View
246
Download
5
Category
Preview:
DESCRIPTION
XV. évfolyam 5. szám
Citation preview
1 2012/október
itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu
XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 2012. november 25.
NYOMOZÁS A FACEBOOK-ON TITEKET KÉRDEZTÜNK FÉLIDŐBEN A PLL
HOGYAN JELENTKEZZÜNK ERASMUSRA ÉLET A DOWN-SZINDRÓMÁBAN A CSÉSZE FEKETE
2 2012/október
Elmélkedés
Alessandro Atyával
„Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy
bölcsességgel telítsük szívünket.”
(Zsolt 90,12)
Most hagytuk magunk mögött halottak napját, így
a napokban különösen foglalkoztatott bennünket a
halál ténye, szeretteink sírjánál állva. A földi élet
végén nem pont, hanem pontosvessző áll – ennek
fontosságáról elmélkedtünk Alessandro atyával, és
arról, hogy a rendelkezésünkre álló időt mennyire
nem szabad elpazarolni.
Amikor egy ismerősünk meghal, konkrétan érezzük,
hogy a halál a mindennapjainkhoz tartozik, de erről a
témáról általában nem akarunk beszélni. A média is
azt sugallja, hogy érezzük úgy, mintha nem létezne a
halál, maradjunk örökre fiatalok, és ez is azt eredmé-
nyezi, hogy az ember nem képes elfogadni, hogy
öregszik, hogy földi élete határidőhöz van kötve, pedig ez egy tény. Minél idősebb valaki, annál jobban
látja, hogy milyen reális, valóságos a halál. Ismerőse-
ink, barátaink meghalnak, szüleinket is elveszítjük, és
ez mind annak a jele, hogy előbb-utóbb mi is meg
fogunk halni. A zsoltár arra szólít minket, hogy ne
tagadjuk, hogy van halál, mert ez valóságos dolog,
előbb-utóbb elér minket is. A hívő emberek bizo-
nyossággal tudják, hogy az élet után az öröklét követ-kezik. Akinek nincs reménye, hogy van élet a halál
után, az úgy éli napjait, hogy élvezi a földi dolgokat,
de a végcélja a sötétség, melyről próbál tudomást sem
venni. De ha van Valaki, aki vár engem, az egész
életem világos, mert minden egyes napom egy lépés,
mely közelebb visz Istenhez, az örök boldogsághoz.
Így minden pillanat értékessé válik, mert tudom, hogy a jóra vezet. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek
fájdalmak, betegségek, mert azok léteznek, de van
miért elviselni őket. Azonban ha a végén csak a
semmi vár, nincs célja az életünknek, minden pilla-
nat, minden lépés értelmetlenné válik.
A zsoltár arra tanít minket, hogy sose feledjük el:
meg van határozva, mennyi időnk van és ezek az
órák, évek, évtizedek a legnagyobb értékek az éle-
tünkben. Úgy kell élnünk, hogy azzal el tudjunk
számolni a végén. Aztán bölcsességről szól az idézet,
azaz fel kell ismerni, hogy korlátolt teremtmények vagyunk, az életünk lejár, de az Úr vár minket a
végén. Az életnek van célja, a végén nem szabad
kétségbe esnünk, mert jutalom jár azoknak, akik
szenvedtek és jó életet éltek, de büntetés azoknak,
akik elpazarolták az életüket, gonoszak voltak.
Azt ajánlom, hogy akik hisznek, mélyítsék el hitüket.
Mostanában kezdődött a Hit éve, hitünk azt állítja,
hogy van jóságos, irgalmas, gondviselő Isten. Nem a
halál az utolsó szó, hanem a Krisztussal való találko-
zás, lesz örök boldogságunk. Azoknak, akik még nem
hisznek, szintén szembe kell nézniük a halállal, és
keresni kell a túllépést azután. Bölcsesség megélni, hogy mi egy végtelen örök boldogságban élünk és
Isten ezért teremtett minket. Bölcsesség megismerni
korlátainkat, végül kiáltani Istenhez, kérni Őt, hogy
váltson meg minket a haláltól. Mindenki meghal, ezt
tudjuk. Jézus az egyetlen, akin a halál nem győzedel-
meskedett. Ő az, aki reményt ad nekünk. Az életünk
nem olyan, hogy működik egy időre, aztán kikapcsol-ják. A feltámadt Krisztus azt tanítja nekünk, hogy az
élet nem hiábavaló, aki elfogadja megváltását, örökké
él. Vegyük komolyan a valóságot, melyben benne
van a halál is, ne legyünk reménytelenek, mert adatik
remény. Pozitív módon és derűsen nézzünk egész
életünkre és a halálra is.
Kiss Lúcia
Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs
Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András
Szerzőink: Aradszki Dea, Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Kovács Réka, Nagy Balázs, Orosz Cintia,
Szabó Kata Karolina, Szatmári Anna,Tóth Krisztina, Tóth Máté
Az ítélet blog támogatásával!
„Mindennek rendelt ideje van” – írja a Prédikátorok könyve. Az Ítélet máso-
dik számának ideje pedig most jött el. Kicsit megkésve, még online, de élvez-
zétek, hiszen érdekes olvasnivalóban most sincs hiány!
Egy csésze fekete mellett (Balázs Beáta) olvashatjuk Alessandro atya elmélke-
dését november elsejéről, a Zsoltárok könyvének egy verse tükrében. A Tutori
szervezet díjnyertes előadásáról és az idei Hangfoglalásról Kovács Réka szá-
mol be. A humor mellett (Fekete humor a legjavából – Nagy Balázs, Tényleg
török átok – Kalász Veronika) ebben a hónapban hasznos tanácsokat találtok
az Erasmusra való jelentkezésről (Hogyan jelentkezzünk Erasmusra – Balogh
Blanka, Fasimon Dorottya), valamint a ’szeretet és jog’ jegyében önkéntesség-
ről (Önként egy jó ügyért) Kovács Réka gondolatait olvashatjátok. Az esély-
egyenlőség rovatban Orosz Cintia a Down-szindrómáról írt. A művészet és
kultúra szerelmeseit pedig Művészet és Marketing címmel Aradszki Dea látja
el hasznos olvasmánnyal, emellett Noszlopi Botond költő is megtisztelte la-
punkat egy interjúval.
Kellemes időtöltést, jó olvasást kíván az Ítélet szerkesztősége!
Balázs Beáta
Beköszönő
Ítélet Beköszönő
„Addig volt
az Istennek
áldása rajtunk,
addig volt
országunk,
míg az hitünk
virágjában volt.” Pázmány Péter
Elmélkedés Alessandro atyával 2
Díjnyertes előadás 3
Titeket kérdeztünk 4
Önként egy jó ügyért 5
Nyomozás a Facebook-on 7
Hogyan jelentkezzünk Erasmusra? 8
Élet a Down-szindrómában 9
A művészet és a marketing 10
Vivian Maier fotókiállítás 11
Hangfoglalás 2012 11
Interjú Noszlopi Botonddal 12
Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga 13
Gesztenyés Kert 14
A csésze fekete 14
Tényleg török átok 15
Fekete humor a legjavából 16
Karrier ...
TARTALOM
PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége
TŐLETEK—ÉRTETEK!
3 2012/október
pázmányos hallgatótársaink sikerére!
A műsort október 24-én ti is láthattá-
tok a Díszteremben, kilenc tutor, név
szerint Papp Janó, Nagy Bence, Ba-
lázs Bence, Rukkel Veronika, Simon
Elza, Pribojszki Luca, Pintér Zoltán,
Bíró Lilla és Görög Dóra előadásá-
ban. A megemlékezés különlegessé-
gét – a nagyszerű előadásmód, látvá-
nyos színpadkép, különböző kellékek
változatos használata és mély tarta-
lom mellett – az adta, hogy először
került ’56-os emlékműsor bemutatás-
ra karunkon.
A tutorok kezdeményezése nyomán
jövőre talán megint születik – a tisz-
teletadás és emlékezés jeleként – egy
előadásra kerülő színdarab, újabb
hagyományt teremtve ezzel egyete-
münkön.
Kovács Réka
Görög Dóra, egyetemünk végzős
hallgatója és egyben a Tutori Szerve-
zet alelnöke, felismerve a nagyszerű
lehetőséget, egy különleges produk-
ciót állított össze, és öt pázmányos
hallgatótársával együtt benevezett a
versenyre. A pályázatok elbírálásá-
ban olyan neves színművészek vettek
részt, mint Császár Angéla és Hűvös-
völgyi Ildikó. A zsűri Dóriék csapa-
tát tartotta a legjobbnak a közel húsz
pályamű közül, így hallgatóink -
megelőzve ezzel a különdíjas ELTE
Perjátszókörét -, megnyerték a száz-
ötvenezer forintos fődíjat és előad-
hatták a műsort az Alapítvány októ-
ber 19-ei megemlékezésén. A pályá-
zat kiíróinak elsődleges célja az volt,
hogy az ifjúság figyelmét 1956-ra
vetítse, e kezdeményezést a díjátadón
sikeresnek értékelték. A szereplők
sokat próbáltak a húszperces műsor
bemutatása előtt, a színésznők – hoz-
záadva szakértelmüket – segítet-
tek abban, hogy az előadás még
látványosabbá és színvonalasab-
bá váljon. Az újonnan alakult
színjátszókör tagjai még egy ext-
ra jutalomban részesültek: Balc-
zó Zoltán, az Országgyűlés alel-
nöke fogadásra hívta őket a Par-
lament Vadásztermébe.
Dóra gimnáziumi évei alatt sokat
szerepelt iskolai műsorokban,
így nagy rutinnal írta meg a for-
gatókönyvet. A végeredmény
egy fiatalos, pörgős, zenei beté-
tekben gazdag műsor lett, ami a
megszokott, gyakran sablonos
előadások stílusától eltér, s egy
igazán méltó megemlékezéssé
vált nemzeti ünnepünk alkalmá-
ból. A műsorban kevésbé ismert
költők rövid, de mondanivalóban
annál tartalmasabb versei hangoznak
el, amelyek alatt híres filmek betét-
dalai segítenek megteremteni a törté-
nelmi hangulatot. A blokkokat a sze-
replők énekei választják el egymás-
tól, s az előadás alatt egy hegedű is
megszólal. A nyertes társulat tagjai:
Görög Dóra, Turza Réka, Seprős
Szilvia, Vraukó Lili, Görög Máté,
hangtechnikusként közreműködött:
Tanács Ferenc.
Az előadás sikerét jelzi, hogy a meg-
emlékezést követő időben még há-
rom helyről kapott felkérést a csapat.
A szereplők számára – elmondásuk
szerint– az volt a legmeghatóbb,
hogy olyan vendégek előtt léphettek
fel, akik maguk is átélték történel-
münk e fontos eseményét. A hálás
közönség a műsor után személyes
élményeit is megosztotta a fellépők-
kel. Mindannyian büszkék lehetünk
Díjnyertes előadás
Fél évvel ezelőtt a „Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány” pályázatot írt ki egyetemi hallgatók számára az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulója tiszteletére. A feladat egy ’56-os emlékműsor összeállítása volt, amit a nyertes társulat az Alapítvány megemlékezésén
mutathatott be.
Aktuális Ítélet
4 2012/október
TITEKET KÉRDEZTÜNK…
Az egész lapban végigvonuló motívum a jog és a szere-tet viszonya, titeket kérdeztünk, mi jut eszetekbe a jog és a szeretet hallatán?
Bíró Lilla (jogász, III. évfolyam):
Nekem a Tízparancsolat, az iste-
ni szeretet irányította törvény jut
eszembe. A felebaráti szeretet
vezérli, hogy az embereknek jogi
alapon korlátokat szabjon, hogy
eljussanak az örök életre.
Anonim hozzászóló:
Jogászok leszünk, ezért elenged-
hetetlen, hogy választott hivatá-
sunkat szeressük. A jog szerete-
tének jelen kell lennie minden-
napjainkban, akár adásvételi
szerződéseket írunk majd, akár
büntetünk, akár hitelesítünk. A
jog szeretete azt jelenti vélemé-
nyem szerint, hogy szeretjük és
elhisszük, hogy a munkánk fon-
tos, és ennek megfelelően készü-
lünk fel a pályánkra. Ehhez per-
sze elengedhetetlen az az erköl-
csi plusz, az az adalék, amit csak
ezen az egyetemen tanulhatunk
meg. Tanulmányainkat is a jog
szeretetének kell áthatnia, akkor
is, ha egy nehéz vizsgára készü-
lünk, vagy éppen nem tudunk
odafigyelni egy előadásra. Mert a
cél, amit el szeretnénk érni, csak
akkor fog sikerülni, ha elég erős
a jog iránti szeretetünk, és csak
akkor leszünk igazán jó jogá-
szok, ha ezt szem előtt tartjuk a
későbbiekben.
Anonim hozzászóló:
Úgy gondolom, a jog szeretete
belülről fakad. Egyfajta jogérzet
mindenkiben lakozik, ugyanis ha
valamilyen negatívum ér, azon-
nal mérlegeljük, hogy szerintünk
jogos volt-e az.
Talán akkor leszünk jó jogászok,
hogyha ezen jogérzetünket meg-
felelően tudjuk összehangolni a
jogszabályokkal, igazán át tudjuk
érezni egy-egy jogeset kapcsán,
hogy mit érez az alperes és a fel-
peres, és ez hogyan viszonyul ’A
joghoz’.
Akpinar Szelim:
Ha a katolikus jogászi képbe kel-
lene beillesztenem a jog és a sze-
retet viszonyát, akkor a jogászi
szerep azt jelenti, hogy a jogász
nem csak a jogot keresi, hanem
az igazságot is. Tehát nem egy
hideg "tudomány", hanem olyan
hivatás, amit az emberiség vezé-
rel.
Aki nem szereti az embertársait,
aki nem tisztességesen műveli a
szakmáját, vagy aki önös érdek-
ből csinálja azt, az nem méltó a
hivatásra.
Orosz Cintia, Tóth Krisztina
Aktuális Ítélet
5 2012/október
Az egyetemen azt tanuljuk, hogy
leendő jogászként a dolgok lénye-
gét kell vizsgálnunk. A munka
lényege pedig az érte járó juta-
lom. Ez általában anyagi hasznot
jelent, így tudjuk finanszírozni
tanulmányainkat, mindennapi
megélhetésünket. Az önkéntesség
ezzel szemben sokban különbözik
bármilyen más munkavégzéstől.
Az ember maga választja ki, hogy
miben akar részt venni, maga
osztja be a saját idejét, a fizetség
pedig nem pénzben jön. Itt tény-
leg csak az elvégzett munka örö-
me számít. Nevezhetjük az adako-
zás egyik formájának is: a szabad-
Szabályok Ítélet
időnket áldozzuk rá és nem vá-
runk érte cserébe semmit. Akár
virágokat ültetünk a városunk
közterein, akár beteg gyerekeknek
olvasunk fel meséket egy kórház
kórtermében, vagy egy állatmen-
helyen segítünk az etetésben; a cél
ugyanaz: tenni valamit, önként.
Ez az önkéntesség lényege.
Magyarországon – bár a róla szó-
ló törvénynek (2005. évi
LXXXVIII. törvény a közérdekű
önkéntes tevékenységről) köszön-
hetően jogi értelemben vett stá-
tuszt kapott – még nem nevezhet-
jük annyira elterjedtnek, mint a
bolygó nyugati féltekéjén. Roha-
nó világunkban mindenki túl el-
foglalt hozzá. Pedig a számtalan
kifogás mellett sok pozitívumot is
fel lehet sorakoztatni. Olyan dol-
gokban próbálhatjuk ki magunkat,
amikben mindennapi munkánk
során nem feltétlenül, ezért na-
gyon jó tapasztalatszerzési lehető-
ség. Fontos feladatot látunk el,
érezhetjük, hogy szükség van
ránk. Új kapcsolatokat alakítha-
tunk ki, egy jó közösség tagjai
lehetünk és így tovább. Hazánk-
ban is rengeteg szervezet várja a
lelkes önkéntesek jelentkezését. A
kalandvágyóknak külföldön is
lehetőségük van segí-
teni. Ez jó módja,
hogy az ember világot
lásson, sokan elmélyí-
tik meglévő nyelvtu-
dásukat, vagy akár
elsajátítanak egy új
nyelvet kint tartózko-
dásuk során. Idegen
kultúrákat ismerhe-
tünk meg, sokkal nyi-
tottabbá és talpraesett-
ebbé válunk. Összes-
ségében tehát elmond-
hatjuk, hogy nagyon
sok szempontból csak
gazdagodik az ember
azzal, ha önkéntesként
tevékenykedik akár
rövidebb, akár hosz-
szabb távon. A világ-
ban Észak-Amerika az
Önként egy jó ügyért
A mai világban mindennek ára van és senkinek nem kell ingyen dolgoznia. Gyakran használt, már-már igazságnak számító közhelyek ezek, amelyek ugyanakkor jól jellemzik társadalmun-kat.
6 2012/október
Aktuális Ítélet
a terület – hogy mennyire képmu-
tató módon, azt mindenki döntse
el maga – , ahol a legnagyobb
hangsúlyt fektetik a társadalom
iránti felelősség fontosságára. A
gyerekek egész fiatal koruktól
kezdve részt vesznek önkéntes
programokban, van, ahol a tan-
anyag részeként végeznek ilyen
jellegű munkát, az egyetemi fel-
vételinél pedig pluszpontot jelent
az aktív tevékenység. Ez egy kö-
vetendő példa lehet számunkra is.
Egyetemünk lelkészségének szer-
vezésében két karitatíva is létezik
állandó jelleggel. Az idei tanévtől
lehetőségünk van szombat déle-
lőttönként a Kalkuttai Boldog Te-
réz által alapított apácarend buda-
pesti székhelyén segíteni az oda-
látogató szegény családoknak. A
nővérek életmódjukkal hűen meg-
testesítik a rendalapító Teréz anya
iránymutatását: “Senkit se eresz-
szetek útjára úgy, hogy jobbá és
boldogabbá ne tennétek!”. Az ide
látogató gyerekek nagyon rossz
körülmények között élnek, sokan
csonka családban nőnek fel, gya-
kori a családon belüli erőszak.
Elképesztő az a szeretet és türe-
lem, ahogy a nővérek a rászoru-
lókhoz fordulnak, nevelnek és
tanítanak. Ez az, amit ezek a gye-
rekek elsősorban igényelnek és
nagyon hálásak is érte. Akad ten-
nivaló bőven, elkél a segítség.
Lehet a gyerekekkel játszani, raj-
zolni, hittanórát tartani, és fizikai
munkára is nagy szükség van a
mosodában, a konyhában, az ud-
varon.
Vasárnaponként pedig a Budai
Irgalmasrendi Kórházba látoga-
tunk a belgyógyászat krónikus
osztályának idős betegeihez, s
elkísérjük őket a szentmisére.
Megrendítő, ugyanakkor tanulsá-
gos élmény látni a fájdalmat, örö-
möt és hálát egy helyen.
Az önkéntes munka igazi lénye-
gére csak akkor jöhetünk rá, ha
magunk is kipróbáljuk. Hiszen
életünk akkor teljesedik be, ami-
kor másokkal törődünk. Ez a
krisztusi tanítás fontos eleme, ter-
mészetünkből fakadó örök tör-
vény. Így tapasztaljuk meg, hogy
van közvetlen kapcsolat az én sze-
mélyem és mások között. Életünk
akkor virul igazán, amikor meg
tudjuk osztani, amink van. Ezért
kell szolgálnunk a földön, a lehető
legtöbb szeretetteljes szolgálatot
teljesítenünk.
Szereted a kihívásokat? Szívesen
lennél egy jó csapat tagja? Öröm-
mel segítenél másokon?Akkor ne
habozz, keress egy számodra fon-
tos ügyet, hiszen rád is szükség
van!
Kovács Réka
7 2012/október
Bármilyen meglepő, ugyanezt teszi
a rendőrség is: dolgozik a Facebook
-ot felhasználva. A nyomozás főleg
kezdeti, de sokszor a későbbi szaká-
ban is fontos szerepet játszik a web-
oldal.
Most már egy gyanúba keveredett
személlyel szembeni nyomozás sok
esetben az íróasztalnál ülve, a szá-
mítógép monitorán kezdődik.
Ugyanis bármennyire meglepő és
akár ijesztő is, egy személyről ren-
geteg dolgot elárul az oldal.
A legtriviálisabb a szóban forgó
alany személyi adatai. Ezt persze
nem kötelező megadni a regisztráció
során és sokan nem is közlik ezeket.
Következő fontos adat forrás a fel-
rakott képek. Ezekről két fontos
következtetést is levonhat a nyomo-
zó hatóság: hogy néz ki a szóban
forgó személy, vannak-e esetleg
különös személyazonosító jegyei
(pl.: egy látható helyen lévő tetová-
lás, piercing, testi hiba stb.)?
De ami még izgalmasabb, hogy kik-
kel szerepel együtt a képeken (ezt a
bejelöléseknek köszönhetően még
könnyebben meg lehet tudni), eset-
leg van-e olyan személy közöttük,
aki már korábban a rendőrség látó-
körébe került nem egészen tisztessé-
ges életvitele miatt. Ebből sok min-
denre lehet következtetni.
Ugyancsak az adott személy kap-
csolatait lehet ellenőrizni az ismerő-
sei végignézésével, esetleg céltuda-
tos kereséssel azok között.
Ami még használható adatot szol-
gáltathat, hogy a vizsgált személy
mikor és honnan jelentkezik be, tesz
fel képet, vagy osztja meg a vélemé-
nyét. Ezzel akár alibit is lehet kreál-
ni, ha a Budapesten elkövetett bűn-
cselekmény idején az adott személy
telefonjáról – mobil-Facebook-on –
Debrecen közelében jelentkezik be
valaki egy étteremben. Persze az
ilyen alibi nem megdönthetetlen.
Ezen kívül kriminalisztikai szem-
pontból is nagyon jól fel lehet ké-
Aktuális Ítélet
szülni egy adott személy kihallgatá-
sára, ha a személy hozzászólásaiból
felméri a nyomozó a beszédstílusát,
szóhasználatát, esetleg érdeklődési
körét. Könnyen rokonszenvet kelt-
het a nyomozó a kihallgatandó sze-
mélyben, ha a kihallgatás közben, a
kihallgatott kedvenc Deep Purple
száma szól halkan a számítógép
hangszórójából, és még esetleg meg
is jegyzi a nyomozó, hogy „ez az
együttes nem tud rossz számot csi-
nálni”. Egy ilyen apró kis trükk
könnyen lehet, hogy távolságtartó
hangulatból egy csapásra baráti lég-
kört teremt az irodában, amitől
többletinformációkat is remélhet a
kihallgató.
És hogy még izgalmasabb vizekre
evezzünk, előfordult már, hogy a
nyomozó hatóság egy kreált profil
segítségével maga vette fel a kap-
csolatot a nyomozás alatt álló sze-
méllyel, hátha az kelepcébe sétál.
Példának okáért egy kábítószer ke-
reskedelem gyanújába keveredett
személynek levelet küld Facebook-
on egy szimpatikus ismeretlen, aki
természetesen egy közös ismerősre
hivatkozva (aki lehet, hogy már a
rendőrségi fogda vendégszeretetét
élvezi), rendel nagyon sürgősen
még aznap estére kábítószert, me-
lyet mondjuk az Árpád híd alatti
parkolóban venne át (esetleg rendőri
kísérettel).
Ilyen és ehhez hasonló módon
Facebook-ozik a rendőrég, jó tehát
nézni, ki hová mit ír ki, de legjobb
és legbiztosabb jogkövető életvitelt
folytatni.
Dr. Etter Kálmán ügyvédjelölt
Nyomozás a Facebook-on
Korunkban a fiatalok és a már nem is annyira fiatalok körében is rendkívüli népszerűségnek örvend a Facebook. Itt csevegünk egy-mással, itt beszéljük meg, hová és mikor menjünk szórakozni, és már sokan dolgoznak is a Facebook-on, amikor például a cégüket
népszerűsítik a közösségi portál segítségével.
8 2012/október
Erasmus Ítélet
Minden év tavaszi félévében kerül
sor az Erasmus pályázati helyek
meghirdetésére. Erről mi Neptun
üzenetben értesülünk. Ha eddig még
nem tetted, akkor érdemes utána-
nézni annak, hogy abban a félévben
milyen egyetemekre pályázhatunk,
hiszen a két legszimpatikusabbat
kell megjelölni. A www-
.erasmus.jak.ppke.hu honlap címen
ezeket megtalálhatjátok.
Miután eldöntötted, hogy melyik
egyetemre szeretnél jelentkezni,
ugyanezen az oldalon regisztrálni
kell, majd egy online űrlapot kell
kitölteni. Az űrlap kitöltéséhez a
csatolandó dokumentumokhoz szük-
séged lesz:
- önéletrajzra (két-három nyelven a
jelentkező országoktól függően)
- motivációs levélre (szintén ugyan-
azokon a nyelveken)
- képre
- leckekönyv másolatára (ha lehet
mindent egy dokumentumban)
- nyelvvizsga másolatára
- ha valamilyen OTDK/TDK helye-
zést elértél, annak a másolata
Miután elküldted a jelentkezésed, e-
mailben kapsz egy értesítést a to-
vábbi teendőkről. Azt követően lesz
az írásbeli teszt. Nem kell megijed-
ni, ezzel csupán az általános tudáso-
dat szeretnék felmérni. Olyan kérdé-
sekre számíthatsz, minthogy ki ta-
lálta fel az elektromosságot, vagy
éppen melyik évben volt a nándor-
fehérvári csata. Ezután jön az egész
jelentkezési procedúra legfontosabb
Hogyan jelentkezzünk Erasmusra?
Egyetemünk már több éve tagja az Erasmus programnak, amely-nek keretében évente több tíz diákunk tanulhat külföldön. Erről már bizonyára többen hallottatok, utánanéztetek iskolánk hon-lapján, hogy hova és mikor lehet jelentkezni. Amit nem találhat-tok meg az az, hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik egy Eras-
mus jelentkezés. A következőkben ezt fogjuk Nektek bemutatni.
része, a szóbeli elbeszélgetés.
Talán ez a többség számára a legér-
dekesebb rész. Bár az ember nagyjá-
ból sejti mire számíthat, mégis haj-
lamos izgulni előtte, pedig emiatt
tényleg nem érdemes. Attól függő-
en, hogy valaki milyen nyelvterület-
re pályázott, értelemszerűen a be-
szélgetés is azon a nyelven fog tör-
ténni. A szóbeli időpontjáról email-
en értesítenek mindenkit, ami általá-
ban egy napra szokott esni az írás-
belivel. A Külügyi Iroda előtt kell
várakozni, majd ide szólítanak be
egyesével. Érdemes időben érkezni,
nem nagyon váratják meg az em-
bert. A beszélgetést az egyetemen
oktató tanárok bonyolítják le, azon-
ban nem kell aggódni, személyes
tapasztalat alapján mondható, hogy
rendkívül baráti hangulatú az a kö-
rülbelül tíz perc, amit az ember bent
tölt. Először behívnak egy külön
szobába, ahol az asztalra ki van ké-
szítve a jelentkező által írt motiváci-
ós levél különböző nyelveken és
persze az önéletrajz. Az első kérdés,
amit feltesznek, hogy miért az adott
egyetemet, országot választottad.
Nem túl nehéz erre válaszolni, ha
van kérdés, amit az ember előre vár-
hat ezen a beszélgetés során akkor
ez az. Nyilván mindenki el tudja
mondani akár eddigi személyes ta-
pasztalatait, persze ezt előre át lehet
gondolni, hogy kicsit összeszedet-
tebbnek tűnjön a mondanivalónk.
Amit még érdemes otthon megtenni,
hogy az ember utánanéz az általa
választott egyetem honlapján, hogy
milyen tantárgyakra lehet számítani
és azok közül mi érdekli, ugyanis ez
is felmerülhet kérdésként. Ezen fe-
lül az önéletrajzunkban megtalálha-
tó információkról fognak érdeklőd-
ni, például: család, sport, zene, kö-
zépiskola, vagy hogy mi érdekel a
jövőben. Ezért érdemes, ha minden-
ről, ami a CV-ben szerepel, tudunk
egy-két szót mondani, bár ez nem
jelenthet nagy gondot.A szükséges
nyelvtudás – mivel nagyon általá-
nos dolgokról kell beszélni – nem
kíván meg magas szintet, alap- és
középfok között már el lehet boldo-
gulni azokkal a témákkal, amik elő-
fordulnak. Ezért az is, akinek még
nincs meg a nyelvvizsgája, de sze-
retne kimenni, bátran próbálja meg,
hiszen vesztenivalója nincsen.
Miután kijöttél a nagy megmérette-
tésről, nincs más hátra, mint folya-
matosan az e-mail fiókodat lesni a
válaszért és egy csodás, felejthetet-
len félévet kint tölteni Európa va-
rázslatos helyein. Hidd el, megéri!
Balogh Blanka, Fasimon Dorottya
9 2012/október
Magáról a Down-szindrómáról
Langdon Down, angol orvos írt először
erről az értelmi fogyatékossággal járó
tünetegyüttesről 1866-ban. Ő akkor azt
gondolta, hogy a betegség lényege a
mongol rasszra való visszaütés, innen
származik az egyébként helytelen és ma
már nem elfogadható ’mongoloid
idiotia’ elnevezés. E név két okból sem
helyes: egyrészt, mert nincs köze a
mongol rasszhoz, másrészt pedig a
Down-szindrómások korántsem képez-
hetetlenek. Fontos kiemelni, hogy meg-
felelő fejlesztés esetén önálló, teljes
életet képesek élni.
A Down-szindróma egy veleszületett
betegség, mely kromoszóma-
rendellenességre vezethető vissza,
amelynek lényege, hogy a huszonegye-
dik kromoszómából nem kettő, hanem
három található meg a hibás sejtosztó-
dás miatt. Vezető tünetei a több szerv-
rendszert érintő anatómiai rendellenes-
ségek (főleg a szív) és a változó súlyos-
ságú értelmi fogyatékosság.
A betegség rendszerint hétszáz szülés
közül egynél fordul elő. Előfordulási
gyakoriságát világszerte a legsúlyosabb
környezeti ártalmak (pl. hirosimai, na-
gaszaki, csernobili nukleáris katasztró-
fák) sem befolyásolták. Gyakorisága az
anya életkorával nő, de a downos gyere-
kek 75%-át 35 év alatti nők szülik. Az
apa kora 50 év felett lehet meghatározó.
A downosok külsői jegyei jellegzete-
sek: ferde (mongoloid), egymástól távo-
labb ülő szemek, a szemek sarkában
úgynevezett mongolredő, benyomott
orrgyök, kicsi orr, lapos arc, elálló fü-
lek, alacsony növés, rövid végtagok.
Általános az izomtónus csökkenés, a
száj gyakorta nyitva van, a nyelv kilóg-
hat. Az ízületek nagyon lazák, a testma-
gasság alacsony, a mozgás esetlen. A
felnőtteknél gyakori az elhízás. A haj
Esélyegyenlőség Ítélet
finom szálú és ritka.
A Down-szindrómások IQ-ja változó,
átlagosan ötven körüli, nyelvi fejlődé-
sük lassabban indul meg, mint az egés-
zséges gyermekek esetében. Később
veszik fel a szemkontaktust, és később
kezdenek mosolyogni is. 18 hónapos
koruk körül kezdenek el beszélni. Nyel-
vi képességeik később is elmaradnak a
vele egykorú, egészséges emberekétől.
Felnőttként is csak egyszerűbb nyelvta-
ni szerkezeteket tudnak használni.
A Down-szindróma nem gyógyítható. A
kezelés fő célja egyrészt a szindrómát
kísérő betegségek, rendellenességek
célzott kezelése, gondozása, másrészt
az értelmi fejlődés biztosítása, az önálló
életvitelre való felkészítés. Fontos,
hogy már csecsemőkorban el kell kez-
deni az oktatásukat és a fejlesztésüket.
Az időben elkezdett gyógypedagógiai
fejlesztésekkel szinte mindenre meg
lehet tanítani a Down-szindrómás gye-
rekeket. A fejlesztésben résztvevő gye-
rekek 1-2 éves korban járni kezdenek,
beszélnek, szobatisztává válnak, jó az
utánzóképességük, és szívesen tanul-
nak. Fiatal felnőttként bizonyos szak-
mákat, betanított munkákat képesek jól
ellátni, amivel saját keresetük is lehet.
Érdemes megemlíteni, hogy a Down-
szindróma világnapja március 21-e.
Tévhitek
A Down Alapítvány munkatársai az
alapítvány által tartott jubileumi konfe-
rencián hangsúlyozták, a köztudatban
elterjedtekkel ellentétben, a downos
gyermekeket nem azzal segítjük, hogy
szájukba adjuk még az ételt is, hanem
azzal, hogy minél kisebb kortól önálló-
ságra szoktatjuk őket. Továbbá fontos
tudni, hogy a Down-szindrómás gyere-
kek többsége élhet családban, később
pedig megfelelő segítséggel kisebb la-
kóközösségben. Tehát szintén téves az
az állítás, hogy csak intézetben élhet-
nek. A rendellenesség ugyanis nem
szükségszerűen jár együtt súlyos értel-
mi fogyatékossággal, az érintettek több-
sége enyhén vagy közepesen retardált,
ami azt jelenti, hogy képesek tanulni,
illetve fejleszthetőek. Az sem igaz,
hogy a szülő segítség nélkül maradna a
gyermek nevelésében, az alapítvány
munkatársai akár az első hetektől, hóna-
poktól kezdve életük végéig figyelem-
mel kísérik downos betegeket. Az 1996
óta működő Down-dada szolgálat mun-
katársai az egész országban sorstársi
segédkezet nyújtanak a szülőknek. Az
egészségi problémák kezelésében a
Bethesda Kórházban működő Down
Ambulancia segíti a szülőket. Tagadha-
tatlan, hogy ezek az intézmények a fő-
városiak számára érhetők el a legköny-
nyebben, a vidékieknek nehezebb a
helyzetük. Ezen enyhített, hogy már
Szegeden és Nyíregyházán is működik
ambulancia.
Ma Magyarországon tizenkétezer Down
-szindrómás él. Cikkem célt ért, ha rá-
szántátok ezt a 2-3 percet az elolvasásá-
ra, így ha még minimális szinten is, de
tudjátok már mi is valójában maga a
Down-szindróma, és mivel jár ez egy
downos számára. Végezetül az Angyal-
szív Down Alapítvány által szervezett
jótékonysági futás jelmondatával zárom
soraimat: „Nem Down-szindrómás va-
gyok, aki mellesleg ember. Ember va-
gyok, aki mellesleg Down-szindrómás.”
Orosz Cintia
Élet a Down-szindrómában
Húszéves a magyarországi Down Alapítvány, amely évek óta azért küzd, hogy felszámolja a Down-szindrómával kapcsolatos sztereotí-piákat, előítéleteket. Céljaik előtt tisztelegve készítettem ezt a cik-ket, bemutatva számotokra, mi is ez a tünetegyüttes, hogyan alakul ki, milyen téves sztereotípiák terjednek ezzel kapcsolatban.
10 2012/október
A művészet és a marketing
„21 millió fontért (7,3 milliárd forintért) kelt el Gerhard Richter német festő Eric Clapton tu-lajdonában lévő képe a Sotheby's árverésén” – olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádió-ban. E hír hallatán minden ember kíváncsi lesz, milyen az a festmény, amiért ennyit fizettek, egyáltalán ki volt az a rejtélyes – pénznemtől függően – milliomos vagy milliárdos, aki haj-landó volt ezt az árat fizetni érte.
Minden ezen árverésről szóló hír-
adásnál olvashatjuk, hallhatjuk,
hogy a kritikusok Richtert a kortárs
festészet egyik legnagyobb alakjá-
nak tartják. Ha továbbgondoljuk e
mondatokat, elkalandozhatunk
olyan kérdések felé, hogy mi a kor-
társ művészet értéke, mitől nagy
festő egy kortárs festő, és mitől lesz
ismert és elismert a piacon egy fes-
tő. Hangsúlyozom, hogy egy árveré-
sen eladott képpel kapcsolatban csu-
pán a festménygyűjtők, vásárlók
szempontját kell vizsgálni, mert
lehet valaki ismert és elismert
(ennek keretében akár államilag
kitüntetett) alkotó, ha a vásárlói
kör valamilyen okból elkerüli.
Ilyen ok lehet napjainkban az,
ha valaki nem követi az aktuális
trendeket akár művészeti, akár
politikai értelemben, esetleg
nem eléggé provokatív, nem
eléggé meghökkentő.
Bizony el kell ismernünk korunk
nagy igazságát, hogy ha nem tudjuk
magunkat kellőképpen reklámozni,
akkor nem tudjuk felkelteni a pénz-
emberek és mecénások érdeklődését
sem. Aki szigorúan véve csak a fes-
tészetnek él, az bizony sovány ke-
nyérre számíthat az életben; viszont
lehet, hogy halála után zseniként
fogják tisztelni. Valljuk be őszintén:
a marketing korszakát éljük, ahol a
reklám és a mindenhol való megje-
lenés a legfontosabb, ahol két ugya-
nolyan képet festő művész közül
lehet, hogy az egyiket a kritikusok
hada és a piac isteníti, a másikat
pedig észre sem veszik.
Azonban nem is gondolnánk, hogy e
Kultúra & Kritika Ítélet
szemléletmód egyáltalán nem új
keletű. Szinyei-Merse Pál évtizede-
kig festegetett, és mindig nagy féle-
lemmel állította ki képeit: vajon mit
szólnak hozzá a kritikusok? A kriti-
kusok pedig vagy nem szóltak sem-
mit, vagy hangos csürheként állítot-
ták róla, hogy egy tehetségtelen sen-
ki, aki jobban tenné, ha visszamen-
ne a birtokára és a gazdaságot igaz-
gatná. Bizony ennek hatására több-
ször évekre abbahagyta a festést, de
valami megmagyarázhatatlan erő –
és persze a barátok biztatása – miatt
újból és újból nekikezdett az alko-
tásnak. A kritikusok pedig csak évti-
zedek múltán értették meg azt, hogy
Szinyei alkotásai szervesen kapcso-
lódtak a kor áramlatához. Csupán az
volt a bökkenő, hogy Szinyei évtize-
dekkel korábban festette meg e ké-
peket, mint ahogy a kritika elismer-
te. Ennek bizonyítéka, hogy mai
szemmel nézve egyik leghíresebb
képe, a Majális csupán 28 évvel
megfestése után nyerte el a münche-
ni kiállítás aranyérmét. Sajnálhatja
az utókor, hogy a kor kritikusai eny-
nyire korlátoltak voltak és ennyire a
csordaszellem vezette őket vélemé-
nyük megformálásánál.
Valahogy úgy érzem, hogy ellenté-
tes előjellel, de hasonló a helyzet
Gerhard Richter esetében is. Nem
akarok olyan közhelyeket megpen-
díteni, hogy „jókor volt jó helyen”,
nem is szeretném művészetét kicsi-
nyíteni, de elgondolkodhatunk,
hogy mitől lett ennyire elismert e
festő; és miért küzd kenyérgondok-
kal sok más, általam sokkal na-
gyobbra tartott művész. Tudom,
piac szempontjából kicsi ország va-
gyunk és azok, akik megtehet-
nék, azok sem akarják kortárs
képekbe fektetni pénzüket. Sok
tehetős embernek ki kellene
lépni a reprodukciók, a festmé-
nyeket helyettesítő tükrök, még
rosszabb esetben a giccs világá-
ból és fel kellene fedezni kor-
társ művészeinket. Azt is tu-
dom, hogy túl kreatív nemzet
vagyunk ahhoz, hogy mindenki
megéljen a tehetségéből. De
mégis: kinek a feladata lenne
teret adni a kortárs képzőművészek-
nek, kinek a feladata lenne a marke-
ting? Van olyan „művész”, aki több
gondot fordít a marketingre, mint
magára az alkotásra és vígan megél
ebből. Aki pedig komolyan gondol-
ja azt a világot, amit folyamatosan
érlel magában és az alkotásokon
keresztül másokat is megismertet
ezzel; annak bizony kevés idő jut
saját maga reklámozására.
Legbelül érezzük, hogy utóbbi na-
gyobb művész, azonban a kritikusok
és a piac mégis az előbbiről ír, előb-
bit élteti.
Aradszki Dea
11 2012/október
Kultúra & Kritika Ítélet
Vivian Maier fotókiállí-
tás
„Szabad szellem, büszke lélek”
Szeptember 20-án nyílt a Mai Manó
Házban (Magyar Fotográfusok Háza -
1061 Budapest, Nagymező utca 20.) a
Vivian Maier (1926-2009) válogatott
fotóit bemutató tárlat.
Vivian Maier a XXI. század egyik leg-
nagyobb felfedezettje. 2007-ben az
amatőr történész, John Maloof egy chi-
cagói aukcióház árverésén bukkant rá
jelöletlen negatívokat tartalmazó dobo-
zokra. Ezek előhívásakor vált világossá,
hogy egy kiemelkedően tehetséges
amatőr fotós képeinek megismerésére
van lehetősége a fotográfia iránt érdek-
lődőknek. Maier saját fotóit nagy való-
színűséggel soha senkinek nem mutatta
meg, így csupán öt éve tudunk a mű-
vész zseniális fotóinak létezéséről.
Képeit bemutató kiállítást rendeztek
eddig az Egyesült Államokban, Néme-
tországban, Dániában és Norvégiában.
E néhány helyszín után most Budapes-
ten kerül bemutatásra a fotós ötven
fényképe, egy 2013-ra tervezett európai
kiállítás-sorozatot megelőzve.
Vivian Maier az Egyesült Államok,
valamint a világ minden (így például
Indonézia, Kína, Olaszország, Egyip-
tom és Thaiföld) tájának utcai életét és
építészeti megoldásait örökítette meg
fotóin. Saját magát csak ritkán ábrázol-
ta, olyankor is többnyire csak visszatük-
röződésekből vagy árnyportrékon lát-
hatjuk.
A fotográfia iránti érdeklődését elsősor-
ban francia származású, díjnyertes fotós
édesanyjától örökölte, aki lányát tanítot-
ta is ilyen téren. Maier először a dél-
francia-Alpokban készített tájfotókat
1949-ben.
Hobbifotós léte mellett közel negyven
éven keresztül dolgozott dadaként.
Munkáltatói így emlékeztek vissza rá:
„Szabad szellem, büszke lélek, egy va-
lóságos Mary Poppins karakter. Slam-
pos kalapot, hosszú ruhát, gyapjúkabá-
tot és férficipőt hordott. Csökönyös,
különc, markáns, erősen intellektuális
és magának való volt, akinek lépései
magabiztosak, erőteljesek voltak. Új-
ságcikkeket és rengetek könyvet gyűj-
tött.”
Még az 1990-es években is aktívan fo-
tózott, ekkor már színes képeket is ké-
szített. Ezekben az időkben már súlyos
anyagi gondokkal küzdött, még házát is
elveszítette. Azonban három fiú, akikre
még gyermekkorukban vigyázott, ha-
mar a segítségére siettek és lakást vet-
tek neki, valamint élete végéig minden
költségét fizették.
2008-ban egy téli napon megcsúszott a
jégen, az esés következtében súlyosan
beütötte a fejét és már sosem épült fel
teljesen.
Kétezer tekercs, háromezer nyomat és
több mint százötvenezer negatív maradt
a művész után. Ezek nagy része még a
fotográfia iránt érdeklődők általi megis-
merésre és felfedezésre vár.
A Vivian Maier fotókiállítás november
25-ig tekinthető meg a Mai Manó Ház-
ban. A jegy megváltásával a Nadja
Massun fotóin keresztül bemutatott
mexikói kiállítás is látogatható.
Szatmári Anna
Hangfoglalás 2012
Zenét szerető és zenélni szerető em-
berként már nagyon vártam október
5-ét. Hangfoglalás! Egy hosszú hétvé-
ge, amikor minden a zenéről szól.
Idén hetedik alkalommal tartották
meg a Syma Sport- és Rendezvény-
központban Közép-Európa legna-
gyobb zenei rendezvényét. A há-
romnapos eseményen ötvenkétezer
ember hömpölygött végig a standok
között. Koncertek, karaoke-
versenyek, konferenciák szerepeltek
a programban, valamint fény-és
hangtechnika, kották, és hangszerek
minden mennyiségben. A teljesség
igénye nélkül: zongorák, szintetizá-
torok, gitárok, dobok, keverőpultok,
és mindent ki is lehetett próbálni!
Mondhatnám, interaktív hangszerki-
állítás. Az ember gyermeki lelkese-
déssel csapott bele a közepébe,
amint a csarnokba ért.
Először a számomra ismerős terepet
jártam végig és a billentyűs hang-
szereken próbáltam ki egy-két jól
begyakorolt darabot. Minden érdek-
lődő találhatott valamilyen izgalmas
részt, a doboknál épp egy négyéves
kisfiú képesztette el a hallgatókö-
zönségét, a gitároknál pedig fiatal
Herman Li-k bontakoztak ki szerel-
mes lányok gyűrűjében. Sok olyan
gépre, eszközre, „izére” is rá lehe-
tett találni, amit bár definiálni nem
tudok, de vicces hangot adott ki és
ez volt a lényeg. A meghitt élményt
– ahol a hangszer jellege megenged-
te – fülhallgatóval biztosították.
(Másrészről ez jótékonyan megaka-
dályozta, hogy egy arra tévedőnek is
fel kelljen dolgoznia önjelölt dj-ként
alkotott produkciómat.) Ennek elle-
nére mindenhonnan zene szólt,
spontán álltak össze profik és ama-
tőrök. A szomszéd termekben zene-
karok játszottak.
Minőségi hangszerek, jó hangulat,
boldog emberek kortól, nemtől füg-
getlenül – és ez is volt a szervezők
célja: közelebb hozni a látogatókhoz
az önkifejezés e gyönyörű formáját.
Mert zenélni jó!
A helyszínt elhagyva pedig sok
minden kavargott a fejemben: hoz-
hattam volna kottákat… meg kéne
tanulni gitározni… jó lenne egy
konga otthonra...
Majd jövőre. Mert ezt az élményt
minden évben át kell élni!
Kovács Réka
12 2012/október
Kultúra & Kritika Ítélet
„Egy olyan korban vagyok patkolókovács, amikor már
senki nem jár lóval.” – interjú Noszlopi Botonddal
Noszlopi Botond a Pázmány Jog- és Államtudományi Karán végzett jo-gászként, ám hivatásaként mégsem ezt választotta, hanem a költészetet. Újonnan megjelent verseskötetéről, A szórakoztatás mesterfokáról és a költői hivatásról beszélgettünk.
Mióta tekintesz a költészetre, úgy mint
hivatásra?
N. B.: A hivatást számomra mindig is a
költészet jelentette, de mellette olyan
foglalkozást is szerettem volna, amely
stabil hátteret biztosít, és erre a jog tel-
jesen megfelelő volt. A költészettel való
viszonyom mind a mai napig formáló-
dik. Sokan eltérően gondolkodnak erről,
van, akinek ez ’hobbiként’ szokott je-
lentkezni, de én erre érzem magam te-
remtve. Ahogy egyre több versem jele-
nik meg, látom, hogy egyre többen fog-
lalkoznak vele, érzem, hogy jó úton
járok.
Erdélyben születtél. Mennyiben befolyá-
solta ez költészeted? Hogyan hatott ez a
megítélésedre: negatívan rádnyomta
„bélyegét”, vagy épp ellenkezőleg, ug-
ródeszkaként használhattad?
N.B.: A származás nyilvánvalóan befo-
lyásoló tényező mind a termékre, mind
a profitra, mind a megítélésre nézve.
Valójában az alkotói technika kialaku-
lása az, amiben a Kolozsvári Előretolt
Helyőrség Alkotói Kör segített, hiszen
itt a formagyakorlatok révén meg kell
találnod önmagad, nagy elődöket újraír-
va jutsz el a saját hangodhoz. Megke-
rülhetetlen a tény, hogy mindkét köte-
tem Erdélyben, a Helyőrségnél jelent
meg. Abba viszont, hogy ezt mennyire
lehet ugródeszkaként használni, nem
látok bele, hiszen a verseimmel mindig
a kiadó pályázott.
Tervezed, hogy visszamész Erdélybe?
N.B.: Igen, valószínűleg véglegesen.
Gyakorlatilag csak a tanulmányaim
tartottak eddig vissza. A jogi kar elvég-
zése után elkezdtem esztétikát tanulni,
amiből már csak a szakdolgozatom
megírása van hátra. Talán jövő nyáron
már vissza tudok menni.
Mikor kezdtél el verseket írni, mikor
kezdett el érdekelni az irodalom?
N.B.: Talán akkor, amikor elkezdtem
olvasni. Bár a családomban nincs olyan,
aki hasonló érdeklődést mutatna az
versfaragás iránt, mégis Édesanyám az,
aki e téren is jó példaként jár előttem.
Gyakorlatilag minden könyvet elolvas.
Az ő ajánlásai nyomán mindig izgalmas
művek kerülnek a kezembe. Amikor
elkezdtem próbálkozni az írással, lát-
tam, hogy ez másoknak örömet okoz, s
talán itt kezdett komolyabbá válni a
költészet iránti elkötelezettségem.
A második köteted elkészítése során
milyen változásokon mentél keresztül?
Érezhető, hogy A szórakoztatás mester-
foka „higgadtabb” hangvételű.
N.B.: Ez egy felnövési, megérési folya-
mat volt, amiben hatalmas szerepet ját-
szottak mind az esztétikai-filozófiai,
mind a jogi tanulmányaim. Minden, ami
hatásként ér, hasznosítani tudom a köl-
tészetben is. A jogi egyetem alatt na-
gyon sokat fejlődött az íráskészségem,
de például néhány jogeset is inspirálóan
hatott. A jog révén egy magasabb néző-
pontom nyílt a társadalom működésére.
Az új kötetet viszont inkább az esztéti-
kai tanulmányok befolyásolták, ezért
ebben többnyire a lélekelemzésre helye-
ződik a hangsúly.
A jogászi szakma miatt nem volt alkotói
válságod? Nem érezted néha úgy, hogy
kiürültél?
N.B.: Nem nevezném ezt alkotói vál-
ságnak, inkább arról van szó, hogy bi-
zonyos korszakok mindig lezárulnak,
ekkor bizonyos belső csatornák kiürül-
nek. Van, hogy időnként rengeteg ver-
set tudok írni, utána hónapokig egy
épkézláb mondatot sem. De ebben nem
befolyásol az, hogy éppen mivel foglal-
kozom.
Az isteni sugallatban hiszel vagy inkább
a belső intuíciókban?
N.B.: Szerintem a kettő összefügg,
vagy a kettő egy, de én a tudatalatti
közvetítői tevékenységét emelném ki
inkább. Az biztos, hogy nagyon hason-
lóak vagyunk, és nem csak a tudatos,
hanem a mélyebb, még fel nem tárt
síkokon is. Ha van erkölcsi törvény, az
mindenképpen megvan bennünk.
Az alkotói folyamat érdekelne még. Az
új kötetedben nagyon tiszták a rímek.
Hogy születik egy vers? Rögtön
„rálátod” a papírra, hogy az adott szó-
nak pont oda kell passzolnia?
N.B.: Általában az egyik gondolat ins-
pirálja a másikat, és néha én is megle-
pődök, hogy mi sül ki belőle. Ahogy
írok, az nem nevezhető tudatos írásnak.
A tudatosság maximum a forma megal-
kotásában merül ki, a többi tényleg mé-
lyebb indíttatású.
A köteted címe A szórakoztatás mester-
foka, mely egy vers is egyben. Miért ezt
választottad címadónak?
N.B.: A vers egy bohócról szól, aki
próbálja felvidítani az embereket, de
mivel ez egy kissé divatjamúlt szakma,
teljes közöny fogadja. Ezután visszahú-
zódik és eltűnik a színről. Ez talán a
költői szerepvállalásra hasonlít, ami
már nem biztos, hogy egy olyan tevé-
kenység, amire a külvilág még fogé-
kony. Azt szoktam mondani, hogy egy
olyan korban vagyok patkolókovács,
amikor már senki nem jár lóval.
A borítón egy bárány van bezárva egy
hálóba. Ez mit jelent?
N.B.: A kép egy nagyon tehetséges
képzőművész alkotása, s valóban érde-
kes dolgot jelenít meg. A háló emlékez-
tet a malomra, illetve egy pókhálóra is,
ami kicsit meg van szakadva, tehát in-
nentől kezdve egy labirintust is bele
lehet látni. Szerintem mindannyian bá-
rányok vagyunk egy kicsit, el is téve-
dünk néha, s a kiutat keressük ebben a
hatalmas hálóban.
Van olyan vers, ami nagyon közel áll
hozzád?
13 2012/október
Az I. osztályt annak ellenére vezeti az
FC Vaskapu, hogy egy meccsel keve-
sebbet játszott, mint az őt követő, ebben
a félévben az ügyeletes trónkövetelő
szerepét betöltő Los Blancos. Utóbbi
csapat meggyőző játékot mutat a félév-
ben, egyedül a Vaskaputól kapott ki
eddig. Harmadik helyen a múlt félévi
második AS Iustum áll, köszönhetően
annak, hogy a legutóbbi fordulóban
visszavágott a Fegyencjáratnak a szep-
temberi vereségért. A Vaskapu Jam-
Jam-mal együtt, ez utóbbi négy csapat
áll harcban a 2-5. helyekért. A Vaskapu
végső győzelméhez nem fér kétség, de
hátravan még egy mérkőzése a Blancos-
zal. A már végzett hallgatókból álló,
„prémium félévét” töltő Bíbortógás
Fenevadak teljesen leszakadva, pont
nélkül áll az utolsó helyen. Gyengébb
szereplésük annak tudható be, hogy az
előző félévhez képest erősödött az I.
osztály színvonala; a csapatok egyre
tudatosabban „igazolnak” játékosokat
és szervezik meg a játékukat.
A II. osztályban magabiztosan áll az
élen a Budapest Rangers, akiknek most
talán összejöhet a feljutás. Reálisan
egyedül a KRE jogászaiból álló
KREatin lehet rájuk veszélyes, akikkel
első őszi meccsükön döntetlent játszot-
Sport Ítélet
tak. A bronzéremért nagy csata várható,
hasonlóan az I. osztályhoz, az utolsó
helyezettet leszámítva, nagyjából azo-
nos játékerejű csapatok állnak a 2-5.
helyen. A Gradusosokat, az Erasmusos
hallgatókat és tutoraikat tömörítő
Erasmuscle és a Smasszer United között
a pillanatnyi forma dönthet. A Lex Poz-
nan-SPQR szerzett pont nélkül áll az
utolsó helyen, de matematikailag még
az osztályozót is elkerülheti, igaz, ehhez
nagy feltámadásra lenne szükség.
A III. osztály hat helyett nyolc csapattal
bonyolódik, ezért ők már túl is vannak a
félidőn. Lapzártakor az AS Iustum II áll
az élen, köszönhetően annak, hogy az
idényben elsőként meg tudta verni az
újonc, de az osztályból felfelé kilógó
F.C. Custodia-t. Utóbbiak azonban egy
meccsel kevesebbet játszottak, ezért a
cikk megjelenésének idejére valószínű-
leg már visszaveszik az első helyet.
Bronzérmes helyen a gólyákból álló
Zoknis Hobbitok áll, ők még akár a
második helyre is odaérhetnek. Keve-
sebb eséllyel ugyan, de a papnövendé-
kek csapata, a KPI és a Pasos United
pályázik még a dobogóra. Alattuk azon-
ban az utolsó három csapat, a Just4Fun,
a BHÖK-Spartacus és a mezőnyben
egyedüliként, női játékost is foglalkoz-
tató KHÖK FC különmeccset vívnak. A
fölöttük állókat megelőzni nincs esé-
lyük, pontot leginkább az egymás elleni
mérkőzéseken tudnak szerezni. Éppen
ezért, ezeknek a meccseknek legalább
olyan jó hangulata van, mint egy első
osztályú összecsapásnak, nézői szem-
pontból legalább olyan csemegének
számítanak.
Végül pedig lássuk, hogy a hátralévők
közül mely mérkőzéseket ajánljuk ki-
emelten a Közönség figyelmébe: A II.
osztály rangadóját, a Bp. Rangers –
KREatint november 19-én 14:45-től
játsszák. A III. osztály
„csúcstalálkozóján” már túl vagyunk,
de az osztályozó kivívásáért nagy jelen-
tősége lesz a december 3-i AS Iustum –
Zoknis Hobbitok meccsnek. És nem
szabad megfeledkezni a BHÖK-
Spartacus és a Just4Fun örök presztízs-
meccséről sem, szintén december 3-án.
Várunk minden kedves szurkolót, ér-
deklődőt, hétfőnként 10 és 17 óra között
a 26-os épület 3. emeletére, valamint a
november 24-i hétvégén a hagyomá-
nyos Pázmány Kupára, ahol a PLL csa-
patai más karokról érkezett ellenféllel
mérik össze erejüket.
Tóth Máté
N.B.: Mindegyik közel áll hozzám,
inkább azt lehetne mondani, hogy van-
nak olyanok, amelyekkel jobban meg
vagyok elégedve, amelyekben kevesebb
hibát látok. Ha kezdek eltávolodni egy
kötettől, egyre több hibát találok benne,
s örülök, hogy az adott korszak már le
van zárva. Jó néha rendet rakni és lezár-
ni bizonyos fejezeteket az életben.
Tervezel még verseskötetet írni, vagy
Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga
Aki hétfő délelőtt – kora délután a 26-os épület környékén jár és furcsa zajo-kat, közelebbről labdapattogást, hangos szurkolást, ujjongást vagy ünneplést hall, biztos lehet benne: a harmadik emeleti labdajáték-teremben a PLL vala-melyik meccsét játsszák. Kari kispályás labdarúgó-bajnokságunk az őszi fé-lévben rekordszámú, húsz csapattal zajlik, több mint kétszáz hallgató részvé-telével. A csapatok három osztályban, oda-visszavágós körmérkőzéssel dön-tenek az egyes osztályokban a bajnoki címről. Akárcsak „nagyban”, vannak kiesők és feljutók, osztályozók. A bajnokságról a PLL blog (pll.blog.nepsport.hu) tudósít rendszeresen, itt és most abból az apropóból
írunk, hogy a küzdelmek félidejükhöz érkeztek.
esetleg a próza irányába szeretnél to-
vábbkanyarodni?
N.B.: A következő kötet már tervben
van, a címe Kacér szimfóniák lesz. Ta-
lán a címe már sugallhatja, hogy ez
kevésbé fog foglalkozni a lélekelemzés-
sel, az elmélyüléssel; inkább a humor és
a játékosság fog benne dominálni. Per-
sze később szeretnék majd prózát is
írni.
Befejezésül egy kis nosztalgia: milyen
élményeid vannak a Pázmányról?
N.B.: Főleg a vizsgák, amik a legjobban
megmaradtak élményként, hiszen elég
izgulós típus vagyok. Persze azért némi
tér a szórakozásra is maradt… Azokban
az időkben rengeteget buliztam, és sok
barátot szereztem. Hasznos és
érzelemdús évek voltak, melyekre min-
dig örömmel gondolok vissza.
Hajdu Rita
14 2012/október
Környezetrajz & Kulinária Ítélet
Gesztenyés Kert
Bár igazából hívhatnánk csak kert-
nek is, mivel nincs a Pázmányon
máshol olyan terület, amit kertnek
lehetne nevezni. Esetleg kerthelyi-
ségnek a Spari kiülős részét. De
nem kertnek.
A kert egy füves, fás, bokros terület,
ahol unalmas óráinkban süttetjük a
hasunkat, nyáron BBQ partikat
adunk, télen hóembert építünk. De
ez mégis a Gesztenyés Kert, aminek
közepén a minden évben megújuló
öreg gesztenyefa áll. Bár régen is
A csésze fekete
A legenda szerint Voltaire napi öt-
ven csésze kávét ivott. Amikor fi-
gyelmeztették, hogy a kávé alatto-
mos méreg, azt felelte: „akkor na-
gyon-nagyon alattomos lehet, mert
én ötven éve iszom, és még látszólag
semmi bajom.” Honoré De Balzac
pedig bevallotta, hogy az évek során
több mint 3000 csésze kávét ivott
meg, amíg megírta híres művét, a
Goriot apót.
A reggeli bögre kávé sokak életének
elengedhetetlen tartozéka, egyesek-
nek pedig egyetlen reménye arra,
hogy éberen töltsék el a hosszú min-
dennapokat. Mások csak élvezetből,
az íze miatt fogyasztják. Az igazi
kávé ínyencek azonban új fellegvá-
rat köszönthetnek a Budapest kávé-
kultúra térképén nem messze a Fő-
vám tértől, a Czuczor utcában. A
TAMP & PULL valószínűleg Ma-
gyarország első olyan Espresso Bár-
ja, amelyet a baristák saját kezükkel
építettek fel, hogy vendégül láthas-
sanak kávét szeretőket, barátokat és
érdeklődőket egyaránt. „Hiszen ide
általában azok jönnek, akik már
hallottak rólunk és kíváncsiak ránk”
- meséli a mellettem ülő asztalnál az
egyik házigazda, miközben én is
hajtva a jó kávé utáni vágytól és
nagyon hangulatos volt ez a terület,
de most, hogy felújították, még in-
kább az.
A kert ad helyet a Pro Facultate és
Pázmány napoknak, ide lehet kiülni
két óra között beszélgetni vagy csak
az élet oly nagy dolgain elmélkedni,
mint hogy miért is lóg ki az a cérna-
szál a pólómból, sőt most már inter-
netezni is lehet itt, hiszen haladni
kell a korral. Az nem lehet, hogy a
kertben ne nézhetném meg a
Facebookot, üzent-e valaki, vagy
hogy a Neptunra felrakták-e már a
jegyemet.
Pedig egy ilyen helyet, amit herme-
tikusan elzártak mindentől, a csönd-
jéért és az elzártságáért kell szeretni.
Nem halljuk a Szentkirályi utca za-
ját, a villamos kattogását, a mikro-
fonba beszélő professzor hangját.
Talán egy valamit hallunk csak,
ilyenkor ősszel: a száraz falevelek
zörgését, vagy a leeső barna geszte-
nyeszemek koppanását a járdakö-
vön. Becsüljük meg, hogy egy ilyen
„oázis” terül el egyetemünk épületei
mögött, csöndesen megbújva a
nyolcadik kerületi házak között.
Szabó Kata Karolina
engedve a kíváncsiságomnak láto-
gattam el ide. Az októberi hidegből
belépve a kávézó melegébe olyan
barátsággal fogadtak az „ottlakók”,
mintha csak rám vártak volna. A
hely a maga egyszerűségében nagy-
szerű; semmi trendi, semmi túlzás,
az egész hely lényege a kávé. Ott
van falon lógó képeken, a pulton
lévő gépeken, a pult mögötti
üzenőfalon. Nevével ellentétben
nem csak espressot lehet itt fogyasz-
tani. A capuccinok és lattek széles
választéka mellett
filterkávét is szürcsölhe-
tünk, s még azt is eldönt-
hetjük, aznap mihez volna
kedvünk: Aeropress, Hario
V60, Kalita, Chemex,
French Press és Karlsbadi
filter. A nagy fekete táblán
különböző fantázianeveken
futó kávékülönlegességeket
is találunk, melyekről talán
még soha nem is hallot-
tunk. Ilyen a KV-Cola, mely
filterkávé, melasz, cascara és citrom
különleges keveréke, jégszódával
dúsítva, vagy a Liby és Livi „akik
csak és kizárólag a személyes ran-
devú során fedik fel bájaikat”. A
minőség azonban garantált, hiszen a
kávét magát Stephen Leighton híres
Has Bean pörkölőjéből utaztatják
kis hazánkba, ami még különlege-
sebbé teszi az espresso bárt, hiszen
a szenvedélyes babvadász nagyon
megválogatja, hogy kik főzhetik
piros csomagolásban kapható feke-
téjét.
A kávé illata és szeretete mindent
beleng, s miután én is megkapom a
kívánt lattemat, tudom, jó helyen
vagyok. Megláttam, megszerettem,
s ajánlom szeretettel!
Balázs Beáta
15 2012/október
Humor Ítélet
Tényleg török átok?
„Jószomszédság török átok.” – tartja a mondás. Lehetséges, hogy tényleg a törö-köknek köszönhetjük a dolgot, mert olyannyira felbőszültek, amikor pár vá-runkkal igencsak megizzasztottuk őket, hogy ezen soha többé nem tudtak felül-emelkedni.
Végeredményben a származás lé-
nyegtelen, egy a fontos: tényleg lé-
tezik a jelenség, nem puszta mende-
monda. Egyre rövidebbek a nappa-
lok, esik az eső, köd és hideg min-
denütt; tetszik, nem tetszik, ezzel
(is) jár az ősz. Egyesek begubóznak
otthon, mint például én is, mert
ugyan minden tiszteletem azoké,
akik ilyen körülmények között is
képesek önszántukból kitenni a lá-
bukat otthonról, de nekem nem iga-
zán van ilyen acélos kötélidegze-
tem… Vagy legalábbis nagyon rá
kell készülnöm az ese-
ményre. A lényeg az,
hogy véget ért a móka,
a kacagás, a nyaralás
időszaka; tehát több
időt töltünk a négy fal
között, és ilyenkor erő-
sebbé válhatnak bizo-
nyos impulzusok. Ezek
pedig a szomszédok
hatásai, már persze ha
valaki nem lakik egye-
dül egy jurtában Szibé-
ria tundrájának kellős
közepén. Ott ilyesmiről
érthető módon nem
beszélhetünk, bár ott meg éhes med-
vék és jegesmedvék kóborolnak, de
senki nem mondta, hogy az élet
könnyű. Aki ellenben nem él ilyen
extrém körülmények között, az
kénytelen megbarátkozni a gondo-
lattal, hogy az ember társas lény,
szüksége van közösségre, és ebbe a
halmazba MINDENKI beletartozik.
A legfantasztikusabb lakás/ház
szomszédjában is lakhatnak rém
idegesítő homo sapiensek és ez so-
kat levonhat az ingatlan értékéből.
Ezen tények ellenére döbbenetes
módon senki nem így hirdeti eladás-
ra a lakását/házát, így sok esetben
már csak költözés után szembesü-
lünk a rideg valósággal. Én személy
szerint még soha nem találkoztam
olyan emberrel, akinek ne lett volna
legalább egy története egy rettenetes
és kibírhatatlan szomszéddal/ról.
Csokorba gyűjtöttem pár irritáló
szokást, íme, ezek lennének azok,
bár ez csak a jéghegy csúcsa.
Ugyan nyáron is érzékelhetők ide-
gesítő szokások a falak túloldaláról,
de valahogy akkor könnyebben vi-
seljük el a dolgot. Erős a gyanúm,
hogy ennek köze lehet a sok D-
vitaminhoz, vagyis hogy nem szen-
vedünk szörnyűséges szezonális
depressziótól. Ettől függetlenül nyá-
ron is szembenézhetünk kihívások-
kal, pláne, ha kertes házban lakunk.
Az egyre jobb idővel egyenes
arányban igyekszik a fű/gaz is in-
tenzívebben nőni minden kerttel
rendelkező egyén óriási gyönyörű-
ségére. Ugyanis ha valakinek kertje
van, az szinte mindennél nagyobb
elkötelezettséget jelent, ergo valaki
mindig füvet nyír. Ismétlem, min-
dig. A sors iróniája, hogy az ember
állandóan dolgozhat, hogy fenntart-
sa a kertes házat, így nem ér rá,
hogy csodálja a neki köszönhető
frissen nyírt pázsitot, de újfent rá-
mutatnék, hogy az élet nem könnyű.
A konstans fűnyírás egyes esetek-
ben okozhat idegbajt az éppen nem
füvet nyíró lakóknál, de ilyen eset-
ben bárkinél előtörhet az a bizonyí-
tási vágy, hogy legköze-
lebb majd ő lesz az
idegbajért felelős hang-
forrás és akkor majd ő
jól megmutatja. Aztán
ott vannak a kertben
játszadozó családok
(már akik ráérnek,
ugye), ahol mindenki
úgy ordít beszélgetés
gyanánt a tőle 20 centire
lévő embernek, mint aki
fél egyedül, még én is
kiválóan hallom két
kerttel arrébb. De a gye-
reket is ilyen decibellel
zaklatja, mintha épp egy szabadsá-
gon lévő törzsőrmester lenne.
„Gyere ide!”, „Tedd le!”, „Szállj le
róla!”, „Nem mondom még egy-
szer!”, és még sorolhatnám, már
lassan ott tartok, hogy én megyek
oda, teszem azt le, szállok arról le,
anélkül, hogy még egyszer szólni
kellene. Karácsony tájékán még
problémázhatunk egy sort azon,
hogy a mellettünk lévő lakók díszí-
tése beragyogja a mi belterünket is,
de oda se neki, így spórolhatunk a
villanyon.
16 2012/október
Humor Ítélet
Fekete humor a legjavá-
ból!
Legyen szó akár a Bevezetés a jog-
fogalmakba című, vagy akár egyéb
más jogbölcseleti tárgyról egy biz-
tos: a méltán közismert Péteri Zol-
tán professzor iskoláját egyszer
minden Pázmányos joghallgatónak
ki kell járnia.
A tanár úr közel 82 évnyi ta-
pasztalata, és talán ebből fakadó
sajátos világnézete, valamint
fanyar humora volt az, ami az
előadásait sokunk számára fe-
lejthetetlenné tette és teszi ma
is. Bevallom, eleinte magam is
meglepődtem amikor a
„Sétáltathatom-e játszótéren jól
nevelt krokodilusomat?”, s eh-
hez hasonló példák szolgáltak
magyarázatul az egyébként ne-
hézkes tananyag megértéséhez.
Döbbenetemet, s az azzal ará-
nyosan növekvő csodálatomat,
csak tovább fokozták az egyéb
olyan megjegyzések, mint pél-
dául: „Szegény Poundot élete
virágjában ragadta el tőlünk a ha-
lál. Mindössze kilencvennégy évet
élt ezen a Földön!”, de ki tudná el-
felejteni azt a pillanatot, amikor a
tanár úr már sokadjára a „latin nyelv
babérkoszorúzott bajnokainak” ne-
vezett bennünket?! (Ez azért bizony
elég sok hallgató arcára mosolyt
csalt.)
Legalább ennyire emlékszem arra
is, hogy maga Péteri Zoltán profesz-
szor úr mindig hatalmas lelkesedés-
sel és büszkeséggel beszélt arról,
amitől minden elsőéves joghallgató
a legjobban tartott: a VIZSGÁRÓL.
Többször hallhattuk bátorító szavait,
mint például: „Lehet olyan híreszte-
léseket hallani, hogy véreskezű va-
gyok. Egyesek szerint méltán érde-
meltem ki ezt a nevet!”, továbbá
„Valóban, a vizsgajegyek átlaga
nem túl biztató. Egy egész hét szo-
kott lenni!”, sőtmitöbb „Én egy
rossz válaszért, sosem dobattam ki
senkit, csak MEGBUKTAT-
TAM!”.
Az előbbiekhez hasonló vizsgá-
ra vonatkozó megjegyzések
persze nem feltétlenül arattak
osztatlan sikert a hallgatóság
körében, de lássuk be, a jól is-
mert Péteri-féle fekete humor-
nak valahol ez is a szerves ré-
szét képezi. Nem is lenne nél-
küle a Pázmányos lét olyan,
amilyennek mi megszerettük!
Nagy Balázs
Azonban egyes lakásokban minden
évszakban úgy érezhetjük, hogy
nem vagyunk egyedül. Néha szó
szerint bensőséges kapcsolatba ke-
rülhetünk a többi lakóval, akár bősz
tiltakozásunk ellenére is. Amikor
még panellakásban laktunk, az
egyik felső szomszédunk minden
egyes vasárnap harmatos hajnalon
megörvendeztetett minket a
Republic örökbecsűjével, mégpedig
a „Csillagok, csillagok, mondjátok
el nekem” kezdetűvel, amit mini-
mum kétszázötvenhatszor játszott le
gyors egymásutánban és ez lassan
oda juttatott mindenkit, hogy már
ténylegesen kívántuk, hátha a csilla-
gok elárulják, hol jár a kedvese és
talán akkor utánamegy. Nem lehet-
tünk túl sikeresek, mert nem ment, a
dal ellenben maradt, hiszen a re-
mény hal meg utoljára.
Mi jelenleg érdekes szomszédokkal
vagyunk ellátva. Egyikük nem érez
annál megfelelőbb időpontot lakbe-
rendezésre (értsd: valamilyen rejté-
lyes oknál fogva szereti a nehéz bú-
tortárgyakat elképesztő kitartással
tologatni), mint a hajnali 6 óra. A
másiknak olyan kutyája van, ami
egyszerűen imád éjfél körül holdat
ugatni, és érthetetlen módon ragasz-
kodik az elviselhetetlen frekvenciá-
hoz. Kiborító, én mondom. Aztán
ott vannak azok az ifjú titánok, akik
üstökösként akarnak a zenei világ-
színpadokra felkerülni, de egyelőre
még csak a szomszédság idegeit
nyúzzák, mert máshol nem lehet
gyakorolni, csak kiállva a tárva nyit-
va hagyott ablakba. Mozart még
csak nagyon ritkán felismerhető, de
ez nem az ő hibája. Alapvetően tole-
ráns vagyok, de néha elszakad a
cérna. Jó, jó, nem mindenkinek le-
het tényleg egy új Mozart a szom-
szédja, akinek – mint az köztudott –
nem volt szüksége holmi gyakorlás-
ra, míg mindenki másnak igenis
szükséges, de azt legalább értéke-
lem, hogy nem egy vadászkürt fele-
lős mindenért. Az egyik szomszé-
dunk képtelen megtanulni parkolni,
mintha be lenne oltva a párhuzamo-
sok ellen. Még bőven lehetne cse-
megézni, de az újság tartalma nem
lehet végtelen.
A legfőbb probléma a közösködés
kérdése: akarjuk, vagy esetleg még-
sem akarjuk? Nagy dilemma, bi-
zony. Ezt a kérdéskört meghagyom
mélyen tisztelt olvasóinknak, hadd
csemegézzenek ők is!
Kalász Veronika
17 2012/október
Szalon Ítélet
Az esemény egy diavetítéssel indult,
alatta pedig a jól ismert „Mint a mó-
kus fenn a fán” című dal szólt. A
zene hallatán egyesek röhögtek, míg
mások elfintorodtak, de volt olyan
is, aki énekelt.
Horváth Attila nyitotta meg az estet,
s elmesélte nekünk, hogy a szovjet
dalokat majdnem mind adaptálták.
Az alapelveket maga Sztálin dol-
gozta ki, s írta le. A következő kau-
télái voltak: a dal
hemzsegjen politi-
kai céloktól, hasson
az érzelmekre,
könnyen meg lehes-
sen jegyezni, kato-
nás jelleggel bírjon,
lelkesítő, derűs
hanglejtésű legyen
és kegyesen azt is
megengedte, hogy
egy pár népi motí-
vumot is bele lehes-
sen csempészni. Ezt
sikerült is mindig
keresztülvinnie,
ugyanis az állami
rádiókban mindig
az állam által mű-
ködtetett kórusok
léptek fel. Ha eset-
leg valaki úgy gondolta, mégsem
ragaszkodik ezekhez az alapelvek-
hez, annak záros határidőn belül el
kellett hagynia Magyarországot, ha
tehette. Ha nem, hát, akkor tudjuk,
hogy mi várt rá…
A következő téma a szovjet him-
nusz volt. Mivel az Internacionálét
Sztálin már elavultnak tartotta, kiírt
egy pályázatot az új himnusz meg-
komponálására, amely olyannyira
sikeresnek bizonyult, hogy a vég-
eredménybe még Sztálin is írt egy
sort. Nehogy már pont ő maradjon
ki.
Szilasi Alex elzongorázta nekünk a
szovjet himnuszt mindenféle tempó-
ban, hogy megmutassa, miért éppen
az lett a végleges verzió, ami. Aztán
megjegyezte, hogy ez egy nagyon
dinamikus, nagyon jó zene lenne, ha
nem a szovjetekhez kötődne.
Ezután meghallgattunk több propa-
gandadalt is, többek között az amúri
partizánok dalát, a Panzerlied-et és a
Lenin-dalt. Utána a házigazdák egy
pár perc erejéig bemutatták nekünk
a csasztuskákat is, melyek azért nem
lettek sikeresek Magyarországon,
mert a munkásemberek munka he-
lyett ilyeneket énekeltek, ahelyett,
hogy dolgoztak volna.
Mivel egy cikkbe nem fér bele min-
den érdekesség, ami az est folyamán
elhangzott, ezért a Szalon végére
ugranék, ahol a jól bevált záró prog-
ram következett. A közönségnek
kellett írnia egy dalt, melyet Szilasi
művész úr kísért zongorán. Íme:
Nem kérünk az IMF-ből
IMF nélkül virágzik
a rét,
Dolgozzunk újra
szép hazánkért.
Szebb lesz így a
magyar lét,
Előre, előre a füg-
getlenségért.
Ne engedjük, hogy
elvigyék a lét,
Hazánkért egy szív-
vel menetel a nép.
Tenyésszünk újra
libát,
Ne kövessünk el
több hibát.
Végül a közönség kérésére Szilasi
Alex eljátszott nekünk még egy rög-
tönzött himnuszt, melyet a kínai
kommunista pártnak küldtünk sok
szeretettel. A Művész Úr ismét min-
denkit elbűvölt a tudásával. Hát
igen, nem véletlenül rendelkezik
Chopin-útlevéllel!
Fedor Zsuzsanna
Pázmány Szalon
A szovjet típusú diktatúra zenei propagandája
November 14-én került megrendezésre a szemeszter második Pázmány Szalonja. Már több, mint egy éve én vezetem az estről a rovatot, de ilyen tömeget még egyszer sem lát-
tam. A nézők annyian voltak, hogy a karzatot is meg kellett nyitni.
18 2012/október
ítélet GALÉRIA PILLANATFELVÉTELEK A FOCI KUPÁRÓL ÉS A TDK -RÓL
Recommended