UKRAJNA VÖRÖS KÖNYVÉBEN SZEREPLŐ NÖVÉNYEK ÉS ÁLLATOK

Készítette: Varga Gabriella

Turisztikai képzés

NÖVÉNYEK

A fodros káposztagomba (Sparassiscrispa) Egész Európában elterjedt, a fenyvesekben terem, mert az erdeifenyő parazitája, annak gyökerén élősködik. Feltűnően nagy testű gomba, átmérője elérheti akár a fél métert is. Színe halvány krémszínű, termőrétege szalagszerűen tagolt, a lebenyeinek ellaposodó vége barnás árnyalatú. Csak a fiatal, még krémszínű, törékeny példányai ehetők, mert később a termőrétege megkeményedik, és keserű lesz.

Rendszertani besorolás

Ország: Gombák (Fungi)

Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)

Osztály: Himeniális termőtestűek (Hymenomycotina)

Rend: Taplóalakúak (Polyporales)

Család: Káposztagombafélék (Sparassidaceae)

Nemzetség: Sparassis

Tudományos név

Sparassis crispa

(Wulfen, 1838)

Fodros káposztagomba

Epipogium v. Epipogeum Gmel.), a kosborfélék géniusza két fajjal

az óvilág mérsékelt és meleg tájain található. Gyökértelen,

televénylakos; tőkéje nagyon ágas, tarackos, gyenge pikkelyek

fedik. Szára fehéres áttetsző. Magrejtője nem sodort, azért

ajakszirma a felfúvódott sarkantyújával együtt felfelé néz, a többi öt

szirom (mely különben a kosborfélék felső részét alkotja), szakáll

módjára csüng, tehát inkább szakállvirág A hegyi és havasalji

régióban, fagyökerekben élősködik, de általában ritka. Levéltelen

és színtelen növényke, szárát hüvelyező pikkelyek borítják. Leple

sárga, sarkantyúja pedig hússzínű.

Levéltelen bajuszvirág

A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába (Orchidaceae) tartozó védett növény. Hosszú, kúszó gyöktörzsű, kissé szögletes, felül rövid szárú, 30–50 cm magas évelő növény. Alsó levelei széles lándzsásak, tövükön a legszélesebbek, a felsők fokozatosan keskenyedők, méretük is csökken. A virágzat laza fürt, többé-kevésbé egy oldalra néző, bókoló virágokkal. A külső lepellevelek pirosas erezetűek, a belsők fehérek, rózsaszín tövűek. A mézajak fehér, csúcsi része pajzs alakú, hullámos csipkés szélű piros erű, nektárt termelő tövi részéhez keskeny „nyakkal” csatlakozik. Élőhelye: Lápok, láprétek, 1300 m-ig.

Elterjedése:Közép- és Észak-Európa, Észak-Skandinávia kivételével, Dél-Európa, Olaszország középső részéig. Hazánkban veszélyeztetett, védett faj. Virágzás:Június-augusztus

Rendszertani besorolás

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Egyszikűek (Liiopsida)

Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)

Család: Kosborfélék (Orchidaceae)

Alcsalád: Epidendroideae

Nemzetség: Epipactis

Faj: E. palustris

Tudományos név

Epipactis palustris

(L.) Crantz (1769)

Mocsári nőszőfű

A növény közismert kék virága az Alpok

szimbóluma.

A valaha elterjedt tárnics nagyon ritka növénnyé

vált, élőhelyén most már szigorúan védett.

A tárnics a sziklakertek klasszikus lakója.

Tipikus hegyvidéki növény lévén jelentős

szerepet tölt be a "természetes" kertekben. Az

alacsony növésű, párnás egyedek kövek és

sziklák között csinos szőnyeget alkotva

terjednek. A talajnedvesség legyen olyan

alacsony, amennyire csak lehet.

A különleges, harangalakú virágok melyeknek

színe kék, májustól késő őszig virágoznak.

Tárnics

CSORBA FŰZ.

SALIX RETUSU L. – (SALIX KITAIBELIANA WILLD. – TERM. R:: FŰZFAFÉLÉK.

SALICACEAE.) – CSERJE. 8–25 CM. SZÁRA LECSEPÜLT, ALIG FELEMELKEDŐ.

LEVELE VISSZÁS TOJÁSDAD, GYAKRAN KISSÉ KICSIPETT; DE LEHET

HOSSZÚKÁS IS ÉS AKKOR ALAPJA RENDESEN ÉKFORMÁN KESKENYEDIK.

MINDKÉT LAPJÁN ÉLÉNK ZÖLD; ÉP, VAGY TÖVÉN MIRIGYESEN PILLÁS. BARKÁJA

LAZA VIRÁGÚ, RÖVID KOCSÁNYÚ. TEREM HAZÁNK HAVASAINAK TÖRMELÉKES,

FÜVES HELYEIN.

A NÖVÉNY 5–25 CM MAGAS, TŐLEVELEI 1–

10 CM HOSSZÚAK, 0,2-0,3 CM SZÉLESEK,

FONÁKUK FEHÉREN LISZTES, INNEN KAPTA

A NÖVÉNY A NEVÉT. VIRÁGAI KICSIK, A

PÁRTA CSÖVE LEGFELJEBB MÉG EGYSZER

AKKORA, MINT A CSÉSZE. A DÚS ERNYŐT

ALKOTÓ VIRÁGOK SZÍNE A CIKLÁMEN

LILÁTÓL A VÖRÖSESLILÁIG VÁLTOZHAT. A

PÁRTA ÖTTAGÚ, CIMPÁI KICSÍPETTEK,

TORKA SÁRGA. A CSÉSZELEVELEK ZÖLDEK,

3–6 MM HOSSZÚAK. TERMÉSE 5–9 MM

HOSSZÚ TOK. APRÓ MAGVAI JÓ

CSÍRÁZÓKÉPESSÉGŰEK. ÁPRILIS-

JÚLIUSBAN VIRÁGZIK. SZUBARKTIKUS-

ALPIN JELLEGŰ CIRKUMPOLÁRIS FAJ. ÜDE

ÉS NEDVES, MESZES, TŐZEGES

LÁPRÉTEKEN FORDUL ELŐ MAXIMUM 3000

MÉTERES MAGASSÁGIG (ALPOK,

KÁRPÁTOK).

A FEHÉR IBOLYA (VIOLA ALBA) A LEGÚJABB

RENDSZEREZÉSEK SZERINT A

MALPIGHIALES RENDBE ÉS A IBOLYAFÉLÉK

(VIOLACEAE) NÖVÉNYCSALÁDJÁBA

TARTOZÓ FAJ. VIRÁGA TÖBBNYIRE FEHÉR,

DE IBOLYASZÍNŰ VÁLTOZATA IS VAN.

TERMÉSE TOK. MEZOFIL, LOMBERDEI FAJ.

FŐKÉPP A SZÁRAZ TÖLGYESEK (MECSEKI

MÉSZKEDVELŐ OLASZ TÖLGYES)

ALJNÖVÉNYZETÉBEN NŐ, DE GYAKORI A

SZÁRAZ ÉS FÉLSZÁRAZ SZIKLAI ÉS PUSZTAI

GYEPEKBENNYÁRI LEVELEI ÁTTELELNEK.

MÁRCIUSTÓL MÁJUSIG VIRÁGZIK; A BARNA

AVARBAN FELTŰNŐ A FEHÉR VIRÁG.

MAGVAIT A HANGYÁK TERJESZTIK.

Lisztes kankalinFehér ibolya

KÖZÖNSÉGES TISZAFA

LASSAN NÖVŐ, DE IGEN HOSSZÚ ÉLETŰ

NÖVÉNY, PÉLDÁNYAI 500–1000, EGYES

ESETEKBEN AKÁR 2000 ÉVET IS

MEGÉRNEK. KÖZEPES HŐIGÉNYŰ,

ÁRNYÉKTŰRŐ NÖVÉNY. FÁJA

VÖRÖSESBARNA, IGEN KEMÉNY, TÖMÖR. A

NYESÉST JÓL BÍRJA, ÍGY PARKOKBAN,

KERTEKBEN SZÉP FORMÁK HOZHATÓK KI

BELŐLE – TÖBB MINT 200 TERMESZTETT

VÁLTOZATA ISMERT.

EREDETI ÉLŐHELYÉN VÉGVESZÉLYBEN

LÉVŐ NÖVÉNY

LASSAN NŐ, ÁM IGEN MAGAS KORT

MEGÉRHET, AZ EDDIG MÉRT LEGNAGYOBB

TÖRZSÁTMÉRŐVEL, 4 MÉTERREL

RENDELKEZŐ PÉLDÁNY VALÓSZÍNŰLEG

2000 ÉVES IS LEHET. ÁLLÍTÓLAGOSAN

5000–9500 ÉVES FÁK IS LÉTEZNEK. A

KÖZÖNSÉGES TISZAFA A LEGHOSSZABB

ÉLETŰ EURÓPAI NÖVÉNYFAJ. A

MAGKÖPENYT KIVÉVE A FA MINDEN RÉSZE

MÉRGEZŐ.

A LEVELEK 3-SZOROSAN SZÁRNYALTAK, A LEVÉL LEMEZ SÖTÉTZÖLD, FÉNYES,

ÁTTELELŐ, 10-30 CM HOSSZÚ, RENDSZERINT HÁROMSZÖG ALAKÚ, A LEVÉLNYÉL BARNÁS,

SOKSZOR HOSSZABB A LEMEZNÉL. AZ ELSŐRENDŰ SZÁRNYAK LÁNDZSÁSAK VAGY

ELLIPTIKUSAK, KIHEGYEZETTEK, A MÁSODRENDŰEK ÉK ALAKBAN ELKESKENYEDŐK,

CSÚCSUK LEKEREKÍTETT, FOGAS SZÉLŰEK. A SZÓRUSZOK GYAKRAN AZ EGÉSZ LEVÉL

FONÁKOT BEBORÍTJÁK.

SPÓRASZÓRÁS:

JÚLIUS-SZEPTEMBER.

MÉRET:

10-30CM

ÉLŐHELY:

MÉSZKERÜLŐ ERDŐKBEN, SZIKLAGYEPEKBEN.

Fekete fodorka

ZÖLDES SARKVIRÁG

A sarkvirág fajok a kevésbé feltűnő

kosborok közé tartoznak, halvány színű,

laza virágfürtjeiket nem könnyű észrevenni

az erdők árnyas, napfény pontozta talaján.

A vékony, felálló szár finoman bordázott.

Két vagy három tőlevele van, ezek nagyok,

tojásdadok, ép szélűek, fényes sötétzöldek.

A szárlevelek jóval kisebbek, lándzsa

alakúak, ülők. A sárgás vagy zöldes fehér

virágok laza fürtöt alkotnak a szár végén. A

mézajak osztatlan, keskeny-szálas. Az két

oldalsó lepel kissé csavartak, szétállóak, a

többi lepel lazán összeborul, sisakszerűen.

A kétlevelű sarkvirágtól egy bélyeg alapján

lehet jól elkülöníteni: a sarkantyú vége nem

hegyes, cérnaszerű, hanem kiszélesedik.

Termése tok, mely több tízezer,

lisztfinomságú magot rejt. Május és június

hónapban virágzik idősebb, napos talajú

tölgyesekben, erdei tisztásokon, ritkán

réteken is találkozhatunk vele.

ZÖLDIKE

A zöldike ujjaskosbor, zöldike vagy hegyi zöldike a kosborfélék családjába tartozó növényfaj. Más Dactylorhiza fajokkal könnyen hibridizálódik.

Rendszertani besorolás

Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Egyszikűek (Liiopsida)

Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)

Család: Kosborfélék (Orchidaceae)

Alcsalád: Kosborformák (Orchidoideae)

Nemzetség: Dactylorhiza

Faj: D. viridis

Tudományos név

Dactylorhiza viridis

EURÓPAI KAKASMANDIKÓKÁRPÁTALAI ÁRVALÁNYHAJ

. Erythronium dens-canis L.Megtalálható Kárpátalja 200 – 1500 m tengerszint feletti lomblevelű erdeiben.Védett a Kárpáti bioszféra Rezervátum területen és a Kárpáti Nemzeti parkban

Ковиль закарпатскийStipa transcarpatica KlokoMegtalálható a Nagyszőlős melletti Fekete hegyen.

A HEGYI ÁRNIKA MÉSZKERÜLŐ FAJ, HEGYI RÉTEKEN, ERDŐSZÉLEKEN, SZŐRFŰ-

GYEPEKBEN NŐ. TÖBBNYÁRI NÖVÉNY, MAGASSÁGA 30–60 CM, GYÖKTÖRZZSEL

TENYÉSZIK. AZ ALSÓBB LEVELEK 5–15 CM HOSSZÚAK, 2–5 CM SZÉLESEK,

VISSZÁS-TOJÁSDAD ALAKÚAK ÉS TŐLEVÉLRÓZSÁT ALKOTNAK. A FELSŐBB

SZÁRLEVELEK ÜLŐK, A SZÁRON ÁTELLENESEN HELYEZKEDNEK EL,

HOSSZÚKÁS-LÁNDZSÁS VAGY ELLIPTIKUS ALAKÚAK, TOMPÁK, KISSÉ HÚSOSAK,

CSAKNEM KOPASZAK, ÉPEK, SZÉLÜK TÖBBNYIRE ÉP VAGY RITKÁN KISSÉ

FOGAZOTT. A SZÁRON FEJLŐDŐ, ÖSSZESSÉGÉBEN SÁRGA–NARANCSSÁRGA

SZÍNŰ, 1–5 FÉSZEKVIRÁGZAT MÁJUSTÓL JÚLIUSIG VIRÍT, AZ ESETLEGES

MÁSODVIRÁGZÁS AUGUSZTUSIG ELTART. A NÖVÉNY ARNICINT,

SZESZKVITERPÉN-LAKTONOKAT (HELENALINT, DIHIDROHELENALINT),

FLAVONOIDOKAT, ILLÓOLAJAT, CSERZŐSAVAT TARTALMAZ. VADON NÖVŐ

PÉLDÁNYAINAK GYŰJTÉSE TILOS, MERT VÉDETT!

Hegyi árnika

ÉRDEKES MEGJELENÉSŰ NÖVÉNY. A VÍZI PÁFRÁNYOK KÖZÉ TARTOZIK. TÁPANYAGBAN GAZDAG, LASSÚ FOLYÁSÚ VAGY ÁLLÓ VIZEKBEN FORDUL ELŐ, A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN, MOROTVÁKBAN, HOLTÁGAKBAN, AHOL A VÍZ HAMAR FELMELEGSZIK. A VÍZ FELSZÍNÉN ÚSZIK. A LEVÉL ÖSSZETETTNEK TŰNIK, EZ AZONBAN TULAJDONKÉPPEN A GYÖKTÖRZS, MELYEK HÁROM LEVÉLKE FEJLŐDIK, EBBŐL KETTŐ VAN A VÍZ SZÍNE FELETT, EZEK KEREKDED, ÉP SZÉLŰEK, FELÜLETÉN PAPILLÁKKAL, MELYEK MEGAKADÁLYOZZÁK, HOGY VIZES LEGYEN, ÉS ELROHADJON. A HARMADIK LEVÉLKE MÓDOSULT, GYÖKÉRSZERŰ, A VÍZ ALATT TALÁLHATÓ. VIRÁGA ÉS TERMÉSE NINCS, SPÓRÁVAL SZAPORODIK. VÉDETT FAJ.

A virágos szakállzuzmó Európa hegységein gyakori.

A telep hengeres, fonal alakú, sima vagy kissé

érdes, sárgászöld-szürkészöld színű, villásan,

tömötten elágazó, bokorszerű, ágai mintegy 1

milliméter vastagok, alapi részük gyakran

kiterjedten feketés, szorédiumai és izidium-

csoportjai (ivartalan szaporodási szervek)

nincsenek, a főágakat gyakran sűrűn álló, hengeres

papillák borítják. Fibrillumok (többnyire egyenlő

méretű, igen rövid oldalágak) rendszerint nagy

számban találhatók, és a telep ágait nagyrészt

takarják. A felső kéreg kristályos usninsav-

lerakódásokat tartalmaz; a bélréteg pókhálószerűen

vékony; a központi ág erőteljes, a főágak csaknem

mindegyike korong alakú apotéciumban (a zuzmó

termőteste) végződik. A 3-10 milliméter széles

apotéciumok karimája gazdagon pillás. A virágos

szakállzuzmó a hegyvidéki övezetben, ködösebb

helyeken, tűlevelű fák kérgére és öreg

faszerkezetekre telepedve él.Rucaöröm

Virágos szakállzuzmó

POMPÁS KOSBOR

Az pompás kosbor (tudományos nevén: Orchis laxiflora subsp. elegans) az orchideafélék vagykosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény. 30-70 cm magas, erőteljesnövekedésű faj. A szár vastag, gyengén barázdált, leveles. A levelek hosszúkás-lándzsásak,tövüktől a csúcsukig lassan keskenyedők, 20-25 cm hosszúak és 1,5-2,5 cm szélesek. Avirágzat hosszú (15-20 cm), sokvirágú, viszonylag tömött fürt. A virágok nagyok (15-20 mm),sötétvörösek vagy lilák. A mézajak tojásdad, ép vagy alig karéjos, a középső karéj az oldalsókkalegyenlő; a tövén világos rózsaszín vagy fehéres folt látható. A sarkantyú egyenes, bő, tompavégű, és a magházzal megközelítőleg azonos méretű.

Előfordulása: Inkább mészkerülő; nedves kaszálók, láprétek, magasok, nádasok faja.

Virágzása: Május vége - júniusban virágzik.

MOCSÁRI KARDVIRÁG

Jellemző élőhelyei a láp- és üde sztyepprétek. A mocsári kardvirág 30-50-(90) cm magas évelő, hagymagumós növény. A Magyarországon szintén előforduló réti kardvirágnál (Gladiolusimbricatus L.) rendszerint kisebb termetű, kevesebb virágú és korábban (június-július) nyíló. A levelek 0,8-1,5 cm szélesek, szálasak, hosszan hegyesedő csúcsban végződnek, számuk 4-5. Virágai bíborpirosak, tölcséres alakúak, 3–4 cm nagyságúak, amelyek a szár csúcsán 2-10-esével laza egy oldalra néző füzért alkotnak. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél hosszabb a lepel felénél. Az alsó állású lepellevelei hosszanti fehér sávval tarkítottak. Termése lekerekített végű, tompa visszás-tojásdad alakú tok, amely a legnagyobb szélességénél közel kétszer hosszabb.

ŐSZI KIKERCS (ŐSZIKE)

Colchicum autumnale L.

Megtalálható a Kárpátok alacsonyhegységi övezetének rétein.

Védett a Kárpáti Bioszféra Rezervátum területén a Kárpáti, Ungi Nemzeti parkokban.

ERDEI HOLDVIOLA

Lunaria rediviva L.Megtalálható Kárpátalja lomblevelű erdeiban és a kivágott erdőterületeken.Védett a Kárpáti Bioszféra Rezervátum területén, a Kárpáti és Ungi Nemzeti parkokban.

ÁLLATOK

Európai nyérc Az európai nyérc (Mustela lutreola) az

emlősök osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Az európai nyérc Észtországban, Oroszországban, Ukrajnában, Spanyolországban, Franciaországban és Romániában él. Az európai nyérc állományai rendkívül megfogyatkoztak, mondhatni, hogy napjaink legveszélyeztetettebb menyétféléjéről van szó. Testhossza a farkával együtt 35-58 centiméter, testtömege: nagyjából 1 kilogramm. Törzse megnyúlt, karcsú; lábai rövidek, köztük az ujjakat úszóhártya köti össze. Bundája egyöntetűen barna színezetű, a tarkójától a farkáig sötétebb árnyalatú, mint az oldalakon. A test alsó fele szürkésbarnába átmenő. Torokfoltja kicsi, világos sárga vagy fehéres. Felső ajka elől, alsó ajka pedig egészében fehér. Főleg a vizes élőhelyekhez kötődik, a tavak, folyók, patakok szakadékos partjait, nádasait, a partok sűrű növényzetét szereti. Tápláléka főleg kisebb halakból áll, de elfogyasztja a békákat is és a folyami rákot, valamint a kisebb vízimadarakat.

AZ ANTARKTISZON KÍVÜL MINDEN FÖLDRÉSZEN MEGTALÁLHATÓ. A

NYÍLT TEREPEKEN, ILLETVE ERDŐSZÉLI TERÜLETEKEN SZERET

VADÁSZNI. TESTHOSSZA 33-35 CENTIMÉTER, SZÁRNYAINAK

FESZTÁVOLSÁGA 85-93 CENTIMÉTER, TESTTÖMEGE 240-350 GRAMM. A

SZÍV ALAKÚ ARCFÁTYOL A GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK CSALÁDJÁNAK

JELLEGZETES VONÁSA. KÖZEPES TERMETŰ, KARCSÚ TESTŰ, HOSSZÚ

SZÁRNYÚ ÉS LÁBÚ BAGOLY. SZÍV ALAKÚ ARCA VILÁGOS, SZEME SÖTÉT.

RÖPTE EMLÉKEZTET AZ ERDEI FÜLESBAGOLYÉRA, LASSÚ, CSAPONGÓ

ÉS ELEGÁNS. RÖPTÉBEN HOSSZÚ NYAKÚNAK, RÖVID FARKÚNAK

LÁTSZIK, LÁBÁT SZITÁLÁS KÖZBEN GYAKRAN LELÓGATJA. TOLLAZATA

JELLEMZŐEN NAGYON VILÁGOS. ÉJSZAKA AKTÍV RAGADOZÓMADÁR,

SZINTE HANGTALANUL REPÜL. AZ EMBER ÁLTAL MEGMUNKÁLT FÖLDEK

JÓ VADÁSZTERÜLETET JELENTENEK SZÁMÁRA ÉS ELŐSZERETETTEL

FOGYASZTJA A KÁRTÉKONY RÁGCSÁLÓKAT. SZÉLES

ZSÁKMÁNYREPERTOÁRRAL RENDELKEZIK, FOGYASZT RÁGCSÁLÓKAT,

CICKÁNYOKAT, MADARAKAT, SŐT RITKÁN DENEVÉRT ÉS KÉTÉLTŰEKET

IS.

Gyöngybagoly

UHUEurópában és Ázsiában él. Kerüli

az emberi településeket, a

nehezen megközelíthető, sziklás,

szakadékokkal szabdalt

területeket kedveli, amelyeket

elszórt fák borítanak. A

legnagyobb bagolyfajok egyike,

magassága 65 centiméter,

szárnyfesztávolsága 160

centiméter, farkhossza 26

centiméter. A tojó nagyobb és

nehezebb, mint a hím, tömege

1800-4500 gramm között van.

Háta rozsdabarna, feketés

vonalkákkal, hasi része sárgás,

hullámos barna rajzokkal. Tollfülei

jól láthatók. Lábai tollasak,

szárnyai nem érnek a farka

végéig. Horgas csőre van, amivel

könnyen tudja tépni a zsákmányát

. Magányosan élnek, csak a

költési időszakban állnak össze.

Rendkívül érzékenyek élőhelyük,

környezetük változásaira.

Az európai vidra, vagy gyakran csak röviden vidra (Lutra

lutra) részben vízben élő ragadozó emlősállat. A szabad

természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpát-

medencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Az ujjai

közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a

gyors úszást segíti elő. Testtömege: 3-14 kg. Testhossza:

46-82 cm. Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-

Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél-

Délkelet-Ázsiában a mangrove-mocsarakban, a

bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós

mocsarakban is megtalálható. Magányosan él. A párzási

időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem

alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga

ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik

vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék

bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a vélekedésekkel

ellentétben nem általános.

Tápláléka változatos lehet, de döntően halakból, emellett

kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból és egyéb

rágcsálókból, olykor gerinctelen állatokból - kagyló,

nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák - áll. Az

elfogyasztott halak mérete, faja adott vízterülettől függ,

de általában a kisebb, úszás közben könnyen

elfogyasztható, tömeges fajokat zsákmányolja.

Esetenként jóllakottan, játékból is halászik.

Idejének csak kis részét tölti a vízben vadászattal és

játékkal, döntő részben - a többi emlős ragadozóhoz

hasonlóan - a vízparton, vackában pihen, alszik.

Vidra

KELET-EURÓPÁBAN ÉS KÖZÉP-ÁZSIÁBAN

KÖLT, ŐSSZEL DÉLRE VONUL, ELJUT

AFRIKÁBA, INDIÁBA ÉS AUSZTRÁLIÁBA IS.

AZ ÁZSIAI SZTYEPPTAVAK , MOCSARAK

LAKÓJA. ÁTLAGOS TESTHOSSZA 22-24

CENTIMÉTER, SZÁRNYFESZTÁVOLSÁGA 55-

59 CENTIMÉTERES, TESTTÖMEGE 50-85

GRAMM. KARCSÚ, HOSSZÚLÁBÚ FAJTA.

CSŐRE VÉKONY ÉS EGYENES. SZÁRNYAI

SÖTÉTEK, HOMLOKA ÉS A TORKA FEHÉR.

LÁBAI OLAJZÖLDEK. NYUGALMI

TOLLRUHÁJA VILÁGOSABB. A

VÍZFELSZÍNRŐL SZEDEGETI

VÍZIROVAROKBÓL ÉS FÉRGEKBŐL ÁLLÓ

TÁPLÁLÉKÁT. A HÍMEK NÁSZREPÜLÉSSEL

CSÁBÍTJÁK A TOJÓKAT. TAVAK, MOCSARAK

PARTJÁN AZ ALACSONY FŰBE RAKJA

FÉSZKÉT. A FÉSZKELÉSI IDŐSZAK MÁJUS

KÖZEPÉTŐL JÚNIUS DEREKÁIG TART.

FÉSZEKALJA 3-4 TOJÁSBÓL ÁLL.

RÉTISAS

Igen sokféle élőhelyen előfordul, de

táplálkozása miatt elsősorban a vizes

területek (tengerpartok, folyók, tavak

vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit.

Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket,

a tengerparton pedig a magasabb

sziklapárkányokat. A fiatalok sötétbarna

színűek és farkuk, a csőrük sötét színű,

az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg

a farkuk fehér színű és sokkal világosabb

a tolluk. Testmagassága 76-92

centiméter, szárnyainak fesztávolsága

193-244 centiméter. A hím 3100-5400

gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú.

Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat,

hüllőket és kisebb emlősöket esznek.

Viselkedésükre fiókakorukban a

káinizmus jellemző.

Tavi cankó

KÉK FADONGÓ

Kb 20 mm-es, méh szerű hártyásszárnyú.

Acélkék ibolyás árnyalattal csillogó

szárnyai is jól megkülönböztetik a többi

bundás méh-től. Általában áttelel és ha a

tavaszi napsugár a szunnyadó

rovarvilágot ismét életre kelti, a dongók

is előbújnak rejtekeikből és éles

zümmögés közben röpdösik körül a

virágzó fűzfákat. Korhadt fatörzsekben,

fabódék kiszáradt oldalfalában, régi

villanyoszlopokban kaparja ki függőleges

járatait.

A HÍMEK SZÁRNYHOSSZA 2,6 CM, A NŐSTÉNYEKÉ

VALAMIVEL NAGYOBB, EGYÉBKÉNT TELJESEN

EGYFORMÁK. TESTE FEKETE, POTROHA

SZELVÉNYEIN NARANCSSÁRGA OLDALPÖTTYÖK

LÁTHATÓK. JELLEGZETES RAJZOLATA ÉS

SZÁRNYFORMÁJA ALAPJÁN KÖNNYŰ FELISMERNI,

MÁS HAZAI FAJJAL NEM TÉVESZTHETŐ ÖSSZE.

ALAPSZÍNE SÁRGA, FEKETE RAJZOLATTAL, A

HÁTULSÓ SZÁRNYAKON PIROS

SZEGÉLYPONTOKKAL. MELEG ÉS SZÁRAZ

VIDÉKEK, FŐKÉNT FELHAGYOTT SZŐLŐK,

GYÜMÖLCSÖSÖK 1000 M MAGASSÁGIG. A KÁRPÁT-

MEDENCE BELSEJÉBEN GYAKORI, DE A

HEGYVIDÉKEN SZÓRVÁNYOS ÉS RITKA. EGYETLEN

NEMZEDÉKE A HÚSVÉTI IDŐSZAKBAN, ÁPRILIS-

MÁJUSBAN REPÜL. A LEPKE A HERNYÓ

TÁPNÖVÉNYEIRŐL KAPTA NEVÉT, MIVEL MINDIG

ANNAK KÖZELÉBEN FORDUL ELŐ. HERNYÓJA

KIZÁRÓLAG A FARKASALMAFÉLÉK

(ARISOLOCHIACEAE) LEVELEIT FOGYASZTJA. A

NYUGATI ORSZÁGOKBAN A FARKASALMALEPKE AZ

UTÓBBI IDŐKBEN IGEN MEGRITKULT, EZÉRT

FOKOZOTT VÉDELMET IGÉNYEL.

Farkasalmalepke

FEJÉNEK ÉS TÖRZSÉNEK HOSSZA ÉLŐHELYÉTŐL ÉS

NEMTŐL FÜGG: EURÓPÁBAN 20-33 CENTIMÉTER,

ÉSZAK-AMERIKÁBAN ELÉRI A 44 CENTIMÉTERT. A

HÍMEK AKÁR KÉTSZER AKKORÁK IS LEHETNEK, MINT

A NŐSTÉNYEK. FARKA 8-12 CENTIMÉTER HOSSZÚ,

TESTTÖMEGE 70-245, NÉHA 440 GRAMM IS LEHET.

TESTE IGEN KARCSÚ ÉS NYÚLÁNK.

ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMONDHATÓ, HOGY A NEDVES

ÉLŐHELYEKET KEDVELI. LEGINKÁBB A NYÍLT

TERÜLETEK, ÍGY A MEZŐK, RÉTEK, FOLYÓ- ÉS

TÓPARTOK LAKÓJA. ELŐFORDUL SZÁNTÓFÖLDEKEN

IS, AHOL MINDIG SOK RÁGCSÁLÓRA SZÁMÍTHAT. A

HEGYVIDÉKEKEN 3400 MÉTER MAGASRA HATOL FEL.

A ZÁRT ERDŐSÉGEKET KERÜLI.

OBLIGÁT RAGADOZÓ: ELSŐSORBAN KISEBB

RÁGCSÁLÓKAT, MADARAKAT FOGYASZT; JOBB HÍJÁN

A ROVAROKRA, LÁRVÁKRA, VAGY AKÁR A

DÖGEVÉSRE IS RÁFANYALODHAT.

TECHNIKÁS, ÜGYES VADÁSZ. GYORSASÁGÁNAK

KÖSZÖNHETŐEN NÁLA NAGYOBB ÁLLATOKAT IS

ZSÁKMÁNYOLHAT.

KÖZELI ROKONÁHOZ, A MENYÉTHEZ HASONLÓAN A

HERMELIN IS ÉRT HOZZÁ, HOGY KÉNYELMESSÉ

TEGYE TANYÁJÁT. FÖLDI LYUKAKBAN, VAKOND- ÉS

HÖRCSÖGTANYÁKON, SZIKLAHASADÉKOKBAN,

FALREPEDÉSEKBEN, KŐRAKÁSOK ALATT, FÁK

ODVÁBAN, LAKATLAN ÉPÜLETEKBEN ÉS SZÁZ MÁS

EFFÉLE BÚVÓHELYEN ÜTI FEL TANYÁJÁT.

A NAPPALT RENDSZERINT ÁTALUSSZA, ÉS

ALKONYATKOR INDUL PORTYÁRA, DE HA ÉHES,

FÉNYES NAPPAL, AZ EMBEREK SZEME LÁTTÁRA IS

VADÁSZIK.

Hermelin

VADMACSKA

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadozók rendjébe,

azon belül a macskafélék családjába tartozó faj.

Kisméretű ragadozó, amely Európában, Ázsia nyugati

részén és Afrikában honos. Kisemlősökkel,

madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl.

halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Főleg a

nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli.

vagy erősebben "hangsúlyozott" fekete

harántcsíkokkal. Hosszuk (farokkal) 80 és 110 cm

közötti, súlyuk évszakonként és nemenként

különböző, általában 4 és 6 kilogramm között mozog.

Az afrikai alfajok valamivel kisebbek és világosabb

szürkésbarnák. A vadmacskák különösen félénk,

óvatos állatok. Általában elkerülik az emberi

lakóhelyeket. Magányosan élnek. Az európai

vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-,

közép-, és kelet-európai erdőkben, illetve Skóciában

és Törökországban él. Külső megjelenésre sokkal

zömökebb testalkatú, mint a sivatagi macskák és a

házimacskák. Vastag, tömöttebb bundája és nagyobb

mérete - hím 5–7 kg, nőstény 4–5 kg -

megkülönböztető határozó bélyege. Vadászati

leírásokban ennél nagyobb kandúrokról is

beszámoltak, melyek súlya ritkán a 8 kg-ot is

meghaladta. Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a

végéig egyformán vastag farka, melyen 5-7 fekete

gyűrű található, és a csúcsa mindig tompán végződik.

A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult

házimacskával. A házimacskákkal ellentétben,

leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktívak.

A TAVI DENEVÉR NAGYOBB, MINT A

HOSSZÚLÁBÚ DENEVÉR. AZ ALSÓ COMB ÉS A

BŐRVITORLA CSUPASZ, A FÜLFEDŐ KICSI, A

FÜLHOSSZ FELÉNÉL IS RÖVIDEBB. HÁTI

OLDALA ÉLESEN ELÜT A VILÁGOS ALSÓ

OLDALTÓL. A TAVI DENEVÉR A VIZEK

KÖZELSÉGÉT KEDVELI. TÁPLÁLÉKA ROVAROK.

TÉLI ÁLMÁT BARLANGOKBAN ALUSSZA ÁT.

MÉG KEVÉSSÉ VIZSGÁLT FAJ.

Európában és a Kaukázusban honos,

ezen kívül előfordul Marokkóban és a

Kanári-szigeteken is. Erdős

hegyvidékek lakója, de síkságokon is

él. Testhossza 4,4–5,8 centiméter,

farokhossza 4,1–5,4 centiméter,

magassága 0,6–0,75 centiméter,

alkarhossza 3,5–4,1 centiméter és

testtömege 6–8,5 gramm. Közepes

termetű fülei rövidek és szélesek, a

fejtetőn összenőttek. Háta nagyon

sötét, hasa valamivel világosabb.

Karcsú testű, orra széles, rövid. A

fülfedő széles és hegyes, háromszög

alakú; szárnya széles. A farokcsúcs

kiáll a farokvitorlából. Kevéssé

érzékeny a fagyra, ezért nagy hidegben

is barlangbejáratoknál tartózkodik, ahol

az állatok a mennyezeten szabadon

lógnak. Már kora este vadászni indul.

Pisze denevér

Tavi denevér

KÖVIRIGÓ

Rigó nagyságú, mintegy 17-21 cm testhosszú madár. A nászruhás hím jellegzetes kék-vörös-fehér mintázatáról könnyen felismerhető. A tojók és a fiatalok barnás színűek, de a hasonló kék kövirigó tojójánál és fiataljainál világosabbak. Száraz, délre néző, sziklakibúvásokkal tarkított kopár hegyoldalak madara. Nyáron sokféle rovart fogyaszt, de zsákmányul ejt kisebb gyíkokat is. Ősszel bogyókat is fogyaszt. Fészkét sziklarepedésekbe, üregekbe rakja, fészekalja 4-5 tojásból áll.

A KONTINENSTŐL TÁVOLABB ESŐ

SZIGETEKET, MINT KORZIKA, SZARDÍNIA,

SZICÍLIA ÉS CIPRUS, AHONNAN HIÁNYZIK.

ERDŐS TERÜLETEKET KEDVEL, OLYKOR

VÁROSI PARKOKBAN IS ELŐFORDUL.

HEGYVIDÉKEN 2000 MÉTERES MAGASSÁGIG

FORDUL ELŐ. A BORZ NAGYJÁBÓL 90

CENTIMÉTER HOSSZÚ (EBBŐL 15

CENTIMÉTER A FAROK HOSSZA) ÉS 15-20

KILOGRAMM SÚLYÚ ÁLLAT. A HÍMEK

VALAMIVEL NAGYOBBAK, MINT A

NŐSTÉNYEK. SZŐRZETE IGEN JELLEGZETES

MINTÁZATÚ, HASA FEKETE, HÁTA VISZONT

EZÜSTSZÜRKE. POFÁJA FEHÉR, RAJTA AZ

ORRÁTÓL A SZEMÉN ÁT A FÜLÉIG HÚZÓDÓ

FEKETE SÁVVAL. NAPPAL SŰRŰ

ALJNÖVÉNYZETŰ ERDŐKBE VONUL VISSZA,

DE ELSŐSORBAN NYÍLTABB TERÜLETEKEN

KERESI TÁPLÁLÉKÁT. ESETENKÉNT

FELKERESI A KULTÚRTERÜLETEKET IS,

AMELY TULAJDONSÁGA MIATT KÁRTEVŐNEK

TARTJÁK. JELLEGZETES MOZGÁSÁRÓL,

HANGOS CSÖRTETÉSÉRŐL MESSZIRŐL

FELISMERHETŐ, BÁR ÓVATOSSÁGA MIATT

RITKÁN LÁTHATÓ. ALKONYAT UTÁN

AKTIVIZÁLÓDIK, A NAPPALT ÜREGÉBEN TÖLTI.

Az ürge (Spermophilus, korábban:

Citellus) az emlősök (Mammalia)

osztályának a rágcsálók (Rodentia)

rendjébe, ezen belül a mókusfélék

(Sciuridae) családjába tartozó

nem.Növényeket eszik, főleg fűféléket

és magvakat, de kifosztja a madarak

fészkét is. Telepes állat. Kétféle

kotorékot ás: külön éjszakai és téli

búvóhelyet, és külön nappali, rövid

időre használt menedéket. Téli álmot

alszik.

Borz

Ürge

Testhossza 62-67 centiméter, szárnyfesztávolsága

190 centiméter körüli. A hím tömege 1200-2000

gramm, a tojó 1300-2200 gramm. Hátoldala

szürkésbarna, kézevezői sötétek. Szárnya és teste

alulról fehér, mellén sötét szalag, de ez hiányozhat

is. Szeme sárga, csőre kicsi. Csak közelről ismerni

fel lábai és csőre palakék színét. Nagy feje kissé

bagolyszerű. Határozott röptű, szárnyát

mozdulatlanul tartva kering, gyakran egy helyben

lebeg (szitál). Sötét szárnycsúcsai élesen elütnek

szárnyai finoman csíkolt alsó részétől. Bár kedveli

az erdőket, vadászathoz nyílt területre van

szüksége. Főleg siklókkal táplálkozik, de időnként

gyíkokat, békákat, kisebb emlősöket és madarakat

is zsákmányol. Speciális tápláléka miatt nagy

vadászterületre van szüksége, amelyet a

levegőben vitorlázva kutat át zsákmány után. Ha

kinézett egy zsákmányállatot, a levegőben szitálva

lebeg felette. Akár 2 méteres kígyókat is

megtámad, szárnyaival csapkodva körbetáncolja

azokat, így a kígyó nem talál biztos célpontot

halálos marásához. Azután a kígyászölyv elkapja a

nyakánál, ezzel el is dőlt a harc. Többnyire egy

fakoronára repül falatozni a csőrében himbálódzó

kígyóval, a kisebb példányokat repülés közben is

megeszi. A nagyobb kígyókat a hím begyében is a

fészekhez viheti, a fióka aztán onnan húzza ki. A

kígyászölyv vonuló madár, a telet az egyenlítői

szavannákon tölti, ahol nemzetségének más fajai is

honosak.

KIGYÁSZÖLYV

KÁRPÁTI GŐTE

Megtalálható a Kárpátok 150-2000 m tengerszint közötti

lomblevelű erdeinek tavai és patakjai környékén.

Védett a Kárpáti bioszféra védett területen és a

Kárpáti Nemzeti parkban.

FEKETE GÓLYA

Megtalálható Kárpátalja koros erdeiben, mocsarak, tavak közelében

Védett a Kárpáti bioszféra védett területen.

Szerepel a CITEC listáján.

FOLTOS SZALAMANDRA

Salamandra salamandra(Linnaeus, 1758)

Megtalálható a Kárpátok 150-1500 m tengerszint közötti nyirkos erdeiben

, folyó völgyekben.

Védett a Kárpáti bioszféra védett területen és a Kárpáti Nemzeti parkban.