4. tanulmány
Követendő jó példák Magyarországról és külföldről
Jelen tanulmányunk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló tananyagunk
kiegészítéseként, háttéranyagaként szolgál. Az irodalmi hivatkozások jegyzékét és forrását az
egyes gyűjteménybe felvett példák végén, külön-külön adjuk meg. Néhány esetben a jó példa
leírása a tananyagunk törzsszövegében került ismertetésre, ez esetben itt csak címét tüntetjük
fel, jelezve, hogy leírása hol olvasható.
Tanulmányunk fejezetei:
I. Jó példák és jó gyakorlatok szerepe a klímaváltozási stratégiák és projektek
kidolgozásában
II. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz felhasználható jó példák dokumentálási
módja és felhasználható típusai
III. Jó példák és gyakorlatok gyűjteménye (Best Practices)
I. Jó példák és jó gyakorlatok szerepe a klímaváltozási stratégiák és projektek
kidolgozásában
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, a hatások mérséklésében, a rugalmasság
fokozásában, technikai megoldásokban és a felkészülésben hasznos lehet, ha másutt már bevált
jó tapasztalatokat, sikeres projekteket, jó gyakorlatokat is figyelembe veszünk, azokból
ötleteket, megoldási módokat merítünk. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy komplex
megoldás-rendszerek nem importálhatók „egy az egyben”, ahogyan az ökológiai tudás sem
importálható. Minden településnek mások a sajátosságai, más az ökológiai környezete, mások a
népesedési viszonyai, szociális körülményei, társadalmi-gazdasági viszonyai, mások a
településen található vállalkozások és civil szervezetek is.
A problémák megoldásához vezető útkeresés egyik fontos eszköze a szakértői ötletbörze,
amikor egy terembe összehívjuk a kérdéses probléma bármely részletkérdésében kompetens
személyeket és egy közös beszélgetésben összegyűjtjük, hogy milyen ötletek merülhetnek fel a
kérdéses probléma megoldására, kezelésére. Az ilyenkor összegyűlt ötletek jelentős része nem
lesz ténylegesen megvalósítható, de lehetőséget ad arra, hogy a problémát minél több oldalról
megvizsgálhassuk és végül kiválasszunk a sok ötlet közül (egy hosszabb szelekciós folyamat
során) egy olyat, amit az adott helyzetben legjobbnak és leginkább megvalósíthatónak
gondolunk.
Az élvonalbeli tudományos kutatók legmagasabb szintű szakmai továbbképzésére és munkájuk
színvonalának javítására a nemzetközi konferenciák és workshopok adnak lehetőséget, ezeken a
mindössze 3-5 napos rendezvényeken nagyon sok rövid előadás hangzik el, amelyek során a
világ minden tájáról érkező kutatók megismerkedhetnek a mások által alkalmazott
módszerekkel, eljárásokkal, és legfrissebb eredményekkel. Ezek a konferenciák
megtermékenyítően hatnak a kutatók szakmai munkásságára még akkor is, ha egyetlen olyan
előadás sem hangzik el, ami szorosan kapcsolódna saját kutatásaikhoz. A konferenciák előnye
kettős, egyrészt ötletek kavalkádjával látják el az azon résztvevőket, hasonlóan egy
ötletbörzéhez, másrészt ismerkedésre, szakmai kapcsolatok esetleg együttműködések
kialakítására nyílik lehetőség. A tudományos konferenciák után, az ott ismeretséget kötött
kutatók később nagyobb valószínűséggel látogatják meg egymást kutatóhelyeiken és így
lehetőség nyílhat komolyabb (néhány hetes vagy hónapos) tanulmányutakra, amelyek már
kifejezetten egy célzott kérdés megválaszolását, egy konkrét együttműködés megvalósítását
szolgálják.
A best practice gyűjtemények hasonló célokat szolgálnak, ezekben egy adott kérdéskör
(esetünkben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, klímavédelem és felkészülés) lehetséges
(máshol már bevált, sikeres) megoldásai jelenthetik azokat az ötleteket, amelyek nyomán
elindulva előreléphetünk saját problémáink megoldásában. A jó példák és jó gyakorlatok
sohasem azt a célt szolgálják, hogy szolgaian lemásoljuk őket, hiszen az a megoldás, amely
egyik helyen, időben és körülmények között sikeres, az nem biztos, hogy máshol más
körülmények között is megállja a helyét. Még ha egy ötlet máshol bevált is és jó tapasztalatok
fűződnek hozzá, azt a mi saját körülményeinkre adaptálni kell.
Egy sikertörténetből mindig lehet tanulni, egy jó példák, jó gyakorlatok gyűjtemény akkor
hasznos igazán, ha az ötlet felvetése után a további tájékozódás lehetőségeit is megnyitja. Ezért
fontos, hogy jó példáinkhoz mindig törekedtünk konkrét kapcsolattartót és további irodalmi
vagy internetes forrásokat is megjelölni.
A Best Practice gyűjtemények sajátossága, hogy sohasem lehet és nem is célszerű lezárni őket,
hiszen minél nagyobb készletünk van a jó példákból annál nagyobb esélyel alkotunk mi magunk
is olyan megoldásokat, amelyek később bekerülhetnek egy ilyen gyűjteménybe. Jelen
tanulmányunkkal a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdéseivel foglalkozó kollégák és
leendő kollégák jó példa gyűjteményének megalapozásához és elindításához szeretnénk
hozzájárulni.
II. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz felhasználható jó példák dokumentálási
módja és felhasználható típusai
Egy „jó gyakorlat, jó példa” leírása akkor felel meg igazán céljainknak, ha lehetőleg a
következő elemek megtalálhatók benne:
- Cím: rövid, tömör, fejezze ki az eset lényegét és azonosítsa egyértelműen az esetet;
- esettípus sorszáma, ahová tartozik (alább megadott listából);
- a készítők egyértelmű megjelölése. (Résztvevő intézmények, szervezetek, személyek
megnevezése, elérhetőségi adataikkal: cím, telefonszám, fax, e-mail, honlap közül
legalább 1 potenciális kapcsolattartó vonatkozásában.);
- probléma ismertetése, amire jó megoldást találtak;
- a megoldás ismertetése részletes adatokkal (mit, hol, hogyan, esetleírással);
- legalább 1 db fénykép, térkép, logo, grafikon, képernyőfotó, táblázat, vagy más ábra,
amivel a kommunikáció során illusztrálható;
- források ahol bővebben utána lehet nézni.
Csak konkrét, valós, ellenőrizhető, jól dokumentált esetek kellenek, amik minden szempontból
példaértékűek és világszinten nézve legjobb megoldásnak, példaértékűnek, követendőnek
tekinthetők az adott problémára. Fontos, hogy a példák összegyűjtése során gyűjtőkörünk az
egész világra terjedjen ki, hiszen minél meglepőbb, kreatívabb újszerűbb megoldásokra van
szükségünk, amelyekből ötleteket meríthetünk.
Esettípusok, amikre biztosan szükségünk lehet (az itt szereplő sorszámokat a gyűjteményben
típusmegjelölésként alkalmazzuk):
1. Klímaváltozással összefüggésben fontos monitoring rendszerek, környezeti adatbázisok
(meteorológiai adatsorok, nagyfelbontású dátumozott műholdfelvétel sorozatok,
térinformatikai adatbázisok, földhasználati, statisztikai, fenológiai, vízügyi,
közegészségügyi, állategészségügyi, klímaszcenáriók modellfuttatási outputjai…)
nyilvánossá és ingyenesen online elérhetővé tétele mint eset, gyakorlat.
2. Kiemelkedően sikeres tudományfinanszírozási megoldás a klímaváltozással,
biodiverzitás védelemmel, ökológiával kapcsolatos témák preferálására és az ilyen
kutatások fellendítésére. (Ez lehet pályázatkiírás, intézetalapítás, egyetemek-
kutatóhelyek kiemelt támogatása, társadalmi összefogás.)
3. Kiemelkedően sikeres oktatási-nevelési projekt a klímaváltozással, ökológiával,
környezeti problémákkal, globális változásokkal, természetvédelemmel kapcsolatban
(óvoda, általános iskola, középiskolák, szakképző intézmények, egyetem, doktori
képzés, post-graduális képzések, e-learning, távoktatás…).
4. Kiemelkedően sikeres ismeretterjesztési-szemléletformálási projekt vagy akció,
kampány a felnőtt lakosság, aktív szakemberek vagy döntéshozók között.
5. Klímavédelmi célú erdőtelepítés, az adott kontinensen őshonos fajokkal, diverz
növényzettel, mezőgazdasági művelésből kivett vagy volt ipari vagy volt települési
területen.
6. Vízi és vizes ökoszisztémák hatékony védelmével kapcsolatos eset. (pl. Holtágat, tavat,
patakot, lápot, mocsarat… alakítottak védett területté, természetvédelmi oktatóhellyé,
kutatóállomássá, ökoturizmus központtá…).
7. Természetes vagy természetközeli erdő ökoszisztémák hatékony védelmével kapcsolatos
eset. (Nagy összefüggő erdőterületet, városkörnyéki erdőt stb… alakítottak védett
területté, természetvédelmi oktatóhellyé, kutatóállomássá, ökoturizmus központtá,
tanösvénnyé…)
8. Természetes vagy természetközeli gyepek, kaszálók, legelők lágyszárú ökoszisztémák
hatékony védelmével kapcsolatos eset ( pl. füves élőhelyet alakítottak védett területté,
természetvédelmi oktatóhellyé, kutatóállomássá, ökoturizmus központtá,
tanösvénnyé…).
9. Kiemelkedően sikeres biogazdálkodási projekt (növényvédőszerek és műtrágyák
mellőzésével, alacsony széndioxid kibocsátással, energia- és víztakarékosan piac és
versenyképes növénytermesztés, állattartás).
10. Kiemelkedően sikeres környezetbarát agrárerdészeti projekt.
11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a közlekedés, ipar, lakóházak, települések,
hulladékgazdálkodás területén. (pl. Energia és víztakarékos megoldás, ami csökkenti a
CO2 kibocsátást is.)
12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás.
13. Kiemelkedően sikeres munkaszervezési megoldás (otthonról végezhető távmunka,
online munka…), amivel jelentősen csökkentette a cég a közlekedést, közlekedési
eszközök igénybevételét.
14. Sikeres klímaadaptációs megoldás az egészségügy területén. (Kórházak olyan építészeti
megoldása, ami csökkenti a klimatizálási költségeket, klímaváltozással összefüggő
járványügyi intézkedések, közegészségügyi fejlesztések, hőségriasztáshoz kapcsolódó
hatékony intézkedéssor…)
15. Sikeres városépítészeti, területrendezési megoldás, vagy jogalkotás, ami növelte a
zöldfelületek, parkok, fasorok, zöldtetők, magánkertek arányát, számát, felületét,
településkörnyéki jóléti erdők létesítését.
16. Sikeres adópolitikai, államigazgatási vagy jogalkotási megoldás, ami csökkentette a
széndioxid kibocsátást, környezetszennyezést, növelte a természetes élőhelyek arányát.
17. Sikeres adózási, felvilágosító, szociálpolitikai vagy jogi megoldás a túlnépesedés
megfékezésére, a népsűrűség csökkentésére (külföldi jó példák).
18. Sikeres oktatási-szakképzési megoldás a lakosság (vagy fiatalok) képzettségi
diverzitásának, sokféleségének növelésére (sok választható tárgy bevezetése köz- és
felsőoktatásban, szakképzés diverzifikálása, választható szakirányok, kreditrendszeres
megoldások, szakok számának növelése szakképzésben és felsőoktatásban). Olyan
megoldás, amivel csökkenthető a munkaerő-piaci verseny, növelhető a társadalmi szintű
rugalmasság, alkalmazkodóképesség, diverzitás.
19. Sikeres megoldások a munkavállalói mobilitás (mint társadalmi alkalmazkodási forma)
fokozására bel- és külföldi szinten (nyelvtudás, családcentrikus megoldások, támogatási
formák, képzés).
20. Sikertörténetek a nemzetközi összefogások erejére a környezet- és klímaügy területén.
Szervezetek, intézmények, cégek, kormányok, civil-szervezetek, vagy önkormányzatok
közötti nemzetközi együttműködés.
III. Jó példák és gyakorlatok gyűjteménye (Best Practices)
Az esettanulmányok sorszáma a II. fejezetben ismertetett esettípusok sorszámával egyezik meg,
így egy sorszámból több is előfordulhat, miközben más sorszámok hiányozhatnak.
A gyűjtemény tartalma:
1. A NASA szerepe a klímaváltozás globális megfigyelésében
2.a. A klímaváltozáshoz kötődő tudományfinanszírozás problémái és megoldásai (jó
gyakorlatok, jó példák a nagyvilágból) című esettanulmányok a jelen tanulmányhoz
kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél került bemutatásra jelen gyűjteményünkben csak a
teljesség kedvéért hivatkozunk rá.
2.b. A klímaváltozással, alkalmazott ökológiával és környezeti kutatásokkal
kapcsolatos tudományfinanszírozás publikációs problémáinak újszerű megoldása –
Az Applied Ecology and Environmental Research című nemzetközi tudományos
folyóirat publikációs politikája
3. Pioneers into Practice – tudásmegosztás egy nemzetközi csereprogram szakértői
között
4. Szemléletformálás - A Föld napja
5. Helyi és őslakos közösségek szerepe az erdőgazdálkodásban
6. A Balaton vízminőségének javítására tett intézkedések
9. A biogazdálkodás módszere a klímaváltozás mérséklésére Kubában és
Ugandában
10. Agrárerdészeti (Agroforestry) projektek Nepálban
11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a lakóházak és középületek esetén -
Velux Modell Otthon 2020 projekt
12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás - Ivóvíz előállítása levegőből
különböző technológiákkal
13. Perth és Melbourne munkahelyi közlekedési terveinek sikere
(A Workplace Travel Plans in Melbourne and Perth, 2007 tanulmányban foglalt
eredmények bemutatása a jelen tanulmányhoz kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél
került bemutatásra, jelen gyűjteményünkben csak a teljesség kedvéért hivatkozunk rá)
14. Ökobarát kórházak - Chlidren’s Hospital of Pittsburgh of UPMC
15. Zöldtetők létesítésének elősegítése jogi szabályozás révén - Torontó városa,
Kanada
16. A Hulladékmentes Dánia - Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben
20.a HERMES - Nemzetközi együttműködés az európai mélytengerek felfedezésére
20.b. Sikeres összefogás a társadalmi rugalmasság és szolidaritás fokozására – Az
Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza: Jóléti Programja
Jó példák, jó gyakorlatok
1. A NASA szerepe a klímaváltozás globális megfigyelésében
Earth Science Communications Team, NASA's Jet Propulsion Laboratory, California Institute of
Technology
Street address for use in online map searches:
4800 Oak Grove Drive
La Cañada Flintridge, CA 91011
Mailing address: 4800 Oak Grove Drive
Pasadena, CA 91109
Telephone: (818) 354-4321
Az klímaváltozás globális jelenség, melynek hatása és annak mértéke lokálisan eltérő lehet.
Bolygónk éghajlati folyamatait külső tényezők és az éghajlati rendszer belső folyamatai is
befolyásolják, így érthető, hogy az éghajlatváltozás egy többtényezős, bonyolult jelenség,
melynek az antropogén hatások nélkül is végbemegy, és ahogy azt megismertük, a földtörténet
során számos okból kifolyólag folyamatosan zajlik. Az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási
Testületének ötödik jelentése „majdnem biztos” kategóriába sorolja, hogy a globális
felmelegedés gyors üteme antropogén tevékenységek következménye. Ez szorosan összefügg az
üvegházhatás jelenségével, ugyanis tény, hogy emberi tevékenység hatására a légkörben
folyamatosan nő az úgynevezett üvegházgázok koncentrációja, ami tovább növeli a természetes
eredetű üvegházhatást. A mérések alapján (ábra) az átlaghőmérséklet túlzottan gyors
emelkedése figyelhető meg, ami olyan környezeti, éghajlati változásokat eredményez, amikkel
az emberiség a saját fennmaradását veszélyezteti. Az is tény, hogy 2013-ban a CO2 napi szintje
meghaladta a 400 ppm-et, ismereteink szerint először az emberiség történelmében. Utoljára a
Pliocén korban, 3-5 millió évvel ezelőtt lehetett ekkora.
1. ábra. A globális felmelegedés üteme (1880-2013) (Forrás: National Aeronautics and
Space Administration - Goddard Institute for Space Studies)
Számunka azért fontos és jelentős e kérdéskör, mert jelenleg olyan mértékű változások mennek
végbe, amik az emberiség egészét is komoly kihívások elé állítják. A tudomány jelenlegi állása
szerint természetes és mesterséges okok is előidézik a klímaváltozást, ezért az emberi felelősség
megállapítása és a cselekvési lehetőségek feltárása saját jövőnket határozhatja meg. Mivel
összetett jelenség, érdemes tisztázni, hogy mit jelent, hogyan érzékelhető és miért érdemes
odafigyelni rá, tudományos eszközökkel megfigyelni és cselekedni.
Az éghajlatnak igen fontos szerepe van mindennapi életünkben: közvetve vagy közvetetten
meghatározza egészségünket, környezetünk és a természeti értékeink állapotát, a
mezőgazdaságot és az élelmiszerellátást, sok tekintetben pedig társadalmi és gazdasági
lehetőségeinket. Az évezredek alatt megfigyelt és lejegyzett időjárási tendenciákat az elmúlt
száz-százötven évben az emberiség számos módszerrel már számszerűsítve tudta követni, sőt,
különböző tudományos módszerekkel visszamenőleg, sok évezred távlatából is sok mindent
megtudtunk már a régmúlt éghajlati viszonyairól (pl. oxigénizotópos módszerrel a sarki
jégtakaróból vagy üledékekből). Ma már számos különböző indikátort figyelünk, amiknek
változása néha drasztikus, olyannyira, hogy akár életeket követel: a hőmérséklet változása, a
hőhullámok gyakorisága és intenzitása, a fagyos napok száma, a csapadékintenzitás különböző
időtávokra vizsgálva stb. Mindezeket helyi vagy globális szinten is érdemes vizsgálni.
Nemzetek teljes termése mehet tönkre egy extrém száraz időszak miatt, a sosem látott
csapadékintenzitás és a sokszor velük járó viharok városok áramellátását képesek egy időre
tönkretenni vagy a közlekedésen keresztül megbénítanak városrészeket. Az éghajlatváltozással
összefüggésben potenciálisan növekszik az UV sugárzásnak való kitettség, ami elsősorban a
bőrre és a szemre gyakorol káros hatást. A krónikus betegségekben szenvedők, a 65 év felettiek
és a gyermekekre különösen veszélyesek lehetnek ezek a változások, hiszen nehezebben
alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez. A szárazságok és az intenzív esőzések a
városok közüzemeit teszik próbára, így azoknak fel kell készülniük az új, eddig kevésbé
jellemző időjárási viszonyokra. De ez nem csak az embernek kihívás. Míg mi csak a szélsőséges
időjárási jelenségeket és környezeti katasztrófákat (pl. gleccserek visszahúzódása,
vízszintemelkedés, belvízkár) érzékeljük, addig a nehezen vagy nem alkalmazkodó fajok és
egyedek fokozott veszélynek vannak kitéve. A felmelegedés sebessége olyan gyors, hogy
számos faj képtelen alkalmazkodni és új élőhelyeket találni.
Megoldás
A cselekvés első lépése, hogy megfelelő információval, tudással, adattal rendelkezzünk a
környezetünkről és annak változásairól. A NASA jelenleg óriási adatmennyiséget gyűjt, tárol és
bocsájt bárki rendelkezésére, amik a klímaváltozás számos indikátorának méréseiből
származnak – mindebből kimutatások, grafikonok, ábrák készülnek az egész bolygóra
vonatkozóan.
A NASA kétféle megközelítést alkalmaz a klímaváltozást illetően:
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és szintjének stabilizálása;
A klímaváltozás elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodás.
A csökkentés terén kétféle cselekvési irány van: csökkenteni a kibocsátást a légkörbe (pl.
fosszilis tüzelőanyagok égetése energia vagy hő előállítása, vagy közlekedés céljából, továbbá
azon „nyelők” erősítése, amik képesek akkumulálni vagy tárolni az üvegházhatású gázokat (pl.
óceánok, erdők, talaj). Utóbbiba értendőek a káros hatások enyhítési megoldásai, pl. túlzott
tengerszint-emelkedés, élelmiszerellátási problémák, extrém időjárási események).
Példaként szolgál a fenti, NASA által készített térkép a globális hőmérséklet-anomáliákat
mutatja 2000-2009 között. Nem abszolút-hőmérsékletet mutat, hanem az eltérést: egyes régiók
mennyivel melegedtek fel vagy hűltek le, összehasonlítva az 1951-1980 közötti időszak
átlagával. Átlagosan 0,6 °C magasabb, mint akkor volt. Érdekes módon a sarkvidéken kb. 2 °C-
kal melegebb van.
Ennek oka a tengeri jégveszteség. Mivel a jégnek nagy a fényvisszaverő képessége (albedója),
ezért amikor megolvad, átadja a helyét a sötétebb óceánnak, ami felerősíti a felmelegedést,
hiszen az óceán felülete több hőt nyel el a Napból, mint a hó és a jég.
A NASA „Eyes on the Earth” programja, az éghajlati rendszerre vonatkozó tudásbázisa és
annak komponensei a világ egyik legnagyobb adatbázisát képezik a klímatudomány területén. A
NASA küldetése, hogy hatalmas mennyiségű tudományos adatot szolgáltasson, ami a
klímaváltozás megértéséhez. Például az Ügynökség adatai a Gravity Recovery and Climate
Experiment (GRACE) és az Ice, Cloud and land Elevation Satellite (ICESat) küldetéseiből,
továbbá az űrbéli radareszközökből egyértelműen azt mutatják, hogy nem várt gyors ütemben
változnak a Föld nagy jégtakarói. A Jason-2/Ocean Surface Topography Mission (OSTM) és a
Jason-1 küldetések megállapították a tengerszint emelkedésének sebességét.
Ezen eszköz segítségével megfigyelhetőek bolygónk „életjelei”, pl. a tengerszint-változás, a
CO2 vagy a sarki ózonkoncentráció. Nyomon követhető a víz útja az egész bolygón a „gravity
map” segítségével a NASA GRACE műholdjairól, vagy vulkánkitöréseket és erdőtüzeket lehet
nyomon követni a szén-monoxidkibocsátást figyelve. Láthatóak a feldfelszín leghidegebb és
legmelegebb helyei a globális felszíni hőmérséklettérképen.
Az "Eyes on the Earth" bemutatja a NASA összes működő Föld-megfigyelő küldetését valós
időben, és lehetővé teszi azok összehasonlítását egy tudós vagy egy iskolás mércéje szerint is.
A NASA a részletes klímaadatbázist elérhetővé teszi a globális közösség számára – civilek,
döntéshozók, tudományos élet képviselői az ügynökségeknél szerte a világon. (Nem feladata
ugyanakkor a klímapolitikák írása, vagy akárcsak részlegesen is megválaszolni a klímaváltozás
kérdéseit.) A NASA az Amerikai Egyesült Államok kormányának egyik ügynöksége a
tizenháromból, amit az Egyesült Államok „Global Change Research” programjának része,
melynek jog szerinti kötelessége segíteni a nemzet és a világ megértését, becsülni, megjósolni és
választ adni a globális változásokra.
Üvegházhatású gázok városi kibocsátásának megfigyelése az űrből
Jobbról balra: A NASA Orbiting Carbon Observatory-2 (OCO-2) műholdja, amely szinte
globális lefedettséggel készít CO2 mintákat a városok egy részéről. Második a Japán Űrkutatási
Ügynökség (Japanese Space Agency) GOSAT műholdja durvább felbontással készít felvételeket
a városok egy részéről, mint az OCO-2. A NASA OCO-3 műholdja hasznos teher a Nemzetközi
Űrállomáson (International Space Station), mely tartalmaz egy un. városi módot is, melynek
segítségével majdnem az összes földi város és erőmű rendszeresen időközönként
feltérképezhető. Utoljára, a távérzékeléses eszközök következő generációja, amit ha három
geostacioner pályán lévő műholdra telepítenek, akkor közel folyamatos, teljes lefedettséget
biztosít szinte minden városról a földön.
2010-ben indult a Carbon Monitoring System (CMS), azaz a NASA Karbonmegfigyelő
Rendszere, mely az Egyesült Államok kormánya által alapított előremutató kezdeményezés. A
CMS folyamatosan fejleszti a földi karbonformák nyomonkövetését (vagyis hol vannak a
különböző szénformák) és azok átalakulását (vagyis hogyan vándorolnak egyik formából a
másikba).
A rendszer végső célja a szénforrások és –nyelők változását mérni, megérteni és megjósolni, és
áttörést elérni e téren, tekintve, hogy ez nagymértékben meghatározhatja, hogy bolygónk
hogyan reagál a növekvő kibocsátásokra és/vagy a klímaváltozás elleni erőfeszítéseinkre. E
munka szintén segíthet a rövidtávú stratégiaalkotás és -tervezés során.
A NASA-hoz kapcsolódó Megacities Carbon Project a világ nagyvárosainak üvegházhatású
gázkibocsátásának pontos mérésére és megfigyelésének nehézségeire fókuszál. A fosszilis
üzemanyag CO2 kibocsátásának háromnegyede a földfelszínnek csupán 2%-áról érkezik: a
városokból és az azokat ellátó erőművekből. A projekt jelenleg a párizsi és Los Angeles-i
mintaprojektekre fókuszál, ezeken a helyeken a levegőminőséget ellenőrzik. A cél világszerte
elterjeszteni és telepíteni egy olyan karbon megfigyelő rendszert, mely a döntéshozóknak
lehetővé teszi, hogy teljes mértékben lássák a szénforrások és –nyelők rendszerét, és azok
változását az idővel.
A Los Angeles-i megaváros megfigyelő rendszer bemutatása
A Los Angeles-i övezetben in-situ szenzorok végeznek folyamatos és pontos méréseket az
üvegházhatású gázok kibocsátásáról, illetve annak CO2, CH4 és CO tartalmáról. a Wilson-
hegyen lévő eszköz naponta többször szkenneli a területet és ferde-oszlopos keveredési
arányokat mér. Egy másik távérzékelési eszköz a Kaliforniai Egyetemen folyamatos nappali
méréseket végez az oszlopok keveredési arányairól. Légi és mobillaborok nyújtanak ritkán, de
intenzíven mérési adatokat. Más eszközök a szelet és a réteghatárok magasságát vizsgálják.
A klímaváltozás, üvegházhatás, kibocsátások összefüggő rendszere miatt elkerülhetetlen, hogy
ne foglalkozzon a klímaváltozás kapcsán az alternatív energiaforrásokkal a NASA is, így a szél-,
hullám- és napenergiával, továbbá a bio-üzemanyagokkal, de a klímaváltozás összefüggéseit
aligha tárhatnánk fel ilyen és ezekhez hasonló mérések, adatok nélkül.
[1] A NASA klímaváltozással foglalkozó honlapja: http://climate.nasa.gov/solutions/adaptation-
mitigation/
[2] Magyarország Környezeti Állapota 2013,
http://neki.gov.hu/?TeruletKod=0&Tipus=content&ProgramElemID=2&ItemID=1501
[3] Berényi Dénes: Hogy állunk a klímaváltozással?,
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2011/tv1103/berenyi.html
[4] A NASA adatbázisai: http://data.giss.nasa.gov/
[5] A NASA adatbázisa alapján készített klímaváltozást bemutató képei:
http://climate.nasa.gov/state_of_flux
[6] A NASA Föld megfigyelő: http://earthobservatory.nasa.gov/
2.a. A klímaváltozáshoz kötődő tudományfinanszírozás problémái és megoldásai (jó
gyakorlatok, jó példák a nagyvilágból) című esettanulmányok a jelen projekt tananyagának
13-18. leckéinél került bemutatásra itt csak a teljesség kedvéért hivatkozunk rá.
2.b. A klímaváltozással, alkalmazott ökológiával és környezeti kutatásokkal kapcsolatos
tudományfinanszírozás publikációs problémáinak újszerű megoldása – Az “Applied
Ecology and Environmental Research” című nemzetközi tudományos folyóirat publikációs
politikája
Dr. Hufnagel Levente
főszerkesztő
Applied Ecology and Environmental Research
ALÖKI Alkalmazott Ökológiai Kutató és Igazságügyi Szakértői Intézet Kft.
e-mail: [email protected], [email protected]
Probléma:
A tudományfinanszírozás egy speciális kérdése az elsőfajú tudományos publikációk
megjelentetésének támogatása. Ahhoz, hogy a kutatók tudományos eredményei bekerüljenek a
nemzetközi szakmai vérkeringésbe, lehetőleg olyan nemzetközileg jegyzett, indexelt, referált
tudományos folyóiratokban kell publikálni azokat amelyek minél jobban megfelelnek az alábbi
kritériumoknak:
A folyóiratnak nemzetközi szerkesztőbizottsága van, akik segítik a magas szakmai
színvonal fenntartását és a folyóirat szakmai hírnevének erősítését, a legjobb szerzők és
lektorok felkutatását, a cikkek szakmai ellenőrzését.
A folyóiratban minden beérkezett kéziratot regisztrálnak és előzetes formai és tartalmi
szűrés után (ha a kézirat az alapvető követelményeknek megfelel) titkos és anonim
módon lektoráltatnak legalább 2 bíráló felkérésével.
A folyóirat nemzetközileg regisztrált periodika, amely ISSN számmal rendelkezik,
A folyóiratban megjelent valamennyi cikk DOI azonosítóval rendelkezik, így mindig
megtalálható és elérhető a kutatók számára.
A folyóiratot több nagy könyvtár és egyéb intézmény is felveszi repozitóriumába.
A folyóiratban megjelenő cikkeket referáló folyóiratok és adatbázisok folyamatosan
nyomon követik és feldolgozzák.
A folyóirat Enhanced Publication Policy-t alkalmaz, vagyis a megjelenő cikkekhez
háttéradatok, felhasználást segítő dokumentációk csatolhatók, így értéknövelt
publikációk keletkeznek.
A folyóirat Open Access Policy-t alkalmaz, vagyis a megjelent cikkeket teljes
terjedelmükben szabadon és térítésmentesen az olvasók rendelkezésére bocsátja az
interneten.
A folyóirat szerepel az évente megjelenő világszintű Journal Citation Report-ban így
nemzetközileg elismert impact factora van.
Az ilyen folyóiratok fenntartása, működtetése jelentős anyagi ráfordítást igényel. Egy folyóirat
működtetése háromféle finanszírozási szerkezetben képzelhető el:
1. „Az olvasó fizet modell”: ez a hagyományos folyóiratok alapvető finanszírozási
módja. A folyóirat példányait, vagy internetes olvasási lehetőségét meg kell
vásárolni. A rendszer hátránya, hogy akadályozza a folyóiratban megjelent
tanulmányok lehető legszélesebb terjesztését és különösen a harmadik világ
országaiban az ilyen folyóiratban megjelent cikkeket a kutatók nem tudják
figyelembe venni munkájuk során.
2. „A szerző fizet modell”: ez az Open Access típusú, tehát szabad hozzáférésű
publikációk tipikus finanszírozási formája. Hátránya, hogy szegény országok
tehetséges, de anyagiakban hátrányos helyzetű kutatói nem mindig engedhetik
meg maguknak, hogy a publikáció sokszor borsos árát megfizessék. Így fontos és
jó színvonalú kutatások esetleg publikálatlanul, vagy a nemzetközi tudományos
vérkeringéstől elzárt lokális nemzeti folyóiratokban elsikkadhatnak.
3. „A kiadó fizet modell”: ezen az elven működhetnek egyes rangos egyetemek
házi folyóiratai, vagy valamilyen állami vagy közösségi forrásból finanszírozott
orgánumok esetleg cégek saját folyóiratai. Ez egy elvileg ideális rendszer lenne,
de sokszor nehéz olyan jótékony és tőkeerős kiadót vagy mecénást találni, aki
önkéntes és ellenszolgáltatás nélküli garanciát vállal egy folyóirat folyamatos
működtetésére. Ezen rendszernek is vannak továbbá hátrányai, nevezetesen, hogy
a finanszírozást vállaló kiadótól, mecénástól, vagy az államtól függővé válik a
folyóirat szerkesztősége, ami nemzetközi tudományos folyóiratnál erősen
kétséges helyzet, hiszen megnyitja a publikációs politika manipulálásának
lehetőségeit, amikor felmerül annak gyanúja, hogy a kéziratok elfogadását,
nemcsak a cikk szakmai minősége, hanem annak tartalmi megállapításai is
befolyásolják. Például egy gyógyszergyár által finanszírozott folyóiratban esetleg
nehéz olyan cikket megjelentetni, amely az adott cég termékét kevésbé
hatékonynak vagy jónak, esetleg veszélyesebbnek találja egy vagy több másik
cég termékéhez képest. Egy államilag támogatott folyóiratnál esetleg nehéz olyan
tudományos cikket megjelentetni, amely az adott kormányzat politikájának
szakmai bírálataként is felfogható. Egyház által támogatott folyóiratban nehéz
olyan cikket publikálni, ami ellentétes következtetésékre vezet, mint az adott
egyház által képviselt tantételek.
Megoldás:
Az Applied Ecology and Environmental Research című folyóirat küldetésének tekinti, hogy az
emberiség egészének érdekeit szolgáló kiemelkedő jelentőségű ökológiai és
környezettudományi cikkek, köztük különösen a globális klímaváltozás hatásait vizsgáló magas
színvonalú tanulmányok a világ minden országából származó kutatók számára ingyenesen
megjelentethetők és ingyenesen elérhetők, olvashatók legyenek, méghozzá úgy, hogy az
államtól, magáncégektől, vagy más szervezetektől való függetlenség is biztosítható legyen.
Ennek érdekében a világon elsőként vezette be „az alacsonyabb minőség és jelentőség
finanszírozza a magasabbat modellt”, amelynek lényege, hogy a folyóirathoz beérkezett
cikkek a témájuk tudományos és társadalmi jelentősége, valamint szakmai színvonaluk és
minőségük alapján 4 prioritási osztályba sorolódnak a lektorálás folyamata során. Ezek közül a
„nagyon magas és magas prioritású” kéziratok ingyenesek, ezen belül a “nagyon magas”
prioritási kategóriába kerültek még időbeli és sorrendi elsőbbséget is élveznek, a „közepes és
alacsony prioritású” kéziratok viszont elfogadásuk esetén Open Access publikációs díjat
fizetnek, vagyis finanszírozzák a folyóirat többi cikkének megjelentetési költségeit és az ehhez
vezető szakértői és technikai szerkesztői munkát is. A medium és low kategóriák között a
fizetendő díj tekintetében van különbség. Ezen túlmenően a folyóirat minden díjfizetésre
kötelezett kategóriában díjkedvezményt biztosít a fejlődő országok kutatói számára, így némileg
a „gazdagabb országok támogatják a szegényebbeket” elv is megvalósul.
3. Pioneers into Practice – tudásmegosztás egy nemzetközi csereprogram szakértői között
Climate-KIC Közép-Magyarország
Alkotás út 17-19.
DéliPont Irodaház 6. em.
Budapest 1123 Magyarország
+36 (1) 793-1974
A Climate-KIC oktatási programja – Barna Orsolya
A Pioneers into Practice program – Nagy Edit
A klímaváltozás kihívásai radikális innovációt – vagy változást – igényelnek a szocio-
technológiai rendszerben, például a városok és régiók mobilitási, energiahálózati és a háztartási
rendszerében. Ez elkerülhetetlenné teszi a klímaváltozáshoz és az innovációhoz való hozzáállás
gyökeres megváltozását. A klímaváltozás hatásainak csökkentése, vagy az adaptáció is számos
új innovációt, technológiát igényel. Ezeken túl azonban új szaktudást, képességeket is igényel
elsősorban azok részéről, akik ezen területeken dolgoznak.
Mivel a klímaváltozás globális jelenség, ezért nem elég helyi megoldásokat találni, hanem minél
szélesebb körű nemzetközi összefogást kell megvalósítani. Ennek finanszírozása nem csak
támogatásokon keresztül valósulhat meg, hanem piaci alapon is. Mind az USA-val, mind a
Távol-Kelet több képviselőjével nehezen lehet tartani tempót, a technológiai újítások egymás
után születnek, miközben a klímaváltozás hatását nap mint nap érezhetjük és egy modernkori
népvándorlásnak vagyunk tanúi.
Az IPCC 5. jelentése egyértelműen és naprakészen mutatja be ismereteinket a klímaváltozásról,
ugyanakkor részben felhívja figyelmünket az ismerethiányokra is. Míg a klímaváltozással
foglalkozó tudósok 98 %-a egyetért abban, hogy van klímaváltozás és ez az emberi tevékenység
következménye, addig újra és újra hallhatunk olyan döntéshozókat, politikusokat és más, nem
szakembereket nyilatkozni ez ügyben, akik az egész jelenséget tagadják. Akárhogy is, a
klímaváltozás egy mérhető, folyamatban lévő, a bolygónk jelentős részén gyors és radikális
változásokat előidéző jelenség, amiről minél többet kell, hogy tudjunk – ahogy azokról az
eszközökről is, amikkel ellene tehetünk.
Míg ezen területek őslakosainak évszazadok álltak rendelkezésére, hogy megismerjék
környezetüket, tudásukat növeljék arról, milyen az időjárás, hogyan tudják hatékonyan művelni
földjeiket és alkalmazkodni a változásokhoz (pl. tengerszint-változás, erdőtűz), addig ma már
őket is jelentősen érinti a klímaváltozás. Két professzor a Kansas-i egyetemről kiadott egy
tanulmányt, melyben összegyűjtöttek olyan eseteket, amikor sikeres adaptációs
mechanizmusokat sikerült hagyományos tudásra alapozva kidolgozni, ezáltal kiküszöbölve a
klímaváltozás káros hatásait. Ezek többnyire meliorációs megoldások, amiket a saját jogaik
védenek vagy tartatnak be. Egy alaszkai faluban, Husliában, az őslakos közösséget kb. 300 lakó
alkotja. Mint Alaszka nagy részén, ezen a területen is drasztikusan változik a hőmérséklet az
elmúlt 15 évben, és egyre sűrűbben pusztítanak nyaranta intenzív tüzek. A lakosok azonban
régóta ismerik a módját, hogyan kell a fafajtákat ültetni és aljnövényzetet ritkítani, hogy meg
tudják fékezni a tüzet, „pufferzónát” alkotva a védendő területek körül és ezek segítségével
elcsitítják azokat. Más alaszkai őslakosok az árvizek előrejelzéséhez értenek, és ezek a tudások
rengeteg embernek segíthetnek – ugyanakkor nincsen kiaknázva a bennük rejlő potenciál.
Ezeket a tudásokat – a tanulmány szerint piacosítani lehet, ezen keresztül megosztani másokkal,
ez pedig közösségi szinten óriási előnyökhöz vezet. Ez természetesen rengeteg jogi kérdést is
felvet, ugyanis a fejlett és fejlődő országokban a tudás, például egy új találmány birtoklása az
egyén sikerességét növelheti, ha a tudást megőrzi és piacképes termék vagy szolgáltatás születik
belőle. A fenti példához hozzátartozik, hogy az őslakos törzsek jó része
nem szívesen osztja meg tudását, ugyanis félnek, hogy elveszítik ezáltal szuverenitásukat. A
megoldáshoz olyan jogszabály alkotása volt szükséges, ami egyszerre védi meg a tudást és
osztja meg másokkal, hogy ők is alkalmazkodhassanak a klímaváltozáshoz.
Az Európai Unió tehát mind a piaci érdekek, mind az ezzel szorosan összefüggő adaptációs
készség növelése miatt érdekelt abban, hogy a tudás, ami a múltban felhalmozódott vagy épp
most az egyetemeken, kutatóközpontokban, vállalkozásoknál születik, mihamarabb eljusson a
közösség minden részéhez. A jelen döntéshozóihoz manapság különösen fontos lenne eljuttatni.
Megoldás:
Ahhoz, hogy az Európai Unió számos területen képes legyen a világ élvonalában maradni,
ráadásul még növelni is a versenyképességet, ezért létrehozta az Európai Innovációs és
Technológiai Intézetet (European Institute of Innovation and Technology; EIT). Az EIT az
Európai Unió 2008-ban alapított független szervezete, mely 2009-ben kezdte meg működését
azzal a céllal, hogy támogassa az innovációt és a vállalkozóvá válást Európa szerte. Ezzel az
unió gyorsabb gazdasági növekedést célzó stratégiájának egyik eszköze. Az elsődleges cél, hogy
a legmagasabb színvonalú felsőoktatási, kutatási és fejlesztési tevékenységek integrálásával
hozzájáruljon az unió és a tagállamok innovációs kapacitásának fejlesztéséhez.
A közösség szerepe
Az EIT céljait többek között az un. Tudás- és Innovációs Társulásokon (Knowledge and
Innovation Community) keresztül igyekszik elérni, amik az egyetemek, kutatóintézetek és
vállalatok partnerségén alapuló hálózatát jelentik. Az Intézet létrehozásával az EU megpróbálja
egységesíteni az úgynevezett "tudásháromszöget", vagyis összehangolni ezen intézmények
tevékenységét, lökést adva ezzel az európai innovációnak. Az EIT székhelye Budapesten
található, melyet 2008. március 11-én hoztak létre az Európai Parlament és a Tanács
294/2008/Ek Rendeletével. Működését 2010-ben kezdte meg. Az EIT jelenleg 50 főt alkalmaz,
elnöke José Manuel Leceta.
2009 decemberében három KIC-et hoztak létre, ezek a klímaváltozással (Climate-KIC), az
energetikával (InnoEnergy), valamint az infokommunikációval (EIT ICT Labs) foglalkoznak.
(2014-ben újabb két KIC alapult meg: az egészséges élettel és az aktív korosodással az EIT
Health, a fenntartható kitermeléssel, feldolgozással, újrahasznosítással és helyettesítéssel az EIT
Raw Materials foglalkozik.) Az EIT a KIC-ek felállításával az innovációs akciók
menedzsmentjének referenciamodelljét szándékozik kialakítani. A KIC-ek termékeket,
szolgáltatásokat fejlesztenek ki, új vállalkozásokat indítanak, és a vállalkozók egy teljesen új
generációját képzik.
A Climate-KIC több mint 250 európai partnert összefogó közösség, melynek célja, hogy széles
körben elérhetővé tegye a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentéséhez szükséges
szaktudást és elősegítse innovatív termékek, szolgáltatások piacra jutását. Feladata az
innovációs folyamatok ösztönzése és egyszerűsítése az érintett európai intézmények, vállalatok
és tudományágak releváns szereplőinek közösséggé szervezésén keresztül. Az oktatásra,
innovációra és vállalkozói készségek fejlesztésére támaszkodva a gyakorlatban gyorsan
alkalmazható megoldásokat kínál a klímaváltozás által támasztott stratégiai kihívásokra. A
Climate-KIC jelenleg brit, dán, francia, holland, lengyel, magyar, német, norvég, olasz, spanyol
és svájci regionális központokkal működik.
Oktatás
A Tudás- és Innovációs Társulásokon kívül az EIT-nek egy másik fontos tevékenysége is segíti
a tudás növelését, terjedését: az oktatás. Az EIT egyik legfőbb hozzáadott értéke, hogy az
oktatást az innovációs hálóba integrálja, tekintve, hogy az gyakran hiányzik a sokkal
hagyományosabb kutatási-üzleti partnerségi kapcsolatokból. Az EIT ezáltal igyekszik támogatni
a jövő vállalkozóit, és alapvető változást elősegíteni a vállalkozói szféra kultúrájában és
hozzáállásában. Azáltal, hogy az EU az EIT-t finanszírozza, nem csak a jövő tehetségeibe fektet,
akik start-upokat hoznak létre, hanem hozzájárul a meglévő vállalkozások innovációjához így ez
lehet a növekedés forrása. Ezzel a szemlélettel hozták létre a KIC közösségek a saját oktatási
programjukat , ami nagyon erősen támogatja a vállalkozói és innovációs képességek fejlődését,
amiket az európai innovációs rendszer igényeire szabtak.
A KIC-ek felsőoktatási partnereinek fókuszában az innovatív tananyagok fejlesztése áll, mely
segítségével a tanulók, vállalkozók, üzleti innovátorok olyan tudáshoz és képességekhez jutnak,
ami elengedhetetlen egy tudásra és vállalkozásokra épülő társadalomban. Ezek az innovatív
programok az egyetemek, vállalkozások és kutatóközpontok partnerségén alapulnak, akik
szorosan együttműködnek és kettős diplomát adnak, nemzetközi és ágazatokon átívelő
mobilitási tapasztalatot, továbbá az innovációhoz és vállalkozáshoz szükséges tudást.
2011-ben több mint 600 tanuló volt, 2012-ben több mint 1300 csak a mesterfokon. Az EIT
2014-2020 között 3,18 milliárd eurós teljes költségvetést irányozott elő az oktatási
tevékenységekre. Ezalatt az időszak alatt a tervek szerint 10000 mester- és doktori fokozatú
jelentkezőt kíván kiképezni az újfajta tananyaggal, ami kombinálja a kiemelkedő tudományos és
technikai tudást a vállalkozásfejlesztési ismeretekkel.
A Pioneers into Practise program
A Climate-KIC-en belül kifejlesztettek egy szakmai programot Pioneers into Practice (PIP)
néven. E program a résztvevőknek segít minél szélesebbkörű szemléletre és minél részletesebb
tudásra szert tenni egy általa preferált részterületen. A PIP egy 12 EU régió részvételével zajló,
nemzetközi szakértő-csereprogram. A program célja, hogy elősegítse az alacsony széndioxid
kibocsátással működő, versenyképes európai gazdaság kialakulását. Ennek érdekében
klímaváltozással és fenntarthatósággal foglalkozó szakértőket helyeznek el a fogadó
szervezeteknél egy-egy hónapra. A szakértőknek és a fogadószervezeteknek is meg kell felelni
bizonyos szakmai feltételeknek, majd a szakértők a fogadó szervezettel egyeztetve egy
klímaváltozással vagy fenntarthatósággal kapcsolatos projekten dolgoznak, és egy egyeztetési
folyamat során találják meg egymásban az ideális partnert. Ilyen projekt lehet például egy cég
energiafelhasználásának csökkentése, fenntartható városi rendszerek megtervezése
önkormányzatok számára, vagy akár egy környezetvédelmi kérdés rövid, gyerekek figyelmét
felkeltő ábrázolása. A különböző hátterű szakértők és szervezetek együttműködésével,
tapasztalatcseréjével fejlődik a résztvevők innovációs képessége. Ez különböző hátterű egyének
számára nyújt egy sor olyan lehetőséget, amivel fejleszthetik tudásukat a rendszerinnováció
működéséről, hogy aztán egy fenntarthatóbb társadalmat hozzanak létre. A PIP egy ember-
orientált program, amely kimozdít a komfort zónából, s melynek középpontjában a Climate-KIC
régiók és városok kulcsfontosságú kihívásai állnak.
A fogadó szervezeteket egy hazai és/vagy egy külföldi szakértő segíti egy klímaváltozással vagy
fenntarthatósággal kapcsolatos projekt megvalósításában. A szakértők egy hónapot egy hazai,
egy hónapot egy külföldi szervezetnél töltenek. A résztvevők így kikerülnek a megszokott
környezetükből, és tudásukat innovatívan hasznosítják egy eltérő közegben. A gyakorlati
munkán túl a szakértők workshopokon vesznek részt, továbbá ellátogathatnak egy nemzetközi
innovációs fesztiválra is. A program a résztvevők összes költségét, továbbá a kétszer egy
hónapra járó munkabérét és annak járulékait is fedezi.
Szakértőnek jelentkezhet, aki Közép-Magyarországon vagy a 12 programrégió bármelyikében
él, dolgozik, vagy tanul, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik klímaváltozással vagy
fenntarthatósággal kapcsolatos területen, vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik bármilyen
egyéb területen és kétéves fenntarthatósággal vagy klímaváltozással kapcsolatos
munkatapasztalata van, továbbá alkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezik, vagy szabadúszó,
vállalkozó, vagy PhD/posztdoktori képzés hallgatója. Természetesen a folyékony angol
nyelvtudás is feltétel, legalább B2-es szinten. Utóbbi szintén elvárás a fogadó szervezet részéről,
továbbá biztosítani kell munkaállomást és szakmai felügyeletet a szakértőnek, illetve szintén
feltétel az angol nyelvtudás azon alkalmazottak részéről, akik a szakértővel kapcsolatba
kerülnek. Alapvetően bármilyen a 12 programrégióban működő szervezet jelentkezhet, de a
szakértő feladatának mindenképpen kapcsolódnia kell a klímaváltozás vagy a fenntarthatóság
témaköréhez.
A Climate-KIC oktatási tevékenységeinek portfóliójában e program kiemelkedő tevékenység,
ugyanis különös hangsúlyt fektet a PPP elvre: People, Place and Practice (emberek, gyakorlat,
hely). Emberek: A szocio-technológiai rendszerinnovációk függnek a különböző szereplőktől és
azok együttműködésétől: kormányzati, üzleti, kutatási intézmények, civil szervezetek.
Gyakorlat: Ezeknél a szervezeteknél gyökeres változás szükséges a hagyományos szemléletben,
szerepekben, és a vezetők és szakértők mindennapi gyakorlatában. Hely: A társadalmi szereplők
a legalkalmasabbak arra, hogy támogassák e rendszerinnovációt, melynek helyi szereplői a
települési és a regionális szervezetek, melyek helyi rendszerek működtetéséért felelősök,
továbbá a helyi vállalkozások, kutatási intézmények, civil szervezetek. Az oktatási
tevékenységen belül több más is található ugyanezen céllal (pl. Journey – nyári egyetem).
2014-ben Európaszerte 220-an vettek részt a programban, amely 2010-es indulása óta több mint
100 új üzleti vagy tudástranszfer megállapodáshoz és projektjavaslathoz segítette hozzá a
résztvevőket.
[1] Az EIT honlapja: http://eit.europa.eu/ (2015.08.24.)
[2] Az IPCC 5. jelentése: http://www.ipcc.ch/(2015.08.24.)
[3] A tudásmegosztás szerepéről, Alaszkában: http://phys.org/news/2015-06-indigenous-
knowledge-key-climate.html (2015.08.25.)
[4] A Climate-KIC központi honlapja: http://www.climate-kic.org (2015.08.24.)
[5] A PIP program magyar honlapja: http://klimainnovacio.hu/hu/program/pioneers-into-
practice (2015.08.24.)
További képek, infografikák itt: http://klimainnovacio.hu/hu/program/pioneers-into-practice
4. Szemléletformálás
A Föld napja
1616 P St. NW, Suite 340
Washington, DC 20036
Phone: +1-202-518-0044
http://www.earthday.org/
A klímaváltozás jelensége sok szempontból a mai napig vitatott, nem csak a lakosság, hanem a
tudóstársadalom körében is. Anélkül, hogy az okokba belemennénk, a klímaváltozás jelenségét
egyértelműen és megingathatatlanul, számos tanulmányban bebizonyították, ám ez mit sem
számít, ha a lakosság, vagy éppen a döntéshozók erről semmit sem tudnak – ezzel lehetetlenné
téve a cselekvést, a megelőzést, vagy az adaptációt az elkerülhetetlen változásokhoz. Ezt segíti a
szemléletformálás, vagy más néven figyelemfelkeltés.
A szemléletformálás a klímaváltozás esetén olyan intézkedés, amely igyekszik felhívni a
figyelmet a klímaváltozás miatt megváltozott körülményekre és az adaptáció szükségességére.
Ugyanakkor nem minden résztvevő tájékozott kellőképpen arról, hogy mennyire sebezhető a
klímaváltozással szemben és milyen cselekvési lehetőségei vannak, hogy proaktívan
alkalmazkodjanak hozzá. Emiatt van óriási jelentősége a szemléletformálásnak az adaptációs
folyamat során, hiszen a megfelelő tudás birtokában lehet kezelni a klímaváltozás hatásait,
erősíteni az adaptációs képességet és csökkenteni a sebezhetőséget.
A lakosság tudatossága, klímaváltozással kapcsolatos veszélyérzete fontos, hogy növelni
lehessen a lelkesedést és a támogatást, az emberek mozgósítsák magukat és cselekedjenek, a
helyi ismereteket és erőforrásokat pedig megosszák és elterjesszék.
A döntéshozók és politikusok politikai tudatossága kulcsfontosságú, ugyanis meghatározó
szereplői az adaptációs folyamatoknak. A szemléletformálás hatékony kommunikációs
stratégiákat igényel, hogy meghozza a kívánt eredményt. Ezen stratégiák kombinációja a
megfelelő célcsoportokon egy bizonyos időn keresztül, széleskörben nevezhető személetformáló
kampánynak.
A személetformáló kampányok célja a helyi sajátosságoktól függ, de általánosságban
elmondható, hogy növelik az érdeklődést, a célcsoportot ellátják a megfelelő információkkal,
pozitív képet festenek és igyekeznek megváltoztatni az emberek viselkedését. Bár a
szemléletformálás gyakran az adaptációs folyamat első lépésekor fontos, a kutatások azt
mutatják, hogy a tudatosság szintje külső változók hatására időben ingadozik. Például Al Gore
Kellemetlen Igazság (An Inconvenient Truth, 2006) című filmje és az IPCC Nobel-békedíja
pozitív hatású volt a lakosság tudatosságára, viszont a 2010-11-es hideg európai tél idején az
IPCC kisebb hibái és a Kelet-angliai Egyetem (A természetes és antropogén eredetű
klímaváltozásról készítettek tanulmányokat) e-mailjei negatívan hatottak a lakosság
klímaváltozás iránti fogadókészségre, és növelték az általános szkepticizmust. Ebből
következik, hogy a figyelemfelkeltést a folyamat alatt végig szükséges fenntartatni és növelni az
általános szintjét.
A figyelemfelkeltő kampányok célcsoportjai lehetnek olyan embercsoportok, akik valamilyen
különös klímafenyegetés hatásának vannak kitéve, az érintettek, általában a lakosság. A végső
cél mindig a hosszútávú viselkedésváltozás. Ehhez egyének és szervezetek tudását kell növelni,
hogy több szinten is képesek legyenek megérteni és reagálni a klímaváltozás hatásaira. Persze
néha elég csak egyetlen hatást előtérbe helyezni, pl. Hollandiában: Élj a vízzel! (Live with
Water, don’t fight it)
Ezek a kampányok általában akkor hatékonyak, ha többféle kommunikációs csatornán
működnek: Nyomtatott anyagok terjesztése, megbeszélések és képzések szervezése a lakosság
számára, szakmai konzultációk, kommunikáció és információk megosztása a közösségi médián
és tömegkommunikációs eszközökön keresztül, informális hálózatok igénybevétele.
Kombinálható olyan közösségek megalapításával, melyek a helyi lakosok és a vállalkozások
közti önellátást segítik elő, hogy csökkentsék a személyi és vagyonbiztonsági kockázatokat, pl.
egy árvíz esetén. Kommunikálni lehet televízión, interneten, újságokon keresztül egy üzenetet,
ráadásul már számos előre kidolgozott eszköz és módszer áll rendelkezésre a döntéshozók
(http://www.ukcip.org.uk/) és a lakosság figyelmének (rendezvények, társasjátékok)
felkeltésére.
A nagy klímaváltozás témájú kampányok gyakran inkább állnak olyan intézkedésekből, mint a
csökkentés, energiahatékonyság, fenntarthatóság, semmint az adaptációs intézkedésekből. 2006-
ban az Európai Bizottság „You Control Climate Change” (Te irányítod a klímaváltozást)
kampánya célul tűzte ki, hogy az egyén számára nyújt tudást a klímaváltozásról, proaktív
párbeszédet kezdeményez és inkább kisebb viselkedésváltozást próbál elérni anélkül, hogy meg
akarná változtatni az egyén mindennapi életét, továbbá, hogy inkább a személyes felelősség
érzését alakítsa ki. A legkiemeltebb célcsoport azon egyének, akik csak „néha aktívak” a
környezetvédelmi eseményeken (az EU állampolgárok 42%-a). A Bizottság stratégiája arra
épült. hogy ezen célcsoport szkepticizmusát eloszlassa, és meggyőzze őket, hogy az egyéni
tettek meghozzák gyümölcsüket és nagyban hozzájárulnak a klímaváltozás csökkentéséhez.
Az EU ezért olyan eszközökbe invesztált nagy összeget, mint a hirdetések, weboldalak,
kiállítások, médiakapcsolatok, események, iskolai programok mind EU-s, mind nemzeti
szinteken. Ráadásul az EU a tagállamainak saját figyelemfelkeltő kampányait is finanszírozza.
2008-ban az EU azon országokra kedzte fordítani a figyelmét, ahol még nem került
megvalósításra: Magyarországon, Lengyelroszágbnan, Csehországban, Romániában és
Bulgáriában.
1970. április 22-ét a modern környezetvédelem születésének tartják, és azóta is minden évben
megünneplik, mint a Föld napját. Azokban az években virágzott az Amerikai Egyesült
Államokban a hippi kultúra, és országszerte tüntettek diákok a vietnámi háború ellen. Akkoriban
még ólmozott üzemanyagot használtak a gépjárművekben, az ipari tevékenység folytán rengeteg
füst és iszap hagyta el a gyárakat bármilyen következmény nélkül. Akkoriban úgy tekintettek a
szennyezésre és a rossz levegőminőségre, mint a fejlődés velejárójára. A környezet fogalmát a
sajtó szinte nem ismerte. Igazi fordulatot csak 1962-ben hozott Rachel Carson Néma Tavasz
(Silent Spring) c. könyve, mely New Yorkban bestseller lett. Mindenképp vízválasztónak
nevezhető a modern környezetvédelem történelmében, ugyanis több mint 500 000 példányt
adtak el huszonnégy országban, ami akkoriban rekord volt. Így került először reflektorfénybe és
lett a szemléletformálás egyik központi témája az élő szervezet, a környezet és a
közegészségügy. A Föld napja kihasználta az emberek növekvő tudatosságát és a háborúellenes
tüntetések lendületét, és a környezetügyet előtérbe helyezte.
A Föld napja ötlete az alapító Gaylord Nelsontól származik, aki az Egyesült Államok egyik
szenátora volt Wisconsinban, miután megtapasztalta az 1969-es hatalmas olajkiömlést a
kaliforniai Santa Barbarában. Gaylord felismerte a lehetőséget, hogyha a diákok háborúellenes
mozgalmának energiáját a levegő- és vízszennyezésről szóló tudással egyesíti, akkor
nemzetpolitikai szintre emelheti a környezetvédelmet. Nelson szenátor az ötletet környezetügyi
„nemzetoktatásnak” hívta, ezzel meggyőzve Pete McCloskey konzervatív republikánus
kongresszusi tagot, hogy legyen a társelnöke és felkérte Denis Hayes-t nemzeti koordinátornak.
Hayes egy 85 főből álló csapatot hozott létre, hogy mindenfelé szervezzenek eseményeket.
Ennek eredményekképpen április 22-én 20 millió amerikai vonult az utcákra, parkokba és
különböző előadótermekbe hogy tüntessenek egy egészséges, fenntartható környezetért mindkét
part között. Kollégiumok és egyetemek ezrei szerveztek tüntetéseket a környezetállapot romlása
miatt. Különböző csoportok, akik az olajkiömlések, a szennyező gyárak és erőművek, a
nyersszennyvíz-kibocsátás, a mérgező szemétlerakók, peszticidek, autópályák, a vadvilág
pusztulása és a vadon élő állatok kihalása ellen tüntettek, hirtelen rádöbbentek, hogy ugyanazon
értékeket képviselik.
Az 1970-es Föld napja ritka politikai irányt vett: republikánusok és demokraták, gazdagok és
szegények, városlakók és gazdák, iparmágnások és munkavezetők egyöntetű támogatását
elnyerte. Az első Föld napja az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (UNEP)
és a Tiszta levegő, tiszta víz, és a veszélyeztetett fajok Törvényének létrehozásához vezetett.
Gaylord visszaemlékezése szerint „Kockázatos volt, de működött”.
Ahogy közeledett 1990, egy környezetvédelmi vezetőkből álló csoport felkérte Denis Hayst,
hogy szervezzen egy másik nagy kampányt. Ezúttal a Föld Napja globális lett, 141 országban
200 millió embert mozgatott meg, és a környezetvédelem ügyét világszintűre emelte. Az 1990-
es Föld Napja világszinten is felgyorsította az eseményeket, kitaposva az utat az 1992-es ENSZ
Föld Csúcstalálkozónak Rio de Janeiroban. Továbbá arra sarkallta Bill Clinton elnököt, hogy az
Elnöki Szabadságéremmel jutalmazza Nelson szenátort 1995-ben a Föld napja alapításáért, neki
adva így a legmagasabb kitüntetést, amit az Egyesült Államokban egy állampolgár megkaphat.
A millenium elérkeztével Hayes beleegyezett, hogy egy újabb kampányt vezet, ezúttal a globális
felmelegedésre és tiszta energiára fókuszálva. Rekord született: 5000 környezetvédelmi csoport
184 országból több százmillió embert ért el az üzenettel, és a Föld Napja 2000 sikeresen
egyesítette az első Föld Napja nagyléptékű lendületét az 1990-es Föld Napja nemzetközi
aktivizmusával. Az aktivisták szervezése az interneten zajlott, továbbá futótűzként terjed faluról
falura az afrikai Gabonban, százezrek gyűltek a washingtoni National Mall nemzeti parkba. A
Föld Napja 2000 hangos és egyértelmű üzenetet küldött a világ vezetőinek: a lakosság szerte a
világon gyors és határozott tetteket akar a tiszta energiát illetően.
1970-hez hasonlóan a 2010-es Föld Napja is fordulópont a környezetvédelmi közösségek
történelmében. A klímaváltozás tagadói, jól-fizetett olajlobbisták, elzárkózó politikusok,
közönyös állampolgárok és a megosztott környezetvédelmi közösség kommunikációi mind
hozzájárultak ahhoz, hogy sokáig beárnyékolják a fejlődés és változás okát. A kihívás ellenére, a
Föld Napja Hálózat újraalapította a Föld Napját annak 40. születésnapja alkalmából, mint egy
erős üzenetet, ami mellett ki lehet állni. A Föld Napja Hálózat 225 000 embert hozott össze a
National Mallban az ún. Climate Rally-ra, összegyűjtve 40 millió környezetvédelmi
szolgáltatást a 2012-es A Billion Acts of Green (Egymilliárd zöld tevékenység) célját elérendő,
elindítva egy nemzetközi egymillió faültetési kezdeményezést az Avatart rendező James
Cameronnal és megtriplázva az online közösségi tagok számát 900 000-re. A harc a tiszta
környezetért folytatódik, és egyre sürgetőbb, ahogy a klímaváltozás pusztításai egyre inkább
kézzelfoghatóbbak a mindennapokban.
A Föld Napja Hálózat azóta is az egyik leghatékonyabb eszköz, amin keresztül az aktivisták
kapcsolatot tartanak, egymás közösségere hatással gyakorolnak, és pozitív változást érnek el a
helyi, nemzeti és a globális politikában. A Nemzetközi Hálózatnak több mint 50 000 partnere
van 192 országban, míg az amerikai programot több mint 30 000 oktató segíti, koordinálva a
közösségi fejlesztések ezreit és a környezetvédelmi tevékenységeket egész évben.
A Föld Napja Hálózat azonban nem állt meg itt: számos környezetvédelmi programot indítottak
el az elmúlt 45 évben:
Iskolák zöldítése és a környezeti oktatás elősegítése: A zöld iskolák pénzt spórolnak,
energiát és vizet takarítanak meg és jobban teljesítő, egészségesebb tanulókat
eredményeznek.
A globális zöld gazdaság felgyorsítása: Párbeszéd és konferencia szervezése a civil
társadalom, a vállalatok és a kormányzati vezetők között arról, hogyan térjenek át a
hagyományos, fosszilis-alapú gazdaságról a megújuló energiákra, az
energiahatékonyságról és más fenntartható fejlesztési elvekről. Lsd. még: A párbeszéd
világnapja, Nők és a zöld gazdaság, Klíma-jólét létrehozása konferencia stb. (Global
Day of Conversation, Women and the Green Economy (WAGE™), Creating Climate
Wealth Conference).
Egymilliárd zöld tevékenység (A Billion Acts of Green®): A 2011-es Föld Napja témája,
ami a környezetvédelmi szolgáltatások hivatott összegyűjteni, ezzel inspirálva és
jutalmazva az egyéni tevékenységeket és nagyobb szervezetek kezdeményezéseit,
melyek csökkentik a CO2 kibocsátást és támogatják a fenntarthatóságot.
A Canopy Projekt: Fák ültetése a természet és a természetvédelmi területek védelme
érdekében. A projekt elkötelezte magát a Globális Szegénységi Projekt iránt, vagyis 10
millió fát ültetnek a következő 5 évben a világ legsebezhetőbb közösségeiben. Több mint
450 000 fát már elültettek Etiópiában, Kenyában, Kamerunban, Haitin és az oroszországi
és norvégiai boreális erdőkben. A fák nem csak a klímaváltozás miatt hasznosak: ételt
adnak, megkötik és javítják a talajt.
Föld Napja India: 2010-ben önálló program indult el Indiában, Kolkata-i központtal,
hogy mozgósítsa a civil társadalmat és a vezetőket a környezetvédelem alábbi területein:
környezetvédelmi oktatás, Nők és a zöld gazdaság, kapacitásbővítés és képzés, Föld
Napja Indiában
Kampány az Ázsiai Elefánt védelmére
A zöld városok kampány: a klímaváltozást okozó gázok csökkentésével igyekszik
megvédeni a világ legsebezhetőbb városait, pénzügyi lehetőségeket teremtve, és
figyelemfelkeltő kampányokat megvalósítva.
Források:
[1] A klímaadaptációs kapmányokról általában, http://climate-
adapt.eea.europa.eu/viewmeasure?ace_measure_id=656
(2015.08.28)
[2] Föld Napja kampány története: http://www.earthday.org/earth-day-history-movement
(2015.08.28)
[3] Föld Napja Hálózat, http://www.earthday.org/about-earth-day-network-3
(2015.08.28)
5. Helyi és őslakos közösségek szerepe az erdőgazdálkodásban
További információ:
International Secretariat:
1238 Wisconsin Avenue NW, Suite 300
Washington, DC 20007
United States of America
Telephone: +1 202 470 3900
Fax: +1 202 944 3315
Email: info(at)rightsandresources.org
A nemzetközi közösség egyetért abban, hogy sürgősen szükséges csökkenteni az üvegházhatású
gázok kibocsátását, ami az erdőirtásból és az erdők pusztulásából adódik. Évente 13 millió
hektár erdőt vágnak ki, ami jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz (ez 50 futballpálya mérete
percenként). Emiatt kiemelt erőfeszítések szükségesek, amik megállítják a klímaváltozást
mielőtt az elér egy kritikus pontot. De a klímaváltozás elleni küzdelemhez hiányzik egy
meghatározó erő: az őslakos népek földhöz és erőforrásokhoz való jogának erősítése, hiszen ők
azok, akiknek a jólléte az erdőktől függ.
Ezt a klímaváltozás-enyhítési megközelítést régóta alulértékelik. Bár a világ erdeinek nagy
részét a kormányok saját tulajdonuknak tekintik, sok ilyen terület valódi gazdái az őslakos
népek és a helyi közösségek, melyek történelmi és kulturális kapcsolatot őriznek a földdel.
Világszerte több millió közösség alapvető szükséglete és megélhetése függ az erdőktől. Ezek az
őslakosok és helyi közösségek segíthetnek elkerülni az erdők pusztulását, és az ezzel járó
széndioxid-kibocsátást, helyette pedig fenntarthatják az erdőket, melyek elnyelik a szén-dioxidot
a légkörből. Az őslakos népek és helyi közösségek ma 513 millió hektár erdő felett gyakorolnak
törvény szerint vagy hivatalosan jogot, ami csupán egy nyolcada a világ összes erdőterületének.
Ezek az erdők összesen 37,7 milliárd tonna szenet tartalmaznak, ami nagyjából egyenlő Észak-
Amerika összes erdejének széntartalmával. Sokkal nagyobb erdőterületeket szokásjog alapján
birtokolnak, amit jogilag nem ismernek el a kormányok. A legtöbb közösségi erdő az alacsony
és közepes bevételű országokban található, amikben óriási az erdőkivágás kényszere. Még a
kormányok, adományozók és a klímaváltozás elleni küzdelem más szereplői figyelmen kívül
hagyják vagy lebecsülik azt a hatalmas hozzájárulást a klímaváltozás elleni küzdelemhez,
melyet a közösségek szélesebb körű és erősebb erdészeti jogai valósíthatnak meg. Az erdőirtás
és más földhasználat manapság kb. 11%-át teszi ki az éves üvegházhatású gázkibocsátás
mennyiségének, ami főleg CO2-t, metánt, nitrogén-oxidokat és fluorozott gázokat tartalmaz. A
szén-dioxid teszi ki a globális üvegházhatású gáz kibocsátások 82 %-át.
Az erdei közösségek gyenge jogi védelme nem csak föld- és erőforrásügyi probléma, hanem a
klímaváltozás problémája. A megoldás részét képezi az olyan intézkedések megelőzése, melyek
aláaknázzák a közösségek erdészeti jogait. Tehát cél bátorítani a nemzetközi közösségeket, hogy
támogassák az erdei közösségeket a fejlődő világban, hiszen ők védőbástyái a globális
hőmérséklet-emelkedés elleni harcnak.
Ezért a World Resources Institute az alábbi megállapításokat tette:
1. Ha az őslakos népek és helyi közösségek nem vagy csak gyenge jogokkal rendelkeznek,
az erdeik egyre sérülékenyebbé válnak az erdőirtással szemben, ezáltal a széndioxid-
kibocsátás forrásául szolgálhatnak. Az őslakos közösségek erdeinek kivágási aránya
Brazíliában valószínűleg huszonkétszer magasabb a jogaik elismerése híján.
Indonéziában, az erdei közösségek hiányzó vagy gyenge jogai vezettek részben az
erdőirtásból származó szén-dioxid magas kibocsátásához. Az olajpálma-koncessziók
például lefedik a részben Nyugat-kalimantai erdei közösségek 59 %-át.
2. A közösségek erdészeti jogai és ezek kormányzati védelme folyamatosan csökkenti az
emissziót és az erdőirtást. Brazíliában, az őslakosokhoz kötődő erdők irtása 2000 és 2012
között kevesebb, mint 1 % volt, a tőlük független erdők esetén 7 %. A magasabb
erdőirtási arány a bennszülött közösségekhez nem kötődő erdőkben 27-szer több
széndioxid-kibocsátáshoz vezetett, mint amit az őslakos közösségek erdeinek kiirtása
okozott. Utóbbi erdők 36 %-kal több szenet tartalmaznak hektáronként, mint más
területek a brazíliai Amazónia más területein.
3. Az erdőkhöz kötődő jogokkal rendelkező bennszülött népek és helyi közösségek
fenntartják vagy javítják az erdeik széntároló kapacitását. A nigériai közösségek
erdészeti jogának kormányzati védelme 200 millió új fát eredményezett, elnyelve 30
millió tonna szenet az elmúlt 30 év alatt. A nepáli erdei közösségek támogatása az erdők
állapotát annyira feljavította, hogy több mint 180 millió tonna szenet kötött meg 1,6
millió hektáron.
4. Még ha a közösségek rendelkeznek is az erdészeti jogokkal, a kormányzati
tevékenységek, amik aláássák ezen jogokat magas széndioxid-kibocsátáshoz és
erdőirtáshoz vezethet. A perui őslakos közösségek erdei, ahol a kormányzati tevékenység
gyengítette az erdészeti jogokat nagyobb arányú erdőirtáshoz vezetett, mint a perui
Amazónia más területein.
5. A közösségek részben képesek áthidalni azon kormányzati intézkedéseket, amelyek az
erdőkhöz való joguk elé állítanak akadályokat. Hondurasban és Nicaraguában a
bennszülött közösségek képesek voltak részben gátat vetni az erdőirtásnak annak
ellenére, hogy a kormány képtelen volt megvédeni a jogaikat. Bizonyos esetekben a
közösségek elveszítették erdeik 0,01 %-át, míg a környező területeken 1,4 %-át.
Milyen erdészeti jogokat gyakorolnak az közösségek?
Sok közösség a gyakorlatban is rendelkezik bizonyos az erdeikre vonatkozó jogokkal, de ezek
elismerése a kormányaik által jogilag nem biztosított. Ezek engedik nekik például, hogy az erdei
erőforrásokat olyan speciális célokra használják, mint faanyag vagy gyógynövények
kitermelése. Számos más közösség egyáltalán nem rendelkezik olyan erdővel, amit otthonának
nevezhet, így hivatalosan el nem ismert vagy általános jogokat gyakorolnak. Vannak olyan
jogok, amiket a közösségek gyakorolhatnak és a kormányoknak adott a lehetőség, hogy azokat
jog szerint is elismerje. A Jogok és Erőforrások Kezdeményezés (Rights and Resources
Initiative – RRI) az alábbi jogokat fogalmazta meg:
Hozzáférés: jog belépni vagy áthaladni az erdőn.
Visszavonás vagy használat: a haszonszerzés joga az erdő erőforrásaiból.
Igazgatás: döntéshozatali jog az erdő erőforrásait és egy erdőterületet illetően, amelyen a
közösség hozzáférési és visszavonási vagy használati jogot gyakorolhat.
Kiutasítás: jog visszautasítani a hozzáférést és az erdőhasználatot.
Tisztességes eljárás és a kártérítés: jog, hogy jogszerűen támadják egy kormány
törekvéseit arra, hogy elvegye a közösség egy, néhány vagy minden erdészeti jogát.
Időtartam: azon idő hossza, amíg a közösség gyakorolhatja jogait, akár korlátozva vagy
elismerve azokat.
Elidegenítés: jog eladással, lízinggel vagy valamilyen más módon átadni az erdőt
másnak.
Az elismert jogoknak általában ott lehet jobban érvényt szerezni, ahol az tartalmazza az összes
említett jogot az elidegenítés kivételével, és ahol azok gyakorlata elterjedtebb. Sok ilyen jog
kritikus szerepet játszik azon közösségek megsegítésében, akik az erdőirtás kényszerének
ellenállnak és egészséges erdőket tartanak fent. Például a kizárás joga nélkül a közösségek a
külső érdekeket, pl. fakitermelőket és bányászati vállalkozásokat jogi eszköz hiányában
képtelenek megállítani törekvéseikben. A legegészségesebb erdőkkel rendelkező közösségek
gyakran azok, akik képesek saját szabályaikat meghozni és elérni, hogy legyen saját döntéshozó
hatóságuk. Az országok, ahol a kutatás valós összefüggést mutatott: Honduras, Nicaragua és
Tanzánia. Hasonló korrelációt mutatott 84 afrikai és ázsiai közösség elemzése. Valószínűleg egy
közösség joga erdei erőforrások használatára vagy kitermelésére pozitív gazdasági megtérülést
hoz, amikor a közösségeknek erős ösztönzők állnak rendelkezésükre, hogy beruházzanak az
erdeik fenntartható kezelésébe és védelmébe. A közösségi erdészeti jogok erősítése azonnal
képes növelni a fejlettebb erdőgazdálkodást. Ez pedig képes növelni az értékes javak és
szolgáltatások áramlását, és megerősíteni az erdőt védő gazdasági ösztönzőket.
Javaslatok
Ezen megállapításokra alapozva készült el az alábbi öt praktikus, tényeken alapuló javaslat az
adományozók, kormányok, civil társadalom és más érintettek számára, akik a klímaváltozáson, a
földhöz való jogon és az erdészetben dolgoznak.
1. El kell ismerni az őslakos népek és helyi közösségek erdeikhez való jogát. Figyelmet kell
szentelni azon erdővel rendelkező milliónyi közösségnek, akiknek nincsenek meg a
jogaik az erdőkhöz. Indonéziában, ahol a közösségeknek általában nincsenek vagy
gyenge jogaik vannak, új jogszabály van készülőben, amelyben elismerik a közösségek
erdészeti tulajdonjogát. Ahol a közösségek rendelkeznek az erdészeti joggal, a
kormányoknak és partnereinek erősíteni kéne ezen jogokat.
2. Meg kell védeni az őslakos népek és helyi közösségek erdeikhez való jogát. A
kormányoknak és partnereinek segíteni kéne ezen közösségi erdészeti jogokat például
azáltal, hogy feltérképezik a közösségi erdők határait, kiutasítani az illegális favágókat,
és nem pedig kereskedelmi koncessziókat biztosítani a közösségi erdőkhöz. Brazíliában a
kormány feltérképezi és regisztrálja az őslakos közösségek erdeit, segít a közösségeknek
eltávolítani az illegális telepeseket, és általánosan kizárja a vállalatokat a közösségi
erdők kereskedelmi jogának használatából.
3. Technikai segítségnyújtással és képzéssel támogatni a közösségeket. Kormányok,
adományozók és a civil társadalom ezt kéne, hogy tegyék, és kapacitásnövelő
tevékenységeket vállalni, például Mexikóban néhány közösség azért kap képzést és
támogatást az államtól, hogy fejlesszék az erdők fenntartható használatát és a piachoz
való hozzáférést.
4. Az erdei közösségek bevonása az erdeiket érintő beruházásokról szóló döntéshozatalba.
Kormányok és üzletek működhetnek együtt, hogy biztosítsák a kormányzati tervezés
során a megfelelőséget a nemzetközi szabványokkal és, hogy ezen beruházások nem
csorbítják a közösségek erdészeti jogait. Peruban a kormány képtelen volt teljesen
megfelelni a nemzetközi előírásoknak, ami a bennszülött közösségek erdeinek
nagymértékű irtásához vezetett.
5. A közösségek kompenzációja a klímáért és más előnyökért cserébe, amiket az erdeik
nyújtanak. A kormányoknak és partnereiknek pénzügyi támogatásokat és beruházásokat
kéne nyújtani ezen közösségek és azok civil társadalmi partnerei számára, hogy ezzel
erősítsék az erdők fenntartható használatára vonatkozó gazdasági ösztönzőket. Ráadásul
egy jövőbeni nemzetközi egyezmény részeként az érintetteknek kéne támogatni a
közösségek erdőkhöz való jogainak erősítését, hogy ezáltal csökkentsék az erdőirtásból
és pusztulásból származó emissziókat.
A klímaváltozás enyhítésének alulértékelt megközelítése
A fent említetteken túl az is gondot jelent, hogy a közösségek erdészeti jogainak el nem
ismerése sérülékenyen hagyja az erdőket a kereskedelmi, legeltetési, termőföldként való
hasznosítás, olajpálma termesztés vagy bányászati célú fakitermeléssel, erdőirtással szemben.
Néhány területen a kábítószer-kereskedelem okoz erdőveszteséget. Az erdei közösségek
jogainak elismerése és védelme kudarcba fulladt, és ez nem csak az emberiség számára jelentett
veszteséget, hanem a Föld éghajlatának is.
A pusztítás ellenére a világ erdei még mindig hatalmas szénelnyelő kapacitással bírnak, ami
nélkül a klímaváltozás még radikálisabb lenne. Összességében, a világ erdői több szenet kötnek
meg, mint amennyit maga az atmoszféra tartalmaz, elnyelve így az üvegházhatású-
gázkibocsátás 50 %-át 2009-ben. Ha a közösségek nem kapják meg azokat a jogokat és
kormányzati védelmet, amire szükségük van, és amit megszolgáltak, az erdőterületek
valószínűleg további széndioxid-kibocsátó forrássá válnak. Ennek a kettős veszteségnek
elsősorban Latin-Amerika, Afrika és Ázsia vannak kitéve, a közösségi erdők nagyszabású
földüzletek és beruházási projektek gyakorolta nyomás miatt (pl. bányászati, olaj- és földgáz-
koncessziók fedik le a perui Amazónia háromnegyedét, ami számos bennszülött közösségnek és
helyi közösségnek az otthona). Az erősen erdős Libéria kb. felét kereskedelmi használatra
bocsátották, elsősorban külföldi bányászati és olajpálma-vállalkozások részére.
Néhány, az erdőirtásból és erdőpusztulásból eredő emisszió csökkentését célzó nemzetközi
kezdeményezéstől eltekintve (REDD+), a fejlesztési ügynökségek, kormányok és mások is
kudarcot vallottak, hogy elegendő súlyt fektessenek a klímaváltozás enyhítése és a közösségi
erdei jogok erősítése közötti kapcsolatra. Például a 2014-es ötödik IPCC jelentés alig említi,
hogy a tiszta földjogok, a végrehajtás és a közösségi erdőgazdálkodás igen fontosak a
mitigációhoz (a klímaváltozás és a kibocsátások mérsékléséhez), és csupán levonja a
következtetést, hogy „több kutatás szükséges”. Vezető fejlesztési ügynökségek sem ragadták
meg a lehetőséget, hogy erősítsék a közösségi erdészeti jogokat és azokat központi elemévé
tegyék a klímaváltozási szakpolitikáknak vagy programoknak. Az Egyesült Államok
Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, ami a világ legnagyobb adományozó szervezete, alig
említi ezt a témát a Klímaváltozási és Fejlesztési Stratégia 2012-2016 dokumentumban.
Erős bizonyíték van rá, hogy a közösségek erdészeti joga összefügg az erdők állapotával.
Például egy közelmúltban végzett tanulmány 30 közösségi erdőben mérte a szénmennyiséget 3-
4 éven át, lefedve Bissau-Guineai Köztársaságot, Indiát, Malit, Nepált, Pápua Új-Guineát,
Szenegált és Tanzániát. A 30 közösségi erdőben kimutattak átlagos, évenkénti 4,9 tonna/hektár
növekedést az erdők széntároló kapacitásában. Három erdőben a teljes karbontartalék csökkent,
köszönhetően a nem közösségi tagok általi illegális gabonatermesztési célú tarvágásnak. Egy
másik, ettől független, tíz Latin-amerikai, Kelet-afrikai és Dél-Ázsiai ország 80 erdejét vizsgáló
elemzés rámutatott, hogy a közösségi erdőgazdálkodás összefügg a karbonkapacitás magas
szintjével. Ezen közösségek jogainak erősítése és kiterjesztése más közösségi erdőkben képesek
új eszközt adni a klímaváltozás elleni harchoz, és el kéne ismernie őket és magasabb prioritási
szintre kéne emelnie a döntéshozóknak és a segélyszervezeteknek.
Forrás:
http://www.rightsandresources.org/wp-content/uploads/Securing-Rights-Combating-Climate-
Change.pdf
Kolumbia, Amazónia 2010.
9. A biogazdálkodás módszere a klímaváltozás mérséklésére Kubában és Ugandában
Amióta tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok felelősek a klímaváltozásért, azt is tudjuk, hogy a
mérséklést elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentésével tudjuk elérni, és
ez megkerülhetetlen – az eddigi hagyományos megoldásokat nem lehet folytatni. Az IFOAM
egy tanulmányt készített arról, hogy a biogazdálkodás hogyan képes elkerülni és lekötni az
üvegházhatású gázokat, és összehasonlítja azt a hagyományos mezőgazdasággal. A második
része azt mutatja be, hogy a biogazdálkodás hogyan alkalmazható a Kyótó-i Egyezmény
megvalósítása során. A tanulmány eredményei szerint a biogazdálkodásnak fontos szerep jut
mind az üvegházhatású gázok csökkentésében, mind a szén megkötésében.
A biogazdálkodás (más néven ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás) olyan gazdálkodási
forma, mely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon
alapul, a szintetikus műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek mellőzésével, például
baktériumalapú biotrágyák használatával. Tevékenységek alatt itt erdő-, mező-, tájgazdálkodást,
vidékfejlesztést és élelmiszertermelést értünk.
A biogazdálkodás eredménye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot
tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károkozók elleni védelem érdekében
rovarölő- és gyomirtó szereket használnak, addig a biogazdálkodásban a megelőzésé a főszerep.
Ezért például nem szabad olyan növényeket egy területre, egymás után ültetni, melyeket azonos
károkozók pusztítanak. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, melyek káros
szermaradékot egyáltalán nem hagynak. Hozamfokozásra hormonok, antibiotikumok nem
használhatóak fel, valamint nem termesztenek génmódosított növényeket.
A mezőgazdaság szerepe a klímaváltozásban
A mezőgazdaság egyik fő forrása a metán (CH4), dinitrogén-oxid (N
2O) és szén-dioxid (CO
2)
kibocsátásnak. 2010-ben a világ teljes kibocsátása 49 Gt CO2 ekvivalens volt, ennek 15 %-a
ered a földhasználatból és földhasználatváltásból (erdőirtás, kultúraváltás), és további 7 %-a a
mezőgazdaságból. (Ugyanebben az évben Magyarországon a teljes kibocsátás a metán 53 %-a, a
dinitrogén-oxid 65 %-a és a szén-dioxid 8 %-a a mezőgazdaságból származott.)
Ebből jól látható, hogy a mezőgazdaság kiválóan alkalmas az üvegházhatású-gázkibocsátás
csökkentésére. Az egyik lehetőség csökkenteni a kibocsátást, így csökkentve a légköri CO2, CH4
és N2O képződést. Természetesen ehhez az iparnak és más szektoroknak is hozzá kell járulniuk.
A másik lehetőség a szén-dioxid szisztematikus megkötése a talajban és a növényi
biomasszában. Ez minden földhasználat esetén egyedi.
Ugyanakkor a földhasználatból eredő széndioxid-megkötésben rejlő potenciál határai végesek,
az ezekben történő CO2 megkötés nem elegendő, hogy kompenzálja a fosszilis
energiahordozókból származó kibocsátásokat. A hosszútávú megoldást a fosszilis
energiahordozók használatának csökkentése jelenti, pl. alternatívák kifejlesztése,
energiafogyasztás-csökkentése. Ám a mezőgazdaság fő iránya pontosan az ellenkezője:
csökkentés helyett a kibocsátás egyik fő forrása.
A biogazdálkodás emissziócsökkentési potenciálja
A biogazdálkodás – mint a kultúraváltás életképes alternatívája, állandó termesztéstechnológiai
rendszer fenntartható termeléssel – jelentősen képes csökkenteni a CO2 kibocsátását. Mint
intenzív mezőgazdasági rendszer, jelentősen kevesebb fosszilis tüzelőanyagot használ, mint a
hagyományos mezőgazdálkodás. Ez főleg a következőknek köszönhető:
A talaj trágyázása főként a farmon belül keletkező termékekkel (szervestrágya,
hüvelyes növénytermesztés, változatos vetésforgó stb.).
Energiaigényes műtrágyák és növényvédőszerek mellőzése, és
Külső forrásból származó állateledelek – gyakran ezer mérföld távolságból szállítva
– használatának minimalizálása.
A szerves anyagoknak többnyire kedvezőbb az energiamérlege. A biogazdálkodóknak
ugyanakkor van oka tovább csökkenteni a fosszilis energiahordozóktól való függést, odafigyelni
az energiafogyasztásra az élelmiszerelosztási rendszerben.
A metánképződést elkerülendő, a biogazdálkodásnak fontos, de nem mindig jobb hatása van a
csökkentésre. A talajban az aerob mikroorganizmusok alkalmazása és a magas biológiai
aktivitás képes növelni a metán oxidációját. A kérődzők diétája jelentősen képes csökkenteni a
metánkibocsátást. A rizsföldeken végzett metáncsökkentési technológiai kutatások még
gyerekcipőben járnak. A nitrogén-oxidok képződése a túladagolásnak köszönhető, és
nitrogénveszteséget okoz. Ezeket hatékonyan minimalizálták a biogazdálkodásban, ugyanis:
A nitrogén műtrágya mellőzése, ami egyértelműen lehatárolja a teljes
nitrogénmennyiséget és csökkeni az emissziót, ami a műtrágya-előállítás energiaigényes
előállítása során keletkezik.
A mezőgazdasági termelés a kis tápanyag körforgás során a veszteségminimalizálást
célozzák meg
Az állattartás mértéke limitált, ami összefügg a rendelkezésre álló terület méretével és
így a túltermelés és az állati trágya alkalmazása elkerülhető.
A tejgazdasági diéták fehérjében szegények és rostokban gazdagabbak, ezáltal
alacsonyabb az emissziós értékük
A biomassza használata a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására egy újabb emissziócsökkentési
lehetőséget jelent. A biogazdálkodás további előnye, hogy nem alkalmaz szervetlen nitrogén-
műtrágyát, mert az jelentős dinitrogénoxid-kibocsátást okozna és nagyon energiaigényes lenne.
Kuba
Kuba átállása a biogazdálkodásra válaszként érkezett az élelemhiány okozta krízisre, ami az
1990-es években sújtotta a népet. A Szovjetúnió összeomlása és a hosszan fennálló
kereskedelmi embargó kikényszerítette az iparosított mezőgazdasági gyakorlatot a szigeten, és a
kubai termelők a rovarölők, műtrágyák és petróleum csökkenő elérhetőségét egy lehetőséggé
transzformálták, hogy biotermelésre váltsanak, aminek számos környezetvédelmi, társadalmi és
gazdasági hozadéka lett.
A kubai kormány válaszolva az élelmiszerhiány okozta krízisre, 1993. szeptemberében eltörölte
az állami farmok többségét, és ezeket változtatta meg egy együttműködésen alapuló termelés
alapegységeivé. Az állami farmok 80 %-a a munkások kezébe került, akik újra alapították
vállalkozásaikat. Bár a földművesek nem birtokolták a területet, időkorlát nélkül és adómentesen
bérelhették, amíg bizonyos kulcsnövények termelési kvótáit képesek voltak hozni.
Az ezeket a kvótákat meghaladó élelmiszernövényeket szabadon árulhatták a gazdák a
piacokon, ezzel motiválva a farmereket, hogy hatékonyan használják az új biogazdálkodási
technológiákat, mint a szervestrágyát, földigilisztákat, komposztot és a legelő állatok tartását. A
gazdák a terméshozam növelése érdekében újraélesztettek olyan hagyományos módszereket,
mint a köztestermesztés és a trágyázás.
A közpolitika szintén támogatta a városi biogazdálkodást az 1994-es Városi Mezőgazdaság
Nemzeti Programjával (Programa Nacional de Agricultura Urbana), aminek célja volt bátorítani
a gazdákat, hogy változatos, egészséges és friss termékeket állítsanak elő. A havannaiak a
foghíjtelkeiket és udvaraikat átalakították kis farmokká és legelőterületekké. Ez 350 000 új jól
fizető munkahelyet jelentett (az 5 milliós teljes munkaerőn kívül), és évente 4 millió tonna
gyümölcsöt és zöldséget állítottak elő Havannán (egy évtized alatt a tízszeresét) és a város 2,2
millió mezőgazdaságilag önellátó lakosra tett szert.
A kereskedelmi embargó alatt, biztosítandó a nemzeti élelmiszerellátást, Kuba váltása a
biogazdálkodásra pozitívan hatott az emberek megélhetésére, mert folyamatos bevételt nyújtott
a népesség jelentős részének. Ráadásul a rovarölők használatának hiánya a mezőgazdasági
termelésben valószínűsíthetően hosszútávon is pozitív hatással bír a kubaiak jóllétére, tekintve,
hogy az effajta vegyszereket gyakran összefüggésbe hozzák olyan negatív egészségi
következményekkel, mint a rák bizonyos formái.
Uganda
Uganda szintén jelentős lépéseket tett, hogy átalakítsa hagyományos mezőgazdaságát
biogazdálkodási rendszerré, ami hasonlóképp jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi
hasznot hozott. A biogazdálkodást a Codex Alimentarius Bizottság úgy definiálta, mint egy
holisztikus termelésirányítási rendszert, amely elősegíti és erősíti az agrár-ökoszisztéma
egészségét, beleértve a biodiverzitást, a biológiai körforgásokat és a talaj biológiai aktivitását.
Tiltja a mesterséges anyagok használatát, mint gyógyszerek, műtrágyák és rovarölő szerek.
Uganda az egyike azon országoknak, amik a világon a legkevesebb műtrágyát használják.
Kevesebbet, mint két százalékát (1 kg/ha) a már egyébként is alacsony 9 kg/ha
kontinensátlagnak a Szubszaharai Afrikában.
A műtrágyák használatának általános hiánya hasznosnak bizonyult, mint valós lehetőség, hogy a
mezőgazdasági termelés biotermékeit állítsák elő – ez a politikai irány Ugandában széleskörben
meghonosodott.
Ugandában a népesség 85 %-a részt vesz valamilyen módon a mezőgazdasági termelésben, 42
%-kal járulva hozzá a GDP-hez és 80 %-kal az exportból származó bevételekhez 2005/2006-
ban. Már az 1994-es években be lett vonva néhány kereskedelmi vállalkozás a
biogazdálkodásba, és ugyanekkor megindult egy általános mozgalom a mezőgazdasági
szektorban a fenntartható mezőgazdaság meghonosítására, azzal a szándékkal, hogy növeljék az
emberek életszínvonalát.
2003-ra Uganda lett a világ 13. legnagyobb földterülete, ahol biogazdálkodást folytattak, és a
legnagyobb Afrikában. 2004-ben kb. 185 000 hektárnyi földterület került a biogazdálkodási
termelés alá, ami lefedi több mint két százalékát a mezőgazdasági földterületnek, több mint
45 000 minősített gazdával. 2007-ben már 296 203 hektárnyi földterületen 206 803 minősített
farmer dolgozott. Ez azt jelenti, hogy 2002 és 2007 között 359 százakkal nőtt a gazdálkodók
száma és 60 %-kal a vetésterület.
Az IFOAM szerint a bioélelmiszerek és -italok globális piaca kb. 50 billió amerikai dollárra
becsülhető, és 2000-2007 között 10-20 %-kal nőtt évente. Ez az alszektor egyedi
exportlehetőséget nyújt számos fejlődő országban, ami annak a ténynek tudható be, hogy a
jövedelmek 97 %-a OECD országokban képződött, míg a termelők 80 %-a Afrika, Ázsia és
Latin-Amerika fejlődő országaiban él.
Uganda, mint a biotermékek egyik legfőbb előállítója, hasznot húz az exportjövedelmének
jelentős részéből és a gazdálkodók jövedelméből. A minősített biotermék-export a 2003/2004-es
3,7 millió USD-ről 6,2 millióra nőtt 2004/2005-re, mielőtt 2007/2008-ban 22,8 millióra ugrott
volna. Az árkedvezmények feltételeit és a gazdák bevételét illetően a UNEP és UNCTAD által
készített tanulmány azt mutatja, hogy 2006-ban a bioananász, a biogyömbér és a biovanília
farm-kapuára 300 %-kal, 185 %-kal és 150 %-kal volt magasabb, mint a hagyományos termékek
árai.
Következtetésképpen, a biogazdálkodás jelentősen hozzájárulhat az üvegházhatású
gázkibocsátás csökkentéséhez, és a szén-dioxid talajban és biomasszában történő elnyeletéséhez.
Továbbá megállapítható, hogy minden szempontot figyelembe véve a biogazdálkodás
előnyösebb a hagyományos mezőgazdálkodásnál. Ez annál is fontosabb, mivel a
biogazdálkodásban rejlő kapacitás hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez, mint a
fenntartható földhasználat járulékos előnye. A biogazdálkodás alkalmas az elsődleges célok
elérésére: a talaj termőképességének növelése, a folyamatos élelmiszerbiztonság, a biodiverzitás
megőrzése.
Forrásjegyzék
[1] Kotschi J & Müller-Sämann K (2004): The Role of Organic Agriculture in Mitigating
Climate Change. IFOAM. Bonn.
[2] International Federation of Organic Agriculture Movements: The Role of Organic
Agriculture in Mitigating Climate Change,
http://infohub.ifoam.bio/sites/default/files/page/files/role_of_oa_migitating_climate_change.pdf
(2015.10.19.)
[3] Rosset et al. (2006), Surviving Crisis in Cuba : The Second Agrarian Reform and
Sustainable Agriculture
[4] Andy Fisher, The Exceptional Nature of Cuban Urban Agriculture, (2010),
http://civileats.com/2010/04/21/the-exceptional-nature-of-cuban-urban-agriculture/
(2015.10.19.)
[5] Ministry Of Agriculture (2009), Animal Industry and Fisheries of Uganda, Draft Uganda
Organic Agriculture Policy
[6] UNEP (2009), Global Green New Deal: Policy Brief.
http://www.unep.org/pdf/A_Global_Green_New_Deal_Policy_Brief.pdf (2015.10.19.)
[7] Küstermann, B. and K.-J. Hülsbergen (2008): Emission of Climate-Relevant Gases in
Organic and Conventional Cropping Systems, 16th IFOAM Organic World Congress, Modena,
Italy, 16-20 June 2008.
http://orgprints.org/12813/1/12813.pdf (2015.10.19.)
[8] IFOAM and FiBL (2009): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging
Trends 2009. International Federation of Organic Agriculture Movements (IFOAM), Bonn and
Research
[9] UNEP-UNCTAD (2008): Capacity Building Task Force on Trade, Environment and
Development, Best Practices for Organic Policy What developing country Governments can do
to promote the organic agriculture sector, United Nations: New York and Geneva.
[10] UNEP-UNCTAD (2010): Capacity Building Task Force on Trade, Environment and
Development, Organic Agriculture: Opportunities for Promoting Trade, Protecting the
Environment and Reducing Poverty. United Nations: New York and Geneva.
(Uganda)
6. A Balaton vízminőségének javítására tett intézkedések
Balaton, Magyarország
A jelenlegi biológiai és kémiai felügyeletet végzi:
Fejér megyei kormányhivatal, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály
Központi cím: 1016 Budapest, Mészáros u. 58/a
Központi telefonszám: 06-1-224-9100
Központi email cím: [email protected]
Az élet legalapvetőbb feltétele a víz. Életünk során számtalan módon kapcsolódunk hozzá,
elsősorban természetesen ivóvíz szükségletünk révén, de legyen szó bármilyen mezőgazdasági
vagy szinte bármilyen ipari tevékenységről, a víz nélkülözhetetlen.
Felszíni vizeink jó állapotban való megőrzése kiemelt érték, hiszen egy ökológiailag egészséges
víztest, legyen az folyó vagy állóvíz, sok rendkívül értékes funkciót és ökoszisztéma-
szolgáltatást lát el, mely az egész társadalom és az elkövetkező generációk számára is hasznos.
Ezzel összhangban az Európai Unió kinyilvánította akaratát és 2000-ben létrehozta a Víz
Keretirányelv elnevezésű direktívát, melynek célja hogy 2015-re, de legkésőbb 2027-re az
összes felszíni és felszín alatti vizet jó ökológiai állapotba kell hozni. Felszíni vizeink funkciói
között szerepel a vízellátásra való hasznosíthatóság, továbbá igen fontos rekreációs
szolgáltatásokat nyújtanak, mint például a horgászat vagy a fürdőzés, melynek kiemelkedő
turisztikai értéke van. Természetvédelmi szempontból a vizes élőhelyek megőrzése is rendkívül
fontos, mely szintén hozzájárul a megfelelő vízminőség fenntartásához, valamint a biodiverzitás
megőrzéséhez.
A Balaton, mint Magyarország és Közép-Európa legnagyobb tava kiemelten fontos rekreációs
jelentőséggel bír, mely komoly gazdasági bevételt jelent az ott élők számára. Éves szinten a
külföldi és belföldi vendégek összes vendégéjszakáinak 25 százalékát a Balatonnál töltik, mely
igen figyelemre méltó, mivel ennek tetemes része a nyári hónapokban történik.
A Balaton megfelelő vízminősége alapkövetelmény a sikeres rekreációs hasznosításhoz, de a
természeti értékeinek megőrzésében is fontos szerepe van. Különböző szennyezések
következtében már az 1940-es évektől romlani kezdett a Balaton vízminősége, mely a ’60-as
években fokozódott. Ekkoriban még inkább a környező mezőgazdasági területek vegyszerezése
jelentett problémát, mely 1965-ben súlyos halpusztulást okozott, mely 10 %-kal (150 tonna)
visszavetette az éves fogást. Vizsgálatok kimutatták, hogy DDT származékok (főként endrin és
dieldrin) jutottak a tóba. Mivel ezek a vegyszerek leginkább az ívásra érett példányokat
pusztította, a következő években is érezhetőek voltak a halpusztulás következményei, hiszen
eltartott néhány évbe, mire az ivadék-utánpótlás visszaállt a halpusztulás előtti szintre.
Szerencsére a DDT-t és legveszélyesebb származékait a világon elsőként Magyarországon
tiltották be először 1968-ban, így a ’60-as évek végétől kezdődően a vízminőségének romlása
elsősorban az erősödő eutrofizációban mutatkozott, melyet a limitáló növényi tápanyagok
(foszfor- és nitrogénformák) okoztak. Az eutrofizáció révén olyan mértékű algavirágzások (az
algák rendkívüli mértékben való elszaporodása) alakultak ki elsősorban a Keszthelyi-
medencében, melyek rontották vagy nem tették lehetővé a fürdőzés élményét és
halpusztulásokat is okoztak. A legjelentősebb problémát okozó faj a süveges kékmoszat vagy
tudományos nevén a Cylindrospermopsis raciborskii. Ez a faj a tóban nem őshonos,
megjelenését elsősorban a megnövekedett tápanyagmennyiség – elsősorban az eltolódott
foszfor- nitrogén arány ‒ okozta. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején, nyár végére minden
más algát kiszorítva tudott elszaporodni. Az eutrofizációs folyamatok egyik legfőbb problémája
a kékalgák megjelenése és elszaporodása, melybe a süveges kékmoszat is tartozik. A kékalgák
legtöbb faja neuro- és hepatotoxinok termelésére képes, mely fürdéskor a víz lenyelésével, vagy
ivóvízként való hasznosításkor is komoly egészségügyi és állategészségügyi kockázattal jár.
Érzékeny embereknél enyhébb-súlyosabb bőrirritációt is okozhatnak. A világ számos részén
történtek már mind állati mind emberi megbetegedések, melyek sok esetben halálosak voltak.
Ezen felül a kékalgák tömeges elszaporodásuk során halpusztulást is okozhatnak mind a
toxinok, mind az éjszakai oldott oxigénkoncentráció csökkentése révén. A tóba érkező
tápanyagok elsődleges forrásai a tisztítatlan szennyvíz, valamint a nagy területeket érintő
műtrágyázás bemosódása, továbbá az állattartó telepek hígtrágyájának helytelen kezelése révén
jutott. A Balaton elsődleges felszíni vízutánpótlását a Keszthelyi-öbölbe torkolló Zala biztosítja,
melynek vízgyűjtő területe 2600 km2
és az összes vízhozam 40-45% teszi ki. Az 1864-ben
megépült Sió-zsilip megépítése előtt a Kis-Balaton tulajdonképpen a Balaton egy öble volt,
mely igen fontos szűrő funkciót biztosított. A Zala vize erre a nagykiterjedésű mocsaras
területre érkezett, ahol lerakhatta hordalékát. A zsilip megépítése révén a Balaton
vízszintingadozása jelentősen csökkent, mely korábban akár az 5-6 métert is elérte, így a Kis-
Balaton folyamatosan szárazra került, majd a Zala töltéseinek megépítése révén egyenesen a
Keszthelyi-öbölbe szállította hordalékait és a bemosódott tápanyagokat. A Balaton vízminősége
ennek valamint az egyre fokozódó gazdasági és technológiai fejlődések miatt úgymint a
városiasodás, vagy a növekvő műtrágya használat, romlásnak indult. A nemkívánatos jelenségek
visszaszorítására számos tervet dolgoztak ki, mely munkálatok az 1970-es évektől kezdődtek.
Elsőként az 1971-ben készített Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program (BVFP) érdemel
említést. A programban a tó vízminőségének javítása érdekében kiemelten szükségesnek
tartották a vízgyűjtőterület, de különösen az üdülőövezet csatornázásának fejlesztését, a
megfelelő szennyvíztisztítási technológiák bevezetését, melyben központi fontosságú volt a
szennyvizek gazdaságosan kialakítható körzetenként való összegyűjtése és központi telepen
történő tisztítása és ahol arra lehetőség van (pl. Sió környéke) a Balatontól még a tisztított
szennyvíz távoltartása is. Továbbá a mezőgazdasági területek kemizálásának mértéktartó
fejlesztését, valamint az ipari tevékenységekből származó szennyezések kizárását tűzték ki
célul. A kitűzött célok közül több részben vagy teljesen megvalósult, mint például a Fűzfői
Nitrokémiai Ipartelepről minden szennyvíz elvezetése a Balatontól, de a megfelelő vízminőség
eléréséhez még további munkálatokra volt szükség.
A ’70-es és ’80-as években többször is módosították a BVFP-t, melyben továbbra is kiemelt cél
volt az évek során egyre növekvő mennyiségű szennyvíz tisztítása, valamint előtérbe került a
Kis-Balaton rekonstrukciójának programja. Ennek révén a Zalából érkező nagymennyiségű
hordalék újra a Kis-Balatonon terült volna szét, valamint a szállított tápanyagokat az itt lévő
növények használták volna fel. Ezen kívül további cél volt a part menti nádasok megtartása
esetlegesen állapotuk javítása.
Ezt követően a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer első üteme 1981 és 1985 között megépült.
Első része a Hídvégi-tó, mely egy mély fekvésű, észak-déli irányultságú terület, mely az első
védelmi vonalát képezi a Zala által szállított oldott tápanyagok visszatartásának a Balaton elől.
A Zala folyó vize erre a 18 km2-es területre érkezik. A kialakítás során létrehoztak egy
duzzasztógátat, mely 2 méterrel magasabbra tereli a Zala vizét. A folyó jobb parti töltése
szakaszosan elbontásra került, így az előkészített területre áramolhatott a víz, ezen felül
terelőtöltés épült, hogy a folyó vize hosszabb útvonalat tegyen meg a Balaton felé. A területen a
víz tartózkodási ideje hozzávetőlegesen 30 nap, mely során az algák, hínárnövények továbbá a
part és a töltések mentén lévő nád és gyékény felveszi a Zala vízgyűjtőjéről érkező tápanyagok
egy részét. Az átlagos vízmélység 1,5 m körüli.
A Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer második üteme a Fenéki-tó, melyet eredetileg 51
négyzetkilométeresre terveztek két terelőtöltéssel, mely révén a víz tartózkodási ideje 90 nap
körülire várható. A rendszer első része az Ingói-berek, melyet 1992 novemberében került
átadásra, mely 16 km2-t foglal magába. A Fenéki-tó teljes tervezett kiépítésére a rendszer
többszöri felülvizsgálata miatt nem került sor. A vizsgálatok eredménye rámutatott egy
rugalmas üzemrend kialakításának fontosságára, mely révén a Fenéki-tó vízzel még el nem
árasztott területeinek a Zala vízjárását leutánzó elöntésével egy wetland-szerű terület kialakítása
nagyban hozzájárulna a természetvédelmi és ökológiai értékek védelméhez, növeléséhez.
Továbbá fontos cél az árvízi kockázat csökkentése.
A Kis-Balaton nem csak a Balaton vízminőségének megőrzésében fontos, hanem a megfelelő
kezelés révén élőhelyként szolgál rengeteg gerinces és gerinctelen fajnak. Gerinctelen fajok
közül kiemelkedő egyik legbecsesebb rovarfajunk a védett lápi szitakötő. Védett halfajaink
közül a lápi póc és a réti csík is megtalálja itt életfeltételeit. A kétéltűfaunája is rendkívül
gazdag, békafajaink jó része megtalálható itt, továbbá említésre érdemes a pettyes és a dunai
tarajosgőte. A gerinces fauna kiemelt értékét képviseli a terület madár világa. Nagyszámban
találkozhatunk kócsag-, gém- és récefajokkal, ragadozó madaraink közül kiemelendő a barna
rétihéja és a rétisas. Az állatvilág mellett számos védett növényfajunknak is élőhelyéül szolgál.
Értékét jól mutatja, hogy 1951 óta nemzeti szinten védett, 1979 óta a ramsari egyezmény által
jegyzett terület, továbbá 2004 óta a Natura 2000 –es elnevezésű program kiemelkedő
jelentőségű egysége.
A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer megépítésével és a megfelelő mindenfajta
szennyvízkezeléssel kapcsolatos szabályozás révén sikerült elérni, hogy a Balaton a nyílt vízi
részein, manapság a hatóságok által ivóvíz tisztaságúnak minősített. Így a Balaton és a Kis-
Balaton együttesen, egyszerre képez egy természeti értékekben gazdag vízi ökoszisztémát és
egy rendkívül jó rekreációs adottságokkal bíró vizes területet.
Az ingói berek és a Fenéki-tó (forrás: www.ovf.hu)
Forrás: http/www.vizugy.hu
Felhasznált és ajánlott irodalom:
[1] Virág Árpád (1997): A Balaton múltja és jelene, Egri Nyomda Kft, Eger, ISBN: 963 9060 21
6
http://ec.europa.eu/environment/water/water-framework/index_en.html (2015.10.03.)
[2] http://www.kvvm.hu/szakmai/balaton/lang_hu/bitrol1.htm (2015.10.03.)
[3] https://www.vizugy.hu/uploads/csatolmanyok/44/balaton2.pdf (2015.10.03.)
[4] http://www.kisbalaton.hu/index.php/hu/ (2015.10.03.)
10. Agrárerdészeti (Agroforestry) projektek Nepálban
További információk:
http://www.nafnepal.org/content.php?page_id=4
https://www.iucn.org/about/union/secretariat/offices/asia/asia_where_work/nepal/programmes/o
ngoing_projects/enhancing_livelihoods_and_food_security_from_agro_forestry_and_communit
y_forestry_in_nepal/
Az agroerdészet (agroforestry) egy viszonylag új elnevezése régi, jól bevált módszereknek. A
legelfogadottabb meghatározás szerint egy földhasználati rendszerré nőtte ki magát:
Agroerdészet bármilyen földhasználati rendszer, amely az élelmiszer célú növénytermesztést
(egynyári) egyszerre vagy váltakozva kombinálja a fás növényekkel (évelők) és/vagy
állattartással ugyanazon egységnyi földterületen, ezáltal fenntartja vagy növeli a teljes hozamot,
a helybéliek társadalmi és kulturális jellegzetességeinek és a terület gazdasági és ökológiai
feltételeinek megfelelő gazdálkodási eszközök segítségével.
Az agroerdészet összefoglaló neve a földhasználati rendszernek és a technológiának, ahol fás
évelő növényeket ültetnek szándékosan ugyanazon a területgazdálkodási egységen, mint
amelyen a mezőgazdasági gabonák és/vagy az állatok vannak, egyfajta térbeli vagy időbeli
elrendezés szerint.
Egy agroerdészeti rendszerben mind az ökológiai, mind a gazdasági kapcsolatok jelen vannak a
különböző komponensek között. A definíció szerint:
Az agroerdészet normális esetben két vagy több növényi vagy állati fajt alkalmaz, és legalább az
egyik évelő. Egy agroerdészeti rendszernek ezért mindig két vagy több terméke van (output). A
rendszer körforgása mindig legalább egy év és még a legegyszerűbb rendszer is bonyolultabb
egy monokultúrás rendszernél, mind ökológiailag (szerkezetileg és funkcionálisan), mind
ökonómiailag.
Ahogy az alábbi táblázat is mutatja, Nepál területének 40 %-át lefedő erdők elpusztultak. A
vidéki lakosság szenved a nagymértékű alulfejlettségtől, az élelmiszerbiztonság hiányától és a
szegénységtől. Az infrastruktúra kevés, az ivóvízforrások gyakran távol esnek a közösségektől.
Emiatt Nepálban a probléma megoldására különböző, az agroerdészethez kötődő projektek
indultak el.
Nepál területi megoszlása:
1. Az ország teljes területe (km2) 147 181
Hegyvidék 51 817
Dombság 61 345
Terai 34 019
2. Földhasználati statisztikák (ezer
ha)
Mezőgazdaságilag művelt
terület
3 091
Mezőgazdaságilag nem művelt
terület
1 030
Erdőterület (A cserjéseket is
beleértve: 1560)
5 828
Rétek és legelők 1766
Vízfelület 383
Egyéb 2620
3. A GDP (NRs – millió nepáli 1 261 210
rúpia), 2010/2011-es árfolyamon
Mezőgazdaság 449 676
Nem mezőgazdaság 811 534
Előnyök:
Környezetvédelmi előnyök: az erdő terhelése csökken, a helyszíni, mély gyökérzetű
fáknak köszönhetően a tápanyagok újrahasznosítása hatékonyabb, az ökológiai
rendszerek védelme erősebb. A fák gyökérzetének és szárának visszatartó hatása miatt
csökken a felszíni lefolyás, a tápanyag kimosódás és a talajerózió ezen folyamatok során.
A mulcsozás és árnyékolás kombinálásának köszönhetően a talajnedvesség kipárolgása
csökken, a talajfelszíni hőmérséklet csökken, a mikroklíma fejlődik. Az őszi avar
lebomlása és az addíció a talaj tápanyagtartalmát növeli. A lombhullás utáni bomlás
miatt a szervesanyag-tartalom folyamatosan javítja a talajszerkezetet is.
Gazdasági előnyök: Az élelmiszerek, a tűzifa, a takarmány, a trágya és a faanyag
termelése nő. A módszer csökkenti a tönkremenő gabona mennyiségét, növekszik a farm
bevétele köszönhetően a fejlesztett és fenntartható termelésnek
Társadalmi előnyök: a fenntartható foglalkoztatásnak és a magasabb jövedelemnek
köszönhetően fejlődik a vidéki életszínvonal, a tápanyagok és az egészség fejlődik,
köszönhetően a változatos és magasabb minőségű élelmiszertermékeknek, a
stabilizációnak, továbbá a hegyvidéki közösségek is fejlődnek, mivel nincs szükség a
farm tevékenységének folyamatos változtatására.
Nepáli agroerdészeti projektek:
1. Nepáli Agroerdészeti Alap (NAF – Nepal Agroforestry Foundation)
A NAF célja volt javítani a nők, kisebbségek, csoportok, hátrányos helyzetű vidéki közösségek
megélhetésén a társadalmi igazságosság és egyenlőség, a jogalapú szemlélet, az erőforrások
egyenlő elosztása, nem egyenlőséget célzó programok, kapacitásnövelés és a jogalkalmazók
védelme és a konfliktuskezelés eszközein keresztül. Hosszútávú cél volt egy hálózat létrehozása
és a kapcsolatok erősítése a kormányzati, nem kormányzati és civilszervezetek között.
Tevékenységük során megőrzik és kiterjesztik a növények és élőhelyeik helyi és nemzeti
tudásbázisát, az agroerdészeti technikákat. Védik és erősítik a természetes és kulturális
környezetet. Hatékony és igazságos piaci információs rendszert fejlesztenek a vidéki
profitorientált vállalatoknak, fejlesztik és erősítik a helyi szervezeteket, bevonják és támogatják
a helyi közösségeket vidéken és az érzékeny területeken.
2. Közösségen alapuló Himalaya-i erdőgazdálkodás (COMFORM – Community Based
Forest Management In Himalayas)
A Dán Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (DANIDA – Danish International Development
Agency) által finanszírozott projekt dán és nepáli szervezetek együttműködése során jött létre. A
projekt időtartama 2010-2013. Végső célja a fenntartható és igazságos erdőgazdálkodáson
keresztül növelni a megélhetést Nepálban, segíteni jobban megérteni a dinamikus erdei életmód
kapcsolatokat, válaszképp a klímaváltozásra. Erősíteni a társadalmi, humán, fizikai és szervezeti
tőkét, ezáltal növelni a klímaváltozáshoz kötődő erdőgazdálkodási és természeti erőforrás-
kutatási kapacitást a főbb nepáli erdőgazdálkodási kutatóközpontokban.
3. Szágarmantha Közösség Agroerdészeti Projekt (SCAFP – Sagarmatha Community
Agroforestry Project)
A projekt célja növelni az erdőborította területeket és integrációs, megőrzési és fejlesztési
programokon keresztül erősíteni a természeti erőforrások fenntartható gazdálkodását. Nepál
védett területei a legfőbb turisztikai célok, és a látogatók számát tekintve a Szágarmantha
Nemzeti Park (SNP – Sagarmatha National Park) a Királyi Nemzeti Park és az Annapurna
természetvédelmi területhez hasonló jelentőségű. Míg az alföldi területek arról híresek, hogy
meg lehet tekinteni veszélyeztetett fajokat, mint a bengáli tigris és a nagy egyszarvú rinocérosz,
addig a védett hegyvidéki területek festői pompát és gazdag kulturális örökséget kínálnak.
A Szágarmantha Közösségi Agroerdészeti Projekt (SCAFP – The Sagarmatha community
Agroforestry project) egy sokrétű közösség, ami természetmegőrzéssel, azon belül az erdőirtás
témájával foglalkozik 1996 óta.
4. Klímaváltozás Mérséklése a Mezőgazdaságban Program (MICCA – The Mitigation of
Climate Change in Agriculture Programme)
A MICCA programot a FAO indította 2010-ben, hogy klímatudatosabbá tegye a
mezőgazdaságot. Azért létezik, hogy segítse a kisbirtokos farmerek megélhetését a fejlődő
országokban és lehetővé tegye számukra a hozzájárulást a klímaváltozás enyhítését célzó
globális erőfeszítésekhez. A program egyik komponense négy pilot program megvalósításából
áll, és ezáltal kívánja számszerű bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a klímatudatos
mezőgazdaság képes enyhíteni a klímaváltozás hatásait, javítani a gazdák életminőségét, és
képessé tenni a helyi közösségeket, hogy jobban alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz.
Utóbbi két projekt üvegházhatású gázkibocsátásra gyakorolt hatását az EX-ACT eszközzel
számították ki.
5. Nepáli Erdészeti Szövetség (NFA – NEPAL FORESTRY ASSOCIATION)
Az NFA nagyon sok magasan képzett és jó képességű taggal rendelkezik különböző
tapasztalatokkal a természetvédelem megannyi területéről, úgy mint társadalmi vonatkozású
biodiverzitás-gazdálkodás és természetmegőrzés. Széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezik,
többek között minisztériumokkal, nemzetközi szervezetekkel (pl. Globális FSC Hálózat).
Tanácsadói szolgáltatásokat nyújt a legkülönbözőbb intézményeknek. Néhány példa a
szolgáltatásaikra: Terai és a belső terai erdőgazdálkodásról szóló tréning és workshop, tervezés
és konzultáció az erdészeti szektorral kapcsolatosan, tanulmányok, hatástanulmányok,
fordítások, oktatási anyagok elkészítése, Erdő Tanúsítási Figyelemfelkeltő Program.
6. Fejlődéskutatás (DFID PROGRAMME)
A program célja, hogy növelje a kutatók, oktatók és kommunikációért felelős hivatalnokok
előrejelző képességét, a gazdák döntéseinek különböző gazdálkodási forgatókönyveit illetően.
Mindezt az agroerdészeti rendszerben a fény, a víz és a tápanyagok fák és növények hozamára
gyakorolt hatására alapozva készítik el.
Ezáltal az agroerdészeti rendszer egy gazda vagy egy régió szintjén képes megbecsülni a
gazdálkodási rendszer változásait, a népességre gyakorolt nyomást, a környezet pusztulását és a
klímaváltozást a különböző érintetteken.
A projekt célországai a modellt továbbfejleszthetik, majd a nemzeti kutatóközpontokban és
erdészeti és mezőgazdasági főiskolákban használják képzésre, tervezési kísérletekre és
különböző helyek gazdálkodási lehetőségeinek előzetes becslésére. Természetesen az optimális
választás egy agroerdészeti rendszer számára minden talajon és éghajlaton más.
7. Nemzetközi Természetmegőrzési Unió (IUCN - International union for conservation of
Nature), Program Keretmunka (2013-2016)
A program elősegíti a biodiverzitás megőrzését, a környezetvédelmi igazságot és a fenntartható
életmódot Nepálban azáltal, hogy törekszik maximalizálni a szinergiákat és minimalizálni a
kompromisszumokat e három cél között.
A keretmunka az alábbi kulcselemekből áll:
„Ecosystem Focus”: Az IUCN az alábbi kulcsterületekre koncentrálja az erőfeszítéseit:
Erdők: A legnagyobb erőforrás Nepálban, a biodiverzitás legfontosabb helye, változatos
ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt. A vidéki megélhetés szempontjából
kulcsfontosságú biztosítani, hogy ez így is maradjon.
Ivóvíz: A legszegényebb és legmarginálisabb közösségek Nepálban a lápos területektől
és a vízforrásoktól függnek. Ezek regionálisan és globálisan is értéket képviselnek, és
csak a megfelelő gazdálkodás képes megállítani vagy visszafordítani a tiszta víztestek
pusztulását és további megélhetési lehetőségeket biztosítani.
Mezőgazdaság: A nepáli vidéki populáció többsége a mezőgazdaságtól függ, de a
fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlat fenyegeti a vidéki megélhetést és az
élelmiszerellátást. A fenntartható megoldások elősegítése megóvhatja az agro-
biodiverzitást, míg a megélhetés-biztonságot erősíti.
Az IUCN Nepál Program Keretmunka 2013-2016 tematikus programterületei:
A Természetértékelés és –megőrzés erősíti az IUCN biodiverzitás-védelmi
háttérmunkáját, hangsúlyozva mind a megfogható, mind a megfoghatatlan természeti
értékeket
Az IUCN munkáját az emberekkel megszilárdítja a Hatékony és Méltányos
Természethasználat Szabályozása – természeti kapcsolatok, jogok és felelősségek és a
természet politikai gazdasága.
A természeten alapuló megoldások kibővítik az IUCN természettel kapcsolatos
munkáját, hogy megbirkózzon a fenntartható fejlődés, az élelmiszerbiztonság és a
társadalmi-gazdasági fejlődés kihívásaival.
8. Banántermesztési és agroerdészeti tevékenységek támogatása, erősítendő a nepáli Terai
régió árvízzel sújtott közösségeinek megélhetését
Ennek a USAID/NFRP-Fintrac Inc. által támogatott projektnek az a célja, hogy növelje az
árvízkárosultak háztartásainak bevételét azáltal, hogy kármentesíti és hasznosítja a lepusztult
talajt a banántermesztésben és az agroerdészetben. A banántermesztésből kereskedelmi bevételt
indukál, az agroerdészeti gyakorlatot pedig bevezeti az árvízzel sújtott területeken. Főbb
eredmények:
Összesen 945 háztartást támogatott a projekt (30,35 hektáron), ebből 583 az agroerdészetből és
362 a banántermesztésből szerzi a bevételét.
9. Fejlesztési Többdimenziós Mezőgazdaság (MADE – Multi-Dimentional Agriculture for
Development)
Valós igény támadt az aktív és fenntartható erdőgazdálkodás iránt Nepálban, amelyek
segítségével maximalizálni lehet az erdészetből származó termékeket és a bevételt a közösség
számára. Régen, a legtöbb közösségi erdőhasználó csak megvédeni akarta azt, és nem kapott
kellő figyelmet a fenntartható gazdálkodás és erdei erőforrások használata. Mivel Nepál erdei
nem voltak sem gazdaságilag, sem környezetvédelmileg optimalizálva, ezért a MADE Nepál
kifejlesztette a Fenntartható Erdőgazdálkodást. Így az erdőket igénybe vevő csoportokat
összeszervezték, és támogatást nyújtottak nekik hogy elkészítsék saját szabályaikat, operatív
terveiket, hogy megvalósítsanak és módosítsanak vagy felújítsanak. Ráadásul a program
támogatja a bérelt erdők, magánerdők, vallási erdők, a kormányzati tulajdonú és minden más
típusú erdő fenntartható gazdálkodását, tanítják az önellátást, a nem fűrészáru célú erdők
gazdálkodását.
10. Vidéki Régiók és Agroerdészeti Fejlesztési Központ (Rural Region and Agro-forestry
Development Centre)
Az RRAFDC egy nem kormányzati, nonprofit civilszervezet és a társadalmi-gazdasági
felhatalmazás és fenntartható fejlődés területein működik a vidéki közösségekben élő
legszegényebb emberekért. 2000-ben alapult, a szakértők az erdészet, szociológia,
mezőgazdaság, mérnöki tevékenységek, közgazdaságtan és egészségügy területein rendelkeznek
tapasztalattal. Számos agroerdészethez kapcsolódó programot indítottak, például alternatív
energiát, állatállományt, mikrovállalkozásokat és mikrofinanszírozást, önsegítő csoportokat
támogató programokat.
Forrásjegyzék:
[1] Chundawat B.S. and Gautam S.K. (1993): Text Book of Agro forestry, Oxford and IBH
Publishing Co.Pvt.Ltd
[2] Dwivedi A.P. (1992): Agroforestry Principle and practices, Mohan Primlani for Oxford and
IBH Publishing Co. Pvt. Ltd.
[3] Wojtkowski, Paul (2002): Agroeclogical Prespectives In Agronomy, Forestry and
Agroforestry. Oxford and IBH Publishing Co.Pvt.Ltd
Hagyományos esőtáplált mezőgazdaság és agroerdészet, mint elterjedt gyakorlat Nepálban
(2011)
Fotó: Chiranjibi Rijal
11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a lakóházak és középületek esetén
Velux Modell Otthon 2020 projekt
LichtAktiv Haus, Németország, Hamburg
Készült: 2010. november Dizájn csapat: Katharina Fey (koncepció), Prof. Manfred Hegger és Tim Bialucha, TU Darmstadt ee
(dizájn), Ostermann Architekten (projekt megvalósítás), Prof. Klaus Daniels, HL Technik (energia
dizájn), Prof. Peter Andres, PLDA. (fény tervezés)
Akadémiai partnerek: Technical University Braunschweig, Technical University Darmstadt,
Humboldt University Berlin
Fejlesztő: VELUX csoport
http://www.velux.com/sustainable_living
The Active House Secretariat
cabinet DN Rue d'Arlon 25
1040 Brussels, Belgium
Az EPA adatai szerint országonként eltérő mennyiségben ugyan, de az egy évre eső széndioxid-
kibocsátás 8-12 %-a, az energiafogyasztás 14-22 %-a származik a lakossági és kereskedelmi szektorból.
A tendencia 1990 óta növekedést mutat, de éves szinten rövidtávú fluktuációk mutatkoznak az
energiafogyasztásban, részben az időjárási viszonyok változásainak köszönhetően. Az
energiahatékonysági fejlesztéseknek köszönhetően a lakások és üzletek üvegházhatású gázkibocsátása 1
%-al csökkent 1990 óta, azonban az áramfelhasználás indirekt emissziója 28 %-al nőtt ugyanebben az
időszakban a világítás, fűtés, légkondicionálás és egyéb elektromos készülékek fogyasztása miatt. A lakossági és kereskedelmi szektor a háztartásokat és a kereskedelmi üzleteket foglalja magába. A
szektor üvegházhatású gáz emissziója alapvetően a fosszilis üzemanyagok fogyasztásához kötődő fűtés
és sütés-főzésből, a hulladékok és a szennyvizek kezeléséből valamint a hűtőközegekből származik. Ide
tartozik az elektromos áramfogyasztás indirekt emissziója is. A fűtés és sütés-főzéshez használt földgáz- és petróleumtermékek szén-dioxidot (CO2), metánt (CH4) és
nitrogén-oxidokat (NOx) emittálnak. A földgázfogyasztás az összes háztartási és kereskedelmi szektor
összes CO2 kibocsátásának 81 %-áért felelős. A szénfogyasztás a használt energia csak kis részét teszi
ki. A hulladéklerakóba deponált szerves hulladék metánt termel. A szennyvíztisztítók működésük során
metánt és N2O-t emittálnak. A légkondicionálókból és hűtőrendszerekből működésük során, vagy
meghibásodásuk esetén fluorozott gázok (főleg hidrofluorokarbonok, HFC-k) juthatnak a környezetbe.
Európában az energiafogyasztás megközelítőleg 40 %-áért épületek felelősek. Ezzel szemben az összes
szállítmányozás - ide értve a közúti, a vasúti és a légi szállítmányozást is - csupán 30 %-ot tesz ki.
Ahhoz, hogy elérjük a globális CO2 szint csökkenését, egy új épületépítési előirányzat bevezetése
szükséges. A jövő épületei CO2-semlegesek kell, hogy legyenek amellett, hogy egészséges beltéri
klímával, természetes napfénnyel és friss levegőellátottsággal kell rendelkezzenek.
A CO2-emisszió csökkentéséhez alapvető fontosságú, hogy számba vegyük az épület összes minőségi
tulajdonságát és funkcionalitását az energiahatékonyság, az egészséges beltéri környezet és a megújuló
energiák tekintetében. Ez a három kulcsfontosságú terület képezi az alapját a fenntartható
életkörülményeknek, mely magában foglalja az otthonaink minőségi javítását, miközben magas
életszínvonal mellett redukáljuk vagy akár teljesen kiiktatjuk a CO2-emissziót.
Megoldás Ahhoz, hogy redukálni tudjuk a CO2-emissziót és optimalizálhassuk az energia háztartást, az épületet
egy egész egységként kell tekintenünk, nem csak, mint különálló komponensek összessége. Az
energiahatékonyságot már az épület tervezésekor terveznünk kell, és maximálisan ki kell használnunk a
természetes úton elérhető energiaforrásokat, mint a nap és a szél. Kezdésként az ablakokat
energiatovábbító közegnek kell tekinteni, melyeket stratégiai pontokon kell elhelyezni a nap hőjének
hasznosítására, és az optimális természetes szellőzés érdekében, továbbá más típusú ablakokat kell
használnunk az épület északi és déli oldalán. Ezek hatásfoka redőnyökkel és napellenzőkkel együtt
fokozható, amelyek mintegy flexibilis burkolatot képeznek az épület körül, benn tartva a meleget a
hideg téli éjszakákon és kinn tartva nyáron. A jövő intelligens házai úgy lesznek megalkotva, hogy
automatikusan kontrollálják a belső klímát, és elég okosak lesznek hozzá, hogy tudják, mikor kell a
hideg elől szigetelni, mikor kell a meleg ellen védekezni és mikor kell szellőztetni. A maximális napfény és a kiváló szellőzés az optimális beltéri komfort előfeltételei, a minimális
energiafogyasztás pedig egybevág a jövő által támasztott követelményekkel. Egy olyan világban,
amelyben egyre több egészségügyi problémával nézünk szembe (részben például az egyre nagyobb
számban megjelenő allergiás megbetegedések miatt), a beltéri klímaviszonyok alakítása esszenciális
faktor az épületek tervezése során. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a természetes napfény jótékony
hatással van az egészségre, a produktivitásra, a gyermekek tanulási képességeire és általánosan az
egészségre. Hasonlóképpen a természetes szellőztetés eredményeként bejutó friss levegő is alapvető az
egészséges beltéri klíma kialakításában, csökkenti az elektromos készülékek és a házban található
kemikáliák toxikus emisszióinak lehetséges hatásait, ezáltal is csökkentve az allergia kockázatát.
Manapság az EU-ban élő emberek jellemzően az idejük 90 %-át beltérben töltik. Ennek ellenére az
épületek több mint 30 %-a nem nyújt megfelelően egészséges környezetet. Átlagosan két kg élelmiszert
fogyasztunk naponta és körülbelül 15 kg levegőt. Ez az arány is jól mutatja a beltéri levegőminőség
jelentőségét.
A napenergia hasznosítása az épületek CO2 csökkentésének egyik kulcsa. Azzal, hogy a megújuló
energiákat az épületeink szerves részévé alakítjuk, energiafogyasztókból energiatermelőkké
alakíthatjuk. A napenergiát felhasználva melegvíz állítható elő és az újabb technológiák segítségével az
épületek hűtése is kivitelezhetővé válik. Napkollektorok működtetésével a háztartási melegvíz előállítás
energiájának 70 %-a fedezhető. Ha szolár- vagy termálpanelek lennének minden európai otthonra
szerelve, a megtakarítás megközelítőleg 20 millió tonna olajjal lenne egyenértékű évente. A Nap a
legjobb energiaforrás, amivel rendelkezünk és ezt sokkal jobban ki kellene használnunk.
A társadalomnak olyan energiahatékony épületekre van szüksége, amelyek egészséges beltéri
viszonyokat biztosítanak a benne élőknek, dolgozóknak vagy az ott játszóknak, miközben minél kisebb
negatív hatást gyakorolnak a környezetre nézve. Ehhez átalakulás szükséges.
A VELUX csoport aktívan részt vállal ebben az átalakulásban és az épületipar érdekelt feleivel együtt
kísérleteket indított. A cég csúcsminőségű tetőtéri ablakokat kínál, olyan ablakokat, melyek lehetőséget
teremtenek az egészséges és komfortos élethez az épületekben, napfényt és friss levegőt szolgáltatva,
miközben kiváló energiaegyensúlyt tartanak fenn az épületben. A VELUX csoport az Aktívház Szövetség egyik vezető tudásbázis gyarapítója, amely olyan holisztikus
alapelvek mentén dolgozik, mely integrálja a komfort, az energia és környezet hármast. A cég 2008-ban
több északi és déli klímaviszonyokhoz igazított bemutató házat épített, majd 2009-ben elindította a
Modell Otthon 2020 programot, mely során kezdetben hat épületet építettek öt európai országban, hogy
megmutassák, hogy lehetséges a már rendelkezésre álló technológiákkal, termékekkel és eljárásokkal
fenntarthatóan közel zéróenergiájú épületeket létrehozni úgy, hogy közben fontos prioritás marad az
emberi egészség és jólét, de a vonatkozó EU-s követelményeknek is megfeleljen. A tervezés és
kivitelezés során nagyszabású törekvés volt, hogy olyan, az aktív házak alapelvein nyugvó
modellházakat építsenek, melyek kényelmesek és mégis fenntarthatóak.
A program elindítása óta mára több mint 20 különböző klimatikus viszonyokhoz beállított épületet
kiviteleztek 12 országban. A modellépületek valódi körülmények közt történő tesztelésével rengeteg
hasznos információt sikerült nyerni, melyekkel tovább gyarapították a rendelkezésre álló tudásbázist.
2010-ben készült el a LichtAktiv Haus (Fényes Aktív Ház) Németországban. A projekt során egy
Hamburg Wilhelmsburg negyedében található 1950-es években épült ikerházat alakítottak át
karbonsemleges, energiahatékony házzá költséghatékony innovatív modernizálási megoldásokat
alkalmazva. Ez a kísérlet ékes példája annak, hogy hogyan lehet realizálni a bőséges természetes fényt, a friss
levegőt és a jó kilátást egy nagy kihívásokat nyújtó modernizációs projekt esetén is. A cél az
energiahatékonyság optimalizálása volt úgy, hogy az élhetőséggel szemben támasztott legnagyobb
követelményeknek is megfeleljenek, miközben karbonsemleges szinten tartsák az épület működését.
Az építészeti koncepció egyedi modernizációs megoldásokat tartalmaz. Az épület valaha zárt
struktúráját fénnyel elárasztott nagy terekké alakították át, ezzel jelentősen javítva az élhetőségét. Két
gyerekszoba, két fürdő és egy hálószoba található a régi épületben. Az úgynevezett „napfénylámpa”
segítségével, mely a természetes napfény optimális mértékű beáramlását teszi lehetővé, a tető alatti tér
kitágult, ezáltal létrehozva egy központi nappali életteret és olvasószobát. Az élettér horizontális
tágulását biztosítja a majdnem öt méter hosszú, kertre néző üveghomlokzat. Az ablakfelületek 18 m2-ről
60 m2-re növekedtek a felújított épületben (1. ábra). Az így kitágult tér ad helyet a nappalinak és
étkezőnek, a konyhának és a mosókonyhának. A felújítási munkák eredményeképp a LichtAktiv Haus
egy doboz-szerű zárt szerkezetű házból nyílt, nagy terekkel és természetes napfénnyel megvilágított
épületté alakult át. A modulos kialakítás a ház modernizálásának több variációját teszi lehetővé a
rendelkezésre álló financiális háttértől, az energetikai ambícióktól és az elképzelt bővítésektől függően.
Az itt bemutatott épület két gyerekszobából, két fürdőszobából, egy felnőtteknek szánt hálószobából,
egy központi nappaliból és egy olvasószobából áll. Az összes szobára jellemzőek a homlokzati- és
tetőablakok a természetes fény optimális beáramlásának érdekében. A nappali rész egy öt méter hosszú
üvegfallal van lezárva, amely kertbe nyíló ajtókkal rendelkezik. Az elektromos áramellátást
fotovoltaikus elemek, míg a meleg vizet napkollektorok fedezik, melyek teljes egészében kielégítik a
felmerülő igényeket. Az így létrejött épület jó példája annak, hogy hogyan lehetséges a modernizáció az
épületstruktúra komoly átalakítása nélkül, hiszen az épület alapja az eredeti maradt, és csak a
homlokzatot és a tetőt kellett megújítani. Új tetőablakok kerültek beépítésre, így a felső szint is kellő
megvilágításban részesül. A napkollektorok is a tetőre kerültek. Az épület interiorját a több tér
érdekében hatékonyan áttervezték, a régi melléképületből lett a konyha és a nappali, így sikerült egy új
bejárati teret kialakítani, miközben kiváló kilátás nyílik a kertre. A meglévő épület és a modulos bővítés alapstruktúrája ugyanolyan, azonban a mérete, a felhasznált
anyagok és a technológia is eltérő. A modulokkal modernizált kibővített rész keretét fagerendázat
biztosítja, amely lehetővé teszi, hogy az igényekhez igazítsák a bővítés mértékét és kialakítását. A fa
gerendázat lehetővé teszi a lakók számára, hogy az elképzeléseiknek megfelelően tervezzék meg a
bővítést, valamint szabadon választhatnak, hogy milyen anyaggal töltsék ki a gerendakeret közötti teret.
A LichtAktiv House esetében kifinomult technikai eszközöket és minőségi anyagokat használtak. Az
így létrejött épület hatékony az energia és térkihasználás tekintetében, valamint az életteret a kert
irányába nyitja meg. A napfénnyel történő megvilágítás központi szerepet játszott a LichtAktiv Haus
tervezése során, hiszen az egészséges bioritmus az általános egészségre és jólétre is hatással van, arról
nem is beszélve, hogy a napfény optimalizált és kontrollált használata nagy mértékben csökkenti a
mesterséges megvilágítás idejét, továbbá a téli hónapokban más tekintetben is hasznát vehetjük. Ezt
figyelembe véve a napfény intelligens használatával nagymértékben csökkenthetjük az épület
energiaigényét. A LichtAktiv Haus tervezése során ezt igyekeztek a lehető legtökéletesebben
kihasználni, ezért szakértők bevonásával kiterjedt tanulmányokat végeztek. Napfényanalízist
alkalmaztak a projekt kezdeti időszakában, amely eredményeit már az épület tervezésébe is bevontak. A
napfény optimális kihasználtságára törekedve kiváló minőségű és energiahatékony élettereket lehetett
kialakítani. A konyha, étkező terek és hálószobák átlagosan 5 %-os DF-el (daylight factor – napfény
faktor a belső és külső fényviszonyok arányának mutatószáma), a nappal leginkább használt életterek
pedig átlagosan 10 % fölötti DF-el rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos napon nincs szükség
elektromos világításra. A rugalmasan alakítható környezet érdekében a bejövő napfény mértéke
redőnyökkel szabályozható. Ezzel nem csak a vakító fény és túlmelegedés előzhető meg, hanem a
megfelelő belső klíma kialakításában is segít. A sok napfény és kiváló kilátás közelebb hozza a
természetet a lakók számára és lehetővé teszi, hogy átéljék a természet napi ritmusát és
megfigyelhessék a természet szezonális változásait. A redőnyökkel és napellenzőkkel együtt a szellőzési koncepció természetes légkondicionálóként
működik és gondoskodik a kellemes belső klímáról. Az év melegebb periódusában déltájban a dél
irányába néző redőnyök zárva maradnak. A nyugati oldalon a külső napellenzők délutánonként
automatikusan leereszkednek. Amint az idő hűlni kezd, a redőnyök ismét felemelkednek és kinyílnak az
ablakok, hogy friss éjjeli levegőt engedjenek be és lehűtsék az életteret. Az év hidegebb periódusában a
felhúzott redőnyök nappal többlet-napenergiához juttatják az épületet. Alkonyatkor a redőnyök
lecsukódnak, ezzel növelve a szigetelés mértékét. Az automatikusan vezérelt tetőablakok
szükségtelenné teszik a szellőzőrendszer beépítését. A házban uralkodó hőmérséklet, széndioxid
koncentráció és levegő páratartalomtól függően a napenergiával működtetett rendszer automatikusan
nyitja és zárja az ablakokat, hogy mindig komfortos és egészséges közeget teremtsen (2. ábra).
Az épület teljes egészében megújulókból fedezi az energiaszükségletét. A régi házak felújításakor
különösen nagy kihívást jelenthet, hogy általában nagyobb az energiaigényük, mint egy újépítésű ház
esetén. A LichtAktiv Haus esetén egy levegő-víz-hőpumpa és 22,5 m2 napkollektor dolgozik együtt,
hogy a fűtés- és melegvízigényt kielégítse. Ez a kiváló hatékonyságú technológia nagymértékben
csökkenti az üvegházhatású gázemissziót, és a konvencionális energia szükségességét. A tetőn található
75 m2 felületű polikristályos fotovoltaikus cella gondoskodik a hőszivattyú áramellátásáról és
környezetbarát módon termel elektromos áramot. A LichtAktiv Haus karbonsemleges, mivel nincs
beépített hővisszanyerő rendszer és központi légkondicionálás, amelyek beüzemelése túl költséges
lenne idős épületek esetén. Az épület vízellátottságát esővízgyűjtő rendszerrel egészítették ki, ezzel is
hozzájárulva a fenntarthatósághoz. Az itt bemutatott épület csak egy a több mint 20 modellépület közül, melyek szintén példaértékű,
innovatív megoldásokat alkalmaznak az emisszió csökkentés és fenntarthatóság érdekében. Az
Aktívház Szövetség és társszervezetei élen járnak és példát mutatnak a fenntartható és egészséges
épített környezet kialakításában, melyhez felbecsülhetetlen tudásbázist halmoztak fel és számos
szolgáltatással járulnak hozzá.
1. ábra. A LichtAktiv Haus sematikus vázlata: 1 - tetőtér, 2 - „napfénylámpa”, 3 -
hálószoba, 4 - bejárat 5 - konyha, 6 - napelemek-napkollektorok, 7 - étkező/nappali, 8 - étkező/nappali, 9 - Fürdőszoba, 10 - extra toalett, 11 - mosókonyha
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-46-
2. ábra. Az automata szellőzési rendszer és az esővízgyűjtő
Források jegyzéke [1] United States Environmental Protection Agency - Sources of Greenhouse Gas Emissions
http://www.epa.gov/climatechange/ghgemissions/sources/commercialresidential.html (2015.09.10)
[2] ActiveHouse.Info – LichtAktiv Haus http://www.activehouse.info/cases/lichtaktiv-haus
(2015.09.10.)
[3] Velux.com – LichtAktiv Haus
http://www.velux.com/sustainable_living/demonstration_buildings/lichtaktiv_haus (2015.
09.10.)
[4] Velux.com – Sustainable living brochure http://www.velux.com/SiteCollectionDocuments/_PDF-
Documents/Brochures/Sustainable_Living.pdf (2015.09.10.)
[5] Velux.com – Model Home 2020 brochure http://www.velux.com/ar-
DZ/Documents/PDF/V14417-001-004-002_Model-Home_brochure%202015_interaktiv.pdf
(2015.09.10.)
[6] International Building Exhibiton IBA- Hamburg – LichtAktiv Haus http://www.iba-
hamburg.de/en/themes-projects/velux-model-home-2020-lichtaktiv-haus-light-active-
house/projekt/velux-model-home-2020-lightactive-house.html (2015.09.10.)
[6] International Building Exhibiton IBA- Hamburg – LichtAktiv Haus http://www.iba-
hamburg.de/en/themes-projects/velux-model-home-2020-lichtaktiv-haus-light-active-
house/projekt/velux-model-home-2020-lightactive-house.html (2015.09.10.)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-47-
12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás.
Ivóvíz előállítása levegőből különböző technológiákkal
Gyártó: Eole Water SAS
Rue des Alpes
ZA Les Bastides Blanches
04220 SAINTE TULLE / FRANCE
Phone: +33 4 92 72 11 64
Email: [email protected]
Probléma ismertetése:
1992-ben, a jordániai Azraq lápterületeket ellátó, többszáz éves talajvíz-források teljesen
elapadtak. Azóta, Jordánia más részein (pl. Kerak és Jerash) szintén elapadtak források. Az
1990-es évek alatt a szíriai Khabour folyó, az Eufrátesz legnagyobb mellékfolyója több évre
teljesen kiszáradt. 2006-tól 2010-ig pusztító szárazság sújtotta Jordánia, Izrael, Szíria, Irak
and Törökország területeit, elüldözve emberek millióit és elpusztítva az állatállományt és a
termést.
Globális és regionális klímaszimulációk alapján készített tanulmányok azt mutatják, hogy a
kelet-mediterrán és az Észak-afrikai országok valószínűleg lényegesen nagyobb éves
átlaghőmérsékletre, kevesebb éves csapadékra és növekvő vízhiányra számíthatnak a XXI.
században. A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) egyik tanulmánya
szerint megfigyelhető az a trend, hogy a mediterrán övezetben máris egyre szárazabb az
éghajlat. Három független havi adatsor bizonyítja az 1900 és 2010 közötti
csapadékrekordokat, amik alapján kijelenthető, hogy a szárazság 1970 óta növekszik a
mediterrán szárazföldi területeken. Továbbá a Világbank vízhiányról szóló jelentése a Közel-
Keleten és Észak-Afrikában felhívja a figyelmet az Arab Világ vízellátás-biztonságának
növekvő veszélyére. Ez a két terület a legvízhiányosabb – a jelentés a régióban 14 országból
9-et „hiperszáraznak” minősített.
A várható, talán már folyamatban lévő Közel-keleti ivóvízválság, az emelkedő víz- és
szennyvízdíjak és a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedés miatt egyre fontosabb az
elmaradottabb, szárazabb területek ellátása tiszta ivóvízzel. Ezeknek a területeknek az
éghajlata többnyire száraz és forró. Irakot porviharok pusztítják, Szaúd-Arábiában és
Jemenben elképesztő áradások vannak. Az óceánok szintje emelkedik, elöntve Egyiptom
partjait, és ezeknek köszönhetően mára a világ legszárazabb régiójává változtatva a Közel-
Keletet. A térségben az üvegházhatás tekintetében nagyon eltérőek a kibocsátási adatok,
Katarban 2006-ban 56,2 t CO2-t bocsátottak ki, míg Egyiptom 2,5 tonnát. Bár ez a
„történelmi” kibocsátásnak csak töredéke, mégis a globális felmelegedés szempontjából
leginkább sebezhető területekké válnak. Az ENSZ adatai szerint 1970 óta az arab világ
népessége megtriplázódott, elérte a 360 milliót, és 2050-re elérheti a 600 milliót is. A
jelenlegi, modern népvándorlás, mely a Közel-Keletről Európába tart, háborús okokra
vezethető vissza, ugyanakkor a közeljövőben várhatóan a vízhiány miatt újabb, még nagyobb
tömegekre lehet számítani. A megfelelő intézkedésekkel és technológiákkal valószínűleg
megelőzhető, hogy – legalábbis a vízhiány miatt – tömegek hagyják el az otthonaikat, és
szomjazzanak. Míg a világátlag több mint 6000m3/év, az araboknak kevesebb mint 500
m3/év áll majd rendelkezésükre.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-48-
Több technológiai megoldást is született, amelyek részben segíthetnek, vagy segíthetnének
ellátni ivóvízzel a helyi közösségeket, ezáltal megelőzni a népvándorlást, és segíthetnek
betelepíteni egyébként vízben szegény területeket szervesanyag akkumuláló növényekkel,
mezőgazdaságra alkalmassá tenni azokat. A helyi körülményektől függően többféle
technológiát is kidolgoztak. Bár források és kutak nem mindenhol állnak rendelkezésre, a
levegőben mindig van nedvesség. Ezzel ugyan kevés cég foglalkozik, de most már több féle
megoldással képesek rá, ezzel jelentősen enyhíthetnek a küszöbön álló Közel-keleti
klímaválság hatásain.
Olyan megbízható technológiák állnak rendelkezésre, amik képesek összegyűjteni ezt a
nedvességet, fenntartható hozzáférést biztosítva ezzel biztonságos ivóvízhez.
Megoldások ismertetése:
Az egyik megoldás egy 75 éves Sevilla-i hűtőmérnök, Enrique Veiga nevéhez fűződik.
Majdnem húsz éve kezdte fejleszteni 1995 egy különösen száraz év volt Spanyolországban, és
a feltalálónak innen jött az ötlet. A találmány menekülttáborokban, természeti katasztrófák
helyszínén, különösen száraz területeken különösen hasznos lehet – a víz ugyanis teljesen
szennyeződésmentes. A találmány prototípusa 3000 liter ivóvizet képes előállítani naponta, és
képes a levegő nedvességéből kondenzációval ivóvizet előállítani. A berendezés nagyjából
annyi energiát használ a folyamathoz, mint egy mosógép, és automatikusan termeli a vizet.
Az eredmény tiszta „esővíz”, kb. 30 °C-on, és hosszabb ideig is képes tárolni a vizet. Namíbia
kormánya, melynek komoly problémát okoz a szárazság, 1500 darabot rendelt a
berendezésből.
Peruban, a Mérnöki és Műszaki Egyetemen (University of Engineering and Technology) egy
olyan hirdetőtáblát hoztak létre, mely ugyancsak a levegőből állít elő vizet. Azonban itt
mások a környezeti tényezők: Az Atacama Sivatag szélén, a Föld egyik legszárazabb helyén,
a perui Limában szinte sosem esik az eső. Lima a Csendes Óceán partján fekszik, emiatt nyári
napokon, decembertől februárig több mint 90%-os a páratartalom. Kb. 700 000 ember él tiszta
víz nélkül. További 600 000 lakója a 7,5 millió lakosú városnak ciszternákból tud vízhez
jutni, amiket kézzel vagy pumpákkal kell feltölteni és a hagyományos úton tisztítják. Az
egyetem mérnökei 2012-ben felállítottak egy olyan hirdetőtáblát Limában, ami következő év
március elejéig 9450 liter vizet állított elő. Az ötletet jelentkező diákok hiánya adta – olyan
hirdetés akart az egyetem, ami odavonzza a diákokat.
A tábla elektromos áramot használ, öt kondenzátorral működik, a lecsapódó vizet fordított
ozmózissal tisztítja, és egy húsz literes tárolóba vezeti el, ami a hirdetőtábla alján helyezkedik
el. Naponta kb. 96 liter vizet álít elő, és egy egyszerű csapon keresztül ad vizet a helyi
lakosoknak. Az ára kb. 1200 dollár – az egyetem még nem döntötte el, hogy a vizet ingyen
adja-e vagy sem. A technológia költségeinek fedezésére hamar megtalálták a megoldást:
hirdetnek. Az egyetemre jelentkezők száma 28%-kal nőtt.
A Dél-afrikai Namíb-sivatagban él egy bogárfaj, aminek az egész hátát apró dudrok borítják.
A dudrok végéhez tapad a víz, viszont az oldala taszítja. Reggelente a bogár úgy fordítja
magát, hogy a pára, ami lecsaódott a hátán lecsúszik a rovar szája felé. A bogár vízgyűjtő
képessége inspirálta a tudósokat az NBD Nanotechnologies vállalatnál (az NBD a rövidítése a
“Namíb Bogár Tervezés”). A cég egyik célja bevonni egy vizes üveg belsejét olyan anyagok
kombinációjával, a bogár hátához hasonlóan. amikor egy ventilátor elé helyezzük, a levegő
páratartalmának az üvegben kell lecsapódni és összegyűlni.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-49-
Az Eole Water nevű francia alapítású cég úttörője ennek a problémakörnek. 2008-ban
alapították, és az alapötlet Marc Parent nevéhez fűződik, aki egy karíbi szigeten élt még 1997-
ben, amikor vezetékes víz híján elhatározta, hogy a légkondícionálójának a vizét fogja inni.
Számos áramkimaradás után döntött úgy, hogy a víztermelés szélenergiával fogja
kiegészíteni.
Főleg olyan megoldásokat találtak fel, amik szélturbinákat használnak, hogy tiszta ivóvizet
állítsanak elő kondenzációval a levegőből. Jelenleg az egyesült Arab Emirátusokban tesztelik
technológiájukat, megvalósítottak projektet már Abu Dhabi külvárosában, ami naponta 500-
800 liter vizet termel. A cég szerint ez a mennyiség akár az 1000-et is elérheti. A Eole Water
már olyan partnerekkel dolgozik együtt, mint a Siemens, a Carel és a Danfoss. Működés
közben 30kW energiát termel a turbina, amit arra használ, hogy eljuttassa a vizet a
tárolótartályba és működtesse a víztisztítórendszert. A prototípus elérte, hogy a levegő
térfogatából a víz 50%-át képes kinyerni. A víztermeléshez legalább 24 km/h szélsebességre
van szükség.
A szél a szellőzőnyílásokon lép be a közepes méretű turbina orrtölcsérje körül, majd ott a
generátor úgy felmelegíti, hogy gőz legyen belőle. A gőztérfogatot csökkenti a kompresszió,
ezáltal el kezd gyűlni a nedvesség. Ekkor kondenzálódik, és a víz átáramlik a turbinatorony
csővezetékein az acélmentes tartályokba szűrés és tisztítás céljából. A forró levegő kifújásra
kerül a motorburkolatból egy hőcserélő és egy levegőelszívó segítségével.
Technológiáik a következők:
Vízgenerátor (WMS1000 szélturbina): Távoli helyeken képes 1200 liter vizet termelni
naponta, teljesen automatikusan működik, akár 20 éven át is. A turbina külső áramforrás
nélkül képes ezt teljesíteni, az energiaigényét a szélből fedezi, 30kW beépített kapacitással
működik. Semmilyen további infrastruktúrára nincs szüksége a működéshez. Szén-dioxidot
nem bocsát ki, sem talajvízhez, sem felszíni vízhez nem kapcsolódik, a környezetterhelése
megközelíti a nullát.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-50-
1. Rotor-agy (forgószárny-agy) 2. Szárnyak 3. Követlen meghajtású generátor 4. Homokvihar
redőny 5. Hűtőkompresszor 6. Hidraulikus egység 7. Elektromos doboz 8. Vízgyűjtő 9.
Nedvesség kondenzátor 10. Nedvesség kondenzátor légfúvója 11. Légáram-szabályzó 12.
Hőcserélő 13. Hőcserélő öntisztító rendszer 14. Szélsebesség és –irányérzékelő 15. Hőcserélő
levegőelszívója
Víz előállítás napelemmel (WMS-30kW napelem): Csak napenergia segítségével állít elő
vizet. Elektromos hálózatra épp emiatt nincs szüksége, használata olyan területeken javasolt,
ahol állandóan magas a napsugárzás intenzitása és vízhiány van. Teljesen önellátó, bárhova
telepíthető, a konténer mérete szabvány szerinti.
WMS-30kW „Grid Tie”: Ahol van stabil és megbízható, kiépített energiaforrás, ott
alkalmazható a WMS-30kW Grid Tie, melynek legfőbb célja a vízelőállítás. Generátorhoz
vagy elektromos hálózathoz is csatlakoztatható, így 24 órán keresztül tud megbízhatóan és
folyamatosan vizet előállítani, nagy energiahatékonysággal. A szabványos konténerméretnek
köszönhetően olcsón szállítható, és nem igényel semmilyen nehéz emelőgépet a telepítése
során. Praktikus és ergonómikus kialakítása miatt minimális fenntartási igényei vannak.
NERIOS.S3: Kompakt design. Névleges teljesítménye 3,2 kW, önellátó, napelemet használ és
egy innovatív jégtároló rendszerrel lehet felszerelni, mely segít a napi víztermelést arra a
napszakra koncentrálni, amikor a legnagyobb a szükség rá, vagy amikor a levegőnek a
legnagyobb a nedvességtartalma. A jégtároló rendszernek köszönhetően a berendezés
zöldebb, mert kevesebb hagyományos akkumulátort használ és hozzájárul a hosszabb
élettartamhoz. Könnyen mozgatható és telepíthető, kulcsrakészen szállítható.5,1 kWc
telepített napenergiára van szüksége az önálló működéshez, ami 35m2 hagyományos napelem
energiahozamának felel meg. Naponta 150 l ivóvizet képes előállítani, és 1000 l-es tároló
tartozik hozzá. Bármilyen terepen telepíthető, polgári vagy katonai célokra használható,
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-51-
ideális vészhelyzetekben vízelőállításra. Környezetbarát függetlenséget, megbízhatóságot
jelent a tulajdonosának.
NERIOS.G3: elektromos hálózatról működtethet ez a még kompaktabb tagja a NERIOS
családnak, mely nem tartalmaz invertert, akkumulátort, jégtárolót, ezáltal könnyebb,
fogyasztása pedig mindössze 3.2kWh. Teljes nap képes működni sztenderd energiaforrásra
vagy generátorra csatlakoztatva.
Egy másik cég más szempontoknak is igyekezett megfelelni.
A Skywater® 300 Military: Mobilis, tartós és megbízható vízforrás. Alapvetően hasonlít az
előzőekben ismeretett megoldásokhoz, azonban úgy alakították ki, hogy a legkeményebb
körülmények között is megbízhatóan működjön. Külsejét váz védi, neoprén rázkódáselnyelő
tömítésekkel, és a belső alkatrészeknek megerősített rögzítése van. Edzett acélból készült.
Üzemanyaggal működik, egy gallon JP8 üzemanyaggal 10-14 gallon ivóvizet állít elő
óránként. Megspórolható vele a szállítás és csomagolás összes költsége.
.
A Skywater® Harmony lúgos vizet képes előállítani bármilyen környezetterhelés nélkül. Ez a
víz alapvetően különbözik a hagyományos víztől, mert a mérete és az alakja a vízmolekula-
szerkezeteknek megváltozik, hatszögletű lesz, ami lehetővé teszi a víznek, hogy könnyedén
áthaladjon az emberi szöveten, ezáltal hatszor jobban hidratál a hagyományos víznél. A
Skywater Harmony® annyira energiahatékony a megfelelő körülmények között, hogy 0,16
dollárért képes előállítani 3,78 liter vizet. Összehasonlítva, 3,78 liter palackozott víz 1
dollárba kerül.
A Skywater® ESU20 Sürgősségi Kiszolgáló Egység
Egy krízishelyzetre készült termék, mely vészhelyzetben képes 900 gallon (több, mint 3400
liter) vizet előállítani naponta. A Skywater® ESU-20 tartalmaz 3 Skywater® 300-as
atmoszférikus vízgenerátort, egy kb. 4825 literes víztároló tartályt, ami másodlagos
víztisztítóval van kiegészítve és egy 30kW-os elektromos dízelgenerátorral, amik a
formatervezett Featherlite® 20’ lábas szabványú mobilkonténerben kaptak helyet. A
Skywater® ESU-20 adiabatikus desztillációs víztisztító folyamata egyedülálló. A berendezés
páratartalomtól és hőmérséklettől függően szinte bárhol képes 1700-3400 liter vizet előállítani
naponta.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-52-
WMS1000 szélturbina
The Skywater® ESU20 Emergency
Service Unit
Forrásjegyzék:
[1] Közel-keleti vízhiány okozta válság: http://www.businesstoday-
eg.com/environment/middle-east/climate-change-threatens-middle-east-water-supply.html
(2015.08.19.)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-53-
[2] Közel-keleti vízhiány okozta válság:http://www.mepc.org/journal/middle-east-policy-
archives/water-insecurity-climate-change-and-governance-arab-world (2015.08.19.)
[3] A spanyol feltaláló története, http://peacefulwarriors.net/engineer-creates-a-device-
capable-of-producing-drinking-water-in-the-desert/ (2015.08.19.)
[4] Hirdetőtáblákból víz, http://www.popularmechanics.com/science/green-tech/a8875/a-
billboard-that-condenses-water-from-humidity-15393050/ (2015.08.19.)
[5] Hirdetőtáblákból víz, http://www.adweek.com/adfreak/utec-follows-billboard-created-
drinking-water-one-cleans-air-157397 (2015.08.20.)
[6] Eole Water S.A.S., http://www.eolewater.com/gb/our-products/range.html (2015.
augusztus 16.)
[7] Eole Water, http://designtoimprovelife.dk/eole-water-brings-drinking-water-to-dry-areas/
(2015.08.19.)
[8] Skywater, http://www.skywater.com/products2014long.php#ESU (2015.08.19.)
[9] NBD, http://www.nbdnano.com/ (2015.08.19.)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-54-
13. Perth és Melbourne munkahelyi közlekedési terveinek sikere
(A Workplace Travel Plans in Melbourne and Perth, 2007 tanulmányban foglalt eredmények
bemutatása a jelen tanulmányhoz kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél került bemutatásra,
jelen gyűjteményünkben csak a hivatkozunk rá)
14. Ökobarát kórházak
Chlidren’s Hospital of Pittsburgh of UPMC
4401 Penn Avenue
Pittsburgh, PA 15224
Phone: +1-412-692-5325
http://www.chp.edu/CHP/Home
nem betegségekkel kapcsolatos koordinátor:
Andrea Kunicky
Phone: 412-692-6254
E-mail: [email protected]
Továbbá az építkezésben részt vett két legfőbb építőipari vállalat:
PJ Dick Inc. Cím: 225 North Shore Dr, Pittsburgh, PA 15212, Egyesült Államok; Telefon: +1
412-807-2000
Astorino Co. Cím: 227 Fort Pitt Boulvard, Pittsburg, PA 15222, Egyesült Államok; Telefon:
+1 412-765-1700
Az építőipar körülbelül a világ teljes energia-felhasználásának egyharmadát használja, mely
révén az összes közvetlen és közvetett széndioxid emisszió hasonló arányú kibocsájtásáért
felelős [1]. Továbbá az épületek energiaigénye 2010 és 2050 között 50 %-kal fog emelkedni,
ha a jelenlegi, általános trendeket vesszük alapul, viszont energiahatékony, alacsony
széndioxid kibocsájtású épületek építésével, akár 25%-os csökkenés is elérhető lenne az
általános tendenciákhoz képest, amely körülbelül 40 exajoule energia megtakarítást
eredményezne [2]. Ez hozzávetőlegesen India és Oroszország teljes energiafelhasználásával
egyenértékű. Sok cég és intézet is érdekelt, hogy energiahatékony épületekbe fektessen,
melyet jól példáz, hogy az ebből származó megtakarítások 80 milliárd dollárt érnek el
világszerte [3]. Ez ígéretes kezdet, viszont vannak olyan adatok melyek jól mutatják, hogy
még igencsak gyerekcipőben járnak az ezzel kapcsolatos fejlesztések: a Nemzetközi
Energiaügynökség szerint még messze vagyunk az épületek energiahatékonyságának
maximalizálásától, mivel nagyjából a lehetséges fejlesztések 80 százaléka kihasználatlan
marad. Természetesen ez alól az egészségügyi szektor sem kivétel.
A modern kórházak az év 365 napján 24 órában működnek, ahol egészségügyi dolgozók
tucatjai egyre nagyobb technológiai háttérrel dolgoznak, mely révén igen magas a kórházak
víz és energia felhasználása, nem beszélve a nagymennyiségben termelődő különböző típusú
hulladékokról. Továbbá a betegek és a társadalom egészségére, valamint a környezetre is
negatív hatással vannak a régi, rosszul tervezett és/vagy nem megfelelő építőanyagból épült
kórházak. Több olyan tanulmány is napvilágot látott már, mely egyértelmű kapcsolatot
mutatott a felhasznált burkolóelemek és az ott dolgozó emberek egészsége között. Ezek az
építkezés során használt nem megfelelő minőségű anyagok illékony szerves vegyületeket
tartalmazhatnak, melyeknek egészségkárosító hatása egyértelmű. Ilyen illékony vegyületek
például a formaldehid, acetaldehid, toluol vagy naftalin.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-55-
Sajnálatos módon a kórházak energiafelhasználása négyzetméterenként nagyjából kétszer
akkora, mint más állami intézményeké. Egy felmérés szerint az amerikai kórházak
üzemeltetése nagyjából 56 millió tonna széndioxid kibocsájtással járnak évente, mely
egyenértékű 240 ezer vagon szén elégetése közben keletkező széndioxiddal [4]. Mivel a
klímaváltozás jelenti valószínűsíthetően a legkomolyabb fenyegetést az emberi egészségre a
21. században [5], így az egészségügyi központok a jövőben nem csak a klinikai
szolgáltatások helyszínéül kell hogy szolgáljanak, hanem egy hatékony társadalmi válasz
alapját is képezniük kell a klímaváltozás indukálta egészségügyi fenyegetettségre.
Ebből kifolyólag egyre nagyobb az igény az ökobarát kórházakra, melyek mind a víz, mind az
energiafelhasználás területén hatékonyak, építésük során környezetbarát, egészségre
ártalmatlan alapanyagokat használnak fel és kis széndioxid emisszióval rendelkeznek. Az
ökobarát kórházak építésére vagy átalakításra szolgáló fenntarthatósági programok révén nem
csak csökkenthetjük a keletkező hulladék mennyiségét, vagy energiát takaríthatunk meg –
melyek akár 30-50 százalékos csökkenést is eredményezhetnek az energiafelhasználásban, így
igen kifizetődőek –hanem segít az egész társadalom védelmét szolgálni.
Nagyban hozzájárul a kórházak fejlesztéséhez az úgynevezett LEED bizonyítvány
(Leadership in Energy and Environmental Design), melyet olyan környezetbarát épületeknek
ítélnek oda, melynek: 1.) alacsonyak a működési költségei, 2.) energiát, vizet takarítanak meg
3.) Egészségesebb környezetet biztosítanak a felhasználóknak 4.) Továbbá megfelelő
kialakítással elősegítik a természetes fény minél nagyobb arányú hasznosítását valamint
fontos az elérhető zöldterületek maximalizálása, hiszen több kutatás is egyértelmű kapcsolatot
tudott kimutatni a természetben töltött idő és a stressz csökkenése között. Ezen felül a jól-lét
kialakításhoz szükséges tényezők mindenkörű fejlesztését figyelembe kell venni.
Az ökobarát kórházak közül példaértékű az amerikai Pittsburgh városában található
gyerekkórház (Children’s Hospital of Pittsburgh of UPMC) amely két LEED díjat is elnyert.
Az építkezés során elsődleges cél volt, hogy egy olyan központot hozzanak létre mely
megfelelő környezetet biztosít a gyógyuláshoz és kimondottan gyerekbarát, így például a
lehető legtöbb közösségi teret színesre tervezték. Az épületegyüttes hozzávetőlegesen 2,6
hektáron fekszik, az épület pedig körülbelül 5500 m2. A felújítási munkálatok mintegy 185
millió dollárra rúgtak. A kivitelezés során a környezetbarát gondolkodásmódot a kórház
minden részlegében figyelembe vették. E sokrétűséget a következő felsorolás szemlélteti:
A kórház zöld területének parkosítását víztakarékos módon alakították ki, egy
rendkívül takarékos csepegtető öntözőrendszer révén, valamint olyan növényeket
telepítettek, melyeknek alacsony a vízigénye.
Az építkezés során több mint 25 százalékban újrahasznált anyagokat építettek be,
melyek a lebontott Lawrenceville-i kórházból származtak. Továbbá nagymennyiségű,
újrahasznosítás révén gyártott elemeket használtak, mint például újrahasznosított
szerkezeti acélelemek, alumínium csövek vagy gipszkarton elemek. A szállításból
származó emissziók csökkentésének érdekében helyben gyártott építkezési anyagokat
használtak fel [6].
Az építkezés során csak olyan festékeket, burkolatokat, tömítő- és ragasztóanyagokat
használtak fel, melyek nem tartalmaznak, vagy nem kimutatható mértékben
tartalmaznak illékony szerves vegyületeket (VOC). A festéshez a PPG Pure
Performance típusú festéket használtak, mely a világ első prémium kategóriájú VOC
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-56-
mentes festéke. Továbbá igyekeztek minimalizálni a higany tartalmú eszközök
használatát, mind a világítás technikai, mind a klinikai eszközökben.
A belső terek kialakításánál olyan környezetet igyekeztek létrehozni, mely a legjobban
elősegíti a gyerekek gyógyulását. Így például megfelelő szigeteléssel láttak el a falakat
vagy többrétegű gipszkarton válaszfalakat használtak. A személyzeti szobák
elhelyezését a folyósok stratégiai pontjain alakították ki, továbbá a nővérhívók csendes
jelzéseket adnak. A csendesebb környezet kialakításáért a padlóburkolatoknál
rezgéscsillapítókat is alkalmaztak.
Az épület takarításához környezetbarát vegyszereket használnak, melyek többek
között illatmentesek.
Az épület levegőjének minőségét szűrőrendszerek beépítésével növelték.
A lehető legtöbb helyen a csaptelepeket perlátorral látták el a vízfogyasztás
csökkentése érdekében.
A helyiségeket úgy alakították ki, hogy a természetes fény hasznosítása maximális
legyen, valamint automatikus árnyékoló berendezéseket is telepítettek, így csökkentve
a szobák klimatizációs költségeit. További klimatizációt csökkentő elem volt az
úgynevezett Sungate típusú (PPG IdeaScapes) [7] ablaküvegek beépítése, mely a
látható fényt nagy arányban átengedi, viszont a látható hullámhossz-tartományon kívül
eső sugárzásokat visszaveri, így a bejutó hő nagymértékben csökkenthető.
A tetőn nagyméretű zöldtetőt alakítottak ki, melyet „Gyógyító Kert”-nek neveztek el,
ahova mind a betegek, mind az ott foglalkoztatottak, könnyen ki tudnak menni, így
például a gyerekeknek lehetőségük van a családdal a szabadban sétálni, még ha nem is
hagyhatják el az épületet, így elősegítve a környezettel való kapcsolatot.
A kórházban több helyen olyan művészeti munkákat helyeztek el, amelyek teljesen
egészében újrahasznosított anyagokból készültek, valamint témájuk bemutat egy-egy
környezeti problémát. A műveknél továbbá oktatási céllal feliratokat helyeztek el,
hogy a gyerekek környezettudatosságát így is elősegítsék.
A közlekedésből eredő emissziókra is figyelve alakították ki a terveket, így a
kórházhoz megállót telepítettek, hogy tömegközlekedéssel is elérhető legyen. Az oda
közlekedő járművek többnyire hibrid meghajtásúak [8]. Továbbá nagymennyiségű
biciklitárolót is kialakítottak, valamint hogy tovább csökkentsék a járművek
szennyező anyagainak kibocsájtását a dolgozókat jutalmazták, ha a munkahelyre való
utazást többen egy közös járművel oldották meg vagy pedig alternatív meghajtású
járművel közlekedtek. Ezen felül kötelezővé tették, hogy a kórházhoz eszközöket
szállító kamionok motorját a rakodás alatt, mindenképpen le kell állítani. A
parkolóhelyek kialakításánál maximalizálták a férőhelyek sűrűségét, így csökkentve a
leaszfaltozott terület hősziget hatását.
A kórház energiaellátásának 9,2 %-a megújuló energiaforrásból származik.
A kórház körüli világítást úgy alakították ki, hogy az a lehető legkevesebb
fényszennyezéssel járjon.
A kórházban a hulladék csökkentésére újratölthető elemeket használnak.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-57-
A kórházi dolgozók környezettudatos oktatási programban és továbbképzéseken
vesznek részt, így miközben a gyerekekkel foglalkoznak, nem csak a gyógyulásukat
segítik elő, hanem igyekeznek egy környezetbarát gondolkodásmódot is átadni nekik.
A betegek adatainak tárolását papír felhasználása nélkül, csak elektronikai eszközökön
tárolják.
A LEED minősítéstől függetlenül nagy segítséget jelenthet egy környezeti problémákra
fogékony kórházigazgatónak vagy befektetőnek az az ajánlás, amit a Health Care without
Harm (Egészségügy ártalmak nélkül) nevű nemzetközi szövetség készített abból a célból,
hogy segítse az egészségügyi szektor átalakulását ökológiailag fenntarthatóvá és elsődleges
támogatója lehessen a környezeti méltányosságnak és a környezet megóvásának, ahol
természetesen a betegek védelme és gyógyítása teljes prioritást élvez.
Az ajánlás 5 témakörben tesz javaslatokat, ahol komoly lehetőség van a környezetbarát
fejlesztésekre legfőképpen a megújuló energiaforrások használata és megfelelő vízhasználat
révén. Legfontosabbnak az épületekkel kapcsolatos fejlesztéseket tartják, mint például az
épület fűtéséhez és klimatizálához kapcsolódó fejlesztések, a külső burkolatok korszerű
szigetelése vagy az épület világításának korszerűsítése. Fontos továbbá hogy a felhasznált
energia minél inkább megújuló forrásokból származzon, tehát ajánlatosnak tartják napelemek,
napkollektorok telepítését, esetleg szél vagy geotermikus energia felhasználását.
Kiemelkedően fontos a megtermelt energia hatékony felhasználása, melyre kiváló megoldást
nyújt a kapcsolt energiatermelés, ahol a villamos és hőenergiát együttesen állítják elő, így
minimalizálva a veszteségeket. A bostoni Longwood Klinikai Központ például 24%-kal
csökkentette a felhasznált energia mennyiségét kapcsolat energiatermelő rendszer telepítése
révén. Harmadik témakör az energiatakarékos berendezések használata, mely magában
foglalja az energiatakarékos kijelzők és monitorok alkalmazását. Fontos kiemelni, hogy egy
azonos méretű energiatakarékos és egy normál típusú monitor áramfelhasználásában akár 75
%-os különbség is lehet, mely az egész intézetre vetítve igen jelentős megtakarítást
eredményezhet. Külön témakör a személyzet elkötelezettsége és megfelelő képzettsége a
környezettudatosság terén. Fontosnak tartja az ajánlás a foglalkoztatottak ilyen jellegű
továbbképzését vagy egy „zöld team” alkalmazását, akik környezettudatos tanácsokkal tudják
ellátni a személyzetet. Ötödik témakörként a szállítással kapcsolatos lehetőségeket említi,
mint például csökkenteni vagy mellőzni a légi szállítással kapcsolatos anyag és
eszközbeszerzéseket. Továbbá kiemelkedő lehetőségnek tartja alternatív meghajtású járművek
alkalmazását, valamint olyan korszerű telekommunikációs rendszerek telepítését, melyek
lehetővé teszik online konferenciabeszélgetések lebonyolítását, így csökkentve az utazásból
adódó emissziókat.
Források:
[1] Binswanger, M. (2001): Technological Progress and Sustainable Development: What
about the Rebound Effect. - Ecological Economics, Vol. 36, Issue 1, Elsvier, Amsterdam, pp.
119-132.
[2] International Energy Agency. (2013): Transition to sustainable buildings; Strategies and
Opportunities to 2050, CORLET Publishing, France Paris, ISBN: 978-92-64-20241-2
http://www.iea.org/media/training/presentations/etw2014/publications/Sustainable_Buildings
_2013.pdf
[3] Pike Research (2012): Energy efficiency retrofits for commercial and public buildings.
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-58-
[4] Dan Quinlan (2014): Health care and Climate change, an opportunity for transformative
leadership https://noharm-uscanada.org/sites/default/files/documents-
files/2704/Health%20Care%20Climate%20Change%20-
%20Opportunity%20Transformative%20Leadership_0.pdf
[5] Costello A., M. Abbas, A. Allen, S. Ball, S. Bell, R. Bellamy, S. Friel, N. Groce, A.
Johnson, M. Kett, M. Lee, C. Levy, M. Maslin, D. McCoy, B. McGuire, H. Montgomery, D.
Napier, C. Pagel, J. Patel, J. A. Puppim de Oliveira, N. Redclift, H. Rees, D. Rogger, J. Scott,
J. Stephenson, J. Twigg, J. Wolff, C. Patterson (2009): Managing the health effects of climate
change – Lancet 373: 1693-1733
https://www.ucl.ac.uk/global-health/project-pages/lancet1/ucl-lancet-climate-change.pdf
[6] https://www.go-gba.org/projects/childrens-hospital-of-pittsburgh-clinical-services-
building/ (2015.09.12)
[7] http://www.ppgideascapes.com/getmedia/25e6dbc3-2db3-447d-837b-
132f6311f8e4/18333PGAG-Childrens-Hospital-(CS009).pdf.aspx (2015.09.12)
[8] Institute of Medicine (IOM). (2007): Green healthcare institutions; Health, environment,
and economics (Workshop summary) Washington, DC: The National Academies Press.
ISBN:13:978-0-309-10592-7
A Pittsburgh-i gyerekkórház épülete
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-59-
A kórház egyik folyosója
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-60-
15. Zöldtetők létesítésének elősegítése jogi szabályozás révén
Torontó városa, Kanada
Shayna Stott
Green Roofs
City Planning Division
Metro Hall, 55 John Street, 22nd
Floor
Toronto ONM5V 3C6
Email: [email protected]
Weboldal: www.toronto.ca/greenroofs
A zöldtetők, falak vagy homlokzatok létesítése különböző előnyökkel jár mind az adott
település, mind az épület tulajdonosa vagy bérlője számára, azonban az elérhető előnyök
maximálása nagyban függ a megfelelő dizájntól és kivitelezéstől. A tetőkön elhelyezett
növények hatékonyan csökkenthetik a levegőben található szennyezőket, viszont ez nagyban
függ a kihelyezett növények típusától, a levelek felületének nagyságától valamint szövettani
tulajdonságaitól [1]. A zöld falakon felfutatott szőlő például kiváló tulajdonságokkal
rendelkezik, hiszen kimagasló levélfelületet tud produkálni négyzetméterenként, mely révén
igen hatékonyan tudja eltávolítani a szennyező részecskéket [2]. A városi infrastruktúrában
rendkívül nagy hőabszorbeáló felületek vannak, melyek úgynevezett hőszigetek
kialakulásához vezethetnek, ezek a területek többnyire 1-4, de akár 7 C°-al magasabb
hőmérsékletűek lehetnek, mint egy városon kívüli terület. A globális klímaváltozás révén
valószínűsíthetően ezek az értékek nőni fognak, viszont a megfelelően kialakított zöldtetők az
árnyékolás és párologtatás révén csökkenthetik a hőszigetek hatásának erősségét [3]. A
zöldtetők részt vesznek továbbá a biodiverzitás növelésében, leginkább rovarok és madarak
számára megfelelő élőhelyek teremtésével melyek összekötetést nyújtanak a nagyobb
élőhelyfoltok között [4]. A klímaváltozás révén igen nagy valószínűséggel egyre gyakoribbá
válnak az extrém nagy csapadékkal járó időjárási események, mely a csatornahálózat
túlterheléséhez vezet, akár jelentős károkat is okozva. A zöldtetők számottevően
mérsékelhetik ezeket a károkat, mivel nagyban hozzájárulnak a hirtelen lezúduló,
nagymennyiségű csapadék egyenletesebb eloszlásához [1]. Ezen kívül nagy előnyük, hogy
csökkenteni tudják az épületbe beszűrődő zajok mértékét is, akár 40-60 decibellel is, ami
természetesen nagyban függ a telepített növényállománytól. Továbbá fontos szerepük lehet az
épületek állagmegóvásában, mivel közvetlenül a falnál vagy tetőn mérhető
hőmérsékletingadozást kiegyenlítettebbé teszik, valamint az épületet érő UV sugárzást is
csökkentik [1]. A zöldtetők további fontos előnye, hogy jelentősen hozzájárulnak egy
élhetőbb város kialakításához, hiszen a túlzsúfolt városi területek zöldterületét, pont ott
növelik ahol a legjobban szükség van rájuk, anélkül hogy a beépített területeket csökkenteni
kellene. A zöldtetők segíthetnek az embert nap, mint nap érő stressz csökkentésében, könnyen
elérhető rekreációs tereket biztosítva. Ezen túlmenően a városi kertészeknek is területet
biztosíthat, melyen akár helyi élelmiszert is termeszthetnek. Néhány kutatás vizsgálta a
zöldtetők napelemekkel való kombinálását, mely meglepően jó eredményeket hozott, mivel a
kiegyenlítettebb hőmérséklet révén növekedett a napelemek hatékonysága [1].
A zöldtetők, falak vagy homlokzatok pozitív hatásai egyértelműen bizonyíthatóak, viszont
elterjedésüket legfőképpen jogi szabályozással és pénzügyi támogatással lehet elősegíteni.
Ennek oka, hogy a zöldtetők fő hátránya, hogy a kezdeti beruházás költsége, akár duplája is
lehet egy normál építésű tetőhöz képest több okból kifolyólag. A tetőszerkezetet jóval
erősebbre kell tervezni, amelynek biztonságosan el kell bírnia a ráhelyezett talajnak és
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-61-
növényeknek, továbbá a csapadékhulláskor felfogott csapadéknak az együttes tömegét.
Többlet költséget jelent a talaj és a tetőszerkezet közé kerülő rétegek, mint például a
geotextília vagy a vízelvezető csövek.
Többféle szabályozással találkozhatunk, mely bátorítja a zöldtetők építését, ritkább esetben
zöld falak és homlokzatok kialakítását. Torontó méltán érdemli ki a „Zöld Város” hírnevet, jó
példával szolgálva más városok számára, mely több stratégiai tervet is elfogadott, mint
például a Climate Change, Clean Air and Sustainable Energy Action Plan (Klímaváltozás,
Tiszta levegő, és fenntartható energia akció terv), mely egyértelmű elkötelezettséget mutat a
klímaváltozás elleni harcban és a fenntartható jövő érdekében, mind a városlakók, mind a
városvezetés részéről. Torontó már 25 éve a zöldtetők építésének élvonalában jár, hiszen a
már a ’90-es évek elején a Rooftop Garden Resource Group (Tetőkert forrás csoport)
elnevezésű szervezet igyekezett a zöldtetők építését elősegíteni a városban. Később ebből
nőtte ki magát a ma is torontói székhellyel rendelkező Green Roofs for Healthy Cities
(Zöldtető az egészséges városért) nonprofit szervezet, mely többek között információáramlást
biztosít a zöldtetők kutatásával, építésével és jogi szabályozásával foglalkozó szakemberek
között, továbbá szakmai anyagokat fejleszt a zöldtetők tervezésével, építésével és
karbantartásával kapcsolatban. A város a 2000-es évek elején műhelyfoglalkozásokat tartott
zöldtető tulajdonosoknak, hogy információkat szerezzenek a zöldtetők nagyobb fokú
elterjedését segítő stratégiai tervhez. Ezt követően a város elkészítette a Making Green Roofs
Happen („Készíts zöldtetőket”) tervet, mely már tartalmazott olyan kutatási adatokat,
melyben igazolták a zöldtetők építésének előnyeit. A város további kerekasztal beszélgetések
révén igyekezett még több információhoz jutni majd a 2006-os The City of Toronto Act
(Torontó város cselekvési terve) cselekvési tervben elfogadott egy határozatot, melyben
szükségessé teszi a zöldtetők építését. Így a kezdeti stratégiával ellentétben nem csak
ösztönözni kívánta a zöldtetők építését, hanem hatóságilag kívánta kötelezni az új épületeken.
Továbbá elkészítették a zöld tetők építési standardjának első vázlatát. Ezt követően a
határozattal és a standarddal kapcsolatban újabb konzultációkat tartottak, többek között egy
több mint 150 főt magába foglaló kerekasztal beszélgetést, melyen tulajdonosok, építészek,
tájépítészek, fejlesztők, zöldtető kivitelezők, tetőszerkezetek gyártásával foglalkozó cégek
képviselői, a városi tanács valamint további érdeklődők mind a civil lakosság, mind a
befektetők részéről részt vettek. Végül sikeresen létrehozták a Toronto Green Roof
Construction Standard (TGRCS) (Torontói zöldtetők építési standardja) dokumentumot és a
hozzá kapcsolódó jogszabályokat, mely révén Torontó lett az első város Észak-Amerikában,
ahol törvénybe iktatták az új épületek kötelező jellegű beépítését zöld tetővel. 2010. január
31-e után minden lakó, kereskedelmi és intézeti épületek tetejét zöld tetővel kell ellátni,
valamint az újépítésű ipari létesítményekre vonatkozó határidőt 2011. január 31.-ét jelölték ki.
Az ipari, kereskedelmi és intézeti épületek beépítésére akkor vonatkozott a jogszabály, ha a
tetőfelület elérte a 2000 m2 és a magassága legalább 6 emelet volt. A lakóházaknál a
minimum 5000 m2-t elérő épületeknél tették kötelezővé a beépítést. A város így nem csak
zöldtetők számát gyarapította, hanem TGRCS ajánlásai és megkötései révén egy egységes
városkép kialakításának alapjait is sikeresen lefektette. A beépítés a tető 20-60%-át érintette
[5], a tető méretétől függően a következők szerint:
Tetőfelület A beépíteni szükséges
tetőfelület mértéke
2000 – 4999 m2 20%
5000 – 9999 m2 30%
10000 – 14999 m2 40%
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-62-
15000 – 19999 m2 50%
20000 m2
vagy nagyobb 60%
Az ipari épületeknél különleges esetekben lehet kivételt tenni a beépítéssel kapcsolatban, ha
valamilyen praktikus technikai ok vagy a speciális tetőszerkezet miatt nem lehet kivitelezni a
zöldtető építést. Ekkor viszont a tetőt olyan módon kell kialakítani, hogy a felület 100%-a
kiváló hővisszaverő tulajdonságokkal rendelkezzen. Továbbá a parkolóban minden 5
parkolóhelyre ültetni kell egy fát, valamint az utcafrontot az épület előtt 6-8 méterenként
szintén szükséges megfelelő árnyékoló hatást elérő fákkal beültetni. További megkötés hogy
vagy egy akkora zöld felületet (ez lehet: zöld fal vagy homlokzat, gyepráccsal fedett terület,
vagy normál zöldterület) kell a talajszinten kialakítani, mely megegyezik a tetőre eredetileg
kijelölt zöldtető mérettel vagy a zöldfelület 25%-át kell megvalósítani és a tető teljes
felületéről gyűjteni az esővizet, melynek képesnek kell lennie az utóbbi 100 évben mért
legnagyobb csapadékmennyiséggel járó zivatar vizének befogadására. Ha ennek ellenére nem
kerül sor a zöldtető beépítésre, vagy az azzal ekvivalens munkálatokra, akkor a tulajdonosnak
kötelezően bírságot kell fizetnie, mely elérheti a 200 kanadai dollárt is négyzetméterenként.
Toronto pénzügyi támogatással is ösztönözte a zöldtetők építését azokon az épületeken, amik
nem tartoztak a kiadott törvény hatálya alá, tehát 2000 vagy 5000 négyzetméternél kisebb
méretűek voltak. A pénzügyi támogatások két fő csoportra oszlottak. Egyrészt egyszeri
támogatás formájában, mellyel a kezdeti beruházás költségét kívánták támogatni, másrészt
adókedvezmények formájában. Ezáltal a tulajdonosok csökkenteni tudták az épületadó
költségeit, mivel bónuszokat kaptak a zöldtetők, falak vagy homlokzatok építéséért. A nem
megépült zöldtetőkből vagy azt kiváltó lehetőségek nem megvalósításából befolyt büntetések
100%-át ennek a támogatói programnak a finanszírozására fordították és természetesen
további pénzügyi támogatásról is gondoskodott a város. A törvény bevezetése óta 140 új
építésű ingatlanra 160000 m2 felületű zöldtetű került megépítésre, továbbá az ösztönző
program révén további 25000 m2 zöldtető épült meg. Habár a városban a zöldtető építésére
alkalmas teljes tetőterület eléri az 5000 hektárt (50 millió m2), így bőven van még hova
fejlődni. Ennek az 50%-os beépítésével a következő hasznokat lehetne elérni, ha a
talajvastagság átlagosan 150 mm és a standardeknek megfelelő növényekkel telepítik be:
Valószínűsíthető egészségügyi megtakarítások a levegő minőség javulása révén: 2,5
millió kanadai dollár/év
Az épületek fűtés/hűtés költsége révén adódó energiamegtakarítás értéke: 21,56 millió
kanadai dollár /év
A hőszigetek hatásainak csökkenéséből adódó nyereség: 12,32 millió kanadai
dollár/év
A hirtelen lezúduló csapadékhullásból származó károk csökkenése: 750 ezer kanadai
dollár/év.
Jelenleg (2015. Március 1.) 444 nyilvántartott zöldtető van Torontóban, melynek összterülete
jóval meghaladja a 200 ezer m2-t. Az ebből származó megtakarítások többé kevésbé
arányosak a fent bemutatott értékekkel.
A bemutatott esettanulmány rendkívül jól rámutat, hogy a megfelelő előkészületek és
többszöri konzultációk révén olyan sikeres városrendezési programokat lehet megvalósítani,
amelyek az érintettek mindegyikének hasznára válik, tehát igazi „win-win” típusú
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-63-
kapcsolatokat eredményeznek, továbbá a város élhetőbbé tétele mellett a fenntartható
környezetvédelem mintapéldája is.
Forrásjegyzék:
[1] Tolderlund, L. (2010): Design guidelines and maintenance manual for green roofs int he
semi-arid and arid west.
http://www2.epa.gov/sites/production/files/documents/GreenRoofsSemiAridAridWest.pdf
(2015.09.02.)
[2] de Roo, M. (2011): The green city guidelines; techniques for a healthy liveable city,
Zwaan Printmedia, Wormerveer, Hollandia, ISBN: 978-94-91127-00-7
http://www.greenlandscape.in/site/mmbase/attachments/345174/The_Green_City_Guidelines.
pdf (2015.09.02.)
[3] New York City department design + construction, (2005): Cool and green roofing manual
http://www.nyc.gov/html/ddc/downloads/pdf/cool_green_roof_man.pdf (2015.09.02.)
[4] Kingsbury, N. & Dunnet N. (2008): Planting green roofs and living walls, Timber Press,
London, United Kingdom, ISBN-13: 978-0881929119 (2015.09.02.)
[5] Mirovic, S. (2010): Action plan for sustainable city of Toronto case study of green roofs,
ISOCARP Congress, Nairobi (2015.09.02.)
További információ:
Torrance, S. (2013): City of Toronto guidelines for biodiverse green roofs.
https://www1.toronto.ca/City%20Of%20Toronto/City%20Planning/Zoning%20&%20Enviro
nment/Files/pdf/B/biodiversegreenroofs_2013.pdf (2015.09.02.)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-64-
16. A Hulladékmentes Dánia
Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben
The Danish Government
http://eng.mst.dk/media/mst/Attachments/Ressourcestrategi_UK_web.pdf
Közismert, hogy a hulladék a társadalmunk gazdasági tevékenységének következménye.
Minél élénkebb a gazdaság, annál több hulladékot termelünk, ám a hulladék anyagot és
erőforrást is tartalmazhat, amit érdemes újrahasznosítani. Az Európai unió tagországai – a
folyamatosan fejlődő direktíváknak és célkitűzéseknek köszönhetően – régóta fejlesztik
hulladékgazdálkodásukat: a fejlődés nem csak a keletkezett hulladékok ártalmatlanítását, és
újrahasznosítását jelenti, hanem a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentését is. A
legújabb, körkörös gazdaság elképzelése szerint a hulladékok, mint nyersanyagok kell, hogy
része maradjon a termelési folyamatoknak.
Az 500 millió lakosával és 28 tagállamával az Európai Unió több mint a 7%-át teszi ki a világ
népességének és évente kb. 3 milliárd tonna hulladékot termel. Itt született a kiterjesztett
gyártói felelősség elve és terjedt el világszerte. Az EU mutatta be először az 1980-as évek
elején a csomagolások kezelésére vonatkozó intézkedését, mely irányelvvel az
italosdobozokat kívánta szabályozni – igaz, ez nemzeti szinten nem mindenhol lett sikeres,
emiatt a tagállamok maguk kezdték szabályozni a hulladékgazdálkodásukat. Az 1990-es évek
kezdetén azonban az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa már hatékonyabb választ
tudott adni a csomagolásra és a csomagolási hulladékokról szóló a 94/62/EC direktívával,
melynek célja volt a nemzeti intézkedések harmonizálása hogy elősegítse a kiegyensúlyozott
újrahasznosító piac létrejöttét a tagállamokban. Bár az EU Direktíva minden tagállamra
vonatkozik, az egyéni országoknak szabadságában áll saját céljaikat kitűzni. Az üzleti,
kulturális, gazdasági és geográfiai különbségek, továbbá az eltérő szemléletmódok és
vásárlási szokások miatt megmaradt a különbözőség egész Európában.
2014. július 2-án az Európai Bizottság elfogadta a jogszabályi javaslatot és annak mellékletét,
hogy áttekintsék az újrahasznosításhoz és más hulladékkezeléshez kötődő célokat az
2008/98/EC Hulladék Keretirányelvben, a hulladéklerakásról szóló 1999/31/EC irányelvben,
továbbá a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló a 94/62/EC direktívában. A
javaslat célja segíteni Európát a körkörös gazdaság felé fordulni, felgyorsítani az
újrahasznosítást, biztosítani az anyagokhoz való hozzáférést, munkát teremteni és a gazdasági
növekedés. Így ambiciózus célokat fektettek le és hozzátettek kulcsfontosságú intézkedéseket
a meglévő eszközökhöz, hogy elérjék ezen célokat és ellenőrizzék őket.
2015. június 25-én kb. 700 delegált vett részt a körkörös gazdaságról szóló konferencián. Ez
az egész napos rendezvény a másodlagos nyersanyagban rejlő potenciálról, a jövőben várható
gazdasági növekedés forrásairól szólt, ahol a hulladékra már mint értékes forrásra tekintettek,
amire innovatív üzleti modellek tartják vissza hosszabb ideig és nagyobb hatékonysággal a
termelési folyamatokban. A kapott visszajelzések alapján készül el az új és még
ambiciózusabb Körkörös Gazdasági Csomag, melyért a DG ENV és a DG GROW felelős. A
csomagot várhatóan ez év (2015) végén fogadják el.
Ezen események alatt Dánia hosszú utat járt be a környezettudatos hulladékgazdálkodásban és
a hulladékégetésben. Ezzel együtt Az EU-ban Dánia állítja elő az egyik legnagyobb egy főre
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-65-
eső hulladékmennyiséget. 2011-ben a dán háztartások egy főre nézve 447 kg hulladékot
termeltek. Ez egyezik azzal, hogy egy dán hetente több mint 8 kg hulladékot dob ki.
Megoldás
A kormány emiatt egy olyan jövőt vizionált Dániának, ahol megvédi erőforrásait és
nyersanyagait, több háztartási hulladékot hasznosít újra és kevesebbet éget el. Ezáltal több
anyag kerül vissza a gazdasági körfolyamatokba, mely a környezetvédelem szempontjából is
igen kedvező. Ezzel egy időben fontos az erőfeszítéseket költséghatékonyan és a társadalmi
környezetnek megfelelően megtenni. A hulladékgazdálkodás területének ezen új
megközelítése hagyományos (dán) alapokon nyugszik, ugyanis sok éven át szem előtt
tartották a véges természeti erőforrásokat, és erre tekintettel aknázták ki és védték azokat
egyszersmind, pl. a talajvíz megóvása teszi lehetővé, hogy ivóvizet lehet inni közvetlenül a
csapokból. A vízfolyásokba és tengerbe jutó nitrogén kibocsátását drasztikusan csökkentették,
és ambiciózus célokat tűztek ki, hogy a mezőgazdasági eredetű peszticidterhelést
csökkentsék. Természetesen Dánián kívül, az egész EU-ban is napirenden van az erőforrás-
hatékonyság növelése. Minden tagállam egyetértett a 7. Környezetvédelmi Cselekvési
Programmal – aminek jelmondata: Jólét bolygónk felélése nélkül – és az útitervvel egy
erőforrás-hatékony EU-ért. Világszerte vitatkoznak az államfők és a kormányok a
zöldgazdaságról és az erőforrás-hatékonyságról. Dánia aktív partner ezekben a vitákban,
politikája szerint ugyanis növeli az alapanyagok és erőforrások árát, hogy még inkább
elősegítse azokat a fejlesztéseket és alkalmazott megoldásokat, amikkel még hatékonyabban
tudják felhasználni a nyersanyagokat, vagy amikkel helyettesíthetőek. Ezért új piaci
lehetőségek nyílnak azon dán vállalkozások számára, amik ilyen technikai megoldásokat és
tudást képesek nyújtani. Ezzel a mentalitással kívánják a hulladéklerakást is lecsökkenteni
annyira, hogy hosszútávon csak azok az anyagok kerüljenek lerakásra, amiket nem
gazdaságos újrahasznosítani vagy elégetni. Így kívánják elérni a hulladékmentes Dániát a
következő területekre fókuszálva:
1. Kevesebb hulladékot égetnek és jobban kiaknázzák a benne rejlő értéket és erőforrásokat.
2. Csökkentik a hulladék környezetterhelését, így a gazdasági növekedéssel párhuzamosan
nem jelentkezik járulékos hatás a környezetre és a természetre.
3. Az újrahasznosítást kiváló minőséggel fogják végezni, és az újrahasznosítás előtt
elkülönítik a veszélyes anyagokat a hulladéktól.
4. Erősebb állami-civil együttműködéssel erősítik meg a hulladékgazdálkodás újraszervezését.
Az önkormányzatoké az elsődleges felelősség a hulladékrendszerekért, elsősorban a háztartási
hulladékért. A magánvállalkozások rendelkeznek a szükséges szaktudással, hogy kifejlesszék
a technológiai újításokat. Ezért fontos az állami-civil együttműködés.
5. Rugalmas kezdeményezések és a fejlesztések szigorú ellenőrzése szükségesek a
hulladékgazdálkodásban, különösen az háztartási hulladék újrahasznosításában. A kormány a
helyi mozgástérre építve próbálja a helyes megoldásokat megtalálni. A kormánynak 2016-ban
fogja kiértékelni a stratégiát, és ez alapján dönti el, hogy szükségesek-e további erőfeszítések.
A Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben
2011-ben kb. 9 millió tonnányi anyag végezte hulladékként Dániában. Ennek 61 %-a került
újrahasznosításra, 29 %-a lett elégetve és 6 %-a került lerakásra. Ez azt jelenti, hogy túl sok
értékes anyag kerül elégetésre és lerakásra. A dán hulladékpolitikában változás várható,
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-66-
ugyanis a kitűzött cél szerint a következő 10 évben a maihoz képest kétszer ennyi háztartási
hulladékot szeretnének újrahasznosítani. Ez jelentős változás lesz; némely hulladék
alkalmasabb az újrahasznosításra min az égetésre, pl. a fém és az üveg, amiket nem lehet
gazdaságosan elégetni, hogy energiához jussunk. Pl. 1 tonna alumínium újrahasznosítása
annak előállítása helyett globálisan 10 tonna CO2-t tudna megspórolni. Ma a fémek
újrahasznosításának aránya kevesebb, mint 50 % és az olyan ritka elemek, melyeket pl.
mobiltelefonokban használnak, az újrahasznosítás aránya 1 %. Ez a gyűjtési és feldolgozási
módszernek köszönhető, és a ténynek, hogy túl költséges a fémek újrahasznosítása.
Ezen persze a technológiai fejlesztés tud változtatni a jövőben. Bár a papír és a karton jól ég,
újrahasznosítani is megéri őket, a fa kivágása és feldolgozás energiaigénye megspórolható ily
módon, az ára pedig azt jelenti, hogy megéri. A szerves hulladékot, főleg a háztartásokból
származó élelmiszerhulladékot lehet biogáz-termelésre használni, ami energiatermelés
szempontjából is értékes, továbbá csökkenti a háziállatok termeléséből fakadó környezeti
problémákat. Dánia e technológia terén vezető szerepet tölt be, ugyanis a szerves hulladékból
származó tápanyagokat műtrágyaként használják a mezőgazdasági területeken, ez pedig
égetés esetén nem történhet meg.
A stratégia a független önkormányzatoknak új követelményeket nem ír elő, rajtuk múlik,
hogy a hulladékkezelés szolgáltatásának és szervezeti szintjét megállapítsák. A
hulladékgazdálkodás újraszervezése néhány önkormányzatnak rövidtávon is vonzó lesz, míg
mások hosszútávon fognak belőle hasznot húzni. A cél, hogy megduplázzák a háztartási
hulladék újrahasznosítását, a hulladékválogatás jelentős fejlesztését igényli. Ez történhet a
háztartásokban, a keletkezés forrásánál, vagy központilag, hulladékválogató üzemekben, de
ezeket a döntéseket helyi szinten kell eldönteni, szem előtt tartva a költséghatékonyságot és a
társadalmi viszonyokat.
További potenciál rejtőzhet még a vállalatok hulladékainak újrahasznosításában is. Ez
történhet válogatással és újrahasznosítással, de a felesleges anyagok elszállításával egyik
cégtől a másikhoz, így a vállalatok pénzt spórolhatnak a hulladék újrahasznosításával, ahelyett
hogy újat szereznének be. A környezet szempontjából előnyös az anyagi források minél
hatékonyabb kihasználása, és ezzel ugyancsak könnyíteni lehet a természeti erőforrásokra
nehezedő globális nyomáson.
A dán hulladékszektor átalakítása
A célok eléréséhez elengedhetetlen a szektor átalakítása. A kormány átalakítja az égetés
rendszerét, hogy az égetés a leghatékonyabb égetőkben történjen, így a hulladékszektor
támogatja az újrahasznosítást. A stratégia megvalósítása más kezdeményezésekkel és a
megduplázott háztartási hulladék újrahasznosításával együtt várhatóan jelentős
anyagújrahasznosítás-növekedést eredményez Dániában. A költséghatékony átalakítása a
hatékonyabb újrahasznosításért igényli, hogy mind a hulladékszektornak, mind a
háztartásoknak legyen ideje átalakulni.
Az átalakítás nem terjed ki minden hulladékfajtára, csak bizonyos típusokra fókuszál, de
ezekkel a célokkal és kezdeményezésekkel Dánia el tudja érni az EU-s célokat, pl. a
csomagolást és csomagolási hulladékokat, az elektronikai hulladékokat vagy a háztartási
hulladékokat illetően. Ezekkel a kezdeményezésekkel 820 000 tonnával kevesebb hulladék
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-67-
kerül elégetésre 2022-ben, mint nélkülük. Kb. 22 000 tonnával kevesebb háztartásokból és a
vállalatoktól származó műanyag kerül elégetésre 2022-ben, ezzel megspórolva több mint
25 000 tonna CO2-t.
A folyamat jól mutatja az EU és a tagállamok jogszabályozásának pozitív egymásra hatását.
Forrásjegyzék:
[1] EU – Körkörös gazdaság, http://ec.europa.eu/environment/circular-economy/index_en.htm
(2015.09.14.)
[2] EU – A hulladékgazdálkodás átvilágítása,
http://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/Screening_report.pdf (2015.09.14.)
[3] EU – Hulladékgazdálkodási célok,
http://ec.europa.eu/environment/waste/target_review.htm (2015.09.14.)
[4] Kiterjesztett Gyártói Felelősségvállalás, http://www.cssalliance.ca/portal/epr-eu-recycling-
evolution (2015.09.14.)
[5] Dánia Erőforrás Stratégiája a Hulladékkezelésben,
http://eng.mst.dk/media/mst/Attachments/Ressourcestrategi_UK_web.pdf (2015.09.14.)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-68-
20.a. HERMES - Nemzetközi együttműködés az európai mélytengerek felfedezésére
Weboldal: www.eu-hermes.net
Projekt koordinátor: Philip P. E. Weaver
National Oceanography Centre Southampton European
Way Southampton Hampshire SO14 3ZH, UK
Tel: +44 (0) 2380 596020
Az európai tengerek mélységei bővelkednek az életben és olyan biodiverzitási
csomópontokban, mint a mélytengeri korallzátonyok és mélységi kanyonok. A HERMES
projekt (Partszegélyek és Európai Tengerek Csomóponti Ökoszisztéma Kutatása – Hotspot
Ecosystem Research on the Margins of European Seas) felfedezte ilyen óceáni oázisok helyét,
azt, ahogyan működnek és, ami nagyon fontos, hogy hogyan hatnak rájuk az antropogén
tevékenységek. A HERMES 2005-ben kezdte meg munkáját és 4 évig tartott, 2009
márciusában fejeződött be. A HERMES konzorciumot 15,5 millió euróval támogatta az
Európai Bizottság 6. Keretmunka Programja. A HERMES az interdiszciplináris tengeri
tudomány új korszakának kezdetét jelentette. A HERMES-t befejezése után a HERMIONE
követte –Csomóponti Ökoszisztéma Kutatás és az Emberiség Hatása az Európai Tengerekre
(Hotspot Ecosystem Research and Man's Ipact on European Seas).
A projektcsapat csúcstechnológiák alkalmazásával új tengerfenéki sajátosságokat fedezett fel
és ennek a rejtett világnak a megértését felgyorsítja. A kutatás kulcsfontosságú, ugyanis az
érdeklődés a mélytengeri biológiai, energia- és árványi erőforrások feltárása iránt egyre nő.
Ezt figyelembe véve a HERMES kutatók eredményeiket a döntéshozóknak továbbítják, hogy
biztosítsák, hogy a tengeri erőforrások-igazgatásra vonatkozó döntéshozatal a legújabb
tudományos eredményeken alapul.
A főbb megközelítések a következők voltak:
Jobban megérteni a természeti hajtóerőket, amik az óceánhatárok ökoszisztémáját
irányítják:
Jobban megérteni a csomóponti ökoszisztémák biodiverzitási és ökoszisztéma
funkcióit
A klímaváltozáshoz kötődő biodiverzitási és ökoszisztéma funkciók változásainak
előrejelzése
Koncepciók és stratégiák kidolgozása a tengeri erőforrások fenntartható használatára
Egy fel nem fedezett világ
A mélytenger határa a 200 méter mély kontinentális talapzattól a kb. 4000 méteres mélységig
tart, ahol az óceáni medence kezdődik. Európa mélytengerének határai egy 3 millió
négyzetkilométeres területet ölelnek fel 15 000 km hosszan, az északi sarktól a déli
mediterrán területekig, és az Atlanti-óceántól nyugaton a keleti Fekete-tengerig. Ez a hatalmas
terület még mindig alig lett felfedezve és alig értjük.
Amit tudunk, az az, hogy a mélytenger az egyik legfőbb szénelnyelő, és emiatt
nagymértékben befolyásolhatja a klímaváltozás mögött zajló folyamatokat. Ugyancsak ez a
terület ad otthont egyedi, még szinte ki sem aknázott genetikai forrásoknak. A HERMES célja
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-69-
tanulmányozni egy a víz alatti világot, mielőtt visszafordíthatatlanul megváltozik vagy
károsodik a klímaváltozás és az antropogén tevékenységek következtében. A projekt
különleges hangsúlyt fektet a biodiverzitási csomópontokra, vagyis olyan helyekre, ahol a
környezeti feltételek lehetővé teszik számtalan ismert és ismeretlen fajnak a gyarapodását. Az
50 projektpartner egyetemekről, kormányzati laboratóriumokból, civilszervezetektől,
kutatóintézetekről és magánvállalkozásoktól érkezik, 17 különböző országból. A szakértők a
tengeri biológia, geológia, oceanográfia, biogeokémia, mikrobiológia, geofizika, modellezés
és a társadalmi-gazdasági tudományok területét képviselik.
A projekt végrehajtása sürgős, mivel a legtöbb európai mélyóceáni határ a 200 tengeri
mérföldes Exklúzív Gazdasági Zónán (EEZ) belül fekszik. Az államok mindenkori, exklúzív
jogokat gyakorolnak ezen területen belül a tengeri erőforrásokra és tevékenységekre, mint a
vonóhálós fenékhalászat, a szénhidrogén feltárás és kitermelés, és a mélytengeri bányászat.
Ha a politikai döntéshozók sikeresen átlátják Európa értékes tengereinek erőforrásainak
fenntartható gazdálkodását, a HERMES-től származó információk létfontosságúak lesznek,
mivel ez az első projekt, ami ennyi tudományterület kutatásait integrálja.
Merülés a mélybe
Egyedül a projekt első felében a HERMES partnerek vállalkoztak kb. 80 expedícióra az
európai határok környékén, beleértve az északi lejtőt Skandinávia partjainál, a Porcupine-
Rockall területet az Atlanti-óceánon, a keleti és nyugati mediterráneumot és a Fekete-tengert.
A csapat az anyahajóhoz kikötött távvezérlésű járműveket használt kamerákkal felszerelve,
hogy bepillanthasson ebbe a rejtett világba. Ezekhez a járművekhez speciálisan adaptált
eszközöket csatoltak, hogy a tudósok adatokat gyűjthessenek a biodiverzitási csomópontokról,
például hideg szivárgásokról, ahol a szénhidrogénben gazdag folyadék szivárog ki a
tengerfenékből, hideg vízi koralldombok és zátonyok, kanyonok és anoxikus területek, ahol a
tengervíz oxigénben szegény. Amint az információkat összegyűjtötték, archiválják és
elérhetővé teszik a Páneurópai GIS-ben (geoinformációs rendszerben)
A rejtett világ felfedezése
A projekt egyik legfontosabb felfedezése rávilágított a biodiverzitás és az ökoszisztéma
működése közti kapcsolatra. A tudósok bemutatták, hogy az ökoszisztéma működése a
mélytengerben exponenciálisan függ az ott élő fajok számától. Más szóval, ha az emberi
tevékenységek vagy más okok miatt eltűnnek fajok, a következmények az ökoszisztémára
nézve borzalmasak. Egy másik felfedezés a halászati ágazatot érinti. A halászok gyakran más
fajokat is kifognak, mint amit eredetileg akartak, és ezt a mellékfogást visszadobják. Sok faj
ezekből a mellékfogásokból széles mélységtartományban él. Ahogy a modern halászeszközök
elérték a 2000 méteres mélységet, még nagyobb hatást tud gyakorolni az ökoszisztémákra.
Más felfedezések arra világítanak rá, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk a
kontinensünk óceáni határairól. A közép-mediterráneumban egy korall „függőkertet”fedeztek
fel, mely egy zátonyból lefelé növekszik, míg egy nagyon gazdag mélyvízi korallzátonyt
találtak a skóciai Külső Hebridák szigeteitől délkeletre. A látszólag kopár, mély Fekete-
tengeren új mikrobiális közösségeket fedeztek fel, amelyek új gyógyszerek kifejlesztését
teszik lehetővé. A tengeralatti kanyonokról készített felmérések az északnyugati
mediterrániumban feltártak egy szezonális áramlattípust, amit Sűrű Aljzati Víz Zuhatagnak
(DSWC – Dense Shelf Water Cascading) neveztek el, ami hatalmas mennyiségű vizet és
üledéket mozgat a mélyóceánban, újraalakítva az óceánfeneket feltöltve azt oxigénnel és
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-70-
tápanyagokkal, ami újratölti e titokzatos világot és jelentős garnélarák halászatot tart fenn. A
HERMES csapat meggyőződése, hogy a klímaváltozás képes csökkenteni ennek a
jelenségnek a gyakoriságát és intenzitását, ezáltal hatva a mélytengeri ökoszisztémára és az
ott élő organizmusokra. Máshol a Tirrén-tenger mélységeit kutató tudósokat elborzasztotta a
hatalmas mennyiségű szemét, ami fennakadt az ottani korallokon.
Az ige terjesztése
A projekt partnerek keményen dolgoznak, hogy a felfedezéseket politikai tanácsokká
formálják azok számára, akik felelősek Európa mélytengeri környezetének és erőforrásainak
igazgatásáért. Például a Tudománypolitikai Panel hozta össze a HERMES tudósait és
résztvevőit az európai ügynökségek, az ipar és a civilszervezetek képviselőivel. Ezen
keresztül és más módokon, a HERMES csoport biztosította, hogy a döntéshozók odafent
tudják, mi a zajlik a tenger fenekén.
Együttműködő partnerek:
• IFREMER (France)
• Royal NIOZ (The Netherlands)
• University of Barcelona (Spain)
• Hellenic Centre for Marine Research (Greece)
• IFM-GEOMAR (Germany)
• CNR-ISMAR (Italy)
• Alfred-Wegener-Institut für Polar- und Meeresforschung (Germany)
• University of Tromsø (Norway)
• National University of Ireland Galway (Ireland)
• University of Erlangen (Germany)
• University of Ghent (Belgium)
• CSIC (Spain)
• CoNISMa (Italy)
• Max-Planck-Institute (Germany)
• CNRS-CEFREM (France)
• Instituto Hidrográfico (Portugal)
• International University Bremen (Germany)
• University of Bremen (Germany)
• University of Wales, Cardiff (UK)
• Institute of Marine Research (Norway)
• University of Göteborg (Sweden)
• University of Southampton (UK)
• OGS (Italy)
• University of Birmingham (UK)
• Netherlands Institute for Ecology (The Netherlands)
• University of Aberdeen (UK)
• University of Liverpool (UK)
• DEU Institute of Marine Science and Technology (Turkey)
• Scottish Association for Marine Science (UK)
• University of Aveiro (Portugal)
• GeoEcoMar (Romania)
• Intergovernmental Oceanographic Commission/UNESCO (France)
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-71-
• University of Pierre and Marie Curie (France)
• University Bretagne Occidentale (France)
• Institut Scientifique Rabat (Morocco)
• Institute of Biology of the Southern Seas(Ukraine)
• The Shirshov Institute (Russia)
• Odessa National University (Ukraine)
• Lomonosov Moscow State University (Russia)
• United Nations Environment Programme (Kenya)
• SMEs
• Challenger Oceanic (UK)
• Volcanic Basin Petroleum Research (Norway)
• Praesentis(Spain)
• Median (Spain)
• MMCD (Germany)
• Olex AS (Norway)
• ArchimediX (Germany)
• Proteus (France)
• Jobin Yvon (Spain)
Forrásjegyzék:
[1] http://www.eu-hermes.net/intro.html (2015.10.25.)
[2] Európai kutatási példák sikeres EU-s projektekre:
https://www.eurotransbio.eu/lw_resource/datapool/_items/item_72/research_for_europe_-
_success_stories.pdf (2015.10.25.)
További hasonló sikertörténetek:
http://www.greenpeace.org/international/en/about/victories/
http://www.fao.org/3/a-i3817e.pdf
http://www.chinatoday.com.cn/english/columns/2015-09/28/content_705342.htm
Egy mini ROV elindítása az Közép-mediterráneumi Adriai-tengeren, hogy korallok után
kutasson
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-72-
Egy idősort vizsgáló kamera felméri a korall környezetét
Lencsevégen a Sebastes hal a hidegvízi Lophelia pertusa korall ellen
Kép: T. Lundalv, TMBL. jóvoltából
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-73-
20.b. Sikeres összefogás a társadalmi rugalmasság és szolidaritás fokozására – Az Utolsó
Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza: Jóléti Programja
Kapcsolat:
Latter-day Saint Humanitarian Center
1665 Bennett Road
Salt Lake City, UT 84104
Phone: 801-240-5954
E-mail: [email protected]
Honlap: https://www.lds.org/topics/humanitarian-service/center?lang=eng
Probléma:
A klímaváltozáshoz való társadalmi szintű alkalmazkodás egyik legfontosabb eleme a
közösségek összetartó ereje, az önkéntes segítségnyújtás a bajbajutottaknak, a szolidartás és
az altruizmus. Mindezek lehetnének elsősorban az állam feladatai is, de az állam és az állami
intézmények iránti közbizalom nem mindenhol áll magas szinten. Az emberek gyakran úgy
tekintenek az adókra, mintha az csupán azt jelentené, hogy valaki elveszi a pénzüket és ritkán
jut eszükbe, hogy az adók közcélokat, és a közérdeket szolgálják, tehát ha több adót
fizethetnek az azt jelenti, hogy jobban hozzájárulhatnak a társadalom közös jólétéhez.
Amikor az állam iránti közbizalom és ebból következően az adózási kedv alacsony, különösen
nagy szerepe lehet azoknak a kisközösségeknek, illetve azok nemzetközi hálózatainak ahol a
tagok közötti szolidaritás, a jótékonyság erkölcsi megbecsültsége, a globális társadalmi
felelősségvállalás és a globális, regionális és lokális vezetők iránti közbizalom kiemelkedően
magas szintű.
Megoldás:
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egy világszerte 15 milliónyi
egyháztagot számláló közösség, amely számos szokatlan és mégis nagyon sikeres megoldási
módot alkalmaz működése során. Ezek a megoldási módok más szervezetek által is átvehetők,
adaptálhatók és hasznosíthatók lehetnek és mintaként szolgálhatnak civil szervezetek,
egyesületek vagy más egyházat számára.
A közbizalom és társadalmi hitelesség fenntartásának módja:
1. Az egyházat világszerte maguk az egyháztagok tartják el és tartják fenn, sehol, senkitől,
semmilyen állami támogatást, vagy külső forrásból származó támogatást nem kérnek és nem
is fogadnak el, még szja 1%-hoz hasonló törvényben rögzített felajánlásokat sem.
2. Az egyházban nincs fizetett papság vagy vezetőség, még a püspökök, misszióelnökök,
területi vezetők is önkéntes munkaként (polgári foglalkozásuk mellett) látják el feladataikat.
A teljesidejű misszionáriusok (akik rendszerint 2 éves missziós szolgálatot vállalnak napi 24
órában szünetek, szabadságok nélkül) és így ez idő alatt jövedelmet nem tudnak szerezni)
missziójuk alatti megélhetésüket maguk, családjuk, baráti körük segítségéből finanszírozzák,
és nemritkán gyerekkoruk óta gyűjtenek majdani szolgálatukra.
3. A vezetőket és egyéb egyházi megbizatások, tisztségek viselőit mindig a magasabb vezetők
választják ki és hívják el posztjukra, de mindig az a kisközösség szavaz róluk ahová
megbizatásuk szólítja őket. Csak egyhangú támogató szavazás jelenti a pozícióban való
megerősítést. Ellenszavazat esetén az ügyet kivizsgálják és annak megnyugtató lezárásáig a
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-74-
poszt betöltetlen marad. A támogató (bizalmi) szavazásokat legalább évente egyszer, de
magasabb tisztségeknél félévente megismétlik.
4. Az egyháztagok jövedelmük 10%-át, valamint egyénenként eltérő mértékű és célú önkéntes
felajánlásaikat minden hónapban befizetik (egyfajta önkéntes egyházi jövedelemadó) és
ezekből az összegekből fizetik az épületek fenntartását, a humanitárius segítségnyújtást és
minden más programot. Az egyháztagok anyagi hozzájárulásukon kívül önkéntes munkáikkal
működtetik szervezeteiket és programjaikat.
Jóléti segítségnyújtás rendszere a kisközösségen belül:
Az egyháztagok felajánlásainak egy részét elkülönítik és arra használják, hogyha valamelyik
egyháztag, vagy valamelyik egyháztag egyházon kívüli hozzátartozója betegség,
munkanélküliség, válás, haláleset vagy más ok miatt anyagi nehézségbe kerül, akkor a
püspökéhez fordulva hatékony átmeneti segítségben részesülhessen, ez a támogatás akár a
teljes évi jövedelem pótlását is kiteheti, mindeközben azonban az egyház munkaügyi és jóléti
központjai is segítségére sietnek, munkakeresési, vállalkozásindítási, átképzési tanfolyamok,
tanácsadások formájában. A rászoruló személy ezen kívül közvetlen fizikai gondoskodásban
(étel, ruházat, takarítási segítség, kórházban való meglátogatás, épületfelújítás, kerti munkák)
is részesülhet a püspök iránymutatása alapján. Ebből következően a mormon közöségek tagjai
természeti csapások és a klímaváltozás káros hatásai ellen is védettebbek összetartó
kisközösségeik miatt.
Nemzetközi Humanitárius segítségnyújtás közösségen kívül:
Az egyháztagok felajánlásainak egy másik része az egyház világszintű humanitárius alapjába
kerül, amely az egyházon kívüli jóléti segítségnyújtás fedezésére szolgál. Magyarországon
például az egyház többszáz kerekesszéket osztott ki mozgássérülteknek, de ahol nincs
megfelelő közoktatás ott iskolát, ahol nincs megfelelő egészségügyi ellátás ott kórházat, ahol
mezőgazdasági tanácsadásra van szükség ott tanácsadószolgálatot alapítanak, de segítik a
szülők nélkül maradt gyermekek örökbefogadását, a családtörténeti kutatásokat és még
sokminden mást is.
A pénügyi segítségen túl a humanitárius és közérdekű fizikai segítségnyújtásra külön
programjuk van. Ez a Mormon Segítő Kezek (Helping Hands). Cunamik, tornádok vagy más
természeti csapások után a világ minden táján megjelennek a sárga láthatósági mellényben
vagy pólóban dolgozó egyháztagok akik mindenkinek segítenek aki rászorul.
Magyarországon a mormonok az ajkai vörösiszap-katasztrófa idején és a dunai-árvízi
védekezésben is segítettek. 2015-ben pedig az egyház világszintű vezetősége felszólította az
egyháztagokat, családjaikat valamint az egyház szervezeti egységeit, hogy vallásra,
nemzetiségre, kulturális szokásokra és bőrszínre való tekintet nélkül nyújtsanak hatékony
segítséget (anyagi támogatást, információs segítséget, fizikai szolgálatot és átmeneti
befogadást) a bárhonnan bárhová érkező menekültek és gazdasági okok miatt bevándorlásra
kényszerült emberek számára; az egyház erre a célra nemzetközi humanitárius alapját is
rendelkezésre bocsátja.
Klímaváltozási és ökológiai szempontból előnyös egyéb szokások és tanítások:
Az egyháztagok nem isznak alkoholt, nem dohányoznak, nem fogyasztanak kávét, vagy teát
(gyógyteákat és gyümölcsteákat kivéve), továbbá egyik tanításuk szerint csak ritkán ajánlott
számukra a húsfogyasztás. Ezek a táplálkozási szokások a havi egyszeri 24 órás böjtöt is
beleérve jelentősen javítják egészségüket és életkilátásaikat, aminek következtében a
mormonok körében a várható élettartam jelentősen hosszabb az amerikai átlagnál. Ökológiai
CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és
külföldről (Best Practices Gyűjtemény)
-75-
szempontból az általuk követett táplálkozási mód jelentősen kisebb szén-dioxid és víz
lábnyommal, valamint környezeti károkozással jár, mint az általános amerikai életforma.
A mormon tanítások közé tartozik a munka és a tanulás megbecsülése. Az Egyház Általános
Oktatási Alapja tanulmányi támogatásokat biztosít szociálisan nehéz helyzetű, de egyébként
érdemes egyháztagjaiknak felsőfokú tanulmányaik elvégzéséhez. Az egyház ezen kívül
vallási és világi tanfolyamok sokaságát szervezi az egyháztagok és minden érdeklődő
számára. Magyarorzágon például ismert szolgáltatásuk az ingyenes angolóra (www.angolora-
info). A felsőoktatás, gyakorlatias képzések és az angol nyelvtanulás egyaránt fontos
alkalmazkodási kapacitás amely elősegíti a klímaváltozáshoz való eredményesebb
alkalmazkodást.
Mormon Segítő Kezek (Helping Hands) akció
Források:
[1] http://www.mormonnewsroom.org/topic/welfare-and-self-reliance
[2] https://www.lds.org/topics/welfare?lang=eng
[3] https://www.lds.org/general-conference/1975/10/an-overview-of-church-welfare-
services?lang=eng
[4]https://apps.lds.org/welfareoperations/overview.jsf?operation=humanitarian.services
[5]https://www.lds.org/topics/humanitarian-service?lang=eng
[6]http://www.angolora.info/