TEHETSÉGA Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványa
A tartalomból
,yA köztársasági elnök, mint mondja, csodálattal adózik a tehetségfejlesztő hálózatnak, amelynek a Kárpát-medence magyarságát kell átfognia. ”
(Társadalom a tehetségekért konferencia),yd mindennapi emberek értéket teremtő tevékenységén túl, igenis a géniuszok
teszik naggyá a hazát!”(Czeizel Endre: Festők - gének - szégyenek)
„Sok tudós ma máraz evolúciót is másképp értelmezi, mint korábban: szerintük nem a kiválasztódás, a környezethez alkalmazkodás sikeressége, a gyengébb legyőzése által
emelkedett ki az ember az állatvilágból, hanem az együttműködés révén. ” (Együttműködés az agyban)
>yA legválságosabb pillanatokban, a legnagyobb fáradalmak közt, megjelenése fölvillanyozott mindenkit. A katonák imádták. ”
(190 éve született Görgey Artúr)
TehetséggondozásKomplex természettudományi tanulmányi
versenysorozattalDr. Pitrik József főiskolai tanár, SZTE Technika Tanszék
Az ember társadalomban betöltött szerepe jelentős mértékben fiigg attól, hogyan képes a természeti-társadalmi-művi környezethez alkalmazkodni, hogyan képes annak fejlődését megérteni, befolyásolni, új eszközöket, rendszereket létrehozni, azaz alkotni.
Az alkotói munka sokrétű, összetett Már egyszerű problémák megfogalmazása után is rájöhetünk arra, hogy a megoldáshoz több úton is elindulhatunk, és ezek az utak elágazhatnak, egyszerű vagy bonyolult megoldást kínálva Esetenként „tévutaknak” bizonyulhatnak, amelyeket bej árva időt vesztünk, esetleg sikertelenek leszünk.
Az alkotás tehát döntések láncolata, egy sajátos algoritmusháló, amely feltételezi a kiindulási állapot alapos ismeretét, a problémajó megfogalmazását, a cél gondos kitűzését, a jó tervezést, szervezést, kivitelezést. Azt is mondhatjuk, hogy az alkotómunkához alapos felkészültségre, széleskörű háttérismeretre és egy speciális gondolkodásmódra van szükség. Ez a gondolkodásmód az ún. divergens („széthajtó / széttartó”) gondolkodás, amely új adatokat, módszereket használ, átfogalmazza a problémákat, új összefüggéseket ismer fel, és gyakran több megoldás kialakítására irányul.
Hogyan tudjuk a mai fiatalokat felkészíteni arra, hogy alkotásaikkal átformálják a világot? Mit tehetünk mi magyar pedagógusok annak érdekében, hogy kreatív, alkotó nemzedéket neveljünk?
Az iskola hagyományos tanítási-tanulási rendszere egyre kevésbé felel meg a valós élet kihívásainak. A problémák közül kettőt emelnénk ki:
A gyorsuló világ változásainak követéséhez elengedhetetlen a technikai-informatikai térben való alapos felhasználói eligazodás készségének kifejlesztése. Ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő természettudományos alapok állnak a „háttérben” rendelkezésre. A jelenlegi iskola ezt csak hiányosan biztosítja.
Az élet minden területén minden embernek napi kihívásoknak kell megfelelnie. Gyorsan, magabiztosan, kreatívan kell cselekednie. Úgy kell tennie, hogy a „piacon ” el tudja adni magát, tudását, kreativitását, ... tehetségét. Ezt a szemléletet csak akkor tudja magáévá tenni, ha rendszeresen „megmérik”, ha „ütközetekben” vesz részt. Ennek fontos eredménye lehet az, hogy olyan társakra talál, akikkel együttműködve látványos, hasznos eredményeket produkál.
A pedagógiai munkában a fenti kérdések nap mint nap megjelennek, de az is elég világossá vált, hogy a pedagógusok többsége magában képtelen megtenni azokat a lépéseket, amelyeket a kor elvár tőle. Ezt felismerve a közoktatási tankönyvírók jelentős része olyan könyveket készít, amelyek explicit vagy implicit formában tartalmazzák azokat a tudáselemeket, azokat a problémákat, amelyek kibontásával előre léphetünk a természettudományok területén a tehetségek felismerésében, fejlesztésében.
Az Apáczai Kiadó tankönyvszerzőinek kezdeményezésére már 4. éve olyan tehetségközpontú versenyrendszert honosított meg, amely komplex módon, integrálja a természettudományos közismereti tárgyak kiemelt tudáselemeit, mozgósít minden lehetséges erőforrást arra, hogy komplex problémákat, komplex módon feltárjunk és megoldjunk.
A választott tehetséggondozási forma az egyén és a csoport érdeklődésére, munkájára épít, kihasználja a 7-8. osztályos korosztály versenyszellemét, konstruáló, alkotó habitusát. A közreműködő pedagógusok segítségével az iskolai-kistérségi-megyei-országos versenysorozat szervezésével mintegy 5000 tanulót mozgósítottunk. A versenysorozat a tankönyvi ismeretanyagokkal összefüggő, de a „mindennapi életben” is hangsúlyos problémákat fogalmazott meg. Kit ne izgatna ma már a Életmód és egészség (iskolai); Nap energiája és hasznosítása (kistérségi); Lakó- környezeti problémák (megyei); Közlekedési környezet (országos) versenytémák a 2006/2007-es tanévből
Az éltető víz (iskolai); Tudománytörténet (kistérségi); Élelmezés, élelmiszerek tartósítása (megyei); Fényképezés múltja és jelene (országos) versenytémák a 2007/2008-as tanévből.
A három fős csapatok közös munkával nemcsak új szemléletű feladatlapokat oldottak meg, hanem a felkészülés során többek között Közlekedési társasjátékot (2006/2007), Fényképezéstörténeti tablót (2007/2008) terveztek, kiviteleztek és előre elkészített elemekből a technika szabályainak megfelelően Vízszállító szivattyút - napelemes működtetéssel és elektronikus irányítással (2005/2006), Vasúti közlekedési csomópontot és fénykapus vezérlését konstruálták.
A munkákat zsűritagok értékelték, de az igazi megmérettetés a tablók és társasjátékok kiállítása során és a konstrukciók közös működtetése során történt. A versenyrendezők költségén elkészített eszközöket az iskolák szemléltetőeszközként ajándékba kapták.
A szakmai elemzések azt mutatják, hogy a résztvevők érdeklődők, kreatívak, önálló és közösségi munkákra alkalmasak. A második és magasabb szintre jutók az iskolai tananyagokon túl is terhelhetők, képességeik mozgósításával érdekes gondolkodásmódra, különleges tervek megvalósítására és ügyes kivitelezésre is képesek.
A tanulók megfigyelése alapján megállapíthatjuk - hogy új tudáselemeket, fogásokat is elsajátítottak, miközben a régieket is megfelelően mozgósitották. Az elért pontszámok eloszlása azt mutatja, hogy jól mértek a mérőlapok és a feladatok.
A versennyel kapcsolatos visszajelzésekről itt nem kívánok részletes elemzésbe bocsátkozni, de megállapíthatjuk, hogy lényegi, tartalmai-módszertani, alkotó kritikát csak néhány esetben kaptunk. Általában sértődött hangvételű, szubjektív levelek érkeztek, melyeket érdemben nem is könnyű megválaszolni. A levelekre a szakmai bizottság illetve a kiadó képviselője minden esetben válaszolt.
A versenyrendszer bevált - véleményünk szerint - továbbra érdemes működtetni, a már intézményesedért rendszert. Ebben az évben kísérletképpen informatikai jellegű munkarészeket is tartalmazott a versenysorozat, a későbbiek során ezeket a verseny szerves részévé kívánjuk tenni. Egy további javaslat a tehetségek „továbbgondozására”: olyan „kis természetkutató’' táborok létesítése, amelyben az eredményesen szereplők további fejlesztése biztosítható.
Magyar Tehetséggondozó TársaságElnök www.mateh.hu
AKTUÁLIS
70 évepublikálta Louis León Thurstone amerikai pszichológus Spearman (1927) faktorana- lízis-elméletének továbbfejlesztett változatát. Mivel a különféle értelmi képességek korreláltak egymással, ezért Spearman úgy vélte, hogy az intelligenciát egy általános (g) faktorként lehet értelmezni.
Thurstone ezzel szemben azt mutatta ki egy közel 300 fős vizsgálati csoporttal végzett kísérlete alapján, hogy nincs g fakto r hanem az intelligenciát speciális (s) faktorok alkotják. Ezeket elsődleges mentális képességeknek nevezte el. Hét speciális faktort különített el, amelyek szerinte meghatározzák a mentális képességet: térbeli tájékozódás, számolási készség, emlékezet, szótalálás sebessége, nyelvérzék, észlelési képesség, és a logika. Elmélete alapján a képességfaktorok mérésére in telligencia-tesztet is összeállított, amit átalakításokkal ugyan, de a mai napig használnak. Lényegében nem sikerült tisztán elkülönítenie az intelligencia különféle alkotóelemeit, mivel akárcsak a G. faktor esetében, az S. faktornál is erős pozitív korreláció tapasztalható az elkülönített képességfaktorok között, ami egyebek mellett azt bizonyítja, hogy erős átfedések vannak közöttük. Próbálkozása volt az első arra, hogy megkísérelje differenciálni az intelligenciát, kimutatva öszszetevőit. Elődje elképzelésénél mindenesetre sikeresebbnek mondható elmélete, de az intelligencia egzakt leírását nem sikerült elérnie. Később többen csatlakoztak kezdeményezéséhez, egyre több faktort különítettek el, így pl.: Guilford (1967.) már 120 képességsávot azonosított.
A G. és az S. faktor elmélete az intelligencia mérésénél is felbukkan, mint módszer. A G. faktorosokkal ellentétben, akik csak az általános intelligencia mérésére összpontosítnak, az S. faktorokkal dolgozók az intelligencia összetevőit külön is mérik, még ha módszertanilag támadható is ez utóbbi differenciálás, tekintve, hogy a faktorok között nagy a korreláció, tehát nem biztos, hogy egy- egy faktor esetében kapott mérési érték érvényességének és megbízhatóságának szintje elegendő bizonyítékként.
Thurstone munkássága során az atti- tüdkutatásban is jelentős eredményeket ért el, egy máig használatos skálát is szerkesztett. Legfontosabb eredményének azonban az 1938-ban publikált munkáját tartják, amelyben továbbfejlesztette Spearman általános intellektuális faktorelméletét, s ezzel további elméletek születését indította el.
Forrás: Tehetség-kalauz, KossuthEgyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.
Fordította, összeállította és szerkesztette: Dr. Tóth László
A Magyar Tehetséggondozó Társaság székhelyének bejegyzését nem engedélyezte tovább a Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A2007. november 30-i Közgyűlés úgy határozott, hogy a Debreceni Egyetem vezetését kéri meg a székhely-bejegyzés engedélyezésére. Ez a kérés hivatalosan meg is történt, s dr. Fésűs László, a Debreceni Egyetem Rektora engedélyt adott a MTT új székhelyének (4032 Debrecen, Egyetem tér 1.) bejegyzésére. Ezúton is köszönjük a támogatást, a cím megváltoztatásának bírósági bejegyzése most van folyamatban.
A Magyar Kultúra Alapítvány több szervezet - köztük a Magyar Tehetség- gondozó Társaság - közreműködésével2008. január 25-én tartotta Budapesten a magyar tehetséggondozás kiemelkedő személyisége, dr. Harsányi István születésének századik évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezését. A színes és a nagyhírű tudóshoz méltó gazdag programban a MTT nevében Sarka Ferenc alelnök úr tartott nagysikerű előadást „ A sárospataki tehetséggondozó a történelem viharában” címmel. A kitűnő megemlékezés teljes teijedelmében olvasható a következő számban.
A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége február 22-én nagysikerű konferenciát rendezett „A magyar társadalom a tehetség szolgálatában” címmel. A konferencia szakmai programjainak realizálásában jelentős szerepet vállaltak a Magyar Tehetséggondozó
Társaság tagjai: hárman előadást tartottak a plenáris ülésen, illetve a pódiumvitában, heten pedig vitavezetők voltak a munkaebéd asztalainál. Ezek az adatok is jelzik, hogy a MTT szakmai értékei meghatározóak a magyar tehetség- gondozásban. Gratulálunk dr. Csermely Péter professzor és csapata konferencia- szervező és lebonyolító munkájához, ez a nap mérföldkőként marad fenn a magyar tehetséggondozás történetében. A programról részletes beszámoló olvasható e számban.
A „Tehetség” újságunk 15 éves, ebből az alkalomból megjelenik egy külön szám az Apáczai Kiadó anyagi támogatásával, amely ezen időszak legkiválóbb írásait foglalja össze. A Riadóval közösen egy jubileumi ülést is tartunk 2008. április 1-én (15 órai kezdettel) az Apáczai Kiadó fővárosi székhelyén. E rendezvényen a Magyar Tehetséggondozó Társaság korábbi elnökeit (dr. Gefferth Éva, dr Czeizel Endre és dr. Báthory Zoltán) kérjük fel, hogy értékeljék az eltelt 15 évet, az Apáczai Kiadó igazgatója, Esztergályos Jenő tanár úr a tehetséggondozásban kialakult hatékony együttműködésről tart előadást, Mönks Professzor, az ECHA elnöke az európai kisugárzást elemzi, valamint több szerző értékelő gondolatait is meghallgathatjuk az elmúlt 15 évről. A rendezvényre tisztelettel hívunk minden MTT-tagot és érdeklődőt.
Dr. Balogh László
A március elején hosszú, súlyos betegség után elhunyt Szegedi Molnár Géza előadó- és képzőművész gondolata a tehetségről
d liÁ/lltfHerí t,
a^AOu í í p L a * ! cin tpt+MAA* &ji éttjii*? •
A Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciája
Társadalom a tehetségekért
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és tagszervezetei - köztük a Magyar Tehetséggondozó Társaság - nagyszabású tanácskozást tartottak a fővárosi Gábor Dénes Főiskolán. A Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciája címmel meghirdetett, zártkörű szakma rendezvényen, a hazai tehetség- gondozás mintegy 150 szakembere, így akadémikusok, egyetemi tanárok, gyakorló pedagógusok, kutatók, civil szervezetek képviselői vettek rész. A jó l szervezett, hangulatos és jelentős szakmai eredményt hozó tanácskozáson több ismert szaktekintély mellett beszédet mondott Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszter- elnök és Hitler István oktatási és kulturális miniszter is.
Adyval szólva már „tavasz heroldok szálltak” február végén, amikor a Dunát átszelve megérkezem Újbuda kissé távoli övezetébe, hogy felkutassam a helyszínt.
- Harminc éve lakom itt, de még nem hallottam róla - mondja egy kedves idős hölgy, amikor a főiskola iránt érdeklődöm. Később derül ki, hogy alig száz méterre voltunk az épülettől. Korábban szintén sikertelenül kérdezősködtem egy sötét öltönyös ifjúnál, akiről azt gondoltam, hogy talán vizsgázni megy. Ha nem is vizsgázni indult, de a főiskolára tartott, s mivel a társát várta, így magára hagytam, és két hölgyhöz fordultam, akikről hamar kiderült, hogy szintén oda igyekeznek, ám ők is tanácstalanok. Együtt nézelődünk, amikor feltűnik egy tanintézet formájú épület, amely rögvest célállomásként hat, főleg amiatt, hogy egyenruhás rendőröket, és sötét öltönyös, fül- hallgatós biztonságiakat látunk a környékén. Az épület előtt kormányőrtiszt ismerősömet fedezem fel, akivel időnként összefutunk a
Varga Feri-féle kiváló csepeli kávéházban. Egy-egy capuccinó mellett Sárkány István festőművész, a magyar kultúra lovagja csöndes figyelmétől kisérve átbeszéljük a modem művészet hiábavalóságát (nincs közöm a világhoz - szokta volt mondani ilyenkor a búsan hallgató mester). Jóska éppen utasításokat oszt - talán ő a biztosítás parancsnoka -, s mikor végez, ráköszönök.
- Te mit keresel itt, főtanácsos úr? - lepődik meg tágra nyílt szemmel, s mikor megkérdezem, hogy lesz-e motozás, szokásos humorérzékét nem vesztve, válaszolja, hogy nyugodjak meg, csak botozás lesz. Nevetve megyek az épületbe, ahol nyugalom van, csöndesen szemlélik az érkezőket a biztonságiak. Megnyugodva tapasztalom, hogy itt sem botozásra, sem esernyőre nem lesz szükség, és nem csak a derűs ég miatt. A hallban több ismerőst fedezek fel a Magyar Tehetséggondozó Társaságból. Herskovits Mária és Polon- kai Mária alelnökökkel és Markó Endréné nyugalmazott győri iskolaigazgatóval futok össze, akit már évek óta nem láttam, de mit sem változott. Felbukkan Balogh László elnök úr, üdvözöljük egymást, de csak rövid eszmecserére telik, mert ezúttal is sok a dolga. Hamarosan előkerül Kollmann doktor, a gyermekvédő: frizurája gogolos, fehéredő szakálla nyírt, és egy csinos szőke hölgyet kísérget. Ezúttal is egy képet - egy nagyra tá- tott szájú kislányt, aki elmondása szerint nem ásít, csak énekel - próbál rám erőltetni, hogy tegyem a Tehetség címlapjára. Heimann Ilivel, majd nemsokára Gyarmathy Évával is találkozom, akit szintén nem láttam évek óta, de rajta sem fogott az idő. Itt van a mindig mosolygós iskolaigazgató, Nagy Kálmán úr, a reformátusok bizakodásával, és a megfontolt, a tehetségügyért sokat fáradozó Sarka Ferenc alelnök Miskolcról. Úgy látszik, sokan eljöttek a Társaságból. A szervezés remek, gyorsan megy a regisztráció, megkapjuk a szokásos konferenciacsomagot. A terem bejárata előtt névsorböngészés a biztonsági őr figyelme mellett, odabent megmutatják melyik három sor közül választhatok. A legszélső ülésre pakolok, hogy majd tudjak fényképezni a lapnak. Mellettem a sajtó széksorai, két tucatnyi fotóssal, ami számomra nem éppen biztató: hogy férek majd gyönge fényerejű gépemmel az őrökkel bástyázott előadók közelébe?
Színházi kezdésre vonul be a biztonságiaktól körülvett elnökség, a felvezetők mögött a köztársasági elnök, mellette a miniszterelnök, mögöttük a miniszter, a főiskola rektora, Demján Sándor és dr. Havass Miklós informatikus, nagyvállalkozó, a levezető elnök. Rögvest megtalálja mindenki a kijelölt helyét, mi tapsolunk, ők leülnek.
Egyengetni a tehetségek útjátAz ilyenkor elmaradhatatlan udvarias köszöntések után Sólyom László úr lép a mikrofonhoz. Ezúttal is méltóságteljes, és bizalmat sugárzó. Rövid beszéde tényszerű, bizakodó, de kerüli a meghozandó konkrét intézkedéseket, ez a kormányfő területe. A fotósok villogtatnak, nagy a kattogás, végül én is odaférek néhány méternyire, és sikerül felvételeket készítenem. Sietek vissza a helyemre, hogy ne sokáig hajolgassak a tévékamerák előtt. Miközben jegyzetelek, hirtelen kattogásroham veszi kezdetét. Vajon mit fotóznak ilyen szorgalommal? Csak nem történt valami a tagoltan beszélő elnökkel, ami ilyen érdeklődést vált ki a fotósokból? Az elnökkel semmi baj, de az asztalnál Hiller úr és az imént még szorgosan jegyzetelő Gyurcsány úr egymáshoz hajolva elmerülten sustorog. Na, ez aztán az igazi médiaesemény! Mégsem lesz új oktatási miniszter, mint ezt híreszteli a sajtó? Egy kis - nem éppen jó modorra valló - elnöki beszéd alatti pulpitusi susmogás nem hiszem, hogy megment egy bársonyszéket. Az elnöki néhány percben hallhatunk arról, hogy az otthonról hozott hátrányokat az iskola képtelen ellensúlyozni; az esélyek egyenlőtlensége.be- folyásolja az életpályát; a kisiskolák helyzete kritikus. Szó esik a mesterképzés fontosságáról, s hogy aki képes rá, az jusson fel a piramis tetejére. A köztársasági elnök, mint mondja, csodálattal adózik a tehetségfejlesztő hálózatnak, amelynek a Kárpát-medence magyarságát kell átfognia. Megemlíti a szakkollégiumok fontosságát, az egyetemek felelősségét. A tehetségek találják meg a helyüket, önállósuljanak, és építsenek egy jobb társadalmat, mint amilyet a ma döntéshelyzetben lévők tudtak. Végezetül kérte, hogy a tehetségesek útját egyengessék mindenütt, ahol eget kémek maguknak. A megszokottan hatásos, és szakmai konkrétumokat is tartalmazó beszédet nagy taps zárta.
Magyar Géniusz ProgramGyurcsány Ferenc kormányfő a viszonylag szűk lehetőségeket említette, s eme megállapítása nem váltott ki meglepetést. Mégis, hogyan lehet segíteni? - tette fel a kérdést, majd kitért arra, hogy a civilhálózat kiépült, erős, és szerveződik az együttműködő polgári sokaság, akik nem várnak, hanem cselekszenek, nem kémek, ám maguktól is elindulnak. Szabad polgári emberfők formálják az életünket - mondta. A tudással kapcsolatban ezúttal mindössze három pontot jelölt meg. Ezek lényege nem új: miként lehet több megbecsülést adni az iskolának, és a pedagógusoknak. Mint mondta az elmúlt 20 évben folyamatos a változás a közoktatásban. (Sajnos, teszem hozzá, csak legalább néhány évig tartson már
ki egy-egy program, hogy ne zilálódjék szét a közoktatás az állandó változásoktól.) Új tudás, új iskola - hangzik el az új kormányfői idea. A második pont szerint oda kell figyelni azokra is, akik nem kiugró tehetségek, de nehéz anyagi helyzetben vannak. (Ez rendben is van, de vajon mitől vannak olyan sokan nehéz anyagi helyzetben?) A harmadik pont szerint koncentrálni kell az erőket, s akikben a legtöbb tűz lobog, azokat kell segíteni a Magyar Géniusz Program által, ami az Új Magyarország Program egyik zászlóshajója lesz. Mint- mondta, a következő 5-6 évben erre 48 milliárd forintot szán a kormány. Két elemét említette a programnak: Nemzeti Kiválóságok Kollégiumának létrehozását az egykori népi kollégiumok mintájára; és a külföldön dolgozó tehetséges kutatók visszacsábítását. Számukra ösztöndíjakat létesítenek, hogy miután állami támogatással megismerik a világ eredményeit, kint kutatnak, s tudással felvérte^ződ- nek, azt követően jöjjenek csak haza! A terveket vázoló miniszterelnöki beszéd végén udvarias taps. No, persze ez a kimunkált bariton sok tervet sorolt már az elmúlt években. Miként is idézte Tömörkény az egyszerű alföldi ember bölcsességét: láttam én már karón vamyút! Az volt az érzésem, hogy nem tehetséggondozó, vagy netán oktatási szakember munkája eredménye a kormányfői megnyilatkozás, hanem valami szépíró bölcsészé, aki szárnyaló mondatokat kívánt hallatni velünk. Mindenesetre bizakodjunk, hogy ezek a tervek valóban megvalósulnak.
Visszatéríteni a tehetségeketHiller István miniszter a diákolimpikonok sikerével kezdte beszédét, kiemelve, hogy a lemaradók segítése mellett a legkitűnőbb tehetségek számára optimális viszonyokat kell teremteni. Programszerű tehetségkutatásra és gondozásra van szükség - mondta. Háromezer ösztöndíjat létesítenek jövőre a felsőoktatásban a kiváló magyar egyetemisták hazai és külföldi tanulmányainak segítésére. A doktoranduszokat is be kívánják vonni a programba, mivel a külföld elsősorban őket csábítja el. A már doktori fokozatot szerzetteknél azt szeretnék elérni, hogy a tudást hozzák haza, és itt hasznosítsák. A két területre 150-150 ösztöndíjat létesítelek. A külföldön kutatóknak és a külföldi oktatóknak 20-20 ösztöndíjat létesítenek. Beszéde a kormányfő politikai eszmefuttatásának szakmai konkrétuma volt.
Alacsony színvonalú az oktatásAz egyik legérdekesebb és legnagyobb tapssal fogadott, meglehetősen kritikus beszédet az ismert nagyvállalkozó, az Új Comenius Program elindítója, Demján Sándor úr tartotta. Nem kertelt: a vállalkozók igényt fogalmaznak meg a társadalommal szemben, s ezek között van a munka - így a fizikai munka - tiszteletének helyreállítása. Nem értett egyet azzal a sokat hangoztatott állítással, hogy a magyarok kreatívabbak más népeknél. A nevelést nagyon fontosnak tartja, s elsősor
ban a követelő nevelést. Mint mondta, a kínai gyereket szigorúan nevelik - olykor el is nás- pángolják - de pl.: a kanadai egyetem legjobban teljesítő diákjai kínaiak. A képzési szerkezetet is kritizálta, amit a gazdaság igényeihez kell igazítani. Nálunk több pszichológust képeznek, mint mérnököt - mondta. (Jogászokról, mindenféle médiásokról, és egyebekről nem is szólva.) Ebben a kis országban tele vagyunk professzorokkal és egyetemekkel. Régen volt az országban 200 professzor, ma egy egyetemi városban van ennyi - hangsúlyozta. Ahogy nőtt az egyetemisták száma, úgy csökkent az oktatás színvonala. Kevés, de jól megfizetett és felkészült tanárokra van szükség a felsőoktatásban. A felesleges diplomák tömkelegét termeljük, szükség van az oktatás karcsúsítására. Több termelésben alkalmazható embert szeretne látni, mert különben nem jönnek a külföldi befektetők. A gazdag polgárokat bátorítani kell, hogy segítsék a tehetségeket - mondta nagy tetszést aratva.
Nem említette meg, de nem régen 8 milliárd forintos tehetségsegítő alapot hozott létre Demján úr, amiről alig hallani valamit. A Csá- nyi-féle 1 milliárdos alapról írásos anyagot kaptunk, mert Csányi úr nem tudott eléjönni a konferenciára, vélhetően a most kipattant zsarolási ügy miatt, ami időközben megoldódott. (Legalább emiatt nem nő újból a banki költség, ami esetenként nagyobb, mint a kamat.)
Tehetségmentés - értékmentésCsermely professzor a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, aki a kutató diákmozgalom elindításával új és hatékony tehetséggondozó gyakorlatot honosított meg, a társadalomban tapasztalható anómiás állapottal kezdte beszédét. A tehetségmentés egyben értékmentés - jelentette ki. Fontosnak tartotta a tehetségműhelyek közötti együttműködést, hogy tudjanak egymásról, és rendszeres tapasztalatcseréken vegyenek részt. A régiós tehetségpont-hálózatok kiépítése szükséges, hiszen a tehetség mára már a világ legkeresettebb árucikkévé vált, ezért sürgette az integrált tehetségsegítő programok kidolgozását, amelyek finanszírozásában az államnak, a gazdaságnak kiemelt szerepet kell vállalniuk. Szólt a tehetségfejlesztő pedagógusok megbecsülésének fontosságáról, a Tehetségalap, és a Tehetséghitel tervezetéről, amellyel a rátermett fiatalokat kívánják segíteni.
A tehetség nem devianciaSzendrő Péter egyetemi tanár szerint a tehetséget nem gondozni kell, hanem pártolni, segíteni, hiszen az nem deviancia. Az állam és a civil szervezetek együttműködésén sok múlik - hangsúlyozta. A tehetség adottság, nyers gyémánt, amely csak sok munka által teljesedik ki, s ebben az iskolának az elemitől a doktorképzésig kiemelt szerepe van. Fontosnak tartja a mecénásokat és a mentorokat, akik eltérő módon, de azonos célt szolgálnak.
Kroó Norbert akadémikus szerint hajsza indult a világban a tehetségekért, mert a glo
balizáció olyan világszintű problémákat vet fel, amelyek megoldása kiemelkedő képességű és felkészültségű szakembereket követel. Szerinte a tehetség nem genetikai adottság, így ápolással, neveléssel eredményesen segíthető. Valamiben mindenki tehetséges, csak meg kell találni, hogy miben. Az EU-s pályázati rendszerek adta lehetőségekkel élnünk kell - emelte ki.
Balogh László a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai tanszékének vezetője, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, az iskolai tehetséggondozás erős és gyenge oldalairól tartott vetítőképes előadást. Az erős oldalak között megemlítette a törvényi szabályozást, a versenyeket, a tanórán kívüli gaz- dagítási programokat. A gyenge oldalon már több ismérvet sorolt fel, így a tehetségkiválasztás és azonosítás hiányosságait, a komplex tehetségfejlesztő programok ritka voltát; a családdal való együttműködés esetlegességét; a gyorsító programok alkalmazásának és a szakemberek továbbképzésének szűk körét. (Meg kell jegyeznem, hogy a tehetségkutatásban nemzetközi szinten is jelentős eredményeket felmutató tanszékén Balogh tanár úr elsőként honosította meg a tehetségsegítő-pe- dagógus képzést. Doktori képzést is indítottak e tárgykörben, s már többen szerzetek tudományos fokozatot tehetségfejlesztési témában.)
Bendzsel Miklós a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke szintén a Moholy-Nagy László elvet emelte ki, aki szerint minden ember tehetséges. Szakterületének elveit követve hangsúlyozta, hogy több társadalmi hasznot hajt egy kiváló vízvezeték-szerelő, mint egy közepes filozófus, mégis ez utóbbi kap nagyobb figyelmet.
Závodszky Péter akadémikus, az MTA Enzimológiai Intézetének igazgató, a Magyar Innovációs Alapítvány elnöke megállapítása szerint az ország általános kulturális és szellemi színvonala csökkent, pedig ezek értékrend- és nem pénzügyi forrásfuggő jelenségek. Trianon után az elszegényedett ország nemzeti jövedelmének 14%-át fordította oktatásra és kultúrára, aminek meg is lett az eredménye. (Igaz, hogy ennek közvetlen hasznát jobbára az USA zsebelte be az emigrált magyar tudósok munkája révén.) Bírálta az elit életfelfogását, amely szerinte jobbára
kilátástalanul él. Nem vonzó ma már kutatónak, pedagógusnak tanulni, pedig ma 68 egyeteme van az országnak, de közülük csak 4-5 az igazi képzőhely. Ki kell építeni az elitrendszert a tudományban és a kultúrában. Széles alapú, egymásra épülő rendszert szorgalmazott. A 2000-től beindított tudományos és innovációs versenyükre az idén fele annyi diák jelentkezett, mint a korábbi években, és ez az értékválsággal hozható összefüggésbe. Este a közszolgálati televízióban az eseménynyel talán két percben foglalkoztak, s igencsak színvonaltalanul. A tudósítás nagy részét ráadásul egykori felvétellel töltötték ki, és rövidke mondatot idéztek a miniszterelnöktől. Arról, hogy kik voltak jelen, és milyen országos jelentősége volt a tanácskozásnak, nem esett szó. Pedig mennyi médiaszakember képződik, de úgy látszik a tudósítások ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan vezérszavait manapság nem okítják ezeken a halvány színvonalú stúdiumokon.
Ránk váró feladatokA plenáris ülést követő ebédszünetben a résztvevők egy része a tehetségügyhöz kapcsolódó személyekről elnevezett kör alakú asztaloknál egy-egy témakörhöz kapcsolódóan folytathatta az eszmecserét. Jómagam a Brunswik
Teréz asztalhoz kaptam besorolást, ahol az asztalfőn a rendkívül barátságos, jó hangulatot teremtő Kroó Norbert, az MTA alelnöke ült. A moderátor szerepét a győri Talentum Műhely munkatársa, Mentler Marianna látta el igényesen és tárgyra törekvőén. Témánk a tehetségprogramok elterjesztésének lehetősége volt. A szakmai beszélgetés építő és érdekes, az egyfogásos étel finom, és meglehetősen kiadós volt. (Úgy tűnik, minél kisebb eredményt produkál a gazdaság, a vendéglői adagok annál nagyobbak.)
Az asztaloknál született állásfoglalásokat a tanácskozásokon ismertették a moderátorok. A legfontosabb ötletek, javaslatok a következők voltak: a tehetség sokrétű, ennek megfelelően kell gondozni; fontos a tehetségesek érdeklődésének felkeltése, és folyamatos a motiválása; a természettudományos képzés mindjobban háttérbe szorul; a tehetséggondozó programokról az információk esetlegesen jutnak el az érdekeltekhez, főleg a diákokhoz; az információáramlás legjobb formája az internet, de más eszközöket is alkalmazni kell; a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács honlapját szélesebb körben ismertté kell tenni; a tömegképzés mellett szükség van az elitképzésre; család nélkül nincs hatékony tehetség- gondozás; a legjobb üzenete a jó segítőprogramoknak van, amelyek híre gyorsan terjed; a vállalkozói gondolkodásmódot is be kell építeni a programokba, és fel kell venni a kapcsolatot a segíteni tudó és akaró vállalkozókkal; az előadások mellett módszertani bemutatókat is szervezni kell; a korai kiválasztás helyett gazdagító programok legyenek; a módszerek, programok jobbára a középosztály gyermekeinek szólnak, pedig a hátrányos helyzetűekre is építeni kell; növelni a módszertani konzultációk számát; a pedagógus- képzés reformra szorul; ha az iskola jól tölti be feladatát, megvalósul a tehetséggondozás; a másságot tolerálni kell; figyelni kell a szakképzésre, meg kell szerettetni a munkát a fiatalokkal, és az érték tiszteletére kell nevelni őket; a pedagógusokat fel kell készíteni a tehetséggondozásra, és anyagilag is el kell is
merni ezt a munkát; az óvodától az egyetemig kell ívelnie a kiválasztó, fejlesztő munkának; a speciális tehetséget időben kell fejleszteni, s nem előbb; a tömegesedő és ezáltal csökkenő színvonalú oktatás az elitképzés ellen hat, pedig arra is szükség van; a tehetségesek külön tanterv szerint haladjanak; nagyobb hangsúly legyen az oktatásban a csoportmunkán (ez ellen hat a 35 milliárdos elektromos tábla program); a bolognai-rendszer bevezetése aggályos a tehetséggondozás terén, az a diákközösségek kialakulása ellen hat, mivel nincsenek képzési közösségek; a szakkollégiumok szerepe jelentős; fontos a motiváló
közeg; a képességfejlesztés mellett valósuljon meg a személyiségfejlesztés; készüljön nemzetstratégia a tehetséggondozásra; a médiákat, főleg a tévét, jobban be kell vonni a feladatokba; egyes versenyeken a határon túli magyarok nem indulhatnak, s ez baj; a diákolimpiákon elért sikerekbe a határon túl élő magyarok eredményeit is be kellene számítani; az ösztöndíjrendszer kusza, kevés az információ.
A gördülékeny szervezésnek köszönhetően sorjáztak tovább a programok, így a Kárpát-medencei tehetséggondozás legjobb tapasztalataival is megismerkedhettünk. A pódiumvita során pedig minden jelenlévőnek lehetősége nyílt a hozzászólásra, tapasztalatai elmondására.
Csermely professzor tárgyszerű és bizakodó zárszavával és egy nyilatkozat elfogadásával ért véget ez a rendkívül hasznos, sokféle szakmai eredményt hozó, és vélhetően a hazai tehetséggondozás gyakorlatát hamarosan új elemekkel bővítő tanácskozás. Köszönet és gratuláció illeti a kezdeményezőket és a szervezőket! Bizakodjunk, hogy a konferencia elméleti hozama hamarosan a gyakorlatot is sikeresebbé teszi!
(százdi)
„Nem csuda: poéta vagy”
A címben szereplő Csokonai Vitéz Mihály sorral hirdetett versíró pályázatot a dunaalmási önkormányzat, a település baráti köre, és a helyi Csokonai Művelődési Ház, amelyre 1896 vers érkezett. A nagy érdeklődés talán annak is köszönhető, hogy a kiírók jelentős pályadíjakat tűztek ki. A szép környezetben található, több mint 900 éves községben, ahol Mátyás királyt és Mária Teréziát is köszönthették egykor a helybéliek, nagy kultusza van Csokonainak, noha talán nem is járt a környéken, de ott élt halhatatlan múzsája, Lilla, aki 1798-ban egy falubeli fakereskedőhöz ment férjhez. Egykori háza helyén áll a művelődési központ, és sírja is a községben található. A boldogtalan életű múzsa fél évszázaddal élte túl az értara- jongó poétát. Amikor 1855-ben 78 évesen elhunyt, végakarata szerint melléje temették a költő utolsó hozzáírt levelét és a Lilla dalok című verseskötetét. A dunaal- másiak méltó módon ápolják Csokonai és múzsája emlékét: a Lilla személyéhez kapcsolódó emléktárgyakból szobát rendeztek be, a költőnek szobrot emeltek, és közintézmények őrzik nevét. A költői verseny eredményhirdetését november közepén tartották (Csokonai születésnapján), ahol Lévai Péter polgármester, és Michl József Tata polgármestere, valamint a kistérségi társulási elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Ferenczy Miklós - akinek köszönhetően alakult ki a községben a Csokonai- és Lilla-kultusz - emlékezett a költőre és szerelmére. A zsűri elnöke: Lator László Kossuth-díjas költő, tagjai: Tóth Zsóka Radnóti-díjas előadó- művész és Jász Attila József Attila-díjas költő. A jelenlévő Tóth Zsóka értékelte a versenyt, és kihirdette a kategóriák győzteseit. A Tehetség szerkesztőség különdí- ját Fazekas János általános iskolai tanuló kapta, akinek Kis szerelmesek című verse 2. dijas lett.
A méltó program részeként az ünneplés végén a résztvevők tisztelgő látogatást tettek és mécsest gyújtottak a költő szobránál és Lilla sírjánál. Az időjárással ellentétben szép rendezvény, emlékezetes program részesei lehettek a megjelentek, amelyért elismerés illeti a rendezőket, a Dunaalmás Barátainak Körét, és a szorgos civil szervezet elnökét, Öllé Árpádot; és persze a remekül sikerült rendezvény házigazdáját, a Csokonai Művelődési Házat, és mindenre figyelő vezetőjét, Simon Andreát. Nem hagyható ki az elismerést érdemlők közül az a közel húsz támogató sem, akik anyagilag, munkával és egyéb módon segítették elő ennek az emlékezetes poétái versenynek a sikerét.
Elet és művészet: Lacza MártaNemrég rendhagyó kiadvány látott napvilágot. Lacza Márta Munkácsy-dijas képzőművész vallomása életéről és művészetéről színes festmény-illusztrációkkal, rézkarcokkal, és az elmúlt évtizedekben róla készült fotókkal, művészetéről szóló újságcikkekkel. A kiadvány a szerző 60. születésnapjára jelent meg. Nem tudom mond-e manapság ez a név valamit a fiataloknak, netán az idősebbeknek, mert egykor igencsak közismert volt. A huszonéves Lacza Mártát nem sokkal a főiskola elvégzése után kapta fel a hír idehaza és külföldön. Az Élet és Irodalomnak egykoron volt egy nagyszerű képszerkesztője, Nagy László, aki költőként vált igazán naggyá, de emellett kiváló képzőművész is volt. Nagy László rögtön észrevette, hogy Laczában a korszak egyik nagy tehetségére bukkant, és rendszeresen közölte sajátos látásmódú, bizarr hangulatú, egyedi pontozásos technikával készült rézkarcait. Egészen új világot tárt elénk akkor ez az ifjú leányzó. Ősi, kunos magyar arcok, testes nők, darabos férfiak, és kilátástalan tekintetek. Egy korszak látleletei voltak ezek a rajzok. A múlt képi világa kapcsolódott az akkori társadalmi jelenhez, ívet vonva egy már letűnt s egy már tűnőfélben lévő vergődő társadalom között. Jöttek a külföldi sikerek is, a
belgiumi, az itáliai alkotótáborok, ahol mindig minden munkáját megvásárolták. Lacza életműve korán kiteljesedett. Az egykori rajz- fenomén harmincas éveiben Munkácsy-dijas lett, pedig úgy hírlik Aczél György nem szerette munkáit, de olyan sikerei voltak, hogy nem lehetett kikerülni. Aztán meghalt a jó szemű és jó érzésű költő, és az ÉS-ből eltűntek a Lacza rajzok, pedig azok és könyvillusztrációi, újabban pedig festményei sorra készülnek manapság is a művésznő csepeli műtermében. Az egykor oly népszerű lapnál már nincs Nagy László léptékű ember, akinek eszébe jutna egykori népszerű illusztrátoruk.
(dia)Elet és művészet: Lacza Márta (magánkiadás)
Festők - gének - szégyenekDr. Czeizel Endre legújabb könyve
Már a könyv címében szereplő jajkiáltásnak szánt „szégyenek” minősítés arra utal, hogy a magyar fe s tőgén iu szok körüli hírverés terén, a magyaroknak bizony mulasztásaik vannak!
Ha külföldi utazásaink alkalmával alaposabban körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy a világ nagy galériáiban alig látható magyar festő alkotása! Pedig, mint Czeizel Endre orvosgenetikus előadásaiban és könyveiben egyaránt rendületlenül hangoztatja: „a mindennapi emberek értéket teremtő tevékenységén túl, igenis a géniuszok teszik naggyá a hazát!” Nem csak a világhírű tudósaink, hanem a képzőművészeink is öregbíthetik hírnevünket. Hogy lehet az, kérdezi könyvében Czeizel professzor, hogy a magyarok közül, többnyire Victor Vasarely, illetve Moholy Nagy László nevét ismeri a világ? Miért nem tudjuk a világgal elfogadtatni a géniu
szaikat? Festőtalentumaink közül Zichy Mihály, Székely Bertalan, Munkácsy, Szinyei, Mednyánszky László, Csontváry, Rippl- Rónai és tucatnyi társuk családfaelemzését végezte el a szerző. Szól az un. „Kondor Béla jelenségről” is. Mint korábbi munkáiból, ebből is kiderül, hogy a festők okosak voltak, de tanulmányi eredményüket tekintve korántsem voltak géniuszok! A képzőművészetre születtek! Érdekes, hogy a kötetben szereplő 20 festő közül, négy élete végéig nőtlen maradt. Csontváry Kosztka Tivadar szinte szerzetesi életet élt, Gulácsy Lajos nőtisztelete pedig már-már kóros volt. Sokuknak nem volt gyermekük, mert főleg saját géniuszsá- gukban hittek. A könyvben szereplő húsz festőnek tizenegy fia született, közülük hatan lettek festőművészek! Ez azt jelenti, hogy az utódok több mint 50%-a örökölte a tehetséget. A kérdés a továbbiakban most már ekképp hangzik: vajon mennyi köszönhető ebből a géneknek és mennyi a nevelésnek? A válasz ebből a könyvből kiolvasható. Czeizel Endre: Festők-gének-szégyenek, Ga- lenus Kiadó, 2007.
Bk.
Amikor még diák voltam...Emlékezik: Bertók László Kossuth-díjas és Babérkoszorús költő
Az történt, hogy a vései evangélikus elemi iskolában a tanító úr (Szabó Péter) s a pap (Lakatos György) is elkezdte rábeszélni a szüléimét, hogy taníttassanak. „A Laci eszét kár lenne a földbe szántani” - mondta anyámnak valamelyikük, s mivel a „gazdasági motiváció” már a születésemkor megvolt, s ekképpen a szellemi is meglett, nagyon korán, már a háború alatt (1942-ben voltam elsős) eldöntetett, hogy megpróbálják. Azt is mondták a tanácsadók, ha ugyanolyan jól tanulok, nem kell, vagy alig kell majd fizetni utánam. „A Viktoré lesz a föld, a Laci meg tanító lesz, pap lesz.” (Viktor öcsém két évvel fiatalabb nálam, István öcsém 1950-ben született.) A faluban nemigen volt példa az efféle elhatározásokra, apám nemzedékéből két parasztgyerek tanult csak tovább, de itt is, ott is több hold földet el kellett adni. Apám, alighogy hazajött 1947 nyarán az orosz hadifogságból, Novo- rosszijszkból, elutazott Csurgóra, beíratott a gimnáziumba. „Magántanulónak”. A Vésén már elvégzett ötödik osztályról különbözeti vizsgát tettem, a hatodik osztály anyagát meg Sülé Zoltán, rokkantnyugdíjas vései lelkész irányításával tanulgattam. Búzával, tűzifával, természetben fizették a szüleim. De a félévi vizsgán nagyon gyengén szerepeltem. Ezért kerültem Somogyszobra a nagy- nénémékhez, s lettem Csurgóra „bejáró diák”. Év végére kitűnő lettem, de akkor meg államosították az egyházi iskolákat, a csurgóit is, a véseit is, s a szüleim, feltehetően ezért, hazavittek. A hetedik és a nyolcadik osztályt a vései általános iskolában végeztéméi. 1950-től 1954-ig voltam aztán a mai értelemben vett gimnazista Csurgón. 1950-ben az egyre nehezülő élet miatt már elbizonytalanodva, az én könyörgésemre hallgatva engedtek csak vissza anyámék. Minden ismeretes. Hidegháború, internálások, becsukások, beszolgáltatás, örökös ret
tegés. Tombol a diktatúra, egymást is ölik az „elvtársak”. Csurgó ráadásul határsáv, a rendesnél is nagyobb az éberség. De mi mindennap ettünk, otthon meg, ahol a gabonát termelték, sorba kellett állni a bolt előtt a napi kenyéradagért. Ám fizetni nem kellett utánam, mert kitűnő tanuló voltam, csak ruhát kellett venni néha, s volt úgy, hogy édesapám egyetlen „ünnepi” cipőjét hordtam, amíg el nem szakadt. De tizenévesek voltunk, szerelmesek voltunk, hülyéskedtünk, s egy-egy jó jegynek, sporteredménynek, sikeres stiklinek, bulinak éppúgy örültünk, mint a mai tinédzserek. A tanáraink somolyogtak a bajszuk alatt, amikor „leadták”, mi meg nagyokat röhögtünk óra után, de „fölmondtuk” másnap, ami a tankönyvünkben volt, hogy mindent, a rádiótól a lisztharmatig, mindent az oroszok (szovjetek) fedeztek föl. Másodikban, amikor (1952 februárjában) megalakítottuk (tanárok tudta nélkül) az Arany János Irodalmi Kört (hárman az osztályból, hárman más osztályokból), és „folyóiratot adtunk ki”, az alapító- levélbe azt is beleírtuk, hogy „Ha valamelyikünk, írása miatt, bajba keveredik, segítségére sietünk”. Harmadikos voltam, amikor magyartanárunk, dr. Écsy Ödön István elküldte a verseinket, hat diákjának két-két versét Pécsre, a Dunántúl című folyóirat szerkesztőségébe. Az enyéimet közölték. Szántó Tibor, a Dunántúl főszerkesztője „felfedező levelét” is megírta az igazgatónknak. „Az iskola költője” lettem, olyannyira, hogy az utolsó évben fizikát meg matematikát már nem is igen tanultam. Minek az egy költőnek? Négyest azért mindkettőből kaptam, s jeles bizonyítvánnyal és nagy önbizalommal mentem felvételizni az ELTE magyarkönyvtár szakára. Néhány hét múlva aztán megkaptam az értesítést, hogy megfeleltem, de férőhely hiányában felvenni nem tudnak. Ekkor írtam Átok című versemet. Ez, és három később írt versem (egy jelent csak meg közülük), valamint a már említett, illegálisnak minősített Arany János Irodalmi Kör, s a már érettségi után, Nagyatádon alakított, s ugyancsak illegálisnak ítélt Ady Endre Irodalmi Kör „elegendő oknak bizonyult” az Államvédelmi Hatóságnak, hogy 1955. augusztus 19-én három társammal együtt letartóztasson. Aztán a Kaposvári Megyei Bíróságnak is, hogy október 20-án „népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében” bűnösnek mondjon ki, s elítéljen. Nyolc hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől való háromévi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Ezen utóbbin még mosolyogni is
lehetett, hiszen semmim sem volt. Csurgón dőlt el az is, hogy milyen pályára menjek. „A költészetből nem lehet megélni. Legyél könyvtáros!” - mondta a történelemtanárom, Pókos Ferenc, aki a gimnázium nagykönyvtárát gondozta. „Ott majd csak olvasok meg írok” - álmodoztam, amikor az ELTE könyvtáros szakára jelentkeztem. De az egyetem is (sokáig) álom maradt csak, s amikor a versek miatt már a börtönt is megjártam, s öt nehéz évvel az érettségi után segédkönyvtáros lettem Nagyatádon, akkor derült ki, hogy a könyvtárba könyvtáros kell, nem költő. Igaz, azért sokkal inkább költő, mint például egy öntödébe, ahol az efféle alak bármely pillanatban beleeshet a forró vasba. S a könyvtár tele van könyvvel, folyóirattal, azt viszel haza olvasni, amit akarsz. Tehát az összes létező hely közül, ahol dolgozni muszáj, mégiscsak a könyvtár a legjobb. Harminchét évig voltam könyvtáros, három könyvtárban. Volt valami sorsszerű és ijesztő abban, hogy öt évvel az érettségim után ugyanabban az épületben lettem Nagyatádon 1959-ben segédkönyvtáros, ahol 1955-ben az Ady Endre Irodalmi Kört megalakítottuk. Hogy a vései evangélikus népiskolában, ahol 1942 őszén első osztályos lettem, volt-e könyvtár, nem tudom. Egyetlen könyvre emlékszem, amit onnan vittem haza, annak is csak a címére: Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a Nagy- Fátrában. Lehet hogy a címére is rosszul, mert Sebők Zsigmond nevénél (aki a aDör- mögő-könyveket írta), a lexikonban azt olvasom, hogy Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a nagy ládával (első kiadása 1913). Nagy-Fátrás könyvéről az Új magyar irodalmi lexikon (1994) nem tud. Vajon az emlékezetem játszik velem („Pfuj, emlékezet!”), s emelte meg a ládát, toldotta meg a hegyet, völgyet a Kárpátokig, vagy a lexikon-író húzott határokat? Maradjunk az emlékezetnél. Másodikosként vagy negyedik-ötödik osztályos koromban kaphattam meg a könyvet, mert a harmadik osztályt, az 1944/45-ös tanévet három hetesre kurtította a második világháború. Abban a három hétben is sokkal inkább a német, az orosz meg a bolgár katonák után visszamaradt töltényeket, törött puskákat, egyebeket cserélgettük egymás között, próbáltuk ki, játszottunk”. Lehet, hogy Szabó Péter tanító úré volt a dörmögős könyv, s ő adta oda olvasni 1945 őszén (1946 tavaszán?), amikor hazajött a háborúból? Az első „komoly” regényt, Jókai Aranyemberét tőle kaptam nyolcadikos koromban. Arról bizonyosan tudom, hogy nem az iskoláé, hanem a sajátja volt.
Művek és gondolatok a matematikai tehetség irodalmából I.Bánfai József
Elméleti és fejlődéslélektani alapokA témakör legjobb elméleti alapozását Révész Géza több változatban is megjelent, kiváló művében találjuk. [RÉVÉSZ 1918.] „A tehetség korai felismerése” című kötetben a szerző életrajzi adatok sokaságával támasztja alájaistálytiszta logikával felépített gondolatmenetét. Kevéssé ismert tény, hogy Révész a könyvet éppen egy matematikusnak, Fejér Lipótnak (1880-1959) ajánlotta. Témánk szempontjából a 4. pont első része és az 5. pont tartalma érdekes: előbbiben a tehetség korai megnyilvánulásával kapcsolatos elméleti megfontolásokat, utóbbiban a matematikai tehetséggel összefüggő adatokat és elemzéseket olvashatjuk. (Ezek ta-nul- mányozása során mindig tekintetbe kell vennünk, hogy a szerző a tehetség fogalmán az új, eredeti és értékes alkotások létrehozásának képességét értette.) Révész szerint a matematikai tehetség az a tehetségfajta, „mely az összes művészi, tudományos és gyakorlati tehetségek között a legkorábban fejlődik ki.” Nagy matematikusok életrajza alapján szinte szabálynak tartja, hogy náluk az első jelentős tudományos gondolatok már az ifjúkorban megjelennek, és húszas éveikben már a matematika fejlődésére döntő hatást gyakorló eredményeket mutatnak fel. Révész véleménye szerint más tudományos tehetségek terén éppen a korai megnyilvánulás számít rendkívülinek, kivételesnek. Wil- helm Ostwald „Grosse Mánner” [Nagy emberek] című kötete ezzel ellentétes alaptételeire épül. [OSTWALD 1911,1912] A fejezetet záró elemzésben Révész a matematikai tehetség korai fellépésének és gyors kibontakozásának okát elsősorban a matematika természetében találja meg. A magyarázat részét képezik bizonyos szellemi tulajdonságok fejlődésének sajátosságai, illetve a matematika logikai vonásai (axiomatikus jelleg, apriori érvényes igazságok, autonóm jelleg), valamint az élettapasztalatoktól és a személyiségfejlődéstől való relatív függetlenség.
TesztvizsgálatokEgy Szegeden 1937-ben készült doktori értekezés szerzője már imponálóan gazdag külföldi szakirodalom és nagyszámú teszt ismeretében készíthette el munkáját, mely önálló vizsgálati eredményeket nem tartalmazott. [MÁRKUS 1937.] A disszertáció az intelligencia, a képesség és a tehetség fogalmának, illetve fejlődésének részletes ismertetésével vezette be a matematikai képességre és tehetségre vonatkozó elméletek tíz oldal terjedelmű összefoglalását. Márkus a laikus nézetek jellemzőiből és
bírálatából kiindulva, mintegy húsz szerző gondolatait feldolgozva alkotta meg saját, szintetizáló jellegű meghatározását a matematikai tehetségről. Ebből két dolgot emelnék ki: a fokozatok (érzék, képesség, tehetség) megkülönböztetését, valamint a számemlékezet és az elemi számolás képességének kizárását a matematikai képességek köréből. A dolgozat fő részét a 2-21 év közötti korosztályokkal elvégeztethető tesztek feladatainak ismertetése képezi. A szerző j el- legük szerint megkülönböztette a matematikai képességek meglétére vonatkozó („exisztenciális”), és a képességek fejlődésére vonatkozó teszteket.
A megoldandó feladatok tipizálásával a bemutatott teszteket hat csoportra osztotta. 1. Akisgyermek első számteljesítményei. 2. Burkolt (vagyis számolást igénylő) feladatok megoldása. 3. Megoldhatatlan feladatok kritikája. 4. Számolás nem tízes számrendszerben. 5. Törvényszerűség felismerése számsorokban. 6. Geometriai (térbeli) tájékozódás. A tesztekkel végzett külföldi vizsgálatok eredményeinek részletes bemutatása után olvashatjuk a pedagógiai tanulságokat is. Ebből ma a fiúk és a lányok eltérő matematikai gondolkodásának figyelembe vétele remélhet figyelmet. Internetes bibliográfiám a műről két recenziót tartalmaz. LÁZÁR 1937., SZENES 1943.] Előbbi, némileg meglepő módon, az értekezést kivonatos jellege és bíráló megjegyzéseinek rövidsége miatt marasztalta el, bár ezt az elvégzendő feladat nagysága és a mű terjedelme közti ellentmondásra vezette vissza. A második recenzió szerzője megelégedett a mű rövid tartalmi ismertetésével. Véleményem szerint Márkus munkája nemcsak rendszerezett ösz- szefoglalást ad a matematikai tehetség kutatásának első évtizedeiről, hanem azt az intelligenciára, képességre és tehetségre vonatkozó elméletek rendszerébe helyezve tárgyalja.
A matematikában tehetséges tanulóEgy két évvel később megjelent debreceni disszertáció [FARAGÓ 1939.] két szempontból érdemel figyelmet. A szerző a matematikai tehetséget a tanuló szempontjából vizsgálja, másrészt fogalmát differenciáltabban közelíti meg. Négy osztály tanulóinak véleményét gyűjtötte össze és dolgozta fel az alábbi két kérdésről:
1. Milyennek képzelem el a matematikában tehetséges tanulót? 2. Miből és hogyan lehet megállapítani egy tanulóról, hogy matematikában tehetséges? Ezután foglalkozik a matematikai tehetség lényeges jegyeivel, az igazi matematikai tehetség és az iskolai
tehetség viszonyával. Elkülöníti a tágabb és a szűkebb értelemben vett tehetség fogalmát. Előbbi alatt az átlagon felüli teljesítményre való képességet érti, utóbbit az eredetiségükkel és értékükkel az átlag fölé emelkedő alkotásokkal kapcsolja össze. A tehetség nemcsak produktivitásban, hanem reproduk- tivitásban (receptív típus) és kritikára való képességben is megnyilvánulhat.
Ezen esetekben az alkotóképesség hiányozhat. Fontos szempont a diagnosztikus és prognosztikus értelemben vett tehetség megkülönböztetése; a tanulóknál csaknem mindig az utóbbi értelemben lehet tehetségről beszélni. Az értekezés jó áttekintést ad a hazai és külföldi szakirodalom eredményeiről, foglakozik a matematikai alkotás előfeltételeivel és tényezőivel, az öröklődés és a korai megnyilvánulás adataival, a matematikai képességek fejlődésével (differenciálódás és integrálódás). A szerző a tehetséges matematikusokra vonatkozó megállapításokat a matematikában tehetséges tanulókra próbálja alkalmazni, végül részletesen foglalkozik az ilyen tanulók irányításával. Faragó Tibor munkája - színvonalát, értékét tekintve - hasonló Márkus Artúr disszertációjához.
Az ismertetett irodalom adatai elérhetők a http://www. lib.pte. hu/konyvtarrol/munkatars aink/banfaijozsef/címen található bibliográfiában.
Fazekas JánosKIS SZERELMESEK
Északon van kegyelem, Kelet felé félelem,
Nyugaton van nyugalom, Délen pedig szerelem.
Rózsa, rózsa nyílik, Kivirít a rét is.
Rózsa szirma selymes, Mint a kezed, kedves.
Elrepült a kismadár, Összetört a szívem.
Nélküle hogy élhetek? Őmiatta vétkezek.
Egy sokoldalú hajadonA harmincéves Farkas Cintia mögött már jelentős tudományos kutatói és újságírói múlt áll. Legutóbb a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, a HM Vezérkari Tanfolyamon tartott előadást az iszlám terrorizmusról. Az öt idegen nyelven beszélő, halk szavú Cintia végzettségét tekintve egyiptológus és kulturális antropológus. Jelenleg másodéves doktorandusz hallgató a Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskoláján. Állami ösztöndíjjal két alkalommal is végzett kutatómunkát a „fáraók földjén” az iszlám kultúrát tanulmányozva. Legújabb kutatási területe az iszlám fundamentalista terrorizmus és a magyar békefenntartó műveletek. Emellett szereti a színházat, kiállításokra jár, utazik, búvárkodik és kevés szabadidejében önvédelmi sportot űz.
- Mi késztet arra egy törékeny és szelíd ifjú hölgyet, hogy férfiasnak tartott foglalkozásokat űzzön?
- Szerintem manapság már nem számítanak férfiasnak az említett foglalkozások, hiszen számos elismert női terrorszakértőről, Közel-Kelet-kutatóról hallunk Amerikában, Nyugat-Európában. A választásomat - akár a tanulmányok, akár az újságírás esetében - mindig az adott terület iránti érdeklődés határozta meg.
- Hogyan lehet valaki ennyi területen sikeres?
- Úgy vélem, hogy az érdeklődési területeim eléggé összetartoznak, így egy-egy új élményből akár több területen is profitálhatok. Gondolok itt például arra, hogy amikor hónapokig Egyiptomban dolgoztam, csiszolhattam az arab nyelvtudásomat, a falvakat
járva pedig az iszlám népi motívumokat, amuletteket az egyiptológus és kulturális antropológus szemével figyelhettem. Amikor pedig beültem egy kairói árverésre, hogy egy magyar művészeti lapnak tudósítsak, már az újságíró bújt elő belőlem. A doktori kutatási témámat nemcsak kutatóként, hanem újságíróként is átélem, hiszen terrorista merényletekről is írok a FigyelőNet olvasóinak, doktoranduszként pedig a terrorizmus okait vizsgálom, és igyekszem megoldást találni visszaszorítására.
- Volt-e valaki a környezetében, aki az élet megélésének sokszínűsége felé terelte?
- A nővérem, Barbara a példakép számomra. Korábban teniszezőként komoly sikereket ért el, később pénzügyi tanulmányokat folytatott, gazdasági újságíróként pedig számos napilapnál publikált. Tőle tanultam meg, hogy nem szabad csupán egyetlen területtel foglalkozni. Ugyanis olyan világban élünk, amelyben szükséges, hogy több téren is tájékozottak legyünk.
- Mik a közeli és a távolabbi tervei?- A legfontosabb tervem a doktori disz-
szertáció sikeres megvédése az idén. A későbbiekben pedig szeretném hasznosítani eddigi tanulmányaimat és a szakmai tapasztalataimat. Nagyon örülnék annak, ha a jövőben a Honvédelmi Minisztérium a békefenntartók felkészítésében figyelembe venné a disszertációmban javasolt újfajta megközelítési módokat.
(dia)
Rejtvény: Ki mondta?A 2007/4. számunkban megjelent rejtvény megfejtése: GoetheA beérkezett megfejtések közül sorsoltuk ki a nyertest. A szerencse ezúttal Barna Ferencné olvasónknak kedvezett. Az Apáczai Kiadó értékes könyvajándékát postán kapja meg.- Aki mások nyomába jár, sohasem kerülhet elébiik - mondta a reneszánsz nagy festője, szobrásza, aki 500 évvel ezelőtt kezdett hozzá II. Gyula pápa felkérésére egy korábbi pápa kápolnája freskóképeinek elkészítéséhez. Ki volt ez a zseniális mester?A megfejtéseket szerkesztőségünk email címére vátjuk! A helyes megfejtésért az Apáczai Kiadó felajánlásaként értékes könyvet postázunk.A megfejtéseket szerkesztőségünk email címére vátjuk!
V___________________________________ _ _ _____________________________________---- --Az MTT köszönettel várja az 1%-os felajánlásokat! Adószáma: 19007744-1-42.
v_______________________________________ I------------------------------------------------------- /
Magyar Tehetséggondozó Társaság(alakult: 1989-ben)
1088. Vas u. 8-10. www.mateh.hu
Elnök: Balogh László Örökös tiszteletbeli elnök:
Czeizel Endre Alelnökök:
Herskovits Mária Polonkai Mária
Sarka Ferenc
Titkár: Szénási Istvánná Ügyvivő: Bohdaneczky Lászlóné
Elnökség tagjai:Balogh László
Herskovits Mária Polonkai Mária
Sarka Ferenc Szénási Istvánná
Bohdaneczky Lászlóné (Állandó meghívott: Százdi Antal)
Felügyelő Bizottság:Tóth Tamás (elnök)
Szakáll Istvánná Titkó István
Trencsényi László
Szekciók, és vezetőik:Felsőoktatási szekció: Bodnár Gabriella
Szakértői szekció: Heimann Ilona Kémia és környezetvédelmi szekció:
Török Istvánná
Óvodai szekció: Szilágyi Ildikó Szülői szekció: Szabó Teodóra
Nyugat-Dunántúli szekció:Mentler Marianna
Művészeti szekció: Berta József Gyermekvédelmi szekció: t
Kollmann J. György Kelet-Magyarországi szekció:
Nagy Kálmán
***Tehetség
A Magyar Tehetséggondozó Társaság időszakos kiadványa.
Megjelenik negyedévenként. Szerkesztőbizottság:
Heimann Ilona, Mártinké József, Százdi Antal, Tóth László
Felelős szerkesztő: Százdi Antal írásokat lemezen vagy e-mailen várunk:
[email protected] ISSN 126-8084
Korábbi lapszámok elérhetők: www.mateh.hu A címlapképen
Baka Viktória 6. o. tanuló munkája látható (Kék Ált. Isk. Bp. Tanára: Illyés Gábor)
Kiadja az Apáczai Kiadó Kft. Celldömölk, Széchenyi u.18.
Telefon: 95/525-000; fax:95/525-014 Email: [email protected]
Internet: www.apaczai.hu
Négy évtized alkotásbanDékány Ágoston festő- és grafikusművész ma is abban a házban alkot, amelyben éppen 60 évvel ezelőtt született. Képzőművészeti gimnáziumot végzett, majd többször megpróbálkozott a Képzőművészeti Főiskolával, de sikertelenül. Miután tudomására hozták, hogy hadi sikerei elismeréseként vitézi címet kapott vadászpilóta édesapja miatt hiába is próbálkozik, felhagyott a további kísérletezéssel. Mivel kiválóan rajzolt három évtizeden át régészeti ásatásoknál leletrajzolóként dolgozott, és különböző szakmai kiadványokat illusztrált. A rendszer- váltással azonban ez a lehetőség lényegében megszűnt, így a kortárs képzőművészek nagy részéhez hasonlóan ő sincs könnyű egzisztenciális helyzetben. Az alkotó piun- kával azonban nem hagyott fel, több hazai és külföldi kiállításon mutatta be egyedi látásmódról tanúskodó, tájakat, portrékat, aktokat ábrázoló sejtelmes grafikáit, és újabban festményeit Négy évtizedes alkotói korszakának legjelesebb művei gyűjteményes kiállításon láthatók a Hricsovinyi Galériában.
***
— Idézd fe l gyermekkorodat, mutasd be szüléidét!
-A nyai nagyapámat nem ismertem, mert 1945. február 12-én a budai kitöréskor, polgári lakosként lőtt sebben meghalt. Anyai nagyanyámmal nagyon jó kapcsolatom volt, mert apám 52 évvel ezelőtt bekövetkezett halála után szegényes körülményei között igyekezett minket nevelni és ellátni. Százkét éves korában halt meg 1986-ban. Édesapám az I. világháborúban pilótaként vett részt az olasz fronton, ahol is több kitüntetést kapott, és később a Vitézi Rend tagja lett. A trianoni diktátum után csak a húszas évek közepétől engedélyezték a kisutasforgalmi és postai repülőgépek összeszerelését és forgalomba állítását. Fokker típusú alkatrészekből készülhettek a gépek, és ezeknek az összeállításában és berepülésében vett részt, és egészen a haláláig a repülőgépiparban dolgozott. Nagyon szép műszaki rajzokat készített, és sok technikai újítása volt, főleg a futóművek lengéscsillapításának területén. Édesanyám velem és testvéremmel volt otthon, de apám betegsége miatt 1954-től kénytelen volt munkát vállalni. Nagyon olvasott volt, amit az írókról, könyvekről, versekről tudok, azt neki köszönhetem, s valószínűleg a művészethez való vonzódásomat is. Egész kiskoromtól rajzolgattam, ha más nem volt, akkor a konyhaajtó párával befutott ablakára.
- A sikertelen főiskolai felvételik után munkát kellett vállalnod, és leletrajzolóként sok ásatásnál voltál jelen.
- Szinte az összes jelentős hazai múzeumban megfordultam és dolgoztam, s közben nagyon sok értékes emberrel, tudóssal ismerkedtem meg. A történelem mindig is érdekelt, de mindenekelőtt az ókor és őskor leleteinek gazdagsága nyűgözött le. A régészeti továbbképző füzetek sorozatban 1972-ben a kerámiák rajzi rekonstrukciójáról írtam egy metodikai szösszenetet, amit azóta is kézikönyvként használnak. Nagyon sok ház és viselet rajzi rekonstrukcióját készítettem el, a legtöbbet feleségemmel, Lacza Márta Munkácsy-díjas festőművésszel közösen. Rajzi rekonstrukcióink alapján épülhetett meg a valóságban, eredeti méretben, több régészeti parkban vas-, bronz - és avarkori építmény, így Százhalombattán, Ópusztaszeren. Hamarosan meghívást kaptunk Olaszországba, ahol a Vénét kultúra leleteinek rajzi feldolgozását vezettem, majd az Edmontoni Egyetem régészeti feltárásainál egy római kori utcarészlet rajzi rekonstrukcióját készítettem el. Sok leletrajzot és rekonstrukciót állítottam össze az Insbrucki Egyetemnek, de a bécsi múzeumnak is. Itthon a régészettel kapcsolatos rajzaim a Corvina - és az Akadémiai Kiadó könyveiben, kiadványaiban láttak napvilágot, de a Kölnben, Bécsben kiadott kötetekben is láthatók munkáim. Talán ezek hatására feleségemmel kiadtunk egy kis színes kötetet „Történelmi lapozó” címmel, amelyben elsősorban a diákoknak a Kárpát-medencében előkerült leletek alapján mutatjuk be a főbb régészeti korok viseletéit, eszközeit, korabeli ékszereket.
- A régészeti munkák mellett soha nem hagytál fe l a művészi alkotással sem.
- Minden intellektuális öröm ellenére a régészeti rajzolás a megélhetésünket szolgálta, de mellette minden szabadidőmet lekötötte a magam örömére végzett művészi munka, a grafika és a festészet. A Képzőművészeti Alapba 1976-ban vettek fel, grafikus- művészként, így munkáimat hazai és külföldi kiállításokon is bemutathattam. Mártával tizennégy évig meghívásra évente egy- egy hónapot a belgiumi Nemzetközi Művésztelepen töltöttünk, ahol kőnyomatokat és szitanyomatokat készítettünk.
- Manapság sokan képzőművészként érvényesülnek, és ez bizony a színvonal rovására megy. A rendszerváltással megszűnt az addig szigorú állami felügyelet, és ma már boldog-boldogtalan tárlatán mutathatja be ilyen-olyan rangú munkáit. Összességében miben változott a hazai képzőművészeti élet a rendszerváltás óta?
- A rendszerváltás kifejezést nem találom megfelelőnek, hiszen azok, akik a képzőművészet helyzetét korábban meghatározták, átmentették magukat a szakma pénz
ügyi területeire. így az az ideológiai csoport, amely addig szigorúan betartatta, hogy csak a képzőművészeti alap tagjai, diplomás művészek kaphattak bemutatkozási lehetőséget és munkát, most azt hirdeti, hogy mindenki művész, aki annak tartja magát. Ez a szemlélet a kiállítások színvonalán, a könyvek illusztrációiban és mindennemű művészeti területen kimutatható. Negatív változást hozott az általam egyébként tisztelt és gyakorolt digitális technika is, amely kellő érzelmi alap nélkül sokszor kiüresíti, feleslegesnek tekinti az emberi gondolatot és csak a komputer adta lehetőségre épít.
— Az idei év a reneszánsz éve. Más világ volt akkor, amikor Leonardóhoz mérhető művészek sora alkotott. Manapság szinte bizonyos, hogy nincsenek ilyen korszakot meghatározó művészek, hiszen még a legnagyobbaknak tartottak is inkább csak jelképezik, mint meghatározzák korunkat. Mi a művészet szerepe a XXI. században, amikor már annyiféle információ éri az embert, és a művészet nincs annyira előtérben, mint egykor, ám soha nem volt annyi műkedvelő művész, mint manapság. Mi a feladata ma a művésznek? Segíthet a képzőművészet a társadalmi bajok orvoslásában, az ember nehézségeinek könnyítésében?
- Már megint egy kampány év lesz. Ezt azért nem szeretem, mert a reneszánsz megértéséhez, áttekintéséhez, talán egy élet is kevés lenne. Persze megértem, hogy bizo-
nyos rétegek figyelmét csak így lehet ráirányítani a művészetre. Az „uomo universale” legnagyobb képviselőjének tartom Leonardo mestert, hiszen az érdeklődése, nagyon széles volt, és tudományos tévedései ellenére sok későbbi tudósnak adott ötletet. Lehet, hogy most is vannak hasonlóan széles érdeklődéssel bíró művészek, de ma már nehezen képzelhető el a művészről az aprólékos munka, a mélyreható művészi megismerés az ábrázolásban. Persze botor a közhely, de amíg régen a mindenről semmit nem tudtak, addigra ma a semmiről mindent tudunk. Sajnos a hit, a vallás művészi, alkotói térvesztésével elveszett az európai kereszténységet meghatározó ábrázolási lehetőség. A japán művészetben egy festő egész életén át csak a Fuji-t, vagy csak egy virágzó almafát, vagy madarat festett, de azt utánozhatatlan szinten. A képzőművészet elvesztette a mindenki által érthető és elfogadható egységes jelentéstartalmát. A művészek nagy része a megélhetés miatt kénytelen-kelletlen, de alkalmazkodni kényszerül a kereslethez. A XIX. század végétől popularizálódott a művészet, fellendült a műkereskedelem. Ami a műkedvelő képzőművészeket illeti, ma már láthatjuk, hogy nem szükséges alaposabb előtanulmány ahhoz, hogy valaki képzőművészként határozza meg önmagát. Ezek a „megélhetési képzőművészek”, arra hivatkozással, hogy civil csoporthoz tartoznak, szabályosan lenyúlják a hivatalosan biztosított támogatásokat. A hivatásosnak adószáma van és minden tevékenysége, eladása után adózik, még műteremadót is fizet, akár van jövedelme akár nincs. Az amatőr ha elad valamit akkor természetesen áron teheti, s ezzel az árszínvonalat is rontja. A képzőművészet egyre nehezebb helyzetben van, hiszen minden percben képözönnel találkozunk. Gondoljunk az óriásplakátokra, a televízióra, a fényképet is készíteni és küldeni tudó mobilokra és mindenre, ami ma már digitálisan is ontja ránk a képeket. Agyunk a scannerhez hasonlóan dolgozza fel a látott képet és utána
rekonstruálok digitálisan. Vagyis jobbára nem a művészetből élek. Néha befut egy-egy régészeti grafikai munka, óriásplakát tervezés, könyvtervezés. Ritkán előfordul, hogy portrét rendelnek, vagy nagy néha egy-egy festményt, grafikát is el tudok adni. Ami a zavaros világképet közvetítő műveket illeti, valóban nehezen értem én is, hogy kinek van kedve ezeket megvásárolni, de úgy látszik nem csak zavaros lelkű művészek, hanem fals ízlésű műélvezők is vannak.
- Miként telnek napjai egy jó erőbeh lévő, alkotóképes, korban sem túl számos évet maga mögött hagyott, de mégiscsak 60 éves képzőművésznek?
- Sajnos a napok, ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek. Bele kell férjen a megélhetést biztosító tevékenység, egy kis festés, rajzolás, vagy a ház körüli reparáló munka, mivel valami mindig elromlik a háztartásban. Most éppen egy önarcképet festek, mivel a pesterzsébeti Csiliben Önarckép Bi- ennálé lesz. Egy festménysorozaton is dolgozom. A technika és a tematika új lesz. Egyéb elfoglaltságomat behatárolja, hogy édesapám várományosaként tíz éve a Történelmi Vitézi Rend tagja, s egy ideje országos törzskapitánya vagyok. Többször kell vidéki törzsszékek állománygyűléseire utaznom és tájékoztatót adnom a rend helyzetéről, illetve megemlékező és nemzeti ünnepségeken, felújított haditemetők koszorúzásán is részt kell vennem. A szülői ház is elég öreg már, sok minden rossz állapotban van, tehát a művészi munka és egyéb elfoglaltságaim mellett az idén szeretnék némi felújítási munkákat elvégezni. Emellett gyűjtöm az anyagot a negyven évi munkásságomat áttekintő albumhoz. Ez annál is könnyebben megy, mert feleségem munkásságát bemutató, múlt évben megjelent album mintájára készülne, amiben én is sokat dolgoztam.
ugyanott tároljuk. Ha csak pár száz évet visz- szamegyünk a történelemben, elképzelhetjük, hogy egy egyszerű halandó csak a templomokban, néha talán könyvekben, vagy gazdagabb házakban, palotákban láthatott képeket. Ehhez képest ma már demokratikusan mindnyájan nyakon vagyunk öntve képekkel, akár akarjuk, akár nem, akár értjük, akár nem. A mai milliomosok képesek lennének átvenni a régmúltban még létezett vásárló, a mecénás szerepét, ha - tisztelet a kevés kivételnek - lenne erre kulturális igényük, de sajnos nincs. A kép, mint társadalomjavító lehetőség lassan ható gyógyszer. Sok időt kell vele tölteni, hogy hasson, idő pedig nem adatik meg sok embernek, hiszen ma már a napi megélhetés is olyan bonyolult, mint egy hieroglifa. Ezenkívül több a gonoszságot, terrort hirdető rossz kép, mint az emberséget hirdető, léleknyugtató alkotás.
- Miként él meg manapság egy képzőművész, amikor olyan nagy a kínálat, de korlátozott a kereslet? Ezt azért is kérdezem, mertidőnként látni kiállításokon elvarázsolt kép-
zeletvilágú művészek zavaros, kimondottan taszító látványt nyújtó munkáit, amikről fe l nem tudom tételezni, hogy azokat valaki megvásárolná, hiszen a jó művek sem biztos, hogy vevőre találnak.
- A megélhetés manapság mindenki számára egyre nehezebb, és egyre többször kell kilépni a művészi hivatás kereteiből. Én például festmények restaurálását, tisztítását is elvállalom, vagy régi, sérült, kifakult fényképeket Százdi Antal
A Az Apáczai Kiadó tananyagfejlesztése * az interaktív táblák használatához
A technika fejlődésének köszönhetően a tudásátadás, illetve az egyéni tanulási folyamat könnyebb elsajátítását lehetővé tévő eszközök, berendezések már megjelentek a tantermekben. Mindezek közül kiemelkedik az interaktív tábla, amely nagymértékben támogatja az informatika előnyeinek széles körű alkalmazását.
A kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai kivették részüket a munkából
Az oktatással szembeni igények változására figyelemmel az Oktatási és Kulturális Minisztérium megkezdte az oktatási módszertan fejlődéséhez szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket. A Közháló Programban minden közoktatási intézm ény . széles sávú internetelérést kapott, valamint megjelent az interaktív táblákra is fordítható informatikai normatíva. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által elkészített Nemzeti Fejlesztési Terv II. alapján 2010-ig a 62 ezer tanteremből 40 ezerben interaktív táblát szerelnek fel.
Az új eszköz használatával az oktatás megújulhat, a diákok és a pedagógusok egyaránt motiváltabbakká válhatnak. A tanulók játszva, felfedezve sajátíthatják el a tananyagokat.
A pedagógusok ezeket a digitális táblákat csak akkor tudják eredményesen használni, ha elérhetők lesznek számukra az olyan interaktív tananyagok, amelyek hatékonyabbá és élményszerűbbé tehetik az ismeretek elsajátítását. A tanítók és a tanárok mindennapi munkáját segítve az Apáczai Kiadó elkészíti az interaktív táblák használatához szükséges digitális tartalmat első körben a magyar nyelv és irodalom, a matematika és a természettudományos tantárgyakból.
Az Apáczai Kiadó 2008 szeptemberére mindazoknak az iskoláknak rendelkezésére bocsátja interaktív tananyagait, amelyek apáezais tankönyvcsaládokat vagy tankönyveket rendelnek.
Elérhetővé tesszük ugyanakkor az Apáczai Kiadó interaktív tananyagait azoknak az iskoláknak is, amelyek eddig nem rendelték a Kiadó tankönyvcsaládjait vagy tankönyveit, hogy meggyőződhessenek róla: az interaktív táblára készített tananyagaink valóban interaktív tananyagok, amelyek alkalmasak a NAT-ban rögzített kulcs- kompetenciák fejlesztésére, a tananyagok csoportos és frontális feldolgozására, alkalmazására egyaránt.
Szakreferenseink jelenleg is szerveznek olyan bemutatókat, amelyeken az érdeklődő pedagógusok ízelítőt kaphatnak a különböző típusú táblák felhasználási lehetőségeiről.
é 2- y C _
(Rgl̂
m ák-
Merényi László Bács-Kiskun megyei szakreferensünk az interaktív tábla működését magyarázza
Természetesen tanfolyamot is szervezünk az interaktív tábla napi szintű használatának elsajátítására, amelyen a technikai alapok mellett a módszertani alapok megteremtésére is nagy hangsúlyt fektetünk, támogatva ezzel a digitális pedagógia szakmai, módszertani és tartalmi megvalósítását.
Az Apáczai Kiadó interaktív tananyagairól és az induló tanfolyamokról az alábbi elérhetőségeken kaphat bővebb felvilágosítást:
9500 Celldömölk, Széchenyi u. 18.Telefon: 95/525-015; fax: 95/[email protected]
(páCyázatifeChívásígy dolgozom digitális taneszközökkel
címmel az Apáczai Kiadó mint pedagógusbarát kiadó pályázatot hirdet tanítók és tanárok számára az általuk használt digitális taneszközök mindennapi pedagógiai gyakorlatba emelésének támogatására.
Az Apáczai Kiadó eddig is épített a gyakorló pedagóguskollégák tapasztalataira, véleményére tankönyveinek elkészítésében. Ezt a hagyományt folytatva szeretne a kiadó segítséget nyújtani a XXI. század iskolájában jelentkező kihívásokhoz.
Ennek érdekében a kiadó olyan digitális tananyagokat, taneszközöket fejleszt, amelyek használatával a pedagógusok színesebbé, érdekesebbé, a tanulók számára élményszerűbbé tehetik tanórai foglalkozásaikat és a tanulói kulcskompetenciák fejlesztését.
E célok megvalósításának előmozdítását támogatja az Apáczai Kiadó a kifejlesztett digitális tananyagok továbbfejlesztésével. Ennek érdekében a kiadó várja a pedagóguskollégák által készitett vagy kész elemekből összeállított digitális tananyagokat, taneszközöket.
A digitális tananyagok, taneszközök- illeszkedjenek a NAT 2007-ben meghatározott műveltségterületekhez- támogassák vagy a fejlesztő, vagy a felzárkóztató vagy a különböző tanórai tevékenységeket- segítsék a tanulói kulcskompetenciák megalapozását, fejlesztését.
Kérjük, a pályázatban pontosan jelöljék meg, hogy a benyújtott digitális tananyag, melyik - NAT-ban meghatározott - kulcskompetencia megalapozását, fejlesztését támogatja.
A pályázatoknak két részből kell állniuk. Az egyik rész a pályamű - fentiek alapján készített - ismertetése, amelynek terjedelme ne haladja meg a három A/4-es gépelt oldalt! A másik része maga a pályamű, amelynek terjedelme kötetlen.
A pályázat elbírálásakor előnyt élveznek azok a pályaművek,- amelyek többféle multimédiás eszköz használatát igénylik vagy ösztönzik- amelyek különböző tanórai vagy tanórákon átnyúló tanulói, tanári tevékenységet támogatnak.
A pályázatok díjazása:1. díj: 200 000 Ft + 1 db laptop2. díj: 150 000 Ft + 1 db laptop3. díj: 100 000 Ft + 1 db laptop
A pályaműveket, illetve azok ismertetését egy példányban elektronikus adathordozón, egy példányban pedig papír alapon kell benyújtani. Amennyiben a pályaművet az interneten lehet elérni, úgy a pályázónak a pályamű on-line elérhetőségét kell megadnia, illetve a hozzáférést biztosítania.
A pályázók a pályázaton való részvétellel elfogadják, hogy az Apáczai Kiadó az általa a későbbiekben alkalmazott digitális tananyagokat, taneszközöket a szerzőkkel kötendő felhasználási szerződésben foglaltak szerint felhasználhatja.
A pályázatokat 2008. április 25-ig (a postai bélyegző dátuma) kell beküldeni az Apáczai Kiadó címére (9500 Celldömölk, Széchenyi u. 18., e-mail cím: [email protected]).
A pályázatokat bírálóbizottság értékeli.A bizottság tagjai:
Dr. Kárpáti Andrea egyetemi tanár, ELTE TTK, Multimédia-pedagógiai Központ,Dr. Molnár Gyöngyvér egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, MTA-
SZTE Képességkutató Csoportaz Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK), a Tankönyvesek Országos Szövetsége és az Apáczai Kiadó képviselője.A pályázat eredményéről 2008. június 15-ig az Apáczai Kiadó értesíti a pályázókat.A kiadó a pályázatok anyagait nem küldi vissza, és a határidő után feladott pályázatokat nem bírálja el.
Évfordulók190 ÉVE SZÜLETETT
Görgey Artúr (1818-1916) tábornok, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb katonai személyisége, akihez méltó hadvezére Hunyadi óta nem volt az országnak. Néhány kortársi leírással emlékezünk a kiváló hadvezérre:„ Görgey a szó legszorosabb értelmében hős... Szemének átható pillantása oly éles volt, hogy a legtöbben megérezték, mennyire rendíthetetlen jellemű és nagy tehetségű ember áll előttük... Adakozó volt a pazarlásig és üiegvolt benne az a szép tulajdonság, hogy jó t tegyen, anélkül, hogy bántson...még az ellenségnek is méltányolnia kellett szép és nagy tulajdonságait... A legválságosabb p illanatokban, a legnagyobb fáradalmak közt, megjelenése fölvillanyozott mindenkit. A katonák imádták ” (Gróf Leiningen Westem- burg Károly - 1819-1849 - tábornok) „Mindenki, aki Görgeyt a csatában látta, bámulta mind bátorságát, mind gyors intézkedését. ” (Ludwigh János - 1812-1870 - országgyűlési képviselő, kormánybiztos.) „ Görgey nélkül hadseregünk nem lehet, másról gondolkodni esztelenség volna... „A sereg imádta őt, mint nemtőjét. ” (Kossuth Lajos - 1802-1894 - kormányzó) „..fiatal egyéniségben ilyen rabulisticus agyafúrtsággal találkozni, valóságos tünemény. ” (Mészáros Lázár - 1796-1858 - hadügy
miniszter) „ Thunban tanulta a haditudományokat, a tanárok megírták atyjának: mióta Thum létez, jobb növendék nem volt, mint Arthur; az eperjesi leánytanító Schmidt maga olvasta ezen levelet. ” (Hunfalvy Pál - 1810-1891 - nyelvészprofeszor) „A hadvezér, kinek honszeretetéről meggyőződtem, még mostanában is beteg, pedig tagadhatatlan, hogy jelenléte elektrikus szikraként gyújtja lángra a seregét. ” (Bónis Sámuel - 1810-1879 - kormánybiztos) „El voltunk ragadtatva ennek a fiatal tábornoknak vonzó külsejétől, aki nem régiben még szövetségeseinknek a réme volt, most pedig diktátorként és a magyar felkelés valamennyi haderejének főparancsnokaként állt előttünk. Görgey ránézésre 25 éves lehet. Magas, karcsú, arányos testalkatú férfi. Bajusza ritkás, kerek, szép arcán, melyet kis szakáll vesz körül, a szelídség és a jólelkűség vonásai. Nagy, kék, csillogó szemének követhetetlen, talányos pillantásai arra utalnak, hogy erejének és fölényének tudatában van. Fején kötés: tarka selyemkendő, mely egyik végével fe je fe lső részét fogja át, másik vége pedig hátraesik a vállára, és a tarkóján levő sebet takarja el. Szelíd, nyájas arca a különös kötéssel keretezve még finomabbnak tetszik... Beszéde egyszerű: zengő hangja erős akaratról tanúskodik. Megjelenésén, hangján érződik, hogy parancsolásra termett. ” (Drozdov orosz tiszt emlékirataiból)
100 EVE SZÜLETETT Teller Ede (1908-2003) atomfizikus, aki részt vett az amerikai atombomba elkészítésében, és megalkotta a hidrogénbombát. Oláh György Nobel-díjas kémikus: „Teller Edét gyakran kritizálták korábbi aktivitásáért, de véleményem szerint az atombomba mentette meg a békét. Meglehet, hogy béke legyen a Földön, ahhoz egy nagy botra is szükség van.,, André Kostolany a híres pénzember mondta a magyar Parlamentben:
„ Teller Edének köszönheti ma Európa és az egész világ a szovjet rendszer összeomlását. Mert ő volt az, aki Reagan főtanácsadójaként állandóan biztatta: Elnök úr, nem engedni! Amikor Reagan Gorbacsovval találkozott és Gorbacsov föltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy Amerika a lézersugaras rakétaelhárítás kísérleteit abbahagyja, az úgynevezett csillagháborús elképzeléseit elvesse, Teller volt az, aki az elnököt biztatta: nem engedni, nem engedni, az oroszoknak nincs ilyen elektronikájuk és célzórendszerük. Ez volt az oka annak, hogy Gorbacsov beadta a derekát. S a végén mi lett belőle? A szovjet rendszer összeomlása. ”
A ragyogó képességű Teller kémikusnak készült. A német nukleáris energiaprogram vezetőjének, a 31 évesen már Nobel-díjas Heisenbergnek (1901-1976) tanítványa lett. Két évig tanulmányozta a fizikát, majd 22 évesen Heisenbergnél doktorált (aki szintén ugyanennyi idős volt, amikor ledoktorált). „ Barátain legtöbbször felülkerekedett kemény logikájával, mert már fiatalon nagyon precíz volt, nagyon határozott kérdéseiben és válaszaiban egyaránt ” - mondta róla Heisenberg. Teller 27 évesen a Washington Egyetem professzora lett, kvantum- mechanikát adott elő. Kidolgozta a grafikus reaktorokra érvényes Teller-effektust, amely kimutatta ezek veszélyét, és sikerült is mindet bezáratnia. (A szovjetek nem fogadták el figyelmeztetését, aminek a grafitos elven működő csernobili atomerőmű robbanása lett a következménye.) Később az amerikai reaktorbiztonsági bizottságot vezette.„A tudásban, a tudás korlátlan növekedésében hiszek Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk ” - mondta Teller profesz- szor.
Közoktatási Szakértők Egyesülete
A közoktatás szakértői rendszerének ellentmondásairólAz oktatás színvonalának visszaesésében sok tényező já tszott közre, ezek között az egyik, hogy továbbra is megoldatlan a hazai oktatási intézmények tervezett, rendszeres ellenőrzése. Az ellenőrzés a törvényességnek és elvárásoknak való megfelelés kontrollja, viszonyítási alap az intézmény és a fenntartó számára, megerősítés a jóban, ösztönzés a hibák korrigálására, ezért a közoktatási szakértői tevékenység megújítása elengedhetetlen feladat.A jelenlegi közoktatási szakértői rendszer fő problémái a következők:> Nem válnak szét egyértelműen a tanácsadói és ellenőr
zési kompetenciák. A törvény csupán azt szabályozza, hogy ugyanabban az intézményben nem végezhet ugyanaz a személy tanácsadói és szakértői munkát. Azt azonban nem tiltja, hogy ugyanaz a személy szakértői és szaktanácsadói engedéllyel is rendelkezzen. A kettős kompetencia tiltása kizárná annak a lehetőségét, hogy ezt a szabályt a gyakorlatban rendszeresen megszegjék.
> Nem megoldott a szakértők és a megrendelők közötti kapcsolat kialakítása.
> Nem megoldott a szakértők célirányos továbbképzése.> Költségeiket teljes egészében saját maguk kötelesek állni.> Nem rendelkeznek a szakértők órakedvezménnyel, sza
bad nappal, feladataikat szabadságuk terhére tudják megoldani.
> Az ellenőrzésre szakosodott nagy cégek előnyös versenyhelyzetbe kerültek, mert munkatársaik költségeinek nagy részét átvállalhatják, anyagi hátterük lehetővé teszi az aktív marketing munkát, kiszorítják a közoktatás területéről a négy és félezer egyéni szakértő nagy részét, így értelmetlenné válik a szakértői lista.
> Sem a fenntartók, sem az intézmények nem rendelkeznek az ellenőrzés költségeinek fedezetével, saját forrásaikból kellene azt kigazdálkodni. A pályázati rendszer hivatott ezt kompenzálni, azonban feltételezi a fenntartó önrészét.
Kovács Tibor elnök, Somodiné Hajdú Éva főtitkár és Törzsök Károlyné
> A helyi politikai viszonyok gyakran az ellenőrzés ellen hatnak.
A Közoktatási Szakértők Egyesülete, mint érdekvédelmi szervezet, nem képes felvállalni a közvetítő feladatot a szakértők és megrendelők között, nem is erre alakult. Az elmúlt években nem vett részt kellő mértékben az oktatásügyi folyamatok véleményezésében, nem hangsúlyozta kellően a szakmai ellenőrzés fontosságát, így egyre inkább kiszorult a nevelés-oktatás ügyét befolyásoló tényezők közül. Ezen az állapoton haladéktalanul változtatni kell. Az esélyegyenlőség biztosítása, a fenntartói és kistérségi társulások, intézmény-összevonások, programelemzések mind-mind szükségessé teszik a megalapozott szakértői véleményeket.Javaslatok a szakértői rendszer átalakítására> Legyen egyértelműen szétválasztva a tanácsadói és el
lenőrző szerep. Ugyanaz a személy csak tanácsadói, vagy csak szakértői engedéllyel rendelkezhessen. t
> A szakértői jegyzékre való felkerülés feltételeit szigorítani kell. A nem funkcionáló szakértőket törölni kell a jegyzékből.
> Az OKÉV a KÖSZÉ-re támaszkodva fogja össze az országos szakértői hálózatot oly módon, hogy az ne sértse a szakértői önállóságot. Biztosítsa a megrendelők és a vizsgálatot végzők kapcsolatát, lásson el valódi közvetítő szerepet. Legyen biztosítva a szakértők információval való ellátása.
> A továbbképzés rendszere biztosítsa a korszerű ismereteket. Legyenek olcsó és gyakoribb szakértői továbbképzések, aktuális szakmai tanácskozások, megbeszélések. A KÖSZE rendelkezzen olyan anyagi hátérrel, amely biztosítja a szakértők rendszeres képzését, továbbképzését. (Központi támogatás, célpályázatok)
> Legyen legálisan biztosított munkaidő a szakértői munkára a tanácsadókhoz hasonlóan.
> Legyenek országos, tematikusán kialakított vizsgálandó területek a közoktatás minden területén, de legyen módja az intézménynek, intézményfenntartónak is saját igényei szerinti vizsgálatot rendelni. Ez utóbbit segítse továbbra is pályázati rendszer.
A Közoktatási Szakértők Egyesülete a szakértők megfelelő informálását, szakmai felkészítését, kapcsolatrendszerének kiépítését szeretné elérni, és ebben a maga eszközeivel kíván részt vállalni.
Törzsök Károlyné dr.a KÖSZE elnökségi tagja