XI. A parlamentek működése. A parlamentarizmus főbb...

XI. A parlamentek működése. A parlamentarizmus főbb garanciái (szabad mandátum, mentelmi jog,

összeférhetetlenség). A végrehajtó hatalom ellenőrzése

27. A parlamentek működésének főbb szabályai 28. A klasszikus és speciális képviselői jogok 29. A parlamenti függetlenség intézményei (a mentelmi jog és az összeférhetetlenség)

Forrás: •Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. •Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

27. A parlamentek működésének főbb szabályai

1. Folyamatos, ciklikus működés (1) A) Folyamatos működés: Triennial Acts (Anglia): 1641: Ha a legutóbbi parlament utolsó ülésétől számított harmadik év szeptember 10-

e előtt a király nem hívja újra össze, akkor – meghatározott rendben királyi összehívás nélkül is összeül

Nem lehet feloszlatni vagy elhalasztani az összeüléstől számított 50 napon belül, csak ha maga is hozzájárul

1664: Megismétli a háromévenkénti összehívás szabályát, de kikényszerítő

mechanizmust nem fűz hozzá 1694: Évenkénti ülésezés, háromévente választás - vidéken állandó választási láz

1. Folyamatos, ciklikus működés (2)

B) Ciklikus működés: Európában 3-4-5 éves mandátum De kivételek: 1 év: 1793-as francia alkotmány 7 év: 1716-1911 Anglia (a 3 év túl gyakori volt, ezért 1716:

Septennial Act) 8 év: 1768-tól Írország (Arisztokratikus felsőházaknál többnyire nem merül fel a

megbízatási idő.)

2. A törvényjavaslatok vitája (1)

A) Törvényjavaslat tétele – ki jogosult?

Plénum (célszerűtlen)

Kormányzat (külön megbízás vagy általános felhatalmazás alapján)

Parlamenti bizottság

Képviselői egyéni indítvány

Népi kezdeményezés

Kivételesen: parlamenti bizottság megbízása a végleges törvény elfogadására (utólagos plenáris tárgyalás és szavazás nélkül) – Olaszország, Spanyolország

2. A törvényjavaslatok vitája (2)

B) Többolvasatos vita:

Általános: az indítvány céljai, szükségessége, alapelvei (esetleg bizottságban)

Részletes: szakaszonként

Zárószavazás: az egészről egyben

Kétkamarás parlamentnél az esetleges nézeteltérések tisztázása

2. A törvényjavaslatok vitája (3)

C) Tárgyalási szabályok: Két szempont: hatékony, de a kisebbség jogait védő rend

(kormánytöbbség – ellenzék) A parlamenti kisebbség jogai: indítványtétel, beszédjog,

szólásszabadság, stb. – biztosítandók Obstrukcióellenes szabályok Quorumok: Részvételi: a képviselők meghatározott része legyen jelen,

különben nem határozatképes (több mint fele, Ausztria: 1/3-a) Határozathozatali: a jelenlévők többsége, vagy minősített

többség [pl. alkotmánymódosítás, elnöki vétó elutasítása (USA), törvények sürgős kihirdetése – az összes képviselő többsége (Svájc), bizonyos összeghatárt meghaladó pénzügyi törvények]

2. A törvényjavaslatok vitája (4)

D) Az obstrukció:

A határozathozatal elhúzása, meghiúsítása – visszaélve a beszédjoggal, indítványozási joggal

1880: ír obstrukció (ír önkormányzati törvény vitája: név szerinti szavazások, 500-szori felszólalás)

1957: USA (Civil Rights Act vitája, Strom Thurmond dél-karolinai szenátor: 24 óra és 18 perc hosszú beszéd)

Elhárítása:

USA: a szenátorok 3/5-e elhatározhatja a vita lerövidítését

Beszédidő korlátozása, a vita idő előtti lezárása (klotűr)

2. A törvényjavaslatok vitája (5)

E) A nyilvánosság követelménye:

A nyílt vita demokratikus alapkövetelmény

Anglia: 1803 óta tudósítások az alsóházból (1840 óta törvény szól róla)

Később: ne csak a sajtó mehessen be, hanem a szélesebb közönség is

Zárt ülés: kivételes esetben, minősített többség rendelheti el

Ne csak az ülés, hanem a javaslatok, előkészítő anyagok, irományok, szavazási listák is legyenek nyilvánosak

Az elfogadott határozatot (törvényt) szabályszerűen ki kell hirdetni (hivatalos lap, hatálybalépési szabályok – esetleg felkészülési idő)

28. A klasszikus és speciális képviselői jogok

1. Klasszikus képviselői jogok (1) Általában bármely testület tagját megilletik: A) A részvétel joga: Szabad megjelenés az ülésteremben, részt vehetnek a vitákon B) Beszédjog és szólásszabadság: A képviselő felszólalhat és szabadon szólalhat fel Anglia:

freedom of speech (a Lordok Háza 1668-ban megsemmisített egy bírói ítéletet, amely alsóházi felszólalása miatt büntetett meg egy képviselőt)

Bill of Rights, 1689: a parlamentben elmondott beszéd miatt semmilyen parlamenten kívüli szerv nem indíthat eljárást (de a parlament felelősségre vonhatja a képviselőt)

Európai kontinentális államok: külső hatóság is folytathat eljárást a képviselő ellen parlamenti beszédje miatt, de csak a parlament engedélyével

1. Klasszikus képviselői jogok (2)

C) Törvénykezdeményezési jog:

A képviselő indítványt tehet olyan döntések meghozatalára, amelyek a parlament hatáskörébe tartoznak

Már nem kizárólagos uralkodói jog, hogy törvénytervezetet nyújtson be

D) Szavazati jog, parlamenti tisztségekre való megválasztás joga

2. Speciális képviselői jogok (1) Csak parlamenti képviselőket illetnek. A) Kérdés: Cél: információszerzés, figyelemfelkeltés A képviselő kérdez – a miniszter válaszol Első eset: 1721 Anglia (House of Commons) – a 19. sz-ban

fejlődött ki B) Interpelláció: Cél: a kormánypolitika nyilvános vitatása, bírálata A miniszter válaszáról – ha a képviselő nem fogadja el – a

parlament szavaz 1830 Franciaország: egy képviselő (Maugin) magyarázatot

követelt a külügyminisztertől, s utóbb a parlament is vitát tartott az ügyről

Később megjelenik az európai házszabályokban

2. Speciális képviselői jogok (2)

C) Vizsgálóbizottság:

Konkrét ügyekre

Nem veheti át a bíróság szerepét

(USA: szinte büntető bírósági tárgyalási jellege van)

29. A parlamenti függetlenség intézményei (a mentelmi jog és

az összeférhetetlenség)

1. Mentelmi jog (1)

A) Cél: a parlamenti és a képviselő függetlenségének megőrzése az illetéktelen külső befolyástól, zaklatástól

a) Sérthetetlenség (inviolabilitás):

Képviselővel szembeni büntető eljáráshoz parlamenti hozzájárulás kell

Kényszercselekmény is csak így foganatosítható vele szemben (kivéve tettenérésnél)

A parlament megvizsgálja: nem parlamenti munkája miatt akarják-e meghurcolni

1. Mentelmi jog (2) b) Felelőtlenség (immunitás): Képviselői tevékenysége (beszédje, szavazata) miatt a

parlamenten kívül nem lehet felelősségre vonni A mentelmi jog kialakulása: Anglia, Bill of Rights 1689: „A parlamenti szólásszabadságot,

vitákat és eljárásokat a Parlamenten kívül sem bíróságok, sem más helyek nem kifogásolhatják és nem vonhatják kétségbe.”

USA, Alkotmány, 1787: „A hazaárulás, súlyos bűncselekmény vagy békebontás eseteit kivéve szenátorokat és képviselőket a Kongresszus adott házának ülésszakán való részvétel tartama alatt, valamint oda- és visszamenetele során nem lehet letartóztatni; a Kongresszus házaiban tartott beszéd vagy vita miatt más helyen sem vonhatók felelősségre.”

(1507. évi 12: tc.: salvus conductus – „oltalomjog” kiterjesztése az országgyűlés tagjaira: az országgyűlés tartama alatt nincsen bíráskodás; az országgyűlés munkáját akadályozó személyesen idézhető az országgyűlésbe és ott is vonható felelősségre)

2. Az összeférhetetlenség (1)

Inkompabilitás: a belső függetlenség biztosítása – a képviselői megbízatás idején bizonyos tevékenységek nem folytathatók, bizonyos tisztségek, állások nem tölthetők be, nehogy rendeltetésellenesen használják fel a képviselői állással járó jogokat.

A) Hivatali: Bizonyos tisztségek nem tölthetők be Anglia, 17. sz.: alsóházi képviselők közül kizárták az

ügyvédeket, sheriffeket, 1641-ben a papokat, bírákat, vámszedőket; tilos bármely ajándék elfogadása

Máshol: a VH bizonyos tisztségeiből kizárják a képviselőt Kétkamarás rendszerben nem lehet egyszerre mindkét ház

tagja

2. Az összeférhetetlenség (2)

B) Gazdasági:

A VH ne tudja anyagi előnyökkel, gazdasági pozíciókkal „megvásárolni” ill. „megjutalmazni” a képviselők szavazatait

Ne legyen koncentrálható a politikai és a gazdasági hatalom

Nemzeti bankok, állami vállalatok tisztviselői nem lehetnek képviselők

C) „Kijárási” (közbenjárási):

A képviselő nem érvényesítheti befolyását anyagi előnyért valaki másnak az érdekében

D) Méltatlansági:

Pl. bűncselekmény miatt elítélték – nem lehet képviselő

A végrehajtó hatalom ellenőrzése (a kormányalakítás lehetséges

módozatai, a kormány szervezeti felépítésének és működésének típusai, az interpellációs jog, a miniszteri felelősség típusai)

A kormányalakítás módozatai

1. A parlament szerepe (1)

A) Egyik modell: nincs szerepe:

az államfő kinevezi a kormányt, de a parlament nem szavaz, csak ha rögtön ki akarja fejezni bizalmatlanságát

B) Invesztitúra (beiktatási) szavazás:

Az államfő által kinevezett kormány hivatalba lép, de utána be kell mutatkoznia a parlamentnek, amely szavaz róla (bizalmi szavazás)

Írország, Olaszország, Luxemburg, Svédország

Milyen többség kell? (Az összes képviselőé? A jelenlévőké?)

Többkamarás rendszerek: főszabályként az alsóházban van a szavazás, de szimmetrikus bikamerális rendszerekben mindkét házban (Olaszország, Románia)

1. A parlament szerepe (2)

C) Parlament által választott miniszterelnök/kormány:

Az államfő által felkért kormány nem lép ideiglenesen sem hivatalba, csak ha az országgyűlés megválasztja

Németország: Bonni Alaptörvény (Weimari Köztársaság hibájának orvoslása)

Hasonló: Szlovénia, Magyarország

A kormányfő személyéről szóló szavazás az egész kormányra vonatkozik

Egyes rendszerekben egyúttal a kormány programjáról is (pl. Portugália)

2. Az államfő szerepe (1)

A) Parlamentáris rendszerekben:

Főszabályként csak formális közreműködés (kinevezési jog)

Célja: legitimáció (az uralkodó általi kinevezés hagyománya, hatalommegosztás)

Kivételesen érdemi szerep:

Ha nem egyértelmű a többség (többféle lehetséges koalíció) – meg kell találni a megfelelő jelöltet (közvetítő szerep)

2. Az államfő szerepe (2) B) Prezidenciális, félprezidenciális rendszerekben:

USA: közvetlenül választott elnök, aki egyszemélyben kormányfő is – nincs szükség elnöki felkérésre, parlamenti hozzájárulásra

Franciaország: van külön elnök és kormányfő, s az elnök tekintettel van a parlamenti erőviszonyokra (a többségi pártból jelöl ki kormányfőt, olykor olyan „jelentéktelen” személyt, akitől lojalitást várhat)

Posztszovjet félelnöki rendszerek (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország): az elnök nagymértékben szabad a kormány összeállításánál

3. A kormányalakítás folyamata

1. Az új parlament megválasztása 2. Az államfő (vagy megbízottja: informateur ) kipuhatolja a

koalíciós lehetőségeket 3. A miniszterelnök „megtalálása” - felkérése (tipikusan a győztes

párt vezetője, de ez függhet a várható koalíciótól) 4. Kormányalakítási tárgyalások (a felkért személy tárgyal a

pártvezetőkkel) Kétpólusú rendszerekben 1-2 hét Van, ahol a kormányprogramról is egyeztetnek (pl. Németország,

Finnország, Portugália) – 20-30 nap Sokpárti koalícióknál akár több hónap (Olaszország, Belgium,

Hollandia – utóbbinál 208 nap a „csúcs”)

A kormány szervezeti felépítésének és működésének

típusai

1. Monokratikus kormány

Elnöki rendszerek sajátossága

Nincsenek miniszterek – a szakreszortok vezetői csak „tanácsadói” az elnöknek

A „kormányülések” csak informális találkozók (nincs közös testületi felelősség)

Az elnöki hatalomnak időbeli korlát: pl. USA: egymás után max. két ciklus

(Dél-Amerika: egyes miniszterek az alkotmány alapján határozatokat hozhatnak egyedül vagy a többi „miniszterrel” tanácsban – relativizálják az elnök hatalmát)

2. Kabinetkormányzás (1) A kormány testület, az összes miniszterek kollégiuma

Vezetője a miniszterelnök

A kormány legitimációját a parlamenti többség adja

A miniszterek lehetnek egyúttal parlamenti képviselők is

A miniszternek általános helyettese az államtitkár

Nagy-Britannia:

A miniszterelnök szerepe kiemelt

A királytól kérheti az alsóház feloszlatását

Javaslatot tesz a főbb hivatalnokok személyére

A kabinet csak egyes miniszterekből áll (politikai tervezés, államigazgatás irányítása, törvénykezdeményezési jog)

2. Kabinetkormányzás (2) Németország: A kormányfő itt is kiemelt (kancellár) – a kormányzás politikai

irányvonalát ő határozza meg Ennek alá van rendelve a többi tárcavezető (saját felelősséggel

irányítanak) Konstruktív bizalmatlansági indítvány (a kancellárral szemben) Olaszország, Ausztria: Erős miniszterelnök (politikai irányító) De egyes miniszterekkel szemben is benyújtható bizalmatlansági

indítvány Skandinávia, Benelux államok: A miniszterelnök szerepe nem olyan kiemelt – sok testületi döntés Franciaország: A kormány a parlament és az elnök közé ékelődik Az elnök rendszerint maga vezeti a kormányüléseket

3. Kollegiális kormányzás

A kormány tagjai jogilag egyenrangúak

Minden fontos kérdést a kormány testületileg dönt el

Svájc: Bundesrat (7 tag), évente rotációs rendszerben jár körbe a vezetői tisztség

Kötelező szolidaritás

Szakreszortok, departmentek – bizonyos területen rájuk hárul a döntés

(Az interpellációs jog A miniszteri felelősség típusai)