TARTALOM

Járási kirendeltség lesz a város

Akikre büszkék vagyunk

Átadták a kerékpárutat

A magyar termőföld védelmében

Takarítási akciót hirdetnek az önkéntesek

Megkezdődötta hit éve

LájkoltákRebekát

Tarjányi Ádáma bajnok

XXIV. évfolyam, 2012–11. november

9.

10.

11.

15.

20.

8.

4.

3.

Márton-napi újbor ünnepNovember 9-én a sportcsarnokbanA fotón Vincze Tamás a szomszéd, Simon Márton libájával

HIRDETÉS 2012. november

2

Jó mulatság, férfimunka voltVADKERTI KOLBÁSZTÖLTŐK A CSABAI FESZTIVÁLON

A békéscsabai kolbászfesztivál már-már hungarikumnak számít, hiszen gasztronómiai csúcstalálkozó a javá-ból, ahol az utánozhatatlan kolbász, szalámi mellett a művelethez elmarad-hatatlan pálinka is társul. És ha pálin-ka, akkor biztos, hogy Schiszlerék ott vannak az élvonalban. Az idei csabai fesztivált azonban megbolondították rendesen, hiszen a pálinka vadkerti nagymesterei a kolbászkészítő ver-senyre is beneveztek, ha már ott töltöt-ték a hétvégét. Amint mesélték, óriási érdeklődés kísérte az idei fesztivált, ami remek hangulatban köszöntötte a résztvevőket. A csapat kitett magáért és bizonyította, hogy hozzánk nem csak pálinkáért érdemes jönni, és ugyan ná-lunk sincs kolbászból a kerítés, de hogy kiváló harapnivalót, pálinkacsúszdát készítünk, azt bizonyította a Schiszler Team: Schiszler Péter, Farkas Miklós és családja, Szabó Rita, Horváthné Grobál Henrietta, Antalné Kunföldi Ilona és Baranyi Tibor.A megapartin egyébként közel ötszáz csapat gyúrta a kolbászt, és a ren-dezvény monumentalitását mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy az

érdeklődőket buszok szállították a né-hány kilométerre lévő Békési Pálinka-centrumba, ahol kóstolóval párosított túrán szórakozhattak a látogatók. Schiszlerék standján is volt rengeteg érdeklődő, hiszen túlzás nélkül állít-ható, hogy szinte verhetetlenek fajta-választékban. Az eddigi tizennégyféle pálinkacsalád újabb gyermeke pedig: a Cseresznye, Bodza, és nagy külön-legesség, mondhatni alkoholos kurió-zuma: Som, Kökény és Madárberkenye pálinkájuk. Szóval a békési fesztivá-lon jövőre is ott lesznek csapatként, kiállítóként egyaránt, mert ahogy Vörösmarty mondja: jó mulatság, férfi munka volt. –séva–

FÓKUSZBAN2012. november

3

175 évesaz evangélikus templom

Fontos határidők gazdáknak

Történelmi pillanat

Negyven éve postás

Közmeg-hallgatás lesz

Változás

JÁRÁSI KIRENDELTSÉG LESZ A VÁROS

Hálaadó istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tartott október utolsó va-sárnapján a soltvadkerti evangélikus gyülekezet a templom felépítésének 175. évfordulója alkalmából.Az ünnepi istentiszteleten Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök- püspöke I. Mózes 28,22. alapján hirdette Isten igéjét, mely szerint: „Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam fel, Isten háza lesz…”. Vajon egy 175 éve álló templomban mitől lesznek a kövek Isten házává? Ott van a templom, ahol átélhetjük, hogy Isten megszólít minket, ahol közösséget vállalunk vele. Isten életet lehel a kőbe, ahogy a szívünkbe is. Megtaláljuk vele és egymással is a kapcsolatot – fogal-mazott Gáncs Péter.A köszöntést mondó vendégek közt volt Radosné Lengyel Anna, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelő-je, Lupták György esperes, Dr. Kerényi János, Font Sándor és Szávay István országgyűlési képviselők, Lehoczki Ferenc, városunk polgármestere, va-

lamint németországi testvérvárosunk, Bodelshausen evangélikus gyüleke-zetének küldöttsége és lelkésze, akik ajándékkal is kedveskedtek.Az ünnepséget óvodásaink, diákjaink és a gyülekezet énekkarának szolgá-lata, valamint az ünnepségsorozat ré-szeként megnyílt templomtörténeti- és templomfotó-kiállítás tette teljessé.Az istentiszteleten örömteli esemény-ként Homoki Pál lelkész gyermeket keresztelhetett, méghozzá két nyelven, magyarul és németül is.Az ezt követő közös ebéden a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola épületében dr. Kerényi János pohár-köszöntőjében a gyökerek fontosságát hangsúlyozva példaként állította elénk a templomépítő ősöket. Istennek hála, újra összetartozik a templom, az óvoda és az iskola.Végezetül, az újraszentelő áldás sze-rint: áldott legyen mindenki, aki átlépi e templom küszöbét!

Ifj . Lehoczki Ferenc

A termelők fi gyelmét hívja fel a falu-gazdász, hogy aki téli, tavaszi fagykárt, illetve nyári aszály okozta kárigényt jelentett, annak be kell jelentenie, hogy ténylegesen mekkora veszteség érte. A valós termést kell bejelenteni november 6-tól. A kötelezettséget nehezíti, hogy a szőlőtermés esetében az előző öt évre vonatkozóan, 2007-ig visszamenőleg meg kell mondani a ter-mésmennyiséget. Elő kell tehát keresni a szüreti jelentéseket! A falugazdász ugyan nem kéri ezeket a dokumentá-

ciókat, elfogadja a szóbeli bejelentést, viszont egy esetleges ellenőrzés esetén egyezni kell az adatoknak. A bejelen-tés alapja a hegyközségi nyilvántartás. Érdekes, hogy a gyümölcsösre, gabo-nára a dokumentációs igazolás nem szükséges. November 30-ig lehet élni a bejelentéssel, egyébként nem tarthat igényt a kártalanításra a gazda. Sajnos, amint azt a szakemberek elmondták, a teljes kártalanításra nem lesz pénzügyi fedezet, mivel óriási a terméskiesés, a gazdák vesztesége.

Lehoczki Ferenc polgármester a kistér-ség többi polgármesterével együtt írta alá Kiskőrösön a jövő évben megala-kuló Kiskőrösi járás dokumentációját. Dr. Kerényi János kormánymegbízott (a képen Domonyi Lászlóval) történel-mi pillanatnak nevezte az eseményt, annál is inkább, mert mint mondta, az elmúlt négy évtized alatt nem történt ilyen mértékű közigazgatási átszer-vezés, mint amellyel most tisztázza a kormány az állam és az önkormány-zatok feladatát. Az átszervezésből a lakosság térségünkben szinte semmit

Immár 40 éve, hogy Lázár István a Magyar Posta szolgálatába állt. 1972-ben Bócsán kezdett, majd négy év után, 1976-ban került át Soltvadkertre, ahol azóta is rendületlenül, a munkája iránti nagy szeretettel hordja ki a le-veleket télen-nyáron. A Magyar Posta hűséges munkatársát 40 éves szolgála-táért Törzsgárda oklevéllel jutalmazta.

A lakosság érdeklődő jelenlétét kéri a város vezetése, a képviselő-testület de-cember 13-án csütörtökön 17 órakor. A művelődési házban közmeghallga-tás lesz, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, javaslatát, és kérdéseit is felteheti a városatyáknak. Előre, írásban a polgármesteri hivatal re-cepcióján lehet leadni a kérdéseket, de lesz lehetőség telefonos kapcsolatra is a közmeghallgatás idején, akkor a582-585-ös telefonszámon.

Változik a könyvtár nyitva tartása. Hétfőn 8-12-ig, a hét többi napján 8-12-ig, illetve 14-17 óráig, pénteken 14-18-ig várják az olvasókat, valamint új szolgáltatás, hogy mozinapokon a pénztárnyitástól 21.30-ig lehet inter-netezni.

sem vesz észre, hiszen ugyanazok az emberek végzik a feladatokat, ugyanazon a helyen. Sikerült azt is elérni, hogy az eddigiekhez hasonló-an városunkban továbbra is marad az okmányiroda, a gyámügyi hatóság, csak jövőre mint kormányablak mű-ködnek. A járás központja Kiskőrös lesz, hivatalát pedig a Városháza alagsorában építik ki. Kerényi János azt is bejelentette, hogy a járási hivatal vezetője dr. Fröschl Péter, a munka-ügyi központ kiskőrösi kirendeltsé-gének jelenlegi vezetője lesz. –é–

ELISMERŐ 2012. november

4

Akikre büszkék lehetünkÁtadták a város kitüntető címeit nemzeti ünnepünkön. Október 23-án a művelődési ház dísztermében Lehoczki Ferenc köszöntötte a város elismertjeit, a vendégeket. Köszöntőjében a polgármester arról a kitartásról beszélt, mely nélkül nem lehet eredményes az ember sem a vállalkozásában, sem hivatali munkájában, sem a sportban. Észrevétlenül, de gondos figyelemmel csomagolta be min-den ünnepelt munkásságának egy-egy apró részletét gondolataiba, és példaként állította a felnövő generáció elé azokat a soltvadkerti-eket, akik eddig is elismert tagjai lettek a helyi társadalomnak.

Megköszönte az áldozatos munkát, va-lamint a város lakosságának is köszö-netet mondott a javaslatokért, hiszen a város kitüntetéseinek odaítélésekor komoly latba esik az itt élők vélemé-nye. Mint minden alkalommal, idén is megható volt az ünnepség, mert örök érvényű tény, hogy a helyi közösség elismerése a legnemesebb minden díj között. Az ünnepség színvonalához nagymértékben hozzájárult a Fodorné dr. Schiszler Terézia által gondosan, részletesen előkészített méltatás, amit aljegyző asszony olvasott fel, majd a Bezsenyi László alpolgármester által ismertetett képviselő-testületi hatá-rozat értelmében adták át Soltvadkert legrangosabb elismeréseit.

„Soltvadkert Város díszpolgára” címet kapott dr. Kerényi János kormánymeg-bízott, aki igazi lokálpatriótaként kép-viseli városa érdekeit. Korábban mint helyi, illetve országgyűlési képviselő, jelenleg mint a kormány megbízott re-gionális vezetője végez felelősségteljes irányító munkát, melyben Soltvadkert mindenkor kiemelt fontossággal bír. A 40. házassági évfordulóját ünneplő politikus ezúttal engedett a családi összefogásnak, és a nemzeti ünnepet

családja körében töltötte, amely elmon-dása szerint ritka alkalomnak számít. A novemberi képviselő-testületi ülésen vette át díszpolgári kitüntetését, amely sorszám szerint a 36. – Az ember tartozik annak a közösség-nek amelyben él, ha pedig felelősséget vállal érte, kötelessége hittel, becsü-lettel, önzetlenül szolgálni. Ezért nem vár elismerést, de ha úgy ítélik meg, hogy érdemes rá, már nem élt hiába – mondta Kerényi János, akinek ars poeticája, hitvallása lett a mondás: teher alatt nő a pálma. Köszönete és jókívánságai mellett azt is elmondta, hogy az évtizedek alatt elért eredmé-nyek és sikerek mellett két dolgot nem

sikerült megvalósítani. Egyrészt, hogy Soltvadkert fürdőváros legyen, illetve, hogy gyermekeit itt tartsa a városban. Ezt mint a jövő feladatát helyezte a város vezetőinek szívére.

„Posztumusz díszpolgár” címet adományoztak Utassy Loránd vezérkari tábornok, posztumusz altábornagy részére. A kitüntetést fi a, dr. Utassy Béla vette át, és hálás szavakkal mon-dott köszönetet.

„Soltvadkert Városért” kitüntetésben részesítették Bozsóki Bélát, akit szo-bafestő mesteremberként tisztelnek a városban és azon túl is. A délszláv háború kirobbanását követően fe-leségével és gyermekeivel települtek Soltvadkertre, ahol szorgalmával, precizitásával, emberi tulajdonságaival kivívta a megrendelők és a városban

élők bizalmát, elismerését. Templo-maink többsége őrzi keze nyomát, de névjegyét letette a Korona Cukrászda díszítő festésében is. Az egyházközség világi elnökeként jelenleg a második ciklusát tölti. Hálás a gondviselésnek tartalmas életéért, családjáért, sok örömet adó, szép mesterségéért.

„Az Év Vállalkozója” díjat vehette át Kajári Ferenc, a Kajári és Fia Kft . tulajdonosa, ügyvezetője. A fi atal, mű-

ÜNNEPI2012. november

5

Holnap is tennünk kell érte

anyaggyártásban érdekelt vállalkozó édesapjára büszkén tekintve köszönte meg a város bizalmát, munkatársai kitartását, hiszen sokan tíz-tizenöt éve dolgoznak a cégnél. Családja támoga-tásáról sem feledkezett meg, és minde-nekelőtt édesapja cégalapító vállalását, gondoskodását köszönte meg. A Kajári és Fia Kft . közel ötven családnak jelent biztonságos megélhetést.

„Soltvadkert Város Sportjáért” kitün-tetésben részesítették Nagy Lászlóné Magdi nénit, aki három évtizeden keresztül a test és lelek együttes neve-lését vállalta küldetéséül. Elmondása szerint ma nincs olyan nagymama és dédnagymama a városban, akit nem tanított.

Az Év Sportolója” Pálfi Mariana, női senior kategóriás műugró lett, aki pályafutását még Romániában kezdte, majd áttelepülését követően hazánkban folytatta. Soltvadkertre jött férjhez, innen műveli a ritka sportágat, melyben világversenyeken ért el dobogós helyezéseket. Mariana meghatódva köszönte meg, hogy a vá-ros érdemesnek tartotta a díjra. Hálás szívvel köszönte meg helyi szponzorai támogatását, akik nélkül nem tudott volna versenyezni, és akikre a jövőben is számít.

„Az Év Köztisztviselője” Gaálné Kele Klára lett, akinek nyugdíjba vonulá-sa alkalmából mondtak köszönetet sokrétű, a köz szolgálatában végzett áldozatos munkájáért, amellyel kivívta a polgárok megbecsülését.Pro Scole kitüntetést vehettek át nyugállományba vonulásuk alkal-mából Gillich Béláné és Lehoczki Andrásné pedagógusok, akiknek Udvarhelyi Attila igazgató külön is megköszönte azt a munkát, mellyel városunk ifj úságát formálták, nevelték.

Supka Éva

A szabadságért. A szemléletváltásért, hogy gondolkodásunkban is képesek legyünk megújulni. Ez volt az idei ’56-os megemlékezés legfőbb üzenete úgy a művelődési ház színpadáról, mint a kopjafa mel-lett Hozdik Zsolt esperes plébánostól. A diákok a már megszokott színvonalas műsorral érzékeltették 1956 jelentőségét. Ocskóné Csabai Eszter rendezésében, Grószné Havasi Rózsa, Reszlné Elek Henri-etta és Eilerné Hollós Ildikó tanárnők felkészítésében nem szimpla irodalmi előadás tanúi lehettünk. Nem pusztán betanult szöveg, begyakorolt mozdulatok. A gyerekek megértették és továbbították az 1956-os események fordulatait, a szabadság utáni vágyakozás által forradalommá érett földindulást.

A kopjafánál Hozdik Zsolt katolikus esperes mondott beszédet. Egy pap, akinek legfőbb hivatása az ige hirdeté-se. Hozdik atya beszéde igévé lett ezen a napon, hiszen – amint mondta – 56-ot úgy tudjuk csak ünnepelni, ha tud-juk: sok munka vár ránk azért, hogy elérjük, amit a valódi küzdők akartak Szent István óta. – Nem kell óriásit tennünk, de hitünkben, reménysé-günkben, szívünkben és gondolkodá-sunkban kell megújulni. Ezért holnap is tenni kell, nem csak a mai ünnepen – mondta többek között, miközben gyakran tette fel a sokakban felmerülő kérdést: Miért történt 1956? „Azért mert voltak sokan, akik nem tudták elfogadni a rájuk erőltetett eszméket. De ’56-ban sem akart mindenki valódi újjászületést. Sokan adták életüket és vérüket, voltak, akik fél szívvel harcoltak, és voltak, akik csak túlélni akarták, színt váltva akár. Ma sincs ez másképpen – hangoztat-ta, és leszögezte, hogy Európa ma is egyértelműen képtelen kimondani a kommunizmus bűneit. Egyértelműsítette, hogy szabadságban is lehet veszíteni, ha gondolkodásunk-ban nem tudunk megújulni, mint ahogyan megszállás alatt is meg lehet tartani nemzeti kincseinket, értéke-inket.

Személyes emlékét megosztva tisztel-gett ’56 hősei, mártírjai előtt, amikor elmesélte, hogy nagymamája egy vers elmondásáért öt év börtönbüntetést kapott. – Büszke voltam arra az egy-szerű asszonyra, mert a szívében élte meg azt a pillanatot – mondta. Hozdik Zsolt – aki egyébként szentmi-sét is mondott aznap a hazáért – em-lékbeszédét követően a helyi pártok, civil szervezetek, intézmények és az önkormányzat képviselői elhelyezték a tisztelet és az emlékezés virágait a kopjafánál, a cserkészek közreműkö-désével.

–sé–

Ha én zászló lennék, sohasem lobognék…

Konc Zsuzsa közismert slágerét is hallhattuk Kurcz Alexandra

előadásában

FOGSÁGBAN 2012. november

6

Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Szarka János MINDENKINEK EL KELL MENNIE A TERROR HÁZÁBA

A politikai üldözöttek érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréséül vehette át János bácsi a kitüntetést Navracsics Ti-bortól a Néprajzi Múzeumban. Még az augusztusi állami ünnep alkalmából, mielőtt bárki is az ’56-os eseményekhez kötné. Elké-pesztő, a mai generációnak talán hihetetlen is, hogy mi minden megtörténhetett az akkori Magyarországon. Szerencsére vannak még élő tanúi a borzalmaknak, akik a leghitelesebb tanítók lehet-nek, és – félre ne értse senki, de – szerencsére egyre kevesebben lesznek, mindazonáltal, hogy adjon nekik a Jóisten hosszú életet!

Hamar kiderült, hogy János bácsinak semmi köze nem volt ’56-hoz, abból ki tudott maradni, még ha örült is a forradalom hírének, a vele járó sza-badságnak. Hogy miért is a kitüntetés mint poli-tikai fogolynak? A történet elképesztő. Egy pálinkafőzés vétsége miatt, a fele-lősségre vonás elől külföldre menekült barátja „takargatásáért”. Pontosabban, feljelentés kötelesség elmulasztásáért vonták felelősségre János bácsit töb-bedmagával, így öccsét is. A menekült fi ú titokban járt vissza Magyarország-ra, amit persze be kellett volna jelente-ni jó spicli módjára. Ezt nyilván senki nem tette meg, ezért aztán elővettek és meghurcoltak mindenkit a környe-zetében. János bácsi esetében sokat nyomott a latba, hogy kulákcsemete volt, így aztán nem volt kegyelem. Hatodrendű vádlottként, 23 évesen két és fél év börtönbüntetésre ítélték, öccse 15 évet kapott ötödrendűként, a többieket kivégezték! Döbbenten hallgattam a korát meghazudtoló, idős ember történetét. – Először Kecskemétre vittek, majd két hét után a Markóba szállítottak, egyes zárkába kerültem. Nem bántalmaztak, de minden este tíztől éjfélig kihallga-tás volt, a lelki terror legbrutálisabb formája. Aludni szinte semmit sem tudtam. A zárkában nem lehetett a fal felé fordulva aludni, ha álmomban megfordultam, azonnal felébresztettek.A családom hónapokig nem tudta, mi van velem, hol vagyok. Aztán 1952 februárjában Oroszlányba kerültem, egy évig bányában dolgoztam. Szinte a föld alatt telt az életem. 1953 júniusá-ban volt egy nagy amnesztia, de nekem nem adták meg. Decemberben szaba-dultam. Hetekig tartott, míg felfogtam: szabad vagyok. De sokáig kísértett a múlt, hátra-hátranéztem, nem jön-e valaki a nyomomban, és máig fülembe cseng a lealjasító minősítés: ti vagytok a nemzet salakja, szemetje. Az öcsémet még a bányában érte az ’56-os forrada-lom híre. Azonnal bontani kezdték a

falat, hogy áttörjék, és világgá üvöltsék a szabadságukat, de addigra kinyitot-ták az ajtókat. Hét évet töltött le végül is, és csak annak köszönhette, hogy nem végezték ki őt is, hogy a negyed-rendű vádlott magára vallott, hiszen tudta, neki úgyis mindegy. Öcsémnek akkor már családja volt – néz maga elé János bácsi fátyolos tekintettel. Amikor János bácsi szabadult, és nem sokkal utána Soltvadkerten is megala-kult a Politikai Foglyok Országos Szö-vetségének helyi csoportja, azonnal az alapító tagok közé állt. Azt mondja, a múlt igazságtalanságaival tűzdelt sza-badság eszméje kötelezte arra valahol legbelül, hogy hozzájuk tartozzon. Hosszan beszélgettünk János bácsi emlékeiről, amelyben a börtönéveket szinte kihagytuk, mert – ahogyan mondta – arról napokig tudna me-sélni. Az ÁVO mindenhatóságáról, kegyetlenségéről, a felettük lévő eme-

leten történt borzalmakról, kínokról a Markó utcai börtönben. János bácsi azt mondja, hogy aki már járt a Terror Házában, az higgye el bátran, hogy ami ott látható, az a szomorú valóság volt, senkinek ne legyen kétsége, hogy hatáskeltésről van szó.

– Négy unokám van, nagyon szeretnék még velük együtt eljutni, hogy meg-mutathassam azoknak a barátaimnak a nevét, akiket kivégeztek ezért az ese-tért, akiknek a nevét több ezer közül találtam meg percek alatt – mondja

elérzékenyülve. Beszélgetésünket őszinte átérzéssel hallgatta végig felesége, Kati néni, aki többször is bekapcsolódott, és hozzá-tette a család érzéseit, átélt élményeit.Nézem a kedves, idős házaspárt, és végtelenül becsülöm őket azért a

hűségért és kitartásért, amit éppen a forradalom évében fogadtak egy-másnak házassági hűségesküjükkel. Hallgatom a küzdelmes életet, mely-ben a gazdálkodás kapta a főszerepet itt, Soltvadkerten, a vadkerti anyaföld művelésével. Azt mondják, hogy amikor már kezd-tek kétségbeesni, hogy miként is tudják letenni a lantot, mert nehéz az, akkor jött az uniós kivágási támogatás.– Bizony, elsőként adtuk be a kérelmet. Sajnálom, hogy ennyire nincs a mező-gazdaságnak becsülete, a föld szerete-tét és tiszteletét mi még az anyatejjel szívtuk magunkba. Még most is van két hektár, amit művelünk, traktorba ülök, megtárcsázom, termelünk rajta ezt-azt, de szőlőnk és almásunk, ami-ből régen öt hektár volt, már a múlté – meséli János bácsi. A helyi közösségért is felelősséget vállaló ember tíz évig volt egyházi vezetőségi tag az evangéli-kus felekezetnél, karácsony első napján ünnepli 85. születésnapját. Fiatalos len-dülete, optimizmusa több mint példa. Élő tanúja történelmünk viharainak. És ha az elején azt mondtam, szeren-csére egyre kevesebben vannak, most mégis azt gondolom, jó, hogy vannak még őrzői, hiteles mesélői, mert ha kifogynak az emlékezetből, Isten, óvj meg minket egy új éghasadástól!

Supka Éva

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási ésigazságügyi miniszter adta át a kitüntetést Szarka Jani bácsinak

Feleségével 56 éve élnek boldog házasságban,két lányuk és családjaik szerető gondoskodásában

POSZTUMUSZ2012. november

7

Horthy Miklós katonája voltHALÁLRA ÍTÉLTÉK, DE NEM VÉGEZTÉK KI UTASSY TÁBORNOKOT

Az idősebbek emlékeznek még rá, sokan azonban már csak a fiát ismerhetjük, dr. Utassy Bélát, aki a nemzeti ünnepen átvet-te édesapja posztumusz díszpolgári címét: Utassy Lóránd vezér-kari tábornok, posztumusz altábornagyét, akit az emlékezet és történelem őriz. De ki is volt ő valójában, és mit jelentett neki a haza, illetve szűkebb otthona, Soltvadkert, ahova mindig szere-tett hazajönni, ahogyan ezt fia mondta a vadkerti ünnepségen.

Budapesten született 1897-ben.A Ludovika Akadémia elvégzése után 1915-ben tüzér hadnaggyá avatták, majd rögtön frontszolgálatra ment. 1919-ben Horthy Miklós fővezérségén szolgált. Különleges beosztású tiszt-ként Németországba küldték, majd csapattiszt, a Honvédelmi Miniszté-rium VI/2. osztályán vezetőhelyettes, és a Népszövetségen dolgozott. Vég-zettsége szerint okleveles közgazda, de elvégezte az agráregyetemet és a Keleti Akadémiát, ami az akkori dip-lomataképző volt.1937-től 1941-ig londoni, washingtoni és mexikói katonai attasé. 1939. május 1-jétől alezredes, 1942. április 1-jétől ezredes. 1942-ben hazatért, először VKF-2 (Katonai elhárító) osztályon szolgált, majd a HM. 21. osztályának, a Hadifogolyügyek és Katonai Inter-náltak Osztályának vezetője lett. Első-sorban a hazánkba menekült francia, lengyel és angol menekültek ügyeivel foglalkozott. Részt vett a rádióban elhangzó, 1944. október 15-i kormányzói proklamáció előkészítésében, Deszken folytatott tárgyalásokat az ideiglenes fegy-verszünetről és az átállásról, majd miután a kiugrási kísérlet október 15-én összeomlott, másnap a nyilasok letartóztatták, és a Gestapo fogságába került. Sopronkőhidára szállították és halálra ítélték. Az ítélet végrehajtására

nem került sor, más állami és katonai vezetőkkel együtt Németországba, egy Dachau melletti hadifogolytáborba hurcolták túszként. A tábort az ameri-kai csapatok szabadították fel, és 1945 őszén tért haza. November 1-jén vezér-őrnaggyá nevezték ki. 1946. március 1-jén mentették fel beosztásából. Ezt követően Budapesten élt és a csengőd-szentimrei családi birtokot igazgatta.1947. szeptember 15-én a fogolymen-tésben tanúsított emberi magatartásá-ért megkapta a Francia Becsületrendet, amelyet a Francia Köztársaság nevében a nagykövet adott át.

1951-ben kitelepítették, az eredeti határozat szerint Mezőberénybe, de az 1942-ben vásárolt szarvaskúti bir-tokra tekintettel kérte a Soltvadkertre való kitelepítését, melyhez az akkori nagyközségi elöljáróság hozzájárult. Itt gazdálkodott, és borászattal foglal-kozott, rendkívül precíz elszámolást és adminisztrációt vezetett. Ahogyan ő hívta: „önkéntes száműzetéséből” 1953-ban mentesítette a Nagy Imre-kormány. Közéleti tevékenységet, nyilvános szereplést ettől fogva nem vállalt. 1972-ben költöztek a Kodály Zoltán utcába, és 1974-ben bekövet-kezett haláláig itt élt. Sírja a Farkasréti temetőben van.E nehéz időkben az olvasás nyújtott számára menedéket. Beszélt angol, német, francia, olasz, görög és latin nyelven.1992-ben előléptették posztumusz altábornaggyá.

A hadifogolymentésben végzett tevé-kenységét megörökíti a lengyel állam kiadásában 2010-ben megjelent „Em-lékezés” című könyv I. és 2012-ben megjelent II. kötete, mely utóbbinak szeptember 26-án a Hadtörténeti Intézetben volt a könyvbemutatója, és amelyen a Lengyel Köztársaság miniszteri és nagyköveti szinten kép-viseltette magát. E két kötet az 1939-45 közötti lengyel menekültek történetét dolgozza fel, azt a különleges helyzetet, korszakot, amikor a német hatalom-hoz erősen kötődő Magyarország mer-te vállalni, hogy menedéket nyújtson a lengyel menekülteknek.Hetvenhét évesen hagyta maga mögött a földi pályát, ahol beírta magát a tör-ténelemkönyvekbe. (Az ünnepség teljes laudációja.)

Supka Éva

Dr. Utassy Béla büszkén őrzi édesapja ereklyéit, így tábornoki sapkáját is

Utassy Lóránd tábornok és feleségeA családi címer a bátorságról, a becsületről és a hazaszeretetről

tanúskodik

KÜLÖNLEGES 2012. november

8

Két keréken érkeztek az átadó ünnepségre

A lakosság is felavatta

TÉRSÉGÜNK A LEGNAGYOBB KERÉKPÁRÚT-HÁLÓZATTAL RENDELKEZIK

Lehoczki Ferenc polgármester több helyi képviselővel, Font Sándor országgyűlési képviselővel és Bócsa polgármesterével stílusosan ke-rékpárral érkezett a Kecelt és Soltvadkertet összekötő kerékpárút ünnepélyes átadására. Népes tábor haladt az új úton, hiszen a bicajo-zás „civil” szerelmesei is megtisztelték a nem mindennapi pillanatot.

A féltávnál szervezett program dísz-vendége Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára úgy fogalmazott, hogy a környék közismertségét, népszerűségét is erősíti az új út, amely a következetes helyi környék- és közösségépítőknek köszönhető. Ezzel 41 kilométerre nőtt az összefüggően kerékpározható útszakasz térségünkben. Jó hír, hogy már készül a Bócsa–Soltvadkert közötti szakasz terve és hamarosan indul a Kiskőrös–Akasztót összekötő kerékpárút beruházása is. Ezzel az ország egyik legnagyobb összefüggő kerékpárútja lesz térségünkben. A mostani beruházáshoz egyébként az unió és magyar állam együttesen 85 százalékos támogatást nyújtott, amelyből Kecelen 3910, Soltvadkerten pedig 5115 méter útszakasz épülhetett meg 330 millió forintból. – Ahogy nőnek a kerékpárutak, úgy növekszik a kerékpározók létszáma – mondta Font Sándor országgyűlési képviselő, aki személyes élményét megosztva mesélte, hogy évekkel ezelőtt az első – Kiskőrös –Soltvadkert közötti – ke-rékpárút átadásával ismét rákapott a biciklizés örö-mére és ízére. Haszilló Fe-renc, Kecel polgármestere megköszönte a földterüle-teiket ingyen felajánlóknak a nagylelkűséget, a kivite-lezés közreműködőinek a gyors és pontos munkát, mellyel a 2,6 méter széles kerékpárút mellett sárrázók, árkok is épültek, illetve egy pihenőhely is kialakításra

kerékpárút kiváló minősége mellett fi gyelmet szentelt az átadásra elké-szült, három várost összekötő kör-forgalmi csomópontnak. A három város vezető testülete már évekkel ezelőtt gondolkodott, mit is kezdjen a körforgalommal. Közös pályázatot is írtak ki, városonként komoly pénzdí-jat felajánlva, de nem született a KPM által is elfogadható és kivitelezhető terv mostanáig, bár az ötlet már nem

új keletű. A szalagátvágást megelő-zően az ünnepség záróakkordjakéntBurányi Roland volt soltvadkerti, jelenleg keceli plébános szentelte fel az utat, és Isten áldását kérte a közleke-dőkre. A program üde színfoltja volt a keceli kerékpáros fi atalok bemuta-tója. Az átadás másnapján kerékpáros sportnapot szervezett a két város.

Supka Éva

került, ahol asztalok, padok, kerék-pártároló is készült. Lehoczki Ferenc polgármester a

A keceliekkel összefogva Udvarhelyi Attila és Grószné Havasi Rózsa szer-vezte a másnapi bicajos túrát közel hatvan fő soltvadkerti és ugyanennyi keceli tanuló, valamint néhány szülő és nagyszülő részvételével. A keceli tanulókat az iskola parkoló-jában fogadták, ahol Lehoczki Ferenc polgármester köszöntötte a gyerekeket. És hogy legyen a túrához elég energia,

a gyerekek almát és sportszeletet kap-tak, majd a látványos konvoj együtt tekert át Kecelre a Sportcsarnokba. Ott Kuti Erika bűnmegelőzési főelőadó tartott előadást a szabályos kerékpáro-zásról. És hogy ne merüljön feledésbe, a gyerekek kerékpárzárat, Soltvadkert feliratú prizmát, láthatósági mellényt, csengőt kaptak ajándékba.

Az összetartozást szimbolizáló kör-forgalomban a nemzeti trikolór díszíti a burkolatot. A három város zászlója között egy szélkakast is elhelyeztek, amely pontosan mutatja a minden-kori szélirányt. Egyes megfi gyelők sze-rint a szél szinte mindig Soltvadkert felől fúj. Amint az időjárás lehetővé teszi, Demeter Jánossal sárkányre-pülőre pattanunk, hogy madártáv-latból is lefotózzuk az új „kokárdát”.

GAZDASÁGI2012. november

9

Vendégségbena Hufbau-Akker Áruháznál

A termőföldünk védelmeKÉSZÜL AZ ÚJ FÖLDTÖRVÉNY

„Mindent egy helyen, minden, ami az otthonhoz kell”. A szlogen naponta bizonyítja az áruház régi-ónkban való létjogosultsá-gát, melynek munkájáról, a törzsvásárlói hálózat népszerűségéről, a szolgál-tatások változatosságáról Baticz Péter értékesítési ve-zető beszélt, Zsikla Tamás kereskedelmi- és marketing igazgató köszöntője után. Majd Opauszki László a megújuló energia felhasználásának és az ezzel kapcsolatos beruházásokra vonatkozó pályázatok lehetőségeit ismertette és beszámolt az eddigi eredményekről, tapasztalatokról. A hallgatóság fi gyel-mét igencsak lekötő előadásban elké-pesztő adatokat tárt fel, mint például a 40-50 éve épült ingatlanok ötven százaléka rászorulna az energetikai felújításra. A szakember illusztrálta az általuk végzett hőkamerás vizsgálato-kat, melynek során egyértelműsödik: hol szökik a meleg. Elmondása szerint 2040-re szinte eltűnnek a most hasz-nált energiaforrások és teljes egészében a megújuló energiaforrások veszik át a „hatalmat” .A találkozót Endrődi Ferenc tulajdo-nos ügyvezető köszönő szavai zárták. Mint mondta, jó célok, kiváló szak-emberek és megfelelő stratégia kell

minden terv megvalósításához, az eredményekhez, ugyanakkor nem sza-bad engedni a minőségi elvárásokból, amelyekhez az áruház is ragaszkodik. És még valami: egy kis plusz, amit az Akker húsz éve képes az asztalra tenni. Endrődi Ferenc ugyan feltárta a titkot, hogy a névválasztásnál az Akker mö-götti Plushoz kedvenc sportújságja, a Sport Plusz adta az ötletet. Mi, vásár-lók azonban látjuk és érzékeljük, hogy az Akker mindig is nyújtott valami pluszt. Úgy a kezdeti „tüzépes” koruk-ban, mint napjainkban, amikor már pályázatok, teljes beruházások előké-szítői, tervezői. Ötlet- és tanácsadók, gyakorlati segítők, akikre mindenkor lehet számítani. Úgy szakmailag, mint emberileg, és mint a közügyek, a sport elkötelezett patrónusaiként is, amely-nek szerencsére itt, Soltvadkerten is érezzük a hatását. –séva–

Partnereit, beszállítóit, a térség településeinek polgármestere-it, vállalkozóit, oktatási szakembereket hívott meg az Akker-Plus Kft. vezetősége, hogy megköszönje a másfél éve Kiskőrös-ön nyílt HufBau-Akker szakáruház sikerét, népszerűségét, és tájékoztassa a jövő elképzeléseiről. Közel ötvenezer vásárló tisztelte meg bizalmával az áruházat, ahol több mint 28 ezer termékkel segítik a vállalkozások, cégek, intézmények, önkormány-zatok és a családok építési, felújítási terveinek megvalósítását.

Amikor évekkel ezelőtt arról beszélgettünk Font Sándor ország-gyűlési képviselővel, hogy 2014-ben lejár a moratórium, amely termőföldjeinket hivatott védeni, még távolinak tűnt a határ-idő. Most azonban itt kopogtat az kiskapun, és finoman szól-va roppant észen kell lennünk ahhoz, hogy ne húzzák ki lábunk alól a magyar talajt a külföldi spekulánsok. A most előkészí-tés alatt álló földtörvényben, úgy tűnik, erre is lesznek garan-ciák. A kérdéskör legilletékesebbjétől, Font Sándortól, a parla-ment mezőgazdasági bizottságának elnökétől tájékozódtunk.

– November vége felé fogadja el a törvényt a parlament, addig azonban még sok tisztázatlan kérdést kell kör-bejárnunk – szögezi le a képviselő. – A törvény három fő területet érint: egyrészt a májusban lejáró moratóriu-mot, melynek egyenes következménye, hogy a külföldiek is vásárolhatnak magyar termőföldet, másrészt, mivel a Nyugat-Dunántúlon nagyszámú külföldi bérel termőföldet, vélhetően zsebszerződésekkel, arra készülnek, hogy azonnal adásvételi szerződés keletkezik, amint a moratórium ezt lehetővé teszi. Harmadsorban pedig a gazdálkodási területek körülményeit, nagyságát deklarálta a kormány.

Bizonyára óriási érdeklődés lesz a ▶földjeink iránt. Mi védi a helyi gazdákat?– Lehet komoly a külföldi szándék, de a feltételek is komolyak. Először is ide kell költöznie, három évig itt kell laknia, földművesnek kell lennie, tehát magyar gazdává kell válnia. Csak magánszemélyek vehetnek termő-földet, tehát az uniós magánsze-mély is potenciális vevő lehet vagy bérelhet, de csak abban az esetben, ha a földműves fo-galmába belefér.

Ki számít földművesnek a törvény ▶szerint? – Aki minimum középfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik, vagy három éve mezőgazdasággal foglalkozik, vagy aranykalászos gazda minősítése van. Továbbá nem messzebb, mint 20 km-re lakik a nevezett földterülettől, magyarul helyi földműves, aki életvi-telszerűen gazdálkodik.

Mekkorák a mérethatárok? ▶– Magánszemély 300 hektárnál többet nem halmozhat fel, családi gazdasá-gok esetében 500 ha a felső határ, de egyenes ági leszármazottak összeadott földterülete nem haladhatja meg ösz-szesen az 1200 hektárt. Az állattartó

gazdák egyébként 20 km-nél távolabb is bérelhetnek földet, hogy biztosítsuk az állattenyésztéshez szükséges körül-ményeket.Font Sándor azt mondja, hogy az alaptörvényben a termőföldet, a vizet és az erdőt a nemzeti vagyon különle-gesen értékes tárgyaként tüntették fel a biztonságos élelmiszertermelés érde-kében. Ez fontos szempont, hiszen az elnök szerint a mai magyar mezőgaz-daság a jelenlegi lakosság akár három-szorosát is képes lenne élelmiszerrel

ellátni, és erre a gazdasági erőre egyre inkább szükség lesz. Egy korábbi nyilat-kozata szerint a következő 30-40 évben minde-nekelőtt az ázsiai országok – Kína

India, Japán, Dél-Korea – népesség-növekedése a hazai export növelését igényli.A törvény előkészítésében óriási szere-pet vállaló szakember azt is elmondta, hogy minden földvásárlási szándék hatósági ellenőrzésen megy majd át, a törvényben meghatározott körül-ményeket éppen úgy ellenőrzik, mint a reális árakat. A készülő földtörvény alapja egyébként a francia, dán és oszt-rák minta és a már bevált gyakorlat, az uniós törvények fi gyelembevételével. Font Sándor azt is leszögezte, hogy legfontosabbnak a fi atal gazdák erő-sítését tartja, hogy a gazdautánpótlás biztosított legyen. –séva–

JÖVŐKÉP 2012. november

10

Szebb és élhetőbb Vadkertért

Pályaválasztási kiállításon jártak

TAKARÍTÁSI ÉS FÁSÍTÁSI AKCIÓT SZERVEZNEK

Szebb és élhetőbb Vadkertért. Akár ez is lehetne a neve (majdan) annak a szervezetnek, melynek megalapításán már többen gondol-kodtak a városban. Sportolók, gazdálkodók vagy éppen az esténként sétálgató nyugdíjasok is nap mint nap látják, hogy – a rendszeres szemétszállítás ellenére van még tennivaló a városban és a külterü-let is hagy némi kívánnivalót maga után. Soltvadkert azonban a mi városunk, a mi életterünk, tennünk kell hát érte. Itt neveljük gyer-mekeinket, akik olyan felnőtté válnak, amilyeneket mi formálunk belőlük. Ha például azt látnák, hogy nem átallunk a közterületen fel-venni egy-egy eldobott szemetet, hogy bántja a szemünket az árkok-ba hajított műanyag flakon, és még hosszan sorolhatnánk, akkor ta-lán könnyebb lenne szemléletet váltani, amire óriási szükség lenne.

Szerencsére eddig sem szűkölködtünk jó szándékú, a környezetükre igényes csoportokban, és megmutatkozott már számtalanszor az összefogás ereje. Említhetnénk mindjárt az iskolai sze-métszedési akciókat, a korábban nagy hagyománnyal bíró, képviselő-testület által koordinált és végzett városszépí-tést, a terepjárósok által rendbe hozott szánkózó dombot, ahol most ugyan nagy gaz uralkodik, de remélhetőleg még a tél beállta előtt sikerült elren-dezni a terepet. Vagy a tavalyi nádvágás sikeres ak-cióját Veppert Sanyi szervezésének köszönhetően, a teljesség igénye nélkül, cseppet sem megbántva más szerveződést. Jó lenne, ha mindez életünk szerves részévé válna, természetes igény lenne, hogy amit magánemberként megtehe-tünk, azt tegyük meg a tiszta, rende-zett környezetünkért. Mert nyilván lehetne beszélni a lakatlan, enyészet-

nek átadott épületekről a főutcáinkon, amely ugyan üres, de nem gazdátlan. Márpedig akkor ügyelnie kellene arra a tulajdonosoknak, hogy ne legyen gaz az előkertekben, ne rontsa a városképet a tátongó ablak, az omladozó fal. Aki jár-kel a városban és látó szeme van ezekre, gondolkodik mit tehetne, majd cselekszik. Ezúttal is.

Felhívás

Felhívásunk őszi nagytakarításra szólítja Solvadkert rendszerető, tenni akaró polgárait. Önkéntesek, családok, baráti körök jelentkezését várjuk!Időpont: november 17. szombat 8.00-tól 13.00 óráig.(Esőnap: november 24. szombat)Gyülekező hely: az iskola parkolója.Későbbi munkahelyszínek: főutcák és kivezető utak, futballpálya környéke, Büdös-tó szánkózó domb, egyes kül-területekMunkakörök: szemétmentesítés, fa-ültetés Szükséges szerszámok: munkáskesz-tyű, szemétgyűjtő nyárs, vasvilla, lapát, ásó, gereblye.Ezen a napon egy próbakomposztáló

is létesülne, mely a jövőt illetően mér-tékadó lehet.A munkát követően a résztvevők ebé-det kapnak.Ahogy eddig is sok jó mintát vett át a lakosság az évek során, egy kis csoport kezdeményezése az egész városra po-zitívan hatna. Elsősorban nem anyagi segítségre van tehát szükség, sokkal inkább összefogásra és közös mun-kára. Így járunk majd jó példával a gyerekeink előtt is.

Részletes információ és jelentkezés a szervezőknél: Veppert Sándor 20/493-5969Demeter János 30/249-8053Gál Péter 70/459-6222Ficsor Gábor 20/886-2011Schmél Attila 20/250-6880

Pályaválasztási kiállításon vettek részt nyolcadik osztályos tanu-lóink és érdeklődő szüleik a kiskőrösi sportcsarnokban. A nagy-szabású rendezvényen közel ötven kiállító mutatkozott be, szé-les palettát kínálva ezzel a továbbtanulás előtt álló diákoknak.A tapasztalatokról Szekeres Cintia 8.c osztályos tanuló számolt be:

Tájékozódhattunk a továbbtanulási lehetőségekről, megismerkedhettünk a különböző középfokú oktatási intéz-mények kínálatával. Mindenki kedvére bolyonghatott az „iskolák” között. Szórólapokkal szaladgáltunk, és ha valaki többet szeretett volna megtudni valamelyik középiskoláról, vagy esetleg még tanácstalan volt kitűzött céljával kapcsolatban, bátran kérdezhetett. Szakmabemutató fi lmeket nézhettünk meg, illetve élő szakmabemutatókat láthattunk. Fodrász, kozmetikus, szakács tanulók ügyeskedtek. Akinek

kedve volt, ellátogathatott egy pékségbe. Itt kellemes fogadtatásban volt részünk, bemutatták nekünk a pék szakma szép-ségét. A bemutató végén megkínáltak minket az ízletes fi nomságokból. Utá-na egy alkatrészeket készítő üzembe mentünk, ahol megtudtuk, hogyan készülnek a különböző autóalkatrészek. Érdekes, és modern gépparkot láttunk. Nagyon hasznos, sokoldalú kiállítás volt, ajánlom, hogyha valakinek lesz le-hetősége, mindenképpen tekintsen meg egy ilyen kiállítást, nagymértékben segít az eligazodásban, a döntéshozásban.

Grószné Havasi Rózsa és Reszlné Elek Henriett tanárnők kíséretében tettek látogatást a soltvadkerti diákok a kiskőrösi pályaválasztási kiállításon,

ahol a kulturális programot színesítette nagy sikerrel a Terne Lulugya Együttes Kolompár Gábor vezetésével. Az idei kiállítást Bányai Gábor,

a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke nyitotta meg

illusztráció

ALKALMI2012. november

11

A hit évébe léptünk

Múltidéző november

Ünnepi szentmisea jubiláns házasokértJÖVŐ NOVEMBERIG TART

A jubiláns házaspárokért mondott misét Hozdik Zsolt esperes plébános. A szentmise kezdetén Májerné Mar-gitka világi képviselő köszöntötte az ünnepelteket és az egyházközség jókí-vánságait tolmácsolta. Kilenc házaspár járult az oltár elé, hogy megerősítse hűségesküjét, amelyet több évtizeddel ezelőtt tettek egymásnak ugyanígy, Isten szent színe előtt. Többen meg-könnyezték a szép szertartást és az időt, ami kitartásra, hűségre erősítette a párokat. Aranylakodalmat négy há-zaspár ünnepelt: Zsikla István és Pócsi Mária Budapestről, Kövesi Tivadar és Kövesi Tivadarné (Kukucska Margit) Kiskőrösről, Zsikla József és Zsikla Józsefné (Illés Julianna Margit) Kis-kunhalasról, valamint a soltvadkerti Nagy István és Nehéz Julianna. Né-meth József és Meskó Gabriella 45 éves jubilánsok voltak, Bozsóki Béla és Bozsóki Mária (Aranyos Mária) 35 évet köszönhetnek egymásnak, míg ezüst ünnepet ültek Hollós József és Hollósné Zsikla Judit, valamint Kertész Vince és Péter Szabó Rozália.A férjek egy-egy szál rózsával kedves-kedtek párjaiknak, az egyház pedig em-léklappal és Isten áldásával bocsátotta további útjukra a jubilánsokat. –sé–

Különleges év vette kezdetét október 11-én. XVI. Benedek pápa a II. vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából ezen a napon hirdette meg a hit évét. Az év a Szentatya szándéká-nak megfelelően jövő év november 24-én, Krisztus király ünnepén fejeződik be. Soltvadkerten is ünnepi szentmise keretében hirdette ki a hit évét Hozdik Zsolt esperes plébános. Az esztendő minden katolikus hívő számára kü-lönleges alkalom arra, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban, hogy az egyház által őrzött örök hitet még jobban megismerje és a következő

nemzedékeknek továbbadja. A hit olyan erő, amely nélkül csak vergődik az ember a világban céltalanul, kilá-tástalanul. Talán még soha nem volt ekkora szükség Istenbe vetett hitünk-re, és bár a keresztény ember számára természetes, hogy rendíthetetlenül hisz Istenben és keresi a hozzá vezető utat, ebben az esztendőben azonban íratlan misszióként kapja minden hívő ember, hogy segítse megnyitnimások szívét is Isten felé, és maga is mélyüljön el hitében.

Supka Éva

1830. november 12-13. A megyeháza építéséhez Vadkert 16-16 kétmarhás kocsit adott. A Duna-partról köveket, Óbudáról, Kőbányáról égetett téglát szállítottak, vagy más szükséges fuvart teljesítettek.

1841. november 29. Ekkor kezdődik a Duna szabályozásával kapcsolatban egy nagyobb átmetszés Imsós pusz-tánál. (Dunapataj-Paks vonalában). Ezekre a munkálatokra, Vadkertre 2052 napszám esett.

1852. november 29. Törvényerejű rendelet jelent meg, miszerint az örök tulajdonosok kötelesek elzálogosított birtokaik visszaváltása iránt keresete-iket a zálogévek eltelte után egy év alatt megindítani, különben elvesztik visz-szaváltási jogaikat. Báró Orczy László ezt meg is tette a Lukács örökösökkel

szemben, de csak hosszadalmas perrel tudtak valamit elérni.

1918 novemberében, a világháború befejezése után országszerte forradal-mi megmozdulások voltak. Vadkerten három-négy házat gyújtottak fel és fosztottak ki, de azt is inkább ide-vetődő idegenek tették. A boltokból kidobált holmikat azonban a helyiek hordták szét.

1979. november 4. Az evangélikus egyházi gyűlésen Káposzta Lajos lel-kész jelentette, hogy augusztus 29-én Schiszler János evangélikus egyháztag 100.000 Ft-ot adományozott a gyüle-kezet részére abból a célból, hogy az összegből a temető területén vízveze-téket építsenek.

Légrády

APRÓNÉP 2012. november

12

Sakkozni is tanulnak az Arany oviban

Őszi élménytúra

Játszócsoport a bölcsiben

ALMÁS PITÉVEL ZÁRTÁK A SPORTNAPOT

Nagy János, az általános iskola új könyvtárosa végtelen türelemmel magyarázza az ovisoknak, hogy a sakktábla mezőin miként is lehet lépegetni, hogyan lehet kiütni a bás-tyát, miközben a kivetítő vásznon pontosan látható minden egyes lépés. Az apróságok pedig értő fi gyelemmel kommentálják a látottakat, és szor-galmasan színezik a Polgár Judit által kiadott és a vadkerti gyerekek számára kedvezményesen biztosított füzeteket. Amint azt Bodahelyi Anatalné óvoda-vezető elmondta, huszonhat nebuló vesz részt heti két alkalommal a sakk foglalkozásokon, melyből egyik az iskolai könyvtárban, a másik pedig az oviban zajlik. Minél jobban bele-merülünk a beszélgetésbe, annál több minden kerül a felszínre, leginkább az ovi tartalmas és színes élete. A tanulást nem lehet időben elkezdeni, így aztán német nyelvi foglalkozásokat is tarta-

nak heti egy alkalommal a középső- és nagycsoportosok Bódiné Ferenczi Tünde vezetésével. Természetesen a zenei képzés is fontos része mindennapjaiknak, a szülők igé-nye alapján hetente egyszer dr. Fodor Katalin foglalkozik a gyerekekkel. A hitélet gyakorlására Tóth Tibor hitoktató hetente egyszer látogatja az ovisokat.Fejlesztő, valamint logopédiai fog-lalkozásokat tart a rászorulóknak Patakiné Török Anikó logopédus. És hogy a testi nevelés se szoruljon háttérbe, az ovis kötelezőségek mel-lett a két nagycsoportjuk az iskola kis tornatermében tornászik Forgó Erzsébet vezetésével, az óvó nénik aktív közreműködésével. A gyerekek szívesen vesznek részt a fakultatív programokban, de nyilván számukra a legérdekesebb az ovi mozi és a Ciróka Bábszínház bérletes előadásai. –sé–

A testnevelés fontos szerepet kap az óvoda életében, ami bizony nem kisprocedúrával jár, hiszen öltözni – vetkőzni kell. A gyerekek viszont nagyon

élvezik az ügyességi gyakorlatokat, melyek a fi nommozgást fejlesztik

Óvodánk helyi nevelési programja a világ tevékeny megismerésére alapul, ezért évszakhoz kapcsolódva, minden évben komplex foglalkozásokat tar-tunk a szabadban. Így egy verőfényes októberi napon útra kelt két csoport-nyi apróság az Arany Óvodából a Vad-kerti-tóhoz kirándulni. A nagyobbak kerékpárra pattantak, a kisebbek pedig lovas kocsin tették meg az utat. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Ko-lompár Gábornak az önzetlen segít-ségért, amit már nem először nyújtott óvodánknak. Az árnyas fák alatt az

avarban borítékok várták az izgatott csapatokat, akik remekül teljesítették az évszakkal kapcsolatos feladatokat. A fejük után azonban az izmaikra is szükség volt, hiszen sportvetélkedők-ben, sorversenyeken mérhették össze erejüket. A jól megérdemelt jutalom pedig a középsősök által előző nap sütött almás pite volt, amit az oviban készítettek, és amiből egy morzsányi sem maradt.

Szabadi Mónika ésPéter Szabóné Schuller Tünde

A bölcsőde új szolgáltatásaként elin-dult a játszócsoportos foglalkozások sorozata. Városunk kisgyermekes családjait felkerestük meghívónkkal, s lelkesen készültünk a számunkra is újfajta találkozásra. Felkínáltuk az év-szakhoz kötődő alkotó tevékenysége-ket, a jól felszerelt csoportszobákat és a mozgásfejlesztő játékokat is birtokba vehették. A hangulatot fokozta a közös mozgásos játék mondókával, énekkel.Az ismerkedésen, tapasztalatcserén, kellemes közös élményeken túl vásár-lási lehetőség is volt: baba-börze for-

májában gyermekruhákat, cipőket, já-tékokat lehetett „turizni” fi lléres áron. A jó hangulatú délutánokat sikeresnek véljük, hiszen a második alkalomra is mindenki eljött visszatérőként, sőt új anyukák is csatlakoztak bölcsődés korú gyermekükkel együtt.Köszönjük az érdeklődést, és tovább-ra is szeretettel várjuk a jó társaságra vágyó szülőket és gyermekeiket! Ez évi időpontok: november 14., 28. és december 4.

Kárász Mihálynékisgyermeknevelő

CSALÁDIAS2012. november

13

Uniformist öltöttek

A szépséges Ciprus

Varga Hunor,a kezdő rockerBEAVATÁSI ÜNNEP AZ EVANGÉLIKUS OVIBAN

Kemény rockzene fogadott, ahogy beléptem a Mátyás király utcai kis házikóba: Varga Hunor alig négyhónapos csöppsé-get altatták. Ebben asszisztált két bátyja is, a 12 éves Áron és a 9 éves Balázs. 18 éves nővére, Laura éppen nem volt je-len, így nem volt teljes a hangzavar. Hunor meg csak béké-sen mosolygott, ahogy kézről kézre adták: neki ez természetes!

Az apuka, Attila, Budapestről szárma-zott el Soltvadkertre, ahová Halason át vezetett idáig az út. Jelenleg köz-munkás, de elvégez bármit: fát vág, betonoz, épít, ha kell. 1996 óta élnek Vadkerten feleségével, Somogyi Ág-nessel, aki cukrászként kezdte, de már hosszú évek óta főállású anya. Őrködik a családi tűzhely melegén, és ellátja a még három otthon lakó gyermeket. Ahogy Attila mondja, „arra odafi gye-lünk, hogy sose legyen üres a hűtő”. Már készül a téli disznóvágásokra – miközben ma már elboltolt néhány amúrt és pontyot a friss fogásból.

Szóval a gyermek neve Hunor. Miért ▶pont erre a régi magyar névre esett a választás?– Egyszerű – mondja Attila: – Nagy Feró fi a ugyancsak Hunor és dobol. Legyen nekem is ilyen stramm fi am – na, nem mintha a többi nem lenne az! Erről a két fi ú folyamatosan gondos-kodik. A szülők szerint „hosszú volt a nyári szünet”, úgy elkényeztették a július 1-jén született öcsikét. Balázs, aki focista szeretne lenni nagyko-rában, eleinte ferde szemmel nézte Hunort. „– Ez nem a miénk” – adott hangot véleményének első kórházi lá-togatáskor. De aztán legközelebb már megbarátkoztak. Sőt! Heves „csaták” (birkózások) is kibontakoztak néha, ami azért anyuka szerint már túl sok – ilyen picivel! Bár – ahogy Ági mondja – az éjszakai alvás lényege a késői fekvés: este 8-kor van fürdetés, addig kell Hunort lefárasztani! Aztán

ha nem megy az alvás, apuka avatko-zik be az ügybe: A „nyitva van a szá-zados úr ablaka” és Nótár Mary dalai a legújabb kutatások szerint rendkívül alkalmasak gyermekek elaltatására.

Hogy telnek az első hónapok? ▶– Ó, mint a szülés: könnyedén – moso-lyog Ági. Már akkor zene fogadta: épp a „Most múlik pontosan” ment, ami-kor világra jött. Csak anyatejet kap, et-től nő nagyra. Bár már próbálkoztunk a tejpéppel is, de nem nagy sikerrel.

Hogy bírod ellátni a most már há- ▶rom fi út?– Azt nem mondhatom nekik, hogy ne dajkálják. Szervezés kérdése: reggel megindítom őket az iskolába, aztán jön a Hunor-program: az etetés után sétálni megyünk, ügyintézés, piac, bevásárlás. A meleget nehezen bírtuk, de most már itt az ősz, a kellemes sétá-lóidők. Nekem a család nem nehézség, nekem ők az örömöm!

Ifj . Káposzta Lajos

Varga Áron (2000), Laura (1994), Hunor (2012) és Balázs (2003)

Felöltötték a legkisebbek is az evangé-likus óvoda egyenruháját, és az ezzel járó ünnepi szertartással teljes értékű tagjai lettek az egyházi óvodának. A Homoki Pál lelkész által tartott isten-tiszteleten zsúfolásig telt a templom, ahol a gyerekek szolgálata magasztos-sá tette az alkalmat, amit megtisztelt jelenlétével Lupták György esperes, Lehoczki Ferenc polgármester, az evangélikus iskola igazgatója, Udvar-helyi Attila, illetve a képviselő-testület tagjai, valamint az intézményvezetők. Ahogyan azt már megszokhattuk, Lakatosné Hachbold Éva óvodaveze-tő, kedves és tanulságos gondolatokkal helyezte a jelenlévők szívére azt a közös feladatot, amely gyermekeink boldog

jövőjére irányul. „Egyházi intézmény-ként hisszük, és tudjuk, hogy ebben az ökumenikus környezetben láthatjuk és tapasztalhatjuk meg, hogy az egyház igazi ereje a keresztyén nevelés és a csa-ládok egységében rejlik. Szeretnénk, hogy fontossá váljék minden család számára az a keresztyén erkölcsi ér-tékrend, mely megtart bennünket egy életen át – mondta többek között. Az ünnepi szolgálatban Vincze András orgonaszólója után Galambos Jázmin és Kuncz Hanna nagycsoportos óvo-dások zongorajátékában gyönyör-ködhettünk, majd a magyar és német nyelvű, kedves, zenés műsort Schiszler Virág zárta.

Október közepén a Karaván Klub keretén belül Ciprusra utaztunk. Kalauzunk Spilják Ilona volt. Elő-adásából és az általa készített fotók-ból megismerhettük a szigetország természetét, gazdaságát, földrajzát és kulturális szépségeit. Ha képzeletben is, de sétálhattunk a tengerparton, szív alakú kavicsot keresve. Mert a

hiedelem szerint, aki ilyent talál, az megtalálja a párját. Megismerhettük vallási életét és gyönyörködhettünk az ókori emlékekben.Következő állomásunk a Karaván Klubbal Németország keleti fele lesz Lehoczki Ferenc és Kardos Georgina jóvoltából.

Légárdy

SEGÍTSÉG 2012. november

14

Ha nem beteg a gyereked, semmi gondod nincs!KOTORMÁN LILIÉRT IS IMÁDKOZTUNK, SÁMEL RÉKA ISMÉT KÓRHÁZBAN

Talán még sokan emlékeznek rá: két soltvadkerti kis-és nagy-lányért imádkoztunk, gyűjtöttünk rendíthetetlenül. Mindket-ten májtranszplantáción estek át. Egyikük a 18 éves Kotormán Lili, akinek édesanyja a soltvadkerti származású Sárfi Gabri-ella. A másik a most kétéves Sámel Réka, aki szüleivel itt él vá-rosunkban. Két családi sors, két fiatal élete. Lili ápolási költ-ségeinek fedezésére még az adventi hangverseny bevételéből is adtak támogatást a szervezők, az országos gyűjtéshez pedig a tv2 riportja adta a hírverést. A műtét sikerült, Lili jól van és bol-dog. A már megkönnyebbült édesanyával, Gabival beszélgetek.

Tudom, nehéz beszélni róla, de be- ▶szélnél Lili betegségéről?– Lili sajnos súlyos májkomás állapot-ba került már tavaly nyáron, és onnan kezdve 24 órás felügyeletet kívánt.A magyar kórházak ebben az esetben nem tudnak külön ápolót adni, így két lehetőség van: vagy lekötözik az éber májkómás beteget , vagy a hozzátarto-zó ápolja a kórházban. Ráadásul ezek a betegek nem tudnak aludni. Így mi szinte hónapokig csak 1-2-3 órákat aludtunk szakaszokban. Sajnos ezek a betegek nem nagyon szokták túlélni ezt az állapotot. A mi esetünk rendkí-vüli volt: mint átlagember, nem kapta meg a megfelelő kezelést, és nem került sürgősségi májtranszplantációs listára – 25 liter vízzel a hasában, májkómá-ban. Nem tartották ezt SOS-esetnek. Ráadásul én jelentkeztem szeptember-ben donornak, de én is csak két hónap múlva kaptam kivizsgálási időpontot.

Aztán jött a tévés anyag ... ▶– A médiához fordultam, mert nem értettem, miért nem történik sem-mi. Így segített a tv2-ből Dorogi Gabriella. Na és végül, mikor már a médiahír sem volt elég, akkor jöttetek ti, soltvadkertiek: egy fénysugár volt ez nekem! Nem egy átlagos ember segítségét kaptuk meg a kórháztól, hanem a lehetetlent: drága gyógy-szerek és kezelések, amelyek milliós nagyságrendűek. Ezt mind nektek köszönhetjük! Sajnos ott, mellettünk többen meghaltak ugyanebben az ál-lapotban. Két transzplantáció történt, és a második sikerrel járt. A lányom életben maradt!

Hogy van Lili most? Mit csinál, ho- ▶gyan telnek napjai? – Lili a hosszas rehabilitáció során újra tanult lélegezni, járni és beszél-ni. A normál ember súlyát is sikerült visszakapnia. Ez év szeptemberében beiratkozott esti gimnáziumba és je-lenleg újra tanuló. Tele van tervekkel és élettel. A múltról nem szoktunk beszélni, mert még nincs tőlünk elég

távol. Ez egy olyan nehéz megpróbál-tatás volt mindkettőnknek és a család többi tagjának egyaránt, hogy idő kell, amíg vissza tudunk nézni. Persze meg kell tanulnia transzplantáltként kiala-kítani a megfelelő életformát, és ezzel a helyzettel együtt élni. Megtanulta az élet minden pillanatát élvezni, és hálás minden segítő embernek, hogy újra

boldog lehet. Sajnos anyagilag még nem sikerült egyenesbe kerülni, így jelenleg az adósságaim a legnagyobb gondom, amire keresem a megoldást. A történetünk happy end! Tanulsá-gom, hogy soha nem szabad feladni a reményt, a kitűzött célt, és hinni kell benne rendíthetetlenül, még el nem éri az ember. Fontos, hogy szeressük az embertársainkat, mert akkor ők is viszontszeretnek! És segítsünk a baj-ban jutottakon, hisz mi is kerülhetünk nehéz helyzetbe! Köszönjük minden aggódó embernek, akik a betegség alatt ránk gondoltak, és ezzel is segí-tették Lilit a gyógyulásban.

ifj . Káposzta Lajos

ÉS RÁ ISEMLÉKEZNEK BIZTOSAN

Sámel Réka, a mosoly-gós, tüneményes kislány most két éves. A német-országi operációból fel-épülve szépen gyógyult. A család csak segítő szándékú és adakozó emberek, a rokonok, ba-rátok jóvoltából tudták megmenteni a kislány életét. Az operáció sikeres volt, már egy éve, hogy Réka itthon gyógyul és erősödik. Egészen mostanáig. Sajnos olyan problémák merültek fel, melyek

kivizsgálására csak a műtét helyszínén, tehát a német kórházban kerülhet sor, hiszen várhatóan újabb operációra lesz szükség, információink szerint nem a korábbi műtét szövődményeként keletkezett gondok miatt. A család ismét anyagi segítségre szorul. János és Renáta, a szülők ezúttal nem tudják, hogy újabb kampányt indítunk, hiszen sajnos az anyagiak határozzák meg Réka gyógyulását. Édesanyja a kór-házban van vele, és szinte egy percre sem hagyhatja magára kislányát. János pedig itthon próbálja előteremteni a szükséges anyagiakat a kint tartózko-dáshoz.Lehet, hogy le kell mondani egy doboz cigarettáról, egy tábla csokoládéról, egy csésze kávéról, ami nélkül tudunk létezni és élni, Rékának viszont néhány száz forint is sokat jelent, ha sokan adunk.

Supka Éva

A fenti kép nemrégiben, Réka máso-dik születésnapján készült, alatta a fél évvel korábbi műtéten, lent pedig a kórház után néhány héttel, amikor

szerkesztőségünk meglátogatta őt otthonában

Ha tehetik, az alábbi számlaszámraküldjék anyagi segítségüket:

K&H 10402379-78575150-55511007

KÜLÖNLEGES2012. november

15

Élő történelemóraa felnőtt gimnáziumban

Pályázati felhívás

Lájkolták RebekátKÜLÖNLEGES CSALÁDI NAPOT ÜNNEPELTEK

Tökéletes ír típusú család Barcsik Beáéké… valahogy olyanKelly Family-hatásuk van

Tavasz folyamán Puha Liza kozmeti-kus és Csóka Zsolt fotográfus nyere-ményjátékot hirdettek az interneten gyermeknap alkalmából. Ezen indult Barcsik Beáta lánya, Varga Rebeka (8 éves) is, a képen látható cicás képpel. Rebi anyukája nem bízta a véletlenre a dolgot, hiszen cserfes kis „hippije”, akinek az alkalmi tetoválásán két napot dolgozott, tényleg vég nélkül kapta a lájkokat. Így már nem is olyan nehéz kitalálni, mely közösségi por-tálon lehetett szavazni a leg-klasszabb gyereknapi fotóra. Amint Bea mesélte, a szavazás lezárásának napján este tízkor még a második volt Rebi, de gongszóra mégis ő gyűjtötte a legtöbb lájkot, közel 1800 darabot.És ha már nyertek, termé-szetesen vitték a díjat is, ami a szervezők által biztosított családi napban merült ki. Mindjárt kezdésnek családi fagylaltozás a dunaharaszti Corner Caféban, majd a fotós-szemmel is különleges család ajándékfotózásában merül-tek el a művészek, de főként Rebeka hódította meg Csóka Zsolt szívét. A fotózáshoz per-sze illik a legjobb formánkat hozni, úgyhogy nagy volt a sürgés-forgás a Varga família körül. Az igényes képeket a

nyár végén, Csepelen készítették el. Amint azt Bea mesélte, fantasztikus nap emlékét őrzik, a családi fotózást pedig egyébként is jó szívvel ajánlja mindenkinek, mert remekül összehoz-za a családot, ritka pillanatokat örökít meg, és ami a legfontosabb: senki sem hiányzik a képről. LA/sé

Minden tanévben szokás, hogy a vá-rosunkban működő gimnázium tanu-lói kimozdulnak az iskola falai közül történelemóra keretében. Ez néha csak egy rövid séta, máskor azonban utaz-nak is néhány kilométert a tudásért. Ezúttal Kiskunhalas volt az úti cél, ahol a megújult Th orma János Múzeu-mot nézték meg idegenvezetéssel. Nem árt tudni, hogy néz ki egy igazi céhlá-da, a régi viseletek, a halasi csipke, és a több száz éves, gyönyörű kerámiák. Innen a zsidó temetőbe vezetett az út-juk, ahol Ritter Nándorné vallástanár tartott előadást. Ki hitte volna, hogy az ő halottaiknak elég 6 szál deszka a koporsóhoz, virág nélkül, a sírkőre pedig ősi szokásuk szerint csak egy

kavicsot tesznek a temetőjáráskor? A kirándulás záróeseménye egy születésnap megünneplése volt: egy szerencsés véletlennek köszönhetően Raáb András, a halasi Zsidó Hitközség elnöke éppen ekkor volt 60 éves. Erre minden tag készült, csak ő nem tudott róla. Meghívták, hogy feltétlenül kö-szöntse a soltvadkerti csoportot. Jött. És őt köszöntötték a halasiak: ünnepi beszédekkel, énekkel, a rabbi ősi héber áldással, az operaénekesi végzettségű fi a pedig egy ugyancsak régi zsidó énekkel. Ennek lehettek szem- és fül-tanúi a vadkerti érdeklődők – érett-ségin remélhetőleg pont ezt fogjáktőlük kérdezni…

K. L.

Soltvadkert Város Önkormányzata csatlakozott a Bursa Hungarica Fel-sőoktatási Önkormányzati Ösztön-díjpályázat 2013. évi pályázati fordu-lójához.

Figyelem!Változás a pályázás rendjében!

A pályázatbeadáshoz az EPER-Bursa rendszerben pályázói regisztráció szükséges. A regisztrációt követően tölthetik fel pályázati adataikat a csatlakozott önkormányzatok pá-lyázói az EPER-Bursa rendszerben. (Elérés: https://eper.hu/eperbursa/paly/palybelep.aspx.) A személyes és pályázati adatok feltöltését követően

a pályázati űrlapot kinyomtatva és aláírva a települési önkormányzatok-nál kell benyújtaniuk a pályázóknak a csatolandó mellékeltekkel együtt (jog-viszony-igazolás, jövedelem-igazolás).

Minden egyéb lényeges információ a www.emet.gov.hu (Bursa Hungarica) honlapon.

Pályázati űrlapok leadása a Polgármes-teri Hivatal 2. sz. szobájában.

A pályázatok benyújtásának határide-je: 2012. november 23.

Kulturális, Sport-és Egészségügyi Bizottság

HIRDETÉS 2012. november

16

Ingyenes

Átadták a Retro játszóteret

Anyakönyvi hírekAPRÓ • APRÓ • APRÓ OKTÓBER

Soltvadkert központjában a Vörös téren kétszintes, 92 m2-es üzlethely-ség eladó. Érdeklődni: Martin József, tel.: 06 20 482 49 83

SZÉP kártyát, Széchenyi kártyát, üdülési csekket vásárolok.70/427-4243

1,2 ha szőlő eladó, fele Zweigelt magas, fele Sárfehér drótos, alacsony bújtatású. Érd: 06-30/236-2035

A Vadkerti-tó mellett, az autóbusz fordulónál egy hold szántó és800 négyszögöl Pannónia szőlő eladó.Tel: 78/480-950

Kiss Mátyás (Font Margit)Lantos Eszter(Dr. Mayer Zsuzsanna)

Szávay István – Séra Magdolna

Pataki Frigyesné Szűcs CecíliaMeskó Pál ImreKriszt Imre Ádámné Balázs

Szegedi Noémi (Huczek Katalin)Hachbold Máté (Tóth Erzsébet)Baumgartner Zsolt (Tímár Erzsébet)

Erzsébet KatalinKunszt Sándorné Androvicz MáriaHrk Sándorné Fitus Rozália

SZÜLETTEK

ESKÜVŐK

ELHALÁLOZTAK

BUCSI FERENCREFelesége, gyermekei, unokái

E M L É K E Z É S

„Én vagyok a feltámadás és azélet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.”

Jn 11,85

Isten akaratában megnyugodvaemlékezünk a szeretett férjre és édesapára,

halálának 4. évfordulóján.

www.soltvadkert.hu

Óriásiszaloncukor

vásár! Minőségi

szaloncukorkákmár 950 forinttól!

06-20-962-7460

Bezsenyi László alpolgármester és Hári Miklós, a Komszolg Kft . ügyveze-tője vágták át a nemzetiszínű szalagot a Retro játszótér ünnepélyes átadásán. Az Erkel Ferenc utca játszóterének felújítása lakossági kezdeményezésre indult. Csáki Marika közel ötszáz aláírással kopogtatott be a polgár-mesteri hivatalba, hogy foganatosítsák kérésüket. A város vezetése és a kép-viselő-testület is partnerséget vállalt a játszótér megépítésében. Tavasszal ugyan döcögve indultak a munkála-tok, ahogy ezt az ügyet felkaroló anyu-ka mesélte, de szerencsére azután, ha lassan is, de biztosan haladt a felújítás. Óriási összefogás, kitartás és akarat varázsolta kellemes kis birodalommá a teret, ahol esténként legalább húsz kisgyerek játszik a régimódi, mégis új játszótéren. Hiszen a retro csak stílust jelent, de ugyanúgy meg kellett felelnie az uniós szabványoknak, mint a mo-dern játszótereknek. Vállalkozók, ma-gánszemélyek adományai, segítő kezek

nyomán épült és szépült a játszótér. Az eredeti sövényt Taba Sándorék ültet-ték és a játékokat is ők festették le. A padokhoz szükséges faanyagot Kősze-

gi László biztosította, amelyeket Boda Zsolt állított fel, Nyúl Béla pedig a fes-tését vállalta. Rákóczi Béla csavarokat

adott, de többen segítettek anyagiakkal is és akadt, aki a szemetet szállította el a térről. Amint az ünnepségen is elhangzott, a parkosítással még sokat lehet csinosítani, erre azonban már csak tavasszal kerül sor. A szervezők köszönik mindenki segítségét, aki szívügyének tekintette a játszótér felújí-tását, ami egymillió forintba került az adományokon kívül. Bezsenyi László és Hári Miklós azzal kéréssel adták át a játszóteret, hogy óvják és vigyázzanak rá, a gyerekek örömére. –sé–

Fotó/info: Hidas Zsani

SPORTCSARNOKNOVEMBERI PROGRAMJAI

9. (péntek) délelőtt IV. Márton-napi újbor ünnep

17. (szombat) 17.00 Bács-Kiskun Megyei felnőtt férfi kézilabda bajnokság Soltvadkerti Kézisuli Utánpótlás Sportegyesület – Dunaföldvár

AJÁNLÓ2012. november

17

Boldog születésnapot! Novemberi programokETELKA NÉNI BEFŐZ ÉS FÜVET NYÍR

Novemberi moziműsor9., 10. péntek, szombat

19.00A CSODÁLATOS PÓKEMBER

Szinkronizált amerikai akció thrillerSzereplők: Andrew Garfi eld, Emma Stone

11. vasárnap18.00

ÉN, A SÉFSzínes szinkronizált francia vígjáték

Szereplők: Jean Reno, MICHAEL YOUN

16.,17.,18.péntek, szombat, vasárnap

19.00

MAGIC BOYSSzinkronizált-feliratos magyar-kanadai vígjáték

Rendező: Koltai RóbertSzereplők: Vinnie Jones, Michael Madsen,

Pindroch Csaba, Szabó Győző, Jamelia

19. hétfő17.00

ŐSZI FILMKLUBSzabó Magda regényéből:

AZ AJTÓMagyar fi lm

Szereplők: Helen Mirren, Eperjes Károly

19. hétfődélelőtt: OVIMOZI

23. péntek13.45 és 15.30

IFJÚSÁGI ELŐADÁS

MADAGASZKÁR 3.amerikai animációs családi fi lm

23., 24. péntek, szombat19.00

AZ EMLÉKMÁSSzínes szinkronizált amerikai akciófi lm

Szereplők: Kate Beckinsale, Colin Farrel,Jessica Biel, Ethan Hawke

25. vasárnap18.00

AGLAJAMagyar játékfi lm

Szereplők: Ónodi Eszter, Kamarás Iván, Bálint András

26. hétfő17.00

ŐSZI FILMKLUBA VASLADYAngol életrajzi fi lm

Szereplők: Meryl Streep, Jim Broadbent

30, 1. péntek, szombat 19.00

A BOLDOGSÁGSOSEM JÁR EGYEDÜL

Francia romantikus vígjátékSzereplők: Gad Elmaleh, Sophie Marceau

1.,2. szombat, vasárnap17.00

LOREXSzinkronizált amerikai animációs fi lm

3. hétfődélelőtt

AZ ÓVODAI SZMK JÓVOLTÁBÓL, A SOLTVADKERTI ÓVODÁSGYERMEKEK RÉSZÉRE INGYENES ELŐADÁS:

MIKULÁS MOZICSIRIBIRI

Főszereplők: Halász Judit

3. hétfő17.00

ŐSZI FILMKLUBAZ IGAZI KALAND

Szinkronizált amerikai családi vígjátékSzereplők: Matt Damon, Scarlet Johansson

9. PÉNTEK 17.00

Bakay Péter evangélikus lelkész a Ka-raván klub keretén belül Határtalan Gyimes címmel tart előadást az egy éves pásztori munkájáról.

9. PÉNTEK

IV. Márton-napi újbor ünnep a sport-csarnokban.

10. SZOMBAT

A Városi Könyvtár pénteki nyitva tartás szerint szolgáltat.

15. CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT

A kecskeméti Ciróka Bábszínház ven-dégszereplése a művelődési házban.

16. PÉNTEK 17.00

Karaván klub, Lehoczki Ferenc és Kardos Georgina úti beszámolója a mai Kelet- Németországról.

24. SZOMBAT 19.00

Jótékonysági est az Arany János úti óvoda és bölcsőde szülői szervezeté-nek szervezésében. Helyszín az iskola ebédlője.

26. HÉTFŐ 16.00

Cukorbeteg klub a művelődési ház-ban.

30. PÉNTEK9.00-12.00 ÓRÁIG

VÉRADÁS a művelődési házban.

30. PÉNTEK 17.00

Lisanyi Endre festőművész kiállításá-nak megnyitója a művelődési házban.Megnyitja: Imre Károly, a Bács-Kiskun Megyei Közművelődési Intézet igazga-tója. Közreműködnek Bata László és Rimai Viktória.

NOVEMBER 26-TÓL 30-IG

„Megbocsátás hete” a Városi Könyv-tárban, melynek keretén belül ingyenes beiratkozási lehetőséget biztosítunk az érdeklődőknek.

Katzenbach Imréné Etelka néni szerető családi körben ünnepelte 90. születésnapját. Az Anna Vendéglőben tartott szép alkalomra Lehoczki Fe-renc polgármester is beköszönt, hogy átadja a város ajándékát, az örökifj ú nagyinak. Mert Etelka néni bizony négy unokának és tíz dédunokának kedveskedik, mivel szinte mindenki körülötte él itt, Vadkerten.Ahogy veje, Farkas „Gyula Papa” me-sélte, két éve még fűnyírót kellett venni a mamának, de nem esik nehezére a

befőzés sem, amiből minden gyerek kamrájába jut bőséggel. Régebben ked-denként magához rendelte a dédiket, és vagy gombóccal, vagy barátfülével vár-ta őket egy beszélgetős délutánra abba a házba, ahova született és ahol ma is él. Etelka néni a család összetartását mindennél fontosabbnak gondolja, en-nek jól látható jele volt az ünnepi ebéd, ahol végtelen szeretettel vették körül kicsik és nagyok egyaránt. –é–

Az őszi fi lmklub programjaia www.soltvadkert.hu oldalon és

a Vadkerti Újság októberiszámában találhatóak meg.

A kiskőrösi katolikustemplomban

november 18-án, 15 órakor„Állok Istenért,

egyházért, hazáért”címmel

Boráros Imre és Petrécs Anna színművészek adják elő a

Tarics Péter által írt drámát.A díjtalan előadásra adományo-

kat köszönettel fogadnaka rendezvény

költségeinek biztosítására.

Monodráma Mindszenty bíborosról

KIRÁNDULÓ 2012. november

18

A Balaton őszi csodáit is láttuk

A Bakonyban túráztunk

ÚJ ROVATOT INDÍTUNK, SZERKESSZÉTEK VELÜNK AZ ÚJSÁGOT!

KEDVES DIÁKOK,KICSIK ÉS NAGYOK!

Örömmel tesszük közzé a Vadkerti Újság hasábjain élményeiteket, kirán-dulásaitok beszámolóit, mindent, ami veletek kapcsolatos, és szeretnétek megosztani a város lakosságával. Sok-kal színesebb, érdekesebb és kedvesebb is a Ti tollatokból olvasni ilyesmit. És miért ne adnátok hangot véleménye-teknek, hiszen Ti is Soltvadkert polgá-rai vagytok! Ezért útjára indítunk egy új rovatot „Van véleményem” címmel, melyben akár városi, akár iskolai ese-ményt, de nagyobb társadalmi jelen-tőségű témát is véleményezhettek. A Vadkerti Újság közös szerkesztésére hívlak tehát benneteket, legyetek ré-szesei Ti is a város népszerű lapjának összeállításában! Decemberben indu-ló rovatunk témája a Mikulás-várás, a karácsony, az ajándékozás lesz. Mi a véleményetek a Télapó-Jézuska me-sékről, az ajándékozásról? Írjátok meg tömören, és küldjétek el akár e-mail címünkre, de osztályfőnökeiteknek is odaadhatjátok. Csak névvel ellátott vé-leményeket teszünk közzé, hiszen meg kell tanulni felelősséggel vállalni a vé-leményeteket még akkor is, ha az nem feltétlen elismerő, dicsérő gondolat. A legszorgalmasabb és legjobb alkotó-kat jutalmazzuk a tanév végén! Számítunk Rátok és várjuk írásaitokat, de ha személyes konzultációra van szükség, bátran keressetek!

Supka Évaszerkesztő

Osztályfőnökünk -Rózsa néni- az őszi kirándulást tervezte, amikor rátalált az Erzsébet program által meghirdetett, őszi kirándulás pályázatára.A megnyert pályázat (570 000 Ft érték-ben) 4 napos fonyódligeti szállásról és teljes ellátásról szólt. A programokat a diáksport egyesület által nyert kerék-párokkal valósítottuk meg.Október 4-én reggel busszal indultunk Soltvadkertről. Már mindenki nagyon izgatottan indult el. Az út elég fárasz-tóra és hosszúra sikeredett, de amikor megérkeztünk Fonyódra, az leírha-tatlan volt. A Balaton szépsége már önmagában is csodás! Egy kis gyaloglás után a szállásra értünk, ami nagyon kellemes csalódást okozott számunkra. Még aznap délután elmentünk felfe-dezni Fonyód nevezetességeit. Persze biciklikkel, amiket az osztálybeli szülők hoztak le kocsival. Nagyon élvezetes volt a napunk. Miután visszamentünk a szállásunkra, fi nom, meleg vacsora fogadott, amit az ottani konyhás nénik főztek. Az estét a Balaton partján, vagy a tábor hatalmas területén tölt-hettük. Itt új barátokra is szert tettünk.A második nap délelőttjén átbringáz-tunk Balatonboglárra, ahol a főtéren megnéztük a testvérvárosok emlékére felállított óriás tojást. Ezután felke-restük a gömbkilátót, ami nagyszerű kilátást biztosított a „magyar tengerre”. Ebéd után hajóval elmentünk Bada-csonyba. Ott fölmásztunk a Rózsa-kő-höz, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Itt nagyon sokáig voltunk, épp azért, hogy megcsodálhassuk Magyar-

ország egyik legszebb táját... Minden egyes pihenőnél alkalmunk nyílt egy kis beszélgetésre és kikapcsolódásra. A Rózsa-kő után barangolhattunk egy kicsit a kikötőben és környékén. Azu-tán pedig visszahajóztunk Fonyódra. Este egy Street Dance táncbemutatón vehettünk részt, ahol sokan ki is pró-bálhatták magukat ebben a stílusban…Harmadnap, reggeli után újra biciklire ültünk és áttekertünk Balatonboglárra, onnan Balatonlellére és azután pedig Balatonszárszóra. Az utóbbi helyen megtekinthettük a József Attila Em-lékmúzeumot, ahol nagyon sokat megtudhattunk az ott elhunyt költőről. Ezek után elmentünk és megnéztük a halálának emlékére állított emlékmű-vet. Miután a múzeumokból sosem elég, ezért egy Posta Múzeumot is felkerestünk, ahol láthattuk, régen ho-gyan továbbították a leveleket, és ez a tevékenység hogyan fejlődött ez elmúlt években. Mindezek után Fonyód felé vettük az irányt, mert még össze is kel-lett pakolnunk a következő napi haza-

utazásra. Persze azért a pakolás mellett még az utolsó estét kihasználva egy jót szórakoztunk a táborban… Vasárnap reggel mindenki fájó szívvel búcsúzott, mind a tábortól, mind a Balatontól és az ott megismert emberektől. A hazaút nagyon hosszú volt, de mikor a buszról leszállva a szüleink karjaiba estünk, az mindenért kárpótolt. Szeretnénk kö-szönetet mondani osztályfőnökünknek, Grószné Havasi Rózsa néninek, hogy megszervezte nekünk ezt a felejthetet-len kirándulást. Szabadiné Viszmeg Erzsike néninek, hogy elkísért minket és vigyázott ránk. Szüleinket se hagyjuk ki, akik lehetővé tették, hogy kirándul-hassunk. Külön köszönet Szekeres, Fodor és Zsikla apukának, akik nélkül nem kerültek volna le a csomagok és a kerékpárok Fonyódligetre. Ez a kirándulás tökéletes volt annak a felismerésére, hogy milyen jó osz-tályközösség alakult ki az elmúlt négy évben. Úgy érzem, hogy erre a kirándu-lásra még jó sokáig emlékezni fogunk. Köszönjük! Kormos Kitti

Az SKDSE tagjai szeptember 15-én, szombaton túráztak a Bakonyban. Túravezetőink –mint mindig – Fontné Zsuzsa néni és Lali bácsi voltak. Először a tési, 160 éves szélmalmot néztük meg, amelyben őseink őrölték a gabonát. In-nen indultunk a Gaja-patak Római für-dő nevű sziklás szurdokába. Izgalmas volt a sziklákon feljutni, amely nem kis erőfeszítést és bátorságot igényelt. A pa-tak egy másik völgyében is túráztunk, ahol megismertük a Bakony élővilágát, felfedeztünk egy barlangot és gyönyör-ködtünk a patak csobogásában. Utunk során megcsodáltuk az őszi Bakony csodálatos színeit. Megfáradtan, de élményekkel gazdagon jöttünk haza.

SKDSE

ÚTKÖZBEN2012. november

19

A zarándoklat megtisztítNEM KELL HÍVŐNEK LENNI ...

Divat lett? Aligha. Inkább rit-ka kivételnek nevezném, ha valaki felvállalja, hogy részt vegyen egy ilyen alkalmon. Mai okkultista-ezoterikus-lustaegyházas világunkban üdí-tő élmény, ha valaki katolikus zarándoklatról beszél lelkesen. Mészáros Csilla pedig így me-sélt nekem nagy élményéről.

Csilla katolikus, és tanulságos története arról szól, hogy egy soltvadkerti ember újabb hitélménnyel gazdagodott, me-lyet a Mária Rádióban hallott felhívás indított el. Csilla mesél, és nekem nem kell jegyzetelnem, se magnót használ-nom. Hiszen ahogy mondja, látom az egészet. És szinte megélem, mint annak idején Csíksomlyót többször is. A rádióban a Mária-zarándokútra hívogattak a ferences atyák, mely Esztergomból indul augusztus 14-én és Mátraverebélyen zárul 20-án. A táv több száz kilométer, gyalog, át a he-gyeken. A szállás puritán: sátrakban, iskolákban matracon, hálózsákban. A költségek nem magasak, az ellátás egyszerű. Csilla elgondolkodik, majd beszél egy-két ismerősével. Hogy men-nének-e vele. „— Á, hogy képzeled? Mi vagyok én, turista? Te se fogod bírni. Hogy élnék meg egy hétig tévé és net nélkül?” Belevágott hát maga: pont eleget volt már itthon, egyedül a gyere-keivel, műanyagüzemi dolgozóként. –Tudod, az ember néha azt érzi csak, hogy most meg kell indulni. De nem valami elit helyre, mert miből is, hanem oda, ahol lelkileg feltöltekez-hetsz. Ez a napi 20-25 kilométeres zarándoklat egy héten át erre jó!A lelkigyakorlatok, a misék, az együtt-létek mind arra szolgálnak, hogy letedd a gondjaidat, a bűneidet és mindazt, ami a szívedet nyomja. Ezért búcsú

ez: búcsú a terhektől és a bűnöktől.A búcsú szerepe nem az, amit esetleg a mai átlagember tudni vél: céllövölde, bóvli kacatok és sör-virsli…

Milyen volt az ellátás? ▶– Fantasztikus! Ahogy mentünk át ezeken a csodálatos, apró kis falvakon, a helyi katolikus hívek már kinn vártak minket az utcán és kínáltak. Az aznapi végállomáson pedig mindig volt meleg étel, ugyancsak adományokból. De a fő dolog a lelki tartalom volt! Ezek a ferences atyák nem hiába a szegények papjai: nagyon értenek a nép nyelvén. Amiket elmondtak, amin utána elmél-kedtünk, az volt a lényeg!

Vadkertről egyedül mentél. Kik vol- ▶tak a többiek?– Főleg középkorúak, de volt minden-féle ember. Egyesek csak pár napra csatlakoztak a Mária-úthoz, mások végigmentek. Mindenkinek megvolt a maga súlyos terhe, a saját kereszt-je, amit egy életen át hordoz. Sokat beszélgettünk, és ezáltal is könnyebb lett a lelkünk. Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el zarándoklatra! Nem kell ehhez katolikusnak lenni, még csak hívőnek sem…

Ifj . Káposzta Lajos

A hagyomány szerint államalapító királyunk egyetlen fi a, Szent Imre herceg Selymesen sebesült meg, és Soltszentimre határában – a később ott emelt templom közelében – adta vissza lelkét teremtőjének. A szent életű herceg utolsó földi útját járta vé-gig az a száznál is több zarándok, akik a Szentháromságnak ajánlották fel a megtett 33 kilométeres utat.

Mint azt Fontné Erzsike, az út egyik szervezője elmondta, zarándoklatuk-kal szerették volna felhívni a fi gyelmet Szent István király fi ának rövid, de annál tartalmasabb életútjára, egyút-tal emlékeztetni a szülőket arra, hogy gyermekeink, fi ataljaink milyen nagy veszélynek vannak kitéve napjaink-ban. – Elengedhetetlen hazánkban az erkölcsi megújulás, s ezért az ügyért a fi atalok nevelésével lehet leginkább tenni– mondta Erzsike.– Ez az út nem hasonlítható például a csíksomlyóihoz, ugyanis ott repeső szívvel haladunk, szinte futunk Babba Máriához, ezen az úton viszont a fájdalom, a szenvedés terheit cipeltük. Nagy megtiszteltetés ért minket, ugyanis a Szent Korona első hiteles másolata is velünk volt.

Hintóval szállítottuk, és hófehér ru-hás, mirtuszkoszorús lányok és nép-viseletbe öltözött asszonyok őrizték folyamatosan ezt a becses ereklyét.A többi zarándok is megadta a módját: ünneplőbe vagy népviseletbe öltözve, templomi lobogók alatt jártuk a fájda-lom útját. Kora reggeli indulásunkkor eleredt az eső, és közel két órán át nem akart szűnni. Bár a haladást nehezí-

tette, hálával fogadtuk a hosszan tartó szárazság után érkezett égi áldást. Utunk több állomásán: Soltvadkerten, Tabdin és Csengődön is kaptunk ha-rapnivalót, vizet, és a Csonka-torony-nál is vártak minket. Énekelve, imád-kozva érkeztünk a toronyhoz, s addigra a nap is ragyogott. Így a különleges fényjelenséget is megcsodálhattuk.A templomoromnál mintegy félszá-zan tettek Szent Korona-fogadalmat. A szentimrei közösségi házban közös vacsorával zárult a zarándoklat, mely után mindannyian emelkedett lélek-kel, nyitott szívvel haladtunk tovább a mindennapok útjain. Ezúton is kö-szönjük Péli Zoltánnak az útmutatást és minden támogatónak a zarándok-utunkhoz nyújtott segítségét. KN

KÉTKERÉKEN 2012. november

20

Tarjányi Ádám a száguldás favoritjaBAJNOKI CÍM VOLT A SZÜLINAPI AJÁNDÉK

Novembert írunk. A motorozás ifjú soltvadkerti bajnoka pihen. Ez egy nyugodt időszak Ádámék életében. Hogy miért a többes szám? Nos, aki kicsit is látja a fiatal vadkerti sportoló és család-ja mindennapjait, pontosan tudja, hogy a pályán ugyan Ádám száguld versenyt az idővel, a biztos hátország viszont ott szurkol és izgul a lelátón vagy a bokszban. Csodálattal figyelem magam is a szülők hatalmas áldozatvállalását, mellyel asszisztálnak a kivételes tehetségű gyermekük sportkarrierjéhez. Szakemberek szerint sem vitatható Tarjányi Ádám egyedi képessége, ráter-mettsége. Másnak egy élet is kevés ahhoz, amit ez a srác 16 éve-sen már elért, mellesleg éppen születésnapjára sikerült a bravúr.

Most zárult le a hétfordulós Evolution Kupa, valamint az öt futamból álló Magyar Bajnokság. Amint azt mesél-ték, az Evolution sorozatnak Sárvár adott otthont áprilistól októberig. Ádám kirobbanó formá-ban teljesített minden futamot, hiszen hétszer állt a dobogó valamelyik fokán.Nem volt egyszerű, könnyű harc egyik sem. Májusban motort cserélt, az új moci kicsit nehezen akarta felvenni Ádám tempóját. Ádám édesapja, egyben a motor szerelője, sokat küszködött a váltó-elektronikával. – Amikor minden jó lett, nem volt más dolgom, mint húzni a gázt – meséli Ádám derűsen. Átlagosan harminc versenyző állt rajthoz, mondanom sem kell, hogy éltesebb korú, tapasztalt sportolók, akik nem akartak hinni a szemüknek, hogy egy 16 éves fi ú iskolázza le őket sorra-rendre. Mert ez történt és elképesztő futamokat diktálva az összetett első helyet szerezte meg a cseppet sem egy-szerű mezőnyben. Utólag már persze sejtetni engedi, hogy lelke mélyén ez volt a titkos vágya, amiért rengeteget dolgozott. Mint ahogyan gőzerővel készült és koncentrált a kupasoro-zattal párhuzamosan zajló Magyar Bajnokságra, ahol már csak a legkivá-lóbbak állhatnak rajthoz. A futamok helyszíne is változott folyamatosan, és a verseny három fordulóját összekap-csolták az Alpok-Adria nemzetközi versennyel. Ádám elmondása szerint ez tapasztalatszerzés céljából nagyon jó volt, hiszen most versenyzett elő-ször külföldiekkel. – Lemérhettem a

tudásom, hol is tartok közöttük. Két nemzetközi fordulón vettem részt és elégedettnek mondhatom magam, hiszen a negyvenfős gárdából a közép-mezőny elején végeztem, ami igazán

jó eredménynek számít kezdőként, a felnőttek között – nyugtázza Ádám. Aztán azt is megtudom, hogy az orszá-gos bajnokság is kemény menet volt, hatalmas csatákkal. – A harmadik fu-tam után az összetett harmadik helyen állt, a negyedik versenyére sajnos nem tudott elmenni, mert Szlovákiában rendezték, és ez már nagyon meg-növelte a költségeket – kapcsolódik be Ildikó, Ádám édesanyja, de túlzás nélkül kinevezhetjük menedzserének, kommunikációs igazgatónak is akár. – Ezzel lecsúsztam a dobogóról, és négy pont hátránnyal ültem fel a motorra az utolsó futamon – idézi fel Ádám a min-dent eldöntő versenyt. – Tudtam, hogy

nagyon össze kell magam raknom fejben, minden kört pontról pontra ki kell dolgoznom, mert az összes neves, többszörös bajnok rajthoz áll majd. Az összetett első és második hely már be-hozhatatlan volt, de a harmadik helyre hárman voltunk esélyesek. Szerencsére nem vagyok egy ideges alkat, a rajtom mégsem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Már a harmadik sebességre váltottam és még mindig egy keréken mentem, emiatt csak harmadikként tudtam elfordulni a célegyenes végén. Ekkor kezdődött a csata. Három körön keresztül a harmadik voltam, a követ-kező háromban feljöttem a második-ra, és az utolsó három körben az első helyen motoroztam már. Ekkor már tudtam, éreztem, hogy megnyerem a futamot, miközben egy pillanatra sem veszíthettem el ettől az örömmámor-tól a fejem. A szezon legjobb köridejét futottam (2:01.6). Olyan versenyzőket sikerült magam mögött hagyni, mint Kovács Niki – mondja nagy átéléssel, és miután látja elképedt ábrázatom, gyor-san hozzá is fűzi, hogy a fantasztikus versenyzőnő olyan tehetséges, hogy a férfi mezőnyben tud csak kibontakoz-ni egyedüli nőként. – De sikerült Nagy Győzőt, Péntek Lacit és Kurucz Ferit is leköröznöm. Ők mind jelentős nevek a sportágban. Meg kell jegyeznem, hogy végtelen megtiszteltetés velük pályára lépni, hát még dobogóra állni. Mert hát sikerült a harmadik hely – mondja széles mosollyal. Természetesen szó

esik a hosszúra nyúlt beszélgetésben mindenről. A családi erőfeszítésekről, a szponzorokról, akik nélkül ma nem lehet versenysportot művelni. – Na-gyon hálás vagyok mindenkinek, aki mellém, mögém áll támogatásával. Elsősorban a szüleimnek, akik nagyon nagy áldozatot vállalnak azért, hogy biztosítsák a versenyzési lehetőséget számomra, hiszen a szponzorokat is ők szervezik, keresik. Én az ered-ményeimmel igyekszem viszonozni minden segítséget. Hosszan sorolhat-nám a neveket, szerencsére és talán nem sértem meg a többieket, de külön szeretném megköszönni Kecskeméti Karesznak, hogy időt, pénzt nem sajnálva minden versenyemet végigfo-tózott, ha kellett, lelki támaszom volt. Köszönöm Balunak, Fodor Sanyinak, Bözsinek, Tóth Ferinek és családjának, Szambinak, Ancsának és Karó Laci-nak, akik szinte mindig elkísértek és szurkoltak nekem. Remélem, ez a si-kersorozat jó alapot jelent a következő szezonra.

Supka Éva

A szülők segítsége jelenti a biztos hátországot

Tarjányi Ádámtámogatói:Schiszler Péter, Sörös Gábor, Aqua Kft ., Pozsgai Boglárka, Th omasits Norbert, Bekő Zsolt, Iglár Attila és Havasi Attila.

teljes létszámmal jelentünk meg.Mi a véleményed a meccsről és a ▶

bíróról? – Teljesen korrekt volt a játékvezető. Nem volt ez olyan nagy attrakció, mint ahogy a közönség felfújta. Ami a lényeg volt az egészben, hogy sokan eljöttek szurkolni, sok néző volt, és a tévéköz-vetítésben láttam, hogy azért hangot is adtak a véleményüknek. Meccs közben én sem nagyon hallottam, hogy mit kiabálnak a túloldalról. Volt hangulat, és én azt gondolom, hogy ha minden második hétvégén tudunk egy ilyet csinálni a sportcsarnokban, akkor megérte a fáradozást. KL

KÉZILABDA2012. november

21

Véres meccs a sportcsarnokbanFORGÓ ERZSÉBET RAGASZKODIK A HELYI ERŐKHÖZ

Heves összecsapásban mérte össze erejét október közepén Soltvadkert és Lajosmizse férfi kézilabda csapata a Városi Sport-csarnokban. A vadkertiek gyengébben játszottak, így 29-22-re ki-kaptunk. Nem is emiatt vonult be a mérkőzés a helyi sporttörténet-be, hanem egy, a pályán történt baleset, a lajosmizsei edző műsora és a közönség hangulata miatt. A mérkőzés a szeptemberben indult Megyei Felnőtt Kézilabda Bajnokság 3. fordulója volt, melynek észa-ki csoportjában játszik Soltvadkert férfi csapata. A körmérkőzés első meccsét megnyerték, míg a második és harmadik mérkőzést – ez utóbbi volt Lajosmizse elleni meccs – elvesztették a fiúk. Az ese-ményekről Forgó Erzsébetet, a vadkerti csapat edzőjét kérdeztem.

– Mennyire volt ez véres meccs a ▶többihez képest?– Egyáltalán nem volt bunyó, tehát nem volt „véres meccs”, csupán egy szerencsétlen fejre esés történt az egyik lajosmizsei játékos részéről: olyan nagy lendülettel érkezett és ütközött a mi védőnkkel, hogy rosszul landolt. Mentő jött ki, varrni kellett, és kisebb agyrázkódást is szenvedett. Ritka ese-mény ez, amióta kézilabdához közöm van, még nem volt ilyen esetem.

A lajosmizsei edző elég hangosan ▶fejezte ki véleményét. Jellemző, hogy az edzők elvesztik a fejüket, vagy ez csak ilyen különleges eset?– Nem veszti ő el a fejét, hanem ez egy pszichikai ráhatás: tudatosan próbálja terrorizálni a játékvezetőket, mert amennyiben elég gyengék a játékveze-tők, és az ember egyet-kettőt odaszól, akkor utána visszaadják az elvesztett lehetőséget. Mondhatni, ez teljesen tudatos dolog, hogy időnként szólunk nekik. Őt fi gyelmeztetésben részesítet-te a bíró: így döntött.

Hogy látod a vadkertiek játékát? ▶– A mi játékunk sajnos fi zikailag, technikailag, taktikailag is gyenge a megyei felnőtt bajnoksághoz, valamint az is fontos körülmény, hogy a jelenlegi csapat tagjai ide még fi atal gyerekek: 16, 17, 18 évesek.

Tehát már nem diákok, de még nem ▶felnőttek, viszont felnőttnek számíta-nak?– Nem tudunk máshol versenyezni, nincs más lehetőség, és ha játszani akarunk, akkor ez a legalsó szint, ahol érdemes elkezdeni. Mindjárt úgy indultunk, hogy az első mérkőzést megnyertük, ez egy szerencsés véletlen volt és jól is játszottunk. Akkor hasz-nálták a fejüket, bár kétségtelen, hogy az ellenfél is gyengébb volt.

Mennyire erős ez a megyei északi ▶csoportban?– Azt mondják, ez a jobb csoport, tehát itt vannak a jobb csapatok, és

utána talán lesz egy rájátszás. A két csoport első négy helyezettje, meg az utolsó három helyezettje játszik majd újra körmérkőzést jövő tavasszal, és így alakul ki a végeredmény. Azért van ez a rendszer, mert nem akarják megterhelni a csapatokat, hogy sok meccset kelljen játszani, anyagilag az nagyon sok lenne.

Mondod, hogy fi atalok vannak a ▶vadkerti csapatban. Nincs olyan felnőtt férfi ember, aki falkavezér lehetne?– Nincs. Az a probléma, hogy mi a kézisuli nevén indulunk a bajnok-ságban, a kézisuli alapprogramjában viszont az van, hogy utánpótlás neve-lésével foglakozunk. Jöttek volna néhá-nyan a felnőttek közül, akik szerettek volna még játszani, továbbra is ver-senyezni, de hát nem tudtuk vállalni, mert a pályázat meg az alapszabályzat nem teszi lehetővé, hogy mi felnőtt

játékosokat foglalkoztassunk. Nem is akarjuk, megmondom őszintén: ez a csapat, így, ahogy van, gyötrődéseivel, vereségeivel ez a mi csapatunk, az egyesületnek ez a csapata, nem kívá-nok ide igazolni senkit, nekem a női mezőnyben is az volt az elvem, hogy ha lehet, akkor vadkertiekkel és hazai erőből oldjuk meg. Ha nem bírjuk megoldani, akkor ne induljunk neki!

Hányan vannak ebben a csapat- ▶ban?– Tizenhét játékos alkotja a csapatot, de hát mindig van beteg, sérült, el-foglalt, de most is tizenöten voltunk a padon, tehát valamilyen szinten

Lajosmizsei támadás: átlövés Kovács Bence, Szabó Máté asszisztálása mellett

KÜLÖNLEGES

22

Kiadja

Soltvadkert VárosÖnkormányzata

Kiadó címe

Polgármesteri Hivatal6230 Soltvadkert, Kossuth u. 6.+36 78 480-144

Szerkesztő

Supka Éva supkaeva@vipmail.huvadkertujsag@gmail.com+36 20 962-7101

Munkatársak

Légrády Andor+36 30 967-9083ifj . Káposzta Lajos+36 20 946-6727ifj . Pásztor Gyula+36 70 372-5969Zsikláné Szarka Judit

Szekesztőség,nyomdai kivitelezés

Druk-kerNyomdaipari ésSzolgáltató Kft.6200 Kiskőrös, Csokonai u. 47.+36 78 312-517www.druk-ker.hu

Felelős vezető:Markó János

Megjelenik havonta1150 példányban

ISSN 1417-9008

www.soltvadkert.hu

Soltvadkert város közéletiés kulturális folyóirata

2012. november

22

EZ IS, AZ IS

Janicsák Vecaaz Anna Vendéglőben

Elégedettek az edzők Sakkozunk!

Manapság, amikor tele va-gyunk Mega-Giga-Sztár-Csillag-születik tehetségkutató műso-rokkal, sokan nyilatkoznak úgy, hogy ez az eldobható sztárocs-kák világa. Igazuk van. Nagy-részt. Két dolgot azonban ne feledjünk el: a 60-as évek tánc-dalfesztiváljai éppen ilyen cél-lal működtek. Az pedig nem vi-tatható, hogy volt érték akkor is bőven, és ebben ma sincs hiány.

Itt van például Janicsák Veca, aki Soltvadkerten lépett fel az őt kísérő Gárdián Ritával (hegedű) és Wagner Emillel (gitár). Talán nem egy „celeb” fél-playback (gépi zene, amire a sztá-rocska a mikrofonba énekelget) műso-ra volt, hanem helyben keletkező éne-kes előadás, akusztikus hangszerekkel kísérve. Nyugat-Európában gyakoriak az ilyen műsorok, nálunk most kezd feljönni. A helyszín az Anna Vendéglő volt, ahol a telt házas koncert után a fellépőkkel beszélgettem. A zenénk lényege a szabadság – magyarázza a 23 éves Janicsák Veca. Mindannyian rögtönözünk a darabokban, ha úgy gondoljuk. Összenézünk és érezzük egymást. Az ilyen „unplugged” zenék-re Magyarországon is egyre nagyobb igény van. Érdekli is az embereket, de nem mindegy, hogy hol van a helyszín. Az ilyen zene nem szabadtérre való dolog, inkább klubokba. És persze az is kérdés, hol vannak ma Magyaror-szágon klubok és azok milyen (szel-lemi-anyagi) állapotban vannak. A jó hangzás mellett meg kell teremteni a családias, bensőséges hangulatot és az

interaktivitás lehetőségét. Ez itt most sikerült. Veca menedzsere a nővére, Janicsák Regina. Tőle azt kérdeztem, mennyire teher és mennyire áldás a saját húgát menedzselni… – Én kü-lönválasztom a két dolgot, és amikor munka van, akkor követelek, amikor a testvérem, akkor megölelem. Nem nehezebb, mint egy jó barátomat. Is-merem, tehát ennek megfelelően alakí-tom a sajtóját, a programjait, mindent. Tudom, mikor mit szeretne.Mint Turán Sándor étteremvezető és szervező elmondta, egy ilyen koncert ugyan nem ráfi zetéses, de semmi-képpen sem az üzletről szól a dolog. Sokkal inkább arról, hogy a környék népe is megtapasztalja azt a vendéglá-tós minőséget, amit ő nyolc év külföldi munkái során megismert. Egyébként pedig nagyon sok háttérmunka és szervezés kell hozzá, de – mint mondja – megérte az élmény.

– Janicsák Vecával a kiskőrösi Agrár Expón kerültünk kapcsolatba – meséli Sándor. Közvetlen hangú beszélgetés után döntöttük el, hogy az Anna Vendéglő méltó helyszíne lehetne fel-lépésüknek. Egy fantasztikus előadást hallhatott a több mint 170 vendég. Legközelebb brazil estet rendeznek az Anna Vendéglőben.

KL

Román Tamás szeptembertől az Univer KTE ifj ú sportolója, mivel tanulmányait a kecskeméti Gáspár András Szakközépiskolában folytatja. Így nem csak iskolát, de egyesületet is váltott. Edzői Tihanics Tibor és Májer Roland. Tamás felkészültségével és hozzáállásával teljesen meg vannak elégedve. Ifj ú sportolónk elmondása szerint a beilleszkedés jól sikerült az iskolában és az egyesületben is. Edzé-sek heti öt alkalommal vannak, amik nehezek, de bírhatóak. Jelenleg serdülő korosztályban versenyez, de koren-gedménnyel ifj úsági korosztályban is indulhat. Idei első két eredményét is

ott szerezte. Szeptemberben a Kadet Férfi és Női Szabadfogású Magyar Baj-nokság Hegedüs Pál, Felföldi Sándor és Dr. Sándor László Emlékversenyen, Orosházán 58 kg-ban 15 induló között a 3. helyezést érte el. Októberben a Kadet Férfi Kötöttfogású Magyar Baj-nokságon, Monoron szintén 58 kg-ban 15 induló közül a 7. helyezést szerezte meg.Az október utolsó hétvégéjén rende-zett, 2012. évi Serdülő kötöttfogású Birkózó Diákolimpián, Dorogon, Tamás 58 kg-ban 20 indulóból az 5. pontszerző helyen végzett.

Légrády

Húszon felüli résztvevővel indult a városi sakkesték sorozat, mely havonta egy péntek este, az iskola ebédlőjében zajlik. Felnőttek és gyerekek sakkoz-nak együtt, hatalmas játszmákban. A szakmai felkészítés és lebonyolítás Nagy János iskola könyvtárosnak köszönhető. A szülők mellett az is-kola igazgatója is nagyban segítette a szervezést. Új ifj ú versenyző is akadt Flórián Dávid személyében.Aki lemaradt októberben, még bekap-csolódhat.A második forduló november 9-én 17.30 órakor lesz.

KL

HIRDETÉS2012. november

23