10. A brassómegyei Volkány és Keresztényfalva környékénekföldtani viszonyai.

W achnek Heneik-IőI.

(14 szövegközti ábrával.)

Az 1913. év nyarán a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának meg­bízása értelmében a brassómegyei Volkány és Keresztényfalva liászelő- fordulását térképeztem.

Fejtésre méltó kőszéntelepe miatt ez a vidék már évtizedek óta ma­gára vonta a kutatók figyelmét. Meschendörfee, Hekbich és K och1)' munkáiból a külső munka megkezdése előtt jó áttekintést nyerhettem a- felveendő terület viszonyai felől.

A volkányi és keresztényfalvi liászelőfordulás a Bárcaság árkos- sülyedése által egymástól elválasztva, Brassómegye délnyugati részében; fekszik. A Yolkányi előfordulás földrajzilag a Persányi hegységhez tar­tozik, a keresztényfavi pedig a brassói hegységhez számítandó.

Térbeli elválasztás, sztratigrafiai és tektonikai különbségek miatt a két területet külön tárgyalom.

1. Volkány környéke.

A) Morfológiai viszonyok.

Zernesttől nyugatra az addig nyugat-kelet irányban húzódó Foga- rasi hegység észak felé kanyarodik és mint Persányi hegység a Bárcaság áldott lapályát elválasztja az erdélyrészi neogén medencétől.

Míg azonban a fogarasi hegység gerince 2000 m felett marad, a

v) Mesc h en d ö b fer : Die Gebirgsarten ím Burzenlande. Verhandlungen und' M itteilungen des siebenbtirgischen Vereins fiir Naturwissensehaften. XI. Jahrg . 1860..

H e e b ic h F e r e n c : A Székelyföld föld- és őslénytani leírása. A magy. k ir.. földt. int. Évkönyve, V. kötet.

K och A n t a l : A brassói hegység földtani szerkezetéről és talajviszonyairól.. Értekezések a természettudományok köréből. Budapest, 18S7.

< 2 ) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 1 1 7

Persányi hegységnek csak nagyon kevés csúcsa emelkedik 1000 m-nél magasabbra (Feketehalmi hegy 1294 m, Várhegytető 1104 m). A víz­választó a Persányi hegység azon részében, melyhez a tőlem bejárt Vol- kány környéke tartozik, csak 2—3 km távolságban van a Bárcaság sík­jától. Nagyjában megfelel ÉÉK—DDNy irányban haladó vetődési vonal­nak. Helyzetét azonban azon körülmény is befolyásolja, hogy a Persányi hegység nyugati oldala több csapadékban részesül, mint annak keleti lejtője, azért és a mélyebben fekvő erózióbázis miatt is, a nyugat felé folyó vizek hátráló eróziója erősebb lévén, a medence felé hosszabb folyó-

1. ábra. Almásmezei tönkfelület. (K ilátás a 929 m mag. ponttól Volkánytól nyugatradél felé.)

rendszerek keletkezhettek, míg kelet felé csak kisebb, jelentéktelen pata­kok sietnek. Ezeknek feltűnő széles, lapos, helyenként elposványosodott, a sokszor szakadékszerű keskeny felső völgyszakasz felé élesen elvágott közép- és alsó völgyülete (Kropfbach, Breitbach) azáltal keletkezhetett, hogy a Bárcaság déli része, mint a Királykő és Bucsecs vizeinek hatalmas törmelékkúpja, a Burzen és Weidenbaoh patak kavicsai által folyton emelkedik, ennek következtében a mellékpatakok is völgyületeiket fel­tölteni kényszerülnek. A Persányi hegységnek a vízválasztótól keletre fekvő, párhuzamos patakoktól hegyhátakra tagolt része Eeketehalom és Volkány községek közt egész terjedelmében tölgy-, bükk- és fenyőerdő-

1 1 8 W A C H N E B H E X E IK (3>

ivei van fedve. A Holbák községtől nyugatra fekvő 976 ni magassági ponttól. nyugat i és dél .felé tekintve, szabálytalanul elrendezkedő, lapos,

- sokszor egyes kúpokra széttagolt begy hátak tömkelegét látjuk, melyek mögött meredeken emelkedik ki a Király kő hatalmas sziklafala.

A lapos hegyhátak az erózióbázis sülyedése folytán új-életre kelt 'erózió áltabszéttagolt, 900—950 m magasságbandekvő penepléri rnaradé- íkának; tekintendők, - égy szóval tönkfelülettel van dolgunk. E :termékeny, gnejsz-törmelékkel borított magaslatok Holbák és Almásmező község 100‘ 'négyzetkilométernél nagyobb területre szétszórt házait viselik.

Buzafélék termelése itt túlhaladja a 900 m magassági vonalat, leg­inkább burgonya- és zabföldek láthatók itt, de mindenütt van kukorica is. Azonban az 1913. évi nyár hűvös és nedves időjárása miatt augusztusban a kukorica alig volt itt 30 cmnyi magas és termésre nem volt kilátás. A fe­ketehalmi hegy nyugati oldalán 860 m magasságban kiválóan dúsan termő búzaföldet láttam, de itt a gneisz és mész mállástermékének keveredése és számos forrás nagyon kedvező talajviszonyokat hoztak létre. Amíg a tönk­felület gömbölyded hátain, kúpjain sikeres földművelés folyik, a szűk, sok- szpr szakadékszerű völgyek elhagyatottak, lakatlanok, meredek oldalaikat erdő fedi. A szűk völgyfenék pázsitját sokszor árvizek által lerakott kaviccsal és törmelékkel találtam borítva. Az ilyen kavicslerakódások fe­lett a felduzzasztott patak rendszerint mocsarassá, tőzegessé teszi a völgyet.

B) Sztratigrafiai viszonyok.

A megvizsgált terület felépítésében kristályos palák,

• perm,triász, liász, jura éskréta rétegek, r. . >

eruptív kőzetek közül pedigme.lafir és tufája, - • -porfirit és bazalt vesznek részt. • . , ■ ■

f * r • • r • r , . * . . r

1. Kristályos palák.

a) Giiéjsis, A bejárt terület nyugati Részében a, gnejsz igen nagy területet borít és többnyire szemes gnejsz.-ként van kiképződve. A haránt- törésen borsó-diónagyságú szép hússzinű órtpklászokat látunk, melyeket sötét csillámpikkelyek szőnek körül. A gnejsz jól rétegzett. A szemes

(4) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 119

gnejsz közt a. finomszemcsés, palás gnejszfa-j sem hiányzik, különösen a Feketehalmi hegytől nyugatra találtam ezt. Az almásmezei Hoapecul és Ferici völgyekben a gnejsz alsó szintjében finomszem esés, vékonypalás nmfibolit-pala telérek és biolit csillámpala közbetelepülések lépnek fel.

0 0 0 0 ° o x

U .sz szelvény.

2. ábra. Volkány környékének földtani térképe. Mérték: 1 : 75.000.

Az amfibölitpalák réteglapjait gyakran pirittel bevonva találtam. A gnejsz 250 m vastagságban van feltárva, a csapás ÉK vagy ÉÉK felé irányult, megfelelvén a Déli Kárpátok kanyarulásának a Persányi hegy­ség csapásirányába. A dőlés szöge rendszerint 55° Ny—ÉNy felé. Kelet felé a gnejszvonulat DDNy—ÉÉK felé csapó vetődési vonalon vág el kréta-, liász- és titlion-rétegeken.

120 W AC 'IíNER H E N R IK (5)

b) Csillámpala. Holbáktól keletre 3 km bosszú vonalon 1 km széles liDNy—ÉÉK irányban csapó csillámpala öv kerül napfényre. Típusos muszkovit és muszkovit-biotit csillámpalák ezek a kristályos palák alsó csoportjából, melyek helyenként gránátot tartalmaznak. Alárendelten amfibolitpala és chloritpala lép fel. A csillámpala övben két ÉÉK—DDNy felé csapó antiklinális vonulat ismerhető fel. Észak és dél felé a csillám­pala hatalmas krétaszedimentumok alatt eltűnik.

2. Perm (?).

Keletre a csillámpalák fedőjében ÉÉNy felé csapó arkoza, vöröses kvarcbreccsa, sötétvörös vag3? sárgásbarna finomszemcsés, erősen hasadé- kos csillámdús homokkő zöldesszürke és sárgásbarna márgával váltakozva jelentkezik. A felületesen igen hasadékos homokkő rétegeiben és a víz­felvétel által erősen duzzasztott márgában a települési viszonyok felisme­rése igen bajos. Hosszú keresés után friss, mély vízmosásban a Walachi- sc.her Berg déli lejtőjén levő favágásban mérésre alkalmas helyet talál­tam, hol e rétegek keleti dűlését (40°-nyi szöggel 5h felé) megállapít­hattam. Azonban kövületgyűjtésre irányult minden fáradságom ered­ménytelen maradt, azért ezen rétegcsoport kifogástalan kormeghatáro­zása nem lehetséges. A sorozat mindenesetre öregebb a fedőben levő bitu­menes mésznél, melyre viszont liászrétegek települnek. Tekintetbe véve a kőzetttani megegyezést, a S c h r é t e r 1) által a nyugat-krassó-szörényi hegységből leírt alsó permképződményekkel ezen arkozát, kvarcbreccsát, vörös homokkövet és agyagot szintén a permformációba sorozom, eltérően H e r b ic h F.-től, aki liászkorúnak tekinti azt.

3. Triász (?).

A vörös homokkőre és márgára hatalmas vastagságban, feketés, sűrű, számtalan fehér kalcitér által átjárt, jól rétegzett, friss törésen erő­sen bitumenszagú mészkő települ. A rétegek vastagsága 5—20 cm, he­lyenként, pl. a 607 m magassági pontnál a Kropfbach völgy öblénél papir- vékony lemezekre hasad. A Volkánytól északra fekvő pleisztocén plató déli lejtőjén a Holbák felé vezető úttól keletre kis kőbányában likacsos, sejtes, füstszürke, a számos hasadék mentén vöröses mállási kéreggel be­vont dolomitos mészkő van feltárva, mely közbetelepülésként jelenik meg a bitumenes mészben. Sok keresés dacára a bitumenes mészben kövületet nem találtam. Amint már H e r b ic h említi, petrografiai tekintetben a kőzet teljesen egyezik a Persányi hegység nyugati oldalán, Luptánál

!) M. k ir. földi, intézet évi jelentése 1910-ről. p. 12S.

(fi) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 121

feltárt guttensteini mészkővel, azért egyelőre ezen előfordulás is a triászba sorozható. A bitumenes mészkő, mint ÉÉK felé csapó, s a perui- képződményekre települő öv a Kropfbachvölgytől a 634 m magassági pontig a Michelsberg nevű hegytől északra tart. Keleten a Bárcasági sík holocén lerakódásai alá merül. A dőlés uralkodóan 25—45° szöggel kelet felé irányult. Kagyobb feltárásokban, pl. a 634 m magassági ponttól délre fekvő kőbányában másodlagos redőzés látható.

4. Liász.

A Breitbaeh kanyarulásáitól az nlmásmezei Yalea Lemnitorig a gnejsz és osillámpala közé 4 km hosszú, 550 m széles liászvonulat éke­lődik közbe, melynek széntelepei a Yolkányi Concordiatelepben 40 év óta mívelés alatt állanak. A kis térbeli elterjedés dacára a liász kőzetei igen változatosak. A Holbák melletti mély vízmosások és a másfél kilométer hosszú Concordia-tárna sötétbarna vagy fekete szénpalát tartalmaznak, szénnyomokkal és mívelésre méltó szénteleppel, váltakozva finomszemcsés fehér kvarc-homokkővel, világosszürke, képlékeny, rétegzetten agyaggal, palás márgával, melyeken gyakran apró fehér kaolin-pettyek jelentkeznek, majd átmenve nedves állapotban élénken fűzöld tufákba. A tufák közt sűrű fekete mela.fir és melafirbrecosa ás föllép. A Holbák és Concordiabánya közti magaslaton mállásnak indult eruptív kőzet darabjait találtam, me­lyek sárgásbarna alapanyagban, apró, vöröses földpátkristályokat tar­talmaznak. E kőzetsorozat fedőjében különösen a Holbáktól északkeletre levő legelő mély vízmosásaiban jól feltárva fehér vagy sárgásbarna, gyak­ran vasinfiltráció által szalagos fehér kvarchomokkő fekszik, mely jól rétegzett, a réteglapokon igen jellemző vörösbarna vasoxidkéreggel bevont, finomszemcsés és benne néha növénylenyomatok találtatnak. Ilyeneket magam a holbáki községház mögötti árokban gyűjtöttem belőle. Már 1860-ban S tu b1) a Holbáknál gyűjtött anyagból a következő fajokat határozta meg:

Anthopteris meniscoides, B r o n g .Taeniopteris vittata, B r o n g .Zamites Schmiedelii, S t b n b g .Pterophyllum rigidum, Andrae.Cunninghamites sphenolepis, B r a u n .A holbáki liász e szerint a stajerlaki előfordulásnak felel meg,

melyhez petrogTaiiai tekintetben is igen hasonlít. Ez is az alpesi gresteni rétegekbe sorozandó.

Liászvonulatunk déli részében a Kropfbach északnyugati ágaiban

*) Jahrbuch dér k. k. geologischen Eeiclisanstalt 1S60. Verhandl.. p. 56.

122 W A C H N E R H E N R IK (7)

és a Yalea Lem odorban a liászsorozat durva konglomerátummal kez­dődik: tufás-agyagos alapanyagban fejnagyságú gnejsz-csiillámpala és melafirkavics fekszik.

A liász települése igen zavart, a dőlés rendszerint igen meredek (60—70°), a csapás folyton változó, a kőzet számtalan vetődés és csuszám - lási laptól átjárt. A kőszén nem összefüggő telepekben fordul elő, hanem egyes lencsékben, melyek néha 12 m vastagságot érnek el, de hirtelen kiékelődnek. A számos diaklázis miatt a kőszén apró darabokra esik széjjel.

Czell és fiai brassói cég kőszénbánya-telepe a liászvonulat északi végén a Breitbaoh völgyben diluviális terraszon fekszik. Az l 1/2 km hosszú, Holbákon 60 m .mély aknában napvilágra jövő tárna 350 m-ig csillámpalában, majd kizárólag liászrétegekben halad. A bányatérképek­ből látható, hogy a most többnyire járatlan fejtések körülbelül 120 m széles Övben a tárna két oldalán feküdtek. Az elért szénlencsék már mind le vannak fejtve, ottlétemkor csak vagy 600 tonna szénkészlet volt fel­tárva. A Holbáktól délre és Almásmezőnél napvilágra jutott szénlencsék is ki vannak aknázva. Kutatótárnák a liászvonulat déli részében ered­ménytelenek maradtak és a Brassói Bánya Részvénytársaság is hiába kutatott a Kropfbachterületen. Meglehet, hogy a Comcordia-tárna talpá­tól jó szerencsére hajtott keresztvágatnak sikerül még egy-két fejtésre méltó szénlenosét feltárni, mely még pár évi bányamívelést lehetővé tesz. A szabálytalan települési viszonyok és összefüggő széntelep hiánya miatt itt minden eredmény a véletlentől függ. Virágzó, jól jövedelmező bányá­szatra itt nincs kilátás. Az 1: 25,000 térképlapon bejegyzett Tamásbánya kezdettől eredménytelen volt és régóta beomlott.

Kis márga és homokkő előfordulást, mely talán szintén liászkorú, a Breitbach északkeleti szomszéd patakjában a 625 m magassági ponttól kissé északra és a Kalvesrücken keleti oldalán találtam.

5. Titkon.

A holbáki liászelőfordulástól ászaikra, erre rátelepült hosszúra nyúlt mészkő vonulat következik, mely az 1294 m magas feketehalmi hegyben kulminál. A mészkő fehér vagy világosszürke, tömött vagy breccsaszer- kezetű, nagyon hasadékos, vastagpados. Mállott felületén néha sok a kagylóátmetszet. Petrografiai és fiziognomiai tekintetben a mészkő tel­jesen egyezik a Keresztényhavas és Bucsecs mészkőszi rtjeivel, melyek Meschexdöefer1) által gyűjtött:

■) 1. e., p. 272.

(8) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 1 2 3

Terebratulá lacunosa, Scnx.nucleata, Sci-il,

„ substriata, Schl.„ biplicata, Sow.

alapján titlionkorúak. A Concordiabánya melletti kőbányában pecten- töredéket találtam, a Holbáktól keletre fekvő magaslaton apró turritellát. A mészkő alsó szintjeiben a feketehalmi hegy keleti oldalán szarukő­padokra akadunk.

Kisebb titkonmészkőrög Feketehalomtól délnyugatra a bárcasági lapály szélén fekszik.

6. Kréta.

A Ivropfbachvölgytől délre, úgymint Feketehalomtól nyugat és észak felé a DNy—-ÉK irányban csapó csillámpala-perm triászvonulatot durva konglomerátum és homokkő hatalmas sorozata fedi. A bejárt terü­leten ugyan kövületet nem találtam, de felvételi területemtől kissé délre Ó-Tohánnál H e r b i c h fosszáliákat gyűjtött, melyek alapján ezen M e s c h e n - ű ö e f e b és H a u e k & SrACHE-től eocénkorúnak tartott rétegek krétakorát kétségtelenül ki lehetett /mutatni.

Mint ezen krétarétegösszlet legalsó tagja a 806 m magassági pont­nál Volkánytól keletre a Lupsita nevű Kropfbachágban diszkordánsan a esillámpalára települve durva konglomerátum kerül napfényre; dió-fej- nagyságú csillámpala, kvarc, gnejisz, liászhomokkő és tithonmészkőbavics rétegzetlenül, kisebb-nagyobb darabokban össze-vissza hever, meszes-ho­mokos alapanyag által lazábban vagy keményebben összekötve. A kon­glomerátum habitus és kőzetösszetétel szerint teljesen megegyezik az is­mert bucsecskonglomerátummal, itt is a cenománkorú transzgresszió part­képződményével van dolgunk. A fedő felé a konglomerátum finomabb- szemcsés, homokos-márgás rétegek következnek, melyek különösen a Vol­kánytól Almásmező felé vezető mélyút által vannak jól feltárva: laza, íinomcsillámos, sárgásbarna homok egyes borsónagyságú kvarckavios- csal, piszkossárga, porhanyó rétegzetlen homokkő földes-agyagos kötő­szerrel. benne konglomerátumlencsék, hatalmas keményebb homokkő- konkréciók, limonitgumók, úgy hogy a képződmény igen hasonlít az erdélyrészi harmadkori medence pontusi és szarmátemeleti homokos szint­jeihez. A fedőben a Lőrinc- és Weingartenbergen és a Volkánytól délre a Kostbachvölgy és a bárcasági lapály közt húzódó keskeny hegyháton hatalmas vastagságban jól rétegzett piszkossárga, durvaszemű, csillámot csak gyéren tartalmazó homokkő keményebb-puhább padjai váltakoznak. A kőzet főalkotórósze legfeljebb borsónagyságú kvarcszemcse meszes alapanyagban. Igen jól van feltárva ezen krótahomokkő a Rostbach völ­

124 W A C H N E R H E N R IK (9)

gyében, Volkánytól délnyugatra. A jól rétegzett homokkő egyes padjai igen fmomszemcsés, tömött, szürke, apró fekete csillámpikkelyektől fekete- pettyes, szienitre emlékeztetők. A mészkötőszer mennyisége néha oly nagy, hogy karsztos felületek keletkeznek rajta. A homokkőterületen eredő pa­takok igen mészdúsak, úgy hogy a 600 m magassági pont közelében a Rostbach éles kanyarulatánál a meredek északi partoldalon kis vízesés­ben lezuhanó patak tekintélyes mennyiségű mésztufát rakhatott le. A 23. öv XXXII. rov. ÉN37 térképlapján kívül, a 645 m magassági pontnál a Rostbachba ömlő mellékpataknál a homokkőben fűzöld fucoidákat talál­taim. Még tovább délnyugatra a homokkő fedőjében kékesszürke vagy sár­gásbarna márgapalák jelennek meg, melyekben H e k b ic h Ó-Tohánnál ino- eeramus, ammonites és turrilites fajokat talált.

Feketehalomtól nyugatra a krétaképződményeket piszkosszürkés sárga konglomerátumok képviselik, hasonlók a Kropfbaek-völgyi alsó krétaszintekhez. Ezek a rendszerint keletre vagy délkeletre dűlő rétegek a bároasági sík szélétől a szűk felső Breitbach-völgyig tartanak, metyeu túl a Feketehalmii hegy tithonmószkőszirtje emelkedik.

Kisebb krétaelőfordulást a Feketehalmi hegy mészkővonulata közt és apró rossz feltárásban a Kropfbach-forrás vidéki Húszban találtam.

7. Terrasz képződmények.

A gnejszdomboknak már a felületi viszonyok tárgyalásánál emlí­tett tönkfelülete a vizsgált terület nyugati részében kb. 900 m magas­ságban pliocén- vágj7 neogénkorú lehet. A két következő, Volkány és Ó- Tohán közt megfigyelt 800 m és 750 ni (200 és 150 m relatív) magasság­ban fekvő, babérces agyaggal fedett terrasz közül a felső talán pliocén- korú, az alsó talán már pleisztocén. A legalsó 40 m relatív magasságban fekvő, kaviccsal és babérces agyaggal fedett terrasz, mely a Bárcaság nyu­gati szélén igen elterjedt és messze felhalad a széles mellékvölgyekbe, biztosan pleisztocénkorú.

8. Holocén.

A Weingartenberg keleti szélén a téglavetőkben jól feltárt ó-holocén sárgásszürke, rétegzetten agyagból áll egyes kavicsokkal. A Rostbach, Kropfbach, Breátbach széles holocén völgyöblök talaja mocsáragyag, meg­felelvén a csak kevésre bevágott mederben lassan haladó, helyenként pos- ványos árkoknak; a homok és kavicstalaj szerepe itt csak alárendelt. A Breitbach lapos völgyfenekén a Concordia bányatelep útkaparóháza kö­zelében mélyesztett fúrás szelvén37e 0—8 m-ig agyagos-vályogos képződ-

(1 0 ) F E L V É T E L I J E L E N T É S . 125.

ményéket, 8—103 m homokot talajvízzel, 10'3—10-5 m csillámpalát tárt fel.

A patak tehát egykor a mostaninál 10 méterrel mélyebb szintbenfolyt.

C) T ektonikai viszonyok.

A térképezett terület főszerkezeti vonala északkeletre, majd északra csapó vetődés, amelyet almásmezei törésvonal-nvk nevezek. 10 km hosz- szúságban térképeztem, a felvett terület határán észak és dél felé foly­tatódik. Az almásmezei törésvonaltól nyugatra hatalmas vastagságban állandóan északnyugatra dűlő (55°-nyi szöggel) gnejsz települ. Az almás-

kimmeridgehegység maradéka.

3. ábra. Szelvény Holbáktól keletre a bárcasági lapályig. Mérték: 1 : 25,000.

mezei törésvonaltól keletre Volkány-Feketehalom közt, mint krétaelőtti hegyképződés maradéka Dny—Ék irányban csapó csillámpala-perm- triász-vonulat lép fel. A redőzött osillámpalában két antiklinális nyo­mozható ki. A csillámpala fedője perm (?) korú arkozák, kvarcbreccsa, homokkő, márga, melyre konkordánsan bitumenes triász- (?) mészkő tele­pül. Ezen mezozoikus krétaelőtti hegyképződés-maradék nyilván a Kim- meridge hegység — melyhez a Krim és Dobrudsa hegysége tartozik — maradékának tekintendő. Ezzel Suess1) felfogása, hogy a Kimmeridge hegység folytatása a Peirsá.nyi hegységben keresendő, helyesnek bizonyul.. Észak és dél felé ezen mezozoikus hegység a cenomán transzgresszió ha­talmas konglomerátum homokköve alá merül. Volbánytól nyugatra a krétalerakódások az almásmezei törésvonalig tartanak. A krééakonglo- merátum lerakódása után is történtek geotektonifcai mozgások. Yolkány- tól nyugatra ás délre a krétarétegek mindenütt egycneműen 40—60°-nyi

J) Suess E.: Das Antlitz dér Erde III., 2. p. 22.

1 2 0 V A C IIN E R H E N R IK (11)

szöggel délkelet felé dőlnek, abból 7000 m vastagságra lehetne következ­tetni. De ityen hatalmas vastagság egyetlen képződményre nekem fölötte nagynak látszik, azért azt vélem, hogy itt párhuzamos törésekkel van dolgunk, melyek a kőzet egyneműsége miatt aligha nyomozhatok ki.

Nehezebben magyarázhatók az igen zavart .liász- és rtithonmészkő- vonulat települési viszonyai. A Holbábnál egyrészt gnejsz, másrészt csil­lámpala és kréta közé beékelt liász két hegyes szögben szétágazó törés­vonal közt lesülyedt, erősen préselt rögként fogható fel. Liász és csillám­pala közti törésvonal jelenléte mellett szól a Kropfbach forrásterületén a két formáció érintési vonalán fellépő bazalttelér, úgymint a határvonal feltűnő egyenes lefutása is.

A jóllehet nagyon csekély terjedelmű, nem egészen kifogástalan krétaelőfordulást a liász feküjében a Ivropfbach felső ágában, úgymint Keresztényfalva vidékén tett megfigyelések alapján a Holbáki liász át-

4. ábra. Szelvény Volkány déli végétől Ény felé. M érték: 1 : 25,000.

iolódási lepelmaradékának tekintem, mely két törésvonal közt lesülyedve megmaradt, míg a lepel többi, legnagyobb része erózió által elpusztult. Ugyanazon áttolódási lepelhez tartozik nézetem szerint a Feketehalmi hegy égnek meredő tithonmészkőröge. A Holbák-Concordia-bánya közöti magaslaton a mészkő liászrétegeken fekszik, északra a kevéssé ellenálló liászagyag és homokkő kiszorult. Apró liásznyomot Feketehalomnál a Kalvesrücken hegyen az autochton krétakonglomerátumon találtam.

A Concordiabányát bejárva, az újabb eredetű s a tárna szájától 434 lépés távolságban északnyugat felé elágazó vágatban éles szélű tithon- mészkődarabot találtam a képlékeny liászagyagban beágyazva. Ez erős zavargásokra utal, melyeknek liász és tithon egyaránt ki voltak téve. A számtalan csúszási lapot, diaklázist, a széntelep összetolását egyes len­csékbe, a tithonmészkő breccsaszerkezetét, az áttolódási folyamatot kí- sérlő tüneményként lehet magyarázni.

( 1 2 ) F E L T É T E L I J E L E N T É S . 1 2 7

D) Hasznosítható anyagok.

1. Kőszén. A liászrétegek széntelepét már tárgyaltam.2. Épülethő. Feketehalombae és Volikányban a krétahomokkő és

konglomerátum keményebb, könnyen megmunkálható padjai szolgálnak épületkének. A kis, a községek közvetlen szomszédságában fekvő kő­bányáknak azonban, mivel a-z anyag finomabb munkákra nem alkalmas, csak lokális jelentősége van és ez is évről-évre csökken, mert a beton az épületkövet mindinkább háttérbe szorítja.

A tithonmészkövet is használják épületkőnek, s a határköveket is ebből szokták faragni.

3. Mészégetés. Kisebb egyszerű mészégető kemence az 1 km-nyire Feketehalomtól délre az alluviális sík szélén fekvő tithonmészkőrögnél van, szintúgy a Feketehalmi hegy nyugati oldalán a 913 m magassági pont alatt. •

Yolkánytól északra a pleisztocén terrasz lejtőjén állított mész- kemence használatlanul áll, mert az ott feltárt sejtes dolomitos mészkő égetett állapotban nem vált be vakolatnak.

4. Kavics. A hasadékos,- könnyen széttörhető bitumenes mészkő jó anyag útkövezésre. A Breitbachtól északra fekvő völgyben e célra kő­bányát nyitottak.

5. Agyagipar. A bárcasági sík szélein elterjedt pleisztocén és holo- cén agyag téglavetósre szolgál.

A Concordiabánya tárnában feltárt képlékeny liászagyag hasonlít a Keresztényfalvi tűzálló agyaghoz és talán szintén hasznosítható volna. A liászhomokkő is teljesen egyezik a Keresztényfalván olvasztókemencék bélésére fejtett homokkővel és szintén szolgálhatna e célra,

5. Ivóvíz. A Volkányi vízvezeték vizét erősen meszes homokkőből a Lőrinohegytől DDK-re eredő erdei árokban gyűjtik, a magas víztartó a falu délnyugati végén levő pleisztocén terraszon van. Holbák község szűk völgy katlanában az agyagos liászrétegek vízáthatlansága miatt a talajvíz szintén igen közel fekszik a felszínhez, a község kútjai azért egészségtelen, szerves anyagoktól tisztátlan vizet szolgáltatnak. Kifogás­talan a községtől nyugatra, az erdős gnejszhegyek számos forrásából eredő víz, úgy hogy itt könnyen lehetne ivóvízvezetéket létesíteni.