Zsoldos Árpád: Egy csókafióka története...

ELSÔ RÉSZ

Szerkesztô: Schmidt Emese, Kiadványszerkesztés: Kiss Maja, Grafika: Becski Leonóra, Péchy Tamás

BEKÜLDHETO

FELADAT

Az alábbi rejtvény 1994-benkészült a Madártávlat elsô évfolyamának 1. számához, és most újra megfejthetitek. „Két, vizek mellett élômadarat látsz a rajzon.Tudod-e, hogy melyek ezek? Mit gondolsz, a madarakmely tulajdonságai ihlették a rajzolót a humoros rajzelkészítésére?”

Megfejtésedet várjuk postán az MME címére:Budapest, 1121 Költô u. 21.,vagy e-mailben, acsipogo@mme.hu címre!

A történet március végén kezdôdött,amikor a böjti szelek végleg elemész-tették a kemény tél szennyes hófolt-jait, a pacsirták teli torokból fújtákdalukat a puszta kék egén és bíbicekjajongásától volt hangos a táj.

A csókapárnak viszont lakásgondjaivoltak. Tavalyi fészküket, melyet éve-ken keresztül használtak a nagy nyárfaodvában, egy kegyetlen téli vihar tönk-retette.

Az idô pedig sürgetett, és a hím egyreaggodalmasabb pillantásokat vetettpárjára, mert a tojások lerakásánakideje vészesen közeledett.

Odúra lett volna szükség, vagy lega-lább egy lakatlan szarkafészekre. Szarka-fészek akadt is a közeli tanya egyikakácfáján, ám azt egyik éjjel elfoglaltaegy erdei fülesbagoly. Reggel, mikor ahím csóka a fészek szélére röppentterepszemlét tartani, a dühös bagolyolyan sziszegést és csôrpattogtatástprodukált, hogy hôsünk, aki egyébkéntis valami ôsi utálatot érzett a bagoly-nemzetség minden tagja iránt, bizonyhanyatt homlok menekülni kényszerült.

Ekkor azonban a tojó átvette az irányí-tást. Felröppent a tanya kéményére,amely nem füstölt soha, mert az épü-letben évek óta nem laktak emberek.A kémény mély volt és sötét, éppenmegfelelônek látszott egy fészekaljnyifióka felnevelésére.

- Erre gondoltál? - pislogott a hím.- Erre! - rázta meg magát a tojó ésátrepült a szomszéd tanya udvarárafészekanyagért.

A hím utána eredt és gyûjtögetnikezdték a fészek alapjául szolgálómegszáradt trágyadarabkákat. A fészekgyorsan épült, másnap már a régi juhhodályból hordták a gyapjúcsomókata béleléshez.

A tojó már el sem hagyta az elkészültfészket, és aznap éjjel megtojta az elsôszeplôs tojást.

Az MME születésnapja alkalmából felkértük Zsoldos Árpibácsit, hogy jegyezze le egy emlékezetes madaras kalandját.

Az alábbi történet Csokkról, a kis csókáról szól, melyetnégy részben követhettek nyomon. Zsoldos Árpád

- a Madarász suli és a Madarász ovi foglalkozások alapítója -izgalmas, kacagtató és olykor szívet melengetô elbeszélései

a Madártávlat megalakulásától kezdve évtizedeken át szórakoztattak gyerekeket és felnôtteket egyaránt.

Másnap a másodikat, harmadnap aharmadikat, összesen hatot. Közbennaponta csak egyszer hagyta magára atojásokat, hogy kicsit megmozgassaelgémberedett tagjait, egyébként párjahordta számára az élelmet.

A tojások melengetése több mint kéthétig tartott nem kevés munkát advaa hímnek, aki mindvégig szorgalmasanetette lázasan kotló párját. Ám amunka neheze még csak ezutánkövetkezett.

Egy esôs éjszakán kezdett repedezni alegelsôként lerakott tojás héja. A tojóóvatosan megemelkedett a fészken, demás módon nem segített a tojásbanfeszengô porontyának. A fióka küz-delme sokáig tartott. Elôbb a tojásvastagabb végénél szakította át a belsôhártyát, hogy hozzájusson a kis lég-buborékhoz, amelybôl éltetô oxigén-nel töltötte meg tüdejét. Kis pihenôkövetkezett, majd a fióka forgolódnikezdett a tojásban és a csôre hegyén

lévô hegyes mészfogacskával karistolni,vékonyítani kezdte belülrôl a héjat. Eza munka is eltartott jó ideig, közbentöbbször megpihent. Aztán folytattatovább a forgolódást, karistolást egészenaddig, míg egyszer kétfelé borult a to-jáshéj és a parányi, csupasz, még vakcsókafi kiszabadult mészhéjú börtö-nébôl, hogy megkezdje cseppet semszokványos, ám annál kalandosabbéletét...

Az eseményeknek volt egyszemtanúja is, akirôl a csókaszülôk persze nem tudtak, és aki késôbb kényszerûségbôl ugyan, de fontos szereplôje lett az elsôként kikelt csókafióka szokványosnak nem mondható, ám annál kalandosabb életének.

Az említett szemtanú szerény szemé-lyem volt, aki ekkor még abban a hit-ben mászott le a padlásról, hogy az elsôfióka kikelésével megfigyelôi szerepevéget ért.Ám a sors másként rendelkezett...

...a történet folytatását a Madártávlatkövetkezô számában olvashatjátok!

Téli számunk helyes megfejtése:táplálékszerzés, pihenés,nász, fészekrakás, utódokfelnevelése, búvóhely,tisztálkodás

A szerencsés nyertesek:Balaskó Boglárka, SopronPitó Andor, GyôrDonáczi Cseperke, Pécs

Gratulálunk! Nyereményük egy MME bögre.

PROGRAMOK

BUDAPESTEN

2014. MÁJUS 3.Madarak a városbanInteraktív nyomozós játék

2014. JÚLIUS 12.Hogyan tanultak meg énekelni a baglyok?Mesedélután kicsiknek

A programokelôadója: Lovranits Júlia

További részletek:www.mme.hu

˝

CSORMÍVES

A 2014. ÉV ÉLOLÉNYEI˝

˝ Lepkecsalogató nektár

Elôzô számunk helyes megfejtése:

A kisebb madár a jégmadár, akileshelyrôl, a mederbôl kiálló karórólvagy száraz ágról (ez esetben egymozdulatlanul álló madárról) figyelia vizet. A nagyobb, a jégmadármerészségén felháborodott madár a szürkegém,aki mozdulatlanul áll a térdéig, hasáig érô vízben, hogyaztán csôrét szigonyként használvavillámgyorsan csapjon le egy arraúszó állatra.

A szerencsés nyertesek:

Mészáros Ferenc, DunakesziBank-Bareith Hanna, AparhantÁcs Imre, BudapestGratulálunk!

Nyereményük egy MMEpoló!

A nektár elkészítése: 1/3 rész mézhez keverj 2/3 rész vizet. E helyett persze használhatsz valamilyen édes üdítôt, például narancslevet is,

de akár narancs gerezdet is kínálhatsz a lepkéknek. Nagy melegben hamar erjedésnek indulnak az ízletes csemegék, ezért nem árt, ha naponta

cseréled a tápot.Az édes illatok és ízek a lepkék mellett a darazsakat is becsalogathatják, ezért csak akkor etess, ha ez nem zavar.

A 2014. év élôlényeinek nevét össze-kevertük. Párosítsd össze a neveket, és küldd be postán az MME címére (Budapest, 1121 Költô u. 21.), vagy e-mailen a csipogo@mme.hu címre.Kösd össze a neveket a rajzokkal is!

földi

magyar

poszméh

mocsári

teknős

túzok

nőszirom

mezei

keleti

sün

szegfűgomba juhar

mezei

szibériai

bucó

Zsoldos Árpád: Egy csókafióka története...MÁSODIK RÉSZ

Munkám miatt legközelebb csak egyhét múlva tudtam meglátogatni az el-hagyott tanyát, hogy megnézzem, hogyáll a csókák költése. Arra számítottam,hogy nagy lesz a sürgés forgás a kéménykörnyékén, hiszen mostanra mind ahét fióka kikelhetett már és ennyi éhesszáj etetése hatalmas munkát ad aszülôknek.Ám a tanyaudvaron nagy csend foga-dott. Vészesen nagy csend. Rosszatsejtve indultam a ház mögé, ahonnanráláthattam a kéményre. Figyeltem egydarabig, de semmi mozgás, csupán egysárgarigó flótázása hallatszott a közeliakácos felôl. Aztán megláttam az egyikcsókaszülôt. A fûben feküdt, nem voltmár benne élet. Néhány méterre tôleott volt a párja is egy ágon felakadva,szintén élettelenül. A földön pedig kétkilôtt töltényhüvely jelezte, hogy va-dászok jártak itt.Elsô felindulásomban olyan tehetetlendüh fogott el, hogy bizony nagy szeren-cséje annak a magát vadásznak nevezôgyilkosnak, hogy akkor nem találkoz-tunk!Aztán eszembe jutottak a fiókák. Gyor-san elôvettem a bokrok közé rejtett létrátés siettem fel a padlásra. A legrosszabb-ra számítva nyitottam ki a kéményoldalán levô vasajtót, és ott pontosanaz a látvány fogadott, amire számítot-tam. A fészekben négy mozdulatlanfióka feküdt hidegen, élettelenül.Tehetetlen düh fortyogott bennem,mint mindig, mikor oktalan és kegyet-len pusztítást látok.Mikor kicsit lecsillapodtam, benyúl-tam a fészekbe, hogy kivegyem az el-pusztult fiókákat.Ahogy megérintettem a jéghideg csu-pasz kis testeket, az az érzésem támadt,mintha az egyik, a legnagyobb, nemlenne olyan hideg! Gyengéden a mar-komba szorítottam, és a fióka meg-mozdult! Kicsit megemelte a fejét és

csôrét megpróbálta eleségkérésre tá-tani! Nagyon legyengülve ugyan, dekétségtelenül életben volt!Gyorsan az ingembe süllyesztettem,nehogy még jobban lehûljön, majd atöbbi fiókát vettem szemügyre. Ezekkisebbek voltak és már nem volt ben-nük élet...A megmentett fiókát rongyokba bugyo-lálva az autóba tettem, mert ilyenkorelsô és legfontosabb teendô a kismadárfelmelegítése. Azután gyorsan valamieledel után néztem pártfogoltam szá-mára a tanya melletti gyepen. Májuseleje volt, így sáskát még nemigentaláltam, ezért néhány mezei tücskötpróbáltam levadászni, kevés sikerrel.Némi talajtorna, és merész vetôdésárán végül sikerült begyûjtenem né-hány nyamvadt tücsköt és zsákmá-nyommal igyekeztem vissza az autó-hoz, ahonnan a vad tücsökkergetésközben meglehetôsen eltávolodtam. Arongycsomót úgy találtam az ülésen,ahogy hagytam. Miközben óvatosankezdtem kicsomagolni belôle a fiókát,lelkileg kezdtem felkészülni arra anagyon is valószínû lehetôségre, hogymár nem találom életben. De a fiókaéletben volt. Sôt, határozottan jobbannézett ki, mint mikor becsomagoltam!Szemét, mely még csak éppen nyilado-zott, rám meresztette, csôrét kitátottaés halkan, de határozottan azt mondta,„csokk”.– Szervusz Csokk!- mondtam a kismadárnak és ezzel meg is volt a névadó ünnepség. – Éhes vagy?– Csokk! – mondta megint a madárka, ami gondolom azt jelentette, „hülye kérdés!”, mert csôrét, most már követelôen, ismét nagyra tátotta.

Elôbb azonban egy kis langyos vizetcsurgattam kitátott csôrébe óvatosan,nehogy félrenyeljen. Azután az egyiktücsköt érintettem a csôre hegyéhez,mire megint nagyra tátotta azt, énpedig jó mélyen a nyelve mögé ny-omtam a tücsköt. Egy nyelés, a tücsökeltûnt!– Még, még! – tátogott a fióka és egy-más után négyet elnyelt, de az ötödiketmár kirázta a csôrébôl. Nem fért többa begyébe.Elég sok madárfiókát neveltem feléletemben, így tudtam mi következikezután. A fióka forgolódni kezdett arongyfészekben, majd fenekét fele-melve, némi erôlködés árán egy kiscsomag jelent meg abban a bizonyosnyílásban, amit a madarak esetébenkloákának nevezünk. Én pedig, egyerôs fûszálból rögtönzött csipesszelleemeltem onnan a hártyába cso-magolt ürüléket. Örültem nagyon atakaros kis csomagnak! No nem azértmintha további terveim lettek volnavele, hanem azért, mert az ürülék ál-laga azt jelezte, hogy a kis csóka telje-sen egészséges!....

Nincs sikeresebb lepkecsalogató egy illatos virágnál, azonban mással is kedveskedhetsz a lepkéknek: szerezz egy színes mûanyag

befôttesüveg tetôt, rakj bele egy másféle színû, lehetôleg sárga vagy piros, – mosogatáshoz használt, nagy lyukú –

mûanyag dörzsi szivacsot és arra töltsd a folyadékot.

Denevérek és madarak? Még

sosem láttam denevértvirágon ülni!

A Csipogó szerkesztôje: Schmidt Emese, Kiadványszerkesztés: Kiss Maja, Grafika: Becski Leonóra,Jana Táborská, Kiss Maja, Fotók: Orbán Zoltán, Pintér Balázs, Vasuta Gábor

Tavasszal és nyáron bódító illatú növények sokaságavesz körül bennünket. Lépj le az aszfaltról egy virágos mezôre vagy egy virágokkal teli kertbe.

Keress olyan színû virágot, amilyen a ruhád. Hajolj le hozzá és nézd meg egészen közelrôl.

Keresd meg a porzókat és a bibét, vizsgáld meg aszirmokat,és szimatold meg a virágot. A virágos

növények megporzását a szél, a víz vagy az állatokvégzik: denevérek, madarak, rovarok és csigák.

Nyári döngicse

Nem is láthattál, hiszen nektárevô

denevérek és madarak amelegebb éghajlatonélnek, nem nálunk.

A haszonnövényeink - mint például a repce, a napraforgó,

a gyümölcsfák – és a vadon élô növények nagy részét a rovarok porozzák be.Kínában, Szecsuán tartomány déli részén,

évek óta egyáltalán nincsenek méhek, sem virágos növények! Az itteni alma-

és körtefákat tavasszal emberek porozzák be. Milyen hatalmas

munka ez!

Az orchideák közöttgyakori, hogy a virágokolyan illatot árasztanak,

ami bizonyos nôstényrovarokon érzôdik

párzáskor. Másoknál a virág színezôdése,

rajzolata egy nôstényrovarhoz hasonlít, ígyhívogatva a hímeket.

Amíg az állatka a nektárból csemegéz, virágportapad rá, a következô virágon pedig valamennyivirágpor a termôre kerül. A virág megterméke-nyül, a sziromlevelek lehullanak, és a virágból termés képzôdik. Ezek a gyümölcsök, bogyók,magvak nemcsak az embereknek, hanem amadaraknak is táplálékul szolgálnak a tél során.

A virágok az állatokat feltûnô színekkel, édes illattal és finom nektárral csalogatják.Egyes virágokon színes minták - pöttyök,csíkok-, mutatják a nektárhoz vezetô utat.

Gondolj bele, ha nem lennének méhek,

poszméhek, darazsak, lepkék,hangyák és más rovarok,

mi porozná be a gyümölcs-fáinkat és a sok-sok

virágot?

Nyári számunk kedvenceAz év rovara a földi pöszôr - más néven a földi poszméh.

1-2,5 cm hosszú, gömbölyded, szôrös rovar. Fekete bundáján két sárga szalag van, „feneke” fehér színû. Virágról virágra, zúgó hang kísére-

tében szállva gyûjti a nektárt és a virágport. Saját fészket nem készít; leggyakrabban elhagyott

egér- és vakond-járatokat foglal el, de madárfészkek-ben, falrepedésekben és kôrakásokban is tanyázhat. Otthonát száraz fûvel,

lombbal, mohával béleli. Csípni tud, de nem szokott; nagyon béketûrô.

Szeretnéd jobban megfigyelni a poszméheket?Készíts nekik darázsgarázst!

Felnôtt segítségével fúrj különbözô méretû lyukakat egy fatönkbe vagy egy nagyobb fadarabba és rakd ki a teraszra, kertbe! Összekötözött nádszálakkal is segítheted megtelepedésüket otthonod környékén.

Nektár szavunk a latin nectar szóból ered, jelentése nedû, fenséges ital. A görög mitológiábanaz istenek itala a nektár volt. A költôk verseikben a bor helyettgyakran nektárt írnak. Példa erre a magyar Himnusz egy ismert sora"Tokaj szôlôvesszein nektártcsepegtettél". Ez a vizes, cukrosfolyadék tápanyagokat, vitaminokatés sok más, a nektárevô állatok szá-mára fontos anyagokat tartalmazhat.

CSORMÍVES

CSIPOGÓ INTERJÚ 1.

˝ Falevélképek

Lóránt MiklósSzületett: Budapesten.Foglalkozása: termé-szetvédelmi felügyelôa Kiskunsági NemzetiPark területén, emel-lett a túzok országosfajvédelmi koordiná-tora. Jelenleg Ócsánlakik családjával. Azinterjút 2013 októbe-

rében készítettük a kertjükben. Otthonát könnyûvolt megtalálni – egy városszéli utca utolsóháza, elôtte gólyafészek. A kedves fogadtatás,a vendégváró friss víz és a kertben termett fügeaz amúgy is gyönyörû, meleg, verôfényesnapot még szebbé varázsolta. Beszélgetésünketnemegyszer egy 10 fôs csíz csapat „csííiz”kiáltása szakította meg. „Leszálltak inni! Azitatón most látom ôket elôször! Mindig aztmondom, hogy ott lakunk, ahol mások kirán-dulnak. Láttunk már túzokot többször isátrepülni felettünk.”

Gyerekkoromban Budán laktunk. Az elsô ma-daras élményem, hogy a madarakat a 2. emeletierkélyünkrôl etettük. Nemcsak cinegék jártakoda, hanem meggyvágók, csuszkák, zöldikék,tengelicek is. A konyhaasztaltól rá lehetett látniaz etetôre. Volt egy nagy, vastag könyvünk, a„Természet képekben” címû, abból határozgattuka madarakat.

Apukám tervezô volt, akkoriban gázterveketkészített, így többek között megfordult Újhar-tyánban is, ahol egy elhagyatott házat átadtaknekünk, hogy használjuk csak nyugodtan. Ki-takarítottunk, megismertük a szomszédokat éselkezdtünk rendszeresen járni oda. Az ottanigyerekekkel is összebarátkoztunk, akik jól is-merték a falu környékét, és velük együtt olyanállatokat találtunk, amelyek elôtte „Pesten” nem-igen. Egyszer találtunk egy döglött bíbicet, anagy bóbitájával, ami teljesen lenyûgözött.Máskor pedig örvös galamb fiókákat szedtünkki a fészekbôl és vittünk haza.. Amikor felsôtagozatos lettem, épp indult egymadarász suli a Budafoki mûvelôdési házban,és ott az elsô alkalommal, a diavetítés utánÁrpi bácsi egyszer csak kinyitott egy faládát,amibôl kinyúlt egy nagy csôr, tátongott éskérte a kaját. Egy fészekbôl kipottyant csókafióka volt, Árpi bácsi nevelgette otthon. El-varázsolt a madarász suli, a benti foglalkozá-sokon a diaképek, illetve, hogy minden képmögött volt egy történet, amitôl nagyon élet-szerû volt ez az egész, és ezeket 2 hét múlvaterepen át is lehetett élni. Gyûrûztünk ésmadarásztunk, és közben észrevétlenül belénkoltódott, hogy hogyan kell viselkedni a ter-mészetben.

Ezek az élmények hogyan befolyásolták pálya-választásodat az általános iskola elvégzése után?A gimnáziumban biológia szakra mentem, aholmegismertem két olyan srácot – ôk azóta isbarátaim –, akik már akkor jártak madarászni,leggyakrabban éppen Ócsára, a madárvártára.Volt, amikor távcsövezni mentünk együtt aDunakanyarba, daruhúzást, libahúzást néztünk,máskor pedig gyûrûztünk. Késôbb gyûrûzôvizsgát is tettem. A gimnázium után az ÁllatorvostudományiEgyetemre jelentkeztem, ahová nem vettek fel,helyette az ELTE-Természettudományi Karánkezdtem, de végül az ELTE Tanárképzô Fôis-kolai Karán, biológia-kémia szakos tanárként

diplomáztam. Az egyetemi évek alatt a jelenlegipárommal Angliában kaptunk egy fél évesgyûrûzô állást. Az angliai kapcsolat egyébkéntmég az ócsai madárgyûrûzéses idôkben alakultmáig is tartó barátsággá. A fôiskola befejezése után elvégeztem egy egye-temi zoológus képzést, szintén az ELTE-n.Közben a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz kerültemtúzokvédelmi munkatársként, ahol késôbbökológiai referens lettem és ma már terület-felügyelôként természetvédelmi ôri feladatokatis ellátok.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást amunkádban?Ma részben azokon a területeken mérjük fel atúzokállományt, ahol annak idején gyerekko-romban tekertem a bringát és vittem haza azörvös galambokat. A legnagyobb kérdés, hogyegy olyan földön fészkelô madár esetében,amely elsôsorban mezôgazdasági területenkölt, hogyan lehet túzokkal együtt élni egy-azon területen, hogy az a túzoknak is jó legyenés a gazdálkodó is megtalálja a számítását.

Zsoldos Árpád: Egy csókafióka története...HARMADIK RÉSZ

Milyen kapcsolatod volt a természettel, a

madarakkal gyerek-korodban?

Az út hazafelé hosszú volt és sokáigtartott. A kiscsóka a puha rongybatakarva végigaludta az egészet. Otthonaztán fiaim segítségével készítettünkszámára egy otthonos lakhelyet, amelyegy puha papírokkal kibélelt kismé-retû, de erôs kartondoboz volt. Erôs-nek kellett lennie, mert számítasaimszerint legalább három hétig ez lesz akizárólagos lakóhelye és kisméretûnekazért, mert egy ilyen zsenge korúmadárfiókát bizony fél óránként megkell etetni, így mindenhová magam-mal kell majd vigyem.Itthon, most már nyugodtabb körül-mények között jobban szemügyre vet-tem pártfogoltamat.Csupasz bôrét, most kezdték áttörni atollak, amelyek kis szarutokokban búj-tak elô, ezért úgy nézett ki a kis csipaszmintha még nem döntötte volna elhogy madárrá, vagy sündisznóvá fej-lôdjön. Szeme éppen csak nyiladozott,tehát nagyjából hat napja bújhatott kia tojásból. Ivarát ebben a korban mégnem lehetett megállapítani, bár acsókáknál a hím és a tojó tollazata fel-nôtt korban is hasonló, nemi hovatar-tozásukat csak a viselkedésük árulja el.Reméltem, hogy Csokk hím lesz, merttapasztalatból tudom, hogy a hím fió-kák visszavadítása sokkal egyszerûbbmint a tojóké. A természetben nevelkedett ifjú csókahímek október elején hagyják elszüleiket, és más családokhoz csapódvaigyekeznek párt szerezni maguknak afiatal csókahölgyek közül. A fiatal to-

jók pedig a családban maradva várjáka daliás hímek jelentkezését. Így mû-ködik ez csókáéknál amióta világ avilág és nagyon jól van ez így, mertezzel a vérfrissítés is meg van oldva.Reménykedtem hát hogy Csokk nemtojó, mert nem akartam úgy járnimint egyik barátom, aki már 22 éve élegyütt egy rigolyás csókahölggyel,„akit” nem sikerült visszavadítania... Csokk hamar belopta magát a fiaimszívébe. Ahogy elhelyezkedett új lakó-helyének puha papírfészkében, máriskövetelni kezdte az eleséget. Csôréthatalmasra tátotta és elôvillant az élénknarancssárga szájbelsô, amely mindenénekesmadár fiókájára jellemzô éskulcsingerként mûködik a madár-szülôk számára. Minél feltûnôbb,élénkebb színû, és nagyobbra nyílik afióka csôre, annál erôsebb késztetéstérez az etetô madárszülô arra, hogyteletömje azt eleséggel. Ezért van az,hogy egy 10 – 12 fiókás cinkefészek-ben is mindig az a fióka kapja az ak-tuális falatot, amelyik legnagyobbratátja a csôrét. A fióka pedig minél éh-esebb, annál nagyobbra nyitja a szájátés igyekszik a legmagasabbra nyújtaniazt. Megkapva a falatot visszahúzódika többiek közé és a következô etetéskormár nem tolakszik annyira, átengedvea helyet valamelyik éhesebb testvé-rének.Csokk tehát követelôen tátogott, énpedig jobb híján egy kis darab nyersmarhahúst helyeztem a nyelve mögé.Ahogy megérezte a falatot, becsukva

csôrét mohón elnyelte, de már nyitottais újból jelezve, hogy ez a falat legfel-jebb étvágycsinálónak volt jó.A következô falatot Marci fiam tette acsôrébe ügyesen, ahogy mutattaméppen a nyelve mögé. Aztán Csabi isadott neki egy falatot, mert nekik ismeg kellett tanulniuk kis pártfogolt-unk gondozását.A marhahús darabokat vízbe márto-gatva kapta hogy jobban csússzon,másrészt így az itatását is megoldottuk.Etetés után pártfogoltunk azonnalelaludt, én pedig elkészítettem az alap-táplálékát, amely keményre fôzöttlereszelt tojásból állt. Erre szórtam egykevés reszelt háztartási kekszet hogy neragadjon, és késhegynyi kalcium-fosz-forikumot, ami a rendes csont, éstollfejlôdéshez nélkülözhetetlen. Egytojás eleinte fedezi a kiscsóka napiszükségletét, persze ehhez még kapniakell különféle rovarokat is, amelyekbeszerzése nem lesz egyszerû és a fiaimfeladata lesz...

...folytatás a következô számban!

BEKÜLDHETO FELADATMelyik az a madár amely nem tartozikaz énekesmadarak rendjébe, ám fiókájamégis énekesmadár módra tátogvakéri az eleséget?

Megfejtésedet várjuk az MME címérepostán (Budapest, 1121 Költô u. 21.)vagy e-mailen a csipogo@mme.hucímre a postai címeddel együtt.

Sétáláskor gyûjts szép, színes, ôszi faleveleket!Otthon ragaszd fel ôket egy papírra; közben bízd magad a fantáziádra és egészítsd ki a leveleket egy saját rajzzal!

Elôzô számunk helyes megfejtése:

túzok, keleti sün, mocsári teknôs,magyar bucó, földi poszméh, mezei szegfûgomba, mezei juhar, szibériai nôszirom

A szerencsés nyertesek:

Molnár Bence, PécsFöldy Ági, VeszprémSzalay Emma, Gyöngyössolymos

Gratulálunk!

Nyereményük egy Madárkvartett kártyajáték.

”

Oszi tárlat

A képeket óvodások, illetve alsó- és

felsô tagozatos iskolások készítették a tavasszal kiírt „Ünneplôbe öltözött

madaraink” címû rajzpályázatra. A legjobb alkotásokat a

https://www.facebook.com/pages/MME/292148076390 oldalon

láthatjátok.

Milyen izgalmas képek! Kik készítették

ezeket?

˝

A Csipogó szerkesztôje: Schmidt Emese, Kiadványszerkesztés: Kiss Maja, Grafika: Becski Leonóra

Bándli Zsófi Anna

Harsányi Nóra

Kovács Fanni

Szénási Erika

Csendes Luca Blanka

Nagy Klaudia

Szabó Viktória

Németh Zita

Balogh Anna

Csorba Viktória

Lugosi Csenge Anna Máyer Dóra

Rácz Emília Evelin

Veres Kinga

Tajti Jázmin Tímea

Halmágyi Adrienn

Zsoldos Árpád: Egy csókafióka története...4., BEFEJEZÔ RÉSZ

A kis csóka gondozása eleinte rendkí-vül egyszerû volt. Lakóhelyét, a papír-dobozt csak akkor nyitottam fel, habenn mozgolódás támadt. Ahogy ki-nyílt a doboz, Csokk azonnal tátognikezdett. A csipeszrôl felé nyújtott fala-tokat mohón elnyelte, majd megfor-dult és megajándékozott a szokásoscsomaggal. Ezután visszahúzódott puhavackába és elaludt.A madarak anyagcseréje meglehetôsengyors, ezért Csokkot a munkába is ma-gammal kellett vinnem. Ez sem okozottgondot, hiszen erdôben dolgoztam,ahol nem volt probléma az óránkéntietetés. Az autóút oda és vissza is másfélórát tartott, amit egyszer mindenkép-pen meg kellett szakítani, mert Csokkfelébredt és kopogtatni kezdte lakosz-tálya falát. Ilyenkor félreálltam és meg-etettem.A kis csóka azonban nagyon gyorsanfejlôdött és hamarosan eljött az a pil-lanat, amikor etetés után már nemakart visszamenni a dobozába. Kiült aperemére és onnan nézegette a körü-lötte zajló eseményeket. Az autózásthatározottan élvezte. A motorzúgásmonoton hangja ôt is halk dudorá-szásra késztette. Nyikorgó, csicsergôhangokat hallatva énekelgetett magá-ban, ami engem határozottan meg-nyugtatott. No persze nem az énekszépsége töltött el megnyugvással,hanem az a felismerés, hogy Csokkhím. Az énekesmadarak rendjébenugyanis csak a hímek énekelnek, teháta kis csóka kétségtelenül hím. Ez pedigreménykedésre adott okot a tekintet-

ben, hogy az ôszi önállóvá válása prob-lémamentes lesz...A dobozos idôszak nem tartott sokáig,mert Csokk hamarosan kinôtte azt.Átköltözött a vállamra, és az egésznapot együtt töltöttük. Utazás közbena vállamról nézegette az elsuhanó tájatés érdeklôdve nézegette az ablakból amadarakat. A városon áthaladva némifeltûnést keltettünk a közlekedôtársakkörében, akik meglátva a vállamonvagy késôbb a kormánykeréken egyen-súlyozó madarat, kevéssé tudtak a for-galomra koncentrálni.Munkám nagy része akkoriban az erdô-ben zajlott és odútelepek ellenôrzé-sébôl állt. Csokk ebben is lelkesen résztvett. Én leakasztottam a fáról a fészek-odút, felnyitottam a tetejét, Csokkpedig a vállamról elsôként kukucskáltbe az odúba.Ahogy nôttek a szárnytollai, a kiscsókaegyre magabiztosabbá vált. Már nemlógott egész nap rajtam. Ha munkaközben megálltam néhány percre, le-ugrott a vállamról és ismerkedett avilággal. Mint pótmama, szembesül-nöm kellett azzal a nem elhanyagol-ható ténnyel is, hogy én bizony nemtudok repülni. Pártfogoltam viszontegyre magasabb szintre fejlesztette ezta képességét, és mind távolabbra me-részkedett tôlem felfedezô útjai során.Arra azonban nagyon ügyelt, hogymindig látótávolságon belül maradjon.Sok fontos dologra kellett megtaní-tanom még, amit rendes körülményekközött a szüleitôl sajátított volna el.Meg kellett vele például értetnem azt,

hogy a fûben vagy avarban mászkálóapró lények nem pusztán játékra va-lók, hanem azokat meg is lehet enni.Ilyenkor megfogtam a szóban forgórovart, és ujjaim között tartva a csô-réhez közelítettem. Csokk pedig erreúgy reagált, hogy kitátotta a csôrét,mire én lenyomtam a falatot a torkán.Nem kellett sok alkalom ahhoz, hogymegtanulja kapcsolni a fûben mász-káló „valami” látványát az evéshez, ígyaztán megtanulta megszerezni magá-nak a zsákmányt.Nagyon hasznosnak bizonyult az ekkor-ra már tökéletesen begyakorolt hívójel.Ha jellegzetes „csokk” hangot hallat-tam, azonnal hozzám repült és a vál-lamra szállt. Ugyanezt tette akkor is,ha valami szokatlan vagy gyanús dol-got vett észre, bár ezzel eleinte adódtakproblémák. A csókafiókák ugyanisnem rendelkeznek azzal a veleszületettképességgel, hogy felismerjék a szá-mukra veszélyt jelentô élôlényeket,azokat a szüleik mutatják meg nekik.Mint pótszülô, ez a feladat is rámhárult. Az elsô igazán veszélyes esetakkor történt, amikor egyik reggel atyúkokat etettem. Csokk szokása sze-rint a vállamon tornázott, de amikor amarék kukoricát a földre szórtam,hirtelen leugrott onnan, egyenesen azodasereglô tyúkok közé. Azok perszeazonnal nekiestek! Ijedtemben hangoskiáltozással igyekeztem szétzavarni afeldühödött baromfinépet, Csokk pe-dig ijedten ugrott vissza a vállamra.Néhány pehelytoll elvesztése és némiijedtség árán szerencsésen megúszta az

Rezgő madaras játékKarácsonyi meglepetés készítése

kis testvérednek vagy egyszerûen csak magadnak!

Rajzold körbe a mintát egy vékony kartonlapra, színezd ki a madárkákat, majd vágd körbe!

Ezután a madzag tetejérôl leengedheted a madárkádat(kopácsolhatsz vele). Érdemes megcsomózni a gumiszalagmindkét végét, hogy a madárka nehogy lefusson rólaJó mulatást a játékhoz!

A játék Joel Henriques, tervezô és grafikus tervei alapjánkészült. Következô számunkban bemutatjuk Joel „libegôpapírmadár” elnevezésû játékát is.

Még több játékötletért böngéssz a honlapján: madebyjoel.com

Szülôknek, pedagógusoknak ajánljuk: Joel Henriques: Made to Play.A könyvbe belelapozhatsz Joel honlapján és a játékokhoz szükséges mintákat is letöltheted.

Kend be a madárfelek belsejétragasztóval majd ragaszd

össze ôket!

Fogj egy mûanyag szívószálat, vágj lebelôle egy 2,5 cm-es darabot, és ragaszd

be celluxszal a két madárfél közé!

Szerezz egy vékony gumi madzagot (pl.kalapgumit - minél vékonyabb, annál

jobb; ha nincs otthon, rövidáru boltbólbeszerezhetsz), és fûzd át a szívószálon.

CSORMÍVES˝

életveszélyes kalandot, és soha nem isfelejtette el azt! A késôbbiekben elégvolt csak elkiáltanom magam, hogy„hess...hess”, Csokk azonnal tudta,hogy veszély van. Így tanítottam megneki a macskát, a kutyát és a ragadozómadarakat, amelyektôl óvakodnia kell.Lassan véget ért a nyár. Csokk egyremagabiztosabban mozgott és egyrehosszabb idôre elkalandozott a köze-lembôl. És együttélésünk egyre többkonfliktussal járt. Biztosan az én hi-bám, de nehezen viseltem azt, amikorkedveskedésképpen váratlanul a számba,vagy ha ezt megakadályoztam, a fü-lembe gyömöszölt egy adag megcsócsáltlisztkukacot, vagy lábaitól megszabadí-tott sáskát. Annak sem tudtam igazánörülni, amikor egy fészekaljnyi tenge-lictojást varázsolt elô a torokzacskó-jából, pedig azt ajándéknak szánta.Attól viszont tényleg megijedtem,amikor egy füstölgô cigarettacsikkel acsôrében jelent meg a kapu tetején, ésszemmel láthatóan az ól mellett össze-rakott szénakazlat méregette, mint kin-csének egyik lehetséges rejtekhelyét.Rémületemben hangosan rákiáltot-tam...hess! Erre, ahelyett hogy eldobtavolna, ijedtében eltüntette az égô csik-ket, mégpedig csókaszokás szerint...atorokzacskójába! Ez megrázó élménytjelenthetett számára, mert pillanatokalatt kirázta csôrébôl a még mindigfüstölgô csikket és egyben le is szokotta dohányzásról!Október elejére Csokk teljesen önállólett. Idegenekkel szemben bizalmat-lanná vált, de hozzám továbbra is ra-

gaszkodott. A hívójelünkre azonnal avállamra szállt, de már nem kérte aszokásos módon az eleséget. Etetôtál-ból kapta meg a napi adagját, de egyrekevésbé igényelte ezt a szolgáltatást,mert tudott magának önállóan is élel-met szerezni. Hogy honnan, azt in-kább nem firtattam...Egy szép októberi napon aztán eljött abúcsú pillanata is... A magasbanvonuló madárcsapatok igyekeztek Délfelé, Csokk pedig a diófa legfelsô ágánülve kiáltozott fel a vándoroknak. Ésegyszerre csak kivált három madár azegyik varjúcsapatból és leszálltak adiófa legfelsô ágára, egyenesen Csokkmellé. Három idegen csóka. Két öregmadár, ezek egy pár lehettek és egy ideifiatal.

A két öreg egészen közel ült egymás-hoz, de a fiatal madár Csokk köze-lében telepedett le és kacéran pillantottfogadott fiam felé. Csokk pedig, ahogyezt eddig sohasem láttam tôle, férfiasanfelborzolta ezüstös tarkótollait és köze-lebb totyogott a jövevényhez...Egy ideig így üldögélt a négy csókaegymás mellett a diófa csúcsán, majdfelröppentek mind a négyen és lassantávolodva eltûntek az októberi égökörnyálas kékségében.Aki látta ôket együtt repülni, nem issejtette, hogy egyiküknek bizony elég-gé kalandosan és egyáltalán nem a szo-kásos módon indult el az élete...

CSIPOGÓ INTERJÚ 2.

Kocsis ZsuzsannaSzületett: Budapesten. Foglalkozása: környezeti nevelô, a Sasoló Ovi– Suli természetismereti és környezetvédelmiprogramcsomag oktatója. Családjával Buda-pesten él.

Azt hiszem, hogy én már az állatok szereteté-vel születtem. Sosem babáztam, nekem plüssállathadseregem volt. Amikor lett egy kis ba-latoni víkendházunk, a kocsiban odafelé a bá-tyám keze volt a kis oroszlánkölyök, akitidomítottam, simogattam. A kertben gólyáváváltoztam, és röpködtem. Volt egy nagy, öregjegenyefánk, aminek a tövébe megraktam afészkemet, és eljátszottam egy gólya életét.Nem csoda, hiszen az elsô kedvenceim közétartozott Fekete István Kele címû könyve,amibôl felolvasásokat is tartottam a barátok-nak. A szüleim minden ôsszel szarvasbôgésidején – vadlesre, kikapcsolódásra – a Bör-zsönybe, Királyrétre mentek 1-2 hétre. Ennekkapcsán az édesapám kapott egy 8x56-ostávcsövet, amit nem sokáig használhatott –megkaparintottam szinte abban a pillanat-ban, hogy megkapta. 10 éves lehettem akko-riban. Abban az idôben a Balatonon nagyonkevés víkendház volt, a telkünket is nagy bo-zótosok, beépítetlen telkek vették körül,kiválóan lehetett madarászni. A fülemüleolyan közel énekelt a bozótos szélén, hogy afülem rezonált! Az Európa madarai címûkönyv segítségével kezdtem el meghatároznia látott fajokat és feljegyzéseket készíteni.Mivel vadászkönyveket is sokat olvastunk –Kittenbergert, Széchenyit – utánozni kezd-tem a vadásznaplókat: a vadászok számáravalamilyen nagy zsákmány elejtése piros betûsvadásznapot jelentett - nekem az a nap váltazzá, amikor sok madárfajt vagy számomra újfajt láttam.

A szüleimmel beszéltük meg, hogy a madará-szatot komolyabban lehetne venni, és beirat-kozhatnék az MME-be. 1980-ban lettem tag.Az elôadásokon kiderült, hogy milyen ön-kéntes munkába lehet becsatlakozni gye-rekként, így részt vettem a gólyaszámláláson,és akkor mentem elôször gyûrûzôtáborba is,Dinnyésre. Késôbb gyûrûzôvizsgát is tettem.

Ezek az élmények hogyan befolyásolták apályaválasztásodat az általános iskola elvég-zése után?Sok mindennek össze kellett jönnie, hogy errea pályára jöhessek, meg kellett várnom, amígkészen lettem rá. A folyamatos kapcsolat azMME-vel, és az, ahogyan ott a felnôttek dol-goztak, mindig is motivált engem. Az ELTEbiológus szakára szerettem volna menni, defizikából és matekból csak 4-es voltam, így azakkori magas ponthatárok mellett nem voltesélyem, de hogy mégis „zöldben” lehessek, aKertészeti Egyetem növényvédelmi szakátválasztottam. Az egyetem elvégzése után a Pi-lisi Parkerdô Gazdaságnál helyezkedtem elgyakornokként. Majd megszülettek a gyere-keim, akikkel három-három évet maradtamotthon. Az ô révükön tapasztalhattam meg,hogy nemcsak nagyon szeretek kúszni-mász-ni, játszani a gyerekekkel, de értek is a nyel-vükön, örömmel veszik játékos tanításaimat.Azután a bátyámék reklámszervezési és nyom-daipari kft-jében dolgoztam, ami nem volthiábavaló, mert az ott szerzett gyakorlati is-meretek segítettek késôbb a saját vállalkozá-som elindításában. Ebben az idôszakban al-kalmam nyílt egy új diploma megszerzésére:az ELTE újraindította zoológus képzését –régi álmom telesült, amikor becsatlakozhat-tam. Úgy éreztem, készen állok: megfelelô is-meretanyag, gyakorlati tudás növényekrôl,állatokról, sok évi tapasztalat gyereknevelés-bôl…itt az idô! Zsoldos Árpi bácsi MadarászOvi - Suli foglalkozásai jelentették az útmu-tatót a Sasoló Ovi - Suli felépítéséhez.

Óráimon a természetet próbálom közelebbhozni a gyerekekhez, megmutatni állati ésnövényi szépségeit és csúnyaságait,megértetni körfor-gását és elfogadtatni arendjét. Tíz éve vagyok ezen a pályán és úgyérzem, megtaláltam a hivatásom – lehetekennél boldogabb?

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást amunkádban?Az, hogy átmenjen az üzenet: természeti kör-nyezetünk nem ellenség, amit le kell gyôzni,vagy a végsôkig kihasználni, hanem meg kel-lene értenünk lakóit – még ha számunkrakellemetlenek, kényelmetlenek is –, el kellenefogadnunk ôket. Ha egy óvodás az ô szintjénígy kezd el gondolkodni – például nem sikítegy póktól a szobában, hanem óvatosan kise-gíti az ablakon –, akkor sikerült!

Melyik a kedvenc madarad?Hûha, a legnehezebb kérdés! Több is van.Kis cuki egy királyka a parányiságával, ahosszú farkú ôszapó a gombszemeivel, és asüvöltôket is szeretem, mert olyan kis puhamadarak. Ha méltóságteljes szépségben gon-dolkodom, akkor a rétisas a kedvenc. A vá-lasztott „Sasoló” név is kettôs értelmû:sasolni = megfigyelni valamit. A Sasoló Ovi– Suli jelmondata: S.O.S. a Természetért!Tükrözi viszont a másik jelentést is: számosfaj került kipusztulás közelébe a világon, vagyritkasága miatt fokozott védelemre szorul –közéjük tartoznak a Magyarországon fészkelôsasfajok is. Aki sasolónak vallja magát, az egy-ben természet- és madárvédô is!

Ha csatlakoznátok a sasoló körhöz, kövessétek a www.sasolo.hu honlap híreit vagy a facebook oldalt: facebook.com/sasoloovisuli.

Milyen kapcsolatod volt a természettel, a

madarakkal gyerek-korodban?

BEKÜLDHETO FELADATPárosítsd a madárneveket a hozzájuk tartozó régi, népies nevekkel! Megfejtéseiteket várjuk postán: MME, Budapest, 1121 Költô u. 21., vagy e-mailben, a csipogo@mme.hu címre!

Ôszi számunk helyes megfejtése:a kakukk.

A szerencsés nyertesek:Földy Ágnes, VeszprémTörök János, MányVölgyi Boglárka, Pécs

Gratulálunk! A szerencsés nyertesek egy kuvikos egérpadotkapnak ajándékba.

˝

kis vöcsök

bütyök

fátyolos bagó

gyöngy-bagoly ökörszem

tüske-bujkáló