Tanulás és tanítás a 21. században

A szürke eminenciás

A digitális korban a diákok korábbinál sokkal nagyobb aktivitására van szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak tanulni. Az egyéni különbségek legbiztosabban akkor kezelhetők, ha a tanulók tevékenysége kerül előtérbe, vagyis láthatóvá válnak erős és gyenge pontjaik, hatékony tanulási módjaik.

A korábbiaktól eltérő szerepeket kapnak a tanulásban résztvevők. A tanító1 tudása, kitüntetett szerepe nem fizikai megjelenésében, a katedrán kell csillogjon, hanem a formáló hatásában, amelyet a tanuló környezetének alakításával ér el.

A tanuló aktivitásszintjét a tanítója befolyásolhatja a legerőteljesebben. Minél jobban a háttérbe vonul a tanító, annál jobban nő a tanuló aktivitása. Ahhoz azonban, hogy ez az aktivitás eléggé célirányos legyen, a tanítónak megfelelő háttérmunkát kell végeznie. A tanuláshoz:

tevékenységeket kell biztosítania,

sokféle képességre építő feladatokat kell adnia,

meg kell figyelnie a tanulók erős és gyenge oldalait, hogy az erősségekre építő tanulást és a gyenge oldalak erősítését elérje,

sokrétű társas helyzeteket kell kialakítani, hogy a diákok egymást tanítsák,

irányt és irányító visszajelzéseket kell adnia, hogy saját tempójában és módján, önállóan is tanulhasson minden tanuló.

A képességek szirtjei és szakadékai

A gyerek fejlődésének első nyolc évére az jellemző, hogy a környezeti ingerek kulcsingerekként nagy szerepet játszanak az idegi működések és a képességek formálódásában. A kultúra meghatározza a gyermeki agy formálódását.

A most letűnő kultúrában, még néhány évtizeddel korábban is viszonylag homogén és korlátozott ingerspektrum állt rendelkezésre: adott formájú, témájú könyvek, rádió, televízió műsorok, játékszerek, kirándulások, stb. volt elérhető. A gyerekek élménylehetőségét ez határozta meg. A digitális korban rendkívüli módon megnőtt a környezet ingergazdagsága. A korábbiaknál jelentősen nagyobb ingerspektrumból válogathat a gyermeki agy. Ezért adottságai és hajlamai hamarabb megjelenhetnek, illetve fejlődhetnek, néha azonban bizonyos területek elhanyagolódása árán.

Hamarabb specializálódnak a gyerekek, mert magas szintű ismeretekhez juthatnak különösebb tudás nélkül. Érdeklődésüket, élményigényüket, információkkal akár már óvodáskorban is önállóan kielégíthetik. Emiatt azonban számos szokásos tevékenység kimaradhat a gyerek életéből, ami hiányokhoz vezethet. Az átlagnak készült tanítás ilyen helyzetben nem lehet sikeres.

1 A "tanító" kifejezést a tanító személyre értem. Ebbe nemcsak a pedagógusokat, a hivatásszerűen tanító

személyeket, hanem szélesebben, mindenkit beleértek, aki tanít. Így sokszor a szülők is beleértendők.

Kognitív paramétereiket tekintve nemcsak az iskola által elvárttól, hanem egymástól is jelentősen eltérőbbek a digitális korban született gyerekek. Igen sokféle jártasságra, ismeretre szert téve, egymástól is nagyon különböző agyak érkeznek az iskolába, és ez az eltérés csak fokozódik az évek előrehaladtával.

Legjobban az informatikai-számítástechnikai ismeretek tanítása során hasonlít a tanító ahhoz a szerephez, amelyet a digitális kor megkíván. Ugyanis ez a tantárgy már ebben a kultúrában fejlődött ki.

Egy mai informatika órát megfigyelve a jövő tanóráinak egyik megjelenési formáját láthatjuk. Az informatika-számítástechnika tárgyban a tanulók

sokféle szinten állnak ismereteik és érdeklődésük tekintetében, amikor a tanításuk megkezdődik,

egymást hatékonyan tanítják, és egyedül is szívesen tanulnak,

audio-vizuális-mozgásos helyzetben tanulnak,

egy adott irányba figyelnek, miközben több párhuzamos feladatot végeznek,

a tapasztalat során tanulnak, az elmélet ezt mélyíti el, teszi tudatossá,

összetett feladatokat, projekteket végezhetnek, amikor egy-egy területen már elegendő ismerettel rendelkeznek.

Ezek a paraméterek jellemzőek a hatékony tanulásra, és különösen a digitális kultúrában ezek a szükséges és lehetséges útjai a tanításnak. A digitális kor tanítója az informatikát tanítókra hasonlít leginkább, akár egyetlen digitális eszköz használata nélkül is. Az informatika-számítástechnika tárgyban tanító személy

a tanítást megelőzően előkészíti a tanulási helyzetet a tanulóknak, így a tanítás előtt aktívabb, mint a tanórán,

más tantárgyakhoz, tudományterületekhez köthető feladatokat is ad, illetve a megszerzett készségek, tudás máshol is alkalmazható,

önálló feladatokat is ad, amelyeket különböző szinten lehet megoldani,

alkalmazkodik a tanulókhoz, nincs kidolgozott, merev tananyag,

a diákok egymást is tanítják, sőt a tanító is tanul diákjaitól,

lépést tart a fejlődéssel, mert a terület gyorsan fejlődik.

Informatika-számítástechnika tanulása alól a specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákokat nem kell felmenteni, és a hiperaktivitás, figyelemzavar sem hátrány, ha a tanító nem próbálja a régi módon tanítani ezt az új tudományt.

A gyerekek számára az iskola nem jelenti már a tudás katedrálisát. A hivatalos oktatás a tudásszerzésnek egyre kisebb részét képezi. Tehát a tanításnak meg kell küzdenie azzal a ténnyel, hogy az ismeretek könnyen elérhetővé váltak, és azzal, hogy a gyerekek a korábbiaktól eltérő képességrendszerrel érkeznek az iskolába.

A képességterületek másképpen

A digitális korban azok a képességterületek kerülnek előtérbe, amelyekkel az iskola eddig nem akart foglalkozni. A tanítás újabb leckét kap.

Gardner (1983) "többszörös intelligenciák" elméletében a gondolkodási képességként meghatározott intelligencia helyett többféle intelligenciát, lényegében képesség területeket különített el, amelyek az ember fejlődése és teljesítményei mögött állnak.

Teóriájával három alapvető elvet képvisel.

1. Az intelligencia nem egységes. Több különálló intelligencia (nevezzük képességnek) létezik, és ezek saját törvényeik szerint működnek.

2. A képességek mindegyike különálló és független a többitől. Tehát az egyikben mutatott szint nem mond semmit a másik területről.

3. Bár ezek az képességek függetlenek egymástól, mégis interakcióban vannak, mert a legtöbb esetben egyszerre több képességet kell mozgósítanunk egy-egy probléma megoldására.

Gardner először hat területet írt le (nyelvi, logikai-matematikai, téri-vizuális, kinesztetikus, zenei, perszonális), majd a perszonális intelligenciát intra- és interperszonális intelligenciákra bontotta. Így hét alapvető képességet különített el.

Később további területeket különböztetett meg, mint például a szaglási, a természettudományi, az egzisztenciális, a „különálló intelligenciák együttműködését szervező” intelligenciát (Armstrong, 1994), de ezek kevésbé váltak népszerűvé.

A „többszörös intelligencia” elmélet igen széles körben vitatott, és a Gardner által felállított bizonyítóerejűnek szánt kritériumok ellenére inkább spekulatívnak, mint tudományosan megalapozottnak számít. Különösen lényeges tévedése, hogy az általános gondolkodási képességet igyekszik behelyettesíteni a képességterületekkel. Az alapvető feldolgozó mechanizmus, vagyis a gondolkodási képesség más funkció, mint a képességterületeket alkotó modulok és specifikus feldolgozók működése.2

Mindazonáltal a gyakorlatban nagyon jó használható a képességek rendszere, amit Gardner leírt.

Fogalom térképen, és nem lineárisan érdemes felrajzolni a képességterületeket, hogy a kognitív fejlődésben játszott szerepük tekintetében egyenrangúságuk egyértelmű legyen. Nagyon különböző módon, de mind jelentősen hozzájárulnak a hatékony mentális működéshez.

2 Megjegyzendő, hogy a „különálló intelligenciák együttműködését szervező” intelligencia leírásával Gardner is

lépést tett egy általános intellektuális erő leírása felé.

1. ábra A hét alapvető képességterület (a legmegalapozottabb gardner-i területek)

Az óramutató járásának megfelelően a nyelvi képességtől indulóan követhető a sorrend az ábrán, abban a sorrendben, ahogy Howard Gardner írta le a területeket. Az iskolában és a közgondolkodásban is többé-kevésbé ez a fontossági sorrend, és ennek megfelelően kap tudatos fejlesztést adott terület, illetve ennek megfelelően kap elismerést az egyén adott képességterületeken mutatott teljesítményeiért.

A képességterületeket azonban nem szerencsés rangsorolni. Mindegyik terület hozzájárul a gondolkodási képességek fejlődéséhez és hatékonyságához. Mindegyik jelentős a maga helyén. Az ember alkalmazkodását a sokféle helyzetre való válaszadási képessége biztosítja, és egyéni különbség az ezekre a válaszokra mozgósított képességprofil.

Modalitások a tanulásban

Az iskolának nem az a feladata, hogy ismeretekkel tömje tele a gyerekek fejét. A tananyag csupán eszköz. A cél a gondolkodás fejlesztése.

A gyerekeknek nem azért kell matematikát tanulni, mert szükségük lesz arra, hogy jól tudjanak számolni és matematikai feladatokat megoldani. A digitális korban már akár számolni sem kell ahhoz tudjon valaki, hogy például magas szintű statisztikai vizsgálatokat végezzen. Ezzel szemben nagyon lényeges, hogy legyen szám gondolkodása és matematikai-logikai gondolkodása.

A gondolkodás képessége a digitális korban felértékelődött, mert az emberiség olyan eszközöket dolgozott ki magának, amelyek megfelelő helyen és módon történő használatával rendkívül eredményes lehet.

Másrészről ezeknek az eszközöknek a használata lehetővé teszi a tudás nélküli teljesítményeket is. Ha aztán ostoba, a lényeget nem látó, a következményeket elemezni képtelen kezekbe kerülnek ezek az eszközök, akkor iszonyú károkat okozhatnak.

A tanításnak a gondolkodás fejlesztése a fő célja, de a cél eléréséhez az út nem olyan egyértelmű és lineáris, mint az írásbeliség kultúrájában tűnt. Az emberi képességek

KÉPESSÉGEK Logikai-matematikai

Testi-

kinesztetikus

Téri-vizuális

Önreflexív Nyelvi

Társas

Zenei

Alapvető modalitások

Verbális

modalitások

Személyes

modalitások

mindegyike fejleszti a gondolkodást. Egyéni sajátosság, hogy mely képességekre építve tud kiemelkedő fejlődést elérni valaki. A digitális kultúra kiélesítette a különbségeket.

A képességek alapja az észlelés, amely a külvilággal való aktív kapcsolat során fejlődik. A kisgyerek minden érzékszervét használja, hogy információt szerezzen a környezetéből. Az észlelés kezdetben amodális, nem válnak szét a csatornák. Az észlelés differenciálódása folyamat, amely során az idegi struktúrák elkülönülnek. Ezeken a folyamatokon alapulóan az egyén adottságaitól és az elérhető környezeti ingerektől függ, milyen mintázatot követ adott személy kognitív szerkezete.

Amodális észlelés vagy akár csak egy észlelési csatorna is elegendő lehet a külvilág ingereinek detektálásához. A különböző csatornák rendelkezésre állása a kognitív folyamatok nagyobb hatékonyságát biztosítja. Minél több modalitás vesz részt az észlelésben, annál finomabb a környezeti információk feldolgozása.

Egy-egy képességterület bizonyos észlelési csatornák köré szerveződő tevékenységek csoportja. A gondolkodás fejlődését és minőségét meghatározza, mennyire sikerül az egyéni adottságoknak megfelelő területeket használni a tanulásban, a kognitív működések kialakításában.

Jelentős egyéni különbségek vannak a kognitív fejlődést támogató modalitások tekintetében. Van, aki mozgásosan, van, aki vizuálisan, van aki szavak által fejlődik. A tanulásban/tanításban sok észleleti csatorna használatának kell helyet adni, és lehetővé tenni, hogy más-más hangsúllyal használhassák a gyerekek ezeket a csatornákat. A különböző észlelési csatornákat használva a gyerekek rájönnek, hogyan tudnak a legjobban tanulni. Sokféle lehetőség közül választhat a tanító az egyes modalitásokon belül is.

A Gardner által elkülönített képességterületeket a szenzitív periódusok sorrendjébe rendezhetők:

Az alapmodalitások területei - testi kinesztetikus, zenei, téri-vizuális.

A verbális, elemző, logikai területek - nyelvi, logikai-matematikai.

A személyes képességek - társas és önreflexív (inter- és intraperszonális).

Megkérdőjelezhetetlen az alapmodalitásoknak a kognitív fejlődésben betöltött szerepe. A digitális korban ezeknek a területeknek a tudatos fejlesztése és tanulásba építése szükséges.

A verbális, elemző logikai működés az, amely egyre kevésbé tűnik működőképesnek a digitális nemzedék esetében. A feladat ennek a gondolkodásmódnak a megtartása, annak ellenére, hogy a kultúra kevésbé támogatja, mint korábban. Ez a bal agyféltekéhez köthető információfeldolgozás a gondolkodás, a tudatos értelem és tudás. E nélkül homályos, esetleges és irányítatlan az emberi elme minden teljesítménye.

A személyes képességek kultúráktól függetlenül a fejlődés és a sikeres teljesítmények meghatározói. A digitális korban felértékelődik ezek tudatos használata.

Játék, tudatos tanulás, alkotás

A tanulás három formája, bár eltérő hangsúllyal, de minden életkorban szükséges a tanulás folyamán. Mégis, legtöbbször különválasztja a pedagógia és a pszichológiai is az alkotó gondolkodás ezen három lépését. Az oktatás reformjai is csődöt mondtak, mert vagy az egyikre, vagy a másikra helyezték a hangsúlyt, ahelyett, hogy a tanulók életkori, tanultsági, motivációs jellemzői és a tananyag sajátosságai alapján a megfelelő arányban kevernék a tevékenységeket.

A képességterületekből is sokáig egyoldalúan vett a tanítás, és a verbális területek jelentős hangsúlyt kaptak, miközben számos egyéb képességre van szükség a magas szintű szellemi teljesítményekhez.

A tanulás három formája és a képességek sokasága kell, hogy segítse a tanulókat.

1. Játék: szabad exploráció, nincs jó vagy rossz megoldás, nincs teljesítmény elvárás, ezért alacsony a szorongás, és az érdeklődés elvezeti a tárgyhoz a tanulót. Az alapvető modalitások hangsúlyosak a tevékenységben, bár mindegyik képességterület részt vesz az explorációban. Az információk feldolgozása inkább intuitív, az észlelés és érzések vezetik, nem a tudatos gondolkodás. Ezen a szinten még kevésbé verbalizálható a megszerzett ismeret. A jobb agyféltekei holisztikus megközelítés a vezető.

2. Tudatos tanulás: iskolás tanulás, amikor a szabad exploráció során kialakult érdeklődés már erőt ad a tudatos erőfeszítéshez, hogy az ismereteket, szabályokat, fogásokat megtanulja a tanuló a képességek kifejlesztése, a hozzáértés növelése érdekében. A verbális modalitások segítik a legjobban a tanulást, ahol tudatos, elemző gondolkodásra van szükség. Az információk feldolgozása a részletekre, összefüggésekre, szavakra irányuló. A bal agyféltekei analitikus megközelítés a vezető

3. Alkotás: értő tanulás, amikor a tudás összeáll, átlátás és belátás keletkezik a gyakorlat, a megismerés által, és készség, jártasság alakul ki. A tudás egy magasabb szintre kerül, automatizálódik, új átlátás alakul ki. Ekkor már mások számára is képes a tanuló átadni a tudást, vagyis tanítói szintre ért ismerettel rendelkezik. A személyes modalitások a legérintettebbek a belső munka és a kifelé való kommunikáció által. Az információk ismét a jobb agyféltekei holisztikus feldolgozásba kerülnek.

A tanulás a teljes agy és az összes képesség használata. A digitális kultúra az írásbeliség előtti kultúra holisztikus és az írásbeliség kultúrájának analitikus szemléletének használatával felépítheti az alkotó gondolkodást. Ehhez egy magasabb szinten egyesíteni kell a kétféle megközelítést.

A digitális korban tehát előtérbe kerülnek az alapmodalitások és a személyes modalitások is kiemelt szerepet kapnak a tanulásban. A tanító verbalitása háttérbe kell szoruljon, és utat kell adjon a diákok aktivitásának, az írásbeliség előtti szabad explorációnak és a digitális kor társas és önálló értő tanulásának. Azok a modalitások kerülnek előtérbe, amelyek az írásbeliség literális kultúrájában az oktatásban háttérbe szorultak. Így végül is sikerülhet a tanulási formák és a képességek kiegyenlítése. Az értő tanítás, a kognitív fejlesztés legmagasabb foka a digitális korban alakul ki.

A következő két rész a digitális kultúra vezető tanulási módjainak bemutatása, a személyes modalitásnak két alapformája, a külső-társas és a belső-önálló-önreflexív tanulás elemzése.

Társas tanulás

A mai oktatás egyáltalán nem veszi figyelembe, milyen fontosak a társak. A diákok mindent megtesznek, hogy tanítás közben kapcsolatba kerüljenek egymással.3 A pedagógus mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza. Ezzel újabb tanulási lehetőséget zár el.

A tanulók nyelvi szintje, gondolkodása egymáshoz közelebb álló, ezért egymás számára elérhetőbb. A vizuális, auditív, mozgásos ingerek folyamatosan változóan jelen vannak. Az érzelmek is segítenek a megértésben, megtartásban, mert hangsúlyozzák a téma egyes részeit.

A tanító megfigyelheti a társas folyamatokat, kapcsolatokat, rendkívül sok információt szerezhet még a szabad társas helyzetek során is. A strukturált foglalkozások minden tekintetben még nagyobb lehetőségeket jelentenek.

Egyszerű társas helyzetek

A személyes interaktív kommunikáció a leghatékonyabb. Ez lehet a tanító személlyel folytatott kommunikáció, például interaktív előadás, vagy egyéni tanítás. Ennél sokkal hatékonyabb, amikor a társak együtt tanulnak.

A heterogén csoport a leginkább fejlesztő, mert több területen vannak "szakértők", akiktől tanulni tudnak a többiek. Ellesik a megoldásokat, átveszik a tudást, és jó esetben tovább is fejlesztik. Ez a természetes társas tanulás. Jól megfigyelhető a gyerekek szabad tevékenységei során.

Magyarázattal segítik egymást a diákok. A gyerekek gondolkodása, nyelvi kódja közelebb áll egymáshoz, mint a felnőttekéhez. Félszavakból is megértik egymást. Ha valamit elmagyaráz egyik a másiknak, mindegyikük jobban érti az anyagot a verbalizálás által.

Megbeszéléssel a tananyag érthetőbbé válik, mert megfogalmazzák, és egymással egyeztetik a kérdéseket, a főbb pontokat.

Érveléssel, vitával fejlődik a logikai képesség és a kifejező készség. Megtanulják a másik szempontjait is megérteni, és megtanulják, hogyha érthetőek akarnak lenni, pontosan kell megfogalmazni a gondolataikat.

Az egyszerű társas helyzetek lehetnek páros feladatok, kisebb vagy nagyobb csoportok spontán vagy szervezett formái. Jellemzően nincsenek meghatározott szerepek, a feladat adja a résztvevők tevékenységét. Lehet domináns szereplő, de ez a helyzetben változhat a feladattal.

3 Képzéseken, előadásokon, értekezleteken megfigyelhető, hogy mindenki így viselkedik.

A mozaik módszer

A mozaik módszer lényege, hogy a feladatok megoldásához a csoport minden tagjára szükség van. Mindenki felelős a sikerért.

A módszernek van összetettebb, több felkészülést kívánó, és egyszerűbb gyorsan használható formája. Mindegyiknek megtalálható a helye a tanításban.

Az eredeti, Aronson-féle mozaik módszer (jigsaw classroom) együttműködésen alapuló tanulási eljárás, amely csökkenti a gyerekek közötti konfliktusokat, segíti az elmélyültebb tanulást, motiváltabbá teszi a tanulókat, és élvezetesebbé teszi a tanulási folyamatot (Aronson, Patnoe, 1997).4

A diákok öt-hat fős csoportokat alkotnak. A tanító irányíthatja a csoportok alakulását, meghatározhatja, ki, melyik csoportba kerül. Szakértői csoportok alakulnak, a téma egy-egy részét feldolgozzák, majd az eredeti csoportjukban tudásukat átadják. A különböző csoportokba kerüléssel többen is tanulási kapcsolatba kerülnek egymással.5

A mozaik módszer az együttműködésre és nem a versengésre épül. A gyerekek megtanulják, hogy a visszahúzódó, vagy kevésbé elfogadott gyerekekkel is szót kell érteniük a siker érdekében. A kirekesztettség jelentősen csökken, a gyerekek megismerik azokat a társaikat is, akikkel egyébként nem álltak volna szóba.

A legegyszerűbb mozaik feladatoknál a gyerekeknek valaminek a részeit kell illeszteniük. Ez lehet kép, vers, történet, képlet, rejtvény, tananyag. A csoportban minden gyerek kap egy részt. Ezt fejben kell tartania, kép esetén a kezében.

A feladatok életkor szerint nehezíthetők és könnyíthetők. A tananyag részeként segít a tanulásban, de képességfejlesztő gyakorlatokat is lehet mozaik módszerrel adni.

Példák:

- Mozaik kép: A csoportnak megfelelő számú képet feldarabolunk, hogy minden gyereknek jusson egy darab, de a képek lehetőség szerint egyforma számú darabból álljanak össze. Minden gyerek húz egy darabot. Egyszerre indulnak el, hogy megtalálják a mozaik darabjuk társait. Amelyik csoport összeállt, a képről kitalál egy történetet, amelyet leírnak, és utána eljátszanak úgy, hogy mindenkinek jusson szerep.

- Képlet: Egy tétel, képlet elemeit kapják meg a gyerekek. Ki kell találniuk, mit lehet összeállítani. Ennek variációja, ha a gyerekek hátára tűzve vannak a betűk és műveleti jelek.

4 Köszönet Mikecz Rózának Aronson mozaik módszerének fordításáért 5 További információ az Aronson-féle mozaik módszerről: http://www.jigsaw.org.htm. Az

illusztrációknak használt képek is erről a weboldalról valók.

Komplex Instrukciós Program

A Komplex Instrukciós Program (KIP) heterogén tanulói csoportok tanítására nagyon alkalmas módszer. A csoportmunka-szervezésen alapuló tanítási módszert a eredetileg a Stanford Egyetemen fejlesztették (Cohen, 1986; Cohen, Lotan, 1989). Magyarországon a Hejőkeresztúri Általános Iskola adaptálta kimagasló sikerrel (Nagy, 2012)

A módszer lényege, hogy a feladat megoldásához mindenkire egyformán szükség van, a különböző szerepek rotálódnak. Nemcsak az együttműködést tanulják a gyerekek, hanem a különböző státuszokkal járó helyzeteket is.

A helyzet fő ismérvei:

◦ Konstruktív, nyitott végű feladatok.

◦ Csoporton belüli függőség (a tanulóknak szükségük van egymásra a feladat sikeres elvégzéséhez, megoldásához).

◦ Központi gondolatkör (adott tanítási téma vagy témakör, amely köré a tevékenységek, feladatok rendeződnek).

◦ Sokféle képesség alkalmazása.

◦ Változnak a szerepek, mindenkire jut mindegyik szerep, ezért megtapasztalják a helyzeteket több nézőpontból is.

◦ A csoport szószólója az osztály előtt bemutatja az eredményeket.

◦ Egyéni differenciált feladatok épülnek a csoportfeladatra.

A csoportfeladat az egymásrautaltságot alakítja ki, és a csoporttagok kölcsönös támogatására van szükség, mert amennyiben egy tanuló önállóan is képes lenne a feladat elvégzésére, elvesztené ösztönző szerepét a csoportmunkára.

A feladatok alkalmat adnak a tanulóknak, hogy eltérő képességeikkel vagy eltérő problémamegoldó stratégiájukkal hozzájáruljanak a problémamegoldáshoz. Ez továbbfejleszti a tanulók erősségeit, miközben új képességekre is szert tesznek.

A feladatok összetettsége teret ad minden tanulónak a feladatokhoz való hozzáféréshez, és képességei megmutatásához, amelyen keresztül a különböző szociális háttérrel, tudással rendelkező gyerekeknek is alkalma nyílik a sikeres véghezvitelre, a csoportmunka megoldására. A csoportmunkát mindig egyéni feladatok követik, ahol a csoportmunka eredményét kell használni, de a tanító előre, a tagok képességeinek megfelelően egyéni feladatot ad a foglalkozás végén.6

Példa:

Szeretnénk megtudni, mi a csoport átlagos testmagassága.

1. Mérjétek le mindenkinek a testmagasságát.

2. Írjátok le az adatokat egy táblázatban.

3. Számoljátok ki a csoportátlagot.

6 A H2O Projekt terjeszti a hátrányos helyzetű iskolák előnyössé tételéért többek között a Komplex Instrukciós

Programot is (http://www.h2oktatas.hu). A fénykép az egyik kiválóan fejlődő iskolában készült.

Egyéni feladatok, amelyek képességszint szerint differenciáltan adhatók:

Nagyság szerint tedd sorba az adatokat.

Kik átlag felettiek és átlag alattiak a csoportban a testmagasságot tekintve?

Hány centiméter különbség van a legmagasabb és a legalacsonyabb társak között?

Hány centiméter az átlagos különbség a társak között?

A diákok a társas helyzetben öndifferenciálóan azokat a feladatokat és olyan mértékben választják, amelyek képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelnek. Az egyéni feladatokat a tanító a diákok megfigyelésével szerzett ismeretei alapján differenciáltan, egyénre szabottan adja ki.

Önálló tanulás a 21. század tanulása

A könnyen elérhető információk világában előtérbe került az önálló tudásszerzés. Az írásbeliség kialakulása nagy lépést jelentett a tudás terjesztésében, és így a tanítástól független tanulás nagyobb lehetőségéhez vezetett. A digitális kor ezt a folyamatot robbanásszerűen felgyorsította. Az információs kultúra eszközei adta lehetőségek fényében a könyvek által nyújtott tudás már igen korlátozottnak tűnik. A tudás leírása által az önálló tanulás első lépése megtörtént. Ennek kiterjesztése az önálló tanulást előtérbe helyezi, de egyelőre igen nagy zavar uralkodik a fogalom körül.

Az önálló tanulás fogalma szinte a tanulási zavarok fogalom meghatározásának sokféleségével vetekszik. Kesten (1987) a fogalom többféle formáját gyűjtötte össze:

független tanulás (independent learning);

ön-irányított tanulás (self-directed learning);

független tanulás (independent study);

tanuló által kezdeményezett tanulás (student-initiated learning);

tanulás tanulása (learning to learn);

projekt irányultság (project orientation);

felfedezés és kérdezés (discovery and inquiry);

ön-tanítás (self-instruction).

Az önálló tanulás nem új fogalom, de hiányzik a megegyezés a meghatározásának tekintetében (Broad, 2006).

O’Doherty (2006) áttekintésében felveti a problémát, hogy a témával foglalkozó szakemberek igen eltérő véleményen vannak annak tekintetében is, hogy a fiatalok az önálló tanulásban mennyire hatékonyak. Sokan arról írnak, hogy a tanárok nem elégedettek a diákok ezen tevékenységével, míg mások kiemelik, hogy az önálló tanulás egyre jellemzőbb.

Elég valószínű, hogy a fogalom tisztázatlansága, illetve a környezeti elvárások és a környezeti ingerek különbözősége okozza a vélemények eltérését.

Az önálló tanulás hagyományos szemlélete

A hagyományos szemléletben a tanító három szinten segíti a tanulónak elérni a hatékony önálló tanulást (Kesten, 1987):

1. A tanító saját tantárgyát mint anyagot felhasználva tanítja a diákot tanulni. 2. A tanító segít a diáknak, hogyan tanuljon tanulni. 3. A tanító elvárja a tanulótól, hogy tanuljon tanulni.

Az első szinten a tanítóra hárul a felelősség. A tanítás során a tanulók sok tekintetben azt tanulják, hogyan tanítják őket, nem pedig azt, hogy mire. A tanító módszerei és stílusa nagy hatással van a diákokra. A leghatékonyabban tudattalanul tanulnak tanulni. Ezért lényeges ismerni és használni a diszlexiások számára előnyös módszereket a tanítás során.

A tanító feladata az önálló tanulóvá válás második szintjén, hogy rávezesse a tanulókat arra, hogy melyek saját erősségeik és gyengéik. Jó segítőként, szinte mint egy edző, a tanító megmutatja a tanulóknak, milyen tanulási stílusok és módszerek lehetnek hatékonyak. A tanulás ebben a szakaszban válik tudatossá.

2. ábra. Az önálló tanulóvá válás hagyományos folyamata

A tanuló feladata megtanulni tanulni. A tanítónak és mások biztosítják az anyagot és a megfelelő környezetet a tanuláshoz, ahogyan az az első és a második szinten is történt. Azonban a tanulónak kell erőfeszítéseket tennie, és az ő felelőssége, hogy változtasson a kevéssé hatékony tanulási módszerein, és kidolgozza saját stílusát és módszereit. Ez az önálló tanulóvá válás harmadik szintje.

Az önálló tanulás hagyományos szemléletében a tanító a hangsúlyos, a tanulót bevezeti az önálló tanulásba. Ha megfelelően teszi, akkor a tanuló hatékonnyá válik a az önálló tanulásban.

Az önálló tanulás a digitális kultúra része

A könnyen elérhető információk sokakat már kisgyerekkorban önálló tanulóvá tesznek. Már óvodások is ki tudják keresni kedvenc meséjüket és az érdeklődési területüknek megfelelő videókat a DVD-k közül, vagy akár az internetes oldalakról is. Rengeteg tapasztalatot szereznek, és lényegében intuitíven rátalálnak a számukra legmegfelelőbbnek tűnő tanulási módokra.

Az önálló tanulás rendkívül hatékony, mert saját érdeklődés, saját tempó, saját kedvelt modalitás szerint szervezhető. Az egyetlen gyenge pontja, hogy a tudáshoz tartozó fogásokat, szabályokat, az elsajátítás legjobb módjait ismerni kell, hogy igazán sikeres legyen a tanulás. Ebben nagy előrelépést jelentett az információs technika rendkívüli fejlődése. Könnyen elérhetők nemcsak szöveg, kép és hang, de még videókon keresztül mozgás is.

ÖNÁLLÓ TANULÁS

A tanulás tanítása

A tanulás segítése A tanulás tanulása

Példa: Egy fiatalember az interneten kikereste a pillangó úszást tanító videókat, és azok alapján megtanulta ezt az úszásnemet.

A digitális korban az önálló tanulás nagy része ön-indította és intuitív. Egyelőre a tanításnak és a tanítónak nem sok köze van hozzá. A mai tanításnak erre az intuitíven kialakuló, a digitális technikára támaszkodó folyamatra kell ráépülni, és tudatossá tenni az egyén számára legmegfelelőbb információszerzési és feldolgozási módokat. Egyelőre azonban az oktatás a digitális információszerzés ellen dolgozik.

Pedig nem sok sikerrel jártak azok a tiltások, amelyek arra irányultak, hogy a diákok ne az internetről másolják ki az információkat. Nincs is értelme az ilyen tiltásnak. Az eszközök használatát kell megtanítani, pontosan, mint amikor egy kisgyerek a gyufával kezd játszani, jobb, ha megtanítják neki a helyes használatát és annak szabályait, minthogy elveszik tőle. Úgyis megint a kezébe kerül, és előbb vagy utóbb meg kell tanulni a használatát.

3. ábra. Az önálló tanulás a digitális korban

Az önálló tanulás és szervezett tanulás egymást erősítheti. Nincs szükség a tanulás tanulására, mert a folyamat támogatása ezt természetes módon biztosítja. A tanító feladata a tanulási folyamat segítése.

"Google is your friend, Wikipedia is your girlfriend", ahogy a digitális bennszülöttek mondják. A Wikipédia és hasonló információs oldalak bárki által szerkeszthető lexikonok. Emiatt sok hamis információ kerülhet fel. Mégis, sokan ilyen forrásokból szerzik az információkat. A tanításban kifejezetten jól használható lenne a Wikipédia, ha az információforrás elemzése és megbízhatósága is része a feladatnak.

Például ki lehet keresni a tananyaghoz tartozó szócikkeket, és megbízhatóságukat ellenőrizni. Talán még a könyvtárba is eljutnának a diákok, és talán arra is rájönnének, hogy a könyvek közül sem mindegyik megbízható.

A tananyagnak megfelelő információkat gyűjthetnek a diákok, és azok feldolgozása a feladata a tanórának. Példák

Edgar Alan Poe: A holló című versének a fordításait gyűjtsék össze a tanulók. Az órán elemzik az eredetivel összevetve a fordítást.

Gyűjtsenek a tanulók énekes madarakról képeket. Az órán rendszerezik, tablót készítenek.

A tananyagból készítsenek e-learning anyagot a diákok. Rövid egységeket dolgozzanak fel, keressenek megfelelő képeket hozzá.

Ezek a legegyszerűbb, és akár a korábbi szemlélettel is összeegyeztethető feladatok, de elindítják a kapcsolatot a digitális világ, az információszerzés, az iskola, a tanulás és a tanuló között.

ÖNÁLLÓ TANULÁS

A tanulás tanulása A tanulás segítése

Szervezett tanulás

Az e-tanulás

"Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető nyitott - tér- és időkorlátoktól független - képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára.

7" Forrás: Wikipédia.

Az önálló tanulás egyik szervezett, jól irányítható, mégis sok szabadságot adó formája az e-tanulás (e-learning). A tanító a tananyagot sokféle módon, megfelelően elrendezi, biztosítja a szabad exploráció és a tudatos tanulás lehetőségét, és az interaktivitás sokféle módját.

Vannak szabad e-tanulás fejlesztő felületek8, és a legtöbb egyetemnek is van már ilyen szolgáltatása. Hamarosan minden iskola alapfelszereléséhez tartozik a honlap és az e-learning felület.

Az e-tanulás lehetőséget ad a fentiekben összeírt tanulási-tanítási formák információs technikai megoldásához. Minden tekintetben mutatja a digitális kor hatékony tanulási módját. A segítő technika támogatásával a diszlexiások és egyéb specifikus tanulási zavarokkal küzdők számára is megfelelő módszer az e-tanulás.

A tanítás a digitális korban soha nem látott lehetőségeket kapott. A tananyag előzetes feldolgozásával készülhet önállóan a diák. Ez azt jelenti, hogy addig tanulhatja a tananyagot, amíg már biztosan tudja. Lehetőség van az öntesztelésre, ami szorongás mentes tanulást, önmegismerést jelent.

A tanulók így már szakértőkként mennek a tanórára, ahol a megbeszélés, gyakorlat, tisztázás, rendszerezés folyhat. Rendkívül sok idő és fáradtság megspórolható.

Természetesen az e-learning anyag előkészítése nem egyszerűen a tananyag bemásolása. A technikai eszközök olyan degradáló használata, mint például a vetített előadásokon a szövegeknek a diára másolása, lényegében súgógépként történő használata, a digitális eszközök és a tanítás megcsúfolása.

A digitális eszközöket is, mint minden eszközt meg kell ismerni, és lehetőségeit minél jobban kihasználni. A vetíthető dia lehetőséget ad szerkesztett táblakép létrehozására, vizuális és auditív anyagoknak az előadásba illesztésére. A hagyományos tanítási rutinhoz hozzárendelt digitális megoldások terméketlen öszvérek. A digitális kor a gyors változások kora. A sikeresen tanítóknak a gyors változtatásra és változásra való képesség az egyik fontos jellemzőjévé válik ebben a kultúrában.

A jövő tanulása-tanítása irányába leginkább az e-tanulás módszere mutat. Már régóta megvannak az alapjai, mint programozott tanulás, de az e-tanulás ennél nagyobb lehetőségeket rejt. A digitális kor nagyon megnövelte az öndifferenciálás eszköztárát. Az információs technika az öndifferenciálásra alkalmas tananyagok készítését is segíti. Nemcsak

7 Forgó Sándor: Az eLearning fogalma. In: Hutter Ottó – Magyar Gábor - Mlinarics József: E-LEARNING 2005

(eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, 2005. 14. 8 Például http://moodle.org

az alapvetően öndifferenciáló e-tanulás és egyéb programozható megoldások által, hanem a könnyen elérhető sokféle információ által is.

Öndifferenciálás

A mindenkinek egyforma tanítási mód olyan, mintha mindenkinek egyforma méretű ruházatot kellene hordania. Lenne, akinek kényelmes lenne, de többeknek túl szoros, másoknak túl bő a statisztikai átlagra szabott viselet. A legjobb, ha mindenki maga választja ki a ruházatát. Az öndifferenciálás az a megoldás, amikor a különféle ruhadarabok között mindenkinek magának kell megtalálnia, melyik számára a legmegfelelőbb. Próbálgatni lehet, és keresni, amíg a mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbbet. A hasonlat folytatható ételekkel, hobbikkal és a tanulással, hiszen ezek mind egyéniek.

Az öndifferenciáló módszerek a tanításban

Az öndifferenciáló módszerek a diákok számára sokféle

modalitásban,

információfeldolgozásban

képesség- és készségterületen, illetve színvonalon

nyújtott tanítást, tananyagot adnak. A diákok választhatnak a lehetőségekből. A tanító megfigyeli, és visszajelzéseivel irányítja a diákok választását (Gyarmathy, 2007a; 2010).

Az öndifferenciáló tanítás előnyei:

a tanuló sokféle módon kipróbálhatja magát, önreflexiója erősödik,

a tanító megismeri a diákjainak az erős és gyenge oldalait, mert a választások ezt a legbiztosabban mutatják,

a tanuló sikereket ér el, és így aktív marad, mert a hozzáértés érzését fenn akarja tartani.

Számos olyan tanulási helyzet van, amely az öndifferenciálásnak megfelelő környezetet teremt. A három öndifferenciálásra alkalmas, az emberi kultúrának régóta részét képező tevékenységterület, a stratégiai játékok, művészetek és a mozgás szerepéről a fejlesztés kapcsán már volt szó, és lesz is még szó az iskolai készségek fejlesztése kapcsán. A kreatív helyzetek, az önálló tanulás és a társas helyzetek szintén az öndifferenciálás terepei, mert a teljesítményhez vezető utak nem egyértelműen kijelöltek, hanem egyéni módon vállalhatók és változtathatók.

Az öndifferenciáló tanulás tanulása

A tanulás természetes formában öndifferenciáló, és az iskolán kívül jól működik. A tudás különböző terepein különböző szinteken tart mindenki, különböző előélettel és érdeklődéssel kezd valami új tanulásába. A digitális bevándorlók különösen nagy leckét kapnak tanulásból. Rendkívül gyorsan kell teljesen új világot megismerniük.

Az első lecke a legkeményebb: a digitális bevándorló megtanul tanulni a gyerekétől. Akinek már eddig is megvolt az attitűdje arra, hogy mindenkitől lehet tanulni, előbbre tart ebben a

leckében. Aki a tanulásban egyenrangú társnak tekinti a tanulót, szintén máshol tart, mint aki tanári magaslatokból tekint a tudatlan tanulóra és agyát üres, a tanár által teleírandó tárhelynek tekinti.

A digitális bennszülötteket a bevándorlók kell, hogy tanulásukkal tanítsák tanítani. Közben megtapasztalják, hogy nem mindegy, hogyan tanulhat az ember. A legjobb, ha mindenki önmagán kezdi az öndifferenciálás elsajátítását. A digitális kultúra tanulása közben mindazok a hatékony tanulási/tanítási módszerek kipróbálhatók, amelyeket a digitális bennszülöttek szívesen használnak.

Az öndifferenciáló tanítás szabályai

Mindent lehet jól és még jobban csinálni, és mindennek megvannak a fogásai, szabályai, amelyek hatékonnyá tesznek egy eljárást. Az öndifferenciálás esetén is sokszor egészen kis részlet figyelmen kívül hagyása okozhat gyengébb eredményt vagy kudarcot. Segít, ha érti az ember, amit tesz.

Az öndifferenciálást segítő szabályok és értelmezésük:

A tanuló maga választja meg a feladatát. Nem azt választja, hogy végzi-e vagy sem a feladatot, hanem azt, hogy melyik feladatot és hogyan végzi. Ezzel könnyen megfigyelhető, ki milyen szinten tart, és milyen módon tud a legjobban tanulni.

A feladatoknak meghatározott célja van. A cél segíti az irányítást és segít megtartani a hangsúlyokat. Szabad böngészéssel is lehet tanulni, de ehhez nem kell tanítás. Gyakran összetévesztik a tanításban a célt az eszközzel. Ha a feladat egy vers lerajzolása, akkor nem mindegy, hogy mi volt a cél: a vers megtanulása, vagy a rajzolás fejlesztése, esetleg a szövegértés, vagy több is ezek közül. A tanítási célnak, céloknak megfelelő a visszajelzés.

A tanulónak több lehetőséget és kevesebb elvárást kell nyújtson a környezet. A siker záloga, hogy a tanuló a képességinek megfelelőnél ne kapjon nehezebb feladatot. A feladatválasztás mellett a "túltanítás" biztosítja ezt, vagyis hogy a diáknak annyi lehetősége van a gyakorlásra, hogy már nem tud hibázni.

A minősítés az öndifferenciáló tanítással nem fér össze. Az öndifferenciálás önjutalmazó rendszer. A tevékenység maga örömet okoz, mert optimális a kihívás, és a legmegfelelőbb modalitásban történik a tanulás. Még a dicséret is visszájára fordulhat, mert azt közvetíti, hogy van jó és rossz választás. A diákok különféle módon haladnak, nincs jó vagy rossz út, mert a célt, amerre haladnak, a tanító felügyeli.

Az öndifferenciálás feladatra irányuló. Az öndifferenciálás során a tanulás célja, a megoldandó feladat kerül fókuszba. Ez lehet tanulnivaló, amit meg kell tanulni, képesség, amit el kell sajátítani.

A fentiekkel és egyéb módszerekkel szemben a leggyakoribb ellenvetés, hogy sok a tananyag, és nincs idő az ilyen időigényes megoldásokra. Vajon akkor mire van idő? Látszat tevékenység a tananyagot végighajtani a diákokon. Mindig tudatosítani kell, mi a cél: a tananyag elvégzése, vagy a tanuló tanulása. A tanulónak a tanulás a fontos, nem a tananyag. Nem véletlenül terjed az önálló tanulás.

Soha nem volt igaz, és most már végkép csupán mítosz, hogy a tanulók a tudásukat az iskolában szerzik. A digitális kultúrában a tanulóknak nem információkra, tényekre, ismeretekre van szüksége, hanem ezeknek a rendszerezésére. Ahhoz, hogy az információkból valódi tudás legyen, amely elraktározásra érdemes és alkalmas, és amely a gondolkodás anyagát adja, az információkat szerkezetbe kell rendezni. Ez a mai tanítás feladata. Az audiovizuális világ tudáskazaljának a literális gondolkodás a rendje.

Tanulásszervezés, tudásszervezés

A jövő tanítójának nagy feladata a tanulásszervezés. A sikeres fejlődést biztosító tanulási környezetet kell kialakítania. Ennek jellemzőinek és elemeinek leírása az eddigiek afféle összefoglalásnak is tekinthető:

A kultúrák mindegyike hatékony eszközöket használ a kognitív működés fejlesztésére. A tanulásban mind segít, mert a digitális kultúra a korábbiakra épül: mozgás, művészet, stratégia, literalitás és most a digitális technika.

A szabad exploráció, tudatos tanulás, értő tanulás egymásra épül.

Számos képességterület fejleszti a gondolkodást, segíti a tanulást.

Az egész agy használata a magas szintű gondolkodás és tanulás alapja.

A leghatékonyabb tanulási helyzet a társas helyzet.

Az önálló tanulás a legkönnyebben vezet az egyén számára legmegfelelőbb tanuláshoz és tudáshoz.

Az öndifferenciálás a tanítást művészetté avatja.

Minél inkább az itt bemutatott módszerek felé változik a tanítás, annál sikeresebbek lesznek a résztvevői. Egyelőre azonban az oktatás kevéssé fogadja el, hogy a megváltozott kultúra és megváltozott agyak megváltozott tanulást jelentenek, és ezért a tanítást is ideje megváltoztatni.

A gyerekek viszont nem várhatnak, amíg az oktatás alkalmazkodik a digitális korhoz. Iskolába járnak, ahol iskolai készségeket kell elsajátítaniuk. Ahhoz, hogy kevesebb diszlexiás és egyéb zavarokkal küzdő diákot fejlesszen ki a predigitális korból itt maradt kövület, az oktatás, meg kell oldani a literális kor készségeinek elsajátítását a digitális kor körülményei között.

A diszlexiás és egyéb specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákok tanítása és fejlesztése jól mutatja azokat a lehetőségeket, amelyek a 21. századi tanításban eredményesek lehetnek. Ahogy minden egyéb tanulást, az iskolai készségek elsajátítását is a tanulás több szintje és formája, valamint a sok képességterület bevonása könnyíti meg.

A tanulmány részlet az alábbi könyvből: Gyarmathy Éva (2012) Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.