég díszes nem épült jaj ki tudjaCsak én vagyok kinek elég a púpjaS ha minden varjú azt károgja voltálAzt felelem nyugodtan félig holtanIgazatok van udvaroncok voltamDe nem ti én én támadok fel újra.

Yorick panaszdala

Megvallattak hogy vérzett már a seggemS lecsuktak és egy vígaszom lehetBennem az erkölcsi törvény s felettem(Ha láthatnám) a csillagos egek

A szíjam elvették s cipőfüzőm isMost mit pengessek mint egy méla húrtIgaz alig maradt hozzá erőm ittAz élet vélem újra jól kikúrt

Pedig kukáztam csak dalolva közbenTalán mivel Hamletről szólt az énekBár régen ott mereng már bronzba öntveA díszhelyén Helsingőr főterének

138

Valahogy mégse szeretik a svédekMás e világ nem oly heroikusSőt azt is írják legjobb ügynökénekTartotta őt soká Claudius

Most futkosok le és föl mint a fényTükrök között mik egymást tükrözikÉs messze nézek cellám szögleténS tudom bolond ki mindig ütközik

Mindenkivel mint én elpimaszodvaS kinek az új urak se jók habárMeghívnak olykor a Hamlet-napokraS kegydíjam épp emelték volna már

Yorick Yorick te nem tanulsz a jóbólS lebegni látod mézben az epétPanaszlod túl sokáig éltél olykorMeg azt hogy szellentésnyi volt a lét

Csupán s jó volna Dániát bejárvaLegújabb vicced elmesélni mégArról mit mond a szűz OphéliánakHamlet midőn először lát bidét

Humor frissítené a szép regét deÉmelyitőn becukrozott a népTud dánul még s inkább töri a svédetS nem érdekli csak a cigánykerék

Ám ahhoz én már öregecske lettemMeg is beszéltem ezt a küblivelHisz együtt bűzlünk s tudom nem a testemVilág-cellámban lelkem rothad el.

Búcsú barátaimtól

Yorick Pehotnij fogadott fivérekMost elballagtok egymást támogatvaEgyik Helsingőr esti kék ködébeMásik a pétervári alkonyatba

Mindegy a varju egy nyelven beszélMindenhol épp csak Dániában raccsolOroszhonban meg lágy l-ekkel élKál kál ha udvarolgat s nem parancsol

De itt is ott is szép mikor tavasszalRosszul kirázott tagként csöppet ejtAz első jégcsap s nyirkos lesz a hajnalS foltként üt át Szentpétervár felett

139

Ahol a nép most kolbászért áll a sorbaS még szebb az est Helsingőrben mikorIllatozón kinyit a lacikonyhaBár jól tudom hogy hasztalan kotor

Yorick zsebében hat csupán a krajcárS hétbe kerül a sült de tán jutottIs volna néki ha HoratiusnálLe nem ragad s ismerné Móriczot

Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan teVagy legalábbis elviselhetőVigasztaljon ha nem fogad be Panthe-On titeket befogadott a Nő

Búcsúzom tőletek barátaim tiKik elfecsegve minden titkomatCsak egyet egyet nem mondhattatok kiA legnagyobbat a Titoktalant.

140

PHILOKTÉTÉSZ

Philoktétész

Akár a leprás akiről lerothadtminden vonása már s csupán kolompjatudatja véle is hogy létezik mégs figyelmezteti a szembejövőkethogy térjenek ki útjából olyane vers a sorvégeiről lefoszlotta rím s csupán a jambusok kolompjátkongatja még tudatva merre járhullatva húsát bomló szavait hogykitérhessen előle az idő

folytassam-e Philoktétész sebérőlbeszéljek mellyel megfertőzte Lémnoszalkonyait s Olümposzig büdöslöttő volt a hérosz mégis aki Párisztmegölve íjával leverte Trójáta bűzlő seb s erőszak mítoszaPhiloktétésztől származik azótapiroslanak legyilkolt isteneka Sarkcsillagra vaskampóra tűzveazóta mészárszék a menny s a nyíllalátszegezett időből vér csorog

akár a leprás akiről lerothadtminden vonása rímefosztva úgykongatja még a jambusok kolompjáte vers batyuja terhét az időkútjába dobva megfertőzi azélő vizet a szomjazó reménységriadva horkan hőköl vissza tőle

folytassam-e Philoktétész sebétőlbűzlik minden dicsőség minden íjhúrtleprától eltorzult vigyor feszít megés Párisz minden percben földre rogyporrá ég Trója és a szörnyü sebbőlmint anyaméhből kihasított mítoszmár csecsemőként elragadja azíjat s halálra sebzi az időt

141

Orosz triptichon

1. Gumiljov a CsekábanA börtönőrök ólomlábaitÓlomgolyók váltják fel holnap reggel;Már hallom: szürke angyalszárnyaik-Kal surrogva hogy kísérnek a Mennybe.

Fehér ingemet egyszer, de csak egyszer,Átüti majd forradalmuk szine;Mint zászlajuk, a vérem bíbor selymeKibomlik, ellobog a Semmibe.

Ólomgolyóként szálltam volna én át,Szürkén a tarka földi életen, –Meglelte mégis a költői vénátÉs megcsapolta a Történelem.

Holnap az ég tarkóján felpiroslikA Napkorong, mint kegyelemlövésKerek sebe; s a világról lefoszlikLétem: azaz maga a Létezés.

Mert nem leszek, s ha nem leszek, ki tartjaAtlaszként ezt a glóbuszt még tovább?Vagy tán verssor-vetéseim, kihajtva,Teremnek új Oroszhont, Afrikát?

Ólomgolyóként átsurrantam én aVilágon, s úgy szállt vélem, mint sohaMég senkivel, az égen át a némaKométa: az Orosz História.

2. Jeszenyin az Angleterre-benMár szétterjedtem vörösen, akárhaBorfolt, a mocskos terítőre öntve;Széthulltam – üvegpoharak szilánkja –,Pincér kezéből részegen kiütve.

Ott voltam mindenütt – engem citáltakCuppogva-kéjjel, mint itallapot;De rádöbbentem, hogy mindez csalás csak,És hogy sehol, ha mindenütt vagyok;

Hogy rám is az vár, ami bárki sorsa:Ahogy kenyérből, húsból a fasirt,Gyúratom én is, megborsozva-sózva,S hallom szférák zenéjeként a zsírt

Sercegni... Bár nem váltam jó szakáccsáE korban, kása mellé jó leszek;S felismerik a faggyús húspogácsákKözött vadabb, rjazányi ízemet.

142

Eméssze meg a vendéglői lármaE verset is, hadd öblítse le vodka!Mégis továbbél, odatetoválvaA lágerektől keshedt mellkasokra.

3. Cvetajeva JelabugábanOroszhonban tud így csak sisteregni,Végighúzva a doboz peremén,S foszforos lángra gyulladni a Semmi-Be görbülő, svédgyufaszál-Remény.

Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma;S mint súgópéldány gyűrött lapjai,Lepkéz a hó, és elfedik a KámaJegét Tatyána vallomásai.

Hókása, jég – lágy hangjaink hazájátTakarják, és a vég Jelabuga,Hol jégsírban Jevgényij múmiájátLeli fel az archeológia.

De égnek itt a puskini szavak mind, –Elfeketült az izzó déli Nap,Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni, –S a héjára felhőkorom tapad.

Elfogadom az odavetett koncot,Tál mosogatólé: szenteltvizem, –Hurokká megkötöm a horizontot,S föllendülök tehozzád, Istenem.

1. Nyikolaj Gumiljov, Anna Ahmatova első férje, az Afrika-kutató és háborús hős, volt a bolsevikforradalom első költő-áldozata. 1921 augusztusában tartóztatta le és végeztette ki – koholt vádakalapján – a pétervári Cseka. Gumiljov halála az orosz értelmiséggel való leszámolás nyitányátjelentette.

2. Angleterre – leningrádi szálloda, ahol Szergej Jeszenyin 1925 decemberében öngyilkos lett.

3. Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjábólMoszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltűnt a lágerek poklában, őt pedig – aháború kezdetén – a „szovjet” írókkal együtt az Uralba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nemjutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, – végső elkeseredésében 1941. augusztus 31-énfelakasztotta magát. Fia három évvel később elesett.

Én itt vagyok

Én itt vagyok de hol vagy te UramS hol voltál amikor kerestelek mégA borban asszony-ölben álmok eszmékTömjénködében is csak önmagamTaláltam nem voltál a bűnre mentség

143

S a büntetés sem egyetlen szavamSe szólított meg Te se szólitottálS azt sem hiszem már Te vagy aki voltál

Kint száll a köd és megmozdulnak aKőszobrok most egy képzelt őszi kertbenEurópa vonaglik a bikaHátán Apollón nyila még tegezbenÉs mosolyogva gondol MarszüászraLenyúzott bőre kéjes-nyers szagára

Kéjek s kínok között vezet az emberIsten vagy emberek jelölte útjaCsodálod-e hogy amire befutjaHalálvággyal telik nem félelemmelS akármit tesz ölelve bár vagy ölveVisszazuhan a Káosz-anyaölbe

Kutattalak s nem leltem rád UramMost megpróbálom mégis kitalálniValaki vagy Te vagy csupán akármiSorvégre rímnek jól jöhetsz ugyanDe jobban élsz a vírusban s a rákbanMint a tehozzád esdeklő imákbanS ha megtagadlak azzal adnék létetNeked hát nem tagadlak s végre véged

Megszabadultam tőled mégis árvádVagyok Uram ki várva várva vár rád.

Strófák

1

Halomba hordott gyermekcsontokatKirakja még a dérmart bokrokatNovember tán a nyarat exhumáljaHogy megmutassa tömegsír az ára

Néhány meleg boldog napunknak isMost végre látjuk édes volt s hamisMint benzintankban csempészett szeszekVad kotyvaléka megrészegitett

Bár dögszagú volt s aztán hajnalontaFény-hányadékát szertezáporoztaKirókáztuk mi is az olcsó mámortS megundorodtunk életünk nyarától

De mégis ez volt életünk nyaraMost már csak cefre- és avarszagaMaradt az őszre s gyermekcsont-fehérekA bokrok és tömegsírját a télnek

144

Már ássa ássa a robotra rendeltS tarkólövéstől rettegő decemberLégy te is inkább kit gödörbe lőnekNe rabtartó de rabja az időnek;

2

Így van reményed üthet még az óraEljő a kormányzó és LeonóraKilép a részeg foglárok közül(Ő volt csak absztinens itt egyedül)

Majd hazavisz erőlevessel táplálFélig hű asszonyod de félig káplárKi rangjelzést hord fénylő szárnyainS ekkor megérted véget ért a kín

Ez itt a menny és épp olyan ahogyA prédikációkban hallhatodS a gyermekcsont-halomra sem haraggalGondolsz hisz angyal lettél végre angyal

S milyen közöd lehet az őszi tájhozAvar cefréje nem vonz már magáhozA téli törkölyt főzze más belőleAmbróziád szeszmentes égi lőre

Jobb volt kerülni hidd el ide fölAhol mi nem hevít nem is gyötörBár ami nem gyötör nem is hevítNyugalmat kértél megtaláltad itt.

Van Gogh börtönudvarán

Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarkaFalak között, kopaszra nyírt rabok,Úgy követik egymást, a sort betartva,Társukkal – vélem – hetek, hónapok.

Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe,Fénytől vakon, tapogatózva még,Cellák sötétlő bűzéből kitörve,E napi séta, ennyi épp elég.

Kút ez az udvar – azt hiszed, kimerhetBelőle még egy mennyei vödör,Ám angyal-őreid csak kinevetnek;Tudják: nincs fent, se lent, csupán a kör.

145

Sem a pokol tüze, se mennyek fénye,Csak ez van, ez a zárt udvar, melyetMég Isten mért ki körzője hegyével,S ő szabta meg a büntetésedet.

Hetek közt, hónapok között, idődFegyházában sinylődő földi rab,Keringsz tovább te is, akárcsak ők,És várod a szabadulásodat.

November angyalához

Jöjj el hozzám, köd-peplumodban ésKrizantém-öllel, őszöm angyala!Lefordítottad fáklyádat, de ma –Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.

Lennék halottad, s úgy élnék veled,Ahogy gyökérrel él a föld, a víz;S bár szemgolyód fehér, akár a gipsz,Poromból támaszt föl tekinteted.

Jöjj el hozzám, november angyala!Halottak napja elmúlt, – élni kell!S ha élni kell, a kő is énekel,

S bódít krizantém-szirmod illata, –Halotti mécs, öröklét lángja tán?Mindegy! Fejem öledbe hajtanám.

146

ÚJ VERSEK

Március

Borul, kiderül, de oly égi közönnyel, a szürke, a kék ugyanaztnedvedzi: hideg szeme bár teli könnyel, részvéttelen itt a tavasz.

A menny is, akárcsak a pléhkuka, fénylik, – esik, nem esik, csupa fém-csillám a világ: a metáll, ami kéklik s zöldell, nem a fű, nem a fény.

Borul, kiderül, de oly égi közönnyel: a szürke, a kék ugyanaz.Hideg szeme telve halálfagyu könnyel, – talán siratónk a tavasz?

Zord március ez: a virága a sárból nyílt – bár lila, sárga, fehér –;de fellege, lengve, akárha a fátyol, gyászával a nyárig elér.

Tavaszvég

Nem is tudom már ősz van vagy tavasz vanúgy bújkálok magamban mint a gazbangyomok közt érzem otthonabb magammert ami volt oly régen odavan

hogy még a száraz ág csörgése iss a babacsörgő bennem összecsörrenvödörbe kerülök ki most csöbörbentengődöm mindegy tudom magam is

fuldoklom itt vagy ott akár a halkit közegéből más szűkebb közegbehorgász rántott ki vagy maga az Úr

mindegy akárcsak én Ő sem tanula sorsából és tátog-tátog egyremíg hangtalan versébe belehal

147

Toldi

Oly sűrű lett az alkony mint a kásamit angyalok kavarnak szorgosanfelhők fehérlő lisztjével berántvatömegkonyhának látom most Uram

a Mennyedet egy bádogperemű ho-rizontnyi éj jut itt mindenkinekbár kevesebb a zsírja mint a hűhómivel odalökik s nyúlos-hideg

mire elém kerül de híján jobbnaka lelkem ebből is bevacsorálés aszujától álomi boroknakszám szélén csordul édesen a nyál

a telihold-malomkő feldereng mégvér- és velő-szennyel de engemetnem bűntudat gyötör kegyetlen eszmékfeszítik próbatétre szívemet

s közben fölöttem címert festegetvesárkányt levágott félkart karddal ésbíbor lángnyelveket formáz az esteheraldika talán ez az egész

világ s behorpadt pajzsa bár a Naprend-szernek de mégis acélsisakomrésén át nézem lándzsáját szegezvehogy támad rám naponta új napom

bár fröcsköltem volna szét a Tejútona Bence-hozta sárga aranyata csillagokat s nem kellene folytonbizonygatnom vitézi voltomat

megfékezni a megvadult bikákatitt méltóbb dolgom amúgy se leszenodalökik jutalmul majd a májats híg angyal-kásám feltéttel eszem

Üzenet Új-Huligániából

Határ Győzőnek

Itt minden egy hetes a forradalmakés a szerelmek is eldobhatópapírzsebkendő ez az országbeléfújják szerencsésebb hatalmaka finnyás Európa minden mocskáts lucsok az is mi még eladható

148

egy hétre szól minden s garanciasincs hernyótalp tiporja elvagy hernyó rágja meg s belépetézikés bábjából a pillangó kikels kitárva tarka szárnyát szállniaideje is jut legalább egy hétig

egy hét a hitre ám hivőt ki látottáldjon vagy verjen itt a sors kezemint valutázó szerbé vagy cigányévalódiak közt pénzformára vágottújságpapírral van az is teles csak azt nem vágja át ki jól figyel

országnak ország még hazának árnyékitt rég nem halni itt túlélni kell

149

FÜGGELÉK

150

Gyűjteményes kötetbe fel nem vett versek

Hajnaltól reggelig

E szép és otthonos világbanderűsen csillognak a kések,s a hajnal csodaszép – ezért isnem mulasztják el a szegények.

A holddal áradt vizeketkihűlt szellőcske gyűri ráncba,az ág közt óvakodva lenga jóllakott szemek parázsa.

A fák csupasz magányukatemelgetik: párjuk szerelmét,s egymásnak vetett vállukatösszetartja a meztelenség.

Most én is így állok veled,e szép világ magába békít,aludj csak! majd felkeltelek,mire a csillogás megérik.

Régi este

A megnyúlt árnyaktól riadtanégnek futott a fény szilánkja,s lágy földmeleggel ült a hűvös,szélfútta csillagok szagába.

Behálóz egy kopottas fácskakék árnya, mint a vérerek,poros lombocska ráz ruhámragyöngén kialvó fényeket.

Megállok s száll az esti páraszép árnyam kontúrját követve,így rajzolódik fel magányomegymásnak épült fellegekre.

A görnyedt fűből béka néz rám,zöld hátán zsíros hold remeg,s fénylő, hideg szemébe zárjautolsó húszfilléremet.

151

Szép fácska, dunna volt...

Szép fácska, dunna volt az árnyad,hálóba mért kötöd magad?Lenyírt gyapjadra rábocsátodkipányvázott magányodat.Homály ing ágadon: kabátod,de mezitláb talál a fagy.Lombod fenőkő fejsze-szélnek,s meglendült már a fejsze-agy.

Topognak elrongyolt cipőid,szép törzseden lánymell-halom:ágad tört ott, sebedre gyűlika torló, kérges fájdalom.Bokáig sárban állsz e tájban.Mi kényszerít rá? Hisz tudom:magad vagy a rádmért homályban,s gyökereid e hatalom.

Mint ahol ötnél több gyerek van,az égi csillagok soványak,megbújnak ritkuló hajadban,s alattad vadvizekben fáznak.Nyitott ujjak közt már elejteda csillagot s véletlen árnyat...S szebbek a faragott kereszteks a sima kerítések nálad.

A lombon átszűrt...

A lombon átszűrt nap keményhullámú lobbal ég el,avarrá hamvadt tiszta fénys vad fák merev reménnyel.

Az ágak megkötött szerelmekínjában ver, parázslik,s szigorú békében telik bea szelidebb halálig.

A félelemmé vált homályriadt sötétre gyávul...S én itt születtem! Óv e táj,de nem ment meg magától.

152

Már egyre több eget

Már egyre több eget szorongata vékony lomb, s a szürkületnyálazta törzsre ült a görcsösárnyakká testesült hideg.

Majd szél támad s gödrök vizébenkegyetlen arcát megmutatja,s az elsimult tükörre szépenrászáll a csillagok nyugalma.

Az út két oldalán felálltak,gyökereik szántotta parton,a fák. Kifent ágak vigyáznak,hogy minden ugyanígy maradjon.

E tájban nem vagyok, csak értem,a fásult égen lóg kabátom,megóv az is, mint hasztalan,de eladható szabadságom.

Az udvar fája

Esőkkel mosdatott tenyérke:zöld lomb, mitől félsz e falak között?

Szép árnyad hamvai kihűltek már a porban,elült a füst, az udvart felsöpörték,lemetszett ágaiddal jóllakott a tűz.Aludj!

Fekete homlokodralabdányi fény hull,a ráncos vakolatba vésedmegfeketült magányodat,megbélyegez a mész,szeplőket süt beléd a csillag.Guggol előtted egycigány-bánatú kőrakás,lábadra ejti árnyacsomós göröngyét,töpreng, sötétlik, rossz szagú.Négy emeletről nézneka piszkos balkonok,szívod az ételmaradékok,penészes függönyök szagát,arcodra rozsda száll,vasízű gyom kerít,szelíden körbeülta szalmás törmelék.

153

Így láttam én a hólapátolókat,így álltak ők, így kéklett lábaik előtta rozsdás vas,egészen apró csikkek sisteregtek a hóban,csillogtak alig észrevehető köpések.Azótaleolvadt vállukról a rongyos bekecs,elmentek az utolsó alkonyatban,tapodva a haszontalan,megszürkült csillogást.

Te márzöldeddel fizeted az udvart,s a téglák rései közöttgyökereidre kúszó szappanosvizet.Aludj!

Aludj a rozsdás sűrűségben,a Hold fehér köve alatt,a fénybetűk rózsaszín nyálában,a szenes illatú szelekben,a poros feketeségben,a taknyos zöldben!Aludj a föld alatt, aludj a kormosharmatozásban,aludj a langyos korhadékban, üvegcserepek,rongyok penészes zászlói között,tapadj meg jó erősena zsíros lefolyókban!Aludj mosatlan ablakomban,szobányi szűk hazámban,elfáradt öleléseimben,soványságomban,szegénységemben,megizzadt tenyeremben!

Hajnalodik.Már egyre több a csillogása dróton száradó ruhákon.

Che

szögekre aggatott ürességerdőn az ég

ráncok a vadvizen a felhőnvilággá táguló öregség

zöld veritéke fáj a földnekvetéseket dadog a kín

megöltek.

154

Temesvár után. Az erdőn

Temesvárból részeg strázsabámulja erdők gyűrűjét:városa ujjára vontat,ki most ülte menyegzőjét.

Fái – tornyok vőlegénye,kapuk hártyáját szakító,bokrain madarak vére:rács rozsdájaként rikító.

Nézi páskumok nyugalmát,hol karók közt reng a pázsit,nézi városába tartóárnyak kék banderilláit.

Bennünk búvik a sötétségalkonyatig, míg kiszállhat,s Temesváron üt az erdő:seregekbe dermedt bánat.

Fölöttünk, kéklő levélként,akasztottak nyelve ring afákon. Nézzük – és öletnivisszatérünk falvainkba.

Én – amint kiárad vérrelönnön szívéből a hajnal,te – amint a vér az éjjelbemocskolt ingén megalvad.

Ha volna

Ha volna kerítetlen béke,én elhoznám neked,ha Isten volnék, örülnék, hogy akkormég ama napon teremtettelek,mikor szívemből nem fogyott ki véglegaz irgalom, s ajkamról a mosoly –

s ha volna le nem köpdösött kenyér,én felkutatnám néked valahol.

Tó-szoknya

Tó-szoknya, rétek derekánringó, te, belédkap a szél,sóvárgó szemek – néz a fákrólfodraidra ezer levél.

155

Eső ha volnék, millióujjammal nyúlhatnék alád,rengő, te, tükörképemetvénné ne ráncold legalább!

Jaj, látom mélyedben halakasszonycomb-villanásait,beugrom – hínárszőrzetűöled bár halálra szorít.

Nocturne

Körfűrész – hogy forog, forog,deszka-éjbe harap a hold,csillagba: görcsbe akadozva,s hasad az éj szálkás lapokra.

Évszakok

TavaszMárciusban még kisbaba, de gyorsankibújnak hóvirág-tejfogai,áprilisban kamaszodik – az arcarügyek pattanásaival teli,

s májusra nagylány – napsugár-sütővasbodorítja orgona-fürtjeit,egész nap magát cicomázza, s éjjela hold tükre előtt biggyeszkedik.

NyárHajtják a szél csikósai a búzakalász-sörényes, vad méneseit,s már dől a zápor, s fürge tűi arét ingét virágosra hímezik.

De most a felhő köpenye a villám-varrás mentén megreccsen s fölhasad,s házából, hol duzzogva ült, a rongyotösszesöpörni kiszalad a Nap.

ŐszTegnap még puha tenyere a Szélnekkérges lett mára, a simogatásnaknem örül senki, – hát dühbe gurul,és végigpofozza a tájat.

156

Tegnap zöld volt a lomb, s a fák közötttarkán cikázott a madárhad,tarkállik most a lomb, de közte márnem szállnak, csak az árnyak.

TélVarjakkal gombolt hó-kabátbabújt a rét, de csak didereg,ránk a forgószél teker sálat,mégis majd megvesz a hideg.

Míg be nem fed a hó, s az orrunkrépává nem dagad vöröslőn,szánkóval, sível ki a dombra! –ott fölmelegszünk rögtön.

To be or not to be

Jó volna hogyha volna valakiisten vagy asszony akiben hihetnékvagy legalább ha volna valamide rajtam kívül nincsen semmi sem

s én is csak addig vagyok míg e versmegírja azt aki e verset írjae vers tehát nemlétemmel pörölkedvéért úgy kell tennem mintha volnék

nem könnyű persze ám az isten isúgy tett soká kedvünkért mintha volnamíg be nem zártak mindenféle ólba(ugyan kérdhetnéd hogy miféle ólbas ki kicsodát ha nincs se ól se mi)

jó volna hogyha volna valakis van is tán mert ha a van kételyünknektárgya lehet a nincs miért ne lenne(csak hát ez engem csöppet sem vigasztal)

Köd

Novemberéj. Mint egy hatalmas,fehér komondor, ténferega köd az utcán; csatakos, vadbundája hullámzik, remeg.

157

Majd nedves orrát ablakomhozszorítva, párás üvegenkeresztül néz rám; nézzük egymástkomolyan, némán, félszegen.

Ha beereszteném szobámba,ha kinyitnám az ablakot...Nézek rá, néz reám; behúzzaa farkát, és eloldalog.

Habzó, fehér nyál: fény szivároga lámpákból. Novemberéj.Mindegy, mi volt: áldás vagy átok, –ne félj! Hisz elment már. Ne félj!

A hazatérő Thészeusz

Fekete vitorla alattröpít a szél Athén felémit bánom én ha megszakadapám szíve a trón legyen enyém

naxoszi bordélyban maradtAriadném a szép a hűmit bánom én leány akadAthénban is épp oly forró ölű

megkoszorúznak mert a vadMinósz bikája elveszetts ki látja embermaszk alatta bikaarcú szörnyet engemet

király leszek s athéniakti úrrá minden tengerenZeusz rábólint és a nagyPoszeidón szigonyt ráz úgy legyen

fekete vitorla alattröpít a szél a trón enyéms holnap kalózhajóimatküldöm a barbár négy égtáj felé

Mozart-mambo

1964 karácsonyaelőtt elkértem a gimnáziumbólegy Mambo magnót, – nagy kincs volt, de arrahivatkoztam, hogy barátommal (ő maszínházi rendező Zalában) azáprilis negyediki ünnepi

158

műsort mondjuk rá, – ám a célom az volt,hogy Mozart „nagy” g-moll szimfóniájátvegyem fel rá a rádióból (persze,középhullámról – URH nem volt még);így hát a mikrofont a Népszuperhangszórójához tettem, s hogy a házzajai ne zavarják, letakartampokróccal a magnót s a rádiót.A felvételt még így is zörejek– bár éteriek – kísérték: oroszhírek, arab müezzin gajdolása;mégis az első GÉ-MOLL volt, melyetbirtokolhattam, mint egy könyvet, mint egyleánymosolyt a nagyszünetből, mint aztaz izzadt kézfogást... Elég is ennyikamaszkorom (tizenhat éves múltam)ártatlan-fülleteg titkaiból!Mozart, igen, s leginkább mollban írottművei, azok feleltek meg ekkorízlésemnek – a Buddha-súlyú bálvány:Beethoven lottyadt körte lett, aminta Mozart-Rekviemet és a d-mollzongoraversenyt és, persze, a g-mollszimfóniát megismerhettem – bár avarázs félóra, – elhangzott, s az éterelnyelte újra... Magnóról s lemez-játszóról nem is álmodhattam én(ezért van mostan három is – ha egyelromlik, zene nélkül ne maradjakfél percre sem)... S ím: hatvannégy telén,dobkályhás, kis szobámban, fel s alá-járkálva hallgathattam éjjel ésnappal az édes ajkú elmúlászenéjét, a parókás-parfümöshaláltánc-menüettet, a dacos don-giovannis „No! no!” -dobbantásokat s anő- s halálszagú, de végleg asemmibe hulló ifjúság panasz-szavát, – mit érthettem belőle akkor,s mit éreznek ma jobban? Szinte semmit...A magnószalag többször elszakadt,rosszul fűztem be vagy csak elnyüvődötta használattól – nem tudom; hiábaragasztgattam, – végül a tiszti klubból(ott színpadoztunk) loptam másikat,míg falazott barátom, – erre mondtukrá azt a műsort: Váczi, Garaiés Györe Imre ünnepi, hazugverssorait (mi hittünk mindegyikben),s nem őriztem meg azt az összeszabdalt –

159

ragasztott, hígító-hullámosítottszalagot, amely több volt, mint az elsőölelkezés, mi elvakít s kilobban, –viszony volt – folyton ismételhetőszeretkezések biztonsága, minthanem is a szűz Pamínával, magávalaz Éj Királynőjével éltem volnaegy hétig, fülledt ágyasházban, ésazért maradtam élve iszonyú-szépölelkezéseink után is, mert aPárkák szalagja elszakadt a Mambón.

Sellő-szonett

Ültem a hínáros ártéri tóhomokos partján sihederkoromdelén tizenhét évesen s a szómég rügy vagy pattanás volt ajkamon

elképzeltem egy sellő odaúszikmajd hozzám s zöld hínárszagú ölévelvesszőmre ül s míg elszámolnék húszigeltűnik ám megáldott már a kéjjel

még nem tudtam hogy tó lesz minden éjjelha felnövök s bár iszapos kiszáradolykor megér akármily drága árat

fizetem érte életem egészéthogy viszonozzam sellő-ölelésétvízmélyi mégis földi szenvedéllyel

160

Tréfás versek

Egy kis (éjjeli) zenetörténet

Bachhoz így szólt Telemann:„A kisgatyám tele van.”Bach ezt mondta néki: „Kend el!Csak vigyázz, ne lássa Händel!” *Bécs utcáit járva Mozart,meglátott egy árva lószart,s szólt: „Ki orrát beleveri,nem lesz más, mint Salieri.” *Sárgaházba jutva Schumann,nyakig elmerült a búban:„Látom már, a sors rám pikkel, –mért is kezdtem Clara Wieckkel?” *Lányától ebédre Lisztnem kapott csak tejbegrízt;s kérte őt: „Cosima, vágd el!A felét hadd falja Wagner.” *Nőjét hívta Mahler: „Alma,nékem már az élet alma.Légy okoska, árad verd fel!S elvesz majd Kokoschka, Werfel.” *Feldöntve a kottatartót,Operából ront ki Bartók:„Nem kell ez a rusnya hodály;Írjon zenét ide... Lehár!” *Ha nem tetszik Penderecki,az ajtómon penderedsz ki!

A hat tyúk

Hódolat La Fontaine-nek

Tollát mésszel bekente hat tyúk,és azt képzelték: ők a hattyúk,s hattyúdaluk elzengni bátranbeugrottak a tóba hárman,de nem mondhatták azt se: kot,

161

s a vízbe fulladtak legott.A másik három kinn a partoncsak ennyit mondott erre: „Pardon!Mély itt a víz, nem is magos,inkább leszek kendermagos,reumás lesz a térgye, szárnya,akinek büdös már a trágya.Hattyúvá nem vágyunk mi válni,jobb lesz az ólban kotkodálni.”

Vidám üzenetek

EPISZTÓLAItt jártam én, költő.Kit száz emberöltő Egynél többször nem terem,S ha nem szembeötlő,Közlöm én, hogy ott ő, Asztalkadon levelem,És most öt meg kettőNapot véve ettő’ Nem leled csak hűlt helyem.De mához egy hétreMegyek a Nyírségbe, S kéne sok Kincskereső,Tegyed hát ezért leAsztalomra végre, És ha eljő az idő,Belovagol érte,Az, aki ezt kérte, Hacsak meg nem gebed ő. Stephanus Szegediensis poeta laureatus Hungariae maximusKr. U. 1981-ik esztendő 13-ik februáriusában * Helga!Dobcsányi keres Vargha Balázs cikkeket.Tudsz ró- luk? V. Majakovszkij *

162

EPIGRAMMAÉn a Ferót keresém, ám ő elhagyta a várost, Szentes táján jár, és semmit sem üzent,Így hát hétfőn kellene őt felhívni megint, mert Nem tudjuk, hol táborozunk ismét,Ám én ekkor már Szekszárdon időzöm, ezért csak Miska vagy Ön, hölgyem, tárgyalhat vele majd. Horatius

*

Dógomvan Róbert Gida (10 után jövök)

*

Hlg lmntm hz, d gy rn bl vsszjvk Stvn

*

Itt valék s magammal vittem volt azfebruári journal anyagát, hogy várambantüzetes vizsgálódásoknak vetném alá. Hétfőn pitymallatkor visszahozandom,hogy alkalmatos időben a typographuskezeibe helyeztessék. Most penig otthonomba térek, hogy azkörnyűlállások és balcsillagzatom mián fél-beszakadott époszomat véghez viendjem. gróf Zrínyi Miklós Sors bona, nihil alagút!

*

LIEBE FÜRSTIN!

Már előállt az udvari hintó, mely a pálya-udvarra röpítend, hogy útra kelvén, meg-tekintsem az én hűséges, jövendő boszniaialattvalóimat. A hétvégét Szarajevóbanfogom tölteni. Ha visszatérendek, hétfőn(Blaumontag) a délutáni órákban teszemtiszteletemet jövendő birodalmam délmagyar-országi Hauptstadjában. Szeged holnem volt, hol nem lesz.Ferencz Ferdinánd

*

163

AD HELGAM

Ó, titkárnők gyöngye, te, azt üzenik teneked, hogyJárhatsz bár a kies Duna partján fent, Budapesten,Ám bámulhatod ottan a reklámok zuhatagját,Szívhatsz szürke leget, mit szmognak tisztel az angol,Ámde Radex nem kell, ne keresd, töltsd mással idődet,Mert van az itt Szegeden, hol a bús Tisza jégbe fagyott már,S nincs Tiszatáj, csak a Kincskereső, a kisöccs nyöszörög még,Nincs se erény, se remény, de Radex, az van, ne busulj hát,És ne keresd, megvették, holnap a Pannika hozza. Horatius

164

Alkalmi versek

Az Agrodiszkont dicsérete (Reklámvers)

Fő erénye az EXCOM Kft-nek,hogy aki benne bízik, sose téved,mert bolthálózatunk, az AGRODISZKONT,országosan ellátja Önt s e kis hont.

Figyeljen fel kínálatunkra akkor,ha fóliára vágyik és edényre,permetezőszer, ásó, kerti traktor,vas és vetőmag vagy műtrágya kéne.

Nincs jobb, se olcsóbb, bárki bármit is mond;Jegyezze meg a jelszót – AGRODISZKONT!!!

Sajtó-szonett(REKLÁMVERS)

Délmagyarország, városnegyedeka lapjaid, hol terek és utaképülnek a sorokból – mint szántóföldeket,

át-átszelik betűkkel bevetettbarázdák; s mint pipacs búzamezőölén, virágzik a KINCSKERESŐ,s mi még, a PROGRAM mondja meg neked.

SZEGED – itt úsztak Gazdátlan hajók, s Ahazatérés lehetőségeitkeresték mások a Harmadkorig.

Tiszatáj, Aetas, Existentia,Pompeji – mind e forró táj fia,övék e város olvasói voksa.

Virágnak virága

ELÉGIA ÉS PANEGIRISZ (REKLÁMVERS)

Fagylalt, üdítő, kávé, sütemény.Ülök s falok – hiába, nincs remény,hogy visszajöjj, szép kedvesem, ki épp olyédes voltál, mint tejszínhab, mi szétfolytéjként sötétlő kávém felszínén,

165

de oly hideg is énhozzám, akárcsakfagylaltjai a szegedi Virágnak,hol most ülök, búsulva, nélküled,egy csészefül idézi szép füled,s a fagylaltgömbök kebled halmait,melyekben még emésztőbb fagy lakik.Vigasztalódom mégis – reggel ótafogy tálkámról s szaporodik a tortabendőmben; dzsúzok bőven öntözik;elülnék itt, ha hagynák, holnap estelig,elálmodozva rólad, ó, te drága,Te lennél a Virág legszebb virága,ha visszajönnél! Ám ha nem, maradj!Nem is parféja, mélyhűtője vagyszívemnek, – hagyj el, mint a vak remény!Maradjon meg a kávé, sütemény,fagylalt, üdítő! Enyhet, üdvöt ádhelyetted is a szegedi Virág.

Szonett-játék

1

Van-é, ki merni nálam többet is mertA világ leveséből, mely világítZsírkarikák Napjaival, csodáitÚsztatva: csillagrendszer-ismeretlent.

Ily ízeket nem ízlelt soha senki,S ha mégis, rég elillant volna messze,Hogy feneketlen bendőbe temesseAz ízt, amelynek lényegét se sejti,

Ki idegen a Mennybolt mosolyától,Kinek a Messzeség csupán a Távol.Hogy értené, ki csak jóllakni vágyva

Ül asztalhoz s nem a Teremtőt áldón,Hogy látna át a lelkén: a homályon,Ki önmagába úgy lép, mint szobába?

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:A LÁNY A SÖTÉT SZOBÁBA MEGY

Már tudta, mit a másik tudni nem mert,s érezte, arca boldogan világít,s futott, elrejteni szive csodáitaz égve égő, élő ismeretlent.

Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,valami koldus-bús sarokba, messzefénylő fejét az éjbe betemesse,és elhitesse, hogy még most se sejti.

Ám a szoba kigyúlt a mosolyától,és látta Őt, ki rá se nézett – távol –de gondolatban megölelte vágyva,

és erre ő is áment mondott áldón,s terhes fénnyel szivében, a homályonragyogva ment át a sötét szobába.

2

Te vagy csak egyedül, szegény anyám,Te vagy csupán, ki mindenben megértett,Te vagy, ki tudtad, másokért, nem értedKüzdöttem én, s a végzetem: magány.

JÓZSEF ATTILA:EMBERISÉG

Óh, emberiség, kit törött anyámszenvedni szaporított és nem értett!Nem rettenek születni ujra érted,te két milliárd párosult magány!

166

S ha megdermedtem már a Tél fagyán,Te olvasztottál fel, szavad se sértett,Mint kisdednek, adva újra éltet,Rést hasitottál jégtáblám falán.

Én csak röfögtem, mint sertés az ólnál,De rám szóltál: ha ember s férfi volnál,Nem böllérkéssel lesne a halál,

Hogy hurkáért, kolbászért véred ontsák,Akármilyen disznó vagy is: bolondság,Hidd hát, Izsákként Isten megtalál.

Láttalak sírni a folyók fagyán,mint gyermeket, kit a jég tüze sértett;láttalak ölni, halni s mint nem éltet,tündökölni nagy egyházak falán.

Hegyen láttalak és lapulni ólnál –szerencsétlen, ki úgy élsz, mintha volnál,megérdemled, hogy atyád a halál!

Vértelen arra vársz, hogy véred ontsák,s föl-fölmutat a társuló bolondság,mely téged minden kínban megtalál.

3

Fut-fut a falunkon átBársony-pertliként az út, –De ki érti hova fut,S hol találja meg magát?

Kerekedik a világ,Ád a férgeknek laput, –Nékünk zsupptetője jut.Oly mindegy – szolgálatát

Megköszönd: azt, ami jár,Tér vagy géppisztolyba tár,Ólom vagy tollas madár, –

Nem marad majd nyoma sem,Csak neved, mit, kedvesem,Fába véstem csöndesen.

BABITS MIHÁLY:ABLAKNÉGYSZÖG

Az ablaknégyszögön zöld falomb hajlik át;alatta léckapú és keskeny kerti ut,amely egy idegen telek szivébe futa felső sarkig, és elveszti ott magát

szemünkből: ennyi csak szobánkból a világ.Látjuk a gyér gyepet, néhány levél laputaz út szegélyein, s nem tudjuk, hova jutaz út, ha megpihen, könnyű szolgálatát

megtéve? és kié e kert, hol sohse jársenki, csupán a szél kaput néha tár –nézd, most a nyílt kapun belép egy kis madár!

Csak lép, és nem repül! nem rezzen szárnya sem!Ez a madár a vágy, halk vágyunk, kedvesem:megúnta itt magát és átmegy csöndesen.

Ebergassing

Az ebergassingi távvezeték(villany) alatt két elszenesedettholttest, fölöttük robbanószerek,úgy látszik, Gassingban sem ébereka policájok, bár most épp elég,hogy nem robbant fel semmi, s Bécsben áramfutkos a forró drótokban tovább,s nem bénult meg egy percre sem az állam,mely tükörképül az anarchiátállította maga elé, a szén-né égett hulla ellentételénkitetszik, mi a jólét, béke ára:az unalom, s ez úgy hat sok szamárra,ki így vagy úgy nem talált helyet,hogy felrobbantson, amit csak lehet.

167

A kancellár, az államelnök ésminiszterek, kik három mondatotis összeraknak, nyilatkozatotha adnak, azazhogy ez az egészértelmiségi, nagypofájú, készröhejbagázs, mit szól hozzá, ha egyszera der, die, das helyett a drága vegyszerlesz névelője majd a főneveknek,s pukkannak ők, mivel szavuk üres lett,de felfújt kifliszacskóként kidurrana parlamenti szűzbeszéd, az újansorakozó sok frázis – szinte értem:nehéz habostortát is falni térdenállva, beletörődni: a zabálásbiztos, nem a dolgok mélyére szállás.

Jöjjön hát végre Belzebub fia:a szabadító, az anarchia!

168

Vázlatok, töredékek, változatok

Bánat

1. A LOMBON ÁTSZŰRT...

A lombon átszűrt nap keményhullámú lobbal ég el,avarrá hamvadt tiszta fénys vad fák merev reménnyel.

Az ágak megkötött szerelmekínjában ver, parázslik,s szigorú békében telik bea szelídebb halálig.

A félelemmé vált homályriadt sötétre gyávul...S én itt születtem! Óv e táj,de nem ment meg magától.

2. KEMÉNY ÖLÉT MÁR...

Kemény ölét már eltakarta,ki nem szeretni bátor,én ölnék is, de semmi visszanem tart e gyávaságtól.

Így faragott a szenvedés,hogy meghagyott szabadnak,két semmi közt is – s nem kevés –választhatok magamnak.

Ó, szabadságom! Rág a szégyen,s mert nem raboltak meg jogomban,s mert rajtam nem fúj át a szél, nemordíthatom, hogy itt hideg van?

1971 nyara

Megyek topogva, hallgataga hitemből kivert világban,a szégyenemre rátapadtéjek mocskából hajt ki árnyam.

Elétek állok – verjetek,mint romra lakatolt kaput:ó, húsként málló fellegek,Alkonnyá hamvadó faluk!

169

Oly bizonytalanná

Oly bizonytalanná tehetegy ilyen esős, őszi nap,ha most behúnynád a szemedhomálynak hihetnéd magad.

Szorongásoddal vagy jelena tájban, mely belőled épül,nyirkos, növényi félelem,üres sziveddel összebékül.

Képzeleteddel szörnyetegálmok vad körhintája fut:döghúsként málló fellegek,alkonnyá hamvadó faluk.

S a befüstölt, hideg szobábólcsak nézed, míg esteledik,ahogy az ablakon a záporparasztarca verítékezik.

Zuhogj, Magdolna-zápor

Zuhogj, Magdolna-zápor,szoknyáiddal suhogva,akácfa-Jézus Krisztuslábát füröszd zokogva!

Verejtékező vállánterülj szét csapzott hajjal!Orcádba szökő véredpírja Nagypéntek-hajnal.

Már önnön pusztulásukkapui a virágok:Te zörgeted, s szivemben ishallom kopogtatásod.

Gyönyörűszép meséidetelfelejtetted volna,arról, hogy lesz feltámadás,dalolsz-e még, Magdolna?

Zuhogj, Magdolna-zápor

Zuhogj, Magdolna-zápor,szoknyáiddal suhogva,akácfa-Jézus Krisztuslábát füröszd zokogva!

170

Verejtékező vállánterülj szét csapzott hajjal!Orcádba szökő véredpírja Nagypéntek-hajnal.

Már önnön pusztulásukkapui a virágok:Te zörgeted, s szivemben ishallom kopogtatásod.

Nézem az elsötétültmezőket: szürke gyászod.

Esik

A szürke szerzetescsuháskrumpli bebújt a földbe,és rozsdás páncélban kísértbogáncsként Don Quijote.

Esik – ezer Szent György hajítdárdát a sárkány-diófára,ki vonaglik s potyog-potyogsok pici hüllőkoponyája.

Képzeljem-e: a mi erőnkpéldázata e küzdelem?Ím jámbor glória ragyoga villanypózna-szenteken.

A pocakos krumpli-barátokhorkolnak már a föld alatt,s didereg fönn bogáncs-sisakban,ami jó belőlünk maradt.

Nyári éjszaka

Esőszálakból szőtt puhalepedő: tó, rád fekszem, ésálomba ringanék terajtad,de felriaszt a rettegés.

Tücsökcirpelés – mintha Istencsigorgatná fogát,s dühödten villan meg szemefehére fönn: a holdvilág.

Az ágak ujján a virágokkörmeiként fehérlenek...Tépj fel hát engemet, Uram,gyűlölt, varasodó sebet!

171

Szakíts föl, vagy leszáradok,s nyomtalan elpereg magányom,sorsom – ha mássá nem – a közönyösföld arcán forradássá váljon!

Február

Az öböl állkapcsán a jég:megsárgult, töredező fogak.

Kocsmaabrosz a behavazott vidék,vörösborpecsét a virradat.

Mint zsírpapíron a hús leve,az ablakokból piros fény szivárog.

Émelygő rettenetben a holdbaltavilágosságában állok.

A városszéli park fái közöttlánc-vacogásban hinták inganak.

Söntéspult-ég bádoghomályára dőlvefölöttem Isten röhög, Sátán mulat.

Végvári dal II.

Ahogy pipacsszirmok vöröskörmei közt a szél – magunkatúgy ámítjuk: széttépetünk, deköröttünk zászlók lobognak.

Széttépetünk? Vagy csak bemocskolminket – kötést a seb – e század,s határaink elgennyedőínyéből kifordulnak a várak.

S mint átvérzett kötést, leszaggatmagáról bennünket az ország,nem ismertük az igazat, csak azttudtuk, hogy a hófehér gyolcs is hazugság.

Ahogy pipacsszirmok vöröskörmei közt a szél – magunkatúgy biztatjuk: nem mi hajladozunk,köröttünk zászlók lobognak.

172

A hat tyúk

Tollát mésszel bekente hat tyúk,s hirdették büszkén: ők a hattyúk,s hattyúdaluk elzengni bátranbeugrottak a tóba hárman,de nem mondhatták azt se: kot,s a vízbe fulladtak legott.A másik három erre nyombanemígy szólt: pardon, jobb az ólban,mély itt a tó, nem is magos,inkább maradj kendermagos,reumás lesz a szárnya, térgye,akinek büdös már a trágya,hattyúvá nem vágyunk mi válni,sokkal jobb otthon kotkodálni.Libául is beszél: gi-gá-gi,aki ezt elszavalta, Ági.

Téli dal

Behavazott táj abroszána hajnal vörösborpecsét.Elmúlt a mámor – poharamföldhöz csapom, szilánkja jég.

Ínyemben a fogak – iszapbarejtőző, megdermedt halak.Mint jégtáblát a folyó,összezárom ajkaimat.

Ó, világ szennyét elmosószó! Hallgatok kijózanodva.Hiszen tél van. Micsoda tél!Befagyott az idő folyója.

Elmúlt a részegség. Ki egykorfolyónak hittem magamat,haltestemet iszapba fúroma tél jégajkai alatt.

Kép-epigrammák

Behavazott táj abroszána hajnal vörösborpecsét.Elmúlt a mámor – poharamföldhöz csapom, szilánkja jég.

....................................

173

Dominó ez az éj, e csillag-pöttyös fekete csontlapok:holt fiam játéka, mit Istenasztalán szép sorba rakott.

......................................

Körfűrész – hogy forog, forog,deszka-éjbe harap a hold,csillagba: görcsösen akadozva,s hasad az éj szálkás lapokra.

Anyakönyvi kivonat

P. J. emlékének

Mint aki egy kihűlt váróterempadján riad fel téli reggelenzsibbadt tagokkal feltápászkodikkörülnéz s nem érti mért van itt

vacogva vaksin úgy születtem énhideg a csarnok és a pad keményidegen nyelven szól a megafonés elfeledtem régi otthonom

mért hagytam el csak szárnycsonkom sajogs csak azt tudom átutazó vagyokbár hova honnan nem emlékezemde elrongyolt kabátom a jelen

lefoszlik egyszer és az olajospadlóról elrugaszkodom zajosvilágotok légypiszkos üvegétkitörve és visszafogad az ég

[Mint vámpír...]

Mint vámpír, aki sírboltjában ébred,hogy újrakezdje a kárhozatot,megrettenek, ha békémből az énekfelébreszt, s gyűjt a számra vérhabot,nem akarom többé kiszívni élőnapjaim asszonyos fehér nyakát, –már a Tejút is szemfogam nyomátviseli: sápadt-vértelen fehérlő

versemben az egész rohadt világott nyüzsög már minden vérlemezével,gennyével; romlott fehérjeszagát

174

szagolgatom már iszonyodva kéjjel, –mint vámpír, sírban ébredő halott,vagyok azáltal, hogy nem is vagyok.

[Mint vámpír...]

Mint vámpír, aki sírboltjában ébred,hogy újrakezdje a kárhozatot,megrettenek, ha nyugtomból az énekfelébreszt s gyűjt a számra vérhabot,

nem akarom többé kiszívni élőnapoknak szűzies-fehér nyakát, –már a Tejút is szemfogam nyomátviseli: sápadt-vértelen fehérlő

versemben az egész rohadt világott zsinatol minden vérlemezével,gennyével; romlott fehérjeszagát

szagolgatom már iszonyodva kéjjel, –mint vámpír, sírban ébredő halott,vagyok azáltal, hogy már nem vagyok.

A negyvenötödik év szonettje

Mint vámpír aki sírboltjában ébredhogy újrakezdje a kárhozatotmegrettenek magamtól ha az énekkényszere gyűjt a számra vérhabot

nem akarom többé kiszívni élőnappalok szűzies-fehér nyakátmár a Tejút is szemfogam nyomátviseli ez a nő-világ fehérlő

puha karokkal hiába ölela kéj kevés a hús a vér se kellmegfertőzött a fajtalan konok

vágyakozás hogy valóvá öleljemaz űrt amelyből édent alkotokhol álmokkal bujálkodik a lelkem

175

Pügmalión

1

Lépj ki a kőből fogynak napjaimMár nem tudok nagyon sokáig várniLégy a gyönyör de légy akár a kínLégy Galateia bárki és akármi

Hány csigamászta hajnal nyers szagaHány bódító már fonnyadt nyári rózsaHány vad szüret cefréje mustja aParfűmöd s hány tél zúzmarája hója

Lépj ki a kőből s én faragtalakBár ne a másik légy de mása régiÁlomnak és hogy én álmodtalak

Vagy engem Te olyan mindegy ha vagyS mindegy az is hogy földi vagy vagy égiCsak végre hús-vér lényként lássalak,

2

S érintselek s az öledbe hatolvaMegértsem végre ez volt az a rózsaMelynek a vésőm szolgált hogy kibontsaA szirmait és illatárját ontsa

S csak a valódi dőlhet meg sohaA kebleid iker-OlümposzaÓ Galateia alkoss engem újraKivéstelek te meg csiszolj ki újra

Öleddel száddal hogy ki nem vagyokLehessek én szárnyatlan ÁmorodGalateia alkoss meg engemet

Hogy ne csak a tökéletest a márványtSzeressem benned ám a tarka zárványtZsémbes-szerelmes-édes énedet.

Délután. Nyár

1

A talpig lekaszált mezőn,füvek kínjára nem gondolva,ballagni csak révedezőn,mintha minden most akkor volna:

176

nyár, délután, a gát, az erdő,pipacs-piros (rég odavan),s a felhő-siheder: tekergőaz égen, mint lenn jómagam.

2

Phaetón bukása

Mint napszekéren (fülén telefon)aranyló autóban száguldozikakárcsak ég és föld közt Phaetóns végül golyótalálva kibukik

a kocsijából félig s vonszolódvaorrában benzin és babér szagautolsó percén töprenghet ki volt aporbaverője Apolló nyila

vagy killerek a pénze volt a bűnevagy túl magasra elrugaszkodottnimfák faunok suhannak előtteés a kocsi robog tovább robog

a szájában még az ambrózias a nektár íze (pezsgő kaviárral)még tegnap este Olümposziakkedvence volt s nem sejtette mi várja

mikor kocsiba ült egy perc alattérezte fölszállt felhők tarajáraszáguldott és géppisztolysorozatzúdult feléje Héliosz fiára

ragyoghatott de most a szakadékfelé robog alul a halhatatlanligetben borral Bakkhosz lép eléés alhat majd örök mirtusz-lugasban

[Oly messzi-messzi minden...]

Oly messzi-messzi minden és örökreAhogy kéklő hegyek felé az útMind magasabb és egyre keskenyebb leszÚgy távolodsz és fogysz el életemHiába hágtál egyre magasabbra

Jó volna még nem most már az se jóA puszta lét a feketerigók aPark avarában és pohár borom

177

Megöl naponta tízszer hússzor isDe nincs a józanságnál gyilkosabb

Kérlek segíts én nem tudom hogyanS azt sem miért de élni kéne mégisVan még remény nem a remény veszett elHanem a képességem hogy reméljekBár jól tudom hogy meg se halhatok

Miért is kellett elkárhoznom élveRosszabb se jobb voltam én igazAkárki másnál vádolnám az istentDe hát hiába kérdeztem ki azMint ahogy ő se tudja ki vagyok

Kérlek segíts vagy élni vagy nyugodtanMeghalni és nem undorodni stigmámRózsaszínétől ahogy elfogadtamA jót a rosszat úgy fogadjam elVagy engedj végre elmennem örökre

178

Versek a hagyatékból

Bábjáték

Esik, és mintha szálainlógnék – zsinórokon a báb.Lerogynék már... Ki kényszerítágálni görcsösen tovább?

Lábaim a proszcéniumbalógatva köpnék a világra...Ki kényszerít hős és bohócszerepben tetszelegni váltva?

Díszlet a táj, és fönt a felhőkkifakult, málló függönyök,s mit annak hittem: a szabadságszünet két felvonás között.

Esik, és mintha szálainlógnék – zsinórokon a báb.Csalom vagy nem csalom magam,ágálok én, Uram, tovább.

Rapszódia

Fázom Ez a tél hidegét a csontbanNöveszti vázzá elmeszesedettNapok hetekDeres didergő idegekIszalagjaival befonvaCsak belül fehérlik a testKörötte hús vér belek mocskaBelül szilárd gerinc még az időDe körötte abban mi elevenSzövet burjánzik gennyed a Jelen

Február eresze alattJégcsap csöpög fejemre pillanatPillanatot követ akárhaA vallatásra várvaKínzókamrában állnékAz űrben a galaktika-spirál mégLökdösi felhúzott rugó a perceketA Föld remegMegdördül és lavinaként lezúdulAz ezredvég és mindent elsöpörKezdődhet újra

179

Az Isten és a Sátán közti pörCsak itt alant már nem marad tanúja

Mint lovak szemét a halálVadvizeket homályosít a jégA táj zihálS még rúgkapál lerogyvaDe szügyéből kiállEgy jegenye pikája s fölmered a HoldraEz hát a végMondogatom most majd elővezetnekLétem cellájából s mindent bevallokNem szórok átkokat az égreMert féreg-sorban tartottA szívét rágtam én is Isten férge

Fázom Ez a tél hidegét a csontbanCsontjaimban növeszti vázzáHalálfejem hiába is vigyáznámNapok hetek havak havában arcomMészváza összeroppanMint múmiát a percekGézzel körültekernekOrrom két likja árvállHűlt párám messzi száll már

CSILLAGFÉNYSZALMA-ALMONUTOLSÓ ÉJEM ALSZOM

Sztyepan Pehotnij feltámadása

1

Nem leltem sírra, így hát visszajöttem,Van föld alattam, ám nincs ég fölöttem,S volna is, mit kezdenék vele, –Annak az égnek úgysincs istene.

Találkoztam, míg éltem, angyalokkal,Nem eggyel, s azt se mondhatnám, hogy sokkal,De szárnyuk mára zúzmarás, hideg, –Nem űznek el, de meg se védenek.

Voltam, ki voltam, s vagyok, ki vagyok,De nem leszek – csak ennyit tudhatokElőre, biztosan, de semmi mást,Így ítélj meg s a bűnöm így bocsásd!

2

[..................................................................]

180

UTÓSZÓ

Baka István Műveinek első kötete a költő verseinek eddigi legteljesebb gyűjteményéttartalmazza. A versek gerincét a Jelenkor Kiadónál megjelent Tájkép fohásszal című kötetalkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. ATájkép fohásszal 1996-os kiadása, melyet az Unikornis Kiadó híven követett 1998-as,Kormos István és Baka István verseinek közös kiadásában (A magyar költészet kincsestára,66. kötet), két olyan verset tartalmaz, melyek nem szerepelnek a költő által kinyomtatott tarta-lomjegyzékben. Azzal, hogy a Rapszódia és a Sellő-szonett kikerül az Új versek ciklusból,meg kívánunk felelni a Tájkép fohásszal szerzői elképzelésének. Baka a nyomtatott tartalom-jegyzékre utólag kézzel írta rá utolsó versének címét (Üzenet Új-Huligániából), melyet mégfel kívánt venni gyűjteményes kötetébe. A Sellő-szonett korábban íródott, mint más, a kötetbebekerült vers, a Rapszódia pedig a költő halála után került elő. Mindkettő a neki megillető,méltó helyet kapja a kötet függelékében, mely a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát észártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint ahagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével.

A Versek függeléke tematikus szöveggenetikai, valamint formai nézőpontok szerintoszlik részekre. Minden esetben igyekeztünk egyfajta időrendi szemléletet is érvényesíteni aversek keletkezését és esetleges publikálását illetően. A tartalomjegyzék címlistáján szereplőelső zárójeles évszám a keletkezési évre vonatkozik (amennyiben az megállapítható), amásodik zárójeles egység tartalmazza az első, illetve kötetbeli publikáció dátumát. Amennyi-ben az első zárójeles évszám után nincs további jelzés a megjelenés dátumát, valamint helyétilletően, minden esetben a hagyatékban található kéziratok alapján történik a közlés. A függe-lék nem tartalmazza a zsengéket, fiatalkori költeményeket. Mind a Baka életében megjelent,mind a kéziratból történő közlések időrendi „kezdetét” a Magdolna-zápor verseinek keletke-zési idejétől számítjuk.

A függelék első része azokat a verseket tartalmazza, melyek Baka egyes köteteibenmegjelentek, de gyűjteményes köteteibe (Égtájak célkeresztjén, ill. Tájkép fohásszal) nemkerültek be (így a Magdolna-záporból később kimaradt Hajnaltól reggelig, Szép fácska,dunna volt..., A lombon átszűrt, Már egyre több eget, Az udvar fája, Che, Temesvár után. Azerdőn; a Tűzbevetett evangéliumból kimaradt Tó-szoknya; a Döblingből kimaradt To be or notto be). Azok a versek is itt olvashatók, melyek csupán folyóiratokban, napilapokban léteznek(Régi este, Ha volna, Nocturne, Évszakok, Köd, A hazatérő Thészeusz, Mozart-mambó). Afüggelék e részében kap helyet Baka kötetbe fel nem vett, de folyóiratban megjelent verse, aSellő-szonett. A függelék második és harmadik része a költő tréfás, illetve alkalmi verseitközli, bizonyítván, hogy minden komoly költészetet, még ha nem is gyakran, játékra csábít arím, a metrum, s e játék során – a formát és a költői eszköztárat illetően – mesteri munkákszületnek. Ilyen egyszeri művek az Egy (kis) éjjeli zenetörténet, A hat tyúk, a Délmagyar-országot és a Virág cukrászdát megéneklő Reklámversek, a Lyukasóra felkérésére írottSzonett-játék vagy a Népszabadság hírjátékára szerzett Ebergassing. A Vidám üzeneteket,melyek a Kincskereső szerkesztőségében íródtak a nyolcvanas években, Baka István vidámüzenetei címmel Regős Helga publikálta a Tiszatáj 1996-os Baka-emlékszámában. A függeléknegyedik részében variációk, töredékek és vázlatok olvashatók. Részben a költő életébenmegjelent folyóiratpublikációk azon darabjai tartoznak ide, amelyek újraközlés során alapvetőátváltozáson mentek keresztül, részben azok a késznek aligha nevezhető versek, amelyek ahagyatékból kézirat formájában kerültek elő. A már publikált, a későbbi továbbírás következ-tében azonban már előszöveggé vált, illetve a kevés számban megmaradt kéziratos variációkbetekintést engednek néhány vers alakulástörténetébe. A Bánat kéziratának két részéből

181

csupán az első, A lombon átszűrt... jelent meg önállóan. A Szakadj, Magdolna-zápornak két,egymástól lényegesen eltérő változata van Zuhogj, Magdolna-zápor címmel. Az Oly bizony-talanná kötetváltozata két versszakból áll, a hagyatékban talált kézirat négyszakaszos. Azugyancsak kéziratból most publikálásra kerülő Esik később Ősz majd Október címen nyerte elvégső formáját. A Téli dal metaforái és a Nocturne a Kép-epigrammákba kerültek, míg a Télireggel már csak egyetlen szakaszból áll. A hat tyúk 1970-es változata kéziratból került elő. Ittjegyezzük meg, hogy számos verse címét Baka az egymást követő publikálások során meg-változtatta. A Régi este Szép este címen íródott, a Ha minden széthull kéziratos címe BaltiPályaudvar (Baltyijszkij Vokzal), a Változatok egy orosz témára Álomban... Liszt Ferenc: Enrẻve. Nocturne címen, illetve alcímen maradt fenn a kéziratok között. A ...nak című versAjánlásként került gyűjteményes kötetbe, a Körvadászat először a Régi vadászat, a Végváridal a Balassi-ének címet kapta. Az Apokalipszis szakácskönyvéből második része Karácsonyiének címmel önállóan is megjelent. A puszta kötetkompozíciós, vagy más okokból megvál-toztatott címek esetében nem közöljük újra a verseket. A változatok között nem közlünktovábbá olyan verseket sem, melyek a későbbiekben változtatás nélkül nagyobb versegységekrészei lettek. Ilyen a Vörösmarty című, 1972-es vers, mely Vörösmarty. 1850 címmel kerültkét részből álló versként publikálásra, vagy a Háborús téli éjszaka külön részekként – éscímek alatt – is megjelent betétversei, a Dal, vagy a Passió. A Mint vámpír... kezdetű vázlatothárom változatban Árpás Károly publikálta Varga Magdolnával közösen írt könyvükben(Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok, verselemzések Baka István életművéről, Szekszárd,1998). Az Anyakönyvi kivonat, mely Átutazóként lett ismert, valamint a Pügmalion változata,a Délután. Nyár, a Phaeton bukása és az [Oly messzi-messzi minden...] kezdetű vázlatok kéz-iratban maradtak fenn. A vázlatok, szemben a függelék utolsó részének verseivel, verskezde-mények. A függelék utolsó részének három versét, a Bábjáték, az itt új helyére kerülőRapszódia, és a Sztyepan Pehotnij feltámadása címűt kéziratból közöljük. A Rapszódia,ahogy az Anyakönyvi kivonat is, Erdélyi Ágnes jóvoltából jelent meg a Forrás 1996-os, illetveaz Új-Dunatáj 1998-as Baka Istvánról készített emlékszámában.

Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Baka Tündének, hogy rendelkezésünkre bo-csátotta Baka István kéziratait, s hogy segítségünkre volt a kötet anyagának összeállításában.Külön köszönet illeti Ilia Mihályt nélkülözhetetlen szakmai segítségéért és támogatásáért.

Bombitz Attila