vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

57. ÉVFOLYAM3. SZÁM

„Mert ő Mondja: »a kegyeleM idején Meghallgattalak, és az üdvösség napján

Megsegítettelek.« íMe, Most van a kegyeleM ideje! íMe, Most van az üdvösség napja!”

(2kor 6,2)

2019

/3

Vetés és Aratás2

Ajándék

Tagadtam, hogy Te létezel, számodra nem volt bennem hely. Te mégis oly nagyon szerettél, úgy bűnösen is megértettél.

Gondom viselted kínban, bajban, hagytad – megmártózzam a sárban. Tűzzel szerettél, kínnal aláztál, érző lélekkel puhítottál.

Végül szóltál. Én meghallottam, és hívásodra válaszoltam. Szent pecsétet nyomtál reám. Most javítgatod sok hibám.

Formálsz, faragsz. Úgy fáj a seb, de nincsen ennél becsesebb. Kegyelem és gondviselés, a halálból felébredés.

Ébren várjam a vőlegényem, Krisztust, aki majd eljön értem. Fehér ruhában várjam Őt, a Megváltót, Üdvözítőt.

Örök honában Vele lenni, szüntelenül Istent dicsérni. Erre irányul minden szándék: örök élet – hitből ajándék.

Zsejki Irén

A tartalomból

Hogyan találsz békességre? ............................4

Őszinte szavak Istenhez ..................................5

Egyek legyenek ..................................................6

Ne győzzön le! ....................................................7

Akik vagyunk ......................................................8

Tíz másodperc ................................................ 10

Isten Igéje élő és ható ................................... 12

Mennyire értékelnek téged? ....................... 14

A Teremtő kommunikál ............................... 17

Gyermekoldalak .............................................. 18

Végtelen szeretet ........................................... 21

Történetek a Spurgeon család életéből .. 22

Hét hazugság ................................................... 24

Csak egy lehelet .............................................. 26

Dicsőség ............................................................ 27

Az evangelizáció kihívásai ........................... 28

Még boldogabb ............................................... 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2019/3

(57. évfolyam 3. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

VisszAjön!Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja… Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, kétezer éve mennek elébe boldogan, kik neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben, életed Krisztusa vár rád. Hagyd el a gondot, légy vele boldog, zengje a szíved a hálát!

Füle Lajos

Semmilyen jókívánságunk még csak meg sem közelíti Pál apostol buzdító szavait:

– „A reménység Istene pedig – töltsön be titeket a hitben – teljes örömmel és békességgel, – hogy bővölködjetek a reménységben – a Szent Szellem ereje által.” (Róma 15,13)

Ha a jövőre gondolunk, legtöbbször ezt mondjuk: remélem, hogy így és így lesz… És a remélt események vagy bekövetkeznek, vagy nem. De a hívő embereknek olyan Istenük van, aki meg-mondja, hogy mindennapi hitéletünkben mi kapcsolódjon a reménységünkhöz. Mert Ő, a reménység Istene elvárja tő-lünk, hogy bizalommal, hittel forduljunk hozzá, hogy betölthessen teljes örömmel és békességgel akkor is, ha nem értjük az Ő útját, és bizonytalannak vagy éppen ijesztőnek látszik a jövő.

Várunk még múló földi javakat, elismerést és boldogságot? Nem! Mert milyen a mi reménységünk? „Boldog” (Tit 2,13) és „élő” (1Pt 1,3). Olyan, amelyben bővölködünk, vagyis nem fogy el, nem bizonytalanodik el, nem adja fel a várakozás és a bizonyosság örömét. És ez a reménység békességet ad, nem nyugtalanságot és aggodalmaskodást!

Várunk, visszavárunk VALAKIT! Ő jön! Hogy mikor érkezik, az a mennyei Atya titka, de nekünk minden nap „ven-dégváró” állapotban kell lennünk!

Most, az új év kezdetén is örökkévaló javakra vágyakozzunk, hiszen a Szent Szellem ereje által mindezeket már megnyertük a mi Urunk, Jézus Krisztus golgotai áldozata árán!

32019. évi 3. szám

de mélyre szállt!Karácsonykor de mélyre szállt: emberré lett, hogy így segítsen. Nézd Betlehem kis jászolát: lentről néz fel reánk – az ISTEN!

Füle Lajos

Kedves Olvasó!

Hálásabbnak kellene lennünk Istennek, amiért nagyon sok dolog-ban olyan világosan kijelentette az

akaratát a Szentírásban.

Mivel a megszentelődés felé vezető első lépést az jelenti, hogy tudjuk, mi az, ami kedves, és mi az, ami utálatos Isten előtt (1Tesz 4,1).

A keresztyének leghőbb vágya tehát, hogy aszerint éljenek, „amint

írva van” (1Kor 4,6).

J. R. W. Stott

Vetés és Aratás4

Hogyan találsz békességre? Hírek HAllAtán

Történelemben, vészben áll az ember a szélben, várva valakit?

Félelmes dolog élni, nem mer róla beszélni, eszmét alakít, nevezi minden másnak: vallásnak, tudománynak… – s a felelőssége…?

Félelmek okozója egyre több katasztrófa… – s a hitetlensége…?

Újabb hírek hallatán nap mint nap, de igazán rá kell döbbennie, hogy amit csak alkotott, minden rosszra változott, és nincs mit tennie…

Ütni készül az óra, kozmikus mutatója jelez, s egy hang kiált, s az üzenetnek vége: „Készülj Isten elébe egész ember-világ!

Lukátsi Vilma

„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva

az egy testben.” (Kolossé 3,15)

„Mit gondolsz a békességről?” – kérdezte a barátom, amikor egyszer együtt ebédeltünk. „Békesség?” – mondtam zavartan. „Nem tudom biztosan. Miért kérdezed?” Azt válaszolta: „Nos, amikor a térdedet ütögeted a gyülekezeti alkal-makon, akkor zaklatott vagy? Átgondoltad már a békesség jelentőségét, amelyet Isten azoknak ad, akik Őt szeretik?”

Azon a napon, néhány évvel ezelőtt, kissé meg-bántva éreztem magam a barátom kérdése miatt, de elindított egy jó úton. Tanulmányozni kezdtem a Bibliát, hogy lássam, Isten népe hogyan ragadja meg a békesség elégedettségének ajándékát még a nehézségek között is. Majd később, amikor Pál apostolnak a Kolosséiakhoz írt levelét olvastam, az apostol utasításán elmélkedtem Krisztus bé-kessége és a mi szívünk állapotával kapcsolatban.

Pál apostol egy olyan gyülekezetnek írt, ame-lyet soha nem látogatott meg, de a barátjától, Epafrásztól hallott róla. (A Kolosséiakhoz írt levele egyike annak a négynek, amelyet római fogságának idején írt.) Pál aggódott a gyülekezet tagjaiért, mert hamis tanítással találkoztak, és Krisztus békességét elveszítették. De dorgálás helyett bátorította őket, hogy bízzanak az Úr Jézusban, aki biztosítékot és reményt nyújt szá-mukra (15. v.).

Amikor az Úr Jézushoz fordulunk, és arra kérjük, hogy lakozzék bennünk, Ő szelíden mentesít az aggódástól, és gondot visel rólunk.

Milyen körülmények vagy kapcsolatok terhelik a szívedet? Hogyan kérheted az Úr

Jézust, hogy hozza el a békességét neked?

Ha Krisztus békességét keressük, bízzunk abban, hogy megis-merjük az Ő szeretetét is!

A. Boucher

Változás

Itt az esztendő forduló, csak azt tartsuk meg, ami jó, fölösleges teher kidobandó! Lelkem keresett, visszanézett, a megoldás megszületett!

Szívem nem volt békétlen, csak a tény forgott előttem: gyűlölőim rágalma kísért, mely ok nélkül ért. A gyalázat záporát fekete fellegként zúdították felém.

Nyíltan vagy titokban hordta elmém – emlékeztem! Uramtól bocsánatot kértem! Letettem, átadtam, elvetted! Kereszteden ezt is elszenvedted.

Nem keresem igazamat, igaza csak Jézusnak van. Bántalmazókra nem haragudtam, nélkülük is megbocsátottam. Erőt ehhez Tőle kaptam.

Isten igaz mérlegén porba hullok, Uram, előtted én. Bocsáss meg nékem az új esztendő küszöbén!

Lévai Tibor

52019. évi 3. szám

„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam…” (Zsoltárok 32,5)

A hároméves fiúunokám napja nagyon rosszul kezdődött. A kedvenc ingjét

nem találta meg. A cipő, amelyet fel akart venni, túl meleg volt. Lármá-zott és dühöngött, majd leült sírni.

„Miért vagy olyan izgatott?” – kér-deztem. Egy ideig beszélgettünk, és a gyermek megnyugodott, majd

szelíden megkérdeztem: „Jó gyermek voltál most?” Elgondolkodva nézte a cipőit, és így válaszol: „Nem, sajnálom, rossz voltam.”

Megesett rajta a szívem. Ahelyett, hogy letagadta volna, amit tett, nagyon rendesen viselkedett. A következő percekben együtt kértük az Úr Jézust, hogy bocsásson meg, ha rosszat teszünk, és segítsen, hogy jobbak legyünk.

Az Ézsaiás 1-ben Isten szembesíti népét a sérelmekkel, amelyeket ellene elkövettek. Megvesztegetések és mél-tánytalanságok érvényesültek a bíróságokon, árvákat és özvegyeket károsítottak meg anyagi haszonért. De Isten irgalmasan arra kérte a népét, hogy vallja be, amit tett, és forduljon el attól: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18).

Isten vágyik arra, hogy őszinték legyünk hozzá: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bű-neinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Sohasem ragyog fényesebben az Úr kegyelme, mint amikor megbocsát. Ennek a kegyelemnek a nagysága minden mértéket felülmúl, mert így szólt le a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!”(Lk 23,34)

Mivel Isten ilyen irgalmas, új kezdetek várhatnak ránk az új esztendőben is!

James Banks

„Viseljétek el egymást, bocsássatok meg egymás-nak, … ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy

tegyetek ti is!”

(Kolossé 3,13)

Őszinte szavak Istenhez

(János 17,11.20-23)

Röviddel embertelen szenvedése és halála előtt az Úr Jézus az Atyához imádkozik, méghozzá tanítványai jelenlétében. Ezért ez nagyon jelentős kérés lehetett akkor (és ma is) az Ő számára!

Ebben a fejezetben egy párbeszédet olvasha-tunk Isten Fia és az Ő Atyja között. Ugyan emberi szavakat használ, de egy olyan emelkedett témáról szól, amely rendes körülmények között el van zárva előlünk. Az Urat annyira foglalkoztatja tanítványai egysége, hogy ezt háromszorosan, számunkra érthető módon akarja közölni.

1. A tAnítványok egy-sége

Az első egység, amely ebben az imádságban meg van említve, a tanítványok egysége: „Szent Atyám, tartsd meg őket a Te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi” (11. v.).

Az Úr tehát átadja szorongató kívánságát az Atyának, aki az Ő nevének hatalma által megőrizheti ezt az egységet. Ehhez kéri még, hogy az övéinek az öröme teljes legyen a világ-ban: „az én örömöm teljes legyen bennük” (13. v.), és megőriztessenek a gonosztól (15. v.). S mindezt egy rendkívül veszélyes, ellenséges környezetben kell megélniük.

De hogyan őriztethettek meg a tanítványok, és hogyan őriztethetnénk meg mi a gonosztól? Válasz: az Atya az Ő szava – az igazság – által meg is szenteli őket (17. v.). Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gonosztól őriz meg, hanem egészen gyakorlati értelemben alkalmazva, odaadásra és hasznosságra indítja őket.

Az apostolok és a tanítványok valóban egyek voltak gondolkodásukban, cselekedeteik szán-dékaiban és céljaikban. Mind kifelé tanúsított bizonyságtételükben, mind prédikációikban, mind

irataikban felismerhetjük ezt a teljes, emberileg szólva, el nem várható egységességet. Ezek nélkül a keresztyén tanítás, a hitbeli javak összessége, kezdettől fogva, hiteltelen és hatástalan lett volna. A keresztyénség nem tudott volna elterjedni, ahogy az történt. Meglepetéssel kell megállapítanunk: az Úrnak ez a kérése mindenekfeletti fontossággal bírt, és teljesítésre került.

2. Az Apostolok követőinek egysége

Azt is mondhatjuk, hogy akiket az apostolok és a tanítványok vezettek el a hitre, azok alkották az összegyűltek közösségét (a gyülekezetet). Ezzel el is jutottunk a mai korhoz. A hívőknek egynek kellene lenniük, és ahogyan az Úr hangsúlyozza: „mibennünk”, tehát az Atyában és a Fiúban egynek. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy min-

den társadalmi különbség, intellektuális képesség vagy különböző anyagi helyzet mellett, egynek kellene len-niük, méghozzá az Atya és a Fiú iránti közös érdeklődés által.

Az Atya és a Fiú között egy lényegbeli egység állt és áll fenn, amely Jézus egész életében itt a földön, az Ő természetében és később nyilvános megjelenéseiben is kifejtette hatását.

Ami bennünket, keresz-tyéneket illet, életünk és szellemi természetünk is az Atyától származik. Mi tehát, ennek a ténynek az alapján

már egymás között egyek vagyunk. Egy csupán külső megegyezésnek, amelyre ma sokszorosan törekszenek, nincs értelme. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy egyházi egység a belső egységesség nélkül csak formalitás. De az Atyával és a Fiúval való közös foglalkozás összekötheti azokat, akik kül-sőképpen teljesen különbözőek (zsidók, görögök, pogányok stb.). Ez olyan lelki, szellemi tény, amely nagyon könnyen feledésbe merül, de ezt ma újra szemügyre kell vennünk. Ebben rejlik a gyógyír számunkra is, amelyet valószínűleg túl kevesen ismerünk fel és gyakorolunk. A mi számunkra ma túlontúl sok más dolog áll az előtérben, még keresztyén dolgok is, amelyek bennünket érintenek,

„Egyek legyenek!”

Vetés és Aratás6

72019. évi 3. szám

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róma 12,21)

A gonosz ne győzzön le téged, mindig elől menj, szép példát mutass, kísértések útvesztőiben is haladj biztosan, diadalt arass! Bántanak és üldöznek a rosszak, még több jóval fizesd nekik vissza, a bűnös szégyent vall közeledben, JÉZUS-ra figyelj, ez mindenek titka!

Hajnal, ha ébreszt színes virágokkal, közülük a legszebbet fogadd el, veled van Ő, ünnepi örömben, kopottas ruhádat most cseréld fel! Új reménység öltözéke lesz ez, jóságosság, alázat követ, hosszútűrés, könyörületesség értékesebb, mint bármely más szövet.

Öved legyen szeretet selyméből, fonja körbe finom köntösöd, védenek a választottak, szentek napok nyomasztó gondjai között. Szelídülnek az ártó hatalmak, pillanatok alatt eltűnik a rossz, foglald imádba ezt a nagy kegyelmet, felnéz reád porból a gonosz.

Megbocsátás valód legszebb kincse, világ árnyéka eloszlik mellőled, JÓ ISTENÜNK sokszor megduplázza a te kevés megmaradt erődet. Eléd tárul a messzi, égi hajlék, az ÖRÖK HAZA pompában ragyog, TÖKÉLETESSÉG áldott köteléke összefog mindent, mit ember várhat ott.

Németh Márta Lea

mint amilyen például a külső gyülekezetépítés. E tekintetben meg kell tanulnunk ismét helyesen megállapítani a prioritásokat. Az Úr kérése pün-kösdkor meghallgatásra talált, amikor a hívők sokasága egy szív és egy lélek volt (Csel 4,32). Az ott álló emberekre nagy hatást gyakorolt, és meg-értették a Fiú küldetésének látható bizonyítékát, és hinni tudtak az üzenetnek (Csel 2,47).

3. egynek lenni A jövőben

A Fiú önmaga dicsőségét adta a tanítvá-nyoknak. Bár adatott akkoriban egy előzetes beteljesedés, mégis úgy hisszük, hogy az Úrnak ez a kijelentése a jövendőben fog beteljesedni. Elő-ször, mert a hívők akkor valóban megdicsőülnek (1Jn 3,2b), másodszor, mert a világnak „fel kell ismernie” (nem hinnie!), hogy az Atya valóban elküldte a Fiút, és szereti az Úr tanítványait is. Ez be fog teljesedni, ha Krisztus az Ő szentjeivel újra meg fog jelenni a Földön (Jel 19,14). Akkor Jézus Krisztus igazi személyét mindenki kétségtelenül fel fogja ismerni, és meg fogják látni, hogy az Atya szereti az Ő gyermekeit. „Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg Téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy Te küldtél el engem. ... és az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük” (25-26. v.).

következtetések

Ha az Olvasó követte ezt a tényleg nem könnyű gondolatmenetet, egyet fog érteni azzal, hogy a keresztyének egységessége nem külsődleges dolog, amelyet szervezés által (pl. az ökumené vagy az alliansz) létre tudna hozni. Az egységesség az Atyától jön, és belső szellemi okai vannak, ame-lyeknek bizonyára meg kell mutatkozniuk kifelé, és mások által felismerhetővé kell válniuk.

Ha a keresztyének által kívánt egység nem belülről növekszik kifelé, illetve más szavakkal kifejezve, nem a Szent Szellem indítására történik (Ef 4,3), nem lesz maradandó, és biztos, hogy Isten által sem lesz elismert és támogatott.

Térjünk vissza még egyszer az uralkodó gondolaltra: az egység célja Jézus Krisztus di-csőségének kijelentése, valamint az Atya szeretete a tanítványok felé. Az, akit a világ akkor és most is gyűlöl, az nem más, mint az Atya Isten Fia, a sokszorosan üldözöttek pedig azok, akiket szeret az Atya.

Ulrich Weck

Ne győzzön le!

„…választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.”

(Cselekedetek 9,15)

Soha nem fogom elfelejteni, amikor a leendő feleségemet elvittem bemutatni a családomnak.

Az idősebb testvérem kíváncsian azt kérdezte tőle: „Mi az pontosan, amit ebben a fiúban látsz?” A menyasszonyom elmosolyodott, és biztosította őket, hogy Isten kegyelmével az a felnőtt ember lettem, aki szereti őt. Tetszett az okos válasz, mert arra is rávilágított, hogy Krisztusban az Úr hogyan lát bennünket többnek a múltunknál.

A Cselekedetek könyvének 9. fejezetében az Úr Anániás figyelmét Saulra, egy ismert keresz-tyénüldözőre irányította, akit a mennyei fény meg-vakított. Anániás kételkedett ennek a missziónak a sikerében, miután kijelentette, hogy Saul az Úr Jézusban hívőket üldözte, sőt még ki is végeztette. De Isten azt mondta Anániásnak, hogy ne arra összpontosítson, ki volt Saul, hanem arra, kivé lett: egy hittérítővé, aki jó hírt hoz mindenki számára, beleértve a pogányokat (akik nem voltak zsidók) és a királyokat. Anániás a farizeus és üldöző Sault látta, de Isten az apostol és evangélista Pált.

Pál apostol megtérési történetét a Cselekedetek könyve háromszor írja le (9,1-19; 22,3-21; 26,9-29). Az apostol erről szintén többször bizonyságot tett (1Kor 15,9-10; Gal 1,11-17; Fil 3,4-6; 1Tim 1,12-17), és mindig hálát adott, hogy Isten an-nak ellenére megmentette, hogy Krisztus esküdt ellensége volt, és Isten kegyelmére érdemtelennek tekintette magát.

Isten azt mondta Anániásnak, hogy Pált ki-választott eszközének tekinti (Csel 19,15). De az apostol másik magyarázatot is talált arra, hogy Isten kiválasztotta: „…azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,15).

Isten ránk is gondolt, amikor Pál apostolt meg-mentette. Ha ő, a legrosszabb bűnösök egyike meg-menekült, akkor mindenki esélyt kaphat arra, hogy Isten kegyelmében és szeretetében részesüljön.

Néha csak olyannak látjuk magunkat, mint amilyenek voltunk – minden bűnünkkel és hiá-nyosságunkkal. De Isten új teremtményekként lát minket, nem annak, akik voltunk, hanem akik az Úr Jézusban vagyunk, és akik lettünk a Szent Szellem ereje által. Isten sokkal többet lát annál, mint amit teszünk; látja szomorúságunkat, örömünket és egy-más iránti szeretetünket. Látja igazi jellemünket, és mindig pontosan tudja, hogy mire van szükségünk. Tökéletes látásával még szívünk belső munkáját is nézi: „…ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak” (Zsolt 33,18). A mi gondoskodó, szerető Atyánk minden ember felett őrködik, és figyeli, hogy mi történik az egész világon (13-14. v.).

Ó, Istenünk, taníts minket arra, hogy önma-gunkat és másokat is az Ige alapján értékeljünk! Segíts megtalálni teljes identitásunkat Tebenned! Hadd nézzünk alázattal mindenkire a mennyei Atya kegyelmes szeme által!

Hogyan kezdesz hozzá ma, hogy jobbnak lásd önmagad és másokat annak fényében, aki Krisztusban vagy?

K. Holmberg – P. Chin

Akik vAgyunk

AVARBAN

Felhők árnyéka száll a hegy felett, fésülik már az erdőt a szelek, maholnap minden fája lombtalan. Zörgő avarban ballagok magam, a vállamon egy kis levélke ül, nagy, tisztuló csend lelkemen belül. Lebben a lomb, mint tarka pille le, könnyű mosollyal, mintha intene. Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?

– Fogd fel, szívem, és mondd el énekem: „Az őszi árny csak elfogyó derű, és a halál is olyan egyszerű, oly egyszerű és oly természetes! Minden fa tudja, hogy nem végleges.”

Füle Lajos

8

92019. évi 3. szám

Az újjászületés titkA

Az újjászületés fentről való, természet-felet-ti, ezért nem áll a teremtmény hatalmában, nem hozható létre a bűnös én saját akara-tából. A szív gyökeres átváltozását a Szent Szellem munkálja. Távol legyen tőlünk, hogy ezt kétségbe vonjuk vagy elfelejtsük. A Szent Szellem működése azonban rejtett, titkos, csak eredményeiben látható. Az Úr Jézus szavaival kifejezve: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő, és hova megy: így van mindenki, aki a Szellemtől született” (Jn 3,8).

De a Szent Szellem titkos működése nem lehet ok arra, hogy az emberek ne végezze-nek semmit. Isten gondot visel rólunk, de mi sem ülhetünk tétlenül. Azonban nem végezhetnénk semmit, ha az isteni hatalom nem ruházna fel bennünket élettel és erővel. Az Ő kezében van a lelkünk, a testünk és mindenünk. Tőle kapjuk az áldást is nap-nap után.

Ha te, kedves Olvasóm, addig nem akarsz hinni, amíg meg nem érted az összes titkot, akkor sohasem leszel megmentve. Elég, ha engedelmeskedünk Istennek, és Ő véghezvi-szi bennünk az újjászületést. Fia, aki meg-halt érettünk a keresztfán, megad mindent, ami örök biztonságunkhoz szükséges. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” (17. v.).

C. H. Spurgeon: Csak kegyelemből c. könyvéből

„… Atyám, vétkeztem az ég ellen és Te ellened, és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lukács 15,21)

Sok a nyugtalan lelkiismeret. Sok embernek nincsen békessége, mert nem ragadja meg az evangéliumot. Az evangélium arról szóló üzenet, hogy Isten hív, és kész magához fogadni a bűnöst. Hiszen Fia, Jézus meghalt értünk, még mielőtt ismertük Őt, mielőtt megszülettünk volna!

Hogy is van ez? Valakinek nyugtalan a szíve, és békességre vágyik Istennel. Elismeri, hogy bűnös egy kissé, és azt mondja magában: „Így, ahogy vagyok, utálatos vagyok a Megváltónak. Meg kell javulnom!” És harcolni kezd a bűnei, a rossz szokásai ellen, de egyre jobban beléjük bonyolódik.

Kedves barátom! Add fel a küzdelmet! Bajod sokkal súlyosabb, hogysem te magad segíteni tudnál rajta. Jöjj Jézus Krisztushoz úgy, amint vagy, és borulj le előtte! Bízd magad azokra a kezekre, amelyeket érted is átszegeztek! Mert aki megtanulja kimondani ezt a szót, hogy „vét-keztem”, az megmenekül Isten haragjától. Kérj kegyelmet! Semmi mást, csak kegyelmet! És miután részesülsz benne, ugyanez a kegyelem át is formál téged, megváltoztat, nevel, és új emberré tesz.

Az Úr Jézus nem kíván mást tőled, csak azt, hogy térj meg! A tékozló fiú története minden-kinek felteszi a kérdést: „Megteszed-e az utolsó lépést az atyai házba – vagy nem?”

Sokan vannak, akik először életük megvál-tozását akarják elérni, és majd ennek a meg-szentelődésnek az alapján akarnak megigazulni Isten előtt. Ez helytelen! Az első mindig az, hogy Isten előtt Jézus Krisztus által igazulunk meg, aki a vétkeinket hordozta. Mindig ez marad a keresztyén élet alapja. Az ember kegyelmet nyer, és Isten gyermekévé lesz. És ugyanez a kegyelem munkálja ezután életünk megszentelését.

Wilhelm Busch

Csak a kegyelem!

Nincsen magasztosabb élet annál, mintha valaki Isten kegyelmét élvezi.

A kegyelem nemes érccé vátoztat bennün-ket, de ehhez szükségszerűen tüzes kohón kell átmennünk.

C. H. Spurgeon

Isten többet tud tenni 10 másodperc alatt, mint a misszionáriusok 10 év alatt! Ez a tény teljesen kijózanító és megmutatja, mennyire Istentől füg-günk. Senki sem tud magától valamit is tenni. Egy misszionárius sem lehet önmagában hatékony. Egy keresztyén sem parancsolhat a mennynek. Sem új módszerek, sem régi modellek, sem valami új mozgalom nem képesek megváltoztatni az embert, új életet teremteni. Végső soron Isten az összes missziós feladatot két tényezőre redukálta: ez Isten szava és az imádság.

Mi az iMa?Az ima nem egyszerűen csak az Istennel

való beszélgetést jelenti. Amikor Isten szól, azt soha nem imádságnak mondja a Szentírás. Isten beszél hozzánk kinyilatkoztatott Szava által, és megtapasztalható a cselekedetei által is. Amikor olvassuk, hallgatjuk és megértjük Isten Szavát, akkor az Isten kinyilatkoztatása számunkra.

Vannak olyan keresztyének, akik Istentől va-lami hangot várnak, azonban nem a Biblia által. Ez egy misztikus és bibliaellenes elképzelés az Istennel való kapcsolatról, amely sok keresztyént tévútra vezet.

az iMa, az kérés is egyben

Az imádkozás azt jelenti, hogy beszélhetünk Is-tennel. Isten meghallgat minket, miközben ismeri múltunkat, jelenünket és jövőnket is, mielőtt arról informálnánk őt. Az Úr Jézus imádságában az volt a különleges, ahogyan ezzel érthető útmutatást adott tanítványai számára az imádságról: legyen rövid, egyszerű és érthetően megfogalmazott, ahogyan Isten gyermekeinek kell teljes bizalommal mennyei Atyjukhoz járulniuk: „Ti tehát így imád-kozzatok...” (Mt 6,9) Jézus itt a tanítványainak egy imádságot tanított, mellyel útmutatást is adott. Minden saját szavainkkal elmondott imádságunk is ehhez a tanításhoz igazodik.

a Miatyánk 6 kérése

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Isten a mi Atyánk. Ő nem a mi túldimenzionált földi apukánk, hanem egyedülálló, gondoskodó, felelős nevelőnk, aki mindig jó, függetlenül attól, amit tesz. Isten, az Atya a mennyben él. De ne gondoljuk, hogy számunkra elérhetetlen messze-ségben van. Ő a mennyből kormányozza a világot, de a menny számunkra mindössze egy imádságnyi távolságra van.

… szenteltessék meg a Te neved!Isten őrködik dicsősége felett. Megszenteli

nevét. Az első kérés arra hívja fel a figyelmünket, hogy Istent csak őszintén és tiszteletteljes féle-lemmel közelíthetjük meg. Imádságban megem-lékezünk arról, kicsoda Ő, és kik vagyunk mi. Az „Atya” és a „gyermek” megfogalmazások némely keresztyénnél haveri kapcsolatot feltételeznek Istennel. Az apa-fiú kép azonban egy egészen másfajta kultúrából származik, melyben a gyer-mekek szüleiket egész viselkedésükkel tisztelték. Jézus nyomatékosan óvja tanítványait attól, hogy fecsegjenek az imádkozáskor (Mt 6,7). Az üres szavak, a meggondolatlan beszéd megszégyenítik Istent. Azt a bizalmat, hogy közösségben lehetünk Istennel, kegyelme által ajándékozza nekünk, azonban csak alázattal közelíthetünk hozzá. Időn-ként ez az alázat hiányzik a keresztyének nyilvános imádságaiban, szavaik nem bizalommal teljesek, hanem inkább erőszakosak.

Jöjjön el a Te országod!„Nem ti választottatok ki engem, hanem én

választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, … hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 15,16). Jézus ezen szavai összekötik a missziót az imádsággal. Ima és misz-szió elválaszthatatlanul összetartoznak. Az ima nem pótolja Isten beszédét. Nem is egy „sajátos missziósmunka”, ahogyan mi olykor annak tart-juk. Hanem támogatja a misszionáriusokat Isten beszédének hirdetésében, mely elősegíti, hogy eljöjjön az Ő országa. Miért hallgatja meg az Atya gyermekei kérését? Mert arra lettek kiküldve, hogy gyümölcseikkel Istennek adjanak dicsőséget, melyet szolgálatuk eredményez. Miért végezzük mi a misszió munkáját? Mert minket Jézus kül-dött ki, hogy az ima hatalmával számolva Isten dicsőségére legyünk. Megdöbbentő, hogy az ima

Vetés és Aratás10

Tíz másodperc

112019. évi 3. szám

milyen gyorsan lealacsonyodhat a keresztyének személyes élményévé (csak maga körül forog), miközben a misszió perspektívája imádságaikban messzemenően elveszett, feledésbe merült.

Legyen meg a Te akaratod!Ez a kérés nem a hitetlenség jele, sokkal inkább

az alázaté és a tiszteletadásé. Mivel életünk min-den területét rábízzuk, várakozásteljesen kérünk tőle. Ő maga mondta nekünk, hogy kérjünk! Ha azonban az Úr nemet mond kéréseinkre, bízzunk benne, hogy Ő mindig a helyes úton megy velünk az Ő bölcs gondolatai szerint. Isten elsődleges szempontja nem az, hogy jól legyünk, hanem az, hogy az Ő dicsőségére legyünk, az Ő országa épüljön, és az Ő akarata történjen meg. Isten ehhez még a gyengeségeinket is felhasználja, valamint az üldözéseket, a gyülekezet szenvedéseit, hogy minden ezen a világon az Ő terve szerint telje-süljön. Problémáinkat nem egyszerűen odavetjük mennyei Atyánk elé, hanem a terheket, amelyeket Isten a gyermekeire helyez, azokat hordozzuk imádságban.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Mint Isten gyermekei a misszióban is Isten ígéreteiből élünk. Soha nem ígérte meg nekünk, hogy pénzünk és vagyonunk lesz, vagy sikeresek és egészségesek leszünk. Ellenkezőleg: óva int minket Isten attól, hogy meggazdagodjunk (1Tim 6,9). Tehát ezzel a kéréssel beismerjük, mennyire függünk Istentől, és kinyilvánítjuk bizalmunkat és a gondoskodása feletti örömünket. Jézusban a legnagyobb nyereséget találtuk meg (1Tim 6,6-8)!

Bocsásd meg a vétkeinket!Mivel életünk minden területén és folyama-

tosan az élő Istennel van dolgunk, a vele való közösségben felismerjük bűnösségünket. Isten gyermekeiként sem jutunk ezen a földön soha arra a szintre, amelyen Ő van. Nem ostromolhatjuk Isten trónját, mert Jézus Krisztus, a mi közben-járónk nélkül egyáltalán nem juthatunk elébe. Minden alkalommal, amikor imáinkkal az Isten elé járulunk, „a kegyelem trónusához” (Zsid 4,16), az mindig vétkeink megvallásával jár együtt, hiszen Isten kegyelme és irgalma nélkül nem élhetünk, és nem is szolgálhatunk a misszióban. Tehát az

evangélium ügyében végzett minden nyilvános fellépésnek alázattal kell párosulnia, és akkor Isten nem enged bennünket zátonyra futni.

Ne vígy minket kísértésbe…Ez a kérés ismét rámutat arra, hogy Isten és

mi nem állunk partneri viszonyban. E kérés meg-szabadít minket minden olyan kísértéstől, amikor naggyá akarunk lenni. Igen, előfordul, hogy Isten a cselekedeteink miatt megengedi, hogy azt aras-suk, amit vetettünk. Ha ilyenképpen imádkozunk, nem jutunk bele a világ kísértéseibe, mivel látjuk Isten nagyságát.

…hanem szabadíts meg a gonosztól!Elvesztünk, ha felhagyunk az imádkozással. Milyen nagy kincs az a misszionáriusok szá-

mára, ha testvérek megírják vagy mondják nekik: „Imádkozunk értetek!” Kísérjük el egymást imá-inkban a misszió különböző területeire!

neM 10 Másodperces isten

Egyébként: Istennek nincs szüksége 10 másodpercre sem, hogy valamit meg-változtasson. Gyorsabban cselekszik minden emberi időmértéknél. Mindazon órák és percek, amelyeket a közbenjáró imádság elhanyagolása miatt meg-takarítunk, számunkra megszámlálhatatlan év hiá-bavaló munkája lesz. Amire ma nekünk, keresztyéneknek szükségünk van, az több közben-járó imádság a világban zajló misz-sziókért, amely által megmenekülnek emberek minden nemzetből, és egy napon majd Istent imádják a mennyben.

A misszió és az ima mindig Istent dicsőítik. Mindenhol, ahol a keresztyének Jézus szavai sze-rint imádkoznak, halad előre Isten missziójának ügye a világban. A legmagasabb cél mindenekelőtt: Isten megdicsőítése!

Friedemann Wunderlich A „Gottes Wort den Völkern” c. folyóiratból

2019. évi 3. szám12

Zsidókhoz írt levél 4,12

Egy Bibliamúzeum története

2016-ban fogalmazódott meg bennem egy Bibliamúzeum létrehozásának a gondolata. Induláskor a gyűjtemény alapját saját Bibliáim jelentették, ezekhez érkeztek később az újabb példányok. Lehetőségemhez képest megpróbál-tam mindent megmozgatni, hogy a gyűjtemény szaporodjon. Testvérek, barátok, ismerősök, missziós szervezetek és keresztyén könyvkiadók is kapcsolódtak a kezdeményezéshez.

Azóta az antikváriumokat, a bolhapiacokat, és az online piacot is folyamatosan figyelem-mel kísérem, hogy hozzájussak egy-egy olyan példányhoz, amely még hiányzik. Előfordult, hogy magánszemélyek bízták rám régi, családi Bibliáikat, hogy megőrizzem és bemutassam az utókornak. Így a gyűjtemény folyamatosan bővül, gazdagodik.

Jelenleg több mint ezer kiállítási tárgy, ere-deti, ritka példányok és hasonmás kiadványok is találhatók a gyűjteményben, és kb. 110 nyelven olvasható a Szentírás, vagy annak egy-egy része. A magyar nyelvű bibliakiadások is végigkövet-hetőek egészen a kezdetektől. Csodálattal és mély hálával tapasztalhatjuk, hogy Istennek gondja volt arra, hogy az Ő Szavát a mi nyel-vünkön is megőrizze évszázadokon át!

A kiállítási tárgyak között barangolva vissza-kanyarodhatunk a bibliai időkbe, megtekinthe-tünk korabeli tárgyakat, eszközöket. Találkoz-hatunk pl. a Bibliában említett pénznemekkel. Láthatunk római kori fegyvereket, ékszereket és egyéb használati tárgyakat. Mindezek által hidat szeretnénk építeni a bibliai kor és a ma embere között, hogy a Szentírás megelevenedjen, ért-hető és aktuális legyen számukra.

Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a Biblia nem kiállítási tárgy, nem a mú-zeumokban van a helye (2Tim 2,9). Mivel a Biblia Isten élő szava az emberhez, lelki táplálék, lámpás az élet útján, ezért minden otthonban

kellene egy-egy példánynak lennie. De nem-csak a könyvespolcon, hanem annak üzenete mindenkinek személyesen a szívében lenne, ahogy Pál apostol mondja: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon” (Kol 3,16). Ezért a Biblimúzeum célja, hogy felkeltse az érdeklődést Isten Szava iránt, hogy azt keressék, olvassák, és meghallják általa Isten kegyelmes hívását az örök életre.

Kérjük a kedves Olvasókat, ha van az ottho-nukban vagy ismeretségi körükben használaton kívüli (elsősorban régebbi vagy különleges kiadású) Biblia bármilyen nyelven, azt ajánlják fel a múzeumnak. Vállaljuk, hogy azokat meg-őrizzük, és bemutatásuk által is szeretnénk Isten dicsőségét szolgálni.

A múzeum Szerbiában, Csantavéren találha-tó. A kiállítás előzetes egyeztetés után látogatha-tó. Mindenkit szeretettel várunk!

Elérhetőségeink:www.biblemuseum.rs, www.facebook.com/

bibliamuzeum, biblemuseum.rs@gmail.com Nagy Tibor (Csantavér)

isten igéje élő és ható

Év végén a 90. zsoltárt, amelynek Mózes a szerzője, mindig felolvassuk a gyülekezetben. Ez egy nagyon szép imádság, amely megfo-galmazza a legfontosabb gondolatokat az idő múlásával és létünkkel kapcsolatban. Tudjuk, hogy csak halandók vagyunk az időben, és az egyszer véget ér számunkra.

Amikor az ember visszatekint az eltelt időre, akár év végén, akár élete végén, nagyon szeret-ne benne haladást, eredményt látni. Ilyenkor nagyon szeretnénk valami értékeset felmutatni, megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy nem volt hiábavaló az eltelt idő. Kitalált magyará-zatokkal adunk értelmet múltbeli cselekede-teinknek, és mulandó dolgokat sorakoztatunk fel (elménkben vagy nyilvánosan) azért, hogy hamis békességet kapjon a lelkünk. És ez nagy baj. Amik és amilyenek vagyunk, ráébreszt arra, hogy csak az Ő nagy kegyelme tartott meg a múltban, hordoz a jelenben, és csak abban reménykedhetünk a jövőben is.

Nincs ember, akit ne bántana az eltékozolt idő, amikor elgondolkodva magába száll. Ami-kor például temetéseken szívszaggató fájdalmat lehet látni, ennek sokszor az az oka, hogy nagyon fájdalmas az elszalasztott lehetőségek terhe, mert immár semmit nem lehet jóvátenni abból, amit elmulasztottak azzal szemben, aki már nincs közöttük. Mózes ezért kéri az Úrtól: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (12. v.) Szeretnénk, ha a jövő jobb, eredményesebb, boldogabb lenne, mint a múlt. Őszintén szeretnénk változtatni a dolgokon, bánjuk a múltat, és eldöntjük kemény elhatározással, hogy a jövőnk más lesz. Aztán lassan a jövő év is múlt lesz, és esetleg csaló-dottan láthatjuk, hogy hiábavaló volt a nagy fogadkozás. Miért van ez így? Azért, mert nem ahhoz mentünk, akitől az életet kaptuk, és így rossz válaszokat kaptunk a kérdéseinkre.

A tanítványoknak csodálatos tanításokban volt részük, amikor az Úr Jézushoz fordultak, mert nem értettek meg valamit. Ha eljutottunk oda, hogy már nem szépítgetjük a dolgokat, és

nem mulandó értékekkel akarjuk nyugtatgatni magunkat, hanem belátjuk, hogy mint nincstelenek és tehetetlenek sodródunk, és az egyetlen, amelybe kapaszkodhatunk, az Isten kegyelme – akkor tisz-tán látunk, és akkor kapunk választ a kérdéseinkre.

Isten népének a feladata ezen a világon össze-foglalható három pontban: a világ evangelizálása, a tagok felkészítése a szolgálatra és az örökkéva-lóságra, valamint Isten dicsőítése (persze ez a sor-rend nem értékrendet jelent). Az utóbbi elhívás az Efezus 1,6 ban így van megfogalmazva: „…hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét...”

Tehát amikor év végén számot vetek, be kell látnom, hogy én semmi vagyok, és Ő minden. Oda kell eljutnom, hogy Ő még nagyobb legyen az én szememben és szívemben, mint amilyen tavaly volt, és én még kisebb legyek. És ez így folytatódjon évről évre abban az időben, amennyit még kapunk.

Boldog új évet kívánhatunk, de ne feledjük, hogy mit is mond a boldogságról az, Akitől az életet kaptuk (Mt 5,3).

Nann László (Segesvár)

AdVent jelei

Őszi ködökben a szemek, földön-égen előjelek: gáttalan, galád erőszak, égnek a teremtő szavak. Vajúdnak: idők és terek, világtűzben a rettenet. Hitek, remények vesznek el, s a holt már semmit sem felel.

De Király jő égi útján, remeg a föld lépte nyomán. Megpihen felhőkön lába, csendben hull Testére fátyla – s nincs, ki előtte megállna, körötte titkok homálya. Szorít tűhegyű cellarács… s menni kell, itt nincs maradás!

Venyercsán LászlóVetés és Aratás 13

Szívesen feltételezzük, hogy erős jelleműek vagyunk, akiket nem befolyásolnak vélemények, irányzatok és divatáramlatok. Szeretnénk magunkat úgy be-sorolni, mint akiknek elveik vannak, függetlenül attól, amit mások gondolnak rólunk. Ak-kor miért vágatjuk és fésüljük a hajunkat a divatnak megfe-lelően? Miért vannak tükrök körülöttünk? Természetesen azt szeretnénk, ha a szomszédaink „normális” családnak tartanának bennünket. Szeretjük hallani, ha a munkatársaink szerint az öltözködésünk „jó ízlésről” tanúskodik. Nagyon érdekel, mit gondolnak rólunk a keresz-tyének, különösen azok, akikkel rendszeresen találkozunk a gyü-lekezetben. Teljesen diszkréten, de szívesen feltételezünk ilyes-fajta kijelentéseket: „egy isten-félő nőtestvér”, „igazi oszlopa a gyülekezetnek”, „a mértékletes élet példája”, „milyen erényes feleség” stb., de vajon mit gon-dol rólunk az Úr maga? Amik mi az Isten szemében vagyunk, azok vagyunk valójában. Semmi egyéb.

a legnagyobb férfiMi tesz egy férfit vagy asszonyt

naggyá a Szentírás könyveiben? Biztosak vagyunk-e abban, hogy helyesen, „Isten szemével” látjuk az életet? Előbb vagy utóbb erről nekünk is számot kell adnunk.

Vetés és Aratás14

Néhány évvel ezelőtt megle-pődtem azon, hogy miként ítélte meg Jézus Keresztelő János életét: „… nem támadt asszonytól születettek között nagyobb” (Mt 11,11). Miért értékeli magasabbra az Úr Keresztelő Jánost, mint például Ábrahámot, vagy Mó-zest, vagy Dávidot és Salamont? Magasabbra, mint Ézsaiás pró-fétát, aki megjövendölte Jézus Krisztus eljövetelét? Mit látott Jézus Keresztelő Jánosban, hogy ilyen kiváló bizonyítványt állí-tott ki róla? János élete méltó arra, hogy megvizsgáljuk!

Egy rövid és szokatlan élet

Keresztelő János rokona volt Jézusnak, és hat hónappal idő-sebb nála (Lk 1,36). Egyetlen fia volt Erzsébetnek és Zakariás papnak, akikről ezt olvassuk: „Igazak voltak mindketten Is-ten előtt” (Lk 1,5-7). Születését bizonyos csodák kísérték, de ő maga egyetlen csodát sem tett (Jn 10,41). Körülbelül 30 éves korában lefejezték a börtönben (Mt 14,10). Mi tette ezt a rövid életet olyan különössé?

Nem tudsz mindenkinek a tetszésére élni

A Biblia nem titkolja el, hogy Keresztelő János egy kicsit kü-lönös ember volt. Ellentétben atyja „társadalmi állásával”, aki pap volt, János megelégedett egy különös táplálékkal és durva ru-házattal (Mt 3,4). Hogy nézték a szülei (ha még éltek) és a szom-szédok ezt a nonkomformista, a maga útját járó, ifjú férfit? A jól ismert csoda miatt, amely születését kísérte, sokan meg-kérdezték: „Vajon mi lesz ebből

a gyermekből?” (Lk 1,66) Életstí-lusa nem volt ortodox, üzenete nem volt népszerű a vallásos berendezkedés keretein belül. Valójában elgondolkodtatta az embereket a templomról és az Isten által rendelt áldozatokról. De prófétának tartották (Mt 14,5). Heródes király számára egy rejtélyes, „igaz és szent em-ber” volt (Mk 6,20). Politikailag azonban nem volt előnyös meg-engedni, hogy János nyilvánosan hirdesse a véleményét. Heródiás fenyegetést látott benne, gyűlöl-te, végül pedig lefejeztette (Mt 14,1-12). János nyilvánvalóan nem illett bele a szervezett ke-gyesség valamiféle rendszerébe. Jézus Krisztus szavai azonban mégis megállnak: „…nem tá-madt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál.”

Az Úr elismerésére való tö-rekvés néha ellentétben állhat a társadalmi elismeréssel. Ha a hitben társaink „ezt jól csinál-tad” megjegyzéseire törekszünk, ez elvakíthatja bennünk az Úrtól kapott, „ezt jól tetted” megítélés szükségességét. Legyünk tisz-tában azzal, hogy egy istenfélő élet nem mindenkinek tetszik. Ha őszintén az Úr dicséretét keressük, fel kell készülnünk a kritikára! De ezt ne használjuk mentségül arra, hogy ellenségei legyünk a kapcsolatteremtésnek, vagy szükségtelenül keressük az összeütközéseket. Pál véle-ménye erről a Róma 12,18-ban olvasható!

Mit látott akkor az Úr Keresz-telő Jánosban? Legalább négy tulajdonságot világosan fel lehet ismerni.

Mennyire értékelnek téged?

15

1. János engedelmeske-dett az elhívásnak

Mózes elhívásával ellentétben, János elhívása soha nem hozta volna őt kiemelkedő helyzetbe. Isteni megbízatása az volt, hogy utat készítsen valaki más szá-mára, aki majd utána fog jönni. János megelégedett ezzel az alá-rendelt szereppel, és úgy rendez-te be az életét, hogy teljesítse ezt a megbízatást. Az engedelmesség azonban nem volt könnyű János számára. Mózestől eltérően, nem tett természetfeletti jeleket, hogy kedveltségének mértékét vagy szolgálata elismerését fokozza.

Jézus Krisztus sokra értékeli, ha örömmel és hűségesen foly-tatjuk, amit feladatul kaptunk. Neked is és nekem is megvan a magunk isteni megbízatása. A legjobb, ha azt tesszük, amire elhívást kaptunk. Ha meg vagy arról győződve, hogy megbí-zatásodat Isten adta, maradj meg mellette, ne add fel semmi esetre sem!

2. Jánosnak Krisztus volt a legnagyobb

Így prédikált: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam” (Mk 1,7). Eljött az a nap, amikor az alázat ezen szavai próbá-ra tétettek. Egyesek, hűséges tanítványai közül elhagyták Jánost, hogy Krisztust kövessék (Jn 1,35-36). Egyesek emiatt megpróbálták megvédeni János szolgálatát (Jn 3,23-28). János azonban örült. Az ő célja nem egy vallási irányzat kialakítása, vagy a kudarcot vallott zsidó

papság helyettesítése volt. Az ő megelégedése nem a tömegből vagy a kedveltségből eredt. Ezt az örömet egy ifjúéhoz hasonlí-totta, akinek a legjobb barátja házasodik: „…ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,29-30). Jézus Krisztus a te éle-ted középpontja is? Örülünk-e, ha a barátainknak Krisztus követése fontosabb, mint mi? Előbb vagy utóbb „átadjuk” és „elhagyjuk” a „színpadot”. Ha nem ezt tennénk, Krisztus művét akadályoznánk. Tegyük hát örömmel!

3. János határozottan elutasította a bűnt

Amikor a gyülekezetben ész-reveszünk valami erkölcsileg kifogásolhatót, a Szentírásnak nem megfelelő magatartást, nem tudunk aludni. Aztán hozzászokunk. De Keresztelő János gyűlölte mindazt, ami gonosz, igaztalan, perverz volt, nem „tussolta el” azokat. Abban a meggyőződésben élt, hogy a bűn, az bűn, függetlenül az általános gyakorlattól, és hogy ki követte azt el. Annak áldozta magát, hogy elősegítse az igazi bűnbánatot, amely a megválto-zott magatartásban mutatkozik meg. Az, hogy János megbélye-gezte befolyásos emberek gonosz gyakorlatát, az életébe került. Jézus Krisztus nagyra értékelte az erkölcsi bűnök radikális el-utasítását akkor, és ma is!

4. Keresztelő János szenvedélyesen emész-tette magát Krisztusért

Meglepőnek és szomorúnak találom, hogy még őszinte ke-

A sAmáriAi Asszony

2019. évi 3. szám

resztyének között is milyen kevés szenvedélyt vált ki Jézus Krisztus személye. Kedvenc témáinkról szívesen beszélge-tünk, sőt ilyenkor még fel is lelkesedünk. De Pál apostol ezt tudta mondani: „Nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21). Jézus elma-gyarázta a zsidóknak, hogy János egy égő és világító fáklya volt: „…de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni” (Jn 5,35). János a Krisztusért végzett szenvedélyes szolgálatá-ban világosságot és melegséget árasztott. Egy őszintén buzgó keresztyén élet nagyon vonzó, szinte „ragályos”lehet. Ezt az őszinte lelkesedést az emmausi tanítványok is átélték (Lk 24,32).Kiket lobbant lángra a te szen-vedélyes keresztyén életed? Bár-csak Krisztus maga lenne a mi életünk égő szenvedélye!

Mennyire értékelnek téged?

Mi, halandó emberek nagy súlyt fektetünk arra, ami idő-leges. Sokra becsüljük a si-kert és azok véleményét, akik ugyancsak halandók. De az emberek elismerése nem lehet értékesebb, mint maguk az emberek (Jak 4,14)! Lehet, hogy, akikkel együtt élünk, akikkel együtt imádkozunk, azok „tanításban és lélekben gazdagnak” tartanak bennün-ket. De milyennek lát minket Krisztus? Mert amilyennek Ő lát, olyanok vagyunk valójá-ban? Semmi egyéb. „…mert …az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7).

Philip Nunn (Kolumbia)

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

Erőm és énEkEm az Úr

EE

rőmrőm

ésés

éé

nene

kemkem

azaz

Úr,Úr,

diő

csérök

remké

szentol

neta

vét!lom.

EE

rőmrőm

ésés

éé

lele

temtem

azaz

Úr,Úr,

ircsak

galben

mane

azbíz

eha

nyém.tom!

Ho zsán na zeng jen

min den aj kon,

ki ált sa: „Itt van az

Úr!”

Ho zsan nát zeng jen

min den hang szer,

ve lünk ö rül az

Úr!

Erőm és énekem az Úr, naponta Ő vezet. Erőm és életem az Úr, áldása van velem. Erőm és énekem az Úr, ma új napot rendelt. Erőm és életem az Úr, csodáit hirdetem.

G

G

GG

G

G

G

G

G

C

C

C

C

D

D

D

D7

D7

D7

D7

Am

A7

G7

Am

.

Zsoltárok 118. Dallam: Soproni János

172019. évi 3. szám

A modern tudomány annak ellenére is nagy népszerűségnek örvend, hogy az élet alapve­tő kérdéseire nem tud válaszolni. Az egyik ilyen kérdés például az, hogy honnét ered a világmindenség struktúrája és törvény szerű­sége. Minden arra utal, hogy egy már létező intelligenciára volt szükség ahhoz, hogy meg­alkosson olyan intelligens struktúrákat, mint amelyek körülvesznek bennünket, és főleg amelyek az emberi értelemben találhatók meg. Erre a mo­dern tudo­mány egyetlen mag yará zata a személyte­len és minden in tel l igenciát nél külöző vé­letlen.

A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a Földet” (1Móz 1,1). Ez a mondat teljes mér tékben el­lentétes a többi ókori terem tés történettel. A babiloniak például úgy gon dol ták, hogy az istenek részei a teremtett világnak, és a világ az egyik istentől eredően keletkezett. A Bib­lia viszont azt mondja, hogy létezik Teremtő Isten, aki világminden sé günkön kívül és attól függetlenül létezik. Ez a keresztyén hitvallás lényeges része. János apostol ezt írja az evan­géliumában: „Kez detben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Is-tennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek vilá gos sága” (Jn 1,1-4).

A görög szövegben az Ige fogalmát a logos jelöli. Ezt a fogalmat a görög filozófusok gyakran alkalmazták az uralkodó világrend­re és a természeti törvényekre. Ugyanakkor a világmindenség mögött több rejlik, mint a személytelen rend vagy a fizikai törvények. Mindenek felett Isten áll, a Teremtő. Ő nem csupán a nagyobb hatalom, Ő személy, és a törvényektől függetlenül Ő uralja az általa megteremtett világmindenséget.

Ennek a ténynek számunkra, embereknek messzeható következményei vannak. Mi ma­gunk is személyiségek vagyunk, sze mélyünket

A Teremtő kommunikál, a véletlen nem

megosztjuk másokkal, amikor kommu niká­lunk, és megismertetjük magunkat velük. A logikus következtetés ezért ez: ha a mindenség Teremtője személy, akkor Ő is megosztja ma­gát velünk? Kommunikál velünk, hogy meg­ismertesse magát? Ha pedig ez így van, akkor mondanivalója minden bizonnyal rendkívül fontos! És ezzel megint elérkeztünk ahhoz a lenyűgöző igazsághoz, amelyről János a fent említett versekben már beszélt. Isten, a Te­remtő emberré lett, hogy a lehető legnagyobb mértékben megismertesse velünk önmagát. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének di-csőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Ez hatalmas kijelentés! Azt mondja ki, hogy a világmindenség Teremtője, aki felette áll mindennek, hatalmasabb minden „termé­szeti erőnél”. Ő, a világrend megtestesítője el jött hozzánk, emberekhez, hogy kijelentse magát nekünk.

A modern tudomány azt állítja, hogy elte­mette Istent. A valóságban azonban az igazi tudomány minden vonatkozásban Istenre mu­tat. Számtalan tudományos felfedezés igazolja létezését. Csak két opció létezik: mi emberek vagy a személytelen és minden intelligenciát nélkülöző véletlennek köszönjük meg intelli­genciánkat, vagy pedig a Teremtőnknek.

Különös, hogy egyesek azt gondolják, ép­pen az által bizonyítják in telligenciájukat, hogy az első opciót részesítik előnyben.

John Lennoxoxfordi matematika és tudományfilozófia professzor

Év elejénÚj esztendő hajnala van,hozzád jövök fényért, Uram.Nem egyedül, hozom megintszíned elé szeretteim.Megállok a kereszt alatt,ott hallgatom áldó Szavad.Rád bízom az életemet,szenteltessék meg a Neved!

Füle Lajos

Az ige testté lett

A vízilovAk másfélékKözel a magas hegyek-

hez, amelyek a felhőkbe rejtik a fejüket, nagy villámlás

és mennydörgés közepette óriási eső esett. Hamarosan nagy árvíz

zúdult lefelé a dzsungelben. Az elefánt hangosan és hosszan trombitált. Fi-gyelmeztetésének hangja elért minden fülbe az egész

dzsungelben. Egyesek, akik hallották a veszély hírét, siettek a magasabb helyekre, ahol biztonságot találtak a bőrük, pikkelye-ik vagy tollaik számára.

De voltak sokan olyanok is, akiknek bár a füle meghallotta és agya megértette, még-sem tettek semmit. Ezek között volt egy hié-na, aki mélyen bent feküdt egy üregben, amit a puha, hűvös földben ásott, nem messze a folyóparttól. Itt tartott egy csomó csontot, amely örömöt jelentett a gyomra számára.

– Csak nem gondolja, hogy itt hagyom ezeket? – vicsorogta, és bezárta a fülét az elefánt hangjára és a mennydörgés csatto-gására.

Volt egy sakál, aki hátat fordított a sötét felhőknek, és a ragyogó holdat nézte.

– Ugyan ki figyel az elefántra? – gú-nyolódott. Behúzódott egy nagy, lapos szikla alá, és összegömbölyödött. – Ide nem jön be az eső. Ki fél a vihartól? Sok százat láttam. Még soha nem áradt meg a folyó annyira, hogy ide feljött volna a víz.

Hallotta, hogy az elefánt most sokkal sürgetőbben trombitál, de megvonta a vállát, és elaludt.

A víziló is hallotta, és arra gondolt: „Jaj! Vihar!... A folyó sáros lesz, és az mindig izgatja az orromat. Tiszta vízben szeretek

18

úszni... Eh... mit mondott az elefánt? Ó, menjünk magasabb területre, ahol biztonság van...” A víziló nagy arcára aggódó kifejezés ült: „Remélem, a többiek odafigyelnek. Nagyon fontos számukra. Én azonban más vagyok, természetesen. Én úgy tudok úsz-ni, mint a hal. Néha szívesebben vagyok a vízben, mint a földön. Kevesebb munkát jelent... az úszás, mint... hm...a járás. Ó, na-gyon remélem, hogy a többiek odafigyelnek az elefántra.”

És, hogy bemutassa, milyen jó úszó, leme-rült a folyó fenekére, és arra gondolt, milyen érdekes a villámlás a vízililiom levelein keresztül. „Remé-lem, az orrszarvú odafigyelt arra, amit hallott – gondolta. – Olyan makacs és in-dulatos. Nem olyan, mint én...”

Hir te len úgy érezte, mintha egy nagy állat tolná a háta mögött. – Hagyd abba! – motyogta Boko. – Ne...

Ekkor oldalra vágódott, és többször meg-pördült. Nagy erős lábaival úszott, de ez sem segített rajta.

PUFF! Hátsó lábaiba erős fájdalom nyilalt. Az óriási áradat úgy dobálta, mint egy kis gallyat.

BANG! A tüdejéből szinte minden levegőt kipréselt valami, olyan érzés volt, mintha hat elefánt rúgott volna bele. Vízilóagya hirtelen megértette, hogy a figyelmeztetés neki is szólt. A víz alatt volt. A tüdejében lévő levegő szinte már kimerült. Mindenhol, körülötte és fölötte rohanó, örvénylő víz. Hirtelen a felszínre dobódott. Lélegzetet vett, de fele

A vízilovAk másfélékKözel a magas hegyekhez,

amelyek a felhőkbe rejtik a fejüket, nagy villámlás és menny-dörgés közepette óriási eső esett.

Hamarosan nagy árvíz zúdult lefelé a dzsungelben. Az elefánt han-

gosan és hosszan trombitált. Figyelmeztetésének hangja elért minden fülbe az egész dzsungelben. Egyesek, akik

hallották a veszély hírét, siettek a magasabb helyekre, ahol biztonságot találtak a bőrük, pikkelyeik vagy tollaik számára.

De voltak sokan olyanok is, akiknek bár a füle meghallotta és agya megértette, mégsem tettek semmit. Ezek között volt egy hiéna, aki mélyen bent feküdt egy üregben, amit a puha, hűvös földben ásott, nem messze a folyóparttól. Itt tartott egy csomó csontot, amely örömöt jelentett a gyomra számára.

– Csak nem gondolja, hogy itt hagyom ezeket? – vicsorogta, és bezárta a fülét az elefánt hangjára és a mennydörgés csattogására.

Volt egy sakál, aki hátat fordított a sötét felhőknek, és a ragyogó holdat nézte.

– Ugyan ki figyel az elefántra? – gúnyo-lódott. Behúzódott egy nagy, lapos szikla alá, és összegömbölyödött. – Ide nem jön be az eső. Ki fél a vihartól? Sok százat láttam. Még soha nem áradt meg a folyó annyira, hogy ide feljött volna a víz.

Hallotta, hogy az elefánt most sokkal sür-getőbben trombitál, de megvonta a vállát, és elaludt.

A víziló is hallotta, és arra gondolt: „Jaj! Vihar!... A folyó sáros lesz, és az mindig izgatja az orromat. Tiszta vízben szeretek úszni... Eh... mit mondott az elefánt? Ó, menjünk magasabb területre, ahol biztonság van...” A víziló nagy

18

arcára aggódó kifejezés ült: „Remélem, a többiek odafigyelnek. Nagyon fontos számukra. Én azon-ban más vagyok, természetesen. Én úgy tudok úszni, mint a hal. Néha szívesebben vagyok a vízben, mint a földön. Kevesebb munkát jelent... az úszás, mint... hm...a járás. Ó, nagyon remélem, hogy a többiek odafigyelnek az elefántra.”

És, hogy bemutassa, milyen jó úszó, lemerült a folyó fenekére, és arra gondolt, milyen érdekes a villámlás a vízililiom levelein keresztül. „Remé-lem, az orrszarvú odafigyelt arra, amit hallott – gondolta. – Olyan makacs és indulatos. Nem olyan, mint én...”

Hirtelen úgy érezte, mintha egy nagy állat tolná a háta mögött. – Hagyd abba! – mo-tyogta Boko. – Ne...

Ekkor oldalra vágó-dott, és többször meg-pördült. Nagy erős lábaival úszott, de ez sem segített rajta.

PUFF! Hátsó lá-baiba erős fájdalom nyilalt. Az óriási ára-dat úgy dobálta, mint egy kis gallyat.

BANG! A tüdejéből szinte minden levegőt kipréselt valami, olyan érzés volt, mintha hat elefánt rúgott volna bele. Vízilóagya hirtelen megértette, hogy a figyelmeztetés neki is szólt. A víz alatt volt. A tüdejében lévő levegő szinte már kimerült. Mindenhol, körülötte és fölötte rohanó, örvénylő víz. Hirtelen a felszínre dobó-dott. Lélegzetet vett, de fele levegő, fele víz volt. Köhögött, tüsszentett, majd egy nagy puffanás, és vízilóagya megszűnt működni.

A hegyoldalban, magasan az árvíz fölött áll-va, Dik-Dik látta, hogy az áradat ide-oda dobálja

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Barátom!

Bizonyára van közületek olyan, aki szívesen engedelmeskedik Istennek és az Ő Fia paran-csainak.

Ezt azért teszitek, mert tudjátok, Isten min-dig jót akar nektek. És minden esetben, amikor így tesztek, biztonságban érezhetitek magato-kat, mert Isten nemcsak kér (parancsol), hanem ad is. Ad segítséget, békességet, bűnbocsánatot a bizalomért, engedelmességért cserébe.

Ha te még ezt nem tapasztaltad, bátran hívd Őt segítségül, határozd el, hogy azt teszed, amit Ő mond, és cselekedj aszerint! Akkor Isten belép az életedbe, és csodálatos dolgokat élsz át Vele együtt.

A következő történet is erről szól :)(Lásd következő oldal!)

levegő, fele víz volt. Köhögött, tüsszentett, majd egy nagy puffanás, és vízilóagya meg-szűnt működni.

A hegyoldalban, magasan az árvíz fölött állva, Dik-Dik látta, hogy az áradat ide-oda dobálja a vízilovat, majd odacsapja egy sárdombra. Ott feküdt vészesen csendeben, feje egy tojás alakú sziklára támaszkodott. Dik-Dik rémülten látta, hogy a nagy kerek orrlyukak lassan csúsznak a vízbe. Lero-hant a hegyről, átugrott néhány nagy tavat, és éppen akkor ért a víziló mellé, amikor a hatalmas orr a felszín alá sülllyedt.

Dik-Dik lázasan igyekezett kifröcskölni a vizet a szikla mellett lévő tócsából, hogy a víziló tudjon lélegezni, de nem ért semmit, mert a víz folyamatosan áradt bele. Ekkor Dik-Dik megpróbálta testét a nagy fej alá préselni és felemelni, de nem sikerült.

Amint újra és újra próbálkozott, a nagy fej kissé felemelkedett. Újra nekirugaszko-dott, és a víziló orra kiemelkedett a felszín-re, a víz kezdett kifelé csörgedezni belőle. Dik-Dik tudta, hogy nem sokáig lesz képes tartani. A térde fájt, az izmai reszkettek, a gerince kezdett behajlani.

Hirtelen paták dobogását hallotta, majd hangos csobbanást. Tviga lábait látta homá-lyosan maga mellett, majd a hosszú, erős nyak levette válláról a súlyt.

– Próbáld alátámasztani valamivel a fejét! – lihegte Tviga.

Dik-Dik odavánszorgott egy hordalékfa kupachoz, talált egy nagyobb darabot, és a víziló feje alá tette.

– Szegény Boko – zihálta Tviga –, ször-nyen összetört. Akik figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetést, súlyos bajba kerülnek. Mindenki hallotta az elefánt trombitálását. És akik engedelmeskedtek, most biztonság-ban vannak.

– Mi történt azokkal, akik nem enge-delmeskedtek? – kérdezte Dik-Dik. 19

Tviga szomorúan ingatta a fejét: – Sok állatot láttam, akiket lefelé sodort ez a vad áradat. Mindegyiknek voltak saját érvei, hogy miért nem hallgat a figyelmeztetésre, és mindegyik azt gondolta, hogy valóban jók az érvei.

Boko lassan kinyitotta az egyik szemét és felnyögött.

– Ó, nézd, magához tért! – mondta Tviga.

Boko nagyon igyekezett, de a hangja nem akart engedelmeskedni. Végül da-gadt, sebesült ajkáról ez hallatszott: – Azt montad, hogy magához tért? Jaj, én biztos voltam abban, hogy amit az elefánt mond a dzsungelnek, énrám nem vonatkozik. Jaj... – nyöszörgött, és három lábon odavonszolta magát az árnyékba egy nagy sártóhoz, és belesüppedt. Sokan mentek arra a dzsungel lakói közül, és megálltak, megnézték Bokót. Kérdéseikre csak annyit válaszolt: – Ó jaj...!

– Mit gondolsz, Boko megteszi leg-közelebb, amit az elefánt mond? – kérdezte Dik-Dik.

Tviga oldalra hajtotta a fejét: – Ki tudja? De az biztos, hogy akik hallgatnak arra, amit az elefánt mond, és megteszik, amit tanácsol, azokat sehol és soha nem sodorja el az árvíz.

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Barátom!

Bizonyára van közületek olyan, aki szívesen engedelmeskedik Istennek és az Ő Fia paran-csainak.

Ezt azért teszitek, mert tudjátok, Isten min-dig jót akar nektek. És minden esetben, amikor így tesztek, biztonságban érezhetitek magato-kat, mert Isten nemcsak kér (parancsol), hanem ad is. Ad segítséget, békességet, bűnbocsánatot a bizalomért, engedelmességért cserébe.

Ha te még ezt nem tapasztaltad, bátran hívd Őt segítségül, határozd el, hogy azt teszed, amit Ő mond, és cselekedj aszerint! Akkor Isten belép az életedbe, és csodálatos dolgokat élsz át Vele együtt.

A következő történet is erről szól :)(Lásd következő oldal!)

a vízilovat, majd odacsapja egy sárdombra. Ott feküdt vészesen csendben, feje egy tojás alakú sziklára támaszkodott. Dik-Dik rémülten látta, hogy a nagy kerek orrlyukak lassan csúsznak a vízbe. Lerohant a hegyről, átugrott néhány nagy tavat, és éppen akkor ért a víziló mellé, amikor a hatalmas orr a felszín alá süllyedt.

Dik-Dik lázasan igyekezett kifröcskölni a vizet a szikla mellett lévő tócsából, hogy a víziló tudjon lélegezni, de nem ért semmit, mert a víz folyamatosan áradt bele. Ekkor Dik-Dik megpró-bálta testét a nagy fej alá préselni és felemelni, de nem sikerült.

Amint újra és újra próbálkozott, a nagy fej kissé felemelkedett. Újra nekirugaszkodott, és a víziló orra kiemelkedett a felszínre, a víz kezdett kifelé csörgedezni belőle. Dik-Dik tudta, hogy nem sokáig lesz képes tartani. A térde fájt, az izmai reszkettek, a gerince kezdett behajlani.

Hirtelen paták dobogását hallotta, majd han-gos csobbanást. Tviga lábait látta homályosan maga mellett, majd a hosszú, erős nyak levette válláról a súlyt.

– Próbáld alátámasztani valamivel a fejét! – lihegte Tviga.

Dik-Dik odavánszorgott egy hordalékfa ku-pachoz, talált egy nagyobb darabot, és a víziló feje alá tette.

– Szegény Boko – zihálta Tviga –, szörnyen összetört. Akik figyelmen kívül hagyják a fi-gyelmeztetést, súlyos bajba kerülnek. Mindenki hallotta az elefánt trombitálását. És akik enge-delmeskedtek, most biztonságban vannak.

– Mi történt azokkal, akik nem engedelmes-kedtek? – kérdezte Dik-Dik.

Tviga szomorúan ingatta a fejét: – Sok álla-tot láttam, akiket lefelé sodort ez a vad áradat. Mindegyiknek voltak saját érvei, hogy miért nem hallgat a figyelmeztetésre, és mindegyik azt gondolta, hogy valóban jók az érvei.

Boko lassan kinyitotta az egyik szemét és felnyögött.

19

– Ó, nézd, magához tért! – mondta Tviga.Boko nagyon igyekezett, de a hangja nem

akart engedelmeskedni. Végül dagadt, sebesült ajkáról ez hallatszott: – Azt montad, hogy ma-gához tért? Jaj, én biztos voltam abban, hogy amit az elefánt mond a dzsungelnek, énrám nem vonatkozik. Jaj... – nyöszörgött, és három lábon odavonszolta magát az árnyékba egy nagy sártóhoz, és belesüppedt.

Sokan mentek arra a dzsungel lakói közül, és megálltak, megnézték Bokót. Kérdéseikre csak annyit válaszolt: – Ó jaj...!

– Mit gondolsz, Boko megteszi legközelebb, amit az elefánt mond? – kérdezte Dik-Dik.

Tviga oldalra hajtotta a fejét: – Ki tudja? De az biztos, hogy akik hallgatnak arra, amit az elefánt mond, és megteszik, amit tanácsol, azokat sehol és soha nem sodorja el az árvíz.

Vetés és Aratás20

Történet egy királyról Volt egyszer egy király, aki szeretett vadászni. Az egyik szolgája szívesen vadászott vele. Jókat beszélgettek együtt. Egy napon a király eldöntötte, megkérdezi, miért ennyire optimista mindig a szolgája. A szolga válasza gyorsan jött: „Azért, mert egy olyan csodálatos Istenem van, aki min-dig azt teszi, ami a legjobb nekem.”A király nem sokat törődött a válasszal, de hamarosan egy farkasfalka tört rájuk az erdőben. Mindketten bátran küzdöt-tek, de meglett az ára. A király elvesztette az egyik ujját. Ekkor eszébe jutottak a szolga szavai, megharagudott rá, hogy milyen butaságokat beszél, és mikor hazaértek, nyomban börtönbe vetette. Hiszen hogyan is lehetne jó dolog az, hogy elvesztette az egyik ujját!Két hét után a király újra el tudott menni vadászni, de a szolgát a börtönben hagyta. Azon-ban nem talált örömet a szokásos vadászterületén, ezért beljebb húzódott a sűrűbe. Egy helyi törzs te-rületére tévedt, akik rabul ejtették. Ahogy ott egy

fához kikötve várakozott, bátorságot gyűjtött, és megkérdezte, hogy mit szándékoznak vele tenni. Azt válaszolták: „Feláldozunk az istenünknek!”Előkészítették a tüzet, de amikor eloldozták a

királyt, akkor vették csak észre, hogy hiányzik egy ujja. A törzsfőnök azonnal tanácsot tartott a férfiakkal, mitévők legyenek. Arra jutottak, hogy így nem áldozhatják fel, mert nem tökéletes az áldozat. Ezért szabadon engedték. A király azonnal visszatért a palotába, és sietve ment a szolgához, hogy elmesélje, mi történt vele. A szolga a börtönben na-gyon örült, hogy királya megmenekült. A király elmerengve kérdezte a szolgáját: „Mondd, mi jó volt abban, hogy én téged börtönbe zártalak?” A szolga örömmel felelt: „Nézd, nekem nem hiányzik semmim, ezért megfelelő áldozat lettem volna a törzs számára!”Tanulság: Isten mindig tudja, mit, miért

tesz, nem kell, hogy közölje velünk szándékát. Egyszerűen csak bíznunk kell benne életünk minden eseményében.

Egy zambiai misszionárius tollából

212019. évi 3. szám

Kérés hálaadássalSó szeretnék lenni s fény, Uram,ott, ahol kijelölted helyem,porszemnyi csak, ki hallgatva várreád figyelő, nyitott szívvel:oly hűen, mint Te, oly szelíden!Nem keresve a magam hasznát, inkább akaratod és utad;nem kérdve, kutatva szüntelen:„Életemben ezt mért így adtad?”

Vágyom szólni örök kegyelmed,azt nézni, ami másnak is jó;segíts, hogy így teljen minden perc!

Mert ez a keskeny út, ez a cél:áldani hálásan csak Téged,reményt hirdetve, igaz békét. Igéd jó hírével szívembenajkam énekli dicséreted!

Ámen

„Új parancsolatot adok nektek,hogy szeressétek egymást…!”

(János 13,34) Gyülekezetünk elhatározta, hogy a kisfiamat meglepi a hatodik születésnapján. A résztvevők léggömbökkel díszítették fel a vasárnapi iskolások termét, és egy kis asztalra süteményeket raktak. Amikor a fiam kinyitotta az ajtót, mindenki fel-kiáltott: „Boldog születésnapot!”Majd később, amikor a süteményt szeleteltem, a fiam odabújt hozzám, és a fülembe súgta: „Mami, miért szeret itt mindenki engem?” Magamban én is ezt kérdeztem! Ezek a testvérek csak hat hónapja ismernek bennünket, de régi barátokként vesznek körül. Fiam iránti szeretetük Isten felénk tanúsított szeretetét juttatta eszembe. Nem érthetjük meg, hogy miért szeret minket, de ezt teszi – és a sze-retetét önként adja. Nem tettünk semmit, hogy ezt megérdemeljük, és mégis nagyon szeret ben-nünket. A Szentírás kijelenti: „Isten szeretet” (1Jn 4,8). Ez része annak, aki Ő. Isten kiárasztotta a szeretetét ránk, így mi ugyanezt a szeretetet megmutathatjuk másoknak. Az Úr Jézus ezt mondta a tanítványainak: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,34-35). Az emberek a mi kis gyülekezeti közösségünk-ben szeretnek minket, mert Isten szeretete lakik bennük. Krisztus követőiként átragyog rajtuk az Ő szeretete. Isten szeretetét fel sem foghatjuk tel-jesen, de másokra kitölthetjük – mivel az mutatja meg végtelen szeretetének nagyságát. „…új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz Őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van…” (1Jn 2,8-10)

Keila Ochoa

Végtelen szeretet

Isten a szeretet cselekedeteit nemannyira nagyságuk,

mint indítóokuk szerint méri meg.Az őszinte szeretet sokszor

kényszerül olyan igazságot mondani,amely neki jobban fáj, mint annak,

aki konok szívvel hallgatja.

C. H. Spurgeon

Vetés és Aratás22

Történetek a Spurgeon család életéből

24. Nyomtatott prédikációk„Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál

hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a köny-veket is, de főként a pergameneket.”

(2Timóteus 4,13)Egy asszony arra kérte Spurgeont, hogy láto­gassa meg. Spurgeon elment az asszonyhoz, aki ezt mondta neki: „10 éve már, hogy ágyban fekvő beteg vagyok. Én nem voltam keresz­tyén, nem bíztam az Úr Jézus Krisztusban, de a férjem elhozta az ön egyik prédikációját. Az Úr megszólított általa, és megtértem! Azóta minden vasárnap várom az új prédikációt, és egész héten arról gondolkodom. Nem tudok a gyülekezetbe menni, így elolvasom azokat.”

Spurgeon még csak 6 hónapja volt London­ban, amikor első prédikációját kinyomtatták. Sokan olvasták, de még többen akarták. Így minden héten kinyomtattak egyet, és elküld­ték a világ minden tájára. Sok nyelvre lefordí­tották, és szinte minden prédikáció hatására megtértek emberek. Különösen Skóciában szerették ezeket a prédikációkat, amely eléggé félreeső terület volt, ahol az emberek azt sem tudták, hogy ki Londonban a miniszterelnök, de Spurgeont mindnyájan ismerték.

Később, látva a prédikációk hatását, egy meglehetősen gazdag férfi arra gondolt, hogy kifizeti a prédikációk szép formátumú ki­nyomtatását, és küld belőle minden királynak és királynőnek Európában, valamint Anglia minden egyetemének.

Sok­sok évvel ezután az egyik vásáron fel­állítottak egy könyvasztalt, ahol Spurgeon könyveit is árulták. Odament egy férfi, és az összes könyvet megvette. Amikor megkérdez­ték, hogy miért érdeklődik ennyire Spurgeon iránt, azt felelte, hogy az ő prédikációira tért meg. Az eladó csodálkozott, hiszen akkor már Spurgeon több mint 100 éve halott volt. Hogy térhetett meg ez a férfi a prédikációi során? Hát úgy, hogy azok olvasása a későbbi időkben is olyan hatásos volt, mintha hallgatták volna!

Spurgeon prédikációit ma is lehet nyomta­tott formában kapni. A jó keresztyén könyvek segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a Bibliát. Amikor Pál apostol börtönben volt,

arra kérte Timóteust, hogy bizonyos dolgait vi­gye el neki, de főként a pergameneket!

Határozd el, hogy ebben a hónapban elolva-sol egy jó keresztyén könyvet!

25. Egy még nagyobb épület„…láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket

az Isten Igéjéért öltek meg, és azért a bizony-ságtételért, amelyet megtartottak. És hatalmas hangon kiáltották: »Urunk, aki szent és igaz

vagy, … meddig nem állsz bosszút a mi vérün-kért…?«” (Jelenések 6,9-10)

Egyre több ember jött, hogy hallgassa Spurgeon prédikációit, ezért a New Park Street­i temp­lom épületét kibővítették. De még így sem volt elég hely annak a sok embernek, akik be szerettek volna menni az istentiszteletre. Ezért úgy döntöttek, hogy új épületet kell felhúzni. A nagy kérdés az volt, hogy hol legyen. Abban az időben London még nem volt olyan nagy, mint most, és sok lehetőség adódott. Mindenkinek más javaslata volt.

És Spurgeon? Ő az Elephant and Castle mellett döntött. Miért választotta ezt a helyet? Egyik oka az volt, hogy több Londonból ki­vezető főút is ott találkozott, ezért sok ember

ismerte ezt a helyet, és könnyen meg lehetett találni. Volt azonban egy másik oka is. Tudta ugyanis, hogy 1546­ban három baptista keresz­tyén ott szenvedett mártírhalált hűséges kitar­tásáért az Úr Jézus mellett. Máglyán elégetve kellett meghalniuk. És ettől a helytől nem messze másik három keresztyén is mártírhalált halt. Spurgeon úgy látta, hogy ez a megfelelő hely egy templom építésére, mert emlékeztette egy keresztyénnek, név szerint Tertul liánnak a

Vetés és Aratás22

232019. évi 3. szám

Másokért élniÉlj másokért, a másik boldogságát

helyezd a tiéd elé.Hogy megérdemli-e, ezen ne gondolkozz!

Cselekedd a jót mindazokkal, akikkelIsten az életedben összehozott.

Tedd mindezt tiszta szívből, alázatosan.Cselekedj! Ameddig van rá

időd és módod…Hidd el, a szeretet sokkal hatalmasabb,

mint a gonosz.A szeretet diadalmaskodik még

a halál felett is.Mert másokért önzetlenül élni –

ez a legnagyobb dolog.Ha így teszel, akkor leszel boldog.

Leleszi Balázs Károly

Világosság

mondására, aki a 3. évszázadban élt: „A mártí­rok vére az egyház magvetése.”

A Bibliában a Cselekedetek könyvében ol­vashatunk az első keresztyén mártírról, Ist­vánról. Semmiféle bűnt nem követett el, Jézus hűséges és igaz követője volt, mégis megölték. És ez a szörnyűség mind a mai napig folyta­tódik. Nagyon szomorú, hogy sok országban ma is meg kell halniuk az embereknek a hitük miatt. Hálával kell azokra gondolnunk, akik életüket áldozták Istenért és az evangéliu­mért. János apostol látomásában, amelyről a fenti igehelyen olvashatunk, a mártírok már a mennyben dicsőítik Istent.

Istennek drágák az Őt követő hívők, és na­gyon szereti őket. Eljön az a nap, amikor majd ítéletet tart az üldözők és a gyilkosok felett.

Mark Roberts www.dayone.co.uk(Folytatjuk.)

232019. évi 3. szám

Az étterem nagyon kellemes volt, de sötét. Min-den asztalon csak egy kis gyertya pislákolt. A vacsoravendégek a mobiltelefonjaikat használ-ták, hogy étlapjaikat elolvassák, és hogy még azt is lássák, amit esznek.

Végül az egyik vendég csendesen hátratol-ta a székét, felállt, és egyszerűen ezt mondta: „Kérem, bekapcsolnák a lámpákat?! Legyen már világosság!” Hamarosan felvillant a mennye-zetlámpa fénye, és a teremben kitört a taps, a nevetés, de a köszönet is. Egyetlen mozdu lattal homályos esténk világossá vált.

De mennyivel fontosabb felismerni az igazi fény valódi forrását. Isten maga mondta ezeket a bámulatos szavakat az első napon, amikor az univerzumot teremtette: „Legyen világosság! És lett világosság” (1Móz 1,3). Majd „Látta Isten, hogy a világosság jó…” (1Móz 1,4)

A fény Isten irántunk érzett nagy szeretetét is kifejezi. Kezdetben ez a fény az Atya kijelen-tett szava által keletkezett, egy valóság által, amely előre látta Jézus végső eljövetelét: „Ben-ne volt az élet, és az élet volt az emberek vilá-gossága” (Jn 1,4). Már a kezdet világossága az Úr Jézusra mutat: Ő „a világ világossága” (Jn 8,12), aki kivezet bennünket a bűn sötétségéből. Ha az Ő fényében járunk, rátalálunk az élethez ve-zető ösvényre, amely a Fiút dicsőíti. Ő a világ legfényesebb ajándéka. Amint felragyog előt-tünk, járjunk az Ő útján!

Patricia Raybon

Emmausi Levelező BibliaiskolaA feltámadt Jézus Krisztus Emmausba tartva fedte fel az Írásokat a tanítványainak. Gyere ve-lünk Te is a Biblia emmausi útjára! Ismerd meg tanfolyamainkon keresztül Krisztust és életed-re vonatkozó tervét! Tanfolyamaink:1. Amit a Biblia tanít2. Élők között a legnagyobb 3. Találkozás a Mesterrel4. Útmutató a keresztyén növekedéshez5. A keresztyén élet gyakorlata6. A mennybe vezető út 7. Lukács evangéliuma8. Jakab levele9. Péter első levele10. Péter második levele és Júdás levele11. Messiási zsoltárok12. Az imádságról13. Győzelemre születtél14. Jézussal a rács mögöttA tanfolyamok ingyenesek, de bélyeget, posta-kész borítékot szívesen elfogadunk.Minden érdeklődő jelentkezését szeretettel vár-juk! Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány Győr Pf. 826 9013Romániai címünk:Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6 400235 Cluj-Napoca

Vetés és Aratás24

Nem tudom hogyan és mikor történt, de egye-temi éveim alatt sok hazugságot tettem a maga-mévá a keresztyén élettel kapcsolatban. Évekig tartott felismernem ezeket, és megtérni belőlük. Már majdnem tíz éve végeztem, amikor észre-vettem, hogy sok keresztyén egyetemista ma is hajlandó elhinni ugyanazokat a hazugságokat.

Bár egészen biztosan nem csak az egyetemis-ták hisznek bennük, ez a hét hazugság különö-sen jelen van ebben az életszakaszban, és fontos, hogy felszínre hozzuk őket.

1. „Azt kell tennem, amiről úgy érzem, hogy helyes vagy őszinte.”

Isten teremtett minket, az Ő képére úgy, hogy egyszerre vagyunk racionális és érzelmi lények. De ha bármelyik is uralkodóvá válik, már nem az Ő képére formálódunk. Ezért problémás ma a fiatalok számára az érzések, az érzelmek és az „őszinteség” teljes uralma. Az érzelmeknek megvan a maguk szerepe, de megbízhatatlanok és hazugok is lehetnek. Amit „helyesnek érzek” a szívemben, valójában becsapás is lehet (Jer 17,9). Ami „őszintének” és „eredetinek” tűnik, az nem biztos, hogy egyúttal a bölcsesség megbízható forrása is. Annál jobb, minél hamarabb tanuljuk meg az érzéseinket kritikusan értékelni ahelyett, hogy megfontolás nélkül követjük őket.

2. „Valami különlegeset kell tennem az életemben.”

Ha őszinték vagyunk, a legtöbbünk azt érti ezen, hogy „híres akarok lenni”, „ismert akarok

lenni”, „influencer (közvéleményt befo-lyásoló) akarok len-ni”. Ez a hozzáállás azonban hajlamos leértékelni a hűséges-ség hétköznapi, „kö-zönséges” formáit: az egyedülálló anya, aki próbálja felnevelni gyerekeit, miközben három munkahelyen dolgozik; a nappalis egyetemista, aki éj-szakai műszakban keresi a számlák ki-

fizetéséhez szükséges pénzt; a kitartó kisvárosi lelkipásztor, akinek nem adják ki a könyvét.

Ők vajon nem különlegesek? Ahelyett, hogy a hírnév, a jólét és a nagy befolyás elvárásaival ter-helnék magukat, a keresztyén egyetemistáknak arra kellene összpontosítaniuk, hogy meglássák, a hétköznapi hűségesség a legkülönlegesebb el-hívás lehet mind közül.

3. „Ha megházasodom, nem érzem majd többé magá-nyosnak magam.”

A magányosság nem az egyedülállók mono-póliuma. A legtöbben házasságban élve is szem-besülhetnek a magánnyal. Valójában, ha egye-dülállóként nehézséget okoz a magány érzése, házasként egyedül érezni magunkat még prob-lémásabb lehet. A magányra adott végső válasz nem a házasság vagy a baráti társaság, hanem megtalálni Krisztusban és a vele való egységben a teljes megelégedést (Zsolt 17,15).

4. „A pornófüggésem meg fog szűnni, ha megháza-sodom.”

Sok fiatal hívő gondolja azt, hogy a porno-gráfiával kapcsolatos küzdelmük megszűnik, ha megházasodnak. De a pornófüggés nem csupán az elfojtott szexuális vágyakból ered; mélyebb vágyakat elégítenek ki – szeretet, elfogadás, meg-erősítés –, amelyek végső beteljesedése az Atya felénk megnyilvánuló szeretetében van Krisztus által (Mt 11,28; Kol 3,1-4).

Hét hazugság, amellyel keresztyén egyetemisták áltatják magukat

252019. évi 3. szám

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiMinden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon.Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

Ha nem szabadulunk meg a pornótól az evan-gélium által a házasság előtt, ez a bűn kétségte-lenül pusztító hatással lesz a házasságunkra is.

5. „Ezen a héten túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy gyü-lekezetbe menjek.”

Az élet nem lesz kevésbé stresszes, és nem le-szel kevésbé elfoglalt az egyetem elvégzése után sem. Ismerek olyan befektetési bankárokat, akik heti 90 órát dolgoznak, mégis ritkán hagyják ki a vasárnapi istentiszteletet, ha egyáltalán előfordul ilyen. Valójában az elfoglalt egyetemisták majd-nem mindig tudnak előre tanulni, képesek átüte-mezni találkozókat, vagy le tudnak feküdni kicsit korábban, hogy időt szakít-sanak a gyülekezet számá-ra. Sokan voltunk egykor egyetemisták. Mindannyi-an tapasztalatból tudjuk, hogy ha valóban akartunk, akkor tudtunk időt szakí-tani a gyülekezet számára, „hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk” (Zsid 10,25).

6. „Majd akkor fogok adakozni, ha jó állásom lesz, vagy ha kifizettem az adósságai-mat.”

A valóságban ez nem így van. Ha nem adako-zol áldozatosan, amikor kevés jövedelmed van, akkor sem fogsz áldozatosan adakozni, ha anya-gilag bőségben élsz.

A legtöbb ember számára kevés olyan idő-szak van, amikor teljesen adósságmentesen él. Sokszor van valamilyen tartozásunk, legyen az

diákhitel, hitelkártya-adósság vagy jelzáloghitel. Ha mindig csak a feleslegből adunk, akkor soha sem fogunk adni, mert mindig lesz adósságunk. A nagylelkű adakozásnak fegyelmezettségen és világos elveken kell alapulnia (Mk 12,41-44), függetlenül attól, hogy sok vagy kevés áll ren-delkezésre. Ha nem tanuljuk meg ezeket időben, később küzdeni fogunk azzal, hogy az adakozást fontosnak tartsuk.

7. „A gyülekezeti tagság nem fontos egy egyetemista számára.”

Egyetemistáktól sokszor távol áll a gyülekezeti tag-ság fogalma. Hogy bonyo-lítsuk a problémát, néhány diák talán azt kérdezi, miért kellene neki gyülekezeti tag-ságra törekednie, ha csak az év felében tud részt venni az alkalmakon (amíg a tanul-mányait folytatja).

A bibliai útmutatás azon-ban a gyülekezeti tagsággal kapcsolatban elég egyértel-mű, és az egyetemisták sem képeznek kivételt a szabály alól. Lehetünk állandóan vagy idényjelleggel tagok

egy gyülekezetben, esetleg lehetünk két közös-ségnek is a tagja (pl. az egyetemi közösség és az otthoni közösség, ha különböző helyeken van-nak).

De sose felejtsük el, hogy folyamatosan szük-ségünk van arra, hogy a gyülekezet vénjei (ve-zetősége) számára számonkérhetőek legyünk, és felelősséggel tartozunk feléjük.

Moses Y. LeeFelhasználva a The Gospel Coalition engedélyével

https://www.thegospelcoalition.org/article/7-lies-christians-college/

Középút nincs. AKi HAlogAtjA A döntést,

Az VAlójábAn A gonosz MEllEtt döntött. AKi Azon

töprEng MAgábAn, Hogy bEcsülEtEs lEgyEn-E, VAgy

sEM, Az Már lEtért Az EgyEnEs útról

c.H. spurgEon

Vetés és Aratás26

„Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39,8)

Néha az élet túl rövidnek és túl szomorúnak látszik. Dávid a 39. zsoltárban saját fájdalmát siratja, és felkiált: „Add tudtomra, Uram, életem végét, … hadd tudjam meg, milyen mulandó va-gyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér…” (5-6. v.) Az élet rövid. Még ha száz évig élünk is, földi életünk csupán egy csepp az idők tengerében. De Dáviddal együtt bízhatunk ab-ban, hogy életünknek van értelme, és ezt mond-hatjuk Istennek: „Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen Te munkálkodsz” (10. v.).

Bár a testünk elgyengül, hívő emberekként „…nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4,16). „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk” (2Kor 5,1).

Mennyire megnyugtató számodra, hogy Isten örök életben részesített? Hogyan bátoríthat min-den pillanat ajándékként arra, hogy a legtöbb idődet jól kihasználd?

Alyson Kieda

Csak egy lehelet

LEHELETEM(Nemem nőnem, korom a közepén túl van.Az életem, köszönöm szépen, jól van.)

Néha közhelyként szól a válasz:„Köszönöm, jól vagyok.”Közhely-kérdés, nem lelki támasz.Tényleg, hogy is vagyok?

Vagyok, vagyok, de hogy leszek,ha elmúlik az élet?Leheletemmel mit teszek?Nem én kértem az életet…

Honnan jöttem? Hová megyek?Miért vagyok a Földön?Feleletet honnan lelek?Hiába tépelődöm?!

Jöttem az örök Mindenségből,megyek a Mindenségbe.Lettem Istennek szent tervéből,távozom öröklétbe.

Honnan tudom oly biztosan?Ezt Szent Igéje mondja.Krisztusban örök életem van.Hát Jézus, Ő csak tudja!

Benne állt elő a világ,ami látszik, s mi rejtett.Benne lett mélység, magasság,végtelenség s a kezdet.

Őbenne és Őáltalateremtetett s állt előa „teremtés koronája”s minden körötte lévő.

A vérem, a leheletemTőle van, Őt dicséri!A végén majd az életemŐ fogja számon kérni.

Zsejki Irén

Ha Isten azt mondja „ma”, akkor senki ne mondja, hogy „holnap”!

Aki nem törekszik idejébenmegragadni az alkalmat,

az hiába fut utána, ha már elkésett.

Az idő nincs megkötve,mint a ló az istállóban,

hanem tovaszáll, mint a szellő.C. H. Spurgeon

272019. évi 3. szám

Dicsőség (2Tesszalonika 2,14)

Érdekes szó, de mi benne a lényeg?Lehet édes méz, vagy gyorsan ölő méreg,ha gyarló módon a fejembe száll,ha az alap nem a Kősziklán áll.Emberi dicsőség, csak kár és szemét.Mulandó, mint a Föld hava,elolvasztja – Nap sugara.

Hol van tehát a valódi dicsőség,mit nem győz le szellemi sötétség,nem hat reá semmilyen erő?Hol keressem, honnan vegyem elő?

Valódi dicsőség – Isten kiváltsága,szellemi ragyogás – Krisztusunk világa.Megváltásunk – az Isten dicsősége:életet teremtő, lelkünk reménysége.Itt van velem, és ott van teveled,az örök dicsőség Krisztusban tied.

Érdemem nincs, és nem is lehet,ember ezért semmit sem tehet.Örök érték, mert öröktől való,élő hit által megragadható.Érdekes szó, de mi benne a lényeg?Újjáteremt – ha beragyogja lényed!

Zsejki Irén

János evangéliuma 13. fejezetében (31-32. v.) a dicsőség (megdicsőítés) ötször szerepel. Az Úr Jézus bemutatja saját dicsőségét, Isten (az Atya) dicsőségét és a kettő közötti összefüggést. A kap-csolat kölcsönös: amikor kijelentette önmagát, kijelentette az Atyát. Amikor Istent dicsőítjük, az Úr Jézust is dicsőítjük.

Egyes bibliamagyarázók szerint a dicsőít je-lentése: „valaminek a fontosságát felismerni az igazi tartalom megismerése által”. Dicsőséget tulajdonítani Istennek, az személyes elismerést jelent neki az Ő igazi jellemében (lényében), hogy valójában kicsoda Ő. Isten dicsősége az Ő isteni tulajdonságainak és tökéletességének láthatóvá

válása (Zsolt 19,2), vagy közvetlen jelenlétének kisugárzó fénye (Lk 2,9). A hívő ember élete Isten dicsőségét szolgálja, hogy része legyen az Ő dicsőségében (Fil 3,2; Róm 8,21; 1Kor 15,43). A Zsoltárok könyve tele van dicsérettel. Ezeket (113–118.) „halle-zsoltároknak”, azaz „dicsőítő énekeknek” nevezzük.

De az Újszövetséget is áthatja a magasztalás az Istentől kapott megváltásért (Lk 2,13-14; Jel 19,5-7). Az Úr Jézus a főpapi imájában elmond-ja nekünk, hogy mi Isten igazi dicsőítése: „Én megdicsőtettelek Téged a Földön azzal, hogy elvé-geztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (Jn 17,4).

Forrás: Bibliai nevek és fogalmak

Dicsőség – dicsőítés – dicséret

Az unokahúgommal és négyéves kislányával csodálatos szombat délutánt töltöttünk el a sza-badban. Amikor hazaindultak, a kislány az autó nyitott ablakán át odakiáltott nekem: „Anni néni, ne felejts el engem!” Gyorsan odamentem, és halkan azt mondtam: „Soha nem felejtenélek el téged! Megígérem, hogy hamarosan viszont-látjuk egymást.”

Az Apostolok cselekedetei 1,9-ben olvassuk, hogy amikor a tanítványok az Úr Jézust nézték, „…szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el Őt a szemük elől”.

Kíváncsi vagyok, vajon a tanítványok gondol-tak-e arra, milyen érzés lenne, ha Mesterük elfe-lejtené őket. Vagy azon tűnődtek, hogy mennyi ideig kell várniuk? Talán azt akarták mondani: „Ne felejts el minket, Jézus!” De Ő megígérte, hogy elküldi a Szent Szellemet, hogy bennük éljen, és legyen erejük a várható üldöztetés elvi-seléséhez (8. v.). És azt is mondta, hogy elmegy helyet készíteni számukra, de vissza fog térni, és magával viszi őket, hogy vele legyenek (Jn 14,3).

Bizonyára mi is gondolunk arra, hogy mikor jön vissza értünk az Úr Jézus. Tudjuk, hogy ez meg fog történni, Ő nem felejt el minket! Elpe-csételt a Szent Szellemmel „örökségünk zálogá-val, hogy megváltsa tulajdon népét az Ő dicsősé-gének magasztalására” (Ef 1,14). „Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is” (1Tesz 5,11).

 Anne Cetas

Ne felejts el!

Vetés és Aratás28

Az utóbbi évtizedekben Európában növekvő sokféleségnek, változatosságnak (diverzifi­káció) lehetünk tanúi. Néhányan talán azzal érvelnek, hogy Európa soha sem volt egységes kultúrájú kontinens, amelyre a közös világné­zet lett volna jellemző, hiszen a megosztottság és a széthúzás mindig is jelen volt. Bár van némi igazság ebben az állításban, egyúttal az is igaz, hogy Európa régen valóban kevésbé sok­színű, sokkal kiszámíthatóbb és egységesebb volt, mint manapság. A múltban joggal feltéte­lezhettük, hogy a sajátos normákkal rendelke­ző szubkultúrák jelenléte ellenére a jellegzetes európai ember világképe a zsidó­keresztyén hagyományon alapul: aki hisz Isten létezésé­ben, bár személyes hittel nem feltétlenül ren­delkezik, aki fehér bőrű, és osztozik Európa bizonyos kulturális szokásaiban. Manapság a helyzet ennél jóval összetettebb.

A változás okai sokrétűek, de nagyon is való­ságosak. A migráció kétségkívül nagy szerepet játszik benne. Európában mindig is jelen volt a bevándorlás, de sokkal kevésbé nyilvánvaló­an és nem olyan mértékben, mint manapság. Bár nem a migráció az egyetlen hatás, amely diverzifikációt eredményez. A XX. században felgyorsult urbanizáció a világ más részeinek kulturális (leginkább amerikai) befolyásával együtt létrehozta – szerte a kontinensen, kü­lönösen a nagyvárosokban – a szubkultúrák (eszmék, életstílusok és különböző érdeklődé­sű társadalmi csoportok) széles palettáját.

A diverzifikáció ugyanakkor izgalmassá is teheti az életet. A legtöbb ember élvezi, ha egy sushi bárban ehet, ha kínait rendelhet házhoz, vagy ha beülhet a baráta­ival a kedvenc indiai éttermébe. Szeretjük a különböző zenei stí­lusok keveredését és az individu­alizmust, mely stílusok sokaságát hozta létre.

Szellemi szempontból a di­verzifikáció életet hozott a ke­resztyénségbe is. Izgalmas látni pl. vibráló afrikai gyülekezeteket felbukkanni Európa szerte, főleg

a nagyvárosokban. Természetesen van egy másik oldala is a dolognak, amit érdemes mér­legelni. Az európai élet növekvő sokfélesége miatt gyakran nehéz az evangéliummal elérni ezeket a csoportokat, és különleges figyelmet kíván az örömhírt hirdetni közöttük. Talán a legnyilvánvalóbb ilyen csoport, amely beletar­tozik ebbe a kategóriába, a kontinensen élő 44 millió muszlim.

Az iszlám gyorsan növekszik Európa nagy részén, elég egy gyors pillantást vetni néhány népszámlálási adatra Angliában és Walesben. 2001 és 2011 között a muszlimok száma Angli­ában és Walesben kb. 1,2 millióra emelkedett, jelenleg a népesség majdnem 5%­át alkotják. Az adatok arról is tanúskodnak, hogy szemben az elöregedő keresztyén lakossággal, a musz­limok 48%­a Angliában és Walesben 25 év alatti, és 10­ből 9 muszlim 50 év alatti korú. Az Egyesült Királyság csak egy azon országok közül, ahol az iszlám virágzik. Jelentős musz­lim közösségek találhatóak Németországban, Spanyolországban, Svédországban, Olaszor­szágban és Franciaországban, ahol a népesség 10%­át teszik ki, illetve Boszniában, Albániá­ban és Törökországban, ahol többségben van­nak.

Az iszlám közösség maga is erősen megosz­tott. Számos európai muszlim a világ különbö­ző részéről származik, és különböző történel­mi háttérrel rendelkeznek. A muszlimok egy része teljesen beilleszkedik az európai kultú­rába, míg mások keresik ugyan a beilleszkedés

Az evAngelizáció kihívásAi A mAi európábAn

292019. évi 3. szám

lehetőségét, de csak a saját feltételeik szerint. Megint mások szeretnének Európa jövőjében jelentősebb szerepet játszani és terjeszteni a Sharia törvényt. Sok muszlim erkölcsös ember, aki a maga istenével mély kapcsolatra törek-szik, ezért az iszlám az európai társadalomban növekvő szekularizációval (elvilágiasodás) szemben akár lehetséges védőbástyát is je-lenthet. Ugyanakkor a muszlimokat egyesítő identitástudat, a hitbeli elkötelezettségük, valamint a liberális európai kultúrával szem-beni fenntartásuk olyan közösséggé teszi őket, amelyet nehéz elérni az evangéliummal.

Egy másik közösség, akiket szintén nehéz megközelíteni, a kínaiak. Európában a kína-iak száma több, mint 3 millió, és ez a szám gyorsan növekszik. Közösségi összetartozásuk Európa nagy részében megnehezíti, hogy elér-jük őket. Ennek következtében, míg élő, aktív gyülekezeteik vannak Né-metországban és az Egyesült Királyságban, gyakorlatilag Európa egészében elérhe-tetlenek. Ugyanez nagyjából igaz az európai zsidó közös-ségekre is. Számuk erősen megcsappant a holokauszt és az Izráelbe történő visz-szatelepülés következtében. Továbbra is az őket körülvevő előítéletek mi-att szenvednek, mivel az antiszemitizmus ma is valóságos jelenség Európában. Megállapít-hatjuk, hogy hajlamosak bezárkózni, ezért na-gyon is szükségük van a szeretet és a megértés evangéliumára.

Szintén ki van téve az előítéleteknek a ci-gányság is. A cigányoknak különböző típusai vannak, a romák Indiából származnak, míg az „utazók” Írországból valók. Számos euró-pai országban a cigány társadalomban jelen-tős számú, élő gyülekezet működik, gyakran nyitottak a szellemi hatások felé. Mivel ők is szenvednek az előítéletek miatt sok európai országban, a nagyobb gyülekezetek nem mu-tatnak kellő érdeklődést irántuk, hogy elérjék őket az evangéliummal. Ennek következté-ben rejtve maradnak saját közösségeikben, a népesség egészéhez képest az alacsonyabb

foglalkoztatottság, képzettség és erőforrások hiánya miatt szenvednek. Létszámukat nehéz számszerűsíteni, Romániában pl. 500.000 és 2,5 millió közé teszik a cigányság számát, de egész Európában szellemi szükségben lévő, kirekesztett embereknek számítanak.

Nem szabad megfeledkeznünk a fogya­tékkal élőkről és családjaikról sem! Egy ilyen helyzet valódi kihívás, sok európai ország pe­dig nem megfelelően gondoskodik a fogyaté­kosokról. A fogyatékos állapot önmagában ki­rekesztő lehet, emiatt a fogyatékkal élő és csa­ládja kiközösítve vagy magára hagyva érezheti magát. A gyülekezetek is gyakran küzdenek azzal, hogy hogyan segítsék és érjék el az evan­géliummal Európa fogyatékkal élő tagjait, akiknek azonban szintén égetően szükségük van arra, hogy az örömhírt meghallják.

Talán a legnehezebben elérhető csoport a világi fiatalság. Európa nagy része manapság ott van a legvilágiasabb helyek kö­zött a földön. A mai fiatalok generációja jóformán sem­milyen tapasztalattal nem rendelkezik a gyülekezetről vagy a keresztény bizony­ságtételről, és egyáltalán nem ismeri a keresztyén ér­

tékeket. Nem szükségszerűen zárkóznak el a spiritualitástól, de ez általában a New Age, a keleti miszticizmus és az okkultizmus iránti ér­deklődésben nyilvánul meg. Egy kulturálisan meghatározó üzenettel el lehet érni őket, de Európa némely részén a gyülekezetek nincse­nek felvértezve a kapcsolatteremtés ilyen tí­pusú ismereteivel. Európa 25 év alatti korosz­tálya jelenleg a legelérhetetlenebb generáció, és összehangolt erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy az evangéliummal hatást gya­korolhassunk rájuk.

A diverzifikáció sokszínű és izgalmas, de egyúttal komoly szellemi kihívás elé állítja az evangélium hordozóit ma Európában!

Stephen McQuoid, a GLO (Gospel Literature Outreach)

skót missziós szervezet igazgatója

Talán a leg-nehezebben elérhető csoport a világi fiatal-ság.

Vetés és Aratás30 Vetés és Aratás30

Az Úr Jézus mondta: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

(Lukács 11,28)

A Biblia számos szóképet használ a Szentírás ha-tásának bemutatására. Néhány példa:

– „Nem olyan-e az én Igém, mint a tűz – így szól az ÚR –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29)

– „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem vilá-gossága.” (Zsolt 119,105)

– „Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.” (Zsolt 119,111)

– „tükör”, melyben megnézhetjük magunkat (Jak 1,23-25).

– „…Krisztus is szerette az egyházat, és önma-gát adta érte, hogy a víz fürdőjével az Ige által meg-tisztítva megszentelje.” (Ef 5,25-26)

– „Mint akik nem romlandó, hanem romolha-tatlan magból születtetek újjá, Isten élő és mara-dandó Igéje által.” (1Pt 1,23)

– „… a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” (1Pt 2,2)

A Szentírás megítéli, formálja, megújítja, gaz-dagon megelégíti és táplálja a hívő embert. De ehhez nem elég olvasni a Bibliát, engedelmesked-nünk is kell Isten Szavának (Jak 1,22-25). Jó példa erre a szeretet parancsa.

A testvérem egy családi összejövetelen hibátla-nul felolvasta a Bibliából a szeretet-ről szóló részt az 1Korintus 13. fejezetéből. De amikor arra kértük, hogy ő adja át a szüle-tésnapi ajándékot, vonakodott. Úgy gondolta, hogy könnyebb a szeretetről szóló szavakat elolvasni, mint őszintén gyakorolni azt. Azonban később belátta tévedését: „Nem olvashatom el valakinek a Szentírásból a szeretet parancsát, ha nem gya-korolom azt. Nem akarok csak »zengő érc vagy pengő cimbalom« lenni!”

Megítélt-e már valaha a Szentírás téged is ab-ban, hogy olvasod vagy hallod a szavait, de ne-

héznek tartod a megtartását? Ha igen, nem vagy egyedül. Könnyebb Isten Igéjét olvasni és hallgat-ni, mint elfogadni és teljesíteni. Amikor Jakab is felszólít bennünket, hogy a törvénynek ne csak hallgatói, hanem megvalósítói is legyünk, ezzel arra bátorít, hogy vizsgáljuk meg az életünket ennek az igazságnak a fényében. Ezért mindig aktuális és halaszthatatlan az apostol felhívása: „Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jak 1,22). Mert rossz irányba haladunk, ha azt gondoljuk, hogy önmagában az ismeret és a megfigyelés elég. Ten-nünk is kell, amit Isten mond, ezt követeli az Ő Igéje, és nem kevesebbet!

A. Jackson

Még boldogabbak

Ünnepre készülünk(Részletek)

Annyi készülődés van e nagyvilágban:pirkadó hajnaltólcsillagos éjféligfut az emberiség;időnk mégsem elég.… Szent karácsony drága ünnepénbetlehemi fények ragyogjatok!Útjelző táblakénta Golgotára mutassatok,hol a betlehemi Gyermekgyőzelmet aratott!

Vágyunk, várunk Jézus,jöjj el újra!Álmunk váljon valóramegváltásunkra;hogy bemehessünk veledaz örök hazába.

Tarts lépést a készülődőkkel,hogyha felragyog az égi jel,és tündököl fölötted a kék azúr,legyen vendéged Megváltód, az Úr!

Antal Ferenc

Könyvajánlatunkból EK

EK312019. évi 3. szám

A könyv a hutteriták egy csoportjának lebilincse­lő történetét beszéli el, amely Magyarország határa­itól közvetlenül nyugatra, a mai Ausztria területén játszódott a 16. században. Ez a tizenéveseknek és felnőtteknek szóló könyv bátorságra, az Isten iránti odaszánásra és teljes elkötelezettségre indítja az olvasót, hogy az Úrért akkor is elviselje a nehézségeket, ha döntésének a következménye üldözés vagy halál.

A Mindenemet Krisztusért az év minden napjára tartal­maz igei alapú elmélkedéseket, amelyek elmélyítik Isten iránti szeretetedet és az Ő megismerését. Korábban Krisztus mindenek felett címmel jelent meg. Átdol­gozott, javított kiadás.

Elizabeth WaglerBilincsbe vert evangélistákA/5360 oldal

Oswald ChambersMindenemet Krisztusért

A/5376 oldal

két színben

Stephen McQuoidA gyülekezet – Útmutató Isten családjához124x183mm144 oldal

Miért alkotnak a keresztyének közösséget?Mi tesz egy gyülekezetet gyülekezetté?Miért legyek egy gyülekezet tagja?Stephen McQuoid a keresztyének közösségének, a gyüle­kezetnek a kérdését járja körül ebben a könyvében.

Silke Berg1028 nap

Andreasszal124x183mm

112 oldal

Kérésre teljes árjegyzéKet KüldünK. A KönyveK megtAlálhAtóK és megrendelhetőK Az evangeliumikiado.hu honlApon

vAgy A rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

Hogyan éljük meg azt a helyzetet, amikor csodát kérünk Istentől, és nem történik semmi? Megváltozik­e az Istenről mint szerető Atyáról kialakult képünk, ha szenvednünk kell, és Ő látszólag hallgat? Silke Berg végigvezet bennünket saját szenvedéstörténetének magaslatain és mélységein át, amely röviddel esküvője után kezdődik a csontrák szörnyű diagnó­zisával, és végül férje korai halálával végződik.

Móray InkeEmlékkövek124x183 mm184 oldal Novelláskötetében a szerző elsősorban saját emlékeiből és

élményeiből merítve tár elénk olyan történeteket, amelyek megérintik az olvasó szívét, és ma is fontos üzenettel szol­gálnak az élet valódi értelméről és tartalmáról.

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Kérjük, gondoljon a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a

megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy

csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: +36-1-311-5860E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: OTP Bank, Budapest 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!):Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX

Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg. Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Szerkesztőség, Egerszerkesztoseg@vetesesaratas.huwww.vetesesaratas.hu

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMagvető p.t. - Izsmán JónásZs. Móricza 2168/4SK 936 01 ŠahyTel.: 00-421-904 941-236E-mail: magveto.sk@gmail.comwww.magveto.sk

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-771-617966E-mail: babos.marton@gmail.com

UKRAJNABakos Imre és RenátaPetőfi út 28.UA-90212 Батьово (Bátyú)Tel.: 00-380-6612-89005imrebakos7@gmail.com

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: tibor.ngy@gmail.com

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

USAMr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: alexveres60@gmail.com