K ülönleges hónap október. Szabad-sághősökre emlékezünk, s élünk

emlékezetükből. A hónap elején a 19. szá-zad nagy szabadságküzdelmének mártír-jai állnak előttünk, 23-án a 20. század öt-venes éveiben élő Magyarország ideoló-giai és valóságos bilincseit lerázni akaróhőseit ünnepeljük. A hónap utolsó napjapedig visszavezet bennünket az 1500-asévekbe, amikor a hit, a lélek szabadságá-ért vívódó, küzdő, s végül a végső lépéstmegtevő reformátor, Luther alakja és mű-ve magasodik elénk.

Magyarként, evangélikusként na-gyon sok impulzust ad ez az őszbe ha-nyatló idő. Mit jelent az igazi szabadság?A magam ura vagyok? Azt teszem, amitakarok? Senki sem parancsol? Kérdések,amelyek felvetődnek a szabadság kap-csán, de amelyekre olyan válaszok isszülethetnek, amik a káosz, az anarchia, arombolás felé vezetnek. Hogy jó vála-szokkal az igazi szabadság megteremté-sén tudjunk munkálkodni, a hónap utol-só „hősét”, Luthert kell kérdeznünk.Ő ugyanis rájött, hogy ereje az ősellen-séggel szemben kevés ahhoz, hogy a ma-

ga ura lehessen. Érezte, hogy a szabadakarat érvényesítésének magabiztosságatűnő délibábbá lesz a szentül megfoga-dott elhatározások kudarcában. Tudta,hogy olyan messze el lehet távolodni at-tól, aki egyedül parancsol ebben a világ-ban, hogy a végzetes távolság a minden-től függetlenség hamis illúzióját kínálja.Szabadságkereső kérdéseinek válaszaiegy végzetesen rab ember képét formál-ták elé. Az alászállásból azonban igazikatarzis lett, mert a legmélyebb pontonfelragyogott a mindenét teljesen Isten ke-zébe tévő ember megszabadulásának pa-radoxonja: aki Isten rabja, az lehet igazánszabad. Szabad bűnétől, félelmeitől, meg-kötözöttségeitől.

Isten szeretetének valósága és életfor-máló hatása olyan értékrendbe állítja azembert, amelyben helyére kerülnek a hét-köznapok, az ünnepek, a kapcsolatok, azönismeret, a gyülekezet, a nemzet alap-vető meghatározottságai. Az értékterem-tésnek ez a szabadsága teszi leginkábbtermékennyé, kreatívvá azt, aki megtisz-tulást, megújulást akar. Ez a termékeny-ség, ez a kreativitás hihetetlen színgaz-

dagságban képes megnyilvánulni. Anemzeti szabadság freskójának harcos,küzdelmes tömegjeleneteitől egészen azélet csendes belső liturgiájának szelídpasztellszínű csendéletéig. Mindegyikfontos, mindegyik értékes, mindegyiketmeg kell becsülni. Közösséget, népet,nemzetet felemelő, önbecsülését, Istentőlkapott hitét, lehetőségeit visszaszereznivagy megtartani igyekvő hősök csak úgyszületnek, ha először saját belső rabságu-kat fel tudják számolni azon az egyetlenúton, ahogyan azt a reformátor tette IstenLelkének erejével.

Ezért különös egybeesés, különös is-teni kegyelem, hogy nekünk, magyarevangélikusoknak a reformáció hónapjaa szabadság hónapja is egyben. Tudhat-juk, vallhatjuk a helyes utat, amelyen jár-nunk kell. Ez az út mindig Isten szemé-lyes szabadításától indul, és úgy haladmind többek és többek, mind nagyobbtávlatok felé, hogy mind teljesebb legyene földi világ boldogulásának egyetlenesélye: a szeretet szabadsága.

ÖRDÖG ENDRE

Szabadság és reformáció

XX. évfolyam 3. szám · 2013 õsze

– Október 31-én, 10 órakor reformációi istentisztelet a temp-lomban, 17 órakor ugyancsak itt közös ünnepi est a reformá-tusokkal. Elõadást tart: református lelkipász-Szalkay Róberttor.

– November 1-jén, 14 órakor az Alvégi és a Felvégi temetõbenistentiszteletet tartunk. Utóbbi helyen az alkalom egyben amegújított ravatalozó felszentelése, átadása is.

– November 22-én, 17 órakor a Gyõry Vilmos-teremben PintérBéla zenés bizonyságtétele lesz.

– November 24-én, 10 órakor örök élet vasárnapi koncertisten-tisztelet, melyen név szerint megemlékezünk az elmúlt egy évelhunytjairól. Elhangzik Händel B-dúr orgonaversenye.

– Advent szombatjain 18 órakor evangélikus templomunkbanEgy csepp igazi advent címmel csendes meditáció lesz orgo-nazenével.

– December 12–15. között adventi evangelizációt rendezünk,Laborczi Géza Nyíregyháza–Kertváros evangélikus lelkészé-nek szolgálatával.

Kiemelt alkalmaink a közeljövõben

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2013 õsze

Élők napja

E sős, borongós, őszi időben szomor-kás gondolataink, színtelenebb

hangulatunk hozzásegít minket ahhoz,hogy felkészülhessünk, ráhangolódjunka halottak napi temetőjárásra. A megem-lékezés koszorúit helyezzük el elhunytszeretteink sírjánál és mécsest gyújtunk.Nehéz, szomorú emlékekkel megterhelt,munkás napok ezek. Először rendbe rak-juk a sírokat, gondosan figyelve minden-re, hogy a távolabbi rokonság jó véle-ménnyel legyen rólunk, amikor a kegye-let virágaival megáll a sírnál. Sokszor ag-gódok, amikor erre az aprólékos, körül-tekintő, szinte liturgiává váló cselekedet-sorozatra gondolok. Rendet rakni a tár-gyak között. De van-e időnk rendet raknia gondolatainkban, emlékeinkben? Kül-sőleg minden kész, de belül mi zajlik?

Bevallom, nem szeretem a felhős na-pokat. Gyermekkorom emléke azonbanmég esős napokon is felmelegíti szíve-met. Nagynénémmel, szüleimmel napo-kig a sírok gondozásán fáradoztunk,hogy minden elkészüljön, mire jönneknagybátyámék. Otthon, a konyhában fi-nomságok sültek. Estefelé találkoztunk, atemetőnél, és elindultunk, hogy végigjár-juk a családi sírhelyeket. Így a temető szo-

morúságához nekem az izgalom és örömérzése is társult, hiszen újra együtt lehet acsalád. Mindenütt, ahol megálltunk, a te-mető csendjéhez illő halk szavak, vissza-emlékezések hangzottak el. Így tudhat-tam meg apai nagyszüleimről néhánytörténetet. Mindazokról az őseinkről be-széltek nekünk, gyerekeknek, akik mégszületésünk előtt meghaltak.Amikor márhűvösödött az idő, kimondhatatlanul jóleső érzés volt nagybátyám hatalmas, me-leg, puha tenyerébe rejteni összegémbe-redett kezemet. Nálam így alakult át a ha-lottak napja az élők napjává. Emlékez-tünk mi is, mint más rendes család, de be-ragyogta ezeket a napokat a viszontlátásöröme, a családi összetartozás érzése is.Mi, gyermekként, soha nem untuk meg anagyok elbeszéléseit hallgatni. A felnőt-tek ilyenkor visszaemlékeztek saját gyer-mekkorukra, és kiderült egy-egy mókástörténetből, hogy ők sem voltak minta-gyermekek. Mi pedig megelégedettenmosolyogtunk és szívtuk magunkba azinformációkat.

Manapság, régi fényképeket nézeget-ve elmerengek az élményeim felett. Soka-kat már csak a temetőben tudok „meglá-togatni”. A feltámadás reményében te-

mettük el őket, de a búcsú így sem voltkönnyű. S halottak napja környékéneszembe jutnak az élők.

Nekünk, akik igyekszünk rendbe ten-ni és rendben tartani a sírokat, van-e, ma-rad-e energiánk rendbe tenni gondolata-inkat, emlékeinket? Mindent jól elterve-zünk, gondosan választjuk ki a szép ko-szorúkat. Szomorúan állapítjuk meg,hogy mennyi sírt kell bejárnunk ilyenkor,de elődeink kitartása, hűsége, hite, haza-és családszeretete példaként áll előttünk.Igyekezetünkben, ugye, nem csak a kül-sőségekre figyelünk oda? Az emlékekből,tapasztalatokból, családi hagyományok-ból táplálkozva és azokat ápolva legyenidőnk az élőkre is figyelni! Hogy a családiösszetartozás energiaforrása, egymás se-gítése ne csak elérhetetlen érzelem legyenszámunkra, azért „dolgozni” kell. Újra felkell szítani a szeretet tüzét ezekben a bo-rongós napokban.

Indítson hálára minket az Élők Istené-nek bátorító szava: „Az Isten pedig nem aholtak Istene, hanem az élőké. Mert az Ő szá-mára mindenki él!” [Lk 20,38]

IHÁSZ BEATRIXevangélikus lelkész

Mélységes mélyből kiáltok…

K evés az emberi szó kifejezőereje, haaz élet nehézségeiről, fájdalmaink-

ról, veszteségeinkről kell vallanunk. Ke-ressük a szavakat, a hasonlatokat, a szim-bólumokat, a verseket és a zene kifejező-erejét. Mert valahogy jó volna formábaönteni érzéseinket, rendszerezni gondo-latainkat. Sokszor, sokféleképpen próbál-juk kiönteni a szívünket barátainknak,imádságban Istenünknek. Lelki olvasmá-nyokat keresünk, hogy megszabaduljunka frusztráló feszültségtől, a szívfacsarószomorúságtól. Sok utat kipróbálunk,míg megleljük a magunkét.

Képeket kerestem, amelyek alapot ad-hatnak a veszteségeinkről és a gyászrólvaló gondolkodásunknak, és amelyek apontosabb megfogalmazást segítik elő.Nyolc kép szimbolizálja a már megtettvagy még előttünk álló útszakaszt:

– Seb: Ha sebződünk, a gyógyulás út-ját kell keresnünk, segítséget kérhetünktesti és lelki sebeink fertőtlenítésében, be-kötözésében. Már maga a gondoskodáselindít a gyógyulás felé.

– Útkereszteződés: Hogyan tovább?Melyik az én utam? Döntési helyzetbekényszerít a veszteség feldolgozásánaklehetősége. Nem ugyanazt az utat járjuk,de ugyanazon az úton járunk, amikor azélet (vagy halál) nehézségeivel küzdünk.

– Sziklafal: A hallgatás, elhallgatás,magunkba zárkózás, meg nem értettségfala magasodik előttünk. Honnan kapokerőt az akadály legyőzéséhez?

– Hallgató, meghallgató fül, odafi-gyelő tekintet: „Te is, kérlek, figyelj rám,és hallgass meg!” (Agnes Beguin).

– Vízesés: A fájdalom, az elkeseredés,mint egy zuhatag tör elő belőlünk, néhakontrolálhatatlanul, feltartóztathatatla-nul. Miért? Miért velem történt? Meddig?A vízesésszerű fájdalom lassan megszelí-dül, és csendes patakká nemesül.

– Villám: Fel lehet-e a veszteségre ké-szülni, vagy villámcsapásként ér a ta-pasztalat? „Ez nem lehet igaz!” – tagadás,szomorúság, tehetetlenség, kiüresedett-ség, félelem, kilátástalanság érzései vál-togatják egymást.

– Kiderül az ég: Felragyog a nap, kiraj-zolódik előttünk a remény útja. Háromszál fonódik össze: hit az isteni gondos-kodásban, a megtartó emberi kapcsola-tok és a magam gyógyulásába vetett ener-gia.

– Kirándulás: Indulunk tovább azúton, immár veszteségeink feldolgozásá-val, tapasztalataink bölcsességünket erő-sítő, hitünket gazdagító energiájával.

E képek, szimbólumok segítenek meg-fogalmazni, kimondani a feszítő érzése-ket, megragadni a lényeget, és saját kérdé-seinkre választ találni.Alegnagyobb mély-ségekben szerzett tapasztalat készít fel ar-ra, hogy átélhessem a legnagyobb magas-ságokat.

Gyülekezetünkben egy csoport indult(lásd 15. oldal ), hogy együttes erő-– Szerk.vel, egymás által gazdagodva könnyeb-ben járjuk meg az előttünk álló utat. Isteniránti hálával vallhatjuk az első találkozá-sok után: „Közel van az Úr a megtört szí-vűekhez…”

IHÁSZ BEATRIX

Meddig tart a kegyelem?

A fenti címmel tartottam egy előadásta 2013. október 12-én, a Deák téren

megrendezett országos evangelizációegyik szekciójában. Ebben a cikkben rövi-den összefoglalom a majd fél órás elő-adást, majd az azt követő beszélgetést.

A nap igéje: „… kegyelemből vanüdvösségetek a hit által…” [Ef 2,8].

A Szeverényi János országos misszióslelkész által összeállított kérdések egyiklegérdekesebb, de egyben legnehezebbenmegválaszolható témáját kaptam előadá-si anyagként. A téma akkor merül fel iga-zán, amikor valaki a keresztyén hitélet-ben az Istentől kapott bűnbocsánatot, azIsten szemében bekövetkezett megigazu-lást elválasztja a megszentelődés folya-matától.

Előadásomat azzal a régi evangelizá-ciós énekkel kezdtem, amely az előbb em-lített szétválasztást nem teszi meg, ha-nem a kettőt összhangban látja:

Ó, érthetetlen kegyelem,Mely rég utánam járt,Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,Egyszer csak rám talált.

Félelmektől megszabadít,Szent félelemre tanít;S ahol csak megjelen e drága kegyelem,Bűnöst megigazít.

Ezek után felolvastam egy 2010-eshírt, amely az akkori köztársasági elnök,Sólyom László által gyakorolt kegyelem-ről szólt. Az akkori cikk felveti, hogy „is-mét kegyelmet kapna-e a sajókazai Bódicsalád, illetve, hogy meddig terjed az el-nöki kegyelem. Bódiék azzal kerültek bea köztudatba, hogy nem járatták iskolábagyerekeiket, Sólyom László kegyelembenrészesítette az apát és az anyát az emiattkirótt börtönbüntetés alól. A párt azértítélték tavaly ősszel összesen 16 havi elzá-rásra, mert a négyből két gyermeküketnem járatták iskolába. Azért kaptak ke-gyelmet Sólyom Lászlótól, mert a legki-sebb gyermekük még csecsemő, így szük-sége van az anyjára. Mivel a Zipp (újság –Szerk.) kiderítette, hogy továbbra se já-ratják utódaikat iskolába, nem kizárt,hogy az önkormányzat kénytelen lesz aszabályokat megszegők ellen újabb eljá-rást indítani, mert erre a helyhatóságotkötelezi a törvény. A hétköznapokban, azegymás közötti viszonyokban is vétke-zünk, újra és újra. Vajon Isten megbocsát-e nekünk is újra?

Ezek után röviden ismertettem Diet-rich Bonhoeffer című könyvénekKövetéselső fejezetét, amely arról szól, hogy so-kan hogyan élnek vissza a kegyelemmel:„Az olcsó kegyelem a tanításként, elv-ként, rendszerként megjelenő kegyelmetés általános igazságként megjelenő bűn-bocsánatot jelenti, ahol a keresztyén is-teneszmény jelenti Isten szeretetét. Akihelyesli, annak bűnei máris megbocsát-tattak. E kegyelemtan egyháza már ígyrészese a kegyelemnek. Ebben az egyház-ban a világ olcsón elleplezheti bűneit,nem bánja meg azokat, és nem is óhajtigazán szabadulni tőlük. Az olcsó kegye-lem ezért egyenlő Isten élő igéjének, Istenigéje megtestesülésének tagadásával. Azolcsó kegyelem bűnbánat nélküli bűnbo-csánat meghirdetését, gyülekezeti fegye-lem nélküli keresztséget, bűnök megval-lása nélküli úrvacsorát, személyes gyó-nás nélküli feloldozást jelent. Az olcsó ke-gyelem követés nélküli, kereszt nélkülikegyelem, az emberré lett Jézus Krisztusnélküli. Adrága kegyelem a szántóföldbeelrejtett kincs, amelyért az ember elmegyés örömmel eladja mindenét, amije volt;… drága, mert a bűnt elveti, kegyelem,mert a bűnöst megigazítja. Mindenek-előtt azért drága a kegyelem, mert Isten-nek került sokba, Istennek Fia életébe ke-rült; »áron vétettetek meg«, és nekünknem lehet olcsó, ami Istennek drága. Min-denekelőtt azért kegyelem, mert Istenneknem volt túl drága a Fia a mi életünkért,hanem odaadta értünk.”

Ezek után a kérdés felekezeti történetihátterét vizsgáltam röviden, a reformátusés evangélikus megközelítés különböző-ségéről beszélve. Említést tettem az 1618novemberi, dordrechti zsinatról, amelyetaz emberi szabadságot már-már túlzot-tan kihangsúlyozó arminiánusok ellenhívtak össze. Velük szemben akkor meg-fogalmazták a kálvinizmus 5 pontját, sebben az 5. az általam tárgyalt kérdésrőlszól. Ők a szentek állhatatosságáról, azazüdvösségre való megtartatásról beszél-tek, az ember hitének kiemelése nélkül.

Ez a tárgyalás olyan szélsőséges meg-fogalmazáshoz vezetett, hogy ha a hívőbármilyen bűnt követ el, akkor is üdvö-zül. Más megközelítésben pedig az ilyenember megtértségének utólagos megkér-dőjelezéséhez vezetett. Ez utóbbi némelyesetben olykor jogos is lehet, de ne feled-jük el, hogy a szívek vizsgálója maga Is-ten. Az evangélikusok álláspontja ennélkissé árnyaltabb, kevésbé doktrinális, deugyanakkor biblikus is.

Ezek után ismertettem az evangélikus

egyházunk hitvallási iratainak részét ké-pező Egyezségi Irat néhány részletét,amelyek sajnos még a mai napig nem je-lentek meg hivatalos formában magyarnyelven, így az angol nyelvű fordítás ma-gyar nyelvű változatát ismertettem a kö-vetkezőképpen:

„Hitvallási Iratok 42Tehát sokan örömmel fogadják az

Igét, de később újra elbuknak (Lk 8,13).De ennek nem az az oka, hogy Isten nemakarná az állhatatosságukért kegyelmé-ben részesíteni mindazokat, akikben jómunkáját elkezdte, mert ez ellentmonda-na Pál apostolnak (Fil 1,6), hanem hogyezek az emberek tudatosan elfordulnak[Isten] parancsolataitól, elkeserítik ésmegszomorítják a Szentlelket, újra le-süllyednek a világ szennyébe/mocskába,és szívüket újra a sátánnak adják.

Hitvallási iratok 90Továbbá: ez a tanítás senkinek nem ad

okot sem csüggedésre, sem pedig szé-gyentelen, romlott életre. Nevezetesen,amikor azt tanítják, hogy az ember örökéletre kötelezze el magát Krisztus és az Őszent Evangéliuma iránt, ahogyan az ÉletKönyvében található, amely nem zárja kia megtérő bűnöst, de bűneik felismerésé-re, bűnbánatra és Krisztusban való hitrehív minden szegény, megfáradt és gon-dokkal terhelt bűnöst [akik Isten haragjá-nak érzésétől szenvednek], és megtisztu-lást és újjászületést ígér a Szentlélek által.Így a legteljesebb vigaszt nyújtja mindengondokkal terhelt, megfáradt embernek,hogy tudják, üdvösségük nem a saját ke-zükben van – hisz máskülönben azt sok-kal könnyebben elveszítenék mindenórában és minden pillanatban, mintÁdám és Éva a Paradicsomban –, hanemIsten kegyelmében, amelyet Ő Krisztus-ban nyilvánított ki nekünk, akinek a ke-zéből senki ember nem szakíthat ki min-ket (Jn 10,28; 2Tim 2,19).”

Tehát az evangélikus hitvallások egyszerrebeszélnek az ember felelősségéről és a kegye-lem mindenhatóságáról. A valóban hívő ígynem eshet ki Isten kegyelméből, de ez nem adokot a kegyelmi eszközök mellőzésére. Jelen-leg az angolszász kálvinista teológusokközül többen eljutottak erre az álláspont-ra, de még nem lett általánossá közöttük.

Ezek után beszéltem a Zsidókhoz írtlevél 6. és 10. fejezetéről, amelyek szinténérintik a tárgyalt témát. Az igaszakaszok,a szándékos bűnökkel összekapcsolt hi-tehagyásról szólnak, melyekre nincs bo-csánat.

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 3

A z alábbiakan óvodánk és iskolánk újiskolalelkészéről és családjáról ol-

vashatnak. 2013 szeptembere óta talál-kozhatunk vele az iskolában, októbertőlpedig a Hajnal óvodában is, valamint azistentiszteleti alkalmainkon.

– Honnan érkezett?– Budapesti vagyok. A gimnáziumot

az Eötvös József Gimnáziumban kezd-tem 1988-ban, majd az újra megnyíló Fa-sori Evangélikus Gimnáziumban folytat-tam, 1989-től. 1992-ben érettségiztem. Eb-ben az évben az Evangélikus Hittudomá-nyi Egyetemre sikeres felvételi vizsgáttettem, majd egy évet halasztottam, mivelAngliában töltöttem 5 hónapot egy meto-dista családnál, ahol 3 lánygyermekre vi-gyáztam, segítettem a család életét. Ott-tartózkodásom végeztével nyelvvizsgáz-tam, majd hazatérve egy kisegítőiskolá-ban dolgoztam nevelőtanérként fél évet.Az Evangélikus Hittudományi Egyete-men 1993 őszén kezdtem meg egyetemiéveimet. Örömmel emlékszem vissza aNémetországban eltöltött egy év ösztön-díjra, amit Neuendettelsauban töltöttem,azAugustana Hochschulén.

Segédlelkészként a Budapest–Kelen-földi Evangélikus Gyülekezetben dol-goztam, majd két év után lelkészvizsgáttettem. Segédlelkészi éveim mellett ésután az ELTE német nyelvtanári szakátvégeztem el.

– Hol dolgozott eddig, milyenminőségben, mennyi ideig?– Segédlelkészi éveim után a Magyar-

országi Evangélikus Egyház OrszágosIrodáján dolgoztam mint gyermek-, majdifjúsági referens. Olyan országos alkal-makat szerveztem az evangélikus gyer-mekcsoportoknak, mint például orszá-gos bábverseny, hittanverseny, gyermek-tábor. Útjára indult két lap is a gyermek-

és ifjúsági munkával foglalkozók számá-ra: az Ötlettár és az Ifjúsági Munka. Fel-adatom volt többek között a külkapcsola-tok bonyolítása is, az evangélikus isko-lákkal – DÖK-ösökkel – való kapcsolat-tartás, és az ifjúsági vezetőképzés is. ASzélrózsa találkozón gyermekfoglalko-zásokat és kisebbeknek való programo-kat szerveztem. Referensi éveim alattmegkezdtem az Evangélikus Hittudomá-nyi Egyetem doktori képzését a gyakorla-ti tanszéken, idén végeztem ezzel a kép-zéssel. Egy félévet Bécsben töltöttem ösz-töndíjasként, az ottani valláspedagógiaifőiskolán.

– Miért, hogyan érkezett hozzánk?Hívták? Pályázott?– A gyermekeimmel otthon, Tordason

töltött éveim után elsőként Gáncs Péterpüspök úr ajánlotta fel családunknak ezta munkalehetőséget. Másodjára a gyüle-kezet igazgatólelkésze, Ördög Endre ke-resett meg a hívással.

– Mik az első benyomásai?– A feladat sokrétű és nem kevés. Úgy

látom, nagy kihívás számomra.

– Mit vár Orosházától, az itteniéletétől?– Szeretném megélni Brunszvik Teréz

idézetét: „Elfogadok minden gyermeket,akit nekem szánt az ég.” Szeretnék meg-felelni az elvárásoknak, és legjobb tudá-som szerint segíteni az iskola életét, peda-gógusait és tanulóit.

– Mi a dolga iskolalelkészként?– Röviden összefoglalva: elsősorban a

közösségi és lelki élet szervezése, peda-gógusoknak, diákoknak, iskolai istentisz-teletek, áhítatok tartása. Ezek mellett hit-tanórák megtartása a Hajnal óvodában ésaz iskolában egyaránt. Jelen pillanatban

épp az Evangélikus Gimnáziumok Or-szágos Találkozóját szervezzük (lásd 23–24. ooldal ). A gyülekezeti munká-– Szerk.ban is részt veszek: a Tipegő és a Családiistentiszteleteken szolgálok, hasonlókép-pen alkalmanként a fő istentiszteleten ésa Reménység istentiszteleten is.

– Családi állapota? Ha család,gyerek van, ők hol boldogulnakOrosházán?– Orosházára kis családommal érkez-

tem. Férjem Botta Dénes fényképész ésszociális ápoló. Jelenleg hatórás állást ke-resünk számára. Három gyermekünkvan: Benedek (7 éves), Dániel (5 éves) ésMiklós (3 éves). A két kicsi a Hajnal utcaióvodában kezdte az óvodáséveket, Bene-dek pedig a Székács József EvangélikusIskolában az első osztályt.

– Végezetül mit mondana még elmagáról?– Vallom, hogy életünk üzenet (Simon

András grafikus gondolata ez). Remé-lem, az én életemmel azt üzenem, hogyamit kaptam, azzal türelmesen kell szol-gálnom abban a közösségben, ahol va-gyok. Ez számomra a családom, valaminta munkahelyi, iskolai és gyülekezeti kö-zösségem. Nagyon sok olyan ember vanaz életemben, akitől rengeteget kaptam.Szeretnék én is épp ilyen segítővé, JézusKrisztus mai tanítványává válni, és segí-teni ott, ahol tudok – az Ő elfogadó, felka-roló és türelmes szeretetével. Azt tapasz-talom meg: minél előrébb haladok ezenaz úton, Istent annál mélyebben ismeremmeg. Csodálatos megtapasztalni, hogy Őmindig velem van, és sohasem hagy el.Ha nehézség is adódik az életemben, ő atenyerén hordoz. És nem lehet mélyebbreesni, mint az Ő tenyere.

Most kérdezhetek én is valamit? A teéleted mit üzen?

Majd Pál apostol leveléről beszéltem(Róm 8), miszerint nem választhat el min-ket semmi az Isten kegyelmétől. Ezekután a kérdés másik aspektusáról szól-tam, miszerint mi lesz a meg nem tért em-berekkel. A kegyelmi idő azért adatik,hogy az ember idejében megtérjen. Egye-seknek lehet, hogy még a halálos ágyu-kon is lehetőségük lesz erre, de mások-nak lehet, hogy hamarabb lejár ez az idő.

A félórás előadás után kérdésekre ke-rült sor. Az első arra irányult, hogy mikor

kezdődik valójában az, amikor valakimegragadja a kegyelmet? Válaszom amegtérés lényegének kifejtéséről szólt.Arról beszéltem, hogy szükséges egy tu-datos döntés Krisztus mellett. Ez a döntésnem csupán egy egyszeri alkalomban,hanem még inkább a folytatásában nyil-vánul meg. Majd az egyszeri és a napon-kénti megtérés közötti különbségről szólta kérdés. Kifejtettem, hogy mindkettőreszükség van, de nem szabad kijátszani akettőt egymással szemben. Annál is in-

kább, mivel itt nem két ember közötti vé-leménykülönbségről van szó csupán, ha-nem akár az örök üdvösségünkről is.Majd a keresztségben kapott kegyelem-ről szólt egy hozzászóló. Vele egyetértőenhozzátettem, hogy igen, Isten megelőle-gezett kegyelmét akkor is elnyerjük, deüdvösségünkre csak abban bízó hívő em-ber életében válik, más esetben azzal el-lenkező hatást ér el.

LACZKI JÁNOS

Életed üzenetIskolalelkészi bemutatkozás

OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2013 õsze

Megújulás és hálaadás

„Az írástudók és a farizeusoka Mózes székében ülnek: annakokáért,amit parancsolnak néktek, mindaztmegtartsátok és megcselekedjétek;de az ő cselekedeteik szerintne cselekedjetek. Mert ők mondják,de nem cselekszik.” [Mt 23,2–3]

M a, amikor e sorokat írom, a Szent-háromság ünnepe utáni tizenhato-

dik vasárnap igehirdetési alapigéjénekmondatai és a szószékről elhangzott gon-dolatok foglalkoztatnak. Jézus szavai ko-rának keserű valóságára, a hirdetett igazeszmék és az ezek szöges ellentétét muta-tó, cseppet sem példamutató tények el-lentmondására hívják fel a hallgatók fi-gyelmét: „Mondják, de nem cselekszik” –mondta Jézus. S eljött az idő, amikor márnem is mondták… amikor az igazságotelferdítették, hamis tanokat hirdettek,pénzért árulták a bűnbocsánatot… Úgylátszott, hogy a világot csak a hatalmasokérdekei vezérlik…

Akkor egy mélyhitű wittenbergi szer-zetes, felemelte szavát, s 95 tételben ösz-szefoglalt tiltakozását azzal a szándékkaltette közzé, hogy egyházát, a Krisztusbanhívők nagy gyülekezetét megújítsa, meg-tisztítsa a felgyülemlett tévelygésektől.

A szerzetes, a Szentírás doktora, azegyetemi tanár Dr. Luther Márton, bizo-nyára nem gondolta, hogy merész fellé-pése múlhatatlan jelentőségű esemény-ként kerül be a világtörténelembe.

Október hava nekünk, evangéliku-soknak többet jelent a nyár és nyárutó el-múlásánál, az őszbe forduló természetszínpompás búcsúzásánál. Nem is csu-

pán életünk mulandóságára figyelmez-tet, bár ilyenkor sűrűbben látogatjuk asírkerteket, több időt szentelünk eltávo-zott szeretteink emlékére, nyughelyeikápolására. Október nekünk elsősorban areformáció közelgő, 500. évfordulójáravaló emlékezés, a magunkba szállás ide-je. Ez az ünnepünk egyéni és közösségiéletünk naponkénti megújításának szük-ségességére irányítja figyelmünket. Lu-ther tanítása szerint „Egyedül kegyelem-ből, egyedül hit által” juthatunk el az igazmegtérésre, életünk megigazulására.

Szomorú valóság, hogy mi, emberekjó igyekezetünk ellenére sem tudjuk le-küzdeni gyarlóságainkat, és mivel Krisz-tus gyülekezetét emberek alkotják, annaksem tagjai, sem vezetői nem tudnak meg-felelni Isten törvényeinek, a példamutatóélet követelményeinek. Éppen ezért vanszükség az egyház és az egyes ember sza-kadatlan megújulására, a mindennapiönvizsgálatra, az őszinte bűnbánatra, azújrakezdésre. Emberi erőfeszítésből erreképtelenek vagyunk. Egyetlen mentsvá-runk az ingyen kapott kegyelem, amiértel nem múló hálával tartozunk: „Minden-ért hálát adjatok.” [1Thessz 5,18]

Az Egyesült Államokban hivatalos

ünnepet szentelnek a hálaadásnak. Kez-detben, az 1600-as években, az észak-amerikai kontinensen letelepedett be-vándorlók jelölték ki azt a napot, amelyenmegmaradásukat és az őket befogadókemberségét, segítségét köszönték meg azÚristennek. Manapság az Egyesült Álla-mokban a „Thanksgiving”, vagyis a hála-adás hivatalos ünnep (november negye-dik csütörtöke). Nagy családi ünnep, me-lyen a hagyományos ételekkel megrakottasztal körül összegyűlt családtagok, ro-konok egyenként, néhány mondatbanösszefoglalva elmondják, mi az a jó, amitaz elmúlt esztendőben kaptak, s amiérthálát adnak. Szép bizonyságtételek hang-zanak el. Őszinte meghatottsággal éltemát, amikor részese lehettem.

Ilyenkor az ember ráeszmél, mennyioka és alkalma van a hálaadásra, hogylátszólag kicsi dolgokért is köszönetteltartozik. El kell ismernünk, hogy életünkminden percében körülvesz minket sokkülső és belső veszedelem, amelyekkel amagunk erejéből képtelenek lennénkmegküzdeni. Tudomásul kell vennünk,hogy csupán mennyei Atyánk napontamegújuló kegyelmének köszönhetjükmegmaradásunkat: „Aki hálaadással áldo-zik, az dicsőít engem.” [Zsolt 50,23]

A reformáció a megújulás ünnepe.Ünnepeljük hálaadással! Kapcsoljuk kö-szönetünket, hálánkat magunkért, csalá-dunkért, kisebb és tágabb emberi közös-ségünkért, otthonunkért, hazánkért,mindazért a jóért, amit naponta kapunk!Tanuljuk meg lelkünk mélyéből, igaz hit-tel naponta elmondani: hála Istennek!

FÜRST ENIKÕ

HETI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– pénteken 16.30-kor ifi óra Rákóczitelepen, a gyülekezeti teremben (egyik héten a rákóczitelepi, másik héten

a szentetornyai fiataloknak)– vasárnap 8.30-kor istentisztelet Szentetornyán;– vasárnap 10 órakor istentisztelet Rákóczitelepen;– vasárnap 14 órakor istentisztelet Kardoskúton (kivéve a hónap elsõ vasárnapját, amikor református istentisztelet van).

KÉTHETI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– hétfõn 17 órakor házi bibliaóra Kardoskúton, családoknál (Pál elsõ levele Timotheushoz);– kedden16:30-kor házi bibliaóra Szentetornyán, Szabó Józsefné presbiter testvérünknél (Jób könyve)– kedden 17 órakor házi bibliaóra Gyökeresben, a Petrilla családnál (C. H. Mackintosh: Elmélkedések Mózes 4–5.

4–5. könyvérõl).

HAVI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– szerdán17 órától szülõi bibliaóra Rákóczi-telepen, a gyülekezeti teremben.

LEÁNYGYÜLEKEZETI ALKALMAINK

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 5

Báró Prónay AlbertA békési egyházmegye egykori jeles felügyelője

1 867. augusztus 16-án szomorú szívűgyászolók jelentek meg a Pest me-

gyei Acsa evangélikus templomában, tót-prónai és blatniczai báró Prónay Albertravatalánál. A kivételes világi és egyházipályát befutott főúr a Békés–Bánáti, majda Békési Esperesség, később a Bányai egy-házkerület felügyelőjeként szolgálta azevangélikusságot.

Családjának tagjai évszázadokon átmeghatározó szerepet játszottak hazánkpolitikai, társadalmi és tudományos éle-tében. Mint előkelő földesúr fő támogató-ja volt benépesülő birtokai (Acsa, Harta,Csővár, Szentmártonkáta, Farmos) evan-gélikus gyülekezeteinek. Három Prónay:Sándor, Gábor és Dezső egyetemes fel-ügyelői tisztséget is betöltöttek.

Báró Prónay Albert 1801. március 31-én született, báró Prónay Lajos ezredes ésWartensleben Katalin grófnő gyermeke-ként. Iskoláiról keveset tudunk. Az elemiés középiskolát – a kor főúri szokásai sze-rint – bizonyára magántanulóként, a csa-ládi kastélyban végezte, majd Eperjesentanult, ahol összebarátkozott Kossuth La-jossal. 1820-ban már Pozsonyban joghall-gató volt, ahova elkísérte nevelője, Prepe-liczay Sámuel.

Szüleinek halála után nagybátyja, azAcsán élő báró Prónay Sándor (1760–1839) a főrendiház és az akadémia elnök-ségének tagja, az evangélikus egyházegyetemes felügyelője fogadta örökbe.

1825-ben báró Podmaniczky János le-mondott a békés–bánáti esperességinspektori tisztségéről, új felügyelőt kel-lett keresni. A fiatal, tehetséges, egyházá-ért tenni akaró jogtudósra, báró PrónayAlbertre esett a választás. A Pest–Budakörnyékén élő, felekezete iránt elkötele-zett lutheránus arisztokrácia kiemelkedőtagja volt, aki jelentős szerepet játszott areformkor társadalmi és kulturális életé-ben. Fennmaradt róla, hogy a „legna-gyobb magyar”-ként számon tartott grófSzéchenyi István egyik esküvői tanújavolt.

Korabeli forrásból értesülhetünk ar-ról, hogy tóalmási kastélyánál volt egynagy kiterjedésű angolkertje, melyben 8-10 öles platánok és tulipánfák díszlettek.Itt élt feleségével, gróf Ráday Erzsébettel,Elek fiukat Tavasi Lajos (a későbbi pestievangélikus gimnázium igazgatója) taní-totta.

1836-ban a bánáti gyülekezetek különesperességbe szerveződtek, ugyanakkormegalakult az önálló békési egyházme-

gye, ahova közigazgatásilag más megyékevangélikussága is csatlakozott. Így azArad, Csanád, Csongrád és Jász-Nagy-kun-Szolnok vármegyék területén létre-jött egyházközségek.

Az 1838-as evangélikus névtárban bá-ró Prónay Albert még a békési esperességfelügyelőjeként szerepel, Simon Sámuelszarvasi esperes és Mikolay István oros-házi lelkészi jegyző mellett. Közzétesz-szük az ide tartozó egyházközségek és aszolgálatban lévő lelkészek neveit: mező-berényi tót (Kutzián György), mezőberé-nyi német (Oertel Ferenc), Csaba (HaánJános), Tiszaföldvár (Horváth Sámuel),Tótkomlós (Bende Károly és Csermák Já-

nos), Mokra (Czuker Sándor), Nagylak(Kristóffy Sámuel), Orosháza (SzigethyJános és Mikolay István), Pitvaros (Moli-tórisz Lajos), Szarvas (Simon Sámuel ésJancsovics István), Szemlak (Stefán Dáni-el), Szentes (Lányi Sámuel), Nagyszent-miklós (Benko György), Fazekasvarsánd(Obetko Mihály), Hódmezővásárhely(Fejér János). A békési evangélikus egy-házmegye lélekszáma összesen 67 772 fő.A püspök Szeberényi János, s Prónay Al-bert a kerületi másodfelügyelő (vice in-spector). Egyházmegyénkből elsősorbana fenti lelkészekkel állt kapcsolatban.

A hiányos jegyzőkönyvek ellenére ké-pet kapunk a békési esperességben vég-

zett munkájáról. Az évenkénti közgyűlé-seken többször megfordult Nagylakon,Tótkomlóson és másutt is. Az 1836-os év-ben Szeberényi János püspökkel hét egy-házközséget látogatott meg. Tudunk ar-ról is, hogy figyelemmel kísérte a mező-berényi, majd 1834-től a Szarvasra költö-zött evangélikus esperességi főgimnázi-um sorsát is.

1837. április 26-án, a tiszaföldvári es-perességi közgyűlésen személyesennyújtotta be lemondását. Utódául BoczkóDánielt választották meg.

Kutzián György esperes 1839. május1-jén levélben fordult az egyházmegyegyülekezeteihez. Ebből idézünk: „Tisztemhatárán túl lépném, ha azt elő szabni me-részelném: hogy kit kellene az érdekes genera-lis Inspectori Hivatalba ki-jelelni. De talánnem hibázok, ha Felügyelő Úr véleményénélfogva, a Báró Pronay Albert Urat ajánlásulkimondom.” Eltelt egy esztendő, mikor1840. szeptember 6-án, Pesten „az ÁgostaiEvangélikusok Bányai Kerülete részérőlMlgos Tót Prónai és Blatniczay Báró PrónayAlbert T. Pest Megye Fő Ispányi helytartója skerületi Al-Inspector és Fő Tisztelendő Szebe-rényi János Superintendens Urak elöl ülésekalatt kerületi Egyházi közgyűlés tartatván.”

Másnap megtörtént a voksolás, báróPrónay Albert 157 szavazatból 147-et ka-pott. Mint a jegyzőkönyv írja: „a tiszteltkerületi elnök úr a gyűlésben megjelenvéntöbbszöri öröm éljen kiáltással fogadtatott.”

1842-ből fennmaradt egy névsor.Abá-nyai egyházkerületet az egyetemes gyű-lésen többek között az alábbiak képvisel-ték: Szeberényi János püspök, Prónay Al-bert egyházkerületi felügyelő, BoczkóDániel békési esperességi felügyelő, Szé-kács József orosházi születésű pesti ma-gyar lelkész és Kossuth Lajos.

Prónay Albert kezdetben vármegyeiszolgálatban állt, Pest–Pilis–Solt–Kiskunmegye főispáni helytartója, majd 1840-ben már Pest megye adminisztrátora.Ugyanakkor elhalt nagybátyjának, Pró-nay Sándornak (említést érdemel, hogyaz akadémián Székács József tartott felet-te emlékbeszédet) a helyét foglalta el aMagyar Tudományos Akadémia igazga-tósági tanácsában. Olyan kitűnőségekmellett, mint gróf Károlyi György, grófSzéchenyi István, báró Eötvös József.Szívvel-lélekkel végezte ezt a munkát is.

Egyéb világi munkásságáról csak cím-szavakban. Valóságos belső titkos taná-csos, a hétszemélyes tábla ülnöke, tábla-bíró, koronaőr, az országbírói értekezlet

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2013 õsze

A z eltelő napok a múltat és a jövendőtjelzik számunkra, miközben a törté-

nelem önmagát írja. Mindez az orosházievangélikus templomban (a mi templo-munkban) jut eszembe, ahová bebocsá-tást nyertem, s egymagamban ülhettemnagy csendességben. A lábazaton álló dí-szes keresztelőmedence közelében pediga helyzethez illő emlékgondolatok bo-csátkoztak rám. „A keresztség kezdet,meghívás az Istenben bízó életre.” Kor-osztályom még ezt tanulta az evangéli-kus elemi népiskolákban.

A városunkban élők számára ismertOrosháza újratelepülésének történetéből,hogy a Vas megyei Gencsről származónemes Horváth Andrást hívták meg azorosháziak első papjuknak, aki 1744 júli-usában érkezett ide. Az 1744. augusztus6-án, a dunántúli Téten pappá szentelt,több nyelvet beszélő lelkész az OrosháziEvangélikus Egyházközség – ma is meg-lévő – anyakönyvét kifogástalan latinság-gal írt két oldallal nyitotta meg, amelybentényszerűen szól Orosháza alapításánakelőzményeiről. A keresztelési és esketésianyakönyveket pedig már magyar nyel-ven vezette. (A halotti anyakönyvet ké-sőbb kezdték vezetni.)

Akeresztelési anyakönyv első betűhívbejegyzése a következő: „(Anno, xsti1744)” d. 4. Septemb. meg ker. Fekete Ist-… „ván leányát Ilonát. Komák, Szilasi István ésGyőri István feleségeikkel.” A vízzel valómeghintésben, a keresztségben való ré-szesítés szertartásában az első bejegyzésszerint, amely a harmadik sorszám alatttörtént, tehát Fekete István leánya, Ilona

részesült. (1744-ben 10 gyermek szüle-tett, de az első kettő nincs beírva.)

A családokban Orosházán is nemze-dékeken át tartó szép szokás volt a ke-resztelés. Nem mindig buzgó vallásos-ságból kereszteltettek, hanem azért, hogyne maradjon pogány az új jövevény, nomeg a keresztségben kapott nevet a gyer-mek. A fehér keresztelőasztal mellé ültet-ték az atyafiságot, s volt kit! Orosházán azújratelepülés utáni évtizedekben a ke-

resztelési anyakönyvben 6-8 keresztko-ma nevét is olvashatjuk. (Az édesanya ne-vét viszont nem.)

Gondolataim visszaterelődnek a ke-resztelőmedencéhez, melynek tisztavizéből Isten igéjével – „Megkeresztellektéged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlé-leknek nevében” – Kovács Andor esperese sorok íróját is a keresztség egyszeri aján-dékában részesítette. Azok közé tarto-zok, akik régtől fogva szerették volnatudni, mióta is állhat itt ez a keresztelő-medence. Mint már annyiszor, ezúttal is alevéltári dokumentumok vezettek nyom-ra. Az 1836. esztendőben végzett szuper-intendensi vizsgálat idején a templom-belső számbavételénél felvett jegyző-könyvben még ez áll: „… keresztelő kápol-nája nincs, de helyette van egy agyag (cserép)tál és egy ugyanilyen típusú vizeskorsó.” Azoltárról viszont fontosnak találták felje-gyezni: „az oltár, amelynek fa borítása rend-kívül ügyesen van elkészítve kék színű.”

A rákövetkező, 1837-es évről akár ese-ménynaptárt lehetne készíteni. Az egy-házközségünk kiadásokat jegyző köny-vének rovataiban márciustól augusztusigsorjáznak a templombelsőre tett kisebb-nagyobb kiadások. Márciusban például„Oltár rajzáért Baltazár szarvasi asztalosnakfizetett az egyház 25 forintot.” Valami oknálfogva viszont nem szerepel az „apróléko-sokat” is feljegyző kiadási könyvben a ke-resztelőmedence költsége. Pedig a ma ishasználatban lévő medencetartó elké-szült. Belsejében, pontosabban a meden-ce alatti keresztlécen ott olvasható a bizo-nyító felirat: „Supkégel Mozses tsinálta

tagja, 1847–48-ban az országgyűlés főren-di táblájának tagja.

1859. szeptember 1-jén hirdették ki acsászár „protestáns pátens” néven ismertnyílt parancsát, amely megszüntette aprotestáns egyházak autonómiáját. Elke-seredett viták után csak a következő év-ben vonták vissza a rendeletet.

Prónay azok közé tartozott, akik igye-keztek elérni azt, hogy a sok sérelmetszenvedett evangélikus egyház megkap-ja törvényben biztosított jogait, harcolvaaz elnyomó politika és a germanizálásitörekvések ellen. Küzdött az evangéli-kusságért, a pátens visszavonásáért, azsinat összehívásáért. Hosszú évtizedes,hűséges munkásságát végül siker koro-názta.

1860 októberében, 12 év után gyűlhet-tek össze először a négy egyházkerület

püspökei és küldöttei, ahol Prónay Al-bert, mint a legidősebb egyházkerületifelügyelő foglalhatta el az elnöki széket.A fenti bányakerületi gyűlésen búcsúzotta felügyelői munkától, utóda DessewffyOttó lett.

Prónay Albert 1867. augusztus 14-énhalt meg Tóalmáson. Másnap a kastély-ban lévő ravatalánál Láng Adolf tápió-szentmártoni lelkész mondott imát, a kö-vetkező nap Acsán, az evangélikus temp-lomban Melczer Gyula helyi lelkész tar-tott gyászbeszédet, Pál apostolnak Timó-teushoz írott második levele alapján:„Ama nemes harcot megharcoltam, futáso-mat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

Prédikációjában szólt arról, hogy a fel-világosodás, a vallásszabadság szeretete,a népnevelés ügyének előmozdítása, a tu-dományosság, az egyházak javának elő-

mozdítása volt életének értelme. Emléke-zett az általa bölcsen vezetett egyházigyűlésekre, higgadtságára, méltóságtel-jes fellépésére: „Szíve mindig a közjóért dol-gozott, mely minden nemest, nagyszerűt ésmagasztost felkarolt… Ritka észtehetségei,szilárd jelleme és honfi erényénél fogva minthazafi és állambölcsész is kitűnt.”

A következő hónapban Pesten össze-ült bányakerületi közgyűlésen SzékácsJózsef püspök úgy emlékezett rá, mint aki„egyházunk önállásának a legvészesebb idők-ben hű védelmezője volt.” A közgyűlésen je-lenlévők egyetértettek abban, hogy „né-hai báró Prónay Albert úrnak, egykor az egy-házkerület sokérdemű felügyelőjének, az el-hunyt hű szolgájának emléke örökíttetni ren-deltetett.”

KOSZORÚS OSZKÁR

A kezdőnapok történetéhez„Óh, csodálatosak kik ide jöttetek élni…”

A keresztelőmedence.A Fürst Ervin lelkész által itt keresztelt

Balogh Örse festőművész rajzos vallomása

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 7

N em panaszkodhatnak az orosháziművészetbarátok, hiszen egymást

érik a képzőművészeti kiállítások a Váro-si Képtárban, a Szántó Kovács János Mú-zeumban, a Petőfi Művelődési Központ-ban, a Városházi Galériában, azAmadeuskávéházban és másutt. Gyakran invitál-ják a városlakókat egyházközségeknél,iskoláknál, intézményeknél, egyéb helye-ken rendezendő tárlatokra is. Az orszá-gos hírnevet szerzett elszármazottak, azOrosházi Festők Csoportjának tagjai mel-lett még legalább húsz helyi alkotó dolgo-zik folyamatosan, állandó készenlétben,bemutatkozási lehetőségekre várva.Most az utóbbi hetek két rangos helyi ki-állításáról szólunk.

Balogh Örse címmel aCeruzahegyenmúzeumban rendezte meg tárlatát. 2010-től kezdve tudatos és szorgalmas munká-val régi orosházi városképekből készítettel pasztellceruzával egy 77 darabból álló

együttest. Közöttük vannak az evangéli-kus egyházhoz kötődő épületek is. Gyö-nyörködhetünk az ,evangélikus templomaz , azalvégi parókia evangélikus gyülekezetiház Székács József Evangélikus Általános, aIskola és Gimnázium, valamint régi evan-gélikus iskolák épületei: a , aKettőssánctériZombai utcai, a Meszes-kisköz sarkán lé-vő című, és még hetven,Központi iskolaemlékeket ébresztő munkájában.

Ha csak e kitűnő épületrajz-sorozatotteszi le az orosháziak asztalára, ezzel isbeírja magát a helyi szellemi kultúra tör-ténetébe.Azonban Balogh Örse író és köl-tő is, néhány önálló kötete már napvilá-got látott, antológiákban, irodalmi folyó-iratokban, napilapokban közlik írásait.Két évtizede folyamatosan jelen vanOrosháza szellemi életében. Születésétőlkötődik egyházunkhoz, s néhány eszten-deje, a Győry Vilmos Szeretetszolgálatrendezésében, volt egy festményekből ésgrafikákból válogatott tárlata, bemutattabibliai tárgyú alkotásait is. t ábrázolóJézusképét pedig egyházközségünknek ado-mányozta. Azon kellene gondolkozni,hogy ezt a talán 100 képre felszaporodó, arégi és a mai Orosháza városképét őrzőrangos gyűjteményt milyen forrásból, pá-lyázati pénzből lehetne megvenni, együtttartani, hogy közkinccsé válhasson.

Varga Béla fafaragó másfél évtizedefogott ismét bicskát, vésőt a kezébe. 2000óta rendszeresen kiállít. Mint mondja, fá-

ba faragja a történelmet. Legutóbb a Vá-rosházi Galériában nyílt kamara-kiállítá-sa, ahol negyven munkáját mutatta be.Előszeretettel mintázza meg a magyartörténelem jeles személyiségeit, a helyimúlt jelentős mozzanatait. Láthattuk az1744-es városalapítókra emlékező Zombaihonfoglalók című sokalakos kompozíció-ját. Ugyanakkor szívesen ábrázolja a régihagyományos paraszti élet, a magyarnépélet eseményeit. Szívéhez közel áll abibliai témák, jelenetek ábrázolása. Egyikfő alkotását, a gyülekezeti termünkbenelhelyezett című munkájátA keserű pohár(ami a gyékényesi evangélikus templomoltárképének mása) is láthatták városunklakói. portréja pedig tem-Luther Mártonplomunkban, az oltár és a papi pad kö-zött nyert elhelyezést. A kiállításon be-mutatta a , aBetlehemi jelenet Jézus feltáma-dása Mennybemenetelés a című mesterienmegmunkált faragványát.

1837.” Supkégel Mózes jó nevű, ismertorosházi asztalosmester volt, a templom-padokat is ő készítette.

Áprilisban az egyház ajánlatkérő leve-leket küldött a pesti és nagyváradi ara-nyozóknak. Flegel János pesti aranyozóhamarosan be is nyújtotta a keresztelőtáltartója iránti árlevelét, mely szerint „a raj-ta teendő festésért és aranyozásért 14 pengőforintot” kívánt. Időközben az egyházmegbízásából tisztelendő Mikolay Istvánjárt el Pesten az „oltár dolgában”. Ugyan-is az oltár, mely 1798-ban az orosházi asz-szonyok adományaiból épült, újrafestés-re szorult. 1837. június 14-én az „Ekklé-zsia Gyűlésén” az oltár és keresztelőme-dence aranyozásának ügye is napirendrekerült. Tisztelendő Mikolay István beszá-molt róla, hogy Pesten jártában, megbíza-tásánál fogva, az oltárnak újrafestése ésaranyozása ügyében alkura lépett a mű-vésszel, aki ezt a munkát 445 ezüst forint-ért kész felvállalni. Ezen kívül húszezüstforintot kíván útiköltség fejében, ésitt-tartózkodása idejére lakással és éle-

lemmel való ellátást. Bele nem számítvaaz oltárképet, mely külön 100 pengőfo-rintba kerül. (Az oltárképpel kapcsolat-ban 1838-ban újabb kiadási tétel mutatko-zik, mely szerint: „Forston Lajos pesti keres-kedő által az Oltár kép ára (225 frt.) a képíró-nak megküldődött.” Atalányos bejegyzésreegyelőre nem ismerjük a választ.) A gyű-lés az összeget meg is ajánlotta azzal a fel-tétellel, hogy az aranyozó becsületesmunkát végez.

Végül az oltár és keresztelőmedencetartójának festése és aranyozása egy idő-ben és közös elszámolásra történt. A júli-usban kifizetett összeg nagyságából arralehet következtetni, hogy egyéb festésimunkákat is beszámíthattak, mert az „Ol-tár aranyozási munka 1161 forint 30 krajcá-ron fizetődött ki .”

A munkálatoknak adódott egy pikan-tériája, melyet az eklézsia gyűlésénekjegyzőkönyve is megörökített. Az ara-nyozó ugyanis szokatlan kéréssel állt elő.Naponkénti borfejadagot kért az eklézsi-ától. Erre ugyan a kötött kontraktus az

eklézsiát nem kötelezte, vagy ahogyan ajegyzőkönyvben fogalmaztak: „erre az ek-lézsia nem szoríttatna” de mégis úgy dön-töttek; nehogy a művésznek kedvét ve-gyék, arra az időre, míg munkája lesz azoltár körül, néki naponként 4 itce (3,2 li-ter) bor kiadatását határozták el. A kifize-tések záradékából viszont az is kiderül:„Aranyozó legényeknek – háromnak – hét fo-rint harminc krajcár borravalót” fizettek.(Valószínű, hogy nekik is jutott a napiboradagból.)

A Flegel János pesti aranyozó művészáltal végzett munkát 1837. július 22. nap-ján vették át. A felvett jegyzőkönyv sze-rint: „az oltárnak és a hozzá tartozó részeknekfestését és aranyozását megvizsgálván, az tö-kéletes megelégedés szerént be végezve lennitaláltatott.” A művész jól végzett munká-ját bizonyságlevéllel is elismerték. Mind-ez 176 éve történt, azóta van keresztelő-medencéje az orosházi evangélikus tem-plomnak.

VERASZTÓ ANTAL

Két kiállításról

Betlehemi jelenet · Varga Béla alkotásaAlvégi parókia (1846) · Balogh Örse rajza

OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2013 õsze

E lőző három lapszámunkban egy-házközségünk 1744-től vezetett ke-

resztelési, 1745-től jegyzett házassági ésaz 1771-től fennmaradt halotti anyaköny-veinek történelmi értékű soraiból idéz-tünk.

Időrendben haladva ezúttal egy igenérdekes, kézzel írott kötetről szólunk.Szintén levéltárunkban található a Házas-sági Eljegyzéseket és Moringolásokat jegyző-könyv az 1788-dik Év November 7-kén kezdve1835-ig. A móring-megállapodások a feu-dalizmus korának jogszokásához kap-csolódnak. A néprajzi lexikon szerint amóring az a díj, amelyet a vőlegény a há-zasság megkötése és teljesítése esetéreígért a menyasszony részére, illetve a le-ány későbbi anyagi biztonságát szemelőtt tartva, a maga részére kikötött. Másforrás szerint a móring hozomány, jegy-ajándék, nászajándék.

A megállapodást a menyasszony és avőlegény, valamint két-három tanú írtaalá (az írástudatlanság miatt többször ke-resztet tettek a nevük helyére). Oroshá-zán a felvidéki Gömör megyéből hoz-zánk került, ma templomépítőként is-mert Szimonidesz János lelkész, 1791-tőla pest-békési egyházmegye esperese, ve-zette be ezt a jogintézményt. Alelkészi hi-vatalban kötötték meg a szerződést, a

Levéltárunk kincseiből IV.

jegyző vagy a lelkész jelenlétében és köz-reműködésével, akiknek személye és jog-állása garantálta a hitelességet.

A kötetből sok érdekes dolgot tudunkmeg az 1700-as évek végének Orosházá-járól. Képet kapunk az itt élő családok ne-véről, társadalmi helyzetről, megismer-jük az idetelepülők származási helyét, afalu első utcaneveit, a házasuló felek álla-potát, foglalkozását, vagyoni helyzetét. A437 oldalas kötetben 2045 pár adatait je-gyezték fel.

Évekig foglalkozott a kötettel, azt be-tűről betűre kijegyzetelte Verasztó Antalhelytörténeti kutató, aki Móringkönyv1788–1835 címmel országos figyelmet ér-demlő, önálló kiadványt tett közzé; a2003-as helyi múzeumi évkönyvben pe-dig Erostyák Zoltán András írt tanul-mányt a móringkönyvben szereplő oros-házi armalista nemesekről.

Most az első évek néhány bejegyzéséttesszük közzé. (Rövidítések: h. l. = haja-don lánya, iff. leg. = ifjú legény, Rft.= Ré-nes forint.)

• Én Süle Ferencz eljegyzettemmagamnak az Édes AnyámnakKetskés Katalinnak és NapamAsszonynak Toth Eva Asszonynak

engedelméből Horgas Jutkát ésígértem moring fejében 30 Rft.7. Nov. 1788. Ketskés Katalin – TóthFerencz – Horgas Jutka

• Én Fodor János, Fodor András fiaeljegyzettem magamnak örök házastársul Szente Istvánnak h. l. Ersébetetakinek, ha az Úr Isten gyermekeknélkül ki Szólítand, ígértem 35 Rft.Orosháza, 13. 8. 789.

• Én Kováts Ferentz, néhai KovátsJánosnak a fia eljegyeztem magamnakaz Új utzai Horváth Istvánnak h. l.Ersébetet, ígérvén nekie Moringfejében 30 Rft.Orosháza, 18. 8. 789. Kováts Ferentz –Horváth ErsébetElöttem: Sonkolos Istvan, Héjas

György, özvegy Kováts Jánosné,Horváth Istvánné előtt

• Én Németh Marton, néhaiSzombathelyi Németh Benedekneka fia jegyzettem el magamnak hütvöstársul Farkas Györgynek h. l. Sarát,ígérvén nekie, ha magzattyaim nemvolna vele, minden jószágomat.Orosháza, 19. 8. 789. Németh Marton– Farkas SaraNémeth János – Gyarmathi Martonelőtt

• Én Abelovszki István eljegyzettemmagamnak örök házas társul, néhaiBantsal Mihálynak haj. LeányátDorottyát, ígérvén nékie, ha gyermeknélkül meg halnék minden keresettjószágomnak egyik felét, úgy hogya másik fele első Feleségemtőlmaradot fiamé légyen.Orosháza, 12. Sept. 789.

• Én Ilovszki Mátyás, néhai IlovszkiJánosnak a fia, jegyzettem elmagamnak örök hütvöstársul BokorJutkát, ígérvén nekie Moring fejében60 Rft.2. Jan. 790. Ilovszki Matyas – BokorJutkaElőttem: Mihalyko Matyás – FabriSusanna előtt

• Én Szekáts Mihály özvegy emberjegyzettem el magamnak hütvöstársul Földváron lakozó HolitskaJánosnak Leányát Marit, ígérvénnekie Moring fejében 30 forintokat.Orosháza, 5. Febr. 790. Szekáts Mihály– Holits MariaVági Ferentz – Szabó István előtt

• Én Lestyán János Birinyi lakos,Lestyán Jánosnak a fia, jegyzettem elmagamnak örök hütvös társul PlenterJanosnak h. l. Ersébetet, ígérvén nekieMoring fejében, ha az Istennek úgytetzene, hogy gyermek nélkül kiSzolitson az Isten, ezer forintokat.Orosháza, 24. April. 790. LestyánJános – Plenter ErsebethPrentl Janos – Lestyan János

• Én Szita János, néhai Szita Jánosnaka fia, jegyzettem el magamnakDominkó Jánosnak h. l. Ersebetet,ígérvén nekie moring fejében mindaztat amivel az Úr meg áldott, s ennekutánna meg áldand.Orosháza, 13. Maj. 790. Szita János –

Varga Béla – amellett, hogy rendszerestemplomba járó –, több kiállítással kap-csolódik egyházközségünkhöz. Szinténbemutatkozott a Győry Vilmos Szeretet-szolgálatnál, valamint a Székács JózsefEvangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimnáziumban is, ahova elkészítette anévadó Székács püspök mellszobrát.

Mindkét kiállítás megnyitóján 60-80fő volt jelen, az intézmények nyitvatar-tási ideje alatt összességében több százantekintették meg Balog Örse és Varga Bélamunkáit. Kívánunk mindkettőjüknek to-vábbi töretlen alkotókedvet, megrendelé-seket, egészséget! Isten áldása kísérjeőket további életútjukon, hogy még sokszép munka kerüljön ki a kezük alól!

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 9

Dominkó ErsebetVarga Adam – Csismadia Mihály –Tóth Istvánné előtt

• Én Dénes Sándor Dénes Györgyneka fia, jegyzettem el magamnak aTemető Sori Varga Jánosnak h. l.Jutkát, ígérvén nekie Moring fejében40 Rft.17. Octbr. 790. Dénes Sándor – VargaJutkaElöttem Boros Ferentz – GyarmatiMártonné előtt

• Szalai István, a Szőlők Sori SzalaiJánosnak a fia, jegyzette el magánakNéhai Varga Jánosnak h. l. a kit öregNémeth János tartott örökbe,Moringot ígért nekie 30 Ft.Orosháza, 12. Octob. 1793.

• Zaszkalitzki András CsizmadiaLegény Árva Vmegyében lakozottnéhai Zászkalitzki Mihálynak a fia,jegyzette el magának Csík Istvánnak

h. l. Ersebetet, s minden keresetetígérte Moring fejében.13. Octobr. 1793.Sitkei György Úr, Latsny PraeceptorUram, Plenter Jánosné Asszony előtt

• Toth János iff. leg. A Törvény BíróBérese, néhai Tóth Jánosnak a fia,most Horváth Ferentznek a mostohafia, jegyzette el magának néhai SzalaiJánosnak h. Leányát, most SzenteIstvánnak a mostoha LeányátKatalint, moring 40 Rft.[Megj.: az 1793 októberi bejegyzésekközött, dátum nincs.]Orban Ferentz és Szekeres Jánosnéelőtt

• Miszlai Mihály Varsanyi Özvegyember jegyzette el magának néhaiBartza Péternek özvegyét ZsedenyiErsebeth Asszonyt, ígérvén nekieMoring fejében 40 Rft. és kétNeveletlen Árvájának adig való eltartását, míg élelmeket és

ruhazattyokat kereshetik.[Megj.: az 1793 novemberi bejegyzésekközött, dátum nincs.]Sárközi János előtt

• Rutkai Josef Csabai lakos, jegyzette elmagának néhai Frajstág Josefnek,Mokrai lakosnak özvegyét, LehotzkiMaria Aszszonyt, ígérvén NekieMorig fejében, abban az esetben, ha amost Nevezett Rutkai Josef hamarébbmeghalálozna 50 Rft.[Megj.: az 1793 novemberi bejegyzésekközött, dátum nincs.]Toth Mihály orosházi Fő Bíró – KovátsAndrás Csabai lakos előtt

Terveink szerint az Orosházi Harang-szó 2013. advent–karácsonyi számábanmég egy csokorra való érdekes bejegy-zést teszünk közzé a móringkönyvből, az1700-as évek végéről és az 1800-as évekelejéről.

KOSZORÚS OSZKÁR

A keresztény hitű emberiség szívesenhallgat olyan tanításokat, igehirde-

téseket, amelyek a hús-vér emberi test fel-támadását hirdetik. Az erre vonatkozóbibliai szövegek, valamint az apostoli hit-vallás még az ókorban íródtak. Akkormég ismeretlen volt a test hamvasztásbanvaló temetése, de nem volt atombombasem, sőt a földi emberiség jelenkori túl-szaporodása (jelenleg hétmilliárdnyianvagyunk) valószínűtlenné teszik az em-ber test szerinti feltámadását.

AKrisztus urunk halála utáni feltáma-dás is két formában olvasható a szent szö-vegekben. Az egyik szerint testi feltáma-dás történt, és Ő együtt vacsorázik a tanít-ványaival. Másrészt a keresztről levettalakban, de spirituálisan jelenik meg a be-zárt ajtajú szobában, és ugyanúgy távo-zik, illetve ugyanúgy lelki test formábanjelenik meg az emmausi tanítványoknak,hazakíséri őket, asztalhoz ül velük, távo-zik, s amikor a tanítványok utána menvekeresik, sehol sem találják.

Pál apostolt is foglalkoztatta a feltá-madás gondolata, kezdve azzal, hogy aföldbe vetett mag előbb elpusztul, majdúj életre kel, de már nem ugyanaz a mag,csak ahhoz hasonló. Majd befejezve az el-mélkedést, azzal zárja, hogy „Elvettetik ér-zéki test , feltámasztatik lelki test.(meghal)Ha van érzéki test, van lelki test is.” [1Kor15,44]

A keresztény világ erkölcsiségénekalapja – egyéb törvények mellett – a kétkőtáblára írt tízparancsolatra alapozódik,ezek között különleges az ötödik, amelysemmit sem tilt, hanem azt ajánlja, hogy„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszúéletű légy a földön”. De hogyan lehetekhosszú életű, mikor a legtöbb ember már50–70 éves korában elveszíti a szüleit?

Az teljesen természetes, hogy amíg aszülők élnek, addig óvják gyermekük tes-ti épségét. Elhalálozásuk után a szülői vé-delem csak úgy lehetséges, ha a lélekbenfeltámadt szülők a túlvilágról, vagyis amennyek országából is figyelemmel kísé-rik gyermekeik földi életét, és vigyáznakrájuk. Ezáltal térül meg a szülők iránti

tisztelet, s járul hozzá a hosszú földi élet-hez.

Egy időben magam is gyakran felfi-gyeltem arra, hogy olyan dolgok történ-nek meg velem, amikre csak egy ésszerűmagyarázatot tudtam adni, mégpedigazt, hogy nyilván odafentről vigyáznakrám. Ilyen történeteket írtam le ebben azújságjában. Ezek keltették bennem azt azérzést, hogy valakik odafentről igenis se-gítenek nekem, illetve gondoskodnak ró-lam.

Mindezek alapján én abban hiszek, ésállítom, hogy a szülők iránti tisztelet a fel-támadt szülők mennyei testének szeretőgondoskodásában megtérül. Ez a körül-mény segített, és segíthet mindenkit ab-ban, hogy hosszú életű legyen a Földön.Én tehát „hitem szerint” úgy tudom elfo-gadni a feltámadás lehetőségét (Krisztusurunk eljöveteléig), hogy mennyei testformában feltámadva a szülő gondos-kodni tud hátramaradt utódairól.

TÓTH SÁNDOR ISTVÁN92 évesen

Cogito ergo sum XII.A feltámadás

Reformációi istentisztelet2013. október 31-én, 10 órakor,

az evangélikus templomban.Mindenkit szeretettel várunk!

OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2013 õsze

A zombai utcai evangélikus iskola tanulói Fasang Árpád tanítóval(Orosháza, 1934) Beküldő: Dénes Ferenc Károly

A szalmapiactéri evangélikus iskola tanulói Macher Lajos tanítóval(Orosháza, 1942) Beküldő: Szabó Gizella

A központi evangélikus iskola tanulói Csizmadia Lajos tanítóval(Orosháza, 1936) Beküldő: Kunos Lajosné Gyömrei Irén

E címmel egy sorozatot indítottunk.Várjuk mindazok jelentkezését,

akik egy-egy régóta őrzött fotójukat szí-vesen közzétennék lapunkban . Olyan, a19. és 20. században készült fényképekregondolunk, melyek evangélikus egyház-községünkhöz vagy a leányegyházakhozkapcsolódnak. Lehetnek régi orosházievangélikus iskolai fotók, konfirmáció-ról, esküvőről, temetésről készült felvéte-lek. Ábrázolhatják templomunkat, egy-kori iskoláinkat, egyházi épületeinket.Örülnénk annak is, ha eddig ismeretlenképeket kapnánk régi egyházi alkalma-inkról, lelkészeinkről, tanítóinkról, mástisztségviselőinkről. Fontos annak ponto-sítása, hogy kit vagy mit ábrázol a be-adott felvétel, hol és mikor készült. Fel-tüntetjük a fotó tulajdonosának nevét és –ha tudjuk – a fotográfusét is.

Kérjük Olvasóinkat, hogy a lelkészi hi-vatalba, Csehi József hivatalvezetőhöz(Orosháza, Thék E. u. 2.) juttassanak el,válogatás után, egy jól másolható érdekesfényképet.

Most pedig gyönyörködjünk a régifelvételekben!

Fotóalbum

Hõsök napjaés falunap

Kardoskúton

2013. május 26-án, vasárnap, 13.30órától hõsök napi ünnepség volt.Elõbb a falutáblánál – kiadós esõ kö-zepette – egy rovásírásos emléktáb-lát avattunk, rövid mûsor keretében.Majd 14.15-tõl ünnepi istentiszteletvolt a templomban, a történelmiegyházak lelkészeinek, papjainakközremûködésével, az emlékmûnélgyermekek mûsora. Utána koszo-rúztunk a leventeemlékmûnél és atemetõben található emlékmûnél. Atemplomban Póka Angéla gospel-énekes énekelt. Ezt követõen a kar-doskúti mûvelõdési házban I. világ-háborús haditudósítók grafikáibólrendezett kiállítás megnyitója volt,majd szeretetvendégséget tartot-tunk.

Július 20-án, a falunap alkalmábólökumenikus istentisztelet volt NagyZoltán református lelkész igehirde-tésével.

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 11

J elentéktelen esemény a gyülekezetialkalmak sorában. A kávéillattal telt

hátsó terem hosszú szürke asztalánálkeddenként néhányan összegyűlnek. Fe-jét lehajtva, ujjait összekulcsolva ki-ki el-sóhajtja bánatát (sajátját és másokét), el-zeng néhány elkoptatott evangélikuséneket, majd az alkalom egy Miatyánkkalvéget ér.

Aztán hogy történik-e valami? Ki tud-ja? Jó és rossz dolgok mindig lesznek, jön-nek és mennek. Sosem tudjuk meg, „milett volna ha”, és emberi magyarázatbansincs hiány, bárhogyan fordul a sorsunk.Amikor bajban vagyunk, az Úrhoz kiál-tunk, s amikor tisztul az ég, sietve tovább-lépünk. „Törvényszerű volt” és „Így kel-lett lennie” – bölcselkedik az ember, s ahála elmarad.

Imaközösség – régóta vártuk már.Ami álom volt, most valóság, bár végülkeveseket érdekel. Mindössze néhányembert, aki mégis hisz valamiben. MertValaki egyszer azt mondta: „Bármit kér-tek az Atyától az én nevemben, megada-tik nektek”. És „Aki zörget, annak ajtótnyitnak, és aki keres, talál”. Olcsó köz-hely? Vagy lehet, hogy komolyan gondol-ta? Ilyen egyszerű volna?

Kedd jön kedd után, telnek a napok,múlnak a hetek és szállnak a hónapok.Majd visszanézünk: hogy is volt? Kér-tünk Szentlelket, élőt és hatót, átformálóerejűt. Kértük Isten Lelkét, mely áttör gá-takat, megnyit rozsdás emberi szíveket.Kértünk ébredést, áldást, megújulást.

Majd lepereg néhány hónap, s előt-tünk egy kép. Iskolánk díszterme, több-

száz odaszánt szívű diák, egy emberkéntdicséretet zengve, az Úrnak énekelve. Lé-lekkel telve, ki-ki saját tehetségéből az ol-tárhoz hozva, amilye van, egy jó illatú ál-dozathoz. Másnap kígyózó sorok az úr-vacsoránál, a „tízes” istentiszteleten.Minden arcon mosoly, a mennyei Atyamosolya. Tapintható a Szentlélek. Hason-lóra évek óta nem emlékszem. EGOT2013, Orosháza. Egy apró morzsa, mely aMennyből hozzánk lehullt.

Hogy is volt azon a kedden?És szól a halk ima a maroknyi ember

ajkán evangelizációért, misszióért, ébre-désért. Általános, elkoptatott téma, rutin.Ki figyel oda rá? S amikor fejünket újrafelemeljük, tele a naptár, és gyülekeze-tünk dicsőítő csapata újra útnak indul,zsinórban hatodik zenés bizonyságtételé-re, szerte az országban, szűk 3 hónap le-forgása alatt. Ennyi felkérés évek óta nemvolt. És még ami előttünk áll: októberbenDeák tér, novemberben Pintér Béla Oros-házán, tavasszal kerületi missziói nap ésutcai evangelizáció...

Miért? Hogyan? Mitől? Vagy inkább:Kitől? Hullik a manna a mennyből, csakfel kell szedegetni.

És bár ezernyi a gond, támad a kö-zöny és a szokásos „nincs időm”, azért akeddi alkalom marad. S ott az imadoboz,amelyben egy-egy reszkető kéz fohászanéma sóhajként olykor megtaláltatik.Szól a köszönet, a hála, mások helyett,másokért. Nem fényesen, nem díszesen,de kitartóan és hűségesen. Esedezünkdiakóniai munkáért, majd néhány hétmúlva országos elismerésben részesül azorosházi diakónai szolgálat. Miért pontmost és miért pont így? Könyörgünk hó-napok óta kilátástalan betegekért, gyó-gyulásért, s talán magunk sem hisszük,amikor jön a hírhozó: elmúlt a baj. Szé-gyenkezve, pironkodva valljuk meg: mégimáinkban is oly kicsiny a hitünk.

Ó, drága mennyei Apukánk, tanítsgyermeki szívvel hozzád fordulnunk! Se-gíts hitetlenségünkön, taníts bátran kér-ni, előtted megnyílni! Te adj hálát a szí-vünkbe, ha válaszra méltatsz, és engedd,hogy meglássuk hatalmas tetteidet! Kö-szönjük legnagyobb ajándékodat, drágaegyetlen Fiadat, akinek áldozata árán,szabadon Tehozzád léphetünk, és ölelőkarodban megpihenhetünk! Ámen!

BÁNKI-HORVÁTH GYÖRGY

Meghallgatott imádságok

Evangélikus olvasókör„Sokat olvastam. De az olvasással is úgyvan az ember, tudod… csak akkor kapsza könyvektől valamit, ha tudsz is adniolvasmányaidnak valamit. Úgy értem,ha olyan lelket viszel feléjük, amelyaz olvasás párharcában hajlandó sebeketkapni és adni, hajlandó vitatkozni,meggyőzni és meggyőződni, s aztángazdagodva attól, amit tanult a könyvből,életben vagy munkában építeni abbólvalamit…” [Márai Sándor: Az igazi]

F orgatom, ízlelgetem e mondatokat,és azt a titkot szeretném felfedni,

hogy miként oldható fel vidéken, de főlegkisvárosban a szellemi magány. S mi a re-

cept? Igazán nem tudom, de sejtem, hogyvalami köze van a dologhoz a könyvnek,Isten legnagyobb adományának, hiszen aminta az öröklétre éppen az isteni könyv,a Könyvek Könyve, a Biblia, mely bizo-nyítja, hogy a könyv kapocs a régi időktettei és a ma valósága között. A könyvüzenete nem csupán a betűkből összera-kott szó… annál több: a lélek, az a külö-nös tartalom, amely csak elmélyült értel-mezési szándékkal, lassan kerül kibon-tásra. A könyvbeli üzenetet nem lehetcsupán egyszer megtalálni, hanem aztfolyamatosan újra és újra fel kell fedezni,ki kell bontani értelmét, jellemét, zama-tát, ízét, színét. Ha ezt megközelítjük, ak-kor talán teljesebb életet élünk. Ezen gon-

dolatok foglalkoztattak, amikor felkéréstkaptam az evangélikus egyház részéről –Ördög Endre igazgatólelkésztől és LaczkiJános másodlelkésztől – a hajdani oroshá-zi hagyományokat idéző, megújított for-mában működő olvasókör létrehozásáraés vezetésére. Örömmel teszem.

S mire gondoltam? Arra, hogy a kez-deti olvasókörök mintájára kell működ-tetni a csoport foglalkozásait. Vagyis ol-vassunk. Közösen, ott olvassunk és be-szélgessünk az olvasottakról. Kezdhetjüktalán a magyar novellairodalom legszebbnovelláival, s persze mellé még tehetünkegy drámát vagy regényt. A vers mindenfoglalkozás nyitó és záró mozzanata.

Havonta egy alkalommal – mondjuk

Imaközösségi alkalmunkramindenkit szeretettel várunk

keddenként, 17 órakor,a gyülekezeti házban!

OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2013 õsze

szerdán, a hó második hetében – tarta-nánk összejöveteleinket, középpontban akönyvvel. Beszélgetések régi klasszikusirodalmi alkotásokról (regény, novella,dráma), válogatás napjaink alkotásaiból,író-olvasótalálkozók, városépítészet ésegy város szellemi élete, műhelymunka(régészek, történészek meghívása), iro-dalmi utazások vetítéssel, vendégünk aBárka folyóirat (Tiszatáj, Alföld, Terasz,Várad) testvérvárosunk kulturális életé-ből, vendéghívás Nagykároly, Arad stb.Irodalmi kirándulás Orosházán, Békésmegyében, Partiumban,

Részletesebb programunk: november

13-án, 17 órakor alakulás, vers és novella,majd Fülöp Béla bemutatja könyveit. De-cember 11-én könyvajánló karácsonyra(vendégünk lehet Buzai Csaba könyvtár-igazgató, Kiss Tünde könyvtáros, TóthAnikó könyvesbolti eladó). Január: egyrégész naplója, Rózsa Zoltán múzeum-igazgató, régészkutató. A program az öt-letek alapján változhat, de mindez körvo-nalazza szándékunkat.

Zene és irodalom: Mozart (bemutatjaDinnyés István címzetes igazgató, zene-tanár). Festészet és irodalom: egy hódme-zővásárhelyi vagy békéscsabai festőmű-vész meghívása (mini tárlattal), feleleve-

nítjük Madách híres művét, az Ember tra-gédiáját, értelmezzük, beszélgetünk róla,s közben elindítunk egy, a hajdani olva-sókörök gyakorlatában bevett eljárást: fo-lyamatosan olvasunk egy regényt, amitév végén közösen értelmezünk.

Persze minden szándék értéke ponto-san annyi, amennyi megvalósul belőle.Bízom abban, hogy lesz érdeklődés olva-sókörünk iránt, amely mindenki számáranyitott.

Mindenkit köszönt és vár:

FÜLÖP BÉLAmagyartanár

Beszámoló a diakóniai kirándulásrólVelem vándorol utamon Jézus (EÉ 459)

E zzel az énekkel és reménységgel in-dultak útnak szeptember 12-én

Ihász Beatrix lelkésznő és a diakóniai cso-port tagjai, három év után ismét Nyíregy-házára. Egy társunk – Kisné Marika – saj-nos már nem tudott eljöni, őt közben ma-gához szólította az Úr; ezúton is szeretet-tel emlékezünk rá.

Elsődleges célunk a Nyíregyházán jóeredménnyel működő anyaotthon és sze-retetszolgálat intézményeinek látogatásavolt.Az anyaotthonban olyan kisgyerme-kes vagy terhes anyák élnek gyermekeik-kel, akik családi körülményeik miatt se-gítségre, lakásra szorulnak. Szoros kap-csolatban vannak az evangélikus egyház-zal. Rendszeresek az áhítatok, gyermek-foglalkozások, de nem teszik kötelezővéa részvételt. Mégis sokakat szólít meg Is-ten igéje, többször volt és van keresztelő.Nagy gonddal figyelik a gyermekek ta-nulmányi előmenetelét, s arra töreksze-nek, hogy az itt élő gyermekek mindentmegkapjanak, mintha családban nőné-nek fel.

A szeretetszolgálat vezetője elmond-ta: ők látják az egész várost, így kb. 100-150 tagjuk van, részben házi gondozásra,részben bejárnak ebédelni, vagy ebédethordanak el a gondozók. A klubban kézifoglalkozású tevékenység folyik, de lehettévét nézni, újságot olvasni, beszélgetniis. Csodálatos fafaragásokkal díszített kö-zösségi termük van, ahol istentisztelete-ket, áhítatokat és különböző összejövete-leket is tartanak.

Ezt követően a város külterületén, aBenkő-bokorban, egy mozgássérültekotthonában ebédeltünk. Megállapítottuk,hogy nagyon precíz, szerető, gondosmunka folyik a szolgálatokban, ami kö-vetendő példa számunkra is. Ebéd utánfolytattuk utunkat, hogy a szervezőink,

Lázárné Marika és Dr. Rusznák Jolán általelőkészített program szerint tegyük mega kellemes kirándulásokat.

Az első állomás Tokaj volt, megbűvöl-ve álltunk a természet csodája előtt, ésnéztük, ahogy a Bodrog a Tiszába ömlik.

Kellemes sétát tettünk a városban. Min-denkit elbűvölt a szépsége, mintha mé-zeskalácsból készítették volna, minde-nütt virág, s a kirakatsorok a város büsz-keségét hirdették, szinte hívogattak beté-résre.

Következő állomásunk a bodrog-keresztúri Betlehem Evangélikus Pihenő-ház volt. Ott már ismerősként fogadtakminket. Miután a szállást elfoglaltuk, el-fogyasztottuk a finom vacsorát. Ezután

lelkésznőnk áhítatot tartott, és még hosz-szú ideig kellemes beszélgetéssel töltöt-tük az estét. Mária nap lévén felköszön-töttük Lázárné Marikát.

Amásnapi program Vizsoly volt. Köz-ben megálltunk Boldogkőváralján. Meg-tekintettük az 1380 körül épült várat, s né-hányan fel is mentünk, hogy közelebbrőlis megcsodáljuk a szép várromot. Folytat-tuk utunkat Vizsoly felé, ahol megnéztüka 12–14. század között épült reformátustemplomot (itt őrzik az első magyar nyel-vű és Magyarországon nyomtatott Bibli-át). Látható a „nyomdagép” is, amin ki-nyomtatták, ez szintén nagy élménytnyújtott.

Ezután Szerencsre érkeztünk meg,ahol egy ebéd után a hajdan híres cukor-gyárból megmaradt tárgyakat és történe-ti képeket tartalmazó kiállítást néztükmeg. A szerencsi csokoládégyár minta-boltjában sok finom édességet vásárolvaindultunk hazafelé. Ráadásprogram volt,hogy gépkocsivezetőnk, Szekeres Palifelvitt bennünket a Tokaj-hegy tetejére,ahonnan csodálatos kilátás nyílt a vidék-re. Sok tapasztalattal és élménnyel gazda-godva indultunk vissza. Köszönet a szer-vezőknek, felejthetetlen két napot töltöt-tünk együtt!

Lázárné Marika már sok éve dolgozika diakóniai csoport összetartásán, sok-szor szervezett kellemes és tartalmas ki-rándulást. Szerető és gondos munkájaeredményeként szeptember 25-én, a Dia-kónia Napján a Magyar Evangélikus Dia-kóniai Bizottság az „Év Önkéntese”-díjjaltüntette ki, amelyhez ezúton szeretettelgratulálunk, s további munkájához sokerőt és egészséget kívánunk!

KOVÁCS TIBORNÉa diakóniai csoport tagja

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 13

Fénysugár-híradó

Leánygyülekezeteink nyári krónikája

„… és íme, én veletek vagyokminden napon a világ végezetéig”[Mt 28,20b]

O lvasóinknak ezúttal pünkösd előttilapzártánktól az október első heté-

ig tartó időszakról számolunk be.Nyugdíjas egyesületünk tagjai jelen

voltak egyházközségünk életének fel-emelő eseményén, a tavaly augusztus ótaközöttünk szolgáló Ihász Beatrix lelkészbeiktatásán. Lázár Zsolt esperes végezte abeiktatást, az igehirdetést pedig GáncsPéter elnök-püspök úr.

Tagjaink általában részt vesznek a va-sárnap délelőtti fő istentiszteleteken.Mindhárom lelkészünk megtartja szá-munkra a kedd délutáni igehirdetést, né-hányan közülünk látogatják a csütörtökesti istentiszteletet is. Fontosnak tartjukezt, mert hisszük, hogy a hitüket gyakor-ló, templomba járó emberek boldogab-bak, kiegyensúlyozottabbak. Igyekszünkmegismerni és megfogadni a Biblia üze-netét, gyakorolni a keresztyén életszem-léletet, egyházunk szeretetét.

Figyelemmel kísérjük egyházközsé-günk ifjúságát, a konfirmációi vizsgát, aSzékács József Evangélikus Óvoda, Álta-lános Iskola és Gimnázium életét is. A

fenti időszakban volt a tanévzáró isten-tisztelet, majd szeptember elsején a tan-évnyitó, legutóbb pedig az EvangélikusGimnáziumok Országos Találkozója(EGOT), ahol együtt örültünk a gyüleke-zet tagjaival az iskolalelkészek, a tanárokés a sok száz fiatal templomi jelenlétének.

A jelentősebb városi eseményeken isképviseljük nyugdíjas-egyesületünket.Június elején ott voltunk és koszorúztunka trianoni megemlékezésen, ahol RibárJános ny. esperes úr beszédét hallgattukérdeklődéssel. Esemény volt számunkraaz új főtér avatása is, amit szintén mind-nyájan megnéztünk. Több klubtagunk te-kintette meg a múzeumban KoszorúsOszkár régi orosházi kiadványokat, egy-kori helyi festők alkotásait bemutató gyűj-teményét. Meglátogattuk az alapításának50 éves jubileumát ünneplő Orosházi Fes-tők Csoportjának két kiállítását, VáradiKornél, Hopka Margit, Balogh Örse, Var-ga Béla képzőművészek tárlatát.

Vidéki utazásainkat közösen alakítjukki. Július közepén a Kecskemét szom-szédságában fekvő Jakabszállásra utaz-tunk, az úgynevezett Magyar Kertbe,ahol kicsinyítve, 93 ezer négyzetméter te-rületen mutatják be Magyarország dom-borzatát és vízrajzát. Ezt körbesétáltuk a40 °C-os hőségben, aztán lovas kocsival

szétnéztünk a környéken, majd délutánerdei barangolás volt a program.

Másik utunk, már szeptemberben, aSzarvasi Szilvanapra vezetett. Az időjá-rás most sem kedvezett. Nem hőség volt,hanem szakadatlanul zuhogott az eső.Ennek ellenére igyekeztünk jól éreznimagunkat. Esernyőnk és esőkabátunk fe-dezékében kedvünkre válogattunk a szil-valekvárokból, megkóstoltuk a különbö-ző szilvás ételeket (a szilvás gombócot,derelyét, süteményeket). A fesztiválsá-torban találtunk menedéket, a sok százlátogató közé szorulva itt néztük és hall-gattuk meg az Ótemplomi evangélikusokLuther’s Roses kórusának valóban szín-vonalas előadását. Mindnyájan sajnáltuk,hogy délutáni programunkat is elmostaaz eső. Szerettük volna körbejárni az ar-borétumban kialakított Mini Magyaror-szágot, ahol két hektár területen megnéz-hetők az eredetihez hasonló szép magyarépületcsodák.

Mostani lapzártánk után újabb uta-zásra készülünk. Ezúttal Poroszlóra me-gyünk, ahol a Tisza-tavi Ökocentrumotlátogatjuk meg. Erről és egyesületünk kö-vetkező eseményeiről majd az advent–karácsonyi Harangszóban tudósítjukKedves Olvasóinkat.

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ

Táborok Szentetornyán2013. június 24–28. között hittanos

napközi tábor volt, felsős tanulók számá-ra. Az igei vezérfonalat József történeteadta, amit a résztvevők rajzfilmen és azazt követő csoportos beszélgetéseken ke-resztül ismerhettek meg. A gyermekeketleginkább az álmok szerepe, s az önma-gukban meglévő harag feldolgozása ér-dekelte. A táborban volt még céllövészet,számháború, és sok érdekes program.Szerdán Gyopárosra vittük a gyermeke-ket. Pénteken a romániai solymosi várhozés Aradra látogattunk. A héten mindhá-rom leánygyülekezetből és Orosházárólvoltak gyermekek. A tábor költségeihezszerény hozzájárulást kértünk.

Július 1–5. között alsósok számára isvolt (ingyenes) hittanos napközi tábor,játékkal, sporttal. E táborban is József tör-ténetét vettük, ami megszólította a fiata-lokat, hiszen közöttük is jelen van a test-véri rivalizálás. Szerdán az Árpád-ha-lomhoz kirándultunk, pénteken Gyopá-

roson voltunk. A két táborban összesentöbb mint 50 gyermek fordult meg. Többfelnőtt segítő, pedagógus tartott velünk.

Cigánymisszió Telekgerendáson2013. július 18–22. között országos ci-

gánymissziós hétre utaztunk. Szentetor-nyáról és Orosházáról három autóvalmentünk. Volt közöttünk olyan, aki saj-nos nem tudott ott lenni mind az öt na-pon, de maradandó élmény jelentett szá-mára az a pár nap is. A táborba a nyírségiGörögszállásról, a dunántúli Sárszentlő-rincről, valamint Szarvasról és egyéb he-lyekről érkeztek cigányok és nem cigá-nyok egyaránt; olyanok, akik fontosnakérzik a cigányok közötti missziót. A hét aboldogmondások témája köré épült. Va-sárnap a csabai evangélikus nagytemp-lomban vettünk részt istentiszteleten,ahol több bizonyságtétel is elhangzott.Zsarnai Krisztián evangélikus esperesigehirdetésében szókimondóan szólítottameg az embereket.

EKE-tábor Lucfalván2013. augusztus 4–10. között az EKE

gyermek- és ifjúsági csendeshetén vet-tünk részt. Erre az alkalomra egy kisbusz-nyi és egy autónyi gyermeket, illetve fia-talt vittünk el Kardoskútról, Orosházárólés Rákóczitelepről. A tábor programjátszínesítette az a 11 amerikai evangélikus,akik ezen a nyáron vállalták a fiatalok,gyermekek közötti missziós munkát. Ahét esti igehirdetője Jonathan Unverzagtevangélikus lelkész volt, aki 11 gyermekédesapja. Az ő szolgálata sok gyermeketmegérintett, akik közül többen azon a hé-ten határozták el, hogy felnőtt korukbanmisszionáriusok lesznek. A délelőtti fog-lalkozásokon a Dávidról szóló történetekkerültek elő, majd délután egy nigériaimisszionárius élettörténetével foglalkoz-tunk. Atáborban, a lucfalviak mellett, sokmás gyülekezetből voltak még résztvevőgyermekek és fiatalok

LACZKI JÁNOS

OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2013 õsze

Koncert a templomkertben

A ugusztus utolsó vasárnapján külön-leges koncertre került sor a város-

ban. Ahallgatóság nem egy hangverseny-terem székein vagy templompadokbanült, hanem az evangélikus templom kert-jében, és az est közreműködőinek, az Al-föld Vonósnégyes művészeinek is épp eza hely szolgált színpadként.

Az új lehetőségeket kereső, kísérlete-zőkedv és a hagyományteremtő szándéktalálkozott abban az ötletben, amelynekmegvalósulásaként a közönség egy sajá-

tos hangulatú, tartalmas kikapcsolódásthozó Schubert-esten vehetett részt.Amű-sor elején a szerző rövid karakterdarabjaiszólaltak meg, majd a monumentális a-moll – Rosamunda – vonósnégyes hang-zott el.

A testközelben muzsikáló zenészek, atemplom monumentális északi homlok-zata alatt meghúzódó csendes templom-kert, valamint a szabadtéri koncertek sa-játos akusztikája és hangulata mind hoz-zájárultak ahhoz, hogy az est után közre-

működők és hallgatóság egyaránt úgyérezhette: egy új kulturális teret fedez-tünk fel a város számára. Ezt a lehetősé-get kívánjuk kiaknázni, és Templomkertihangversenyesték elnevezéssel nyári kon-certsorozatot indítani, aminek megvaló-sítása a jövő nyáron kezdődik. A stílusokés közreműködők sokszínűségét szemelőtt tartó program megszületésével újszínnel gazdagodhat Orosháza kulturálisélete.

A Kulturális Örökség Napjai templomunkban

S zeptember 21-én és 22-én a Kulturá-lis Örökség Napjai ebben az eszten-

dőben a kiemelt témával vártaVizek házaszerte az országban és Európában a kü-lönböző épületek, kiállítások látogatóit.Természetesen az ehhez kapcsolódó épü-letek mellett (az előző évekhez hasonló-an) most is minden értékes, érdekes, vagyegy közösségnek sokat jelentő épület ismegnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.

Egyházközségünk ebben az évben iscsatlakozott a rendezvénysorozathoz, ésbár templomunk nem kapcsolható köz-vetlenül az év kiemelt témájához, a víz akeresztségen keresztül jelent meg a na-pok tematikájában.

A templom szombaton és vasárnap 10órától 18 óráig folyamatosan nyitva volt.Ez idő alatt az oltártérben kiállítás voltlátható Fókuszban a keresztség és templo-munk keresztelőmedencéje címmel. Az eme-leti Győry Vilmos-terem felé lépcsőházigaléria nyílt: témábanA mi templomunkidőszakos képtár alkotásait tekinthettékmeg a látogatók. A Győry Vilmos-terem-ben gyülekezettörténeti állandó kiállítás,valamint orosházi festők a víz, a hit, a te-remtettség témáját feldolgozó alkotásai-ból összeállított kiállítás várta a vendége-ket.

Szombaton délelőtt 11 órakor és dél-után 3 órakor orgonabemutató volt, rövid

hangszertörténeti előadással és barokkorgonamuzsikával. Vasárnap délelőtt a10 órai istentisztelet keretében keresztelé-si liturgiára került sor, így a gyülekezet is-tentiszteleti élete is reprezentálta a napokfő témáját.

E két nap alatt a bejáratnál elhelyezettszámlálóedénybe több száz színes üveg-kavicsot dobtak a látogatók, jelezve ezzela templomban megfordultak számát. Ter-veink szerint a szeptemberi kapunyitástés az ahhoz kapcsolódó programokat akövetkező években is folytatni kívánjuk.

„Közel van az Úr a megtörtszívűekhez és a sebzett lelkűeketmegsegíti.” [Zsolt 34,19]

2 013. szeptember 15-én előadás ésszeretetvendégség keretében tette

meg az orosházi gyülekezet első lépéseitegy új munkaág útján, mely a gyásszal, aveszteséggel küzdők segítése érdekében,a lelki gondozás egy speciális fajtáját fel-használva indul el.

Mint azt Ördög Endre igazgatólelkészbevezető köszöntőjében mondta, az egy-háznak mindig is feladata volt és lesz a vi-gasztalás, az evangélium fényében vég-zett lelki gondozás. Az új kezdeményezés

– ami a gyülekezeti nővéri szolgálat fel-mérései és jelzései alapján indult – az ön-segítő csoportok és az egyházi lelki gon-dozás ötvözete. Különösen nagy lehető-ség ehhez, hogy a csoport vezetését válla-ló Ihász Beatrix lelkésznő másoddiplo-más képzésben megszerezte a mentálhi-giénés lelki gondozó végzettséget is, ígyadott a szakszerű segítség. A csoport in-dítását alapos kutatás, tájékozódás előztemeg, kapcsolatfelvétel történt már ilyenkörben járatos szakemberekkel, és más,hasonló csoportokkal is.

A bevezető szavak után Ihász Beatrixbeszélt a gyászról, a csoport céljairól, egykicsit érintve a majdani feldolgozás mód-szereit. „Saját sebeid felől közelíts mások

sebei felé” – mondta a lelkésznő, ami akármottója, egyben mankója is lehet ennekaz új kezdeményezésnek, de segítséget je-lenthet minden veszteséget átélőnek. Azelőadás képes illusztrációkkal, zenei ésverses elemekkel lett még élménysze-rűbb. A lelkésznő mindenekelőtt leszö-gezte: Isten hatalma nagy, és ezt soha nefelejtsük el, bármilyen bánat ér is!

Az előadás után szeretetvendégségkeretében, a terített asztaloknál élénk, ba-rátságos beszélgetések folytak személyesveszteségeinkről, sebeinkről, és az indulógyászfeldolgozó csoportról.

SZÖLLÕSINÉ KASSAI JUDITgyülekezeti nõvér

Gyászfeldolgozó csoport indultaz orosházi gyülekezetben

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 15

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Tanévkezdő pedagógus csendesnap

B izonyos cégek igen nagy hangsúlytfektetnek arra, hogy alkalmazotta-

ik a lehető legoptimálisabb körülményekközött végezhessék áldásos tevékenysé-güket a cég és embertársaik javára, hiszenjól tudják, a munkahely az a hely, ahol azemberek életük nagyobb részét töltik, ígyegyáltalán nem közömbös számukra, mi-lyen is a kollektíva lelki-fizikai energia-szintje, hogyan tud a leghatékonyabbanműködni.

Mi sem természetesebb és természet-szerűbb, minthogy iskolánkban az év-kezdő csendesnapokon újra és újra meg-élem ezt a lelki energetizálást, melynekélményei, megélései, tapasztalatai és rá-csodálkozásai már több tanévem szür-kébbnek induló vagy halványszürkébeforduló napjain segítettek át.

Folyó tanévünk kezdetén visszacsato-lást kaphattam például kollégáimtól: mi-ért jó, hogy én közöttük töltöm munka-időimet, mennyire vagyok türelmes, ho-gyan áradhat a szeretet, mennyivel köny-nyebb egy-egy lábon állni 50 embernekegymásba kapaszkodva és egymáson se-gítve, mint egyénenként billegve, csupána saját egyensúlyhiányába kapaszkod-va… és arról, mennyire kevéssé véletlen-szerű az, hogy melyik ige kerül egy-egyóvodai csoporthoz, általános iskolai vagygimnáziumi osztályhoz, hogy rá épülhes-sen tanévük, oktatásuk, nevelésük. (Ko-vácsné Misurda Ilona)

Intézményünk pedagógusközösségemost is ugyanúgy lépte át a 2013/14-estanév startvonalát, ahogyan tette azt azelmúlt években. Az augusztus 30-ánmegtartott csendesnapunk központi té-mája a lélekgyümölcsök voltak („A Lélekgyümölcse pedig: szeretet, öröm, békes-ség, türelem, szívesség, jóság, hűség, sze-lídség, önmegtartóztatás.” Gal 5,22–23)

Balog Eszter iskolalelkész aznap reg-gel elhangzó áhítatában elmondta: „… évelején azt is világosan látjuk, hogy egy

közösség, a tanári közösség tagjaiként va-gyunk most itt együtt, és vannak közösfeladataink. Nap mint nap egyeztetések,munkatársi megbeszélések zajlanak az

óvodában, az iskolában. Közös célunkösszességében ez: odafordulni a kisebbekfelé az óvodában, illetve a nagyobbak és amég nagyobbak felé az iskolában. Mind-ezt Jézus Krisztus segítségével, a belé ve-tett hittel, hogy a kellő tudást és ismeretetátadva neveljük a gyermekeket és a fiata-lokat – Krisztust követő életet eléjük élve.

Hisszük és valljuk, hogy ha Isten Lel-ke munkálkodik bennünk, a Lélek általtudunk gyümölcsöket teremni. Ami kö-zösségi szempontból a legfontosabb: az aszeretet, az egymás szeretetében valószolgálat. Ez azt jelenti, hogy odafigye-lünk egymásra, hogy szabaddá válunkegymás számára. Ez a szeretet a másikatfeltétlen elfogadó szeretet, melynek sok-féle megnyilvánulása van:

Öröm – egyfajta stabil lélekállapot.Békesség – olyan állapot, mely Istennel

való megbékélésből fakad. Ez a nyuga-lom és békesség az, ami kihat a társaink-kal való kapcsolatra.

Türelem – amit kitartásnak nevezhe-tünk, illetve az aggodalom hiányának.

Szívesség jóságés – tetteink önszán-tunkból fakadnak és nem kényszerből.

Hűség – hűség Istennel és az emberek-kel való kapcsolatunkban, mely a dönté-seinkre alapszik.

Szelídség – a nyugalmas lélekállapot.Önmegtartóztatás – alapvető önura-

lom, mértéktartás. Istennek terve van azéletünkkel, de a közösségünk életével is.Az a terve velünk, hogy gyümölcsöt te-remjünk.

Jézus mondja: „Nem ti választottatok kiengem, hanem én választottalak ki, és rendel-telek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümöl-csöt teremjetek, és gyümölcsötök megmarad-jon, hogy bármit kértek az Atyától az én ne-vemben, megadja nektek.” [Jn 15,16]

Az áhítatot követően jó hangulatú kö-zösségi játékokkal folytatódott progra-munk a díszteremben. Feltérképezhettükegymás örömeit, amelyeket a nyáridő ho-zott számunkra, csapatokat alkotva élő-képekké alakultunk, illetve szó szerintegymás támaszai lehettünk egy nagy kör-ben állva, könnyített „egyensúlygyakor-latokat” végezve.

A délelőtt középső részében a csapa-tok egyfajta meditatív akadálypályát jár-tak be, hét állomáshellyel. Az állomáso-kon a lélekgyümölcsök tartalmi kifejtésé-re került sor, különböző feladatokkal, azállomásvezetők (hittan munkaközösségtagjai és lelkes, vállalkozó szellemű kollé-gák) irányításával. Pillantsunk be rövi-den az egyes állomásokra:

SzeretetAz asztalon – gyertyafény körül – tíz

történet várt a pedagógusokra, melyekközül tetszés szerint választaniuk kellettegyet elolvasni és értelmezni. A beszél-getés során egymás reflexióiból tanul-tunk, hiszen minden rövid kis történetközelebb vitt minket az isteni igazsághoz:

a szeretethez – ítélkezés nélkül, elfoga-dással. Ezt követően körbeállva fogtukmeg egymás kezét, mert szervezőkkéntúgy gondoltuk, hogy a szeretetről nemelég elméleti síkon beszélgetni, hanemmeg is kell tapasztalni. Közben Pál apos-tol szavait olvastuk: a szeretet himnusza-ként elhíresült sorokat. Néhánymonda-tos üzenetként összegeztük a tanítást,majd elindítva a láncot, megöleltük egy-mást – ahogy Isten is körbeölel bennün-ket szeretetével, csak észre kell vegyük!(Jenei Mária, Berta Tünde)

ÖrömA tanévkezdés örömei. Fontos, hogy

megfogalmazzuk, átgondoljuk évi teen-dőinket, és meglássuk szépségeit, peda-gógiai feladatait, Isten kegyelmét, hogy

OROSHÁZI HARANGSZÓ16 2013 õsze

újra gyermekeket bízott ránk. Öröm éshála együtt jár. Ebben a témában beszél-gettünk. Nagyon jó volt látni, hogy való-ban várakozással álltak a kollégák az újóvodai, iskolai év elé; ahogy összegeztük:másképpen nem is lehet.

A hivatástudaton túl örömünk táplá-lója kell hogy legyen a Krisztusban átéltúj élet öröme. Ennek az örömnek kifelé issugároznia kell, hiszen úgy állunk gyer-mek- és szülői közösségeink előtt, mintegy hirdetőtábla. A keresztény öröm ma-ga a missziói erő. Pedagógiai eszközeinkmellett a legfőbb támaszunk. Örömünklegyen közösségi: legyünk egymás táma-szai, biztatói, s ne feledjük, mennyire fon-tos értékelni egymás igyekezetét – le-gyünk összekapaszkodó láncszemek!

Az irányított beszélgetés után az adottcsapat tagjai között egy legyezőhajtoga-tású papír járt körbe ezzel a megkezdettmondattal: Örülök, hogy közöttünk vagy,mert… Mindenki megkapta a maga „lis-táját”, reflexiókat, amelyek reményeimszerint megerősítették őt abban, hogyfontos a jelenléte, örülünk, hogy Isten kö-zénk vezérelte. (Nagyné Györgyi Szilvia)

BékességHogyan lehet egy konfliktussal terhelt

szituációt magatartásunk tudatos irányí-tásával, békességre törekvő lélekkel meg-oldani? Szituációs gyakorlatok soránigyekeztek a csoporttagok a helyes vagyelvárható kimeneteleket megtalálni.„Boldogok a békességben élők, mert Istenfiaianak hívják majd őket.” Mt 5,9 (BalczóJánosné, Juhászné Stréling Judit)

Türelem„Az idő nem feltétlen hoz magával

szeretetet, de a szeretet feltétlen időt te-remt, hogy megmutassa magát. Az aka-rás fojtogatja, a türelem pedig érleli a sze-retetet…” (SimonAndrás)

Pedagógusi pályánkon nagyon nagyerény a türelem, amely szeretetből fakad,jobbító szándékkal a gyermekek javát ke-resi. Türelmet gyakorolni lehetetlen, vá-ratlan helyzetekben nem könnyű, de ta-nítványként fontos eszköz.

Valódi türelemjáték volt ez az állo-más. Hogyan birkózunk meg, milyen vi-selkedésmódokat hoz ki belőlünk egymindennapos várakozási helyzet? A szi-tuáció: az állomásvezető egy mondva csi-nált indokkal magára hagyta a csoportot.A terembe készített készség-/türelemfej-lesztő játékok lassan a csoportdinamikarészévé váltak, a csoporttagok (átélve azadott helyzet türelemigényét) megfigyel-hették saját és társaik reakcióját. (Bacsur-né Nagy Ildikó)

JóságEzen az állomásán olyan kártyalapok-

ból kellett egyet húzni, amelyeken nega-tívum állt az iskolai létünkkel kapcsolat-ban. A feladat szerint kinek-kinek jóvákellett átfogalmazni ezt az életérzést, acsoport többi tagjának pedig ki kellett ta-lálni, vajon mi állt valójában a kártyala-pon. Ez a játék azt a célt szolgálta, hogy arossz érzéseink tudatában mégis meglás-suk: mindennek (legalább!) két oldalavan, és a rosszból is jó származhat – idő-vel. Minden a saját hozzáállásunk, és azimádságos lelkiállapotunk kérdése. MajdHalász Judit énekét hallva (refrén: „Hátmit tehetnék érted…?”) elgondolkodhat-tunk arról, hogyan tehetünk önzetlenüljót, a saját képességeinknek megfelelően.Az akadályt a születésnapok összeírásazárta, hogy ne csak beszéljünk a jóról, a jócselekvéséről, hanem tegyünk is egymá-sért a pedagógusi közösségben. (BalogEszter, Kukláné Fábián Aranka)

HűségE tartalom feldolgozása egy képző-

művészeti alkotáson keresztül, a hollandJan van Eyck 1434-ben fára festett olaj-festménye, az kettősArnolfini házaspárportréja alapján történt, mely egy köze-pes méretű olajfestmény, s 70 éve foglal-

koztatja a művészettörténészeket. A fest-mény ábrázolása nagyon figyelemre mél-tó, a részletek kidolgozottsága okán, defőleg a rajta található szimbólumokkal,melyek a házastársi hűségen túl az Isten-hez való hűségre, Isten szeretetére utal-nak, ezt igyekeztem megláttatni pedagó-

gustársaimmal. Feltártuk, hányféle tarta-lommal jelenik meg életünkben a hűség:Isten hűsége az emberhez, az ember hű-sége Isten felé, az emberek felé, a hazá-hoz, a barátokhoz, a társakhoz, a közös-séghez, a feladatainkhoz, önmagunkhoz.Továbbadjuk-e, hogyan adjuk tovább aránk bízott fiataloknak a Tanítást, aminem könnyű feladat, de Isten bátorítószavaival segít bennünket ebben: „Az ÚRminden ösvénye szeretet és hűség azok-nak, akik megtartják szövetségét és intel-meit.” Zsolt 25,10 (Celuskáné Csepregi Alí-cia)

MértékletességEgy tömeges fogyasztással kapcsola-

tos elrettentő videóval kezdtünk ezen azállomáson, amely megalapozta a beszél-getés hangulatát. Néhányunkat sokkolt alátvány a mértéktelen fogyasztástól. Ez-után a mértékletesség fizikai mivoltára(táplálkozás, egészség) tértünk ki, majd alelki mértékletesség témakörére. A vég-következtetés az volt, hogy nekünk, pe-dagógusoknak példát kell mutatnunk adiákok számára mértékletességből, mér-téket kell adnunk életünkkel, melyhez ra-gaszkodhatnak. (Hajdu Attila)

A lelki akadálypálya élményeit gyü-mölcsasztal körül cserélhette ki nevelőiközösségünk, majd elkövetkezett évindí-tó csendesnapunk záró akkordja: mindenóvodai csoport és osztályközösség átve-hette a csoport-, illetve osztálygyertyáját,amelyhez lelkésznőnk egy-egy igét nyúj-tott át.

Isten áldjon meg bennünket, pedagó-gusi közösségünk minden tagját, hogy aLélek gyümölcsei megtapasztalhatóváváljanak a munkánk során egyéni, és kö-zösségi életünkben egyaránt.

Összeállította:

NAGYNÉ GYÖRGYI SZILVIA

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 17

Diákinterjú Balog Eszter iskolalelkésszel

– Először is meg szeretném kérdezni,hogy miért lett lelkész?– Anagyszüleim és a szüleim megmu-

tatták, mit jelent Istenben bízva élni. Éle-tükön keresztül megláttam: ha baj van, Is-ten mindig megsegít, és mindenen átse-gít. Így nőttem fel, ebben a hitben, szere-tetben – bátyámmal együtt. Az igazi ala-pot ez a családi, összetartó hit adta. Mikormár nagyobb voltam, tudtam, hogy édes-anyám sohasem alszik el értünk valóimádság nélkül. Csodálatos volt így fel-nőni! Úgyhogy, mondhatni belenőttem ahit dolgaiba. Gyermek-bibliakörbe jár-tam, majd konfirmáltam. Ekkor azt érez-tem, valami rám bízatott, de pontosannem tudtam, hogy mi.

Ifjúságom idején a Budapest-FasoriEvangélikus Gimnázium és a Deák térievangélikus gyülekezet minden lelkésze

és tanára példát mutatott abban, hogy Is-tent szolgálni mekkora öröm. Az osztály-közösségem, a baráti köröm, az ifjúságiórák és a Lutheránia gyülekezeti kórusmind-mind nélkülözhetetlenné váltakszámomra. Hasonlóképp a gyenesdiásinyári ifjúsági konferenciák.

Végül mindent számba véve – a mik-robiológusi elképzelésemet feladva – alelkészség mellett döntöttem. Egyszerű-en nem tudtam letérni erről az útról.

– És miért jött Orosházára?– Orosházára dolgozni, vagyis taníta-

ni és szolgálni jöttem. Három gyermeketszültem, jó pár évet otthon tölthettem ve-lük. De most jött el az az idő, amikor úgyéreztem, nekem is tennem kell valamit.Már régóta és többfelé keresgéltem – éstaláltam is – munkát, de legvégül Gáncs

Péter püspök egész hirtelen jött hívásamellett döntöttünk, családilag.

– Említette, hogy három gyermekevan. Ők hogyan fogadták a költözéshírét?– A legnagyobb fiunk, Benedek sok

kérdéssel jött elő. De mindent megbeszél-tünk vele. A költözés előtt kétszer is eljöt-tünk családostól Orosházára, érdeklődni,egyeztetni. Ez mindannyiunknak sokatsegített, mert tudtuk, hova kerülünk. El-látogattunk az óvodába és az iskolába is,mielőtt beiratkoztunk volna. A költözésígy már zökkenőmentesen ment, mindengyermekünk esetében.

– Mit gondol Orosházáról?– Orosházát békés, nyugodt helynek

tartom. Örülök, hogy sok rendezvényvan gyermekeknek, fiataloknak is. Azemberek figyelmesek, közvetlenek, segí-tőkészek.

– Mi a véleménye a gyülekezetről?– A gyülekezetben van helye a gyer-

mekeknek, és ez óriási dolog. Ők a jövőegyháza. Jó látni a sok önkéntes segítsé-get, mert ez bátorítóan hat mindenkire.Örülök a Reménység istentiszteletének,mert a missziós lehetőség is fennáll. Örü-lök a kórusnak – bár még nem jutottam eloda, de reményeim szerint fogok. Őszin-tén és kíváncsian várom a most indulókonfirmációs közösséget. Tudok a diakó-nia óriási munkájáról, ez is példaértékű.Jelenleg itt tartok a gyülekezet megisme-résében, innen indulok tovább, mondhat-ni vasárnapról vasárnapra, hisz’ hét köz-ben az iskolában vagyok, veletek, ti mo-solyogtok rám a padokból.

– Mi a benyomása az iskolánkról?– Olyan helynek tartom, ahol fel lehet

töltekezni, fel lehet tankolni az életre,

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Tanévnyitó igehirdetés„… mert Isten szeretet.” [1Jn 4,8b]

Kedves Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Isten jóságánakés szeretetének jele az, ahogy a sok különféle nyári élménnyel most a templombaérkeztünk… azért, hogy egy megtartó közösségben legyünk együtt az újabb tanév-ben – kisebbek és nagyobbak egyaránt. Vajon mi vár ránk? Egészen biztosan van-nak terveink, elképzeléseink, kívánságaink az új iskolai évvel kapcsolatban. Az új ta-nulóknak minden teljesen új lesz, és vannak köztünk olyan tanulók is, akik már jólkiigazodnak az iskola életében. Mindannyian tekintsünk úgy az új tanévre, hogytudjuk: Isten szeretete velünk van, áldásával kísér bennünket.Ez az út, amelyen most együtt elindulunk, kincseket rejt magában. Ezt jelképezi ez akõ, mely egy hegyikristály. Mint egy szépen csillogó kõ, úgy ragyoghat mindenki amaga osztályközösségében jóságával, jó tulajdonságaival, képességeivel, ötletei-vel. Bátran fedezd fel magadban és másban is ezeket a kincseket. Éljetek jó és építõelképzelésekkel a közösség érdekében! Isten szeretet. Isten képessé tesz arra, hogyjót tegyél, hogy szeretetközösség legyen az osztály.A közös úton lehet, hogy olyan helyhez érkezünk, amikor könnyek fakadnak sze-münkben. Ezt jelképezi ez a hagyma. Mert lehet, hogy a közös úton nehézségek tá-madnak; lehet, hogy nem úgy sikerül valami, ahogy elterveztük. Ilyen helyzetbensohase feledjétek el, hogy Isten szeretete ilyenkor is veletek van, s talán éppen így,szomorúság által kell valamit meglátnotok az élet dolgaiból, és valami fontosatmegtanulni. De Isten vigasztaló szeretetével mindnyájan tovább indulhatunk: böl-csebben, tapasztaltabban és lelkileg is érettebben.A közös úton elképzelhetõ az is, hogy az osztálytársadat látod szomorúnak, meg-bántottnak. Menj oda hozzá és vigasztald meg, bátorítsd! Ezt jelképezi ez a papírzsebkendõ. Isten feltétlen, elfogadó szeretetérõl teszel tanúbizonyságot, ha te isfeltétel nélkül tudsz a társadhoz fordulni, hogy segítsd, ha bajban látod. Még akkoris, ha sok a tanulnivaló, nagyon figyeljetek egymásra!A közös út kezdetén most együtt figyeljünk Jézusra, aki így szólt a tanítványaihoz:„Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Jézus velünk van, velünk jön.Számunkra ez Isten legnagyobb ajándéka. Mert feltétlen szeretettel szeret – íme, azoltáron jól látható a kereszt. Isten mindenét odaadta értünk: egyszülött Fiát a ke-reszten: „… mert Isten szeretet.” Ámen!

OROSHÁZI HARANGSZÓ18 2013 õsze

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

English Bible Camp 2013Hamar eltelt a nyár. Az utolsó tanítási

napot követően nyomban elkezdődtekazok a munkálatok, amelyek már a követ-kező tanévet készítették elő. Közben júli-us közepén, egy héten át ismét gyerme-kek hangjától volt zajos az iskola. Július15–19. között az English Bible Camp 2013angol nyelvi hittantábor 54 résztvevője„költözött be” a tantermekbe.Adiákok azáltalános iskolai osztályok tanulói voltak,akiknek 7 gimnazista segített, ha nyelviproblémáik adódtak.

A Kelet-Európai Missziós Hálózat(EEMN), valamint Scott Ryall misszióslelkész összefogó tevékenységének gyü-mölcseként láthattuk vendégül azt a 14embert, akik szolgálatukkal segítették atanulók nyelvi készségeinek és lelki-hit-béli irányultságainak kibontakozását.Hat csoportban folytak a foglalkozások, acsoportvezetők az Amerikai Egyesült Ál-lamok különböző részeiről érkezett em-berek voltak, akiknek lelki szelídségéről,szívbéli jóságáról megbizonyosodhat-tunk eme áldásokkal teli öt nap alatt.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el nevesszen, hanem örök élete legyen.” [Jn 3,16]Ez az ige hatotta át a bibliai tábor napjait,e köré épültek a napi igék.

A gyermekek minden reggel 9 órakorközös zenés áhítaton vettek részt, majdpedig minden csoport angol nyelvű, bib-liai témájú foglalkozásra indult. Ezen kí-vül zenei, sport-, kézműves és drámafog-lalkozás várt a diákokra, egészen 15.30-ig. A tábort záró előadáson (a drámafog-lalkozások gyümölcseként) minden cso-port egy rövid jelenetet adott elő, angolnyelven.

A táborozók közül néhányan így érté-kelték az amerikaiakkal eltöltött napokat:

„A tábor csodálatos volt. Felejthetet-len élményeket adott, új barátokat szerez-tem vele. Sokkal jobb volt, mint amireszámítottam.”

„Eleinte kicsit furcsa volt, de a kedvesés nagyon lelkes amerikai és magyar ta-nárok könnyedén megszerettették velemezt az öt napot. Olyan játékokat játszhat-tam, olyan dolgokat készíthettem, mintazelőtt még soha. Sokat lehetett angolulbeszélni, írni, olvasni és énekelni, ami ne-kem már eleve nagy öröm. Remek társa-ságot, tanárt és aranyos segítőket kap-tam. Röviden: szerintem megérte eljönniebbe a táborba.”

„Ebben a hétben nekem az tetszett,hogy megismerhettem pár olyan embert,akinek más az anyanyelve. Sok angolnyelvű éneket tanulhattam meg a hét fo-lyamán. Mindennap tanultunk egy újabbés újabb történetet.”

Reményeink szerint ilyen tábor jövőnyáron is lesz. Az egyház és az iskola ve-zetése tárgyalt arról is, hogy 2014 szep-temberétől kezdődően készek vagyunkkét nyelvi lektort fogadni, akik egy tan-éven át segítik az iskolai és a gyülekezetimunkát.

Ebben a tanévbenminden más leszA 2011 decemberében elfogadott, és

azóta számos alkalommal (még közvetle-nül a tanévkezdést megelőző napokbanis) módosított köznevelési törvény jelen-tős része 2013. szeptember 1-jétől hatá-lyos. A pedagógus életpálya rendszere ésa béremelés az idei tanévkezdéskor kiter-jed a köznevelési intézményekben peda-gógus munkakörben foglalkoztatott va-lamennyi munkavállalóra. A változtatásrésze az új típusú munkabeosztás, a hetikötelező óraszám átalakítása is. A több-

lettanítással járó óradíjak ennek kapcsánmegszűnnek, és speciálisan a pedagógiaimunkára kidolgozott értékelési és minő-sítési rendszer lép életbe.

Szeptembertől él az általános iskolá-ban 16 óráig szervezendő foglalkozások-ra vonatkozó szabályozás. A mindenna-pos testnevelésben részt vevők köre idénújabb évfolyamokkal bővül: az 1., 5. és 9.osztályosok mellett a 2., a 6. és 10. évfo-lyamra járók részére is kötelezően megkell szervezni.

A tankönyvek ettől a tanévtől válnakfokozatosan ingyenessé az elsőtől a nyol-cadik évfolyamig. Megkezdi működéséta pedagógusok munkájának külső szak-mai ellenőrzését, értékelését végző tan-felügyelet. Hatályba lépnek továbbá az újfinanszírozási szabályok, a pedagógusokés a nevelő-oktató munkát közvetlenülsegítő alkalmazottak bérét és annak járu-lékait a központi költségvetés finanszí-rozza. Évek óta, eddig az időpontig, azadott intézménybe felvett gyermek-, illet-ve tanulólétszám és a közoktatásról szólótörvényben pontosan meghatározott mu-tatószámok (tanítási időkeret, pedagógu-sok kötelező óraszáma, átlag osztálylét-szám) alapján kidolgozott, ún. teljesít-ménymutatóhoz kapcsolódó összegekjártak az intézményfenntartóknak. A2013 szeptemberétől induló tanévbenminden fenntartó tekintetében alkalmaz-ni kell a finanszírozás új szabályait: aköltségvetési hozzájárulás összegének fe-deznie kell az óvodák, iskolák feladatai-nak ellátásához szükséges pedagógusokés nevelő-oktató munkát közvetlenül se-gítő alkalmazottak illetményét, munka-bérét és ezek járulékait. Vagyis pontosanmeg kell határozni a finanszírozás oldalá-ról elismert létszámot. Ezt – megfelelőszabályozás hiányában – a tanév indulá-

Indul a tanév

ahol meg lehet tanulni nap mint napmindazt, ami hiányzik belőlünk. De meg-tanít arra is, hogy Isten igéje által is építe-ni akar bennünket. Isten azt szeretné,hogy a „házad”, vagyis az életed ne ho-mokra épüljön, hanem sziklára. Csakvedd észre szeretetét az életedben. Őmegsegít, társakat, közösséget ad. Le-gyen a környezetedben bármilyen nehéz-ség, érezd az Ő gondviselését. Egy percrese kételkedj benne, hogy magadra hagy.Lehet, hogy pont a hitedet teszi próbá-ra… Tudsz-e benne bízni? El tudod-e hin-ni, hogy a te életeddel is terve, célja van?

Ha van kedved hozzá, mondd el ma-gadban ezt a rövid kis imádságot: „Úr Jé-zus! Köszönöm, hogy szeretsz, hogy vi-

gyázol rám. Segíts meg a mindennapok-ban a sok feladatom közt! Mert néha olyatteszek vagy mondok, amit nem is akar-tam. Mert néha nem arra figyelek, amifontos, hanem arra, ami nem fontos. Álddmeg a családom! Mutasd meg, hol és mi-ben segíthetem őket jobban, még ha ne-héznek is tűnik olykor-olykor! Köszö-nöm a barátaimat. Olyan jó, amikor min-dent megbeszélhetünk! Köszönöm, hogymeghallgatod az imádságomat. Azt is,amit nem mondok ki. Köszönöm, hogyfogod a kezem. Ámen!”

MADARÁSZ NOÉMI

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 19

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

sakor nem lehetett pontosan megállapíta-ni.

Ebben a sokszor nehezen értelmezhe-tő és megélhető jogszabályi környezet-ben mégis van három olyan tényező, amilehetővé teszi számunkra a munkát, anyugodt tanítást és nevelését.

Az első: van iskolánk. Ez jelenti a tár-gyi feltételt és ezek a feltételek a nyárimunkálatok alatt tovább javultak.

Elkészült a lift, megújult a kerékpártá-roló, a 2. b laminált padlót kapott, a tetőjavítása talán megszünteti a beázást, az újbejárati ajtók beszerelésével pedig nem-csak esztétikai szempontok teljesültek.Az idén sikerült elvégezni minden szük-séges festést és javítást is. Az óvoda szin-tén megszépült. A nyílászárók cseréje aMagyarországi Evangélikus Egyház tá-mogatásával történt.

A második: vannak pedagógusok, akikminden tőlük telhetőt megtesznek annakérdekében, hogy a rájuk bízott tanulók ateremtett mindenség megismerésében,művelésében és megőrzésében élen járja-nak, nyitottak legyenek az egyetemesemberi civilizáció valamennyi időtállóértékének befogadására, és minden erő-feszítést megtegyenek nemzeti kultúránkmegőrzésére, gyarapítására és tovább-adására.

A harmadik: vannak diákok (551), akika tanárokkal együtt munkálkodva igye-keznek tehetségük maximális hasznosí-tására minden tanulmányi és művészi te-vékenységben, és e tehetségüket szemé-lyiségük fejlődése során Isten szolgálatá-ra és az Ő dicsőségére fordítják.

Van még egy, a felsorolásban ugyan anegyedik, de az életünkben az elsőnek kelllennie: Van megtartó és fenntartó Urunk,[akiben bízhatunk], „… mert Isten szere-tet” (1Jn 4,8b). Ezt az igét választottuk atanév igéjének. Az állítás, hogy Isten sze-retet, fejezi ki a legmélyebb értelmét an-nak, hogy ki Isten és milyen is Ő. A szere-tet nemcsak egy jellemzője Istennek, ha-nem Ő maga a szeretet, ami lényéből fa-kad. Sokan gondolják, vallják magukról,hogy szeretnek, de szeretetük csak sza-vakban merül ki. Szeretetük csak álsze-retet. Szeretik azokat, akik őket is szeretikés gyűlölik azokat, akik őket nem szere-tik. Szeretik azokat, akik nemzeti, politi-kai, üzleti nézeteiket, céljaikat vallják, tá-mogatják. A többit pedig ellenségkéntgyűlölik.

Az igazi szeretet ott nyilvánul meg,ahol az „átlagemberek” nem tudnak sze-retni. Az igazi szeretet szereti az idegent,szereti a más nemzetiségű, más vallásúembert, szereti a szegényt, szereti a gaz-

dagot, szereti a nyomorékot, szereti a másnézetűt, szereti a nálánál jobbat és sikere-sebbet, szereti a hitetlent. Nem lehet igazszeretet abban, aki rosszat gondol, tervezmás ellen, elutasító gesztusokat tesz másszemélye iránt, szavakkal sérti más em-ber méltóságát, tettekkel árt embertársá-nak, magatartásával sérti mások jogait, ésnem tesz semmit a rászoruló embertársá-ért. Semmi sem jogosít fel arra, hogy bár-kitől is megvonjuk szeretetünket. Lehe-tünk valakinek „nem barátja”, mert ba-rátságunkkal azt ajándékozunk meg, akitakarunk, de nem lehetünk senkinek sem„nem felebarátja”, mert szeretetünket,amit Isten önt belénk, kötelesek vagyunkmindenkire rásugározni.

A szeretet (Isten) őrizzen meg minketminden rossztól, félelemtől, aggodalom-tól ebben az évben is. Ez a szeretet adjonnekünk erőt és bátorítást a tanévre. Ez aszeretet legyen számunkra parancsolat:„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressé-tek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, tiis úgy szeressétek egymást! Arról fogja meg-tudni mindenki, hogy az én tanítványaimvagytok, ha szeretitek egymást.” [Jn 13,34–35]

FEHÉR BORBÁLAigazgató

Partiumi kirándulás

A Székácsban hagyomány, hogy a 11.évfolyam az év elején Partiumba lá-

togat. Így tettünk mi is…2013. szeptember 19-én, csütörtök reg-

gel esős napra ébredtünk, de ez sem vetteel kedvünket a nagy utazástól. A buszravaló felszállás után izgatottan vártuk,hogy átléphessük Románia határát.

Először Nagyszalontán álltunk meg.Itt ellátogattunk a híres Csonka-torony-ba, ami az Arany János Múzeumnak adotthont. Három emeleten keresztül kísér-hettük végig Arany életét és munkássá-gát.

Következő megállónk Nagyváradvolt, ahol első utunk a bazilikához veze-tett. Tőtös Zsolt, a bazilika munkatársa aszékesegyház bemutatása után készsége-sen vezetett minket körbe az emeletenlévő múzeumban is, ami – egyéb ritkasá-gok mellett – olyan kincseket rejt, mintSzent László hermája. A színházat isérintve, Várad patinás főutcáján végigha-ladva jutottunk el az Ady Endre Emlék-múzeumba, ahol egy előadás keretébenismerkedtünk a költő életrajzával, Nagy-

váradhoz fűződő kötelékeivel. A múze-umlátogatásokat szabad városnézés kö-vette. Mindannyiunknak nagyon tetszettez a szép város, szívesen visszamennénktovábbi felfedezőutakra.

A továbbiakban Nagykároly felé vet-tük az irányt, ahol elfoglaltuk szálláshe-lyünket a Károlyi-kastély lovardájából ki-alakított panzióban. Már az első együtttöltött este is rámutatott arra, hogy az év-folyam két osztálya milyen összetartó kö-zösséget alkot.

Másnap reggel Kaplonyban a Károlyicsalád történetével ismerkedhettünkmeg. Mai napig az ott lévő kriptába teme-tik a család elhunyt tagjait. Megtekinthet-tünk egy kiállítást is, amely a templomszerzeteseinek életét mutatta be. Délutánmeglátogattuk Ady Endre szülőházát ésaz emlékmúzeumot, Érmindszenten.Kollár Anita 11/4-es tanuló szavalata ré-vén felidéztük a híres költő emlékét, éskoszorúval tisztelegtünk munkásságaelőtt. Nagykárolyba visszatérve felkeres-tük a szálláshelyünk szomszédságábanlévő Károlyi-kastélyt. Az uniós támoga-

tásokból gyönyörűen felújított épület hű-en tükrözi az akkori életmódot. Meghall-gattuk történetét, bepillanthattunk né-hány helyiségbe. A felújított kastély való-ban a régi korok hangulatát idézi. Este ahelyi testvériskolánk látott minket ven-dégül: rendkívül barátságosak, kedvesekvoltak velünk. Nagy szeretettel fogadtak,és a rövid ismerkedés utáni pizzázást kö-vetően egy városnéző túrára invitáltakminket. A helyi diákok révén bepillantástnyerhettünk az ottani – számunkra néholszokatlan – iskolarendszerbe is. E rövididő ellenére több barátság is szövődöttköztünk.

A következő nap egy hosszú túrát tar-togatott számunkra. Először Petőfi Sán-dor és Szendrey Júlia mézesheteink hely-színét tekintettük meg, Koltón. A kertbenmég mindig megtalálható annak az is-mert somfának az utóda, amely alatt Pető-fi számos szerelmes verse született meg.Akertben álló Petőfi-szobornál CsizmadiaEmesétől hallhattuk a cí-Szeptember végénmű költeményt, melyet koszorúzás köve-tett.

OROSHÁZI HARANGSZÓ20 2013 õsze

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Nagybányára megérkezve a főtérenmegrendezett Magyar Napokon vettünkrészt. Ezután egy hosszú és igen kanyar-gós buszút elé néztünk.Akésőbb elénk tá-ruló pisztrángos tó és a gyönyörű vízeséslátványa azonban minden fáradságotmegért. Elgémberedett lábainkat itt egyrövid hegyi sétával frissíthettük fel.

Újult erővel vágtunk neki a Szatmár-németibe vezető útnak, ahol a Láncostemplom előtt Laskai Zsanett elszavalta aHimnuszt, majd megkoszorúztuk a Köl-csey-szobrot. A nap utolsó állomása Er-dőd volt, ahol Petőfi Sándor és SzendreyJúlia örök hűséget esküdött egymásnak.Este hazaérkezve jóleső kimerültséggelvártuk a finom vacsorát.

Elérkezett az utolsó nap reggele is,amikor a hagyományoknak megfelelőena helyi evangélikus istentiszteleten vet-tünk részt. A pakolást követően szomorú-an indultunk útnak, hisz magunk mögöttkellett hagynunk egy gyönyörű vidéketés újdonsült barátainkat is. Csodálatos ki-rándulás volt, jó programokkal, jó társa-ságban! Sok szép élménnyel lettünk gaz-dagabbak. Reméljük, hogy az utánunkkövetkező osztályok is olyan jól érzik

majd magukat, és ugyanannyi hasznos is-meretet sajátítanak el, mint mi! Köszönjüka szervezőknek!

HACK DÓRA ésCSIZMADIA EMESE (11/6),BUCSEK NIKOLETT (10/4)

Finnországban a „játékokkal teli bőrönddel”

C omenius-pályázatunk negyedik uta-zása Finnországba vezetett, ahol is-

kolánkat három diák és két tanár képvi-selte.

A pályázat témája a különböző orszá-gok játékainak megismerése. A résztvevőhét ország egy-egy bőröndnyi játékot cse-rél ki minden alkalommal, amelyeket ki-próbálnak, és így egy kis betekintést kap-nak a másik nemzet gyermekeinek életé-be. Az elmúlt időszak tapasztalatait és él-ményeit a projektmegbeszéléseken cse-réltük ki egymással, ahol barátságos, nyi-tott és kreatív gondolkodású kollégákkaltalálkozhattunk.

Finnország ötödik legnagyobb tava, aPielinen-tó mellett fekvő Lieksa nevű vá-roska egyik külterületi általános iskolájalátott minket vendégül. E rendkívül ba-rátságos, családias hangulatú intézményhárom összevont osztályában, hat évfo-lyamon mindössze 44 tanuló tanul, há-rom tanárnő és egy pedagógiai asszisz-tens vezetésével. Az erdővel körbevettkis iskolába iskolabusz vagy szülők szál-lítják a tanulókat. Mivel a mi diákjainkfinn családoknál laktak, így ők maguk isaz iskolabusszal közlekedtek és belekós-

tolhattak a finn gyerekek hétköznapjaiba.Ami rögtön szembetűnő volt szá-

munkra, hogy milyen nagy gondot fordí-tanak a tisztaságra, a környezet rendjéreés a természet megóvására – bár ez nem-csak az iskolára, hanem a finn életvitelmindennapjaira is jellemző. A finnek na-

gyon sokat tartózkodnak a szabad leve-gőn, annak ellenére, hogy ott az időjárássokkalta zordabb, mint felénk. A mozgásés a szabadban tartózkodás szeretete amindennapos élet része. Általános iskolaiéveik alatt hét sportot is elsajátítanak ésaktívan űzik őket (ősz-tavasz: finn base-ball, foci, kosárlabda, tájékozódó futás;tél: korcsolya, jégkorong, síelés).

Az iskolában a készségtárgyak oktatá-sára is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek.A rajz és a technika tanítása, azon belülpedig a famegmunkálás és barkácsoláskap fontos szerepet, de kertészkednek is.

A finn iskolások az elmúlt hónapok-ban a magyarországi játékokkal ismer-kedhettek meg, és ezen keresztül némibetekintés is kaphattak a magyar gyere-kek életébe.

A mi feladatunk most az volt, hogymindhárom osztályban tartsunk egy-egytanítási órát, melyen bemutatjuk orszá-gunkat, iskolánkat és ízelítőt adunk a ma-gyar mesevilágból. Mindezt angol nyel-ven. Három diákunk: Bacsur Fanni, Ma-darász Dóra és Somogyi Bianka remek ta-nár néniknek bizonyultak, még a magyarcsárdás alaplépéseit is megtanították a

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 21

„… és senki se a maga hasznát nézze,hanem mindenki a másokét is.” [Fil 2,4]

A Székács Evangélikus Iskola már sokéve visszatérő résztvevője az Asso-

ciation of Christian Schools International– Europe (közismertebb nevén: ACSI) ál-tal szervezett diákvezetői konferenciá-nak. Ebben az évben szeptember 25–28.között került sor a rendezvényre, mely-nek – a korábbi évektől eltérően – a zán-kai Új Nemzedék Ifjúsági Központ adottotthont.

A résztvevők plenáris előadásokon,csoportos beszélgetéseken, műhelymun-kákban vettek részt, melyek mind a ke-resztyén diákvezetők értékeiről, kvalitá-sairól szóltak. Mindemellett megerősöd-hettek hitükben, találkozhattak másnemzetek diákjaival, kapcsolatot építhet-tek, és akár életre szóló barátságok, kap-csolatok is születhettek.

Az idei konferencia minden eddigiméretet meghaladott: 16 ország 40 iskolá-jából több mint 300 résztvevő érkezett. Akörnyező országok mellett egészen távol-ról, Jordániából, Kazahsztánból és Euró-pa számos országából elfogadták a meg-hívást a négynapos együttlétre. A lelkitartalmakat keresztyén könnyűzenei di-csőítések színesítették, a testi felüdülésrepedig sport- és játékfoglalkozások alkal-mával került sor.

Iskolánkból 5 diák (Balogh Boglárka,Fekete Gabriella, Kollár Anita, LopuchPál és Szabó Zoltán), valamint egy kísérő-tanár (Schmittinger Anikó) utazott a Ba-laton partjára. Mindannyian bizonyítot-ták rátermettségüket, közvetlenségüket

és nyelvtudásukat is, mivel a konferenciamunkanyelve az angol volt. Kellemesemlékekkel, hasznos tudnivalókkal, ésegy akciótervvel tértek haza, melyben amegszerzett tudás továbbadását képzel-ték el.

A konferencia témája volt: Isten áldásá-val mások szolgálatában.Az előadó, Dan Bi-shop lelki vezető és hitoktató egy ameri-kai iskolában.

Az első előadás az 1. zsoltárról szólt,az igazak és a bűnösök sorsáról.Ami fele-lősségünk dönteni az emberek és Isten ta-nításai között. Nem lehet az Urat szeretni,ha nem adjuk meg neki és másoknak is atőlünk telhető legjobbat. Isten szeret ben-

nünket, és célja van az életünkkel. Mégamikor rossz dolgok történnek velünk,azokat is áldásként kell tekintenünk rá.

A második előadás a megváltásról,mint áldásról szólt: „… mindenki vétkezett,és híjával van az Isten dicsőségének.” [Róm3,23] El kell fogadnunk, hogy mindannyi-an vétkeztünk, mindannyian ugyanab-ban a helyzetben vagyunk. Amikor vét-kezünk, akadály keletkezik köztünk ésIsten között, aki viszont nem ezt akarjatőlünk. Nem akarja, hogy a pokolra ke-rüljünk, ő az örök élet ajándékát adta ne-künk, mert szeret bennünket.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el

ne vesszen, hanem örök élete legyen.” [Jn3,16] A megváltás ingyenes ajándék szá-munkra, ezért keresnünk kell a lehetősé-get, hogy beszélgessünk másokkal, ki-használjuk az alkalmakat, melyeket Istenteremt meg nekünk.

Amegváltás „előnyei”:– Fil 3,20: „Nekünk pedig a mennyben

van polgárjogunk, ahonnan az Úr JézusKrisztust is várjuk üdvözítőül…”

– 2Kor 5,21: „Mert azt, aki nem ismertea bűnt, , hogy mi Istenbűnné tette értünkigazsága legyünk őbenne.”

– Róm 5,1: „Mivel tehát megigazulunkhit által, békességünk van Istennel a miUrunk Jézus Krisztus által.”

– Jn 14,27: „ et hagyok nek-Békességtek…”

– 2Kor 5,17: „Ezért ha valaki Krisztus-ban van, az: a régi elmúlt, ésúj teremtésíme: új jött létre.”

– Róm 8,15: „Mert nem a szolgaság lel-két kaptátok, hogy ismét féljetek, hanema kaptátok…”fiúság Lelkét

– Kol 1,13: „Ő szabadított meg minket asötétség hatalmából, és ő vitt át minket sze-retett Fiának országába…”

– Róm 5,10: „Mert ha akkor, mikor el-lenségei voltunk, azmegbékéltetett minketIsten önmagával Fia halála által…”

– Ef 4,30: „És meg azne szomorítsátokIsten Szentlelkét, aki által el vagytok pe-csételve a megváltás napjára.”

– 1Jn 2,1: „Gyermekeim, ezt azért íromnektek, hogy …”ne vétkezzetek

Aharmadik előadás Jób és Jákob törté-netével kezdődött. Jób egy nagyszerűember volt. Sokat szenvedett, szinte min-denét elveszítette, még a családját is. En-nek ellenére megmaradt hitében. Az ő

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

finn kisiskolásoknak. A technikai hátteretAntal László tanár úr biztosította.

Közös iskolai kiránduláson is voltunka finn tanulókkal – egy kis vadvízi csóna-kázós túrán a környék több száz tava ésfolyója közül az egyiken (Ruunaa). Azősz színeiben pompázó erdőségek és a vi-zek nyugalmat és szépséget árasztóhangulata csodálatos élménnyel tett min-ket gazdagabbá. A finn emberek terem-tett világunk iránti szeretete és tiszteletepéldaértékű – nemcsak a keresztyénekszámára.

Agasztronómiai élmény, amiben a párnap alatt részünk volt, szintén említésreméltó. A finnek teljesen hétköznapi étele-it ettük, ami nagyon más, mint az itthoni,

de rendkívül ízletes. A hal elengedhetet-len része minden étkezésnek, melyhezsokféle ízletes salátaköretből lehet vá-lasztani. A finnországi éghajlat és az er-

dőségek kedvező környezetet biztosíta-nak a bogyós gyümölcsök számára. Ater-mészet e vitamindús ajándékait az erdő-ben való barangoláskor bárki leszedheti.Abelőlük készült italok, lekvárok és süte-mények rendkívül finomak.

A finnek melegszívű vendégszereteteés szaunája ellensúlyozta az időjárás szá-munkra szokatlan hidegségét. Nyugodt,higgadt, barátságos emberek láttak min-ket vendégül, akiket mi is nagy szeretet-tel várunk a tavaszi, magyarországi Co-menius-alkalmon.

BACSURNÉ NAGY ILDIKÓkísérõ, angoltanár

ACSI-konferencia 2013

OROSHÁZI HARANGSZÓ22 2013 õsze

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

életével ellentétben áll Jákobé, aki hazu-dott egy olyan áldás megszerzése érdeké-ben, mely eredetileg nem őt illette meg.Mégis egy csodálatos feleséget talált ma-gának és meggazdagodott. A hétköznapiember számára nem teljesen érthető, nemtűnik igazságosnak a két ember életébentörtént változás. Miért Jákob kapott olysokat Istentől, Jób pedig nem?

Istennek azonban nagyobb tervei van-nak velünk, és az áldások is az Ő döntéseiszerint „érkeznek” az életünkbe, nem pe-dig a saját teljesítményünk, életvitelünk

alapján. Nem is biztos, hogy felismerjükIsten áldását a maga valójában: „Aki pedigmindent megtehet sokkal bőségesebben, mintahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” [Ef 3,20]El kell fogadnunk Isten tervét a mi éle-tünkben. Azt, hogy Ő mindenről és min-denkiről gondoskodik. Nem számít,hogy jók vagy rosszak-e az adott dolgok.Keresztyénként bíznunk kell az Úr irá-nyításában, útmutatásában. Feladatunkaz evangélium megosztása másokkal,olyanokkal is, akik eddig még nem hal-lottak róla.

A konferencia végére érkeztünk el a főmondanivalóhoz: mások szolgálata. A jóvezető egyben nagyszerű szolga is. Azértvagyunk, hogy megalázkodjunk másokelőtt és szolgáljuk őket. Ez azonban nemegyszerű dolog, de Jézus csodálatos pél-dával járt előttünk. Ha ezt megtesszük,Isten áldásával szolgálunk más embere-ket, más életet fogunk élni, és többet tehe-tünk másokért, mint azt valaha gondol-tuk volna.

SCHMITTINGER ANIKÓaz iskola angol nyelv szakos tanára

„… viseljétek el egymást szeretettel.”[Ef 4,2b]

S zerintem is nagyon fontos, hogy agyerekek lássák, hogy mi is az evan-

gélikusság, hol élnek még evangélikusok.Köszönjük rengeteg munkátokat és sokmosolyotokat. Olyan jó volt élvezni a kö-tetlen, természetes, szeretettel teli lég-kört, amely iskolátokat mindig is jelle-mezte! – Ezekkel a szavakkal köszöntemeg az egyik gimnázium igazgatója aszeptemberi, Orosházán eltöltött hétvé-gét, melyen 160 diák és 40 kísérő nevelő,lelkész vett részt.

Az Evangélikus Gimnáziumok Orszá-gos Találkozójának megrendezésére,szeptember 27–29. között, a Székács Jó-zsef Evangélikus Óvoda, Általános Iskolaés Gimnázium közössége kapott felké-rést.Az ország 15 középiskolájából érkez-tek vendégek a 16.-ba, a Székácsba. Az is-kolák delegációit az intézményvezetők ésaz iskolalelkészek is kísérték. Iskolánkénta diákok úgy kerültek kiválasztásra,hogy az alkotócsoportok munkájáhozhozzá tudják adni tehetségüket, illetve ju-talomként is éljék meg, hogy részt vehet-nek egy jó hangulatú alkotóközösségben.

A találkozó pénteken délután kezdő-dött, az iskola dísztermében, Gáncs Péter,a Magyarországi Evangélikus Egyház el-nök-püspökének áhítatával. RadosnéLengyel Anna felügyelőasszony és Dr.Dancsó József polgármester úr köszöntő-je után szabadidős programokon vettekrészt a diákok: Ismerkedés Orosháza éskörnyékének kincseivel – erre invitált ameghívó. Hat helyszín szerepelt a kíná-latban: a kardoskúti Fehér-tó, a csorvási

Eszter-tanya, a történelmi Gellértegyhá-za, Orosháza belvárosa, a Guardian Oros-háza Kft. és Gyopároson az élményfürdő.Este a kiskőrösi Gospel Sasok műsora kö-vetkezett. A nap Lázár Zsolt esperes áhí-tatával ért véget.

A szombat az alkotás jegyében telt: adiákok érdeklődésüknek megfelelő cso-portokhoz csatlakozhattak, hogy egész-

napos munkájuk eredményét az esti gá-lán bemutassák. Íme, a kínálat, a választ-ható foglalkozások listája, és akiket fel-kértünk arra, hogy tanítsák a fiatalokat:

– festészet: Pribék Endre művésztanár;– textilfestészet: Celuskáné Csepregi

Alícia és Kaczkó Rita az iskola nevelői;– énekkar: Kőszegi Németh József, a

Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolaigazgatója és Domjánné Szólik Anikóénektanár;

– kamarazene: Lestyán Mihályné, a

Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolanyugalmazott igazgatóhelyettese;

– néptánc: Ravaszné Horváth Marianntanítónő ésArany István néptáncos;

– keresztyén könnyűzene: Credo;– költészet: Varga Zoltán költő;– múzeumpedagógia: Rózsa Zoltán mú-

zeumigazgató;– újságírás: Melich Krisztina újságíró,

felelős szerkesztő-helyettes (OrosCafé);– fotó: Botta Dénes fotós;– pszichodráma: Pesics Zsuzsanna kli-

nikai szakpszichológus, az intézmény al-kalmazásában.

Délután a Szélrózsa Band koncertjemár a következő évi Szélrózsa találkozó-ra is invitálta a résztvevőket.

A találkozó fénypontja a szombat estigála volt. A díszterem alkalmi színházzáalakult, a csoportok alkotásaikkal, pro-dukcióikkal mutatkoztak be. Nagyszerűmunkát végeztek. Az est hangulatát, afelemelő érzést, melyet a jelenlévők átél-tek idézi meg az a levél, melyet az egyikCredo-tag írt: „A mai napon, de különö-sen az esti gálán, érezhető volt a Szentlé-lek jelenléte. Rég láttam ilyen sok tehetsé-ges, elhívott fiatalt, mosolyogva szolgál-ni, énekelni. Szuper volt a szervezés, min-den a helyén volt, mindennek megvolt afelelőse, kiváló konyha – legalábbis amitén érzékeltem. Hatalmas dolog, hogy eb-be a csapatmunkába bekapcsolódott a vá-ros világi oldala is: a múzeum, az oros-házi média stb. Azt hiszem, ez az igazimisszió. Aki ott volt, bárhonnan érkezett,valóban közösséget láthatott, és érez-élőhette a Szentlélek jelenlétét. Ha valami,akkor építi a gyülekezetet. Hálás va-ezgyok Istennek ezért a csapatért, és hogyelvállaltuk a szolgálatot. Biztos vagyok

EGOT Orosházán,a reformáció és a tolerancia évében

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 23

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

benne, hogy mi is legalább annyit kap-tunk a mai napon, mint amennyit adtunk.Mert »… aki mást felüdít, maga is felüdül«[Péld 11,25b]. Jó volt látni, hogy vannakmég tehetséges fiatalok, akiket érdekel-nek az igazi értékek. fiatalok,Vannak mégakik mosolyogva és jó kedvvel tudnaklelkesedni művészetért, zenéért. Vannakmég fiatalok, akik Orosházán is felállva éstapsolva énekelnek az Úrnak, örömmelés jókedvvel!”

Az est áhítattal zárult, melyen BalogEszter, az intézmény lelkésze szolgált:

„Ti vagytok a föld sója.”[Mt 5,13a]Ti, akik itt vagytok az EGOT-on. Ti,

akik kézműveskedtek, fotóztok, zenéltekés énekeltek, riportokat, iskolai újságot,évkönyvet készítetek, néptáncoltok, ze-néltek, akvarellt festetek. Ti, akik verse-ket írtok, pszichodrámáztok. Ti, akik se-gítők vagytok. Ti, akik fiatalokat készítet-tetek fel az útra, és elkísértétek őket ide.Ti, akik kedvesen mosolyogtok most. Ti,akik hétfőtől péntekig osztályközösség-ben vagytok – ha jó a kedvetek, ha rossz.Ti, akik szöcskét fotóztok a Fehér-tó part-ján, vagy biciklis kisfiút Orosháza főte-rén. Ti, akik jól érzitek magatokat azevangélikus gimnáziumban, szorgalma-san tanultok, jó és tartós barátságokat ala-kítotok ki… s most azt kérdezhetitek: dehogyan is? Hogyan is lehettek a föld sója?

Úgy, hogy hisztek Istenben, bár tény-legesen nem látjátok magatok előtt. Sokfiatal számára ez nagy nehézséget jelent.

Úgy, hogy hiszitek: imádságotok nemcéltalan mormogás, hanem Isten megszó-lítása, vele való párbeszéd, mely azt is je-lenti, hogy hiszitek: Isten meghallgatja azimáitokat, és válaszol is rá – idővel. MertŐ igenis gondot visel rátok.

Úgy, hogy hiszitek: életeteknek értel-mes célja van. Tudom, többségetek készülaz érettségire, és összességében mind ké-szültök megtalálni a helyeteket a nagybe-tűs Életben, a tervezett továbbtanulással.

Úgy, hogy megélitek, hogy Isten JézusKrisztusban megbocsát nektek, irgalmas

hozzátok. Ezáltal ti is irgalmassá és meg-bocsátóvá váltok társaitokkal szemben.És ha megkérdeznek benneteket, mi a vé-leményetek fontos dolgokban, pl. ame-lyek az iskolát, a gyülekezetet, az egyhá-zat vagy akár a társadalmunkat érintik,keresztény hitetek alapján feleltek. És haolyat tapasztaltok a környezetetekben,ami a szeretet elleni vétek, ami Jézus taní-tásával ütközik, akkor annak hangot ad-tok és elutasítjátok azt.

Jézus feléd való bizalma és szereteteaz, hogy a föld sójának nevez. Éle-Tégedted mindennapjain keresztül ízesíted csa-ládod, osztályod, iskolád közösségét, haa tőle kapott megbízatásodat megérted ésörömmel elfogadod, felvállalod. Ámen!”

Az istentisztelet után Orosháza főte-rén a résztvevők lufikat eregettek – előtteszabad volt valamit kívánni. Így vettekegymástól búcsút a következő EGOT-ig,ami két év múlva rendeznek majd meg.

Szeptember végén nagyon jó volt aSzékács Evangélikus Iskola diákjának éstanárának lenni! Minden rendező tudtaés tette a dolgát. Jó házigazdaként, moso-lyogva állt mindenki a maga posztján, ésadott egy darabka szeretetet az EGOT va-lamennyi résztvevőjének.

Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimná-zium iskolalelkésze hazaérve ezt a leveletküldte:

„Kedves Igazgatónő! Kedves orosháziEGOT-szervezők!Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázi-um és Kollégium vezetősége nevében ez-úton mondunk hálás köszönetet a 2013-asEGOT megszervezéséért és nagyszerű le-bonyolításáért.Ugyan ez volt az első EGOT-om, de ha-sonló kerületi és országos, egyházi és vi-lági rendezvényeken voltam jó sokszor, ésezek alapján bizton állíthatom, hogy csakszuperlatívuszokban tudunk nyilatkozniaz orosházi három napunkról. A rengetegkészséges segítő, az áradó kedvességük,szállásunk kényelme és rendje, az igazánkiváló étkezések, különösen a hihetetlen fi-

nom, helyben készült szürkemarhapör-költ, a nagyszerű alkotócsoportok igazánértékes vezetőkkel, az ajándékok és a pénte-ki különleges kirándulások, nem is beszél-ve a közvetlen környezetről, a tágas iskolá-ról és a csodás főtéri parkról – egyszóvalsok emléket és élményt kaptunk ajándékba,amiért őszintén hálásak vagyunk, mi ti-zenketten egészen biztosan.Isten áldását kívánjuk iskolájukra, szolgá-lataikra! Erős vár a mi Istenünk!”

Novotny Dánieliskolalelkész

Köszönjük a küldöttségeknek, hogyeljöttek és jó szívvel fogadták, amit adnitudtunk számukra. Köszönjük a lehető-séget, amely lehetővé tette, hogy megis-merjenek bennünket: a várost, a gyüleke-zetet, az iskolát! Felemelő pillanatokat él-tünk meg együtt. Ezek az élmények soká-ig velünk maradnak és segítenek az isko-la nevelői és tanulói közösségeinek meg-élni a találkozó nyitó énekének sorait:

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél.Tégy eggyé, Urunk.Ó, mily szép, mily gyönyörűségesA testvérekkel egységben lenni.Az Úr áldása bőven árad ránk,Mint túl csorduló olaj.

FEHÉR BORBÁLAigazgató

OROSHÁZI HARANGSZÓ24 2013 õsze

Aradon jártunkOktóber 5-én, hajnali fél 6-kor (–2 fokot mutatott a hõmérõ higanyszála), még sötétben hat kerékpáros indult útnak Aradra, hogyiskolánk tanárai és diákjai nevében elhelyezze az emlékezés koszorúját az 1849. október 6-án kivégzett „tizenhármak” emlékosz-lopánál. Öt útitársam – Köllõ Csaba tanár és négy diák: Pardi Gergely, Tóbis Dániel (12/6), Farkas Márk, Lopuch Pál (11/4) – nevé-ben állíthatom: fárasztó, de örök életre szóló módja ez a megemlékezésnek. Az emlékoszlopnál Kiss Ernõ utolsó gondolatai jutot-tak eszembe: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicsõ szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogyKrisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Ez az út egy tettekkel alátámasztott „igen” volt Kiss Ernõ utolsó kérdésére. Vasár-nap délután 2-kor, 160 kilométerrel a „lábunkban” érkeztünk haza. (FAZEKAS ANDRÁS, tanár)

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Tudósítás óvodánkból„Minden jó ajándék Istentől van.Adjatok azért hálát neki,és őbenne reménykedjetek.”[M. Claudius]

A 2013/14-es nevelési évben fennállá-sának 18. évébe lép evangélikus egy-

házi óvodánk. Hálásak vagyunk a lehető-ségért, hogy Harangszó újságunknak kö-szönhetően gyülekezetünk tagjai évrőlévre tájékozódhatnak az óvodában folyónevelőmunkáról, fontos eseményeinkrőlés az óvodai mindennapokról.

Jelen időszakban a közoktatás mindenterületén folyamatban van az új Közne-velési Törvényben megfogalmazott vál-tozások beépítése, és az ezekhez való iga-zodás. Az óvodai mindennapokat legin-kább az óvodai nevelés országos alap-programjának módosulásai befolyásol-ják, hiszen ezzel párhuzamosan módosí-tották az óvodák helyi pedagógiai prog-ramjait is. Ez az a fontos dokumentum,amelynek alapján az óvodák a nevelő-munkájukat végzik.

Az előttünk álló nevelési évben ki-emelt nevelési feladataink körét elsősor-ban ezek a változások határozzák meg.Az alapprogram fokozott figyelmet szen-tel a környezeti nevelés és a teljes körűegészségfejlesztés területének, ezért mostmi is hangsúlyosabban összpontosítunkerre a két nevelési területre.

Csoportjainkban egészséges életmód-ra neveléssel, környezetvédelemmel éskörnyezettudatossággal kapcsolatos pro-jekteket indítunk. Egy-egy óvodai ren-dezvény, például családi nap témáját isezekről a területekről szeretnénk meríte-ni. A vezetői látogatások tárgyát pedig akörnyezetismeret- és testnevelés-foglal-kozások képezik majd.

Aközelmúltban óvodánkba látogatotta hódmezővásárhelyi Léghajó Színház, sA virágos ház című ökomesével, a környe-zetvédelem fontosságát hangsúlyozó tör-ténettel kedveskedtek a gyerekeknek. Amese jó gondolatébresztőként szolgált azemlített témában.

Óvodánk pályázott a VidékfejlesztésiMinisztérium és az Emberi ErőforrásokMinisztériuma megbízásából a MagyarMezőgazdasági Múzeum által meghirde-tett nyílt pályázaton a „Zöld óvoda” címelnyeréséért. Ennek eredményét mégvárjuk. Apályázat feltételeinek való meg-felelés több pozitív változás bevezetését

teszi szükségessé. Például szelektív hul-ladékgyűjtés biztosítását az óvodán belülés kívül, illetve a gyermekek által gondo-zott veteményeskert kialakítását.

Pedagógiai programunk szép gondo-latokat fogalmaz meg a teremtett világszépségéről, védelmének, megóvásánakés az iránta érzett felelősség fontosságá-ról.

A gyermekekkel nem csak megismer-tetnünk kell az őket körülvevő világot,nem csak az a feladatunk, hogy a környe-zetükkel kapcsolatos információkat, ösz-szefüggéseket tárgyi ismeretként beépít-sük a tudatukba. Sokkal fontosabb, hogyotthonosan érezzék magukat abban aszűkebb, illetve tágabb környezetben,amelyben élnek, és hogy azt sajátjuknaktudják.

Akicsik elsősorban a felnőttek segítsé-gével ismerkednek meg az őket körülve-vő világgal. A környezet iránti szeretetetúgy tudjuk megalapozni, ha velük együttfedezzük fel a teremtett világot, közösencsodálkozunk rá annak szépségeire és kö-zösen teszünk annak megóvásáért.

Alapvetően más a viszonyunk a ter-mészethez, ha az egy véletlenszerű evo-lúciós folyamat következménye, vagymintha a Teremtő Szeretet művének te-kintjük. Isten szeretete szeretetre hoztalétre a világot és benne az embert. Ez aszemlélet segít minket abban, hogy a kör-nyezetünkben élők felé is krisztusi szere-tettel forduljunk. Ebből a megközelítés-ből fakadhat egy olyan gyakorlati neve-lés, amelynek hatására a gyermek szere-tettel fordul a természet felé, éppen ezértvédi, barátságosnak tartja és azzá formál-ja környezetét. Gyermekeink megtanul-ják és megértik, hogy Isten ezt a szép vi-lágot szeretetből adta nekünk, emberek-nek, hogy óvjuk, védjük, őrizzük (vö. kul-túrparancs: 1Móz 1,28–29).

Pedagógiai programunk ugyancsakfontosnak tartja az egészséges életre ne-velést, az egészségfejlesztést.

A mindennapos testnevelés, játékosmozgás, s a heti tervezett testnevelés-fog-lalkozás segítségével, a naponkénti sza-bad levegőn való tartózkodás, napi gyü-mölcsfogyasztás biztosításával, a higiéni-ás szokások kialakításával, következetesbetartásával óvjuk gyermekeink egészsé-gét. Változatos, fejlesztő tornaeszközökhasználatával segítjük elő mozgásfejlő-désüket. A gyermekek egészségénekmegóvása érdekében tiszta, egészséges,

biztonságos környezet megteremtéséretörekszünk.

A testi egészség szorosan összefügg aharmonikus lelki élettel. A keresztyénszemléletben a test és a lélek egységet al-kot. A testi és lelki egészség szoros kap-csolatából következik, hogy lelki nevelésnélkül a testnevelés sem lehet igazán ha-tékony. A jó közérzethez nem elég a testiképességek fejlesztése, szükséges a belsőharmónia biztosítása is. A testileg fejlett,de lelkileg visszamaradt gyermek erejétfitogtató, agresszív, antiszociális lesz.

A keresztyén szeretet arra ad készte-tést, hogy a testi fölényt pozitív irányba,egymás segítésére használjuk ki. Az erő-sebb és ügyesebb, jobb mozgáskoordiná-cióval rendelkező gyermek segítse agyengébbet, elesettebbet. (Jó példa ennekmegerősítésére a gutaütött béna gyógyu-lásának története, ahol társak segítenek abetegnek: Mk 2,1–12; Lk 5,17–26.) Nemegymás legyőzése a fontos, hanem azegymás sikereiben való közös öröm.

Ebben a nevelési évben is a mi Urunkkegyelmét és áldását kérjük ezeknek azelőttünk álló feladatoknak a megvalósítá-sához, és a gyermekek között végzettszolgálatunk kiteljesedéséhez.

Isten gondviselésének hála, nagy örö-münket oszthatom meg ezúton gyüleke-zetünk tagjaival. Évek óta megoldásraváró probléma volt az óvodaépület na-gyon rossz állapotban lévő külső nyílás-záróinak cseréje. Ennek megvalósítása ér-dekében az elmúlt években több pályá-zattal próbálkozott intézményünk, desajnos nem sikerült forráshoz jutnunk.Több sikertelen pályázás után intézmé-nyünk részben önerőből, részben az or-szágos egyházi pályázat útján nyújtott se-gítségével valósította meg ezt a beruhá-zást.Arégi nyílászárók állapotára való te-kintettel halaszthatatlan feladatunkat tel-jesítettük. Ez a már nagyon szükséges fel-újítás javítja munkakörülményeinket, agyermekek komfortérzetét, esztétikusab-bá teszi környezetünket, barátságosabbáóvodánkat. Örülünk megújult, megszé-pült óvodánknak!

Szívesen osztozunk örömünkbengyülekezetünk tagjaival is. Örömünkreszolgál, ha a kedves testvérek nemcsakújságunk hasábjain keresztül ismerked-nek óvodánkkal. Szeretettel várjuk pres-bitereinket, képviselőinket, látogassanakmeg minket! Délelőttönként, a fél 11 és 12óra közötti szabad játékidőben szívesenelkalauzoljuk az érdeklődőket egy-egyóvodai körsétára.

VAJER TÍMEAóvodavezetõ

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013 õsze 25

Kiadja: az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.)Felelõs kiadó: Ördög Endre igazgatólelkész és Koszorús Oszkár

Tördelõszerkesztõ: Nyomtatás:Szatmári László · Pergamen Kft., Orosháza

Összeállította: Csehi József

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉS (3 éven aluli gyermekek)Mészáros Csaba Miszlai Erikaés

leánya: VIVIEN 2013. április 21.Ujj István Hegedûs Anikóés

fia: ISTVÁN 2013. május 5.Péter Levente Baranyai Ágnesés

leánya: HÉDI 2013. május 19.Boros István Martin Kláraés

leánya: BOGLÁRKA 2013. május 19.Tóth Sándor Pápai Tündeés

fia: SÁNDOR ISTVÁN 2013. június 16.Ébényi Zoltán Péter Jároli Szilviaés

leánya: HENRIETT 2013. július 6.Balczó János Balczó-Petres Nikolettaés

fia: VINCE 2013. július 7.Benkõ József Makai Orsolyaés

leánya: FRUZSINA ZSUZSA 2013. július 14.Vida Gyula Szijjártó Klára Krisztinaés

fia: WALTER HENRIK 2013. július 27.Muzsik Zsolt Horváth Elizabeth Magdolnaés

fia: MÁTÉ 2013. július 28.Kuri György és Ács Csilla Edina

leánya: BIANKA 2013. augusztus 3.Kunos Zsolt Kunosné Dr. Balatoni Magdolnaés

leánya: LILLA 2013. augusztus 4.Héjja Ernõ Zoltán Gulyás Szabó Krisztinaés

fia: HUNOR 2013. augusztus 4.Lukács Zoltán Sin Szilviaés

leánya: VIKTÓRIA 2013. augusztus 10.Fejes Sándor Fejes Beátaés

fia: ZALÁN ÁDÁM 2013. augusztus 17.Darók Attila Zoltán Zsótér Nikolettés

fia: OLIVÉR 2013. augusztus 24.

Kocsis Máté Bakos Beátaésfia: MÁTÉ 2013. szeptember 22.

Galyas Gábor Madarász Ildikó Évaésleánya: NOÉMI ANNA 2013. szeptember 29.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYENA GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

HÁZASSÁGKÖTÉSÉbényi Zoltán Péter Jároli Szilviaés 2013. július 6.Vigh Antal Für Melindaés 2013. augusztus 10.Fejes Sándor Fejes Beáta (Higyed Beáta)és 2013. augusztus 17.Tóth István Lõrincz Leillaés 2013. szeptember 14.ISTEN VEZESSE ÉS IRÁNYÍTSA ÕKET ÉLETÚTJUKONÉS SEGÍTSEN MEGTARTANI FOGADALMUKAT!

TEMETÉS (2013. május 8.–2013. október 15.)Bánki-Horváth Pálné · Mrafkó Jánosné(Kiss Margit Etelka 81) (StirZsuzsanna Rozália 81) (Németh Julianna Margit 86)· Rácz Imréné ·Kálmán András · Buri Józsefné · Forján(78) (Baranyai Julianna 89)Bálint · Zábrák Pálné · Csernus Józsefné(84) (Násztor Ida Terézia 84)(Berke Margit 91) (84) (Horváth· Pataki Etelka Amália · Tóth LászlónéKatalin 85) (88) (Topai Margit· Boros András István · Góga Margit87) (Gabnai Ilona 89) (81)· Bohus Györgyné · Verasztó Ferenc · SzulaJánosné · özv. Jambrik Istvánné(Fazekas Julianna 88) (Kiss Mária 90)· Berta Sándorné · özv. Tóth Istvánné(Tóth Gizella 58) (CzikoraAranka Julianna 89) (60) (Szepesi· Szabó Lõrinc · Héjjas LórántnéIrén 79) (Palacsik Ilona Gizella 84)· Tóth Sándorné · SzemenyeiIstvánné · Nagy Mártonné(Horváth Etelka 93) (Aklan Mária Erzsébet94) (86) (Szûcs Eszter 92)· Vági Antal · Németh Józsefné · Szendi-Horváth Ella · Mácsai Lajosné ·(76) (Boldizsár Mária Anna 92)Dobrotka Györgyné · Szula Sándor József(Hrivnyák Erzsébet 84) (82)· Horváth Imre · Süle István · id. Hocz János · Torda(78) (103) (86)Lajosné · Kovács Béla · dr. Mareczky Béláné(Kiss Ilona 98) (74)(Virányi Márta 80) (76)· Kovács Pál Ferenc

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK […] DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ. [1Jn 2,17]

3000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft

10000 Ft1000 Ft1000 Ft

15000 Ft2000 Ft1000 Ft4000 Ft1000 Ft500 Ft

2000 Ft5000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft5000 Ft5000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft

Tóth LászlóTóth JánosPusztainé Nagy ErzsébetCsécsei PálnéDr. Formann István és nejeKilián LászlónéNémeth BálintnéBencze Géza és nejeDénes József és nejeFürst EnikõÉliás Dávidné és férjeBakos JózsefnéHéjjas IrénBaranyai JánosnéIlovszky BélaLaszli JózsefnéMarosvölgyi SándornéCzikora LajosFejes SándornéSzalay JózsefVizi JózsefSzabó Bálint és nejeTarr István és nejeSonkolyos DezsõNagy DénesnéHajdú János és nejeBánki H. JolánCsmela Józsefné

ADOMÁNYOK AZ OROSHÁZI HARANGSZÓ ÚJSÁGRA2013. május 8.–2013. szeptember 15.

Kulcsár JánosnéMakula SándornéLázár Pál és feleségeVarga LászlónéCzikora LajosSzabó KárolynéBerta ImrénéKissné Betkó KatalinDr. Horváthné Csepregi TeréziaRajki Zoltán, Rajki RóbertNemes EndrénéTóth BélánéTóth AnikóFarkasné Tóth MariannHanyecz ZoltánRajki István és nejePusztainé Nagy ErzsébetVili István és nejeMórocz AntalDancz GyulánéJankainé Zelenka AnikóCsizmadia FerencnéDr. Gulyás MihálynéBaki BélánéDr. Tömböly JánosnéSzekeres JózsefnéÁgoston AntalNév nélkül, de Istennél tudva lévõ 4 testvértõl

2000 Ft1000 Ft3000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft3000 Ft1500 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft4500 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft3000 Ft5000 Ft