A hamis világ fájdalmai. hungarian. magyar

Van valami, amit tudnunk kell mindarról, ami szép ebben a világban,egy nagyon fontos dolog. Urunk szavaival szólva: „...Az evilági életcsupán csalóka holmi.” (Korán, 3:185)

Ezért aztán félrevezeti magát az ember, ha céljául nagyon rövid evilági éle-tét teszi meg és az evilági dolgok megszerzésén fáradozik. Isten, emlékeztetminket a Koránban arra, hogy mindaz, amit ebben az életben megszerezhe-tünk, múlandó és értéktelen. Emellett pedig ígéretet tesz arra, hogy ezen vi-lágon is és a következõ világban is „szép élete” lesz annak, aki az igazi, a túl-világi életért tesz erõfeszítéseket. (Korán, 16:97) Ellenkezõ esetben pedig „amegélhetése szûkös lesz”.A hívõk tudatában vannak ennek az igazságnak, mely megtalálható a Korán-ban. Tudják, hogy minden pillanat, amit megélnek, minden, amivel ebben azéletben találkoznak, próbatételeik részét képezi. Ezért nem kötõdnek szen-vedélyesen ennek a világnak az áldásaihoz, hanem egész életükben úgy él-nek, hogy elnyerhessék a megígért Paradicsomi lakhelyet.Ez a könyv olyan példákat említ, amelyekkel nap mint nap bárhol találkoz-hatunk. A felesleges szomorúságokról és kellemetlenségekrõl szól, amelyekazokat sújtják, akik hagyják, hogy félrevezesse õket ennek a világnak a ha-missága, emellett bemutatja, hogyan lehet mindettõl megszabadulni. Beszéla hívõk kiegyensúlyozott életérõl, akik az igazi életért, a túlvilági életért mun-kálkodnak. Ez a könyv arra hívja az embereket, ami „jobb és maradandóbb”.Egy Istennek tetszõ életre, amelyrõl Isten azt mondja: „Bármi is adatott nék-tek, az [csupán] az evilági élet élvezete és sallangja. Ami Allahnál van, azjobb és maradandóbb! Vajon nem éltek az eszetekkel?” (Korán, 28:60)

A SZERZÕRÕL: A szerzõ Adnan Oktar, aki Harun Yahya írói ál-név alatt publikálja írásait, Ankarában született 1956-ban. Az1980-as évektõl kezdve napjainkig, számos könyvet adott ki po-litikai, vallási és tudományos témákban. Emellett, rendkívül je-lentõs erõvel leplezte le az evolucionisták csalásait, állításainakhamisságát, és a sötét szövetséget a darwinizmus és a véres poli-tikai rendszerek között.A szerzõ minden munkája egyetlen cél körül összpontosul: átad-ni a Korán üzenetét az emberiségnek, így bátorítani õket arra, hogy

gondolkodjanak el a hittel kapcsolatos alapvetõ kérdéseken, mint például Isten léte-zésén és egységén vagy a Túlvilágon, és hogy megmutassa a hitetlen rendszerek haz-ug alapjait és káros hatását.A szerzõ közel 250 könyvét a mai napig 57 nyelvre fordították le, munkásságát kül-földön is széles olvasótábor követi.

A SZERZÕRÕL

A szerzõ Adnan Oktar, aki HARUN YAHYA írói álnév alatt publikálja köny-veit, Ankarában született 1956-ban. Általános és középiskolai tanulmányait An-karában végezte, majd az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen szépmûvészetet,az Isztambul Egyetemen pedig filozófiát tanult. Az 1980-as évek óta számos köny-vet adott ki politikai, vallási és tudományos témákban. Harun Yahya neve olyaníróként ismert, aki rendkívül jelentõs könyvekben leplezte le az evolucionistákcsalásait, állításaik hamisságát, és a sötét szövetséget a darwinizmus és a vérespolitikai rendszerek között.

Írói álneve a Harun (Áron) és a Yahya (János) nevekbõl adódott, a két prófé-ta emlékére, akik a hitetlenség ellen küzdöttek. A szerzõ könyveinek borítójánott látható Mohamed Próféta (béke legyen vele) pecsétje, ami szimbolikus érte-lemmel bír a könyvek tartalmát illetõen. A pecsét a Koránt jelképezi, Allah utol-só Könyvét, az utolsó Szavát az emberiséghez, és Prófétánkat (béke legyen ve-le), aki az emberekhez küldött utolsó próféta. A Korán és a Szunna vezetését kö-vetve Harun Yahya fõ célja, hogy a hitetlen filozófia utolsó érveit is megdöntse,és övé legyen az „utolsó szó”, teljesen elnémítva a vallás ellen felhozott kifogá-sokat. A Próféta (béke legyen vele) Pecsétje, aki a bölcsesség és erkölcsi tökéle-tesség legmagasabb fokát érte el, ezt a szándékot szimbolizálja.

A szerzõ minden munkája egyetlen cél körül összpontosul: átadni a Korán üze-netét az emberiségnek, így bátorítani õket arra, hogy gondolkodjanak el a hittelkapcsolatos alapvetõ kérdéseken, mint például Isten létezésén és egységén vagya Túlvilágon, és hogy megmutassa a hitetlen rendszerek hazug alapjait és károshatását.

Harun Yahya mûveit szívesen olvassák a világ számos országában, IndiátólAmerikáig, Angliától Indonéziáig, Lengyelországtól Boszniáig, Spanyolország-

tól Brazíliáig. Könyvei hozzáférhetõk angol, francia, né-met, olasz, portugál, urdu, arab, albán, orosz, szerb-

horvát, ujgur török és indonéziai nyelven is. A nagy népszerûségnek örvendõ könyvek szá-

mos embernek alapozták meg az Istenbe vetetthitét, másokét pedig elmélyítették. A gondola-

taiban rejlõ bölcsesség és az egyszerû, kön-nyen érthetõ stílus különös hangulatot köl-

csönöz ezeknek a könyveknek, ami

azonnal megragadja az olvasót. A könyveket a hatékonyság, a határozott ered-mények és a megcáfolhatatlanság jellemzi. Valószerûtlen, hogy aki végigolvasegyet, és valóban el is gondolkodik rajta, az továbbra is komolyan hihetne bár-milyen materialista, ateista, hitetlen filozófiai rendszerben. Vagy ha mégis, az csakérzelmi alapon képzelhetõ el, hiszen ezek a könyvek alapjaikban cáfolják meg amaterialista elméleteket. Harun Yahya könyveinek köszönhetõen minden mate-rialista filozófia vereséget szenved.

Kétségtelen, hogy mindez a Korán bölcsességébõl és fényébõl származik. Ha-run Yahyában nincs személyes büszkeség, csak szolgálni szeretne, segíteni ab-ban, hogy az emberek megtalálják az Istenhez vezetõ utat. A könyvek kiadása nemanyagi haszon érdekében történik.

Mindezeket a tényeket figyelembe véve azok, akik arra biztatják az embere-ket, hogy olvassák ezeket a könyveket, amelyek felnyitják a szív szemeit, és hoz-zájárulnak ahhoz, hogy Isten még elkötelezettebb szolgái legyenek, felbecsülhe-tetlen értékû szolgálatot tesznek.

Mindamellett, ahogy ez már korábbi tapasztalatokból is bebizonyosodott, csakidõpocsékolás lenne olyan könyveket népszerûsíteni, amelyek zûrzavart terem-tenek az emberek fejében, ideológiai káoszhoz vezetnek, és nem oszlatják el aszív kétségeit. Ilyen hatásokkal azok a könyvek bírnak, amelyek a hangsúlyt in-kább a szerzõ irodalmi érdemeire helyezik, mint arra a nemes célra, hogy meg-óvják az embereket hitük elvesztésétõl. Akik kételkednek ebben, egyértelmûenláthatják, hogy Harun Yahya egyetlen célja az, hogy a hitetlenséget legyõzze, ésa Korán erkölcsi elveit terjessze. A sikere, a hatása és a fontossága egyértelmû-en megmutatkozik az olvasó meggyõzõdésében.

Egyvalamit mindenképpen szem elõtt kell tartani: a folyamatos konfliktusok,kegyetlenség, és minden megpróbáltatás, amiben a muszlimoknak részük van, ahitetlenség ideológiájára vezethetõ vissza. És csak akkor vethetünk véget nekik,ha a hitetlenség ideológiáját gyõzzük le, és megbizonyosodunk arról, hogy min-denki tud a Teremtés csodáiról és a Korán erkölcsérõl, és aszerint tud élni. Ha avilág mai állapotát nézzük, amely az erõszak, korrupció és agresszió lefelé tar-tó spiráljába kényszeríti az embereket, egyértelmûvé válik, hogy ezt a szolgála-tot minél hamarabb és minél hatékonyabban el kell végezni, különben már késõlehet.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Harun Yahya könyvei vezetõ szerepet vál-laltak fel ebben. Isten engedelmével, ezek a könyvek eszközzé válhatnak, ame-lyek segítségével a huszonegyedik század embere is megtalálhatja a békét és aboldogságot, az igazságot és örömöt, amit a Korán ígér.

AZ OLVASÓHOZ- Ebben a könyvben és egyéb mûveinkben is különös hangsúlyt kap az evolúciós csa-

lás, ennek oka pedig az, hogy ez az elmélet mindenféle vallásellenes filozófia alapjalett. A darwinizmus, amely tagadja a Teremtést s ezáltal Isten létezését, 140 éven ke-resztül rengeteg embert fordított el a hittõl, vagy legalábbis kétségek közé taszítottaõket. Ezért nagyon fontos hitbeli feladat, hogy megmutassuk, ez a teória hazugság. Alap-vetõ szolgálattétel, hogy minden emberhez eljuttassuk ezt a lényeges információt. Ta-lán lesz olyan olvasónk, akinek csak egyszer lesz lehetõsége arra, hogy valamelyik köny-vünket elolvassa. Ezért úgy látjuk helyénvalónak, ha minden könyvünkben, még ha csakvázlatosan is, helyet adunk ennek a témának.

- Egy másik dolog, amire fel kell hívnunk a figyelmet, a könyvek tartalmával kapcso-latos. Az író minden munkájában a Korán segítségével világítja meg a hitbeli kérdé-seket, és arra hívja az embereket, hogy tanulmányozzák és integrálják életükben Istenszavait. Világosan megmagyaráz minden kérdést, ami Isten jeleivel kapcsolatban fel-vetõdik, olyan módon, hogy ne maradjon semmi kétség és kérdõjel az olvasó fejében.

- A könyvek tiszta, egyszerû és gördülékeny stílusa lehetõvé teszi, hogy héttõl hetven-hét éves korig mindenki könnyen megértse õket. Hatásos és egyszerû stílusú könyvek,melyek ugyanakkor az „egy szuszra” elolvashatóság kritériumának is megfelelnek. Mégazok is, akik határozottan elutasítják a vallást, kénytelenek elismerni, hogy a könyvektartalma igaz, hiszen hatással vannak rájuk a tények, amelyeket az írások felsorolnak.

- A könyvet, amit Ön a kezében tart, nemcsak egyedül, hanem másokkal együtt, kölcsö-nös beszélgetés keretében is forgathatják az olvasók, akárcsak az író egyéb mûveit. Akikhasznos információkra szeretnének szert tenni ezekbõl a kötetekbõl, igény szerint cso-portban is olvashatják õket, megbeszélhetik a felmerülõ kérdéseket, gondolatokat éstapasztalatot cserélhetnek.

- Az is óriási szolgálat, ha valaki segít, hogy ezek a könyvek, amelyek kizárólag Istenmegelégedéséért íródtak, másokhoz is eljussanak és közremûködik abban, hogy má-sok is megismerjék, elolvassák õket. Hiszen az író minden munkája rengeteg értékesinformációt tartalmaz és rendkívül meggyõzõ. Ezért az, aki a vallásról akar mesélni,a legnagyobb hatást akkor éri el, ha másoknak is javasolja ezeknek a könyveknek a ta-nulmányozását.

- Ezek a munkák, más szerzõk mûveitõl eltérõ módon, mellõzik az író személyes meg-gyõzõdését, a kétséges forrásokra támaszkodó magyarázatokat, nem találkozunk ben-nük szakrális témákat sértõ viselkedéssel, tiszteletlen, figyelmetlen hangnemmel, sempedig elszomorító, kétséget és reménytelenséget ébresztõ stílussal.

GLOBAL PUBLISHINGTalatpasa Mah. Emirgazi Caddesi Ibrahim Elmas Ismerkezi

A Blok Kat 4 Okmeydani - Istanbul / Turkey Phone: (+90 212) 222 00 88

w w w . h a r u n y a h y a . c o m - w w w . h a r u n y a h y a . n e t

A HAMIS VILÁGFÁJDALMAI

„Az evilági élet csak mulatozás és játék.A túlvilági lakhely az [örök] élet!

Bárcsak tudnák!”(Korán, 29:64)

HARUN YAHYA

TARTALOM

Bevezetõ9

Tudatában van Ön annak, hogy egy hamis világban él?

13

A hamis világ elöljárói, akik a tûzbe hívnak

62

A hívõk élete, akik tudják, hogy az evilág áldásai múlandók

68

Az igazi élet színhelye: a Túlvilág79

A darwinizmus bukása92

BEVEZETÕ

Az ember lépten-nyomon szépséggel és áldásokkal ta-lálkozik, melyeket Isten teremtett a számára, s ezek

mély nyomot hagynak a szívében. Ilyen áldás például a tisz-ta levegõ, amit belélegzünk, a szebbnél szebb tájak, melyekoly különbözõek lehetnek, az állatvilág páratlan szépsége,a pompás növények, virágok. Van azonban valami, amittudnunk kell mindarról, ami szép ebben a világban, egy na-gyon fontos dolog. Urunk szavaival szólva: „...Az evilági életcsupán csalóka holmi.” (Korán, 3:185)

Ez a világ félrevezetõ, mégpedig azért, mert múlan-dó, mert egy napon bizonyosan vége lesz. „Aki megterem-tette a halált és az életet, hogy próbára tegyen bennete-ket, ki munkálkodik a legjobban? Õ a hatalmas és amegbocsátó...” AKorán ezzel az ájával emlékeztet arra, hogyIsten, azért teremtette meg a Földet és ennek a világnak azáldásait, hogy próbára tegye az embereket, melyikük tanú-sít szép viselkedést. Az ember csak nagyon kevés ideig ma-rad ezen a Földön, és csupán korlátozott mértékben része-sülhet ennek a világnak az áldásaiból. Az ember igazi életea túlvilági élet. Isten, a Koránban ekképpen adta hírül, hogy

9

a túlvilág az „igazi élet”:„Az evilági élet csak mulatozás és játék. A túlvilá-gi lakhely az [örök] élet! Bárcsak tudnák!” (Korán,29:64)Ezért aztán félrevezeti magát az ember, ha céljául na-

gyon rövid evilági életét teszi meg és az evilági dolgokmegszerzésén fáradozik. Isten, emlékeztet minket a Koránájáiban arra, hogy mindaz, amit ebben az életben megszerez-hetünk, múlandó és értéktelen. Isten, emlékeztette és intet-te az embereket arra, hogy amit ezen a világon meg lehet sze-rezni, az múlandó és értéktelen:

„...Õk az evilági [élet] forgandó javai után kapkod-nak és azt mondják: ’Megbocsátás adatik nékünk.’És hogyha hasonló forgandó javak kínálkoznaknekik, akkor azok után [is] kapkodnak. Vajon nemköttetett velük az Írás szerzõdése, hogy ne mond-janak Allahról mást, mint az Igazságot? Holott ta-nulmányozták azt, ami [az Írásban] van. A túlvilá-gi lakhely jobb azoknak, akik istenfélõk. Vajonnem éltek az eszetekkel?” (Korán, 7:169)Mohamed próféta (Isten áldása és béke legyen vele)

ekképpen világított rá egyik mondásában a különbségre,ami a Paradicsom és e között a világ között van:

Abu Huraira (Isten áldása rá) azt mesélte: „A Prófé-

A HAMIS VILÁG FÁJDALMAI

10

ta, béke legyen vele, azt mondta: ’Egy íjhossznyi helya Paradicsomban jobb, mint bármi, amire a Nap fel-kel vagy lenyugszik (vagyis bárminél, ami ezen a vi-lágon van).’” (Buhari, Bed’ü’l-Halk 8, Tefsir, Vaki’a;Müslim, Cennet 6, (2826); Tirmizi, Cennet I, (2525).)„Egy akkora hely a Kertben, mint bármelyikõtök nyi-la vagy ostora jobb, mint ez a Föld és minden, ami ben-ne van…” (Hz. Anasztól való az idézet.)Ahogyan Mohamed próféta (Isten áldása és béke le-

gyen vele) hírül adta, az evilági áldások csupán szerény pél-dái a Paradicsombélieknek. Bármilyen szépnek, vonzónakés tartósnak tûnnek is az evilági élet ajándékai, az emberneksoha nem szabad elfelejtenie azt a fontos igazságot, mely ezekmögött rejtõzik, vagyis múlandóságukat. Tudnunk kell, hogyaz evilág hamis díszeinek szeretete, mely félrevezetõ, ezena világon is és a következõ világon is a szomorúság forrásalesz, és minden pillanatot ennek megfelelõen kell eltöltenünk.

Isten, ígéretet tett arra, hogy ezen világon is és a kö-vetkezõ világban is „szép élete” lesz annak, aki az igazi, atúlvilági életért tesz erõfeszítéseket. (Korán, 16:97) Ellen-kezõ esetben pedig „a megélhetése szûkös lesz”.

„Aki azonban elfordul az intésemtõl, annak a meg-élhetése szûkös lesz, és a Feltámadás Napján vakonfogjuk õt feltámasztani.” (Korán, 20:124)

11

A hívõk tudatában vannak ennek az igazságnak, melymegtalálható a Koránban. Tudják, hogy minden pillanat,amit megélnek, minden, amivel ebben az életben találkoz-nak, próbatételeik részét képezik. Ezért nem kötõdnek szen-vedélyesen ennek a világnak az áldásaihoz, hanem egész éle-tükben úgy élnek, hogy elnyerhessék a megígért Paradicso-mi lakhelyet. Céljuk az, hogy Isten tetszését elnyerjék, ezta világot pedig csupán annyira becsülik, amennyire muszáj.Ezért életük szépen telik, és szívük is nyugodt, kiegyensú-lyozott. Azok pedig, akik nem tudják ezeket az igazságokat,vagy tudják, de inkább úgy tesznek, mintha észre sem ven-nék, mohóságuk miatt többnyire szomorúak és boldogtala-nok.

Ez a könyv olyan példákat említ, amelyekkel nap mintnap bárhol találkozhatunk. A felesleges szomorúságokról éskellemetlenségekrõl szól, amelyek azokat sújtják, akik hagy-ják, hogy félrevezesse õket ennek a világnak a hamissága, semellett bemutatja, hogyan lehet mindettõl megszabadulni.Beszél a hívõk kiegyensúlyozott életérõl, akik az igazi éle-tért, a túlvilági életért munkálkodnak. Ez a könyv arra hív-ja az embereket, ami „jobb és maradandóbb”. Egy Istennektetszõ életre, amelyrõl Isten azt mondja: „Bármi is adatottnéktek, az [csupán] az evilági élet élvezete és sallangja.Ami Allahnál van, az jobb és maradandóbb! Vajon neméltek az eszetekkel?” (Korán, 28:60)


12

TUDATÁBAN VAN ÖN ANNAK, HOGY EGY

HAMIS VILÁGBAN ÉL?

V an egy fontos tulajdonság, amely megkülönböztetiegymástól a hívõket és a hitetleneket: az értelem.

Olyan tulajdonság ez, amit Isten az Õ hívõ szolgái számárateremtett, és az illetõ hite, istenfélelme és alávetésének mér-téke arányában gyarapszik. Az istenfélelem és az õszinte hitegy olyan megértést biztosít a hívõ számára, amelynek se-gítségével életének minden pillanatában Isten tetszésére va-lóan tud cselekedni. Az ilyen ember hallgat a lelkiismereté-re és a Koránnal leginkább összhangban lévõ viselkedést vá-lasztja, minek következtében magatartása tökéletes lesz ésegész életére kiterjed. Isten, a Koránban így adja hírül azt,hogy hívõ szolgáinak megadta ezt a kegyet:

„Ti hívõk! Ha félitek Allahot, segítséget ád Õ nék-tek, jóvá teszi rosszcselekedeteiteket és megbocsát.Allah kegyelme nagy.” (Korán, 8:29)Egy hitetlen azonban, bármilyen okos is, ameddig

nem hisz, addig nem adatik meg neki az az értelem, amel-lyel felfoghatná Isten hatalmasságát, vagy megérthetné a vi-

13

lág múlandóságát, amelyben él, és - ebbõl kifolyólag – fel-mérhetné, hogy mit kell tennie. Hiszen az értelem nagyonmás, mint az ész. Nem lehet munkával és tapasztalattal fel-halmozni, nem lehet matematika példákkal vagy bonyolultfeladatokkal fejleszteni. Az értelem, kizárólag Istentõl jövõkegy, értés és felfogóképesség, mely a hívõk sajátja.

Isten, a Koránban több helyütt is felhívja a figyelmün-ket, hogy a hitetlenek híján vannak az értelemnek. Néhányukígy szól:

„…Ám azok, akik hitetlenek, hazugságokat eszel-nek ki Allah ellen. A nagyrészük nem él az eszével.”(Korán, 5:103)„A hitetlenek hasonlatosak ahhoz a jószághoz,amelyet valaki szólít, de az nem hall meg mást,csak [hangos] hívást és kiáltást. Süketek [õk], né-mák és vakok. Nem használják az eszüket.” (Korán,2:171)„Allah szemében a legrosszabb élõlények a süketekés a némák, akik nem élnek az eszükkel.” (Korán,8:22)A legfõbb oka annak, hogy a hitetlenek valódinak hi-

szik ezt a világot, elfelejtik a túlvilágot és csupán kedvtelé-seiknek hódolnak az, hogy – az ája is ezt példázza – , „nemérik fel értelemmel” a dolgokat. Emiatt egész életük, úgy hi-


14

szik, csupán erre a világra korlátozódik. Mondhatni teljesmértékben ez a világ van a látószögükben és mindent esze-rint látnak és értékelnek. Ennek a világnak csak a külsõ má-zát látják, valódi célját képtelenek érteni, életük úgy telik el,hogy a túlvilágról teljesen megfeledkeznek. Isten a Korán-ban azt mondja az ilyen emberekrõl:

„Õk csak azt tudják, ami az evilági életbõl kívülrõllátható. A túlvilágra azonban ügyet sem vetnek. Va-jon nem estek-e gondolkodóba? Allah az egeket ésa földet, s ami közöttük van, valóságos és megsza-bott határidõvel teremtette. Az emberek között so-kan nem hisznek abban, hogy találkozásuk leszUrukkal.” (Korán, 30:6-7)Jóllehet Isten, a Korán ájáiban közölt információt en-

nek a világnak a valódi arcáról, és figyelmeztette az embe-reket, hogy ne higgyenek ennek a hamis világnak:

„Az emberek számára tetszetõssé tétetett, hogyszeressék [mindazt, amire] vágynak: az asszonyo-kat, a gyermekeket, a bõséges arany és ezüst va-gyont, a szép és nemes lovakat, a jószágokat, és aszántóföldet. Ezek az evilági élethez szükséges ja-vak, de Allahnál van a legszebb hely, ahová az em-ber majd visszatér!” (Korán, 3:14)„Az evilági élet csak játék és mulatozás. A túlvilá-

Harun Yahya (Adnan Oktar)

15

gi lakhely bizony jobb azoknak, akik istenfélõk. Va-jon nem élnek az eszükkel?” (Korán, 6:32)Más ájában pedig Isten azt mondja: „De nem! Ti a to-

vasietõ (evilágot) szeretitek, és elhanyagoljátok a túlvi-lágot.” (Korán, 75:20-21), ezzel emlékeztetve arra, hogy azemberek figyelmükön kívül hagyják azt, hogy az igazi éle-tet majd a túlvilágon fogják élni. Ez a viselkedés kétségte-lenül az örökkön-örökké tartó veszteség felé sodorja õket.

A nagy Iszlám tudós, a felettébb bölcs Imám Ghazaliis erre emlékeztetett egy elõadásában, az evilág ajándékai-nak múlandóságáról mesélt és arról, hogy a túlvilági kegy-hez képest ezek mennyire haloványak és értéktelenek, és ar-ra hívta az embereket, hogy az igazi életért, a túlvilági éle-tért munkálkodjanak:

… Az evilági uralkodók rangja eltörpül, halovány ah-hoz képest, ahol õk vannak, össze sem hasonlíthatóa kettõ! A túlvilági uralomról a Magasztos és Min-denható Isten azt mondja: „És amikor ott [körül]né-zel, akkor gyönyörûséget és nagy birodalmat látsz.”(Korán, 76:20)Tartsd te is nagyra a túlvilági birodalmat, amelyrõl a

Magasztos és Mindenható Isten azt mondja, hogy hatalmasuralom! Te is nagyon jól tudod, hogy ez a világ és az, ami ben-ne van, kevés és értéktelen. Az élet rövid, az evilági élet aján-


16

dékai csupán rövidéletûek. Mi pedig fogjuk magunkat, és szí-vünket, vagyonunkat áldozzuk ennek a kevésnek a megszer-zéséért, hogy csak egy kicsit velük lehessünk. Vannak, akikel tudják érni ezeket a dolgokat, és vannak, akik nem, ezértirigylik azokat, akiknek megadatott. És nem törõdnek azzal,hogy életüket, vagyonukat veszélybe sodorják ezeknek adolgoknak a megszerzéséért. (Imám Ghazali, Cennete Do-gru, (Yedi Geçit), Minhacü’l-Abidin, 319.o.)

AZ IGAZI ÉLET A TÚLVILÁGON VANAz emberek, teremtésük és életük céljáról, az Istennek va-ló szolgálat módjáról és az életre vonatkozó minden igazság-ról a Korán útmutatásával szerezhetnek tudomást. Az elõzõsorokban már utaltunk rá, hogy a Korán azt mondja a túlvi-lágról: „az az igazi élet”. Vagyis ez azt jelenti, hogy a világ,ahol most élünk – szintén a Korán ájáinak szavaival élve –csupán „a játék helye”, egy „próbaközeg” az emberek számá-ra. Amikor az ember átkerül a túlvilágra, evilági élete nemlesz más, csupán néhány emlék az elméjében. Úgy tûnikmajd, hogy az evilági élet „egy szempillantás” volt csupána túlvilághoz viszonyítva. Ezt a következõ példával szem-léltethetjük:

Képzelje el, hogy álmában egy szép tavaszi napon egyfolyó partján sétálgat. Képzeljen maga elé egy olyan környe-


17

zetet, ahol lágyan és hûvösen fúj a szél, hallja a csobogó vízkellemes hangját, és szebbnél szebb virágok nyílnak. Kép-zelje el, hogy ez a panoráma tárul Ön elé, miközben egy na-gyon kedves barátjával beszélget, beszívják a virágok tisz-ta, friss illatát és hallgatják a madarak csicsergését. Most kép-zelje el, hogy miközben ezek a kellemes érzések kerítik Önthatalmukba, felébred és kiderül, hogy valójában csak azágyában fekszik. Ekkor Ön észreveszi, hogy mindaz, ami-rõl azt hitte, valóság, valójában csupán álom volt, egy álom-világ, mely az Ön agyában képzõdött és egyszer csak eltûnt.

Most pedig képzeljük el, hogy ugyanezek a dolgok éb-redés után történnek meg Önnel. Tegyük fel, hogy egyik ba-rátjával, akit szeret, mindenféle szép dologról beszélget, éstényleg megnyugtató a folyóparton sétálgatni vele.

Ha megkérdezik Öntõl, hogy e kettõ közül melyiketszeretné átélni, kétség sem lehet, Ön így válaszol: „Azt,amit ébredés után tettem”. Ennek oka pedig az, hogy ami azálomban történik, az ott is marad, és semmi haszna nincsenaz ember valódi életére nézve. Senki sem fájlalja igazán azt,amit álmában veszített el, hiszen tudja, hogy ez világi éle-tét nem befolyásolja. És az ember, bármennyire is élvezi azt,ami álmában történik vele, soha nem élvezi annyira, mint-ha a való életben, éber állapotban élné át.

Ha összehasonlítjuk ezt a világot és a túlvilágot, ugya-

18

núgy, ahogyan összehasonlítottuk az álmot és a való életet,az evilági élet nagyon rövid és múlandó. Ahogyan Ön álmá-ból ébredve kilép az álomvilágból és visszatér valódi életé-be, ugyanígy a nagyon valóságosnak tûnõ evilági élet is rö-vid idõ múlva véget ér, és megkezdõdik az Ön igazi, végte-len, túlvilági élete. A Korán ekképpen ad felvilágosítást ar-ról, hogy az ember a túlvilágon érti meg, milyen rövid ide-ig tartózkodott a Földön:

„Õ azt mondja: ’Hány esztendeig idõztetek a föl-dön?’Azt mondják: ’Egy napig, vagy a nap egy ré-szét. Ám kérdezd meg azokat, akik [tudnak] szá-molni!’Azt mondja: ’Csupán rövid ideig tartózkod-tatok - ha tudtátok volna!’” (Korán, 23:112-114)Isten, egy másik ájában arra figyelmeztet, hogy aho-

gyan az esõvel szárba szökkenõ, majd száraz kóróvá váló ve-tés, úgy az evilági élet is „csalóka holmi” és egy napon min-denképpen vége lesz:

„Tudnotok kell, hogy az evilági élet csak játék, mu-latozás, sallang, kérkedés egymás között és (vetél-kedés) a javak és a gyermekek gyarapításában.Olyan ez, mint a záporesõ, melynek áldása tetszika hitetleneknek. Majd elszárad, és látod, hogy el-sárgul. Aztán száraz kóró lesz. A túlvilágon azon-ban a (hitetleneknek) szörnyû büntetés, (a hívõk-


19

nek pedig) megbocsátás és (Allah) tetszése lesz azosztályrészük. Az evilági élet csupán csalóka hol-mi.” (Korán, 57:20) Akkor hát óriási félrevezetés, ha az ember – miután

tudja ezt az igazságot a Koránból – , mohón az evilág java-ira vágyik, ezek miatt szomorkodik. A hívõk tudják, hogy en-nek a világnak az ajándékai Isten kegyei az õ számukra, ésarra valók, hogy a hívõk elnyerjék általa Isten tetszését, ésmindegyiket eszközként használják fel e cél érdekében. Is-ten, õszinte viselkedésük jutalmaként, a hívõk minden tet-tét áldásossá teszi, a túlvilágon pedig a végtelen Kerttel ju-talmazza meg õket.

Akik pedig nem képesek látni a világ hamis arcát, smegelégszenek vele, azok nem munkálkodnak a túlvilágért.Mivel valóságosnak hiszik azt a világot, amelyben élnek,minden tervük erre a múlandó életre irányul. Isten, még haezen a világon olykor meg is ajándékozza õket – mindebbenbölcsesség van – , a túlvilágon, mely valódi életük, óriásiveszteség várja õket. Isten így szól ezeknek az embereknekevilági és túlvilági helyzetérõl és állapotáról a Koránban:

„Aki a túlvilág szántóföldjét akarja bevetni, annakgyarapítjuk a vetését. Aki azonban az evilág szán-tóföldjét akarja bevetni, annak adunk abból, denem lesz osztályrésze a túlvilágon.” (Korán, 42:20)


20

„És hagytuk ezeknek itt, és atyáiknak, hogy élvez-zék [az evilági életet], amíg hosszúra nem nyúlt azéletük. Vajon nem látják, hogy a föld[ük]re jö-vünk, és megkisebbítjük azt a szélein? Õk lesznek-e hát a gyõztesek?” (Korán, 21:44)„…Mondd: ’Élvezd csak egy kevéssé a hitetlensé-gedet! Bizony, kárhozott vagy te a [Pokol] tüzérekárhozottak között.” (Korán, 39:8)„Hagyd õket, hadd egyenek, élvezzenek és kecseg-tesse õket az [evilág] reménye! Ám majd megtud-ják!” (Korán, 15:3)Ahhoz, hogy az emberek ne ezzel szembesüljenek a

túlvilágon, el kell gondolkozniuk a Korán emlékeztetõin éstanulniuk kell azokból.

AZ EVILÁG SZÉPSÉGEI TÖKÉLETLENEKHa Ön összehasonlítja ezt az életet a túlvilágival, az evilá-gi élet olyan, mint egy álom vagy egy ábránd, ennek elsõ-számú oka pedig az, hogy ez a világ tele van hiányossággal.Ahogyan az álomban megevett alma íze és a jóllakottság ér-zete szertefoszlott, miután Ön felébredt, úgy az evilági dol-gok élvezete is tökéletlen és félrevezetõ a túlvilághoz képest.Isten, a Koránban ekképpen emlékezteti az embereket arra,hogy ez a világ becsapja õket:


21

„…Allah ígérete igaz. Ne hagyjátok hát, hogy az evi-lági élet elkápráztasson benneteket, és ne hagyjá-tok, hogy az elkápráztató elkápráztasson bennete-ket Allahot illetõen!” (Korán, 31:33)Isten az embert száraz agyagból teremtette meg, majdaz Õ Saját lelkébõl életet lehelt belé, az ember a „nem-lét” állapotából, a „létezés” állapotába került. Isten job-ban ismeri az ember lelkének minden rezdülését, agyengéit, a vágyait, azt, hogy mi tetszik neki vagy mi-re van szüksége, az aggodalmait, a félelmeit, mintmaga az ember. Isten az egyik ájában így adja hírül,milyen közel van hozzánk:„Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk, hogymilyen [gonosz gondolatokat] sugall néki a lelke. Miközelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütõere.”(Korán, 50:16)Az ember a lelke mélyén igazán vágyik a tökéletesség-

re. Isten, aki ismeri az ember összes kívánságát és vágyát, apróbatétel szükséges részeként, a világi életet számtalan ál-dással és ugyanakkor hiányossággal teremtette meg. Ha él-ni akar, ha meg akar szabadulni ezektõl a hiányosságoktól,ha meg akar tisztulni hibáitól, az embernek meg kell dolgoz-nia érte. És még ezzel együtt sem lehet elérni a tökéletessé-get ebben a világban, amit az ember úgy szeretne. Isten, ezt


22

a kegyet a Paradicsomi életre tartogatja és csak azoknak aszolgáinak fogja adni, akik megérdemlik.

Az embernek, puszta létezése fenntartásáért is, renge-teg hiányossággal kell szembenéznie. Kivétel nélkül minden-kinek muszáj minden nap ennie, aludnia, elkerülnie a beteg-ségeket, tisztálkodnia, odafigyelnie magára. Ugyanígy, ah-hoz, hogy az ösztönén negatívumaitól megtisztuljon, és tisz-ta erkölcsre tegyen szert, az embernek mindig használnia kelllelkiismeretét és józan eszét.

Isten teremtése tökéletes, Urunk mindenre képes, bár-mit létre tud hozni, amit csak akar, ezt példázza az alábbi ája:

„Õ Allah, a Teremtõ, az Alkotó és a Megformázó.Õt illetik meg a legszebb nevek. Õt magasztalja(mind)az, ami az egekben és a földön van. Õ a ha-talmas és a bölcs.” (Korán, 59:24) Isten azonban, bizonyos hiányosságokat, tökéletlen-

séget teremt, hogy ezzel elgondolkoztassa szolgáit.Ha egyenként végiggondoljuk ezeket a hiányosságo-

kat és összevetjük a Paradicsomi élet tökéletes voltával, ta-lán jobban megértjük, milyen bölcsesség rejlik ennek a vi-lágnak a hibái mögött. Nézzünk rögtön egy példát! Az em-ber, bármennyire is erõlködik, nem tud tovább ébren marad-ni két-három napnál. Ezután szép lassan elveszíti a tudatátés aztán már nem is tud magáról. Ugyanígy, ha valaki napo-


23

kig nem fürdik, áporodottá válik, egy idõ után pedig teste na-gyon is visszataszító változásokon megy át. Ráadásul az em-ber kénytelen rendszeresen enni és törõdnie is kell magával.A betegség is a tökéletlenségek egyike. Az ember olyangyenge, egy apró, szemmel nem is látható baktérium vagyvírus ledönti õt a lábáról úgy, hogy hetekig pihennie kell ésnem is tud mást tenni. Ilyen állapotban aligha képes valami-re, szinte semmit sem tud élvezni, mások segítségére és el-látásra szorul.

Urunk, az Õ végtelen kegyelme folytán, megteremtet-te azokat a lehetõségeket is, amelyekkel elfedhetõk a hiányos-ságok, amikkel az ember nap mint nap szembesül. Ételtadott az embernek, amellyel erõhöz, egészséghez juttatja õt,eszközöket, amelyek a tisztaságot biztosítják a számára, ésgyógyszereket arra az esetre, ha megbetegedne. Mindez,Isten irgalmasságának és védelmének a megnyilvánulásaaz emberek felett.

Az evilági életben a fentiekhez hasonló fizikai töké-letlenségek mellett lelki megpróbáltatások is érik az embert.A szív fájdalma, a félelmek és aggodalmak csupán néhányezekbõl a nehézségekbõl. Ráadásul az ösztönén igen gyor-san megun mindent; nagy lobbal nekilát valaminek aztán egyidõ után elege lesz belõle. Ezek mind olyan hibák, amiket Is-ten szándékosan teremtett meg az evilági életben.


24

Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy míg a hi-tetlenek számára hatalmas büntetéssé változnak a lelki kí-nok, addig a hívõk élete ezektõl távol áll. Az ember ösztön-énje számos elõnytelen tulajdonsággal együtt teremtetett, ahit és az Istenfélelem azonban eltávolítja az illetõt a rossz-tól és az ösztönén gyengeségeitõl. Ha valaki õszinte hittel ésalávetéssel kötõdik Istenhez, akkor nem fog aggódni, nemlesz egykedvû, nem fog félni és nem lesz szomorú. Ezért alelki fájdalmak, amikrõl beszéltünk, inkább a hitetlenekszámára jelentenek nehézséget.

Isten, mindazokkal a hiányosságokkal, tökéletlensé-gekkel, amiket teremt, a világ hamis arcát mutatja meg az em-bereknek. Ezáltal az embernek hiányozni fog az az élet,amelyet nem árnyékolnak be a hibák, amely teljes és maku-látlan: vagyis a Paradicsomi élet. A Paradicsomban az em-berek örökké élnek és semmi miatt nem szenvednek, sem-mi sem untatja õket és soha nem fáradnak bele semmibe. Is-ten, errõl így szól a Koránban:

„És azt mondják: ’Dicsõség Allahnak, Aki eltávoz-tatta tõlünk a szomorúságot. Bizony a mi Urunkmegbocsátó és hálás, Aki – az Õ kegye által – az[örök] tartózkodás hajlékába szállásolt el minket,ahol nem nyomaszt fáradtság, sem pedig kimerült-ség.’” (Korán, 36:34-35)


25

Egy másik ájában Isten így szól arról, hogy a Paradi-csomban az emberek mindent meg fognak találni, amit csakszeretnének:

„Akik azt mondják: ’A mi Urunk Allah”, aztán azegyenes úton járnak – azokhoz lejönnek az angya-lok [mondván]: ’Ne féljetek és ne legyetek szomor-úak! Örvendezzetek a Paradicsomnak, amelyreígéretet kaptatok! Mi a gyámolítóitok vagyunk azevilági életben és a túlvilágon. Tiétek lesz ott, amitcsak megkívántok.” (Korán, 41:30-31)Mivel a hitetlenek nem hisznek a túlvilág létezésében,

ösztönénjük késztetéseit ebben a világi életben próbálják megkielégíteni. Azt hiszik, boldogságuk annak arányában növek-szik, mennyire tudnak részesedni az evilág áldásaiból. Ezértaztán mohón és kapzsi vággyal vetik magukat az evilág dol-gai után, ahogyan ezt a következõ Korán-idézet is példázza:

„Hagyj Engem azzal, akit önmagában teremtettem,neki bõséges vagyont adtam, s [vele állandóan] je-lenlévõ fiakat. Bizony könnyûvé tettem [az életét],mindezek után mohón akarja, hogy még többetadjak.” (Korán, 74:11-15) Pedig ezek a dolgok nem biztosítják az ember számá-

ra a boldogságot, egyik sem. A hitetlenek szívére az ürességérzése telepszik, melynek valódi oka az, hogy életvitelük-


26

ben nincs helye Istennek, s így ezt az ürességet megpróbál-ják anyagi dolgokkal kitölteni. Isten úgy teremtette meg azembert, hogy csak akkor leljen nyugalomra és boldogságra,ha Isten nevét említi. Aki nem emlékezik meg Istenrõl, an-nak élete üres vágyakkal telik, így például a vagyonhoz kö-tõdik, az anyagi javakat hajhássza, vagy a pozíciót, az elis-merést, melyekrõl azt hiszi, majd boldogítani fogják õt.

Az ember a túlvilágon ismeri fel, milyen hiábavalóakis voltak az erõfeszítései ezen a világon. A túlvilágon fájdal-mas büntetést kell elszenvednie, amiért ezen a világon elfor-dult Isten tetszésének keresésétõl. Olyan büntetés lesz ez,amelynek elkerüléséért az emberek odaadnák akkor a csa-ládjukat, és a vagyonukat, amihez ezen a világon szenve-délyesen ragaszkodtak, amelyért éjt nappallá téve dolgoztak.Mindent felajánlanának, amijük csak van, ha megmenekül-hetnének akkor a büntetéstõl. Isten így szól a hitetlenek túl-világi helyzetérõl:

„És ha minden vétkes léleknek a birtokában lenneminden, ami a földön van, bizony [szeretné] magátmegváltani avval [a büntetéstõl]. Elrejtik a megbá-násukat, miután [már] látják a büntetést. És igaz-ságosan tétetik ítélet közöttük. Nem fognak jogta-lanságot szenvedni.” (Korán, 10:54)„Ha azoknak, akik vétkesek, minden a birtokukban


27

lenne, ami a földön van és azzal együtt mégegyszerannyi, bizony szeretnék azzal megváltani magukata Feltámadás Napján a szörnyû büntetéstõl! Oly-asmi mutattatik meg nekik Allahtól, amivel nemszámoltak.” (Korán, 39:47)„[pedig] látják egymást. A gaztevõ azt szeretné, hakiválthatná magát a kínzás alól e napon a gyerme-keivel, a feleségével, a testvérével, s a nemzetségé-vel, amely menedéket adott neki, s mindenkivel, akia földön van, hogy ezáltal megmeneküljön. De nem!Ez bizony a Ladza (lobogó tûz)!” (Korán, 70:11-15) Az embert az menti meg ezen a világon a fájdalom-

tól, a túlvilágon pedig az örök büntetéstõl, ha hisz, és Istentetszését keresve él. Isten a Koránban megígérte azoknak,akik eszerint élnek, hogy ezen a világon is és a túlvilágon isszép életük lesz:

„Aki jótettet cselekszik, lett légyen õ férfi, avagy nõ,és [amellett még] hívõ, azt bízvást jó életre fogjukmajd életre kelteni! És a fizetségüket a legjobb tet-teik szerint fogjuk viszonozni.” (Korán, 16:97)Az Iszlám egyik nagy tudósa Abdulkhadir Geilani is

arra emlékeztetett, hogy az embernek nem az evilági élet el-foglaltságaival kell töltenie az idejét, hanem azzal, hogyUrunk tetszését keresse és a túlvilágot elnyerje, és azt mond-


28

ta, hogy mindent, amit az ember elhagy ezen a világon azért,hogy eszerint az erkölcs szerint élhessen, a legszebb formá-ban megtalál majd a túlvilágon:

„Ne az evés, ivás, öltözködés vagy a házasság legyena legnagyobb gondod, ezek egyszerû dolgok. (Ezek nem cé-lok, ezek eszközök ahhoz, hogy elérd a célodat. Ne tedd megcéllá az eszközt.) Ne feledd, hogy ezekre a nefiszed (ösztön-éned) és a természeted vágyik. De akkor hol van a szív leg-nagyobb igyekezete? Ez az, amit igazán tudnod kell és megkell találnod. Ne legyenek kétségeid, ez semmi más nem le-het, csak az Igazság meglelése. Erre kell irányuljon az erõ-feszítésed, ez kell legyen a legfontosabb számodra. Akkor leg-komolyabb és õszinte igyekezeted legyen hát Urad és az, amiÕnála van…

Az evilág záloga a túlvilág. (…) Az emberek ebbõl avilágból a túlvilágba távoznak az emberek közül ahhoz, akia semmibõl Teremt… ezt tudd.

Amitõl ezen a világon megválsz, azt legszebb formá-jában megtalálod a túlvilágon. Légy immáron úgy felkészül-ve, mintha csupán egyetlen nap maradt volna az életed-bõl… (Abdulkhadir Geilani, Gönül Incileri Ikazlar, BaharYayinlari, 27,28,29.o.)


29

A MOHÓ VÁGY A BOLDOGSÁG ÚTJÁBA ÁLLIsten, szól arról a Koránban, hogy az emberi léleknek két kü-lönbözõ tulajdonsága van. Ezek egyike a „lelkiismeret”,mely óv a rossztól és megparancsolja a jót, a másik pedig a„fudzsúr”, ami a rosszra ösztökél. A „fudzsúr” szó azt jelen-ti: „bûnös útra lépni, lázadni, vétkezni, hazudni, elfordulniaz igazságtól, rendet bontani; erkölcsi romlást jelent, az is-tenfélelem ellentéte”. Vagyis ez a fogalom felölel mindent,ami az ember lelkében negatív. Isten közli a Koránban, hogya léleknek fudzsúrt teremtett, ugyanakkor megteremtette azettõl való tartózkodás képességét is, vagyis a lelkiismeretet:

„a lélekre és arra, aki megformálta, és sugallta né-ki a bûnösségét és az istenfélelmét! Boldog, akimegtisztítja azt, és reményében csalatkozik az, akimegrontja.” (Korán, 91:7-10)Az ösztönén fudzsúr részének két fontos tulajdonsá-

ga van, amire a Korán felhívja a figyelmet: a szenvedély ésa mohóság. Aki nem gondol a túlvilágra és megelégszik ez-zel a világgal, az mindenhez „szenvedélyesen” és „mohón”kötõdik. Próbál úgy élni, mintha a halál és a túlvilág nagyonmessze lenne. Azokban a társadalmakban, ahol az embereknem a Korán erkölcse szerint élnek, az emberi szenvedélydicséretes dolog, sõt keresett tulajdonság. Egy ember, az élet-hez való kötõdése mértékében, illetve az evilágból nyerhe-


30

tõ haszon megszerzéséért mutatott igyekezettel kivívja ahasonlóan torz értékrendû emberek elismerését. Jóllehet, haígy gondolkozik, az helytelen. Természetesen az embernektörekednie kell arra, hogy szép életet éljen, és meg kell pró-bálnia mindig, minden területen a tõle telhetõ legtöbbetmegtenni. Ezzel az eltökéltséggel és határozottsággal azon-ban az „Istennek tetszõ életet” kell keresnie. Ha az emberekelfelejtik, hogy mindent, amijük van, Uruktól kapnak, és el-ragadja õket az evilág szenvedélye, illetve ha a Korán erköl-csét szem elõl tévesztik, az hiba.

A Koránban ez az ája felhívja a figyelmet arra, hogya hitetlenek szenvedélyes szeretettel csüngnek az evilág ja-vain: „és rendkívüli szeretettel szeretitek a vagyont.”(Korán, 89:20) Egy másik ájával Isten arra emlékeztet, hogya hõn vágyott és szeretett áldások mindegyike „az evilág por-tékája”: „…Az evilág portékája csekély. A túlvilág jobbannak, aki istenfélõ.” (Korán, 4:77) Az itt „portékának” for-dított szó szótári jelentése: „kevés és értéktelen, végül elmú-ló dolog”. Vagyis ha összehasonlítjuk az emberek által hõnáhított evilági áldásokat a túlvilágiakkal, az evilág dolgai ér-téktelenek és hamisak.

AKI HAGYJA MAGÁT BECSAPNI A HAMIS VILÁG ÁLTAL,AZ MINDIG GONDTERHELT

Minden esemény, amit az emberek átélnek, minden szó,


31

amit hallanak, minden kép, amit látnak, csakis Isten enge-delmével teremtõdik meg. Ha az ember tudja ezt az igazsá-got és nyugodt emiatt, az a hit biztosította szépségek egyi-ke. Aki tudja, hogy Isten az Uralkodó a Világegyetem min-den létezõje felett, hogy Urunk mindig a legjobbat, legszeb-bet és leghelyesebbet teremti meg az ember számára, azalázatos és alávetõ lesz. Ezért mindig nyugodt és boldog. Tud-ja, hogy Isten mindent meghatározott sors szerint, jóval ésbölcsességgel teremt, és bármit tesz is, biztonságban érzi ma-gát. A hívõk alávetése az egyik Korán-idézetben így olvas-ható:

„Mondd: ’Nem ér bennünket semmi más, csak az,amit Allah elõírt nekünk. Õ a mi gyámolítónk.Allahra kell a hívõknek hagyatkozniuk.” (Korán,9:51)Egy hívõ, aki tudja, hogy minden Isten ellenõrzése

mellett történik, bármi essék is meg vele, bármilyen gond,nehézség, vagy szükség sújtsa, semmiképpen nem esik két-ségbe. Mindig megpróbálja a jót látni a dolgokban. Minden,amit az ember élete során megél, gondol, mond, a legapróbbrészletekig nyilvánvaló Isten elõtt, már akkor, amikor az em-ber még meg sem születetett. Az ember, akkor szembesül aszámára meghatározott dolgokkal, amikor eljön az ideje ésakkor megéli õket. Mivel tudja, hogy a sorsban minden úgy


32

van megteremtve, hogy a vége jó, mindig alázatos, nyugodtés biztonságban érzi magát. Isten, a Koránban így szól:

„Egyetlen sorscsapás sem esik a földön, vagy ben-netek, hogy – mielõtt azt megteremtettük volna –az Írásban ne állna – könnyû ez Allahnak – hogy nebánkódjatok azért, ami kicsúszott a kezetek közülés ne örvendezzetek annak, ami néktek adatott.Allah nem szeret senkit, aki beképzelt és dicsekvõ.”(Korán, 57:22-23)Aki nem képes megérteni ezeket az igazságokat, az

hagyja magát becsapni a múlandó világ portékája által és vét-kezik önmaga ellen. Aki tévesen azt gondolja, hogy a dol-gok Istentõl függetlenül alakulnak, az módot keres arra,hogy az eseményekbe beavatkozzon. Ha látszólag úgy tûnik,a dolgok rosszul mennek, vagy az ember ellen dolgoznak, ak-kor az ember végtelenül elszomorodik és boldogtalanná vá-lik. Az emberek hite nem helyénvaló, ezért folytonos stressz-ben élnek, a legkisebb dolog is kiûzi az álmot a szemükbõl,túlfeszíti az idegeiket, testileg és lelkileg is kárt okozvabennük. Hogy megszabaduljanak a belsõ feszültségtõl, azemberek végül mindenféle módszerhez fordulnak. Beleme-rülnek a szórakozásba vagy éppen úgy próbálnak megnyu-godni, hogy minden gondolatot számûznek a fejükbõl. Ezeka dolgok azonban nem fognak igazi nyugalmat és boldogsá-


33

got hozni a szívnek. Hiszen, ahogy Isten mondja az egyik ájá-ban: „Akik hisznek, és akiknek a szívét az Allahról való meg-emlékezés nyugalommal tölti el – bizony a szíveket az Al-lahról való megemlékezés tölti el nyugalommal.” (Korán,13:28) Az ember csakis úgy leli meg a boldogságot, ha Is-tenhez fordul, aláveti magát Urunknak, és azt az erkölcsötköveti, amit Õ elõírt.

Isten megmutatta a módját annak, hogy az emberek ho-gyan tudnak megszabadulni az evilági élet boldogtalansá-gaitól és hogyan tudják megélni az igazi boldogságot, ennekellenére az emberek tudatosan elfordulnak, és ezzel csakis„maguknak ártanak”. Isten, az ilyen emberek helyzetét ígyírja le az egyik ájában:

„Allah nem vétkezik az emberek ellen semmiben.Az emberek vétkeznek sajátmaguk ellen.” (Korán,10:44)Akik ezzel együtt helytelen utat választanak a meg-

nyugvásra, vagy arra, hogy felvidítsák magukat a stressz ésa gondok szorítása után, azok nemcsak hogy ezen a világonnem lesznek képesek az áhított dolgokat átélni, de a túlvilá-gon orvosolhatatlan szomorúság fog erõt venni rajtuk. A Ko-ránban kinyilatkoztatott, hogy azok, akik Isten útjáról letér-ve, más dolgok után szaladtak, tõlük várva a segítséget,azoknak ezek a dolgok a túlvilágon „nem tettek egyebet, csak


34

a kárukat tetézték”:„Nem Mi vétkeztünk ellenük, hanem õk vétkezteksajátmaguk ellen. És miután eljött a te Urad paran-csa, nem használtak nekik semmit az õ isteneik,akikhez Allah helyett fohászkodtak. És nem tettekegyebet, csak a kárukat tetézték.” (Korán, 11:101)Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten a Korán számos

helyén hírül adta az embereknek, hogy megbocsátó és elfo-gadja a bûnbánatot. Az ember, élete során rengeteg hibát el-követhet, mire ezekre az igazságokra rájön. A fontos az,hogy felismerje, rossz úton jár, bûnbocsánatot kérjen és pró-báljon meg olyan erkölcs szerint élni, amilyet Urunk meg-szabott. A Koránban, Szálih próféta népének beszélgetésé-bõl megtudjuk, mit kell tenniük az embereknek ahhoz, hogyIsten tetszését elnyerjék:

„És Tamúd [törzséhez elküldtük] az õ testvérüket,Szálihot. Azt mondta: ’Ó népem! SzolgáljátokAllahot! Nincs más istenetek Rajta kívül! Õ hívottéletre benneteket a földbõl és Õ adott nektek lak-helyet rajta. Kérjetek hát bocsánatot Tõle, aztánforduljatok Hozzá megbánással! Bizony, az énUram közel van és meghallgat.” (Korán, 11:61)Urunk, a Korán egy másik helyén így emlékeztet ar-

ra, hogy a fohászkodó fohászára azonnal válaszol:


35

„Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felõlem, nosÉn közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohászkodófohászára, amikor Hozzám fohászkodik. Hallgas-sanak hát [az Én hívásomra] és higgyenek Bennem.Talán az igaz úton fognak járni.” (Korán, 2:186)

HIÁBAVALÓ A FÁRADOZÁSUKSzinte minden ember arra törekszik, hogy ebben a világi élet-ben valamiféle sikert érjen el. Bármennyire is különbözze-nek a kérdések, amelyek foglalkoztatják õket, ezeknek az em-bereknek van egy közös tulajdonságuk: megkapni a fizetsé-get azért, amiért megdolgoztak… Akik az evilági életet te-szik meg céljukká és szem elõl veszítik a túlvilágot azt hi-szik, hogy ha evilági erõfeszítéseikért cserébe megkapják,ami jár, akkor minden nehézség megérte, amit érte tettek.

Jóllehet, ezek az emberek megfeledkeznek egy na-gyon-nagyon fontos igazságról: „Isten megelégedésérõl”.Ami az ember munkáját vagy az abból származó eredménytigazából értékessé teszi az az, hogy Isten elégedett-e az il-letõ személlyel. Az erõfeszítés, amit egy olyan ügyben tesz-nek, ami nem Isten tetszését hivatott elnyerni, vagy az eb-bõl származó siker múlandó, akárcsak az evilági élet. Egynapon vége lesz, mint mindennek, ami ezen a világon van.Ezért hasonlítja „délibábhoz” Isten mindazt, amit a hitetle-


36

nek evilági életükben tesznek. Ezek az emberek a túlvilág-ba lépve, ha Isten úgy akarja, addigi cselekedeteik hiábava-ló voltával fognak szembesülni:

„A hitetlenek cselekedetei azonban olyanok mint adélibáb a síkvidéken. Aszomjúhozó azt gondolja ró-la, hogy víz. Mikor aztán odaér, nem talál ott sem-mit. [Ehelyett] Allahot találja magánál, aki teljesenkifizeti a számláját. Allah gyors a leszámolásban.”(Korán, 24:39)Mint látjuk, az ember, ha nem Isten tetszését tartja

szem elõtt cselekedeteiben, még ha a világ legfontosabbdolgát is végzi, ennek nem biztos, hogy van értéke Isten Szí-ne elõtt. Amíg az illetõ nem Isten tetszésének megfelelõencselekszik, hiába ismeri el õt környezete, vagy hiába isme-ri õt mindenki jó embernek, az még nem akadályozza meg,hogy cselekedetei ne legyenek hiábavalóak. Isten ekképpenadta hírül a Koránban egyes emberek túlvilági helyzetét, akikazt hitték magukról, hogy jó dolgokat tesznek:

„akiknek az igyekezete tévúton járt az evilági élet-ben, noha õk úgy gondolták, hogy helyesen cselek-szenek” (Korán, 16:104)Az ember a halála után érti meg, hogy azok a dolgok,amiket szenvedélyesen hajszolt, a túlvilági áldások-hoz képest mennyire értéktelenek, és ez akkor majd


37

végtelen megbánásra fog okot adni. Amikor az embermegtudja, hogy mindaz az erõfeszítés, amit életébentett, felesleges volt, ezt a szomorúságot örökkévaló bá-nattá változtatja majd. Isten, ezeknek az emberekneka túlvilági helyzetérõl így ad hírt:„Õk azok, akiket a túlvilágon csak a [Pokol] tüzevárja. Hiábavaló az, amit cselekedtek itt és hami-sak az õ tetteik.” (Korán, 11:16)Nyilván senki sem szeretné, hogy füstbe menjen min-

daz, amit egész élete során tett. Erre a megoldás az, hogy azember ne a múlandó evilágért, hanem a valódi és végtelentúlvilági életért törekedjen. Ha az ember, minden tettében Is-ten tetszését tartja szem elõtt, ha minden igyekezetével azonvan, hogy Urunknak tetszõ erkölccsel éljen, akkor a legki-sebb jótettéért is hiánytalan fizetséget remélhet. Isten, azegyik ájában felfedi elõttünk, hogy Lukmán próféta, fiánakezt a tanácsot adta:

„Ó, fiam! Íme! Legyen az (akár) egy mustármagsúlynyi, s legyen az sziklában, vagy az egeken,avagy a földön, Allah elhozza azt. Lám! Allah aLágy, az Értesült.” (Korán, 31:16)Egy másik ájában pedig Isten azt mondja, hogy a hí-

võk õszinte cselekedeteihez még Saját áldásából is hozzá-tesz:


38

„Akik azonban hisznek és jótetteket cselekszenek,azoknak [Allah] a nekik járó teljes fizetséget adjaés még meg [is] tetézi nekik a kegyelmébõl. Akikazonban fennhéjáznak és felfuvalkodnak, azokat[majdan] fájdalmas büntetéssel bünteti és nem ta-lálnak [majd akkor] maguknak Allahon kívül semvédelmezõt, sem segítõt.” (Korán, 4:173)Akkor hát annak, aki rossz úton jár, meg kell bánnia

tetteit és Urunkhoz kell fordulnia, még mielõtt egy ilyen napelérkezik:

„Hallgassatok Uratokra, mielõtt eljön egy olyannap, amelyet Allah [immár] nem hárít el! Azon a na-pon nem lesz hely, ahol menedéket találnátok ésnem lehet tagadnotok.” (Korán, 42:47)

ISTEN, A HITETLENEKET EZEN A VILÁGONIS, ÉS A TÚLVILÁGON IS MEGBÜNTETI

Azok az emberek, akik ennek a világnak a hamis arcába sze-rettek bele, nem csak a túlvilágon, hanem, Isten engedelmé-vel, ezen a világon is szenvednek hibáik miatt. Aki nem a Ko-rán erkölcse szerint él, az a világ leggazdagabb embere is le-het vagy a legnagyobb tudású, többnyire ezek a tulajdonsá-gai nem teszik õt boldoggá. Mivel tagadja az igazságot, Is-ten, élete csaknem minden pillanatában gondterheltséget és


39

boldogtalanságot teremt az ilyen ember szívébe. Nagyon sokáldással, amit szeret, elválaszthatatlanul együtt él, mégsemtudja igazán élvezni egyiket sem. Akármilyen boldognak éskiegyensúlyozottnak látszik is, ez általában megtévesztés.

A hitetlenek gondterheltsége kihat egész életükre.Nem képesek felmérni Isten erejét, nem gondolkodnak el asorson és nem nézik pozitívan a dolgokat, nem a megfelelõerkölcs szerint viselkednek, és ez megnehezíti az életüket.És mivel nem tudják felfogni, hogy a Korán erkölcse milyentökéletes és boldog életet kínál az embereknek, azt hiszik, avilágon mindenki ugyanolyan problémákkal küzd, mint õk.Pedig az õ problémáik teljes mértékben eltorzult hitviláguk-nak köszönhetõek. Isten, a Koránban kinyilatkoztatta, hogyazoknak az embereknek, akik eltévelyedtek a helyes útról,hitetlenségük miatt ez a világ is büntetés:

„… És akit Allah tévelygésbe visz, annak számáranincs útmutató. [Már] az evilági életben meglesz abüntetésük, ám a túlvilági büntetés még gyötrelme-sebb lesz. Nem lesz akkor senkijük, aki oltalmaz-ná õket Allahtól. (Korán, 13:33-34)Ha bepillantunk azoknak az embereknek az életébe,

életük különbözõ területeire, akik elfordulnak az igaz val-lástól, amelyet Isten azért küldött le, hogy az emberek éle-te szép legyen, még inkább szembetûnõ, mennyire átfogja,


40

milyen nagy befolyással van a gond és a fájdalom az életük-re. Ezeknek az embereknek a többsége másra sem vágyikgyermekkora óta, mint hogy sok pénzt keressen, gazdag le-gyen és ezt a gazdagságot arra költse, amire akarja. Ez szá-mukra olyannyira fontos, hogy mindenféle áldozatot meg-hoznak, csak hogy céljukat elérjék. Ahogy az iskolaévek vé-get érnek, és életükben valódi felelõsségeket kezdenek vál-lalni, úgy gondolják, immáron az élet nehézségeivel is talál-koztak.

Mivel nem gondolnak arra, hogy Isten az, aki az áldástosztja, és kegyébõl bõven ad annak, akinek akar, ugyanak-kor megvonja attól, akitõl akarja, teljesen tönkreteszik ma-gukat miközben a múlandó vagyon és pozíció megszerzésénfáradoznak. Fáradozásaik közepette, sokszor még azokat adolgokat is kénytelenek feláldozni, amelyeket szeretnek.Egy csomó nehézség és probléma után, talán megkapják avilág hamis díszeit, amelyekrõl azt hiszik, hogy boldoggáfogják tenni õket, ám az eredmény akkor is ugyanaz. A szo-rongáshoz, amit amiatt éltek át, hogy elérjék, amire vágynak,ezúttal a félelem párosul, hogy elveszítik ezeket a dolgokat.Nem tudnak boldogan élni azzal, amijük van, és nem elég szá-mukra az, amit kaptak. Állandóan helyzetükre panaszkod-nak, mindig amiatt siránkoznak, amijük nincs. Ha náluknálgazdagabb, kulturáltabb, tehetségesebb vagy szebb embert


41

látnak, az már elég ahhoz, hogy kedvüket szegje.Megpróbálják nem kimutatni nyomorúságos állapotu-

kat. Mindenféle dologgal foglalkoznak, megpróbálják fel-vidítani magukat, megpróbálnak menekülni lelkük bánatá-nak szorításából. Idõnként sikerül ez nekik, ám ez valójábanmúlandó és felszínes öröm. Ilyenkor látszólag boldogok, deez valójában nem tartós boldogság. Mivel lelkiállapotukat,aggodalmaikat, félelmeiket megpróbálják elrejteni, pszi-chológiai értelemben állandó nyomás alatt élnek. Még ha megis feledkeznek a gondokról, mivel nem vetik alá magukat Is-tennek, bármilyen más dolog újra elszomorítja õket, újra re-ménytelenség és borúlátás vesz erõt rajtuk. Elég egy apró okés hirtelen elkedvetlenednek. Elegendõ, ha például egy vi-dáman hahotázó kereskedõnek hirtelen az adósságát emlí-tik, vagy egy diáknak eszébe juttatják a rossz jegyeit, vagyaz idõs embernek a fiatalságát. Elég ha valaki, aki elvesztet-te egy szeretettjét, a vele eltöltött idõre emlékezik, vagy hamásvalaki arra a barátjára gondol, akivel elváltak útjaik.Megint mást az szomorít el, ha arra gondol, közeledik az el-kerülhetetlen halál.

A helyzeten az sem változtat, hogy ezek az illetõk gaz-dagok vagy szegények, fiatalok vagy öregek, szépek vagycsúnyák. Ugyanolyan helyzetben van az is, aki reggeltõl es-tig nehéz körülmények között kénytelen dolgozni és az is,


42

akinek nem kell semmiért felelõsséget vállalnia, és jólétbenél. Állandó bánat gyötri õket, amiért nem kapnak valódi fi-gyelmet, törõdést, szeretetet és gyengédséget a környezetük-tõl. Azt gondolják, napi rutin teendõiknek és felvállalt fele-lõsségeiknek sohasem lesz vége, és ez az egész csak untat-ja õket. Észreveszik, milyen monoton és értelmetlen az éle-tük, de nem tudnak mit tenni ellene, és ez még inkább bol-dogtalanságba taszítja õket.

Azok, akik ilyen helyzetben vannak, addig nem isfognak tudni megszabadulni a gondoktól és aggodalmaktól,amíg nem hisznek Istenben. Mégsem keresnek Istennél me-nedéket és nem az Õ útjának követésében keresik a megol-dást. Próbálnak hozzászokni az életükhöz, és megpróbáljáka nehézséget, a bánatot az élet részeként elfogadni.

Valójában az történik, hogy Isten, ezekkel a fájdalmak-kal bünteti meg õket ezen a világon azért, mert nem hisznek.Mivel nem veszik figyelembe, hogy az igazi élet a túlvilágiélet, és ehelyett a világ hamis dolgai felé fordulnak, az evi-lági fájdalmak számukra folyamatosak.

A Korán hírül adja, hogy a túlvilágon még nagyobbbüntetés várja ezeket az embereket: „És Allah megízleltet-te velük a szégyent az evilági életben. A túlvilág büntetéseazonban még súlyosabb. Bárcsak tudták volna!” (Korán,39:26) A túlvilág és a túlvilági büntetés valóságát, amit evi-


43

lági életükben meghazudtoltak, ott majd meglátják, de ez mármit sem segít rajtuk, Isten átka és büntetése lesz az õ osztály-részük:

„És azok, akiknek a Paradicsom jutott osztályré-szül, így szólították meg a [Pokol] tüzére kárhozot-takat: ’Mi igaznak találtuk azt, amit a mi Urunkmegígért nekünk. Vajon ti is igaznak találtátokazt, amit a ti Uratok ígért?’ ’Igen’ – mondták. Ésegy hírnök hangos szóval kihirdeti közöttük: ’Allahátka [súlyosbodik] a vétkesekre, akik [másokat is]távol tartanak Allah útjától, s azt kívánják, hogygörbe legyen az, és akik nem hisznek a túlvilágban.”(Korán, 7:44-45)

A HAMIS VILÁG HAMIS ÉRTÉKEIAkik megfeledkeztek a túlvilágról és azt hiszik, hogy ez avilág az egyetlen élet, azok egy olyan rendszert építettek felmaguknak, ami meg sem közelíti a Korán által diktált erköl-csöt. Olykor úgy tûnhet, hogy ezek az emberek a Koránszerint viselkednek, valójában azonban, még ha így tesznekis, a háttérben evilági érdekek bújnak meg. Az ilyen gondol-kodású emberek olykor a környezetüknek akarnak megfelel-ni, nekik akarnak tetszeni, vagy egy bizonyos helyet akar-nak maguknak megszerezni és ezért akarnak egyenes, õszin-


44

te, segítõ, alázatos és hû emberek lenni. Céljuk érdekébenpedig az ennek megfelelõ viselkedést választják. Magatar-tásuk azonban erõltetett és, mivel evilági haszon érdekébentörténik, múlandó. Aki nem kapja meg a várt hasznot, az hiá-ba volt addig alázatos és önzetlen a barátaival szemben, hir-telen nagyon is gõgössé, sértõdötté és önzõvé válhat.

Emellett a tudatlanság erkölcsében élõk folyton csaka hasznot számítgatják. Mielõtt megtennének valamit, az jára fejükben: „Vajon, ha így teszek, ki mit fog szólni, mit fog-nak rólam gondolni? Vajon milyen hasznom lesz ebbõl?” Ezazt mutatja, hogy az illetõk nem Isten tetszését tartják sze-mük elõtt, hanem férjük-feleségük, barátaik akaratát és sa-ját vágyaikat. Ez esetben a szeretet, õszinteség, jóság, barát-ság, irgalmasság, türelem és hasonló tulajdonságok nem le-hetnek tartósak, ezek a tulajdonságok nem igaziak az ilyenemberekben, csak a felszínen tûnhet úgy. Érzelmeik múlan-dó érzelmek, amik csupán az evilági életüket irányító tudat-lan emberek hamis értékein nyugszanak.

A szeretetIsten, mint oly sok más érzelmet, a szeretet érzését is elül-tette az ember szívében. Ami az emberre hárul az az, hogyezt a tulajdonságot a legmegfelelõbb módon használja, úgy,ahogyan Isten a Koránban tanácsolja. A hívõk útmutatójuk-


45

nak választották a Koránt, ezért szeretetüket Urunk felé irá-nyítják, aki megteremtette õket és mindazt, ami a birtokuk-ban van, továbbá az Õ tetszését keresõ hívõk felé.

Akiket viszont elragad az evilág ékessége, azok szen-vedélyes szeretettel kötõdnek azokhoz a dolgokhoz, amiketIstentõl próbatételként kapnak, például ami az embereket il-leti, „ugyanúgy szeretik õket, ahogy Allahot”. Isten, a Ko-ránban ekképpen szól a hitetlenek visszájára fordult szere-tet-felfogásáról:

„Vannak az emberek között olyanok, akik Allahmellé vetélytársakat állítanak, és ugyanúgy szere-tik õket, ahogyan Allahot. Ám akik hívõk lettek,jobban szeretik Allahot [mint a társítók]. Bárcsaktudnák a társítók, hogy az erõ teljes egészében Al-lahé, és Allah szigorú a kínzásban! [Erre azonbancsak akkor döbbennek majd rá] amikor látni fog-ják a kínzást [a Feltámadás Napján].” (Korán,2:165)Az egyik olyan dolog, amin a hitetlenek csüngnek torz

szeretetükkel, az evilági javak. A javak hõ szeretete miattóriási hévvel kapaszkodnak a múlandó dolgokba, és legyõ-zik õket lelkük kapzsi, önzõ vágyai. A Korán így ír errõl aviselkedésrõl:

„és bizony erõs benne a javak iránti szeretet.” (Ko-rán, 100:8)


46

Pedig Isten közölte az emberekkel a Koránon keresz-tül, hogy a javak csupán az evilághoz tartozó próbatételek,és figyelmeztette is az embereket e szenvedéllyel kapcsolat-ban:

„Tudjátok meg, hogy javaitok és gyermekeitek kí-sértés [néktek], és hogy Allahnál [majdan] nagy fi-zetség [vár].” (Korán, 8:28)„Ti hívõk! Javaitok és gyermekeitek ne vonjanakel benneteket attól, hogy megemlékezzetek Allah-ról! Akik így cselekszenek, azok a kárvallottak.”(Korán, 63:9)A hívõk tudatában vannak ennek az igazságnak ésnem ragadja el õket a javak szeretete. Mivel tudják,hogy az áldások, amikhez hozzájutnak, Urunktól va-lók, ez számukra inkább annak eszköze, hogy hálát ad-janak Istennek. Az anyagi javakat, amiket megszerez-nek, Isten tetszésének elnyeréséért, jó dolgokra hasz-nálják, ha pedig többet akarnak, azt azért akarják,hogy jóra fordíthassák. Szulejmán (Salamon) prófé-tának nagy gazdagság adatott, õ pedig így nyilatkozottmeg arról, hogy ezeket az áldásokat milyen céllal kér-te:„S mondá: ’Én jobban szerettem (valaha) a jókélvezetét az Uramra való megemlékezésnél … ”(Korán, 38:32)


47

Salamon próféta kimagasló erkölcse bemutatja ne-künk, hogyan kell a hívõknek az evilági élet gazdagságáhozviszonyulnia. Az embernek, szeretetét mindig Urunk felé kellirányítania, aki állandóan védelmezi õt, és határtalan áldástjuttat neki.

Azon emberek szeretetének hamisságát, akik nem aKorán erkölcse szerint élnek, leginkább abban látjuk tükrö-zõdni, ahogyan baráti körüket megválasztják. Ha valakinem gondolkodik el a túlvilág létezésén, az barátait is érde-kekre alapozva fogja megválasztani, méghozzá úgy, hogyolyan barátokkal veszi körül magát, akik a leginkább hasz-nára vannak ebben a világban. Mindkét fél keres valamit amásikban, olyan barátot keresnek, akibõl anyagi téren és lel-kileg is hasznot lehet húzni, aki társadalmi státuszt biztosít,aki elõsegíti, hogy a másik köztiszteletnek örvendjen.

Fontos számukra, hogy a kiválasztott személy fizikai-lag hogy néz ki, milyen a családi állapota, anyagi helyzete,képzettsége, képességei. A szeretet, tisztelet, hûség, odaadásés más hasonló pozitív tulajdonságok, sokszor inkább hát-térbe szorulnak. Ha valaki ilyen meggondolásból barátko-zik, ott, mivel nincs igazi szeretet és tisztelet, igazi boldog-ság sem lehetséges. Ez a filozófia az ilyen embereket a há-zasságba is elkíséri, a házastársat, csakúgy mint a barátokat,a kölcsönös érdek alapján választják meg.


48

A hívõre ennek pont az ellenkezõje jellemzõ. Aki hiszIstenben, az a másik embert is Istenben való hitéért, kötõdé-séért, szép erkölcséért szereti és tiszteli. Vele nem evilági ha-szon érdekében van együtt, és nem múlandó együttlét azövék, hanem a végtelen, Isten tetszését elnyerõ szeretet át-élését remélik. Isten kinyilatkoztatta, hogy a túlvilágon, há-zastársukkal együtt jutalmazza meg az ilyen embereket:

„Akiknek a Paradicsom az osztályrészük, azok maörvendeznek foglalatosságukban. Õk és feleségeikaz árnyékban kerevetekre dõlve fekszenek.” (Ko-rán, 36:55-56)„Szolgáim! Nem kell félnetek és nem kell szomor-kodnotok! [Ti], akik hittetek a jeleimben és aláve-tettétek magatokat [Nekem], lépjetek be a Paradi-csomba. A feleségeitekkel együtt örvendezni fogtok.Aranytálakat és serlegeket hordoznak körbe közöt-tük és az lesz bennük, amire a lélek áhítozik, és amigyönyörûsége a szemnek. És örökké ott lakoztok.Ez a Paradicsom, amit örökül kaptatok azért, amitcselekedtetek.” (Korán, 43:68-72)

A jóságAzokban a társadalmakban, ahol az emberek nem a Koránerkölcse szerint élnek, a jóság fogalmáról is más és más az


49

elképzelés, ahány ember, annyiféle. Pedig Isten hírül adta aKoránban az embereknek, mit jelent valójában a jóság:

„Nem az a jóság, ha arcotokat napkelet és napnyu-gat felé fordítjátok, hanem az, ha valaki hisz Allah-ban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írások-ban és a prófétákban. [Jóság] az, ha valaki a va-gyonát – bár számára kedves az – odaadja a roko-nainak, az árváknak, a rászorulóknak, a megszo-rult utazónak, a kéregetõnek és a rabszolgák kivál-tására. [Hívõ] az, aki jól végzi az imát, aki kiadjaa zakát, akik a megkötött szövetséget betartják,akik türelmesek a nyomorban, a betegségben és aharc idején. Õk az Igazak, õk az Istenfélõk.” (Ko-rán, 2:177)„… az a jóság, ha valaki istenfélõ …” (Korán,2:189)Egyes emberek, akiknek fogalmuk sincs a Korán er-

kölcsérõl, megpróbálják magukat „jóra törekvõnek”, „tisz-ta szívûnek” feltüntetni, ezzel valójában saját lelkiismere-tüket akarják megnyugtatni, és az emberek tetszését kíván-ják elnyerni. Ezek az emberek, bármi jót is tesznek egy má-sik emberért, többnyire az jár a fejükben, mit kapnak ezértcserébe. Ha az illetõ, akin segíteni kell, jómódú, akkor a ké-sõbb lehetséges haszon reményében, amit ettõl az illetõtõl


50

várhatnak, azonnal cselekszenek. Ha viszont olyan emberenkellene segíteni, akinek nincsen befolyása környezetébenvagy anyagi helyzete nem megfelelõ, akkor mindjárt aztszámolgatják, milyen elõnyei és milyen hátrányai lehetneka segítségnek. Nehezükre esik a segítségnyújtás vagy hogyvalami jót tegyenek, hiszen nincsen semmi, amit cserébe kap-nának. Ezért aztán vagy csak ímmel-ámmal tesznek jót, kü-lönösebb odafigyelés nélkül, vagy nem is segítenek.

Emellett vannak olyan emberek is, akik azért tesznekjót, hogy még többet kérhessenek. Jót tesznek, s közbennem Isten tetszését tartják szemük elõtt, hanem azt nézik, mi-lyen hasznot húzhatnak a másik emberbõl, vagy mit várhat-nak cserébe az evilági élettõl. Egy hívõ ember, ha jót tesz,azért csakis Istentõl remél fizetséget, és õszinte hittõl hajt-va cselekszik. Minden cselekedetére, így jócselekedetére isaz jellemzõ, hogy csakis Isten elégedettségét keresi. Urunkhírül adta, hogy az õszinte magatartásért a hívõk „szebbet éstöbbet” fognak kapni:

„Aki [majdan] valami jótettel jön elõ, annak tízszerannyi [lesz a jutalma]. Aki pedig valami rossz cse-lekedettel jön, annak a fizetsége ugyanannyi leszcsupán. Nem fognak jogtalanságot szenvedni.”(Korán, 6:160)Mondd: „Ti hívõ szolgáim! Féljétek Allahot! Akik


51

jóravalók, azok jóra számíthatnak az evilágon.Allah földje tágas. Az állhatatosak a nekik járóteljes fizetséget kapják meg mérték nélkül.” (Ko-rán, 39:10)„Akik jóravalók, azoké lesz [majdan] a legjobb, ésmég több. És nem borítja majd orcáikat sem feke-te por, sem megaláztatás. Õk azok, akiknek a Pa-radicsom lesz az osztályrészük, és örökké benne la-koznak majd.” (Korán, 10:26)„Allahé (mind)az, ami az egekben és a földön van,avégett, hogy megfizessen - tetteik szerint - azok-nak, akik rosszat cselekedtek és hogy azoknak,akik jót cselekedtek, a legjobb tettük szerint fizes-sen.” (Korán, 53:31)

A barátságIsten a Koránban azt mondja: „Aki vakságában elfordulAllahtól, amellé egy Sátánt rendelünk, és az lesz az õ társa.”(Korán, 43:36) Vagyis, aki elfordul Isten vallásától, az a sá-tán barátjává válik. Egy másik ája ekképpen ad hírt ugyaner-rõl az igazságról: „A sátánokat azok gyámolítójául rendel-tük, akik nem hisznek.”(Korán, 7:27) A sátán, befolyása alávonja azt, akit barátjává fogadott és saját visszataszító erköl-cse szerint manipulálja õt.


52

Azok az emberek, akik nem Isten tetszését és megelé-gedését vívták ki, hanem a sátán barátságára tettek szert, na-gyon sok olyan áldástól megfosztatnak, amit Isten az embe-rek számára teremtett. Ezen veszteségek egyike az, hogy azilletõ senkivel sem képes valódi értelmében vett barátságotkialakítani. A barátság olyan ajándék, ami Urunktól szárma-zik és azoknak adja, akik Õt választották barátjuknak. A Ko-ránban a következõ ája szól arról, hogy Isten ezeknek az em-bereknek megadja az õszinte hívõk bizalmas barátságát:„[Egyedül] Allah a ti istápolótok és a küldötte, s [velükegyütt] azok, akik hisznek: akik elvégzik az istentiszte-letet és megadják a zakatot.” (Korán, 5:55)

A sátán barátsága viszont lépten-nyomon magárahagyja az embert. Hiszen a sátán, a hazugságot, a vétket, alázadást, a rosszat, a tagadást, a bosszút és a gyûlöletet te-szi tetszetõssé azok szemében, akiket barátjává fogadott. Azaz ember, aki a sátán befolyása alatt áll, környezetéhez ilyenfelfogással fog közelíteni. Általánosságban azt mondhatjuk,hogy elõször is saját érdekei vezérlik, eszerint cselekszik,mindig csak magára gondol, mindig õ saját maga legjobb ba-rátja. Ezért aztán az ilyen emberek, a Koránban olvasott ér-telmezés szerint, képtelenek arra, hogy igazi és tartós barát-ságokat építsenek ki.

Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem a Ko-


53

rán erkölcse szerint élnek, nagyon nehéz olyan barátra lel-ni, akitõl segítséget lehet kérni, akinél biztonságban lehet tud-ni olyan értékes dolgokat, mint az ember munkái, anyagi ja-vai vagy éppen a pénze, akire rá lehet bízni a titkokat, és akivalóban õszinte barát. Ráadásul ebbe a helyzetbe az embe-rek olyannyira beletörõdtek már, hogy úgy látják, ez egy meg-változtathatatlan törvénye az életnek.

Egy ilyen bizalmatlan légkörben lehetetlen, hogy azemberek nyugodtak és boldogok legyenek, hiszen azok is,akikrõl az hinnék, hogy a barátaik, valójában lehet, hogy csakérdektõl vezéreltek. Ezért itt egészen másként tekintenek azemberekre, mint jó barátokra. Lehet, hogy féltékenyek a má-sik ember munkájára, kocsijára vagy lakására, vagyis félté-kenyek a többi emberre, lehet, hogy megpróbálják túlszár-nyalni õket. Így aztán a legkisebb alkalmat sem szalasztjákel, hogy a másik ember hiányosságait keressék és megpró-báljanak felülkerekedni a másikon.Azok, akik így cselekszenek, tudatában vannak annak, hogyegy bizalmatlan és nem õszinte közegben valójában senki-nek sem lehetnek a barátai. De mivel nem az Isten által le-küldött megoldást, vagyis a Korán által leírt erkölcsöt kere-sik, holott Isten ezt választotta ki az emberek számára, nemis tudnak megmenekülni ettõl a helyzettõl. Nekik, akik nemfordulnak a helyes út felé, a túlvilágon sem lesz egyetlen ba-


54

rátjuk sem. A boldogtalan, nem õszinte, bizalmatlan evilá-gi közeg a túlvilágon még inkább érvényre jut. Arról, hogya túlvilágon milyen sors vár azokra, akik a sátánt választot-ták barátjuknak, Urunk azt mondja:

„Nincs hát ma itt barátja.” (Korán, 69:35)„És hanyatt-homlok bukfenceznek bele: õk, és a té-velygõk és Iblis seregei mind.Õk azt mondják, miközben egymással civakodnakbenne:’Allahra, bizony nyilvánvaló tévelygésben voltunk,amikor egyenlõnek tartottunk benneteket a te-remtmények Urával.Nem mások, csupán a bûnösök vezettek félre min-ket.És most nincsenek közbenjáróink’”. (Korán, 26:94-100)Ellenben a hívõk közti barátság nagyon is erõs és tar-

tós. Hiszen Istenbe vetett õszinte hitük és istenfélelmük az,ami összehozta õket és a barátság szálait kötötte meg közöt-tük. Ahogyan Urunk az alábbi ájában tudtunkra adta, a hí-võk egymás testvérei: „Fogódzkodjatok szilárdan Allahkötelékébe mindnyájan, és ne húzzatok szét! Emlékezze-tek Allah kegyelmére, amiben benneteket részesített:amikor egymás ellenségei voltatok, Õ egyesítette a szíve-


55

teket, így a kegye által testvérek lettetek. ATûz szakadé-kának szélénél voltatok, de Õ megmenekített onnan ben-neteket! Ekként teszi Allah nyilvánvalóvá számotokra ajeleit, hogy az igaz úton járjatok.” (Korán, 3:103) Ezért azigaz barátság, ami a hitre alapozva megszületik a hívõk kö-zött, ha Isten úgy akarja, ezen a világon és a túlvilági élet-ben is, örökké tartani fog.

„Aki engedelmeskedik Allahnak és a küldöttnek,azok [majdan a Paradicsomban] együtt lesznek aprófétákkal, az igazságosokkal, és az igazakkal,akiket Allah a kegyében részesített. Milyen jó tár-sak ezek!” (Korán, 4:69)

A türelemAzokban a társadalmakban, amelyek nem a Korán er-

kölcse szerint élnek, ha valaki nem tanúsít túlzott reakciótaz egyes eseményekkel kapcsolatban és inkább nyugodtanviselkedik, arra azt mondják, türelmes. Pedig ezek az embe-rek is könnyen kijönnek a sodrukból, ha váratlan dolgokkalszembesülnek. A nyugodtnak és kimértnek ismert ember isegy pillanat alatt agresszívvá, ingerültté és kontrollálhatat-lanná válhat. Ez azért van, mert türelmük nem igazi „türe-lem”, hanem csak „elviselik” a dolgokat.

Ez a két dolog teljesen különbözõ egymástól. Ha va-


56

laki elviseli a dolgokat, annak van egy határa, és ez a határmindenkinél más és más. Ha ezt a határt átlépik, az illetõ ad-digi nyugodt viselkedése megváltozik, átadva helyét külön-féle helytelen reakcióknak. A türelem viszont olyan erköl-csi tulajdonság, amely az istenfélelembõl fakad, és nem vál-tozik az egyes helyzetek vagy események függvényében. Azember csak akkor tud türelmes lenni a nehéz és megpróbál-tatást jelentõ pillanatokban, ha felfogta, hogy Isten ereje vég-telen, ha mindig a jót nézi minden dologban, amit Õ megte-remtett és ha aláveti magát. Vagyis a valódi türelem a hívõk-re jellemzõ tulajdonság, olyan lelki szépség, amit nem ké-pesek átélni azok, akik nem a Korán erkölcse szerint élik éle-tüket.

A Korán így hívja fel a figyelmet arra, hogy a hívõktürelmesek és alávetõk:

„Akik állhatatosak voltak és az õ Urukra hagyat-koztak.” (Korán, 16:42)„És akik állhatatosak és Uruk tetszésére áhítoz-nak…” (Korán, 13:22)

IgazságosságIsten, a Koránban hírül adta, hogy az emberek kizárólag is-tenfélelmük függvényében kiválóbbak a többi embernél.(Korán, 49:13) Azokban a társadalmakban viszont, ame-


57

lyek nem törõdnek a hittel, az istenfélelemmel és olyan fon-tos tulajdonságokkal, mint a jó erkölcs, nagyon más mércé-vel mérik, ki a jobb a másiknál. Ezek az emberek azt hiszik,hogy akkor lesz valaki kiemelkedõ, ha a társadalomban va-lami vezetõ szerepet tölt be, ha vagyonos, jómódú, vagy ép-pen megbecsült, ismert. Mivel a társadalom többsége ezt anézetet vallja, többnyire azok, akik kevésbé jómódúak, aligtudnak megnyilvánulni azok mellett, akiknek gazdag és szé-les ismeretségi köreik vannak. Az ilyen társadalmakban azemberek pontosan ennek a nézõpontnak megfelelõen visel-kednek, döntenek, értékelik az egyes eseményeket vagy ép-pen vonnak le következtetéseket. Így aztán valódi értelmé-ben vett igazságosságról nem is lehet beszélni azok közöttaz emberek között, akik ilyen gondolkodásmóddal rendel-keznek és eszerint cselekszenek.

Hívõk között ez nem lehetséges. A hívõk mindig aztaz erkölcsöt követik, amit Isten a Koránban kinyilatkozta-tott. Ezért az igazságot és az igazságosságot mindig a leg-fontosabbnak tartják. Az embereknek nem aszerint tulajdo-nítanak értéket, hogy ezen a világon azok mivel rendelkez-nek, hanem aszerint, hogy megfelelõen félik-e Istent, õriz-kedõk-e, és aszerint, hogy milyen az erkölcsük. Nem azerõs és a tehetõs mellé állnak, hanem az igazság oldalára éseszerint viselkednek. Akkor sem mondanak le az igazságos


58

viselkedésrõl, ha saját magukról vagy a rokonaikról vanszó. Nem evilági mérce szerint döntenek, hanem úgy, aho-gyan Isten megparancsolta. Isten, az igazságosságról így szóla Koránban, így szabja meg annak mértékét:

„Ti hívõk! Ha Allah elõtt tanúkként léptek föl, le-gyetek sziklaszilárdak a méltányosságban, akkoris, ha önmagatok ellen, vagy a szüleitek és a köze-li rokonaitok ellen [tanúskodtok], s legyen [az, aki-nek a tanúi vagytok] gazdag, avagy szegény - hiszenAllah közelebb áll mindkettõjükhöz [mint ti]. És nekövessétek [a tanúságtételben] [személyes] hajlan-dóságotokat [ne]hogy eltérjetek [az igazságtól]. Haelferdítitek [az igazat], vagy elfordultok [attól],[az nem marad rejtve]. Allahnak tudomása vanarról, amit cselekesztek.” (Korán, 4:135)

KövetkeztetésAmit a hitetlenekkel kapcsolatosan ebben a fejezetben elme-séltünk, csupán töredéke annak, ahogyan ezek az emberekaz életet felfogják, ezt a világot véve alapnak. A vezérlõ elvezeknek az embereknek az életében az, hogy mindig kizá-rólag az evilág érdekeiknek megfelelõen cselekedjenek.Semmiképpen sem akarnak gondolni sem arra, hogy léteziktúlvilág, és hogy ott milyen soruk lesz majd. Ha az ember a


59

halálra vagy a túlvilágra emlékezteti õket, általában valami-lyen kifogással kibújnak a kérdés alól, és elhessegetik agondolatot. Nincsen ínyükre, hogy megértsék, ez a világ,amelyben élnek, csupán múlandó helyszíne a próbatételek-nek, és férjük-feleségük, gyermekeik, családjuk, házuk, au-tójuk, vagyis minden, ami a környezetüket alkotja, csupánennek a próbaközegnek a része. Hiszen ha ezt elfogadnák,azt is el kellene fogadniuk, hogy egy múlandó világ dolgaiután szaladnak feleslegesen. AKorán ekképpen adja hírül azt,hogy az emberek inkább tagadják a túlvilágot, csak hogy nekelljen elfogadniuk ezt az igazságot:

„Ezek bizony azt mondják: ’Csupán egyszer halunkmeg. És nem lesz [új életre] támasztásunk. Hozzá-tok vissza atyáinkat - ha az igazat mondjátok!’”(Korán, 44:34-36)Ezek az emberek, a túlvilágon szembesülnek majd az-

zal, amiben ezen a világon nem hittek, és akkor nagyon ésvisszavonhatatlanul bánni fogják, hogy megtagadták azigazságot. Isten kinyilatkoztatta, hogy azok, akik tagadtak,a túlvilágon már látják az igazságot és így adnak hangot meg-bánásuknak:

„És õk azt mondják: ’Ha mi hallgattunk volna (azintésre), vagy éltünk volna az eszünkkel, nem len-nénk a Pokol tüzére kárhozottak.’” (Korán, 67:10)Ha az ember nem akarja átélni ezt, még azelõtt el kell


60

gondolkodnia ezeken az igazságokon, mielõtt érte jönne a ha-lál, és Isten tetszését keresve kell alakítania az életét. Megkell értenie, hogy a világ, amelyben élünk múlandó, és egészéletét ebben a tudatban kell leélnie.


61

A HAMIS VILÁG ELÖLJÁRÓI,

AKIK A TÛZBE HÍVNAK

Atörténelem folyamán minden közösségben voltak ahitetlenek között olyan emberek, akik irányították a

többieket, akik példát statuáltak vagy éppen irigylésre mél-tó életük volt. Ezek az emberek, akik fellázadtak Isten ellenés meghazudtolták Isten jeleit, lehetõségeiket arra használ-ták fel, hogy eltérítsék a többieket Isten útjától. Isten a Ko-ránban úgy hívja õket „akik (a Pokol) tüzébe hívnak”.(Korán, 28:41)

A Korán megemlíti a Fáraót és Kórét, akik az elmúltkorokban éltek. Isten hírt ad arról, hogy a Feltámadás Nap-ján a Fáraó majd a népe élére áll és a tûzhöz vezeti õket: „Fá-raóhoz és az elõkelõihez. De õk Fáraó parancsát követ-ték, noha Fáraó parancsa nem volt igaz [útmutatás]. Né-pe élén halad majd a Feltámadás Napján. És vezeti õketa [Pokol] tüzébe, [mint nyájat az itatóhelyhez]. Szörnyûitatóhely, amelyhez vezettetnek.” (Korán, 11:97-98)

Fáraó és Kóré minden késõbb élt nemzedék számáratanulságos eset. Közös tulajdonságuk, hogy nagyon gazda-

62

gok voltak, ám ezt a gazdagságot a sátán útján használták fel.Ennek következménye pedig az lett, hogy mindketten, Istenbüntetését vonták magukra. Ez azért van így, mert semmi,amit az ember ezen a világon birtokol, nem fogja tudni õtmegmenteni a büntetéstõl, amivel Isten ezen a világon sújt-ja illetve a túlvilágon fogja sújtani; sem a vagyon, sem a jóbarátok, sem pedig a társadalomban kivívott tisztelet. Azilyen ember evilági cselekedetei, és a hitetlenségben valóbuzgólkodása csakis saját maga ellen fordul. Isten, a Korán-ban hírül adja, hogy a Fáraóhoz és Kóréhoz hasonló „elké-nyelmesedett gazdagok” azzal, amit ezen a világon tesznek,„csupán saját maguk ellen szövik a cseleiket”:

„És így jelöltük ki minden városban a legnagyobbbûnösöket, hogy szõjék ott az õ cseleiket. Ám õkcsupán saját maguk ellen szövik a cseleiket, anél-kül, hogy tudnának róla.” (Korán, 6:123)Kóré is, aki büszke volt vagyonára, gazdagságára és

fennhéjázott Istennel szemben, pusztulásra jutott, mit semsegített rajta a sok vagyon, amije volt. A Korán így írja le azõ esetét:

„[Kóré] azt mondta: ’Ez csupán a birtokomban lé-võ tudás alapján adatott nekem!’ Vajon nem tud-ta, hogy Allah már õelõtte elpusztított olyan nem-zedékeket, amelyek erõsebbek voltak, mint õ, és


63

több [gazdagságot] halmoztak föl? A bûnösök nemkérdeztetnek [majdan] vétkeik felõl.’” (Korán,28:78) Ugyanígy, a Fáraó hiába volt uralkodó, ez mit sem

használt neki Isten büntetésével szemben. Isten, elpusztítot-ta õt, a kastélyát, minden vagyonát és a hadseregét is:

„…És romba döntöttük azt, amit Fáraó és népe tett,és ami [építményt] emeltek.” (Korán, 7:137)„[Úgy járnak majd] mint Fáraó népe és azok, akikelõttük éltek: meghazudtolták Uruk jeleit és akkorelpusztítottuk õket bûneikért. És vízbe fullasztot-tuk Fáraó népét. Vétkesek voltak mindannyian.”(Korán, 7:137)Ezek a Korán-idézetek arra mutatnak rá, hogy bármi-

lyen erõs vagy gazdag is az ember ezen a világon, Isten ere-jével szemben rettentõ gyenge. Egyesek azonban nem látják,hogy a világ arca hamis és becsapó, ezért közösségük kiemel-kedõ tagjait a kelleténél jobban felnagyítják szemükben.Elõfordul, hogy csupán az illetõ vagyonossága miatt felnéz-nek valakire, irigylik rossz tulajdonságait, példának állítjákmaguk elé sõt, megpróbálják utánozni õt. Az ilyen ember vi-selkedését, bár az rossz példa, elfogadják sõt pártolják, mégakkor is, ha az a társadalom általános felfogásával ellenté-tes. Kóré környezete is ebbe a hibába esett. A Koránban ol-


64

vashatjuk, hogy Kóré környezete így szólt, az õ gazdagsá-gára vágyakozván:

„És kivonult a népéhez [teljes] pompájában. Akikaz evilági élet után vágyakoznak, azt mondták: ’Ó,bárcsak nekünk is meglenne az, ami Kórénak ada-tott! Bizony, nagy szerencse az övé.’” (Korán,28:79)Láthatjuk, azok az emberek, akik negatív befolyással

voltak környezetükre és „népük elöljárói voltak a tagadás-ban”, arra hívták közösségüket, hogy a sátán tagadó rendsze-re szerint éljenek, és lehetõségeiket arra használták fel, hogymagukkal együtt ezeket az embereket is a büntetésbe von-szolják. Holott Isten azzal bízta meg az összes embert, hogyõszinte hittõl vezérelve éljen és a környezetében élõket a jó-ra hívja, õrizve õket attól, ami rossz. Ellenkezõ esetben azilletõ vállára nagy felelõsség helyeztetik Isten Színe elõtt, ésa túlvilágon. Isten közölte, hogy azok, akik ahelyett, hogyszép példával járnának elöl és jóra hívnák az embereket, atagadásba taszítják õket, a túlvilágon nem csak a saját bû-neiket kell, hogy cipeljék, hanem azokét is, akiket félreve-zettek:

„És hordaniok kell majd a terhüket a FeltámadásNapján teljes egészében, s azok terhének is egy ré-szét, akiket tudatlanságból tévelygésbe visznek.


65

Hát nem lesz keserves teher az, amit hordanak?”(Korán, 16:25)Amikor az emberek a túlvilágon meglátják példaké-

peik valódi helyzetét, akiket ebben az életben pusztán gaz-dagságuk, tiszteletük vagy társadalmi pozíciójuk miatt kö-vettek, teljesen elkeserednek a megbánástól. Megértik majd,hogy akiket erõsnek és hatalmasnak hittek, milyen gyengékés tehetetlenek.

Az evilági életben a segítségüket remélték, és a túlvi-lágon ugyanezt fogják tenni. Arra kérik õket, hogy mentsékmeg õket az örökkévaló Pokol büntetésétõl. Azok pedig, akika kezükben lévõ lehetõségek miatt nagyra tartották magukatés megtagadták Istent, maguk is azt fogják mondani, hogyIsten erejéhez képest nekik semmire nincsen erejük. Isten,a hitetlenek közti beszélgetést így idézi a Koránban:

„És [azon a napon], amikor egymással civakodnaka [Pokol] tüzében, a gyengék azt mondják azoknak,akik fennhéjáztak: ’Mi a ti követõitek voltunk. Va-jon el tudjátok-e hárítani rólunk a tûz egy részét?’”(Korán, 40:47)„A fennhéjázók azt mondják: ’Mindannyian ben-ne vagyunk. Bizony, Allah ítélkezett a szolgái kö-zött.’” (Korán, 40:48)A Koránban mindezek az információk, amiket Isten

66

adott, nyilvánvalóan rámutatnak arra, milyen nagy a felelõs-ségük azoknak, akik az evilági életben „(a Pokol) tüzébe hív-nak”, és milyen büntetést fognak ezért kapni a túlvilágon. Mitkell tennie annak, aki tudatára ébred ezeknek az igazságok-nak? Mindenét, minden lehetõségét, amije az életben van,úgy kell használnia, hogy azzal Isten tetszését, kegyelmét ésKertjét elnyerje. Isten ekképpen nyilatkoztatta ki a hívõk fo-hászait errõl:

„és akik azt mondják: ’Urunk! add, hogy örömettaláljunk a feleségeinkben és utódainkban és tégyminket példaképpé az istenfélõk számára!’” (Ko-rán, 25:74)Isten örömhírként kinyilatkoztatta, hogy azok, akik az

embereknek jó példával szolgálnak és versengenek a jóban,élenjárók lesznek, Urunk közelségét nyerik el és a Kerttellesznek megjutalmazva:

„és az élenjárók. Az élenjárók - õk azok, akik kö-zel állnak (Allahhoz) a gyönyörûség kertjeiben.”(Korán, 56:10-12)


67

A HÍVÕK ÉLETE,AKIK TUDJÁK,

HOGY AZ EVILÁGÁLDÁSAI MÚLANDÓK

Az elõzõ fejezetekben azoknak az embereknek a visel-kedését tárgyaltuk, akik becsapják magukat a múlan-

dó evilági élet ékességeivel. Szóltunk ezen viselkedésekokairól, és példákkal illusztráltuk a hívõk és a hitetetlenemberek közötti különbséget. Ebben a fejezetben részlete-sebben kitérünk a hívõk értelmére és szép erkölcsükre.

OLYAN ÉLETTEL AZONOSULTAK,AMELY ISTENNEK TETSZÕ

A hívõk tudják, hogy az evilági élet próbatétel, és tudják,hogy az evilági áldások, ezen próbatétel szükséges részeként,vonzóvá tétettek az emberek számára. Mivel tudják, hogy azáldások múlandóak, a valódi és örökkévaló életükre készül-nek, a Paradicsomba jutásért buzgólkodnak. Urunk, kegyel-me folytán, azokat a szolgáit, akik a túlvilágért munkálkod-nak, ezen a világon is a legszebb formában látja el.

Isten, a Koránban kinyilatkoztatta, milyen életet kell

68

élniük az embereknek és milyen erkölcsöt vár el tõlük. A Ko-rán egyik ájája azt mondja: „A dzsinneket és az embereketazért teremtettem, hogy Engem szolgáljanak.” (Korán, 51:56)Ezzel az idézettel Isten hírül adta, hogy a teremtés célja azIstenszolgálat, és aki ezt megérti, az a Koránt veszi útmuta-tójának, mellyel ebben a világban is és a túlvilágon is a leg-jobb úton jár. Minden evilági lehetõségét arra használja fel,hogy Urunkat elégedetté tegye és elnyerje az Õ vezetését. En-nek következményeképpen pedig szert tesz arra az erkölcsre,amellyel Isten elégedett és olyan életet él, amely Isten tet-szésére van. Isten, a Koránban a következõ ájával dicséri ahívõk erkölcsét: „Ki beszélhetne szebben annál, aki Allah-hoz fohászkodik, jóravalóan cselekszik és azt mondja:’Azok közé tartozom, akik alávetik magukat [Neki].’”(Korán, 41:33)

A hívõk, éppen az elõbb említett erkölcsösségük miatt,ellentétben a hitetlenek gondokkal teli életével, nagyon szé-pen élnek. Mindenben gyönyörûségüket lelik, amit tesznekés amit kapnak, minden eseményben megtalálják örömüket,amit Isten teremt a számukra. Amellett, hogy életüket így élikle, boldogságban, szép viselkedésükkel a környezetükben lé-võ emberek számára is áldást jelentenek. A hívõk rendkívülérzékenyek, segítõkészek és szeretetteljesek az emberekkelszemben. Kizárólag Isten tetszését keresve, segítenek szü-


69

leiknek, az árváknak, a nincsteleneknek, a megszorult uta-zóknak, vagy aki szükségét látja. A hívõknek errõl a tulaj-donságáról a Korán így ír:

„Kérdeznek téged [oh, Mohammed]: mit [és ho-gyan] adakozzanak. Mondd!: ’Ha valami jót ada-koztok, legyen az a szülõké, a rokonoké, az árvá-ké, a rászorulóké, és a megszorult utazóé!’ Bármijót tesztek, afelõl Allah Mindent Tudó.” (Korán,2:215)„Ha valamit javaitokból adakoztok (Allah útján),az a ti hasznotokra válik. Csak Allah arca után vá-gyódván [szabad] adakoznotok. Amit a javaitokbóladakoztok, az [az Ítélet Napján] visszafizettetiknektek, és nem szenvedtek igazságtalanságot.” (Ko-rán, 2:272)A hívõk, akik a Korán erkölcse szerint élnek, az élet

minden egyes pillanatában szépen viselkednek. Ha minden-napi életük során igazságtalanság éri õket, akkor sem térnekel ettõl a viselkedéstõl. Még ha saját érdekeiket sérti is, so-ha nem mondanak le az igazságos és helyes magatartásról.

A hívõk a kereskedésben is rendkívül tisztességesek.Istenfélõ emberek lévén, mélyen tisztelik az Isten által fe-lállított határokat, és úgy tesznek, ahogyan az ája mondja:„Ha kimértek, adjatok igazságos mértékkel, és mérjetekpontos mérleggel! Ez jobb [nektek] és kedvezõbb kime-netele lesz.” (Korán, 17:35)


70

A kereskedelmi életet tekintve, ha valaki nem isten-félõ és nem hisz a túlvilágban, annak a vállalkozásában gya-kran találkozunk azzal, hogy a felek becsapják egymást,vagy illegális haszonra akarnak szert tenni. A Korán hírül ad-ja, hogy Isten kinyilatkoztatta Dávid prófétának, hogy mond-ja azt, amikor megjelentek elõtte a pereskedõk: „…Bizony,azok között, akik javaikban társulnak egymással, számo-san vannak, akik erõszakot tesznek a másikon, kivéve azo-kat, akik hisznek és jótetteket cselekszenek - de kevesenvannak õk!…” (Korán, 38:24) Ez az ája felhívja a figyel-münket arra, hogy a hitetlenek között bizalmatlan és igaz-ságtalan a viszony. A hívõk példás viselkedése ellenben bár-hol feltûnik, ahol õk megfordulnak. A hívõk szerények,megbocsátók, és elnézõek, a rosszra jóval felelnek, ezek azõ kimagasló erkölcsi jellemzõik. Isten, a Koránban így szólarról, hogy a hívõk türelemmel és jósággal felelnek a rosszdolgokra:

„Õk majd kétszeresen kapják meg a fizetségüketazért, hogy állhatatosak voltak és a rosszat jóval há-rították el, és hozzájárulást adtak abból, amivel el-láttuk õket.” (Korán, 28:54)„Hárítsd el a rosszat olyasvalamivel, ami jobb [an-nál]! Mi vagyunk a legjobb tudói annak, amit állí-tanak.” (Korán, 23:96)


71

„A jótett nem egyenlõ a rossz cselekedettel. Olyas-valamivel hárítsd el azt, ami jobb [annál], és íme,hû barát lesz az, akivel viszály állított szembe.” (Ko-rán, 41:34)A hívõk, ha ellenséges magatartást tapasztalnak, meg-

bocsátók, példát mutatnak és az elõnyös, szép viselkedésrevezetik rá az embereket. Isten, a Koránban ekképpen adja hí-rül a hívõknek, milyen az a viselkedés, amellyel Õ elégedett:

„Gyakorold a megbocsátást, rendeld el azt, amiállandó, és fordulj el a tudatlanoktól!” (Korán,7:199)„Valamely rossztett fizetsége egy hozzá hasonlórossztett. Aki azonban megbocsát és kész a békü-lésre, annak Allahnál van a fizetsége. Õ nem szere-ti a vétkeseket.” (Korán, 42:40)A csúfolódás, mely gyakori azoknál, akik nem hisz-

nek a túlvilágban, olyan magaviselet, amelytõl a hívõk tar-tózkodnak. Isten kinyilatkoztatása szerint: „Ti hívõk! Ne gú-nyolódjon az egyik [férfi]nép a másikon! Lehet, hogyezek jobbak, mint õk. És a nõk se gúnyolódjanak más nõ-kön! Lehet, hogy ezek jobbak, mint õk. És ne rágalmaz-zátok egymást és ne illessétek egymást csúfnevekkel!Kárhozatos a gonoszság neve a [hit]é után! Akik nem for-dulnak bûnbánóan Allahhoz, azok a vétkesek.” (Korán,


72

49:11) Így hát a hívõk, történjék bármi, senkivel szemben semviselkednek így.

Egy olyan társadalomban, melynek tagjai a Korán er-kölcsét követik, félik Istent, és elgondolkoznak a túlvilágon,céljuk pedig az, hogy Urunk tetszését elnyerjék, az élet ki-egyensúlyozott és biztonságos. Az emberi természethez le-ginkább illõ erkölcs a Korán erkölcse, a hívõket pedig ez jel-lemzi, ezért viselkedésük mindenki számára példa. Az õ ta-nításuk – ha Isten úgy akarja –, hozzásegítheti az embereketahhoz, hogy szívük megenyhüljön és befogadja a hitet, vagyhogy a Korán diktálta erkölcsöt elfogadják.

A hívõkben elsõsorban istenfélelmük miatt alakul kia szép viselkedés. Ugyanakkor, nem tulajdonítanak túl nagyjelentõséget ennek a világnak, ahogyan Isten elvárja, ezértaztán soha nem kötõdnek hozzá szenvedélyesen és hõ ragasz-kodással, és nem viselkednek szélsõségesen. Arra töreksze-nek, hogy minél inkább tökéletesítsék azt a viselkedést,amellyel Isten elégedett. Nem felejtik el, hogy az áldások,amiket Isten megteremt a Földön, csupán azért léteznek, hogypróbára tegyék õket, és hogy mindez hamis csillogás. Ha ígyállnak hozzá a dolgokhoz, egészen könnyû mindig a lehetõlegszebb módon viselkedniük.


73

NEM TÉVESZTI MEG ÕKET AZ EVILÁG VONZÓ ARCA, A TÚLVILÁGÉRTMUNKÁLKODNAK

A hívõk tudják, hogy minden áldás, amit birtokolnak, való-jában Istené, és azért kapják õket, hogy jót cselekedhesse-nek velük vagy általuk. Ezért mindenüket, minden kínálko-zó lehetõséget Istennek hálát adva, az Õ tetszésének elnye-réséért használnak. Urunk hírül adta, hogy a hívõk hálás vi-selkedéséért cserébe még többet fog adni, ezzel jutalmazvameg õket:

„És [emlékezzetek arra], amikor a ti Uratok kihir-dette: ’Bizony, ha hálásak vagytok, még több [ke-gyet] fogok tanúsítani irántatok. Ha azonban há-látlanok vagytok - bizony, az Én büntetésem ször-nyû!’” (Korán, 14:7)Azokat a hívõket, akik felfogták, hogy az evilági élet

múlandó, semmi, ami ehhez a világhoz tartozik, nem vonjael attól, hogy megemlékezzenek Istenrõl és az Õ tetszését ke-resve munkálkodjanak; sem vagyonuk, sem a munkájuk,sem pedig férjük, feleségük vagy barátaik. Isten, a hívõknekezt a tulajdonságát így említi meg a Korán 24. Szúrájában:

„Férfiak, akiknek nem tereli el a figyelmét semmi-féle kalmárkodás és adás-[vétel] attól, hogy meg-emlékezzenek Allahról, elvégezzék az istentisztele-


74

tet és odaadják a zakatot; félelem tölti el õket egyolyan naptól, amikor tótágast állnak a szívek és aszemek.” (Korán, 24:37)Isten bármennyi áldást juttasson, lehetõséget adjon is

szolgáinak ezek a világon, a hívõk számára ezekbõl egyiksem olyan fontos, mint Isten elégedettségének elnyerése. Hi-szen tudatában vannak annak, hogy ezek a dolgok szomor-úság forrása lehetnek ezen a világon és a túlvilágon is. A Ko-rán-idézet azt mondja:

„Mondd: ’Ha atyáitok és fivéreitek és testvéreitekés feleségeitek és nemzetségetek és javaitok, me-lyekre szert tettetek, és [a] kalmárkodás, amelynekfélitek a pangását, és hajlékaitok, amelyekben gyö-nyörûségeteket lelitek - kedvesebbek nektek Al-lahnál és az Õ küldötténél és az Õ útján való hada-kozásnál, akkor várakozzatok, amíg Allah el [nem]jön a parancsával!’Allah nem vezeti az igaz útra abûnös népet.” (Korán, 9:24)A hívõk tudják, hogy az evilág minden ragyogása mú-

landó, és számukra a legszebb áldások Istennél vannak. AKo-rán-idézet így emlékeztet erre:

„És ha nem válnának emiatt az emberek [a hitet-lenek] egyetlen közösségévé, akkor azoknak, akiknem hisznek az Irgalmasban, ezüst tetõket rendel-


75

nénk a házaik fölé és lépcsõket, hogy fölhághassa-nak, és [ezüst] kapukat, és pamlagokat, amelyek-re kényelmesen leheveredhetnek, és [egyéb] ékes-ségeket. Ám mindez csupán az evilági élet élveze-te. Az istenfélõket azonban a túlvilág várja a teUradnál.” (Korán, 43:33-35)Urunk ekképpen adta örömhírül a Paradicsomot azok-

nak a szolgáinak, akik megértvén, hogy ez a világ hamis atúlvilághoz mérve, életüket Isten elégedettségének elnyeré-sére tették fel:

„Az õ jutalmuk az Uruktól megbocsátás lesz, Ker-tek, melyek alatt folyók folynak, és örökké ott idõz-nek majd. Milyen kitûnõ a [jót] cselekvõk jutalma.”(Korán, 3:136)„Allah megvásárolta a hívõktõl az õ személyüket ésjavaikat, mivel övék lesz [majdan] a Paradicsom.Harcolniok kell hát Allah útján, és ölnek és megölet-nek. Ígéret [ez], amely Õt terheli [s amely] igazsággyanánt [hirdettetett ki] a Tórában és az Evangé-liumban és a Koránban. És ki az, aki Allahnál job-ban betartja a megállapodást? Örvendjetek hát avásárnak, amelyet vele kötöttetek! Nagy diadalaz!” (Korán, 9:111)


76

BOLDOGOK EZEN A VILÁGON IS ÉS A KÖVETKEZÕN IS

Isten, erre a világra és a túlvilágra is szép életet ígért megazoknak a hívõknek, akik a Korán erkölcse szerint élnek, éskinyilatkoztatta, hogy ez bizony nagy boldogság és ez az iga-zi üdvözülés:

„Azoké az örömhír az evilágon és a túlvilágon.Allah szavait nem lehet megváltoztatni. Nagy dia-dal lesz ez.” (Korán, 10:64)„…És ha majd útmutatás jõ el Tõlem hozzátok - akiköveti az útmutatásomat, az nem tévelyeg és nemlesz szerencsétlen.” (Korán, 20:123)Azok a hívõk, akik ennek tudatában vannak, fohásza-

ikban azt kérik Istentõl, hogy adjon nekik jót ezen a világonis és a túlvilágon is. Az ája errõl így szól: „Vannak közöttükolyanok is, akik azt mondják: ’Urunk! Adj nekünk az evi-lágon is, és a túlvilágon is jót, és óvj meg minket a Tûz kín-zásától!’” (Korán, 2:201-202)

A hívõk, ezen a világon és a túlvilágon Isten végtele-nül igazságos és irgalmas volta miatt kiegyensúlyozottak,boldogok és nyugodtak. Isten ezt a szépséget ajándékozza hí-võ szolgáinak, akik csakis Õt ismerik el Istenségnek és nemtársítanak hitükben semmit. Urunk a Koránban így mutat ráarra, hogy amennyiben szolgái aszerint az erkölcs szerint él-


77

nek, amit Isten az Õ tetszésével kiválasztott a számukra, ak-kor ezen a világon is megjutalmazza õket, és biztonságba he-lyezi õket, miután féltek:

„Allah megígérte azoknak, akik hisznek közöttetekés jótetteket cselekszenek, hogy õket teszi meg [a hi-tetlenek] utódjának a földön, amiképpen utóddátette azokat, akik õelõttük éltek, és hogy szilárdanmegerõsíti nekik a vallásukat, amelyet jóváhagyottnekik, és - miután féltetek - cserébe biztonságot adnéktek. Engem szolgálnak [egyedül] és nem társí-tanak Mellém semmit. Akik azonban ezután [is] hi-tetlenek, azok a bûnösök!” (Korán, 24:55)Egy másik ájában pedig ekképpen szerepel Isten ígé-

rete a hívõknek:„És azt mondják majd azoknak, akik istenfélõk vol-tak: ’Mit küldött le a ti Uratok?’ Õk azt mondják:’Jót.’Akik jóravalók, azok az evilágon jóra számít-hatnak. Ám a túlvilági lakhely jobb. Milyen pom-pás is az istenfélõk lakhelye!” (Korán, 16:30)


78

AZ IGAZI ÉLET SZÍNHELYE:A TÚLVILÁG

Eddig a fejezetig arról volt szó, hogy a világ olyan hely,mely múlandó és félrevezetõ. Hamis csillogást mond-

hat magáénak. Arról is szóltunk, hogy az embereknek ezena tünékeny helyen mi alapján kellene megválasztaniuk a vi-selkedésüket. Szóltunk arról, hogy az emberek számára azigazi élet a túlvilágon van, az igazi élet, a túlvilági, örökkétartó élet. Ebben a fejezetben pedig azt fogjuk elmondani,hogy mennyire különbözõ tulajdonságokkal bír a túlvilág,mely a halál után minden embert vár, s mely sosem ér véget,a hívõk és a hitetlenek számára.

MINDEN DOLOG EREDETIJE A TÚLVILÁGON VAN

Hogy mit is jelent az „igazi élet”, amirõl a Korán beszél, ami-kor a túlvilági életet említi, azon minden embernek el kellgondolkodnia, és tanulnia kell a kérdésbõl. A Koránnak eza kifejezése arra mutat rá, hogy az evilági életben minden,amirõl azt hisszük, valódi, valójában egészen más. Ez az élet,amelyet élünk, azok az értékek, amelyek után az emberek egyéleten át futnak, minden szépség, amit megpróbálnak elér-ni, „hamis” a túlvilághoz képest, és nem „igazi”. Vagyis eza világ, azoknak, akik nem keresik Isten tetszését, tele vanhamis csillogással, hamis mohósággal, hamis sikerekkel, ha-mis szeretettel és hamis barátságokkal. A hívõk viszont ezena világon reménykednek a Paradicsomban, s ettõl boldogok,

79

a túlvilágon pedig az öröm, a boldogság érzése „valódi” és„hiánytalan” lesz, jutalomként. Mivel ez a helyzet, az em-bernek fel kell tennie magában a következõ kérdéseket:

Ha ezen a világon minden, amit átélek hamis, és haezek valódijával csak a túlvilágon találkozhatom, miért elé-gedjek meg a múlandóval és azzal, ami becsap, és miért ve-szítsem el ezek miatt azt, ami végtelen és valóságos?

Miért ne tegyek erõfeszítéseket azért, ami sosem tû-nik el, ami örökkön örökké szép?

Ha az ember õszintén felteszi magának a fenti kérdé-seket és õszintén meg is válaszolja õket, akkor a helyes fe-lé fog igyekezni, vagyis boldog lesz ezen a világon is és akövetkezõn is. Aki képes arra, hogy használja az eszét, ter-mészetesen azt fogja válaszolni ezekre a kérdésekre: ’A leg-fontosabb célom ebben az életben az, hogy Isten tetszését el-nyerjem és a túlvilági, valódi és örökkévaló életemért mun-kálkodjak’. Aki látja ezt az igazságot, az – ugyanilyen logi-kával – azt kell, hogy kérdezze magától, amit a Korán sze-rint a küldött kérdezett népétõl, amelyhez küldetett:

„Miért is ne szolgáljam azt, aki megteremtett en-gem és akihez majd visszatéréstek lesz?” (Korán,36:22)Az emberek végül Istenhez térnek majd vissza és

szembesülnek minden dolog valódi lényegével. Ezért azembernek õszintén el kell gondolkodnia a túlvilágon, amita Korán az ’igazi életként’említ, és hálát adva Urunknak, akivégtelen kegyelmével és irgalmával ilyen nagy ajándékrólbeszél az embereknek, a Korán erkölcse szerint kellene él-nie.


80

A TÚLVILÁGON A HITETLENEKNEK FÁJDALOM,A HÍVÕKNEK BOLDOGSÁG TEREMTETETT

A hívõk számára a túlvilágon megteremtetett mindaz, ami-re vágynak, sõt még annál több is. A Paradicsomi életben,ajándékként óriási bõség és határtalan szépség várja õket.Ugyanakkor a hívõk lelki élete is sokkal intenzívebb lesz, ha-talmas gyönyörûségben lesz részük, boldogok lesznek, aszeretetet, az örömöt, a biztonságot sokkal intenzívebben átfogják érezni, mint ezen a világon. A hitetlenek számára vi-szont a pokolbéli élet fájdalmai és büntetései lesznek nagyonis nyilvánvalóak és jól érezhetõek. Isten a Koránban súlyosbüntetéssel fenyegeti a hitetleneket, a hívõknek azonbankerteket ígér, melyek mindenféle áldással lesznek tele:

„És amikor a Mi verseink hirdettetnek néki, akkorfennhéjázva hátat fordít, mintha nem hallaná,mintha siketség lenne a fülében. Add hírül neki,hogy fájdalmas büntetés [várja õt]!” (Korán, 31:7)„Az õ Uruk hírül adja nékik az Õ könyörületessé-gét és tetszését és [hogy] kertjeik lesznek, ame-lyekben meg nem szûnõ gyönyörûség [várja õket].”(Korán, 9:21)A fájdalom, ami a túlvilágon a hitetleneket sújtja,

össze sem hasonlítható azzal a fájdalommal, amit az ember


81

ebben a világban megtapasztalhat. A hitetleneket olyan sú-lyos büntetés várja, amilyet még sosem éreztek, és amit elsem tudnak képzelni. A Pokol tüzérõl a Korán sok helyütt aztmondja, rettentõen „lobogó tûz”. Más Korán-idézetekben pe-dig a tûz ereje ekképpen adatik hírül:

„De nem! Bizony ez: lobogó tûz, amely letépi a fej-bõrt.” (Korán, 70:15-16)Ellentétben a pokolbéli fájdalmas büntetéssel, a Para-

dicsom népe számára felettébb boldog és kiegyensúlyozottlégkör készíttetett elõ. Isten, a Paradicsomot a lehetõ legszebbformára, a lehetõ legtökéletesebben teremtette meg hívõszolgái számára. És ráadásként, ott a hívõknek Isten elége-dettségében lesz részük. Isten elégedett velük és megaján-dékozta õket az örökkévaló boldogsággal. A Korán ekkép-pen ad hírt arról, hogy Isten elégedettsége a legnagyobb ju-talom:

„Allah kerteket ígért a hívõknek - férfiaknak ésnõknek egyaránt -, amelyek alatt patakok folynak,s örökké ott fognak idõzni - és jó hajlékokat Éden-kertjeiben. Ám Allah tetszése még ennél is több[etér]. Az lesz a nagy diadal.” (Korán, 9:72)Isten, az egyik ájában így fedi fel a Paradicsom népe

és a Pokol népe közti különbséget:„AParadicsom, amire az istenfélõk ígéretet kaptak,


82

eképpen fest: vannak benne nem-poshadó vizû pa-takok, mások tejjel folynak, amelynek az íze nemváltozik és vannak borral folyó patakok, ami gyö-nyörûsége az ivóknak és vannak tisztított mézzel fo-lyó patakok. Mindenféle gyümölcsük lesz benne ésmegbocsátás az Uruktól. [Az, akinek ez a Paradi-csom jut] vajon olyan-e, mint az, aki örökké a [Po-kol] tüzében lakozik, forrásban lévõ vizet kap in-ni, amely a beleit széttépi?” (Korán, 47:15)Imam Ghazali, írásaiban kitér arra, hogy a Paradicsom

és a Pokol között, büntetés és ajándék tekintetében milyenéles a különbség, és arra hívja az embereket, hogy józanésszel gondolkodjanak el ezen:

Tudd meg, hogy a Pokol lakhelyével szemben, melyetismersz, mely bánattal és szomorúsággal van tele(ezek a tûz), van egy másik lakhely. (Ez pedig a Para-dicsom kertjei) Gondolj ajándékaira és az örömre, amitokozna. Hiszen kétség nem férhet hozzá, aki eltávolo-dik az egyiktõl, az a másikhoz húz. Gondolkodj elhosszasan a Pokol szörnyûségein és szíved mélyüljönel ezekben a gondolatokban. Majd gondolkodj elhosszasan azokon az ajándékokon, amelyek a Paradi-csom népének lettek ígérve, és táplálj a szívedben re-ményt ezek után a dolgok után. A félelem korbácsa


83

hajtsa és a remény irányítsa lelkedet az egyenes útra.Így érsz el egy hatalmas lényhez, és menekülsz meg afájdalmas büntetéstõl. Gondolj a Paradicsom népére,arcukon ott ragyog a Paradicsom áldásainak szépsé-ge. (Imam Ghazali, Kalplerin Kesfi, 534.o.)Megtalálják ott, amit lelkük megkíván és örökké ott ma-

radnak. A Paradicsomban nem félnek és nem is szomorkod-nak. Biztonságban vannak a haláltól való félelem elõl. (ImamGhazali, Kalplerin Kesfi, 535.o.)

Most pedig gondolkodj el a Paradicsom termein, és aParadicsom szintjeinek magasságain és fokozatain.Hiszen fokozatok tekintetében és bõség tekintetében isa legnagyobb. Ahogyan az emberek különböznek evi-lági, külsõleg megnyilvánuló cselekedeteikben és széperkölcsük tekintetében, amit a szívük rejt, ugyanígy ajutalmuk vagy a büntetésük is, amire evilági életük cse-lekedeteiért cserébe szert tesznek, különbözõ lesz. Hate, ó ember, a túlvilágon a legmagasabb fokozatokravágysz, szolgáld úgy Istent, és engedelmeskedj Nekiúgy, hogy ebben senki se elõzhessen meg téged. Istenmegparancsolta, hogy istenszolgálat tekintetében szol-gái versengjenek egymással. (Imam Ghazali, Kalple-rin Kesfi, 539.o.)Mint látjuk, az embernek két választása van: vagy a


84

Poklot választja, ahol véget nem érõ szenvedés, elmondha-tatlan büntetés várja, vagy a Paradicsomot, amely a legna-gyobb boldogság és a legszebb dolgok helye. Aki józanésszel gondolkodik, az persze, hogy a Paradicsomot vá-lasztja, mely „végtelen áldásaival a boldogság lakhelye”. Hi-szen senki sem akar az örökkévalóságban egy olyan helyenmaradni, ahonnét – Isten akaratával – nincsen többé mene-kvés, ahol fizikai és lelki kínok borítják el az embert, aholmindennemû szépség tiltott, és ahol az ember a tûz fájdal-mától szenved és iszonyú megbánásban van része. Termé-szetesen mindenki inkább egy olyan helyen szeretne boldo-gan élni szeretteivel együtt, ahol léte örökkévaló, ahol nin-csen semmiféle nehézség, fájdalom, semmi rossz és ahol min-den tökéletes, ahol csak áldás és gyönyörûség van.

A túlvilági élet teljes bizonyosság, ezt Urunktól tud-juk. Ahhoz, hogy az ember megmeneküljön a túlvilág iszo-nyú büntetésétõl és evilági élete szép véget érjen, az kell,hogy nyilvánvalóan tudatosítsa magában ezt a tényt. Azt azidõt, amit ezen a Földön rendeltek el neki azzal kell eltölte-nie, hogy Isten tetszését keresse jócselekedetei által, ésolyan erkölcs szerint éljen, amellyel Isten elégedett.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ember sosem elé-gedhet meg magával. Hiszen senki sem lehet bizonyos ab-ban, hogy cselekedetei majdan megmentik õt. Ezért nem elég


85

örülnie annak, hogy reményei szerint egyszer majd a Para-dicsomba léphet, hanem mindig több jót kell tennie a Pokol-tól való félelmében. Az állandó igyekezet sokkal inkább el-nyeri Isten tetszését, ezt tudván az embernek élete végéig jótkell cselekednie. Isten, erre a Koránban így hívja fel a figyel-met: „A vagyon és a fiúgyermekek az evilági élet ékessé-gei. Ám amik maradandóak, a jócselekedetek, azoknaknagyobb a jutalma a te Uradnál és jobbak a reményeik.”(Korán, 18:46) Ábrahám próféta, a Korán tanúsága szerintígy fohászkodott: „és helyezz engem a gyönyörûség kert-jének örökösei közé!” (Korán, 26:85) Az embernek tehát fo-hászkodnia kell Istenhez azért, hogy ajándékozza meg õt aParadicsom kertjével.

VÉGKÖVETKEZTETÉSA nagy Iszlám vallástudós Imam Ghazali, bölcs szavaival,és az evilági élet áldásainak csalóka voltáról adott tanácsai-val minden embert arra ösztönzött, hogy lelkiismeretét fag-gassa:

Tudnod kell, hogy ez a világ egyáltalán nem örökké-való. Vagy te hagyod el õt, vagy õ hagy el téged! Ha-szan (Isten legyen vele elégedett) azt mondja: „Ha avilág szépségei folytonosak is, a te életed egy naponvéget ér. Akkor hát mi értelme van annak, hogy az evi-


86

lági élet után rohanj, és értékes életedet õrá paza-rold?” (Imam Ghazali, Cennete Dogru, (Yedi Geçit),Minhacü’l-Abidin, 145.o.)Ha józan ésszel végiggondolod ezt, megérted, hogy eza világ nem örökké tartó. A haszon, amely belõle nyer-hetõ, nem fedezi a veszteségeket és gondokat, amiketokoz. Ahogyan ebben a világban tested küzd és meg-fárad, úgy ez a világ szívedet is lefoglalja. A túlvilá-gon pedig fájdalmas büntetés és hosszú elszámolás vár.Ha megérted ezt az igazságot, el fogod hagyni az életdolgainak nagy részét, és megelégszel csupán annyi-val, amennyi ahhoz kell, hogy Uradat szolgáld. (ImamGhazali, Cennete Dogru, (Yedi Geçit), Minhacü’l-Abidin, 157.o.)… Hát elhagyja az ember Ura szolgálatát, akivel azörökkévalóságban egyes-egyedül magára marad majd,az emberekért? Mikor Õ az Úr, aki minden szükségetellát, mindenkinek támasza és védelmezõje, amikorgond és bánat sújtja az embert. Neki nincs társa, ésmindennek az Õ kegyelmére van szüksése. (Imam Gha-zali, Cennete Dogru, (Yedi Geçit), Minhacü’l-Abidin,147.o.)Könyvünkben egészen idáig arról szóltunk, hogy az

ember evilági életének egy napon bizonyosan vége szakad.


87

Ahogyan Imam Ghazali is emlékeztet erre, azokat az embe-reket, akik egész életükben az evilág díszei után szaladnak,a haszon, amire szert tesznek, nem fogja megmenteni a vesz-teségtõl és a fájdalomtól, ami várja õket. A Koránban olvas-hatjuk, hogy Isten meg fogja kérdezni az emberektõl, hányévig voltak a Földön. Az emberek pedig így válaszolnakmajd:

„Õ azt mondja: ’Hány esztendeig idõztetek a föl-dön?’Azt mondják: ’Egy napig, vagy a nap egy ré-szét. Ám kérdezd meg azokat, akik [tudnak] szá-molni!’Azt mondja: ’Csupán rövid ideig tartózkod-tatok - ha tudtátok volna!’” (Korán, 23:112-114)Ezek a Korán-idézetek rávilágítanak arra, hogy ami-

kor az ember átkerül a túlvilágra, akkor megérti, hogy ezena világon kevesebb, mint egy napot, sõt, a Korán 46. Szúrá-jának 35. ájájának szavaival élve „csupán egy órát” idõzött.Az ember evilági életérõl, a hosszú évek erõfeszítéseibõl csu-pán néhány felvillanó emlék marad, és minden, ami ehheza világhoz tartozott szertefoszlik, elvész.

A hitetlenek ennek ellenére úgy lépnek majd a túlvi-lágra, hogy hatalmas terheket cipelnek. Isten azt mondja aKoránban: „Kárvallottak azok, akik hazugságnak nyilvá-nították azt, hogy [majdan] találkoznak Allahhal. Midõnazután váratlanul eljõ hozzájuk az Óra, azt mondják: ’Ó


88

jaj nekünk azért, amit elmulasztottunk!’És õk majd a há-tukon viszik a terhüket. Vajon nem rossz-e az, amit cipel-niük kell?” (Korán, 6:31) Vagyis a teher, amit cipelnek, „abûn terhe, mit a hátukra vettek”. Más Korán-idézetekben Is-ten arról ad hírt, hogy a hitetlenek örökké terhük alatt fog-nak maradni:

„…Így mondunk el nektek híradásokat arról, amikorában történt. És adtunk néked intést Tenma-gunktól. Aki elfordul attól, az a Feltámadás Nap-ján terhet fog cipelni. Örökké alatta kell lenniük.Szörnyû lesz a terhük a Feltámadás Napján!” (Ko-rán, 20:99-101)„…Akik vétkeztek, azok azt kapják viszonzásul,amit elkövettek.” (Korán, 6:120)Mindezeket a tényeket figyelembe véve, az ember át-

lépése ebbõl a világból a következõbe, csupán egy pillana-tig fog tartani. A halál elkerülhetetlen bizonyosság, erre a kö-vetkezõ ája figyelmeztet: „…Bárhol is legyetek, utolér ti-teket a halál, még akkor is, ha magasbanyúló tornyokbanlennétek…” (Korán, 4:78) Az ember talán éppen akkorszembesül a halállal, amikor a legkevésbé várná, és aztán márha akarná sem lesz lehetõsége arra, hogy átgondolja ezeketaz igazságokat. Ez pedig akkor olyan megbánást idéz elõ ben-ne, amit nem lehet orvosolni.


89

Pedig ha az ember csak egy kis idõt rászán, és most,amíg van erre lehetõsége, elgondolkodik, talán olyan lépésttesz meg, amely evilági életét is és túlvilági életét is óriásiboldogsággá és áldássá változtatja. Imam Ghazali így em-lékeztet arra, hogy az embernek kérdõre kell vonnia lelkiis-meretét:

„Milyen sokan vannak, akik levegõt vettek, s aztán ahalál hirtelen elragadta õket úgy, hogy utolsó léleg-zetük elakadt. Márpedig akkor te csak egyetlen léleg-zetvétel birtokosa vagy, nem egy napé vagy egy óráé!Késlekedés nélkül fordulj Istenhez engedelmességgelés bûnbánattal! Hisz talán nem éred meg, hogy mégegyszer levegõt végy, talán elragad a halál! Az ellá-tásodra is így kell gondolnod. Talán nem is élsz anny-it, hogy szükséged legyen arra a dologra, amit a jö-võdre terveztél. Akkor pedig a rá pazarolt idõ hiába-való, erõfeszítésed pedig üres erõfeszítés lesz. Vagyisaz ember erõfeszítése egy második napért, egy máso-dik óráért, egy második levegõvételért szinte hiába-való. Hiszen az embernek nincsen garanciája arra,hogy eléri õket.” (Imam Ghazali, Cennete Dogru,(Yedi Geçit), Minhacü’l-Abidin, 118.o.)A halál bármelyik pillanatban itt lehet. A halál elõtt

azonban még van az embernek lehetõsége arra, hogy lássa,


90

mi a helyes és afelé forduljon. Urunk, végtelen kegyelmé-vel, az emberek minden kérésére és fohászára válaszol, ezta Korán egyik idézetében így fejezi ki: „Vagy ki válaszol an-nak, aki szükségben van, amikor Hozzá fohászkodik, és[ki] hárítja el a bajt és tesz benneteket utódokká a földön?Vajon Allah mellett egy [másik] isten? Kevéssé hallgat-tok ti az intõ szóra!” (Korán, 27:62) Aki el akarja nyerni atúlvilágot, annak „buzgón törekednie kell”, s annak meglesza szép fizetsége:

„Akik azonban a túlvilágot akarják, buzgón törek-szenek utána és hívõk, azok buzgalmának meg lesza köszönete [Allahnál].” (Korán, 17:19)


91

A DARWINIZMUS BUKÁSA

A darwinizmust, vagy más szavakkal az evolúció elméletétazért hozták létre, hogy tagadhassák a Teremtés tényét, ámkiderült, hogy ez az áltudományos fércmû nem más, mint ha-landzsa. Ezt az elméletet, mely fennhangon hirdeti, hogy azélet az élettelen anyagból alakult ki, az a tudományos tényzúzza ízzé-porrá, hogy kiderült, a Világegyetem és az élõ-lények tisztán látható tervezés eredményeképpen jöttek lét-re. Így a tudomány megerõsítette azt a tényt, hogy a Világ-egyetemet és a benne élõ élõlényeket Isten teremtette. A pro-paganda, amit napjainkban világszerte azért folytatnak, hogyaz evolúció elméletét életben tartsák, a tudományos tényekeltorzításán, a dolgok félreértelmezésén, hazugságokon éshamisításon alapszik, melyet a tudomány álruhájába bújtat-tak.

Azonban még ez a propaganda sem képes arra, hogyelrejtse az igazságot. Tény, hogy az evolúció elmélete a tu-dománytörténet legnagyobb csalása, melyet az utóbbi 20-30évben terjesztenek tudományos körökben. Fõként az 1980-as éveket követõ tudományos kutatások rávilágítottak arra,hogy a darwinizmus teljesen megalapozatlan, és számos tu-dós ezt a tényt hangoztatta. Elsõsorban az Egyesült Államok-ban sok tudós a tudomány számos ágából, úgymint a bioló-

92

gia, a biokémia, a paleontológia, rájött arra, hogy a darwi-nizmus nem vállalható, és az élet eredetét a teremtéstényével magyarázták.

Több munkánkban is megvizsgáltuk már tudományosrészletességgel az evolucionizmus teóriájának összeomlását,és a teremtés bizonyítékait, és továbbra is vizsgáljuk. Mivelazonban ez a dolog nagyon fontos, itt is hasznosnak tartjuka kutatási eredmények összegzését.

A darwinizmus tudományos összeomlása

Ennek a tannak a gyökerei az ókori Görögországig nyúlnakvissza, az evolúció elmélete viszont csak a 19. századig ve-zethetõ vissza. Ennek az elméletnek a fõ forrása CharlesDarwin: „A fajok eredete” címû könyve, melyet 1859-benadtak ki. Darwin a könyvében tagadja azt, hogy Isten a Föl-dön élõ fajokat külön-külön teremtette, és azt hangoztatja,hogy minden fajnak közös õse volt, és az idõk során kis vál-tozások mentek végbe bennük, ami által kialakultak a ma élõfajok.

Darwin elméletét nem alapozta meg semmilyen kon-krét tudományos lelet, sõt elismerte, hogy csak egy feltéte-lezés volt. Túl mindezen, Darwin egy hosszú fejezetet szen-telt a könyvében annak, hogy elismerte, sok sarkalatos kér-


93

déssel szembesült, amelyekre nem tudott választ adni. A fe-jezetnek a következõ címet adta: „Az elmélet gyenge pont-jai”.

Darwin nagy reményeket táplált az új tudományosfelfedezésekhez, és úgy gondolta, hogy majd azok megold-ják ezeket a homályos problémákat. Várakozása ellenére atudományos kutatások mindinkább elmélyítették és kiszéle-sítették ezeket a problémákat.

A darwinizmus bukását a következõ témakörök alap-ján fogjuk áttekinteni:

1) Ez az elmélet nem tudja megmagyarázni az élet ere-detét a Földön.

2) Semmilyen tudományos tény nem támasztja alá azevolúciós mechanizmust, melyet ez az elmélet hirdet, mertnincs semmilyen evolúciós erõ, mely ezt kiváltaná.

3) Az ásatási leletek pontosan az ellenkezõjét bizonyít-ják annak, amit az evolúció elmélete állít.

A következõ fejezetben ezt a három pontot fogjuk ki-fejteni általános körvonalakban.

Az elsõ leküzdhetetlen lépés: az élet eredete

Az evolúció elmélete azt állítja, hogy minden élõ faj egy élõsejtbõl fejlõdött ki, amely 3,8 milliárd évvel ezelõtt alakult


94

ki a Földön. Hogyan lett egyetlen sejtbõl millió bonyolult-nál bonyolultabb faj, és ha volt is ilyen evolúció, miért nemlátjuk ennek nyomait a kövületekben, - ezek azok a kérdé-sek, amelyekre az elmélet nem ad választ. Azonban minde-nekelõtt meg kell kérdezni: mi az eredete ennek az elsõ sejt-nek?

Mivel az evolúció elmélete tagadja a teremtést és min-den más, természetfeletti beavatkozást, úgy tartja, hogy azelsõ sejt véletlenül alakult ki, a természet törvényeinek be-tartásával, mindenféle tervezés, terv, vagy elrendezés nélkül.Az elmélet szerint az érzéketlen és tudatlan élettelen anyagmaga hozott létre egy élõ sejtet a véletlen egybeesések ál-tal. Egy ilyen kijelentés azonban a biológia megtámadhatat-lan szabályainak legtöbbjével homlokegyenest ellenkezik.

„Az élet élettõl származik”Darwin a könyvében sohasem tért ki az élet eredetére. A tu-domány leegyszerûsített felfogásából adódóan, mely azadott történelmi kort jellemezte, feltételezésre alapozta azt,hogy régebben csak egyszerûbb fajok léteztek. A középkor-ban azt bizonygatták az emberek, hogy élõlények kialakul-hatnak az élettelen anyagokból is, spontán generációval, sez a nézet általánosan elfogadott volt. Azt hitték, hogy a bo-garak az ételmaradékokból keletkeznek, és az egerek pedig


95

a búzából. Érdekes kísérleteket végeztek, hogy bebizonyít-sák ezeket az elméleteket. Tettek egy kis búzát egy piszkosrongydarabba, és azt gondolták, hogy kis idõ elteltével az ege-rek megteremnek benne.

Hasonlóképpen, a nyüvek kifejlõdése egy darab rohadthúson azt a képzetet keltette, hogy spontán generáció történt.Azonban késõbb megértették, hogy a kukacok nem spontánmódon jelentek meg a húson, hanem a legyek petéjébõl kel-tek ki, és a legyek vitték oda lárva korukban és annyira ki-csinyek, hogy az ember szabad szemmel nem is láthatjaõket.

Még akkor is, amikor Darwin „A fajok eredete” címûkönyvét írta, a tudományos világban az a vélekedés, hogy egybaktérium élettelen anyagból is létrejöhet, általánosan elfo-gadott volt.

Azonban, 5 évvel Darwin könyvének kiadása utánLouis Pasteur bejelentette azokat a tudományos eredmé-nyeket, amelyet hosszú kutatás után kapott, s amelyek meg-cáfolták a spontán generációt, mely Darwin elméleténeksarokköve volt. Az 1864-ben Sorbonn-on tartott elõadásavégsõ gyõzelmet hozott neki, melynek során Pasteur aztmondta:

„Ez által az egyszerûen elvégezhetõ kísérlet haláloscsapást mér a spontán generáció elméletére, mely ez után a


96

kegyelemdöfés után sohasem fog feltámadni haló porai-ból.” (Sidney Fox, Klaus Dose, Molecular Evolution and TheOrigin of Life, New York: Marcel Dekker, 1977, 2.o.)

Az evolúció elméletének védelmezõi sokáig támadtákezeket a felfedezéseket. Azonban, a tudomány fejlõdésetisztázta az élõ sejt felépítését, és az az elképzelés, hogy azélet a véletlen egybeesések eredménye, egyre inkább elfo-gadhatatlanná vált.

Hiábavaló erõfeszítések a huszadik században

Az elsõ evolucionista, aki újra az élet eredetével kapcsola-tosan kezdett kutatásokat végezni a XX. században, Alexan-der Oparin volt, az ismert orosz biológus. Különbözõ tanté-teleket fejlesztett ki az 1930-as években, és próbálta azt bi-zonyítani, hogy egy élõ sejt a véletlen folytán is ki tud ala-kulni. Ezek a tanulmányok azonban kudarcot vallottak, ésOparin kénytelen volt beismerni a következõket:

„Sajnos, a sejt eredete a leghomályosabb problémá-ja az élõ szervezetek evolúciójáról alkotott elképzelésünk-nek.” (Alexander I. Oparin, Origin of Life, (1936) NewYork, Dover Publications, 1953 (Reprint), 196.o.)

Oparin evolucionista követõi olyan kísérletek kiötlé-sében és elvégzésében mesterkedtek, amelyekrõl úgy látszott,


97

hogy megoldják ezt a problémát. A legismertebb kísérletetStanley Miller amerikai tudós végezte, 1953-ban. Gázokatösszevegyített, majd azt állította, hogy elõ tudja állítani azta közeget, amely a Föld õsi légkörére volt jellemzõ. Ezt a gáz-keveréket energiával látta el, majd néhány olyan szerves mo-lekulát (aminósavat) szintetizált, amely a fehérjében is elõ-fordul. Alig néhány év telt el mielõtt közzétette, hogy a kí-sérlet, amelyet úgy mutatott be, mint egy fontos lépést az evo-lúció rögös útján, egyszerûen érvénytelen, mert az a gáze-legy, amit használt, igen messze esik attól, ami a Földön va-laha is tapasztalható volt. („New Evidence on Evolution ofEarly Atmosphere and Life”, Bulletin of the American Me-teorological Society, 63.szám, 1982. November, 1328-1330.o.)

Hosszú hallgatás után Miller elismerte, hogy az a kö-zeg, amelyet a légkör utánzására használt, minden valósá-got nélkülözõ volt. (Stanley Miller, Molecular Evolution ofLife: Current Status of the Prebiotic Synthesis of Small Mo-lecules, 1986, 7.o.)

Az evolucionisták minden erõfeszítése a huszadikszázadban arra vonatkozóan, hogy megmagyarázzák az életeredetét, csütörtököt mondott. A San Diego Scripps Intézetgeokémikusa, Jeffrey Bada cikkében, melyet az Earth folyó-iratban publikált 1998-ban, elismeri ezt a tényt:


98

„Ma, amikor a huszadik századot magunk mögött tud-hatjuk, még mindig azzal a megoldatlan kérdéssel kell szem-besülnünk, hogy hogyan alakult ki az élet a Földön.” (Jef-frey Bada, Earth, 1998. Február, 40.o.)

Az élet komplex struktúrájaAz elsõdleges ok, ami miatt az evolúció elmélete ilyen

zsákutcába futott az élet keletkezését illetõen, az, hogy méga legegyszerûbbnek tartott élõlények is hihetetlenül össze-tett felépítéssel rendelkeznek. Egy élõlény egyetlen sejtje bo-nyolultabb, mint bármely, ember által alkotott termék. Jelen-leg, még a világ legfejlettebb laboratóriumában sem tudnakelõállítani egyetlen élõ sejtet sem szerves kémiai anyagokfelhasználásával.

Egy sejt spontán kialakulásához számtalan feltételegyidejû teljesülése szükséges, és ezért véletlenszerû egy-beesést végképp nem lehet valós magyarázatként felhozni ar-ra, hogy miképp jött létre egy sejt. Annak a valószínûsége,hogy a sejt építõköve, egy átlagos, 500 aminósavból álló fe-hérje véletlenül szintetizálódjon, 1 a 10950-bõl. A matema-tika annak a valószínûségnek a bekövetkeztét, amely kisebb,mint 1 a 1050-bõl, gyakorlatilag a lehetetlen fogalomköré-be utalja. A DNS molekula, amely a sejt magjában találha-tó, és amely a genetikai információt tartalmazza, hihetetle-


99

nül nagy adatbázis. Ha azt az információmennyiséget, ame-lyet egy DNS molekula tartalmaz, le akarnánk írni, akkor egy900 kötetes enciklopédiában férne el csak, melynek mindenkötete 500 lapot tartalmaz.

Nagyon érdekes kérdés merül fel ezen a ponton: EgyDNS molekula csak bizonyos specializálódott fehérjék je-lenlétében képes önmagát reprodukálni. Azonban, ezeknekaz enzimeknek a szintézise csak a DNS-ben kódolt informá-ció segítségével tud végbemenni. Úgyhogy egymástól függ-nek, ezért mindkettõnek ugyanabban az idõben kell léteznieahhoz, hogy a szaporodás végbe tudjon menni. Márpedig ezolyan végtelen egymásrautaltsági körforgást eredményez,amelynek eredményeképpen kimondhatjuk, hogy az életnem jöhetett magától létre. Leslie Orgel, a Kaliforniai SanDiego-i Egyetem evolucionista professzora 1994. szeptem-berében elismeri ezt a tényt a Scientific American folyóirat-ban:

„Teljesen valószínûtlen, hogy a bonyolult felépítésûfehérjék és a nukleinsavak hirtelen spontán generálódjanakugyanabban az idõben és térben. Egymás nélküli létezésükis lehetetlen. S így már az elsõ pillantásra bárki kikövetkez-tetheti, hogy az élet nem jöhetett létre sajátmagától kémiaiúton.” (Leslie E. Orgel, The Origin of Life on Earth, Scien-tific American, 271. szám, 1994. Október, 78.o.)


100

Semmi kétség, hogy ha az élet eredetét nem lehet a ter-mészet törvényeivel megmagyarázni, akkor egy természet-feletti lény teremtõ ereje az a tény, amit elfogadhatunk. Eza tény teljesen érvényteleníti a teremtést tagadó evolúció el-méletét.

Az evolúció képzeletbeli mechanizmusai

A másik fontos dolog, amely bebizonyítja Darwin teóriájá-nak az ellenkezõjét, hogy semmilyen erõ létezése nem bizo-nyított, amely az evolúció jelenségét kiváltaná, azaz nem lé-tezik olyan erõ, amely az egyre fejlettebb élõlények kiala-kulása felé hajtaná az életfolyamatokat. Darwin az evolúció-val kapcsolatos állításait a „természetes kiválasztódásra” ala-pozta. Könyvét is errõl nevezte el, ebbõl is látszik, hogy mi-lyen nagy fontosságot tulajdonított ennek a dolognak: „A fa-jok eredete a természetes kiválasztódás útján”.

A természetes kiválogatódás úgy tartja, hogy azok azélõlények, amelyek erõsebbek és jobban alkalmazkodtak alakóhelyükön tapasztalható természeti feltételekhez, az éle-tért folytatott küzdelemben túlélõk lesznek. Például az aszarvas, amelyik gyorsabban fut egy vadállat támadása ese-tén, túl fogja élni a támadást. E szerint az elmélet szerint aszarvasnak kellene a leggyorsabb és legerõsebb állatnak


101

lenni a világon. Azonban kétségtelen, hogy ez a mechaniz-mus nem fogja átváltoztatni a szarvast egy másik élõlénnyéés nem lesz belõle például ló.

Így hát megállapíthatjuk, hogy a természetes kiválo-gatódás mechanizmusának nincsen evolúciós ereje. Darwinis biztos volt ebben a tényben, és kijelentette a „Fajok ere-dete” címû könyvében: „A természetes kiválogatódás sem-milyen kedvezõ egyéni differenciálódást vagy variáció kép-zõdést nem okoz.” (Charles Darwin, The Origin of Species:A Facsimile of the First Edition, Harvard University Press,1964, 189.o.)

Lamarck hatásaNos, hát hogyan is jöttek létre ezek a figyelemreméltó va-riációk? Darwin erre a kérdésre a tudomány akkori állásá-nak megfelelõ, elég primitív szinten próbált választ adni.Chevalier de Lamarck (1744-1829), francia biológus, akiDarwin elõtt élt, úgy tartotta, hogy az élõlények azokat a tu-lajdonságaikat örökítik át utódaikba, amelyeket életük so-rán megszereztek. Azt feltételezte, hogy ezek a tulajdonsá-gok, amelyek összegyûltek és egyik generációból a másik-ba szállnak új fajok kialakulásához vezetnek. Például, azthangoztatta, hogy a zsiráfok az antilopoktól származnak,mégpedig úgy, hogy az antilopok sokáig nyújtogatták a nya-kukat azért, hogy a magasabban lévõ leveleket is elérjék, s

102

ezért a nyakuk generációtól generációig egyre hosszabb lett. Darwin más példákat is felhozott. A Fajok eredete cí-

mû mûvében például azt mondta, hogy vannak olyan med-vék, amelyek táplálékukat a vízben találták meg, s ezért azidõk során bálnává alakultak. (Charles Darwin, The Originof Species: A Facsimile of the First Edition, Harvard Univer-sity Press, 1964, 184.o.)

Azonban, az öröklõdés törvényei, melyeket GregorMendel (1822-84) fedezett fel, s melyet a huszadik század-ban virágzó genetika tudománya is igazolt, teljesen rombadöntötte azt az elképzelést, hogy a szerzett tulajdonságoktöbb, késõbbi generációra vetítve örökölhetõk lennének. Ilymódon a „természetes kiválasztódás” címszóval fémjelzettagyszülemény kiesett a tudomány fejlõdése során a „kiskedvencek” közül.

A neo-darwinizmus és a mutációkA darwinisták, hogy ebbõl a zsákutcából kijussanak, egy újelméletet találtak ki, a „modern szintetikus teóriát”, vagy köz-keletû nevén a neodarwinizmust. A neodarwinizmus az1930-as évek végén jelent meg. Ez az elmélet a természeteskiválasztódás elméletéhez hozzátette a mutációkat, amely azélõlényekben a gének torzulásának a következménye olyankülsõ behatásra, mint a sugárzás, vagy reprodukciós hiba,


103

mint „kedvezõ variációk elõidézésére alkalmas” változást atermészetes mutáció mellett.

Ma a neodarwinizmus modellje az, amely az evolúcióhelyére lépett a világ közfelfogásában. Ez az elmélet úgy tart-ja, hogy az élõlények milliói hosszantartó folyamat eredmé-nyeképpen alakultak ki, miközben ezeknek a szervezetekneka különbözõ szervei (pl. füle, szeme, tüdeje, és szárnyai) mu-tációkon mentek keresztül, ami tulajdonképpen egy geneti-kai rendellenesség. Azonban, létezik egy nyilvánvaló tudo-mányos tény, amely teljesen aláaknázza ezt az elméletet. Amutációk sohasem segítenek egy élõlénynek abban, hogy fej-lettebbé váljon. Ellenkezõleg, a mutáció mindig hátrányáraválik az élõlénynek.

Ennek oka nagyon egyszerû. A DNS láncnak nagyonbonyolult felépítése van, és a véletlenszerû behatások csakrontanak rajta. B.G. Ranganathan amerikai genetikus ezt akövetkezõképpen magyarázza:

„Elõször is, el kell hogy mondjuk, hogy a valódi mu-tációk nagyon ritkák a természetben. Másodszor: a mutáci-ók károsak, mivel inkább csak véletlenszerûek, szinte sohas-em mutatnak célirányos változtatásokat a gének felépítésé-ben. Ha egy igen bonyolult felépítésû struktúrában véletlen-szerû változások zajlanak le, ezzel a rendszer inkább káro-sul, és nem javul. Például, ha egy földrengés ráz meg egy ma-


104

gas fokon struktúrált rendszert – egy épületet – ezzel csak vé-letlenszerû változások következnek be az épület vázában, sa földrengés következtében az épület struktúrája több, mintvalószínû, hogy kárt fog szenvedni, és nem egy fejlettebbstruktúra fog kialakulni.” (B.G. Ranganathan, Origins?,Pennsylvania: The Banner Of Truth Trust, 1988)

Nem meglepõ, hogy nem tudunk felmutatni semmilyenpéldát olyan mutációra, amely hasznos lenne, s amely látha-tóan a genetikai kód fejlõdésével járna. Ilyennek megfigye-lésére mostanáig nem adódott lehetõség. Bizonyított, hogyminden mutáció károsan hat az adott élõlényre. Meg kell ér-tenünk, hogy az a mutáció, amelyet az evolúciós folyamatmozgatórugójaként állítanak be, az nem más, mint olyan ge-netikai esemény, amely károsan hat az élõlényekre és meg-nyomorítja õket. (A mutáció leghétköznapibb hatása az em-bereknél a rák.) Természetesen egy destruktív (romboló ha-tású) folyamatot nem foghatunk fel az evolúciós folyamatkulcsfontosságú tényezõjeként. Másrészrõl, a természetes ki-választódással – egymagával – nem fognak a darwinizmushirdetõi nyulat, ezt maga Darwin is elismerte. Ez a tényelénk tárja a valódi helyzetet, azaz azt, hogy a természetbenaz evolúciós folyamat, mint olyan, nem létezik. Mivel az evo-lúciós folyamat nem létezik, ilyen, csupán a fantázia szüle-ményeként elképzelt folyamat sohasem mehetett végbe.


105

A kövületek tanúsága: nincsenek köztes formák

A legtisztább bizonyítékai annak, hogy az a forgatókönyv,amelyet az evolúció elméletének hívei próbálnak ránk erõl-tetni, nem történt meg – a kövületek.

Az elmélet kiagyalói szerint minden élõlény egyetlenközös õstõl származik. A korábban létezett fajok idõvel másfajokká alakultak át, és minden faj így alakult ki. Más sza-vakkal ez az átalakulás fokozatosan, évmilliók alatt történt.

Ha ez így történt volna, akkor számos köztes faj léte-zett volna ez alatt a hosszú átalakulási folyamat alatt.

Például félig hal félig kétéltûek éltek volna a múltban,amelyek fokozatosan szerezték volna meg a kétéltûek jelleg-zetességeit, a már meglévõ halakra jellemzõ jellegzetessé-geik mellé. Vagy kellett volna, hogy létezzenek olyan féligkétéltû félig madár élõlények, amelyek a madarakra jellem-zõ jellegzetességeiket fokozatosan szerezték meg már meg-lévõ kétéltûekre jellemzõ jellegzetességeik mellé. Emiatt egyideig átmeneti állapotban kellett volna létezniük, mialatthibás, tökéletlen és béna egyedek tömegei látták volna mega napvilágot. Az evolúció hívei hivatkoznak is ezekre a kép-zeletbeli teremtményekre, és hiszik, hogy a múltban létez-tek is ilyen „átmeneti életformák”.

Ha ilyen állatok valaha is léteztek volna, akkor mil-


106

liónyi, de akár milliárdnyi lett volna belõlük, evolúciós fej-lõdési stádiumuk számtalan variációjában. De ami még en-nél is fontosabb, e furcsa teremtmények maradványai elõt-tünk állnának kövületek formájában. Darwin a „Fajok ere-dete” címû könyvében így magyarázza ezt:

„Ha az elméletem igaz, számtalan köztes állapotúolyan élõlény élhetett egymással párhuzamosan, melyekugyanabba a csoportba tartoznak, és a legszorosabb kapcso-latban vannak egymással. Ebbõl következik – és kézenfekvõ,hogy a kövületek között ezeknek az életformáknak megtalál-hatónak kellett volna lenniük.” ((Charles Darwin, The Ori-gin of Species: A Facsimile of the First Edition, Harvard Uni-versity Press, 1964, 179.o.)

Darwin reményei kútba estekAzonban, az evolúció hívei bármennyire is igyekeztek ilyenkövületeket találni az egész világra kiterjesztett kutatásaiksorán a XIX. század közepétõl, mindezidáig egyetlenegy át-meneti állapotban lévõ élõlényt sem tudtak felmutatni. Azösszes kövület az evolúció hívei várakozásainak ellenkezõ-jét bizonyítja, azaz azt, hogy az élet a Földön hirtelen, és amaga teljességében jelent meg.

Egy híres brit paleontológus (õslénykutató), Derek V.Ager, elismeri ezt a tényt, annak ellenére, hogy õ maga is az

107

evolúció-hívõk közé tartozik:„Felmerül a kérdés, hogy ha részletesen megvizsgá-

lunk egy kövületet, akár az elõre összeírt szempontok szerint,akár a fajok tulajdonságai szerint közelítünk is a kérdéshez,ugyanazt a választ kapjuk: nincsen fokozatos evolúció, ha-nem egy-egy csoport robbanásszerû megjelenését figyel-hetjük csak meg egy másik csoport rovására.” (Derek A.Ager, „The Nature of the Fossil Record”, Proceedings of theBritish Geological Associations, 87. szám, 1976, 133.o.)

Ez azt jelenti, hogy a kövületekben minden élõ faj hir-telen jelent meg, a maga teljesen megformált alakjában,mindenféle köztes formák és fejlõdési stádiumok nélkül. Ezpontosan az ellenkezõje annak, amit Darwin feltételezett. Kikell mondanunk, hogy ez az egyik legfényesebb bizonyíté-ka annak, hogy minden élõlény teremtve lett. A teremtés azegyetlen magyarázat arra, hogy hogyan jelenhettek meg azélõlények hirtelen a maguk teljes fejlettségében mindenrészletre kiterjedõen bármiféle közös evolúciós õs közremû-ködése nélkül. Ezt a tényt el is ismerte a széles körben ismertmegrögzött evolucionista hírében álló biológus, DouglasFutuyma is:

„Teremtés és evolúció – ez a két elmélet létezik, amelyaz élõlények eredetét próbálja elmagyarázni. Elméletileg kéteshetõség van, az élõlények vagy teljes kifejlettségükben je-lentek meg a Földön, vagy nem. Ha nem, akkor ez azt jelen-ti, hogy korábban létezett fajokból kell kialakulniuk soroza-


108

tos változásokkal tarkított folyamat során. Ha pedig telje-sen kifejlett állapotban jelennek meg, akkor egy mindenha-tó intelligens lénynek teremtenie õket.” (Douglas J. Futuy-ma, Science onTrial, New York: Pantheon Books, 1983.197.o.)

A kövületek azt mutatják, hogy az élõlények teljesenkifejlett formában bukkantak fel a Földön. Ez azt jelenti, hogya fajok eredetére vonatkozóan Darwin feltételezésének ép-pen az ellenkezõje igaz - nem evolúció volt, hanem Terem-tés.

Az emberi evolúció meséjeAz evolúció pártján állók legtöbbet hangoztatott dilemmá-ja az ember származása. A darwinizmus azt tartja, hogy azember emberszabású majmoktól származik. Az állítólagosevolúciós folyamatban – amelyet úgy tételeznek fel, hogy 4-5 millió évvel ezelõtt kezdõdhetett, léteztek bizonyos átme-neti formák a mai modern ember és az õket korban megelõ-zõ õsök között. E teljesen a képzelet szüleményeként létre-jött elmélet szerint az õsemberek négy fõ kategóriába sorol-hatók:

1. Australopithecus 2. Homo habilis3. Homo erectus4. Homo sapiens


109

Az evolúció elméletének hívei az ember elsõ majomszerûõsének az Australopithecus-t tartják, aminek fordítása dél-Afrikai majom. Ezek az élõlények nem mások, mint régen éltmajomfajok, amelyek már kihaltak. Két híres – angol és ame-rikai – anatómus (Lord Solly Zuckerman és Charles Oxnardprofesszor) végzett átfogó kutatásokat különbözõ Australo-pithecus példányokon, és kimutatták, hogy ezek a majmokegy közönséges majomfajhoz tartoztak, melyek már kihal-tak és egyáltalán semmilyen hasonlóságot nem mutattak azemberekkel. (Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower,New York: Toplinger Publications, 1970, 75-94.o.; CharlesE. Oxnard, „The Place of Australopithecines in Human Evo-lution: Grounds for Doubt”, Nature, 258. szám, 389)

Az evolúció hívei az emberi evolúció következõ ál-lomását a homo névvel illetik, ami azt jelenti, hogy ember.Állításuk szerint a homo sorozathoz tartozó élõlények sok-kal inkább fejlettek, mint az Australopithecus. Az evolúcióhívei egy tetszetõs, de a valóság alapjait nélkülözõ tábláza-tot is szerkesztettek az evolúció bemutatására, speciális sor-rendben elhelyezve benne a különbözõ kövületeket. Még egy-szer hangsúlyozzuk, hogy ez a táblázat még köszönõvi-szonyban sincs a valósággal, hanem kizárólag a képzelet já-tékának tekinthetõ, mivel semmi sem bizonyítja, hogy bár-miféle evolúciós kapcsolat létezne a táblázat osztályba so-

110

rolt elemei között. Az evolúciós tanok egyik XX. századbe-li „kiváló szaktekintélye” Ernst Mayr elfogadja, hogy „a Ho-mo sapiens eredetére valójában nagyon nehéz kielégítõ ma-gyarázatot adni.” (J. Rennie, „Darwin’s Current Bulldog:Ernst Mayr”, Scientific American, 1992. December)

Akkor, amikor az evolucionisták körvonalazni sze-retnék az Australopithecus > Homo Habilis > Homo erectus> Homo sapiens, lánc kapcsolódását, azt állítják, hogy ezeka fajok egymással õs-leszármazott kapcsolatban vannak,azaz egymástól eredeztethetõk. Azonban a paleo-antropo-lógusok legutóbbi kutatásai azt támasztják alá, hogy az Aust-ralopithecus, Homo Habilis, és a Homo Erectus ugyanabbanaz idõben éltek a világ különbözõ tájain. (Alan Walker,Science, 207. szám, 1980. 1103.o.; A.J. Kelso, Physical An-tropology, 1. kiadás, New York: J. B. Lipincott Co., 1970,221.o.; M. D. Leakey, Olduvai Gorge, 3. szám, Cambridge:Cambridge University Press, 1971, 272.o.)

Ezen kívül a humán kategóriába soroltak bizonyosszegmensei, úgy mint a Homo Erectus a jelenkort megelõ-zõ évekig élt, a Homo Sapiens Neandarthalensis (a Nean-dervölgyi õsember) és a Homo Sapiens Sapiens (a modernember) pedig együtt élt ugyanazokon a területeken. (Time,1996. November)

Ez a helyzet kétségtelenül azt mutatja, hogy nem va-


111

lós az az állítás, mely szerint ezek a fajok egymás õsei let-tek volna. Stephen Jay Gould, a Harvard Egyetem paleon-tológusa rámutat e gordiuszi csomóra emlékeztetõ ellentmon-dásos és józan ésszel fel nem oldható helyzetére, annak el-lenére, hogy õ is az evolúcionista tanok hirdetõje:

„Mire következtethetünk abból, ha leszögezhetjük,hogy ez a három különbözõ hominid (emberszabású) nemegymás õsei? Sõt, azt is nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogye három fajra vonatkozóan nem lehet felállítani semmilyenevolúciós leszármazási.” (S. J. Gould, Natural History, 85.szám, 1976, 30.o.)

Röviden szólva, az ember származásának evolúciósmegközelítése, mely különbözõ rajzok témája – a félig ma-jom, félig ember teremtmények, melyek idõrõl idõre felbuk-kannak a médiában és egyes tankönyvek lapjain, nem más,mint propaganda, nem más, mint kitalált történet, amineksemmi tudományos alapja nincs.

Az Egyesült Királyságban a leghíresebb és leginkábbelismert tudományos kutató Lord Solly Zuckerman évekenát tartó kutatómunkát folytatott, és 15 éven át tanulmányoz-ta az Australopithecus kövületeit, és a végén arra a követ-keztetésre jutott – annak ellenére, hogy maga is az evolucio-nista tanok legfõbb zászlóshajója volt – hogy semmiféle le-származási vonal nem lelhetõ fel az emberszabású majmok


112

és az ember között. Ezen kívül Zuckerman készített egy besorolást az ál-

tala tudományosnak gondolt dolgokról a kevésbé tudomá-nyosnak tartott dolgok felé haladva. Zuckerman besorolásátkövetve láthatjuk, hogy a leginkább tudományos dolgokazok, amelyek konkrét adatokkal dolgoznak, a fizika és a ké-mia tárgykörébe tartozó tudományterületek. Ez után követ-keznek a biológiai tudományok majd a társadalomtudomá-nyok. A besorolás végén, ahol a legkevésbé tudományosanelfogadott dolgok találhatóak, olyanok vannak, mint „érzék-szerven túli észlelés” – melybe beletartozik a telepátia és ahatodik érzék – a legvégén pedig az emberi evolúció. Zu-ckerman meg is indokolja ezt a besorolást:

„Amikor jobb kéz felé haladunk a táblázatban az ob-jektív valóságtól az egyre inkább feltételezéseken alapuló bio-lógia tudománya felé – ebbe beletartozik az érzékszervekentúli érzékelés és az emberi kövületek történetének értelme-zése – ahol egy hithû evolucionista számára minden megen-gedett – s egy ilyen elvakult evolucionista buzgólkodása ké-pes igaznak beállítani több, egymással teljesen ellentmon-dó dolgot is.” (Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower,New York: Toplinger Publications, 1970. 19.o.)

Az ember evolúciós fejlõdésérõl szóló mese kezdsemmivé válni, de néhány kövület elõítéletes értelmezése


113

napvilágra került néhány embernek köszönhetõen, akik va-kon hittek az õ elméletükben, és máig is ragaszkodnak hoz-zá.

A darwini képlet!Minden mûszaki evidencia mellett, amellyel eddig foglalkoz-tunk, vizsgáljuk meg most azt is, hogy milyen babona az, ami-re hivatkoznak az evolucionisták, és világítsuk meg egypéldával, ami annyira egyszerû, hogy még egy kisgyermekszámára is könnyen érthetõ:

Az evolúció elmélete azt állítja, hogy az élet kialaku-lása a véletlen mûve. Ha igaz lenne ez az állítás, akkor aztis igaznak kellene elfogadnunk, hogy az élettelen és tudat-talan atomok sejtekké állnak össze, majd pedig különféle élõ-lényekké – s köztük emberré – szervezõdnek. Gondolkod-junk csak el ezen. Akkor, amikor halmazt alkotunk azokbólaz elemekbõl, amelyekbõl az élõlények állnak, olyanokból,mint a szén, a foszfor, a nitrogén és a kálium, gondolatbanmindössze egy halom anyagot kapunk. Nem számít, hogy mi-lyen kezelésen megy keresztül ez a halom anyag, az atomok-ból álló halom sohasem válhat semmilyen élõlénnyé. Ha sze-retné a kedves olvasó, végezhetünk egy kísérletet is e tár-gyban, vizsgáljuk meg az evolucionisták szemével, mi is az,amit annyira harsányan hirdetnek anélkül, hogy kiejtenék a


114

szájukon azt a szót, hogy darwini képlet. Tegyük fel, hogy az evolucionisták egy nagy hordó-

ban összekevernek olyan anyagokat, amelyek általában elõ-fordulnak az élõlényekben (mint például a foszfor, a nitro-gén, a szén, az oxigén, a vas és a magnézium) és olyanarányban keverik össze õket, ahogyan elõfordulnak. Tegyükfel, hogy olyan anyagokat is adnak hozzá ehhez az elegyhez,amelyek normális feltételek között nem léteznek, de az evo-lucionisták mégis úgy gondolják, hogy szükségesek lehet-nek. Tegyük fel, hogy annyi aminósavat adnak hozzá a hor-dó tartalmához, amennyi természetes körülmények közöttmagától nem tudna keletkezni, - és ahogyan más fehérjék is- ezek mindegyike 10-950 db aminósavból áll. Tegyük fel,hogy olyan hõkezelést adnak ennek a keveréknek és olyanpáratartalmi viszonyok között tartják, amilyenek közt csakakarják. Hagyjuk, hogy kevergessék vagy olyan technoló-giai eljárást alkalmazzanak, amilyet csak akarnak. Enged-jük meg nekik, hogy a legképzettebb és legtehetségesebb tu-dósaikat tegyék ezek mellé a hordók mellé. Tegyük fel, hogyezek a szaktekintélyek évmilliárdokig vagy év-trilliárdokigvárakoznak ezek mellett a hordók mellett. Hagyjuk, hogyolyan körülményeket és feltételeket alakítsanak ki, amilyetcsak akarnak ahhoz, hogy az emberi élet számára kedvezõlegyen. Teljesen mindegy, hogy mit csinálnak, nem tudnak


115

elõállítani ezekbõl a hordókból egy embert sem, viccesenszólva: nem állíthatnak elõ egy olyan professzort, aki elek-tronmikroszkópon keresztül vizsgálgatja a saját sejtjeit.Senki nem tud elõállítani zsiráfot, oroszlánt, kanárimadarat,lovat, delfint, rózsát, orchideát, liliomot, szegfût, banánt, na-rancsot, almát, datolyát, paradicsomot, sárgadinnyét, gö-rögdinnyét, fügét, olajbogyót, szõlõt, õszibarackot, pávát, fá-cánt, tarka lepkét. Egyetlen teremtmény sem képes arra, hogyilyen, és ehhez hasonló élõlények millióit elõállítsa. Igazá-ból semmilyen élõlény egyetlenegy sejtjét sem tudják elké-szíteni.

Röviden, az öntudattal nem rendelkezõ atomok nemképesek együvé állni, hogy sejtet alkossanak. Nem tudnakdöntést hozni arról, hogy most ezt a sejtet ketté kell oszta-ni, s nem tudnak elõször egy professzort gyártani, aki elek-tronmikroszkóppal – amelyet elõzõleg fel is kellett találni –vizsgálja a saját sejtjeinek felépítését, hogy minden jól mû-ködik-e, s ha kell, beavatkozik. Az anyag tudattal nem ren-delkezõ dolog. Az anyag csak Isten felsõbbrendû Teremté-se által kel életre.

A szem és a fül mûködésének technológiája

Van egy másik kérdés is, amely megválaszolhatatlan az evo-


116

lúció elméletével, mégpedig a szem és a fül felfogóképes-ségének csodálatos mivolta.

Mielõtt áttekintenénk a szemrõl szóló fejezetet, vála-szoljunk röviden arra a kérdésre, hogy hogyan látunk. Egytárgyról a visszaverõdõ fénysugarak a szem retinájánakszemben lévõ részére esnek. Itt ezek a fénysugarak elektro-mos jelekké alakulnak át a sejtek segítségével, és az agy hát-só részének egy kis helyére érkeznek, amelyet a látás köz-pontjának nevezünk. Ezeket az elektromos jeleket fogja felez a központ képként, több folyamat eredményeképpen.Gondoljuk csak végig a dolgokat.

Az agy teljesen el van szigetelve a fénytõl. Ez azt je-lenti, hogy a koponya belsejében teljes sötétség uralkodik,és egy mákszemnyi fény sem juthat be a látóközpontba. Ígya látóközpont közvetlenül sohasem érintkezhet a fénnyel, saz eddig ismert legsötétebb helyek egyike. Ennek ellenéreennek a sötét helynek a segítségével látjuk a körülöttünk lé-võ, ragyogóan fényes világot.

Az a kép, amely a szem belsejében készül, annyira élesés pontos, hogy még a huszadik század technológiája sem voltképes a nyomába érni. Veheti például a kedves Olvasó azt akönyvet, amit éppen olvas, majd emelje fel a fejét, és néz-zen körül.

Látott-e valaha ilyen éles és pontos képet, mint ez, bár-


117

hol másutt? Még a leginkább fejlett televízió képernyõ a vi-lág legképzettebb képalkotó szakembere segítségével sem tudolyan éles képet létrehozni. Ez egy háromdimenziós, színes,és rendkívül éles kép. Több, mint 100 éve mérnökök ezreipróbálkoznak, hogy elérjék ezt a kép-élességet. Gyárakat,óriásvállalatokat alapítottak, mérhetetlen sok kísérletet foly-tattak, tervek és tervrajzok készültek ebbõl a célból. S ismétcsak azt tudjuk mondani, hogy nézzen a kedves Olvasó a TVképernyõre, és nézzen újra bele abba a könyvbe, amit a ke-zében tart. Látni fogja, hogy mekkora a különbség az éles-ség és a pontosság tekintetében. Ezen kívül, a TV képernyõ-je kétdimenziós képet mutat, míg a szem háromdimenziós,képmélységet is tükrözõ képet ad.

Hosszú éveken keresztül mérnökök ezrei próbálkoz-tak a háromdimenziós televízió feltalálásával, amely olyanképminõségû látást tenne lehetõvé, amely a szem sajátja. Per-sze, sikerült is nekik kiépíteni a 3 dimenziós televíziós rend-szert. Azonban lehetetlen élvezni a vetítést speciális 3D sze-müveg nélkül, s ez így csak egy mesterséges 3 dimenziós térlétrehozása. A háttér sokkal elmosódottabb, az elõtér pedigolyan, mintha papírmaséból lenne. Soha semmilyen módonnem lehet olyan éles és olyan pontos képet alkotni, mint ami-lyenre a szem képes. A fényképezõgép és a filmfelvevõhasználatakor egyaránt veszítünk a kép minõségébõl.


118

Az evolucionisták azt hangoztatják, hogy az a mecha-nizmus, amely ezt a különleges képminõséget hozza, csupána véletlen mûve. Nos, ha azt állítaná valaki a kedves Olva-só elõtt, hogy a televízió a szobájában a véletlen eredménye-képpen jött létre és hogy az atomjai merõ véletlenségbõl áll-tak össze egy olyan eszközzé, amely képalkotásra alkal-mas, vajon Ön mit gondolna? Hogyan tudnák az atomok meg-tenni azt, amire emberek ezrei nem képesek?

Ha egy olyan eszköz, amely primitívebb képet tud al-kotni, mint a szem, nem tud magától létrejönni, akkor vilá-gos és kézenfekvõ, hogy a szem és az a kép, amelyet a szemlát, nem a véletlen mûveként alakult ki magától. Ugyanez ahelyzet a füllel is. A külsõ fül összegyûjti a rendelkezésre ál-ló hangokat a fülkagyló segítségével, és a középfül felé irá-nyítja azokat. A középfül a hangrezgéseket továbbítja, fele-rõsítve azokat, és a belõ fül az agy felé küldi ezeket a rezgé-seket úgy, hogy közben lefordítja azokat elektromos jellé.Ugyanúgy, ahogyan azt a látásnál is bemutattuk, a hallás je-lensége az agyban, a hallóközpontban történik.

A szemnél vázolt folyamat hasonló a fül esetében is.Azaz, az agy el van szigetelve a hangoktól, ugyanúgy, minta fénytõl. A koponya nem engedi át a hangokat az agyba. Ép-pen ezért, akármilyen zajos vagy hangos is a környezet, ma-gában az agyban teljes csend uralkodik. Ennek ellenére az


119

agy mégiscsak felfogja a hangokat. Ön, a teljesen hangtalanagyával, szimfóniákat hallgat, és minden hangot meghall akörnyezetébõl, bármilyen nagy is legyen a tömeg. Azonban,ha ugyanabba a pillanatban egy érzékeny mûszerrel meg le-hetne mérni a zajszintet az agyban, akkor teljes csendet ta-lálnánk ott. Ennek ellenére meghalljuk a legélesebb hango-kat is agyunk segítségével.

El lehet képzelni, hogy mekkora erõfeszítések kellet-tek ahhoz, hogy olyan hangokat hozzunk létre, és reprodu-káljunk, amelyek hûek az eredetihez. Az ilyen erõfeszítésekeredményeképpen az ember megalkotta a hangrögzítõ esz-közöket, a magas fokú hanghûséggel rendelkezõ rendszere-ket, és olyan rendszereket, amelyek alkalmasak a hangok fel-fogására. Annak ellenére, hogy rendelkezünk ezzel a tech-nológiával, mely több ezer mérnök és szakember együttesmunkájának és kísérletezésének eredménye, egyetlenegyolyan hangfelfogó eszközt sem lehetett létrehozni, amelyolyan tiszta és torzítás nélküli hangfelfogást tett volna lehe-tõvé, mint a fül. Gondoljunk csak a zeneipar legnagyobb vál-lalataira, amelyek a legmagasabb technológiai szinttel ren-delkezõ Hi-fi rendszereket gyártják. Még ezekben a hangrög-zítõ eszközökben is, amelyekben a hangokat bizonyos vesz-teséggel tudják rögzíteni, vagy amikor a kedves Olvasó be-kapcsolja ezeket a Hi-fi készülékeket, a zene kezdete elõtt


120

recsegõ hangot hall. Azonban az emberi test olyan techno-lógiával készült, és a hallás érzékszerve annyira kifinomult,hogy tisztán és élesen halljuk a hangokat. Az emberi fül ahang felfogása elõtt semmilyen sistergést nem hall, és sem-milyen atmoszférikus változások nem befolyásolják, mintahogy azt egy Hi-fi centernél tapasztaljuk, hanem inkábbugyanolyan tisztán és élesen halljuk meg azokat, mint ami-lyenek. És ez így van az ember teremtésének pillanatától fog-va.

Mindezidáig semmilyen ember alkotta vizuális vagyhangrögzítõ eljárás nem rendelkezik olyan fokú érzékeny-séggel, mint a szem és a fül.

A látás és a hallás rejtélye mögött nagy Igazság rejtõ-zik.

Ki rendelkezik azzal a tudattal, amely látja és hallja az agy segítségével a külvilágból érkezõ jeleket?

Ki az, aki látja ezt a csábításokkal teli világot agyának egyrejtett zugával, s ki az, aki szimfóniát hallgat és hallgatja amadárcsicsergést és megszagolja a rózsát?

Az ember szeme, füle és orra érzékeny a különbözõ in-gerekre, s ezeken keresztül áramlanak az agyba az elektro-kémiai ideg-impulzusok. A biológiai, biokémiai és fizioló-


121

giai tárgyú könyvekben részletes információt lehet találni ar-ról, hogy hogyan megy végbe a képalkotás az agyban. Azon-ban egy fontos dolgot sohasem szabad elfelejteni: Ki az, akiképként, hangként és illatokként vagy bõrérzékelésként fog-ja fel ezeket az elektrokémiai ideg-impulzusokat az agyban?Az agy tudatossága az, amely felfogja mindezt úgy, hogy nemis igazán érzékeljük, hogy szükségünk van fülre, szemre vagyorra. Ki az, akihez ez a tudatosság tartozik?

Természetesen nem az idegekhez, s nem a zsírréteg-hez, s nem az agyat felépítõ neuronokhoz tartozik. Ez az asarkalatos pont, amelynek értelmezése miatt a materialistadarwinisták, akik azt hiszik, hogy minden kizárólag anyag-ból épül fel, - nem tudnak helyesen válaszolni ezekre a kér-désekre. A tudatosságért az Isten által teremtett lélek a fele-lõs, amely számára nem szükséges szem, ahhoz, hogy lás-son, sem pedig fül ahhoz, hogy hallja a hangokat. Ezen kí-vül nem szükséges agy, hogy gondolkozzék.

Aki most ezt a félreérthetetlen tudományos tényt ol-vassa, elgondolkodhat a Mindenható Isten hatalmán, szíveIstenfélelemmel kell, hogy megteljen, és Nála kell, hogy me-nedéket keressen, mert Õ az, aki a teljes Univerzumot egygombostûhegynyi szurokfekete lyukká tudja változtatni,hogy azután kibontakoztassa belõle ezt a ragyogó színes fény-árnyék játékával rendelkezõ, háromdimenziós világot.


122

A materialisták hiteAz az információ, amit eddig bemutattunk, azt mutatja,hogy az evolúció elmélete nem kompatibilis a tudományoskutatások eredményeivel. Az, ahogyan ez az elmélet magya-rázza az élet eredetét, teljes ellentmondásban áll a tudo-mánnyal, s azok az evolúciós folyamatok, amelyeket hirdet,nem mehetnek végbe, mert semmiféle evolúciós erõt nem le-het kimutatni, s a kövületek is azt bizonyítják, hogy semmi-féle köztes változat nem létezett soha. Ezért, ebbõl termé-szetesen az következik, hogy az evolúció elméletét el kell vet-nünk és a tudományosan megalapozott elméletek sorából kikell iktatnunk. Ugyanúgy, ahogyan sok más, addig tudomá-nyosnak tartott elmélettel, mint például a földközéppontúvilágképpel is történt, ki kell iktatni a tudománytörténetbõl.Ennek ellenére az evolúció elmélete makacsul tartja magáta tudományos palettán. Némelyek úgy tartják, hogy az evo-lúció elméletét érõ bármely kritika nem más, mint a tudományelleni támadás. Miért van ez?

Ennek oka az, hogy ez az elmélet némely körök nél-külözhetetlen dogmatikus hite. Ezek a körök a materialistafilozófia vak elkötelezettjei, és azért fogadták be a darwiniz-must, mert ez az egyetlen materialista irányzat, amellyel ma-terialista alapokon meg lehet magyarázni a természet mûkö-dését.


123

Érdekes, hogy ezt a tényt õk idõrõl idõre be is isme-rik. Richard C. Lewontin a Harvard Egyetemrõl, aki egy jólismert genetikus volt és az evolúció tanait mindig fennhan-gon hirdette, azt hangoztatta magáról, hogy õ „az elsõ és alegnagyobb materialista, és csak azután tudós”:„Nemcsak az történik, hogy a tudományos módszerek és in-tézetek így vagy úgy arra kényszerítenek bennünket, hogy el-fogadjuk a világ jelenségeinek materialista magyarázatát.Ezen kívül, ezek által a módszerek által, és intézetek által ar-ra vagyunk kényszerítve, hogy elsõdlegesen anyagi eszközök-re hagyatkozzunk, amikor vizsgálati rendszert alkotunk, ésnéhány elgondolási sémát kövessünk, amely csak és kizáró-lag az anyag oldaláról közelíti meg a dolgokat, függetlenülattól, hogy ez mennyire mond ellent minden ösztönösen adottválaszunknak. Szembetûnõ, hogy mennyire igyekeznek misz-tifikálni azt, hogy õk Istennel kapcsolatosan teljesen avatat-lanok. Ezen kívül, a materializmus egy totálisan dogmati-kus eszmerendszer, mivel nem engedik, hogy isteni beavat-kozás kerüljön a képbe.” (Richard Lewontin, „The Demon-Haunted World”, The New York Review of Books, 1997. Ja-nuár 9. 28.o.)

Ezek azok a kézenfekvõ magyarázatok, amelyek vi-lágossá teszik számunkra azt, hogy a darwinizmus egy olyandogma, amelyet csak azért tartanak életben, mert a materia-


124

lizmus elméletét egyedül ez támasztja alá. Ez a dogma úgytartja, hogy nincs olyan élõlény, amely megõrzi a génállo-mányát. Azzal érvel, hogy az élettelen és tudattalan anyaghozta létre az életet. Azt állítja, hogy a különbözõ élõlények,például a madarak, a halak és a zsiráfok, a tigrisek, a boga-rak és a fák, a virágok a bálnák és az emberek az anyagokegymásra hatása által keletkeztek. Az élet keletkezését a csa-padékképzõdésre, a villámlásra stb. vezetik vissza. Ez a fel-fogás ellentmond az értelemnek és a tudománynak egyaránt.A darwinisták úgy folytatják a védekezést, hogy „nem en-gedik, hogy Isteni magyarázat kerüljön valahogy a képbe”.

Azok, akik nem a materialista elõítélettel keresik azélõlények eredetét, azoknak világossá válik a magától érte-tõdõ igazság: Minden élõlényt a Mindenható Teremtõ terem-tett, aki a Legbölcsebb Mindentudó. Ez a teremtõ: Isten. Õaz, aki a nemlétbõl teremtette az egész Univerzumot, és a leg-tökéletesebbre tervezte, s aki megformált minden élõlényt.

Az evolúció teóriája a világtörténelemlegnagyobb szemfényvesztése

Bárki, aki bármely ideológia hatásától mentes, aki csak a sa-ját eszét és logikáját használja, az tisztán megérti, hogy azevolúció elméletébe vetett hit, amely a társadalmakban a ba-bonák elterjedéséhez vezet, a tudomány és a civilizáció is-


125

merete hiányában, teljes képtelenség. Ahogyan azt a fentiekben kifejtettük, azok, akik az

evolúcióban hisznek, azt gondolják, hogy néhány atom,vagy molekula, amelyet egy tartályba tesznek, gondolkodó,ítélõképességgel rendelkezõ professzorokká és egyetemihallgatókká áll össze. Olyan tudósokká, mint Einstein vagyGalileo, vagy olyan mûvészekké, mint Humprey Bogart,Frank Sinatra és Luciano Pavarotti, vagy, ha a többi élõlénytis számba akarjuk venni – antilopokká, citromfákká és szeg-fûkké. Ezen kívül a tudósok és a professzorok, akik ebben aképtelenségen hisznek, mind képzett emberek. Indokolt ki-jelenteni errõl az elméletrõl, hogy ez „a történelem leginkábbfülbemászó elmélete.” Soha azelõtt nem volt semmilyenmás hit vagy elképzelés sem, amely ennyi ember józan íté-lõképességét elrabolta volna, s amely ennyire gátolta volnaõket abban, hogy intelligens és logikus módon gondolkod-janak, s amely által olyan fátyol ereszkedett volna a szeme-ik elé, mintha vakok lennének, s így az igazság felismeré-sére teljesen képtelenekké lettek. Ez még rosszabb és hihe-tetlenebb vakság, mint Afrika némely részein a totemimádat,vagy Sába népe napimádó vallása, vagy Ábrahám Próféta(béke legyen vele) népének hite, akik olyan bálványokatimádtak, amelyeket a saját kezükkel alkottak, vagy MózesPróféta (béke legyen vele) népének hite, akik az aranybor-


126

jút imádták. Tény az, hogy Isten a Koránban rámutatott er-re az értelem vesztésre. Több kinyilatkoztatott verssorban isle van írva, hogy az emberek értelme le lesz zárva, és hogyaz embereknek nem lesz erejük arra, hogy meglássák azigazságot. Ezek közül némelyeket idézünk:

„Akik hitetlenek, azoknak egyre megy, hogy intet-ted-e õket, vagy nem intetted: nem hisznek. Lepe-csételte Allah a szívüket és fülüket, s tekintetüketlepel fedi. Szörnyû büntetés lesz az osztályrészük.”(Korán, 2:6-7)„Számos dzsinnt és embert teremtettünk a gye-hennára. Van szívük, de nem értenek vele; sze-mük, de nem látnak vele, és fülük, de nem hallanakvele. Olyanok õk, mint az állatok! Nem! Õk még té-velygõbbek! Ügyet sem vetnek õk [semmire].” (Ko-rán, 7:179)Isten, a Korán 15. Szúrájában pedig azt adja tudomá-

sunkra, hogy ezek az emberek annyira el vannak varázsol-va, hogy akkor sem hinnének, ha csodák szemtanúi lenné-nek.

„És ha kaput nyitnánk nekik az égben és ha nap-hosszat felhághatnának azon keresztül, azt monda-nák: ’Csak elkápráztatták a mi szemünket, vagy in-kább olyan emberek vagyunk, akikkel varázslattörtént.’” (Korán, 15:14-15)


127

Szavakban lehetetlen kifejezni azt, hogy mennyiremegdöbbentõ, hogy ez a szóbeszéd mennyire széles körök-ben ejti rabságba az emberi elméket, és tartja távol az em-bereket az igazságtól, és már 150 éve nem sikerült megtör-ni. Valahol érthetõ lenne az, ha csak egy, vagy esetleg né-hány ember hinne ilyen képtelen eseménysorban és a hozzákapcsolódó ostoba és minden logikát nélkülözõ kijelentések-ben. Az a furcsa, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják,hogy csak és kizárólag az a hit az egyedül létezõ magyará-zat a világ jelenségeire, hogy az öntudattal nem rendelkezõ,élettelen atomok hirtelen úgy határoztak, hogy összeállnakés megszerveznek maguk között egy Univerzumot, amelyszámtalan alrendszerrel, osztályba sorolással és ésszerû fo-lyamattal rendelkezik, s amely legvégül - öntudattal rendel-kezõ élõlények helye lesz. Ezen belül az öntudattal nemrendelkezõ, élettelen atomok létrehoznak egy Földet is,mely minden sajátságában alkalmas az élet fenntartására,majd - olyan élõlényeket is, amelyek számtalan komplexrendszerrel rendelkeznek a szervezetükben…

Tény az, hogy a Korán megemlíti Mózes Próféta és aFáraó esetét, azért, hogy megmutassa, hogy azok, akik ate-ista filozófiákat támogatnak, trükkökkel befolyásolnak má-sokat. Amikor Mózes Próféta a Fáraónak az igaz vallásról be-szélt, Fáraó azt mondta Mózes Prófétának, hogy találkozzon


128

az õ varázslóival. Amikor Mózes odament, megkérte a va-rázslókat, hogy elõször mutassák be, hogy mire képesek. Azalábbi Korán verssorokból láthatjuk, hogy mi következettezután:

„[Mózes] mondta: ’Dobjatok ti elsõnek!’És miutándobtak, megbûvölték az emberek szemét és félelem-mel töltötték el õket. Hatalmas varázslattal álltakelõ.” (Korán, 7:116)Ahogyan látható, a Fáraó varázslói mindenkit csapdá-

ba tudtak csalni, kivéve Mózest és azokat, akik hittek ben-ne. Azonban Mózes igazsága megtörte beszédüket, és„visszatartották magukat attól, amit kifõztek”.

„És Mi azt sugalltuk Mózesnek: ’Dobd el a boto-dat!’ És íme [a bot] már el is nyelte az õ szemfény-vesztésüket. Így az igazság [gyõzelme] következettbe és meghiúsult, amit õk cselekedtek.” (Korán,7:117-118)

Ahogyan azt az ájákból láthatjuk, amikor az emberek rájöt-

tek arra, hogy az a tanítás, amit hallottak, cselvetés volt, s

amit láttak, az nem más, mint illúzió, a Fáraó varázslói min-

den hitelüket elvesztették. Napjainkban is elõfordul, hogy ha-

sonló tanítások hatására nevetséges állításokban kezdenek

el hinni az emberek akkor, ha azokat tudományos köntösben

mutatják be, és felteszik az életüket arra, hogy ezeket az ál-


129

lításokat védelmezzék elhagyva amúgy is babonáktól hem-

zsegõ eredeti vallásukat, s még akkor is ilyen megalázó

helyzetben maradnak, ha a teljes igazság a maga káprázatos

tisztaságában megjelenik elõttük, s ha a tanításban rejlõ va-

rázslatot megtöri. Malcolm Muggeridge, ateista nézeteket

valló filozófus, aki hatvan esztendõs koráig az evolúció

védelmezõje volt, végül is felismerte az igazságot, és így

beszélt arról, hogy szerinte az evolúció elmélete a közeli

jövõben meg fog bukni:

„Meggyõzõdésem, hogy az evolúció elmélete, fõleg an-

nak mostani elterjedésének mértéke, és az, amihez ezt alkal-

mazzák, a jövõben nevetség tárgya lesz a történelemkönyvek-

ben. Utódaink csodálkozni fognak, hogy ilyen gyenge és

kétséges feltételezéssel rá lehetett szedni az embereket, fel-

használva azok hiszékenységét.” (Malcolm Muggeridge,

The End of Christendom, Grand Rapids: Eerdmans, 1980,

43.o.)

Ez a jövõ már nincs messze. Akkor majd az emberek

meg fogják látni, hogy a véletlen nem egy istenség. S ekkor

majd az emberek úgy fognak tekinteni az evolúció elméle-

tére, mint a legnagyobb csalásra, és a legszörnyûbb tanítás-

ra, ami csak létezett, amióta világ a világ. A tudatlanság kö-

de lassan felemelkedik, és a hályog lassan lehullik az embe-


130

rek szemérõl. Akik ennek a torz tanításnak meglátták az

igazi arcát, csodálkoznak, hogy hogyan is tudtak eddig hin-

ni benne.


131

…Dicsõség Néked! Mi nem tudunk mást, csak amit Te tanítottál nekünk.

Te vagy [mindenek] tudója, a bölcs.(Korán, 2:32)


132