A 44. Jókai Napokfesztivállakóinak napilapja hang

hangVisszhang2007. június 22. PÉNTEK 5.

TŰVÉTEVŐK

Sóska, sültkrumpli

Vélemények a 2. oldalon

6. oldal

Meglepetés!A Jókai Napok szervezői szeretettel

meghívják a résztvevőket egy

dunai hajókirándulásra.Kérjük a csoportvezetőket, hogy a Stábon

szíveskedjenek bejelenteni,milyen létszámban vesznek részt ezen

a kiránduláson.Gyülekező szombat délután

14.45-kor a VMK előtt.

Temető-könyv

2. oldal

2007. június 22. PÉNTEK

2

Az idei fesztivál különleges abból a szempontból,hogy öt helyett csupán négy zsűri értékeli a verseny-darabokat. Ennek oka az, hogy Solténszky Tibor azutolsó pillanatban tudta meg, sajnos idén nem tudjavállalni a zsűrizést. Ezzel kapcsolatban kérdeztük:

Boldogan vállaltam az idei zsűrizést, immár sokadszor,menet közben aztán kiderült, hogy mégsem tudommaradéktalanul teljesíteni a vállalt feladatot. Múlt hétenzajlott Pécsett az Országos Színházi Találkozó, és amíg énott dolgoztam, kiderült, hogy a munkahelyemen - a Ma-gyar Rádióban - olyan sok mindent kellene rendbeszedni,kezelni, embereket vígasztalni, feladatokat átosztani, hogygyakorlatilag majdnem minden nap vissza kell mennemBudapestre. Éreztem, hogyha nem látom a délelőttielőadásokat és nem tudok résztvenni a szakmai vitán,akkor nincs értelme azt mondani, hogy én zsűrizek. Tehátamint tehetem, délután rohanok vissza, és nézem, amitnézni tudok. Tulajdonképpen a boldogtalan kívülállószerepére kárhoztatott a sors.

Horváth Gergő, LesTaT

Szerinted? – Tűvétevők2.B (Selyegimi): Szeretjük Sméjust! Nagyon élethűvolt. Jól nézett ki.F.Anni: A színészi játékon még van mit csiszolni,néhány szereplő rosszul artikulált. Egyébként bájosvolt, egyszerű, tetszett.Serrata: Néhány jellemen még van mit csiszolni. Avége kicsit furcsa volt. Az ének lehetett volna lelke-sebb…olyan mulatozós…Rüszke: A káromkodásokat elhadarták, és nemtudtam megjegyezni. De élvezhető előadás volt.Köszönöm!Pipacs: Állítólag nagyon jó volt, sajnálom, hogy kihagy-tam.Kisleány: A színészek jól alakítottak, a veszekedésektetszettek a legjobban, jól összehozták.

Pévi, Alex

Okok, tények és indoklás Szerinted? – TemetőskönyvF.Anni: Nagy hatással volt rám a darab. Nevettem is,sírtam is. Benkő Géza bol výborný! De ezt mármegszokhattuk. De nem? De igen!Palilány: Egyszerűen imádom ezt a pasit. Tetszettnagyon. Kriszti: Nagyon jó színész. Ennyi szöveget megtanul-ni...Zsóka: Jó volt.Anna: Még mindig a hatása alatt vagyok. Fan-tasztikus volt, nagyon.Pipoo: Marha jó volt. Tetszett, hogy ilyen kétnyelvűvolt.Pipacs: Wow! Erre megérte eljönni. Egy emberi sors...könyvek élőkről és holtakról. Szép volt...

Pévi, Alex

Temető-könyv: groteszk,és nagyon ,de rendesen az„A komáromi születésű írónő első könyvének színpadi

változata, melyet immár 16 nyelvre fordítottak, és mintvilágsiker jutott el hozzánk, remek karakterábrázolás,kiváló nyelvi-irodalmi stílus, abszurd humor- és a színészszámára jutalomjáték„ ... és mindez folytatódott töretlenerővel, lehengerlő ledülettel a színpadon is. Valóbanjutalomjáték, annak aki képes élni a színház egyik legne-hezebb műfajával, a monodrámával.

Benkő Géza a felnőtt belsőbe rejtett gyermek alakját, akommunizmus egy naív kövületét, és a sorstragédiák általsúlytott, ámbár önmaga számára ebből mit sem értőembert, folyamatos és stabil játékkal személyesítettemeg, s így született meg a színpadon a darab, s vele azember, Samko Tále élettörténete. Erős , végtelenülhuimoros első , és mélyen drámai, tragikus és groteszkmásodik fél óra. Ugyan a két rész közti átvezető hiányavalamiféle zavart kelthetett, de dramaturgiai szempontból,és a mélyebb hatás elérése érdekében, -hangsúlyozom,hatásvadász elemek nélkül – ez magyarázható, még akkoris ha az akciót tekintve kevésbé erős második félt láthat-tunk. De semmi kétség, Samko Tále megfogja az embertbelsőjében, és ritka mélységekbe kalauzol. Ez a színház...monodráma, groteszk életjáték, Daniela KapitáňováTemető-könyve, Gergely László, és a komáromiak által aJókai Színházból ismert Benkő Géza.

2007. június 22. PÉNTEK

3

Pontosan mióta is vagy a JókaiNapok részese?

1993-ban voltam itt először, pápaidiákszínjátszóként. Két derűteljesélmény kötődik az akkori JókaiNapokhoz; az egyik, hogy barátommallekéstük a vonatot, így futni kellettutána. A másik az, hogy amikor elestema színpadon, belement a szálka aseggembe, majd az előadás utánkészséges leánykák segítettekkibányászni. Igazából, akkor ez volt azelső nagy fesztiválom. A találkozásmásodik felvonása négy éve történt,amikor már Pesten dolgoztam – azAlternatív Közgazdasági Gimnázium-ban –, ott volt/van egy csoportom,velük voltam itt egy mesejátékkal. Az isegy félelmetes történet volt, a tegnapi-hoz hasonló viharral… az egyik lányelvágta a lábát, egész éjszaka orvostkerestünk, aközben pedig elvesztetteaz útlevelét…

Mióta zsűrizel?Elég régóta, de elég ritkán. 18-19

éves koromban kezdtem zsűrizni, vis-zont ritkán kerülök olyan helyzetbe,hogy zsűriznem kelljen.

Mit gondolsz az idei Jókai Napokhangulatáról?

Van egyfajta kiszakadás, egy újközeghelyzet, az elmúlt napok alattszerzett ismerettségek, régi és új bará-tok. Hosszú ez az egy hét – mert ezmindenkinek rengeteg idő –, elfogy azember alsógatyája, megszokja aszagokat, az arcokat, már csukottszemmel hazatalál…

Megszokja, hogy nem alszik…

Igen, és várja a következő hetet,amikor szintén nem fog aludni… Aközösség ilyenkor kioldás. Azért jókezek az epizódjellegű fesztiválok, mertmindenkinek van egy csúcshelyzeteszakmai szempontból, a többi igazábólegyfajta lazítás, kiengedés…

Mit gondolsz, van arra esély ajövőre nézve, hogy több ember láto-gassa a fesztivált, és necsak a társu-latok nézzék egymás produkcióit?

Naivnak kéne lennem, ha azt mon-danám, igen, mert nem ez a trend, seitt, se máshol. Az a tapasztalatom, hogyszegregáció van, elkülönülés van,összenövések vannak, szinte mindenkicsak a saját fajtáját vizslatja. Ez egyfolyamat, aminek az értékítéletétvalószínűleg majd csak az utánunkjövők fogják tudni megadni, hogy miértvan ez így. Tudjuk azt, hogy ami régen,a mozgalmiasság mögött volt, ami biz-tosította a nagy közönséget, valamilyenszinten hazugságra épült. Tisztábanvagyunk azzal a rendszerrel, ott volt egynépirányítás, és hiányzott a szabadság.Az emberek igényüket csak ilyen helyentudták kiélni, mint a fesztivál, ezért isvolt régebben nagyfokú az érdeklődés.Ma már viszont mindent lehet…szabadok vagyunk. És ez fontosabbannál, minthogy egymás fesztiváljaitlátogassuk.

Konkretizáljuk, miért is ültünk lebeszélgetni… a tegnapi, Tűvétevőkcímű darabbal kapcsolatosvéleményedre lennénk kíváncsiak.

A tegnapi darabok fő motívuma apisilés, a wc-zés volt. Lásd a színház

mágikus erejét, estére meg is érkezettaz eső… Legelső dolog, amit kiszúrtama színpadon, az ágy alatt elhelyezett bilivolt, vártam, mikor fogják használni…Az előadás közben megszólalt az egyikfotós telefonja, és mint a tűzvész,átszaladt a színpad előtt, lehajtott fejjel.Ez olyan dinamikát adott a térnek - amiugyan nem volt a darab része -, hogyértelmeződött az előadás nézésénkeresztül. Véletlenszerű volt, demégiscsak a darab részévé vált.Végigszaladt valaki a színpad előtt,akinek célja volt. Ezzel a hasonlattal atudást akarom erősíteni; hogy amikorcélja van valakinek, nagyon határozot-tan lép annak érdekében. Kicsit eztérzem az egész színházzal kapcsolat-ban is. A Tűvétevőket már sokszor lát-tam, ez egy sikerdarab, mert rövid,népi, humoros történet, sokan játszhat-nak benne. Bonyolítható történet, amiönmagában sekélyes; keressük meg azelveszett tűt… Illyésnél ez nincs igazánszépen kidolgozva. Valakit szeretek, denem lehetek az övé. Nem a tű a fontos,csak rosszul van tematizálva,egyébként korrekt kivitelezésű, teljesenáltalános parasztkomédia, felvértezett,karakán színészi megoldásokkal, egytüneményes kisgyerekkel. Érdekes az,ahogyan kezdődik a darab, csak nincsigazán merészen végiggondolva… Anépi jelmezhasználatba belecsúszik anejlon otthonka, kínai nájki cipőhasználata, és ez jó, mert a népviseleteta múzeumban is megtalálhatjuk. Fon-tos, hogy élő legyen a dolog...

Tompa Gabriella

Tűvétettük Szabó AttilátVégre sikerült elcsípni a zsűri egyik tagját, Szabó Attilát. Eredetileg

csak a nemesócsaiak előadásáról szerettünk volna vele beszélgetni, áma kellemesen friss délelőtti órák éberebbé varázsoltak minket...

Yvonne„Amikor a körülmények súlya alatt összetörünk, rákényszerülünk,

hogy belsőleg teljesen átalakuljunk a nevetés az egyetlentámaszunk.“ De tudunk e nevetni akkor, amikor a sanyargatás és azelnyomás minden eszköze elénk tárul, amikor a szemünk láttára halmeg egy illúzió. Mert mire is gondol az ember ha a király fia megmu-tatja „jóságát“! Kialakít magában egy képet és tévedésben él.Tévedésben, mert nem lát a fal mögé! Oda, ahol nehéz megélniemberként, ahol csak fájdalom és bánat vár. Valaki megragadta akezemet, és átvezetett ezen a bonyolult és fekete lyukakkal teli vilá-gon, ahol az egyik végletből a másikba esik az ember. Ember? Néhatalán nem is az. Egy lény, fehér arccal, fekete gondolatokkal. Picittalán félek is. Félak attól, hogy mindaz ami elém tárult, igaz. Hogy jön-nek, megfognak, elvisznek, beledobnak ebbe a kígyókkal teli gödörbeés ott maradok örökre. Sírok......... melanie

2007. június 22. PÉNTEK

2007. június 22. – péntekVMK – 22.00

A füleki Zsákszínház bemutatjaJulian Garner:

ÉBREDÉScímű drámáját két részben

Rendezte: Mázik István

Előrejelző

2007. június 23. – szombatVMK – 13.30

A Thespiánus Commandó – a MVE bajaiFelkészítő Műhelye

bemutatjaErdős Virág, Németh Ákos, Peer Krisztián,Petri György és Péterfy Gergely írásainak

felhasználásával:DEPI

avagy, Depihentagyúakezekakortársírókc. produkcióját

Rendező-tanár: Solténszky Tibor

Múzeumkert – 19.00

JÓKAI MÓR SZOBRÁNAKMEGKOSZORÚZÁSA

VMK – 20.00

ÜNNEPÉLYES DÍJKIOSZTÁS

A FESZTIVÁL ZSŰRIJE:TANA-KOVÁCS ÁGNES

rendező, szervező

CZAJLIK JÓZSEFrendező

PERÉNYI BALÁZSszínikritikus, rendező

SZABÓ ATTILArendező, drámatanár

4

A 44. Jókai Napok szervezői köszönikaz alábbi támogatók hozzájárulását

a fesztiválhoz, akik könyvjutalombanrészesítik a fesztivál díjazottjait,

illetve résztvevőit:

Diderot könyvesboltMadách-Posonium

Szövetség a Közös CélokértSzlovákiai Magyar

Pedagógusok Szövetsége

... vidám és szomorú is egyben, komoly éskomolytalan, tragikus és blődli. A ThespiánusKommandó a Magyar Versmondók Egyesületebajai táborának válogatott csapata, többségük-ben verseny-győztes, színi pályára készülő fia-talok felkészítő műhelye volt 2006-ban.

Az előadás a tábori munka nyolc eufórikusnapján jött létre – s a csapat szeretné továbbjátszani; sajnos, egyik-másik szereplőidőközben kiesett, helyettesítenünk kell…

A Visszhangutolsó száma,

holnap az eredmény-hirdetést követően

jelenik meg

2007. június 22. PÉNTEK

5

Egyedül nem megy!Légy a Visszhang munkatársa!Ha délig leadod rövid írásod a stábon,

este megjelenik!

Bennünket minden érdekel:

vélemény, kritika, üzenet.

Elő a tollat és a papírt!Színjátszó tábor 2007Színjátszó tábort rendez Udvardon a Komáro-

mi Jókai Napok Alapítvány 2007. augusztus 3. és12. között. A táborba jelentkezni a fesztivál egészideje alatt lehet a stábon.

Részvételi díj 1500 korona. Reggeli, ebéd, va-csora, szállás biztosítva.

Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!

Találkozzunka VASÁRNAP asztalánál!Újabb kedvezményes akció a helyszínen fizetőknek!

A Vasárnap stábja várja aKedves Érdeklődőket a VMK épületében,

és az éppen aktuális előadások színhelyén.Aki ott helyben előfizeti a Vasárnapot,

még a kedvezményre is kedvezményt kap!

TámogatókA SZK KULTURÁLIS MINISZTÉRIUMA

REGIONÁLIS ÉS KISEBBSÉGIKULTÚRÁK FŐOSZTÁLYA

SEKCIA MENŠINOVEJ KULTÚRYMINISTERSTVA KULTÚRY SR

NEMZETI KULTURÁLISALAPPROGRAM – BUDAPEST

NYITRA MEGYE ÖNKORMÁNYZATAÚRAD NITRIANSKEHO

SAMOSPRÁVNEHO KRAJA

KOMÁROM VÁROS

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGKULTURÁLIS INTÉZETE

A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ

AZ ÉRSEKÚJVÁRI REGIONÁLISMŰVELŐDÉSI KÖZPONT

REGIONÁLNE OSVETOVÉ STREDISKO,NOVÉ ZÁMKY

A CSEMADOK KOMÁROMIVÁROSI SZERVEZETE

A FESZTIVÁL DÍJAI:Fődíj

Nívódíjfelnőtt színjátszó együttes

Nívódíjdiákszínjátszó együttesA legjobb rendezés díja

A legjobb női alakítás díjaA legjobb férfi alakítás díja

Ferenczy Anna-díjA Csemadok OT díja

Díj a legkreatívabb előadásnakCsémy Éva díja

A VASÁRNAP magazin különdíjaA pénzjutalommal járó díjakatKomárom Város adományozza.

A zsűrinek jogában áll bármely díjatmegosztani vagy visszatartani,

illetve más kiemelkedő alakításért odaítélni!

SzervezőkKOMÁROMI

JÓKAI NAPOK ALAPÍTVÁNYA KOMÁROMI VÁROSI

MŰVELŐDÉSI KÖZPONTA CSEMADOK ORSZÁGOS TANÁCSA

2007. június 22. PÉNTEK

6

„Szeretem a focit“Rohantunk Melivel az autótól a Révig, körülöttünk

tomboltak az elemek. Meli a cipőjével bajlódott, ami tele-ment vízzel és csúszott, míg én a lecsúszófélben lévőnadrágomat rángattam vissza nagy igyekezettel ahelyére – mit mondjak, komikus látványt nyújthattunk,mikor ezt az „ágyúgolyó-futamot“ abszolváltuk. MiutánRévbe értünk (hehe), megnyugodott mindkettőnk lelke,hogy mi már megharcoltuk a mai harcunkat, és nyugodtlelkiismerettel ehetünk a losonciak Sóska, Sültkrumpli-jából.

A díszlet az általam jól ismert futballöltöző lehelletnyivadromantikáját idézte – szinte még azt a jó kis izzadt-ságszagot is éreztem.

Aztán volt fenn egy tükörkeret is, amiben hollywoodidonnák és bonvivánok nézegetik magukat előadás vagyforgatás előtt. Láss csodát, itt csattant először a humor-pofon – „Szomorúszájú“ bíró úr éppen a hiú és önmagárarengeteget adó pojáca klasszikus szerepében tetszelgett.S olyan gyönyörű volt ez, szinte símogatta a szívemet.Bőrjakó, laposztogató beállások, hajproblémák, affektált,könnyű szövegek, olyan kompakt kis mixet alkottak, hogyfeledtették velem azt, milyen eredményesen áztam el éppaz imént.

„Szappan“, a partjelzővé visszaminősített bíró intrikáiszinte egy ármányos udvarhölgyhöz illők, ahogySzomorúszájú oly elmésen megjegyezte, tényleg olyanmint a szappan: kicsúszik mindenki kezéből, és ráragadminden mocsok. A hiúság ebben a karakterben is meg-van, de ez egyfajta közvetlen önzőséggel is párosul.

„Művész“, az elhagyott, megsértett, fájdalmas,dekadens álköltő. Saját kis világában él, külső hatásoknem zavarják, s csoda, ha az orvosok néha vért találnakaz alkoholkeringésében (ismerek én még ilyen embert?Hát...). Ö alkotja ennek a tökéletes hármasnak a legkon-troverzebb figuráját: egy felszínes tragédia máza alattmég felszínesebb lélek lakozik. Olyan igazi, egyszeriember.

Összefutnak a szálak, s a könnyed párbeszédeklabirintusának egyszerű vége van: Mindenki hazamegy.

Felmerül a b emberben, hogy akkor miért is van ezígy. Gondolkodtam, és rájöttem, hogy ezen kár törnimagam. Én szeretem a focit. S ez így van jól. Nem kell aszínháznak folyton világrengető problémákkal foglalkoz-nia, elég ha az egyszerű-egyszeri ember hétköznapi, demégis nagy volumenű gondjaival birkózik meg. S ez néhasúlyosabb mondanivalót rejt magában, mint egy király-dráma...

A tabló egyszerű, és nagyszerű, a poénok még itt isütnek, ez a társulat nagyon szimpatikus. Nem zárkóznakel a fesztivállakóktól sem, és minden évben nagyon szín-vonalas előadásokat visznek színre.

Köszönöm az élményt.U.i.: Borzalmas dolog, hogy vannak még olyan

emberek, akik nem fogták fel, hogy színházban be kell tar-tani bizonyos szabályokat. Nem eszünk az előadás időtar-tama alatt, nem csörgünk az evőeszközzel, nem ejtjük le,nem csámcsogunk, nem szürcsölünk. Nehogy már nekemkelljen rászoktatni az embereket a jóízlésre! Ekkoramezeiséget régen tapasztaltam már...

Zs.H.B.

Nem szeretem a focitSóska, sültkrumplival... három különböző

személyiség, sárga és piros lap, s egy labda. Labda,amit órákon keresztül képesek kergetni a zöldelőgyepen. Bevallom, sosem szerettem a focit. Talán,mert nem értem a lényegét. Hogy miért rohan majdkéttucatnyi férfi egy közönséges labda után, slegfőképp, hogy miért nézi ezt a több millió másik!Kiemelkedő produkciót vártam a losonci csapattól!Az előadást nézve az ember azt hihette volna,valóban egy öltözőbe tért be. Három különbözőkarakter: a szerelmes művész, a kétszínű partjelzőés a törekvő maximalista bíró. Rengeteg minden-napi problémával, konfliktusokkal, és egy nővel,aki mindannyiuk életében jelen van. Hiteles színpa-di alakításokat láthattunk, idén sem okoztakcsalódást.

Noé

A foci művészeteMeg kell mondjam nem értem a focit. Nem ismerem

az emberi viszonyokat, melyek kísérik, de sosem gondol-tam volna, hogy egy színházi előadás fog arra késztetni,hogy mélyebben behatoljak e sokak által imádott játék-ba. Láttam én már kérem meccset, tudom, hogy afekete szerelésben ide-oda rohangáló emberkének nagyhatalma van! Rászegezi szúrós tekintetét a játékosra éselőkap a zsebéből egy piros lapocskát amelytől retteg-nek a szerencsétlen sportolók. De mi történik akkor hamaga az emberke sportot űz ebből a hatalomból? És mitörténik akkor ha kiderül, hogy bizony ő is ember, ő isretteg, neki is van gondolata, érzi a fájdalmat, néha ki-csinyes, néha bánatos. Lehet gonosz és szerető. Tegnapeste a losonciak megismertettek a fekete mezesemberke világával, amely eddig idegen volt számomra,és tették ezt olyan szinten, hogy nem okozott gondotismereteim hiánya. Köszönjük mindhármuknak ezt azélményt!

melanie

7

2007. június 22. PÉNTEK

Múltkor a Loki-Ute meccsen a bíró a Debrecennek fújt.Ezt most nem azért írom, mert én Újpest drukker vagyok,hanem a napnál is világosabb. A partjelző azt mondta,vakarózott. Nem tehet róla, hogy bogarak ezrei szálltákmeg a hátát, annak is a közepét, ahová kézzel már nemér el, és már gyermekkorában is azt hallotta édesapjától,hogy azzal boldoguljon, amije van. Akkor és ott épp asárga zászló, annak is barna nyele volt kéznél, és hát aszükség nagy úr, a viszketésbe, és azon vágynak be nemteljesedésébe, hogy megvakarással csillapodjék, sőtelmúljék e kellemetlenség, bele is lehet őrülni. A focitpedig lehet szeretni, alázattal viseltetni iránta, debeleőrülni? Ennyi pénzért? Ennyi hírnévért? Hogy leköpik,dobálják az embert? Hogy felemlegetik az összes fel-menőjét? Azért az alázatosságnak is megvannak a magahatárai. A partjelző tehát intett, majd intett, hogy nemintett. A bíró viszont fújt, s ha már fújt, akkor az már kintvolt - gondolhatta, szívni nem volt kedve, pláne vissza-szívni az egyszer már kifújtat, hát a vakarózásból sza-bálytalanság lett, pedig biztos, hogy gól lett volna. Ehe-lyett les lett, dühöngő Uteval és dühöngő velem otthon, atévé előtt, mert a vak is látta, hogy nem volt az, a partjelzőmeg amúgy is alig látszott az őt körüldongó bogárfel-hőben. Megutáltam a bírót, meg a partjelzőit is. MertIstenként viselkedtek, élet és halál uraira játszottak, kéjesvigyorral az arcukon, a szemük meg villogott, talánnyáladzottak is élvezetükben. Én ezeket szeretni-tisztelni-elfogadni - soha!

Tegnap estig. Mert tegnap este megismertem Szap-pant. Akire rátapad a mocsok, de hát melyik szappanranem? Meg lehet érteni. A pálya szélén röhögő partjelzőpedig sokkal közelebb hozza a személyiséget, emberkénttűnik fel, akit nem is kell leköpni, levizelni vagy bármi,mert ember emberrel ilyet nem tesz. Meg a Művész. Egy

igazi érző lelkű, gyenge gyomrú trubadúr. Hol találhatnamég egy ilyet a drukker? Aki réveteg tekintettel fürkészi anézőteret, mert érzi, partjelzőként - vagy asszisztens-ként? - is a köz szolgálatában áll. Meg a Laci, a szomorúszájú. Élete a küzdelem, a bátor test-test elleni harc,amikor az ember csak magára számíthat, meg a part-jelzőre, aki önként és dalolva tölti a kávét, hozza aszenyót és dicséri a bírót: az embert, az adoniszt, azIstent. Wittner? Hát neki csak azt üzenem, hogy gondol-kodjon el az élet dolgain. Lenyúlni más nőjét, az megy?Kritizálni, büntetést osztogatni, az megy? Karriereket asutba vágni, az megy? De megjelenni a meccs után, ésszemtől szembe, vagy ahogy a Fifa-ban mondanák: faceto face, férfiasan elmondani a véleményt, az smafu? Witt-nerkém, le lehet tolni a biciklit, csak ennyit így margóra!

tas

A focit pedig lehet szeretni,alázattal viseltetni iránta, de beleőrülni?

Mire jó a színház?Lehet itt kérem magunkba szívni a művészetet.

Többek közt! Lehet itt aludni, beszélgetni, a szom-szédunk haját tépni. Láttam én már sok mindent!De könyörgöm, vacsorázni?! Volt a tisztelt uriem-ber már olyan helyzetben, hogy nagyon vágyottvalami szépre, jóra és felkészítette kicsi lelkénekminden szögletét az élményre? Biztosan. De nemvolt olyan helyzetben, hogy ételszaggal,evőeszközcsörömpöléssel és csámcsogássalzavarják ezt az élményt. Tiszteletlennek és mega-lázónak tartom ezt a viselkedést. Nemcsak aszínésszel a művészettel, de nézőtársaival szem-ben is.

melanie

Szerinted? – Sóska, sültkrumpli1 srác: Nagyon tetszettek akáromkodások. Jó volt az időzítés!Kata: Nem vagyok focirajongó, de eznagyon tetszett.1 lány: A művész alakítása tetszett alegjobban.Partjelző: Magam is partjelző vagyok.Beleéltem magam az egészbe! Gratu-lálok!Matsches: Szeretem ezeket azemberkéket! Példaértékű az alakításukminden évben! Köszönöm az élményt!Bogi: Szeretem a losonciakat. Kicsithamarmunkának tűnt. Tetszett a meghajlás!Robi: Hajrá Fradi!

2007. június 22. PÉNTEK

8

Az ellentétekrőlAlig tudok aludni. Azok a fránya képek még mindig

szaladgálnak a fejemben. S én csak lesek... Bámulom afejemben azokat a makacs, de mégis szép képeket.

Arcok. Újak, és régiek. Szépek, és csúfak. Vadak ésjóságosak. Ellentétpárok. Olyan jó látni őket.

Ilyennek érzem az idei Jókai Napokat is. Legalábbolyan meleg van, mint tavaly. A levegőben benne van alehetőség, hogy megszenvedjünk a színházért. Legalábba hőséggel harcoljunk meg...

Fehéredő arcok a színpadon. Ismerem őket. Hiszemis, meg nem is, amit látok. Szerelem és gyilkosság. Pat-togatott kukorica kárász helyett. Mónika tegnapelőttbüszke lehetett magára. Örülök annak, hogy végre ő iskibontakozik. Hiszen olyan rég csinálja már a JókaiNapokat, megérett arra, hogy csoportot vezessen. Szépdolog ez.

Kedves V! Sajnálom, hogy nem tudom a neved. Olyanszívesen beszélgetnék veled egy sör mellett a szín-házról. Mesélhetnél róla. Kíváncsi vagyok az ötleteidre.

Keménymag. Nevetnek beszélgetnek, erős színháziegyéniségek ők. Olyan intim teret hoznak létre magukkörül, ami az egyszeri embernek olyan, mint az utolsó,hetedik szoba. Olyan Ingmar Bergmannos. Csak pár szótcsípek el. Szívesen hallanám a többit...

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Kriszta szerdaeste életem egyik legjobb pillanatát szerezte nekem.Megszabadulhattam a dilettantizmus átkos bélyegétől.Kár, hogy ezt mások nem tudják megtenni. Nem segítnekik egy ilyen ember. Örülök, hogy örömet szerezhet-tem.

Toepler darab a fesztiválon. Olyan jó dolog, hogy nemvolt benne macska. Nem bírta volna a gyomrom az ilyen„tömény művészetet“. Blöff és Isten. Isten és blöff.Érdekes világot élünk.

A Visszhang szerkesztősége zsong körülöttem. Jóezt érezni. Mindenki lelkes, és örülök, hogy közéjük tar-tozhatok. Ez nagy ajándék. Hálás vagyok érte.

Alig tudok aludni. De nem is bánom. Szaladgáljanakcsak azok a képek. Már megszoktam. Ügyesek vagytok.Hangosak és harsányak. Sokan vagytok. Ez az igaziajándék...

dzséchábes

Három óraArról szeretnék írni, tulajdonképpen mire is ele-

gendő 3 óra. Természetesen ez nézőpont, na megember kérdése, hiszen mindenki, és minden helyzetmás és más. Mi is az a 3 óra? 180 perc. Egy hoszabbfilm, egy rövidebbre sikeredett randi, vagy akár egycsütörtök délelőtti makroökonómia előadás, amirenem jártam be. Egyetem. Már nincs, elfogyott. El-fogytak a vizsgák. Szerencsére. Egy perces némacsendet szeretnék kérni azoknak, akik ezt még nemmondhatják el magukról. Viszont hagyjuk a múltat,koncentráljunk a jelenre, hiszen zajlanak a JókaiNapok! Itt jön képbe az a bizonyos 3 óra. Szóljunkegy kicsit a visszhangosok munkájáról. Reggel 7-tőleste 7-ig Visszhang-szerkesztés. Meg kell álmodni,

be kell gépelni, tördelni, hibákat javítani és végül haj-togatni. Komoly feladat ez, ha hiszitek, ha nem.

A munka végeztével jöhet a (jól) megérdemeltpihenés. Vagyis inkább szórakozás, meg sörözés afesztiválklubban. Jogosan lehet feltenni a következőkérdést: mikor alszunk? A tapasztaltabbak közülünk- mint például Cz.P., a tördelők gyöngye - egyáltalánnem alszik. Neki nem kell... már nem. Csak zuha-nyozni... Mi többiek azért alszunk is néha. Perszenem sokat, inkább keveset. Mondjuk 3 órát. Arranem elég, hogy kipihend magad, viszont arra igen,hogy elmondhasd, aludtál! Legalábbis próbálkoztál...otthon az ágyikóban... a Rév előtti padon... aszerkesztőségben... kisebb nagyobb sikerrel, dealudtál.

LesTaT

TűzfalFennakadt a tűzfalamon néhány gondolat. Én

próbálkoztam: kiskaput kerestem nekik, aholátsurranhatnának, a zsebembe csempésztemőket, hogy majd észrevétlenül átküldöm mindet amásik oldalra, de nem és nem sikerült. Mert a tűz-fal folyton besípolt, és én sem éreztem azt, hogyvalóban csalnom kéne. Gondolatok, melyeket azelőző (kék) Visszhangban találtam. Én kérdezek,de ha nem jön válasz, az sem baj. Akkor marad akérdés, közhely: magányosan, kiáltva a világe-gyetembe.

Alex és Pévi által gyűjtött "Szerinted?" a Józsefés a színes szélesvásznú álomkabátról. Viki mond-ta: "Gusztustalan. Ez nem színház, csak ripacs-kodás..." - kérdezem, mi volt a darabban a ripacs-kodás? A zene? Az, hogy prózai szöveg nem voltbenne, csak ének? A tánc? Nem tisztem védeni azelőadást, de a zenés műfaj nem egyenlő a hakni-val! Attól, hogy ebben nem jelennek meg oly mélyérzelmek, nem játszik oly nagy szerepet a színészijáték, mimika, gesztikuláció, a darab még lehetélvezhető! Szóval még egyszer: mi volt a ripac-skodás?

Noé "Színház a város" című írása kapcsán egymegjegyzés. Amit írtál, az egy álom. Szép is lenne,ha egy héten át ez a város Jókai Napokatlélegezne be és fújna ki. Valamikor, évekkel vagyévtizedekkel ezelőtt még volt igazi fesztivál hangu-lat, melyben együtt élt előadó és néző egyaránt.De a jelen, sajnos nem ezt mutatja. Ez nem aszervezők vagy előadók felelőssége, hiszen őkmaximumot nyújtanak. Nem is tudom, lehet-e töb-bet tenni ezért a fesztiválért, mint amit aszervezőbizottság évről-évre produkál. A hiba nemis falon belül gyökeredzik. Hanem pontosan ott,Noé, amiről Te írsz. A szürke városban, amely nemvált varázsütésre hatalmas színházzá, a munkábólhazarohanó szürke tömegnek fogalma sincs,történik-e itt bármi is. De azért álmodozni jó, hogylesz még egyszer ünnep helyett fesztivál. Olyanigazi.

tas