FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK
1 Katona Pál: Makó után Földeákon. Földeák, 2006.
2 Földeáki rózsalakodalom. Földeák, 2007.
3 A szentkirályok tisztelete a 150 éves földeáki
templomban. Földeák, 2007.
4. Szent helyek és szent emberek Földeákon. Földeák,
2008.
FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK
4
Szent helyek
és szent emberek Földeákon
Földeák 2008
Földeáki történetek: 4
Szerkeszti
TÓTH FERENC
Fotó
FARKAS SÁNDORNÉ
IMRE LÁSZLÓNÉ gyűjteménye
KÁSZONYI SÁNDOR gyűjtemény
TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA
WÉBER JÁNOS
Térkép
BAKOS ADRIENN
ISSN 1788-2621
ISBN 978–963–06–5410–4
Kiadja: Földeák Község Önkormányzata támogatásával
a Római Katolikus Plébánia
Felelős kiadó: KATONA PÁL
Nyomda: Dornbach–Magony Bt.
Előszó
Az ember létezésétől kezdve kereste a Teremtővel való kapcsolatot. Ami-
kor és ahol kapcsolatba került vele, megjelölte, és szent helyként tisztelte azt
a területet. Így tett már Jákob is, amikor álmában találkozott Istennel, és egy
égig érő létrát látott, amelyen Isten angyalai fel és le járkáltak. Itt ígéretet
kapott Istentől, ezért emlékkövet állított a helyre, olajat öntött rá, hogy jelez-
ze: szent ez a hely.
Azóta – ez több mint három évezrede történt – az ember sok olyan helyet
jelölt meg a földön, ahol rendkívüli kapcsolatba került Istennel, és szentként
tisztelte azt a helyet. Oda járt imádkozni, ott próbált újra és újra kapcsolatba
kerülni Istennel. Ez nagyon sok esetben sikerült is, így alakultak ki a szent
helyek, ahová sokszor emberek ezrei zarándokolnak ma is. Legtöbbször a
csoda az, hogy itt megerősödnek hitükben, és derűsebb világszemlélettel,
helyesebb világképpel folytatják mindennapi életüket.
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a hívő ember tudja, hogy az el-
sődleges szempont a szent helyeknél, hogy kifejezzük Istenbe vetett bizal-
munkat, hitünket. Amikor megfogalmazzuk kéréseinket, mindig azzal a fölté-
tellel tegyük, ha ez lelkünk javára válik. A kérés lényege mindig az legyen:
Isten adjon erőt ahhoz, hogy tervei szerint tudjuk megoldani az eléje terjesz-
tett kérést. Ha ez így történik, akkor lélekben megerősödünk, és Isten segítsé-
gével jól tudjuk megoldani feladatunkat, amihez Isten segítségét kérjük.
Kevesen tudják, hogy a szovjet asztronauták, mielőtt az űrbe indultak
Csillagvárosból, az űrközpontból, elzarándokoltak a Moszkvához közeli
kolostorvárosba, Zágorszkba. Itt a szent helyen, az istenanya szobra előtt
leborultak, hogy segítségét kérjék a sikeres űrrepüléshez. Hívő lélekkel tet-
ték, ezt magyarázta nekünk az ortodox pap, és magabiztosságot, segítséget
kaptak.
2000-ben gipszágyban szállítottak Lourdesbe egy fiatal lányt. Részt vett a
szertartáson, imádkozott a gyógyulásért. Ugyanúgy gipszágyban szállították
haza, azzal a különbséggel, hogy szomorúan, de reménykedve indult a kegy-
helyre, és most Istent dicsőítve tért haza, és azt magyarázta, ott döbbent rá,
hogy Isten rövid földi élet után mindenkit örök boldogsággal vár. Milyen jó
az Isten, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is, a legbetegebbnek is ezt
az örök boldogságot adja, ha elfogadja tőle. Örüljetek annak a boldogságnak,
amit Isten nektek szánt. Ne szomorkodjatok a jelen bajai miatt. Azok elmúl-
nak hamarosan. Tegyétek meg, amit az Isten kér, és reménykedjetek benne,
akkor boldogok lesztek, úgy mint a Szűzanya. Akkor is magasztalta az Istent,
amikor a kereszt alatt állt, mert tudta, hogy egyszer örök boldogság követke-
zik Isten életében.
4
Ilyen lelkülettel kell imádkozni a szent helyeken: akár a Szűzanya szobra
előtt állunk, akár a kereszt előtt térdepelünk, akár Szent István szobra előtt
fohászkodunk. Ha ezt tesszük, akkor Istentől vagy a baj megoldását kapjuk
meg, vagy – és ez még nagyobb dolog – erőt kapunk bajunk türelmes viselé-
séhez, mint a gipszágyban fekvő lány, mert tudatosodik bennünk, hogy az
igazi értéket, az örök életet szánta nekünk Isten, bár milyen út is vezet oda.
Könnyebb szobrot, keresztet vagy emlékhelyet állítani, mint ezt a lelkü-
letet elsajátíttatni az emberekkel. Mert ehhez nem pénz, nem anyagi javak
szükségesek, hanem Istennel szembeni alázat. Annak felismerése, hogy min-
dent Istentől kaptunk, és ha azt úgy fogadjuk, mint a türelmes Jób, akkor az
igazi, az örök javakat is megkapjuk tőle.
Őseink ilyen lelkülettel állítottak kereszteket. Ilyen lelkülettel zarándo-
koltak a Szűzanya kegyhelyeire, és ezért javukra vált, örök boldogságot
eredményezett áldozatos magatartásuk.
Mi is próbáljunk meg a földeáki kereszteknél, emlékhelyeknél ilyen lel-
külettel imádkozni. Böjte Csaba ferences testvér ezt így magyarázta a je-
gyeseknek: Tedd meg, amit az Isten elvár tőled, ne azon töprengj, hogy tar-
tod el második vagy harmadik gyermeked. És akkor az Isten gondoskodik
rólad és gyermekeidről is. Én sem töprengek azon, hogy az ezredik árvát
befogadjuk-e házunkba. Isten mégis ad ennivalót mindegyikünknek.
Legyen felelősségtudatunk Istennel szemben, és akkor megszületik a
megoldás. A biblia ezt így mondja: „Keressétek előbb az Isten országát és
annak igazságait, a többit megkapjátok hozzá.” Így ápoljuk, gondozzuk,
látogassuk falunkban lévő emlékhelyeinket. Ilyen lelkülettel imádkozzunk
ott, és akkor eredményes lesz erőfeszítésünk.
Földeák, 2008. augusztus 20.
K a t o n a P á l
plébános
5
FARKAS SÁNDORNÉ
A földeáki keresztekről
Az út menti kereszt a legrégebbi időktől megbecsülésnek örvendett. Férfi
kalapot emelt, asszony pedig keresztet vetett, ha elment előtte. Ennek a tiszte-
letnek köszönhető, hogy a száz vagy annál is több éve állított kereszteket a
20. század viharaiban sem rombolták le. Elvétve távolították el helyükről, pl.
a Csicsa-kereszt helyén új ház épült. Inkább arrébb tették, ha útban volt vagy
lóval behúzatták védett helyre, mint pl. a Baráth-Jézuskát.
A mai világban már kevesen vannak, akik vallásos tisztelettel tekintenek e
keresztekre, de látni most is olyat, hogy valaki a kerékpárról is leszáll, hogy
fél térdre ereszkedve keresztet vessen. Akad olyan most is, aki útnak indulva
a faluból kimenet a Mária előtt elmenve azt sóhajtja: Mária, segíts! Vagy
Uram, Jézus segíts!
Keresztet a régi időkben fogadalomból vagy hálából állítottak.
Az útszéli keresztekhez processziók (vallásos körmenet, búcsújáró menet)
is járultak. Aszály idején kivonult a pap, a kántor, a hívek lobogókkal és a
nagykereszttel. Esőért könyörögtek: „Uram, adj esőt nekünk, ha ez így lesz,
elveszünk!” Ezt többször is elénekelték, közben egyházi énekeket is mond-
tak. (Rácz Sándor)
A keresztjáró napokon (ez is processzió volt) a fagyosszentek napjain
(május 12–13–14. Pongrác, Szervác, Bonifác) kiment a pap, a kántor és a
hívek lobogókkal a Baráth-Jézuskához, a Csicsa-Jézuskához és a temetői
Jézuskához, minden nap máshova. Ilyenkor még a bolt is becsukott. A ke-
reszteknél imádkoztak, hogy a jég és a fagy el ne vigye a termést. (Fazekas
Istvánné)
Más szerint a Csicsa, a Tamasi és a templom előtti Jézuskához mentek ki.
Ez valószínűleg időnként változott. Megint mások szerint a keresztjáró napo-
kat „Húsvét hordozta”, talán a nagyböjt idején lehetett. Egyes vélekedések
szerint a keresztjáró napok áldozócsütörtök előtti hétfőre, keddre és szerdára
esnek, tehát húsvét után 40 nappal, pünkösd előtt.
A zárda kertjében nyírott bukszus bokorral körbeültetve volt a Lourdes-i
Mária-szobor (most a templomhajó hátuljában van), májusban minden nap
elimádkozták a lorettói litániát; az egész osztály délelőtt 10 órakor. (Kisalaki
Mihályné Kocsis Vicuka és †Horváth Sándorné Bánszki Etelka) Az apácákkal
mentek a lányok a Máriához, és együtt imádkoztak. (A zárdaiskolában apá-
cák tanították a lányokat, a fiúiskola a főtéren volt.) „Nagy volt még akkor a
vallás…” A zárda udvari kápolnájában volt a Lourdes-i Mária-szobor, annál
minden reggel misét mondtak. Azon a misén a zárda gazdaságában dolgozó
apácák vettek részt. Akik a gyerekeket tanították, a templomba mentek misé-
6
re. „A szent sír is ott volt a szobornál húsvét előtt. Mi, Máriás lányok fehérbe
öltöztünk, és a leventékkel együtt őriztük nagypénteken és nagyszombaton.”
(†Horváth Sándorné Bánszki Etelka)
Álljon itt egy régi imádságos könyvből vett részlet, melyben külön feje-
zetet rendeltek a „búzaszentelés és keresztjáró hétre”. Így könyörögtek a
keresztjáró napokon:
…Ne utálj meg minket könyörgésünkben,
Alkalmas esőket adj szükségünkben.
Éltesd mezeinket szép harmatokkal,
Áldd meg vetésinket bő áldásoddal.
Földünk keménységét lágyítsd esőkkel,
Gyümölcstelenségét újítsd vizekkel.
…Terjeszd mezeinkre bő áldásodat,
Zöld veteményinkre vigyázásodat.
Égi háborútól mentsd határunkat,
Veszedelmes kártól gabonáinkat.
A földet munkánkra tedd gyümölcsössé,
Mi imádságunkra szép termékennyé...
(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna régi imádságos könyvéből)
A keresztjáró napokat a háború után, 1948-ban tartották meg utoljára Ka-
posi Gyula plébános vezetésével. (Kocsis Miklós)
Márk napján (április 25.), búzaszenteléskor egy faluhoz közeli parcellá-
hoz kimentek, és megszentelték a búzát. Mária-énekeket énekelve vonultak
oda és vissza. Ahhoz a gazdához mentek ki, aki megengedte, hogy meg-
szaggassák a búzáját. „A jó Isten áldja meg a termést,” azért volt. Elmondtak
egy litániát, egy evangéliumot felolvasott a pap, és úgy mentek haza. Akik ott
voltak, egy-egy marékkal vittek a megszentelt búzából. (Rakonczai Józsefné
Bugyi Julianna) Ha beteg lett a jószág, adtak neki belőle. (id. Hajnal István)
A keresztek felirata szinte kivétel nélkül I.N. R.I. = Iesus Nazarenus Rex
Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez Jézus keresztfájának volt a
felirata.
7
A felsorolt kereszteken kí-
vül az emlékezet őriz néhá-
nyat. A mai Bacsó Béla utcá-
ban, a hídon túl, a Bikaháznál
emlékeznek egy keresztre
(Bárdi László), ami pléh
Krisztus lehetett. Halesz felé
nézett, északkeletnek, mert a
vihar északról jött például
Illéskor is. Faluvédő kereszt
lehetett. Ez volt a „Süket Rácz
Jóska keresztje” (Rácz Sándor
szerint.) Mások szerint a Si-
mon-ház (a hídon túl jobbra az
első ház) udvarában volt a
kereszt. Sipos József úgy emlékszik, hogy a hídon túl volt a Kiss-féle cse-
répégető, ott állt valaha egy korpusz nélküli fakereszt. A közelben volt a
szérűskert, és a gőzgéppel véletlenül kihúzatták a keresztet. Talán a helyett
állították fel utána a malom előtti keresztet? Megint mások nem emlékeznek
ott keresztre.
Ádók László emlékszik az Inspergerek keresztjére, amit Insperger Elemér
és Pál valamint Kispál Antal állított. Az Óföldeák mellől induló páskomi
dűlőn az első elágazásnál, a majorba vezető útnál volt ez a kereszt. Ez nem
búcsújáró kereszt volt. A gazdák azért építették, mert féltek az úr haragjától
és úgy gondolták, a földjük így mentesítve van a veszélytől. A másik kereszt,
amire emlékszik, a Horgásztó végénél, a régi vágóhídnál, a régi református
temetőnél volt.
Földeákról eljártak Szegedre
is az augusztus 5-ei Havas Bol-
dogasszony napi alsóvárosi
búcsúba. Minden évben gyalog
mentek.
Amely keresztek útba estek,
búcsújáró keresztnek nevezték,
ilyen volt a Csicsa-kereszt, a
Kurunczi-kereszt, a Sipos-
kereszt és a Varga-kereszt.
(Ádók László)
„A háborúban fogságba es-
tem és megfogadtam, hogyha
hazakerülök épségben, elme-
†Horváth Sándorné Bánszki Etelka és
Neparáczki Pál emlékeznek
Id. Hajnal István és Ádók László
felidézik a régi időket
8
gyek gyalog az alsóvárosi búcsúba. Úgy is lett, ’48-ban hazajöttem, elmen-
tem a búcsúba. Három napig tartott, este elmondtunk egy imát a Csicsa-
Jézuskánál, elindultunk, egy nap ott voltunk, utána indultunk haza. Az Ör-
dög-tanyában pihentünk. Varga Ilonka néni végigénekelte az utat. Szent
Ilonának hívták. Nagyon jó hangja volt. Ez volt az utolsó búcsújárás Földe-
ákról Alsóvárosba. Többet nem engedték.” (Kocsis István)
A háború után gyakran imádkoztak a foglyokért:
Kegyelmes jó anyánk
Tekints a foglyokra
Ó, nagy irgalmú Szűzanya
Vezesd őket haza!
(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna)
2003-ban az Egyháztanács képviselőtestülete megállapította, hogy a keresztek
rossz állapotban vannak. Elhatározták, hogy egy-egy kereszt felett valaki védnök-
séget vállal és azután gondozza, rendben tartja. (ifj. Sipos József)
A papföldi keresztet Bugyi Antal és felesége vállalta, a páskomi keresztet
makói út mellett Sipos Istvánné és Kurunczi Lajos, a Tamasi-keresztet Ko-
vács Jánosné Sipos Olga és Ferenczi Sándorné Sallai Anna. A Baráth-
Jézuskát Kocsis Miklós és Kocsis András már korábban is gondozta, ugyanez
a helyzet a Varga-kereszttel Gencsháton, hiszen ott a család addig is rendben
tartotta. Rajtuk kívül van még néhány segítő kéz, például Gazdagh Lászlóné
Szabó Terézé, aki, ha szükségesnek látja, besegít a gondozásban. (Bugyi
Antalné Váradi Erzsébet)
A keresztek képein látszik, hogy 2004 (az első fényképezés) óta meg-
újultak, megszépültek.
A templom előtt álló kereszt
A templom környéke mindig egyházi terület
volt. A kereszt Rácz Sándor szerint nem a mostani
helyén állt, hanem a Nepomuki Szent János he-
lyén, az meg az Országzászló helyén. Az Or-
szágzászló építésének idején telepítették át Szent
János szobrot a mostani helyére és onnan a ke-
resztet. Mások szerint a kereszt mindig ott állt a
mai helyén. A kereszt egysoros tégla alapzaton
áll, alja kb. 1 méter magas, hatszög alaprajzú fém,
rajta áll a kereszt, azon a Krisztus, a tábla arany-
színű.
A templom előtt álló kereszt
9
Temetői keresztek
A temetői kereszteknél mindenszentekkor a kántor vezetésével a dalárda
énekelt. (Kisalaki Mihályné Kocsis Vicuka). A két temetői feszület közül az
egyik a Návay-kripta közelében, másik a Mártírok utcai kiskaputól befelé, a
kút közelében áll. Ez utóbbit öreg Péli Antal állíttatta 1892-ben. Ez évben két
magyar holdnyi területet vásárolt a temető bővítésére, és az új temetőrész
közepén helyezték el a keresztet. A község melléje emlékkövet is állított az
alábbi felirattal: „Ezen temetőt istenes, jámbor szándékból a földeáki róm.
katholikus hitközségnek ajándékozták öreg Péli Antal és neje Kurunczi Anna.
1892.” A temetőrészt Balaton János 1892. október 9-én áldotta meg. Ezt a
keresztet újíthatta fel Horváth László asztalos. „1934-ben dajkám és öreg-
apám meghalt. Amikor temettük őket, akkor hozta ki asztalos Horváth Laci
és a segédje, Berti Lajos a keresztet, ott állították fel, ahol most a kiskapu
felőli Jézuska van. Ez Mátyás Béla plébános idejében volt, az intézte.” (Ádók
László) A kereszteket a nyolcvanas években Orosz Lőrinc plébános idejében
felújították.
Papföldi kereszt
A papföldi kereszt a Csárdánál lévő Száraz-éri hídnál, a Szárazéri tanya-
sor kövesút felöli végénél, a vasúton belül áll. Ezt a vaskeresztet Oltványi Pál
Návay-kripta felőli temetőkereszt Péli Antal temetőkeresztje
10
plébános a plébánia tanyáján 1855-ben állíttatta;
fenntartására 21 forint alapítványt tett. Ez a
terület (40 hold) mindig a pap és a kántor földje
volt, innen az elnevezés: „Papföld”. A papföld
lement egészen Gajdosig, a vitézi telekig. A
kereszt a papföld védőkeresztje volt.
1957 őszén egy traktor megrongálta a ke-
resztet. Berényi Ferenc elmondása szerint a
termelőszövetkezet kőműves brigádja megja-
vította, és Kis József esperes plébános újra fel-
szentelte. A felépítménye tégla, egyesek szerint
1968–70 körül Megyesi Gyurka bácsi javította
ki, és betonozta körbe.
A felső része díszes, 1,2-1,3 m magas ön-
töttvas feszület Krisztussal. A feszület aljában
ezüstszínű, imádkozó szárnyas angyal, Jézus felett a szentlélek jelképe, a
talpán álló háromszögben egy nyitott szem. A kereszten felirat: IN RI. Kerí-
tése nincs. Néhány éve Bugyi Antal és felesége a két oldalához egy-egy tuját
ültetett. Ők gondozzák a keresztet.
„A tsz idők előtt a tanyasori asszonyok (Bajusz Antalné Veronka néni,
Kiss Lászlóné Juliska néni, Sándor Jánosné Örzsike néni) minden húsvétra
rendbe rakták: megtapasztották, kijavították, bemeszelték a keresztet.” (Barta
Sándorné Sándor Mária)
A szájhagyomány szerint 1849-ben
a fegyverletétel után jöttek haza a szö-
kött szabadságharcos huszárok, a Csár-
da akkor is működött. Az út a Csárda
mögött vezetett el. A katonák bementek
a Csárdába megpihenni, de a vasasok
(császári katonák) rajtuk ütöttek. A
huszárok kimenekültek, tűzharc kere-
kedett. Ezeket a huszárokat oda temet-
ték, ahová később a kereszt került.
(Rácz Sándor nyomán)
A Dehény-kereszt
A Dehény-kereszt a Makó–Hód-
mezővásárhely közötti út és Földeák
nyugat felöli bekötőútjával szemben
vivő dűlőút (a Dehény-dűlő) keresz-
tezésében, a sarokban áll. A kereszt 2,5
… és 2008-ban
Papföldi kereszt
A Dehény-kereszt
11
m magas, fakereszten pléh Krisztus. Felirata: IN RI. Körülötte kb. 1 m magas
kovácsoltvas kerítés, a kerítés felső 20 cm-es sávja fehérre festve. A kerítésen
belül virágokat ültettek.
A keresztet a mögötte álló tanya ingyenes bérlője, majd tulajdonosa,
Dehény Lajos (a festőművész édesapja) állíttatta. Szép kis tanya volt. Mel-
lette nagy gyümölcsös. A családhoz kijárt a plébános, a tanító. Az eredeti
Krisztust Dehény Lajos festőművész festette olajjal. Nagyon szép volt. Ő
rajzolta a temető régi kapuján az angyalokat is, mondta is a népnyelv:
„Pulickán nevelt (értsd: soványka) angyalokat rajzolt!” (Rácz Sándor)
A keresztet a 2. világháborúban, 1944. szeptemberében a harcok folya-
mán keresztüllőtték, több golyó nyoma látszott egymás mellett: egész sorozat
találta el. Egy haditudósító lefényképezte, és a kép megjelent a Magyar Futár
című országos lapban „A háború borzalmai” képaláírással. Az újság a front
előrehaladtával már csak a Dunántúlon jelenhetett meg, ott látták a földeáki
katonák, és amikor hazajöttek, mondták el az itthoniaknak. (Fertály János)
A kereszt így állt egészen 1990-ig, amikor Orosz Lőrinc plébános úr le-
cseréltette, és kerítést állíttatott köréje. A Krisztust Hajnal Lajosné Lóczi Irén
festette újra. A régi keresztet behozták a plébániára. (Kocsis Miklós) Azóta
többen és többször keresték már, hogy felállítsák valahol újra, de nem találták
meg.
Baráth-Jézuska
A Baráth-Jézuskát Baráth Imre (1836 – 1898) és Bakos Erzsébet (1844 –
1931) állíttatta a falu déli határában lévő földjük sarkába, kb. a mostani Vasút
sor végére, a felirat szerint 1929-ben. Az
évszámokat összehasonlítva vagy a hát-
ramaradt Bakos Erzsébet emeltette, vagy
az évszám a renoválás dátumát mutatja.
De a kereszt mindenképpen a család tu-
lajdona volt. A földjüket (ami a volt Ba-
ráth ház kertjétől a Vasút sor végéig terjedt)
a faluval elcserélték egy távolabbira, a he-
lyén telket osztottak és ONCSA házakat
építettek. (A 40-es években az Országos
Nép- és Családvédelmi Alap olcsó telkek
vásárlásával és hitellehetőséggel segítette a
sokgyerekes családok megtelepedését, ház-
építését.) Mások szerint ONCSA házakat a
falu más részein építettek, ezek egyszerűen
csak házhelyek voltak.
Az eredeti helyéről elhozták a keresz-Baráth-Jézuska
12
tet, lóval húzatták be a kertjük sarkába 1949-ben. Akkor sérült meg a tábla
sarka, amin festett írás volt, amit az eltelt 60 esztendő megsemmisített. (Ko-
csis Miklós)
A keresztnek 1,5 m magas malterozott vagy beton alapzata van, rajta az
évszám: 1929. A feszület 0,8–1 m magas, táblája törött, a felirata IN RI. A
kert sarkában áll, a kerítésen kívül, előtte virág ültetve.
Kocsis Miklós és András gondozza, mert a ház kikerült a Baráth-család
tulajdonából.
A valaha állt Csicsa-keresztről
A Csicsa-keresztet a Makói utcai sorompón belüli sarki ház telkén állít-
tatta fel a ház régi tulajdonosa, a jelenleg ott lakónak a dédapja. A kerítésen
kívül állt, de előtte rácsféle volt. Ez is pléh Krisztus volt. A neve a ház akkori
tulajdonosának (Horváth nevezetű) ragadványnevéből lett (Csicsa = nagyon
szép). A kereszt egy olyan találkozási pont volt, mint a falu másik végében a
Mária. A Csicsa-kereszttől indultak az alsóvárosi búcsúba is a búcsújárók. Ez
is faluvédő kereszt volt. A kereszt helyére Cseszkó Imréék új házat építettek
1975-76 tájékán és a keresztnek innentől hűlt helye. A benne lakók szerint a
ház tulajdonosa odaadta a gyerekeknek a vasgyűjtéskor.
Mások szerint bevitték a parókiára, onnan kikerült a temetőbe, a kiskapu
felőli járda mellett állították fel, mert ott a régi már nagyon rossz állapotban
volt. Vancsó János volt akkor a templomatya. (id. Hajnal István)
A harmadik – legvalószínűbb – változat szerint Bakos Roza néni és
Pacskó Mariska néni (anya és lánya, ketten laktak a házukban) vitték el és
felállították a Sallai utcai ház előkertjében. Többen emlékeznek rá, hogy
egyablakos kis ház volt, az utcára drótkerítés, lécből a kiskapu. Az előkert
mindig fel volt kapálva és középen állt ez a feszület. (Kocsis Miklós)
Az utcabeliek nem nézték jó szemmel a kissé bogarasnak tartott nénik
portáján a keresztet, talán féltek is tőle. (Dobos Gáborné)
Nem sokáig állt ott a kereszt. Valószínűleg onnan vitték ki a temetőbe.
A kereszt ma is él azon földeákiak emlékezetében, akik még láthatták.
Pestiné keresztje vagy Tamasi-kereszt
13
A mai Béke utca végén, a régi malom-
nál áll ez a kereszt. Pesti Sándornénak
kocsmája volt és a sarkon boltja. A veje
volt Tamasi Imre. A bolt helyén azután
asztalosműhely lett. Pestiné megmaradt a
kocsmánál. Ez is faluvédő kereszt volt,
valószínűleg megfordították, mert a falu-
védő keresztek mindig a veszély felé néz-
tek. Ha a faluban van, hogy lehetett falu-
védő kereszt? A faluban eredetileg 6 teljes
utca volt és két sor, a nyugati sor és a
keleti sor. A keleti sornak (ma Ady Endre
utca) a páros oldala akkor még beépítetlen
volt, így a kereszt üres területen állott. A
malmot is utána építették. Egy történet a
keresztről: Nagy Tamás bácsi (ragadványneve Zöldkutyás) italos ember volt,
két bivallyal hordta a terményt. Megszomjazott, a bivalyokat odakötötte a
kereszt kerítéséhez, bement a Pestiné kocsmájába iszogatni. Jó meleg lehe-
tett, a bivalyok megunták a várakozást. Megindultak a Száraz-ér felé, hogy a
vízben lehűtsék magukat, vitték a vaskalodát (a kereszt kerítését) és a
keresztet is, hiszen oda voltak kötve hozzá. (Rácz Sándor nyomán)
A keresztet 2004-ben a kocsma (Sirály büfé, népszerű nevén a régi kocs-
márosok után Zoli kocsmája vagy Matildka-kocsma) mai bérlője, Kocsis
János felújította. Szavai szerint azért, mert nagyon rossz állapotban volt és
legalább 150 évesnek mondták. A keresztfát és az előtte álló kopjafát kicse-
réltette, és pirosra festette, új pléh került a feszület fölé a régi csipkés helyére.
Krisztus alakja különösen szépen van újrafestve. A régi kovácsoltvas kerítést
is felújították: darabjaira szétszedték, konzerválták és lebetonozták. A kereszt
környékét kaviccsal töltötték
fel. Tervezték az újbóli felszen-
telést, de elmaradt. A felújítás
óta minden évben javítgatja,
hogy rendben legyen. A kerí-
tésre mindig visznek a hívek
koszorút és virágot.
A képen a régi kereszt lát-
ható a 80-as években, körülötte
balról jobbra Fazekas Istvánné,
†Sáfár Mihályné, Sebők János-
né és †Suba Józsefné, amint
gondozzák a kereszt környékét.
Pestiné- vagy Tamasi-kereszt
A kereszt gondozói
14
Megújítva 2008-ban
†Nagypál Istvánné Erzsike néni mesél
(A fénykép Fazekas Istvánné szívességéből.)
A Páskomi-kereszt a makói út mentén
A páskomi földút és a Földeákról Makóra vezető út kereszteződésében áll
ez a pléh Krisztus.
A kereszt fölötti esővédő pléh csipkésre
van készítve, csipkéi lefelé néznek és félkör
alakúak. A kerítése négy kb. 80 cm magas
festett faoszlop két-két rúddal összefogva.
A kerítés alatt téglaszegély húzódik. A
kereszt alja virággal van beültetve. Több
virágcsokrot és koszorút is elhelyeztek a
kerítésen és a kereszten. Rakonczai János
szerint Tamás Gábor-féle kereszt a neve.
†Nagypál Istvánné Tamás Erzsébet sze-
rint Bálint Gáspár földje szemben volt a
vasúton túl és egy kis sarok a földjéből ide
esett, ő állíthatta. A néni 1937 óta lakott itt
a kereszttől kőhajításnyira és ez mindig is
ott állt. Egyszer Bánszki Tamás festőmű-
vész, tanár festette újra. Többen hordták rá
a virágot még a nehéz 50-es években is,
amikor nem vették ezt jó néven. A tanyájuk
ablakából esténként látták a gyertyák fényét, melyeket azok gyújtottak, akik a
keresztnél a sötétség leple alatt imádkoztak.
Bugyi Dezsőné Antal Mária em-
lékezete szerint is mindig ott volt a
kereszt, vittek rá virágot. Akkoriban
hosszú tanyasor állt a kereszt mögött,
például a Bugyi, Antal, Búza, Szal-
ma, Sipos tanyák. A háború végén a
front átvonulása után katonákat te-
mettek el a kereszt mellett, azokat
azután bevitték a földeáki temetőbe.
Rakonczai Józsefné Bugyi Juli-
anna Búza-Jézuskának említi, mert a
Búza-tanya volt mellette, szerinte ők
állíthatták.
A keresztet néhány éve felújítot-
ták, Sipos Istvánék gondozzák.
15
Az eredeti feszület (2004)
A Kurunczi-Jézuska
Ennek a keresztnek is regényes története van.
A páskomi földút és a Földeák – Óföldeák út
találkozásánál, az 1. km kőnél áll.
Másfél méter magas tégla alapon nyugodott
a kereszt. 2007 tavaszán valaki lefűrészelte, és
ellopta a fémrészt. Nagy felháborodás követte a
hírt, és azonnal közadakozás indult a kereszt
helyreállítására.
A földeáki és az óföldeáki önkormányzat és a
hívek összefogása nyomán 2007. május 20-án
avatták fel az újjávarázsolt keresztet Vass Imre
földeáki és Hajnal Gábor óföldeáki polgármester, települési képviselők, Katona
Pál plébános és a két falu híveinek jelenlétében. Az új kereszt 1 méter magas,
vasból készült, a Krisztus és a tábla aranyszínű, rajta a felirat: IN RI.
A két falu polgármestere jelenlétében
Katona Pál megszenteli a keresztet A keresztalapító leszármazottjai
Mészáros Józsefné, Kurai Istvánné
16
A keresztnek megvan a kézzel írott, három példányban készített, hivatalos
adománylevele, címe: „Keresztfenntartási alapító levél”, melyet Mészáros
Józsefné Bakos Ilona, az egyik keresztalapító dédunokája bocsátott rendelke-
zésemre.
A kereszt alapítólevele
17
Az irat tanúsága szerint Kurunczi József és Pál „két jó testvér” a földjü-
kön fakeresztet állítottak fel és 1900. december 2-án 40 koronát fizettek be a
templom pénztárába, hogy haláluk után annak kamataiból gondozzák a ke-
resztet. Míg élnek, maguk vállalják a kereszt ápolását, javítását.
A száz éve íródott szolgalmi jog bejegyzése
18
1908-ban már gépírással készült egy végzés, ezt Rakonczai János bo-
csátotta rendelkezésemre, akinek az édesapja és anyjának testvérei voltak a
keresztalapítók. Az irat szerint a kereszt körüli „10 négyszögöl területre örök-
időkre terjedő kereszt használati jog a földeáki róm. kath. plébánia egyház
javára bekebelezni rendeltetik.” Mindez 100 éve történt. A kereszt az óta is
ott áll.
A Sipos-kereszt Óföldeák határában
A Sipos-kereszt a Földeákról Óföldeák felé vezető út bal oldalán, Ófölde-
ák határában áll.
A keresztet Vitéz Sipos Sándor állíttatta a saját földje sarkában. Testvére
volt Sipos Mátyás templomatya. Ez a kereszt fel volt szentelve. (Kocsis Mik-
lós) Hívják ezt a keresztet Dezső-Jézuskának is, mert a Návay Dezső földje
volt egykoron, ahol áll.
A kereszt kb. 2,5 m magas, fából készült, rajta a pléh Krisztus. A felirata:
IN RI. A kereszt felett félkör alakban pléh szegély, dísze a lefelé néző félkö-
rökből hajlítgatott sorminta. A kereszt tövében térkő-burkolat, rajta mindig
van virág.
A hívek adományából felújították. 2006. május 27-én az óföldeáki búcsú
alkalmával szentelték fel. A szentmise után Katona Pál plébános, Óföldeák
települési képviselői, az egyházközség képviselői, földeáki és óföldeáki hívek
énekelve jöttek ki a kereszthez, és a plébános úr megáldotta, megszentelte
azt.
A Sipos-kereszt 2004-ben A felújított Sipos-kereszt
19
A Szűcs-kereszt Óföldeákon
A 15. századi erődtemplom romjain újjáépült óföldeáki templom előtt
áll a Szűcs-kereszt.
A kőkereszt kb. 2,5 méter magas, fehérre van meszelve. Körbe 1 méter
magas kovácsoltvas kerítést építettek. A kerítésen belül virágok díszlenek. A
Krisztus és fölötte felirat: IN RI aranyszínű. A kereszt talapzatában kőtábla
áll, felirata:
Imádunk és áldunk
téged oh Jézus mert
szent kereszted által
váltottad meg a világot
1924.
Szűcs Jenő volt óföldeáki, ma makói lakos mesélte, hogy nagyapja, Szűcs
István 1882-ben született, a három év katonaidő után (néhány nap szabadsá-
got leszámítva) még négy évig szolgált az 1. világháborúban a gyalogos tüzé-
reknél. Megfogadta, hogyha épségben hazakerül, azzal köszöni meg, amiért
Idilli környezetben áll a kereszt Óföldeákon
20
életben maradt, hogy valami maradandót épít. 1918. április 18-án jött haza, és
éppen aznap született meg a fia! A kereszt építéséhez hozzá is fogott, 1919-
ben felszentelték. A család mindig hívő katolikus volt, a nagypapa az egyház-
tanács elnöke is volt. Jó kapcsolatot ápoltak a Návay családdal és a minden-
kori pappal, akik közül például Helter László plébános úr gyakori vendég
volt a családnál. Rá úgy emlékszik Szűcs Jenő, hogy igazi elhivatott pap volt
és nagyon jó ember. A nagypapa földet bérelt Návay Arankától, nagyon ké-
nyes és kézimunka-igényes növényt, dohányt kezdett termelni, ami igen jól
jövedelmezett. Mivel jól gazdálkodtak, a család szépen gyarapodott. A ke-
resztet mindig rendben tartotta a család, akik a mai Dózsa György utcában
laktak. Később a leszármazottak elkerültek Óföldeákról, sorsuk elvezérelte
őket. Néhány éve megrongálták a keresztet, ellopták a körülötte lévő kerítés
mozdítható részét. Az alapító lánya, Tóbiás Imréné renováltatta meg, hogy
ismét régi pompájában díszítse Óföldeák egyik legszebb területét.
Varga-kereszt
A Varga-kereszt Óföldeákról a Marosle-
le felé vezető út mellett jobbról, a nagy
kettős kanyar után Gencsháton, az erdősáv-
ban található. Gencs kócsagot jelent, tehát itt
valamikor sík víz lehetett. Návay-földek
voltak itt. Lóvasút is járt arra a Gencsháti
majorba. (Rácz Sándor)
Az alapja beton, a felépítmény tégla, fö-
lötte ismét beton, beleerősítve az öntöttvas
kereszt, rajta a Krisztussal. A talapzat kb.
1,5 m magas, azon a fekete vas kereszt kb.
70 cm magas, csipkés mintázatú, rajta az
ezüstszínű Jézus. Körülötte négy kb. fél
méteres vasbeton oszlop összekötve vasru-
dakkal – ez alkotja a kerítést.
Minden évben vágni kell körülötte a fá-
kat, különben már nem is látszana az útról. Varga Antal elmondása alapján:
„Ott iránta a tanya a mienk volt, ott laktunk, gazdálkodtunk. A tanya ma is
áll, de nem lakik benne senki. Édesapánk akarta építeni a keresztet, de ’47-
ben meghalt. A bátyám, Lajos ’17-ben született, papnak tanult, azért építette
volna édesapám. Egy püspöklelei (ma Maroslele) ember, sógorunk volt, ács
és kőművesmester és én, ketten csináltuk. Kiástuk az alapot, a mester beto-
nozta az alját, utána téglából raktam, mégpedig vásárhelyi vasas téglából (én
magam hoztam Vásárhelyről), ami jól bírja az időjárást. A Jézuska a szegedi
Iparostanonc iskolában készült.
Háttérben a régi tanya
21
Engedélyt nem kértünk, fölszentelve sem volt. Akkor olyan világ járta. A
kereszt a katonai térképeken is föl van tüntetve. Lajos bátyámat Nagyváradon
szentelték pappá ’43-ban, ott volt hitoktató elemi és polgári iskolában. Fény-
képész is volt, jóformán abból élt. 1987-ben halt meg, Nagyváradon van
eltemetve. Az ő emlékére állítottuk, hogy ki tudták taníttatni papnak. Mert
abban az időben nem szerették, ha a parasztember gyereke tanult.”
Hajnal Istvánné Varga Anna szerint 1991–92-ben került sor a kereszt fel-
szentelésére: „Rokonai Béla plébános urat autóval vittük ki a kereszthez, és
akkor szentelte fel. Utána énekeltünk és imádkoztunk, mise is volt.”
A keresztet hallottam Szent Ádók-féle keresztnek is emlegetni, ez a téves
elnevezés azon alapulhat, hogy a Szent Ádók-tanya a Varga-tanya mellett
volt, és valaki azt hihette, hogy ahhoz a tanyához tartozik a kereszt.
Az igási kereszt
Földeákhoz közel eső Igáson állított keresztet 2004. május 20-án szen-
telték fel az áldozócsütörtöki igási búcsú alkalmával a római katolikus, re-
formátus és görög katolikus egyház papjai. A keresztet az egykoron Igáson
élők emlékére állították fel az igási csárda, a Koccintó tulajdonosai: Batik
Antal és családja, Molnár László újságíró, Széll Imre kovácsmester és Kiss
Péter Pál vállalkozó. (Igási Szó, 2004. május)
Varga Lajos (1817–1987) Varga Antal elmesélte, hogy volt
22
Igen sok igási elszármazott, makói és földeáki vendég jelenlétében Ka-
Az ökumenikus szertartás
23
tona Pál akkori makói esperes méltatta a keresztépítők nemes szándékát,
hogy a mára szinte elnéptelenedett igási és bogárzói tanyavilágban egykoron
élt emberekre emlékeztesse az utókort. Minden évben az óta is megrendezik
Igáson az áldozócsütörtöki búcsút, mely húsvét után a 40. napra esik. Ott
lehet enni a híres kemencében sült csülökből, mely a Koccintó specialitása.1
1 A fényképeket Farkas Sándorné készítette.
24
Földeáki keresztek
25
Földeák környéki keresztek
26
FARKAS SÁNDORNÉ
A kálvária és a stációk
„A kálvária a római katolikus lakosságú települések és kegyhelyek egyik
kultikus helye. Az ún. keresztútjárás, a keresztúti ájtatosság gyakorlásának
egyik színtere. Legtöbbször hosszúkás alakú, gyepes terület, amelynek két
hosszanti oldalán 7–7, összesen tehát 14 stáció helyezkedik el, a bejárattal
ellentétes végén pedig rendszerint magaslaton Krisztus és a két lator ke-
resztjei állnak. A keresztény ember, ha erre jár, legalább jelképesen járja
végig Krisztus szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírba tételig.” (Ma-
gyar Néprajzi lexikon)
„A stációk arra emlékeztetik a keresztényeket, miként követték egymást
az események villámsebesen és hallatlanul erőszakosan Jézus földi életének
utolsó óráiban. A vér és kínszenvedés útja Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig
vezet: néhány százméternyi kanyargós út, amelyen az elítéltnek végig kellett
cipelnie keresztjét a katonák gyűrűjében, és az evangélium tanúsága szerint
"sok embertől kísérve". Az apostolok elrejtőztek. Csak édesanyja, Mária,
János evangélista és Mária Magdolna kísérték végig.” (Új Ember) Az utolsó
állomás Jézus és a latrok keresztjei. Az ide vezető stációk számát a 18. szá-
zadban 14-ben rögzítették, a ferences gyakorlat elismerésével.
„Kálvária (a latin calva, koponya szóból): magaslat (hegy) Jeruzsálem fa-
lain kívül, a keresztáldozat helye. A szó a Golgota értelmező fordítása: kopo-
nyák helye. A Kálvária Jézus idejében a kivégzések (keresztre feszítések)
helye volt. Földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre
húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket.” (Katolikus lexi-
kon)
A földeáki temetőben
a kápolnához vezető út
mentén áll a 14 stáció,
melyeket 1912-ben emel-
tek. 1990-ben az egyház,
a község és a hívek ösz-
szefogása eredményeként
újították fel az igen rossz
állapotba került építmé-
nyeket.
A kálvária a régi stációkkal 1968-ban
27
Az alapjukig visszabontották és helyükre betonból kiöntött, hófehérre me-
szelt oszlopokat állítottak. A munkálatokat Rakonczai János kőművesmester
irányította. Az ő tervei alapján készültek a betonsablonok. A régi stációkat
tégláira szedték, a betonele-
meket egyenként szállították
a temetőbe, és helyben állí-
tották össze. A régi stációk-
ról származó kőlapokat,
melyek az állíttatók nevét
őrzik, az egyik oldalba, az
1990-ben adakozók nevét
őrző táblákat a másik oldal-
ba helyezték.
A stációk bronz dom-
borműveit Návay Sándor
szobrászművész készítette.
Az új stáció formája
Keményen dolgoztak az építők
†Rakonczai János, †Vízhánynyó Mátyás,
id. Pintér Béla, Simon Gyula
28
1. stáció Emeltette 1912.
Hoffmann János plébános
Adományozó 1990.
Sipos Mihály, Bugyi Mária
2. stáció Emeltette 1912. Vass András
és neje Gallyas Teréz
Adományozó. 1990. †Rakoncai József, †Horváth Etelka
és gyerekeik
3. stáció
Emeltette 1912.
Bugyi István és neje Nagy Viktória Adományozó 1990.
Ádók Antal, Farkas Viktória
4. stáció
Emeltette 1912.
Özv. Rakoncai Mihályné Németh Julianna Adományozó 1990.
Neparáczki Ferenc Fodor Piroska
29
5. stáció
Emeltette 1912. özv.
Gilinger Jánosné Czene Julianna Adományozó 1990.
Sipos István plébános
6. stáció
Emeltette 1912. özv.
Mészáros Balázsné Rakonczai Veron Adományozó 1990.
Horváth JánosHarai Julianna
7. stáció
Emeltette 1912. Gilinger Pál és neje Udvari Rozália
Adományozó 1990.
Dauda Lajos Bajusz Ilona
8. stáció
Emeltette 1912. özv. Baráth Imréné Bakos Erzsébet és fia Baráth Mihály,
Bárdi Ilona
Adományozó 1990
Selmeczi Matild, Selmeczi Gyula
30
9. stáció
Emeltette 1912.
Rakonczai Jánosné Sándor Rozál Adományozó 1990.
Antal János Kurunczi Mária
10. stáció
Emeltette 1912. özv. Rakonczai Istvánné
Neparáczkí Mária Adományozó 1990.
Sallai István Kakuja Etelka
11. stáció
Emeltette 1912. Özv. Kurunczi Jánosné Váradi Rozál
Adományozó 1990.
Horváth Istvánné
12. stáció Emeltette 1912.
özv. Bugyi Mátyásné Kovács Katalin
Adományozó 1990. Rácz János Lele Terézia
31
A megújult stációk méltósággal állnak a temető középső útjának két
oldalán. Képviselik azt az összefogást, mely megmutatkozott a templom-
üvegek cseréjének ügyében is.
Az út a Kálváriáig – pontosan a templommal egy vonalban
13. stáció
Emeltette 1912.
Tamasi Ferenc és neje Szántó Viktória Adományozó 1990.
Kövecs Gézáné
14. stáció
Emeltette 1912. Az Élőrózsa Füzér Mária Társulat
tagjai
Adományozó 1990.
Rózsafüzér Társulat
32
Az omladozó Kálvária dombot 2005-ben Katona Pál plébános újraépít-
tette, és akkor cserélték ki a Krisztust ábrázoló keresztet. A régi helyére azt a
feszületet állították, melyet Rakonczai János kőművesmester vásárolt és
őrzött évekig.2
2 A fényképeket Farkas Sándorné készítette. Az archív felvétel Rakonczai János hagyatékából.
A megújított kálvária-domb
33
WÉBER JÁNOS
A Szent István emlékhely
Jelentős dátum lett az életemben
2007. november 4. Ekkor, a földeáki
Szent László templom fölszentelésének
150. évfordulóján került sor a Szent
István emlékhely avatására és megáldá-
sára.
Az elhatározástól e gyönyörű ünnepig
volt jó néhány álmatlan éjszakám, de
bizton állíthatom, maradandót alkottunk.
Remélem, ez az emlékhely 50-100 év
múlva is hirdeti majd államalapító Szent
István tiszteletét, az emberek összefogá-
sának erejét.
Az előzmények
2005-ben megkeresett Csányi József, és
több ember véleményét tolmácsolva
elmondta, vissza kellene állítani az
úgynevezett Csicsa Jézuskát. Az említett feszület a Makói utca és a Vasút sor
sarkán állt 1975-ig Cseszkó Pálék portáján. Az 1975-ös belvízkor Cseszkóék
az új házukat a feszület helyén építet-
ték fel. Sajnos, a feszület további sorsa
ismeretlen. Csányi József azt kérte
tőlem, hogy helyet keresve a feszület-
nek, álljak élére a szervezőmunkának.
A felkérést elfogadva rájöttem, hogy
nem biztos, hogy a Makói utca és a
Vasút sor sarka a megfelelő hely. In-
kább a Hoffmann felvásárló telep és az
ún. répaplacc közti területet találtam a
legalkalmasabb helyszínnek. Ekkor
gondoltam egy merészet, hogy ott
építhetnénk egy olyan kegyhelyet,
mint a falunk vásárhelyi bejáratáná a
Mária kegyhely.
Szent István-emlékhely
Szent István
34
Tervemet elmondtam Katona Pál plébános úrnak, aki azonnal pártolta az
ötletet, felajánlotta segítségét is, sőt jelentős összeget is a megvalósításhoz.
2006. nyarán a Szent László templom tetőszerkezetének felújításakor ren-
dezett ünnepségen Katona Pál plébános úr megkért, hogy mondjam el ter-
vünket Gyulay Endre püspök úrnak is. Elgondolásunkat püspök úr is üdvö-
zítőnek találta, sok sikert kívánt a megvalósításhoz.
El kellett dönteni, hogy melyik szentet ábrázoló szobor kerüljön az em-
lékhelyre. Megbeszéltük plébános úrral, és arra jutottunk, hogy államalapító
Szent István királyunk a legméltóbb.
Később, volt, aki vitatta döntésünk helyességét, de végül Katona plébános
úr érvelése meggyőzte a kétkedőket.
Kezdetektől úgy gondoltam, hogy a szobrot Mészáros Ferenc gödi szob-
rászművésszel tölgyfából faragtassuk. Az igási vadászházban álló kopjafa is
az ő alkotása, amit vadásztársaságunk 2004-ben elhunyt vadásztársaink em-
lékére állított.
Az emlékhely tervezését és engedélyeztetését Inokai Zsolt építészmérnök
vállalta közösségi munkában.
Az 1,5 millió forint költségvetésű munka 2007. szeptember 15-én terep-
rendezéssel kezdődött. Az alapkitűzést 2007. szeptember 20-án Kiss Sándor
építési vállalkozó, ifj. Kiss Sándor és Sipos Gyula végezte. Szeptember 21-én
Körmenet az emlékhelyhez
Körmenet a Szent István-emlékhely avatásához
35
Katona Pál plébános úrral, Bugyi Antal egyházi képviselő-testületi taggal
felkerestük dr. Kiss Rigó László megyés püspök urat, akivel részletesen
megbeszéltük a tervet, az anyagszükségletet, a pénzügyi hátteret.
Elgondolásunkat jó-
nak, példásnak, megva-
lósíthatónak ítélte, és a
püspökség részéről jelen-
tős pénzösszeget ajánlott
fel. A munkát elkezdtük,
és bő egy hónap múlva
helyére került az utolsó
térburkoló elem is.
Az álmatlan éjszakák
mellett számtalan pozitív
élményben is volt részem
az építés alatt. Szinte alig
akadt olyan ember, aki
kérésünkre ne segített volna valamilyen formában. A Földeáki Községért
Közalapítvány számláján gyűltek a befizetések, az egyszerű kisnyugdíjastól
országgyűlési képviselőig, anyagi lehetőségüktől függően járultak hozzá az
emlékhely megvalósításához.
Földeák Községi Önkormányzat jelentős összeggel és közmunkával se-
gített. A Bartal-Trans Kft. és Rakonczai Márton jelentős mennyiségű építési
anyagot biztosított. A Hód-Agro Zrt. a tetőszerkezet építését vállalta. Sokáig
sorolhatnám azokat a magánszemélyeket, cégeket, akik építési anyagokkal,
befizetéseikkel, munkájukkal hozzájárultak a kegyhely megvalósításához.
A megvalósulás
Elérkezett végre 2007. november 4. Kilenc órára hálaadó szentmisére
gyülekeztünk a földeáki Szent László templom fölszentelésének 150. évfor-
dulóján. A misét dr. Kiss Rigó László püspök úr celebrálta, közreműködött a
makói Szent István Egyházi Iskola zenekara.
A mise után a résztvevők a Szent István emlékhelyhez zarándokoltak. A
Himnusz elhangzása után országalapító Szent Istvánra emlékezett dr. Buzás
Péter országgyűlési képviselő.
Az emlékhelyet dr. Kiss Rigó László püspök úr megáldotta és megszen-
telte. A Szózat elhangzása után a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el.
A megáldott és megszentelt emlékhelyet minden nap látva, elégedett va-
gyok.
Avatás 2007. november 4-én
Dr. Kiss Rigó László püspök, dr. Buzás Péter makói polgármester
36
Meghatódva látom, hogy az emberek kalaplevéve, keresztet vetve vagy
térdre ereszkedve adják meg a tiszteletet államalapító Szent István királyunk-
nak. Az emberek rohanó világunkban megállnak egy-egy pillanatra az emlék-
helynél.
Hosszú út előtti fohászukban segítséget kérnek, visszaérkezvén szülő-
falujukba hálát mondanak, és nem hagyják, hogy a tisztelet és szeretet virágai
elhervadjanak.3
3 A 30, 31. oldalon közölt fényképeket Farkas Sándorné készítette.
37
A Szent István emlékhely támogatói
Püspöki Hivatal Szeged-Csanádi Római Katolikus Egyház
Földeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete
Óföldeák Község Önkormányzatának Képviselő-testülete
Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet – Földeák
Földeáki Dózsa Vadásztársaság
Vázterv Mérnöki Iroda Kft. Szeged
Makó –Térségi Víziközmű Kft.
Hód-Agro Zrt. – Hódmezővásárhely
Magyar Államvasutak – Makó
Váll-Ker Kft. – Makó
Szema Makó Téglagyár Kft – Makó
Bartal Trans Kft. – Makó
Olasz Pékség – Makó
Szabóker Kft. – Makó
Vásárhelyi Róna Kft. – Hódmezővásárhely
Ádok Lajos – Földeák
Almási István – Szeged
Bajusz Katalin – Földeák
Bálint István – Földeák
Barta Sándorné – Földeák
Batiston Luigi és Vadásztársai – Olaszország
Bugyi Antal és neje – Földeák
Bugyi Pál és fia Kft. – Makó
Dr. Buzás Péter – Makó
Csikota József – Makó
Dani Ferenc – Földeák
Dovalovszki János – Földeák
Elek István – Földeák
Fodor Imre – Földeák
Fürge Csaba – Földeák
Görbéné Igaz Edit – Földeák
Gulyás Mariann – Szeged
Hegyi Gyula – Földeák
Hoffelner János – Földeák
Hoffmann Andrea – Makó
Hoffmann Ferenc – Földeák
Hoffmann Gábor – Földeák
Horváth Mária – Földeák
38
Inokai Zsolt – Szeged
Kardos Sándor – Földeák
Katona Pál – Földeák
Kiss Sándor – Makó
Kocsis János – Földeák
Kocsis Miklós – Földeák
Kovács Jánosné – Földeák
Lele Dezső – Földeák
Mészáros Ferenc – Dunakeszi
Mészáros Tivadar – Földeák
Molnár Mihályné – Földeák
Nagy Emil – Dunakeszi
Nádasdi József – Földeák
Neparáczki Lajos – Földeák
Pasguarell Gabriella – Alcsutdoboz
Perneki László – Földeák
Plavkity Dácsin Dusán – Földeák
Ifj. Plavkity Dácsin Dusán – Földeák
Rakonczai Márton – Földeák
Rácz János – Földeák
Sallai Istvánné – Földeák
Sándor József – Földeák
Sipos Gyula – Földeák
Sipos István – Földeák
Süli Sándorné – Földeák
Szabó Istvánné – Földeák
Varga László – Földeák
Vas József – Földeák
Vass Imre és neje Búza Katalin
Veszelovszki András és családja
Vízhányó Ferenc – Földeák
Wagner Mihályné – Földeák
Wagner Péter – Földeák
Wéber Dénes – Makó
Wéber & Wéber Kft.
39
TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA
A Mária-emlékhely
Szűz Mária mennyek gyöngyös ékessége,
Tiszta szeretetnek aranya, szépsége.
Ó, Mária, tenger csillaga, est fénye,
Szegény gyarló ember második reménye!
Te, Szűzanyánk, hittél az angyali szónak,
Azért anyja lettél a mennyei Jónak.
Ó kegyelmek tára, légy hitünk mentsvára!
Mária, Mária! Bűnösök szószólója!
A Mária felé megyek, a Mária felől jöttem… kifejezés szállóigévé vált a
földeáki emberek körében. Igen, mert több évtizede oltalmazza a falut és
Hódmezővásárhely felől a falunkba érkezőket. Máriát, Jézus anyját a legna-
gyobb szentnek tartják a katolikus egyházban. Mária a legfontosabb személy,
aki Jézushoz szorosan kapcsolódik. A bibliából ismerjük mély kapcsolatát
fiával, aki még utolsó leheletével is gondoskodik róla. Ezért kérik milliók a
világon közbenjárását, segítségét: Mária segíts!
Hisszük, hogy a lelked
Kegyelemmel ékes
És Fiad szívéhez
Általad jutunk el,
Édes Szűzanyánk!
Hogyan is lett Földeákon Mária emlékhely? Története nagyon hosszú idő-
re nyúlik vissza. A Mária-szobrot egy német származású, Müller nevezetű
család hozta Magyarországra az osztrák-sziléziai Troppauból. Az 1750-es
években került a délvidéki Temes vármegyei Lippára. Az 1820-as években
Kremser János és Müller Mária vigyázott rá. Később leányuk és férje, Szaba-
dos Lajos pankotai, majd aradi házuk féltve őrzött kincse volt. Gyermekük,
Szabados Berta az esküvő után, 1872-ben hozta Földeákra a főtéri házukba, a
mai Szent László tér 9-be. Ma már az a ház nem áll. Az 1882-es betegsége
után, 1884-ben a család egyetlen, ötéves kislánya, Szabados Leona Mária
Rozália a tanyájuknál súlyos, életveszélyes balesetet szenvedett. A család a
tanyájuk bejáratánál, a baleset helyszínén, a csodálatos gyógyulás után felállí-
totta a Mária-szobrot. Föléje egy kis házacskát építtetett. Földjük egy része a
40
mai Vásárhelyi utca végénél volt, a tanya a jelenlegi Lőkös tanyával által
helyezkedett el. A szoborállítás után, a környéken korábban gyakran előfor-
duló gabonatüzek is megszűntek. A gyermekét kezében tartó Madonna vé-
delmezett.
1884-ben az emlékhelynél az első virágcsokrot Szabados Leona helyezte
el. Hosszú évekig az aratás kezdő napján csak ő tett virágot a szoborhoz.
Minden év január negyedikén, a névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga
volt.
Ezeket az adatokat Szabados Leonka unokája, Baross László leírása nyo-
mán ismertem meg. A Szabados család istenfélő tagjainak, töretlen hitének és
mély vallásosságának köszönhetjük az emlékhelyet.
Gondolod, hogy kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészségedet.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette.
Nézd meg e követ, és aztán kezdj
beszélni róla Isteneddel,
Őt kérdezd, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked?
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.
(Prohászka: Kő az úton)
Az 1903-ban felavatott Hódmezővásárhely–Makó közötti vasútvonal is
kikerülte Máriát, közvetlen mellette haladt el. Az 1920-as években előfordult,
hogy Mária-napon ünneplőbe öltözött fiúk, lányok kimentek és dicsérték az
üdvözítő szent Anyját. Dehény Lajos, a falu népszerű tanítója minden héten
virággal köszöntötte. A kerítésen levő fedett gyertyatartóba mindig gyertyát
vitt és meggyújtotta.
1940-től 1943-ig a Szabados tanyán és földön Rakonczai János gazdál-
kodott családjával együtt. Lányát, Pető Ferencné Juliska nénit kérdezem a
múltról.
41
Elmondja, ekkor járta ki az első osztályt, és libapásztorként dolgozott,
száz libára kellett vigyáznia. A testvérei is a jószágra vigyáztak. Ő minden
szombat este vitte és meggyújtotta a gyertyát a Máriánál. 1996 óta a mai
napig is ezt teszi. Jó ember volt a Leonka nagysága, ha valamelyik gyerek
beteg lett, mindjárt segített. Amikor kijött a tanyára, mindig megállt a szo-
bornál imádkozni, ez soha el nem maradt – emlékezik vissza.
Akkor még az emberek nagy
többsége gyalog járt ki a munká-
ba. A Mária előtt elhaladva a
férfiak kalapot emeltek, a nők
keresztet vetettek, gyakran meg-
álltak imádkozni. Közös kivonu-
lás lobogóval nem volt jellemző,
csak esetleg búzaszenteléskor, ha
volt ott búzatábla. Juliska néni
férje, Pető Feri bácsi meséli, –
aki a szomszédos Abonyi tanyán
(ma a Betyár csárda) szolgált –
több nyáron lecsapott a villám a
búzatáblára, 4-5 kereszt búza
mindig leégett. Később Mária
oltalma alatt ezek is megszűntek. Sajnos a második világháború után lerom-
bolták.
A szobrot Rakonczai József mentette meg. Lányát, Szabó Sándorné Ica
nénit kértem meg, mondja el a történetet.
Édesapám egyik reggel ment ki a határba dolgozni. Megdöbbenve látta,
hogy a szobor le van döntve.4 Közel laktunk, haza sietett. Láttam, elővette a
saroglyás talicskát, anyával egy paplant tettek rá, és elment. Hamarosan
hazatolta paplanban a Mária-szobrot. Először a kemence kuckójába tették.
Egy ideig nyomozók jártak hozzánk kérdezősködni, ekkor fölvitték a padlásra,
és jó darabig ott hagyták. Szüleim később bevitték a parókiára, sokáig a
folyosó végében állt. Emlékszem, mint kislány, akkor ez az eset félelemmel
töltött el. Anyám, apám nagyon vallásosak voltak, most már értem, így kellett
tenniük. Örülök neki, helyesen cselekedtek.
4 Az utolsó körmenetet a Máriához 1948 szeptemberében vezethették. Humblin Lajos földe-
áki káplán Kisasszonykor a falu északi szélén álló Mária-szoborhoz vezetendő körmenet engedé-
lyezését kérte a makói rendőrkapitánytól, miután a helyi rendőrök ezt megtagadták, és őt ide
utasították. Megkapta, de saját felelősségére! Pedig ehhez a rendőrségnek engedélye nem szük-séges, a bejelentés lehet elővigyázatosság. (Szerk.)
Az egyes generációk így tanították a
Mária-tiszteletet B. Szűcs Mária lányával - virágelhelyezés.
42
Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok,
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok,
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar. (Wass Albert: Hontalanság hitvallása – részlet)
Rácz Dezsőné Rakonczai Rozália a Máriával átellenben levő tanyájukban
született és nőtt fel két testvérével együtt. A földjük szomszédos volt a Sza-
bados birtokkal, csak a kocsiút választotta el. Rozika néni, kérem, mesélje el,
mit látott, mit tapasztalt az itt eltöltött évek alatt.
A kis építményt tataroztuk,
ha kellett. Gondoztuk a környé-
két, sok szép mezei virággal
díszítettük. Az emberek jártuk-
ban-keltükben megálltak, fo-
hászkodtak. Édesapám minden
nap köszönt neki. Kocsival
ment vízért a faluba, ha a Má-
ria elé ért, lelassított, és kala-
pot emelt. Amikor ezt Rozika
néni mondja, könnybe lábad a
szeme a meghatottságtól. Egyházilag úgy emlékszem csak kisasszony-napján
jöttünk ki. Régen sok gyerek is megfordult ezen a helyen. A közelben lakók
közül többen játszottak is körülötte, pipacsot vagy vadvirágot is szedtek,
odavitték. A Mária-szobrot tiszteletben tartotta az egész falu és a környék.
Most rózsafákat vásároltam köréje, azok övezik kívül a kerítés mellett. Az
ünnepre való takarítási munkákba is segítek Juliskának. Egy-két évvel ezelőtt,
mikor még tudtam dolgozni a földemen, láttam autók álltak meg, virágot
hoztak emberek.
Mi viszi oda őket? Mária tisztelete. Bíznak, hisznek Mária segítségében.
A rendszerváltás után Rakonczai János kőművesmester szorgalmazta a
Mária-szobor újra felállítását. Kitartó hitének, erejének következtében sike-
rült is megvalósítania. Sok földeáki ember segítette anyagilag és erkölcsileg
Pünkösd ünnepén
43
szívós munkáját. A szobrot először Nagymágocsra vitte, de ott nem vállalták
el a restaurálását. Majd saját költségén, Makón újíttatta fel. Rengeteget járkált
különböző hatóságokhoz, míg végre sikerült elérnie, hogy a Mária az eredeti
helyére kerüljön. A kis házat föléje Inokai László fia, Zsolt tervezte, a kivite-
lezést ő maga végezte.
Az első zarándoklás a felújított kegyhelyhez 1996. május 26-án, Pünkösd
napján történt, a falunap alkalmával. A lobogóvivők között ott voltak az első
rózsapárok is. A helybeliek és az elszármazottak közül is sokan hosszú me-
netet alkotva, gyönyörű énekekkel magasztalva az Urat, kísérték a keresztet.
A szobrot Marosi János plébános úr szentelte meg. Azóta hagyománnyá vált,
minden évben, a Pünkösdi ünnepi mise után a templomból menet indul a
Boldogságos szent Anyához.
Emlékszem kisgyerekkoromban sokszor elhangzott szüleim beszélgetése
közben, hogy mi a Mária fele lakunk. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez.
Diáklányként is többször hallottam anyutól, mikor hazafele jöttünk a munkából –
majd a Máriánál megpihenünk. – Hol az a Mária? Nem láttam semmit a határ-
ban. Ekkor mesélt nekem anyukám a tűzesetekről, a Leonka földjéről, és megmu-
tatta azt a helyet, ahol valamikor Mária állt a kisdeddel. Nagyon szép, nemes
dolog, hogy a falu népe összefogott e szent cél érdekében és visszaállította. Így
most már láthatjuk, a felnövő nemzedékek megismerhetik az önzetlen anyai
szeretetnek csodálatos emlékművét, eredeti formájában.
Tizenkét éve újra vigyázza a falut. Rakonczai Jani bácsi fentről, a csilla-
gok közül nézi, hogy testvérhúga, Petőné Juliska néni hogyan virágozza és
gyújtja meg minden szombaton a gyertyát. A szenthely körüli területet a Pető
család tagjai gondozzák. Kaszálják a füvet, évelő virágokat ültetnek. Locsol-
ják a cserepes virágokat. Ünnep előtt takarítják a kis házat, ha szükséges
kifestik. Gondoskodásuk tiszteletre méltó.
A kerítést mindig friss virág, a tisztelet vagy a hála virágai díszítik. Ez azt bi-
zonyítja, hogy a ma embere is kéri a Szűzanya segítségét. Akik Isten értékrendjét
ismerik, elfogadják és a szerint élnek, azok hisznek, bíznak, megállnak imádkoz-
ni. Szűz Máriához és általa fiához könyörögnek a reményvesztett emberek is,
hogy keservükön, bánatukon segítsenek. A fohászkodók úgy érzik, bajukat csak
az érti meg, aki szintén sokat szenvedett. Szűz Mária tisztelete világszerte elter-
jedt. Nevét örök időkre megőrzik az emberek.5
„Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ebben rejlik
minden méltósága és érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkoz-
zék. A rend, pedig azt kívánja, hogy önmagán, a teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.”
Pascal: Gondolatok
5 Az írásomban szereplő három Rakonczai család tagjai csak névrokonok.
44
FODOR IMRE
A Mária-szobor
Katona Pál földeáki plébános úr megkért, hogy írjak valamit a Mária-
szoborról, ami nem messze van a lakásunktól. Feleségem többszöri biztatá-
sára rászántam magam e gondolatok megírására. Nem volt nehéz dolgom,
hiszen sok mindent hallottam róla, de a 2004-es falunapi elszármazotti ta-
lálkozón megkeresett Baross László földeáki elszármazott, hosszan beszél-
gettünk. Majd a kezembe adott egy füzetet, a címlapon Szabados Leona Má-
ria Rozália anyai nagyanyám, dr. Kovács Józsefné. Kissé felkaptam a fejem,
mi is lehet ebben a füzetben? Nos, ki így, ki úgy emlékezik a Mária-szobor
történetéről. Úgy gondolom, a hiteles történetet Szabados családról Baross
László Szabados Leonka uno-
kája írta meg a családtörténet
leírása kapcsán. Tovább idé-
zem Baross Lászlót:
„Berta dédmamám 1879.
január 4-én, Leona napon
tudta meg, hogy kisbabája lesz.
Mária, mert fogadalomtételük-
nek ez is része volt, és Rozália
az apai nagymama, Szabó
Rozália tiszteletére. Megemlí-
teném, hogy Szent Rozáliának
igen nagy tisztelete volt a faluban. Az Óföldeákon lévő templom egyik oltára
neki, a szent szűznek állít emléket. Újabb fogadalmat tettek 1882-ben – ami-
kor Leonka leányuk nagyon beteg lett, már az orvosok és javasasszonyok is
lemondtak róla –, hogy egy Szűz Mária szobrot állítanak fel, ha egyetlen
gyermekük meggyógyul.
Dédszüleim földjén, amely egy része a mai Vásárhelyi utca végénél volt,
az aratások után összehordott, kazlakba rakott gabona villámcsapás követ-
keztében meggyulladt. A két eseményt összefogva földjükön 1884-ben egy
Mária szobrot állítottak fel. Sipos Erzsébet írt a szoborról, de nem tudhatta,
hogy valójában a két eseményt kapcsolta össze dédszüleim töretlen hite és
mély katolikus vallásossága. Dédapám, Szabados József István némi segít-
ségével személyesen állította fel a Madonna-szobrot. Szülei kérésére az első
virágcsokrot az akkor ötéves Leonka nagyanyám helyezte el. Hosszú éveken
keresztül az aratás első napján csak ő tett virágot a szoborhoz. Minden év
január negyedikén, névnapján a gyertyagyújtás is az ő előjoga volt. A terü-
letet, ahol dédszüleim a Mária szobrot felállították, a népnyelv a mai napig nagy-
A Mária előtt
45
anyám után Leonka földjének nevezi. Miután az 1903-ban felavatott vasút közvet-
lenül szántóföldek mellett haladt el több évben is a gőzmozdonyból kipattanó
szikra a Vásárhely és Makó közötti területen a gabonát többször felgyújtotta,
nagy károkat okozva. Földeák lakóinak a környező földeken lévő gabonája soha
sem gyulladt meg. Édesanyám, Baross Miklósné (Kovács Leona) szerint a kezé-
ben gyermekét tartó Madonna-szobrot Berta dédanyám édesanyja, Kremrer
Mária ükanyám segítségével Aradon rendelte meg. Keresztanyám, Szepessy
Józsefné (Kováts Ilona) úgy emlékezett – halovány emlékeim szerint –, hogy
Lippán készült. Az biztos, hogy az akkori plébános, Németh Sándor (1882–1891)
tanácsát és segítségét kérték, így a lehetséges igazság, ami egy harmadik lehető-
ség is lehet, Szegeden, a püspöki
levéltárban talán megtalálható.”
Eddig az idézet, továbbiak-
ban az én gondolataim.
Az egész falu nagy tiszte-
letben tartotta a Mária-szobrot,
és tartja a mai napig is. Sokat
emlegetik a környéken lakók: a
Mária felé lakunk, a Mária felé
megyünk. Dehény Lajos, a falu
népszerű tanítója minden héten
virággal köszöntötte. A második
világháború után Kiss Ernő ledöntötte a szobrot, Rakonczai József talicskán
hazavitte, és a szalmakazalba dugta el. Majd a szobor nélkül maradt Mária-házat
a vasúton levő kövekkel dobálták, főleg gyerekek törték össze a cserepeket, végül
teljesen eltüntették, a helyét gaz nőtte be. A szobrot a templomba vitték, és évti-
zedeken keresztül őrizték.
A rendszerváltás után Rakonczai János szorgalmazta a szobor újra felállítását,
saját költségén restauráltatta, és a templomba helyezték el. Jani bácsi rengeteget
szaladgált különböző hatóságokhoz, hogy hova is helyezzék el a szobrot. Több
lehetőség is felvetődött, de végül is az eredeti helyére került.
A Mária-házat Inokai László fia tervezte, a kivitelezést is maga végezte, én
kamerával szinte minden eredményt rögzítettem. 1996-ban, a falunap alkalmával
Marosi János plébános ünnepélyes keretek közt szentelte fel.
Azóta újra vigyázza a falut, mindig friss virág díszíti, Jani bácsi fentről nézi,
hogy a húga és a menye ifjú Pető Ferencné motoros fűnyíróval szépen karban
tartja a környéket. Köszönet érte Erzsikének. A kerítést virágkoszorú övezi. A
földeákiak gondoskodása tiszteletre méltó.
Takarítás, virágöntözés
Rácz Dezsőné Pető Ferencné
Rozika néni Juliska néni
46
GILICZE JÁNOS
Két igaz ember: Návay Aranka és László
Návay Dezső (1840–1904) és Návay Cecília (1842–1913) Makón, 1874.
szeptember 15-én kötött házasságából, másodikként született Návay Aranka
(Földeák, 1876. november 6. – †Óföldeák, 1954. október 31.), és negyedik-
nek – egyetlen fiúként – László (Földeák, 1883. február 26. – †Óföldeák,
1954. november 17.).6
Návay Arankára ma is a legnagyobb tisz-
telettel és szeretettel emlékeznek Földeákon és
Óföldeákon egyaránt. Áldozatkész, mindenkin
segítő és jótékonykodó alakjáról legendákat
mesélnek. Tanulmányait 1887–1889 között a
Miasszonyunkról Elnevezett Iskolanővérek
Lippai Intézetében végezte, aztán otthon tevé-
kenykedett a háztartás vezetésében. A társa-
dalom számára hasznossá kívánta magát tenni,
ezért 1914. április 30-án befejezte a Magyar
Vöröskereszt Egyesület önkéntes betegápoló
tanfolyamát. Néhány hónap elteltével, az első
világháború kitörése után már kamatozhatta
szaktudását. A háború alatt számos jótékony
előadást, akciót szervezett, így például a Ma-
kói Független Újság hasábján 1915. május 18-
án felhívást intézett a vöröskeresztes ápoló-
nőkhöz, hölgyekhez, a vak katonák javára szervezett tombola ügyében. Ekkor
már a vöröskereszt helyi fiókegyletének társelnöke. Önzetlen munkálkodása
nem maradt elismerés nélkül. Ferenc Szalvator főherceg, mint a monarchia
vöröskereszt egyleteinek a védnöke, 1915. november 20-án Ferenc József
császár és király nevében a katonai egészségügy körül, a háborúban szerzett
különös érdemei elismeréséül a vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú
díszjelvényét adományozta. Az Erdélyből menekültek ellátásában, segítésé-
ben nagy buzgalmat fejtett ki. Özvegy Szász Ferencné 1916. szeptember 21-
én a következő Návay Arankához intézett köszönő sorokat jelentette meg a
helyi napilapban:
6 A tanulmány bővített változata a szerző által írt: A földeáki Návay család története. Régi
magyar családok 5. Debrecen, 2006. 190–195. oldalakban közölteknek. Az első gyermek Ilona (Földeák, 1875. jún. 21. – †Szeged, 1961.) férje Bóra Árpád, a harmadik Mariska (Földeák,
1879. júl. 1. – †Óföldeák, 1949.) férje dr. Haász Sándor.
Návay Aranka
47
„Láttatok e szép és terebélyes fát, amely a
forró perzselő napsugár ellen nyugalmat,
pihenést ad a fáradt vándornak? Ha ott va-
gyok előtte, úgy érzem magam, mint a bibliai
Mózes érezhette magát az égő csipkebokor
előtt »old le saruidat, mert ahol állsz, az
szent hely«. Áldott legyen minden
vereskeresztes hölgy, de legáldottabb legyen
ő, kinek jóságos szíve méz és balzsam az
üldözött szenvedő kebelnek. Az Úrjézus tíz
bélpoklost gyógyítá meg, de csak egy tére
vissza, ám én nem csak a magam érzéseit
akarom kifejezni, hanem az egész menekült
hadét. Úgy a város atyjai, mint a
vereskeresztes hölgyek meleg szeretettel
vették körül a lelkileg testileg összetört erdé-
lyi menekülteket. Miért is mindnyájunk nevé-
ben kérem, a jóságos Isten áldja meg Makó városát fő uraival polgáraival
együtt, legyen ez a város hatalmas és boldog és a nép az Isten választott
népe.”7
Az újabb elismerés nem maradt el. Návay Aranka 1917. november 14-én
a háború alatt teljesített emberbaráti munkássága elismeréséül megkapta a II.
osztályú polgári hadi érdemkeresztet, amit Justh János Csanád vármegye
főispánja adott át neki, ünnepélyes körülmények között.
Az anyák és csecsemők védelmére Makón, 1920. márciusában megalakult
a Stefánia Szövetség helyi egyesülete. Az egyesület 1921. március 18-án
tartott ülésén tizenegy helybeli egyesület és testület delegáltjaival kibővült. A
közgyűlés elnököt, hatfős igazgatóságot és háromfős számvizsgáló bizottsá-
got választott. Elnöknek Tarnay Ivor megyei főjegyzőt, társelnöknek pedig a
már széles körben köztiszteletnek örvendő Návay Arankát választották meg
egyhangú felkiáltással.8 A karitatív munka mellett lélekszámban egyre gyara-
podó lakóhelye Óföldeák hitéletét Návay Aranka testvéreivel együtt szívén
viselte. Erről Mátyás Béla földeáki plébános a következőket jegyezte föl a
Historia Domus lapjain:
7 Makói Független Újság, 1916. szept. 23. Az elkövetkezendőkben, ahol nincs jelzet, ott a Borbí-
ró Mihály makói lakos által a szerzőnek ajándékozott (köszönet érte!) Návay iratokat használ-
tam. 8 Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (a továbbiakban: CSML.ML.) Stefánia Szövetség
iratai. 11/1921. Tarnay Ivor, akinek édesanyja Návay Dezsőnek testvére volt, 1922–1937 kö-
zött Csanád vármegye alispáni tisztjét töltötte be.
Návay Aranka bizonyítványa
48
„Návay László óföldeáki birtokos
megkérte a plébánia hivatalt, hogy te-
kintettel a hívek nagy számára nem e
lehetne havonként legalább egyszer ott
istentiszteletet tartani. Kérésének a leg-
nagyobb örömmel eleget tettem, miután
erre a püspöki hatóság engedélyét is
megkaptam. Az 1923. év március hó-
napjától kezdve, minden hó első vasár-
napján istentiszteletet tartunk, hol én,
hol a káplánom. Az állami iskola egyik
termében tartottuk az istentiszteletet. A
kántori teendőket Filipi igazgatótanító
végezte díjmentesen. Az istentisztelet
igen látogatott volt, az uraságok mindig
jó példával jártak elől, különösen Návay
Aranka úrnő őnagysága, ki fáradtságot,
sem pénzáldozatot nem kímélt, hogy men-
től szebbé tegye az istentiszteletet. Fáradt-
sága nem volt hiábavaló, mert az elért szép eredmény érlelte meg Návay
Lászlóban azt a gondolatot, hogy az eredeti óföldeáki templomot, mely 1870-
től, mint hambár szerepelt, saját költségén teljesen restaurálva adja vissza
ismét magasztos rendeltetésének”.9
1925. augusztus 29-30-án a Hadirokkantak Özvegyek és Árvák Csanád
vármegye Makói csoportja nagyszabású zászlószentelési ünnepséget rende-
zett Makón, ahol a szövetség fővédnöke József királyi főherceg, Glattfelder
Gyula csanádi püspök, Purgly Emil főispán és más méltóságok is nagy szám-
ban megjelentek. A főispán felesége mellett a második kitüntető zászlóanyai
tisztet Návay Aranka töltötte be. 1927 végén az óföldeáki római katolikus
egyház részére az ottani templom és plébánia karbantartására, kibővítésére,
estleges újjáépítésére Návay Aranka, öccsének, Lászlónak egyetértésével 14
és ½ katasztrális hold földet adományozott. Az elismerés most sem maradt
el. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök 1928. december 22-én a követ-
kezőkről tudósította az adományozót:
„Hosszú idő óta épülök azon buzgalmon és áldozatkézségen, amelyet
Nagyságod az Isten dicsőségére s az emberek bajainak enyhítésére kifejt.
Amit pedig az óföldeáki templom építése és díszítése és javadalmazása ér-
dekében Bátyja Urával együtt tettek, főpásztori örömeim egyik legnagyob-
9 Historia Domus.Földeáki plébánia irattára. 1923. évi bejegyzés. A templom felújítását már
korábban elhatározta Návay László és a család több tagja.
Önkéntes betegápolási bizonyítvány
49
bika. A nemes testvérpár áldozatkézségére a Pápa Őszentsége figyelmét is
felhívtam, legutóbbi római látogatásom alkalmával, s rendkívüli nagy örö-
mömre szolgál közölhetni, hogy Szentséges Atyánk ezen buzgalom elismeré-
séért Nagyságodat a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki.
Amidőn ezen kitün-
tetésről Nagyságodat
igen nagy örömmel
értesítem, s annak ado-
mányozása alkalmából
a legmelegebben üd-
vözlöm, hőn kívánom,
hogy pápai kitüntetést
Nagyságod a hívek lelki
élete. A közjótékonyság
és tevékeny felebaráti
szeretet javára, vala-
mint mindannyiunk igen
nagy örömére sokáig
boldogan viselje.”
A püspök a pápai kitüntetés ünnepélyes keretek közt leendő átadására –
személyes megbízottjaként – Bezdán József pápai prelátust, makói apát-
plébánost kérte föl.10
A kitüntetésről természetesen beszámolt a Marosvidék
című napilap is a következők szerint:
„A kegyes életű Návay Arankát, az elesettek, szegények, kicsinyek és
gyámoltalanok jótevőjét, aki legutóbb óriási áldozatkészséggel testvérével,
Návay Lászlóval együtt újra építtette az óföldeáki templomot és plébániát
szervezett, az egyházi élet terén szerzett érdemei elismeréséül magas kitün-
tetésben részesítette a pápa. Az erre vonatkozó pápai okmányt és elismerést
Glattfelder püspök ma küldte meg Bezdán prelátus püspöki helynöknek, aki
ünnepélyes formák között fogja azokat átadni.11
A következő 1929-es évben Návay Aranka szentföldi zarándok útjáról,
Jeruzsálemből arany és ezüsthímzéses selyem baldachinumot hozott, amit
egy mezőkövesdi hímzéses oltárterítővel együtt ajándékba adott a templom
díszítésére.12
1931-ben újabb egy hold szántót adományozott az óföldeáki
római katolikus egyháznak. Cserébe apja, Návay Dezső és anyja, Návay
Cecília lelki üdvéért kellett alkalmanként misét szolgáltatni. Ugyanabban az
évben Joó Antalné Kása Teréziának, Padlás Györgyné Kása Máriának és
Kovács Lajosné Kása Rozáliának – házi cselédjeinek – egyiknek tíz, másik-
10 Makói Belvárosi Plébánia iratai. 1080/1928. 11 Marosvidék, 1929. jan. 8. 12 Makói Belvárosi Plébánia iratai. Esperesi látogatási jkv. Esperesi iratok. 59/1929.
Návay Aranka árvaházi ünnepélyen (középen)
50
nak nyolc, a harmadiknak pedig tizenkét évi szolgálataikért fejenként 1 ka-
tasztrális hold 600 négyszögöl nagyságú földet ajándékozott.13
A Vöröske-
reszt Egyesület választmánya 1934. december 23-án tartott ülésén a Délvi-
dékről kiüldözött magyarok segélyezésére száz pengő adományt szavazott
meg, amit Návay Aranka sajátjából ötven pengővel megtoldott.14
A Stefánia
Szövetség 1935. márciusában jubiláris közgyűlésre készülődött. Az ünnep-
séggel kapcsolatban a Makói Friss Újság március 3-i számában a következő
méltató sorokat jelentette meg:
„A mai közgyűlésnek különösebb jelentőséget kölcsönöz az a körülmény,
hogy ma van 15 éve annak, amikor az
egyesület megalakult. A háború alatt s a
forradalmak idején a vöröskereszt egylet
tartott fenn Makón egy anya- és csecse-
mővédő irodát s annak élén Návay Aranka
a város áldozatkész társadalmának segít-
ségével eredményes munkát is végzett. A
zűrzavaros idők azonban elcsendesítettek
minden egyleti életet, a helyi vöröskereszt
egylet is megszűnt, és ez által csődbe
került a makói anya- és csecsemővédelem
is. Most van másfél évtizede annak, hogy a
nemes szívű emberbarát Návay Aranka az
egyik lapban hosszabb cikk kapcsán beje-
lentette a makói anya- és csecsemővéde-
lem csődjét. Az először összeülő városi
képviselőtestületre apellált s egy »utolsó
segélykiáltással« azt kérte, hogy ne nézze
tétlenül a védőiroda bezárását, hiszen a »jövő generáció megmentéséről van
szó«. A képviselőtestület azonban pénz hiányában nem tudta a kérést teljesí-
teni. Ekkor vette a kezébe a veszendőnek indult ügyet a másik nagy emberba-
rát, Tarnay Ivor, aki a társadalom melegszívű tagjainak bevonásával, majd a
később érkezett amerikai vöröskereszt szeretetadományok felhasználásával
megalakította a Stefánia Szövetséget. Tarnay Ivor és Návay Aranka állnak
ma is a Stefánia élén, s az eltelt 15 év eredményei azt mutatják, hogy nem volt
hiábavaló, amit az anyák és csecsemők érdekében tettek.”
A Stefánia szövetség 1935. július 9-én a vármegyeház nagytermében
rendkívüli közgyűlést tartott. Ekkor került sor az országos új szabályrendelet
13 CSML.ML. VII.6.b. Makó Városi és Járási Bíróság iratai. Telekkönyvi iratok.(továbbiakban:
CSML.ML.Ti.) Földeák. IV. 1110/1931. 14 Makói Friss Újság. 1934. dec. 23.
II. osztályú polgári érdemkereszt
51
alapján a vezetőség átszervezésére. Návay Arankát hosszasan méltatták a
szervezet megyei, városi és földeáki alakulatainak felvirágoztatása érdekében
elvégzett munkájáért, majd megválasztották fővédnöknek.15
Földeákon 1938. március 14-én
megalakult a Szent Vince Szeretet-
hölgyeinek Egyesülete Návay Aranka
elnökletével. A helyi plébános az
alakulás után a következőket jegyezte
meg: „Hogy ez mit jelent egy olyan
községben ahol a szegények eddig
házról-házra járva koldultak, azt
feleslegesnek tartom ecsetelni”,
ugyanis ennek megelőzése, illetve a
szegények szervezett körülmények
közötti segítése volt az egylet fő
célkitűzése. Különböző segélyakciók
mellett pl. Erzsébet napján és kará-
csonykor ajándékot osztottak, télen
pedig tüzelőt kaptak a rászorultak.16
Ugyancsak 1938-ban alakult újjá a
Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet-
ségének Földeáki Csoportja, amely-
nek Návay Arankát díszelnökévé
választották. A Magyar Vöröskereszt Csanád megyei választmánya 1944.
július 8-án tartotta alakuló ülését. A szervező bizottság elnöke, Fejér Miklós
főispán előzetesen levélben megkereste Návay Arankát, és felajánlotta részé-
re a női alelnöki tisztséget. A kérésre az elnök-főispánnak a következőket
válaszolta:
„Megtisztelve érzem magam ezen jelölés által, de korom és megrongált
egészségem miatt nem merem azt elfogadni. Szívben és lélekben hű maradtam
a vöröskereszthez, melyre 1914-ben fogadalmat tettem, és ami még jelenlegi
gyenge erőmből kitelik, azt ma is szívesen az ügy rendelkezésére bocsátom…
A gyűlésen feltétlenül megjelenek, ha csak valami előre nem látott dolog meg
nem akadályoz. Én, mint közkatona szívesen kiveszem részem erőmhöz képest
a munkából!”
Az ülésen valóban megjelent és engedve a nagyszámú felkérésnek, végül
a női társalelnöki posztot elfogadta.17
15 Makói Friss Újság. 1935. márc. 3., júl. 9. 16 Historia Domus. Földeáki plébánia iratai. 1938. 17 CSML Csanád Megyei Levéltára (továbbiakban:CSML.CSL.) VI.503. CS.A.T. Tanfelügyelő-
ség iratai. 1059/1944.
Návay Aranka
52
Návay Aranka apjától 1904-ben még 206 ka-
tasztrális hold földet örökölt. Ez 1945-re már 137
holdra fogyatkozott. Az 1945-ös földreform során
ugyan meghagytak tulajdonában 100 holdat, de
ebből apródonként kénytelen volt a megélhetés
érdekében kisebb-nagyobb területeket eladni.
Ebből természetesen a katolikus egyház, (négy
hold) és magánszemélyek, akik kötődtek a Návay
családhoz nem maradtak ki így Bakacsi Viktória,
Ifj. Rakonczai Márton, id. Rakonczai Márton, id.
Rakonczai Mártonné Lajos Ilona, Csonka János,
Csonka Jánosné Kuklai Ilona feltételezhetően
kedvező áron, talán még ingyenesen is, néhány
holdat megvehettek.18
1950-ben még mindig 36
hold birtokosának mondhatta magát Návay Aran-
ka, de ezt ellenszolgáltatás nélkül – más lehetősé-
ge a „kulákosítás” miatt amúgy sem volt – fel-
ajánlotta az államnak. A nincstelenségben is nem saját gondjaival törődött.
Másokon próbált segíteni. 1945-ben Endrődi Vilma tanítónőt Óföldeákra
helyezték. A volt uradalmi intéző lakásában kapott szállást, de onnan koráb-
ban már minden mozdíthatót elvittek. Návay Aranka látta a sanyarú helyze-
tet, ezért a saját megmaradt holmijából egy ágyat és egy tűzhelyet adomá-
nyozott a tanítónőnek, hogy legalább lefekhessen és tudjon főzni magának.
1946-ban, – hetven évesen – még az iskolában is kamatoztathatták tudását.
Óraadóként német nyelv tanítására vállalkozott az ötödikes és hatodikos
diákoknak.19
Soha, a lehető legrosszabb körülmények között sem gondolko-
zott arról, hogy elhagyja szeretett szülőföldjét Óföldeákot, Földeákot. Egy
ideig László öccsével az ősi kúriában lakott, majd 1950-től 1954-ben bekö-
vetkezett haláláig Libor Lajosné volt szobalánya házában élt, türelmesen
viselve a rászabott és meg nem érdemelt keserű utolsó éveket.
Návay László középiskoláit Szegeden a Kegyesrendi Gimnáziumban vé-
gezte. Nagyon érdekelte az építészet, az építészmérnöki pálya, de a családi
visszaemlékezés szerint egyetemet nem végzett.20
Az első világháborúban a
szegedi 5. honvéd gyalogezred zászlósaként a keleti fronton harcolt, ahol
1915-ben orosz fogságba esett. Volt a tobolszki, omszki, majd a habarovszki
fogolytáborban. Egy, 1917. október 29-én keltezett, Návay Arankához
Habarovszból írt levelében beszámolt sorsáról. Levelében pénzt kért, egyúttal
18 CSML.Ml.Ti. IV. Földeák. 335/1947. 19 CSML. CSL XXIV. 502. Csanád Megyei Tanfelügyelőség iratai. 3443/1946. 20 Návay Ilona közlése.
Návay Aranka
53
örömmel tudatta, hogy a „rettenetes ideglázból és vérszegénységből” majd-
nem teljesen kigyógyult, és a nagy hideget jól tűri. Érdeklődött a családtag-
okról, ismerősökről valamint a „régi” embereiről, Pistáról, Szűcs Vendelről,
Pistáról, Matyiról, Kóti Paliról, Boros Janiról és Rakonczai kovácsról. Arra is
kérte nővérét, hogy mondják meg Rakonczai Lászlónak, aki tőlük a Kerekla-
pos dűlőben földet vett, hogy fia Mátyás megérkezett Omszkba, egészségesen
és hamarosan írni fog haza. Végezetül kérte, részletesen számoljanak be neki
a gazdaságának állapotáról.21
A visszaemlékezések szerint, még a fo-
golytáborban fogadalmat tett arra, hogyha
épségben visszakerül szülőföldjére, a régi
templomot újjáépíti. Erre 1923–1924-ben
került sor Istók Zoltán, a Makó város mérnöki
hivatala mérnökének szakszerű útmutatása
alapján. Návay Aranka, László, Tamás és
Návay Andorné biztosította a szükséges anya-
giakat. Návay László elgondolása szerint a
brassói fekete templom mintájára a torony a
templom északnyugati sarkán épült fel. Visz-
szaállították a gótikus ablakokat, a kórust
megnagyobbították és a karzat új keresztbolto-
zatának pillérei a középkori templom nyugati
zárófalára kerültek. A templombelsőt tojáshéj
színűre festették, a szentély boltozatát arany
csillagokkal díszítették, és a diadalívre színes
indamotívum került. A főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói
Maros fahíd anyagából készült. A helyreállított templomot 1924. május 24-én
szentelték föl. Az ünnepi aktusról a következők szerint számolt be a
Marosvidék:
„Tudósítónk szerint a templomszentelés lélekemelően szép ünnepségén a
környék úri társadalma és keresztény lakossága impozáns számban vett részt
és igen sokan utaztak ki az ünnepélyre Makóról is.
A templomszentelést Glattfelder püspök végezte, aki a szabad ég alatt
mondott magas szárnyalású beszéddel vezette be a szertartást. Aztán a pap-
ság kíséretében felszentelte a templom külső falát, a családi sírboltot és a
templom harangját.
21 Návay László német nyelvű levele Návay Arankához. Habarovszk, 1917. okt. 29.
Az ifjú Návay László
54
A felszentelés után ebéd volt a szabad
ég alatt, amelyen Purgly Emil főispán
mondott pohárköszöntőt a Návay csa-
ládra. Rámutatott arra, hogy az ősi
Návay család vallásos és hazafias érzése
egy szent harmóniában egyesülve hősö-
ket, tudósokat és önzetlen politikusokat
nevelt a hazának. Ez a tiszta érzés eme-
lete fel romjaiból az ősi templomot is
amelynek búgó harangja a hazafiasság
szent eszméjét fogja hirdetni az emberek-
nek és Magyarország szebb jövőjébe
vetett rendíthetetlen szent hitet fogja
beoltani a lelkünkbe. A Návay család a
múltban és a jelenben is megtette a kö-
telességét a hazával szemben és megmu-
tatta, hogy a hazáért szellemi és anyagi
áldozatokat tud hozni.”22
A templom restaurálása hírlapi forrá-
sok szerint négyezer pengőbe került.23
Návay Aranka és László 1927-ben művészi főoltárt építtettek a templomba.
A bérmálással egybekötött felszentelés körülményeiről ugyancsak beszámolt
a helyi sajtó:
„Két napra szóló ünnepe volt az elmúlt pénteken és szombaton (május
27.–28.) Földeák község katolikus népének. Dr. Glattfelder Gyula megyés-
püspök e két napon a község vendége volt s pénteken Óföldeákon, szombaton
pedig Földeákon osztotta ki híveinek a bérmálás szentségét. A község lakos-
sága a szeretet, tisztelet, hódolat s egyházához s főpásztorához való törhetet-
len ragaszkodását mutatta meg e két napon.
A község határába Szegedről Püspöklelén keresztül érkezett a püspök.
Földeákról a községi elöljáróság, lovas bandériummal az élén s követve a
lakosság színe java által, már reggel hét órakor elindult a püspök elé a lelei
határra. Gyönyörű látványt nyújtott a nemzetiszínű szalagokkal feldíszített
banderisták nagy száma, s a virággal telitűzdelt kocsik hosszú sora.
22 Marosvidék. 1924. máj. 29. 23 Uo. 1927. máj. 22.
Návay László
55
Óföldeákon az óföldeákiak csatlakoztak a menethez, és így értek a
püspöklelei határra, hova a püspök kísérőivel egyetemben háromnegyed
kilenc órakor érkezett. A község határánál vagy 150 ember élén Lukács Ist-
ván községi főjegyző szép gondolatokat tartalmazó szavakkal üdvözölte a
püspököt, aki örvendező lélekkel és szeretettel fogadta a község hódolatát.
Innen Óföldeákra indult a menet, ahol a templom melletti téren a Návay
család fogadta a püspököt, aki ezután csendes misét, majd szent beszédet
mondott s 120 egyént megbérmált…A bérmálás után a püspök és kísérete
Návay László és Návay Aranka vendége volt. A tiszteletére adott ebéden jelen
voltak még Bóra Árpád ezredes, Nagy Gyula főszolgabíró és Ringenbach
főintéző.”24
Az újonnan létrehozott plébánia javadalmazására, mint már említettük
Návay Aranka és László 1927. december 31-én 14 és 1/2 hold földet ado-
mányozott. Az adományozók az adományozási okiratban a következőket
jelentették ki:
„Mely szerint Návay László óföldeáki földbirtokos és alulírott Návay
Aranka óföldeáki földbirtokosnő Óföldeák községben római katolikus temp-
lomot és plébániát állítottunk fel, melynek mindenkori plébánosa a templomi
szolgálaton kívül a kötelező hitoktatást is ellátja és ezzel a község közokta-
tásügyét is szolgálja. Kötelezettséget vállaltunk egyben a templom és a plé-
bánia állandó fenntartására is, különösen, mert a világháború és az azt köve-
tő forradalom következtében az egyházi vagyoni ereje meggyengült, az ál-
lamkincstár pedig, amely a plébánia estleges hiányait a congrua alapján
fedezni köteles, szintén igen nehéz helyzetben van, és így méltányos, hogy a
hívek is hozzanak maradandó áldozatot ezen vallásos és közoktatásügyi haza-
24 Uo. 1927. máj. 29. Bóra Árpád, Návay Aranka és László nővérének Ilonának a férje.
Návay Aranka és László kúriája
56
fias cél érdekében. Ezért én alulírott Návay Aranka óföldeáki földbirtokosnő
jelen nyilatkozatommal az óföldeáki római katolikus egyháznak adom… az
óföldeáki Ágoston dűlőben fekvő, mintegy 14 és ½ kat. Hold területű ingatla-
nomat, összes alkotórészeivel, tartozékaival és jogaival együtt, hogy annak
mindenkori jövedelme az óföldeáki római katolikus templom és plébánia
fenntartására fordíttassék.25
Az óföldeáki plébánosnak megfelelő lakhatásra Návay László 1930. feb-
ruárjában, a birtokában levő un. „kőházat” átengedte a tulajdonjog fenntartása
mellett. Az épület átalakítását saját tervei alapján és költségére hajtották
végre. A lakóház egyik részében a plébános, a másik, kisebb részében pedig a
harangozó lakrészét alakították ki. Ugyanakkor az épülethez portaként aján-
dékozott 528 négyszögöl kertet. A plébániaépület, telek és a templom sorsát,
amelyek tulajdonát képezték a közelgő háború miatt 1943-ban rendezte.
Návay László december 11-én mindezeket – hat katasztrális hold – eladta az
Óföldeáki Római Katolikus Egyháznak 2400 pengőért.26
Návay László az apjától és más családtagoktól 1904-ben örökölt összesen
313 katasztrális holdon gazdálkodott. 1945-ben a földreform idején megvál-
tás alá vonták az akkorra már 227 holdra csökkent birtokát. Meghagytak a
tulajdonában 98 holdat. Ebből a következő években, kisebb-nagyobb föld-
mennyiséget elidegenített. Így pl. 1947-ben huszonkét óföldeáki lakosnak
házhely-kiegészítés, címén változó nagyságú területeket adott el kedvező
áron.27
Návay László, 1949. november 15-én – szociális otthon céljára –
Csanád megye törvényhatóságának ajándékozta három holdas telken álló
25 CSML.ML. Ti. IV. Földeák. 1110/1931. 26 Uo. 5/1944. 27 Uo. 359/1947.
Návay-park
57
szép parkkal övezett kúriáját és az azon lévő gazdasági épületeket, valamint
16 hold szántó használatát. Az eseményről már néhány nappal korában tudó-
sított a Délvidéki Hírlap:
„Az elmúlt napokban a Népjóléti Minisztériumból egy bizottság érkezett
Makóra, hogy a helyszínen tanulmányozza a vármegye szociális intézményeit.
A bizottság Farkas Imre vármegyei szociális titkár társaságában megtekintet-
te a mintaszerűen berendezett óföldeáki vármegyei szociális otthont, amely
nemrég ajándékozás útján a Návay László-féle kastéllyal kibővült. Az új kas-
télyban megfelelő átalakítás után újabb 30 gondozottat helyezhetnek el, a
gondozó személyzet részére megfelelő lakást biztosíthatnak. A kastély mellék-
épületei lehetővé teszik, hogy a szociális otthon részére szükséges élelmisze-
reket, terményeket saját gazdaságában megtermelhesse a vármegyei szociális
otthon. A bizottság kilátásba helyezte, hogy a kastély átalakítására a népjólé-
ti minisztérium 25 ezer forintot utal ki a vármegyei szociális felügyelőség-
nek.”28
A Délvidéki Hírlap még két alkalommal foglalkozott a szociális otthon-
nal. November 17-i számban beszámolt arról, hogy Farkas Imre szociális
28 Délvidéki Hírlap. 1949. nov. 1.
A magtárrá átalakított óföldeáki templom. 1900.
58
felügyelő a minisztériumban járt, a Návay László-féle kastély átalakítási
munkáihoz szükséges pénz – tizenötezer forint – kiutalása érdekében, amire
határozott ígéretet kapott. A december 20-i számban megjelent „Kibővítik az
óföldeáki szociális otthont” című cikkben már nem esett szó az ajándék kúri-
áról, csak arról, hogy a meglevőt fogják az ötéves terv keretében kibővíteni
80 fősről 140 fősre. Mi történhetett az eltelt néhány hét alatt? Az volt a baj,
hogy Návay László az ajándékozásért cserébe saját maga, valamint két nővé-
re Mariska és Aranka holtiglani ellátását, gyógyítását és eltemettetését kérte.
A Csongrád Megyei Tanács nem hagyta jóvá a szerződést arra hivatkozva,
hogy az visszterhes, valamint kifogásolták az épületek állagát. Ennek ellenére
rövid időn belül államosították épületeit, az abban „talált tárgyakat” gazdasá-
gi eszközöket „adóhátralék” miatt „zálogba” vették.29
Návay László sem kerülhette el a ke-
serű „kulák” sorsot. Zaklatták, jelentése-
ket, jellemzéseket írtak róla. Szeretett
falujából nem költözött el. Egy ideig kúri-
ájában, 1950–1952 között a Kispéter
családnál, majd Libor Lajosnénál élt.
1954. április 14-én elkészítette végrende-
letét. Ebben elosztotta megmaradt, mint-
egy 37 kh. földjét. A hagyatékból (ami
nem 37, hanem 52 holdat tett ki) része-
sültek azok, akik korábban földet vettek
tőle, de a forgalomkorlátozás miatt nem
kerülhetett nevükre az ingatlan, eltartói,
gondviselői, nevelt gyermekei, valamint
rokonai.30
Ő volt az utolsó Návay, aki a
valamikori „ősi birtokon”, Földeákon,
Óföldeákon élt és lakott. Utána már csak
temetkezni „tértek vissza” a család egyes
tagjai.
Návay Aranka 1954. október 31-én hunyt el. Halála nagy részvétet keltett
nemcsak Földeákon, hanem szélesebb körben is. Hamvas Endre csanádi
püspök Návay Lászlónak a következő kondoleáló levelet írta 1954. november
15-én:
„Őszinte részvéttel hallottam, hogy kedves Aranka nővére elhunyt. El-
hunyta azonban Isten kegyelméből történt, és ez vigasztal minket a veszte-
29 Uo. 1949. nov. 17, dec. 20. CSML. Csongrád Megyei Tanács iratai. 1950. aug. 28-i VB. ülés.
5200-12/11/1950.VB. sz., XXIII. 201. Makó Járási Tanács Elnöki bizalmas. 001-0019/1953. 30 CSML.ML.Ti. IV. Földeák. 76/1955.
A helyreállított óföldeáki templom
59
ségben. Holnapután, szerdán, felajánlom szentmisémet lelki üdvéért. A Min-
denható adjon neki örök nyugodalmat és részesítse szentjei boldogságában.
Itt maradt testvéreit pedig segítse békés, nyugodt évekhez.”31
Két nappal a levél keltezése után azonban már Návay László lelki üdvéért is
szólhatott a püspöki szentmise, hiszen tizenhét nappal szeretett nővére halála után,
1954. november 17-én ő is elhunyt. A temetésről Kászonyi Sándor32
levélben szá-
molt be távoli rokonának Návay Lászlónak. Néhány sort érdemes belőle idézni:
„Befejeztetett. Vasárnap, november 21-én örök nyugvóhelyére helyeztük az
óföldeáki plébánia-templom utolsó kegyurát. Lezártuk azt a kriptát, amelyet emberi
kéz már soha többé nem fog fölnyitni. Ezzel a temetéssel nemcsak egy változatos, jó
és balsorsban bővelkedő, jótettekben gazdag élet zárult le, hanem kihunyt az utolsó
szikrája is annak a tűznek, melynek melegénél mi és oly sokan annyi kellemes órát,
hetet és hónapot töltöttünk. Óföldeák mindörökre megszűnt létezni ami volt, hogy
szelleme tovább él-e, ezt utódaink a mi temetésünkkor fogják elbírálni…
Vasárnap reggel 8 óra tájban érkeztünk meg Óföldeákra. Rögtön a templomba
mentünk László bácsi ravatalához. Mintha csak aludt volna, úgy feküdt abban a
templomban, melyet ő építtetett. Semmi eltorzulás vagy szenvedés nem volt az ar-
cán, békésen pihent, fehér szakálla nyugodtan feküdt mellén. Aranka néninek még
volt félre tett pénze, abból lett fedezve a temetés. Egyszerű, de tölgyfa koporsóban a
makói kisszámú rokonság… néhány földeáki és a templomot teljesen megtöltő
óföldeákiak jelenlétében helyeztük szülei mellé. Nagyon szomorú volt a temetés, a
múlt és a jelen számtalan emlékének fel-feltörő kavarodása mellett nagyon sok
mindentől búcsúztatott ez az elválás… Hiába is kísérteném meg papírra vetni az
érzéseknek azt a hullámzását, mely úrrá lett fölöttem. Ha mindenbe belegondolok,
nagyjából ugyanazt fogjátok Ti is érezni. Nektek is meg kell azonban állapítanotok
azt, hogy emberré serdülve, megismerve az élet úttalan-útjait, az emberek sokféle-
ségét, csak most tudjuk igazán fölérni azt, hogy milyen egészen különlegesen nagy
és nemes lelkű emberek voltak azok, akik körül vettek bennünket gyermekkorunkban
és egyéniségben, gondolkodásban és tettben milyen összehasonlíthatatlanul nagyok
voltak ők, jó és rossz sorsban, gazdagságban és koldus szegénységben egyaránt.
Olyan szomorú volt ez az egész, hogy azt nem tudom nektek elmondani.
Kezemben volt a Csanádi Püspök úr kondoleáló levele, amelyet László bácsihoz
intézett Aranka néni elhunyta alkalmával. Az a levél és ez a temetés hosszú gondo-
latokat indított meg bennem arról, hogy az alázatosságának milyen hosszú útját
járták meg ők, mielőtt elmondhatták volna Pállal: »A futást elvégeztem…«”33
31 Kászonyi család iratai. 32 Kászonyi Sándor, Haász Sándor és Návay Mária – Návay Aranka és László testvérének –
unokája. 33 Székely Attiláné Návay Mária tulajdonában lévő levél.
60
KÁSZONYI SÁNDOR34
Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról
Emlékeim nagyrészt családi szájhagyományokon alapulnak. Mivel mint-
egy tíz éven át Óföldeákon Aranka néninél és László bácsinál töltöttem leg-
szebb gyerekkori nyaraimat, testvéreimmel, a rokon valamint a Nádas gyere-
kekkel együtt, sok elbeszélésnek fültanúja lehettem. Ezekből próbálok né-
hány emlékképet felidézni, bár lehetséges, hogy néhány esetben korom miatt
(túl vagyok már a nyolcvan éven), talán nem mindenre emlékszem a legtöké-
letesebben. Közlendőim csak mozaikok, de teljesebbé, színesebbé tehetik
erről a két csodálatos emberről eddig alkotott képet.
Návay László Budapesten akart mérnöki diplomát szerezni. Tanul-
mányait nem tudta befejezni, mert apja meghalt. A család úgy döntött, hogy
László, mint egyetlen férfi jöjjön haza, és foglalkozzon a birtokkal. Ezt onnan
tudom, mert a Návay családon belül viták után született meg ez a döntés.
Návay László igen művelt ember volt, széleskörű ismeretekkel, gaz-
dag könyvtárral. A megyei közéletben részt vett, sokszor hallottam mikor
kijelentette, „Makóra megyek kisgyűlésre”. Nekünk gyermekeknek sokszor
mesélt történelmi eseményekről, művészetről, operákról. Madách Imre „Az
ember tragédiája” című művét több estén át mesélte, majd ezek után bevitt
Szegedre, a szabadtéri játékokra. Gyönyörű előadás volt, Lukács Margit és
Kiss Ferenc nevére most is emlékezem.
A gazdálkodással kapcsolatban említették, hogy a Návayak létesítet-
tek egy lóvontatásút – lóré – szállító hálózatot, vasutat azért, hogy a földeáki
vasútállomásra gazdaságosan lehessen árut szállítani. Návay László a ha-
gyományos szántóföldi gazdálkodás mellett fontosnak tartotta az állat-
tenyésztést. Állatállománya lovakon és szarvasmarhákon kívül, kiváló fajtájú
sertéseket és juhokat tartalmazott. A bárányoknak nagy kereslete volt, még
exportra is jutott belőlük. László bácsi virágmagvak termesztésével sikereket
ért el. Az eladásra szánt virágmagvakat hozó növényeket bolgárkertészeti
módon locsolták, nevelték. Ott voltam, amikor Nyugat-Európából (Hollandi-
ából?) jött a vevő előzetesen megnézni a termelést és a virágok várható ter-
mését.
A karitatív, emberbaráti ténykedésről a következők jutottak eszem-
be: Amikor valaki betegséget jelentett – akár nappal, akár éjjel – kocsit küld-
tek a Földeákon működő orvosért vagy bevitették a beteget a makói kór-
házba. Ennek élő tanúja voltam több esetben. Az első világháború után volt
34 Kászonyi Sándor, Návay Mária, (férje dr. Hász Sándor) Aranka és László testvérének unokája.
Édesanyja Kászonyi Richárd volt Csanád megyei főispán felesége Hász Ilona.
61
egy országos akció a legyengült gyerekek nyaraltatására. Ebben Návay
Aranka és László is részt vett. A családi szájhagyomány őrzi emlékét
Stecina Ferkónak akit, nyaralást követően is támogattak a Návay testvérek
és Budapesten egy honvédségi zenekarnak lett megbecsült tagja. Hasonló-
képen törődtek egy másik fiatalemberrel, aki a tanulmányai után az orvos-
tudomány jelentős egyénisége és a pécsi egyetem kiválósága lett. Prof.
Hámori Artúrnak hívták. Más jellegű volt Varga Lajos esete, amikor a sze-
mináriumi hallgatót anyagi segítség mellett szellemi segítségben is részesí-
tették, hozzájárulva gazdag könyvtáruk használatához.
Návay Aranka megszervezte, hogy négy-öt asszonnyal együtt tá-
mogassák az Országos Oltáregyesületet. Főleg télen jöttek össze a kúriá-
ban, azért hogy a szegény anyagi helyzetben levő templomok részére közö-
sen oltárterítőket és miseruha-díszeket készítsenek csipkével.
Óföldeákon nem volt védőnő. A földeáki védőnő (Szénási Irén) ha-
táskörébe tartozott Ófalu. Rendszeresen a Návay testvérek küldtek kocsit a
védőnőért, akit uzsonnával fogadva Návay Aranka kísért végig Óföldeákon,
hogy a betegek állapotát konzultálva egyrészt megállapítsák a követendő
kezelést, másrészt Návay Aranka folyamatosan figyelje a betegek állapotát,
végezze el a kötözéseket, és szükség esetén intézkedjen.
Návay László az első világháborúban orosz hadifogsága alatt több
fogadalmat tett. Ezek közül az egyik a templom újjáépítésével és annak
támogatásával volt kapcsolatos. Erről már többen többször írtak. A másik
fogadalmában azt vállalta, hogy ha épen hazaérkezik, egy magára maradt
árva gyereket Arankával együtt magukhoz vesznek és fölnevelnek. Való-
ban, László hazaérkezése után együtt elmentek Makón az illetékes szerv-
hez. Kiválasztottak egy kislányt (Nyéki Iluskát). A gyerek nagyon meg-
örült, és azonnal elszaladt, visszatérve egy fiúcskával és azt kérte: „néni, ez
az én testvérem, tessék őt is elhozni”. Aranka ránézett Lászlóra, aki igent
intett. Így került Nyéki Ilus és Nyéki Elek Óföldeákra. Eleket és Iluskát úgy
nevelték föl, mintha saját gyerekeik lettek volna.35
A nevelésük kiterjedt
gyakorlati térre, valamint általános műveltségre egyaránt. Amikor eljött az
idő Nyéki Elek önállósodására, a felnevelőitől kapott lóval, kocsival és
szerszámokkal egy Pest környéki helyen telepedett le, és kertészkedésből
teremtette elő megélhetését. Iluska a makói polgári iskolában tanult, egyú t-
tal Óföldeákon sajátította el a kellő háziasszonyi ismereteket. Kedves, vi-
dám, ügyes lánnyá cseperedett, aki velünk, gyerekekkel is szívesen játszott
mindent, a fáramászástól a bújócskáig. Évekkel később egy bálban ismer-
kedett meg Nádas László mérnök-tanárral. Az ismeretségből szerelem lett,
35 Az 59. oldalon közölt képek dr. Imre Lászlóné gyűjteményéből.
62
az esküvőt Óföldeákon tartották meg. A jó kapcsolat mindig megmaradt
a nevelő szülőkkel.
Iluska és gyerekei minden lehető alkalommal nyaranként Óföldeá-
kon nyaraltak. Felnőve mindannyian a társadalom értékes tagjaivá váltak.
Iluska, Aranka nénit, amikor Libor Lajosné Vicuskánál élt, végső nagy be-
tegségében ellátta és ápolta. Azok, akik személyesen ismerték őket, mindig
hálával emlékezhetnek meg a befogadó és őket ellátó Liborné Vicuska tény-
kedésére. Návay László arra is fogadalmat tett, hogy amíg nem érkezik haza
Óföldeákra, addig semmilyen fejfedőt nem hord. Később megmagyarázta
nekem, hogy bármilyen fejfedő rossz időben átázik, és beteggé tesz. Ezzel
szemben fedetlen fejét letörölve, az hamarosan megszárad és így megszokja
azt a „viseletet”. Ígéretét betartotta, sőt mindhalálig a szerint élt. Igaza volt,
soha nem lett beteg. Különös ember volt: bölcs és nagy tudású, segítőkész,
öntudatos és nagyszívű.
A második világháború végén a front egyre közelebb ért Óföldeák-
hoz. Návay Aranka és László úgy döntöttek, hogy a frontot nem várják meg
lakóhelyükön, de oda majd feltétlenül visszatérnek. Aranka Budapesten lakó
testvérénél – Hász Sándorné Návay Máriánál – vészelte át az időt. László
Nyéki Elek Nyéki Iluska
63
Győrben lakó unokahúgánál – dr. Kászonyi Richárdné Hász Ilonánál – várta
be a hazatérés lehetőségét. A menekülést a front elöl a Kispéter Imre által
hajtott lova kocsin tették meg Budapestig, majd Győrig. A lovakat Győrben
az egyik éjjel ismeretlen tettes ellopta. László bácsi, szokásához híven, Győr-
ben a front átvonulása után minden nap sétált. Viselete egy „malaclopó”
köpeny, feje kopasz, rosszul lát súlyos szembetegsége miatt. Előfordult, hogy
sétája közben szovjet katonai járőrökkel találkozott össze, és egyik-másik
fiatal katona sebesen keresztet vetett magára a keleti egyház előírása szerint.
Azt hitték, hogy pravoszláv pópával találkoztak.
A háború után lehetőségem volt néhányszor meglátogatni Óföldeá-
kon Návay Arankát és Lászlót, egyben bemutatva nekik menyasszonyomat.
Döbbenetes volt változásuk. Egyéniségük és szellemük változatlan Vica
házában is. Aranka súlyos beteg. Lába üszkösödik, kínjai csillapíthatatlanok.
Lábát minden nap újra kell kötözni. Még a beszéd is nehezére esett. Návay
László szinte teljesen vak. Beszéde halk, de jól érthető. Szelleme és tudása
friss és nyugodt. Egyetlen szavában sincs panasz vagy illúzió. Emlékezőte-
hetsége teljes. Liborék házától a „Lajos dombig” is elsétál egyedül. Egyik
alkalommal ő a vak hívta föl nekem, a látónak a gyaloglást gátló körülmé-
nyeket, mi hány lépésre van. Séta közben is bölcs és érdekes dolgokat emlí-
tett nekem, aki két generációval voltam fiatalabb. Például beszélt a Makó
környéki (egy részük már nem létezik) emberi munkával készült honfoglalás
kori halmokról, jeladási feladatukról a hírláncban betöltött szerepükről. Azt is
elmondta nekem, hogy kell kezdeni az ásást, hogy a mélyen fekvő kriptát úgy
érjék el, hogy a koporsót megfelelően lehessen elhelyezni stb.
Návay László bácsi halálának körülményeire is jól emlékszem. Te-
metésén részt vettem, arról Návay László rokonomnak levélben beszámol-
tam. László bácsi halála előtti vasárnap rosszul lett, és az orvos megállapí-
totta, hogy trombózis (mások szerint szívinfarktus) lépett föl. Pulzusa har-
mincra süllyedt, a plébános úrnak az orvos megmondta, hogy már csak napjai
vannak hátra. László bácsi táviratot adatott föl Iluskának, amelyben saját
maga közölte, hogy az állapota válságos. Természetesen Iluska azonnal le-
utazott hozzá. Hallani sem akart arról, hogy korházba szállítsák. Tisztában
volt azzal, hogy ez az utolsó betegsége, nem is akart élni. Meg mondta, hogy
ő hamarosan meg fog halni, ne is próbálják az ellenkezőjéről meggyőzni. A
mór megtette kötelességét, a mór mehet! –így jellemezte őt saját magát az ő
szokott stílusában. Végrendeletét már tavasszal elkészítette, a közben megér-
kezett Ilonka néninek és Iluskának részletes utasításokat adott mindenről.
Levelet írt és diktált, melyben tüzetesen rendelkezett és szabályozott. Általá-
ban kellemetlen érzés végrendeletet olvasni, még akkor is, ha aki írta egész-
séges. Nem lehetett meghatottság nélkül olvasni azt az utolsó levelet, amelyet
teljes szellemi frissességgel a tőle megszokott alapossággal és pontossággal
64
halálos ágyán diktált. Rosszullétei egyre sűrűsödtek. Süllyedéses tüdőgyulla-
dás lépett föl nála. Állapotának rosszabbodását minden egyes tünetnél úgy
konstatálta, mint orvos az idegen betegnél. Halála előtti este egyszer csak
feltette a kérdést Ilonka néninek és Iluskának: melyik a világ legmagasabb
hegysége? László bácsi szeretett ilyen szellemi tornákat végezni, gyerekko-
runkban nagyon féltünk ezektől, mert ha nem tudtunk válaszolni, összeszidott
bennünket. Megválaszolták kérdését, mire megkérdezte: melyik a legmaga-
sabb hegycsúcs? Ilonka néni és Iluska különböző válaszokat adtak, amire ő
megadta a pontos választ. Ismételten hangsúlyozta, hogy a bútorok, amelyek
a szobájában vannak, mind a (Liborné) Vicáé legyenek, nehogy kavarodás
történjen e körül. Ennyire az utolsókig ügyelt arra, hogy biztosítva legyen
mindenkire gondoskodó szándéka. Nem volt hajlandó ágyba feküdni. Abban
a két alacsony kis fotelben feküdt, amely régen a könyvtár mellett állott.
Régente is szeretett önmagában hangosan gondolkodni, ha egyedül volt.
Most többször is elmondogatta, ha rosszul érezte magát: „Ej, de kutyául va-
gyok, kutyául érzem magam!” A rohamokat nem érezte, mert amikor elmúl-
tak, mindig azt mondta, de jól aludtam. A rohamok alatt félrebeszélt. Egy
ízben úgy látszik Aranka nénivel beszélt, mert azt mondta (szerdán): „Jövök
már drágám, pénteken én is ott leszek!” Aranka néni ugyanis pénteki napon
halt meg. Szegény László bácsi valóban ott volt Aranka néninél pénteken,
mert csütörtökön délután hat órakor fájdalom nélkül hirtelen meghalt. Már
kedden vagy szerdán ő maga kérte a plébános urat, és felvette az utolsó kenetet,
meggyónt és megáldozott. Mindenkinek az volt az első megállapítása, hogy
Aranka néni eszközölte ki a Jó Istennél, hogy ilyen hamar magához vette és nem
nyúltak még szomorú egyedüllétének napjai.
Hadd idézzek föl néhány vidámabb emléket. Hogyan telt el egy vaká-
ciós nap Óföldeákon? Reggel Aranka néni és az ott nyaraló gyerekek együtt
mentünk át a parkon a templomhoz. Szentmisén vettünk részt. Ha volt fiú, az
akkor ministrált. Mise után együtt mentünk haza és megreggeliztünk. Aztán
játék, séta, mesélés következett. Déli harangszókor volt az ebéd. Utána szieszta,
ami a kánikulás időben felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jólesett, de nem
volt kötelező. A délután hasonlóan telt, gazdagítva azzal a lehetőséggel, hogy a
falusi fiúk és lányok is részt vehettek a játékban. A legtöbb mesét Aranka nénitől
hallottuk, kezdve a bibliai történetekkel, egészen a családi vagy magyar történel-
mi eseményekig. Az elbeszélések soha nem foglalkoztak anyagiakról, pénzről,
birtokról stb. Annál inkább – játékos formában is – morálról, kötelességről, em-
berségről. Este újra együtt mentünk a templomba elmondani az esti imát, utána
elmentünk a templom oldalán levő kriptához, hogy meghalt őseinkért, rokonain-
kért, esetleg betegeinkért imádkozzunk. Ezután következett a közös vacsora, ami
után a gyerekeknek el kellett menni aludni, míg a felnőttek – ha szükséges volt –
65
pumpás petróleum lámpa fényénél beszélgettek, pasziánszt raktak ki, vagy olvas-
gattak.
A falu lakóinak engedélyezték, hogy vasárnap délután a kúria szépen
ápolt parkjában sétáljanak. Aranka néni és László bácsi azt mondta, hogy: „Kell
egy ilyen hely, és inkább ez legyen az, mint a kocsma!” Az óföldeáki kúriában
többen és ismételten voltak tartós vendégek a rokon gyerekek nyaraltatásán kívül.
Ilyen volt a helyzete Luj néninek és Hóni néninek, akiknek vezetéknevüket, sőt
keresztnevük pontos írását sem tudtam kideríteni. Luj néni volt az idősebb és
özvegy, Hóni néni nem alapított családot. Teljesen úgy éltek, mintha édes testvé-
rei lettek volna Arankának és Lászlónak. A nyaraló gyerekek szerették őket, mert
„szükség esetén” mindig volt nekik spárgájuk, vagy egyéb „fontos kellékük”
részükre.
Óföldeáki nyaralásaim idején a kúria ablakain még meg voltak a helyei
a záró masszív vasrudaknak, amelyek még Rózsa Sándor betyárjai ellen védték a
lakókat. Soha nem lettek használva ezek a vasrudak, de emlékük históriákat
gerjesztett. Sokszor, másoktól hallottam a kúria titkos szobájának meglétéről
feltevéseket. Erről első kézből tudtam meggyőződni, mert a háború után megmu-
tatták azt nekem. Az épület folyosójában volt egy kanyarulat. Ott volt elhelyezve
a kabátok fogasa. E mögött lehetett a titkos helyiségbe bemenni. Visszaemléke-
zések szerint ez már az 1848-as szabadságharcban is használatban volt.36
36 Az 52–55, 62 oldalon közölt képek Kászonyi Sándor gyűjteményéből.
Karácsony a Návay kúriában
Első sor: Návay László, ölében Kászonyi Vera, dr. Kászonyi Richardné (Hász Ilona),
dr. Kászonyi Richárd, előtte Kászonyi Katalin, dr. Hász Sándorné (Návay Mária) Második sor: Návay Aranka, Strasser Odette nevelőnő, Kászonyi Sándor, Bóra Árpádné
(Návay Ilona), x, Luj néni, Honi néni, Hász-Návay István
66
NÁVAY GÉZA37
Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál
Kedves jó Anyám! Óföldeák, 1938. augusztus 15.
Ne haragudjon Anyám, hogy nem írtam Visegrádra38
, de nem ok nélkül tör-
tént. T.i. Anyám levele aug. 4-én érkezett meg, holott Anyám július 30-án írta.
Ezt én csak később, mikor írni akartam vettem észre. Nem tudtam, hogy meddig
maradnak Anyámék Visegrádon, viszont hiába nem akartam írni. Meg aztán más
is jött közbe. Aranka néni, Anyám levelére következő vasárnap elküldött ben-
nünket Szegedre a szabadtéri játékokra ahol megnéztük Sanyival39
„Az ember
tragédiáját”, és ezt meg akartam várni, hogy elmesélhessem. Vasárnap mentünk
be. Először elmentünk misére a dómba. Aztán felmentünk Ilonka40
néniékhez.
Ilonka néni elvitt minket a „SZUÉ”-ba41
fürödni. Pompás volt. Ebéd után elmen-
tünk a moziba és a cukrászdába. Hazamentünk és vacsora után elmentünk a Dóm
térre. Az előadás gyönyörű volt. Direkt egy élmény. Majd pontosan elmesélem
otthon. Hétfőn jöttünk haza.
Még ilyen szenzációs születésnapom nem volt! Először Ilus néni gratulált és
kaptam 50 fillért. Aztán Aranka néni. Tőle kaptam 5 Pengőt. Ebből négyet eltett
és azt mondta, hogy ha elmegyek akkor adja ide…Már reggel nagy meglepetés
ért. Sanyi újságolja, hogy vagyont érő dolgot kapok László bácsitól egy felté-
tellel. Gondoltam ez valami turpisság lesz. Délelőtt mikor behívnak a tészta körül
14 gyertya ég, László bácsi egy nagy dobozt nyújt át nekem. „Ez a cukor a tiéd,
ha a vakáció hátra levő részében az egynegyedét megtudod emészteni!” Én kü-
lönböző kétségek között átveszem és felbontom. Majd elhűltem! Egy vastag
bőrkötéses könyv van benne. Megnézem a címe: „Corpus juris.”42
És az egész
latin! Délben várt a másik meglepetés. Én vágom föl a tésztát és az első szelet az
enyém. Hozzák a tésztát. Fölvágom. Röcsög. Milyen furcsa gondolom, de azért
ki akarom venni. Mindenki nevet. László bácsi megszólal: „Ne vedd ki!” Akkor
nézem meg jobban. A formája homok és le van öntve csirizzel. Ekkor elviszik és
behoznak egy másikat. Ez már igazi.
Jenő és János bácsit csókolom. Anyám levelét megkaptam, nagyon szépen
köszönöm a gratulációkat. Anyámnak is kezeit csókolom:
Géza
37 Návay Géza (Battonya, 1924. augusztus 15. – Ráckeve, 2005. április 12.) Návay Arankának és
Lászlónak rokona. Návay Géza több ízben nyaralt Óföldeákon. Ezt a levelet Tiszakóródra,
ahol birtokuk volt, írta szüleinek. A levél fiának, Návay Sándornak ajándékaként került a ma-
kói levéltárba. 38 Návay Géza nagyszüleinek, szüleinek Visegrádon is volt háza. 39 Itt vagy Návay Gáza bátyjáról Sándorról (1921–1944) vagy Kászonyi Sándorról lehet szó. 40 Ilonka néni, Návay Ilona Bóra Árpádné, Návay Aranka és László nővére. 41 Újszegeden, a Tisza-híd mellett ma is működő uszoda. 42 Törvénykönyv
67
Tartalom
Katona Pál
Előszó 3
Farkas Sándorné
A földeáki keresztekről 5
Farkas Sándorné
A kálvária és a stációk 23
Wéber János
A Szent István emlékhely 30
Tatárné B. Szűcs Etelka
A Mária-emlékhely 36
Fodor Imre
A Mária-szobor 41
Gilicze János
Két igaz ember: Návay Aranka és László 43
Kászonyi Sándor
Emlékfoszlányok Návay Arankáról és Lászlóról 57
Návay Géza
Nyaralási élmény Návay Arankánál és Lászlónál 63