XI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsvár

2008. május 23–24.

Az ókori Róma vallásos élete

Szerző: Istvánfi Szilárd László, III. évfolyam, Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Gyulafehérvár

Témavezető: drd. Korom Imre, egyetemi lektor, BBTE Kolozsvár, Római Katolikus Teológia Kar, Pasztorális szak-Gyulafehérvár

Gyulafehérvár 2008

2

Tartalomjegyzék

1. A Római vallásosság sajátos jellemzői…………………………………………..……....3 2. Házasság..............................................................................................................................4 3. Temetés................................................................................................................................5 4. Istentiszteletek....................................................................................................................6 5. Ünnepek..............................................................................................................................7 6. Etruszk hatások..................................................................................................................8 7. Vallás az állam szolgálatában...........................................................................................9 8. A Római vallás történet négy nagy korszaka................................................................10

8. 1. Az első korszak.................................................................................................10

8. 2. A második korszak...........................................................................................13

8. 3. A harmadik korszak.........................................................................................14 8. 4. A negyedik korszak..........................................................................................15

9. A keresztény eszme varázsa és győzelme.......................................................................17 10. Függelék…………………………………………………………………...…………...18 11. Bibliográfia…………………………………………………………………….……....24

3

1. A Római vallásosság sajátos jellemzői

A Romai vallás lényegét és ennek fogalmát a („törődést”), szeretetteljes és egyben aggályos

foglalkozást jelentő igéből a religere szóból származtatják.

A rómaiakra jellemző vallásos elképzelés a következő volt: az istenek és emberek közt üzleti

viszony állt fenn, az ember figyelmesen törődik az isten akaratával, az istenek ennek fejében

teljesítik óhajait, amiért az ember megint viszontszolgáltatásra van kötelezve. Az itáliai vallásban

hosszabb ideig tart, azaz időszak, amikor a természeti erőket nem öltöztetik még sem állati, sem

emberi alakba, csak nevet adnak nekik. Az isten fogalmára a latin nyelvnek két szava is van: a deus,

(isten) szó és a numen, aminek szószerinti fordítása (bólintás, belegyezés). A numen arra a

személytelen akaratra, hatalomra vonatkozik, amely beleavatkozik a dolgokba, mozgatja azokat,

helyesli, vagy helyteleníti az emberek tetteit. 1 Elképzeléseik szerint végtelen sok numen van, ezek

még nem konkrét istenfogalmak. Kisebb-nagyobb csoportjaikról lehet inkább beszélni: Lares, a

patriarchális nagycsalád védelmezői, Penantes a lakóház védői, Geniusok egy nemzetség vagy

nagycsalád gyarapodását, fennmaradását biztosították. A numenek emberfeletti hatalmak, akikre

lehet hatni ajándékokkal, áldozatokkal és mágikus formulákkal.2

A rómaiak és a görögök egy törzsből származtak. Természetes tehát, hogy a vallásos

fogalmaik között is sok a közös elem de ugyanakkor sok az eltérés is. Isteneiket ember alakban

képzeltek el. A római istenek inkább elvont erők és eszmék megszemélyesítői, kik hatalmukat

állandóan kiterjesztik az emberekre. Ebből következtethetünk arra, hogy nem is ábrázolták

isteneiket, nem voltak színes mítoszaik, nincs történetük, nincsenek egymással rokonságba. 3

Vallásukat egy földműves nép vallásának tekinthetjük. Gondolkodásmódjukat a földműves élet, a

ház, az udvar, a szántóföld határozta meg. A rómaiak vallása nem egy homogén vallás, hanem több

vallási elem összetételéből tevődik össze.4 Jellemzője a polidémonizmus, hitük szerint jó és rossz

szellemek veszik körül az embert élete minden szakaszában és minden munkájában, ezeket meg kell

nyerni, ki kell engesztelni az ember iránt. Ezért fontosabb a kultusz a rómaiak vallásában, mint a

görögökében. A római kultusz szerint az embert már születésétől fogva szellemek veszik körül ők,

segítik a világra, tanítják meg táplálkozni, sírni, járni, beszélni, ők vigyáznak rá.5

A római vallásosság társadalmi jellege elsősorban a másik emberhez fűződő kapcsolatoknak

tulajdonított fontosság világosan kifejeződik a pietas fogalmában. A piare (lecsillapítani, baljós

1 Vö. Mitológiai Ábécé, (szerk. KULCSÁR Zsuzsanna) Budapest 1970, 255. 2 Vö. HAHN István, Istenek és népek, Budapest 1980, 212. 3 CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, A vallás története, Budapest 1941, 70. 4 Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255. 5 Vö. SZÉKELY Dénes dr., Teológia és Vallás, Gyulafehérvár 2006, 81.

4

jelet eltörölni) igével való kapcsolatai ellenére a pietas a rítusok aprólékos betartását de az emberi

lények közötti természetes (vagyis a norma szerint rendezett) kapcsolatok tiszteletbenntartását is

jelenti. Például egy fiú számára a pietas azt jelenti, hogy engedelmeskedik az apjának, az

engedetlenség, pedig a természet rendjével ellenkező magatartás, a vétkesnek pedig, saját halálával

kell lemosnia ezt a szörnyű tettet.6

2. Házasság

A házasságkötés vallási szertartása, a házi istenségek (Tellus, később Cerces), valamint Juno

mint a házastársi eskü védelmezője jósjeleinek jegyében zajlott, áldozatok bemutatását és a házi

tűhely körbejárását foglalta magába. A mennyező lezajlása közben a menyasszony Venusnak

ajánlotta fel lányruháját. Maga a mennyező auspiciumokkal (madár jóslatok) kezdődik; ha ezek

kedvezőek a jegyespár kinyilvánítja házasodási szándékát, és kezet nyújt egymásnak. A mennyegző

utáni napon az ifjú feleség első dolga, hogy áldozatot mutasson be férje házában. A szigorúan

monogám, törvényes házasságkötésnek különböző formái vannak:

1. A házasságkötés ünnepéjes módja confarreacio 7 . A házassági szerződést pontifex

maximus8 a flamen dialis9 Jupiter papjai és tíz tanú előtt kötik meg. Az ily módon kötött házasság a

régi időkben felbonthatatlannak, a császárkorban felbonthatónak számított.

2. A coemptio 10 – ez amolyan színlelt vétel az egykori menyasszonyvétel pénzbeli

megváltása, amikor is öt tanú előtt téve házassági ígéretet a házasfelek megkérdezik egymást, hogy

készek-e arra, hogy pater familissá és mater familissá11 váljanak.

3. A házasságkötés ususszal (gyakorlat) akkor érvényes, ha a két partner szabad

akaratnyilvánítása szerint a nő egy éven át a férfi házában lakik; de ha három egymás után követő

éjszakán át az illető távol van érvényét veszti a házasság.

4. A házasság sine in manum conventione12, amihez nem kell más, mint két partner és apáik

egyszerű akaratnyilvánítása. A nő továbbra is apja potestas13ában marad, és ennek következtében

6 ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története, II, Budapest 1995, 95. 7 A római házassági szövetség régibb és szorosabb neme, melynek megkötésénél a mátkapár egy papszolga és tíz tanú jelenlétében egy áldozatkalácsot részint az isteneknek áldozott, részint egymás között megosztva megevett. 8 Pap, főpap Rómában; előbb négy, majd nyolc, végül tizenöt volt, kiknek kötelessége volt a vallásos dolgokra ügyelni: az elöljárókat nevezték így p. maximus. A keresztény korban: püspök. 9 A legfőbb istenség, Jupiter papja. 10 Összevásárlás így nevezték az egyik nemét a római érvényes házasságnak melyet bizonyos formaságokkal, járó álvásárral kötöttek. 11 Családapa és családanya. 12 Feltétel nélküli megegyezés. 13 Hatalom; valakinek a hatalmában lenni, neki engedelmeskedni.

5

nem lesz mater familias, hanem csak uxor (feleség). Ez a házasságforma bármikor felbontható

volt.14

3. Temetés

Rómában, ha meghalt valaki, ideiglenesen bebalzsamozva a ház előcsarnokában

ravatalozták fel. Az elhunytakat közvetlenül haláluk után a halottas ágyon ravatalozták fel, amelyet

virágcsokrok vesznek körül. Fáklyák és gyertyák világítottak. A gyász jeléül napokig nem

mosdottak, nem fésülködtek, hogy ezzel is kifejezzék bánatukat. A halottat nemcsak őszinte

fájdalmukban siratták, hanem ősi szokás szerint az élők kötelessége volt: megillette a halottat. A

temetési menet élén kürtösök haladtak.

A zenészek után a fáklyavivők és siratóasszonyok következtek. Énekeltek is: az elhunyt

tetteit és erényeit dicsőítették. A gazdagok koporsója előtt őseik viasz képmásait vitték. Ezt nem

akárki engedhette meg magának. Drága dolog volt egy temetés. A halotti tornak meghatározott

szabályai voltak. Nem kis pénzbe került a síremlék felállítása sem. Pedig csak egy kőlap volt, rajta a

halott képmása. A leggazdagabbak síremléke valóságos vár, kör alakú torony volt.

A rómaiak kétféleképpen temetkeztek. Egyesek elégették a halottat, vele az áldozati

tárgyakat is, majd összeszedték az égett csontokat, urnába zárták, és az urnát a síremlék belsejében

helyezték el. A galamb duccra hasonlító urnatemetőket columbariumnak15 nevezik. Mások nem az

égetést választották, hanem koporsóba fektették a halottat, s úgy földelték el.16

A temetkezés helyén letesznek olyan tárgyakat, amire az elhunytnak szüksége lehet a

további létezés során: a férfi számára fegyvert és szerszámot az asszony számára ékszert,

szépítőszereket. A sírhelyek általában a lakóházaktól távol, országutak mellé kerülnek. A

leghíresebb a Kr. e. 312-ben Appius Claudius Caensus cenzor által építetett Rómából Capuába vivő,

kövezett országút, a Via Appia Antica mellett található.17

A halotti rítusok, amelyek kilenc nappal a temetés vagy a hamvasztás után fejeződtek be, az

„elhuny rokonok” (divi parentes) tiszteletében folytak. Ezeknek két ünnepet szenteltek: a februári

Parentaliát és a májusi Lemuriát. Ezeken a napokon mindenki halottaira emlékezett. A keresztény

egyház ezt a hagyományt folytatta később a halottak napjának megtartásával, ami máig élő szokás.

Az első ünnep idején zárva voltak a templomok, az oltárokon kioltották a tüzet és nem

tartottak esküvőket sem. A holtak visszatértek a földre és a sírokra helyezett táplálékot

14 J. BELLINGER, Gerhard, Nagy Valláskalauz, Budapest 1993, 339. 15 Galambdúc 16 <http: www.latinweb.hu.html> (2007. Március 13.) 17 J. BELLINGER, Gerhard, i.m., 340.

6

elfogyasztották. Főként azonban a pietas18 csillapította le az ősöket (animas placare paternas). Az

ősi római naptárban február volt az esztendő utolsó honapja ez egy „kaotikus” állapot volt. A

normákat felfüggesztették, a halottak visszatérhettek a földre.

A Lemuria három napján (máj 9, 11 és 13) a halottak (lemures)19 ismét visszatértek és

felkeresték ivadékaik otthonát. Hogy lecsillapítsák őket és megakadályozzák, nehogy magukkal

vigyenek néhány élőt, a családfő telitömte a száját feketebabbal, és kiköpve a következő formulákat

ismételt kilencszer: „Ezzel a babbal visszavásárolom magamat és enyéimet”. Végül egy

bronztárggyal nagy csörömpölést csapott, hogy elijessze a szellemeket és kilencszer ismételte:

„Atyáim manese, távozzatok innen!”20

Ovidius21 például a császárkor kezdetén így írja le egy vénasszony áldozatát, melyet a

Feralia22 halotti ünnepen mutatott be:

„Három szem tömjént tesz alá a küszöbnek a három

ujjával, hol egér surran a titkos úton,

Majd szürkés ólomfigurákra varázsfonalat köt,

s hét feketés babot is forgat az ajkai közt.

Átveri vastűvel, megvarrja, bevonja szurokkal

s megszárítja tüzén egy kicsi márna fejét.

Bort is csordít rá, s végül, ami megmarad abból,

társai, s még inkább ő maga issza meg azt.

Ellenség nyelvét s a gonosz száját bekötöttük –

mondja menőben a vén, s részegen útnak ered.” 23

Augustus idején béke uralkodott Rómában és a birodalomban, a főváros lakossága igen

felduzzadt, megnőtt a lakótelkek ára. Megjelennek Rómában a többemeletes tömegszállások, de

ugyanúgy a helyszűke miatt diktálhatta a föld alatti „többemeletes” tömegsírok kialakítása.24

4. Istentiszteletek

A királyság korában a papi hierarchia csúcsán a király ált: Rex sacorum (a szentség királya)

volt. Kevéssé ismert számunkra hogyan is mutatták be istentiszteleteiket, de azt tudjuk, hogy a 18 Kötelesség szerinti szeretet-és tiszteletteljes érzület. 19 Az elhaltak lelkei, melyek közül a jókat, mint lares-eket, házi isteneket tiszteltek. 20 Vö. ELIADE Mircea, i.m., 96. 21 Publius Ovidius Naso, Sulmóban született Kr.e. 43-ban. Augustus Kr.u. 8-ban a számkivetéssel sújtotta s a Fekete tenger partján fekvő Tomisba, itt is halt meg Kr.u. 17-ben. A római költészet legnagyobb virtuóza. 22 Évenként megült halotti ünnep február 19-én. 23 HAHN István, i.m., 214. 24 Vö. VANYÓ László, Az ókeresztény művészet szimbólumai, Budapest 1988, 35.

7

Regiában a (király házában) háromféle rítust gyakoroltak, Jupiter, Mars, és a termés bőségének egy

istennője, Ops Consina tiszteletére. A rex után a papi rangsorban a tizenöt flamen következett,

elsősorban. A legnagyobbak: Jupiteré (Flamenes Dialis), Marsé (Flamen Martialis) és Quirinusé

(Flamen Quirinalis).25 A flamenek rituális öltözékűkkel és számos tilalommal különböztették meg

magukat a többiektől. A flamen Dialis nem mehetett el Rómából, és nem viselhetett magán

semmiféle csomót (ha megláncolt ember ment be a házába ki kellett oldozni) nem mutatkozhatott

meztelenül, nem láthatta a hadsereget, lóra sem ülhetett, kerülnie kellet bármilyen kapcsolatot a

szennyel vagy a halottakkal. A flamen Martialis valószínű, hogy közreműködött a Marsnak ajánlott

lóáldozatban okt.15-én. A flamen Quirinalis három szertartás alkalmával áldozott: az első kettő (a

nyári, augusztus 21-i Consualia és az április 25-i Robigalia26).

A főpapi testület eredetéről keveset tudunk. Cicero egy adata alapján arra következtethetünk,

hogy a testületbe a pontificesen kivűl a rex sacrorum és a fő flamenek tartoztak. A köztársaság

korában a pontifex maximus nevezi ki a fő flameneket és a Vesta-szüzeket, akik fölött fegyelmi

jogköre van, az utóbbiaknak, pedig tanácsadója olykor képviselője is.27

Az isteneknek bemutatott áldozat a magán és nyilvános kultuszokban egyaránt valamilyen

élelem: gabona zsengéje, szőlő, édes bor, és főként állatok (szarvasmarha, birka, sertés és október

idusán ló) felajánlásából ált. Az állatok feláldozásának ez volt a menete: előzetesen illatáldozatot

öntöttek a hordozható tűzhelyre (foculus), amely a templom előtt az oltár mellett ált. Ezután az

áldozattevő jelképesen feláldozta az állatot végighúzván testén az áldozati kést, fejétől a farkáig. A

jószágot eredetileg meg is ölték, de a klasszikus rítusokban ez bizonyos papok victimarii 28 tiszte

volt. Az istenek részét (májat, tüdőt, szívet és néhány más darabot) elégettek az oltáron. A húst a

papok ették meg.29

5. Ünnepek

A Liber és Libera istenpár tiszteletére tartott március 17-e a Liberalis ünnep, amikor a

felnőtt fiatalemberek megkapják a tóga liberát, a férfiruhát.30

A Cerealiat április 19-én ünneplik Ceres földistennő tiszteletére. Ez abból ált, hogy égő

fáklyákat kötnek a rókák farkára és így hajszolják őket a mezőkön át, hogy elűzzék a hőséget és a

gabonafélék betegségét.

25 Vö. Eliade MIRCEA, i.m., 97. 26 Robigus egy római istenség, akihez a ragya elhárításátért imádkoztak az ő tiszteletére ülték meg a Robigalia ünnepet. 27 Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 98. 28 Áldozatra való állattal kereskedő; az áldozati állat leölője. 29 Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 99–100. 30 A felnőtté válás elfogadásának a jelképe.

8

A Paralia április 21-én volt, ez a templomszentelő ünnep, amelyet a pásztorok ünnepelnek

Pales és a nyájak védelmezőjének tiszteletére. Ekkor hajtják ki a jószágot a tavaszi legelőre, és a

nyájaknak meg a pásztoroknak tisztálkodás végett rőzse – és szalmatűzön kellett átugraniuk.

A Vestaliat, Vesta istennő ünnepét június 9-én ünneplik elsősorban a molnárok és a pékek,

akiknek mestersége a konyhai tűztől függött. Ez az ünnep a rómaiak legrégibb ünnepköréhez

tartozott.

A Consualia, a betakarított termés ünnepe. Consus tiszteletére tartott ünnep, amelyet

augusztus 21-én miután kicsépelték a gabonatermést, majd december 15-én miután elvégezték az

őszi vetést az igavonó állatok megkoszorúzásával ünnepeltek.

Volcanus tűzisten tiszteletére augusztus 23-án ünneplik a Volcanaliat amikor, is halakat

dobálnak a tűzbe, hogy olyan áldozati adományt ajánljanak fel az isteneknek, amely

összeférhetetlen az ő elemével.31

A legnagyobb ünnepeket és körmeneteket Jupiter főisten, az istenek atyja tiszteletére tartják.

6. Etruszk hatások

Etruszk elemek, szokások jelennek meg ezt mutatják az ásatások: a sírokat gazdagon

felszerelték, férfiak számára főként fegyverrel, nők számára ékszerekkel. Gyakorolták az

emberáldozatot ez a szokás teremtette meg később a gladiátorok küzdelmét. A halotti feliratok az

elhunytnak csupán anyai leszármazására utalnak. Míg a férfisírokat phallosszal díszítették, addig az

asszonyoké ház alakú emlékkő volt. Az asszony tehát magát a házat, vagyis a családot testesítette

meg. Az asszonyok a férfiak oldalán vettek részt a lakomákon is. A nőnek kiemelkedő szerepe volt

az etruszk társadalomban.

A köztársaság kora végén a rómaiak, tudták hogy az etruszkok rendelkeznek olyan

„könyvekkel”, melyeket a természetfeletti lények Vegonia nimfa32 vagy Tages33 adtak át nekik. A

monda szerint ez utóbbi egyszer egy barázdából pattant elő, úgy nézett ki mint egy gyermek de

bölcs volt mint egy öregember. A Tages körül sebtében összeverődött tömegnek gondja volt rá,

hogy tanításait írásba foglalják ez a haruspicinae disciplina34eredete. Tagetici libri35 egy „szent

(vagy titkos tanítást magába foglaló) könyv”. Ezek a könyvek lényegében három osztályba

sorolhatók: libri fulgurales (a villámok elmélete), libri rituales (rítus könyvek) és libri haruspicini

31 Vö. J. BELLINGER Gerhard, i.m., 341. 32 Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255. 33 Etruriai isten, Jupiter unokája, aki az etruszkokat a jósjelek, megügyelésére tanította. 34 Áldozatmagyarázás, jövendölés az áldozatbarmok belső részeiből. 35 Ebbe voltak följegyezve a Tages tanai.

9

(kiegészülve a libri fatalesszel36). A libri fatales szerint az emberi élet tizenkét hétéves egységben

folyik le; a tizenkettedik után az emberek „kilépnek szellemükből”, és az istenek többé semmiféle

jelet nem küldenek nekik.37

7. A vallás az állam szolgálatában

Minden állami aktus előtt elengedhetetlen a megfelelő előjel megfigyelése. A hadüzenetet

külön erre kijelölt papok végzik, előirt szertartás kíséretében: az így megüzent háború „bellum

iustum ac pium”- nak minősül (kegyes és igazságos harc), és a szabályosan elvégzett szertartások

után biztos számíthat az istenek támogatására.38 Idegen város ostroma előtt szokás volt végrehajtani

az „evocatio deorum” (istenek kicsalogatásának) szertartását: a hadvezér ünnepélyesen felszólította

az „ellenséges isteneket”, jöjjenek át a római táborba, álljanak az ostromló rómaiak mellé

támogassák, Rómát mert az nagyobb tiszteletet ad majd nekik, mint eredeti hazájuk. Róma nem

legyőzni akarja az ellenség isteneit, hanem tisztes alku árán kiegyezni velük.39

Minden vereségről kiderítették, hogy nem is a hadvezér ügyetlensége vagy balszerencséje

okozta, hanem a kötelező szertartások (jósjelek) elhanyagolása. A Hannibál ellen vívott

szerencsétlen trasimenusi csata40 előtt Flaminius elmulasztotta a madárjóslat kikérését – csoda-e ha

ő és hadserege ott elpusztult? Egy másik csata előtt a hadvezér a szent darától húzódó csirkéket

mérgében vízbe fojtotta természetesen vereségnek kellett bekövetkeznie. A történeti eseményekben

állandóan jelen vannak az istenek, és csak intelmeiket kell helyesen fel fogni és követni ahhoz,

hogy a város majd a birodalom terjeszkedhessék.41

A vallási szertartások teljes alárendelését az államérdekeknek, az i.e. I század elején egy

kiváló jogtudós (és egyben főpap), Mucius Scaevola fogalmazta meg. Szerinte a vallásnak, a

religionak három formája van: a „költők vallása” – ez a mitológia, amelyben senkinek sem kell

hinnie, ha nem akar; a „filozófusok vallása” – ez az istenekről szóló igaz tanítás; és végül a

„politikai vallás” – melynek foglalata a szertartások rendszere.42 Mindenkitől meg kell kívánni,

hogy ezeket tiszteletben tartsa, mert ezzel szerzi meg az állam az istenek jóindulatát s a polgárok e

36 Végzethirdető. 37 Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 104–105. 38 Vö. ELIADE, Mircea, i.m., 103–104. 39 Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267. 40 Hannibal Kr.e. 217-ben a Trasimenus-i tó mellett legyőzi a Caius Flaminius 25000 fős seregét. 41 Vö. HAHN István, i.m., 221–222. 42 Vö. MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Budapest, 224−231.

10

szertartások teljesítésével, bizonyítják az állam iránti hűségüket, a „római fegyelem” megtartását. A

vallás ugyanis nem annyira a hit, mint inkább állampolgári fegyelem dolga.43

8. A római vallás történet négy nagy korszaka

8. 1. Az első korszak

Az első korszak az ősidőktől a királyság végéig44, vagyis Tarquinius Superbusig tart. A

legrégebbi római vallás tulajdonképpen két itáliai törzsnek, a latinnak és a szabinnak közös vallása

volt, míg az etruszk törzs az idők folyamán a szertartások külső formáival gyakorolt hatást a vallás

fejlődésére. Ebben az első időben az istenek még nem alakultak ki személyiséggé. Hiányoznak a

mítoszok a templomok az isten szobrok. Az istenekre csak egyszerű jelképek emlékeztették a

rómaiakat (így Jupiter jelképe a kovakő, Mars jelképe a dárda Vestáé a tűz volt).45 Jupiter, Mars,

Quirinius istenek papjai a patricius flamenek, legtekintélyesebb legősibb papi testületet alkotják.46

JUPPITER a latinok hitében a vihar félelmetes istensége volt, kinek fegyvere a villám s

kinek hatalmas akaratát a villám feltűnéséből és a madarak röptéből igyekeztek kiolvasni az

augurok (jósnők).47 Az augurok testülete független főpapi testület, szerepe arra korlátozódott, hogy

kiderítse egy-egy adott terv fas volt-e vagy sem. Az istenektől azt kérték: Si fas est...ha fas küldj

ilyen és ilyen jelet.48 A konkrét foglalatosságot auguriumnak, a madarak és jelek megfigyelését

auspiciumnak nevezték. Ők avatták fel a papi személyeket és a vallásos vagy állami célokat

szolgáló nyilvános tereket, épületeket. Számuk eredetileg 3 volt, később 16-ra emelkedett.

A római kultuszban hadisten szerepet játszott, később, pedig az állam legfőbb védnöke lett,

díszes temploma a Capitóliumon ált. Igen szigorú és méltóságteljes istenség volt.49

Jótékony esőt is ő küld a földre. A csatában, mint a futást „megállító” (Jupiter Stator)

segítette meg híveit s ezért a győzelmes római hadvezér az ellenség vezérének zsákmányul, ejtet

fegyverzetét neki, szokta áldozni. Ő a Terminus,50 aki őrködik határok felett Optimus Maximus –

nak („Legjobb és Legnagyobb Jupiter”-nek) is nevezték. A görög vallás behatolása óta

43 HAHN István, i.m., 223–224. 44 Kr. e. 510. 45 CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 71. 46 HAHN István, i.m., 215. 47 KALLÓS Ede, i.m., 102. 48 Vö. ELIADE Mircea, i.m., 99. 49 TÓTFALUSI István, Ki kicsoda az antik mítoszokban, Budapest 1993, 125. 50 Határ.

11

természetesen Jupiter teljesen egyértelművé lett Zeusszal.51 Jupiter a jog, eskü és a húség őre. Az

egész római történelem folyamán ő maradt meg a legfőbb istennek. Kő – Jupiternek is hívták.

MARS volt a rómaiak legkedvesebb istene, a hagyomány szerint Romulusnak 52 és

Rémusnak53 atyja, a férfiasság és a föld istene. A Július-család is ősatyját tisztelte benne. Ő a

férfierő megszemélyesítője, a közösség oltalmazója a veszélyek ellen.

A hagyomány szerint Romulus Mars istentől és Rhea Silviatól származott.54 Marsnak, mint

a hadakozás istenének a harc időszakának beálltával, a róla márciusnak nevezett hónapban és a

harci időszak végén, októberben áldoztak a latinok. Fennmaradt az emléke annak az ősi szokásnak,

hogy nagy hadi veszély estén “ ver sacrum” (szent tavaszt) fogadtak Marsnak, vagyis tavasszal

megígérték, hogy az illető év egész termését (nemcsak állatot és növényt, hanem embert is) neki

fogják áldozni.55 Mars lándzsáit és pajzsait a táncoló dervisek–re emlékeztető Saliusok (ugráló

papok) szertartásos fegyvertáncban hordták körül az isten ünnepén.

A rómaiak előszeretettel nevezték magukat „Mars népének”, neki szentelték a március

hónapot (Martius = harcias), amely eredetileg a kalendárium legelső hónapja volt. Ugyanakkor,

mint hadistennek, a városfalakon kívül, a Mars – mezőn emeltek templomot, mivel a fegyveres

hadak nem vonulhattak be a város területére. A legelső templomot tudomásunk szerint Kr. e. 336-

ban emelték a Porta Capenánál,56 ahol a sereg hadba, a lovasság, pedig az éves parádéra szokott

indulni. Áldozati állata lehetett ló, bika vagy farkas; de neki szentelték a furcsa „disznó -juh-ökör”-

áldozatot is (suovetaurilia), amelyet Róma határain ötévente a rituális tisztítás alkalmával kellett

elvégezni (lustrum). Szent állatai voltak a farkas és a harkály.57 Mars jelképe a Regia 58 őrzött

lándzsa volt. Ugyanitt őrizték azt a tizenkét pajzsot, melyek közül az egyik a monda szerint Róma

legyőzhetetlenségének záloga, az égből hullott alá, tizenegy másolatát, pedig Numa Pompilius

király parancsára készítette el egy tökéletes tudású kovács, Mamurius Veturius, hogy az ellenség ne

tudja az eredetit felismerni és ellopni. A csatába induló hadvezér Marsot segítségül híva megrázta a

dárdát és a pajzsokat. Nagy baj előjelének tartották viszont, ha azok maguktól mozdultak meg.

Amikor véget értek a háborúk, Marsnak a versenyeken győztes lovak közül áldoztak fel egyet. A ló

koponyájáért megvívott egymással két városnegyed, s a küzdelem kimenetelétől függően a

gabonával felékesített koponyát vagy a Regiában tűzték ki, vagy a Mamilius – bástyán. A mén

51 Vö. KALLÓS Ede, i.m., 104. 52 Róma alapítója és első királya. 53 Romulus ikertestvére, kit ez megölt; evezőlapát, átv. ért. szárny, az úszó embernek két keze; közm. Remis ventisque (velis) vagyis kézzel lábbal, minden erővel. 54 Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 71. 55 Vö. Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267. 56 FALUS Róbert, A Római Irodalom Története, Budapest 1970, 435. 57 TÓTFALUSI István, i.m., 155. 58 Király palotája.

12

vérének tisztító erőt tulajdonítottak, ezért azt a Vesta-szüzek templomában őrizték.59 Mars ünnepe a

Feriae Marti Március 1-én, volt, ezzel nyitják meg a római évet.

Qirinius60 eredete tisztázatlan valószínű, hogy a Róma területén letelepült szabinok istene

volt. A római polgárok, a quirites 61 megszemélyesítője.

Egy másik istencsoport a házi és családi élettel volt kapcsolatban. Ilyenek voltak: a kétarcú

Janus, a janua, vagyis a ház ajtajának istene, és Vesta ő a kezdet és a világosság istene is, valamint

a hónap és az év kezdetéé (Januarius). Női fele Diana volt.62 A rómaiak a várost a polgárság

házának tekintették, melynek főtere – a Forum – a ház nappali szobája, tehát a Forum bejáratánál

álló átjáró kaput is Janusnak szentelték. E kapu boltozata alatt ott állt az ősi Janus – szobor a maga

kettős arcával az egyikkel a bejárat a másikkal a kijárat felé fordulva. Kezében kapukulcsot tartott s

a betörőket pálcával tartotta távol.

Vesta női istenség volt a házi tűzhely őrzője. A Vesta név egy „égetni” jelentésű

indoeurópai gyökből ered, az ignis Vestae örök tüze Róma házi tűzhelye. Vesta ősrégi templomában

őrizte virgines Vestales (Vesta-szűz) a szent tűzet melynek soha nem volt szabad kialudnia.

Minthogy a tűznek tisztító hatása volt, szolgálatára csak tiszta szüzek voltak alkalmasak.63 Numa

Pompiliust tartják a Vesta-szüzek rendjének megalapítójának. Őket a pontifex maximus (főpap) a

legelőkelőbb családok gyermekeiből válogatta ki; ők ápolták kerek szentélyükben a mindig égő

szent tüzet, őrizték a város Palladiumát (Pallasz Athéné szent képét) és az állami Penateseket64. A

Vesta-szüzeket már kislány korukban 30 évre föleskették, ők szigorú elzártságban a Vesta-szüzek

palotájában éltek, és különleges előjogokat élveztek, kegyelemkérő szavukat még a halálra ítélt

bűnös érdekében is meghallgatták. Azonban ha elvesztették szüzességüket, élve temették el őket

egy üregbe partnerét, pedig kivégezték. Róma alapításának mítosza szerint Romulus és Remus

anyja egy Vesta-szűz, Rhea Silvia volt.65 A római állam örök tűzét őrző szűzi fogadalmat tett Vesta

papnők, a mi apácáinkra emlékeztető képe egészen egyedülálló jelenség volt az antik világban.66

A harmadik istencsoport, egyes elvont eszmék vagy kötelességek őre és megtestesülése volt.

Ezek a geniusok. A genius a római világ egyik legmegfoghatatlanabb elképzelt lénye. Fontos

szerepet kap a genius populi Romani és a genius urbis Romae67. A császárkorban a személyes

védelem igényével a genius szinte védőszellemként is felfogható. A nők geniusa Iuno volt, Jupiter

felesége. A géniusok a pásztori és földművelő élettel, majd a család belső ügyeivel voltak

59 Vö. KALLÓS Ede, i.m., 103. 60 Neve az istenített Romulusnak. 61 Teljes polgárjoggal rendelkező római polgár. 62 Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 72. 63 u.o. 72. 64 Római házi istenek a család és a ház belügyeinek védőistenei. 65 MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Budapest 224−231. 66 Vö. KALLÓS Ede, i.m., 68. 67 A római nép védőszelleme és a Róma városának védőszelleme.

13

kapcsolatban. A pásztorélet istenségei voltak: Silvánus, az erdő ura, és Faunus, mező istene, a nyáj

őre és a szaporodás előmozdítója, ő az állatformában elképzelt istenségek sorába tartozott. A latin

népfantázia erdő sűrűjében lakó farkasnak képzelte és az erdő csendjébe beleriadó titokzatos

hangokat, tőle származtatta.68 A babonás rémület néha több faunusrol is beszél s nem csak az

erdőjáró embert időnként elfogó borzongás okozóját látták benne, hanem tőle származtatták az

alvás közben támadó szorongó érzést melynek következtében az ember szívdobogással, belső

nyugtalansággal ébred, melyet egyes népeknél lidércnek neveznek.

Saturnus a vetés istene volt. Az őszi vetés befejezése után dec.17–21-ig zajos vigalmakkal

ülték meg ünnepét. Lakmározás, bolondozás volt ez a Saturnus ünnep a (Saturnalia), mellyen az

urak asztalhoz ültették rabszolgáikat, és ők szolgálták fel nekik az ételeket. Ezt az ünnepet a

középkor latin eredetű népei is megülték mégpedig –Bolondok ünnepének – nevezték. Ez az egyház

szigorú tiltakozását váltotta ki. A Saturnaliábol kifejlődött Farsangnak a naptári rendben is helyet

szorítottak, az Epiphania 69 – ünneptől – Hamvazószerdáig terjedő időre kitűzve a Húsvéti

nagyböjtöt megelőző vígság ünnepét. A karácsonyi és újévi ajándékosztogatás is ehhez a Saturnalia

ünnephez kapcsolódik. 70

Az istenek tiszteletére nagyon nagy gondot fordítottak. Az ősi római vallásosság ebben

mutatkozott meg különösképpen. Külön papi rend feladata volt az istentisztelet elvégzése.

Fontosabb papi csoportok voltak: a Fratres Arvales (mezei barátok), Salinusok (akik a

haditáncot lejtették), a Lupercusok (Faunus kecskebőrbe öltözött papjai), végül a Pontifexek (akik

az áldozati szertartásokra ügyeltek fel).

8. 2. A második korszak

A római vallás fejlődésének második szakasza a királyság végétől a második pun háború

befejezéséig tart71. Ez az államszervezet és a jogrendszer kialakulásának kora. Jellemzője a Jupiter

tiszteletének kialakulása. Ennek templomát még a királyság idején építették fel a Capitoliumon,

ettől fogva itt volt a birodalom központja. A hivatalnokok hivatalba lépésük előtt Jupiter

templomában mutatták be áldozatukat. A győztes hadvezér diadalmenete Jupiter templomába

vezetett, hogy győzelme babérkoszorúját az isten lába elé helyezze, vagy amikor az ifjú tógát kapott

és teljes jogú polgár lett, Jupiter elé járult hogy áldozatát bemutassa. Egyszóval semmi fontosabb

dolog nem történhetett a Jupiertnek bemutatott áldozat nélkül.72

68 FALUS Róbert, i.m., 435. 69 Vízkereszt ünnepe. 70 Vö. KALLÓS Ede, i.m., 98. 71 Kr.e. 202. 72 CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 73.

14

Emellett külföldi behatások is jelentkeztek. Ezek között a legfontosabb a Sibylla–jóslatok. A

görög vallásos élet minden területén voltak Apollónak jóshelyei. A legrégibb a delphii Apolló–

jósda volt, de dél–Itáliában, Cumaeban is volt egy ilyen jóshely. A cumaei Sibylla (a jóslást végző

papnő) jóslatait idők jártával kilenckötetnyi hexameteres versben foglalták össze. Ezt a gyűjteményt

a cumaei Sibylla felajánlotta Tarquinius Superbusnak, az utolsó királynak roppant drága áron, mert

– amint a jósnő mondotta – e könyvekből Róma és a világ sorsa volt kiolvasható.73 Mikor a király

vonakodott a vásárba belemenni, Sibylla a kilenc kötet közül hármat tűzbe dobott s a megmaradt hat

darabot ugyanazért az árért kínálta megvételre. A megegyezés most sem sikerült, mire Sibylla újra

tűzbe dobott három kötetet és a megmaradt hármat újra felkínálta a királynak de a kilencnek az árán.

Ezt végre megvette Tarquinius Superbus, és Jupiter capitoliumi templomának pincéjében helyezte

el. 74

Ez a jóslatgyűjtemény az idők folyamán nagy tekintélyre emelkedett. Fontos estekben, az

államot fenyegető veszély, vagy természeti csapások idején a sibyllai jóslatok tanácsát kérték ki.

Mikor 217–ben Hannibal seregei fenyegették a várost egy ilyen jóslat tanácsa következtében,

fogadta be Róma a titokzatos frigiai istenségeknek a pergamuni Magna Mater-nek, Kybelé-nek

kultuszát.75

8. 3. A harmadik korszak

Ugyancsak az idegen vallásformák hatása jellemzi a harmadik korszakot, amely a második

pun háború végétől a köztársaság bukásáig76 tart. A szegényes római Pantheont most árasztja el

a mithoszokban gazdag görög vallás. Az ősi római istenek mellet, polgárjogot nyernek az új istenek

is. Mindössze a nyelvűk, változik meg vagy sokszor még az sem. Házaspároknak képzelték őket,

mely némely római isten eredeti lénye egészen átformálódott.

Az így kialakult tizenkét főisten nevét Ennius77 költő a következő

hexameterben foglalta össze:

„Juno, Vesta, Ceres, Diana, Minerva, Venus, Mars,

Mercurius, Jovi,

Neptunus, Vulcanus, Apollo.”

Természetesen a görög istenalakokkal és kultuszi formákkal együtt vonult be a görög

szellem is, a bírálat szelleme, valamint a szatira és a görög erkölcsbölcseleti iskolák (sztoikusok,

újplatonikusok) tanítása. Megrendül az istenek iránti bizalom, terjedni kezd a hitetlenség és egyre 73 Mitológiai Ábécé, i.m., 255−267. 74 Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 74. 75 Kisázsiai eredetű istennő földanya, természetistenség. Tisztelete már a Kr. e. III. században átterjed Rómára. 76 Kr.e. 45. 77 Kr.e. 239–168.

15

nagyobb szerepet, kapnak a vallásos élet alacsonyabb rendű megnyilvánulásai, mint pl.: az

álomfejtés, a csillagjóslás, az áldozatok belső részéből vagy a madarak repüléséből való jóslás.78

8. 4. A negyedik korszak

A negyedik korszak a császárság kora. Ebben az időben a rómaiak nagy erőfeszítéseket

tettek az ősi vallás régi fényének visszaállítására, de nem sok eredménnyel. Egymás után épülnek

fel Attis 79, Osiris - Isis80 és Mithrás templomai. Ezeknek az isteneknek titokzatos szertartásai

vonzották a tömegeket.

Kr.e. I. sz. elején az ókori világ legtávolabbi részéről jött egy új istenség. Az indus

világosság- istene volt ez, akit a rómaiak Mithrásnak neveztek. A rómaiak hamar átveszik „Mithrás

a legyőzhetetlen napisten” kultuszát. Akinek tiszteletére sok helyen szentélyt építettek. A Mithrás-

istentiszteleteken a kenyér és bor színe alatti áldozás is szerepelt. Ezeken az istentiszteleteken nem

csak a nők és férfiak, hanem a rabszolgák is teljes jogegyenlőséggel vettek részt.

A misztérium – vallásokon kívül volt a romai vallási életnek a kereszténység elterjedése előtti

időkben egy másik megnyilatkozási formája, amely a megváltás - vágyban gyökerezett.81

E korszak legsajátosabb vonása a császár kultusz. A birodalom minden vallása könnyen és

szívesen befogadta a császárt is a maga többi istenei közzé. A birodalomban élő vallások közül csak

a zsidó vallásnak nézték el a hatóságok, hogy a császárkultuszt mellőzze s a zsidóság szigorú

monoteizmusát tiszteletben, tartották. Viszont a kereszténység éppen ezen a ponton került az állam

törvényeivel ellentétbe. Addig, míg a hatóságok összetévesztették a zsidósággal addig a

keresztényektől, sem követelték meg a császárkultuszt de, amikor kiderült a zsidósággal szembeni

önállósága megindul ellene az üldözés. A keresztények a biztos halált is vállalták de, égi

királyuknak Jézus Krisztusnak nevét akkor sem tagadták meg azzal, hogy földi embert

istentiszteletben részesítenek.

A Diocletianus idején dúló üldözések hiábavalósága győzi meg Nagy Konstantint arról,

miféle energiákat hordoz magában a kereszténység. 82 A keresztények üldözésének csak akkor

szakadt vége, mikor Nagy Konstantin végre 313-ban leghasznosabb szövetségesét ismerte fel az új

vallásban.83

78 Vö. CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 75. 79 A görög mitológiából Attis tiszteletét Kr.e. 204-ben fogadta be Róma Sibylla parancsára. Attis a halálból való feltámadást, a gyász elmúlását, a tavasz visszatérését jelképezte. „Újjászületésnek” is szokták nevezni. 80 Isis a varázslás istennője; a kilenc isten (Eneád) közül a második. Testvére Osiris a holtak birodalmának ura, ő az első múmia akit, Isis megkeresett, eredetileg földi király volt. 81 KALLÓS Ede, i.m., 129. 82 FERRERO Guglielmo, Az ókori civilizáció bukása, Budapest 1993, 43. 83 CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, i.m., 77.

16

Mivlius-i hídnál a Maxentius 84 elleni csatát 85 megelőzően katonái pajzsára Krisztus

monogramhoz hasonló x-eket festet még peddig azért, hogy megkülönböztessék egymást az azonos

felszerelésű ellenséges csapatoktól. Talán égi jel? Életrajzírója, Cezáreai Eusebius szerint az ütközet

előtti délutánon fénykereszt ragyogott fel a nap fölött, s körötte a felírás: En touto nika 86. Más

vélemények szerint álmában látta az egészet. 87 Nagy Konstantin a döntő küzdelem alatt a

kereszténységre támaszkodott; és miután segítségükkel diadalmaskodott nem volt más hátra, mint

vallásukat teljesen elismerni és velük egyetértésben uralkodni.88

A 313-ban kelt Milánói Ediktum nem nyilvánítja egyből államvallássá a kereszténységet

csupán a többivel egyenrangú (licita) religióként ismeri el a zsidóval együtt. Az ősi romai vallás

ettől fogva a birodalom keleti felében mindinkább háttérbe szorult.

Konstantin pontosan tudta, a kereszténység szilárd közösséget alkotó hálózatával olyan

meghatározó társadalmi tényező, amely, ha elfogadja a birodalmi eszmét az Új Róma államalkotó

szövetségesévé, válhat.89

A később jogilag egyenlővé váló Egyház visszakapja elkobzott javait és fogadhatnak el

adományokat is. Az új vallás felvételéből származó előnyöket a képzettebb rétegekből származók

ismerik fel először, s használják ki a javából. A népet más, vonzza: a valamennyi tagjában egyenlők

közösségéhez való tartozás, a gyülekezethez, mely a hétköznapokban is éli és cselekszi az irgalmat

s a testvéri szeretetet. Persze a tömeges megtérésben ott ólálkodik a hit elsekélyesedésének meg az

idegen elemek s az antik hagyományok beszivárgásának a veszélye.

A hívők s a szeretet egyházának hierarchiája igen gyorsan válik hatalommá a hadsereg és a

közigazgatás mellett. Konstantin Isten gondnokává válik a földön. Cezáreai Eusebius pedig

megalkotja az ehhez szükséges politikai teológiát, mely szerint a császár a „Mennyei Atya

megbízásából, annak látható képmásaként uralkodik a világ fölött.”

A helyzet megváltozása után Szent Jeromos 90 emígy kesereg a Vita Melachi című művében:

„Gyarapodtunk ugyan hatalomban és gazdagságban belső erőnkből, azonban sok odaveszett.”

Nyugaton azonban egész Nagy Theodosius koráig (395 †) zavartalanul élte életét. A 379-

ben, trónra lépő „Nagy” jelzővel illetet Theodosius nem, veszi fel többé a Pontifex Maximus címet;

betiltja a pogány kultuszt, bezáratja a szentélyeket, súlyos büntetés vár a bálványimádókra,

84 A keleti tartományok al császára. 85 Kr.u. 312. október 28. 86 Ebben győzöl. 87 Ez gyakori jelenség volt akkoriban ugyanis ugyanis a Milvius-i csta előtt három esztendővel Galliában Apolló jelent meg teljes díszben. 88 KISZELY Gábor, Mi, Rómaiak, Budapest 1998, 43. 89 Uo. 46–47. 90 347–420 között élt. A latin egyházatyák közül ő a legműveltebb, korának legkiválóbb polihisztora.

17

polgárjogaikat megnyirbálják. Ez a császár tette aztán a kereszténységet a birodalom kizárólagos

vallásává. 91

9. A keresztény eszme varázsa és győzelme

Amikor az antik világ alapjául szolgáló életfelfogás hajótörést szenvedett, a kereszténység

jelent meg a porondon.92 Az egyház szervezkedése természetesen egységes ideológiát követelt,

amely a pogányság megbélyegzésében alakult ki.93

Az a világ, amelyben a többi emberek éltek és élvezték az életet a kereszténység által

megvetett világot és világnézetet jelentett; sem öröm, sem fájdalom, sem jutalom, sem büntetés nem

bírhatja rá az igazi keresztényt arra, hogy e romlott világ veszedelmes hiuságaiban lelje kedvét. Ezt

nevezhetjük evangélizációnak, igehirdetésnek is, amelyre tanította Jézus tanítványait, Szent János

evangélista így ír:

De mundo non sunt, sicut ego non sum de mundo. Sicut me misisti in mundum, et ego misi eos in mundum; Non pro his autem rogo tantum, sed et pro eis, qui credituri sunt per verbum eorum in me. Et ego claritatem, quam dedisti mihi, dedi illis, ut sint unum, sicut nos unum sumus; Pater iuste, et mundus te non cognovit; ego autem te cognovi, et hi cognoverunt quia tu me misisti;94

A kereszténység az antik világnézettel szemben, azt hangoztatta, hogy egy állam jósága

vagy gonoszsága csak azokra a kormányzókra nézve fontos, akik felelősek a rosszért. Az élet

legfőbb célja az ember vallási és erkölcsi tökéletesedése; ezt a célt mindenki, aki becsületesen

törekszik elérheti bármilyenek – jók vagy rosszak – legyenek is a kormányzók. 95 Az embernek csak

egy igazi ura van: Isten; ha ennek az egyetlen és legfőbb úrnak szolgál, ahogy kell, ha méltónak

mutatkozik szeretetére és elismerésére, akkor minden egyéb lényegtelen. Ez az új világszemlélet az

antik civilizáció szellemi és erkölcsi rendjét borította fel.

A kivívott diadal mérhetetlen befolyást gyakorolt az elkövetkező időszakra, mert századokra

előre meghatározta az egész nyugati civilizáció sorsát.

91 KISZELY Gábor, i.m., 48–49. 92 Vö. FERRERO, i.m., 62. 93 FALUS Róbert, i.m., 435.

94 BIBLIA VULGATA, Pauli pp. VI. recognita auctoritate Ioannis Pauli pp. II. promulgata: EDITIO TYPICA ALTERA MCMLXXIX., Jn 17, 16-24.

95 Vö. FERRERO Guglielmo, i.m., 62.

18

Függelék

Házasság

Római házasságkötést ábrázoló márvány szarkofág Kr. u. 80–160 körül. A házaspár egymás jobb kezét fogva

kötik meg a házasságot, közben a vőlegény a házassági szerződést a kezében tartja. A két fél között egy

becsületbeli tanú áll.

A házasságkötés ünnepéjes módja. A házassági szerződést pontifex maximus a flamen dialis

Jupiter papjai és tíz tanú előtt kötik meg. Az ily módon kötött házasság a régi időkben felbonthatatlannak,

a császárkorban felbonthatónak számított.

19

Temetés

A temetési menet élén kürtösök haladtak. A zenészek után a fáklyavivők és siratóasszonyok

következtek. Énekeltek is: az elhunyt tetteit és erényeit dicsőítették. A gazdagok koporsója előtt

őseik viasz képmásait vitték. Ezt nem akárki engedhette meg magának. Drága dolog volt egy ilyen

temetés.

20

Columbáriumban történő temetési szertartást ábrázoló metszet.

.

21

Istentiszteletek, áldozatbemutatások

Első századbeli hármas áldozatott ábrázoló dombormű.

Az isteneknek bemutatott áldozat a magán és nyilvános kultuszokban egyaránt valamilyen

élelem: gabona zsengéje, szőlő, édes bor, és főként állatok (szarvasmarha, birka, sertés és október

idusán ló) felajánlásából ált.

22

Etruszk hatások

Kr. e. V. VI. századbeli etruszk bronz dombormű haruspex jóslás közben: az ő feladata az állatok

feláldozása és a jövőbelátás volt.

23

Vallás az állam szolgálatában

Papok vonulása Ara Pacistól Róma 13 - 9 Kr. e.

A történeti eseményekben állandóan jelen vannak az istenek, és csak intelmeiket kell

helyesen fel fogni és követni ahhoz, hogy a város majd a birodalom terjeszkedhessék. A polgárok e szertartások teljesítésével, bizonyítják az állam iránti hűségüket, a „római fegyelem”

megtartását.

24

9. Bibliográfia

.

• BIBLIA VULGATA, Pauli pp. VI. recognita auctoritate Ioannis Pauli pp. II. promulgata:

EDITIO TYPICA ALTERA MCMLXXIX.

• CZAKÓ Jenő – CZEGLÉDY Sándor, A vallás története, Laude Kiadó, Budapest 1941.

• BELLINGER, J. Gerhard, Nagy Valláskalauz, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993. (Ford. VIOLA

József)

• ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története II., Osiris Kiadó, Budapest 1995.

(Ford. SALY Noémi)

• FALUS Róbert, A Római Irodalom Története, Gondolat, Budapest 1970.

• FERRERO, Guglielmo, Az ókori civilizáció bukása, Holnap, Budapest 1993. (Ford. Schmidt

József)

• Finály Henrik, A latin nyelv szótára, Franklin társulat, Budapest 1884.

• HAHN István, Istenek és Népek, Minerva, Budapest 1980.

• KALLÓS Ede, Görög – Római Vallástörténet és Mitológia, Általános Nyomda, 1927.

• KISZELY Gábor, Mi, Rómaiak, Korona, Budapest 1998.

• KULCSÁR Zsuzsanna, (szerk.) Mitológiai Ábécé, Gondolat, Budapest 1970.

• MÁRKI Sándor Dr., Az ókor története, Laude, Budapest én.

• SZÉKELY Dénes, Teológia és vallás, Gyulafehérvár 2006.

• TÓTFALUSI István, Ki kicsoda az antik mítoszokban, Móra Kiadó, Budapest 1993.

• www.latinweb.hu, (2007. Március 10.)