Embed Size (px)
Citation preview
Gyimesi László
Vándorok nem raknak várat
2
TARTALOM
IDEGENVEZETÉSIdegenvezetés
Megközelítés: Te és a kutyákIgen, Homérosz!
Ékírás egy elfeledett táblánMelegszünk, mint a favágók
Gyönyörű telemZene
PillanatokSzerelmesvers
Elégia, darazsakkalÉs láttad-e
UtószóKapunk elé állnak
SemmiségeketVáratlan vers a karácsonyról
(idill)Létezik: kőPasztorál
CSILLAGPORCapriccio
KlárisKiegészítés
MuszterTűnő erdőmben
Szél ez...EmlékkönyvbeHiába forgatom
KerekedikRégi dalFüstjelekNew Age
BiedermeierCsaládi kör
Hol nem voltHívogató
ÉjfélVárlak
TelelőBlues
Elrontott haikuHárom lélegzet
Szombaton bál vanÜnnepre
HÁZUNK HORZSAKŐBŐLFivéreinkÁll a fal
Már nem kötöz leFélbehagyott mondatok
Fehér tollakm-ORATÓRIUM
Körben állnakVers egy platánlevélre
„A közelítő tél”ElköszönőVáltozatFöldetérő
Tükörrel, virággalEliot úr nyakkendője
Csöndes óda Juhász FerencnekJátékaim
Télvégi zsoltár-töredékMiatyánk
FEKETE CSILLAGOKNyolc sor az ébredő halálhoz
Üzenet EstragonnakGötz utolsó esküjeFekete csillagok
VázlatTalálkozás a könyvtárban
Hej, Váci Miska!Igazolatlanul
A gyorsfénykép hátuljáraHová?
Nem üzenszMaradjatok
Hajnali ajtókTársak, volt társakVárosok emléke
VÖDRE-SINCS VILÁGNévjegy
A holdkóros éjszakájaVegyeskorTriptichonSzép voltálRövid a tél
Vers egy széttépett papírrólTíz sor egy balladáról
Közhelyek körforgalmaNo csak no lám
Munkások reggeleVasárnapBurleszk
Szép új világÖrökösök
EtűdUtolsó vasárnapi vers
AQUINCUMI ŐSZLectori salutemAquincumi ősz
Elődeim, rómaiakFlorália
Ünnep előttImpromtu a Keled utcából
Óbudai holdasversStúdió K: Catullus
NovemberMadaras dal
Római nászindulóLégiós ének
Nem emel égbe
VISSZATÉRÉSNA’CONXIPÁNBA
3
IDEGENVEZETÉS
4
Idegenvezetés
Ez egy nyári vers uramebben a versben nyár van -habos felhők alatt a széllenge szoknyákat bontogatés a sár csak lábnyomunkboldog emlékét őrzi - itt.
Ez egy nyári vers uramhiszen Ön ért magyar versülnem elégia óda nem -Ebben a versben nyár vanmadárszárny verdes repesőnaz öröklött napsugárban.
Nincs villámló ég vagy homályebben a versben nyár vanuram tudhatja így van ez:rend a naptárban-világban!Konokul veres ez az alkonyatkonokul ezüst az a holdfény.
Mindenki boldog aki élés aki fél az hallgat -uram ebben a versben a nyárnem tűr bonyodalmatharsog minden ami harsogós harsog az is ami halk csak.
Ön - hiszem - ért magyar versüls érti: a versben nyár vanhaldokló szélnek nincs helyea zöld lángok apoteózisábanhalál vagy seb egyáltalánhelyet se lelne benne - - -
Lobogó szőke hajcsodákbantűzmadarak raknak fészketezüst vizek kínálkoznakborzongató-friss menedéknekuram a versben a nyár lángolnincsen helye a szenvedésnek.
Nincs a szegénynek szava sem ráfekete arccal nem áll a szélbenhiszen a szél csak enyhe szellőuram legyen ez elegendőebben a versben izzó nyár vans ön és én hiszünk e nyárban.
5
Görcsök közt nem fetreng az erdőtaraján kakas-fény cikázikaz otthontalan tél kutyáitnem őrzi senki zsíros konconhiszen a szél csak enyhe szellőhiszen a versben tudjuk nyár van.
És madárdal van! és virág is!búzatábla van bizony rengős lánctalpnyomban pici tócsatükörcserép a vadaknakebben a versben most is nyár vans a páva-kórusok dalolnak.
Nincsen a csöndnek iszonyú ágaa lélegzetünk nyugodt és biztosuram ebben a versben nyár vanés minden olyan magabiztosaz ég kék vagy bárányfelhősés sörhab festi bajuszunkat.
S ha sötétül is: nyári estearanyhídján ballag hazaa kiürült földi tájona boldogok méla rajaebben a versben tudjuk nyár vanés a nyárnak semmi baja!
Szabad a lánctól a lakathalkan nyílik minden ajtóne feledjem: a tücsökszó!ebben a versben olyan nyár vanhogy nyarak között sem utolsóuram tudja ez nyári vers.
Bakák dobognak vonatfütty szálla búcsúzó lányok hófehéreknincs a csillagnak semmi híjaa parti csárdákban zenélneknyári éj ez egy nyári versbenlegyen uram ez elegendő.
Ledobom terhét éveimnekuram nekem sosem hazudtak!mindig megjött akire vártamhiggyen a hites szemtanuknakbékében élünk örömbe zártanez nyári vers tudjuk, hogy nyár van.
6
Megközelítés: Te és a kutyák
Jaj a rádaggatott agaraknak, jaj a leszakíthatatlanoknak!Véres szájukban a cafatokká mart nadrág szagos füveketlobogtat.Nem menekülhetnek, hozzádkötődtek,mint Mózes a kőtáblákhoz, parancsolatokhoz,fogva tartod őket és fogva tartanak!Eggyéváltok, mint a gőgös anyaszentegyház és a lelkipilóták szövetsége! -és felhőtlen egységetekben kiszőkült leánykák lelikegyügyű örömeiket,úgy is, mint a varázslatok egyszerű népe,úgy is, mint a példabeszédek balgatag bölcsei, útszéliprófétái.Ó, összetartozás vonzása, tömörülő szabadság!Nem rázhatod le a kutyákat, bárha véredet nyalják:találkozott - ó mily nagyszerű - felszíneden a kétfélszabadság,kiteljesülsz, mint Bosch képein a világ,vonalaid minden irányban kiterjeszthetők, mint az ujjak -egész vagy: t e é s a k u t y á k.Boldogságod betölti egyre szélesülő meződet,belengi a rádszármazott föld virágait és madarait.Itthon vagy, nincs aki korlátozna kiegészült lényedben:menetelhetsz, szerethetsz, dolgozhatsz - akármi! De jaj a rádaggatott agaraknak, jaj aleszakíthatatlanoknak! -ha simogatod őket, halkan dorombolj!
Igen, Homérosz!
(a balkáni háborúkra)
kimart szegélyű télaz emlékezet határán
eltévedtek a jegenyékhavas a szivárvány
nem mondhat semmitminden elfagyott
kenyérhez illő álmok és napok
előtte a patanyomokfarkashoz imádkoznak
foltok vaksága mezejébenleszakadt ajtók viharoznak
7
Ékírás egy elfeledett táblán
a holdon: nyolc madár -a körben: zörgő csontú nyár;a végtelen: üres pohár.
nincs válasz.nem is kérdezik.vérző kezek a vásznon.
csak halál van.de az - mint tudjuk - három.
Melegszünk, mint a favágók
Otthontalanná vált a csend,kiáltássá a szégyen.
Menekülnekaz elgyötört galambok
a jelképpé dermedtolajágról.
Meneküljenek is!
Ropog a máglya,melegszünk, mint a favágók,
a dérrel lepett rönkökre telepedve.
Illan a perc,mint a jószagú karácsony;
pernye, üszök fölött,a szikrák magasában
formálódnaka pontosan mondható szavak -
együtt vagyunk,emeld a poharad!
Gyönyörű telem
a farsang véget éra lámpát kicserélik -micsoda tűz loboga hótakarta égig!
vitorlák vásznaiterülnek ki a jégen -tombol a böjti szélfagyerdő lángol kéken.
8
jól tudom nem is nézem -Keszthely felett az égennem a Nap izzik márde téli fényességem!
Zene
az óra megbolondulta vándorok
a keresztúton megálltaképíteni kéne egy várat
a seregélyekszőlőhegyre találtak madárijesztők bánata
töltötte meg a tájata szőlősorok
hiába futottak fel a csúcsig a tengerelvonult a Nap lenyugszik
estére járcsendet ígérnek a fák csendet a tárgyak
egy kósza cigány muzsikálfelszabadult inakkal húzza-húzza
nem jár a vonóaz akácos útra
felszáll a bíborbarnaégig az ébredő Vénusz kötényéig
vijjogóörömben fürdik
hallgatnak aseregélyek
hallgatnak a megszűrt fények a tűzrakókarcán fáradt mosoly pihen
míg az ágakropogása megszűnik
visszabillenritmusába
az idő de meg nem állvándorok nem raknak váratseregélyek nem zabálnaka cigány sem muzsikálgat
szóra szó hull szóra szó
9
Pillanatok
1. (Igen.)
ikreket szült a dialektika:a sárkányhoz harmadik királyfit.(bűvös kard múltja végül is a szemfog.)az atombombán sem csodálkozunk.
2. (Nem.)
jólápolt szabadság frissen sült kenyéra szemfogak józan szövetsége a fénnyelutcahosszat kidobolt álmokvirágzások a március telébena gombamódra szaporodó táncokeltáncolt kancsal igaztalanságokkimért óvóhely-négyzetdecimétereka hazugságból egyre szebb szelet -
3. (Medvedal.)
vasmedve babrál a kilincsenszegénységünk ma nem vadítvilágváltó álmunk még nincsenne viseld máris ráncait
a városokból kiszakadtaka fegyelmet tartó szemfogakrugdal a csend az idő gazdaghúsából sorsunk egy falat
Szerelmesvers
fecskéket szórnak a tavaszbaszelekkel borzas reggelekszétröppennek a zendülésbenkőre kő itt maradok veled
ígéreteim mit tegyeklátom elúszó szemedetbetérnek hozzám madarakbetérnek hozzád tengerek
10
Elégia, darazsakkal
Kit keresek a délutánban?Alvó önmagamat?Elvesztett szerelmemet,meggyűlölt csodáival?Vagy a jövőmet keresem tán,a vereségektől megrakottategy győzelem fényében?
Csend van. És napfény-szigetekúsznak szememben.Eltűnődöm: be kéne fejezniszépen ezt a verset...Valami frappáns választa kérdésekre, s lefeküdhetek.Hogyan törölhetném kiEzt a négy kérdőjelet? (Ötöt.)Két darázs zümmög.Csodálatos, szédült délután van.Szeretőmre gondolok,de nem vár rám az ágyban.
És láttad-e
ha megfordulsz utána a térenne gondold hogy tiéd még
csak emlékigen
olyan emlékamelybe nem jó fogózni
szomorúkeserű
emlékszem a kőbányaigyógyszergyárban
oximetilt lapátoltunkaz volt ilyenemlék-keserű
és láttad-ehogy nem mosolyog vissza
és riadtbár szemeiben mosakszik
a napés szavai is tündöklőek
égő szárnyúpiros madarak
ha megfordulsz utána a téren
11
Utószó
holnap reggel már háború lesznem gyönyörködhetsz a hajamban
asztalunkra dér ülszemünkbe félelemmegfeledkezünk a szerelemrőlaz ünnepnapokról
te szorgalmasan olvasoda hadijelentéseketén egy szombat délutánhősi halott leszek
és amikor férjhez mégyelégeted a leveleketa szitakötő-szárnyú szélrőlleakasztott vereségekkeltrágár győzelmi énekekkelösszefűzvehétfő lesz úgy hiszem
és holnap már háború leszés holnap már nem gyönyörködsz hajambanés asztalunkra dér ülés a szemünkbe félelem
Kapunk elé állnak
választottam néked fodor fehér felhőteget beborítót csendet bokrosítótválasztottam néked szép fényes csillagotkényes sugarával átdöfte a felhőtválasztottam néked görgő teliholdatsík utat hengerelt az éj közepébe
mit tettél a holddal kalácsra cseréltedfoszlós friss kalácsra húsvét asztalárólmi lett a felhővel mint egy öreg paplanhever ágyad mellett örökre lerúgvamivé lett a csillag törött tükördarabpróbálja arcodat újra összerakni
jaj a hengerelt út a magány egébenhová vezet engem hová vezet tégeda csend bokraiban zöld tűz rakott fészketa fényes sugáron felszúrt kék bogaraksuttogó jég-árnyak kísérnek bennünketbálványos félelmek kapunk elé állnak
12
választottam néked fodor fehér felhőtszomorú-szürkévé színezték az évekválasztottam néked szép fényes csillagotéjed homlokzatán vakok az ablakokválasztottam néked görgő teliholdatőrzöm emlékét még pedig nem lesz holnap
Semmiségeket
semmiségeket igen csak semmiségeketnincs már a versben helye a világnakártatlan állatok sorakoznak háttal a csodánaksemmiségeket igen csak semmiségeket
a vágóhidak álszent világa vesz körülmás teszi meg helyettem ami kényszerűövé a munka tervszerű enyém cinkosé a derűmíg asztalom keresztény módra felterül
semmiségeket igen csak semmiségeketnincs már a versben helye a csodánakártatlan állatok sorakoznak háttal a halálnaksemmiségeket igen csak semmiségeket
születésem halálom sorsom megfejthetetlenülök naptépte parton szemben a szerelemmelkörben a víz a keszthelyi hegyek s e percbenegy hajó köt ki némán nincsen rajta ember
semmiségeket igen csak semmiségeketnincs már a versben helye a halálnakártatlan állatok sorakoznak háttal a világnaksemmiségeket igen csak semmiségeket
Váratlan vers a karácsonyról (idill)
végül a szombat a vasárnap s máris itt van az ünnepörülhetsz mint a gyerekek ma talán meg sem ütnekma talán enni kapsz mint a nagyasszonyok kutyáitalán meg is melegedhetsz és gönc jut rád akármi
a téren állsz reklámárnyékban már ott a nagy fenyőmindenkié lesz de te tudod csak öltöztethetőcukros hazugság védjegye ez a név ez az előkelőmásra saját glóriás este vár hamis vagy lélekemelő
nem lophatsz bárkitől a mindenki karácsonyfája alattma elfogadod amit visszalökött sóvárgásod elől a haragimát mormolsz valami filmben láttad hogy megy ezbádogdobozban a szökőkút az alkalmi kereszt
13
végül a szombat a vasárnap s máris itt van az ünnepörülhetsz mint a gyerekek ma talán meg sem ütnekma talán enni kapsz és szállást is klórszagú priccsenhajtogatod itt van a karácsony de tudod nincsen nincsen
Létezik: kő
Lásd: könnyen tudnék nevet adnie földre-borult arcú kőnek,nevezném múltnak, málló időnek,emléknek is, de mind e talmicsillogású szép, steril nevekelfednék a nyárhold-tiszta lényeget;e kő: az idő és tér hulladéka,az anyag nyugvó értelmű része,de nyugalma utal az egészre,létezik; jelképe, bizonyítékaönnön hasznának, kezünk öröménekajánlkozik: építsünk vagy zúzzunk vele;
lesz, ki házának hívja, lesz, ki fegyverének.
Pasztorál
Bizony, kiürült a versek kosara.Hová mehetnénk? Elmegyünk haza.Fölöttünk felhők, felhők fölött a Nap.S madár mindenütt. Lelőtt madarak.
14
CSILLAGPOR
15
Capriccio
üresen hagyomezt a poharatbelészáradtaz ittas alkonyat -
gondokra száll a pókfonálnyár voltdehogymég itt a nyár
delet himbál egy szalmaszál
Kláris
1 (bejártam földemet)
északon a félrevert harangokkeleten a botladozó szívnyugaton az alkonyi madárszódélen a szerelem egy mozdulata
2.
madár szól:virradati szél oltja a holdat
3. (követni fogsz)
gömb k o s á r tömbmb z u h a n á s mbmb ir-ga-lom mbmb csattan mbmb villan mbmb és mb
4.
kő kőhözcsont a csonthoz
Vasco Popa harangoz
micsoda fény voltmicsoda
lángok közül vicsorít rádIllíria fogsora
csont csonthozkő a kőhöz
16
5.
írhattam volna indulót idáigszámszerint kilencszázkilencetde a forradalmak maguk szülik a dalts a katonák régi marsokra menetelnek
6.
az ablakommal szemben vaskerítésa vaskerítés mögött jázminok
töltekeznék az illatukkalgonosz szél forog
holdfény cikkan a jéghegynyimagányon
jázminillat rázzarázza a vaskerítést
7.
bordalaimnak érlelem ízétkevés az ősz a karcos ősi kép
8. (Pilinszky-évfordulóra)
éber kövek a tűzforró patakbandiszkrét tömegre száradó napokkioltottad a kriptában a mécsetholnapig biztos életben vagyok
9.
bükkfa parazsán cseppre cseppökör forog a nyárson
lehull az éj a nyűtt kabátnincs aki kiáltson
10.
a sarkon kék kabátbanaz ősz harmonikáziksapkájába a szelek
szórják az arany leveletfölötte ázik-fázik
egy elképedt madárdal
17
11. (csak sorok)
Csak sorok nem harcosokSorakoznak egymás utánÉs énekelnek karcosan sutánde ugye jó hogy csak ők
12.
fecskéim félelmébenmacskállik a nyár
13. (az előbbi, másképpen)
fürdök fecskéim félelmébenmacska jár
14.
élünk mint eltévedt városi kakas-szóa kőbemetszett Duna-parton
15.
már nem a fáémég nem a sárémost szabad
16. (március)
ködbimbókká szelídül a fagy
jégrácsos ég alá feküdtemreggel mellettem ébred a tavasz
a fűben körül harangok alszanak
17. (Judit álmodik)
Judit álmodik a kövekkela széllel és a szerelemmelarcán virágok tánca lebben
testén az öröm őgyeleg
egyszer velem is álmodott márde felriadt
18. (szerelem)
a földredobott virágcsokrotföldíszítem tested szagával
18
19. (Jó éjszakát, fiúk!)
medvéim mélyen alszanaka csend is barlangmélyiholnapi hangját álmodja márfejük felett a vasravert harang
20.
tilos-magad halálig tartod csillag vagy
21.
Szemünkben kérkedő-friss a szabadság.Várom, hogy koronám végre elkobozzák.Nincs múlt mögöttem: nem őriz hatalom.Nem értem, mit kéne még bevallanom.
22.
patanyomok a tiszta hóbanIsten lova járja a temetőtfelnyerít lefut egy korai csillagmár szügyéig ér a hó már nincs is itt
23.
szó Hamlet szó szó szómi Hamlet mi mi midó Hamlet dó dó bizony
II/24. (Micsoda madár)
itt billeg ablakomban: fekete a tollasárga csőrén sugárnyi tavaszszól is szólít: kéri a jussátjégcsimbókos telemre fütyül: éhes
Kiegészítés
Erzsike néma: így született.Apja a pajtagerendán.Anyja a temető kapujában.Türelmetlen rúgják a jászolt:A lovak tegnap óta nem ettek.
19
Széna zizeg: a CirmosBoldog pofával hoz egy egeret.
Erzsike néma: így született.
Muszter
fekete négyszög:a ház.
gyerekkorom:apró gömbökgurulnak a falhoz.
kiáltás:az emlékezet bezárulakár a ház.
a golyók túlgurulnak az eszméleten.
visszajátszás.
Tűnő erdőmben
gödrök acélos göbös évekszénpor havában szélfútta nyomomtűnő erdőmben őzek bújnaknem futnak nem nem sohasem futnak
Szél ez...
szél ez erdők hegyek szelefeküdj le kinn a farkasoka reggel oly bizonytalanágak ropognak - nem terádvasra alkuszik a fagy
Emlékkönyvbe
alkonyodottlehúzták az üzletek rolóit
a kávéházi zenekarokcsiholták már a nótát
20
Orpheusz vállára vetvén lantjátlesétált a Dunához
horgonyt vetett az éjszakakigyúltak az álcázott narancsfák
Hiába forgatom
A kapukat befalaztákA mesterek kezében ólom -
Nincs kivel megosszamKenyeremet és arcomat -
A szolid jelképek sorábólA szivárványt kiemelték -
(Kihegyezett nyársam végénHiába forgatom a csöndet -)
Kerekedik
kanyarodik kerekedikfényesedik kényesedikcsodák bokra bíboran
feketéből feketébehajlik ágad üreg-égbeország pora beborít
csomósodik görcsösödikcsorbul csonton gyöngyön fordulegy szó villan hidegen
Régi dal
most november vanszeles hideg az ének
elhagyom a kővévált erdőtelébefutok a télnek
dörgő tájakon át megyeknem tudhatom hogy várnak
őrzik-e még a konok ősökcsontjukból emelt palotámat
21
Füstjelek
erdőtüzek unokái a fagyban,a még vértelen időben:az összekotort lomha avarbanbujkálnak csitri lángok,füstjeleik a szélfútta földekbokrait-fáit beborítják -
fiaink a kardot akarják,kinyújtott kezükben készülő sújtás.
New Age
léten kívüli térbenpereg visszavissza az idő
téren kívüli létemörök csöndjezárt tavaszi kő
Biedermeier
Artúr! - szólt(még nem kapottaz oldalára huzatot) -ma táncórát adok!
Így cifrázták a Bourbonok.
Engedd már,mielőtt kihalok.
Családi kör
Jól él a sündisznóa tükörfényes fürdőszobában.Hajnali avarról nem álmodhat:a válogatott platánlevelek köztsampiongomba és pácolt egér.
Óvó tekintetek fényesítika szükségtelen tüske-erdőt.Jaj, csak rá ne lépj!Holnap, Károly, meg kéne borotválnod.
22
Hol nem volt
a királylánycukrozott diót rágcsál -
nem tudja még:megszületett a sárkány.
egy kisfiú a rónánszáraz kórókat szabdal.
vézna szél motoszkála nagy lukas kalapban.
Hívogató
Micsoda nyár volt!A barackosvérét vesztve holdra szállt -
A facsemeték kórusáhozegy félnótás tölgyfa orgonált.Táncolt a világ, fű a fűvel!A szellő?Virág-koronásan!Részeg kölykök szeretkezteka napra pendülő búzában,villogó combjuk harsogott...Micsoda nyár volt! Mit tudod...
Nem bánom, ha nem hiszed,a traktor Bachot énekelt,kutyák kísérték, egész falka,mind ráhibázott a hangra!A villanyoszlopok sorafáklyasor volt éjszaka:kormos mind, akár az ördög...
...Egyszer el kell velem jönnöd,meg kell nézned ezt a bált...Micsoda nyár volt!Én ne tudnám?A barackos holdra szállt -
23
Éjfél
a hold ma nem láthatóezen az ablakszemen keresztülígy én sem vagyok láthatóma a holdról
Várlak
ha gyilkos ködbe tévedszama sűrűbe érveha erőd üszke roskadfogytán csillagod fényeha kilenc táncos táncanem igéz dobbantásraha a zöld madárnakbiceg a járásaha már nincs kenyereds neved a magányra
Telelő
kiürül arcommint az aranybányákelhagynak kedves szavaim
készülődő nagy időknek híjánbajlódom telelőmszűk parancsain
szoborrá önthet meggyalázhatkamaszvigyorú hit
körül az erdőnincs hiányacsak én nem vagyok itt
1972
24
Blues
húgomnál árvábbverocskacsúnya lány
kopogtatokmintha völgy visszhangoznakopogtatokmegáll a pléhkanál
KI AZ? (ki az?)
a traktorosnakeltraktorozgata költőnekokos
akárki mondomverocska kedves
és nincsés nincs húgom
Elrontott haiku
gondolkodomnyitva a kalitka
ritka madarat kaphajnalomtól az isten
Három lélegzet
Ezek nem versek itt fiúkEzek csak voltak versekEzek nem hetyke dallamokEzek csak árva csontok...ezek nem versek fiúkezek csak voltakezek nem dallamokezek csak csontok...ezek nem versekcsak voltaknemcsak csontoká
25
Szombaton bál van
csigabiga-várban ott lakik a hajdúpoharas társam
bajsza két hegyére két királylányttűzött
kő-koronásan
táncolunktáncolunk
estélig nyár van
csigabiga-várban szombaton bál vanrőzsekoszorú
lángot vet a hajdú bőrig ég a bajszaderűre ború
táncolunktáncolunk
szép ha szomorú...
Ünnepre
sárgarépák díszmenete: vasárnapfekszem kitakart mezőiden
szép húgom: koraesték nyugalmakibontott hajad megsimítom
maradjunk együtt: a fillér előttnincs irgalom csak a szavakban
csendgöröngyök verik ki ablakunkat:szél elé kongatnak az adventi fák
26
HÁZUNK HORZSAKŐBŐL
27
Fivéreink
aki elmegy: görcsös botot szorongataki marad: kolompot kongat
aki elmegy: vállán viszi a földetaki marad: dolgába görnyed
aki elmegy: nappal-holddal világolaki marad: magában lángol
Áll a fal
pillád rebbeneste van
tépett madár a versben
sikolyt se hallaszáll a fal
a láthatatlan kertben
Már nem kötöz le
(Csoóri Sándornak)
Titkaid égbe ragadják a madarak nekünk csak az életed marad
Felfalhatunk mi hasznaaz erőd más korokra szállvibrál a csönd előszobádbans visszafordul a halál
Megszólítod a névtelen világot s bár észre nem veszed piros bogárkák röpülnek föléd s magukkal viszik a szemed
Még bokrosodik félelmünk de téged már nem kötözhet le a sár a mindenség pilótája vagyrongyos pöreink közt nehezen tanuljuk jövendő törvénnyel viselős szavad
28
Nem terít ünnepi asztalt rádhagyott közös hazánk
Horzsakőből épült házunk függönye vaksi rőzseláng
1972
Félbehagyott mondatok
de szép volt az a délutána zászlók
nem szóltál kivirágzottarcunkon a
fekete lett a város egy gondolattólpedig az este
az nem lehet hogy ész erőés oly szent akarat
hiába a hatalom havat hordhomlokunkra és a gőz
őzekről beszélek inkább jégcsaposerdőszéli házban ahová
Fehér tollak
(Csoóri Sándornak)
romokra cifraszűrt terít a nevedbenderest bitót is ácsola magyar mosolyba bújt labancnéped nyúzza a Nép nevébens véli tőled jött (persze!) a parancs
a horzsakőből emelt falak köztbélyeggel jár ki emelte a falataz új szövetség vesztesemegint a közmagyar maradfehér tollak kakastollakúri lakájok zsonganak
mi közük hozzád használnak csakmint sakál a fényes szemfogátne add a júdás-szájúaknaka mindőnknek járó új hazát
1994
29
m-ORATÓRIUM
1.
ezen a romos sík mezőnaz ének földbe roskadcsoportok állnak itt meg otthallom őket félcsöndben vannakdolgát teszi a vakond
az alagutak a seholsincs házakalapfalánál megbicsaklanaknem látsz semmit a katasztrófákmár nem a felszínen zajlanakitt csak a süketek tánca
arctalan minden csoport vagybefelé nőtt az arcuka puszta ország kénszagavirágot igéz rajtukbár vakok formára színre
a katedrális erre voltkirajzolódik só közt a nyomvolt hát erre gondolsz lehets mondani rá még megvan valaholbár gondolatra szóra nincs agyuk
ez itt a föld födetlenülaz ember idegen jó ha vendéga bénák most mintha birtokukba vennékde mi épülne estére ledűlugye Kőműves Kelemen emlék-szel arra s a véka aranyadrade ők már nem hajolnak újra kőértszemük helyén varázsgömb képernyőkéntbelső adást vetít az sose gyatranem moccannak másért hazáért nőkért
erő mégis erő amit nem ismereka porrá lett világ tanúsítja létét
2.
Talán pálinkát kíván valami bőszet.Inkább a borral próbálkoznék.Én unom ezt a félnyers társaságotmagával jobban meglennék. Tudomkedveskedik. Nem istenemre próbálja ki.Az arisztokrácia nem ilyen én tapasztal-tam. Az arisztokrácia szegény. Szerénytakartál bocsánat akart mondani. Dehogyám maradhat a tegezésnél. Szervusz.
30
Szia. Hát megvagyunk. A szegénységrevisszatérve: bizonyhát a gazdagok macsöppet sem arisztokraták. Én bíromBiberachot. No jó de lásd be őaztán csupán. Persze jól van. Nézd apalotást. Táncolni nem tudok.Hát hogy jön ez ide. Ja nézem őtlám lám eljött Erzsébet asszony.Keressünk valami csöndes helyet. Otthátul. Az oszlop megett. Mi az hogymegett - hű de fennkölt. Az is baj.Megcsókolhatsz. Csak a hajamra vigyázz.
3.
Ez a vers rossz barátom. Belátom.Jobb rossz versben jókat írni, mintJóban rosszakat. Ez paradoxon sRád nem is illik. Rosszat írsz rosszban.Úgy bizony. S az az én söröm. MárMegbocsáss a múltkor. A múltkor boromVolt. S neked jobb verseid. Belátom.Ti mit kerestek itt. Csak félreültünk.Őt persze nem kell bemutatnom. Ő aMester. Éppen tönkretesz. Ki kit.Írj valamit az arisztokratákról. AzIgaziakról persze. Itt dől a pénzrőla latrinák szaga. Ez nem a mi bálunk.Nem is hirdette senki hogy az. Dehogynem.Tán a verses báli meghívót nem te írtad.De Mester. Hadd citáljam. Megszégyenítesz.Én is szeretném hallani. Ne kéresd magad.Én ki nem mondom egyetlen betűjét sem.Hangját te marha ti meg figyeljetek.Ez a reklám helye. Heje-huja.Ne ökörködj. Benne lesz összes műveidben.Ezekből doktorálnak. Inkább táncolni mennék.Jó hogy az utolsósort zárójelbe tetted. AzSzégyenletes. Persze az egész az. Egy kötetértNem fizetnek ennyit. Na látod. MindhaláligTitok legyen. Titok lesz mondta Findlay.Hülye vagy. Naná. Majd értelmes ezeknek.
4.
Rezzen az erdő zendül a tölgyGyöngyöz a pille varázslatÜlj le a fűre alkonyodikMásra már másra vadásznak
31
5.
Most varázsolni fogunk. Kegyetlen lesz, de maradjatok.Húzd középre a rostélyt, tégy rá a faszénből. Fújd!Izzik-e már?Szórd bele ezt a fehér port.Mondhatjátok utánam:
szél a széllel hadra támadcsillag táncol üreg-éjbenvizek futnak hull az állatvér csorog a kihűlt égencsillog a kés Széth kezébenbronz a bronzon megborzongat
Ezt a badar szöveget! Mire jó ez? Akárki figyel, kiröhög!Széth nem. Már villan a bronzkés. Látod a füstben az áldozatot?Én vagyok az! Dehogyis: te lehetsz csak. Jaj, megölik, nézd!Így. Te varázsolni akartál.
olyan hatal most makat szabadítok rád
amelyeket csak az ősi Holmi bűvészmutatványok gyermeteg vagy varietébe illő B sorozatára vártál? Hűha, ez igen - Ó Ö Ó gyere kapjunk be valamit a szünetben... L C mondd hol az Isten S a sikoltás magasában E visszhangos puszta a tér K tudtak meg zni zabolá a lelkük árán
Miért varázsolunk? Mi a célja? S értelme van-e?Adj neki, s lesz - én mondom az ősi igéket.Kívánság lehet... Ó nem a gyermekkorod Mikulása előtt állsz.Jóslat? Igen. Értem.
6.
Az országnak harmada elédtoppan a dalból.Frontok nyílnak minden utcasarkon a te fiad harcol.Szabadságból szabják adósságod leplét.Nem a szót vonják el csak a szavak lelkét.Zsarnokok zsarnokot koronázni készek.
32
Imbolyog a világ nem a hajó részeg.Mi meg varázsolunk:
7.
mikor hajdanegymásra uszultakszeretettelhívnak
mikor mennékbarátaim eléhadparancsotírnak
mikor megyekGalícia felémég a fák issírnak
1993
Körben állnak
az úton mint korai tavaszbantócsákban hempereg a hajnaltükörcserepek - jól tudodalszanak még a városokvackukon mind a vándorokálmukban hó hull
hó hull álmukban jól tudodalszanak mind a városoktükörcserép - vérfoltos élekesténktől mocskos halkul az énekismét körben állnak a vének
Vers egy platánlevélre
az ember a nyitott ajtóhozsietmi várható a tisztántartottpercbenkézfogások az őszrehajlókertbenkézfogások közt haldoklik aliget
33
a lámpa fénye avardombrahullbenn pára jelzi a terítettteáta vendég csendes hosszú voltaz úta vendég csendes tűnődnitanul
az ablak rácstalan benéza széla postaládán kósza ritmusébredasszony tálalja a megbeszéltétketasszony tálalja a hajahófehér
„A közelítő tél”
lefoszlik rólam, itt hágy a haza.állok a kellős közepén:nincs hozzám szava.
hűségem,büszkeségem
előtte hever;használhatatlan,
nem emeli fel.
nem otthon, Európacsak nekem deres:
e talpalatnyi föld immár semleges.sírhelynyi sincs,
nem temetkezhetek bele.hull porrá -
s fújja, szétteríti,mindőtökre íme szétteríti
az irgalmatlan tél szele
Elköszönő
nem ismerem mégaz egyes szám negyedik személytpedig a beavatáscsak tőle(?) várható -
34
csengetnekvelem is történik a világs bennem islátod most elered a hó
Változat
és maradt a gömbalakmaradt a körbejárható nap
friss füvet kaszálnaka kényes kiscsikóknak
maradt az univerzummaradt az ősrobbanás
csend van a rétekencsend vagy valami más
Földetérő
csomagolnak vendégeid:kiürül szemed.
hová száműzték szép szavadbólaz örvénylő szelet?
kabátban jársz, mosolytalan,elmerült hajókra vársz -
kifelé tartasz életedből, snem kísér falkástul a gyász.
kiért szaladnál? visszafordulsz.kapuk előtt a fagy.
boronálják múltad friss vetésétföldetérő szelíd madarak.
Tükörrel, virággal
Tudd: távolba tekint, aki rád néz, érzi a holnapCsendjét, látja a félelem ajtaja most alig őrziVédeni méltó emberi kincseimet, csak a pőreÉletet és a tiszta halált hagyom őrizetében:Mert az a végső! Látod-e, gyáva vagyok, de csak eddig.
35
Tükröm vagy. Aki rád néz, messzire lát, ahová teÉs én: látjuk a holnaputáni győztesek arcát.Tudjuk: a félelem évtizedének a vége mikor lesz.Tudjuk: a már nem csak dacosan, hanem egyszerű módon,Így, természetesen felemelt fejek évei jönnek.Addig csontból a mész, igazunkból a csont ki ne fogyjon.Vidd hát azt a virágot, emeld magasabbra, vigyázz rá!
Eliot úr nyakkendője
Seymouron nem fog semmi tilalomOlajba mártja a nyakkendőketS egy koponyára mázol jeleket
Végülis mindegy fehér feketeHangaszál ébred a kihalt mezőnS a csontok közt halvány estike
A mester hallgatag kimért a lépteGyökérbe tönkbe nem botolhatSárkányfogak a múltban úsznak
Seymouron nem fog átok jó tanácsGörbe botjára mint érdemes zászlótFelköti nyakkendői rongyosabbját
Szél támad mert a szélnek jőni kellA tenger rákiált a partra érkezőkreHivalgó vitorlák ki-kinyerítenek
A csorba szélű bögre megtelikA pipák is rendre megtömődnekPedig hát lélektelen ez az este is
A sérült koponyán a föld térképeTerpeszkedik Jaj Seymour tudja-eMicsoda foltot ejtett az avas olaj
A kihűlt mező elnyelné a tengertEliot úr feltápászkodik sálat kötNyakravalóit Seymourra hagyja
Írásban is ha majd ügyvédet érNincs kedve semmihez mogorvaEgy ezredvégi fogadásra tart
Nyakkendőtlen nahát súgják a lédikSeymour most gondban van a síkosKoponya kigördül megáll az asztalon
36
Csöndes óda Juhász Ferencnek
Barátodnak neveztél, ismeretlen világok együtt-felfedezőilehetnénk: de Te mindenki előtt bejártad az összes szigetet.Téged csak csodálni lehet, szeretni, nem szeretni, mint Istentvagy a káposztás rétest a délzalai délutánban a szőlőhegyen,vagy a láthatatlan szeretőket a visszhangos kápolnák hidegébenaz oltár előtt. Kitárt szívvel és összezárt zúzos combközökkel.Nem feledhetem: csillag-futásod zengő zenitjén meg se láttál,S én nem mertem orcád tengerszemére csálé hajómmal beevezni,Mert tudtam én, mint tudta más is, ki mondta s ki titkolja mindhaláligCsönd-virág-förgeteg-szívedbe egyszerre fér el minden másik:Minden idő-hajós, minden medúza-agyú ismert és ismeretlen.Mert Ady Endre testvéreként újítottad meg a verset, a magyart,S a nyelvet is, mint a ködbe vesző Kazinczy és a ködöt keverő Bugát,Ki látja most, kérdezd meg a vers-tudó virágot lépő leányt,Nincs bátor, aki félsz ítéletét szembesítené a holnapi tiszta ésszel!Sírunkban hallgatunk majd. Márványban vagy leöntve mésszel,Utódaink, a boldog boldogtalanok ránk nyitják a még élő Napot.Téged találnak csak: csontváz-erdőből kiszakadt szarvasbika-szörnyet.Csodálnak-e vagy újra eltemetnek. Nem tudom. De tisztelegnek.Azaz: halkan köszönnek. Talán - ki tudja? - magyarul köszönnek.
Játékaim
a körben görbe bögrea kockában huzatvilágít isten gömbjeszitál a kábulat
szent esküvések kongnakcsorba tál fenn forogcsomósodnak a térbenidőzített fagyok
kapaszkodnék a szélbede földre hull velema süppedő hasábbanszorong a szerelem
csontom követ terem csakszínes hideg követcsupasz beretva-hídonéhes sárkány követ
37
Télvégi zsoltár-töredék
uram te olvasztod meg a havakats te adsz a gyorsfutású folyóknak medreturam adsz-é nekem utat a télvégi csendbens vezet-é majd az az út innen amoda
madarakkal díszíted a feszülő fákatdaluk felpántlikázza az enyhülő szeleturam lesz-é az énekemnek élő tavaszavagy maradunk a télben télben mindörökké
Miatyánk
havas ágra ül az istennem didereg arca nincsenvirágsujtás nő szívébőlkardot teremt és belédől
38
FEKETE CSILLAGOK
39
Nyolc sor az ébredő halálhoz
a parti ház beomlottüres a déli asztagerődben apró patkányül éber lakodalmatnincs idő többre másranyüzsög az ősi állattalálhat utat hozzádazazhogy rád találhat
Üzenet Estragonnak
fekete kötésa vérző ágú kereszten -arcnélküli madonnákhollócsapat a tölgyön -körös-körül ápolt bánatokágrólszakadt szerelmes állatok -
nem lép elő a varázsló
ez még a te tavaszodma még nem jönnek érted -holnapig a tiédekcsontbalták tiszta szuronyokhajnalból hasított vértek -
Götz utolsó esküje
köröka barna test szegélyén
alvadt rögöka tettek mélyén -
kolompoló bolondok kardraszegezett sorsok
az úton: isten hiányaaz égen: vénusz magánya
a hideg szélben jóledzett sereg.férfiak.nők.gyermekek.
40
(a kristály fordul: nem ragyog)
homlokukon a csillagoktestvértüzek.
Fekete csillagok
Micsoda látomásoka világ összesűrűsödiküvöltő angyalok dobálóznaka parancsolatok szikláival
A nők a test értelmes harmóniájátbelezengik az összefüggéstelenbeátkaikat szórják a prófétákvirág nő a szerelem ágyékából
Micsoda világLátszat-facsonkok a múlt vitézeiangyali orgonaszó tudd nem akadály az égvergődő csend a napba zárva
Borzolt idegeinket fájdalmainkattanúságos-szép vonalakká éled átMár felelős vagy a világértfekete csillagok gyúlnak arcodon
Vázlat
meghalt Németh Endre vagycsak elvitték az ufókül most a hideg csillagonhörböl valami kakaót
morog körülnéz kortyol egyetmintha csak énrám várna ottkivárja amíg odaérekIstenről készít vázlatot
Találkozás a könyvtárban
Fábián Zoltán emlékének
kilép a könyvtornyok mögülszemüvegét előre tolja rámnézna lássuk
41
hogyan is szól az erdő a síphogyan az elárvult kakasszós a félrevert harangdudál-e még a gyár öt-negyvenötkorfelkapod-e a fejed ha sziréna szólvagy sikoltás az autóutakrólle tudsz-e írni egy szántó parasztotegy traktort vagy a patkoló kovácsotláttál-e gyöngytyúkotmekkora a cellád egy városrésznyivagy az a háromszor négyes panelvagy a bőrödbe börtönöztekkiszólsz a cirklin s naphimnusznak véledpápua nyelven politizálszmíg elvadul mögötted a kertvisszalép tornyai mögé bólintutánanézek most megy le a napaz óceán zúg partján a pálmáks madarak igen az űrhajók alatt
Hej, Váci Miska!
Megmihályosodtál -Mióta így fölénk emelt a gyász.
Vigyáznak rád a madarak,Mint rájuk az ősz vigyáz.
Gőgös egymástól-felkentekÁtütő véred felitatják,
Mintha homok nyög:Fuldokolnak a kövirózsák.
Ne bánd! Már rádirányoztákBölcs lokátoraikat a bodzák.
Igazolatlanul
hiányzik: Ladányiigazolatlanul
izzad egy másvilági ágybanborszaga van
nanáde valaki
42
mi lesz nélküle lestrapált szerelmünkkela huzatos vagonokborjúszagával
mi lesz a széttépett zászlóránkmaradt cafataival- mi lesz most már velünk?
Fogdafolyosók neonjózansága(nem menekülhet aki csillag)
igenaz marad csak
és a meghívó a korántsem gyanútlanúj Átreusztól
igena lakomára
A gyorsfénykép hátuljára
tartozás Verbőczy Antalnak
ez az idegbajos őszmint a leszerelővonatnem tud kivirágozniminden krizantém a temetőké:
pelyhez az első hóheget hagy arcunkon a télhideg van
kölcsönkért húszasbólhoznád az utolsó fröccsötbelefagy a bor poharunkba
most már csak a december jön:és december marad.
Hová?
hováhófúvás sörényébe kapaszkodó fiúk
hovátavasztalan ragyás sereg
hováködök fátylát csipkéző
riadt szemű keskeny vállúakhová
43
ti dérütöttekönkéntes gladiátor-csapat
hováezer csillagú éjszakai nyárba
miféle napsütésbehová
a szerelmen túlraa kicsontozott magány szélmalmaiba
hováa sürgönydrótok csatornáin túl
a meglelhetetlen óhazábahová
az erdőn túli időbea csontvázak mellkasából
süvítő jeges szélbehová
hibátlan-nevűeküres arcú fehér menete
hovábarátaim
Nem üzensz
betonkerítés mögötte csonka oszlopitt ez a szétázott levélnem üzensz semmit élsz-e még a földönkemény hideg van világol a tél
kenyér leszel hát persze kenyér
Maradjatok
ki mondta hogy a csodáknak kell a helyüres a város
az ország
ne menjetek el
a csodák ha jönnekbeférnek két szívdobbanás közé
ne teremtsetek helyethiányotok mint a tűzvész
kővé lesz a földa szív
kővé lesz az Isten
44
s a dermedt üres világnakmi végre a csodák
mi végre
maradjatok hátvirágozzatok
virágozzatok magatoknakmint a rétek és az erdők
virágozzatok nekünkmint a kertek a terek és a temetők
a mi virágainkkalmostigen
most és mindörökké
Hajnali ajtók
(Picasso halálakor)
Harlekin az utolsó táncát járja.Tapsol: világ hull a holdvilágra.Széttárja kezét: itt az éjszaka.
Pózna csúcsán tökharang-koponya:átfúj rajta a szél, nem költözik bele csillag.Körülötte bikák bámészkodnak,szarvuk között villamos ívek.Holdsarló a szügyükben.
Ünnep utáni éj.Vagy még ünnep előtti?Három muzsikus harsog.Parázsbuborékok dagadnak, szétpattannak,fázik a tökkolop a sugárözönben,dobszó vacog -aztán egy balladábólkipörög a lány, mosolya még reávall:csípőjén tarka lánc - kétféle vasvirág.Megérint és nem marad tovább,a megnyergelt madárdalkiröpíti a történelemből(holnap pánok sípjainál melegszik),szeme: kialudt vulkán.
Szégyenünk őrzi csak.s hiánya Guernicánál.
Harlekin az utolsó táncát járja.Köpenye ráborul az éjszakára.Mosolyog. Miért, hát mit csinálna?
45
Úgyis leszáll a fekete gömb.Bíbor nedvekkel álmodik a föld,bolond, ki a halált körbejárja -hajnali ajtók nyílnak a nyárba!
(Harlekin az örökké utolsót -az utolsó táncot járja,)
Társak, volt társak
mi a fenét mondhatnék nektekmagamnak mondom a verset
vigasznakszenvedésnek
s pót(persze!)cselekvésnek
de hátti mind ezt teszitek
mi a fenét mondhatnátok nekemmormoltok magatok elé
(velem)
véres csatakban szellem szerelem
Városok emléke
A kövek nem segítenek.Ott állsz a sárga nyárban,a fény börtönablakai alatt,felszalagozott gyávaságban.
Nevedet, mint kiköpött csontot,belepi a por és az idő,nem búcsúztat szellő, se madár,szétlőtt városok emléke szívükben
a csönd.
46
VÖDRE-SINCS VILÁG
47
Névjegy
és megbomoltakbennem a hatok
nincs csillagha nem énhelyettem
A holdkóros éjszakája
pusztuljon a korcs világűrha a padlófényes félholdbeléphet egy ruhaboltbaahol éppen kis kurvákatfürösztenek csillagporba
Vegyeskor
a bordalok virágkorábandohos homálytól ittasak a vének
repedt vonó alatt a dal vonyítködöt terít egész Világosig
s a köd fölött a kénes gőzön átdereng a königische túlvilág
ahol az ég az Úr is színmagyarna és danolhatunk mindannyian
Triptichon
négy sor a feledésről
néz rám: üres kútvödre-sincs világvalamit szól azazhogymégse mond semmit
másként:
valamit szól azazhogymondja a semmithamvad a gyertyaüres kútba hullik a szó
48
inkább így:
néz rám: hullik a szóüres kútba fullad a fénynem érti a vödre-sincs világotúgy tesz, mintha élne: fél
Szép voltál
Üres levessel kezdődik a nyár.A sárcipőkön tömbösült cement.Napszúrás a megfelelő pillanatban.Lábak csak lábak. Valami félrement.
Itt nincs kiválasztott. Marha vagy.A mocsár ásít rád: légy engedelmes.Méred lépteid súlyát. Alakulsz.Szavakat próbálsz: szép voltál kedves.
Rövid a tél
decemberi dal Aragon kíntornájára
hittél az utcakövekben záporuk izzottmost sűrű eső hull sarat dagaszt a lábharangszó ingó ágain fényrózsa nyílottmost sűrű eső hull sarat dagaszt a lábhozzák a füstölőt szívét a nagy halottnakkitépve felmutatják íme nem dobog továbbhozzák a füstölőt szívét a nagy halottnakakár az inkvizíció göbös fagyott hitükkelkőredős arcuk mosolytalan csak vánszorognakakár az inkvizíció göbös fagyott hitükkelértik már nem soká ünnep ez az ünnephiába kongat hosszan a rút tél reggelértik már nem soká ünnep ez az ünneptökharang szól utánuk majd nagyheti kereplőbár trikolorral a palota mellettük tüntettökharang szól utánuk majd nagyheti kereplőkihasználnak minden lépést bizony búcsúznakfoszlik a lét rongy az örökre ránkmért gyeplőkihasználnak minden lépést bizony búcsúznakzáporuk izzott ők hittek a kockaköveknekhalottas ingre öltve a páncélt maguknak is hazudnakzáporuk izzott ők hittek a kockaköveknektámolyognak már a szörnyű oltalomban
49
minket e kegyes csürhe többé nem törhet megtámolyognak már a szörnyű oltalombanrövid a tél barátom izmosabb tavasz jőa május forró a május újra robbanrövid a tél barátom izmosabb tavasz jőcsonttollú madár jósol kilencszázhatvannyolcban
Vers egy széttépett papírról
ne higgye senki:mégis itt a tél.köd van lucsok és renyhe hóakár egy ronccsá lőtt mesében.
lovak árnyéka siklik a falon.csendben vagyok.ez itt az éden.no csak. no lám.
és nem csend.és nem hó.és hogy lenne halál.
alig tél.
körben sárkányló varjúseregek.mind károg, kiabál,mind károg, felesel,mind károg, károg.
él.
szép szép szép szép a fekete.és még szebb a fehér.
Tíz sor egy balladáról
Egy korsó víz (a szarvasok forrásából)természetesen jót tenne (amennyibenhiszünk - tegyük fel hiszünk - aszarvasok forrásában) tehát megmerítettkorsónk megfosztjuk a csordakúttehenek szemével áldott vizétőls a szikkadó mezőről menekülvea száraz cserépedénnyel kezünkbenkeresni fogjuk az erdőt és a forrást(amelyben - mint feltételeztük - hiszünk)
50
Közhelyek körforgalma
mostan virágoznak persze mindeneka kéz a kézbe szinte belenőaz isten is velünk van gyerekek
a kéz a kézbe szinte belenőaz isten is velünk van gyerekeka helyzet az úgy mondják kitűnő
az isten is velünk van gyerekeka helyzet az úgy mondják kitűnőúj aratásra kifent kasza peng
a helyzet az úgy mondják kitűnőúj aratásra kifent kasza pengmostan virágoznak persze mindenek
No csak no lám
nocsaknolámaha
kat-tog a gyors-vo-natMáté
sza-lad haza
ho-vá?hová sza-lad Máté hall-va a vonatot?
Máté szalad haza?ez a ha-za?
rokkant sövény mögöttátokverttanya: üres mint a hóhér mosolya -
Má-té o-da sza-ladhisz hova más-hova
mi-ért nem áll
meg itt a gyors-
vonat
Munkások reggele
versenymű vekkerekre
krr-csrr krr-csrr- krr-csrrtrtrtrtrtrtrkrr-csrr
viú-viú-viú-viú
51
brrrr brrrrr brrrrrrcsikrr csikrrr csikrrrr
ÖT ÓRA HALLGASSÁK MEG HÍREINKETKrrr krrrr krrrrrBRRRRRRR BRRRR BRRR kt
Vasárnap
1.a vásár szélénakár az allegóriákbanszentképet árul egy kufár
2.a hét kihűlt mezőina tallózók kalászaitnem bánja senki már
3.kimerítjük a kútbóla legtisztább napot
4.szegődött tündér batyujábancsörömpölnek a hatnapok
Burleszk
- rendszerváltás után -
Ha láttam volna őt a parkbanmost érte mormolnék imát,vagányt butát akár (mi mást?),ha láttam volna őt a parkban!
De hát nem láttam őt a parkban,nem mondok érte így imát.mesék havát teríti ránk,vakon bolyong egy régi dalban.
Mester! Hiányt ne láss e versben!(Én sem láttam a parkban őt...)Vakon bolyong a régi dalban,magában őrzi tűnt időnk.
52
Szép új világ
belőled él de nincs szavaálmatlan ősz a testea bronzból öntött éjszakátelőled eltemette
a nincsből ércharang hasada csend virága hervada láncra friss szél esküszikés alkuszik a vert had
Örökösök
gondold meg:szomorú szemű szerelememlékké hervad a dombon,még felizzik az alkonyatban,de már hamvára roskad az éj.
csendben vagyok:volna bár szavam a titokra,bár volna szavam.szavam volna bár.csak sűrűsödne tőle a homály.
figyelj hát: lampionos lassú menetben vonulnak a szép és kegyetlen új seregek a nekünk ismeretlen kopár hegyen komázni istenekkel!
Etűd
lázba borult utcánmenekül a májuskis gömbölyű csitrikvihognak utánabizony minden eldőltkerekednek az almák
53
Utolsó vasárnapi vers
Ez hát a rendnem rendít hegyeket -
hat csillag oltjafényemet -
menekülnékde hová és minek...
Este van márhunyó parázs a szemetek -
vigyáztam rátokde hideg lett hideg -
perceg a télfehér virága rettenet -
temetni jön a hetedikeleveneket.
54
AQUINCUMI ŐSZ
55
Lectori salutem
Egy hosszú vers többet mondana.De ezt a pár sort is alig futod át.Csendet tehát.Tanuljuk meg: versek és éjszakák.
Aquincumi ősz
Mozaik egy omló ház falára
Öreg harcos vagyok utolér az esteRetesz csattan és lánc zörömböl mögöttemEgy új ifjú isten a bazilikábólTalán felém kiált vagy a borvízárusRikolt lajtja mellől nógatván szamarátFehér porát az út örökre rámhagyjaÜzen Róma nékem valamit üzen még
...
fölszikráznak holdfényben a romokszél zúg foszlányokká oszlik az éjfelmagasodnak a tört oszlopok isőr lépdel akár kétezer évea fácánra vigyáznak az árnyakaz őr a csendre vigyáz
...
börtönbe szorítva tudlak csak szabadságfélresodort századok fekete kenyerén
...
keménykalap zsakett kemény a gallér akár a tekintetmegbarnult fényképről lám int
tekintetesKuzsinszky Bálint
Mögötte üveg-szarkofágban a láthatatlan EurópaMi más na mi más volna
...
máglyák magasodnak szurkos fáklyával gyújtanak alájukszisszennek vonyítanak a lángok az erős hóesésbenfekete tócsákat kerülget alattomos sárba süpped a lábvaslándzsára tűzve forog a tűz felett az ösztövér baromvér sülő hús bükkfa illata laktanya-szag súlyos bőrök bűzealvadt-vér-színű bor fakupában a percnyi feledésért
56
...
zsoltár zendülszent énekirgalom a szelídeknekderűs életistenek sorából válogathatszpápád csak ébredezikarcod úgy merül a fénybeujjongó madár áldoz értelegyél te a százezredikaz oltár kész a lélek kész-e
...
Vége a zajnak elment a közönségFáradt polgárok ülnek a lépcsőnIzzadt gladiátorok mellettKurucz Kati szétönti a bortHúsz évszázad koccint rádZiháló Magyarország
...
bokrok között a boltívek alattöreg csavargók alszanaküvegcserép sebzi a holdfénytholnap van márrotyogó álmok töltik a kondértfüle sincs se fenekefekete lesz fekete reggelre a hűlt helye
...zakatol a szentendrei HÉVelnyomja a tücskök hangjátminden kóró hegyén sárga csigaháza szárakon oda-vissza menetelő hangyák
...
A centurio! Félelmetes.Hasonlít hajdani önmagához.Gladiátoroktól hangos a város -Romok fölött latin vitéz,Hinnéd-e: Weixelbaum János.
...
Éldegélt itt néhány vadgesztenyefa.Szépek, dúsak, szűrték az út porát.Felfalta őket a város, az útszélesítés.Talán én sem emlékeznék rájuk,Ha egyikük - a legszebb - nem lett volna őrült.Mindig késő ősszel virágzott, októberi szélbenGyújtotta fel tömött karácsonyfáit,
57
Míg társai az elmúlásra borítottákÖtujjú nagy leveleiket és üzleteltek a széllel.Mintha egy déli földrész nagykövete lenne,Büszkén és természetesen viselte ékességét,S a terméketlen virágok üzenete máig megfejtetlen.Én magyaráztam már hetvenféleképp:Genetikával, talajjal, mágneses erőkkel -De hetven magyarázat kevesebb az egynél.Sajnálom őt - hiánya éppoly megbocsáthatatlan,Mint a romváros utcáin céltalanul pusztító közöny.
...
Khéli Imre! Öreg sváb, Krúdy kutyája, élsz-e?A lebontott kisállomás szolgálati szobája hova tágult?Az öröklétbe? Vagy a feledés gőgös makrokozmoszába?Ott kockázol a légionáriusokkal, vizet árulsz,Ám csak bort iszol. Már húsz éve tart a tor.A sínek sikolyára legyintesz, s az útra települt szirénaszóSem ragad ki a szkíta, hun, avar, szláv forgatagból.Most már az utolsó ítéletig játszhatsz, érted mindenki nyelvét,Hírneves ősöd a legjobb sörrel öntözi a zsírban sistergő kacsát.
Vendségeid Hadriánusz, Attila király, Árpád s persze Krempl,Kellner, Weiss Dodi s a többi helyi szent,S a Gázgyárból is jönnek egyre többen. Készítsd hát,Készítsd a terítékeket.
...
Öreg harcos vagyok utolér az esteHalkan dúdolok csak nincsen semmi veszveLándzsám kardom pajzsom ki gondol ezekreObsitomat vésik vörös bronzlemezreCsorba kövön ülök magam is csak emlékItthon vagyok mégis mint szorongó vendégMarasztnak maradnék mégis csak mehetnékÜzent értem Róma s valamit üzen még
Elődeim, rómaiak
Aquincum aggó őszi lakójakéntSorsbéli társként tisztelem őseimBennük, ha más nyelv, más zene, más hit is Tartotta őket meg Duna-tájinak.
Testvér-barázdák homlokukon, mikéntSzántott sorok szép emberi birtokon -Áldott nevükkel sorstalan istenek Járják a táncot, futnak a fény alatt.
58
Csöndek teremnek szent ligetek között,Bennük fehér fény, kőtemető virág.Értünk virulnak, halnak a fák, füvek, Részeg reményű római romhazák.
Florália
zengett az ég de végül kiderültés a madarak sem
választottak más vidéketrend lett tehát
osztatlan öröm
a kecskelábú asztaloknál folyt a bors Flóra leányait dicsérte minden
feketedő ajakha bírt még
egyáltalán dicsérni valamit
aztán csend letttalán az alkonyat
vagya téren kívüli idő
egy pillanata tágultszürke-ezüst ragyogássá
vagyFlóra virág-köntöséből
szakadtak ki az izzó liliomokvilágolni a Hold elé
az elmúlt szerelmek kővánkosána szarkofágok lépcsős fenekén
a megtört emlékezetben
majd megszólalt a kürtlágyan szólt mégis erősen
egyetlen égbeszökő dallamtöltötte be a várost
felhőként terült szét az ország felettmegkerülte a Földet
háromszor megkerülte
és könnyek futottak át a részeg arcokona dúlt pofákra rátapadt a fény
az anyázásokhexameterek ketrecébe szorultak
szomorúan szelídenhimnuszokká hangolódtak
59
közel a holnapközel a holnap
már hinni kezdtünk a csodákbanmár-már belőlünk élt a fény
amikor földre csattant egy pohárbor és üvegszilánk fröccsent a Holdbaa himnusz szárnyán vitorlázó csöndbe
révülni vágyó szemeinkbeidőn kívüli életünkbe
mindenhová
Flóra arcán gyöngy a vértavasz van érzed édes
emberi lett megint az ünnepa ma a tegnappal érez
Flóra arcán gyöngy a vérvirága elenyészett
nesz jár az úton friss haláltavasz van érzed édes
Ünnep előtt
(aquincumi álom)
Szép új római szajhákat hozatott Severinus,Nem volt tán soha ily tele még ez a városi bordély.Tódul a nép, én csak nevetem, mert más csoda tart itt,És másért lapulok meg a barna díványon a sutban.Tudd meg: Aelia játszik a hidrofonon, zene áradVégig a nyálas, vad, buja, vén eszement tömegünkön,Balzsam a fülnek, a szem meg - persze - cikázik a gőzben.Felgerjedt kakasok! Halljátok a szép SabinánakÉnekeit, meg az orgona hangját? Vagy csak a lányokCsípeje, keble marad meg a csorba agyakba bevésve?Én, Aquincumi Polgár, tűrhetem ezt? Oda állok,Háttal elébük, s eltakarom - hm... - a parázna libákat.Nagy Jupiterre! Nem én szeretem csak az orgonaszót itt!
Impromtu a Keled utcából
Vacognak a hófogta romok.Imre két kutyát vezet.Vonat kattog. Gőzös homlokoktaszigálják le rólam a telet.
60
A vaskerítés villamos lázbandédelget mag-villámokat.Elférünk mind e hógolyóban, láttam,mosolygok, amíg az ég tátogat.
Óbudai holdasvers
hoppsza Fáni hoppsza hómagasra nőtt a nyárfacsúcsára hold-sarlót tűzötta többségi nemzet álma
csak néhány percig tarthatotta nyárvégi karácsonylyukas sajka immár a Holdlecsobban a fáról
a vén Duna majd elviszihoppsza Fáni hoppszaIch gehe zu Városházami gondod a Holdra
Stúdió K: Catullus
a percben kőhideg.a bálvány felparázslik.akadna tűzoltó-homály.akadhatna-e más itt.
a csöndből gyúródott zeneoltárt emel s már dönti.feláll a magányos alak.bólint. hiányát köszönti.
testek surlódnak. éjszakák,magukból csiholnak lángot.s lesz ez a perc az életük.tedd le Tamás a bárdod.
November
Kék ködben méccsel nénikékHitük szép szokás védi mégAmíg a gyertya végig égA végtelen ég régi kék
61
Madaras dal
mit képzelnek a vonatok,ma össze-vissza járnak!
madarak vonszolják a napot,árnyékuk égre szárad,
a reggel fejvesztve robog,hajában gyöngyök áznak;
a pörzsölt égre angyalok:pünkösdi varjak szállnak,
kihirdetik a józanokszerénységünk szabályát -
kit érdekel? a varjakisten vetését járják!
Római nászinduló
katonák énekelnek
Refrén:
Már Vénusz veti ágyadat, édes a rabság,Ámor vesszeje rózsabilincsben alél el.Hallgass, Talassió!
Első strófa
Boldog Flóra leánya, te szép viruló szűz,Dobrokol ím Pannónia büszke bikája!Vigyázz, Talassió (refrén)
Második strófa
Szép szeretődet most feleségre cseréled,Már zsákmányra vetődő párduc az őzed!Segíts, Talassió! (refrén)
Harmadik strófa
Bacchusi csepp és vénuszi harmat az éjben:Vár szép kedvesed, ingó lángban az ágya.Fülelj, Talassió! (refrén)
Negyedik strófa
Kedvesed szépen gömbölyödik, igyekezz hát:Nászágyad mellé állíts oda bábát!Itt járt Talassió! (refrén)
A szerző (az olvasóval együtt) Liviustól tudja, hogy a latin mennyegzői kiáltás, az „Io Talassio!” - „Talassziusz-nak!” - a szabin nők elrablása idején lánycipelő szolgák ajkán született. Mégis úgy véli, hogy méltánytalan ahenye, még a nőszerzést is rabszolgáira vagy familiárisaira bízó patríciust megörökíteni a Familia Gladiatoriaeseményjátéka számára készült indulóban. Így - engedelmükkel - idecsempészte a derűs, csintalan újlatin fickót,Talassiót. Kinek-kinek örömére vagy bánatára.
62
Légiós ének
a Familia Gladiatoriának
(1)
Ős Kezdet katonái, dicsérjük Mithrászt!Ő az örök fény, tőle születtünk,Véle emeljük a kardunk, érte halunk megMarcus nagy seregében, távoli földön.
Refrén
Isteni fényben törpe a földi igazság,Zord menetünket a szférák szelleme védi,Átutazói vagyunk e világnak.
(2)
Áldja nevünket a béke örömteli napjánBajtárs, bajba jutott, sorsverte legyőzött:Véle vagyunk, míg gondjai el nem enyésznek,Alszik békeidőben a harci oroszlán.
Refrén
Isteni fényben törpe a földi igazság,Zord menetünkön a szférák szelleme fénylik,Létünk szent tüze lesz a világnak.
(3)
Nincs nálunk igazabb hada nagy Jupiternek,Rég várt isteni sorsunk egy az övével,Tisztán egyesülünk a halálban a fénnyel,Ősi teremtőnk jobbján szent nyugalom vár.
Refrén
Isteni fényben törpe a földi igazság,Zord menetünket a bolygók szelleme védi,Ünnepetek lesz új születésünk.
Nem emel égbe
tudoma magyar líra
a rónán legelészika pannon ének
csak kehehogy hallatszana égig
63
nem adtak szárnyatnem bizony
a balatoni domboks nem emel égbeAquincum sem
ahol most bolyongok
levék így derék iparoslatin bánatú dalnokpannóniai obsitosvagy amit akartok
germánba oltott szín-avaralánba oltott székely
száraz kóróként pattogoka rónaság tűzében
hogy kezdhetnék ki a síkokbérci
zengésével
ülök a színház romjainnapnyugati szélben
és enyém lesz minden délutánés enyém minden éjjel
64
VISSZATÉRÉS NA’CONXIPÁNBA
1.
Hat hold ragyog a dermedt jeges éjbenZöld hajú lányok táncolnak az égenCsend van csak az árnyékuk suhogHajnalt nyúznak a perzekutorok
2.
Szabadon szállnak a böjti szelekBotladoznak az árnyék-emberekA sárba lökött szédült tantikatMost lepi be a mázas alkonyat
3.
Ez itt mint látod egy ódon kalapHa körbejárod buzgón tátogatValaki - zsivány öreg ószeres -Eléd dobta hogy valamit szeress
4.
Kezedben csorba cinpohár vanÓcska lőre a cinpohárbanArcodra hó hull könnyű kis halálBenn nóta csendül hallottad-e már
5.
A hosszú délutáni séták elmaradtakA lusta szép beszélgetések elmaradtakMesélhetsz a kónya őszi madaraknakDehogy szegényedsz gazdag maradsz gazdag
6.
Nincs erre törvény módszer vagy tanácsA hóba lökték túlsült a kalácsCsak nézzük együtt a csönd döngicsélHalk táncát járja fölötte a dél
65
7.
A törpenépség ázott otthonánGóliát térdel kezében kanálA tálra bámul halkan énekelÍgy megy ez minden áldott pénteken
8.
Csicsergő május hova zárjalakHárfázó Dávid mellé a HoldbaGödrökbe bújt az éjszaka csibémZenét lobogtatsz a hajnal vizén
9.
Tudd a halálnak van három szemeAkárkit láthat aki nincs veleDe nem nézhet be homlokod mögéS ha elragad is nem leszel övé
10.
Táncba indulok fújd a furulyádSzívemet dúlja három elefántVérre szomjazom vidd a kakaótDübörgést hallok vad trombitaszót
11.
Az elefántház mellett harcosanKépzett majommá emelem magamKörbevesz bőszen a csimpánz-csapatDorong vitatja a gesztusomat
12.
A torony bólint nem ivott sokatKiöklendezte a galambokatMost olyan üres mint a babaházA harang bőrén hiány kaparász
13.
Aranygyűrűben foszforos pecsétA kövek között nézd a feketétNincs fénye alszik tüze bennrekedtFüstje illatát őrzi még a hegy
66
14.
Kockákba zárta fölös csendjeitTornyot rak rájuk hátha felderítA torony csúcsán na ládd kőmadárSmaragdszem gyóntat gyilkoltál ma már
15.
A kiskacsát kerestem óraszámFolyton elébem vágott a halálMíg átugrottam pereltem veleHa meg is lelné enyém a fele
16.
A szomszédban egy elefánt lakottZsaluval zárt le minden ablakotNem láthattuk hogy éjjel mit csináltCsak tudjuk lóvá tette a halált
17.
Míg csörömpöl a kábelvillamosA gázlámpákra felmászni tilosMikor megtelik este a remizMinden lámpán ül három cseremisz
18.
Él a városban három néma hölgyPiacra mennek péntek délelőttGavallér férjek zokogó hadaKíséri őket dél körül haza
19.
A csámpás csitrit vártam hajnaligKözben bort ittam nem alig-aligÍgy mire megjött tűz-csatakosanÉn már a holdban ápoltam magam
20.
Éjszaka bordély nappal babaházA szerelemben bíbor nő tanyázCombja közé kap férfit fazekatÉrti a dolgát érte ég a Nap
67
21.
A sodrófában nem ég a neonKutya kísérjen haza haveromGammasugárban ázik a betonÓlomból szabják keddi bánatom
22.
Bíbor völgyünkre ráborul az emlékFölddé barnulnak szivárványos elmékKatángok friss-kék angyalka-szemeA csendre nyílik vagy már arra se
23.
A harangunkat ellopják éjjelenteA harangozót húzzuk fel helyetteLóbálja lelkesen a süldő csapatBimm-bamm kiáltja majd csak bólogat
24.
A fák között a vértelen ligetbenA hajnal készül hűvös és kietlenFelizzik végre valami piros fényA pirkadatból vér folyik bizony vér
25.
Hallottam egyszer véget ért a télKépzeltem hát egy bíbor madaratNap dédelgette dajkálta a szélMind sírtunk reggel érte jött a fagy
26.
A varázslatos üveg teraszonÜl a varázsló szinte csupaszonCsak tollaira süt a téli napSzabadon szédül egyre szabadabb
27.
Csak elmeosztályt tart fenn a kórházTudd minden baj az észből származikMa egész halk zene lesz a pórázElőcammognak az ólommacik
68
28.
A bolond lányok itt énekelnekSoha sincs vége az énekeknekSzerelem bánat mosoly és madárVakon bicegnek Száll az árva nyár
29.
Óriás fülek árnyékában állszA sóvár égen kék füst libben átVásott bíborba csomagolt bolondTorz mosolyában csillog a porond
30.
Tótágast állt a paripa hátánS vidáman zengett bolond éneketEz régen történt azóta anyámVilággá űzte az ilyeneket
31.
Fűrészpor tört szív mind porond ganajaEgy vén huszár jön összekaparjaPojáca törli könnyét a kócbaDe te rá se ránts a rossz bohócra
32.
Lángok lepik el az esti erdőtÁrbockosárba ülnek a felhőkParázstengeren vergődnek a fákHétrét görnyesztik a hiú halált
33.
A mester rádszól nincs kész a kanálA réz melegszik zúg a kócerájHat kobold formál ördögkereketÉgig repülnek ott terítenek
34.
A csengő hangja júniust ígérDe tél van éber balkánéji télHazudik minden mézzel telt virágJégcsipke őrzi a halott lilát
69
35.
A tőzsdén harminc patkány licitálA Hold részvénye szépen feldagadA serpenyőben az élet vidámHosszra játszanak a bátor halak
36.
Ma órabérben világít a NapHa megfizeted szólnak madarakTudod az órák kurták módfelettA Hold is fent a kurvák holdja lett
37.
A parti réten három ló legelKedvükre három farkas énekelMinden pacsirta messze bujdosottCsalogányék még várnak egy napot
38.
Aranyos éjben víg bort hörpölünkVelünk az Isten de nem békülünkFél hatra várták fenn az angyalokTaxit teremt mert hogy menne gyalog
39.
Szülőföldemen nincs egy poharamPersze másutt is éppily hontalanLézengek s egy nap nem megyek továbbLábnyomom őrzi csak a betonágy
40.
A pálmafákon lengedez az éjFoszlott vászoncsík árnyéka fehérCsördül a kék hold üvegtarajaÉn ilyen zászlót nem viszek haza
41.
Göndör hercege a helyi semminekA víz alatt lépdel bukdácsol sietKoronáját kéri halpénzzel fizetValósággá válik hogyha elhiszed
70
42.
Denevérek szállnak s esti madarakEgymás után kétszer lement már a napFelkelnek a holdak mindnek arca vanHeges földön fekszem gyöngyharmatosan
43.
Fogsora csörren lángja is hamisKoldul a sárkány sőt lopott ma isSzelíden nézzük szánjuk módfelettAlig hibádzik akit megevett
44.
A percben három csavargó csapázKormostól jöttek tömött az iszákAz ég vörös máz veri puha gyászKezükben lángos vastörő virág
45.
Nézd förgetegben forog a világÁzott kutyákként nyüszögnek a fákEgy macska inal feldönti a szélMost újra indul nyakában a tél
46.
Hajnali hatkor halt meg a bolondKi volt barátja körötte tolongHárom kakasa hirdeti körbeÉgbe takarják nem buta földbe
47.
Ha átlátszóvá válnak a kövekJeget vacsorál minden nagykövetA csillár ágán morzsa csillagokA perc lakája én magam vagyok
48.
A padlót finom vászonnal fedikFestékbe léphetsz ha megengedikSétálsz a földön készül a csodaKéppé lényegül a cipőd nyoma
71
49.
A meséket itt mindig elhiszikÉs nagyon ritkán számolnak tízigKilencnél elfogy minden tudományHét a sárkányfej három a király
50.
Majom-molnára horkol valaholDrágakövekből épül a malomAmíg elkészül vas lesz a kenyérPipacs terem a pékek tenyerén
51.
Adott-e néked óriás diótBeszéltetett-e tarka önmagadrólLeült-e véled ízes alkonyatkorVagy hallgatott mint háttér-rádiót
52.
Parancsra kél és nyugszik itt a NapHolnap Te lehetsz ki parancsot adVégtelen hosszú napok éjszakákSzabályozta a szabadság magát
53.
A titkos kert igenis létezikEgy néma szerzetes vigyázza reggeligKővé vált ősi dalokból faragÉjszakánként egy színes madarat
54.A polgármester kürtőkalapjaKigyulladt éppen tizenkét napjaOltotta három tűzoltó-kocsiKözkinccsé váltak bűzös roncsai
55.
Szombat délre a csodák véget érnekZáródnak ajtók záródnak térdekA nevetés még megkapaszkodikEgy csonka ágon zihál hajnalig
72
56.
Sugaras isten korbácsa csattanTegnap még nyár volt ma meg tavasz vanHolnapra tél lesz pár napig időzS végképp nyakunkra telepszik az ősz
57.
A vízilónak van hét babájahitetlenkedhetsz én jártam nálaa sok menyasszony fügefán teremsosem tévedek mert van fegyverem
58.
A parti sásban elrejtett ladikÁlmodik rólam viszünk valakitÓriás bálna lebeg a vízenElférünk benne hogyha elhiszem
59.
Sanó sehajta éritő enegTelat tevának ógaleng emekSikárti sengte véj csu ámitátRigorg liháta gágtu ánidád
60.
Rendszerváltás volt Na’ConxipánbanIdegen asszony fekszik az ágybanBár simogatják játszanak veleBronz az ágyéka beton a feje
61.
Volt vala rangod címed és nemedViharok jönnek elfújják nevedFöldön tart puszta őrzött életedValahol messze erdők zengenek
62.
Gáláns úr hajlong tanulom nevétA kék teraszon kér egy feketétTar fejéről most elszáll a kalapMosolyainkhoz koccan a harag
73
63.
Maradj még csonka márciusi keddBóka bánattal terhes a ligetAz almafákban alszik a tavaszA hinta-holnap hideg mint a vas
64.
Ne nézd a nőt a kontya mily ziláltMa hagyja el az ős Na’ConxipántDe visszatér az arca fényteliAkármit őriz érted is teszi
65.
A szőke úr a cilinder alattPiros mosollyal őriz egy halatMíg érte jönnek delelőre kapS macskák álmában dorombol a Nap
66.
Kigöngyölték már a naftalinbólA grófné gangos sétára indulUdvartartása bár láthatatlanKörülzsibongja lélek-alakban
67.
Az éjszaka a tyúkudvar gyöpénCsírázni kezdett egy csodás növényMit meg nem tennék ennyi örömér’Bűzével őrzi a kóbor görény
68.
Egy másik reggel vagy még éjszakaHiába vártad nem tévedt hazaMert nem ígérte és nem is üzentNem billent helyre a keserű rend
69.
Gyász után a korzók borbélyszagban áznakPedig nincsen ünnep és nincsen vasárnapCsipkés főkötőink jól eltrafikálnakKencefice boltos csak éjfélkor zárhat
74
70.
A mesterek keménykalapban járnakTemplomba mennek minden vasárnapAz már a város külön szégyeneHogy a csapszékben soha sincs mise
71.
A libás kofa fogorvosra várAranyat hozott jól fial a májCsináltat nyomban két nagy agyaratFeldöfi rájuk a mosolyodat
72.
A tündér három hétig volt betegÁpolták sorban cinkék verebekTáplálták dúsan hollók és sasokTanúsítom a szomszédja vagyok
73.
Az iskolába mindenki bejárGyerek szülő és néha egy tanárA tanév végén egymásra néznekLesütött szemmel helyet cserélnek
74.
Vadászok járják be a berkeketA tenger partján halászni lehetTermészetes ha nincs hal csak halászFel sem tűnik ha nincs vad csak vadász
75.
Nem messze innen egy kisvárosbanTöbb aranyból készült kislábos vanSenki se tudja ki őrzi őketÍgy határtalan a betörőkedv
76.
Titkos kocsma volt a csónakházbanNéhány fillérért ott zongoráztamBármit hazudtak rólam a halakButa vágyakkal repült a kajak
75
77.
Tüzet őriznek a tűztoronybanMár ahol ilyen tűztorony vanA láng rabságban nem szaporodikBeléverik hogy milyen szabad itt
78.
Itt élünk mind az üvegfal mögöttÜveg a rózsa de már eltöröttÜveg a macska a szív a közönyÜvegből vagyunk Mester köszönöm
79.
Tintában fürdött szárítkozik márEgy itatósból hajtogat ruhátNincs ki picit is sajnálná húgátSzomszédja őrzi császári titkár
80.
Sötét menyasszony sajtszagú járomTávol harang szól közel az álomMókusok mondják tehát szentigazHosszú hetünk volt ránk fér a vigasz
81.
A moziban a régi film peregMégis beülnek rá az emberekNézik a vásznat könnyük eleredÉrtük is csillog ami nem lehet
82.
A századvégi parfümös füstbenFeltűnt arcodon a tört ezüst jelMint narancsokon ama hó alattA hadüzenet napja volt e nap
83.
Az űrhajókat egy rétre viszikHolnap útrakél végre mindegyikA kabinokban ócska vánkosonPotyautasként száll a bánatom
76
84.
Kék gömb sugárzik elpattan elégNe nézd halálát fújj egy feketétSzivárványt őrzöl szempillád alattOszd szét közöttünk ami megmarad
85.
Nem volt a rácson se zár se lakatBefuttatták rézzel a platánokatMiénk a kert most tar fényben derengBelépünk együtt nem mersz nem merek
86.
Egy elhagyatott kovácsfújtatóEgy régi álarc föld alatt a tóMind-mind az emlék öblében pihenVitorlát bontok mindet elviszem
87.
A leánykérés kerti ünnepélyCsíkos ruhában jön a vőlegényAz egész város tele lesz veleBilincsben volt a menyasszony keze
88.
Gonosz törpéket festett egy bolondAki korábban nálad udvaroltA másik rászólt rizsporos fejekRokokó álmát ne adja neked
89.
Csak morgolódnak a martalócokKi látott ilyent ebédre kócotA bábjátékos zárja a boltotPaszulyba főz egy sonkacsontot
90.
A varázslónak három a neveA harmadik rég el van feledveAz első titkos másik tiltva vanNem is varázsló már csak tintahal
77
91.
A szerelmesek ászai szentekAlsót és felsőt meg se ismernekCsillagzáporban szemek beszélnekÉs hangtalanul zeng zeng az ének
92.
A sorrend mindegy mégis hátra állszNem választhattad az egész bazártAsszonyod választ ha más nem maradFénnyel tölt meg egy csorba poharat
93.
A katedrális üvegablakábaBagoly billent be most nagyon kábaOdabenn egy percre elhal az énekBagollyá lennék ha szeretnétek
94.
Gazdag a koldus van egy kalapjaVirágot tűz rá megigazgatjaEmlékké kékül majd hazatérveHat falu lánya bolondul érte
95.
Csillogó vértek suhogó szablyákA porcióját dúsan kiszabjákHáború nincsen táncba citáljákForgati lágyan ölbeli párját
96.
Pőre leányok járták csudamódTáncokkal vártuk a néma hajótNem gyújtottunk a parton őrtüzetVilágított a tiszta őrület
97.
A régi háznak kéménye sincsenVasmedve babrál a fakilincsenA szemöldökfa régen leesettNagy munka várja a gyerekeket
78
98.
Ha fordulsz fordulj pörögj ha lehetMásik utcából jönnek a hetekArctalan éjben maszkod henteregAmíg éjfél volt nem szerettelek
99.
Többet mondok el ha megismeremNincsen tengerem nem jártam hegyenNem nézhettem meg a történelmetCsak fényképeztem Sietnem kellett
100.
Amíg a szél fújt hittem a haláltMost itt kerincél de a szél elálltA másik térből figyelem magamVan még esélyem azaz még ma van
101.
Méláz a bakter elmondta versétNyugodtan alhat gazda és vendégNincs helye könnynek nincs helye gyásznakVízre vigyáztak tűzre vigyáztak
-&-
