1

TANULMÁNYOKA

SPIRITIZMUS KÖRÉBŐLMAGNETIZMUS

SZOMNAMBULIZMUSMEDIUMIZMUS

II. KÖTET

IRTA.DR. MED. GRÜNHUT ADOLF

A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETÉNEK NÉHAI ELNÖKE

11 SZELLEMFÉNYKÉPPEL

MÁSODIK KIADÁS

KIADJA A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETEBUDAPEST, 1932

2

XI. HOGYAN VÁLIK AZ ELLENTÉT MUNKÁJA ÁLDÁSSÁISTEN KEZÉBEN.

Hírlapi támadás.Immár az 1872. év eseményeinek elősorolását kezdem meg. Ez év-nek szignatúrája a mozgalmas tevékenység és lelki izgalom. Jelentőskövetkezményű, mozgalmas és izgalmas időszakot képezett ez az évkörünk alakulása és izmosodása tekintetéhen, valamint fordulópontotis, amennyiben legelőször ez évben kerültünk a nyilvánosság elésajtó útján. Szerényen, ildomosán, ahogy a helyzet megkívánta, ésfőleg ahogy a tan, melyet képviselünk és hirdetünk, megköveteli:szeretettel.Mi ugyan még korántsem vágytunk a nyilvánosság után, nem is voltmég meg bennünk az arra való bátorság vagy szakképzettség, hogyezt kezdeményezhessük, hanem akaratlanul belesodortattunk,amennyiben meghurcoltak bennünket a napisajtóban. De nem kívá-nok elébe vágni az eseményeknek; sorjában előadom.

*Prochaszka Antal felesége nagy gondot vett le vállainkról, midőnvéget vetett; annak a mizériának, melyet az okozott, hogy a vasárnapiszeánszokra egyik helyről a másikra kellett vándorolnunk. Ez időbenugyanis hitetlenségéből megtért, és készségesen ráállt arra, hogyvasárnapon kint befogad minket lakásának parádés szobájába. Ezt azüdvös fordulatot pedig vejének, Alajosnak extatikus médiumitásahozta meg, ami eddig Antal írómédiumitásának nem sikerült. Antal-ban ugyanis mindig csak az író férjet látta, nem pedig szellemi befo-lyás alatt lévő médiumot. Bár tudta, hogy férje tanulatlan ember, akinem képes magától ilyen magasztos dolgokat produkálni, mindazo-náltal se- hogysem bírta elhinni azt, hogy szellem vezeti a kezét.Holott Alajosnál szinte látni vélte a szellemet, aki sajátságos álombamerítette; látta öntudatlan állapotban végzett szegletes, idomtalanmozdulatait; hallotta az idegen nyelven, idegen hangon kiejtett be-szédet s látta különösen ennek a beszédnek mi módon való létesülé-sét, mely összességében nyilvánvalóvá tette egy kívüle álló erőnek,egy láthatlan egyéniségnek közreműködését. Mindez megtörte ennekaz egyszerű asszonynak hitetlenségét és meggyőzte őt, ahogy megkell hogy győzzön mindenkit, aki rosszakaratú csökönyösséggel nemhunyja be a szemét.

3

Nem restelltük tehát a fáradságot s elmentünk a távol eső ferencváro-si Angyal-utcába. A zord téli idő, a hó meg a sár nem lohasztotta lebuzgalmunkat. Örömest bandukoltunk ki a sikátoros külvárosba,tudniillik azok, akiknek nem állt rendelkezésére saját hintó vagybérkocsi — pedig ilyenek voltak túlnyomó, számban Azok pedig,akik kényelmes járművön hajttattak oda, cseppet sem restellték, hogykocsijuk az egyszerű házikó előtt állt meg; ők maguk pedig otthonukpompáját szívesen felcserélték az alacsony boltozatú, egyszerű bú-torzatú szobával.Akkor a fővárosban telelt b. Vay Katalin, ez a fennkölt lelkű, nagy-műveltségű főrendi úrnő, aki a világ kincséért sem mulasztott volnael egyetlen szeánszot sem. Ellenkezőleg, mindig magával hozta afőúri társadalomnak egy-két női tagját, többnyire barátnőit. S akit őbarátságára méltatott, az bizonyára kitüntetésnek vette ezt, melyheznem állása és rangja, hanem szellemi és erkölcsi tulajdonai révénjutott. Valóban megindítóan örvendetes látvány volt a társadalmiosztályoknak annyira szétágazó, egymástól távol eső képviselőitegyütt látni egymás mellett ugyanegy irányzat felé összpontosulva,ugyanegy cél felé törekedve, gyönyörködve és áhítattal lesve azokata magasztos szózatokat, melyek Isten kegyes engedelmével a szférákmagasabb régióiból lehangzottak. Szívem repesett ezek láttára, ésnéha elgondolkoztam azon, vajon az Arion-féle regét, mely szerintzenéjének elbűvölő hatását lesve, még a vadállatok is békésen pihen-tek egymás szomszédságában, nem lehetne-e némileg alkalmazniarra a vonzó bűverőre, amelyet egyenlő hit és egységes célzat gyako-rol egy spiritista szeánszon gyülekező különféle hajlamú, tempera-mentumú, értelmű emberekre. Akiknél a faj, vallás, születés, rangkülönfélesége szintén elkülönítő hatással van, és akik mégis eggyéolvadnak egy médium útján a magasabb szférából csengő szózathallatára! ... De ahhoz szem kell, hogy lásson, fül, hogy halljon. Azérzéki szem és fül elégtelen arra, hogy azt megértse. Ezt szomorúantapasztaltuk február 11-iki szeánszunkon.Egy művelt női tagunk ügyvédjelölt fia tudniillik arra vállalkozott,hogy egy németnyelvű napilap riporterét becsempéssze ülésünkbe.Bántotta ugyanis anyjának spiritista volta, s e tantól minden áron elakarta téríteni. Anyjának nagy tekintélye, melyet imponáló tulajdo-nainál fogva gyermekeivel szemben fenn tudott tartani, s a fiúnakőszinte tisztelete és szeretete, mellyel anyja iránt viseltetett, nem

4

engedte meg neki, hogy nyíltan ellentmondjon, pláne hogy szembe-szálljon vele. Arra a meggondolatlan, otromba ötletre vetemedetttehát, hátha a spiritizmust valahogy nevetségessé tehetné, s ezáltalmajd anyját elriaszthatná a spiritizmustól. E célra érdeklődést színlelta szellemtan iránt és kérte anyát, hogy a maga és egy szintén érdek-lődő barátja részére eszközölné ki nálam a szeánszokra való bebocsá-tást. Én, bár tamáskodva fia őszinteségében, megadtam anyja szemé-lyére való tekintettel az engedelmet, barátját azonban vissza-utasítottam. Azt gondoltam, hogy anyja jelenléte elég garancia arranézve, hogy majd csak tartózkodni fojt holmi ízléstelenségtől ésegészben véve kárt nem fog tenni.

A szeánsz a kitűzött időben megnyílt. Alajost már meg-magnetizáltam. A vendég nem jelent meg. De mennyire meg-hökkentem, midőn két más fiatalember kíséretében belép a vendégakkor, midőn a médium már beszélni kezdett. Az ajtó mulasztásbólnem volt kulccsal lezárva. Felháborodásomat azzal a szándékkalegyütt, hogy kiutasítom őket, nyomban elfojtottam magamban; nemegyezik meg a szeretet tanával, hogy embertársunkat megszégyenít-sük. Művelt emberekhez illően, tisztességtudóan meghúzódtak azajtó közelében, hogy minél kevesebbet zavarják a társaságot, ülőhelynem jutott nekik, és úgy látszott, mintha éber figyelemmel és érdek-lődéssel kísérnék a jelenségeket. Elég csodálatos volt, hogy Alajosextatikus állapotát és a közlés folyamatát egy pillanatig sem zavartameg a mozgolódás, mely a háborgatás által beállott. Alajos még aszokottnál is nehezebben beszélt és a szavak szinte kipréseltettek,kilökettek belőle. A nyilatkozó szellem közleményében rá is utalterre a jelenségre, és alantas szellemek jelenlétére vezette vissza an-nak okát. amiért a médium nehézséggel küzdeni kényszerült.„Egyébiránt — így zárta be beszédét a szellem — a közel jövő eztelőttetek érthetővé fogja tenni.”Másnap kora reggel egyik tagunk rohanva, s magából kikelve jött behozzám. Majd egy második, harmadik, ki sápadtan, ki meg kivörö-södve, de mindegyik arcán a rémület, vagy a kétségbeesés kifejezé-sével és mindegyiknek kezében a „Neues Pester Journak egy példá-nya. Felháborodással mutatta mindegyik a „Die Geister beim

5

Greissler”1* nagybetűs feliratú tárcacikket. A mostani edzett ésügyünk vezetői iránt bizalommal eltelt és vértezett tagok nem képe-sek maguknak képet alkotni arról a riadalomról, arról adesperációról, és fejetlen pánikról, amelybe minket akkortájt egyjelentéktelen hírlapi cikk ejtett. Mintha elkövetkezett volna a végíté-let napja. „Végünk van, vége a spiritizmusnak! Minden ember sze-münk közé fog nevetni. Hogy fogunk kimenni az utcára!” — hang-zott mindenfelől. Sok szó, javaslat és tanács hangzott el akkor, de anagy zűrzavarban alig lehetett eligazodni, annál kevésbé valamelyokos megállapodásra jutni. Pedig maga a cikk nem érdemelt megannyi izgalmat, mert egy kiforratlan fiatal riporternek hebehurgyafércműve volt csak. Azt a benyomást keltette, hogy nagyobb részétkészen hozta magával a zsebében a szeánszra, amennyiben a felbuj-tónak anyja egyet-mást dicsekedve elbeszélhetett a családi körben, serről értesült a cikkíró barátja által.

Legtöbbet foglalkozott tudniillik a külsőségekkel: az Angyalutcának kietlen elhagyatottságával, a ház, udvar és bejáró elferdített,kifigurázott leírásával; ízléstelen élcelődéssel a mágnásnők csillogógyémántfüggőiről; továbbá cinikus élcelődéssel szegény Bayernémély gyászruhájáról, akit vörös arca miatt fekete tokból kikandikálóspanyolviasz-szállal hasonlított össze. A cikk háromnegyed részeilyen, a közönség mulattatására szánt clown féle bohóckodással volttele. A tulajdonképpeni szeánsznak csak a cikk végén jutott egy kishely. A médium extatikus álmát „tettetésnek” minősítette; magát amanifesztációt jól betanult beszédnek mondta a „Darvinizmus ésatheizmusról”; minket meg „hazárdjátékosoknak” nevezett, akikeszükkel hazárdjátékot űznek, amire a rendőrségnek kellene ügyel-nie. Rólam csak annyit mondott: „az elnök, bár őseinek bölcsőjePalesztinában ringott, áhítatos Krisztust dicsőítő záróimát mondott.”Név a cikkben nem fordult elő. Hiszen a felbujtónak anyja, meg én aháziorvos és a családnak jóbarátja jelen voltunk, és sértegetés nem isvolt tulajdonképpeni intenciója, csak éppen kifigurázás és gúnyoló-dás. Hogy a tárca megírásának egyik fő rugója a várható honoráriumvolt, azt - a cikkíró zilált gazdasági viszonyait tekintve - talán feles-leges felemlítenem...

1 *) „SzelIemek a szatócsnál. „ Antal felesége házában t. i. szatócsbolt volt.

6

Ijedelmünk és megnyugvásunk.Ha a pánik általában nem fosztaná meg az embert minden józanságá-tól, minket sem hozhatott volna ki sodrunkból ez a famózus hírlapicikk, hogyha csak némi nyugodtsággal alapjában elemeztük volna. Atájékozott újságolvasó ugyanis rendesen félretolja a riporterek léha,obligát élcelődéseit és kiszedi a pelyvából az egészséges magot. Ilyelemzés után rá is kellett bukkannia: Hogyan? Egy művelt, mágnás-nőkkel vegyes társaság, mely majd két óra hosszat figyelemmel hall-gat egy a „Darvinizmust és atheizmust” tárgyaló előadást, csak nemszolgálhat gúny tárgyául! S miután belépődíjat nem szednek — amitmáskülönben bizonyára el nem mulasztottak volna nagy betűkkelkiemelni — hogyan tételezhető fel, hogy a médium szimulálná adelejes álmot és ugyan miért is áldozná fel minden önérdek nélkülidejét az egy-két órai beszéd betanulására? De ebből egyszersmindszembeötlik a gyülekezetnek intim privát jellege, melybe a cikkírócsak vendégként juthatott, esetleg befurakodott; tehát visszaélt areáháramló kötelezettséggel, amidőn az őt befogadó társaságot adiszkréció és illendőség megszegésével ízléstelenül kigúnyolta! Vég-re pedig — ilyképpen okoskodott volna tovább egy komoly olvasó— az olyan gyülekezet, mely Krisztust dicsőítő, ájtatos imával re-keszti be gyűlését, szintén nem illetheti durva gáncsolódás!Mindezt összegezve, a cikk alapos megrostálása során minden ver-zált újságolvasó inkább javunkra ítélt volna, mondván: megrostálva acikket azt találom, hogy ez a társaság lehet különös, de semmiesetresem olyan, hogy e kigúnyolásra rászolgálna.Mi azonban felháborodásunkban mindezt nem mérlegeltük.A lélek és szellem közti harmónia megingott bennünk. Ilyenkor pe-dig a lélek szenvedelme felülkerekedik a szellem Ítélkezése fölé éskicsavarja kezéből a kormányrudat. A lélek és szellem közti har-mónia megzavarását nemcsak a szenvedélyek minden neménektúlhajtása, de a fanatizmus is előidézheti. A hitetlenség fanatizmu-sa is. Mert, amint napjainkban látjuk, ilyen is van. Ahogy bármineműilletéktelen beavatkozás esetében, úgy itt is visszás, fonák elhatáro-zás szülemlett meg bennünk. Ki-ki mást-mást proponált. Végre ab-ban állapodtunk meg, hogy én másod- vagy harmadmagammal eljá-rok a szerkesztőségnél és követelem, hogy egy helyreigazító cikkettegyenek közzé. Annyira járatlanok és naivok voltunk még akkortájt,hogy ez óhajunk teljesedésének reményével kecsegtettük magunkat...

7

E lapnak szerkesztősége akkorában még nem hivalkodott négyemele-tes bérház-palotában, hanem az épülő Bazilika közelében levő ba-rakkszerű bódéban tengette gondterhes életét. Csekély- kulturálistényezőként szerepelt még akkor a napisajtó világában ... A szerkesz-tőségben zavarodott, nyomott hangulatban fogadtak, — nyilván ma-guk is restellték a cikket, és a szerkesztő távollétével mentegetőztek.A helyreigazító fogalmazványt, mint el nem fogadhatót, visszautasí-tották. Arra azonban hajlandóknak nyilatkoztak, hogy egy másik,lapjuk öntudatosságát nem érintő cikket a „Nyílttér” rovatában kész-ségesen felvesznek — persze jó pénzért. E prepozíciójukat elfogad-tuk. Ők meg borsos beiktatási díj mellett elvállalták az átnyújtottfogalmazvány közzétételét. De mennyire meghökkentünk, midőnmásnap cikkem annyira megnyirbálva, a leglényegesebb pontok ki-hagyásával jelent meg, hogy jó magam is alig ismertem rá saját fo-galmazványomra. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy zsebrevágjuk a fiaskót, illetőleg becsapásunkat, és belenyugodjunk abba,ami meg nem változtatható.

Lassan-lassan visszatért közénk a lelki nyugodtság és azzal ajózanabb felfogás. A manifesztáció alapos átolvasása után ugyanisfelismertük, hogy a szellemi vezető szinte ráutalt arra az eseményre,tehát a vezetők tudtával, sőt szándékukkal történt meg ez az ártalmat-lan kis incidens. Eszünkbe jutott szellemeink amaz oktatása, misze-rint Isten felfoghatatlan bölcsessége a hitetlen, törvényt ostromlóellentétnek szándékát oly helyre, oly időben és oly módon tereli ésalkalmazza, hogy a szándékolt rossz, akarata ellenére jót eredmé-nyez.

Akkor, hogy hogy nem, az az eszme támadt bennünk, hogytulajdonképpen az a kötelesség hárul reánk, hogy a nagyközönséggela spiritizmust, melyet jóformán még nevéről sem ismer, sajtó útjánnépszerű módon megismertessük, és a velejáró jelenségeket, főkép-pen pedig etikai tartalmát, irányát és célzatát propagáljuk. Az erőshit, hogy ennek minden áron létre kell jönnie, mindjobban tért fog-lalt, és azt a meggyőződést érlelte bennünk, hogy a megvalósításmindössze idő kérdése. S midőn tovább mentünk, taglalva a múltnakés jelennek helyzetét, s belehatolva vezetőink intencióiba, eloszlottszemünk elől a köd és mindjobban kezdtük felismerni vezetőinkcéljait.

8

Eddig ugyanis teljes nyugalomban éltünk. Nem zavart minket sem-mi, nem bántott senki. Habár nagy buzgósággal és vágyódással jár-tunk is a szeánszokra, s rajongva hallgattuk is a szellemek közlemé-nyeit, egészben véve mégis a megszokottság stagnációja állt be, melyhasonlóan a fülledt, rekedt levegőhöz, felfrissítésre, tisztításra szo-rult.Mi ugyancsak tetszelegve dicsekedtünk erős hitünkkel és Istenbevetett bizalmunkkal, pedig ez, mint láttuk, csak képzeletünkben élt.Hogy ez valójában nagyon is silány volt, vezetőink mindent áthatószeme előtt nyilvánvaló volt. Minthogy pedig erős hit és rendíthetet-len bizalom nélkül gyümölcsöző, áldásos ténykedés spiritista körbennem létesülhet, tehát vezetőink oly helyzetet teremtettek, mely levet-te szemünkről a fátyolt, midőn kényszerítő hatalommal erőszakoltákránk a megszégyenítő önismeretet, hogy t. i. még jóformán semmiokunk sincs arra, hogy hitünkkel dicsekedjünk. Az önmegismeréselőfeltétele a javulásnak, illetőleg a hit megszerzésének. És mire etudatra ébredtünk, a hit gyenge csirája is fejlődésnek indult s ezzel avezetőink iránti bizalom is erősebb életre kelt. Aminek kifundálásá-ban mi hasztalanul törtük fejünket, aminek megvalósítását mi csaktávoli időben pium desiderium-ként kivihetőnek óhajtottuk, azt őkkönnyűszerrel mintegy feltálalták nekünk, váratlan meglepetés gya-nánt oly módon, hogy még a szkeptikus ember is kénytelen bevalla-ni, hogy a véletlenség játéka ez esetben ki van zárva.

Sajtókampány.Ettől kezdve terveket szőttünk és mindenféle cifra javaslatot eszel-tünk ki; szóval törtük a fejünket, hogy mily úton-módon kellene,jobban mondva lehetne a nagyközönséget a spiritizmus lényegéről éscéljairól sajtó útján tájékoztatni. A terv, hogy nyilvános felolvasáso-kat rendezzünk, olcsó röpiratokat terjesszünk, stb). nem igen találtvisszhangra. A napisajtó pedig még szóba sem jött. Hisz az akkoriviszonyok között merő abszurdumnak tűnt volna fel az a gondolat,hogy valamelyik hírlap tért engedne hasábjain közléseink számára. Síme, épp úgy, mint ahogy életemben legtöbbnyire jártam, midőnszorult, válságos helyzetekben azon törtem a fejemet, hogy honnanés mily módon várhatom a kibontakozást — ez esetben is a várt se-gedelem mintegy deus ex machina jött meg, de sem onnan, sem pe-dig azon módon, ahonnan és ahogy reméltük. Ami utópiának tűnt, az

9

valóra vált. Egy németnyelvű napilap nemcsak hogy készségesennyitotta meg számunkra hasábjait, de meg is kínált vele...Akkortájt ugyanis megjelent „Ungarischer Lloyd” cím alatt egy poli-tikai és közgazdasági napilap, melyet — ha jól tudom — Hóm Ede, akésőbbi államtitkár alapított, aki azonban később a lap szerkesztősé-gétől visszalépett, miáltal a lap gazdátlanná vált.Egy napon azzal az örömhírrel lepett meg egy jó barátom és pácien-sem, akinek egyetlen leánykája épp akkor súlyos tífuszból lábado-zott, hogy ő tárgyalásokat folytat az „Ungarischer Lloyd” szerkesztő-ségének elvállalása ügyében. „No Dr. úr, — monda, — hogyha nyél-be ütöm ezt a vállalatot, akkor rendelkezésére bocsátom a lap hasáb-jait, hogy hetenként fejtegethesse a spiritizmus elveit.” Ismertespiritista voltomat, ő maga ugyan nem volt spiritista, de ellene semvolt. Egyáltalában nem igen érdeklődött a spiritizmus iránt.

Ezt az örömhírt persze ujjongva fogadták elvtársaim. Mind-amellett nagy izgalomban tartott minket a reménykedés és bi-zonytalanság, amíg függőben volt az ügy eldöntése. Végre sze-rencsés dűlőre került a dolog. De az örömzaj és ujjongás alig hang-zott el, máris a kijózanodás és kislelkű töprengés fogott elmindannyiunkat: van-e bennünk hozzávaló képesség, szakirodalmiképzettség és írói rátermettség? Nagyon is helyénvaló volt ugyanisennek a kérdésnek felvetése. Mert mi tagadás, egyikünkben semlakozott a hozzávaló kellék. Az is gondolkodóba ejtett, vajon kinek aneve alatt jelenjenek meg a cikkek. Erre nézve csakhamar megálla-podtunk: névtelenül vagy bármily álnév alatt. De ez alkalommalmerült fel legelőször az eszme, hogy egyletté kell alakulnunk, ható-ságilag engedélyezett egyletté, melynek, égisze alatt imponálóbbanfogna festeni minden sajtótermék, és végre durva támadás esetéremint testület hamarabb elérhetjük netalán sértett jogaink orvoslását.Ez az eszme, ahogy felmerült, folyton foglalkoztatott bennünket, éstöbbé nem is került le a napirendről mindaddig, míg a megvalósulásstádiumába nem lépett. Igazán bámulatos, hogy bennünk mennyiszunnyadó eszmét ébresztett fel az a kínos incidens.Nyilvánvalóvá vált, hogy bölcs és hatalmas láthatlan kéz egyengetiútjainkat, és amit mi mint ránk szakadt csapást tekintettünk, az isjavunkra, haladásunkra szolgált. Mérhetetlenül megnőtt ezáltal avezetőink bölcsessége és hatalma iránti bizalmunk, és ezzel együttbátorságunk és önönmagunkban való bizalmunk is. Már nem éreztük

10

többé magunkat elhagyatva, csupán a mi erőinkre szorítkozva, ha-nem erős hátvédet éreztünk magunk mögött, ahová vállainkat meg-vethetjük.Már nem is ejtett oly nagy aggodalomba képzettségünk és tapasztala-tunk hiánya sem. Hiszen ott vannak a külföldi spiritista irodalomtermékei, s ezek között elsősorban az előkelő helyet elfoglaló ameri-kai és angol szerzők munkái. Tehát ezeket használtuk fel. Alig vártuka nagy fordulópontot jelentő nap virradatát, midőn a nyomdafestékáltal sokszorosított produktum kezünkbe kerül. Mondhatom, duplánvörösre festve jelent meg ez a nevezetes vasárnap előttünk. Körünkminden tagja belépett előfizetőnek, hogy ki-ki a maga (ismerősei)körében terjessze tanunkat.

Hogy hány hónapig győztük a lapot ellátni szellemi táplá-lékkal, arra nem emlékszem, arra azonban igen, hogy ennek a tény-kedésünknek a szerkesztő személyében beállott változás vetett véget.Lesújtva vettünk tudomást erről a látszólagos csapásról. mely éppenellenkezőleg hamarosan kedvezőnek bizonyult. A régi szerkesztőhozzám, csakis mint orvosához való barátságos viszonyánál fogvaközölte cikkeinket, míg az új szerkesztő, dr. R. melegen érdeklődötta spiritizmus tana, különösen annak bölcseleti és etikai iránya iránt.Akadémiai műveltségű, kipróbált neves író volt. Kiváló előzékeny-séggel nyitotta meg továbbra is a lap hasábjait számunkra. De mintjóízlésű és tágabb látóhatárral bíró, fegyelmezett gondolkodású em-ber, azt óhajtotta, hogy ne az amerikai spiritualizmus fizikai jelensé-geit, hanem inkább magvas etikai s filozófiai tartalmú cikkeket, eset-leg mediális reprodukciókat közöljünk.Az Antal és Alajos médiumok útján már szép számmal kapott köz-lemények megfeleltek ugyan e kívánalomnak, de azokat nem találtukalkalmasaknak napilapban való közlésre. Elég tapintatlanul mégnagyobb szélsőségbe estünk, midőn a „Szellem, erő, anyag” magya-rázatának közzétételére határoztuk el magunkat. Ez részünkről sarka-latos hibának bizonyult és pedig azért, mert ki van zárva, hogy olyankomoly, mély tudományú, nagy koncepciójú munkának fejtegetésétvalaki, legyen bár a legavatottabb írói tehetség, oly érdekfeszítőmezbe öltöztethesse, hogy egy napilapnak annyira vegyes műveltsé-gű és értelmű olvasókörében figyelmet és érdeklődést kelthessen. Dr.R. szerkesztő, aki a szöveget alaposan tanulmányozta, és el volt tőleragadtatva, nagyon szépnek találta ugyan, úgyszintén olvasóinak egy

11

kis töredéke is, a lap olvasóinak egy része azonban száraznak, unal-masnak találta, és felháborodásának nyíltan kifejezést is adott. Aszerkesztő kezdetben nem törődött az elégedetlen felszólamlókkal,végre azonban a lap részvényesei veszélyeztetve látván a lap anyagiérdekét, óvást tettek a közlemények további folytatása ellen. Végre isengednie kellett a szerkesztőségnek, és akarva, nem akarva beszün-tette a közleményeket.

Mindazonáltal nagy feltűnést keltett az a tény, hogy komoly,számottevő, különösen olyan elismert tehetségű férfi vezetése alattálló lap szolidaritást vállalt a spiritizmussal. Végre pedig a már meg-jelent számos cikk bizonyára többfelé elhintette a magot, úgy hogyén meg Antal ezzel az erkölcsi eredménnyel teljesen beértük. Milyenváratlan különbség a február elején ránk szakadt, csapásnak látszóesemény és a jelenlegi kedvező, szinte fényesnek mondható helyzetközt!... Beláttuk, hogy ez nem történhetett volna, hogyha az újság-cikk fel nem zaklatja indulatainkat. Ami tehát látszólag csapásnakmutatkozott, utólag áldásnak bizonyult. Vakoknak kellett volna tehátlennünk, hogyha fel nem ismerjük, hogy mindezt a Gondviselésláthatlan keze teremtette számunkra. Vezetőink figyelmeztettek iserre, leginkább azért, hogy megóvjanak az esetleges elbizakodottságés fennhéjázás veszedelmétől.

De ezáltal megszilárdították, és szinte tántoríthatatlanná istették bennünk a hozzájuk való bizalmat. Ezentúl nem is kezdemé-nyeztünk semmiféle fontosabb ténykedést anélkül hogy előzetesentanácsukat, illetőleg engedelmüket ki nem kértük volna.

Egyletünk hivatalos megszervezése.Hogy jövőbeni esetleges újabb zaklatásnak elejét vegyük, felmer ültbennünk a hatóságilag engedélyezett egyletté szervezkedés eszméje.Ekképpen kívántunk tömörülni, hogy az esetleg meg-újuló rosszaka-ratú hírlapi meghurcoltatásokkal szemben védekezhessünk. Márkorábban említettem volt, hogy az eszme ezentúl nem került le anapirendről. Folyton hánytuk-vetettük anélkül, hogy megállapodásrajuthattunk volna. Mert az egyletté való alakuláshoz egyszersmindállandó egyleti helyiség is szükséges. Eddig ugyanis még mindighajléktalanok voltunk, egyik helyről a másikra kóboroltunk. E hiányorvoslását még amannál is égetőbbnek kellett felismernünk. De te-kintve tagjaink csekély számát, s elégtelen anyagi forrásainkat, nem

12

volt elég bátorságunk, hogy belemenjünk egy állandó helyiség bérle-tének és berendezési költségének kockázatába. E sok habozásnak éstöprengésnek Prochaszka Antal energikus felszólalása vetett véget,aki az egyesület hivatalos megszervezésének azonnali megindításátsürgette.

Prochaszka nem volt könnyelmű, a sötétbe való ugrásnakembere, sőt ellenkezőleg mindent megfontoló, mérlegelő, még az „i”fölötti pontig is mindent kicirkalmazó természetű volt. De mint kivá-lóan befolyásolható médium, bizonyára sugalmazva lehetett az ilyhatározott állásfoglalásra. Ismertem ezt a pénz dolgában végletekigskrupulózus kicsiny emberkét, akiről tréfálkozva azt jegyeztem meg,hogy még a gyufát is ketté hasítja — nem ugyan fukarságból, hanemkényszerből, mely csekély fix jövedelménél, továbbá becsületessé-génél és az adósságtól való iszonyatánál fogva őt ily számításra, ilytakarékosságra utalta. Antal ugyanis egy betegsegélyző- és temetke-zési egyletnél volt sovány fizetésű számvevő, és azt az elvet vallotta,hogy aki például 60 forint havi fizetéssel nem boldogul, és csak egyízben is csinál 10 forint adósságot, okvetlenül zavarba dönti magát.Mert ha 60 forintból nem telt házi szükségletére — miképpen fog ajövő hónapban kijönni, mikor csak 50 forintja marad? Ekképpenfolyton halmozódik a deficitje, adóssága szaporodik, míglen vagyoniválság áll be. Ha Prochaszka Antalnál valamely rendkívüli kiadásnakszüksége merül fel, mint például ruhadarab, házieszköz, stb. beszer-zése, akkor ő már előzőleg minden héten lecsípett a háztartási ki-adásból annyit, amennyi hetek vagy hónapok alatt gyűjtve elegendővolt, hogy e rendkívüli kiadás fedezhető legyen. Csak készpénzenvásárolt. Szavajárása volt: adósság gondot okoz. Az év végén soha-sem volt deficitje, hanem mindig négy-öt forint többlete. Mindeztrészint azért hozom fel, hogy ezt az önmaga iránt hajthatatlanul szi-gorú, klasszikus becsületességű jellemet vázoljam, részint pedigazért, hogy rámutassak arra a sajátos, teljesen szokatlan jelenségre,hogy éppen Antal volt az, aki bennünket egy kockázatos vállalatelfogadására tüzelt, s engem is magával ragadott. Hozzáfogtam tehátaz alapszabályok megszerkesztéséhez, melyeket három díszes pél-dányban lemásoltattam. De hát szomorú, lesújtó hír jutott hozzánk,hogy tudniillik az első kapun hiába kopogtatunk — nem nyitják ki.Minden egyleti beadványnak ugyanis három fórumon kell átmennie.Az első fórum a közigazgatási hatóság, hogy vajon nincs-e kifogása

13

az ellen, hogy az illető kérvényező egylet a város területén telepedjékle. A másik fórum a rendőri osztály — vajon rendészeti szempontbólnem kifogásolja-e az egylet létesítését. A harmadik fórum a belügy-minisztérium — vajon politikai szempontból nem merül-e fel vala-mely tiltó momentum.Az első fórumról ugyanis azt suttogták, hogy az illető tanácsnok,mikor értesült, hogy a spiritisták egyletté való szervezkedésért akar-nak folyamodni, határozottan kijelentette, hogy amíg ő ez osztályvezetője lesz, addig e „középkori babona” itt fészket rakni nem fog.E hír nagy konsternációt keltett körünkben. Firtatták, hogy ugyan kiáltal is értesülhetett G. tanácsnok ebbeli tervünkről? Talán rosszaka-ratból árulta el valaki szándékunkat. Néhány tag javaslatba hozta,hogy ne is nyújtsuk be folyamodványunkat, hanem halasszuk el jobb,kedvezőbb időre. Én megnyugtattam a bátortalanokat azzal, hogy G.tanácsnok ellenszenves magatartását mégis majd csak megváltoz-tatja.

Pár hónappal azelőtt ugyanis egy fővárosi főhivatalnoknakjelentékeny orvosi szolgálatot tettem, melyért hálás elismerését fejez-te ki. Ez alkalommal elmondtam szándékunkat, hogy egyletté kívá-nunk tömörülni, ha tervünk a megvalósulás felé közeledik, vajonszámíthatok-e arra, hogy befolyását latba fogja vetni? Erre nemcsakszóval, hanem kézadással is kötelezte magát, hogy kérvényünketminden tőle telhető módon támogatni fogja. Nos hát — ettől az énemberemtől — nevezzük őt L. úrnák — értesült G. tanácsnok. Felke-restem tehát L. úrat. Mosolygott, midőn vele G. tanácsnok állítólagoskijelentését közöltem. „Csak nyújtsák be kérvényüket G. tanácsnok-nál, s legyenek nyugodtak — mondá L. úr — a többi aztán az éndolgom.”

Kis vártatva G. tanácsnoknak olyan fontos nagyobb méretűdolgozatra volt szüksége, amelyet csakis L. végezhetett. A két úrbaráti viszonyban állott egymással; G. tanácsnok felkérte amazt ebaráti szolgálatra. „.Jól van, szívesén elvégzem, mondá — de ennekára van.” G. tanácsnok látatlanul is megígérte, sőt becsületszavával ismegpecsételte ígéretét. „Nos hát ne álld útját a spiritisták kérelménekés továbbítsd alapszabályaikat pártolólag a felsőbb fórumhoz.” G.tanácsnok meghökkent. „Talán te is spiritista vagy?” — kérdé. „De-hogy. Hanem a művelt nyugat városaiban akárhány spiritista egyletvan, és nem hallatszott még, hogy kárt tett volna a művelődésben, és

14

kulturális haladásban. Ahány spiritistát én ismerek, mindnyáját jó-zan, művelt és tisztességes embernek találtam. Miért lenne hát fővá-rosunk olyan maradi és szűkkeblű, hogy elzárkózzék előlük? Békésember a spiritista mind, ne féljünk tőlük, nem zavarják azok még avizet sem.”

G. tanácsnok a saját hálójában fogta meg magát. Habár kisséfanyalogva, de engedett. „Nem szegem meg adott szavamat, —mondá, — legyenek a tieid a spiritisták.” Nem csapódott be tehát azelső kapu előttünk, hogy a többi kapuhoz még csak ne is közeledhes-sünk. Midőn azonban megtudtam, hogy kinek kezében van a máso-dik kapunak a kulcsa, akkor meg én voltam megszeppenve. Azt hi-szem, mással is megtörténik, hogy némely emberrel lépten nyomonkereszteződik az útja. Ilyen ember volt rám nézve J. Lajos. Én ugyana magam részéről sohasem vetettem útjába még csak egy szalmaszá-lat sem — akarattal. Csupán a létezésemmel zavartam cirkulusait.Már Abaujszántón, midőn még nem is ismertem, útjában álltam, —megbotlott bennem. Egy vagyonos betegnél intrikált ellenem, beakarva csempészni egy örökségleső rokonának háziorvosát. Nemsikerült neki, ami elég ok volt, hogy haragosommá váljék. Akkormég nagyon is kicsi, tekintély nélkül való ember volt. MásodszorMiskolcon találtam magamat vele szemben. Cherhez la femme. Mármeglevő haragja persze fokozódott. Azóta felvitte Isten a dolgát ma-gas rangú állami hivatalig, s alapszabályaink ügyében döntő faktorrávált. Tudtam tehát, hogy éreztetni fogja velem pozíciójának súlyátannyival inkább, mivel ügyünknek egyúttal elvi ellensége is volt,nem annyira saját személyében, mint inkább klerikális nagybátyjaantagonizmusára való tekintetből. Azonban alapszabályaink sorsátnem féltettem, mert nem volt jogalapja ahhoz, hogy azokat vissza-vethesse, legfeljebb bosszantásból annak elintézését elodázhatja. Sminthogy ebben egy pillanatig sem kételkedtünk, mert vezetőszelle-meink is ismételten biztattak a kedvező döntés felől, — körünk egyikháztulajdonos tagjával egyezségre léptünk, hogy kerti helyiségébenegyleti hajlékot építtet számunkra. Hozzá is fogtak az építéshez.Serényen folyt a munka, a bokréta-ünnepet, a zárókő letétele ünnepétis megtartottuk; a ház tető alá került, de alapszabályaink a belügy-minisztérium IX. ügyosztályában zátonyra kerültek, és minden sze-mélyes és írásbeli sürgetés dacára sem mozdultak ki megrekedt he-lyükből. Fogtam tehát magamat és felhajtattam a várba, a belügymi-

15

niszterhez, Tóth Vilmoshoz. Mondhatom, hogy jó órában jöttem.Midőn egy mellékajtón át bejött a fogadóterembe, derült, mosolygóarcáról szinte le volt olvasható a jó hangulat. úgy fogadott, mintharégtől ismert volna. Előadtam kérésemet. Feszült figyelemmel kísérteminden szavamat. Midőn az oly régóta hasztalan sürgetéseinket em-lítettem, szinte rosszalólag csóválta fejét.—Mit is tűzött ki társulatuk feladatául? — kérdé a miniszter.—Minden idők nagy gondolkozói, az őskortól napjainkig, a lélekhalhatatlanságának kérdésével foglalkoztak anélkül, hogy azt mindenkétséget kizáróan megfejthették volna. Újabb időkben a művelt nyu-gat államaiban kísérleti módszer révén igyekeznek e dolog nyitjárajönni, s amint hírlik — frappáns eredménnyel. Mi tehát szintén ekísérleti úton akarunk erről meggyőződést szerezni.— És ha elérik ezt a célt, járna-e vele praktikus haszon is? — kérdi aminiszter.—Igen. Haszna beláthatatlan. Azt hiszem, hogy Krisztus megjelené-sének korszakát kivéve, aligha találunk a történelemben korszakot,melyben annyira szüksége lett volna az emberiségnek a síron túliéletre való utalásra, mint a jelen kor rothadt erkölcseinek közepette.Mert ha van élet a test levetése után, akkor van szellem-erkölcsi vi-lágrend, van felelősség is az elkövetett tettekért, szóval van jutalomés büntetés.

Tűnődve hallgatta a miniszter fejtegetéseimet, még pedig afélreismerhetetlen helyeslés jelével. Kiválóan jóakaró hangonmondá, mialatt szinte némi meghatottsággal tette vállaimra kezeit:

Sok szerencsét kívánok önöknek ebbeli törekvéseikhez! Le-gyenek nyugodtak, ügyüket mihamarabb el fogom intézni és megha-gyom, hogy az aktákat még ma terjesszék elémbe. A miniszter bevál-totta adott szavát. Mert bár az iratok ugyanazon a csigalassúságúbürokratikus úton tették meg az utat visszafelé, de a keltezés megmu-tatta, hogy a belügyminisztériumból audienciám után csak pár nappalkerültek ki.

Végtelen ujjongással fogadták a testvérek ez örömhírt, ésnémelyek, akik az elénk tornyosult akadályokban rossz óment láttak,meggyőződhettek, hogy az akadályoknak éppen e könnyű legyőzésetanúskodott a szellemek segédkezéséről, ami arra szolgált, hogy ben-nük való bizalmunk annál jobban meggyökeresedjék.

16

XII. SZELLEMFÉNYKÉPEZÉS.Első szenzációs eseteink.

Alighogy a sajtó terén való szereplésünkből folyó izgalmak elmúltak,már is újabb incidens hozta kedélyünket izgalomba. Ez alkalommalaz izgalom egy Amerikából érkezett híradásból keletkezett. Onnanugyanis az a mesés hír kelt szárnyra, hogy Bostonban, Michiganállamban egy Muniler nevű fényképész műtermében a felvett szemé-lyek alakja mellett szellemkép is jelentkezett. Nem ugyan valameny-nyi esetben, de többször, különösen abban az esetben tarkította aképet valamely szellemalak is, hogyha médium vétette le magát.Többnyire — ekképpen hangzottak a hírek — valamely elhalt ro-konnak vagy ismerősnek felismerhető képmása volt tisztán látható.Még olyan elhalté is. akiről arckép sohasem készült.Amerikai és angol lapokból közölték e hírt a mi lapjaink is — perszemegspékelve maliciózus glosszákkal és élcelődéssel. Az igazat meg-vallva, mi magunk sem vettük komolyan e meseszámba menő hírt;pusztán amerikai humbugnak vagy hírlapi kacsának tartottuk. Mégakkor sem fogadtuk el tény gyanánt, midőn az amerikai spiritualistalapok állást foglaltak e tünemény mellett. Végre némileg gondolko-dóvá tett minket az a körülmény, hogy neves tudósok szigorú ellen-őrzés mellett folytatott kísérletek alapján megerősítették a szellem-képek hírének valódiságát.

Moravetzné kérdésére, vajon lehetséges-e az, hogy szellem-kép jelenhessék meg a fényképen és igaz-e az a hír, hogy Ame-rikában máris sikerült ez a kísérlet, vezető szellemétől azt a választkapta, hogy igen, lehetséges, és az amerikai szellemképek mindeddigvalódiak. A fényképlemez — mondá a vezető szellem — sokkaltaérzékenyebb az emberi szem retinájánál (látóhártya). Az emberiszem konstrukciójánál fogva nincs berendezve a szellemi lebtestpercipiálására, s így a sugarakat töretlenül bocsátja át a szaruhártyán,a preparált fényképlemez ellenben hűen megrögzíti azokat. De ezcsakis még sűrű, anyagias periszprittel bíró szellemekre nézve áll. Azanyagtól már megtisztult szellemek nem hagynak nyomot a lemezen.Azt mondá továbbá vezető szelleme, hogy Isten kegyelme folytánnálunk is sikerülend a szellemi fényképezés, s hogy e tünemény ré-vén oly érzéki bizonyíték adatik kezünkbe, mellyel a csökönyös hi-tetleneket a szellem létezéséről meggyőzhetjük. Egyelőre azonban

17

türtőztessük magunkat s várjuk be az arra kiszabott törvényes idő-pontot.

Ezt az intelmet azonban Moravetzné elhallgatta, valamint aztis eltitkolta előttünk, hogy az intelem dacára is el van határozva be-lebocsátkozni a kísérletbe. Ellenállhatatlan vágy ösztökélte reá, mi-vel biztosra vette azon óhajának teljesülését, hogy kedves elhalt le-ánygyermeke fog megjelenni a fényképen. Erős médiumi kvalifiká-ciójában elbizakodva, kétség sem merült fel benne, hogy a kísérlet nesikerülhessen. A titkolózásra pedig hiúsága sarkalta. Nem akarta másmédiumnak átengedni az elsőséget. Ő akart első lenni, s azzal minketmeglepni, és egyúttal imponálni médiumi fölényével. Titoktartó kísé-rőjéül pedig tagjaink közül csak egyet tartott alkalmasnak: ZográfIgnác testvérünket.

Ez a jóságos öreg testvérünk, aki képtelen volt valamely ké-rést megtagadni, s aki minden médiumban Istentől kiválasztott fel-sőbb lényt látott, ezer örömmel vállalkozott erre a bizalmas szerepre.De miután a vezérszellem különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogya még eddig megjelent szellemképek valódiak, ami úgy értelmezen-dő, hogy a jövőben nem valódi képek is fognak létesülni, s így ahamisítás lehetősége nincs kizárva — Moravetznét óvatossá tette, shogy valahogy be ne csapják, valamely távol eső, ismeretlen fényké-pész után kutatott, aki őt nem ismerheti, s annál kevésbé lehet tudo-mása spiritista, avagy médiumi voltáról. Tehát nem neves műtermet,hanem obscurus és olcsó fényképészt keresett.

Akkorában korántsem volt Pesten annyi fényképész, mintmanapság. Mindannyi a Belvárosban vagy a Lipótvárosban ta-nyázott. Ignác testvér sorra járta a külvárosokat anélkül, hogy egyet-len fotografusra akadt volna. Végre talált egyet messze künn a Királyutca 77. számú házban. Megjegyzendő, hogy akkortájt azon a vidé-ken az utca mindkét során magasba nyúló óriási rezgő-nyárfák dísze-legtek egészen le a városligeti fasorig. A házsorok pedig csupa ódon,rozoga, földszintes épületek, köztük fakerítésű telkek voltak, itt-ottkert észteleppel tarkítva.

A 77. számú ház fotografusa, Schöfft Béla, tehát csupán akörnyékbeli kis egzisztenciákra volt utalva, és úgynevezett műtermeis ehhez képest volt berendezve. A tulajdonos még fiatal, de mellbe-teg ember lévén, kénytelen volt maga mellé segédet fogadni.Moravetzné szívszorongva ült le a fényképészeti apparátus elé. Némi

18

kétség szállta meg, vajon meg fog-e kedves gyermekének arca afényképen jelenni. Néhány perc múlva, ahogy bevitték a lemezt asötétkamrába előhívás céljából, kijött a fotográfus azzal a kijelentés-sel, hogy a felvétel nem sikerült. Arra kérte tehát tehát Moravetznét,hogy foglaljon helyet újabbb felvétel eszközlésére. Midőn azonbanmásodszor, harmadszor, sőt negyedszer is növekvő sajnálkozással,zavarodottan ismételte, hogy a felvétel nem sikerült, Moravetznésejtvén, hogy ami csupán foltnak látszik még, talán az előhívás utánszellemképnek fogna bizonyulni, megkérdezte, hogy tulajdonképpenmennyiben hasznavehetetlenek a felvételek? — Csupa folt éktelenítia képet, s így nem adhatjuk oda a megrendelőnek — mondja a fény-képész. Ha más hibája nincs a képnek, ez nem baj, mondja Mora-vetzné; bármily foltos legyen is a kép, elfogadom. Tessék a képetkikészíteni és a foltokat érintetlenül hagyni.

Midőn néhány nap múlva megpillantotta az elkészült képet,rajta ugyan nem találta buzgón keresett gyermekének képét, mind-azonáltal szellemkép volt rajta: egy távoli rokona elhalt gyermekénekképe, akiről nem volt arckép, és akire mindenki, aki életében látta,megkapó hasonlatosságánál fogva azonnal ráismert. Moravetznémódfelett megörült ugyan ennek a frappáns bizonyítéknak, de azértfájlalta, hogy égő óhaja mégsem teljesült. Ennyi kegyelemre nemszolgált rá. Ezt eljátszotta türelmetlensége és engedetlensége által.Maga is belátta ezt, és utólag szomorkodva be is ismerte. Sajnos,mégsem okult rajta!

Nevezetes pedig az, hogy a két fotográfus, akinek keze alólez a megkapó bizonyíték kikerült, sehogysem akarta azt szellem-képnek elfogadni. Szemeikkel látták, tehát le nem tagadhatták. Deszellemi tüneménynek nem ismerték el. Csodálatos, hogy a megrög-zött hitetlen csakis érzékeinek hisz, és ha ilyen bizonyítékot kap, mégebben is kételkedik. Görnyedezik mindenképpen, szinte vonaglik abizonyítékok sokaságának súlya alatt, s ennek dacára mégis próbál-kozik oktalan, abszurd érvelésekkel kibújni alóla...

Ez esetben az volt a komikum, hogy a két spiritista voltazon, hogy minden áron biztosítsák magukat holmi furfangos mes-terkedés ellen a fényképész részéről, s ugyanakkor a két fényképészis gyanúperrel élt ő ellenük. De ezzel a gyanújukkal csak későbbenhozakodtak elő, midőn már megtudták, hogy spiritistákkal volt dol-guk; hogy t. i. egyiküknek rejtekben levő reflex-kép által sikerült a

19

lemezre vetíteni a mellék képet... Hiába volt minden cáfolat képtelenfeltevéseik ellenében; beismerték, hogy nincsen kádenciájuk azokra,de — akárhogy is legyen — szellemképnek mégsem hitték, mertszerintük olyan nem létezhetik.

Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy valamennyi birtokom-ban levő kép, melynek reprodukcióját bemutatom, valamint azok is.amelyekről csak szóval fogok említést tenni — annak idején élesebbvolt, mint ma 30 év után. Egyúttal arra is figyelmeztetem t. olvasói-mat, hogy az előhívás és fürdőzés alkalmával az elmosódás a képnekleginkább a szellemi lebtermészetű részét éri, mely lényegénél fogvamár alakulása alkalmával is aether szerűen, mintegy odalehelve je-lentkezik, aminthogy ez másként nem is lehet.Felesleges mondanom, hogy ez esemény táborunkban végtelen iz-galmas szenzációt keltett. Tagjaink valamennyien siettek magukatlevétetni, remélve, hogy majd valamely elhalt kedvesét láthatják megszellemi alakjában.

Moravetzné újólag levétette magát. Ezen a második képendicső, tudós államférfiaink egyikének arcképe jelent meg. Ezt azon-ban némi hidegséggel fogadtuk. Olyanforma volt ez, mint az államférfiúnak közkézen forgó képe, emberi, bár fluid-felhők közepette.Most megfordult a helyzet: — mi fogtuk gyanúba a fényképészt.Mintha ő paklizott volna. Ki tudja, vajon a fényképészetnek nem áll-e rendelkezésére olyan eszköz, mellyel a fluidokat valahogy mester-ségesen produkálhatja? Így vélekedtünk mi, és csodálatos, hogy afényképészt meg éppen ez a kép döbbentette meg.

Most meg Bayer Károlyné vétette le magát, hogy elhalt Kár-oly fiának szellemképét megkaphassa. S íme ezen is ugyancsak em-beri módon dicső mártír államférfiaink egyike jelent meg oly alak-ban, amilyenben sok ezer hazafi házában őrzik kegyelettel. Most márkétkedve csóváltuk fejünket. A gyanakvó ember nem lát tisztán:nehezen bontakozik ki a homályból, mert mindent a gyanú prizmájánát néz, s ily módon töredeznek meg a gondolat sugarai. Ugyanis nemfigyeltük meg a fluidhálózatot, mely a képet köríti. Ez t. i. ez esetbennem csupán környezi a szellemalakot, hanem befödi Bayerné arcá-nak majdnem egész baloldalát, melyen keresztül azonban arca kive-hető. (Megjegyzem, hogy ahány szellemkép jött, mindannyi kivételnélkül a baloldalon létesült. Hogy miért, azt nem tudjuk.) Hogy haesetleg a fluid valamely kifürkészhetetlen fényképészeti furfanggal

20

vetíttetett volna a lemezre, mielőtt a felvétel eszközöltetett, az eset-ben a fluid nem boríthatta volna be az arcot, hanem ellenkezőleg, azarckép fedte volna be a fluidot. De ezt a döntő körülményt mi mégakkor nem vettük észre, s így méltányolni sem tudtuk és azért hide-gen hagyott minket a kép. Végre nekem tűnt fel egy döntő körül-mény: a szellemalak feje Bayerné bal vállára simul, mintegy hozzátámaszkodik és lám, a szellemfej jobb fülcimpája felfelé van hajlítva.Ez frappáns, döntő bizonyíték.

Midőn ifj. báró Vay Miklós, a neves szobrász e képnek le-mezét felvitte Bécsbe, hogy szakemberek véleményét kikérje, azottani fényképészeti egyesületben kézről-kézre járt e lemez, és aleghitetlenebbek egyhangúlag kijelentették, hogy mesterséges útonlehetetlen ezt produkálni. Több olyan litográfiához hasonló kép nemis jött már a szellem fotografiákon. Hanem most olyan szellemképetkaptunk, amely kényszerítő bizonyítékul szolgál.Egy Dréher nevű családnál sok spiritista fordult meg. Bámultak egy6—7 éves gyermekleányt, médiumot, kinek révén szülei a spiritiz-mus híveivé váltak. Ezek kerülték körünket, mert a családfő egyországos tudományos intézetnek alkalmazottja lévén, féltette hivataliállását. Ez a kis leány ugyanis csodás médium volt; látta a szelleme-ket és diskurált, társalgott velük. És amit bár nyitott szemmel, deazért transzállapotban: látott és leirt, messze túlhaladta egy közép-műveltségű embernek horizontját. E gyermek születése előtt egy-másután halt el négy még zsenge korban levő testvére. Ezekkel dis-kurált legtöbbnyire; nevükön szólította, üzeneteket kapott tőlük,hogy átadja szüleinek Megjegyzendő, hogy a családban soha említéssem történt az elhaltukról. Mindkét házastárs kölcsönös kíméletbőlkerülte azok emlegetését, hogy az alig behegedt sebeket fájón neérintse. Ezt a csodagyereket vitték Schöfft Béla fényképészeti mű-termébe. Sem ők nem tudtak előbb a fény képészről, sem az nemtudott róluk. A reprodukált képhez (I. kép) fölösleges volna egyet-lenegy szót is magyarázatul hozzáfűzni. Csak azt akarom megje-gyezni, hogy Dréherék állítása szerint megkapóan hasonló mind anégy gyermek. A gyermekmédium szemének merev tekintetérőlpedig láthatni, hogy a felvétel pillanatában szintén nem volt normálisállapotban.

21

I. DRÉHERÉK LEÁNYKÁJA

Ellenőrző intézkedéseink.A szellemfényképezés iránti érdeklődés minden más érdeklődéstháttérbe szorított. Akinek anyagi helyzete csak megengedte, kiballa-gott naponta délután a király-utcai fotográfushoz. A homokos, dud-vás, kiépítetlen udvarban kisebb-nagyobb csoportokban összeverőd-ve nézegettük az egyes már elkészült képeket, csodálva, kommentál-va, bírálgatva azokat. Alig volt közülünk egy is, aki magát legalábbegyszer le ne vétette volna. A fénykép olcsó árát — 3 forint voltféltucatja — még a szegényebb tagok is győzték. Azonban többszörelmaradt a szellemkép, mely esetben az is megtörtént, hogy egymás-után kétszer-háromszor vétette le magát az illető. Erre pedig legin-kább az egyéni hiúság sarkalta. Azt röstellte t. i., amit különben ön-magának sem akart bevallani, hogy híján van a szellemekre ható

22

vonzás erejének, tehát azok rokonszenvének, s azzal egyszersmind areménynek is, hogy valaha médiummá válhassék. Azt hittük ugyaniskezdetben, hogy a lefényképezendő egyénben rejlik az a médiumierő, mely a szellemeket vonzza, és egyedül ez idézi elő a szellemmegjelenését, s döntő feltétele a szellemalak rögzítésének.E teória alapján, mely ugyan mihamarább tévesnek bizonyult, ésamelyre még visszatérek — Franciskát, a szervileg világtalan, szel-lemileg azonban erős látó-médiumot véltük a legalkalmasabbnakannyival is inkább, mivel médiumi látóképességénél fogva azt isvártuk, hogy őáltala esetleg oly felvilágosító közlésekhez jutunk,melyek szemünk előtt el vannak takarva, tehát leleplezésére alkalmasbizonyítékhoz.

Meg kell jegyeznem, hogy M...z József nevű tagunk — az,akivel vezetőink erős delejes voltánál fogva a renitens Bayernét he-lyettesíttették — már középiskolai diák korában, mint amatőr foglal-kozott a fényképészettel, és most a szellemfényképészet ötletébőlújra felvette ezt az elhanyagolt passzióját, sőt formális oktatást vettegy fővárosi neves fotográfusnál abból a célból, hogy a fényképészetminden praktikáját elsajátítsa. E testvérünk, kinek kedvező körülmé-nyei megengedték, hogy egész délutánját a fényképésznél tölthesse,hiúz szemmel kísérte a fotográfus minden mozdulatát, ellenőrizte alemez preparálását, úgyszintén a sötét kamrában való előhívást, szó-val mindarra figyelt, amire fotográfus mestere ki tanította. Nagyonügyelt, hogy esetleges felültetésnek áldozatává ne váljék.Ezt előrebocsátva megjegyzem, hogy M ... z József maga preparáltaa lemezt, hozta ki a kazettába zárva a felvételi szobába és SchöfftBélának asszisztense csupán az apparátus üvegét irányította Francis-ka felé, mielőtt a lemezt betolta a kamrába. Én a felvétel alatt párlépésnyire oldalt álltam. M.. .z nyomban követte a fotográfust a sö-tétkamrába. Ahogy Franciska felébredt a felvétel alatti transzból,magához hívott, s azt súgta nekem: „Doktorkám — rendesen ígyszólított — Mária Magdolna folyton körülöttem lebegett, hol előt-tem, hol oldalam mellett, de nem úgy, ahogy őt látni szoktam: átlát-szón, csillogó fényben ragyogva. Igaz, hogy nagyon szépnek láttammost is azzal a gyönyörű fürtös fejjel, de csak úgy, mint egy ki-mondhatatlan szép asszonyt, mint földi lényt; s nem is mosolygottolyan kedvesen, mint máskor.” — Franciska ugyanis gyakran láttaMária Magdolna szellemét, többnyire Eszter királyné szellemével,

23

akiknek ragyogó, tündöklő fényét nem tudta eléggé magasztalni.Mindketten mintegy védői voltak, akik több veszedelmet hárítottakel előle, olyanokat, amelyeknek világtalan voltánál fogva ki volttéve, mint például, midőn a pince nyitott csapó-ajtóján majdnemlezuhant, amikor egy szellemsereg élén látta mindkét szellemet, akikvisszarántották.

De én azért távolról sem gondoltam arra, hogy Mária Mag-dolna képe a fényképen megjelenjék. Midőn néhány perc múlva M...z kijött a sötétkamrából, azt mondá, hogy a matricán látható, hogyszellemkép van rajta, azt is, hogy fürtös fejű női alak.

II. FRIEDMANN FRANCISKA

Íme, a fénykép (II. kép) mutatja, hogy Franciska szellemilátása beigazolást nyert, amennyiben félreismerhetetlenül egy ég felénéző, imára kulcsolt kezű Magdolna kép jelent meg. Franciska ráis-mert tehát Magdolna képére, és helyesen disztingvált a

24

látományaiban előtte lebegő átlátszó fényű, és a most emberi formá-ban megjelent Magdolna közt. Természetesen, mert látományaibanFranciska szelleme emelkedett a magasba Magdolna szférájáig, ho-lott most Magdolna ereszkedett le hozzá a földi szférába, s volt kény-telen a földi szférának megfelelő, s mindennemű szellemet kötelezőfluidikus törvényeknek magát alávetni, s így e szférának megfelelősűrű fluidokba burkolózni. Hiszen máskülönben magasabb szellemegyáltalában nem is jelenhetik meg a föld sűrű fluidjában, annál ke-vésbé, ha anyagtalan lényisége nyomot kíván hagyni a fényképészetilemezen.De koncedálva egy magas szellemnek megjelenési lehetőségét, olya-nét p.o. mint Mária Magdolna, az a jogos kérdés merülhet fel, hogyvajon megfelel-e egy ilyen magas szellem méltóságának, fokozatá-nak, tág és messze kiható feladata komolyságának, hogy ilyen kicsi-nyes, anyagias szerepre vállalkozzék, mint amilyen rá nézve a szel-lem-fényképezés. Amire sok millió rátermett alsóbbrendű szellemvan, kik fokozatuknál fogva közvetlenül alkalmasak arra a feladatraanélkül, hogy kénytelenek lennének a fennálló törvényt egy mástörvénynek alárendelni?

Ez a kérdés vagy kétség akkorában nem villant fel agyam-ban. Összegezve és mérlegelve minden mozzanatot, melyek közt aszellemkép létrejött, nincs kétségem afelől, hogy a lemezen megje-lent kép ugyanaz, mint amelyet Franciska szellemi szemeivel látott.A szigorú ellenőrzés és az, hogy teljes lehetetlenség, hogy a fényké-pésznek sejtelme lehetett volna arról, hogy milyen képeket fog Fran-ciska látni, kizár minden gyanút arra nézve, hogy ember, legyen ezbármily ügyes és körmönfont, az adott körülmények közt Magdolnaképét a lemezre csempészhette volna. Ahogy tehát akkorában mind-annyian megesküdtünk volna a képnek szellemvilágiprovenienciájára, úgy jó magam is tűzbe tenném a kezemet mellette.Hiszen épp ez a kép egyike azoknak, melyek mindannyiunkat legin-kább győzhettek meg a szellemképek valódiságáról, illetőleg SchöfftBéla becsületességéről. De nem is az embert, azaz Schöfft Bélát illetimai kétségem. Tehát a szellemeket? Azokat sem. Abban kételkedemt. i. hogy tekintve azt a hiányos ismeretet, mellyel még akkor bírtunka szellemvilág törvényeiről és tüneményeiről, a szellemi fényképeketillető magyarázatunk helyes lett volna.

25

Hiszen a kibővült tapasztalat és a szellemvilág törvényeinektisztultabb megismerése nyomán leszűrődött fogalom alakítás ésítélkezés sokszor kényszerit minket, embereket, szakítani a hajdannagyra tartott és híven őrzött igazságokkal, amelyek értékükben ké-sőbb sem devalválódtak ugyan, de azért tisztultabb világításban még-is másként tűnnek fel előttünk. Az erre vonatkozó fejtegetéseimetkésőbbre hagyom. Bár a magunk részéről erősen meg voltunk győ-ződve a szellemképek valódiságáról, mindazonáltal az a kötelességhárult reánk, hogy a kákán is csomót kereső tagadók vagyracionalisztikus kétkedők azon ellenvetéseit is megsemmisítsük, akikszerint az üveglemezre, habár ez szemünknek teljesen tisztának tet-szett is, oly kép van rávetítve, amelyet még eddig ismeretlen eljárás-sal Schöfft Béla a felvétel után előhívhatott volna. Hogy tehát mégennek az ellenvetésnek alaptalanságát is bebizonyítsuk, ezentúl azüveglemezt magunkkal vittük, s erre jegyünket gyémánttal rákarcol-tuk. Ezzel már a legvégső ellenargumentumot is kiküszöböltük.

III. M…Z JÓZSEFIlyen lemezt használva, M...Z József vétette le magát. S íme az ehelyen bemutatott szellemkép került ki a legkínosabb ellenőrző in-

26

tézkedések dacára. Hanem ez alkalommal más jelenségnek jöttünknyomára, hogy tudniillik nem a lefényképezendő egyénben rejlikegyedül az a feltételezett vonzóerő, melynél fogva a szellemkép lét-rejön — részint ebben is, de e tüneménynek főtényezője mégis csak afotográfus, aki a felvétel alatt kezét a fényképészeti szerkezetre he-lyezi.

M ... z első kísérlete ugyanis nem sikerült. Ezt a felvételtSchöfft Béla végezte. A második felvételt pedig segédje eszközölte, sez (III.) kép) sikerült.2* Erre figyelmesek lettünk, s kisült, ami eddignekünk nem tűnt fel, hogy a szellemkép csak akkor jelent meg, mi-kor a segéd végezte a felvételt. Erre különben még szintén visszafogok térni.

A szellemfényképezés törvényszerűsége.M... z József bár nagyon örült a szellemfényképnek (mely eredetibenegy kiváló szép, ég felé tekintő szellemalakot ábrázol, de sajnos,technikai reprodukciója el van hibázva) mégsem látta benne égőóhajának teljesülését. Ő ugyanis mintegy három évvel azelőtt egyvárosszerte nagy feltűnést és részvétet keltett baleset következtébenelhunyt apja szellemének képét óhajtotta és remélte. És nem csupánő óhajtotta és remélte Istennek e kegyét, hanem mindannyiunk keb-lében hasonló vágy élt, de egyikünk óhaja sem teljesült. Belenyugod-tunk tehát köteles megadással, mondván, hogy bizonyára még nemszolgáltunk rá ennyi kegyelemre. Gyarló voltunk nem tett rá érdeme-sekké. Az időtájt magam is ekképpen vélekedtem. De azóta, mint sokegyébre nézve is, felismertem, hogy e vélekedésünk még tapasztalat-lanságból eredt hibás, mondhatnám gyermekes felfogásra vallott.A gyermek ugyanis éretlen eszével nem képes kívánságának megta-gadásában atyjának szeretetteljes gondoskodását, és bölcsességétfelfogni, aki egyedül azt akarja, hogy gyermeke a kártól megóvassék.A már felnőtt, különösen jóérzésű gyermek ellenben a szeretet szem-üvegén nézi szülőit, a pietás mértékével méri tulajdonságaikat, visel-kedésüket, mivoltukat; tehát még szembeötlő gyengéiket, hibáikat is

2 *) A fényképek után készült klisén a szellemek rajza csak figyelmes szemlélésután vehető ki, mivel a reprodukció nem tökéletes. Arra kérem tehát t. olvasóimat,hogy e képeket és egyáltalán minden hasonló rajzot nagyító üvegen vegyenek szem-ügyre

27

alig látja, vagy ha igen, akkor is csupán sajátos, inkább kedves, sze-retetreméltó egyéni specialitássá minősítve, redukálva látja azokat.Jóérzésű emberekben különben is él a kegyelet az elköltözöttek iránt.Annyival inkább a gyermekben szülői iránt. Akkor még a szülőkfelismert gyengéi is eltűnnek, és glóriától övezve lebeg a „meg-boldogult alakja pietásos emlékezetében. „Hiszen olyan jó, odaadó,gondos apa volt egész életében, mondogatja áldólag a gyermek; foly-ton buzdított, serkentett, hogy majd jövedelmes álláshoz, befolyás-hoz juthassak, hogy érvényesülhessek, és előkelő szerepet foglaljakel a társadalomban — csak az én boldogulásom előmozdítására ésbiztosítására törekedett. Áldott jó ember volt, a templomba is eljárt,és jó szívvel alamizsnát is adott a templom bejáratánál kéregető bénaés vak koldusoknak; lehetetlen tehát, hogy az örök világosságnak nelegyen részese!”

Valóságban pedig korántsem úgy áll a dolog! Nem oly köny-nyű szerrel és nem oly olcsón nyerhető el az örök világosság! Ennélsokkalta többet követel az igazságos Isten gyermekeitől! Mindentapasztalt spiritista tudja az elköltözöttek panaszos közléseiből, hogyaz embereknek mily elenyésző kis töredéke jut úgy a szellemvilágba,hogy Isten, felebarátai és önmaga iránti kötelességeit oly mérvbenvégezte volna el, s úgy oldotta volna meg földi életének feladatait,hogy nagy számban nem terhelné az elkövetett bűnök és mulasztásokhosszú sorozata, melyekért az örök igazságosság kérlelhetetlen tör-vénye szerint bűnhődnie kell!

Melyik tapasztalt spiritista nem hallotta azokat a panaszoskesergéseket, vallomásokat és önvádakat, hogy csupán a külszín-nek, a látszatnak, az emberek elismerésének, dicséretének élt, ésmennyire bántja az a kirívó ellentét, mely a díszes, monumentálissírkövön felsorolt érdemei, erényei és a valóság, azaz tényleges szel-lemi mivolta közt fennáll. Ez pedig kétszeresen fáj lelkének, mertmegmutatja, milyennek kellett volna lennie, hogy mindezt megérde-melje.És miután minden elkövetett bűn vagy mulasztás a szellemperiszpritjében a lelki testben (1. Pál I. levele a Korintus-beliekhezXV. rész) kisebb-nagyobb, a szürkétől egészen a fekete foltokbanváltakozó sötét színig ki van fejezve: tisztult szellemnek nem nevez-hető mindaddig, míg periszpritje, a szellemi tükör, minden folttólmegtisztulva fehérré nem válik. De ez évtizedek, többnyire pedig

28

sok-sok évtized nehéz munkájának eredménye, hogy t. i. tisztult szel-lemmé váljék. De hol van még az örök világosság fokozata!

Ebből kitűnik, hogy amit mi tájékozatlanságunknál fogva i\f.isteni kegyelem megvonásának vettünk, éppen irántunk való végtelenkegyességének érvényesülése volt. Mert valamennyiünk szüleinekelköltözése sokkal koraibb volt, semhogy e rövid idő alatt megtisz-tulhattak volna, tehát a fényképen való esetleges megjelenésük csak afokozatuknak megfelelő mezben találhatott volna kifejezést. Ez pe-dig semmiképp sem lehetett olyan, hogy ennek látása egyikünknek isörömére szolgált volna, sőt esetleg olyan is akadt volna, akit az ő„boldogult” atyjának vagy anyjának eltorzult, foltos alakja vétkeskifakadásra, talán istenkáromlásra is ragadott volna. Megeshetettvolna, hogy tagadta volna Isten igazságosságát, vagy pedig holmiördöngős szemfényvesztésnek tulajdonítván az egészet, hátat fordí-tott volna a spiritizmusnak.

Említettem volt, hogy a szegény, ínég bűnben fetrengő szel-lemek általában fáznak attól, hogy őket lerajzolják, — szégyellikmagukat, hogy valóságos mivoltukban mutatkozzanak az emberekelőtt. Vonakodnak a rajzoló médium elé állani, s csakis a kényszer-nek engednek, hogyha ez büntetésképpen reájuk rovatik. Nevezetespedig, s mintegy psychologiai rejtélynek tűnik fel az is, hogy sokbűnhődő, kopott mezének tudatában levő szellem még az írómédiumközvetítése során sem akar megjelenni rokonai vagy ismerősei hívá-sára. Megmagyarázza ezt a szellemnek zavarodott, kábult lelkiálla-pota, melynél fogva nem képes magának kellő fogalmat alkotni azemberekkel való érintkezés körülményeiről. Midőn ír, azt hiszi, hogylátják őt. A látómédium szemét pláne kerüli és rejtőzködik előle:csak akkor kerül elő, ha mint a rajzoló elé, kényszer útján viszik alátómédium elé.Mindkét esetre számos példát tudok. De csupán egyet-egyet közlökmindegyikre. Régen volt. Körünknek egyik érdemes és tájékozotttagja, aki a világért sem szegte volna meg vezetőink intelmét, hogy t.i. holtak szellemeit ne idézzük, egy alkalommal, úgy beszélgetéskép-pen említtette Antal előtt, hogy nagyon szeretné tudni, vajon apja.akiről sejtette, hogy bűnhődni valója van, lerótta-e már földi tévedé-seit, és tűrhető-e már a túlvilági léte? Alig hogy e szavak elhangzot-tak, Antal jobb keze remegni kezdett és ide-oda vetődött. Antal fel-ismerve egy szellemnek nyilvánulási szándékát, papírt vett elő és írni

29

kezdett. De nem az illetőnek atyja, hanem más szellem jelentkezett,mondván, hogy atyja nem jelenhetik meg, hanem őt, bizalmas jóbarátját küldi maga helyett. De az írásmód és az írás tartalma eléggétanúsította, hogy a barát barátjának milyen a fokozata. A kérdező atovábbi diskurzusba nem ereszkedett bele, s fáradságát megköszön-ve, elbocsátotta. Felismerte ugyanis atyja egyik barátjának markánsalakját. Hanem azóta mindennapi imáját atyja lelki üdvéért még buz-góbb áhítattal rebegte el. Néhány évvel ezután egészen váratlanuljelentkezett atyja a halálának évfordulóján. Néhány rövid velős mon-datban nyilvánvalóvá tette a törvény útján való járását, és az azonmár elért haladását. Kegyajándékul adatott ez úgy a szellemnek, minta fiának.

Másik eset. Körünk egyik kedves látómédiuma egy szegény,csúfosan eltorzult szellemet látott. Gyermekes naivitással leírta vé-kony lábait és komikus ellentétben levő idomtalan nagy fejét meghasát. Ennyi komikumnak nem bírt a médium ellenállani, s hangoskacagásra fakadt. Egyszerre azonban felugrott helyéről és kitárvakarjait, ujjongva felkiáltott: „Mamám, kedves jó mamám!” — De azujjongás nyomban ijedelmes iszonyatba csapott át, midőn fellebbenta fátyol és láthatta anyjának beesett, foltos arcát. A médium zokogvatakarta be arcát és szemeit, s nemsokára felébredt. Nem tudott sem-mit a látományról — csupán egy nyomasztó érzés maradt benne.Nem is szóltunk neki, sőt mai napig sem tud e látományáról. De azértszellemébe bevésődött az a tudat, hogy a szegény szellemek eltorzultkülseje ne nevetést, hanem szánalmat, részvétet keltsen bennünk.Illusztráló intésül adatott ez a jelenség vezetőink intézkedése folytánúgy a médiumnak, mint nekünk mindannyiunknak.

Mindezt összegezve, az a tanulság vonható le, hogy a spi-ritizmus gyakorlásában főtényezőül a szellemi vezető tekintendő.Megbízható vezérlet nélkül működő spiritista kör olyan helyzetbenvan, mint kormány nélküli hajón levő utazók a nyílt tengeren. Kitévea szél és hullámok veszélyes ide-oda hányattatásának. kiszolgáltatvavészes esélyek mindennemű forgatagának — a partraszállás remé-nye mindinkább kétessé válik. Leszűrődik továbbá az a soha szemelől nem tévesztendő intelem, hogy a kör tagjai szellemet ne idézze-nek, különösen pedig fojtsák el azt az általános vágyat, hogy szülőikvagy rokonaik szellemével érintkezzenek. Egyleti szeánszainkbannincs helye semminemű idézésnek. A buzgón elhangzott megnyitó

30

ima után, legnagyobb csendben és magunkba szállás mellett bevárjukvalamely szellem megnyilatkozását, tudniillik olyanét, aminőt vezér-lőink hozzánk juttatni jónak találnak. Ezáltal megvan a teljes garan-ciánk, hogy illetéktelen, tolakodó, rendbontó vagy megtévesztésünk-re törekvő szellemmel nem állunk szemben. Megesik ugyan az is,hogy ebből a fajtából való szellem jelenik meg, de ez esetben ez iscsak a rendező szelletnek engedelmével, sőt céltudatos intézkedésé-ből történhetik meg az illető szellem okulására. Mert az ilyen sze-gény, még sötétben bolyongó szellem bármily ellenszegülő legyenvagy bakafántoskodóan viselkedjék is, végre mégis beadja derekát ésmegtörik, minthogy a vezetők bevilágítanak lelke mély redőibe éslátják benne a megtérésre való érettséget. Az a tudatunk pedig, hogymihelyt hozzánk küldetett, máris ütött számára a megváltás órája,erőt ad nekünk ahhoz, hogy buzgalmunkban el ne lankadjunk mind-addig, míg az ilyen elhomályosult szegény szellemtestvérünk bűnbá-nóan meg nem törik s meg nem tér.

De szemforgató, kenetteljes szájjal Istent és Krisztust em-legető. báránybőrbe bujtatott farkasokat is bocsátanak, illetőleg diri-gálnak hozzánk olykor vezetőink — szintén okulásunkra, hogy tud-niillik efféle cselvetésekkel körünkben nem boldogulnak, hogy min-den raffinált, tévesztő igyekezetük kárba veszett munka, mert mi mártisztán átlátunk a szitán. És ily esetben gyakran megesik az is, hogyaz, aki megtévesztésünkre közeledett, félig vagy egészen megtértentávozik tőlünk. Régente megtörtént ugyan, hogy közülünk egyik-másik felült a bitorolt hangzatos névnek, a szentséges voltával éshatalmával hivalkodó szellemnek, de ily esetben mindig résen állóvezetőink közbevetették magukat, és a járatlan, tapasztalatlan, naiv,de kétségtelenül jóhiszemű tagnak segítségére siettek azzal, hogyleleplezték a szenteskedő szellemet. Ez idő szerint azonban márnincs erre szükség körünkben; mi magunk is azonnal felismerjük alólábat, mihelyt előkelő voltukat fitogtatják és önérzeteskednek. Hi-szen Pál apostol önmagát a legkisebbnek mondta, érdemetlennekarra, hogy apostolnak nevezze magát. Sőt Krisztus urunk még a „jó”elnevezést sem fogadta el magára, s ezt, mint egyedül az Atyát ille-tőt, méltatlankodva utasította vissza.Az eddigiekből kiviláglik, hogy minden alakuló kör azzal inauguráljaműködését, hogy megbízható vezért kérjen Istentől. Mindenekelőttazt kérje. De ne kérjen arkangyalt vagy neves szentet, ahogy értesü-

31

léseim nyomán szomorkodva tapasztaltam, hanem bízza azt Istenbölcsességére és szeretetére. Hiszen az emberek sem adnak abc-sgyermek mellé tudós csillagászt vagy matematikust, hanem elemitanítót, aki közelebb áll a gyermek belső világához, és jobban hozzá-fér felfogási képességéhez, mint például egy egyetemi tanár. Kezdőspiritisták eleget tanulhatnak, még csak tisztulófélben levő, jóakaratúszellemtől is arra nézve, hogy a tanultak nyomán felvilágosítást,útbaigazítást és bátorítást nyújthassanak a sötétben tapogató, vergő-dő, tudatlan szellemtestvéreinknek. De sokan nem törődnek ezeknekkétségbeejtő nyomorával, minthogy csupa arkangyalokkal és szen-tekkel érintkeznek. Hívásukra jönnek is — de csak olyanok, akikmagukat azoknak vallják. Dicsérik, sőt magasztalják is, és épp ezzelnyerik meg őket, holott a mi vezetőink nem dicsérnek meg, hanemszigorúak velünk szemben. Hálásak is vagyunk érte, mert rámutatnakgyengéinkre, hibáinkra, hogy hol kell nyesegetni bennünk a vadhaj-tást és gyomlálni a gazt. Jó vezetőink óva intenek a dicséret vesze-delmes voltára, azt mondják: a dicséret az embernek szívébe lopózik,mert édesen cseng fülébe, de édes méreg, mert léket mar a lélekben:növeli a hiúságot és fennhéjázóvá teszi a gyenge embert.

Kvalitásuk már abból is kitűnik, hogy nyugodtan, mindenrosszallás nélkül nézik a szegény szellemek megbántását, s kéjjelélvezik saját maguk magasztalását és tisztelését. Persze hogy ilyenhelyen jól érzik magukat. Kedvük sincs, hogy elhagyják, sőt meg-szállják őket, s többnyire nekem gyűlik meg ilyenkor a bajom. Ri-mánkodva kérnek megszabadulást álszentjeiktől. De nemcsak ezértintem nyomatékosan az illetőket, hanem tiszta testvéri szeretetből,saját jól felfogott érdekükben is. Főleg pedig magasztos tanunk érde-kében, — a spiritizmus diszkreditálásának elkerülése szempontjából,hogy ily eseteket, fegyvert kovácsolva azokból, vádként ne vagdal-hassanak fejünkhöz ellenségeink, mert ennek anyagát nem a spiri-tizmus tana, hanem ennek egyes értelmetlen, s hiú művelői szolgál-tatják. Vajha komolyan megszívlelnék intő szómat!

Általános szenzáció.És most újra felveszem a szellemfényképezés megszakadt fonalát. Aszellemfényképezés magas hullámokat vetett. Híre, mint futótűzterjedt el a szélrózsa minden irányában. Nem csupán hazánkból,hanem Bécsből, Prágából, szóval a Lajtán túli tartományokból, sőt

32

Lipcséből is idesereglett az érdeklődő spiritisták sokasága. Némely-kor szinte hemzsegett a közönség a Király-utcai fotográfus helyisé-gében, mint a méhek a kasban. Schöfft Béla legmerészebb álmábansem remélte, hogy valaha ily előkelő, magas állású rendelők fognaktalálkára gyülekezni az ő szerény hajlékában. Ott tanyáztunk hetekenát nap-nap mellett délutánonként, nézegetve, ki milyen szellemképetkapott.

IV. GRÜNHUT ADOLF

Én is levétettem magam a feleségemmel. Én ülve, feleségein megbaloldalamon állva, fél karjával vállamra támaszkodva. Feleségem alevétel alatt félig-meddig transzba jött, ami a képen látható is volt.Több szellemalak jelent meg a képen, de hogy milyenek, arra nememlékszem, csak arra, hogy nagyon karakterisztikus szellemcsoportvolt, melyet mindannyian megcsodáltak. Most, midőn ezt a szellem-képet sokszorosítás céljából keresem, a sok szellemkép közt nemtalálom.

Némi kárpótlásul hozom tehát egy másik képemet (IV. kép),tulajdonképpen nem azért, mintha ez a szellemkép valami kiválóságlenne. Erre igényt nem tarthat, mivel a szellemalakok ismeretlenek

33

lévén, az azonosság mellett mit sem bizonyítanak. Sokan ugyan köz-tem és a férfi-szellemalak közt családi hasonlatosságot akartak felis-merni, sőt médiumi úton ez anyám részéről egyik nagybátyám képé-nek mondatott, mindazonáltal a magam részéről ilyen vacilláló moz-zanatot nem fogadhatok el alapul, midőn szellemkép valódiságánakmegállapításáról van szó, noha a kép a legszigorúbb ellenőrzés mel-lett jött létre.

V. PROCHASZKA ANTAL

Hogy azonban ezt a képet mégis hozom, ezt azért teszem, még pedigfelejthetetlen Antal médium képe kíséretében (V. kép), mivel sokhelyről fordultak hozzám, hogy hozzam mindkettőnk arcképét. Antalképére nézve megjegyzem, hogy ha jól tudom, a szellemképen egykorán elhalt kis nővérkéje arcképét sejtette.A Németországból hozzánk került vendégek sorában volt MeurerGyula is, a Lipcsében megjelenő „Spiritisch-rationalistischeZeitschrift” szerkesztője. Meurer írói szárnybontása szinte esemény-számba ment, midőn az előző (1871) évben „Spiritisch-Philosophische Reflexionen über den menschlichen Geist, mit Bezugauf Materialismus und dogmatischen Christianismus” című művet akönyvpiacra bocsátotta. Az akkori napisajtó, a klerikális irányúak

34

kivételével, egyhangúlag kedvezően fogadta a munkát, noha a sajtóabban az időben eléggé materialisztikus volt.

A többi közt a „Wiener Tagespresse” a következő szavakkalüdvözölte a művet:

„Meurer fejtegetése a spiritizmusról mindenekelőtt kísérlet-nek tekintendő, hogy a spiritizmust a logikával kibékítse, azt a szel-lemi világrend összhangzatos rendszereként tüntesse fel, mint való-színűt és lehetőt, sőt mint valószínűbbet mindazoknál az elméletek-nél, melyek az emberi szellem lényére és rendeltetésére, valamintazoknál az eszközöknél és módoknál, melyek e rendeltetés eléréséreirányulnak. Emellett a könyv a nyilvánvalóságig bebizonyítja sokmindenről, hogy nem lehetséges, észellenes volna, az isteni bölcses-ségnek, jóságnak és igazságosságnak annyira nem felel meg, mint akarikatúra az arcképnek, — s ezzel bálványokat dönt romba, amikkelaz emberiség, sajnos, már túlságos ideig űzött bálványimádást. Ezigen pozitív érdem, s már ez okból is nagyon kiterjedt olvasókörtkívánnánk e könyvnek, s ez okból számítjuk azt a gondolatszabadságnagyszabású törekvései közé.”

E váratlan siker legjobban magát Meurert lepte meg, aki egynapon az írói rátermettséget fedezte fel magában. Ez pedig azt a bá-torságot váltotta ki belőle, hogy képességét ezentúl „ spiritizmusterén való üdvös működéssel érvényesítse. Meurer ugyanis meggyő-ződött, lángoló spiritista volt, aki körünk alapelveit vallotta. Ugyan-ekkor Mutze Oszwald lipcsei könyvkiadó agyában az az eszme fo-gamzott meg, hogy ezt a kedvező áramlatot, melyet Meurer könyve aművelt és tudós körökben keltett, fel kellene használni spiritista fo-lyóirat kibocsátására. Megállapodtak tehát abban, hogy aracionalisztikus irányt fogják szem előtt tartani, hogy a nagy németfilozófusok utódai meg ne bokrosodjanak. A dívó áramlathoz képestazon volt a lap vezetősége, hogy a szkeptikusok és tudósok szájízeszerint minden szőnyegen forgó kérdést a racionalizmus szempontjá-ból tárgyaljon, mely szó „ésszerűséget” jelent ugyan, de alapjábanvéve „kétkedést” kell alatta érteni.

A nálunk folyó szellemfényképezésről való értesítésre, ille-tőleg a kísérletezésre való meghívásunkra Meurer szintén eljött hoz-zánk, résztvett egyik ülésünkön, és néhány napi itt tartózkodása alattszorgosan kísérletezett. Meurer el volt ragadtatva az itten látottak éshallottak által. Beszámoló jelentésében, — melyet alább közlünk, —

35

tekintettel olvasókörének racionalisztikus, — mondjuk — kétkedővoltára, persze módfelett kellett magát fékeznie, hogy kibúvót éshátvédet biztosítson magának olvasóival és kiadójával szemben, atájékozott olvasó azonban a hideg tenorból is átérzi az elpalástoltmeleg pártolást. A szemfüles kiadó azonban hiúzszemmel kísérteMenteinek fáradozását és cenzúrát gyakorolt, minden kefelevonatotátvizsgálván.Értesülésünk szerint Mutze Oszwald állítólag magából kikelve szintetombolt, midőn a szerkesztő pesti tartózkodásáról szóló jelentésételolvasta. A szellemképek ily módon való elfogadásában veszélytlátott a lap további fennállására nézve, amennyiben attól tartott, hogyaz előfizetők figyelme más irányba fog terelődni. Tehátrákényszerítette a szerkesztőt, hogy a jelentés után helyet szorítsonnéhány sornak, melyben „örömmel” (!) jelenti, hogy „épp a lap lezá-rása előtt azt a hírt veszi, hogy egy fotográfusnak sikerült ugyan-olyan képeket mesterséges úton előállítania, tehát Schöfft Béla tévút-ra vezette a kísérletezőket.” Pedig mindez hazug ráfogás volt, mertminden sürgetésünk mellett sem sikerült az állítólag mesterségesutánzatot tőle megszerezni.Itt közlöm Meurer jelentését a hozzáfűzött záradékkal együtt:

Jelentés a pesti szellemfényképezésekről.„Az utolsó füzetben kifejezett ígéretemnek megfelelőleg május ha-vának második felében Pestre mentem, hogy ott személyesen győ-ződjem meg a szellem fényképezésnek onnan hírül vett jelenségeiről,s hogy amaz állítólagos tényeket szorgosan és komolyan megvizsgál-jam. Hogy a csalódást mindenképpen kikerüljem, azon voltam, hogymás hasonló gondolkozásuakat, s a dolog iránt érdeklődőket is rábír-jak arra, hogy jöjjenek e vizsgálódáshoz, és kutatáshoz velem együttPestre, hogy velük egyetemben lássak hozzá az előítélettől ment, deszigorú és minden melléktekintettől távol álló kutató munkához.És csakugyan találkoztak olyanok, kik mind a négy világtájról öröm-mel és áldozatkészen jöttek, s így Pesten szerencsésen nagy számbangyűltünk össze egy ugyanazon célból.

A következőkben szigorúan objektíve akarom e kutatásokeredményét tudtul adni, a tisztelt olvasókra bízván a következtetéseklevonását, ami azt jelenti, hogy ki-ki maga határozzon affelett, való-diaknak tartja-e ezeket a fényképeket vagy sem. A magam részéről a

36

dologban a mai napig nem merek végleges ítéletet mondani, s elke-rülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy a végleges döntés előtt mégtovábbi kutatások történjenek. Mielőtt még abba a bizonyos fényké-pészeti műterembe menüink volna, ahol az előző felvételek történtek,egy másik fényképésznél tettünk kísérletet, vajon ennél nem sikerül-nének-e hasonló felvételek. E kísérlet azonban nem járt eredménnyel.(Ezt ugyan előre tudhatta volna.)Innen azután felkerestük azt a műtermet, ahol azok a képek állítólagkülönbözőképpen sikerültek, s itt két nap leforgása alatt, tropikusmelegben, lankadatlan buzgalommal kísérleteztünk, manipuláltunk snagyszámú fényképfelvételt csináltunk.A meglehetősen nagy társaságnak majdnem minden tagjáról csinál-tak felvételt, s úgy a kép beállítása, mint a felvétel alatt, s azután is, asötétkamrában állandóan több személy volt jelen, hogy a lehető leg-nagyobb ellenőrzést gyakorolják. Az eredmény nagyon különbözővolt. Míg egyes képeken csak annak az arcképe jelent meg, aki afelvételhez ült, addig másokon, anélkül, hogy erre a legcsekélyebbok lett volna, a készülék előtt ülőnek arcképe mellett még egy vagytöbb kisebb, de azért tisztán kivehető, s felhőktől körülvett fej jelent-kezett. Egy és ugyanazon személlyel történt meg, hogy képe egyszervagy többször az említett fejek nélkül, s azután meg minden láthatóok nélkül egyszer vagy többször a rejtélyes fejekkel jelent meg alemezen.

Dacára annak, hogy a dolog megvizsgálása és kiderítése vé-gett utaztunk Pestre, s így az eljárást szigorúan bíráló szemekkelkövettük, a fényképek felvételénél a műteremben jelen voltunk, sközülünk egyik mindig jelen volt a sötétkamrában a kép előhívásánálés fixirozásánál, úgy hogy a rejtelmes képek úgyszólván szemünkláttára jelentkeztek, e rendkívüli jelenségekre semminemű magyará-zatot nem találtunk.Hogy azonban a csalódást lehetőleg elkerüljük, másnap felkértük azta fotográfust, kinél kezdetben a sikertelen kísérleteket végeztük,hogy az érdekes jelenség megvizsgálása végett jöjjön el velünk abbaa műterembe, ahol előző nap azokat a képeket kaptuk. Az illető há-rom vagy négy ilyen felvételnél volt jelen, de ezek mind sikertelenekmaradtak, ami, úgy látszik, a vendégfotografusnak nem esett rosszul.Nem tagadható, hogy ezek szerint a látszat erősen amellett szól, hogyitt mégis csalódással van dolgunk, s egy percig sem haboznánk ezt az

37

ítéletet kimondani, hogyha az illető fényképész, mint szakember,csak némi felvilágosítást tudott volna is adni arról, hogy e képek,hasonló körülmények között, mint amilyeneket mi láttunk, hogykészülhetnének mesterséges úton. De erről az illető nem tudott olyanmagyarázatot adni, ami csak némiképpen is valószínűnek tetszettvolna. Sőt mi több, néhány más fotográfus szintén tett kísérletet hogyilyen fényképeket mesterséges úton állítson elő, de minden különöseredmény nélkül. Bizton remélhető azonban, hogy a többi fényké-pész minden lehetőt el fog követni, hogy ezt elérje. Ez irányban atöbbiek már csak azért is fognak fáradozni, hogy társukat esetlegleleplezhessék. Ha képei csalárd, mesterséges úton jöttek létre, akkormeg kell hagyni, hogy rendkívül ügyes módon készültek.Ha szakembereknek sikerül ilyen, eddig rejtelmes képeket, hasonlókörülmények között, s szigorú ellenőrzés mellett, mint ahogy a miesetünkben történt, mesterséges úton elkészíteni, még pedig úgy,hogy a frissen preparált lemezen a fényképező készülék előtt ülőszemély képe mellett, kinek közelében a felvétel mellett semmi semállt, amit emberi szem észrevehetett volna, még egy vagy több fej isjelentkezzék, s a lemezről a papírra is átvitessék, csak akkor volnavilágosan bizonyítva, hogy itt ámítás történt. S hogy azok a fényké-pek, melyek mint szellemfényképek állíttatnak oda, csaláson alapul-nak. Míg azonban nem sikerül ilyen fényképeket kétséget kizárómódon mesterséges úton előállítani, nyílt kérdésnek kell tekinteniazt, vajon igazi vagy nem igazi szellemekről van-e szó? Nem kétel-kedünk egy pillanatra sem abban, hogy rövid idő múlva sikerülnifog-e e kérdést tisztázni. A kísérleteket buzgón folytatják, s az igaz-ság napfényre fog jutni. Egyelőre azonban sem egyik, sem másiknézethez nem lehet megokolt határozottsággal csatlakoznunk.”

*A szellemfényképekre vonatkozó jelentéssel kapcsolatban a cikkírókitér a pesti spiritisztikus mozgalomra, valamint a szellembúvárokegyletére, s itt többek között a következőket írja:„FeltétIenül kellemesen érinti az embert az az élénk érdeklődés,mellyel a pesti spiritisták ügyük iránt viseltetnek, az a szorgos tevé-kenység, amit annak érdekében kifejtenek, s a férfias bátorság, ami-vel az általuk igaznak tartott ügyben helytállanak. E tekintetben apesti spiritistákat mintaképül lehet tekinteni. Felette figyelemremél-tók továbbá azok az eredmények, melyeket a pesti spiritista egylet

38

rövid fennállása óta elért. Résztvettem egy kisebb és egy nagyobbegyleti ülésben, s meggyőződtem arról a meleg érdeklődésről, mely aspiritizmus iránt minden irányban megnyilvánult. Az egyik ülésben,dacára annak, hogy egy pompás pünkösd vasárnapján tartották, mint-egy 40 személy vett részt, ami élénk bizonyítéka a tagok buzgalmá-nak. Az ülések magukban véve is felette érdekesek voltak: főleg anyújtott dolgok változatossága által. Voltak ott író, rajzoló, beszélőés kopogó médiumok.”Terjedelmes cikkét Meurer a következőképpen végzi:„Amidőn ezennel búcsút veszek a tisztelt pesti spiritistáktól, még egykörülményt kell felemlítenem, mely bizonyára lényegesen hozzájá-rult ahhoz, hogy a spiritizmus Pesten oly rövid idő alatt ki tudta vívniazt a tekintélyes pozíciót, melynek ott immár örvendhet, s egyúttalmegjegyzem, hogy e tekintetben a pesti spiritisták követésre méltó,de sajnos csak kevéssé követett példát adnak. Értem ugyanis azt aférfias bátorságot, amivel a nemesnek és igaznak felismert ügyetfelkarolták, még pedig személyük és nevük latba vetésével. A pestispiritista egylet tagjaiban megvolt a meggyőződésnek az az ereje,hogy nyíltan és nevük megnevezésével szálltak síkra ügyük érdeké-ben. Minthogy pedig az egylet élén olyan személyek állanak, kiknekneve az egész országban előnyösen ismeretes, s akik rangjuk és állá-suk dacára sem restelltek nyíltan az ügy védelmére kelni, ezáltal azáltaluk képviselt mozgalomnak rövid idő alatt oly tekintélyt tudtakszerezni, melyet különben csak évek hosszú során át folytatott küz-delemmel lehetett volna kivívni. Mert a nagy tömeg nem annyira azügyet tekinti, mint inkább aziránt érdeklődik mindig, hogy kikállanak annak élén? E bátor eljárás következményéül tekinthető,hogy mialatt másutt a napilapok a spiritizmust szelelnék agyonhall-gatni, addig a pesti lapokban a spiritizmus kérdéseit élénken tárgyal-ják.”„Másutt, sajnos, legtöbben még álszeméremből vagy gyávaságbólfélénken meglapulnak. Pedig vagy igaz az ügy, melyhez csatlakoz-tunk, s akkor bátran melléje szegődhetünk, vagy pedig rossz s akkorel kell vetnünk. Az első esetben a pestiek módjára keményen helytkell állni. Mert ha sikereket akarunk elérni, nyílt sisakkal kell küzde-nünk, úgy amint a pestiek teszik. S ez okból e szavakkal zárom cik-kemet:— Menjetek és cselekedjetek hasonlóképpen!”

39

Utóirat. Örömmel adjuk tudtára a tisztelt olvasóknak, hogy kevéssele füzet kinyomatása előtt a szellemfényképekre vonatkozó folytonoskutatásaink következtében sikerült a dolog nyitjára jönni s ily képe-ket mesterséges, illetőleg természetes úton előállítani. Ezzel be vanbizonyítva, hogy Schöfft, a pesti fényképész szándékosan ámított. Ezaz eset tisztelt olvasóinknak szolgáljon intelmül.Készséggel hajlandók vagyunk a dolog iránt érdeklődő elő-fizetőinknek a postabélyeg beküldése ellenében egy ilyen úgy-nevezett szellemfényképet megtekintés végett elküldeni, de egyúttalannak a visszajuttatását is kikötjük. A szerkesztőség”

E cáfoló hirdetés romboló hatású volt különösen előkelőbbvendégeink sorában, akiknek az alaposság tudvalevőleg nem éppenerős oldaluk. Egymást szuggerálva, mindegyikre ráragadt a kétely.Helybeli tagjainkat azonban, akik a fényképek keletkezésének kez-dettől fogva tanúi voltak, a famózus lipcsei cáfolat nem bírta megin-gatni hitükben. Később fel fogom hozni mindazokat a mozzanatokat,amelyek megdönthetetlen bizonyítékul szolgálnak a szellemfényké-peknek hamisítatlan valódisága mellett, megcáfolván az ellenük fel-hozott érveléseket. A még felhozandó esetek szintén e bizonyítékhozszolgálnak alapul.

Szellemfényképeink világhíre.Akkortájt egy Maurer nevű közös hadseregbeli nyugalmazott őrnagysokat kísérletezett egy Reimersné nevű médiummal Budán. Ez azasszony kiváló beszélő és látó médiumnak bizonyult. Körünkbeugyan nem járt, családi körülményei a házhoz kötötték, azonbantöbben felkerestük, és gyönyörködtünk áldott adományában. Egyízben vezető szelleme azt közölte általa, hogy az őrnagy kíséretébenmenjen Schöfft Béla műtermébe, és vétesse le magát csecsemőjével,mivel ebben szintén nagyfokú médiumi erők rejlenek, melyek hozzá-járulnak a szellemek vonzásához. Olyan szellemképet akarnak általalétrehozni, amely minden kétséget kizáróan be fogja bizonyítani azt,hogy van túlvilág, s amely az eddig megjelent szellemképektől el fogtérni, de azokat messze túl is fogja szárnyalni. Ne jelentkezzék afotográfus előtt mint spiritista, hanem mint közönséges járókelő, akimagát levétetni óhajtja. Megjegyzem, hogy sem Reimersnének semaz őrnagynak nem volt tudomása akkor még a lipcsei cáfolatról.

40

Íme Reimersné (VI. kép) fényképe, melyen éles világításban márszabad szemmel is, de különösen nagyító üvegen át fényben úszó tízasztrálfejből álló szellemcsoport látható. Az anyja ölében alvó cse-csemő arca a ló-lélek burkán át szintén tisztán kivehető. Ez a szel-lemfénykép még a szkeptikusok kétkedését is lefegyverezte, s nem-csak a spiritisták közt levő kétkedők, de még a fényképészeti szak-férfiak és a komoly tudományos búvárkodó férfiak körében is mód-feletti szenzációt keltett.

VI. REIMERSNÉ

Nemcsak Európa kultur-államaiból, de még az Újvilágból is kérték.Sőt maga Mumler is kérte nagyított reprodukcióját e képnek tudo-mányos vizsgálat céljából. Különféle egyesületekben felolvasásokatés értekezleteket rendeztek, ahol a kép felett vitatkoztak, és kémiai,górcsövi, fényelemzési vizsgálatokat ejtettek meg — negatív ered-ménnyel,

A „British National Association of Spiritualists” elnöke Mr.Forner és a „Spiritualist” szerkesztője Mr. Harrison különösen buz-gólkodtak e szellemfénykép valódiságának megállapításában. Neve-

41

zetes, hogy több helyről egybehangzóan kiemelték azt a feltűnő je-lenséget, hogy az élő személyek felvétele valamennyi képen a fény-képészeti szerkezetnek primitív voltára, s a fotografus szerényfokúképességére vall, míg a szellemalakok, különösen pedig a fluidokábrázolása remek és a fényképészeti készülék kiváló minőségére mega fotográfus mesteri szakképzettségére látszik vallani. A legkiválóbbfotográfusok igyekezete is kudarcot vallott a fluidok ílymódon valóutánzásában.A külső király-utcai fényképész apparátusa pedig csakugyan egysze-rű, primitív minőségű alkotmány volt, amelyen a lencsék kis méreté-nél fogva csak amolyan vizitkártya nagyságú képeket lehetett produ-kálni, és sem a fotográfus, sem pedig a segéde tudományos szakkép-zettséggel nem bírtak, fogalmuk sem volt a vegytanról, vagy optiká-ról; a fény-teóriáról pedig azt sem tudták, vajon egyáltalában létezik-e? Egyszerű, hétköznapi tucatember volt mindkettő, akik mesterem-ber módjára, sablonszerűén végezték a fényképezést.Ötletesen jegyezte meg a „Psyche” tudós alapítója egyik levelében:„Valóban vakságnak tekintem némelyek feltevését, hogy a szellem-képeket, különösen pedig a Reimersné-félét mesterséges úton hoztákvolna létre. Hiszen ha ez a fotográfus ilyen képet tudna festeni, hogyaz átvetítésre felhasználja, sült bolond volna, hogyha festészeti mű-vészetét csupán arra fordítaná, hogy ötvenkrajcáros fényképeketprodukáljon, mikor művészetével rövidebb úton hírességre, s ezzelkapcsolatosan nagy vagyonra tehetne szert. Minden jel arra mutat,hogy az a pesti fotográfus csak nagyon szerényen képviseli a fotográ-fiái szakmát, holott az e szakmában elsőrendű kapacitásoknak eddi-gelé még nem sikerült — bármennyire törekedtek is erre — hogy afluidokat akképpen vetítsék a lemezre, hogy azokon keresztül a le-fényképezett alaknak egyes testrészei átláthatók legyenek.”

Tekintetbe kell továbbá venni, hogy a fotográfus sohasemlátta sem Reimersné asszonyt, sem az őt kísérő őrnagyot; nem isspiritisták társaságában jöttek, tehát nem sejthetett bennük spiritistá-kat. A nem spiritisták felvételein pedig soha sem jelent meg szellem-kép. Azonfelül Schöfft Béla fázott attól, hogy szellemfényképészhírébe keveredjék. Azért ő is, mi is titokban tartottuk a szellemfény-képezést, mert ismerve elleneink rosszakaratát, tudtuk, hogy ők eztminden áron gúny tárgyává tennék a sajtóban, amivel szemben véd-

42

telenek volnánk, mert védekezésünkre sajtóorgánumunk nincs, őkmeg nem engednének tért, hogy igazaink mellett síkra szállhassunk.

Az előkelőbb spiritisták, akiket a „Spiritisch-racionalistischeZeitschrift” cikke megingatott, e rendkívüli fénykép láttára újra meg-tértek. Hogy azonban teljesen meggyőződjenek a szellemfényképekvalódiságáról, azt követelték Schöfft Bélától, hogy ne vágja zsebreMeurer szerkesztő vádját, mintha ő tudatosan akart volna minketmegtéveszteni, hanem nyíltan szálljon síkra ellene, esetleg per útjánis és követelje, hogy mutassa be az állítólag utánzott szellemfényké-peket, s bizonyítsa be, hogy azok szintén ilyen szigorú ellenőrzésmellett jöttek létre, mint amilyennel a pesti fényképek állíttattak elő.E követelések sehogysem voltak méltányosaknak mondhatók, mertSchöfft Béla nem volt spiritista, emellett irtózott a szellemfényképe-zésnek nyilvánosságra hozatalától. Hogy is lehetett volna őt rábírni,hogy kiálljon a porondra és port verjen fel, amitől éppen annyira fá-zott? Hiszen mi magunk is rettegtünk akkortájt a nyilvánosságtól ésmindenképpen bujkáltunk előle!

*

VII. FICHER HANNI

43

A Fischer Hanni szellemfényképét (VII. kép) mint csattanót hagy-tam utolsónak — t. i. a Schöfft Bélánál létrejött képek közt utolsó-nak. Mert néhány külföldi szellemfényképet is bemutatok, amelyekúgy a beküldők szavahihetősége, mint a rendkívüli körülményektekintetében, melyek közt létrejöttek, szintén kényszerítő bizonyíté-kot szolgáltatnak.

1872. évi június végén egészen váratlanul azt az utasítástkaptam báró Vay Adelma író-médiumitása révén, „hogy vigyemFischer Hannit anyja kíséretében Schöfft Béla műtermébe, ahol kö-rünk vezető szellemei intézkedni fognak, hogy az őt megszálló szel-lem a fényképen megjelenjék. A felvétel ideje alatt adjam a kezébeazt a „Betrachtungsbuch”-ot, melyet én meg Johanna naponta imád-kozásunknál használunk. Három lépésnyi távolságban jobb oldalánálljon az anyja, baloldalán szintén ilyen távolságban pedig én álljak afelvétel alatt.”

Ez a rövid rendelet engem végtelenül lesújtott. Hogyan ci-peljem ezt a több mint másfél évtizede éjjel-nappal sikoltozó, őrjön-gő, káromkodó, szitkozódó, fenyegetően hadonászó leányt az utcára?És hogyan fog Hanni, akinek szája és keze egy másodpercig semmarad nyugodtan, a fényképező készülék előtt nyugodtan maradni?!Hiszen a szoba küszöbén át sem lehet őt vinni másként, mint csakerőszakkal. A vezetőinkhez vélt rendíthetetlen bizalmam ez esetbenbizony nagyon ingadozott. Felkerestem tehát Antalt — vajon mitszól ő ehhez. Antal szintén aggódva és fejcsóválva fogadta ezt a ren-deletet. Mindamellett nem mertük az Adelma révén érkezett szellemirendeletet felülbírálás céljából Antal médiumitása útján igazoltatni.Antal maga sem merészelte volna ezt megtenni. Abban egyeztünktehát meg, hogy újra írjak Adelmához, vajon bátran eleget tehetek-ea szellemi rendelkezésnek, s nem fog-e ebből valami kellemetlen,esetleg botrányos incidens keletkezni? De ezt a módot is elvetettük— hiszen ezzel vétkes, szégyenletes bizalmatlanságunkat áruljuk el!Minő gyerekség — mintha vezetőink mindezt nem látták volna úgy-is! Olyan helyzetben voltunk, mint mikor a szülők, vagy a tanítóklesben állva, s mosolyogva hallják vagy látják a gyermekek tépelődé-seit és töprengéseit. A szülők ilyenkor közbelépnek és segítenek. Atépelődés közepette Antal jobb keze ide-oda vetődött, mint mikor atelefon csilingel: valaki beszélni óhajt. Csakugyan: vezetőink egyikevolt. Antal papírt vett elő és írni kezdett. Miután vezető szellemünk

44

mindkettőnk fejét keményen megmosta kishitűségünkkel kapcsolatosingadozó bizalmunk miatt, engem névszerint aposztrofált: „Ingado-zás nélkül tedd meg, nem csak ez esetben, hanem mindig, amit urunkmeghagyásából meghagyunk. Ég felé irányzott szemmel, szíved,eltelve erős hittel, lelkedben sziklaszilárd bizalommal, sosem leszelhíján az úr hatalmas segedelmének. Tudd meg egyszer s mindenkor-ra: ha mi feladatot bízunk rád, akkor tudatában vagyunk egyszer-smind kötelességünknek, hogy az ennek útjában álló akadályokat elkell gördítenünk. Arra meg is van a hatalmunk. Nem magunkbanugyan, hanem az a hatalom, amelyet az úr parancsának kiviteléreadott. Esdekeld ki az Úr bocsánatát kishitűséged miatt és kérd meg,hogy erősítse gyenge hitedet, ahogy ezt valaha velünk tette.”

E magasztos szavak erőt és bátorságot öntöttek belém. Ésmennyire szégyenkeztem kishitűségem miatt, midőn harmadnapFischerékhez menve, alig ismertem rá Hannira, aki felöltözve ésmegfésülve, mosolyogva s kedélyesen parolázva fogadott, minthasoha semmi baja sem lett volna. Szülei pedig úsztak a boldogságbanazt hívén, hogy most Hannijuk már végképpen meggyógyult, mertkedélyeskedett, tréfálgatott, mint ahogy azt 15 évvel ezelőtt tette, skinézése, mosolygása, viselkedése teljesen hajdani kedves leányukraemlékeztette őket. Mi azonban a megszálló szellemmel, Petrussalfolytatott médiumi érintkezésből tudtuk, hogy Petrus még korántsemvolt érett arra, hogy Hannit végképpen elhagyhassa. A vezető szel-lemek Petrust csak időlegesen ad hoc távolították el Hannitól. HogyPetrus eltávolítása folytán Hanninál mindazok a jelenségek, melyekalapján a szakorvosok őt őrültnek minősítették és a tébolydába valóelhelyeztetésre szánták, megszűntek, és Hanni teljesen épelméjűneklátszott: megcáfolhatatlan bizonyítéka a rnegszálltsági teória igazsá-gának — az elmegyógyászat őrültségi teóriájának téves volta ellené-ben. Természetesen azon eseteket ki kell venni, melyeknél az agynakszervi kóros elváltozása áll fenn. Ezek mellett azonban nagy szám-mal vannak az elmegyógyító intézetekben oly bentlakók, akikneknem ott volna igazság szerint a helyük, akik úgynevezett üldözésimániában, különféle hallucinációkban, nagyzási mániában stb. szen-vednek, s kiknek erős beszélő médium, és mint asszisztens megbíz-ható látómédium lenne hivatott orvosa. Valaha majd ez is meglesz.

Hanni 15 év óta most lépte át először a ház küszöbét. Szépcsendesen lépkedett köztem és anyja közt az utcán, a kezébe adott

45

imádságos könyvet — mint Margit a „Faust” -ban mellére szorítva;azt a könyvet, amelyet káromló rivalgással szokott leköpni és dühö-sen eldobni magától! Mellékutcákon, vargabetűs utakon megérkez-tünk végre Schöfft Béla műtermébe. Déli 1 óra, égető meleg napvolt. Schöfft Béla segédje épp ebédre készült elmenni. Visszatartot-tam. Ebből megtudta, hogy szellemképet várunk. Mert t. olvasóimbizonyára emlékeznek arra, hogy rájöttünk, hogy csak az esetbenjelenik meg szellemalak, hogyha nem Schöfft Béla, hanem segédjeeszközli a felvételi, aki a kezét a fényképező kamerán tartja, míg alemez exponálva van.

A felvétel után nyomban követtem a sötétkamrába. Ahogy azelőhívó fürdőből kivette a lemezt, azonnal, bár még alig kivehetőenegy komplikált másik kép volt látható a Hanni képe mellett. Kértema képnek mielőbbi elkészítését, melyet — lázas nyugtalansággallévén eltelve — alig bírtam megvárni. A kép túlszárnyalta mindenvárakozásunkat és fényesen beigazolta úgy Franciskalátómédiumitásának, mint Johanna író médiumitásának megbízható-ságát. Petrus a legminuciózusabb részletekig úgy jelent meg, ahogyFranciska látta és leírta. Apró, szúró, ferdén álló szemeivel; sűrű,borzas, felfelé álló hajzata kétoldalt egy-egy szarvvá csaposodva,keze nincs — hanem négy patás lába, felső két lába hosszabb azalsóknál, háta görnyedt. — A térítő szeánszok alkalmával Petruskeservesen panaszkodott, mily kegyetlenül kínozzák, és fülénél fog-va hurcolják, mivel Johanna meghívására megjelenni vonakodott.Íme a kis gömbölyű arcú angyalka (aki a fluidáris törvények szerintcsakis adaequat sűrű fluidba burkolózva férkőzhetik az ily alantas,ellentétes szellem közelébe) Petrust füle cimpájánál fogva tartja.Mert mint mondám, az ellentétes, szellemek irtóznak a médiumokáltal való lerajzolástól, mint a földi gonosztevők a rendőri albumrészére való lefotografáltatástól. Tehát az ilyen ellentétes szellemeketszintén erőszakkal kell a fényképész apparátusa elé állítani. De vanmég a fényképen egy nevezetes jelenség, mely még most is, bár 30év alatt egészben sokat halványult a kép, tisztán kivehető, t. i. a kisangyalkának szétterjesztett két szárnya és az ujjára csavart fehér flu-id, -ott, ahol Petrus fülét érinti, hogy elszigetelje magát a Petrussalvaló közvetlen érintkezéstől — éppúgy, mint midőn az ember forróedényhez nyúl, ruhát csavar az ujjára.

46

Vezető szellemeink tehát beváltották ígéretüket, midőn minden aka-dályt elhárítottak s Petrus eltávolítása által lehetővé tették, hogyHannit kezes bárányként levétethessük. A gonosz, gyűlöletet és bosz-szút lihegő szellem által felbőszült és eltorzult arcú Hanni 24 óráranyájassá és mosolygóvá vált. A fényképlemez sem nem hízeleg, semnem hazudik. Ez esetben a fénykép tanúskodik Isten jósága és hatal-ma mellett, akinek kegyelme megengedte, hogy az emberek föléb-resztésére látható jel adassék

Szellemfénykép, mint szellemnyilatkozat illusztrációjaA Schöfft Béla műtermében létrejött szellemképek hírére hozzánksereglett spiritista vendégek közt volt Csehországból gróf H... chJános is, aki abban reménykedett, hogy egy év előtt elhalt és fájónmegsiratott feleségének szellemfényképét megkaphatja.

VIII. W…E. GRÓF

De remélte emellett azt is, hogy esetleg a felesége szellemét ábrázolófénykép bemutatása révén az udvari körök érdeklődését is sikerülendfelkeltenie, mert ő az udvarnál, mint a boldogult főherceg intim ba-

47

rátja, egyáltalában nem titkolta spiritista voltát. Dacára azonban agyakori felvételeknek, melyeket készíttetett, felesége szellemalakjátmég nem sikerűt megnyernie, mint ahogy egyikünknek sem teljesültaz az óhaja, Hogy elhalt kedveseinek szellemalakja jelenjék meg afényképen.Gróf H...ch magával hozta W..n Emil grófot is, aki ugyan nem voltspiritista, de komolyan érdeklődött a spiritizmus tüneményei iránt, smint kiválóan tudvágyó embert, minden új, még ki nem derített je-lenség vonzott. W. gróf nem tartozott azok közé, akik szórakozásukata versenytéren, vagy a kártyaasztalnál és a hajtóvadászat izgató örö-mében keresik, hanem könyvtárában és kastélyában berendezett la-boratóriumában végzett komoly búvárlatokat. A nálunk látottak nyo-mán otthon is folytatta tanulmányait, gyarapította már meglevő fény-képészeti apparátusait, hogy a szellemfényképezéssel minden kételytkizáró módon kísérletezhessék. És csakugyan hosszas kísérletezésután lemezén előbb fénysugár, majd felhős alakulás, s végre szellem-alak is jelent meg. Vég tclen örömmel küldte be hozzám az itt bemu-tatott (VIII. kép) szellemfényképet, amelyhez fölöslegesnek tartokközelebbi észrevételt fűzni. E szellemkép, amely gróf W. könyvtár-helyiségében, saját fényképészeti apparátusán, saját vegyészeti anya-gainak felhasználása mellett létesült — azt hiszem, lefegyverzi még amegátalkodott kétkedők érveit is.

A következő szellemfénykép által bizonyítékát kivánom be-mutatni olvasóimnak a szellem materializációjának is. Ez a John-King nevű szellem, aki a saját nyilatkozata szerint egy amerikai nép-törzsnek főnöke volt, Hágában, Hollandiában, a legmesszebbmenőóvintézkedések mellett gyakran jelent meg egyik előkelő társaságmagánülésein, ahol teljes világítás mellett, mindegyikük szemeláttáralassan-lassan alakult ki egy ködgomolyból, és éppen így szemükláttára tűnt is el és oszlott szét. Midőn teljesen kialakult, a jelenle-vők megtapogathatták és diskurálhattak vele, épp ugy, mintahogy ez Londonban a világhírű angol tudós, Williams Crookes,Kati-King nevű szellemével történt. S mint W. Crookes egy ilyenalkalommal magnéziumvilágitás mellett lefényképezte Kati-Kingalakját, J. A. Riko lakásában sikerült rávenni John-King szellemét is,hogy magnézium világítás mellett leendő levétele érdekében helytáll-jon a fényképező gép előtt. (IX. kép.) John-King szellemének le-fényképezése is több tudós jelenlétében intenzív magnézium vilá-

48

gítás mellett történt egy Williams nevű kiváló médium révén.Ezúttal — eltérőleg a szokásos materializációktól — a médium nemvolt elkülönítve egy kabinetben, hanem az összes jelenlevők szeme-láttára a médium és a szellem a szeánsz-teremben volt látható.

IX. JOHN KING SZELLEME WILLIAMS MÉDIUMMAL

Mindeddig hiába törtem magamat egy bizonyos szellem -fénykép után, amely képen Kaifás — a zsidók főpapja és Krisztusurunk elítélő bírájának — szelleme jelent meg, és hogy mégis szóváteszem, az azért történik, mivel ez a kép olyan sajátságos körülmé-nyek között létesült, melyek nyomós bizonyítékául szolgálnak a túl-világi provenieneiáknak, s remélem, hogy t. olvasóim tanuságtételemelfogadhatóságát a kép bemutatása nélkül sem fogják kétségbe von-ni. Az 1869. év vége vagy 1870. év eleje körül sok bajom volt egyhat-hét hónapos csecsemővel, aki minden kipuhatolható ok nélkülhangrés-görcs rohamokban szenvedett. Fiatal házaspárnak első szü-löttje lévén, megrémült s kétségbeesett szülei és rokonai mindenüvé,

49

ahol csak engem feltalálhatni véltek, kocsin siettek utánam. Borzasz-tó látni az ilyen hangrés-görcsös állapotot még a közönyös, idegenembernek is. A beteg kidülledt szemmel, elkékülten fulladozik, mint-hogy a levegő elzárt hangrésein át nem hatolhat be tüdejébe. A kisbeteg körül többnyire egy-két kollégát találtam, akiket — épp arrajárván — az utcáról hívtak fel. Mesterséges légzéssel s mindenneműélesztési kísérletekkel foglalatoskodtak a tetszhalottként fekvő gyer-mek körül. És csodálatos, valahányszor én a gyermekhez köze-ledtem, kinyitotta szemét, és az előbb néhány percenként ismétlődőroham teljesen megszűnt. Mindazonáltal senkinek, még magamnaksem tűnt fel ez a jelenség — arra magyarázván a dolgot, hogy éppakkor jöttem, midőn a rohamok amúgy is kimerültek. Néhány hétigkét-három napi időközben még ismétlődtek e rohamok, végre azon-ban teljesen elmaradtak, s ezt a gyermek hozzátartozóival együttmagam is a rohammentes időközökben beadott szereknek tulajdoní-tottam. A gyermek azután szépen gyarapodott és virgonc, elevenfiucskává fejlődött.

Mintegy másfél év múlva azonban megtörtént, hogy a fiújátszadozva hirtelen földhöz vágódott, s eszméletét veszítve merev-görcsbe esett, amelyből rövid percek múlva fölébredve fáradtnak,rosszkedvűnek látszott és alvásra kéredzett. E rohamok, melyek két-három naponként ismétlődtek, végtelen aggodalmat okoztak kétség-beesett szüleinek és rokonainak. Minthogy akkortájt Adelmagyógymédiumitása már magas fokot ért el és e réven betegeimnélcsodaszámba menő eredményeket értem el, — Adelmához fordul-tam, azaz szokásom szerint egyszerűen felírtam a gyermek nevét,tudván azt, hogy Adelma úgy sem ért a betegséghez, s bárminő le-gyen is az, ő mint a szellemek közvetítő eszköze ezekhez fog fordul-ni, akik aztán majd behatolnak a dolgok belső rejtekeibe. Adelma eztírta: „A. Horace” — ez a fiú neve — „görcsei fluidáris okból szár-maznak. Úgy a csecsemő-korabeli hangrés-görcsöket, mint jelenlegimerevgörcseit is Kaifás szellem sűrű elektrikus fluidjai váltják ki.Nem gonosz szándékból okozza Kaifás e jelenségeket, sőt nem istudja, hogy ő azoknak okozója. Kaifás ugyanis a földi életben fennál-lott vonatkozások révén vonzatik a gyermekhez, de villamos repulzivkisugárzásai folytán visszalöketik a gyermektől, amin maga is meg-ütközik, és nem érti, hogyan és miért van ez? A kisfiút harminc napigkell naponta delejezni, és Kaifás nem tudván többé közelébe férkőz-

50

hetni, a gyermek megszabadul görcseitől. Kaifás szellemalakja afényképen is meg fog jelenni.Amily nagy örömmel vettem a gyermek kilátásba helyezett meg-gyógyulását, másrészt annyira nem tudtam megérteni azt, hogymimódon fog megjelenhetni Kaifás a fénykép lemezén, hiszen mimár mintegy fél éve nem érintkeztünk Schöfft Bélával, s minthogymindegyikünknek birtokában már nagy csomó szellemfénykép volt,rokonaink megjelenése pedig a fényképen lehetetlen lévén, a mármeglevő képeket is megelégeltük. Azonban nem sokat tűnődtemrajta.

A kisfiú nagyanyját akkorában beavattam volt a spiritizmus-ba és ő hivővé is lett. Neki mutattam meg Adelma vezérszellemeinekrendeletét, hogy tudniillik a gyermeket meg kell delejeznem, ő megrávette leányát, a gyermek anyját, hogy erre engem felkérjen. Mint-hogy a gyermek mindannyiszor félt és sikoltozott, ha én kitárt karok-kal elébe álltam, tehát a déli 12-1 óra közti időt választottam a dele-jezésre, midőn tudniillik a gyermek aludt. Nem volt könnyű feladat,mert a forró augusztusi napokban, lakásomtól távol, s mindig a déliórákban kellett felkeresnem a gyermeket, s négy emeletet kapaszkod-nom, hogy őt alvás közben találjam. Az első delejezéstől fogva többénem volt rohama a gyermeknek, és szép, teljesen egészséges fiúváfejlődött, aki többe sohasem szenvedett görcsökben. Volt egy BalázsAdolf nevű testvérünk, aki beszterczebányai kir. bányakapitány volt.Nagytudományú, különösen a természettudományokat kultiváló,komoly férfiú. Midőn ez értesült a május hóban létesült szellemfény-képekről, kért magának több példányt belőlük, és égett a vágytól,hogy ő, aki mint műkedvelő gyakorolja a fényképezést, szintén jelenlehessen. Hivatalos teendői előbb nem engedvén meg neki a bánya-kapitányi kerületből való távozást, ősszel, szabadsága alkalmábólsietett fel a fővárosba, és a pályaudvarról egyenesen Schöfft Bélaműterméhez hajtatott. Sohasem látták egymást, s így Schöfft Bélanem is tudhatta spiritista voltát, ő pedig mint bárki más megrendelőkért felvételt. Balázs a felvétel után nyomban bement a sötét kamrá-ba és észrevévén, hogy a lemezen valamely kép megjelent, határo-zottan követelte, hogy a fényképész, — bármi legyen rajta, — ezt aképet készítse el. A képen ugyanis megjelent egy szakállas alak, bő,majdnem bokáig érő ráncos ruhában, mellén egy — úgy hiszem —négyszögletes táblával (Úrim és Tummim. 1. Mózes II. 28. rész),

51

melyen nagyitóüveggel felfedezhető, de tisztán ki nem vehető héberhetük valának. Az alak fején püspöksüveghez hasonló, magas fövegvolt, hosszú tunikáját pedig öv tartotta össze derekán. Midőn BalázsAdolf elhozta e képet hozzám és én megmutattam neki az Adelmaáltal írott levelet, melyben vezetőszellemei előre jelezték Kaifásnakmegjelenését a fényképen, Balázs örömében el volt ragadtatva. „Ekép által remélem az én két kétkedő fivéremet a spiritizmus igazsá-gaihoz téríthetni”; mondá Balázs. Néhány év múlva e szegény testvé-rünk kénytelen volt egyik lábát amputáltatni a Vöröskereszt kórház-ban. Ezután nem láthatván el többé tisztét nyugalomba ment és előbbfivéreivel, majd ezek halála után egyik fivére leányával visszavonul-tan élt. A 90-es évek vége körül vettem észre a Kaifás-féle kép elsik-kadását, s ugyanakkor értesülvén Balázs Adolfnak végelgyengültállapotáról is, ismételten feltettem magamban, hogy felkeresem őt éselkérem tőle Kaifás képének egy példányát. Mindig közbejött valamiakadály. Végre kocsin hajtattam át Budára, Balázs krisztinavárosilakására. Leszállván a kocsiról szemembe tűnt a kapura szegezettgyászjelentés, mely Balázs Adolfnak a budai halottasházból az napdélután leendő temetését hirdette. A lakás el volt zárva, mert csakegy unokaöccse élte őt túl. Mélyen megrendülve hagytam el a csen-des kis házat.

Szellemfényképezés médium nélkül.Mielőtt a szellemfényképezés aktáit lezárnám, meg akarom ínégismertetni k. olvasóimat a médium közbejötte nélkül való szellem-fényképezés lehetőségével is. Ennek előzményeit a következőkbenfogom vázolni.Midőn 1874 derekán az a felhívás jutott hozzánk vezetőink részéről,hogy a velünk közlött oktatásokat testvéreink okulására közrebocsás-suk, ez a reánk rótt feladat töprengő, szorongó érzést keltett bennünk.Hogyan fogjuk mi ezt nyélbe ütni? Járatlanok, tapasztalatlanok lévén— nem éreztük magunkban az ehhez való rátermettséget; hiányoztaka szükséges anyagi eszközök, s szó sincs róla, hogy akadna kiadó,aki a mi időszerűtlen, népszerűtlen vállalkozásunk rizikójába bele-menne. Az ismeretlenség homályában tengődve — nem ismer senki,mi sem ismerjük a spiritista köröket (német nyelvű spiritista lap mégakkortájt nem volt) — kihez fogjuk hát felhívásunkat, programunkatcímezni, mert egyletünk kevés számú tagjaira és szükkörű ismerőse-

52

ink támogatására szorítkozva sehogysem telik a kiállítási költségfedezése. Ilyen és hasonló gondok nehezedtek akkoriban lelkünkre,mert még nem edződtünk meg eléggé a bizalom-fejlesztés iskolájá-ban. Hiszen, máskülönben tudhattuk volna, hogy ha a mi bölcs, elő-relátó szellemi vezetőink feladatot rónak reánk, ők eleve számolnakis az ennek megoldásához szükséges s már meglévő, vagy előterem-tendő eszközökről.

E tépelődésünk közepette a segítség most is Vayéktól, első-sorban Adelmától érkezett meg. Adelma ugyanis az ő spiritista iro-dalmi termékei, de különösen szenzációszámba menő gyógyításairévén nagy hírnévre jutott a spiritista közönség köreiben. Sokan ke-resték fel őt a szélrózsa minden tájékáról személyesen vagy levélileg,részint a „Szellem, erő, anyagi című könyvből felmerült kérdésekreadandó felvilágosítást kérve tőle, részint meg azért, hogy önmagukvagy hozzátartozóik gyógyíthatatlannak vélt betegségi eseteibengyógyítást kérjenek Adelma írómédiumitása révén. A nap-nap utánbeérkező levelek halmazát csak férje és anyósa segítségével bírtaelintézni. Anyósának, Katalinnak, nyelvismerete, fennkölt lelke ésalapos műveltsége különösen alkalmas volt arra, hogy Adelmának eténykedésében kezére járhasson. Ez úton tehát Vayék nemcsak azEurópa nyugati államaiban, hanem az Óceánon túl lakó spiritistákkalis összeköttetésbe, tehát címeiknek bírtokába is jutottak. S Vayéknemcsak rendelkezésünkre bocsátották e címeket, hanem ők maguktovábbították hirdetésünket és melegen ajánlották vállalatunkat előfi-zetésre. Erre aztán oly nagy számban folytak be az előfizetések, sőtnémely helyről — az ügy iránti felbuzdulásból — a felülfizetések is,hogy vállalatunk már az első füzet kibocsátásakor biztosítva volt;emellett sok helyről kaptunk meleg üdvözlő, helyeslő és felbátorítónyilatkozatot is. Eképpen történhetett meg, hogy a „SzeIlembuvárokegylete” kilépve elzárkozottságából, ezentúl már számbamenő ténye-zőként jelent meg a külföldi spiritisták körei előtt. Az első füzet szét-küldése után a világnak majd minden részéről érkeztek levelekhozzám és Prochaszka Antalhoz, az egylet titkárához, akinekcime a füzetek boritéklapján volt látható. Délamerika Biloxi vá-rosából is érkezett egy levél Antal cimére.

Ebben az 1874. évi január 5-ről keltezett levélben egy KühneJózsef nevű pesti születésű, de még 1842-ben kivándorolt iparos adelragadtatásának lelkes szavakban kifejezést affölött, hogy ez a ma-

53

gasztos, isteni tan az ő szülővárosában is felütötte tanyáját, és amintlátja, életképes gyökeret vert. Az árkusos levél német nyelven voltugyan írva, de hellyel-közzel angol szavak is tarkították, ahogy ezbevándoroltaknál többnyire szokásos, némely kifejezést érthetőbbenvélvén angol szóval körülírni. Már tíz éve — mondja — hogy tanul-mányozza e magasztos tant, és végtelen öröm töltötte el lelkét, midőndr. Ditson G. L. newyorki orvos, barátja és elvtársa, elküldte neki a„Reflexionen” első füzetét. Nagy lelki megnyugvást merített abból ésa szellemtanban rejlő vigasz képezi elidegeníthetlen, legdrágábbkincsét, amelyet a világ összes kincséért el nem cserélne. Ameriká-ban — mondja továbbá — a spiritisták száma sok millióra rug, külö-nösen az északi és nyugati államokban. Szerinte a tannak e bámula-tos elterjedése onnan magyarázható meg, hogy ott szóval és írásbanmindenki szabadon nyilatkozhat, és vallhatja benső meggyőződését,s ebben az egyház vagy államhatalom senkit nem korlátoz. Azt kérdi,vajon lehetne-e Pesten amerikai papírpénzt beváltani, mivel különöskegynek tartaná, hogyha nemes ténykedésünk és céljaink támogatá-sához filléreiével ő is hozzájárulhatna.

Apja 1831-ben, anyja 1836-ban halt meg, de van neki két fi-vére és két nővére, akikről évtizedek óta semmi hírt nem kapott.Körülményesen leírja mindegyiknek nevét és polgári foglalkozásátés kéret engem, hogy járjak utána; megnevezi azoknak a személyek-nek a címét is, akiknél felőlük tudakozódhatom. Híven és kellő szor-galommal eljártam ez ügyben, s meg is találtam egy fiatalkori barát-ját, akit én is ismertem, és aki egész rokonságát jól ismerte, de aki akeresetteknek nyomát már évek óta elvesztette. Megírtam utánjárá-som nemleges eredményét, küldtem neki több rendbeli spiritistakönyvet, és néhány szellemfényképet, melyeket mi még 1871 -ben,itt Pesten kaptunk.

1874 jumus 20-án bankutalványt kaptunk Kühne Józseftől,melyei az akkori magas ázsió szerint 60 koronával váltottak be.Egyuttal mellékelt egy olyan szellemfényképet is, (X. kép) amilyenről angol nyelvű lapok értesítései nyomán volt ugyan tudomá-som, azonban látni még nem volt alkalmam, tudniillik a távolból, élőszemély, azaz médium jelenléte nélkül létrejött szellemfényképet.

Kühne József az általa beküldött képnek létrejöttét így írjale: Szülei után nem maradt arckép. Akkortájt még csak úgynevezettDaguerrotyp-képek voltak, Daguerre, a kép feltalálója után elnevez-

54

ve. Nagyon tökéletlenek és drágák voltak még e primitív képek,Kühneék meg szegények valának. Midőn Kühne évekkel azelőtt mégKaliforniában lakott, értesülvén a szellemfényképezés lehetőségéről,vágyódás támadt benne, vajha ő is megnyerhetné elhalt szüleinekképmását.

X. KÜHNE JÓZSEF SZÜLEINEK SZELLEME

Ez a vágy nőtt benne, míg végre teljesen hatalmába kerítette,s midőn arról értesült, hogy Mumler nevű bostoni fényképésznélszellemfényképek létesültek anélkül, hogy a hozzátartozóik szemé-lyesen jelen lettek volna a fényképezés aktusa alatt. Kühne írt Bos-tonba és tudakozódottt Mumlernél, vajon igaz-e az a hír, és ha igen,vajon lehetne-e ő is olyan szerencsés, hogy szülei szellemképmását atávolból megkaphassa, illetőleg hogy ne kelljen neki ezért Bostonbautaznia. Mumler azt irta, hogy ez már több alkalommal sikerültugyan, de másrészt néha kudarccal is járt a kísérlet — jót nem állhata sikerért, azonban megkísérelheti. Küldjön valami olyan tárgyat,

55

ami az övé, esetleg saját fényképét3*), s állapítsa meg azt az időjelzé-si különbözetet, mely Biloxi és Boston közt van. Aztán a kitűzöttidőben ájtatosan magába szállva kérje Kühne Istentől azt a kegyel-met, hogy engedje meg szülei szellemének megjelenését, hogy afénykép lemezén alakjukat meg lehessen rögzíteni. Ezt Kühne meg istette. Saját szavait citálom: „S íme látja, midőn én itt ülök szobám-ban a pamlagon, lelkemben Istenhez emelkedetten, 1000 mértföldnyitávolban boldogult szüleim arcképe létesül Bostonban „ fényképészműhelyében — megkapó felismerhetőségben; különösen a jóságosédes anyám arca, alakja s még a főkötője is oly hű, mintha előttemállana úgy, ahogy gyermekkoromban láttam őt. Ime láthatja, hogynincs lehetetlenség — Isten hatalmas és jóságos!”

*A „Reflexionen aus der Geisterwelt” c. füzeteknek a külföldispiritista körökben való elterjedésével kapcsolatban e körökvezérférfiaival való levélbeli összeköttetésünk is mind nagyobb mér-veket öltött. Majd az osztrák tartományokból, Németországból,Svájcból, sőt Oroszországból is többen személyesen kerestek felbennünket attól a vágytól ösztönöztetve, hogy médiumaink szereplé-sét szeánszainkban közvetlen közelből megismerhessék, illetőleghallgathassák. Az itt látottak és hallottak uzután egyeseket annyiramegragadtak, hogy olyik a néhány napra szabott itt tartózkodásáthetekre is meghosszabbította.A hazatértek meg körükben dicshimnuszokat zengtek a pesti szel-lembúvárok egyletében tapasztalt dolgok felől, testvéreiket hasonlóbuzgóságra és komolyságra ösztönözvén, körünk rendes házszabá-lyait pedig követendő zsinórmértékül ajánlották tagjaiknak. A kül-föld minden tájékáról sereglettek spiritisták hozzánk, és sokszor vitáskérdéseik eldöntését egyletünk, illetőleg szellemi vezetőink verdikt-jére bizták. E soha nem álmodott, és még minket is megdöbbentetteredmény érdeme azonban kizárólag a mi magasfoku vezetőink mód-feletti szeretetéből folyó áldozatkészségét illeti, amellyel szakadatla-nul oktattak, irányítottak és vezettek bennünket — végtelen türe-lemmel, elnézéssel és gyengédséggel viseltetvén hibáinkkal és gyar-lóságainkkal szemben. A mi csekélyke érdemünk pedig — ha

3 *) A X. képnél a kis asztalkán látható az a fénykép, melyet a bostoni fényképészKühne Józseftől kért, és amely erős nagyítóüveggel kivehető

56

ugyan ezt érdemül lehet betudni — csak az volt, hogy áhítatostisztelettel és gyermeki szeretettel ismertük fel bennük ama fel-tétlen, ellentmondást nem tűrő autoritást, amellyel ők urunk ésMesterünk által a mi vezetésünkre rendeltettek ki. Nincs az agyengéd, odaadással és bizalommal szerető, szüleinek óhajait leső ésrajtuk csüggő gyermek, aki nagyobb gyermeki alázattal és engedel-mességgel viseltetnék irántuk, mint ahogy mi viseltettünk magasszellemi vezetőink iránt. S ebben rejlik működésűnk eddig elérteredményeinek egyedüli titka. Igen, eredményeink. Mert senki semillethet szerénytelenség vádjával, hogyha — eltekintve több kisebbbrossúrától — 10 kötet kiadványunkra, mint olyan meg-becsülhetetlen eredményre hivatkozom, amelyről külföldi spi-ritisták úgy nyilatkoztak, hogy „nyilván látható, miszerint Buda-pest lesz majdan az Új-Jeruzsálem, amelyből a világosság a föld-re áradni fog.”

S azért nem bírom eléggé nyomatékosan hangoztatni és oda-kiáltani minden spiritista körnek: tegyetek hasonlóan! Kérjetek azIstentől mindenekelőtt tiszta, megbízható, nagy látókörű, és erőteljesszellemi vezérletet. És ha minden kétséget kizáróan meggyőződtetekaffelől, hogy azok, akik mint Istentől kirendelt vezéreitek jelentkez-nek, csakugyan fel vannak ruházva ilyen attribútumokkal és megbíz-hatóságuknak is kétségtelen jeleit adták, — akkor, de csak akkorfogadjátok teljes odaadással és kövessétek őket határtalan bizalom-mal és engedelmességgel. Tegyétek magatokat érdemesekké bizal-mukra, amelyet ők belétek helyeznek, s adjátok tanújelét annak, hogyaz önnemesítés, szellemesítés önmagatokon végzendő munkájábankészségesen követő, fogékony tanítványaik akartok lenni. Ők, akikmenten minden önzéstől, hálára nem reflektálnak, s megelégesznekazzal, ha a haladás végtelen lajtorjáján egy magasabb fokra valójutástokban segédkezhetnek nektek és az Atyának bemutathatják areájuk rótt szeretetbeli feladatoknak sikeres megoldását. Azok a kö-rök pedig, amelyeknek tagjai önerejükből, s csupán emberi ésszelvélik a szellemekkel való érintkezést létesíthetni, és ebben szükség-képpen siralmas kudarcot vallanak vagy pláne érzékeny kárukat lát-ják, — okuljanak a mondottakból, ismerjék fel, miben rejlik céljukmeghiúsulásának oka, és térjenek a kijelölt útra, hogyha t. i. a gya-korlati spiritizmussal való foglalkozást komolyan veszik. Sajnos

57

sokan nem veszik komolyan a dolgot. Felveszem most már újból amegszakadt fonalat.

A külföld spiritistái részéről beérkezett levelek közt különö-sen érdekesek voltak egy Liebing H. nevü berlini gépészmérnöklevelei, melyeket mindig nagy élvezettel olvastam. Kiválóan művelt,a természettudományok minden ágában járatos ember volt ez a test-vérünk, aki dacára nagy elfoglaltságának — egy állami nagy gépgyárélén működött, mint igazgató — nagy szorgalommal kutatta a gya-korlati spiritizmus tüneményeit. A híres elektrikussal, aki az AngliátAmerikával összekötő első kábelt rakta a tenger fenekére, az angolRoyal Society tagjával, Varley C. F.-el barátságos viszonyban lévén,gyakran utazott Londonba, ahol barátja révén a legelőkelőbb angoltudósokkal, mint Alfréd Russel Walace, Crookes stb.-vel került ösz-szeköttetésbe, kik a spiritisztikai jelenségeket tudományos módszerszerint tanulmányozták. Liebing sokat látott és tapasztalt e téren, sterjedelmes és alapos leírásaiból én is sokat tanultam.

Résztvett a William Crookes-féle oly nagy szenzációjú KatiKing-féle szellem fényképek létrehozatalánál is. A Schöfft Béla mű-termében 1871-ben létrejött szellemfényképek majdnem mindegyi-kéből megrendelt egy-egy példányt, és különösen bámulatba ejtettékőt a világtalan Franciska látómédium, valamint a Dréher kis leánynakképe, amelyen kiskorukban elhalt 5 testvérkéjének szellemalakjailáthatók; továbbá a Fischer Hannit megszálló szellemnek, megReimersnének a képe, amelyen a száguldó lovak fluidjai befödik azölében levő csecsemő arcát és testének egy részét. Sok érdekes ta-pasztalatot írt le saját kísérleteiről a szellemfényképezés terén.Adelma ténykedéséről szinte rajongással emlékezett meg, és áhíto-zott az alkalomra, hogy személyesen megismerkedhessék vele.

Liebing tanulmányúton gyakran megfordult Amerikában ismegszerzendő a gépészeti javításokat, vagy új találmányokat; többekközött 1873. évi szeptember végén szintén odaindult. Október köze-pén Bostonba érkezve felkereste Mumler fényképészt, régi ismerő-sét, akinél felvételt készíttetett. Mennyire megdöbbent azonban, mi-dőn a képen legidősebb, 19 éves fiának nyilván felismerhető éterikusszellemképe jelent meg az ő háta mögött, átkarolván őt két karjávalés mellén egy virágos horgonyt (vasmacskát) tartva két kezének ujjaiközt. Liebing azt hitte, hogy egy még előtte ismeretlen tüneménnyeláll szemben és hogy a fia otthon Berlinből — esetleg álmában —

58

asztráltestét vagy kettős-énjét (Doppelganger) bocsátotta ki magából.Az otthon hagyott duzzadó egészségű, s erőteljes fiú esetleges halálá-ra nem is gondolt. Másnap egy hírneves bostoni úgynevezett teszt-médiumot (ejtsd teszt, annyi, mint meggyőző bizonyítékot szolgálta-tó médium) keresett fel, ahol fia a médium transzállapotában újbólmegjelenvén, így szólt: „igenis édes atyám, én már átköltöztem aszellemvilágba”, s körülményesen leírta, hogy jóbarátjának fegyvereelsült, és őt halálosan megsebezte. Megkérte, hogy ne vonják felelős-ségre az úgyis megtört barátot, aki teljesen ártatlan e balesetben;„ennek így kellett lennie” mondá. Néhány nap múlva csakugyanmegjött családja levele Bostonba, amelyben körülményesen le voltírva minden mozzanata ama végzetes kimenetelű vadászatnak, telje-sen egybevágóan a médiumi úton nyert szellemi nyilatkozattal. „Mígén mit sem sejtve az Óceánon úsztam, otthon az én kedves fiam egyszerencsétlen vadászaton elvérzett” írja Liebing.

Ehhez nem kell kommentár. Csak azt akarom még meg-jegyezni, hogy midőn Liebing 1877. februárjában elküldte az eredetiszellemfényképet, azon, bár éterikus leheletszerűségben még tisztánkivehetők voltak a szellem arcvonásai — hiszen az atyja is nyombanfelismerte — és közülünk is többen látták. Idővel azonban lassan-lassan elhalványodott a szellemalak és midőn most mintegy 10 évmúlva elővettem a fényképet, megdöbbenve látom, hogy az egész fejés törzs teljesen elenyészett. Azonban mégsem akartam megfosztanit. olvasóimat e fénykép (XI. kép) bemutatásától, mert a virágos vas-macska, mely az örömteljes viszontlátás reményét szimbolizálja, ésaz azt tartó kezek, kapcsolatban a lejátszódott eseménnyel, eléggéillusztrálják a túlvilág létezésének elvitázhatatlan igazságát.

Hogyan jönnek létre a tisztább szellemek fényképei?Bátorkodom t. olvasóimat arra kérni, szíveskedjenek ennek a fejezet-nek azt a részét újra elolvasni, amelyben leírom, mily penibilis ellen-őrzés mellett jött létre a világtalan Franciska látómédium alakja mel-lett a Magdolnát ábrázoló szellemfénykép. A Magdolna azonosságá-ra nézve bennem támadt kételyeimet ott a következő érvekkel kom-mentáltam:„Koncedálva egy magas szellem megjelenésének lehetőségét, olyan-nak is, mint Mária Magdolna, az a jogos kérdés merül fel, vajonmegfelel-e egy ilyen magas szellem méltóságának, fokozatának, tág

59

és messzire ható feladata komolyságának, hogy ilyen kicsinyes,anyagias szerepre vállalkozzék, mint amilyen ránézve a szellemfény-képezés, amire sok millió rátermett, alsórendű szellem van, kik foko-zatuknál fogva alkalmasabbak arra a feladatra anélkül, hogy kényte-lenek lennének a fennálló törvényt egy másik törvénynek alárendel-ni.

XI. LIEBING H.

Ez a kérdés, mondjuk kétség, akkoriban — t. i. 1872-ben —nem villant fel agyamban. Minden mozzanatot, melynek közepette eza szellemkép létrejött, összegezve és mérlegelve, nincs kétség afelől,hogy a lemezen megjelent kép ugyanaz, mint amilyet Franciska szel-lemi szemével látott. A szigorú ellenőrzés és annak teljes lehetetlen-sége, hogy a fotográfusnak sejtelme lehetett volna arról, hogy milyenképet fog Franciska látni, kizár minden gyanút arra nézve, hogy em-ber, legyen ez bármily ügyes és körmönfont, az adott körülményekközött képes lehessen Magdolna képét a lemezre csempészni, mond-

60

hatnók odavarázsolni. Ahogy tehát akkoriban mindannyian meges-küdtünk volna a képnek szellemvilági provenienciájára, úgy most istűzbe tenném magam is a kezemet érette. Hiszen épp ez a kép azokközé a képek közé tartozik, melyek mindnyájunkat leginkább győz-tek meg a szellemképek valódiságáról, illetőleg Schöfft Béla fotográ-fus becsületességéről. De nem is az embert, azaz Schöfftöt illeti maikétségem. Tehát a szellemeket? Azokat sem. Abban kételkedem t. i.hogy tekintve azt a hiányos ismeretet, mellyel akkoriban a szellemvi-lág törvényeiről és tüneményeiről bírtunk, a szellemképeket illetőmagyarázatunk helyes lett volna.Hiszen a bővült tapasztalat és a szellemvilág törvényeinek tisztultabbmegismerése nyomán leszürődött fogalomalakitás és ítélkezés sok-szor kényszerit minket, embereket, szakítani a hajdan nagyra tartottés hiven őrzött igazságokkal, amelyek értékükben ugyan később semdevalválódtak, de azért tisztultabb világításban mégis másként tűn-nek fel előttünk. Az erre vonatkozó fejtegetésemet a következő feje-zetre hagyom.”

Íme, beváltom ígéretemet. De mielőtt hozzáfognék, legyenszabad két közbeeső incidenst felhoznom, melyek ugyan magukbanvéve sincsenek híján minden pszichológiai értéknek, de amellettbizonyságul is szolgálnak körünk láthatatlan vezérletének már annyi-szor hangoztatott, azonban soha eléggé ki nem emelhető éber gon-doskodásáról, bölcsességéről, melynél fogva kellő pillanatban közbe-lépnek, intézkednek, segítenek, sőt az arra való alkalmakat is előte-remtik.

Midőn én a fent jelzett kételyeimet tárgyaló Magdolna képazonosságát illető részt koncipiáltam, bensőmben meg voltam ugyangyőződve, hogy helyes csapáson mozgok, midőn merő lehetetlen-ségnek tartom, hogy Franciska valóságban láthatta Magdolnát magakörül lebegni, eszerint a fényképen megjelent alak sem lehet a Mag-dolnáé. Mindazonáltal kínzó töprengések merültek fel lelkemben:vajon fog-e nekem sikerülni a rendelkezésemre álló érvek által mind-azokat meggyőzni, akik ellenkező nézeten vannak? S vajon érett-emár ez a kérdés arra, hogy ezt felvessem, s nem lenne-e jobb ezt mégmost nem firtatni? S végre, vajon az én feladatom keretébe vág-eennek a megoldása is?

A már feledésbe ment, réges régi kétkedéseim kínzó karmaiújra belekaptak tépelődő lelkembe. Ej, quieta non movere! Félre-

61

dobtam a fogalmazványt. Ekkor egészen váratlanul betoppan hozzámlegrégibb tagjaink egyike, akiről tudom, hogy tekintélyes számúszellemfénykép-gyűjteménnyel bír. Faggattam affelől a szellemfény-kép felől, melyen Kaifás szelleme jelent meg, és amelynek keresésé-ben törtem magamat, s amely, mint már említettem, nem csupánrendkívüli körülmények közt jött létre, hanem egyszersmind nyomósbizonyítékul is szolgált a túlvilági provenienciákra nézve. „Ez a képnincs meg nálam”, monda, „hanem szolgálhatok ennél érdekesebbképpel: Krisztus és János apostol képével”. Meghökkenve ugrottamfel ülőhelyemről: „Ilyen kép nem létezik, legalább a Schöfft Bélaműterméből kikerült képek között nincs.” Jó öreg testvérem nálam-nál kevésbé temperamentumos ember lévén, biztos tudásának érzeté-ben szelíd mosolygással felelt: „Ha kívánod, hát elhozom.” „Sőtnagyon is kérlek” — mondám — este lévén az idő — „de akkor márreggel hozd el.”

Másnap reggel csakugyan elhozta a képet. Igaza volt jó test-véremnek. Meghökkenve és szégyenkezve éreztem, hogy én is any-nyira naiv voltam akkoriban elfogadni ezt a képet, mint a Megváltó-nak valóságos mását. A médium arcvonásai egyszerre felidéztékmemóriámban azt a képet, amely 30 év óla teljesen kiment az emlé-kezetemből. Ez a kép azt a jelenetet ábrázolja, midőn János apostolráborul a Megváltó mellére, és hasonló azon közönséges olajnyoma-tú termékekhez, minőket a képesboltok kirakataiban láthatni, csak-hogy szinténfluiddal környezve, olyan fluiddal, aminőt a fotográfu-sok hiába igyekeztek utánozni. Látva a képet és hallván spiritistatestvérem nyilatkozatát, hogy ő meg mások is hiszik, hogy ez Krisz-tus és János apostol alakját ábrázolja: mintegy lángbetűkben tűnt fellelkem előtt a kategorikus parancs, hogy e Krisztust profanáló fél-szeg felfogás ellen síkra kell szállnom, és eloszlatnom azt a sűrűhomályt, mely még némely elmét fogva tart, mintha a Megváltó ma-gasztos személye, vagy akár csak magasabb szellemek is megjelen-hetnének a fényképlemezen. Akkor tisztán megértettem, hogy igenis,időszerű ezt a kérdést felvetni, illetőleg tisztázni, és hogy e feladatmegoldása az én rendeltetésem keretébe tartozik. Tisztán állt mármost lelkem előtt a helyzet, és a kételkedés legparányibb felhőcskéjeis egyszerre szétfoszlott.

Hogy miért nem adtam egyúttal az indokolást is, midőn fel-merült kételyeimmel előhozakodtam, s miért halasztottam azt későb-

62

bi alkalomra? Mivel nem volt elég bátorságom és önbizalmam, hogycsupán érveléseimre támaszkodva, döntő ítéletei mondjak ily sarkala-tos elvi kérdésben és esetleg téves tantételt propagáljak. Mivel ezzela kérdéssel szoros nexusban állt egy másik kérdés is, mely elválaszt-hatatlan amattól, t. i. mit tartsunk a médiumok látományairól általá-ban, különösen pedig olyan látományokról, melyekben magas szel-lemek, sőt Krisztus urunk sugárzó fényben, a magas fokozatuk min-den attribútumával jelennek meg?Ilyeneket többek között egy kilenc éves fiu, Dániel fivéremnek fiahónapokon át, majd minden harmadnap rendszeresen látott, és álta-luk oktatást, intézkedéseket és rendeleteket kapott, és felébredésekorprecíze leírta. S miután e látományokban a szereplő szellemnek adpersonam való megjelenését teljesen elfogadtam, felfogásom pedigtapasztalataim és tanulmányaim nyomán azóta tetemesen megválto-zott: annál inkább kötelezve éreztem magamat arra, hogy magasvezetőink arbitriumát e fontos kérdésben kikérjem, minthogy öcsémlátományait e helyen közölni akarom, hogy esetleg ferde felfogásúvilágításban ne hozzam vagy kommentáljam azokat.E célra tehát egy szűk- és zártkörű szeánszot szándékoztam ad hocegybehívni, hogy médiumi úton eziránt útbaigazítást nyerjek vezetőszellemeinktől. Csakhogy József médium épp úgy, mint a gyorsírók,hivatalos elfoglaltságuknál fogva nem oly könnyen kaphatók hétköz-napokon. Azért tehát elhalasztódott tervem kivitele. Nincsen tehát akörnek más médiuma? Kérdi bizonyára egynémely olvasó. Szó sincsróla, hogy ne volna, sőt hála Istennek, egész gárdája van a többé-kevésbé kiképzett beszélő médiumoknak. De mi azért korántsemnyugszunk meg akármilyen médium által közvetített közleménybenés teljes garanciát az illetékes és tiszta forrásra csakis az a közleménynyújt, mely József vezető médiumunk, mint a vezérletnek kiszemeltközvetítő eszköze által jut el hozzánk. József médiumi mechanizmu-sának kulcsát vezetőink őrzik, és idegen szellem csak akkornyilatkozhatik általa, hogyha vezetőink engedelmével, vagy éppenintenciójával, és e kulcs felhasználásával kapcsolódhatik vele.

A többi médiumok által hozzánk juttatott manifesztációkatahhoz képest, ahogy eszünknek, logikánknak megfelelnek, vagy megnem felelnek, elfogadjuk vagy elvetjük, és nem esik épp kijavithatlankárunk benne, hogyha megítélésünkben esetleg tévedtünk, mertolyan esetben közbelépnek vezetőink és ráirányítanak bennünket a

63

helyes útra. Hogyha pedig vezetőinkhez kétes esetekben valamelykérdéssel fordulunk, nem illik, hogy döntésüket vita tárgyává tegyük,nemcsak mivel nincs náluknál magasabb fóruma az apellálásnak,hanem azért sem, mivel több mint három évtizedes működésünk alattmég egyetlen egyszer sem csalódtunk bölcsességükben és végtelenszeretetükben. De azért ők nem kívánják, hogy nyilatkozataikat va-kon elfogadjuk, nem valami „sic volo, sic jubeo”, vagy „Romalocuta”-féle feltétlen hódolatot parancsoló edictum módjára szólnak,hanem megmagyarázzák, motiválják és emberi felfogásunkhoz mér-ve, amennyire képesek vagyunk fogalmat alkotni magunknak róla,logikailag felfoghatóvá tenni törekszenek. Hiszen körünk alakulásaalkalmával ők terjesztettek elénk programot, melyben azokat a felté-teleket precizírozták, melyek elfogadása esetére hajlandóknak nyilat-koztak körünk vezetését elvállalni. Abban a „vezetőink szózata”című manifesztációban többek közt azt hangoztatják: „Három pontlebegjen szemeitek előtt: kutatás, megfontolás, bizonyítás. Kutassa-tok és vizsgáljatok szigorúan minden tüneményt. Más alkalommalmeg azt mondták: „A csoport, melyet mi vezetni akarunk, ne legyenvakhitű, hanem élesen figyelő és helyesen következtetni képes cso-port; tehát nem marionetták csoportja.”

És vezetőink, mint számos esetben, most is megszerezték azalkalmat a hozzájuk való közelítésre. November vége felé báró VayAdelma küldött egy hozzáérkezett levelet, melyben egy előkelőhölgy boldogsággal telt szívvel írja le egy berlini exlusiv privát mate-rializációs körben átélt élményeit, mely körbe kivételes kedvezmé-nyül bebocsátást nyert. E körben ugyanis a jelenlevők láttára megje-lent a Megváltó fényes, ragyogó alakja, végtelen szeretetet sugárzóarccal, tapinthatóan téve kezét áldólag az író nő fejére és fenségesalakja mindenki láttára oszlott szét. — Ennyi józan, művelt emberről,kik ugyanazt egyidejűleg látták, nem lehet feltenni, hogy mindannyi-an hallucináltak volna. A materializáció tünete millió meg millióember által minden kétséget kizáróan lévén bebizonyítva, nem zár-kózhattam el az elől a gondolat elől, hogy itt is hasonló tünet állottelő. Hanem, vajon a Megváltó materializált fényes alakjában való-ságban az úr személyes közvetlen megjelenését kelljen-e elfogadnom— megvallom, hogy ennek valószínűsége felől alapos kétely támadtbennem. Sőt eleve határozottan visszautasítottam volna, hogyha azevangéliumban nem találnánk erre vonatkozó precedenst, midőn az

64

úr sírba tétele után tanítványai körében megjelent. Elég fontosnaktaláltam tehát a dolgot, hogy a legközelebbi vasárnapi szeánszunk-ban, olyanon tudniillik, amelyben éppen József médium fungál, ekérdést vezetőink döntésére előterjesszem, egyben azt a kérdést is,amely engem a szellemfényképekre vonatkozólag foglalkoztat. Smiután a november 30.-i szeánszunk alkalmával azt a komoly, har-monikus hangulatot véltem észlelni a gyülekezeten, mely tudvalevő-leg elodázhatlan fluidáris feltétele magasabb szellem megnyilatkoz-hatásának, mindkét kérdésre való kérésemet felhoztam, ahogy a mé-dium a spontán transz állapotába átment — spontán, azaz mindenmagnetizálás nélkül. A kérdésünket illető választ, melyet egy-kétperc múlva a médium közvetítése révén megkaptunk, egész terje-delmében itt közlöm:„A földi élet hideg. Hideg, mert a földön élő teremtmények lényiségeszintén hideg és zárkózott. Az emberek a láthatóban élnek és pozitívdolgokat akarnak; a pozitívot vagy látható és tapintható formában,vagy szellemileg logikusan érthető és felfogható módon. Az emberekcsak azt értik, amit látnak, s csak azt látják, amit felfognak. A pozitívlátókörön túl az emberi teremtmény nem lendülhet; a röghöz vankötve, az őt környező törvények tömkelegében keres-kutat, s megakarja találni azt, amit szellemi értéke szerint igazságnak, megdönt-hetetlen igazságnak állíthatna oda. Igaz, hogy az emberek mindentfizikális törvények szerint magyaráznak, s éppúgy igaz, hogy az álta-luk megmagyarázott dolog, amennyiben meglevő fizikális törvénye-ken nyugszik, megdönthetlenül igaz; ámde csak addig, míg e tör-vények ismerete nem bővült, nem gazdagodott, s az újonnan hozzá-jött törvények a régieket ki nem egészítik, vagy meg nem döntik. Éshogy mennyire igaz, hogy a meglevővel nincs minden kimerítve, amiemberi fogalmak szerint reálisnak mondható. Hogy mennyire igaz,hogy ezen túl sok, végtelenül sok van, ami (hogy a ti nyelvetekenbeszéljek) egyedül igaz és való. Ennek bizonyságául szolgál az, hogyaz ember nem éri be azzal, amit érzékei számára érthetővé és meg-magyarázhatóvá tesznek, nem éri be azzal, ami lépésről lépésre leszláthatóvá és érezhetővé szemei és érzékei előtt. Hanem mindig másrégiók felé törekszik, olyan régiók felé, ahol nincs fogható, hallhatóvagy látható, ellenkezőleg, olyan faktorokra kell bíznia magát, me-lyeket nyelvében érzésnek, sejtelemnek, képzeletnek, egyszóval szel-lemi természetűnek nevez.

65

Tény az, hogy az ember e régiók felé hajlik, hogy ott keresújat és természetes, hogy ott egyedül tapasztalataira nem támasz-kodhatik. Ebben az új, felfedezendő dologban valami megváltóratörekszik, s azt keresi. Tény az, hogy ez a vágy sohasem hagyjanyugton, nem engedi meg a ragaszkodást ahhoz a körhöz, amelybenmozog, hanem határozatlan, érthetetlen és megmagyarázhatatlanvágyakkal és törekvésekkel vonzatik ama régiók felé, amelyekről azthiszi, — noha öntudatlanul és anélkül, hogy ezt bizonyítani tudná, —hogy ott él igazán szellemi értelemben, úgy, ahogy itt a földön testimódon él. De hogy akarhatjátok emberek, hogy ez nektek érthető ésfelfogható módon megmagyaráztassék?!

A teremtésben minden törvényeken alapszik; minden lépés,sőt minden gondolat, mely tőletek ered, minden, amit tudatosan vagyöntudatlanul tesztek, minden a létező törvényeken alapszik. E törvé-nyeknek megvan a magyarázata, s e magyarázat az embernek annyiraérthető, amennyire szelleme terjed, s amennyiben megvannak erre afeltételek az életében. Ti a földre, a materiális tevékenységekre, s aföldhöz kötött gondolkozásra, érzésre és cselekvésre vonatkozólagismeritek a törvényeket. Minden, ami a földdel kapcsolatos és táplá-lékát a meglevő törvényből kapja, érthetően, világosan és felfogható-an magyarázható meg előttetek. Ezeket a törvényeket már ismeritek,s amennyiben még nem ismernétek, a tapasztalás útján meg fogjátokismerni. Egy része ezeknek szellemi látás által kerül öntudatotokba,egy további rész szellemi úton fog megmagyaráztatni. De ami túl vana földön, az minden magyarázat alól kivonja magát. Ami más régi-ókban az élet, tett, törekvés és cselekvés feltételét képezi, olyan tör-vényeken alapszik, amiknek ismerete nektek nem érthető. Hiábakeresitek a magyarázatot, — nem találhatjátok meg, legfeljebb hipo-tézisekkel érhetitek be. A magyarázatot pedig abból az okból nemtalálhatjátok meg, mert nyelvetek nem bír azokkal a szavakkal, me-lyek a megfelelő fogalmakat kifejezhetnék. Hiába próbálkoznátoktehát, hogy ezt vagy azt a jelenséget megmagyarázzátok, és érthetővétegyétek. De feltéve, hogy e magyarázat elfogadhatónak látszanék,még akkor sem feltétlenül igaz. Mert vannak törvények, melyeketnem lehet megmagyarázni, hanem amiket érezni, átélni, kipróbálnikell, amelyek a szellem öntudatában akkor ébrednek fel, amikor atörvény szabta feltételekbe belelép, és azok között él. E törvények-

66

nek emberi értelemben való magyarázata nem lehetséges, ezeket,ismétlem, át kell érezni, meg kell látni.

Ti azt kérdeztétek: igaz-e, vagy igaz lehet-e, hogy a mi urunkés Megváltónk a valóságban megjelent egy körben, s hogy megjelen-hetik-e egyáltalában látható és észrevehető módon? E kérdésben nemtudtatok egymás között megegyezni. Voltak közöttetek, akik aztállították: a Megváltó sokkal magasabb, semhogy emberi fluidokbaöltözködhessék vagy öltözködni akarjon, - míg mások nem éppenlogika nélküli álláspontból ennek lehetősége mellett azzal érveltek,hogy a Megváltó a keresztre feszítés és sírba tétel után az apostolok-nak emberi ruhában, emberi tormában láthatóvá lőn.

Tegyünk különbséget. Az Isten fia egykor elvállalt egy fel-adatot szeretetből és áldozatkészségből az emberek iránt, akik eltéve-lyedtek és letértek az igaz útról. E küldetés kezdetekor magába gyűj-tötte és magával hozta mindazt, amire a feladat teljesítésénél szüksé-ge volt. A feladat emberi részének teljesítéséhez szükséges kellékekmegvoltak, azokat nem kellett magával hoznia, ezeket megtalálta aföldön. Ellenben magával hozta azoknak a törvényeknek az ismere-tét, melyek a földön ismeretlenek voltak, melyek magasabb régióba,magasabb megismerésbe tartoznak, de melyek szükségesek voltakarra, hogy feladatát teljesen és egészen, a legkisebb részletekig telje-síthesse. Hogy miképpen teljesítette, azt tudjátok. Azaz nem, azt tinem tudjátok. Azt mi tudjuk. Mert ennek felismeréséhez, sőt a lát-hatólag megtörténteknek megértéséhez is — amennyiben ez Meg-váltótok missziójára vonatkozik — mondom: e működés meg-értéséhez is magasabb megismerés kell, ami nálatok, embereknél,hiányzik. Ti nem is vagytok képesek Krisztus missziójának je-lentőségét, horderejét felfogni. Ő feladatát teljesítette, küldetésétbefejezte, s ezzel az ő látható és felfogható emberi tevékenységénekfejezete le is van zárva. Ámde Krisztus a föld ura. Ő vezeti ezt az égitestet, Ő őrködik felette, eltölti szeretetével, fenntartja bölcsességé-vel; tekintete mindenkor, szünetlenül e világtesten nyugszik. Akara-tának ereje, minthogy ő Isten fia, oly végtelenül nagy, hogy ezzel olyjelenségeket idézhet elő, melyek az embereknek, az u.n. „normális”,más szóval hitetlen embereknek csodákként tűnnek, mert általukmásként nem is magyarázhatók. Tapintható, érezhető, látható, köz-vetlen módon Krisztus az ő személyében senki ember fiának nemjelentkezik. És én kijelentem nektek, hogy tévedés azt hinni és telje-

67

sen ki van zárva, hogy befejezett, elvégzett látható missziója után azúr külsőképpen, — értsetek meg jól, — Ő maga közvetlenül az em-bereknek látható és észrevehető módon megjelenhessék, illetőlegmegjelenjék.

Az ő akarata oly végtelenül nagy, hogy általa az ő jelené-sének olyan visszfényét képes megteremteni, mely az embereketannyira elkápráztatja, annyira meggyőzi, mintha ő maga jelent volnameg. A feladat, melyet a Megváltó ma is teljesít a földön, még olynagy (hogy emberi nyelven beszéljek: oly végtelen darabja, oly ösz-szessége a munkának van még hátra), az egyes fokozatok és részle-tek oly számosak, hogy el nem gondolható, még a ti emberi fogalma-tok szerint sem gondolható el, hogy az úr közvetlenül, hacsak néhányrövid percre is, egyes köröknek megjelenhessék. Ellenben akaratere-jével, mely villámgyorsasággal hat, az időnek oly kis részében, melynektek teljesen érthetetlen, nem egy, hanem ezer helyen is teremthetolyan jelenségeket, melyek Őt jelképezik. De nem is szükséges, hogyaz ember odaadja magát annak a gondolatnak, hogy magát az úratlátta, Ő vele beszélt és Őt magát érezte. Az az élő érzés, mely benne-tek van, s a megismerésre ösztönöz, az érzés, mely sarkal és mozgat,hogy fel, mindig csak felfelé törekedjetek; a törekvés, hogy jobbak,tisztábbak és nemesebbek legyetek; az izzó vágy, hogy mindig köze-lebb és közellebb jussatok a forráshoz, melyből élet, világosság ésszeretet ered, mely mindenkinek, aki a jóra törekszik, a Megváltó ésüdvözitő képét tükrözi: ez érzés, ez az Utána való forró vágyakozásaz, mely megteremti az összeköttetést Közte és köztetek. S amelybizonyos időben és bizonyos időre oly jelenségeket támaszt, amelyekŐreá vallanak. S akik ilyen jelenségeknek tanúi, azok teljes joggallelkesedhetnek, mert ezek megerősítik a hitet, s a meggyőződést,hogy az úr jelent meg, s az úr velünk van. Igen, Ő mutatkozott, decsak akaratának kifolyása volt, ami szemeink előtt megjelent. HogyŐ maga jelenjék meg? Oh, te kicsiny, parányi ember, ne légy olynagyravágyó, aki elbukott, bűnös gyermeke vagy e földnek! Teakarod az Urat színről-színre látni? Hát nem érzed, hogy mennyigőg árad ki e kívánságból, de még inkább abból az állításból,hogy magát az Urat láttad? Jegyezd meg, hogy kicsiny és törpevagy; hogy csupán az Úr után való benned élő vágyakozás emel feltéged. Hogy ez az érzés, ha komoly, képesít arra, hogy feladatodat aföldön, úgy ahogy lehetséges, többé-kevésbé igazán bevégezhesd, és

68

egy lépést tehess felfelé, egy lépést, mely felfelé vezet az Úrhoz, akitszínről-színre látni fogsz. De csakis akkor, ha soká, soká, az emberifelfogást meghaladó időn át igazán, becsületesen, híven, alázatosanés szeretetteljesen végezted feladataidat nemcsak a földön, hanemmindenütt, ahová e földi élet befejezte után jutni fogsz.

Kár, hogy a ti nyelvetekben nincsenek meg a megfelelő kife-jezések, hogy megmagyarázhassam azokat a törvényeket, melyeknekfelfogására megvolna a felfogási képesség, de melyeknek megma-gyarázására hiányzanak a fogalmaitok. Mert különben elmondanám aszellemfényképek keletkezésének mikéntjét, bizonyos, hogy ez meg-levő törvények szerint megy végbe; olyan törvények szerint, melyeka föld számára nem normálisak, s így ezeket nem tudom veletek kel-lőleg megérttetni. De azt megérthetitek emberi eszetekkel is, hogyanyagi eszközökkel és ingerenciákkal nem lehet szellemet produkál-ni. És valóban nem szellem az, aki az úgynevezett szellemfényké-peken láthatóvá válik. Ez egy a szellemek által, általuk ismert tör-vények szerint reprodukált alak, mely ha szabad szemmel nem látha-tó is, de valamely különösen érzékeny apparátus által konstatálható.Nem maga a szellem az, aki megjelenik, hanem egy általa reprodu-kált - nektek nem mondhatom másként) — valami. Meg fogjátokérteni, hogy magasabb, tisztább, nagyobb megismeréssel bíró szel-lemek nem engedik át magukat ilyen kisérletezéseknek. Sőt még megsem engedik, hogy mélyebben álló szellemek segítségével alakjuk,vagy hozzájuk hasonló alak ilyen úton reprodukáltassék. De ez nemis szükséges, nincs is jelentősége. Ez ismét gőgös kíváncsiság azembertől, megtudni, ki őrködik felette, ki vezeti, kihez tartozik? Gő-gös kíváncsiság, hogy megtudja, neki, a valóban parányi féregnek, kiáll rendelkezésére, és fotografáltatja magát a kedvéért; gőgös kíván-csiság, hogy az egész világ lássa: milyen szellemek környékezik ésőrzik őt. Nem, igazi szellem nem adja magát ilyesmire. Igen, kicsiny,tökéletlen, a megismerés alacsony fokán álló szellemek foglalkoznakilyen dolgokkal, éppúgy, mint a fizikális kísérletekkel. Foglalkoznakilyen dolgokkal, még pedig törvényszerűleg és joggal; mert ők aharangozók, akik az emberek figyelmét felkeltik, és bizonyos pontraterelik, arra, ami a rendesen túl is látható, észrevehető és érthető.

Tehát megtörténhetik és megtörtént; de a személyek megne-vezése, illetőleg a személyek identitásának általánosítása nem helyes.Megtörténhetik Isten kegyelme folytán, hogy egy a szeretet ereje

69

által odavonzott, a földön az illetőhöz közel állott, s a szeretet erőskötelékeivel odafűzött szellem átengedje magát az ilyen kísérletek-nek szeretetből az illető ember iránt, s mások meggyőzése végett. Azigazság és az elfogulatlanság, a szabad kutatás, az előítélet nélkülvaló gondolkodás, s a megismerés bővülése érdekében kötelessé-günk, hogy úgy e jelenségekkel, mint az álomban, transzban vagyvalamely speciális képesség folytán, például a látómédiumitás útjánelőállott jelenségek identitásával óvatosan bánjunk; mert semmi semkezeskedik ezeknek valódi voltáról. És higyjétek meg: az ilyenjelenségek a ti kutatástok terén sohasem fognak meggyőzőenhatni azokra, akik azokat nem látják vagy nem hiszik, vagy nemakarják hinni; ezeknek csak azok számára van értéke, akik hisznek,vagy akik a közelebbi körülményeket és vonatkozásokat a helyhez,időhöz és személyhez, melyek ezekkel a jelenségekkei kapcsolato-sak, ismerik. Ennélfogva ilyeneknek leírásánál ajánlatos az általánostéren mozogni, és nem szükséges, sőt az ügy érdekében veszedelmesis a személyeknek és identitásoknak konkrét megjelölésével fellépni.Ez az eszköz is, kora ifjúságában, sötét éjszakában, nyitott szemekkelszámtalan tüzes alakot látott áthaladni a térben. Olykor úgy tűnt felneki, mintha történeti alakok volnának, miket az olvasókönyvbőlismert. És ez nem volt más, mint mediális állapot, melyben ő az esz-köz volt, s melyben a hozzá közelebb állók, s a benne érdeket keltőkközelebb simultak hozzá. De ennek az eszköznek egyszer megjelentaz úr is. Fenséges, csodálatos kép volt. Biztosan hitte, hogy ez a fé-nyesség, ez a ragyogás, ez a nagyszerűség csak maga az úr lehet. Ésmégsem volt az úr maga, hanem akaratának egy kisugárzása, mely aképet az eszköz szellemi szemei elé varázsolta, s úgy jelentette meg,mintha maga az úr lenne. Ti kedves emberek, legyetek óvatosak, snagy elővigyázattal állítsatok csak valamit az ilyen dolgokban. Mertmerész állítások egy rövid perc alatt több kárt okozhatnának, mintamennyi hasznot hosszú évek épitő munkája hajthat. Isten veletek.”

*Álljon elő az az ember, s mélyen meghajlok előtte, aki ehhez hasonlókerekded, csiszolt, magasszárnyalású és logikusan tagolt, egész óraiszónoklatot egyfolytában ex abrupto tud elmondani minden gondol-kozás, habozás s félbeszakítás nélkül! Amellett: József médiumunk-nak nem kenyere sem a szónoklat, sem pedig az egzakt tudomány —ellenkezőleg a médium a mindennapi kenyér után törekvő, küszködő,

70

középosztályú családos ember, akit nem díszít semminemű fakultásoklevele.

Nos hát, azt hiszem, hogy a Krisztust illető megfejtés ésmegokolás minden gondolkodó krisztushívő embert kell, hogy kielé-gítsen. Krisztus földi missziójának befejezése után nem jelenhetikmeg, illetőleg nem jelenik meg az embereknek látható, észrevehetőmódon. Akarata azonban oly istenien hatalmas, hogy megjelenésé-nek olyan visszfényét képes teremteni, mintha Ő maga jelent volnameg. Akaraterejével, mely villámgyorsasággal hat, és amely teljesenérthetetlen, ezer helyen is teremthet olyan jelenségeket, melyek Őtjelképezik.

XIII. DÖNTŐ BIZONYÍTÉKOK AZ ANIMIZMUS TEÓRIÁJAELLEN.

Isten ujja.Midőn a tudósok a spiritisztikai jelenségek bizonyítékhalmaza előltöbbé ki nem térhettek, és kénytelenek voltak ezek valódiságát kon-cedálni, tagadásba vették, hogy ezeket „szellemek” létesítik, hanemszerintük mindé jelenségek a médium saját „psyche”-je által váltat-nak ki. E folyamatot „animizmus”-nak nevezték el. Ez elméletnekképviselője Hartmann Ede német bölcsész, „A tudattalan bölcsészet”szerzője, aki „Spiritismus” című röpiratában elismeri ugyan aspiritisztikai tünemények valódiságát, de csakis animisztikus jellegű-eknek minősiti azokat. A spiritizmus német irodalmában jártas olva-sóim bizonyára ismerik Aksakov Sándor „Animismus undSpiritismus” című vaskos, két kötetes, korszakalkotó munkáját,melyben számos klasszikus adat során alaposan megcáfoljaHartmann önkényes, tarthatatlan teóriáját. Hartmann, aki elég érde-mesnek és fontosnak találta, hogy a spiritizmus szellem-teoriája ellenröpiratban szálljon síkra, bizonyára nem vágná szó nélkül zsebreAksakov cáfolatait, ha ellenérvek állnának rendelkezésére. Hartmannazonban mélyen hallgat. Az ily hallgatás pedig szinte jelentős be-szédszámba menő vallomás .. .megadás.

Nem hiábavaló munka tehát mentül több bizonyító anyagotgyűjtenünk, sőt kötelességünkké válik mennél többet összehordanibelőle. Az előadottak során számos példában kizártnak mutattam bea médiumi psychének ténykedését, például midőn a médium néhakemény megrovást ír vagy szóval mond ki önmaga ellen; vagy pedig

71

a szellemekhez intézett kérdésére olyan választ ír, mely merő ellen-tétben áll a fogalommal, melyet e kérdés felől magának alkotott. Hatehát a megfejtés a médiumi psyche tudásában lett volna, bizonyáranem intézett volna kérdést a szellemekhez; másrészt, ha a médiumpsychéje már a priori szaturálva van valami meghatározott fogalom-mal, ez esetben képtelenség volna feltenni, hogy mégis teljesen el-lenkező értelemben nyilatkozzék. Ilyen esetekben tehát bátran kilehet zárni a médiumi psyche intervencióját. Másrészt azonban kon-cedálom, hogy példáid a szomnambulikus médiumoknál a médiumsaját psychéje igenis közbenjár, azaz befolyásolhatja a közleményt.Az úgynevezett autoszomnambula pedig szorosan véve nem is illet-hető a médium névvel, mert ennél csakis a saját psyche ténykedik,idegen szellem kizárásával.

E könyv I. részében behatóan tárgyaltam aszomnambulámon jelentkezett tüneményeket. De akkor őt csakismint szomnambulát és nem mint médiumot minősítettem. Vannakugyan egyének, akiknél mindkét állapot, mondjuk képesség egymásmellett nyilvánul; egyszer valamely idegen szellemlény kapcsolódásarévén, mint transzmédium és másszor, mint szomnambul-médium asaját psychéje révén. Kiemelem, hogy mint médium, nem pedig mintszoros értelemben vett szomnambula. Mert a szomnambulikus „mé-dium” abban különbözik a szomnambulától, hogy nincs benne a kö-zelében levő emberek, állatok, növények, fémek, illatok, sőt gondo-latok és érzelmek iránt az a végletekig éles túlérzékenység, mely atiszta szomnambulára sokszor bénítólag hat és psychéjének érvénye-sülését leköti. Továbbá a delejezőnek nincsen felette hatalma, nembírja befolyásolni látását, azaz nem bírja kénye-kedve szerint irányí-tani és felfelé szárnyaltatni. Egyszóval: a szomnambulikus médiumnem a delejező, hanem szellemi vezető befolyása alatt áll. De ha ekétféle képesség együtt van jelen, úgy minden gyakorlott szellembú-vár nehézség nélkül felismeri és megkülönbözteti, hogy mikor nyi-latkozik általa idegen szellem, és mikor váltja fel azt a médium sajátpsychéje. Így hát mi sem zárkózunk el az animizmus lehetősége elől,sőt tovább megyünk, még azt is koncedáljuk, hogy — a teljesen me-chanikus médiumitás kivételével — majd minden médium psychéjekiszínezi, stilizálja a maga módja szerint a vele kapcsolódásban levőszellem által beléje lehelt gondolatot, eszmét, de a közlemény lénye-

72

gét nem bírja megmásítani. A médiumitások sokféleségének témájamajdnem kifogyhatatlan és még sok mondanivalóm lesz róla.

Akik e könyvet kezdetétől fogva olvasták, azok figyelmét kinem kerülhette, hogy vonul végig közleményeimen az az igyekezet,melynek segítségével minden alkalommal kimutatni kívánom Isten-nek bölcs és szeretetteljes gondoskodását, aki sorsunk fonalait ke-gyesen szövi, azokat úgy köti vagy oldja, ahogy megfoghatatlanbölcsessége hibáink, érdemeink vagy rendeltetésünk alapján jónaktalálja, ami végeredményében csak a mi szellemi haladásunk elő-mozdítására szolgál. Abszolút szeretetéből gyermekei számára ennélüdvösebb nem folyhat. A vak véletlen ellenében Istennek atyai gon-doskodását mentül több példával illusztrálni legalább is oly fontos-nak találom a spiritizmus etikájára nézve (ami irányunk alapját ésvégcélját képezi), mint annak kimutatását, hogy a médiumi jelensé-gek nem a psyche-nek, hanem idegen szellemeknek ténykedései.Fejtegetéseim további folyamában azonban mindkettőre nézve fél-remagyarázhatatlan, nyomós adatokkal fogok szolgálni.M.-né asszony különleges transz-beszélőmédium volt. Minthogycsak félálomszerű állapotban volt, hallotta és értette az általa elhang-zott beszédet. Némelykor, ha például nem értette a szellem nyilatko-zatát, magyarázatot kért a szellemtől. Máskor pedig, ha nem egészenértett egyet a szellemnyilatkozattal, eltérő nézetével közbeszólt.Ilyenkor a szellem mindig megérezte, hogy a médium felszólalnióhajt, tehát kikapcsolódott, mire a médium psychéje szabaddá vált ésnyilatkozhatott. Ez a processzus csak pillanat műve volt. Ilyképpennéha kiváló érdekes eszmecsere folyt a szellem és a médium közt.M.-né asszony egy morvaországi semmitőszék elnökének leányavolt, jómódban és kényelemben nevelkedett. Vagyonos gyároshozment férjhez és dúslakodott a jólétben. Aztán pedig egyre érték acsapások és ezekkel a megaláztatások, míg végre annyira jutott, hogymindenét elárverezték és négy fiával napokig feküdt a csupasz pad-lón, míg egy bútorozott hónapos szobát bírtak kibérelni. Okos, ener-gikus, szimpatikus asszony volt. Élt halt a szellemtan igazáért éshelyesen fogta fel a spiritizmus etikáját, de nem érvényesíthette, merta fődolog hiányzott benne az önmegismerés. Ez pedig alapfeltétele ajavulásnak, a haladásnak. Szerfelett érzékenykedő, könnyen sérthetőtermészetű volt, szóval kevély.

73

Egy izben lakásomban üléseztünk. Védszelleme oktatólag nyilatko-zott általa. A közleményre nem emlékszem, csak végszavai vésődtekbe nagyon memóriámba, mert jelentősek voltak úgyannyira, hogy amakacs médiumra is mély benyomást tettek. A szellem ugyanis meg-adásra és tűrésre ösztönözte a médiumot esetleges megpróbáltatásokés megaláztatások esetére. Erre elszontyolodva, mintegyszemrehányólag kérdé: „Hát még ennyi csapás sem alázott volnameg eléggé engem?!” Amire a szellem válaszolt: „Megalázott, igen,de sajnos, alázatos még mindig nem vagy...” — Nos — ezt a választmár csak nem a médium adta magának!? ...E válaszból egyszersmindmegtanulhatjuk, mily célból bocsátja a jó Atya a mindenféle keserűcsapást eltévelyedett, hibás gyermekeire — nem büntetésképpen,hanem pedagógiai eszközül.A védszellemétől kapott lecke, úgy látszott, hatással volt M.-né asz-szonyra, de csak rövid időre. Belátta ugyan hibáját és fogadkozott isannak leszerelése iránt, de a jó szándék, mint az embereknél többnyi-re lenni szokott, csupán jó szándék maradt. Vezetőink azért béketű-résre intenek, hogy ne csak másokkal szemben, hanem saját ma-gunkkal szemben is legyünk béketűrők, ha újra meg újra rajtakapjukmagunkat, hogy feltevéseink dacára megint csak botlunk és ismétel-ten visszaesünk régi hibáinkba. „Elégedjetek meg, ha egy-egy földiéletben csak egyetlen sarkalatos hibát is kiirthattok magatokból gyö-kerestül. Ennyivel máris nagy munkát végeztetek.”M.-né asszonynak négy fia volt — mind buzgón hívő spiritista, de alegfiatalabbik valamennyinek gyöngye volt, testre és lélekre egy-aránt. Gyönyörű szép fiatalember — valóságos alkibiadeszi alak.Sokat vesződtem vele médiumitása áttörésekor. Olyan kórtünetekmutatkoztak nála, melyek a nem spiritista orvost kétségbeejtettékvolna. De felismertem eredetüket, s amint médiumitása hetekig tartóvajúdás után megszületett, csakugyan meg is szűntek. Médiumitásaugyanis első perctől fogva tüneményesnek ígérkezett. A merev hitet-lennek is meg kellett inognia láttára. Anyja úszott a gyönyörben,midőn kedvenc fia által mindenkit meggyőző közlemények jöttek.Egyik egyleti ülésünk alkalmával, egy tiszta szellem nyilatkozataután, a médiumhoz egy szegény alantas, törvénytelen szellem tola-kodott, aki zavaros, érthetetlen bőbeszédűségével untatta az egész,már fészkelődő hallgatóságot. Figyelmeztetésemet durván visszauta-sította. Ilyen esetekben pedig vezetőink parancsára kötelességem a

74

kapcsolódást ellenvonások által feloldani. A nyilván törvénytelenszellem, bár ellenszegülni próbálkozott, a médiumot mégis elhagynikényszerült. M.-né asszony pedig azonosította a rendbontó szellemetfia személyével és rendre utasításomat a fián esett súlyos sértésnekminősítette, mire haraggal és felháborodva távozott. Nem használtsemmiféle kapacitálás, hiába mondtuk, hogy ilyesmi médiumainkonismételten megesett és a rendre utasítás nem a médiu mnak, ha-nem a szellemnek szólt. Sehogy sem bírt megengesztelődni: „Minekneki az egylet, — mondá, — el lehet ő nélküle is, ezentúl csak otthonfog szeánszozni a fiával.” Semmibe sem vette a fia által kapott utasí-tásokat, hogy vigye őt az egyletbe, mert hiszen Isten kegyelme nemazért adta a fiát, hogy csak az anyja maga dúslakodjék ez adomány-ban, hanem hogy messzi kihatólag, az emberiség szellemi javárahasznosittassék. „Az étel ott tálaltassák fel, — mondá a szellem, —ahol megfőzték. A doktor (már t. i. én) nem azért fáradt a fiú adomá-nyának világra hozásával, hogy az anya egyedül gyönyörködjék ben-ne.” Mindezt csak szélnek bocsátotta M.-né asszony ,és sehogy sembírta ellenem való haragját leszerelni.

Végre a fiú megbetegedett. Eleinte az anyja kúrálta aszerint,amint állítólagos védszelleme rendelte. Amidőn a betegség mindkomolyabbá vált és a szegény fiú nagyon kérlelte anyját, hogy en-gem hívjon, ráadta magát e lealázkodó lépésre és sírva, könyörögvekérte tőlem fia kezelését. — Könnyek tolultak szemembe, midőn azazelőtt egészségtől duzzadó, óriási termetű fiút most sápadtan,beesett arccal, megtörve láttam. Szegény Eduárd! Régebben mintrepesett a szívem, valahányszor megpillantottam. Nem lehetettmegmenteni — heveny tüdővész törte le ezt a hatalmas testet életevirágjában! De megtörte anyja csökönyösségét és gőgjét is. A szeretőfiú halála árán váltotta meg az édes anyát meggyökerezett hibájából;az érzékenykedés képében nyilvánuló szertelen gőgjétől. „MiutánIstentől szabott rendeltetése gyakorlatától az anyja eltérítette, földiéletének nem volt többé feladata, célja, — mondották a szellemek,— tehát Isten elszólította, hogy a szellemek szolidaritásának munká-jában másutt érvényesüljön.” Ehhez nem kell kommentár.Minden médium meríthet belőle kellő tanulságot...

*Nem tagadhatom meg magamtól, hogy az alábbi esetet — bár nembír közvetlen vonatkozással a spiritizmusra nézve — e helyen ne

75

közöljem. Az M. család tagjai, egyik fiú kivételével, szinte látvá-nyosság számba menő tagbaszakadt, óriási termetű emberek voltak,de egyikük vézna, alig középnagyságú termetével szinte kirítt szüleiés fivérei közül. S épp ezt vonzotta a katonai élet, holott szülei gyen-ge testalkata miatt kereskedőhöz adták tanoncnak. Alig hogy kita-nult, beállt katonának és vitték Boszniába, a harctérre. Midőn elbú-csúzott, anyja leoldott nyakáról egy zsinóron függő ezüst Mária-érmet és talizmánként kötötte a fiú mellére. Mint kiváló magaviseletűés a német nyelvet szóban és írásban tudó fiú mihamarabb altiszttélett. Nem emlékszem, hogy milyen boszniai véres ütközetben esettmeg, hogy századának a visszavonuló főcsapat hátvédő szerepe ju-tott, libben az ütközetben századának minden tisztje elesett. A fiatalAltiszt egy elesett tisztnek kardját felvette és miután az ég felé irá-nyította esdő pillantását, a megcsappant sereg élére állva, tüzelő sza-vakkal ostromra vezette a magyar fiukat, és a felkelő bosnyákokatfutásba kergette. Így írták meg az akkori napilapok. A fiatal altiszthőstettét, mellyel a szakadékok közé visszavonult főcsajpatot meg-mentette a katasztrófától, a hadiéremmel és hadnagyi ranggal jutal-mazták.

Hallomásom szerint már mintegy évtized előtt elérte az őr-nagyi rangot és holdog házasságban élve, anyja iránt lerótta ke-gyeletes gyermeki hálájának adóját. Nevezetes, hogy a Mária- éremegy puskagolyótól meglapult, s ezáltal viselőjének életmentőjévévált. Az istenfélő katonatiszt kegyelettel és Isten iránti hálával eltel-ve, bizonyára még most is híven őrzi mellén az anyai szeretetnek eztaz emlékét.

Súlyos megszállottságnak pillanat alatt való feloldása.Az 1872. ősz egyik délutánján az ablak közelébe fotelt toltam ma-gamnak és kényelmesen beledőltem. Odakünn ugyanis hideg szélcsapdosta az ablakhoz a szakadó esőt és sűrű ólom-fellegek sötétennehezedtek a tájra. Bizonyára egy árva páciens sem fog ma e cudaridőben ide vetődni —- mondám magamban. Könyvet vettem elő, dea sűrű homályban nem tudtam olvasni még az ablak mellett sem.Elmerengtem-e csupán, vagy talán el is szunnyadtam — nem tudom,azonban felrezzentem, midőn erősen kopogtattak az ajtón. Háromtisztes úriember nyitott be. A legöregebbik bemutatkozott s aztánsorra bemutatta két társát. No ugyan a maga személyére nézve akár

76

el is maradhatott volna a bemutatkozás, hiszen ezt a hatalmas, hatlábon fölül való alakot amúgy is jól ismertem a 48-iki mozgalmasmárciusi napokból, sőt, ahogyan kinyitotta a száját, még látatlanul isráismertem volna arról a sztentori hangról, mely a minden izébennépszónoknak predesztinált Besze János kvalifikációját kiegészítette.Mert csakugyan ő volt az. Csak most láttam őt 48 óta megint. Bár azidő vasfoga őt sem kímélte meg — sűrű haja megritkult ugyan ésgalambfehérre változott, de sudár, gigászi alakja egy csöppet semgörnyedt meg, dörgő hangja meg nem tompult.

Besze János roppant: népszerűségnek örvendett a fiatalságkörében 48-ban. A nép nyelvén nálánál jobban senki sem tudott be-szélni és a néplélek húrjait úgy kezelte, akár egy virtuóz zenész ahangszerét. De nem csupán lelkesíteni, izgatni s magával ragadnitudta a tömeget, hanem ha a szükség megkívánta: csillapítani és akicsapongásra hajló néptömeget leszerelni is bírta. Ezt a mesés ha-talmát áldásosán használta fel az áprilisi napokban. A konkolyt hintőbécsi kamarilla ugyanis lelketlen izgatók által Pozsony városának éskörnyékének németajkú csőcselékét fosztogatásra és rablásra szítottaa zsidók ellen. Csóva akart ez lenni, arra számítva, hogy elharapózvamajd láng- és vérfürdőbe fogja borítani az országot. A budai partonlakott sváb nép szintén mohón kapott a kamarillától odavetett koncután, de a magyar faj dicséretére ki kell emelnem e helyen, hogyhagyományos türelmességét s józan, nemes gondolkozását most semtagadta meg. Csakis a németajkú lakosság mozgolódott fenyegetőlega barbár középkori gyűlölet jelszavára.

Besze János demokratikus gondolkozásának és fennkölt, ne-mes humanizmusának volt köszönhető egyedül, hogy a rablásraszomjas, vérszemet kapott sváb csőcselék elől a fenyegetettek meg-menthették életüket és vagyonukat. Örök dicsőségére válik, hogynépszerűsége hatalmát és varázsát sok száz szorongatott embertársamegmentésére használta fel. S ím, ez a született népszónok, amilyen-nel a Gondviselés a nemzeteket akkor szokta megajándékozni, haszívükben a szunnyadó szent szabadság szikráját lángra akarja lob-bantani, s akinek ajkán áhítattal csüggtem, midőn harsona szava aNemzeti Múzeum lépcsőzetéről elhangozva, fiatal keblemet lelkese-désre dagasztotta; aki Kossuth Lajost el szokta kísérni, midőn lelke-sítés végett bejárta az országot, és akit a forradalom után 10 évi fog-ságra ítéltek — ím ez állott előttem! E percben egy negyedszázad

77

dicső és szomorú eseményekben dús és változatos történelme mint-egy ködfátyolkép vonult el lelki szemeim előtt..

Besze János egyik bemutatott társa E ... i Antal a stockholmiegyetemen tanárkodott és szülei és testvérei látogatása céljából idő-zött Pesten. A másik meg P…k Lajos, Bécsben lakó magyar honos,aki mint lángoló szabadkőműves időnkint lerándult Pestre, hogyrészt vegyen az itteni szabadkőműves páholy munkálkodásában,minthogy a Lajtán túl a hatóságok a szabadkőművességet titkos,tehát tilos társulatnak minősítik. Egyébiránt — mondá Besze János— mindhárman szabadkőművesek és ügyük, mely hozzám vezetteőket, a kőművesség, illetőleg a feltétlen emberszeretet gyakorlásávaláll vonatkozásban.Megjegyzem, hogy akkortájt a „királyi művészet”-nek, ahogy más-ként is nevezik a szabadkőművességet, nem volt még az a díszespalotája, mely ezidőszerint a Podmaniczky-utca házsorát ékesíti,hanem a Hungária szálló első emeletén levő termet, s ennek mellék-helyiségeit bírták bérben ülések tartása céljából. Néhány nap előtt aza megrendítő baleset történt ott — mondá Besze János —, hogy apáholyt kiszolgáló M. József nevű testvér (a kiszolgáló személyzettudniillik egytől-egyig szintén felavatott szabadkőműves), aki egy-szersmind a szállóban a tűzmentesítés ügyét szorgalmazta, egy gáz-robbanás alkalmával kínos halállal múlt ki. E megrendítő csapásfolytán fiatal felesége, akivel alig féléve hogy megesküdött, megté-bolyodott. Eleinte őrjöngött, tombolt, hogy alig bírták megfékezni,azóta pedig tompa melankóliába merült. Nem ügyel semmire, rövid,szakadozott szavakat mormol, visszautasít minden ételt és italt, snapok óta kerüli őt az álom. öngyilkossági kísérleteit már többszörmeghiúsították; minden törekvése, hogy egyesüljön férjével a ha-lálban.

Mint nevezetes incidenst hozták fel, hogy Bécsben lakó idő-sebb nővére a katasztrófa előtti napon sejtelmes rossz érzésektőlgyötörve, levélben tudakozódott, vajon nincs-e valami baja nő-vérének? De midőn az erre következő éjjel álmában nővérét kínoshelyzetben látta, nem volt többé nyugta, s estére lejött Pestre — alig2 órával a katasztrófa előtt. E két órában nem folyt a két testvér közta diskurzus másról, mint arról, hogy milyen boldogan él a férjével,aki szinte tenyerén hordja az ő imádott, babaszerű, filigrán kis fele-ségét. E boldog diskurzus közepette jött a hiobposta férjének rettene-

78

tes elmúlásáról. Nővérének e valóban providenciális, mintegy égbőlszakadt megjelenése nélkül bizonyára már elemésztette volna magáta szegény asszony a kétségbeesés féktelen rohamaiban. Földhözvágta magát, haját tépte és leszaggatta magáról a ruhát, azonban iz-mos testalkatú nővére könnyen bánt a vézna, gyengetestű asszonnyal.Pár nappal ezelőtt nem bírtak ellenállni a szegény asszony erőszakoskövetelésének, hogy még egyszer szeretné látni a rémes katasztrófaszínhelyét. Odavitték a Hungária szállóba, hol semmi gyanúsat semsejtetve, a félreeső helyre kívánkozott. Midőn azonban túl sokáig ottidőzött és zörgetésre sem nyitotta ki az ajtót, feltörték és elrémülvelátták, hogy a falból kinyúló égő gázcsőre akarta magát felakasztani,hogy a kiömlő gáz okozta robbanás általi halálhoz hasonló halállalmúljon ki, mint a férje.

Az elbeszéltek után azt a kérdést intézték hozzám, vajon van-e reményem ezen a szerencsétlen teremtésen a delej révén segíthetni?Mielőtt erre a kérdésre válaszolhattam volna, indíttatva éreztem ma-gamat, hogy a szegény asszony előzetes testi-lelki állapotára nézvekérdezősködjem. Érre nézve meg P. Lajos szolgálhatott hiteles ada-tokkal, amennyiben mindkettőt ismerte még Bécsben, és éppen az őközbenjárása folytán nyert M. József alkalmazást Pesten a szabad-kőműveseknél. M. József tisztességes pesti polgári családból való, dekönnyelmű, munkakerülő ember volt. Bécsbe került, hogy ott próbál-jon szerencsét. Ahogy a későbbi feleségével megismerkedett és akülönben szépnek éppen nem mondható leányba beleszeretett, egészlényében megváltozott: szorgalmas, komoly, kötelességtudó emberrévált. Amint P. a megélhetésre való módot kieszközölte számukra,megesküdtek és lejöttek Pestre, s úgy a szabadkőművesek, mint aszállóban megforduló közönség megszerették M. Józsefet kifo-gástalan viselkedése és teendőinek pontos elvégzése miatt. Meg-hatónak mondta P. a házaspár közt fennálló gyöngéd viszonyt. Azezelőtt léha, könnyelmű, mulatós ember az asszonyhoz való szeretetesorán kötelességtudó, szolid emberré lett, aki keresetének mindengarasát odaadta feleségének. Az asszony pedig, bár vékony, filigránbabaszerű, de mindig egészséges rózsásarcú, eleven és fürge volt,vidáman sürgölődött és sohasem látta őt búsnak, komornak senki.Sokat kellett nevetni P. német szavának csehes kiejtésén, úgy törte anémet szót, hogy alig lehetett megérteni.

79

Ezzel P. kiegészítette a tudnivaló adatokat az asszony előbbi egész-ségi állapotára nézve. Miután még több kérdést is tettem, — mikreazonban már nem emlékszem, — majdnem bizonyossá vált bennema feltevés, hogy megszállottsági esettel állok szemben. Persze a néze-temet elhallgattam, a gyógyulás lehetősége felől való jóslatomatpedig a beteg megszemlélésétől tettem függővé.Nem is kellett messzire mennünk — csak a Vadász-utcába. Mint-hogy még folyton szakadt az eső és az urak bérkocsija a kapu előttállott, azon hajtattunk oda. P., aki a szegény beteget naponta többszörkereste fel és miatta meg is hosszabbította pesti tartózkodása idejét,arra figyelmeztetett bennünket, hogy lehetőleg nesztelenül lépjünk bea szobába, mert az asszony a legkisebb zajra felrezzen, és olyankornehezen csillapodik le. Óvatosan, lábujjhegyen lépkedtünk tehát máraz üres, kietlen konyhán át a még kietlenebb, nagy, tágas, szobába. Ahárom úr az ajtó baloldalára állott, én meg a jobboldalra. Szívet tépőlátvány tárult elénk. A szoba baloldali falától mintegy méternyi tá-volságban állott az össze-visszahányt ágy. Az ágy szélén ült a bécsileány. Soha ilyen merev kontraszt két testvér közt. Széles váll, sűrű,fekete szemöldök, bozontos hajzat és elég rendetlen neglizsé. Ezzelszemközt a fal melletti széken egy vékonyka, sápadt, beesett arcú,összegörnyedt, vézna alak, kibontott, lelógó hosszú barna hajjal,mely tulajdonosának mellét és hátát majdnem teljesen befedte. Amély gödörben fekvő, rendes körülmények közt bizonyára szépnekmondható nagy, búzavirág kék szem nyugtalanul tétovázott ide-oda amennyezeten meg az űrben — a tébolynak félreismerhetetlen, azon-ban leírhatatlan kifejezésével...Így állottunk mereven, visszafojtott lélegzettel 1—2 percig. Légydongását is meg lehetett volna hallani. Majd tekintete a vele szem-közt álló urakra esett — közömbösen, mintha észre sem vette volnaőket. Egy pár pillanat múlva a jobb oldalra esett a tekintete, ahol énálltam. Sohasem felejtem el azt a változást, amely most rajta bekö-vetkezett. Ez a kis összegörnyedt alak hirtelen kiegyenesedett, arcavérvörösre gyúlt ki, szeme kidülledt, és a gyűlölet vérfagyasztó kife-jezésével szegezte rám szúró szemeit és le sem vette rólam többé.Abban a percben, ami eddig csupán feltevés volt, megingathatatlanmeggyőződéssé vált bennem, hogy tudniillik megszálló szellemmelállok szemben.

80

Áhítattal magamba szállva, hatványozott bensőséggel kértemIstennek hatalmas segítségét abban való igyekezetemhez, hogy eszegény testvért az őt fogva tartó nyűgtől megszabadíthassam. Ilymódon bensőmben megerősödve, Istenem határtalan kegyességébevetett bizalommal, a szoba közepére, az asszony felé léptem s jobbkezem kinyitott ujjait feléje irányítottam. A bennem élő szánalom ésszeretet minden szikráját igyekeztem gyűlölőitől égő szeme ellenirányítani. A gyűlölet villanyszikrái keresztezték néhány pillanatig aszeretet delejes szikráit. E szellemi párviadal kimenetele nem vég-ződhetett másként, mint az Istentől származott szeretetszikra diada-lával. Úgy állt ott, mint a sebzett párduc, hosszura kinyúlt nyakkal,csikorgó foggal, mindkét keze meggörbült ujjaival mintegy ugrásrakészen, mintha rám akarta volna magát vetni, hogy összemarcangol-jon. (Az urak utóbb bevallották, hogy annyira válságossá vált a hely-zet, hogy már-már készek voltak magukat közbevetni, hogy testiépségemen esetleg kár ne essék.) Hozzám azonban még árnyéka semfért a félelemnek. Istenbe vetett rendíthetlen bizodalommal egy-egylépéssel haladtam előre az asszony felé. Ami most történt, az méltólett volna a lefényképezésre, mert azt leírni teljességgel lehetetlen, alegmerészebb fantázia sem ér fel azzal, amit a valóság tárt a szemelé. A ziháló kebel minden lépésemnél meg-meglassult, a hosszuranyúlt nyak a vállak közé húzódott, az egész alak szinte gomollyátörpült össze, az ádáz gyűlöletű, kihívó, vad arckifejezést pedig aremegés és iszonyat leírhatatlan kifejezése váltotta fel. Erre aztánegészen a közelébe léptem és kezeimet a feje fölé tartottam. Mint akorbács alatt meghunyászkodó kutya, úgy törpült alakja, és szánal-mat esdő pillantással mintegy kegyelmet kérve, visító hangok tolul-tak ki félig nyitott szájából. Egyszerre fülszakító üvöltéssel lecsú-szott a padlózatra. Üvöltve szakadt el áldozatától a megszálló szel-lem, s a szegény asszony térdemet átkulcsolva, zokogó sírásra fakadt.Meg volt mentve — visszanyerte akaratának szabadságát.

Ellentétszellemek,A „megszállottság” valódiságának bizonyítékát megkapóbban,szemmel láthatóbban alig lehet elképzelni, mint ahogy ez a le-játszódott idegfeszítő drámai jelenetben néhány perc tartama alattszemünk előtt lepergett. Hiszen csak még az hiányzott, — hogy atisztátalan szellem „légió a nevem!” sikoltással rohanjon el áldozatá-

81

tól, — hogy amaz újtestamentumbeli jelenethez sorakoztassák. Talánideje, vagy elég ereje már nem volt a szellemnek hozzá. De enélkülis elvitázhatlan módon bizonyossá vált a gonosz szellem hatalmánakmegtörése, illetőleg áldozatától való szökése, mert midőn az asszonytudatára ébredt, hogy a gonosz békói alól felszabadult, szinte villám-sebességgel roskadt lábaimhoz és sírásra fakadt. Nem fájdalom, ha-nem boldogság és hálaérzet váltották ki e könnyeket. Ez volt a lezaj-lott, változatos gonosz indulatok izgalmas drámai effektusainak tető-pontja, melyet toll le nem irhát. Megrázkódtató hatásának magamsem tudtam ellenállni — alig bírtam visszafojtani a szemembe tolulókönnyeket.

Hogy napok óta lekötve tartott akarata felszabadult, azzaldokumentálta, hogy mikor még lábaimnál feküdt, megfogta két ke-zemet s odanyomta a feje tetejére s így szólt: „áh tész peden wie izegudd.”: (Ach dieses Beten wie ist das gut! Óh, milyen jó ez az imád-kozás!) Szegénynek ugyanis nem volt fogalma a delejezésről; azthitte tudniillik, hogy én csupán imádkozom fölötte. De hát valójábanigaza is volt, mert bizonyára nem a magam delejes erejének, hanemmeghallgatott benső imám folytán a reám árasztott felső régióbeli,hatványozott erejű delejes áramnak, tehát Isten kegyességének voltköszönhető a csodás eredmény, melynek én csupán közvetítő eszkö-ze voltam. De nyomban rá élénk kifejezést adott életösztönének,midőn eledelért rimánkodott. Nővére boldogan nyújtott oda neki egyteli pohár tejet, mely ágya mellett állt, s mellyel napok óta hiábakínálgatták, mert mindannyiszor komor, haragos gesztussal utasítottavissza. Most mohón kapott utána és bizonyára egyszerre kiitta volna,hogyha ki nem ragadom hamarosan a poharat kezéből. Csak néhánykanálnyit engedtem belőle fogyasztani, mert a mohó étkezés többnapi koplalás után könnyen válságossá válhatott volna. Megállapítot-tam, milyen időközben és fokozatosan mennyit lehet neki egyszerreadni.

Minthogy eddig kizárólag az asszonnyal voltam elfoglalva, ahátam mögött álló három férfiura nem is ügyelhettem. Pedig módfe-lett érdekes látványt nyújthatott volna, ha szemlélhettem volna arcu-kon e drámai jelenet izgalmas fázisainak tükröződését. A meghatott-ság utónyomai mindhármuk kisírt szemén láthatók valának. Nemgyőztek ölelkezni és gratulálni. A legmeghatóbb jelenetnek és életükfordulópontjának mondták, ami most szemük előtt lejátszódott. E... i

82

Antal pedig különösen boldognak érezte magát, mert éppen ő volt az,aki nem engedte, hogy ezt a fiatal teremtést a tébolydában „eleveneneltemessék” amíg meg nem kísérlik vele a delejes kúrát. E...i ugyanisalapos műveltségű ember volt, aki külföldön a delejjel és az okkultirodalommal is megismerkedett, s most alkalma volt e teória fényesbeigazolásáról meggyőződhetni. Nem fogytak ki ez urak a kérdések-ből, tudniillik, hogy ez meg ama jelenség miként és miért jött létre.Megvallom, hogy akkortájt még hiányos ludasomnál és tapasztalat-lanságomnál fogva nem bírtam mindegyikét kielégítően megfejteni.Mindegyikük azt vallotta, hogyha a tényállásnak keletkezését éslétrejöttét nem ismerik, s mindezt csak idegen személyen tapasztaltákvolna — semmiképpen el nem hinnék, s az egészet csak betanultjátéknak kellett volna minősíteniük, dacára annak, hogy a főszereplőszemélye egész mivoltáról abszurdum volna feltételezni annyi szín-művészeti tehetséget.

Azon töprengtek, vajon nem kell-e visszaeséstől félteni azasszonyt, illetőleg nem rohanhatja-e meg újra a megszálló SZellem?Ebbeli skrupulusaikat azzal oszlattam el, hogy a megszálló szellemolyan keserves leckét kapott, hogy óvakodni fog újabb merényletrevetemedni. Merész kalandjából bizonyára nem került ki sértetlenül,és ha esetleg mégis lenne akarata újabb rohamra, már tehetetlennévan téve, mert nincs meg a hozzá való ereje. Az olyan alantas ésrosszakaratú szellemnek tudniillik egyedüli ereje, fegyvere a villa-mosság. Azzal ténykedik az ő szférájában. És hogyha nagy mennyi-séggel bír belőle, akkor a hozzá hasonló, de kevesebb villamossággalbíró szellemekkel szemben ő a hatalmasabb. Ezt érezteti is velük —zsarnokoskodván felettük. A gyengébbek tehát rettegnek tőle, mertérzik erejének fölényét. Amabban meg ez növeli az amúgy is márnagymérvű gőgöt. Legyőzhetetlennek véli magát és feltolakodikegész csoport vezérévé, urává, akiktől feltétlen engedelmességet éshódolatot követel. A megfélemlített csoport pedig érezve fölényét,retteg és meghunyászkodik — látszólag; belsejében azonban mélyengyűlöli (mert mindannyi szintolyan gőgös) és fogcsikorgatva tűri anyakába vetett jármot, tehát a főnök vesztén töri a fejét, hogy akárorozva, akár pedig nyílt lázadás révén lerázza magáról. Ettől pedigretteg minden despota s akképpen véli magát legjobban biztosíthatni,ha a legönzőbbeket és leg- gyávábbakat lekenyerezi. Azzal, hogyrészint hízelgéssel, részint a maguk módja szerint való kisebb-

83

nagyobb kitüntetéssel hízeleg hiúságuknak, s így maga köré csopor-tosítja őket. S így kiváltságukat, közös létérdeküket a saját uralmafenntartásához köti. A gőg, mint e szellemfajtának tulajdonképpenilényege, egyszersmind tenyésztője az uralomvágynak, annak a szen-vedelemnek, mely a magához hasonlók fölött dominálni akar.(A leirtakban szakasztott mását látjuk az őskori törzsfőnökök kelet-kezésének, akikből időhaladtával a fejedelmek és koronás fők szár-maztak, akik a népekre ráerőszakolt örökösödési törvények általegyenes leszármazottjaik számára biztosították az uralom folytonos-ságát. Kezdetben csupán a nyers erő fölénye adta meg a csoport ösz-szetartására való képességet, későbben pedig az erő mellett még azész fölénye is megkívántatott, hogy a hódításra vágyó csoport ésszelvezettessék. Végül felülkerekedett a furfang, a diplomáciai ármány,mely mindenkorra biztosítani igyekezett a család uralmát és ezzelegyütt saját családjuk kívánságait. Hiszen a föld dolgai, intézményei,erkölcs és erkölcstelenségek stb. visszatükröződések a szellemvilág-ból. Onnan jöttek teslet öltésre mindazok, akik a földön teremtik ésintézik a helyzeteket, összebogozzák, és úgy ahogy, megint kibogoz-zák; de azért, ott meg itt egyaránt, csakis Isten bölcs célzatait érvé-nyesítik. Mert az ő kifürkészhetetlen bölcsessége mindegyiket arra ahelyre állítja és akként működteti, ahol, és ahogyan, akarva nemakarva azt végzik, amit általuk az ő bölcsessége elvégeztetni határoz.És nem csupán a jóban, hanem amit általuk a rosszban is végeztetnióhajt, mert a jó Atya nem hagyja munkátlanul eltévedt gyermekeitsem. Mivel pedig jó munka elvégzésére való képesség süllyedtgyermekében nincsen, lényegénél fogva csakis rossz munkát végez-tethet vele. Véghetetlen bölcsessége ugyanis úgy állítja oda, hogymidőn rossz munkát vél cselekedni, szándéka ellenére üdvös, gyü-mölcsöző munkát fakaszt — nemcsak azon testvére számára, akingonosz akarattal végezte azt, hanem végeredményében önmaga szá-mára is hasznos munkát végez, amelyért az Atya kiérdemelt bérétmegfizeti. Ez a bér abban áll, hogy ezentúl már kevésbé rossz mun-kára lesz képesítve. Ilyeténképpen folyton kevesbedik benne a rosszelem, míg végre megszerzi magának a teljesen jó munkára való ké-pesítést. Hiszen az ember parányi esze is szolgálatába fogadja apusztító, romboló elemeket — tüz, víz, villamosság — és a mérgeketis üdvösen hasznosítja saját céljaira.

84

Ha tehát az Isten a rossz gyermeket, a maga lényéhez képest soha-sem foglalkoztatná, hanem mindörökké tespedni hagyná a rosszban,úgy sohasem haladna a jó felé, holott szakadatlan haladás a kategori-kus jelszó az egész teremtett világra nézve, mely törvény alól semmiés senki magát ki nem vonhatja.A megszálló szellem szintén ilyen csoportvezér lehetett, aki dölyföselbizakodottságában ismeretlen, tilos területre (az emberhez) me-részkedett átportyázni, talán csak abból a célból, hogy virtusávalimponáljon seregének. De pórul járt; dicsőség helyett lealázást ara-tott. Mert az általa vakmerően provokált küzdelemben odaveszettösszes vagyona — lévén a villamosság egyedüli fegyvere, vagyonaaz efajta szellemnek, amivel rendelkezik. A delejes erő pedig meg-fosztotta a villamosságnak minden parányától. Ki tudja, mikor fogjakiheverni e kudarcot, melyben puskaporát el kellett sütögetnie. Adelejerőnek rá nézve megsemmisítő hatása eleddig ugyanis ismeret-len volt előtte és olyan megdöbbentő meglepetést kelthetett benne,mint pl. a zündnadel- vagy chassepot-lőfegyvernek irtó hatása keltettbizonyos ármádiában, midőn váratlanul szemben találta magát ezismeretlen fegyverrel felszerelt ellentáborral. Ekképpen lefegyverez-ve, kimerülten rogyott össze csoportjának vezére. Az erőtlenné váltharcost elhurcolták a csatatérről bajtársai.

Ettől az ellenségtől tehát már nincs többé mit félnünk. De hátmiben is áll tulajdonképpen e szellemnek jól végzett munkája,amellyel valóra váltotta Istennek célzatait, hogy ezért kijárjon nekivalamely bér vagy jutalom? Már más helyen hangoztattam, hogyIsten célzatai soha sem egyoldalúak. Fentebb meg azt mondtam,hogy a rossz szándékú szellem, midőn kártékony munkát vél végez-ni, akarata ellenére gyümölcsöző munkát végez és pedig nem csupána testvérén, hanem végeredményben önmagán is. Nézzük hát első-sorban miképpen válik önjavára, amit ez a szellem szemünk láttáravéghez vitt. Ez elsötétült szellemnek lényegét féktelen gőg és le-győzhetetlen erejében való felfuvalkodott önhittség képezte. Ehegymagasságú gőg útját állta még a legparányibb haladásnak is. Egőgnek kellett mindenekelőtt megtörnie. Hogyha esetleg saját fajtájúbajvívóra akadt volna, aki őt nagyobb mérvű villamos erővel letepe-ri, ez múló hatású vereség lett volna, s ez sohasem bírta volna őt az őteljes erőtőkéjétől megfosztani, ahogy az a delejes erő révén megtör-tént. Ez a gőgjét le nem szerelte volna, mert még elég villamosság

85

maradt volna meg benne, hogy továbbra is táplálhassa gőgjét és fel-fuvalkodottságát. Sőt még az is megtörtént volna, hogy gőgjéhezmég bosszúvágy is csatlakozik és a benne rejlő rossz a minden go-noszságok legáldatlanabbikával, a gyűlölettel és bosszúvággyal sza-porodott volna. Holott én, kívül állva az ő hatáskörén, teljesen érint-hetetlen voltam számára. Sokáig fog sínylődni e vakmerő kalandjá-nak következtében és megfosztva erejétől, megtörve, tehetetlenül, kitudhatja, mennyi időbe telik, míg a maga alkotta hínárból kivánszo-roghat. szinte lehetetlen, hogy e teljes tétlenségre kárhoztatott időalatt a rajta történtek ne motoszkáljanak a fejében és fel ne keltsékbenne az önmegismerés csiráját, ezzel pedig feltárul a haladás ajtaja,mely fordulópontot képez az ilyen szegény szellem életében. S ha azelvesztett villamos erőt újra gyűjtögetni kezdi, ezt már kevésbé sűrűvillamosságból fogja meríteni. Amit eddig elért, ez volt a bére; mostpedig kijár a jutalma is a munkáért, melyet az asszonyon végzett. Ajutalom t. i. az, hogy a ritkult villamosság, melyet az elvesztett vil-lamos erővel felcserél, egy kis fokozattal haladottabb csoportbaranzsírozza őt. Az asszonyon végbevitt munka pedig az, hogy előse-gítette Istennek célzatát, mellyel médiummá predesztinálta őt. Azanyagi korlátokat, melyek e médiumitásnak útjában álltak — a meg-szálló szellem törte át sűrű , romboló fluidjaival. Mit? Hát ez az asz-szony médiummá válik? Határozottan mondom, hogy igen. S minőmédium? Isten nem engedi meg az embernek, hogy beláthassonszándékaiba. Gyarló ember létemre nem merészkedem elébe vágniIsten határozatának, tudniillik, hogy milyen médiummá rendelte őt.De meg fognak önök győződni, mondám, hogy mihamarább azzálesz. A sűrű szellem áttörte az anyagi korlátot, most könnyű dolgalesz a magnetizmusnak, hogy arany kulcsa kinyissa a médiumitástrejtő kincses szekrénykét.

Isten szeretetének őrszeme nyilván őrködött e szegény te-remtés fölött, hogy ebben a veszélyes kifejlesztő folyamatban kárt neszenvedjen. Nem csodás-e, hogy Isten a nővérben aggodalmas érze-teket keltett, és midőn nem eléggé reagált, éjjeli látományban sarkal-ta haladéktalan elutazásra. Nővére nélkül pedig aligha bírta volna afizetett ápoló annyi öngyilkossági kísérlettől megmenteni. A Hungá-ria-szállóban kieszelt ördöngös terv pedig nemcsak az asszonyt, ha-nem a gáz kiömlése által számos embert is megölhetett volna —esetleg elhamvasztotta volna e rengeteg épületet is. E... Antal meg

86

Stockholmból lőn Pestre mozgósítva, hogy a delej és okkultizmustanulmányozása révén kellő helyen és időben megakadályozhassa azasszonynak tébolydába szállítását. „Megesett volna a szíve — mondá— annak láttára, ha e szerencsétlen fiatal teremtést elevenen kellettvolna eltemetni.” Sőt, hogy nyomomra akadjanak, ehhez még külö-nösebb incidens járult. A spiritizmussal való foglalkozásomat akkor-tájt nem ismerték a városban, tehát nagy fejtörést okozott, miképpenbukkanjanak olyan emberre, aki magnetizmussal és spiritizmussalfoglalkozik. Végre megtudták, hogy egy német napilapban gúnycikkjelent meg egy spiritiszta-szeánszról, tudniillik a „Szellemek a sza-tócsnál” című ízléstelen kommentárokkal spékelt tárcacikk, melyrőlmár előzőleg volt szó és mely akkoriban oly nagy pánikot okozotttáborunkban. Hát ez a gúnycikk, mely másfél év előtt látott napvilá-got és előttünk csapásként tűnt fel — ez a cikk vezette nyomra ezurakat. P. Lajosban az a jó ötlet támadt, hogy ama lap szerkesztősé-gében tudakozódjanak utánunk. És csakugyan sok keresgélés utánútbaigazították őket.

Nos hát ennyi összetett bizonyíték után, — melyekre józanésszel nem lehetett ráerőszakolni a „ véletlen „ játékát, hanem Istenvezető kezét kellett benne felismerni — felismertem, hogy a Gondvi-selés kiváló médiummal tervezi megajándékozni egyletünket. Ésamint röviden kitűnt, ebbeli feltevésemben nem is csalódtam.

Ment Franciska médium.A fiatal kor bűvös arany privilégiuma, melynél fogva a megcsappanterőt gyorsan bírja helyreállitani, e médiumnál is érvényesült. Némitápmennyiség és 12 órai szakadatlan édes álom visszavarázsolta or-cája rózsás színét, szempárja fényét és testének teljes rugékonyságát.Másnap déltájt nővére kíséretében eljött lakásomra. (Ha az utcántalálkoztam volna vele, aligha ismertem volna rá). S ekkor nem any-nyira előnyösen változott külsején, mint inkább lénye mivoltán bá-multam el. Ez a húsz évet jóval meghaladott asszony a gondtalan,naiv, élénken fecsegő gyermek benyomását keltette. Borzasztóancsehes, majdnem érthetetlen, hadaró német beszédének hallatáraszinte hüledeztem. Istenem — gondoltam magamban — milyen mé-dium válhatik ez istenadta nőből?! Ember legyen, aki ezt a hadartcseh-német szóáradatot megérti! Hozzájárult ehhez, hogy gyengeintelligenciájánál fogva nem tudtam magamat vele megérttetni, ő

87

meg sehogysem tudta megmagyarázni, — amit annyira óhajtottamtudni, — hogy mi mindent érzett a megszállottság tartama alatt, mintgondolkozott állapotáról, miképpen fejtette meg magának saját hely-zetét stb. Semmiféle felvilágosítást nem nyújthatott. Pedig mennyireérdekes lett volna szubjektív érzéseit és gondolatait megtudni, vala-mint azt is, mily módon hatott rá a megszálló szellem. De az ő foga-lom-szótárában a „Geist” — szellem — szónak nem volt helye. Vá-rakozásom ellenére nem jajgatott, nem kesergett férje borzalmashalála fölött, sőt még csak egy árva szóval sem említette. Inkábbönmagáról szólt, milyen jól érzi magát, s mily jó volt a „péden”, azimádkozás, kérdezte is, vajon még máskor is fogok-e fölötte imád-kozni? Erre leültettem, és eléje álltam, hogy delejezzem őt.

Keresztet vetett magára. Néhány vonás után feje hátra esett afotelban és transzba jött. Mosolygott. Szép csengő hangon kezdettbeszélni. Nem emlékszem pontosan beszédjére, nem volt, aki leírtavolna. Sajnos, későbbi beszédei és látomásai is többnyire gyorsíróhíján hangzottak el. Nagyjában mégis tudom a tartalmát. A szellem,aki általa beszélt, őrszelleme volt. Dicsőítette Istent, jóságát és ha-talmát, aki szolgálatába szegődteti még gonoszra törekvő gyermekeitis, hogy akaratuk ellenére is előmozdítsák célzatait. A nagy megráz-kódtatás, amelyet védence szenvedett, elősegítette a leselkedő alantasszellem szándékának kivitelét, a hozzávaló jogosultságot és hatalmatpedig az asszony kétségbeeséséből merítette, ami hitetlenségének,illetőleg gyenge hitének folyománya volt. Az emberek közelébenlebzselő gonosz szándékú szellemek felhasználják az emberekfejvesztettségét és kétségbeesését, hogy hatalmukba keríthessékőket. Ahol azonban Istenbe vetett bizalom, erős hit és Isten aka-ratában való megadás lakozik, ott legyőzhetetlen gát mered min-den gonosz akaratú támadás elé. Védence a testetöltés előtt meg-fogadta, hogy férjét még röviddel halála előtt jó útra fogja vezetni,mely halál a férjre nézve bűnhődés volt. A rosszakaratú szellem Istenigazságosságának volt a végrehajtója. Végre pedig utasítást adottvédszelleme, miképpen alkalmazzam nála a delejezést.Habár a médium beszédjén kiérzett a cseh kiejtés, mindazonáltal nemtörtént ez oly mérvben, hogy megzavarta volna a közlemény magvastartalmának érthetőségét. A közlemény ugyanis nagyban felülmúlta amédium értelmi nívóját, mert hiszen halvány fogalma sem volt atúlvilági életről, a válogatott korrekt kifejezések pedig teljesen el-

88

ütöttek szokott beszédmodorától. Naponta kellett delejeznem őt.Védszelleme ugyanis olyan szellemeket küldött, akik a beszélő szer-vek rideg rostjaitpuhították, tilolták, hogy a fülsértő kiejtés idővel kiküszöbölődjékbeszédéből, ami csakugyan sikerült is. Idő multán már kifogástalanulbeszélt, sőt latin klasszikus szólamok tarkították közleményeit.Mindez tisztán anyagi munka volt, melyet a szellemek végeztek raj-ta. De szellemileg is fejleszteni kellett ezt a tudatlan teremtést. Mint-hogy keményfejű, s tanulékonyság nélkül való volt, sehogy sem bír-tam volna megérttetni vele, hogy mik azok: a szellem, delej, fluid,szféra stb. transcendentális fogalmak. E nehéz feladat tehát a szelle-mekre hárult, őket pedig nem hozta zavarba. A szalagot, mely a szel-lemet periszpritjével összeköti, egyszerűen meglazították és a médi-umot szomnambulás álomba ejtették. Ez állapotban a szemléltetőoktatás módszerével mindent felfoghatóvá tettek előtte és meg-ismertették vele a dolgok lényegét is. Az ott látottakat és tanultakataztán átvitte a médium normális éber állapotába, s mindenre emléke-zett, ami vele történt. Végtelen érdekesek voltak ezek a szellem-iskolai tanórák. És reám nézve különösen tanulságosak voltak, mivelsokat tanulhattam a túlvilági életről és törvényeiről. E tanórák alatttöbbnyire oly témákat fejtegettek, melyekre magamnak is szükségemvolt, vagy amelyek fejtegetésével titkon én is foglalkoztam. A sokközül alább közlök egy erre vonatkozó incidenst, mely különösenhíven vésődött be memóriámba.

Egy alkalommal egy tiszta szellem ragyogó megjelenésénekláttára örömre és csodálatra ragadtatva, így szólott: — Te kedvesszellem! Nagyon szeretném, ha az én kedves doktorom ott lentmindazokat a dicső dolgokat és a te sugárzó fényes alakodat is lát-hatná. Hisz te olyan kedves vagy, engedd meg, hogy ő is hadd lát-hasson téged. (Elszomorodva.) Azt mondod, hogy nem lehet? Hátmiért nem? Mondd meg nekem, hogy ez a doktor, aki a médiumokatkifejleszti, ő maga miért nem tud sem látni, sem írni, sem beszélni aszellemekkel?

„Csak azért nem, — mondod, — mivel, ha képes volna a szellemek-kel közlekedni, kevésbé érdeklődnék a médiumok kiképzése iránt, skevesebb buzgóságot fejtene ki e téren?”—Ezt nem hihetem róla, hiszen ő igen buzgó és kötelességtudó.

89

—Ah úgy, mily bölcsesség! Azt mondod: „nemcsak azért, hanemazért is, mivel minden médiumitásra megkívántató fluidummal bír. Sha ő maga valamely médiumitást gyakorolna, s az e célra szolgálófluidot a maga médiumitására használná fel: ilyfajta médiumot márnem lenne képes kifejlesztenie—Jó Atyám! Íme mily megfoghatatlan a te bölcsességed és jóságodés mégis vannak oly oktalanok, akik merészek a te jóságodat és böl-csességedet kétségbe vonni, vagy bírálgatni! Kijelentem, hogy amédiumnak nem volt tudomása arról, hogy én semminemű aktívmédiumitással nem birok; annál kevésbé tudhatta, hogy én épp ekérdés fölött töprengek magamban. Valószínű tehát, hogy a szelle-mek, akik igenis látták ebbeli töprengéseimet, szuggerálták a médi-umnak ama kérdést, hogy alkalmuk legyen efelől engem megnyug-tatni, illetőleg felvilágosítani. De az egész diskurzusból az is kitűnik,hogy a médium szelleme magasabb értelmi nívón áll, ha az anyagköteléke alól fel van oldva, azaz ha szelleme nem az agy közvetítéserévén kénytelen nyilatkozni, hanem saját lényének közvetlenségévelnyilatkozhatik meg.

Jövendöléseket is kaptunk általa, — nem szavakba öltöz-tetve, hanem képekben, szemléleti úton. Így például engem látott,amint megszállott egyéneket delejeztem, s a megszálló szellemeknektávozniok kellett. Látott olyanokat is, akiket a tébolydából hoztakhozzám, mert ott hiába kezelték őket. S e látomány valóra vált. —Látott engem egy abrosszal leterített: hosszú asztal végén ülni, amelykörül csupa médiumok ültek. Jóval később ez is megvalósult. —Aztán látott engem galambősz hajjal és szakállal — holott akkortájtkoromfekete volt mindkettő. E látománynál örömében tapsolt. Meg-jegyzem, magam biztosra vettem, hogy nem érek el magas kort.Érdekes jelenetek voltak, midőn két látómédium — a világtalanFriedmann Franciska és Ment Franciska — extatikus állapotban lá-tomásaikat kölcsönösen kiegészítették. Friedmann Franciska szelle-me sokkal magasabb régiókba hatott, míg Ment Franciska egy bizo-nyos szférában visszamaradt és hallgatott. Ha amaz visszafelé szálltés a másik médium szférájához ért, akkor megint összevágóan írtákle a látomásokat.Visszatérve a három szabadkőműveshez, talán szükségtelen felemlí-tenem, hogy mindhárom teljesen meggyőződött spiritistává vált.Hiszen e csodás jeleneteknek, melyeknek szemtanúi voltak, még a

90

legcsökönyösebb hitetlenséget is meg kellett törniök. P. Lajos ezutánmég gyakrabban rándult le Pestre, de már nem abból a célból, hogy apáholyt keresse fel, hanem hogy szeánszainkon vegyen részt és hogyfélnapokat töltsön a mi jó Friedmanné testvérünk szobácskájában, éslesse látományait, vagy a szellemekkel való érintkezést. Mert e párat-lan látómédium folyton látott maga körül szellemeket, többnyire imaután sóvárgó szegény szellemeket. De tiszta, sőt magas szellemek isfelkeresték és oktatták, vigasztalták és erő-fluiddal árasztották el.

Mind e médiumi jelenetek legmegkapóbbja volt Szt. Istvánszellemének megnyilatkozása egyik vasárnapi nagygyűlésünkön.Nem mondta ugyan a nevét, mert arra még nem volt nálunk eset,hogy magas szellem megnevezte volna magát. Írásban igen, de szó-val sohasem. Hogy miért nem, ennek okát nem tudom. De mindenszavából nyilvánvalóvá vált Szt. István azonossága, midőn gyönyörűhálaimában köszönte meg Istennek nagy kegyességét, hogy annak azországnak területén, melyet hajdan ő birtokolt és melybe ő hozta beKrisztus urunk magasztos üdvözítő tanait, megengedték neki, hogyemberi ajkak által is kifejezhesse háláját e soha nem remélt boldog-ságért.

Hosszasan, gyönyörű tiszta magyaros kiejtéssel és hanglej-téssel beszélt, de fájdalom, nem volt, ki leírhatta volna. Végtelenmeghatottan, könnyezve hallgattuk mindnyájan, de legkivált BeszeJános volt mélyen meghatva, szinte patakzottak a könnyek szeméből.Ez az örökké felejthetetlen jelenet az eddig elért médiumi eredmé-nyeink legcsodásabbja vala. Vajon nem csodák csodája volt-e, ha atősgyökeres cseh szájból tősgyökeres magyar szavak csengtek?

Feljegyzett, és nagyobbára a „RefIexionen aus der Geister-welt” c. könyv I. kötetében megjelent közleményeiből az alábbi kétközleményt hozom:

A jelszó.(M. Franciska beszélő médium — extázisban.)

Üdvözöllek benneteket, kedves testvéreim!Nyissátok meg szíveitek és érzékeitek kapuit az igaz megismerésáradatának, hogy csepeghessen belétek. Használjátok fel a bölcstanításokat, melyek itt adatnak néktek. Kérjétek Istent, adja megnektek a megismerés sugarát, mert csak, ha ezt elértétek, élhettekIstennek tetsző életet. Csak durva csalódás tartana fogva benneteket,

91

ha azt gondolnátok, hogy az elnyert megismeréssel már minden megvan téve. Oh nem, édeseim! Az igazság létrájának minden elért lép-csőfokával újabb kötelességek, újabb felelősségek hárulnak reátok.Nem elegendő ismerni a szeretet törvényét, nem elegendő alázatos-ságot viselni az ajkakon, szeretetet kell nyújtanotok, alázatosságotkell gyakorolnotok. Ne forgassátok szemeiteket farizeusok módjára,és ne látszassatok önmagatok előtt másoknál jobbaknak. Ne keres-sétek felebarátaitok szemében a szálkát annak dacára, hogy sajátszemeitekben a gerendát észre sem veszitek. Ne ítéljetek, hogy maj-dan ne ítéltessetek. Tépjétek ki az érzékenykedés t szívetekből, mertönzés és gőg gyermeke az!

Gőg volt bukástok okozója, és úgy hiszem, szeretnétek újbólfelemelkedni. Adjatok kenyeret, szellemi kenyeret a szellemi szegé-nyeknek. Adjatok annak is, aki önmaga előtt gazdagnak látszik, akiteli tányérok előtt szellemi táplálékban szűkölködik, és nem hisz azősszellemben! De szánjátok az eltévelyedetteket, mert ők is a legjobbszándékkal keresték az igazságot, csakhogy tévutakra kerültek, s azez utakon lelt hazugságokat tiszta igazságnak tartották. Vezessétekőket szelíden, szeretetteljesen az egyedül tiszta úton, mely Istenhezvezet.Per aspera ad astra! Küzdelem visz győzelemre, világosság előme-netelre! Ez legyen a ti jelszavatok, kedves testvéreim, és terjesszétekezt testvéreitek körében. A kellő eszközöket megkapjátok, és amimég szükséges hozzá, a jó mennyei Atya megadja néktek. Mi, szel-lemek, imádkozunk értetek, engedje meg nekünk, hogy gyógyítóhatású tanokat küldhessünk számotokra. És higgyétek nekünk, hogyti is, miként mi, szellemek vagytok. Használjátok tehát drága időtö-ket, melyből hogy Atyátok mennyit bocsájtott rendelkezésiekre,egyiktek sem tudhatja. Kedves földi emberek, amily bizonyosantudjátok, hogy meg kell halnotok, éppúgy nem tudjátok, mikor jő elhalálotok órája, és minő halál segítségével költöztök át. Vegyétek felhát a küzdelmet, és harcoljatok a világosság fegyvereivel szellemielőhaladástok céljából!

Az anyag fundamentuma anyagtalanság.(M. Franciska beszélő médium — extázisban.)

Kedves testvérek, az égi küldeményekből, melyeket e médium hozottnektek, mondjátok csak, mennyit őriztetek meg szíveitekben?Melyiktek szíve dobog hangosabban az igazságért? Remélem, hogy

92

csak kevesen vannak közöttetek, akik ily megnyilvánulások előlelzárkóznak. Halljátok csak a továbbiakat, és merítsetek a minden létősforrásából, az örökkévaló bölcsesség kimeríthetetlen kútjából, aszeretet és erény ősi tárházából! Nem hangoztathatjuk eléggé, hogy amaterializmusból az örökkévaló szellem számára mily kevés hasznotmeríthettek! De óvakodjatok, hogy a fürdővízzel ki ne öntsétek agyermeket is; alkalmazkodjatok az úgynevezett pozitív kutatásokigaz eredményeihez, de tiltakozzatok a csupán materiális és rombolóhatású végkövetkeztetések ellen. Az egész fenséges természetbenminden lehetőt felkeresnek, csak azok létesítőjét, a kegyes Teremtőtnem. Így hát méhszorgalmuk gyümölcséből nem is termelhetnekviaszt és mézet, hanem csak szellemüket elölő mérget! Nem csoda,ha lefokozzák önmagukat egész a majomig. Ne engedjétek őket,húzzátok ki testükből a töviseket és gyógyítsátok lelkük sebeit méze-tek és viaszotok gyógyító balzsamával!

Legyetek részvétteljesek a szegények iránt! Kutassatok aszellemtan birodalmában, és tartsátok meg törvényeit. Így meg- ne-mesítitek szellemeteket, s az előidézett tüneményeket hálás elisme-réssel, alázattal fogadjátok. E tünemények, kedves gyermekeim,különfélék, és megfejthetitek őket szellemetek arany kulcsával, aszellemi magnetizmussal. A szellemi magnetizmus a legnagyobbáldás, melyet a mennyei Atya bukott gyermekei számára alá-küldhetett, mert alig van egyetlen ember, akinek vére szellemimagnetizmus odaáramlását esztendőnként legalább egyszer neszükséglené. Alig van közöttetek egyetlen család, melyben amagnetizmus alkalmazására Isten eszközre ne akadna. Gondoljátokmeg, kedves gyermekeim, mily áldás lenne az emberiségre, ha sajáthozzátartozóiktól kapnának utasításokat a szellemvilágból, a helyesúton való haladás céljából! Ti, kedveseim, idővel annyira vihetitek,hogy lerombolhatjátok tébolydáitokat, fogházaitokat, arzenáljaitokatés lőportornyaitokat, hogy iskolákká, kórházakká, árvaházakká ésmenhelyekké alakíthassátok őket. Hazulról távozván, majdan nemkellene, hogy becsukjátok szobátok ajtaját; az erény, a belétek égetettjogérzet fogná megőrizni élteteket és minden javatokat. Ily módonteljesülnének be jó Megváltónk szavai, az ország, melyben egy azakol, egy a pásztor! Ezért, jó gyermekeim, ne legyetek ridegek ésbosszúsak, ha kezdetben tiltakoznak is ellenetek. Mindig csak testvé-reiteket lássátok bennük!

93

XIV. SAJTÓPEREM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI.Periódikus megszállottság

A szellemvilági nyilvánulások a túlvilági provenienciára utaló gyak-ran oly jellegzetes tünetek kíséretében jelentkeznek, hogy még olyanemberek is, akik a spiritizmustól távol állanak, sőt létezéséről is aligbírnak tudomással, maguktól rájönnek, hogy e jelenségek csakisláthatatlan, intelligens erők közreműködése által magyarázhatókmeg. Csupán az orvosok koponyája zárkózik el mereven eme dönge-tés elől, amellyel pedig ama bizonyos erők akár kísérteties, akármegszálló jelenségek révén az emberiséget káb-álmából kívánjákfelrázni. A kísérteties kődobálók és hepciáskodó zavargók nyakáraugyanis a rendőrséget küldik; a megszálltakat tébolydába zárják,helyesebben hozzájuk hasonló élő halottak közé temetik; a többiszerencsétleneket pedig az auto-szuggesztió és hallucináció zsákjábadugják. Dacára annak, hogy a világ minden tájékán nap-nap mellettfordulnak elő kísérteties esetek, melyeknek egyetlenét sem sikerülteleddig a legszigorúbb körülzárásnak és nyomozásnak sem felderíte-nie, s dacára annak, hogy a sújtott háznépek kénytelenek láthatatlankínzóik elől megfutamodni — a tudományos világ a füle botját semmozdítja, hogy e rejtélyes jelenségek mibenlétét kiderítse. Láttuk aFisher Hanni megszállottsági esetében, ahol a tudós szakférfiak rövi-den és kategorikusan a tébolydát ajánlották, míg a szerencsétlen le-ány egyszerű műveltségű, de józan, elfogulatlan észjárású szüleimaguktól rájöttek, hogy nem az agyvelő valamely betegsége váltja kia rendkívüli jelenségeket, hanem a leányukon kívül álló intelligens,de rosszakaratú hatalom, tehát szellemlény zsarnokoskodik áldozatá-nak akarata fölött. A következőkben két rendbeli időszaki megszál-lottsági esetet akarok közölni, midőn a megszállt egyén csupán időn-kint lőn megfosztva szabad akaratának érvényesítésétől, azaz teljesenki volt szolgáltatva egy idegen láthatatlan, fölötte zsarnokoskodókényszernek, és ezt a kényszert az illető egyén is olyannak érezte ésismerte fel, holott annak megszűntével teljesen visszanyerte szabadakarata fölött rendelkező képességét.

A hetvenes évek közepe táján egy harminc év körüli, duz-zadó egészségű, kiváló műveltségű és intelligenciájú úriember for-dult hozzám orvosi tanácsért. Gyermekkorától — úgy monda —ellenállhatatlan undorral viseltetik mindennemű szeszes ital iránt;

94

még a szagától is undorodik úgy, hogy ez okból víznél egyebet soha-sem vett szájába. Pár éve időnkint ellenállhatatlan vágy fogta el egypohár bor vagy éppen pálinka után, mely vágyát azonban párszorlekűzdötte. De e vágya fokozódott erővel lépett fel úgyannyira, hogymégis rászánta magát az ivásra. Ahogy azonban a poharat a szájáhozemelte, az ital szaga kimondhatatlan szorongó érzést és undort keltettbenne úgy, hogy az italt kiöntötte. Utóbb a meg-megújuló vágymintegy elbódította és ebben a zavaros, bódult állapotában újbólkezébe vette a poharat és egy hajtásra mohón kiitta annak tartalmát.Erre oly telhetetlenség érzete fogta el, mintha a világ összes italávalsem tudna betelni. Miután pedig sohasem élt itallal, a természete nemveszi be, már a második pohár ital olyan beszámíthatatlan állapotbahozza, amelyre kijózanodás után sehogy sem emlékszik, s nem tudja,hogy meddig tartott ez az állapota s azalatt mit művelt.

Nevezetes pedig az, hogy mióta ő a kísértésnek engedett,minden egyes kísértés előtti napon egy ökölnyi szemet lát; — semmitestrészt, csak egy szemet. De milyen szem ez! Borzadállyal tölti elez a rámeredő pillantás; olyan beszédes, olyan sokat kifejező, akáregy könyv. Villogó, szúró, kajánságot és gyűlöletet lihegő e szemnekkifejezése. Hiába fordul el tőle, vagy hunyja be szemét, nem képeskitérni előle, sőt annál szemrehányóbb, vádaskodóbb a pillantása, sez megremegteti s oly érzést kelt benne, mintha e szemnek tulajdo-nosához régi áldatlan viszonylatok kötnék. Majd nem is képes többéelfordulni e szem gyilkos bazilisk-pillantása elől, mindjobban bűvkö-rébe sodorja, mint a vonagló madárkát a kígyó szúró pillantása. Éssajátságos, hogy e szemből kilövellő gyűlölet nem vált ki benne ha-sonló érzést, csupán sajnálatát és részvétét kelti fel. Kezdetben ismé-telten tapogatta magát, vajon valóság-e vagy pedig káprázat, halluci-náció-e ez?Egy ízben mintegy villámként fogant meg agyában: „Imádkozzál”, skönnyhullatás közben kérte Isten irgalmát és könyörületességet, hogyszabadítsa meg e reánehezedő kínos látomástól. Bámulatos hatásavolt ez imának — a szemből kilövellő szikrák lassan-lassan elhomá-lyosultak, a szem pedig mindinkább összezsugorodott, eltűnt. Mint-egy lidércnyomástól felszabadultan, mélyen felsóhajtott, és a szemnem mint eddig havonként, hanem mindig ritkábban jelent meg előt-te. De valahányszor megjelent, mindig régi dermesztő, gyűlöletes

95

kifejezését látta, és látása oly bénító volt, hogy elfelejttette vele azoly fényesen bevált imát.

Végre elmélkedni kezdett helyzete fölött, sorra analizálta ajelenségeket s minthogy istenfélő, a halhatatlanságban hívő embervolt, arra az eredményre jutott, hogy ez a rejtélyes szem, melybenminden kétséget kizáróan intelligencia, akaraterő s bizonyos céltuda-tosság mutatkozik, szükségképpen kell, hogy szellemi lényé legyen,amely lény nyilván ellenséges indulattal eltelve, lelki kárára, romlá-sára törekszik. Sőt továbbszőtte elmélkedése fonalát, — amiben, azthiszem, védszelleme sugallatának is része lehetett, — s rájött, hogy aszeretet és igazságosság Istene nem szolgáltathatja ki egyetlen te-remtményét sem rosszakaratú, bosszúvágyé törekvéseknek, hogyhaönhibái által oly büntetésre rá nem szolgált. S miután szemlét tartottjelen élete fölött, arra a konklúzióra jutott, hogy talán egy múlt életeseményeinek fonala szövődik tovább két szereplő lény között?Mindjobban megerősítették ebben saját érzelmei, melyekkel e rejté-lyes megjelenéssel szemben viseltetett, és amelyeknek alapos tagla-lása nyomán felismerte önmagában az önvád, a lelkiismeret furdalá-sait. Mindez a spiritizmus tanulmányozására ösztönözte. Megszerez-te Adelmának akkortájt megjelent „Studien über die Geisterwelt” c.könyvét. Találomra vette — hiszen nem ismerte a spiritizmus iro-dalmát, de az úgynevezett véletlen kedvezett, mert célravezetőbbkönyvet nem találhatott volna. Az e könyvben közölt megszállottságiesetek teljes világosságot derítettek helyzetére. S mivel e könyvbőlAdelma címét is megtudta, levélileg fordult hozzá segélyért. Adelmavezérszellemei hozzám utasították azzal a meghagyással, hogy le-gyen irántam bizalommal, és ha mindenben követni fogja tanácso-mat, bizton számíthat üldöző ellenétől való megszabadulásra. Ilymódon került a szegény, meggyötört testvér hozzám.Deprimált hangulatban, mintegy megtörve jelentkezett nálam; szinteszemlesütve, nagy körvonalakban adta elő baját. Csak pár napja,hogy a szokott krízisen átesett, mely után rendesen többnapi lelkifur-dalások tartották fogva egész lényét, ilyenkor szemrehányással illetteönmagát, amiért annyira gyenge, erőtlen akaratú, minden ellenállásraképtelen; szinte kerülte a külvilágot, azt hitte, hogy lerí róla hitvány,szégyenteljes állapota; fetrengett az ágyban, amíg lassan-lassan kihe-verte beteges lelkének baját. Ilyen krízis után jelent meg nálam is.Amit lelki világáról részletesen közöltem, csak későbben tudtam meg

96

általa és felesége elbeszélése nyomán, midőn már bizalmas, bensőbaráti viszony keletkezett közöttünk.

Szimpatikus külsejű és modorú ember volt, akinek szánalmasállapota mély részvéttel töltött el. Megnyugtattam és a reménységvigaszával erőt és bátorságot csepegtettem elcsüggedt lelkébe. Meg-delejeztem. Kiváló fogékonyságot tanúsított a delejes erő befogadá-sára s úgy szívta be a delejt, mint száraz szivacs a vizet. De ez alka-lommal nem aludt el, hanem utána láthatóan feléledt testben és lé-lekben, mint fonnyadó virág a víztől.

Nem emlékszem, mily időközben és meddig folytattam rajtaa delejezést, de hatása oly bámulatos volt egész lényére, mintha ki-cserélték volna; de különösen annak örült, hogy majdnem másfélévig nem környezte az ivásra való ösztökélés. Szegény felesége kü-lönösen boldognak érezte magát, mert mindenkorra szabadulhatnivélt attól a bánatos, szorongató lidércnyomástól, mely férjének testiés erkölcsi hanyatlásában csak szomorú sorsot zúdíthatott reá sgyermekeire. Hiszen ha kitudódik, hogy többnyire holtrészegen, sbérkocsin hozzák haza zsebóra és tárca nélkül, mindenkorra megbé-lyegezve, kenyerétől megfosztva, el kell pusztulniok. Köztiszteletbenálló tanár létére ugyanis óvakodnia kellett, hogy a korcsmában megne lássák, tehát oly félreeső külvárosi helyiséget keresett fel, aholtudta, hogy nem ismerik, és ahol ismerőse sem fordul meg. Ez alan-tas környezetnek azután nem okozott sok lelkifurdalást, hogy kifosz-szák és úgy szállítsák lakására a zsebében talált névjegy révén. CsakIsten különös gondviselésének köszönhető, hogy e gyakran elő-fordult szégyenletes botrány ki nem tudódott.

Reményünk azonban, hogy már mindenkorra megszabadultkínzójától, nem vált be. Ismételten be-beállott a visszaesés. Hogyhaaz előjelek beálltával még idejekorán hozzám jött delejeztetésre — akrízis elmaradt. De évek során annyira megváltozott a helyzet, hogyő maga ellenszenvet érzett, fázott a delejezéstől, amely érzést a velefluidikus kapcsolatban levő szellem tükrözött beléje. Csak midőnmár észre lehetett venni a krízis jeleit, akkor hívott engem a feleségeés delejezés által még sikerült elhárítani a krízis kitörését. Idővel márcsak nagy ritkán és gyengén környezték a kísértő támadásai, végrepedig egészen elmaradtak. Nyilván lelohadt a szegény eltévelyedetttestvér gyűlölete, amihez bizonyára hathatósan hozzájárult az, hogyáldozata a közeledő veszedelem percében nem csupán Isten sege-

97

delmét kérte önmaga számára, hanem üldöző testvéréért is esdekletta szeretet és irgalom urához. Hiszen az ellenségnek nem csupánmegbocsátani, hanem érette imádkozni is kell, így mutatta ezt az úris tündöklő példájában az emberiségnek, Sarkpontja ez Krisztus ta-nának, és e tantételt kívüle más hitalapító nem is tanította. ö magapedig nemcsak tanította, hanem követésére ragyogó példát mutatottkínos, vonagló fájdalmai közepette a keresztfán.

Akrobata szelleme, mint megszálló.Az előző periodikus megszállottsági esethez egy másik hasonló esetis sorakozik, melyben az illető egyén mintegy kronométeri pontos-sággal megjelenő órában, oly rendkívüli, akarata ellenére való cse-lekményekre kényszeríttetett, hogy magától rájött, - mert határozot-tan megérezte — miszerint e jelenségeket egy kívüle álló láthatatlanlény céltudatosan erőszakolja reá, dacára annak, hogy a szellemeklétezéséről mindaddig tudomással sem bírt, s annál kevésbé tudta,hogy embereket befolyásolhatnak vagy lenyűgözhetnek. Midőn or-vosi tanácsomat kikérték, sejtelmem sem volt róla, hogy ez az esetfolyományaiban ki fog zökkenteni az orvosi vonatkozás szűk kereté-ből a tág nyilvánosság elé, és hogy rám nézve határjelző lészen, melyspiritista pályafutásom új fázisát jelenti. Kínos, szenvedéses kálvária-utat a Golgota felé, tudniillik civilizált korunk Golgotája felé, aholnem feszítik ugyan keresztre az embert, nem is rakják máglyára éskerékbe sem törik csontjait, hanem maró gúnnyal, szívettépő kacajjalerkölcsileg törik izzé-porrá, kínozzák agyon, állítják pellengérre, ésteszik ki közmegvetésnek az áldozatot. Sajtóperemet értem, amelyszemélyemre nézve golgotává vált, s mely ideig-óráig engem erköl-csileg halálosan sújtott. Nem ejthetett azonban halálos sebet a spiri-tizmuson, amelynek jegyében ez a per keletkezett, és nem válhatottannak kivégző golgotájává, aminthogy az eszmét nem is lehet kivé-gezni, mert az újból feltámad. És hogy t. olvasóim esetleges illúziója,mintha én e sajtóperben a hős vagy mártír szerepére vállalkoztamvolna, csalódássá ne váljék, eleve is kijelentem, hogy én sem azegyik, sem a másik szerepre nem pályáztam, sem pedig olyanbantetszelegni nem kívántam.

Az 1872. év novemberében egy fővárosi fényképész hivatottmintegy 17 éves fiához, akinél oly rendkívüli tünetek jelentkeztek,amelyeknek megfejtésén a fővárosi és bécsi orvosi korifeusok hiába

98

törték fejüket, s ahol bölcsességük csődöt mondott. Idővel azonban erejtélyes természetű tünetek nyomán maga a beteg, valamint annakszülői is rájöttek, hogy e tünetek egyes egyedül a spiritizmus révénfejthetők meg. S bár mindeddig azoknak hitelt nem adtak, mindazo-náltal mindjobban megerősödött bennük az a meggyőződés, hogyezek a jelenségek chinin, ópium, morfin vagy más kábító szerek általel nem távolíthatók. Mert ahány orvostanárt és specialistát konzultál-tak, mindannyi más-más diagnózist és gyógyeljárást állapított meg.A pontosan, szinte percre jelentkező tünetekből következtetveváltólázt tételeztek fel, bár az ütér és a test hőfokának normális voltae feltevésük ellen szólt. Teletömték chininnel, villanyozták, hideg vízgyógymóddal kezelték — eredménytelenül. Majd meg nagy morfinadagok által mély álomba merítették, hogy a fiú a paroxizmus idejétátaludja; de a fiú abban a percben, midőn az orvosok által paroxiz-musnak nevezett állapot rendesen jelentkezni szokott, legmélyebbálmából hirtelen felpattant és belekezdett a megszokott manőverek-be, s folytatta azokat addig, míg az óra utolsó perce lepergett.

Ezután pedig a fiú friss és egészséges volt 23 órán át, míg-nem ütött a rejtelmes műveletek órája. A korához mérten érett, sintelligens fiú folyton erősködött, hogy minden előzetes érzet nélkülhirtelen hozzá szegődik valaki, akit nem lát ugyan, de testének min-den szálával szinte összeolvad és kénye-kedve szerint rendelkezikszervezetével. Hogyha passzíve viselkedik, azaz ha odaengedi magát,akkor teljességgel jól érzi magát, mintha ez a test nem is az ő testelenne és elcsodálkozik azon, amit ez a test végez. De ha ellenállástfejt ki, akkor úgy érzi, mintha egész testét vaspántba szorítanák,amely fájdalmas érzés abban a pillanatban megszűnik, ahogy ő fel-hagy az ellenállással. Mindezen okulva, többé már meg sem próbáljaaz ellenállást. Sch. fényképész egész rakás spiritista könyvet szedettki fiókjából, amelyeket ő meg a fia az utolsó időben tanulmányoz-ván, mindketten meggyőződtek arról, hogy egy alantas, pajkos, de denem éppen rosszindulatú szellem űzi e gyermekes allotriákat.Nem emlékszem rá, hogy mikor keletkeztek e jelenségek, és milye-nek voltak a kezdetleges tünetek, bár bizonyára elmondhatták akko-rában. Csak azt a kimagasló fázist őrzi memóriám, hogy a fiút a nyárbeálltával Bécs szomszédságában levő egyik gyógyintézetbe, ha nemcsalódom, Vöslauba vitték, de onnan mihamarább elküldték. Mertéjjelenként éktelen kurjongatást, sivalkodást, bömbölést hallatott,

99

mialatt a szoba bútorait összevissza hányva, azokon őrületes tombo-lás és üvöltés közt a legnyaktörőbb produkciókat vitte végbe. El lehetképzelni azt a riadalmat és felfordulást, mely a szanatóriumnak több-nyire ideges, üdülést és nyugalmat kereső betegei sorában támadt. Misem természetesebb, mint hogy az intézet igazgatósága haladék-talanul kiutasította ezt a zavargó vendéget. Innen kezdődött a sze-gény anyának kínos vándorútja a fiával egyik gyógyhelyről a másik-ra. Nem is ment ezután már ismert helyekre, hanem félreeső, hegy-közi parasztkunyhókat keresett fel, mert az orvosok erősítő, ózonoslevegőt ajánlottak a betegnek. Sehol nem lévén azonban maradása,hazavitte a fiút. Az egyemeletes házban levő lakásban — mely nekikazért volt kedvező, mert alatta éjjel zárt üzletek voltak, mellette pe-dig nem volt szomszédos lakó, a fiú feltűnés nélkül tombolhatott észajonghatott. Nem tudom, meddig tartott e szertelen háborgó állapot;idővel azonban teljesen leszerelődött, és a fiú szokott produkcióitmár csendben végezte. Sőt nem is éjjel, hanem nappal állt be a ro-ham. Pontosan déli 12 órakor. De bármennyire óhajtottam is szemta-núja lenni ilyen jelenetnek, mégis pár nap telt bele, míg egy délben,az akkortájt kiterjedt praxisom és az őszi évszakkal járó betegeimnagy száma miatt egy vagy másfél órát szakíthattam magamnak. Ezis csak úgy sikerült, hogy néhány könnyebb betegem látogatását adélutáni órákra halasztottam.

Akkortájt egy másik, 9—10 éves, szintén megszállott fiú-gyermek is állott kezelésem alatt, akit egy cirkusz-bohóc szellemeidőnkint szintén nyaktörő akrobata műveletekre ösztönzött, annyira,hogy kétségbeesett anyja gyakran féltette, hogy kitöri a nyakát, aki-nél vezetőink utasítására Jakab néven kellett citálnunk a megszállórakoncátlan szellemet, akit végre feleségem írómédiumitása révénsikerült is jó útra téríteni, és arra bírni, hogy a gyermeket elhagyja.Körülbelül ilyennek képzeltem a fényképész fiának esetét is; demennyire hüledeztem mindannak láttára, amit emberileg elképzelniis alig lehetett. Megérkezésemkor a fiút már trikó-mezben találtam, aszoba padlózatán pedig vastag, puhaszőrű szőnyeg, s körülötte szé-kek és asztalkák voltak. A jól megtermett, kifejlett izomzatú fiúnnem látszott nyugtalanság vagy lázas izgatottság. Elfogulatlanul,okosan beszélgetett velem és egyet-mást közölt is érzéseiről és be-nyomásairól a változatos jelenségek egyes stádiumaiban. Egyszerrenyílsebességgel felugrott, meghajtotta magát, mintha nézőközönség

100

előtt produkcióra készülne és leírhatatlan nyaktörő és ficamító műve-leteket végzett, olyanokat, mint amilyeneket a Renz-féle cirkuszbanünnepelt akrobatáktól lehetett látni. — Elfelejthetetlen, hátborzonga-tó látvány volt ez a szoborszerű alak. Arcizmainak egyetlen rostocs-kája se rándul; zárt szájjal, merev szemmel, mint egy automata, végzia hajmeresztő gyakorlatokat teljes háromnegyed órán át, egyetlenpillanatnyi szünetelés nélkül. Végre éppen olyan nyílsebességgel,mint aminővel hirtelen felpattant, egyszerre megállott — de ezzelegyidejűleg nyomban eltűnt a merevség is arcából és szeméből. Nyá-jasan mosolygott, diskurált — mintha kicserélték volna. Néztük azórát — pont 45 perc. A szobaleány egy tálcán kéretlenül ételt hozottbe, amihez a fiú farkasétvággyal látott hozzá. A gyakorlat előtt tudni-illik, nem volt megengedve még csak egy morzsát sem ennie, merterős nyomást érzett gyomrában és mindent kihányt.

Nem mentem el több ilyen produkcióhoz. Azt mondták, hogymind egyforma. Különben néhány delejezés után el is maradtak.Boldogságban úszott a szegény, meggyötört család. Behatóbbantanulmányozták a spiritista könyveket és a fiú szorgalmasan eljárt amédiumfejlesztő privát szeánszokra. Kiváló felfogású volt, mindentünetet helyesen értelmezett — hiszen gyakorlatilag végzett önmagánegy tanulságos spiritisztikai kurzust. Atyja kísérleteket tett szellemfotográfiák nyerése céljából, amelyeken én ugyan nem vettem részt.Kapott is felhőket és határozatlan alakulatokat, de el volt határozva,hogy kitartással addig folytatja, míg meggyőző eredményhez jut. Afiút már nem is kellett többé delejezni, a kúra be volt fejezve. 1873február havában — majd harmadfél hónapi normális állapot után afiú viselkedésében gyanús jelenségek tűntek fel.

Rágalmazó cikk.Ami elsősorban tűnt fel gyanúsnak a fiú viselkedésében, az a szemé-lyemhez való szeretet bensőségének csökkenése volt. Úgy éreztem,mintha valami határozatlan, nem definiálható válaszfal férkőzöttvolna közénk. Megkérdeztem, vajon van-e valami oka reám nehez-telni? Erősködött, hogy nincs — ő most is változatlanul szeret. Intet-tem, hogy éber figyelemmel kísérje érzelmeinek legkisebb hullámzá-sát is, mert érzem, hogy ellentétes áramlat furakodik közénk, ne en-gedje tehát, hogy ez észrevétlenül hatalmába kerítse. Emellett feltűntnekem még az is, hogy nem a régi lelkesedéssel fogadta a szeánszo-

101

kon nyilatkozó jelenségeket, s néha pedig csekély okokból el-elmaradozott üléseinkből. Szükségét láttam tehát annak, hogy kita-nítsam, hogy résen kell lennünk, s minden érzésünket, gondolatunkatellenőriznünk kell, vajon sajátunknak vagy belénk tükröződötteknektekintsük-e azokat. És hogyha utóbbinak ismernők tel, nyombanteljes akaraterővel szálljunk síkra ellenük, hogy le ne nyűgözzenekbennünket. A fiú azonban nagyra volt az ő állítólagos erős akaratá-val, és azzal hivalkodott, hogy ő rajta már ezentúl ki nem fog semmi-féle alantas szellem. E túlemelkedettségét mihamar követte a bűnhő-dés. Egy szép napon ugyanis csakugyan hatalmába kerítette őt régikínzója, és dacára minden küzdésének, nem bírta magáról lerázni.

Sch. fényképész a fia tudta nélkül haladéktalanul magáhozkéretett engem. El is mentem. Midőn azonhan a lépcsőhöz értem,Sch. megrémülten jött elébem, mondván, hogy a megszálló szellemmegérezte közelségemet s midőn a kapun beléptem, káromkodvafenyegetőzött, hogy széttépi a fiút, hogyha engem beeresztenek hoz-zá. Mosolyogva nyugtattam meg őt, hogy ügyet se vessen a fenyege-tésre, a szellemnek nincs arra hatalma, sőt azzal inkább saját erőtlen-ségét és félelmét árulja el. De nem megyek be hozzá, mondám, hogya fiút nagyobb kínzásoknak ne tegyem ki azáltal, mert csak a szellemdühét fokoznám, holott nem vagyok bizonyos benne, vajon jelenfeldühödött állapotában le bírom-e őt gyűrni. Várjuk be tehát a szel-lem kimerülését, aminek okvetetlen be kell rövidesen következnie.Azzal távoztam.

Mennyire felháborodtam, s velem együtt valamennyi egyletilagunk, midőn másnap abban a német nyelvű napilapban, a „N. P.Journal”-ban, amely már egy év előtt is tendenciózus, gúgyoroscikkben támadott bennünket, egy cinikus rágalmazó cikk jelent meg.Ma, több mint három évtizeddel az eset után, nem emlékszem már acikk tartalmára, de bár a név nem is volt megnevezve, mindazonáltalén voltam megbélyegezve benne mint „spiritista doktor”, akinekkitették a szűrét, midőn éppen be akart nyitni pácienséhez. Nem voltugyan kiírva, de a sorok közül azt lehetett kiolvasni, hogy megelégel-ték a „doktor úrnak” tisztességtelen haszonlesését. Körülbelül ilyes-mit tartalmazott ez a 9—10 soros riporteri közlemény.

Hogyha tekintetbe veszem, hogy e napilap akkortájt ko-rántsem foglalta el mai komoly, előkelő pozícióját, hanem mint csu-pa szenzációt és botrányt kultiváló, alárendelt lapocska alig élvezte a

102

művelt olvasóközönség méltatását, s ez okból nem is igen juthatottaz én kizárólag művelt osztályú pácienseim körébe, be kell látnom,hogy semmi okom sem volt félnem attól, hogy betegeim körébenkitudódik spiritista voltom. Mert hiszen néhány bizalmas paciens-család kivételével csak egyletünk tagjainak lehetett tudomása arról,hogy tulajdonképpen ki az a „spiritista doktor”. Éppen úgy nem voltindokolva az az erkölcsi felháborodásom, s ideges izgatottságomsem, mely a szúnyogból elefántot csinált fantáziámban.

De ha most már indokolatlannak látom lázas képzelődése-met, még inkább érthetetlen és a lélektan logikájával össze nemegyeztethető volt az, hogy sajtópert indítsak és magamra zúdítsam apublicitást, amely elől akkortájt kínos figyelemmel rejtőzködtem.Hiszen ez oly ellenmondó psychologiai folyamat, mintha valaki ahaláltól való félelemből öngyilkosságot követne el. Ha tehát ezt még-is megtettem, nyilvánvaló, hogy nem rendelkeztem szabad akaratomteljes függetlensége fölött, hanem láthatatlan sugallat hatalma alattálltam, amely engem mindenáron egy kudarccal végződő sajtóperrizikójába igyekezett belelovalni. Ez lehetett csakis az akkori rejté-lyes lelki állapotom megfejtésének egyedüli kulcsa, amely későbbiszellemnyilatkozatok által megerősítést is nyert. Egyébiránt a sajtó-pert megelőző szellemközleményekben is találtunk erre vonatkozófelvilágosítást, — csakhogy akkor, midőn azt megkaptuk, nem értet-tük meg a bennül; rejlő különben elég világos célzásokat.

Azok a sugalló szellemek, akik ítélőképességemet elhomá-lyosították, hogy egy meggondolatlan lépésbe ugrassanak bele, ve-zetőink hallgatag elnézése mellett végezhették munkájukat, mertazzal az ő intenciójukat juttatták érvényre, habár amazok ellen-kezőjét célozták is. Vezetőink ugyanis véget akartak vetni annak afélszeg, tarthatatlan állapotnak, amelybe azáltal jutottam, hogy mi-dőn egyrészt az úttörő munka vezetését elvállaltam, és ezt az egyletfalain belül buzgalommal és odaadással végeztem, másrészt az egyletfalain túl elég hiú, kishitű és gyáva voltam, hogy nem vallottam színtarról, ami tulajdonképpen egész lényemet eltöltötte és a meggyőző-dés lelkesedésével ragadott magával. Csakis szánalmas önáltatás ésáldatlan képzelődés hitethette el velem, hogy e félszeg, hazugsággalteljes állapotban megmaradhatok az egylet élén. Hiszen sokszor ma-gam is éreztem e kétlelkűség fonák voltát, de nem lakozott bennemannyi szilárd akaraterő, hogy a közvélemény előtt legyőzzem bujkáló

103

hiúságomat. Isten kegyessége vetette hát közbe magát, és az ő böl-csessége intézkedett úgy, hogy magam rántsam le magamról a leplet,hogy spiritista voltom egyszerre váljék nyilvánvalóvá az egész világelőtt. És ha ez fájdalommal járt is, de egyszersmind kiérdemelt bűn-hődés is volt reám nézve, mígnem fellélegezhettem, midőn Istenjósága felszabadított attól a feszélyezettségtől, mely addig súlyosannehezedett rám, és amitől képtelen voltam magamat önerőmmel fel-szabadítani. Innen kezdve bátrabban haladtam kijelölt rendeltetésem,spiritista pályafutásom útján, melyet éppen sajtóperem nyitott meg,és azontúl nyílt sisakkal léphettem a porondra, leoldva a csúfos bilin-cset, melyet hiúságból és a közvélemény bálványimádásából magamkezével fűztem lábamra.

Hála és dicsőség legyen a mindenható Atya jóságának, hogyföldi pályám e válságos fordulópontján megismerést és energiát ön-tött elhomályosodott lelkembe, és megmentett a további botlásoktól.

A sajtóper és a nyilvánosság.Még ugyanaz nap, midőn az említett rágalmazó cikk megjelent, amámor hevületében megtettem az első lépést a sajtópör megindításá-ra. Alighogy az utolsó páciens is eltávozott a rendelésről. ügyvédetkerestem fel, aki a sajtókeresetet be is nyújtotta, s október 20-ra tűze-tett ki annak tárgyalása. Harmincegy év nagy idő — ködöt borit azember memóriájára; akárhogyan igyekszem is most ezt a borút szét-oszlatni — sehogy sem sikerül. Pedig nagyon szeretném amaz időbe-li kedélyállapotomat lelki szemeim elé varázsolni, mely a per megin-dításától a tárgyalási napig lefolyt nyolc hónapon át egész valómatfogva tartotta. Azt hiszem, hogy akkori szakadatlan elfoglaltságomközepette sem időm, sem hajlamom nem volt tárgyilagos reflexiókra.Úgy rémlik nekem, mintha ezt a nyolc hónapot átaludtam volna.Csakis a tárgyalás napján történtekről emelkedik ki a köd ho-mályából némi visszaemlékezésem. Emlékszem ugyanis, hogy reggela felébredéskor nyomasztó aggodalom fogott el, vajon nem fog-e aszó torkomon akadni, aki sohasem álltam törvény előtt — sem vádló,sem vádlott minőségben — és aki egész életemben fáztam a nyilvá-nos szónoklástól? Bizonyára ember ember hátán lesz a tárgyaláson,és a lámpaláz vacogása belém fojt minden hangot a nyüzsgő sokaságláttára. Bátorságot igyekeztem szugerálni magamra, hogy hatalmasvezetőink csak nem hagynak cserben, sugallataikkal bizonyára támo-

104

gatni fognak. S lám, a tárgyalási terembe érve, nyüzsgő sokaság he-lyett majdnem üres padokat találtam; csupa mosolygó, barátságosismerősöket kevés idegen arc közepette, azonkívül egynéhány hírlapigyorsírót. Ebben a milieuben azután én is bátorságot kaptam. Éppenakkor a 73-iki gyászos emlékű nagy krach, — mely százezrek eg-zisztenciáját tette tönkre, — nehezedett ólomsúllyal a kedélyekre,annak romboló hatása alól a mágnástól kezdve le egészen a hordárigsenki sem vonhatta ki magát, nem is igen lehetett tehát az emberekkíváncsiságát szenzációhajhászásra felajzani, Kinek-kinek elég bajavolt a maga ügyes-bajos dolgával.Végre megjelentek az esküdtek, bírák, ügyvédek és tanúként Sch.fényképész is, de fia nélkül, akit pedig szintén beidézni kértem, deakit apja háziorvosi bizonyítvány alapján mint beteget kimentett.Pedig a fiú nem volt beteg, hanem mint később értesültem, azt jelen-tette ki, hogy a Dunába ugrik, ha neki az esküdtszék előtt meg kelljelennie és megszállottsága a nyilvánosság elé kerül.

A formalitásokon mihamarább átestünk, s én visszavetési jo-gomról lemondtam, — hiszen az esküdtek egytől-egyig isme-retlenek voltak előttem. Hasonlóan nem kifogásoltam az ifjú Sch.-nek orvosi bizonyítván alapján való távolmaradását sem. Nem emlé-kezem, milyen kérdéseket intézett az elnök Sch. fényképészhez, deazt tudom, hogy az ő vallomásai egészben véve diplomatikusak éskitérők voltak, s mindenáron a fiú valódi bajának elpalástolását cé-lozták. Megjegyzem, hogy Sch. fényképésszel a per megindítása ótanem érintkeztem, csupán abból az okból, hogy azzal a váddal neillethessenek, mintha őt kitanítottam volna.

Következett azután a két ügyvéd beszéde-, halvány sejtel-mem sincs már arról, hogy mit beszéltek, de nem marakodtak nagyonegymással, nyugodtan hangzott el mindegyiküknek egészben véveszíntelen és semmi emóciót nem keltett rövid mondanivalója. Mostrám került a sor. Elfogódottan, szorongva kezdtem beszélni, a rámszegezett sok szem pedig megrezegtette hangomat és valami mámor-féle állapot kerített hatalmába, hasonlóan ahhoz a lélektani, rejtélyes,abnormis állapotomhoz, mely minden józan latolgatást elutasítvánmagától, gyors eltökélésre tüzelt már a sajtóper megindításakor is,hogy orvul megtámadott, s annyira féltékenyen őrzött becsületessé-gem integritását megvédelmezhessem. S mi történt most? Az az ért-hetetlen furcsaság, hogy ahelyett, hogy nyomós érvekkel bizonyítot-

105

tam volna a mocsoktalan tisztességemen ejtett rágalmazást, ezt egyárva szóval sem érintettem, hanem — lendületes, lelkes dicshimnusztzengtem a spiritizmus isteni hivatásáról, mely egyedül képes korunkelposványodott közerkölcseit megóvni a teljes elmerüléstől. Minthaegész lényem kicserélődött volna. Az elfogódottság helyett rettenthe-tetlen bátorság és lelkesedés töltötte el egész valómat, s ennek hatásanem egy esküdt arcáról tükröződött le. Mi mindent beszéltem, nemtudom, de azt állították, hogy ihlettől elragadott apostolként állottamés megkapó, gyújtó szavak röppentek ki szájamból. És ezt éppenellenfelem ügyvédje és az esküdtek elnöke mondták így, akiknélpedig legkevésbé lehetett feltételezni az irányomban való rokonszen-vet. Háromnegyed óráig tartó beszédem zárószavai ezek voltak:Hogyha a spiritizmus mozgalma mesterkélt emberi alkotás, akkormint minden emberi ténykedés, nyomtalanul el fog enyészni; ha pe-dig Isten akaratának folyománya, akkor semminemű hatalom, annálkevésbé fogják (a hátam mögött állott vádlott szerkesztő felé fordul-va) — ilyen törpék erőlködései hódító útjában megállíthatni.Ügy látszott, mintha az ügyemmel nem szimpatizáló törvényszékielnök beszédemnek félreismerhetetlen hatását egy slágerrel akartavolna paralizálni, amelytől holmi szenzációs leleplezést várt. Azt akérdést intézte ugyanis Sch. fényképészhez, hogy mennyi díjat al-kudtam ki magamnak?—Fizetésről sohasem volt szó köztünk, — monda Sch. némi méltat-lankodással.—Tehát az orvos úr megelégedett azzal, amit ön neki jó szántábólajánlott fel?

Sch. mintegy szégyenkezve felelé, hogy anyagi helyzeteeleddig még nem engedte meg, hogy orvosi díjat felajánljon. (Nagymozgás az esküdtek sorában.) A puska tehát visszafelé sült el. Ezt akérdést bizonyára valami jó szellem sugallhatta az elnöknek, mert ezalkalmul szolgált annak megállapítására, hogy még a jogos orvosihonoráriumomra való törvény adta igényemet sem érvényesítettem.Az esküdtek visszavonultak tanácskozásra, mire az ügyvédek, ripor-terek s még mások is a közönség sorából csoportokba verődve feszte-lenül diskuráltak egymással. Ekkor a védőügyvéd odalépett az en-gem körülvevő csoporthoz, és mindenki által hallhatóan így szólott:Hogyha a dr. úr ahelyett, hogy lelkes apostolként s megkapó lendü-lettel a spiritizmust védelmezte és dicsőítette volna, személyes ügyét

106

védelmezi: védencem okvetetlenül elmarasztaltatik. — Az esküdtektanácskozása azonban szokatlanul hosszúra nyúlt. Az ügyvédi szimatmegérezte, hogy az esküdtek nem tudnak megállapodásra jutni, El-lenfelem ügyvédje azt proponálta, hogy döntés előtt mindkét fél afelmerülő költségeknek egyenlő részét vállalja magára, amihez az énügyvédem hozzá is járult.Csak évek multán szivárgott ki az elzárt ajtó mögött lefolyt tanács-kozások titka. Az esküdtek egyike ugyanis, aki az esküdtszéki tár-gyalás ötletéből a spiritizmussal való megismerkedésre ösztökélte-tett, mint páciens keresett fel, s ez alkalommal tudtam meg a módfe-lett hosszas tanácskozásnak okát. Az esküdtek néhai Horváth Boldi-zsárt, volt igazságügy minisztert választották meg elnöküknek. Aszavazatok megoszlottak, Horváth B. pedig súlyt fektetett arra, hogya marasztaló verdikt egyhangú legyen. Ez a fényes elméjű, tisztalel-kű ember bizonyára nem ismervén a spiritizmus erkölcstanát, és csu-pán felületes riporteri cikkekből értesülvén a kopogtató és asztaltán-coltató jelenségekről, a középkor babonáinak veszedelmes feltáma-dásától félt, s azt hirdette, hogy a közérdek követeli, hogy az esküdt-szék — mint a megtestesült közvélemény — egyhangúan ítélje el asötétséget terjesztő ragályt. Ennek ellenében a kisebbség azt hangoz-tatta, hogy a közérdeknek ezt a látszólagos szükségletét nem akcep-tálhatja, s nem engedheti, hogy egy ember érte egész vagyonával,polgári tisztességével fizessen és hogy becsületében meg legyenbélyegezve. Erre Horváth B. hivatkozott reám s azt mondta, hogy énegy szóval sem próbáltam becsületemet megvédeni, pedig látható,hogy a szó hatalmával kitűnően rendelkezem. Nyilvánvaló tehát,hogy az egész pert csak tendenciózus célzatból, apostoli és esetlegmártírságra vágyó szereplési viszketegségből indítottam. Az én pol-gári tisztességem nem szenved csorbát a marasztaló verdikt által, —mondá, — mert ez a tárgyalás folyamán a tanúvallomásokból tisztá-zódott, de a spiritizmus vészt hozó inváziója ellen csak impozáns,egyhangú elitélő verdikt által óvhatjuk meg a csodást különben ishajhászó, tájékozatlan népet. Végre Horváth Boldizsár ékes szavá-nak, s személye súlyának sikerült a kisebbség ellenállását legyőznie,de ez egy óránál tovább tartó fáradságába került.E független polgárokból alakult bíróság ítélete hangosan bizonyítja,hogy lehet az ember bármily művelt is, de gyarlónak mindig eléggyarló, és az emberi ész mindig korlátozott marad az okosság legna-

107

gyobb hírében álló embereknél is. Éppen úgy, amint egykoron a val-lási üldözések idejében a törvények védelme alól kitaszítottaknaknyilvánították a keresztényeket, majd később a katolikusok irtották areformátus eretnekeket. Az emberi elfogultság a spiritistákkal szem-ben is könnyen mentesíti magát lelkiismeretbeli kötelességei alól.Íme, a csalhatatlan ember az ő mindentudásának önhittségében,amely mindentudás egy hajszálnyival sem lát tovább az orránál, mertmég azt sem tudja, hogy amit ma tagad és lehetetlennek tart, nembizonyul-e valóságnak holnap!

Elvtársaim túláradó szavakkal gratuláltak rettenthetetlen lel-kes, hősies magatartásomért. Néhány ismeretlen úriember, köztükegy ny. ezredes és egy ny. pénzügyi tanácsos bemutatkozott és mégott a helyszínen kérték egyletünkbe való felvételüket. A távozó fél-ben levő esküdtek füle hallatára meg is éljeneztek. Az elismerésnekeme spontán megnyilatkozása gyógybalzsamként hatott fájó sebem-re. Még aznap a P. LI. esti lapjának megjelenése után, ügyvédi kö-rökből fordultak hozzám útbaigazításért, hogy mily könyvek révénlehet a spiritizmus felől informálódni, amit én nagy örömmel annakjeléül vettem, hogy az esküdtek verdiktje még ügyvédi körökben ismegdöbbenést kelthetett. A következő napokban pedig már alig bír-tam a sok kérdezősködésnek eleget tenni.

Másnap azonban, nem tagadom, végtelen bánat és keserűségtépte szívemet, midőn a napilapok közleményeit olvastam. Kü-lönösen felháborodtam a „N. P. Journal”-nak gyűlölettől tajtékzómérges tobzódásán, s minden képzelmet felülmúló szándékos, a té-nyeket elferdítő leírásán, mely teljes ellentétben a többi napilapokközlésével, képtelen koholmányokkal tarkította hasábjait. Bátranmegengedhette mindezt magának — mert e lapnak olvasói alig ol-vastak más lapot, a többi lapokról pedig tudhatta, hogy egyik semfogja magát sem a spiritizmus, sem az én személyem védelmezőjéülelőtérbe tolni és hazug állítását megcáfolni. Egy egész álló hétighasábokon át folytatta ez a lap üldözését, míg végre saját olvasóitiltakoztak ellene. Rövidesen ezután a lap más tulajdonába ment át,és azzal előnyösen megváltozott egész iránya is. — A hazai lapokközt csakhamar a Jókai Mór szerkesztésében megjelent „Hon” közöltegy tárgyilagos cikket. — Majd a napilapok egyébiránt többnyirefelületes közleményei sorából előnyösen magaslott ki a bécsi „N. Fr.

108

Pr.”-ben egy közismert kiváló publicista tollából eredő komoly lélek-tani tanulmányszámba menő tárcacikk.

E cikkíró annak dacára, hogy a spiritizmussal hadilábon ál-lott, módfölött szimpatikusan foglalkozott egyéniségemmel. Ki-emelte tudásomat, orvosi hírnevemet és előkelő körökben tisz-teletben álló társadalmi pozíciómat. Dicsért azért, hogy én egy, aközvélemény által kétségbevont, sőt határozottan visszautasított ügyképviseletében kiállok a porondra, és nyílt sisakkal, lelkesedésselvédem népszerűtlen, ellenszenves ügyemet. Pszichológiai tudásravalló szakavatottsággal bontotta elemeire a lelki rugók finom szálait,és kereste a rejtelmes, összekötő motívumokat, melyek a sajtóperindítására, illetőleg meggyőződésem nyilvános kitárására ösztönöz-hettek. Sajnálom, hogy eme fejtegetéseiben és következtetéseiben —a sok téves antitézis dacára is — érdekes cikk elkallódott. Sok meg-nyugvást merítettem belőle és ez akkor jól esett bánatos lelkemnek.

Mért tagadjam — nehéz, sok keserűséget rejtő napok, sőt:hónapok, évek nehezedtek reám. Hiszen az úr is megkérte az Atyát,hogy múljék el tőle a keserű pohár. Nem mehettem ki az utcára anél-kül, hogy minden szem reám ne szegeződjék, lökdösték az emberekegymást: nini, a spiritista doktor! És hányszor kellett látnom az ut-cán, nyilvános helyeken, hogy az emberek megálltak, utánam néztekés újjal mutogattak reám. Lassan-lassan azonban megedződtem, smegadással nyugodtam bele helyzetembe. Rövidesen a per után méga „Magyarországi hasonszenvi orvosok” havi gyűlésén is azt propo-nálta egy kiváló műveltségű és tudású tagtárs, hogy az egyletbőlrekesszenek ki. S bár a hasonszenvi orvosok két kimagasló nesztorapártomra állott, mégis, mivel az indítvány nem az összesség részérőlutasíttatott vissza — bejelentettem az egyletből való kilépésemet.Igaz, hogy nemsokára rá az az elégtétel ért, hogy maga az in-dítványozó keresett fel, sajnálatát fejezve ki meggondolatlan elha-markodásáért, és az egész egylet meghagyásából bocsánatot kérve,felkért kilépésem visszavételére. Hanem az már nem elégtételemre,— de mély s őszinte fájdalmamra szolgált, hogy ugyanezt a hatalmastestű és nagy reményekre jogosító fiatal kollégát, mintegy másfél évmúlva egy gráci ideg- és elme-szanatóriumba vitték, ahol a nagyel-méjű embernek szelleme csakhamar mély sötétségbe borult, mígnema halál meg nem váltotta őt. Ezt az esetet mint egy korrajz töredéket

109

hozom, hogy milyen megítélés alá esett akkoriban a spiritizmus ésmindazok, akik magukat hívőjének vallották.

Isten segedelme nehéz időkben.A sajtóper révén kipattant spiritistaságom meglepte ugyan műveltpácienseimet, háziorvosi állásaimat azonban meg nem ingatta, s ben-ső baráti, bizalmas viszonyomat egy cseppet sem alterálta. Bár bete-geim túlnyomó részben teljesen tájékozatlanok voltak a spiritizmusiránya és célzata felől, mindazonáltal, mint korrekt emberhez valóbizodalmuk és nagyrabecsülésük annyira szilárd volt, hogy elevemeg voltak győződve arról, hogy a spiritizmussal való foglalkozássem a józan ész, sem pedig a tisztesség rovására nem megy. Sőtakadtak, akik szóbeli felvilágosítást vagy olvasmányt kértek tőlem,hogy a spiritizmussal megismerkedhessenek. Hanem bizony a rende-lő óráimra járó ambuláns betegek végképpen kimaradtak, mintha aföld nyelte volna el őket, holott azelőtt várótermem még délután 5órakor is alig ürült ki. És míg azelőtt sokszor kellemetlenül érintett,hogy egy-egy elkésett beteg miatt a „klub”-ban várakozó tarokk-partiról lekéstem, bezzeg most áhítozva, de hiába vártam ajáróbetegeket. Ez pedig rám nézve tetemes jövedelemcsökkenéstjelentett, mert az ambuláns praxis busásan fedezte nemcsak a szemé-lyes szükségleteimet, de a háztartás napi folyó kiadásait is. És e jö-vedelemcsökkenés annyival inkább érzékenyen sújtott, mert alig egyévvel előbb folyton emelkedőben levő praxisomnál fogva a városközpontja felé törekedve, az eddigi házbért majdnem háromszormeghaladó drágább lakást béreltem, mely után majdnem 300 forintosadót is kellett fizetnem. De ezt addigi tényleges jövedelmemhez mér-ten minden kockázat nélkül meg is tehettem.

Akarva, nem akarva, tetemes törléseket eszközöltem hátbudget-em rublikáin, restringálva minden fölösleges, s leginkább úrihajlamaimat szolgáló kiadásaimat. Nem is esett nehezemre a dolog,hiszen a nyilvános helyeket, színház, koncert stb. látványosságokatmár úgyis kerültem, és így minden szabad időmet behatóbban fordí-tottam szent ügyünk szolgálatára, természettudományi, spirituális,bibliai stb. tanulmányok által igyekezvén hézagos tudásomat kiegé-szíteni. Eképpen a világiasságtól tulajdonképpeni rendeltetésem ter-rénumára tereltetve, mindinkább izmosodott bennem az Isten imádá-sa és Hozzá való bizodalmam. Rövid időre a pör lezajlása után azzal

110

a kijelentéssel leptek meg bennünket szellemi vezetőink, hogy ren-dezzük az eddig kapott szellemközleményeket és „Reflcxionen ausder Geistcrwelt” cím alatt bocsássuk közre azokat. Ez pedig csaknevem, mint az egylet elnökének neve alatt történhetik. És így lőnnyilvánvalóvá előttem Istennek célzata, midőn a sajtóper révén éppkellő időben vetett véget a nyilvánosság előtt való bujkálásomnak.De egyúttal megérlelődött bennem az a megismerés is, hogy Krisztusurunk szavai szerint nem lehet egyszerre két urnak: Istennek és amammonnak szolgálni. Mammon alatt pedig a Megváltó nemcsak apénzt, a vagyont és a dicsvágyat, hanem általában a világiasságot isértette.

Megéreztem, hogy sorsomat Isten intézi, és bizonyosra vet-tem, hogy kitartást, bátorságot és mindenekfölött Hozzá valótántoríthatlan bizalmat is csepegtet belém, amire állásomnál fogvanem csupán a külvilági hitetlenség ellen való küzdelmemben, hanemközvetlen közelemben levő tagjainkkal szemben is feltétlenül szük-ségem volt. Életem feladatai és célzatai tehát a sajtópör soránmindjobban megvilágosodtak előttem. Szeretett Antal testvérem-mel eggyé válva a hitben, bizodalomban és feladataink odaadó telje-sítésében, kölcsönösen bátorítottuk, lelkesítettük egymást a buzgó-ságban és kitartásban, majdnem mindennapos érintkezésünk alkal-mával pedig sohasem hiányzott vezetőink irányító, oktató és lelkesítőszava. Hogyan is férkőzhetett volna hát közénk csüggedés, kishitű-ség, ingadozás? Csak szegény jó feleségemet fogta el még gyakran acsüggedés. Ilyenkor sivárul, kilátástalanul látott mindent maga előtt,úgy, hogy erős kézzel kellett támogatnom ingadozó hitét s bizalmát.Végre azonban Isten mérhetetlen kegyelme közbelépett, és félre is-merhetetlen jelek által az ő gyenge bizalmát is hozzászilárdította azenyémhez.

Mint ahogy Isten Izrael népének a megcsappant húsos faze-kak pótlásául manna és fürjek alakjában küldött mindennapi kenyeretés húseledelt a Sin pusztában, hasonlóan gondoskodott a jó Atya a mimindennapi szükségleteinkről is. Vezetőszellemeink ugyanis min-denféle füvekből és virágokból egy herbatea-félét komponáltak, ame-lyet ők „gyógy-tea” néven Ment Franciska médium révén ismertettekmeg velünk, s amelyet delejeznem kellett. Azt üzenték, hogy e keve-rék sok idült betegséget képes gyógyítani, és nagy kelete lészen atesti bajokban szenvedők sorában. „Nagy kelete lesz” — hogyan?

111

Hiszen én nem fogom azt hirdetni, reklámot csapni! De ahogy veze-tőink minden szava, úgy ez is bevált.

Adelma gyógyító médiumitási ténykedése ugyanis akkortájtdelelőpontján állott, és a világ minden tájékáról fordultak hozzá ta-nácsért a szenvedő emberek; Adelma vezetőszellemei pedig szélté-ben rendelték ezt a teát. Annyifelől érkeztek hozzám a megrendelé-sek, hogy a délutáni órákban — az előbbi rendelés helyett — aligtettem egyebet, mint hogy a teát mérlegeltem, kevertem, delejeztem,csomagoltam és postára küldtem. Szakadatlanul jöttek a kül- és bel-földi megrendelések és ismétlések: a megrendelők pedig nem győz-ték eléggé dicsérni a tea csodás hatását; valószínű azonban, hogyinkább a delejes erőben rejlett a gyógyhatás, mint a füvekben. Ez azégből nyílott jövedelmi forrás több mint három éven ál pótolta azambuláns praxis megcsappanásából keletkezett hiányt. Hogy milyencsodás incidensek játszódtak le e három év alatt, azt lehetetlen leírni.Sokszor halomszámra érkeztek be a készpénz-megrendelések, más-kor a megrendelés azonban csak az utolsó percben jött, midőn a be-folyt készpénz végképpen elfogyott.

És ez az utolsó perc sohasem hagyott cserben. A manna foly-ton hullott, de csak a Gomer mértékéhez képest — egy-egy napra. Atisztességes megélhetés mindig megvolt, sohasem hiányzott a betevőfalat, csak a fölöslegesre, úri passziókra nem telt. Hogyha egy kike-rülhetetlen nagyobb kiadás szüksége merült fel, akkor meg oly cso-dával határos, bő jövedelmi forrás nyílt meg, amiről nem is álmod-tunk. Vaksággal megvertnek vagy megátalkodottnak kellett volnalennünk, ha Isten kezét fel nem ismertük volna ennyi kézzelfoghatójelenségben, midőn százakra menő esetben a segítség mindig az utol-só percben érkezett meg. Nem is néztük csodának többé eme jelen-ségeket, mert hiszen mindennapivá váltak, mint a reggelenkint felke-lő nap, s megszűnt kérdés tárgya lenni előttünk, vajon jön-e segítség,csak azt találgattuk, hogy vajon honnan jön? És akárhogyan tanakod-tunk rajta, sohasem onnan jött, ahonnan vártuk.

Megesett velünk a láthatatlan élő Isten segedelmének olyanfényes tanúbizonysága is, mint amilyet a híres filantróp, MüllerGyörgy élete mutat fel, aki tudvalevőleg egy krajcár nélkül akartapátlan-anyátlan kisdedek számára árvaházat alapítani, s anélkül,hogy valaha e célra pénzt kért volna, buzgó imával fordult az úrhozsegítségért, aki meghallgatta kérését és ismeretlen adakozók által

112

kezéhez juttatta a szükséges eszközöket. De azért nem egyszer for-dult elő az is, hogy vacsora után egy fillérje sem maradt a másnapireggelire, anélkül azonban, hogy ez megingatta volna korlátlan bi-zalmát, mert még az éj folyamán megjött a várt segítség, és sohasemkellett az árváknak szükséget szenvedniük.

Hasonló helyzetbe nem egyszer juttatott minket a Gond-viselés e küzdelmes három próbaév alatt. A többi között egyet aka-rok felhozni. Egy napon a vacsora után azzal a kijelentéssel lepettmeg a feleségem, hogy egy krajcárja sincsen a másnapi reggelire.Azt hitte ugyanis, hogy nekem van, de bizony nekem sem volt egyárva fityingem sem. Ám ez egy cseppet sem csüggesztett minket, sőtjóízűt nevettünk a dolgon, azon tanakodva, vajon honnan jön az éjfolyamán a reggelire való? Nyugovóra tértünk, s álmunkat mi semzavarta. Hajnal felé felköltöttek mély álomból, s kocsin vittek egy aNádor utcában lakó fiatal angolhoz, aki hirtelen megbetegedett. Azillető egy dúsgazdag angol gépgyáros fia volt, akit apja a pesti fiók-raktárhoz küldött gyakornokul. A páciens angolos bőkezűséggelhonorálta kora reggeli vizitemet, úgy, hogy abból nemcsak a reggeli,hanem majdnem egy hétre való költség kitellett.

Három álló évig járatott a bölcs Atya ebbe a kurzusba, mely-ben a Hozzá való bizalom megszerzése volt a főtantárgy, S úgy lát-szik, hogy Isten érettnek talált arra, hogy a kenyereskosarat vissza-esés kockázata nélkül könnyebben hozzáférhetővé tegye számomra— bővebben fakadó források képében is. Bölcsessége azonban, szá-molva emberi gyengeségünkkel, szerető gondoskodásának számosjelei által mai napig is ébren tartotta bennünk Fiának ama tanítását:„A te Atyád, aki titkon reád néz, megadja néked nyilván amit kérsz;jól tudja a ti Atyátok, mi nélkül szűkölködtök, minekelőtte ti kérné-tek ö tőle.”

Valóban bámulatos, ahogy a három évig bedugult forrásokújból megnyíltak, a gyógytea rendelések egy csapásra elmaradtak,mintha kettévágták volna. Adelma vezetői ezentúl ezt a teát nemrendelték betegeinek. Idővel azután lassan-lassan enyhébb áramlatkeletkezett a közvélemény felfogásában is a spiritisták felől. El-elmosódott a „spiritista doktor”-on tapadt szégyenfolt, feszélyezetttársadalmi pozícióm folyton barátságosabbá vált, sőt idővel előbbimértékét is felülmúlta. A tudomány elsőrendű művelői, egyetemitanárok, orvosok, csillagászok stb. népszerűségük kockáztatásával

113

nyíltan szegődtek táborunkhoz — Crookes, Richet, Rochas,Lombroso, Bertholet, stb. társaságába kerültünk, nem is szólva arengeteg sok Nikodemus-tudósról, akik csupán az esthomály leplealatt ismerik el, sőt gyakorolják a spiritizmus kísérletezését!...

E munkában a végrehajtó szellemlégiók által indított moz-galomban Isten bölcsessége nem juttatott számomra látható mé-diumi szerepet — csak az úttörő szerény napszámos munkáját.Adelma médium révén vezetőink azzal vigasztaltak, hogy a láthatómédiumi képesség helyett a megismerés médiumitásával, mindenmédiumitások e legbecsesebbjével ajándékozott meg az Atya.Hála legyen Neki e nagy kegyelemért, s azért, hogy rengeteg gyarló-ságom és gyengeségem ellenértékéül egy parányi tiszta szándékot sjóakaratot is elfogadott. A megismerés fényével bensőmbe világítvafelismertem hiúságomat, álszégyenemet és világiasságomat, mind-annyit, mint a haladásomat fogva tartó kerékkötőket. Felismertemtehát Isten jóságos célzatait, aki nem sújtani, hanem jobbá, tisztul-tabbá tenni, s előbbre vinni akarja gyermekeit a haladás útján. Felis-mertem Krisztus urunk szavainak értelmét: „Nem lehet két úrnakszolgálni: „Istennek és a mammonnak”, azaz világi élvezetek hajhá-szásának. Felismertem, hogy Isten gondoskodik arról, aki őt szolgál-ja, de nem úgy, hogy az szabja meg Istennek a költségvetést, hanemellenkezőleg: Isten szabja meg a budget-et és ahhoz képest rendez-kedjék be és alkalmazkodjék az ember.Mindezt felismerve végre odajutottam, hogy, nem hunyom be esteszememet anélkül, hogy hálát ne rebegjek Istennek minden megpró-báltatásért, mely által a Jákob lajtorján arra a csekély erkölcsi fokraértem, ahová az ő kegyes vezetése mellett eleddig jutnom sikerült. Snem nyitom ki szememet anélkül, hogy hálát ne mondjak új életrevaló ébresztésemért, hogy ezt az ő szolgálatára és az ő szent akaratá-nak teljesítésére szentelhessem. És csupán testvéreimért, testben lévőés testet levetett testvéreimért imádkozom Hozzá; magamért pedigcsak annyit kérek, hogy az ő akarata teljesüljön rajtam. Nem ahogyén akarom, hanem ahogy ö akarja.Hála és dicsőség Neki. mindnyájunk jó Atyjának, mind örökké.Ámen!

114

XV. EGY KIS FIU CSODÁLATOS LÁTOMÁNYAI.A látományok előzménye.

Egyletünk tagjai sorában kezdettől fogva fel-felmerült egy- egy töre-dék, amelynek lelkivilága még nem érett meg a magas szellemeinkáltal cél gyanánt kitűzött hegyormok elérése utáni felbuzdulásra,hanem még a völgy tövében vesztegelvén, útját állotta a törvényesalapon való kialakulásnak: az önönmagunkon való munka által elér-hető nemesedés, szellemülés etikai munkájának. E töredék többsúlyt, jobban mondva, egyedüli súlyt a fizikai jelenségek hajszolásá-ra fektetett, míg a magába térés ihletétől fázott. Vezetőink nem ked-velték a fizikai jelenségek előidézését célzó ülésezéseket, s nem já-rultak hozzá, hogy azok egyletünkben meghonosíttassanak. Mind-azonáltal ahányszor egyes tagokban az utánuk való vágyakozás nyil-vánult, nem ellenezték azokat. Tették pedig ezt több oknál fogva.Elsősorban azért, hogy a szabad akarat érvényesülésének tiszteletbentartására nézve példát szolgáltassanak nekünk, mert a szellemek,éppúgy mint az emberek, csakis meddő munkáikból és kudarcaikbólokulnak. Szabad teret engedtek hát nekik, mert kárt nem tehettek.Végre valahára csak be kell látniuk, hogy minden igyekezetük kárbavész, akaratuk minden megfeszítése hajótörést szenved, hogyha ve-zető szellemeink, mint Isten akaratának végrehajtói, a kísérletezésheznem szolgáltatják a hozzáértő szellemeket, és kellő fluidokat. Ez alecke pedig nem csupán körünk tagjainak, hanem azoknak az alantasszellemeknek is szólott, akik amazokat befolyásolták, hogy a fizikaijelenségek gyakorlásának eszméjét szőnyegre hozzák és sürgessék,hogy ezáltal válaszfalat emeljenek köztünk, a „divide et impera”elvénél fogva megbénítván együttes, gyümölcsöző munkálkodásun-kat. Emellett a hasonlók vonzásának törvénye alapján hozzáférkőz-hettek a magukhoz hasonló békétlenkedő emberekhez is, akik hason-ló szívóssággal ragaszkodnak egy bennük megfogant eszméhez. Ve-zető szellemeink célt is értek bölcs taktikájukkal, mert a folytonoskudarc hatása alatt tagjaink egy része észre tért, a másik, csökönyösrész pedig, mint káros elem, kiküszöböltetett körünkből, anélkül,hogy még csak kis ujjunkat is meg kellett volna mozdítanunk. Vége-zetül azért is megengedték magas vezetőink a fizikai kísérletezése-ket, mert Isten bölcs törvényeinek ismerői lévén, az ellenszegülőszellemek rossz- szándékú beavatkozását nemcsak ellensúlyoznitudták, hanem azokat üdvös célok létrehozására is mindenkor képe-

115

sek voltak könnyűszerrel átváltoztatni és felhasználni. Így például,hogy csak egyet említsek, a fizikai kísérletezések alapfeltételét ké-pező láncképzés révén a résztvevők fluidjainak keveredése, kölcsö-nös kicserélődése, tehát kiegyenlítődése jött létre, ami idővel harmo-nizálásra vezet. De gyakran az is megesik, hogy a tudatlan ellentétesszellemek, a fluidikus törvények nem ismerése folytán villanyosfluidok elhalmozásával rendetlenül cibálják, rángatják egyik-másikkörözőt, s épp azáltal némelyikben a lappangó médiumitás áttörésrekerül. Ímhol az ellentétesek fegyvere az egész vonalon visszafelé sülel, mert a gyakori fájdalmas tapasztalatok után egy része a szelle-meknek megpuhul, és halad a megérés stádiuma felé, másik részepedig máris megérik és beadja a derekát.

Az 1874. év januárjában ismét felszínre jutván ez a moz-galmas kis csoport, — vezetőink, mint mindig, ez alkalommal ishozzájárultak törekvéséhez, és kijelölték azokat a tagokat, akik résztvegyenek a rendezendő sötét-szeánszokban. Minthogy Franciskalátómédium jelenléte is programba lett véve, őreá való tekintetből, -minthogy lakása távol esett egyleti helyiségünktől - az én, közelbenlévő Váci-körúti lakásomon rendeztem e szeánszokat. Franciskajelenléte nemcsak érdekessé, hanem tanulságossá is tette e különbenunalmas és türelmi próbának is nevezhető ülésezéseket. Látóképes-sége révén ugyanis mindazt, ami körülöttünk történt, s ami szemeinkelőtt el volt takarva, folyton közölte velünk: a többnyire alantas szel-lemek nyüzsgő sokaságának sürgés-forgását, egymással való civódá-sát és versengését. Sokat foglalkoztak különösen Antal médiummal,akit cibáltak, ide-oda ráncigáltak, amit Antal gyakran kellemetlenülérzett is. Valószínű, hogy ezt a kiváló mechanikus írómédiumunkatmeg akarták rontani, ahhelyett azonban Isten kegyessége és bölcses-sége folytán a beszélő médiumitás tört át rajta e sötét szeánszoknakegyikén — az a hatalmas médiumitás, melynek révén korszakalkotókinyilatkoztatásokat kaptunk, és amely sajátos médiumitásról mégbővebben fogok szólani.

A február 5.-i sötét szeánszon Franciska így szól: „KedvesJohanna! Mily boldog volnál, hogyha te is láthatnád azt a szép, ra-gyogó, magas szellemet, aki most hátad mögött keresztbevetett karraláll — nini, most meg fejed fölé nyújtja mintegy áldólag két kezét.”Johanna csakugyan érezte a rááramló fluidok kellemes bizsergését.

116

Nem sejtve, hogy e látománynak még folytatása is lesz, egyszerűentudomásul vettük e különben nálunk nem szokatlan jelenséget.

Ugyanebben az időben, lakásomtól egy kilométernél jóvaltávolabb lakó Dániel öcsém lakásában a következő jelenet játszódottle. Sógornémat kínos kólika gyötörte, s kérte férjét, hogy vizes boro-gatást rakjon gyomrára. Dániel öcsém elszólítja az anyja ágya mellettelszontyolodva álló 10 és fél éves fiacskáját, mondván: „Gyere édesfiam, megmagnetizálom mamád részére a vizet, s hogy még jobbanhasználjon, imádkozzál te is a jó Istenhez, hogy áldásával jó angyalaiáltal telittesse meg a vizet, hogy mamád hamarosan meggyógyuljon.”Odaállítja a fiút a vizestálhoz, ő meg a fiú háta mögül annak vállainát kinyújtja két kezét a víz fölé. Aztán bemárt egy szalvétát a deleje-zett vízbe, és felrakja a borogatást a betegnek. Elvégezvén dolgát abeteg körül, látja, hogy fia még mindig mozdulatlanul ott áll a tálelőtt. Közelebb lép hozzá és bámulva, de egyszersmind boldogannézi, hogy a fiúnak szemei lecsukódtak, alszik — tehát médium. Kisvártatva azonban megdörzsöli a szemét és ámulva néz maga körül.„Aludtál fiam?” — kérdi az apja. „Igenis papa.” „S álmodtál vala-mit?” „Láttam a nagypapát és nagymamát (édesanyjának életbenlévő szüleit). Még a doktor nénit is láttam. Láttam egy nagy fehéralakot keresztbetett karral háta mögött állni s aztán a dr. néni fejéretette két kezét.”Másnap kora reggel örömtelt arccal toppan be hozzám Dániel öcséms mit sem sejtve a nálunk történtekről, elbeszéli fiacskájával valóélményeit. Engem, de különösen feleségemet kimondhatatlanul meg-örvendeztetett az a kétségkívüli bizonyíték, hogy Franciskánaklátománya, mely ugyanegy időben két egymástól távol levő médiumszemében tükröződik le, valódi reális szellemi megjelenés volt. Dá-niel öcsém, e lelkes spiritista boldogsága pedig leírhatatlan volt, mi-dőn a hallottak nyomán kiderüli, hogy fiacskája csakugyan látómédi-umnak bizonyult.

Innen kezdve egészen julius 15-ig a kis médiumnak ösz-szesen 77 látománya volt; az érdekesebb látományokat, a szorosanvett családi vonatkozásuakat mellőzve, alább közlöm.

117

A kis médium jellemzése.Helyénvalónak tartom a kis látómédium egyéniségét előzetesen is-mertetni a t. olvasóval, hogy kellő ítéletet alkothasson magánaklátományai értékéről és bizonyítékainak mértekéről. Marci unoka-öcsém gyenge, filigrán, halványarcú gyermek volt, de azért soha mégcsak a feje sem fájt. Zord télvíz idejében is csupasz nyakkal járt aziskolába anélkül, hogy rosszullét miatt egyetlen tanórát is elmulasz-tott volna. Elmebeli képesség tekintetében a vele egykorú gyermekekátlagos mértékén nem emelkedett ugyan felül, de azért minden eről-ködés nélkül jő eredménnyel végezte a négy elemit, és most 1874-ben az első reáliskolát, úgyszintén későbben a műegyetem mindenosztályát. Erkölcsi értéke azonban dicséretes és nagyszámú eré-nyeinél fogva már zsenge gyermekkorában figyelmet keltő volt. Szü-leinek szemefénye lévén, azoknak oktalan becézgetése más gyerme-ket bizonyára alaposan megrontott volna — neki azonban mitsemártott, mert bár szülei félszegül felfogott szeretetből fiúknak mindenelképzelhető kívánságát készségesen teljesítették volna, azonban afiú nem vette igénybe a kínálkozó engedményt, s nem élt a kínálkozóalkalommal; engedelmes, szerény, tisztességtudó, kötelességét telje-sítő, jámbor gyermek maradt, aki pontosan és zajtalanul, önállóanvégezte dolgát. Szerette szüleit, s mindent ellesett, csaknem arcukrólleolvasott óhajukat készséggel teljesítette. Testvéreivel gyengédenbánt és békességben élt, hasonlóképpen játszótársaival is, de az il-domtalan csintalankodókat kerülte és magától távol tartotta. Sokatpöröltem szüleivel, akiket azzal vádoltam, hogy szinte versenyeznekegymással abban, hogy lehessen a jóhajlamú gyermeket elkényezte-tésükkel elrontani; aggodalmaim azonban szerencsére nem tel-jesültek. Nyilván haladottabb, törvénytisztelő szellem öltött testet afiúban, akinek lényében annyi erkölcsi jó tulajdon rejlett, hogy még aferde nevelésmód sem tudta kiforgatni valójából. Tudnivaló, hogyminden szellem magával hozza a földre sok küzdelme árán megszer-zett erkölcsi tőkéjét, mely aztán elidegeníthetetlen tulajdonát képezi.Hiszen a megfigyelő már a legzsengébb 3—4 éves gyermekben ismeg tudja állapítani annak jó vagy ferde hajlamait, illetőleg elértfejlődési fokát.

Ennyi kiváló jó tulajdon mellett azonban volt a fiúban egylátszólagos hiba, amelyet még magam is az elkényeztetés folyo-mányának tulajdonítottam. A fiú tudniillik kicsi korától fogva min-

118

dennemű főtt ételt visszautasított, és kizárólag szalonnával, sonkával,virslivel, s úgy hiszem vajas kenyérrel meg gyümölccsel élt. E hiá-nyos táptartalmú étkezésnek tulajdonítottam a fiúnak vézna, vérsze-gény mivoltát, s kárhoztattam szüleit, amiért engedékenységük általlábra kapatták a fiúban ebbeli szeszélyességét, — mert pusztán annakminősítettem a fiú válogatós voltát. Pedig kitűnt, hogy sem szeszély-ből, sem pedig elkényeztetésből, hanem tisztára természeti ellen-szenvből (idiosyncrasia) utasított vissza a fiú minden rendes étkezést,mintegy fiziológiai ösztönből. Mert ahogy látómédiumitása kifeje-zésre jutott, megszűnt az a látszólagos rendellenesség is, és mai na-pig sincs az az étel, amelyet kifogásolna, egyben pedig arcszíne pi-rospozsgássá vált, és teste is szemlátomást nőtt és erősbödött., Nemelszigetelten, álló, hanem több-kevesebb különbséggel majdnemvalamennyi médiumnál előforduló sajátos jelenség ez, amely amédiumitás áttörése után önmagától megszűnik. De eklatáns cáfolataez ama tájékozatlanságból vagy rosszhiszeműségből származóállitásnak is, hogy t.i. a médiumitás beteges állapot, és annak gyakor-lása ártalmas a testi épségre. Holott éppen megfordítva: amelyegyénben valamely médiumitás csirája rejtőzik, az mindaddig min-denféle nagyhangzásu görög meg latin névre keresztelt bajokbanleledzik, amíg médiumitása napvilágot nem lát, s amíg a médiumiképességét nem gyakorolja. „A médiumitás gyakorlása alapfeltétele atesti épség fenntartásának” — mondják a vezető szellemek.

Láttuk, hogy a szellemek saját kezdeményezésükből magukhívták életre a médiumban rejlő csirát; miként is jutott volna egyi-künknek is eszébe, hogy e csöppségben médiumitás rejlik? Még csu-pán két egymásután következő estén merült önként álomba a fiú,azontúl pedig hol én, hol édesatyja delejeztük őt, amint tudniillik eztaz ő fejlesztése céljából a szellemek nem szóval, hanem jelek általelrendelték, amint a látomások közléséből ki fog derülni.

A gyermek mintegy 15—20 percig nyugodtan ült a kanapén,csukott szemmel, zárt ajakkal, s kevéssé kipirult arccal; nem rándultmeg egy arcizma sem; majd kinyitotta szemét és felocsúdva magakörül nézett, mint aki mély álomból ébred. Kérdésünkre aztán el-mondta látományát; — sohasem mondta, hogy „álmodott”, hanemmindig hogy „látott” — nyilván meg volt győződve róla, hogy min-dent látott és nem csak álmodott. Valóban bámulatba ejtő volt az aprecizitás, amellyel még a legkomplikáltabb képletekben jelentkező

119

finom árnyalatokat is részletesen, igazi művészi érzékkel és felfogás-sal írta le. Megjegyzendő, hogy a látottakat csak közvetlenül álmábólvaló felébredése után tudta megkapóan, élesen és minuciózusán leír-ni; másnap reggelre a képek már elhomályosultak és elmosódtak,hasonlóan a foszladozó ködfátyolképekhez, mígnem végképpen el istűntek; 24 óra múlva pedig teljesen kivonultak emlékéből, — úgylátszik azért, hogy ezáltal hely szoríttassék az újonnan felveendő ké-peknek.

Dániel fivérem akkortájt nagybátyám házában lakott, és pe-dig egyik oldalon nagybátyám és fia családja, a másik oldalon meg anővérem a családjával; más lakó nem volt a házban. A szellemekmeghagyása folytán a kis fiúval tartandó szeánszokat nagybátyám ésfia, meg menye előtt titokban kellett tartanunk, mivel ők kívánkoztakvolna azokon jelen lenni, holott gyenge, ingadozó hitük miatt a szel-lemek távol akarták őket tartani. Csak nekem meg feleségemnek, afiú szüleinek, nővéremnek és férjének, meg a jó nagynénémnek voltmegengedve jelen lenni a fiú szeánszain. A médium többször látottminket látományaiban, és ha csoportunkban két testvérem gyermekeiis jelen voltak, a „kis spiritista család” néven jeleztek minket a szel-lemek. Gyakran látta Krisztust, Mózest, Máriát, hol egyenként, holegyüttesen; mindhármat vakító fehéren. Egy ízben megkérdeztem amédiumot, vajon egyforma fehéren látja-e a három magas szellemet?Amire azt mondá: hogyha egyenként látom őket, nem veszek észrekülönbséget köztük, de ha egy csoportban, egymás mellett látom,akkor igen. Aztán koraérett okoskodással magyarázta: „Hogyha pél-dául három különböző fehérségű finom papírívet egymásután mutat-nak nekünk — mindhárom ív egyforma fehérségűnek fog látszani, deha az íveket egymás mellé rakják, azonnal felismerhetők lesznek afehérség árnyalatai.” „S milyenek az árnyalatok fokozatai Krisztus,Mózes és Mária között?” kérdem. „Krisztus fehérsége felülmúljamindkettőjét; — mondja a fiú, — de Mária fehérsége mégis olyanragyogó, amihez hasonlót még nem láttam.”

Nevezetes, hogy egy ízben Franciska médium szintén látta ehárom magas szellemet — ragyogóan, folyton rezgő, kápráztatófényt árasztva. Ez alkalommal Franciska kérdésemre, vajon egyfor-ma fényt áraszt-e mindhárom magas szellem, azt felelte: „A Krisz-tusból kiáradó fény úgy rezeg, mint a gyémánt a nap sugaraiban;Mózes és Mária fénysugarai pedig olyanok, mint a csillárokon függő

120

csiszolt prizmák fénye.” Már pedig ez az analfabéta orthodox zsidó-nő bizonyára nem tudhatta, hogy Krisztus elsőd szellemének lényegealapjában annyira különbözik Mózes és Mária másodteremtésű lé-nyegétől. (Lásd „Szellem, erő, anyag® és „Reform. Blatt.” (I. és II.kötet.)

A két médium látomásai közötti különbség pedig abban talál-ja magyarázatát, hogy a kis fejletlen médium szelleme még nememelkedhetett fel magasabb régiókba, hanem csak a földi határokonbelül mozgott, tehát e három magas szellemet szintén csak földi flui-dokba burkolózva, földi alakban láthatta. Mert a magas szellemeketaz a törvény köti, hogy ha alantasabb szférában láttatják magukat, eszférának megfelelő (adaequat) fluidok által kell kiegyenlíteniük azta sűrűségi különbséget, amely az ő lényük és e szférának megfelelőfluid közt fennáll. Franciska szellemét alkalomadtán a magasabbszellemek felsőbb régiókba emelték fel, ahol a szellemekre nézvenem forog fenn annak szüksége, hogy sűrűbb fluidokat öltsenek ma-gukra, azaz lényiségük ragyogását tompítsák. Megjegyzem, hogy efejtegetés nem öleli fel az egész kérdést. Nem akar ez más lenni ide-iglenes kisegítő eszköznél, a könnyebb megérthetés érdekében.

A látományok.Február 7.-én.

Látomány: Látja Johannát; két angyal koronát tart feje fölött. Egészsereg fekete szellem el akarja tőle ragadni a koronát, de ezt az odasi-ető tiszta fehér szellemek meggátolják és elűzik őket. Lát engem —mellképben, átlátszó, fehér felhőkkel borítva (a médium nem ismeria fluid elnevezést); mögöttem lombtalan kopasz fát, előttem nagyterületet, tele szép fehér virággal.

E látomás elég világos és lényegében mindkettő majdnemugyanazon tartalmú. Feleségemnek mutatják a részére megrendeltkoronát — a hit koronáját, amelytől a fekete szellemek őt meg akar-ják fosztani, tudniillik befolyásolásuk által az akkortájt gyakran in-gadozó hitét elrabolni tőle. Mutatják, hogy csakis a védszellemekóvták és óvják meg őt a gonosztól. S ebben rejlik egyszersmind azintelem, hogy önmagának kell akaraterejét megfeszítenie, hogy amég csak feje fölött lebegő korona rá is kerüljön a fejére. A másik,engem illető látomás még világosabban szól: mutatja sivár, meddővoltomat és az előttem elterülő virányos jelent; munkálkodásom ter-

121

rénumát. A sivár múlt sarkaljon az előttem fekvő jelennek még vi-rágzóbbá tételére. A fehér virágok Krisztus szeretettana gyakorlásá-nak szimbólumát jelképezik.

Itt figyelmeztetnem kell t. olvasóimat, hogy némely jöven-dölést jelző látományban veszély rejlik, ha azt akképpen értelmezik,mint az illető egyén számára Istentől meghatározott jövendőt. Nemígy van a dolog, mert a jövendőt mutató kép csak azt mutatja, hogyez Istentől meg van rendelve számára, azaz, hogy az illetőnek fejlő-dési foka, képessége és akaratereje elérhetővé teszik az Isten általkiszabott rendeltetés megvalósíthatását. Tehát nem feltétlenül elhatá-rozva, hanem csak feltételesen rendeltetve van számára az, amit alátomásbeli kép előtte feltár. A feltétel azonban, amihez kötve van,hogy a rendeltetés valóra váljék, az, hogy ki-ki szabad akarata fel-használásával híven oldja meg azt a feladatot, amit Isten akarata földipályáján leendő megoldás céljából reá rótt, amit egyébiránt szinténszabadakaratból vállalt magára s amire testet öltésekor fogadalmattett.

Tudok esetet, midőn valaki egy kiváló megbízható médiumútján eléje tárt képet nem mint feltételesen elérhető, hanem mintmegpecsételt, feltétlenül határozott jövendőt magyarázott, és támasz-kodva e megmásíthatatlan jövőre, botlást botlásra követvén el, erköl-cseiben mindjobban süllyedt. S tudok esetet, midőn az illető sajátgyarlósága miatt a jövendölés meghiúsulását látván, nem önmagátvádolta, hanem a látomást tartotta megbízhatatlannak, önmagát pedigfélrevezetett áldozatnak nézte.

Ne lásson tehát senki bármily fényes jövendölésben seegyebet, mint intést, sarkalást, melyet Isten kegyessége szemlél-hetővé tesz előttünk, hogy önmunkálkodásunk által valóvá válhatika kilátásba helyezett derűs jövő, amelyet Ö, a szerető Atya rendeltszámunkra. Hogyha tudniillik a hozzákötött feltételek teljesítéserévén érdemessé tesszük reá magunkat; nem pedig abból a célból,hogy eme derűs jövőnek máris biztos birtoklásában levőknek véljükmagunkat, és elbizakodva, a napon sütkérezve, dolgos munka helyettsemmittevésben elernyedjünk s enerválódjunk.

*A kis médiumot 1874. év február 8.-ikán délben magnetizáltam elő-ször. Ez alkalommal három fejet látott maga előtt elvonulni, amelyekbeszélni akartak, de nem tudtak. Ugyanaz nap estéjén egy falut lát és

122

benne egy kerekes kutat. Tiszta szellemek sokáig húzzák a kötelet,mígnem a kútból egy holttest kerül elő, s ehhez egy fekete szellemvan kapcsolódva, aki nem bírja magát a testtől megszabadítani.

A három első szellemnek nyilván tévesztő szándéka lehetett,azért nem adatott meg nekik a nyilvánulásra való képesség. Vezetőszellemeinknek bizonyára nem volt a célja, hogy látványosságbanlegyen részünk, hanem hogy valamely tanulságot vagy intelmetszimbolizáljanak, ami az emberben maradandóbb nyomokat hagy,mint az elhangzott szó. E képlet tehát arra figyelmeztetett bennünket,hogy vezetőink őrködnek felettünk, s hogy a gonosz szándékú szel-lemek kárt ne tegyenek bennünk, megvonják tőlük az eszközöket ésképességet, amikkel ártalmunkra akarnak lenni. A második képletmutatja az öngyilkos bűnhődését, aki nem bír testétől szabadulni.

Február 9-én.Látja ugyanazt a szellemfőt, amelyet előtte való nap látott. Majdhárom angyal tűnik elő, kiknek egyike így szól hozzá: „Most háromnapig szünetelj!” A második azt mondja: „Minden második napon, sa harmadik hozzáteszi: „egy hónapon át.” Azután képletben mutatjákneki Dávidot és a Góliátot; Dávidnak páncélt ajánlanak, hogy öltsemagára, de ő visszautasítja azt, mondván: „Minek nekem a páncél,mikor én Istenért harcolok!” Kis kövét elhajítja, s leteríti Góliátot.Majd az angyal így szól a médiumhoz: „Médiummá leszel. Csak légytürelmes, várd be az idejét.”

Az első képlet mutatja az alantas szellemek hasztalan eről-ködését, s egyúttal azt is, hogy a vezető szellemeknek még angyalokis állnak rendelkezésükre, tehát, legyünk teljes bizalommal irántuk.A második látomány, melyet maga a médium is „képlet”-nek mon-dott, azt jelenti, hogy Istenbe vetett bizalommal eltelve, s annak tuda-tában, miként az ő szolgálatában ténykedünk, semmi sem lesz előt-tünk képtelen és lehetetlen kísérlet. Megjegyzem, hogy akkoribanidőnként elhagyott az önbizalom, sokat tépelődtem azon, hogy azelém kitűzött feladatok sikeres megoldásához sem érdemes, semrátermett nem leszek, szellemileg kicsinynek, erkölcsileg még gyen-gének éreztem magamat. Az említett kép tehát arravaló volt, hogybátorságot és erőt öntsön belém.

Február 13-án.A médium királyi termet lát, benne nagy, faragatlan, nyers és csiszo-latlan kőtömbbel. Majd a követ elviszik, és csakhamar bálványképpé

123

faragják. A bálvány előtt hosszú fúvóhangszer fekszik. A király ösz-szehívja népét, s megparancsolja, hogy a bálvány előtt imádva borul-janak le, s a nép ezt megteszi. Csupán három férfi szegül ellene aparancsnak, kik hosszú hajuk i s szakálluk, nemkülönben arcvonása-ik által is különböznek a többiektől. Ezeket a király — összekötöz-tetvén kezeiket — izzó kemencébe dobatja, mikor azonban a kemen-céhez lép, a három alak helyén már ötöt pillant meg. És ámbár amegkötözötteknek kötelei el vannak égve, a férfiak mégis sértetlenekmaradtak, mert az a kettő, aki hozzájuk jött: angyal, akik megóvtákőket a pusztító tűztől. Erre a király szétromboltatja a bálványt, sminden eltűnik, csak a kemence marad helyén. Most az egyik angyalmutató ujját a médiumra irányítja, mintha azt mondaná: „Látod, mireképes az Isten mindenhatósága?” E látomány is ugyanazt az alapta-nulságot jelképezte, mint az első képlet, tudniillik Isten hatalmát éssegedelmét mindazoknak, akik hisznek és bíznak Benne.

Február 15.-én.A médium két nővérét és az én nővéremnek három gyermekét láttakörben együtt állani; a kör közepéből fehér füst emelkedett föl, sminden gyermek mögött angyal állott, kezét a gyermek feje fölötttartván. Majd egy angyal nagy koronát hoz, s azt a gyermekek fejefölött tartja, úgy, hogy mindannyian a korona alatt látszanak állani. Akoronán ez a körirat látható: „A kis spiritista család.” A gyermekekimára kulcsolják kezeiket, s a látomány eltűnik.

Február 17-én.Egy angyal a médiumnak mindazokat a látományokat, amelyeketeddig látott, újra mutatja ugyanabban a sorrendben, mint előbb. Csu-pán a február 8.-iki látomány különbözik most abban, hogy a feketeszellemet imádkozni látja, s ennek kezén ezúttal fehér folt látható. Amédium eziránt kérdést akar tenni, de a kép eltűnik. Úgy látszik,hogy ezzel az öngyilkossal szemben mégis sok enyhítő körülményvétetett figyelembe, ha már olyan rövid idő alatt erőt kapott az imád-kozáshoz, és máris jelentkeztek nála a tisztulás jelei a kezén mutat-kozó fehérségben. Nem lehetetlen, hogy helyzete ebbeli javulásáthozzátartozóinak buzgó imái segítették elő.

Február 21.-én.A médium vörös selyembe kötött nagy könyvet lát, közepén vörös,préselt kereszttel; majd a kereszt lassanként kiemelkedik a könyvfe-délből s annak közepén álló helyzetet vesz föl. Lassanként könnyű

124

felhő veszi körül, az egészet átlátszó fátyolhoz hasonlóan; ez azon-ban még mindig nem állja útját annak, hogy a kereszt látható legyen.A vörös könyv eltűnik s helyén ugyancsak selyembe kötött kékkönyv látható ugyanolyan kereszttel; majd ez is eltűnik, hogy feketekönyvnek, s keresztnek és végezetül egy önmaga körül vakító fénytterjesztő fehér könyvnek adja át helyét. E könyvre Krisztus és Márianevei vannak írva, s azt egy fényes angyal tartja fönn, alatta pedigKrisztus áll világos, sugárzó, vakító fényben.E látomány Krisztus urunk evangéliumának a szeretetben valófejlődési korszakát szimbolizálja egy-egy szín képében. A színnekkülönös jelentősége van a szellemvilágban. E látományok továbbifolyamán is ki fog világlani, hogy Krisztus kíséretének megjelenésé-ben a fehér, Mózesnél a vörös, Máriánál pedig a violaszín érvénye-sül. Bár e látományban négyféle színű könyv és kereszt fordul elő,mindazonáltal felfogásom szerint mégis csak három fejlődési kor-szakot jelképez. Az első, a vörös színű könyv — Mózes kora — azó-testamentum, melybe a kereszt — próféták jövendölése — vanbepréselve, és lassan-lassan emelkedik ki abból; ez tehát nem annyiraa Krisztus evangéliumát, mint inkább a megváltás fogalmát jelzi,amelyből a kereszt, azaz Krisztus megjelenése, példaadása és áldoza-ta keletkezett. A kék színű könyv a tiszta hit korszakát, a fekete ahanyatlást és elsötétedést jelképezi, míg végre a tündöklő fehérkönyv megjelenése Krisztus eljövetelének, vagyis az ő ígéreténekteljesülését, Isten országát jelenti.

Február 23.-án.„Egy szökőkút két részre szakad; egyik ága világos és tiszta, végénfehér világos szellem áll; a másik fekete s végén fekete szellem lát-ható. E két szellem küzd egymással és a fekete legyőzetik. Majd aszökőkút a legkülönbözőbb színű sugarakra oszlik. Végül két vilá-gos, fénylő sugár alakul ki belőle s ezek egyikének végén Krisztus, amásikon Mária áll fényes világításban.”Magyarázat: A szellemek bukása; ugyanabból a tiszta forrásbólszármazó szellemek kettészakadnak. A tisztán maradt szellemekküzdenek a bukottakkal, amely küzdelem a tisztán maradottak győ-zelmével végződik. A javulás útjára visszatérő szellemek a haladásmértékéhez képest sokféle árnyalatot vesznek fel, végre pedig azelsődök és másodteremtésű szellemek létrehozzák a kiegyenlítést.

Február 25.-én.

125

A médium Johannát látja, mint fehér, fénylő alakot. Két nagy szek-rény látható: az egyiken „arany”, a másikon „fluid” felírás. Majdkinyílnak az elsőnek ajtai ,és láthatóvá lesz az arany, drágakő ésgyöngy, amellyel tömve van. Johanna közeledni akar a kincses szek-rényhez, s kezét annak tartalma felé nyújtja, mire megjelenik egyfehér kéz, mely Johannát ebben megakadályozza, s erre Johannaajkbiggyesztve és vállvonogatva úgy tesz, mintha a tilalom közönyöslenne reá nézve. Erre megnyílik a fluidszekrény, mely tiszta, fehér,fényes fluiddal van tele. Johanna belép a szekrénybe, két angyal ve-szi körül s felszállnak vele.”E képlet a földi múló hiúságokat és az örökbecsű mennyei kincseketjelzi, melyekről Krisztus parabolában mondotta, hogy: „Nem lehetkét úrnak szolgálni.” Megjegyzem, hogy vezetőink ezirányban médi-umaink révén ismételten intették Johannát, úgy látszik tehát, hogyakkoriban benne a külső fény után való hajlam lappangott. De a kép-let azt is jelenti, hogy mi vár reá, ha a világi csábításoktól közönnyelelfordul, és tétovázás nélkül ragadja meg a mennyei javakat, me-lyekkel oly bőségesen kínálja őt a jó Atya kegyessége.

Február 25.-én.„Adolf és Johanna fehér színű, ugyancsak fehér lovak által vont ko-csiban ülnek, amelyet lassú lépésben, meredek hegyen fölfelé, fehérszellem hajt; utazás közben szakadatlanul fehér szellemek lebegnekkörülöttük fel és alá. Mikor a hegytetőre érkeznek, Adolf és Johannakiszáll a kocsiból, ahol Krisztus áll előttük. És most, — anélkül,hogy ez nekik kijelöltetett volna. — Krisztus oldalán foglalnak he-lyet, Krisztus fejeik fölött kitárja kezeit, mire elalusznak és a földrevitetvén, hanyatt fekve alusznak. Krisztus az alvók fölött is folytonkitárva tartja kezeit. Most a hegy aljából hatalmas tárogató harsanfel. Óriási fekete szellem közeledik az alvókhoz és kezeit szintén kiakarja tárni fölöttük, de Krisztusnak egy kézmozdulatára eltűnik.Adolf és Johanna fölébrednek, de szemeiket folyton hunyorgatva,csak lassan képesek teljesen kinyitni. Nagy sereg szellem környeziőket; mindazok, kik a felmenetelnél föl és alá lebegtek, és akikmindannyian Krisztusnak engedelmes alattvalói. A hegy belsejébőlvastag, tiszta vízsugár tör elő, ennek hegyéből fehér felhők (fluidok)képződnek, mindent beburkolva, mígnem belőle nyitott könyv, „El-

126

mélkedések könyve” formálódik, oldalán „Egy médium imádkozik”felirással. A látomány eltűnik.”Adolf és Johanna életének pályáját jelenti, e látomány. Meredek ésnehéz a fölfelé haladás útja, de a jóra és tisztára irányuló akarat olyantiszta és fehér vezetőket vonzott melléjük, akik őket Krisztus urunkszíne elé vezetvén, annak áldó keze által lőnek eddigi fáradozásaikértmegjutalmazva. A kísértő a fekete szellem alakjában még egyszermegkísérli hatalmába keríteni őket, de Krisztus nem hagyja övéit.Krisztus tudta, hogy Adolfnak és Johannának még sok végezni valójavan a földön, s azért bocsátá őket oda vissza, de tudtul akarta adninekik, hogy tovább is minő úton kell haladniok. A hegyből fakadóvízsugár (mely emberi fogalmak szerint is képes a szennytől meg-tisztítani) azt jelentette, hogy nekik a médiumok közreműködésévelés imák segedelmével, azaz a tudás, a szeretet és a Krisztustól eredősegedelem erejével kell legyőzniük a sötét szellemek működését.

Április 28.-án.„A médium látja az eget s alatta (a földön) három kört egymás mel-lett. E körök belső szélei sűrűn rakvák keresztekkel, és minden körközepén nagy, kinyílott rózsa látható. A körökön kívül köröskörülangyalok állanak. Úgy a keresztek, mint a rózsák égő gyertyákkalvannak megrakva, melyek csodálatosan ragyognak. Az ég háromhelyen megnyílik: a középső nyilásból Krisztus, a többiekből Máriaés Mózes szállanak alá fényes fluidokba burkoltan. Ugyanebben asorrendben mindhárman egy-egy rózsára állanak, s kezükben ezüstpálcát tartanak. Majd a kezeikben lévő pálcákat középen fogva,azoknak végeit úgy értetik össze, hogy a három pálca eggyé válik.Most Krisztus a nagy pálcával maga előtt keresztet rajzol, amelybőlaztán egyenesen álló kereszt képződik. Az égből három angyal szállalá, mindegyik égő gyertyát tart kezében. E gyertyákat csekély távol-ságban Krisztus, Mária és Mózes előtt végigvezetik azoknak melle,arca és feje fölött a hátsó agyig. E mozdulatok nyomán fehér fluidsávkeletkezik, mely a lángocskákat annyira fellobogtatja, hogy vala-mennyi egyetlen nagy, vakító fényű lánggá egyesül, amely köröskö-rül mindent csodálatosan bevilágít, és amelynek lángjai az égig ha-tolnak.”

A három kör, amely az ég alatt látszik, jelképezi a földet, il-letőleg annak Mózes, Krisztus és a spiritizmus tanai által elválasztotthárom korszakát. A körök szélein látható keresztek a földön élőknek

127

megpróbáltatásait mutatják. Mindannyi kereszt égő gyertyácskákkal,azaz Isten által adott fénysugárral van bevilágítva. mely a kereszteketláthatókká teszi ugyan, de a középen lévő nagy és szintén megvilágí-tott, kinyílott rózsa a kitartással és türelemmel bevégzett életút utánelért megnyugvás oázisát jelenti.A hívőknek megnyílik az ég, s leszáll Krisztus, Mária és Mózes azoázis közepére, elhozván magukkal a tiszta hitet és szeretetet jelké-pező ezüst pálcákat, amelyeknek mindegyike egyforma, s amelyek-nek Krisztus érdemeiből és Isten akarata folytán eggyé kellalakulniok. Az egyesített igaz hit és tiszta szeretet az, amelyért Krisz-tus tudva és akarva választotta a kereszthalált s ennek tudatát akkép-pen ábrázolja, hogy önmaga rajzolja le a keresztet, amely előtte föl isemelkedik. Isten Krisztus segélyére három angyalt küldött égő gyer-tyákkal, azaz a Szentlélek felvilágosító erejével és pedig mindháromkorszak számára külön-külön. Ez angyalok, azaz a korszakonkéntműködő Szentlélek ama jelképes mozdulatai, melyeknek nyomán afehér fluidsáv képződött, — csodálatos erejűvé fokozván a gyer-tyácskák fényét, -— nyitották meg a hitetlenek szemét és szívét an-nak az isteni fényességnek — a megismerésnek — számára, melynekegyesült lángjai az égig érnek. A körön kívül álló angyalok a hűenmaradt és már megtisztult gyermekek, akik aggódó szeretettel várják,míg a Megváltó önfeláldozása és tanításának ereje soraikba térítibukott és keresztet viselő testvéreiket is.

Május 19.-én.A médium nagy, vasráccsal körülkerített kertet lát, amelyben semmifa, csupán különböző virágágyak vannak. E kert közepén szökőkútlátható, melyet hasonlóan szép virágágy kerít körül, és amelyeknekvirágai oly módon vannak csoportosítva, hogy e szót alkotják:„Krisztus”. A szökőkút körül három kerek, alacsony, támlanélküliszék áll, mindeniken fehér párna. A székek úgy vannak elhelyezve,hogy szabályos háromszöget képeznek, és ennek közepébe jutott aszökőkút, melyből hatalmas szivárványszín vízsugár szökik a ma-gasba. E három széknek egyikén Krisztus, a másik kettőn pedig Má-ria és Mózes ülnek. Kezeikben mindannyian csukott imakönyvettartanak, melyeknek tábláin egy-egy kereszt látható. A Krisztus nevétalkotó virágoktól környezett szökőkúttól kissé távolabb középnagy-ságú, ebédlőasztalhoz hasonló kerek térség van vaskerítéssel körül-véve. A szivárvány színeiben játszó vízsugár, mely a kútból felszö-

128

kell, minden alakot és tárgyat a szivárvány színeiben tüntet fel. Majdfehér vízsugár tört elő a kútból, mely ismét mindent ragyogó fehérrévarázsol. A Krisztus nevét formáló virágok közül egy fehér virágkiválván, a körülkerített üres, kerek térségre röpül éppen úgy, mint aKrisztus fehér imakönyvéről elszálló, s most már egészen fehér ke-reszt, mely a fehér virághoz támaszkodik egy kissé ferde irányban. Avízsugár ekkor vörösre változik, mindent hasonló színbe borítván.Majd ismét egy vörös virág és most már a Mózes vörös színű ima-könyvének ugyanolyan színű keresztje hagyja oda helyét és helyez-kedik el az előbbihez hasonlóan, Aztán kék sugár tör elő a kútból,mire egy kék virág és a Mária imakönyvéről eredő kék kereszt sora-koznak háromszögalakban a két előbbihez. Most a sugár violaszintjátszik és a violaszínű kereszt Krisztus imakönyvéből egyesülve egyhasonló színű virággal, ugyancsak a körbe repül, a háromszögetnégyszöggé egészítvén ki. Végül aranysárga szín ragyog, miközbenKrisztus imakönyvéből ugyanolyan színű kereszt repül ki a körbe —most már virág nélkül, s elfoglalja a négyszög közepét. Ez a négyvirág (fehér, vörös, kék és viola) és az öt közül négy kereszt (fehér,vörös, kék és viola) Krisztus imakönyvébe röpül annak ugyanannyilapja közé, míg a sárga kereszt a szökőkút nyílásában foglal helyet,ahol egyenes állást vesz úgy, hogy a víz e sárga kereszt fölött tör amagasba. Krisztus most vévén a könyvet, azt előbb Mózes, majdMária könyvére fekteti, mire ezeknek könyvében is hasonló virágokés keresztek keletkeznek. Most ki-ki a saját könyvét külső tábláinálfogva erősen két keze közé szorítja, mire az összes virágokból éskeresztekből egy virág és egy kereszt lesz, mely a könyv külső lapjántöri magát keresztül. Ezek a most már egy keresztté és egy virággáösszenyomott többszínű virágok és keresztek mindannyian fehérszínben a megfelelő vánkosra röpülnek, amelyek a három kerek szé-ken vannak, és ott egyenesen megállanak, míg az imakönyvek min-den egyes székhez odatámasztva vannak. A szökőkútból most a víz-sugár magasabban és pedig fehér színben nagy fehér üveggolyón áttör elő. Később a víz még magasabbra szökve, vörös színben vörösgolyón át, majd violaszínben violaszínű golyón ál, s végül sárgaszínben ugyanolyan golyón át szökik fel, minden egyes szín- és go-lyóváltozásnál magasabbra lövellve. Mindannyi színes golyó egyesüla vízsugár torkánál, amelyből aztán három angyal lép elő a kör tagja-inak nemrég elhalt gyermekei képében.

129

A nagy vasráccsal körülkerített kert, amelyben csupa virágokés a középen magasra felszökkenő szökőkút látható, jelképezi a vilá-got, és pedig a bukás előtti állapotban, amikor azt még az ősforrásuralta a maga tisztaságában. A háromszög alakjában elhelyezett há-rom szék, a világ egységéi összetartó szellem, erő, anyag, ugyancsakakkor, amikor még minden tiszta volt, amint ezt a székeken láthatófehér vánkosok bizonyítják. A háromszög élén levő széken Krisztus,mint a földnek valódi vezetője, míg a másik kettőn Mózes és Máriaülnek, akik hívatvák vele e nagy munkát az ősforrás körül megoszta-ni.

Az ősforrás fölveszi a szivárvány színeit, azaz megtörténik abukás. Jézus, mint az ősforrásnak tisztán maradt hű gyermeke, fehérvirág, és ugyanolyan kereszt alakjában leszáll a bukott földre, ígyválasztva a virágnélküli puszta kört, hogy a bukottak között munkál-kodjék. Mózes, aki nem volt olyan teljesen bűntelen, mint Krisztus, snem volt elsőd, de a vezetéshez szintén hivatást kapott, már a pirosszínben, azaz a vezetése alatt átküzdött harc és kételyek színébenkerül Krisztus fehér virágja és keresztje mellé. Mária, aki a földönhűségesen és állhatatosan megmaradt Isten alázatos szolgálójának, etulajdonok színében, a kékben, és a kék kereszttel követhette ugyanaz ő tiszta és szent fiát. De ez útján kísérnie kellett őt a valódi fájda-lomnak és bánatnak is, amint ezt a violaszínű virág és kereszt jelké-pezi. E bánat Krisztus imakönyvéből, azaz Krisztus által áradozottreá és a világ egységét jelképező háromszöget négyszöggé alakítottaát, jeléül annak, hogy a bukás után többé a föld nem lehet bánat nél-kül. Ámde a tiszta igazságnak győznie kell, s íme a Krisztus ima-könyvéből kivált aranyszínű kereszt beragyogja az egész négyszöget,elfoglalván annak közepét. Krisztus aranyigazságainak érvényrejutása után az összes többi keresztek és virágok — azaz ismeretek —visszaröpülnek Krisztus imakönyvébe és az ősforrás ugyancsakKrisztus aranyigazságait lövelli a magasba. Krisztus a saját könyvé-nek a Mózes és Mária könyvére fektetése által egyesítette, illetőleg asaját tanítására változtatta át a vele együtt munkálkodók könyvét,emezek pedig érezvén, hogy ama becses tartalom, melyet most márkönyveik magukban rejtenek, csak az erős akarat által juthat érvény-re, könyveiket minden erejükből összeszorították, s íme az erős aka-rat összes ismereteiket egyetlen fehér keresztté, azaz egyszerű, tisztaszeretetté varázsolta át. És a tiszta szeretet most fehér kereszt alakjá-

130

ban el is foglalta a három széket, a világot összetartó háromszöget,míg az imakönyv csak támasztékul maradt meg azok számára, akik-nek abból kell erőt gyűjteniük a szeretet megismerésére.Az ősforrás pedig, amelynek egyenlően kedves földjének mindengyermeke, ezeknek érzelmeit híven visszatükröző színekben buzogfel mindig magasabb és magasabbra, de végül mégis az aranyigazságszíne marad győztes. Az összes különböző színű golyók is egyesül-nek az érvényre emelkedett tisztaságot jelképező, bűntelenül elhaltgyermekek, azaz angyalok képében.

Május 31.-én.„Nagy szántóföldet és ezen önmagát, Adolfot, Johannát és Dánieltlátja a médium; szembe jönnek velük Krisztus, Mózes és Mária, smind a négyen e szavakkal köszöntik Krisztust: Krisztus a szeretet.(A médium látományai közben ez alkalommal beszélt legelőször, eszavakat: Krisztus a szeretet, hangosan mondván.)Ott, ahol a megnevezett négy egyén, Adolf, Johanna, Dániel és alátómédium találkozott a három magas szellemmel, nagy láda állott,melynek közepéből szökőkút szökellt fel. A víz ívekben szökkent fela magasba és ragyogó esernyő alakot formált. Mind a négy egyénreegy-egy csepp hullott alá. Az esernyő alakú vízsugár fölött egy má-sodik, harmadik, és így mindig feljebb és feljebb annyi esernyő alakúvízsugár képződött, hogy a vége szemmel láthatatlan magasságbanveszett el. Ekkor Krisztus felnyitotta a ládát, mely csomagokkal volttele. Vévén azok egyikét, kinyitotta, s abból fehér fluidok szálltakfel, melyektől a körülállók egész fehérekké lettek. Majd másik cso-magot vett elő és nyitott ki, melyben 12 ezüst pálca volt. Ezeket ki-emelve, a földbe szúrta, és egy harmadik csomaghoz nyúlt, amelybőlhárom fehér virágot vett elő. E virágokat Jézus, Mózes és Mária keb-lük baloldalára tűzték. Ezután Krisztus egy további csomagból há-rom vörös virágot vett elő, melyek a szívgödör tájékára kerültek, míga további csomagból származó három violaszínű virágot ki-ki mellé-nek jobb oldalára tűzte, s ezáltal a három virág külön-külön egy-egyháromszöget alkotott. A háromszögek közül zöld levelek képződtekszívalakban. Ezután Krisztus levette a három virágot és a levelekbőlalkotott szívet, és a földbe szúrt tizenkét pálcára helyezé.

A pálcák közül a baloldali két szélsőn Mózes, a jobb oldalonMária képe állott, míg a középső pálcák fölött, magasabban mint amásik két kép, Krisztus képe volt látható. A négy médium mindegyi-

131

ke jobb kezének mutató és középső ujjával Mária és Mózes képeitmegérintve, ujjaikat megcsókolták, Krisztus képe azonban oly maga-san állott, hogy ezt már a médiumok ujjaikkal nem tudták elérni.Ámde Krisztus képe annyira alászállott, hogy végre azt is elértékujjaikkal, és ugyanúgy megcsókolták ujjaikat, melyekkel Krisztusképét érintették. Azután mindannyian összekulcsolván kezeiketimádkoztak, s ima után így kiáltanának: Éljen a spiritista társaság. (Amédium e szavakat is érthetően mondotta.) Majd Krisztus így szólt:„Minden vacsora előtt zárjátok be az ajtót.”

A nagy szántóföld, melyen a négy egyén találkozott, jel-képezi a nagy világot, azaz Isten szántóföldjét. A ládából előtörő ésbeláthatatlan magasságig felszökkenő vízsugár: az ősforrás az ő ha-talmas beláthatatlan magasságában és ragyogásában. A négy alakrahulló vízcsöpp mindannyiukat médiumokká avatja, és ehhez elegen-dő az ősforrásnak egyetlen cseppje is, csak termékeny talajra hulljon.De az ősforrásból nyert, s őket médiumokká avató csepp egyszer-smind képesekké tette őket arra is, hogy Krisztust, Mózest és Máriátmegláthassák, s tanúi lehessenek Krisztus — a szeretet — cselekede-teinek. Krisztus fölnyitja a csomagokkal, azaz Isten bőséges áldásai-val telt ládát, melynek kincsei mindenki számára hozzáférhetőek,csak érdemesnek kell rá lennie. Az első csomag, mely a fehér flui-dokat tartalmazza, és a körülállókat fehérekké teszi, jelképezi azáhítatos imát, mint Istennek első és legbecsesebb adományát,mely kivétel nélkül megtisztít mindenkit, aki annak fluidjait érzi.A második csomagból kivett és Krisztus által a földbe szúrt tizenkétezüst pálca jelenti a különböző néptörzseket és vallásokat, melyekIsten által egyenlőknek teremttettek, de a különböző vallások és ér-zelmek szétválasztották őket. Azáltal, hogy Krisztus a pálcákategyenlő módon erősíté a földbe, jelezni kívánja, hogy mindannyijá-nak egyenlően erősnek és szilárdnak kell lennie, mert Isten egyenlő-en Atyja mindenkinek. A virágok, melyeket Krisztus a csomagokbólelővevén, háromszög alakban a saját, valamint Mózes és Mária keb-leire tűzött, jelentik a világ egységét, azoknak különböző színei pe-dig a három hitbeli korszakot, melyek a szívben lakó szeretet általéletre keltve, zöld leveleket hajtanak. Krisztus levéve a három virág-ból és a levelekből alkotott szívet, azokat a fölbe szúrt pálcákra he-lyezi, ekképpen adván át az ő tiszta szíveik szeretetét a különbözőnemzeteknek, és vallásoknak. A pálcák két szélső végén levő Mózes

132

és Mária, valamint a középen kiemelkedő Krisztus képei egyesítik aszétválasztott népeket. A négy médium, kiknek elméjét az ősforráscsöppje megvilágosította, egyenlő szeretetnek adnak kifejezést ak-kor, midőn úgy Mózes, mint Mária képét csókkal illetik, a szeretetvonzó ereje által pedig, mely nélkül azt különben el nem érhettékvolna, Krisztusnak magasan fölöttük álló képe is leszáll hozzájuk,hogy egyenlően osztozzék velük ő is a szeretetben. És a szeretet föl-magasztosulása mindnyáját imára készteti, az ima pedig meghozzaszámukra áldását a spiritizmus megismerésében, melyet ujjongvaköszöntenek. Krisztus végül óvatosságra inti őket, figyelmükbeajánlván, hogy a vacsora (azaz szellemi táplálék) magukhoz vételeelőtt zárják be az ajtót, hogy avatatlanok be ne tolakodjanak, tudván,hogy a spiritizmus mennyi küzdelemnek lesz kitéve, mígnem élet-erős és mindent megtisztító tanná fejlődik.

Junius 14.-én.A médiumnak anélkül, hogy delejes vonásokat kapott volna, követ-kező látománya volt.„Egy kertben kerek, földszintes, fehérre meszelt ház állott, körülbelülháromszor akkora nagyságú, mint egy középszerű szoba. E ház előttfélkörben ültek Adolf, Dániel, Johanna, Prochaszka Antal, dr. VéberIgnác, a médium és ennek anyja. A háznak, amely előtt a hét megne-vezett egyén ült, nagy kapuja és efölött egy kis ajtaja volt. E kis ajtónát fehér galamb repült elő és a ház előtt ülők mindenikének fejéresorban egy-egy magocskát hullatott csőréből. A magvak gyökeretvertek a hajzat között, majd belőlük egy-egy fácska lőn, melyek el-válván a fejtetőkről, önmaguktól a földbe helyezkedtek mindenegyes egyén előtt. Most a nagy kapun kilépett Krisztus, és mindenegyes fácskáról letépvén egy levelet, azt az illetőknek szájába tetteazzal, hogy nyeljék le, anélkül azonban, hogy megrágnák. Azutánbement Krisztus a házba, ahová mindannyian lassú léptekkel követ-ték őt. Bent egy szobába értek, melynek falai egészen födve valánakbekeretezett arcképekkel, a médium azonban e képeket Mózes ésMáriáé kivételével — melyek szinté nott voltak — nem ismerte.Mózes és Mária Krisztushoz lépett, és mindhárman helyet foglaltakegy a fal hosszában lévő támla nélküli ottománon. A szoba közepénasztal, s e körül félkörben hét szék állott, melyekre a hét egyén leült.Az ablakon át ekkor koszorúk és különböző gyümölcsfajok repültekbe részben az asztalra, részben a padozatra hullva. A hét egyén

133

mindenike egy koszorút és gyümölcsöt véve magához, ismét kimenta ház elé, helyet foglalt az előtte levő széken, és koszorúját fácskájá-ra akasztá, a gyümölcsöt pedig kettévágva, maga elé a földre tette aszék és a fa közé. Krisztus elhelyezkedvén a hét egyén közepén állóProchaszka Antal előtt, mindkét kezét ennek fejére tette, majd kezeitjobbra és balra, a többieknek feje fölött is végig húzta, megrázta,mire a kép eltűnt.”

A fehérre meszelt ház, melyet a médium látott, a tiszta és Is-tent mindenekfölött szerető szellemek szférája. A hét egyén, kik aház előtt ültek, testet öltés előtt lévő szellemek, akik készek az úrparancsainak engedelmeskedni. Megjelenik a Szentlélek fehér ga-lamb alakjában és mindeniknek fejére egy-egy magot hullat. E maglesz próbaköve annak, vajon a szellemek érettek-e már atestetöltésre? És csakugyan mindannyiok fejében (megismerésében)gyökeret vert, és fácskává fejlődött, fejlődés után pedig, mint életké-pes, a földre helyezkedett, jeléül annak, hogy igenis a szellemekérettek arra, hogy a földre bocsáttassanak. Ekkor megjelenik Krisz-tus, aki végtelen szereteténél fogva nem engedheti meg előbb a föld-re szállást azoknak a szellemeknek, kik missziót hívatvák betölteni,míg őket az ő útravalójával el nem látja. Ez adományt a kinek-kinekszájába tett levél, azaz a rendületlen hit jelképezi, melyet megrágásnélkül kell lenyelniük, azaz nem szabad fölötte tanakodniuk és érvel-niük. A hit elfogadása után bevezette őket a tiszták szférájába, ahol asok arckép ábrázolja mindama testvéreket, kik Istent dicsőítették, ésNeki szolgáltak, és ahol majd akkor, ha hivatásukat betöltötték, az őképeik, azaz szellemeik is elfoglalhatják helyüket. És e szférában, hanem is egy asztalnál, de mégis olykor együtt lehetnek Krisztussal,Mózessel és Máriával. Az ablakon beröpülő koszorúk és gyümölcs-fajok jelképezik az utolsó vacsora képmására Krisztus amaz ajándé-kát, melyet a testet öltő szellemek Tőle kapnak. Ki-ki magához veszia neki legjobban megfelelő koszorút és gyümölcsöt, és mindannyiankimennek a tiszták szférájából, elhelyezik Krisztus adományait, vár-ván az utolsó áldást. A koszorúnak és gyümölcsnek mindaddig he-lyén kell maradnia, míg útjukból megtérve, ismét a tiszták és igazakszférája előtt állandanak, s ítélet hangzik el fölöttük, vajon méltók-eotthagyott szellemi kincseik élvezésére ?Krisztus kézrátétel által adja rájuk áldását, de azáltal, hogy mindkétkezét Prochaszka Antal fején nyugtatja, s csak azután vezeti végig a

134

többieken, félreérthetetenül reámutat arra, hogy Antal az, aki az őhíven teljesített feladata révén mindkét kezének áldására reászolgált,s úgy amint a következés is megmutatta, hivatva van a többiek taní-tására, vezetésére és azoknak példányképül szolgálni. A kép eltűnik,azaz mindannyian indulnak a testet öltés útjára.4*)

Julius 4.-én.„Krisztus, Mózes és Mária egymás mellett állottak s mindeniknekfehér könyv volt a kezében, melyet kinyitva a médium felé tartottak;a lapokon homályos, olvashatatlan írás. E könyveket egymás fölérakták egy ládikába, amelyben három nyersfából való kereszt és há-rom tollszár is volt. Becsukták, majd egy kis idő múlva ismét kinyi-tották a ládikát, és a három könyvből egy nagy fehér könyv, a háromkeresztből egy nagy fehér kereszt, a három tollszár pedig egy nagytollszár lett. E három fehér tárgyat egy zsámolyra tették és eltűntek.Ekkor két angyal jelent meg, kik a könyvet — amely fölött a tollszárés a tollszáron a kereszt feküdt — együttesen magasra emelték. Atollszár, mely a könyv táblája fölött feküdt, önmaga körül forogván,kört rajzolt le, melyben fehér betűkkel e szavak állottak: „Krisztus aszeretet.” Miután az angyalok egy darabig a könyvet így tartották, ahárom tárgy vörösre változott és a tollszár ismét kört rajzolt le, melyugyancsak vörös volt, és benne vörös betűkkel leírva: „Mózes a sze-retet” szavak lőnek láthatókká. Azután egy idő múlva ismét körtrajzolt a tollszár, mely viola színű volt s melyben hasonló színű be-tűkkel e szavak állottak: „Mária a szeretet.” Ezt a violaszínű könyvet,tollszárat és keresztet az angyalok most visszatették a ládikába, ésegy nagy ellipszis alakú fehér könyvet, két nagy fehér keresztet és

4 *) Mindeme látományok körünk egyik író és beszélő médiuma (Mariska) útján,egy magát Angel-nek nevező szellemtestvérünk által magyaráztatnak. Akkor, midőneme látomány magyarázatát kapta a médium, a magyarázat előbb nem terjedt kiProchaszka Antal személyére, s ez a médiumnak annyival inkább feltűnt, mert hal-lomásból ismervén Prochaszka Antal szereplését, tudta, hogy a látomány szerint ekiváló testvérünknek Krisztus által történt megkülönböztetése nem történt jelentőségnélkül. E gondolatok nyomán a médium vezetője megszólalt, s tudtára adta neki,hogy Prochaszka jelen van, s az ő kérelme folytán történt az, hogy a látományoknakreá vonatkozó része magyarázat nélkül hagyatott, minthogy azonban ez a kérelme azügy érdekében figyelembe nem vehető, a magyarázó szellem utasíttatott a megfelelőkiegészítésre, ami azután meg is történt.

135

két nagy tollszárat vettek ki abból; mind eme tárgyakat azután kétnagyobb angyalnak adták át, s ezek a könyvet a földre tették, kétvégéhez egy-egy tollszárat, két oldalához pedig egy-egy keresztethelyezvén, úgy, hogy az egész négyszöget alkotott. Krisztus a könyv-re állott, és körülötte nagy aranybetűkkel írva e szavak: „Krisztus aszeretet” lőnek láthatókká. A két nagy angyal két oldalt állott mellet-te, majd az egész kép eltünt.”

Krisztus, Mózes és Mária mint tiszta szellemek egymás mel-lett állván, könyvet mutatnak a médiumnak, melyben az embereknekaz Atyától kapott s a földön betöltendő rendeltetései vannak följe-gyezve. A ládika jelenti az Atyában való hitet, melyben a tudás ésszeretet is bennfoglaltatik tollszár és kereszt alakjában. Krisztus,Mózes és Mária azzal, hogy a könyveket a hit ládikájában helyezik elés becsukják, azt mutatják, hogy kinek-kinek rendeltetése teljesítésé-hez a hit adja meg az erősséget. És rövid idő multán a három könyv,tollszár és kereszt eggyé válása által jeleztetik, hogy a hit mindentegyesít, mindenkinek egy a rendeltetése, egyet kell tudnia, azaz:szeretni. Emez egyesített rendeltetést, tudást és szeretetet leteszik azúr zsámolyára, melyet — jővén két tiszta szellem angyal képében —fölemelve be is mutat az úrnak. A sorrend, melyben a tárgyak fek-szenek, azt jelenti, hogy a rendeltetést azzal a tudománnyal kell telje-síteni, melyet a szeretet (kereszt) ural. És e tudomány meg is felelhivatásának, midőn kört képezvén, mindenütt azt hirdeti, hogy„Krisztus a szeretet”. A fehér színnek előbb vörös, majd viola színretörtént átváltozása jelenti a különböző korszakok vallásait, mindigcsak a szeretetet hirdetvén azonban, melynek köralakban, azaz meg-szakítás nélkül kell érvényesülnie. A nagy ellipszis alakú fehérkönyv, melyet most az angyalok a ládikából kivesznek, jelképezi avilágnak azt a részét, ahol Krisztus hirdette tanait; a két egyformanagy fehér tollszár képviseli Krisztusnak életében és halála után egy-formán terjesztett tiszta tanításait; a két nagy fehér kereszt pedig azéletében való és halála utáni egyenlő szeretetét. A két nagyobb an-gyal (magasabb szellemek) átvévén az ellipszis alakú könyvet, olymódon helyezik a földre, s teszik köré a tollszárakat és kereszteket,hogy kezdetnek és végnek ismét csak „Krisztus a szeretet” szavaialakulnak ki. Krisztus pedig ott áll a középen, s ragyogó arany-tisztaszeretetével uralja a világot, melyet hirdetnek az Öt körülvevő an-gyalok is.

136

Július 15-én.„Kert közepén egyetlen szobából álló házat lát a médium, amelynekajtaján kívülről nagy betűkkel ez a szó van írva: „Vége”. Az ajtókifelé nyílik, s belülről rajta ezt lehet olvasni: „mégsem egészen vé-ge”. A szoba közepén egy alapzaton Krisztus áll, és a médiumot eszavakkal köszönti: „sok sikert!” Majd eltűnik, s helyét fehér galambfoglalja el, mely szájában fehér levelet tart. A levél kinyílik, s bennee szavak lesznek láthatókká: „sok sikert kívánok neked.” Ezutánhasonló köszöntéssel jelennek meg a médiumnak Mózes és Mária,helyüket egy-egy rózsaszínű és violaszínű galamb és levél váltvánföl, ez utóbbiban a Krisztuséhoz hasonló köszöntéssel.

A médium által látott kert az egy szobával földi sírkertet je-lent sírhanttal, mely a hitetlenek szerint a „vég” lenne. A spiritizmusazonban fölnyitja az ajtót, és ekkor tűnik ki, hogy ez mégsem egé-szen vége a dolognak. Ama helyiségben, mely itt földi vég után meg-nyílik, áll Krisztus, és azoknak, kik nem szűntek meg keresni és ku-tatni, sikert kíván, elküldvén egyszersmind nekik a Szentlélek segítőerejét is, hogy az vezérelje őket tovább a haladásban. Azonképpenmegjelenik Mózes és Mária is, kik mindketten ugyancsak sikert kí-vánva nekik, megjelenésük által megerősítik azt, hogy a földről valóeltávozáskor még nincs vége az életnek, sőt azok előtt, kik Istennelés Krisztussal élnek, már a földön megnyittatik az ajtó, mely a végestaz örökkévalótól elválasztja. 5*

A látományok magyarázata.A kis médiumnak 1874 február 7.-től ugyanez év július 15.-ig, tehát160 nap lefolyása alatt összesen 77 látomás jelent meg — részintspontán, részint pedig delejezés folytán. Az ezekből itt közölteket afiúnak transzállapotából való felébredése után közvetlen tollbamon-dás alapján készült jegyzeteimből változatlanul írtam le. A többilátomásokat nem azért mellőztem, mintha az érdekességnek híjánlennének — sőt inkább nagyon is velős tartalmat sejtetnek, — hanem

5 *) A médiumnak ez volt az utolsó látománya, s figyelemre méltó, hogy július 15-én töltötte be éppen életének 11-ik évét. Azóta 30 év múlott el, s a jó Atya bölcses-ségéből csak most került rá a sor látományainak magyarázatára.

137

azért, mivel bonyodalmas, komplikált voltuk sok helyrajzi és szemé-lyi vonatkozású kommentálást követelne.

A tíz első látományt még eléggé átlátszóknak: találva a meg-fejtésre, bele is bocsátkoztam azok magyarázatába; de ezentúl cse-kély bölcsességem máris cserbenhagyott, a többiekkel se- hogysemtudtam megbirkózni. A legilletékesebb fórumhoz folyamodtam tehátsegedelemért, t. i. oda, ahonnan a látomások hozzánk kerültek: kö-rünk vezetőihez, körünk egyik megbízható médiuma, Mariska író-médium révén. Jóságos vezetőink kérelmemet teljesítve, e célra egyAngel nevű szellemet rendeltek ki, aki azzal a kijelentéssel lepettmeg, hogy annak idejében, azaz 30 év előtt voltaképp ő volt alátományok létrehozatalával megbízva, — tehát ő most legilletéke-sebb magyarázója is azoknak. Angel szellem egy tőle kapott magvas,ihletes közlemény által már beigazolta előrehaladt szellemi fokát.Mert habár amolyan látományok előteremtése körül, különösen me-lyek annyi magasztos, ideális etikai eszmék szimbólumait hivatvákkifejezni, mint a szóban levő látomások, alantas elemek hozzájárulá-sa is igénybe vétetik, — mindazonáltal az egésznek elrendezése abeléfektetett eszmék kellő kifejezésre juttatása mégis csak magasfokon álló, nagy tudással bíró szellemek által létesülhet. Éppen úgy,mint például ahogy egy monumentális palota építésénél sokfélemunkás és mesterember foglalatoskodik, de ezek mindegyike csupána maga részletmunkáját érti és végzi, anélkül, hogy az egésznek ösz-szefoglaló koncepcióját és célját értené. A tervező műépítész elméjé-ben fogant eszméknek megvalósítását csakis tág látókörű,nagytudású, előhaladott szellem képes dűlőre vinni. — Hol van az aleghivatottabb úgynevezett „szimbolikus” festőművész, aki megtudna mérkőzni azzal az utolérhetetlen szellemművésszel, aki a lá-tomások sorozatában foglalt bölcsességnek tartalmát szimbolice ek-képpen tudná kifejezésre juttatni? A tiszta vallásosságnak, a lelki életkifejlesztésének, az egység békességében egymás mellett való mun-kálkodásnak, a kicsinyes apró külön érdekek kiküszöbölésének,Krisztus isteni igéje és tanai által létesítendő jobb jövő hajnalhasadá-sának stb. stb. magasztos eszméit szimbolice úgy kidomborítani em-beri elme nem képes. S íme Isten felfoghatatlan bölcsessége és szere-tete egy 10—11 éves tudatlan, de tiszta lelkű éretlen gyermeket vá-lasztott ki közegéül, hogy általa tegye láthatóvá a lélek lényegét ésfüggetlenséget a durva testi hüvelytől, amely kicsavarja az anyagel-

138

vű, az agy elméletén alapuló ál-okoskodás fegyverét a materialistákkezéből, hogy megsemmisüljenek azok a tarthatatlan érvelések, ame-lyek fogva tartják elhomályosult elméjüket.

S valóban e látományokkal szemben csak a legmegátalko-dottabb vak hitetlenség — olyan, amely erőszakkal behunyja a sze-mét, hogy ne lássa a napot, hogy azt letagadhassa — maradhat taga-dásban. Ezekkel szemben úgyis hatástalan minden emberi igyekezetés hatalom, amelyeket — fájdalommal bár — a változhatatlan istenitörvények összemorzsoló erejére kell hagynunk. Majd megtöri őket asors vaskeze, mígnem megnyílik szemük, s szívük is örömmel üd-vözli majd a világosságot, melyet az úrnak végtelen kegyelme küldaz eltévelyedett emberiség számára. Nem is ezek számára őriztük 30éven át gonddal az idő vasfogától összegyűrött, tépett eme feljegyzé-seket...

Tartozom azonban azzal az őszinte vallomással, hogy akkori-ban, midőn eme látomások személyes jelenlétem mellett lefolytak,elég naivul jómagam is azt hittem, hogy Krisztus, Mária és Mózesszemélyesen jelentek meg és szerepeltek eme látomásokban, azaz,hogy a kis fiú lelki szemeivel szemtől-szembe látta őket. Nem, emérhetetlen magas szférájú szellemek, nem szállottak le e mérhetet-len magasságokból, hogy földi embereknek úgyszólván színi tablókatrendezzenek. És csakis az emberi elme korlátolt naivsága mentesít-heti eme felfogást a vétkes tiszteletlenség vádja alól. A kibővült ta-pasztalat és a szellemvilág törvényeinek tisztultabb megismerésenyomán leszűrődött ítélkezés kényszeríti az embert szakítani amahajdan nagyra tartott és igazságokként őrzött fogalmakkal, amelyektisztultabb világításban másként tűnnek fel előttünk. A látományokszellemvilági provenienciája azonban minden kétséget kizáróan érin-tetlen marad. Hiszen el sem képzelhető, hogy ez a 10—11 évesgyermek, aki minden kiváló erkölcsi tulajdonai mellett az ő korabeligyermekek szellemi nívóját túl nem haladta, és akit csendes, szerény,igénytelen volta miatt becézgetve, simogatva, tréfásan „bambus”-kának neveztem el, — hogy tehát ez az igazán bamba kis fiú az ujjá-ból szopta volna azokat a szimbolikus képleteket, amelyeknek ma-gyarázatát emberi ésszel felérni nem lehet. De nem lehet az auto-szuggesztió, agyrezgés és hasonló tudományos sallangú röpke szók-kal sem bona fide elhallgattatni, vagy egészen kivégezni e tünemé-nyeket. Angel szellemnek ama nyilatkozata, hogy ő rendezte annak

139

idejében a látományokat, erre nézve szintén bizonyítékul szolgál,másrészt pedig határozottan kizárja az úgynevezett vakbuzgóspiritisták oly értelmű felfogását, mintha Krisztus urunk, Mózes ésMária szellemeinek ad personam való megjelenését látni lehetne. Aszellemfényképek tárgyalásánál részletesen megemlékeztem arról,hogyan jönnek létre a tisztább szellemek fényképei. Ugyanaz állezekre a látomásokra is.

XVI. VAY ADELMA.A Vay család.

Hogyha dús tapasztalataimon érlelődött megismerésem talapzatáról a30 éves élményeimből leszűrődött benyomásokat áttekintem, hogy t.i. milyen különböző, egymástól távoleső egzisztencia, mennyi bo-nyolult incidens összekavarodása révén került egymás mellé, továb-bá, hogy mimódon kerültünk Vayékhoz, illetőleg Adelmához, végülhogy ez az Égtől hivatott három személy mily módon került együvé:valóban lehetetlen, hogy a jóságos Gondviselés hatalma és bölcsintézkedése iránt bámulattól és hódolattal ne legyek eltelve.

A Gondviselés intéző keze a három annyira egymáshoz illő,egymást kiegészítő egyéniséget két hatalmas birodalom határain átvezette egymáshoz, de én azt vélem, hogyha esetleg az Óceán válasz-totta volna is el őket egymástól, még akkor is össze kellett volnakerülniök isteni rendeltetésük betöltésére. Csakis az, aki" Adelmalényét, személyes érintkezés, vagy „Aus meinem Leben” című kiad-ványa révén alaposan ismeri, képes megítélni, hogy ez a testetöltöttlény, — aki hivatva volt a „Szellem, erő, anyag”, „Studien aus derGeisterwelt”, „Die Sphaeren zwischen der Erde und Sonne” stb., stb.című szellemközleményeknek közvetítőül szolgálni, — csak olyantiszta erkölcsi régiónak éltető levegőjében fejlődhetett oda, amit aGondviselés földi rendeltetésül számára kijelölt, hogy t. i. Isten cél-zatainak megfelelhessen.

A jóságos és bölcs Gondviselés láthatlan keze két olyan ki-választott egyént állított oldala mellé, akik alkalmasak voltak arra,hogy a benne levő hiányokat pótolják; és pedig anyósa Katalin ésférje Ödön személyében. Az elsőnek a szellemi, az utóbbinak a világiügyekben jutott vezető szerep. Ugyanis ideálisabb szellemi vezetésember képében nem is képzelhető, mint amilyen ritka ész- és szívbelitulajdonságainak harmonikus összműködése folytán Katalin volt. Ez

140

a fennkölt, minden szép és nemes iránt buzgólkodó, páratlan művelt-ségű nő, lelke intuíciójával nyomban felfogta a szellemtanban rejlőetikai, - az emberiségre nézve nagy horderejű - tartalmat, melynekápolását és terjesztését a lelkesedés minden erejével felkarolta. Kivá-ló értelmisége, világ- és emberismerete, a jónak és üdvösnek felis-mert foganatosításában való lankadatlan energiája mindenképpen fel-avatták őt arra a mentori feladatra, hogy reábízott védencét oktassa,tájékoztassa, irányítsa, és a túlbuzgóságtól megóvja. Tapasztalatai ésaz irodalmi férfiakkal való összeköttetése pedig, valamint jó módjaés áldozatkészsége a könyvek kiadásában a nemes törekvéshez esz-közökként szolgáltak. Minden tétovázás és ingadozás nélkül szálltsíkra a társadalmi rendjében uralkodó előítéletek ellen, semmibe semvéve a reázúduló gúnyt és megszólást. Nem átallotta nevét odaadni a40 év előtt még annyira lenézett, megvetett spiritizmus igazságának,mint annak hiteles tanúja és meggyőződött hívője.

Ahogy Katalin a szellemi irány vezetésére volt kiszemelve,éppúgy az isteni bölcsesség milliók közül választott ki Adelma részé-re olyan világi vezért, mint aminőnek férje bevált. Tiszta vallásoskörnyezetben történt neveltetése megkönnyítette azt, hogy a magávalhozott hitszikra meleg ápolást és buzdítást nyerhessen. Az anyáhozhasonlóan a fiú is lelkesedéssel viseltetett az Adelmánál jelentkezőmédiumi képességek iránt, és a meggyőződés adta bátorsággal adtaazokat közre ország-világnak saját nevével is megpecsételve a ben-nük való hitet. Vay Ödönnek kiváló természetes esze, fiatalságábanmint katona a világ minden csinjában-binjában szerzett tapasztalata,szenvtelen higgadtsága és józan szemlélő- és ítélőképessége kiválóankvalifikálta őt arra, hogy ennek a jóhiszemű, ártatlan, tapasztalatlanteremtésnek tanácsadója, támasza, védője és irányitója legyen a kap-zsiság kiaknázó és kifosztani törekvő tendenciájával szemben. De etulajdonságok őt magát is megóvták az idealizmus esetleges túlhajtá-sai ellen, hogy a lelkesedés szerfölötti fellángolása el ne veszíttessevele lábai alól a talajt. Én részemről olyképpen fogom fel Ödön fel-adatát Adelma oldalán, mint aminő Józsefé lehetett Krisztus urunkanyjának Máriának oldalán.

141

Dr. Gárdos: Adelma magnetizőrje.Adelma ugyan öntudatosan fogott a médiumi íráshoz, de nem azzal aszándékkal, hogy szellemekkel társalogjon, hanem hogy megszaba-duljon az őt kínzó görcsöktől. Azok bántották t. i. néha a máskülön-ben egészséges, habár gyenge szervezetű asszonyt. A „spiritizmus”és „médium” elnevezést nem is hallotta még akkortájt; a „szellemek”emlegetése pláne hátborzongást okozott nála. Gyermekkori emlékeiközt nem talál olyan mozzanatot, amely szenzitív hajlamot vagymédiumi képesség jellegét sejttetné. Zsenge korától fogva mélyenszerette Istent, bizalommal volt eltelve védszelleme iránt, és buzgónimádkozott a szegény szenvedő lelkekért.

Adelma 1865 őszén ismerkedett meg dr. Gárdos fővárosimagnetizőrrel, aki egészségének megszilárdítása és a görcsöktől valószabadulása céljából a „magnetikus írást” ajánlotta neki. A homloká-ról ugyanis phrenologice azt vélte leolvasni, hogy erős látnoki tehet-ség rejlik benne. Adelma pedig eme tanácsát, mint antikatolikust,indignálva visszautasította, mivel gyermekkorától fogva mindenbabonától óva intették, s ez elvtől nem akart eltérni. Dr. Gárdosazonban nem tágított; megkísérelte őt delejezni és magnetizált vizetis itatott vele, azt állítván, hogy ettől azonnal el fog aludni. De ezlegkisebb hatással sem volt reá. Erre még határozottabban állítottaerős magnetikus voltát és ennek gyakorlását, illetőleg fejlesztésétmint egészsége legbiztosabb garanciáját ajánlotta neki.

Dr. Gárdos egyénisége és sajátos rendszere, melyet magánakösszetákolt, oly érdekes lélektani mozzanatokat nyújt, hogy t. olvasó-imnak, akik a delejes jelenségek iránt érdeklődnek, elnézéséreszámitok, amiért a tulajdonképpeni tárgytól eltérve, azzal bővebbenóhajtok foglalkozni.

Dr. Gárdos tagbaszakadt, duzzadó egészségű fizikummal bí-ró ember volt. Bő orvosi tudása mellett a Nyugatnak a magnetiz-must tárgyaló egész irodalmát ismerte, ő azonban a különféle rend-szerekből egyet sem fogadott el, hanem több rendszert összevegyít-ve, egy különleges amalgamot alkotott magának. Ez ön- alkottarendszernek bázisát a bonctan, illetőleg az idegrendszer, tengelyétpedig, amely körül észjárása és delejező ténykedése forgott, a „gör-csök elmélete” képezte. Minden ideges bántalmat, akár neuralgia(zsába), akár neurosis (idegbántalom) formában légyen, dr. Gárdos„görcsnek” minősített. Szerinte a „magnetikus” írás és magnetikus

142

rajzolás nem egyéb, mint a görcsök terméke. Hogy mily úton módonjutott dr. Gárdos homöopata orvos a delej tanulmányozásához, illető-leg gyakorlásához, azt nem tudom. Valószínűleg lehetett benne dele-jesség, és érezhetett is magában delejes erőt, de ez mindenesetresűrű, túlnyomóan elektrikus minőségű lehetett. Delejes gyógycélokraa delejes vonások mellett latba vetette vasakaratát is, azonkívül pedigaz ideggócok nyomkodását; ez utóbbival idézte ugyanis elő a gör-csöket. Sajátságos, bármily nagyfokú fájdalommal állott is szembenbetegeinél, — lett légyen ennek székhelye akár a motorikus (mozga-tó), akár pedig valamelyik szenzitív (érző) idegben — dr. G. nemazon volt, hogy a fájdalmakat csillapítsa, kalmírozza, hanem hogyazokat fokozza. Ezt ő „krizis előidézésnek” nevezte. Igaz, hogy elő-idézte, de többnyire olyan rémületes, félelmetes alakban jelentkezteke krízisek, hogy sem a beteg, sem ennek hozzátartozói nem akartaktöbbé kötélnek állni hasonló kísérlethez, hanem egyszerűen megfu-tamodtak. Egyes esetekben azonban sikereket is kellett elérnie, más-különben alig ragaszkodott volna állhatatosan e szokatlan módszer-hez. Sokat vitatkoztam vele, de ő egy hajszálnyit sem tért el attól,amit állított. Hajthatatlan, makacs, önfejű, máskülönben pedig nyá-jas, jómodorú ember volt. A szellemnyilatkozatokban nem hitt, —mint mondám, minden médiumi jelenséget görcsök kifolyásánakminősített.Volt neki egy kiváló szomnambulája, aki állandóan házában lakott:egy előkelő, de, úgy hiszem, elszegényedett polgári család ivadéka,művelt, ideális gondolkozású, fennkölt lelkű nő. Ahogy énAbaujszántón a szomnambulámat kizárólag orvosi célokra használ-tam, úgy dr. G. Júlia nevű szomnambuláját szintén egyoldalúan,csupán betegei érdekében aknázta ki. E szomnambulá- nak soha nemtévedő látnoki tehetségében bízva, kiterjedt pacién- túrája körébenfeltűnést keltő kúrákat végzett, különösen krónikus belső betegsé-gekben, melyek ellen hasztalanul küzdöttek az orvosi kapacitások.

F. Júlia nem volt autoszomnambul, mint a szántói szom-nambula. hanem dr. Gárdosnak teremtménye. Sokra vihette volna,hogyha a tudomány érdekében fejleszti a benne rejlő tehetséget.Csakhogy dr. G. az orvosi rendeletek kivételével, midőn ő szük-ségképpen passzív magatartásra szorítkozott, minden egyéb te-kintetben saját akaratával uralta és ráerőszakolta, belészuggeráltasaját téves nézeteit és eszmemenetét. Azért joggal mondtam, hogy

143

Isten kegyes gondviselése bölcsen intézte, hogy az én szom-nambulámmal való találkozásom alkalmával teljesen tájékozatlan,sőt tudatlan voltam a szomnambulizmus irodalmában, mert ezáltalmegóvattam a sokféle zavaros teória útvesztőiben való el-tévelyedéstől.

Hogy dr. G. és Julia közt mi minden folyt le a titkos jellegű,bizalmas szeánszokban, arról természetesen nem lehet tudomásom.Boldogult Vay Katalin útján azonban, aki Júliát igen nagyra becsülteés akivel bizalmas viszonyban állott, megtudtam, hogy Júlia sokatpanaszkodott dr. Gárdos téves felfogása miatt, és végtelenül sajnálta,hogy dr. Gárdos ezáltal magát zsákutcába szoríttatta, amelyből ma-kacs, önfejű voltánál fogva még akkor sem bírna kibontakozni,hogyha tévedésének sejtelme derengne előtte.

Fölényes mosollyal hallgatta egyleti médiumainkról való be-szédemet, olyanformán, mintha sajnálna engem, aki ezen jelen-ségekben szellemek befolyását, nem pedig puszta ideggörcsök feno-ménjeit látom. Hogy engem megcáfolhasson, illetőleg az ő álláspont-jának helyességéről meggyőzzön, felszólított, hogy rendezzek egyszeánszot akármelyik médiumommal, amelyen ő, meg két elvtársamegjelenhessen. Elfogadtam ajánlatát. Bátran tehettem ezt a kísérle-tet minden kockázat kizárásával, minthogy Alajos teljes mechanikusmédium lévén, extatikus állapotában kétkedők vagy hitetlenekfluidáris kisugárzásai nem akadályozhatták a közlekedő szellemnekténykedését. Mert ez az idegen szellemet nem éri, a médium szelle-me pedig testén kívül szabadon lebeg és nem képes a saját testétbefolyásolni, mely az idegen szellem uralma alatt áll, aki pedig elégerős arra, hogy a médium szellemét sakkban tartsa. Végre teljes biza-lommal számítottam vezetőink intézkedéseire, hogy t. i. olyan fokúszellemet fognak kirendelni, aki minden előforduló eshetőségek kö-zepette feltétlen ura lesz a szituációnak. Mint mindenkor, úgy ezesetben sem hagyott cserben a vezetőink iránt való rendíthetetlenbizalmam.Hogy akkor miről beszélt Alajos által a szellem, arra nem emlék-szem, csak azt tudom, hogy én, épp úgy, mint Antal, akit szinténmeghívtam a szeánszra, hallgatagon, gyönyörrel eltelve diadalmas-kodtunk a magas nívón mozgó közlemény hallatára, és lopva teljesmegelégedettséggel pislogtunk egymásra azon reményben, hogy e,szinte a vendégek testére szabott közlemény nem fogja eltéveszteni

144

rájuk a hatást. A két vendég arcán nyilván ki volt fejezve a megdöb-benés hatása, mely alól kivonni nem bírták magukat. Dr. Gárdosazonban úgy ült ott, mintha alig követné a médium beszédét, hanemkigyulladt arccal, verejtékes homlokkal, összeszorított ajkakkal me-rően rászegezte folyton szikrázó, kidülledt szemeit a médiumra.Mindketten, én meg Antal, azonnal tisztában voltunk a helyzettel.Dr. Gárdos ugyanis a látott és hallott jelenségekkel szemben kényte-len volt a görcsök teóriájáról lemondani, de minthogy ő a szellemhi-potézist mereven elutasította, nem maradt fenn neki más kibúvó,mint az, hogy jelenleg a szomnambulizmus valamelyik alfajával állszemben. Ezt pedig a fentebb említett erős akaratával befolyásolhatnivélte, illetőleg uralma alá akarta hajtani. Dr. Gárdos homlokán mindsűrűbben gyöngyözött az izzadtság, halántékán kiduzzadtak az erek,és szinte harapta az ajkát a megszakadásig feszített akaratkifejtésben,de minden erőlködése kárba veszett. Végre kimerülten felhagyott amédium ostromlásával.

És alighanem megadta volna magát, hogyha újabb tápot nemnyer kételye. A szellem tudniillik direkte rászólt, hogy hiába feszítimeg akaraterejét, — ez mindenkor hatástalannak bizonyul a hatvá-nyozott erővel szemben. Ezt a személyes direkt megszólítást dr. G.tévesen szomnambulikus jelenségnek minősítette. Íme, Krisztusurunk szavainak értelme: „Akinek van, annak adatik, s akinek nincs,attól az is elvétetik, amije van.” Nem kapott tehát teljes hitet, s mégtovább is küzdenie kellett a kétellyel, mert még nem érdemelte meg ateljes hit elnyerését, mivel nem volt benne jóhiszeműség, midőn ő azAlajoson észlelt jelenségekben erőnek erejével szomnambulikusfolyamatot látott. Sok egyébtől eltekintve, magában az az egy körül-mény is meggyőzhette volna, hogy nincs olyan szomnambul, akihitetlenek és kifejezett kétkedők közelében képes volna beszélni, sőtegyetlen szól is kiejteni, minthogy a hitetleneket környező auramajdnem a megfulladásig összeszorítja a szomnambul torkát, Alajospedig bátran, megakadás nélkül beszélt. S bár a nyilatkozó szellemnémileg küzdött az elébe gördített fluidáris akadályokkal, — merthiszen a törvények alól ki nem vonhatta magát, — de fölényes akara-tánál fogva mintegy játszva leküzdhette azokat. A szellemnek e küz-dését azonban csak én meg Antal vettük észre, míg dr. Gárdos tájé-kozatlan lévén, ezt fel sem ismerhette.

145

A két vendég — egy gyógyszertár-tulajdonos és egy fizika-tanár — nem titkolták el a hatást, melyet a jelenségek rájuk tettek, ésalig találtak szavakat, hogy megköszönjék szívességemet, mely al-kalmat adott tudásuk gyarapítására. Dr. Gárdos nyomott hangulatbantávozott, nyilván léket kapott a rendszere. De azért mégis megkért,hogy tanulmányozás céljából máskor is eljöhessen egy-egy szeánsz-ra. S hiszem, hogy e percben őszinte szándékkal volt eltelve, mind-azonáltal nem jött többé. A csökönyösség, minden fogyatkozások elegáldatlanabbika, a következő percben újra felülkerekedett benne, éselfojtotta a jó szándék csiráját. A csökönyösség a legvaskosabb, leg-hatalmasabb kerékkötője a haladásnak, és e hibáját egy örökkévaló-ságban sem bírná a szellem önerejéből leoldani, hogyha Isten ke-gyelme végre közbe nem lépne. Nemsokára a szellemi vaksághozcsatlakozott dr. Gárdosnál a szervi vakság is; hályog fedte be a sze-mét. Operálták ugyan, de csak hiányos maradt továbbra is a látása.Csendes ember lett. Meglehet, hogy a világtól való elvonultság elő-segítette a magába szállást, és azzal az önmérlegelést és az önmeg-ismerést is. Hiszen Istennek bölcsessége és szeretete megfoghatatlanelőttünk, és végtelenek útjai és eszközei arra, hogy eltévelyedettgyermekeit visszatéritse Magához.

Adelma médiumitásának kifejlődése.Adelma dr. Gárdos tanácsát már csaknem elfeledte, midőn egy napheves görcsökben szenvedve, férjének tréfaképpen említette, hogy a„magnetikus” írást gyógyító célból meg akarja kísérelni. A szót kö-vette a tett, s midőn ceruzát vett kezébe, egyszerre úgy érezte, minthakarját elektromos áram mozgatná, keze ide-oda rángatózott és nagybetűkkel e szavakat írta: „Thomas vagyok, védszellemed — gyako-rold a magnetikus írást, teljesen egészséges leszel. — Henrik — ko-porsó — 1867 a ti számotokra gyászév. — Napoleon bukása 1870.”

Kimerülten hagyta abba az írást, s férjével együtt kibetűzteaz írottakat, mert halvány fogalma sem volt arról, mit ír.(Henrikre, férjének öccsére vonatkozó jóslata beteljesedett, merttényleg 1867. év folyamán hosszas szenvedés után meghalt.) Mind-kettőjüket nagyon nyugtalanította a dolog. Az ismeretlen és kísérteti-es jelenség kellemetlen hatással volt mindkettőjükre. Adelma azzalaz elhatározással tért nyugalomra, hogy a magnetikus írást, — ahogyő elnevezte, — nem fogja többé megkísérelni. Akkor még egyikük-

146

nek sem volt fogalma a spiritizmusról, sem tudomása arról, hogy olysok spiritista könyv van. Sohasem foglalkoztak magnetizmussal vagymiszticizmussal. Ahhoz az elhatározáshoz azonban, hogy nem fogírni, Adelma hűtlenné lett. Kezdetben talán kíváncsiságból, későbbazonban a szegény szellemek iránti érdeklődésből és szeretetből.Különös és meglepő volt Adelmára nézve ez a gépies írás, amelyanélkül jött létre, hogy gondolkozott volna. Úgy tűnt fel neki, minthavalaki történeteket beszélt volna el neki, s mintha ő hallgatója lettvolna. Karjának mozgatása, az írás, akarata és befolyása nélkül tör-tént.

Thomas szellem, aki kezdetben kizárólag írt Adelmával,gyermekkori ismerőse volt, és tizenkilenc éves korában halt meg.Tehetséges fiatalember volt ez, kit mindnyájan szerettek. Figye-lemreméltó volt Adelma egy álma, amelyet a Thomas halála előttiéjszakán álmodott. Azt álmodta ugyanis, hogy eljött hozzá és szo-morkodva mondta: „Élj boldogul, nekem most távoznom kell, imád-kozzál érettem, mert én téged nagyon szerettelek!” Kérte, hogy ma-radjon, ekkor igen halvány lett és lassanként eltűnt. Adelma oly he-vesen sírt álmában, hogy felébredt reá. Három hét múlva Thomashaláláról értesült. Azon éjjel, midőn ez a különös álma volt, Thomasmár a végső haláltusát vívta.1876. január 20-án Thomas a következőket írta: „Én össze vagyokveled kötve, imádkozzál érettem minden nap, veled maradok, mígmeghalsz. Halálom órája óta védőszellemed vagyok, azóta, amidőnakkor álmodban megjelentem előtted. Isten irgalmas volt hozzám.Légy jó, Adelma, akkor teljesen megváltasz engem, mert még van-nak hibáim. Jól esik látnom, hogy Ödön szeret; már régtől fogvaszeret. Magnetizmusodat érezte, amidőn még nem is ismerted; lelke-tek egyet képez.”

Adelma akkortájt rendes naplót vezetett, melynek töredékét a„Studien über die Geisterwelt” című vaskos kötetben közölte.Adelma tiszta aurája nem vonzott rosszindulatú, zavargó vagy bántószellemeket. Eleinte kezdetleges, az ő szinte gyermeki kedélyéhezleereszkedő szellemek írtak vele, mint ahogy a kisdedóvóban az odabetérő látogatók a gyermekekkel enyelegni szoktak. Sőt találunk eszellemek oktatásai közt olyan nyilatkozatokat is, amelyeket későbbaz Adelma haladottabb vezetői egészen más felfogással magyaráz-nak. De éppen az benne a meggyőző, ahogy őt a spiritizmus elemi

147

felfogásából a méltóságos, komoly és öntudatos médiumitás felfogá-sába bevezették, éppen az benne a meggyőző, hogy íme, a magasszellemek egy naiv és úgyszólván tudatlan, de ártatlan és még min-den materiális hamis felfogástól ment médiumot választottak istenimegnyilatkozásuk tiszta eszközéül.Adelma bölcsen megállapított pedagógiai rendszer szerint, úgyszól-ván kézről-kézre, fokozatosan került haladottabb szellemek vezetésealá. Midőn Thomas tudása, — aki a spiritizmus abc-jét ismertettevele, — ki volt merítve, Ernő nevű édesatyja szellemét rendeltékmellé vezérül, aki quasi a spiritista olvasás mesterségébe avatta be.Flammarion Camille művei nagy bizalmat és támaszpontot adtakneki arra, hogy az, ami eddig titokzatosnak és misztikusnak látszott,most mint pozitív filozófiai és pszichológiai tanulmány tárult felelőtte. E könyvek megismertetéséhez egy P. nevű orvos által jutott,aki már számos éve spiritista volt. A reinkarnáció, az ismételttestetöltés tana kezdetben igen kellemetlen benyomást tett reá; csaknagy nehezen bírta ezt befogadni. Mindez érzelmeknek mintegyerjedési fokon kellett átmenniök benne, míg végre hónapok múlva alogikai rendet mindenben felismerte. Működési köre azonban csak-hamar kitágult. Egy napon tudniillik P. dr. azzal a kéréssel jött, vajonHahnemann vagy Mesmer szelleme nyilatkozhatnék-e egy akut be-tegséget illetőleg? Adelma előtt a homöopatia teljesen ismeretlenvolt és sem betegségekkel, sem pedig gyógyszerekkel, vagygyógyitásokkal nem foglalkozott. Ekkor azonban Hahnemann szel-leme tényleg nyilatkozott és homöopatikus gyógyszereket és pedigkettős szereket rendelt, melyeket abban az időben a homöopatia mégnem használt s miktől a szóban levő beteg csakugyan meggyógyult.Dr. P. azután gyakran kérte a szellemek tanácsát. Mindighomöopatikus szerekel rendeltek, néha delejezett vizzel, vagy deleje-zéssel együtt. Csakhamar annyi beteg jelentkezett, hogy szinte meg-ostromolták. Hahnemann szelleme nagyobb homöopata gyógyszer-készletet szereztetett be. A Tisza lapályain — akkor Vayék tiszalökibirtokukon laktak — előforduló gyakori betegségeket: hastífuszt,váltólázt, vérhast, stb. mind meg- gyógyították.

Apja szelleme Adehnát Gonzaga Alajos szellemének adta áttovábbi képzésre. A szellemek Adelma és Ödön számára növényitáplálkozást rendeltek kilenc hónapra, amely számos régi bajuktólszabadította meg őket, és médiumitásuk kifejlődését is előmozdította.

148

Ödön ugyanis, aki majdnem egyidejűleg Adelmával, rajzoló médi-ummá lett, akkoriban már számottevő rajzokat produkált, többekközött Buddha képét. S ugyanazon a napon, 1865 július 22-én írtBuddha először Adelma által. Ezzel máris Buddha vette át GonzagaAlajostól a vezetést. Erre vonatkozólag Alajos szellem azt írta mint-egy búcsuztatóul: „Most tehát összeköttetést hoztam létre Buddha éste közötted; ő a te igazi véd-szellemed és egyszersmind vezetőd is.Az én hivatásom a szellemek vezetése, Buddha pedig a kinyilatkoz-tatás mozzanatainak vezetője a földön (a spiritizmust és annak moz-galmát érti alatta), ö a megalapítója egy nagy, de igen tévesen értel-mezett vallásnak; később pedig egyike volt Jézus apostolainak.”(Péter.) (Lásd É. V. 1899. 7. száma és „Reflexionen” I. kötet.) Budd-hához nemsokára csatlakozott Mária. E két magas szellem vezetésealatt már egy év lefolyása alatt annyi rövidebb s hosszabb közleménygyűlt össze, hogy 1866 tavaszán egy kis kötetet bocsáthatott sajtóalá, amely „Elmélkedések könyve. Írta több boldogult szellem által:Adelma médium” cím alatt Lechner egyetemi könyvkereskedésében,Bécsben jelent meg — mint a spiritizmusnak tavaszát hirdető elsőfecske a német könyvpiacon. Bár akkoriban csak ismerősök szűkkörében tudták még, hogy ki a könyvnek tulajdonképpeni írója,mindazonáltal sokan vették e kis könyvet, és bizonyára sokan merí-tettek belőle lelki nyugalmat, felfrissülést és vigaszt. Az élet különfé-le viszonyait, bajait, fogyatkozásait világítja meg röviden e könyv aspiritizmus szempontjából, és épp ezáltal mintegy vezérfonalul szol-gál a spiritizmus alaptanának és a szellemvilág törvényeinek ismerte-tésére. Egyszerű, világos, mindenki által felfogható módon vezeti beaz olvasót a spiritizmus lényegébe, igazi vademecum, útravaló ez akis könyv, melyet minden komolyan gondolkozó és érző ember ke-zébe bátran lehet adni, hogyha indíttatva érzi magát a spiritizmusfelől való tájékozódásra. Médiumoknak és azoknak, akik azzá lennióhajtanak, valamint szeánszok vezetőinek nélkülözhetetlen e könyv,amely a médiumitás nagy horderejű és felelősségteljes feladatát be-hatóan és meggyőzően tárgyalja. A könyv második részében az élettarka viszonyaiban ajánlatos imákat egyszerű, ihlet teljes, megkapószavakkal közöl, valamint szeánsz megnyitó- és záró-, a kör vezetői-hez szóló és a szegény szenvedő szellemekért való könyörgéseket is.

149

Adelma Mária-hite. Animizmus és médiumizmus.Adelma atyjának halála után özvegy anyja férjhez ment egy porosz-országi Solms grófhoz. Ez buzgó protestáns létére példás lelkiisme-retességgel, s igazi keresztényhez illő türelmességgel katolikus papotfogadott nejének első házasságából származott gyermekei mellé hit-tanárul. Ily módon az Adelma lelkében rejlő vallásos érzelmek tisztakatolikus hithű irányzatban fejlődtek, és izmosodtak. Különösenpedig Máriához, a nőiesség ez ideáljához vonzotta saját lelkénekérintetlen tisztasága, melynél fogva rajongó szeretettel és imádattalcsüggött rajta. Érthető tehát Adelmának nagy lelki felháborodása,midőn egy napon ez íratott keze által: „Ne nevezd Máriát Isten any-jának. Istennek nincsen anyja.” Megrémülten dobta el a plajbászt, ésvigasztalhatatlannak érezte magát, amiért egy alantas kísértő szellemaz ő kezét ily szentségtörő kijelentésre használta fel. Buzgó imábankérte Máriának oltalmát és védelmét ilynemű kísértések ellen. S Má-ria jóságos, magas szelleme nem késett és ezt írta általa:

„Istennel! Istennel, úgy a földi életben, mint: a szellem-világban, drága gyermekem. „Istennel!” Ez a szó csengjen állandóana szívedben. Hallottam hívásodat. Igen, kedves gyermekem, akaroknálad maradni, téged óvni és vezetni. Igen, én szólok hozzád, énvagyok nálad, Mária, aki hajdan érdemesnek találtatott a világ sze-mei előtt Jézus anyjának lenni. Ne hívjatok Isten anyjának, mert eznekem nagyon fáj. A kezdet és vég nélkül való Istennek nincsenanyja; de Jézusnak, Isten küldött fiának anyja, igen, az valék a világelőtt és most is Nála vagyok, a teremtett szellemek legdicsőbbjénélés legmagasztosabbjánál.

Kedves gyermekem! Kicsiny korodtól keres engem a te szel-lemed, s mindig hallottalak, nemcsak most. Adj hálát Istennek szívedlegbensőbb mélyéből a szellemírás adományáért: értékesítsd az em-berek javára. Sokan kiáltanak hozzám! Inkább kiáltanának az úr Is-tenhez. — Mit tehetek én szegény szellem Őnélküle? Szívesen ad-nám oda a szorongatottaknak s szegényeknek mindazt a sok kincsetés vagyont, ami az én nevemben a fogadalmi és búcsúhelyeken felvan halmozva. Mily fájdalmas nekem nézni az emberek visszásságát!Midőn ezrek éheznek, dideregnek és pusztulnak el, a számomra ösz-szehordott kincsek halmaza ott hever haszontalanul.

Oh nem — nem kívánom azokat! Nektek akarom adni e kin-cseket; nektek szegényeknek s szenvedőknek, nektek éhezőknek,

150

hogy életté váljanak bennetek hálaimáitokban. Mi, akik akkoribanKrisztussal éltünk a földön, mindannyian médiumai voltunk Istenszellemének és kegyességének. Ti is azok legyetek: legyetek állhata-tosak, tiszták és hívők. Mária.”A szellem-teória ellenei azt állítják, hogy a médiumi nyilatkozatok,melyeket a spiritisták mint szellemektől eredőket elfogadnak, nemegyebek, mint a médium saját lelkének produktumai és spiritizmushelyett animizmusról beszélnek. Ezt azzal igyekeznek bizonyítani,hogy a közlemények többnyire a médium saját felekezete beleneveltdogmáinak színezetét tükrözik vissza. Ez az állítás, ekképp formu-lázva, nem felel meg az igazságnak és részint rosszhiszemű ráfogás,részint pedig tapasztalat és tájékozás híján való. Lesz még alkalmamszámos fényes példával illusztrálni ez állítás alaptalanságát.

Megengedem azonban azt az eshetőséget, hogy valamelyközlemény visszatükrözi a médiumban rejlő felekezeti irányt, amileginkább az úgynevezett vad médiumnál, azaz olyannál fordul elő,aki nem áll törvényes, megbízható szellemi vezetés alatt. De még ezesetben sern következik, hogy szükségképpen a médium saját lelke,animája nyilvánul, hanem inkább az az eset forog fenn, hogy a médi-um belső világának megfelelő (adaequat) szellem, a hasonlók vonzá-sának törvényénél fogva abból a célból vonzatik hozzá, hogy a mé-diumban rejlő homogén szellemi talajt saját elveinek propagálásárafelhasználja. Hiszen ezen a törvényen és elven létesül a megszállott-sági esetek, s a vallásos rajongások nagy része. Nézzük meg most,hogyan áll ez a kérdés Adelma esetében.Adelma bizonyára naponta buzgón elmondta az „üdvözlégy”-et,esetleg kétszer-háromszor is. Az Isten anyjának fogalma tehát mé-lyen belevésődhetett a lelkébe. Valahányszor szó volt Máriáról,Adelma szája mintegy önkéntelenül rájárt az Isten anyja elnevezésre.Nos, hát, kérdem, miképpen lehet az „Unter- és Oberbe-wusstsein”fura teóriája alapján összeegyeztetni azt, hogy Adehna lelke — nemtranszban, hanem teljesen normális, éber, öntudatos állapotban kezeáltal olyasvalamit írhasson, ami sarkalatos ellentétben áll azzal, ami-vel a lelke szaturálva van, és amely ellentéttől egész lénye megremegés felháborodik?! Ilyen abszurd feltevés a fejetetejére állítaná a lélek-tan valamennyi tételét és tapasztalását...

*

151

Megesik olykor, hogy a médium lelke bizonyos fogalommal vagyiránnyal telítve van és transzállapotban a nyilatkozó szellem inten-ciója ellenére, kifejezésre akarja azt juttatni. Ilyen esetben a szellemfölényes akaratereje megfékezi a médium animájának ellenállását éskierőszakolja saját akaratának érvényre jutását. Viszont pedig az ismegeshetik, aminek gyakori tanúja voltam, hogy a médium lelkenem akar parírozni a szellem akaratának, midőn példáid érzi, hogyönmagát kelljen megróni, leginkább pedig akkor, midőn a szellemvalamelyik jelenlevőt megrovó szavakkal akarja illetni — a médiumpedig fázik attól, hogy ő általa valamely testvére megrovassék. Ilyen-kor érdekes jelenet játszódik le a szemlélő előtt: a közlekedés kissémegakad, a médiumon meglátszik a rövides tusakodás, végre pedig aszellem mégis diadalmaskodik a médium ellenállása fölött: kilöki amédium szájából a közlésre szánt szavakat. -— Lépjünk kissé köze-lebb egy ekként lejátszódott scénához, s kíséreljük meg a folyamat-ban rejlő benső mozzanatot elemeire bontani.Vessük fel legelőbb azt a kérdést: vajon az alábbi, szemünk láttáralejátszódott tusakodás jelenét múlhatatlan, kikerülhetetlen szellemiprocesszusnak tekintsük-e, és nem folyhatott volna-e ez le inkábblátatlanul, mint sok más ehhez hasonló processzus? Erre határozottanazt kell felelnem, hogy a szellemvilág viszonyai és törvényei elégmozgási teret nyújtanak arra nézve, hogy a folyamat minden küljelnélkül is végbemehetett volna. Mert körünk szellemi tanítóinak ésrendezőinek sorában nem egy akadt, aki hatalmas akaraterejével amédium ellenállását játszva megtörte volna anélkül, hogy a két aka-raterő mérkőzése külső jelek által észrevehető lett volna.

S miért bízott meg Isten e feladattal oly szellemet, akibenugyan elég erő lakozott, hogy a médium akaratát legyűrhesse, decsak akaraterejének teljes latbavetésével, s oly mértékű meg- feszíté-sével, hogy e tusakodás szemünk előtt nyilvánvalóvá váljék? Bizo-nyára csakis a célszerűség szempontjából, ahogy a nagy mindenség-ben a legkisebb dolog úgy, mint a legnagyobb, célszerűen van beren-dezve. Isten céljai után kutatni nemcsak jogunk, de kötelességünk is,mert e kutatás nyomán mindjobban megismerjük Isten végtelen böl-csességét és szeretetét. Tehát keressük azt ez esetben is.

Körűnkben vajmi ritkán esik meg, hogy nyájas, kíméletesvezéreink ahhoz a végső eszközhöz folyamodnának, hogy vala-melyikünket személy szerint nyilvánosan megrójanak. Ehhez az esz-

152

közhöz csak akkor nyúlnak, hogyha az illető ismételten elhangzottáltalános oktatásokból és intésekből nem vette ki a maga részét, azaznem tekintette azokat őrá illőknek és célzóknak. Önszeretet, sajátmivoltának túlbecsülése, szóval önmegismerés hiányának folyomá-nya az ily szellemi színvakság. Ilyenben leledzett pl. B. nevű testvé-rünk. Abból a téves, áldatlan föltevésből kiindulva, hogy ő jobb aszomszédjánál, az ilyen ember folyton kémleli, bolygatja felebarátjá-nak hibáit, tehát nem ér rá arra, hogy belsejébe vessen egy pillantást,hogy esetleg ráakadjon önhibáira és gyomlálgassa a saját talajánburjánzó dudvát. A hiúság és öntúlbecsülés — a gőgnek e fattyúhaj-tásai — hályoggal borítják be a szellemi szemet, és az ilyen ember,aki magát, habár elég jogtalanul, spiritistának vallja, azért nem képesbelátni, hogy az önmegismerés szüksége ránézve különösen fennáll,mert hiszen hibanélkülinek véli magát. És ha akad jóakaró testvére,aki óvatosan, gyengéden rátereli figyelmét egyikmásik hibájára,nemcsak hogy elzárkózik előle, hanem sértődötten hátat fordít neki,sőt rosszakaratúnak minősíti őt. Ilyen volt szegény B. testvér, akihibái mellett erőshitű és jótékony, résztvevő szívű ember volt. Vilá-gos tehát, hogy ha a médium révén elhangzott dorgáló intelem a szo-kott sima formában pergett volna le, B. ezt önmagára nézve nemfogadja el, hanem animizmust feltételezve, az intelem forrását a mé-diumban keresi. Isten irgalma azonban ki akarta nyitni B. elhomályo-sult szemét és lejátszatta B. szemeláttára a szellem és médium köztiküzdelmet, mely nyilvánvalóvá tette, hogy ez a komoly intelem igen-is illetékes fórumról került hozzá, s ezt honorálni tartozik, tehát gon-dolkozzék rajta, vegye fontolóra és szívlelje meg... így is lőn. MertIsten ismeri gyermekeinek gyengéit és jól tudja, hogy mindegyikétmilyen eszközök által térítse a jó útra.

De hát a médium, kinek kötelessége szervezetét az őt vezetőszellemnek feltétlenül, szenvedőlegesen rendelkezésre bocsátani —hogyan mert mégis intenciójának ellenállani, engedetlenkedni. da-colni? Ments Isten, hogy a médiumot engedetlenség vagy dac ösz-tönözte volna — hiszen ez a médium Antal, a legodaadóbb, legenge-delmesebb, a kötelességérzettől legáthatottabb médium, szóval amédiumi erények minden időkre való példányképe volt. Ebben azesetben is, mint mindenkoron, egyes-egyedül a tiszta testvéri szeretetindította az ellenállásra. Antal ugyanis tudta, hogy B. a megrovástmint meg nem érdemeltet, mint őt nem illetőt, vissza fogja utasítani

153

és azt animisztikusnak minősíti, s emiatt Antalra neheztelni fog. Deazért Antal, midőn ellenállást fejtett ki, korántsem akart azzal B.gyanúsításának ódiuma elől menekülni. Médiumitása szent gyakorlá-sában Antalt semminemű önös motívum nem vezette. Antal ellenál-lásával célzatosan akarta a szellem ellenhatását provokálni, hogynyilvánvalóvá tegye B. szeme előtt a közleménynek magasabb szel-lemi eredetét. Hogy lehetetlenné tegye B.-nek az animizmus spanyol-fala mögé való elbúvást, hogy B. kényszerítve legyen a közleményelfogadása által behatóan foglalkozni önmagával, illetőleg hibáival.Lévén az önmegismerés első feltétele a hibáktól való megszabadu-lásnak. Antal mint kiválóan szenzitív médium, szinte megérezte aszellemnek az ellenállásra való buzdítását.

Nem zárkózom el azonban az elől sem, hogy igenis van ani-mizmus is, de vajmi ritka esetben. Mindenesetre ritkábban, mintahogy sokan, még spiritisták is, hiszik. Erre még alkalmilag visszaté-rek. Annyit azonban már előre is mondhatok, hogy két esetben aszellemközleményt meghomályosító animisztikus befolyás nem for-dulhat elő. Hogyha t. i. a médium magasztos, felelősségteljes hiva-tásérzetétől át van hatva, és hogyha a kör vezetőinek magas volta ésmegbízhatósága kétséget kizáróan ki van próbálva. Az első esetbenegy fegyelmezett, szenzitív médium meg tudja különböztetni az im-pulzust, melyet egy kívüle levő szellemtől kapott, attól a sugallattól,mely esetleg önlelkéből fakad. A feladatának magaslatán álló médi-um pedig bizonyára egy percig sem fog késni a transzból való feléb-redés után az átérzett benyomást habozás nélkül nyíltan beismerni.Körünk vezető médiumáról animisztikus beleártást feltételezni meg-gondolatlanságot, felületességet jelentene, hogyha pláne a vezérletnevében szólal meg. — A kör vezetősége pedig hallgatagon, tétlenülnem nézné, nem is lenne szabad elnéznie, hogy a vezetésére bízottak,kiknek oltalmat ígértek, bármily módon félrevezettessenek. Ezt tehátnyomban helyesbítenék, vagy ugyanazon médium révén, vagy a je-lenlevő médiumok valamelyike által.

Adelmáék delejező médiumitása. Hipnotizmus és magnetizmus.Az 1866. év nyarán Adelma heteken át sokat betegeskedett anélkül,hogy valamely szer könnyített volna rajta. Akkor a szellemek egy újmédiumitás adományát ígérték, amely férjénél fog nyilvánulni, samelynek révén Adelma meg fog gyógyulni. Azt hagyták meg tudni-

154

illik, hogy férje áhitatos ima közben tartsa kezeit Adelma feje fölött,s ők, a szellemek fogják azokat megmozgatni, s ezáltal Adelmátmagnetizálni. Úgy is történt. Férjének kezei csakugyan külső erőáltal megmozgattattak, mindenféle mozgásokat és vonásokat végez-ve, mialatt Adelma hol fázott, hol pedig meleget érzett; rövid időmúlva felüdült, és egészsége teljesen helyreállt. Meggyógyulása utánezt a fluidikus, önkéntelen delejező képességet és módot Adelmaszintén megkapta.

Minthogy e gyógymédiumitásról halvány fogalmuk sem volt,mivel eddig nem hallottak, sem nem olvastak róla semmit, a vezetőszellemek efelől a következő magyarázatot adták: „Ahogy az író,rajzoló, beszélő vagy látómédium megnyilvánulásai a szellemmagnetizmusának a médiuméval való összevegyülése által történnek,éppúgy nyilvánul a szellemek fluidikus delejkiáramlása, illetőleg amédiuméval való összevegyülése a kezek mozgásaiban és vonásai-ban. Az ily módon kiáramló delej tehát nem állati-, életdelej, hanemfluidikus szellemdelej, minthogy a szellemek saját delejüket a médi-um delejével vegyitik, és asszimilálják.” E szellemi magnetizmusrévén a legszebb spontán gyógyításokat érték el Vayék, sokszor plá-ne rögtöni orvoslását a fennállott betegségnek, minden más gyógy-szer alkalmazása nélkül. A médium — a szellemek utasítása szerint,oda áll a beteg elé, mialatt magába száll, kéri Isten segedelmét ésoltalmát; erre kinyújtja mindkét kezét a beteg feje fölé, aki nyombanmegérzi a fluidikus hatást. A médium kezei akaratlanul egészen gé-piesen mozognak. A magnetizálás módja azonban minden médium-nál és betegnél egészen más. Gyakran vezettetnek kezei a betegegyes testrészei felé; gyomrára, szívére, fejére, stb. anélkül, hogy amédiumnak előzetes tudomása lett volna a betegnek bajáról.De nemcsak szenvedő emberek, hanem szegény boldogtalan szelle-mek delejezésére is ösztönözték a vezetők Adelmát és férjét, midőnegyiküket utasították, hogy a szoba valamely helyét megdelejezze,ahol emberi segedelemre szoruló szegény szellem lézeng. Ilyen alka-lommal egyik-másik jelenlévő megköny- nyebbülve érezte magátattól a görcsös vagy nyomasztó állapottól, melyet valami sűrű fluidúszellem okozott, anélkül, hogy az illetőknek ennek okáról tudomásalett volna. (Hasonló jeleneteknek számtalanszor tanuja valék szeán-szainkon.) E gyógymédiumitás módja és a csodával határos eredmé-

155

nyeknek híre futótűzként terjedt el barátaik és ismerőseik körében, ésseregesen keresték fel Vayékat közeli és távoli betegek.A hivatalos Tudomány pedig mind ezzel és ehhez hasonló tünemé-nyekkel szemben csökönyösen elzárkózik, behunyja a szemét ésletagadja a napot.Mily sokáig tartott, míg a tudósok elismerték a hipnózist! A dánHansen hipnotizőrt nemcsak, hogy meghurcolták, és vád alá helyez-ték csalás és szemfényvesztés címén, hanem hamis tanukat béreltekfel, akik hit alatt vallották, hogy arra a szerepre, amelyet velük anyilvánosság előtt végeztetett Hansen, fel voltak fogadva, s szerepükköztük meg Hansen közt előre meg volt állapítva. Nevezetes pedigaz, hogy e tanuk közt még a bécsi egyetem egyik tanársegéde is sze-repelt. Szegény üldözött Hansen boldog volt tehát, hogy csak továbbiprodukcióit szüntették be és a császári székesfővárosból kiutasítottákanélkül, hogy börtönbe vetették volna. A máglyák korszaka letűnt,tehát erre nem kárhoztathatták. S mi történt azután? Csak éppen any-nyi, hogy rövid 1—2 év múlva Bécs, Grác, Breszlau, Páris és külö-nösen Nancy egyetemein ugyanezt a Hansen-féle hipnotikus tü-neményeket produkálták a tanárok zsúfolt hallgatóság ujjongó tapsaimellett, — mint a tudomány kutatásának vívmányait. Nos hát a tu-domány fejlődéstörténete nem egyetlen ilyen esetet mutat fel, hogyamit tűzzel-vassal pusztításra méltónak tartott, azt későbben fegyver-társává, hű pajtásává fogadta, s mint saját tulajdonát a maga leltárá-hoz csatolta. Hasonlóan járt el a hipnotizmussal is. S ahelyett, hogyez egy lépéssel közelebb hozta volna az életdelejhez és az ezzel kap-csolatos szomnambulizmus- hoz, inkább új fegyvereket kovácsolt asugalmazás és önsugalmazás röpke szavaiban, melyek által az életde-lejnek mindennemű tüneményeit meg akarja magyarázni. Érzik ők aveszedelmet, amely az ingadozó épületet a magnetizmus megállapí-tása által fenyegeti. Hiszen a Rothe-féle per alkalmával ország-világelőtt kikottyantotta a szakértő, hogy romba dőlne az 1000 éves tudo-mányos felfogás és tapasztalás, hogyha a misztikus erők létezésemegállapittatnék. Persze, hogy romba dőlne — nem is lesz majd kárérte, mert a megdönthetetlen tényekből eredő világosság fénye fogjafelváltani a szürke teóriák és hamis hipotézisek ezredéves úralmát. Smivel ennek a feltartóztathatatlanságát érzik, legalább elodázni sze-retnék ezt, a jövendő nemzedékre hagyva örökségül — aprés moi ledelugé. (Utánam jöhet az özönvíz.) Mert hiszen a delejes erő elisme-

156

rése magában foglalja a lélek lényegének és a testtől való független-ségének elismerését is, és ezt a kitagadott, láthatatlan lelket, amely-nek nyomára még Purkinje, a prágai egyetem tanára sem talált bonc-késével, ezt az ő epigonjai majd meg fogják találni a materializmusalaposzlopainak törmelékei alatt.

De tagadásuk, tekervényes fogásaik, hajuknál fogva előrán-cigált ingatag hipotéziseik a nyilvánvaló tényekkel szemben ma-radandóan meg nem állhatnak. A tények hatalma ellen nincsenappelláta, mert egyetlen megtámadhatatlan tény minden böl-cselkedést halomra dönt. A magnetizmus, mint a szomnambu-Iizmus tüneményei cáfolhatatlan és elegendő bizonylatot adnak azönállló lélek létezésének megerősítésére, és a „sugalmazás” megönsugalmazás” (szuggeszció és autoszuggesztió) csak üres szavak,melyek az ellenbizonyítékokkal szemben mint megannyi szappanbu-borék elpattannak. Épp így az az állítás is, hogy a magnetizimus nemegyéb a hipnotizmusnál. Hogy a delejezés nem azonos a hipnotizá-lással, két elvitázhatatlan ténnyel bebizonyítható: a delej mértföldek-re való kihatása és különféle tárgyakra való átruházhatósága által.Próbáljon a hipnotizőr bárkit több mértföld távolságból hipnotizálni,mint ahogy minden magnetizőr képes távolba delejezni, ahogy énsaját praxisomból is közöltem két eklatáns esetet — és meghajolokelőtte. Persze erre azt mondják nem hisszük el. Jól van — csatoljukki hát ezt a bizonyítékok sorából. De a delejáramnak tárgyakra valóátvitele, úgy hogy például a delejjel telitett vattának a hatását megér-zik, még pedig egybevágóan olyan egyének is, akiknek tudomásuksem volt róla, hogy a delejes vatta ilyen érzéseket vált ki — mégiscsak latba esik a delej hatásának javára. Ehhez járul még az a bizo-nyíték, hogy az ilyen egyének a vattában rejlő delejt nemcsak megér-zik, de többnyire hosszas bajuktól, például ideges fejfájástól, idegesszívdobogástól, ideges reumától is megszabadulnak általa. Hogyhaezt szintén kétségbe vonják — erre szintén szolgálhatok bizonyíté-kokkal. Persze olyan esetre, midőn például egy bénult asszony, akimindenféle gyógymódok dacára alig bírta mozgatni a lábát, s a delejalkalmazása után járni tudott, azt fogják mondani az idegorvosok,hogy ez nem volt tulajdonképpen bénultság, hanem néhai Charcotpárisi tanár teóriája szerint hisztérikus, képzelt mozdíthatlanság —ergo az autoszuggesztió segített rajta, nem pedig a delej. Jól van hát— csatoljuk ki még ezt a bizonyítékot is. De ha csak a legutóbb elő-

157

fordult két esetet mondom el, melyeknek egyike egy két és fél éves,másika meg egy hat éves gyermekkel történt — ezeket talán mégiselfogadják bizonyítékul a szuggesztió és autoszuggesztió sablonosteóriájával szemben.Az első esetben a kis fiú egyszerűen nem bírt aludni. A vatta felraká-sa alatt máris elaludt a gyermek és aludt reggelig nyugodtan. Mint-egy 7—8 nap múlva panaszkodva elhozta az anyja, hogy „most mára vatta sem használ; a gyermek megint csak álmatlan.” Persze, azegyszerű villamos kalauznak felesége nem tudta, hogy a gyermek avattában rejlő delejt gyakori alkalmazása folytán végképpen magábaszívta, kimerítette, s eszerint a vatta nem delejjel telitett, hanem márcsupán közönséges vatta volt. Adtam friss delejjel telitett vattát és agyermek elaludt, és most már vatta nélkül is tud aludni.A másik esetben a somogyvármegyei Ságvárról hoztak egy kb. hatéves fiút. Ez nem álmatlanságban szenvedett csupán, hanem éjfélkörül felébredve, reggelig éktelenül kiabált, sikoltott anélkül, hogyennek okát adhatta volna. Természetes, hogy az egész háznépneknyugalmát, álmát zavarta, amiért álmatlanság folytán mindnyájankimerültek. Nappal teljesen normális volt a gyermek, evett, ivott, el-eljátszadozott, csakis éjjel — ahogy édesanyja mondta — „volt meg-babonázva”. Attól a perctől kezdve, ahogy a delejes vattát a gyomor-szájra rakták (a nagy sympathikus ideggócra), a kiabálás, sikoltozásmegszűnt és a fiú nyugodtan aludt. Boldogan jelentették a váratlaneredményt. Hanem itt is ugyanannak az előbbi esetnek a jelenségeállt be: a vattában rejlett delej fogytával ismét beállt a régi állapot. Ujdelejjel telitett vatta itt is meghozta a kívánt eredményt s amint párnap előtt értesültem, a gyermek azóta teljesen normális.Említésre méltónak tartom kiemelni, hogy a delej, akár közvetlenül adelejező ujjai hegyéből, akár a vattára átvitt delejnek kiáramlásafolytán: meleget, hűst, bizsergést, áramot, a szemhéj becsukásárakésztető bágyadtságot vagy pláne álmosságot vált ki. És lám, olyanemberek, akik vattát kérnek, és akiknek minderről halvány fogalmuksincs, s akik azt sem tudják, hogy milyen fán terem, mert azt kérde-zik, vajon hol árulják, és hogyan mérik ezt, — mondom, az olyanokis egybevágóan érzik és jelentik a felsorolt jelenségek egyikét vagymásikát. Próbáljon meg hát a hipnotizőr ismeretlen, távoli, soha mégnem látott emberre, vattára átvitt hipnotizmussal valamiképpen hatni— és mélyen meghajlok előtte. A hipnotizőr szavával, gesztusával,

158

szemével hat az egyénre, a delejező pedig szótlanul, némán. — Épp-úgy, mint Vayék vagy akár más delejező médium, például hajdaná-ban a feleségem, míg tudniillik bírta a delejező médiumitást, — oda-áll a delejezendő személy elé, rá sem néz, minthogy az áhítatos ma-gába szállás inkább felfelé, minden erők ősforrásához irányítja tekin-tetét és éppúgy, mint a delejező médium, az illető személy feje fölötttartja kezeit. Azzal a különbséggel, hogy nem várja a keze mozgatá-sát a szellemek által, hanem akarattal húzza a vonásokat az előtteülőn végig. És lám, az illető egyén megérzi önmagán a fentebb elő-sorolt jelenségek egyikét, vagy gyakran néhányat egyszerre. Hangsú-lyozom, még olyan egyének is, akiknek nem volt tudomásuk arról,hogy ez a művelet magnetizálás, annál kevésbé, hogy ennek kísére-tében ilyen érzések szoktak beállani.

A delejezés se nem mesterség, se nem tudomány, hanem ké-pesség. De olyan képesség, amely majdnem minden emberi lélekbenmegvan; csakhogy egyikben kisebb, másikban nagyobb mérvben.Épp így a delej minőségére nézve is van fokozati különbség, többvagy kevesebb állati villamosság hozzávegyülése folytán. A tiszta hités erkölcs határozza meg a delej tisztaságát, hathatósságát: a delejnekmentül kisebb mérvű villamossággal való kevert voltát. Minden er-kölcs legmagasabbja pedig a szeretet. Aki tehát Isten és felebarátjaiiránt szeretettel eltelt szívvel, minden önzéstől ment szándékkal álloda, hogy egyedül Isten dicsőítésére és felebarátja javára, üdvéreszórja ezt az égi balzsamot, az olyan ember vonzani fogja Istennekláthatatlan szolgáit, akik áldást hozó fluidjukkal szaporítani, éspotencírozni fogják magnetizmusának gyógyító, megváltó hatását. Atiszta hit és a szeretet megváltó ereje kvalifikálja tehát a delejezőt adelejezésre. E kettőből folyó meleg óhajban és abban a szándékban,hogy felebarátját segítse, rejlik a delej hatásának és eredményénekegyedüli titka.

Adelma szellemi vezetői.Említettem volt, hogy mily nagy szeretettel és tisztelettel csüggöttAdelma Mária magas szellemén. Minden alkalommal kérte Máriasegedelmét és közbenjárását. Ilyen alkalommal Mária másodszornyilatkozott általa: „lgen, kedves gyermek, én folyton körülöttedvagyok, irányítani, vezetni akarlak benneteket, Buddhával egyetem-ben. Anyátok, Katalin, szellemileg összekötve van veletek; szellemi

159

vezére és oltalmazója Laurentius, a vértanú, aki hajdan Istenért any-nyit szenvedett, ő szintén csatlakozik hozzánk vezetésetekben.” ErreLaurentius szólalt meg: Szívesen csatlakozom Máriához és Buddhá-hoz erre a közös munkára, mely naggyá válik. Ti még csak a kezde-tén vagytok; a palánta gyenge és még első gyermekkorát éli; de a mioltalmunk s védelmünk, a ti imátok és a ti szorgos gondozástok alatthatalmas fává fejlődik, melynek ágai más fákkal egyesülve, fölségeslombos erdőt képeznek, arra hivatva, hogy a Földnek enyhülést éstermékenységet szerezzen. Sok század óta vezetem és irányítomKatalin szellemét, s miután ő veletek szorosan össze van kötve, nemcsupán mint földi, hanem mint szellemi anyátok is, azért kedves fel-adatom, hogy titeket környezzelek, értetek imádkozzam és munkál-kodjam.”

Ekképpen keletkezett a szellemi háromszög, összeállítva Má-ria, Buddha és Laurentius személyeiben, amely szellemi háromság,midőn a „Szellemi búvárok egylete” alakult, e testületnek vezetőjévévált. E vezetők összhangjáról Keresztelő János szelleme következő-leg nyilatkozott:„Isten nevében üdvözöllek titeket!Megmagyarázzuk nektek azt az álláspontot, amelyet körötök vezetőszellemei: Mária, Buddha és Laurentius a mindenséggel és önma-gukkal szemben elfoglalnak. Egy magas szellem vállalkozott e fel-adat teljesítésére, aki Krisztus befolyása alatt Adelma kezével ír, ésmegmagyarázza nektek, hogy miként lehetséges az, hogy Mária,Buddha és Laurentius, kiknek egyénisége annyira különbözött egy-mástól a földön — immár ugyanazon a harmonikus állásponton van-nak.

A földön Mária, Buddha és Laurentius volt a nevük, de kü-lönböző időben és igen eltérő szellemi fokozaton éltek, s akkor mégnem volt meg köztük az összhang. Mária, Dávid leánya, a héber nő,— kinek szüzén kellett szülnie „Izrael világosságát", — Jézusnakszeplőtlen anyja volt, ki magasabb fluidikus módon, a legmagasabbszellemi befolyás által, egy mindent magában foglaló törvény beha-tása folytán hozta világra Isten Fiát. — Mária, kinek megkeresztelé-séről sehol sincsen szó, aki azonban fiát önként követte a keresztfá-hoz, melyen az meghalt. — Mária, mint magas, tiszta, el nem bukottszellem jött le a földre, hogy ezt a mély szellemi törvényen alapuló,nagyszerű missziót teljesítse. Ritkán említi őt az evangélium; Ő, aki

160

oly nagyra volt hivatva, szerényen és alázatosan áll a világ előtt. —Nagy hittani vitákra és versengésekre adott alkalmat az ő személye,melyet némelyek — habár tévesen — majdnem úgy tisztelnek, mintIstent, viszont mások — szintén tévesen — olyannak tartanak, mint aföld más asszonyát.Máriát, mint igen magas szellemet, tiszteljétek, aki a háromságot (l.„Szellem, erő, anyag” című médiumi úton írt könyvben a háromságmagyarázatát), azaz a szellemek tökéletességét elérte. Csakis ilymagas szellem volt képes arra, hogy fluidikus alkotásánál fogva egyelsőd ily módon való emberré születésének eszköze legyen; csakisily magas szellem lehetett a Megváltó anyjává. Mária születése em-beri módon történt, az emberi testet öltés minden fázisán keresztül-ment, jó, tiszta, jámbor szülők által született. József — habár nemvolt azon a magas fokozaton, mint Mária, szintén tiszta, hívő szellemvolt; ő vállalta el Mária oltalmazását. Hite által felfogta magas fel-adatát, és tisztán be is töltötte azt. Nagy érdeme hitének tisztasága.Mint magas fokozatú médium, a legmagasabb szellemekkel, vagyangyalokkal közlekedett, kik megismertették vele azokat a szabályo-kat, amelyek szerint működnie kellett. Máriát egyházilag feleségülvette, de nem testileg; Isten elsődjének testet öltésére nézve a testiházasság megszentségtelenítés lett volna. Fenséges dolgok csak fen-séges törvények által mehetnek végbe. Tiszta szüzesség volt szüksé-ges ily magas szellem testet öltéséhez, amely testbeöltözésnek szel-lemi fluidikus törvény szerint kellett megtörténnie.

Tudjátok azt, hogy Mária válasza az őt effelől értesítő an-gyalhoz mily megható, egyszerű, hitről tanúskodó és alázatos volt.Ebből látható, hogy minden kétség felett áll Mária szüzessége és az,hogy magas küldetésének teljes tudatával bírt! Krisztus testetöltéseelőtt, a Máriában és körülötte levő fluidokat mintegy telitette, átha-totta; Krisztus maga adta Mária eme fluidjainak az életképességet,amely minden vérműködést koncentrálva, vérfőtuszt, egy tömegetalkotott benne, amelyet a szellem maga éltetett és indított növekedés-re és fejlődésre, fluidikus és szellemi befolyásával.

Ily módon képződött benne fluidikus, megsűrűsödött, em-berfölötti és alakját tekintve, mégis ember formájú test, mely megje-lenése után méltó volt arra, hogy a legmagasabb szellemet, amelyvalaha a földre jött, a ti Megváltótokat befogadja magába! Így lett

161

Isten fia emberré, aki istállóban szegényen született! Érdemét nemkisebbíti az, hogy ily tiszta fluidikus úton történt születése.

Tehát az az egyházi hittétel (dogma), hogy Krisztus aSzentlélektől fogantatott és szeplőtlen szűztől született, igaz éshelyes; de az esemény nem tekinthető csodának, mivel az a leg-magasabb törvényekből következett.Csak azok előtt csodás, akik e törvényeket nem értik és felfogni nemképesek. Krisztusra nézve, szellemlényének tisztaságát tekintve,törvényellenes lett volna egy emberi, érzéki úton, férfi és nő általnemzett test. De direkt testetöltés fluidikus áramlat és asszimilációútján egy szintén magas tiszta szellemmel — egy szűzzel, Krisztus-nak természetes és törvényes volt. Csakis ez a születési felfogás ma-gyarázza meg az ő feltámadását, mert csak a félanyagi test lehetettrothadatlan; csak az ilyen támadhatott fel, és mehetett átalakulva amennybe.Tekintsétek Máriát annak, ami: nem istennőnek, nem közönségescsaládanyának, hanem magas szellemnek, aki a háromból — az egy-gyé lett szellemkarból, a nagy harmóniából jött a földre, hogy Krisz-tusnak a hozzá méltó és neki megfelelő emberalakot adja. Szívesenosztozik fájdalmaitokban és könyörög érettetek Istenhez. Máriábanösszpontosulva van minden nőiesség! A földön izraelita nő volt, detudjátok, hogy ez csak oly külforma volt, amely küldetésének betöl-téséhez megkívántatott.

Buddha és Laurentius, ha az ő fokozatukban megmaradtakvolna, a mai napig sem érték volna el Máriának harmóniáját. Buddha— a föld legelterjedtebb vallásának alapítója, nem igen tisztán töltöt-te be küldetését. Tanai a legnagyobb igazságokat foglalják maguk-ban, a kereszténység előhírnökeinek kellett volna lenniük. Fájdalom,tanait halála után mindjárt rosszul értelmezték, és helytelenül fogtákfel. Különösen nagy igazságok foglaltatnak a lélekvándorlásról szólótanában, melyet tisztultabb alakban ma a reinkarnáció név alatt isme-rünk. Később Buddha mint Péter jelent meg Krisztus apostolai kö-zött, és meghalt a tanért, melyet úgy ismert fel, mint az ő régi taná-nak tökéletesebb alakját. Harmadszor Buddha Xavér Ferenc nevealatt jelent meg, amidőn a hinduk apostolává lett, és az ő régi hazájá-ban halt meg, ahol a Krisztus tanítását, melyet mint Péter apostolismert meg, terjesztette.

162

Így jutott el arra a fokozatra, amelyen Mária van, tehátugyanolyan szeretete, ugyanolyan bölcsessége és ugyanolyan értelmevan, mint Máriának! — Ugyanez áll Laurentiusról is, akit mint már-tírt csak felületesen ismertek, de kinek élete, működése és iratai ma-gas szellemiségét bizonyítják. Ily módon Mária, Buddha ésLaurentius más szellemek millióival egyetemben egyek a szeretet-ben, a bölcsességben és értelemben! Ilyen egymással harmonikusszellemek egymásnak ellent nem mondhatnak, és nem állhat elő kö-zöttük egyenetlenség.

Az Isten fogalma, mint teremtő egység, a földön is örök, úgyhogy a föld legrégibb népeinél is el van terjedve. Mi újat hozott hát akereszténység, miután a teremtő Isten főfogalma: a szeretet fogalmamár megvolt? Krisztus önmagát hozta, a megváltásnak, a Fiúnakfogalmát; ő a sugalmazó tiszta szellemek fogalmát, általában a szel-lemek fogalmát hozta magával.Az Istenfogalmat érintetlenül hagyta, mint utolérhetetlen Istent ésAtyát. Isten fogalma tehát ezen a földön örök, a Megváltóé pedigkeresztény fogalom. A későbbi fogalmakat ezekből az isteni igazsá-gokból az emberek alkották. A pápa világi uralmával mindaz, amifényben, címben, formában a szellemi hivatalokhoz tapadt: az emberinagyravágyás műve, és idők folytán ismét elesik. Sok intézmény voltegykor korszerű, amit ma már túléltünk, és ami megszűnt hatalomlenni. Luther, Kálvin, Zwingli igazán reformálni akartak, de a fürdő-vízzel kiöntötték a gyermeket is. Ahelyett, hogy alapjától kezdveszellemileg reformáltak volna, emberileg, formailag reformáltak. Ezaz oka, hogy némelyek ma visszaesnek a formákba, mások a hitet-lenségbe.

A formákat és dogmákat — a valódi kereszténység fáján ter-mett élősdi növényeket a tiszta szellemtanról, mint gátló, burjánzókúszónövényeket le kell fejteni.

Ha az egyházak megtiltják a szellemekkel való közlekedést,tapasztalni fogják, mily hatástalan az ő egyházi átkuk! Egyetlen iga-zán felvilágosult szellem sem tagadja alapigazságaikat; sőt ellenke-zőleg a szellemtan hívei be akarják bizonyítani, hogy csakugyantörvények a következők:

1. Isteni törvény: „Krisztus testbeöltözése, feltámadása ésmennybemenetele.”

2. Isteni törvény: ”A Szentlélek és a szellemek közleményei.”

163

3. Isteni törvény: Krisztus fluidikus szellemi jelenléte az Úr-vacsorában.”

Amidőn Krisztus az úrvacsorát szerzette, abban szövetséget kötött azemberiséggel. Azt mondá, hogy mindig jelen lesz az úrvacsorában ésjelen is van szellemi fluidikus erejével.E három főigazságot minden jól vezetett tiszta médium és mindenvalódi nagyműveltségű szellem bizonyítja! De mégis ezrek tagadják,más ezrek nem ismerik e három igazságot és így a médiumokat megaz embereket sajnálatos tévutakon vezetik. Azért próbáljátok meg aszellemeket és próbáljátok meg magatokat:

János.”*

Az „Égi Világosság” 1903. évi 13. számában tiltakozó állást foglal-tunk egy Efreb-Kador álnév alatt megjelent „Krisztus” című mű el-len, amely azt állítja, hogy Mária fogantatása emberi módon jöttlétre. Nem reagáltunk volna e materialisztikus felfogásra, hogyha aszerző e művet nem a mi szeretett és nagyrabecsült Adelmánknakajánlja, és nem botránkoztunk volna meg rajta, hogyha ezzel az in-szinuációval, mintha e kérdésről való felfogása a spiritizmus felfogá-sa lenne, vakmerő merényletet nem követ el a spiritizmus tana ellen.Hogy mennyire bánthatja és bántja is Adelmánkat, valamint egyle-tünk minden egyes tagját, akik a tiszta evangélium tanának alapjánállunk, a könyvben Megnyilatkozó felfogás, megmutatja a fenti,Adelma írómédiumitása révén Keresztelő János által írott kinyilat-koztatás. Ez ugyanis merőben ellenkezője annak, amit a könyv szer-zője hirdet, s minthogy mi e kinyilatkoztatáshoz ragaszkodunk, s abenne foglaltakat alapigazságoknak tartjuk, kötelességünk a könyvszerzőjének felfogása ellen állást foglalni, mert ha ezt elmulasztanék,könnyen annak a gyanúnak tennők ki magunkat, mintha ezt„spiritista-igazságnak ismernők el.

A hitetlen, kinek esetleg e sorok kezeibe kerülnek, talángúnymosolyra vonja ajkait. De hiszen ő gúnymosolyra vonja a túlvi-lági élet puszta említésére is. Aki azonban a spiritizmusban hívő ésnémileg beavatott, aki spiritista lapokat, munkákat olvasott, az tudnifogja, hogy a világ bármely részén alakuljanak hivatásukat felfogó,annak megfelelni akaró körök, azok segítségül, vezetőkül, tanács-adókul mindig kapnak magas szellemeket. Ha pedig elgondoljuk,hogy Magyarország területén körünk volt az első, mely e magasztos

164

cél betöltésére megalakult, s hogy „Szűz Mária, Krisztus anyja, —Magyarország védője” — megokoltnak látjuk azt a legmagasabbkegyet, mellyel megajándékoztak. És most már érteni fogják t. olva-sóink is ama pietást, mellyel körünk vezetői iránt viseltetünk. Ez tartvissza attól, hogy eléjük kicsinyes és gyarló egyéni kíváncsiság szül-te kérdésekkel járuljunk, vagy őket rokonaink idézésére kérjük. Ám-de nagyon szívesen teszünk olyan kérdéseket, melyek az emberiségvagy a társadalom erkölcsi érdekeire nézve, lelki szemeinkkel eléggétisztán nem látható és fel nem ismerhető dolgokról, általánosságbantartatnak.

Ami Mária szeplőtlenségét illeti, bizonnyal lesznek, kik aztkételkedve fogadják. Ezeknek tudniok kell, hogy a mechanikus író-médium azt írta, és akként írta, amint kezét a nyilatkozó magas szel-lem vezette, és amit az iratni akart. Egyébiránt Mária szeplőtlenségea spiritizmus által elfogadott tény. És ha a spiritista zsidók Krisztusmessiásságába belenyugodni képesek — vajon mások kevésbé vol-nának-e toleránsak a spiritizmus valóságaival szemben, ahol egyálta-lában nem arról van szó, hogy mi tetszik az egyiknek, avagy a má-siknak, — hanem, hogy mi az igaz. És ha arra térünk vissza, hogyegy emberi anya szüzessége megfoghatatlan, akkor Krisztusnak,mint földi szülöttnek, direkt isteni származása is megfoghatatlan.

A „Szellem, erő, anyag” .Adelma szellemi vezetői folyton emlegettek egy különös könyvetszámtörvénnyel, mely általa lészen írandó. Nagy számban adtak errevonatkozó előkészítő és oktató manifesztációkat; nevelték, képezték,új fogalmakat és irányzatokat csepegtettek lelkébe, míg 1869. no-vemberében kezdve, 36 nap alatt a „Szellem, erő, anyag” művet írat-ták általa.

Adelmának fogalma sem volt arról, hogy milyen lesz a mű,mily módon fog a számtörvény kialakulni. Mint minden az ő társa-dalmi osztályához tartozó leány, kegyes keresztény neveltetésbenrészesült ugyan, de minden speciális tudomány tanulmányozása nél-kül. És minthogy eszerint semminemű geometriai tudással nem bírt,nem csodálhatta eléggé a komplikált: geometriai ábrázolások egy-másba való beilleszkedését. Gyors, határozott vonásokban jelentkez-tek e rajzok a papíron, teljesen gépileg, amint a közlemények szintén

165

gyors egymásutánban jöttek létre, minden egyéni gondolkozás kizá-rásával.

A könyv Bécsben Lechner udvari könyvkereskedő cég ki-adásában 1870. év tavaszán jelent meg. Rohamosan elkelt. BizonyáraBüchner Lajos „Erő és anyag” c. művének polémiáját sejtették ben-ne. Hogy asszony vállalkozik erre a nehéz feladatra, azon sok embercsóválta a fejét. Akkortájt a legridegebb materializmus uralta az el-méket. Büchner népszerűsége delelő pontján állott, s őt mint koránakhősét ünnepelték. Még ide Pestre is hívták rajongó hívei, és nagystílűbankettezéseken szinte bálványszerűen dicsőítették. Kinek is jutha-tott volna eszébe, hogy nem asszony, hanem magas szellemek szólal-tak meg e szerény megjelenésű könyvben? Hiszen akkorában Auszt-riában és Németországban még csupán az asztaltáncoltatásban ismer-ték ezt az „amerikai humbugot”; hogy ebből egy mélyreható bölcse-leti erkölcstan alakult ki, arról sem nálunk, sem Ausztriában senki-nek fogalma sem volt. Úgy látszik, mintha a könyv címe kötöttevolna le a németországi tudós körök figyelmét és érdeklődését. Nemkisebb emberek, mint Favre, Clavairoz Leon, Hoffmann Ferenc ta-nár, Poninsky Adolf gróf, Fichte J. H. tanár, stb. bölcsészek nagyelismeréssel nyilatkoztak a könyv tartalma felől. Németországnakakkori legnagyobb filozófusa és legtermékenyebb írója, dr.Hoffmann Ferenc, a würzburgi egyetem bölcsészeti tanára, kü-lönösen élénk buzgalommal hatolt a „Szellem, erő, anyag” ta-nulmányozásába és megfejtésébe. Dr. Hoffmann tanár a könyvrevelációs jellegét felismerte, és nyíltan be is vallotta: Lehetetlenmég csak feltételezni is azt, hogy ily nagy koncepciójú világalkotásitan egy asszony fejéből keletkezhetett volna.” S minthogy pedig etan alapjában eltér azoktól a hipotézisektől, melyeket a tudomány avilágalkotás létrejöttéről felállít, Hoffmann tanár felvilágosítás céljá-ból számos kérdést intézett Adelmához, annyival inkább, minthogyAdelma a könyvhöz csatolt felhívásban az olvasókat felbátorította,hogy evégből őhozzá forduljanak. Persze nem önszántából, hanemszellemi vezetői parancsa folytán határozta el magát erre. HiszenAdelma akkoriban még maga sem értette meg az általa írott könyvet,és remélem, hogy nagyra becsült barátnőm nem veszi zokon, hogyhamerem állítani, hogy a számtörvények megfejtését, velem és vala-mennyi egyleti tagunkkal együtt, még manapság sem érti teljesen.

166

Dr. Hoffmann tanár azonban nemcsak filozófus, hanemegyúttal német filozófus is volt, tehát a gondolkodók alaposságávalment bele a könyv szövevényes rejtelmeinek elemzésébe és fejtege-tésébe. Rövidesen a könyv megjelenése után, már nyár elejénHoffmann tanár elsőnek jelent meg, aki az olvasóknak kérdések téte-lére adott jogot igénybe vette. Adelma szerencséjére éppen akkortájtanyósa, Katalin, hosszabb tartózkodásra Gonobitzon volt. Ez a fenn-költ lelkű, a női műveltség átlagos méreteit túlhaladó, tudósokkal ésállamférfiakkal való érintkezésben jártas asszony, azzal segítette ki akülönben is elfogódott természetű fiatal asszonyt zavarából, hogy ő,Katalin, vállalta magára a tudósokkal keletkezett levelezés elintézé-sét. Nevelése és egész eddigi élete távol tartotta Adelmát idegenek-kel, különösen oly nagy nimbusszal körülvett tudósokkal való érint-kezéstől. Habár kezdetben némileg röstelkedett, idővel azonban bele-törődött a világ minden részén levő magas állású férfiakkal, művé-szekkel és tudósokkal való személyes és levélbeli érintkezésbe. Deakkortájt, hogyha bátorsága és kedve lett volna is, már fizikai időhíján sem tudott volna levelezést folytatni azokkal, akik a megjelentkönyv iránti érdeklődésből hozzá fordultak. Mert abban az időbenmár nagyon is híre járt gyógymédiumitása útján végzett csodás kúrá-inak, és a szélrózsa minden tájékáról ostromolták mindenféle króni-kus bajok orvoslása végett, amiket pedig csak maga Adelma végez-hetett. Minden egyes folyamodó beteg számára meg kellett kérnie aszellemek rendeléseit, delejes vattát, ostyát, meg homöopatikus szertcsatolni hozzá, azonfelül levelet is írni. Adelma mindezt örömmeltette. A megismerés magaslatán állva, hivatása magasztos voltától átvolt hatva, mely őt az emberiség, a szeretet szolgálatába szegődtette,és amely tudatban végtelenül boldognak érezte magát.

Annyi tevékenység közepette, mely majd minden szabad ide-jét abszorbeálta, Adelmának nagyon kapóra jött anyósának kisegíté-se, különösen abban az időben, midőn a fenn felsorolt tudósok élénHoffmann tanár ki nem fogyott a sok finom disz- tinkciójú kérdés-ből, melyeket fegyelmezett éles elméje nagy számban vetett fel. AHoffmann tanártól érkezett kérdéseket tehát a szellemek Adelmaáltal megfejtették, bizonyára kevesebb idő alatt, mint amennyi időbetelt azok megszerkesztése. A kérdések megfejtéséből, melyeket, mintmondám, Katalin közvetített, új meg új kérdések keletkeztek és ilymódon vaskos brossurára való szöveg gyűlt össze. E hosszas szelle-

167

mi bajvívásnak eredménye pedig az volt, hogy a híres bölcsésztanármint rendíthetetlen spiritista került ki belőle. Nyíltan spiritistánakvallotta magát Hoffmann tanár és élete végéig bátran és nyílt sisakkalküzdött a „Psychische Studien” útján a spiritizmusba vágó kérdésekmellett.

A fentebbiekből két, sokat vitatott kérdés felől merítünk oku-lást. Lehet-e józan ésszel animizmusnak állítani azt, hogy Adelmaösszesen hetvenkét óra alatt olyan művet ír ébren, teljes öntudatában,amiről neki halvány fogalma sem volt és amelyet maga sem értettmeg, midőn azt leírta és melynek geometriai ábráit mai napig sembírja megfejteni? A másik tanulság meg az, hogy a logikai bizonyíté-kok, a dedukció módszere nagyobb meggyőző erővel hat a logikusangondolkozó elmére, mint a fizikai indukció útján nyert bizonyítékok.Olyan fegyelmezett elmét, mint például Hoffmann tanár, aki filozófi-ai tanulmányai révén Isten és a lélekhalhatatlanság hitét már meg-szerezte, bárminemű fizikai jelenségek is aligha bírtak volna állan-dóan úgy lekötni, hogy — mint ez esetben — életének hátralevőnapjait kizárólag a spiritizmus tanulmányozásának szentelje, ahogyazt a „Szellem, erő, anyag” tanulmányozása révén tette. És egy eset-leges csaló médium leleplezése bizonyára meg nem ingathatta volnatöbbé benne azt a hitet, melyet ő logikai bizonyítékok révén nyert ésmindvégig szent ereklyeként megőrzött.

*Általában azt hiszik, hogy Adelma közvetlenül a „Szellem.

erő, anyag” című könyv után írta a „Studien über die Geisterwelt”című könyvet. Ez nem felel meg a valóságnak. Az 1875. évbenugyanis „Glaubensbekenntnis eines modernen Naturforschers” (Egymodern természetbúvár hitvallása) című könyv jelent meg Bécsben.Az évszám és a könyv címe nem hagy kétséget a könyv irányáranézve. A legmerevebb tagadás szellemének terméke — tagadja Is-tent, a lelket, szóval minden eszményit Adelma vezető szellemeihatározottan követelték, hogy szálljon síkra egy kinyomtatandó irat-ban az e könyvben hirdetett cinizmus ellen. Furcsán esettAdelmának, hogy ő, aki eleddig semmiféle újabb természettudomá-nyos könyvet sem olvasott, most még polémiába is ereszkedjék egytermészetbúvárral. De bízva vezetői bölcsességében, engedett azösztönzésnek, és sajtó alá bocsátotta a médiumi úton kapott replikát.A füzet címe: „Glaubensbekenntniss einer modernen Christin — als

168

Erwiderung auf das Glaubensbekenntniss eines modernenNaturforschers” volt. („Egy modern keresztény nő hitvallása — vála-szul egy modern természetbúvár hitvallására”). A füzetet Pesten nyo-matták, én meg szorgalmaztam a könyvpiacra való bocsájtását. Párívből álló vékony könyvecske volt, mely sorra vette a szerző leg-vakmerőbb materialisztikus állításait, és szellemesen cáfolta meg.Pesten, Bécsben és Lipcsében egyidejűleg jelent meg. Itt nagy plaká-tok hirdették. Rohamosan kelt el rövid idő alatt majd az egész 1000példány.

A bécsi napisajtó kedvezően nyilatkozott róla, a pesti lapokagyonhallgatták, ami a füzet minősége mellett szól, mert különbenaligha szalasztották volna el az olcsó alkalmat, hogy egyet rúghassa-nak rajta.

A „Studien über die Geisterwelt „.1874. évben Lipcsében Oswald Mutze bizományában jelent

meg Adelmától egy 407 oldalas „Studien über die Geisterwelt” cíművaskos kötet — a címlapon Adelmának majdnem a fel-ismerhetetlenségig rosszul sikerült arcképével, férjének báró VayÖdönnek hat médiumi rajzával, és a szöveg közé nyomtatott többféleábrákkal. Minthogy akkortájt Adelma neve és iránya már szélesebbkörben volt ismeretes, ez újabb könyv megjelenése iránt már elevenagy mérvben fel volt keltve az olvasó közönség érdeklődése. Rövidnéhány hét alatt, dacára a költséges előállításból keletkezett magasárnak (ha jól emlékszem 9 márka) már mintegy 500 példányban keltel és Mutze Oswald második kiadás kinyomatására kért felhatalma-zást Vayéktól. A könyv dús és sokoldalú tartalma teljesen igazolta azolvasó közönség várakozását. Habár némileg a „SzeIlem, erő, anyag”alapgondolatához támaszkodik, és helyenként mintegy magyarázatulszolgál, mindazonáltal konkrétebb, s a mindennapi élet praktikusabbmozzanatait felölelve, haszna némi tekintetben amazt majdnem fe-lülmúlja. Különösen két kimagasló része teszi nagy- becsűvé e köny-vet még a nem spiritista olvasó számára is, tudniillik 48 oldalas be-vezetése és a 215 oldalon tárgyalt 23 különféle megszálltsági eset,amely mindennemű orvosi gyógymód kezelésének évekig ellenállott,holott az illető megszálló szellem kioktatása és felvilágosítása által ajavulás útjára tereltetvén, teljes gyógyulás állott be.

A bevezetés tartalmának még csak körvonalazásába sem bo-csátkozom. Általánosságban azonban mondhatom, hogy a szel-

169

lemvilágot szabályozó és uraló törvényeket, az emberben meg-nyilatkozó életfeltételek és jelenségek törvényes alakulását világítjameg és így valóságos kincsesházat jelent. Aki nem ismeri a szellem-világ törvényeit és principiumait, annak a spiritizmusról csak héza-gos ismeretei lehetnek, mely hézagot nem pótol, nem is pótolhatemberi fejtegetés és bölcsészeti okoskodás, mely ha elvégre a szel-lemvilágban érvényes törvényeket itt-ott hozzávetőleg sejtetheti is,de azokat alaposan tudni és azokat megmagyarázni csakis szellem-nyilatkozatok révén lehetséges.

Adelma csupán az elbeszélő szerepre szorítkozik, leírvánmindent, ami vele és körülötte történt; az igazság szigorú be-tartásával, a tények puszta elsorolása keretében elmondja a ta-pasztaltakat anélkül, hogy azokat tudományosan megállapíthatnávagy magyarázatot adhatna felőlük. Adelma eképpen szól: „A pusz-ta, száraz tényeket közlöm és helytállok, szavatosságot vállalok sze-mélyem, nevem, teljes címem latba vetésével, és a hozzám fordulókérdezősködőknek szívesen adok magyarázatot és felvilágosítást,amennyire nem tudományos nő létemre tapasztalatomnál és a té-nyeknél fogva képes vagyok. Élményeinknek csak századrészét kö-zöltem, minden heveny és idült baj eredményes kúráját mellőzvén,mivel ezek leírása ezerszámra menne, és csak orvosokat érdekelne.Midőn tehát csupán az úgynevezett megszállottsági kúrák leírásáraszorítkoztam, ezt azért tevém, mivel ezek a legmegdöbbentőbb éslegmarkánsabb bizonyítékul szolgálnak a szellemeknek az emberekrevaló hatására nézve.”

Adelma bokros teendői dacára pontos naplót vezetett mindenegyes kórjelenség változatairól. A könyvben leírt, s egyedül a sűrűelektrikus szellemfluidok behatásából származott betegségek köztelőfordultak a következők: epilepszia, bénulások, gyomor-, szív- ésmerevgörcsök, őrültség, szív- és mellszorongások, stb. A betegségtartamára nézve volt 2, 5 és 8 év óta fennállott epileptikus eset, melykivétel nélkül meggyógyult. Mégpedig mindennemű gyógyszer al-kalmazása nélkül, és csak elvétve vétetett egy-egy homöopatikusszer, mint közbeeső, pillanatnyi könnyebbülést előidéző gyógyszer,igénybe. A gyógyítás eszközei voltak: delejezés és pedig közvetlenülvagy tárgyakra, vattára, vagy pedig távolból átvitt delej; továbbá abetegséget okozó szellemek megidézése és kioktatása; magába szál-lásra, javulásra és bűnei megbánására való rábírás, és Isten irgalmá-

170

nak és könyörületének kiesdeklése. Két éves gyermektől kezdve azaggkorig fokozatosan minden életkor képviselve volt éppúgy, mint atársadalom minden rétege: szegény pórnép, mágnás, katonatiszt,ügyvéd, kereskedő. Súlyos, több év óta szenvedő betegek, eskórosakis, néhány nap, vagy hét alatt véglegesen megszabadultak hosszas,kínzó bajuktól.Elismerésreméltó, hogy az egyik G. nevű eskóros beteget mégAbaujszántón magam is hosszasan kezeltem. Érdekes pedig az, hogyaz 1860-as évek elején G. idősebb fivére keresett fel eskóros beteg-sége miatt. A viruló egészségű fiatalembert még csak párszor leptemeg e rettenetes nyavalya. Homöopatikus gyógyszert rendeltem né-ki, s milyen nagy volt örömöm és menynyire dagasztotta önérzete-met, midőn G.-nek ezentúl nem jött több rohama. Nagyra voltamezzel a sikerült kúrával, hogy rábukkantam az eskór biztos gyógysze-rére. Néhány hét vagy talán hónap múlva megjelenik nálam fiatalabbfivére, panaszolván, hogy midőn bátyja utolsó rohamának szemtanú-ja volt, e szörnyű látványt annyira szívére vette, hogy azóta folytonennek a benyomásnak a hatalma alatt áll, melyet sehogy sem bírkiverni a fejéből, úgy, hogy már most őt töri az a rossz nyavalya,fivére pedig azóta teljesen meg van mentve tőle. Akkortájt még nemszületett meg a szuggesztió teóriája, hát ezt a különös esetet minttényt egyszerűen elfogadtam anélkül, hogy sokat törtem volna rajtafejemet. Az eskór elleni szer teljes birtokában vélvén magamat, akétség árnyéka sem merült fel bennem, hogy ez esetben ugyané szerszintén meg fogja tenni a kipróbált hatást De bizony nem tette meg,sem másféle szerek hosszas alkalmazása. Eredménytelen kezelésemtartama alatt a fiatalember testben-lélekben szemlátomást megtört,sőt még azáltal is súlyosbodtak a kórjelenségek, hogy mihelyt pennátvett a kezébe, azonnal görcs fogta el, pedig a szépírás volt tulajdon-képpeni kenyere. Végre elmaradt tőlem és más orvosokhoz és mód-szerekhez folyamodott, de minden eredmény nélkül. Midőn 1866. évjanuárjában Abaujszántót elhagytam, még gyakran találkoztam azutcán azzal a szánalomra méltó, törődött alakkal, kiről leríttak a bal-sors ostorcsapásának nyomai. Csak 1874. évben, Adelma e könyvé-nek megjelenésekor tudtam meg, hogy végső kétségbeesésében atyjakíséretében felkereste Adelmát, aki félretéve a zsidó orthodoxiának aspiritizmus elleni antagonizmusát, kérte a szellemek közbenjárásátfia meggyógyítása érdekében. Nem is csalódott várakozásában. Mód-

171

felett érdekes Móriccal, a megszálló szellemmel folytatott médiumiközlekedés részletes leírása. Végre Móric megtért és távozott a fia-talember közeléből és az eskór rohamai ezzel mindenkorra megszűn-tek anélkül, hogy más eszköz vagy gyógyszer alkalmaztatott volna,mint az Adelma és a beteg atyja által végzett delejezés, ima és a szel-lem megtérítését célzó oktatások. E sikerült csodaszámba menő kúrarévén az orthodox zsidó egész családja hívő spiritistává lett.

Ez alkalommal egyszersmind kipattant annak a rejtély-számba menő mozzanatnak a nyitja is, hogy miért maradtak el nyomnélkül az idősebb testvérnél az eskór rohamai, s midőn azok a fiata-labb testvérre átszállottak, miért állották ellen makacsul mindenneműgyógykezelésnek. Móric és a fiatal G. közt ugyanis súlyos differen-ciák állottak fenn a múlt egzisztenciából, amiért Móric régtől fogvakereste G.-t, de nem akadt nyomára, hogy vele leszámolhasson. Azolyan sűrű fluidú, elborult elméjű szellem t. i. sohasem képes felta-lálni üldözőbe vett áldozatát, hacsak nem ütött a kiegyenlítés órája,amidőn vezető szelleme úgy irányítja, hogy rábukkanjon. Így volt azez esetben is. Móric vezető szelleme megérttette vele, hogy azt, akitkeres, ebben a családban találja meg. Móric egy párszor csak az idő-sebb testvért találta otthon, tehát azt rohanta meg és sűrű elektrikusfluidjával az eskór rohamait okozta nála. Midőn aztán egy alkalom-mal a fiatalabb testvér bátyjának rohama alatt megjelent, akkor azahhoz való vonzódás észrevétette vele a tévedést, hogy tulajdonkép-pen nem amaz, hanem ez az, akit ő keres, amiért is most már felis-mert ellenségére vetette magát.

Midőn ezt olvastam, szégyenkezve kellett magamnak be-vallanom, hogy az a gyógyulás, amellyel én annak idejében olynagyra voltam, bizony beavatkozásom nélkül is beállott volna, ésnem az én gyógyszeremnek volt tulajdonítandó a sikeres kúra, hanemMóric szellem távozásának, amellyel azután megszűntek a rohamok.Hogyha ma, orvosi pályafutásom félszázados jubileuma küszöbén, aspiritizmus révén tisztult szemüvegen át visszapillantást vetek lezaj-lott élményeimre, azt látom, hogy sok-sok igazságként elkönyvelttételt ki kell törölnöm, rektifikálnom, módosítanom; hogy a ma ta-pasztalata halomra dönti a tegnap szent igazságnak vélt meggyőző-dését, mert minden emberi tudás megbízhatatlan alapon nyugvó hé-zagos, ingatag részlettudás és a megismerés haladásának lajtorjafokaivégtelenek a tökéletességig.

172

A XVII. szakasz 233—247. oldalán leirt őrültségi eset egyi-ke a legérdekesebbeknek. Bár valamennyi eset első sorban orvosokranézve nyújt okulást, de ez esetet alig olvassa elfogulatlan orvos anél-kül, hogy gondolkodóba ne esnék rajta. Már csak azért is, mert egymélytudású, széles tapasztalatú és kiterjedt pacientúrának tiszteletétkiérdemelt gyakorló orvosnak két leányáról van a szó, de azért is,mivel a részletes leírások és az Adelmához írt kórjelentések szaksze-rű konceptusai híven vannak reprodukálva a könyvben. Nem célomez eset meritumába bocsátkozni, csak épp annyit említek, hogy eteljesen sikerült kúra révén áldott emlékű, kiváló emberszerető dr. Li.kollégám teljesen meggyőződött spiritistává és élete alkonyától halá-láig egyletünk tagjává lett. A spiritizmus révén hoszas, kínos beteg-ségéből kigyógyult leánya pedig szintén évek óta hűséges, buzgótagja egyletünknek, sőt kiváló médium is. Aki annak a boldogítóörömnek vált részesévé, hogy szeretett atyja szelleme általa nyilatko-zik, oktatja, vezérli és őt már több fenyegető bajtól tényleg megóvta.E kedves nővérünk gyermekei és unokái seregétől környezve, máinapig teljes jó egészségnek örvend, és Isten iránt hálával éltelt lélek-kel áldja Adelmát, mint Isten kegyelmének és szeretetének eszközét.

A megszállottsági esetek százából kiválogatott e 23 eset nemcsupán a szellemeknek az emberekre való behatásáról tesz bi-zonyságot, hanem egyúttal a reinkarnáció igazsága mellett is meg-dönthetetlenül tanúskodik. Mert valamennyi megszállottsági esetneka múlt földi életben keletkezett kisebb-nagyobb kiegyenlítetlenülmaradt differencia volt az oka és abból származott a magát megsér-tettnek vélt ellenfél részéről az ellenséges fluidikus támadás. Ahogyaz aritmetikában a kivonásnak próbája az összeadás, úgy ez esetben aközlemények próbája a létrejött kibékítés a két ellenfél közt, ennekmeg kézzelfogható próbája valamennyi betegnek meggyógyulásaolyan súlyos betegségekből, melyek az orvosi tudomány hosszaskezelésének ellenállottak. És mivel a gyógyulás csak a múlt egzisz-tenciából származott ellentét megszüntetése, azaz kibékítés révénéretett el, a bebizonyult gyógyulás egyszersmind amellett az alapmellett tanúskodik, melyen létesült tudniillik a preegzisztencia, va-gyis implicite a reinkarnáció mellett.

173

Adelma látományai a pohár vízben.A tapasztalás arra tanít, hogy az olyan emberi lénynél, aki médiumimechanizmust rejt magában, mihelyt benne valamely fajtamédiumitás magasabbfokú fejlődésre jutott, megvannak egyszer-smind a feltételek, hogy nála könnyen még más, esetleg sorjábanvalamennyi médiumitás is kifejlődhessék. E tapasztalást az a magya-rázat teszi felfoghatóvá, amelyet a magas szellemek a médiumi nyil-vánulások létrejöttének mikéntjére nézve adtak, tudniilik a szellemmagnetizmusának a médiuméval való összevegyülése által. Eszerinttehát a médiumi kvalitásnak az az alapfeltétele, hogy magnetizmusaelegendő legyen, és hogy ez minőségileg lehetővé tegye a szellemmagnetizmusával való összevegyülést, illetőleg a kapcsolódást. Hogypedig a kapcsolódás révén milyen formában nyilvánuljon a közle-mény: író, rajzoló, beszélő vagy látó médiumitás által, ezt a médiumiperiszprit és ideggócok mivolta, nyújthatósága, hajlíthatóságánakmérve határozza meg. Ezek folytán megérthető a delejezésnek szere-pe és haszna a médiumfejlesztés folyamában; továbbá megérthető amédiumitás gyakorlásának célja is. Kellőleg kvalifikált delejezőmagnetizmusának átvitele nem csupán szaporítja a médium delejét,hanem elősegíti a médium periszpritjének, s így a testet és szellemetösszekötő fluidikus szalagnak meglazulását, s ezzel az idegen szel-lemmel való kapcsolódási folyamatot. A fejlesztési szeánszok mentülgyakoribb ismétlődése pedig idővel fölöslegessé teszi a delejezőbeavatkozását. Azért teljesen kifejlett, feladata magaslatán álló, gya-korlott médiumnál elesik a delejezés szükségessége; magába szállás,gondolatainak és óhajainak koncentrálása, s áhítatos, passzív odaen-gedése a vezető szellem intézkedéseinek elégséges ahhoz, hogy aszellemek eszközévé váljék. Megesik ugyan az is néha, hogy a szel-lemek saját magnetizmusuk segélyével (emberi magnetizmus ki-zárásával) fejlesztik a médiumot, s a már kifejlesztett médiumottranszállapotba ejtik.

Minthogy Adelma közelében magnetizőr nem volt, ő azon-ban nagyra volt hivatva, tehát tisztára magasabb szellemek végeztéka delejezés műveletét, azaz képezték írómédiummá, hasonlóan férjétdelejező gyógymédiummá. Fejlődésük folyamata alatt azonban holAdelma delejezte férjét, hol meg férje Adelmát a szellemi vezetőkutasítása szerint, amelyet Adelma révén kaptak. Ilyképpen ajándé-koztatott meg Adelma Isten kegyelméből sorra valamennyi fajtájával

174

a médiumitásoknak. A látványosságra szolgáló fizikai médiumitástólpedig megóvták, hogy teste és nagyfokú szenzitivitása károsan nebefolyásoltassák az alantas szellemek sűrű fluidjaitól, melyek segé-lyével a fizikai jelenségek létrejönnek.

Adelma, éppúgy mint Antal médiumunk, sohasem kezde-ményezett spirituális ténykedéseket a vezetők meghagyása vagyazoknak előzetes megkérdezése nélkül. Csakis ezáltal kerülte kimindkettő a szellemi törvénnyel és a vezetők intenciójával való eset-leges összeütközést és ebben gyökerezett mindkettőnek oly magasfokura fejlett médiumi képessége és ebben rejlik magas színvonalútermékeiknek titka. Elégedetten, s hálás szívvel ápolta mindkettőistenadta képességét. Nem pályázott másnemű adományra, lelkese-déssel ajánlván fel a magát Isten és felebarátai szolgálatára. Sohasemakarván a fejlődéstörvény fokozatos lassú menetének elébe vágni,melynek határát mi gyenge emberek nem bírjuk megállapítani.Önakaratúlag erőszakosan fejlesztett médiumitás nyomán nem fakadáldás; ez csakis a testi egészség és a médiumitás rovására történik,mert az idegek túlfeszítése árt a médium testének, az új, törvénytelenúton erőszakolt médiumitás pedig megcsappantja a régi médiumitást,sőt teljesen meg is szüntetheti. S mivel Antal és Adelma csupán ak-kor fogtak új médiumitás kísérletébe, midőn a vezetők arra utasí-tották, tehát törvényesen nyerték, fejlesztették és gyakoroltákmédiumitásukat: Antal halála órájáig csorbítatlanul bírta mindazokat,Adelma pedig még mai napig is bírja.

Így a pohár vízben való látást is csak azután kísérelte megAdelma, miután szellemi vezetői arra egyenesen utasították. Az1869. év egyik napján ugyanis Adelma vezérszellemei azt jelentettékki előtte, hogy látóképesség rejlik benne, vagyis képes lesz teljesennormális állapotában, anélkül, hogy szomnambullá válnék, szelleme-ket láthatni. Ez ugyan a szellemi látásnak egy neme, kell azonban,hogy valamely formában, anyagi közvetítéssel létesüljön. Vegyentehát egy vízzel telt köszörületlen poharat, és nézzen bele a vízbe;ők, a szellemek, fluidikus képeket, alakzatokat fognak neki abbanmutatni. Az első kísérletnél azonnal látott mindenféle tárgyakat;előbb hólyagocskákat, felhőcskéket, azután vasutat, kutyát és emberiformákat. Kezdetben úgy tűnt fel Adelmának, mintha a víz felületeide-oda mozogna, s lassan-lassan tűntek fel a képek a pohár szélén.

175

Előrelátható, hogy olvasóim sorában most számosan fognakkísérletezni és bizonyára jó eredménnyel, hogyha a fejleményeketkellő türelemmel bevárják. Mivel tehát e médiumitás gyakorlása nemjár semmiféle veszéllyel a kísérletezőre nézve, szolgálni vélek t.olvasóimnak, ha körülményesen leírom a kísérletezés módozatait.Arra azonban mégis szükségesnek tartom mindenkinek figyelmétráirányítani, hogy itt is éppúgy, mint bármiféle szellemekkel valóérintkezés alkalmával szem előtt tartandó, hogy ez esetben is beleárt-hatják magukat alantas, tréfálkozó, és tévesztő szellemek léha üzel-meikkel. Vakhitnek úgy mint egyebütt, itt sincs helye, hanem ko-molysággal, megkülönböztetéssel és logikus következtetéssel kellkísérni minden nyilvánulást. Hogy példával szolgáljak: megeshetikugyanis, hogy olyasféle jelenetet ábrázolnak, mely valamely isme-rőst, rokont vagy pláne a médiumot tünteti fel valami ijesztő hely-zetben, vagy közeli halálát jelzi, hogy ezáltal rettegést, borzalmatkeltsenek. Az ilyen kép meg ne rémítse se a jelenlevőket, se pedig amédiumot; a jövendölésekre általában nem kell nagy súlyt fektetni,anyagi dolgokra vonatkozó jövendölések pláne nem nyugszanakszilárd alapon, bár mint óvatosságra intő figyelmeztetés már sokesetben bevált ilyen jövendölés is. Az óvatosság ugyan nem árt, deazért az óvatosságra intő képtől nyugalmát, kedélyét meg ne zavar-tassa a médium, és ne vegye ezt készpénz gyanánt, annál kevésbé,mivel az alantas szellemekben megvan az ilyen képek alakításáravaló képesség, amit sohase tévesszen szem elől a médium.

Adelma sohasem gyakorolja a szellemi látást nappal, csupáneste, midőn a lámpafény vet világosságot a vízre. Hogy pedig a vilá-gosság ne sértse a szemét, az egyik keze összetett ujjaival védi aszemét, azaz beárnyékolja azt. Csupán akkor fog hozzá, midőn arradiszponálva érzi magát, midőn vágyódik utána — hasonlóan mint amédiumi írásnál. Ezt minden médiumnak figyelmébe ajánlom; vala-mint azt is, hogy Adelma léha kíváncsiságtól ösztönzött emberekkérésére, nógatására nem hajlik. Adelma teljes tudatában van mind-annak, amit lát, amit beszél és amit környezete tesz vagy beszél —szóval, teljesen normális éber állapotban van. De nemcsak hogy lát,hanem átérzi mindazt, amit a fluidikus kép kifejez, és az emberbenfakaszt: örömet vagy fájdalmat, szomorúságot vagy vígságot, jóleséstvagy visszatetszést, boldogságot vagy undort és bosszúságot. A je-lenlevők óhaja, hogy tudniillik ezt vagy amazt a képet lássa, nem

176

befolyásolja a médiumot. Magas, tiszta szellemeknek képe gyönyör-ködteti, alantas, tisztátalan szellemek látása bosszantja, vagy mélyszánalmat kelt benne. Beteg személyek látása átérezteti vele bajaikat,sőt érez szagot, meleget, hideget. Hogyha némely látomás könnyeketfakaszt a médium szeméből, viszont más kép hangos nevetésre kész-teti. Néha egyik kép a másikból fejlődik, néha meg hosszasan maradegy helyen változatlanul a kép, ismét máskor hamarosan, egyszerreelenyészik. Gyakran nagyobbnak látszik a kép, mint ahogy a pohárfelülete tulajdonképpen megengedné. Az alakulatok hol fény-képformában, hol meg színekben, hol pedig napfényes vagy felhősképekben jelennek meg. Azalatt, hogy Adelma a pohár vízbe néz,férjének diktálja a látottakat, ez meg leírja. Adelma pedig medianimmegkapja hozzájuk vezetőitől a magyarázatot. Íme, rövid kivonatbanhozom Adelma vezérszellemeinek szavait a látásra nézve:

„A látási képesség oly régi, mint az emberiség, és jelent-kezett már az őskor népeinél, ahogy a jelenkorban a társadalom min-den rétegéből való médiumoknál szintén jelentkezik. A szellemi látásazonban többféle. Némelyek az űrben, mások a tűz lángjaiban, ismétmások a pohár vízben, kristályokban, stb. látják a képeket. A szelle-mi látásnál szükséges azonban, hogy az emberi szellem figyelmétvalami tárgyra irányítsa, hogy valami azt lebilincselje, koncentrálja.Nem szabad az agynak és a szemnek szórakozottnak lennie. A szel-lemi látás a legbensőbb szelleméletnek való odaadás, a szellemi ér-zékeknek tényleges gyakorlása. Képesség és érzékek e szellemiadományok kifejlesztésére minden emberben rejlenek, mely képes-ségnek, úgy mint minden médiumitásnak, semmi köze a médiumakaratához; hiszen maga a médium igen gyakran nem látja, amit látnikívánna, mert itt is a szellemek akarata érvényesül, akik a képeketkészítik és mutatják. Mi, szellemek, készítjük a fluidikus alakulato-kat a tükrözés törvénye révén lég- és fény-benyomások által. Hogyhaa fényképészet és a lenyomat művészete tökéletesedni fog, akkor alátómédium nagyítóüvegek és tükrök segélyével képes leend efluidikus képeket fényképe szeti úton reprodukáltatni.”Adelma e látományainak legérdekesebbjeit könyvbe fog lalta összeés kiadta: „Wisionen im Wasserglase” cím alatt.

177

Adelma egyéb művei.Adelma vezetői egy sorozat elbeszélést írattak általa, melyeket An-dersen, a világhírű dán meseíró szelleme többrendbeli, az ő kedves,felülmúlhatatlan zsánere szerint való mesével toldott meg. Ezekegyüttesen: „Erzählungen des ewigen Mütterleins” és „Erzählungender Sonnenstrahlen” cím alatt egy 300 oldalas kötetben az 1879.évben jelentek meg; rendezésével, kinyomatásával és kiadásávalpedig én bízattam meg. Finom papíron csinos kiadást rendeztem,melynek tiszta jövedelme az okkupáció alkalmával elesettek hátra-maradott özvegyeinek és árváinak ajánltatott fel. Az 1000 példányúkiadást rövid néhány hónap alatt elkapkodták. S miután a kinyomatásés könyvkötészeti költségen kívül másnemű kiadás nem merült fel,oly fényes eredményt értünk el, hogy jóval 2000 koronán felüli ösz-szeget lehetett az osztrák és magyar vitézek hátramaradottjai közöttegyenlő részben felosztani.

E könyvet, annak szépségétől és kiváló valláserkölcsi tartal-mától felbuzdulva, Czike Imre 1901-ben magyarra fordította és„Tündér anyóka elbeszélései” és „Tündér anyóka meséi a nap-sugarakról” cím alatt gazdagította vele a magyar könyvpiacot, sajnos— gyenge eredménnyel. Bizonyára az „elbeszélések” cím tette kö-zönyössé, tartózkodóvá a mi olvasóközönségünket a könyv iránt.Pedig tudhatná, hogy Adelma tollából nem a féle banális, elcsépeltdolog, hanem csak magvas, erkölcsös irányú, magasabb röptű termékkerülhet ki. Azt hiszem, hogy a minden esetben sugallott Adelmamédiumot még az egyszerű levélírásban sem hagyja el a génius ins-piráló ihlete. S valóban e könyvnek minden sora a lélek nemesedésé-re célzó vonatkozásokat tartalmaz.

Ahogy a keserű orvosság ellen rugdalózó oktalan gyermeketegészsége érdekében csak oly módon bírhatják rá a gyógyszer beve-vésre, hogy azt csokoládé- vagy cukorpasztillákba rejtve adják beneki, azonképpen a minden vallás-erkölcsi tanítás ellen berzenkedő,épp azért szintén oktalan, habár felnőtt gyermek lelkébe is észrevét-lenül be lehet csempészni e könyv elbeszélései által a lelki tápot, ahit magját, amely benne csírázva, idővel lelki üdvére válhatik. Ma-napság, fájdalom, megszámlálhatatlan az ilyenek száma! Aki pedigfigyelemmel végigolvassa e könyvet, alig marad érintetlenül tőle:egy pici kis rést bizonyára üt elzárkózott szívébe, habár ezt még ön-maga előtt is restelli beismerni. Az ilyen hitetlenséget fitogtató vagy

178

azzal önmagát ámító, de alapjában hit után sóvárgó, álszégyenbőlvagy majmolásból a divat árjával úszó szegény testvér számára me-legen ajánlom e könyv megszerzését.

Adelma szíve repesett örömében, hogy az ő révén oly szá-mottevő pénzösszeg jutott a szegény özvegyeknek és árváknak. Esoha nem remélt eredménytől sarkaltatva, ezentúl minden terméké-nek jövedelmét jótékony célra szentelte. S valóban ezáltal sok nyo-moron enyhített. Sok kiváló emberszerető intézmény alapját vetettemeg. A szegény iskolás gyermekek számára, akik a zord téli idő-szakban több kilométernyi távolságból fázva, éhezve jönnek az isko-lába, s akiknek legfeljebb egy darab száraz kenyér mellett késő dél-utánig kell ott időzniük: népkonyhát rendezett be, ahol minden nap jómeleg ételt kaptak a szegény apró emberkék. A Vöröskereszt jóté-kony egyesület fiókosztályát létesítette, amely báró Vay Ödön buz-gólkodása révén, az ő terve és vezetése alatt tekintélyes kórházzáalakult. Gyűjtött ismerősei körében adakozásokat, amelyekhez her-ceg Windischgrätz Keresztélyné egymaga 12.000 koronával járulthozzá. Férje, báró Vay Ödön, pedig tűzoltó testületet szervezett, stb.,stb. És valóban szembeötlő jelenség — hogy míg eddig alig bírták akönyvek kinyomatási költségeit fedezni, ezentúl minden, a jótékony-ságnak felajánlott kiadvány busásan jövedelmezett. Szinte nyilvánva-ló a Gondviselésnek az az intenciója, hogy Vayék a könyvek kibo-csátásából anyagi hasznot ne várjanak, sőt inkább még maguk isáldozattal járuljanak hozzá. Mert tényleg áldozat, még pedig néha, —mint például a „Studien über die Geisterwelt” c. könyv kiadására,mely rövid néhány hónap alatt második kiadását érte el, a nyomda-költségen felül még vagy 2000 márkát rá kellett fizetniök. Azaz nemkellett volna, de önként fizették meg, bár nyert perük lett volna, hanem átallották volna, hogy spiritisztikai mű szubstrátumául szolgál-jon valamely pörös eljárásnak.

Adelmának összesen tizenöt könyvéből meg csupán a „Tage-buch eines kleinen Mädchens” (Egy kis leány naplója) díszkötésű kiskönyvét említem meg, mely szintén jótékony célra szolgált. Ez akönyv Adelmának 10—14 éves korából származó naplóját tartal-mazza. Lélekemelőbb, a szépre és nemesre buzdítóbb olvasmánynem könnyen adható a fogékony gyermek kezébe.

*

179

Akik Adelmát iratai után ítélve valami révedező, merengő, folytonájtatoskodó, a világtól elvonult aszkéta-nőnek képzelik, nagyon csa-lódnak. Hiszen az ilyen egyoldalúság Adelmának minden izébenvaló harmonikus lényével merően ellenkeznék, sőt ellenkeznék Istenbölcs törvényével és az ember rendeltetésével is, melynél fogva,ahogy a szellem és lélek, azonképpen a test törvényeit, követelmé-nyeit is respektálni tartozik, mely test eszközül szolgál a szellemnekaz anyagias földi lét feladatainak teljesitésére. Adelma nemcsak hogynem idegenkedik a művelt, tisztes társaságtól, hanem felkeresi ésvidáman mozog körében. Ellátogat a színházba, az operába. Szeretiés műveli a zenét, az éneket. Hogyha egyik este lélekemelő Bach-féle chorált játszik, a másik este talán egy Offenbach-féle vidámoperett-kuplét élvez. Egészben véve jókedvű, vidám kedélyű; jóízűennevet egy- egy elmés élcen, sőt a Wurmbrandok hagyományos hu-moros vénájánál fogva maga is pályázik néha egy-egy sikerült ötlet-tel. Szívesen vesz részt társasjátékokban; cricketen, avagy lawn-teniszen és kedvesen tud évődni a rossz játékossal, megtréfálva elhi-bázott játékát. Gondos, körültekintő, csínt és rendet fenntartó gazda-asszony, akiért cselédjei tűzbe mennének, s akik többnyire ott öre-gednek meg nála. Kiváló jóleső, magyar vendégszeretettel látja elvendégeit, és mindenekfölött odaadó, gyöngéd, szerető hitves. Elra-gadtatással szemléli a természetnek minden megnyilatkozását; gyö-nyörködik a rét, a mező virágain, a madárdal csattogásán, a lepkéktarka színein; elmereng a nap leáldozásán, a hold szende sugarain;szóval mindenben Isten hatalmának és bölcsességének tanújelét látja,és benne őt imádja és dicsőíti. Szeret utazni és új impressziókat gyűjtés szív magába. Szereti a háziállatokat, kutyát, madarat, lovat; eteti,simogatja. becézi az állatokat, és úgy elenyeleg velük, akárcsak agyermek. De mindenekfelett szereti az embereket, mindenkiben istengyermekét, saját testvérét látja. Ezért Adelma ténykedése nem merülki azokban a szellemi jótéteményekben, amelyeket az emberek szá-zezrei az ő iratai révén nyertek hit, vigasz és reménységben; mégabban sem, hogy a világ minden tájékáról hozzá forduló ezreknekvisszaadta az egészség drága kincsét, hanem mindezt még tetéziszemélyének szeretetreméltó varázsával, amellyel elragad mindenkit,aki személyes vagy írásbeli érintkezésbe lép vele, élő példáival il-lusztrálva az irataiban hirdetett felebaráti szeretetet.

180

Vayék kastélya a város végén fekszik, az országút mentén.Azontúl csupa mező, rétség, szőlő és erdős hegy terül el. Adelmamindezt bebarangolja. Falu nincs ott. Szűk lévén a termőföld, csakegymástól távol eső házak, kunyhók, zsellérházak vannak a kastélykörül. Ha az ember Adelmával hosszabb sétát tesz Gonobitz környé-kén, állandóan fogva tartja a meghatottság. Lélekemelő látvány, mi-dőn a nép apraja-nagyja, fiatalja, öregje örömtől sugárzó szemmel futfeléje és csókol neki kezet, s ha az öregekkel szemben Adelma sza-badkozik, ezek megragadják ruhája szegélyét, és áhítattal csókoljákmeg. Mily boldog érzést kelthet ez Adelma szívében, hogy ennyitiszteletet és szeretetet tudott fakasztani az emberek szívében!Adelma mosolygón, nyájasan beszélget velük, mindegyiknek nevétismeri, tudakozódik egyik vagy másik családtag felől, hiszen leg-többje már páciense volt, mindannyija pedig gyámoltja bármily elő-forduló bajban. De több kilométeres gyalogutat is tesz Adelma, ésfelkeresi a fekvő betegeket, ellátva őket orvossággal, legtöbbnyireerősítő, tápláló eledellel, meg itallal is.

Előttem fekszik Adelmának 1900 julius 29-ről kelt levele,melyben elbeszéli kétrendbeli sikerült kúráját kólika esetében.Szószerint ezt írja: „De a legcsodásabbat fogom most önnek elmon-dani: Egy hosszabb sétáról hazatérve, hív egy leány: „Kérem, jöjjönel anyámhoz, meg akar halni!” Oly tikkasztó volt a levegő, én eler-nyedt és fáradt, a vidékre már ráborult az alkony. Türelmetlenülmondom: nem, nincs időm. A gyermek kérlel, s akkor hallom egyhang csengését: „Eredj, szégyelld magad! Menj és add be az elixírt!”Kissé elszontyolodva bemegyek tehát a gyermekkel a városba. Ottlátok az ágyon egy még fiatal asszonyt, léggömbformára borzasztóanfeldagadt hassal, s dagadt lábakkal. Két helybeli orvos lemondottróla; meghívásra egyik sem akar többé hozzá eljönni. Egyike operá-ciót akar végezni a hasán. Múlt évben gyermeket szült, a méhlepénynem vált el teljesen s elfajult benne — azt állítják t. i. az orvosok.Viszek neki elixírt, és malagabort, azt adom be neki. Másnap hallom,hogy az utolsó kenetet vette fel, és hogy haldoklik. Harmadnap esteazonban ismét jön a gyermek, és újra esedezik, hogy csak menjek elaz anyjához. Sápadtan az ágyon ülve találom, teljesen leapadt hassal.Az asszony azt mondja, hogy csoda esett vele: több öblös edénnyelürült ki belőle a víz, nyák, aludt- vér, cafrangokban tolult ki belőlerém sok bűzös váladék. Nem csodaszámba menő jelenség ez?” —

181

kérdi Adelma. — „Most a tizenegyedik napon lábai teljesen lelohad-tak, hasa normális, fenn jár és étvágya is megjött. Most már csaktápláló erős húslével tartom az üdülő beteget, és malagabort, meg kisadag elixírt adagolok neki. Az asszony meg a férje csupa hálából aztsem tudják, mit csináljanak.” — Ehhez hasonló esetek halmaza for-dul elő Adelmával.

Ami pedig Adelmát első sorban avatja fel Krisztus tanánakkövetőjévé és apostolává: az az ő szinte megható szerénysége ésigénytelensége, melynél fogva minden érdemet elhárít magától ésinkább másnak engedi át.

Adelma küzdelmei; áttérése.Nem fejezhetem be az Adelmáról szóló rajzot anélkül, hogy egyúttalaz őt ért sok keserűséget és bánatot is meg ne említeném, melyet azezrek szívében fakasztott elismerés, tisztelet és rajongó szeretet mel-lett az éppoly mérvben tajtékzó gyűlölet és könyörtelen üldözés oko-zott a hitetlenek és a felekezeti türelmetlenek részéről. S minthogySocrates méregpohara, az első keresztényeknek vadállatok elé hur-coltatása, s a középkori máglyák lobogó lángjainak korszaka manap-ság már idejét múlta: a civilizáció csiszolt humanizmusahátborzongva és undorral fordul el ilyféle barbár eszközök alkalma-zásától. E helyett füstös szerkesztőségi helyiségekben sercegtetnekkicsike acéltollat és így röpítik világgá a szarkazmus maró szatíráit,hogy nevetségessé tegyék áldozataikat. Nos, ebből busásan kijártAdelmának is, különösen 3—4 évtizeddel ezelőtt, de mindez egypercig sem ingatta meg az ő meggyőződését, nem lohasztotta le buz-galmát és nem csappantotta meg az ő acéltollának sercegését sem,hanem tovább árasztotta meggyőződésének termékeit a világ mindentájékára, amire egy „felsőbb hatalom ösztönzése” sarkalta. S nyíltanvallotta, hogy Isten és az emberiség szolgálatába szegődött, hirdetveaz igét, a Megváltó tanát. „Amit fülbe súgva hallotok, a ház fedelérőlprédikáljátok”, mondja Krisztus urunk; továbbá: „Lesztek azért ti isgyűlöletesek mindenek előtt az én nevemért, de aki végiglen megáll,megtartatik.” Adelma pedig megállt rendületlenül, mint ahogy meg-áll minden valódi spiritista — se nem hajlik, se nem törik.

A magasabb társadalmi körökből kiszivárgó rideg megszólá-sok és meghurcoltatások szintén sok bánatot okoztak Adelmának.Sőt az is megesett vele, hogy egy vakbuzgó grófné a szertelen türel-

182

metlenség hevétől annyira elragadtatta magát, hogy egy nagyobbtársaság közepette kíméletlenül megtámadta Adelmát az ő „kicsiördögei” címén.

Mindenekfelett azonban Adelmát az egyház könyörtelen ül-dözése keserítette el; az az egyház, melyen zsenge korától fogvaszívének minden szálával csüggött, s mely őt mégis átkával sújtva,kebeléből kirekesztette. S minthogy felekezet nélkülinek maradniAdelma nem akart, áttért a református vallásra. Alább közlöm azemlékiratot, melyben Adelma barátait és egyletünket értesíti a motí-vumokról, melyek őt e lépésre késztették.„Fejlődés, önállóság és szabadság után törekednek a nemzetek belát-hatatlan idők óta. Aki a világ történetét figyelmesen olvassa, láthatja,miképp jutnak a népek egyik uralom alól a másik alá, miképp har-colnak folyton felszabadulásukért, és csak lassankint és nehezenjutnak a jó és igaz megismeréshez.

Annyit beszélnek a szellem- és az akarat szabadságáról, és aföldi törvények és berendezések mégis folytonos gyámság alatt tarta-nak bennünket, mert az ember maga kötözi le magát előítéleteivel éstökéletlenségével; bizony szegény megkötött bűnösök vagyunk. Csakegy képes bennünket felszabadítani: Isten az ő szeretetével. Aki eztfelismeri, az szabaddá lesz földi előítéletektől, melyek szellemi fej-lődését akadályozzák. De semmi sem fejlődik ugrásokban: mindnyá-junknak az égi létra fokain kell feljutnunk. A kényszerítő viszonyokfolytán törvények között születünk, melyek kötve tartanak bennün-ket. Az ember szabad akarata születésétől kezdve le van kötve, csakkésőbb engedtetik meg neki, hogy szellemét az igazság és megisme-rés felé szárnyaltassa.

Katolikusnak kereszteltek, dacára annak, hogy anyám, Telekigrófnő kálvinista volt és megboldogult atyám, Wurmbrandt Ernőgróf, a házassági szerződésben biztosította, hogy leányait kálvinis-táknak keresztelteti és nevelteti. Idősebb nővérem, Erzsébet ki szüle-tésem előtt néhány hóval, fájdalom, meghalt, kálvinista volt. Meg-boldogult atyám nálam is meg akarta tartani nejének tett igéretét, deaz időközben életbelépett katonai törvény arra kényszerítette, hogykatolikusnak kereszteltessen. Anyámnak Solms Frigyes gróffal kötöttmásodik házassága folytán Poroszországba, e teljesen evangélikusországba jutottam. Nevelőatyám a legnagyobb lelkiismeretességgelkatolikusnak neveltetett, s egyetlen katolikus atya sem gondoskodha-

183

tott volna jobb katolikus oktatásról, mint ő. Szerettem is vallásomat,lelkiismeretes és szigorú voltam, de szívembe sohasem lopózott tü-relmetlenség a más vallásúak iránt. Minthogy szerettem édesanyá-mat, tehát az ő vallását is szerettem. A katolikus egyház egyedülüdvözítő voltát, a protestánsok elkárhozását, az „eretnek” szót márgyermekkoromban sem hittem, a keresztényeknek egymás iránti tü-relmetlenségét lelkem mélyéből megvetettem. Amikor Vay Ödönbáróhoz akartam férjhez menni, annak a férfiúnak, Vay Miklósnakfiához, aki ifjúságától kezdve rendületlenül harcolt a kálvinista egy-házért, bekövetkezett első beleütközésem a katolikus egyház dogmá-iba, mert protestánshoz mentem férjhez, anélkül, hogy reverzálistkértem volna. Ennek következtében a katolikus egyház megtagadtatőlem áldását és a katolikus esketést. Amikor 14 nappal esküvőmelőtt Berlinben a Hedvig templomban egyik káplánnak gyónni akar-tam, megtagadta tőlem a gyónást és „excommunikáltnak” jelentett ki.Tehát az evangélikus templomban Golsen-ben eskettek. Minthogyexcommunikáltak és evangélikusoknál eskettek, helyesen cseleked-tem volna, ha már akkor az evangélikus egyházba léptem volna; deakkor még fiatal voltam és nem volt erőm a katolikus egyháztól el-válni. Azt az utasítást kaptam, hogy esküvőm után töredelmesengyónjak meg. Breslauba mentünk, akkor imádkoztam és gyóntam.Meggyóntam „nagy bűnömet”, hogy protestánshoz mentem reverzá-lis nélkül férjhez. A bűnt a tett elkövetése után megbocsátották ne-kem, és ismét felvettek a katolikus egyház kebelébe.

A második összeütközésem a katolikus egyházzal a spiri-tizmus körül tett tanulmányaim folytán, s könyveim kiadása miatttörtént. A gonobitzi esperes megtagadta tőlem a gyónást, ex-communikáltnak jelentett ki; azt mondta, hogy könyveim „index”-rekerültek! Kitaszított az egyházból. Panaszt tettem a püspöknél, de azta választ kaptam, hogy spirituális meggyőződésem nyilvános vissza-vonása előtt a szentségekhez nem vagyok bocsátható. Az espereslegújabban, amikor Gonobitzban bérmáltak, vonakodott nevemetbérmaanyaként beírni és azt mondá az illető szülőknek, hogy ki va-gyok az egyházból közösítve.

A katolikus egyházzal nem békülhettem ki közzétett meg-győződésem visszavonása és szigorú vezeklés nélkül. Nem tudokszínlelni. Az egyház követeléseit nem fogadhattam el — teljesíthetet-leneknek tűntek azok fel előttem. Nem vagyok képes a folytonos

184

szellemi rabszolgaságot, az excommunikáció Damokles kurdját le-jem felett lebegni látni. Világosságot és igazságot kívánok. Ál kato-likusként ilyen hamis látszatot magamon hagyhattam-e?

Nem! Elhatároztam tehát, hogy abba az egyházba lépek,amely Isten igéjét egyszerűen, híven és igénytelenül tanítja, dogmákés anatéma nélkül, szellemi szeretettel. A kálvinista egyházba léptemEzt a lépést éveken át megfontoltan, sok üldözés és sok harc utántettem meg. Isten között és közöttem egyetlen ember se álljon. Aspiritizmus nem vallásom, hanem fokozatom. Keresztény vagyok aszó teljes értelmében és küzdeni akarok Krisztusért és az ő igéjéért.Határozottan különbözöm azoktól a spiritistáktól, akik nem hisznekKrisztusban és akiknek az evangélium nem „Isten igéje.” Így állokitten és úgy mondom, mint egykor Luther szólott:„Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!”

*Magától értetődik, hogy a fenti emlékirat közzétételére való enge-delmet Vay Adelmától előzőleg kikértem. E közzétételt pedig azérttartottam szükségesnek, mivel Adelma barátainak és tisztelőinekszáma azóta (1880) tetemesen megnőtt, különösen az „Égi Világos-ság” keletkezése révén, másrészt meg azért is, hogy a spiritizmusellenségei Adelma halála után, ha már nem lesz, aki megcáfolhatnáőket, áttérése motívumairól ferde híreket ne terjeszthessenek, ésAdelma szeplőtlen jellemét be ne szennyezzék. Ez a spiritizmusra ishomályt vetne. Hogy mit írhatnak Adelmáról? Hiszen az egyeneslelkű ember nem is sejtheti, hogy az álnokság és furfangos perfidiami mindent koholhat a bosszút lihegő lélek kielégítésére!

Vay Adelma válasza ekképpen szól:Gonobitz, 1903. május 7.

Tisztelt Barátom!Amaz iratot áttérésemkor azért írtam, mert az időben sokan

kérdezősködtek nálam e dolog felől. Megküldtem akkor egy-egypéldányt minden kérdezősködőnek és ugyanakkor megküldöttemegyletünknek is. Nyilvánossá tenni azonban nem akartam, s csak arraaz eshetőségre tartottam készenlétben, ha talán valamelyik újságkirohant volna ellenem. De ez nem történt meg. Nos hát az „É. V.”-ban talán hozható volna, ha Ön ezt éppen jónak vélné. Az akkoriidevaló esperes — Ulaga — áttérésem után nyolc napra meghalt. Azitteni nép, mely szeret engem, Isten ítéletét látta ebben. Az esperes

185

halála után tizenhárom évvel egy philadelphiai öreg barátom, ki leve-leimet psychometrizálni szokta, s általa ily módon már sok csodála-tosról értesültem, ezt irá:

„Gyakran megtörténik, hogy az ön levelével egy katolikuspap szelleme is érkezik hozzám és kér, mondanám meg önnek, hogybocsásson meg neki. Továbbá, hogy menne el a sírjához és imádkoz-nék érte.”Megkérdeztem vezetőimet, a szellem ki légyen? — Ulaga felelték;bocsássak meg neki. És én nemcsak megbocsátottam, de meg is kö-szöntem Ulagának, hogy belekényszerített az áttérésbe, miáltal ki-szabadított a dilemmából. Aztán kimentem sírjához és imádkoztamérte. E nap estéjén már írt is általam; latinul adta meg az absolutiot,amint a gyóntatószékben szokták.Minthogy vezetőink előbb elutasították, bűnhődésül Amerikába kel-lett mennie: csak e kerülő úton juthatott meghallgatáshoz.

Adelma.

XVII. ANTAL MÉDIUM.Milyennek kell lennie a jó médiumnak.

Jeleztem, hogy 1874 januárjában újólag felszínre került egyletünkbenaz a mozgalmas kis csoport, amely egyedüli súlyt csak a fizikai je-lenségek hajszolására fektetett s ezzel útját állotta a magas vezetőszellemeink által cél gyanánt kitűzött önnemesítés, szellemesülésetikai munkájának. Ahányszor azonban e töredék megkísérelte afizikai jelenségekkel való kísérletezést, mindannyiszor kudarcot val-lott. Ennek dacára csak nagy nehezen okultak, míg végre kénytele-nek voltak belátni, hogy minden igyekezetük hiábavaló erőfecsérlés,hogyha szellemi vezetőink nem rendelik ki a hozzáértő szellemeket,és nem bocsátják rendelkezésre a kellő fluidumokat. Ámbár vezető-ink nem kedvelték a fizikai jelenségek előidézését célzó ülésezése-ket, mindazonáltal nem ellenezték azokat, ahányszor egyes tagokbanvágyakozás támadt utánuk. A sötétben tartott, s láncképzéssel járószeánszok ugyanis már csak azért sem lehettek teljesen meddők,mivel a résztvevők fluidjainak keveredése, kicserélődése idővel har-monizálásra vezet, a fluidok harmonizálása pedig minden spiritistakörben előfeltétele az eredményes munkának. S miután egyletünk eturbulens csoportja eszközül szolgált az egyenetlenséget szító ellen-

186

tétes szellemeknek, a puska visszafelé sült el és bizonyítékául szol-gált annak, hogy Isten felfoghatatlan bölcsessége a rossz elemeketsem hagyja tétlenül, hanem oda helyezi, ahol akaratuk ellenére jót,üdvöset végeznek, azaz az ő akaratát teljesítik.

Az 1874 február 5.-i sötétben tartott szeánszunk végered-ményében felülmúlta eddigi összes preparációs kísérleti üléseinket,mert ez alkalommal tört át Antal testvérünk beszélő médiumitása,mellyel Isten mérhetetlen kegyelme ajándékozott meg minket, develünk együtt az utókort is olyan magasztos kinyilatkoztatásokkal,mint amilyenek a Máté és Márk evangéliumoknak médiumi magya-rázatában olvashatók. Mert Antal médiumban a későbbi nemzedékekis a hivatott apostolt fogják felismerni, aki abból a fából való volt,hogy belőle a szellembúvárok egyletének oszloposa, Péter szellemé-nek médiuma válhatott.

Hogy Antal e hivatottságra mennyire választottá is tette ma-gát az önönmagán való munkálkodás által, legjobban kitűnik azalábbi szellemi szózatból, melyet egyletünk magas vezetői Adelmamédium révén még 1871. évben intéztek hozzánk.

*„Kedves testvéreim! Miért mondá Krisztus, hogy: „Boldogok a tisz-taszívűek, mert ők meglátják az Istent; boldogok az együgyűek, mertők bírni fogják a földet”? Mert csak a tiszták, az alázatosak, akiknem ismerik a gőgöt és a hatásvadászatot, közeledhetnek az Istenhez,nem választván el őket Tőle sem dicsvágy, sem büszkeség!Igen, boldogok a tiszták, kiknek lelkében semmi hamisság nincs!Boldogok az együgyűek, az alázatosak, mert csak ezeknek nyújtja azúr az ő végtelen kegyelmét! Lássátok, a ti nyájatok hasonlít az elsőkeresztényekéhez; ők is szorgalmasan gyülekezének az apostolokkörül, ők is hallgatták az ihletett beszédeket s lesték Krisztus kinyi-latkoztatásának szózatát; ők maguk is apostolokká, az igazság szel-lemének médiumaivá lettek. Igen, ők maguk is elnyerték a gyógyítás,az ima, a jövendölés és kinyilatkoztatás erejét. Ezért mondá Pál:„Törekedjetek a jövendölés adománya után.” Íme tehát ők is előbbhallgatói valának Isten szavainak, s csak azután lőnek tanítókká; demeddig tartott ez? Csak addig, míg üldöztettek, szenvedtek és küz-döttek. Alig vetették meg lábukat Rómában, Német- és Franciaor-szágban, mindjárt megszűntek a kezdetnek eme jelei, azok az ado-mányok, melyeket mindenki megkaphatott volna. Kapzsikká, büsz-

187

kékké, önhittekké, türelmetlenekké lőnek; Jézus tanítása emberivélett.Lássátok, ti képviselői a szellemi igazságnak, ti is kezdetén állotokéleteteknek. Ott vagytok, ahol az első keresztények voltak Krisztusigéje előtt, azaz, hogy ott kellene lennetek. Számotokra is fog adatnisokféle médiumitás, meg ne vessétek azoknak egyikét se, és ne töre-kedjetek külső hatás után! Kérjétek Istent és megadatik nektek!A ti körötöknek két jó médiuma van: Antal és Karolina. Antal azalázatos; az ő médiumitása az utóbbi időben sokban tökéletesedett.Ha mint író ember a kíváncsiaknak nem nyújt is sok látnivalót, annáltöbbet jelent a gondolkozók és hívők előtt. Olvassátok a szavakat,amiket ő ír; nézzétek a munkát, amit végez, figyeljétek életénekmozzanatait, s így fogtok felkiáltani: „ Valóban az úr nagyot műveltez emberben.” Mert hiszen azelőtt könnyelmű volt, mit sem törődvelelke üdvösségével, most pedig Jézus szolgája, szigorú önmagával,türelmes másokkal szemben; azelőtt sohasem írt magasabb szellemidolgokról, most át van hatva Isten igéje által, s magas szellemekközlik vele a szellemi tudományt. Az ilyen erős és tiszta szellemekáltal vezetett médium valódi alapköve egyleteteknek ésépületeteteknek, s ez tartja össze a többi köveket is.

Karolina és Alajos inkább azok számára működnek, akik fel-tűnő manifesztációk után vágyakoznak. Lesz meg közöttetek sokmédium, de Antalért, aki által magas, hatást nem kereső Szellemekoly könnyen és jól nyilatkozhatnak, nem adhattok eléggé hálát Isten-nek.

Igen, igen, tanuljatok imádkozni, gyógyítani, írni, beszélni,látni és jövendölni; de ezeket az adományokat csak akkor kapjátokmeg, ha tiszták és alázatosak vagytok. A legkisebb gőg, büszkeség éshiúság elront minden jó szellemi befolyást.

Nézzétek Franciskát, ezt a hagyományos orthodox zsidó ta-nokban megöregedett asszonyt, aki kitűnő látó médium! Vajon az úrnem áldotta-e meg őt különösen az ő egyszerűségében? Nem látta-eKrisztust, a Megváltót, és nem jobban tiszteli és szereti-e Őt, mintsok keresztény közületek, akik olyan langyosak és hanyagok az imá-ban és Krisztus követésében?

Az Isten csak akkor fog megáldani titeket tiszta, igazat mon-dó szellemi ajándékokkal, ha magatok is igazak, tiszták, alázatosakés hívők lesztek; ha azonban türelmetlenek lesztek, ilyen vagy amo-

188

lyan hatás után törekedtek, és mindent saját erőtökből akartok tenni,éppúgy bele fogtok esni a szeretetlenségbe és a viszálykodásba, minta későbbi keresztények! Mi nem vagyunk ellene a fizikai tünemé-nyekkel való kísérletezéseknek, de ennek kipróbált, elismert tiszta,erős filozóf médium vezetése alatt kell történnie.

Ez a mi első levelünk hozzátok, kedveseink! Adolf föl fogjaezt nektek olvasni, körötöknek földi vezetője, aki megkapta a meg-ismerés kegyelmét. Mert tudjátok, hogy a megismerést nem lehetkierőszakolni, az Istennek kegyajándéka, mely azoknak adatik, kikkönyörögnek érte, és akik érzik magúban az önnemesítés ösztönét. Tielőrehaladottabbak vagytok, mint azok, akik csak az erőben hisznek,de annak mozgatóiban, a szellemekben nem. Ez éppen olyan, minthavalaki azt mondaná: „A természetben hiszek, de tagadom Istent, atermészet szellemét, teremtőjét.” Mennyire egyoldalú az ilyeneknekgondolkozása! Dogmáikba és előítéleteikbe gabalyodva, soha semhoznak semmiféle logikus dolgot létre.Higgyetek Istenben, a mindenség szellemében és a szellemekben,minden fluidumok mozgatóiban. „6*)Ehhez az „első levél”-hez, amelyet egyletünk magas vezetőségeAdelma médium révén juttatott hozzánk, egyet-mást hozzáfűzni kí-vánok. Felkérem tehát t. olvasóimat, szíveskedjenek ezt a tartalmas,az apostolok leveleire emlékeztető alapvető kinyilatkoztatást figyel-mesen és behatóan újra elolvasni. E kérelem különösen a médiumok-nak és mindazoknak szól, akik azzá kívánnak válni. De ne csupánésszel, hanem szívvel olvassák, és szívük mélyében drága ereklye-ként őrizzék e levél minden szavát, mert az ember memóriája nemőrzi eléggé híven azt, ami csupán eszéhez szól, de az, amit szívévelfelfog, eggyé forr a lelkével és mindenha sajátjává válik. Midőn szel-lemi vezetőink intenciója oda irányul, hogy a velük való érintkezésbiztos alapra fektettessék, mi sem természetesebb, mint hogy a fő-súlyt a közvetítő eszközök, a médiumok tisztaságára, s megbízható-ságára fektetik: „Csak akkor fog megáldani Isten tiszta, igazat mondószellemi ajándékokkal, ha magatok is igazak, tiszták, alázatosak éshívők lesztek” — mondják a mi magas szellemi vezetőink. E párszóban velősen, mintegy kőbe vésve van jelezve, milyennek kell

6 * (Reformirende Blätter V. k. 85. lap.)

189

lennie annak, aki a médiumitás kegyadományára pályázik, és Istenáldására számot akar tartani. A másik mondat viszont épp oly rövid,lapidáris irályban ama hibákat jelzi, melyek által a médium eljátsszaIsten áldását, mondván: „Ha azonban türelmetlenek lesztek, ilyenvagy amolyan hatás után törekedtek és mindent saját erőtökből akar-tok tenni, éppúgy bele fogtok esni a szeretetlenségbe és viszályko-dásba, mint a későbbi keresztények.”

Segítségére kívánok tehát lenni a kezdőknek és mindazok-nak, akik még nem eléggé tájékozottak és előrehaladottak, hogy afenti lapidárisnak nevezhető stílusban körvonalozott oktatások, ille-tőleg intelmek magvát képesek lennének kihámozni, s ezért köny-nyebb megérthetés céljából elemezni akarom, hogy tulajdonképpenmi is az, ami e röviden fogalmazott mondatokban rejtőzik? Nincsszükségem reá, hogy akármit is a magam gyarló emberi eszéből ma-gyarázzak beléjük, vagy magyarázzak ki belőlük, hiszen a mi magasvezetőink részéről nyert oktatásokból és sok keservvel és csalódássalszerzett negyven éves tapasztalatom tárházából bőven szedhetem előazt a tanulságot, amellyel szolgálni egyedüli óhajom a manapsághazánk minden tájékán létesült és fel-felbukkanó köröknek, illetőlegmédiumoknak, akik nálamnál nem kevesebb jóakarattal, lelkesedés-sel és buzgalommal igyekeznek embertársaik nemesedésének elő-mozdításához hozzájárulni.

Ne higgyük, hogy a jóságos és bölcs Atya akkor, amidőn aztkívánja, hogy gyermekei igaz, tiszta emberek legyenek, ez alatt aztérti, hogy szentek legyenek — oh nem! Ismeri Ő gyermekei gyarló-ságát és gyengeségét; megelégszik az erények minimumával, hogyezeknek elsajátításával lassan-lassan fejlessze ki magában a többierényeket és fejlessze ezeket minél magasabb fokra. Az erényekminimuma pedig a tiszta szándék, a jóra irányuló törekvés és az akomoly igyekezet, hogy hibáit, gyengéit leszerelje. Már pedig azilyen embernek nem eshetik nehezére, hogy a szelídség, türelem ésalázatosság erényeit, mint elengedhetetlen előfeltételeket megszerez-ze, magának, amelyeket Isten parancsára az ő tiszta szolgái szabnak amédiumitás elnyerhetésének, és gyümölcsöző gyakorlásának elen-gedhetetlen feltételéül. Egyesülve a hittel, könnyű lesz neki ez eré-nyeket mihamar dúsan kamatozó tőke gyűjtésére felhasználni. Ellen-ben a „türelmetlenség, hatás utáni törekvés és mindent saját erejébőltenni akarás” szükségképpen a médium süllyedését, megismerésének

190

elhomályosulását vonja maga után, s jó szerencse, hogyha alantas,rosszakaratú szellemek hatalmukba nem kerítik; meg nem szállják.

Szeretném hinni, hogy az olyan médiumok, akik nem fe-lelnek meg ama követelményeknek, melyeket a törvény megkívántőlük, e törvény ellen nem roszakaratúlag, hanem csupán tájékozat-lanságuknál fogva vétenek és ha módjukban lenne megtudni az utatés módot, amelyeknek révén e kívánalmak birtokába juthatnak, kész-séges engedelmességgel meg is ragadnák azokat. Ezeknek tehát ve-zérfonalat akarok adni kezükbe, amely fonál kivezesse őket az út-vesztő labirintusból és feltárja előttük, hogy miképpen szerezhetikmeg maguknak a szelídség, és az alázatosság kardinális erényeit?

Az út és mód, amely által az ember e három erényt magánakmegszerezheti, ugyanaz, mint amelyen minden erény megszerezhető:a megpróbáltatások.

A szelídség elsajátításához ugyanis szükséges, hogy az Istenannak, akit szelíddé akar tenni, oly akadályokat gördítsen útjába,amelyek őt folyton ingerlik és nehézzé teszik, hogy szelíd maradjon.Oly akadályok híján tehát, amelyek önuralmát próbára teszik, ésakaraterőinek szilárdítását provokálják — ez erényben való gyakor-lását nem viheti dűlőre. Azt fogják tőlem kérdezni, mit kell tehát azolyan embernek tennie, akit folyton ingerelnek, hogy ez akadályt,jobban mondva kísértést leküzdje?

Az ilyen embernek első feladata az, hogy folyton résen le-gyen, valahányszor a kísértés veszedelme megkörnyékezi. Ahol akísértés veszedelme nem forog fenn, ott nincs szó próbatételről sem.Az embernek tehát tudnia kell, hogy igenis van veszedelem, melyköveteli, hogy résen legyen; hogy ébren kell lennie, hogy a kísértésfelül ne kerekedjék, és semmivé ne tegye ellenállásra irányuló jószándékát. És hogyha saját erejét az ellenállás sikeres leküzdéséregyengének érzi, irányítsa tekintetét felfelé, és buzgó fohásszal kérje aküzdéshez való erőt onnan, ahonnan minden erő fakad. Nem éber-ségre intette-e Megváltónk is tanítványait, hogy a kísértésnek áldoza-tul ne essenek? Jóságos vezetőink ismételten s behatóan intettek min-ket, hogy a láthatatlanok részéről fenyegető veszedelmektől minden-kor kellő éberséggel óvakodjunk, mert ezek folyton körülöttünk leb-zselnek, és lesik az alkalmat, hogy a nekik jogot és hatalmat köl-csönző hasonlóság törvényénél fogva miként ösztönözhessék és szít-hassák lángra szenvedelmeinknek szikráit. De szükséges, hogy álta-

191

lában minden érzelmünket és gondolatunkat szigorú kritikával mér-legeljük, úgyszólván az ész górcsöve alá tegyük és kémleljük, vajonaz az érzelem, vagy gondolat magunkból támadhatott-e, vajon meg-egyezik-e saját egyéniségünk normális érzésével, vagy pedig vala-mely lesben álló gonosz hatalom által orvul vetíttetett belénk, — sakkor nyomban rátapodhatunk, és már csirájában elfojthatjuk a ve-szedelmes szikrát. Szóval az éberség szükségének tudata töri le min-den kísértés veszedelmének élét.

S milyen próbáltatás szükséges a türelem erényének meg-szerzésére? A sorscsapások. Eszköze pedig óhajaink teljesedé-sének elmaradása.

A sok példából fel akarok néhányat sorolni.Valakinek például egy médiumitás ígértetett, teljesedése azonbansokáig elmarad; az ember kétkedni kezd, türelmét veszti, nem álljameg a próbát. Másik meg szorgalmas, munkás és mégsem bír zöldág-ra vergődni; kétségbeesik és szintén elveszti a türelmét. Egy harma-dikat sokáig kínoz a betegség, elveszti Istenbe vetett bizalmát ésazzal a türelmét is. Számos módja van a türelem megszilárdításárairányuló próbatételnek; sajnos azonban az ember többnyire nem is-meri fel jelentőségüket. De alig is bírná az ember életének nagyobbrészét a megpróbáltatások elleni erőkifejtésben eltölteni, ha nem élnelelkében egy jövő életben vetett reménye. Remény és türelem iker-testvérek; aki nem tud remélni, tűrni sem tud, mert csak a remény atürelem elnyerésének emeltyűje.

Vajon csupán az emberek részéről zúdulnak-e ránk türelmipróbák? Nem, sőt azt mondhatni, hogy a szellemvilágból sokkalszámosabb megpróbáltatásnak vagyunk kitéve. Csakhogy az embe-rek nem akarják ezt elismerni, mert nem hisznek a szellemekbenáltalában, annál kevésbé a szellemvilágban, s idegbetegségnek tulaj-donítják e zaklatásokat a szenvedők, sőt maguk az orvosok is. Miismerjük e tüneteknek úgy provenienciáját, mint gyógyítási módját.Némelyik szellemtől gyötrött ember elveszti önmagával szemben atürelmét, s ha ez spiritistával esik meg, az aztán a legmenthetetlenebbtürelmetlenség. Laikus ember ezt ugyan fel nem foghatja, de nemritkán spiritista is tagadja, ami — enyhén szólva — csak névlegesspiritistára valló ítélkezés, sőt az ilyen spiritista nem lehet hivatottoly dolgokhoz hozzászólni, amit sem önmagán, sem más egyénen kinem tapasztalt. E témáról különben még más helyen kívánok bőveb-

192

ben szólni. Lássuk végre, mi szükséges leginkább az alázatosáigerényének megszerzésére?

Az alázatosság ellentéte ugyan a gőg, de csupán ennek el-hallgattatása az alázatosság eszközének még nem tekinthető. Azalázatosságnak legjobb próbaköve a dicséret. Például valamely mé-dium által szép, magasztos közlemény közöltetik, melyet olvasvánvagy hallván, az emberek dicsérik a médium kiválóságát. Ha a médi-umot e dicséret dacára sem keríti hatalmába önhittség vagy kevély-ség: az alázatosság erényében gyakorolja magát. Hasonlóan alázatosa művész, tudós vagy államférfi, aki hasznos, szép és nagy műveketalkotott és ünnepeltetése dacára sem hagyja magát elragadtatni.

Mindezt összegezve, arra a konklúzióra jutunk, hogy a pró-báltatások üdvös eszközök a Gondviselés kezében úgy az egyes em-berek, mint az egész emberiség előbbvitelére a haladás lajtorjáján.Az emberiség kultúrtörténelmének minden lapja tanúskodik erről. Azaz ember pedig, aki hitét Istenbe fekteti, Aki a nagy mindenségetteremtette, igazgatja és kormányozza, az tudja, hogy a megpró-báltatások, amelyek az embereket érik, csak Őtőle származhat-nak. És az ő véghetetlen szereteténél fogva csakis üdvösségére,boldogságára szolgálhatnak az embereknek: birtokába jutott ahelyes megismerésnek, és nem fog zúgolódni a reá nehezedőmegpróbáltatások miatt, hanem őtőle fog erőt kérni, hogy amegpróbáltatásokat a maga javára fordítsa, mert csak ígyválhatik tiszta, erényes, hálás gyermekévé az őt mindenha szeretőjóságos Atyának.

*A jóra való törekvés szándéka szorosan véve tulajdonképpen

még nem is erény. Hanem a bukott szellemlény fejlődési folyamatá-ban a megismerésnek az a pirkadási fokozata, midőn a szellem tuda-tára ébred annak, hogy szakítania kell múltjával: tudniillik az ellen-szegülés, a tagadás, vagy a veszteglés passzivitásával. S ahelyett,hogy mint eddig tette, bűnt bűnre halmozna, ezentúl a törvényesalapon, levő cselekvés terére akar lépni, hogy hibái helyébe erénye-ket szerezzen. És ezeket az egész mindenséget átható, s mindenbenérvényesülő szolidaritás törvényének szolgálatába állítva, Isten bölcscéljainak előmozdításában kivegye a maga részét. Ám a szegény,bűnben fetrengő, elhomályosult lény önmagától sohasem ébredne fel,hogyha Isten végtelen kegyelme közbe nem lépne. Midőn tehát a

193

rotáció törvényének puhító, tisztító munkája a bukott szellemet érettétette arra, hogy Isten kegyelmi sugarának egy-egy szikrája feléb-reszthesse őt, amely szikra azután bevilágítja énjének bűnös, szeny-nyes mivoltát — a szellem ennek láttára borzadálytól eltelve, s egészlényében megrázkódva borul le és fogadkozik a jóvá tevésre, a meg-térésre. S ha bűnei beismerése mellett őszinte lelki megbánással kö-nyörög bocsánatért, Isten irgalmáért és könyörületéért, a jó Atyaörömmel fogadja keblére az atyai házától oly messzire eltévelyedett,de visszatérő s bűnbánó gyermekét. E szerint tehát a jóra való törek-vés megismerése még nem erény , hanem Isten kegyelme. Az azután,ami jót e megismerésből folyólag önmagán és a közösség érdekébensaját szabad akaratából visz végbe, már az ő érdeme, sajátja, s mintilyen elidegeníthetetlen birtokává, azaz valódi erénnyé válik.

Életének e stádiumában kezdődik a küzdelem; küzdelemönmagával, a reátapadt hibák levetkőzésének és az őt környező kísér-tések elleni ellenállás kifejtésének munkájában. E küzdelem közepet-te fokozza, hatványozza a szellem akaraterejét, és a gyűjtött erő mér-ve határozza meg a küzdés rövidebb vagy hosszabb időtartamát is,amely legjobb esetben, sőt akarat erejének teljes latba vetése mellettis hosszú, el sem képzelhető hosszú korszakokra terjed. Hiszenaeonok leforgása alatt mindig csak a bűnre használta fel akaratát,mígnem megbénulva, csak a rotáció törvénye tette őt arra képessé,hogy Isten kegyelme megérinthesse; természetes tehát, hogy amilyhosszú utat tett lefelé, éppoly hosszú utat kell tennie felfelé is. S mi-dőn már oda jutott, hogy a jóra való törekvés szándéka tiszta szán-dékká hatványozódott benne, akkor tanúbizonyságot keli tennie ar-ról, vajon a testi burok nehezítő súlya és a földi élet sokszoros kísértőingerei közepette is megállja-e a helyét?

Ama több oldalról felmerült kérdésre, vajon milyen szel-lemkategoriákból öltenek testet azok a szellemek, akik Istentől arravannak hivatva, hogy az egész föld kerekségén megindult szellemimozgalomban mint médiumok vigyék előbbre testvéreiket a haladásútján, feleletem a következő: Nyilván olyan szellemek közül, akik-ben a jóra való törekvés szándéka már elérte a tisztaságnak ama fo-kozatát, melyben a szellem menten minden személyes természetűaspirációtól, u.m. hiúság, önzés, nagyravágyás, feltűnési viszketeg-ség stb. türelemmel, odaadással, alázatos engedelmességgel törekszikIstentől rárótt rendeltetésének élni, ténykedni és hatni, hogy Isten

194

kezébe tett fogadalmát az ő dicsőítésére, felebarátainak pedig üdvös-ségére és saját haladására váltsa be.

Ilyen fejlettségi fokkal és tiszta szándékkal, fogadalommal éscélzattal jöttek le testöltésre Antal, Karolina és Alajos médiumok.Hiszen kezdetben mindhárman szinte versenyeztek egymással a lel-kesedésben és a feladataik teljesítése körüli buzgóságban, úgy, hogya felületesen néző emberi szem a legkisebb árnyalati különbségetsem vehette észre közöttük. Lassan-lassan azonban a világi dolgokcsábja a két utóbbit hatalmába kerítette, és tündöklően tisztán, rendü-letlenül csupán Antal médium állotta meg mindvégig helyét. És amíga jóságos Atya Antalnak szeplőtlenül maradt tiszta szándékát ke-gyelmével megáldotta, értelmét mindjobban megvilágosította, erőitmegszilárdította, az ellentétes erők ostromlása elleni küzdelembenellenállóvá tette: Karolina és Alajos médiumok, kivonva magukatIsten kegyelme köréből, éppen ellenkezőleg mindjobban hanyatlottaks teljesen érdemtelenekké és képtelenekké váltak elvállalt dicső ésboldogító hivatásuk betöltésére. S valamint Antal minden időkreutánzásra méltó, tündöklő példaképül szolgálhat minden médiumnak,éppúgy elriasztó intésül szolgáljon Karolina és Alajos bukása, melynemcsak földi, de túlvilági szenvedést is vont maga után.

Hogy milyen ember volt Antal, abból is kitűnik, hogy magasvezetőink az alázatosság legveszedelmesebb kísértésének tették ki őt.Hála Istennek, ezt minden kockázat nélkül tehették is, mert ismertékAntal szellemének kvalitását, tudták tehát, hogy acélozott vértezeté-ről le fog pattogni a dicséret mérges nyila, hogy le is pattant. Sőt mitöbb, ami sokaknak vesztére vált volna, az Prochaszka Antal erőinekés buzgóságának szilárdítására szolgált. Szétmorzsolta a szemébetóduló hálakönnyeket és szemét felfelé irányítva, ajkairól hálafohászszállt fel a mindenség Urához, kérve Őt: erősítse akaratát, hogy ő, azérdemtelen, legalább ezentúl tehesse magát érdemessé ennyi kegye-lemre, önmagára nézve leginkább azt vette ki a vezérlők I. leveléből:„ Valóban az úr nagyot művelt ez emberben.” önmagának sohasemtulajdonított semmit érdemül, és csak Isten kegyelmi ajándékánaktekintett mindent. Igazi apostola volt az Úrnak, amelyeket maga vá-lasztott magának, felszólítva őket, hogy kövessék Őt. Azok is tanu-latlan, egyszerű emberek voltak, némelyik szintén világias ember,vámszedő, de szívük még érintetlen volt ferde, tévesztő fogalmaktól.S ez okból nem az írástudók soraiból szemelte ki tanítványait: „új

195

tömlőkbe töltötte a mustot”, mivel az ó-tömlőket szétroncsolta volnaaz új must forrása. Ilyen új tömlő volt Antal is, akit az úr hűségestanítványainak, Márknak és Péter-nek adott át az új musttal valómegtöltésre, vagyis az evangéliumban rejlő szellemi tartalomnakmédiumi magyarázására.

Alázatosság és gőg„A ti körötöknek két jó médiuma van: Antal és Karolina. Antal azalázatos, az ő médiumitása utóbbi időben sokban tökéletesedett” —mondják vezetőink egyletünkhöz intézett I. levelükben.

Vizsgáljuk meg közelebbről e pár rövid mondatot és ele-mezzük annak jelentőségét. Ugyebár az van benne, hogy kettőjükközül Antal az alázatos; nincs benne kimondva, hogy Karolina nemalázatos, hanem azért világos, hogy ha kettőjük közül csak az egyikmondatik alázatosnak, a másikról meg nincs szó, akkor a másik,tudniillik Karolina nem alázatos; az alázatosságnak ellentéte pedig agőg, kevélység. Ki van továbbá emelve, hogy Antal médiumitásautolsó időben sokban tökéletesedett — tehát Karolináé nem. De az ismeg van mondva e levélben, hogy mindkettő jó médium, azaz aszt-ráltestük, illetőleg ennek összekötő szalagja arra kvalifikálja őket,hogy kiváló médiumokká válhassanak, a Gondviselés ellátván őketaz arra szükséges kellékekkel, nekik pedig kötelességük alázatosságáltal érdemessé tenni magukat médiumitásuk fejlesztésére, tökélete-sítésére. Ez utóbbi ugyan csupán Karolinának szól, mert mindnyájannyilván láttuk benne az alázatosság hiányát, sőt ennek ellentétét ésfokozatos hanyatlását is. Engem meg Antalt különösen szomorított enagyrahivatott médium engedetlensége, hiúsága és dölyfe. Azzalvígasztaltuk azonban magunkat, hogy a mi jóságos és bölcs ve-zetőink, ismerve Karolina gyengéit, oly helyzetet és módot fognakteremteni, hogy figyelmessé tevén őt hibáira, ezirányú intelmeikelfogadására és megszívlelésére is képessé fogják tenni. Sajnos, adac, az engedetlenség és hiúság, mint a gőgnek fattyúhajtásai, annyi-ra hatalmukba kerítették, hogy feltartóztathatlanul rohant az örvényfelé.

De azért Isten végtelen jósága és bölcsessége, bár előre látjais, hogy gyermekének gyenge akaratán semmiképpen nem fog azintő szózat, mégsem hagyja őt intetlenül, hogy megismerése felébre-désekor majd azzal ne menthesse magát, hogy nem részesült a kellő

196

intelemben. És ha érzi, hogy nem hagyatott a kellő figyelmeztetés ésintelem híján, az önvád marcangoló furdalásai serkentik és fokozzákakaraterejét, hogy jóvátétel által könnyítsen vádaskodó, gyötrő lelki-ismeretén. S tényleg, midőn Karolina halála után szelleme egyikszeánszunkba hozatott, Jonatan nevű védszelleme minden hozzáintézett intelmeit fejére olvasta.

Ismételt példákkal mutattam ki, hogy Isten ténykedései ésmagas célzatai sohasem egyoldalúak, s ekképpen ez esetben sem.Lássuk csak, hogy mily gyöngéd, diszkrét és kíméletes formába öl-töztették magas és jóságos vezetőink a Karolinához juttatott figyel-meztetést, hogy tudniillik nélkülözi az alázatosságot, és intettékegyúttal arra is, hogy az alázatosság hiánya útját állja médiumitásatökéletesítésének. Implicite volt ez benne idézett szózatukban anél-kül, hogy ujjal mutattak volna Karolinára; anélkül, hogy pirulniakellett volna miatta testvérei előtt, mint ahogy Antalon és rajtamkívül többi testvéreim alig is érthették meg azt, Karolina pedig elégtermészetes ésszel bírván, nagyon is megértette az őt illető célzást.

Egyben pedig példát is mutattak vezérlőink ama gyakranhangoztatott oktatáshoz, hogy nem közömbös, mily szavakkal, hang-lejtéssel, mozdulatokkal fordulunk testvéreinkhez, midőn szükségétlátjuk annak, hogy őket valamely hibájukra figyelmeztessük, vagyannak leszerelésére intsük. „A ti finomult társalgási nyelvetek annyi-ra dús a kifejezések, a fordulatok mindennemű módozataiban, hogynincs szükségetek arra, hogy testvéreitek gyengeségét figyelmenkívül hagyva, otromba, nyers szavakkal illessétek őket, mert némikörülírással és szelídebb szavakkal ugyanazt fejezhetitek ki anélkül,hogy testvéreitek gyengeségét megsértenétek és szégyenpír borítanáorcáikat. A szeretet nemcsak a legkipróbáltabb nyelvmester, aki eny-he szót ad ajkaitokra, hanem egyben kiváló illemtanár is, aki a szótnyájas hanglejtéssel és szelíd arc- és kézmozdulatokkal tudja kísérniés ezzel annak esetleges súlyos tartalmát enyhítheti vagy élét tompít-hatja.”

Ez oktatások mindannyiunkhoz, első sorban pedig hozzám ésAntalhoz, mint körünk vezetőihez intéztettek, akiknek feladatávátétetett, hogy őrködjünk testvéreink erkölcsi tisztasága fölött, és hogyönmagunkon való munka által szolgáljunk többi testvéreinknek pél-daadással.

197

Mindezt összegezve, az a tanulság szűrődik le a gyakorlatispiritizmussal foglalkozók, első sorban pedig a médiumok és az el-nöklő körvezetők részére, hogy a gyöngéd, kíméletes modorról ítél-jék meg a nyilatkozó szellem fokozatát s szeretetét. A tisztult, igaz,jóakaratú szellem sohasem ragadtatja el magát durva, förmedvényesnyerseségre még akkor sem, hogyha arra valaki magaviseletével rá isszolgált volna; oktatásai, intelmei a jóakarat, a szelídség, a művelt-ség, a finom tapintat határát soha nem fogják átlépni, mivel mind-ezek a tulajdonok még csak primitív alkatelemeit képezik a szeretet-nek. Hiszen a társadalomban dívó és oly szigorral ellenőrzött illem-kódex mindezt szintén, és még sok egyebet is előír, és szabályainakbetartását mindenkinek kötelességévé teszi. Csakhogy ez illemsza-bályok megalkotásának nem a szeretet, hanem az önszeretet volt aszülőanyja s az önérdek, a hiúság, az őszinteség hiánya. A színlelés,az elzárkózottság és kölcsönös tömjénezés hazug máza után valókapkodás hajlama tartotta keresztvíz fölé e szörnyszülöttet, amelyetaz emberek bálványukká, zsarnokukká avattak és egymást áltatva,egymás szemébe port hintve rabszolgáivá szegődtek. Nemcsak akülsőleg sima álnokság, belül pedig hideg, zárkózott szívű, zord szi-gorúság az egyedüli megkülönböztető jele az alantas szellemnek atisztultabb szellemtől, hanem emellett beszédének tartalma, iránya éscélzata is. A jóakaratú, tiszta szellem mindenekelőtt szerény, hosszú-tűrő, békességes, és mint idősebb testvér fordul fiatalabb testvérénekszívéhez, eszéhez, belátásához; mérlegelésére és szabad akaratárabocsátva oktatásának elfogadását; nem hivalkodik, nem követel pök-hendi elbizakodottsággal parancsolólag vak engedelmességet, nemkérkedik nagyhangzású szent nevek magára vételével, nem dicsek-szik hatalmával, nem félemlít, annál kevésbé fenyeget. A mi jóságosmagas vezetőink sohasem parancsolnak, csak tanácsolnak, felvilá-gosítanak és kérnek minket, hogy saját javunkra, haladásunk és el-érendő üdvösségünk érdekében szívleljük meg jóakaratú ok-tatásaikat, mondván: „mi nem akarunk egyebet, mint titeket a jó útonelőbbre vinni tanácsadásaink által; nem pedig, hogy oktatásunkatparancsképpen vegyétek, azzal, hogy jaj volna nektek, hogyha pa-rancsainkat megszegnétek. Nektek szabad akaratotokon áll, hogyelfogadjátok vagy elvessétek tanácsainkat.” A mi szellemi vezetőinkegyike, Péter apostol, sohasem mondja magát „szent” Péternek,amint ez a vidékről hozzám érkező egyes jelentésekből kitűnik, hogy

198

itt is, ott is csupa „szentek” jelennek meg — báránybőrbe bujt farka-sok. Hizeleg a körözök hiúságának, hogy oly magas szellemek tünte-tik ki őket megjelenésük által; de nem egy helyen bosszulta már megmagát ez az elvakultságból származó túlemelkedés! Vajon az egyet-len Szent, aki valaha földi alakban jelent meg az emberek közt,Krisztus urunk szentnek nevezte-e magát valaha? — Emberfiánakigen, aki nemhogy dicsekedett volna, hanem visszautasította még a„jó” jelzőt is: „Miért mondasz engem jónak? Nincsen senki jó többaz egy Istennél.” Minden mondásának, cselekedetének érdemét elhá-rította magától: „E beszédeket, amelyeket én szólok, nem magamtólszólom; hanem az Atya, aki én bennem marad, Ő cselekszi e csele-kedeteket.” Oktatott, serkentett, intett; magyarázta Isten törvényeit, sazoknak mily módon való betartását, hogy Atyánkhoz közelíthes-sünk, aki szeret minket, és akit mi szeretni tartozunk. Mindenekelőttpedig példaadásával mutatta meg, miképpen kell szeretni az Atyát ésbízni az ő szeretetében!

*Rámutattam egyleti vezetőink azon gyöngéd és tiszta szeretetbőlfakadt kiméletes modorára, melyet Karolina médiummal szembentanúsítottak, és ezzel vezérfonalat akartam adni a gyakorlati spiritiz-mussal foglalkozó testvéreink kezébe arra nézve, hogy miként is-merhetik fel, illetőleg különböztethetik meg a tisztult, magasabbszellemeket az alantasaktól. S hogy a tiszta, jóakaratú szellemekismertetőjeleit megkülönböztethessék a rossz-szándékú, megtévesztőszellemektől, úgyszólván az érem másik oldalát is leírtam, hogy azösszehasonlítás segélyével a hamis, rossz pénzt valahogy jó pénzgyanánt el ne fogadják és ezáltal meg ne károsodjanak.A handa-bandázó, nagyszájú, hetykélkedő, vagy pláne káromkodószellemek módfölött szegények, vakok és tudatlanok, ha néha rava-szok is. Ám ez a könnyen felismerhető otromba, darabos modor ma-radandó kárt nem tehet, mert erőtlenek, önmagukkal tehetetlenek,hajlamuk, tehetségük, passziójuk mindössze felültetésekre szorítko-zik, amiknek sikerültén kárörvendve kacagnak, hogy balek kerülthálójukba, aki hajt az ő ösztönzésükre és azokat végrehajtja. De azilyen is csupán múló bajjal fizeti meg könnyen hívőségének és gyá-moltalanságának árát, végre azonban felismeri őket, s azért a szelle-mek e fajtája nem veszedelmes.

199

De hátha megszállja? kérdezik. Soha gonosz szellem a sajátakaratából és hatalmából még meg nem szállott embert. Vajon hamásként volna, megegyeznék-e az Isten szeretetével és igaz-ságosságával, hogy gyermekeit a gonosz szellemek önkényének ki-szolgáltassa, s törvényen kívüli helyzetbe, oltalmától megfosztottnyűgbe engedje jutni? Ez Isten véghetetlen jóságának és igazsá-gosságának tagadása volna, holott Istennek e két tulajdonsága épp amegszállottsági esetekben nyilatkozik meg legfényesebben. Mert kétembernek nyitja meg a haladás útját, mely örökké elzárva maradtvolna előttük és amely út csak akkor nyílik meg, hogyha az előbbiföldi életben bűnös viszonylatban támadt differenciákat kiegyenlítik.„Mondom neked, nem jösz ki onnét, míg meg nem fizetsz az utolsófillérig.”

Éppen azért, ha spiritistánál megszálltsági eset fordul elő,nem kell ezt annak a körülménynek tulajdonítani, hogy az illető szel-lemekkel érintkezett, és ezek egyikének kedve lelt őt megszállni.Mert ez a megszálltság már jóeleve és az ő testet öltésekor meghatá-rozott rendeltetésében rejlett, hogy tudniillik azzal — mint bűnhő-déssel — tartozását leróhassa. Hogy pedig eme tartozást éppen egyspiritista-körben egyenlítheti ki a megszálltság nehéz bűnhődésealakjában Istennek kegyességéből folyt, mert helyzete ezáltal nem-csak elviselhetőbbé vált ott, hanem számos esetben az ellenfelévelvaló kibékülés is dűlőre jutott, azaz a megszálltságtól teljesen felsza-badult, holott máskülönben bizonyára a tébolydába került volna.Akárhány hasonló esetet tudunk felmutatni.

Nevetséges dolog tehát a megszálltságot a spiritizmussal fog-lalkozóknak a nyakába akasztani. Avagy talán az Újtestamentummesekönyv — s az ott előfordult gonosz szellemektől megszállottakszintén a spiritizmus „áldozatai” valának?Azt fejtegettem, hogy a nyers, rakoncátlan, tudatlan szegény szelle-mek nem éppen veszélyesek — igaz is; hiszen minőségük felől mi-hamar tisztában van az ember, nyomban felismeri őket és tudja, hogyhányadán van velők.Másként áll azonban a dolog azon alamuszi, képmutató szellemekkelszemben, akik intelligenciájukat sok emberöltőn át egyes-egyedül aravaszságra, alattomosságra és színeskedésre fejlesztették. Kiknekmindennapi kenyerük az álszenteskedés és szemforgatás volt; akik amézes szónak, a finom, csiszolt, behízelgő modornak valóságos mes-

200

terei; akik befurakodnak a gyanútalan, egyeneslelkű emberek szívé-be, hogy fölöttük uralmat gyakorolhassanak. — íme, ez a tévesztőszellemek legveszélyesebb fajtája, a Sátán, akiről Krisztus urunkbeszélt. A hatalmas és jóságos Isten azonban gondoskodott egyolyan parányi kis pontocskáról, amelyre a gonosz szellemek nemis számítanak, de amely bűnös célzataikat elárulja, leleplezi. Íme,elárulom e titkos pontot. A gőg az. Minthogy az effajta szellemeklényege a gőg és ennek mindennemű fattyúhajtásai, u.m. a dölyfösfelfuvalkodottság, túlemelkedettség, ellenvetést nem tűrő önhittség,minden korláton túláradó féktelen harag és türelmetlenség: nyombankiesik szerepéből az olyan szellem, aki az önmérsékletet sohasemgyakorolja, mihelyt valaki a lényegét képező ezen alkotóelemekvalamelyikét is megérinti. Az ilyen gőgös szellem nyomban kiesikmagára vállalt mesterséges, egész lényének ellentmondó, természet-ellenes szerepéből, s villámgyorsasággal jutnak benne érvényre éspattannak ki belőle azok a lelki tulajdonok, amelyek lényével össze-forrtak, vele eggyé váltak, és amelyek elhatalmasodván felette, se-hogy sem bír tőlük megszabadulni. Egyszóval, a benne élő természe-tes gonosz indulatok lerántják róla a mesterségesen és lazán rájaborított álcázó fátyolt, mely alól aztán kibúvik — a lóláb. Nincs az aszínész, aki ezt a gyors átváltozást képes lenne oly hűen visszaadni,mint amilyen ilyenkor a médium hangján, arckifejezésén és magatar-tásában lejátszódik. Midőn például a körvezető valami gyenge ké-telyt merészel kifejezésre juttatni, vagy pláne a szellem állításátmegcáfolni. — A médiumnak szelídséget és alázatosságot kifejezőlehajtott feje egy ütemre dacosan felemelkedik, előbb még imárakulcsolt kezei ökölbe szorulnak, nyájas, mosolygó arcvonásai gyű-löletre, haragra torzulnak el, s a kenetteljes, szelíd hang rikácsoló,dörgő, orkánszerű üvöltéssé változik át. De a kör vezetői nem hagy-ják sokáig toporzékolni az ilyen dühösködő szellemet — mihama-rább eltávolítják a médiumtól, mert ártalmára lehetne testi épségé-nek. Gondos vezetőink nem is minden médiumhoz bocsátanak ilyenszellemet — mert csak Alajos és Lipót médium zömök izomzata ésacélos idegzetű testalkotása volt képes ellenállani hasonló erőszakosindulatok tombolásának. Az extatikus állapot után azonban még ők isjó ideig érezték e rohamnak utóhatását, míg néhány demagnetizálóvonás helyre nem állította az egyensúlyt, amelyet a sűrű elektrikus

201

fluidumok megzavartak. Szolgáljon ez tanulságul mindenkinek, akivalaha hasonló jelenetnek szem- és fültanúja volt.Erre a parányi pontocskára figyelmeztetem körvezető testvéreimet —minket sohasem hagyott az cserben, midőn egy báránybőrbe bujtfarkas leleplezésének szüksége merült fel: — elég hozzá egy parázsfeleselés.

Tévesztő szellemek.A 70-es években körünk médiumai révén gyakran nyilatkoztak amo-lyan alamuszi, báránybőrbe bujt tévesztő szellemek — jobbanmondva — nyilatkozniok kellett, vezetőink céltudatos akaratából.Mert — amint azt már más helyen nyomatékosan hangoztattam ésmost sem bírom eléggé megszívlelésre ajánlani — tiszta etikai ala-pon szervezett és törvényesen működő körben első, elengedhetlenfeltétel az, hogy tiszta, előhaladt szellemvezérlet őrködjék fölötte.Amely a kört vezesse, oktassa, a szellemerkölcsi haladás útján előbb-re vigye, hogy az önnemesítés munkája mellett, a szolidaritás öröktörvényének megfelelően, kifelé ható munkája által egyben ember-társaira is hathasson. S ezeket a fokozatos fejlődés létráján magávalragadva, részletmunkája beilleszthető legyen abba a közös nagy ke-retbe, amely arra van hivatva, hogy a jelenkor ellenállhatatlan szel-lemi mozgalmában Isten bölcs céljait szolgálja. Az olyan körben,mint amilyen — hála legyen érte a jó Atya végtelen kegyességének— a mi egyleti körünk, amely, ha nem is éppen megszerzett érdeme-inél, de tiszta, jó szándékainál fogva és a törvény iránti tiszteletébőleredő engedelmesség révén igyekezett magát e vezetésre némilegérdemessé tenni: — csak az a szellem jelenhet meg és nyilatkozhatika kör médiumai révén, akit a vezérlet jónak lát oda engedni. S akicsak addig veheti igénybe a médium szervezetét, ameddig ideje előremeg van szabva; tovább még csak egy másodpercnyivel sem. Mert atörvény magában foglalja a legszigorúbb rend betartását is. Hiszenígy van az a földi gyermekiskolákban is; csak az a gyermek szólalmeg, akit a tanító felhív, nem pedig akinek kedve szottyan a szólásra.Ez a szabály érvényes az oktató szellemekre nézve is, akiket a vezér-let kirendel előadásra egy általuk megállapított témáról. A sokféleárnyalatú alantas szellemeket, akik nem éppen rosszakaratúak, pl. atudatlanokat, szenvedőket, bánatosokat stb. természetesen felsőbbekjóváhagyása, vagy direkt meghagyása folytán védőszellemeik hozzák

202

oda. Az ellenszegülő, engedetlen, a törvényt el nem ismerő,roszszándékú szellemek pedig időnkint erőszakkal vitetnek, cipeltet-nek a körbe és kapcsoltatnak a médiumhoz. Az alamuszi, álszentes-kedő, vagy az emberek tévesztésére törekvő báránybőrbe bujt szel-lemek pedig egészen magukra, s rosszindulatuk ösztönzésére hagyat-nak. Ezek ugyanis folyton a spiritista körök körül lebzselnek, derendszerint zárt ajtókra találnak és csak akkor, amidőn a kör vezetőiindokoltnak látják, hogy megismertetésük által okulást nyújtsanak akör tagjainak — nyitnak szándékosan egy kis rést számukra, annyivilágosságot bocsátván szemükre, amennyi éppen megkívántatik amédiummal való kapcsolódásra. Ilyenkor aztán kapva kapnak azalkalmon, de vak elfogultságukban nem látván meg a számukra ki-vetett hálót, saját ravaszságuk diadalmas eredményének tekintik azt,ami tulajdonképpen rájuk nézve szolgált kelepcéül. Egyletünk látó-médiumai igen érdekesen és egybevágóan rajzolták le e fekete sereg-nek gabalyodását, sürgés-forgását, erőszakos tolakodását, midőnmindegyik a maga számára akarja lefoglalni a médiumot. Nem lévénköztük semmi rend, egyetértés, engedelmesség és autoritás, mind-egyik a másik rovására igyekszik felülkerekedni, érvényesülni.Krisztus urunk szerint a Sátán birodalmában nincs békesség, csakbomlás és meghasonlás.

Hogy a szellemek eme legveszedelmesebb fajtájának ismer –tető jeleit alaposan megismerjük, vezetőink a 70-es években, midőnmég a szellemtan terén jóformán csak kezdő elemi tanulók voltunk, aszemléltető tanmódszert választották, mint amely hatásában feletteáll minden más elméleti magyarázó módszernek. E célból gyakranelőkészítették útjukat a hozzánk való férkőzhetésre. Most már nincstöbbé szükségünk reájuk, mert tollazatukról, valamint hangjukrólnyomban felismerjük e madarak fajtáját. De ha mégis, bár ritkán,hozzánk bocsátják őket vezetőink, azt csak vagy abból a célból te-szik, hogy az utóbb hozzánk csatlakozott körtagok is megismerjékőket, vagy hogy az Atya házától oly messzire eltévedt eme szegénygyermekeket visszatérésre ösztökéljék. Megmutatva nekikmegingathatlan hitünket, és Istennek fölöttünk őrködő oltalmát éshatalmát, amelyet semminemű furfang, álcázás és raffinéria semképes sarkából kiforgatni. — Kárba vész tehát minden eziránybankifejtett igyekezetük és makacs erőlködésük. De e szegény testvérekszívóssága és megátalkodottsága nem adja fel egykönnyen a játsz-

203

mát. — Új meg új taktikát és módot eszelnek ki, hogy hálójukbakerítsenek bennünket, mígnem Isten véghetetlen szeretetének és kö-nyörületességének kegysugara meg nem világítja eltompult és el-sötétedett szellemüket, s ez a sugár képessé nem teszi őket arra, hogyegy pillantást vethessenek lelkükbe, és felismerve eddigi tévelygésü-ket, lassan-lassan, lépésről-lépésre rátérhessenek a visszafelé vezetőútra. Semmiféle példa, tapasztalat vagy oktatás sem képesíti őketarra, hogy önerejükből emelkedhessenek ki abból a mély süllyedés-ből, amelybe megátalkodottságukból jutottak; — ebből egyes egye-dül Isten kegyelme válthatja meg, s váltja is meg őket, mert örökkárhozat nincs; de a felfoghatatlan nagy szeretet Istenének országá-ban nem is létezhetik.

Közlök alább egy idevágó és még nyilvánosságra nem hozottesetet az 1873. vagy 74. évből, amelynek során egy álszenteskedő,mély alázatosságot színlelő, de alapjában gőgös, felfortyanó szellemjelentkezett, aki nyomban kiesett magára vállalt szerepéből, mihelyta gőg — ez a kis titkos jelző ponti — megérintetett és önmaga rán-totta le magáról a leplet, amely eltakarta tulajdonképpeni egyénisé-gét.

Egyletünk egyik ülésében, Alajos extatikus médium révén,jelentkezett egy szellem, aki mellére horgasztott fővel, kulcsolt ke-zekkel és lágy, kenetes hangon mint Jézus hívséges felkentje, s ked-ves apostola mutatkozott be. Minthogy ez a modor teljesen elütöttazon modortól, melyet egyletünk vezetőinél tapasztaltunk — kiknekegyenes, szerény, mindazonáltal méltóságteljes magatartása minde-nikünkben tiszteletet és bizalmat keltett, s akik önmagukat sohasemtolták előtérbe — Prochaszka Antal, meg jó magam is, eleve némiidegenkedéssel fogadtuk a szellemet. De csakhamar megnyugodtunk.Előadása ugyanis minden tekintetben korrektnek, kifogástalannaktűnt fel, szigorú logikai érvelés és következtetés volt benne, megfele-lően annak a tiszta krisztusi szellemnek, amely vezetőink mindentanítását áthatotta. De nini, az előadás tenorja hirtelen átcsapott akrisztusi tan fényes magaslatáról a merev emberi dogmák sivár tala-jára: a legmerészebb szofizmák csak úgy kergetőztek ajkain, kicsa-varták Krisztus urunk imént tisztán hangoztatott tantételeinek értel-mét, a kicsinyes, üres formaságok Prokrustes ágyába kényszerítveazokat — t. i. hol hozzáadott, hol meg elvett belőlük valamit. Mind-ketten azonnal felismertük e szegény szellem fokozatát és célzatát.

204

Csodálatos, hogy a kör többi tagjai nem ismerték fel e szellemben adémont, sőt Sch. Ferenc nevű testvér örömtől ragyogó szemmelcsüggött a médium ajkán. Pedig bölcs vezetőink kezdettől fogvaarra oktattak, hogy Krisztus urunk igéit soha el ne fogadjukvalamely szellem értelmezése szerint, hanem ellenkezőleg: Krisz-tus urunk evangéliuma szolgáljon próbakőül a szellem fokozatánakés tisztaságának megállapítására, ez lévén az a választóvíz, mely azigazság színaranyát különválasztja a csillámló, értéktelen aranyfüst-től, a hazugságtól. A szellem végre áldást osztva távozott, mire amédium fölébredt.

Alighogy szokásos hálaadó záróimánk elhangzott, Sch. Fe-renc testvérünk lelkes szavakban adott kifejezést annak az el-ragadtatásnak, amelyet a „magas” szellem keltett benne, amire énmeg Antal hangos nevetésre fakadtunk, és te felültél ennek a démon-nak, ennek a megtestesült Mefisztónak?” — kérdé Antal. Sch. felhá-borodva kelt ki, védelmébe vévén a szellem tisztaságát és beszédé-nek magasztos színvonalát. Erre aztán felejthetetlen jelenet játszódottle előttünk, amely még most is mintha előttem állana. Alajos médiumugyanis 5—6 lépésnyiről nyílsebességgel libbentetett, jobban mond-va röpíttetett a médiumi székbe, s mintha a jámbor, alázatos arcú,lehorgasztott fejű alakot kicserélték volna, hirtelen talpraugrott, s egyhátravetett fejű, elkékült, a felismerhetetlenségig eltorzult, bosszútlihegő szörnyeteg állott előttünk. Aki az imént még összekulcsoltkezeit ökölbe szorítva, s vékony lágy hangját mély dörgésre változ-tatva, így kiáltott: „Neked van igazad, szent rendünk hűséges fia, —ne hagyd magad megingatni e két nyomorult eretnektől, te légy meg-áldva, őket pedig sújtom egyházunk át...”, e helyen a szót kettévág-ták ajkain, s az intéző szellemek elvonták őt a médiumtól, aki errefelébredt. Sch. Ferenc elképedve, szégyenkezve csóválta fejét,mondván: „No, ennek a szellemnek ugyan csúfosan felültem; pedigtűzbe tettem volna a kezemet tisztaságáért.” Midőn aztán az inkrimi-nált mondatokra ráutaltunk, elcsodálkozott. hogy hogyan nem ismer-te fel bennük a tévesztő hazugságot, s őszintén bevallotta, hogy ezenönleleplezés nélkül senki sem bírta volna őt csalódásából kiábrándí-tani. De az eredmény csak a mi vezetőink érdeme, akik kezdettőlfogva biztosítottak bennünket, hogy tévesztő szellemnek nincs meg-engedve leleplezetlenül távozni tőlünk, s ha csak egy is akadna kö-

205

zöttünk, aki nem ismerné fel, arra fog kényszeríttetni, hogy önmagaálcázza le magát.

Ebből látható, miért hangoztattam és ismételtem én nyoma-tékosan, hogy minden kör első sorban tiszta, megbízható vezetőketkérjen jó Atyánk kegyelméből, minthogy a jó vezetés körül forogminden spiritista kör hathatós, üdvös ténykedése, — míg biztos veze-tés híján csupán zavar, bomlás és veszedelem fenyeget. De hogy eztmegnyerjék, és ha megnyerték, meg is tarthassák, szükséges, hogytiszta lélekkel, engedelmességgel és odaadással érdemessé is tegyékmagukat Istennek erre a kegyelmére.

Ahogy a gőgös szellem felháborodik, és leveti az alázatosságálarcát abban a pillanatban, midőn valaki lényegében rejlő sebét, agőgöt megérinti: a tisztult, valójában alázatos szellemből éppen el-lenkezőleg semmiféle ingerlés sem képes gőgös kifakadásokat kivál-tani. És miért nem? Mivel ez a gőgöt már gyökerestől kiirtottabensejéből. A szellem periszpritjében ugyanis minden tulajdonság, jóés rossz egyaránt, meghatározott színárnyalatban találja lenyomatát;már pedig a spektrum bevilágít és nyilvánvalóvá teszi a színeket, deoly színt, mely nincs meg a tárgyban, nem képes elővarázsolni.7*)

Megkísérlem ezt illusztrálni. Hogyha például én a gyűlölet,irigység, kapzsiság stb. durva hibáitól már teljesen megtisztultam, sazokat gyökeresen kiirtottam magamból, ez esetben a pokol vala-mennyi lakóinak sincs fölöttem hatalma, hogy e bűnök egyikére reátudjon terelni. De meg sem kísérli, mert nem talál bennem a magáé-hoz hasonló színt. A hasonlók vonzásának törvénye az egész min-denségben érvényesül. Ellenben, minthogy például a testvéreim hibáielleni szigor, az elnézés hiánya, úgyszintén bármi igazságtalanság,avagy annak képzelt jelenség láttára való felháborodási hajlamomellen még nem bírtam teljes eredménnyel megküzdeni, s még folytonkell harcolnom ellene, azaz még megvan bennem: az ellentétes szel-lem ezt a színárnyalatot nyomban észreveszi, a köztünk levő hason-lóságnál fogva oda vonzatik, s nosza, ott is terem és megkezdi áldat-lan, bontó munkáját... E legutóbbi esetben nehezebb a helyzetem,

7 *) L. Leadbater „Man visible and invisible" híres munkáját; Charpentier ésBlondelot kutatásait, úgyszintén ,,É.V.” V. évfolyamának julius hó 1.-én meg jelentszámában Rosalie szellemnyilatkozatát Adelma írómédium útján.

206

mert amikor észreveszem a leselkedő ellenség merényletét, rendesenmár áldozatául is estem, azaz elbuktam és csupán a szégyen és amegbánás sújtó érzete maradt vissza lelkemben. A szeretetlen ítélke-zés esetében azonban még meg van adva a meggondolásra való idő;— félbeszakíthatom, visszaszívhatom, sőt paralizálhatom is szigorúítéletemet azáltal, hogy ennek ellenében feltárom és elismerem test-véremnek sok-sok erényét, sőt olyan tulajdonait is, amelyeknek elkell ismernem, hogy magam híjával vagyok. Sajnos, a szigor, azelitélés oly általános hibánk, amelyben kisebb-nagyobb mérvbenmindnyájan kivétel nélkül leledzünk, és minden önnemesítési igye-kezetünk dacára is lépten nyomon beleesünk. Pedig mily könnyűlenne ezt a nagy hibánkat, mondhatni nagy vétkünket kikerülnünk,hogyha Kempis Tamás oktatását tartanok szemünk előtt: „Hogyhaelégedetlen vagy felebarátod magaviseletével, mert nem olyannaktalálod, mint amilyennek szeretnéd, hogy legyen, gondold meg, hogyhányszor vagy elégedetlen önmagaddal, mert magadat sem találodolyannak, mint amilyen lenni szeretnél.” Hogyha a „Krisztus követé-se” írója ennél az egy bölcs mondásnál egyebet sem írt volna, azttartom, hogy ez magában érdemessé tette volna könyvét arra, hogyminden élő európai nyelven számtalan kiadást érjen meg, mint ahogyez tényleg meg is történt, s milliónyi hívőt buzdít és emel föl.

E kis tanulságos, s mindegyikünknek megszívlelésre méltókitérés után visszatérek a kiinduló ponthoz, hogy tudniillik a tisztult,valóban alázatos szellemek próbaköve az ő semminemű ingerlés általmeg nem rendíthető nyugalma, türelmessége, szóval alázatossága —a fent említett okoknál fogva. A tiszta szellem ugyanis nem veszizokon szavainak kritikáját, sőt örömmel tölti el, ha látja, hogy miemberek nem fogadunk el vakon minden szellemközleményt. Éppenazért nem is szisszen fel, s nem jön ki sodrából, ha valaki nyilatkoza-tának helyességét vitatja, sőt még akkor sem, hogyha esetleg félreis-mervén őt, gyanúperrel él vele szemben, tévesztő kísértőt vél látnibenne, sőt ebbeli gyanúját még szemére is veti. Verhetetlen türelem-mel és nyájassággal igyekszik ilyenkor meggyőzni gyanakodó test-vérét, sőt meg is dicséri, hogy istenadta elméjét nem hagyja parlagonheverni, hanem az ész logikájával kíván belehatolni az igazság kipu-hatolásának munkájába, figyelmeztetvén, hogy ne is fogadjunk elsemmi olyat a szellemektől, ami Krisztus Urunk tanításával, etikájá-val és az ész logikájával ellenkezik. Nincs az a szent hivatásától átha-

207

tott, lelkiismeretes tanító, aki valamelyik koraérett vagy kotnyelestanítványával szemben elnézőbben, türelmesebben viselkednék. Mi-dőn vezetőink működésünk kezdetén megtanítottak minket a bárány-bőrbe bujt alantas szellemek leleplezésére, magam is egy párszoralaptalanul gyanúsítottam egy-egy szellemet, de mihamar kénytelenvoltam szégyenkezve beismerni tévedésemet a szellem mérhetetlentürelmének, nyájasságának és szeretetteljes modorának hatása alatt.

A türelem provokálásának netovábbját tapasztaltuk egy al-kalommal a helybeli evangélikus gimnázium egyik tanára révén. Ezmegcsontosodott, vaskalapos, szőrszálhasogató racionalista volt, akia szellemes tudóst adva, valóságos vitatkozásba bocsátkozott egyiktiszta szellemmel, kétségbe vonva Isten igazságosságát és atyai sze-retetét, és a szellem világos szavaira folyton replikázott. Mindnyájanmintha tűkön ültünk volna, csupán agg kora iránti respektusból hall-gattunk és fojtottuk vissza méltatlankodásunkat. Hiába volt a szel-lemnek világos, bölcs fejtegetése, az öreg tanár annál élesebben törtki, minél meggyőzőbben érvelt a szellem az ő tarthatatlan szofizmáiellen. Végre elbúcsúzott az áldott jó szellem anélkül, hogy még csakgyenge feddés is elhangzott volna ajkáról. Nyomban utána megjelentegy bár előhaladott, jóakaratú oktató szellem, akiben azonban mégmegvolt a harc kemény szava. Ez aztán kellő értékére szállította le aszegény öregúr lelki nívóját, szeme elé állítva lényének legapróbbelemeit is, úgy, hogy lehetetlen volt a rajzban önmagára nem ismer-nie. Kellő világításba helyezte arroganciáját, túlemelkedő merészsé-gét egy előhaladott, tág látkörű szellemmel szemben, szóval pozdor-jává törte a szegény töpörödött öregembert, aki szemlesütve, reszket-ve hallgatott és összetörve távozott el tőlünk. S tényleg ez a keménylecke nagy hatással volt reá, mert attól a naptól fogva nálánál sze-rényebb, figyelmesebb hallgató nem volt körünkben; meghúzta ma-gát és többé nem bocsátkozott polémiába a vezetőink által kirendeltoktató szellemmel. Íme tehát a türelmesség, elnézés, alázatosság ésszeretet ellenállhatatlan hatása alól még a cinizmus sem képes ki-vonni magát; — fegyvereinek győzhetetlensége előtt végre kapitu-lálni kénytelen.

A báránybőrbe bujt farkasokat minden tévesztő szellemeklegveszedelmesebb fajtájának neveztem azért, mert hamis lobogóalatt vitorláznak, és veszedelmes dugárut akarnak becsempészni,különösen a rosszat nem sejtő spiritista körökbe. Meg azért is, mivel

208

nem anyagilag akarják megkárosítani, hanem a lelküket törekszenekmegmérgezni és áldatlan hatalmuk igája alá hajtani. Azért is veszte-gettem annyi szót felismerésük módozataira, s utaltam az érem másikoldalára, kimutatván, hogy ezek ellenében mik a tiszta, törvényes,megbízható szellemek ismertető jelei. — A durva, súlyos bűnökrecsábító szellemekkel nem akarok foglalkozni, mert ezek nem talál-nak vonzásra a spiritista körökben, hanem a kísértőknek csupán amafajtáival kívánnám t. olvasóimat megismertetni, akik egyletünkben isszerencsét próbáltak, és amint a hozzám érkezett jelentésekből érte-sülök, még manapság is több helyen megkísérlik körülhálóznispiritista testvéreinket. Valamennyi kísértő szellemről szólani úgysem volnék képes — lévén azoknak száma miriád, mint tenger part-ján a föveny. Hiszen minden embert folyton környékez a gondolko-zása, érzelmei, törekvései, szenvedelmei révén hozzá hasonló szel-lemek raja, akik sugalmazásaikkal befolyásolják. Hogyha az embe-rek úgy láthatnák szellemi környezetük sokaságát, ahogy azt a látó-médiumok meg a szomnambulák látják és egybevágóan leírják: el-szörnyülködnének, és megijednének önmaguktól. Azt mondhatni,hogy az atmoszféra szinte telítve van a mindenféle alantas szellemektarka seregeitől, kezdve a sokféle foltos, sötétes árnyalattól egészen akoromfekete, eltorzult, alantas szellemek nyüzsgő rajáig, az embe-rekben rejlő sok-sok árnyalatú hibák, szenvedelmek, bűnök és vétkekfokozataihoz mérten. És mondhatni, alig esik meg gaz, bűnös csele-kedet, gyilkosság, rablás, öngyilkosság stb. a hasonszerű alantasszellemek kísértő befolyásolása nélkül, akik az emberekben dúlórossz hajlamoknál, illetőleg a hasonlók vonzásának törvényénél fog-va hozzájuk vonzatván, követik őket, akik, mivel médiumaik akarat-erejük megfeszítésével nem fejtenek ki szívós ellenállást sugalmazá-saik ellenében, belehajszolják őket a katasztrófába.

E helyen a szellemeknek csupán három kategóriáját fogommegismertetni t. olvasóimmal, akik ugyan mind bevallják az általukkínált portékáikat, a kínálat célját azonban vagy elhallgatják, vagypedig hamis világításban tűntetik fel, olymódon, mintha anyagi ter-mészetük dacára mégis a szellemtan előmozdítását szolgálnák, való-jában pedig az a céljuk, hogy a spiritistákat, illetőleg a spiritizmustkompromittálják, s a világ előtt nevetségessé tegyék. Hiszen vaskos,súlyos bűnre nem is csábíthatják a spiritistákat, mert erre már nemtalálnak nálunk alkalmas talajt. Hanem igenis találnak elég anyagot a

209

kör szétrobbantására vagy médiumaink megbénítására — az emberekgyarlóságában és hibáiban, mint például a hiúságban, a feltűnési ésszereplési vágyban stb. Az effajta szellemek nagyon ravaszok, egészbanda szövetkezik néha: felosztják egymás közt szerepeiket, különfé-le személyek alakjában jelennek meg, túllicitálva egymást ígéretek-ben, de azért mindannyiuk egy gyékényen árul, egymás kezére dol-gozik. Amely körben azonban látómédium működik, aki a cselvetéstlátja és elárulja, ott mihamar lelepleztetnek, s velük együtt a körnekazok a tagjai is, akikben megvannak a tévesztők lényegével meg-egyező vágyak, hajlamok és törekvések — mert hiszen éppen ezek-ben az egyes tagokban titkon táplált vágyak vonzották a hozzájukhasonló szellemeket. E tagok éppen azáltal árulják el magukat, hogyegy ideig kardoskodnak érettük, és pártoljak ama szellemeket - per-sze mivel ezek szívósan kapaszkodnak bele pártolóikba, és küzde-lemre hajszolják őket a saját ügyükért. De mihelyt megérik megisme-résük, a tévesztők elvesztik lábuk alól a talajt, és a törvény szerintkénytelenek megfutamodni, és cserbenhagyni áldatlan munkájukat.Mert mihelyt megszűnt a vonzás, nincs többé létalapjuk. Ha az em-berek tudnák, mily hatalmas fegyverrel rendelkeznek a kísértésekbenrejlő veszedelem elhárítására szabad akaratuk kellő felhasználásábanés érvényesítésében, sok keserűségtől, szenvedéstől és az erkölcsisüllyedéstől is megóvhatnák magukat.

A kisértő szellemek ama három kategóriájából, akik külö-nösen spiritista körökbe szoktak belopózni, elsőkül jellemzem azokata kárörvendőket, akik egy banális, léha felültetéssel is megelégsze-nek, ha ezáltal anyagi károsodást okozhatnak. És hiszékeny áldozata-ik kudarcán kacaghatnak: kincsásásra ösztökélvén az embereket, éspedig nem mindig éppen azokat, akik kapzsiságból meggazdagodásratörekszenek, hanem ama kishitűeket, akik anyagi zavarokkal küzde-nek, vagy a tönk szélén állva, félnek a megszokott kényelemről ésjólétről való lemondás fenyegető kényszerétől. Nem lévén elegendőbizalom bennük Isten iránt, aki kérésüket meghallgatja, és a borúsfelhőket eloszlatja, alig látnak másban menedéket, mint valamelyelásott kincs felfedezésében. A körülöttük lebzselő alantasok azutánmár gyenge hitüknél és bizalmuknál fogva is hatalmat nyervén fölöt-tük, útjukba tolnak egy-egy hasonszerű médiumot, s ennek közvetíté-sével felépítik kísértő tervüket, és belelovalják őket a kincskereséskalandos vállalatába. És habár nem egy ígéret és jóslat kudarcot vall

210

is — még sem foszlik el elfátyolozott szemükről a fátyol, mert lelküktelítve van az anyagi haszon után való vágytól és reménytől, és mivela kísértők legapróbb rendeleteit is skrupulózus pontossággal végre-hajtják, nem képesek kibontakozni e szellemek megtévesztéséből,akiknek kész szolgáivá és engedelmes rabjaivá önként szegődtek. Sne gondolja senki, hogy talán csak a műveletlen, buta emberek sorá-ból kerülnek ki e kincsásás révén meggazdagodni reménykedő em-berek. — Oh nem! Előkelő, intelligens úri emberek is hajszolják eképtelen kalandot, és régi spiritista létükre sincs annyi megismeré-sük, hogy a jóságos Atya ilyen hitvány célból nem mozgósítja az őszellemeit, és hogy kincskereséssel nemcsak a tiszta, hanem még atisztuló stádiumban levő szellem sem foglalkozhat.

Ezekhez némileg hasonlítanak azok a kísértők, akik több-nyire médiumi hajlammal bíró embereket nagyobb, kockázatos ipar-vállalatokra vagy találmányokra ösztönöznek azon a címen, hogy aspiritizmusnak is nagy dicsőségére fog válni, ha kitudódik, hogy anagyszabású és horderejű találmányok a szellemiektől, illetőleg mé-dium révén kerültek napvilágra. E szellemek rendszerint a magukattúlbecsülő, nagyratörő, feltűnésre és szereplésre vágyakozó embere-ket kerítik hálójukba, akik nem elégszenek meg azzal a szerény ke-rettel, amelybe isten bölcsessége és atyai szeretete látta jónak őketbeállítani, hogy földi rendeltetésüket az ő akarata szerint tölthessékbe. Kudarc kudarc után sem józanítja ki őket, hacsak Isten irgalmá-nak és kegyelmének sugara meg nem világítja elfátyolozott, elsötétí-tett szemeiket.

A harmadik kategóriájú kísértő szellemek a legveszedel-mesebbek, mivel törekvésük sem egyesek megkárosítására, semanyagi haszonra nem szorítkozik, hanem céljuk a szellemtannak éskövetőinek blamírozása, futóbolondokká való bélyegzése, vagy az,hogy áldozataikat vallásháborítók színezetében tüntessék fel a világszemében. Nemcsak arra ösztönzik tehát követőiket, hogy tágra nyi-tott ajtók mellett szeánszozzanak, hanem hogy álljanak ki az utcáksarkára, hirdessék ország-világnak a spiritizmus tanát, és rendezze-nek körjáratokat, szóval fektessék a legszélesebb alapra a spiritizmuspropagandáját. Ez a hajsza nálunk nem egyszer indult meg ily szerte-len formában. Eleinte arra sugalmaztak egyes turbulens tagokat,hogy a szeánszokra való bebocsátási engedély megadása ne az elnökkezében összpontosuljon, hanem minden egyes tagnak megadassák a

211

jog, hogy minden bejelentés nélkül hozhasson magával akárhányatrokonai, barátai, ismerősei közül. E radikális fel forgatást célzó tö-rekvést azzal készítették elő, hogy kierőszakolták egy könyv behoza-talát, amelybe minden tag beírhatja „óhajait, s panaszait”.

Ugyancsak tele is írták minden héten e panaszkönyv lapjait,folyton sürgetve óhajukat, s utalva a követelők imponáló nagy szá-mára. S midőn így a talaj preparálva volt, bölcs vezetőink utat enged-tek az aknarakó fekete seregnek, s a médium révén szóhoz juttattákőket. Ezek pedig mint mindig — most is kapva-kaptak a csalétekután, mely azonban most is a torkukra forrott. A megszállott tagokujjongtak — hiszen a szellemek ugyancsak azonosították magukatvelük, sőt még túl is licitálták őket. De örömük nem tartott sokáig. Atévesztők kolomposa után nyomban jelentkezett egyike a vezetőinkáltal kiküldött tanítószellemeknek, aki leleplezte az előtte szóló té-vesztő, alantas szellemet és a legapróbb részletekig helytálló logiká-val mutatta ki kárhozatos céljuk vészes következményeit. Az alanta-sok befolyása alatt levő néhány izgága akkor sem tágított ugyan, deaz általuk félrevezetett tagok beismerték tévedésüket. Én e káoszközepette, a számban túlnyomó higgadt és józan gárdától körülvéverendületlenül állottam, bízva vezetőink bölcsességében és hatalmá-ban. S nem csalódtam. Az a néhány csökönyös, izgága tag kiküsz-öböltetett egyletünkből — nem parancsra, vagy egyenes kiutasításformájában, hanem vezetőink olymódon irányították őket, hogy sér-tődötten elmaradlak tőlünk.Vezetőink félremagyarázhatatlan szózata nem is tévesztette el hatá-sát. Körünknek a sötétbe való ugrásra hajszoló stréberkedő, fa-natizált elemei azóta elnémultak. Vajon mindenkorra e?Csak az Isten látja a szíveket és veséket. S ha esetleg végképp ki nemhaltak volna — mivel a soha meg nem nyugvó ellentét folyton kísért— és ha egyik-másik tagunk fantáziáját talán hasonló kalandos vál-lalkozásra hajszolnák, azt hiszem, ezek után nem meri elárulni keb-lének ezt a titkos vágyát. Hiszen éreznie kell, hogy a mi egyletünk-ben nem talál termékeny talajra, és sorainkban nem számíthat támo-gatásra.

212

A médiumok helyzete a körben.Az eddigiekben kimerítően foglalkoztam a médiumok kiképzésével,azok kötelességeivel és feladataival, hibáik és gyengeségeik leszere-lésének szükségességével és az ezek helyébe szükséges erényekmegszerzésével. Ismertettem az alantas, tévesztő szellemek ismerte-tő-, nemkülönben a tiszta, jóakaratú, előhaladott szellemek megkü-lönböztető jeleit is. Szólottam továbbá a kör vezető szellemei irántifeltétlen bizalom és engedelmesség elengedhetetlenül szükségesvoltáról, mihelyt megbízhatóságuknak félreismerhetetlen, kétségetkizáró bizonyítékát szolgáltatták, minthogy enélkül eredményes,üdvös, haladást célzó munkálkodás nem is képzelhető. Mindezt pél-dákkal és megdönthetetlen tanulságokkal illusztráltam, úgyszinténtényekkel illusztráltam annak az ellenkezőjét is, midőn t. i. egyik-másik követelmény figyelmen kívül hagyása kudarcot vont magaután, elrettentő például elmondván egyik-másik médium bukását,süllyedését, az önzetlenség, alázatosság stb. törvényszabta követel-ményeinek megszegése, megtagadása folytán. De csak most veszemészre, hogy midőn a médiumok sokoldalú, felelősségteljes feladataitalaposan részleteztem, nem szóltam arról, hogy a médiumokat nemcsak nehéz kötelességek terhelik, hanem egyszersmind a törvényadta jogok egész sorozatára is igényt tarthatnak, amelyekre bátrantámaszkodhatnak, s hivatkozhatnak, minthogy az igazságosság nem-csak kötelességet, hanem annak arányában jogot is oszt. És kik azok,akikkel szemben a médiumok utalva vannak jogaikra hivatkozni,akik az ő nehéz kötelességük teljesítése mellett nem respektáljákigazságos mértékben jogaikat? Sajnálattal, szinte szégyenkezve kellbevallanom: — a kör tagjainak egy része… Szinte hihetetlenül hang-zik, de való tény, hogy Antal s utána József médiumtól kezdve egé-szen a mostani időig médiumaink mindegyike egyes tagok részérőlnem csupán kemény s igazságtalan kritikának volt kitéve, hanemnéha formális bojkottot is megkíséreltek a tagok közt ellenük támasz-tani. Isten a megmondhatója, hogy ily módon hány nagyra hívatottmédium kiképzése akasztatott meg, vagy fojtatott el már csirájában.

A médiumok kiválóan szenzitív lények; megérzik az ellen-szenv kiáramlását még akkor is, midőn az ellenszenvet érező embernyájas arckifejezés és szó által igyekszik elpalástolni a bensejébendúló érzelmeket. A médiumot meg nem csalhatja a nyájas arckifeje-zés és az édeskés szó, mert lelkének érzelme nem tévedhet, a leg-

213

gyengébb rezgésre, s kíméletlen, szeretetlen érzületekkel szembenbenne a médiumi képessége szenved. Antal pl. megérezte transzában,hogy a jelenlevők egyik-másikából nyílként lövellnek rája az ellenté-tes áramok. Pedig az illető tagok csak az alantas, diszharmóniát,zavart és bomlást támasztó szellemeknek szolgálnak eszközükül.Nem ellenőrzik önmagukat, és nem szívlelik meg vezetőinknek foly-ton hangoztatott amaz intelmeit, hogy résen legyenek a kísértők el-len, akik kakukk-tojásokat igyekeznek fészkükbe csempészni, dobjákki azokat azonnal, még mielőtt megmelegedhetnének.

Alapjában szánalmas, szinte gyermekes kifakadásokat tá-masztanak sokszor egyik-másik médium ellen — pl. hogy a hangjaéles, a gesztusai nem eléggé graciózusak, s ehhez hasonló kivetnivaló hibákat sorolnak fel, amelyek szerintük okot szolgálhatnak el-lenszenves viselkedésüknek. Egyik-másik meg azzal is gyanúsítjaőket, hogy nem idegen szellem közleményét adják vissza, hanemsaját animájuknak kifolyása mindaz, amit produkálnak. Szerencséree lelki tévelygésben mindig csak egy elenyésző része leledzik a ta-goknak, de ez is elég ahhoz, hogy megakassza a médium fejlődését,és hogy az ezzel járó ellentétes érzelmek kínosan érintsék a médiumfinom szenzitivitását.

Ments Isten, hogy rosszakarattal, szeretetlenséggel vagy ke-ményszívűséggel vádolnám eme tagokat — hanem igenis a meg-gondolatlanság, felületesség vádjától nem menthetem fel őket. Mertnem adnak számot maguknak arról, vajon mi váltja ki belőlük ezellentétes érzelmeket és gondolatokat, s vajon nem lesből, rosszszándékból beléjük vetített, sugalmazott gondolatok és érzelmek-eezek? És ha önvizsgálat után azt találják, hogy igen, akkor jövőbenszorgosabban, éberebben őrizkedjenek a körülöttük leselkedő kísér-tők tőrvetéseitől. Tartsák szem előtt, hogy a médium helyzete expo-náltabb minden más körtagénál, és ne állják útját felelősségteljesfeladata teljesítésének, hogy hivatottból választottá emelkedhessék.Tartsák szem előtt, hogy minden médium — emberi gyengeségei ésgyarlóságai dacára is — Istent és az emberiséget szolgálja legjobbtudása és tehetsége szerint teljes önzetlenséggel és e szolgálatbanfeláldozni kívánja erejét, fáradságát, idejét a szent cél oltárán. Ne be-cézgessék ugyan őket, hogy ezáltal a hiúság, túlemelkedettség kísértőveszélyének ki ne tegyék, de másrészt ne is nyúljanak gyöngédtelen

214

kézzel e különleges szervezetű, szenzitív lényű testvéreinkhez. Merthiszen ők képezik minden kör leltárának legbecsesebb állományát.

Hogyha visszapillantást vetek hosszú spiritista pályámon ezirányban tett tapasztalataimra, nem találok egyetlen olyan médiumrasem — Adelmánkat sem véve ki — aki meg nem érdemlett kritiká-nak, megszólásnak és gyanúsításnak ne lett volna kitéve. Nem a hi-tetlen profán emberek, hanem a hívő spiritisták részéről, úgyannyira,hogy az a meggyőződés érlelődött meg bennem, miszerint e keserű-ség mintegy megpróbáltatásképpen Isten bölcs rendeléséből jár ki amédiumoknak. Igen, megpróbáltatásukra, hogy egyrészt a dicséret, atömjénezés el ne tántorítsa őket a köteles szerénység és alázatosságútjáról, másrészt pedig a támadások, üldözések, méltatlan vádasko-dások és gyanúsítások meg ne ingassák Istenbe vetett hitüket és bi-zalmukat. Megadással, alázattal vegyék fel a keresztet, s vessenekegy pillantást arra az ártatlan vértanúra, akinek keresztje könnyű ésterhe édes vala. Ő azonban azt is mondá: Kell, hogy botrány legyen— de jaj annak, aki a botrányt szítja. Nem kellemes dolog üllőneklenni, de áldatlanabb dolog a pöröly szerepe. Én pedig mint eddig,ezentúl is melléjük fogok állani az érdemtelenül megtámadott médi-umoknak, nem csupán azért, mert ezt parancsolja a felebaráti szere-tet, hanem mert integráns része az annak a feladatomnak, amelyreIsten jóvoltából ideállíttattam.

Jelenleg tudtommal nincs is szükség arra, hogy oltalmambavegyem körünk valamelyik médiumát, de ne is adja Isten, hogy mége helyen töltendő rövid időmben kényszerülve legyek reá.

A médiumok elleni ilyen antagonizmusnak oka, mint márelőbb ráutaltam, az ellentétes, tévesztő szellemek raja, amely- egyle-tünk keletkezése óta a mai napig szakadatlanul körülrajzott minketazzal a szándékkal, hogy rést üssenek, egyenetlenséget szítsanaksorainkban és a „divide et impera” elvénél fogva úrrá válhassanakfölöttünk. E szegény szellemek végtelen szívósságát több példávalillusztrálva kimutattam, hogy leleplezve vagy legyőzetve sem adjákfel a játszmát, hanem határtalan furfanggal és ravaszsággal más,újabb módszert eszelnek ki, amelyek révén céljukhoz vélnek jutni.Aknamunkájuk szüneteléséről tehát tulajdonképpen szó sincsen, mertvagy ténykednek, vagy pedig új terveket koholnak —nyugodniazonban, vagy a megtévesztés szándékától elállni az effajta szelle-mek nem képesek. Hiszen kielégítetlen, nyugalmat nem lelő állapo-

215

tuk részint bűnhődés- számba megy, részint pedig eszközül adatiknékik arra nézve, hogy végre-valahára mégis belássák a törvény elle-ni ellenszegülésük hiábavalóságát, amely megismerés aztán — habárcsak korszakok múlva — észre téríti, megfordulásra, behódolásrakényszeríti őket. Mert Isten törvényét megszegni és ostromolniszabadakaratuknál fogva meg van ugyan engedve nekik, de a törvényacélszilárdságán egy karcolatnyi kárt sem képesek ejteni, annál ke-vésbé képesek azt megingatni. Hanem a törvény érvényesülését kés-leltetni, időlegesen megakasztani, — arra igenis képesek, de csakisakkor, addig és abban a mérvben, amint Isten bölcsessége és célzataiazt megengedik, mert a törvényt ostromló, ellenszegülő szellemek isIsten céljait szolgálják. „Nem hull le fejedről egyetlen hajszál semIsten tudta és akarat i nélkül” — mondta a Megváltó. Ezt tartsukfolyton szemünk előtt: az egyszerű monádtól fel az emberig és aszellemek miriádjai egészen a legragyogóbb messiásokig, — mind,mind az ő szolgálatában állanak, és hol öntudatlanul, hol meg tuda-tosan munkálkodnak az ő határtalan bölcsességű céljain.

Már kiemeltem volt, hogy e megfoghatatlan Bölcsesség ésSzeretet soha egyoldalúkig nem rendelkezik. Hogyha tehát mélyenbukott, eltévelyedett gyermekeinek utat nyit és alkalmat nyújt a pos-ványból való kiemelkedésre, s a világosságra való eljuthatásra, azzalegyütt törvényes úton haladó gyermekeinek is szolgáltatni kívánja akellő eszközöket, hogy gyenge hitüket és hozzá való bizodalmukatszilárdíthassák és gyarapíthassák. A gyenge lény azonban nem értimeg Isten bölcs intézkedéseinek céljait mindaddig, amíg ezeknekhatása ténnyé nem vált. Akkor látja be a már némileg hívő ember,hogy mindaz, ami neki annyi fájdalmat és keserűséget okozott, ésamit önmagára nézve csapásnak tartott, nem csapás, hanem az Atyavégtelen szeretetének megnyilatkozása volt, a haladás lajtorjáján valóelőbbre vitele érdekében, amely kegyelemért hálával tartozik azAtyának. Ilyenkor aztán hálaimát rebeg szívből, lélekből, elragadta-tással dicsőítve az Atya jóságát, aki a reánehezedő bajból oly csodá-san, oly bölcsen, oly szeretetteljesen mentette ki. De amilyen feledé-keny, fogyatékos, különösen pedig gyenge hitű teremtés a földi em-ber, — a megpróbáltatások újabb esetei alkalmával újra meg újragyengének, ingadozónak bizonyul, holott már minden megpróbálta-tás ellen vértezve, s sziklaként megerősödve hitte magát. Ám a határ-talan szeretető Atya, ismerve gyermekeinek gyengeségét, egyszer-

216

smind: végtelen hosszútűrő is velük szemben. Hogy megismertessevelük túlbecsült önismeretük és hitük hiányosságát, újabb megpró-báltatások által kell világot gyújtani bennük. Akkor aztán ismét zú-golódnak sorsuk ellen, amely szerintük elviselhetetlen terhet rakreájuk, sőt túl szigorúnak is találják, pedig nincs oly végzetes sors,amelynek hatalma volna az ember szelleme fölött; szabad ura elhatá-rozásának és ténykedéseinek. Nem is büntetésképpen bocsátja azAtya gyermekeire a megpróbáltatások sokaságát, hanem maga azember zúdítja önmagára azokat, aki nem okul, s nem vonja le kellő-képpen a konzekvenciákat a már fölölte elvonult megpróbáltatások-ból. Sok keserűséget és szenvedést kikerülhetne az ember, hogyhamegismeréssel és annak tudatával küzdene, hogy a földi, élet nemcsupán, a szenvedéseknek, hanem a fölvilágosodásnak, a tisztulás-nak, a haladásnak is iskolája. Haladás az egész mindenségnek jelsza-va és célja, a küzdelem pedig ennek eszköze. Küzdelem nélkül nincshaladás. Hogyha tehát Isten küzdelmet ró az emberekre, amely nehézmunkával és többnyire szenvedéssel jár, nem büntetésül rója azt rá-juk, hanem atyai szeretetéből, mert haladásukat, üdvösségüket óhajt-ja.A törvénynek eme megnyilatkozása, mely bajt, kavarodást és szen-vedést hoz, hogy annál nagyobb bajnak állja útját, oly bajnak tudniil-lik, amely alantas szellemek beavatkozása révén az egylet békésmunkáját és haladását akasztotta volna meg — ahogy föntebb megír-tam — nem különálló, csupán a mi egyletünkben előforduló jelen-ségnek tekinthető, hanem olyan jelenség, aminő akármily más kör-ben szintén előfordult és előfordul mostanság is. A mi körünket csu-pán substrátumul vettem a törvény megnyilatkozásának illusztráció-jául. De nemcsak a spiritista-körök, hanem majdnem minden egyesember, család, sőt nemzet fejlődési folyamatában is érvényesül ez atörvény. Az emberiség kultúrtörténetének minden egyes lapja világo-san demonstrálja a fejlődési törvénynek menetét és érvényesülését.De aligha igazolja egyik nemzet története is oly fényesen, mint ép-pen nemzetünk ezeréves viszontagságos küzdelme, szenvedése, há-nyattatása, amelybe saját hibái és bűnei által sodortatva, majd mind-egyik elért csapás és megaláztatás után letörve, de újra meg újra láb-ra állítva hatványozott erővel került ki küzdelmeiből, szívósabb el-lenállásra képesítve egészen a jelenkorig.

217

Nincs azonban szándékomban ezt tovább fejtegetni, felveszem tehátaz elejtett fonalat ott, ahol azt a tusát vázoltam, melyet médiumaink-nak s első sorban azok legkiválóbbjának: Prochaszka Antalnak kel-lett megvívnia körünknek az alantas, meghasonlást támasztó szelle-mek által befolyásolt tagjaival szemben.

Antal médiumi szenzitivitása.Prochaszka Antal, akit nálamnál senki alaposabban nem ismert, min-den izében a legtökéletesebb mintaképe volt az ideális médiumnak.Szerintem őt legfeljebb elérni, de túlhaladni aligha lesz képes valakiis. Feladatának magasztos hivatása betöltötte egész lényét; nemcsakbeleélte magát, hanem mondhatni: eggyé lett vele, benne mintegyfelolvadt. A vezérlők több éven át képezték ki beszélő médiumitását,amely több fejlődési fázison ment keresztül. Tetőpontját akkor érteel, midőn Máté és Márk evangéliumának magyarázatát közöltékáltala. Erről még bővebben fogok szólni. Most csak jelezni akaromazt a fejlődési stádiumot, amelyben Antal 1875-ben volt. Akkor avezetők csigához hasonlították őt, amely normális állapotában visz-szavonulva, szilárd, magával hurcolt házban tartózkodik, s teljesenközömbös a körülötte lévő dolgok iránt és csak akkor nyújtja ki ta-pogatóját, a legfinomabb idegszálakból alkotott érző csápjait, ha érzi,hogy környezete tiszta és nem fenyegeti sehonnan semmi veszede-lem. Csak ennek megállapítása után néz a lényének megfelelő táp-lálék után. Gyenge, védtelen, békés volta tudatában senki meg táma-dására nem gondolva, csupán önvédelmére szorítkozik, és a legki-sebb neszre visszavonul házába. Találó példa ez Antal akkorimédiumitására; rendes, éber állapotában a küldolgok iránt közömböslévén, akár más emberek, nem bántotta őt senki, ő meg annál kevés-bé bántott mást. Transz-állapotában azonban annyira érzékeny volt,hogy az irigységnek, rosszakaratnak vagy bármilyen más ellentétesgondolatnak vagy érzelemnek legminimálisabb rezgése is fájón ha-tott szellemére, úgy hogy emberi fogalmat meghaladó küzdelmetkellett vívnia, hogy ezeket a tisztátalan áramlatokat legyőzhesse, ésne legyen kényszerülve, csigához hasonlóan, házába, visszavonulni,azaz a transzból felébredni. Antalnak sikerült ugyan győzedelmesenmegvívnia ezt a küzdelmet, de saját bizalmas vallomása szerint leír-hatatlannak mondta helyzetét, midőn itt és ott éreznie kellett a tagoknémelyikéből kiáramló ellentétes rezgéseket, melyek nyílként lövöl-

218

döztek reá. Ez okból, mielőtt még transzba esett volna, kínos volt ahelyzete, előérzetében mindannak, ami reá vár. És nagy félelem kö-zepette jött az ülésekbe és magában kérte az Istent, hogy törvényte-len szellemek el ne foglalják. A jó Isten meg is hallgatta kérését, ésaz 1875 december 30-iki ülésünkön az alábbi rendelet jutott hozzám,amely kiinduló pontul szolgált a további fejleményeknek. Amelyeknemcsak véget vetettek az alantas szellemek által befolyásolt tagja-ink között máris tarthatatlanná vált állapotnak és azzal együtt Antalmédium szenvedéseinek, hanem Antal nagyra hívatott médiumi ké-pességét is közelebb hozták a tökéletesség ama fokához, amely földiéletének sarkpontját képezte, tudniillik a Máté és Márk evangéliu-mok magyarázatának közlésére, amellyel Isten kegyessége a sötétbentévelygő emberiséget megajándékozta.A fent említett, hozzám intézett rendelet ekképp hangzik:„Nyújtsd kezedet és figyelj, mit hozok neked!

Ez az eszköz (Antal) a te kezedbe van letéve; te neked kell akertésznek lenned, akinek meg kell őt védenie a szeretetlenség hidegszelétől, az ellentét perzselő tüzétől és a megtámadtatás fagyától!Halld szavamat:

„E teremtmény az emberek tanítójául adatott, éppen azértóvd őt mindentől, ami adományainak kifejlődésében ártalmára lehet-ne! Szükséges, hogy legalább egyszer, de jobb, ha kétszer hetenkéntcsak a te jelenlétedben, később pedig olyanoknak jelenlétében gya-korolja adományát, akik neked névszerint fognak megneveztetni,őrizd e növényt a világtól elrejtetten, úgy amint a kertész virágházbateszi virágjait. Ne tedd ki őt a világ durva szelének, a rosszindulatfagyának, az értelmetlenség napsütésének, mert ő kiválasztott fajtájúnövény. Jól ápolva pompásan fog virágozni és te gyönyörködni fogsznyitásaiban, kertész munkád gazdag jutalmat hoz.”

„Ez üzenet magasabb helyről jön, én csak közvetítője va-gyok, s ezzel kedves kötelességet teljesítek. Fogadd el hát meg-bízatásomat, s örömed lesz benne.”Vezetőinknek e rendelete, mely Antal médiumi fejlesztését az énkezembe tevén, kötelességemmé tette, hogy Antalt mindentől meg-óvjam, ami adományainak kifejlődésében ártalmára lehetne, amazáldatlan állapotnak mely hónapok óta megzsibbasztotta egyletünkmunkálkodását — úgyszólván egy csapásra véget vetett. Világossá-got derített a helyzetre, s azzal egyszersmind szétoszlatta azt a sűrű

219

ködöt is, mely lidércnyomásként, ólomsúllyal nehezedett tagjainktúlnyomó többségére, első sorban Antal médium lelkére, kedélyéreés — természetesen — énrám is. Megjegyzem, hogy az ellentét eromboló munkája már az 1874. év második felében lábra kapott.Vezetőink említett nyilatkozata pedig 1875. evi január hóban kelt,midőn a szellemtan iskolájának még csak elemi tanulói lévén,valamennyiünk megismerése, hite és vezetőinkhez való bizodalmaszilárdság tekintetében nagyon sok kívánnivalót hagyott hátra. Úgy-annyira, hogy könnyű megérteni, miképp egynémelyikünkben az atöprengés keletkezhetett, vajon vezetőink részéről nem vagyunk-emagunkra hagyatva, és ha nem, miért nem sietnek segítségünkre akárutasítás alakjában, akár pedig tényleges közbelépésük révén? Holottaz ellentétes elemek vérszemet kapva, s nekibátorodva, mindjobbanszorongattak bennünket. Nos hát — íme ennél még több is történt.

Vezetőink bölcsessége és előrelátása ugyanis a kellő pilla-natban nemcsak bevilágította a helyzetet, hanem egyszersmind vilá-got vetett saját bensőnkbe is, megismertetvén velünk hitünk és bizo-dalmunk ingadozó, gyenge voltát; holott mi általában, de különösenén meg Antal nagyon is nagyra voltunk hitünkkel és bizalmunkkal,azt hívén, hogy ezirányban már semmiféle esemény sem képes min-ket megtántorítani. A hatás tehát, melyet vezetőink állásfoglalása azegész szituációra gyakorolt, egyszerűen megdöbbentő volt, mert asűrűn tornyosuló, vészjósló felhők mintegy varázsütésre szétfosz-lottak. És akkor derengett fel lelkünkben az a sejtés, mely rövidesenrá bizonyossággá sűrűsödött, hogy amit mi csapásnak, nehéz meg-próbáltatásnak véltünk, nem volt egyéb, mint a mi javunkat és hala-dásunkat szolgáló eszköz saját gyengeségünknek önmagunk előttiillusztrálására, amit Isten megfoghatatlan szeretetének meghagyásá-ból vezetőink, mint Isten akaratának végrehajtói célzatosan rendeztekel számunkra. Bátorság és tetterős, önbizalom váltotta fel a kishitűcsüggedést, és a bénító lehangoltság helyett lelkesedés töltött el en-gemet és Antalt. Az ellentétes szellemek sugallása és ösztökélésealatt álló kicsiny tábornak lelkét viszont ugyanazon mérvben a gyávarettegés szállotta meg. Ekképpen egymás közt meghasonlottak, éselhalmozva egymást vádakkal, szégyenkezve sompolyogtak el, be-látva, hogy sorainkban többé nincs maradásuk. Egy pár stréberkedőtag, akit már régtől bántott a szereplési viszketegség, egy fejletlen,obskurus médiummal külön kört próbált alakítani, de a médium

220

megbízhatatlannak, a tagok pedig összeférhetetleneknek bizonyul-ván, mihamar széthullott, s szükségképpen szét is kellett hullania azefféle heterogén elemekből összeverődött kompániának. — S ezzeleléretett a lejátszódott nehéz küzdelmekkel s szenvedésekkel telteseményeknek első célja: — a bárányok elkülöníttettek a kosoktól. Anyűg, mely alatt mindnyájan szenvedtünk, — különösen pedig Antalmédium, — eltávolíttatott, a megzavart harmónia helyreállt s azzalkezdetét vehette a háborítatlan üdvös munkálkodás.

Ilyeténképpen tárult lel előttünk Isten jóságának gondviselés-szerű megnyilvánulása, az Iránta való szeretetünk, hálaérzetünk és aHozzá való bizalmunk érzete nagyban fokozódván bennünk. Láttuk,hogy a jó Atya nem szenvedésre kárhoztatja gyermekeit, hanem tisz-tultabbá, jobbá, haladottabbá akarja tenni minden teremtett lényét. Ésakit szolgálatába szegődtet, előbb értékét is kipróbálja, hogy vajoneléggé erős-e azon feladat megoldására, amelyre őt elhívta, és amely-re az magát hivatottnak véli. Mert épp ebben rejlik az ő gyermekeierejének és akaratának próbaköve.

Ámde ha arról beszélünk, hogy Isten megpróbálja gyerme-két, vajon képes-e egy bizonyos feladat megoldására, amelyre ő el-hívta, — ezt ne úgy értelmezzük, mintha erről Isten csak a próbarévén tudna, vagy akarna megbizonyosodni; hiszen Isten gyermekeitteremtetésük óta ismeri, és csak olyat hív szolgálatába, akinek ráter-mettségét már eleve látja, akinek lényében tehát már eleve megvan-nak a feladata megoldásához szükséges feltételek és tulajdonok u. m.a hit, bizalom, szeretet, engedelmesség, erős akarat stb. Igen, e felté-telek mind benne rejlenek, de azoknak fejlesztése, hatványozásaés mozgásba hozatala, Isten szolgálatában kellő mérvben valóérvényesítése az egyén szabad akaratán áll; Isten pedig a szabadakaratot, gyermekeinek adott eme kegyes adományát annyira respek-tálja, hogy azt nem korlátozza, sem kényszer alá nem hajtja, hanemcsak vezeti, irányítja. Isten ismeri gyermekeit, ám ezek nem isme-rik önmagukat. Éppen azért Isten oly helyzetet teremt számukra,amely felderíti a homályt, amelyet az önszeretetté vált szeretet buká-sának következményeként önmaguk körül szőttek, behálózva önis-meretüket s öntúlbecsülésre ragadva őket.

Ezt a tanulságot többé-kevésbé mindannyian felismertük, deegyikünk sem oly mérvben, mint Antal testvérünk, aki az ön-megismerésben, az önmagán való munkálkodásra irányuló igyeke-

221

zetben és akaraterő kifejtésében előttünk járt valamennyiünknek. Ésha a körünkben lejátszódott megpróbáltatások valamennyiünk okulá-sára, illetőleg haladására küldettek is, mindazonáltal mégis Antalmédiumitásának a lehető legtökéletesebb fokra való fejlesztése voltaz a tengely, amely körül e megpróbáltatások célja forgott. Minden-féle jelek, víziók és sugallások révén élesztették fel lappangó emlé-kezetét testet öltésekor elvállalt fogadalmára nézve, bátorsággal,lelkesedéssel, erővel és kitartással töltve el egész valóját.

Vezetőink nem csupán az előzőleg közölt, s hozzám intézettrendeletben, hanem más alkalmakkal is ráutaltak Antal médiu-milásának korszakalkotó horderejére, amelynek termékeiből az em-beriség még a jövő századon át is táplálkozni fog. Isten ismerte Antalegész valóját és rátermettségét erre a fontos, messzire kiható misszió-ra. És amilyen tetterős és erős akaratú szellem lakozott Antalban,nem is késett egy percig sem, hanem serényen, buzgón és körültekin-tően látott hozzá önnemesítése munkájához, csodával határos energi-ával és eredménnyel, szemünk láttára emelkedvén fel nap-nap utánvalamennyiünk feje fölé, akkortájt majdnem elérhetetlennek látszómagasságba. Erre azonban nem vitte őt semmiféle kényszer vagymegszorítás, hanem egyes-egyedül szabad akaratából folyó elhatáro-zása, mert, mint már mondottam, a jóságos Atya nem akarja megrö-vidíteni gyermekének érdemét és szerzeményét, hanem azt akarja,hogy ujjongva élvezze ennek gyümölcseit és örökké elidegeníthetet-len birtokába vegye azt, amitől őt semminemű hatalom meg nemfoszthatja.

Ezek után talán felesleges is kiemelnem, hogy a hozzám in-tézett rendeletben foglalt ama megszorítás, hogy t. i. Antal hetenkintegyszer, esetleg kétszer csak az én jelenlétemben gyakorolja adomá-nyát, mihamar hatályon kívül helyeztetett. Ez az óvintézkedés veze-tőink bölcsessége és előrelátása folytán csak arra szolgált, hogy azalantas elemeket, t. i. a szellemeket éppúgy, mint ezek eszközeit,elrettentsék és körünkből kiröpítsék. Másrészt pedig, hogymindannyiunknak, különösen pedig Antalnak bebizonyítsák sohameg nem szűnő, s felettünk való őrködésüket és segedelmüket. Éshogy az irántuk tanúsított bizalmatlanságunkból okulva, ismerjük felgyenge hitünket és bizodalmunkat Istenben, de viszont ennek meg-szerzése, illetőleg megszilárdítása legyen mindenekfölött való szor-gos feladatunk. Minthogy pedig ez a cél már eléretett, vezetőink egy

222

lépéssel tovább mentek Antal médiumitásának kiépítésében, mintegybetetőzvén azt.

A közleményeknek vezetőink részéről való átadása, annak amédium részéről való átvétele és asszimilálása, szavakba való átön-tése, illetőleg reprodukciója, ugyanaszerint a mód szerint jött létre,amint azt vezetőink a csiga példájában igyekeztek előttünk emberifelfogásunkhoz idomítva érthetővé tenni. De — hogy úgy mondjam— a médiumitás technikai megnyilvánulását azzal toldották meg,hogy a médiumra egy fluidikus ballont borítottak, amelyet Franciskalátómédium — aki, míg a szemevilága megvolt, ilyen ballont sohanem láthatott — úgy írt le, mint nagy üvegharangot, amilyet a cuk-rászdákban és csemegeüzletekben a süteményekre, csemegékre szok-tak borítani. E fluidikus ballon célját úgy magyarázták a szellemek,hogy ez biztosítéka annak, hogy illetéktelen szellemek a médiumhozne férjenek, mert három lépésnyiről nagy erővel ellöketik onnanminden olyan lény, akinek e ballon nyitjának a kulcsa nem adatikkezébe. Ez az apparátus tehát nem csupán minden zavarástól óvtameg a médiumot, hanem egyúttal biztosítékul szolgált a közlemé-nyek hamisítatlan tisztaságáért is. Ez volt az első körülbástyázás An-tal médiumitásának fejlesztése körül, mellyel az általa majdan vetí-tendő Máté és Márk evangéliumok magyarázatának színarany tiszta-ságát, menten mindennemű ellentétes befolyástól, biztosítani akarták.

Antal önvizsgálati iskolája.Amit vezetőink Prochaszka Antal médiumitásának kiépítésébeneleddig végeztek, mindazt csupán médiumi gépezetének tökéletesíté-se céljából, s azért eszközölték, hogy eszméiket, akaratukat simán,minden zavarástól menten juttathassák általa kifejezésre. Egy átlagosmédium kifejlesztése ezzel már be is lett volna fejezve, Antal azon-ban nem tartozott az átlagos médiumok közé, hanem vezetőink nyi-latkozatai szerint különleges, nagyra hivatott közegül szemeltetett kiarra nézve, hogy magas szellemek médiumául szolgáljon. E folyamatlebonyolítására a mechanizmus tökéletes szerkezete magában vévemég nem elégséges, hanem ahhoz a médium erkölcsi tisztultságánakhatározott fokozata is feltétlenül szükséges. S miután Antal a Máté ésMárk evangéliumai magyarázatának közvetítőjéül lőn kiszemelve,Péter apostol pedig kijelentette, azaz felderítette, hogy a Márk nevealatt megjelent evangéliumnak ő, Péter a tulajdonképpeni szerzője,

223

amennyiben Márk közvetlen kapcsolódás révén neki csupán médiu-ma volt — szükségképpen kellett, hogy Péter apostol most is közvet-len kapcsolódás révén adja le médiuma útján evangéliumának ma-gyarázatát.Gyakran feltűnvén nekünk, hogy egyik-másik fogyatékosabb etikaialappal bíró médium révén is kaptunk állítólag magas forrásból eredőés e forrásnak meg is felelő közleményeket, azzal a kérdéssel fordul-tunk vezetőinkhez, vajon lehetséges-e, hogy magas szellemek ilyenfokozatú médiumok által is képesek legyenek nyilatkozni? Kérdé-sünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy fogyatékos etikai érzésűmédium révén igenis leadhatja tiszta, sőt magas szellem is közlemé-nyét, ez esetben azonban nem közvetlen kapcsolódással, hanem másszellemek közvetítése révén, és pedig úgy, hogy a médium és a nyi-latkozni akaró magas szellem közt fennálló fokozatbeli különbséghezmérten, több vagy kevesebb szellem úgyszólván kézről-kézre egy-másnak adja át a magas szellem közleményét. Csakhogy az ilyentöbb retortán átszűrődött közlemény nem jut teljesen hű kifejezésreaz utolsó állomáson. Ezt akarták vezetőink mindenképpen kikerülniaz Antal révén leadni tervezett nagyhorderejű közleményekben sezért nem elégedtek meg csupán Antal médiumi mechanizmusánakkiépítésével, hanem azonfelül Antal szellem-erkölcsi egyéniségét isigyekeztek az emberileg elérhető legmagasabb nívóra emelni. Arra anívóra t. i., amely a kapcsolódó szellem és a médium közt fennállókülönbözetet a lehető legkisebb fokra szállítja le, olyanra tehát,amely a fluidáris törvények szerint már a közvetlen kapcsolódáslétesülését is megengedte.Prochaszka Antal még az 1870. évben első médiumi kísérletezésealkalmával azt hangoztatta, hogy: „A javulás és önnemesedés lanka-datlan gyakorlatában akarom bebizonyítani, hogy Isten nagy ke-gyelmére érdemes vagyok.” Ebbeli fogadalmát csakugyan oly hívenváltotta be, hogy 6—7 évvel később mindannyiunkat messze túlszár-nyalt. Mindazonáltal ez még mindig nem ütötte meg azt az erkölcsimértéket, amelyet magas vezetőink az Antal egyéniségében rejlőkvalifikációnál fogva elérhetőnek tudtak, hogy tudniillik a reábízan-dó nagy munkát sikeresen elvégezhesse. E célhoz csak egyetlen útvezet: a lehető legalaposabb önismeret, amelynek minden haladástmeg kell előznie, mert önismeret nélkül nincs haladás az egyénrenézve.

224

Ahhoz, hogy az ember önmagát megismerhesse, szükséges,hogy belső értékét tárgyilagosan kifürkéssze, fölötte elmélyedjék, ésamit lelke mélyéből napvilágra hoz, azon részrehajlatlan, hogy nemondjam kíméletlen tárgyilagossággal törvényt üljön, és fölötte szi-gorúan ítélkezzék. Antalban meglévén az erre irányuló tiszta szándékés határozott akarat, vezetőink annak végrehajtásához hozzá is járul-tak segedelmükkel. Felírattak vele huszonhét kérdést, azzal az utasí-tással, hogy esténként buzgó ima elvégzése után magába szállva.vizsgálja meg bensejét, s elővéve sorban minden egyes kérdést, adjameg azokra a feleletet. Antal ugyanis annyira szenzitív médium volt,hogy majdnem minden szép és jó eszmét vagy elhatározást vezetőikezdeményeztek nála. Antal nagy lelkesedéssel fogadta a vezetőkintézkedését; minden egyes kérdésnél visszagondolt a napnak e kér-déssel összefüggő mozzanataira, és kellő mérlegelés után a kérdésmegfelelő rovatába beleírta a kalkulust: 1., 2., 3. számú — jó, elég-séges, nem elégséges osztályozással. Antal tudvalevőleg nemcsaktransz-beszélő, hanem mechanikus írómédium is volt; ez utóbbimédiumitása oly tökéletes volt, akárcsak a legtökéletesebb írógép —a szellemek ugyanis mintegy lekopogtatták rajta akaratukat, még amédium akaratával ellenkező kérdésekben is. Így tehát naponta meg-esett vele, hogy Antal valamely kérdést mérlegelve, rossz osztályo-zást volt beírandó magának, s íme kezét jó osztályozásra kényszeri-tették. Máskor viszont ennek az ellenkezője történt, amidőn tudniillikAntal jó osztályzatot vélt kiérdemeltnek és rosszat írattak általa.Megjegyzendő, hogy az önmunkálkodásban Antal már annyira vitte,hogy majd mindegyik kérdésre jó, vagy elégséges osztályozást nyert,csupán felebarátainak megítélése vagy megszólása és a velük szem-ben tanúsított szigorúság tekintetében nem tudta soha a kalkulust jó,sőt még elégségesre sem vinni. Még akkor sem, hogyha az egész napfolyamán teljes erőkifejtéssel fékezte is magát, vigyázván, hogyezirányban meg ne botoljék, és nem egyszer reménykedett is, hogy jóosztályozásra tette magát érdemessé. Ezen a téren majdnem emberfö-lötti munkát kellett végeznie, mert közvetlen környezete olyan volt,hogy folyton kihívta az ellenállást, megtorlást és elítélést. De hát jó-ságos vezetőink mindig arra oktatták, hogy Isten bölcsessége és sze-retete minden gyermekének megadja az eszközöket és az alkalmatarra, hogy mintegy köszörűkő gyanánt leköszörülhesse magáról azérdes felületeket. Simára csiszolja a kifakadásra hajló durva fellob-

225

banás természetét; megadásra és nyugodt elviselésre tanítsa a türel-metlenséget. Elnézővé tegye a szigorú követelőt; alázatosságra kény-szerítse a túlemelkedő büszkeséget — szóval mindennemű lelki be-tegségre gyógyszerként küldi a jó Atya a megfelelő ellenmérget,hogy szegény beteg gyermekének megadja az eszközt és a módotönmagának orvosává lehetni s megszabadulhatni a benne dúló lelkihibáktól, melyek mindaddig útját állják haladásának, amíg azokategyenkint ki nem küszöböli magából. Nagy küzdelmébe kerül ez agyenge embernek; nehéz, súlyos megpróbáltatásnak, sokan meg Istenbüntetésének nézik, pedig nem az, hanem Isten, a jóságos Atya mér-hetetlen kegyességének kifolyása, aki sem büntetni, sem pedig kí-nozni nem kívánja gyermekeit, hanem hibáiktól megszabadítani, sekképpen a haladás útján előbbre. Magához közelebb vinni őket.

Szegény Antal, aki ez irányban szintén sok megpróbáltatás-nak volt kitéve, és ereje minden megfeszítése dacára sem bírt a tü-relmességben és az elnézésben még csak elégséges osztályzatra semszert tenni, gyakran töprenkedett affölött, hogy hát miképpen is vi-selkedjék az ember, ha ez irányban csak részben is meg akar felelni atörvény követelésének? Erre aztán azt a választ kapta szellemi veze-tőjétől, hogy a megítélés gondolatának még csak az árnyékánaksem szabad hozzáférkőznie az elfátyolozott látású emberhez,mert nem ismerheti az emberi szellem lényegét, múltját és jelenfeladatát és az, amit az ember gyakran megrovandónak, elítélen-dőnek tart, Istennél egészen más megítélés alá esik. Amíg mi ma-gunk hibákban, fogyatékosságokban leledzünk, lépésről-lépésrebotlunk és vétkezünk — nincs jogunk testvérünk fölött ítélkezni,annál kevésbé pálcát törni.

*Okulásul és követendő például itt közlöm Antal testvérünk ön-

vizsgálati kérdéseit:1. Istennek hű és alázatos szolgája voltam-e?2. Hallgattam-e a lelkiismeret szózatára?3. Leküzdöttem-e a rossz iránti hajlamomat?4. Féken tartottam-e nyelvemet és gondolataimat?5. Szeretetteljes és jóakaratú voltam-e felebarátaimmal szem-

ben?6. Nem voltam-e irigy, ingerült, bosszúálló, gyanakodó, kár-

örvendő?

226

7. Nem sértettem, bosszantottam, kijátszottam, vagy keseríte-tem-e valakit?

8. Rágalmaztam-e valakit s felfedtem-e hibáit?9. Nem adtam-e valakinek alkalmat a bűnre, s példámmal nem

botránkoztattam-e?10. Hogy viselkedtem elöljáróimmal szemben?11. S hogy alárendeltjeimmel szemben?12. Hogy a szegényekkel s szűkölködőkkel szemben?13. Hogy viselkedtem jóakaróimmal szemben?14. Hogy viselkedtem rosszakaróimmal szemben?15. Őszinte voltam-e, avagy hazudtam?16. Nem voltam-e gőgös, önző, avagy kapzsi?17. Nem voltam-e szigorú? És a gyakorlott szigorúságért tudok-

e Isten előtt számolni?18. Teljesítettem-e hivatásos kötelességeimet?19. Teljesítettem-e házastársi és családapai kötelességeimet?20. Mint médium teljesítettem-e Isten iránti kötelességeimet?21. Médiumi kötelességem teljesítésében gondoltam-e valami

jutalomra?22. Mint médium fölébe helyeztem-e magamat valakinek?23. Jóvátettem-e azt az igazságtalanságot, melyet másnak okoz-

tam?24. Titkos gondolataimat pirulás nélkül beismerhetném-e?25. Gyakoroltam-e magamat a lelki épülésben?26. Nem mulasztottam-e el a mai napon bűneimet megbánni?27. Szigorú önvizsgálat után mai napomnak mi az eredménye?

*Az önnemesítés és erkölcsi haladás előmozdítására alig kép-

zelhető hathatósabb eszköz és módszer, mint amilyent bölcs ve-zetőink Antal médiumnak javasoltak az önvizsgálat gyakorlásában.Szól ez tehát mindnyájunknak és szívleljük meg, hogy elsősorbanéber figyelemmel kell őrködnünk gondolataink, érzelmeink, vágya-ink és cselekedeteink minden megnyilvánulása fölött, s meg kellvizsgálnunk azokat behatóan, hogy a napnak minden órájában olyőszinte, elfogulatlan tárgyilagossággal ítélhessünk önmagunk felől,mintha egy más személyről volna szó. Önvizsgálat nélkül nincs ön-ismeret, önismeret nélkül pedig nem létesülhet tisztulás, nemesedés,haladás a tökéletesség felé, mert ha nem ismerjük gyengéinket, hibá-

227

inkat, amelyek útját állják minden javulásnak, le sem szerelhetjükazokat, annál kevésbé vethetjük ki magunkból, s ekképpen bennünkmaradnak mint akadályok, kerékkötők a haladás útján. Világos tehát,hogy az önismeretnek meg kell előznie a javulást és tisztulást. Künn,a profán világban, az átlagos embertömegekben javulásnak, az ön-nemesítéshez kötött eme szükségességnek még csak halvány sejtel-mét sem találjuk, tehát nem ébredhet fel bennük az önvizsgálatravaló ösztönzés és nem érvényesülhet az önismeret. Az ember észresem veszi, hogy tele van hibákkal, és hogyha igen, akkor sem törődikvele, nagyra növeli, sőt dicsekszik velük és áldoz nekik lépten-nyomon. Ezek egymásból folyó okok és okozatok: elhomályosodásés tévelygés. E helyen bővebben nem is foglalkozhatunk vele. Köze-lebbről érint azonban az a sajnálatos jelenség, hogyha hívő, a javulásés haladás útjára komolyan törekvő emberek, tudniillik spiritistatestvéreink soraiban kell tapasztalnunk, hogy nem is néhányan, denagy részük épp e sarkalatos hibában, t. i. az önismeret hiányábanleledzik, s inkább arra fecsérli idejét, erőit, hogy felebarátjainak hibá-it bolygassa, azokat hozza napvilágra, s kitárja, szétbontsa, és szigorútörvényt üljön fölötte — sőt el is ítélje. Már pedig aki kémlelő sze-mét folyton felebarátjára szegzi, hogy annak hibáit, gyengéit fürkész-sze, ahelyett, hogy a kutató mérőónt saját lelkének fenekére süllyesz-tené, saját szíve redőiben lappangó hibáit, gyengéit, fogyatékosságaitkipuhatolandó — amilyenek kisebb-nagyobb mérvben minden emberbensejében vannak — az olyan spiritista, legyen bár máskülönbenbuzgó, hivő és törekvő, a tudást, javulást, haladást szomjúhozó em-ber — még sem fogja elérni célját, mert el sem érheti annál az egy-szerű oknál fogva, mivel elmulasztotta vagy elhanyagolta az önvizs-gálódás gyakorlását, s ekként kisebb-nagyobb gyengéi és hibái lap-pangva tovább is megmaradnak benne, többnyire anélkül, hogy azoklétezésének csak tudatára is ébredt volna. Mert hogyha a komolyspiritista hibáinak és gyengéinek megismerésére ébred, bizonyárarajta lesz, hogy azok ellen szívós harcra keljen mindaddig, míg azo-kat egyenkint ki nem küszöbölte magából. Hiszen a komoly spiri-tistának úgyszólván mindennapi kenyere az öntisztítás, önnemesítésmunkájának szüksége, és nem másért fogadta el e magasztos tantételeit és nem más okból és célból szegődött ehhez a közösséghez,mint azért, mivel ez mutatja meg neki az utat és ez szolgáltatja azeszközöket, ez adja a módot a tisztulásra, a szellemiesülésre, az üd-

228

vösségre való juthatásra. Ámde miképpen küszöbölje ki magából azember a hibákat, mikor még csak azt sem tudja, hogy olyanokbanleledzik? Mert mi tűrés-tagadás, önszereteténél, hiúságánál, öntúl-becsülésénél, mint a bukás következményeinél fogva, majdnemminden ember jobbnak, okosabbnak, hibátlanabbnak ítéli ön-magát a valóságnál. Élesebb szeme és szimatja van felebarátainakfogyatékosságaival szemben, s ráillik Krisztus Urunknak a „szálkárólés gerendáról” szóló bölcs parabolája.

Íme, kiviláglik, hogy csakis az önvizsgálódás küszöbén átjuthatunk az önismeret kivilágított csarnokába, ahonnan erős akarat-tal vértezve léphet az ember arra a porondra, ahol kemény, de elen-gedhetetlen tusát kell vívnia a legelkeseredettebb s legveszedelme-sebb ellenségével: önmagával. Ha azonban végre kikerült ezt a szí-vós ellenségét legyőznie, e győzelemmel a legdicsőbb diadalt aratta,és kiérdemelte a hősiesség babérkoszorúját, ellensége meghódításá-val elgördítvén útjából azt a gátat, amely eleddig a föld nyűgéhezkötve tartotta, most pedig a fölfelé vezető út, mely a világossághoz, atökéletességhez visz, megnyílt előtte.

E nagy, dicső célhoz tehát, amilyenre vágyva-vágyik és lel-kesedéssel törekszik minden komoly és igazhívő spiritista, csakis azönvizsgálódás révén juthatunk. Ezt tartsuk folyton szemünk előtt.Azért tűzték ki bölcs vezetőink Antalnak is az önmunkálkodást leg-főbb feladatául, hogy a 27 kérdésre naponta önmaga adjon választönmagának szellemerkölcsi fokozatáról, haladásáról, vagy esetlegesstagnálásáról, hogy teljes önismeretet szerezve magának, láthassa,hol kell egy-egy fakadó fattyúhajtást megnyirbálnia. Hol szükségesegy még gyenge csemetét megtámasztania, vagy emeltyűvel elgördí-tenie egy beékelt vaskosabb akadályt, mely a nemesebb fakadások-nak útját állja és később csak erőszak igénybevétele által lesz ki-küszöbölhető a lélek kertjéből. Minden ember saját kertjének kerté-sze lévén, neki kell ültetnie, öntöznie s védenie kertjét a kártevő ro-varoktól, no meg a rosszakarat és tudatlanság kaján, kárörvendő,romboló kedvétől. Vezetőink Antal kertjét magas, előkelő vendégekbefogadására akarták előkészíteni, s megtisztítani, hogy mérges gaz,undorító csúszó-mászó hüllő ne sértse a magas vendégek finom ízlé-sét.

Bölcs vezetőink ismerték Antal kvalitásait: hitét, tiszta szán-dékát, lelkes buzgóságát, Isten és vezetőink segedelmében helyezett

229

sziklaszilárd bizodalmát, melynél fogva ő semminemű küzdelemtőlsem rettent vissza, mihelyt e küzdelem Isten szolgálatára s vezetőinkkezdeményezésére indult meg. A magas szellemek eleve tudták,hogy Antal a reábízott feladatot híven és pontosan fogja megoldani.Nem is csalódtak benne, mert Antal akkorára, amidőn bejelentettmagas szellemvezéreink (Máté és Péter apostol) megjelenésénekórája ütött, annyira kitisztította lelkének kertjét, hogy a befogadottmagas vendégek részéről a legkisebb gáncs sem hangzott el. Ismét-lem, hogy Antal az öntisztítás és erkölcsi fejlődés tekintetében márakkortájt mindannyiunkat majdnem toronymagassággal szárnyalt túl,és magas vezetőink, kik Antalt mindenképpen körülvették, vezették,segélyezték s fluidjukkal és tanításukkal támogatták, megelégedettenélvezhették a rajta végzett sikeres munkának örömét. Fáradozásukgyümölcse azonban nem csupán Antal magasfokú médiumi ki-képzésében, s ezzel járó egyéni emelkedésében jelentkezett, ha-nem főképpen abban a korszakalkotó, örökbecsű, sőt megbe-csülhetetlen szellemi műben, amelyet Antal vezetőink által olymagas fokra kiképzett médiumitása révén az összes emberiségboldogítására tőlük átvehetett.

A szellemek akár szellemburokban, akár sűrű anyagtestbenmind megannyian munkásai a nagy Alkotónak, avégből teremtve,hogy a nagy mindenségben munkálkodjanak, Mesterük akarata sze-rint abban, amit Ő fejlesztésre és tökéletesítésre rájuk bízott, és hogye munka által ők maguk is fejlődjenek és tökéletesedjenek. S mivel aTeremtő minden gyermekét szabad akarattal ruházta fel, e szabadságmiként való felhasználása magyarázza meg a szellemi képességekegyenetlen fejlődési fokozatát. Ilyeténképpen az egyenetlen haladásmár akkor megvolt, mielőtt még világok léteztek volna, amiből kü-lönbözetek és fokozatok alakultak, s megvetették alapját a szellem-hierarchiának a teremtésben.

A tapasztalat arra tanít minket, hogy az embernek élesebbenkifejtett képességei kevésbé kifejlett szellemi képességű embertársaifölött bizonyos hatalmat kölcsönöznek neki, s mindig a szellemi erődominálja a fizikai erőt. Magas szellemek, akiknek szellemi képessé-ge fejlettebb, azért képesek az alacsonyabbrendű szellemekrekényszerítőleg hatni, mivel az erősebb akarat a gyengébb akaratoturalja; annál inkább uralja azonban az anyagot, amelynek semmiakarata sincs. Hogyha a tudósok e szempontból építenék fel termé-

230

szettudományi rendszerüket, szükségképpen reá kellene jönniök arraa tényre, hogy az anyagtól felszabadult szellem uralja az anyagot ésrendelkezik fölötte. És hogyha ennek tudatára ébrednének, nem em-legetnének csodát, mikor arról van szó, hogy egyes tárgyak a nehéz-kedési törvény ellenére láthatatlan szellemi erők által mozgattatnak,mert nem létezik anyag, amelyet a szellemi erő nem lenne képeselemeire bontani és újra összeállítani.

Mindezek azonban egyszerű dolgok, melyek kevésbé érdem-lik bámulatunkat, mint ama jelenségek, amelyeket a testet levetett,előrehaladott szellemek egy ember lelkében képesek létrehozni: azerkölcsi csodát.

Más helyen szólottam már az ilyen erkölcsi csodáról és élőpéldákkal illusztráltam is, hogy az úgynevezett erkölcsi csoda hason-líthatatlanul bámulatraméltóbb, mint az, ami fizikai csoda alakjábanragadja meg a figyelmet. Ilyen erkölcsi csodát végeztek a magasszellemek kegyeltjükön, Antal médiumon. Igenis, kegyeltje volt An-tal a magas szellemeknek, — akit, mint mondám, mindenképpenkörüllebegtek, segélyeztek, védtek és tápláltak fluidjaikkal, — denem ám földi értelemben, ahogy pl. egy fejedelem vagy magas állásúúr halmozza el kegyeltjét minden jóval, adományozással és kitünte-téssel, akár érdemli, akár nem, sőt többnyire az érdemesebbek rová-sára! Nem, a földi kegyeltség majdnem kivétel nélkül egyértelmű aprotekcióval és nepotizmussal, míg a szellemvilág törvénye szerintcsakis a legszigorúbb igazságosság érvényesül. Antal ugyanis csak-ugyan rászolgált a magas szellemek kegyére, számos földi egziszten-ciában becsületesen végzett munkája, rendíthetetlen hite, odaadásaáltal. De azáltal is, hogy minden megszerzett erejét és képességét fel-tétlen engedelmességgel s lelkesedéssel vezető szellemeink ren-delkezésére bocsátotta, hogy azt Urunk és Mesterünk akarata és pa-rancsa szerint Isten dicsőítésére és az emberiség boldogítására fordít-sák. Nem árasztották tehát el a magas szellemek Antalt még csak egyparányival sem több keggyel, mini amennyit ő szellemerkölcsi kvali-tásával és az elvégzendő munkába belefektetett közreműködésévelkiérdemelt: — az igazságosság mérlegének e két serpenyője egyhajszálnyival sem billent sem jobbra, sem balra.

Boldog Antal! — hangzik talán egyik-másik testvérünk aj-káról. Igenis, ő boldog, tisztult szellem, tudjuk, mert időnkint jelent-kezik nálunk, ha szükség van rá és megengedtetik. De azért e felkiál-

231

tásba ne vegyüljön az irigységnek még árnyéka se — hiszen mind-nyájunk előtt szintén nyitva áll ugyanez az út, sőt mindnyájunknaknemcsak, hogy oda kell jutnunk, hanem feljebb, magasabbra, mindigközelebb a tökéletesség felé. De másrészről indíttatva érzem magam,hogy óva intsem testvéreimet, hogy egyik-másik esetleg el ne ragad-tassa magát a túlbuzgóságtól, a rajongástól abban az igyekezetben,hogy Antalt utolérje. — Antal ugyanis sohasem vágyódott apostol-ságra. Eszébe sem jutott még akkor sem, midőn médiumitása révénmár magasztos tartalmú közleményeket kaptunk. Hanem lassan-lassan, mintegy csöppenként érkeztek hozzá a buzdító, biztató sza-vak, amelyeknek azonban ő — érdemetlennek érezvén magát — so-káig nem adott hitelt, mondván: „az Isten látja lelkemet, ismeri em-beri gyarlóságomat, de egyben az én tiszta szándékomat is. Ő nemveheti rossznéven, hogy én, amennyiben nem látom, nem hallhatoma szellemeket, bizonyítékot kívánok, mert Isten nem kívánja a vakhitet.” És csakugyan a kért bizonyíték meg is adatott neki. Antal nemegyoldalúan művelte szívét, erkölcsét, hanem ezzel párhuzamosanértelmét is. Szigorúan megvizsgált és a logika által követelt ésszerű-séggel átszűrt ő minden, a szellemektől eredő közleményt. Magas,hangzatos név nemhogy imponált volna neki, hanem annál szigorúbbkritikára ösztönözte, mert magas, haladott szellemtől sokat követelt— annyit, amennyi az ő állítólagos fokának nemcsak stílusbeli tö-mörség, de bölcseletetikai tekintetben is megfelelt. Vallásos, ájtatosfrázisokkal, felületes közhelyi szólamokkal nem hagyott port hintenia szemébe, — sőt az ilyenekkel szemben annál- inkább gyanúperrelélt.

E tekintetben én is garmadával hoztam példákat az alantas, té-vesztő szellemek álszenteskedő raffinériájáról és kifogyhatatlan csel-vető fondorlatairól, amelyek által előbb meg akarják nyerni a felüle-tes gondolkozóknak hozzájuk való bizodalmát, hogy ezt megnyerve,annál könnyebben félrevezethessék őket. Az ilyen szellemek dicsé-rettel és magasztalással halmozzák el körük tagjait, mert tudják, hogyez az, ami őket elszédíti. Maszlag az, amellyel elbódítják és hálójuk-ba csalogatják gyenge és hiú áldozataikat. A tisztult, jó szellemugyanis sohasem dicsér, inkább int — amire többnyire rászolgálunk.Ember sohasem érdemel dicséretet, mert legföljebb kötelességétteljesíti, — maximuma ez annak, amit e földön elérhet; a kötelességteljesítéséért pedig nem jár ki sem dicséret, sem magasztalás. A ra-

232

jongás ellen pedig már többször hangoztattam intő szavamat, mert arajongó spiritista sokkalta többet árthat a szent ügynek, mint a lanyhavagy közönyös. Utóbbi csak annyiban árt, amennyiben nem veszi kibelőle a maga részét, amennyit t.i. szorgos hozzájárulásával képeslenne kivenni, de valójában nem károsítja meg az ügyet, csak önma-gát. Ellenben a rajongó túlzottságával s nem ritkán hóbortjával elri-asztja a józan, higgadt embereket, még az olyanokat is, akik márnémi rokonszenvvel viseltetnek e tan iránt, sőt akik talán hivatottak-ká is lehetnének. A félelem azonban, hogy ők is olyanokká válhatná-nak, akiken a világ megütközik, és gúny tárgyául szolgálhatnának,elriasztja őket. Nem is lehet csodálkozni rajta. A rajongó nem kulti-válja, hanem parlagon hagyja az eszét; nem gondolkozik, nem fontol,nem érvel, hanem elragadtatván magát a hevülékeny temperamentumszenvedelmes, oktalan ösztönétől és az ellenőrzés nélkül hagyott szívérzelmeitől, mint az ittas, zavaros fejű ember, aki nem hallgat a jó-zan, okos szóra, sehogy sem kapacitálható. Többször figyelmeztet-tem már testvéreimet, sőt „Programunk”-ba is felvettem, hogy aspiritistának még inkább, mint más embernek kell, hogy jelszavalegyen: „hideg fej, meleg szív”; de ez csak olyan meleget árasszon,amely kellemesen melegít, nem pedig perzsel. Mert a szív, melyetnem ellenőriz a hideg fej, azaz a higgadtan megfontoló ész — esze-veszetten fut, mint a fékevesztett ló, amely vadul gázol le mindent,ami útjába kerül, még a kocsisát is, aki nem tartotta eléggé féken.Aki pedig sóhajtozva emlegeti Antal médiumot, és vágyva vágyik azáltala elért fokozatra, tartsa folyton szem előtt a „hideg fej, melegszív” jelszót, amely Antal testvérünknek szintén jelszava volt.

A spiritizmus etikája.Szeánszainkon gyakran előfordul, hogy szellemi vezetőink egy

már egyszer elhangzott oktatást ismételnek, és ezt azzal indokolják,hogy erre az emberi feledékenység utalja reá őket mindaddig, amígaz oktatást csupán ésszel, nem pedig egyben szívvel is felfogtuk,mert — úgy mondják — állandóan csak az marad meg memóriánk-ban, amit szívünkkel is felfogtunk, s az ott bevésve és asszimilálva,lényünkkel eggyé vált.

Ez megdönthetetlen igazság, amiről számtalanszor meggyő-ződtünk, és amiről szorgos önfegyelem mellett bárki szintén meg-győződhetik. Én is csak a példaadás szerint járok tehát el, midőn

233

néha — mint tanítóink — nem csak ismétlésekbe bocsátkozom, ha-nem a felvetett tárgyat különféle szempontokból világítom meg, amérlegelő ész logikáján keresztül egyengetvén a tanításoknak a szív-ben székelő érzelmekhez való útját. Olvasóim bizonyára helyeslikfélreismerhetetlen igyekezetemet, miszerint nem elégszem meg csu-pán azzal, hogy krónikása legyek egyletünk alakulása, fejlődése ésmunkálkodása menetének. Hanem azt is ambicionálom magamnak,hogy felöleljem ennek keretében mindazt, ami 35 éves egyleti éle-tünkben a legkülönbözőbb helyzetekkel, eseményekkel és szereplőszemélyekkel kapcsolatban — vázát képezi annak a sok tanításnak,irányításnak, felvilágosításnak, de intelemnek is, amelyek összessé-gükben alkalmasak lehetnek embertársaimat a nemesedés ésszellemiesülés mentül magasabb fokára juttatni. Akik e könyvet kez-dettől fogva olvassák, azoknak figyelmét ki nem kerülhette, hogymintegy vörös fonálként húzódik át közleményeimen az az igye-kezet, hogy minden alkalommal kimutatni igyekezem Istennekbölcs és szeretetteljes gondoskodását, aki sorsunk fonalait ke-gyesen szövi. S azokat úgy köti vagy oldja, ahogy megfoghatatlanbölcsessége hibáinkhoz, érdemeinkhez vagy rendeltetésükhöz mértenjónak találja, s ahogy az végeredményében a mi szellemi haladásunkelőmozdítására szolgál. Abszolút szeretetéből gyermekei számáraennél üdvösebb nem folyhat. A vak véletlen hitével szemben Isten-nek atyai gondoskodását számos példával illusztrálni fontosnaktaláltam a spiritizmus etikájára nézve. Hiszen a mi irányunk,munkánk és igyekezetünk alapját és végcélját a megismerés világos-ságának terjesztése, a szeretet tüzének ápolása és az emberek gon-dolkozásának felfelé, az Igazság ősforrása felé való irányítása képezi.

Ennek folyományaként tehát az a kötelesség hárul reánk, hogyvalamint Isten minden gyermekére egyenlő szeretetét és segítő erejé-nek egyenlő áramát árasztja: úgy nekünk is első feladatunk önzetlenszeretetünknek egész vonzóerejét testvéreinkre árasztani azért, mivelőket is szereti az Isten, őket is az ő törvényei vezetik. Minthogy pe-dig egy szellemi erőből származtunk, és egy örök szeretet vezetmindannyiunkat, az egész világ testvéreket foglal magában, akiknekát kell lépniök a szeretet szűk korlátait, legyen bár ennek a korlátnakneve család, felekezet vagy nemzetiség. A vérszerinti testvéreketazért nem fogjuk kevésbé szeretni.

234

Midőn Vay Adelnia médiumitásának keletkezését, fejlődésétés munkálkodását már előbb, Prochaszka Antalét pedig most utóbbkimerítően ismertettem, nem a rokonszenv részrehajlása vezetett akét testvér dicséretében és magasztalásában. Nem. Én, hála Istennek,a személyiség szűk határából kilépve, a rokonszenv és ellenszenvérzelmeitől egyaránt igyekszem magamat távol tartani. Csupán köve-tendő példát akartam ezzel mutatni a médiumoknak és azoknak, akikmédiumokká válni óhajtanak éppen úgy, mint minden komolyantörekvő spiritistának, aki hite, Istenbe helyezett bizodalma, feltétlenönzetlensége, odaadása és felebarátai iránt való különbség nélküliszeretete által a földön elérhető legmagasabb fokra kíván jutni a szel-lemi előrehaladásban. Antal médiumitásának egész fejlődési folya-matában ugyanis sohasem állott be pangás, annál kevésbé hanyatlás,hanem elejétől mindvégig folytonos, szakadatlan felfelé törő emel-kedés jellemezte azt a lehető legtökéletesebb fokig. Melyik médiumállíthatja ezt magáról jó lélekkel ? Azért szerettem s tekintettemnagyrabecsüléssel és bámulattal erre a szabómesterséget űző egysze-rű, iskolázatlan emberre, aki a magas szellemek befolyása révén aszellem-erkölcsi haladás lajtorjáján oly magas fokra emelkedett,hogy az már nála méltán erkölcsi csodaszámba ment, bár a tájékozottspiritista szemében, aki a spirituális tünemények törvényeit ismeri,csoda tulajdonképpen nem létezik. Tudjuk ugyanis, hogy egyes dol-gok csak azért tűnnek fel csodaképpen a tájékozatlan emberek előtt,mivel e törvények kutatásától idegenkednek, tehát rájuk sem buk-kanhatnak, egyszerűen abból az okból, mert létezésükben nem hisz-nek. Már pedig, aki valamit találni akar, annak előbb hinnie kell,hogy az a valami létezik, és hogy azt meg is találhatja.

Íme látnivaló tehát, hogy a tudásnak csak a hitetlenség álljaútját, és hogy az ember csakis a hit küszöbén át juthat az igazságnakváltozhatatlan, maradandó megismeréséhez, amely mindjobbanszélesbül, és a kutatót magasabb tudásra viszi. Anélkül, hogy meg-inogna lába alatt a talaj, vagy az a veszély fenyegetné, hogy a tegnapmég szilárdnak vélt alapot a ma felfedezései megingatják és talán aholnapnak újabb kutatásai teljesen romba is döntik. Az, aki a spiritu-ális téren kutat, aki Istenből indul ki búvárkodó útjára, minél előbbrehalad, annál inkább megismeri és annál inkább él is Isten örök törvé-nyeinek, s annál jobban közeledik Istenhez és a megértett isteni sze-

235

retetnek fényköréhez: az örök Igazsághoz, ahol újabb felfedezésektöbbé nem ingatják meg a megállapított törvények szilárdságát.

Az olyan erkölcsi csodákat azonban, amikről már régebbenés most ebben a részben Prochaszka Antal médiumitásával kap-csolatban is beszéltem, s amelyek inkább megérdemlik bámulatunkat— mint például a nehézkedési törvény ellenére egyes tárgyakon,láthatatlan, inkább villamos, tehát alantas erők által végzett mozgatá-sok, — csakis előrehaladott szellemek és csak az olyan embereklelkében képesek létrehozni, akik a szellemvilág befolyásolásábanhisznek, sőt a szellemekkel folyton érintkezésben vannak. Lehetneugyan másoknál is létrehozni, de nincs megengedve, mert ez tör-vénybe ütköznék.

És bár a mindenható Teremtőnek hatalmában állana is egyfennálló törvényt hatályon kívül helyezni, ezt még sem teszi, hanembevárja azt az időt, amidőn teremtménye, akiben a hit szikrája mégnem fogant meg, a hitet különböző eszközök — az emberek szerint„sorscsapások” — által megszerezte magának, és azt annyira fejlesz-tette, hogy a csodának mondható átalakulás rajta elvégezhető. Az azember ugyanis, akiben a hit felébredt, már törvényes alapon áll, sképesítve van arra, hogy oly lények jöhessenek segítségére, akikbenmegvan az erő és hatalom támogatni és szilárdítani benne a fölébredthitet, hogy ez a hit mindjobban fejlődjék, sőt etikai lényegében er-kölcsi csodaképpen is jelentkezhessék. És az olyan ember, akinekerős a hite, már egy emberöltő alatt odáig viheti, hogy a legnagyobberkölcsi csodát művelheti, azaz elsajátíthatja az általános embersze-retet. Mert a tisztult magasabb szellemek segédkeznek neki kedély-beli átalakulásának munkájában, olyan érzelmeket és gondolatokatvetítvén lelkébe, amelyek őt céljához, a földön számára előírt tökéle-tességhez vezérlik.

Isten örök törvényeinek egyike a szellemek szolidaritása(összetartozása, s ámbár valójában egyik törvény sem nagyobb amásiknál, az emberre nézve mégis ez a legfőbb törvény. Mertcsak ha e törvényt elismeri és annak él, juthat el hozzá a többiörök törvények ismerete, amely ismeret neki a véges törvényekfölötti uralmat és ennélfogva nagyobb szabadságot biztosít. Eh-hez azonban az szükséges, hogy mindenekelőtt az önzetlenségetvívja ki magának, viszont az önzetlenséghez már bizonyos fokú fej-lettség kívántatik, amely képesíti őt megérezni az összetartozás tör-

236

vényét. Ha ennek a törvénynek él, nem lesz hiánya a magasabb szel-lemekkel való összeköttetésben és ama kölcsönhatásban, melynekrévén érezni és egész életében teljesíteni fogja tudni a testvérei irántvaló áldozatkészség kötelezettségét, mely abban nyilvánul, hogyvalamint Isten minden gyermekének, azaz minden testvérünknekegyenlő szeretetet oszt, úgy nekünk is kötelességünk önzetlenül ésegyenlő mértékkel osztani szeretetünket minden testvérünk között,semmiféle áldozattól sem riadva vissza. Mert a szeretet erőmérőjét azáldozatkészség mérve határozza meg.

Márk evangélista szelleme egy helyen azt mondja:„A szellemekkel való érintkezés (akár tudatosan, akár ön-

tudatlanul) öröktől fogva őstörvény. S ha ez az őstörvény az emberekgondolkozási tunyasága és ellentétessége miatt mintegy veszendőbement is, a jó Atya mégsem engedheti, hogy ez a gondolaterő végkép-pen elsatnyuljon, hanem kell, hogy az alvónak erős ébresztőt küld-jön, amely oly hatalmas erővel fog nyilatkozni, s magát olyannyiraérezhetővé fogja tenni, hogy még a pozitivista emberek sem lesznekképesek letagadni ennek pozitív létét. És ez az idő immár elérkezett.Boldog, aki ezt az időt megérti, elméje erejével belehatol és magáéváteszi azt a hasznot, amelyet magában rejt.

A most minden oldalról jelentkező szellemekkel való érint-kezés, az időnek kézzelfoghatólag jelentkező jelei, mindmegannyicsengő harangok a szellemileg süketek, világító fáklyák a szelle-mileg vakok, s erőteljes lökések a szellemileg érzéketlenek számára,hogy felriasszák őket szellemi halálos álmukból. A szellemileg holtemberek, akik saját szellemükben sem hisznek, s e szerint képtelenekmás szellemekben hinni, e nyilvánulásokat letagadják, dacára annak,hogy látják, hallják, és érezik azokat. Kell tehát, hogy erőteljes éb-resztés révén ébredjenek öntudatra és önismeretre, hogy megítélhes-sék gondolkozásukat, akaratukat és cselekedetüket és belássák, hogymindez eleddig mennyire meddő vala.”

Hogyan viselkedjünk szellemi környezetünkkel szemben.Vázolván az Antal médium szellemerkölcsi hatványozását célzó

folyamatot, helyénvalónak láttam — épp e folyamatnak jobb meg-érthetése céljából — olvasóimat előzőleg tájékoztatni azok felől asarkalatos törvények felől, melyeknek vezérlete alatt a szellemerköl-csi hatványozás, illetőleg haladási folyamat Antalnál létesülhetett.

237

Az, amit magas vezetőink Antalnál feladatai megoldása tekintetébőlelőfeltételként kitűztek, hogy t. i. etikai kvalitásának kiépítése teljeslegyen: a szellemek összetartozásának törvényén alapul. Antalugyanis megismerésére jutott a szellemek összetartozási törvényé-nek, úgyszintén az ahhoz vezető önzetlenségnek is, sőt mindkettőtgyakorolta, azonban hiányzott még belőle, hogy etikai kvalitása tel-jes legyen. (Majd későbben látni fogjuk, mi módon vezették vezető-ink Antalt, hogy etikai egyénisége tökéletesen kifejlődhessék, s necsak hogy új folt ne tapadjon reá, hanem hogy még a régesrégi földiegzisztenciákból származó foltok is kiküszöböltessenek, vagy mond-juk: a szellemek összetartozási törvénye értelmében fennálló tartozá-sai is kiegyenlítessenek.)

Rekapituláljunk. Vessünk rövid szempillantást Antal médiu-mitásának kialakulására. Láttuk a módot és az eszközöket, melyeketmagas vezetőink használtak arra nézve, hogy a szellemlények képe-sek legyenek Antal testi szervei révén oktatásokat, felvilágosításokatstb. érzékileg felfoghatóan közvetíteni. Láttuk továbbá, mint létesí-tettek védőburkot körülötte abból a célból, hogy e szervi gépezetrévén létrejövendő szellemközlemények hamisítatlan tisztaságabiztosíttassék a rosszszándékú szellemek esetleges támadásai ellené-ben. Mindkét művelet csupán a testi gépezet kifogástalan funkcioná-lását célozta, és Antalnak csak passzív szerep jutott benne. Az aktív,tényleges munkát többnyire alantas, még sűrű anyaggal bíró szelle-mek végezték rajta. Antal csupán azzal járult hozzá és könnyítette eszellemmunkások feladatát, hogy ezt a preparáló, fájdalommal járóés többnyire éjjeli nyugalmát zavaró munkát páratlan nyugalommal,odaadással és gyermeki engedelmességgel tűrte; hálásan dicsőítveIstent, amiért őt szolgálatába szegődteti, és hogy majd ember- ésszellemtestvérei boldogítására közreműködhetik. Pedig Antal sze-rény, alázatos jelleménél fogva nem ambicionált egyebet, mint hogybelőle átlagosan jó, hűséges médium váljék, mint amilyen sok másvan; arról alig volt sejtelme, hogy magas szellemek közvetlen kap-csolódása révén oly nagyhorderejű igazságok kinyilatkoztatását köz-vetíteni is hivatva van, amelyek végcéljukban azt szolgálják, hogy amindjobban süllyedő és a végelmerülés felé rohanó emberiséget azörvény széléről visszarántsák és Istenükhöz való visszatérésre indít-sák... Azt is láttuk, hogy mily lassan, szinte cseppenként ismertettékmeg vezetőink Antallal földi pályájának tulajdonképpeni feladatát, és

238

az annak megoldására vezető utakat és eszközöket. Utóbbiakat ma-gas vezetőink maguk szolgáltatták és bölcs didaktikai módszerükengedelmes és akaraterős tanítványt találva Antalban, olyan sikert értel Antal szellem-erkölcsi hatványozásában, amilyet ember csak elér-het, s amely fokozata nemcsak feladatai megoldására képesítette őt,hanem a pokol lakóival való küzdelem sikeres fölvételére is.

Antal ugyanis, mint minden médium, folytonosan ki volt té-ve az ellenszegülő szellemek megrohanásainak, akik minden jó, ne-mes és istenes munka és érzelem ellen szívós harcot folytatnak.Rendkívül szenzitív voltánál fogva megérezte közelségüket, szán-dékukat és gondolatukat. Megérezte közülök a megtérítésre éretteket,akik vigaszért, imáért és a sötétségből való megszabadulásért könyö-rögtek. Ilyenkor Antal kivétel nélkül megkérdezte szellemi vezetőjé-től, vajon meg van-e engedve az illető szellemmel a mediális érint-kezés és egyben kérte saját őrszellemének tanácsát és közbenjárásátis. Ilymódon Antal számtalan szellemtestvért vitt a világosság, amegváltás útjára.

Jól jegyezzék meg maguknak Antalnak ebbeli eljárásátmindazok, akik médiumitásuk révén szellemekkel érintkeznek, t. i.hogy még olyan tapasztalt, mindenképpen tájékozódott médium,mint Antal, sem fogott bele semmibe, s nem kezdeményezett semmit,ami szent ügyünkkel kapcsolatban van anélkül, hogy előbb vezetőinkengedelmét és segédkezését ki ne kérte volna. Pedig Antal, mintmondám, már oly fokon állt, hogy kérdezősködés nélkül, magától isképes lett volna kellőleg dönteni a felmerült esetekben. De Antaltörvényes alapon álló médium vala, aki semminemű körülmény általsem engedte magát letéríttetni a törvény ösvényéről; — ez volt egyikerőssége és egyrészt magyarázata is annak a magas fokozatnak, ame-lyet már itt e földön elért — mint egyén, és mint médium egyaránt.De egyletünk is csak e törvényhez való szigorú ragaszkodásánakköszönheti azt az eredményt, amellyel eddig számos magyar és né-metnyelvű kiadványai révén dicsekedhetik, mely utóbbiak a világminden tájékán elterjedvén, mindenütt lelkes fogadtatásra találtak.

Nem ok nélkül hangoztattam ismételten, hogy mindenekelőtt kérjen minden alakuló kör megbízható vezérletet a jó Atyától,és hogyha érdemessé tette magát reá, meg is nyeri azt. Megbízhatószellemi vezetés híján nem létesülhet eredményes, üdvösen gyümöl-csöző ténykedés a szellemekkel való érintkezésben. Hiszen mi embe-

239

rek vakok vagyunk a szellemvilág jelenségei iránt. Érzékeink annyiratompák, hogy apró anyagi tárgyakat és élőlényeket sem érzékelhetszemünk recehártyája, a fluidikus tárgyak és alakok felfogására plánenincs berendezve. A látómédium azonban nem is a recehártya útjánfogja fel a szellemalakok tükröződését, hanem a recehártyának meg-felelő periszpritje révén. Ebből pedig logice következik, hogy aminta világtalan ember látó embert kerít magának vezetőül, hasonló-képpen a szellemekkel érintkezni kívánóknak is elsősorban meg-bízható vezetőt kell kérniök a jó Istentől. Ha azután az, aki e minő-ségben mint Istentől kirendelt vezető mutatkozik be, ebbeli illetékes-ségét kétséget kizáróan beigazolta, az esetben, — de csakis az eset-ben — kövessék is őt tétovázás nélkül bizalommal és engedelmes-séggel. Sőt mindenben kérjék ki előzőleg hozzájárulását, tanácsát éstámogatását úgy, mint ahogy azt minden komoly, józanul gondolko-zó és céltudatos spiritista teszi. Ezt folyton hirdetem, és óva intemolvasóimat a vaktában való spiritizálástól. Sajnos azonban, gyakrankellett tapasztalnom, hogy intelmeimet nem mindenütt méltattákkellő figyelemre, minek következtében egyesek — mivelhogy más-képp nem is lehet — bajba kerülvén, kunyorálva jöttek hozzám, hogyönokozta bajukból, a megszálltságból szabadítsam meg őket.

Egyletünkben kezdettől fogva a mai napig az volt egyikalaptörvényünk, hogy semmit se kezdeményezzünk vezetőink elő-zetes beleegyezése nélkül; ettől Antal még otthonában sem tért el.Antal ugyanis mint kiváló írómédium, folyton mindenfajta és mindenfokozatú szegény szellemtől volt körülvéve, kiknek egyike ima utánsóvárgott, másik meg vigaszra vagy tanácsadásra áhítozott, de azellentétesek egész serege is körülrajzotta, más és más módon igye-kezvén megtéveszteni őt. Amint mondám, a szűkölködőknek bővenosztogatott szellemi tápot, kikérve mindig a vezetők hozzájárulásátés segédkezését; a tévesztő szellemek megrohanásának hatalmasanellenállott. Nem úgy, hogy médiumilag szóba bocsátkozott volnavelük, hanem gondolatban és akaraterejének erőteljes megfeszítéseáltal. Ez utóbbi pedig mindannyiunknak rendelkezésre áll, sőt köte-lességünk, hogy azt saját hatáskörünkben igénybe is vegyük.

Tanítóink azonban arra oktatnak, hogy nem elég csupán el-lenállanunk az ellentétes támadásoknak és fölöttük győzedel-meskednünk, mert ezzel még csak a magunk irháját védjük s önma-gunkért küzdünk, ami tulajdonképpen önös munka, s amely még nem

240

tesz bennünket érdemessé arra, hogy nálunknál erősebb, hatalmasabbszellemtestvérek rajtunk is segítsenek. Hogyha azonban egy gonoszembert, vagy ellentétes szellemet sikerül a rossz útról letéríteni smagunkhoz emelni, a jónak megnyerni: azzal már megszereztük aztaz érdemet és jogot, hogy a nálunknál; erősebbek minket is segítse-nek a haladás, az előbbre juthatás útján, ugyanabban" a mérvbenfáradozván mi érettünk, mint amilyen mérvben mi fáradoztunk test-véreink segélyezésében.

Mintha hallanám az ellenvetést: „Igenis Antalt kiváló író-médiumitása képesítette arra, hogy bármikor úgy érintkezhessek aszellemekkel, akárcsak az élő emberekkel, de hogyan viselkedjékhasonló helyzetben az, aki nincs megáldva ezzel a kegyadománnyal?Hogyan érttesse meg magát az ilyen ember a szellemekkel, s mikép-pen vegye ki részét a szeretet, illetőleg a szellemek összetartozásitörvénye által követelt munkálkodásból?” Ezeknek azt felelem: Istenigazságossága és szeretete sohasem ró gyermekeire olyan feladatot,amelynek megoldására nem volna meg bennük a kellő képesség. Atörvényt ostromló szellemekkel való küzdelemhez nem szükséges,hogy valaki médium legyen — hiszen ezek minden emberhez bocsát-tatnak, s minden embernek feladata velük megvívni a harcot. De ajóságos bölcs Atya nem küldi gyermekeit egyenetlen, kilátástalanharcba, azaz nem bocsát gyermekeihez olyan szellemellenséget mér-kőzés céljából, akinek fegyverzete felülmúlná az emberét. Az alantasszellemek törvényellenes ösztönzései ellen minden embernek akarat-erejében meg van adva a kellő minőségű és mennyiségű eszköz,hogy ellenségével sikeresen szállhasson szembe. De ne hagyja fegy-vereit használatlanul heverni, vagy pláne gyáván futásnak ne eredjen;hanem szedje elő azokat, és bízva Istennek mindazok iránti minden-kori segedelmében, akik Őbenne hisznek, forgassa fegyverétrettenthetlen bátorsággal. Mert Isten nagy háztartásában nem uralko-dik sem véletlenség, sem önkény, hanem örök törvények érvényesül-nek, amelyeknek szálai Isten kezében összpontosulnak, s az ő végte-len bölcsessége köti össze, vagy oldja szét azokat gyermekei boldo-gulására.

Épp e törvénynek és céljainak megfelelően csoportosulnakaz emberek köré is azok a szegény szellemek, akik nem kihívólaglépnek fel, hanem ellenkezőleg az emberek segedelmét kérik. Egyle-tünk látómédiumai, valamint a világ minden látómédiumai egybevá-

241

góan látják és írják le e szegény szánandó szellemalakokat, amintszívettépő kétségbeeséssel, kezüket tördelve, keseregve rimánkodnakszellemi adományért.

Hogy tehát e testvéreinken segíthessünk, nem kell okvetlenülmédiumoknak lennünk, hiszen ezek a szellemek az emberek zömé-hez nem is abból a célból dirigáltatnak, hogy médiumi úton teoreti-kus oktatást, felvilágosítást nyerjenek, hanem hogy ennél sokkalcélravezetőbb módon mintegy szemléltető, gyakorlati kurzust végez-zenek az élő példaadás: harmonikus gondolataink, érzelmeink, csele-kedeteink révén. Más szóval: hogy egész lényünk magatartása általébredjenek öntudatra, s ismerjék fel a mi példánkon, mit végeztekrosszul földi életükben, vagy mit mulasztottak el. Másrészről pedig,hogy előhaladottabb és tisztultabb fokozatunkban ismerjék fel azt,hogy mimódon kellett volna végezniök földi pályájukat, és azt, hogymiben rejlik jelenlegi áldatlan, szenvedő állapotuk oka.

Vezetőink ezirányban sokat oktattak minket, rámutatván arraa nagy felelősségre, mely minket terhel, midőn viselkedésünkbenrossz példát szolgáltatunk szellemtanítványainknak, akik pedig ép-pen ebből a célból vannak mellettünk, hogy bennünk lássák a minta-képet. Mi tehát a tanító tisztségét viseljük az effajta szel-lemtestvérekkel szemben. Ez pedig nagyfontosságú dolog, amelynekfigyelmen kívül hagyása által sok vétséget követhetünk el. Nemcsakönmagunkon, hanem azáltal is, hogy azok a testvéreink, akiket hoz-zánk férkőzni engedtek, hogy rólunk tanító mesterekről vegyenekpéldát, s szerezzenek okulást hibáik leszerelésére, az erények meg-szerzésére, szóval megszabadulásukra, egész viselkedésünkben nemtalálják meg azt, ami után vágyódtak, és amelyben bízva reméltek.Hanem reményükben csalódva és kilátástalan jövővel, mintegy üreskézzel kénytelenek távozni az iskolából és kötelességét rosszul telje-sítő tanítójuktól.

A hozzánk bocsátott szegény, szűkölködő szellemeket nagy-jában három csoportra lehet osztani; olyanokra, akik tulajdonságaikrévén a hasonlóság törvényénél fogva vonzatnak, és akiket a rende-zők vagy az illetők őrszellemei szemet hunyva bocsátanak hozzánk,mintegy egyengetvén számukra az utat. Aztán akiket kifejezettencéltudatosan, mintegy tanintézetbe vezetnek hozzánk, akiknél állan-dóan kell tartózkodniok, végre pedig a tévesztő seregek egész raja,akik mindenüvé befurakodnak, hogy tévesztő törekvéseiknek alkal-

242

mas alanyokat keressenek. Ezek ugyanis sehol sem hiányoznak ésnem is szabad, hogy hiányozzanak — hiszen ők képezik a hala-dásnak élesztőjét, ők a próbakövek az ingadozók kipróbálásában ésegyszersmind öntudatlan eszközök Isten bölcsességének kezében,hogy rosszakaratuk, számításuk és céljaik ellenére is jót eredmé-nyezzenek. Hogyha tehát a tanító példaadásával nem állja meg helyét— hiszen a lábatlankodó ellentétesek fel-felkavarják benne a szuny-nyadó gyengéket és hajlamokat, — akkor ezek nyomban odasompo-lyognak a tanításra áhítozókhoz. És kárörvendő kajánsággal körülbe-lül ekképpen szólnak hozzájuk: ímhol láthatjátok, hogy ezek, akikreáhítattal néztek, mint a jóság, az őszinteség, az önzetlenség stb. min-taképeire, egy cseppel sem különbek a künn levő átlagos emberek-nél, akik nem parádéznak fitogtatott erényükkel és magukat jobbak-nak, kiválóbbnak nem tartják. Hisz még köztetek is akárhány van,aki nem áll alantabb náluk, ne meresztgessétek rájuk szemeiteketmint valami szentekre, hiszen csak álarc mindez, ami eltakarja avalóságot. Ne alázkodjatok előttük kesergő rimánkodással, itt nemtanulhattok semmit. Ne fecséreljétek el az időt, jertek hozzánk, ná-lunk nem fogtok keseregni, nálunk gyöngyélet van stb. Cirógatják,ráncigálják őket, s minden mesterkedést felhasználnak, míg végre agyengék, ingadozók egy részét eltántorítják és táborukba viszik. Eh-hez hasonló képet akárhányszor elvonultatnak szemeink előtt jóságosvezetőink mindenféle változatban szeánszainkon.

Mennyire sújtva érezheti magát a spiritista, ha hasonló je-lenetben, kezét szívére téve, be kell vallania önmagának, hogy né-mely elhangzott intelem reá is igaz vádként illik. De ennél még sú-lyosabb vád éri azt az embert, aki ellen abból az okból emel vádatvalamely szegény szellem, hogy őt saját fogyatékos, hibás mivoltánálfogva elmulasztotta megjavítani. Az igazi spiritista alapjában nemlehet tulajdonképpen rossz, csak emberi gyengeségek, vagy fel nemismert hibák ékteleníthetik el valóját. A rossz példaadást azáltal ke-rülheti ki, ha folyton eszében tartja, hogy sohasem vagyunk egyedül,észrevétlenül, hanem körül vagyunk véve szellemlények által.

Mindezt tudva, az a kötelesség hárul reánk, hogy ezt folytonszemünk előtt is tartsuk, és kezünket a fék markolatán tartva, szorgo-san ellenőrizzük szívünk minden dobbanását, érzelmeink mindenrezgését, s gondolataink minden áramlását, hogy akár a belénk vetí-tett sugalmakat, akár a belőlünk ki-kitörni kívánkozó nyilvánulásokat

243

nyomban még csirájában — elfojtsuk. Ilyeténképpen trenírozzukmagunkat a példaadásban, mit ha minden előadandó alkalommaltényleg gyakorolunk is, nagy munkát végeztünk önmagunkon, és aszolidaritás törvényének megfelelőleg élünk. A példaadásra képesítőtörekvés nem könnyű munka ugyan, de gyümölcsöző s üdvös a pél-daadóra és az azt elfogadóra egyaránt. Mindkét fél haladásának elő-mozdítására szolgál. A példaadás révén okulást és a jóra való ösztön-zést nyert szellemtestvér pedig örök hálával eltelten hasonló testvé-rekkel egyesülve, fálánkszot képez körülöttünk, jótevőjét oltalmazva,védve és segítve itt is, túlnan is.

Antal rendeltetése és halála.Mint már ismételten említettem, hogyha vezetőinknek Antal

vagy az én számomra valami fontos, ezoterikus irányú közölni való-juk volt, szigorúan zártkörű szeánszban juttatták azt hozzánk. Ré-gebben csakis Alajos médiumot használták eszközül e célra, így töb-bek közt akkor is, midőn Antalhoz juttatták azt a kinyilatkozást, hogyő van hivatva Máté és Márk apostolok evangéliumai magyarázatánakközvetítésére. Alajost különösen azért használták fel, mert teljesenmechanikus médium lévén, egyikünkben sem támadhatott az a gya-nú, hogy közleményébe esetleg animisztikus mozzanat is vegyülhet-ne. Ez okból ránk nézve kötelezőnek és komolyan megszívlelendő-nek is tartottuk minden szavát. Midőn aztán az említett kinyilatkozta-tás beteljesedésének időpontja elközeledett, vezetőink ismét zártkörűszeánszot rendeltek el, amelyre csak én meg Antal voltunk meghíva— 1877 december 15. napjára. Most azonban nem Alajost, hanem aszintén extatikus Lipót médiumot rendelték ki. Alajos médiumitásaugyanis egy idő óta hanyatlófélben volt; gépezete recsegett, nyikor-gott — nélkülözte t. i. az olajozást: a hitet, a buzgalmat és az oda-adást, mint a médiumi funkciók sima lebonyolításához szükségesfeltételeket és eszközöket. Azt ugyanis, ami külsőségek után ítélőgyarló szemeink előtt el volt takarva, vezetőink, akik a dolgok lénye-gébe belelátnak, régen, sőt talán már keletkezési stádiuma előtt isfelismerték. Látták t. i. az Alajos körül settenkedő és megtévesztőalantas szellemek raját, s ismerve Alajos ellenálló képességénekcsekély erejét, egész bizonyossággal megállapíthatták szükségképpenbekövetkező bukását is. Felismerték ők ezt már akkor, amikor arrólnekünk még sejtelmünk sem volt, s amikor mi még Alajost médiumi

244

képességének teljes birtokában levőnek véltük, holottmédiumitásának gyökerét már-már elpusztította a féregként rajtarágódó szellemek raja.

Midőn tehát egy napon Franciska médium fia, Lipót, egészváratlanul kiváló extatikus médiummá vált, nagyon megörültünkneki, azonban csak későbben ébredtünk annak tudatára, hogy itt is —mint azt már többször észleltük — a vezetőink előrelátásából folyógondoskodásnak egy újabb jelensége nyilatkozik meg, idejekoránolyan helyettesítőről gondoskodván, aki teljesen képes leend arra,hogy egyletünk számára Alajost pótolja. Lipót minden előzetes látha-tó előkészület nélkül bontakozott ki, mint kész extatikus beszélőmé-dium. Azt mondtam: minden látható előkészítés nélkül, valójábanazonban a szellemek mégis előzetesen preparálták Lipótot, alvó álla-potában t. i., ami persze rejtve maradt a mi szemeink előtt. Lipótugyanis Franciska médiumnak egyetlen fia lévén, születése óta sohamég egy napra sem távozott el anyja oldala mellől, ez pedig mindenporcikájából csakúgy lövellte a delejes fluidokat, amelyekben tehátszületése óta fia is úgyszólván állandóan fürödhetett. Valószínűleg amédiumitás régtől fogva lappangott is már a fiúban, mígnem a vezetőszellemek kellő percben életre keltették azt. Lipót pedig, eltekintvemédiumitásának extatikus voltától, már annál a körülménynél fogvais feltétlenül megbízható és meggyőző médium volt még a szkepti-kus hallgatók előtt is, mivel sejtelme sem volt a spiritizmus tanáról,arról soha egy szót sem olvasott, soha még üléseinkre sem járt el,mielőtt médiummá vált volna, s nem csak hogy teljesen közömbösenviselkedett a spiritizmus iránt, de még idegenkedett tőle a szellemek-től való félelem és rettegés folytán. Attól is félt, hogy ismerősei kö-rében esetleg a hívő spiritista gyanújába keveredik. Csupán szemé-lyem iránti szeretete és tisztelete bírta rá Lipótot arra, hogy ülésün-kön megjelenjék, hogyha én őt arra felhívtam.

Említettem már egy alkalommal, hogy neki nem csak arrólnem volt sejtelme, amit extatikus állapotában beszélt, de arról sem,hogy egyáltalában beszélt, amit gyakran el sem bírtunk vele hitetni.Lipót médium megbízhatóságára nézve még csak azt akarom megje-gyezni, hogy a reinkarnáció tanáról fogalma sem volt.

Midőn tehát a jelzett napon Antal lakásában megnyitottuk aszeánszot, és Lipót médium extatikus állapotba esett, megfogta amellette ülő Antal kezét és azt a szeánsz tartama alatt mindvégig

245

kezében tartván, így szólott: „Halld Antal és légy erős, meg ne ijedj!Kötelességünk Prochaszka Antalnak, az embernek múltjáról felleb-bentem a leplet rokonai és barátai előtt.” Ebből kitűnt, hogy én, mega jegyzőkönyvvezető Mezei Zsigmond, előbbi egzisztenciánkbanAntallal baráti vagy rokoni viszonylatban állottunk (amit azóta Antalszelleme egyik nyilatkozatában meg is erősített). Nem közölhetemazonban e helyen szószerint az egész közleményt, és a szellem nemis tárta fel Antal egész múltját, hanem csak háromrendbeli inkarnációjáról lebbentette fel a fátyolnak egy-egy csücskét. Anélkül, hogy anyilatkozó szellem kifejezetten megmondta volna neki, minden jelarra vallott, hogy az a korszak, amelyről Antal inkarnációi közülelsőnek szólott, a rablólovagok idejére esett, midőn az ököljog, avérlázító erőszak és kegyetlenség uralkodott, és midőn a fegyvereshatalmasok önkénye a védtelen embereket és utasokat vagyonuktólés ha védekeztek, még életüktől is megfosztotta. E kegyetlenségekláttára — lévén ő különben is az igazság fanatikusa — Antalnakfelforrt a vére, és arra a szerepre vetemedett, hogy a szegény, védte-len üldözöttek és kifosztottak védőjéül és a hatalmasok kegyetlensé-gének ostorozó bírájául tolta föl magát. Midőn emiatt a tömlöcbenhalt meg, a szellemvilágban az Úr monda neki: „Jól végezted dolgo-mat, az igazságosságnak szolgáltál — de illetéktelenül; bíróul avat-tad fel magad, ami nem volt a te rendeltetésed. Ezért le fogsz mennia földre vezekelni, azonban a most elvégzett munka jutalmául törvé-nyes megtorló föladatod lészen, a földi törvények értelmében fogodbüntetni a gonoszságot.” Bevégezvén Antal ezt a pályafutást is, újbólvisszatért a szellemvilágba, és most azt mondta neki az Úr: „Ez úttalolyan életpályát kaptál, amelyben örömed telhetett, de te gyűlölted azsidókat, s áldozataidat mindig közülük választottad ki. Zsidónakfogsz tehát születni olyan országban, ahol a zsidóval úgy bánnak,mint az állattal.” És csakugyan úgy történt. „Nyomorult zsidó vol-tál”, — mondá a nyilatkozó szellem, — „nélkülöztél, sanyarogtál,majd meghaltál, és tested levetése után visszatértél oda, ahonnanelbocsáttattál. Lassan-lassan rendeltetésed mindig könnyebbé éskönnyebbé lőn a mai napig, amidőn tisztábbá és számunkra hozzá-férhetőbbé lettél.”

Majd szó szerint ekképpen folytatta: „Íme, lásd barátom, azok issokféle életpályán mentek keresztül, akik tetőled szenvedtek, s töme-gesen tértek meg a másvilágra, miután rendeltetésüket nem jól töltöt-

246

ték be. Vigyázz most ezekre a testnélküliekre, akik gyűlölettel eltel-ve, bosszút akarnak rajtad állani. Te ember vagy és kiáltom neked:Ember vigyázz magadra, s az Isten megóv. Te a többi emberekkelszemben felavatott megszentelt vagy, mert veled a megszenteltekegyesülhetnek. Félre a bűnbánattal, mert azt már ott fent elvégeztedés tudd meg, hogy mindaz, ami voltál, ami leszel: rendeltetésed. Miszeretünk téged, már megmondottuk neked. Nyugodtan alhatsz, és nefélj, állj ellene a rossz sugalmazásoknak, ne engedd azokat lelkedbehatolni, taszítsd vissza azokat. Megértettél? — Igen. Nem tudnádmegmondani, milyen természetűek ezek a gondolatok? — kérdi An-tal. Csak egy kis fénysugarat kérek tőled erre nézve.

„E gondolatok különböző természetűek” — felelé a szellem— „mert különböző természetűek csoportosulnak körülötted, akik-nek különféle szándékaik vannak. Az egyik házi perpatvart, a másikéletuntságot, ismét másik kapzsiságot, s egy további a gőgöt akarjafelkelteni benned. Mindegyik akar valamit, s egy célra, tudniillikelbuktatásodra törnek. Miközben te az ilyen gondolatokba beleszok-tatod magad, ilyenek is vezetnek és azok, akik így sugallnak, célhozis visznek. Abban a pillanatban azonban, amidőn azt hiszed, hogycélnál vagy, el vagy veszve s ők téged teljesen hatalmukba kerítenek.Nekünk szintén résen kell lennünk, és mert te meg vagy szentelve ésnem szabad megszentségteleníttetned, kötelességünk neked mindeztmegmondani. Vedd most az írást és tégy reá zöld pecsétet. Amit féléber állapotban kapsz, írd a most kapottak alá, viseld testeden, ezmeg fog óvni téged. Megértettél ?”

— Igen.„Istennek ajánllak!”Vezetőink az általuk felfedezett praegzistenciák révén fel-

ismertették Antallal előbbi bűnös életét, és azt is, hogy a vele szem-ben megnyilvánult kegy korántsem az ő érdemeinek folyománya,hanem tisztára kegyadomány, amellyel érdemeket szerezhet magá-nak, s egyben megmutatták neki a küzdelmeket is, melyek révén ezérdemeknek birtokába juthat. Antal tehát fokozott energiával felvér-tezve, résen állt láthatatlan elleneivel szemben, és Istenbe vetett biza-lommal le is számolt velük. Legelőbb a kísértések legveszedelme-sebbikével: az önhittséggel és túlemelkedettséggel, a gőg eme faty-tyúhajtásaival végzett, a többi kísértések már ezekhez képest gyer-mekjáték-számba mentek. Kemény ellenállásával nem csupán távol

247

tartotta magától ellenségeit és védekezett, hogy új folt ne tapadjonreá, hanem a régi foltokat, tudniillik tartozásait is igyekezett törlesz-teni azzal, hogy saját engesztelődése és szeretete által ismertette megvelük azt az egyetlen utat, amelyen haladva a szellem erőt, hatalmatés békét nyerhet, holott a kísértők útjain csakis hanyatlást, erőt-lenséget és elégedetlenséget arathat. Ekképpen elleneit lassan-lassanmegpuhította, végre barátaivá tette, és a törvény útjaira terelte. Ésezzel lerótta a szellemek összetartozandóságának, a szolidaritástörvényének tartozó adóját, amely által médiumitása elérte bete-tőzését, azt a tisztasági fokozatot, amely a magas szellemek közvet-len kapcsolódását lehetővé teszi, hogy az evangéliumnak hamisítat-lan magyarázatát általa leadhassák. Ez a leadás 1878. októbertől1879. áprilisig Máté és 1879. augusztustól 1880. májusig Márkevangéliumának befejezéséig tartott.

Május 18.-án délben felkerestem Antalt, bejelentvén egyikrégi tagunknak délután négy órakor végbemenendő temetését. Azelhunyt Antalnak kedvence volt, akit ő térített atheistaságából azIstenben való hitre, illetőleg a spiritizmusra. Minthogy pedig agyászjelentés későn érkezett hozzám, és így egyletünk tagjait nemértesíthettem, azt akartam, hogy legalább mi ketten képviseljük egy-letünket a temetésen. Abban maradtunk tehát, hogy a Koronaherceg-utcában levő gyászháznál négy órakor találkozunk és a szertartásbevégeztével együtt megyünk az egyletbe.

Antal friss és jókedvű volt és a „re bene gesta” örömével egynagy csomagra mutatott, melyben a Márk evangélium befejezett ésmásnap expediálandó utolsó füzetei voltak elcsomagolva. Szívélye-sen búcsúztunk egymástól a viszontlátásra, nem sejtve, hogy csak énfogom őt viszontlátni — holtan. Ahogy a gyászházban megjelentem,ahol a koporsót már behozták a tágas udvarra és a papság is megje-lent, elbámultam, hogy az én annyira pontos Antal testvéremet nemtaláltam ott. Egyszerre a szemben levő kapuban mostoha leányátlátom megjelenni, aki magából kikelve, keresve járatta körül szemeita gyászolók sokaságán. Odasietek hozzá. „Apa nagyon rosszul lett— úgymond — ide küldött, hogy azonnal jöjjön hozzá.” Útközbenelmondta, hogy apja jó étvággyal ebédelt és vasárnap lévén, szokásaszerint ebéd után a kávéházba ment, azt mondván, hogy a temetésrőlnem jön haza, hanem onnan egyenesen az egyletbe megy. De a ká-véházban rosszul lett, alig bírt hazamenni, s panaszkodott, hogy

248

nagymérvű mellnyilalása van, s kérte, hogy ágyat vessenek neki ésmenjenek el értem. Megvallom, hogy nem nagyon siettem, nem tar-tottam veszélyesnek a dolgot, azt hívém, hogy a kávéházi rossz flui-dumok révén alantas szellemek férkőzhettek hozzá. Antalék lakásábaérve ott találtam egy közelben lakó orvost, akit időközben hívtakhozzá, mert Antal folyton rosszabbul lett, sőt a szava is elállott. Nagyörömömre sietős dolga volt kollégámnak s hamarosan távozott. Antalcsukott szemmel, mozdulatlanul feküdt, és bár szívverése nem voltkipuhatolható, rá sem gondoltam, hogy ez már a halált jelentse, mertvoltak olyan eseteim, ahol mély extázisban a tetszhalál minden lát-szólagos jelensége mellett is, néhány delejes vonás után magához térta beteg. De bizony az én szeretett Antalom sehogysem reagált a dele-jes hatásra, hanem teste mindinkább kihűlt, s végre a vérző szívűtestvérnek meg kellett hajolnia az orvos megdönthetetlen tudomá-nyos észlelete előtt.

Meg sem kísérlem leírni fájdalmamat és a halálhírnek test-véreimre tett hatását, akik lesújtó híradásomat alig akarták elhinni,mint ahogy én is nehezen bírtam beleélni magamat, hogy a mi szere-tett Antal testvérünket ezidőszerint elvesztettük.

Azt, hogy mi volt mindannyiunknak Antal és hogy mit vesz-tettünk mi és egyletünk is az ő halála által, mindennél tökéleteseb-ben, kifejezőbben írja le az egylet ama gyászjelentése, amelyet a mégel nem küldött Márk evangélium utolsó füzetéhez csatolva küldtünkmeg előfizetőinknek. És amelyet alább szó szerint közlünk azért is,mert ebben a gyászjelentésben elmondottak annyiban különböznek aszokásos, többnyire valótlan magasztaló, s dicsérő gyászjelentésektartalmától, amennyiben annak minden betűje a szó legszorosabbértelmében való igazság, és vezetőink szózatának is tekinthető, mertaz József testvérünk, aki már akkortájt szenzitív, könnyen befolyá-solható médium volt, bár nem transzban, de határozottan vezetőinksugalmazása és ellenőrzése alatt írta.

A gyászjelentés így hangzott:„Mély megilletődéssel teljesítjük szomorú kötelességünket,

midőn értesítjük olvasóinkat arról a súlyos csapásról, mely szeretetttestvérünk és egyletünk titkárának, Prochaszka Antalnak halálával értbennünket. Az Isten útjai kifürkészhetetlenek, és az ő magas és szentakaratának tetszett médiumunkat, Antalt, egy pár nappal azután,hogy az evangélium magyarázatát befejezte, szent ügyünk érdekében

249

teljesített szellemi tevékenysége közben, vasárnap, e hó 18-án dél-után 5 órakor elszólítani szép és nemes hivatásának színteréről.

A nagy fájdalomnak első megnyilvánulása alatt lehetetlenmég annak megfelelő szavakban kifejezést adnunk. Ennek a nagyveszteségnek teljes nagyságát és horderejét még nem vagyunk képe-sek áttekinteni és csendes megadással vetjük alá magunkat Istenmagasztos rendelésének. Hogy mit vesztettünk e testvérünkben, aztmi érezzük legjobban, akik közvetlen környezetében napról napra sóráról órára tanúi valánk az ő csodálatraméltó munkaerejének, a spi-ritisztikai tudomány terén tanúsított fáradhatatlan kutatásának. Min-den jó, szép és nemes iránti átszellemesült tiszteletének, s a bölcses-ség és igazságérzet terén összegyűjtött kincseinek.

Egyletünk egyik vezető médiuma, az Úr kiválasztottja és azigaz tan ihletett prófétája volt ő. Az ő író és beszélő médiumitásánakköszönhetjük Máté és Márk evangéliumainak magyarázatát, és a hétgyülekezethez intézett záró szót, amelyek a „Reformirende Blätter”-ben jelentek meg és amelyeknek tartalma és mélysége tanúsítja,mennyire meg volt ő áldva médiumitásban. Ha meggondoljuk, mivolt ő nekünk mint testvér, milyen szeretettel és tisztelettel csügg-tünk mindannyian rajta, mily bizalomteljesen tárta föl előtte minden-ki szívét, minden ügyeiben tanácsot, vigasztalást és intelmet nyervéntőle. Ha meggondoljuk, hogy a vele való személyes érintkezés mind-nyájunkra nézve mennyire mellőzhetetlen szükségességnek látszott,úgy érezzük, mintha szívünkből szakíttatott volna ki egy darab, smintha egy erős oszlopunkat veszítettük volna el, amelyre eddigtámaszkodtunk.

És minő veszteség nehezedik egyletünkre, melynek titkáriteendőit önzetlenül és fáradhatatlanul, anélkül látta el, hogy valaha isa legcsekélyebb ellenszolgáltatásra reflektált volna, vagy részesültvolna ilyesmiben. Az egyleti ülések pontos látogatása mellett, ame-lyeknek mindenikében transzállapotban a legmagasztosabb mani-fesztációk révén lelkesítette és emelte fel a jelenlévőket, még arra isvolt ideje, hogy nemcsak az általa, hanem egyletünk valamennyitöbbi médiumai által közvetített számtalan manifesztációkat átnézze,javítsa és simítsa, nagy részét ezeknek maga tisztázván le. Emellettképes volt a kiadóhivatalt is az azzal járó hosszadalmas és nehézkesteendőkkel együtt személyesen vezetni, ellátni Európa összes állama-iba irányuló, s igen tekintélyes levelezését és mindezeken felül meg

250

tudott felelni mintaszerű kötelességtudással világi hivatásszerű köte-lességeinek is.

Az az irány, melyet egyletünk számára magas szellemi veze-tőink tűztek ki: az igazság kutatása, a gondolatok és érzelmek tisztí-tása, az értelemnek minden hagyományos vallási dogmáktól mentkibontakozása és megszabadítása, mely feladatunkká tétetett, a felvi-lágosodás szférái felé törő magasabb lendület, amely magas védőinktanításaiból áradozott, mindmegannyi szívéhez volt nőve és szaka-datlanul szeme előtt lebegett. Az egylet volt mindene; ebben össz-pontosította minden vágyát, törekvését és gondolatvilágát, oda töre-kedvén, hogy egyletünk le ne térjen a kijelölt útról, hanem állandóanelőrehaladva megmaradjon azon. Inspirációja megragadott mindenkimondott gondolatot, képes volt annak valódi jelentősegét megadni,és elmondhatjuk a szó szoros értelmében, hogy ajkairól a bölcsességszólott.

Ő nincs többé közöttünk, és az ő testi elvesztésével ügy-letünknek oszlopa dőlt ki, mely annak nemcsak legszebb ékessége,hanem fő támasza is volt. El lehet képzelni mindezek után, mily fáj-dalom tart fogva minket arra a gondolatra, hogy e testvért nem láthat-juk többé közöttünk, a vele való személyes érintkezést ezentúl nélkü-löznünk kell, és nem vehetjük át többé közvetlenül az ő nemes gon-dolatait.

Az emberi szívnek joga van sírni a kedves és drága fele-barátok elveszte fölött. De a jóságos Atya nekünk spiritistáknak meg-adta a legszebb vigaszt, amit csak az ő mindeneken könyörülő szere-tete megadhat: mi tudjuk, hogy a mi Antal testvérünk számunkranem veszett el. Mi tudjuk, hogy ő feladatait itt elvégezvén, odaátújabb, szebb feladatai felé haladhat, hogy szelleme minket körül fogvenni, s megszabadulva az anyag béklyóitól szabadabban, elfogulat-lanabbul, szélesebb látókörből fogja magasztos tanunknak igazságaitvelünk közölni. Mi tudjuk, hogy ő azokat, akiket földi életében any-nyira szeretett és látogatott, szellemi életében is tovább fogja szeretniés körülvenni. Az ő szellemvilágbeli működésétől szent tanunknaksokkal szebb és eredményesebb föllendülését reméljük, és éppenazért hálát adunk a mindenható Istennek végtelen kegyelmű intézke-déséért, az ő irgalmasságába ajánljuk elköltözött testvérünknek szel-lemét, és kérjük az ő véghetetlen jóságától, engedné meg e szellem-testvérünknek, hogy a földön Isten szolgálatában elkezdett és oly jól

251

bevégzett munkáját odaát nagyobb, szebb és tisztább mértékben foly-tathassa az ő dicsőségére és az emberek üdvére.

Prochaszka Antal neve még alig ismeretes. Csak egy kis körlátta az ő működését és értette törekvéseit. De eljön az idő, amidőn itta földön, a szeretet napsugarai feloldják az önzés jegét; amidőn amaterializmus kőhalmazai meginognak, és összeomlanak az isteniigazságok trombitaszavára. Amidőn az igazság hullámai elmossák éstovaragadják a hitetlenség homokbuckáit, — és ha akkor az emberi-ség föl fogja ismerni hamis elméleteinek ürességét és vigasztalansá-gát, tudományos kutatásainak csalóka képeit; ha eme üres épületekösszeomlása közben támpont után kiált és csalódott várakozásánaksivársága közepette üdítő ital után fog vágyakozni szomjúhozó ajkai-val: akkor fog az emberek számára megjelenni a megváltás az újkinyilatkoztatás tanában, akkor fognak vágyakozni annak megisme-rése után, s törni magukat a nedvdús, erősítő és tisztító táplálék után.Kéjjel fogadván magukba minden szót, minden betűt, melyet Istenkegyelme az ő magas szellemei által fog kinyilatkoztatni nekik. Ésha majd olvasni fogják Antal médium szellemi kinyilatkoztatásait,akkor az ő nevét bizonyára az Úr kegyeltjei és Isten prófétái közöttfogják emlegetni. Úgy legyen!”

Antal élettörténete.Miután a gyászjelentés végpasszusában foglalt ama jövendölést,

hogy: „Antal nevét bizonyára az Úr kegyeltjei és Isten prófétái közöttfogják emlegetni”, bátran tekinthetjük magas vezetőink sugalmazá-sából eredő kijelentésnek, — a késő nemzedék bizonyára hálásan fogfogadni minden olyan részletes adatot, amely Antal alakját közelebbimegvilágításban fogja szeme elé tárni.

Antal a csehországi Budweis nevű püspöki városban született,úgy hiszem, 1824-ben, katolikus szülőktől; anyja különösennemeslelkű, vallásos asszony volt, akiről Antal megható kegyelettelszokott megemlékezni. Atyja a budweisi katonai fegyvertár bognárműhelyének vezetője volt — persze, mint katonáéknál szokás, cse-kély javadalmazás mellett. Négy gyermeke lévén, a legidősebbet,Antalt, kénytelen volt az elemi iskola bevégeztével kivenni az isko-lából, és gyenge testalkatánál fogva csakis szabómesterségre taníttat-hatta. Tizenöt éves korában felszabadult Antal, és vándorútra mentPrágába, Bécsbe és végül Pestre, ahol végleg letelepedett mint önálló

252

mester, és egy elhalt szabómester özvegyét vette el, vele együtt meg-kapván a műhelyt és ennek törzs-megrendelőit is. Az üzlet új tulajdo-nosát a régi rendelők mihamar nagyon megkedvelték. Nemcsak azőszinte nyílt és tisztességes embert kedvelték benne, akinek ambíció-ja az volt, hogy megbízóit becsületesen kiszolgálja, hanem nagyrabecsülték őt mint kiváló természetes eszű férfiút is, aki minden isko-lázatlansága dacára bármily tudásán kívül eső dolgot is képes voltlelki intelligenciájánál fogva megérteni, sőt bámulatos tájékozódott-sággal mihamar ítélkezni is tudott benne. Megrendelői leginkább azintelligens középosztályból ügyvédek, hivatalnokok, bírák és majd-nem valamennyi szeminárium papi karából kerültek ki. Ezek szíve-sen eldiskuráltak órák hosszáig az egyszerű szabóval nem csak a napifolyó eseményekről, de a tudomány körébe vágó kérdésekről is, mertAntal ezekben is hamarosan otthonosnak érezte magát. Ez így tartottévekig és Antalnak a szabóság biztosította a tisztességes, bár szerénymegélhetést. A hatvanas évek vége felé azonban lassan-lassan úgymegcsappant a megrendelők száma, mint tavasszal a hó. Most egyikbírót, majd valamelyik szemináriumi tanárt helyezték át valahová,mások meg vagy elköltöztek vagy elhaláloztak. Ez a hiány már-máréreztette sújtó hatását a jövedelem mérlegében, Antal azonban nembúsult, annál kevésbé desperált, mert akkoriban már ismerte a spi-ritizmust, amely az ő Istenben való hitét, főképpen pedig a Bennevaló bizodalmát nagyon megszilárdította. Megvizsgálván önmagát,rájött, hogy mindez az ő hibáján kívül esett meg rajta, és azt mondtaönmagának, hogy a jó Isten nem fogja tőle és gyermekeitől megvon-ni a betevő falatot. A lehetőségig megszorította háztartását, kiküsz-öbölvén mindennemű elkerülhető és mellőzhető kiadást. Feleségévelemiatt sok küzdelmet kellett vívnia. Antal ugyanis mostoha gyerme-keinek kirendelt gyámja volt, ő azonban nem volt mostoha apjuk, sőtjobb volt hozzájuk, mint édesanyjuk. Felesége, ez a költekezésrehajló asszony, folyton rá akarta venni, hogy a gyermekek tőkéjébőlpótolja a jövedelem hiányát, de Antal lelkiismerete erre nem voltkapható. Szívós állhatatossággal védte mostoha gyermekei kis va-gyonát, azzal biztatva feleségét, hogy a jó Isten majd csak jobbrafordítja sorsukat. És lám: Antal csakugyan nem épített fövenyre,mert midőn annyira leolvadt megrendelőinek száma, hogy már azüzlethelyiség bérét is alig tudta megszerezni, — beállott a kedvezőfordulat. És most válaszolok arra a kérdésre, vajon haláláig folytatta-

253

e Antal a szabóságot? Nem. Mintegy tíz évvel halála előttabbanhagyta azt, jobban mondva, a szabóság hagyta el őt és pedigazért, mert ha a mesterségből kellett volna tengődnie, nem munkál-kodhatott volna mint médium, sem nem szolgálhatta volna az egyle-tet, amelynek ő lett a lelke, aki tisztázta a szeánszok jegyzőkönyveit.Sajtó alá rendezte azokat a megindítandó „Reflexionen aus derGeisterwelt” és a kiadásra készülő „Reformirende Blätter” címűkönyvek számára; aki az egylet számadásait a legnagyobb pontos-sággal vezette, elintézte a külföldi elvbarátokkal, valamint az elő-fizetőkkel való bőséges levelezést és mindenekfölött szolgálta azegyletet eleinte mint író- és később mint transz-beszélő médium.Hiszen egész nap reggeltől estig szakadatlanul munkálkodnia kellettaz egylet érdekében. És az Isten megfoghatatlan bölcsessége olyankeresetmódot nyújtott neki, amely mellett mindennek meg tudottfelelni anélkül, hogy újabb keresetmódja, amely megélhetését bizto-sította, csorbát szenvedett volna; mindkettőt végezhette, és végezte isegymás mellett a legnagyobb lelkiismereti pontossággal.

A jóságos Gondviselés legbölcsebben köti össze és oldja szét azemberek sorsának fonalait aszerint, ahogy azt haladásuk fokozata ésahhoz mérten rendeltetésük és feladatuk megkívánja. Hogy pedigmintegy kézzelfoghatóvá tegyem, hogy mily módon segített az Atyaszeretete és bölcsessége Antal szorult helyzetén, le kell írnom a múltszázad 60-as éveinek végén alapított „A magyar király Szt. Istvánnevét viselő pesti betegápoló és temetkezési egylet” alakulását,amelynél Antal soha nem álmodott alkalmazást talált, és megélheté-sét biztosítva, egyben a képzelhető legalkalmasabb helyzetbe is ju-tott, hogy egyletünk médiumi, titkári és számvevői feladatait olypontosan és mint máshol sehol, nyugalmasan elvégezhesse.

Ez az egylet ugyanis arra volt hivatva, hogy kiváló jótékonyságú célokat szolgáljon a kisiparosok, szatócsok és az alsóbb osztá-lyú hivatalnokok között. Negyedévi csekélynek mondható tagsági díjfizetése ellenében biztosított minden tagnak, s ezek családtagjainakbetegsége esetére ingyen orvosi kezelést és gyógyszertárt, halálozásesetére pedig 100 forintot a temetkezési költségekre. Minthogyazonban a csekély tag járulékokban az egylet nagyarányú költségeifedezetet nem találhattak volna, a tehetősebbek néhány száza lépettaz egyletbe pártoló tagnak, akik az egylet kedvezményeit nem vettékigénybe. Ilymódon a vagyonosok jószívűsége levevén a szegényebb

254

sorsúak válláról a teher nagy részét, az egyensúly helyreállott, s miu-tán a létező hasonló célú egyletek ily arányú kedvezményeket nemnyújtottak, seregestől jelentkeztek a tagok, akiknek száma mihamar2500-ra szaporodott. Híre járt ennek a városban, és Antal, akinekjövedelme — amint már jeleztem is — megcsappant, örömmel vétet-te fel magát az egylet tagjai sorába.

A mélyen gondolkozók és azok, akik az eseményeket nyíltszemmel kísérik, és éles látással tekintenek bele a manapság, bárvalójában áldásosán működő intézmények létesítésének indító okai-ba, hamar rá fognak jönni, hogy a legtöbb hasonló intézmény távol-ról sem annyira a jónak, a nemesnek, az igazi emberszeretetnek kul-tuszából keletkezik, mint inkább az emberek fogyatékosságának ésgyarlóságának céljait hajhászó zavaros forrásból fakadnak. A hiúság,cím- és érdemjel-kórság, dics- és szereplési vágy, szóval az emberigyengeségek egész sorozata nélkül vajmi kevés kórház, árvaház,vakok és siketnémák intézete stb. létesült volna. Minthogy pedigIsten megfoghatatlan szeretete nem hagyhatja az emberek gyarlósá-gait parlagon heverni, mérhetetlen bölcsessége szolgálatába szegőd-teti a rossz, a fogyatékos elemet is, és oly helyre állítja, ahol jót, ne-meset művelhet, s ezzel az ő munkáját végezteti. És habár e munkátnem jó szándékból kezdeményezik, sőt hideg szívvel és részvétlenülvégzik is, annak áldást hozó gyümölcsei mégis sok szenvedő és nyo-morgó embert üdíthetnek és táplálhatnak.

Nos hát — a Szt. István betegsegélyező egyletet sem a jó-tékonyság, hanem tisztán pártpolitikai érdek és nagyravágyás hoztalétre. Bár nem lenne érdektelen a régi Pest emez akkoriban legnépe-sebb és legbefolyásosabb klubjának üzelmeiről egy kis korképetnyújtani t. olvasóimnak, erről több oknál fogva mégis le kell monda-nom, bármennyire kísért is rá az alkalom.

A balparti kerületek legnépesebbje volt akkortájt a VI., a Te-rézváros. Annyira túltengett már a területe, hogy ki kellett belőlehasítani a VII. erzsébetvárosi szintén nagy kiterjedésű kerületet. Né-pességénél és ennek agilitásánál fogva a hatalmas kerület vezérférfiaikezében folytak össze a városházi és országos képviselő választásokfonalai és esélyei. Megtörtént azonban egyszer-másszor, hogy a vá-lasztásoknál az ellenzéki párt győzedelmeskedett. Hogy tehát a kerü-let mindenkorra biztosítsa magának a többséget, kieszelték a Szt.István egylet alapítását abból a célból, hogy a választási joggal bíró

255

kis emberek voksát zárt csoportban vigyék az urnák elé, s ekképpen adöntés esélyei fölött ők rendelkezhessenek. Ez volt az egylet alakulá-sának alapgondolata, amely — csak röviden jelzem e helyen — idő-vel nem egészen vált be. Az emberek számadásaiban ugyanis mindigvan valami kisebb-nagyobb hiba a kréta körül — holott Isten szándé-kában minden hajszálnyira vág össze. Antal olyan helyzetet talált azEgylet kebelében feladatai megoldása tekintetében, amilyet egy böl-csekből összeállított ankét sem bírt volna számára kieszelni.

Megtörtént ugyanis, hogy az egylet számvevője és intézőjevétkes rendetlenségek következtében megkárosította az egyletet,amiért el kellett őt hivatalából mozdítani és új embert választani, amegüresedett tisztségre. Az elnök előadta az ügyet és már elő akartaterjeszteni a közgyűlésnek az általa protezsált jelöltet, de az ezerfő-nyi közgyűlés szóhoz sem juttatta, hanem egyhangúlag azt követelte,hogy Prochaszka Antallal töltsék be a megüresedett számvevői állást.Az elnök előbb elképedt, mert az állást már előre biztosra ígérte ked-veltjének, — majd megpróbálta nyomatékosan, szinte követelőlegkeresztülvinni szándékát, de az egész közgyűlés — amely (a nagyfe-jű emberek nem törődvén sokat az egylet belső dolgaival és a köz-gyűlésen sem jelenvén meg) egy szálig a kis emberek zöméből állott— nem tágított és állhatatosan követelte, hogy az elnök Antalt enun-ciálja megválasztott számvevőnek. Nem, volt tehát mit tennie azelnöknek, mint fanyalogva beleharapni a savanyú almába. De azelnöknél is jobban megdöbbent maga Antal — annak gondolatára,hogy miképpen fogja tudni ellátni a majdnem 3000 tagot számlálóegyletnek számvevői teendőit? Hiszen az elemi iskolában elsajátítottírása az annyi éveken át szünetelő gyakorlat híján teljesen elrútult, shabár a veleszületett tudásvágy folytán minden szabad idejét újságmeg egyéb dolgok olvasásával töltötte is, azonban a számvetésben éskönyvelésben teljesen járatlan volt. Töprengései azonban mihamareloszlottak, mert Antal akkoriban már egyet-mást olvasott a szellem-tan magasztos etikájáról, és habár ennek csak teóriájával foglalko-zott, mindazonáltal hite és Istenben való bizalma már nagyban meg-szilárdult. Némi rövid gondolkodás után így okoskodott: Az életbenmindenütt és mindenben Isten művét és akaratát kell látnunk — tehátebben is. És bízva a saját akaraterejében, szorgalmában és kitartásá-ban — elvállalta a felajánlott hivatalt. Éjjelt nappallá téve gyakoroltamagát a szépírásban és csakhamar olyan metszéshez hasonló kézírást

256

sajátított el, mint aminők a szépírási minták valának. Beszerzett min-dennemű a számvevőséghez és könyvvitelhez szükséges szakműve-ket és vasszorgalommal annyira vitte, hogy egy iskolázott és gyakor-lott számvevő tiszttel is bátran kiállhatta volna a versenyt. A 40 évettúlhaladott szabó olyan kifogástalan számvevővé lett, akinek munká-latában a legszigorúbb kritikus sem találhatott kivetni valót. De méga rosszakarat sem, ami az elnökben nem is hiányzott, aki első perctőlfogva gyűlölettel volt eltelve Antal iránt már az okból is, hogy akara-ta ellenére választották meg őt. Sok megszégyenítést és lealázástkellett Antalnak elszenvednie az erőszakos és kíméletlen természetűelnök vérig sértő szúrásai és csipkedései miatt. Az intéző vezetőemberek csupán a maguk fajtájából választottak bizottsági tagokat —ott a kisembereknek, tehát Antal barátainak nem volt helye; amazokmeg nem akartak kikötni az elnökkel, hogy Antalt védjék. De midőnén is beléptem az egyleti tagok sorába, és azonnal helyet nyertem abizottságban is, Antal jelenlétem által bátorítást nyert és egynéhányriposztom után az elnök is szelídebb húrokat kezdett pengetni. Ezalatt Antal kiváló mechanikus médiummá vált és vezetőink folytonintették őt, hogy csak nyugalommal tűrje el az elnök igazságtalansá-gát és ellenségeskedését, amelynek oka még egy múlt egzisztenciá-ból származik, és különben is arra való, hogy Antalnak felfortyanásrahajló természetét, amely minden méltatlanság láttára kitör belőle,végképpen kiküszöbölje. Majd eljön még az az idő — mondták veze-tőink — midőn nagy csapások fogják sújtani az elnököt, ezek meg-puhítják őt, és nem csak jobb indulatok fognak támadni szívében,hanem még védelmébe is veszi Antalt a támadásokkal szemben. És ajóslások minden valószínűtlenség dacára is tényleg beteljesültek. Azelnökre csakugyan a csapások egész sora zúdult, lelkének legérzéke-nyebb pontját — családapai szívét sebezvén meg gyermekeiben.Megtört, csendes emberré vált e szegény vagyonos, hetyke ember,aki alapjában jószívű volt, s alkalomadtán bőkezűnek is mutatkozott,de a jó mód kiforgatta valójából és ellenmondást nem tűrő, túlemel-kedő természetűvé tette. Sajnos, hogy a jó Atya csak sajgó szenvedé-sek árán bírja gyermekeit visszaterelni a jó útra, aminthogy nemcsupán az egyes embereknek vagy családoknak, hanem az egészemberiségnek is a jó, a haladás felé vezető útját könny- és vérözönszokta áztatni. Ezentúl Antal háborítatlanul végezhette mindkét egy-letnek munkáit. Az elnök nem bántotta többé, sőt midőn alkalmilag

257

szó esett a spiritizmusról, amelynek azelőtt esküdt ellensége volt, sAntalt azzal akarták befeketíteni — még ő kelt védelmére.

Antal legforróbb óhajainak egyike az volt, vajha sikerülne aSzt. István egyletnek olyan tagjai számára legalább egy kis szerénykórházat berendezni, akik szegény voltuknál fogva otthonukban nemkaphatják meg a kellő ápolást. E célból hónapokon át házalt déli 1—2 óra közt a vagyonos polgárok között, és a nemes célra gyűjtött isnéhány ezer forint adományt. Hogy az egyleti tagok, akik nála hiva-talosan megfordultak és akiknek különféle bajaikban okos tanács-adással segített, mennyire megbecsülték és szerették Antalt, abból iskiviláglik, hogy az egyik közgyűlés alkalmával az egylet pénztárosaékes szavakkal kiemelvén Antalnak az egylet vezetése és hűségesszolgálata körül szerzett bokros érdemeit, amelyeket nem volna igaz-ságos csupán meddő köszönetnyilvánítással megjutalmazni, azt in-dítványozta, hogy a közgyűlés szavazzon meg Antalnak az egyletpénztárából 1000 forint jutalomdíjat. A közgyűlés örömrivalgás ésharsány éljenzés közepette egyhangúlag elfogadta ez indítványt —példátlan jelét adván ezzel az elismerésnek, mely oly ritka a hasonlójótékony célú intézetek annaleseiben... Mintha egyenesen az égbőljött volna, olyan jótétemény volt ez a váratlan áldás Antalnak. Voltugyan annyi fizetése, hogy szigorú takarékosság mellett fedezhettebelőle szerény háztartásának költségeit, — s minthogy a Szt. Istvánegylet irodája is Antal lakásában volt, a házbér nagy részét szintén azegylet viselte, — de bizony már a feslő ruházat, a kopott berendezésstb. megújítási költsége sehogy sem tellett belőle. Ám a jó Isten, akitudta, mire van szüksége Antalnak, és mik okoznak neki fejtörést ésaggódást, oly módon segített rajta, hogy a megszavazott 1000 frtadományt egyúttal Antal fényes érdemének elismeréséül is kapta,hogy ekképpen lelkének is öröme és megelégedése teljék benne.

*Ámbár Antalt a kávéházban érte utói a halál, ne higgyük,

hogy a kávéházak rendes látogatója lett volna. A vasárnap délutánifeketekávé volt az egyetlen luxuskiadás, amelyet Antal egyszer egyhéten megengedett magának. Kényszerült takarékosságot igénylőbudgetje mellett ez volt az ő kis testi, de egyúttal szellemi szórakozá-sa is, midőn agyát egy kissé megpihentette a folytonos szellemimunkálkodás után, mint civilizált ember különben is szükségét érez-

258

vén annak, hogy a hírlapokat böngészve, ne maradjon el a világ fo-lyásától.

Hogy milyen család maradt Antal után? Felesége meg kétfia. Felesége majdnem oly hirtelen halt meg, mint Antal, ugyanabbanaz évben. Míg élt, nem hagyták el őt egyletünk tagjai, hasonlóképpennem hagyták el árván maradt mintegy 15 éves fiát sem, aki még egyévig folytatta a reáliskolát, de minthogy nem volt kedve a tanulásra,saját kívánságára egy gépgyárba adtuk tanoncnak, s midőn elvégeztetanoncéveit, kellő ruházattal és útiköltséggel ellátva, vándorútjárabocsátottam. Sok bajlódásom volt ezzel a fiúval, akinek gyámja énvoltam. Az alma nagyon, is messze esett a fájától: könnyelmű termé-szetű volt. Midőn megemberedett, visszakerült és megnősült. Rosszlelkiismerete nem engedte meg, hogy szemem elé kerüljön. Mikorazonban értesültem róla, hogy fia született és szorult anyagi helyzet-ben él — én kerestem fel őt, átadtam neki megmaradt, s megőrzöttkis pénzecskéjét, amelynek segítségével pótolhatta hiányos berende-zését. Hallomásom szerint megszaporodott nála a gyermeksereg, ésmint munkavezető talált alkalmazást az állami gépgyárban. Antalidősebb, szerény fia, már atyja halálakor városi tanítói állásban volt;megnősült, de fiatalon halt meg tüdővészben, egy kis leánykát hagy-ván árván. Özvegye és árvája sorsáról nincs tudomásom, mert soha-sem jelentkeztek nálam.

XVIII. JÓZSEF MÉDIUM.Hogyan ismertem meg Józsefet.

A világraszóló koronázási ünnepélyek és látványosságok le-zajlása után való első hetekben, 1867-ben találkoztam legelőszörJózseffel, egyletünknek akkoriban még csak a távol jövőben predesz-tinált médiumával. Egy ismerősöm nyaralójában jöttünk össze, ahováőt e családnak egyik barátja vezette be. A nagy vendégsereg — sze-mélyem kivételével — egytől-egyig még nem régen praktizáló, kez-dő fiatal emberekből (orvos, ügyvéd, író, kereskedő stb.) állott, aki-ket leginkább a háznak szép, egyetlen leánya vonzott. Akkortájt al-kotmányos életünk, 17 évi lekötöttség után, mintegy lidércálombólébredve, a nemzetben szunnyadó energiák új életre keltek, érvénye-sülésre és versenyzésre ösztönözvén a társadalom valamennyi fakto-rát. Olyan mesébe illő, Eldorádó-féle világ volt akkoriban; a különfé-le ambíciók és törekvések vágyakozásai és reménykedései rózsás

259

szíriben tüntették fel a világot. Nem csoda tehát, hogy ebben a rózsásreményektől duzzadó jövőbe helyezett, s kecsegtető bizalommal teltkeretben a fiatalokban is lábra kapott a jókedv, a vidámságtól szipor-kázó elmés humor, amely engem is magával ragadott. Csodálatosvilág volt az! Az emberek nemcsak hamar megismerkedtek és bizal-masan közeledtek egymáshoz, hanem a jóleső nyíltság és őszinteségközlékenységével, sőt emberbaráti vonzódással is simultak egymás-hoz. Igazán bámulatot keltő volt a felébredt közszabadság érzeténekaz a megnyilatkozása, amely az emberek lelkéből kifejlesztette, fel-színre hozta a benne szunnyadó nemesebb, emberi tulajdonokat.

Soha nem látott sürgés-forgás tarkította a főváros közhelyeit,s az ipar és gazdaság minden terén életre kelt bámulatos fellendülésaz ország minden részéből idevonzotta az embereket. A főváros la-kossága rohamosan szaporodott, szóval mindenképpen mozgalmas,élénk versengés és feltétlen sikert ígérő mozgalmak képe tarkította avilágot.

Én akkortájt még nem voltam pesti lakos, csak mint vendégvoltam itt rég nem látott testvéreim és rokonaim látogatására, akiknélaz utolsó időben átélt izgatottság miatt megrendült egészségem hely-reállítása érdekében üdülést és szórakozást kerestem. Rokonaim,különösen pedig nagybátyámék ugyanekkor minden követ megmoz-gattak, hogy lakásomnak Pestre való áthelyezésére rábírjanak, ennekegyik argumentumául éppen az említett rohamos fellendülést hozvánfel.

Az említett vidám, kedélyes és fesztelen, mindazonáltal aművelt társaság illemének keretén belül mozgó társaskörben mód-felett jól éreztem magam és — sajátságos — az eszmetársulás nyo-mán összehasonlítást tettem ezen és a vidéki úri társaságokban dívó,többnyire bor és kártya közepette lejátszódó mulatságok közt, mégpedig az utóbbiak hátrányára. Amire akkoriban távolról sem gondol-tam, most bizonyossággal merem állítani, hogy úgy maga az eszme,mint az annak folyományaként keletkezett érzés voltaképpen nem isbennem támadt, hanem láthatatlanul szuggeráltatott belém és fordu-lópontot képezett nézeteimre és elhatározásomra nézve: — a Pestenvaló letelepedés ellen támasztott ellenszenvem erősen megingott.Élénken emlékszem reá, hogy a késő éjjeli hazatérés közben folytona letelepedés gondolata kóválygott fejemben, amely már egészenmás, kedvezőbb színben tűnt fel előttem. A következő napon pedig

260

családomban oly váratlan incidens állott be, mely a már megingottellenállásomat teljesen leszerelte. Testvéreim és nagybátyámék vég-telen örömére és meglepetésére határozottan kijelentettem, hogymegmásítottam a visszatérésre irányult szándékomat, sőt azonnallakás után akarok nézni. Hogy rokonaim örömét ne zavarjam, elhall-gattam előttük azt a mozzanatot, mely tulajdonképpen eddigi ellenál-lásom megingatására az első lökést adta.

Visszatérve József testvérhez, ő valamennyi vendég közöttlegidegenebb volt előttem. Midőn én elszármaztam szülővárosomból,ő jóformán még gyermek volt, mikor pedig felserdült, kereskedelmiismereteinek kibővítése céljából Párisba költözött, ahonnan, úgyhiszem, akkortájt tért haza. Szinte megfejthetetlen lélektani problé-ma, hogy némely régesrégi jelenetek és események mennyire hívenvonulnak el szemeim előtt, holott aggkoromnál fogva sok dolgottegnapról mára is elfeledek. József megjelenése, modora és koráttúlhaladó komolysága igen kedvező hatást gyakorolt reám, fokoztapedig a hozzá való szimpátiámat, hogy egy jóhirnevű homöopataorvos fia volt. Jól emlékszem, hogy ővele legtöbbet társalogtam, sminthogy akkoriban minden alkalommal azt igyekeztem az embe-rekből kiszimatolni, vajon találok-e bennük a spiritizmus befogadá-sára alkalmas talajt, azaz Istenben való hitet, ideális világnézetet stb.,akkori szokásomhoz híven őnála is puhatolózni kezdtem, óvatosanterelvén a diskurzust az említett irányba. S bár József Istenben valófeltétlen hitet és a természet szépségei iránti fogékonyságot tanúsí-tott, ami bennem vérmes reményt keltett, mindazonáltal, midőn lát-tam, hogy állítólagos idealizmusa inkább pózolásnak minősíthető,átláttam, hogy örömöm korai volt, különösen lehűtött pedig bennemminden reménykedést az, hogy nyilvánvalóan felfedeztem benne azöntetszelgés gyengéjét is, mintha jómagamban is nem lett volnaugyané hiba! Erre mégis feladtam a várat és visszaléptem mindentérítési kísérlettől. Pedig a hibás én voltam. Mit is várhattam volnamást egy 26—27 éves fiatalembertől, aki a gyakorlati élet küszöbénállva, most lép ki a küzdés, az érvényesülés terére?! De lám, az Istenmégis megvalósította azt, amit akkor emberi szemmel szinte lehetet-lenségnek láttam, — igaz, csak 15—16 év múlva, — hogy az akkormég fiatal József mégis hivatva lőn velem vállvetve nemcsak hinni aspiritizmusban, hanem ebben élete feladataként működni is.

261

Emlékezet és monoideizmus.Midőn József médium a legelső találkozásunkról szóló leírást el-

olvasta, nagyon meg volt lepve. Hogyan? — tűnődött József, —lehetséges-e, hogy nem 1875-ben kerültünk össze legelőször, hanem67-ben és pedig egy idegen családnál, idegen társaskörben, amirőlnekem halvány emlékezetem sincsen? És akárhogyan kutatott is Jó-zsef memóriájának lomtárában, sehogy sem bírta felújítani az általamleírt társaságban előfordult mozzanatok emlékét. Siettem szunnyadómemóriája fölkeltésének segítségére lenni és megneveztem ama csa-ládot, amelynél találkoztunk, egyúttal elősorolván előtte a társaság-ban jelenvolt, a közéletben is szereplő fiatal urak nevét is. Előadásomközben József szeme mindjobban érdeklődő figyelemmel élénkült, ésmint midőn gomolygó ködön át egy-egy kis napsugár tör utat ma-gának és szétoszlatja a homályt, úgy világosodott meg lassan-lassanJózsef lelkében is a 39 év óta elraktározott eseményeknek teljesenelhalványult képe. Mégpedig annyira élesen, hogy minden szavamatnem csupán igenlő fejmozdulattal kísérte, hanem még ő egészített kiegyes hézagokat, amelyeket az ott történtek leírásában én felejtettemel.

Az anyagelvű elmélet keretében eleddig megfejtetlenül ma-radt lelki problémák közül különösen az emlékezés miként való lét-rejöttének processzusa képezi a különböző teóriák ütköző pontját. Azanyagelvű tudomány ugyanis tendenciájához híven, a dolgok, ese-mények, stb. felmerülő képeit az agyállomány tekercseibe raktározzael, ahonnan azok akkor és annyiszor válthatók ki, valahányszor azagy parányai bizonyos inger révén rezgésbe hozatnak. Meg sem kí-sérlem megtámadni e fura elméletet — felment ettől engem maga azanyagelvű tudománynak egyik tekintélyes ágazata: a fiziológia, azélettan. Ez ugyanis kimutatta, hogy az anyagcsere szakadatlan fo-lyamata 5—7 év leforgása alatt a szervezetet alkotó minden anyagotkicserél, kicseréli tehát az agy összes atomjait „közöttük következés-képpen azokat is, amelyekbe a képletek elraktározódtak. És hogyhaaz agy parányai csakugyan hordozói, őrizői az emlékezetnek, azeset-ben az atomoknak (legfeljebb 7 év alatt) új atomokkal való kicserélé-se folytán az emlékezetnek is ugyanannyi idő alatt szükségképpen elkellene múlnia. Minthogy azonban az tudvalevőleg nem történik,tehát éppen az anyagcsere helyesnek bebizonyult teóriája dönti megazt az állítást, mintha az emlékezetnek székhelye az agy lenne. En-

262

nek ellenében a spiritizmus világos bizonyítékokkal képes kimutatni,hogy a lélekben, a szellemburokban rejlik az emlékezet.

Hogy ezt kellőleg megvilágítsam, szükséges úgy a József,mint az én akkori szellem-erkölcsi fokozatomat lehetőleg alaposanelemeznem, t. i. minő eszmék, törekvések és ösztönzések éltek ben-nünk akkoriban, s mik képezték ambícióinkat, ideáljainkat. A Józseftestvérem akkori szellem-erkölcsi kvalifikációjának mérlegeléséreszolgáló adatok csak hiányosan állnak rendelkezésemre — hiszencsupán felületesen ismerkedtem meg vele. A feltevések, következte-tések és valószínűségek halmaza azonban összességében mégismajdnem a bizonyosság erejével hat. József ugyanis akkortájt mint26—27 éves fiatal ember lépett ki a küzdés porondjára, hogy magá-nak független állást szerezvén, ő is kivegye a maga részét abból afelszabadult gazdasági lázas mozgalomból, amely akkortájt az arany-borjú jegyében indult meg, és egyenlően csábította a társadalom min-den rétegét, a mágnástól kezdve egészen a házmesterig és hordárig.Minden iparos- és kereskedősegéd önállóságra és függetlenségretörekedett. E lázas kapkodásban József sem képezett kivételt, mertmár néhány hónap után házasságra lépett, és párizsi minta szerintelegáns üzletet nyitott. Több mint valószínű, hogy gyengéd érzelmeifoglalkoztatták lelkét már akkor is, midőn az említett családi körbentalálkoztunk. Mindezt összegezve, bizonyossággal lehet állítani,hogy József pszichéje e népes társaság közepette telve a legkülönbö-zőbb gondolatokkal és érzésekkel, csak fél füllel és fél szemmel fog-ta fel a körülötte lejátszódó eseményeket. A lelkébe vetített képekpedig szórakozottságánál fogva szintén szétszóródtak, és elhalvá-nyodtak lelkében, mert az egész mulatság lefolyása alig hagyott ben-ne maradandó nyomot, a következő nap eseményei, tervezgetései ésvállalkozásai azonban már e nyomokat is végképpen elmosták, vagylegalább is nagyon elhalványították.

Egészen másképp történt nálam.Mint nyitott könyv fekszik előttem akkori lelki mivoltom,

közvetlen tárgyilagossággal lapozgatok benne és vizsgálom tar-talmát: mi adott akkortájt lelkemnek erőt, mi rezegtette meg érzelme-imet, mi buzdította és sarkalta a bennem rejlő energiát ténykedésre,szóval: mit tartottam értékesnek arra nézve, hogy kiküzdésére latbavessem lelkem minden erejét? És kutatásom eredményeképpen aztbetűzöm ki, hogy lelkem azzal a boldogító érzéssel és tudattal volt

263

eltelve, amit feleségem révén jó anyám szelleme és Adelma révénMária magas szelleme öntött belém. A mammon csillámló csábjaiután tobzódó mámoros hajsza engem teljesen érintetlenül hagyott,sőt inkább szánakozó mosolyra indított. Közvetlen közelemben,nagybátyámék házánál, szemtanúja voltam annak, miképpen özönlöttbe a hirtelen meggazdagodás árja ajtón, ablakon át. Mindez azonbanegy cseppet sem hatott reám, hanem mindinkább fényesen igazolta jóanyám ama figyelmeztetését, hogy gondosan titkoljam el előttük az őszellemével váló érintkezésemet, nem lévén meg bennük akkortájtmég a kellő érzék ennek befogadására Közlékenységemmel tehátcsak gúny tárgyául tenném ki magamat, ami szemükben elhomályo-sítaná tekintélyemet, amelyet pedig éppen az ő javukra kell majdértékesítenem. Amint jó anyám jóslatai, tanításai és intelmei mindjobban, s az utolsó hajszálig beteljesültek, a spiritizmus igazságai ismind jobban gyökeret vertek lelkemben. És egyedül az a vágy uraltaegész valómat, hogy mentül több embertársamat tehessem részesévéannak a kincsnek, amivel a jó Atya kegyelme akkor áldott meg, mi-dőn fellebbentette szemem előtt a fátyolt, amely eltakarta előlem azüdvhöz vezető utat. Úgy éreztem magamat, mint aki milliókat érő, sKohinornál is értékesebb drágakövet rejt keblében, és megkínáljavele embertársait, hogy ne kínlódjanak a kőtörés fáradságos, verejté-kes munkájával. Óvatosan mutogattam egy-egy régi ismerősömnek,volt iskolatársamnak — akikben optimisztikus természetemnél fogvaegy kis idealizmust véltem felfedezni — a birtokomban levő kincset,amelyhez ők is könnyűszerrel hozzájuthatnának, — de fájdalmasankellett lépten-nyomon tapasztalnom, hogy nincs bennük semmi érzékahhoz. Süket füleknek beszélek, elvakult szemek előtt tárom ki drágakincsemet; nem kell az senkinek! A mammon féktelen uralma utánivágyakozás kiölt belőlük minden eszményt, minden nemesebb befo-gadására való képességet. Sőt végtelen nagy szomorúságomra arra atapasztalatra ébredtem, hogy barátaim egynémelyike kikerül, s mi-dőn messziről megpillant, vagy visszafordul, vagy oldalt kanyarodikés beoson valamelyik szomszédos utcába vagy házba. Meglehetőshosszú időbe került, míg kiábrándultam ebből az emberbaráti vágyó-dásból, amely minden más vágyat kiszorított belőlem, míg rájöttem,hogy ebben a kincsleletben, melyet jó sorsom szerencsés órábanhullatott ölembe, nem osztozkodhatom mindazokkal, akik még annakhíjával vannak. Csak évek múlva bukkantam rá Dr. du Prel idevágó

264

fejtegetésére, aki ezt a lelkiállapotot monoideizmusnak nevezi, mi-dőn t. i. az ember lelkét egyetlen eszme, egyetlen vágy tölti el.

Midőn ama társaskörben József testvérrel találkoztam, még nemábrándultam ki ebből a monoideizmusból, sőt valószínűnek tartom,hogy épp az vitt engem oda, hogy ott esetleg oly egyénnel is talál-kozhatom, akin az én megtérítésre célzó puhatolózásomat megkísé-relhetem. És ebben találom meg a feleletet arra a kérdésre, hogy mi-ként van az, hogy én mintegy 40 év után is még élénken őriztememlékeimben mindazt, ami az említett társaskörben történt?

Lelkem, szívem osztatlan vágyakozása csupán egyetlen iránybanlévén összpontosítva, annyira mélyen benyomódott az, — hogy úgymondjam — a periszpritem fényképlemezére, hogy az utána követ-kező képek nemcsak ki nem szorították az előbbieket, hanem inkábbélesbítették lelkemben, úgy, hogy a hazafelé vezető úton is csupánezekkel foglalkoztam, sőt a Pesten való letelepedés elleni merevállásfoglalásom is ott nyerte meg az első megingató lökést. Vezetőszellemeink is arra oktattak, hogy azok a benyomások, amelyeketnem egyedül értelmünkkel, hanem egyszersmind szívünkkel is befo-gadunk, mélyen vésődnek be lelkünkbe és maradandó nyomot hagy-nak memóriánkban.

Midőn most négy évtized előtti lelkiállapotomat emlékembe idé-zem, hogy tartalmát elemezzem és ítéletet alkossak magamnak róla,azt betűzöm ki belőle, hogy a kudarcok egész sorozata, amely engemabban ért, hogy egyetlen emberben sem bírtam még csak némi érdek-lődést sem felkelteni azok iránt a dolgok iránt, amelyek akkoribanegész lényemet eltöltötték — nem annyira az emberek fogyatékossá-gában, mint inkább az én elvakultságomban rejlett. Én ugyanis azembereket olyasvalamire szerettem volna megnyerni, amiből ők nemkértek, és amihez nem lakozott bennük semmi vonzódás, semmifogékonyság; ahogy viszont énbennem sem lakozott a legkisebbfogékonyság sem az iránt, ami viszont őket hajtotta, ösztökélte ésegész lelküket, gondolkodásukat eltöltötte — t. i. a mammon iránt.Éppen azért bennem volt a nagyobb hiba, mivel én az ész ellenőrzé-sének kikapcsolásával, egyedül a szív vágyaitól vezettettem ma-gamat. Hiszen láttam magam körül a hideg ész, a szertelen önzéstobzódását, az aranyborjú körüli boszorkánytáncot, amely abszor-beálta az emberek gondolkozásának minden atomját és elfojtotta aszív minden melegét, minden rezgését, mint a folyondár az eleven

265

fákat. A minden áron való pénzkeresés közepette keletkezettmegmámorosodásnak, éktelen vad indiánus csatakiáltozásai közepet-te, én a szívnek, az érzelmeknek harcra szólító zászlaját akarom ki-bontani, és köréje toborozni az embereket — olyan embereket, akik-nek lelkivilágát a kapzsiság, a meggazdagodás utáni lázas hajsza ésaz érzéki élvezetek után való rohanás ragadta magával. Már pedig ekét ellentétes irányt nem lehetett ugyanegy tető alá hozni és épp azérttörekvésemnek már eleve sem lévén létjogosultsága — halvaszületettgyermek maradt az. Most belátom, hogy senki sem vett komoly em-berszámba és valószínűleg olyan révedező, holdkóros, Hamlet-félealak benyomását kelthettem, aki a lét és nemlét problémáján töpren-gett. S mindez csupán azért, mivel az ész teljes kikapcsolása mellett,egyedül a szív ösztönei által vezettettem magamat. A szív pedig,bármily nemesek legyenek is intenciói, az ész mérlegelése, meggon-doltsága, s körültekintő ellenőrzése híján csak félszegségeket szülhet;valamint hogy a számító, hideg ész — a szív melege nélkül — köny-nyen szeretetlenségre, a felebarát megkárosítására, megrontására, sőtállatias kegyetlenségre is képes ragadni az embert. Azért is szüksé-ges, hogy minden ténykedésünknél szem előtt tartsuk, miképp csakaz esetben járunk el törvényesen kötelességeinkben, ha nemegyoldalúlag végezzük feladatunkat, hanem szívünk melegét — hogyégetővé, perzselővé ne váljék — a józan ész mérséklése által, azönzésre hajló, hideg ész ösztönzését pedig a szív melegével hozzukjózanító egyensúlyba.

Minő zavarba jutottam volna, ha esetleg olyan emberre akadok,aki komoly érdeklődéssel viseltetik az általam propagált eszmék irántés egyről-másról felvilágosítást, útbaigazítást kért volna. Hiszen mégakkoriban magam is tájékozatlan voltam, a spiritizmusnak még anevét sem ismertem, mert még Adelmáék is „magnetikus írásnak”nevezték az irómédiumitást, és az Allan Kardec „Szellemek köny-vén” kívül másféle spiritista könyvnek még a címét sem ismertem;semmiféle számottevő íróra vagy tárgyilagos bizonyítékra sem tud-tam volna tehát hivatkozni, s egyes egyedül a magam egyéni benyo-mására lettem volna kénytelen szorítkozni. Pedig már létezett akko-riban is, — ha nem is éppen nagy terjedelmű francia és angolspiritista irodalom — Allan Kardec, Davis, Edmonds, Alfréd RusselWallace stb. munkáiban, csakhogy nekem mindezekről még csaksejtelmem sem volt.

266

Mindazonáltal hogyha manapság, majdnem 40 évi tapaszta-latom és megállapodott gondolkodásom álláspontjáról tekintem átakkori egyoldalú felfogásomat, s merőben téves irányomat, melyáltal behálózva, elkülönítve az emberek által taposott széles ország-úttól, szükségképpen zsákutcába kellett jutnom — lehetetlen nemlátnom a jóságos Gondviselés áldott kezét is, amely engem koragyermekségemtől fogva védett, s irányított. Nyilvánvalóan látom,miként oltalmazott meg a lázas, szédületes, mámoros pénz után valóhajszának ama mételyétel, amely akkortájt kicsinyre és nagyra kivé-tel nélkül kivetette vészes hálóját, s mindenkit hatalmába kerített,míg a bennem élő s jobbára képzelt emberbaráti érzés engemimmunissá tett, mert egész lelkemet színültig eltöltötte és másneművágyak befogadására nem hagyott szabad helyet. És bár — szigorúanvizsgálva önmagamat — jó lélekkel mondhatom, egész életembennem tudok felfedezni magamban egy mákszemnyi hajlandóságot sema meggazdagodásra, vagy pláne a kapzsiságra, sőt ellenkezőleg, aholszükségét láttam, osztogattam a pénzt jobbra-balra, emiatt sokaktól akönnyelműség vádjával is illettetvén — ki tudhatja, vajon én is nemsodortattam volna-e bele abba az örvénybe, amelynek ezer meg ezeregzisztencia esett áldozatul? Melyik ember tudna önmagáért azirántkezességet vállalni, hogy ellent tudott volna állani az aranyfolyamkáprázatos szirénhangú hívogatásának, amely akkortájt végighöm-pölygött a világon, és majdnem mindenkit belerántott iszapos med-rébe. Elbizakodott, túlemelkedett ember az olyan, aki önerejébenbízva, a pénz kárhozatos befolyása ellen teljesen vértezve képzelimagát. Hiszen Urunk közelében levő tanítványait is folyton intette,hogy ébren legyenek, hogy a tévesztésnek martalékul ne essenek, sennek dacára az ő legmagasabb, legtisztább, leghatalmasabb közel-sége sem mentette meg őket a megtévesztés veszedelmétől. Áldomés dicsőítem az én jóságos Atyámat ama megmérhetetlen ke-gyelméért, hogy az én időleges monoideisztikus tévelygéseim általsokkal nagyobb, vészthozóbb bűnbeesést hárított el tőlem, amelyérdemtelenné tehetett volna földi rendeltetésem megoldására.

267

Relációk a szellem földi és túlvilági élete között.Az arany gyapjúért Kolchisba evező hajósok mítoszába illő volt

az a népvándorlás, amely a birodalom perifériáiról a Lajtán innenPestre, a Lajtán túlról pedig Bécsbe indult 1867 után, a koronázástkövető korszakban. Ehhez ugyan nem volt — úgy mint amahhoz —a tűzpróbák egész sorozata feltételül kötve, mert egy kevés kalandostemperamentum és vállalkozó szellem elég volt arra, hogy a hullóaranyesőből bárki kivehesse a maga részét azoknak a nap-nap mellettalakuló gründolásoknak révén, amelyeket a merész spekuláció mint-egy a földből teremtett elő, holott eszközei többnyire nem reális,hanem csak papíron levő, névleges értékek valának. Tagadhatatlan,hogy a pénzért való küzdelemnek éppen úgy, mint a vagyon becsüle-tes, szolid megszerzésének is, megvan a maga létjogosultsága, bárrugói korántsem vezethetők vissza nemesebb indulatokra, annál ke-vésbé a felebaráti szeretetre. Egyes láncszemeket képeznek ugyanisezek is, a földi szférában való haladás előmozdítását célzó procesz-szus láncolatában, amennyiben új kereseti forrásokat derítenek fel, aközlekedésnek új utakat nyitnak, a közgazdaság viszonyain sokatlendítenek, a munkás nagy néprétegeknek pedig emberhez illőbbmegélhetési módot és iskoláztatást tesznek lehetővé, összességükbentehát a haladás előmozdításához járulnak hozzá. Sajnos azonban,hogy az ember fogyatékosságánál azt, amit az egyik kezével teremtés fölépít, a másik kezével mérhetetlen önzése, kapzsisága, tel-hetetlensége, felebarátjának könyörtelen kiaknázása és semmibevevése által letiporja és összezúzza, mihelyt imádott, mindenek föléhelyezett énjének érdekeit csorbítva látja, vagy ha csak attól félti is.

Az ember ugyanis nem a hit és felebaráti szeretet szikláján,hanem az önzés, a szeretetlenség fövenyes talaján épít, amit pedig „avihar ledönt, és a zápor elmos.” Emez isteni szájból közel két ezred-év előtt elhangzott parabola itt is fényes beigazolást nyert. Amilykönnyen merítettek az emberek a hulló aranyesőből, — ki bögrével,ki meg öblös vederrel, — éppoly könnyen el is verték őrületes nagy-zolás, pazar fényűzés és tobzódó bachanáliák közepette —- perszeszáz meg százezer egzisztenciának tönkretétele árán ...

Mint végítélet napja zúdult azonban rájuk a „fekete péntek”néven ismert szomorú emlékű „nagy krach” 1873 május tizen-harmadikán — a nagy garral hirdetett és ünnepelt, világraszóló „nagyvilágkiállítás„ közepette, mely arra volt hivatva, hogy büszkén hir-

268

desse a birodalom gránitalapon nyugvó gazdagságát és bemutassaiparának haladását az ámuló Európának. A történelem itt is, mint mársokszor, keserű iróniában tetszeleg, hogy tanítómesteri hivatásánálfogva szemléltető példát szolgáltasson az emberiség okulására. Csak-hogy, fájdalom, a történelem rikító intelmei és oktatásai nyomtalanulsuhannak el az emberek csökönyössége felett.

József testvérünk, ahogy említettem, szintén belekerült ebbea zavaros kavarodásba, sőt annak csillogása vonzotta őt, hogy lakásátBécsbe áthelyezze; ő sem kerülhette tehát ki a vagyoni károsodást.Az örvényben való végelmerülést azonban az okból kerülte el, mertaz örvényhez közel sem járt, semmiféle szédületes, kockázatos, vagytisztességtelen vállalkozásba bele nem bocsátkozván. Így aztán akatasztrófa csak megtépázta és megperzselte magasra törő szárnyait.Jobb remény fejében még pár évig Bécsben tengődött ugyan, felis-mervén azonban, hogy a közgazdasági viszonyoknak jobbrafordultára egyhamar nincs kilátás — Istenbe vetett bizalommal éssaját szakavatott jártasságával párosult becsületes törekvésére tá-maszkodva, arra az elhatározásra jutott, hogy lakását visszahelyeziPestre.

Ekképpen József testvérünk kevesebb vagyonnal ugyan, dedús élettapasztalattal és minden anyagi vagyonnál értékesebb kincs-csel, amellyel Isten kegyelme áldotta meg, három viruló egészségűgyermekével 1875. októberében költözött vissza szülővárosába, Pest-re, amelyhez számos régi baráti kötelék fűzte, számítván ez összeköt-tetéseiből eredő jóindulatú támogatásra is.

E várakozásai rövidesen be is váltak. De József testvérünk-nek akkortájt még halvány sejtelme sem volt arról, hogy a gondtalanmegélhetés, s az anyagi jólét, amelynek elérését Pestre való letelepe-désétől remélte, és amelyre minden gondolatát s törekvését irányítot-ta, korántsem képezi élete célját. Hanem csupán foglalata, kerete voltannak, amelyen belül ő is, mint minden ember, megtalálhatja azokataz eszközöket, melyeket a Gondviselés kinek-kinek abból a célbólad, hogy ez eszközök kellőképpen való felhasználása által rendelteté-sét szellemének haladásában oldja meg, amire különben testet ölté-sekor szabad akaratából vállalkozott s ünnepélyes fogadalmat is tett.

E keret szűkebb vagy tágabb terjedelmének, simább vagy ér-desebb felületének és tartalmának megállapítását, sőt azt is, hogy hol

269

és milyen környezet közepette állíttassék fel a keret — Isten határta-lan bölcsessége Magának tartja fenn.

És bármily szűk legyen is ennek a keretnek terjedelme, bár-mily súlyos és keserves legyen is feldolgozandó tartalma, s bármilysivár és mostoha környezete: — ne minősítse az ember e látszólagosszigorúságot irgalmatlan büntetésnek, mert Ő végtelen szerető Atya,aki nem büntet. És ami az ember elhomályosult szemében elviselhe-tetlen büntetésnek látszik, az éppen irgalmának, s könyörületességé-nek kifolyása. Határtalan bölcsessége azonban tudja, hogy mélyensüllyedt gyermekeinek mekkora tisztító tűzre, a kínok és szenvedé-sek minő mérvére és sorozatára van szüksége, hogy azok visszatérít-sék őt a törvény, a haladás útjára.

A jóságos szerető Atya, aki gyermekeit szabad akarattal ru-házza fel, éppen teremtményei iránt való szereteténél fogva nembízhatja éretlen gyermekeinek belátására a földi pályájukon szük-séges tisztulásuk s haladásuk céljaira szolgálandó keret megha-tározását. Hiszen a földi atya sem engedi, hogy oktalan, gyámoltalangyermeke kénye-kedve szerint válassza meg pályáját. A mindenekfö-lött bölcs és jóságos Atya azonban földi pályájuk keretét nem erő-szakolja zsarnoki kényúrként gyermekeire, hanem saját javuk ésboldogulásuk érdekében csak annyiban korlátozza szabad akaratukat,— amelynek teljes érvényesülése még mélyebb süllyedésüket vonnámaga után, — hogy atyai gyámkodását ajánlja fel nekik. Ő, a jóságosés bölcs Atya tudniillik — akinek gyermekei boldogulása legjobbanszívén fekszik, — olyan tervezetet bocsát döntésük elé, amelynekelfogadása legrövidebb utón képes véget vetni minden kínjaiknak ésszenvedéseiknek, és leggyorsabban emelheti ki őket a sötétségből avilágosságra, a haladás üdvössége felé. Ezzel tehát jövőjük felettteljes szabad akarattal mégis ők döntenek: elfogadhatják az Atyánakszerető tanácsát, vagy visszautasíthatják azt.

E célból gyermekének földrejövetele előtt képletben elvonul-tatja az Atya előttük mindazt, amit az ő gondviselő szeretete és böl-csessége boldogulásuk előmozdítása céljából jónak és célravezetőneklát, hogy a földi pályán részint mint akadály, részint mint feldolgo-zandó, legyőzendő, vagy megadással elviselendő teher gördíttessékútjukba.

A képletben, amelyet Isten jósága a testet öltésre készülőszellem szeme előtt elvonultat, minden benne van, ami őt jóban és

270

rosszban, örömben és bánatban, sikerben és kudarcban, kísértésekbenés azokkal való küzdelmeiben földi pályáján érni fogja. Szemléltetőmódon, mintegy jövő életének programja tárul mindez szemei elé. Ésaz, ami ebben a keretben foglaltatik, összességében képezi azt a„fundus instructust”, amelyet az Atya jósága és bölcsessége minden-kinek rendelkezésére bocsát, hogy azzal szabadon munkálkodjék ésgazdálkodjék kénye-kedve szerint, hogy a földi pálya bevégeztévelszámoljon be vele és mutassa be az Úrnak annak gyümölcseit, — azátadott „talentumok kamatait”, amelyekről Krisztus Urunk beszélt.Amit pedig az Atya gyermeke javára és az ő haladásának előmozdí-tására elrendelni jónak, üdvösnek talált, azon az ember nem változ-tathat semmit. Ez irányban szabad akarata ad hoc úgy ki van kap-csolva, hogy még csak egy karcolatnyit sem képes belőle lealkudni,vagy lekönyörögni, mert amit a legtökéletesebb Bölcsesség határoz,az minden időkre tökéletes és változhatatlan.

Ennek ellenében azonban korlátlanul élhet szabad akaratávalabban az irányban, vajon elfogadja-e, avagy visszautasítja ama pro-pozíciókat, amelyekkel az Atya jóságos gyámkodása őt megkínálta?A visszautasítás azt jelenti, hogy veszteglő, kínos, pangó helyzetéttovábbra is kész elviselni, s ekként haladását, a sötétségből váló sza-badulását önmaga halasztja bizonytalan időre. A jó Atya azután vég-telen hosszútűrésénél fogva bevárja gyermekének megérését, megté-rését — hiszen övé az örökkévalóság. Őreá nézve nem veszhet elegyetlen lény sem, bármily messzire távolodott is el Tőle. Hogyhaazonban a szellem elvállalja azt, amit az Atya kegyelme rendel az őjavára, üdvére, és amire szabad akaratából folyólag lejövetele előttfogadalmat is tett, — a szerető Atya nem bocsátja el gyermekét véd-telenül, csupán saját elhomályosult, belátástalan értelmére támasz-kodva földi útjára, — amely út tele van a csábítások, a bűnök és kí-sértések minden fajtájával. — hanem tisztult, haladottabb szellem-gyermekeit rendeli mellé vezetőkül, hogy gyámoltjukat tanáccsal, in-telemmel vagy buzdítással segítsék, és ha bajban van, vagy vesze-delem környékezi, elhárítsák tőle és megvédjék őt. Ha pedig a bajvagy csapás elszenvedése rendeltetésében foglaltatik benne, s annakfeldolgozása, legyőzése, vagy gyermeki megadással való elviseléseszintén beletartozik a megoldandó feladatok és megpróbáltatásokkeretébe. Ez esetben az őrszellem vigaszt, megnyugvást önt a keresztelviselésére védencének szellemébe. S megtöltvén őt hatalmas,

271

erőtadó fluidjaival, életre kelti benne a csodát művelő hitet, tudatossáhatványozza benne az örök élet boldogsága iránti reményét, és aszívében rejlő szeretet szikráját lobogó lánggá éleszti. Hogy azonbana magas szellemek e három szellemi kincset erősíthessék, hatvá-nyozhassák és lángra lobbanthassák, kell, hogy e három erény, habárcsak gyenge palánta minőségében is, de benne legyen az emberben— mert ami nincsen, azt nem lehet sem erősíteni, sem hatványozni,sem pedig lángra lobbantani. E három palánta megszerzése és szelle-mében való elültetése tehát nem a vezérszellemek, hanem magánakaz embernek dolga.

Hogyha valamely magas polcon álló sziklaszilárd hitű emberéletében egy megrendítő katasztrófa játszódik le a hitetlen világ sze-meláttára, ámulatba ejti az embereket a csodatevő hitnek az a varázs-ereje, amely képessé tette őt arra, hogy a rámért nagy csapás össze-zúzó hatása alatt össze ne roskadjon. S dacára annak, hogy az embe-rek ezt látják, bámulják és magasztalják, mégsem jut eszükbe és nemérzik szükségét, hogy ők is megszerezzék maguknak e megbecsülhe-tetlen kincset érő palántát, s elültessék ők is keblükbe, öntözgetvén,ápolván azt a virágzás reményével.

Hogyha aztán reájuk szakad a súlyos megpróbáltatás nehézpillanata, amelyet testetöltésük előtt képben megmutattak nekik, ésamelynek megadással való elviselésére fogadalmat tettek: kesergés,jajveszékelés, kétségbeesés fogja el őket, sőt a jó Atyátszemrehányólag kérdőre is vonják, zúgolódó kifakadásokkal illetik,káromolják Őt még az olyanok is, akik nagyra voltak szilárd hitükkelés felháborodtak volna, ha valaki igaz keresztényi voltukat kétségbevonni merte volna.

*Mint mondottam, a jó Atya nem bocsátja gyermekeit földi útjuk-

ra védtelenül, csupán a saját belátástalan fogyatékosságukra utalva,hanem tisztultabb, haladottabb szellemgyermekeit rendeli ki mellé-jük vezetőkül, hogy gyámoltjaikat tanáccsal, intelemmel, buzdítássallássák el, és ha veszedelem környezi őket, azt elhárítsák tőlük. Mon-dottam azt is, hogy ezek a szellemi vezetők ama védenceikben, kik-nek a baj vagy csapás benne foglaltatik rendeltetésük keretében, ésannak legyőzése és megadással való elviselése szintén beletartozikmegoldandó feladataik és megpróbáltatásaik sorozatába, buzdító,vigasztaló sugalmazásaik és erőtadó fluidjaik által életre keltik ugyan

272

a bennük szunnyadó hit, remény és szeretet csiráját. De e három,minden földi kincsnél többet érő palántának elültetése, öntözgetése,gondozása, mindennemű fattyúhajtásoktól és ártalmas rovaroktólvaló megóvása — nem a vezető szellemeknek, hanem magának azember saját szellemének dolga, sőt felelősségteljes kötelessége,minthogy mindezeknek egykor már birtokában lévén, szükséges,hogy saját hibájából elvesztett kincseit maga szerezze vissza.

A jóságos Atya ismervén gyermekeinek fogyatékos voltát,mindenképpen egyengeti az utat, és megkönnyiti nekik feladatukmegoldását a különféle szenvedések és megpróbáltatások sorozataáltal. Éppen azáltal tehát, amitől az emberek annyira remegnek, amiha utoléri őket, annyira szerencsétleneknek érzik magukat, holottebben is, mint kivétel nélkül mindenben, amit az Atya ró gyer-mekeire, egyedül az ő határtalan szeretete és kegyelme nyilatko-zik meg. Igen, mert Istennek határtalan bölcsessége tudja, hogy amegsűrűsödött lelkű, elhomályosodott elméjű ember szelleme csakisa kínok és szenvedések tisztító tüze által menthető meg a végelsüly-lyedéstől, és téríthető vissza a törvény, a haladás útjára: az atyai ház-hoz, őhozzá. Áll ez nem csupán egyes emberekre, vagy családokra,hanem népekre és nemzetekre nézve is, mert a haladás, a szellemer-kölcsi hatványozás útja, csak könny- és véráztatta mezőkön át visziaz emberiséget előre a cél: a tökéletesség felé. Az emberek csökö-nyössége ugyanis szükségessé teszi, hogy a jó Atya ostorcsapásokáltal ébressze fel kábultságba merült gyermekeit, hogy fölocsúdva,lássanak szemükkel, halljanak fülükkel és használják fel okulá-sukra az istenadta szikrát, az értelmet, keresvén az okot és a célt,vajon miért sújtotta őket Isten ostora, amely — habár ideig-óráigsajgó sebeket ejt is, alapjában és célzataiban azonban üdvös nevelő-eszköz az örökkön áldott, végtelen szerető Atya kezében. Aki határ-talan szereteténél fogva be is hegeszti megtérő gyermekeinek sebeités megtérésük jutalmául elhalmozza őket atyai kegyelmével.

Gyakran megtörténik, hogy még olyan ember is megtántorodik,akit Isten különleges szolgálatába szegődtetett, tudniillik arra hívottel, hogy a hit, bizalom és szeretet erényeivel felfegyverkezve vegyeki részét a testvéreinek előbbre vitelére irányuló munkából. És mű-ködjék közre a jelenkor ama szellemi mozgalmában, amelyet Istenkegyelme világszerte abból a célból hívott életre, hogy az elhívottak,mint a haladott szellemek harsonái (médiumai) által felriassza a hi-

273

tetlenség posványába merült gyermekeit, és visszatérítse őket a sötét-ségből a világosságba. Nem egyszer — mondom — maguk e harso-naszót közvetítő eszközök is belekerülvén a zajló élet forgatagába,mindjobban eltávolodnak a számukra kiszabott és szabad akaratuk-ból vállalt hivatástól, sőt a világiasságba való elmerülésük folytán, afogadalmukra való visszaemlékezés is kihal, vagy elhomályosul ben-nük. A jóságos Atya ilyenkor számolva földi gyermekének fogya-tékos voltával, amelynek egyik sarkalatos hibája a feledékenység,ébresztőt küld hozzá, amely szunnyadó lelkében újból fölébresztia közöny, a gondatlanság, anyagi vágyak és törekvések által el-altatott s benne mintegy tetszhalottként eltemetett emlékezetet.Ilyen ébresztők a bú, a bánat, gond és a lelki hányattatásnak különfé-le megnyilvánulásai. Amint az ekevas feltúrja és szétporlasztja a földkemény rögét, hogy barázdáiba befogadhassa a csírázásra képes ve-tőmagot: az ember lelki- és kedélyvilágában is hasonló munkát vé-geznek a különféle megrázkódtatások és fájdalmak. Az ekevashozhasonlóan szétrepesztvén a lélek körül vont kemény kérget, amelyenát az ember mellé kirendelt őrszellem sugallata mindaddig át nemhatolhat, míg a bú, gond és a lelki fájdalmak különféle fajtája megnem lazítja, porhanyóvá, azaz képessé nem teszi a lelket az intelmekbefogadására s a világosságnak behatolására.

És az Atya határtalan bölcsessége tudja, hogy kinek-kinekmekkora ébresztőre, s a tisztító tűznek minő mérvére van szüksége,hogy visszatérítse őt a törvény, a haladás útjára, amelyről fogadalmadacára letért. Hogyha tehát az ember az ébresztő gyenge hívásátnem veszi figyelembe, az Isten olyan szolgát küld, aki dörgőhanggal szólítja, inti őt kötelességére. S hogyha még erre sem rea-gál, és ha egyáltalában nem akar a szóra hallgatni, akkor olyant küldhozzá, akinek úttörő munkáját mindig fájdalmasabban kell éreznie,míglen ellenállása megtörik, és a munkának arra a mezejére tér, ame-lyet az Atya jelölt ki számára, és amelynek elfogadását szabad akara-tából megpecsételte. Erre az útra mértanilag pontosan kitűzött egye-nes út vezet, és ha az ember akár jóakarathiányból, akár bármily másindokból jobbra, vagy balra csak egyetlen lépéssel is letér az egyenesútról: az ébresztő újból bekopogtat nála újabb megpróbáltatás alakjá-ban, mígnem a szökevény újra visszatér a számára kirendelt egyenesútra. A többszöri rendreutasító, fájdalommal járó intelmek nemvalának az ő útlevelében benne; abban csupán az út kiinduló és

274

végpontja volt kijelölve, mindazokat tehát, amik őt a kiinduló ésvégpont közötti eltérései miatt megpróbáltatások alakjában ér-ték, elkerülhette volna kötelességének szigorú betartása által.Azért csakis önhibájából kellett azt elszenvednie, nem pedig azért,mintha azt Isten mérte volna reá.

Nem egy esetet tudok, ahol az ébresztők, serkentők egész so-rozatának figyelmeztető szózata falrahányt borsóként, nyom nélkülpattant vissza az illető egyének csökönyösségén, mígnem egy ked-velt, imádott családtag halálesete meg nem törte őket, és csak azutánvették fel a rájuk kimért munkát. Mintha hallanám az ellenvetést:hogyan? Hiszen minden testet öltő szellemnek ki van mérve földipályafutásának az ideje, hogyan szenvedhet hát például egy kedves,viruló gyermek megrövidítést atyja hibájából, holott ez a gyermekmég tovább életben maradhatott volna, ha az atya korábban leszerelicsökönyösségét és nem kényszeríti az Istent az „ultima ratio” szigo-rára?!

Erre azt válaszolom: Isten felfoghatatlan előrelátása és böl-csessége eleve tudta, hogy az illető gyermekének csökönyös volta,dacára minden fogadalmának, nem fog, mert nem képes enyhébbmegpróbáltatásokra reagálni; neki tehát ilyen végletekig sújtó csa-pásra lesz szüksége. Hogy tehát könnyitsen e szegény gyermekén,azért küldött olyan szellemet hozzá testetöltésre, akit az előző inkar-nációból már a szeretet kötelékei fűztek össze vele, úgy hogy ez ép-pen az iránta és az Atya iránt való még nagyobb szeretetből vállalko-zott arra az áldozatra, hogy testet öltsön nála, kora halála által egyen-getvén neki az utat a világosságra, a megismerésre és az Atyátólnyert feladatok megoldására. Sok általam ismert esetben csakugyankedves gyermekeknek halála révén jutott megismerésre hol az atya,hol az anya, sőt gyakran mindkét szülő. A korán elhalt gyermekek-nek a földi nyűg alól való és időelőttinek látszó megszabadulásatehát annál kevésbé megy megrövidítés számba, merttestetöltésükkor eleve tudták, mekkora időtartamra mennek le aföldre, sőt az ily rövid inkarnáció szellemi életükben és fokoza-tukban nagy haladást jelent, mert szeretetből vállalkozván atestetöltésre, ezzel mint áldozattal sokat lendíthetnek földi testvé-reik haladásán, amiért az Atya kegyelme kárpótolja és megju-talmazza őket.

275

A fent előadottak bármily fantasztikus elméletnek látszassa-nak is a tájékozatlan, felületesen ítélkező és rosszakaratú hitetlenekszemében, korántsem az íróasztal mellett kieszelt teóriák, hanemnégy évtized szorgos megfigyeléseiből és éber tárgyilagossággalészlelt jelenségeiből leszűrődött tapasztalataim termékei, amelyekmagas védszellemeink nyilatkozatai és számos élénkbe tárt konkréteset révén beigazolást, megerősítést nyertek. Nagyon messzire vinne,hogyha a gyakorlati spiritizmus terén szerzett tapasztalataim tárházá-ból e helyen konkrét eseteket akarnék felhozni állításom igazolásául.Mindezekben azt igyekeztem kimutatni, hogy a jó Atya nem bünte-tésképpen próbálja meg földi gyermekeit a csapások különfélefajtájával, hanem didaktikai, tanító eszközökül alkalmazza azo-kat engedetlen, renitens gyermekei fegyelmezésére, tisztítására éshaladására.

És most, e hosszú kitérő után átadom a szót József test-vérünknek, hadd mondja el ő maga médiumitásának történetét.

Az én médiumitásom.(Irta József médium.)

1875-ben, midőn családommal együtt Bécsben laktam, gyak-rabban meglátogatott engem sógorom, Mezei Zsigmond, aki mind-annyiszor a spiritizmusra fordította a beszédet.

Mindaddig éppenséggel semmit sem tudtam a spiritizmusról;az újságokban néha megjelent és a spiritizmussal foglalkozó cikkeketfigyelemre sem méltattam, mert ez a tárgy annyira távol esett az éngondolkozásomtól, s annyira beleütközött felfogásomba, hogy etárgyra vonatkozó beszélgetés, vagy olvasmány érdeklődésemet fel-kelteni nem volt képes. Az én Zsiga sógorom azonban szívós termé-szetével addig nógatott, s gúnyolódó tagadásommal szemben olykomoly, meggyőző magatartást tanúsított, hogy utoljára is lefegyver-zett azzal a megjegyzésével, mely szerint értelmes ember a priori,kellő vizsgálat nélkül nem utasít vissza semmit. Ennek hatása alattbeleegyezésemet adtam ahhoz, hogy egy legközelebbi látogatásaalkalmával nekem elhozandó könyvet elolvassak.

Ez a könyv Allan Kardecnek „Szellemek könyve” címűmunkája volt. A legnagyobb közönnyel kezdtem ezt olvasni és há-rom négy oldal elolvasása után már félre is akartam tenni, különösena német fordításnak rettenetes gyarlósága miatt; de sógoromnak adott

276

szavam beváltása végett, hogy a könyvről ítéletet fogok neki monda-ni, folytattam az olvasást. Sohasem fogom elfelejteni azt a benyo-mást, melyet ez a könyv gyakorolt reám. Minél tovább haladtamannak olvasásában, úgy látszott előttem, mintha egy valamikor birto-komban volt és később elvesztett igazságot újból megtaláltam volna.Nem törődtem az irály fogyatékosságával, az értelemzavaró mondat-fűzésekkel, csakis a dolog szelleme iránt érdeklődtem. Némely mon-datnál egészen hangosan mondtam önmagamnak, hogy a felállítotttételek vagy levont következtetések tökéletesen igazak és másként elsem képzelhetők, más mondatok olvasásánál pedig mintha egy belsőhang szólt volna hozzám, hogy mindaz, amit most olvasok, éppen-séggel nem új nekem, hanem, hogy azt már réges régen ismerem, solyan érzésem volt, mintha egy bennem eddig homályba burkolt lelkihangulatot a pirkadó hajnal világítana meg.

Ettől az időtől kezdve gyökeres változáson ment keresztüllelki életem. Gondosan kerültem egyéb spiritista művek olvasását,mert nem akartam az Istenben való hitet, melyet legzsengébb gyer-mekkorom óta szívemben hordoztam, s melyet érettebb korombanminden felekezeti és dogmatikus bilincsektől mentesen szilárdítottammeg magamban, új elméletek által rázkódtatásoknak kitenni. De az,amit olvastam, nem hagyott nyugtot. A nap minden szakában s éjjelis órákon keresztül üldöztek a túlvilági állapotok felőli gondolataim,és fülembe csendült majdnem hallhatólag az intelem, hogy ne legyekközönyös e dolog irányában. Dacára ennek, mereven visszautasítot-tam mindezen érzéseket, és határozottan vonakodtam egyéb spiritistakönyveket olvasni.

Ekkor anyagi viszonyaim kedvezőtlen fordulatot vettek, mi-nélfogva kénytelen voltam 1875. október havában családommal Bu-dapestre költözni. Itt állandó érintkezésbe kerültem sógorommal, s ittparancsolóbban jelentkezett bennem a vágy a spiritista tanok alapo-sabb tanulmányozására.

Dr. Grünhut Adolf már akkor elnöke volt Budapesten aszellembuvárok egyletének. Rövid budapesti tartózkodásom alattannyi egymással ellenkező ítéletet hallottam e férfiúról, hogy csaktétovázva tudtam magam elhatározni arra, hogy neki be-mutatkozzam, s tőle engedélyt kérjek a körülések látogatásához.Bizonyos elfogultsággal tettem meg első látogatásomat, de mostkijelenthetem igaz meggyőződéssel, hogy a spiritizmussal szemben

277

táplált előítéletem lépésről-lépésre hátrált, midőn Grünhut dr.-banrendkívül szeretetreméltó, nemes gondolkozású, magas műveltségűembert ismertem meg, bölcseletileg iskolázott fővel és tükörtisztajellemmel. Kinek minden szava és minden mozdulata a spiritizmusigazságáról való teljes, mély és lelkes meggyőződésre vallott. Csak-hamar hozzásimultam, s a Dr. Grünhut irányában táplált nagyrabe-csülésemmel és szeretetemmel együttesen egyengetve volt szívem-ben a spiritista tan szellemének útja is.

De sokkal tartózkodóbban viselkedtem az egyleti médiumokműködésével szemben. Az akkor működő médiumok Antal, Alajos,Lipót és Franciska voltak. Az én józan s ilyféle dolgokkal szembenkétkedésre hajló természetem mellett elfogulatlan és fürkésző szem-mel figyeltem a médiumok transzállapotában azok minden mozdula-tára, s örökös kétkedésben éltem a hallott nyilatkozatok értéke ésmegbízhatósága tekintetében. Az első, akivel szemben ez az ellenál-lásom megtört, Antal médium volt. Ez az egyszerű, igénytelen em-ber, aki transzállapotban oly remek tartalmú, s oly magas etikai be-csű nyilatkozatokat tett, hatalmas benyomást tett rám. Kénytelenvoltam a médiummal szemben kételkedésemmel felhagyni, amire atöbbi médiumokkal szemben őszintén megvallva — nem voltamképes. Rendkívül óvatos voltam, és bensőleg kereken visszautasítot-tam mindent, amit emberi eszemmel magamnak megmagyarázni nemtudtam. Pedig annyi mindenfélét nem tudtam magamnak megmagya-rázni. Mindenekelőtt az egész médiumi állapotot, azaz a médium tes-tének érzékelését, lelkének érzését, szellemének gondolkozását atranszállapotban való megnyilatkozás alatt, összes kételyeimnek ezvolt a forrása. Éreztem, hogy az igazsághoz vezető út akkor nyílnékmeg részemre, ha ezzel a kérdéssel tisztába tudnék jönni, mert ez akérdés bárkire nézve azonos a médium megbízhatóságának és a nyi-latkozatok valódiságának kérdésével.

Kifejezetten megjegyzem, hogy ennek az ingadozásomnaksemmi köze a spiritizmusban, mint ilyenben való hitemhez, és hogyén akkor már teljes meggyőződésű híve voltam a spiritista tannak,melyet annak összes szellemi és erkölcsi következményeivel együttelfogadtam és pedig nem annyira annak alapján, amit láttam és hal-lottam, mint inkább saját belső szemlélődésem alapján. Kételyeimtöbbnyire külsőségekre vonatkoztak, azután bizonyos túlvilági álla-potok jellemzésére és kiváltképpen a médiumok megbízhatóságának

278

mértékére. De ezek a kételyeim nemsokára eloszlottak a következőgyökeres, mondhatnám: a képzelhető leggyökeresebb módszer segé-lyével. Én akkor harmincöt éves voltam és három gyermek atyja;természettől erős, kiválóan egészséges testalkotású voltam, s egészifjú koromban, eltekintve néhány gyenge meghűléstől, semmifélekomolyabb betegségen nem mentem keresztül. És most, az 1876. évtavaszán tífuszos lázba estem, mely ágyba döntött és három hétenkeresztül meglehetős aggasztó állapotban az ágyhoz szegzett.

A harmadik hét vége felé, midőn egyszer este már javuló ál-lapotban az ágyban feküdtem és gondolkozás nélkül révedeztem,egyszerre hirtelen kimondhatatlan nyugalom, határtalan megelége-dettség érzete fogott el. Nyitott szemmel feküdtem és felfelé néztem,a legkéjesebb várakozás érzete szállott meg. Ekkor eltűnt szememelől a szoba mennyezete és kipillantottam a világossággal telt nagytérségbe. Messze a magasban ez a tér kétfelé vált és vakító pompájútűzkéve ereszkedett le belőle, mely midőn már elég közel volt hoz-zám, egy alak emelkedett ki abból, melyet tiszta fehér fénynek ára-mai folydogáltak körül. Ily látványnál pompásabbat elképzelni semlehet. Az én kéjittas szemeim odatapadtak erre az alakra, mely olykimondhatatlanul vakító, oly határtalanul fényes volt, hogy azt sza-vakkal kifejezni lehetetlen.

Eddig sohasem hittem Krisztusban, sőt makacsul visszautasí-tottam ezt a hitet; de azonnal tudtam, hogy ez a fénytől körülvett, eza fénykoszorúban lebegő alak, ez a nemes, szende, édesen mosolygó,kimondhatatlan szelídséget és végtelen szeretetet sugárzó arc nemlehet más, csak Krisztus, akit ebben a pillanatban Megváltómnak,Megszabadítómnak ismertem fel. Nyitott szemekkel feküdtem, teljesöntudattal, és mégis az elragadtatás állapotában elmerülve ennek acsodás látománynak a szemlélésében. Sohasem fogom elfelejteni ezta képet, melyet nem az én képzeletem alkotott, hanem amely igazánés elevenen állott előttem. És még ma is, ha a magány perceibentekintetemet befelé irányítom, tisztán és világosan látom azt a szelíd-séget és szeretetet sugárzó arcot, hallom azokat a bűbájos szavakat,melyeket akkor az Úr a jóság és a szeretet hangján intézett hozzám:„Fiam, meg fogsz gyógyulni, légy erős, kövesd lelkiismereted szavátés teljesítsd a részedre kijelölt feladatot — tanítani fogsz.”

Ezzel eltűnt minden, ismét félhomály volt a szobában, ben-nem azonban még élt az, amit láttam és mozdulatlanul feküdtem

279

ennek hatása alatt az ágyban, míg feleségem lépett a szobába, kinek alegapróbb részletekig azonnal leírtam a látományt. A következő reg-gel, midőn Grünhut dr., aki betegségem alatt kezelt és delejezett,meglátogatott, hivatkozott az ő határozott diagnózisára, melyet abetegség kezdetén felállított, tudniillik, hogy betegségem semmimás, mint médiumitásom előkészítése és áttörése, meg hogy alátomány nem egyéb, mint médiumitásom tényleges gyakorlásánakkijelentése. A következmény megmutatta, hogy dr. Grünhutnak igazavolt.

Teljes felgyógyulásom után rendesen látogattam a körülése-ket. Ott Grünhut dr. mindannyiszor megdelejezett, és a delejes vo-nások hatása alatt kezdetben jótevő meleget éreztem, néhány hétmúlva pedig egész testemnek bizonyos passzivitását, mely rövid időmúlva érzelmi és gondolkozási tevékenységemet is hatalmába kerí-tette. Ebben az állapotomban azután folyton arra éreztem magamatösztökélve, hogy közbeszóljak, vagy pedig válaszoljak azokra a köz-leményekre, melyek a jelen volt médiumok útján jöttek, de én dacáraa reám gyakorolt delejes hatásnak, még mindig elegendőképpen uramaradtam személyes akaratomnak, úgy, hogy ezeket a befolyásokat,bármily hatalmasan ostromoltak is, visszautasítottam vagy elnyom-hattam, mert nem akartam fogva lenni, nem akartam médium lenni.Azonban ebben a harcban, melyet heteken keresztül folytattam, még-is csak alul maradtam, mert azok a befolyások és áramok, melyek adelejes állapotban reám hatottak, oly mértékben fokozódtak, s erőki-fejtésemet annyira ellensúlyozták, hogy ellenállásom megtört és né-hány héttel később az egyik egyleti ülésben, mintegy vaserőtől hajt-va, transzállapotban beszélni kezdtem.

Ettől fogva médiumitásom elég gyorsan fejlődött; mindenülésben jöttek általam közlemények, hosszabbak vagy rövidebbek,többnyire 1—2 óráig tartók. E közlemények értéke és tartalma fölöttítéletet mondani nem vagyok illetékes, de annyit mondhatok, hogymédiumitásomnak első 6—8 hete után az általam közvetített nyilat-kozatok elvesztették kezdetleges jellegüket, és hogy élt bennem az azérzés, mely szerint médiumitásom folyton annál jobban tisztul ésannál tökéletesebben fejlődik, minél hatalmasabban fogok dolgoznisaját erkölcsi haladásomon, és minél nagyobb haladást fogok tenniönismeretben és erkölcsi tartalomban. Annyira tudatában voltamennek, hogy a közlemények alakjából és tartalmából, valamint azok

280

létrejöttének könnyű vagy nehéz voltából csalhatatlanul következ-tethettem arra, hogy az erkölcs-etikai haladás tekintetében helyesúton vagyok-e, vagy hogy abban megállás, sőt visszaesés történt-e.És tényleg médiumi tevékenységem harminc év alatt elég gyakranvoltak hónapokig tartó időszakok, amidőn nemcsak a közleményekpróbakövén, hanem — sajnos — kirívó, profán ténykörülményekenis észlelhettem, hogy rosszul végeztem a munkát önmagamon, s azerkölcsi s etikai fejlődés útján megbotlottam.

Hogy ez nem egyéni érzésem, hanem megcáfolhatatlan tény,azt bizonyítja az a körülmény, mely szerint éveken keresztül hitemerősödésével és szellemi tisztulásom érdekében végzett becsületesmunkámmal lépésről-lépésre párhuzamosan járt médiumitásom za-vartalan fejlődése. Hogy ellenben valahányszor profán foglalkozá-som terén kötelességszegést követtem el, melyet nagyon megbántam,nemcsak médiumi képességem szenvedett feltűnő csorbát, hanemkörünk szellemi vezetői az 1892. évben tartott egyik ülésünkben sajátszájam által jelentették ki, hogy médiumi tevékenységemmel fel kellhagynom, és csak két alkalommal — karácsony este és nagycsütör-tökön — gyakorolhatom azt. Csak én és feleségem tudtuk, hogy ezbüntetés volt, melyet rám mértek. Büntetés, melyet súlyosan éreztem,és mely nekem a fájdalomnak s az önvádnak sok keserű óráját okoz-ta. Csak az 1897. évben, midőn nagyobb számú új tag belépése általegyletünk belső élete változáson ment keresztül, kezdett médiumitá-som több évi szünetelés után ismét a régi erővel fellépni, s azótaállandóan megmaradt a fejlődés szakadatlan útján.

Tévedés volna azt hinni, hogy azért felhagytam az ellen-őrzéssel a körülöttem történőkre és saját személyemre vonatkozólag.Sokkal élesebben figyeltem a többi médiumokat, mint előbb, s ellen-őriztem médiumitásom kezdetétől fogva a mai napig transzállapotomkeletkezését, fejlődését és lefolyását, az abban fellépő érzelmeimet, sa belőle folyó eredményt. Sajátságos, közelebbről meg nem határoz-ható érzés az, mely elfog engem, mikor átmegyek a transzállapotba.nem kényszerűségből történik ez, hanem önkényt engedem át maga-mat valami szelíd, jóleső befolyásnak, mikor jó szellemekről, avagyaz ismeretlen ingerének, amikor ellentétes szellemekről van szó.Mindenekelőtt bágyadt lesz a test; ezt követi nemsokára a szellemteljes passzivitása. A gondolkodási tevékenység nyugszik, az ér-zelmek ki vannak kapcsolva; az ítélőképesség kiapad, az egyéni ön-

281

tudat eltűnik, s annak csakis egy tompa érzése marad meg, melyerőtlenül és akaratlanul rendeli magát alá a fennforgó állapotnak.Triviális hasonlattal élve, leginkább hasonlítható talán ez az állapotahhoz, mint mikor valakit a saját szobájában megtámadnak, megkö-töznek, teljesen ártalmatlanná teszik, s a megtámadott ebben a tehe-tetlen állapotban kénytelen végignézni, miként rendelkezik a támadóaz ott levő javak fölött, és miként bánik el azokkal saját kénye-kedveszerint.

Transzállapotban való lelki és kedélybeli állapotomról nemvagyok képes felvilágosítást adni. Néha úgy érzem, mintha felváltvakeserűség, harag, gyűlölet és szeretet töltenének el, de nem vagyokképes ezeket az érzelmeket sem megrögzíteni, sem elemezni. Kelet-keznek, elenyésznek anélkül, hogy tudnám, mikor és hogyan; nemtudom azokat összhangba hozni a helyzettel, mert erről a helyzetrőlnem birok világos öntudattal; mindezek az érzelmek váltakoznaksebes játékban, miként a kaleidoszkópban a színek. Szellemi állapo-tomról pedig a transzban csak halvány fogalmam van. Úgy rémlik,mintha egy gép előtt állnék, melyet láthatatlan kéz hajt, és előttemteljesen érthetetlen munkát végez. Érzek ugyan valami tevékenységetagyamban, de ez nem az én tevékenységem, mert én tétlen vagyok ésgondolat nélkül. Szavakat hallok megcsendülni fülemben, de nemtudom, honnan jönnek azok, idegenek előttem; látok keletkezni gon-dolatokat, de azok nem az enyémek, én sohasem gondoltam azokat.Tudatában vagyok annak, hogy valamiféle tevékenység forog fenn,csakhogy abban nincsen részem, csak szemlélőként nézem, hogy azén hozzájárulásom nélkül, de saját érzékszerveim segélyével végez-tetik valami munka, melytől a saját énem teljesen távol áll.

S épp ezek az állapotok képezik azokat az ellenőrző eszkö-zöket, melyeknek segélyével vizsgáltam és vizsgálom még most ismédiumitásomat, és az ennek révén keletkezett nyilatkozatok valódi-ságát. A legélesebb gyanakvással és a legnagyobb szigorral ellen-őriztem kezdettől fogva médiumi állapotaimat és nyilatkozataimat, sélesebb bírálója lettem önmagamnak, mint bárki más lehetett volna.

Mióta híve lettem a spiritizmusnak, elvileg tartózkodomspiritista-könyvek olvasásától, és bizonyára kevés spiritista van, akioly keveset olvasott volna a spiritizmusról, mint én. Tettem eztmédiumitásom kezdetétől fogva szándékosan, s azzal a kifejezettcéllal, hogy az olvasmányok ne befolyásolhassanak, és hogy ne az

282

idegen forrásból merített gondolatokat adjam esetleg öntudatlanulvissza a transzállapotban.

Kitűnő és csalhatatlan próbaeszköz volt ez saját eszem ítélő-széke előtt, mert teljesen biztos és nyugodt voltam afelől, hogy azoka gondolatok és eszméli, melyeket transzban előadtam, nem szár-mazhatnak olyan forrásból, mely könyvekben, értekezésekben, má-sok érvelésében van letéve. Pontosan megfigyeltem, vajon azok abenyomások és gondolatok, melyek engem a nap folyamán, vagyközvetlenül a szellemi közlekedést megelőzőleg foglalkoztattak,visszatükröződnek-e a reákövetkező nyilatkozatokban és hogy ezennyilatkozatok tartalma megfelel-e saját személyes nézeteimnek ésmeggyőződésemnek és tényleg meggyőződhettem arról, hogy a nyi-latkozatok tárgya legtöbbször teljesen elütött azoktól a gondolatok-tól, melyek engem eltöltöttek. És ha azok a benyomások, melyeketmagammal hoztam az ülésbe, néha mégis kifejezésre jutottak a mani-fesztációban, akkor nagyon csodálkoztam azon, hogy mennyire kü-lönböztek ezek a fejtegetések az én gondolkozásomtól, és hogy külö-nösen a következtetések mennyire eltértek azoktól, melyeket én von-tam volna le a kérdéses tárgyról. Tapasztaltam továbbá, hogy az elő-adott elméletek és elvek igen gyakran nem egyeztek, hanem homlo-kegyenest ellenkeztek az enyéimmel, és hogy néha heves benső el-lenállásom dacára oly természetű nyilatkozatok jöttek, melyek en-gem testileg és erkölcsileg elijesztettek, vagy megtántorítottak. Leg-inkább meglepett engem az, hogy igen gyakran, midőn egész hétenkeresztül súlyos köznapi gondoktól gyötörve rendkivül nyomott ke-dély állapotban voltam, melyben képtelen lettem volna megrögziteniegy világos gondolatot és meg voltam győződve arról, hogy ilyenszellem-erkölcsi állapotban egyáltalában lehetetlen lesz a szellemiközlekedés, hogy — mondom, épp ilyenkor, mintha csak kételkedé-semre adott felelet lett volna, — a legtisztább és legmagasztosabbtartalmú nyilatkozatok jöttek, melyekben pedig nekem, mint em-bernek és egyénnek, abban az állapotban, melyben voltam, bizonyáralegcsekélyebb részem sem lehetett.

Ellenőriztem és vizsgáltam tehát magamat mindig, és teszemazt szakadatlanul most is, s ennek révén arra a meggyőződésre jutot-tam, hogy nálam szó sem lehet csalódásról, vagy szuggesztióról, semhipnotikus állapotról, vagy autoszuggesztióról, hanem, hogy a transz-állapotban kétségtelenül és biztosan rajtam kívül álló, a saját akara-

283

tomtól teljesen független, idegen intelligenciának kezelése alatt ál-lok. A jelenségeknek e téren sok éven keresztül történt megfigyelése,s annak megállapítása után, hogy ezen jelenségek eredményei mate-matikai pontossággal mindig ugyanazok valának, letettem mindenkételyemről és nyíltan beismerhetem saját lelkiismeretem előtt, és azegész világ előtt, hogy médiumitásom tisztaságáról és igazságárólmélyen és tántoríthatatlanul meg vagyok győződve. Manapság, te-kintet nélkül a körben fennforgó körülményekre, szilárd bizalommalés teljes lelkesedéssel megyek neki a szellemi közlekedésnek, s ami-dőn közeledni érzem a szellemi befolyásokat és azon a ponton va-gyok, hogy átmenjek a transzállapotba, oly magasztos érzés szállmeg, oly erősnek érzem magamat, hogy a föld összes monistáit sze-retném kihívni szellemi párbajra, hogy őket legyőzzem a teremtéstörvényének mindenhatóságával. Ekkor át vagyok hatva a boldog-ságnak és a kimondhatatlan hálának érzelmétől, mert teljes tudatábanvagyok médiumitásomnak, ennek a legbecsesebb és legnagyobbkegyelmi ajándéknak, melyben a Mindenható Atya engem, méltatlangyermekét részesített.

*Nem akarom berekeszteni jelen soraimat anélkül, hogy spi-

ritista-hitemről lehetőleg röviden vallomást ne tegyek.Egész életemben istenhivő voltam; nem volt egész múltam -

ban soha egyetlen pillanat sem, melyben kételkedtem volna Istenlétezésében. Felekezeti hitein nem volt, mert sohasem tudtam megba-rátkozni azokkal a kizárólagossági tételekkel, melyek szerint azegyes felekezetek a mennyet az összes többi felekezetbeliek kizárá-sával egyes egyedül a maguk részére akarnák lefoglalni. Alávetettemmagamat az Istenben való hitből logice következő erkölcsi törvény-nek, amennyire modern ember, aki a társadalomban és a társada-lommal él, annak magát alávetni képes. Törekedtem embertársaim-mal békés egyetértésben élni, a hivatásommal és családommal szem-ben fennálló kötelességeimet teljesíteni, egyebekben azonban sajátérdekemet védeni, és felebarátaim túlkapásaival szemben védekezni.Hiszek a lélek halhatatlanságában; azonban dacára annak, hogy böl-cseleti művekben erről sokat olvastam, mégsem voltam tisztábanezzel a fogalommal, különösen a földi életben látható egyenlőtlensé-gek, s e földi élet célja tekintetében.

284

A már fentebb említett úton az úgynevezett véletlen AllanKardecnek „Szellemek könyve” című könyvét játszván kezembe, azabban olvasottak úgy tűntek fel előttem, mintha valamely bányábólrögöket ásnék ki, melyeket megtisztítottam a salaktól, hogy a tisztaaranyhoz jussak. Abból, amit olvastam, elvetettem azt, ami nekemfölöslegesnek és teherszaporítónak látszott, és megtartottam a ma-gam részére azt, amit logikusnak és igazságosnak ismertem fel. Ezena könyvön kívül nem olvastam, különösen az első években, semmifé-le spiritista-könyvet, és mégis el voltam telve a spiritista-tan szelle-mével, és tisztában voltam annak minden pontjával. Senki sem okta-tott engem, senki sem oszlatta el kételyeimet; nem merítettem oku-lást könyvekből és röpiratokból. Amit az ülésekben a médiumoktólhallottam, az engem, különösen kezdetben, ki nem elégített, és mégisképes voltam magamnak intuitív módon mindent megmagyarázni ésmégis eleven volt bennem a spiritizmusban való hit. Senki ezt a hitetbennem nem ébresztette, senki nem nevelte vagy ápolta, jött egyszer-re, hirtelen, magától, készen, miként Minerva teljesen vértezettenugrott ki Jupiter koponyájából.

És én megőriztem ezt a hitet, mint a legdrágább kincset;legmagasabb szellemi birtokomnak tekintettem azt, mert megoldottaösszes kételyeimet, kielégítette tudvágyamat, válaszolt lelki kérdése-imre. Megmagyarázta nekem kielégítő módon az életviszonyokegyenlőtlenségeit, a földi próbák célját, s e földi életben teljesítendőfeladatomat. Megoldotta nekem a múlt talányát, és megmutatta ajövendő dicsfényét. Egész gondolkozásmódom változáson ment ke-resztül. Új erő fejlődött ki bennem: az emberi cselekedetek elkerül-hetetlen következményeiben, a törvény és a beteljesülés (vezeklés)okvetlenül szükséges kiegyenlítésében és a Gondviselés feltétlenigazságosságában való hit. És jókor fejlődött ki bennem ez a hit,sürgős szükségem volt rája, mert nemsokára kezdődtek életem legsú-lyosabb megpróbáltatásai, a nyomasztó gondok s az emésztő lelkiharcok könnyel áztatott esztendői. S én bizonyára nem állottam volnameg ezeket a harcokat oly bátran, és bizonyára nem viseltem volna elazokat a súlyos terheket annyi öntudatossággal és türelemmel, hasegítségemre nem lett volna a spiritista-tan megváltó ereje.

Ez a hitem folyton mélyebb és szélesebb lett. Csak itt-ott ol-vastam elvétve olyan műveket és értekezéseket, melyek a spiritizmusalapelveivel és védelmével foglalkoztak. Ellenben egészen sajátságos

285

érdeklődéssel olvastam a spiritizmus elleni mindenféle támadásokatés olyan tudós tekintélyek értekezéseit, akik természettudományiúton, s a gúny és kicsinylés fegyvereivel törekedtek bebizonyítani aspiritizmus alaptalanságát és tarthatatlanságát. Dacára annak, hogy alegnagyobb komolysággal tanulmányoztam ezeket az ellenségesérveket, mégsem voltak azok képesek engem egy hajszálnyira semeltéríteni belső meggyőződésemtől. Bizonyos varázserőt gyakoroltakrám a teozóf olvasmányok. Igazi tudvággyal mélyedtem bele a teozófelméletekbe, de bár azok sok pompás és igaz dolgot tartalmaznak,mégsem voltak képesek a spiritista-tanok igazságát bennem legcse-kélyebb mértékben sem elhomályosítani. Mint gránitszikla állottbennem a hit, és sem a csábító elméletek szendén nyaldosó habjai,sem a leghevesebb támadások és legélesebb érvek viharkorbácsoltahullámai nem voltak képesek alámosni vagy megingatni ezt a sziklát.Épp úgy érintetlenül hagyott némely médiumi nyilatkozat selejtessé-ge, megbizhatatlansága és ellentmondása. Teljesen hidegen hagytaka fizikai médiumok úgynevezett leleplezései, akiknek üzelmeiért azegész európai sajtó a spiritizmust szerette volna felelőssé tenni.Mindezek és még sok ellenszenves áramlat, melyeket e téren tapasz-taltam, semmi nyomot nem hagytak rajtam; az én szememben nemvoltak egyebek, csak külsőségek, kinövések, aminők a földön a leg-magasztosabb dolgokon is előfordulnak, és amelyeknek a spiritiz-mushoz, mint ilyenhez, semmi közük.

A spiritizmus nem jelenti nekem ülések tartását és látoga-tását, sem a túlvilággal való érintkezést a médiumok útján, sem fizi-kai természetű kísérletezéseket, sem a jövőbelátás kísérletezését vagya múlt olyan állapotainak felderítését, melyek az én erkölcsi érzé-semre befolyással nincsenek; nem is eszközt az egyesek kíváncsisá-gának és személyes hiúságának kielégítésére. Az a spiritizmus,melynek én hódolok, melynek oltárt emeltem szívemben, az forrása amegelégedettségnek és a tiszta hitnek, melyből fakad minden tudás,mely engem boldogít. Ezen az úton tudom én megcáfolhatatlanul,hogy előző életem (praeegzisztenciám) van, és hogy jelen földi éle-tem következménye és folytatása ennek az előző életnek. Hogy ebbeaz életbe magammal hoztam azt az egyéniséget, melyre előző éle-temben saját munkám révén tettem szert, és hogy itt és mindenüttazoknak az okoknak következményei és hatásai előtt állok és fogokállani, melyeket saját cselekedeteim által teremtettem. Tudom, hogy

286

ez az egymásutániság nemcsak a múltra és a jelenre szorítkozik,hanem vas szükségszerűséggel vonja maga után a jövendőt, melycsak logikus folytatása lehet a jelennek, épp úgy, mint a jelen a múlt-nak.

Ennek logikai következménye a folyton tartó, soha meg nemszakadó egyéni fejlődésnek szükségszerűsége, mely gazdagítja azegyént erőben, akaratban és megismerésben, és vezeti őt fokról fokrarendeltetése — a tökéletesség felé. Ez a fejlődés azonban munkávaljár, s ezt a munkát el kell végezni, és pedig minden embernek önma-gának kell elvégeznie. Mert szellemi és erkölcsi munka csak annakhozhat gyümölcsöket, aki ezt a munkát maga végezi. A saját magaáltal végzett munkáért minden munkás saját személyében felelős.Minden ember maga felel a saját tetteiért, sohasem háríthatja át má-sokra ezt a felelősséget, tetteinek következményeit maga kénytelenviselni. Ha az ember a kellemetlen vagy szomorú következményeketel akarja kerülni, úgy olyan ténykedésre törekedjék, mely hatásaibanmegelégedettséget és jót teremt.

A jó eszerint nemcsak eszköze, hanem célja is a földi élet-nek. Jót gondolni, jót érezni és jót cselekedni, ezek a kizárólagoseszközök arra, hogy jókká legyünk, azaz hogy megteremthessük azösszhangot önmagunkkal, felebarátainkkal és Teremtőnkkel. A földösszes civilizált népeinek vallásai megkívánják híveiktől, hogyjók legyenek, teljesítsék kötelességeiket, kerüljék a gonoszt ésszeressék felebarátaikat. De mindezek a parancsolatok különösfeltételekhez vannak kötve, fenyegetésekkel és ígéretekkel körül-véve és formák közé szorítva, melyek gúzsba kötik az ön-rendelkezési jogot és a szabad akaratot. A spiritizmus ellenbenmegmutatja nekünk a teremtés és az egyén fejlődésének menetét,melyben íz sorakozik ízhez megszakítás nélkül, véletlen nélkül ésönkény nélkül tisztán, érthetően, természetesen. A spiritizmus meg-tanít bennünket arra, hogy az előző életszakok után hibákkal és bű-nökkel terhelten jövünk a földre, és hogy ezeket a bűnöket, mintadósságot, ki kell egyenlítenünk, ez a kiegyenlítés pedig vezeklésbőláll. De nemcsak a régi bűnökért való vezeklés, hanem az újabb bű-nök elkerülése is feladata a földi életnek, mely feladat a saját haladá-sunkon való munkálkodást jelenti. E célból oly külső körülményekközé helyeztettünk, melyek leginkább alkalmasak ennek a vezeklés-nek, s ennek a haladásnak megvalósítására, amely viszonyok azon-

287

ban csak múló jelenségek, s e földi élettel megszűnnek. Mert az ösz-szes emberek egyazon eredetűek, valamennyinek egyenlő feladatavan, valamennyien ugyan-ama cél felé törnek, csak a rendelkezésük-re bocsátott eszközök különbözők. Ezek az eszközök pedig a külön-böző testetöltések, illetőleg ezekben a földi testetöltésekben felmerü-lő életviszonyok.

A spiritizmus megtanít bennünket arra, hogy mindenben alegszigorúbban ellenőrizzük saját magunkat. Hogy szakadatlanulerős akarattal küzdjünk minden gyengénk és szenvedélyünk ellen;hogy fékezzük összes vágyainkat. Megtanít bennünket arra, hogykeressük és gyakoroljuk a jót, ne önzésből: jutalomra számítván,hanem csak magáért a jóért, csak saját üdvösségünk érdekében, mertpéldákban szemlélteti velünk, hogy megelégedettséget és boldogsá-got csak a jóban találunk.

Nincs olyan erkölcsbölcselet vagy vallás a földön, mely aspiritizmushoz hasonlóan értetné meg az emberrel a felebaráti szere-tetet. Nem azt a szeretetet, melyet hideg ajkak hirdetnek, önző szívekszínlelnek, vagy melyet az emberek hiúsága tesz közszemlére. Ha-nem azt az igazi eleven szeretetet, mely megmelegíti a szívet, ésmeglátja az emberben a testvért, kinek jogos igénye van felebarátjá-nak részvétére és oltalmára. Azt a szeretetet, mely sohasem gondolönmagára, hanem mindig a többiekre; mely nem kimél áldozatot,hanem két kézzel ad, ami adnivalója van, részvétből és szeretetből.

A spiritizmus meggyőz bennünket arról, hogy ezzel a földiélettel létünknek csak egy rövid fejezete ér véget, és hogy mint öntu-datos egyének tovább élünk más tájakon, melyeket földi érzékeink-kel megismerni képesek nem vagyunk. De ahova átvisszük magunk-kal teljes egyéniségünket, eddig végzett szellem- erkölcsi munkánkegész eredményével, azaz mindazokkal a hibákkal, melyek még ben-nünk vannak és mindazzal a megismeréssel, melyre az önmagunkonvégzett munka árán tettünk szert. A spiritizmus nem helyez kilátásbasemmiféle jutalmat és nem fenyeget bennünket semmiféle büntetés-sel. Nem ismer a szónak vallási értelmében sem mennyet, sem pok-lot. Az ő mennyországa a jól végzett munkának és diadalmasan vég-rehajtott erkölcsi haladásnak öntudata; az ő pokla pedig aljas csele-kedeteink fölötti fájdalmunkból és bánatunkból, erkölcsi gyengesé-geink és eltévelyedéseink megérzéséből áll. Ezt a mennyországot és

288

a poklot önmagában hordja az ember már itt a földön, s ezek elkísé-rik őt új otthonába is, melybe e földi élet után fog bevonulni.

A szónak nincs maradandó hatása az emberekre. Csűrik-csavarják és magyarázzák azt, ahogy éppen szükségük van rá.Azért kellett jönnie az ige megvilágítása végett az élő példának,és íme eljőve Jézus Krisztus személyében. Aki kétségben vanaziránt, hogy mi a szeretet; aki tudni akarja, miként kell bánniafelebarátjával, mennyi elnézést, türelmet, mennyi alázatosságotés odaadást kell gyakorolnia az életben; aki látni akarja, hogymeddig mehet az odaadás, az önmegtagadás, és az áldozatkészségaz emberiség szolgálatában: az tekintsen fel erre a legmagasabbés legmagasztosabb alakra, e föld Megváltójára. Ő, aki tökéletes-ségénél fogva nem szorult rá a földi testet öltésre, elvállalta ezt, alá-vetette magát a földi élet kínjainak és nyomorúságának, elszenvedettüldöztetéseket, megaláztatásokat és mártírhalált azért, hogy ne csakhirdesse a szeretet igéjét, hanem azt húsra és vérre is váltsa. Csakazért, hogy példában mutassa meg az embereknek, hogyan kell aszeretetet érezni, gyakorolni és megvalósítani. Csak azért, hogybebizonyítsa, miszerint a szeretet az egyetlen út, mely a teremt-ményt Teremtőjéhez, a gyermeket Atyjához vezeti. Ebből áll azaz áldozat, melyet Krisztus testvéreinek hozott, s ily értelembenUra és Megváltója Ő a földnek.

És most íme elérkeztem oda, ahol tulajdonképpen kezdenemkellett volna: a minden kezdet kezdetéhez. Az emberek azonbanmegmosolyogják azokat a tételeket, melyek puszta állításokon ala-pulnak és mindenben, ami nem látható és fogható, keresik a logikaikövetkeztetéseket és eredményeket. Ez okból nem kezdettem, amipedig természetes lett volna, azzal az egyszerű állítással, hogy Istenősforrása minden létnek, teremtője és kormányzója a világegyetem-nek, hanem arra szorítkozom, hogy előbb felsoroljak tapasztalatokatés tényeket a lelki életből, s azután ezekből vonjam le az utolsó éslegfőbb következtetést: Isten létezését!

Aki az örökös rendet a végtelen, megfoghatatlan világegye-temben, s a természet háztartásában uralkodó meglepő célszerűségetlátja; aki meglátja a mindenütt uralkodó, minden parányban meglevőéletet, a minden porszemben észlelhető fejlődést és megfigyeli azt avaskövetkezetességet, mellyel a látszólag különböző erők egymásbanyúlnak, hatásaikban egymást kiegészítik. Aki — bárhova tekintsen

289

is — a látható világ összes jelenségeiben a céltudatos berendezéstkénytelen csodálni: annak alig lesz bátorsága azt állítani, hogy mind-ezt csak a vak véletlen tartja és hogy élet és mozgás csak a nyerstermészeterők hatásai.

Véletlen! Miért nem működik a véletlen megsemmisítő ha-tással? —Mechanikus természeterők! Miért nem hat az ő mecha-nizmusuk pusztítólag? Avagy talán törvény az, ami a világ-egyetemben meglevő erőknek célirányos és céltudatos működésétkényszerrel és változhatatlan módon szabályozza? Ha létezik ilytörvény, — pedig tény, hogy létezik, — úgy ki az alkotója ennek abölcs törvénynek, mely ezt a magasztos rendet fenntartja, mely sza-bályozza ezeket az erőket, hogy soha le ne térjenek a fejlődés útjá-ról? Vajon valami vak és öntudatlan hatalom, avagy önálló, öntuda-tos, értelmes erő alkotta-e azt?

És ha, eltekintve a nagy világegyetemtől, ezt a mi kis boly-gónkat nézzük, s erről megint azt a szűkebb kört, amelyben moz-gunk, vajon nem látjuk-e meg itt is nyomról-nyomra a rendszeres,tervszerű fejlődést körülöttünk és bennünk? Nem tapasztaljuk-e,hogy bármennyire hódoljanak is az emberek a materializmusnak ésbármennyire törjék is magukat az úgynevezett pozitív dolgok után, aföld összes javai, méltóságai és kitüntetései képtelenek az embertállandóan boldogítani. És hogy megelégedettséget és szabadulást ki-ki csak a maga lelki és szellemi életében találhat, feltéve, hogy ezt azéletet önmagában felkelteni tudja — azt a lelki és szellemi életet,mely egyedül képes neki magyarázatát adni a földi lét sokféleség-ének és látszólagos igazságtalanságainak. Mely neki bátorságot, erőtés bizalmat ad az élet viszontagságaival való harcban, és felébresztibenne saját jelentőségének és személyes értékének tudatát?!

Avagy meri-e valald letagadni az ember lelki és szellemi éle-tét, s azt az agy puszta működésének, az agymolekulák mechanikusmozgásának tulajdonítani?! Miért nem szorítják ezek az agyműködé-sek a maguk nyilvánulásaiban az embert a kizárólagos érzéki, anyagiélet szűk keretébe, mikor természettörvény szerint bizonyos, hogyanyagi okok csakis hasonnemű, tehát anyagi hatásokat képesek elő-idézni? Miért történik ennek épp az ellenkezője? Miért történik az,hogy a lelki és szellemi élet vonzza az embert felfelé az anyagmentesképzetek és elvont érzelmek honába, a testi életet nem érintő, a sejté-seknek, a magasabb lelki vágyódásoknak világába? Azért talán,

290

mert ilyen világ nincs és a beteges képzelődések honába tartozik?Ennek épp az ellenkezője áll, mert ez a vágyódás, ezek a sejtések,ez a kívánkozás leghatározottabb bizonyítékát képezi egy látha-tatlan szellemi világ létezésének. Az emberi szellem képtelen ön-magából újat, eddig nem létezőt teremteni; ő csak a meglevőnek selőtte ismeretesnek feldolgozása körül érvényesülhet. S azért a szel-lemi világról való sejtései, ez a felfelé való vonzódás világosan bizo-nyítja, hogy van egy láthatatlan világ, mely érzéki tapasztalatunkonkívül fekszik, mely bennünk él mint visszaemlékezés, valamikorbirtokunkban volt olyan kincsre, melynek bírása után ismét vágyako-zunk. És ha igaz, hogy van ilyen világ, — pedig vannakspiritisztikus és tudományos bizonyítékaink arról, hogy ténylegvan, — akkor az is igaz, hogy kell léteznie egy bölcsességgel ésakarattal bíró lénynek, aki teremtette, igazgatja és kormányozzaezt a világot, melyben törvény, összhang és tökéletesség nyilatko-zik meg mindenütt. S ez a lény: Isten!

Igenis tudom, hogy van Isten; mert sejtem őt magamban,megérzem Őt magamban; minden idegszálam Hozzá vágyódik, Hoz-zá vonz. Igenis, van Isten, Aki ősoka minden létnek, ősforrása min-den életnek, teremtője és kormányzója a világegyetemnek,összfoglalata a feltétlen tökélynek, kiapadhatatlan tartálya a legfőbbszeretetnek; hiszek Őbenne, sőt mi több: tudom, hogy Ő van!Semmi nem volt képes eleddig megingatni bennem ezt az elevenmeggyőződést; mint hozzáférhetetlen szentély él ez érinthetetlenül azén lelkemben. Fejlődési elmélet, monizmus, Spencer, Haeckel, Bür-ke, teozófia, mindezek hozzájárulhattak emberi tudásom gyarapítá-sához, de hitemet megingatni nem valának képesek, ehhez a sziklá-hoz az ő hullámverésük nem ért el.

Hiszek Istenben, az Ő mindenhatóságában, az Ő legjobbigazságosságában, s az Ő legfőbb szeretetében; hiszek Jézus Krisz-tusban, Isten fiában s az Ő megváltó munkájában; hiszem lelkemhalhatatlanságát, egyéniségem személyes továbbélését és az örökfejlődést; hiszek a spiritista tan igazságában és tisztító erkölcsi hatá-sában. Óh, Istenem, adj nekem erőt, hogy ezen hitem szerint élhes-sek s annak szellemében végezhessem földi feladatomat! (József1931 február 22-én halt meg. A kiadók.)

291

Befejezés.Az „Égi Világosság” 1906. októberi számában megjelent

„Csevegés” utolsó szava az Ámen volt, s alóla hiányzott a folytatásravaló utalás.

A mi szeretett mesterünk letette a tollat, és nem is vette aztfel többé, hogy megírja „gyermekeinek” az évek óta szinte nélkülöz-hetetlenné vált havi tárcacikkét. Odafenn, ahol mindnyájunk sorsátintézik, kimondották az Áment, annak visszhangja elhangzott idea-lant, és mikor a szedő kiszedte a cikk utolsó szavát, megállították akezét: nincs tovább. — Akik a „Véletlen” nevű bálványnak hódol-nak, bizonyára ezt is az ő érdemének tulajdonítják.

Történtek azonban egyéb jelek is. Október 19-én doktor bá-csink rosszul lett s a vezetők az egyik médium útján 9 napra eltiltot-ták a delejezéstől. És halála éppen 9 nap múlva következett be.

Kezelőorvosát halála előtt három napon keresztül minden éj-jel pont félhárom órakor riasztották fel olyan szellemi befolyások,melyeknek jelentőségét csak a negyedik éjjel ismerte föl, amikorszeretett mesterünk — hívei és szerettei körében — ugyanabban azidőpontban adta át nemes lelkét Teremtőjének.

Halála mélységes szomorúságba borította híveinek kicsinyseregét s az élet küzdelmeiben megedzett s megismerésük vilá-gossága által megerősített, meglett emberek nem tudták elfojtani fel-feltörő zokogásukat, mert érezték, hogy olyan valaki távozott elközülök, aki onnan felülről hozott igaz értékekkel táplálta és gazda-gította őket.

Kicsiny egyletünk legjobban érezte az elköltözöttnek hiányátannyira, hogy úgy látszott, mintha megingott volna az egész épület,mert olyan oszlop dőlt ki, melyen az egész alkotmány nyugodott.Ama többször emlegetett turbulens kis csoport, mely a személyekbenbár változott, de nem szűnt meg az ellentét öntudatlan eszközéülszolgálni, ismét felütötte a fejét, s a vezetés kipróbált és bevált mód-szerét mindenestől felforgatni s azt a saját kezébe ragadni igyekezett.De ez a veszély is csak a fejvesztettség első perceiben látszott ko-molynak, mert a magas szellemi vezetők már doktor bácsink temeté-se napján, az akkorra direkt összehívott ülésünkben kijelentették,hogy ez az általuk alapított egyesület nem az embereké, nem a mi-enk, hanem az övék, a szellemeké s annak vezetését és irányításátmaguknak tartják fenn. Egyben kijelölték az egyesület új földi veze-

292

tőit, s bölcs és évek hosszú során át szerzett tapasztalataink által isigazolt irányítást adtak a jövőre vonatkozólag.

FÜGGELÉK.CSEVEGÉSEK8* A SZELLEMVILÁGBÓL.

Dr. Grünhut Adolf szellemnyilatkozatai Béla egyleti írómédium út-ján.

„Ama nemes harcot én megharcoltam."Szántani, mélyen szántani szeretnék földi emlékeim meze-

jén, hogy visszaemlékezzem arra a boldog, nagyon boldog időre,amidőn felismertem földi rendeltetésemet, s tudatára ébredtem an-nak, hogy az Úr katonájává, harcosává szegődtem. Hogy miért?Megmondom nektek.

Azóta, mióta szellemruhában áldom és dicsőítem az Atyát ésbizonyára azért, mert még nem tudtam megszabadulni földi énememberi benyomásaitól, szeretnék számot adni magamnak földi éle-temnek minden vétkeiről, hibáiról és tévedéseiről, s miután ezekneknagy száma abból az időből datálódik, midőn még sötétségben jár-tam, szeretnék a lelkemben felderült szellemi világosság első deren-gésétől visszamenőleg önvizsgálódást, nagytakarítást végezni önma-gamban, önmagamon.

És csodálatos dolog, nagyon nehezen boldogulok! Vala-hányszor számadástételre akarom magamat vonni a régmúlt hibáiért,megfeszítvén gondolkodásomat, hogy lelkemnek legkisebb árnyképese kerülje el vizsgálódásomat, valami sajátságos, érthetetlen s látha-tatlan varázserő nem engedi a régmúltak emlékeit világosan és tartó-san lelki szemeim elé vonulni, hanem mindig arra az időszakára utaléletemnek, amely boldog, nagyon boldog volt, mert Isten szolgálatá-ban állott s a megváltás munkájából merítette munkakedvét, szellemiörömét és boldogságát.

Mit akar ez jelenteni? — kérdem önmagamtól. Hiszen énúgy tudom, hogy a szellem túlvilági öntudatra ébredése, azé a szel-

8* E „csevegések” nem mai szóhasználattal értendő tartalmatlan, könnyed szelle-meskedő diskurálást, hanem a könyv talán leghatalmasabb tanulságait összegzőegyedülálló bölcsességeket takarnak, melyek közvetlenül a szellemvilágból adattak„első kézből” a „túloldali” megtapasztalásokról. (A Szerkesztő)

293

lemé t. i., akinek hite és megismerése volt már a földön is, a szigorúönvizsgálattal, számadástétellel kezdődik és kötelessége első sorbanéletének arra az idejére visszapillantani, amikor nem úgy élt, mintahogy élnie kellett volna. És szemrehányást tettem magamnak azért,hogy nem tudok elég komolyan hozzálátni itteni kötelességeim fel-ismeréséhez és teljesítéséhez. Úgy-e, különösen hangzik, hogy az atestvér, akit ti túlértékelő testvéri szeretettel mesternek neveztetek,azzal kezdi szelleméletét, hogy nem tudja azt tenni, amit jónak lát, samire — azt hitte — megismerése kötelezi?

Halljátok csak, mit feleltek nekem ezekre a töprengéseimreazok, akik valódi mesterek a szellemvilágban, s akik nekem, a szel-lemi rekrutának valóban meg nem érdemlett kedvességgel sietteksegítségemre attól a pillanattól kezdve, amint átléptem a szellemvilágküszöbét, s mint régvárt, kedves vendéget olyan szeretettel öleltekmagukhoz, melynek ereje alatt rozzant földi alkotmányom bizonyösszeroppant, megsemmisült volna. Azt mondották:

— Ne a régmúltban, hanem a közelebbi múltban keress és ku-tass, testvérem; abban a múltban, amelynek minden pillanata azAtyának és az ő szent Fiának ismeretében bearanyozta földi életedsivár, letarolt ugarát, s átváltoztatta azt a szeretet, a megváltás mun-kájának előbb virágos, azután gyümölcsös kertjévé. E kert gyümöl-cseiből sok-sok fel van halmozva számodra új otthonod terített aszta-lán, amely vendégségre készen vár reád. Jöjj velünk hát, s üdítsd felelőbb magadat azzal az isteni táplálékkal, amely a hűeknek, az iga-zaknak készíttetett, és majd ha felüdültél, megerősödtél, akkor fogjahhoz a munkához, mely tagadhatatlanul várakozik reád, de amely-nek megítéléséhez, elvégzéséhez, hasznos feldolgozásához nem em-beri tudásból merített megismerés, hanem igazi szellemi tudás éstisztánlátás szükséges, amiben te még jóidéig csak tanuló lehetsz.

Látjátok, kedves testvéreim, így fogadták ideát a ti mes-tereteket, s ezt énnekem el kellett mondanom, hogy okuljatok belőleti is. Ne gondoljátok, hogy a ti szellemi munkátok és igyekezetetek,kutatásaitok a szellemi élet törvényeiben azonnal látókká tesznektiteket, amint a szellemvilágba átkerültök. Oh, én mondhatom nek-tek, hogy sok-sok minden nem úgy van itt, mint ahogy gondoljátok, smint ahogy én is elképzeltem. Nagyon csekély, majdnem semmi az,amit mi szellemileg látunk, de — amint a fentebb mondottakból lát-hatjátok, — a mi jóságos, irgalmas Atyánk szeretete akkor, ha köte-

294

lességeink hű teljesítésével fejeztük be földi életünket, és tudatábanvagyunk annak, hogy minden jóakaratunk mellett csak tökéletlenemberek voltunk, nem is enged addig mélyen beletekintenünk szel-lemi sötétségünk (vagy talán csak szellemi alvásunk) szomorú emlé-keibe, míg jószándékainknak és jó tetteinknek tanulságaival ésáldásthozó gyümölcseivel fel nem üdíti, meg nem erősíti a mi sze-gény, elfáradt, éhes, szomjas lelkünket.

Hogy is lehetne ez másképpen? Hiszen Ő nem a szigorú íté-lőbíró, hanem a jóságos, türelmes, elnéző Atya, a szeretet maga, akimindig olyan nevelő eszközökkel és módszerekkel neveli gyermeke-it, hogy magához édesgesse őket, azokat a gyermekeit t. i., akik meg-ismervén őt és Neki szolgálván, a törvényből a kegyelembe jutottak.

Oh, milyen hálatelt szívvel látom, hogy nem éltem hiába; hogyazt az időt, amit a földön eltöltenem megengedtetett, sok-sok ha-szonnal, örömmel, szeretettel áldozhattam Neki az ő dicsőségére ésszámtalan szellemtestvérem boldogítására. Milyen kimondhatatlanuljólesik azoknak a szellemtestvéreknek hálálkodását, ragaszkodó,szolgálatkész szeretetét látnom és éreznem, akiknek szellemi megvi-lágosításában ha csak a legparányibb részem volt is. Valóban az Atyanagyon bőkezűen jutalmazza szolgálataimat!

És most megértettem már azt is, miért nem engedi az Atya,hogy visszasírjam régmúltam bűneit, hibáit. Valami édes, megnyug-tató érzés azt súgja nekem, hogy rossz tetteimet ki- egyenlítettem jótetteim által és hogy az ő kimondhatatlan kegyessége folytán szám-adásom mérlege jól ütött ki, mert az a serpenyő, amelyben érdemeimvannak, lenyomta azt, amelyben a múltak hibái és mulasztásai van-nak, nincs tehát okom szellemi újjászületésemet a bánat könnyeivelkezdenem, örülhetek s örülnöm is kell neki, hogy győzedelmesked-tem!

Tudjátok-e, mit jelent ez? Érzitek-e, hogy nektek is mindenerőtökkel hasonló mérlegelés után kell törekednetek, ha szellemiéleteteket örömmel és nem bánattal akarjátok megkezdeni? Igyekez-zetek ti is szellemi sötétségetek múltjának számadásait kiegyenlítenia megismerés szeretetből fakadó jócselekedetei által. Gondoljatokarra az időre, amikor még nem ismertétek az Atyát, s nem tudtatokNeki szolgálni és most hálatelt szívvel, minden erőtökből szolgálja-tok Neki és az ő tökéletes Fiának, hogy majdan az ítélet napján tite-

295

ket is terített asztal várjon, s felüdíthessétek elfáradt szellemeiteket,mielőtt nagyobb és fáradságosabb új szellemi munkához láttok.

Én már tudom, mi vár reám, s milyen lesz az a munka, amititt végeznem kell. Mondhatom nektek, hogy ezt sem így képzeltem.

De abban nem csalódtam, hogy a szellemi munka utáni vágyitt még jobban, még sokkal erősebben fogja táplálni az én Uram ésMegváltóm iránti szeretetemet és azt a törekvésemet, hogy még job-ban elvégezzem azt a feladatot, amelyet ezentúl fog reám bízni. Szo-ros összefüggésben lesz ez a szellemi feladat továbbra is veletek,kedves testvéreim, és én boldog leszek, ha olykor annak látható ésérzékelhető jeleit küldhetem nektek innét, a szellemi szeretet hóná-ból.

Új megismerések.Ismeretlen világok ismeretlen törvényei tárulnak fel előttem lé-

pésről lépésre. Világok alatt azonban nem a bolygórendszerek égites-teit, hanem a lelkek világát értem, amelyben ismereteket, tapasztala-tokat kell gyűjtenem a további nagy munkához.

A földi ember szellemi látása előtt sok minden mélyen el vanrejtve, ami fölfedeztetését a túlvilágban várja, és e túlvilágnak elsőiskolája — legalább az én első iskolám — odavezeti a szellemet azeddig át nem értett emberi lélekhez belső szózatának tudvágya, sszellemi vezetői által arra ösztönöztetvén, hogy lépje át az ismeretlenvilágok küszöbét, nézzen bele az emberek lelkébe, ahova eddig nemtudott bepillantani.

Itt e téren is fordított sorrendre találtam; nem olyanra, aminőtmagamnak képzeltem. Én azt hittem, hogy előbb a saját lelkem vilá-gát kell át meg átkutatnom, megismernem és onnan kiindulva kelltovább haladnom többi testvéreim lelkéhez. És ehelyett tanítómeste-reim arra ösztönöznek, hogy mindenekelőtt azokat a földi testvérei-met keressem fel, akikkel a szeretet kapcsa fűzött össze, s akikkel afeladatok és kötelességek közössége együtt lelkesített a szellemimunkára, és nézzem: mit látok az ő lelkivilágukban? Tanuljam meg— úgy mondák — ismerni az embert általában, de különösen azokat,akik közel állottak hozzám, hogy azután a távolabb állókat nagyobbelnézéssel és türelemmel szemlélhessem, és csak így szerzendő ta-pasztalataim után térjek vissza önmagamba, ha meg akarom fejtenitudni mindazt, amivel önmagam előtt kell számolnom.

296

És tudjátok, miért kell ennek így lennie? Mert nem ismertemaz embereket; nem ismertem még azokat sem, akiket ismerni véltem,mert ha nem is külső ítéletemben, amelyet felőlük elmondottam, —hiszen Isten kegyelméből annyira amennyire sikerült magamat azítélkezéstől visszatartani, — de igenis belső meggyőződésembenbizony-bizony hamis tételeket állítottam fel magamban róluk.

És elhiszitek-e, hogy ezen a téren kellemesen csalódtam?Még pedig különösen azokkal szemben, kik közvetlen közelembenvoltak. Azért látszik a dolog egy kissé hihetetlennek, mert az ember,akinek némi megismerése van, azzal szeret tetszelegni önmaga előtt,— mint ahogy tetszelegtem én is, — hogy embertársaink általa jólszemügyrevehetőnek vélt hibáiban sohasem akarja a türelem és elné-zés követelményeit elfelejteni, s ezeknek útmutatása mellett testvére-iről alkotott ítélete azokra nézve inkább kedvezőbb, mint kedvezőt-len. Én legalább minden testvéremről alkotott meggyőződésembenelhitettem magammal, hogy bizonyosan jobb ő, mint amilyennek énlátom.

Örömmel látom, hogy éppen azok, akikkel szemben ben-sőmben a legtöbb ellenargumentumra volt szükségem, hogy általammeglátott hibáik dacára is igyekezzem őket önmagam előtt mente-getni, nemcsak jobbak, de sokkal jobbak, mint amilyeneknek én kép-zeltem őket. A jóságot relatíve értem, t. i. szellemi fokozatukhoz ésmegismerésükhöz viszonyítva, amelynek valódi mértékét és értékétcsak tisztább testvéreim által irányított szellemi látásom tárta felelőttem. Szolgáljon ez elégtételül mindazoknak, akik úgy vélik, vagyúgy érzik, hogy félreismertem, vagy nem méltányoltam eléggé őket.

Mennyire más szemmel nézlek most benneteket, kedvestestvéreim, midőn szellemetek egyéni fejlődésének törvénysze-rűségébe, feladataitok különbözőségébe beletekinthetek. És mennyihála és örömérzet dagasztja lelkemet, mikor azt látom, hogy ezzelvagy azzal a testvéremmel szemben mennyi igazolást és ma-gyarázatot találhatok most olyan tetteiknek voltaképpeni rugóihoz,amelyeket én helytelenítettem, ha igyekeztem is képzelt nagylelkű-séggel a lehetőség szerint igazolni őket. Bocsássatok meg nekemmindnyájan tévedéseimért, hiszen most már tudom annak is a ma-gyarázatát, miért nem alkothattam magamnak igazi képet rólatok.

Azért, mert a legjobbnak vélt ember is telve van hibákkal ésgyarlóságokkal, és e hibákat és gyarlóságokat fel kell fedeznie, meg

297

kell látni bennök annak, aki velük érintkezik és pedig nemcsak azért,hogy szeretettel figyelmeztesse őket, hanem első sorban azért, hogytükröt lásson bennük önmagáról, saját hibáiról s gyarlóságairól, és etükrön át vizsgálja önmagát szigorúan, kérlelhetetlenül.

Ma még nem tudom nektek megmondani, hogy lelkeiteknekmegvizsgálása és az abból vont tanulságok önmagammal szembenmilyen eredményre fognak vezetni; de azt már látom, hogy ezen atéren számadásom rosszabbul fog kiütni, mint gondoltam. És éppenaz a magamra parancsolt elnézés, amit veletek szemben igyekeztemgyakorolni és amely — mint mondám — még sem vezetett valódieredményre, alighanem fölfedezetlenül hagyott egyet-mást abból,amit önmagamban kellett volna keresnem és megtalálnom. Na demost már mindegy, nem tehetek róla; vizsgálódásaimat mindenesetretovább fogom folytatni lelkeitekben, s hiszem és bízom a mi jóságosAtyánk kegyelmében, hogy amit elmulasztottam földi életemben, pó-tolni fogom tudni itt a szellemvilágban.

*Sajátságos áttekintést nyertem már ez alatt a rövid idő alatt is ar-

ról a szellemi mozgalomról, amit spiritizmusnak neveztek. Nemcsakaz Isten, a mi jóságos Atyánk végtelen szeretetét és bölcsességét,hanem mindenek fölött mérhetetlen kegyelmét látom ugyan mostmég inkább benne, mint földi életemben. De az, ami e mozgalommalszemben itt lebilincseli egész valómat, s ámulatból ámulatba ejt, az atervszerűség, az az isteni előrelátás, s a hatások és tényezők együtt-működése, amely különösen a ti hazátokban kipusztíthatatlan termő-talajt készít a szellemi világosság felébresztésének és terjesztésének.Ha soviniszta lennék, vagy lehetnék, büszke lennék a mi népünkre,amelyre valóban nagy és szép hivatás vár.

Az Atya végtelen kegyelme megengedi nekem mindenüttkörülnéznem és szemlélődnöm ott, ahol testvéreim kisebb-nagyobbmegismeréssel, de mondhatom, boldogító jóakarattal és buzga-lommal fáradoznak azon, hogy hidat építsenek maguknak a szellem-világhoz. És ha ezen a hídon át tagadhatatlanul különböző fokozatúés szándékú szellemekkel közlekednek is, kiváló öröm látni, milycsodás módon intéztetik mindez egyetlen központból, annyi sok hűés kitartó munkása és szolgája által az Úrnak és az ő tiszta szellemei-nek. Nem szabad nektek elmondanom, hogy mit látok, jobban mond-va mit sejtek mindabból, amit ezen a téren látok, mert ez könnyen

298

megzavarhatna benneteket. De annyit elárulhatok, hogy mindannyianegyetlen nagy családnak tekinthetitek máris magatokat, bármilyenmessze legyetek is egymástól fizikai távolság szempontjából. Közösmunkátok általatok nem is sejtett szálakkal van összefűzve, s egynagy szellemi vezérkar vezérlői küldik szét mindenüvé a szükséges,kisebb-nagyobb értékű szellemi erőket, szellemi küldötteket, akiknekmunkája azonban bámulatosan egybevágó terveit készíti egy nagy ésdicső épületnek, amelynek alapjait hazátokban kell lerakni, hogyidőtlen időkig álljon, s menedéket nyújtson a menekülőknek, foglal-kozást adjon az Isten dicsőségére dolgozni akaróknak.

És csak most látom, milyen piciny, parányi, gyarló eszközvoltam én ennek a vezérkarnak a kezében, de most látom azt is, hogyIsten kegyelméből mennyi talaja van még közöttünk a szellemi mun-kának és annak a magvetésnek, amelynek magvából soknak, nagyonsoknak kell jó magyar lelkekbe hullnia.

Hanem édes testvéreim, most látok egyebet is. Látom azt afekete sereget, amely ellenünk, ellenetek harcol, vagy még csak ez-után készül harcba indulni. És látom ezt az isteni bölcsesség és gond-viselés törvényszerű megnyilvánulásaképpen, mert az isteni kegye-lem áldásthozó sugarai számára az embernek magának kell elvégez-nie úttörő munkáját. Semmi sem adatik neki véres verejtékének hul-latása nélkül, s mentül szentebb és drágább kincseket akar magánakkivívni, annál nagyobb, hatalmasabb ellenkezéssel kell lépésről-lépésre megküzdenie, s nyitott szemmel jól vigyáznia az ellenségnekminden cselvetésére, amellyel útját akarja vágni a ti, a mi, az Úrmegváltó munkájának.

El nem tudjátok képzelni, kedves testvéreim, milyen minta-szerű pontossággal tartják nyilván minden gyengeségeiteket, s hibái-tokat azok a vezérek, akik az említett fekete sereg élén állanak. Nincsközöttetek egyetlen egy sem, aki mellé ki ne lenne rendelve egyikeazoknak, akiknek feladata minden jó igyekezetét, minden jó szándé-kát meghiúsítani, és ha ez már nem sikerülhet nekik, — legalábbmegingatni hitét, bizalmát s elkedvetleníteni őt a küzdelemtől, elhi-tetvén vele, hogy egy ember vajmi keveset tehet embertársainakgyarlósága miatt, s azért kár, ha erőit túlságosan megfeszítve, kiteszimagát a kudarcnak és elkeseredésnek.

Könnyű dolga van ennek a fekete seregnek különösen azok-kal a túlemelkedő, olykor rajongókkal szemben, akik mohón szívták

299

magukba a szellemi világosság első sugarait, mert elfásult lelküknektáplálékra, üdítő forrásra volt szüksége, de akik éppen eme rajongá-suk miatt nem tudnak igazi, öntudatos, erős harcosaivá lenni a szentügynek. Nem pedig azért, mert csak az érem egyik oldalát nézvén,nem látják annak másik, sötétebb, nehezebben áttekinthető oldalát;azt, ahol a fekete sereg sorakozik. És ahonnan a folyton ellenük irá-nyított támadásokkal szemben józan, higgadt megfontolással és örö-kös vigyázással kellene vértezniük magukat. Ezek ama testvéreitek,akik rajongásukat tiszta, erős hitnek vélvén, fennállani hiszik magu-kat, s bizony-bizony a leghamarább elesnek, mert az elbizakodottsága legbiztosabb út ahhoz, hogy a kísértő rajta lelketeikbe lopódz-hassék.

A hitnek és a bizalomnak, édes testvéreim, okosnak és meg-fontoltnak kell lennie; hideg ésszel, meleg szívvel kell mindazt fo-gadni, ami ér bennünket, de mindenek fölött tudatában kell lennünkannak, hogy a szellemvilágnak oly sok ismeretlen terrénumával, olymegszámlálhatatlan s kiszámíthatatlan erőivel állunk szemben, hogyazoknak megismerésére az ember egyáltalában képtelen. És ha annakveszedelmei előtt biztonságban akar lenni, mindenekelőtt tudja megés érezze, hogy igenis állandó veszedelmek környezik, amelyek ál-landó vigyázást és imádkozást igényelnek. — De tudja, érezze megazt is, hogy ő maga magára nem képes kellően vigyázni, oltalmat ésvédelmet pedig felülről csak akkor nyerhet, ha lépten-nyomon érziennek az oltalomnak szükségét, s meg nem szűnik azt semmisége éstehetetlensége tudatában kérni, könyörögni az Atyától.

A hirtelen fellobbanó lelkesedés és rajongás, kellően megnem alapozott hit hiányában, csak elvakítja a szellem tisztánlátását ésmert mindent ennek a szemüvegén át néz, a legkisebb ellenkezésvagy kiábrándulás az ügy nyugodt, békés, boldogító sikere, vagy azemberek jóakarata körül, nemcsak elkedvetleníti, de könnyen meg istántorítja őt.

Azért fogjátok ti is azt tapasztalni, amit én, hogy sokkal hí-vebb és kitartóbb, tántoríthatatlanabb harcosai lesznek a hitnek azok,akik nyugodt, biztos tekintettel vizsgálódnak s bírálnak meg mindent,mielőtt valamit is elfogadnának, de viszont ha egyszer valamit elfo-gadtak, azt soha többé nem áldozzák fel senkinek és semminek akedvéért.

300

Éppen azért vigyázzatok, kedves testvéreim, önmagatokra ésarra a zászlóra, amelyre felesküdtetek, mert sokan vannak a hívatot-tak, de kevesen a választottak. Az ellentétes hatalom tudja, hogyéppen a hívatottakat kell minden áron megakadályozni abban, hogyválasztottakká is lehessenek. Elborzadnátok, ha látnátok, mily ravaszés alattomos módon veszik munkába mindnyájatoknak gyengéit éshibáit, s miképpen készítik elő a talajt arra, hogy éppen soraitok kö-zepette és éppen a hirtelen fellobbanó, de komoly, erős ítéletet éshitteljes meggyőződést nélkülöző testvéreiteknél ássák alá az olyszépen megindult munkát.

Nagy és komoly veszedelem fenyegeti erről az oldalról —nem az ügyet, hiszen annak a pokol valamennyi sötét hatalma elle-nében is győzedelmeskednie kell, hanem az ügynek kiválasztott szel-lemeit, titeket, kedves testvéreim. E veszedelem ellen csak egyetlenfegyverrel védekezhettek: a szeretet fegyverével és a szeretet próba-köve annak is, vajon jó úton jártok-e. Ha azt tapasztaljátok, hogymindennap több és több azoknak a száma, akiket szeretni, akikértáldozatot hozni, önmegtagadást, lemondást gyakorolni tudtok: akkorne féljetek, az Úr veletek van, s oltalmába vesz, hiszen ő maga aszeretet, és amit eggyel az ő kicsinyei közül cselekedtek, azt Velecselekedvén, az ő szeretete fog táplálni, erősíteni titeket. De ha aztérzitek, hogy csak egyetlen egyet is kevésbé szerettek ma testvéreitekközül, mint tegnap, vagy éppen bármily — általatok megmagyaráz-hatni vélt, vagy meg nem érthető — okból távolodtok azoktól, akik-kel előbb örömest voltatok együtt: vigyázzatok és imádkozzatok,hogy azoknak hatalmába ne essetek, akiktől nemcsak félnetek kell,de szent fogadalmatokhoz híven példaadástokkal közelebb is kellőket hoznotok Istenhez, a szeretethez!

A testvéri szeretet ápolásának módja és szükségessége.Leborulok Előtted, mindenható jóságos Atyám, én a semmi, a

porszemnél is kisebb atom ez elképzelhetetlen nagy és tökéletes vi-lágmindenségben, hogy hálát adjak Neked azért a végtelen nagykegyelmedért, amelynek szellemi lényemet köszönhetem. Hiszen aza végtelenül boldogító tudat, hogy Belőled származom, s Tőled ka-pom mindazt, amire szükségem van, Tőled, aki a jóság és a tökéle-tesség, azaz a szeretet forrása vagy, — éltet és ösztönöz engem sza-kadatlanul arra, hogy keresselek Téged, s lássam meg a te jelenléte-

301

det nemcsak körülöttem, dicső és gyönyörűséges teremtésedben, deönmagamban és mindazokban is, akik a te szellemgyermekeid. Vég-telen hálámat szeretném rebegni Neked különösen azért, hogy a szel-lemi sötétség amaz elszomoritó vigasztalansága és tanácstalanságaközepette, amely most a te szellemgyermekeidnek túlnyomóan nagytöbbségét fogva tartja, s már-már káosszal fenyegette a világot, meg-engedted a te hű és tiszta szellemeidnek kezükbe venni az égi vilá-gosság fáklyáját. Hogy a te nevedben és a te dicsőségedre bevilágít-hassanak az elesettek, a reménytelenek szívébe s megmutathassáknekik az utat, amelyen járniok és haladniok kell, hogy odaadhasdőket eszközeiül a te tökéletes Fiadnak, a mi Urunknak és Megvál-tónknak, aki az út, az igazság és az élet.

Tudom Atyám, hogy engem, szegény gyermekedet is ki-szemeltél arra, hogy megértsem a te Szent Lelkednek ébresztő szóza-tát, amely engem is felébresztett szellemi alvásomból, s erőt adottnekem megérteni és teljesíteni szellemi kötelességeimet. De lásdjóságos Istenem és Atyám, az én lelkem háláját és szeretetét akkép-pen szeretném leróni, hogy munkát, igazi, Neked tetsző szellemimunkát kérek Tőled azokkal a testvéreimmel szemben, akiknek mintembert is szolgálatukra rendeltél, s akiken most, mint az ő szeretőszellemtestvérük, még jobban szeretnék segíteni, mint valaha. Hiszenmost látom, mennyire reá vannak utalva a te jóakaratú gyermekeid-nek szeretetére, segedelmére, a te szeretetedből, a te segedelmedből.

De mit tehetek én érettük, hiszen magam is hibákkal és vét-kekkel megterhelt szegény gyermeked vagyok! Hosszú földi életemannyi küzdelmének és fáradozásának olyan kevés eredményét látoma saját szellemem tisztítása és nemesítése körül. Hogyha nem tud-nám, hogy Te elnéző és jóságos Atya csak keveset kívánsz tőlünk,elesett, szegény gyermekeidtől, mert ismered gyengeségünket ésgyarlóságunkat, — sírni tudnék tökéletlenségem miatt, s remegveállanék meg Előtted, félvén attól, hogy szelleméletem emez újabbfázisában sem fogok tudni úgy előhaladni, ahogy Te azt előírtadnekem. Éppen azért kérlek, könyörgök Hozzád, jó Atyám, légy ve-lem minden munkámban és törekvésemben ezentúl is úgy, mint ed-dig tetted, de légy velük is, az én szeretteimmel, az én gondjaimrabízott testvéreimmel, hogy mindig jobban megérthessük egymást éshogy az a szellemi segedelem, amit Te nekik általam nyújtasz, meg-

302

teremje lelküknek áldást hozó gyümölcseit a szeretet cselekedetei-ben. Ámen.

Kedves testvéreim! Ez imába öntöttem bele érzelmeimet,amelyekkel most akarlak köszönteni benneteket. Láthatjátok ebből,hogy az Isten végtelen kegyelméből nemcsak tisztában vagyok az őhatártalan jóságával, amely munkába szólította szellememet, — ha-nem végtelenül kicsinynek és semmitmondó atomnak érzem maga-mat abban a nagy láncolatban, amelynek a szellemi szolidaritás adottéletet veletek együtt, akik még a földön végzitek azt, amit nekemmár itt kell folytatnom és befejeznem.

Ne képzeljetek semmi megérthetetlent, semmi titokzatostakkor, amidőn ismétlem nektek, hogy az én munkám ugyanaz, ami atietek. S ne csodálkozzatok azon sem, hogy még mindig közöttetekvagyok, szólok hozzátok, s felvilágosítani akarlak benneteket. Merttudnotok kell, hogy az a szellem, aki a földön olyan feladatot vállaltmagára, mint én, természetszerűleg szükséges, hogy további össze-köttetésben maradjon azokkal, akik ugyanazt a feladatot kapták, sugyanazon az úton keresik rendeltetésük betöltését.

Azt már mindnyájan tudjátok, hogy véletlen nincs; mindenegyes eseménynek, tüneménynek megvan a maga célszerűsége, okaés célzata, és az Atya végtelen bölcsessége gyermekeit is oly törvé-nyek alapján hozza össze egy csoportba, egy cél és törekvés szolgá-latában, amelyek csodálatosan képesek az összetartozandóság köve-telményeit érvényesíteni és tökéletesíteni.

(Bámulnátok, hogyha ismernélek azokat a preegzisztenciális vi-szonylatokat, amelyek a spiritista testvérek között általában, de külö-nösen azok között állanak fenn, akik az Úr akaratából egy körbentalálkoznak, s egy körnek szellemi vezetéséből táplálkoznak. És csakakkor értenétek meg, miért van az, hogy egyesek azok közül, kikkelaz égi világosság közösségében éltek, közelebb férkőznek szíveitek-hez, s hogy ezekkel szemben a vonzalom és szeretet mértéke, melylelketekben irántuk felébredt, sokkal nagyobb és tisztább, mint atöbbiekkel szemben. Az Isten, a mi jóságos Atyánk, ismerve gyer-mekeinek gyengeségét, éppen azért egyesítette őket ekképpen, hogymindenkinek kivétel nélkül legyen alkalma az ő szeretetének láthatóés érzékelhető jeleit tapasztalni a szívükhöz közelebb állók szeretet-teljes közeledésében és különösebb támogatásában. És hogy ezt lét-rehozhassa, úgy csoportosítja az embereket, hogy az együtt élő és

303

munkálkodó testvérek felismerhessék, vagy legalább megsejthessékegymásban azokat, akikkel egykor már vérségi, vagy feladatbeliközösségben éltek.

Ámde ennek a végtelenül bölcs és szeretetteljes gondosko-dásnak következtében teszi kötelességévé az ő szellemgyermekeinekazt is, hogy a vonzalomnak és szeretetnek a hozzájuk közelebb ál-lókkal szemben megengedett gyakorlásában egy lépéssel továbbmenjenek, s azt a szeretetet, amelyet kedvelt testvéreikkel szembenéreznek, törekedjenek azokra is átvinni, akikkel szemben bármi ok-ból nehezebben tudnak felmelegedni. Mert ha el vannak is rejtveazok a törvényszerű előzmények az ember lelki szemei előtt, ame-lyek felfejtenék előtte, hogy miért került össze a földi életben éppenazokkal a testvéreivel, akikkel összekerült, de ha tudja azt az egye-temes, megdönthetetlen törvényt, hogy mindeneknek a szeretetbenkell kiegyenlíttetniök, akkor tisztán fog előtte állani az a cél és ren-deltetés is, hogy minden erejéből törekednie kell minden testvérévelszemben egyenlő szeretetre szert tenni.

Krisztus Urunk az ő legtökéletesebb szeretetével mindenki-nek megmutatta az utat és eszközöket ennek az egyetemes testvériszeretetnek elsajátításához, de nagyon jól tudta, hogy az ember csakember marad, és hogy hibái és gyarlóságai miatt legnehezebben aszeretetben fog tudni gyarapodni. Azért beszélt tanítványainak min-dig a szeretetről, s azért kívánta tőlük, hogy ellenségeiket is szeres-sék, mert tudta, hogy ha ellenségeiket nem is fogják tudni úgy sze-retni, mint barátaikat, de legalább igyekezni fognak barátaikat tisz-tább szeretettel szeretni.

Bizony, kedves testvéreim, ha volna módotokban beletekin-teni azokba a preegzisztenciális viszonylatokba, amelyek egyikmásikmost veletek egy cél felé törekvő, s egy körben működő testvéretek-kel összekötött, láthatnátok, hogy a jóságos Atya kegyelme nem egyellenségetekkel hozott össze benneteket. Hogy a szellemi világosságútmutatása mellett, s az ő szellemgyermekei által közlött szereteterejéből ne csak közeledni tudjatok egymáshoz, hanem lassan-lassanteljesen meg is érthessétek egymást, és a szeretetben végképpen ki-egyenlíthessétek egymással szemben eddig még kiegyenlítetlenszámadástokat. Boldog az, aki ezt megérti, de még boldogabb, aki-nek van tiszta jószándéka és akaratereje is ahhoz, hogy ezt a megis-merést célszerűen értékesíthesse.

304

Látjátok, kedves testvéreim, erre szeretnélek benneteket min-dig ösztönözni. úgy szeretném fületekbe súgni: Nézz körül és lásdmeg, ki az testvéreid közül, aki iránt még nem érzel odaadó önzetlentestvéri szeretetet; ki az, akihez még nem tudsz jó szívvel közeledni, sakinek hozzád való közeledését nem óhajtod. És ha megtalálod őt,győzd meg magadat, menj hozzá, s ha erre mindjárt nem lennél ké-pes, imádkozzál előbb az Atyához, hogy különösen ez iránt a testvé-red iránt való érzelmeidet tisztítsa meg és erősítse meg a krisztusiszeretet világosságával, hiszen tudnod, érezned kell, hogy nem ok éscél nélkül kerültél vele össze, s hogy számadásod, kiegyenlítésed vanvele, amelynek érdekében mindkettőtöknek kötelességetek mindentmegtenni.

Kérjetek és megadatik, zörgessetek és megnyittatik, —mondá az Úr Jézus, akinek követői akartok lenni. Kérjetek hát hittelés bizalommal akaratot és erőt ehhez a munkához is, előbb egyik,aztán a másik, végül minden olyan testvéretekkel szemben, akinélennek szükségét látjátok, de igyekezzetek előbb ezt a szükségszerű-séget meg is érezni, hogy imátoknak foganatja legyen. Kérni akaromIstent, engedje meg, hogy ehhez a szellemi előhaladásotokra nézveoly fontos kérdéshez még több világosságot nyújthassak nektek.

*Mindnyájan tudjuk, hogy Krisztus élete és példaadása nem voltmás, mint az Atya végtelen szeretete és kegyelme által számunk-ra rendelt útmutatás a szeretetben és az igazságban. Igen, a szere-tetben és az igazságban, mert a szeretet a legfőbb igazság és igazságcsak ott van, ahol a szeretetet megértik és gyakorolják. Nem vagyokméltó arra, hogy az ő szolgájának neveztessem; — nem vagyok hiva-tott, hogy lelketekbe beleültethessem az ő képét, mert magam is vég-telenül gyarlónak és hibákkal terheltnek érzem magamat ahhoz, hogyfel tudjam őt fogni az ő utolérhetetlen valóságában, vagy át tudjam őtérezni oly mélyen és igazán, mint ahogy átérezni és megérteni tudjákőt az ő tanítványai és valódi követői. Méltatlanságom érzetében sok-szor fájdalmasan gondoltam arra földi életemben, vajon meddig kellmajd a szellemvilágban tisztulnom és tökéletesednem, mígnem kiér-demelvén az ő kegyelmét, bebizonyíthatom Neki itt is, hogy érette élés érez, munkálkodik minden gondolatom, szándékom és cselekede-tem. Félve gondoltam arra a pillanatra, midőn Előtte megjelenvén,ítélete elhangzik fölöttem, s meglátom, mi az, amit jól s mi az, amit

305

helytelenül cselekedtem. Nem tudtam, nem ismertem az ő végtelenjóságát és szeretetét, amely mindeneket elfedez és kiegyenlít, ha aztlátja, hogy a gyarló ember földi munkáját a tiszta szándék s jóakaratvezérli, s nem ezeken az erényeken, hanem természetszerű gyenge-ségén múlott, ha munkálkodásának eredményéből nem tudott Nekitöbbet felmutatni.

Voltak és vannak még most is pillanatok életemben, amelyekvégtelen szomorúsággal töltik el lelkemet, ha azokra gondolok, akikdacára az Istentől nekik adott szellemi kincseknek és adományoknak,nem tudnak felemelkedni annak tudatára, hogy a mi jóságos Atyánk-nak különös céljai és szándékai vannak velük az igazságnak és aszeretetnek hirdetésében és szolgálatában. Azért okoz ez nekem kü-lönösebb szívbeli fájdalmakat, mert én az Atya végtelen kegyelmé-ből attól a pillanattól kezdve, amikor megismerésre jutottam, szívemminden dobbanásával csüggtem azon a vágyon, hogy mindenbenmegérthessem az ő végtelenül bölcs és igazságos akaratát, amelynem lehet más, mint az ő világosságának és szeretetének terjesztése.Minden embert szerettem volna ilyennek látni és tudni, de ilyenek-nek szerettem volna ismerni különösen azokat, akikkel együtt mun-kálkodtam, s akiknek példát kellett mutatnom.

Ma látom, hogy sokat követelnék, ha minden testvéremtől ahitnek, bizalomnak és szeretetnek egyenlő mértékét várnám, hiszenma ismerem már szellemi előhaladásuknak törvényszerűségét, —látom, hogy a megismerésnek mily fokozatával indultak el földi útja-ikra, és hogy az önmunkálkodás, a fokozatos fejlődés útján meddighaladhatnak előre minden jóakaratuk és igyekezetük megfeszítésemellett is. És mert ezt látom, általában megelégedéssel kísérem test-véreim többségének törvényszerű, nekik előirt, lépésről-lépésre valóelőhaladását. Egyiknek tíz, másiknak őt, harmadiknak egy talentumotosztott ki az Atya bölcsessége, s öröm látni, miként igyekeznek ka-matoztatni e talentumokat, hogy egykor megtérvén ide, emelt fővel,tiszta öntudattal adhassanak számot sáfárkodásukról, velem együttörvendezvén a bőkezűen jutalmazó Atya szeretetének.

Gondolhatjátok azonban, kedves testvéreim, milyen fájdal-masan kell közületek egyiknél másiknál azt tapasztalnom, hogy ki-osztott talentumával nem jól gazdálkodik. A rossz gazdálkodóknakkét fajtája van közöttetek. Az egyik nem fejt ki annyi hitet, buzgósá-got és szeretetet önmunkálkodásában és megismerése gyarapításá-

306

ban, mint amennyire szellemi adományainál fogva képesítve van, ésazért nem érheti el azt a fokozatot, amelyet el kellene érnie. A másikuzsoráskodik talentumával: többet akar, többre vállalkozik, mintamennyire hívatva van, és emiatt szellemének túlhajtott foglalkozta-tásában s ismereteinek mohó szaporítására irányuló törekvésébentúllépvén a számára előirt törvényes határokat, éppen eme törvény-szegése miatt visszaszoríttatik arra a kiindulási pontra, ahol munkájátelkezdette, s ahonnan azt, — akkor, amidőn azt hiszi, hogy már egyújabb hatalmas lépéssel előbbre haladhat, — újból el kell kezdenie.Mind a kettő szomorú látvány, mind a kettő keserves kiábrándulástés szemrehányásokat von maga után, — egyiknek éppen úgy nemlévén elfogadható mentsége az Atya ítélő széke előtt, mint a másik-nak.

Lássátok, kedves testvéreim, én tudom, hogy e szavaim ol-vasására mindannyian bele fogtok pillantani lelkeitekbe; hiszen min-den megnyilvánulásomnak ez a voltaképpeni célja és rendeltetése.Most is csak azon fáradozom, hogy szigorú, igazságos, hajthatatlanönvizsgálatra tanítsalak benneteket, mert az önmegismerés az alapjaminden szellemi haladásnak. És mert tudom, hogy önmagatokbafogtok pillantani, de tudom azt is, hogy minden jó igyekezetek dacá-ra sok minden rejtve maiad még egyelőre szellemi látástok előtt, amitcsak gyakorlott szemmel fedezhettek majd fel, — azért szeretnélekbenneteket felvilágosítani, hogy miként kell szellemielőhaladástokon természetes és törvényes módon munkálkodnotok.

Minden ember — kivétel nélkül — nagy adag gőgöt hozmagával a földi életbe, hiszen tudjuk, hogy ez a bűn volt bukásá-nak alapja, s ennek átka, szomorú büntetése kíséri őt le a földiélet megpróbáltatásaiba. Éppen azért minden megismerésben levőembernek minden gondolatát, szándékát és cselekedetét szigorúanmeg kell vizsgálnia a gőg, a túlemelkedettség szempontjából, és alákell vetnie az alázatosság próbatételének. A gőg következtében létre-jött bukásból visszaemelkedni csak az alázatosság lépcsőjén lehet, azalázatosság pedig elsősorban megköveteli, hogy tudatában le-gyünk annak, miszerint csakugyan a gőg volt bukásunknak alap-ja, s minden pillanatban jusson eszünkbe, hogy az Atya végtelensé-gével szemben végtelen semmik, parányok vagyunk, s nem is szabadmagunkat többnek tudnunk és éreznünk. Ez az a feladat, és semmimás, amely itt a földön semmiségünknek megismerésében vár reánk,

307

mert csak akkor lehetünk további életünkben valamivel többek asemminél, ha mindenekben alkalmazkodni akarunk és tudunk a vég-telenül bölcs Atya akaratához, úgy, amint azt az Üdvözítő, a nagyMester mutatta meg nekünk.

Mit akar az Atya földi ember-gyermekeitől? Azt, hogygyermekek, kicsinyek, ártatlanok, tisztaszívűek legyenek. Azt, hogya lelkeikbe ültetett világosság és szeretet segélyével jó emberek le-gyenek, azaz szeressék felebarátaikat, mint önmagukat; legyenekelnézők, türelmesek, megbocsátóak egymás gyengeségei iránt, sönzetlenül segítsék egymást minden bajaikban, vigasztalják mindenbánatukban, osztozzanak örömeikben, így imádván és szolgálván azAtyát lélekben és igazságban az Üdvözítő példaadása szerint.

Így élni és cselekedni csak az tud, aki kicsinynek, jelen-téktelennek érzi és vallja magát — nem az emberek, de Isten és ön-maga előtt, mert csak ennek a kicsiségnek tudatában érzi, hogy min-denekben szüksége, van az Atya szeretetére, kegyelmére és segedel-mére, s hogy felebarátai iránti szeretetbeli kötelességeit csak úgytudja teljesíteni, ha alázatossága révén kiérdemelte magának nem anagyok, hanem a gyermekek számára fönntartott segedelmet. A ta-lentumaikkal rosszul gazdálkodók nem alázatosak; nem ismerika kicsinységnek élő öntudatát, mert egyik úgy, mint a másik, nemtudta gőgjét abban a mértékben leszerelni, ahogy ezt tennie kel-lene.

Azok, akik nem fejtenek ki elegendő hitet, buzgóságot ésszeretetet önmunkálkodásukban és a felebaráti szeretet kö-telességeinek teljesítésében, éppen úgy a gőgjüknek áldozatai, mint asokat, a nagyot művelni akarók. Előbbiek megkapván a világosság-nak egy bizonyos kezdetleges mértékét, túlemelkedésükben elhitetikmagukkal, hogy máris haladtak annyira, amennyire haladniok lehe-tett. Jóknak, igazaknak, az igazság birtokában lévőknek vélik magu-kat, akiknek kötelességük e kincseiket féltékenyen őrizni mindenmegpróbáltatástól, tetszelegvén maguknak azzal, hogy e földi életreelőírt feladataikat helyesen betöltik. Már pedig aki azt hiszi magá-ról, hogy eleget szerzett, sőt már nincs is több szerezni valója aföldön, túlbecsülte azaz gőgje által elvakíttatta önmagát, s elté-vesztette rendeltetését. Hiszen az Atya végtelen bölcsessége a szel-lemi kincsek szerzését törvényes korlátok között az ember egész éle-tére, annak minden pillanatára egyenletesen osztotta el s erőinek és

308

magával hozott megismerésének mértékéhez képest várja tőle, hogyszakadatlanul munkálkodjék önmagán és felebarátain.

Még nagyobb a gőg romboló munkája azoknak a lelké-ben, akik sokat, nagyot, erejüket túlhaladót akarnak művelni, serre hívatottnak érzik és vallják magukat. Ezek elfeledik, hogy azIsten senkit sem küldött azért a földre, hogy nagy legyen. Saját fiát isa szegénység, a megvetettség zálogául küldte hozzánk, benne mutat-ván meg a földi ember tökéletes ideálját az Atya akarata szerintiegyszerűségben és alázatosságban, mely az ő országának alapkövétképezi. Krisztus mindenben kicsiny, jelentéktelen volt, csak a szere-tetben volt utolérhetetlen nagy, mert így akarta az Atya, a szeretetlévén az ő tükörképe, s ebben akarván megmutatni minden gyerme-kének nem a földi, hanem a valódi, az örökéletbeli nagyság képét.Amit Krisztus művelt, szerényen, alázatosan, titokban művelte, soha-sem a saját érdemének, hanem az Atya akaratának és kegyelménekgyümölcseként osztogatván áldásait az embereknek. Küldetését di-csőségesen befejezte, mert nem tért el a számára kiszabott törvénykorlátaitól soha egy hajszálnyira sem, sem kevesebbet, sem többetnem teljesítvén, de nem is akarván teljesíteni, mint amennyi reá bíza-tott. Így és ebben mutatta meg az Úr Jézus az alázatosság példáját, smert alázatos volt, azért tudott annyit és olyan hathatósan segíteniazokon, akiket az Atya Neki adott.

Lássátok, kedves testvéreim, így adta az Atya nektek is mindazokat a testvéreiteket, akikkel viszonyban vagytok, s akiket akárvérségi kötelék, akár földi és szellemi föladataitok közösségénélfogva gondjaitokra, nevelésiekre, felsegítésetekre bízott...

És ezzel visszatértem volna oda, ahonnan kiindultam, t. i.egymás iránti kötelességeiteknek fontosságára, amelyeknekKrisztus szellemében való ápolása és teljesítése szellemi előhala-dásotoknak leghatalmasabb tényezője, sőt nélkülözhetetlen elő-feltétele. Az Atya csodálatos bölcsessége oly tökéletesen alakítottameg földi környezeteteket, oly végtelenül figyelmes atyai gondosko-dással hozott össze benneteket mindazokkal a testvéreitekkel, akikkelszemben jóvátételetek, kiegyenlítésetek, bűnhődésetek és jutalmazá-sotok van, hogy ha igazságban és szeretetben igyekeztek egymássalélni és az Úr Jézus példaadása szerint teljesíteni velük szemben min-den kötelességeiteket, bizony mondom nektek, leszámolhatnátok aföldi élettel, s mindeneket jóvá tevén, haladhatnátok tovább a szel-

309

lemi tökéletesedés útján. Azért mondtam és mondom nektek, figyel-jetek erősen egymás iránti érzelmeitekre, s igyekezzetek azokat aszellemi szeretetben egyesíteni és harmonizálni, mert csak ígyfogjátok önmagatokat és egymást tisztítani, erősíteni, nemesíteni.És ha a szeretet egyesít egymással benneteket és ez a szeretet mindigtisztábbá és erősebbé növekedik lelketekben, nem kell félnetek attól,hogy akár hanyagul, akár törvényszegőén gazdálkodnátok talentuma-itokkal, mert aki a szeretet munkáját helyesen elvégzi, kincseketgyűjt az örök életre.

A testi betegségek szellemi háttere.Már többször mondottam nektek, hogy veletek vagyok, mert

azt a feladatot, amelyet az Úr rám bízott, innen is folytatnom kell.Annyira össze vagyok forrva veletek, hogyha ezt elmondhatnámnektek, nem hinnétek, mert ti emberek általában olyan keveset tudtokhinni, hogy sokszor éppen emiatt a hitetlenség miatt nem tudnak aszellemek nektek sok mindent elmondani, amit elmondhatnának.Elég az ahhoz, hogy én most is a ti doktor bácsitok vagyok, azazorvosotok minden lelki és testi bajaitokban, még pedig — elhiggyé-tek — valamivel jobb orvosotok, mint földi testben voltam.

Mindenkinek szüksége van közületek testi és lelki orvosraegyformán; de ti már tudjátok azt, hogy a testi baj és betegség oka alélekben van, és hogy minden szenvedés csak tisztító fájdalom,amelynek az a célzata, hogy tisztítsa lelketeket, szellemeteket világo-sítsa addig, míg többé nincs mit tisztítania, addig míg egyszer csaknincs szükségetek többé testi fájdalmakra, mert elvégeztétek a földijóvátétel iskoláját.

Hogy a testi orvosok nem sokat tudnak, azt nem kell nektekbővebben explikálnom; tudják ők már azt maguk is, s vannak márközöttük itt-ott olyanok, akik ezt nem szégyellik legalább négyszem-közt bevallani. Nem is lesz addig az orvosi tudomány igazi tudo-mány, míg az orvosok a lélekkel és annak törvényeivel nem foglal-koznak, s míg ott nem keresik a bajnak forrását, ahol van: a testi éslelki bűnökben, és azokban a visszaélésekben, amiket a tisztátalanszellem olyan könnyelműen szokott magára halmozni, hogy egészenátváltoztatja külsejét s megterheli azt a bűnök következményeivel: abetegségekkel. Azért áldom én különösen a jóságos Atya végtelenkegyelmét, hogy a földön orvos lehettem, és ehhez megadta nekem

310

azt a kegyelmet is, hogy mint szellemi orvos kutassam a testi beteg-ségeknek valódi okát a lelkek világában, és megtalálván ezt az okot,betegeimnek lelkére beszéljek és onnan gyógyítsam őket, ahonnanmeg lehet őket valójában, nemcsak látszólag, rövid időre gyógyítani,mint ahogy a többi orvosok teszik.

De mondhatom nektek, hogy most, amióta a szellemvilágbanvagyok, orvosi tudományomnak még csodálatosabb hasznát veszem,mint ahogy azt valaha is képzelhettem volna, és csak most tudommár igazán, milyen kimondhatatlan nagy kegyelem az úgy nekem,mint nektek, hogy orvos lehettem. Képzeljétek csak el, mit jelent az,hogy amióta itt vagyok, minden betegnek baját úgy láthatom, hogymi az oka betegségének, s hogy kell annak gyógyításához hozzáfog-ni? Igenis, vegyétek szó szerint a dolgot, mert kijelentem, hogy min-den beteg testvéremet gyógykezelhetem, és gyógykezelem is, hahiszi, hogy ezt megtehetem, s bizalommal gondol reám akkor, ami-kor valami baja van.

Vannak már közöttetek többen, akik kérték és kérik az éngyógyításomat, és vannak olyanok is, akik érezték és meg vannakróla győződve, hogy Isten végtelen kegyelméből segíthetek és segí-tettem is rajtuk. De vannak még többen olyanok, akik ebben aszellemorvosi segedelmemben is csak ímmel-ámmal, vállvonogatvahisznek, jobban mondva nem hisznek, s bizonyos jóakaratú mosoly-gással hallgatják azokat, akik rólam és az én közbenjárásomról be-szélnek nekik. Hát legyen nekik az ő hitük szerint, de ez a kételkedésnem akadályozhatja meg az én szeretetből származó munkámatazoknál, akik megértik, megérzik, hogy ez nem is lehet másként,mint ahogy van és az Isten bölcs akaratából lennie kell. Mert aki agyógyító tudomány szolgálatában állott a földön, annak gyógyítaniakell tovább a szellemvilágból is nemcsak, de kötelessége a gyógyítótudományt előbbre is vinni azok által az orvosok által, akik érettek éselég alázatosak beismerni azt, hogy maguktól semmit sem tudnak, sminden sikeres gyógyítás Isten kegyelméből való segedelme azoknaka szellemeknek, akik látván a betegségek igazi okát, helyes útra tud-ják igazítani a földi orvosok diagnosztizáló képességét.

Én most szellemorvosotok vagyok, s éppen azért igyekszemelsősorban szellemeteket tisztítani, nemesíteni azon intelmek által,melyeket innen küldök nektek. Ezeknek az intelmeknek kiválasztá-sában mindig azon a nyomon haladok, amely lelki és testi bajaitok-

311

nak okára vezet és bizony sokszor nem is sejtitek, hogy miért beszé-lek nektek annyit erről vagy arról, mert nem látjátok, hogy milyenhibákat szeretnék belőletek kiirtani. Nem szólhatok külön mindenki-hez (hej, pedig be jó lenne ez némelyiknek!), s azért választok min-dig olyan témákat, amelyek az általános, mindenkiben meglévő hi-bákat derítik fel, s az a céljuk, hogy kutatásra, önvizsgálatra indítsa-lak benneteket, a lelki bajok felismerésére és kiirtására, azaz lelke-teknek, testeteknek gyógyítására. Mert a legtöbb közületek nem he-lyesen fogja fel és értelmezi testi bajait. Annyira már sokan eljutot-tak, hogy a betegséget büntetésnek, tisztulásnak, jóvátételnek tekin-tik, de itt azután megállanak, s nem kutatják, hogy a betegség mineka jóvátétele, pedig a betegség csak akkor éri el igazi célját, ha aszellem gondolkozik fölötte, világosságot kér az Atyától ennekoka felől, s ezt az okot megtalálja. Azt mondhatjátok erre, hogy ezlehetetlen, mert ezt a földi testbe öltözött szellem nem értheti meg.Hát igaz, nem könnyű dolog, de nem is lehetetlen és — aki kér, ada-tik annak.

A lélek minden képességének és tulajdonainak más-más testiszerv a mozgatója, kifejezője. A gondolat és képzelet anyagi szerveaz agy, az érzelem és érzés közvetítője a szív. Aki gondolkozásábanés képzelőtehetségében beteg vagy tévelyeg, annak betegségét agondolatot materializáló agy működésében lehet feltalálni. Akinek aszíve beteg, bizonyos lehet benne, hogy valamikor a szív, érzelemés szeretet törvényeit megsértette, s most törleszti, fizeti visszatartozását. A lélek sötétségében rejlő bűnök és kihágásokmindenike a lelki organizmus, a periszprit elváltozásán hagylátható nyomot, a lelki organizmusnak pedig testi szervek felel-nek meg, amelyeken a lélek szennyfoltja, mint testi betegség je-lentkezik.

Amióta szellemi orvosotok vagyok, már sok testvéremnél ta-láltam meg olyan betegségnek a nyomát, amelyről nem is álmodtamvolna. Csakhogy most belátok az illetők lelkébe is, s meg tudomfejteni magamnak, hogy ennek vagy annak a bajnak mi a valódi oka?Jó lenne, ha ezt külön-külön mindenkinek elmondhatnám, denem szabad, mert tiltja a törvény, amely megköveteli, hogy amaga bajával mindenki maga számoljon le. Én csak annyit tehe-tek, hogy figyelmeztetlek benneteket általánosan, hogy nektek nem-csak nem lehetetlen, de nem is nehéz rájönnötök, miért kapjátok ezt

312

vagy azt a testi szenvedést; egy kis szigorú önvizsgálódás, egy kevésokoskodás és meg van a talány fejtve! Mert nem elég ám napirendretérni a betegség fölött azzal, hogy az Isten azt megpróbáltatáskéntküldte, vagy hogy tisztulásotokra rendelte, hanem kutatni kell azt is,milyen vétkek vagy hibák jóvátétele lehet az a betegség s mit akarletisztítani, lemosni lelketekről ?

Nagyon kevesen vannak közöttetek, akik a betegségekről he-lyesen és törvényesen gondolkoznának, sőt sokan képzelődnek úgyis, hogy csak azért szenvednek, mert az Isten megpróbálja azt, akitszeret. Egyik-másik pedig szenvedéseit - nagyon helytelenül — aszegény szellemek kontójára írja, s azt hiszi, hogyha szegény szelle-mek nem lennének, neki semmi baja sem lenne, és még dicsekszik isvele önmaga előtt, hogy ő a szegényekért, azoknak a megváltásáértszenved. Hát bizony, kedves testvéreim, ezek mind tévelyegnek; aföldön egyedül csak az Úr Jézus szenvedett ártatlanul, csak őnekinem volt semmi köze a bűnhöz, tehát csak ő szenvedett másért ésnem önmagáért. Ti, emberek, mindnyájan tisztátalan, bűnös szelle-mek vagytok úgy, hogyha szenvedtek, csak magatokért szenvedtek,ha igaz is az, hogy a testi fájdalmak nagy részét a szellemek befolyá-sa okozza, és a legtöbb betegségnek szellemi eredete van.

Ha valakinek közületek komolyabb betegsége van, meg vannekem engedve, hogy mellette legyek, s megvizsgáljam a beteg-ségnek lelki, szellemi okát és eredetét. Ha azt látom, hogy az illetőannak a hibájának leküzdésében, vagy vétkének jóvátételében,amellyel azt a bajt magának megszerezte, már tett valamit, vagy leg-alább is akar valamit tenni, akkor nem azt kérem az Atyától, hogymeggyógyíthassam őt, hanem hogy gondolkozni taníthassam őt arról,mi a kötelessége önmagával szemben, hol keresse a baj magyaráza-tát, miként vizsgálja meg magát? Ha aztán ez a munkám sikerül,akkor nyert ügyem van, mert akkor már a gyógyulás törvény szerintbekövetkezhetik s akkor — de csakis akkor — meg van nekem isengedve, hogy magnetizáljam őt, s enyhítsem, vagy teljesen meg isgyógyítsam fájdalmait. Nem kell ennek a munkának okvetlenül a tiéber állapototokban történnie, sőt ilyenkor nem is igen sikerülhet,mert az ember, mint ember, nem képes helyesen önmagába tekinteni.Hanem legtöbbször álom közben konferálok veletek, s konzultálom abajotokat, mikor jobban meg tudtok érteni, mert alvás közben szel-lemetek felszabadul, s szellemileg lát és hall engem. Bizony, ha

313

tudnátok, hányszor teszek nálatok ilyen ingyen vizitet, akkormondanátok csak igazán, hogy én vagyok a ti doktor bácsitok!

A szellemek által okozott bajok és betegségek szellemi gyó-gyítása nem következhetik be előbb, mint akkor, amikor a törvény-szerű jóvátételnek vége van, s azért bizony hiába mondanám nektek,hogy fogadjatok meg házi orvosotoknak, ha meg akartok gyógyulni.Hanem igenis, amint mondám, megtaníthatlak és — ha hisztek sza-vaimnak s bíztok az Atyától kapott segedelmem erejében — meg istanítalak benneteket, hogyan lehet a törvényes jóvátétel szenvedéseitenyhíteni azáltal, hogy betegségetek szellemi indító okát kikutatva,képesek vagytok szívvel-lélekkel azért a testvérért vagy testvérekértis imádkozni, szellemük előhaladásán és megismerésén munkálkod-ni, akiknek meg van engedve, hogy bántsanak titeket. Lesz még arraalkalom bőven, hogy e tanításomnak ne csak hasznát vehessétek, debizonyítva is lássátok, hogy úgy van, amint mondom. Hiszen hallo-tok es láttok ti ilyen dolgokat a szeánszaitokon eleget, de az a bajo-tok, hogy magatokat mindig jobbaknak gondoljátok, semhogy atanítás vagy tanulság nektek is szólna.

Jegyezzétek meg, hogy egy hajszálnyi fájdalmat semszenvedtek el ártatlanul, hanem minden fájdalom igazságos visz-szafizetés az Atya bölcs törvényei értelmében, amelyek jók és üd-vösségre vezetnek.

A spiritizmus célja és feladata.A médiumitás olyan kényes délszaki növényhez hasonló, rit-

ka adománya a jóságos Atyának, amelynek kifejlődéséhez a szívnekés léleknek tropikus melegére van szüksége, ha az emberek számáraélvezhetővé akarjuk tenni. Az igazi, Isten szolgálatára és dicsőségérerendelt médiumitásról szólok, mert azt tudjátok, hogy az ellentétesszellemeknek is vannak médiumaik, akik ugyan szintén összekötőhidat képeznek az emberek és a szellemek között, de nincs köszönetbenne. Szellemi vezetőink már nagyon sokszor ismételték, hogy amédiumoknak, mint Isten szolgálatára hívatott embereknek, kétsze-resen kell örködniök önmaguk fölött, mert hiszen csak tőlük függ,hogy akarnak-e hívatottakból választottakká is lenni. A spiritizmusáldásaiban csak jó, igaz, tiszta médiumok révén részesülhet az embe-riség, könnyelmű vagy pláne tisztátalan lelkű és gondolkozású mé-diumok azonban többet árthatnak az ügynek, mint amennyit az igazi

314

tisztaszívű médiumok használhatnak. Ez az oka annak, hogy valami-revaló, megállapodott szellemi vezetés mellett lenne csak szabad azembereknek spiritizálniok, olyan szellemi vezetésre azonban csakhosszabb önmunkálkodás és áhítatos, szívből fakadó imádság, vala-mint tiszta érzelmekkel telt gyakorlati élet után lehet szert tenni.

Az emberek nagy többsége azt hiszi, hogy a spiritizmushozokvetlenül szükségük van köralakításra is, mert alighogy meg-győződtek arról, hogy a szellemekkel érintkezni lehet, máris szeret-nék őket szolgálatukra rendelni, azaz tetszésük szerint rendelkeznivelük, hogy akár kicsinyes, sőt anyagias érdekből származó kíváncsi-ságból, akár helytelenül magyarázott kötelességből, vagy szeretetbőlaktív szerepet vihessenek a spiritizmus terjesztésében. Számtalanszomorú példa mutatja, hogy az ilyen túlhajtott igyekezet nem vezetjó útra, de nem is vezethet, mert a szellemvilágban érvényesülőhasonlóság törvényénél fogva a kezdő spiritisták telve lévén min-denféle emberi gyarlóságokkal, hozzájuk hasonló szellemeketvonzanak magukhoz, akik vagy félrevezetik őket, vagy eltérítikaz igazi spiritizmustól, ha ugyan komolyabb bajt, veszedelmesmegszálltságot nem okoznak.

Láthatjátok már ebből is, hogy a mi jóságos szellemi ve-zetőink bölcsen rendelkeztek akkor, amikor szigorúan megtiltották apropagandacsinálást abból az egyszerű okból, mert mindenkinek nemtanácsos spiritizálnia, s hogy kik legyenek arra érettek és hivatottak,azt a vak emberek nem képesek megítélni. Annál kevésbé tudjákazonban mérlegelni az egyeseknek lelki kvalitásait, amelyektől aspiritizálás haszna első sorban függ. Ha az Atya minden embertől aztvárja is, hogy egykor megtisztulván, megváltatván, visszatérjen Hoz-zá, nem bízta az emberekre annak megítélését, hogy mikor lehet ittaz ideje egyik vagy másik embernél annak, amikor elkezdheti azt avisszavezető utat, azaz szelleme fölébredhet addigi alvásából.

De ha ennek megítélését nem is bízhatja az emberekre, merthiszen az ember még magamagát sem ismeri, azért gondoskodikövéiről azok által a vezető szellemek által, akiket az emberek szolgá-latára, vezetésére rendelt, és akik alkalmas pillanatban nem is mu-lasztják el figyelmeztetni védenceiket arra, hogy lássanak és gondol-kozzanak. Mert nekik is meg kell érteniök Isten akaratát, meg kellnyitniok szemeiket a szellemi törvények meglátására és rendeltetésükfelismerésére. Ezért kell a propaganda csinálást a szellemekre bízni,

315

s ezért kell a spiritistáknak nem eltagadniok, hogy spiritisták, haeziránt megkérdezik őket. De nem is hirdetni úton-útfélen, hogymegtalálták a bölcsesség kövét. Hanem az az egyedüli kötelessé-gük, hogy azt a lelki kincset, amely lelkükben csakugyan meg-van, gondosan őrizzék az ellentétes hatalom irigysége és támadá-sai elől mindaddig, míg azt nem érzik, hogy az már annyira fel-szaporodott, hogy felválthatják aprópénzre, s példaadásuk általbírják bizonyítani, hogy csakugyan nagy kincsnek vannak birto-kában.

Kedves testvéreim, nem ok nélkül mondom éppen most nek-tek ezeket; ha gondolkozni fogtok, rá is jöttök, hogy most különösennem árt ez a figyelmeztetés. Olyan időket éltek, amidőn a spiritizmuskezd ismertebb, elterjedtebb lenni az emberek között abból az egy-szerű okból, mert az Atya így akarja, s mert nagyon sok olyan gyer-mekét küldte most le a földre, akiknek föl kell ébredniök szellemialvásukból. Bármennyire hallgassák is agyon a materialisták azokat ajelenségeket és tüneményeket, melyek itt is, ott is mind meggyőzőb-ben és mind sűrűbben ismétlődnek, azok az események mégis csakintő jelek a gondolkozók számára. S bizony ha nem is nyíltan, denégyszemközt, vagy talán csak a saját bensejében nagyon sok emberkezdi már pedzeni, hogy a tudományos elméletek tagadó álláspontjaés kicsinyes gúnyja dacára is megindult a talaj az eddig még oly csö-könyös materiális gondolkodás alatt. Komoly, számottevő, okos em-berek kezdik figyelemmel kísérni a spiritistákat, s lassanként rájön-nek, hogy azok, akik csak jót akarnak, akik csak a szeretet törvényeiszerint igyekeznek élni, még sem lehetnek abnormis, vagy plánebolond emberek.

De tudjátok-e, hogy minden ilyenmódon gondolkodó embermellett ott van a tagadás szellemeinek egész serege, akiknek törvényszerint meg van engedve, hogy ingassák, nyugtalanítsák őket hitük-ben, és azzal rémítgessék, hogy veszedelmes dolog a spiritizálás,önámitás, sőt csalás minden szeánszozás és minden médiumi kinyi-latkoztatás. Sőt nemcsak ez van megengedve, hanem hatalmuk is vanarra, hogy a gyenge és etikai alap nélküli embereket mint médiumo-kat is kijátsszák a spiritizmus ellen, és pedig valóban médiumi útonlétrejött, de megtévesztő, káros, sőt veszedelmes jelenségek által.

Az Atya ezt megengedi, mert a spiritizmus nem más,mint a tiszta és tisztátalan szellemek erőpróbája s eszköze annak,

316

hogy az emberek saját jóakaratukból és erejükből maguk hódít-sák el a tért a szellemi sötétség harcosaitól, legyenek azok akártesten kívül, akár testbe öltözöttek. Ne gondoljátok azonban, hogye harcban egyenlőtlen fegyverekkel kellene küzdenetek, mert azAtyának van gondja erre is, mint mindenre, és nem próbál ő megsenkit erején felül.

Hála az ő végtelen kegyelmének, láthatjátok is, hogy a spiri-tizmus csodálatos védelemben részesült eddig még mindenütt. Deéppen azért, mert tudjátok azt is, hogy mennél jobban terjed, annálerősebb ellentétes szellemeket is fog maga ellen kihívni, igyekezze-tek mindnyájan hiteteket, bizalmatokat erősíteni, Isten ésfelebarátaitok iránti szereteteteket ápolni és szaporítani, hogy láthatóés láthatatlan ellenségeitekkel szemben erősek lehessetek.

Különösen vigyáznotok kell magatokra, minden lépéstekreés szavatokra akkor, amikor azt látjátok, hogy az ellentétes szel-lemsereg médiumai, a spiritizmus tudományos és nem tudományosalapon álló ellenségei és gyűlölői minden erejüket megfeszítik, hogykompromittáljanak benneteket. „Okosak legyetek, mint a kígyók ésszelídek, mint a galambok”, mondá az Úr Jézus, és mondom nektekaz ő kegyelméből én is. Aki érzi magában, hogy dacára igazságai-ról való szent meggyőződésének, nincs meg az az intellektuálisképessége, hogy igazait logikusan, meggyőzően meg is tudja vé-deni, óvakodjék vitába ereszkedni azokkal, akik bírják szóval ésésszel, s ilyenkor még kétszeresen is segedelmet kapnak sötétvezetőiktől. Jusson eszébe, hogyha az Úr az ügy védelmére hívtavolna őt, adott volna ehhez bizonyára képességet is neki. Bízza hát avitatkozást azokra, akik erre hívatottak, majd kiküldi ezeket az Úrakkor és oda, amikor és ahol ő jónak látja. Mert nem szabad elfelej-teni, hogy az ember hite homokra épített gyenge alkotmánymindaddig, míg az Úr meg nem szilárdította, s ezt a gyenge al-kotmányt szándékosan kitenni az ellentétes szellemek támadásá-nak, megbocsáthatatlan hiba.

A spiritistának nem beszélnie, hanem cselekednie kell, mertminden szónál fényesebben beszél a tett. Szelídséggel, okossággal,egyszerűséggel, mértékletességgel, áldozatkészséggel kell teljesítenieminden kötelességét a legkisebb különcködés, túlhajtott lelkesedésnélkül. Ne abból ismerjenek rátok az emberek, hogy spiritisták vagy-tok, mert ezt hirdetitek, hanem abból, hogy azt cselekszitek velük,

317

amit veletek akarjátok, hogy cselekedjenek. Ez a spiritizmus krisztusitantétele, okos erőssége, propagandája égen és földön egyaránt; erretanítanak benneteket a tiszta szellemek, Krisztusnak hű szolgái éskövetői. S éppen azért óvakodjatok a túlzásoktól, s óvjátok testvérei-teket a báránybőrbe bujt farkasoktól, akik mint jó angyalok és u.n.magas szellemek ejtik tőrbe hiúságukat, és családi köreikben eget,földet ígérnek nekik, ha követik tanácsaikat, amelyek között az is ottszokott lenni, hogy ne hallgassanak másokra, mert ők mindenre meg-tanítják őket. A jó és tiszta vezetésnek az a próbaköve, hogy bűn-bánatra, önbeismerésre, hibáinak alázatos bevallására és megis-merésére tanítja a világosság után vágyakozó szegény embereket,s nem ígér nekik olyat, amit sem meg nem értenek, sem meg nemérdemeltek.

A szent ügynek áldásai készen várnak az igaz és alázatosszívűek számára, de a törvénytelenségnek és túlkapásnak szigorú ésszomorú következményeiért is felelős mindenki, aki nem vigyáz, ésnem imádkozik, hogy kísértésbe ne essék. És ez a felelősség nem-csak önmagáért, hanem mindazokért is terhelni fogja őt, akik a szoli-daritás törvényénél fogva viszonylatban vannak vele, mert a spiri-tizmus nem egyesek, hanem az emberiség összességének kegyelmieszköze a szellemi előhaladás útján, s ti ennek az útnak egyengetésé-re jöttetek le velem együtt a földre.

Intések a médiumoknak.A médiumokról és a médiumitásról különösen a médiumok-

nak szeretnék most egyet-mást elmondani. Ez is olyan téma, amelykimeríthetetlen, de emellett nem is könnyű dolog foglalkozni vele,mert a médiumitásról az emberek még vajmi kevés ismerettel ren-delkeznek.

A tudomány mint tényt már elismeri, hogy vannak az em-bernek bizonyos okkult, rejtett képességei, amelyek egyik-másikembernél bizonyos körülmények között s bizonyos előfeltételek mel-lett megnyilvánulhatnak és meg is nyilvánulnak, de miután a lélek-nek, mint egyénnek fönnmaradását tagadja, tagadnia kell azt is, hogyaz úgynevezett okkult lelki képességek a testből elköltözött szelle-meknek a földi testben élő szellemekre gyakorolt hatásaiból, szug-gesztív befolyásolásából is eredhetnének. Sok-sok erőszakos és nya-katekert magyarázattal szolgál éppen azért a tudományos elmélet a

318

médiumitást illetőleg, miután azonban már kiindulásában sem szá-mol egy tényleg létező tényezővel, t. i. a lélek halhatatlanságával ésegyéni tovább élésével, természetes, hogy állításai és következtetéseiis hibásak, legtöbbször abszurditásokig menő erőszakos elmagyará-zásai a való igazságoknak.

A spiritizmus, mint a kinyilatkoztatások tana, amint tudjuk, amédiumitásból, a léleknek fent említett rejtett képességeiből merítiközvetett és közvetlen tapasztalatait; a médiumok útján nyert szelle-mi kijelentésekre építi fel rendszerét, amely rendszer azonban távol-ról sem mond ellene a tudományos kutatások logikus következteté-sének, sőt megdönthetetlen következetességgel bizonyítja be, — mégpedig szemléltető módon, — a lélek halhatatlanságát, a szelleméletállapotait és törvényeit. Ezeket az állapotokat és törvényeket módjá-ban lenne ugyan minden embernek saját lelki életének megnyilvánu-lásaiban és ténykedésében is közvetlen közelből vizsgálata tárgyávátenni, de hát tudjuk, hogy az ember egyik legfőbb hibája volt és ma-rad is mindig az, hogy az igazságot nem önmagában, s nem önmagá-ból, hanem kívüle álló eseményekben és jelenségekben keresi ésakarja megtalálni. Eltévesztvén szeme előtt a hozzá szolgáló kulcsot,saját lelkét, amelynek segítségével pedig könnyen felnyithatná abűvös Pandora szelencéjét.

Mi tudjuk, hogy minden kutatáshoz, tehát annál inkább a lát-hatatlan lelki erők megnyilvánulásainak kutatásához, elsősorban hitrevan szükség. Arra a hitre t. i., hogy a lélek, mint önálló individuum,nemcsak a testtel összeköttetésben, mint annak erőforrása, erőszol-gáltató tényezője létezik, hanem létezik, mint a testtől független,önálló egyéniség a testen kívül is, felruházva ésszel, értelemmel ésakarattal, mely tulajdonainak nem állandó, de csak ideiglenes közve-títője, kifejezője a test és annak érzéki szervei, valamint e szerveköntudatos, vagy öntudatlan ténykedései. Azt is tudjuk ennélfogva,hogy a médiumitás lelki tulajdonság, halhatatlan lelkünknek az atulajdonsága, melynél fogva akár testünk kötelékén belül, akár azonkívül bizonyos összeköttetésbe léphetünk a körülöttünk lévő szel-lemvilággal, egyesítve lelki képességeink megnyilvánulását és tevé-kenységét a testből már kivált lelkek, szellemek u. n. érzékfölöttimegnyilvánulásaival. Hogy ez a lelki képesség minden emberbentöbbé-kevésbé megvan, meg kell, hogy legyen, az éppen abból kö-vetkezik, hogy mindnyájunknak halhatatlan lelke van, ugyanazon

319

tulajdonokkal és képességekkel felruházva, ha ez a képesség nincs isminden embernél egyformán kifejlődve. Azokat az embereket,akikben ez a lelki képesség nagyobb mértékben van kifejlődve,annyira, hogy annak létezéséről általunk is érzékelhető tanú-bizonyságot tudnak tenni, a spiritizmus médiumoknak, eszkö-zöknek nevezi.

Az ember lelki képességei állandó és fokozatos fejlődés alattvannak éppen úgy, mint a természeti világ megnyilvánulásai. Hova-tovább fejlődni fog, fejlődnie kell tehát a lelki képességeknek is ésmennél több ember fog ezen a téren előhaladást tenni, annál több leszközöttük a médium, a szellemvilág kijelentéseit közvetítő eszköz is.Minden fejlődés Isten kegyelméből indul ugyan ki, s így a lelki ké-pességek fejlődése is, mégsem szabad azonban azt hinnünk, hogya médiumitás minden fajtája az Isten kegyelmének különös, vagyéppen megkülönböztetett adománya lenne, amely csak azért, mertmédiumitás, egyszersmind biztosíték lenne arra nézve is, hogy csakIstennek tetsző módon fogja azt az ügyet szolgálni, amelyet spiritiz-musnak, kinyilatkoztatásnak nevezünk. Számtalan példa elég szomo-rúan bizonyítja, hogy a médiumitás nem mindig hasznára, hanemsokszor ártalmára van az ügynek és egyes embereknek, akik annakjelentőségét nem akarják felfogni és méltányolni.

A médiumitás nem arra való, hogy a médium öntudatlan gé-pe, eszköze legyen a szellemeknek. Isten kezében semmi és senkisem vak eszköz. Mindennek megvan a maga célja és rendeltetése, sminden szellemnek meg van szabva feladata és munkaköre, amelyetöntudatosan kell megismernie, s öntudatosan betöltenie. Méltóanahhoz az isteni szikrához, amelyet az Atya lehelt belé, s amelyet nekimagának kötelessége szakadatlan, öntudatos munkálkodás és erőfe-szítés által megtisztítani attól a salaktól, ami bűnei és vétkei követ-keztében reátapadt. Ennek a munkának elvégzésében a médiumiképességgel felruházott emberek határozott előnyben vannak a töb-biek fölött, ha felébred lelkükben a vágy megismerni rendeltetésüket.

A körülötte levő szellemvilág lakóinak meg van engedve amédiumot lassan és fokozatosan munkába venni, azért, hogy gondo-lat- és érzelemvilágát felfelé, a tisztább régiók és tisztább feladatokfelé irányítsák. De ez a munka a hasonlóság törvényénél fogva csak amédium lelki, szellemerkölcsi fokozatának megfelelő szellemek általindulhat meg, és abban a mértékben haladhat előre, amint a médium

320

a reáható különböző szellemi befolyások között helyesen diszting-válni tud. Eldobván magától mindent, ami belső énjének törvényes,tisztább érzelmeivel ellenkezik, és csak azt fogadván el és tartvánmeg, amiért Isten és saját lelkiismerete előtt meg is tud felelni. Csakígy és ebben találhatja meg a médium biztosítékát annak, hogy tör-vényes úton fog haladni és fejlődni. Megismerésének kezdete tehátmindig a vigyázásból induljon ki, szigorú ellenőrzés alá vévénminden gondolatát és érzését, vajon tiszta, vagy tisztátalan forrás-ból ered-e, s vajon olyan szellemtestvérek sugallatát követi-e, akik ahaladás útján vannak, vagy olyanokét, akik őt a haladástól mindenáron vissza akarják tartani? Mert ilyenekkel is mindig körül van vé-ve, sőt éppen a hasonlóság törvényénél fogva ezek vannak többség-ben körülötte, minden egyes ilyen szellem megfelelvén a médiumlelkében megrögzött hibáknak és tökéletlenségeknek. És az Atyabölcsessége úgy intézi a dolgot, hogy a médiumnak már az első perc-től kezdve kettős munkát ad: először ellenőrizni és meggyőzni ön-magát, saját hibáit, s azután meggyőzni, megtéríteni azokat a szel-lemtestvéreket, akik körülötte vannak, s hibáiból táplálkoznak mind-addig, míg ezek a hibák a médiumban megvannak. Hogy vagy tisz-tultabban tovább haladhassanak ők is, vagy ha makacsok és ellensze-gülők voltak a médium példaadásával szemben, törvény szerint eltá-volíttassanak mellőle.

Aki valódi, Istennek tetsző szolgálatokat akar mint médiumteljesíteni, annak nem szabad abból kiindulnia, hogy ő a kegyelemgyermeke, és az Isten abban a percben, amint médumitását gyakorol-ni megengedi, az igazság és tisztaság szellemeinek oltalma alá he-lyezte őt. Hanem mindenekelőtt tudnia és éreznie kell, hogy bűnei éstisztátalansága miatt törvény szerint közösségben áll a hozzá hasonlószellemekkel, s ezektől távolról sem olyan könnyű megszabadulnia,mint ahogy összekapcsolta magát velük, mert az önmegismerésmunkája a legnehezebb, s anélkül még hozzá sem foghat a tisztulás-hoz és javuláshoz.

Számtalan médium, — fájdalom a médiumok többsége, —esik bele abba a hibába, hogy alig kezdett egy kis halvány sejtelem-hez jutni a szellemvilág létezéséről, már is azt képzeli, hogy magas,tiszta szellemek vezetése alá került. Voltaképpen igaza van, és mégsincs igaza. Minden embernek van ugyan tiszta és magas szellemivezetője, de addig, míg ezt a vezetőt meg tudja érteni, sugallatát át

321

tudja venni, szellemének nagy munkát kell kifejtenie az önmegtaga-dásban és az alázatosságban. Az önmegtagadásban úgy, hogy önzet-lenül, tisztán, Isten dicsőségére akarjon minden médium munkálkod-ni. S médiumitásából ne kívánjon semmi olyan hasznot vagy előnytélvezni, ami neki magának használ, hanem ami embertársainak ésszellemtestvéreinek javára szolgál, mert neki magának csak az hasz-nál, amit másokért tett vagy cselekedett. Az alázatosság pedig aztjelenti, hogy önmagáról nem képzel semmit sem. Minden gon-dolatával érzi és tudja, hogy Istennek méltatlan, bűnös gyer-meke, aki önmagától éppen semmi jóra, vagy igazra nem képes,mert ehhez már régesrég eljátszotta jussát akkor, amidőn Istentörvényeit annyiszor áthágta és megszentségtelenítette. Ennektudatában azután éreznie kell azt is, hogy az Isten kegyelmétmédiumitása fejlődésében csak akkor fogja, — annyira amennyire,— kiérdemelni, ha valódi semmiségét mindig jobban és jobban be-látva, nem elbizakodottan haladása fölött, hanem félve és vigyázva,hogy gyengeségei újabb erőt ne kölcsönözzenek kísértőinek, — tel-jesíti önvizsgálódásának és önnemesítésének nehéz kötelességeit. Ezaz egyedüli útja és módja annak, hogy mindig tisztább éselőhaladottabb közvetítőit érthesse meg szellemi vezetőjének, míg-nem lassan-lassan annyira megerősödik, hogy magát a szellemi veze-tőjét is megértheti. Képzeljétek el, mennyi kísértésnek és ingatásnakvan addig kitéve a médium, s milyen sok azoknak a szellemeknek aszáma, akikkel meg kell küzdenie; de mennyire félre is vezethetik őtezek a kísértők abban, hogy már elvégezte a tisztulás munkáját, snem kell félnie további veszedelemtől és megtévesztéstől.

Bizony édes testvéreim, senki sincs olyan köztetek, aki azönvizsgálódásban és önnemesítésben annyira előrehaladt volna, hogya megtévesztésektől biztosítva lehetne, és jaj annak, aki ebben a gon-dolatban tetszeleg. De jaj különösen az ilyen médiumoknak, mert amédiumnál minden legkisebb elhajlás az alázatosságtól, s mindenhajszálnyi közeledés a túlmelkedettséghez és elbizakodottsághozújabb támpont a kísértő szellemeknek ahhoz, hogy hatalmukba kerít-sék őt megint, s hosszú időre lehetetlenné tegyék neki szellemi veze-tőjét megérteni.

Sokat foglalkoztam médiumokkal életemben; az Atya cso-dálatos tervszerűséggel vezérelte őket hozzám egyenként, de csakmost látom tulajdonképpen, hogy mi volt a célja annak, hogy ezeket

322

a médiumokat nekem kellett éppen vizsgálódásom vagy kiképzésemtárgyává tenni.

A spiritizmus, amint előbb mondottam, de amint azt ti istud játok, a kinyilatkoztatások iskolája. Iskola, amelyet a mi jó-ságos Atyánk a médiumok közvetítése révén nyitott meg számunkra,azok számára t. i., akik nem akartunk elzárkózni a szellemvilág léte-zése elől, és akik felismertük azt, hogy mindenben a szellemi törvé-nyek és erők intézik a vezető, irányító szerepet. Itt Magyarországonnagyon sok oly szellemtestvér van most inkarnálva, akik ebbe a ka-tegóriába tartoznak. Az Atya ennek a népnek gyermekei között, —amint már többször megmondatott nektek — erősebb alapokat akartteremtem a szellemi élet fellendülése számára, s azért gondoskodottarról, hogy akkor, mikor ennek idejét elérkezettnek látta, csoportosantalálkozhassanak itt azok a testvérek, akik mediális képességekkelfelruházva, médiumi feladatokkal jöttek le a földre.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezek a médiális ké-pességek csak a törvényes szellemi irányzatok szolgálatára adatnakmeg az embereknek. Óh nem! Ellenkezőleg: az Atya bölcs törvényeiszerint minden a kölcsönösségre van alapítva; semmi sem egyoldalú,minden fénynek megvan a maga árnyoldala, azaz szembe vannakállítva az engedelmesség törvényes szellemei az engedetlenség tör-vénytelen szellemeivel, a mediális képességekkel felruházott embe-rek, eszközök személyében is.

Tapasztalhatjátok, hogy magának a spiritizmusnak kérdé-sében is két táborra oszlik az emberiség. Az egyik rész, a látszólag,emberi fogalmak szerint szerényebb, gyengébb, együgyübb rész, ajámbor hívők serege, akik közé sorozlak titeket is, a másik rész aspirituális mozgalom ősellenségeinek az ellentétes szellemek sorai-ból leküldött akadályozói, gyengítői, a materialisták, s ezek közöttkülönösen az antispiritisták. Csak innen, a szellemvilágból, lehetmegítélni ennek az ellenmozgalomnak valódi harci erejét, ahol nemlehet eltitkolni, sem elrejteni a gondolatokat és érzelmeket egymásközött, mert nyitott könyvként állanak azok a jóakaratú szellemekelőtt.

Az ellentétes szellemeknek hűséges és engedelmes eszkö-zei, az antispiritisták is tervszerűen dolgoznak és sorakoznak. Éspedig sorakoznak a tudomány, az ész, az értelem jelszava alatt, stúlvilági vezetőiknek útmutatása mellett éppen most készülnek

323

föllépni a spirituális mozgalom elfojtására, kompromittálására,nevetségessé tételére. Mindenkinek ki van osztva a szerep szellemivezetőik által, éppen úgy, mint ahogy nektek is elő vannak írva köte-lességeitek. Okosan és raffináltan osztották ki szerepeiket egymásközt, s éppen ez az okosságuk és raffinériájuk a legélesebb fegyverkezükben azokkal szemben, akik a törvényes szellemi vezetők inten-cióinak és haditerveinek megértésében és követésében szem előltévesztik az okosságot. Az Atya bölcsessége éppen azért írja előmindig nektek szellemi vezéreitek által az öntudatos, okos, erős hitetés bizalmat, mert máskülönben áldozatul eshettek szellemi ellensége-itek cselfogásainak akkor, amikor legkevésbé gondolnátok. Tudvale-vő dolog, hogy a háborúban nem elég a katonának bátorsága, harc-edzettsége, hanem szükség van különösen az okos haditerv kieszelé-sére, az előőrsöknek szakadatlan és éber figyelmére és vigyázására,mert különben tőrbe, veszedelembe csalhatja őket az okosabb, a vi-gyázóbb ellenfél.

Abban a szellemi háborúban, amely most megindult, ésamely mindig hevesebb és hevesebb lesz, a médiumok azok az előőr-sök, akik ki vannak küldve az ellenség kikémlelésére, és a médiumokvezetői, valamint a körvezetők felelősek azért, hogy miként képeztékki s hová küldték ki őket annak kikémlelésére, honnan és milyentámadás készül csapataik ellen? Ne gondoljátok hát, hogy a médi-umok kiképzése olyan könnyű dolog; de még kevésbé higgyétek,hogy ezek a médiumok azért bocsáttattak rendelkezésére azegyes köröknek, hogy puszta gépies közvetítői legyenek a szelle-mi megnyilatkozásoknak anélkül, hogy ezeknek a megnyilatkozá-soknak rejtett vagy nyílt célját és rendeltetését nektek vizsgálnotokés ellenőriznetek kötelességetek lenne. Éppen az említett kölcsönha-tásnál fogva a médium és a kör tagjainak törvényes szellemi haladásaszoros összefüggésben van egymással, tehát kölcsönös kötelessége-ket is involválnak.

Valamely körnek törvényes munkálkodása a vezetők és a ta-gok törvényes gondolkozásától és önmunkálkodásától függ első sor-ban. Csakis az ilyen környezetben képes a médium szelleme a helyesúton haladni, és önmagán munkálkodni, mert a médium a benne rejlőképességeknél fogva egyformán lehet eszköze különböző fokozatúszellemeknek, akiknek közeledése vagy távolodása pedig attól függ,hogy az illető kör tagjainak többsége miként képes vonzani vagy

324

távoltartani őket. Csak azután, ha a körnek megállapodott szellemi ésföldi vezetője van, akiktől a médium megkaphatja a helyes szellemiés emberi irányítást, következik a médium voltaképpeni önmunkál-kodása, és ezzel járó felelőssége. De ettől a perctől kezdve azutánnem is lehet a médiumnak többé semmi mentsége, ha a helyes ésigaz útról saját akaratának gyöngeségéből letért, azaz áldozatul esetta megtévesztő, vagy rosszindulatú szellemeknek. Mert jegyezzétekmeg magatoknak, hogy az ellentétes szellemeknekbeavatokozásától és ártó szándékától egy kör sincs megkímélve,annál kevésbé az a médium, aki nem vigyáz magára, és a tör-vényes vezetés alól engedi magát eltántoríttatni, vagy a helyesútról egészen le is téríttetni. Hiszen amint többször hallottátok, aspiritizmusnak és a spiritistáknak főfeladata éppen az ellentétes ésellenséges szellemeknek megtérítése, megjavítása. Hogy lehetnetehát ezt a célt másképpen, mint úgy szolgálni, hogy a szellemi veze-tésnek akár önként, akár olykor a nagyobb erővel szemben önkénte-lenül is át kell engedni a teret a megtérítendő, megjavítandó szelle-meknek. Ne csak azokat értsétek, akik mint bűnbánatra érett, úgyne-vezett szegény, szenvedő szellemek vezettetnek hozzátok, hanemakik ravaszul és észrevétlenül, báránybőrbe bújt farkasokként jönnekhozzátok, hogy megtévesszék a gyenge hitű és megismerésű médiu-mokat, s általuk a kör tagjait is.

Ebből láthatjátok, hogy a spiritizmusnak minden jó oldalamellett sok veszedelme is van és lesz is mindaddig, míg az egyesemberek, de különösen a médiumok nem tudnak és nem fognak ön-magukon szigorúan munkálkodni, gondolataikat és érzelmeiket tisz-títani és törvényes útra terelni, s ekként meg nem tanulnak megkü-lönböztetni, és a megtévesztésektől óvakodni. Legbiztosabb útjaennek az egyszerűség és alázatosság a szó igazi, nemesebb, szellemiértelmében. Nemcsak külsőleg tehát, ruházatunkban vagy modo-runkban, hanem belsőleg, Isten előtt, minden pillanatban beismerveés ismételgetve, hogy mennyire gyarlók és tökéletlenek vagyunk.Hogy az ő végtelen kegyelmével szemben annyiszor és annyiszorelkövetett, és mindig ismétlődő bűneink és vétkeink miatt egyáltalá-ban nem érdemeljük meg, hogy velünk szellemi vezetőink segedel-mét és oltalmát éreztesse, és hogy ennek érzetében ne tulajdonítsunkmagunknak mást, mint a bűnt, a tévelygést. A szellemi világosságnakés oltalomnak minden legkisebb jelét is, tehát nem mint megérdem-

325

lett jutalmat, hanem mint az ő meg nem érdemlett kegyelmét tekint-sük. Csakis ez a gondolkozás és az ilyen érzés az, ami a spiritistátvalódi spiritistává, a médiumot valódi médiummá teheti, mert csak aszívbeli egyszerűség és alázatosság ad önismeretet, és csak az önis-meret vezethet a javuláshoz és tisztuláshoz, tisztultabb és magasabbszellemi vezetést pedig csak tisztultabbak érdemelnek és kaphatnak.

A spiritizmus a mai kezdetleges állapotában, kezdetleges éséppen azért gyarló híveivel és médiumaival csak előkészítő iskolájaannak az időnek, amikor az Isten kegyelméből és engedelméből egy-mással szembeállítandó szellemi ellenfeleknek a nyílt színen is megkell ütközniök. A családi és nagyobb körök csak arra valók, hogy aspiritistákat helyesen, törvényesen gondolkozni tanítsák, és szemlél-tető módon oktassák arra, hogy miként kell azok ellen, azaz önma-guk ellen harcolniok. De ennek az iskolának éppen úgy, mint mindeniskolának elő kell készítenie tanítványait arra is, hogy egykor azéletbe kilépvén, ott is, a megpróbáltatások, s a támadások tüzében ismegállják a helyüket. És ez bizony nemcsak a tanítóktól és az előa-dott tárgyaktól függ, hanem függ első sorban éppen a tanulóktól,azok kitartásától, szorgalmától és okosságától.

Ilyen okos, kitartó és hű tanítványokat akar kiképezni azAtya a médiumokban, és az általuk közvetített tanítások révén meg-okosodott és megerősödött spiritistákban. Mert közeledik az idő,amidőn az ész és értelem fegyvereivel bőven felruházott szellemiellenségekkel szemben nektek is okos, öntudatos, akaraterős harco-sokként: ésszel, értelemmel és tudással kell kilépnetek a nyilvános-ság előtt megvívandó harcba. Vigyázzon és készüljön hát mindenki,de különösen a médium. Vizsgát fog kelleni tennie egyelőre csak azelőzetes gyakorlatokon, a próbaütközetben, és csak ha megállja ahelyét, lehet őt a valódi harcba is küldeni, ott pedig már okvetlenülgyőznie kell, mert az Úr vele van és vele lesz!

Túlvilági képekOlyan végtelenül elszomorító, szívet facsaró látvány a szegény,

sötétségben levő, szenvedések és fájdalmak alatt roskadozó szellem-testvérek seregét látni! Mikor az Atya megengedi nekünk, hogy jólfelvértezve tiszta szellemi vezetőink által adott fluidikus védőpalástainkkal megjelenhetünk közöttük, — első pillanatra a fájdalomés kétségbeesésnek olyan hatalmas áradata zúdul reánk, hogy azt kell

326

hinnünk, miképp lélegzetet sem tudunk venni. A szó szoros értelmé-ben megrohannak bennünket, s kezeiket tördelve, sírva, zokogvakönyörögnek egy parányi kis táplálékért elcsigázott, éhező, fázószellemeik számára. Egyiknek másiknak eltorzult rémalakja olyanborzalmas benyomást tesz reánk, hogy látásán megremegünk, és hailyenkor nem éreznők szellemi vezetőink bíztató és erősítő tekintetét,bizony meg is futamodnánk.

Csak szellem képes magának fogalmat alkotni arról, hogymivé süllyedhet Istennek bűnökkel és vétkekkel terhelt, elesett gyer-meke. És csak az a szellem, aki közvetlen közelből látja és érzi atúlvilág szegény lakóinak szánalmas állapotát és borzalmas szenve-déseit, tudja elképzelni, hogy milyen kimondhatatlan és végtelennagy áldozatot hozott Krisztus akkor, midőn testet öltött ezen a sze-gény, nyomorult, gyászos földi világon, felcserélvén mennyei fény-honát a bűn és vétek undok posványával. Elgondolhatjátok, mekkoramélységes lelki szenvedéseket kellett itt elszenvednie Neki, aki atestbe öltözött szellemek nyomorát, lelki betegségét, bűneit és vétkeitmindig úgy látta és érezte, mint ahogy senki más nem érezhette, mertel nem bírta volna anélkül, hogy össze ne roskadt volna. És hogyhaőt az ő mélyen alásüllyedt testvérei iránti kimondhatatlan szereteteéltette és fenntartotta is, mint ember mégis végtelenül sokat szenve-dett, és bizony szenved még ma is, mint szellem, látván testvéreiezrei és ezreinek lelki sötétségét.

A kegyelemnapok9*) reánk, jóakaratú szellemekre nézve csak-ugyan a szomorúság iskolája. Ezekben a napokban meg van engedve,hogy tanúságot tehessünk önmegtagadásunkról és arról, hogy meny-nyire értettük meg a Mestert, s mennyire akarunk és tudunk nyom-dokaiba lépni. De ilyenkor látjuk azután szegénységünket és gyarló-ságunkat is legjobban, amikor egy-egy kétségbeesett szegény, nyo-morult testvér láttára meg-megremegünk, s menekülni szeretnénk.Oh, ha elgondolom, hogy mit láttam és mit éltem át közöttük ezek-ben a napokban, csak akkor tudom, mi a szenvedés és kétségbeesés, sakkor látom és érzem, mennyi végtelen sok feladat vár reánk a meg-váltás munkájában. És amikor mindezt átgondolom és átérzem, seszembe jut, hogy Krisztus az, aki mindezekért a megszámlálhatatlan

9 *) Karácsony és húsvét körül.

327

szegény testvérekért feláldozta és feláldozza magát, s nemcsak elnem hagyja őket, sőt számon tartja, külön-külön átérezvén minden-kinek fájdalmát és szenvedéseit. — Akkor, csak akkor kezdem meg-érteni az ő utolérhetetlen tökéletességét, nagyságát és szeretetét sleborulok Előtte, sírva és zokogva könyörögvén Hozzá, hogy erősít-sen meg engem és titeket, édes testvéreim, az ő követésében.

És hogy a kegyelem napjai kegyelemteljesek legyenek mi-reánk nézve is, csodálatos erőt ad nekünk ahhoz a szamaritánusimunkához, amelyet ilyenkor végezni kell. Nemcsak egyenként, ha-nem seregestől sikerül a szegény, összetörött, bűnbánatra érett szel-lemtestvéreket együtt tartanunk, napokon át beszélvén nekik a meg-bocsátó és könyörületes Atya végtelen irgalmáról, s ígérvén nekik,hogy — ha jól viselik magukat, — a közeledő ünnepen látható mó-don is megkapják a kegyelemnek egy morzsáját, amely gyógyítóbalzsamként fog hatni meggyötört lelkükre. Oh, ha csak egy pillanat-ra is át tudnátok érezni azt a kimondhatatlan örömet, amely akkortölti el lelkünket, midőn látjuk, hogy sikerült reményt önteni beléjük,s valóban hiszik azt, hogy közeledik számukra a megváltás órája.Akkor sejtenétek csak, hogy milyen végtelen kegyelemben részesül-tetek ti is, akiknek közelében és környezetében szoktuk ilyenkorösszetartani, és türelemre inteni őket, megmutatván nekik a ti re-ménységeteket és vágyakozásotokat, amellyel a kegyelem napjairakészülni szoktatok.

Mert hiába, a szegény, elesett szellemek megváltásának azemberek között és az emberek közvetítésével kell megkezdődnie, őkmég nem képesek a szellemi tanításokat felfogni. Nekik kézzelfogha-tó anyagi példák kellenek ahhoz, hogy lássák, mit várhatnak és mitremélhetnek attól, amit mi ígérünk nekik. Olyan nehezen tudnakhinni és bízni szegények; hiszen sokan időtlen-idők óta járnak-kelnekmár az emberek között, de békét, nyugalmat nem találnak. Sőt a ja-vulni vágyók még fájdalmasabban tapasztalják az emberek között,hogy hiába mennek közéjük, mert hiszen olyan sötét bűnökkel van-nak megterhelve azok is, akárcsak ők. Nem tudják, nem értik szegé-nyek, hogy ez csak addig van így, amíg az igazságosan elszenvedettkínok és gyötrelmek után elérkezik számukra a kegyelem ideje, seljönnek hozzájuk Isten küldöttei, hogy vágyat öntsenek beléjük,nem magukból kiindulva keresni, hanem alázatosan Istentől kérni azemberek által közvetítendő segítséget.

328

Csodálatosan vakok azok a szegény testvérek mindaddig,amíg el nem érkezik az ideje annak, hogy meg lehessen nyitni sze-meiket. Élnek egymás mellett anélkül, hogy a legkisebb vágyuk istámadna valami tisztább, jobb után, sőt ha hallják, hogy vannak szel-lemek, akik másképpen élnek, mint ők, nem tudják, nem akarjákelhinni; úgy vannak vele, mint azok az emberek, akik nem tudnakhinni a szellemek létezésében. Csakhogy míg az emberek — ha egy-szer elhitték, hogy van szellemvilág és ők a szellemekkel érintkez-hetnek — rendszerint mindjárt bizonyos vágyat, sőt ellenállhatatlanösztönzést éreznek arra, hogy foglalkozzanak a szellemekkel, addigezeket a szegény szellemeket csak a legnagyobb erő feszítéssel lehetarra bírni, hogy érdeklődjenek a tisztább testvérek iránt. Mert ahogyerről gondolkozni kezdenének, megrohanják őket a kísértő feketesereg szellemei, és nemcsak lebeszélik őket arról, hogy higgyenek,de erővel is megkísérlik elválasztani őket azoktól a szellemtest-véreiktől, akik valamivel tisztább szférából hozzájuk férkőzni akar-nak. Valóságos birkózást lehet ilyenkor látni közöttük, s bizony azelektrikus ütésekből és támadásokból is bőven kijut egyiknek-másiknak ebben a küzdelemben. Természetesen, mennél igazabb aszellem javulási szándéka, annál kevésbé érheti őt támadás, mert ahasonlóság törvényénél fogva csak hasonlók tudnak egészen közelférkőzni a hasonlókhoz. Így és ezért kell az ellentétes szellemeknekegymást támadni és önmaguk között egyenetlenséget szítani.

A kegyelem napjaiban azonban — amint mondám — jobbanmegindul a szamaritánus munka mindenütt. Még a legsötétebb ésleganyagiasabb szférákba is meg van engedve ilyenkor behatolni azelőhaladottabbaknak, akik előzőleg szellemi erősítést kapnak vezető-iktől, s úgy mennek a szegény, elesett testvérek közé, hozzájuk ha-sonló fluidöltözetben, hogy megláthassák őket, az ő öltözetük azon-ban tisztább, mint amazoké. A rosszindulatú szellemtestvérek sere-gestől akarják ilyenkor is megrohanni és elűzni őket, de mennyirecsodálkoznak, hogy nem képesek közelükbe férkőzni. Sokszor egy-mást tiporva és gyávaságukért egymást gúnyolva kísérlik meg újabbés újabb csoportok a támadást, a nézőket pedig az ejti bámulatba ésgondolkozóba, hogy sehogy sem tudnak ártani a jövevényeknek, akiknyugodtan állanak közöttük, s akaratukkal és tekintetükkel képeseklefegyverezni támadóikat. És ezzel a kudarccal kezdődik á szegény,sötétlelkű szellemek megváltása. Látják, hogy a tisztábbak sérthetet-

329

lenek, az ő erőseknek vélt testvéreik pedig tehetetlenek. Ezzel el-vesztik irántuk bizalmukat, s kezdenek hinni a mentőknek, akik mostmár nyugodtan szólhatnak hozzájuk, mert a bizakodók serege gyűrű-ként veszi őket körül, hátrább és hátrább szorítván azokat, akik nemakarnak engedni ellenséges szándékaikból.

Látjátok, kedves testvéreim, hogy mindent harccal és küz-delemmel kell megszereznie mindenkinek. És éppen úgy, mint ahogya szellemeknek küzdeniük és harcolniuk kell a szellemvilágban, havalamivel jobb helyzetbe akarnak jutni, s erőszakkal kell utatnyitniok az őket segíteni akaró testvéreiknek, nektek, mint testbeöl-tözött szellemeknek is így kell kiküzdenetek minden kis talpalatnyiföldet az ellentétes szellemektől. Akik titeket még jobban körülvesz-nek, mint a szellemvilág lakóit, mert tudják, hogy ti nemcsak maga-tokat, de másokat is meg tudtok váltani Isten kegyelméből.

Használjátok ezt a kegyelmet okosan és alázatosan, és el nebízzátok magatokat. Valahányszor Isten kegyelméből el tudtok ma-gatoktól hárítani egy tisztátalan vagy rossz gondolatot, meg tudtokkülönböztetni egy törvénytelen, szeretetlen érzést, s igyekeztek azttávol tartani szellemetektől, mindannyiszor visszavertek egy-egytámadást az ellenség részéről, s egy árnyalattal tisztább, erősebb letta lelketek, hogy a hasonlóság törvényénél fogva tisztábbak és erő-sebbek közelíthessenek hozzátok. De ugyanakkor már azt is lehetővétettétek szellemi vezetőiteknek, hogy valamivel sötétebb, szegényebbtestvéreket bocsáthassanak közeletekbe, mint előbb és így eredmé-nyesebb munkát végezhessetek.

Mindezekkel a valódi spiritistának mindig és mindenütt tisz-tában kell lennie. Nem azért, hogy a körülötte lévő szellemekkelfoglalkozzék, hanem hogy tudja és érezze, hogy a szolidaritás törvé-nyénél fogva mindig segíthet számtalan testvérén azáltal, ha önmagátellenőrzi, önmagát meggyőzi, mert ez a munkája sok-sok testvérénekhozhatja meg az áldást és békességet, amit neki már Isten kegyelmemegadott, s amelyért nem tud eléggé hálálkodni. Nekünk, jóakaratúszellemeknek pedig legyetek segítségünkre abban, hogy vihessükhozzátok, hajlékaitokba a tudatlan és szenvedő, sötétségben lévőszellemeket, hogy tanulván és erősödvén közöttetek, valóban méltóklegyetek arra a kegyelemre, amit az Atya a spiritistáknak szánt, ésfog szánni mindaddig, míg minden gyermeke meg lesz váltva a sö-tétségből.

330

Kötelességeink szellemi környezetünkkel szemben.Azt már elmondottam nektek, hogy mi szellemek, azok ugyanis,

akikben megvan a kellő jóakarat és megismerés ahhoz, hogy szellemivezetőink elküldhetnek bennünket szegény testvéreink közé, hogytanítsuk és vigasztaljuk őket, milyen nehézségekkel találkozunk,mikor segíteni akarunk rajtuk. Most azonban el kell mondanom nek-tek azt is, hogy ugyancsak a ti szellemi vezetőitek miként használnakfel titeket arra, hogy azokra a szegény szellemekre hathassatok, aki-ket hozzátok, emberekhez vezetnek, vagy engednek azért, mert őketmég nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Fontos ezt tudni azért,mert amint hallottátok: a szellem sohasem pihenhet, ha törvényesenakar élni. Mindig, szakadatlanul munkálkodnia kell önmagán és má-sokért, mert a szolidaritás törvénye kötelezi őt erre. Ti spiritistákazonban ezenkívül határozott feladatot is vállaltatok ezen a térenmagatokra, amelyeknek szintén bizonyos számtörvénye van, mintmindennek a világon.

A bűnös, gyarló földi embernek mindaddig, míg annyiraamennyire megismerésre nem jut, s föl nem ébred a jóakarata arranézve, hogy lelkében megváltozzék, Isten törvényéről gondolkozzék,s vágya támadjon jobb és tisztább érzések után, olyan szellemi kör-nyezete, mondhatnám udvara van a hozzá hasonló fokozatú szelle-mekből, hogy ha azokat láthatná, alaposan megijedne tőlük. De mégjobban megijedne akkor, ha azt is tudná, hogy azoknak mindenikévelkülön-külön el kell bánnia, s mindenikkel szemben el kell valamifeladatot végeznie. Ezek a szellemek valóságos mozaikképét, hűtükrét mutatják az ő hibáinak és vétkes hajlamainak, és e tükör idő-ről-időre más-más képet mutat aszerint, amint az illető többé vagykevésbé tud magán uralkodni hibáinak és vétkeinek ismételt csábítá-saival szemben. Egész bátran el lehet mondani, hogy az ilyen ember-nek minden bűnös vagy vétkes szenvedélye vagy szokása egy-egyszemélyiséget képvisel, s mindmegannyi kísérője addig, amíg jól érzimagát körülötte, mert kedvteléseit legyezgeti, istápolja. De azonnalszemélyes ellenségévé is válik, mihelyt kezdi önmagát figyelni, kezdeddigi életmódjának törvénytelenségéről vagy helytelenségéről gon-dolkozni, s arra az elhatározásra jut, hogy megjavul, megváltozik.

Nagyon természetes, hogy a szellemi sötétségben levő hitet-len, materialista, aki a lelki élet finom rezgéseire nem tud, mert nemis akar figyelni és csak a test élvezeteit hajszolja, csak a testnek él,

331

egyszerre nem lehet szellemi emberré. Amikor először kezd figyelniarra, hogy hátha mégis igaz az a mese, hogy a lélek halhatatlan és atest halála után tovább él, azonnal eszébe jut a felelősség, mely reá-nehezedik, és amelyet magával kell cipelnie a túlvilágra is. Ennek afelelősségérzetnek első felébredése egyszersmind első támadás azok-kal a szellemekkel szemben, akik saját hitetlenségükkel, sőt istenta-gadásukkal szemben találják most a hatalmukban tartott, illetőlegáltaluk vezetett ébredező emberszellemet. Résen vannak tehát min-den erejük megfeszítésével, hogy pozíciójukat megvédelmezhessék,és saját kételyeiknek egész tárházát felhasználják, hogy kételkedővé,ingadozóvá tegyék az embernek ébredező lelkét. S meggyötörjék őtminden elképzelhető ellenvetéssel, amelyeket sietnek belopni gondo-lataiba, érzéseibe és örülnek, ha munkájuk sikerül. Számtalan példavan előttünk, miként dobta oda egyik-másik jóakaratot, hitet ígérőtestvérünk ébredező hitét a legelső ingatás alkalmával, amely őt vagyvalamely eseménynek általa meg nem értett fordulata, vagy valame-lyik, rendesen nálánál magasabb képzettségű embertársának szóbelivagy írásbeli ellenvetései által érte.

Ha azonban ezt az első ütközetet az ember jól kiállotta, akárazért, mert belső intuíciója erősebb volt, akár mert kíváncsiságát éstudvágyát nem vesztette el, sőt föltette magában, hogy tovább kutat,— már ezzel nemcsak képes volt ama szellemi testvéreinek reá gya-korolt, s őt a hitetlenségre ösztönző befolyása alól emancipálni ma-gát, de az ő tudvágya és kíváncsisága szellemi kísérőinek kíváncsisá-gát és tudvágyát is izgatja. Ezáltal ingatásuknak erejét gyengíti, hakísérői egyelőre abban a reményben ringatják is magukat, hogyha azáltaluk befolyásolt testvér látni fogja kutatásainak eredménytelensé-gét, majd alább hagy vele, s még többet fog áldozni az ő kedvtelése-iknek, mint azelőtt. Lálhatjátok ebből, hogy az ébredező hitnek meg-szilárdítására irányuló komoly szándék és erős akarat milyen fontostényezője annak, hogy megküzdhessetek a hitetlenség szellemeivel, slefegyverezhessétek őket.

Az Isten végtelen bölcsessége azonban sohasem engedi meg,hogy a hitetlen szellemek seregéből erősebb ellenfél tartsa az emberthatalmában, mint amilyennel ő istenadta józan eszével és akaratávalmeg is küzdhet. Éppen azért semmi mentsége nincs is annak, akikönnyűszerrel el hagyja magától rabolni a hitnek első csiráit, ame-lyeket neki kellene ápolnia és öntöznie, hogy azzal és abból táplálja

332

egykor hitetlen szellemi környezetét is. És nem igaz, hogy az embernem képes hitre szert tenni kézzelfogható bizonyítékok nélkül, mert ahit csiráit mindenki magával hozta, s életkörülményeit úgy engedtemeg az Atya mindenkinek megválasztani, hogy ha egyáltalában érettarra, hogy szelleme öntudatra ébredjen, ehhez meg is kaphassa aszükséges első lökést és figyelmeztetést, amely után már csak a sajátjóakaratától függ, hogy hitének teljes kibontakozásáig felküzdje ma-gát.

Az ébredező és erős kézzel védett hit azonban az említett el-ső főellenségnek, a hitetlenség szellemeinek nem eltávolítását, csakmeggyengítését vonja maga után. Nem is távolodhatnak el az embermellől, mert a szolidaritás törvényénél fogva vannak kapcsolatbanvele, s együtt kell haladniok.

Mert tudjátok meg, hogy valamiképpen semmiben, úgy ezena téren sincsen véletlen. Minden ember kísértőinek van valami bűnösviszonylatból származó számadása az illetővel, akinek kör-nyezetében, mint szellemnek, meg van engedve tartózkodnia, s ki-próbálnia az erejét rajta azért, mert egykor fordított viszony voltközöttük, s amaz volt az ő kísértőjük akár mint ember, akár mintszellem. És éppen azért, mert a közöttük lévő számadásnak ki kellettegyenlíttetnie, s mert egy embernek vagy egy szellemnek a kísértésesohasem érvényesül egy emberrel vagy egy szellemmel szemben,hanem mindig többekre hat. Az ember fő kísértőinek, a hitetlenségszellemeinek szintén vannak kísértőik, engedelmes szolgák azokbana többi — emberi hibáit és vétkeit képviselő — szellemekben, akikvoltaképpen táplálták és hizlalták a hitetlenség szellemeit, mert haezt nem tették volna, nem is tudtak volna megmaradni körülötte.

Amint tudjátok, a hitetlenség legfőbb oka a gőg és az el-bizakodottság. Hinni csak az tud, aki megérzi az ő semmiségét éstehetetlenségét, s el tudja fogadni, hogy van egy teremtő s kormány-zó erő, melynek minden teremtett lény létezését köszöni s melyreneki támaszkodnia kell. Aki azonban azt hiszi, hogy önmagától isképes valamire, s minden, ami vele történik, az ő munkájának ered-ménye, annak gőgje és elbizakodottsága csak hosszú idő múlva ké-pes annyira megadni magát, hogy az erős hit fegyverével védekez-hessék kísértőivel szemben, akiknek mindenike erősen védi a magapozícióját, és akikkel csak az alázatosságból merített erővel tud majdleszámolni.

333

Tudjuk, hogy minden ember gőgös és elbizakodott, s ezaz oka annak, hogy igen sok szellemi ellensége van és igen nehézneki valódi erős hitre és bizalomra szert tenni. De ha egyszer nehézküzdelem árán hitében mégis annyira megerősödött, hogy törvényszerint hozzákapcsolt kísértőinek nemcsak ellen tud állani, hanemképes azokat a jó útra is téríteni, — akkor elkövetkezik számára az akegyelmi időszak, amikor szellemi vezetői feladatot adhatnak nekiazokkal a szellemtestvéreivel szemben is, akikkel nincs számadása,kiegyenlítése. És lássátok, ez már oly dicső és magasztos misszió,amelyért érdemes küzdeni önmagunkkal és törvényszerinti kísértő-inkkel, mert fogalmatok sem lehet róla, hogy az Isten milyen végte-lenül irgalmas és kegyelmes azok iránt az emberek iránt, akiket aszegény, tudatlan, szenvedő vagy rosszindulatú szellemek megtéríté-sében, megvigasztalásában eszközeiül használhat.

Nagyon természetes. Mert addig, míg csak azokkal a kísér-tőkkel harcoltatok, akiket saját hibáitok, vétkeitek vonzottak és kö-töttek hozzátok, tulajdonképpen magatoknak szolgáltatok. De haezzel a munkával már elkészültetek, s képesek vagytok hozzátokvezetett többi testvéreitekért is dolgozni, munkálkodni, — ezt amunkát már a szó szoros értelmében az Úrnak és az Úr dicsőségére,örömére végzitek, az Úr pedig nagyon bőkezűen tudja és szokta azo-kat jutalmazni, akik Neki szolgálnak. Dicső feladata lehet ezen atéren minden jóakaratú és önmagán öntudatosan munkálkodóspiritistának, ha tagadhatatlanul nagy és nehéz küzdelmeken kell iskeresztülmennie. De voltaképpen nem is nevezheti addig magát va-lódi spiritistának, amíg ott nem tart, hogy leszámolván törvényszerin-ti kísértőivel, meg nem erősödött annyira, hogy szellemi vezetőimindig több s mindig erősebb kísértőket bocsáthatnak hozzá, hogymost már azokkal szemben is megmutassa hitét, bizalmát, erejét.

És itt ezen a téren érvényesül minden valódi spiritistávalszemben az a számtörvény, amiről fentebb tettem említést. Tudjátokmeg, hogy minden istenhivő, szellemileg öntudatra ébredt, s öntuda-tosan gondolkozó és szellemileg munkálkodó embernek egy bizo-nyos, meghatározott számú szellemtestvér van kiosztva azzal a fel-adattal, hogy vele szemben a térítés, javítás munkáját elkezdje ésezáltal képesítse őt arra, hogy a saját megváltását saját munkájából éserejével előkészítse, természetesen a kegyelem oltalma és támogatásamellett. Addig, amíg ez a számtörvény be nem telt, a testbe öltözött

334

szellem nem végezte el azt a feladatot, amire vállalkozott. Hogy pe-dig ezt elvégezhesse, örökösen, szakadatlanul résen kell lennie; fi-gyelnie kell gondolatait és érzelmeit, s ellenőriznie kell azokat min-dig abban a tudatban, hogy az Úrnak csak úgy szolgálhat, rendelteté-sét csak úgy töltheti be, ha minden gondolatával, szavával és csele-kedetével az ő törvényei szerint él és azokhoz alkalmazkodik.

Az egyik ember előbb, a másik később ébred fel szellemi ön-tudatára. Ez sem véletlen, ennek is megvan a maga magyarázata, s ezis összefügg a számtörvénnyel. Az evangéliumi szőlőmunkások cso-portjai különböző időben állottak munkába, s fogtak hozzá az Úrszőlőjének munkálásához, és azért mégis egyformán kapták meg abérüket. Igen, mert ő tudja, hogy kinek a számára mikor érkezett el amunkába állás ideje, és ő szabta meg ennek a munkának számtörvé-nyét is, ő tehát csak azt kívánja, hogy mindenki az ő számtörvényé-nek feleljen meg. A jutalom pedig egy érte azért, mert végeredmény-ben, ha több földi életre és szellemi turnusokra osztva is, de minden-kinek ugyanezt a munkát kell elvégeznie, s ugyanazért a munkáértugyanaz a bér jár.

Hanem — természetesen — annak, aki egyszer a munkábaállott, csakugyan dolgoznia is kell szorgalmatosan és hasznosan el-végeznie minden földi kötelességét. Lelkiismeretesen azoknak aszellemi törvényeknek megtartása és tiszteletben tartása mellett,amelyeket Isten kegyelméből megismert. Vissza nem élve megis-merésével sem szelleme, sem teste rovására, s vigyázván, hogyegyiknek törvényét se sértse vagy rontsa meg, mert akkor valódimunkássága szenved, s kitűzött feladatát nem tudja betölteni. Csak aharmonikus, lassú és óvatos haladás érleli valójában a szellemet, scsak az így érlelődő és erősödő emberek számíthatnak arra, hogyszellemi vezetőik segítségével valódi érdemeket fognak tudni sze-rezni maguknak az örök életre, azoknak a testvéreiknek szellemielőhaladása révén, akik rájuk voltak bízva.

Munkára fel hát mindenki, bátran, hittel és bizalommal, deokosan és mérséklettel is! A jutalom édes és bizonyos.

335

Óvakodjunk a túlemelkedettségtőlAz emberek, akik a földi életben ismertek és érintkeztek ve-

lem, megszokták, hogy engem bizonyos szellemi magaslaton, pie-desztálón állónak tekintsenek, már t. i. akik nem ijedtek meg tőlem,vagy pláne azt nem hitték, hogy nem vagyok teljesen beszámíthatóember. Mert volt ilyen is elég, s lesz, aki tirólatok is úgy fog gondol-kozni. Most azonban, mikor látom, hogy azok, akik túlságosan sokrabecsültek, mennyire nem ismerték valódi értékemet, áldom az Istentazoknak a véleményéért, akik viszont kigyót-békát kiáltottak reám,mint olyanra, aki a spiritizmus hóbortjával sokat árt az embereknek.Ezek közül a jóakaróim közül most sokakkal találkozom itt a szel-lemvilágban s mondhatom, komikus jelenetek játszódnak le közöt-tünk. Miután az ember szokásainak rabja, hát bizony ezek a jó ba-rátaim itt sem nagyon szívesen fogadnak, ha meglátnak. Ők itt aszellemvilágban is tovább akarják ringatni magukat abban a megrög-zött véleményben, hogy ha már meg is kell adniok magukat annak azigazságnak, hogy a lélek a test halála után él (bár a legtöbb közülökitt is várja a megsemmisülést), azt sehogy sem akarják akceptálni,hogy a szellemeknek még lehet valami közük továbbra is az embe-rekhez, vagy pláne kötelességük is lenne velük foglalkozni. Azokróla szellemekről szólok itt, akik úgynevezett tudományos szempontbólvoltak ellenségei a spiritizmusnak anélkül, hogy rosszindulatú szel-lemek lettek volna, akik tudvalevőleg akaratuk ellenére is az embe-rek között élnek, s embereknek képzelvén magukat, tovább is embe-rileg szeretnének élni.

Amint mondám, ezek a jó barátaim a spiritizmust itt is ve-szedelmesnek tartják, engem tehát, akiről tudják, hogy az emberekközött járok-kelek, most sem sokra becsülnek. Nohát annál jobbanszeretek én forgolódni körülöttük. Isten különös kegyelme, úgy lát-szik, éppen velük szemben jelölt ki nekem különösebb feladatokat.— Amikor egyikét másikát megközelíthetem, és olvasom rejtett gon-dolatait, amelyekkel foglalkozik és látom, hogy mily nyakatekertokoskodással akarja megfejteni a szellemi élet titkait, törvényeit,vezető szellemeik sugallatára elkezdek velük diskurálni (már t. i. úgya magunk módja szerint) valamiről, amit épp olyan nagyon szeretné-nek titokban tartani. Szóval egy kicsit elevenükre tapintok, előbbnem is direkte nevén szólítva a gyermeket, hanem csak általánosság-ban, messziről kerülgetve a dolgot, mint a macska a forró kását. Azu-

336

tán lassan-lassan közelebb jövök a konkrét témához, míg végre kímé-letlenül leleplezem az illetőt önmaga előtt, s kinyitom egy kicsit aszemét, hogy valamennyire önmagába pillanthasson, s legyen oka —ha nem is előttem, de önmaga előtt — érezni, hogy bizony nincséppen semmi oka fennen hordani a fejét. Előbb zavar, azután szé-gyenérzet, majd harag fogja el őket afölött, hogy mi közöm nekemmindezekhez, és ha már valahogy valakitől megtudtam valamit az őlegtitkosabb titkaikról, mi jogon leplezem le őket?

Akkor aztán leleplezem én is magamat előttük, hogy ne le-gyen okuk olyan nagyon szégyellni magukat előttem. Elmondomnekik, hogy magam is csak annyi pénzt értem a földön, mint ők.Hogy a tudás, a gőg engem is úgy megvakított önmagammal szem-ben, mint ahogy ők nem akarják látni saját bensőjüket. Elmondom,hogy évtizedeken át milyen közönséges, tisztátalan lelkű és életűember voltam a földön, magamra szedvén annyi szennyet és foltot,hogy még most is van mit dolgoznom a letisztításán. Rámutatokegyenkint azokra a hibáimra, amelyekről csak attól kezdve kezdtemleszokni, mióta spiritista lettem, de őszintén megmondom nekik aztis, hogy bizony eme vagy ama hibámat, gyengeségemet még mostsem tudom leküzdeni. Azután hivatkozom előttük azokra a testvére-imre is, akik a földön úgy szerettek, mert önvizsgálódásra tanítottamőket, s mert azt hitték, hogy én erősebb, jobb, tisztább vagyok, mintők. Pedig bizony félreismertek, azaz hogy nem jól ismertek, aminthogy egyik ember sem ismeri valójában a másikat azért, mert nemismeri önmagát sem.

Okos embernek, szellemnek, rendszerint ennyi elég ahhozhogy gondolkozóba essék. A tudásvágy itt sem hagy neki békét, afelkavart lelkiismeret pedig nem hagyja nyugodni, s lassan-lassankezdi belátni, hogy nekem mégis csak lehet valami igazam. Egyik-másik aztán már kezd vágyakozni is utánam, mert érzi, hogyprofitirozhat tőlem valamit, s én természetesen nem is vonom el ma-gamat tőle. Véletlenül (!?) újból és újból találkozom vele, s egy-egylépéssel közelebb viszem őt ahhoz, hogy még jobban belepillanthas-son önmagába. Szóval spiritizálok itt is tovább, csak úgy, mint kö-zöttetek, mert, úgy látszik, ez már megrögzött szokásom.

No de félre a tréfával! A lehető legkomolyabb és legszentebbfeladata az a szellemnek, hogy terjessze a világosságot ott, ahol an-nak talaja van és akkor, amikor már erre önmagának is megvan a

337

hozzávaló képessége. Ez az a szellemi feladat, amit közöttetek azok ahozzátok tartozó tisztuló szellemek végeznek, akik már valamennyiremegismerték önmagukat és tökéletlenségüket. Mert bizony ennek amegismerése nélkül csakugyan veszedelmes lehet a spiritizmus.

A hasonlóság törvényénél fogva Isten bölcsessége a gyarló,sötétségben lévő emberek mellé csak hozzájuk relatíve hasonló szel-lemeket bocsáthat; olyanokat, akik hasonló szellemi fokozatonállanak, mint ők és a különbség közöttük csak az, hogy a szellemekvalamivel könnyebben meg tudják érteni tisztább szellemi vezetőik-nek sugallatát és irányítását, s így a saját szellemük végtelenül lassútisztulásában lassan-lassan tudnak hatni jóakaratú embertársaikra is.És miután az Isten jó és igazságos, azoknak a rokonszellemeknek,akiknek a földön kedveseik maradtak vissza, megadja mindig azt aszellemi segedelmet, amely a saját tisztulásukra szükséges, hogyazután a saját tisztulásuk vágyát és örömét közölhessék azokkal is,akiket befolyásolhatnak. Azért küldetnek pedig első sorban ezek arokonszellemek, apa, anya, testvér, jóbarát az emberekhez, különö-sen pedig a spiritistákhoz, mert a szeretet megkönnyíti közeledésü-ket, hiszen földön maradt kedveseik is azok után vágynak a szellem-világból, akiket a földön is szerettek. És ha az emberekben lévő gőgés nagyravágyás nem ösztönözné őket állandóan arra, hogy nagyot,szépet, dicséretreméltót műveljenek, nem számolva azzal, hogy atisztaságban és a megismerésben csak végtelenül lassan haladhatnak,ezek a kicsiny kaliberű rokonszellemek többre is mennének, s jobbanhaladhatnának a törvényes úton.

A természeti törvények szerint is úgy kellene lenni, hogy egysze-rű spiritisták megelégednének ezekkel a rokonszellemekkel, akiknekaz a feladatuk, hogy az emberek tanulmányozásában szerezzenektapasztalatokat önhibáik megismerésére, s tanítsák hozzátartozóikatugyanezen hibák legyőzésére. Sokszor azonban hiábavaló mindenigyekezetük, mert egyszerű, tapasztalatlan, gyenge emberek nemelégszenek meg sokáig velük. Azt hiszik, hogyha már egyszer sike-rült valamiféle bizonytalan pillantást vetni a szellemvilágba, akkor ajó Isten mindjárt elküldheti és el is küldi hozzájuk az általuk u.n.magasztos, tiszta szellemeket, akiknek aztán már nem az a dolguktöbbé, hogy őket magukat, hanem általuk a többi embereket tanítsák,nagyhangú, de valójában értéktelen manifesztációkkal.

338

Sokszor mosolyogtam már egyik-másik kezdő, sőt mondhat-nám még nem is kezdő spiritista testvéremen, hogy minő komolyképpel és szent meggyőződéssel hozta hozzám médiumi írásait, ame-lyekben a szentek, sőt maga az Úr Jézus Krisztus is szólott volnahozzájuk, természetesen azzal kezdve, hogy most már a médiumtiszta lelke és jóakarata nemcsak lehetővé teszi, de meg is követeli,hogy általa csakis tiszta és magasztos szellemek közlekedjenek azemberekkel. Pedig csak egy parányi józanésszel kellett volnaelolvasniok, amit írtak és látniok kellett volna, hogy milyen kvalitásúszellemek használták őket eszközeikül. Olyanok, akik eszközük hiú-ságát és nagyravágyását kihasználva nemcsak elűzték a jóakaratúrokonszellemeket tőle, hanem hatalmukba is kerítették őt, hogy előbbelbolondítsák, aztán kompromittálják az ügyet a komoly gondolko-zók előtt.

Kedves testvéreim! Nekem van most alkalmam bőven vizs-gálódni köztetek, s csak annyit mondhatok nektek, hogy nagyon ritkaközöttetek az alázatosságra hajló ember, mert valóban alázatos nincsis közöttetek. Azt is látom azután, hogy amiatt, mert mindjárt magasszellemek médiumai szeretnétek lenni, sokan el is tévesztik közüle-tek feladatukat, mely abban áll, hogy lassan tisztítván a saját lelkete-ket, előbb aszerint, amint emberi módon előhaladni képesek vagytok,hozzátok hasonló szegény, sötétségben lévő szellemeknek nyújtsatoknémi vigasztalást, és egy parányi világosságot.

Ez az oka annak, hogy azokat az embereket is túlértékelitek,akikkel együtt munkálkodtok, mint ahogy tettétek ezt énvelem issokan, s mikor aztán az ilyen ember ide átjön a szellemvilágba, mintén átjöttem, jó szerencséje, ha fel nem ült az emberek ítéletének, snem képzelődik magáról, mert különben hatalmukba kerítenék őt isazok a bizonyos magas, tiszta szellemek.

Óvni szeretnélek benneteket mindig a túlemelkedettségtől; sze-retném minden spiritista testvéremnek odakiáltani, hogy elégedjékmeg csak azokkal a szellemekkel, akik panaszkodnak neki a sajátgyengeségükről, s úgy akarják megtanítani őt is az alázatos önvéle-kedésre. Mert ahhoz hogy valakit a tiszta, magasztos szellemek hasz-nálhassanak eszközül, kitartó önmunkálkodáson és tiszta megismeré-sen kívül még arra is szükség van, hogy az illető ki legyen választvaarra a fontos misszióra, hogy a tanításokat közvetítse. Ezen a téren aképzelődés sokkal többet árt a szellem előhaladásának, mint gondol-

339

nátok. Azért én csak mindig arra foglak tanítani benneteket, hogylegyetek egyszerűek és alázatosak, s elégedjetek meg azzal, ha meg-értitek és követitek azt, amit nem a tiszta, de tisztuló szellemek su-gallnak nektek, mert csak így, természetes és lassú úton haladva,érhetitek el majd egykor a valódi tisztaságot és megismerést.

„Ti vagytok a világ sója.”Sokat tudnék nektek beszélni arról, hogy mi az oka annak a

nagy szellemerkölcsi felfordulásnak, amely mostanában kezdi egé-szen kiforgatni valójából a világ képét. Azok, akik a dolgok és ese-mények szellemi törvényszerűségét kutatják — tudván azt, hogysemmi sem véletlen és semmi sem új a nap alatt, — azzal is tisztábanlehetnek, hogyha a világnak mai romlott viszonyai között jöttek le aszellemvilágból testöltésre, és ebben a földi életükben megkapták avilágosságot és a jóakaratot ahhoz, hogy igyekezzenek Isten törvé-nyei szerint élni, — akkor határozott feladataik is vannak. Nemcsakazon a téren, hogy saját szellemi előhaladásukon munkálkodjanak,hanem hogy cselekedeteikkel és példaadásukkal hassanak az embe-rekre, és így vegyenek részt az általános tisztulás, jobbulás munkájá-ban.

Az Isten változhatatlan törvényei csodálatos összhangbanműködnek arra nézve, hogy a föld mindenkori lakói az emberiségszellemerkölcsi előhaladásának turnusaiban időről-időre megkapjákazokat a szellemi lökéseket, földrengéseket, amelyek szükségesekahhoz, hogy gondolkozzanak és következtessenek. És hogyha általá-nosságban az emberek nagy többsége süket és vak is ezek iránt aszellemi lökések iránt, hova-tovább mégis mindig több lesz azoknaka száma is, akiknek szellemi látása megjön, s éppen a süketek ésvakok megátalkodottsága és az emberiség nyomorúsága miatt érzettfájdalmukban és részvétükben még inkább igyekeznek tisztába jönnifeladataikkal és kötelességeikkel.

Az általános erkölcsi romlottság között a spiritizmus isegyike azoknak a szellemi lökéseknek, amelyet az; Atya kegyel-me és bölcsessége küldött az embereknek. Hogy pedig milyenhatalmas ereje lehet ennek a lökésnek, azt láthatjátok abból a meg-rázkódtatásból, amelyen a ti lelketek keresztülment attól a perctőlkezdve, amikor a spiritizmus igazságait és céljait megismertétek, és

340

amikor beláttátok, hogyha valóban Istennek tetsző életet akartok élni,akkor egészen meg kell változnotok, ujjá kell születnetek.

Az ember megrögzött rossz szokásainak legkisebbikét iscsak nehéz és fáradságos küzdelmek után tudja elhagyni; nem csodatehát, hogy lelkének teljes átalakulása, újjászületése olyan rettenetesnagy küzdelmébe kerül. De a spiritizmusnak legnagyobb áldása ab-ban van, hogy valódi híveit és követőit nem hagyja nyugodni egypillanatra sem anélkül, hogy eszükbe ne juttatná, hogy ennek az újjá-születésnek érdekében szakadatlanul és fáradhatatlanulmunkálkodniok kell. Tapasztalhatta ezt magán mindenki, akinek aspiritizmusról megállapodott fogalmai vannak, s nemcsak pusztakíváncsiságból, vagy önző érdekből foglalkozik vele.

Ha végigtekintek spiritista testvéreimen, sokszor elfog aszomorúság amiatt, hogy milyen kevesen tudnak örülni annak a ke-gyelemnek, amit a jóságos Atyától kaptak jószándékuk és megisme-résük révén, és milyen kevesen tudják azt kihasználni valódi céljáraés rendeltetésére, amely nem más, mint önmaguk nemesítése és azemberi szellemek újjászületésének előkészítése. A gyarló, bűnösföldi ember ugyanis többnyire a szélsőségek között mozog. Vagyegészen elmerül a bűnben és posványban, s akkor megtagadja isteniszármazását, — vagy, ha végre szellemi öntudatra ébred, és sok min-dent meglát a lelkében, ami fáj neki, átengedi magát a rezignációnak,s annak a csüggetegségnek, amely megbénítja akaraterejét, s elhomá-lyosítja szellemi látását. Ennek következtében vagy azt hiszi magá-ról, hogy hiába erőlködik, úgy sem képes újjászületni, vagy olyanerőfeszítéseket akar tenni megtisztulása, megjobbulása érdekében,amik meghaladják fizikai és szellemi erejét, s veszedelembe dönthe-tik. Pedig egyik olyan veszedelmes útvesztő, mint a másik, s okosember egyformán fog igyekezni egyiktől úgy óvakodni, mint a má-siktól.

Az ember bukott, még pedig többszörösen bukott, s olyanszellem, akinek észre térítéséhez, megjobbításához olyan szigorú éskeserves iskolára van szüksége, mint a földi élet iskolája. Aki teháta földön mint ember inkarnálódott — eltekintve egyes, kivételeskegyelemből leküldött misszió szellemektől — bizonyos lehetbenne, hogy nagyon sok jóvátenni, kiegyenlíteni s megbűnhődnivalója van. Hát igaz, hogy ennek a meggondolása még nem tölthe-ti őt el örömmel, de ha meggondolja, hogy Isten azért engedte őt

341

a földre jönni mint embert, hogy egy lépéssel Hozzá közeledhes-sék, s ehhez megadja a neki mindig szükséges szellemi segedel-met, mert ő jó és igazságos, — akkor szomorúsága örömre, csüg-gedése reményre változhatik. S ha okosan bízik, s nem remél töb-bet, mint amennyit törvény szerint remélhet, tapasztalni fogja, mi-lyen áldás reá nézve a földi élet iskolája és annak megpróbáltatásai.

A bukás következtében minden ember nehéz viszonyok közékerült a földön; nem mindig anyagi, de mindig szellemi értelemben.Ez a nehézség szellemi értelemben vonatkozik azokra a tökélet-len, tisztátalan, erkölcstelen állapotokra, amelyek őt mint embertkörnyezik, és amelyek közölt annál nehezebb lesz helyzete, mennélinkább gyarapodik megismerése, tisztul és erősödik a jóra való aka-rata. Mert amint tudjátok — a jó és a rossz közötti küzdelem mindighevesebb és hevesebb lesz, mennél jobban közeledik az idő a döntőütközetre. Ha már most a küzdő ember egyrészről érezvén saját töké-letlenségét, másrészről látva az emberek rosszaságát, vagy visszavo-nul a küzdelemtől, vagy pedig elhiteti magával, hogy az emberek-kel nem érdemes bajlódni, s elég, ha önmagával foglalkozik, —annak a veszedelemnek teszi ki magát, hogy elvállalt feladataivalszemben improduktív marad. Sőt a gőg és elbizakodottság szelle-me szállja meg abban a hiszemben, hogy neki nem is szabad fenn-tartania a közösséget a többi bűnös emberrel, hogy azok meg ne aka-dályozzák őt saját szellemi előhaladásában.

Hát az igaz, hogy az emberek általában nagyon rosszak. Deaz is igaz, hogy a spiritisták éppen az emberiség általános rosszaságamiatt lettek spiritistákká. Azaz vállalták magukra ideát a szellemvi-lágban azt a feladatot, hogy nemcsak igyekezni fognak helyüket asaját jobbulásuk és tisztulásuk terén megállani és betölteni, hanemrendelkezésére állanak a gonosz embereknek és az ő szellemi kísérő-iknek is azon a téren, hogy ők is gondolkozóba essenek rendeltetésükés kötelességük felől. És majd ha megtérnek a szellemvilágba, ők ismegkapják azt az akaratot és világosságot, amelynek segítségévelegy következő inkarnációjukban ők is beállhatnak az Úr munkásaiközé.

Az emberiség történetében mindig vannak bizonyos forduló-pontok, amelyek az előhaladás szempontjából különös jelentőségűek,s nagyobb, feltűnőbb eredményeket tudnak felmutatni. Ez természe-tesen szorosan összefügg az inkarnálódó szellemcsoportok szellemi

342

fokozatával és azokkal a célokkal, amelyeket az Atya bölcsessége aföldi emberek által időről-időre meg akar valósítani. Most, a spiri-tizmus korszakában megint ilyen fordulóponthoz jutott a föld. Akika dolgok szellemi törvényét nem kutatják, — mert ilyen törvé-nyek létezésében sem hisznek — nem tudják megfejteni, mi azoka annak, hogy az általános erkölcsi romlottság mindig jobbanterjed és uralkodik a földön. A szellemek azonban, akik irányít-ják az emberiség sorsát s hűséges munkásai az Úrnak, jól tudják,hogy ennek oka abban rejlik, mert az Atya itt látta idejét annak,hogy a javulni vágyó, jobb megismeréshez jutott szellemek közülmindig többen és többen találkozhassanak a földön. S minthogyezek mindenikének számtalan összeköttetései, viszonylatai voltakmár sokakkal az előző földi életükben megjavulni nem képes szel-lemtestvéreik közül, akikkel szemben ébredező világosságuknál ésönzetlenségüknél fogva szeretnének bizonyos szellemi feladatot vál-lalni, hogy így szolgálják a szolidaritás törvényét — az Atya végte-len kegyelmében minden egyes jóakaratú szellem-gyermekével egyi-dejűleg egész seregét küldi testöltésre a tudatlan, éretlen és ellensze-gülő szellemeknek is. Mondhatnám tehát nektek azt is, hogy aspiritizmus fellépése szoros összefüggésben van az emberek álta-lános romlottságával, mert mennél több szellem érik meg arra, hogyide a földre, mint tisztulni, javulni vágyó szellem lejöhessen, annáltöbb lesz azoknak a javításra szoruló ellentétes szellemeknek számais, akik velük együtt leküldetnek.

Ne gondoljátok azonban, hogy ez az aránytalanság a jóaka-ratú és az ellentétes szellemek között az ügynek ártalmára lenne, és aszellemi világosság terjesztésének visszamaradására vezetne. Ohnem; az Atya itt bölcsen, előrelátóan dolgozik, mint mindenben őtudja és látja, hogy valóban jóakaratú földi gyermekei, ha okosankeresik mindenben az ő bölcsességét, be fogják látni, hogy nekikcsüggedniük semmi körülmények között sem szabad, s éppen ezértmennél több és több a rossz emberek száma, annál nagyobb köteles-ségük mindig nagyobb kitartással, hittel és bizalommal teljesíteniföldi feladataikat.

Ti nem láthatjátok, de igenis látjuk mi, hogy egyetlen egyébredező s javulni vágyó spiritista körül is milyen nagy küzdelmeindul meg a jó és rossz szellemeknek. De azt már csakugyan nem islenne jó látnotok, hogyha ez a jóakaratú ember kitart, milyen csodá-

343

latos változást tud előidézni szellemvilágbeli környezete között; mertha ezt láthatnátok, bizony elbíznátok magatokat. Egy rossz, tisztáta-lan szellem sokkal kevésbé tudja megmételyezni környezetét, mintamilyen arányban arra javítólag képes hatni a tisztuló földi ember.Mert a földön a hasonlóság törvénye mégsem érvényesül olyan kér-lelhetetlenül, mint a szellemvilágban. Így magyarázható meg, hogyaz emberek általános rosszasága dacára sincs olyan nagy aránybanszükség a jobb érzésű, jobb megismerésű emberekre, mint ahogyemberileg képzelnétek. Egyelőre elég, ha a rossz emberek, a gyengeés sötét- lelkű földi szellemek között csak úgy vagytok itt-ott elszór-va, mint a só az ételben, melyet azonban titokban, láthatatlanul mégiscsak át- meg átjár, és megízesít. „Ti vagytok a világ sója”, mondá azÚr az evangélium szavai szerint.

Azért hát ne is aggasszon, de annál kevésbé térítsen el fel-adataitoktól annak a látása, hogy mennyire terjed a világon a szelle-mi sötétség és ellenszegülés. Egy hajszálnyira sem terjed jobban,mint ahogy az Atya bölcsessége azt jónak látja, s egyetlen egy ébre-dező, javulni vágyó szellemmel sem küld le kevesebbet a földre,mint amennyi szükséges ahhoz, hogy mint a só el legyen hintve kö-zöttük. Ti csak igyekezzetek — ki-ki a maga munka- és feladatkör-ében — mindennap elvégezni azt, ami reátok van bízva, nem törődveaz emberek rosszaságával, hanem igenis törődve azzal, hogy önma-gatokat ellenőrizzétek. Vigyázzatok és imádkozzatok szakadatlanul,hogy meg ne ízetlenedjetek, azaz hogy hiteteket és megismerésteketmeg ne gyengítsék, és el ne rabolják az ellentétes szellemek, akikközül mindeniteknek — előirt törvény szerint — egy sereggel kellmegküzdenetek. Igaz, hogy e küzdelem nehéz, de minden legkisebbgyőzedelmetek hatalmas térfoglalást jelent a földön inkarnálódószellemek számára, és hatalmas tőkét gyűjthet így mindenki az örök-élet számára magának épp úgy, mint amennyire nagy és súlyos afelelőssége is, ha már egyszer megismert igazságaihoz és felismertrendeltetéséhez hűtlen lesz, s rossz példaadásával számtalan test-vérét tartja vissza előirt haladásától.

Aki ilyen szemüvegen át nézi a spiritizmus célját és ren-deltetését, az nyugodtan, sőt örömmel tűri és szenvedi a világ keserű-ségét és gonoszságát, szívesen kiveszi részét önmunkálkodásával azemberiség lassú, törvényes átalakításában, de azután nyugodt is le-het, hogy az Úr soha el nem hagyja, sőt lépésről lépésre csodálatosan

344

megoltalmazza, megsegíti és megjutalmazza őt az ő békességével ésaz ő szeretetével.

Intés összetartásra.Valahányszor egy-egy új egyleti év megnyitásához közeled-

tünk, az én lelkem mindig telve volt hálával és aggodalommal. Hálá-val, mert ha visszatekintettem az elmúlt évre, lehetetlen volt nemlátnom az Atya végtelen kegyelmét, szerető atyai gondoskodását,mellyel egyletünket elhalmozta, s megengedte, hogy oly hosszú időnát sértetlenül és osztatlanul fennmaradjon; aggodalmaskodtam pedigazért, mert ismertem az emberek gyarlóságát, tökéletlenségét a ma-gaméval együtt, s attól tartottam, hogy az újabb egyleti évben ez atökéletlenségünk egyben-másban keresztülhúzhatná az Atya szám-adását.

Most, hála az ő végtelen kegyelmének, másként gondolko-zom, mert másként látom a helyzetet. Az a hit és bizalom, mely lel-kemet mint földi emberét eltöltötte arra nézve, hogy egyletünk mintIsten alkotta védvára a szellemi világosság munkájának, állni fog,mert állania kell, megdönthetetlen bizonyossággá érlelődött bennem.Most szellemi látásommal megengedtetett nekem az is, hogy azegész szellemi mozgalomnak minden fázisát áttekinthessem a kezdetkezdetétől fogva, s belepillanthassak annak jövendő kialakulásába is,melynek tervei a legapróbb részletességgel csodálatosan vannakkidolgozva. Látszik, hogy a mű a Mester kezében összpontosul, mertmesterileg van előkészítve, olyan stratégiai bölcsességgel és előrelá-tással, amilyenről ember magának fogalmat nem alkothat, ha mégolyan erősen át van is hatva annak a tudatától, hogy minden úgy vanjól, ahogy van.

És amikor itt a szellemvilágban úgy látom az eseményeket,mint a legszebb és legdicsőbb jövőnek hajnalhasadását, amelynekébresztő, üdítő és boldogító napsugaraira megszámlálhatlan szellem-testvérem fog ébredezni, munkálkodni, hinni és szeretni, — akkorismét csak megsemmisülve érzem magamat a mérhetetlen kegyelemláttára, mely elhozta az én időmet is, s elhozza a ti időtöket is, kedvestestvéreim, az igazi szellemi öröm és előhaladás boldogságánakmegérzésére és megértésére.

Milyen csodálatos képet is tár ez a maroknyi emberiség atisztábban látó szellem látása elé! A nagy tömegek lelki sötétségbe

345

merült elfajulása, itt-ott romboló, testet, lelket ölő munkája közepetteis mennyire meglátszik a szerető Atya bölcs gondviselésének és kor-mányzásának nyoma! Minő megfoghatatlan csodás eredmények szü-letnek meg az egyes emberek lelkében éppen azoknak az esemé-nyeknek és jelenségeknek láttára, amelyeknek törvényszerűségévelnem akarnak törődni! És milyen csodálatosan egyengeti éppen a bűnés a vétek garázdálkodása annak a szellemi hajnalhasadásnak útját,amelynek sugarait végre az Atya bölcsessége és szeretete jónak láttaintenzívebben küldeni a mély és elszomorító sötétségbe!

Kedves testvéreim, sokat, talán a megengedettnél is többetfoglalkozom veletek; talán nem is lenne szabad annyit és annyiszorközöttetek lennem, mint ahogy teszem, de nem tehetek róla, mertérzem, hogy még sokkal jobban össze vagyok forrva veletek azóta,mióta testben elhagytalak benneteket, s kevesebb akadálya van an-nak, hogy segítségetekre legyek. Hiszen az ember is csak úgy vanvele; mennél több világosságra és mennél több szellemi kincsre tettszert, annál jobban él lelkében a vágy ebből a kincséből mindig többtestvérének osztogatni, és ha önzetlensége gyarapodik, az a legna-gyobb öröme, ha háláját Isten iránt úgy róhatja le, hogy másokonsegít. Hát még a jóakaratú, tisztuló szellem, akire özönével áramlikminden parányi jóakaratával szemben a tisztább, önzetlenebb szel-lemtestvérek szeretete, hogy ne lenne boldog, ha ott lehet azok kö-zött, akiket úgy szeretett, s akiket most tisztábban, okosabban sze-ret?! Ez a tisztább és okosabb szeretetem ösztönöz engem most isarra, hogy az egyleti élet új korszakának küszöbén megint elmondjaknektek egyet-mást, ami a szívemen fekszik, úgy megvilágítva, ahogymost látom a dolgok állását.

Nem ok nélkül mondtam, hogy megdönthetetlen bizonyos-sággá vált bennem az a hit és bizalom, hogy egyletünk Isten dicsősé-gére állani fog, mert állania is kell, és szeretném, ha minden egyestestvérem, aki e sorokat olvassa, akár közelebbi, akár távolabbi vi-szonyban van ezzel az egylettel, ugyanezzel a bizonyossággal nézneelébe annak a szellemi munkának, amely a jövőben vár reája az egy-let vezetése, irányítása mellett. A szellemi vezetők már sokszor kije-lentették, de újból és újból ismételniök kell, mert az emberek hite éskülönösen bizalma nagyon ingatag talajon áll, — hogy a budapestiszellembuvárok egylete az a pont, ahonnan hatalmas szellemimozgalomnak kell kiindulnia — s idővel, majd ha a benne egyesült

346

emberek arra érettekké válnak, nemcsak befelé munkálkodnia, ha-nem az emberek által is láttatnia és észre vétetnie. A vezetők azért isjónak látják ismételni ezt a próféciát, mert tudják, hogy Isten ke-gyelme még magában véve nem elég ahhoz, hogy a jövendölés be isteljesedjék, hanem szükséges, hogy minden egyes ember, aki a szentügynek zászlója alá állott, külön-külön maga is érezze és higgye,hogy az egyletnek ez a jövendője. De ez a jövendő csak akkor fogbekövetkezni, ha mindenki úgy él és úgy dolgozik önmagán, ahogyazt a szellemi vezetők kijelentik, mint az Atya akaratát.

Tudnotok kell, hogy a szellemi vezetők nem ötletszerűen,hanem tervszerűen irányítják a mi egyletünknek szellemi életet. Is-merik minden egyes embernek hibáit és erényeit egyformán, s éppenazért, mert ismerik, számolnak is azokkal addig a határig, amígszámolniok kell. Ehhez szabják, ehhez mérik szellemi tanításaikatakár a szorosan vett tanító megnyilatkozásokban, akár azokban apéldaadásokban, amelyeket a szenvedő és bűnhődő szellemek általnyújtanak nektek. A kinyilatkoztatások szorosan meghatározott prog-ram szerint adatnak, és ha ti nem is tudjátok azokban felfedezni afokozatos haladás jeleit, a dolog mégis úgy áll, hogy minden egyesmanifesztációban olyan igazságrészecskék látnak napvilágot, ame-lyeket éppen a mindenkor jelenlevők lelki szükséglete, megismeréseés haladása megkíván. Hogy azután végighallgatja-e ezeket a tanítá-sokat, vagy pedig elég gyenge ahhoz, hogy az ellentétes szellemekáltal el engedi téríttetni magát a szorosan számára is előirt szellemiiskola látogatásától, az már egészen az ő dolga, s azért már csak őfelel és senki más.

Sokszor szomorúan tapasztalom egyik-másik testvéremnél,milyen kevés gondot csinál magának abból, hogy az üléseket lá-togatja-e rendesen, vagy nem. Különböző álokoskodásokkal áltatjamagát, csakhogy valamiképpen igazolja hanyagságát vagy nembá-nomságát. Addig azonban, míg ebbeli gyengeségéért még itt-ottszemrehányást tesz önmagának, a baj nem oly nagy, s könnyen repa-rálható is, mert utóvégre újból győzedelmeskedhetik benne a vágyújabb tanítás és tanulás iránt. A baj akkor nagy, és az illető akkor álllegközelebb bukásához, a zászló iránt fogadott esküjének megszegé-séhez, mikor azt hiteti el magával, hogy az ő számára már újat, hasz-nosat, olyat, amiből neki még tanulnia kell, az ő köre már úgy semnyújthat; szóval ő már kinőtt annak gyámkodása alól. Tényleg ezek

347

az elbizakodott testvérek azok, akik elhullanak a harcosok soraiból, sakik ezzel ahelyett, hogy törvényesen haladnának, erősödnének, smegismerésben gyarapodnának, előbb stagnálnak, azután visszaes-nek. Sőt bizony, ha nem vigyáznak eléggé, még egészen hűtlenekkéis lesznek; mert hiába, az ember gyarló, tökéletlen és esendő lélek.Kísértései mindenütt vannak, s leselkednek reá, s ha nem bízik ren-díthetetlenül abban a vezetésben, amely számára azért rendeltetett ki,hogy hagyja magát nemcsak egy darabig, hanem végig vezettetniáltala, lassan-lassan kiesik a kör soraiból, azaz kikapcsolja magátannak kötelékéből.

A vezérlők ismételten s időről-időre reá szoktak mutatni errea veszedelemre, de hiába ismételgetik, azért mindig akad olyan, akisaját gyengeségének és az ellenség cselvetéseinek áldozatul esik.Megmondatott időről-időre, a kijelentések és látományok alakjábanis, hogy ilyen kiválások, elhullások ezután is ismétlődni fognak, ésbizony fájdalommal látom, hogy egy-egy áldozat mindig akad a ho-rogra, s egyik-másik nem is sejti, hogy ő van kiszemelve, őt ingatjákés kísértik az engesztelhetetlen ellenségek. Nekünk, szellemeknek,nem szabad őket figyelmeztetnünk, mert ki-ki önmagáért tartozikhelyt állani, dolgozni és harcolni. Nekünk csak az van megengedve,hogy örökösen és mindenkit általánosságban igyekezzünk a környe-ző veszedelemre figyelmeztetni a szellemek példaadása által. De akezét nem foghatjuk meg senkinek, ha önmaga ellen emel fegyvertoktalan elbizakodottságában, vagy abbeli gyengeségében, hogy em-bertársainak az övéhez hasonló hibái vagy gyöngéi által elkedvetle-nedve, mindinkább hajlik a kísértő szavára, mely minden erejébőlmegkísérli őt eltávolítani testvérei köréből, ahonnan minden körül-mények között erőt tudna meríteni további küzdelmeihez és ellenál-lásához.

Hát lássátok, kedves testvéreim, ilyen a szegény, bukott em-beri szellemnek sorsa még ott és azok között is, akiket az. Atya vég-telen kegyelme soha egy pillanatra sem hagy a nekik szükséges szel-lemi táplálék nélkül; de mit tehet róla, ha nem akarják, vagy ha máregyszer felismerték is, elhitetik magukkal, hogy az a táplálék márnem elégítheti ki őket, mert többre, szebbre, értékesebbre méltók.Most elképzelhetitek, milyen nehéz nekünk, szellemeknek ott hatnitudni, ahol a szellemi gőg és elbizakodottság már jóelőre elzárja azútját minden szellemi világosság lehetőségének bizony nehéz, s két-

348

szeresen nehéz munka akkor, ha még azok közül is áldozatul esikegyik-másik testvérünk, akiket elhalmozunk jóakaratunkkal és szere-tetünkkel.

Az én lelkem, szellemem össze van forrva egyenkint mind-nyájatokkal, akiket ebben a körben felavattak. Én tudom, mert látom,ha akad is közöttetek olyan, aki az én és a vezetők nagy fájdalmárakibukik a kör soraiból, azért a megjósolt szép jövendőnek útját felnem tartóztathatja semmi. Itt közöttetek, közöttünk, nem is olyannagyon hosszú idő multával, nagy, hatalmas és erős szellemi köz-pontnak kell megteremtetnie, de mi úgy szeretnők, s úgy is kérjük azUrat, hogy ne engedjen egyet is megtántorodni közületek, hiszenneki kedvesebb egy megtért bűnös, mint 99 igaz, s mi is elmennénkszívesen mindenkor egy-egy eltévelyedett báránynak megkeresésére,ha hagyná magát keresni és megtalálni. Én különösen végtelenülboldognak érezném magamat, ha mindenki kivétel nélkül kiérdemel-né méltó jutalmát ennek az édes, nagyon szeretett körnek felvirágoz-tatása körül, mert hiszen végtére is egymásért és egymásnak kelldolgoznunk Isten dicsőségére mindnyájunknak. S aki nincsen ve-lünk, bizony ellenünk és a szent ügy ellen van az, még akkor is, haszentül meg van győződve róla, hogy útjainknak a többi testvérekhibájából, vagy az ő kiválóbb szellemi kvalitásánál fogva el kellettvagy el kellene válnia. Nem igaz és százszor nem igaz! Annak, aki akereszt jelét, mint ennek a körnek összetartozandósági jelvényétmegkapta, és elfogadta, csak itt és nem más helyen, csak ezekkel atestvérekkel és nem másokkal van közös, együtt vállalt, együtt kértfeladata, a kiválás vagy elhidegülés sohasem az Atya bölcsessége éskegyelme által védett, óvott és nagyra nevelendő közösségnek, ha-nem mindig és kizárólag csak a kiválónak lesz kárára. Mert az Atyaművét sem egy, sem több ember vagy szellem meg nem semmisíthe-ti, meg nem szégyenítheti!

A médiumi érintkezés mikéntje.Ha mar az Atya végtelen kegyelme megengedi nekem, hogy

tovább folytathassam veletek szellemi munkámat, szeretnék mindenegyes alkalommal olyat mondani nektek, ami nemcsak értelmetekhezszól, hanem szívetek érzelmeire is hathat. Hálatelt szívvel ismeremel, hogy már eddig is több az, amit kaptam, mint amennyire számítot-tam. Tudtam ugyan, hogyha átjövök a szellemvilágba, nemcsak nem

349

leszek elszakítva, elválasztva tőletek, de újabb és nehezebb feladatotkapok veletek szemben, mégsem gondoltam azonban arra, hogy eny-nyi idő után is meg lesz engedve rendszeresen foglalkoznom veletek.

Hát pedig ez csak onnan van, mert a testben lévő szellem alegtávolabbról sem tud magának fogalmat alkotni arról, hogy mit isfog ő odaát a szellemvilágban művelni, s mennyi az az idő, amelyalatt magasabb feladatokra érik meg, mint az emberekkel való köz-vetlen foglalkozás. Hiába akarnék erről bővebben beszélni nektek,nem sikerülne; nem sikerülne még ezáltal az eszköz által sem, akinekmost kezét vezetem, s akit előbb úgy átitattam, begöngyöltem fluid-jaimmal, hogy még ha akarná is csak nehezen tudna szabadulni szel-lemi befolyásom alól.

Hanem azért mégis megpróbálok vele valamit; annyit,amennyire közös, emberileg szerzett megismerésünk képesít, hiszenegyütt dolgozott velem mint hűséges munkatársam, s ennek a hűség-nek kell, hogy igazság szerint átadjam, közvetítsem most a jutalmát.Hogy megértsétek, hát elmondom nektek, hogy írok és hogy közle-kedem az én irómédiumommal? — Hát bizony nem könnyen és oly-kor-olykor sokkal nehezebben, mint gondoltam volna. Megmondomazt is, hogy miért. — Neki is, mint mindnyájatoknak van elég mun-kája önmagával és baja környezetével, különösen azzal a környezet-tel, amely a legtávolabb van attól, hogy tetszenék neki az ő médiumitevékenysége. Az ő jóvátétele is azt hozza magával, hogy a földibűnös emberek egész seregével van mindennap dolga, mégpedignem kevés és nem könnyű dolga. Hála Istennek már érzi, hogy okkalés rendeltetéssel állíttatott oda, ahol van, de azt is tudja és érzi, hogynem igen szabad neki könnyűszerrel lemondania az emberek és földihívatása iránti emberi kötelességeiről. Éppen azért nem is fáj márneki annyira, mint a múltban, hogy a szellemekkel való érintkezés-ben okosabb mérsékletet kell tartania, mint amikor még újonc volt.És mert ez így van, és mert helyesen és törvényesen így is kell len-nie, hát nekem is ugyancsak meg kell válogatnom az időt és alkal-mat, amikor eljöhetek hozzá folytatni a csevegésemet.

Tudjátok-e, mit teszek vele? Meglepem, őt váratlanul, mond-hatnám orozva. Akkor jövök hozzá, mikor mindenre gondol inkább,mint reám, sőt néha egyenesen el is terelik a jó testvérek felőlem afigyelmét. Ha azt látom, hogy a levegő, az atmoszféra nem olyankörülötte, hogy azon keresztül az én fluidjaim jól hozzá férkőzhetné-

350

nek, megkérem egyikét-másikát jóakaratú szellemtestvéreimnek,hogy tisztítsák meg egy kicsit a hozzá vezető utat. Sokszor órákkalazelőtt elkezdődik már ez a munka anélkül, hogy sejtelme lenne róla,mert mikor az én közellétemet már meg is érzi, akkor már az énmunkám nagyon meg van könnyítve, s csak az van hátra,, hogy egy-két delejes vonással fluidjaimat az ő fluidjaival összekeverjem.

Mindig törtem az eszemet rajta mint ember, hogy hogy istörténik ez a szellemi kapcsolódás, és most, mikor a törvényét meg-ismertem, bámulok annak egyszerűségén. Halljátok csak, hogy miért.

Ámbár mint orvos tudtam azt, hogy a gondolatoknak köz-vetítő orgánuma az agy, azt mégsem képzeltem, hogy a szellemibefolyásoláshoz elég az, ha az agyra, a közvetítő orgánumra tud va-lamiképpen a szellem hatni. Hiszen eleget hallottam és olvastamróla, hogy a szellemi kapcsolódáshoz a két együtt működő szellemfluidjainak keverése szükséges, de hogy hogyan és mily eszközökkel,azt el nem tudtam képzelni. Most már tudom, ha ma még, de csakegyelőre, nem is tudom nektek általatok világosan megérthető mó-don megmagyarázni, mert ahhoz, hogy erről valamikor a szellemektiszta fogalmakat adhassanak nektek, nyomról-nyomra kell közelebbhozni tudni emberi képzelőtehetségeteket és ismereteiteket a valóságmegértéséhez. Megpróbálok azonban egy hasonlatot használni.

Hasonlítsátok a médiumot ahhoz az iskolás gyermekhez, akielőször megy az iskolába. Szegényke alig tudja még, hogy miért kellneki a meleg, szerető otthont otthagynia, s annyi sok idegen gyermekközé mennie. Nem is szeret rágondolni, hogy neki most más valakifog parancsolni, nem az anyja vagy az apja, és félve, ha kíváncsiannézi is a komoly tanító bácsit, akitől — úgy hallja — sok szépet ésjót kell tanulnia. A tanító bácsi csakugyan komoly ember, de ismeri agyermek lélektanát; tudja, hogy a szegény, picinyke fiúcska értelmi-sége alig bontotta még ki bimbójának legparányibb részecskéjét is,nem érne hát el semmit sem vele, ha eszéhez, értelméhez akarnáintézni első tanítását. Nem is akarja őt egyelőre semmire sem taníta-ni, hanem piciny szívecskéjében az iránta való bizalom érzését éb-reszti fel, és hogy ezt megtehesse, a gyermeki ártatlanság varázsaáltal csalogatva, meleg bíztató szavakkal apró kérdéseket intéz hoz-zá, amelyekről tudja, hogy az ártatlan lélek érdeklődését lekötik. Aszívéhez igyekszik férkőzni a kis gyermeknek, mert tudja, hogymennyi szeretetet tud beleönteni szavaiba, és hogy a gyermeki lélek

351

mennyire immunis azoktól a mételyektől, amelyek nem engedikhozzáférkőzni a tanító szívéből kiáradó szerétet sugarait. És mert ígyaz eredmény mind a két tényezőtől függ, s mind a kettőnek lelkidiszpozíciójára van alapítva, nagyon problematikus is.

Minden egyes médiumi közlekedésnek ez a szellemi tör-vénye. A médiumnak, mint gyermeknek, ha kíváncsian is, de minde-nek előtt ártatlan, tiszta szívvel, üres aggyal kell a szellemi közleke-dés elé mennie, bízva a nagy tanítómesternek, Istennek segedelmé-ben, aki mindig úgy akarja őt tekinteni, mint tanulni vágyó gyerme-két, s olyan szellemi tanítót küld hozzá, aki előbb vagy utóbb szívé-hez is tud férkőzni, ha ugyanis ő maga, a gyermek is diszponálva vana tanítás elfogadására. A médium tiszta akarata arra nézve, hogyengedelmesen át akarja venni azt, amit szellemtestvérei szándékoz-nak általa közvetíteni, egész sereg segítő testvért vonz magához, akikmaguk is tanulni, okulni vágynak. És miután a zavartalan médiumiközlekedésnek zavartalan atmoszférára van szüksége, megtisztítjákezt az atmoszférát a médium körül, hogy előkészíthessék szellem-testvérük megnyilatkozását, mely csak az övéhez relatíve hasonlófluidikus környezetben lehet relatíve tökéletes és hibátlan.

Amikor a talaj elő van készítve, s amikor ugyanabban a lég-körben él már a médium is, amelyre a nyilatkozó szellemnek vanszüksége, akkor megkezdődhetik a gondolatbeli összeköttetés eszközés szellem között. Ilyenkor a médiumnak nyilatkozni akaró szellemgondolat kisugárzásai által telitett atmoszférán át az eszköz lelkiorganizmusa, — mely ilyenkor már bizonyos mértékig az anyagitesttől szabadabb állapotban van, — átveszi a szellem érzéseinek ésérzelmeinek különböző megnyilvánulásait. S továbbítja azokat azeszköz anyagi orgánumán: az agyon át, az írás, látás és a beszédanyagi szerveihez. Amelyek ekként automatikusan működésbe ho-zatnak, s az eszköztől idegen, de szelleme által asszimilált gondola-tokat és érzelmeket materializálják, t. i. látomás, beszéd vagy írásalakjában formákba öltöztetik. A szellemi közlekedés hűsége és köz-vetlensége inkább a szív húrjain át, mint az agyon keresztül jut érvé-nyesülésre. S azért tapasztalhatjátok a kezdő médiumoknál, akik méginkább az értelem, mint a szív emberei, hogy manifesztációjukbannélkülözik a meggyőző jeleit annak az idegen individuálitásnak,amelynek ugyan rendelkezésére bocsájtják lelki és testi organizmu-sukat, de egyelőre még nem érzelmi, hanem csak értelmi motívu-

352

mokból, mert szeretetük és önzetlenségük egyelőre nincs azon a fo-kon, hogy egész szívükkel álljanak a manifesztáló szellem szolgála-tára.

Lássátok, azért rendezi be Isten bölcsessége a dolgot úgy,hogy a médiumitás kiképzését rendszerint azoknak a szellem-testvéreknek úttörő munkájára bízza, akik a szeretet kötelékével vol-tak összekötve velük mint emberek. A médiumitás adománya a szívés szeretet szolgálatára van rendelve, ha tehát a mennyei tanítómesterolyan tanítót akar állítani mellétek, akinek szavaiból a szeretet melegérzését érezhetitek meg, - kell, hogy elköltözött földi szeretetteitekszólhassanak először hozzátok, mert csak ők tudják előkészíteni atalajt arra, hogy későbben azokat is megérthessétek, akikhez nem akicsinyes és önző földi szeretet érzelmei, hanem az egyetemes szoli-daritáson alapuló szellemi szeretet kapcsa fűz benneteket a régmúltakemlékezetéből és kötelességeiből. Bölcsen és bámulatosan működikitt is mint mindenben a szeretet csodás hatalma, az eredmény pedigannál szebb és maradandóbb, mennél több és tisztább jóakarattal vantele a médium lelke az engedelmesség és alázatosság iránt, amelyekegyedül képesítik őt arra, hogy megtanulhassa a szeretet hangját ésteljesíthesse ugyancsak a szeretet kötelességeit. Ezt azonban csakkitartó munkával, hittel, és bizalommal, szigorú önvizsgálattal ésszeretetből fakadó önmegtagadással érhetik el a médiumok éppúgy,mint a szellemek, akiknek az emberekkel való érintkezés éppenolyan kegyelem és iskola, mint az eszközre nézve.

Az elmondottakból kettős tanulságot meríthettek. Láthatjátokegyrészről, hogy a médiumnak szellemileg és anyagilag preparálvakell lennie ahhoz, hogy szép és magasztos feladatát sikerrel tölthessebe. Másrészt azonban minden körben nemcsak a médium, hanem akör tagjai is felelősek azért, hogy a szellemeknek és embereknekállandóan és kölcsönösen segítségére legyenek a szolidaritás törvé-nyénél fogva.

Éppen azért a médiumnak, aki törvényesen akar haladni, lel-kileg és testileg relatíve ép és egészséges szervezetű embernek kelllennie, azért tehát a médiumnak mindent el kell követnie, hogy lel-kének és testének egyensúlyát okosan helyreállítsa és biztosítsa.Csak az ilyen médium tud helyesen megkülönböztetni és ellenállniolyan befolyásoknak, amelyek lelkének vagy testének ártanak, mertebben is, mint mindenben, szellemi vezetői részéről csak annyi véde-

353

lemben és csak addig a határig részesülhet, amennyit és ameddig asaját felelős szabad akaratának és kötelességeinek tiszteletben tartá-sával lehet és szabad nyújtani. A szellemek tudniillik gondoskodtakugyan arról, hogy a médiumot lelki erőinek, megismerésének, hité-nek és bizalmának megszerzésében és gyarapításában irányíthassák,s ezzel okosan és egészségesen kormányozó úrrá tehessék önmagafölött, de a továbbiakért a médium maga lesz felelős. Neki kötelessé-ge önmagát lelkileg tovább képezni a szigorú önvizsgálódás, egysze-rűség, alázatosság és önzetlenség által, — testi egészségét és erejétpedig pótolni és fenntartani okos életrend által, hogy hivatását törvé-nyesen és üdvösen tölthesse be.

A körnek, illetőleg a médium környezetének viszont köte-lessége mindent elkövetni, hogy a médiumot eme nagy és nehézmunkájában önzetlen szeretettel támogassa és erősítse, óvakodvánattól, hogy akár szellemileg, akár fluidikusan ártson neki. Szeressék,de ne dicsérjék a médiumot. A szellemi közlekedés idejében pedigkomoly magába szállás, szeretetteljes ima és érzések által nyújtsanakneki fluidikus segítséget abban, hogy nyugodt, harmonikus lelkükkisugárzásai által könnyítsék meg a preparáló és megnyilatkozó szel-lemtestvérek közlekedését és zavartalan megnyilvánulását.

A szolidaritásról.Kedves testvéreim! A múltak emlékein visszatérek arra az időre,

amikor megértettem az Atya hívó szózatát, s kiragadván magamatelőbbi környezetemből, odahagytam emberi mód szerint már-márfényes kilátásokkal kecsegtető orvosi praxisomat. Budapest felé irá-nyítottam szekerem rúdját, s egyszerre minden kicsinyes aggodal-maskodást félretéve, új életet kezdtem. Mennél jobban vizsgálomlelkem akkori állapotát, ébredező hitemet, s csodálatos bizalmamatabban, hogy a Johannám médiumitása által kapott kijelentéseknekbátran hihetek, annál nagyobb hálával van eltelve szívem a mi jósá-gos Atyánk végtelen kegyelméért. amely csodálatos módon ébresz-tette fel alvó lelkemet, s hívta munkába elernyedt szellemi képessé-geimet.

Nem mindenitek tudja, hogy bizony nekem a spiritizmussalvaló megismerkedésem idejében nagyon sok számadásom volt arováson. Részben leírtam ezt annak idején a csevegéseimben, hanemhát egészen úgy, amint volt, mégsem írhattam le mindent, hiszen a

354

nyilvánosság előtt még a legszerényebb és legalázatosabb lelkű em-ber sem képes hű képet adni elkövetett botlásairól és megismert hibá-iról. Hogy tehettem volna hát én, akiben annyi gőg és elbizakodott-ság volt? És mégis jól esik reágondolnom, hogy Isten kegyelmébőllegalább ennyire is meg tudtam magamat győzni, és ha számadáso-mat egész valójában nem is hoztam testvéreim tudomására, de aztnyíltan hirdettem, hogy nagyon sok tökéletlenség, mulasztás és visz-szaélés terhelte lelkemet.

Hálát adok érte Istenemnek, mert azóta már megtanított a ta-pasztalás, hogy az érlelődő léleknek első lépése akkor kezdődik atisztulás felé, amikor, ha nem is az emberek előtt, de legalább önma-ga előtt beismeri, hogy élete tele van a gyarlóságok és vétkek soka-ságával, és ha ezektől szabadulni akar, első kötelessége azokat bátranvizsgálni és beismerni. Mondhatom nektek, hogy ezen a téren megvoltam és meg vagyok magammal elégedve. Nem mintha állíthat-nám, hogy jól megismertem magamat, hanem mert egy pillanatigsem haboztam és késlekedtem önmagamat őszintén és igazán vizs-gálni akarni. Hogy mennyire sikerült, persze nem mondhatom elnektek, mert úgy érzem, hogy még nagyon messze vagyok attól azidőtől, amikor helyesen fogom magamat ismerni.

Azt hiszem, alig van már közöttetek egy is, aki nem tudná,hogy milyen fontos dolog s mennyire rendkívül nehéz kötelesség azönismeret. Természetes, hogy fontos, mert hiszen ha az ember szel-lemi életének törvényeivel és kötelességeivel meg akar ismerkedni, sazok szerint élni, hát első sorban azzal a kis világgal kell tisztábajönnie, amely az ő világa, s amelynek ő a kormányzója és irányítója.Csak ha ennek a kis világnak, a saját énjének lényegével és minemű-ségével már tisztában van, indulhat neki biztos kézzel és nyílt érte-lemmel annak, hogy a nagy mindenséget s annak szellemi életét éstörvényeit kutassa és megismerje. Igen ám, de hogy kezdje meg azember az önismeretet, hiszen annyira vak, tájékozatlan önmagávalszemben, s úgy szereti és dédelgeti a saját kedves énjét. Féltve őriz-vén azt minden kellemetlenségtől és megrázkódtatástól, hogy semfáradni nincs kedve, sem fájdalmat nem akar okozni magának azzal,hogy emberi kedvteléseit legalább egy rövid időre félretéve, bepil-lantson saját lelki életének rejtélyéibe.

Önmagamon tapasztaltam, hogy az önismeretnek legna-gyobb akadálya az önzés, az önszeretet. Amint azonban Isten ke-

355

gyelméből fokról-fokra be tudtam lelkembe fogadni a világosságsugarait, mindig többeket vettem észre embertársaim, testvéreimközül, akikkel bizony azelőtt vajmi keveset törődtem. Így jöttemazután lassan-lassan, s elméletben annak a megismeréséhez, hogyminden ember, minden szellem szolidáris egymással, voltaképpentehát nem is szabad közöttük különbséget tenni, egyiket a másiktólelkülöníteni akarni. Ha nem tudtam volna erre önmagamtól rájönni,hát rávezettek azok a szellemek, akikkel spiritisztikai kísérleteimsorán összeköttetésbe léptem. Lehetetlen volt meg nem látnom azt azegyetemes nagy erkölcsi törvényt, mely minden szellemnek ugyan-azon kötelességeket írja elő, de egyszersmind éppen ezen közös köte-lességeknél fogva szigorúan meg is követeli tőlük, hogy ne csakönmagukért, hanem testvéreikért is éljenek és munkálkodjanak, mertcsak a szolidaritás érzete az, ami előbbre viheti őket a haladás éstökéletesedés végtelenül lassú és fáradságos útján.

A szolidaritás nagyszerű törvényének már csak a megsejtéseis korszakot alkotó pillanat egy szellem életében. Láthatjátok és ta-pasztalhatjátok a földi életben, minő szegény, szánandó lélek az, akicsak önmagának és önmagáért él s azok között a szűk határok közötttud csak érezni és gondolkozni, melyeket önzése vont körülötte. Dekülönösen tapasztalhatjátok ezt a túlvilág lakóinak manifesztációiból,akik mindaddig elhagyottságban, hidegben és sötétségben érzik ma-gukat, míg csak be nem kezdik látni, hogy a szellem nemcsak önma-gáért teremtetett. Emberileg is meg lehet érteni ezt a szomorú állapo-tot, hiszen aki nem akar tudni másokról, szellemtestvéreiről, az nemérdemelhet a szellemvilágban sem egyebet, mint hogy vele se törőd-jék senki.

Az ember alantas fokozatánál fogva bizony nem igen tud to-vább jutni, mint a szolidaritás megsejtéséig, mert a szolidaritást érez-ni és törvényének hódolni is csak az előre haladott, tiszta szellemekképesek. Az a kevés ember, aki sejti már a szolidaritást, még sokáigkénytelen teljes erejéből küzdeni önmaga és önzése ellen, míg meg-tanul egy kicsit érezni tudni valamennyi szellemtestvére iránt is.Ebben a nehézségben, t. i. az önzésben rejlik legnagyobb akadályaannak, hogy a szellem a valódi önismerethez jusson.

Azoknak a tanításoknak, melyeket az emberek a szel-lemektől kapnak, mindig megvolt és meglesz a komoly etikai jelen-tősége, még a legalantasabb szellemek nyilatkozataiban is, mert az

356

isteni gondviselés bölcsessége úgy rendezte be a szellemi élet törvé-nyeit, hogy mindenkinek alkalmat adott nálánál okosabbtól, erősebb-től tanulhatni valamit. Így kell tanulniok a szellemektől az emberek-nek is a valódi önismeretet. Láthatjátok a szeánszokon, hogy a szen-vedő szellem mindaddig szenved, míg legalább egyetlen őszintepillantást tud önmagába vetni. Ezt pedig Isten a spirituális érábanazért engedi meg az embereknek látni, mert a szellemek élettapaszta-latai, szenvedései által akarja őket az önismeretre tanítani. És vala-mint az emberek nem tudnának a szellemekre hatni, ha nem ébrednefel lelkükben a vágy önzetlenül segítségére menni szenvedő testvére-iknek, viszont ezeknek a szenvedő testvéreknek megnyilatkozásaibólaz embereknek csak akkor lesz hasznuk, ha őket helyes önismeretrehozván, maguk is alkalmazzák saját tanító rendszerüket önmagukkalszemben.

A szeánszokon jelentkező tiszta szellemek szelíd és türelmesbánásmódja sokszor csodát művel alantasabb testvéreiknél. Alegmegátalkodottab szellem rideg, szeretetlen lénye is megtörik atiszta, erős szellemi szeretet ostroma alatt, s nem egyszer boldogantapasztaljuk, hogy a megbánás könnyei váratlanul felfakadnak mégott is, ahol első látszatra semmi eredményre sem volt kilátásunk.Igen, mert az Atya végtelenül bölcs és szeretetteljes, és tudja, kit kellmegszólaltatnia elesett, sötétségben lévő gyermekével szemben, ésha ez a gyermek megérzi a hozzá közeledő szellemi szeretet melegét,nyert ügye van úgy a vezetőnek, mint a vezetettnek.

Ezt a példát kell követniök az embereknek is egymássalszemben. Példát kell venniök a szellemektől abban, hogy előhaladá-sukhoz és megvilágosodásukhoz az első lépés az ébredező önismeret,és hogy erre az önismeretre a szeretet hangján lehet legbizonyosab-ban reávezetni a szellemet. Már többször mondottam nektek, hogy aspiritista testvéri gyülekezetek tagjainak csaknem mindenike voltvalamikor preegzisztenciális viszonylatban többi testvéreivel. Min-denik hozott magával valami számadást, jóvátételt és kiegyenlítéstmásik testvérével szemben, a szellemek pedig szeretetteljesen reáirá-nyítják figyelmüket mindig arra, hogy egymásért és egymás javáracsak szeretettel dolgozhatnak eredményesen. Szeretettel kell tehátminden testvérnek a másikat abban is segítenie és támogatnia, hogyhelyes önismeretre tegyen szert. De nem ám úgy, hogy testvéreinekfelfedezett hibáit ridegen a szemébe mondja, hanem általános érvé-

357

nyű megfigyelések szóvátételével, gyöngéden és szerettette!, közö-sen tárgyalván vele a közös hibákat, melyek minden emberben töb-bé-kevésbé megvannak.

Hogy erre csak tiszta, erős, jószándékú és alázatos lélek képes,az természetes, mert aki nem alázatos, az meglátván másokban ahibát, kérlelhetetlenül el fogja azokat ítélni anélkül, hogy önmagábanis meglátná ugyanazokat a hibákat. Az alázatos önvélekedés tehátelengedhetetlen alapja az önismeretnek, és csakis az ilyen önismeret-nek jöhetnek segítségére azok a tapasztalatok, amelyeket embertársa-inál, szellemtestvéreinél mindenkinek joga, sőt kötelessége nyílttekintettel meglátni és megítélni is, anélkül azonban, hogy azt elítél-né. A szeretetből kiinduló megítélés nemcsak arra való, hogy a má-sokban megtalált hibákat magunkon is felfedezvén, óvakodjunkazoknak elkövetésétől, hanem hogy testvéreinket alkalomadtán sze-líden és szeretetteljesen, gyöngéden és kíméletesen reávezessük a he-lyes önismeretre, nem szépítgetve, vagy mentegetve, sőt őszinténbeismerve a saját tökéletlenségünket is.

Ezt is, mint minden egyebeket okkal és célzatosan mon-dottam el nektek. Ismerem egymás iránti bánásmódotokat és gondol-kozásotokat. Látom, hogy egyik-másik közületek, még olyan is, akiaz önmunkálkodásban már vitte valamire, mennyire nem csinál lelki-ismereti kérdést abból, hogy többi testvéreivel szemben kicsinylőmódon gondolkozik, s magát amazok fölött állónak képzeli. Igen,mert nem ismeri önmagát, mert nem alázatos, és félreismeri a szere-tet kötelességeit önmagával és testvéreivel szemben. Jobban szeretiugyanis önmagát, mint felebarátját, holott a főparancsolat így szól:Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknek szeretném odakiál-tani: Ember, ismerd meg magadat, mert ha megismerted, bizonynem fogsz senkit alattad állónak tekinteni, sőt mindenkiben felfogsz találni olyan jó tulajdonságokat, amelyek benned nincse-nek meg, ellenben nem tudhatod, vajon nincsenek-e meg bennedmindazok a hibák, amelyeket többi testvéreidben megláttál!

358

A lélek és test harmóniája.Ha az ember földi feladatairól és rendeltetéséről azzal a világos-

sággal gondolkozik, melyet a spiritizmus gyújt lelkében, azt fogjatapasztalni, hogy sok mindenről le kell mondania, amihez azelőtt, sőtnéha megismerése kezdetén is görcsösen ragaszkodott. Ez a lemon-dás pedig vonatkozik nemcsak a különböző hibákra és szenvedélyek-re, amelyekről minden jóakaratú szellem szívesen szeretne minélelőbb lemondani, hanem jelenti sokszor azt is, hogy lemondást, ön-megtagadást tudjon gyakorolni oly eszméknek és törekvéseknekfeláldozásában is, amelyeknek helyességéről általában meg van győ-ződve, de be kell látnia, hogy egyénileg, önmagára vonatkoztatva,nem szolgálhatnának szellemének valódi előhaladására.

Így például szép és magasztos törekvés a lélek és a test har-móniájának megteremtése, s ama törvényeknek összeegyeztetése,amelyek kormányozzák a szellem befolyását a testre, s viszont a testiés anyagi élet követelményeit szabályozzák úgy, hogy annak elha-nyagolása károsan vissza ne hasson a szellem munkálkodására éselőhaladására. Ámde a spiritisták jórésze abban a téves felfogásbanringatja magát, hogy amint megismerése gyarapodik, mindig keve-sebb és kevesebb fontosságot kell tulajdonítania a test kívánalmai-nak, mert hiszen a cél: az anyag szellemesítése. A hosszú nélkülözé-sek által éhes szellem tagadhatatlanul nagyobb mennyiségű szellemitáplálékot óhajt magához venni megismerése kezdetén, mint ameny-nyit voltaképpen megemészteni tud, s ez az oka rendszerint annak,hogy a kezdő spiritisták szokatlan mohósággal fognak hozzáspiritisztikai ismereteik gyarapításához. De tagadhatatlan az is, hogyhabár végeredményében minden szellemi munka az anyag szelleme-sítését célozza is, minden fejlődésnek és haladásnak lassú a törvé-nyes menete és éppen azért lassan és óvatosan kell a szellemnekis elkezdenie saját anyagi énjének átszellemesítését, mert az elha-markodott vagy túlzásba vitt munka könnyen vesztére, romlásáravezethet.

Itt is, mint mindenben, megnyilvánul az ember tökéletlen-sége és egyoldalúsága. A gőg és az elbizakodottság megszólal benne,és követeli tőle azonnal a maga jogait, mihelyt tudatára kezd ébredniannak, hogy nem pusztán anyagból alkottatott, hanem halhatatlanlelke, szelleme is van, amelyet önmagának kötelessége megtisztítania bűntől és szennytől. Megnyilvánul pedig abban, hogy egyszerre

359

sokat, lehetetlenül sokat akar ezen a téren önmagától követelni,elfeledvén, hogy a törvénynek ebben is, mint mindenben szigorú-an előirt határai és követelményei vannak, melyeket büntetlenüláthágni nem lehet soha.

Ez a törvény egyenlő pontossággal és szigorúsággal alkottatottmeg úgy a szellemi, mint az anyagi kibontakozás számára. Az Istenkezéből tisztán, büntetlenül kikerült szellem teremtésekor törvényenfelüli állapotban, Isten végtelen kegyelmének és szeretetének oltalmaalatt kezdte el pályafutását. Megvoltak hozzá mindazok az eszközei,melyeket ismeretének, szabadságának és szeretetének gyarapításábansaját tökéletesedése érdekében okosan és bölcsen felhasználhatottvolna, ha nem akart volna többet elérni, mint amennyit az Atya böl-csessége előirt számára. Igen ám, de többet akart, s ezzel egyelőreelvesztette jogcímet a kegyelemre. Törvényvilág alkotását tette szük-ségessé, melynek most már szigorúan megszabott korlátai közöttvéres verejtékével kell visszaszereznie az elvesztett paradicsomot.Elképzelhetetlenül hosszú idők múltak el azóta, s ki-mondhatatlanul messze távolságra buktak alá a szellemek fok-ról-fokra mindaddig, míg végre emberekké lettek, magukra vé-vén a teljes anyagiasság eme durva börtönét: az emberi testet.

Aki ezt a mérhetetlen nagy időt képzelete elé bírja állítani, s oko-san gondolkozni is tud arról, hogy minden szellemnek ugyanazonfokokat kell visszafelé átküzdenie, amelyeken keresztül idáig lebu-kott, és hogy a fölfelé haladás útja sokkal nehezebb, mint a lefelévaló haladásé, az tisztában lesz azzal is, hogy a durva, anyagias testetöltött embertől az Isten bölcsesége és igazsága nem követel és nemkövetelhet erejét meghaladó munkát ezen a téren sem. Különösennem követeli tőle azt, hogy a szellem törvényes lakóhelyéül adottanyagi testét sanyargassa, s ez által anyagi erejét lefokozza vagyéppen teljesen megbénítsa a szellem rovására. Az Isten az ember-től csak azt kívánja, hogy lépésről-lépésre, fokról-fokra ismerje megszellemi kötelességeit anyagi testével szemben, s ugyancsak fokról-fokra, törvényesen és megengedett módon erősítse, táplálja testétabból a célból, hogy a szellem lelki testének egészséges tartózkodásihelyévé avassa, s meg ne rövidítse őt abban, hogy idő- és számtörvé-nyek szerint előirt feladatát és rendeltetését betölthesse.

Az ember mint testbe öltözött szellem tehát igenis felelősazért, hogy a teste és lelke közötti harmóniát előkészítse és meg-

360

teremtse, de távolról sem akként, hogy, az anyag szellemesítésé-nek jelszava alatt lábbal akarja tiporni a test anyagi törvényeit.A szellemnek tiszteletben kell tartania a test követelményeit, a test-nek pedig kötelessége rendelkezésére állani a szellemnek az utolsópillanatig, melyet az isteni gondviselés írt elő számára. És aki e tör-vények ellen akár a szellem, akár a test rovására vét, szigorúan bűn-hődni fog. Kétszeresen bűnhődik azonban az, aki ezt a törvényt isme-ri, mert: akinek van, adatik annak, és akinek nincsen, még az is elvé-tetik tőle, amije van.

Krisztus Urunk e kijelentését mindenféle testi és lelki ado-mányra kell értenie az embernek, s egyiknek úgy, mint a másiknakhasznos és okos gyarapítására kell a testbeöltözött szellemnek törvé-nyes eszközökkel törekednie. Az a törvény, hogy minden anyagnakát kell szellemesülnie, a küzdő földi emberre nézve, aki még nagyonis mélyen bele van gyökerezve a testiségbe, csak annyit jelenthet,hogy e testiség durva szenvedélyeit és szokásait kell meggyőznie,mert ennél tovább mint ember alig haladhat. Testét mint eszköztkapta lelki tulajdonainak tisztítása és nemesítése érdekében, magávalhozván abban mindazokat a csirákat, melyek lelki foltjainak, bűnei-nek következményei. Ezeket a csirákat vagy elfojthatja és kiirthatjaönmagából, ha van hozzávaló helyes önismerete és akaratereje, vagypedig nagyra nevelheti, ha nem képes lelki, szellemi kötelességeinekélni és azok szerint cselekedni. Ebből azonban távolról sem követ-kezik az, hogy az embernek erőszakot kellene tennie önmagán skötelessége lenne egyszerre kiirtani magából mindent, ami lelké-ben és testében meggyökerezett. Az embernek okos mérséklettelkell vizsgálnia mindent, első sorban azonban hibáit és azokat a tör-vénytelen hajlamait, amelyeknek uralma volt az oka testi bajainak,gyengeségének vagy betegségének, mert hiszen azt már tudjátok,hogy minden testi baj lelki okokra vezethető vissza.

Abban a mértékben, amint a szellem érlelődik, amint meg-ismerése és látóköre gyarapodik, tisztul periszpritje, lelkiteste is,egészséges, tiszta lelkitest pedig egészségessé teszi az anyagi orga-nizmus szerveit is, ha ugyan valamely múltból származó bűnhődés-nek vagy jóvátételnek következtében ennek az organizmusnak nin-csen olyan hibája, amelyet ebben a földi életben már meggyógyítaninem lehet. Azoknak a spiritistáknak tehát, akik helyes úton járnak, ésakik a lélek és a test egymáshoz való viszonyát felismerik és aszerint

361

élnek, amint azt a törvények előírják, előbb-utóbb testben és lélekbenis meg kell gyógyulniok és erősödniök, ha — mint mondám — bűn-hődésük törvénye másként nem követeli, aminek azonban félreismer-hetlen jelei vannak. Ezek szerint éppen megfordítva áll a dolog, mintahogy a materialisták hirdetik: a spiritizmus helyes és okos életelveiés életrendje mellett testben és lélekben erős és egészséges generá-ciót lehet felnevelni, amelynek azután semmiféle anyagi orvos-ságra sem lesz szüksége, mert ki-ki önmagának lehet lelki és testiorvosa, ha szelleme átvette teste fölött az uralmat.

Hanem éppen itt van aztán a szükség a vigyázásra és önmér-séklésre. A test törvényei éppen úgy megkövetelik a maguk jogait,mint a szellem törvényei; egyiknek a másik rovására nem szabad semtúltengeni, sem visszamaradni. Az igazi komoly spiritista minde-nek előtt lelkének tisztításához, gyógyításához és nem testénekleigázásához fog hozzá. Szaporodó megismerése megláttatja ugyanvele lelkének és testének diszharmóniáját, de okossága éberségrefogja őt ösztönözni éppen úgy a szellemi táplálkozás mérséklésében,mint a test követelményeinek tiszteletben tartásában. Annak tudatá-ban, hogy törvényesen csak nagyon lassan haladhat elő úgy az egyik,mint a másik téren, ha még nagyobb diszharmóniát nem akar létre-hozni, csak fokról-fokra szoktatja lelkét és testét az okos önmeg-tagadásra és önmérséklésre. Nem a durvább lelki hibák vagy testiszenvedélyek leküzdését értem, mert ezekre teljes erejéből és késede-lem nélkül rá kell vetnie magát, — hanem azoknak a ferde szokásai-nak és lelki, testi életrendjének fokozatos megváltoztatását, amelye-ket szellemi tisztánlátása szükségesnek ismert fel lelke és teste bol-dogulására.

És itt bizony, — amint előrebocsátottam, — sokszor le kellmondania megismert igazságainak azonnal való érvényesítéséről.Úgy kell kezelnie önmagát, mint ahogy a gondos orvos kezeli bete-geit: lépésről-lépésre menni vissza a különböző betegségi tünetekforrásaira, s nem egyszerre, hanem egyenként igyekezni azok ellen-szereit beadni, hogy még nagyobb zavart és diszharmóniát ne idéz-zen elő. Mit jelent ez spiritista szempontból? Azt, hogy nem elégannál az ismeretnél megállani, hogy az anyag szellemesítése a cél,hanem okosan és ésszerűen kell tudni számot vetni azzal is, hogy ésmiként kell elkezdeni ezt a munkát. Mit lehet és mit szabad megen-gedni a testnek, hogy a szellem tisztulásának gátat ne vessen, s mit a

362

szellemnek, hogy a test rovására sokat, többet ne akarjon, mintamennyire képes és amennyi elő van írva számára.

Krisztus Urunk a példa ebben is mint mindenben. Ő sem asz-kéta, sem különc életet nem élt. Élt mértékletes, tiszta, egyszerű éle-tet csak úgy, mint korának többi, Isten törvényei szerint élő gyerme-kei, tanításaiban pedig mindig a természetes, mesterkéletlen, egysze-rű, de törvényes lelki és testi életrend követelményeit tárta hallgatóielé. Tudta ugyanis, hogy a léleknek épségéhez és harmóniájához nemtúlzott erőfeszitésekre, hanem törvényes és igazi lelki életre és azilyen lelki élet által automatikusan irányított testi okosságra és ész-szerűségre van szükség. Aki másként gondolkozik róla, az nem isme-ri őt, nem is fogja tanításának hasznát venni.

Mondjatok hát le, kedves testvéreim, — akiket illet, — min-den szellemi stréberségről azon a téren is, hogy testi, világi életmó-dotokban minden áron megkülönböztessétek magatokat a többi egy-szerűen, gondosan és okosan élő hívő emberektől. Ne féljetek meg-adni a testnek is azt, amit az ő helyesen felismert törvényei megköve-telnek, és ne akarjátok szellemeteket teljesen emancipálni a test ész-szerű követelményei alól, mert bizony mondom nektek, nem értek elsemmi célt vele, sőt könnyen meglehet, hogy megrövidítitek földiéleteteket is, ami pedig szintén egy neme az öngyilkosságnak.

A főszabály az, hogy a spiritistáknak — amennyire tőlükfügg — testben és lélekben egészségesnek, épnek és erősnek kelllennie, minden téren követésre méltó példányképül szolgálván atöbbi embereknek, s élő cáfolatául azoknak a rosszakaratú vá-daskodásoknak, hogy a spiritisták idegbeteg, hisztérikus emberek.Aki nem egészséges, tartson szemlét önmagában; keresse az okátIsten kegyelméből és a Tőle nyerendő világossággal, s bizonyárameg fogja azt találni, s látni fogja, hogy betegsége csak arra vezethe-tő vissza, hogy vagy testével nem törődött kellően, vagy szellemifoglalkozásában lépte át a törvény határait. A spiritista minden túlka-pásért nemcsak önmagával s vállalt feladataival, hanem a világgalszemben is kétszeresen felelős. Mert az embereknek csak okos,egészséges, szellemileg és testileg ép emberek imponálhatnak, éscsakis így csinálhat valódi propagandát a spiritizmus szent ügyénekis ahelyett, hogy elriasztaná tőle még azokat is, akik már esetlegérettek lennének a valódi hit és igazság befogadására.

363

Búcsúzó.Kedves testvéreim! Az Isten útjai kifürkészhetetlenek. Min-

denekben azt látjuk ugyan, hogy az ő bölcsessége és szeretete kor-mányoz bennünket, de sohasem tudhatjuk előre, hogy időről időremiként akar rendelkezni velünk, neki engedelmeskedni akaró gyer-mekeivel.

Az én életemnek legfőbb és legszentebb vágya, törekvésemindig az volt, amióta Isten kegyelme kinyitotta szellemi szemeimet,hogy amennyire azt a bűnös, gyarló ember tenni képes, meg-érthessem az ő bölcs akaratát. Addig, míg szellemem a tisztulás kez-detén állott, Isten azok által a médiumok által jelentette ki nekemakaratát, akiket szolgálatukban összevezérelt velem. Későbben, ami-kor már magam is képes voltam átvenni tisztább érzéseket és gondo-latokat, mindinkább kezdtem megérezni és megérteni szellemi veze-tőim befolyását és irányítását. Azután az ő intuitíve megnyilvánulószeretetteljes vezetésük által annyira amennyire megerősödve, márvalamicskére önmagamtól is reájöttem, és ekképpen ismereteimetszaporítva, némileg önállóan is tudtam magamnak egyik-másik kér-désben tanácsot adni.

Amint ez az önállóságom gyarapodott, szaporodott az amunka is, amit reám bízott az Atya. Sok-sok testvéremnek volt al-kalmam segedelmet és világosságot nyújthatni abból a segedelembőlés világosságból, amit ő adott nekem, s legfőbb örömöm és boldog-ságom volt az ő akaratának közvetítője, végrehajtója lehetni. Csak őmondhat felettem ítéletet, hogy mennyire állottam meg helyemet ott,ahová az ő kegyelme és bölcsessége állított, de végtelen hálával tar-tozom az ő segedelméért azért, hogy testben és lélekben megerősöd-ve dolgozhattam sokat és sokáig, mint ember, az ő dicsőségére. És hatudom és érzem is, hogy sok gyarlóságot és botlást követtem el, azzalmégis tisztában vagyok, hogy szándékom mindig igaz és jó volt sbuzgóságom sem lankadott utolsó leheletemig.

Amikor a szellemvilágba átjöttem, sokkal közvetlenebbüléreztem lelkem minden porcikájával összeforrva magamat veletek,semhogy egyszerre szakítani tudtam volna földi életemben elkezdett,és oly sokáig folytatott munkámmal, „csevegéseimmel”. A testvére-im iránti szeretet által sarkalt közlékenységemet és segíteni igyekezővágyakozásomat áthoztam magammal ide is, s ha nem is kértemmindjárt azt a kegyelmet az Atyától, hogy csevegéseimet folytathas-

364

sam, csakhamar beláttam, hogy nehezemre esnék arról lemondani.Az Atya látván gondolataimat és érzéseimet, vágyakozásomat méltá-nyolta és jutalmazta is és én szólhattam hozzátok, írhattam nektekcsak úgy, mint addig. Áttekintettem azt a területet, amelyen szellemimunkálkodásomat hasznosítani tudtam a ti javatokra. Belenéztem alelketek be: megláthattam ott közvetlen közelről sok mindent, amirőlmint embernek sejtelmem sem volt. Bizony itt-ott mély szomorúságfogott el kiábrándulásaim miatt, de azután csakhamar megjózanod-tam, megokosodtam, hiszen volt mellettem elég sok jó és igazlelkűtestvér, aki nem szűnt meg tanítani, megismertetni a saját gyarlósá-gaimat a ti gyarlóságaitokban, s kértem az Atyát, irányítsa gondolata-imat és jó szándékaimat a ti szellemi vezetésetekben.

Hogy mennyire feleltem meg ennek a feladatomnak, azt tijobban tudhatjátok, mint én; de elégtételemül szolgálhat, hogy szere-tettel vártátok és olvastátok csevegéseimet, s alig akadt egy-kettő, akinem akarta, vagy nem tudta megérteni, hogy miért nem haladok to-vább utamon, s miért vesztegelek veletek? Ezeknek a keveseknekkedvéért azonban nekem nem volt szabad meghátrálnom, sőt — haőszinte akarok lenni — azt hittem, hogy még nagyon sokáig marad-hat minden a régiben, cseveghetek veletek tovább ez eszköz közvetí-tése mellett. De az Isten útjai kifürkészhetetlenek; ember tervez,Isten végez — mondjátok ti s tudjuk, látjuk mi!

A szolidaritás törvényénél fogva közös szellemi munkánk-nak vezetése azoknak a testvéreimnek adatott át, akiket a szellemivezérlet jónak látott erre kijelölni, bizonyosan azért, mert éretteknekés hívatottaknak találta őket. De ez csak egyik oldala az éremnek. AzIsten igazságosságánál fogva nekem, mint szellemnek, nemcsak megkellett ismernem emberi gyengéimet, és ezen gyengéim miatt a veze-tésben tanúsított botlásaimat, helytelenségeimet, vagy túlzásaimat,hanem kötelességemmé tétetett az is, hogy ezeknek elkerüléséretanítsam, oktassam azokat, akiket utódaimul jelölt ki a Gondviselés.Anélkül, hogy mindig közvetlenül megérezték volna, igyekeztem isőket tisztább megismerésem segítségével befolyásolni, vezetni ésirányítani. Sokan nem értették és nem is értik ezt meg, mert nemgondolkoztak, s azt hitték, hogy az utódok egyik-másik dologbanhűtlenek lettek az előd elveihez, s nem úgy vezetik a reájuk bízottnyájat, mint ahogy én folytattam volna. Hát természetes, hogy mintember csakugyan úgy is folytattam volna, de sok mindent másképp

365

látok ma, s éppen azért volt kötelességem még egy ideig, mostanáig,mellettük maradni, hogy segítsem őket a fokozatos fejlődés általkövetelt újabb, egészségesebb irányzat megteremtésében, mert hi-szen mindennek haladnia, erősödnie, tökéletesednie kell.

Azt is csak az Isten tudná megmondani, hogy ezen a térenminő eredményeket értem el; de nekem nem is kell most már ezzeltörődnöm. Eddig is önállóan, saját felelősségükre dolgoztak, ezutánis azt fogják tenni. Hogy pedig azzal a jóakarattal, amivel el vannaktelve, ők is meg fogják tudni állani helyüket, arról kezeskedik azAtya kegyelme és a szellemi vezetők bölcsessége. Nekem azonbanmost egyelőre megszűnt a feladatom ezen a téren, s minthogy másfeladatokat kaptam, Isten bölcs akaratából be kell fejeznem rendsze-res csevegéseimet is, anélkül azonban, hogy irántatok való szeretet-teljes érdeklődésem csak egy hajszálnyira is csökkent, vagy gyengültvolna.

Mindent hálával fogadok az én jóságos Atyám kezéből; tu-dom, hogy nem egy lesz köztetek, aki sajnálkozni fog, ha nem olvas-sa intelmeimet, de aki igazán szeret, az örülni fog nemcsak én éret-tem, de az ügy érdekében is. — A szellem életének pihenői azok afordulópontok, amikor egyik feladatot elvégezvén, másik feladatteljesítésével bizatik meg. Ez az az idő, amikor át kell tekintenie abevégzett munka eredményét, s ekkor nemcsak lelkiismerete szóza-tában, de szellemi vezetőinek elismerésében is megkaphatja boldogí-tó jutalmát, ösztönzésül a további munkára. — Úgy érzem és úgyhallom, hogy nincs okom szemrehányást tenni magamnak eddigvégzett munkálkodásomért, s már előre örülök neki, hogy újabb fel-adatom és munkám révén majd akkor, amikor újból itt lesz az ideje,hozhatok és adhatok nektek újból valamennyit, hogy így együttmunkálkodva, együtt haladhassunk tovább, tovább.

Kedves testvéreim! Amint ebből láthatjátok, ezúttal búcsútveszek tőletek, de csak mint doktor bácsitok. Mint szellem, s mintszellemi segítőtök szívem tisztult szeretetével s lelkem minden ön-zetlenségével továbbra is tietek, jobban mondva szent ügyünké va-gyok. Ennek a szent ügynek oltalmában, terjesztésében, tisztításábanés erősítésében oldalatok mellett akarok lenni, s én tudom, hogy min-dig közelebb jövünk ahhoz az időhöz, amikor együtt tanulva és érle-lődve, a spiritizmus zászlóját nemcsak fennen lobogtathatjuk, de megis védelmezhetjük az ellenség rosszakaratával szemben, s megtisztít-

366

hatjuk attól az árnyéktól, amit a spiritisták túlzása, rajongása, vagytudatlansága vetett rá. Tekintsétek ti is szent kötelességeteknek ilyenirányban működni és dolgozni az ügyért, de dolgozni tántoríthatatla-nul önmagatokon is, mert csak így győzedelmeskedhetünk és csakígy válthatjuk be az Úrnak tett ígéretünket!

Isten veletek!

Öt év múlva.József beszélőmédium útján.

Béke legyen veletek! Nekem úgy tetszik, mintha csak mosttörtént volna. Ti, emberek azonban az idővel számoltok és a ti számí-tásotok szerint ma öt éve, hogy testileg elhagytalak benneteket, sátléptem a további életbe, további munkára. Mert az élet munka, akáritt, akár ott; bárhol tartózkodjék is az emberi szellem. Szakadatlanmunka, sőt nem is különböző munka; egy és ugyanazon munkája azelőhaladásnak, a megismerésnek, a tisztulásnak és bűnhődésnek.Mindez a szellemi életben nem szenved megszakítást, csupán másalakban folytatódik tovább, lényege azonban ennek a munkánakteljesen ugyanaz.

Hogy ez így van, bizonyítja úgy nektek, mint nekem az,hogy én a szellemvilágban ugyanazt a munkát folytatom most is,habár más alakban, mint amelyet a földön, a ti körötökben végeztem.Folytonosan munkálkodunk önmagunkon és ez által a munka általteljesítjük felebarátaink iránti kötelességeinket példaadásunkkal.Hiszen másképpen nem is tudunk felebarátainkra hatni. Hiába beszé-lünk nekik olyan dolgokról, amelyek előttünk önként értetődnek,mert lényünkből fakadnak, ha ugyanezen dolgok felebarátaink szá-mára idegenek, azért, mert ők mások, mint mi. Éppen azért mi csakpéldát adhatunk másoknak gondolatvilágunk és érzelmeink által,amelyeket előttük megnyilvánitunk... És ez a munka, kedveseim,szakadatlanul folyik; elkezdi azt már az ember nemcsak itt a földön,hanem sok előző létezésében és folytatja azt tovább, mint szellem is,csak szélesebb megismeréssel, tágabb látókörrel és erőteljesebb szel-lemi eszközökkel, amelyeknek segítségével befolyást gyakorolunkazokra a szellemtestvéreinkre, akikkel itt találkozunk.

Nektek, gyermekeim, nincsenek szavaitok azoknak az álla-potoknak megismertetésére, amelyek itt, ebben az új életszférábanvárakoznak reánk. Nem lehet azt leírni, hogy mindaz, amit látunk,

367

ami érzelmeinket megindítja, gondolatainkat irányítja, minő másvilágításban jelentkezik itt, mint a földön. És higgyétek meg nekem,jó, hogy ez így van. Mert ha nem így lenne, mi szegény emberszel-lemek egyáltalában nem juthatnánk megismeréshez. Mint embereknem tudjuk, hol van az igazság, s mi a helyes abból a gondolatbólvagy cselekedetből, amelyet átgondoltunk és véghezvittünk és ame-lyek itt a szellemvilágban egészen más világításban jelentkeznek...Ez a bűnhődés törvényéből folyik, melynél fogva mi mindannyianazért, amit cselekedtünk, s még akkor is, ha az nem volt szándékosanrossz, vagy tökéletlen megismerésünknél fogva természetes módonjött is létre, — felelősséggel tartozunk.

A felelősség érzete azáltal ébresztetik fel lelkünkben,hogy a szelleméletben minden cselekedetünk, érzésünk, sőt gon-dolatunk is élő alakban lép lelki szemeink elé. Mert az emberbenminden él és lelkéből semmi el nem tűnhetik. Ne gondoljátok, hogyegyetlen gondolat, amely csak egy rövid pillanatig is ural benneteketés azután tovaszállott, végleg eltűnhetnék. Azáltal, hogy ez a gondo-lat lelkünkben egyszer élt, máris alakot öltött, és annak idején, ami-dőn számolni tartozunk róla, okvetlenül megjelenik lelki szemeinkelőtt. Mert az embernek nem ajándékoznak semmit; meg kell fizetniemindent az utolsó fillérig, és legyen bár tartozása még a fillérnél iscsekélyebb értékű; — így követeli azt az igazságosság, a fejlődés éskiegyenlítés törvénye.

Én tapasztaltam itt, mit tesz az, gondolatainkat elpalástolni, smást mondani, mint amit benső meggyőződésünk beszél. Én tudom,hogy mennyit érnek azok a kifogások és mentegetőzések, amelyeketönmagunk veszünk elő azért, hogy egyik-másik mulasztásunkat szé-pítgessük és más világításba helyezzük önmagunk előtt. Kedves test-véreim, ez mind hiábavaló; minden él tovább és megjelenik előttünk!És tudjátok-e, hogyan? Jó lenne, ha ezek a hibák élő alakban azelőttjelennének meg, aki azokat elkövette, hogy számadásra vonják őtértük; ezt még csak el lehetne viselni és az ember ezeket a hibákatönmagával és Istenével szemben valahogy ki tudná egyenlíteni. Azelkövetett hibák élő képei azonban mind azoknak jelenlétében vo-nulnak el a szellem lelki szemei előtt, akikkel ezek a hibák viszony-latban voltak akár földi életében, akár ideát a szellemvilágban. Azok,akik már átjöttek a szellemvilágba, itt várakoznak a hibák el-követőjére, mert hiszen a leszámolásnak egy részét ők is követelik

368

mindazokért a cselekedetekért, amelyeket testvéreik ellenük elkövet-tek. Hasonlóképpen követelik a leszámolást későbben azok is, akik őutánuk jönnek át a szellemvilágba, csakhogy ezek a számadásoktermészetesen későbben kerülnek sorra, hogy a kiegyenlítés teljes éstörvényes formában történhessék meg. És bizony ez nagyon fáj,kedves emberek!

Milyen szégyen tölti el lelkünket, ha azt látjuk, miként tá-rulnak föl valódi érzéseink és érzelmeink azok előtt, akikkel szembenkomédiáztunk és valódi érzelmeinket lepleztük. Oh, az igazságosságtörvénye itt szigorúan érvényesül; itt nem lehet paktálni és alkudoz-ni; mindent meg kell fizetni teljesen és tökéletesen. Ebben az érte-lemben én magam is csak egy részét róttam le tartozásomnak; a má-sik részét majd csak akkor fogom megfizetni, ha majd ti is átjöttökide és mindazok a viszonylatok és vonatkozások, amelyek közöttünkvoltak, mindkét részről valódi világításban fognak megjelenni előt-tünk. Én alávetem magam ennek a törvénynek, mert hiszen mást nemis tehetek. Egy része a kiegyenlítésnek már eddig is megtörtént és atöbbi is meg fog történni Isten kegyelméből, aki engem eddigelé isoltalmazott és képesített arra, hogy azt a munkát, melyet a földönelkezdettem, itt a szellemvilágban folytathassam.

A munka azonban továbbra is ugyanaz, mert ti tudjátok,kedves gyermekeim, hiszen ennek a körnek szellemi vezetői számta-lanszor megmondták, hogy mi mindannyian összetartozunk, és egycsoportot képezünk. Még az is, aki ebből a csoportból erőszakosankiszakítja magát, ide tartozik, tegyen bár, amit akar. És ha nem itt aföldön, hozzánk fog tartozni a szellemvilágban. Itt a hely fönn vantartva számára és kötelessége jelentkezni, mert a törvény kényszereolyan hatalmas erőt gyakorol reá, amelyből a gyenge emberi szellemnem képes magát kiszabadítani. És higgyétek el nekem: boldog azközöttetek, aki erősen hiszi, hogy az a munka, amely reánk van bíz-va, a legtisztább forrásból fakad, s előre meghatározott terv szerintmegy végbe a legmagasabb védelem alatt. De éppen azért mindenmulasztás, amelyet elkövettek, sokkal súlyosabban is fog terhetekreiratni, mint hogyha nem lett volna alkalmatok mindazokat az intel-meket és tanításokat meghallgatni, amelyek itt annyiszor és annyi-szor elhangzottak. Bizony szigorúbban fogtok megítéltetni, mert miközvetlenül szólottunk hozzátok, megmutattuk nektek az utat és fel-tétlenül megköveteltük tőletek, hogy a mi előírásaink szerint ezen az

369

úton és ne máson járjatok. Így szól a mi vezetőinknek kijelentése ésez itt a parancs; aki nem engedelmeskedik, az magára vessen; a gőgmindenkor meg fogja kapni büntetését. Ez természetes is, mert azéletet és szeretetet nem mi küzdöttük ki magunk számára; Istennekkegy-ajándékai azok, amelyeket ő üdvünkre és megváltásunkra ado-mányozott nekünk. Eme kegyadományokért felelősséget vállaltunkmagunkra abban az irányban, hogy miként értékesítjük azokat, s mitműveltünk azzal az élettel és azzal a szeretettel, amelyet ő a sajátéletéből, végtelen kegyelméből adományozott nekünk.

Gondoljátok csak meg, kedves testvéreim, hogy minő fele-lősség fog reánehezedni arra, aki látni fogja, hogy Istennek leg-magasabb kegyajándékával: a szeretettel úgy bánt, mint értéktelenfatuskóval, nem egyszer eldobván azt magától. Pedig az első kérdésaz lesz az emberi szellemhez, amidőn számadástétel végett megjele-nik az Úr trónja előtt: Mit cselekedtél azzal az ajándékkal, amelyetén adtam neked a saját üdvödre, megvilágosodásodra és emelkedé-sedre? És amikor szomorúan fogsz előtte állani, nem tudván felelni akérdésre, tudd meg, hogy akkor megjelennek előtted mindazok aképek élő alakban, amelyekről beszéltem; nem nyitják szóra ajkukat,nem emelnek vádat ellened, csak elvonulnak némán előtted és temagad kell, hogy vizsgáljad őket a bíró szemével. Csak akkor tudodmeg, miként használtad életedet és hogy végezted el feladatodat!

Ez a pillanat, kedves gyermekeim, csak akkor következik be,amikor már látjuk valódi értékünket és a földet odahagyva, belépünkazokba az új régiókba, melyekben a megkezdett munka folytatása várreánk. Hogy pedig milyen fájdalom tölti el az ember lelkét ilyen-kor, arról én is beszélhetek nektek, mint aki e fájdalmakon szin-tén keresztülmentem, dacára annak, hogy azt hittem, mikéntfeladataimat jól, legalább is oly jól elvégeztem, mint ahogy erreképes voltam. Bizony itt láttam és megismertem, hogy nem így volt;hogy én is elkövettem egyes hibákat, melyeket könnyen elkerülhet-tem volna, ha jobban önmagamba pillantottam volna.

Az a mi legnagyobb hibánk, hogy tekintetünket mindigmáshová irányítjuk, csak oda nem, ahová kellene, tudniillik ben-sőnkbe. Pedig mindennek ki kell egyenlíttetnie és azt a hegyet,amely bennünk van, rétegenként, fáradságosan végre is le kell hor-danunk, mert míg ez be nem következik, sem békénk nincsen, semelőhaladásunk.

370

De nem azért jöttem, kedves testvéreim, hogy elbeszélvénnektek, miliő nehéz a kiegyenlítést előkészíteni, megszomorítsalakbenneteket. Távolról sem akarlak elkedvetleníteni, csupán azt aka-rom hangsúlyozni, hogy bizony nagy munka az, ami reánk vár! Neengedjétek tehát át magatokat könnyelműen annak a gondolatnak,hogy itt a földön legjobb tudásotok és lelkiismeretetek szerint úgy,ahogy éppen lehetséges, mindent kiegyenlíthettek és rendbe hozhat-tok, és jóakaratotokat feltétlenül javatokra fogják írni. Igaz, hogyjavatokra is írják, de csak akkor, ha ezzel a jóakarattal valamelyesönismeret is párosul. Az embernek ugyanis saját bírájának kell len-nie. Nem szabad könnyelműen átengednie magát az efféle vélekedé-seknek: „Bizonyosan így van jól, ha nincs másképpen; olykor-olykoregyik vagy másik testvéremnek szabad olyat is mondanom, amitkellemesen hall, s ami egy kissé csalódásban ringatja őt; hiszen ebbőlsemmi kára sincs.” — Én azonban azt mondom nektek, kedves em-berek: ne beszéljetek könnyelműen; vizsgáljátok meg mindig maga-tokat legjelentéktelenebbnek látszó szavaitokban és érzelmeitekbenis, mert az életben mindennek megvan a maga jelentősége, s egyikdolog a másikhoz sorakozik megszakítás nélkül. Milyen diszhar-mónia és milyen visszariasztó látvány lehet az, ha jó és törvényesgondolataink és vélekedéseink közé oda nem tartozó érzelmek isfurakodnak, s megakadályozzák, hogy abból, ami bennünk és velünktörténik összhangzatos, szép épület emelkedhessék.

Ennek a harmonikus épületnek megépítését kell megtanulniamindenkinek; ez az az iskola, amelyet nektek, embereknek el kellvégeznetek; ezt a tantárgyat tanítják itt nektek. Mert odakünn azéletben, a szenvedélyek, a gyengeségek és hazugságok küzdelmébennem tanulhattok semmit sem. Ott legfeljebb elriasztó képekkel fog-tok találkozni. Tanulnotok azonban otthon kell, amidőn szám-adásra vonjátok önmagatokat és azt kérdezitek önmagatoktól:„Mit tettem, beszéltem és gondoltam ezen a napon? Vajon megfe-leltem-e az igazság és a szeretet szellemének ?” Ez a legjobb iskola,és csakis ebben az iskolában találhatjátok meg az igazságot is, mertaz ember önmaga előtt legtöbbnyire nem szégyelli magát s önmagá-nak bevallja hibáit és tévedéseit. Ellenben, amikor az élet forgatagá-ban azt mondja az ember önmagának: „nekem kötelességem hitemet,Isten iránti bizalmamat és a szeretetnek Istentől vett drága kincséttisztán megőriznem”, akkor már sokkal könnyebb a dolga. Akkor ok-

371

vetlenül sikerülni fog neki egy-egy piciny kis lépéssel előbbre halad-ni, és elérni azt, hogy átjővén a szellemvilágba, minél kevesebbszemrehányó élő alakkal találkozzék.

Minden földi életnek vége van és boldog az az ember, akiideát a szellemvilágban övéivel megelégedetten egyesülhet. Mi isújból találkozni fogunk és remélem, hogy meg leszünk egymássalelégedve. Valamint a földön együtt voltunk, itt is együtt kell len-nünk, mert törvénytelen megszakítást semminek sem szabad szen-vednie, ha a folytatás más alakban történik is. A mi vigasztalásunkaz, hogy újból találkozunk, és az a tudat, hogy egymáshoz tartozunkés elválaszthatatlanul össze vagyunk kötve.

Ne gondoljátok, hogy nehéz a hibákat, melyeket a földön el-követtünk, levetkőzni. Valóságos boldogság tölti el lelkünket, haegyszer felismervén hibáinkat, eljutottunk odáig, hogy akarjuk isazokat kiegyenlíteni. Bizony mondom nektek, szép és boldogítómunka az. Öröm látni azt, hogy miként válik le lelkünkről egyikréteg a másik után, és miként érvényesül bennünk lassan-lassan azigazság ereje s mindez nem a más, hanem a saját munkánk eredmé-nye. És vajon nem vigasztaló-e, hogy nemcsak minden hibáinkat, deminden bűneinket és vétkeinket is jóvátehetjük a saját munkánk ál-tal? Bizony, Istennek legnagyobb adománya ez!

Milyen balgák is az emberek az ő elméleteikkel, amelye-ket akképpen hirdetnek, hogy az ember bűneit kénytelen továbbcipelni és elkárhozni! Oh nem! Szó sincs róla! Mindent, de min-dent ki lehet egyenlíteni a saját munkánk által és az, aki legalább egybizonyos fokára eljutott a megismerésnek és a szeretetnek, és akifölébresztette és biztosította önmagában az igazi hitnek erejét, az ezta munkát lelkesedéssel fogja elvégezhetni. Sőt minél nehezebb leszez a munka, annál nagyobb lelkesedéssel végzi lépésről-lépésreegyik munkát a másik után, mígnem végre elérkezik az az idő, hogyminden tisztátalan kéregtől megtisztítva lelkét, az igazság és törvé-nyesség szelíd fénye világítja be azt az ő legnagyobb boldogságára...Nem szép és boldogító gondolat-e ez s van-e ennél nagyobb kegye-lem a szegény, bűnnel terhelt emberiség számára? Én azt mondom,hogy nincs ennél nagyobb kegyelem, és tudom, hogy ti is, akiknekhitetek és megismerésetek van, vagy legalább is törekesztek az után,éppen így fogtok gondolkozni.

372

Íme, kedves gyermekeim, ez a mi munkánk. Tartsatok szi-lárdan össze; támogassátok egymást, és tegyetek meg mindent arranézve, hogy megismeréseteket ébren tartsátok, engedvénfelebarátaitokkal szemben a szeretet szellemét uralkodni, és nemítélkezvén szigorúan testvéreitek felől. Az igazság után törekvő szel-lemnek első kötelessége a felebarátai iránti elnézés; a szeretetnekalapgondolata ez s az első lépcső, mely a szeretet trónjához vezérel.Ha elnézést tudtok gyakorolni minden téren, akkor nyert ügyetek vanés könnyen teljesíthetitek feladataitokat. Mert higgyétek el nekem,nem a megosztott, hanem az egyesített feladatok vezérelnek a célhoz,csakis ez a törvényes dolog. A megosztott munka semmit sem ér,tévedésekhez és hibákhoz vezet.

Mi emberek mindannyian egyenlő eredetűek vagyunk, és amennyei Atya által részünkre adományozott alaptulajdonságok bennevannak minden ember szellemében; az ember csupán törvénytelenülélt ezekkel az ajándékokkal, de azért mégis benne vannak a lelkében.Teljesítsétek tehát kötelességeiteket oly jól, amennyire csak lehet ésgondoljatok mindig arra, hogy az élettel semmi el nem tűnik, hogyminden tovább él, sőt minden gondolat egy-egy hitelező, s egykorkövetelését okvetlenül be fogja hajtani.

Ti tudjátok, hogy a földön éltemben miként szerettelek ben-neteket; mindannyian szívembe voltatok zárva. Még ha nem akartamvolna is, kénytelen lettem volna szeretni titeket abban a gőgös fölte-vésemben, hogy felelős vagyok értetek, s ezért a körért. Azonbanmindaz a szeretet, amit a földön éreztem irántatok, nem hason-lítható össze azokkal az érzelmeimmel, amelyek most fűznekhozzátok. Testvéreim vagytok és én egy vagyok veletek, merthiszen ugyanazon lelkesedéssel végezzük munkánkat. Ezért tarto-zunk össze és ennek a közös munkának ereje olyan hatalmas, vonzó-ereje olyan messze kiható, hogy annak hatása alól nem is szabadít-hatnék fel magunkat. Ez a közös feladat tart össze benneteket és fog-ja még azt is visszavonzani, sőt visszakényszeríteni ide, aki — a tivéleményetek szerint — rövid időre azt gondolta, hogy megszabadultettől a közös feladattól. Pedig hiábavaló minden; ennek a munkánakerejéből egy hajszálnyinak sem szabad hiányoznia, s ezt a munkátelőbb vagy utóbb el kell végezni. Aki most nem végzi el, elvégzimajd később, csakhogy valamivel nehezebb feltételek mellett.

373

Nem jöhetek már oly gyakran hozzátok, kedves testvéreim.Ha ugyanazt a munkát végezzük, és egy csoporthoz tartozunk is, azén feladatom már régebb idő óta több odaadást követel tőlem, mintamennyit a földön enyéimmel szemben gyakorolhattam. Azonbantalálkozni fogunk, és ti is látni fogjátok, hogy mi a teendő és mi min-dent el lehet végezni, ha munkánkat a szeretet irányítja. Erre vagytokti mindannyian hívatva; készítsétek hát el magatokat reá. Legyetekjók, szeretetteljesek és elnézők ítélkezéseitekben; ne bátortalanítsá-tok el testvéreteket, ha egy pillanatra ingadozik. A szavaknak mégsoha sem volt kellő eredményük; a tényeknek kell beszélniük. Sze-ressétek egymást, mint ahogy én szeretlek benneteket és mint ahogymindazok is szeretnek, akikkel itt találkoztam. El sem képzelheti-tek, minő messze nyúlik itt vissza az ismeretség. Szellemekkeltalálkozunk, akikkel évszázadokkal azelőtt voltunk viszonylat-ban, s akikkel itt találkozásunk pillanatától kezdve annyira egy-nek érezzük magunkat, mintha egy percre sem hagyuk volna elegymást. Az emberi - nyelvnek nincsenek szavai ahhoz, hogy ezt lelehessen írni, s ti nem tudnátok elképzelni, hogy ez miként is lehet-séges. De erre nincs is semmi szükség, mert ha ti ezt mind tudnátok,csak ezekkel a dolgokkal foglalkoznátok és akkor földi feladataitok-ban nem tudnátok a kellő tevékenységet kifejteni.

Mindenkinek eljő az ideje és akkor mindannyitokat, — Antaltestvéremmel együtt, aki most is itt áll oldalam mellett — én foglakfogadni és el fogunk benneteket vezetni olyan országba, amelyrőlminden képzelőtehetségetek megfeszítése mellett sem tudhattok ma-gatoknak fogalmat alkotni. Dolgozzunk hát, kedves gyermekeim,önmagunkon, mert ez az első kötelességünk. Azért jöttem, hogy eztmegmondjam nektek, mert munka nélkül nincs haladás. Dolgozzunkönmagunkon; legyünk jók és tiszták; ébresszük fel a lelkünkbenszunnyadó szeretetet és segítsünk, mindig csak segítsünk ott, aholcsak lehet. Segítsünk minden formában, mert hiszen minden emberrászorul erre a segítségre és boldog az, aki felebarátain segíthet, ek-ként könnyítvén meg feladatainak teljesítését.

Isten veletek, kedves gyermekeim! Boldog vagyok, hogyszólhattam hozzátok. Akkor, amidőn nyomorúságos testemet a sírbatettétek, — a ti számításotok szerint öt éve már, — igaz, hogy szo-morúság és félelem lopózott a lelkembe, hogy nem fog minden olyanjól menni, mint ahogy én gondoltam, de ezért a gőgömért is meg-

374

bűnhődtem. Vajon miért is kellett volna szomorkodnom? Hiszen énis csak egy katonája voltam az ügynek és nem vezetője. Örvendek,hogy akkori érzelmeimben csalatkoztam, és látom, hogy mindenrendben van. Remélem és imádkozni fogok érte az én Uramhoz,hogy továbbra is így, sőt jobban menjen a dolog, ti pedig sohasetérjetek le arról az útról, amelyet ennek az egyletnek szellemi vezetőijelöltek ki számotokra. Csakis ezen az úton találkozhatunk ismétegymással. Haladjatok fáradhatatlanul, teljes meggyőződéssel, szíve-tekben telve szeretettel és hittel ezen az úton. Hittel — mondom, —mert a hit a legdrágább kincsetek, s mert ez a hit rendül meg olykor aszívetekben. Ragaszkodjatok erősen ehhez és akkor önként követimajd azt a legmagasabb, egyedüli megváltó érzés: a szeretet, melycsakis a hitből fakadhat fel. Isten veletek!

375

TARTALOMJEGYZÉK

XI. Hogyan válik az ellentét munkája áldássá Isten kezében.Hírlapi támadás………………………………………………. 2Ijedelmünk és megnyugvásunk………………………………. 6Sajtókampány……………………………………………....... 8Egyletünk hivatalos megszervezése………………………….. 11XII. SzellemfényképezésElső szenzációs eseteink……………………………………… 16Ellenőrző intézkedéseink……………………………………… 21A szellemfényképezés törvényszerűsége……………………… 26Általános szenzáció…………………………………………… 31Szellemfényképeink világhíre………………………………… 39Szellemfénykép mint szellemnyilatkozat illusztrációja………. 46Szellemfényképezés médium nélkül………………………….. 51Hogyan jönnek létre a tisztább szellemek fényképei…………. 58XIII. Döntő bizonyítékok az animizmus teóriája ellen.Isten ujja………………………………………………………. 70Súlyos megszálltságnak pillanat alatt való feloldása…………. 75Ellentétszellemek……………………………………………... 80Ment Franciska médium……………………………………… 86XIV. Sajtóperem és következményeiPeriodikus megszálltság……………………………………… 93Akrobata szelleme, mint megszálló………………………….. 97Rágalmazó cikk……………………………………………… 100A sajtóper és a nyilvánosság…………………………………. 103Isten segedelme a nehéz időkben…………………………….. 109XV. Egy kisliú csodálatos látományai.A látományok előzménye……………………………………. 114A kis médium jellemzése……………………………………. 117A látományok………………………………………………… 120A látományok magyarázata………………………………….. 136XVI. Vay AdelmaA Vay család………………………………………………… 139Dr. Gárdos: Adelma magnetizőrje…………………………… 141Adelma médiumitásának kifejlődése………………………… 145Adelma Mária-hite. Animizmus és médiumizmus………….. 149

376

Adelmáék delejező médiumitása. Hipnotizmus ésmagnetizmus………………………………………………… 153Adelma szellemi vezetői……………………………………. 158A „Szellem, erő, anyag"…………………………………….. 164A „Studien über die Geisterwelt"…………………………… 168Adelma látományai a pohár vízben…………………………. 173Adelma egyéb művei………………………………………… 177Adelma küzdelmei; áttérése…………………………………. 181XVII. Antal médium.Milyennek kell lennie a jó médiumnak……………………… 185Alázatosság és gőg…………………………………………… 195Tévesztő szellemek…………………………………………… 201A médiumok helyzete a körben……………………………… 212Antal médiumi szenzitivitása………………………………… 217Antal önvizsgálati iskolája…………………………………… 222A spiritizmus etikája…………………………………………. 232Hogyan viselkedjünk szellemi környezetünkkel…………….. 236Antal rendeltetése és halála………………………………….. 243Antal élettörténete……………………………………………. 251XVIII. József médiumHogyan ismertem meg Józsefet……………………………… 258Emlékezet és monoideizmus…………………………………. 261Relációk a szellem földi és túlvilági élete között……………. 267Az én médiumításom (Irta József médium)………………….. 275Befejezés……………………………………………………… 291

FÜGGELÉKCsevegések a szellemvilágból (Béla irómédium útján)„Ama nemes harcot én megharcoltam"……………………… 292Új megismerések…………………………………………….. 295A testvéri szeretet ápolásának módja és szükségessége……… 300A testi betegségek szellemi háttere………………………….. 309A spiritizmus célja és feladata………………………………. 313Intések a médiumoknak............................................................ 317Túlvilági képek………………………………………………. 325Kötelességeink szellemi környezetünkkel szemben…………. 330Óvakodjunk a túlemelkedettségtől…………………………… 335„Ti vagytok a világ sója"…………………………………….. 339

377

Intés összetartásra……………………………………………. 344A médiumi érintkezés mikéntje……………………………… 348A szolidaritásról……………………………………………… 353A lélek és test harmóniája……………………………………. 358Búcsúzó………………………………………………………. 363Öt év múlva (József médium útján)………………………….. 366