· Web viewA felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, tartózkodási

TelepülésüzemeltetésDr. Bártfai, Zoltán

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TelepülésüzemeltetésDr. Bártfai, Zoltán

Publication date 2011Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem

Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,


TartalomBevezetés ............................................................................................................................................. 41. Település alapismeretek ................................................................................................................... 1

1. 1.1. A településsel kapcsolatos tudományterületek, fogalmak ............................................... 12. 1.2. A hazai települések kialakulásának és fejlődésének története ......................................... 43. 1.3. A településfejlődés meghatározó tényezői ....................................................................... 84. 1.4. Településhierarchia. Tanya, falu, város ......................................................................... 11

2. A települési közszolgáltatások rendszere ....................................................................................... 171. 2.1. Tanulási egység A településügy alappillérei .................................................................. 172. 2.2. A helyi közszolgáltatások feladatrendszere ................................................................... 193. 2.3. A közszolgáltatások szervezésének gazdasági alapjai ................................................... 24

3. Az önkormányzati kötelező közszolgáltatások köre az 1990. évi LXV. törvény alapján .............. 271. 3.1. Egészséges ivóvíz ellátás .............................................................................................. 272. 3.2. Óvodai ellátással, az általános iskolai oktatással kapcsolatos feladatok ....................... 293. 3.3. Az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos feladatok .................................. 324. 3.4. Közvilágítás ................................................................................................................... 335. 3.5. Nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak biztosítása, egyéb feladatok ............................ 36

4. A települési infrastruktúra üzemeltetése ........................................................................................ 391. 4.1. A települési infrastruktúra felosztása ............................................................................. 392. 4.2. Ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatok ................................................... 413. 4.3. Települési energiaellátással kapcsolatos feladatok ........................................................ 424. 4.4. Közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos feladatok ............................ 455. 4.5. Közparkok, közterületek fejlesztése, fenntartása .......................................................... 506. 4.6. Köztemetőkkel kapcsolatos feladatok ........................................................................... 537. 4.7. Települési hulladékgazdálkodás .................................................................................... 558. 4.8. Kéményseprő ipari szolgáltatás ..................................................................................... 58

5. A településüzemeltetés jogszabályi háttere ................................................................................... 601. 5.1. A településüzemeltetés szabályozásának alapelvei ....................................................... 602. 5.2. Az Önkormányzatok feladatai a településüzemeltetésben ............................................ 61

6. A településüzemeltetés szervezetei, helyszínei és azok formái ..................................................... 651. 6.1. A településüzemeltetés szervezetei ................................................................................ 652. 6.2. Az anyagi közszolgáltatások munkaszervezetei ............................................................ 663. 6.3. A közszolgáltató szervezetek tulajdonjogi alapjai ........................................................ 67

7. A településüzemeltetés formái különböző típusú és méretű településeken ................................... 701. 7.1. A településüzemeltetés formái ....................................................................................... 702. 7.2. Esettanulmány: Gödöllő településüzemeltetése ............................................................ 71

8. A településüzemeltetés felelőssége és kommunikációja ................................................................ 781. 8.1. Kommunikáció a településüzemeltetésben ................................................................... 782. 8.2. Alkalmazott kommunikációs módszerek ...................................................................... 80

9. Példák a településüzemeltetés kapcsolódó és periférikus területeire ............................................. 851. 9.1. A gyepmesteri tevékenység ........................................................................................... 852. 9.2. Hulladékkal kapcsolatos egyéb járulékos feladatok ...................................................... 89

10. A településüzemeltetés géprendszerének műszaki kiszolgálási alapjai ....................................... 931. 10.1. A műszaki kiszolgálás rendszere ................................................................................. 932. 10.2. Karbantartási stratégiák, módszerek, eszközök .......................................................... 95

Ajánlott irodalom ............................................................................................................................. 103


BevezetésA Településüzemeltetés c. tananyagunk elkészítéséhez a TÁMOP-4.1.2/A/2-10/1-2010-0019 pályázati projekt adott lehetőséget. Elkészítése egyben hiánypótlás, elsősorban a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar Településüzemeltető szakirányú továbbképzési szakán kívánjuk felhasználni tananyagként. A képzési tervhez és a gyakorlati hasznosítás által megkövetelt igényekhez is igazodni kívántunk, amikor a főbb tartalmi kereteket kijelöltük. Érezzük, hogy a tárgyalásba még számos fontos, említésre méltó témát be kellett volna vonnunk, vagy még részletesebben kellet volna ismertetnünk, bár a településüzemeltetés nagyon széleskörű ismeretanyagát ez esetben is csak a teljesség igénye nélkül tudtuk volna bemutatni.

Munkánkat leginkább rendszerező áttekintésnek szántuk, reményeink szerint segít eligazodni a településüzemeltetés feladatrendszerének megismeréséhez, a tudományterületi kapcsolódások feltárásához. Bízunk abban, hogy további ismeretszerzésre ösztönöz, amelyhez igyekeztünk hasznos, értékes szakirodalmat ajánlani.

Megjegyezzük, hogy jegyzetünk elkészítésekor 2011-ben az 1990. évi LXV. törvény szabályozta az önkormányzatok feladatrendszerét, így alapvetően erre támaszkodtunk az önkormányzati kötelezően és választhatóan elvégzendő illetve elvégezhető feladatok rendszerezésénél és bemutatásánál. Időközben formálódott és megszületett a 2011. évi CLXXXIX. törvény - Magyarország helyi önkormányzatairól- , amely 2012. január 1-jén életbe lépett.

Anyagunkban a megírás idején érvényes feladatkörökre fókuszáltunk, de a jegyzet 2012 januári ellenőrzésekor és lezárásakor igyekeztünk az új szabályozásokból eredő fontosabb tudnivalókra is felhívni a figyelmet. Miután a tématerület folyamatosan formálódik, változik, az ismeretek naprakészen tartása érdekében javasoljuk a vonatkozó szabályozókat folyamatosan figyelemmel kísérni.


1. fejezet - Település alapismeretekEbben a fejezetben Ön megismeri a településekkel kapcsolatos alapfogalmakat, a települések osztályozását, a jellemző településtípusokat. Képet kap a települések fejlődését meghatározó tényezőkről, a településfejlesztés, alapismereteiről, amelyek segíthetik a településüzemeltetés egyéb vonatkozásainak, feladatrendszerének, tágabb környezetbe illeszkedésének megértését.

A fejezet célja:

• megismerni a települési alapfogalmakat, a településtudomány főbb területeit,

• megismerni a települések osztályozási elvét,

• képet alkotni hazai települések kialakulásának és fejlődésének történetéről,

• megismerni az egyes településtípusok megkülönböztetésének főbb rendezőelveit.

A fejezet tananyagának elsajátításával Ön képes lesz:

• ismertetni a településsel kapcsolatos alapfogalmakat,

• csoportosítani a települések műszaki infrastruktúra rendszerét,

• osztályozni a településeket,

• vázolni a hazai települések kialakulásának és fejlődésének története,

• ismertetni településfejlődés meghatározó tényezői,

• bemutatni az egyes településtípusokat főbb jellemzőik alapján.

1. 1.1. A településsel kapcsolatos tudományterületek, fogalmakTudományterületi kapcsolódás

A településtudomány speciális területe a közigazgatási urbanisztika, amely további két fő területre bontható:

• Településtan

• Településüzemeltetés

A településtan többek között a település fogalomkörével, a települések kialakulásával és azok fejlődésével foglalkozik, kiemeli az önkormányzati munkával összefüggésben jelentkező főbb feladatokat (pl. településfejlesztés, településrendezés, urbanizáció, településmarketing). A településüzemeltetés, mint a későbbi fejezetekben látni fogjuk a települések mindennapi működtetésével kapcsolatos szolgáltatások bonyolításával, szervezésével, irányításával, a kapcsolódó műszaki, ökonómiai feladatokkal, tevékenységekkel foglalkozik.

A településtan tudományterületi hovatartozását az alábbiakban ismertetjük.

A település a társadalom élettere, a társadalom tevékenységének keretet szabó igazgatási tevékenység helyszíne. A településtan a közigazgatás-tudomány része, a települések törvényszerűségeivel, fejlődésével és működtetésével foglalkozik. Mint tudományterület a társadalomföldrajz egyik ágából, a településföldrajzból alakult ki, de ezen túlmenően a jogtudomány, építéstudomány, szociológia, szociográfia, matematika, történelem, sőt a marketing vonatkozó ismereteire is épít. Szorosan kapcsolódik a népességföldrajzhoz is.

A településföldrajz kapcsolódó területe a településszociológia, amely a települési társadalom rétegződésével, a belső társadalmi jelenségek vizsgálatával foglalkozik. A települések vizsgálatához, illetve mindennapi


Település alapismeretek

működtetéséhez szorosan kapcsolható az építészettudomány, amely az építészeti, esztétikai jellemzők feltárásában, meghatározásában ad segítséget.

A településtan más, jól ismert megnevezése az urbanisztika, amely a fenti tudományterületek ismereteit rendszerezetten, szintetizáló jelleggel a településekre leképezve foglalja magában.

A településsel kapcsolatos fogalmak

A település fogalmának meghatározására több megközelítés létezik.

Ehleiter (2007) nyomán a település az emberi társadalom létformája, a természeti feltéttelek és adottságok, a társadalmi gazdasági jelenségek és folyamatok, valamint a műszaki-építészeti elemek együttesének és egymásra kölcsönösen ható tényezőinek történeti és térbeli koncentrációja.

A település a lakosság csoportos elhelyezkedése, a társas együttélés által létrejött földrajzi, gazdasági és közigazgatási kategória.

A település minden esetben a környezetében vizsgálandó. A települési környezet az emberi tartózkodásra szolgáló területet befolyásoló, rá hatást gyakorló természetes és mesterséges tényezők összessége.

Kötetlenebb megfogalmazásban a település olyan ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó-, és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (pl. közművek) áll.

Tózsa (2011) további fontos vonásokat is kiemelve rámutat, hogy a település kiszolgálja lakóinak fizikai és szellemi igényeit, lenyomata és hordozója a közösség múltjának és jelenének, tükrözője a társadalmi-gazdasági berendezkedésnek és a helyi társadalom kultúrájának. Az ott élő emberek közössége okán egyfajta társadalmi jelenség is.

A települések műszaki infrastruktúra rendszere

Az infrastruktúra a közgazdaságtan tudományterületéhez tartozó latin eredetű szó. A fogalom alatt a társadalmi, gazdasági tevékenység hátteréül szolgáló, a termelés zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények rendszerét (lakás, közművelődés, közlekedés, közművek, hírközlés és kommunikáció, egészségügy kereskedelem stb.) értjük. (Forrás: Idegen szavak és kifejezések szótára, 2002)

Pataky és tsa (1994) jól érthető rendszerező áttekintést ad az infrastruktúrával kapcsolatosan. Az infrastruktúra a szociális és műszaki rendeltetésű, jellegű létesítményeknek, intézményeknek, és a hozzájuk tartozó szervezeteknek olyan összefüggő rendszere, amely:

• a településen zajló anyagi javak termelésének nélkülözhetetlen feltétele,

• a települések működésének és fejlődésének elsődleges eleme, az ott élők életfeltételeinek, életminőségének döntő befolyásoló feltétele

A települési műszaki infrastruktúra jellegét tekintve az alábbi csoportokba sorolható:

Az első csoportba a szociális vagy humán elnevezéssel is illethető infrastruktúra sorolható, amelynek elemei:

• lakás célú épületek és

• közösségi intézmények hálózata

A második csoportba azok a műszaki jellegű és rendeltetésű rendszerek tartoznak, amelyek a lakosság részére anyagi szolgáltatásként biztosítják:

• a település közműellátását

• a településen belüli, vagy abba irányuló, azon átmenő közlekedési, szállítási szükségletek kielégítését

• a kommunális és ipari hulladék gyűjtését, szállítását, kezelését és a településtisztasági feladatok ellátását.

A harmadik csoportba sorolható a környezetvédelemmel, környezetgazdálkodással kapcsolatos rendszerek összessége.



Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a termelési folyamatokban, de közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét.

Az infrastruktúra fontosabb jellemzői:

a. Műszaki szempontok: hosszú létesítési időtartam, hosszú élettartam, így tehát egy köztes vizsgálati időpontban nagy befejezetlen beruházási állomány, osztatlanság. Bár az építőipari technológiák, az alkalmazott anyagok ma már jelentős mértékben lerövidítették az építőipari beruházások kivitelezési időtartamát, példaként egy lakóépület megfelelő minőségű elkészítése mérettől, bonyolultságtól függően mégis hónapokat vehet igénybe. Élettartama több évtized. Az oszthatatlanságra jó példa, hogy egy több szintes épület egy szintje több szempontból nem függetleníthető az épület többi részétől. Egy települési csatornahálózat egy szakasza sem választható le a teljes hálózatról úgy, hogy az ne okozzon működési fennakadást.

b. Gazdasági szempontok: nagy összegű beruházás, szolgáltatásai társadalmi közös fogyasztás jellegűek, a szolgáltatások általában nem piac útján, hanem közvetlenül jutnak a fogyasztóhoz, lassú közvetlen megtérülés, közvetett hatékonyság.

c. Szervezeti szempontok: közhasznú, gyakran kommunális jellegű, általában fedezeti elv alapján működő, gyakorta dotációs üzemeltetés.

Települések osztályozása

A települések osztályozása sokféle szempont szerint lehetséges.

1.) A hasznosítás módja szerint állandó és ideiglenes (vagy mozgó) településeket ismerünk. Ez utóbbi típus (pl. sátortábor) alapján a földrajzi kötöttség vagy stabilitás is meghatározó. A két említett településtípus közötti átmenet pl. az üdülőtelep, amely jellemzően csak szezonálisan lakott.

2.) Földrajzi fekvés szerint hegy-, domb-, és síkvidéki települések vannak.

3.) A lakóépületek mennyisége –de természetesen ezzel összefüggésben a lélekszám, így tehát közvetve a település mérete -alapján néhány épületből álló ún. szorványtelepülést (tanya), illetve több épülettel, így nagyobb lélekszámmal jellemezhető csoportos települést (falu, város) különböztetünk meg. Átmeneti típusok ebben a csoportban is léteznek, a 10-100 fő lélekszám közötti, közigazgatásilag nem önálló törpefalvak. Ezek jellegzetes hazai példája az ún „tanyabokor”

A bokortanyák sajátos szerkezetük folytán is a különleges tanyatípusok közé tartoznak. A hagyományosan egy nagyobb tér, a „tanyaköze " köré szerveződő szerkezet átalakulóban van. Néhány öreg tanya még őrzi ezt a képet.

Az egykor egységes tanyán élők életmódja megváltozott, de alapvetően ma is a gazdálkodás jellemző a tanyai életmódra. Azok a tanyák, amelyek a főútvonalak közelében helyezkednek el, falusias településsé alakulnak, megfigyelhetjük ezt például Vajda-bokorban. A jó közlekedési lehetőségek miatt az emberek a városba járnak dolgozni, és elsősorban nem a mezőgazdaságból élnek, alvófalu jelleget vett fel. Kiépült az alapinfrastruktúra, üzletek, hivatalok jelennek meg. Sok tanya részben vagy egészében megőrizte gazdasági szerepét. Az életképes, fejlődésnek induló tanyákon a lakófunkció mellett vállalkozások indultak és a hétvégi házas hasznosítás is megfigyelhető

A bokortanyák ősi formája a szállásföld. E föld a faluban lakó gazdák tulajdona volt. Az uradalom földjét elsősorban az állattartó és csak azután a földművelő nép között szétosztották, s erre a földre az egyes gazda ideiglenes hajlékot, szállást, istállót épített. Eleinte birtokközösségben éltek, a szállásra csak dolgozni jártak, és ott csak cselédek laktak. A rokonfamíliák együtt kapták ki földjüket. Tehát az ilyen ideiglenes tanya-csoportokból, szállásokból alakultak ki a bokortanyák. A bokor elnevezés újabb keletű ráadás, régebben csak a szállás szó járta. Minden szálláscsoportnak az ott legjobban elterjedt, vagy legősibb településű család adta meg a nevét. A tanyabokrok mintegy 100 éven keresztül tartozéktelepülésként működtek, kettős szálláselv szerint, időszakosan használt településegységei voltak a városnak. Fenntartásuk a földművelés és állattenyésztés érdekeit szolgálta. (Forrás: Pristyák: A bokortanyák morfológiai képének változása - átalakuló tanyaszerkezet, www.sulinet.hu)

4.) Alaprajz szerint ősi, szabálytalan elrendezésű illetve szabályos alaprajzú települések vannak. A település alaprajzát a közúti utcahálózat adja meg, amely a település szerkezetének legfontosabb eleme. Az utcahálózaton



kívül a település szerkezetét képviselő vonalas műszaki infrastruktúra a vasúthálózat, a közmű vonalas létesítményei (telefon, kábel Tv, informatikai világháló vezetékrendszere, elektromos hálózat, víz-, szennyvíz, gáz, távhőrendszer). ide sorolhatók még az élővizes csatornák.

5.) Gazdasági jellegüket tekintve a falvak elsősorban a mezőgazdasági tevékenységgel jellemezhetők, míg a városok inkább ipari és szolgáltató tevékenység mentén működnek. Ez persze sok esetben ennyire „elvágólagosan” nem mondható ki, egyes településeken a tisztán mezőgazdasági vagy ipari profil nem, inkább a vegyes szerkezet jellemző (pl. Kecskemét mezőgazdasági és a betelepült ipari létesítménykomplexum mixtúrája).

6.) Feladatkör vagy szerepkör szerint szervező, irányító funkcióval nem bíró, alapfunkcióval rendelkező kis települések, jellemzően falvak (alapfunkció az alapvető élelmiszer ellátás, egészségügyi ellátás, illetve oktatás). Központi funkcióval bíró, a környező kisebb települések ellátására is képes város, amely az adott régióban meghatározóvá teszi, befolyásolja vonzáskörzetét így a településhierarchiában elfoglalt helyét.

Korábban ennél részletesebb besorolás is létezett: országos központ, felsőfokú központ, középfokú központ, alsó fokú központ meghatározással.

7.) Méret alapján, a lélekszám szerint:

• törpefalu: 200 fő alatt

• aprófalu: 200-500 fő

• kisfalu: 500-2000 fő

• nagyfalu: 2000-5000 fő

• óriásfalu. 5000-10000 fő

• kisváros: 10000-20000 fő

• közepes város. 20000-100000 fő

• nagyváros: 100 ezer-500 ezer fő

• regionális nagyváros: 500 ezer-1 millió fő

• metropolisz: 1millió-10 millió fő

• megapolisz. 10 millió fő felett

2. 1.2. A hazai települések kialakulásának és fejlődésének történeteA Kárpát-medencét nem a népvándorlás körüli törzsek, hanem az ősember lakta először. Nem véletlenül, hiszen hatalmas mészkőhegységeink barlangjai-országunk első lakóhelyei-azokban az időkben menedéket nyújtottak neki, amikor a síkságot még tavak sőt tenger borította. Barlanglakó elődeink lakóhelyeinek emlékei: tűzhelyei, kő-, majd csonteszközei is fennmaradtak.

Első településeink a bronz-, és a vaskorból ismertek. A nagy népvándorlások évezredeiben az egymást követő törzsek leggyakrabban a terepi adottságokat kihasználó első földvárak védelmében telepedtek meg. A vaskor elején megjelenő szkítákat a kelták váltják fel, akiket azután a Dunántúlon a Pannónia Erdélyben a Dácia tartományt létrehozó római hódítás szorít ki.

A mai Alföldet benépesítő Szarmaták építhették az Alföld északi részének híres népvándorlás kori emlékét, a nagyobb területet védő Csörsz-árkot.

Hazánk településfejlődésének vonulatát a honfoglalástól napjainkig Kőszegfalvi és Loydl munkájában (1998) alapos részletességgel mutatja be. Tanulmányukra támaszkodva ezen időszak településeinek kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban összefoglaló jelleggel az alábbiakat emeljük ki.



A magyarság Kárpát medencében történt megtelepedése előtt az akkor itt élő, vagy e térségben vándorló népek már alapítottak településeket. Az ősmagyarok letelepedését megelőző időkből a rómaiak településfejlesztő, illetve városalapító, városfejlesztő tevékenysége kiemelt jelentőségű. A rómaiak az általuk lakott dunántúli térségben, -Pannónia tartományban-városokat alapítottak. Ezek ma is meghatározó elemei Magyarország településhálózatának (pl. Sopron, Szombathely, Győr, Pécs, Keszthely.) Az akkori települések sorában kiemelt szerepe volt Aquincumnak.

1.1. ábra Aquincum légi felvételen (Forrás: Wikipedia)

A rómaiak alapította települések kialakulásában, fejlődésében különféle hatótényezők szerepe érvényesült. Ezek között említhető a védelem, a kereskedelem, a tartomány irányításával összefüggő funkciók.

A rómaiak elvonulása, illetve a Kr. utáni ötödik században bekövetkezett földrengések hatására és következményeként az általuk alapított települések nagyrészt elpusztultak. A városalapító, településfejlesztő tevékenység Szent Istvánhoz fűződik. A királyi hatalom székhelyeiként alakult ki és fejlődött Esztergom és Székesfehérvár, majd később Buda. Az első királyunk által alapított katolikus püspökségek székhelyei a hazai városhálózat alapjait is megvetették: ezek az említett két városon kívül Veszprém, Pécs, Győr, Vác, Eger, Kalocsa.

A vidéki táj természeti képe az Árpád-korban a maitól elsősorban a kiterjedt árterek meglétében tér el. Az árterek és a körülöttük lévő magasabb szintek téli-nyári váltógazdálkodása illetve a hozzá kapcsolódó földművelés tekinthető a falvak kialakulásának mozgatójaként. A lakóházakat szérűskertek és a kertek alján ún „telkek” övezik. A településhálózatra a védelemre való berendezkedés nyomja rá a bélyegét. A határ őrzéséért a legkülső, lakatlan, ún. gyepü határőr települések felelnek. Később a vármegyék létrejötte után a földvárakkal, őrtelepekkel megerősített határvármegyék, az ún. marchiák. (Forrás: Pannon Enciklopédia, 1993).

A korai Árpád-kor jellegzetes lakóépülete a veremház. A veremházépítés ismeretét őseink feltehetőleg magukkal hozták a Kárpát-medencébe.



1.2. ábra Árpád kori veremház (forrás: Újra divatba jöttek az Árpád kori veremházak)

A várispánságok székhelyei révén gazdagodott a települések hálózata, fokozatosan kialakultak, erősödtek a települések közötti kapcsolatok. Kialakult a falvak sűrű, kis lélekszámú, gyakran csak néhány család lakta hálózata. A falvak közötti különbségek megjelenésében – mely a későbbiekben a faluhálózat differenciálódását eredményezte, majd erősítette – az egyik meghatározó tényező volt Szent István azon rendelkezése, mely minden tízedik falut templomos falunak jelölt ki.

A XII. századtól kezdődően kibontakozott a kedvező földrajzi fekvésű, nagyobb lélekszámú falvak közül a később mezővárosoknak nevezett települések kiemelkedésének, fejlődésének folyamata, szinte az egész ország területén (Kecskemét, Szeged, Debrecen, Ozora, Simontornya, Siklós).

A településfejlődés szerves folyamatát megszakította a tatárjárás, és annak súlyos következményei. A legsúlyosabb veszteség a települések népessége nagy részének, helyenként egészének pusztulása volt. A települések alacsony színvonalú épületállománya viszonylag kis értéket képviselt (falaik sárból készültek, fű, szalma, helyenként nád fedte tetejüket). A tatárok által történt felgyújtásuk, elpusztításuk viszonylag kisebb anyagi károkat jelentett az ország népességét ért súlyos vérveszteségekhez képest.

A tatárjárás utáni helyreállítás nagyrészt IV. Béla városépítő tevékenységének eredménye. Rendeleteire elindult a városok, nagyobb települések kőfallal történő körülkerítése, a várak kőből történő építése.

A tatárjárás után a török megszállásig terjedő időszak a középkori települési rend és települési viszonyok megerősödésének időszaka volt. Buda központi szerepet kapott az ország településrendszerében. A városhálózatban jelentős szervező és irányító szerepet töltött be Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Esztergom, Vác, Kalocsa, Szeged, Eger, Veszprém. Kialakult a mezővárosok hálózata, amelyek funkcionálisan hozzájárultak a népesség települési, ellátási viszonyainak alakításához, a gazdasági és kulturális kapcsolatok szervezéséhez, az egyes országrészek közötti kereskedelem, árucsere lebonyolításához.

A XIV–XV. században a felgyorsult társadalmi-gazdasági fejlődés a városok fejlődésével járt együtt. A folyamatot támogatta a városfejlesztést preferáló politika, ennek különféle intézkedései. Kiemelést érdemel e vonatkozásban Nagy Lajos, Zsigmond, illetve Hunyadi Mátyás szerepe, az általuk hozott törvények, rendelkezések hatása.

Kőszegfalvi és Loydl rámutat, hogy a késő középkor településfejlődését különféle hatótényezők ösztönözték: kereskedelem, árumegállító-vásártartó jogokkal való felruházottság, világi, egyházi, katonai irányítási funkciók. A falvak mellett a városok fejlődésében is meghatározó szerepe volt a mezőgazdaságnak. A bányakincsek lelőhelyeinek térségeiben bányásztelepülések, városok épültek (például Telkibánya, Nagybörzsöny említhetők a mai Magyarország területén). Néhány város fejlődésében meghatározó szerepe volt a művelődésnek és az oktatásnak (Pécsett 1367-ben Nagy Lajos alapította az ország első egyetemét; Esztergomban, Egerben).



A 150 éves török megszállás alatt a társadalom szétesése, a gazdaság pusztulása együttjárt a városok, települések elpusztulásával, népességük nagyobb részének elmenekülésével. Az Alföld és a Dunántúl jelentős részén a korábbi sűrű faluhálózat elpusztult. Csupán néhány nagyobb mezővárosnak sikerült többé-kevésbé átvészelnie a megszállás súlyos évtizedeit: mint például Kecskemétnek, Ceglédnek, vagy Nagykörösnek. Ezek a városok közvetlenül a szultánnak adóztak, így megőrizhették belső autonómiájukat, magyarul folyt azokban az oktatás, az igazságszolgáltatás és az egyházi élet vitele. A másfél évszázados török megszállás és súlyos következményeinek hatására másodszor szakadt meg a magyarországi településfejlődés szerves, organikus folyamata.

A törökök hódoltság után lassan indult meg az élet a korábban megszállt területeken. A társadalmi, gazdasági fejlődés megindításának alapkérdése volt a területek benépesítése. Az ország más térségeiből visszatelepült, illetve ide telepített magyarajkú népesség mellett nagy számban érkeztek más nemzetiségűek is – németek, szlovákok – az Alföld és a Dunántúl déli, délkeleti területeire. A korábban elpusztult városok, falvak a magyarok és betelepültek összefogásával újratelepültek (pl. Törökszentmiklós, Szarvas, Nyíregyháza).

A középkori sűrű faluhálózat a korábban megszállt területek nagyobbik korábbi állapotának megfelelően már nem állt helyre. Helyette egy sajátos – nagymértékben hazánkra jellemző – települési szerkezet, a mezővárosok-tanyák kettőse alakult ki. A tanyai gazdálkodás és a tanyás településmód széleskörű elterjedése döntő ösztönző tényezője volt nemcsak az Alföld, hanem az itt fekvő mezővárosok gazdasági fejlődésének, a mezővárosi társadalom lassú polgárosodásának.

A 19. század elején végbement város/településfejlődés kedvező folyamatokat mutatott. Felgyorsult a városok népességszámának gyarapodása, a fejlődés különféle hatótényezőinek összetett hatása érvényesült (kereskedelem, agrárium, kézműipar, világi-egyházi igazgatás, kultúra-oktatás). Külföldi példák nyomán – nálunk is felerősödtek a tudatos városfejlesztést-városrendezést szorgalmazó törekvések. 1805-ben Hild János építész kidolgozta Pest városrendezési tervét, majd 1808-ban Szépítő Bizottság alakult a városrendezési tervben foglaltak végrehajtására. A század harmincas éveitől lelkesen szorgalmazta Széchenyi István Buda-Pest-Óbuda egyesítését, az első állandó Duna-híd megépítését, a Duna-part rendezését, a pesti oldal fásítását.

Városaink, településeink életében, fejlődésében a nagy, kedvező irányú és jellegű változások a század második felében, különösen annak utolsó harmadában következtek be, és átíveltek az első világháborúig. E kor leglátványosabb fejlődését Budapest mutatta. 1873-ban a három város egyesítésével létrejött főváros a kedvező földrajzi adottságok hasznosításával a századfordulóra milliós nagyságú metropolis, a Kárpát medence centruma lett. Népességszámának, iparának gyors fejlődése együtt járt az ország szellemi-kulturális életében, kereskedelmében betöltött szerepének széleskörű érvényesülésével.

Ezekben az évtizedekben alakult ki a főváros infrastruktúrája, amely alapjaiban ma is meghatározója települési szerkezetének, beépítésének, terület felhasználásának, építészeti-térbeni megjelenésének. A főváros mellett különösen gyors volt az ipar koncentrálódásának térségeiben fekvő városok, a megyeszékhelyek, a történelmi kereskedelmi centrumok fejlődése (Miskolc, Győr, Pécs, Sátoraljaújhely, Szombathely stb.).

A városok fejlődését, modernizálódását nagymértékben meghatározta, ösztönözte a vasúthálózat kiépülése. 1879 tavaszán az árvíz elpusztította Szeged városát. Helyreállítása, újjáépítése Lechner Lajos mérnök széleskörű európai elismerésben részesített terve alapján – jelentős külföldi adományokból is – a korszerű hazai városrendezés-városépítés kiemelkedő példája volt. Felgyorsult a falvak átalakulása, korszerűsödése, különösen a főváros, a nagyvárosok és a megyeszékhelyek közvetlen szomszédságában. Ugyanakkor jelentős regionális különbségek alakultak ki a faluhálózatban, melyet alapjaiban a mezőgazdasági termelés eltérő termőhelyi adottságai határoztak meg.

Az első világháború – majd annak elvesztése után ránk erőszakolt trianoni békeszerződés – megszakította ezt a folyamatot. Hazánk településrendszerének szerves, organikus fejlődése ekkor szakadt meg harmadszor. A megcsonkított ország területén kitűntek a településállomány aránytalanságai. Az új államhatárok között a főváros földrajzi elhelyezkedése – különösen az északi és a déli területek között – aránytalan lett. Nagy összefüggő határmenti térségek városnélküli területek voltak: kedvezőtlen gazdasági adottságaikból következően felgyorsult lemaradásuk, majd jelentős mértékben leszakadásuk az ország más térségeihez képest. A hazai területfejlesztés legbonyolultabb feladatait jelenleg is ezen térségek elmaradottságának mérséklése jelenti. Az új országhatárok korábban jól működő, a kiegyensúlyozott területi fejlődés egyik meghatározó feltételét jelentő vasúti kapcsolatokat vágtak ketté, szüntettek meg.

A húszas évek végének, a harmincas évek első éveinek súlyos gazdasági válsága, majd később a háborús készülődések azonban nagymértékben korlátozták a kiegyensúlyozott területi és településfejlődés



lehetőségeit és feltételeit. Az ország településállományának átfogó fejlesztésére a harmincas években – különféle szakemberek részéről – több javaslat is készült, az anyagi erőforrások korlátozottsága, hiánya azonban nem adott lehetőséget ezek megvalósítására.

A második világháború pusztításai miatt több város, különösen a főváros súlyos károkat szenvedett, újjáépítése hosszú folyamat volt és jelentős gazdasági ráfordítást igényelt.

Az ötvenes évek első felében a gazdaságpolitika kiemelt célja a nehézipar intenzív fejlesztése volt. Ennek érdekében gyors ütemben fejlesztették a szénbányászatot. A településfejlesztést az ipari térségekre összpontosították. Ezekben a meglévő városok, települések jelentős fejlesztése mellett (Ajka, Tatabánya, Salgótarján, Miskolc, stb.), új városokat is építettek (Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Komló stb.). Budapesten is jelentősen fejlődött az ipar, amely a népességszám jelentős növekedését eredményezte. A főváros lakás viszonyainak fejlesztése ezzel nem tartott lépést, s következményeiben az infrastruktúrában nagy feszültségek alakultak ki, halmozódtak fel. Az ország más térségeiben a települések fejlesztése – anyagi eszközök hiánya, vagy szűkössége miatt – igen kismérvű volt. A falusi térségekből jelentős számú népesség vándorolt el, s ez következményeiben igen kedvezőtlenül érintette a falusi települések helyzetét, fejlődésük feltételeit.

A hatvanas évek elejétől a korábban iparilag fejletlen térségekben (Alföld, dél-dunántúli térség) is telepítettek ipari üzemeket, elősegítve a foglalkoztatási lehetőségeket. A mezőgazdaság szerepe a települések túlnyomó többségében a fejlődés egyik meghatározó tényezőjeként érvényesült. A településrendszer átfogó fejlesztését szolgálta az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK), mely mintegy másfél évtizedig a településpolitikai döntések alapjául szolgált. Ez alatt az időszak alatt mérsékeltebb lett a főváros fejlődése, megerősödött az ország nagyváros hálózata (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr). Jelentősen fejlődtek a megyeszékhelyek és az ipari centrumok. Fejlődésüket elősegítette, hogy ebben az időszakban az építési tevékenység gyorsan és átfogó jelleggel korszerűsödött, tömegesen alkalmaztak ipari építési eljárásokat, technológiai megoldásokat (előgyártás, nagyelemes építési technológia, új módszerek a közműhálózatok építésében).

A közép- és kisvárosok nem kielégítő mértékben és színvonalon fejlődtek. Ez súlyos feszültségforrásokat teremtett a településrendszerben. Joggal bírálták a koncepciót, illetve az arra alapozott településpolitikát a falvak nagy többsége fejlesztésének elhanyagolásáért. A nyolcvanas évek derekán egyértelmű lett az a felismerés, hogy a korábbi célok és annak megfelelően követett fejlesztési gyakorlat nem alkalmas a településrendszer átfogó és arányos fejlesztésére, korszerűsítésére, az új társadalmi-gazdasági kihívásokhoz alkalmazkodó településpolitikai magatartás érvényesítésére. Új elveket fogalmaztak meg. Ezek megvalósításához – a nyolcvanas évek második felében kibontakozott gazdasági válság következtében – a szükséges eszközök nem álltak rendelkezésre. A rendszerváltás alapvetően új helyzetet, új feltételeket jelentett a településrendszer és a települések fejlesztésében is. (Forrás: Kőszegfalvi-Loydl, 1998)

3. 1.3. A településfejlődés meghatározó tényezőiAz előző fejezetben áttekintettük a települések kialakulásának és fejlődésének főbb jellegzetességeit az elmúlt század végéig. Napjaink társadalmi, gazdasági viszonyai településeket is új kihívások elé állítják.

Több településkutató egybehangzó véleménye szerint a további fejlődés főbb tényezői közül az alábbiak emelhetők ki:

• A nemzetközi tőkeáramlás útvonalaiba való bekapcsolódás lehetősége.

• A belföldi és nemzetközi logisztikai útvonalakba való bekapcsolódás lehetősége (közúti, légi, vizi útvonalak közelsége, pl. jó minőségű út, autópálya, repülőtés közelsége).

• Az információ áramlásba való bekapcsolódás lehetősége (infokommunikációs rendszerek fejlettsége).

• A szolgáltató (tercier) szektor erőssége, a tudományos, innovációs kutatómunkába (kvaterner szektor) való bekapcsolódás lehetősége.

A gazdasági szektorok a gazdaság szereplőiből álló olyan csoportok, amelyeknek a céljai és gazdasági döntései, illetve a rendelkezésükre álló erőforrások hasonlóak. A gazdasági szektorok leírására a makroökonómia a zárt gazdaságok négyszektoros modelljéből indul ki. A modell a nemzetgazdaságban betöltött szerepük alapján négy szektort különít el: a háztartásokat, a vállalkozásokat, az államot és a bankrendszert. Nyitott gazdaság esetében a



külfölddel való kapcsolat is fontos, ezért a külföld figyelembevételével válik teljessé a kép. A földrajztudományban a négyes elkülönítés az alábbi: primer szektor (mezőgazdaság), szekunder szektor (ipar), tercier szektor (szolgáltatások), kvaterner szektor (kutatás-fejlesztés-innováció, K+F+I). A foglalkoztatáspolitika használ még a fentiektől eltérő osztályozást: első gazdaság (állami szféra szektora), második gazdaság (profitorientált vagy magánszféra szektora), illetve harmadik gazdaság (nonprofit-civil és nem profitorientált állami vagy magán szektor).(Forrás: Wikipedia)

Magyarországon sajátos gazdasági viszonyaink okán a működő tőke koncentráció az ország középső részére tehető. Ilyen típusú eloszlásra a nemzetközi gyakorlatból több példa említhető. Nemcsak a hazai-, de a nemzetközi tőkebeáramlásból adódóan is előállhat ilyen regionálisan heterogén helyzet. Portugáliában Lisszabonban és környékén található a külföldi beruházások 80, Spanyolországban pedig Madridban közel 70 százaléka. Ez egyfajtamód meghatározza az ország településeinek fejlesztési lehetőségeit is. A gazdasági fejlettség regionális mutatói és a működőtőke-befektetések állománya között általában kimutatható a kapcsolat, a külföldi beruházások gazdasági térformáló tényezővé váltak.

A magyar gazdaságpolitika érdeke a nemzetközi működőtőke-áramlás hatékony multilaterális szabályozására irányuló kezdeményezések támogatása. A külföldi működő tőke alapvetően korlátozásoktól mentes magyarországi beáramlását a hazai jogszabályokon túl nemzetközi kötelezettségvállalások is garantálják. Az ország ezekkel összhangban kedvező feltételeket igyekszik biztosítani a külföldi működő tőke folyamatos beáramlásához és tartós jelenlétéhez, valamint segíti a külföldre – elsősorban a közép- és kelet-európai, valamint a balkáni térségbe – irányuló magyar működőtőke-befektetéseket, amelyek erősítik az ország gazdasági potenciálját. A külföldi tőke beáramlása illetve a hazai tőke fejlesztési célú felhasználása az adott régió, és azon belül egy-egy város gazdasági megerősödésének alapját adhatja. Jó példa erre a hazánkban megtelepülő autógyárak esete, ebből adódóan a környékbeli város fejlődési lehetőségének pozitív változása. Győr az AUDI, Kecskemét a MERCEDES gyártóvállalatának letelepedésével a korábbi lehetőségeihez képest sok szempontból új távlatokat nyert (a helyi munkaerő elhelyezkedése, a város bevételeinek gyarapodása, a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztések egyéb hatásai stb.

Antalóczy és tsa (2005) a működőtőke regionális hatásainak vizsgálatát célzó munkájában kimutatja, hogy a működőtőke-befektetések jelentősen hozzájárulnak a regionális különbségek növekedéséhez úgy, hogy a telephelyül választott régiókban erőteljesebbé teszik a gazdasági növekedést, növelik a beruházásokat, az értékesítést valamint az exportot, csökkentik a munkanélküliséget, és javítják a jövedelmi viszonyokat.

Magyarország külpolitikai stratégiájában megfogalmazottak szerint az ország fejlődésének tudás- és technológia-intenzív húzóágazatai magas hozzáadott értéket képviselnek. Ilyen a modern, innovatív ipar (elektrotechnika, környezettechnológia, autóipar, gyógyszeripar, biotechnológia, bioenergia, info-kommunikáció), az üzleti-kereskedelmi szolgáltatás (európai közlekedési hálózatok és a rájuk épülő pénzügyi-logisztikai központok, regionális üzleti-szolgáltató központok), és az idegenforgalom (főként az egészség-, kulturális és kongresszusi turizmus). Komoly lehetőségeket rejt a környezetvédelmi iparág exportteljesítményének növelése, a befektetések elősegítése e téren. Az említett iparágak eredményes működése a környező település fejlődését jelentékenyen tudja támogatni.

Az információs társadalomban fontos erőforrás a tudás, az ismeretek áramlásának legfőbb közvetítő eszköze az internet. Mint korábban említettük a településfejlődés meghatározó tényezője a kvaterner szektor, a „tudás ipar” és annak kikerülő eredményei illetve azok hasznosítása. Jó példa erre talán a kaliforniai Szilicium völgy, amely a kutatott „hightech” technológiák okán a tudományos világ központja, ennek okán a környező településhálózat a világ talán legfejletteb és gazdaságilag is legerősebb településeit adja.

Kőszegfalvi és tsa munkájában (1998) a települések helyzetét, fejlődésük feltételeit meghatározó hatótényezőket a fentiekhez képest tágabban értelmezte. megállapítja, hogy a hatótényezők különféle jellegűek, szerepük összetetten érvényesül. A települések helyzetét, fejlődésük feltételeit vizsgálva megkülönböztet:

• természeti,

• gazdasági,

• társadalmi,

• műszaki,

• ökológiai,



• strukturális (szerkezeti) és

• irányítási hatótényezőket.

A hatótényezők szerepe, jelentősége változó; különböző történeti periódusokban más és más hatótényezők szerepe ismerhető fel a települések fejlődésében. Korábban meghatározó jelentőségű hatótényezők szerepe mérséklődik, háttérbe szorul, átrendeződik, netán megszűnik, majd új hatótényezők érvényesülnek. A hatótényezők szerepe, jelentősége azonban nemcsak az egyes települések vonatkozásában érvényesül: településcsoportok, nagyobb térségek, országra kiterjedő településrendszerek helyzetét, fejlődési feltételeit is alapvetően befolyásolják, meghatározzák.

A települések fejlődése szempontjából fontos földrajzi tényezők két csoportra oszthatók:

• Helyzeti energiák

• Helyi energiák

Helyzeti energia alatt a földrajzi elhelyezkedésből adódó előnyöket, míg a helyi energiának a helyben rendelkezésre álló, a település fejlődését elősegítő természeti adottságok összességét értjük.

Az eltérő természetföldrajzi tájak (pl. síkság-hegyvidék, szárazföld-tenger, folyóvölgy-sivatag) találkozásánál történelmileg alakultak ki az ún vásárvárosvonalak, miután a különböző területeken élő népek különböző, árucikké tehető termékeket állítottak elő, amelyek kereskedelmére így ezen területeken központok alakulhattak ki.

A helyzeti energiát jelent és ennek egykori kihasználásával jöttek létre egyes nagytájakon olyan központi városok, mint pl. Budapest a Kárpát-medence központjában, amely az adott régió földrajzi központja.

Az áruszállítás szempontjából fontos, hogy az adott területen van-e olyan természeti képződmény, földtani formáció (pl. tenger szoros, öböl, hegyi hágó), vagy mesterséges létesítmény (pl. híd, határátkelőhely), amely a kereskedelem logisztikai folyamatait segíti. Ha igen, ez is az érintett illetve a környező települések helyzeti energiáját erősíti.

A helyi energiák olyan adottságok egy adott földrajzi helyen, így a ráépült településen, amelyek a társadalmi, politikai helyzettől függetlenül rendelkezésre állnak, bár kihasználásuk, hasznosíthatóságuk az említett tényezőkkel összefüggésben lehet. Ez tehát befolyással bír arra, hogy ott egy település megjelenik-e. Így tehát egy kedvező földrajzi adottságú hely társadalmi igény hatására könnyen településsé válhat.

A helyi energiák főbb megjelenési formái az alábbiak:

• domborzat

• víz,

• termálvíz,

• ásványkincsek,

• kőzetek,

• energiahordozók,

Jelentős helyzeti energia lehet a települést környező táj szépsége, esztétikai értéke, és az üdülésre, sportolásra való alkalmassága. Ilyenek pl. a nemzeti parkok, üdülő-, kiránduló központok, síparadicsomok. Így pl. a hévizi tó termálvize a település helyi energiáját adja, a ráépülő szolgáltatások a turizmus és a gazdaság potenciálját növelik.



1.3 ábra A hévízi Panoráma hotel

1.4. Ábra A hévizi tófürdő

4. 1.4. Településhierarchia. Tanya, falu, városEgy korábbi tanulási egységben bemutattuk, milyen rendezőelvek szerint osztályozhatók a települések. Minden település rendelkezik olyan alapfunkciókkal, amely az ott élő lakosság számára az „élhetőség” feltételeit megteremti. Ezek jellemzően a közszolgáltatások körét alkotják (pl. vízellátás, elektromos energia szolgáltatás, alapfokú oktatás, egészségügyi ellátás, de ilyen az élelmiszer ellátás is). A különböző típusú települések általában településhálózatot alkotnak, -kivéve, ha ez valamilyen oknál fogva, pl. történelmileg nem alakult ki- amelyek sorában egyesek kiemelkednek, mivel az alapfunkciónál több szolgáltatást tudnak nyújtani, rendelkeznek ún. központi funkciókkal. A központi funkciók megléte, vagy közeli elérhetősége tehát a rendezőelv abban a tekintetben, hogy a település városi ranggal bír-e vagy sem.

A központi funkciókat jellegüknél fogva az alábbi főbb csoportokba sorolhatjuk (Tózsa, 2011):

• munkahely,

• kereskedelem,

• egyéb gazdasági szolgáltatások,

• közigazgatás,

• egészségügy,



• oktatás,

• kultúra

A központi funkció jellemzője, hogy nem csak a helyi lakosság tudja az ebből adódó szolgáltatásokat igénybe venni, hanem bizonyos elérhetőségen belül a várost környező települések lakossága is (pl. mozival, színházzal is rendelkező hipermarket, vagy repülőtér). A szolgáltatások más településeken élők által is történő igénybevétele okán kialakul a város vonzáskörzete.

A városi rang további kritériuma, hogy a település többszintes, zárt beépítésű központi maggal rendelkezzen. Ennek részleteit később tárgyaljuk.

Tanya

Az adott nagyságú területen elhelyezkedő lakó és egyéb célú épületek száma vonatkozásában megkülönböztetünk magányos, vagy szórvány településeket illetve csoportos településeket.

A magányos települések lehetnek falusias illetve városias magányos települések. A városias magányos településekre jellemző, hogy bár állandó lakosainak száma csekély lehet, azonban munkahelyül többeknek szolgálhat (pl. sportrepülőtér az épületeivel, kutatóállomás).

A szórvány települések jelentős része a falusias magányos települések közé tartozik, amelyek mezőgazdasági tevékenységre épülnek. Jellemző megjelenési formájuk Magyarországon a tanya. Amennyiben a tanyák nem szétszórtan, hanem csoportosan helyezkednek el, úgy sortanyának, vagy bokortanyának is nevezik azokat.

1.5. ábra. Jellegzetes tanya víznyerőhellyel (gémeskút)

Napjainkban a tanya a mezőgazdasági termék előállításból, feldolgozásból történő megélhetésen kívül egyéb tevékenységre is „szakosodhat”. Így hazánkban is egyre több a lovas tanya, a turizmusra, falusi turizmusra, néphagyományőrzésre, vendéglátásra, vagy a wellness és rekreációs szolgáltatásokra, illetve akár ezek kombinációjára újonnan létrehozott, vagy egy meglévőből átalakított esztétikus megjelenésű, korszerű belső műszaki infrastruktúrával kialakított tanya.



1.6 ábra Lovas tanya

Falu

Falunak nevezzük azokat a kisebb lélekszámú nem zárt településeket, amelyek.

• nem rendelkeznek központi funkcióval,

• elrendezésükre jellemző a földszintes beépítés, a népsűrűségük általában nem éri el a 200 fő/km2 értéket,

• kommunális és infrastrukturális ellátottságuk a városokénál szerényebb.

Alaprajzuk, szerkezetük szerint a következő típusokba tartozhatnak:

• egyutcás vagy szalag falu: az országút két oldalán elhelyezkedő szalagtelkekből áll;

• orsós alaprajzú falu: szintén egyutcás, de a település közepén térré szélesedik;

• körfalu: központi főtér körül helyezkednek el a telkek;

• sakktábla-alaprajzú falu: szabályos alaprajz, párhuzamos utcák jellemzik;

• halmazfalu: szabálytalan alaprajzú

• széttördelt falu: a házak utak mentén, egymástól távolabb állnak

Tipikus hazai szalagfalu Hollókő. A falun áthaladó út két oldalán szalagszerűen felfűzve sorakoznak a házak. Az 1909-es tűzvészt követően keskeny parcellákat kaptak a családok, ezért a telkeken további építkezések csak hátrafelé, a hátsó kert irányába valósulhattak meg (1.7. ábra).



1.7. ábra Hollókő, tipikus szalagfalu

Város

A város fogalmának meghatározásakor alapvetően két koncepcionális megközelítés létezik, ezeket szemléletes példákkal is bemutatja Tózsa (2011) a településtannal foglalkozó munkájában. Az egyik, a mennyiségi megközelítés szerint a város a településhálózat nagyobb lélekszámú tagja, a városi jogállás ezek alapján a népességszámhoz köthető.

Ebben a tekintetben nehéz lenne besorolni a Föld különböző országaiban a településeket a város kategóriába, hiszen egyes országokban relatíve nagy népességű települések sem városok (pl. Kínában), míg másutt (pl. USA) akár egy magyarországi kisfalu lakos számának megfelelő népességgel is város lehet egy település (pl. Goodnews Bay, Alaszka 231 lakossal). (hasznos link:http://www.city-data.com)

A másik az ún. funkcionális megközelítés, amely szerint a már korábban említett központi funkciók megléte alapján lehet város egy település.

1.8. ábra Várossá nyilvánított települések száma és átlagos népességük 1986-2007.

A korábban bemutatottak összefoglalásaként elmondható, hogy városnak tekinthető a településhálózat nagyobb népességű, központi funkciókkal rendelkező, kiemelt jogállású tagjai. A városok aktív keresőinek többsége jellemzően nem a primer gazdaságban, hanem inkább az iparban, a szolgáltató szektorban és az egyre feltörekvő tudásiparban (kvaternerben) dolgozik. A városok megjelenésükben is eltérnek a falvaktól a zártsorú, emeletes



beépítéssel. A népsűrűségük jellemzően nagyobb mint 200 fő/km2.

Magyarország mintegy 3200 településéből 327 város (2009-es adat). A szám folyamatosan emelkedett az elmúlt száz évben. A lakosságszám szerinti rangsorolás egyértelműen azt mutatja, hogy minél kisebb egy település, annál kevésbé városias, ez alól csak néhány kivétel van. Ezek között szerepel Hévíz, ahol ugyan kevesebb, mint ötezer ember él, az infrastruktúra fejlettsége vagy például az egészségügyi ellátás színvonala. Történeti összehasonlításban a legvárosiasabbak azok a települések, amelyek már 1900 előtt is városok voltak, míg az 1990 után városi rangot kapott települések átlaga csak 70 százalék körül van. A megyeszékhelyek és a megyei jogú városok általában kiemelkedően jó mutatóval rendelkeznek.

(Forrás: http://mta.hu/tudomany_hirei/varosiatlan-varosok-sokasaga, kovácsiné Nagy Katalin felmérése alapján).

A várossá nyilvánítás folyamata

Az alábbiakban összefoglaló jelleggel bemutatjuk a várossá nyilvánítás folyamatát.

Maga a bírálat két fázisban történik. A teljességére vonatkozó törvényességi vizsgálatok után először egy előkészítő bizottság vizsgálja meg a benyújtott dokumentációt. A vizsgálat a legapróbb részletekre is kiterjed, a település múltját, fejlettségét, társadalmát, a munkahelyek számát, kereskedelmi ellátottságát, az oktatási, nevelési, művelődési intézményeket, az egészségügyi, szociális ellátást, az infrastruktúrát, a rendőrség jelenlétét, a településszerkezetet, a megjelenést, a településhálózatban elfoglalt helyét mutatja be részletesen anélkül, hogy bármilyen ítéletet fogalmazna meg. Különböző paramétereket is felállítanak, amelyek segítségével mód van az országos helyzettel történő összehasonlításra is.

Érdemes ezek közül néhányat megemlíteni: lakónépesség, kormegoszlás, a népesség változása 1990-től, a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya, a helyben foglalkoztatottak aránya, munkanélküliségi adatok, az éjszakai és nappali népesség aránya, általános iskolai tanulók száma, egy házi és gyermekorvosra jutó lakosok száma, működő vállalkozások száma, kereskedelmi egységek száma, személygépkocsik száma, 1990 óta épített lakások száma, az összkomfortos lakások aránya, közüzemi víz, szennyvízcsatorna kiépítettsége, hulladékszállítás, szilárd burkolatú utak aránya, jövedelmi viszonyokra jellemző adatok.

A második fázisban a bíráló bizottság a bemutatott adatok alapján tesz javaslatot a pályázók csoportosításával (ajánlott, feltételesen ajánlott, nem ajánlott). A bírálóbizottságban helyet kapnak a tudomány, a közigazgatás és az önkormányzati szövetségek szakértői, a véleményük inkább szakmai, mint egyéb megfontolás alapján fogalmazódnak meg. A véleményeket az önkormányzati miniszter formálja javaslattá, és teszi az államelnök asztalára, aki a végső döntést meghozza.

(Forrás: Fábián, http://www.magyarpolgarmester.hu)

A 2011 évi önkormányzati törvényben a várossá nyilvánítás az alábbiaknak megfelelően kerül megfogalmazásra:

104. § (1) Városi cím adható annak a községi önkormányzatnak, amely térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet.

(2) Ha a miniszter a várossá nyilvánítási kezdeményezést nem támogatja, erről tájékoztatja az érintett önkormányzat képviselő-testületét azzal, hogy milyen fejlesztések szükségesek az előterjesztéshez. Ha a képviselő-testület fenntartja a kezdeményezését, az eredmények elérését követő év január 31-ig - az önkormányzati választás évének kivételével - a korábbi felterjesztésének kiegészítésével ismételheti meg a kezdeményezését.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a főbb települési alapfogalmakat, a településtudomány főbb területeit. a tananyag alapos tanulmányozásával Ön megismerhette a települések osztályozási elvét. Áttekintést kapott a hazai településszerkezet kialakulásával, a történeti vonatkozásokkal kapcsolatosan. Megismerhette a főbb településtípusokat.

Önellenőrző kérdések



1. Sorolja fel az infrastruktúra fontosabb jellemzőit!

………………………….szempontok



2. Egészítse ki az alábbi meghatározást a hiányzó kifejezésekkel!

A település az emberi társadalom létformája, a …………… feltéttelek és adottságok, a ………………………… jelenségek és folyamatok, valamint a ………………….. elemek együttesének és egymásra kölcsönösen ható tényezőinek történeti és térbeli koncentrációja.

3. Határozza meg az alábbi települések népességét a jellemző lakosságszám beírásával!

a) kisfalu: ......-…..fő

b) nagyfalu: ......-….fő

c) kisváros: ......-….fő

d) nagyváros: ......-….ezer fő

e) metropolisz: ......-….fő

4. Párosítsa a megfelelő fogalmakat!

I) Egy település helyzeti energiáját adja:

II) Egy település helyi energiáját adja:

a) a helyben rendelkezésre álló, a település fejlődését elősegítő természeti adottságok összessége

b) a földrajzi elhelyezkedésből adódó előnyök.

5. Válassza ki az alábbiak közül az igaz állítást!

a) Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a termelési folyamatokban, de közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét.

b) Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelési folyamatokban, és közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét.

6. Egészítse ki az alábbi meghatározást!

A településtan …………………….-tudomány része.

7. Melyik a hamis állítás?

Falunak nevezzük azokat a kisebb lélekszámú nem zárt településeket, amelyek.

a) rendelkeznek központi funkcióval,

b) elrendezésükre jellemző a földszintes beépítés, a népsűrűségük általában nem éri el a 200 fő/km2 értéket,

c) kommunális és infrastrukturális ellátottságuk a városokénál szerényebb.


2. fejezet - A települési közszolgáltatások rendszereEbben a fejezetben a települési közszolgáltatások feladatrendszerét ismerheti meg. A feladatrendszer ismertetésénél bemutatjuk a települési önkormányzatok működését szabályozó korábbi önkormányzati törvény (az 1990. évi LXV. törvény) valamint a 2012. január 1-vel hatályba lépő új törvény (2011. évi CLXXXIX. törvény) előírásait

A fejezet célja a települési közszolgáltatások fogalomkörébe tartozó feladatok rendszerezése

A fejezet tananyagának elsajátítását követően Ön képes lesz:

• ismertetni a települési közszolgáltatások összetett rendszerét, struktúráját,

• különbséget tenni a kötelezően és szabadon választhatóan elvégzendő feladatok között,

• ismertetni a feladatok szervezéséhez és ellátásához igénybe vehető pénzeszközöket, azok forrását.

1. 2.1. Tanulási egység A településügy alappilléreiA településüzemeltetés fogalomkörének, feladatainak tisztázása előtt célszerűnek tartjuk áttekinteni, megismerni a településeken előálló, kezelendő „ügyek” rendszerét.

A településügy három fő feladatterülete, egyben alappillérei:

• Településrendezés,

• Településfejlesztés,

• Településüzemeltetés

2.1. ábra A településügy alappillérei

A településügy főbb céljait Kőszegfalvi és tsa (1998) az alábbiakban foglalja össze:

• a lakosság életminőségének, gazdasági-, ellátási-, környezet-egészségügyi- és közéleti viszonyainak fenntartása és javítása,


A települési közszolgáltatások rendszere

• a fenntartható településfejlesztés biztosítása,

• a települések ellátási különbségének mérséklése, a lakosság esélyegyenlőségének biztosítása a társadalmi-gazdasági folyamatokban,

• a társadalmi, gazdasági, ökológiai-környezetegészségügyi szempontoknak megfelelő és rendezett térbeli-fizikai település kialakítása.

A településügy főbb feladatai:

• a településpolitika kialakítása,

• a településfejlesztési koncepciók, programok, éves tervek kidolgozása és megvalósítása,

• a fejlesztési, rendezési és üzemeltetési feladatok összehangolása,

• a helyi innováció feltételeinek javítása a helyi adók és támogatási rendszerek működtetésével és a megfelelő infrastruktúrák fejlesztésének elősegítésével,

• a szükségletek és lehetőségek összhangját biztosító helyi közszolgáltatások működésének és fejlesztésének megteremtése, illetve elősegítése,

• a települési adottságok és lakossági igények együttes mérlegelése alapján harmonikus, szép, egészséges és rendezett települési tér és -szerkezet kialakítása.

A településrendezés a település területének megfelelő felhasználását és az építés helyi rendjének szabályozását, ezek révén a település-fejlődését, a kedvező településkép kialakítását szolgálja. Számos területre kiterjed, ilyen például a település működőképességéhez nélkülözhetetlen utakkal és közművekkel való kellő ellátása a biztonságos mindennapi életet veszélyeztető problémák (tűz-, árvíz- és belvíz-, erózió-, csúszásveszély stb.) elleni védekezés is.

A településrendezés feladata még az országos-, a térségi-, a települési érdekek és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. A településrendezés során nem csak az adott település, vagy esetleg annak szűkebb részén érintett lakosok helyi érdeke számít közérdeknek, hanem figyelemmel kell lenni magasabb területi szintek közösségi szempontjaira is.

A településrendezés keretében és eredményeképpen a helyi önkormányzat a saját illetékességi területén hosszú távra adja meg a település fejlődése érdekében szükséges tennivalókat, azok megoldására vonatkozó elképzeléseit.

A településrendezési tevékenységet számos jogszabály szabályozza.

(hasznos link: A településrendezésre vonatkozó fontosabb jogszabályok)

A jogszabályi keretek ugyanakkor nem akadályozzák azt, hogy az önkormányzatok a rendezési folyamatban érvényesíthessék településük sajátosságait, figyelembe vegyék értékeit és eldönthessék, hogy melyek a koncepcionális és megvalósítási hangsúlyok, amik mentén a jövőjüket tervezik.

Az 1990. évi LXV. törvény a településfejlesztést és a településrendezést a helyi közszolgáltatások körében ellátandó önkormányzati feladatok közé sorolta.

A 2011. évi CLXXXIX. törvényben a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok sorában szerepel többek között a településfejlesztés, településrendezés és településüzemeltetés.

A településrendezés az önkormányzati törvényben felsorolt szinte valamennyi helyi közszolgáltatási feladattal összefüggésben lévő, tehát komplex, tartalmában összetett, emellett sokszereplős és általában időigényes feladat. A településrendezés folyamatában meghozandó döntések felelősségteljesek, mivel a településen rendelkezésre álló területek végesek, és a már megváltoztatott felhasználású területrészeken általában nem, vagy csak igen nehezen (és költségesen) fordíthatók vissza a beindult folyamatok (pl. ha már beépültek a telkek). Sokféle szempontra egyidejűleg szükséges figyelni. Így a fenntartható fejlesztésre,



megfelelő lakó- és munkakörülmények kialakulására, új munkahelyek megteremtésére, a település gazdaságos üzemeltetésre, a környezet természeti, táji és épített értékeire és azok fejlesztésére egyaránt.

A településfejlesztés során a település fejlődését tudatos beavatkozással befolyásoljuk. A fejlesztés eredményeként a település változik, gyarapodik, többlethez jut munkahelyekben, épületekben, műszaki hálózatokban. Jobb lesz a közbiztonság, javul a szociális ellátás, bővül az infrastrukturális hálózat, erősödik a település pozicionálás helyzete stb. A településfejlesztés nemcsak mennyiségi többletet ad a településnek, hanem helyzetét, értékeit minőségileg is gyarapítja, minőségi többletet jelent számára, de nem minden esetben feltétlen csak gyarapodást, néha valaminek a megszüntetését, átigazítását, átalakítását egy jobb érdekében.

Definíciószerűen a településfejlesztés a településre kiterjedő olyan társadalmi-, gazdasági-, térbeli-fizikai tervezési és operatív tevékenység, amelynek célja a települési lakosság életminőségének, ellátási- és környezet-egészségügyi viszonyainak a javítása, a település fenntartható fejlesztésének biztosítása (Kőszegfalvi és tsa, 1998).

2. 2.2. A helyi közszolgáltatások feladatrendszereMagyarországon napjainkban mintegy közel 3200 önkormányzat működik. Működésük sok szempontból különböző, hiszen mindegyiknek más és más helyi lehetőségei vannak, amelyek mellett természetesen az igények is változnak. Ebből adódik egyenesen, hogy az egyes önkormányzatoknak különböző feladat- és hatásköreik is vannak.

Az önkormányzatok közötti eltérések okait az:

• önként vállalt, valamint a

• törvényben rögzített módon előírt kötelező feladatok és hatáskörök

különbsége adja.

A települések működésében leghétköznapibb dolgok a közszolgáltatások, amelyeket a településen élők számára biztosítani kell, azokat mindenki igénybe veheti és jórész igénybe is veszi.

Ezeket helyi, azaz települési önkormányzati szinten kell elvégezni, amelyet a 2011 évi önkormányzati törvény egyértelműen szabályoz. E feladatok tehát a községek vagy a városok szintjén kerülnek ellátásra. A fent sorolt indokok miatt is mindenki tapasztalhatta, hogy az önkormányzatok, s így annak vezetői, a helyi képviselő-testületek széles felelősséggel bírnak. A helyi érdekű közügyekben átfogó területi komplexitással járnak el a legkisebb községben is, amelyek az adott közösség, lakosság érdekeit szolgálja, kell, hogy szolgálja.

A vállalt feladatok mindenhol más és más képet mutatnak. Ez elsősorban függ az adott helyi társadalom szerkezetétől, a népesség összetételétől, a település adottságaitól, helyzetétől, fejlettségétől is. Ebben a fejezetben csupán a településüzemeltetésen kívüli alapfeladatok ellátásáról lesz szó, hiszen a településüzemeltetéssel kapcsolatos minden teendőt a többi fejezetben mutatjuk be.

Megjegyezzük, hogy jegyzetünk megírásakor 2011-ben az 1990. évi LXV. törvény szabályozta az önkormányzatok feladatrendszerét, így alapvetően erre támaszkodtunk az önkormányzati kötelezően és választhatóan elvégzendő illetve elvégezhető feladatok rendszerezésénél és bemutatásánál.

Időközben formálódott a 2011. évi CLXXXIX. törvény - Magyarország helyi önkormányzatairól- , amelyet az Országgyűlés 2011 december 19-én fogadott el, és 2012. január 1-jén lépett érvénybe. Ebben alapvetően kiszélesedett az önkormányzatok által ellátandó feladatok köre. Az újonnan elfogadott önkormányzati törvény rendelkezik a következő évek néhány sarkalatos lépéséről is.

Így tehát jegyzetünkben bemutatjuk a megírás pillanatában érvényes feladatköröket, valamint a jegyzet 2012 januári ellenőrzésekor igyekeztünk az új szabályozások fontosabb tudnivalóit is feltüntetni.

A helyi közszolgáltatások feladatrendszere

Az 1990. évi LXV. Törvény II. fejezet „A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei” 8. §-ban az alábbiak szerint rendelkezik:



A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen:

• településfejlesztés,

• településrendezés,

• épített és természeti környezet védelme,

• lakásgazdálkodás,

• vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés,

• csatornázás,

• köztemető fenntartása,

• helyi közutak és közterületek fenntartása,

• a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elöl el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosítása,

• helyi tömegközlekedés,

• köztisztaság és településtisztaság biztosítása;

• gondoskodás a helyi tűzvédelemről,

• gondoskodás a közbiztonság helyi feladatairól,

• közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban,

• közreműködés a foglalkoztatás megoldásában,

• gondoskodás az óvodáról,

• gondoskodás az alapfokú nevelésről, oktatásról,

• gondoskodás az egészségügyi, a szociális ellátásról,

• gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás,

• közösségi tér biztosítása,

• közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása,

• nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása,

• egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.

Nagyon fontos eleme volt az 1990. évi LXV. törvénynek a kötelezően ellátandó feladatok kiemelése:

(4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az:

• egészséges ivóvíz ellátásáról,

• az óvodai nevelésről,

• az általános iskolai oktatásról és nevelésről,

• az egészségügyi és a szociális alapellátásról,

• a közvilágításról,



• a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról,

• a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elöl el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról;

• köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

Az új önkormányzati törvény (2011. évi CLXXXIX. tv ) rendelkezései alapján a települési önkormányzat feladatai a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítandó feladatok tekintetében az alábbiak /13. §(1)/:

1. településfejlesztés, településrendezés;

2. településüzemeltetés (köztemetők kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, kéményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása);

3. a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése;

4. egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások;

5. környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és rágcsálóirtás);

6. óvodai ellátás;

7. kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása; filmszínház, előadó-művészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közművelődési tevékenység támogatása;

8. szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások és ellátások;

9. lakás- és helyiséggazdálkodás;

10. a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása;

11. helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, -kezelés, és ártalmatlanítás (csatornaszolgáltatás);

12. honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás;

13. helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok;

14. a kistermelők, őstermelők számára - jogszabályban meghatározott termékeik - értékesítési lehetőségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is;

15. sport, ifjúsági ügyek;

16. nemzetiségi ügyek;

17. közreműködés a település közbiztonságának biztosításában;

18. helyi közösségi közlekedés biztosítása;

19. hulladékgazdálkodás;

20. távhőszolgáltatás

A régi és az új önkormányzati törvény feladatrendszer illetve annak megfogalmazása vonatkozásában tett összevetésével megállapítható, hogy az új törvényben a korábbihoz képest új elemként illetve konkrét megfogalmazásban jelenik meg a közterületekről gondoskodás, az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése;

a környezet-egészségügy ezen belül külön is a rovar- és rágcsálóirtás, a közművelődés területén a nyilvános



könyvtári ellátás biztosítása, a filmszínház biztosítása. Nevesítésre kerül a kulturális örökség helyi védelme, az önkormányzat területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása.

Nevesítésre kerül feladatként a honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem ügye. Megfogalmazásra kerül továbbá a helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok, a kistermelők, őstermelők számára - jogszabályban meghatározott termékeik - értékesítési lehetőségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is.

Hangsúlyozottá válik a hulladékgazdálkodás és a távhőszolgáltatás feladata.

Nem kerül azonban megjelölésre a gondoskodás a helyi tűzvédelemről közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a tudományos tevékenység támogatása és a közösségi tér biztosítása.

Mindkét törvényben jól látható, hogy széles skálán mozognak azok a legalapvetőbb feladatok, amelyek révén:

• biztosítható egy-egy település működése,

• megvalósítható műszaki-technikai infrastruktúrája, továbbá

• a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal való legalább alapfokú ellátása.

Az is látszik a felsorolásból, hogy ezen tevékenységek döntő többségét igazán csak helyi szinten lehet ellátni, központilag csak keretet biztosíthatnak hozzá. Nem véletlenül voltak ezek a feladatok helyi szintre rendelve.

Más kérdés, hogy az ehhez társuló állami finanszírozás hosszú évek óta egyre csak csökkenő tendenciát mutat. Az igen gazdag lista még korántsem teljes abból a szempontból, hogy nem ad teljes keresztmetszetet azokról a feladatokról, amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetőleg végezhetnek. Így a települési önkormányzatok ún. önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bővíthetik a fenti felsorolásban foglaltakon túlmenően is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe.

Felhívjuk a figyelmet, hogy az önkormányzati törvényen kívül más törvény is vonatkozik a helyhatóságokra, akár egyedi vagy speciális esetekben, amely újabb kötelezettséget róhat az adott településre, ebből következően feladatot is kap a közszolgáltatások biztosítása terén.

Példaként a teljesség igénye nélkül: kéményseprő-ipari tevékenység, hulladékártalmatlanító telep kijelölése, földrajzi nevek megváltoztatása, energiaellátási tanulmány véleményezése, helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása, közművelődési szolgáltatások, gazdasági program megállapítása.

Más kérdés, hogy minden település saját maga határozza meg a lehetséges szempontok és alternatívák és természetesen gazdasági környezet figyelembevételével, hogy a különböző feladatokat milyen módon és milyen mértékben látja vagy láttatja el.

Az alábbi ábrán látható felsorolás ismerteti az 1990. évi LXV. Törvényben kötelezően ellátandó közszolgáltatásokat, a feladatoknak azt a minimális körét, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település működéséhez.



2.1 ábra A települési önkormányzat által kötelezően ellátandó területek a 1990. évi LXV. Törvény szerint

Más törvények azt is meghatározzák, hogy a különböző szolgáltatások tartalma és azok elvégzésének módja miként történjen. Az önkormányzati rendszerben átfogó hatáskörű, saját közjogi jogállással rendelkező megyei közgyűlések jöttek létre, amelyek működése teljesen hasonló a helyi önkormányzatokéhoz. Természetesen ezek nincsenek egymás alá vagy fölé rendelve, a megye semmilyen tekintetben nem felsőbb hatósága a helyi önkormányzatnak, de különösebb egymás mellé rendeltség sem tapasztalható.

Az utóbbi kormányzati ciklusokban rendre előkerült a kérdés: van-e alapja ennek a közigazgatási rendszernek, mikor és milyen módon érdemes hozzányúlni a közigazgatás teljes átalakításához?

Az utóbbi 10 évben létrehozták a régiókat és a kistérségi társulásokat. A jelenlegi közigazgatási struktúrában a kormányhivatalok kapnak fontos irányítási szerepet, amelyek alá lesznek rendelve a járási hivatalok, egyfajta piramisrendszerre bontva a megfelelő feladat- és hatáskörökkel.

Jelenleg azonban működnek az „önkormányzati megyék”, amelyek alapvető, elsődleges feladata az olyan intézmények, illetve szolgáltatások működtetése, amelyek vagy speciális igényeket elégítenek ki (pl. gyermek- és ifjúságvédő intézet, csecsemőotthon), és/vagy a megye egész területére, illetőleg a terület nagy részére kiterjednek (pl. megyei kórház, megyei múzeum). Közös jellemzőjük, hogy települési szinten nem, vagy csak gazdaságtalanul, illetve célszerűtlenül lennének e feladatok megoldhatók.

2010-től a kormányzat megítélése szerint szükségessé vált az állami és önkormányzati feladatok nagyobb arányú szétválasztása. A korábbi tapasztalatok alapján indokolhatóvá vált a közfeladatok újraértelmezése és újratelepítése. Ez valószínűsíthetően nélkülözhetetlen eleme az önkormányzati rendszer megújulásának.

Ezen feladatoknak jelenlegi finanszírozását tekintve, könnyen megállapíthatjuk, hogy a kép nagyon változó. Egyes önkormányzatok extra segítségre szorulnak a feladatok ellátása érdekében, míg mások saját forrásból pótolják a hiányzó és szükséges anyagi eszközöket.

Példának okáért 2012. évben Gödöllőn az oktatási és közművelődési alapfeladatok ellátására az állami normatíva nem éri el az 50 százalékot. tekintettel, hogy ebben a rezsiköltség sincs benne, anyagi szempontból felmerül a kérdés, hogy az állam képes lesz-e finanszírozni egymaga ezt a rendszert? A modern országokban, Magyarországon is a közfeladatok ellátásának két meghatározó szereplője van: egyrészt a klasszikus állami szervek, másrészt a helyi önkormányzatok (természetesen változó mértékben a karitatív és civil szervezetek is részt vállalnak az ellátásban.

A korábban említettek szerint, az elmúlt évek egyes önkormányzati tapasztalatai világosan mutatják, hogy az állami szervek szerepvállalása a közfeladatok megoldásában nem mindenütt volt elégséges mértékű.



3. 2.3. A közszolgáltatások szervezésének gazdasági alapjaiAz önkormányzatiság egyik fontos feltétele a gazdasági autonómia. A rendelkezésre álló gazdasági eszközök meghatározzák az ellátandó feladatok megvalósíthatóságának, kivitelezési minőségének szintjét.

Az önkormányzatok gazdasági önállóságának alapja egyrészt a saját tulajdon, más részt a költségvetési bevétellel és a működéssel kapcsolatos kiadásokkal való gazdálkodás.

Az önkormányzati vagyon törzsvagyonra és egyéb vagyonra osztható. A törzsvagyon az önkormányzati tulajdon része, közvetlenül szolgálja a kötelező önkormányzati feladat és hatáskör ellátását.

A törzsvagyon megjelenési formái:

1) Forgalomképtelen törzsvagyon:Ide sorolandók a helyi közutak, műtárgyak, terek, parkok, valamint az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991 évi XXXIII. tv alapján önkormányzati tulajdonba került vizeket, vizi létesítményeket.

Teljes körű forgalmi korlátozás: 1. nem idegeníthető el, 2. nem terhelhető meg.

2) Korlátozottan forgalomképes törzsvagyon:Ebbe a kategóriába tartoznak a közművek, intézmények, középületek. Az önkormányzat ez esetben korlátozott a rendelkezési jog gyakorlásában.

3) Egyéb vagyon:Erre a kategóriára a polgári jog szabályai irányadóak.

Az önkormányzat a feladatai ellátásához szükséges vagyont saját illetve külső bevételekből teremtheti meg. A saját bevételek forrását egyrészt a helyi adók adják. Az adót a képviselő testület vetheti ki az önkormányzati rendelet által. Az adó formája lehet kommunális adó, iparűzési adó, illetve vagyoni eredetű adó (pl. ingatlanadó).

Saját bevételi forrás a vállalkozásból illetve az önkormányzati vagyon hozadékából, osztalékból, kamatból, illetve bérleményből származó bevétel. Saját bevétel származik illetékekből is, továbbá privatizációból, és különféle bírságokból is.

Az intézmény fenntartási tevékenységhez kapcsolódó intézményi bevételeket az intézménytől elvonni nem lehet, ilyen értelemben ez a bevétel az intézményfenntartó önkormányzat által szabadon fel nem használható (Buskó, 2011).

Itt kell megemlíteni az átengedett központi adó kategóriát, amelybe sorolható többek között a személyi jövedelemadó önkormányzatok számára átengedett hányada, a belföldi gépjárművek után beszedett adó, illetve a termőföld bérbeadásból származó személyi jövedelemadó.

A külső bevételek legjellemzőbb formái az állami normatív támogatások (hozzájárulások). Ez általában alanyi jogon jár az önkormányzatnak, szabadon felhasználható keretet jelent. E hozzájárulások mértékének meghatározásában egyrészt szerepet játszik a település népességszáma, másrészt a címzett feladatellátással kapcsolatosan az ellátottak száma.

A költségvetési hozzájárulások különféle okokból kifolyólag időnként korrekcióra szorulnak. Ez teszi szükségessé egyéb állami támogatások beépítését a külső bevételek közé.

Az egyéb támogatások jellemzően négyféle típusba sorolható. Buskó (2011) munkájában alapos részletességgel bemutatja e támogatásokat, mi itt csak felsorolás jelleggel tesszük:

1) Cél-, és címzett támogatások

Pályázati formában igényelhetők, és megfelelő önrész szükséges az igényléshez. A céltámogatásokat 2005-től a regionális fejlesztési tanácsok ítélik oda, míg a címzett támogatások ügyében az Országgyűlés dönt.



2) Kiegészítő támogatások

Forráshiány esetén adhat segítséget, leginkább az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok igényelhetik. Ide tartozik a természeti csapás okán előálló gazdasági nehézségek áthidalására igénybe vehető ún. vis major tartalékból adott támogatás.

3) Központosított előirányzatok rendszere

Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvény II. Fejezet A központi alrendszer egyes előirányzatainak megállapításával, teljesítésével, illetőleg felhasználásával kapcsolatos rendelkezések 4 §-ban a következőképpen szerepel:

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezet, 24. cím, 3. Különféle kifizetések alcím előirányzatából átcsoportosítson a Helyi önkormányzatok támogatásai és helyben maradó személyi jövedelemadója fejezet, 4. Központosított előirányzatok cím, – 5. mellékletben szereplő 7. Helyi szervezési intézkedésekhez kapcsolódó többletkiadások támogatása jogcímre –, amennyiben a helyi önkormányzati létszámleépítések miatt e jogcímen rendelkezésre álló előirányzat már felhasználásra került.

4) A jövedelemkülönbségek mérséklését szolgáló támogatási rendszer

5) Európai uniós támogatások

Nem nehéz kitalálni, hogy abban az esetben, ha a kötelező és önként vállalandó feladatok teljesítéséhez szükséges anyagi források csak részben állnak rendelkezésre, milyen feladat-költség tervezési stratégiákat lehet megfontolni.

• Minden feladatot részlegesen teljesítünk

• Kevesebb feladatot teljes körűen teljesítünk

• Bizonyos feladatokat teljes körűen, bizonyos feladatokat részben teljesítünk.

Forráshiányból adódó feladatleépítés esetén elsősorban az önként vállalható feladatok „vállalása” kerül megfontolásra. Pénzügyi nehézség esetén az önkormányzatnak hitelfelvételi lehetősége van, illetve kötvényt bocsáthat ki. Nem utolsó sorban az önkormányzati vagyon elidegenítésével is pénzhez lehet jutni, bár kérdéses, hogy ez hosszú távon mennyiben jó stratégia.

Gyakran az önkormányzatok olyan feladatokat is elláttak, melyekben kevesebb volt a helyi érdekeltségi elem, a településhez való kötődés. Így sok szakterületen nem tudott érvényesülni országosan egységes koncepció, feladatellátás (pl. szakképzés), mely hozzájárult az elfogadhatatlan ellátási különbségek kialakulásához.

Ezért az átalakítás alapvető eleme, hogy a közfeladatok ellátásában az állami szervek nagyobb szerepet vállaljanak. A helyi önkormányzatok csupán azokat a feladatokat látják el a jövőben, amelyek a lakosság széles körének közszükségleteit elégítik ki a helyi sajátosságok figyelembevételével és helyi szinten hatékonyan, színvonalasan lehet megszervezni. Az önkormányzati feladatokat az önkormányzatok teljesítőképességéhez igazodva, differenciált módon kell újratelepíteni. Vannak olyan alapszolgáltatások, melyeket a legkisebb településeken is biztosítani kell. E körön felül az ágazati követelmények meghatározásával lehet előírni, hogy pontosan milyen feltételek esetén teljesíthető a feladat önállóan, ennek hiányában pedig miként lehet/kell társulás útján gondoskodni róluk.

(Forrás: Önkormányzatok megújítása vitaanyag, http://koszoe.hu/)

A differenciált feladatellátásban jelentős szerepet tudnak vállalni a járási jogú városok, illetve a gazdaságilag erős megyei jogú városok, melyek képesek területi szintű ellátást nyújtani (pl. középiskolák, kollégiumok, szakosított szociális intézmények, hajléktalan ellátás).

Más kérdés, hogy ez a fokú központosítás mennyire lesz finanszírozható állami szinten, milyen hatással lesznek az önkormányzatok működésére, s milyen feszültségeket szül a legkülönbözőbb rendezési elv szerinti feladatelosztás a különböző méretű és rangú városok terhére vagy javára. Kérdés, hogy nem lenne-e finanszírozási szempontból kedvezőbben kezelhetőbb az egyediség, azaz helyi szinten dönteni a kötelező állami feladatok helyi szinten való önként vállalhatóságáról. 2012. évi álláspont szerint egyébként a településüzemeltetés helyi szinten marad, azaz egyelőre semmilyen módon nem kívánja az állam a



szerepvállalást e feladatkörben.

Az egyéb feladatokat érdemes szisztematikusan áttekinteni.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a településügy alappilléreit, feladatait és legfontosabb céljait. megtanulhatta a településüzemeltetés fogalmát, betekintést nyert a települések által ellátandó feladatok komplex rendszerébe, így a fejezet segítségével lehetősége nyílt a 2011 évi CLXXXIX törvénybe is betekinteni. A fejezet záró részében a közszolgáltatások szervezésének, elvégzésének gazdasági alapjait is megismerhette.


1. Sorolja fel a településügy három fő feladatterületét!

1. ……………………………

2. ……………………………

3. ……………………………

2. Jelölje meg, hogy az alábbi közszolgáltatások kötelezően ellátandók-e vagy sem az 1990. évi LXV. törvény szerint !

1. Egészséges ivóvíz ellátás (Igen Nem)

2. Egészségügyi és szociális alapellátás (Igen Nem)

3. Településüzemeltetés (Igen Nem)

4. Közvilágítás (Igen Nem)

5. Általános iskolai oktatás, nevelés (Igen Nem)

6. Lakás és helyiséggazdálkodás(Igen Nem)

7. Szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások és ellátások (Igen Nem)

3. Egészítse ki az alábbi felsorolást az önkormányzati törzsvagyon megjelenési formáival kapcsolatosan:

1. ……………………törzsvagyon



4. Válassza ki az alábbiak közül a hamis állítást!

a) A településrendezés a település területének megfelelő felhasználását és az építés helyi rendjének szabályozását szolgálja.

b) A településrendezés elsődleges célja a település folytonos építészeti megújulása

c) A településrendezés a település-fejlődését, a kedvező településkép kialakítását szolgálja.

5. Jelölje meg az Igaz és Hamis állításokat!

a) Az Európai Uniós támogatások a település törzsvagyonát gyarapítják.

b) A helyi adók saját bevételi forrást jelentenek.

c) Az önkormányzat által kivetett bírságot saját bevételi forrásként nem lehet felhasználni, mert az haszonszerzésnek minősül.


3. fejezet - Az önkormányzati kötelező közszolgáltatások köre az 1990. évi LXV. törvény alapjánEbben a fejezetben megismerheti a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó közszolgáltatásainak körét az 1990. évi LXV. Törvény előírásai alapján. Foglalkozunk az egészséges ivóvíz ellátással, az óvodai ellátással, az általános iskolai oktatással kapcsolatos feladatokkal, áttekintjük az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos feladatok körébe, bemutattuk a közvilágítás biztosításával kapcsolatos alapismereteket, és áttekintettük a nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak biztosítását, és az egyéb feladatok közül néhányat.

A fejezet célja megismerni a kötelező közszolgáltatások körében elvégzendő önkormányzati feladatokat

A fejezet tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz rendszerezően ismertetni a kötelező önkormányzati közszolgáltatási feladatokat és azok főbb tartalmi elemeit.

1. 3.1. Egészséges ivóvíz ellátásAz önkormányzati törvény előírása szerint az önkormányzat köteles gondoskodni a településen az egészséges ivóvíz ellátásról. Választható feladata a vízrendezés, vízelvezetés és csatornázás. Ide kapcsolódóan megjegyezzük, hogy az 1995 évi LVII (vízügyi) törvény tartalmazza a települési önkormányzatok vízgazdálkodással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a vizek hasznosításával, kártételeinek elhárításával összefüggésben.

A fejezetben nem kívánunk foglalkozni az ivóvízellátás részletekbe menő technikai, technológiai aspektusaival tekintettel arra, hogy ezt számos elektronikusan is fellelhető szakirodalom tárgyalja (pl: Török S. Vízellátás és szennyvízkezelés). Azt a vizet, amely megfelel az aktuális ivóvíz szabvány követelményeinek, ivóvíznek nevezhetjük.

Az ivóvízzel szembeni elvárások a következők:

Legyen:

• színtelen,

• szagtalan,

• kellemes ízű,

• hőmérséklete: 7 – 12 °C,

• keménysége: 5 – 15 nk°,

• oxigénfogyasztása: < 1,5 mg/dm3.

Ne tartalmazzon:

• kórokozó mikroorganizmusokat,

• mérgező anyagokat,

• lebegőanyagot, vagy egyéb zavarosságot okozó anyagot,

• kellemetlen szagot vagy ízt okozó anyagot.

Az ivóvizek minőségével kapcsolatos szabályozások a különböző ajánlásokon, illetve szabványokon keresztül történnek. Mint ahogy a nevükben is szerepel: az ajánlás nem kötelező érvényű, a szabvány azonban kötelező érvényű szabályozási eszköz. A WHO (World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet) ajánlásai


Az önkormányzati kötelező közszolgáltatások köre az 1990.

évi LXV. törvény alapjánazonban nagy befolyással vannak az egyes szabványokban meghatározott határértékekre, így ezek az ajánlások végeredményben beépülnek az egyes szabványokba.

Kiterjedés szerint három csoportba sorolhatjuk a szabályozásokat:

• globális (világméretű); pl.: WHO Guidelines (Az Egézségügyi Világszervezet ajánlásai)

• regionális; pl.: EU Direktívák (Szabvány)

• országos szabványok

Az Európai Unió először 1980-ban adott ki az ivóvíz minőségének a szabályozására vonatkozó direktívát, amit meglehetősen sok kritika ért a tagországok részéről. Ezt a direktívát 1998 novemberében módosították és a helyébe lépő 98/83/EC-as direktíva az, amit a magyar jogalkotók is figyelembe vettek a 201/2001.(X.25.) Korm. rendelet elkészítésekor, amely jelenleg szabályozza az ivóvíz jellemzőit.

A településeken a vízgazdálkodással kapcsolatosan előálló feladatok:

1. A kitermelt víz kezelése, felhasználásaa. ivóvízellátás

b. szennyvíz elvezetése, gyűjtése, tisztítása, a szennyvíziszap kezelése, elhelyezése

c. ipari létesítmények, fürdők feladatai

2. Természetes vizek rendezése, elvezetésea. csapadékvíz elvezetése

b. káros talajvíz elvezetése

c. a településen áthaladó vízfolyások rendezése

Bár a fenti felsorolásban megjelölt feladatok egymással bizonyos mértékig összefüggésben állnak, a települési önkormányzatok kötelező jelleggel csupán az ivóvízellátásról kell gondoskodjanak. Ez az önkormányzat helyi vízi közüzemi tevékenységéhez illeszkedik.

Itt is megjegyezzük, hogy az önkormányzati törvényen kívül egyéb törvények is szabályozzák az önkormányzatok egy-egy feladatterületének teljesítését. Utalunk a vízügyi törvényre, amely a szennyvízelvezetésről az alábbiak szerint rendelkezik:

4. § (2) A települési önkormányzat - a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok (közszolgáltatások) körében - köteles gondoskodni:

b) a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről, illetőleg a más módon összegyűjtött szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezéséről;

A települési önkormányzatok feladatai a vízi közművekkel kapcsolatosan:

1. a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó tervek kialakítása és végrehajtása

2. a helyi vízi közművek működtetése, koncessziós pályázat kiírása, a koncessziós szerződés megkötése

Amennyiben a vízi közmű létesítmény a települési önkormányzat, vagy önkormányzati társulás tulajdonában áll, üzemeltetése az alábbiak szerint történhet:

a. kizárólagos részesedéssel gazdálkodó szervezetet hoz létre

b. állami és önkormányzati kizárólagos közös részesedésű gazdálkodó szervezetet hoznak létre

c. koncessziós szerződést köt az ideiglenes működtetésre



évi LXV. törvény alapján

I3.1. ábra A tokaji vízműtelep

2. 3.2. Óvodai ellátással, az általános iskolai oktatással kapcsolatos feladatokAz óvodai nevelés

Az óvodai ellátást a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szabályozza.

Az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik az óvodába a gyermek a harmadik életévének betöltése után vehető fel. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, tartózkodási helye az óvoda körzetében található. A kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, illetve annak a gyermeknek a felvételét, aki jogosult a napközbeni ellátásra, vagy felvételét a gyámhatóság kezdeményezte. A közoktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat határozza meg és teszi közzé az óvodák működési (felvételi) körzetét.

Óvodai foglalkozások

Az óvodai felvételt követően az óvodavezető - a szülők és az óvodapedagógusok véleményét figyelembe véve - dönt a gyerekek csoportba történő beosztásáról. Az óvodai ellátás a gyermekek neveléséhez szükséges teljes óvodai napot magába foglaló foglalkozások keretében zajlik. A foglalkozások során a gyermeknek joga van a biztonságos és egészséges környezethez, valamint ahhoz, hogy az óvodában eltöltött időt az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő pihenőidő, szabadidő, testmozgás, továbbá étkezési lehetőségek biztosításával szervezzék meg.




3.2. ábra Óvodai foglalkozás

A sajátos nevelési igényű gyermekeket is felvehetik az óvodába. Részükre különleges gondozást kell biztosítani, ami történhet külön e célra létrehozott csoportban vagy a többi gyerekkel közös csoportban is.

A nemzeti-etnikai kisebbségek tagjainak biztosítani kell, hogy választásuk szerint gyermekeik anyanyelvükön, vagy anyanyelvükön és magyarul, vagy kizárólag magyarul részesüljenek az óvodai ellátásban. A szülők igényei szerint az óvodákban az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit és vallásoktatást is lehetővé kell tenni. A hit és vallásoktatás az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve is megszervezhető.

Az óvodák nyitvatartása

Az óvodai ellátáshoz igénybe vehető heti időkeret ötven óra, de ezt indokolt esetben meg kell növelni, ha a gyerekek napközbeni ellátása érdekében erre szükség van. A heti nyitvatartási időt, a nyári zárva tartást és a nevelés nélküli napokat az intézményt fenntartó önkormányzat határozza meg. A nyári szünetről február 15-ig, az év közbeni szünetekről a zárva tartást megelőző hetedik napig kell értesíteni a szülőket. Az óvodában a napirendet úgy kell kialakítani, hogy a szülők - a házirend szerint - gyermeküket az óvodai tevékenység zavarása nélkül behozhassák, illetve hazavihessék.

Az óvodai ellátással kapcsolatos térítés

Az óvodai ellátások közül ingyenesen lehet igénybe venni az óvodai foglalkozásokat, szükség esetén a logopédiai, dyslexia-megelőző foglalkozásokat, és a sajátos nevelési igényű gyermekeknek szervezett napi két órás felzárkóztató programokat. Nem kell térítési díjat fizetni a rendszeres egészségügyi felügyeletért, valamint a szolgáltatások igénybevételekor az óvoda létesítményeinek és eszközeinek használatáért sem. Nem vonatkozik ez a szabály a nem helyi önkormányzat, illetve nem állami szerv által fenntartott óvodákra, ahol az elhelyezésen kívül egyéb címen is díjat kérhetnek.

A gyermekek napközbeni ellátását biztosító helyi önkormányzat, illetve állami szerv által fenntartott óvoda az alapellátásként nyújtott szolgáltatások közül csak a gyermekétkeztetés igénybevételéért kérhet térítési díjat. Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek után az intézményi étkezési térítési díj 100%-át kedvezményként kell biztosítani.

Ha a családi napközi, a családi gyermekfelügyelet, valamint a házi gyermekfelügyelet keretében étkezést is biztosítanak, az étkezéssel együtt az ellátásért fizetendő személyi térítési díj együttes összege nem haladhatja meg egy gyermek esetén a kötelezett rendszeres havi jövedelmének 20%-át, több gyermek esetén pedig gyermekenként az intézményi térítési díj 60%-át

Általános iskolai oktatás nevelés



évi LXV. törvény alapjánA korábbi fejezetben láttuk, hogy a különböző helyi lehetőségekkel és igényekkel rendelkező önkormányzatoknak különböző feladat- és hatásköreik vannak. A különbözőség létrejöhet mind az önként vállalt (fakultatív), mind a törvény által kötelezően (obligatóriusan) előírt feladat- és hatáskörökben. A közszolgáltatások zömét a törvények az önkormányzati alapszintre: a községek vagy a városok szintjére utalják. A széles felelősségű helyi önkormányzatot az jellemzi, hogy a helyi érdekű közügyekben átfogó területi komplexitással jár el.

Az egyik legnagyobb vihart kavart feladatmegosztás egyike az oktatás. 2012. január 1-jétől az állam átvette az addigi, megyei önkormányzati fenntartású iskolákat, s ugyanerre készül 2013. január 1-jétől, amely az önkormányzati általános- és középiskolákat illeti. Amint az előzőekben említettük, bárhogyan is alakuljon, érdemes megnézni az ezzel járó kötelezettségeket. Az oktatással kapcsolatos feladatok körében indokolt az állam és az önkormányzatok valamilyen szintű közös feladatellátása, határozott és differenciált módon.

Erre a legjobb példa a közoktatás. Az egységes színvonalú oktatás megköveteli, hogy ne a források hiánya legyen akadálya a megfelelő szakképzettségű és megfelelő számú pedagógus foglalkoztatásának, ezért indokolt, hogy a pedagógusok bérét az állami szervek finanszírozzák, az önkormányzat pedig az oktatási épületek fenntartását, üzemeltetését, fejlesztését végezze. Az állam határozza meg ezentúl az alapvető szakmai követelményeket, de az elképzelések szerint a pedagógiai programok kialakításába az önkormányzatok is beleszólhatnak.

Noha a helyi specialitások csak így tudnak megjelenni mind az alapfokú, mind a középfokú oktatásban, mind pedig a szakképzésben, a vezetők kinevezésének járási hivatali szintre emelése nem sok jót sejtet. Nagy kérdés tehát, hogy a feladatellátás szolgáltatási követelményeinek szakmai, személyi, tárgyi feltételei miként biztosíthatóak a jövőben.

A közoktatáshoz, mint közszolgáltatási típushoz tartoznak:

• az óvodák,

• általános iskolák,

• szakiskolák (szakmunkásképzők és szakiskolák),

• középiskolák (gimnáziumok és szakközépiskolák),

• alapfokú művészetoktatási intézmények,

• gyógypedagógiai és konduktív pedagógiai intézmények,

• diákotthonok és

• kollégiumok.

Ezek mind az oktatási, közművelődési szükséglet közvetlen kielégítésének köztulajdonban álló munkaszervezetei. Dolgozói közalkalmazottak, az intézmény gazdálkodásában meghatározó a költségvetési rend. Szolgáltatásai ingyenesek, vagy térítés, illetve díj ellenében állnak az igénybevevők rendelkezésére. Közigazgatási szervek irányítják, de legalább felügyelik és ellenőrzik őket. Kötelező előírásokat ad, létrehozása, működtetése közhatalmi feladat. Egyértelműen helyi közszolgáltatás a közoktatás és a kulturális közszolgáltatás.

Ebben az állam felelőssége a jogi alapok megteremtésében, az ingyenes oktatás feltételeinek megteremtésében, az anyagi támogatásban áll. A helyi önkormányzatnak a nem állami intézmények alapítása nem kötelessége. Intézményt egyébként alapíthat kormányzati szerv, helyi önkormányzat, gazdálkodó szerv, alapítvány, magánszemély, egyház, egyesület vagy egyéb jogi személy.

Az önkormányzatok szerepe a közoktatásban a fenntartói irányítás és a tevékenység igazgatás. Fenntartói irányítás keretében dönt az intézmény létesítésről, gazdálkodási jogköréről, szervezési kérdésekről, meghatározza a költségvetést, a tandíj mértékét, a kedvezmények feltételeit, ellenőrzi a gazdálkodást és a működés törvényességét, munkáltató jogokat gyakorol az intézményvezető felett, kidolgozza a Szervezeti és Működési Szabályzatot, valamint a pedagógiai programot, pénzügyi támogatást nyújt.



évi LXV. törvény alapjánA helyi önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, általános iskolai oktatásról, a nemzeti és etnikai kisebbség által lakott településen ezen személyek óvodai neveléséről, általános iskolai oktatásáról. A megyei önkormányzat köteles gondoskodni a középiskolai oktatásról, speciális oktatásról, kollégiumról, szakiskoláról, felnőttoktatásról, alapfokú művészeti oktatásról, nevelési tanácsadásról, logopédiáról, gyógypedagógiáról, pályaválasztási tanácsadásról.

Az oktatás tevékenységigazgatására jellemző az állami befolyás. Érvényesítése ugyan nem közvetlen, de hosszú és középtávú fejlesztési tervezést igényel. Tevékenységigazgatási feladat a Nemzeti Alaptanterv meghatározása és a vizsgarendszer működtetése, támogatások, egyéb finanszírozási kérdések és a pedagógiai tevékenység szakmai követelményeinek meghatározása. Fontos tevékenység a tankönyvpiac felügyelete és a szakmai szolgáltatások szervezése.

A kulturális közszolgáltatás mindenképpen állami felelősség. Ide tartozik a nyilvános könyvtári ellátás, a muzeális intézmények szolgáltatásai, és a közművelődési szolgáltatások. A muzeális szolgáltatások intézményi szervezési keretben valósulnak meg. Alapíthatja jogi és természetes személy, akinek a miniszter működési engedélyt ad ki. Fenntartása fajtájától függően lehet önkormányzati is.

A nyilvános könyvtári ellátásnak három formája lehet:

• közkönyvtár,

• szakmai könyvtár és

• tudományos könyvtár.

Állam és a helyi önkormányzat feladata egyaránt, s fontos, hogy a helyben nyújtott alapszolgáltatásai ingyenesek.

A közművelődés a települési önkormányzat kötelező feladata. Nem kötődik intézményfenntartáshoz és helyi rendelet alapján közművelődési megállapodást köthet. A fenntartó feladata meghatározni az intézmény feladatait, használatának szabályait, jóváhagyni az SZMSZ-t, biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket, valamint értékelni a szakmai tevékenységet.

3. 3.3. Az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos feladatokA megváltozott törvény fontos eleme, hogy az alapellátások, illetve a járó-betegellátás tekintetében az önkormányzati fenntartás alatt tudnak a jövőben is üzemelni. Fontos kihangsúlyozni, hogy a fekvőbeteg ellátás terén nem indokolt az önkormányzati szerepvállalás, az kifejezetten állami feladat.

Az egészségügyi ellátás alkotmányos alapjog, amely a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások összességét jelenti. Az állam feladata a jogi keretek megteremtése, az egészségügyi rendszer hatékony működtetése, az egészségbiztosítási rendszer működtetése, az emberi méltóság és az önrendelkezési jog védelme az egészségügyi ellátás során, valamint az egészségpolitikai cél-, feladat- és eszközrendszer érvényesítése.

Az egészségügyi szolgáltatások szervezését helyi önkormányzatok végzik saját szervezettel vagy más szervezetek közreműködésével. Az egészségügyi intézmények fenntartói irányításához tartozó feladat az alapítói jogok érvényesítése, költségvetés megállapítása, SZMSZ jóváhagyása, felügyelet és ellenőrzés.

A települési önkormányzatok kötelező egészségügyi feladata:

• a háziorvosi,

• házi gyermekorvosi ellátás biztosítása és megszervezése,

• a fogorvosi alapellátás,

• az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás,

• a védőnői szolgálat,



évi LXV. törvény alapján• iskolaorvosi szolgáltatás és

• a tulajdonában lévő járó-, illetve fekvőbeteg szakellátást biztosító intézmények működése.

A megyei önkormányzat kötelező feladata, ha a települési nem tudja felvállalni a szakmai irányítás és ellenőrzés.

A szakmai feltételek az intézmények fennállásának folyamatos ellenőrzése, az engedélyezés. Az engedélyezés lefolytatása és az engedély kiadása az ÁNTSZ hatásköre. Az általános feltételeket jogszabály határozza meg, általánosan kötelező szolgáltatási minimumfeltételeket határoz meg. Szakhatósági hozzájárulás, a minőségbiztosítási követelmények megléte, és az engedély a finanszírozás feltétele.

Ellátási szintek tekintetében beszélhetünk szakellátásról, amely önkormányzati feladat. Ennek során a szolgáltatóval kapacitás-lekötési megállapodást köt. Az egészségbiztosítási pénztár ezen túlmenően is köthet finanszírozási szerződést. Beszélhetünk alapellátásról, amikor az önkormányzat ellátási kötelezettségét saját intézményével vagy más szolgáltató útján valósítja meg, illetve az egészségbiztosítási pénztárral egészségügyi finanszírozási szerződést köt.

Szociális ellátással kapcsolatos feladatok

Szociális ellátás keretein belül létezik:

• pénzbeli ellátás,

• természetbeli ellátás és

• személyes gondoskodást nyújtó ellátás.

A pénzbeli ellátás jelenleg vegyes forma, a természetbeli ellátás azonban kizárólag önkormányzati feladat. Jellemzője, hogy rászorultsági alapon nyújtott támogatásokról van szó és nem állami szerepvállalók jelenléte is előfordul.

A pénzbeli ellátások fajtái:

• időskorúak járadéka,

• aktív korú nem foglalkoztatott személyek rendszeres szociális segélye,

• lakásfenntartási támogatás,

• ápolási díj,

• átmeneti segély,

• temetési segély,

• adósságkezelési szolgáltatás.

Megállapítása a települési önkormányzatok és jegyzők hatásköre. Természetben nyújtott ellátások lehetnek a képviselő-testületek döntése alapján: közgyógy-ellátás, köztemetés, egyéb szükséglet kielégítés. Személyes gondoskodást nyújtó ellátások alapellátás szintjén a szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, támogató szolgálat, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. Szakosított ellátási formában ápolást, gondozást nyújtó intézmények, rehabilitációs intézmények, átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények nyújtanak segítséget.

Az ellátást közvetlenül a helyi önkormányzat, vagy szerződéses jogviszonyban természetes vagy jogi személyek útján, egyéni vagy társas vállalkozásként, illetve alapítvány, közhasznú társaság, egyházi jogi személy végezheti.

4. 3.4. KözvilágításA közforgalmú terület mesterséges világítása a közterületnek és a közforgalom számára megnyitott magánterületnek a közlekedés-, a köz- és vagyonbiztonság érdekében szükséges összefüggő, rendszeres,



évi LXV. törvény alapjánmeghatározott időtartamú, helyhez kötött villamos üzemű megvilágítása, amiről a területileg illetékes önkormányzatnak gondoskodnia kell.

A közterület jogi fogalom, jelent minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterületet, amelyet – rendeltetésének megfelelően – bárki használhat (tehát közhasználatú) és amely így van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Ezek közé tartozik a közterületnek közútként szolgáló része és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt része is.

A közterület fő rendeltetése

• közlekedés biztosítása (utak, terek),

• pihenőhelyek és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.),

• közművek elhelyezése. [8]

A 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról tartalmaz rendelkezéseket a közvilágítással kapcsolatosan, az alábbiak szerint:

34. § (1) A külön jogszabályban közvilágításra kötelezett, továbbá ezen kötelezettséget átvállaló (a továbbiakban együtt: közvilágításra kötelezett) személy jogosult közvilágítási berendezést, az elosztó hálózat tartószerkezetén és létesítményeiben elhelyezni és üzemben tartani. Az elosztó hálózati engedélyesek kötelesek ezt tűrni és a közvilágításra kötelezettel együttműködni. Az elosztói engedélyes az e rendelkezés szerinti tűrésért és együttműködésért a közvilágítási elosztási díjon felül külön ellenszolgáltatásra nem jogosult.

(2) A közvilágítási elosztó hálózat használata után közvilágítási elosztási díjat kell fizetni, amely fedezetet nyújt az elosztónak a közvilágítási elosztó hálózattal összefüggésben keletkezett költségeire.

(3) A közvilágítással összefüggésben fizetendő rendszerhasználati díjak számítása tekintetében a települési önkormányzat területét a csatlakozási és elszámolási pontok számától függetlenül egy csatlakozási ponton keresztül ellátott felhasználási helynek kell tekinteni.

(4) A közvilágítási berendezéseknek az elosztó hálózat tartószerkezetein és létesítményeiben történő elhelyezésével, üzemeltetésével összefüggő kérdéseket az elosztó hálózati engedélyes és a közvilágításra kötelezett között létrejött szerződésben kell rendezni. Az elosztó hálózati engedélyes a szerződés lényeges tartalmi elemeinek meghatározása során nem alkalmazhat megkülönböztető szerződéses feltételeket aszerint, hogy a közvilágításra kötelezett melyik kereskedelmi engedélyestől vásárolja a villamos energiát.

(5) Az (1) bekezdés szerinti, az elosztó tulajdonába nem kerülő közvilágítási berendezések elhelyezésével és üzemben tartásával kapcsolatosan a tűrésen és az együttműködésen kívül - a felek eltérő megállapodása hiányában - az elosztó más tevékenységet nem végezhet.

(5a) Az elosztó feladata a közvilágítási elosztó hálózat üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése.

(6) A (4) bekezdés szerinti szerződés minimális tartalmi követelményeit, valamint a közvilágításra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

A jó közvilágítás megvalósításának műszaki követelményei:

1. kielégítő fénysűrűség,

2. nagyfokú megvilágítás egyenletesség

3. káprázás mentesség

A megvilágítási követelmények szempontjából az utak, a közterületek különböző kategóriákba vannak osztva. A részletek mellőzésével megemlítjük, hogy kiemelt megvilágítást kell alkalmazni forgalmi biztonsági okok miatt útkereszteződésben, illetve gyalogátkelőknél.

A közvilágítás időtartamával kapcsolatosan az MSZ 20194-1:2000 szabvány, illetve ennek ajánlás jellege miatt, a Szolgáltató Magyar Energia Hivatal által jóváhagyott Üzletszabályzat szerint, a közforgalmú területek egész éjjeles mesterséges világításának a csillagászati napnyugtához és a napkeltéhez igazodó be- és kikapcsolási



évi LXV. törvény alapjánidőpontjait az egységes közvilágítási naptár határozza meg

A közvilágítási berendezések az alábbi szerkezeti egységeket foglalják magukban:

• fényforrás

• lámpatest

• tartószerkezet

• villamos energia ellátás vezetékei

• mérőberendezés

3.3 ábra Közvilágítás

A közvilágítással kapcsolatos költségek technikai alapú csökkentésének több lehetősége van, így pl. az energiatakarékos fényforrások alkalmazása, a fényenergia hatékony irányítását, elosztását segítő lámpatestek felszerelése illetve a működési (világítási) idő optimalizálása. Terjedőben van a megújuló energiaforrások (pl. napelem, szélenergia) hasznosítása is bár ezek még jellemzően lokális jellegűek.

Az Európai Közösségek Bizottsága a 245/2009/EK (2009. március 18.) rendeletében rendelkezik a kis energiahatékonyságú fénycsövek, nagy intenzitású kisülőlámpák és az ilyen fényforrások működtetésére alkalmas előtétek és lámpatestek több lépcsőben történő kivonásáról. 2012. április 13.-ától – a fenti rendeletben meghatározott második szakaszban – a gyártók már nem forgalmazhatnak standard nagynyomású nátriumlámpákat.

A takarékosabb közvilágításra törekvést a költségcsökkentésen kívül a fényszennyezés csökkentésének igénye is generálja.




3.4 ábra Fényszennyezés

5. 3.5. Nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak biztosítása, egyéb feladatokA nemzeti, etnikai kissebségek jogainak érvényesülését a vonatkozó törvények figyelembevételével kell biztosítani (1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól)

Államigazgatási ügyek

A feladatok átrendezése során az államigazgatási hatósági ügyek döntő többségének állami szervekhez történő telepítése ismert terv (megyei kormányhivatalok, járási hivatalok). A klasszikusan állami feladatoknak a jó része jelentős technikai hátteret, szakmai felkészültséget igényel, melyet minden településen nem lehet biztosítani. Ezen igazgatási alapszolgáltatásokat is egységes módon, azonos színvonalon kell biztosítani, amely az önkormányzati autonómia keretei között nem mindig oldható meg.

Tűzoltóságokkal kapcsolatos feladatok

2012-től az állam közvetlenül látja el a feladatot. Eddig ugyan önkormányzati tűzoltóságnak hívták, a helyi költségvetésekben csak „átfutó” tétel volt a finanszírozása.




3.5. ábra

Megmaradó tisztán önkormányzati feladatcsoportok

Az új rendszerben csak azok a helyi közügyek maradnak az önkormányzatoknál, amelyek kizárólag helyben oldhatóak meg gazdaságosan és melyek ellátása biztonsággal finanszírozható. Ide sorolhatóak például: településüzemeltetés (közvilágítás, köztemető, közutak, parkolás, közparkok fenntartása, stb.), településrendezés (közterek-, parkok-, utak elnevezése - kialakítása, övezeti besorolások meghatározása, stb.), településfejlesztés, helyi adó ügyek - helyi gazdaságszervezés, helyi szociális ügyek - közfoglalkoztatás, helyi sport és kulturális ügyek.

A fent sorolt feladatokon túl természetesen más alapfeladatok is vannak. A leglényegesebbek, amelyek teljes vagy részleges átalakítása a közeljövő feladata, bemutatásra kerültek.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó közszolgáltatásainak körét. Foglalkoztunk az egészséges ivóvíz ellátással, az óvodai ellátással, az általános iskolai oktatással kapcsolatos feladatokkal, betekintést adtunk az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos feladatok körébe, bemutattuk a közvilágítás biztosításával kapcsolatos alapismereteket, és áttekintettük a nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak biztosítását, és az egyéb feladatok közül néhányat.


1. Ismertesse a településeken a kitermelt víz kezelésével, felhasználásával kapcsolatos feladatokat

a) ...........................................................................

b) ...........................................................................

c) ...........................................................................

2. Sorolja fel az egészséges ivóvízzel szembeni elvárásokat

Legyen:

……………………………..

…………………………….

…………………………..ízű



évi LXV. törvény alapjánhőmérséklete: ……-……….°C,

keménysége: …… – …….nk°,

oxigénfogyasztása: < ……. mg/dm3.

3. Válassza ki a jó választ!

a) 1 lakosegyenérték az a szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek napos biokémiai oxigénigénye 50 g oxigén/nap

b) 1 lakosegyenérték az a szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye 60 g oxigén/nap

4. Válassza ki az alábbiak közül a jó közvilágítás megvalósításának műszaki követelményeit:

kielégítő fénysűrűség,

legalább 500 W teljesítmény lámpatestenként,

nagyfokú megvilágítás egyenletesség,

villanyoszlopok elhelyezése 20 m-enként,

káprázás mentesség

5. Válassza ki az igaz állítást!

A gyermekek napközbeni ellátását biztosító helyi önkormányzat, illetve állami szerv által fenntartott óvoda az alapellátásként nyújtott szolgáltatások közül:

a) a gyermekétkeztetés igénybevételéért és a felügyeletért kérhet térítési díjat.

b) a gyermekétkeztetés igénybevételéért, a felügyeletért és a tisztálkodó szerekért kérhet térítési díjat.

c) csak a gyermekétkeztetés igénybevételéért kérhet térítési díjat.

6. Válassza ki az alábbiak közül a hamis állítást!

A települési önkormányzatok kötelező egészségügyi feladata:

a) a háziorvosi ellátás biztosítása,

b) házi gyermekorvosi ellátás biztosítása és megszervezése,

c) a fogorvosi teljes körű ellátás,

d) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás,

e) a védőnői szolgálat,

f) iskolaorvosi szolgáltatás

g) a tulajdonában lévő járó-, illetve fekvőbeteg szakellátást biztosító intézmények működése.


4. fejezet - A települési infrastruktúra üzemeltetéseEbben a fejezetben megismerkedhet a települési infrastruktúra fogalmával, rendszerezésével. Ennek mentén áttekintjük a települési önkormányzatok üzemeltetési feladatait. Így az ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatokat, a települési energiaellátással kapcsolatos feladatokat. Megismerheti a helyi közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos önkormányzati feladatok rendszerét, a közparkok, közterületek fejlesztése, fenntartása vonatkozásában előálló feladatokat. bemutatásra kerül a köztemetőkkel kapcsolatos főbb feladatok. Tárgyaljuk a települési hulladékgazdálkodás, és a kéményseprő ipari szolgáltatás településüzemeltetési vonatkozásait.

A fejezet célja:

• rendszerezni a települési infrastruktúrát

• megismerni a települési infrastruktúra üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat

A fejezet tananyagának elsajátításával Ön képes lesz ismertetni:

• az ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatokat,

• a települési energiaellátással kapcsolatos feladatokat,

• a közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos önkormányzati feladatok,

• a közparkok, közterületek fejlesztési, fenntartás feladatait

• a köztemetőkkel kapcsolatos feladatokat,

• a települési hulladékgazdálkodás vonatkozásait,

• a kéményseprő ipari szolgáltatás települési tudnivalóit

1. 4.1. A települési infrastruktúra felosztásaAz önkormányzati törvény a településüzemeltetést a közszolgáltatások keretében az önkormányzati feladatok közé sorolja. Bár a törvény megfogalmazásában a településüzemeltetési feladatok egyfajta definiálása fellelhető (köztemetők kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, kéményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása) a gyakorlatban a feladatkör ennél szélesebb, nem így határolódik le.

A településüzemeltetés feladatkörének behatárolására célszerű az infrastruktúrából illetve a települési infrastruktúrából kiindulni.

Az infrastruktúra csoportosítása

I) Intézményi infrastruktúra:

• Egészségügyi intézmények (rendelők, kórházak, bölcsödék, stb)

• Oktatási intézmények (óvodák, iskolák, stb.)

• Igazgatási intézmény (önkormányzatok, bíróságok, stb.)

• Egyéb intézmények (honvédség, sport, szabadidős létesítmények, stb.)

II) Műszaki (vonalas) infrastruktúra:


A települési infrastruktúra üzemeltetése

1) Közmű létesítmények

1.1 Vízgazdálkodási

• Vízellátás (ivó-, tűzi-, locsoló-, ipari- és termálvíz)

• Vízelvezetés (szenny- és csapadékvíz elvezetés)

• Felszíni vízrendezés, belvíz-, árvízvédelem 1.2. Energiagazdálkodási létesítmények

1.2.1 Vezetékes energiahordozók

• Villamos energia ellátás (törzsközmű)

• Földgázellátás

• Távhő ellátás

1.2.2 Vezeték nélküli energiahordozók

• Hagyományos energiaellátás

• Megújuló energiaforrás helyi hasznosítás

1.3. Elektronikus hírközlés létesítménye

2) Közlekedési létesítmények (utak, parkolók, stb.)

Abonyiné (2006) az infrastruktúra rendszereket az alábbi animációkon láthatóan csoportosítja.

4.1 animáció Termelői infrastruktúra rendszerek (Forrás: Abonyiné, 2006)



4.2 animáció Szociális infrastruktúra rendszerek (Forrás: Abonyiné, 2006)

A települési infrastruktúra meghatározása hazai szakmai viszonylatban Kőszegfalvy Gy. nevéhez köthető. Meghatározása szerint a települési infrastruktúra olyan infrastruktúra elemek összessége, amelyek a település zavartalan működéséhez, fejlődéséhez szorosan kapcsolódnak.

Munkájában (Kőszegfalvy, 1990) a települési infrastruktúra szektorait az alábbiak szerint határozza meg:

• lakásállomány

• közösségi szolgáltatások ellátására, közvetítésére alkalmas intézmények, létesítmények,

• lakossági igényeket kielégítő javító, szolgáltató szervezetek, kisipari műhelyek,

• közüzemi szolgáltatások létesítményei és hálózati rendszerei,

• a települési környezet védelmére hivatott létesítmények, berendezések,

• a települési szállítás-közlekedés hálózati létesítményei,

• üdülés, pihenés célját szolgáló intézmények, létesítmények,

• települések fenntartásával, üzemeltetésével foglalkozó építmények, létesítmények

Buskó (2011) munkájában a településüzemeltetést a települési infrastruktúra működtetésével azonosítja, arra a gyakorlati tapasztalatra hivatkozással, hogy a településüzemeltetés keretei között valamilyen formában a települési infrastruktúra valamennyi szegletéről gondoskodni kell. A következőkben ennek megfelelően tekintjük át az önkormányzati településüzemeltetési rendszert, és kitérünk néhány egyéb feladatterület ellátására is.

2. 4.2. Ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatokBevezetésként meg kívánjuk jegyezni, hogy a témakörrel részletesen foglalkozik több szakirodalom is, így pl. Peszeki Z.: Ingatlangazdálkodás c. elektronikus tananyaga (www.tankonyvtar.hu).

Az ingatlan általában telekből, épületből, földterületből és építményből áll. Ezek jelen lehetnek együtt, de külön-külön is egy-egy ingatlan vonatkozásában. Természetesen ide sorolandók az alapeseten kívül a különböző



ingatlanok lakó épületek, telkek, lakások, építmények, ipari épületek, kereskedelmi egységek mezőgazdasági földek-szántók, legelők, erdők, szőlők gyümölcsösök, művelés alól kivett területek, stb.

Az ingatlanok közül az épületek, építmények, területek a legfontosabbak, de funkcionális szempontok alapján is gyakran csoportosítják ezeket a vagyoneszközöket. Az ingatlanok a pénzügyi mérlegben a befektetett eszközök soraiban a tárgyi eszközök között találhatók.

A települési ingatlanpolitika a települési önkormányzatoknak a településen található ingatlanállománnyal kapcsolatos stratégiai céljait, illetve a megvalósítás eszközeit foglalja magában. A települési ingatlangazdálkodás az önkormányzatok ingatlantulajdonosi szerepköréből levezethető tevékenységek gyűjtőfogalma.

A települési ingatlanokkal kapcsolatos gazdálkodási tevékenységet három aspektusból érdemes megvizsgálni: jogi tekintetben az ingatlan tulajdonviszonyai, gazdasági értelemben a fejlesztés, hasznosítás funkcionális kérdései, valamint az üzemeltetés, fenntartás szempontjából (Buskó, 2011).

Az önkormányzatok ingatlanvagyonát a volt tanácsi rendelkezésű ingatlanok, vagyonrészek, és az állami vállalatok privatizálásával kapcsolatos vagyonátadások adják. Az 1991 évi XXXIII. törvény szabályozta az ingatlanok önkormányzati tulajdonba kerülésének részleteit.

A települési lakáspolitika tárgyalásától anyagunkban eltekintünk. Megjegyezzük azonban, hogy ennek fontos feladata az arra rászorulók lakáshoz jutásának elősegítése leginkább bérbeadás formájában. Ezen kívül megfelelő pénzügyi források rendelkezésre állása esetén az önkormányzat lakás célú támogatást is nyújthat

Az önkormányzati lakásvagyont az önkormányzati tulajdonban lévő lakások jelentik. Ezek megfelelő műszaki állapotának megőrzésével, a rendeltetésszerű használatával az önkormányzatnak mint tulajdonosnak foglalkoznia kell. A lakóház fenntartással kapcsolatosan az építésügyi törvény előírásai irányadóak.

3. 4.3. Települési energiaellátással kapcsolatos feladatokA települési energetikával számos szakirodalom, így pl. Tóth L.: Települési energetika c. elektronikus tananyaga foglalkozik (www.tankonyvtar.hu).

Az energiaellátás vonatkozásában a villamos energia, a földgáz és a távhő ellátás műszaki feladatait kell települési szinten kezelni.

Megjegyezzük, hogy az 1990. évi LXV. törvény megfogalmazása szerint a települési önkormányzat közre kell működnie a helyi energiaszolgáltatásban. A 2011. évi CLXXXIX. törvényben ez már nem jelenik meg.

Napjainkban az energetikával kapcsolatosan három kérdés különösen izgalmas:

Elsőként, hogy a foszilis energia készletek végesek, ezért alternatív energiaforrások hatékony alkalmazására van egyre sürgetőbb igény.

Másod sorban érdekeltek vagyunk az energiaellátás biztonságában. A foszilis energiától való függőség sérülékennyé teszi a gazdaságot,

Harmadrészt a foszilis tüzelőanyagok használata megváltoztatja bolygónk éghajlatát. Az éghajlat változásért számos emberi tevékenységet tesznek felelőssé, azonban a legjelentősebb hozzájárulást a szén-dioxid által okozott üvegházhatás jelenti. A szén-dioxid kibocsátás jelentős részt a foszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik. Ilyen értelemben az éghajlat problémája energetikai kérdés is. (Mackay 2011)

Az energia közvetítése valamilyen anyaggal történik, ezeket az anyagokat energiahordozónak nevezzük.

Az energiahordozókat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

I) Közvetlenül a természetben fellelhető (primer)1) Hagyományos (meg nem újuló)

• szén (fekete, barna, lignit),



• kőolaj,

• földgáz,

• nukleáris anyagok,

• egyéb ásványok

2) Megújuló

• napenergia,

• szélenergia,

• biomassza,

• földhő,

• vízenergia,

• hullámenergia, stb

II) Átalakítással nyerhető1) Másodlagos (Szekunder)

• villamosenergia

• hőenergia

• gőzenergia

• koksz, brikett

• lepárlott olajok

• lepárlási gáz

• hasadó anyagú fűtőelemek

2) Többszöri átalakítással nyert

• kőolaj termékek

• benzin

• egyéb hulladékhő

• hulladékgáz

Energiaellátás alatt a különböző fogyasztók energiaigényének –gazdálkodás keretében mérlegelt, a hazai és import lehetőségekkel és rendszerekkel összevetett, kiegyensúlyozott- kielégítési módját értjük (Pataky és tsa, 1994).

Villamos energia ellátás

Az energia szektor szabályozó hatósága a Magyar Energia Hivatal. A villamos energia ellátásban meghatározó közüzemi piacon monopol helyzetben lévő kereskedő a Magyar Villamos Művek.

A villamosenergia felhasználás települési önkormányzatokat érintő vonatkozásai közül kiemelendő, hogy a helyi önkormányzatok és közfeladatot ellátó költségvetési intézményeik az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó árképzési szabályoknak megfelelő áron jogosultak az egyetemes szolgáltatóval villamos energia vásárlási szerződést kötni, és jogosultak a végső menedékes jogintézmény keretében biztosított ellátásra.



Az önkormányzati törvény a villamos energia szolgáltatással kapcsolatosan kizárólag a közvilágítás tekintetében ró kötelezettséget a települési önkormányzatokra (részletesen lásd a korábbi fejezetben).

A közvilágításra kötelezettnek a a közvilágítási berendezések elosztó hálózaton történő elhelyezésére vonatkozó jogát, valamint a hálózati szolgáltatást biztosító elosztó hálózati engedélyesek ennek tűrésére vonatkozó kötelezettségét a villamos energia tv 34§-a rögzíti.

A villamos energia ellátással kapcsolatos további feladatok a települési infrastruktúra fejlesztéssel kapcsolatosak.

Gázszolgáltatás

Miután a korábbi önkormányzati törvény sem írta elő kötelező feladatként az önkormányzatok számára a gázellátás biztosítását, így az ezzel kapcsolatos feladatok leginkább a települési infrastruktúra fejlesztéshez kapcsolódtak.

Távhő szolgáltatás

Az új önkormányzati törvényben a települési önkormányzat feladataként szerepel a távhő szolgáltatás. Távhő szolgáltatás esetén a rendszerbe bekapcsolt lakások, intézmények fűtéséhez, használati meleg víz biztosításához szükséges hőmennyiség előállítása a felhasználási helytől távol valósul meg, elvezetése, elosztása csővezeték segítségével történik.

4.3 ábra A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű

Az energia jellemzően ún. kapcsolt erőműben, hulladékhő hasznosításból áll elő (pl. villamos energia termelés, illetve hulladékégetés során). A központosan, szabályozott technológiai keretek között előállított energiatermelés környezetterhelési szempontból takarékos, előnyös megoldás, más kérdés azonban a szállítási veszteségből eredő hatásfok problémája.



4.4. ábra A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű technológiai folyamatábrája

A távhő ellátás szabályozására a 2005 évi XVIII. törvény szolgál. A távhő szolgáltató társaságok jelentős részben önkormányzati tulajdonban vannak, természetesen itt is van példa koncessziós szerződési keretek között magánvállalkozások bevonására. A távhő szolgáltatók engedélyezése és felügyelete az önkormányzati jegyző hatásköre. A fogyasztóvédelmi felügyelet természetesen itt is érvényesül a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság részéről. A távhőszolgáltatás díjait a gyakorlatban a települési önkormányzat képviselő testülete önkormányzati rendeletben határozza meg, azonban a Magyar Energia Hivatal jogosult az ár vizsgálatára. A távhőszolgáltatás költségei és díjai településenként eltérést mutatnak, elsősorban az előállítási, valamint az elosztással kapcsolatos szolgáltatási költségek miatt (Buskó, 2011).

4. 4.4. Közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos feladatokA települési közlekedési hálózatokkal kapcsolatos ismereteket it és most részletesen nem tárgyaljuk, ezzel kapcsolatosan külön tananyag érhető el (Bártfai Z.: Települési közlekedési hálózatok elektronikus jegyzet, www.tankonyvtar.hu).

A témával kapcsolatos érvényben lévő törvényi szabályozás az 1998 évi I. törvény a közúti közlekedésről.

Közutakkal kapcsolatos feladatok

A helyi közutak kezelőjeként a törvény a települési önkormányzatokat nevezi meg. Az önkormányzatoknak lehetőségük van a helyi közutak és műtárgyaik működtetését a többségi tulajdonukban álló gazdasági társaságnak átadni, illetve a feladat ellátására koncessziós szerződést kötni.

A közutak építését, átadását, valamint elbontását mint közérdekű, közcélú tevékenységet a Nemzeti Közlekedési Hatóság engedélyezi. Ez alól kivételt képez a járdák, gyalogutak építésének, korszerűsítésének, elbontásának engedélyezése, ugyanis ez a települési önkormányzat jegyzőjének hatásköre.



4.5. ábra Útépítés Gödöllőn

4.6 ábra Átépített járdafelület Gödöllőn

Az alábbiakban összefoglalóan bemutatjuk a közút kezelő kötelezettségeit:

• köteles gondoskodni arról, hogy a helyi közút a biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban legyen, környezete esztétikus és kulturált legyen,

• kialakítja a közút forgalmi rendjét, amelyet legalább ötévente a felül kell vizsgálnia, és szükség szerint kell módosítania.

• a közutat, annak forgalmi rendjét meghatározó jelzéseket, illetve az úttal kapcsolatos adatokat nyílván kell tartania,



4.7 ábra Jelzőlámpás forgalomszabályozású útkereszteződés

• köteles kijavítani a megrongálódott közutat, a biztonságot veszélyeztető helyzetet el kell hárítania,

• gondoskodnia kell a helyi közút tisztántartásáról, a téli síkosság mentesítésről, hó takarításról.

4.8 ábra Közút tisztán tartása



4.9 ábra Hótakarítás Gödöllő főterén

4.10. ábra Kézierős hótakarítás járdafelületen

Videó:

Hótolás 1

Hótolás 2

Sószórás 1

Sószórás 2

Egy érdekes példa: burkolatjelek felfestése

Bár forgalomtechnikai, biztonsági jelentősége megkérdőjelezhetetlen, mégis ma az egyik olyan tétel a települések és a településüzemeltető cégek esetében, amely a legkönnyebben kerülnek lenullázásra egy költségvetési tervben, „ráérünk még egy évet várni vele” alapon.

Ez a felezővonalakat, parkolók jeleit, vonalait, útkereszteződések előtti vonalakat, stop feliratokat, gyalogos



átkelőket jelenti. Noha azt gondolná az ember, hogy csak eszközök és személyzet kérdése az egész, mégis pontos, precíz, előrelátó szakmai tervezést igényel. Feltételezve, hogy pénz van a feladat folyamatos végzésére, elengedhetetlen, hogy több éves terv álljon rendelkezésre e feladat ellátására. Ismerni kell a környezeti viszonyokat, a jelek meglétét vagy hiányát, a forgalom gyakoriságát, a fejlesztési elképzeléseket (új utcák építése, parkolók kialakítása). Ezek függvényében vannak területek, amelyeket évente, valamely területek többévente való felfestése elegendő.

Drágítják a tevékenységet a törvényi kötelezettségek. Ilyen például a parkolók kialakítása, amely szigorú szabályok közötti parkoló jelek és vonalak felfestését írja elő. Eklatáns példa a rokkant parkoló kialakítása, amelyre 50 parkoló helyenként kötelez a törvény. Ennek speciális jele van, amelyet erre szakosodott alvállalkozó tud elvégezni, s csak a táblával együtt érvényes, tehát sok járulékos költséggel jár.

A gyalogosátkelők létesítése még érdekesebb ilyen szempontból, hiszen akár önkormányzati fenntartású utakról van szó, akkor is a Nemzeti Közlekedési Hatóság az engedélyező szerv. Sajnos itt a költségek nagy részét a kiszállás, a gyalogos átkelőhely kijelölése, azok műszaki előírásainak elvégzése (megvilágítás, járda csatlakozás, stb.), terveztetés, engedélyezés viszi el. Így amire a végére ér egy ilyen procedúra, vagy a pénz, vagy a türelem és a kedv fogy el a kivitelezésre.

Parkolás biztosítása

A helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban, és egyéb közterületeken közúti járművel való várakozás biztosítása a települési önkormányzat feladata.

A közterületi parkolás lehetővé tétele érdekében az önkormányzat rendeletben jelöli ki a várakozási területet. A díjfizetési kötelezettség olyan várakozási területen és időszakra jelölhető ki, amelyen az adott időszakra a várakozásra alkalmas helyek foglaltsága legalább 70%-os.

Gödöllő Város közterületén kialakított várakozási övezetek rendjét a 2/2004 (II.2) számú önkormányzati rendelet szabályozza. A rendelet 2004 március 1-én lépett életbe. Jelenleg 16 napelemmel működő parkolójegy kiadó automata üzemel a város területén a 9 fizető parkoló övezetben.

4.11 ábra Parkolóövezet Gödöllőn

Parkolási közszolgáltatást csak a helyi önkormányzat, vagy kizárólag ezen közszolgáltatási feladat ellátására alakított költségvetési szerv, kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100% os tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás láthat el.



A parkolási díj mértékét az önkormányzat 1 órára vonatkozóan állapítja meg.

Gödöllőn 8 parkoló zónában 210 Ft/h, egy zónában 200 Ft/h és egy zónában (a Művészetek Háza) 10 Ft/90 perc a parkolási díj.

Helyi tömegközlekedés

A helyi tömegközlekedést ágazati jellegű jogszabályok tartalmazzák, így a 2004 évi XXXIII tv (az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról) és a 2005 évi CLXXXIII tv (vasúti közlekedésről).

Az állam a helyi személyszállítás ellátásához az érintett önkormányzatoknak normatív támogatást biztosít a központi költségvetésből, és valamennyi szolgáltatónak ellentételezi az utazási kedvezmények miatti bevételkiesést.

A szolgáltatás részleteit a közszolgáltatási szerződésben kell rögzíteni.

4.11 ábra A Gödöllőn is közlekedő HÉV

5. 4.5. Közparkok, közterületek fejlesztése, fenntartásaZöldfelület gazdálkodás

Zöldfelületnek nevezzük a települések közigazgatási határain belül, illetve azon kívül lévő olyan területi elemeket, amelyeket döntően növényzet fed, a létük célja pedig különböző lehet.

Az alkalmazási cél vonatkozásában megkülönböztetünk:

• gazdasági célú zöldfelület (erdő, mezőgazdasági terület)

• kondicionáló célú zöldfelület (pihenést, környezet állapot megtartást céloz)

Területi elhelyezkedés vonatkozásban:

• zölterületek (közpark, közkert, arborétum)

• temetők

• sportpályák, oktatási intézmények zöldterületei



A zöldfelületek különleges szerepet töltenek be egy település életében. Nemcsak díszítenek, hanem a klímára, a környezet minőségére és a téralakulásra is befolyást gyakorolnak. A zöldfelülettel kapcsolatos munkák több részterületet ölelnek fel. A zöldfelületek fennmaradásának és fejlődésének biztosítása az önkormányzatok számára jogszabály általi előírás, ezzel együtt az élhető környezet biztosításának záloga is, amely nem csak a településen élők számára fontos, de a település vonzerejét is meghatározza.

4.13 ábra Gödöllő belváros

A zöldterület gazdálkodás feladatterületei Jószainé (2007) rendszerezése nyomán:

1. A zöldterületek számbavétele és nyilvántartása

A számbavétel egyrészt tartalmazzon naturális értékeket, másrészt miután a zöldfelület az önkormányzati vagyon része, ezért az önkormányzati ingatlanvagyon kataszterben is meg kell jelenjen az értéke.

2. Zöldfelületekkel kapcsolatos tervezési feladatok

3. Alkalmas telekterületek biztosítása zöldfelület létesítéshez.

4. Zöldfelületek fenntartása és üzemeltetése 5) Hatósági, igazgatási szabályozási feladatok

A települések zöldfelülettel kapcsolatos feladatait az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII tv szabályozza.

Parkfenntartás

A parkfenntartás kiemelkedő jelentőséggel bír a zöldfelület gazdálkodási feladatok sorában. A parkfenntartás mint a parkkal kapcsolatos települési szolgáltató tevékenység körébe olyan feladatcsoportok tartoznak, amelyek felölelik a zöldterületek fennmaradásának és továbbfejlődésének biztosítását. A fenntartás tulajdonképpen az élő és élettelen elemekkel kapcsolatos feladatok összessége. magában foglalja nemcsak az élő növényzettel fedett felületek gondozását és ápolását, hanem az épített elemekkel kapcsolatos állagmegtartó tevékenységeket, tehát a karbantartást is.

Ápolás

A növényeket ápolni és gondozni kell. Az ápolás során a beteg részeket el kell távolítani, a fák odvait kitisztítani, felületét lekezelni, az odvat betömni, az állományt növényvédő szerekkel kezelni.

Gondozás

Olyan rendszeresen elvégzendő munkák összessége, amelynek során a kert rendezett képét próbáljuk



fenntartani. Ilyen a fű rendszeres nyírása, a fák korona alakítása, vagy a területen lévő szeméttárolók ürítése.

Karbantartás

A művi elemek állagmegóvását célozza.

A parkkal végzendő feladatok sorában időnként felújítási, fejlesztési, illetőleg rekonstrukciós feladatok is előállnak.

4.14 ábra Növényzet kiültetése közparkba Gödöllőn

A parkfenntartás körébe tartozó feladatok:

• A növényzet és a talaj éves, rendszeres gondozási és ápolási munkái,

• Az utak és burkolatok karbantartása,

• Építmények, felszerelések, berendezések karbantartása, időszakos cseréje,

• Homokozók karbantartása



4.15 ábra Homokozó karbantartása

A közhasználatú zöldfelületek, parkok fenntartását az önkormányzatok általában az általuk megbízott szervezeteken keresztül végzik.

6. 4.6. Köztemetőkkel kapcsolatos feladatokA települési önkormányzatok köztemetőkkel kapcsolatos feladatait a 1999. évi XLIII. (temetőkről és a temetkezésről szóló) törvény szabályozza. A törvény definíciója szerint temető a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak.

Szintén a fenti törvény definiálja, hogy a köztemető az önkormányzat tulajdonában lévő temető, továbbá az a nem önkormányzati tulajdonban lévő temető is, amelyben az önkormányzat - a temető tulajdonosával kötött megállapodás alapján - a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti.

A köztemetők fenntartása talán sokak által nem ismert tevékenységi kör, tévesen elterjedt nézet szerint jellemzően a temetkezési vállalkozók végzik. Pedig ez nem így van. A legtöbb helyen egy településüzemeltető társaság látja el a feladatot, amely természetesen nem zárja ki a temetkezési vállalkozók jelenlétét, sőt azok egybehangolt munkáját kell, hogy jelentse. Bonyolítja a kérdést, hogy sok helyen a temetők egyházi tulajdonban vannak, de azok az üzemeltetésre képtelenek anyagi, szakmai és tapasztalathiánybeli jellemzők miatt.



4.16 ábra A debreceni köztemető műemlék ravatalozója

A temetkezési törvény az alábbiakban rögzíti a temető létesítésével kapcsolatos feladatokat.

9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani:

a. utat,

b. ravatalozót,

c. a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt,

d. boncolóhelyiség-csoportot,

e. a temető bekerítését vagy élősövénnyel való lehatárolását,

f. vízvételi lehetőséget, illemhelyet,

g. a temető területének - rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő - parkosítását, az utak sorfásítását,

h. hulladéktárolót

A települési önkormányzat feladata a temető bővítése, lezárása és esetleges megszüntetése is.

A temetkezési törvény 16. §-a szerint a temető üzemeltetését az alábbiak szerint kell ellátni:

Az üzemeltető

a. meghatározza a temetkezési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét;

b. biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való első temetést megelőzően a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást;

c. megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt;

d. biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat;

e. gondoskodik a temetőbe kiszállított elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető nyitását, zárását;



f. megőrzi a nyilvántartó könyveket;

g. tájékoztatja a temetőlátogatókat;

h. kijelöli a temetési helyeket;

i. elvégzi a temető és létesítményeinek tisztán tartását, az utak karbantartását, síkosság mentesítését és a hóeltakarítást;

j. összegyűjti és elszállítja a hulladékot;

k. gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról;

l. összehangolja a temetői létesítmények, így különösen a ravatalozó használatával kapcsolatos temetkezési szolgáltatói tevékenységeket, szervezési intézkedésekkel elősegíti a temetés és az urnaelhelyezés zökkenőmentes lefolytatását;

m. gondoskodik az ügyfélfogadásról.

A temetéssel kapcsolatos kegyeleti közszolgáltatási díjakat (sírhely, urnahely díja, ravatalozás, hűtés stb.) a települési önkormányzat rendeletben állapítja meg.

Egy temető akkor rendezett, ha a tulajdonviszonyai is azok, valamint a tulajdonosok és az üzemeltetők között kölcsönös megállapodás, üzemeltetési szerződés él. Így biztosítva van a lakosságnak a használatba vétel, a sírhelymegváltás, az üzemeltetőnek a feladat ellátása, és a temetkezési vállalkozóknak a gazdasági tevékenységük gyakorlása.

Azokon a településeken, ahol településüzemeltetési cég végzi a temető fenntartást, biztosítani szükséges a ravatalozót, annak használatát. Ez temetőgondnok jelenétét is igényli, így költséges ágazatnak tekinthető. Gondozni és ápolni kell a temető közvetlen környezetét (kerítés, zárhatóság, nyitva tartás, megközelíthetőség, utak járdák) és biztosítani kell szintén a temetői belső rendet (utak, kutak, hulladéktárolók, ravatalozó, szociális helyiség, urnafalak). A temetkezési cégek az üzemeltetésnek részét képezik, hiszen használják ezeket az infrastruktúrákat, míg az egyházak – tulajdonlás esetén is – csak a temetési szertartást végzik, és a sírhelymegváltásnál jutnak bevételhez. Ezzel együtt hármas, gazdasági társaság esetén a tulajdonossal együtt négyes megállapodás szükséges a korrekt és zavartalan működéshez.

4.17 ábra Kegyeleti szolgáltatás helyszíne

7. 4.7. Települési hulladékgazdálkodás



A hulladék kifejezést a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény pontosan meghatározza. E szerint:

A hulladékok olyan termelési, szolgáltatási vagy fogyasztási maradékok, „amelyektől a birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”. Viszont a folyamatok mellék, illetve végtermékeként a maradék anyagok akkor is a hulladék kategóriájába tartoznak, ha azokat a tulajdonos (a hulladékot termelő, előállító) saját birtokában tartja, raktározza és felhalmozza.

A települési hulladékok az elosztási és fogyasztási tevékenységből származnak. Két fő csoportját különböztetjük meg:

• települési szilárd és

• települési folyékony hulladékot.

A szilárd települési hulladékok:

• háztartási hulladék

• közterületi hulladék

• gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő- a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű- hulladék

A települési folyékony hulladékokon az ember szervezete által kiválasztott anyagokat, és az ember élete, tevékenysége (mosás, mosogatás, fürdés stb.) során a vízfelhasználásból származó hulladékokat értjük, amelyeket legtöbbször közösen gyűjtenek össze. A folyékony hulladékok közé soroljuk ezért a csatornázatlan lakóházak és intézmények árnyékszék-űrgödreiben, szikkasztómedencéiben összegyűlő magas szervesanyag-tartalmú, többnyire már berothadt állapotban levő iszapokat, valamint a szennyvíztelepeken a szennyvízkezelés során összegyűlő magas víztartalmú iszapokat. Nem soroljuk ide a csatornahálózatban elvezetett szennyvizeket.

A törvény megfogalmazása szerint hulladékgazdálkodáson a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszerét, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást együttesen hulladékgazdálkodásnak nevezzük.

A települési hulladékgazdálkodás két feladatterületre osztható:

a. Köztisztasági szolgáltatás (települési szilárd hulladékkal kapcsolatos)

b. Településtisztasági szolgáltatás (települési folyékony hulladékkal kapcsolatos)

Az önkormányzatok a környezetvédelemben és még szűkebb értelemben a hulladékgazdálkodáson belül is több feladatot látnak el, nemcsak az önkormányzati törvény, de a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény alapján is.

• Hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése, díjak megállapítása

• Helyi hulladékgazdálkodási rendeletek megalkotása

• Hulladékkezelési létesítmények megvalósítása és üzemeltetése

• Közterületek tisztántartásának megszervezése

• Közterületen elhagyott hulladékok begyűjtése, kezelése

• Helyi hulladékgazdálkodási tervek elkészítése

A települési önkormányzat az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fenn, amely kiterjed:

• a települési szilárd hulladék rendszeres elszállítására,



• a települési folyékony hulladék elhelyezés céljából történő elszállítására,

• a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és működtetésére.

Az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésen túl a közterületek szervezett rendszeres tisztántartása is önkormányzati feladat.

4.18 ábra Árok tisztítása

A közszolgáltatás elvégzését az alábbiak szabályozzák a hulladékgazdálkodási törvény 23. §-a alapján.

A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:

a. a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;

b. közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;

c. a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit - beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat -, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;

d. a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének - jogszabályban nem rendezett - módját és feltételeit;

e. a közszolgáltatással összefüggő - jogszabályban nem rendezett - települési önkormányzati feladat- és hatáskört;

f. az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;

g. a közszolgáltatással összefüggő személyes adatok (közszolgáltatást igénybe vevő neve, lakcíme, születési helye és ideje, anyja neve) kezelésére vonatkozó rendelkezéseket;

h. a gazdálkodó szervezet számára - a 20. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel - a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett, nem elkülönítetten gyűjtött és a 13. § alapján nem hasznosított vagy ártalmatlanított hulladéka tekintetében a közszolgáltatás kötelező igénybevételét a 21. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel.



4.19 ábra

8. 4.8. Kéményseprő ipari szolgáltatásA kéményseprő ipari szolgáltatás ellátása a kéményseprő közszolgáltatásról szóló 27/1996 (X.30) BM rendelet szerint a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékének elvezetésére szolgáló kémény (tartalékkémény is), valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény kiadására terjed ki.

Legfontosabb célja a tűzvédelem, de egyéb más hasznos szerepet is betölt, pl. korszerű fűtési módok támogatása, illetve baleset megelőzés (pl. nem megfelelő berendezések kiszűrése a szénmonoxid mérgezés megelőzése céljából).

Összefoglalás

Ebben a fejezetben megismerkedett a települési infrastruktúra fogalmával, rendszerezésével. Áttekintette az ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatokat, a települési energiaellátással kapcsolatos feladatokat. Megismerhette a helyi közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos önkormányzati feladatok rendszerét, a közparkok, közterületek fejlesztése, fenntartása vonatkozásában előálló feladatokat. bemutatásra kerül a köztemetőkkel kapcsolatos főbb feladatok. Betekintést nyert a települési hulladékgazdálkodás, és a kéményseprő ipari szolgáltatás településüzemeltetési vonatkozásaiba


1. Ismertesse a termelői, anyagi infrastruktúra elemeket!

- …………………………..

- …………………………..

- …………………………..

- …………………………..

- …………………………..

- …………………………..

- …………………………..

2. Jelölje meg az alábbiakban a Hamis és Igaz állításokat!

A parkfenntartás körébe tartozó feladatok:



a) A növényzet éves cseréje

b) A növényzet és a talaj éves, rendszeres gondozási és ápolási munkái

c) Gyalogos és kerékpárutak építése

d) Az utak és burkolatok karbantartása

e) Parkfelszerelések éves cseréje

f) Építmények, felszerelések, berendezések karbantartása, időszakos cseréje,

g) Homokozók rendszeres karbantartása

3. Válassza ki az alábbiak közül a helyes választ!

a) A temetéssel kapcsolatos kegyeleti közszolgáltatási díjakat (sírhely, urnahely díja, ravatalozás, hűtés stb.) a települési önkormányzat jegyzője állapítja meg

b) A temetéssel kapcsolatos kegyeleti közszolgáltatási díjakat (sírhely, urnahely díja, ravatalozás, hűtés stb.) a települési önkormányzat polgármestere állapítja meg

c) A temetéssel kapcsolatos kegyeleti közszolgáltatási díjakat (sírhely, urnahely díja, ravatalozás, hűtés stb.) a települési önkormányzat rendeletben állapítja meg.

4. Válassza ki az igaz állítást!

a) A távhő szolgáltatók engedélyezése és felügyelete a polgármester hatásköre.

b) A távhő szolgáltatók engedélyezése és felügyelete a képviselőtestület hatásköre.

c) A távhő szolgáltatók engedélyezése és felügyelete az önkormányzati jegyző hatásköre.

5. Egészítse ki az alábbi mondatokat!

A közutak építését, átadását, valamint elbontását mint közérdekű, közcélú tevékenységet a ………………… engedélyezi. Ez alól kivételt képez a járdák, gyalogutak építésének, korszerűsítésének, elbontásának engedélyezése, ugyanis ez a ……………………. hatásköre.


5. fejezet - A településüzemeltetés jogszabályi háttereA korábbi fejezetben foglalkoztunk a településüzemeltetés keretében megoldandó feladatok rendszerezésével, részletesen bemutattuk a feladatok tartalmi elemeit. Ebben a fejezetben a jogszabályi megközelítést helyezzük előtérbe, a településüzemeltetési feladatok szervezésével, elvégzésével kapcsolatos szabályozó rendszert mutatjuk be. Bemutatásra kerül közszolgáltatásokkal kapcsolatos követelmények rendszere. A fejezet bemutatja a helyi önkormányzatok és az állam szerepét a települések üzemeltetési feladataiban.

A fejezet célja:

• Áttekinteni és megérteni a településüzemeltetés törvényi-, és a helyi hatáskörű szabályozás rendszerét,

• Elsajátítani a településüzemeltetés önkormányzati feladatainak szervezéséhez szükséges ismereteket,

• Megtanulni a közszolgáltatásokkal szembeni követelményeket,

• Megismerni az új Alkotmányból adódó jogszabályi változásokat.

A fejezet tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• Különbséget tenni a törvény, az önkormányzati rendelet és egyéb döntések között.

• Felsorolni az önkormányzatok településüzemeltetési feladatait.

• Ismertetni a közszolgáltatásokkal kapcsolatos követelményeket.

• Ismertetni a településüzemeltetés sajátos elveit

1. 5.1. A településüzemeltetés szabályozásának alapelveiA településüzemeltetés fogalma önmagában átláthatatlan, megfoghatatlan, egyben mindenki számára definiálható és evidens. Bárkit megkérdeznénk, minden ember tudna legalább egy feladatot mondani, amely – véleménye szerint – a településüzemeltetéshez tartozik. A vélemények természetesen két csoportra osztódnának: a tévesen megítélt és a helyesen megítélt, valós feladatokra. Ahhoz azonban, hogy tudni véljük, mit lehet ezen a sokrétű feladaton „számon kérni”, feltétlenül tisztázni kell azokat a törvényi kötelezettségeket, amelyek determinálják egy város vagy község kompetenciáit.

A településüzemeltetés a helyi közszolgáltatásokat biztosító humán és anyagi infrastruktúra folyamatos működését elősegítő igazgatási, jogi, gazdálkodási és szolgáltatási tevékenység.

A közszolgáltatásokkal szembeni követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:

• általános hozzáférhetőség (minden európai állampolgár jogosult igénybe venni),

• szolgáltatás folyamatos nyújtása (a szolgáltatást rendszeresen minden állampolgár részére nyújtani kell),

• szolgáltatás magas minősége (a minőséget befolyásoló tényezők meghatározása),

• szolgáltatások folyamatos monitoringja és értékelése (az értékelést jogi, gazdasági, műszaki, szociális és környezetvédelmi szempontból kell végezni),

• reális ár (a szolgáltatást az érintettek számára megfizethető áron kell biztosítani, csak az indokolt költségeket lehet elszámolni és „elfogadható ésszerű nyereséggel” lehet számolni),

• szolgáltatás biztonsága (a lehetséges veszélyek, katasztrófák elleni magas fokú védekezés biztosítása),


A településüzemeltetés jogszabályi háttere

• átláthatóság (egyrészt a fogyasztók tekintetében áll fenn a szolgáltatás nyújtásának rendjéről, másrészt a közszolgáltatást ellátó vállalkozás és az állam/önkormányzat közötti kapcsolatra vonatkozik),

• megfelelő fogyasztóvédelem (a panaszok elbírálására eljárási rend kialakítása, kikényszerítő jogi eszköz biztosítása).

A településügyről szóló törvény megalkotása, a települési önkormányzatok tervszerű (programszemléletű) településfejlesztésének és a helyi közszolgáltatások (településüzemeltetés) szervezésének alapvető jogi keretei a települések - mint a társadalmi lét elemi egységei – érdekeinek beszámításával vannak szabályozva. A szabályozási alapérték e törvény megalkotásához az, hogy a Magyarországon élő emberek számára a lakóhelyüktől, tartózkodási helyüktől függetlenül érvényesüljön a jog által biztosítható esélyegyenlőség a társadalmi közjavak települési szinten megvalósuló elosztásában és a közszolgáltatásokból való részesedésben.

A helyi önkormányzatok létrehozása óta a tapasztalatok igazolják, hogy a helyi önkormányzati rendszer szervezeti, feladat- és hatásköri, valamint finanszírozási szabályozása – bár továbbfejlesztési igények mind a három területen jelentkeznek - alapjaiban megoldott. Súlyos hiányosság azonban az önkormányzati lét funkcionális oldalának szabályozatlansága, hisz:

• teljességgel szabályozatlan a településfejlesztés,

• ellentmondásosak a településrendezés szabályai,

• nincs átfogó szabályozás az önkormányzati közszolgáltatásokra, a településüzemeltetésre.

Az alapjaiban bevált önkormányzati rendszer továbbfejlesztésében a fő cél ma már nem az alapok újrarendezése, hanem a helyi önkormányzatok működését szolgáló-segítő jogi szabályozási rendszer hiányzó elemeinek a megteremtése és a már meglévő szabályokkal való harmonizációja, azaz a településügy.

Az önkormányzati működés társadalmi, gazdasági, térbeli-műszaki, természeti környezetének számbavétele és tudatos alakítása a településfejlesztés és- rendezés, míg az önkormányzati közszolgáltatások megalapozása a településüzemeltetés szabályozott rendszerének a feladata.

Az önkormányzati lét funkcionális kereteinek megteremtésére irányuló általános cél mellett is igény a településfejlesztési-, rendezési- és üzemeltetési társadalmi viszonyok jogi szabályozása. A szabályozás elmaradása esetén továbbra is értelmezhetetlen marad a településfejlesztés, mint önkormányzati feladat.

A településüzemeltetés szempontjából elengedhetetlen az önkormányzati tulajdonban lévő, településüzemeltetési feladatokat ellátó vállalkozások és költségvetési szervek jogállásának, versenyjogi szabályainak megléte, illetve e szervezetek és a közbeszerzési jog viszonyának egyértelmű rendezése a települési közszolgáltatások társadalmi rendeltetésével összhangban.

Elodázhatatlan a helyi közszolgáltatások egységes jogi fogalomrendszerének a kidolgozása és jogszabályba foglalása, amely lehetővé teszi a közszolgáltatások közös tartalmi követelményeinek a meghatározását is. Fontos – az államháztartás egészére is kiható – elvi és jogalkotási probléma a közszolgáltatásokhoz való jognak az alanyi jogként való elismerése.

2. 5.2. Az Önkormányzatok feladatai a településüzemeltetésbenA helyi önkormányzatok látják el a településüggyel kapcsolatos szabályozási, tervezési, finanszírozási és az ágazati jogszabályokban meghatározott szolgáltatásszervezési, illetve a tájékoztatási és a településügyben közreműködők közötti koordinációs feladatokat.

A települési önkormányzat feladata különösen:

• a települési tervek kidolgoztatása és elfogadása;

• a településüzemeltetés szervezetrendszerének kialakítása és működtetése (intézmények létrehozása, közüzemek alapítása, társulás vagy kiszerződés keretében a szervezet biztosítása);



• a közszolgáltatási szerződések megkötése.

Itt kell különbséget tenni törvény, önkormányzati rendelet és egyéb döntések között.

A törvényeket a törvényalkotás, a parlament hozza meg, amely egyformán érvényes mindenkire, akiről a jogszabály rendelkezik. Ez általában a kereteket adja meg és megfogalmazza azokat az elvárásokat, amelyet tartalommal a helyi közösségeknek kell kialakítani.

Az önkormányzatok helyi rendeleteket alkotnak. Ezek a rendeletek a törvényeket sosem írják felül, azokat azonban alkalmazzák, s ahhoz formálják a helyi specifikumoknak megfelelően. Ezért is érvényes a keretek megfogalmazására tett kitétel, hiszen minden településen más és más módszerekkel, eszközökkel, erőforrásokkal és szabályzókkal lehet egy-egy feladatot ellátni vagy jogszabályt betartani, betartatni.

Más típusú, mégis gyakori döntés, az önkormányzatok képviselő-testületének döntései. Ezek nem mindig (legtöbbször nem) rendeletek. A teljes sajátosság jellemzi, amely döntéssel a testület felhatalmaz egy személyt (vezetőt), vagy intézményt, társaságot, szervezetet feladattal, hatáskörrel, illetve kötelezheti is, feladatot írhat elő végrehajtásra.

A különböző helyi lehetőségekkel és igényekkel rendelkező önkormányzatoknak különböző feladat- és hatásköreik vannak. A különbözőség létrejöhet mind az önként vállalt un. fakultatív, mind pedig a törvény által kötelezően un. obligatóriusan előírt feladat- és hatáskörökben. A közszolgáltatások zömét a törvények az önkormányzati alapszintre: a községek vagy a városok szintjére utalják. A széles felelősségű helyi önkormányzatot az jellemzi, hogy a helyi érdekű közügyekben átfogó területi komplexitással jár el.

A korábbi fejezetekben már áttekintettük a települési önkormányzat feladatait a helyi közszolgáltatások körében. Mint megismertük, ezt az érvényben lévő önkormányzati törvény és részleteiben a kapcsolódó ágazati törvények szabályozzák.

A településüzemeltetés sajátos elvei:

A közszolgáltatásokkal szemben támasztott általános követelmények érvényesülését segíti a településüzemeltetéshez rendelt speciális alapelvek meghatározása. Ezek a következők:

• legkisebb költség elve, amely kimondja, hogy a szoláltató csak a szükséges és a feladattal összefüggő ráfordításokat és méltányos nyereséget számolhat el. Ez az alapelv biztosítja, hogy mindenki számára hozzáférhető, elérhető legyen a közszolgáltatás.

• támogatás elve: a közszolgáltatást végző szervezetek – a hozzáférhetőség, az esélyegyenlőség, a környezeti ártalmak elhárítása stb. okán – jogosultak a jogszabályok keretei között állami (önkormányzati) támogatásra.

• megfelelő minőség elve: a szolgáltató számára jogszabály, vagy szakmai szabály meghatározhatja a minőségi követelményeket és előírhatja a szolgáltatást végzők kötelező szakmai továbbképzését. A közszolgáltató szervezetekkel kapcsolatos szakmai, technikai-technológiai minimum követelményeket, az e szervezetekben foglalkoztatottakkal szembeni speciális képesítési előírásokat a közszolgáltatási tevékenységet szabályozó ágazati jogszabályban kell meghatározni.

• ki nem zárhatóság elve: a közszolgáltató szervezet köteles mindenki számára biztosítani a szolgáltatást. A közszolgáltatásból a fogyasztó csak jogszabályban meghatározott feltételek mellett zárható ki. Az alapvető életszükségleteket kielégítő anyagi közszolgáltatásokból - különösen: vízellátás, háztartási energiaellátás - a fogyasztó nem zárható ki, de - a jogszabályban meghatározott feltételek esetén - a szolgáltatás a jogszabályban meghatározott még elégséges minimumra korlátozható. A még elégséges szolgáltatás költségeit - más kötelezhető hiányában - a települési önkormányzat viseli.

• ellenőrizhetőség elve: a közszolgáltató szervezet működését a fogyasztók külön törvény rendelkezései szerint ellenőrizhetik. A fogyasztói ellenőrzést kizáró vagy azt felhívás ellenére ismételten akadályozó közszolgáltató szervezettel szemben szankció alkalmazható

• védelem a szolgáltatási monopóliummal szemben: a közszolgáltató szervezetek vagy szerződéses, vagy természetes monopólium birtokában végzik tevékenységüket, ezért jogszabály megállapíthatja a szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony kötelező elemeit (közüzemi szerződés), meghatározhatja a szolgáltatás tartalmát és minimális mértékét.



• kötelező igénybevétel elve: törvény kötelezővé teheti a közszolgáltatás igénybe vételét, ha az jelentős közegészségügyi, járványügyi, természet- és környezetvédelmi vagy közbiztonsági szempontból indokolt.

Az önkormányzati törvény kipróbált és jól bevált rendszerét azonban felborította az új törvényalkotás, hiszen 2012. január 1-jével újra szabályozták azt, amely számos ponton változott az eddigiekhez képest. Új alkotmány készült, s átalakul a közigazgatási rendszer és az állam szerepe. Az önkormányzatok eddig a közszolgáltatások 70 százalékát látták el, alapvető érdek tehát, hogy jó önkormányzati rendszer működjön ki Magyarországon.

Az új Alkotmány az önkormányzatok mindennapi működésének tekintetében nem jelent nagyobb eltéréseket. Jelentősebb változások az önkormányzati finanszírozás és hitelfelvétel tekintetében vannak. Ez azért jelentős tényező, mert sok önkormányzat településüzemeltetési feladatok, illetve ahhoz kapcsolódó fejlesztések, beruházások miatt vett fel hitelt, rossz esetben adósodott el.

A kormányzat a teljes közigazgatási rendszer átalakítását és az állam szerepének, az önkormányzati és az állami feladatok átgondolását, újragondolását tűzte ki célul. 2011 előtt az önkormányzati törvény utolsó átfogó módosítására 1994-ben került sor. Az önkormányzatok számos gonddal küzdenek, a lakosság számára viszont a közszolgáltatási feladatok ellátásának színvonala az elsődleges.

Az aranykorként emlegetett első önkormányzati ciklus sikere a településeken akkor felszabadult energiákban rejlett. Az idő múlásával az ágazati törvények változásai egyre szigorúbb előírásokat fogalmaztak meg az önkormányzati feladatellátással kapcsolatban, de mind alacsonyabb lett ezek állami finanszírozása. Kinyílt az önkormányzati olló, majd a települések jelentős részének eladósodásához vezetett a gyakran nem a legfontosabb célok pályázati támogatásához szükséges saját forrás előteremtése.

A tervezett átalakítás az államreformhoz kapcsolódik, amely a nagy ellátó rendszereket is módosítja. Az önkormányzatok státusza nem változik. Marad a kétszintű – települési és megyei – rendszer, alá-fölé rendeltség nélkül. Az önkormányzati és az állami feladatok megosztását együtt, párhuzamosan kell majd vizsgálni. Az önkormányzatoknál maradnak az alapvető településüzemeltetési feladatok, ezekre épülhetnek majd rá további funkciók a települések méretétől függően. Ésszerűen korlátozzák a hitelfelvételüket, erősebb törvényességi ellenőrzést gyakorolnak felettük. A megyék szerepkörét úgy alakítják át, hogy a jelenlegi intézményfenntartó helyett inkább fejlesztő jellegük legyen.

Az önkormányzatok finanszírozása a normatívák folyamatos változása miatt nagyban hozzájárult gazdálkodásuk ellehetetlenüléséhez. Ezért fontosnak egy új normatíva rendszer kidolgozása, de elengedhetetlen az önkormányzati pénzügyi fegyelem megerősítése is.

A településüzemeltetés a lakosság számára végzett anyagi és humán közszolgáltatások együttese, amelynek számos szintje és szereplője van. A kormányzat feladata a szakmai és pénzügyi szabályozás. Az önkormányzatok a településüzemeltetés ellátói, a közszolgáltató cégek a végrehajtói, a lakosság pedig a fogyasztója e meglehetősen komplex területnek. Az optimális cél a fenntartható településüzemeltetés. Ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani.

Csak egyetlen példát említve, miközben a hulladékgazdálkodás fejlesztése során mintegy 2700 korszerűtlen lerakót szüntettek meg, a szolgáltatás díjai megemelkedtek. Jelenleg körülbelül másfél milliárd forint összegre rúgnak a kifizetetlen lakossági számlák. Ez a szolgáltatás ellehetetlenülésével fenyeget.

Fontos megjegyezni, hogy a törvény szerinti feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. A törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak. E kötelezettségek a település nagyságától, a lakosságszámtól, és egyéb feltételektől függően eltérően is megállapíthatók.

A törvényi feladatok felsorolásában megtalálhatók azok a legalapvetőbb feladatok, amelyek révén biztosítható egy-egy település működése, megvalósítható műszaki-technikai infrastruktúrája, továbbá a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal való legalább alapfokú ellátása. Nem taxatív a felsorolás, tehát nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak, amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetőleg végezhetnek. Így a települési önkormányzatok ún. önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bővíthetik a felsorolásban foglaltakon túlmenően is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe.



Ugyanakkor az önkormányzati törvényen kívül más törvény is állapíthat meg helyi önkormányzati kötelezettséget, ebből következően feladatot is a közszolgáltatások biztosítása terén.

Ilyen kötelezettség lehet pl. hulladékártalmatlanító telep kijelölése, földrajzi nevek megváltoztatása, energiaellátási tanulmány véleményezése, helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása, gazdasági program megállapítása.

Azt, hogy az önkormányzat mely feladatok ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete, a népesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmények is.

Összefoglalás

A települési önkormányzat számos feladat ellátásáról köteles gondoskodni. Ezek a kötelező feladatok, amely a feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település működéséhez, más szóval üzemeléséhez. Minden települési önkormányzat a kötelező feladatain túl saját maga határozza meg, hogy a feladatok közül melyeket lát el, azokat milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg.

Megállapítható tehát, hogy a településüzemeltetés egy olyan fokú település ellátás, amely a törvények, rendeletek és egyéb szabályozók által körülhatárolt, adott társadalmi egységekre és közösségekre formált feladatok sokaságát jelentik. A településüzemeltetés köre nem tekinthető zártnak és állandónak. A társadalmi-gazdasági környezet változása új szükségleteket teremthet, vagy meglévő szükségleteket válthat ki.


1. Egészítse ki az alábbi felsorolást a közszolgáltatásokkal szembeni követelményekre vonatkozóan:

- …………….. hozzáférhetőség

- …………….. szolgáltatás

- szolgáltatás ………….. minősége

- szolgáltatások ……………. monitoringja és értékelése (az értékelést jogi, gazdasági, műszaki, szociális és környezetvédelmi szempontból kell végezni),

- ……………… ár

- …………….. -os szolgáltatás

2. Mely elemek maradtak ki a fenti felsorolásból

- ……………………….

- ……………………….

3. Tegyen különbséget a településüzemeltetés és a településfejlesztés alapfeladatai között az alábbi meghatározások segítségével!

3.1.) Az önkormányzati működés társadalmi, gazdasági, térbeli-műszaki, természeti környezetének számbavétele és tudatos alakítása a …………………… feladata.

3.2.) Az önkormányzati közszolgáltatások megalapozása a …………………..szabályozott rendszerének a feladata.

a) településüzemeltetés

b) településfejlesztés és- rendezés


6. fejezet - A településüzemeltetés szervezetei, helyszínei és azok formáiEbben a fejezetben megismerkedhet a településüzemeltetés szervezeteivel.

Megismeri a települési közüzem megjelenési formáit, a közszolgáltató szervezetek tulajdonjogi alapjait, foglalkozunk az önkormányzati intézet tulajdoni helyzetének bemutatásával. Megismerheti a közszolgáltató szervezetekre vonatkozó versenyjogi szabályokat.

A fejezet célja:

• Elsajátítani a településüzemeltetési szolgáltatásokat nyújtó szervezetek működési formáit.

• Megtanulni e szervezetek főbb tulajdoni, szervezeti felépítési jellemzőt.

A fejezet tananyagának elsajátítását követően Ön képes lesz:

• Felsorolni a településüzemeltetés szervezeteit,

• Ismertetni a települési közüzem főbb jellemzőit,

• Bemutatni a települési intézmény sajátosságait,

• Rendszerező jelleggel ismertetni az anyagi szolgáltatást nyújtó településüzemeltetési szervezeti formákat.

1. 6.1. A településüzemeltetés szervezeteiA településüzemeltetés munkaszervezeteinek meghatározása történhet úgy, hogy a munkaszervezetek hatályos szabályait alkalmazza a jogalkotó, vagy a településüzemeltetés sajátosságaival a jelenlegi megoldásoknál jobb összhangot biztosító új szabályokat állapít meg e törvény keretei között.

A jelenlegi szabályozás alapján vagy költségvetési szerv, vagy gazdasági vállalkozás láthat el közszolgáltatási feladatokat. A tételes jog azonban az általános jogi feltételek mellett – általában – speciális követelményeket is meghatároz az egyes közszolgáltatási feladatokat ellátó szervezetekkel szemben, és a jog beavatkozik az e feladatokat ellátó szervezetek szerződési rendszerébe, szervezeti ügyeibe is.

A településügy szabályozása során indokolt a közszolgáltató szervezetek újraszabályozása. Figyelembe véve, hogy a közszolgáltatások szervezése a közjog szabályozási körébe tartozik, nincs akadálya annak, hogy e törvény a szervezeti keretekről is rendelkezzen. További kérdés, hogy a helyi önkormányzatok (többségi) tulajdonában álló közszolgáltató szervezetek milyen feltételekkel vehetnek rész a közszolgáltatások biztosításában.

A településüzemeltetés szervezetei:

• a települési intézmény,

• a települési közüzem,

• a közüzemi feladatokat ellátó gazdasági szervezet.

Az úgynevezett humán közszolgáltatások tipikus szervezete az intézmény:

• A települési intézmény jogszabályban meghatározott humán közszolgáltatási feladatot alaptevékenységként ellátó, a költségvetési rend szabályai szerint gazdálkodó, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.

• Az intézmények sajátos fajtájaként célszerű meghatározni az intézetet, amely nem más, mint a jogszabályokban nevesített intézmények (iskola, óvoda, kórház, rendelőintézet, szociális otthon, a múzeum, a könyvtár, a művelődési ház stb.). (Andriska-Kökényesi, 2002)


A településüzemeltetés szervezetei, helyszínei és azok

formáiEzek között említhető a közszolgáltatási szabályzatok kiadása, a közüzemi szerződési forma kötelező alkalmazása, a szakképesítések előírása, a szervezeti keretek kötelező elemeinek meghatározása.

Ilyen lehet pl. laboratórium működésének előírása a vízi közműveket üzemeltető szervezeteknél.

Rá kell azonban mutatni, hogy a kormányzati közigazgatás korszerűsítése keretében az itt javasolt megoldásoktól eltérő szabályozási javaslatot dolgoztak ki a költségvetési szervekre és a közüzemek irányítására, gazdálkodására, szolgáltatási díjaira sajátos jogi rendelkezések lehetnek irányadók.

Az intézetek létrehozása esetén célszerű biztosítani, hogy a költségvetési forrásból gazdálkodó szervezet csak akkor legyen létrehozható és fenntartható, ha az a jogszabályban meghatározott minimális mennyiségű és a szakmai követelményeknek megfelelő közszolgáltatási feladatokat ténylegesen ellátja (szolgáltatási minimum) és a működés szakmai, tárgyi, pénzügyi feltétele legalább a településfejlesztési program időtartamára biztosított.

Az anyagi közszolgáltatások tipikus szervezeti kerete a közszolgáltatási feladatot ellátó vállalkozás. E szervezeti forma olyan működési sajátosságokkal rendelkezik, amelyek célja a gazdasági szervezet profittermelő képességének a biztosítása. A közszolgáltatások szervezése körében a profitmotiváció nem elsődleges.

2. 6.2. Az anyagi közszolgáltatások munkaszervezeteiAz anyagi közszolgáltatások munkaszervezeteit az alábbiakban mutatjuk be:

1. Települési közüzem, amely lehet

1.1. Önkormányzati többségi tulajdonban álló közüzemi vállalkozás (gazdasági társaság, közüzemi vállalat), vagy

1.2. Önkormányzati saját üzem

2. Közüzemi vállalkozás

Az önkormányzat többségi tulajdonában álló gazdasági társaságként működő közüzemre nem kell új szabályokat alkotni. Az önkormányzati közüzemi vállalat azonban új típusú gazdasági szervezet, amelyre az alábbi szabályok megállapítása indokolt:

1.1. Az önkormányzati közüzemi vállalat az egyes jogi személyek vállalatára vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik az alábbi eltérésekkel:

a. A vállalat irányítására az önkormányzat a vállalat igazgatójából és a képviselőtestület egyes tagjaiból álló vállalati bizottságot hoz létre. A bizottság feladata:

• a vállalati stratégiai döntések meghozatala,

• a vállalatvezetés segítése tanácsadással és véleményezési jog gyakorlásával,

• a vállalatvezető feletti munkáltatói jogkör gyakorlása a kinevezési jog kivételével,

• a vállalati mérleg megállapítása, valamint

• a közszolgáltatási szerződés előkészítése

b. A vállalat a tartozásáért a kezelésébe adott önkormányzati vagyonnal és a saját vagyonával maga felel.

c. Az alapító önkormányzat a vállalatot a vállalat alapfeladata körébe tartozó tevékenység ellátására - a költségek biztosítása mellett – utasíthatja.

d. A közüzemi vállalatra vonatkozó részletes szabályokat a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

1.2) Saját üzem



formáiA saját üzem az önkormányzat felelősségi körébe tartozó anyagi közszolgáltatásokat ellátó költségvetési szerv, amely a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint működik az alábbi eltérésekkel:

a. A saját üzem szervezeti felépítését, és az általa ellátandó anyagi közszolgáltatások körét az alapító önkormányzat kizárólagos joggal állapítja meg;

b. A saját üzem a feladatok ellátását elsősorban a szolgáltatási díjbevételekből, az önkormányzati költségvetési támogatásokból, az alapító okiratban meghatározott és az önkormányzat által engedélyezett vállalkozások bevételeiből kell finanszírozza;

c. A saját üzem irányítására a képviselő-testület felügyelő bizottságot hozhat létre, amely ellátja a közüzemi vállalat felügyelő bizottságára meghatározott feladatokat;

d. A saját üzem részletes szabályait a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.

A közüzemi vállalkozás közszolgáltatási feladatot ellátó, többségében magán tulajdonban álló vállalkozás, amely az önkormányzattal kötött közszolgáltatási szerződés keretében jogosult és köteles a közszolgáltatási szerződésben meghatározott közszolgáltatás nyújtására.

3. 6.3. A közszolgáltató szervezetek tulajdonjogi alapjaiA közszolgáltatást végző szervezeteknek rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges vagyonnal, a feladatellátást biztosító eszközökkel.

A településügyi törvényben kell meghatározni a közszolgáltatást biztosító szervezetek tulajdoni helyzetét.

A tulajdoni kérdések rendezése eltérő attól függően, hogy önkormányzati intézményről (közüzemről), vagy magánintézetről (közüzemi társaságról) van szó.

A tulajdonjogi rendelkezéseket az alábbiak szerint célszerű meghatározni.

Az önkormányzati intézet tulajdoni helyzete

A települési önkormányzat az önkormányzati intézet kezelésébe adja a tulajdonában álló és az intézet működéséhez szükséges ingatlanvagyont. Az intézet e vagyont az alapfeladata sérelme nélkül bevételei növelése érdekében hasznosíthatja. A hasznosítás nem sértheti az önkormányzat tulajdonjogát. A hasznosítás elsősorban bérbeadással valósítható meg. Az ingó vagyontárgyak az intézet tulajdonában állnak. Az intézet megszűnése esetén az ingó vagyon az alapító önkormányzat tulajdonába kerül.

A magánintézet működéséhez szükséges ingatlant - ha a fenntartó azt nem biztosítja - az önkormányzat meghatározott időre szerződéssel az intézet ingyenes használatába vagy bérletbe adhatja. A bérleti díj megfizetése a fenntartót terheli.

Az önkormányzat a közüzemét induló vagyonnal látja el, amely felett a közüzem a továbbiakban - a törvény keretei között - tulajdonosként rendelkezik.

A közszolgáltatás közművei a közüzem vagyonából csak az önkormányzat tulajdonába adhatók vissza. A közművet alkotó vagyontárgyak mindaddig korlátozottan forgalomképesek, amíg közműnek minősülnek. Az önkormányzat a közszolgáltatási szerződés keretében a közszolgáltatást szolgáló, a tulajdonában álló vagyontárgyakat csak használatra adhatja át a közszolgáltató szervezetnek.

A közszolgáltató szervezetekre vonatkozó versenyjogi szabályok

Az önkormányzati költségvetési intézmények útján megvalósuló közszolgáltatások esetében az önkormányzat a közszolgáltatási feladatot saját szervezettel látja el és a szolgáltatás költségeit költségvetési források biztosítják nyereség és profit biztosítása nélkül.

Erre tekintettel a közszolgáltató szervezet „kiválasztása” során nincs versenyhelyzet.



formáiA magánintézetek útján ellátott közszolgáltatások szolgáltatójának kiválasztására az adott közszolgáltatásra irányadó közszolgáltatási szerződés szabályai az irányadók, amelyek lehetővé és ezzel kötelezővé teszik a versenyeztetést. Az anyagi közszolgáltatást nyújtó közszolgáltató szervezetek kiválasztása során – általános szabályként – a közbeszerzés szabályait kell alkalmazni.

Sajátos a helyzet azonban a többségi önkormányzati tulajdonban álló szolgáltató szervezetek esetében. A hatályos jogi szabályok alapján az önkormányzat a saját, a közszolgáltatást alapfeladatként ellátó vállalkozását is köteles a közbeszerzési szabályok alapján versenyeztetni a szolgáltatási feladat ellátására. Ezzel azonban kockáztatja a tulajdonában álló vállalkozás vagyonát, hisz az adott vállalkozás éppen a kérdéses feladat ellátására jött létre és más piaci tevékenységre nem, vagy csak részben alkalmas. Ez a helyzet azonban nem vonatkozik a vonalas infrastruktúrát üzemeltető szervezetekre és a helyi tömegközlekedésre. Ezekben az esetekben ugyanis a jog úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat vagy a koncessziós jog alkalmazásával, vagy saját többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezettel biztosítja a közszolgáltatást.

Más a helyzet a hulladékgazdálkodás esetében, ahol a hatályos jog előírja a közbeszerzési szabályok alkalmazását az önkormányzati tulajdonban álló gazdasági szervezetek számára is.

A településügyi törvény megalkotásával a jelzett ellentmondások feloldhatók. Az EU versenyjogi szabályaival nem ellentétes, ha a többségi önkormányzati tulajdonban álló gazdasági szervezet – megfelelő szabályozás mellett – a közbeszerzési szabályok, és egyéb versenyeztetés nélkül saját vállalatára bízza a felelősségi körébe tartozó közszolgáltatás nyújtását.

A törvény mondja ki, hogy az önkormányzat a közszolgáltatás nyújtását a települési közüzem kötelező alapfeladataként határozhatja meg és jogosult a közüzemmel a közszolgáltatási szerződést a versenyszabályok mellőzésével megkötni.

A kizárólagos szolgáltatási jog mellett a települési közüzem egyéb vállalkozást csak az alapfeladatai sérelme nélkül és a tulajdonába, használatába adott önkormányzati vagyon veszélyeztetése nélkül folytathat.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a településüzemeltetés szervezeti formáit.

Megismerhette a települési közüzem megjelenési formáit, a közszolgáltató szervezetek tulajdonjogi alapjait. Foglalkoztunk az önkormányzati intézet tulajdoni helyzetének bemutatásával. Megismerhette a közszolgáltató szervezetekre vonatkozó versenyjogi szabályokat.


1. Válassza ki az alábbiak közül a HAMIS állítást!

a) A magánintézetek útján ellátott közszolgáltatások szolgáltatójának kiválasztására az adott közszolgáltatásra irányadó közszolgáltatási szerződés szabályai az irányadók.

b) A hatályos jogi szabályok alapján az önkormányzat a saját, a közszolgáltatást alapfeladatként ellátó vállalkozását nem köteles a közbeszerzési szabályok alapján versenyeztetni a szolgáltatási feladat ellátására.

c) Az anyagi közszolgáltatást nyújtó közszolgáltató szervezetek kiválasztása során a közbeszerzés szabályait kell alkalmazni.

2. Válassza ki a jó választ! Milyen szervezettel biztosíthatja az önkormányzat a vonalas infrastruktúrára illetve a helyi tömegközlekedésre vonatkozó szolgáltatást?

a) Koncessziós jog alkalmazásával kiválasztott szervezet

b) Saját többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet

c) Közbeszerzési eljárásban kiválasztott szervezet

3. Válassza ki a jó választ!

Ki irányítja az önkormányzati közüzemi vállalatot?



formáia) a vállalat igazgatója egy személyben

b) a településüzemeltetésért felelős alpolgármester

c) az önkormányzati testület d) a Vállalati Bizottság

4. Sorolja fel a településüzemeltetés szervezeteit!

a) a települési ……………,

b) a települési ………………,

c) a közüzemi feladatokat ellátó ………………...


7. fejezet - A településüzemeltetés formái különböző típusú és méretű településekenEbben a fejezetben bemutatjuk a településüzemeltetés szervezeti kereteivel kapcsolatos esettanulmányt ismerhet meg. A konkrét példában a településüzemeltetés részfeladatait elemezzük egy közepes méretű város mindennapjaira vetítve.

A fejezet célja: Gyakorlati példán keresztül megismerni egy város üzemeltetésével kapcsolatos mindennapi feladatok szervezésének megoldásait.

A fejezet tananyagának elsajátítását követően Ön képes lesz: a saját lakóhelyén felmerülő településüzemeltetési feladatok szervezeti szempontú elemzésére.

1. 7.1. A településüzemeltetés formáiAz önkormányzatok részéről mindig felmerülő igény, hogy megvizsgálják, az egyes településüzemeltetési feladatok ellátása milyen szervezeti keretek között valósítható meg leghatékonyabban, leggazdaságosabban. Ez már csak azért is jelentős kérdés, mert a feladat ellátása egyben tükre az adott önkormányzat munkájának, társadalmi megítélésének.

A feladatok ellátására alapvetően három formában kerülhet sor:

a. Az önkormányzat gazdasági társaságot hoz létre a feladat ellátására.

b. Az önkormányzat megerősíti szervezetét és alkalmassá teszi a feladatok hatékony, eredményes ellátására.

c. Az önkormányzat a feladatok ellátására megerősíti szervezetét, és szerződéses kapcsolatait

ad a) Az önkormányzat gazdasági társaságot hoz létre a feladat ellátására

A megoldás gazdasági előnye, hogy a képviselőtestület egyes területeken élhet az ÁFA visszaigénylésének lehetőségével, ezzel csökkenti költségeit. Az áfa visszaigénylés alapja, hogy az adott feladathoz bevétel is társuljon. Hátránya, hogy önálló szervezetet kell létrehozni, a feladat ellátására alkalmas vezetővel. Vizsgálni kell, hogy a működés költségei arányban állnak-e a megtakarítás összegével. A megvalósítás módszerét tekintve létre lehet hozni egy önálló gazdasági társaságot, vagy a meglévő társaságot kell alkalmassá tenni a feladat ellátására (névváltoztatás, tevékenységi körök bővítése, módosítása, tárgyi-személyi feltételek biztosítása, jogszabályi változások követése, stb.).

ad b) Az önkormányzat megerősíti jelenlegi szervezetét és alkalmassá teszi a feladatok hatékony, eredményes ellátására.

Sokszor elkerülhetetlen az önkormányzat hivatalának megerősítése, átszervezése a feladatoknak megfelelő szervezet kialakítása. Olyan szervezetet kell kialakítani, ahol mindenki tudja feladatát, a munkájával szemben támasztott követelményeket.

Szigorú hierarchia szerint felépített, pozitív értelemben bürokratikusan felépített szervezetet kell létrehozni. Erősíteni kell a szolgáltató jelleget. A lakosságnak pontosan tudnia kell, hogy mit várhat el az önkormányzattól. Minden területen szakképzett, magasan kvalifikált, az adott feladat ellátására maradéktalanul alkalmas munkatársakat kell foglalkoztatni.

ad c) Az önkormányzat a feladatok ellátására megerősíti szervezetét, és szerződéses kapcsolatait

Ez az üzemeltetési változat gyakorlatilag az előző két lehetőség kombinációja. Az önkormányzat megerősíti hivatali szervezetét, a hatályos jogszabályi feltételeknek megfelelően működteti gazdasági társaságát, felülvizsgálja, megerősíti szerződéses kapcsolatait.


A településüzemeltetés formái különböző típusú és méretű

településekenÉrdekes lehet a magyarországi helyzet és formák vizsgálata mellett pár szót ejteni arról, hogy Európában mi a helyzet ezen a téren. Általánosságban elmondható, hogy döntő többségében abba az irányba mutatnak a tendenciák, hogy egy kellően nagyméretű, a megnevezésében is a városra utaló településüzemeltető cég látja el a legkülönbözőbb feladatokat. A nagyobb feladatok közé sorolható szinte mindenhol az útkezelés, tehát az épített környezet fejlesztése, karbantartása és óvása, valamint a zöld felületek karbantartása, szépítése.

Eltérő megoldások tapasztalhatók a hulladékszállítás megoldására, hiszen a regionális lerakók létrejöttével társulási formák alakulnak ki, amelyek számos települést foglalnak magukba, ezáltal gazdaságosabban is működtethetők.

Magyarországon a településüzemeltetési feladatok megoldására az említett három megoldás egyaránt megtalálható, s azok formája tulajdonképpen egyenes arányban áll a település méretével, nagyságával, illetve a lakosságszámmal.

Általában véve a közepes méretű (20-50 ezer lakosú) és a nagyvárosokra jellemző, hogy az önkormányzat gazdasági társaságot hoz létre a feladat ellátására. Ez a régi, de igen jól bevált és elterjedt forma sokrétű feladatellátást követel meg a szervezettől.

Az önálló gazdasági társaság előnye, hogy a tulajdonosi (általában önkormányzati) döntésektől függően végezheti tevékenységét. Ez esetekben a tulajdonos szabja meg a feltételeket, adja meg a megfelelő keretrendszert, eszközrendszert és pénzügyi forrásokat a feladatok elvégzéséhez. Nem az az elsődleges cél, hogy nyereséget termeljen a cég, hanem az, hogy az adott pénzállomány felhasználásával az elvárásokat teljesítse és az előírt feladatokat végrehajtsa. Ilyen esetekben a tulajdonos a legfőbb döntéshozó grémium előtt dönt a sarkalatos dolgokról, megszabja a feladatrendszert, hozzárendeli a pénzforrásokat. Ez alapján a gazdasági társaság elkészíti az üzleti tervét, amelyben részletesen lebontja a feladatokat, kimutatásokat készít és a költségek vonatkozásában is megtervezi az egyes feladatokat. Ez adja meg a társaság éves működésének alapját. Ezen feladatokat nyugodtan nevezhetjük alaptevékenységnek.

Természetesen év közben is változhatnak ezek a feladatok, módosulhatnak a tulajdonosi döntéstől függően vagy törvényi változások, rendeletek változásai miatt. Szintén jellemző azon feladatok megjelenése, amely hirtelen előállt helyzet megoldását követeli meg a cégtől. Ezek a megfelelő kompetencia és szakképzettség birtokában külön anyagi erőforrás hozzárendelése mellett elvégzendő feladatok.

Az önálló gazdasági társaság ugyan valóban önállóan végzi egész éves működését, de rendre beszámolási kötelezettséggel bír a tulajdonos felé. Negyedévente, de legalább évente zárszámadást kell készíteni, illetve az adott pénzügyi évet követően a beszámolóval tesz eleget a törvényi kötelezettségének.

Ez a forma működését tekintve viszonylag egyszerű, a feladatrendszert tekintve összetettnek tekinthető. Minél nagyobb egy település, annál többrétű lehet a feladatrendszer. Természetesen ezt a tulajdonos koordinálja és generálja. Attól is függ egy ilyen társaság feladatvégzése, hogy az adott önkormányzat a kötelező feladatokon túl, milyen önként vállalt feladatokat végez el.

2. 7.2. Esettanulmány: Gödöllő településüzemeltetéseA településüzemeltetési feladatok elvégzésére alkalmazható szervezeti formára tipikus példa lehet Gödöllő városáé. A település 32 ezer lakosú, így a közepes nagyságú városok között is közepesnek, ilyen értelemben átlagosnak nevezhető.



településeken

7.1 animáció Gödöllő településüzemeltetési rendszere

A tervszerű városüzemeltetés, Gödöllő várossá válásakor, az 1966-ban alapított Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat (GVGV) tevékenységének kezdetére tehető. Az erőltetett urbanizáció, a lakótelepek építése fölgyorsította a városüzemeltetés fejlődését, így a rendszeres hulladékkezelést, a távfűtést, az iskolagondnokságok működését, a parkok, közterek, utak-, hidak fenntartását és több egyéb, éppen aktuális feladat ellátását is erre a szervezetre bízta a város és az állam (párt) akkori vezetése. A rendszerváltást követően az állami vállalat önkormányzati tulajdonba került, és tevékenységében is folyamatos változásokon ment keresztül.

Az 1992-ben alapított Városüzemeltető és Szolgáltató Intézmény (VÜSZI) több feladata megszűnt (építőipar, iskola gondnokság) és több új, és újabb feladatot kapott a várostól (temető üzemeltetés, strandüzemeltetés).

Az 1998. évben létrehozott Közhasznú Társaság (VÜSZI Kht.) már több irányú tevékenységet végző, de „tiszta” profilú egységekbe szerveződve, nehéz örökségeit lassan felszámolva, viszonylag korszerű struktúrával kezdte az új évezredet. Ez lehetővé tette, hogy a tulajdonos önkormányzat, ezekben, az években, - a szolgáltatást tekintve szinte észrevétlenül,- több jelentős lépést tehessen a városüzemeltetésben. Megszűntek például az önkormányzati irányítással szerveződött hátkezelőségek, és önálló társasággá alakult a távfűtés, vagy a társaság feladatává vált a repülőtér üzemeltetése.

2009. január elsejétől a Kht. fő tevékenységeként megjelölt hulladékgazdálkodási feladat ellátását egy önálló társaságra, a Hulladékgazdálkodási Kft-re bízta város, a VÜSZI Kht nonprofit, kiemelten közhasznú kft-ként működik tovább. Megjegyzendő, hogy lakóépületek privatizációját leszámítva, minden tevékenység, termelőeszköz, ez ideig a város tulajdonában maradt.

A városüzemeltetésre létrehozott gazdasági szervezet az elmúlt évtizedekben több, jelentős átalakításon esett át. A legfontosabb talán az 1990-es évek elején, a tulajdonos változással együtt járó, állami vállalat önkormányzati intézménnyé alakítása volt. Később az intézményi formát a társasági struktúrák váltották fel. Előbb a közhasznú, majd a nonporfit korlátolt felelősségű társasági forma kereteit választva működtette Gödöllő városa a városüzemeltetést.

A társaság 2009. évi átszervezésének célja, - túl a hulladékgazdálkodás profil tiszta megszervezésén -, egy hatékony, kizárólag a városüzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátó nonprofit szervezet létrehozása, amely azonban alkalmas, a meglévő eszközeivel külső megrendelések ellátására is. A társaság létszáma jelentősen lecsökkent, az előző struktúrához képest. Megszűnt a műszaki igazgatói, és a gazdasági igazgatói munkakör, ebben a struktúrában műszaki igazgató helyettesi feladatokat a legnagyobb részleg vezetője, jelen esetben az út-, híd fenntartó részleg vezetője látja el, az ügyvezető távollétében.

A gazdasági vezetés is a részlegvezetői feladattal együtt kerül megvalósításra, azaz főkönyvelői feladatokat a gazdasági részleg vezetője látja el. A társaság így öt önálló termelési és gazdasági egységet alkot, amelyek közül



településekenhárom a hagyományosan termelést végző egység, egy a gazdasági egység, és újszerű a műszaki- és vagyonhasznosítási részleg létrehozása. A műszaki és vagyonhasznosítási részleg önálló üzleti terv készítésére kötelezett, a bérleti díjak bevételéből fedeznie kell legalább a saját működésének jelentős hányadát.

Az alábbi ábra a cég tevékenységrendszerét mutatja be.

7.2 animáció A VÜSZI kft tevékenységrendszere

A cég vezetősége Gödöllő Város Önkormányzatának és a Polgármesteri Hivatal összehangolt együttműködésével látja el Gödöllő városüzemeltetési feladatait. A vezetők személyes figyelmet fordítanak a minőségpolitika, a minőségcélok kialakítására és ellenőrzésére.

Küldetésük, hogy a városlakók elvárásainak megfelelve és érdekeit figyelembe véve minél magasabb szintű és minőségű szolgáltatást nyújtsunk. Céljuk, hogy munkájukkal és szolgáltatásaikkal hozzájáruljanak egy élhetőbb város megteremtéséhez, részt vegyenek a városfejlesztéssel kapcsolatos feladatok elvégzésében, szem előtt tartva elsősorban a lakosság igényeit.

A társaság célkitűzéseinek és küldetésének megvalósításához 2009. július 6-án auditáltatta az – MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány követelményeinek megfelelő – minőségirányítási rendszert, melyet hatékonyan működtet.

Munkájuk során folyamatosan figyelnek arra, hogy az önkormányzattal és más szervezetekkel is bizalmon alapuló, kölcsönösen előnyös, kétoldalú kapcsolatokat építsenek ki. Fontosnak tartják, hogy egy folyamatosan növekvő, gazdaságilag erősödő szervezetet hozzanak létre, amely a gazdálkodás eredményességének elérése és ennek folyamatos tartása mellett költséghatékonyan és átláthatóan működik.

A településüzemeltetés főbb részlegei az alábbi „alaptevékenységeket” végzik:

Közterület-, út-, hídfenntartás:

1. Közmunkások irányítása

2. Forgalomtechnikai és közlekedésbiztonsági eszközök fenntartása

3. Köztéri szobrok védelme

4. Zárt csapadékvíz csatorna gépi takarítása

5. Aszfaltburkolatú utak karbantartása, kátyútalanítása

6. Téli síkosságmentesítés



településeken7. Önkormányzati tulajdonú külterületi utak és telkek kaszálása

8. Járdaburkolatok javítása, felújítása

9. Aszfaltburkolatú utak tisztántartása, takarítása

10. Csapadékvíz elvezetés, karbantartás

11. Élővizek tisztántartása és környékének kaszálása

12. Aszfaltburkolatú utak padkáinak megóvása

13. Közterület rendezés illegálisan lerakott szemétfelszedés, elszállítás

14. Földutak, stabilizált utak gréderezése, karbantartása

15. Útpadkák, út menti árkok kaszálása

16. Önkormányzati megrendelésre végzett emeltszintű útjavítás

17. Önkormányzati megrendelésre végzett csapadékvíz elvezetés

18. Önkormányzati megrendelésre végzett járdaépítés

Parkfenntartás

A Gödöllő város tulajdonában lévő zöldfelületeinek kezelését jelenti, és az alábbi főbb tevékenységeket látják el ennek keretében:

1. Virágágyak ásása, növényültetés

A város vezetése egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a lakosság virágos városban élhessen. Ezt egyre nagyobb és változatosabb virágos növényfelület kialakításával és ápolásával igyekszik megoldani. A virágok szabadföldbe és virágládákba történő ültetését összesen 1.313 m2-nyi területen végzik. Főleg egy- és kétnyári növényeket, valamint hagymásokat ültetnek.

2. Favágás, gallyazás

A köz- és önkormányzati területeken a kiszáradt, veszélyessé vált fák szakszerű gallyazásáról, és - szükség esetén - kivágásáról részlegünk gondoskodik. A fák döntéséhez, gallyazásához veszélyesnek ítélt helyeken a munkákat emelőkosaras tehergépkocsival, vagy alpinista módszerekkel végzik. Kiemelten kezelik a munkavégzést, előkészítést, a lakosság tájékoztatását.

Fontos megjegyezni, hogy a fásszárúak védelméről szóló kormány rendelet (346/2008.(XII.30.)) alapján közterületen csak engedéllyel lehet fásszárú növényeket (cserjéket, fákat) kivágni és ültetni!

3. Fa- és cserjeültetés

A városközpontban jelentősebb a sózási-, kitaposási-, rongálási kár, itt a károkozás függvényében pótolják a kipusztult növényeket.

4. Növényápolási munkák

Nagy hangsúlyt fektetnek a város virágosítására, a parkok szépségének megóvására. Igen összetett, több mint 20 munkaműveletet tartalmaz. Ezek közül legjelentősebb a kiültetett növények öntözése, tápoldatozása, kapálása, gyomlálása, a cserjék metszése, a sövények nyírása, a lakótelepi cserjefoltok kapálása. Vegetációs időszakban ezen feladatok nagyszámú élőmunkaerőt és folyamatos napi jelenlétet igényelnek. Nagyon fontosnak tartják meglévő értékeink védelmét, egyre többet kell foglalkozni a fasorok, idős fák növényvédelmi permetezésével, mivel a környezeti-, éghajlati hatások miatt terhelt, legyengült fákat számos kórokozó, kártevő károsítja (levéltetvek, gnomonia, vadgesztenye aknázómoly, platáncsipkéző poloska).

Több mint 200 fa évi három-négyszeri permetezését végzik szakszerű növényvédelmi előrejelzés alapján. Jelentős kapacitást köt le az őszi lombfelszedés a városközpontban lombhullástól folyamatosan, a lakótelepeken



településekenaz őszi lombhullást követően egyszer felszedik a faleveleket.

5. Fű- és gyepvágás

Gödöllő városának megítélése szempontjából nagyon fontosnak tartják a városi kezelésben lévő gyepfelület megfelelő kezelését, a füves területek kaszálását. Ez a legjelentősebb munka.

6. Padok, játszótéri berendezések, utcabútorok karbantartása és javítása

Gödöllő belvárosában található utcabútorokat (padokat, műkőszemeteseket stb.) és a játszóterek berendezéseit tartják karban. Sajnos ezen berendezések javítása, állagmegóvása évről-évre nagyobb feladatot ró a társaságra, a jelentősen nőtt rongálások miatt folyamatos átvizsgálást igényelnek. A város területén lévő játszótereket havi rendszerességgel átvizsgálják és szükség esetén javítási munkákat végeznek, de a rongálási kár nagyságától függően egyes esetekben csak veszélyelhárítást tudják elvégezni!

7. Közterület takarítás

Gödöllő településtisztasági munkáit jelenti. A városközpontban fenntartják a napi folyamatos takarítást. Naponta takarítják a parkok zöldterületeit, sétányait, a Főteret, a Művészetek Háza körüli és a Gödöllői Királyi Kastély körüli területet, az Ady Endre sétányt és a lakótelepeket.

8. Városi rendezvények

A városi rendezvények lebonyolításához a technikai eszközök, berendezések (színpad, virágdíszek, szemetesek) biztosítását, valamint a berendezések építését, bontását, a rendezvények előtti- és utáni takarítását végzik.

9. Nyári diákmunkák szervezése

Évek óta nagy sikerrel, folyamatos túljelentkezéssel foglalkoztatnak a diákokat. A nyári iskolaszünetben 60 fő diák foglalkoztatását tervezik évente, növényápolási feladatkörökben.

10. Allergén növények irtása önkormányzati tulajdonú területeken

A vagyongazdálkodási irodától kapott lista alapján évi két-háromszori alkalommal végeznek kaszálást kb. 100 telken, növekedéstől függően, ütemezetten.

11. Városüzemeltetéssel összefüggő, előre nem tervezhető feladatok

A parkfenntartás, zöldterület gondozás, és általában a városüzemeltetés kapcsán minden évben felmerülnek olyan feladatok és költségek, melyek rendkívüli események bekövetkeztével jelentkeznek. Keletkezhetnek olyan előre nem tervezhető események, melyekkel kapcsolatban a társaságnak munkát kell végeznie. Ezek közül kiemelhető az ELMŰ által levágott gallyak elszállítása vagy a Népjóléti Irodától kapott rászorultsági lista alapján kiszállított tűzifa.

12.Temető fenntartás

A köztemető héthektáros területen 8000 sír található. A két éve teljesen felújított ravatalozón belül van a gondnoki iroda, boncoló helyiség, illetve két 4 személyes hullahűtő. A hagyományos koporsós temetés mellett urna falakban is elhelyezhetők az elhunytak hamvai, amelyek igény szerint folyamatosan bővíthetők. A lejárat után nem keresett urna kelyhek egy 1000 személyes földalatti urnatárolóban kerülnek elhelyezésre, melyeket később a hozzátartozók elvihetnek.

A temetőnek három tulajdonosa van: Katolikus Egyház, Református Egyház, Gödöllő Város Önkormányzata. Üzemeltetője aVÜSZI Kft. A sírhelyek megváltása az egyházaknál, az urna fülkék pedig a VÜSZI Nonprofit Kft temető gondnokánál történnek.

Elektronikusan is rögzítve vannak az adatok, melyekről információkat a VÜSZI Kft Ügyfélszolgálati Irodáján kaphatnak.

A temetői rendet önkormányzati rendelet szabályozza. A temetőbe temetési szertartást és sírköves tevékenységet (térítési díj ellenében) csak engedéllyel rendelkező vállalkozás végezhet.

13. Parkolás biztosítása



településekenGödöllő Város közterületén kialakított várakozási övezetek rendjét a 2/2004. (II. 2.) számú önkormányzati rendelet szabályozza. A rendelet 2004. március 1-jén lépett hatályba. A rendelet célja a belváros tehermentesítése a parkolni szándékozók részére megfelelő parkolóhelyek biztosítása és a városközpont elérhetőségének javítása.

Jelenleg 16 db napelemmel működő parkolójegy kiadó automata üzemel a város területén. A parkolási díjakat mobiltelefonon keresztül is ki lehet egyenlíteni.

14. Sportpálya üzemeltetés

2011. július 1-től a cég üzemelteti a városi tulajdonban lévő sporttelepet Gödöllői Sportcentrum néven. A sporttelepen egy füves nagypálya, egy műfüves pálya, melyet télen sátor borít, valamint teniszpályák találhatók. A műfüves pálya bérelhető.

15. Strand üzemeltetés

A strand zöld övezetben, a Szent István Egyetem területén található. Két medencével rendelkezik, amelyek temperált vízzel vannak feltöltve (gázkazán, illetve napkollektorok segítségével). A létesítményt egyszerre 360 fő látogathatja.

7.3. ábra A gödöllői strand

16. Zsóry üdülő üzemeltetése

A Vüszi Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Kft kezelésében lévő Zsóryfürdőn található nyaraló fenntartási munkái is a vállalat tevékenységi körébe tartoznak.

17. Repülőtér üzemeltetés

A repülőtér koncepcióját az önkormányzat és a VÜSZI Kht. között létrejött üzemeltetési szerződés, a repülőteret használó klubok igényei határozzák meg. A működtetés során biztosítani kell a repülőtéren működő egyesületek kiszolgálását, továbbá a szerződésben rögzített, és előre szerződött rendezvényeket. A tárgyévben az előző évi keretösszegből kell a működést biztosítani.

2007. évben zömében beszerzésre kerültek azok az eszközök és jogosítások, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a hatóságilag elismert üzemben tartáshoz, de minden évben vannak hatósági illetékek, ilyenek: repülőtérszemle, rádióengedélyek hosszabbítása, frekvenciahasználati díj, szakhatósági felülvizsgálatok. Az ingyenes használó klubok mellett számolni kell egy magán és egy klub jellegű repülőiskola megjelenésével is. Ez kb. 12-13 gépet jelent állandó üzemelésben.

Növekedés várható az ejtőernyős ugrások számában is, mivel az ejtőernyős szövetség szeretné ismét Gödöllőn



településekenlebonyolítani rendszeres ugrási programjait. Minimális bevételekre lehet számítani a repülőgépek tárolásából, a repülőtér használatából (nem ingyenes használók esetében) továbbá a büfé és üzemanyagkút üzemeltetéséből, a repülős és egyéb rendezvények lebonyolításából, terület bérbeadásából.

Várhatóan több repülőgép megjelenésével és mozgásával kell számolni a „schengeni” határ kitolódása miatt. Összességében állandó jelenléttel, állandó üzemanyag, AFIS, meteor szolgálat beállításával biztosítható a folyamatos megnövekedett repülő és ejtőernyős forgalom.

7.4 ábra

Az év folyamán több rendezvény lebonyolítása várható a repülőtéren, mint Repmajális, Precíziós Motoros Repülő Nemzeti Kupa futama, Országos és Megyei Futóverseny, Modellező versenyek.

Amint látszik, a gödöllői példa mutatja, hogy e forma sokrétűsége mellett az egyik legátláthatóbb, amely magába rejti azt a lehetőséget is, hogy egy újabb tevékenység felmerülése esetén nem kell újabb céget létrehozni, hanem a profilbővítéssel megoldható a feladat.

Az is természetes, hogy ahány település, annyi feladatkör tartozhat egy ilyen gazdasági társaság feladatai közé. Nyilvánvaló, hogy vannak átfedések, de az is előfordul, hogy ennél szélesebb körben is tartoznak teendők a településüzemeltetéshez, mint például a távhőszolgáltatás.

Természetes, hogy egy ilyen társaság nagyságától függően alvállalkozók jelenléte sokszor elengedhetetlen, különösen, ha egy adott munka speciális részfeladatot igényel. Ugyanez jellemző azokra a nagy horderejű vállalásokra, mint például az út- vagy járdaépítés, amikor a lebonyolítást, koordinálást végzi a társaság, de a kivitelezés már a közbeszerzési eljárás során kiválasztott cég feladata.

A másik két említett szervezeti forma, amely döntően kis településeken, a községeken jellemző szinte azonos kategóriát alkot. Elengedhetetlen feltétele az erős centralizáció, amikor is a tulajdonos (önkormányzat) megfelelő irodája, irodái és szakemberei végzik a feladatokat. Tulajdonképpen a településüzemeltetési feladatok ez esetekben az önkormányzathoz vannak rendelve, erre a célra nem hoz létre külön szervezetet a települést irányító grémium.

Mind a fenti esetben, mind pedig amikor meglévő beszállítói körrel dolgozik az adott település, az alvállalkozói jelenlét erős. Ez a költséghatékonyság szempontjából kedvezőtlenebb (költségesebb) üzemeltetést feltételez, de egyben kényszerhelyzet is lehet, hiszen a település anyagi és egyéb helyzete miatt a feladatok egy részét nem tudja vagy nem akarja önállóan ellátni.

Ennek okai sok mindenre visszavezethetők, azonban a közbeszerzési eljárásokkal, a pályáztatásokkal, kistérségi és egyéb területi összefogásokkal hatékonyabbá tehetők.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a települési önkormányzatok lehetőségeit arra vonatkozóan, hogy milyen szervezeti formában tudják megvalósítani leghatékonyabban, leggazdaságosabban a település üzemeltetésével kapcsolatosan előálló feladatokat. Konkrét példán keresztül bemutattuk Gödöllő Város településüzemeltetési rendszerét, az azt végző társaságot.

Önellenőrző kérdés

1. Egészítse ki az alábbiakat! A településüzemeltetési feladatok ellátására szervezetileg a települési önkormányzatnak alapvetően három megoldási lehetősége van sor: a.) Az önkormányzat …………………….. hoz létre a feladat ellátására. b.) Az önkormányzat …………………………….. és alkalmassá teszi a feladatok hatékony, eredményes ellátására. c.) Az önkormányzat a feladatok ellátására …………………., és ………………………

2. Válassza ki az igaz állítást! a) Az önálló gazdasági társaság ugyan önállóan végzi egész éves működését, de rendre beszámolási kötelezettséggel bír a tulajdonos felé. Negyedévente, de legalább évente zárszámadást kell készítenie. b) Az önálló gazdasági társaság ugyan önállóan végzi egész éves működését, de rendre beszámolási kötelezettséggel bír a tulajdonos felé. Negyedévente de legalább félévente zárszámadást kell készítenie.


8. fejezet - A településüzemeltetés felelőssége és kommunikációjaEbben a fejezetben Ön megismeri a településüzemeltetési feladatok kommunikációs vonatkozásait, a kommunikáción alapuló információ közlés jellemző módszereit. Néhány gyakorlatból vett példa segítségével értékelheti a különböző kommunikációs módszerek eredményességét.

A fejezet célja:

• Megtanulni a kommunikáció fogalmát, az információközlésben betöltött szerepét,

• Elsajátítani a kommunikáció tudomány területeit,

• Rendszerezni a kommunikációs lehetőségeket többféle szempont szerint,

• Példákon keresztül megismerni a különböző kommunikációs módszereket.


• Ismertetni a kommunikációval kapcsolatos alapfogalmakat,

• Rendszerezni és bemutatni a kommunikáció tudományának területeit,

• Ismertetni a kommunikációs módszerek jellemzőit, azok előnyeit és hátrányait,

• Példákat említeni a településüzemeltetési feladatokkal kapcsolatos egyes kommunikációs megoldásokra.

1. 8.1. Kommunikáció a településüzemeltetésbenA telepüzemeltetésről, mint fogalomról nem elég csupán úgy beszélni, mint egy nagy feladat vagy feladathalmaz. Noha valójában egy sokrétű munka, amely alapvetően a településeken előálló anyagi és humán eredetű szolgáltatások komplex menedzselését, kivitelezését foglalja magában a tervezéstől a jóváhagyáson át a kivitelezésig, mégis nagyon fontos része a kommunikáció, s így a vele járó felelősség is.

A megvalósítással kapcsolatosan gyakorta előálló, mintegy kapcsolódó feladat a kommunikáció. Nem csak azért, mert része mindennapjainknak, meghatározhatja fizikai mozgásunkat, befolyásolhatja terveinket, de elvárható részét képezi minden, a nyilvánosságot érintő eseménynek.

Gondoljunk csak arra, hogy egy elnyert pályázat költségnemei között a kommunikáció általában kötelező elemként, mint a nyilvánosság biztosítása, nevesítésre kerül.

Nem mindegy, hogy mit és hogyan kommunikálunk, és természetesen az sem, hogy mikor. Mindez jelentékenyen hozzájárul a felelősség kérdésköréhez, hiszen amennyiben hiba csúszik e gépezetbe, az végzetes lehet.

A kommunikáció az információcsere, egy közös jelrendszer segítségével történő folyamatát jelenti. Ez a közzététel és teljesítés egyben lételemünk. Adódik a kérdés, hogy ha az ember, s minden élőlény lételeme a kommunikáció (azaz úgyis van, magától létezik), akkor miért van ekkora jelentősége, hiszen úgyis része mindennek, így a településüzemeltetésnek is.

A kommunikáció egy olyan esemény, amely során egy egyed kibocsát egy jelzést, amely egy másik egyedet válaszra késztet. De vajon tényleg ez a cél, s minden információ, kommunikálás a másik fél felé válaszreakciót szül? A településüzemeltetésben mindenképpen, főként annak tudatában, hogy az adott munkát vagy jól, vagy rosszul végzik. A településüzemeltetés az az ágazat, amely a két szélsőség között vándorol külső megítélés szempontjából. Ha elvégzik az adott feladatot, akkor pozitív a visszhangja, ellentétes esetben negatív. (Feltételezve azt, hogy létezik emberi hála, s nem csak a rosszat, vagy a hiányt vesszük észre.)

Itt jön elő a településüzemeltetés szempontjából a kommunikáció másik fontos szerepe. A


A településüzemeltetés felelőssége és kommunikációja

településüzemeltetéssel járó feladatok jelentős része látványos, méreteiben is nagy horderejű, s általában a szemünk előtt megy végbe. Ezért állandó beszédtémát jelent. Egy információhiány vagy dezinformáció azonban képes egy munka, egyébként kiváló minőségét is más megvilágításba helyezni.

Az emberi kommunikáció vitathatatlan előnyei, hogy nem kell a hangforrás felé fordulni ahhoz, hogy az információ célba érjen, kis energia befektetéssel viszonylag messzire eljuttatható a közlemény, a végtagok felszabadulnak egyéb tevékenységek végzésére. (Forrás: wikipedia.org/wiki/Kommunikáció)

Fontos, hogy a településüzemeltetés kommunikálásánál eltaláljuk az arányokat. Ha keveset közlünk az érintettekkel, akkor kielégítetlen marad az egyéb vonatkozások köre. Ha viszont sokat beszélünk róla, akkor unalmassá válik, túlmagyarázásnak tűnhet, egy idő után azzal is megvádolhatják a munkát végzőt vagy elrendelőt, hogy inkább „csinálni kell, nem pedig beszélni róla”.

Legrosszabb esetben olyan mértékig beavatjuk a másik felet, hogy jogot formál a munka azon részeibe való beleszólásba, amely már a szakmai felkészültség és szakmai felelősség része. A kommunikációs információközlésben a legjobb arányt mindig meg kell találni. Ahogyan azt mondani szokták: „míg a kakukk egyetlen hívójellel rendelkezik, addig a méhek tánca hihetetlen bonyolult és sok információt hordoz”.

A településüzemeltetésben tevékenykedő szakemberek döntését, cselekvését a célszerűség kell, hogy meghatározza. Cselekvésüknek tehát oka és célja van. Végtelen számú közlést vagyunk képesek létrehozni, logikai szerveződéseket használunk. Ábrázoló funkcióval rendelkező kommunikációs eszköz nélkül ugyanis elképzelhetetlen bármiféle céltudatos, akaratlagos tevékenység, elképzelhetetlen bármiféle munka.

A kommunikáció tudomány ma már egy olyan tudományág, amely a kommunikáció formáival, folyamatával, jelentésével, a beszéddel, és a személyközi- és szervezeti kommunikációval, vagyis specifikus ágaira bontva a következőkkel foglalkozik:

• Tömegkommunikáció

• Szervezeti kommunikáció

• Diskurzuselemzés

• Beszélgetéselemzés

• Lingvisztika

• Szociolingvisztika

• Kognitív lingvisztika

• Szemiotika

• Pragmatika

• Egyéb kommunikációs ismeretek (pl: beszédírás, retorika, interperszonális kommunikáció stb.)

Ezek közül természetesen egy szervezet, egy intézmény vagy egy tulajdonos cég, önkormányzat, keveset használ, hiszen egy nagyobb halmaz (pl. a település teljes lakossága) felhatalmazása alapján annak egy részhalmaza, a döntéshozó grémium (igazgatóság, képviselőtestület) hozza meg a döntést, amelyet szintén továbbít és közöl a kiinduló pontot jelentő lakossággal vagy annak egy részével.

Lényeges eleme a településüzemeltetési kommunikációnak a közlemény. Ez a legelterjedtebb és talán legnépszerűbb, legsűrűbben használt forma. Ennek alakjai persze változatosak, hiszen ez lehet egy levél, szórólap, plakát vagy akár egy újságcikk is. Legkézenfekvőbb megoldás lehet információk általános vagy direkt közlésére. Az alábbiakban erre mutatunk be egy internetes példát:

Az elmúlt időszakban számos, az önkormányzatokat érintő kérdés jelent meg az állatvédelmi törvény módosításával. Ezért a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete március 20-án, kedden 10-14 óráig Felelős állattartás címmel konferenciát rendez a Gödöllői Polgármesteri Hivatalban



(Forrás: http://godollo.hu/hirek/hirek/index.php)

Egy cikk általánosságban szól az emberekhez, feltételezve, hogy az adott sajtóorgánumot sokan olvassák, így kellő információ birtokában lesznek. Ezt kiegészítheti az információk egymás közti szóbeli átadása, de ez sokszor információtorzuláshoz vezethet.

Amennyiben direkt szeretnénk eljutni az emberekhez, úgy beváltabb és eredményesebb gyakorlat a levél, szórólap, esetleg plakát. Szórólapot akár egész település szerte használnak, míg levél formájában inkább csak az érintett mikrorégió, településrész, utca, vagy részlakosság informálandó.

Fontos megjegyezni, hogy ezen formák együttesen is elképzelhetők, vagy ezek kombinációiban, gyakoriságban úgyszintén. A településüzemeltetés feladata persze ezek hiányában is java részt elvégzendők.

2. 8.2. Alkalmazott kommunikációs módszerekAz alábbiakban néhány módszeren keresztül mutatjuk be a településüzemeltetésben alkalmazható kommunikációs módszereket.

Újságcikk vagy televízió interjú látszik és hallatszik nagyobb beruházásnál, amelyről amúgy is mindenki tud vagy általánosságot érint. Ilyen lehet például egy főtér átépítése, amely hosszú időtartamot vesz igénybe. Sok előzetes tervezési feladat, így ezzel sok információ is megelőzte a tényleges munkavégzést. Olyan általánosságok alkalmával is találkozhatunk ezzel a formával, amikor egy átlagos, téli csúszásmentesítésre való felkészülésre irányul a kérdés vagy olyan információ hangzik el, amellyel az érintett embereknek nem lesz tényleges dolga. (Például: kezdődik a virágok kiültetése a lépcsőházak virágtartóiba.)

Közlemény természetesen egy levél vagy szórólap is, -amelyet az utóbbi időben kevernek-, s egy személyes hangvételű, de mégis nagy tömegben, könnyen legyártható irásról van szó. Ilyet akkor érdemes használni, amikor az adott beruházás, vagy feladat emberek kisebb csoportját, egy település szűkebben vett területrészét, vagy bizonyos épületeket, lakásokat érint, s szeretnénk a legközvetlenebb és legdirektebb formában eljuttatni az információt a lakosság érintett részéhez.

Ennek súlyosabb változata, amikor az ügy jelentősebb mivolta miatt a levelek mellett a plakátok és egyéb kommunikációs csatornák is bevetésre kerülnek, mert az adott településrészen minden lakos érintett. Adott esetben a településüzemeltetés szakemberei kérnek segítséget, közreműködést a lakosság részéről a feladat sikeres elvégzéséhez.

Ilyen lehet például egy közterületi parkoló burkolati jellel való ellátása, amelyet az autósok parkolóból való kiállása nélkül szinte lehetetlen kivitelezni.

A gyakorlati élet igazolja, hogy nemegyszer az előzetes levelek, lakótelepi lakások lépcsőházában kifüggesztett plakátok, közös képviselő állandó segítsége és az autók szélvédője mögé tett többszöri szórólap, valamint rendőrség vagy közterület-felügyelet általi terület lezárás mellett is nehéz a kívánt 100 százalékos eredmény elérése. Különösen akkor, ha valakinek ez átmenetileg kellemetlenséget okoz és a megvalósítást nem szeretné, illetve azt próbálja akadályozni.

Vannak esetek, amikor fontos meggyőződni arról, hogy mindenkihez eljutott-e a közölni kívánt információ, mert addig a munka különböző okok miatt (pl. élet, vagyonvédelem) nem kezdhető el.

Ilyen például egy gázvezeték csere, amely a veszélyessége miatt és a vele járó, lakosságot érintő (sokszor időben is determinált) feladatok miatt csak a lakosság közleműködésével oldható meg, és senki nem maradhat tájékozatlan az üggyel kapcsolatosan.

A kommunikáció formáit azok iránya szerint is megválaszthatjuk, meghatározhatjuk.

Irány szerint:

• egy az egyhez

• párbeszéd

• üzenet átadás



• egy a sokhoz

• nyilvános beszéd vagy előadás (lehet élő vagy felvételről)

• terület megjelölés pl. szag, graffiti, rendőrkordon, stb.

• könyvkiadás, újságkiadás, rádió, TV, számítógép-hálózatok

• propaganda, reklám, public relations, spin doctoring (tömegkommunikáció)

• sok a sokhoz

• számítógép-hálózatok, World Wide Web, Usenet.

• konferenciák

• party vagy más gyűlés

• jelenből a jövőbe

• napló

• blog

• időkapszula

Résztvevők szerint:

• Személyek közötti (interperszonális) kommunikáció

• Marketing

• belső kommunikáció

• propaganda

• public affairs

• public relations

• technikai kommunikáció

• Intraperszonális kommunikáció

• Nemverbális kommunikáció

• Nyelv

• Kultúrák közötti kommunikáció

• Telekommunikáció

Látszik tehát, hogy mind az irány, mind pedig a résztvevők szerint a választék széles és a két csoport átfedi egymást. Ezért fontos ismét hangsúlyozni, hogy minden adott helyzetben a legjobb módszert és a leghatékonyabb formát kell választani.

Kedvelt forma a tömegkommunikáció, amely egyben hálás és hálátlan is a településüzemeltetés szervezésében. A tömegkommunikáció azon kommunikációs csatornák összefoglaló neve, melynek célja a lehető legtöbb ember egyidejű elérése.

A kifejezés az 1920-as években született, az első, teljes országokat lefedő rádióadók létesülésekor, illetve a hatalmas példányszámban, nem egy esetben már más országokban is terjesztett napi és hetilapok, magazinok jellemzésére. A tömegkommunikáció egyes kritikusai szerint olyan tömegkultúrát alakít ki, melyben a szociális kapcsolatok jelentősen atomizálódnak (a lehető legminimálisabbra csökkennek), mely révén az emberek roppant



fogékonnyá válnak a modern tömegkommunikáció behatásaira, elsősorban a propaganda és a reklámok révén.

Ezért lényeges, hogy ezt az eszközt csak olyan információk átadására használjuk a településüzemeltetés kommunikációjakor, amivel nem kívánt hatások, eltorzított információk előállásának lehetőségét elkerülhetjük.

A televíziós vagy rádiós híradások, újságcikkek mellett azonban ma már egyre nagyobb jelentősége van az internet adta lehetőségeknek. Az információ közlés ezen módját településüzemeltető cégek is előszeretettel használják, hiszen a leggyorsabb útja az információk célcsoporthoz történő eljuttatásának, sőt sokszor egyetlen eszköz, amely időbeliségében utánozhatatlan tud lenni.

Gondoljunk csak arra az esetre, amikor vihar után nincs közvilágítás, a település saját rádió vagy televíziós csatorna híján joggal közölhet információt a honlapokon illetve egyéb internetes közösségi portálokon keresztül.

Persze az internetes hírközlésnek megvannak a sajátos hátrányai is. Bárki által szabadon elérhetően olyan ellenőrizetlen információ is megjeleníthető a segítségével, amely esetleg nem, vagy nem teljes mértékben fedi a valóságot.

A tömegkommunikációban, különösen a településüzemeltetésben elkerülhetetlen a verbális, és szemközti tömegkommunikáció. Hasznos olyan szempontból, hogy egyszerre sok embernek, vagy mindenkinek tudom kommunikálni azt, amit szeretnék. Hátránya, hogy körülményessé teheti a formát.

Ilyen például egy, a parkolási rendelet változásairól szóló lakossági tájékoztató. Szintén hasonló eset egy lakossági fórum, amely napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ilyet érdemes akkor alkalmazni, amikor olyan tájékoztatóról van szó, amely vizuális élményt is ad, vagy amikor ki kell kérni az érintettek véleményét, esetleg beleegyezését. Akkor is érdemes ezt a formát használni, amikor csak a pontosság és gondosság végett minél tüzetesebb kommunikálást igényel egy ügy. Példa erre az útépítés, amikor az utca lakossága az általános tájékoztatón túl részletes műszaki és időbeni leírást kap, majd szinte egyedileg megfogalmazhatják a kérdéseiket, aggályaikat.

A kommunikáció során gyakorta tapasztalható az intolerancia, a túlzott aggályoskodás és a beleszólás vágya is, amely nagyban hátráltathatja a településüzemeltetőket már a tervezés fázisában is.

Szó esett már a plakátról. Ennek szintén több formája és információhordozó felületét ismerjük (például információs tábla). Alkalmasak egyszeri vagy egyedi, illetve állandó vagy időben korlátolt információk közlésére. Alkalmi lehet egy rövid, kisebb volumenű munkavégzés (egy napos időtartamú, út menti fasor gallyazás). Lehet időben korlátozott (elektromos hálózat karbantartása miatti napok és napszakok áramkimaradása). Végül lehet állandó, például egy, a konténerek mellett elhelyezett szelektív hulladékgyűjtő edényzet használatával kapcsolatos információk.

Látszik, hogy mennyi és milyen formája van a településüzemeltetés kommunikációjának. Ezek variálhatósága a végtelenbe mutat. Nyilván a célcsoport fogadókészsége, a településre jellemző szokások, a kommunikációval kapcsolatos feladat jellege is meghatározza az alkalmazandó leghatékonyabb módszert.

A kommunikáló felek minden esetben jól járnak. Egy település életében a gazdasági társaság vagy alvállalkozó beszámol a testület előtt a munkájáról. Lehet tőlük kérdezni, személyesen konzultálni, valamint az írott (elektronikus) anyag lehetőséget ad a felkészülésben. A társaság vezetői, szakemberei külön kommunikálhatnak szóban a tulajdonos képviselőivel is döntéshozó grémium nélkül. Ezek egy része előkészítő munka is lehet nagyobb volumenű, sok embert érintő munka előtt vagy után (lakossági fórum, átadó ünnepség).

A lakossággal jellemző módon a döntéshozók képviselői, vagy a döntéshozók a munkavégzésre felkért szakemberekkel érintkeznek és kommunikálnak. Ennek kettős jelentősége van. Egyrészt a felelősség kérdése vitathatatlan, hogy a választott embereknek kell vállalni azt. Másrészt okosabb vezetők politikai tőkét és szimpátiát kovácsolhatnak a maguk számára egy jól átadott, és pozitív változást hozó témában. Ez elérhető a legkülönbözőbb médiumokon keresztül is, de azok hatása vitatható és nehezen mérhető.

A kommunikációval kapcsolatosan sok hibát el lehet követni, amely költségesebbé tesz egy rendszert vagy sikertelenné annak felelősét.

Példa erre Gödöllő, amely a kommunális hulladékszállítási tevékenységre létrehozott egy vállalatot. Vagy a kommunikáció hibája, vagy az emberek figyelmetlensége, illetve a megelőző több évtizedes gyakorlatból eredő megszokás, hogy a lakosság jelentős része még ma is a feladatért korábban felelős városüzemeltető vállalatot nevezi meg a kommunális szolgáltatás felelőseként.



Egy másik példa a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés kérdése. Erre európai uniós jogharmonizációs folyamatok, illetve a szelektív hulladékgyűjtő szigetek körüli „rendetlenség” miatt volt szükség. Azonban a gyenge kommunikáció miatt a lakosság nagy része alig veszi igénybe ezt az egyébként ingyenes és kényelmes szolgáltatást. A szelektív hulladékgyűjtési rendszert működtetni kell, a begyűjtési technológiában rejlő párhuzamosságok miatt azonban a szolgáltatás fenntartása lényegesen költségesebb, és a hatékonyság is rosszabb, mint ha a lakosság tudatosságából, és közreműködéséből adódóan egységes rendszert működtetnénk.

Fontos tehát, hogy a kommunikáció mindig hatékony legyen, és érje el a célját, legyen precíz, hogy a visszacsatolás is örömteli lehessen és jó értelemben véve oktasson, mert igazi hatását és az emberek elégedettségét csak akkor érheti el.

Összefoglalás

Összességében elmondható, hogy a kommunikáció fontos része a településüzemeltetésnek, annak minden fázisának és minden résztvevőjének. Hiszen itt nem csupán dolgok közléséről, de adott esetben megvitatásáról, megváltoztatásáról is szó van. Ezért éppen ezek miatt rejlik benne komoly felelősség is, így a kommunikáció bizonyos mértékig az településüzemeltetési tevékenység sikerének vagy sikertelenségének záloga.


1. Válassza ki az alábbiak közül a publik relations HELYTELEN meghatározását!

a) Kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és kapcsolatok tudatos szervezése, melynek célja az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése, fenntartása.

b) Tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával kölcsönös megértést, jóakaratot (goodwill) és támogatást építsen és tartson fenn

c) Termékek és szolgáltatások eredményesebb értékesítését célzó számviteltechnikai módszer

d) A public relations a kommunikáció tudatos szervezése. A public relations menedzsmenti, irányítási tevékenység. A public relations célja elérni az egyének, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös megértést és létrehozni a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat, a kétirányú kommunikáció útján.

e) Utcai demonstráció feloszlatására a rendvédelmi szervek által hatékonyan alkalmazott kommunikációs módszer

2. Határozza meg az irány szerinti kommunikációs megoldásokat!

Egy a sokhoz

……………………

…………………….

…………………….

…………………….

…………………….

…………………….

…………………….

Sok a sokhoz

……………………

……………………

……………………



……………………

3. Mi a Spin doctoring?

a) Orvosi műhiba

b) Egészségügyi speciális szakkommunikáció

c) Tömegkommunikáció


9. fejezet - Példák a településüzemeltetés kapcsolódó és periférikus területeireEbben a fejezetben –a teljesség igénye nélkül- két példán keresztül olyan feladatterületeket mutatunk be, amelyekkel minden településen foglalkozni kell, fontosságuk megkérdőjelezhetetlen, azonban megnyugtató ellátásuk sok helyen még mindig megoldásra vár.

A fejezet célja:

• Áttekinteni és megismerni a gyepmesteri tevékenység feladatait, jelentőségét a településüzemeltetéssel, a felelősségteljes állattartással kapcsolatban,

• Áttekinteni a hulladékgyűjtéssel, kezeléssel kapcsolatos egyéb települési feladatokat,

A fejezet tananyagának elsajátításával Ön képes lesz:

• Bemutatni a gyepmesteri tevékenység főbb feladatterületeit,

• Ismertetni a gyepmesteri tevékenység ellátásához szükséges eszközöket,

• Ismertetni a szelektív hulladékgyűjtéssel, illetve az illegális hulladéklerakással kapcsolatos önkormányzati problémákat, és azok megoldását.

1. 9.1. A gyepmesteri tevékenységA gyepmesteri tevékenység a településüzemeltetés szerves része, bár sokszor hajlamosak vagyunk erről a tevékenységről teljesen megfeledkezni. A lakosság és sajnos a településeket irányítók jelentős részének csak akkor válik igazán fontossá ez a tevékenység, amikor valamilyen okból közvetve vagy közvetlenül szembesülnek a tevékenység ellátásának hiányával.

A környezetvédelmet és a természetvédelmet a társadalom most már többé-kevésbé elismeri, sőt ezen a területen jelentős nyomást is gyakorol(hat) a politikai és gazdasági vezető rétegre. Azonban amikor az állatvédelem, az állatokról (elsősorban hobbiállatokról való gondoskodás) kerül szóba, sokan azt csak egy felesleges luxus tevékenységnek, a gazdagok vagy éppen a kevésbé elismert szakemberek hobbijának aposztrofálják. Az általános vélemény az, hogy az állatvédelem nem jelent mást, minthogy gyermeteg lelkű emberek befogják és etetik a kóbor kutyusokat, aztán gazdát keresnek nekik. Pedig ez ennél sokkal több, sokkal szélesebb körű tevékenység. Ha pedig azt vesszük alapul, hogy az állatvédelem intézményesített formában tulajdonképpen a gyepmesteri tevékenységet, annak origóját, kiindulási pontját jelenti , akkor a témának való hátfordítás a törvény iránti tiszteletlenséggel, arra fittyet hányásával egyenértékű.

Mind a gyepmesteri feladat mind az e feladatot ellátó személyek az ismert történelem folyamán soha nem tartozott és tartoztak az elismert és köztiszteletben álló feladatok és emberek közé. Még mai nap is az emberek jelentős része nem tudja definiálni a gyepmester kifejezést, a köznyelv az egyszerű emberek számára a sintér megnevezés az érthető. A sintér szó negatív csengésében az a tény is fontos szerepet játszik, hogy a középkorban, sőt a XIX. század végéig sok helyen a gyepmesteri feladatot és az ítélet végrehajtási feladatokat ugyan az a személy látta el. Számukra nem volt fontos a sem az állatok befogásának módja sem az állatokkal a befogás utáni bánásmód. Sajnos ezek az emberek rossz hírükhöz méltóan nagyon embertelenül bántak a rájuk bízott élőlényekkel.

Sajnálatos módon, Magyarországon kevésbé volt fontos kérdés az állatvédelem, az ebből adódó és ezzel összefüggő gyepmesteri feladatkör, pedig az elmúlt évtized hatásai rányomják bélyegüket napjainkra. A társadalom, az igények, az életkörülmények egyaránt megváltoztak, de a közösségünk életét irányító szabályok és rendelkezések sok tekintetben nem alkalmazkodtak az új igényekhez és szükségletekhez.

Egy régi társadalmi rendben jól működő irányítási rendszernek a megváltozott, új körülmények között történő


Példák a településüzemeltetés kapcsolódó és periférikus

területeirealkalmazása visszahúzza, elodázza a fejlődés lehetőségét. A kiút az, ha mielőbb felismerjük a megfelelő változtatás útját és megtesszük a szükséges lépéseket.

Magyarországon évente 150 ezer állat válik kóborrá. Romániában minden hetedik emberre jut egy kóbor eb, Ausztriában gyakorlatilag nincs gazdátlan kutya az utcákon. Érzékelhetjük, hogy vízválasztók vagyunk, s el kell döntenünk, melyik irányba akarunk haladni.

A gyepmesteri tevékenységbe sokféle feladat tartozik. Legáltalánosabb a kóbor ebek befogása. Ez a legjellemzőbb Magyarországon, és ez adja a legtöbb tényleges feladatot. De gyepmesteri feladat a kóbor macska befogása is, amely még nehezebb dolog, ráadásul nehéz megállapítani, hogy egy macska kóbor-e vagy sem, hiszen a legtöbb cica kijáró.

A gyepmesternek kétes esetekben is ki kell menni a megadott címre. A befogadó helyen való karantén biztosítása és állatorvos általi megfigyelése törvényileg is szabályozott feladat. A gyepmester egyik legveszélyesebb feladata az elhullott állatok begyűjtése. Mivel az elhullás oka sokszor nem ismert eredetű, így a hatósági állategészségügy segítségére is szükség lehet. Az elhullott állatok átmeneti és szakszerű tárolása, valamint ártalmatlanítása szintén e feladatkör része.

Látható, hogy a gyepmester feladata tehát nem csupán az örökbeadásra vagy az állatok befogására koncentrálódik, így ellátása és elláttatása nagyon fontos. Ehhez elengedhetetlenek a gyepmesteri telepek, amelyekből sajnos kevés van. Persze ha ez a kevés elég lenne, azt jelentené, hogy a kóbor ebek elhelyezése ilyen gyepmesteri telep vagy menhely szám mellett elegendő.

9.1 ábra Menhelyen született alom (Forrás: Pintér Zoltán felvétele)

Gyepmesteri telepen végzendő napi feladatok:

• szellőztetés: reggel a zárt termek kiszellőztetése

• állomány szemle: az állatok szemrevételezése, számlálása

• gyors jelentés: telefonos jelentéstétel az esetleges létszámváltozásokról, elhullás, ellések

• etetés: állatok ellátása takarmánnyal, gyógyszerek kijutatása szükség esetén

• takarítás: etetést követően megközelítően félórával az állatok ürítenek, takarítás, alom csere szükség szerinti mértékben

• ivóvíz kijutatása: a friss ivóvíz egésznap az állatok rendelkezésére áll

• közlekedő folyosók takarítása: tisztítás, fertőtlenítés klór (nátrium hipoklorid) tartalmú fertőtlenítő szerrel

• állatorvosi kezelések: szükség esetén állatorvos kihívása, a kezelések elősegítése, súlyos esetekben az állatok



területeireállatorvoshoz szállítása, a szerződött állatorvos Gödöllő Szőlő utcai rendelőjébe, szem előtt tartva a járványügyi szempontokat

• edények tisztítása: az etető és itató edények fertőtlenítése klór (nátrium hipoklorid) tartalmú fertőtlenítő szerrel, tiszta vizes öblítéssel

• elhullott állatok elszállítása: az esetlegesen elhullott, elaltatott állatok ártalmatlanítása az Ökörtelevölgyi állati hullatárolóba való átszállítással

• jelentések megírása: takarmányjelentés, forgóeszköz jelentés, egészségügyi jelentések elkészítése

• építési napló vezetése

• örökbe adások lebonyolítása: az állatok menhelyről történő örökbeadásának szervezése, az örökbefogadói nyilatkozat kitöltése, tartalmának ismertetése az örökbe fogadóval (nem kötelező, menhelye válogatja ennek formáját és meglétét)

• közreműködés beoltásban: az időszakos eboltásoknál az állatorvos melletti közreműködés

• leoltások: végső esetben az állatok elaltatásában való közreműködés, az állatorvosi munka segítése, csak az állatok védelméről és kíméletéről szóló Tv. alapján az állategészségügyi szabályzatról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendeletben és az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állategészségügyi szabályairól szóló 71/2003. (VI. 27.) FVM rendeletben foglalt szakmai követelmények szigorú betartásával.

Az ellátási területen végzendő napi feladatok:

Közterületen (ellátási területen) található elhullott és kóbor ebek begyűjtése az alábbi bejelentések alapján.

• Járat szerinti

• Közterület Felügyelet bejelentése

• Lakossági bejelentés

• Polgármesteri Hivataltól történő bejelentés

• Gyepmesteri tevékenységet végző céghez érkezett bejelentés szerint

• közterületen (ellátási területen) elhullott állatok összegyűjtése, ártalmatlanítása

• közterületről (ellátási területről) a kóbor állatok begyűjtése, menhelyre szállítása a törvényességi karantén betartása, majd menhelyszerű elhelyezése

Az állati hullatároló területén végzendő napi feladatok:

• építési napló vezetése

• állategészségügyi napló vezetése

• hűtők működésének ellenőrzése

• takarítás: szükség szerint, ki- és beszállítások után

• fertőtlenítés: szükség szerint, ki- és beszállítások után klór (nátrium hipoklorid) tartalmú fertőtlenítő szerrel

A technikai hátér bemutatásánál külön kell ismertetni a különböző gyepmesteri feladatokhoz tartozó eszközöket.

A gyepmesteri tevékenység legismertebb, legáltalánosabb feladatai:

• a kóbor ebek befogása,

• a befogott állatok telepre szállítása,



területeire• a gyepmesteri telep (menhely) működtetése és

• az állati hullatároló üzemeltetése.

A kóbor és elhullott állatok begyűjtésének eszközei

Járművek

Minden járműnek rendelkeznie kell az MGSZH állategészségügyi szolgálat által kiadott állategészségügyi szakhatósági vizsgával, melyet a jármű műszaki érvényességével egy időre ad ki a szakhatóság és azzal egy időben kell újra érvényesíttetni. A járművek sárga megkülönböztető jelzéssel vannak ellátva mely nélkülözhetetlen az úton és az útszélén végzendő munka folyamán.

Különböző előírások vonatkoznak az élő és az elhullott állatok szállítására.

Élő állatok szállítására kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, raktérben, ketrecben szállíthatóak.

Az elhullott állatok szállítása nagyon szigorú a hatóságok által rendszeresen ellenőrzött körülmények között lehetséges (lásd 9.1 ábra).

• szigorúan el kell választani a rakteret az utastértől,

• rozsdamentes, csepegés mentes doboz vagy tálca biztosítása szükséges,

• helyet kell biztosítani a tisztító, fertőtlenítő anyagoknak és a védő felszereléseknek,

• a tisztító, fertőtlenítő anyagoknak és a védő felszereléseknek is biztosítani kell a rozsdamentes tárolás lehetőségét a járművekben

9.2 ábra Speciálisan kialakított autó

Befogó hurkok

Kereskedelmi forgalomban kapható hurok, 180 cm-es teleszkópos kitolható nyéllel.

Altató paszta

Sadolin paszta kereskedelmi forgalomban szabadon megvásárolható altató szer. A szert szájon át kell az állatba jutatni, ennek a legegyszerűbb módja valamilyen a befogandó állat számára csábító élelmiszere való felkenése pl.: kolbász mely elfogyasztása után fejti ki a hatását. A kijutatásánál figyelembe kell venni, hogy a kóbor állatok gyakran felfokozott lelki,- idegi állapotban vannak és még éhségérzetüket is legyőzi az emberek iránti bizalmatlanság. A paszta elfogyasztása után 5- 8 perccel tapasztalható a bódultság, de ennek időtartalma az állatok állapotától nagyban függ és éppen ezért kiszámíthatatlan.

Altató puska



területeireA szigorú hatósági feltételek betartása mellett a megfelelő engedélyekkel rendelkező személy, altató lövedék kilövésével még belterületen is alkalmazhatja igaz csak hatósági állatorvos utasítására és annak felügyeletével.

A gyepmesteri telep műszaki létesítményei

Kennelek, szalmatároló, szociális helyiség.

2. 9.2. Hulladékkal kapcsolatos egyéb járulékos feladatokAz illegális hulladék problémaköre

A hazai települések hosszú évek óta küzdenek az illegálisan lerakott hulladék ellen, amely leginkább az eldugott helyeken jelenik meg, sokszor több köbméteres mennyiségben. Az illegálisan lerakott szemét a talajt, vizet és levegőt szennyező források közül az egyik legkomolyabb a hulladékok illegális lerakására vezethető vissza.

Az illegálisan lerakott hulladék szennyezője több környezeti elemnek (víz, levegő, talaj), ezáltal nagy népességet érint, és hatása sok esetben időben elhúzódik. A nem megfelelő szigetelésű, és az illegális lerakók esetében az egyik legfőbb gondot a hulladékhalmot átmosó víz és a keletkező gázok jelentik.

A csapadék a hulladékból kioldja az ammónium-vegyületeket, nitrátokat, nehézfémeket, zsírsavakat, baktériumokat, melyek így a talajba, onnan pedig a talaj-, majd a rétegvizekbe kerülnek. A hulladékok mikrobiális bomlása során keletkező gázok a talajban a pórusokon keresztül nagy távolságokra jutnak el, kiszorítják a talajból a levegőt, ami károsítja az ott lévő növényzetet, továbbá megváltoztatják a talajnedvesség kémhatását, ami elősegítheti az egyébként kevésbé oldódó anyagok fokozottabb kimosódását.

A hulladék egyes alkotórészei beépülnek állati, növényi szervezetekbe és a táplálékláncon keresztül végül az embert is károsítják. Egyes termelési, illetve települési hulladékok fertőző betegségek okozói lehetnek, melyek illegális hulladéklerakóra kerülve fokozott veszélyforrást jelentenek.

A háztartási hulladék elégetése szennyezi a környezetet és károsítja az egészségünket is. Az ellenőrizetlen körülmények között történő hulladékégetés során rendkívül sokféle mérgező vegyület kerül a levegőbe. Különösen veszélyesek az élő szervezetekre a műanyagok égetése során keletkező gázok.

Például a klórtartalmú PVC égésekor olyan anyagok szabadulnak fel, mint az első világháborúban harci gázként alkalmazott foszgén, vagy dioxinok, melyből egy molekula is rákkeltő lehet.

A háztartásokban leggyakrabban előforduló műanyagok a polietilén (PE) és polipropilén (PP). Égésükkor rákkeltő, bőr és szem irritációt okozó, a légző- és immunrendszert, és a vérképző szerveket súlyosan károsító vegyületek szabadulnak fel. Jó néhány településen az égetés önkormányzati rendeletben szabályozott. Ez egyfajta rendet is ad a településen élőknek, másrészt pedig lehetőséget azoknak, akik kulturáltabb formában a megengedett szemetet szeretnék elégetni, a tevékenység végzésére.

Az erdők szélén, vagy belsejében, utak mentén elhagyott szemétdombok bizonyítékok a szemétszállítási díj fizetésére való hajlam csekély jelentőségére és az emberi magatartásra. Minden évben minden önkormányzat sok pénzt kénytelen ezek felszámolására áldozni (munkavégzés, lerakás). Több helyen kommandó alakult ezek megfékezésére, nyomozására, valahol pedig térfigyelő kamerarendszer segítségével próbálják lebuktatni a szemetelőket.

Szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás

Természeti környezetünkkel való optimális együttélés és a tisztább lakóhely egyik legfontosabb záloga a lakosság környezettudatos szemléletének kialakítása. Hinni kell abban, hogy az oktatás-nevelés szemléletformáló erejével megváltoztatható jelenlegi környezetromboló gondolkodásmódunk. Az oktatásra fordított energia hatással lehet az emberek fogyasztói magatartására, otthoni hulladékkezelésére és általában a környezethez való viszonyulására (lásd 9.2 ábra). A felnövekvő nemzedék környezettudatosságra való nevelése olyan, mint az elültetett fa: elültetése és gondozása sok munkával jár, de évek múlva gyümölcsöt teremt és nagyszerű leheveredni alá.



területeire

9.3 ábra Szelektív hulladékgyűjtő környezete

Minden ilyen program hosszú távú eredményessége nagyban múlik a mai fiatalság környezettudatos magatartásán és a megfelelő szemlélet, gondolkodásmód elsajátításán. Legtöbben úgy gondoljuk, tisztában vagyunk a szelektív hulladékgyűjtés jelentésével, amely számunkra a hulladékok anyagfajta szerint elkülönített gyűjtését jelenti. Ez azonban mégis többet jelent a hulladékválogatásnál, és nem egyenlő az újságpapír összekötözésével, a háztartási biohulladék komposztálásával, és a többi hulladék elégetésével.

A szelektív gyűjtés első lépése az általunk termelt hulladék mennyiségének csökkentésénél, a vásárlásnál kezdődik. A szelektív hulladékgyűjtés legfontosabb előnye, hogy az így gyűjtött hulladék hasznosítása számos pozitív következménnyel jár. A lakosság által gyűjtött szelektív hulladékot az adott szolgáltató elkülönítve szállítja a hulladék feldolgozó üzembe, ahol az utóválogatást követően újrahasznosításra kerülnek. Az újrahasznosítás feltétele az anyagok gondos és tiszta szétválogatása, szelektálása. Az újrahasznosítás másodnyersanyagok előállítását teszi lehetővé. Újrahasznosításkor a termék anyagában hasznosul: ismét alapanyagot képeznek (másodnyersanyag), és új terméket gyártanak.

Így készülhetnek a PET palackokból újabb palackok, háztartási eszközök, vagy éppen polár pulóverek, így lehet újságpapírból WC-papír, papírtörlő, vagy kartondobozból bútorlap.

Az újrahasznosítás nemcsak a másodnyersanyagok használata által, hanem energia-megtakarítás által és a hulladéklerakók terheltségének enyhítése által is csökkenti a környezetterhelést. Éppen ezért mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból előnyös.

Ahogy a papírgyártás esetében az erdők, úgy a fémek előállítása esetében az érclelőhelyek vannak egyre inkább kimerülőben. Ez a tény, valamint a kitermelés magas költségei és a fémek előállításával járó tetemes járulékos költségek egyre inkább szükségessé teszik a fémek másodnyersanyagként való hasznosítását. Éppen ezért a szelektíven gyűjtött fém csomagolóanyagok a válogatóműben fajtánként szelektálják, és bálákba tömörítik. Ezeket a bálákat a hasznosítóműben felaprítják, majd ezt követően egy mágnes segítségével kiválasztják belőle a különböző típusú fémeket. A fajtánként válogatott fémeket megtisztítják, majd kohóban beolvasztják. A tömbökbe öntött fémet már a felhasználás helyén hengerelik, ami lehetőséget teremt, hogy a feldolgozóipar késztermékeket készítsen belőlük.

Az utóbbi években egyre inkább megnőtt a háztartási hulladékok között az üveg aránya. Ez a tény, valamint, hogy a szín szerint válogatott üvegek szinte 100 százaléka hasznosítható, mindenképpen szükségessé teszi az üveg szelektív gyűjtését is. A szelektíven gyűjtött üveget tisztítást követően darabokra zúzzák, majd nagy teljesítményű mágnes segítségével eltávolítják belőle a fémdarabokat (pl. kupak, gyűrű stb.). Ezt követően az egyes színeket elkülönítik egymástól, a darabokat beolvasztják, formába öntik, és így újra felhasználhatóvá válik a csomagolóipar számára. Az elkészült végtermék minősége szinte azonos az új üvegek minőségével, azonban az előállításához 10-20 százalékkal kevesebb energia szükséges.

A szelektíven gyűjthető anyagfajták közül talán a papír a legismertebb. Mindannyian gyűjtöttünk iskolás éveink alatt papírt, azonban azt már kevesebben tudják, hogy ahhoz, hogy a papírt újra fel lehessen dolgozni néhány



területeireszabályt még szem előtt kell tartanunk. Mivel otthon éppúgy, mint a munkahelyünkön vagy az iskolában sokféle papír fordul elő, az újrahasznosításukhoz a következő két alapfeltételeknek kell megfelelniük:

• ne legyen szennyezett (se zsíradék, se ételmaradék stb. ne legyen rajta), illetve

• a hulladékpapírok közül távolítsuk el a fóliázott, esetleg kevert anyagú, laminált vagy felületkezelt papírokat mielőtt a hulladékpapír a gyűjtőbe kerül.

A begyűjtött papírhulladékokat elsősorban anyaguk szerint (újságpapír, kartonpapír, papírtartalmú többrétegű italos doboz) válogatják szét, majd bálázzák. A hulladékpapírból a feldolgozás folyamata során újra papír alapanyag készül. A papír újrahasznosításának jóval kisebb az energiaigénye, mint a hagyományos papírgyártásnak. Az újra papír alapanyag készítésével 75 százalékos víz és több mint 50 százalékos energiamegtakarítást érhetünk el, és nincs szükség adalékanyagokra, mészkőre, kénre és klórra sem. A hasznosítás során az anyaguk szerint visszagyűjtött papírokból készülhetnek papírtermékek, illetve italos karton alapú késztermékek. Az előbbihez a begyűjtött és válogatott papírt pépesítik, majd a hagyományos papírgyártási folyamat szerint félkész terméket állítanak elő belőle. Ez szolgál a későbbi késztermékek alapanyagául. Az italos karton alapú késztermékek előállításhoz a külön válogatott italos kartont felaprítják, majd magas hőfokon összetömörítik. Az így keletkezett igen nagy szilárdságú anyagból tektántáblákat készítenek, mely a későbbi késztermékek alapanyagául szolgál.

Akárcsak a papír esetében, a műanyagok esetében is több anyagtípus kerül forgalomba. Ezért a műanyag hulladék újrahasznosítása is igen összetett feladat. Mivel a műanyag gyártása során különböző adalékanyagokat (erősítő anyagok, töltőanyagok, színezőanyagok stb.) kevernek az alapanyagba, így a szelektív gyűjtés során csak vegyes műanyagot lehet gyűjteni. Ezek hasznosításának első lépése, hogy a feldolgozás előtt anyagfajták szerint szétválasztják a beérkező műanyaghulladékot. A fajtánként válogatott műanyagot összetömörítik, majd bálázzák, és így szállítják a hasznosító üzembe. Ezt követően a bálákat felaprítják, majd vegyszeres úton eltávolítják belőle a szennyeződést. A megtisztított műanyagot granulálják. Az így előállított félkész termék alapanyaga lehet műanyag késztermékeknek, vagy csomagolóanyagoknak.

Fontos tehát a szelektív hulladékgyűjtés, hiszen Magyarországon ma már átlagosan 1 kg/ nap hulladékot termelünk fejenként, s egy átlagos háztartásban 300-320 kg /fő hulladék keletkezik évente.

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a gyepmesteri tevékenység feladatait, jelentőségét a településüzemeltetéssel, a felelősségteljes állattartással kapcsolatban. Megismerhette a hulladék illegális lerakásából adódó problémákat, és a szelektív hulladékgyűjtés települési kérdéseit.


1. Soroljon fel öt gyepmesteri telepen végzendő napi feladatot!

2. Válassza ki az alábbiak közül az IGAZ állítást!

a) Élő állatok szállítására szigorú szabályok vonatkoznak, raktérben, ketrecben szállíthatóak.

b) Az elhullott állatok szállítása kevésbé szigorú előírások vonatkoznak mint az élő állatok szállítására, ezzel együtt a tevékenység a hatóságok által rendszeresen ellenőrzött körülmények között lehetséges.

3. Válassza ki az alábbiak közül az IGAZ állítást!

a) Magyarországon ma már átlagosan 15 kg/ nap hulladékot termelünk fejenként, s egy átlagos háztartásban 3000-3200 kg /fő hulladék keletkezik évente.

b) Magyarországon ma már átlagosan 1 kg/ nap hulladékot termelünk fejenként, s egy átlagos háztartásban 300-320 kg /fő hulladék keletkezik évente.

c) Magyarországon ma már átlagosan 20 kg/ nap hulladékot termelünk fejenként, s egy átlagos háztartásban 10000 kg /fő hulladék keletkezik évente.

4. Válassza ki a hamis állítást!



területeirea) Élő állatok szállítására kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, mint az elhullott állatok szállítására.

b) Élő állatok szállítására szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint az elhullott állatok szállítására.


10. fejezet - A településüzemeltetés géprendszerének műszaki kiszolgálási alapjaiEbben a fejezetben Ön megismeri a telepüzemeltetésben dolgozó gépek, berendezések üzemeltetésével kapcsolatos teoretikus ismereteket, így a gépüzemeltetés rendszerét, a géphasználati és a műszaki kiszolgálási alrendszer funkcióját. Megtanulhatja műszaki kiszolgálás feladatterületeit. Megismerheti az elterjedt karbantartási stratégiákat.

A fejezet célja:

• Megérteni a gépüzemeltetési rendszer lényegét, főbb funkcióit

• Megismerni a műszaki kiszolgálás rendszerét

• Megismerni az elterjedt karbantartási stratégiákat


• Ismertetni a gép életciklus szakaszait,

• Bemutatni a gépüzemeltetés rendszerét,

• Különbséget tenni a géphasználati és a műszaki kiszolgálási alrendszer között,

• Ismertetni a főbb karbantartási stratégiákat és azok lényegi jellemzőit.

1. 10.1. A műszaki kiszolgálás rendszereEgy gép teljes életciklusa a tervezéstől a selejtezésig különböző életszakaszokból épül fel. A funkcióteljesítés szempontjából a legfontosabb életszakasz az üzemeltetés.

10.1. ábra A gép életciklusa

A gépüzemeltetés rendszerét a gépek, berendezések

1. használati és


A településüzemeltetés géprendszerének műszaki

kiszolgálási alapjai2. műszaki kiszolgálási

folyamatai alkotják.

A géphasználati folyamatban a munkavégzés a munka tárgyára irányul. A folyamatban szereplő gép, berendezés a munkavégzés segédeszköze. A munka tárgya, mint a folyamat produktuma a gép, berendezés segítségével előállított valamilyen termék, vagy szolgáltatás.

A géphasználati folyamat elemei közötti kölcsönhatás lehet:

• anyagi,

• energetikai,

• információs jellegű.

A géphasználat, a működés természetes és egyben elkerülhetetlen velejárója a műszaki állapot megváltozása. Az elhasználódás mértékének csökkentése illetve a következmények részleges vagy teljes megszűntetése műszaki kiszolgálási folyamatokat igényel. E folyamatokban a gép, amely a használati folyamatban a munkavégzés segédeszköze volt maga válik a munka tárgyává. Így tehát a műszaki kiszolgálás során valamilyen segédeszköz (pl. szerelő szerszám) segítségével a gépen megelőzési, kiszolgálási, helyreállítási célú műveletet végzünk.

A gépüzemeltetés rendszerét, az egymáshoz kapcsolódó géphasználati és műszaki kiszolgálási alrendszereket a 10.2. animáció szemlélteti.

10.2. animáció. A gépüzemeltetés rendszere

A műszaki kiszolgálás rendszere adott gépek, berendezések halmazának műszaki kiszolgálási folyamatait és azok irányítását foglalja magában. A műszaki kiszolgáló rendszer további alrendszerekből épül fel. A műszaki kiszolgálás alapvető feladatait a 10.3. ábra mutatja be.



kiszolgálási alapjai

10.3. ábra. A műszaki kiszolgálás rendszere

A műszaki kiszolgálás főbb területei tehát:

1. Karbantartás,

2. Javítás,

3. Energiaellátás,

4. Műszaki anyag- és alkatrészellátás,

5. Állagmegóvás,

6. Műszaki diagnosztika

2. 10.2. Karbantartási stratégiák, módszerek, eszközökStratégia

Karbantartási stratégia (szinonim fogalomként használatos a „filozófia” és „elv” kifejezés is) az a komplex műszaki meghatározás, amely azon fő elveket, és tevékenységeket tartalmazza, amelyek meghatározzák az adott eszköz, berendezés karbantartásának mibenlétét, tervezését, végrehajtását, módját, ellenőrzését, dokumentálását. A stratégiák alapvető célja az, hogy egy előre definiált rendező elv alapján az adott gép, berendezés minél nagyobb megbízhatósággal, gazdaságosan működjön.

Karbantartási stratégiák közé soroljuk az alábbiakat:

1. Meghibásodás szerinti karbantartás (Reactive Maintenance, RM);

2. Megelőző karbantartás (Preventive Maintenance, PM);

3. Állapotfüggő karbantartás (Condition Based Maintenance, CBM);



kiszolgálási alapjai4. Megbízhatóság központú karbantartás (Reliability Centered Maintenance, RCM);

5. Kockázat alapú karbantartás (Risk Based Maintenance, RBM);

6. Teljeskörű minőségirányítás (Total Quality Management, TQM);

7. Teljeskörű Hatékony Karbantartás (Total Productive Maintenance, TPM).

A felsorolásban az utolsó két elem már nem tisztán stratégia, hanem a vállalat teljes tevékenységét jellemző működési modell, filozófia része a TQM és a TPM.

Módszer

A karbantartási módszer a stratégia megvalósulási formája. A módszereken belül az alábbiakat különböztetjük meg:

• Közvetlen (direkt) módszer. A karbantartási műveleteket az adott gazdasági társaság szakemberei végzik. A karbantartási stratégiában meghatározott elvek szerint, a szervezeti struktúrán belül elkülönülő (elkülöníthető) karbantartási csoport vonul ki a munkavégzés helyszínére és végzi el a feladatát. A módszert jellemzi, hogy a szakember csoport tagjaitól nagy tudást igényel ez a feladatkör, hiszen a társaság széleskörű gépparkját kell karbantartaniuk.

• Közvetett (indirekt) módszer. Az adott karbantartási stratégiát egy a társaságtól független szervezet, csoport hajtja végre. A gép tulajdonosa egy külső cégtől rendel meg egy szolgáltatást, amely az adott berendezésre specializálta magát. A módszer jellemzője az, hogy a szervezetnek nem kell fenntartania saját munkaerőt az adott tevékenységre, valamint a megrendelt szolgáltatást a piacról választja. A szolgáltatás minőségét, árát a választás dönti el.

• Távkarbantartás. Karbantartási tevékenységek telekommunikációs eszközökkel való támogatása. Földrajzilag eltérő helyszínen lévő karbantartani kívánt eszköz és egy információs központ közötti kapcsolatot tesz lehetővé, úgy hogy a berendezésnél tartózkodó szerelőknek adnak utasításokat, javaslatokat. A távkarbantartás megvalósíthatja egyben a közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt) módszert is, különösképpen a repüléstechnikában.

Eszköz

Karbantartási eszközökön mindazon tárgyakat, szerszámokat, célszerszámokat, informatikai eszközöket, programokat, számítógépeket stb. értjük, amelyek elősegítik és lehetővé teszik a karbantartási stratégiák, módszerek megvalósítását, végrehajtását. Ide sorolható pl. a Számítógépes Karbantartás Menedzsment Rendszert (Computerised Maintenance Management System, CMMS) is.

A karbantartási stratégiák, módszerek, eszközök fejlődésének ütemét és szintjét az adott ipari kultúra műszaki szintje teremtette meg. Az adott kulturális környezetben felismerték, hogy új és korszerűbb karbantartással fokozható az adott berendezés megbízhatósága, és ezzel egyidejűleg termelékenysége, élettartama, gazdaságos üzembenntartása. Az egyes karbantartási stratégiákat időben élesen nem lehet és nem is szabad elhatárolni.

Az egyik legegyszerűbb karbantartási filozófia az üzemzavar elhárítás (meghibásodás szerinti karbantartás), elterjedése az 1950-es évekre jellemző. A stratégia igazodott a kor technológiai szintjéhez. Ezzel párhuzamosan fejlődött, majd terjedt el a Tervszerű Megelőző Karbantartás (TMK).




10.4. ábra A karbantartási stratégiák fejlődése

(Forrás:Lefánti, 2011)

Az állapotfüggő karbantartási stratégia már figyelembe veszi a berendezésre jellemző különböző állapotjellemzőket. A meghatározó jellemzők értékei alapján dől el, hogy megvalósuljon-e a karbantartás.

Az 1980-as években kezdett körvonalazódni a megbízhatóság központú karbantartás (Reliability Centered Maintenance, RCM), amely már egy komplex stratégia, és megtalálhatóak benne az előzőekben említett karbantartási stratégiák. Azonban amíg ez a stratégia eljut a beavatkozás szintjéig, számos - a berendezéshez köthető - hibát, meghibásodást és azok közvetlen vagy közvetett hatásait kell meghatározni.

A klasszikus stratégiáktól elkülöníthető a TQM és a TPM. Az 1990-es években kezdték tanítani, használni és alkalmazni Magyarországon a teljeskörű minőségirányítást (Total Quality Management, TQM), amely az 1950-es években terjedt el Japánban. A TQM az ISO szabványcsalád kiegészítése. Az ISO 9000-es szabványai folyamatokat szabályoznak, a TQM kiterjed az irányításra és a humán erőforrásokra is. A TQM térhódítását követően megjelent a teljeskörű hatékony karbantartás (Total Productive Maintenance, TPM) (http://www.standard-team.com/cikkek/tqm-iso.php).

PÉCZELY kifejtette az RCM és a TPM különböző szakaszait, valamint a kockázat alapú karbantartást (Risk Based Maintenance, RBM), illetve ezek kapcsolatát (10.5. ábra). Megemlíti, hogy ezek az új stratégiák önállóan is képesek ellátni a feladatukat, azonban egymás kiegészítéseként komplexebb rendszert képesek alkotni.




10.5 ábra A karbantartási stratégiák, módszerek fejlődése (Forrás: PÉCZELY, 2009)

Meghibásodás szerinti karbantartási stratégia

A meghibásodás szerinti karbantartás (Reactive Maintenance, RM) lényege az, hogy a berendezés addig üzemel, amíg nem jelentkezik rajta a hiba. A meghibásodás felismerését követően a berendezés kikerül a termelési, üzemelési folyamatból, és elvégzik rajta a hibaelhárítást.

A stratégia előnye, hogy a meghibásodott alkatrész élettartamát teljes mértékben kihasználjuk. Hátránya az, hogy a meghibásodás időpontját nem lehet előre meghatározni, így az ezzel járó tevékenységek előre nem tervezhetőek, és számolni kell az áttételes meghibásodással is (JANIK 2003).

Megelőző karbantartási stratégia

A megelőző karbantartásra (Preventive Maintenance, PM) a szakirodalomban más megnevezés is található. Ezek a megnevezések a következők: Tervszerű Megelőző Karbantartás (TMK), illetve merev ciklusú karbantartás. Lényegét tekintve a megelőző karbantartás nem más, mint, hogy valamilyen típusú ütemterv szerint elvégezik az adott berendezésen a karbantartási műveleteket függetlenül attól, hogy a berendezés milyen állapotban van. Az 1950-es évek első felében létjogosultságot kapott az a feltevés, hogy a hibaelhárító karbantartási stratégiának az alkalmazása már kétségbe vonható. Alkalmazása műszaki és gazdasági oldalról megközelítve kifogásolható, mivel nem követi figyelemmel a berendezés állapotváltozását. Definiálni kellett egy olyan jellemzőt, amely kellő mértékben reprezentálja a berendezés elhasználódásának a mértékét. Ilyen jellemző lehet például az üzemidő, megtett út stb. Ezen felvetéseknek a hátterében a munkabér növekedése, a berendezések bonyolultsága, a hirtelen fellépő meghibásodások következményeinek az elkerülése szerepelt (Dömötör, 2008).

Összességében egy olyan új stratégia kidolgozására, alkalmazására volt igény, amely meghatározott ciklusok szerint előírja a berendezés karbantartását a gép állapottól függetlenül.

A ciklusok meghatározásánál alapvető szempont az adott berendezés állapotváltozása, amely kellő megbízhatósággal kapcsolható és mérhető legyen a berendezést jellemző paraméterrel. Ezek a jellemzők lehetnek: megtett út, eltelt időegység, elfogyasztott hajtóanyag, elvégzett munkamennyiség

Megjegyezzük, hogy a járműtechnikában, így a kommunális járművek üzemeltetésében is elterjedt a TMK stratégia. A ciklusalap a megtett út (km), ennek figyelemmel kísérésével illetve az előre meghatározott ciklusok leteltével kerülnek elvégzésre a meghatározott karbantartási feladatok (pl. motorolaj és olajszűrő csere 20.000 km-enként).

Előfordul olyan eset is, hogy a gyártó az adott termékhez tartozóan több fajta ajánlást tesz, annak függvényében,



kiszolgálási alapjaihogy a gépet, berendezést milyen munka-körülmények, üzemi-körülmények között használják (például szélsőségesen poros, vagy különös hőmérsékleti körülmények, amit a földrajzi helyszín is meghatároz.)

Állapotfüggő karbantartási stratégia

Az irodalmi kutatás során felmerült, hogy azonos tevékenységre kétféle név terjedt el, az „állapotfüggő karbantartás” (Condition Based Maintenance, CBM) és az „állapotjelző karbantartás” (Predictive Maintenance, PdM) melyek gyakran keverednek a felhasználói gyakorlatban. A két szinonim megfogalmazás néhol egyszerre hangzik el de van olyan utalás is, ahol hol az egyiket, hol a másikat használják.

A berendezések többségéhez rendelhető olyan jellemző, amelynek mérése alkalmával (szakaszosan (off-line) vagy folyamatosan (on-line) következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy milyen folyamatok játszódnak le a gép belsejében. A gép műszaki állapotát bizonyos jellemzők alapján megbontás nélkül meghatározhatjuk. Ilyen jellemzők lehetnek például a nyomás, hőmérséklet, rezgés, helyzet, méret.

A felsorolás nem teljes, azonban a legjellemzőbb - és a berendezés állapotára vonatkozó legmeghatározóbb - jellemzők kerültek felsorolásra. A jellemzők mérésére, meghatározására a gyakorlatban különféle vizsgálati módok terjedtek el úgy, mint: rezgésdiagnosztika, thermográfia, hőmérsékletmérés, olajdiagnosztika, roncsolásmentes vizsgálatok (endoszkópia), szivárgásvizsgálat.

A módszer lényege, hogy csak abban az esetben kell elvégezni a karbantartási tevékenységet, ha a berendezés műszaki állapota a mért jellemző paraméterek alapján eléri az előre meghatározott kritikus értéket, addig a gép üzemelhet, nincs szükség felesleges leállásra.

Megbízhatóság központú karbantartási stratégia

A megbízhatóság központú karbantartás (Reliability Centered Maintenance, RCM) célja az, hogy a berendezések karbantartási igényeit magas szinten kielégítse. A stratégia eredménye, hogy a berendezések magas megbízhatósági szinten ellátják a funkciójukat, melyhez költségtakarékosság is párosul.

A filozófia alapja komplex mérnöki tevékenységet ölel fel. A stratégia többlépcsős folyamat eredménye. Egy megfogalmazás szerint az RCM egy műszaki rendszer: „átfogó karbantartási stratégiája egy műszaki rendszernek, amely a szerkezeti analízis módszert alkalmazza. Célja a rendszer megbízhatóságának biztosítása”.

A megbízhatóságnak számos meghatározása van, a matematikai statisztika módszerei is foglalkoznak a témakörrel. A megbízhatósággal kapcsolatos alapfogalmakat, alapvető meghibásodásokat, megbízhatósági mutatókat, vizsgálatokat egységesen szabvány rögzíti. Megbízhatósággal az MSZ KGST 292:1976 (a szabványt visszavonták, azonban tartalmilag maradandó értékű) és az MSZ-IEC 50 (191):1992 szabvány foglalkozik.

Kockázat alapú karbantartási stratégia

A kockázat alapú karbantartás angol megfelelője a Risk Based Maintenance (RBM) vagy a német megfelelője a Risiko - Basierte Instandhaltung (RBI). Szinonim megnevezésként használatos a kockázat alapú felülvizsgálat és karbantartás (Risk Based Inspection and Maintenance, RBIM). Az RBM célja a biztonság fokozása, amivel párosul a karbantartási költségek csökkentése minimálisra. A biztonság ebben az értelemben kiterjed az emberi biztonságra, a környezeti biztonságra és a termelés zavartalan működésére.

Az RBM alkalmas arra, hogy különböző típusú berendezések összehasonlíthatók legyenek. Az eljárás során nem csak az adott berendezés, alkatrész állapotának meghatározására terjed ki a stratégia, hanem arra is, hogy ha esetlegesen bekövetkezik a meghibásodás, akkor milyen káresemények következhetnek be, és ezek milyen következménnyel járhatnak. Innen következik az, hogy a vizsgálat után meghatározott kockázati szintek lehetővé teszik azt, hogy amelyik alkatrésznél, vagy berendezésnél alacsony a károsodási kockázati szint, ott csökkentsék a karbantartási ráfordításokat és ahol szükséges, ott pedig fokozott figyelemmel és határozott tervvel járjanak el a károsodások elkerülése végett. Ez a karbantartási stratégia módosításával, pontosításával érhető el.

A megbízhatóság alapú karbantartáshoz hasonlóan, a kockázat alapú karbantartás is az Egyesült Államokból származik. Alkalmazására vonatkozó szabványok, valamint ajánlások részben megtalálhatóak az ASME (American Society of Mechanical Engineers, Amerikai Gépészmérnökök Egyesülete), az API (American Petroleum Institute, Amerikai Ásványolaj Intézet), és az EPRI (Electric Power Research Institute Elektromos Energia Kutatási Egyesület) kiadványaiban.



kiszolgálási alapjaiA stratégia európai bevezetése 2001-ben kezdődött. Az Európai Unió indította útjára a RIMAP-ot (Risk Based Inspection and Maintenance Procedures for European Industry, Kockázat Alapú Felülvizsgálat és Karbantartási Eljárások az Európai Iparra). A RIMAP célkitűzése az volt, hogy a kockázat alapú karbantartás bevezetéséhez szükséges előírásokat, szabványokat, ajánlásokat kidolgozzák, valamint az ipar különböző szegmenseihez tartozó vállalatok, csoportok alkalmazzák a kockázatalapú karbantartási stratégiát, és tapasztalataikkal tökéletesítsék azt. Ilyen nagyvállalatként említhető a német Siemens AG, vagy a brit ExxonMobil Chemical, illetve más cégek.

A kockázat

Az MSZ EN 1050:1999 szabvány szerint (amely bár visszavont, de hasznos tartalommal rendelkezik) valamilyen eseményhez köthető műszaki, pénzügyi, személyi, környezeti kockázat egyenlő az adott esemény bekövetkezési valószínűségének, és az okozott kár mértékének számszerűsített értékével. A gyakorlatban a valószínűség helyettesíthető a tapasztalat útján meghatározható előfordulási gyakorisággal.

Tehát a kockázat:

kockázat = kár mértéke x előfordulási gyakoriság.

Távkarbantartás, mint módszer és lehetőség

Az általános információs adatátviteli technológia fejlődésének egyik eredménye a távkarbantartás (Remote Maintenance, RM) megjelenése, amelynek elterjedése és alkalmazása ma még nem széleskörű. A karbantartás területén a módszerek közé sorolható.

Megjelenése az 1990-es évek végére tehető. Az információs technológia fejlődése több lehetőséget is rejt magába. Lehetővé teszi azt, hogy az adott tevékenység elvégzésekor, illetve folyamatában adatcsere történjen két pont között egy-, vagy kétirányban. A csere folyamata rögzíthető és visszakereshető, dokumentálható. A fejlődés lehetővé teszi a különböző csatornákon történő információáramlást. Az áramlási sebesség nagysága függ az alkalmazott adatátviteli eszközöktől és a közöttük lévő csatornák tulajdonságától.

A fejlődés megállíthatatlan, mivel megjelentek a mobiltelefonok, amelyek nemcsak hangátvitelre képesek, hanem kép-, adatátvitelre is. Az internet széleskörű elterjedésével is egy újabb információs csatorna keletkezett, amelynek elterjedése és használata széleskörű.

A távdiagnosztika, a hagyományos diagnosztikai eljárások telekommunikációs eszközökkel való támogatása. Ebből a meghatározásból kiindulva a távkarbantartás nem más, mint a gépfenntartás, karbantartás, mint gyűjtőfogalom körébe tartozó tevékenységek telekommunikációs eszközökkel történő támogatása. A módszer adatátvitelre és távvezérlésre is alkalmas.

A távkarbantartás rendszerének működése, felépítése a következőkben foglalható össze. A két, földrajzilag megkülönböztetett helyszín - „A” és „B” pont - között jön létre a kommunikáció.

Az „A” pontban helyezkedik el a gép, berendezés, amelyen el kell végezni a karbantartást. A gép rendelkezhet saját fedélzeti számítógéppel és annak kivezetésével (Controller Area Network, CAN, CAN- Bus, számítógépes hálózati protokoll és adatbusz szabvány), érzékelőkkel, beavatkozó elemekkel, esetleg nem rendelkezik elektronikai vezérlő rendszerrel (mechanikus gép).

Az információt a berendezés saját elektronikai hálózata vagy utólagosan felszerelt mérőérzékelők biztosítják, valamint a helyszínen lévő kép-, és hangalkotásra szolgáló eszközök is.

A két pont közötti kommunikáció lebonyolításában segítséget nyújthat a személyi számítógép, laptop, célszámítógép, mobiltelefon, PDA (Personal Digital Assistant, személyes digitális asszisztens), adatgyűjtők, adattárolók stb.

A „B” pontban helyezkedik el a központ. A központban lehetőség nyílik a továbbított információk feldolgozására, regisztrálására, kiértékelésére. A központi oldal feladatai részben automatizálhatóak. A központi oldal a kapott információk alapján a berendezés állapotával kapcsolatban következtetéseket tud levonni, és utasíthatja a helyszínen tartózkodó berendezés kezelőjét, karbantartásáért felelős személyt, hogy hogyan avatkozzon be. A 10.7 ábrán látható a távkarbantartás adatátviteli rendszere.




2.2. ábra A távkarbantartás adatátviteli rendszere

Összefoglalás

Ebben a fejezetben áttekintettük a telepüzemeltetésben dolgozó gépek, berendezések üzemeltetésével kapcsolatos teoretikus ismereteket, így a gépüzemeltetés rendszerét, a géphasználati és a műszaki kiszolgálási alrendszereket és azok funkcióját. Ismertettük a műszaki kiszolgálás feladatterületeit. Bemutattuk az elterjedt karbantartási stratégiákat és azok lényegi elemeit.


1. Egészítse ki a mondat a hiányzó kifejezések pótlásával!

A gépüzemeltetés rendszerét a gépek, berendezések

a) ……………… és

b) …………………. folyamatai alkotják.

2. Egészítse ki az alábbi meghatározásokat a gépüzemeltetés két alrendszerének definiálására.

a) A ………………….. folyamatban a munkavégzés a munka tárgyára irányul.

b) A …………………………….. során valamilyen segédeszköz (pl. szerelő szerszám) segítségével a gépen megelőzési, kiszolgálási, helyreállítási célú műveletet végzünk.

3. Sorolja fel a műszaki kiszolgálás 6 fő területét!

1. …………………………

2. …………………………

3. …………………………

4. …………………………

5. …………………………

6. …………………………

4. Sorolja fel a karbantartási stratégiákat!

1. …………………….. szerinti karbantartás

2. ……………………..karbantartás



kiszolgálási alapjai3. ……………………..karbantartás

4. …………………….. központú karbantartás

5. …………………….. alapú karbantartás

6. …………………….. minőségirányítás

7. …………………….. Karbantartás

5. Jelölje meg a HAMIS és az IGAZ állításokat!

a) Karbantartási tevékenységek telekommunikációs eszközökkel való támogatása.

b) Az elvégzett karbantartást távkarbantartásnak nevezzük, amennyiben az azt végző szervizcsoport egy távoli szervizközpontból érkezik.

c) Távkarbantartásnál a karbantartás elvégzésére a gépet egy távoli szervizközpontba szállítják.

d) A távkarbantartás földrajzilag eltérő helyszínen lévő karbantartani kívánt eszköz és egy információs központ közötti kapcsolaton alapul.

6. Melyik állítás igaz az alábbiak közül az állapotfüggő karbantartásra?

a) A módszer lényege, hogy csak abban az esetben kell elvégezni a karbantartási tevékenységet, ha a berendezés műszaki állapota a mért jellemző paraméterek alapján eléri az előre meghatározott kritikus értéket, addig a gép üzemelhet, nincs szükség felesleges leállásra.

b) A karbantartási műveleteket előre meghatározott rendszerességgel elvégezzük, ezzel a kívánt műszaki állapotot folyamatosan azonos szinten tartjuk, így az üzemelés nem állapot függő.


Ajánlott irodalom1. Abonyiné P.J.: Az infrastruktúra eleminek változó szerepe a területi fejlődésben Magyarországon Szegedi

Tudományegyetem, Szeged, 2006

2. Andriska Sz.- Kökényesi J. (szerk.): Általános közigazgatási ismeretek Közigazgatási szakvizsga tankönyv, MKI, Budapest 2002

3. Antalóczy K.-Sass M.: A külföldi működő tőke befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. május (494–520. o.)

4. Arató A.: Világítástechnika (2003) elektronikus kiadvány:

5. Csodaszép Magyarország Reader’s Digest kiadó Kft, Budapest, 2005

6. Dömötör F.: Rezgésdiagnosztika. Dunaújváros, Dunaújvárosi Főiskolai Kiadó, 2008

7. Ehleiter J.: Urbanisztika és regionalitás HVG Orac Kiadó, Budapest, 2007

8. H. Kérdő K.-Schweitzer F:AQUINCUM Ókori táj – ókori város MTA Földrajztudományi Kutatóintézete, Budapest, 2010

9. Halmos F. (főszerk.): Pannon Enciklopédia Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1993.

10. Idegen szavak és kifejezések szótára Szalay Könyvkiadó, 2002

11. Janik J. (Szerk.) Gépfenntartás. Szaktudás Kiadó Ház,Budapest, 2003

12. Jószainé Párkányi I.: Zöldfelület-gazdálkodás, parkfenntartás Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2007

13. Konkolyné Gyúró É.: Környezettervezés Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003

14. Kőszegfalvi Gy.–Loydl T.:Településfejlesztés Egyetemi jegyzet, ELTE Eötvös Kiadó, 1998

15. Kőszegfalvy Gy.: Települési infrastruktúra Akadémiai kiadó, Budapest, 1990

16. Lefánti R.: Kisrepülőgépek karbantartási rendszerének fejlesztése: gyengepont rekonstrukció Doktori (Ph.D) értekezés, SZIE Gödöllő, 2011

17. Mackay D. JC: Fenntartható energia mellébeszélés nélkül Vertis-Typotec Kiadó, 2011.

18. Mezőgazdasági Lexikon Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982.

19. Palotás L. (szerk): Mérnöki Kézikönyv III. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985

20. Palotás L. (szerk.): Mérnöki Kézikönyv III. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985

21. Pataky T.-Unk J.-né: Települések mérnöki műveletei és létesítményei Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1994.

22. Péczely Gy.: Miért magasabb rendű a „T” az „R”-nél? Lezárult kérdés a karbantartási rendszerek fejlődésében.

23. Peszeki Z.: Ingatlangazdálkodás elektronikus tananyag, www.tankonyvtar.hu

24. Tóth L.: Települési energetika elektronikus tananyag, www.tankonyvtar.hu

25. Tózsa I.: Településtan AULA Kiadó, 2011

26. Török S.: Vízellátás és Szennyvízkezelés elektronikus tananyag, www.tankonyvtar.hu


Ajánlott irodalom

27. Vermes L.:(szerk): Vízgazdálkodás Szaktudás Kiadó Ház, 1997

28. Vermes L.:(szerk):Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás mezőgazda Kiadó, Budapest, 2005

Internetes hivatkozások

http://www.scsp.hu/

https://hirkozpont.magyarorszag.hu/sajtokozlemenyek/asz20100817.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Közterület

http://www.standard-team.com/cikkek/tqm-iso.php

http://www.muszakiak.com/diagnosztika-esanyagvizsgalat/komplexdiagnosztikai-rendszerre-tamaszkodo-karbantartas.html

http://www.muszeroldal.hu /measurenotes/minosegeu.pdf


Documents

· Web viewA felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, tartózkodási