2013/6

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLI. évfolyam • 6. szám

2013. decemberKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

aEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Balázs Géza dr. DSc. tanszékvezetõ egyetemi tanár,ELTE

Blazovich László dr. DSc. professor emeritus,Szeged

Bodó Ákos fotós, operatõr, Dombóvár

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó pedagógus,helytörténeti tankönyvíró, Veszprém

Debreczeni-Droppán Bélaa Honismereti Szövetség elnöke, Budapest

Dukrét Géza tanár, Nagyvárad

Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, Szeged

Gesztesi Enikõ dr. a Tolna Megyei Egyed AntalHonismereti Egyesület elnöke, Szekszárd

Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Kádár Tamás középkorkutató, Budapest

Király Ilona irodalomtörténész muzeológus, Eger

Kováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, Budapest

Labádi Lajos ny. levéltárigazgató, Szentes

Lázár Katalin dr. PhD. tudományos fõmunkatárs,MTA Zenetudományi Intézet, Budapest

Matyikó Sebestyén József költõ, író, Siófok

Mózessy Gergely levéltáros, gyûjteményigazgató,Székesfehérvári Egyházmegyei Gyûjtemény

Örsi Julianna dr. habil. PhD. társadalomkutató,ny. múzeumigazgató, Túrkeve

Polgárdy Géza dr. jogász, újságíró, Budapest

Prohászka Péter dr. régész, Esztergom

Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest

Selmeczi Kovács Attila dr. DSc. etnográfus,egyetemi tanár, ELTE

Szõcs János muzeológus, Csíki Székely Múzeum,Csíkszereda

Tóth József dr. történész, ny. tanár, Budapest

Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc

Voigt Vilmos dr. DSc. professor emeritus, ELTE

Zika Klára újságíró, Budapest

A címlapon:Bethlen Gábor kolozsvári szobra, Péterfy László alkotása

(Debreczeni-Droppán Béla felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Gertrúd királyné, a „meráni asszony” (Kádár Tamás) ........................................................................ 3

Bethlen Gábor fejedelem arcképe alá (Sebestyén Kálmán) ................................................................. 7

Négyszáz esztendeje nevezték ki csíkszéki fõkapitánnyá Mikó Ferencet (Szõcs János) .................... 8

Az 1848/49-es mártírok krónikása. 200 éve született Hajdú Lajos szentesi rektor (Labádi Lajos) .... 11

A láthatatlan ember arcai. Kiállítás Gárdonyi Gézáról (Király Ilona)................................................. 14

Száz éve alakult meg a Magyar Turista Szövetség (Polgárdy Géza) .................................................. 17

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Benda Kálmán: Nemzeti öntudat és történetírás.......................................................................... 20

Ki tud többet Veszprémrõl? Helytörténeti társasjáték (Bõszéné Szatmári Nagy Anikó) ..................... 23

Gárdonyi Géza Emlékév. Honismereti tábor gyermekeknek (Zika Klára) ......................................... 25

EMLÉKHELYEK

Szent Imre herceg emlékhelye Lengyelországban (Udvarhelyi Nándor)............................................ 26

TERMÉS

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (II.)

Szent István emléke a magyarországi néphagyományban (Voigt Vilmos) ................................... 29

Szent István alakja és szerepe a helynevekbenA védõszentnévi helynévadás egy esete (Balázs Géza)....................................................... 34

Szent István a magyar népdalokban (Lázár Katalin) .................................................................. 38

Szent István a népmûvészetben (Selmeczi Kovács Attila) ........................................................... 43

Szent István megemlékezések a kommunista diktatúra idején.Az állami és az egyházi kultusz ütközõpontjai (Mózessy Gergely)......................................... 45

Adatok Szeghalom helyismeretéhez (Prohászka Péter)...................................................................... 50

KRÓNIKA

Bethlen Gábor kolozsvári szobra (Debreczeni-Droppán Béla) ........................................................... 55

Húszéves a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság (Dukrét Géza) .................... 58

Pest megyei honismereti barangolók Zsámbokon (Tóth József) ......................................................... 60

Szûcs Sándor, a „Háromföld” tudósa (Örsi Julianna)......................................................................... 61

Emlékezés a Balaton regényének szerzõjére. Száz éve született Bodrossy Leo (Polgárdy Géza)...... 63

Fekete István íróra emlékeztünk (Bodó Ákos) ..................................................................................... 64

A modern figuralitás mestere. Varga Imre kilencvenéves (Matyikó Sebestyén József) ....................... 64

Labádi Lajos a helytörténész és honismerõ 60 éves (Blazovich László) ............................................. 66

Kitüntetettjeink .................................................................................................................................... 66

In memoriam

Barsi Ernõ (1920–2013) (Kováts Dániel).................................................................................... 67

Für Lajos (1930–2013) (Halász Péter)........................................................................................ 69

KÖNYVESPOLC

Garay Emlékkönyv. Szekszárd tisztelgése a költõ születésének 200. évfordulóján (Gesztesi Enikõ) 71

Tüskés Tibor az irodalom napszámosának emlékezete (Matyikó Sebestyén József)........................... 72

Molnár Mária: Tápai emlékhelyek (Gergelyné Bodó Mária).............................................................. 73

Rónay 100 (Matyikó Sebestyén József)................................................................................................ 74

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Halász Péter)...................................................... 75

A 2013. év tartalomjegyzéke ............................................................................................................... 77

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857)

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Gertrúd királyné, a „meráni asszony”Szeptember 28-án a kora középkori magyar történelem egyik legtragikusabb eseményérõl emlékez-

hettünk meg: kerek 800 éve, 1213-ban a Töre fia Péter ispán vezette összeesküvõk e napon gyilkoltákmeg Gertrúd királynét, II. András német származású elsõ házastársát. Az egészen példátlan, bestiálisbûntett, vélelmezett belpolitikai és jóval bizonytalanabb személyes háttere, indítékai, illetve közvetlenelõzményei elsõsorban Katona József 1819-ben befejezett nagyszerû drámájának, valamint Erkel Fe-renc 1860-ban elkészült zseniális operájának köszönhetõen csaknem általánosan ismertek a széles köz-vélemény elõtt, magáról az áldozatról, Gertrúd érdekes alakjáról, származásáról, életútjáról azonbanmár csak nagyon kevesek tudnának bármi biztosat mondani. Jelen rövid írás épp ezért nem a Pilis erde-jében lezajlott, amúgy pontos részleteiben aligha rekonstruálható dráma bemutatásával vagy elemzésé-vel foglalkozik, hanem megpróbálja összefoglalni mindazt az egyébként sajnálatosan nem túl sok infor-mációt, amit korabeli forrásaink megõriztek és a történészek kutatásaik során feltártak Gertrúd királynéfiatalon véget ért életével kapcsolatban.1

A gyermekkor, a család és a szülõföld

Gertrúd IV. Berthold isztriai és krajnai õrgróf, merániai herceg, valamint Ágnes groitzschi ésrochlitzi grófnõ házasságából született, valószínûleg a pár nyolcadik gyermekeként. Világra jötténekpontos ideje nem ismert, azonban testvérei születésrendje, illetve életadatai, valamint elsõ gyermeke,Mária hercegnõ születése csaknem biztosra vehetõ idõpontjának (1204) alapján azt 1183 második feleés 1186 közé, legnagyobb valószínûség szerint az 1185. esztendõre helyezhetjük.2 Minden bizonnyalkiegyensúlyozott, ha lehet mondani, boldog családi környezetben nõtt fel, egész élete során önzetlen,példamutató szeretettel ragaszkodott néha arra méltatlan fivéreihez. Gyermekéveirõl és leánykorárólszinte semmit sem tudunk, neveltetésérõl, mint a korban általánosan szokás volt, alkalmasint anyjagondoskodott.

Gertrúd az elõkelõ, de nem túl nagy múltú Andechsi grófi dinasztiából származott. A nemzetségtörzsfészke a család nevét is adó felsõ-bajorországi Andechs volt, az Ammer-tó keleti partján. Itt, a vá-roska felett, az úgynevezett Szent Hegyen, a bencés kolostor és a búcsújáróhely szomszédságában állt acsalád legfontosabb erõssége. Az Andechsiek felemelkedésének nagy idõszaka a XII. század utolsóharmadára esett, amikor megszerezték az Isztriai és Krajnai Õrgrófságokat, majd 1180-ban XIII.(Oroszlán) Henrik szász és bajor herceg bukása után a császár iránti hûségükért a feldarabolt Bajoror-szágban jelentékeny birtokokhoz jutottak. Az atyja örökébe lépett IV. Berthold gróf, akit I. Frigyes csá-szár kiemelt a bajor herceg fõhûbérurasága alól is, egy korábbi példa nyomán felvette a szépen hangzó,ámde valójában minden jogalapot és politikai realitást nélkülözõ „Dalmácia és Horvátország hercege”titulust.3 Bertholdnak egyedül azonban nem volt elegendõ ereje, hogy Magyarországgal háborút vállal-va a címben megjelölt országoknak akár csak egy kis darabját is megkísérelje tényeges uralma alá vet-ni. Meg kellett hát elégednie a puszta címmel, amit késõbb, látva, hogy nem nyílik módja keleti irányúterületszerzésre, le is tett, s ezután csak a császártól kapott, kissé erõltetett, de hatalmi szempontból jó-val megalapozottabb titulusát viselte; ettõl fogva Meránia hercegének íratta magát. Tekintélyét, hatal-

3

ÉVFORDULÓK

1 Gertrúd életrajzai: Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 416-21.; Dobozy Haj-nalka: Királynéink az Árpád- és Anjoukorban. Doktori értekezés. Kolozsvári-szegedi értekezések a magyarmûvelõdéstörténelem körébõl. Szeged, 1934. 37-40.; Weller, Tobias: Die Heiratspolitik des deutschenHochadels im 12. Jahrhundert. Köln, 2004. 730-34.; Schüle, Wolfgang: Tod einer Königin. Gertrud vonAndechs-Meranien - Königin von Ungarn, Mutter der Hl. Elisabeth. Berlin, 2009.

2 Wertner i. m. (1892) 417.; Dobozy i. m. 37.3 Oefele, Edmund von: Geschichte der Grafen von Andechs. Innsbruck, 1877. 15-41.; Pauler Gyula: A magyar

nemzet története az Árpádházi királyok alatt II. Bp., 1899.2 32.

mát jól mutatja, hogy leányait a legelõkelõbb és legõsibb királyi dinasztiák tagjai vették nõül. Legidõ-sebb leánya, az igézõ szépségû Ágnes 1196-ban Franciaország uralkodójának, II. Fülöp Ágost király-nak lett felesége, Hedvig nevû leányát 1186 körül II. Henrik wroc³awi és krakkói fejedelem vezette ol-tárhoz, Gertrúd pedig, mint tudjuk, András magyar herceghez ment feleségül.4

A házasságkötés és az elsõ nehéz évek András herceg oldalán

1200 táján az akkor körülbelül tizenöt éves Gertrúdnak kérõje akadt András személyében, aki Hor-vátország és Dalmácia hercegeként épp azoknak a területeknek volt az ura, amelyek megszerzése alighúsz esztendeje, Berthold céljai között szerepelt. Az Andechsi-házzal létesítendõ családi kapcsolat, il-letve szövetség gondolatát valószínûleg a Bertholddal sógorságban lévõ Ampud szolnoki ispán, esetlegannak házastársa, Gertrúd apai nagynénje vethette fel Andrásnak.5 Az ifjú herceg az elõzõ év nyarán is-mét fellázadt bátyja, Imre király ellen, de vereséget szenvedett és kénytelen volt Ausztriába menekülni.Talán ekkor, a jócskán elhúzódó emigráció idején realizálódott a házasság már korábban felmerült ter-ve. Egyévi kényszerû távollét után, 1200-ban a pápa békítõ kezdeményezésének köszönhetõen, Andráshazatérhetett Magyarországra és visszakapta hercegségét.6 Felettébb valószínû, hogy Berthold véglege-sen csak ekkor, 1200 nyarán, Andrásnak a horvát–dalmát hercegségbe és jogaiba való visszahelyezésétkövetõen adta beleegyezését a házasságba. Forrásaink, sajnos, semmit sem közölnek sem az ifjú pár el-jegyzésének, sem házasságkötésének körülményeirõl. Az egyébként is pazarló, anyagi ügyekben felet-tébb meggondolatlan, felelõtlen herceg minden bizonnyal fényes és sok pénzt felemésztõ esküvõt ren-dezett német menyasszonyának. A hercegi pár többnyire Zágrábban, a tartomány székhelyén, illetveZárában tartózkodott, ahol ragyogó udvar vette õket körül.

1203 õszén András újabb felkelést robbantott ki fivére uralma ellen, de ezúttal is rajtavesztett, Imreállítólag személyesen ejtette foglyul saját táborában, majd elõbb Kene, késõbb pedig Esztergom várá-ban záratta el.7 Az öccse rossz szellemének, a belviszály fõ szítójának tartott, épp viselõs Gertrúdtól rö-vid úton megszabadult, egyszerûen hazaküldte a Birodalomba, atyjához. A megalázott hercegnõ nagyvalószínûség szerint szülõföldjén, Berthold udvarában hozta világra elsõ gyermekét, Máriát, aki felnõ-vén a bolgár uralkodó hitvese lett. Rövidesen azonban ismét nagyot változott a politikai helyzet, 1204tavaszán András néhány régi párthíve segítségével megszökött fogságából, majd Imre, talán belefárad-va a szüntelen küzdelembe, elhunyta esetére alig néhány éves utóda, a sebtében királlyá koronáztatottIII. László gyámjául, egyszersmind kormányzóvá jelölte ki. Imre király merõben váratlan döntését alig-hanem súlyosbodó betegsége motiválhatta, bizonnyal megérezhette halálát, ami november 30-án be iskövetkezett.8 Gertrúd az év vége táján tért vissza magyar földre, vélhetõen néhány hónapos kislányanélkül, akit a zavaros viszonyok és a tél beállta miatt atyja családjánál hagyott. Szép számmal jöttek ve-le régi német kíséretének tagjai, de más, új elõkelõk is, akik Magyarországon, férje kormányzói udvará-ban remélték meglelni a szerencséjüket s megalapozni a jövõt. András, aki gyorsan kezébe ragadta a ha-talmat, most is, miként pár éve, házasságkötésük idején, szívesen fogadta Gertrúd barátait, és akiket ne-je arra érdemesnek tartván javasolt, saját kíséretének tagjaivá tette. Konstancia királyné, Imre özvegyehelyzete mindeközben napról napra kritikusabbá, tarthatatlanabbá vált. Látva, hogy András leplezetle-nül, akár III. László erõszakos félreállítása árán is a trónra tör, 1205 koratavaszán fiával és a Szentkoro-nával az Imre-párt leghûségesebb embereinek kíséretében Ausztriába szökött. András már megtámadnikészült a menekülteket befogadó II. Lipót herceget, mikor egy váratlan esemény feleslegessé tette a ha-dak megindítását; május elsõ napjaiban ugyanis meghalt a kis király.9

4

4 Wertner i. m. (1892) 417.; Pauler i. m. 32-33.5 Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (1038-1301). Bp., 1896. 377.; Wertner Mór:

Meráni Gertrud gyilkosai. In: Erdélyi Múzeum 14. (1897) 269–70.; Almási Tibor: A tizenharmadik század tör-ténete. (Magyar századok.) Bp., 2000. 14.

6 Pauler i. m. 21-22.; Hóman Bálint: Magyar történet I. Bp., 1935.2 426-27.; Szabados György: Imre és András.In: Századok. 133. (1999) 106-107.

7 Catalogus fontium historiae Hungaricae. Tomus I. Collegit Gombos, Albinus Franciscus. Budapestini, 1937.(a továbbiakban: CFH) 755.; Hóman i. m. 432.; Szabados i. m. 108-109.

8 CFH 655.; Magyarország története tíz kötetben. Elõzmények és magyar történet 1242-ig. I/2. Fõszerk. SzékelyGyörgy. A vonatkozó rész Kristó Gyula munkája. Bp., 1984. (a továbbiakban: MOT) 1271.

9 CFH 655., 752.; Pauler i. m. 38-39.; Almási i. m. 17.

A trónra jutástól a pilisi tragédiáig: nyolc esztendõ a hatalom csúcsán

Május 29-én így végül megvalósult András és Gertrúd régi álma; fényes székesfehérvári megkoro-názásuk révén Magyarország királya, illetve királynéja lettek. A trón elfoglalása után, férjéhez hasonló-an elsõ dolga volt, hogy azokról, akik mindenkor, különösképpen hányattatásai idején is hû társai vol-tak, támogatták és segítették, méltóképpen megemlékezzen, és lojalitásuk, valamint neki tett szolgála-taik mértéke szerint bõkezûen megadományozza. Nem feledkezett meg természetesen azokról sem,akik 1201 táján Magyarországra kísérték, korábbi udvarának tagjai voltak. Noha magától Gertrúdtólnem maradtak fenn oklevelek, aligha lehet kétséges, hogy kezdeményezõ szerepet játszott férjénél a do-nációs ügyekben, s a tekintélyes királynéi birtokállományból maga is tett adományokat. András udvarátegyidejûleg újra ellepték a német urak. Sokan Gertrúd hívására, megkeresésére jöttek, de még többenhívatlanul, tudva, a királyné kegyesen fogad minden német földrõl Magyarországra vándorolt hontalannemest, lovagot vagy klerikust, és ha módjában áll, s az arra érdemesnek bizonyul, hivatalt és birtokotis juttat neki. A királyné szokatlanul nagy, kivételesnek nevezhetõ befolyást gyakorolt engedékeny fér-jére, amivel messzemenõen visszaélt. András csaknem minden kérését teljesítette és készségesen kö-vette – gyakran rossz és igen kártékony – tanácsait. Német vendégei, udvaroncai érdekében, nem törõd-ve a magyar elõkelõk féltékeny duzzogásával, egyre növekvõ és mindinkább érezhetõ elégedetlenségé-vel, bármit keresztül tudott vinni a királynál. Gertrúd természetesen rokonait, közeli hozzátartozóit fo-gadta a legnagyobb örömmel udvarába. Családjából elsõként bátyja, Berthold jött Magyarországra1206-ban, s itt hosszabb idõre le is telepedett. A királyné még az évben elérte, hogy kalocsai érsekké vá-lasszák, majd András révén a korábban ettõl elzárkózó pápánál keresztülvitte megerõsítését is. A király1209-ben, megintcsak Gertrúd befolyásának köszönhetõen sógorát – egyházi tisztsége ellenére – hor-vát–dalmát bánná, majd 1212-ben erdélyi vajdává tette.10 1208-ban Gertrúd két további testvére, Hen-rik isztriai õrgróf és Eckbert bambergi püspök érkezett Magyarországra. Odahaza, a Birodalomban gya-núba keveredtek, hogy részük volt Fülöp király erõszakos halálában, akit június 21-én Bambergben,épp Eckbert palotájában gyilkoltak meg. Az új király, IV. Ottó anélkül, hogy megidézte, kihallgatta vol-na, számûzte õket és kimondta rájuk a birodalmi átkot, így menekülniük kellett hazájukból. Útjuk Ma-gyarországra vezetett, ahol András, mint jó rokonhoz illik, melegen fogadta õket. Eckbertnek, nyilvánGertrúd kérésére, hogy ittléte idején fivérével, Henrikkel semmiben sem szenvedjen hiányt és fejedelmiszármazásához méltóan éljen, a Szepességben hatalmas kiterjedésû birtokot adományozott.11

A királyné Mária után idõközben további egy felnõttkort is megélt leányt és három fiút szült András-nak. 1206-ban jött a világra a várva-várt trónörökös Béla, majd egy évvel késõbb a szentté lett Erzsébethercegnõ, akiket 1208-ban, Kálmán herceg, majd 1211 táján András követett. Amint nõtt Gertrúd fel-hõtlen családi boldogsága, úgy gyarapodott az õt mindjobban gyûlölõ magyar fõurak száma és fokozó-dott azok iránta érzett visszafojtott utálatának mértéke. A Magyarországra jött német elõkelõk – a ko-rábbi királynék gyakorlatához képest – szembetûnõen kegyes és kivételezõ fogadtatása, elfogult párto-lásuk, egyre növekvõ politikai befolyásuk, de fõként itteni sûrûsödõ hivatalszerzésük és a nekik tett te-kintélyes birtokadományok a magyar arisztokrácia körében érthetõ okokból nagy nemtetszésre talált.Rendkívüli mértékû elégedetlenséget eredményezett az a kedvezés, amelyben András Bertholdot része-sítette, fõleg amiatt, hogy a király egyházi személy, fõpap létére – a bevett, százados magyar szokások-tól gyökeresen eltérõ módon – egymás után a legmagasabb világi hivatalok élére nevezte ki. A magyarnagybirtokos arisztokrácia tagjai különösen sérelmezték továbbá jelentõs, egyre fokozódó politikai tér-vesztésüket, háttérbe szorítottságukat, és az uralkodóra gyakorolt befolyásuk nagyfokú csökkenését.Az elégedetlenséget kétségkívül növelte a király ifjabb leányának, Erzsébet hercegnõnek a thüringiaitartománygróf fiával, Lajossal 1211-ben történt eljegyzésekor hozományul és ajándékként átadott kin-csek értéke is. Gertrúd olyan káprázatosan gazdag hozományt küldött akkor mindössze négy éves leá-nyával Thüringiába, „amelyhez foghatót ott”, mint egykorú forrásunk írja, „még sohasem láttak.” Gert-rúd a kincsek átadásakor hozzá is tette: „ha Isten élteti, még többet is fog majd küldeni.” A németeknekjuttatott pazar ajándékokat, Gertrúd öntelt kijelentését a jelenvolt magyar urak dühödt gyûlölettel szem-lélték.12 1211-ben, háromévi kellemesnek mondható számkivetés után András közbenjárására Gertrúdkét fivére hazatérhetett a Birodalomba, ahol Eckbert rövidesen püspöki székét is visszanyerte. Híveik,idõvel felduzzadt számú kíséretük egy része nem követte õket haza, hanem Gertrúd nem apadó kegyé-ben és befolyásában bízva magyar földön maradt. Ezekre az évekre esett a Német Lovagrend behívása

5

10 MOT 1280-81.; Koszta László: Berthold. (Szócikk.) In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század).Fõszerk. Kristó Gyula. Bp., 1994. (a továbbiakban: KMTL) 99.

11 Marczali i. m. 378.; Pauler i. m. 43-44.12 CFH 191. old; Pauler i. m. 41.

és letelepítése az országban. Gyanítható, a királynénak ehhez – az egy évtizeddel késõbb elhibázottnakbizonyult, sok súlyos belsõ problémát okozó – lépéshez is volt némi köze. A Lovagrendnek tett hatal-mas dél-erdélyi birtokadományok amellett, hogy növelni látszottak az ország védelmi képességét, vala-melyest ismét csak sértették a magyar fõurak érdekeit, hisz minden darab föld, amelyet a király mások-nak örökített el, az õ birtokigényeik érvényesítését korlátozta.13 Az általános elégedetlenség nõt-tön-nõtt, s már a Gertrúdnak túl nagy teret engedõ s annak ellentmondani képtelen Andrásra nézve iskezdett veszélyessé válni. Jól jellemzi az ország általános hangulatát, hogy a Gertrúd németföldi vendé-gei iránt érzett gyûlölet még a kortárs Anonymusnak a honfoglalásról írt regényes gesztájában is hangotkapott. A királyné – a körülmények alapján legalábbis úgy tûnik – mindebbõl semmit sem érzékelt,vagy egyszerûen, elvakult önhittségbõl nem vett tudomást az immár országos méretû, félreérthetetlenzúgolódásból, a haragvó közhangulatról. Könnyen elképzelhetõ, hogy bár tudott magyar alattvalói irán-ta érzett gyûlöletérõl, azt nem vette komolyan, és makacs, s kevély természete miatt az ezt sürgetõ kéré-sek ellenére sem volt hajlandó változtatni végletes németbarát politikáján.

A leírhatatlan elégedetlenség 1213-ban végül a minden sérelem fõ okának tartott Gertrúd személyeelleni összeesküvésbe torkollott. Élére törzsökös fõúri magyar családok tagjai álltak, akik méltatlanulháttérbe szorítottnak, mellõzöttnek érezték magukat a királyné kedvelt németjei mögött. Egyes vélemé-nyek szerint nagy részt vállalt a titkos szervezkedésben a Bár-Kalán nembeli Bánk, aki korábban hor-vát-dalmát bán, 1210-tõl királynéi udvarispán volt, majd 1212-ben az ország király utáni elsõ közjogiméltóságát, a nádori hivatalt nyerte el.14 A nádor pontos szerepe azonban a közvélekedéssel ellentétbenkorántsem egyértelmû, elképzelhetõ, hogy tevõlegesen nem vállalt szerepet a mozgalomban, sõt mégaz sem kizárható, hogy csak szerencsétlenül belekeveredett az ügybe. Bizonyosan részt vett az összees-küvésben ugyanakkor Bánk veje, Simon, Töre fia Péter csanádi ispán – Bánk elõde a királynéi udvaris-pánságban – továbbá egy másik Simon is, Kacsics nemzetségbõl.15 Sajátos, hogy a pártütõ mozgalomvezetõi valamennyien olyan személyek voltak, akik a korábbi években András és Gertrúd lojális báróielitjéhez tartoztak, sõt a királyné mellett többük az udvarispáni hivatalt töltötte be. Az, hogy õk álltak azösszeesküvés élére; elvállalták annak rendkívül veszélyes vezetését és készek voltak vállalni a várható-an legsúlyosabb retorziókat, nem lehetett véletlen – az udvarnál, illetve a királyné közvetlen környeze-tében tapasztaltak vihették át õket Gertrúd és hívei oldaláról a fõként az egykori Imre-párt megmaradttagjait tömörítõ, szélsõséges ellenzék táborába. Az összeesküvõk egyes híradások szerint megkörnyé-kezték János esztergomi érseket is, nyilván hogy mozgalmuk bázisát minél szilárdabbnak és szélesebb-nek látszó alapra helyezzék. Tervük lényege, céljuk, azon neki tulajdonított, szándékosan kétértelmû,központozás nélkül lejegyzett levélbõl tûnik ki egyértelmûen, amelyben már konkrétan Gertrúd meg-gyilkolásáról van szó.16

A merénylet végrehajtására az év kora õszén, mikor András új, harmadik személyesen vezetetthalicsi hadjáratára indult, minden szempontból kedvezõ alkalom adódott. A király az ország fegyvereserejének javával valahol a Tisza vidékén az északkelet felé tartott, megfelelõ távolságban ahhoz, hogy atervezett események megtörténtérõl már csak jóval azok bekövetkezte után értesülhessen. Gertrúd„osztrák” vendégeivel a pilisi erdõségben, valószínûleg a mai Pilisszentkereszt táján idõzött, s csak szû-kebb kísérete tartott vele. Társaságában volt II. Lipót osztrák és stájer herceg, Berthold, több német elõ-kelõ, valamint az érsek néhány papja és szerzetese. Gertrúd nyilván vadászni hívta királynéi birtokáraLipót herceget és a többi német vendégét, míg teljes udvartartását az alig félnapi járásra fekvõ Eszter-gomban hagyta hátra. Az összeesküvõk szeptember 28-án itt, alighanem a Szûz Mária tiszteletére szen-telt pilisi ciszterci kolostor tájékán ütöttek rajta váratlanul a mulatozó német társaságon.17 Berthold ésLipót nagy üggyel-bajjal, talán idejében megneszelve a rájuk leselkedõ halálos veszélyt, kereket tudottoldani és megmenekült, de Gertrúd, akire a merénylõk leginkább törtek, nem kerülhette el végzetét. Bárnéhány forrásunk közlése szerint megfojtották, az látszik valószínûbbnek, hogy karddal gyilkoltákmeg. Sátrában nekiestek, védekezésül, vagy könyörgésre felemelt karjait-kezeit összevagdalták, majdtöbb kardot döftek belé. A végsõ, életét kioltó csapásokat Péter ispán és Simon, Bánk veje mérték rá,majd vérben úszó testét tovább kaszabolták. Az a megdöbbentõen kegyetlen, feleslegesen állatias mód,ahogyan gyilkosai hidegvérrel végeztek vele, világítja meg legjobban az iránta érzett keseredett düh,

6

13 MOT 1284. p.; Almási i. m. 32.14 Pauler i. m. 52.; Érdujhelyi Menyhért: Péter és Bánk bán összeesküvése. Ujvidék, 1893. 28-34.; Almási Tibor:

Bánk. (Szócikk.) In: KMTL 79.15 Érdújhelyi i. m. 35-38.; Wertner, 1897. 274-76.16 CFH 268., 281.; MOT 1285.17 CFH 182., 206., 656.; Érdujhelyi i. m. 84-98.; Marczali i. m. 379-80.

végtelen és fékevesztett gyûlölet nagyságát, de egyben képet ad arról is, akit saját alattvalói ennyiremeg tudtak gyûlölni. Iszonytatóan összevagdalt holttestét a pilisi ciszterciek temették el kolostoruktemplomában. Tetemének egy darabja, amelyet a szörnyû hírrel András után küldtek, s amit az a zemp-léni Leleszen kapott meg, a király akaratából ott, a Szent Kereszt premontrei monostorban került föld-be. Néhány év múltán, 1222 körül egy észak-francia mesterrel néhány lépésnyire elsõ nyughelyétõlpompás gótikus síremléket emeltettek számára és oda helyezték át maradványait.18

Kádár Tamás

Bethlen Gábor fejedelem arcképe aláBethlen Gábort, Erdély nagy fejedelmét 400 éve, 1613.

október 21-én Kolozsváron, a fõtéri templomban tartott or-szággyûlésen emelték a rendek a fejedelmi trónra. E törté-nelmi évforduló alkalmával érdemes a fejedelem arcképéttanulmányozva elgondolkodnunk azon, hogy mit tükröz ezaz arc az uralkodó egyéniségérõl, tetteinek nagyságáról,esetleg emberi gyarlóságairól.

A fejedelem arcán elsõsorban szembeötlik szemeinekkomoly tekintete, melyben kortársai szerint villámló haragés metszõ irónia tudott felcsillanni, nagy orra, duzzadt aj-kai körül állandósult egy keserû vonás, sápadt arcát kerete-zõ fekete szakálla, vállai közé húzott fejtartása nehéz gon-doktól terhelt férfi benyomását kelti. Tekintete különöskettõs lelki tulajdonságot mutat: óvatos, ravasz, néha cini-kus, de csüggedést és fáradtságot nem ismerõ ember, aki apolitika szálainak mesteri szövögetésével minden nehézsé-gen átküzdi magát, valósággal ontja a merész terveket,amelyek biztosítják Erdély fennmaradását.

Bethlen Gábor uralkodása elsõ éveiben rendezte a zilálterdélyi viszonyokat, 1619-ben az országgyûlés elismertemunkájának eredményességét: „Isten kegyelmébõl az or-szágban minden bõség vagyon” – szóltak a törvénybe fog-lalt dicsérõ szavak. A fejedelem gazdasági intézkedései közel félmillió forint bevételt biztosítottak, deezen túl Erdély minden társadalmi rétegében megindult a vagyonosodás. Uralkodása másfél évtizedealatt a kortársak az országra, mint erdélyi mintaállamra tekintettek.

Bethlen Gábor az erdélyi magyar mûvelõdés színvonalát igyekezett európai rangra emelni. Legna-gyobb kulturális alkotása a gyulafehérvári fõiskola alapítása, amelyet szeretett volna akadémiai rangrafejleszteni. Saját jövedelmébõl számos erdélyi ifjú tanulmányait támogatta különbözõ külföldi egyete-meken. Ragyogó fejedelmi udvart tartott fenn, nagyszerû gyulafehérvári építkezései az erdélyi rene-szánsz legszebb alkotásai. Íróként is korának egyik legnagyobbika volt, levelei irodalmunk gyöngysze-mei közé tartoznak.

Buzgó református, hívõ lélek volt, aki azonban felülkerekedett sok vallásos elõítéleten. Az érvénye-sülésben a katolikusoknak is jelentõs szerepet szánt, különbség nélkül léptetett elõ embereket. Jellemzõtény, hogy a kálvinista Bethlen Gábor a jezsuita Káldy György bibliafordításának kinyomtatására jelen-tõs összeget adott. Uralkodásának ideje alatt az ország fiai szép egyezségben éltek. Vegyes vallású or-szág aligha kívánhatott magának ideálisabb uralkodót, mint amilyen õ volt. Vallásos emberként a ke-reszténység javára ajánlotta fel magát, az európai keresztény országok között akart békét, a protestán-sokkal kötött szövetségben a vallásszabadságért indult harcba, amit a harmincéves háború során anikolsburgi békében biztosított.

Legmesszebbre nézõ nagy terve Magyarország egységének visszaállítása az erdélyi fejedelemségfelõl: ezért 1626 után tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal egy szövetség megkötése ér-dekében. E koalíció célja az lett volna, hogy Gusztáv Adolf a német protestánsok segítségével megkap-

7

18 CFH 268., 590., 656.; Wertner, 1892. 421.; Pauler i. m. 53.

ja a német császári trónt, Bethlen Gábor pedig alengyel királyi koronát. E nagyarányú államszövet-ségbe bevonták volna Oroszországot is. Ez a hatal-mas közép- és kelet-európai katonai tömörülés ki-ûzhette volna a törököt Európából, és megvalósít-hatta volna Magyarország felszabadítását, és a ma-gyar állam régi egységének helyreállítását.

Ez a nagy ívû politikai és katonai törekvés Beth-len Gábor 1629-ben bekövetkezett hirtelen halálamiatt nem valósulhatott meg, de a nagy fejedelemalakjára a magyar értelmiség hosszú idõn keresztül,mint példára tekintett. A huszadik században az er-délyi magyarság nehéz évtizedeiben két neves kép-zõmûvész, Cseh Gusztáv (1934–1985) és GergelyIstván (1939–2008) is Bethlen Gábor alakját és ar-cát állította a létében veszélyeztetett kisebbség elé.

Bethlen Gábor üstökös-szerû pályáját KeményJános, a késõbbi fejedelem Szent Istvánhoz és Hu-nyadi Mátyáshoz hasonlította, elmélkedését politi-kai vágyálmainak megfogalmazásával zárta: „Óh,vajha remélhetõ volna valaki más! Óh, vajha avagyne született, avagy örökké élt volna.”

Sebestyén Kálmán

Négyszáz esztendeje nevezték kicsíkszéki fõkapitánnyá Mikó Ferencet

Mikó Ferenc 1585 körül Olthídvégen szüle-tett, szülei hídvégi Mikó János és Forró Borbálavoltak. Ifjúsága egybeesett az erdélyi fejedelem-ség egyik legválságosabb szakaszával, amelyBáthori Zsigmond uralkodása elejétõl BáthoriGábor uralkodásának a végéig tartott.1

Tanúja volt a közszékelység szabadságavisszaszerzéséért vívott küzdelmének, véráldo-zatának, azonban mindvégig a székely nemes-ség oldalán állott. Serdülõkorú volt még, amikorBarcsai András fõkapitány oldalán részt vett amiriszlói (1600) és a goroszlói (1601) csatában.A goroszlói ütközetrõl, amelyben Basta császárigenerális és Mihály vajda csapatai legyõzték azerdélyieket, Históriájába Mikó Ferenc ezeket alényeges sorokat jegyezte be: „…a gyõzelemután elrontaték, pusztíttaték …Erdély úgy, hogysoha többször meg nem épül, és soha elõbbiállapotjára vissza nem jõ, mert akkor nem lévénkegyelem se nemes, se paraszt, se férfi, se asszo-nyi állatnak…egyaránt emésztette a fegyver,mind [a] férfi, mind [az] asszonyi állatot, kivált-képpen a Mezõségen. Azt pedig, a hallatlan ke-gyetlenséget a magyar hajdú cselekedte.”

8

Cseh Gusztáv metszete

1 Köblös Zoltán: A hidvégi Mikó család. In.: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félévszázados ünnepé-re: 1859-1909. Kolozsvár, 1909–1942. 230–234.; Kálmán Béla: A nevek világa. Bp., 1973. 60., 75.; Szõcs Já-nos: A Mikó-vár története. Csíkszereda, 2005. 14–15.

Barcsai András halálát (1602) követõen az ifjú Mikó Bethlen Gábor mellé szegõdött. Ez a döntésemeghatározta egész további sorsát, életútját. A brassói csatavesztés (1603), amelyben Székely Mózesfejedelem, és az erdélyi nemesség színe-java is elveszett a Radu ªerbán, havasalföldi vajdával vívott üt-közetben, a Habsburgok – II. Rudolf és Basta – pozícióját szilárdította. A megtorlás elõl, Bethlen Gá-bort követve, „török földre”, Temesvárra ment.2 Csupán Bethlen sorsából következtethetünk pályájaemelkedõ ívére Bocskai István és Rákóczi Zsigmond fejedelemsége idején.

Radu ªerban és Forgách Simon, kassai fõkapitány seregei elõl Báthori Gábor Szeben várába zárkó-zott. A körülzárt város felmentésére Bethlen Gábor végvári és török csapatokat szerzett. A Báthori Gá-bornak címzett levelet Szeben városába maga Mikó Ferenc vitte be. A jó híreket hozó Mikót a fejede-lem 50 arannyal ajándékozta meg, ez lett, ahogyan írja, késõbbi gazdagságának az alapja.

A Bethlen által hozott sereggel Báthori üldözõbe vette a havasalföldi vajda és Forgách seregét, majdFogaras várába tért meg, ahol 1611-ben Mikó Ferencet, Bethlen indítványára Csík alkapitányává ne-vezte ki, ezután Csíkba küldte, hogy a fejedelem részére lovas- és gyalogcsapatokat toborozzon.

Csicsóban, amint írja, Kelemen Mihály fõkirálybíró „kedvetlenül fogadta”. Mikó kérdéssel vála-szolt a fõkirálybírónak: „Mivel mentse Kegyelmetek magát, hogy engemet kapitánynak fel nem vehet,tudniillik, hogy semmi zálogom, sem rezidenciám itt nincsen, értem, most én azt nem disputálom, sem azén tisztemet erõvel én nem oltalmazom: vagyon arra ki gondot visel. Hanem az én uram Õnagysága Ke-gyelmetek fõkapitánya [ti. Bethlen Gábor], én egy fõember szolgája, erdélyi és igaz székely nemzet va-gyok … Imhol a mi Kegyelmes urunk, Õfelsége parancsolatja, ki nekem úgymint csíki vicekapitánynakszól…ha ki szómat fogadja, harmadnapra mustrát hírdetek, attól becsülettel veszem, ha ki szómat nemfogadja, bizony megbüntetem.”

A fiatal Mikónak ez a határozott, bátor fellépése jobb belátásra bírta a csíkiakat. A csíki szemlét kö-vetõen, harmadnapra hír érkezett, hogy Forgách Zsigmond 24 zászlóaljnyi serege a csíki úton menekül.Mikó Ferenc az általa vezetett csapattal és a csíki lakossággal eléjük ment és elfogta õket. A fogoly se-reget Mikó vezetésével Kolozsvárra, a fejedelemhez kísérték.

1613. november 18-ika után, Bethlen Gábor, fejedelemmé választását követõen, odaadó hívét sajátkorábbi tisztségére érdemesítette, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék fõkapitányává nevezte ki. Mikó Fe-renc 1622-tõl a fejedelmi tanács tagja, az ország pénzügyeinek az intézõje lett. 1622. február 1-én Kas-sán kelt az a levél, amely a fõkapitány érdemeit méltatja. Már kora ifjúságától a legnagyobb hûséggel,kitartással, ügyességgel, nagy és veszélyes ügyekben szolgálta a leendõ fejedelmet. Bethlen Gáborörömmel konstatálta, miszerint „õt gyermekkorától fogva a maga hívévé nem ok nélkül nevelte, s ke-gyelmével nem ok nélkül halmozta el.”

Veress Dániel nagyító alá vette Mikó Ferenc szellemi arcát. Megállapította róla, hogy hõsünk „va-gyonhalmozó volt”, amikor a vagyon volt az emberi érték majdnem egyedüli, de mindenképpen a leg-fontosabb fokmérõje.3 Az 1619. évi „univerzális konskripció” azt mutatja, hogy a fõkapitánynakAlcsíkon 46 szolgáló embere volt. A felcsíki jobbágyok listája hiányzik. Elõszeretettel foglalta el az ár-va örökségeket. Újabban 11 ilyen székely jószágra tette rá a kezét. Csíki tiszttartója, a pálfalvi ÁgostonIstván erõvel foglalt el a csíki kapitány részére Martonfalván, Zsögödben szabad székely örökségeket.4

Benda Kálmán a Bethlen fejedelem diplomatái közül Mikó Ferencet a legjárt-keltebb, legtapasztal-tabb követnek tartja. 1613-ban Mikó Ferenc Bethlen bizalmasaként, a budai török vezér és a temesváripasa levelével érkezett a portára, hogy megbízójának egyengesse az útját a fejedelmi szék felé. A portánMikót rögtön fogadták, és kedvezõ válasszal bocsátották el. 1616-ban Erdély fejedelme Lippa váránakaz átadása ügyében indította Isztambulba a csíki fõkapitányt. Borsos Tamás feljegyzése szerint GörcsiMehmet vezérbasa ezeket mondotta Mikónak: „Mondd meg az uradnak … máskor oly kevély, bolondkövetet ne küldjön a Portára, mint Kamuthi vala, mert bizony nem használ vele. Isten engem úgy segé-lyen, hogy Kamuthi a Portán sem az urának, sem az országnak nem szolgált, hanem inkább ártott. Ilyenkövetet küldjön, mint te vagy, látom, hogy te igaz embere vagy az uradnak.” Bethlennek a Portán elértsikerei Mikónak is tulajdoníthatóak.

9

2 Hídvégi Mikó Ferenc Históriája. In.: Illésházi István följegyzései 1592–1603. és Hídvégi Mikó Ferenc históriá-ja 1594-1613. Pest, 1863. 151–152.; Szamosközi István: Erdély története 1598–1599, 1603. Ford.: Borzsák Ist-ván. Bp., 1981. 13., 30., 94., 101., 443.; Szamosközi István: Történeti maradványai. Kiad. és bevezetõ SzilágyiSándor. IV. Bp., 1880. 17.; Tûzpróba. In.: Erdély öröksége III. 1603–1613. Szerk.: Makkai László. Bev.: BíróVencel. Bp., 1993. 121–155.

3 Veress Dániel: Mikó Ferenc szellemi arca. In: Háromszék, 1990. VIII. 18–21.4 Szõcs i. m. 19.

Az 1620-as évek közepén Kovácsóczi István kancellár társaságában II. Ferdinánd német-római csá-szárral folytatott tárgyalást. Ezután az özvegységre jutott fejedelem azzal bízta meg, hogy szerezzen ne-ki feleséget. Mikóék Berlinben elnyerték Brandemburgi Katalin kezét. A fõkapitány tagja volt annak adelegációnak, amely 1626-ban Kassára hozta Brandenburgi Katalint. Egy levelében a fejedelmi kancel-lária ezt írja Mikó Ferencrõl: „… a fejedelem és a haza szabadsága … megõrzése végett … messzi or-szágokba … fõleg pedig a fényes Portára, több ízben, s nagy veszélyek között elmenni nem óvakodott.”

Az erdélyi rendek követeként 1630-ban a csíki fõkapitány hívta meg a fejedelemségre I. RákócziGyörgyöt. Ugyanõ csikarta ki Pozsonyban a magyar nádortól, Esterházy Miklóstól I. Rákóczi Györgyfejedelemmé választásának az elismerését. 1633-ban és 1634-ben újból Konstantinápolyba kellett trap-polnia, hogy az Erdélyre felbõszült szultán haragját lecsillapítsa.5

A Mikó-újvár elnevezés elmélkedésre, találgatásra indította a tollforgatókat. Véleményem szerint anévadás magától Mikó Ferenctõl származhatott. Azért nevezhette így, mert Háromszéken, Málnás ésOltszem között, az Olt bal oldalán, Mikó birtokon létezett egy Mikó-várnak nevezett erõsség, amelyet amellette lefolyó patakról Herec várának is neveztek. Csíkszeredában, az 1613-ban elkezdett építmény,amelyet Mikó-újvárként emlegetnek a források 1616-ban és 1619-ben, nem lehetett más, mint a késõb-bi Mikó-vár egyik szárnya, része.

1636-ban a pálfalvi Ágoston István, Mikó Ferenc korábbi tiszttartója így nyilatkozott: „Én huszon-három Esztendõtõl fogva szolgáltam a Mikó-újvárban…”6 Ebbõl következik, hogy e helyen már1613-ban emeltek valamilyen udvarházat, rezidenciát, amelyet maga Mikó Ferenc keresztelt elMikó-újvárnak. Muckenhaupt Erzsébet egy Csíksomlyóról elszármazott kötetben, amely ma a buda-pesti ferences könyvtárban található, ilyen kézírásos bejegyzésre bukkant: „Az zereda uárát kezdéképetteni 1623, 26 di(e) apprilis.”7

Mikó Ferenc 1622-tõl a fejedelmi tanács tagja, Erdély kincstartója, pénzügyeinek az intézõje és fõ-udvarmester. E tisztségek megszerzése után az erdélyi fõrangúak, a nagyságosok sorába lépett.

A fõkapitány személyiségére vet fényt Kemény János, a késõbbi fejedelem által megrajzolt kép,amely a sziléziai tartózkodásukra utal. (Mikó különben rokonságban volt nemcsak Kemény Jánossal,hanem Bethlen Gáborral is.) „Itt láttunk mi, magyarok elsõbben olyan asszonyemberi öltözetet, mellyek[mellük], hogy mezítelen, kinyitva legyenek, melyekre ittas is, és egyéb iránt igen venereus a szegényMikó Ferenc igen ácsorga, de csak száraz korcsomája lõn. Õ, szegény, minden szépet igen örömest sze-retett volna, de õtet nem, mert az Isten ostora volt rajta, hogy szerelmes szívet adott beléje, s ahhoz rúttermetet, mert kisded, igen szõrbe borult, szõke, igen kék szemei valának, egyébiránt pedig isreligiójában névvel unitárius, de valósággal semmi religiójú ember vala. Az pápistaságban az purgató-riumot és a ceremóniákat javallatta, a zsidóságból a szombatot, kibõl egyet, kibõl mást, és millenárisidõket hitte, s voltak szegénynek sok superstitiói [hiedelmei], de ez világi igen értelmes, elmés,expertrus [tapasztalt] jóbarátságú, familiáris, jó hazafia, nékem vér szerint atyámfia, egyébiránt isigen singuláris [kiváló] jóakaróm vala.”8

A csíki fõkapitány sok-sok fáradozását mind Bethlen Gábor, mind pedig I. Rákóczi György bõkezû-en jutalmazta. 1617-ben a fejedelem Fehér vármegyében a fõkapitánynak adta Alamor, Demeterpatak,Ohába és Vingárd falukat. 1622-ben Fogarasföldön megkapta Dezsán, Mardzsina és Netot falukat.Ugyanabban az idõben Daniel Mihály és Mikó Ferenc engedélyt kapott az uralkodótól arra, hogy aRikán átvivõ utakat, hidakat rendbe szedjék, és Olasztelkén, valamint Felsõrákoson vámházat állítsa-nak fel. 1625-ben megkapja a fejedelemtõl Fehér vármegyében Ecsellõt, 1626-ban a szolnok-dobokaiCsicsómihályfalvát, Vacsárcsiban egy részbirtokot, amelynek tulajdonosa, Dónáth László nem vettrészt az elõzõ hadjáratban. Bethlen Gábor Mikó Ferencet a végrendelete egyik végrehajtójává jelölteki.9

A fõkapitány az 1620-as, az 1630-as években keveset tartózkodhatott a Mikó-várban, ugyanis orszá-gos ügyek elszólították innen. Gyulafehérváron palotának beillõ háza állott a mai görögkeleti székes-egyház helyén. Ott hunyt el 1635. július 15-én. Augusztus 28-án a fejedelem és az erdélyi rendek jelen-létében temették el Gyulafehérváron, az akkor református kézben levõ székesegyházban.

Szõcs János

10

5 Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora. Bukarest, 1982. 97., 112., 133.; Szõcs i. m. 20–21.6 Szõcs i. m. 22. 25.7 Augustinus, Aurelius (Szent Ágoston): Epitome omnium operum IV. Köln, 1539.8 Szõcs i. m. 22.9 Demény i. m. 112., 133.; Szõcs i. m. 21., 32.

Az 1848/49-es mártírok krónikása200 éve született Hajdú Lajos szentesi rektor

1849 nyarán a szabadságharc végnapjait élte. Az orosz és osztrák hadak megállítása érdekében amagyar kormány ismét népfelkelésre szólította fel a nemzetet. A túlerõvel szembeni ellenállás kilátásta-lannak bizonyult, s a világosi fegyverletételhez vezetett. E válságos napokban Szentesen még a városonátvonuló honvéd katonai parancsnokok és forradalmi biztosok utasításainak végrehajtásán fáradoztak.Folyt a népfelkelés szervezése, intézkedések történtek egy puskaporgyár felállítására, gyûjtötték azélelmiszert és takarmányt a honvédcsapatok számára.

A lakosság végsõ küzdelemre történõ mozgósításában kitûnt a köztekintélynek örvendõ reformátusiskolai rektor, Hajdú Lajos, aki a kritikus napokban – 1849. július 1-jén – tanterme ablakából lelkesítõbeszédet intézett a szentesi néphez, általános felkelésre buzdított az elõrenyomuló császári seregek el-len, s rendkívül erõs kifejezésekkel szidalmazta az uralkodó édesanyját (Zsófia fõhercegnõt), mint min-den baj okozóját. Ezt még tetézte azzal, hogy lázító szózatát kinyomatta, és a nép között osztogatta. Ha-zafias felbuzdulásáért utóbb kemény büntetésben részesült. A berendezkedõ új hatalom 1849. szeptem-ber 7-én elfogatta, Szegedre szállíttatta, majd lázítás címén haditörvényszék elé állította. Ügyét az Ara-don mûködõ Cs. Kir. Rendkívüli Haditörvényszék tárgyalta. Tettét a katonai bírák felségsértésnek mi-nõsítették, és kötél általi halálra ítélték. A súlyos ítéletet késõbb kegyelembõl 20 évi vasban töltendõvárfogságra és teljes vagyonelkobzásra változtatták. Kezdetben az olmützi, majd a josefstadti várbör-tönben raboskodott.

Ki volt ez az ember, akinek 1967 óta egy kurta – egy házból álló – utcácska viseli a nevét Szentesen?Születésének 200. évfordulója alkalmat ad arra, hogy életútjának bemutatásával felidézzük emlékét.

Hajdú Lajos (keszi) Szentesen született 1813. július 6-án. Kisnemesi családból származott; õseiBethlen Gábor erdélyi fejedelemtõl nyerték címeres levelüket 1625-ben. Apja Hajdú András tanító,édesanyja Gorzás Lídia. Korán árvaságra jutott. Alsó fokú iskoláit és az algimnáziumot szülõvárosábanvégezte. 1831-36 között a debreceni református kollégiumban bölcseleti, jogi és teológiai tudományo-kat hallgatott; 1837-tõl ugyanitt esküdt felügyelõ, segédkönyvtárnok, majd elemi iskolai tanító.1839-41 között a derecskei középiskola igazgatója. 1842-ben külföldi tanulmányútra indult. A berliniegyetem hallgatója, ahol 24 magyar tanulóval megalapította az egyetem magyar könyvtárát. Hazatéréseután lelkészjelölti vizsgát tett, majd rövid nevelõsködés után segédlelkész Nagymarján. 1845 decembe-rében a szentesi református egyház meghívta a gimnáziális osztályok igazgató-tanárának, professzoricímmel. Az õ nevéhez fûzõdik az elsõ retorikai (szónoklattani) osztály felállítása. 1847-ben lelkészi éstanári vizsgát tett.

1848/49-ben a tanítás mellett komoly publiciszti-kai munkát fejtett ki. Hazafias tárgyú politikai cikkeijelentek meg a debreceni Alföldi Hírlapban, aTiszavidéki Újságban és a Szegedi Hírlapban. Bizo-nyára ezek is hozzájárultak szigorú megbüntetésé-hez.

Fogsága idején nem szakadt meg teljesen a kap-csolata szülõvárosával. Nyomban elítélése után(1849. december 1-jén) érzékeny hangú búcsúleveletintézett a szentesi presbitériumhoz, melyben kérel-mezte, hogy 4 havi járandóságának elmaradt részétjutassák el hozzá. Kérését nem teljesíthették, mivellevele megérkezése elõtt a királyi fiskus már zár aláhelyezte házát és minden egyéb javadalmát. (Házátutóbb a kincstár javára elárverezték, mondván: ebbõlfedezik élelmezésének költségeit.) A szentesi lako-sok – élükön Gulyás Istvánnal – 1851 februárjábankegyelmi kérvény útján kísérletet tettek kiszabadítá-sára, de a Hadügyminisztérium elutasította folya-modványukat.

A fogsága alatti történésekrõl Földy János föl-jegyzéseibõl tudunk, aki cellatársa volt Hajdúnak. Õ

11

Hajdú Lajosról készült börtönrajz(Földy János naplótöredékébõl)

örökítette meg a többi közvetlen rabtárs nevét is: Jakab Mihály 54 éves Bihar vármegyei táblabíró-le-véltárnok, Tóth Mihály 44 éves debreceni református prédikátor és Sillye Gábor 35 éves hajdúkerületiországgyûlési képviselõ, kormánybiztos-fõkapitány. Földy naplótöredékei 1939-ben könyv alakban ismegjelentek Világostól Josephstadtig címmel. (Ebben maradt fenn az itt látható börtönrajz Hajdú La-josról.)

1854. november 27-én Földy János a következõket jegyezte fel: „Hajdú Lajos szobatársam maSzentesrõl nagy ládát kapott. Annyi és oly sokféle ennivaló és másféle holmi volt benne, hogy a leggyön-gédebb gondoskodás jelének látom e körülményt. Látván e gyöngédséget, melyet nem szüntet idõ és tá-volság, a családi élet e kedves jelét, a hûségnek e ragaszkodását, bennem fájdalmasan támadt föl a múl-tak emlékezete…” Tudni kell, hogy Hajdú Lajos hatósági engedéllyel levelezésben állt a szentesi illetõ-ségû Fejér Lídiával, bizonyára neki volt köszönhetõ a szeretõ gondoskodás.

Egy másik helyen Földy ezt írta (1855. február 16.): „Nagy vendégség volt ma. Hajdú Lajos társammegvendégelte az egész szobát szotyogatott kásával. Jó volt, nagyon is jó volt. Pedig hajdan mindig isazt mondtam: a kása nem étel. Étel biz az, kivált, ha úgy van elkészítve, mint a mai volt, és az ember ha-todfél év óta profosz-koszton él. Hej, de sokat más színben lát az ember, ha a szükség iskolájába jár, hola nyomor a mester.”

Szerencsés fordulatnak mondható, hogy Hajdú Lajos és sok más politikai elítélt 1856 áprilisábancsászári közkegyelem útján kiszabadult fogságából. Kevésbé örvendetes, hogy Hajdú Lajos nem térthaza Szentesre, mivel a kisújszállási református egyház meghívta a helyi gimnázium vallástanárának.Késõbb a magyar irodalmat, történelmet, latin és görög nyelveket tanította, s több ízben viselte az igaz-gatói tisztséget. A személye iránti közmegbecsülést jelzi, hogy 1861-ben a Hajdú-kerület tiszteletbelitörvényszéki táblabírává választotta, és díszpolgári címmel ruházta fel.

Gazdag publicisztikai munkásságának egyik vonulatát a tanügyi, neveléselméleti, egyház- és iskola-történeti, valamint helytörténeti írásai képezték, amelyek a korszak legjelentõsebb szakfolyóirataibanés a helyi sajtóban jelentek meg. Közírói tevékenysége a kiegyezést követõ években bontakozott ki iga-zán. Programszerû célként tûzte ki, hogy írásaival maradandó emléket állít a szabadságharc sokat szen-vedett mártírjainak. A személyes tapasztalás hitelességével jelenítette meg a várbörtönök lakóinak éle-tét, a korabeli börtönviszonyokat; név szerint felsorolva a szabadságharcos múltjuk miatt rabságra ve-tetteket. Írásai ma is forrásértékkel bírnak, hisz tudjuk, hogy õ maga 1850 januárjától 1852 májusáigOlmützben, 1852. május végétõl 1856. április elejéig pedig Josefstadtban raboskodott. Megrázó erejûcikkeit a Vasárnapi Újság, valamint a Hazánk és a Külföld közölte több sorozatban: Börtön-krónika; Az1848-49. magyar államfoglyok josefstadti börtöne (1869); A régi napokról; Mártír halottak statisztiká-ja (1871); Magyar foglyok útja 1850-ben Budától Olmützig (1872) stb.

Az alábbiakban részleteket olvashatunk a Börtön-krónika c. írásából, amelyet a Vasárnapi Újság tettközzé 1869-ben.

„A világosi gyásznap befejezte a forradalmi harcot, s megnyitotta a rémuralom korszakát. A szabad-ságharc hõsei és szereplõi, ha külföldre menekülniük nem sikerült, elfogattak, börtönbe vettettek, mely-nek ajtaja, kivált a bosszús szigor elsõ idõszakában, csak a vesztõhelyre nyílt, vagy évekig csukva ma-radt megettük. A haza vértanúit, kik bakó-kéztõl estek el, ismeri mindenki, neveiket a kegyelet õrzi min-den szívben. A foglyok hosszú sora, bár ítéleteik akkor szintén nyilvánosság elé adattak, ma már több-nyire feledve; pedig szintén megérdemlik, hogy mint a hazáért szenvedettek, emlegetve legyenek. E szo-morú krónika feljegyzõje, Olmütz és Josephstadtban majdnem hét évig szenvedett; börtöntársai neveitmost jegyzékben közli e lapok olvasóival; remélve, hogy akad példájának követõje, ki a többi börtönök-rõl is közlend hasonló jegyzéket.

Mielõtt azonban börtöntársaim neveire térnék, elõzményül még némi tudni valókat kell említenem. Ahazafi erény büntetésére cs. kir. Haditörvényszékek voltak felállítva Aradon, Kassán, Nagyváradon, Po-zsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Pesten, mely a fõ és központ volt. – Aradon legnagyobbrésztkatonák felett mondatott ítélet. Pesten legnagyobb volt a foglyok száma, itt több hadbíróság is mûkö-dött, az ítéletek is legszigorúbbak voltak, kivált 1849-ben. Bécsben is történtek elitélések, sõt alkalmilagegyes helységekben is, melyekrõl rejtélyesen lehetett hallani. – Most ezeket is napvilágra kellene hozni.E hadi törvényszékekben idegen auditorok és hadbírák, valószínûleg a legtöbb esetben felülrõl vettegyenes parancs szerint ítéltek a vádlottak élete, vagyona és szabadsága fölött. A szenvedély és bosszúelsõ rohamában az ítéletek a legszigorúbbak voltak. Sok halált kapott. S aki kegyelmet nyert is, a kegye-lem többnyire súlyos börtönbüntetésbõl állt. Utóbb a halálítéletek abba hagyattak s a börtönbüntetésvolt a rendes ítélet, és pedig 1–20 évig tartó, vasban vagy vas nélkül. Rendszeresített börtönök, melyek-be az elitéltek szenvedni hurcoltattak, hazánkban voltak: Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék,Pétervárad, Zára, Gradiska; – idegen országokban, jelesül Morvában: Olmütz, a Morva vize partján,

12

erõs várral; Csehországban: Theresienstadt az Elba partján, Josephstadt, az Elba és Metau kis folyóösszefolyásánál, Königgrätz hasonlóan az Elba partján; Tirolban Kufstein, egy sziklatetõn…

Midõn 1850. januárban e cikkíró Olmütz vára Katalin-kapuja melletti börtönébe bezáratott, már ak-kor néhányan voltak ott, ezután naponként növekedett a szám, hadi és polgári egyének oda szállásolta-tása által. Olmütz Morvaország fõvárosa mintegy 10–15 ezer lakossal, egyszersmind elsõ rangú vár-erõd az osztrák birodalomban. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és bástyái által. PestrõlPozsonyig még 1849-ben nem levén vasút, a foglyok tengelyen szállíttattak Pozsonyig, innen vasútonOlmützbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogolyszállító vonat. A fogda a Katalin nevû várkapu mel-lett nyúlt el, mintegy 25–30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. A foglyok a vár kaza-mataiban laktak: a nagyobb szobákban 7–8, a kisebbekben 3–4. Várparancsnok ez idõben Böhm nevûvolt…”

Hajdú Lajos 1852 májusáig összesen 153 foglyot vett számba, köztük 57 polgári, 81 katonai és 15idegen nemzetiségû elítéltet. A polgáriak között szerepelt Szontágh Pál késõbbi parlamenti alelnök,Zsigmondy Vilmos mérnök, híres kútfúró, Rómer Flóris nagyváradi kanonok, neves régész. A katonaifoglyok között találjuk Moga János és Zichy Ferdinánd tábornokokat, Mezei Károly ezredest, több csa-ta jeles hõsét, és Máriássy János ezredest, „Arad vívóját”, akiket 18 évre ítéltek. A legnevezetesebb ide-gen fogoly Bakunin, a híres orosz forradalmár volt, „ki a többi foglyoktól külön õriztetett, éjjel-nappalkét õr állt szobájában, rajta keresztben két vas. Az osztrák kormány késõbb kiszolgáltatta Oroszország-nak, ez pedig a szibériai ólombányákba hurcoltatta, onnan csudálatos módon Kamcsatkán át megszö-kött és megmenekült”. Hajdú saját magát a polgári foglyok 57. tételeként tüntette fel az alábbiak szerint:„Keszi Hajdú Lajos, felszentelt ref. lelkész, a szentesi ref. gymnasium igazgatója, a tiszavidéki, késõbbszegedi, és alföldi lapoknak rendes levelezõje volt, jelenleg kisújszállási gymnasiumi tanár – (e jegyzékközlõje.)”

Hajdú Lajost, több polgári elítélttel együtt, 1852. május 27-én Olmützbõl Josephstadtba szállították.Itt is folytatta az 1848/49-es szabadságharcban tevõlegesen részt vett hadifoglyok számbavételét, rög-zítve a rabságban sínylõdõk neveit, „vétkeit”, büntetési tételeit. A külvilág ezekrõl a mártírokról is a Va-sárnapi Újságból szerezhetett tudomást a kiegyezés után, Hajdú tanár úrnak köszönhetõen. „Börtönkró-nikáját” kiszabadulásáig, 1856. április 3-ig vezette, „amikor vasbilincsei levétetvén, kegyelem útján ha-zájába visszabocsáttatott”. Feljegyzései 341 nevet tartalmaztak.

Az 1869-ben közzétett tudósításában a következõkép mutatta be fogságának új helyszínét:„Josephstadt Csehország észak-keleti határán fekvõ szép kisváros és várerõd az Elba folyó partján, hola Metau kis patak – melyben a fürdés katonai fedezet mellett a foglyoknak meg volt engedve – az Elbábaszakad. Környéke magaslat, talaja sovány, éghajlata zord, tele hosszú. Bástyáiról – melyeken katonaiõrvigyázat alatt naponként egy órai séta engedélyeztetett a foglyoknak – látható a cseh óriás hegyláncSzilézia határán. – A kis város, mint Olmütz, a vár kellõs közepén van, körítve bástyák és sáncmûvek ál-tal. A börtön ablakaiból, míg be nem rakattak, az egész város szemlélhetõ volt. A foglyok Pardubitzigvasúton, onnan Königgrätzen át, kocsikon szállíttattak Josephstadtba. Várparancsnok ez idõben gr.Spanucki, térparancsnoki ezredes Borosini volt.”

Hajdú Lajos fogsága idején 341 fogolytársa nevét jegyezte fel, közülük 297 magyar, 44 pedig idegennemzetiségû (olasz, német, cseh, lengyel) volt. A polgári személyek között (akik száma 205 fõ) ott ta-láljuk Vidács János jogászt, volt honvédfõhadnagyot, a késõbbi 48-as párt egyik vezérét; Szolga Miklósszékely népköltõt, Thaisz Eleket, Pest város késõbbi fõkapitányát. A 4 évre ítéltek közt 57. sorszám alattolvashatjuk Boros Sámuel szentesi polgármester nevét, aki együtt raboskodott Dózsa Elek marosvásár-helyi nagyhírû tudós jogtanárral, az 1867-es képviselõház alelnökével, Markovics Antal csanádi alis-pánnal, Varga Imre élelmezési kormánybiztossal, a Nagykun Kerület késõbbi kapitányával, a szegé-nyebb sorsú foglyok egyik legszívesebb jótevõjével, valamint Mikó Mihály csíki kormánybiztossal,utóbb Marosszék fõkirálybírójával. A josephstadti várbörtönben raboskodott Osztrovszky József szege-di polgármester, nemzetõr százados, vármegyei fõtörvényszéki bíró, aki 1848 õszén fogadta KossuthLajost, majd 1849 nyarán a magyar kormány tagjait. A császári hatóságok halálra ítélték, utóbb 6 évibörtönre csökkentették büntetését. A 92 katonai elítélt közül említsük meg Dobrai Károly és ZsomboriSándor ezredesek, a 10 évre ítélt Szilágyi Samu alezredes, a 12 éves büntetését töltõ Barta András szá-zados, továbbá a 16 évre elítélt Beke József, Járosi Ádám és Kürti István ezredesek nevét.

Hajdú Lajos részletesen beszámolt a börtönviszonyokról, a bánásmódról, a foglyok mindennapi éle-térõl, amelyrõl a külvilág szinte semmit sem tudhatott. Idézzük írásának errõl szóló részét:

„Az államfoglyok állapotát illetõleg majd lágyabb, emberibb, majd szigorúbb rendeletek küldettekBécsbõl. Kezdetben írás, újságok olvasása is engedélyezve volt, késõbb mindezek, fõleg 1852 óta meg-tiltva voltak. Ha mégis valaki valami mûvön dolgozni akart, külön szobában meghatározott órák alatt,

13

felügyelet mellett dolgozhatott. Csak oly könyveket lehetett olvasni, melyek a térparancsnokság általmegvizsgálva, a foglyoknak a fogdába beadattak. – A foglyok legnagyobb része szellemi mûködéssel,olvasással, kisebb része kézi munkák gyakorlatával rövidítette nehezen haladó óráit. Esti 9 órakor a vi-lágításnak minden szobában meg kellett szûnni, a gyertyák eloltattak. Világításra bádog mécsben olaj,fûtésre novembertõl május l-ig fa adatott, magok a foglyok fáradoztak a fûtéssel. – Minden fogolynakkülön vaságya volt, hozzávaló lepedõ, szalmazsák, szalmapárna és szõrtakaróval, azonban meg volt en-gedve saját ágynemûiket is használni, úgyszintén tulajdon ruháikat is; kinek nem volt, szürke posztóbólkészült fegyencruha adatott. – Szeszes italok élvezése tiltva volt, betegeknek, vagy gyengélkedõknek or-vosi bizonyítványra megadatott. – Levélírás, de csak egy megnevezett és bejegyzett egyénhez, 3 hónap-ban egyszer, a térparancsnoki szobában, hová a fogoly katonai õrizet mellett vitetett ki, meg volt enged-ve, latin, német, francia nyelven, de magyarul nem. – Pénz a fogoly kezénél nem lehetett; mit küldöttekneki, a térparancsnokságnál volt letéve, élelmezése javítására belõle naponként adatott 1 ft-ig, kiszaba-dulás esetében, ha mi még maradt, kezeibe adatott a fogolynak. Minden fogoly 10 krajcárt kapott egynapra, ebbõl került ki egész napi élelmezése, hetenkénti mosatása. A balsors szorosabban fûzi össze akülönbözõ rangú, míveltségû s polgári állású embereket; így volt itt is, szeretet tartá össze a foglyok szí-veit, a gazdagabb szerencsétlen megosztá falatját a szegényebb szerencsétlennel. De a honn szenvedõkis szíves küldeményeikkel vigasztalák számtalanszor a börtön falai közt szenvedõket, küldözvén nekikkülönféle ruhanemûeket és élelmi szereket, nemes lelkû barátok is szíves megemlékezéseikkel enyhítet-ték barátaik nehéz sorsát.”

Hajdú Lajos szabadulása után mindvégig megmaradt a kisújszállási gimnázium nagyra becsült taná-rának. Sok évtized után – nyugalomba vonulásának évében –, 1891-ben hazalátogatott Szentesre, hogytalálkozhasson 60 évvel korábbi volt iskolatársaival, valamint 1848/49. évi tanítványaival. A „szabad-ságharc szentesi bajnoka” – ahogyan a Szentes és Vidéke címû újság emlegette – valószínûleg ekkorjárt utoljára szülõvárosában. Kisújszálláson hunyt el 1901. február 24-én; sírját egy szürke gránit em-lékoszlop jelzi a déli temetõben. A történelem vihara igen korán elsodorta ugyan szûkebb pátriájából,de életmûvével méltán kiérdemelte, hogy emléke ne merüljön feledésbe. E szándékot jelzi a róla elne-vezett kis utca Szentesen (1967), valamint a református általános iskola falán elhelyezett márványtábla(1998).

Labádi Lajos

A láthatatlan ember arcaiKiállítás Gárdonyi Gézáról

„A szívet azért rejtette el Isten, hogy senki ne lássa.”(Gárdonyi Géza: Ida regénye, 1924.)

2013 Gárdonyi Emlékév. A Gárdonyi Emlékbizottság és a szervezõk legfontosabb célja az olvasásés a Gárdonyi életmû népszerûsítése mellett, hogy a programok közelebb hozzák az emberekhez ésmegszerettessék a magyar irodalmat, „kézzel foghatóvá” tegyék a Gárdonyi életmû legfontosabb üze-neteit: a hazafiságot, a helytállást, a kitartó munka szeretetét, egymás tiszteletét, a családszeretetet.Ezért gondoltuk úgy, hogy újszerû programokkal, modern megközelítéssel, az interaktivitás hangsúlyo-zásával, a szakmai eredmények igényes ismeretterjesztésével, közös játékkal, számos új együttmûkö-dési forma kialakításával, és nem utolsó sorban turisztikai attrakciókkal ünnepeljünk.

2011 novemberében a Petõfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített kiál-lítást A láthatatlan ember arcai címmel Gárdonyi Gézáról, mely közel egy éves budapesti bemutatóután az emlékévben országos vándorútra indult.

A kiállítással útra kelt Gárdonyi íróasztala, amelyen az Egri csillagok címû regényt írta, írógépe,utazóbõröndje és „vándorbotja”, pipái, könyvtárának legszebb és legizgalmasabb kötetei (saját kézira-tos bejegyzéseivel), kávékiöntõje, pecsétnyomója, valamint számos tollal, illetve géppel írt kézirata.Magával vitte az egri vár évszázados köveit, s a kiállítás rendezõinek szándéka szerint azt a hangulatotis, amely õt a történelmi regények megírására késztette.

A Gárdonyi életmûvet 8 témában tárjuk a nagyközönség elé. Egy-egy egységben mutatjuk be Gár-donyi történelmi regényeit, az író titkos világát (különleges titkosírását), novelláinak és meséinek sajá-

14

tosságait (Az én falum, Szüleim gyémántjavoltam), valamint életmûvének szintézisét(Ida regénye). Gárdonyi hagyatékát mú-zeumpedagógiai elemekkel tesszük „kéz-zel foghatóvá” (forgatható kockák, me-móriajáték, satírozó táblák, mesesarok„mesesámlikkal”, stb.). A régi tárgyak, azizgalmas installáció, az interaktív elemeksegítenek abban, hogy a látogatók Gárdo-nyi mûhelyében érezhessék magukat,megismerjék számos, eddig ismeretlen ar-cát.

A láthatatlan ember arcai címû temati-kus kiállítás felvillantja Gárdonyi életé-nek legmeghatározóbb szakaszait, élet-mûvének legfontosabb állomásait és azíró leglényegesebb üzeneteit. A kiállításelsõ része Gárdonyi történelmi regényeitmutatja be. Röviddel Egerbe költözéseután foglalkoztatta õt egy nagyepikai mûmegírásának gondolata. Gárdonyi belevá-gott a nagy munkába, de hamarosan rájött,hogy az iskolákban elsajátított történelmitudás és az írásban szerzett tapasztalat na-gyon kevés ehhez a vaskos mûfajhoz.Hozzálátott egy új alapokon nyugvó törté-nelmi regény mûfaji sajátosságainak ki-dolgozásához.

Az Egri csillagok ötlete természetesena vár falai között született, s igazán az ez-zel kapcsolatos kutató munka hozta meg atörténelmi regények ötletét. A fiaival sé-tált, s a Bornemissza Gergelyrõl szóló beszélgetések inspirálták Gárdonyit arra, hogy kutatásokba fog-jon. „Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak életét meg kellene írnom regénynek.”1 Gárdo-nyi József szerint édesapja nagy kérdése az volt: „Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnakhasználná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe?Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?”2

A láthatatlan ember ötletét a hun Attila alakja ihlette. Gárdonyi egy költött alakot helyez regénye kö-zéppontjába. A trák származású Zéta szemüvegén keresztül követhetjük végig Attila diadalmas hódítá-sait és halálát, a birodalom történelmének sorsdöntõ mozzanatait. Zéta tudós és gazdag úr, a császár ba-rátja, amikor megírja élete történetét. Hányatott sorsú rabszolgaként ismerjük meg, szemünk láttára érikférfivá. Addig azonban, míg sorsa nyugvópontra jut, szinte mérhetetlen szenvedésen kell keresztülmen-nie. Elhagyja nevelõapját, lemond személyes szabadságáról, önként vállalva a rabszolgaság keserveskövetkezményeit, hogy a szíve választottja közelében lehessen. Reménytelenül szerelmes Emõkébe, alány azonban Attiláért rajong, a halálba is követi. Zéta ekkor eszmél rá, hogy van szív, mely õérte do-bog. Elfogadja Dsidsia szerelmét, mellette rátalál az élet igazi értelmére, a szeretetre. Nagy titkát azon-ban örökre a szívébe zárja.

Harmadik nagy történelmi regényének ötlete is már korábban megfordult Gárdonyi fejében. IV. Bélakora sem bizonyult könnyebben megközelíthetõnek, mind korábbi regényeinek történelmi háttere.Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott Gárdonyi az Isten rabjai címû regény írásakor. A modern korembere számára kellet közel hoznia a világi örömökrõl lemondó kolostori életet, annak látszólagos ese-ménytelenségét, érthetõvé és élményszerûvé tenni Margit vallásos rajongását. A regényben az „égi lili-om” lelki tökélesedésének folyamatát rajzolta meg Gárdonyi. Margitot apja még születése elõtt Isten-nek ajánlotta, hogy ezzel segítsen bajba jutott országán. Nevelése e szent cél érdekében történt. Kis-

15

1 Gárdonyi József: Az élõ Gárdonyi II. Bp., 1934. 15–29.2 Gárdonyi i. m. 15–29.

gyermek korától domonkos rendi apácák fordították tekintetét az ég felé, szoktatták vallásos életre, aregulák pontos betartatása. Az idõ múlásával Margit a lelki élet, az isteni szerelem (amor sanctus) olyanmagas fokára jutott el, ahová már sem nevelõi, sem lelki atyja nem tudta követni. Túljutott minden vilá-gi gyarlóságon, regulán és dogmán. Mélyen átélt személyes hite kétely nélküli, amelyért minden meg-aláztatást vállalt. Apjával is szembeszállt: az égi jegyességet választotta a földi házasság helyett, hogybeteljesíthesse a király felajánlását. A regény végén nemcsak Krisztus országának polgára, hanemMária-alakban nemzetének védelmezõje is. A befejezéssel Gárdonyi eltér az eredeti legendától, annakaz írói hitvallásnak a szellemében, amely szerint a mûalkotás nemcsak esztétikai érték, hanem nemzetitett is.

Gárdonyi Géza rendkívüli érzékenységének, írói fantáziájának köszönhetõen mindig látta is azt a vi-lágot, melyet ábrázolt. Ezért tudta oly hatásosan összeegyeztetni a realista, részletezõ leírásokat a lelkifolyamatok lírai hangvételû ábrázolásával. Regényeinek középpontjában mindig egyéni történet áll. Atörténelmet individuális szinten ábrázolja, vagyis a történelmi eseményekbõl annyit tudunk meg,amennyi hõsei személyes életét befolyásolja. Szereplõinek élete a gondolatok és érzések mikrovilágá-ban zajlik. Ehhez a munkához kellett az a végtelen nyugalom, amelyet egri otthonában teremtett magá-nak.

Külön figyelmet szenteltünk a kiállításban Gárdonyi tudományok iránti érdeklõdésének. Természet-szeretete ösztönözte õt arra, hogy miután berendezkedett egri otthonában, botanikus kertet telepítsen.Európai útjairól, többek között Törökországból hozott növényeket honosított meg. Hatalmas fenyõk,tuják és egyéb dísznövények között sétálhatott esténként, virágait, cserjéit saját maga ápolta. Régi vá-gya valóra vált, csend és békesség övezte otthonát, falut teremtett magának a városban. Hamarosan azövé lett az Eger határában lévõ dimbes-dombos, harmincholdas Savós nevû birtok is fenyvessel, réttel,gyümölcsössel és nyaralóval. Számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészetifolyóiratokra fizetett elõ. Növényeirõl, a kertjében élõ madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírássalkönyvet vezetett, melynek a Természet kalendáriuma címet adta.

Gárdonyi nagy kedvvel tanulmányozta a nyelvek világát, a különbözõ írásmódokat. Saját örömére,munkájának meggyorsítására találta ki írásmódját, melyet a családtagok csak „tibetûknek” neveztek, smelyre külön egységet terveztünk a kiállításban. A betû szerinti, egyszerû jelekbõl álló írást apró trük-kökkel, a jelek szokatlan kötésével, dõlésirányával tette látszólag bonyolulttá. Arra törekedett, hogy akizárólag a maga használatára szerkesztett írás gyorsan papírra vethetõ, könnyen olvasható, a kívülállószámára felismerhetetlen legyen. Írása hiánytalan rendszerû, 41 hang jegyét tartalmazó betûírás, melye-ket a legegyszerûbb geometriai jelekbõl (pont, egyenes, kör) alakított ki. Egyes betûkben megtalálhatósajátos formájuk valamelyik része.

A naplókat Gilicze Gábor és Gyürk Ottó fejtette meg. Azóta Gárdonyi életmûve köré szõtt hamis le-gendák szertefoszlottak. A Mesterkönyvek és Mesterfüzetek lapjain „okkult praktikák”, „egy megbom-lott elme” gondolatai helyett a mûalkotás lényegérõl, az alkotó munka nehézségeirõl szóló fejtegetéseitolvashatjuk. Megismerhetjük munkamódszerét és mûhelytitkait. A titkosírás az elzárkózásnak egy kü-lönös tréfacsináló kedvvel kialakított formája, amelyben feltárul a rendszerezõ munka szeretete, a rajz-tehetség, az önkritika és a humor.

A kiállítás legkedvesebb része a Gárdonyi kuckó lett, ahol a mesemondóra hívtuk fel a látogatók fi-gyelmét. A városból haza érkezõ Gárdonyit az utcabeli gyerekek nagy örömmel várták, mert mindenalakalomra tartogatott számukra egy-egy mesét. A mesélõ írót a gyerekek körbevették, és háza kapujáigkísérték. E találkozások alkalmával kristályosodtak ki azok történetek, melyeket Gárdonyi lejegyzésrealkalmasnak ítélt. Pedagógusként, apaként fontosnak tartotta azokat a meséket, amelyek a kicsik lelki,szellemi, erkölcsi nevelését, szórakoztatását szolgálták. A Nagyapó meséi vidám, közös játékra, a Bo-lond Istók mókás mozgásra, „bolondozásra”, az állatmesék pedig játékos tanulásra invitálták a legki-sebbeket. A mesemondó Gárdonyit vidámság, játékosság, ötletesség jellemzi.

A kiállítás zárásaként utolsó regényének, az Ida regénye címû mûvének legfontosabb gondolataitközöltük. Az Ida regénye önéletrajzi ihletettségû mûvészregény, amelyben a háború okozta bánattólörök emberi érzelmek felé, a házasság, a szerelem, a szeretet felé fordul. Gárdonyi fiainak keresett fele-séget, s jó megoldásnak tûnt a házassági hirdetés. Gárdonyi jutalomjátéka ez a regény. Csodálatos sze-relmi történet, amelyben örömmel mélyül el az apró eseményekkel történõ jellemzésben, ahol megal-kothatja az ideális feleséget, az eszményi nõt Ida, és a mintaszerû férjet, a mûvészt Balogh Csaba alak-jában, s ahol kedvére keresheti a válaszokat az élet értelmére, a mûvészet lényegére, mondanivalójára.Gárdonyi vallomása, életének, életmûvének összegzése ez a regény, amelyben elmondja, hogy mi amûvész, így az író feladata, miért érdemes élni: az élet értelme egy olyan házasság, ahol a felek egymá-sért élnek, egymást tökéletesen kiegészítve. A munka: alkotás, amelyben az ember, akár mûvész, akár

16

hétköznapi ember, kiteljesedhet. Mindez Isten tanácsával, vezetésével, vigyázó felügyeletével, jóságá-val válik igazán teljessé. Ahhoz pedig, hogy meghallja az istenség szelíd hangját, magányra, csendre,visszavonultságra, „belsõ imakamrára” van szüksége. Gárdonyi mindig erre az ihletre vágyott, mindigezt kereste, s ha megkapta, gyorsan, pontosan, teljes odafigyeléssel tudott dolgozni. S ennek az eredmé-nye, a gyümölcse az olvasók elégedettsége volt.

A kiállítás különlegességét a mûtárgyak közé „belopott” interaktív elemek adják. A forgatható koc-kák, titkosírásos játékok, az egri várat ábrázoló óriás puzzle, a Gárdonyi mesefiguráit megidézõmesesámlik, a tapintható mûtárgyak mind arra hivatottak, hogy közelebbivé, „kézzel foghatóbbá” te-gyék az eddig láthatatlan embert. A különleges installáció, a mûtárgyak és a fent említett látványelemeksegítik, hogy a látogató Gárdonyi írói mûhelyében érezhesse magát, s inspirálja az olvasót a Gárdonyiregények olvasására.

Király Ilona

Száz éve alakult mega Magyar Turista Szövetség

Évszázadokon keresztül nem sok érdeklõdés mutatkozott a természetjárás iránt. Vadorzók, zergeva-dászok még csak feljutottak olykor a hegyek közé, de hogy a természet, a környezet szépségének adóz-va, a napfény, a jó levegõ, no meg a sokszor szívet-lelket melengetõ látvány vonzásának engedve kirán-dulásokat tegyenek a hegyekben – ez a gondolat bizony sokáig fel sem merült senki fejében.

Aztán a XIX. század közepe táján megtörtént az „áttörés.” Felismerve a természetjárás jelentõségét,Európa mûveltebb, nyugati felén sorra alakultak az alpesi egyesületek. Legelõször Londonban1857-ben az Alpine Club, majd 1862-ben az Österreichischer Alpenverein, 1863-ban a svájci és azolasz egyesületek, a Schweizer Alpen Club és a Club Alpino Italiano, 1869-ben Münchenben aDeutscher Alpenverein, 1870-ben pedig a Steirischer Gebirgsverein. Már hat alpesi klub létesült ésténykedett Európában, amikor rövid pár évet követõen, 1873. augusztus 10-én Ó-Tátrafüreden megala-kult az elsõ hazai (a világon pedig a hetedik) turista klub, a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE).Ettõl kezdve itthon is felgyorsultak az események, s mondhatni villámgyorsan alakultak különféle szer-vezett formában a kirándulgató társaságok. Valamennyi, ez idõ tájt keletkezett egyesületünket nem so-roljuk fel, csak az 1891-ben alakult két legnagyobbat említjük meg, Kolozsváron ebben az évben jöttlétre az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE), Pécsett pedig a Mecsek Egyesület (ME).

Ha idáig hiányoztak az egyesületek, most fordult a kocka, amint errõl az 1941-ben megjelent Ma-gyar Turista Lexikon a Turistaság története Magyarországon címszó alatt megemlkezett: „Amilyennagy nyereség volt, hogy az ország különbözõ részein egymás után ütötte fel a fejét a turistaság irántiérdeklõdés, olyan hátrányt jelentett a még zsenge mozgalomnak az erõk megoszlása. Egyre több hanghallatszott az erõk túlságos szétforgácsolása ellen. Fõleg az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmávaltervezett Országos Turista Kongresszus körül felcsapó hullámok vetették felszínre a magyar turistaságfájó kérdéseit. Fõleg a sok új egyesület alakulását kifogásolták, mert a sok új egyesület alakulása elle-nére is keveselték a turisták számát […] s fõleg egy életképes, központi turista szervezet létesítésének agondolata került elõtérbe, mint a magyar turistaság fejlõdésének a legbiztosabb záloga.”

Tény azonban, hogy a századfordulót követõen, ha országos szövetség nem is, de egyre újabb ésújabb egyesületek alakultak. Elõbb Pozsonyban jött létre 1901-ben a Nyugat-magyarországi TE, majd1903-ban Sopronban a Dunántúli Turista Egyesület (DTE), amit a budaiak reprezentatív szervezete, aBudapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) új turista szakosztálya követett. Meg a Munkás TestedzõEgyesület turista osztálya, a Természetbarátok TE, Gyopár TE, Vándorkedv TE, Encián Turisták, s asor még hosszan folytatható. Eközben a két nagy egyesület, a MKE és MTE is több osztályt alakított azország különbözõ részein, míg Erdélyben az EKE tevékenykedett. Közben az MTE idõsebb vezetõi ésfiatalabb tagjai között áthághatatlan szemléleti különbségek keletkeztek, így 1909-ben az egyetemi gár-da kivált a MTE-bõl és megalakította a BETE-t. Utóbbiak 1910-ben megindították a 25 éven keresztülmegjelent, elismerten magas színvonalú folyóiratukat, a „Turistaság és Alpinizmus” (T és A)-t. A szö-vetségi eszme megvalósításának legfõbb harcosai éppen ezek, a T és A körül csoportosuló „fiatalok”voltak. A lap szerkesztõsége elhatározta, hogy a Magyar Turista Szövetség megalkotásának módozataittárgyalandó, kikéri az egyesületek elnökeinek véleményét, és a vita számára a lap oldalait rendelkezés-

17

re bocsátja. A választ beküldõk döntõ többsége a Magyar Turista Szövetség létrehozása mellett érvelt, alap részérõl az összegzést készítõ Vigyázó János pedig így fogalmazott: „Íme, nyilatkoztak az illetékestényezõk, a mi egyedüli feladatunk tehát most már összegezni a vélemények tartalmát, eloszlatni a fel-merült csekély aggályokat és mindezek eredményeként a komoly tárgyalásokhoz részletes elõterjesztés-sel, alapos tervezettel szolgálni.”

Tovább lendített az ügy megvalósításán, hogy a két legnagyobb akkori hazai egyesület még ebben azévben, 1913-ban tovább erõsítette elkötelezettségét az MTSZ létrehozását illetõen. A MKE november16-i poprádi választmányi ülése a szövetség megalakítása mellett foglalt állást, s az MTE is végérvé-nyesen a megalakítás mellett döntött.

Ami ezután következett, azt az események két résztvevõjétõl, Déry Józseftõl és Thirring Gusztávtóltudjuk. Elõbbi a „Turisták Lapja” 1914. évi 1. számában megjelent A Magyar Turista Szövetség meg-alakulása címû írásában, utóbbi pedig a T és A 1913-14. évi (átmenõ) IV. évfolyamában napvilágot lá-tott, a Magyar Turista Szövetség cím alatti cikkében tette közzé. Amint Déry írta: „Az alakuló közgyû-lésre egybesereglett turisták elsõ összejövetele 1913. november 29-én zajlott le a régi képviselõháznagytermében, hol elõ értekezlet tartatott.” Majd ezt követõen este a Dréher-pincében sikeres, vacsorá-val egybekötött ismerkedési estre került sor, mintegy 150 turista részvételével. Késõbb így folytatta:„Másnap, november 30-án a turisták ismét a régi országház nagytermében gyülekeztek, hol dr. VitaEmil elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést, amelyen elsõnek dr. Thirring Gusztáv tartott elõadást”. ÕtVotisky Zoltán követte az elõadói emelvényen. Eztán Vita Emil székesfõvárosi tanácsnok, az elõkészítõbizottság elnöke székét átadta gr. Teleki Sándornak, a MKE elnökének, akit az alakuló közgyûlés egy-hangúan kért fel a levezetõ elnöki tisztség betöltésére. Teleki Sándor az alakuló közgyûlés igazoló bi-zottságába Fischer Miklós vezetése mellett öt tagot jelölt Benkó Mihály, Hefty Gyula Andor, WeiszMiksa, Serényi Jenõ és Gyõzõ Dezsõ személyében, Vigyázó Jánost pedig felkérte az elkészített alap-szabály tervezetének ismertetésére.

Fischer Miklós az igazoló bizottság nevében jelentette, hogy az alakuló közgyûlésen megjelentegyesületek 11.662 turistát képviselnek. A megjelent egyesületek itt következõ felsorolásánál zárójelbetettük turista tagjaik létszámát: MKE (3000), MTE (2730), ME (1400), MTTE (800), TTE (800), Aradi

18

Gróf Teleki Sándor,a Magyar Turista Szövetség elsõ elnöke

Dr. Thirring Gusztáv,a szövetség elsõ ügyvezetõ elnöke

TE (600), Dunántúli TE (520), BTE (200), BBTE turista osztály (200), Fõvárosi Sportkör (180), Nyu-gat-magyarországi TE (150), BETE (100), Gyopár TE (100), Sportkedvelõk Köre (80), Magánalkalma-zottak TE (70), Selmecbányai FAC (70), Munkás TE (60), Anonymus TE (60), Hitelbank (60), Alba SíClub (52), Rigler Sportklub (30).

Ezt követõen az elnök jelentette, hogy a székesfõváros polgármestere, Bárczy István üdvözölte aközgyûlést, majd megnyitotta a vitát az alapszabály tervezete felett. A szavazatszámot illetõen alakultki az elsõ nagyobb vita. Az elõkészítõ bizottság javaslata szerint minden turista egyesületet – tekintetnélkül létszámára – egy-egy szavazat illette volna meg. „Ezzel szemben Kiss József, a Mecsek Egyesületképviselõje azt indítványozta” – írta Déry József említett cikkében – „hogy minden egyesület és szak-osztály ne csak egy-egy szavazattal bírjon, hanem már az alapszabály megállapítása is a taglétszámarányában való szavazással történjen”. A közgyûlés döntése pedig az lett, hogy minden igazolt egyesü-let és osztály taglétszáma arányában 20 tagonként egy-egy szavazattal élhet.

Teleki Sándort ezután Münnich Kálmán társelnök váltotta a levezetõ elnöki székben, s folytatódottaz alapszabály részletes vitája. A legnagyobb „összecsapás” végül a 6.§ körül alakult ki, ennek lényegeaz volt, hogy mely egyesületek, szervezetek lehetnek a MTSZ tagjai? A késhegyre menõ vita azért ala-kult ki, mert a szövetség nyújtotta anyagi elõnyök élvezésére némely vélemények szerint méltónak iskellene lenni. Végül az alapszabály a következõket mondta ki: „Rendes tag lehet minden turistasággal,hegymászással, vagy idegenforgalommal foglalkozó jóváhagyott alapszabállyal bíró szövetség, egye-sület és ezek osztályai, továbbá jóváhagyott alapszabállyal bíró, más egyesületek, ily célú al- vagy szak-osztályai.” Az alapszabályt a közgyûlés elfogadta.

Már este hét óra volt, amikor a Magyar Turista Szövetség megalakult. Münnich Kálmán levezetõ el-nök javaslatára ezután megalakult a jelölõ és a szavazatszedõ bizottság, s következett az elnökség meg-választása. A titkos szavazás során leadott 465 szavazat révén 1913. november 30-án a Magyar TuristaSzövetség a következõ személyekbõl álló tisztikart választotta meg. Elnök: gr. Teleki Sándor (MKE);ügyvezetõ elnök: dr. Thirring Gusztáv (MTE); társelnökök: Balogh Károly (Mecsek Egyesület), dr.Fischer Miklós (MKE), Hatvan Ferenc (DTE), dr. Jankovics Marcell (MTE), gr. Lázár István (EKE),Röser János (MTTE), Schill József (Aradi TE); alelnökök: dr. Demjén Géza (MTTE), Dénes Ferenc(MKE), Kiss József (Mecsek Egyesület); fõtitkár: Votisky Zoltán (BETE); titkár: dr. Csepcsányi Tibor(BETE). A közgyûlésrõl jegyzõkönyv készült, melynek hitelesítésére Kiss József, dr. Serényi Jenõ, dr.Komarnicki Roman és dr. Stiassny József kérettek fel. Az alakuló közgyûlés végül este 8 órakor ért vé-get, a végzett munkát illetõen a résztvevõk teljes megelégedésével.

Most pedig adjuk át a szót Thirring Gusztáv, megválasztott ügyvezetõ elnöknek, aki fentebb említettírását ezekkel a szavakkal indította: „A Magyar Turista Szövetség 1913. november 30-án tehát megala-kult. Sokaknak rég táplált hõ óhaja teljesedett ki a szövetség megalakulásával…”

Ez így igaz! Ám most, az Magyar Turista Szövetség megalakulásának kereken századik évforduló-ján, igazán nem az ünneprontás szándékával állapítjuk meg, hogy a szövetségnek nagy eredmények el-érésére végül is nem volt ideje. Mint tudjuk, hamarosan kitört az elsõ világháború, s a túrázás, hegymá-szás, idegenforgalom, hogy csak néhány, a szövetség feladatkörébe (is) tartozó ténykedést soroljunkfel, meglehetõsen háttérbe szorult. Mert háborúban nemcsak a múzsák hallgatnak, de a turista szövetsé-gek is.

Polgárdy Géza

19

Tanítómestereink

Benda Kálmán:

Nemzeti öntudat és történetírás1

Az utóbbi idõben egyre több szó esik a közösségi érzés és összetartozás, a nemzeti öntudat kérdései-rõl, ezzel kapcsolatban az iskolai oktatás-nevelés feladatairól és felelõsségérõl.

Minden népben és nemzetben élt valamilyen elképzelés származásáról, múltjáról, létének értelmérõlés céljáról. Kialakulásában fontos része volt a vallásnak, s minél messzebbre megyünk vissza a múltba,ezek az elképzelések annál misztikusabbak. Jelentõségük kezdettõl fogva az volt, hogy egységbe for-rasztották a közösséget, elsõsorban annak azt a részét, amelyet mai szóval politikailag tudatosnak neve-zünk.

Az antik vallások korában, a görög-római mítoszokban, a germán regevilágban, vagy a bolgár-töröknépek sámánhitében mindegyik népnek külön istene és külön csodás eredethagyománya volt. A közös-séget ez az eredethagyomány és a saját istenükbe vetett hit forrasztotta politikai egységbe, valamely is-teni eredetû, vagy istentõl kiválasztott törzsfõ, fejedelem alatt.

Megváltozott a helyzet a kereszténység idején, mert univerzális követelményeivel fölébe emelkedetta megtérõ népek pogány kori kultuszának; a külön istenek eltûntek, a keresztény népek immár mind-nyájan egy atyának a gyermekei. Ahogy Pál apostol mondotta: „Nincsen többé különbség zsidó és gö-rög között, mert ugyanaz az ura mindegyiknek.” A keresztény népek mind testvérek, hiszen közös mun-kával, együttes fáradozással kell felépíteniök a földön Isten országát. Az Istentõl rendelt uralkodó leg-fontosabb kötelessége a hit védelme és terjesztése. Ebbõl az egyetemleges kötelességbõl fejlõdik kiazután elõbb az egyes uralkodóházak, majd az országok és népek küldetéstudata, amely a keresztényegységen belül kijelöli a helyüket. A megváltozott eredettudattal együtt, ez a vallásos küldetéshit fogjaközösségbe a középkori nemzeteket.

Példaként idézzük a német nemzeti öntudat kiformálódásának útját. A német királyok, majd a né-met-római birodalom császárai kezdetben csak egyedül érezték feladatuknak a keresztény hit védelmét.A 800-as évek krónikásai még mind a császár kötelességét hangsúlyozzák a pogány szlávok és magya-rok elleni harcban, a német nemzetrõl nem esik szó. Csak késõbb, a keresztes hadjáratok idején kezdi anémetség kitüntetésnek érezni, hogy kezében tarthatja az Impériumot; ettõl kezdve átveszi a dinasztiakereszténységvédõ hivatását, és ezzel belép a választott népek sorába. Az ezredfordulón már magáttartja a legkiválóbb, legdicsõbb népnek; a bátorság, lovagiasság szinte kizárólag német erény a szemük-ben, s minden más népet barbárnak tartanak. Õk az Isten választottjai, az egyetlen igazán kereszténynép, õk védik a kereszténységet, és Isten mindenben õket segíti. Ahogy a dürnkruti csatában2 a csehekettûzõ nappal vakította el, õrájuk pedig ugyanakkor felhõárnyékot borított – mondja a krónikás.

Még a németek elõtt bontakozik ki a franciák hivatásérzése. A keresztény vallásra térés után háromévszázaddal Nagy Károly császár meggyõzõdéssel hirdeti: „A mi kötelességünk Krisztus szent egyhá-zának fegyveres védelme a hitetlenek minden támadásával szemben”. A IX. század végén keletkezettlatin ének a királyt buzdítja harcra a pogány normannok ellen, azzal indokolván ezt, hogy már gyermek-korában Isten szolgálatára szentelték, Isten szereti és segíti õt, mert buzgó keresztény, és mert õ a fran-cia király. A Roland-ének azután jelentõs lépéssel továbbmegy, amikor kijelenti, hogy a „pogány” mó-rok elleni harc közös kötelessége, sõt hivatása a királynak és a francia nemzetnek. Ezzel egy idõbenerõsödik meg a francia nemesség körében a római származás tudata és büszkesége. […]

20

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 Ennek az írásnak közlésével emlékezünk a száz esztendeje, 1913. november 27-én született Banda Kálmánra.(Hitel 1988. I. 1. 23–24.)

2 Más néven II. morvamezei csata: 1278. augusztus 26. (Szerk.)

A magyar fejlõdés is hasonló úton járt. A Névtelen Jegyzõ elbeszélésében a turulmadártól való ere-det totemisztikus hite már helyet ad az Árpád-ház Attilától való leszármazása tudós elméletének. Azuralkodóház eredetmondáját csak 100 év múlva, az 1200-as évek végén viszik át a magyarság egészére.Kézai Simon mester krónikájában már nemcsak az Árpádok származnak Attilától, hanem a magyarokis a hunoktól. Ekkor válik általánossá a csodaszarvas mondája, Hunor és Magyar története. Mivel pediga hunokat azonosították a szkítákkal, az 1400-as évekre a nemesség körében általánossá válik a szittyaszármazás öntudata. Ez a szittya öntudat nyilvánul meg Hunyadi Mátyás király leveleiben, WerbõczyIstván Hármas Könyvének fejezeteiben, vagy a mohácsi vész után, Szerémi György Magyarországromlásáról írt, sokszor zavaros fejtegetéseiben.

Kezdetben küldetéstudata is csak a királyi háznak van: a keresztény közösség védelme a keletrõl ésdélrõl támadó pogány népekkel szemben. Elsõnek IV. Béla király öntötte formába a hivatástudatot a ta-tárjáráskor, IV. Ince pápához írott levelében. Büszkén vallott kollektív küldetéstudattá csak az 1400-asévekre vált. Ahogy a ferences szerzetesek pesti rendházának gvárdiánja, Laskai Osvát mondotta SzentIstván királyról szóló prédikációjában, 1497-ben: „Ezt az erõs népet, melynek vére és csontjai a külön-bözõ országok hegyeit és völgyeit borítják, rendelte az Isten pajzsul a nagy török ellen, hogy bátorságaés derekassága révén a szent kereszténység az óhajtott békét élvezhesse.”

A reformációval megszûnt a keresztény népek egysége, a középkori magyar állam is három darabratört. Az országra és népére az állandó háborúsággal egybekötött mérhetetlen pusztulás és szenvedés zú-dult. A magyar nép – immár nemcsak a kiváltságos rendek – összetartozását azonban országhatárokoninnen és túl fenntartotta a protestáns prédikátorok által megfogalmazott tétel: a magyar az Isten válasz-tott népe. Igaz, hogy sokat szenved töröktõl, tatártól, de Isten azt bünteti, akit szeret. Azért zúdítja a csa-pásokat Magyarországra, hogy megpróbálja, magához hajlítsa, és azután felemelje kedves népét.Ahogy Szkhárosi Horvát András éneke mondja:

Királyi nemzet vagy, noha te kicsin vagy,Az Atya-Istennek bizony te kedves vagy!Õ Szent Fia által már te is fiú vagy,Minden dicsõségben higgyed, hogy részes vagy.

Az ellenreformáció térhódítása megtépázta ugyan a protestánsok hitét a választott nép gondolatá-ban, de az isteni gondviselésnek a magyarok iránti különös kedvezését minden felekezet vallotta, büsz-kén hivatkozva egyik oldalon a magyar szentek hosszú sorára, másikon a szabadságharcok vezérfiaira,az Istentõl küldött szabadítókra.

A felvilágosodás lassú térnyerésével szertefoszlott a vallásos jellegû megkülönböztetés, de veleegyütt a hitre épített öntudat is. Míg azonban egyfelõl a tudományos kutatás megkezdte a magyarságszármazásának, nyelvi hovatartozásának a földerítését, szertefoszlatva a korábbi megalapozatlan néze-teket, a nacionalizmus ébredése, majd megerõsödése romantikus nézeteknek adott tápot, amelyek az is-kolákon keresztül igen hamar eljutottak a széles rétegekhez.

Az összetartozás és az öntudat erõsítését szolgálta a nemzeti múlt heroizálása, a régi nagyság sûrûfölemlegetése, ami Berzsenyi vagy Petõfi költeményeibe is utat talált. És míg egyfelõl a nemzettudat-nak a társadalmi reformokkal való egybekötése tágította és erõsítette a közösséget, másfelõl a naciona-lizmus megindította azt a folyamatot, mely egyre szûkebbre vonja a nemzeti kereteket, kirekesztve be-lõle egyeseket és egész rétegeket.

Míg azonban a reformkor írói, politikusai gyakran kemény önbírálattal nézték múltunkat, a polgárikorszakban ezek a hangok nagyon elhalkultak, hogy a két világháború közt szinte már korlátlan öndi-cséretnek adjanak helyet. Tudományban és irodalomban megindul annak kutatása, hogy ki az igazánmagyar, mik azok az örök értékû, soha nem változó vonások, amelyek a magyar magatartást és gondol-kozást jellemzik, kortól és helyzettõl függetlenül. Ezekben a fejtegetésekben minden bajunk okai azidegenbõl átvett eszmék voltak, „a keleti magyar lélek meghátrálása a Nyugat elõtt”. Tanulmányokbanolvashatjuk, hogy Európa keleti peremén a humán eszmény egyetlen megtestesítõi és védõi ezer év ótaa magyarok voltak. Humanizmus, mások meggyõzõdésének tisztelete, vitézség és emberség, mindeze-ken felül pedig a szabadság szeretete, – a kor szemléletében ez jellemezte a magyarságot „dicsõségestörténelme” egész folyamán. „Arisztokratikus nemzet voltunk mindig” – olvassuk. Nálunk a polgárikorszak sajátságos módon a nemesi életeszmény másodvirágzását hozta, a nemes ekkor azonosult amagyarral. Ahogy a harmincas évek egyik sokat forgatott mûvében olvassuk: „A magyar nemességethelytelen úgy nézni, mint más országokban. Nem kaszt ez a nemzeten belül, hanem maga a nemzet,szemben azokkal az országlakosokkal, akik nem emelkedtek fel körébe, akik nem alkalmasak szelle-mét, hivatását hordozni, vagy nem vállalják.” […]

21

A negyvenes évek második felében meginduló marxista történetírás dühödt indulattal támadt erre atorz felfogásra. A jogos kritika és helyreigazítás helyett azonban a teljes tagadás álláspontjára helyezke-dett. Eszerint a magyar nemességet, az ország urait soha, semmilyen eszmény nem vezette, csak anyagiérdekeiket nézték, s ha ez úgy kívánta, a hazát mindannyiszor elárulták. […] A paraszt viszont – akit anemesek állati sorban tartottak – ha csak tehette, megvédte a hont, amely nem volt hazája. Nem volt te-hát haza, de nem volt nemzet sem. Ez a szemlélet nem azt kereste, ami összeköt, hanem azt, ami szétvá-laszt. Kiváltságosak és jobbágyparasztok, minden összetartozás érzelme nélkül, mindvégig ellenség-ként álltak egymással szemben a történelemben. A magyar múlt korábban nagynak tartott alakjai, alignéhány kivétellel, csupán osztályérdekek képviselõivé váltak a gazdasági törvényszerûségek mellett, azember amúgy is szinte elsikkadt a történelembõl, melynek többé nem alakítója. Ez a történetírás azt ta-nította, hogy a honfoglaló magyarság mûveletlen csordaként jött az országba, és mindent az itt találtszlávoktól tanult. Azt tanította, hogy Magyarország kezdettõl fogva Kelet-Európához és nem a nyugatiközösséghez tartozott. Hogy ezt igazolja, nem szólt a nyugathoz kapcsolódó erõs kulturális szálakról,ha pedig valamilyen eszmeáramlat ideérkezését mégsem tagadhatta, azt egyszerûen hamis ideológiá-nak nevezte. Szabadságharcaink puszta nemesi megmozdulásokká degradálódtak, s a második világhá-ború éveinek itthoni embertelenségeiért egyetemlegesen fasisztának bélyegezték az egész magyarsá-got, megutáltatva az apákat a fiakkal és elvéve az önbecsülést egy egész nemzedéktõl. Az 1956-ról val-lott hivatalos felfogás pedig azt híresztelte, hogy a szabadságharc résztvevõi külföldi pénzen felbéreltellenforradalmárok voltak. [...]

Ebben a szellemben íródtak a tankönyvek, ezt hirdették az újságok és a rádió, sõt a történeti munkáknagy része is. A magyar történetet egyébként is rövidre zárták, a trianoni ország területére szorítva, ésidõben az utolsó másfél évszázadra korlátozva. A régebbi idõkbõl jóformán csak a paraszti felkeléseketemlítették, pozitív értékelést pedig szinte csak a munkásmozgalom kapott. Hõseik romantikus színek-ben pompáztak, akárcsak korábban a nemesi vezérek. Maguk a mozgalmak légüres térbe kerültek, s tér-tõl, idõtõl, gyakran a valóságtól függetlenül szolgáltatták az öröknek vélt ideológiai tanulságot.

Arról, hogy magyar és magyar közt, társadalmi helyzetétõl függetlenül, kezdettõl fogva mindig éltaz összetartozás érzése, hogy az egymással szembenálló társadalmi osztályok – úgy, ahogy másutt is –együtt alakították azt, amit magyar történelemnek mondunk, s koronként változó formában és változótartalommal, de hosszú évszázadok óta volt magyar nemzet, arról általában nem esett szó. Arról megéppen nem, hogy nyelvi, kulturális, magatartásbeli azonosság és a közös múlt alapján ma is van magyarnemzet, melynek jelentõs része nem saját akaratából kelült az ország határain kívülre. Errõl még emlí-tést sem volt szabad tenni. Ez a történetszemlélet rövidre vágta a nemzeti emlékezés fájának mélybenyúló gyökereit, és lenyeste szerteágazó gallyait.

Egy egész nemzedék nõtt fel ebben a szemléletben. Ne lepõdjünk meg, hogy nem kötõdik semmi-lyen közösséghez, úgy érzi, nem tartozik sehová, nem vállal senkiért és semmiért felelõsséget vagy ál-dozatot, máról holnapra él, gyakran cél és eszmények nélkül.

Több jel mutatja, hogy talán már túl vagyunk a nagy átalakulással járó gyermekbetegségeken. Kezd-jük belátni, hogy a történelem folyamán egyetlen nemzedéknek sem adatott meg a világon, hogy a sem-mibõl, elõzmények nélkül építse a maga világát. Mai életünk elõttünk járt generációk hosszú soránakkemény munkájára épül, csak folytatjuk, amit õk elkezdtek, persze a magunk elképzelései és lehetõsé-gei szerint. De nem kezdhetjük a semmibõl, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amit örököltünk, legyenaz akár jó, akár rossz. Az elõttünk élõk öröme és szenvedése, tévedései és hibái, gyõzelmei és bukásai,akár akarjuk, akár nem, akár tudomásul vesszük, akár nem, részei a mi életünknek. Ahogy akaratunktólfüggetlenül születünk bele egy kisebb családi és egy nagyobb nemzeti közösségbe, amely múltjával ésjelenével egyaránt formál bennünket és meghatározza létünket. A szülõföldet, a mát és a holnapot jelké-pezõ gyárkémény, valamint a múltból maradt romok együttesen teszik hazává. Az emberi öntudat is ak-kor teljes, ha ölelkezik benne az õsök küzdelme a jelen munkásságával. És ahogy egyéni öntudatomatés magatartásomat formálja, erõsíti vagy gyöngíti az, amit õseimrõl tudok, ugyanúgy formálja, erõsíti,vagy gyöngíti a közösségi tudatot az, amit a nemzeti múltról vallok. Akinek tudata nem kapaszkodik amúltba, aki nem vállal közösséget a nemzeti történettel, az jöttmentnek érzi magát a mai társadalomban,s nem várhatunk egyéni felelõsséget attól, aki nem érzi felelõsségét a széles értelemben vett nemzetiközösség egészének sorsáért.

Azt jelentené mindez, hogy öltöztessük rózsaszínbe a magyar múltat? Korántsem. Illúziókra, hamismegállapításokra nem lehet önismeretet és öntudatot építeni. A múlt bármilyen szempontból történõmeghamisítása, megszépítése vagy befeketítése a jelenben való tájékozódásban bosszulja meg magát.A jelen realitásainak felismerését csak a reális történelmi látás segítheti. Már a régi rómaiak tudták,hogy a történelem az élet tanítómestere. A jelenben az tud eligazodni, aki ismeri a múltból a mába veze-

22

tõ utat. A történetírás ennek a megismerését kell, hogy elõsegítse. De ezt a feladatát csak akkor tudja el-végezni, ha a valóságot keresi, a valóságot tárja fel, és ha a fejlõdés egyetemes törvényszerûségei mel-lett megmutatja a cselekvõ, az életet formáló embert is, aki alakítója a történelemnek. Ahogy azt ismegmutatja, hogy az egyén mindig csak a közösségen belül érvényesülhetett, a közösségi lét viszonterõt is adott az egyes embernek.

Történetírásunk az utóbbi két évtizedben jelentõsen megújult, tudományos alaposságban és szemlé-letében is. Célja csak az lehet, hogy a múlt valóságát ábrázolja, ha kell, illúziókat rombolva, de a nem-zeti közösség, a társadalom érdekeit tartva szem elõtt. Ne akarjon hízelegni a nemzeti öntudatnak, deazt se tartsa feladatának, hogy sárba tapossa a múlt értékeit. Mutassa meg az emberi, benne a nemzetifejlõdés törvényszerûségeit, az egyéni és közösségi sorsot formáló erõket, a történelmet alakító nagyszemélyek munkásságát és a névtelen milliók küzdelmeit, szenvedéseit.

Mindezt a külsõ szemlélõ tárgyilagosságával, de belsõ együttérzésbõl fakadó átéléssel.

Ki tud többet Veszprémrõl?Helytörténeti társasjáték

2008-ban jelent meg az a helytörténeti tankönyv,1 amely feldolgozta Veszprém város történetét a„kezdetektõl napjainkig”. A kiadvány megjelenésében és széleskörû terjesztésében döntõ szerepet ját-szott az Önkormányzat, mint kiadó. Ennek köszönhetõ, hogy a könyv valamennyi veszprémi iskolábaeljutott, a helytörténet tanításában segédanyagként használják, és ma már több mint ezer gyermek la-pozgatja. Ugyancsak népszerû a kiadvány a nem „tanulóifjúsági” korosztályhoz tartozó veszprémiekkörében is.

Köztudott, hogy szeretünk – felnõttek, gyerekek egyaránt – játékos formában tanulni, mûvelõdni, is-mereteket gyûjteni. Ebbõl a felismerésbõl jött az ötlet, hogy készüljön egy társasjáték, amely a könyvismeretanyagán alapszik, ugyanakkor szórakoztató, hasznos idõtöltést biztosít. A helytörténeti tan-könyv szerzõje kidolgozta a Ki tud többet Veszprémrõl? címû helytörténeti társasjátékot, amelyet „A tu-dományosság és kultúra bölcsõje” Közhasznú Alapítvány jelentetett meg szponzorok és az Önkormány-zat támogatásával. Az Alapítvány – amely azzal a céllal jött létre, hogy a veszprémi helytörténeti kuta-tást és ismeretterjesztést segítõ könyvek, segédanyagok létrehozását támogassa, a helytörténeti és kul-turális értékeket oktatás és ismeretterjesztés keretében népszerûsítse – 2012-ben 600 társasjátékotajándékozott azoknak az iskoláknak, amelyek részt vettek abban a városi helytörténeti vetélkedõben,amelyet az Önkormányzat szervezett, és amely a helytörténeti tankönyv anyagát dolgozta fel.

A helytörténeti társasjátékA Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szerzõi jogi nyilvántartásba vette a társasjáték leírását: KI

TUD TÖBBET VESZPRÉMRÕL? Helytörténeti társasjáték „A tudományosság és kultúra bölcsõje”Veszprém város története a kezdetektõl napjainkig címû könyvhöz kapcsolódó kérdésanyaggal. A játék10 éves kortól ajánlott. A kérdésekre a válaszok a könyvbõl szerzett ismeretek alapján megválaszolha-tók. A játékot 2–4 személy vagy csapat játszhatjaúgy, hogy minden játékoshoz (csapathoz) egyadott színû bábú tartozik. Amennyiben csapatjátszik, úgy az adott kérdésre a csapat bármelytagja válaszolhat. A játék célja, hogy a versen-gõk valamelyike leghamarabb állítsa össze a sa-ját képkirakóját, amelynek egyes részleteit a kér-désekre adott helyes válaszokért kapja meg. Ajátékot a képkirakók – és így a színek – bárme-lyikével, tetszés szerinti kombinációban és vala-mennyi egyidejû felhasználásával is játszhatják.

A játék tartozékai: 1 db A/2-es méretû játék-tábla; 4 x 4 színû „Veszprém a négy évszakban”

23

A társasjáték

1 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: „A tudományosság és kultúra bölcsõje”. – Veszprém város története a kezde-tektõl napjainkig. Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata – Mûvészetek Háza, Veszprém, 2008.

megnevezésû, 6 részbõl álló képkirakó; 4 – kék, zöld, piros, sárga színû – „kérdés-felelet” kártyacso-mag; 1 db fehér színû „Fortuna” kártyacsomag; 4 db különbözõ – kék, zöld, piros, sárga – színû bábu; 1db dobókocka.

Játékszabály: A játék elején el kell dönteni, hogy a játékosok valamennyi színû kérdéscsomaggal ésígy valamennyi képkirakóval játszanak, avagy azok közül csak tetszés szerinti 1–3 színnel, szabad vá-lasztásuk szerint. A kék kártyák kérdései a város földrajzi környezetére és történetére a kezdetektõl ahonfoglalásig vonatkoznak. A zöld kártyák kérdései az Árpád-kortól a Rákóczi-szabadságharcig terje-dõ idõszakot dolgozzák fel. A piros kártyák kérdései a XVIII. századtól az elsõ világháborúig tartó idõ-szakot érintik. A sárga kártyák kérdései az elsõ világháborút követõ idõtõl napjainkig szólnak. A kékkártyákhoz a téli, a zöld kártyákhoz a tavaszi, a piros kártyához a nyári, a sárga kártyákhoz az õsziVeszprém képkirakó tartozik.

A játékot szerencseelem színesíti. A játéktáblán fehér színû mezõk is szerepelnek, melyekhez Fortu-na-kártyák tartoznak. Mivel a szerencse forgandó, ezeknek a kártyáknak a tartalma a játékosokat segítivagy hátráltatja a játékban. Például: A XI. század elsõ éveiben a veszprémi Szent Mihály-székesegyházépítésénél kõfaragó mesterként dolgoztál. A díszes kõfaragványokért kapsz egy képrészletet. VétettélVeszprém város 1745. évi statútumainak 5. pontja ellen. Konyhád tûzkárra nézve veszedelmesnek ítél-tetett és elrontatott. Adj vissza egy képrészletet!

A játék kezdete elõtt valamennyi kártyacsomagot, amelyiket a játékosok használnak, meg kell ke-verni, és szöveges oldalukkal lefelé kell elhelyezni a játéktáblán. A „kérdés-felelet” kártyákon a kérdésalatt a válasz is szerepel, hogy ellenõrizhetõ legyen a megoldás helyessége.

Induljon a játék! Mindegyik játékos (csapat) választ egy bábut, és elhelyezi a Start mezõre. Az kezdia játékot, aki nagyobb számot dob a kockával. A kezdés további sorrendjét a kidobott számok nagyságahatározza meg. Amennyiben a játékosok egyforma számot dobnak, úgy ezt addig ismétlik, míg eldõl akezdés és a folytatás sorrendje. Mindig annyi mezõt kell lépni, amennyit dobott az éppen soron lévõ já-tékos. Miután az adott mezõre lépett, válaszolnia kell egy, a mezõnek megfelelõ színû kártya kérdésére.A kártyát az elõzõ játékos húzza a csomag tetejérõl, felolvassa a kérdést, majd ellenõrzi a válasz helyes-ségét. Amennyiben a játékosnak olyan mezõre kellene lépni, amelyhez tartozó kártyacsomag nincs já-tékban, vagy neki már az adott színhez tartozó képkirakója már megtelt, úgy arra a soron következõolyan színû mezõre kell lépnie amely játékban van, illetve amelynek még nem rakta ki valamennyi ele-mét. Ha fehér színû mezõre lép a játékos, akkor a Fortuna-kártyák közül kell a legfelsõt kihúznia, és akártya utasítása szerint kell eljárni. Minden helyes válaszért egy olyan képrészletet kap a játékos, amelymég hiányzik a képbõl. Az utolsó játékmezõt elérve a játékosok a Start mezõn áthaladva továbblépneka kockával kidobott számnak megfelelõen mindaddig, amíg a játék valamelyik résztvevõje az utolsóképelemet is elhelyezi a kirakójára.

Az a játékos (csapat) gyõz, aki a játékban szereplõ valamennyi képkirakó teljes mezõjét kitölti. A to-vábbi sorrendet az határozza meg, hogy ekkor a játékosok közül kinek hány képrészlete van a kirakó-ján.

A játék továbbfejlesztése. A játék szisztémája ugyanezen feltételekkel más-más városok történetétfeldolgozó könyvhöz, kiadványhoz kapcsolódó kérdésekkel adaptálható az adott városhoz kapcsolódókérdés-feleletcsomagok elkészítéséhez, és az adott város nevével megjelenõ játék forgalomba hozatalá-hoz.

Városszeretõ felnõttek vetélkedõje

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízása alapján, Európai Uniós pályázati tá-mogatással valósult meg 2013. szeptember 30-án az a helytörténeti vetélkedõ, amely a Ki tud többetVeszprémrõl? címû helytörténeti társasjáték anyagát dolgozta fel. A programot a Veszprém MegyeiHonismereti Egyesület és a Pannon Várszínház szervezte a veszprémi civil szervezetek, baráti köröktagjainak.

A vetélkedésben a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, a Tájak-Korok-Múzeumok EgyesületVeszprémi Klubja, a Lokálpatrióták a Városért, a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör, az Egry József VárosrészBaráti Kör, a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör és a Veszprémi Újtelepi Baráti Kör képviseltették magukatnégy csapatot alkotva. A rendezvényt színesítette, hogy a Pannon Várszínház színészei a helytörténetitankönyv szemelvényeibõl válogatva szórakoztató produkciókat adtak elõ. Az egyes mûsorszámokatkövetõen hangzottak el a kérdések, amelyekre a különbözõ színû pólóba öltözött csapatok egy-egy tag-ja válaszolt. A helyes válaszokért képmozaik járt, ezekbõl rakta ki a játékvezetõ a Veszprémet négy év-szakban ábrázoló négy látképet nagyméretû táblára. A versenyzõket népes szurkolótábor buzdította. A

24

Veszprémi Újtelepi Baráti Kör csapata lett a gyõztes, mert a képrészletekbõl az õ városképük lett elsõ-nek teljes.

A kétszáz fõs program résztvevõi helytörténeti ismereteik gyarapítása mellett olyan színvonalas pro-dukciókban is gyönyörködhettek, mint például elsõ históriás énekünk Pannónia megvételérõl, amely-ben a Fehérló mondájának helyszíne Veszprém. A versek, prózarészletek mellett elhangzott Tinódimegzenésített históriás éneke is arról, hogy a törökök elfoglalták Veszprém várát. A veszprémi Tûzto-rony harangjátékának zenéjére pedig táncot mutattak be a mûvészek. A Veszprém TV felvételt készítetta rendezvényrõl, 40 perces mûsorának köszönhetõen azok a veszprémiek is részesei lehettek az él-ménynek, akik az adást megnézték.

A veszprémi helytörténeti tankönyv és társasjáték koncepciója adaptálható más városra is, emellettkövetendõ példa lehet a könyv anyagát feldolgozó vetélkedõ, és a társasjáték alapján rendezett játékosés szórakoztató versengés iskolás, illetve felnõtt korosztály részére egyaránt.

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó

Gárdonyi Géza EmlékévHonismereti tábor gyermekeknek

Gárdonyi Géza „lámpásnak” nevezte a tanítókat – s ez a jelzõ tökéletesen illik Somfai Tibornéra, akia parádi iskolában – hosszú pedagógusi pályája során – generációkat tanított meg a hagyományok tisz-teletére, újraélesztésére. Gazdag nevelõi munkásságáról Veres Anita írt a Honismeret 2013/2. számá-ban. A mostani beszámolóval a változatlan energiával és lelkesedéssel munkálkodó tanár-népmûvelõnyári honismereti-népmûvészeti táborával szeretnénk megismertetni olvasóinkat.

A gyerekek ma már nem nagyon olvasnak, pláne, ha iskolai kötelezõ olvasmányról van szó – búson-ganak szülõk, pedagógusok… Az a 34 gyermek, aki részt vett a parádi táborban, a kiváló pedagógus,Elvira néni leleményes módszereinek hatására teljes lelkesedéssel helyezte magát hol az egri ostrom iz-galmas körülményei közé, hol a mesék világába. De meséljen errõl a Gárdonyi Géza születésének 150.évfordulója alkalmából szervezett tábor programjának kitalálója.

– A Mátra legszebb helyén, a Fehérkõ lábánál álmodtuk meg az egri író otthonát – meséli SomfaiTiborné. Gárdonyi Géza tudta, hogy a mese a gyermek szemével nézi a világot. A rossz megkapja méltóbüntetését, a jó elnyeri jutalmát. Számukra ez ilyen egyszerû! A mese jobbá teszi a gyermekeket, sõt afelnõtteket is. A gyerekek „nagy családokban” laktak, vagyis egy-egy szoba jelentett egy-egy családot.Gárdonyi meséit esténként egy-egy család jelenítette meg. A szereplõk kiválasztása, a szöveg megtanu-lása úgy lekötötte a gyerekeket, hogy szinte egyszerre akarták kifejezni a mesék mondanivalóit. Ezzelaz volt a célunk, hogy a mese vezesse rá a gyermekeket arra, hogy a tetteiknek következményei vannak.

– Milyen formában dolgozták fel az „Egri csillagok” címû regény történéseit? Sikerült rávenni arésztvevõket a könyv elolvasására?

– Ó, persze, még otthon, ez feltétele volt a táborozásnak. Dramatizálva játszották el az egri vár ostro-mát. A szereplõket – Dobó Istvánt, Bornemissza Gergelyt, Jumurdzsákot, az egyszerû várvédõket,asszonyokat, törököket – bábokkal elevenítették meg, a pajzsokat maguk készítették vesszõbõl, azágyúgolyók nemezbõl vagy rongyból készült labdák voltak. A regényben szereplõ dob és borsó helyettszélcsengõket formáztak agyagból és kiégetés után össze is szerelték õket. Az adott kor hangulata, tör-ténete teljesen magával ragadta a gyerekeket.

– A történelem mellett más témára is jutott idõ?– Sokat foglalkoztunk a Mátra élõvilágával és természetesen, amikor csak lehetett, népdalokat éne-

keltünk, sõt még saját dalt is írtunk. Gárdonyi Géza nagyon szerette a virágokat, ezért színes gyöngyök-bõl cserepes virágokat is készítettek a gyermekek. A rekkenõ augusztusi hõség miatt a túrázások estéremaradtak – s gyermekekrõl lévén szó – nem maradhatott el az önfeledt játék sem.

– Kik voltak a munkatársai?– Évek óta együtt táborozunk az egri kézmûves mûhelyek vezetõivel, akik megértéssel, türelemmel

foglalkoznak a gyerekekkel. Az idén nyolcadik alkalommal szerveztünk tábort ezen a helyszínen, sokvisszatérõ résztvevõvel. A szülõk nagyon hálásak voltak, hiszen a gyerekek sok élményekkel gazda-godva tértek haza, ki nem fogyva a beszámolókból!

Lejegyezte: Zika Klára

25

Szent Imre herceg emlékhelyeLengyelországban

Jelentõs magyar vonatkozású zarándokhely található Lengyelország Szentkereszt nevû vajdaságá-ban, Kielce közelében, Krakkótól mintegy 170 kilométerre északkeletre. A csaknem hatszáz méter ma-gas Szentkereszt-hegy (Œwiêty Krzy�), régi nevén Kopasz-hegy (£ysa Góra) tetején lévõ kolostort akolostori évkönyvek és Ján D³ugosz krakkói kanonok XV. századi lengyel krónikája szerint elsõ kirá-lyunk fia, Szent Imre herceg alapította. Szent István és Imre ajándékaként már több mint ezer esztende-je õrzik itt a jeruzsálemi szent kereszt egy darabját, egy kettõs kereszt alakú ereklyetartóban. Krisztuskeresztjének tiszteletére a környezõ lakosság zarándokolni kezdett a helyre. Az apátság így a legõsibblengyel búcsújáró hely lett, évszázadokon keresztül ez volt a lengyelek nemzeti kegyhelye, amíg aczêstochowai pálos kolostor át nem vette helyét. A kolostor 2006-ban ünnepelte fennállásának millen-niumát.

A hegyhez azonban ennél is régebbi, kereszténység elõtti mondák is fûzõdnek. Eszerint a hegy bo-szorkányok találkozóhelye volt, ahol titkos szertartásokat végeztek. A kutatások is igazolták, hogy ke-reszténység elõtti pogány kultuszhely létezett itt, a hegy tetején egy pogány szertartáshoz köthetõ, VIII.században épült töltést tártak fel.

A legszentebb ereklye, a szent kereszt megtalálása Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilonanevéhez fûzõdik. A helyszínt jól ismerõ jeruzsálemi püspök, Makariosz vette rá Ilonát a szentföldi uta-zásra és a keresztény szent helyek feltárására. Ilona a kereszt darabjait feltehetõen három helyre juttattael: egy része Jeruzsálemben maradt, a másik az új császári fõvárosba, Konstantinápolyba, a harmadikpedig Rómába, Ilona palotájába került. A IV. század derekára már az egész keresztény világban fellel-hetõ volt a keresztfának legalább egy kis szilánkja, melynek birtoklása hatalmat és elismerést jelentett.Hiteles ereklyét õrzött Aachen, Párizs, Bamberg, Regensburg és a mi Szent István királyunk is.1 SzentIstván II. Baszileiosz bizánci császártól kapott egy töredéket a Konstantinápolyban õrzött ereklyébõl,valószínûleg egy kettõs kereszt alakú foglalatban, melynek tisztelete évszázadokon keresztül követhetõaz Árpád-házi királyaink alatt. A kettõs kereszt felsõ vízszintes szára magát a titulust jelenti, azt a táblát,amit a római Pontius Pilátus íratott a keresztre feszítés indokául.2

A kolostori annales és D³ugosz krónikája is – a király nevétõl eltekintve – hasonlóan írja le a kolos-tor alapítását. A Szentkereszt-hegyi Évkönyv szerint Imre herceg a lengyel II. Mieszkó király lányátvette feleségül, akivel szûzi házasságban éltek, egészen annak haláláig. Imre egyszer Kielce vidékéreérkezett egy vadászatra. A Szentlélek buzdítására és angyali látomástól vezérelve a Kopasz-hegyrement, s a mellén viselt szent keresztet az ottani egyháznak, a Szent Benedek rendi barátoknak adomá-nyozta.

A középkori lengyel krónikás, Ján Dlugosz elbeszélése szerint Imre herceg (lengyelül Emeryk)Szent Adalbert gnieznói temetése után egyik rokonánál, Vitéz Boleszlávnál tett látogatást. Ennek sorána Kielce környékén lévõ erdõkbe ment vadászni. Eljutott a Kopasz-hegyre is, ahol egy szarvas üldözéseközben régi romokra bukkant. A szarvas itt eltûnt, Imre azonban fölismerte, hogy elõzõ éjjel álmábanmár járt ezen a helyen. Arra gondolt, hogy szerzetesek számára lenne alkalmas a hely. Megkérte a ki-rályt, hogy a romok helyén építsen kolostort. Az építendõ kolostornak ajándékozta a nyakában hordo-zott kettõs keresztjét, mely az Úr keresztfájának darabkáját tartalmazta ezüst foglalatban, s melyet apjakapott Konstantinápolyból. Boleszláv eleget tett a kérésnek, 1006–1007-ben bencés kolostort alapítottazon a helyen, és a helyet Szent Kereszt hegyének nevezte el.

26

EMLÉKHELYEK

1 Dávid Katalin: A kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az elsõ évezredben. Bp., 2011. 328–329.2 Szilárdfy Zoltán: A kettõs kereszt. Kultusz és szimbólum Kelet és Nyugat között. Néprajzi Értesítõ LXXVII.

Bp., 1995. 67–68.

A lengyel népi hagyományban többféle legendaváltozat alakult ki az alapítás kapcsán. Az egyik sze-rint az üldözött szarvas a sûrûbe menekült, nagy agancsa azonban beleakadt a bozótba. Imre éppen leakarta lõni a vadat, amikor csodás jelenséget látott, a szarvas agancsai között fényes kettõs kereszt tûntfel. A kereszt ugyanolyan volt, mint amilyet édesapjától kapott oltalmazó ereklyeként, s amit a nyaká-ban viselt. Megilletõdve borult térdre, a szarvast továbbengedte, majd megkérte a királyt, alapítson ottkolostort. A legenda más változata szerint a lengyel király magyar földrõl hívott bencés szerzeteseket akolostor fenntartására. E szerzetesek hozták volna magukkal Szent Imre ajándékaként az ereklyét. Egytovábbi változat szerint a szarvas eltûnése után egy angyal jelent meg, aki elvezette Imrét a már meglé-võ £ysa Góra-i kolostorhoz, és azt javasolta neki, hogy hagyja ott azt, ami számára a legértékesebb. Ígya magyar herceg a kettõs keresztet az ott lévõ bencés szerzeteseknek ajándékozta.

Tudjuk, hogy Dlugosz a helyszínen vizsgálta meg az ereklyét, melyet az eredetet igazoló okmánnyalegyütt õriztek, és ott lemásolta mindazt, amit az okmány az ajándékozás történetérõl írt.

Hóman Bálint és több más magyar kutató szerint Imre lengyelországi házassága csupán „jámbor fik-ció”, s a lengyelországi Szent Imre-kultusz csak Kinga és Szemérmes Boleszláv házassága után bonta-kozott ki. A magyar bencések a tatárjárás után népesítették be a kolostort, melynek új nevét is a maguk-kal hozott ereklye után adták.3 Egyes lengyel történészek véleménye szerint Lokietek Ulászló hercegajándékozta a Magyarországról kapott ereklyét a bencés szerzeteseknek 1306 körül. Az elsõ csodátmindenesetre a XIII. század végén, a XIV. század elején jegyezték fel. Bármi legyen is a valós történel-mi tény, a kettõs kereszt a hegy jelképévé vált.

A régészeti feltárások és mûvészettörténeti kutatások szerint apátságot bizonyítottan a XI. század-ban alapították, melyen késõ gótikus és barokk kori átépítés is nyomon követhetõ. A bencés szerzetesekXIX. századi feloszlatásukig éltek a templom melletti, kerengõvel ellátott õsi rendházban. Napjainkbana kolostort az oblátus missziós rend használja. Az évszázadok során a kolostort többször is lerombolták,de mindig újjáépítették. Könyvgyûjteménye tûzvészek, háborúk és rablások áldozata lett, a megmentettpéldányok pedig fõúri könyvtárakba kerültek. Ezért is hiányosak az ismereteink az elsõ évszázadokról.A XIX–XX. században elõbb az oroszok, majd a németek is börtönnek használták, 1944 után pedig fel-gyújtották.

A hegy lábánál fekvõ Nowa S³upia telepü-lésrõl a hegyet megkerülve gépkocsival is fellehet jutni, a zarándokok azonban a két-háromkilométer hosszú gyalogos keresztutat választ-ják. A parkoló melletti Szent Imre kápolnábanegy zarándok kõszobra látható. A hagyományszerint egy vezeklõ lovagot ábrázol, aki mindenévben egy lépésnyit közelít a kolostorhoz. Afelirata (Emeryk) azonban Szent Imrére utal.Az erdei úton, a „királyok útján” folyamatoskaptatóval mintegy háromnegyed órás sétávallehet feljutni a kolostorig. A keresztút állomása-it szép faragott faszobrok díszítik.

A kolostor kerengõjébõl nyílik az 1611 és1620 közt épült kupolás kápolna, ahol az ezer-éves ereklyét õrzik. A kápolna eredetileg azOleœnicki család sírkápolnájának épült. Alanternás kupola freskóin Jézust, Máriát, azapostolokat és bencés szenteket láthatunk. A fa-lakon lévõ monumentális XVII. századi freskó-képeken az ereklye történetét mutatják be. A baloldali elsõ falképen Szent István átadja Imréneka lengyel királynak szánt szent kereszt ereklyét(lásd a hátsó borítón), a másodikon pedig SzentImre kísérete élén átnyújtja az ereklyét Lambertkrakkói püspöknek, hogy õ továbbítsa a £ysaGóra-i bencés kolostornak. Imre mögött ma-gyar urak, a püspök mögött lengyel papi szemé-

27

3 Hóman Bálint: Szent István. Bp., 1938. 287–288.; Magyar Zoltán: Szent Imre a liliomos herceg. Bp., 2008. 97.

Imre herceg átnyújtja ajándékátLambert püspöknek. Falkép, 1650 körül

lyek sorakoznak. Imrét mindkét képen hermelinprémmel bélelt vörös palástban, fején hercegi koroná-val ábrázolják. A képek 1650 körül készültek, alkotója ismeretlen lengyelországi festõ.4

Az 1781–1806 közt barokk stílusban épült, de belül már klasszicista Szentháromság templomban abaloldali második oltárt Szent Imre tiszteletére alakították ki. Az oltárkép olajfestménye páratlan ábrá-zolás Szent Imre ikonográfiájában. A vizslákkal vadászó királyfinak egy angyal mutatja meg a helyesutat. Imre piros csizmában és fehér színû magyaros zsinóros ruhában látható, jobb kezében a keresztereklyét magához szorítja, baljával lova kantárszárát fogja.

A kolostor gótikus kerengõjének falán Molnár Imre kezdeményezésére 2002 óta egy magyar és len-gyel nyelvû, a két nemzet címerével díszített fehér márvány emléktábla függ, emlékezve a két országközötti ezeréves barátságra, a közös királyokra, az egyházi kapcsolatokra és Szent Imrére. Magyar szö-vege: A LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI EZERÉVES BARÁTSÁG, A KÖ-ZÖS KIRÁLYOK, A LENGYEL ÉS MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ, KIVÁLT A BENCÉSAPÁTSÁGOK KAPCSOLATAINAK EMLÉKÉRE, SZENT IMRE ÉS A KÉT NÉP BARÁTSÁGÁTMEGTEREMTÕ ÕSÖK TISZTELETÉRE. ŒWIÊTY KRY�A.D. 2002.

A tábla másolata Budapesten a Villányi úti Szent Imre templomban is megtalálható. 2007-ben atemplom elõtt mellszobrot állítottak az Árpád-házi királyfi Szent Imrének, melyen a „GYÖNGY VOLT

A TE LELKED” idézet olvasható. A szobrotLantos Györgyi szobrászmûvész készítette.Elõtte lengyel és magyar zászlók lobognak.

A lengyel-magyar kapcsolatok korai idõ-szakának több eseményét csak a lengyel kró-nikák és a lengyel hagyomány õrizte meg,melyeket a magyar történeti kutatás fõ sodranem tekint megbízható forrásnak. A sokszormegmagyarázhatatlannak tûnõ hagyomány-nak azonban lehet valós gyökere, melyet ér-demes a kutatóknak is újra megvizsgálni. Alegutóbbi lengyel kutatások nyomán példáulnem zárható ki, hogy Imre rövid ideig tartóesetleges házassága valóban megtörtént, segy, a lengyel-magyar háborút lezáró politi-kai aktus volt.5

A Szentkereszt-hegyet az egyébként isgazdag lengyel-magyar szakrális kapcsola-tokban kiemelkedõ hely illeti meg, a két népközti ezeréves barátság egyik legelsõ állo-máshelye volt, így méltó társa lehet a magya-rok által ismertebb és látogatottabb emlékhe-lyeknek, az ószandeci klarissza kolostornak,ahol IV. Béla lányai Szent Kinga, BoldogJolán és Konstancia éltek, Szent Hedvig ésBoldog Szalóme krakkói sírjának és aczêstochowai magyar alapítású pálos kolos-tornak.

Udvarhelyi Nándor

28

4 Szilárdfy Zoltán: Ami még hiányzik Szent Imre ikonográfiájából. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok SzentImre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. Székesfehérvár, 2007. 115., 239.

5 Tóth Péter: Lengyel-magyar kapcsolatok a XI. század végéig a középkori hagyományban. Limes TudományosSzemle 2007. 5-21.

Angyal mutatja meg az utat a vadászó Szent Imrének.Oltárkép, XVIII. század vége.(Udvarhelyi Nándor felvételei)

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (II.)

Szent István emlékea magyarországi néphagyományban

Bóna István, Györffy György, László Gyula, Váczy Péter emlékének,akikkel én e témáról még beszélhettem.

Nem véletlen, hogy Szent István az elsõ olyan magyar történelmi személyiség, akinek tetteirõl azutókornak van biztos ismerete is. A korábbiak, mint Árpád, vagy az õ apja és kortársai voltaképpen szi-luettként szerepelnek késõbbi szövegekben, amelyek sosem törekedtek „történeti hitelességre”. Elsõ ki-rályunk alakja azonban történeti szövegekbõl is ismert, törvényei, fiához szóló intelmei, kisebb és na-gyobb „legendája” ugyan nem az õ életében íródott – ám azért szinte korabeliek és e kor helyzetét tük-rözik. Még a Szent István ábrázolások is már középkorunk elején megfogalmazódtak. Ennek következ-tében Szent István „emlékérõl” csakugyan lehet beszélni és az erre vonatkozó forrásokat elemezni.1

Természetesen az „emlék”-rõl most csak abban az értelemben szólok, ahogy ezt a magyar folklorisztikatudja vizsgálni.

A „folklór” ugyan a XIX. század közepén kialakult szó, ám maga a jelenség – a népi kultúra szellemirésze – természetesen régibb, és akár a magyar középkorig, sõt Szent István koráig visszafelé lenne kö-vethetõ – ha és amennyiben vannak errõl hiteles forrásaink. A magyar folklorisztika kialakulását aGrimm-testvérek nézetei lényegesen befolyásolták – õk pedig a folklórt szigorúan történeti képzõd-ménynek tartották, legkivált a „német mitológia” és a „német monda” adataira hivatkozva. Vezetõ ma-gyar folkloristáink (sõt már korábban Kölcsey Ferenc is „nemzeti hagyomány” névvel) egy ilyen törté-neti irányultságot képviseltek. Tanulságos azonban, hogy Erdélyi János, Gyulai Pál, sõt Ipolyi Arnoldsem beszél „Szent István kori” népköltészetrõl. A magyar népköltészet történeti tematikájú áttekintései(Sebestyén Gyula, majd Solymossy Sándor) viszont szinte automatikusan foglalkoznak pl. a csodaszar-vas-történettel, a vérszerzõdéssel, a hun-magyar rokonság konstrukciójával, az Árpád honfoglalásáról,Szent István harcaival foglalkozó szövegekkel – ám nem a XIX. századi népköltési gyûjtések, hanem aközépkori források alapján.2 A magyar folklór „történeti” áttekintését (röviden és külföldiek számára)Katona Imre adta,3 ám õ is a „témák” és nem a „szövegek” történeti sorrendjét mutatta be. A hosszú év-tizedek alatt elkészült új akadémiai áttekintés (Magyar Néprajz nyolc kötetben) voltaképpen fejezeten-ként ad (ha ad) történeti áttekintést, úgyhogy pl. a „Szent István kori”, ám akár a „Mátyás király kori”folklórról nem kapunk képet. Ezért volt szükség arra, hogy a legutoljára elõállított „I.” kötetben a tudo-mánytörténet és egyfajta történeti áttekintés is készüljön. Itt a magyar folklorisztika kutatástörténetét1782-tõl (1848-ig) Gulyás Judit mutatta be. Ebben, érthetõ módon nem kerül szóba a „Szent-István-folklór” kérdése. Az I.2. kötetben Szemerkényi Ágnes tekinti át a magyar költészetnek „a 10. század

29

TERMÉS

1 A következõkben nem sorolom fel a szakirodalmat, csupán néhány munkára hivatkozom. Megemlítem, hogymagam több ízben is foglalkoztam Szent István és a folklór kérdéseivel. E dolgozatok szövegét itt nem ismét-lem meg, mivel felfogásom azóta sem változott. Lásd ezen tanulmányaim közül: Nem vagyunk mink (rablók)Szent István szolgái. 2000 /folyóirat/ XIII:2. (2001) 49–61. – Szent István alakja és a magyar folklór. In: BeneSándor (szerk.): „Hol vagy, István király?” A Szent István-hagyomány. 2006. Gondolat Kiadó, Bp., 317–323.Az elõbbi dolgozatot újraközöltük tanulmánykötetemben is: Magyar, magyarországi és nemzetközi. Történetifolklorisztikai tanulmányok. Universitas Könyvkiadó. Bp., 2004. 290–308, 402.

2 Sebestyén, Solymossy és kortársaik tanulmányaiból némi kommentárral közöltünk: Voigt Vilmos (szerk.):Folklorisztika és etnológia Magyarországon a XX. század elsõ felében. Néprajzi szöveggyûjtemény III.Universitas Kiadó. Bp., 2000.

3 Katona Imre: Historische Schichten der ungarischen Volksdichtung. Suomalainen Tiedeakatemia. (FolkloreFellows Communications 194). Helsinki, 1964.

elõtti elõzményeit”, a középkori és „kései feudalizmus kori” „költészet és szövegfolklór” kérdéseit.Igen józan, a magyar népköltészet mûfajainak valódi történeti fejlõdését figyelembe vevõ három „mini-atúrája” azonban együttvéve is csak 15 lapnyi – vagyis részletkérdésekbe és problémafelvetésekbe nembonyolódhatott bele.4 Szemerkényi azt is említi, hogy Dömötör Tekla szerint „kétségtelenül a honfog-lalás korában is ismeretes volt […] a még ma is élõ történeti monda” – amivel szemben Voigt Vilmosellentétes véleményen van, amikor azt mondja: „történeti mondáink (itt a népmondára, nem a krónikák-ban hagyományozott anyagra gondolunk) sokkal késõbbi képzõdmények”5

A „honfoglalás korában ismeretes” népmondákkal kapcsolatban óhatatlanul Anatole France A ping-vinek szigete c. remekmûvû regénye jut az ember eszébe (annál inkább, mivel éppen ezt a részt OrtutayGyula egyetemi elõadásaiban is kedvtelve idézte). A francia történelem szellemes torzképe e mû,amelyben a mindvégig madaraknak megmaradó pingvinek társadalmának történetét mutatja be a szer-zõ. Itt szóba kerül a korai pingvin festészet is, amelybõl természetesen egyetlen alkotás sem ismert. Avelük foglalkozó tudós ezért a trecento itáliai festészet alkotásait veszi elõ, és ennek alapján megállapít-ja, hogy a „korai pingvin festészet” igen magas színvonalú, valamint egyedi, semmire sem hasonlító je-lenség volt.

Sajnos, most sem tudok jobb áttekintést említeni „történeti tárgyú” mondáinkról, mint egyetemi tan-könyvünk általam írt fejezetét, amely évtizedekkel ezelõtt fogalmazódott meg, és legutóbbi változata isúgy 15 esztendõs.6 Vagyis ezen idõ alatt elolvasható lett volna. Nyilvánvaló tény ugyanis az, hogy anépköltészet keretében „történeti mondáról” csak akkor beszélhetünk, ha van erre adatunk. Ez világ-szerte csak az utóbbi évszázadokat illeti, és ezer évvel ezelõtti folklór szövegek – egyszerûen ismeretle-nek. A meglevõ szövegek természetesen egy történeti fejlõdés eredményei, és ezek történelmi elõzmé-nyeit és fejlõdését érdemes is kutatni: ám szakszerûen és nem légbõl kapott állítások formájában.

A teoretikus eszmefuttatások helyett hadd idézzek némi nemzetközi szakirodalmat, olyan szövege-ket, amelyek csakugyan léteznek, sõt évszázados múlttal is rendelkeznek – ám ezeket sem datálja ko-moly kutató legalább ezer évvel ezelõttre. Az orosz verses epika, a bilinák százszámra (!) ismertek. Áma legmerészebb kutató sem datálja ezeket a XIV. századnál régebbre (sokan pedig még ennél is évszá-zadokkal késõbbre), még az esetben sem, ha a bennük elmondott történetek a „kijevi Rusz” környezetétemlítik, azaz az események idejeként a magyar honfoglalás és Szent István korától a tatárjárásig terjedõévszázadokat adják meg.7 A minket tematikusan különösen érdeklõ délszláv népi epika rétegzõdését éskronológiáját vizsgáló német szlavista-balkanológus ugyancsak a XIV. századig tudott csak visszajut-ni,8 noha szemmel láthatóan nem riadt volna vissza az ennél régebbi évszázadoktól sem. Jan Vansina,Ruth Finnegan, Jean Guiart (és más szakemberek) afrikai és óceániai szövegrekonstrukciói sem jutnaknéhány évszázadnál régebbre – ám azt jól bizonyítják, hogy még az írásbeliséget nélkülözõ szájhagyo-mányban is megõrzõdnek néhány évszázados történetek – különösen akkor, ha ezt az illetõ társadal-makban „dinasztikus-uralkodói” érdekek szolgálatába állítják, mint pl. az afrikai hivatásos énekmon-dók (griot) esetében. Ám még ez esetben is „egy lidérc megkeresése” névvel illeti a szóbeliségbõl is-mert alkotások kronológiájával való foglalkozást a szakember.9

Nem kell tehát „szégyenkeznünk” azért, hogy nincs (több mint ezer éves) „Szent-István-kori” folk-lór szövegünk, és nem kell ilyent deklaratív módon emlegetni. Az lenne „gyanús” – ha valaki ilyen szö-vegekkel állna elõ. Parabiblikus folklórunkban10 természetesen megemlítésre kerül nemcsak Jézus éle-te, hanem a világ teremtése, a vízözön és sok réges-régi idõkrõl beszélõ szöveg. Ám azt még senki semállította, hogy ezek szerint a magyar népköltészet mondjuk „özönvízelõtti” lett volna!

30

4 Paládi-Kovács Attila (fõszerk.): Táj, nép, történelem. Magyar Néprajz nyolc kötetben I.2. A magyar népi mû-veltség korszakai. Akadémiai Kiadó. Bp., 2009. Szemerkényi részfejezetei a 111–116, 238–244, 437–441.

5 Szemerkényi i. m. 114.6 Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Osiris Kiadó, Bp., 1998. 149–183. gazdag nemzetközi szakirodalom-

mal.7 Lásd például a bilinák kutatástörténetét áttekintõ összegezést: Anyikin, V. P.: Byliny. Metodi vyjasznenija

isztoricseszkoj hronologii variantov. Izdatel’sztvo Moszkovszkogo universziteta. Moszkva, 1984.8 Burkhart, Dagmar: Untersuchungen zur Stratigraphie und Chronologie der südslavischen Volksepik. Verlag

Otto Sagner. München, 1968.9 Henige, David P.: The Chronology of Oral Tradition. Quest for a Chimera. Clarendon Press. Oxford, 1974.

10 Lásd: Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Könyvki-adó. Bp., 1985. (Késõbbi kiadásban és utánnyomásban is.)

XIX. századi, sõt XX. századi magyar folklorisztikánk természetesnek vette, ha az „adatközlõk”említették nemcsak Rózsa Sándor és Kossuth, hanem Petõfi, Csokonai, sõt akár Rákóczi Ferenc és Dó-zsa György nevét. Folkloristáink nem vizsgálták külön – honnan is származtak az ilyen „történelmi” is-meretek? Talán a legérdekesebb történetek a hun király, Attila hármas koporsójára vonatkoznak. Mostnincs érkezésem megismételni az eddigi kutatásokat (meg a magam kommentárjait) – ám az nyilvánva-ló, hogy a XIX. század közepén írásos források (köztük Petõfi Sándor ritkán említett, töredékben ma-radt eposza, a Lehel vezér (1848), amelyben a költõ „beszélek szûrös-gubás embereknek” megnevezés-sel, egyértelmûen osztrák-ellenes céllal mondja (I. ének, 14. strófa), hogy „a Tisza folyóban … Attilaalszik három koporsóban” ) terjesztik a korábban nem említett hármas koporsó Gárdonyi által is halha-tatlanná tett motívumát.

Folkloristáinknak hosszú ideig nem tûnt fel, hogy a „nép” történeti tudata nem olyan egyszerû vala-mi. Szerencsére éppen Szent Istvánnal kapcsolatban igen érdekes eszmecsere zajlott le. BenedekfalviLuby Margit, aki a maga falujában oly pontosan leírta „a parasztélet rendjét”, az akkor közeledõ SzentIstván jubileumtól (1938) is ihletve kikérdezte szatmári parasztjainak „történeti tudását”, és elszörnyed-ve panaszolta, hogy a nép (1936-ban) semmit sem tud az olyan „honalapító, országépítõ” történeti sze-mélyekrõl, mint Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király és a késõbbi vezetõk. Luby maga írja,11 hogyszámára különösen szomorú tanulság volt elsõ, szent királyunk méltatlannak érzett elfelejtése, és hogya húszpengõs érmén sem ismerték fel. (Olcsó lenne a kor magyarországi parasztnyomora ismeretébencsak arra hivatkozni, hogy a húszpengõst egyáltalán nem ismerték a szegényparasztok.)

Már ez is elég tanulságos történet, ám még folytatódik. Már a „fordulat éve” után, amikor is a folklórGorkijtól átvett (egyébként jó) definíciója („a dolgozó nép kollektív… mûvészete”) vált nálunk köz-idézetté, Ortutay Gyula visszatért a magyar paraszt történeti tudata témájához. Ekkor éppen már lezaj-lott az 1848-as forradalom centenáriuma alkalmából szervezett (máig utolérhetetlen méretû és érdekes)országos néprajzi gyûjtés, amelyrõl ugyan készült több tanulmány, ám az egész gyûjtött anyag korszerûértelmezése mindmáig várat magára.12 Ebbõl szelektálva és jóval késõbb közöltek.13 A „történelemrevaló népi visszatekintés” azonban itt sem olyan, mint ahogy azt a kutatók elképzelnék. Például a So-mogy megyei Öreglakon 1947-48-ban az akkor 82 éves Márton Mihály ezt mondta: „Mikor Kossuth ki-kiáltotta a szabadságharcot, a következõket mondta: – Harcoljatok fiaim, mert vége az uraságok vilá-gának. Nem lesz többé úr, egyenlõek leszünk. – Én magam hallottam, éppen répát mentem temetni.”14 Acentenáriumhoz képest „mínusz” 18 éves adatközlõ szavai ugyan tanulságosak – ám elképzelhetjük azõ, mondjuk Szent Istvánról szóló közléseinek „hitelességét”… Ortutay a kor politikai elvárásainak ismegfelelõen nem is ebbe az irányba lép tovább. Azt feleli Luby Margit dilemmájára, hogy a nép elnyo-móinak történetére nem emlékszik vissza, ám a nép érdekében tevékenykedõkre (mint például KossuthLajos) igen.15 Persze, Ortutay jól tudta, hogy ez nem igazi érvelés, hiszen Mátyás királyról évszázad-okig az írásos hagyományból tudunk, Dózsa Györgyre hiteles folklór szövegek szinte nem is vonatkoz-nak, sõt még a Rákóczi-folklórról is (ha egyáltalán létezik), csak jóval késõbbi, iskolás szövegek tudó-sítanak. Vagyis a „nép” az érte „harcoló” történeti hõsökre sem emlékezik, vagy legalábbis nem huza-mosan, évszázadokon át, külsõ befolyás (iskola, nyomtatványok, tömegkommunikáció) nélkül.16

Közvetlenül Szent Istvánra visszatérve csak igen késõn és kis terjedelemben jelent meg a nép köré-ben gyûjtött történeti mondaszövegek antológiája. Egy, a millecentenárium alkalmából meghirdetettpályázat keretében csoportosították a szövegeket, és a kiadott válogatás a Magyar Tudományos Akadé-mia (akkor még) Néprajzi Kutatóintézetében készült.17 A kötet a történelmi események idõrendjébenhozza az egyes szövegeket. Van benne két hun-monda, úgy három honfoglalási monda, néhány Szent

31

11 Luby Margit: Népünk történeti tudásáról. Társadalomtudomány XVIII (1938) 169–176.12 Ennek csak bizonyos – ám a fentiekben elmondottal egyezõ – vonásaira térhettem ki dolgozatomban: Voigt Vil-

mos: „Kossuth nem volt kormányzó, hanem király”. A szabadságharc népköltészetének utóélete napjainkig.2000 /folyóirat/ X:3 (1998) 55–63.

13 Lásd a Folklore Tanszék akkor még meglevõ évkönyvének ilyen számát: Artes Populares 8 (1982).14 Elõször közölte: Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Akadémiai Kiadó, Bp., 1952. 147., 10. szám.15 Lásd: Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnographia LXIII (1952) 263–307.16 Ezt tüzetesen (és nemzetközi távlatban) mutattam be tanulmányaimban. Lásd (legutóbb): King Matthias in

Hungarian and European Folklore. In: Bartha, Elek et. al.: Matthias Rex 1458–1490. Hungary at the Dawn ofthe Renaissance. (Ethnographica et Folkloristica Carpathica 17.) Debrecen, 2012. 137–160.; A Rákóczi-kormagyar folklórja. In: Köpeczi Béla et al. (szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Akadémiai Kiadó. Bp., 1980.521–542.

17 Landgráf Ildikó (szerk.): „Beszéli a világ, hogy mi magyarok…” Magyar történeti mondák. Magyar NéprajziTársaság. Bp., 1998.

László történet, egy Szent Erzsébet csodáira vonatkozó szöveg. Szent István történet nincs köztük. Aközreadó ugyan nem árulja el, mit gondol e mondaszövegek „történetiségérõl”. Pedig a válasz sejthetõ:iskolai eredetû és mai szövegek ezek. Nem többszázéves szóbeliség, hanem a XIX. (és XX.) századbanhivatalosan terjesztett magyar történeti tudat visszfényei.

Hogy ezek mennyire „hiteles” és „hagyományos” szövegek, könnyen észrevehetjük. Ha elolvassukazt a hét-mondatnyi (!) szöveget,18 amelyben az István király ellen lázadó „pogány magyarok” kerülnekszóba, a tudákos stílus magáért beszél: „Vajk Esztergomban született, ott is keresztelték meg. Nemmessze Esztergomtól, a Garam partján övezték fel német módra, német szokások szerint.” A stílus ké-sõbb még cifrább lesz. Nem kétlem ugyan, hogy 1989-ben egy lelkes helytörténet-kutató egy akkor 62éves helybeli lakostól csakugyan hallott egy ilyesféle történetet. Ám aki azt hiszi, hogy ez a bugyuta,mesterkélt történetecske valóban magyar népmonda, sõt többszáz éves – nos, az nem tudja, mi is a folk-lórban közismert mûfajhoz sorolható valóban történeti monda. Sajnálom.

Szerencsére az utóbbi évtizedekben Magyar Zoltán gigantikus munkát végzett és többezer, általagyûjtött szöveget tett közzé. Ezek között sok a monda, sõt éppen a történeti monda. Noha nyilvános po-lémiában ezt nem fogalmazták meg, általánossá vált az a szakmai vélemény, hogy a Magyar Zoltán kö-zölte szövegek nem a szóbeliség folyamatába illeszkednek, hanem a gyûjtõ célzatos kérdéseire az„adatközlõk” mintegy felmondják az általuk valaha tanultakat. Ha történelemrõl, és éppen a magyartörténelemrõl van szó – ezeket olyan mértékben nevezhetjük magyar történeti mondának, mintha Ko-lumbuszról, vagy Julius Cézárról szóló, a magyar földön is meglevõ ismeretanyag szövegeit tennénkközre. Olyan sok kötetben publikált Magyar Zoltán ilyen szövegeket, hogy a közvélemény „belenyugo-dott” az ilyen kiadványokba, és nem is kérdõjelezte meg az ezekben Szent Imrérõl, Szent Lászlóról,Szent Erzsébetrõl (stb.) szóló szövegeket...

Annál tanulságosabb, hogy a szerzõ külön kötetben tette közzé gyûjtésének éppen Szent Istvánra vo-natkozó részeit, illetve az ezekhez hasonló szövegeket.19 Hogy ezek milyen „hitelességû” folklór szö-vegek, könnyen megítélhetjük.

Magyar ad tudománytörténetet, és a régi, írásos forrásokból merít, a latin szövegek közkézen forgómagyar fordításai alapján. Ha ezekben olyan esemény vagy motívum fordul elõ, ami emlékeztet a folk-lórra, ezt rögtön be is illeszti az általa „néphagyomány”-nak nevezett csoportba. Ez a megoldás azon-ban nem buktatók nélküli.

Rögtön az általa közölt legelsõ szöveg20 „jó” példa erre. Ennek forrása az 1083 körülire datált, úgy-nevezett Nagyobbik István-legenda, amelyben elmesélik, hogy István apjának, Géza fejedelemnek egylátomásban egy ifjú jelenik és szólal meg: „neked nem, ámde fiadnak megadatott nagy tetteket végbe-vinnie”. A jóval késõbbi magyar filológiában merült fel az a kérdés: ki is volt a látomásban megjelentszemély? Történészeink szerint – István protomártír, a Jeruzsálemben megkövezett apostol, akinek ne-vérõl nevezik majd meg a születendõ gyermeket, a késõbbi elsõ magyar királyt.21

Pedig a történet maga jelzi, hogy nem néphagyomány, sõt igazában azt sem tudjuk, mikor és milyentársadalmi osztályhoz volt kapcsolható ez a név-azonosítás. Egyébként a késõbbi király neve Vajk volt,és a ’koszorúzott, koronázott’ jelentésû Sztephanosz/Stephanus nevet csak késõbb alkalmazták rá. Ér-dekes tény, hogy a legkorábbi magyar pénzeken a Stephanus rex körfelirat már Szent István elõdeinekéletében megjelent. Vagyis az álomból vett név és jóslás történetérõl legfeljebb azt mondhatjuk, hogymár 1083-ban zavaros módon fogalmazták meg. A magyar nép hagyományához pedig az égvilágonsemmi köze sincs.

Nem sokkal biztatóbb egy másik történet tanulsága. Eszerint egy éjjel orgyilkos támadt a királyra,közben elejtette fegyverét, a csörömpölésre a király felriadt, a gyilkos pedig megrettent. Mûvészettörté-nészeink szerint ezt a jelenetet ábrázolja az 1450 körül készült, a mateóci (Matejovice, az egykoriSzepes vármegyében) plébániatemplomban levõ oltárkép bal felsõ táblája. Lukács László és másoknyomán Magyar Zoltán itt is néphagyományra gondol,22 pontosabban Esztergom környékére helyezhe-tõ Szent-István-folklórt vél felfedezni. A magyar orvoslástörténet klasszikusa, Magyary-Kossa Gyula

32

18 Idézett mû, 68. lap, „A bényi sáncok elfoglalása” címû szöveg.19 Magyar Zoltán: Szent István a néphagyományban. Osiris Kiadó. Bp., 2000.20 Idézett mû 15. lap (a magyar fordítás).21 István egyébként már apjától és anyai nagybátyjától „örökölte” a keresztény görög Stephanus megnevezést,

ami ekkor koszorúval „koronázott” uralkodót jelölt. Lásd: Györffy György: István király és mûve. GondolatKiadó. Bp., 1983. 112. (Második kiadás.)

22 Magyar i. m. 20–21.

viszont e jelenetben, amelyen a király kezét nyújtjaegy férfi fölé – a magyar királyok kézrátétellel valógyógyításának ábrázolását fedezi fel.23 Amint márMelchior Inhofer: Annales ecclesiastici regniHungariae c. könyve (1644) óta tudjuk, a magyar ki-rályok ezt a kézrátétellel görvélykórt gyógyító képes-séget az Anjouktól örökölték (akik meg a Plan-tagenet-uralkodóktól).24 Azaz Szent István még nemgyógyíthatott kézrátétellel. A mateóci oltárkép festõ-je viszont már tudhatott errõl az ex offo királyi képes-ségrõl.25 Egyébként az oltárképpen három és nem kétszemély látható. Nem éjjel, hanem nappal van. Va-gyis a kép nem az orgyilkossági jelenetet ábrázolja.

További példákkal is folytathatnám, Magyar Zol-tán (és mások) „folklórnak” minõsített szövegeit tár-gyalva, de erre most nincs lehetõség.26 Arra is csakutalok, hogy a fentebb már említett „Vajk felövezé-se” szöveg forrása a Képes krónika megjegyzése,majd ennek alapján Thuróczy János latin nyelvûChronica Hungarorum könyve (1488). Ennek késeimagyar fordításában olvasható, hogy Vajkot „a Ga-ram folyó mellett övezték fel karddal”. Nincs olyanmagyar népmonda-elbeszélõ, aki ne ebbõl az írottforrás-sorozatból vette volna tudását. Bizony nemfolklór ez, hanem népszerûsített történelemóra!

A tanulságot könnyen leszûrhetjük: a magyar népmai Szent István hagyománya nem régi és nem folya-matos, hanem az utóbbi évszázadok tanult–tanított szövegvilágát követi. Ez viszont nem baj, hiszenpéldául a Napoleonra vonatkozó hagyományok is ugyanilyenek. Szerencsére ma a legtöbb magyar em-ber tudja, ki volt Szent István. Ma ilyen módon él emléke. És ez a tény a fontos, nem pedig az évszázad-okon átugró visszafelé datálás. Ez nem is „méltó” a szent királyhoz.27

Voigt Vilmos

Elõadásom után is könnyen igazolhatom, milyen fontos ma is a Szent Istvánra vonatkozó valódi is-meretek terjesztése. Legutóbb a Népszabadság ünnepi számában (2013. augusztus 17.) a történészRomsics Ignác: A történeti István címû tanulmányát közölték, nem kevesebb, mint négy teljes újságol-dalon, számos színes illusztrációval. Még ennél is fontosabbnak tartom, hogy a Miniszterelnökség alegjobb tanulmányi eredményt elért diákoknak jutalomként Györffy György: István király és mûve címûkönyvének új kiadását juttatja el. Bízom benne, hogy a 667 lapos monográfiát, sokszáz képpel, tudomá-nyos jegyzetekkel és könyvészettel – a jutalmazottak érdeklõdéssel forgatják. Lesz tehát még több nem-zedéknek is megbízható ismerete Szent Istvánról.

33

23 Errõl bõvebben is írtam, legutóbb könyvemben: Világnak kezdetétõl fogva. Történeti folklorisztikai tanulmá-nyok. Universitas Könyvkiadó. Bp., 2000. 60, 65.

24 E téma kiváló feldolgozása (benne magyar adatokkal is!) magyarul is olvasható: Bloch, Marc: Gyógyító kirá-lyok. A királyi hatalom természetfeletti ereje Franciaországban és Angliában. Osiris Kiadó. Bp., 2005.

25 Vö. Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Bp., 1955. XXXI. tábla.26 Néhány további, Szent Istvánhoz kapcsolódó történetrõl már idézett dolgozataiban írtam. Ezeket itt nem ismét-

lem meg.27 Ezeréves-e a magyar folklór? címû tanulmányomban (Ethnica II:4 (2000) 97–99.) is foglalkoztam ezzel a kér-

déskörrel. Azért említem ezt, mivel a szerkesztõ, Ujváry Zoltán „Kis adalék Voigt Vilmos cikkéhez: Ezer-éves-e a magyar folklór?” (idézett hely: 116–117. lapok) további – egyetértõ és meggondolandó – következte-tést fûzött cikkemhez.

Gyógyítás kézrátétellel, a mateóci fõoltárbelsõ szárnyképe (Radocsay 1955. nyomán)

Szent István alakja és szerepea helynevekbenA védõszentnévi helynévadás egy esete

Elsõre azt gondolhatnánk, hogy államalapító királyunk neve népszerû és gyakran fordul elõ helyne-vekben. A változó (sok tekintetben bizonytalan) történeti és statisztikai adatok azt bizonyítják, hogynincs így. Szent István neve nem a leggyakoribb a hasonló típusú helynevek között. Könnyen lehetazonban, hogy ez nem mindig volt így. Sõt, az is valószínû, hogy nem minden Szent István az államala-pító királyra utal, tehát még a meglévõnél is kevesebb a konkrétan rá utaló név. De ha történetileg kimu-tatható, hogy nem minden Szent István az a Szent István, attól még a nép késõbb és ma hiheti, hogy az,vagyis az államalapító Szent Istvánra vonatkoztathatja a másik Szent Istvánt. Elhomályosulhat a régi,megjelenhet az új, átvonódhat a név jelentése; létrehozható, konstruálható az új emlékezet – mint annyimás esetben. Helynévtörténeti, helynévélettani szempontból tanulságos a Szent Istvánra utaló nevekvizsgálta.

A szentek és a helynevek kapcsolatának három fõ kutatási területe lehetséges: nyelvtudomány(azonbelül névtan, történeti helységnévvizsgálat, esetleg az antropológiai nyelvészet), egyháztörténet(azonbelül tisztelettörténet), néprajztudomány (azonbelül szakrális néprajz). E tudományokban a szen-tek és a helynevek kapcsolatát leginkább a következõ kutatók vizsgálták nálunk: Benkõ Loránd, BálintSándor, Hoffmann István, Kristó Gyula, Mezõ András, Tóth Valéria, illetve tanítványa Lévai Zsanett.Leginkább Mezõ András kutatásait kell kiemelni, aki két jelentõs munkát is szentelt a témának.1

A helynévadás Magyarországon egészen a XIX. század második feléig természetes (spontán) mó-don zajlott. A nevek a hagyományból származtak. Ezek fõbb csoportjai a következõk: honfoglalás koritörzsnévbõl (Nyék, Megyer, Kürt), népnévbõl (Besenyõ, Németi), foglalkozásnévbõl (Halászi, Lövõ),építménybõl (Fehérvár, Keszthely < castellum), vásárhelybõl (Hódmezõvásárhely, Csíkszereda), pusz-ta személynévbõl (Keve, Szõny), birtoklást kifejezõ nevek (Domaháza, Lakitelek), vallási nevek. Ezutóbbiakat tekintjük most át részletesebben.

A vallási vagy egyházi helynevek (épület, szervezet, patrocínium) többféle módon csoportosíthatók.Például történeti korszakok szerint lehetnek kereszténység elõttiek (Áldókút, Ördögkút, Istenmezeje),valamint lehetnek templomi védõszentrõl elnevezve jellemzõen a XII–XV. században (Szentágota,Mindszent, Keresztúr). Egy más tipológia szerint a vallási nevek kapcsolódhatnak kultuszhoz (Áldókút,Szentendre), lehetnek kegyes lelkületre utaló, oltalomkérõ nevek (Máriahilf, Istensegíts), s alakulhattakvallásos világkép nyomán (Istenföldje, Gyehenna utca). A jellemzõ (különösen szentekrõl elnevezett)vallási helységnevek az egész keresztény világban megfigyelhetõk: San Fransico (Szent Ferenc), SantaCruz (Szent Kereszt), San José (Szent János), Santa Fé (szent hit), Santiago (Szent Jakab), Sao Paulo(Szent Pál), Los Angeles (angyalok), Mariazell (Mária-kolostor).2

Mezõ András írja a templomelnevezés kapcsán, hogy az lehet patrocínium (templomi védõszent, atemplomot a védõszent oltalmába helyezik), valamint nomen ecclesiae (templomnév, templomcím, ti-tulus), ez esetben nem a védõszent a templom neve, hanem a név isteni személyre, valamilyen hittitokrautal. A templomnévbõl következõ patrocíniumi helynévadás (védõszentnévi helynévadás) a X–XVI.század között volt jellemzõ Magyarországon, divatja 1250–1350 közé esik. A XVI. századtól kezdvefokozatosan visszaszorul. Természetesnek tekinthetõ, hogy a vallás az élet minden területén megjelent,így a személynévadásban és például templomnév- és a falunévadásban is.3 Benkõ Loránd és MezõAndrás magyar fejleménynek tekinti, hogy a templomnévbõl nagyobb számban lett helységnév.4 TóthValéria azt hangsúlyozza, hogy a templomnévadásban viszont a hivatalosság, az egyház akarata voltdöntõ. Nyilván így volt, de késõbb megjelent a spontán (laikus) névadás is: talán éppen a helységnévrevaló átvonódáskor. Kimutatható, hogy a templomnévbõl lett helységnevek divatja délnyugatról indultel – az ilyen jellegû településnevek száma kelet felé csökken. Hasonló jellegû névadással horvát, szlo-

34

1 Mezõ András: A templomcím a magyar helységnevekben (11–15. század). Bp., 1996.; Mezõ András:Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Bp., 2003.

2 Kálmán Béla: A nevek világa. Gondolat, Bp., 1969. 154–156.3 Mezõ i. m. (2003).4 Benkõ Loránd: Az Árpád-ház szentjeinek szerepe a középkori magyar helynévadásban. Magyar Nyelv. 89.

(1993).10–19.

vén, bajor-osztrák, francia, spanyol, olasz anyagban is találkozunk.5 Lévai Zsanett a jeles debreceninévtani iskolában született szakdolgozatában így foglalja össze a templomcímekkel és a helységnevek-kel kapcsolatos vizsgálatait: „Egyértelmûen kiderül, hogy az ismertebb szentek neve gyakrabban letttemplomcím, mint a kevésbé ismert védõszenteké, viszont az is igaz, hogy a kevésbé ismert szentek nevejóval gyakrabban vált településnévvé éppen a ritkaság, az egyediség, vagy akár a könnyebb megkülön-böztetés miatt”.6

De mi lehet az európai gyökerû védõszentválasztás oka? Egyszerû a magyarázat: a védõszent oltal-ma alá helyezni a templomot (s ennek nyomán a települést). S hogy miért éppen azt a védõszentet vá-lasztották? A sok ok közül fontos lehet a naptár (a templom felszentelésének napja), jeles falusi naptáriünnep (pl. a királyok sokszor a védõszent ünnepén adományoztak vásárjogot). A szóba jöhetõ szentekés vallási világképhez kapcsolódó jelenségek köre tág, de a magyar helynévadásban viszonylag kisebbnévmennyiséget használtak. Ehhez alapul szolgálhatott I. László király I. tk. 38. cikke az egyházi ünne-pekrõl. Ebben a következõ felsorolás szerepel (vastaggal kiemeltük a jelen írás szempontjából fontosa-kat): karácsony, Szent István vértanú, Szent János evangélista, Aprószentek, circumcisio, vízkereszt,Gyertyaszentelõ Boldogasszony, húsvét, Szent György, Szent Fülöp és Jakab, Szent Kereszt feltalálása,pünkösd, Keresztelõ Szent János, Szent Péter és Pál, Szent Jakab, Szent Lõrinc, Nagyboldogasszony,Szent István király, Szent Bertalan, Kisboldogasszony, a Szent Kereszt felmagasztalása, Szent Máté,Szent Gellért, Szent Mihály, Szent Simon és Júdás-Tádé, mindenszentek, Szent Imre, Szent Márton,Szent András, Szent Miklós, Szent Tamás apostol. Föltûnõ, hogy a nõi szentek száma kevés.

Úgy látszik, hogy névadó eleink a szent események (titkok) és szent személyek már-már beláthatat-lan sorából nagyon határozottan és igen szûk csoportot létrehozva válogattak: Isten, Szentírás, és termé-szetesen a mártírok-hitvallók egy bizonyos csoportja. Általában a hivatalos keresztnévi alakot használ-ták, s csak ritkábban becenevet (Ága < Ágoston, Luka < Lukács, Jakó < Jakab). Hogy szükség volt na-gyobb repertoárra, annak fõ oka az, hogy az azonos településnevek zavarják egymást. A településnevekhivatalos rögzítésekor problémát is okoztak az azonos helységnevek, ezért akkor megjelentek a tájhozkötést szolgáló jelzõk, pl. Bodrogszentmihály. Hogy mégsem akkora a repertoár, az talán attól függött,hogy ha a települések távolabb voltak egymástól, annyira nem okozott zavart az összekeverhetõség.

Mezõ András statisztikája szerint7 a titulusból származó helységnevek száma: 1390. A szám nempontos, bizonyos tételeket bizonytalannak vélvén nem számolt bele. A titulusos helységnevek rangsoracsökkenõ sorrendben a következõ: 124 Miklós, 119 György, 108 Kereszt, 106 Márton, 86 Mihály, 84Péter, 68 Szûz Mária, 62 Iván, 57 Mindszent, 48 Király. Itt kihagyunk néhányat, s csak az írás témájaszempontjából fontosakat közöljük: 17 István, 1 Jobb.

Összehasonlításul közlünk egy 1808-ból származó kimutatást is:8 59 Szentgyörgy, 56 Szentmárton,52 Keresztúr, 51 Szentmiklós, 43 Szentmihály, 34 Szentpéter, 32 Szentiván, 27 Szentkirály, 25 Bol-dogasszony, 20 Szentandrás, 15 Szentpál, Szenterzsébet, 13 Szentjános, Szenttamás, Szentkereszt, 12Szentistván, Szentlõrinc, ...1 Szentjób.

Mindkét statisztikában a Király, a Szentistván és a (Szent)jobb települések tehát legföljebb a szenteklistájának középsõ részén, illetve alján foglalnak helyet.

Mezõ András részletesen is bemutatja a Szent Istvánhoz kapcsolható védõszentnévi helyneveket.9

(34.) Szent István (17 db): Baranyaszentistván, Hernádszentistván, Szentistván, Királyszentistvánstb.

(38.) Szent Jobb (1 település: Szentjobb, Bihar megye). Sajátosan magyar alakulat. A Szent Lászlóáltal 1084-ben alapított bencés monostorban õrizték a Szent Jobbot. A templom titulusa: Szent István(király). A név változatai: Szentjog, Szentjobb, Szentjób (régi összetett szó).

(44.) Szent Király (48 település) + számos templomcím (Abád, Apc, Emõd, Hermány, Mucsi...) Szá-mos önálló név: Szentkirály (pl. Szombathely része), Szabadszentkirály, Kalotaszentkirály, Csík-szentkirály, Enyedszentkirály, Sajószentkirály (Szent Királd), Topaszentkirály, Marosszentkirály,Rinyaszentkirály, Porrogszentkirály, Bûdszentkirály, Érszentkirály, Szilágyszentkirály, Pusztaszent-

35

5 Tóth Valéria: A templomcímbõl alakult településnevek keletkezési körülményeirõl. Magyar Nyelv 103.(2007). 408–419.

6 Lévai Zsanett: Patrocíniumi helynevek vizsgálata. Szakdolgozat. Debreceni Egyetem, 2008. http://mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozat/1600/levai_zs_1600.pdf

7 Mezõ i. m. (1966) 225.8 Kálmán i. m. 155.9 Mezõ i. m. (2003)

király, Gyéresszentkirály, Székelyszentkirály, Szentkirályszabadja, Bakonyszentkirály, Kerkaszent-király. A helynevek névadója: István magyar király (1000–1038). I. László kezdeményezésére1083-ban avatták szentté, ünnepnapja: augusztus 20. A középkorban halála napjáról is megemlékeztek:aug. 15.

Míg a Szent Jobb esetében egyértelmû az államalapító István királyra való utalás, a másik két eset-ben további kérdések adódnak. A római martirologium 18 István szentet sorol fel! A magyar névadás-ban ezek száma háromra szûkíthetõ, a következõkre: 1.) Szent István protomártír: az apostoloktól vá-lasztott hét elsõ diakónus egyike, akit a hellenista zsidók istenkáromlás vádjával a fõtanács elé hurcol-tak, majd Jeruzsálem városkapuja közelében Kr. u. 34-ben halálra köveztek, 2.) I. Szent István pápa(254–257), vértanú, az ún. eretnekkeresztelési vita résztvevõje, 3.) Szent István magyar király. Koráb-ban minden „Szentistvánt” a magyar királyhoz kapcsoltak, de azután jó néhányat megkérdõjeleztek.Kiss Lajos fölvetette, hogy Géza fejedelem korában passaui papok is térítettek, akiknek a püspökségeSzent István protomártírnak van szentelve. Mezõ András részletesen utánajárt a „Szentistvánoknak”, ésa következõ (egyébként még mindig bizonytalan) eredményt hozta: A Szentistván és Szentkirály falvakegymás közelében sorakoznak (pl. Balaton-felvidék, Esztergom, Székelyföld), az eltérõ forma eltérõ ti-tulust jelenthetett. A 17 Szentistvánból 1 István pápa, 2 a protomártír (de legalább 24 templom is hirdet-te az emlékezetét!), a többi lehet csak a „mi” Szent Istvánunk. De ebben se biztos, s Kristó Gyula nyo-mán nyomozását ezzel a meglepõ, bizonytalan kijelentéssel fejezi be: „Ha tehát nekem kellene felelniarra a kérdése, hogy az elsõ magyar király tiszteletét hirdetik-e a középkori Magyarország Szentistvánhelységnevei, ezt a bizonytalanságot rejtõ választ adnám: inkább nem”.10

Lehet, hogy a történeti helynévkutatás megállapítja, hogy bizonytalan, vagy Szent Istvánhoz nemköthetõ a helynevek többsége, ennek ellenére az emlékezetben a „Szentistvánok” egészen biztosan amagyar királyhoz kapcsolódtak. Akár utólagos konstrukcióval, emlékállítással. Elképzelhetetlen, hogyma egy Szentistván nevû településen (de akár ötszáz évvel ezelõtt is) bárki azt mondaná, hogy az õ„Szentistvánuk” egy pápáról vagy egy protomártírról van elnevezve. S valószínûleg azért is maradtakfenn ezek a nevek, mert már nagyon korán „belelátták” az ott élõk István királyt.

A Szent Királyt tartalmazó helynevek kapcsán pedig azt vetették föl, hogy esetleg nem vonatkozhat-nak-e Szent Lászlóra? Kristó Gyula Szentkirály nevû települések kapcsán azon a véleményen van,hogy a patrocíniumok mind Szent Istvánhoz kapcsolódnak, mivel szentté avatása 100 évvel László elõttmegtörtént.

Az ugyancsak Szent István királyra utaló Gyéresszentkirály kapcsán Lupescuné Makó Mária ígyfoglalja össze kutatásait, meglátásait: „István a nép emlékezetében a 11. században bizonyosan nem, demég sokáig késõbb sem hagyhatott jó emléket. [...] Ez az – Istvánra nézve cseppet sem kedvezõen alaku-ló – utóélet 1083-ban vett éles fordulatot, hatása azonban nem azonnal, hanem évtizedek, némely téren– a néphagyomány befogadó attitûdjében pedig éppenséggel – évszázadok múltán csapódott le markán-san. Istvánt (és vele egyazon esztendõben Imre herceget, Gellért püspököt, Szórárd András és Benedekfelvidéki remetéket) lényegében kultikus elõzmények nélkül, legfeljebb gyér helyi tisztelettel emeltette I.László király a szentek sorába. [...] István szélesebb körû tisztelete [...] 1083-mal kezdõdött. [...] [A]középkorban õ vált minden jog kútfejévé, tõle eredeztettek minden szabadságot, a koronázási jelvényeklegtöbbjét az õ személyéhez kapcsolták. Ereklyéi a legnagyobb becsben tartott kegytárgyak. Egyházitiszteletét augusztus 20-i dátummal már az 1092. évi szabolcsi zsinat elõírta, állami ünneppé I. Ferenccsászár nyilvánította, ma pedig e nap a magyarság legfõbb nemzeti ünnepe. Szent István neve forrtössze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Õ az örök hivat-kozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, õ az országalkotó, az államszervezõ, a keresztényhitet terjesztõ uralkodó. Az õ nevének szinonimája a szent király, õ volt falvak százaiban a templomcím,a település névadója. Õ rá emlékeztet ma is Gyéresszentkirály”.11

Akárhogy is volt, a történelem viharaiban a Szent István nevek visszaszorultak. Ennek oka lehet atörökdúlás, az eltûnt falvak, a falvak egymásba olvadása, a XX. században a határon túli területeken azerõszakos névváltoztatás. Egy példa arra, hogy Budapest mai területén is volt Szentistván: Szentistvánkülváros Buda városfalon belüli déli külvárosa volt. Nem lehet egyértelmûen elválasztani aSzentmihály és a Szentpéter külvárostól, valószínûleg csak a XVI. században váltak el egymástól.Szentistván külváros egy hegyvidéki és egy Duna parti részbõl állt. A hegyvidékit a budai Nagyboldog-asszony-templomhoz tartozó Szent Mihály temetõkápolnáról nevezték el, a part mentén lévõt pedig az

36

10 Mezõ András: Melyik Szent István? Magyar Nyelvõr 116. (1992). 329.11 Lupescuné Makó Mária: (Gyéres)Szentkirály – a Szentkirály falvak, avagy a Szent Király falvainak egyike.

Mûvelõdés, http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=109

ágostonrendi remeték Szent István kolostoráról, amit 1276-ban és 1404-ben említenek a mai Kapucinustemplom helyén. A külváros utcahálózata alig ismert, határán húzódott az Örmény és Takács utca, aHalász utca pedig a mai Ponty utcával lehetett azonos. A két déli külvároshoz tartozott a Lánchíd hídfõ-je táján lévõ királyi csûr és istálló és a mellettük álló házak. Valószínû, hogy a Szentistván külváros né-met neve volt a Budai Jogkönyvben említett Zeiselbüchel.

De ellentétes folyamat is elindult, a Szent Istvánra utaló településeken a kultuszteremtés. A Szentki-rály nevû települések közötti kapcsolat megerõsítését szolgálja az 1996-ban Csíkszentkirályon kezde-ményezett Szentkirály Szövetség, amely a Kárpát-medence 19 Szentkirály nevet viselõ települését kap-csolja hálózatba. 1997-ben Porrogszentkirályon írták alá az alapító nyilatkozatot, melyben az is szere-pel, hogy soraik közé várnak valamennyi hasonló nevû települést. Egy 2006-os újságcikk szerint (Har-gita Népe, 2006. aug. 21.) ismét Csíkszentkirályon tartották az összejövetelt, s a szövetséget olyan hely-ségekkel kívánják kibõvíteni, amelyek nevükben viselik Szent István nevét. A lista a következõ:Bajaszentistván (H) Baja városrésze, lélekszám (L): 3739 – 2411, Bakonyszentkirály (H) Zirc L: 223 –53, Baranyaszentistván (HR) L: 962 – 28, Csíkszentkirály (RO) L: 1606 – 1601, Drávaszentistván (HR)L: 532 – 14, Enyedszentkirály (RO) L: 615 – 212, Gyéresszentkirály (RO) L: 704 – 157, Kalota-szentkirály (RO) L: 1046 – 828, Kerkaszentkirály (H) L: 706 – 701, Királybányatoplica (RO) L: 513 –88, Királybocza (SL) L: 363 – 6, Királydaróc (RO) L: 2633 – 1698, Királyfa (SL) L: 938 – 185, Király-falva (A) L: 1183 – 22, Királyhágó (RO) L: 924 – 78, Királyhalma (RO) L: 930 – 69, Királyháza (UK)L: 3167 – 2224, Királyhegy (SL) L: 153 – 5, Királyhegyalja (SL) L: 2558 – 273, Királyhegyes (H) L:1078 – 1072, Királyhelmecz (SL) L: 2725 – 2719, Királyhida (A) L: 1034 – 562, Királyi (SL) L: 1441 –1242, Királykegye (SL) L: 1422 – 36, Királylak (HR) L: 219 – 6, Királylehota (SL) L: 541 – 37, Király-mezõ (UK) L: 906 – 77, Királynémeti (RO) L: 515 – 10, Királynépe (SL) L: 446 – 146, Királyrév (SL)L: 785 – 785, Királyfiakarcsa (SL) L: 200 – 200, Királyszentistván (H) L: 363 – 363, Magyarkirályfalva(RO) L: 1321 – 775, Magyarszentkirály (H) – beolvadt Bakonyszentkirályba L: 881 – 855, Maros-szentkirály (RO) L: 896 – 534, Murakirály (HR) L: 1672 – 55, Porrogszentkirály (H) L: 813 – 808,Pusztaszentkirály (RO) L: 275 – 10, Rinyaszentkirály (H) L: 1188 – 1165, Sajókirályi (SL) L: 520 –517, Sajószentkirály (SL) L: 661 – 658, Sepsiszentkirály (RO) L: 435 – 435, Szabadszentkirály (H) L:849 – 833, Székelyszentistván (RO) L: 508 – 508, Székelyszentkirály (RO) L: 1028 – 1028, Szentistván(H) L: 3695 – 3683, Szentistvánbaksa (H) L: 584 – 582, Szentistvánfalva (SL) L: 392 – 7,Szentistvánkút (SL) L: 1701 – 27, Szentistvánlak (H) L: 154 – 154, Szentistvánpatak (SL) L: 1119 – 7,Szentjobb (RO) L: 1808 – 1786, Szentkirály (RO) L: 641 – nincs magyar nemzetiségû lakos, Szentki-rály (H – Vas megye) L: 284 – 280, Szentkirályszabadja (H) L: 1479 – 1472, Szilágyszentkirály (RO)L: 240 – 212, Temeskirályfalva (RO) L: 785 – 6, Topaszentkirály (RO) L: 852 – 41, Túristvándi (H) L:696 – 696, Vágkirályfa (SL) L: 1650 – 1643, Zalaistvánd (H) L: 810 – 803.

2000-ben létrejött a Keresztúr Nevû Települések Szövetsége is.

Végül tekintsünk rá a nevek egy másik területére, a keresztnevekre! Miként változott az István névválasztása elsõ utónévként újszülötteknél az elmúlt csaknem fél évszázadban? A statisztika szerint az1956–1965. közötti 2. helyrõl 2000-re a 17., majd napjainkra a 30-38. helyre süllyedt.

Idõ 1996–2000 1986–1995 1976–1985 1966–1975 1956–1965

Választások száma 4931 19 391 34 349 48 920 61 041

Elfoglalt helyea gyakorisági listában

17 9 7 3 2

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

869 805 784 732 621 664 614 608 559 503 513 485

A Szent Istvánra vonatkozó helységnevek, valamint az István keresztnév élete jól mutatja, hogy atörténelmi emlékezet sokszor kétes, a kultuszteremtés folyamatos, a hivatalos és az egyéni véleményekgyakran messze esnek egymástól, a nevekkel kapcsolatos változások pedig olykor bámulatosan gyor-san lezajlanak. Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az emberi felejtés már két nemzedékután félelmetesen nagy; az emlékezetkonstrukció pedig ugyancsak gyorsan dolgozik, átalakít, retusál,szépít..., ahogy tetszik.

Balázs Géza

37

Szent István a magyar népdalokbanSzent István nem gyakran jelenik meg az énekes néphagyományokban. A téli ünnepkörben találko-

zunk nevével a regölés és az István-napi köszöntés idején, a nyári ünnepkörben pedig az aratás és az aztkövetõ idõszak kapcsolható hozzá. Kezdjük a téli ünnepkör eseményeivel.

A regölés beköszöntõ szövegében szereplõ Szent István valójában nem István király, hanem SzentIstván vértanú (napja december 26), aki Jézus isteni mivoltát hirdette, és ezért megkövezték. A kétSzent Istvánnak azonban volt alkalma összekeveredni a magyar néphagyományban, annál is inkább,mivel Szent István, aki a keresztény egyház elsõ vértanúja, egyben István királyunk névadó szentje is.Így kerülhetett bele a regölés beköszöntõ szövegébe.

A regölés az évkezdõ ünnepek egyik legrégebbinek tekinthetõ népszokása. Az év kezdete mindig isfontos volt az emberek számára: különféle mágikus eszközökkel kívánták befolyásolni a beköszöntõévet, hogy sikeres legyen, jó legyen a termés, egészségesek és szaporák legyenek az állatok és az embe-rek egyaránt. A regölést késõbb felváltotta a karácsonyi kántálás keresztény szokása, amely Jézus szü-letésérõl szól, de a mágia még a kántálók szövegei után is megjelenik. Az ének vagy énekek végén pl.az egyik kántáló ezt a jókívánságot mondja: „Kelésesek ne legyenek az új esztendõben!”1 A regölésbeis számos keresztény motívum keveredett bele: az elején lévõ különféle beköszöntõk között van,amelyben nem említik Szent Istvánt, de ahol igen, ott többféleképpen is megjelenhet.2 A szövegek foly-tatásában nem szerepel. A következõkben néhány beköszöntõ szöveget idézünk.

Eljöttünk, eljöttünkSzent István szolgái,régi szokás szerintszabad megtartani.

(Karakószörcsök, Veszprém m. MNT 1953. 809.)

Nem vagyunk mi rablók,Szent István szolgái;most jöttünk hideg útról,hideg mezejérõl.Elfagyott kinek keze, kinek lába,kinek füle, kinek farka.

(Szentpéterúr, Zala m. MNT 1953. 810.)

Ne fuss, ne fuss, ne fuss,Szent István királyunk,mi nem vagyunk ördögök,hanem te szolgáid.

(Nagyrécse, Zala m. MNT 1953. 810.)

A beköszöntés vagy dallamos, vagy nem, de utána a regölésnek van dallama.

A szöveg még folytatódik további bõségvarázslással, a szent oltárról, miseruháról, ostyáról és ke-helyrõl szóló résszel, valamint a párok összeéneklésével, végül az adománykérés zárja. Mágikus és ke-resztény motívumok egyaránt találhatók benne. A mágiához tartozik a bõségvarázslás, hogy milyengazdagsága legyen a ház gazdájának az újesztendõben: ugyancsak mágikus elem a leány és legényösszeéneklése. Ha több megfelelõ korú leány és/vagy legény is volt a háznál, mindegyiknek énekeltekpárt, és a szövegben mindig a megfelelõ nevek jelentek meg. Keresztény motívum lehet a csodaszarvasagancsai között lévõ száz gyertya,3 félreérthetetlenül az a szent oltár, miseruha, ostya és kehely említé-se, valamint az, hogy mindezt az Úristentõl kérik.

38

1 Hungarian Folk Music. Magyar népzene 1. LPX 10095-98. Bp., 1966. IV. lemez, A/2. végén. Arra persze mamár nem gondolunk, hogy a jókívánságok (boldog újévet, jó egészséget, minden jót) mágikus maradványok.

2 Lásd pl. a Magyar Népzene Tára II. Jeles napok. Szerk. Kerényi György. MTA BTK ZTI: Magyar TudományosAkadémia, Bölcsészettudományi Központ, Zenetudományi Intézet. Bp., 1953. (A továbbiakban MNT)809–810.

3 A gyertya, azaz a világosság, a fény nem feltétlenül keresztény motívum, de ha a szövegben „misegyertya”szerepel, akkor az.

39

A másik téli énekes népszokás az István-köszöntõ, amit december 26-án, Szent István napján járnak.„A leggyakoribb keresztnevek közé tartozik a magyar nyelvterületen az István. Minthogy a karácsonyiünneppel is egybeesik, külön ünneplõ szokásai alakultak ki.”4 Persze tudjuk, hogy a névadási szokásokváltoznak, a 2010-es évek elejére az István név gyakoriság szempontjából jócskán hátrébb került, deIstván elég hosszú ideig volt a fiúknak adott egyik legkedveltebb, leggyakoribb keresztnév.

A MNT Jeles napok címû kötetében olvasható a következõ: „A karácsonyi ünnepek egyik legszebbés legvidámabb eseménye az istvánozás és jánosozás. Ez a következõ módon történik: Éjjel három óraután elindulnak a házaspárok és legények a cigányokkal együtt a rokonokhoz, barátokhoz névnapot ün-nepelni, köszönteni.”5

Az ablak alatt éneklik a megfelelõ köszöntõt: a közlésben dallama nem szerepel, csak a szöveg, detalálható utalás a 894. számú köszöntõ dallamára.

1. Jelen van angyali zengéssel várt óránk,itt István nevenapja virradt reánk.

2. Éjj, István kedves, éjj nemzeted(nek) díszére,virágozz mindenek kivánt örömére!

3. Nyújjanak napjaid sok víg esztendõkre,s rád virradó napja hozzon áldást néked!6

„Mikor befejezik az éneket, István felébred mély álmából, gyorsan felkel s lámpát gyujt annak jeléül,hogy a hajnali vendégek szíves fogadtatásra találnak. De a tapintatos névnapozók künn maradnak kis-sé, hátha Istvánnak elrendezni való dolga akadna, s ez alatt az idõ alatt rázendítnek egy másik szépénekre:

Ó, kedves hajnali csillag,mely éltünkre szépen villag,ékesítsd István reggelét,vedd el róla komor telét!

Hozza Isten reggeledrenapját áldással éltedre,hogy minden óra megáldjon,mint harmat fejedre szálljon!

Felsütött a nap sugáraIstvánnak szép ablakára.A napnak szép ragyagásatündeklik szép formájába.

Az éneklés alatt István és felesége elvégzik a tennivalót a fogadtatás körül. Az asztalon már ott dísz-lik a finom fehér kalács vagy más sütemény, s közepén ott ágaskodik egy kancsó bor. Az istvánozók, mie-lõtt belépnek a házba, kinn a pitvarban rázendítenek egy másik énekre.”7

Ezek után bemennek a házba, az egyik istvánozó felköszönti a gazdát, jókívánságokat mondva reá ésházára, s utána következik a vendéglátás. Ajándékot sem nem hoztak, sem nem vittek. Ha több Istvánnevû is volt a baráti körben vagy a rokonok között, azokat mind végigjárták, legföljebb a vége felé márkicsit pityókosak voltak.

A névnapköszöntés szokása a XXI. századi városi kultúrában is ismert, de manapság kissé másképptörténik, mint a hagyományos közösségekben. Sajnálatos módon leginkább az éneklés marad el: eztpótlandó közlünk itt néhány olyan változatot, amelynek dallama is ismert. Az egyik Erdélybõl való vál-tozat: nemigen hangsúlyozódik benne Szent István, a szentséget a Szûz említése képviseli.

40

4 Magyar Néprajz VII. Fõszerk. Dömötör Tekla. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. (A továbbiakban MN). 252.5 MNT 1953. 991.6 U.o.7 MNT 1953. 991–992.

A másik köszöntõ szövegében nem Kapcás István, hanem – a 4. versszakban – Szent István szerepel,de elõtte is történik utalás a szentségre.

41

Ennek egy Zala megyei változata után prózában mondják:Hála Istennek, hogy megérték Szent István napját. Engedje meg a jó Isten, hogy több számos éveken

élhesse meg, nem ilyen búbánattal, hanem szép örvendetes napokkal, szép jó termésekkel.(Cserespuszta, Zala m. MTA BTK ZTI lelt. szám: 10668.)

S végül egy olyan változat, amelyben az is szerepel, mivel kell megköszönnie a házigazdának a kö-szöntést.

Megjegyzendõ, hogy a névnapköszöntõk nem kötõdnek kizárólag István-naphoz: már a névnapkö-szöntõ ismertetése elején idézett szöveg is istvánozókat és jánosozókat említ, a nevet hagyományosanis cserélgették a szövegekben. A MTA BTK Zenetudományi Intézet archívumában István, János, Jó-zsef, Márton is található a névnapköszöntõkben, amelyeknek dallama különbözhet, de a szöveg nagyjá-ból egyezik. Így hát nem követünk el hagyománysértést, ha akármilyen nevet éneklünk benne: „Gyak-ran István- és János-köszöntõket aktualizálnak más névnapra is”.8 Ezt igazolja a MNT II. kötetében kö-zölt köszöntõ szövege is, amelyben a 3. versszak vége a következõ: „annyi áldás szálljon szent (név) fe-jire!”9 Legföljebb a „szent” jelzõt érdemes kicserélni, ha Csabát, Botondot, Attilát, Krisztiánt köszönt-jük: az Eljöttem én jó regge’, jó regge’ kezdetû változat 3. versszakában „Csabának meg koronát”, „At-tilának/Krisztiánnak koronát” énekelhetõ.

Térjünk át a nyári ünnepkörre. Szent Istvánról könnyen eszünkbe juthat augusztus 20: a néprajzi iro-dalom elsõsorban azt emeli ki,10 hogy ehhez a naphoz nem fûzõdnek paraszti hagyományok.

42

8 MN 1990. 252.9 MNT 1953. 878. szám.

10 Lásd pl. MN 1990. 198. „Különösebb paraszti hagyományok nem fûzõdtek Szent István-naphoz.”

Szent István napja augusztusban elsõ államalapító királyunk ünnepe. A napot Mária Terézia1774-ben nyilvánította országos ünneppé. Ezen a napon körmeneteket rendeznek, és (már korábbankezdve) körülhordozzák a Szent Jobbot az országban.

Aug. 20-hoz aratási ünnep is fûzõdik, amit az aratás végén tartottak; július volt az aratás hónapja,Péter-Pálkor, június 29-30-án kezdõdött. Az aratási ünnepet az aratás végén rendezték a módosabb gaz-dák és a földesurak: megvendégelték a részes aratókat, az uradalmakban aratóbálokat tartottak. Az ara-tók az utolsó kévébõl aratókoszorút készítettek a földesúrnak, de takarékosan, úgy, hogy az utolsó kalá-szokból mindenkinek maradjon egy kis csomó. Ehhez különféle hiedelmek is fûzõdtek: a szemeket pl.az õszi vetõmag közé keverték, hogy a következõ évi termés is jó legyen. Ebben az analógiás mágiát fe-dezhetjük fel: ha a jó termésbõl származó szemeket vetjük el, azok ismét jó termést adnak, sõt ezt a tu-lajdonságot átadják annak a vetõmagnak is, ami közé keverték õket.

Az aratás befejezésekor, az aratókoszorú átadásakor énekelték:

Ebben a szövegben ugyan nem jelenik meg Szent István, de az aratódal és az aratóünnep az új ke-nyér miatt az õ nevéhez kapcsolódik.

Az aratás nem elhanyagolható jelentõséggel bírt a paraszti hagyományban, és hiedelmek is fûzõdtekhozzá, de az aratás vége és az aratóünnep korábban történt, nem augusztus 20-án. Az aratás után mégtörténnie kellett egy s másnak, mielõtt az új gabonából kenyeret lehetett sütni: be kellett hordani, kicsé-pelni és megõrölni, ami már régóta hagyományosan a molnárnál történt. Mire mindezzel elkészültek,elérkezhetett augusztus 20, Szent István napja, egyszersmind a hagyományban hosszú ideig az új ke-nyér ünnepe. Volt pl. olyan falu is, ahol a legszegényebb családnak ezen a napon sütöttek egy nagy ke-nyeret olyan lisztbõl, amit házról házra járva gyûjtöttek, de ehhez nem énekeltek. A szocialista korszak-ban mindössze annyi volt az újdonság, hogy 1949-ben az alkotmány napjává is kinevezték. Augusztus20-án már az új búzából õrölt lisztbõl sütötték a kenyeret: a szocializmus ehhez annyit adott, hogy nem-zetiszín pántlikával átkötötten adták át az illetékes elvtársnak a televíziós közvetítés során.

Az elõbbiek alapján megállapíthatjuk, hogy Szent István királyunk alakja a néphagyománybanösszeolvadt Szent István vértanúval, az õ névadó szentjével: a téli ünnepkörhöz tartozó regölésben ésnévnapköszöntõben jól érzékelhetõ az összeolvadás, a nyári, augusztusi Szent István-nap inkább az ál-lamalapító király alakjához fûzõdik. Szent István alakja történelmünk más nagyjaihoz hasonlóan ritkánjelenik meg az énekelt magyar népzenében, de azért elõfordul, eltérõen más nagy királyainktól, akikegyáltalán nem szerepelnek a folklór-alkotásokban, vagy csak a mesékben, mondákban fordulnak elõ.

Lázár Katalin

Szent István a népmûvészetbenA Szent István személyével kapcsolatos – meglehetõsen szerény számú – népmûvészeti tárgyi em-

lékanyagban döntõ mértékben az ellenreformáció által felelevenített Regnum Marianum gondolatiságképi megfogalmazása szerepel, miszerint Szent István felajánlja a koronát Szûz Máriának, ezzel orszá-gát és népét a Boldoganya oltalmába helyezi. Az utóbbi évek folklórkutatásai egész sorát vették számbaazoknak a templomi és egyéb szakrális ábrázolásoknak, amelyek ezt a jelenetet mutatják.1 Egységesjellemzõjük, hogy Szûz Mária ölében a Kisjézussal a felhõk között trónol, a térdre ereszkedett szent ki-rály pedig feléje nyújtja egy díszes párnán a magyar koronát többnyire a jogar, az országalma és a kardkíséretében, valamint a képek többségén szerepel a magyar országcímer is. Ezt a jelenetet ábrázolja

43

1 Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Corvina. Bp., 1984.

Fejér megye 1694-ben I. Lipóttól kapott címere, amely 1989 után ismét használatba került. A XVIII–XIX. században nagy számban Szent Istvánnak dedikált templomok falfestményein, oltárképein hason-lóképpen ábrázolták a korona-felajánlást, amint azt pl. lengyelországi Orawka templomának 1711-benfestett táblaképe,2 a sümegi római katolikus templom 1750 körüli oltárképe, az egri székesegyház1773-as festménye, a székesfehérvári székesegyház fõoltárképe, a gyöngyöspatai templom 1800 körülioltárképe, vagy a celldömölki római katolikus plébánia 1841-bõl származó olajfestménye mutatja. Apéldákat még hosszan lehetne sorolni.

Az egyházi ábrázolásmóddal teljes mértékben megegyeznek a SzentIstvánt védõszentként tisztelõ céhek XIX. századi zászlóinak képei.

Például a celldömölki templomi festményre teljesen hasonlítókompozíciót mutat a nagyoroszi Csizmadia Céh 1850-bõl szár-mazó templomi zászlajának képe, amelyen a korabeli nemesiviseletben és palástban térdeplõ glóriás István király a koro-nát, országalmát és jogart nyújtja a felhõk között ülõ, a Kisjé-zust ölében tartó Szûz Máriának, akinek fején szintén a ma-gyar korona van.3 De hasonló jelenetet láthatunk a NéprajziMúzeum gyûjteményében õrzött XVIII. századi nemesi irat-

tartó szekrény ajtófestményén, amelyen az ismeretlen festõSzent Istvánt a szokásostól eltérõen, álló pózban ábrázolta,

amint mindkét kezével a vörös selyempárnára helyezett koronát,valamint kardot és jogart kínálja fel a kép bal felsõ sarkában trónoló

koronás Szûz Máriának. A magyar király a XVIII. század közepi fõne-mesi öltözetben és palástban látható.4

Ezt a kompozíciós hagyományt mutatja egy, ugyancsak a Néprajzi Múzeum mûtárgyállományábatartozó XIX. század végi falikép, amely a kolostormunkák stílusában készült, és teljesen az egyházi áb-rázolásnak megfelelõ formában jeleníti meg a koro-na-felajánlását. A blondel keretbe foglalt, selyem ala-pon festett és hímzett színes kép bal felsõ sarkábanMária látható a kisdeddel, a Kisjézus kezében az or-szágalma. A kép központi felületét a térdeplõ Istvánkirály alakja tölti ki, amint kezével az elõtte álló ba-rokkos asztalra helyezett vörös plüsspárnán lévõ ko-ronát és koronázási jelvényeket kínálja föl Szûz Má-riának. A király öltözéke ez esetben is fõnemesi vise-let és uralkodói palást. A kompozíció barokkos jelle-gét növeli a király háta mögötti függöny.5

A népi használatban teret hódító Szent Istvánt áb-rázoló üvegképek, melyek a XIX. század közepétõlmindinkább tartozékai lettek a paraszti reprezentáci-ót megtestesítõ tisztaszobának, már sokkal inkább akirály-szent alakjára helyezték a hangsúlyt a koro-na-felajánlás jelenetének rovására. Jól dokumentáljaezt a változást az a XIX. század közepére datált du-nántúli lelõhelyû üvegkép, melynek megrendelõjeegy vöröstói (Veszprém m.) gazdag bortermelõ né-met család volt, akik az osztrák-cseh mûhelybõl sze-rezték be a tisztaszobájukat díszítõ üvegképet. Enneka képnek a készítõje mintha nem ismerte volna a té-ma eredeti vonatkozását, ugyanis a képen egyáltalánnem szerepel Szûz Mária, csak a felhõk közül jövõ

44

2 Lásd a Honismeret 2012/6. címlapján. Vö. Udvarhelyi Nándor: Szentéletû magyarok galériája a Kárpát-hazaészaki kapujában. Honismeret 2012/6. 34–36.

3 Limbacher Gábor: Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben. Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 2002. 129.4 Teljesen hasonló képpel rendelkezik a veszprémi csizmadiacéh 1851-bõl származó zászlaja. Nagybákay Péter:

Céhek, céhemlékek Veszprém megyében. Veszprém, 1971. 136.5 Néprajzi Múzeum, ltsz. 108976. Képét közli Limbacher i. m. 35. Lásd még a hátsó belsõ borítón.

Fejér megye címere

Hímzett kép, XIX. század vége, Budapest.Néprajzi Múzeum

sugárzás utal rá. A kép stílusa a közép-európai Buchers és Sandl mûhelyek produktumaira hasonlít,ahol a képeket nagy szériában, egymásra fektetve másolták, majd festették.6 A király háta mögött ugyanmég látható a barokkos drapéria, valamint az asztal is, viszont azon már csak a korona és egy olvasószerepel, a koronázási jelvények és az országcímer teljesen hiányzik. Az olvasó nyilvánvalóan a vallá-sos érzületet jelképezi, egyértelmûen utalva a király szent mivoltára.

Szent István korona-felajánlásának az egyházi tradicionális formától szintén eltérõ korai ábrázolásátképviseli a Néprajzi Múzeum gyûjteményében az 1760 körül készült, barokkos keretbe foglalt szent-kép, amely a papírkivágás felsõ harmadába helyezett miniatûr festményen mutatja Szent István királytSzûz Máriával.7 A király hermelin palástos félalakos képe szembenéz, mögötte a kisdedet karján tartóSzûz Mária. A miniatûr jelenete nem a barokk megszokott felajánlás-motívumát ábrázolja. Az oválismedálba foglalt kép a papírkivágásos virágtõ középsõ kelyhére van helyezve, ezen belül jellegzetes ol-tár-kompozícióban, két oldalán cserépben álló színes virágcsokor, felül Isten-szem látható. A papírkivá-gásos virágtövet alul tartó szalag felirata: „S. Stephanus Rex Ungariae” egyértelmûen a magyarok kirá-lyára utal. A kép a XVIII. századi augsburgi készítésû szentképekkel mutat rokonságot. Ebben az idõ-ben ugyanis a rokokó miniatúrákon, apácamunkákon kedvelt volt a festett képnek virágkehelyre valóhelyezése.8 Ugyanakkor a kétoldalt elhelyezett virágcsokor, mint jellegzetes díszítõelem a népi ízlésnekteljes mértékben megfelelt, alkalmazása díszítõelemként a késõbbi idõk üvegképein hódított teret.

Ezt a hatást dokumentálja egy másik üvegkép, melynek ábrázolása még határozottabban fókuszálSzent István alakjára, ugyanis ezen már jelzés sincs Máriára, csupán az asztalra helyezett korona ésszintén olvasó a felkínálás mozdulatával látható, amit kétfelõl nagyméretû piros virágtövek vesznekközre.9 Szacsvay Éva szerint ezek az osztrák-cseh (Sandl-Buchers) mûhelykörbe tartozó üvegképekegyéni Szent István ábrázolást valósítottak meg, és alapvetõen a népi ízléshez igazodtak, a leegyszerû-sített kompozíció virágdíszítése kapcsolta a mûhelyek munkáit a parasztok virágozott bútoraihoz ésdísztányérjaihoz, a tisztaszoba jellegzetes stílusához.10 Ugyanakkor a részletek elhagyásával az elõállí-tó mûhelyek az üvegkép-szériák termelését is jelentõsen fokozni tudták, kielégítve az elmúlt évszáza-dok ilyen irányú népi reprezentációs igényét.

Selmeczi Kovács Attila

Szent István megemlékezéseka kommunista diktatúra idején1

Az állami és az egyházi kultusz ütközõpontjai

A kommunista államhatalom ideológusai sokáig tudathasadásos állapotban voltak, ha az országala-pító király alakjával és ünnepével kellett szembesülniük. Ideológiai okokból sem a királyt (a letûnt feu-dális világrend jelképét, aki nyugatról hívott fegyvereseket az országba), sem az egyházszervezõ szen-tet nem emelhették piedesztálra – miközben a rendszer alapvetõ internacionalizmusa ellenére sem voltteljesen mellõzhetõ a hatalom birtokosa számára az államalapító személye. Az augusztus 20-i ünnep-nap renoméjának az is ártott, hogy állami kanonizálásának fázisai az ekkoriban levitézlettnek számítókorszakokban történtek (1891, 1938). Mivel a pártvezetés deklaráltan sokáig nem foglalt állást az ural-kodóhoz való viszonyulásáról, akinek meg kellett nyilvánulnia valamiképp a királyról, az óvatosságbólvéreskezûségét kárhoztatta legalább egy jelzõ erejéig.

45

6 Néprajzi Múzeum, ltsz. 69.152.4. Színes képét közli Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti jelképek. Magyar Nép-mûvészet XXVI. Néprajzi Múzeum, Bp., 2001. 84.

7 Vö. Szacsvay Éva: Szent István képek népi használatban. Magyar Múzeumok 2001/1. 25. Néprajzi Múzeum,ltsz. 62.110.31. Lásd a hátsó belsõ borítón.

8 Néprajzi Múzeum, ltsz: 72.83.1. Selmeczi Kovács i. m. 83. Lásd a hátsó belsõ borítón alul.9 Szacsvay Éva: Üvegképek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 2. Bp., 1996. 276. Lásd a hátsó belsõ borítón

alul.10 Szacsvay i. m. (2001) 25.

1 Jelen tanulmány bõvebb kifejtése a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum István, a szent király címû kiállí-tásának katalógusában lesz elérhetõ.

Közismert, hogy augusztus 20. állami ünnepének tartalma miként is változott hazánkban a kommu-nista diktatúra idején.2 A nap „nemzeti ünnep” jellegét 1945-ben hivatalosan eltörölték, helyébe ország-gyûlési határozattal egy Péter-Pálról ekkorra áthelyezett aratóünnep lépett. A szent király ünnepe azon-ban – átcímkézése és állami jellegének elvesztése mellett – a koalíciós években a kalendárium részemaradt. A hagyományos Szent Jobb körmenetet 1947-ben még megrendezhette az Egyház. Már nemvolt állami ünnep – de a budapesti bazilikában még a parlamenti õrség állt díszõrséget a nemzeti erek-lye mellett, a körmenetben egy honvéd díszszázad, egy gyalogos rendõrzászlóalj és egy lovasrendõrdíszszakasz is felvonult. Az ünnepségen jelen volt Dinnyés Lajos miniszterelnök és a kormány képvise-letében Ortutay Gyula kultuszminiszter is. Már nem számított a nap nemzeti ünnepnek, de a külföldidiplomáciai képviseletek még fontosnak tekintették a részvételt: a Hõsök terén emelt dísztribünön aszovjet, az angol, az amerikai, a csehszlovák, a jugoszláv, a román, az olasz, a belga, a svájci, a lengyel,a svéd és az osztrák missziók vezetõi is helyet foglaltak.3 A résztvevõk számát csaknem félmillióra be-csülték az egyházi források.4

1948-ra a kommunista párt – retorikájában és külsõségeiben egyaránt – már a munkásosztály május1-jei ünnepének paraszti megfelelõjét kezdte kiépíteni az Új Kenyér napjában. Ekkor már nem volt he-lye a király emlegetésének. A politikai retorika fordulatát a korabeli egyházi sajtó érzékelte és szóvá istette.5

1949-ben a sztálinista alkotmányt augusztus 20-án léptették életbe. A jogi aktus idõzítésének üzene-te egyértelmû: egy új – kommunista-szocialista – államalapításként mutatja az alaptörvényt, részben is-mét halványítva általa a szent király alakját, részben mûvével minimum egyenrangúként feltüntetve amodernkori jogalkotást. Ezt a tendenciát erõsítette az Elnöki Tanács 1/1950. számú törvényerejû rende-lete,6 amely hivatalosan is a „Népköztársaság Ünnepévé” tette e napot. A köznapi nyelvezet és a politi-kai szóhasználat inkább az „Alkotmány Ünnepe” megnevezést preferálta.

Néhány év leforgása alatt komplex jelentéstartalom sûrûsödött össze augusztus 20. ünnepnapjában.Késõbb az erre a napra idõzítetten átadott nagyberuházások (pl. Népstadion, 1953), vagy társadal-mi-gazdasági változások, események (pl. 500 forintos bankjegy bevezetése, 1970) tovább színesítettékezt a képet. A tarka tartalomba 1970-tõl az eredeti gazda: az államalapító, elsõ – de már nem„szent”-ként aposztrofált – király emlegetése is belefért.

1948 augusztusában már nem lehetett megtartani az Országos Szent Jobb körmenetet; de szeptem-berben, a Mindszenty József bíboros által meghirdetett Mária Év Bodajkon tartott rendezvényére a fe-hérvári egyházmegye még elvitte a székesegyházban õrzött koponyaereklyét.7 Az ezzel az ereklyéveltartott lokális jelentõségû körmenet tovább fennmaradt, mint a Szent Jobb körmenet. Csak 1951-tõlszorult a székesegyház falain belülre, s onnan tartósan elõször 1985-ben törhetett ki.8 A Szent István na-pi körmenetek elmaradását 1952-ben a püspökkari konferencia is rögzítette, ahhoz azonban ragaszkod-tak a fõpapok, hogy ünnepnapi miserendet tartsanak a templomokban augusztus 20-án, még ha az hét-köznapra esik is.9

46

2 Szent Istvántól Új kenyérig. In: Múlt-kor Online (http://www.mult-kor.hu/20100819_szent_istvantol_az_uj_kenyerig – 2012 június).

3 Magyar Országos Tudósító, XXIX. évf. 1947. augusztus 20., 24-25. kiadás. (Magyar Nemzeti Levéltár Orszá-gos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) – XXVI – A – 14; http://mol.arcanum.hu/mti/opt/a100929.htm?v=pdf&q=%28WRD%3D%28szent%20jobb%29%29/MOT&s=SORT&m=75&a=rec – 2012. június).

4 Takács József Péter – Mészáros István – Diós István: Mária-év. In: Magyar katolikus lexikon. VIII. Fõszerk.Diós István. Bp., 2003. 672–673.

5 Pl. Szent István vagy az új kenyér ünnepe? In: Új Ember, IV. évf. 34. sz. (1948. augusztus 22.) 2.6 Magyar Közlöny. Törvények és törvényerejû rendeletek tára. 1950. 1. sz. 1.7 Vajk Gyula: Meghurcolásom története 1942-1962. (Kézirat, 1990. SzfvPL – Kézirattár – No.1751/2.); Vissza-

emlékezéseim Shvoy Lajos püspök atyámra 1933-1968. (Kézirat, 1991, SzfvPL – Kézirattár – No.1751/1.,részletei publikálva a Magyar Egyháztörténeti Vázlatokban (1993/3-4. 95-124.)); Czetz Balázs: MindszentyBodajkon. In: Egyháztörténelmi Szemle, IX. évf. (2008) 1. sz. 48–59.

8 Sulyok János [Ignác]: Szent István-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében. In: Szent István emlékülésSzékesfehérvárott. 1988. augusztus 18. Szerk. Farkas Gábor. A Fejér Megyei Levéltár Közleményei 7. Székes-fehérvár, 1989. 46.

9 Vö.: A Magyar Katolikus Püspöki Kar Tanácskozásai 1949-1965 között. Dokumentumok. I-II. Szerk. BaloghMargit. Bp., 2008. 421., 596., 1086–1087. (Az 1952. május 6-i konf. 10.; az 1954. augusztus 11-i konf. 9. és az1961. november 8-i konf. 22. pontjai).

Az államhatalom azonban nem csak a Szent Király tiszteletének tömegeket vonzó formáit igyeke-zett leállítani, hanem a szerényebb liturgikus formákat is törekedett korlátok közé szorítani. Arra isgondja volt, hogy megkérdõjelezze vagy hiteltelenítse a kultusz létjogosultságát.

1959-ben Kisberk Imre, a székesfehérvári egyházmegye segédpüspöke azzal a kéréssel kívánt aSzentszékhez fordulni, hogy Róma nyilvános imádságként is engedélyezze Szent István ünnepén és an-nak nyolcadában egy addig csak a hívek magánimádságként mondott litánia elmondását. A segédpüs-pök a hivatalos csatornákat igénybe véve akarta levelét Rómába felterjeszteni, így a folyamodvány nemkerülte el a hatalom figyelmét. Levelét lefülelték, sorsáról az Állami Egyházügyi Hivatal döntött. 1959.december 18-án Olt Károly, az ÁEH elnöke arról értesítette a Belügyminisztériumot, hogy nem tartjakívánatosnak, hogy a kérelem eljusson Rómába. „A napokban Székesfehérváron tárgyalást folytattunkelvtársakkal, akik külön felhívták a figyelmünket arra, hogy többek között Fejér megyében jellegzetesenSzent István kultuszt ûznek. Nincs semmi szükségünk arra, hogy egy ilyen pápai áldással megerõsítveemeljék a Szent István kultuszt Fejér megyében, vagy az ország egész területén” – írta az elnök.10

A Fejér Megyei Hírlap felelõs szerkesztõje, Benkõ Károly 1960 januárjában a lap hasábjain az elõzõév második felében végzett ateista és antiklerikális propagandamunkáról szólva kiemelte: „Megyénkszékhelye góca a klerikálizmusnak”; s ennek okaként – részletesebben nem tárgyalva – a következõ té-nyezõket jelölte meg: „Alba Regia, István-kultusz, Swoy [sic!11] jelenléte, a város erõs kispolgári réte-ge.”12 A listázott 58 cikkbõl azonban egyetlenegy fordult kifejezetten e tényezõk valamelyike ellen: aGonda István tollából megjelent A „szent jobb” kultusza – és a valóság címû terjedelmes írás,13 mely aSzent István ereklyék hitelességét kérdõjelezte meg.

A Hazafias Népfront Mozgalmi Osztályának egyik tisztviselõje, Bátkai Pál 1960 nyarán már leírhat-ta: „Augusztus 20. Szt. István-napi jellege az emberek nagy többsége elõtt ma már szinte teljesen háttér-beszorult. Jó példa erre Eger, ahol a Székesegyházban a nagymise egyidõbe [sic!] esett a politikai nagy-gyûléssel, amit Marosán elvtárs tartott a Stadionban. Az utóbbin 50-60 ezer ember vett részt, amíg amisére a korábbi évekhez képest jóval kevesebben mentek.”14

A fordulat: 1969–1971A politika Szent István kultuszával szembeni ellenségességének következményeként az 1963-as év

úgy telt el, hogy a király halálának 925. évfordulója nem került fókuszba. Születésének ezredik évfor-dulója viszont olyan esemény volt, amit az országos politika sem hagyhatott figyelmen kívül. A királyalakja kapóra is jött az MSZMP propaganda-guruinak.

A szent születésének pontos dátumát nem ismerjük, a történészek ekkoriban 970–974 közé tették azt– ez pedig lehetõséget teremtett az emlékezés idõzítésével való játékra. Az 1970-es év a „felszabadu-lás” negyedszázados jubileumát is hozta – egyszersmind a Magyar Népköztársaság is 25 éves lett. Bog-nár József már 1969 nyarán arról írt az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságának, hogy elkerül-hetetlen, hogy ebbõl az alkalomból a „külföldi hungarocentrikus” szervezetek mérlegre ne tegyék azországot. Hangsúlyozta: mindez mindenképp megtörténik, hazánk sokáig óhatatlanul is az érdeklõdésközéppontjába kerül. Kijelentette ezért: „Álláspontot tehát nem abban kell kialakítanunk, hogy e »törté-neti számvetések« elvégzése megtörténjen-e, vagy sem, hanem abban, […] hogy képesek vagyunk-e aközvéleményt oly módon befolyásolni, hogy ezzel saját helyzetünket erõsítsük és a politikai emigrációlehetséges hatását tovább csökkentsük?”15 Bognár a 25 éves évforduló és az államalapító király 1000éves születésnapjának együttes ünneplését javasolta. Ráadásul 1970 Bartók Béla 25. halálévfordulójátis elhozta; a magyar zeneszerzõ pozitív megítélése szintén kihasználhatónak látszott ország- éspártimázs-építésre.16

Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1969. szeptember 30-án tárgyalta meg Bognár elõterjesztését.Az ünnepségek idõzítésére és a komplex tartalomra vonatkozó javaslatot elfogadta. Kis mértékben ki is

47

10 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0060/1959.11 Shvoy Lajos, 1927-1968 közötti megyés püspök.12 MNL OL M – KS – 288-22/1960/10. õ. e. 222-224. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:4 – 2012 június).13 Gonda István: A „szent jobb” legendája – és a valóság. In: Fejérmegyei Hírlap, IV. évf. 144. sz. (1959. jún. 21.)

2–3.14 MNL OL M – KS – 288-22/1960/4. õ. e 141. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:460502413867001::NO::

P15_PDFP_ID:353020 – 2012 augusztus).15 MNL OL M – KS – 288-41/124. õ. e. 5. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO::

P15_PDFP_ID:324839 – 2012 augusztus).16 E dokumentum nem rögzíti, de az 1970. év Vlagyimir Iljics Lenin 100. születésnapját is elhozta (IV.22.)

egészült a javaslat: a bizottság „a Szent István vagy I. István elnevezését annak figyelembevételévelajánlja használni, hogy a megemlékezés milyen jellegû és az elnevezés milyen hagyományokon nyug-szik”.17 Elvben tehát e pártfórum teret engedett volna az elõbbinek is, csakhogy a központi akarat nemmindenhol érvényesült. Békés megyében például épp az 1970. évi ünnepségek kapcsán szorgalmazta ahelyi pártvezetés a retrográd „szent” közterület-nevek átalakítását „I.” vagy „államalapító” alakra.18

1970 májusában az Agitációs és Propaganda Bizottság – bevonva a Hazafias Népfrontot, az ÁllamiEgyházügyi Hivatalt, a Külügyminisztériumot és a Magyarok Világszövetségét – finomította elképze-léseit, s lényegében receptet adott a helyi ünneplések megszervezésére. „Az idén esedékes évfordulók(hazánk felszabadulásának 25., István király születésének ezer és a papi békemozgalom megalakulásá-nak 20.) megünneplését komplex feladatnak kell tekinteni, és az egyházi megemlékezés középpontjábanis a Magyar Népköztársaság 25 éves fejlõdését kell állítani. Az idei augusztus 20-i gyûléseken a szabad25 esztendõ fejlõdésének bemutatása mellett, a korábbi évektõl eltérõen erõteljesebben emlékezzenekmeg az államalapító király születésének ezredik évfordulójáról is. Méltassák I. István életmûvénekprogresszivitását, mutassanak rá azokra a hamisításokra, amelyekkel a reakció az évszázadok során azállamalapító alakját megterhelte. Igyekezzünk a köztudatban olyan reális képet kialakítani róla, amelyalakját szükségszerû történelmi haladás eszméjével kapcsolja össze.”19 – A király pozitív megítélésévelegy régóta lebegtetett kérdésben született végre központi verdikt.

E szempontok Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének 1970. augusztus 19-én Székesfehérvá-rott elmondott, televízió és rádió által is közvetített beszédében tükrözõdtek a leglátványosabban.20

Loconczi – némi alkotmány-dicséret és új kenyér-emlegetés után – István királyról szólva abban nevez-te meg nagyságát, hogy felismerte kora szükségleteit: képes volt végrehajtani azt a fordulatot, amellyeltörzsi társadalom helyébe államot szervezett. Dicsérte, mert ezt ellentmondást nem tûrve, vaskézzelhajtotta végre. – Ez egy feltûnõ, új gondolati elem. A véreskezûség immár nem negatív tónus az össz-képben. A király általa mintegy a kommunista rendszer történelmi elõképévé magasztosult: fellépéselegitimálta a terrort egy szükségszerûnek tartott társadalmi változás eléréséhez.

Losonczi történelmi konkrétumként a központi államhatalom, a királyi tanács és a megyerendszermegteremtésérõl emlékezett meg, valamint a törvénykezésrõl, amely szentesítette az új rendet, védte apolitikai hatalmat és a tulajdonviszonyokat. Gondolatmenetébõl tökéletesen kimaradt a szentistvániegyházszervezés. Az egyházról csak az ország népfrontos politikájának dicsérete során esett szó: „Azállam és az egyházak viszonyát bevált megállapodások szabályozzák, mindenekfelett azonban az alkot-mány és a kölcsönös elvi alapokon nyugvó gyakorlati együttmûködés. Úgy gondoljuk, hogy az egyházakrendszerünk és államhatalmunk iránt tanúsított magatartásuk kialakításában, mai viszonyainknakmegfelelõen, okosan alkalmazzák István király dekrétumát, amely szerint az egyház nem ad oltalmatazoknak, akik pártot ütnek a király vagy az ország ellen. Ez az õsi regula teljesen megegyezik a hívekfelfogásával, akik kívánják, hogy a templomban, a vallási szertartások világában is ugyanúgy szeret-hessék szocialista hazájukat, mint a mindennapi életben.”21 – mondta az elnök. (A „pártütés” fogalomhasználata stilisztikai bravúr, egyértelmûsíti a beszédet tartó értelmezését arról, mi számít lázadásnakszemében…)

Losonczi beszédében – az Agitációs és Propaganda Bizottság útmutatása nyomán – természetesenszóba került a „reakció által eltorzított István kép” revíziója is: „Az évszázadok folyamán sokan és sok-féleképpen éltek vissza István király nevével, s másították meg történelmi hagyatékát. A »szentistvániállameszme« jegyében gyûlölködést szítottak a közép-európai népek között, a »szent korona nevében«üldözték a társadalmi haladás harcosait, az igaz magyar hazafiakat.”22 Mindez a Horthy-korszakrautal, de alig két esztendõvel a „Prágai Tavasz” letörésében játszott internacionalista segítségnyújtás

48

17 MNL OL M – KS – 288-41/124. õ. e. 1-3. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO::P15_PDFP_ID:324836 – 2012 augusztus).

18 Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára XXIII. 8. – Az MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizott-ságának ülései. 1970 – 1970. július 24. – 9-10. p. http://www.archivportal.arcanum.hu/mszmp/opt/a110521.htm?v=pdf&q=%28%28WRD%3D%28szent%29%29/BEKES%29%20and%20DATE%3D1970—1971_&s=SORT&m=1&a=rec

19 MNL OL M – KS – 288-41/137. õ. e. 7-8. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO::P15_PDFP_ID:325454 – 2012. augusztus)

20 Közli pl. Alkotmánynapi nagygyûlés Székesfehérváron, István király születésének ezredik évfordulóján. Nagyelõdeinket akkor követjük igazán, ha elvégezzük a feladatokat, melyeket korunk ránk bízott. In: FejérmegyeiHírlap, XXVI. évf. 195. sz. (1970. augusztus 20.) 1., 3.

21 Uott. 3.22 Uott.

után merészségnek tûnik közép-európai népei közt békét vizionálni. A szónoklat végül a felszabadulásóta eltelt idõ fejlõdésére és a pártkongresszusra is kitért, dicsérte a magyar diplomáciát és elmarasztaltaaz amerikai imperializmust.

Az állami ünnepségek 1970-re idõzítésével azt is elérte a párt, hogy „megelõzze” versenytársait. Akirály ezredik születésnapjára vonatkozó egyházi megemlékezések ugyanis az 1970. augusztus 20-ándélelõtt Budapesten megnyitott és 1971. augusztus 20-án Veszprémben bezárt szentévben zajlottak; azemigráció pedig – a párt értesülései szerint – 1972/73 táján szerette volna megemlékezéseit tartani, amita Magyar Népköztársaság korai fellépése ellehetetlenített.23

A hatalom ettõl kezdve törekedett, hogy az egyházi megemlékezéseket korlátok között tartsa. Leg-szókimondóbban ezt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese fogalmazta meg egymunkatársainak tartott országos értekezleten 1970 júniusában: „Nem engedjük át az egyháznak Istvánkirályt. […] Hozzájárultunk, hogy Budapesten a Szent István Bazilikában, Esztergomban, Székesfehér-váron legyenek ünnepségek, de semmiféle tömegeket nem utaztatunk. Megállapodtunk [az egyházi ve-zetõkkel], hogy inkább az év elejétõl kezdve széthúzódó rendezvényekkel, kiállításokkal, de nem nagytömegdemonstrációkkal csináljuk a Szent István évet.”24

Az emlékév idõpontját a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1969 karácsonyán kiadott körlevelének vé-gén hirdette meg,25 programjának kidolgozására pedig különbizottságot hozott létre. Ennek jegyzõ-könyve hamarosan az ÁEH-ba került, ahol nagyon gyorsan elutasítással egyenértékû kérdõjelek kerül-tek bizonyos tervek mellé. Szó sem lehetett a szentatya – vagy küldöttjének – magyarországi meghívá-sáról, vagy a Szent Jobb országjárásáról.26

Az egyházi megemlékezések természetesen a civil sajtóban nem kaptak különösebb nyilvánosságot.Pedig a szentév pesti bazilikában 1970. augusztus 20-án délelõtt tartott nyitóeseményen felolvasták VI.Pál pápa évfordulóra küldött üzenetét, és közszemlére tették a Szent Jobbot.27 A szertartáson mindössze7000–8000 fõ vett részt, a templom körül további 1000–3000 érdeklõdõ gyülekezett. A megjelenõkszáma állami szemmel nézve nem volt kritikusan magas.28

A hatalom következõ célja az volt, hogy a szentév során az egyházmegyei szervezésû programok te-kintetében e tendencia folytatódjon. Az ÁEH végig szoros kontroll alatt tartotta az ünnepségeket. Azegyes egyházmegyei programok túlzásnak tartott elemeit igyekeztek lenyesegetni – elsõsorban azordináriusok személyes befolyásolása révén. Fõként a váci, a székesfehérvári, a csanádi, a pécsi és azesztergomi aulák gazdag ötleteit igyekeztek visszafogni.29 Az Állami Egyházügyi Hivatal iratanyagá-ban a fennmaradt nagyszámú, helyi eseményeket rögzítõ jelentés is a szoros kontrollról tanúskodik.30

Az egyházi szándékok visszafogásáról viszont gyakorta csak elejtett félszavak keserûségébõl értesü-lünk.31

1983Az államalapító király szentté avatásának 900. évfordulója különösebben nem ütötte meg a civil vi-

lág érzékenységét. Az eleváció olyan egyházi aktusnak számított, amire a politika figyelme nem terjedtki. A civil szférában ugyan történtek kultusztörténeti szempontból is fontos események – GyörffyGyörgy István király és mûve címû, eredetileg 1977-ben kiadott megkerülhetetlen monográfiájánakmásodik kiadása ebben az esztendõben jelent meg, s ekkor mutatták be Szörényi Levente és Bródy Já-nos rockoperáját is – ezek idõzítését nem ez az évforduló motiválta.

A katolikus egyház pedig – szentszéki útmutatásra – 1983-ban a megváltás 1950. évfordulójáról em-lékezett meg jubileumi szentév keretében. Az egyházmegyék többségének lelkipásztori programjának

49

23 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–3a/1970. 1.24 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 10-2/1970. 13.25 A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1970. évi újévi szózata. Vö.: SzfvPL – Litt. Enc. – 1970.26 MNL OL – XIX – A – 21 – a – M-26-1b/1970.27 Szövegét lásd pl.: Új Ember, XXVI. évf. 35. (1260.) sz. (1970. augusztus 30.) 1-2.; MNL OL – XIX – A – 21 –

c –1.140/5.28 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–4h/1970. 5.; MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–7-7/1971. 6.29 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–4a/1971. 1-2.30 A megyei elõadók szokásos jelentésein túlmenõen (MNL OL – XIX – A – 21 – d – 007/1970, ill. 007/1971) a

hitbuzgalmi adatgyûjtéseknek is fontos része volt a téma (MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025/3, 3a, 4/1970 és– 0025-4/1971).

31 Pl.: Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (továbbiakban: SzfvPL) – No.7248B – 618/1971.

ez állt fókuszában.32 A székesfehérvári egyházmegye azonban emellett különös figyelemmel fordult aszent király alakja felé is.33

1988 körülÍgy érkezett el az 1988, Szent István halálának 950. évfordulója. De ekkorra már a kommunista ál-

lamhatalom rohamléptekkel haladt a végzete felé. A lazulási-erjedési folyamat az államalapító királykultuszának ismételt térnyerésében is kitapintható volt. A budapesti – Szent István titulusú – bazilikamajd 20 évig tartó felújítása 1983-ban kezdõdött meg.34 1987. augusztus 20-án szentelte fel bennePaskai László prímás a Szent Jobb Kápolnát, így megvalósulhatott az ereklye állandó közszemlére téte-le. Az enyhülési folyamatba illeszkednek az 1988. évi Szent István ünnepségek is.35

Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága természetesen ismét elkészítette az állami ünnep-ségek ideológiai hátterének kottáját: ekkor már az államalapító király távlatos gondolkodása, európai-sága, Európához való csatlakozása volt a központi gondolat, valamint az idegenekkel szembeni türel-me... Mindez már a rendszerváltás ideológiai elõszeleként is értelmezhetõ. Tartalmazza az állásfoglalásazonban azt is – és e tekintetben egy 1945 óta tartó kontinuitást észlelünk –: „A megemlékezés sikeréneklegfontosabb záloga, hogy hidat építsünk az istváni hagyaték, az új kenyér ünnepe és a népi állam alkot-mányeszméje között.”36

Az egyházi ünnepségek tekintetében látszólag az állam sokkal engedékenyebb volt, mint 1970/71-ben. Engedélyezték a Szent Jobb országjárását. Az érseki és a püspöki székhelyek számítottak volnacélállomásnak, melyek mellé hamarosan Pannonhalma is felzárkózott. Az ereklye szállítására a MagyarNemzeti Bank biztosított páncélautót.37 Valójában azonban továbbra sem történhetett szabadon min-den. Jól mutatja ezt, hogy a Szent Jobb országjárásának pécsi dátumát október 22-23-ról egy héttel ké-sõbbre kellett tolni.38

Mózessy Gergely

Adatok Szeghalom helyismeretéhez1

A XIX. század utolsó harmadában a Magyar Királyság területén sorra alakultak különféle régészetiegyletek, melyek fõ tevékenységüknek tekintették környékük régészeti emlékeinek felkutatását, doku-mentálását és gyûjtemények létrehozását. E társulatok létrejöttére komoly hatással volt az 1876 szep-temberében Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezésre került VIII. Nemzetközi Õsré-gészeti és Embertani Kongresszus. A szervezési munkák során ugyanis Rómer Flóris a Kárpát-medencekülönféle vidékein élõ és a régészet, mûemlékek és honismeretük után érdeklõdõ embereket sikerrelszólított meg, akik gyûjteményeiket, megfigyeléseiket és ismereteiket a kongresszus szolgálatába állí-tották.2 Rómer a lelkesedést kihasználva törekedett arra, hogy a vele kapcsolatban álló személyek egy-letekbe szervezõdjenek, és szervezett formában folyjon a vidéki régészeti kutatómunka, melynek szak-mai felügyeletét a Nemzeti Múzeum munkatársai látták volna el. A sorra születõ egyletek, múzeumoknagy része azonban alig néhány évig mûködött, azonban voltak köztük olyanok is, melyek alapját adtáka késõbb állami fenntartásba vett városi, vármegyei múzeumoknak. A gazdasági fejlõdés és a társadal-

50

32 Vö.: SzfvPL – Litterae Encyclicae. Idegen egyházmegyés körlevelek, 1983.; Aperite portas redemptori. II. Já-nos Pál pápa a Megváltás 1950. évfordulója alkalmából rendkívüli szentévet hirdetõ apostoli bullája. Bp.,1983.

33 SzfvPL – No.7248A – 34/1983; Litterae Encyclicae 1983/I. 2-4., VI. 29.34 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0013/1983; MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0013-2/1985.35 Tömör összegzését lásd Mészáros István: …Kimaradt tananyag… A diktatúra és az egyház 1975-1990. III.C.

Bp., 1995. 38-44.36 MNL OL – XIX – A – 21 – a – K-13a-7e/1987. 13. ill. 29.37 A nyíregyházi görögkatolikus püspöki székhely helyett végül Máriapócs kegyhelye fogadta az ereklyét. Vö.:

Mészáros i. m. (1995) 43.38 MNL OL – M – KS – 288-41/499. õ. e. 100-101.

1 A tanulmány megírását a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösztöndíja tette lehetõvé.2 Prohászka Péter: A budapesti VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus (1876) levelezése,

mint honismeretünk kiaknázatlan forrása. Honismeret 40 (2012) 4. szám. 26–30.

mi változások hatására azonban a késõbbiekben is alakultak, jöttek létre régészeti egyletek, társulatokvidéken az elsõ világháború kitöréséig, melynek visszatérõ és jellemzõ eleme volt, hogy általában egyvagy néhány lelkes és elkötelezett személy hatására szervezõdtek meg, melyben ugyan a település szel-lemi és gazdasági elitje képviselve volt, azonban a tényleges munkát mindössze néhányan végeztek.Ezek a lelkes emberek igyekeztek környékük különféle korú emlékeinek feltárására, régészeti és nép-rajzi gyûjtemények létrehozására, amelyek a történelmi és régészeti kutatás nagy kárára szétszóródtakvagy elvesztek. Egyes esetekben feljegyzéseik, jelentéseik az országos hivatalok, múzeumok adattárai-ban fennmaradtak és fontos adatokat kínálnak egy-egy település, vidék honismeretéhez. Ezek sorábatartozik az itt közlésre kerülõ jelentése Szeghalmi Gyulának, aki a már említett lelkes vidéki amatõröksorába tartozott.3

1876. május 1-én Szegeden, a lengyel származású könyvkereskedõ Sennovitz Adolf fiaként szüle-tett, nevét csak 1903-ban magyarosította Szeghalmira.4 A tanító és tanárképzõt végzett fiatalember1902-ben került tanítónak a szeghalmi elemi iskolába, ahol a kor szokásának megfelelõen tevékenyenrészt vett a kulturális és társadalmi életben. A régészet mellett a néprajzi emlékanyag dokumentálásávalés gyûjtésével is foglalkozott, ám igazi szenvedélye a fényképezés volt. Az I. világháborúban haditudó-sító, majd a Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt mellõzik. 1939-ben Gyomára költözött, aholegészen 1944-ig élt. A II. világháború alatt gyûjteménye súlyos károkat szenvedett. Békés megyét el-hagyva lányához költözött Tatabányára, ahol a Bányászati Múzeum egyik megalapítója, majd igazgató-ja. 1963-ban Budapesten hunyt el.

Szeghalminak az itt közlésre kerülõ beszámolója a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárá-nak iratanyagában található.5 Ezt, valamint a Szeghalomvidéki Régészeti és Közmûvelõdési Társulatmegalakulásával és a leendõ ásatásaikkal kapcsolatos levelét Hampel Józsefhez, a Magyar NemzetiMúzeum Érem- és Régiségtár vezetõjéhez intézte.6 Az 1906. szeptember 2-án kelt levélben a követke-zõket írta „… társulat fõ czélja az alföldi halmok, õstelepek, sírok föltárása leend.”7 Itt került felsorolás-ra a Társulat tisztikara és választmánya,8 melyben a helyi politikai és kulturális elit vállalt szerepet. Azaktában található másik, 1906. augusztus 15-én kelt levelében Szeghalom környékének történetérõl ésrégészeti emlékeirõl értekezik, amely egy igen fontos és mindeddig felhasználatlan forrása a településkutatásának.

* * *Nagyságos Hampel József úrnakA N. M. érem és régiségtárának igazgatójaBpestÖrömmel jelentem, hogy egy régészeti és közmûvelõdési társulat létesítését czélzó törekvéseinket si-

ker koronázta, amennyiben f. hó 12.-ére hirdetett gyûlésünkön úgy a helyi, valamint a vidéki intelligen-cia tömegesebb részvétele mellett kimondattuk a „Szeghalomvidéki Régészeti és Közmûvelõdési Társa-ság” megalakulását.

51

3 Szeghalmi Gyula tevékenységét a z esetleges pontatlanságokat hangsúlyozva említi a Magyarország RégészetiTopográfiájának Békés megyei kötete (MRT 6) Ecsedy István – Kovács László – Maráz Borbála – Torma Ist-ván: Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 6.Bp., 1982. 7.

4 Életrajzához ld.: Kis Mária: Szeghalmi Gyula emlékezete. Sárréti füzetek I. Szeghalom, 1973. és Nagy LászlóAndrás: Szeghalmi Gyula. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp.,2002. 832–833.

5 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906.6 Kovács Tibor: Hampel József. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp.,

2002. 351–352.7 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906. A Társulat megalakulásáról a helyi sajtó is

beszámolt: A Szeghalom-Vidéki Régészeti Közmûvelõdési Társulat. Szeghalom Vidéki Hírlap 7 (1906) au-gusztus 26. 32. szám 3.

8 Tisztikara: Elnök: Csánki Benjámin, alelnök: dr. Grósz Arnold, muzeumi õr: Szeghalmi Gyula, jegyzõ: Kop-pányi Lajos, ügyész: dr. Grósz Mátyás, ellenõr: Duffek Kálmán, pénztárnok: dr. Csákly László. Igazgató vá-lasztmány: Szabó Sándor róm. kath. lelkész, dr. Kovács Lajos kir. járásbíró, Péter András nagybirtokos,Csánki Jenõ fõszolgabíró, Nyitrai István nagybirtokos, dr. Pap József takarékpénztári vezérigazgató,

9 Nagy Sándor bíró, dr. Csák István orvos, dr. Bertin Pál ügyvéd, Kovács Gyula fõjegyzõ, Horgosi Kárász Istvánnagybirtokos, k. kamarás, Kininger Ferencz jószágigazgató. Az társulatnak azonban voltak vidéki tagjai is. ÍgyVésztõn Tardi Lajos fõjegyzõ, Csák Aladár református lelkész, Körösladányban Tóth József református lel-kész és Türk József takarékpénztári pénztárnok. Füzesgyarmaton dr. Sass Vilmos orvos és Nagy János igazga-tó tanító, Gyomán Koncsek József ipariskolai igazgató tanító és Házy Imre fõjegyzõ.

Vérmes reményeink nincsenek, de arról megvagyunk gyõzõdve, hogy bármily csekély eredményt tud-junk is elérni, bármily kevés õsemléket sikerüljön is megmentenünk a végpusztulástól; mégis javára fo-gunk szolgálni a hazai régészet ügyének.

Hogy vidékünk õsemlékekben mily gazdag, azt Nagyságodnak – mint a régészeti tudományok nagy-mesterének – nem kell hangsulyoznom. Ha megtekintjük Anonymus „Gesta Hungarorum”-jának leírá-sai után (Cap. 28) Dr. Pauer és Dr. Szendrei János historikusok által tervezett honfoglalási térképet,látjuk, hogy Tas és Szabolcs késõbb Usoba és Valuk vezérek csapatai Szeghalom érintésével – éppen já-rásunk területén vonultak keresztül Dorogma, illetõleg a bihari földvár felé; a hivatkozott leírásokbólpedig olvassuk, hogy a honfoglalók éppen Szeghalomnál, a mai Várhely tövében (a nemzeti legendákszerint Maróth fiának, Scegumnak földváránál) kisérlették meg az átkelést, hogy Marót csapataivalmegütközzenek.

Igaz, hogy a történelemtudomány mai állásában Anonymus könyvét hiteles történelmi forrásul nemtekinthetjük s Pauer szavaival élve: magyar középkorunk e diviusát oly óvatosan kell olvasnunk, mint arómai történet elsõ könyveit; tény, hogy a Szeghalomtól keletre – 1 ½ kmnyire a Sebes Körös partján –fekvõ Várhelyben erdõirtás alkalmával nemcsak honfoglalás korabeli emlékeket, hanem Antonius Piusés Heracleonas Constantinus korabeli pénzeket is találtak. Ez utóbbiak kétségtelenné teszik a keletró-mai császársággal folytonos összeköttetésben állott avarok itteni tartózkodását. De bizonyítja ezt a Ba-jánál kezdõdõ és Ság, Csépa (Alpár elött) Tatárszállás, Mezõtúr, Póhalom, Károly, Szeghalom s az ettõlkeletre esõ Ó Furda mellett elhaladó s a régi magyaroktól Ördögároknak nevezett földmû is, melyet 2évvel ezelött az õskori földépítményeket oly buzgón tanulmányozó Téglás Gábor is e korból eredetûnekvallott.

Eltekintve Anonymusnak föntebb hivatkozott kétes tört értékû – bár Szeghalom és vidékének topog-ráfiáját híven közlõ – leírásaitól; tagadhatatlan, hogy honfoglaló magyarok nemcsak megfordultak, ha-nem városom mai területein és határában temetkeztek.

Úgy vélem, hogy részint a Nemzeti Muzeum régészeti osztályához küldött jelentésem, részint hírlapiközleményeim; – részint pedig Darnay prolicálásai útján Nagyságodnak is tudomása van azonhonfoglaláskori leletekrõl, melyek 1904-ben a Szeghalomtól 1 ½ kilométernyire fekvõ „Kovács-halom”ásatása alkalmával napfényre jutottak. Az ásatást, – ha úgyan lehet a minden rendszer nélküliföldturást annak nevezni, – Darnay költségén állítólag egy béres felügyelete mellett négy kubikus vé-gezte.

A Kovács-halom határozottan neolitkori, és pe-dig az olasz terramárékkal egyeredetû képzõd-mény, melynek felsõ részében – mintegy 1 ½ méter-nyi mélységben – találták a két honfoglaláskoricsontvázat és azok mellékleteit. E leletbõl azonbanaz ásómunkások tudatlansága folytán sajnos, csakegynehány tárgy – ha jól emlékszem 2 kengyelvas,1 kardtöredék, 2 faragott csont oldalszárú zabla, 4háromszögû pityke, és 1 sárgaréz szíjcsatt – kerültDarnay sümegi múzeumába, a többi elkallódott. –(mint értéktelen rozsdaette vasat és elkorhadtcsontot szétdobálták).

Vagy két héttel a földturás után kezembe kerültaz egyik koponyatöredék, melynek szélességi inde-xe 72–74 lehetett, tehát dolichokefal typusu kopo-nya vala. Úgy ez, valamint a medenczecsont jobbfele hamois színû, érdes felületû és erõsen kilu-gozott, mely körülmények a csontok régi voltát iga-zolják. E leletbõl a csontváz kulcscsontja táján ta-lált cserépibrik van birtokomban.

A halom alsóbb rétegeiben tömérdek agancs éskõszerszámot találtak. Amíg tehát e körülményegyrészt a halom neolithkori eredete mellett szól,másrészt igazolja ezt is, hogy az akkori idõben mégnagyrészt visszaborított vidékünkön lakó, vagy át-vonuló õsmagyarok az emelkedettebb helyeket –neolith halmokat – választék temetkezési helyekül,

52

A Kovács-halmi lelõhely fekvéseés az ott elõkerült honfoglalás-kori leletek

mint ahogy megelõzõleg tanyát ütöttek azokon a bronzkor népei is. E föltevésem mellett a halom közelé-ben bronz sarló és vésõ szólanak.

Amikben mi bizakodunk s amelyek tartalmából csecsemõ korát elõ muzeumunkat fejleszteni, növelnihisszük, azok a városunk bel és külterületén továbbá a szomszéd községek határában nagyszámban elõ-forduló halmok, melyek közönségesen Õs-, Kun- vagy Tatárhalom név alatt ismeretesek.

E halmokat az 1894ben elhalt Dr. Szabó József geológus több munkájában, – nevezetesen a bengeriféle Bpesti Szemle 1859 VI., Akad Ért. II. 1867, 68., Akad.Évkönyv X. folyamaiban konokul természeteseredetûeknek mondja, vagyis hogy: zátonyszerû képzõdmények és azon édesvizi tó fenekén jöttek létre,mely a lösz lerakódása után töltötte ki a nagy magyar medenczét.

Dr. Szabó e hipotézisét támogatja Gallacz János is, ki az alföldi ármentesítésrõl írott monográfiájá-ban azt mondja: a halmok a régebbi diluvium keményebb anyagának maradványai, melyeket a vízjárá-sok kikerültek vagy sánczok alakjában meghagytak s késõbb, az erózió alakított át önálló kerek halmok-ká; esetleg: a régi erõsebb vízjárások összehordott ó-alluviális hordalékai, melyeknek ugyancsak ré-gebbi vízhordások adták meg mai alakját.

Hogy mily semmit érõk és felületesek Dr. Szabónak az alföldi halmok körüli észleletei, vizsgálódásai,akadémiai értekezései, azt az archaeologiai tud. jelen állásában különösebben hangsúlyoznom nemkell. Szinte kétségbe vonja az ember, hogy értekezõ megvizsgált volna valaha egyetlen halmot is; hogyaz általa jelzett érdi és csurgói halmok helyszíni fölvételét megtette –, se népies hagyományokat, elneve-zéseket („sírhalom” „õshalom” „tumuli”) és a koronként napfényre jutott õsemlékeket figyelembe vettevolna.

Dr. Szabó minden reális alapot nélkülözõ értekezésével szemben már a 60-as évek elején Kerner An-tal „Das Pflanzenleben der Donau-Laender” cz. munkájában azt mondja: a kunhalmok aczölöpépítményekkel egyazon természetûek és abból az idõbõl származnak, midõn még a nagy magyarmedencze részben vízzel volt borítva. Ezen a véleménye volt régészettudományunk alapja: PulszkiFerencz és Lóczi 1886-ban „Az aradi és csanádi alföld” cz. Dolgozatában hasonlóképpen „emberi kézmûveinek” hírdeti a kunhalmokat.

Ma már, az arch. tud. jelen állásában, midõn az õsemlékek ezrei bizonyítják az alföldi halmok mes-terséges eredetét, az ellentétes irányú akademikus discursusok komolyan sem vehetõk.

Hogy a mi mûködési körünkbe esõ s leletekben gazdag halmainkról nehányat említsek; ilyenek aBarki-, Elõ-, Özött halom; a pattintgatott eszközökbõl álló Tûzköves halom-; a Szeghalomtól alig egyklmnyire levõ s mammuth- õsmedve, és jávorszarvas csontokban gazdag Balkény-, a konyhahulladék-ból álló Kovács; Jany, Sütött halom stb.

Járásunk területén, tehát közvetlen közelünkben a következõ halmok találhatóak: Várhely, Bácsa-,Papokhegye-, Molnár-, Bálint-, Sóstó-, Turi-, Torda-, Diós-, Balkány-, Korhány-, Ivány-, Mihály-, Fo-lyó-, Mester-, Tátika-, Kettõs-, Sütött-, Jany-, Örvény-, Csurka-, Garsán-, Füri-, Mártonhalom. Kõ-dombsziget, Nagyõr-, Buzás-, Pó-, Õsed-, Kér-, Mágor-, Nagyõr-, Apathi-, Athai-, Bálványos-, Bene-,Czirják, Iménhát-, Kalap-, Panyád-, Suhai-, Vári-, Böngös-, Rév-, Pap-, Édes-, stb. összesen vagy 60halom.

Ezeket a halmokat és környéküket tervszerûen átkutatni képezendi fõfeladatunkat. Erõsen hiszem,hogy fáradtságunkat és anyagi áldozatunkat bõségesen fogják kárpótolni a halmokban rejlõ neolith;bronz, népvándorlási, honfoglalás korabeli õsemlékek.

Midõn jelzem, hogy múzeumunkat a Nemzeti Múzeum védnöksége, felügyelete alá óhajtjuk helyeznis alapszabályaink szerint föloszlás esetén gyûjteményeink a Nemzeti Muzeum tulajdonába mennek át,még az õsz folyamán megkezdendõ munkáinkhoz kérjük Nagyságod erkölcsi támogatását; kérjük egy-szersmind, méltóztassék tudtunkra adni, vajjon van-e mód arra, hogy muzeumunk az archaeologiai ér-tesítõ eddigi folyamait és egyéb szakkönyveket egészen díjtalanul – esetleg használatra vagy kedvezõ fi-zetési föltételek mellett megkaphassúk s lehet e reményünk arra, hogy nehány év mulva a muzeumok éskönyvtárak orsz. tanácsától támogattassunk?

Nagyságod kegyes engedelmével fölujítva a régi levelezést s mint évekkel ezelött a borsodi (gesztvi-déki) s nyitrai ásatásokról, régészeti kutatásokról-, úgy a jövõben megejtendõ ásatásaink eredményérõlis idönként részletes jelentéseket küldök.

Hosszadalmaskodásomért szíves elnézését kérve, vagyokKész szolgája:Szeghalom, 1906. aug 15. Szeghalmi Gyula

* * *

53

Szeghalmi Gyulát kétségtelenül a vidék õshalmai és földvárai érdekelték a legjobban, melyek kuta-tását a Társulat céljául tûzte ki. Ennek eredményeirõl külön tanulmányban számolt be az ArchaeológiaiÉrtesítõ lapjain.9 Az egyik ilyen, a Szeghalomtól délnyugatra fekvõ Kovács-halmon végzett ásatásrakülön is kitér, amit azonban nem õ, hanem a sümegi múzeum igazgatója és Sümeg környékének szak-avatott kutatójának, Darnay Kálmánnak10 megbízásából végeztek. Véleménye ezzel kapcsolatban le-sújtó: „Az ásatást, – ha úgyan lehet a minden rendszer nélküli földturást annak nevezni, – Darnay költ-ségén állítólag egy béres felügyelete mellett négy kubikus végezte.”11 Az itt megbolygatott honfogla-lás-kori sírok mellékletei Sümegre a Darnay Múzeumba kerültek.12 Míg az elsõ sír melléklet nélkülivolt, addig a 2. sírból kétélû kard, két kengyel és egy díszes csont oldalszáras zabla, a harmadikból pe-dig egy õskori agancsbalta ismert.13 Szeghalmit azonban nem hagyta nyugodni a lelõhely, ahol1912-ben maga is ásatásokat végzett, melyek eredményeirõl be is számolt.14 Ekkor újabb honfogla-lás-kori temetkezések kerültek felszínre, amelyek alapján egy kisebb temetõ volt a Kovácshalmon.15

Figyelemreméltó levelének azon megjegyzése, amit egy másik lelõhellyel kapcsolatban tesz: „Szeg-halomtól keletre – 1½ kmnyire a Sebes Körös partján – fekvõ Várhelyben erdõirtás alkalmával nemcsakhonfoglalás korabeli emlékeket, hanem Antonius Pius és Heracleonas Constantinus korabeli pénzeketis találtak”. Várhelyrõl ugyan szarmata és Árpád-kori kerámia ismert, azonban római és bizánci érmek-rõl nem történt említés.16 Sajnos az érmeket és típusukat Szeghalmi részletesen nem írta le. MígAntoninus Pius érmei egyéb más II. századi veretekkel együtt igen gyakran kerülnek elõ az Alföldön,addig a Heracleonas Constantinus korabeli érem külön figyelmet érdemel, mivel az avar bizánci kap-csolatok sajátos emléke. A Kárpát-medence VII. századi bizánci éremforgalmának tükrében nagy való-színûséggel Heracleius bizánci császár uralkodása alatt vert érem lehetett.17

Szeghalmi Gyula levelét a következõ sorokkal zárja: „Nagyságod kegyes engedelmével fölujítva arégi levelezést s mint évekkel ezelött a borsodi (gesztvidéki) s nyitrai ásatásokról, régészeti kutatások-ról-, úgy a jövõben megejtendõ ásatásaink eredményérõl is idönként részletes jelentéseket küldök”.Csak sajnálhatjuk, hogy ezek a jelentések vagy nem készültek el, vagy pedig elkallódtak az elmúlt év-század történelmi viharaiban, nagy kárára Szeghalom és környéke honismeretének.18

Prohászka Péter

54

9 Szeghalmi Gyula: A szeghalomvidéki (Békés megye) halmokról. Archaeológiai Értesítõ 32 (1912) 276–281.10 Kópházi Ferencné: Darnay Kálmán. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 183.11 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906.12 Darnay Kálmán: Szeghalmi ásatásról. Archaeológiai Értesítõ 26 (1905) 66–70 és Darnay Kálmán: A sümegi

Darnay-múzeum ingyen naptára az 1906. évre. Sümeg, 1905. 38: „A honfoglaláskori emlékek csoportját szeg-halmi ásatás honfoglaláskori sírjainak mellékleteivel kezdem, melyek özvegy Ambrus Lajosné területén kerül-tek felszínre. Ezek legbecsesebb darabja a lovassírban lelt díszes vésett díszítésû csat oldalszárakkal ellátottzabla és kengyelje. Azonkívül egy mankó alakú keresztlyukkal ellátott agancs eszköz.”

13 Fehér Géza – Éry Kinga – Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-Medence magyar honfoglalás és kora Ár-pád-kori sírleletei. Bp. 1962. 70. Nr. 962. MRT 6., 150. 11/50. lelõhely.

14 Szeghalmi Gyula: Ásatás a szeghalmi Kovácshalmon. Archaeológiai Értesítõ 33 (1913) 37–52, 123–141. MRT6., 150. 11/50. lelõhely.

15 MRT 6., 150. 11/50. lelõhely.16 MRT 6., 153. 11/75. lelõhely. Egy Antoninus Pius denár 1926-ban sírmellékletként került elõ a Kutas-csatorna

közelében gödörásás közben: MRT 6., 179.17 Somogyi Péter: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit. Innsbruck, 1997; Somogyi Péter: Byzantinische

Fundmünzen der Awarenzeit. Eine Bestansaufnahme 1998–2007. Acta Archaeologica Carpathica 42–43(2007–2008) 235–236.

18 Az adattári kutatások során Szeghalmi korábbi borsodi és Nyitra vidéki kutatásairól beszámoló jelentései semkerültek elõ. Nagy valószínûséggel elpusztultak a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatósági Iratanyagávalegyütt 1945-ben.

Bethlen Gábor kolozsvári szobraA magyar történelem egyik legjelentõsebb alakjának, államférfiának, Bethlen Gábornak erdélyi fe-

jedelemmé választása 400. évfordulóján, 2013. október 23-án, az egykori fejedelemválasztó ország-gyûlés helyszínén, Kolozsváron szép, felemelõ szoboravató ünnepségre került sor.

A szándéktól a megvalósulásig

A szoboravató ünnepség mögött az 1980 óta mûködõ Bethlen Gábor Alapítvány állt, melynek alapí-tói között olyan nevek találhatóak, mint Csoóri Sándor, Illyés Gyula, özv. Kodály Zoltánné és özv. Né-meth Lászlóné. Az Alapítvány 2012. december 13-i ülésén úgy döntött, hogy 2013-ban névadója feje-delemmé választásának 400. évfordulója alkalmából meghirdeti a Bethlen Gábor-emlékévet. Az emlék-év fõvédnökének Böjte Csaba ferences szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapító vezetõjét,Kató Béla erdélyi református püspököt és Lezsák Sándort, az Országgyûlés alelnökét, az Alapítványkuratóriumának elnökét kérték fel.

A Bethlen Gábor-emlékév fõ, kiemelt eseményét, a nagy fejedelem kolozsvári szobrának felavatá-sát ugyancsak az Alapítvány kezdeményezte, melyet 2013. június 26-án, a Parlament épületében tartottsajtótájékoztatón hivatalosan be is jelentettek. E bejelentés elõtt két héttel, június 11-én alakult meg, éskezdte el munkáját Kató Béla püspök elnökletével Kolozsváron a Bethlen Gábor szobor fölállítását in-tézõ Szoborbizottság, melynek tagjai a következõ személyek voltak: Ambrus Attila (Brassó), BakosIstván (Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest), Ballai Zoltán (Kolozsvár), Dávid Gyula (Kolozsvár),Kántor Csaba (Parajd), Magyary Rozália (Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest), Maksai Ádám (Ko-lozsvár), dr. Péntek János (Kolozsvár), Szegedi László (Kõhalom) és Vetési László (Kolozsvár). Ezen,az alakuló ülésen született döntés a szobor helyérõl. A bizottság úgy határozott, hogy a Bethlen-szoborlegjobb, legméltóbb helyszíne a kolozsvári Alsóvárosi (Kétágú) református templom bejárati kertrésze(a bejárattól jobbra, azaz keletre), ahol sokan elférnek, és így ott ünnepségek, megemlékezések tartha-tók. A múlt eseményeit is figyelembe véve megjegyezték, hogy ez egy „olyan »köztér«, a város köz-ponti részén lévõ egyházi tulajdon, ahol kerítés védi a szobrot és az emlékezõket”.

Az egészalakos bronzszobrot Péterfy László, erdélyi származású szobrászmûvész negyedszázadaadományozott Bethlen-kisplasztikája alapján öntötték ki. A szobrászmûvész az Alapítvány megbízásá-ból elõször a szobor gipszváltozatát készítette el, melyet 2013. július 17-én Kató Béla megbízottjával,Adorjáni László református lelkésszel Bakos István és Magyary Rozália megtekintett és elfogadott.(Ezt követõen kötötték meg az alkotóval a szerzõdést.) A szoborállítás költségeit viszont nem volt egy-szerû dolog elõteremteni, mivel a Bethlen Gábor-emlékévre és magára a szobor létrehozására sem ka-pott az Alapítvány állami támogatást. Ezért a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogysaját forrásaiból, közadakozásból és közalapítványok pályázati támogatásával gyûjti össze szobortervé-hez a szükséges pénzösszeget. Ennek összegyûjtése azonban sok idõt igényelt, amire a szervezõk a szo-borállítás október 23-i idõpontja miatt nem várhattak, így a szobor öntéséhez szükséges elõleget sajátforrásból kellett biztosítani. Ez a Bethlen Gábor Alapítvány saját törzstõkéjének föláldozásával és aLakitelek Alapítvány jelentõs adományával sikerült is, ami lehetõvé tette, hogy a szobor idõben, októ-ber 10-ig elkészülhessen.

A közadakozásra vonatkozó alapítványi (civil) kezdeményezés a magyar média ingerküszöbét nemnagyon érte el, így maradt a személyes kapcsolatokon keresztül történõ gyûjtés. Fontos megjegyezni,hogy néhány szolidáris újságírónak és J. Király István által mûködtetett „Bethlen Gábor Emlékév2013” honlappal sikerült azért hírverést csinálni az ügynek. A közadakozás lassan indult, de a civil szfé-ra szereplõinek száma októberre megduplázódott és az adományok végösszege (október 20-án) BakosIstván ügyvivõ kurátor jelentése szerint meghaladta a hatmillió forintot. Az említett civil támogatásmellett közalapítványi pályázati támogatásokhoz is sikerült hozzájutni, így a szoborállítást a lakitelki

55

KRÓNIKA

Népfõiskola Alapítványon kívül támogatta az Alapítvány a Kelet- és Középeurópai Kutatásért és Kép-zésért, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Együttmûködési Alap.1

Péterfy László Bethlen Gábor szobrának zsûrizésére 2013. október 10-én került sor. A MANK Kép-zõ- és Iparmûvészeti Lektorátusa által adott szakvéleményben a következõket olvashatjuk a 220 cmmagas szoborról: „Az egész alakos szobor igényesen komponált, kvalitásos munka arányosan épített,oszlopszerû kompozíció. A függõleges osztások, a kard, az erõvonalak a fejre vezetik a tekintetet. Egy-szerre tükrözi a szellem és a test erejét. Szuggesztív, erõt sugároz, ugyanakkor magába forduló, medi-tatív jellegû…” A szobor sikeres zsûrizése után a szállítás feladata következett. Ezt Kozma Imre atya jó-voltából a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalta magára, melynek munkatársai 2013. október 14-éna szobrot Visegrádról, a Péterfy-mûterembõl Kolozsvárra, a Kétágú Templom kertjébe szállították.2

A szoboravató ünnepség

A szoboravató ünnepségre az elõzetes terveknek megfelelõen 2013. október 23-án került sor a ko-lozsvári Alsóvárosi (Kétágú) református templom kertjében. A szép, napsütéses délutánon több százember töltötte meg a templomkertet. (Köztük voltak az Alapítvány által megrendezett Kárpát-medenceiBethlen Gábor történelemverseny gyõztes csapatai is.) Az ünnepség délután 3-kor, Adorjáni László, a„házigazda” lelkész köszöntõjével vette kezdetét, majd az alsóvárosi gyülekezet másik lelkészének,Székely Józsefnek ünnepi igehirdetése következett, melyben a Szent Pál apostolnak Timóteusnak írt 2.levelébõl vett ige (Tim. 2. 3,16-17.) felolvasása után arra figyelmeztetett, hogy „a nagy fejedelmünk ke-zében látható és szívében elõkelõ helyet elfoglaló” Bibliát „már sokan félretették, mások csak jelképkénthasználják, de az Írás itt van, nemcsak fejedelmünk jobbjában, hanem a mi kezünkben is. […] A mai ésmindenkori ünneplésünk csak úgy hiteles, ha nem az embert, ha nem önmagunkat ünnepeljük, ha amúltba pillantás és a jövõbe nézés Isten kegyelmének és igéjének a fényében történik, és ebbe a fénykör-be akarja bevonni egész népünket. Ha ez megtörténik, akkor nem csupán szívesen emlegetett idézet ma-rad a fejedelem kedvelt bibliai jelmondata, hanem egész magyar népünk számára áldott erõforrássáválik az ige: Isten velünk van – és ha sokan is vannak ellenünk, mi azért nem félünk.”

A köszöntõ után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lépett az ünnepi emel-vényre. A Bethlen-szoborbizottság elnöki tisztségét is betöltõ püspök „a magyarok Gedeonáról” el-mondta, hogy bár nem született fejedelemnek és nem is nevelték annak, kétszer is elutasította a fejedel-mi süveget, mégis az ország sorsa felett érzett aggodalma arra sarkalta, hogy harmadszor elfogadja azt.„Õ mindvégig tudatában volt annak, hogy Isten hívta el a fejedelemségre, õ vezeti és õ oltalmazza életétés szolgálatát. Nem zsákmányként, hanem szolgálatként, sokszor vívódva, perlekedve élte meg válasz-tott tisztségét.” A püspök ezután megjegyezte, hogy Bethlenre is illik Szabó Magda megállapítása:„Csak a csalók és a dilettánsok magabiztosak, a kiválasztott mindig érzi kiválasztottságának felelõssé-gét”. Hangsúlyozta továbbá, hogy egyetlen biztos pont volt a fejedelem életében: Isten. „Hite és alázatapélda lehet napjaink döntéshozói számára is”– tette hozzá. „Õ István király országában, egységes ma-gyarságban gondolkozott, akkor is, amikor fegyvert fogott és akkor is, amikor béketárgyalásokat folyta-tott, akkor is, amikor egyházat, felekezeteket támogatott.” Pázmány és Bethlen túllépve a felekezetisé-gen a magyar nemzet, a nagybetûs haza érdekében együtt tudtak mûködni, együtt tudtak gondolkodni.„Van-e ma magyar ügy, amely felülemelkedik a csoportérdekeken, amelyért sérelmeket félre tudunk ten-ni és együtt tudunk küzdeni?” – tette fel a kérdést Kató Béla, majd a jó kormányzásról szólva hozzáfûz-te, hogy éleslátás és bölcsesség kell hozzá, amit csak Istentõl kaphatunk. Beszéde végén a reformátusegyházat támogató Bethlen Gáborról beszélt, akinek „Kolozsvár reformátussága különösen sokat kö-szönhet”. Legvégül pedig azt kérte Istentõl, hogy tekintsen a templom mögé is, ahol az egyháztól elsa-játított telken az egyház akarata ellenére a templomot elcsúfító sportlétesítmény épül.

Kató Béla után Böjte Csaba ferences szerzetes következett a szónokok között, aki a kiegyezés, pár-beszéd fontosságát hangsúlyozta Bethlen Gábor példáján keresztül. Bethlen alatt „Erdély kivirágzása[…] a párbeszédbõl fakad.”– mondta, majd hozzátette: „A párbeszédnek életet fakasztó ereje van. Érde-mes Bethlen Gábor zászlaját magasba emelni […], tanuljunk tõle és higgyük, hogy a párbeszéd min-dent megold.” Csaba testvér beszédében kitért a székelyek (néhány nappal késõbb lezajló) nagy mene-telésére is.

Balog Zoltán, az emberi erõforrások minisztere a szoboravató ünnepségen mondott beszédébenBethlen Gábor életének és fejedelemségének a tanulságaként fogalmazta meg, hogy bármilyenek is a

56

1 A szoborállítás elõzményeire vonatkozó adatok Bakos István Áttekintés a kolozsvári Bethlen Gábor-szoborál-lításról és a közadakozásról c. összefoglalásából származnak.

2 https://sites.google.com/site/bethlengaboremlekev2013/szoborszallitas

körülmények, „mégis lehet, mégis érdemes” tenni, küzdeni a szabadságért. Úgy vélekedett, a „mégislehet” üzenete egyaránt érvényes volt Bethlen Gábor korára, 1956-ra, a magyar forradalom korára, és1989-re, a diktatúrát megdöntõ romániai népfelkelés idejére. Hozzátette még, hogy akkor is lehet, ha ageopolitikai viszonyok nem kedvezõek, akkor is, ha erõs a belsõ viszály. Egyetlen egy feltétel van, elkell vállalni a feladatot, ami ránk van szabva. „Néhány nappal a székelyek nagy menetelése elõtt, bíz-zunk abban, hogy mégis lehet, mégis érdemes. [...] Fel kell ismernünk, hogy az életünkkel, a munkánk-kal tartozunk a népünknek, a családunknak, a jövõnknek” – jelentette ki a miniszter. Tartozunk azzal,hogy elmondjuk a fiataloknak, hogy milyen volt Bethlen Gábor, milyen az azóta eltelt négyszáz év, ésha ezt megtettük, akkor beszélhetünk arról, hogy milyennek szeretnénk a következõ száz vagy négy-száz évet. Tartozzunk ezzel egymásnak és magunknak is. Ez nagyon egyszerû és egyszerre nagy titokis, de ezt a titkot Bethlen tudta. Balog Zoltán szerint Erdély nagy fejedelmének szobra azt is üzeni, hogyarra érdemes menni, amerre együtt tud haladni a közösség. Végül a miniszter köszönetet mondott min-denkinek, aki részt vállalt a szoborállításban, majd hozzátette: „ez a nemzeti szolidaritás nagyszerû tel-jesítménye”. Legyen ez a szobor igazodási pont, ahogyan Bethlen Gábor igazodási pont! – fejezte bebeszédét.

Az ünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke, a szoborállító Bethlen Gábor Alapítványelnöke büszkeségre buzdította a több száz fõs hallgatóságot, amiért voltak olyan magyar államférfiak,akik példát adtak Európának vallási és nemzeti türelembõl. Békére és megegyezésre törekedtek másnemzetiségekkel. Megemlítette, hogy Bethlen Gábor adott az erdélyi románoknak anyanyelvükön írtbibliát. A szoborállító alapítvány elnöke a szoborról beszélve a következõképpen méltatta a fejedelmet:„Péterfy László szobrászmûvész egy komoly, megfontolt, de egyúttal elszánt férfi emberalakját állítottaelénk. Mert Bethlen Gábor valóban ilyen lehetett, életmûve ezt bizonyítja. Komoly volt gondolkodókéntés Erdélyt irányító fejedelemként, megfontolt uralkodó volt, aki inkább számolt és szervezett, mint ál-modott, bár elõtte is Tündérország képe lebegett, de nem kergette az álmot, hanem a célhoz igazította acselekvést, a döntéseket.” Lezsák Sándor kiemelte, hogy Bethlen a magyar nép megmaradásáért, mûve-lõdéséért is sokat tett, erre a legnagyobb példa a gyulafehérvári (a késõbbi nagyenyedi) kollégium ala-pítása és évszázadokra való anyagi alapjainak biztosítása, amellyel a szellemi vezetõ réteg minõségi,erkölcsi normáit alapozta meg. „Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni,amit lehet” – idézte Bethlen Gábor jelmondatát, majd ezzel összefüggésbe hozta az ünnepséggelegyidõben induló budapesti Békemenetet, és a székelyek október 27-i nagy menetelését, kijelentve,

57

Részlet a szoboravató ünnepségbõl (Debreczeni-Droppán Béla felvétele)

hogy „végre vegye tudomásul Európa a magyarság jogos szabadságigényét, amit nemzetünk1848-49-ben és 1956-ban vérrel szentesített”. Beszédét a következõképpen zárta: „Kedves Kolozsvár,kérlek fogadd történelmi türelemmel és bizalommal egykori fejedelmed, az Erdély aranykorát megte-remtõ Bethlen Gábor bronzszobrát, Péterfy László szobrászmûvész közadakozásból készült alkotását!Álljon itt ez a szobor önértékeinkre is emlékeztetõn, öntudatunkat is erõsítve, az idõk végezetéig!”

A szoboravató ünnepségen beszédet mondott még Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere ésGergely András, az Erdélyi Nemzeti Tanács alelnöke. A szónoklatok után a fejedelem nevét viselõ ala-pítvány ügyvivõ kurátora, a szoborállítás „lelke”, Bakos István lépett az emelvényre, ahol felolvasva adíszes adománylevél szövegét, és hivatalosan átadta a szobrot „örök megõrzésre” az Erdélyi Reformá-tus Egyházkerületnek. Ezután következett a szoboravató legünnepélyesebb pillanata, amikor a háromfõvédnök, Böjte Csaba, Kató Béla és Lezsák Sándor közösen leleplezték a szobrot. E nagy tapsot kivál-tó aktus után a történelmi egyházak püspökeinek áldása következett, de az ünnepség még ezzel sem értvéget, mert ezután került sor az emlékkoszorúk elhelyezésére. Ennek során a hivatalos szerveken kívültöbb tucat erdélyi és magyarországi civil szervezet koszorúzott, köztük a Honismereti Szövetség képvi-seletében Székelyné Kõrösi Ilona megyei elnök és Debreczeni-Droppán Béla országos elnök.

A jól szervezett és szép rendben lezajló szoboravatót a Bethlen Gábor Földész Dalkörnek és a Ko-lozsvári Református Kollégium kórusának éneke tette még ünnepélyesebbé. Az elhangzó mûvek közöttott volt Bethlen Gábor legkedvesebb éneke, a „Szól a kakas már…” kezdetû népdal is.

Az ünnepség után a résztvevõket a Kétágú Templomban a kolozsvári Református Gyûjtõlevéltárbólszármazó Bethlen Gábor levelekbõl rendezett kis kiállítás, valamint a kertben agapé várta. Este pedig akolozsvári fõkonzulátuson tartottak ünnepi fogadást. A nagy fejedelemre való emlékezés „a kincses vá-rosban” azonban nem ért véget október 23-án, hiszen másnap Bethlen Gábor és Európa címmel három-napos nemzetközi konferencia kezdõdött.

Debreczeni-Droppán Béla

Húszéves a Partiumi és BánságiMûemlékvédõ és Emlékhely Társaság*

Húsz év már komoly idõszaknak számít egy civil szervezet életében. Elértük az érettség szintjét,amely mérlegkészítésre kötelez. Ezért dióhéjban ismertetni szeretném egyesületünk legfontosabb tevé-kenységeit.

Egyesületünket 1993-ban alapítottuk 12 taggal. 2006-ig a Királyhágómelléki Református Egyház-kerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség égisze alatt mûködött Bizottságként, egyesületistátuszban. 2007. március 13-án lett a bíróságon bejegyezve, mint önálló jogi személy, megõrizve afolytonosságot. A Társaság létszáma állandóan változott. A húsz év alatt 208-an voltak tagok, amelybõl26-an elhunytak. Jelenleg 117 munkatárssal rendelkezünk: történészek, néprajzosok, tanárok, orvosok,lelkipásztorok, mûemlékes szakemberek, honismereti nevelõk. 13 Arad, 62 Bihar, 5 Kolozs, 2 Mára-maros, 9 Szatmár, 5 Szilágy, 10 Temes megyébõl, 1 Gyimesközéplokról, 1 Segesvárról és 10 Magyaror-szágról.

Legfontosabb tevékenységünk a helytörténeti kutatómunka, amely szoros kapcsolatban van a mû-emlékvédelemmel. Feladatunk a kistérségek és az egyes települések történetének kutatása és közzététe-le, mûemlékeinek felmérése, ismertetése és védelme. A kutatómunka és a felmérõ programok eredmé-nyeinek ismertetése évente két rendezvényen történik: márciusban a Partiumi Honismereti Találkozón,és szeptemberben a háromnapos Partiumi Honismereti Konferencián. Minden évben elõre meghatároz-zuk a kutatás témáját. De ez csak a fõtéma, ezek mellett megjelennek mindig az elõzõ kutatási progra-mok témái is, mert többen vannak, akiknek egy meghatározott kutatási területük van, vagy csak egy táj-egységben kutatnak.

A Partiumi Honismereti Konferencia immár hagyományos és elismert mind belföldön, mind kül-földön. Átlagosan 80 ember vesz részt, a Partiumból, a Bánságból, Kolozsvárról, Magyarországról.Vándorkonferencia, hogy bekapcsoljuk a különbözõ vidékeket a közös kutatómunkába. A konferenciahelytörténeti kutatómunkánk és mûemlékvédõ tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartjuk az

58

* Elhangzott 2013. szeptember 6-án Nagykárolyban, a XIX. Partiumi Honismereti Konferencián.

évi közgyûlést is, ekkor osztjuk ki a Fényes Elek-díjakat azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki ahelytörténeti kutatómunkában és az egyesületi élet szervezésében. Eddig tizennyolc konferenciát szer-veztünk. Az idei, a 19. konferencia fõ témái: A Partium és a Bánság egyházi mûemlékei, Nagy szemé-lyiségeink emlékezete, Kollektív értékek folytonossága – hagyományaink. E rendezvényeken elhangzótanulmányokat, dolgozatokat igyekszünk közzétenni. A rövidebb anyagokat idõszakos honismereti la-punk, a Partium ismerteti. A nagyobb méretû anyagokat a Partiumi füzetek könyvsorozatában tesszükközzé.

Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el Partium néven. Könyvkiadásunk megkezdése elõttidõszakos lapunknak évente 2–3 száma, majd 1997 után egy-egy száma jelent meg négyszáz példány-ban. Fõbb rovatai: történelem, helytörténet, mûemlékeink-mûemlékvédelem, mûvelõdéstörténet, nép-rajz-népismeret, képzõmûvészet, személyiségeink, tájleírás, hírek-események. Könyvkiadásunk1997-ben indult el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, mûemlékeinek,népszokásainak ismertetésére. A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhetõ hatalmas fehér fol-tok eltüntetése, mûemlékeink megismerése és védelme. Kritériummá vált a levéltári anyagok felhasz-nálása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. 1997-tõl napjainkig 74 kötet jelent meg.1998–2002 között 18 kötet jelent meg, elég nehéz körülmények között. Az eladásból bejövõ pénzbõlnyomtattuk ki a következõ köteteket. Ez volt a hõskor. 2003-tól kezdve a Bihar Megyei Tanács támo-gatja könyvkiadásunkat, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útjántörténik. Eddig megjelent 16 falumonográfia, 19 történelmi és néprajzi jellegû kötet, 18 mûemlékekkelfoglalkozó, 11 nagy személyiségeinkrõl, négy kötet temetõinkrõl, öt iskolatörténet. Még kiadtunk soro-zaton kívül tizenöt kötetet, ebbõl ötöt a Jubileumi Rákóczi Évek sorozatában. A sorozat szerkesztõjeDukrét Géza, beíró Farkas Piroska, szöveggondozó Mihálka Magdolna. Könyveink az elején a refor-mátus egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készültek, majd az Europrint nyomdában. Né-hány éve a Litera Print Nyomdában készülnek, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnaka tulajdona. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e könyvkiadás egyesületünk sikersorozata. Köteteink általá-ban 350–500 példányszámban jelennek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében.Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetbõl kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkoreljuttattuk minden jelentõs könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szerveztékmeg a középiskolák helytörténeti vetélkedõit.

Az ifjúság bevonására 1992–2005 között 13 honismereti tábort szerveztünk, amelynek keretébendélelõtt állagmegõrzõ munkálatokat végeztünk, délutánonként honismereti elõadásokat tartottunk akörnyék földrajzáról, történelmérõl, népi hagyományairól, irodalmáról.

Jelentõs eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesületünk 23 emléktáblát készíttetett és avatott fel.Mivel ezek nagyon fontosak nemzeti önazonosságunk megerõsítésében, ezért fontosnak tartom ezekfelsorolását: 1992-ben a fenesi Bélavár falán, 1993-ban Réven, a Zichy-barlang feltárásának 90. évfor-dulója alkalmából. Szentjobbon, a Szent Jobb tiszteletére, közösen Tempfli József megyés püspökkel,valamint Sólyomkõvárának falán. 1994-ben Réven, Márton Gabriella, Ady elsõ váradi szerelme emlé-kére, Kulcsár Andor lelkipásztor tiszteletére. Nagyváradon Biró József mûvészettörténész és festõmû-vész, Érsemjénben Fráter Lóránd, a nótáskapitány tiszteletére. 1995-ben megfogalmaztuk és megcsi-náltattuk a vártemplomban elhelyezett Szent László-emléktáblát. 1997-ben Nagyváradon K. Nagy Sán-dor író, jogász, a helytörténeti kutatás úttörõje tiszteletére. A tábla felerõsítésére majd késõbb került sor.Aradon emléktáblát avattunk Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére. 2001-ben Csokalyon Fényes Elekföldrajztudós tiszteletére, halálának 125. évfordulója alkalmából. 2002-ben Gálospetriben emléktáblát,emlékszobát avattunk Sass Kálmán mártír lelkész tiszteletére. 2003-ban Réven Karl Handl, a barlangfelfedezõjének tiszteletére, közösen a Pro Rév egyesülettel. 2005-ben Érköbölkúton ifj. Gyalókay Lajosa Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára, Zsibón, II. Rákóczi Ferenc tiszte-letére, a zsibói csata emlékére. 2006-ban Érmihályfalván Zelk Zoltán költõ emlékére. 2007-ben Erdõ-hegyen (Kisjenõ, Arad megye), dr. Balogh Ernõ egyetemi tanár, Nagyváradon Hegyesi Márton, az1848–49-es szabadságharc kutatója tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Ala-pítvánnyal. 2008-ban Érmihályfalván Kuthy Lajos író tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Em-lékhelyekért Alapítvánnyal. 2009-ben Biharfélegyházán és Micskén Jakó Zsigmond akadémikus tiszte-letére, közösen az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel. 2011-ben Micskén Miskolczy Károly, nemzetõr, or-szággyûlési képviselõ tiszteletére. De ezek mellett aradi tagtársaink számos emléktáblát avattak a CsikyGergely Iskolaközpontban. Emléktáblákat és más emlékjeleket avattak Szatmár- és Szilágy megyébenis. Minden megyében állagmegõrzõ tevékenységeket szerveztünk, fõleg emlékjeleinknél, temetõink-nél. Ugyanakkor, minden évben számos emlékülést, koszorúzási ünnepséget és könyvbemutatót szer-veztünk. Felsorolni is nehéz lenne.

59

Fontos megvalósításunk volt a honlapunk elkészítése, amelyet immár bárki megtekinthet a világhá-lón, a www.pbmet.ro címen.

Sokrétû tevékenységeink elismeréseként egyesületünk és egyes tagjaink számos kitüntetést kaptak.Így egyesületünk megkapta a Pro Partium-díjat, a Podmaniczky-díjat és a Kós Károly Állami Díjat.Ezek mellett számos díszoklevelet.

Egyesületünk 2001-ben megalapította a Fényes Elek-díjat, amelyet azok kapnak, akik kimagaslóeredményt értek el a helytörténeti kutatómunkában, történelmi örökségünk megóvásában, a honismere-ti nevelésben. 2005-tõl olyan személyiségeknek is ítéltük oda, akik saját településükön példamutatómódon végezték hagyományõrzõ tevékenységüket, mint Balázsi József Érsemjén polgármestere, HasasJános, a Pro Rév Egyesület elnöke, Bognár Levente Arad alpolgármestere, Kovács ZoltánÉrmihályfalva polgármestere, Gellért Gyula bihardiószegi lelkipásztor, Flóris János, a Határon TúliMagyar Emlékhelyekért Alapítvány alapító elnöke, Isaszegrõl, Sándor Tivadar arad-gáji római katoli-kus plébános.

Természetesen ezt az eredményt csak közösen tudtuk elérni. Ezért szeretném most megköszönniminden tagtársamnak önzetlen, odaadó tevékenységét.

Dukrét Géza

Pest megyei honismereti barangolókZsámbokon

Hatodik alkalommal rendezte meg a Pest megyei Érdy János Honismereti Egyesület 2013. október4–6-a között azt a vándorgyûlést, amelynek ezúttal Zsámbok volt a központja. A háromnapos rendez-vény során a résztvevõk Zsámbok, Gödöllõ, Tura, Bag nevezetességeivel ismerkedhettek meg. Az elsõnap délutánján a zsámboki József Attila Mûvelõdési Házban fogadták a vendégeket igazi palóc vendég-szeretettel, házi süteményekkel és kitûnõ „szíverõsítõkkel”, amelyeket a ház igazgatónõje, Bajdik Ma-rika gondos háziasszonyként varázsolt az asztalokra. A találkozó megnyitójaként Holló Ilona polgár-mester köszöntötte a vendégeket és sok érdekes információt adott a község mai életérõl.

A megyei honismereti egyesület elnöke, Mádli Gyula a honismereti munka jelentõségét és formáitismertette – három évtizedes visszaemlékezésben. Eközben az udvaron már gyülekeztek a zenés szüretifelvonulás résztvevõi, akik a vendégek-kel együtt vonultak a falumúzeumhoz. A vendégeket elbûvöltea helyiek színpompás palóc népviselete – különösen az óvodás csoport lányainak felnõttes „forgolódá-sa”. A felvonulás után a mûvelõdési központban kezdõdtek a szakmai elõadások. Ezek sorát aTóth-Alapítvány létrehozásának és mûködésének ismertetésével nyitottam meg. Ezt követte SzigetinéSimon Rozália igazgatónõ tájékoztatója az iskolában folyó honismereti munkáról, amelynek keretébenMajzik Bence és Vasas Fanni tanulók ismertették a Tóth-Alapítvány-i pályázataikat. Az érdeklõdésselkísért helyi honismereti tevékenység ismertetése után Bartha Éva a Honismereti Szövetség titkára is-mertette az országos ifjúsági honismereti akadémiákat, és meg is állapodtak az igazgatónõvel, hogyZsámbokról kiket hívnak meg az idei rendezvényre.

Egy rövid szünet után Gál Róza egyesületi elnök mutatta be a kiskunlacházi népi játékkészítõ táborhonismereti tevékenységét vetített képeken és a gyerekek által készített játékok kipróbálásával, amely-be nagy kedvvel kapcsolódtak be a résztvevõk is. Miután jól kijátszottuk magunkat a bigével, bodza- éskrumplipuskával, a röppentyûkkel, stb. igen jól esett a finom disznótoros vacsora, amelyet a helyi házi-asszonyok szolgáltak fel. A vacsora alatti csendet kihasználva ismertettem Zsámbok történetét, mivel ajelenlévõk jó része elõször járt nálunk és helyismeretét összekeverte Zsámbék községével. A vacsoraután folyt a beszélgetés a polgármester asszonnyal, majd a vendéglátó családok vitték haza a vendégei-ket.

A második napon, szombat délelõtt a zsámboki falunézõ barangolás keretében ismerkedtek megvendégeink gyalogos, majd buszos körséta keretében a „Mondák és dalok útján” lévõ emléktáblákkal isjelölt nevezetességekkel. Innen Vácszentlászló felé indultunk. Útközben ismertettem a Hajta-völgy tör-téneti eseményeit, az egykori Ó-Zsámbok emlékeit stb. A szentlászlói fogadóban is igazi palóc szeretet-tel fogadott bennünket távoli rokonunk, a fogadó tulajdonos Maszlag-család. A kitûnõ ebéd után Bagrautaztunk, ahol megtekintettük a templomot és a helyi népviseleti gyûjteményeket Balázs Gusztávnak, a

60

Helytörténeti Baráti Társulat elnökének szakszerû kalauzolásával. Innen hazatérve a Zsámboki NépiEgyüttes mutatta be a helyi lakodalmas hagyományokat.

A harmadik napon a turai kastély, a máriabesnyõi kegyhely és a gödöllõi múzeum megtekintésévelfejezõdött be ez az emlékezetes barangolás, amiért ezúton is köszönetet mondunk Halmi Lászlóné me-gyei egyesületi titkárnak, aki profi módon szervezte meg a találkozót, és megköszönjük a vendéglátókmunkáját, akik õszinte palóc vendégszeretettel fogadták, kalauzolták a tanácskozás résztvevõit.

Tóth József

Szûcs Sándor a „Háromföld” tudósaKevés olyan, országosan ismert író, kutató élt a XX. század második felében, aki élete során végig

szülõfaluja, sõt szülõháza lakosa maradt. Ilyen volt a biharnagybajomi Szûcs Sándor. Úgy lett ismertíró, néprajzkutató, hogy közben élte a sárréti emberek küzdelmes életét.

Az õsi kisnemesi családi portán 1903-ban ötödik gyerekként látta meg a napvilágot. Õt követte mégkettõ. Miután a gyerekek között nagy volt a korkülönbség, így az 1915-ben özvegyen maradt édesanya,még három testvér és a nagymama jelentette a felnövõ, tudásra vágyó fiatal fiú szûk családi körét. Lajosgazdálkodott, de korán meghalt. Imrébõl pap lett, aki elõbb Tiszaföldváron, majd Kárpátalján szolgált.Zsuzsika besegített a háztartásba. Sándor az elemi iskola után elvégezte a kereskedelmi felsõbb iskolát,majd a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után hamarosan hazatért szü-lõfalujába, mert ott várta a család és a kisgazdaság. A második világháború után ez utóbbi azonban in-kább terhet, hátrányt jelentett, mint örömöt.

Szûcs Sándor már egyetemi évei alatt megismerkedett a néprajzi kutatás izgalmával és kiváló tudó-sokkal, úgymint Milleker Rezsõvel, Ecsedi Istvánnal, Györffy Istvánnal. A falusi élet pedig természetesvolt számára. Hamar megszülettek elsõ néprajzi írásai, amelyeket a Debreceni Szemle, Bihari Hírlap,Dévaványa és Vidéke, a Nagykunsági Lapok, Püspökladány és Vidéke és más vidéki lapok közöltek.Elsõ könyve A Régi Sárrét világa 1942-ben jelent meg, majd ezt követte a Pusztai Krónika 1946-ban.

Parasztértelmiségiként hitt a népfõiskolai mozgalomban, el is vállalta a bihartordai Sárréti Népfõis-kola vezetését, és nagyszerû szellemû emberekkel ismertette össze a tanulni vágyó falusi ifjakat. Gon-dolkodása középpontjában mindig a népi kultúra megismerése és a népi tudás továbbadása állt. Eszerintcselekedett karcagi múzeumigazgatóként (1952–1963), a „Háromföld” (Sárrét, Nagykunság, Horto-bágy) kutatójaként és íróként egyaránt. A múzeum számára begyûjtötte a népi élet tárgyait (gazdálko-dás, népmûvészet, lakáskultúra stb.). Böngészte a padlásokról, a tulipános ládákból elõkerült vagy a le-véltárakban õrzött évszázados iratokat, faggatta a nagy idõt megért embereket. Kapcsolatot épített ki éstartott fenn a helyi lakossággal, a rendszerváltás miatt elköltözött falusi-kisvárosi értelmiségiekkel (pl.a karcagi Kiss Mihály doktorral), a helyben maradt kortársaival (fõleg tanítókkal, pl. a püspökladányiDorogi Mártonnal). Ismerõsei, tisztelõi tõle vártak egy monográfiát Györffy Istvánról, a Sárrétrõl ésKarcagról. Mindezt a feladatot azonban örökül hagyta a következõ nemzedékeknek.

A szakma is felfigyelt a tevékenységére. Országos hírû tudósokkal került levelezõ viszonyba (FélEdit, Gunda Béla, Madarassy László, Morvay Péter, Szendrei Ákos, Vargyas Lajos, Vargha László).Ápolta a kapcsolatot a vidéki múzeumigazgatókkal is (Péter László, Béres András, Kaposvári Gyula),írókkal (Varga Domonkos, Körmendi Lajos), adatközlõivel. Újságszerkesztõk, rádióriporterek (An-talffy Gyula, Rab Nóra) is be-betértek hozzá egy-egy új könyve kapcsán (Betyárok, pandúrok és máshírességek, Ludas Matyi cimborái stb.). Alkalom volt a találkozásra a 70. születésnap, majd a késõn, deelnyert kitüntetések (Györffy István Emlékérem, Munka érdemrend arany fokozata 1973-ban). Általá-nos iskolás szakkörök (Földesrõl, Kunmadarasról), egyetemisták csak úgy írtak neki levelet, mint olva-sói. Keresték a könyveit, elõadásra hívták, gratuláltak és érdeklõdtek egészsége felõl. (Szûcs Sándortöbb ezer tételbõl álló hagyatékát Dankó Imre megyei múzeumigazgató leltározta be 1984-ben.)

Öreg napjait (miután feleségét Nagy Erzsébet Berta tanítónõt is elvesztette) egyedül töltötte. Igyeke-zett minél többet megírni, átadni abból a tudásból, amit élete során gyûjtött. Ebben sokat segítetteBalassa Iván, a Néprajzi Társaság egykori elnöke, a Magyar Mezõgazdasági Múzeum fõigazgató-he-lyettese, aki kéziratait eljuttatta a Magvetõhöz, majd késõbb is több könyve kiadását (A régi magyarvízivilág, Madárkeresõ királyfiak) pártfogolta. Szûcs Sándor a jövõ kutatónemzedékére is gondolt. A

61

kiadójogokat ráruházta a Magyar Népraj-zi Társaságra, amelyen belül létrejött aSzûcs Sándor Alapítvány, a Tájkuta-tó-díj, mellyel minden évben az Alföldvalamely jeles kutatójának munkáját is-merik el.

Az 1982-ben meghalt tudós emléké-nek felidézésére a szülõföld és a magyarnéprajz képviselõi összehangolt kulturá-lis és tudományos programot valósítottakmeg egy éven át, mely a napokban zárult.A fõ koordinátor a Szûcs Sándor Emlék-bizottság volt, melyben képviseltette ma-gát a Szûcs Sándor Alapítvány, a bihar-nagybajomi Szûcs Sándor MûvelõdésiHáz, a püspökladányi Karacs Ferenc Mú-zeum, a Berettyóújfalui Sárréti Múzeum,a debreceni Déri Múzeum, a karcagiGyörffy István Nagykun Múzeum és aJász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudomá-nyos Egyesület. A nyitó és záró rendez-vényt a szülõfalu tartotta, melyen az egy-kori tisztelõi és a helyi iskolások is résztvettek. A Karacs Ferenc Múzeumban õr-zött hagyatékából a Déri Múzeum szak-emberei közremûködésével (KissIstvánné, Ferenczyné Csáki Annamária,Ráczné Gali Magdolna, Magyari Mártaés Vajda Mária muzeológusok nevét kellitt megemlítenünk) látványos, gazdag

tartalommal megtöltött korszerû kiállítás készült „Földközelben. 110 éve született Szûcs Sándor aHáromföld krónikása” címmel, melyet bemutattak Püspökladányban, Debrecenben, Berettyóújfalun,Karcagon, Biharnagybajomban. A Túrkevei Kulturális Egyesület Szûcs Sándor 40 írásából Dankó Imreáltal összeállított könyvet jelentetett meg A puszta utolsó krónikása címmel. A rendezvénysorozatbanmegjelentek még egyéb kisebb kiadványok (Dorogi Farkas és Horváth Terézia – Szász Ilona könyvei,rövid írások, munkafüzetek stb.), voltak vetélkedõk, elõadások, kirándulások. Sokan meglátogatták azévfordulóra megújult õsi szülõházat, koszorút helyeztek el a Szûcs Sándor emléktáblájánál. A SárrétiÖnkormányzatok Szövetsége 2012-ben Pro Régió Sárrét díjat adományoztak posztumusz a neves tu-dósnak. A néprajztudomány ismert kutatói pedig konferenciákon mutatták be a szépírót (Bihar-nagybajom) a muzeológust és kutatót (Karcag). Említsük meg a szakmai elõadókat, akik nagyban hoz-zájárultak ahhoz, hogy Szûcs Sándor munkásságát a XXI. században élõ nemzedék is megismerje ésbecsülje: Csoma Zsigmond, Horváth Terézia, Nagy Molnár Miklós, Nemes István, Nemes-Lajsz Juli-anna, Örsi Julianna, Örsi Zsolt, Péter Imre, V. Szathmári Ibolya, Szemkeõ Endre, Tóth Albert, VajdaMária. 2013-ban a Szûcs Sándor Tájkutató-díjat Nemes-Lajsz Julianna a biharnagybajomi ÁMK igaz-gatója kapta elsõsorban a hagyományõrzés szervezéséért.

A rendezvénysorozat megvalósítását nagyban segítette, támogatta Biharnagybajom község Önkor-mányzata, Karcag Város Önkormányzata, Püspökladány város Önkormányzata, az érintett településekközmûvelõdési, oktatási és muzeális intézményei, az Alföldkutatásért Alapítvány, a Magyar NemzetiVidékhálózat, a Magyar Néprajzi Társaság, a Szûcs Sándor Alapítvány és a Túrkevei Kulturális Egye-sület. Egykori ismerõsök (Matolcsy Lajos, Szabó Ferenc), népfõiskolai tagok, barátok leszármazottai(pl. Dorogi Ágnes) emlékezéseikkel tették teljesebbé az ismereteinket. Az összefogással méltó rendez-vénysorozat valósult meg „Háromföldön” Szûcs Sándor születésének 110. évfordulóján.

Örsi Julianna

62

Szûcs Sándor portréja, id. Kátai Mihály festménye

Emlékezés a Balaton regényének szerzõjéreSzáz éve született Bodrossy Leo

A Balaton, a „magyar tenger” megismerését számtalan úti kalauz tette lehetõvé az idõk során. Ámegyik legnagyobb természeti és kulturális értékünk, a Balaton és környékének múltját és kultúrájátrészletesen bemutatni, – ezt már jóval kevesebb könyv tekintette feladatának. Eötvös Károly Utazás aBalaton körül címû, több mint egy évszázada megjelent munkáját követõen átfogó ismertetés talán nemis látott napvilágot e témakörben. Egészen 2002-ig, amikor a Minerva kiadásában megjelent dr.Bodrossy Leo grandiózus, több mint hatszáz oldalas könyve: A Balaton regénye.

A könyvet látva sokan kapták fel a fejüket: ki ez a szerzõ? Hiszen még a tájékozottabbak számára isa Bodrossy névhez egyetlen személy tartozott, mégpedig Bodrossy Félix (1920–1983) érdemes mû-vész, filmrendezõ és operatõr, a plasztikus film egyik hazai úttörõje. Aki aztán a könyvet kezébe vette,többek között ezt olvashatta a mû fülszövegén, ahol Bodrossy Leo önmagát mutatta be: „Amikor 1913.december 30.-án Temesváron megszülettem, ez a gyönyörû történelmi város még Magyarországhoz tar-tozott: onnan hétéves koromban egész családunk repatriálni kényszerült. Iskoláim nagy részét Buda-pesten végeztem, és 1937-ben állatorvosi, majd doktori oklevelet kaptam. Életpályámat egyetemi tanár-segédként kezdtem. Mi kapcsolta életemet a Balatonhoz? 1922-ben, kilencéves koromban – útban Al-mádi felé – vonatunk elõbukkant az akarattyai alagútból, s ámuló szemeim elé tárult a Balaton végte-lenbe nyúló, lélegzetelállító, csodálatos panorámája. Az utána következõ években és évtizedekben nya-rakat töltöttem Lellén, Kenesén, Zamárdiban, Györökön, Tihanyban. Filmoperatõr Félix öcsémmel kétalkalommal körül kerékpároztuk a Balatont és a Bakonyt. Most pedig a nyarakat már nyugdíjasként Al-mádiban, az Öreghegyen álló nyári tanyaházamban élem át, néhány száz méterrel odébb, mint ahol1922-ben elõször öleltem a szívemhez a tavat…”

Ahogy mondani szokták, „egykönyves” szerzõrõl van tehát szó. Olyan alkotóról, aki polgári foglal-kozását gyakorolva, az állatok gyógyítást végezte egy hosszú életen át, ám mintegy hobbiként keres-te-kutatta mindazt, ami idõk során a Balaton és környéke történetét, kultúráját jelentette, s mindeztegyetlen könyvben meg is írta.

Az egykori ötgyermekes temesvári kémia szakos tanárapa, 1920-ban Romániából kiutasított családjából így végülis a negyedik gyermek (Félix) mellett, e könyve révén egyidõsebb testvér, Leo is beírta nevét a magyar kultúra törté-netébe. Az 1932-ben letett érettségi vizsgát követõen egyéven keresztül katonai szolgálatot teljesített Debrecenben,majd 1933-ban beiratkozott az Állatorvosi Fõiskolára, ahol1937-ben végzett. Itt kezdõdött tanársegédként szakmaikarrierje is, majd a házi madarak vénás érrendszere téma-körben doktorált. 1941-ben letette az állatorvosi tiszti vizs-gát, és húsvizsgáló állatorvosként Budapest székesfõvárosszolgálatába lépett. Amikor 1950-ben Gyõrbe helyezték,megbízást kapott egy új laboratórium vezetésére. Másfélévtizeddel késõbb, 1964-ben pedig Gyõr-Sopron megyei,majd az észak-dunántúli területen az állati eredetû élelmi-szerek higiéniai ellenõrzése volt a feladata, egészen 1974.április 1-jén bekövetkezett nyugdíjazásáig.

Ám, ha polgári foglalkozását nem is „ûzte” tovább, a Balaton és környéke történelmi és kulturálisemlékeinek kutatásával nem hagyott fel. Ennek eredménye lett A Balaton regénye, amelynek megjele-nését kilencvenedik éve felé haladva érhette meg. E kultúrtörténeti, tudományos ismeretterjesztõ mûregényes formában tárja elénk a Balaton és környéke történetét. Hiteles adatokra támaszkodó leírásaikiterjednek a tihanyi apátságtól a keszthelyi Festetics kastély történetéig, számtalan illusztrációvalszemléltetve az elmondottakat. A tizenkét fejezetre tagolt mû terjedelmes epilógussal zárul, ahol írók,költõk, képzõmûvészek (Borsos Miklós, Illyés Gyula, Németh László) vallanak a Balatonról.

Bodrossy Leo életének 96. évében, 2009. július 4-én hunyt el, Gyõrben temették el a Szentlélektemplom altemplomában. Születésének századik évfordulóján tisztelettel emlékezünk a Balaton regé-nyének alkotójára.

Polgárdy Géza

63

Az idõs dr. Bodrossy Leo

Fekete István íróra emlékeztünkA Balatonfenyveshez tatozó Imremajorban (Majorka) konferenciát szerveztek a Nagyberek múltjá-

val és jövõjével kapcsolatban, melynek keretében megemlékeztünk nagy magyar írónkról, akinek tisz-teletére emléktáblát is avattunk. A rendezvényt, mint szervezõ a Somogy Megyei és Kaposvári FiatalokSzent Korona Egyesületének elnöke, Tóth István nyitotta meg. Antics László a Majorka a BalatonNagyberekért Közhasznú Alapítvány alapítója szólt az elmúlt években elkezdett fejlesztésekrõl és a jö-võbeni beruházásokról is. A kitörési pont csak a turisztikai fejlesztésekkel érhetõ el – mondta. Felkutat-ták azokat a személyeket, akik megfordultak és tettek Imremajorért.

Jakó Gergely a Somogy Megyei Közgyûlés alelnöke kiemelte, hogy Fekete István író életmûve már2005-ben megkapta a „Somogyország Kincse” kitüntetõ címet. Bodó Imre a dombóvári Fekete IstvánKulturális Egyesület elnöke, illetve a múzeum alapítója elmondta, hogy Fekete István több alkalommalis járt a Nagyberekben. Utoljára 1968-ban vadászott és horgászott ott. Többek között megemlítette,

hogy a Nádas címû versét, de talán a Búcsút is itt vetette papírra.Azt is megemlítette, hogy két évvel ezelõtt járt itt, és ekkor is-merte meg személyesen is Antics Lászlót.

A Hunyady család történetével kapcsolatban gróf Hunyadi Jó-zsef levelét olvasták fel, mert a család tagjai személyesen nemvehettek részt a konferencián. (A levél tartalmát az emlékköny-vünkben közölni fogjuk.)

A Majorka megépítésérõl Szigetvári György építész, Kapos-vár díszpolgára tartott érdekes elõadást. Többek között elmondta,hogy mintegy 150 rab dolgozott az 1950-es években az építkezé-sen. Sokan nem tudták, hogy a recskihez hasonló munkatábormûködött itt. A Nagyberek természeti értékeirõl Rozner György,a Balaton Felvidéki Nemzeti Park munkatársa számolt be a népesközönségnek. Szabados István dombóvári tanár, költõ pedig Fe-kete Istvánról és a természetrõl írott verseit osztotta meg a részt-vevõkkel.

A Fekete István író tiszteletére és emlékére emléktáblát avat-tak a Kulturális Központ árkádjában. Az íróra a balatonfenyvesiFekete István Általános Iskola diákjai mûsorral emlékeztek. Azemléktáblát Jakó Gergely alelnök és Makó Beáta a Majorka Ala-pítvány elnökasszonya leplezték le.

Bodó Ákos

A modern figuralitás mestereVarga Imre kilencvenéves

Varga Imre már gyermekkorában kitûnt rendkívüli rajzkészségével. „Mint megannyi más gyerek, énis faragtam vadgesztenyét. De sokáig nem gondoltam rá, hogy szobrász leszek.” A Képzõmûvészeti Fõ-iskolán 1956-ban diplomázott Pátzay Pál és Mikus Sándor növendékeként.

A Lajosmizsén álló Magvetõ (1956) szobra még mestereinek klasszicizáló igényû stílusjegyeit hor-dozza. Mozgékony szelleme nem sokáig viselte a magyar szobrászat akkori dogmáit. Legtöbb köztériszobra „faltörõ kosként” ütötte át a megszokott tartalmi skálát és formai megoldásokat. Az elsõ ilyen al-kotása a krómacélból hegesztett, Szekszárdon felállított expresszív Prométheusz-szobor (1956). Ezt kö-vették azok a nagy hatású köztéri mûvei – Táncsics (1967), Radnóti (1969), Professzor (1969),Derkovits (1970), Károlyi (1975) – , amelyek nemcsak szakítottak a külsõségesen patetikus emlékmû-szobrászattal, de új stílust teremtettek e témakörben. A hõsábrázolás heroizáló módszereivel szemben aszemélyesebb, intimebb, érzékeny megmintázással készült említett mûvei azonnali sikert hoztak szá-mára, a munkásságáért kapott rangos díjak felsorolása sokáig tartana.

A mûvészet és közélet szoros összhangját igyekszik megvalósítani eredeti, szuverén módon. A mû-veit befogadó állandó kiállítást 1983 óta kereshetik fel az érdeklõdõk Óbudán a Laktanya utcában. Ha-zai és külföldi tereken, templomokban, múzeumokban, középületekben mintegy háromszáz alkotását

64

helyezték el. Szobrait felállították Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németország-ban, Norvégiában, Szerbiában, Olaszországban, Finnországban és Izraelben.

Mûvei izgalmas szellemi utazásra invitálják nézõiket: tartalmuk megértése az érzékenységen és nyi-tottságon kívül kulturális ismereteket is feltételez. A mûvész hivatása, hogy segítse megszüntetni az el-szigeteltséget a mai elgépiesedõ világban, gondolkodásra ösztönzi az embert, hogy századunk dolgai-nak bölcsebb elrendezésére törekedjék.

A rendszerváltozás korszaka Varga Imre életében a megújult sikersorozat évtizedei voltak. BudapestXI. kerületében a kelenföldi plébániatemplomban nyolc szobra talált otthonra: öt Árpád-házi szent (Ist-ván, László, Imre, Erzsébet és Margit) továbbá Szent Gellért és I. Szilveszter pápa, valamint az altemp-lomban felállított Pieta. Esernyõs nõk (bronz, kétalakos változat 1992, Los Angeles) a Szent István(bronz, 1993, Aachen, dóm), Bartók Béla szobra Brüsszelben és Londonban, II. Rákóczi Ferenc BadKissingenben és Siófokon talált otthonra, de a német fürdõváros még hat Varga-szoborral büszkélked-het, köztük a Pénzváltóval és Szent Ferenccel. Bad Neustadtban található hét gobelin (Aranylevelû fa,Ezüst levelû fa, Csodálatos halászat, Madarak, Hajó és hullámok, Genezis, Apor Vilmos püspök emlék-gobelinje (bronz, gobelinek, 1993) és két plasztika: Jákob harca az angyallal és a Zsuzsanna és a vének.És Rhöndorfban látható az európai béke letéteményeseként a De Gaulle – Adenauer szoborpáros.Tel-Avivban 2002. június 16-tól Raoul Wallenberg hirdeti a magyar mester keze nyomát.

2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portrészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) ki-tüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal.

Siófokon, szülõvárosában – melynek elsõ díszpolgára – látható szobrai: Kopernikusz, II. RákócziFerenc, Vénusz születése, Múló idõ, Mártírok szoborcsoport, Kálmán Imre, Golgota, A professzor,Czóbel, Memento a II. magyar hadseregért, Esernyõsök, La Charonge, Krúdy, Sarlós madonna, SzentFlórián és a Károlyi emlékmû.

Történelmünket, az emberiség épülõ-elomló emberi s természeti világ látomását Varga Imre úgymutatja föl, hogy bennünk és általuk a Sors, az Idõ, az Istenség hatalmait idézi elénk.

Varga Imrére méltán lehetünk büszkék, az egyetemes mûvészet elismert alkotója, sok országba elju-tottak alkotásai, példaszerû életútja, munkássága és világnézete, gondolatai, a ránk hagyott és máig ké-szülõ alkotásai mindezt igazolják.

November 1-jén ünnepeltük 90. születésnapját. Isten éltesse sokáig!Matyikó Sebestyén József

65

A kilencvenéves Varga Imre (Tóth-Baranyi Antal felvétele)

Labádi Lajos a helytörténészés honismerõ 60 éves

Labádi Lajost 1980 óta ismerem, amely évtizedek egy emberöltõt tesznek ki. Ezen idõ alatt sok min-den változott, Lajos sem fiatalodott azóta, azonban míg körülötte nagyot fordult a világ, õ, mint kõszik-la a sodrásban és hullámok között megmaradt levéltárosnak és helytörténeti kutatónak. Ez utóbbi tekin-tetben stabil és kimozdíthatatlan. Az eltelt évtizedeket számokban mérve elég annyi, hogy több mint1100 publikációja jelent meg, továbbá 22 kötet szerzõje, illetõleg társszerzõje. E kis írás célja nem egrandiózus munka számbavétele, ezt megteszik mások, hanem az, hogy néhány tollvonással megrajzol-jam Lajos emberi és kutatói arcát.

Lajos, mint általában a literátor mentalitású emberek, csendes, nem fennforgó, hanem a munkájánakélõ személyiség. Többet ér számára egy nem ismert adat felfedezése, mint a látványos szereplés. Azutóbbit kedvelõk sokszor az õ munkáira támaszkodva csillognak. E csillogás azonban hamar hamvábafordul, míg Lajosunk állócsillag a szentesi történeti kutatások tág égboltján. Csak egy-két példa. Ami-kor a Három folyó mentén címû millenniumi album készült, a szerzõtársak közül õ hozta a legjobbanyagot, változtatni sem tartalmában, sem formájában nem kellett rajta. Megkönnyítette a szerkesztésmunkáját. Az ecseri romtemplom mellett kialakított emlékhely avatásakor ugyancsak tökéletes kutatóiés szervezõi munkát végzett. Köszönet érte. A többi írásában és szervezésében ugyancsak ennyire pre-cíz és állhatatos. Mindezt, mint munkatárs állítom, személyes tapasztalataim alapján. Remélem, méglesznek közös feladataink.

Ha azt gondolnánk, hogy az iratok közötti búvárkodás egysíkúvá tette, akkor tévedünk. Számtalanhelytörténeti és egyéb kiállítás fáradhatatlan összeállítója. Ebben is, akárcsak a tudományos munkálko-dásban példaértékûen dolgozik. Sok hozzá hasonló kutatót kívánok Szentes városának és a levéltárosszakmának, aki egyúttal nyitott más területek irányában is, gondoljunk csak címerkészítési kedvére,amelynek eredménye több község által elfogadott címerterve.

Ne feledkezzünk arról sem meg, hogy Lajos, mint az alföldi mezõvárosi történetírók elõdei, a föld-höz is közel él. Sok munkája mellett idejébe belefér telkének saját kezû mûvelése. Amirõl ír, Szentestörténete, ezáltal földjével együtt a kezében van, a szellem és az anyag erejével birtokolja azt.

Labádi Lajos már most ércnél maradóbb emlékmûvet állított magának, amely, kívánom, hogy to-vább magasodjék, és egyúttal mélyüljék saját maga javára és a szentesiek örömére.

Blazovich László

KitüntetettjeinkDr. Tölgyesi József, a székesfehérvári Kodolányi János Fõiskola docense, a Veszprém megyei Hon-

ismereti Egyesület elnökségi tagja 2012. augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tiszti-keresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült négy évtizedes aktív honismereti-helytörténeti munká-ja elismeréseként.

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Csongrád megyei Honismereti Egyesület titkára 2013. szeptem-ber 20-án a Magyar Tudományos Akadémián vette át a Széchenyi Társaság Díját kiemelkedõ okta-tó-nevelõ és tehetséggondozó munkájáért, a magyar történelem és kultúra megismertetése és ápolásaterén folytatott tevékenységéért. Laudációját dr. Pelyach István történész tartotta.

Dr. Szabó Zoltán fõiskolai tanár, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Honismereti Egyesület elnöke Nyír-egyháza díszpolgára lett.

Fodor István Ferenc a jászjákóhalmi Honismereti Szakkör elnöke a megyei közgyûléstõl Jász-Nagykun-Szolnok megye Közmûvelõdési Díja kitüntetésben részesült honismereti tevékenysége elisme-réseként a Honismereti Szakkör fennállásának 50 évfordulója alkalmából.

66

In memoriam

Barsi Ernõ (1920–2013)Nagy veszteség érte a magyar honismereti mozgalmat: 93

éves korában elhunyt dr. Barsi Ernõ etnográfus. Sablonosnaktûnik ez a szomorú ténymegállapító mondat, a név mögé ke-rült évszámok között azonban gazdag tartalmat rejlenek. Azéletút teljesítményét tekintve fájdalmas arra gondolni, hogyaz már nem gyarapodhat tovább, és hogy olyan ember távo-zott az élõk sorából, aki ízig-vérig s mintaadóan honismeretimunkás volt hosszú-hosszú évtizedeken át. Etnográfusnaknevezzük õt, hiszen szellemi néprajzból doktorált, s könyveksorával járult hozzá egyrészt szülõföldje sokoldalú néprajzileírásához, másrészt a magyar népdalkincs feltárásához.Gyászjelentése joggal sorolja fel többi hivatását. Reformátuslelkészi, hegedûmûvészi és hegedûtanári képesítéssel is ren-delkezett; fõiskolai tanárként több mint fél évszázadot töltötta katedrán, tanítók több nemzedékét oltotta be a néphagyo-mány szeretetével. Apostoli buzgalommal járta az országothegedûjével – eljutva a határon túl is –, hogy ízes szóval s ze-nei illusztrációkkal mutassa be a magyar népzene karakterét,megõrzendõ kincseit, azt a tiszta forrást, amelybõl a nagy,klasszikussá lett zeneszerzõk merítettek. Sályban és Gyõrbentöbb kórus vezetõjeként terjesztette a helyi gyûjtésre, a ne-mes hagyományra épülõ énekkultúrát. E sokszínû tevékeny-ségnek vége, elhallgatott tanító szava, néma már a hegedûje; szerencsénkre azonban ránk maradt, tar-talmas életmûvébõl továbbra is gazdagodhatunk.

Barsi Ernõ 1920. június 28-án született a Borsod megyei Sály községben, s kötõdését mindhaláigmegtartotta: a szülõföld, a Bükkalja jelentette számára a legfõbb erõforrást. Innen táplálkozott akkor is,amikor – szinte férfikora egészében – Gyõr adott kenyeret neki. Az apai házat fenntartotta, oda rendsze-resen visszatért. A falu elbûvölte táji szépségével, az ott élt jeles elõdök példájával és hagyományos né-pi kultúrájával. Ez magyarázza, hogy legtöbb publikált mûve onnan veszi tárgyát, s legfõbb missziójá-nak Sály népe lelki és szellemi gyarapítását tekintette. Számára feladatokat adó példa lett, hogy EötvösJózsef íróként onnan indult, hogy Gárdonyi Géza ott tanulta a betûvetést Malyáta Ignác tanító úrtól, shogy történelmet sugároznak a Szepessy-Gorove kastély XVIII. században emelt falai. 1990-ben BarsiErnõ buzgalmából felújították a régi népiskola épületét, s helyismereti gyûjtemény kapott helyet benne,emléktáblák sora került a kastélyiskolába, s kétévente pazar kulturális programmal megszervezték a„Sályi napok”-at a környék hagyományõrzõ csoportjainak részvételével. A muzsikáló Gárdonyi Gézacímû utolsó könyvének témaválasztásában is visszaköszön a sályi élmény. Nemcsak a népmûvelõ, ha-nem a tudós Barsi Ernõ színre lépése is Sályhoz köthetõ. Amikor lelkészi és hegedûtanári diplomával azsebében állás nélkül maradt, hazatért, hogy édesapjának – díjazást nem várva – segítsen az iskolában.Fölfedezte a régi korok nótavilágát õrzõ pásztor, Tarjáni András tehetségét, tudós precizitással össze-gyûjtötte dalait, s elemzõ tanulmányban mutatta be, milyen szerepet játszik a népdal egy pásztoremberéletében. Egy sályi szántóvetõ ember, Horváth Dániel dalkincse címû könyve ugyancsak értékes hozzá-járulás a hagyományos népi dalismeret átörökítéséhez. Honismereti szakkörét, népdalkórusát akkor isvezette, amikor 1947 szeptemberétõl Gyõrben hegedûtanári álláshoz jutott; több falubeli fiatal tehetsé-get vezetett be a hegedûjáték mûvészetébe. Késõbb, 90 évesen Apáról fiúra címû könyvében állítottemléket néptanító édesapjának, számot adva a tõle kapott hagyatékról.

Hasonlóan nagy hatással volt életére, pályája alakulására, hivatása gyakorlására Sárospatak, ahol 11éven át diákoskodott. Kisgimnazista korától a lelkészi képesítõ vizsgáig végezte ott középiskolai ésakadémiai tanulmányait, s zenetanárától, dr. Szabó Ernõtõl támogatva ott kezdte a hangszerjátékra valófelkészülést is. Meggyõzõdésem szerint az a Barsi Ernõ, akit nagyközönség késõbb megismert, Sáros-patakon „született meg”. Dr. Harsányi István gimnáziumi osztályfõnöke és Újszászy Kálmán teológiaitanára indította el a népélet kutatásának, a hagyományátadásnak útján, amelyen rendületlen hûséggelhaladt haláláig. Hálával emlegette még nevelõi közül Novák Sándort, Nagy Barnát, Szabó Zoltánt és

67

Darányi Lajost; a tõlük kapott útravaló kitartott a sírig. Sárospatakkal késõbb is éppoly szoros kapcso-latban állt, mint szülõfalujával. Vissza-visszatért az alma materbe meghívott elõadóként, a népfõiskolaitalálkozók résztvevõjeként, valamint a pataki schola zenei hagyományainak búváraként. Egykori taná-rával, Szabó Ernõvel közösen írták meg a A pataki kollégium zenei krónikája címû könyvet, majd kot-tákkal tette közzé Bodrog partján nevekedett tulipán címmel a XVIII. századi pataki diákdalokat, ame-lyek azóta – egy részük Farkas Ferenc feldolgozásában – kórusok kedvelt darabjai lettek, lemezen ismegjelentek.

A Sárospatakon kapott indíttatást megerõsítette a budapesti Zeneakadémián töltött négy esztendõ(1942–1946), ahol Végh Sándor, Molnár Antal, Veress János, Weiner Leó, Waldbauer Imre, Ádám Jenõés Kodály Zoltán voltak a mesterei, akik – amint Barsi Ernõ többször is megvallotta – „tovább tápláltákbennem a szülõfalumból és Patakról hozott lángot”. A hálás tanítvány 2011-ben A hegedûjáték címûkönyvét zeneakadémiai tanárainak ajánlotta. Itt készült fel nemcsak a hegedûmûvészi és a hegedûtanárihivatásra, hanem arra a zenetudományi feladatra is, amelyet 1955-tõl kezdve következetesen vállalt: anépdalok tudatos és szakszerû gyûjtésére. A Bükkalja után Gyõr és környéke, a Rábaköz, a Szigetköz, aBalaton-vidék, a Velencei-tó környéke, a Bodrogköz, Felsõ-Borsod, a Csallóköz, a Mátyusföld, Erdély,a burgenlandi Õrvidék dalait gyûjtötte csokorba és adta ki, hiteles anyagot szolgáltatva a Röpülj pá-va-mozgalom egyre kiterjedtebb kórushálózatának.

Gyõr jelentette a pálya kibontakozásának helyszínét, ahol elõbb zeneiskolai hegedûtanárként, majdpedig 1959-tõl a tanítóképzõ fõiskola tanáraként egyre szélesedõ körre terjesztette ki áldásos tevékeny-ségét. Módszertani könyveinek sorával az óvodapedagógusok és a tanítók segítségére sietett: Népi ha-gyományaink az óvodában, Néprajz az általános iskola kezdõ szakaszában, Kisalföldi gyermekjá-ték-dalok és mondókák, Bükk hegység és környéke gyermekjátékdalai, mondókái, Terülj, terülj asztal-kám... (papírhajtogatás dr. Barsi Ernõ néprajzkutatóval). Gyõrben találta meg a párját, Varsányi Ida ta-nítónõt, aki magánéneket tanított a zeneiskolában, s aki 1948-tól leghûségesebb munkatársa lett isme-retterjesztõ útjain. Gyermekeik közül Hajni lányuk lépett a szülõk nyomdokába etnográfusként is, szépénekhangjával is. A támogató családi háttér kedvezett az életmû kibontakozásának, a negyvennél istöbb könyv és a több száz tanulmány megszületésének, az ötezret bõven meghaladó elõadásnak, ame-lyekkel a fáradhatatlan Barsi Ernõ még kilencvenedik életévét betöltve is terjesztette zenei kultúránklegfontosabb alapértékeit. A „hallott szó” nyomában címmel 2009-ben kiadta néhány elõadásánakrészletét. Ebbõl, meg néhány videofelvételbõl tájékozódhat majd az utókor témái és elõadásmódja fe-lõl. Távoli szekerek címû könyve azt vizsgálja, miképpen jelenik meg a népi ismeretanyag hat magyarköltõ – Csokonai Vitéz Mihály, Petõfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Czuczor Gergely és AdyEndre – verseiben.

Nem véletlen, hogy Barsi Ernõt a magyar kultúra lovagjává választották, Sály község, Gyõr város ésa Nyugat-Magyarországi Egyetem díszpolgári címmel tüntette ki. Elnyerte – többek között – a Honis-mereti Szövetség Bél Mátyás-díját, a Kazinczy Ferenc Társaság és a Magyar Comenius Társaság kitün-tetõ plakettjét, Miskolc város Lévay-díját, a „Kiváló népmûvelõ” címet, a Munka Érdemrend ezüst fo-kozatát, az Apáczai Csere János-díjat, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, valamint a Cso-konai Vitéz Mihály alkotói díjat. Az igazi elismerés azonban több ezer magyar szívében fészkel, akiklágy csengésû, de szilárd értékrendet tükrözõ hangját hallgatták vagy könyveit olvasták. Az idõ meg-hajlította hátát, de semmit sem veszített tüzébõl, amely meggyõzõdésébõl fakadt: nemzetét szolgálta avégsõ napig, 2013. augusztus 8-áig.

Azt kívánta hallgatóitól, olvasóitól, hogy ismerjék meg hagyományainkat, szeressék és ápolják isazokat, építsék bele lelki életükbe. A honismeret példás munkása volt tehát, emiatt érezzük pótolhatat-lan veszteségnek az elvesztését. Tudván, hogy az életút egyszer mindenképp megszakad, bele kell nyu-godnunk a megmásíthatatlanba. 90 éves korában, Életképek címû könyvében Barsi Ernõ így summáztaa maga útját: „Egy élet alakulására az öröklött képességeken kívül különösen három tényezõnek vanigen nagy befolyása: Hová születik az ember, milyenek az iskolái és milyen társat talál életútja végigjá-rásában? Ha pedig e három tényezõ szerencsésen jön össze, és egyik a másikkal nincs ellentétben, ak-kor sikerül igazán betöltenie azt a hivatást, melyre rendeltetett. Az én életemben mindhárom tényezõreaz volt a jellemzõ, amit sárospataki iskolám egyik régi, kimagasló tanáregyénisége, Erdélyi János ígyfogalmazott meg: »Három fáklyám ég: hit, haza és emberiség«.”

Adjunk hálát a Teremtõnek Barsi Ernõ köztünk töltött évtizedeiért, segítsük hatni szellemi kisugár-zását, próbáljuk követni életpéldáját!

Kováts Dániel

68

Für Lajos (1930–2013)Haláláról szóló híradások részletesen beszá-

moltak pályájáról, munkaköreirõl, tudományosmunkásságáról, politikai és közéleti szolgálatánakállomásairól. Megtudhattuk, hogy az MDF alapítótagja, késõbb ügyvezetõ elnöke, az 1990-ben sza-badon választott magyar kormány történész vég-zettségû honvédelmi minisztere az ország nyugatirészén, a Trianon óta határszélen fekvõ Egyházas-rádócon született 1930. december 21-én. Életénekés pályájának állomási jól kirajzolják az idegenérdekeket képviselõ kommunista diktatúra idejénis a népét szolgálni kívánó, elkötelezett, magyarértelmiségi ember küzdelmes, megpróbáltatások-kal terhes útját, sokszor keserves vergõdését.Megismerhettük tudományos pályáját félbetörõ,1956-os forradalmi cselekedeteit, a szovjetek ál-tali internálását, franciaországi emigrációját,majd 1958. évi hazatérése utáni rakodómunkási,könyvtárosi, általános iskolai tanári sorsát. Lát-hattuk a végül is sínre került tudományos mun-kásságának részleteit, eredményeit, amikkel elsõ-sorban az agrártörténet számos területét – mint anagybirtokok és az uradalmak mûködése, a hazaijobbágyfelszabadítás jelenségei, a tanyás gazdál-kodás sajátosságai – mûvelte múzeumi osztályve-zetõként, tudományos titkárként, múzeumigazga-tóként, docensként, majd egyetemi tanárként, mi-közben jelentõs ismeretterjesztõ, évkönyv-, fo-lyóirat- és lexikonszerkesztõ munkát végzett,kandidátusi és történettudományok doktori fokozatot szerzett, történelmünk fehér foltjait igyekezettmegszínesíteni. Megismerhettük továbbá a rendszerváltó Für Lajos politikai pályáját, annak mindenfelemelõ – miniszteri, pártelnöki, országgyûlési képviselõi –, és kudarcokkal sújtott idõszakával: mintpártjának választási veresége, szétforgácsolása, nemzetellenes erõk általi kisajátítása, amit sem tudo-mányos felkészültségével, sem emberi tisztességével nem tudott megakadályozni.

Én azonban most nem a belügyesek által megfigyelt, besúgókkal környékezett, kollaboráns párttit-károk által „eltanácsolt”, egykori egyeteme által sohasem rehabilitált, agrártörténésszé vált, általa iséletre hívott pártjának ebek harmincadjára kerülése miatt mélységesen elkeseredett tudós és politikusFür Lajosra szeretnék emlékezni. Hanem arra, akit az 1960-as évek derekán, a honismereti mozgalomkibontakozásának idõszakában ismertem meg, akivel az 1970-1980-as években vetettük össze a vállun-kat, s a Tûrés és a Tiltás korában kerestük a nemzeti gondolat ébrentartásának lehetõségeit, gyakoroltukaz összekacsintások taktikáját. Amikor a honismereti mozgalom védõernyõje alá menekített, „mûvelõ-désinek” álcázott, „másként-gondolkodó”-nak titulált ifjúsági táborok félillegális közösségeiben tartottnemzeti lelkiismeretet ébresztõ rendezvényekhez mindig számíthattam a kitûnõ elõadói, sõt magávalragadó szónoki képességekkel rendelkezõ Für Lajosra. Ezeknek a honismereti mozgalom kötelékében,közösen megélt emlékek némelyikének felidézésével szeretnék búcsúzni az egykori fegyvertárstól.

1972-ben indította meg a Hazafias Népfront Töltési Imre titkárságával mûködõ Honismereti Bizott-sága a mozgalom immár utcán is árusított, elõfizethetõ, kezdetben Honismereti Híradónak, késõbbHonismeretnek nevezett folyóiratát. A lap szerkesztõje az önkéntes néprajzi gyûjtõmozgalom szellemiatyja, Morvay Péter lett, hiszen a honismereti mozgalom „szekértáborának” zöme is az általa már az1950-es évek elejétõl szervezett néprajzi gyûjtõkbõl verbuválódott. A szerkesztõmunka azonban meg-lehetõsen akadozva indult: Péter bátyánk számtalan erénye között – mint ismeretes – nem szerepelt akülönféle határidõk pontos betartása, ami pedig egy kéthavonta megjelenõ folyóirat esetében számosnehézséget okozhat. A tervezett évi hat számot sohasem sikerült „kihozni”, négyet is csak összevonva.A lap kiadója és felelõs szerkesztõje, szegény Töltési Imre, elég sokat veszekedett vele emiatt, már

69

(Máthé Zoltán, MTI felvétele)

amennyire két, egy ügyet szolgáló, kulturált úriember egyáltalában „veszekedhet” egymással. De azért1974-tõl más szerkesztõ után nézett, s hármunkat környékezett meg ezzel a feladattal, rajtam kívül FürLajost és Kósa Lászlót. Õk – nem tudom milyen ürüggyel – elhárították a felkérést, nekem azonban errenem volt módom, mert éppen a moldvai csángók közötti néprajzgyûjtéssel – töltöttem évi rendes sza-badságomat. Hazatérve tudtam meg, hogy engem bíztak meg a szerkesztéssel. S noha nagy megtisztel-tetésnek tartottam és istenigazában soha sem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a mókuskerékként mû-ködõ, minden idõmet kíméletlenül bedaráló feladatot, nem egyszer elátkoztam a pillanatot, valamintKósa Lászlót és Für Lajost, amiért rám hagyták ezt a „megtiszteltetést”. Szép elégtételt kaptam azonban2007. február 14-én, amikor a Honismeret folyóirat 35. évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezéstmegtisztelõ Für Lajos – akkor már független képviselõ – szót kért, és elégedettségét fejezte ki azon,hogy 33 esztendõvel azelõtt nem vállalta el a szerkesztést, közvetve elismerve ezzel addigi munkámat,ami – bevallom – nagyon jól esett.

A másik, ugyancsak a folyóirattal és Für Lajossal kapcsolatos emlékem 1980-ból való. Akkoribannem volt divat megemlékezni a Trianonban kötött békediktátumról, különösen úgy nem, mint „leg-újabb kori történelmünk máig ható nagy tragédiájáról”, ahogy mi tettük. Hiszen – mondták a nemzetiérzésünkkel mit sem törõdõ internacionalisták –, az utódállamok többségi népei számára ez örömün-nep, amire tekintettel kell lennünk. Hát bizony a 60. évfordulóra emlékezõ írást készítõ Vígh Károly tör-ténész, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos fõmunkatársa (aki ugyancsak most, 2013. november3-án halt meg), nem nagyon volt tekintettel a szomszédokra. Annál határozottabban felmutatta a megra-bolt, megalázott, porba sújtott magyarságot ért veszteséget és sérelmeket, persze csak úgy „népfronto-san”, párttaghoz illõ visszafogottsággal, de akkoriban mégis szokatlan identitással és õszinteséggel.Bonyolult manõverekkel, a népfront belsõ cenzúráját elkerülve jelentettük meg a cikket, talán nem islett volna vele baj, s ha mégis, házon belül el lehetett volna simítani. Csakhogy – milyen a véletlen –,amikor a lap 1980. évi 3. számaiból néhányat még a hivatalos leszállítás elõtt magammal hoztam a ka-posvári nyomdából, összefutottam a másnap Párizsba készülõ Für Lajossal, s párat odaadtam neki, vin-né ki mutatóba. Hogy kinek, arról – emlékezetem szerint – nem is beszéltünk, de biztos voltam benne,hogy nem a Notre-Dame-i toronyõrnek fogja megmutatni. Néhányat pedig – mit sem sejtõ reflexszel –az éppen ülésezõ szerkesztõ bizottságunknak mutattam meg. Ezt követõen rövid ideig két szálon ésigen sebesen futottak az események. Juhász Róbert, a Népfront MSzMP iránti lojalitásának egyik fõ õreelküldte a lapot a pártközpontnak, hogy van-e valami észrevételük? Hát volt! Annál is inkább, mert aSzabad Európa és az Amerika Hangja rádió hamarosan beszámolt az akkoriban szokatlan hangvételûTrianon-megemlékezésrõl. A pártállam reakciója gyors volt és szigorú, a hatalom meg akarta mutatni,mit gondol a másként-gondolkodásról. A Honismeret inkriminált számát bezúzatták, de talán egy tuca-tot sikerült megmentenünk. Néhány hétig behúzott nyakkal vártuk, hogy lesz-e egyéb retorzió is, de vé-gül is nem lett. A Trianon-cikket kicseréltük egy veszélytelennel, s a lap némi késéssel megjelent. Voltvalami dörgedelem, amibõl hozzám csak némi ejnye-bejnye jutott el, a többit fölfogta Töltési Imre min-dig eredményes diplomáciája. A Honismeret folyóiratnak azonban – úgy érzem – rangot, tartást adott eza bezúzás, a magyarság szellemi partizánháborúja során komoly fegyvertényként tartották számon. Tu-domásom szerint a diktatúra idején nem derült rá fény, hogy ki juttatta el a lapszámokat Párizsba. Énnem mondtam senkinek, Für Lajostól sem hallottam, hogy rovására írták volna. Aztán mikor az 1990.évi 2-3. számban, immár a 70. évfordulóra újraközöltük Vígh Károly Trianon-cikkét, szerkesztõi meg-jegyzésben utaltam az elõzményekre. Für Lajos nevét azonban még akkor sem írtam le.

Most, amikor az ötvenhatos forradalom 57. évfordulója elõtti napon bekövetkezett halálának híréthozta a posta, szolgáló életét áttekintve látom, hogy a honismereti mozgalommal való – bármilyen ritka– kapcsolatunk révén nemcsak nekem, de nekünk is jogunk van a gyászra. Jogunk van a megrendülésre,s elgondolkodhatunk, hogy ez a kiváló elme, ez a környezetébõl kirívó tisztességet és becsületet hordo-zó ember, akirõl politikai ellenfeleinek értékesebbje is megbecsüléssel beszélt, s aki Für Lajosként éltközöttünk, milyen tragikusan példázza a XX. századi magyar sorsot! Annak az embernek a sorsát, akinemzete számára kivívott, vagy legalábbis megnyílt lehetõséget nem a maga javára hasznosítja, hanemnépe számára kíván minél több, túléléshez szükséges erõt meríteni belõle. És akinek élete során energi-ái javát nem közvetlenül a jó ügy szolgálatára, hanem – mint ama 80 huszár – e szolgálat lehetõségénekkivívására kellett fordítania.

Úgy érzem nagy tisztesség számunkra, akik a honismereti mozgalomban dolgozunk a Für Lajos általis vállalt célokért, hogy ha csak alkalmanként is, összefûzhettük kezünket, ölelõ karjainkat.

Halász Péter

70

71

Garay EmlékkönyvSzekszárd tisztelgése a költõ születésének200. évfordulóján

„Szeresd magyar hazádatE szép magyar hazát!Mely gyermekidnek éltetNeked vég nyugtot ád,Mely ezredéven általTáplálta õsidet,S mely ezred év után isCsak tõled kér nevet!...”1

Szekszárd 2012-ben elõadásokkal, koszorúzással,versenyekkel, városi és iskolai ünnepélyekkel emléke-zett a város neveltjének, a költõ Garay Jánosnak a szüle-tésnapjára (1812. október 10). A szülõváros Szekszárd ésa költõ családi levelezésének otthont adó Tolna MegyeiLevéltár a Garay Emlékkönyv kiadásával tisztelgett aköltõ bicentenáriuma elõtt, s ezzel maradandó emléketállított a 41 éves korában, fiatalon és nagybetegen meg-halt költõ elõtt. A XIX. századi magyar irodalom jelesszemélyiségérõl szóló emlékkötet Kaczián János nyu-galmazott levéltáros bevezetõjével, jegyzeteivel, mellék-leteivel és szerkesztésében jelent meg.

Az eddigi legteljesebb forráskötetben a szerzõ 135levelet közöl, melyek közül 125 magyar nyelvû, a 10 né-metül írt levél mindkét nyelven (németül és magyarul) isolvasható. A levelek nagy többsége Garay tollából szüle-tett, de a kötet bemutat 20 Garay Jánoshoz írt levelet is.A közgyûjteményekben õrzött anyag egy része a költõhalála után íródott, az emlékkönyv azonban csak1827-tõl a költõ haláláig, 1853-ig írt leveleket tartalmaz-za. A levelek közel felét (56 levél) Garay szeretett szülei-hez írta, a testvéreihez (Alajos, Antal és Teréz) írtepistulák jelentik a másik nagy mennyiséget (44 levél),de a címzettek között találhatók korának hatalmas író-egyéniségei: Petõfi Sándor és Vörösmarty Mihály is.Mindemellett a helyi, Tolna megyei és szekszárdi kortárspolitikai elit számos alakja is a levelek megszólítottjáváválik (pl. Augusz Antal és Csapó Dániel, Tolna várme-gye alispánjai, Merwerth Ignác, Szekszárd jegyzõje).Mindennek következtében nem csak a költõ családi kap-csolataira, hanem a korabeli politikai-irodalmi viszony-latokra vonatkozóan is hasznos információkat nyerhe-tünk a levélgyûjtemény olvasása nyomán.

Rendkívül hasznosnak tarthatjuk a levelek olvasásasorán a kötet végén található családi genealógiát, melysegít eligazodni az olykor bonyolult családi viszonyokközött. Ezen kívül a szerzõ rövid leírást ad a Garay-gyûjteményben megemlített kortársak életpályájáról,Kaczián János közli a Garay János életérõl fennmaradtlegfontosabb adatokat, illetve felsorolja a Garayhoz köt-hetõ legfontosabb emlékhelyeket (szobrokat, emléktáb-lákat, köztereket, utcaneveket és intézményeket). A kötetpazar kiadásban jelent meg, Schubert Péter Tótfalusi-dí-jas tipográfus álmodta meg és tervezte. Vituskáné JuhászIldikó levéltári fotográfus készített a kötethez fotókat, s õválogatta a reprodukciókat is.

Az emlékkötet nagy része, közel 140 oldal foglaljamagába a levelezés szövegét, mégpedig a korabeli törté-nelemre, politikai helyzetre, irodalmi világra vonatkozómagyarázatokkal és kiegészítésekkel. A kötet szerzõjeidõnként beilleszt egy-egy verset, fotót, reprodukciót aforráskötetben említett személyekrõl, családtagokról,barátokról, a korabeli életmódról (divat, pénz stb.), azeredeti levelekrõl. A levelezés is rendkívül tanulságos ésélvezetes olvasmány, melyet örvendetes módon kiegé-szít egy elemzés. Az elemzés egy kulcs szót jár körbe, ezpedig a szerelem. A levelek tanulmányozása nyománKaczián János úgy gondolja, hogy Garay János életét ki-töltötte a szerelem, amelyet tágabban értelmez, s a „szív-szerelmen” túl elemzi a költõ hazája iránt érzett szerete-tét, a magyar nyelv és irodalom iránti elkötelezettségét,valamint a szûkebb pátriájához, Szekszárdhoz való von-zódását. A négy fejezet tehát más-más szempontból ku-tatja és vizsgálja a költõ életét meghatározó vonzalma-kat.

„Csak törpe nép felejthet õs nagyságot,Csak elfajult kor hõs elõdöket,…”2

Az elsõ szerelem Garay számára a nyelvújítóink és areformkori költõink tollából megszületõ szó, a honszere-lem, amely adomány a haza és a szerelem szó összekap-csolásából származott. Kazinczytól Vörösmartyn át töl-tõdött igazi tartalommal e szó, Garay költészete e két„mester” hazaszeretete nyomán születik meg, a hazátszolgálni, ez jelenti számára a honszeretetet. Kaczián Já-nos könyve bemutatja, hogy hazafias költészete (pl.Kont, Árpádok, Csatár, Szent László, I. Béla, Korona éskard) tette ismert és szeretett költõvé Garayt, népszerû-sége jutalmaként érték megtiszteltetések a költõt (pl. aKisfaludy Társaság titkára, Vörösmarty invitálása a Szé-pek Könyve kiadására létrejövõ társaságba, majd a szin-tén Vörösmarty felhívására létrejövõ drámai társaságtagja, továbbá az Életképek c. lap rovatvezetõje). A leve-lek olvasása nyomán pedig képet kapunk arról, hogynem csak versek írása nyomán, hanem tevékenyen isrészt kívánt venni a magyar forradalomban: 1848-bannemzetõrnek jelentkezik, de családja javaslatára belátja,hogy betegsége miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra.Két testvére, Antal és Alajos azonban táborban vannak,Lajos sikeresen harcol, Alajos viszont osztrák fogságbakerül: a levelekben õszintén megszólal az irántuk érzettbüszkeség, szeretet, a Garay család bánata és öröme.Ugyanakkor a levelek a költõnek és családjának barátaiiránti felelõsségérzését is felvillantják: Petõfi elesik,Szendrey Júlia a Garay család vendége lesz, miképpenVörösmarty Mihály is, továbbá Arany Jánossal is többlevelet váltanak.

„Lágy, szelíd, édes legyen a magyar dal,Ha szerelemet zeng…De, ha honjához mer emelni szókatFérfi lélekkel, ne nyögelve zengjen…”3

KÖNYVESPOLC

2 Árpádok. Vezérhang (részlet). Garay János összes költe-ményei. Pest, 1854. 415. p. In: Garay Emlékkönyv 13.

3 Elõre (részlet). Garay 1954. 161. p. In: Garay Emlékkönyv19.1 Garay János: Szeresd magyar hazádat (részlet).

72

Kaczián János a következõ oldalakon a magyar nyelvés irodalom bûvöletében élõ költõt mutatja be, akinek az1830-as évek elejétõl írt levelei árulkodnak arról, hogyköltõi, újságírói és prózaírói mûködése idején folyama-tosan tanulta és maga is alakította a magyar nyelvet. Ta-nulta, hiszen apja papnak szánta, elõször a pécsi ciszter-cieknél, majd Pesten, az orvosi egyetemen tanul, ezt kö-vetõen pedig az irodalmat tanulmányozza szorgalmasana bölcsészkaron. A már költõ, újságíró és színházi Garayaz emlékkönyv szerint az 1840-es évek „legszorgalma-sabb robotosa”: pénzszûke, betegségek, állandó erõfe-szítések jelentenek számára kihívásokat, amelyeknekmindig meg akar felelni. A levelezés átolvasása soránlátható, hogy Garay büszke az irodalmi tevékenységenyomán szerzett díjakra, jutalmakra (pl. 1844-ben 100aranyat kap egy verseskötetéért). Mindemellett az iroda-lom szeretete, az olvasás iránti elfogultsága, a könyvtárátfolyamatosan bõvítõ tevékenysége, továbbá, hogy a csa-ládtagjait is több olvasásra bíztatja, megmutatja szá-munkra, hogy a költõ valóban sokat tett az irodalom és amagyar nyelv megszerettetéséért. A levelek közül a köl-tõ lágy érzelmeit leginkább azok mutatják, amelyeköccséhez, a plébánossá lett Alajoshoz szólnak: meg isakarja erõsíteni õt tevékenységében, ugyanakkor irodal-mi mûveltségét és ízlését is emelni szeretné. Testvére ké-telkedve fogadja János tanácsait, aki tanítja, nyugtatja,megrója, de segíti is öccsét. Néhány költeményét meg isjelenteti, ugyanakkor 1845-ben óvja õt verseinek gyûjte-ményes kiadásától. Igazi testvéri szeretet és odafigyelésárad az irodalmi példákat felvonultató, költészetrõl, aköltészet fontosságáról szóló levelezésükbõl.

„Köszöntve, szülõföldem szép határa,Köszöntve tõlem annyi év utánMeglátni jöttem gyermeked, anyámat,Mivé levél az évek nagy során?”4

A Garay emlékkötet számomra legmegkapóbb részétazok a levelek jelentik, melyeket a szülõhelyérõl és aszülõhelyéhez írt élete végéig, s melyeknek elemzésekapcsán Kaczián János „A szülõhely vonzásáról” beszél.A költõ és öt testvére éli meg a felnõtt kort. KülönösenTerézzel folytat belsõséges levelezést, megkapóak azegyik leánytestvéréhez írt levelek: gyakran írnak egy-másnak szerelmekrõl, divatról, bálokról, a mindennapoknehézségeirõl. Igen sok, szám szerint 56 levelet írt a„drága” szüleinek, akikkel ritkán találkozhatott. Hosszúideig bízik is abban, hogy szülei felköltöznek Pestre, ezazonban nem történik meg, így csak pár évente tudnaktalálkozni, postakocsival, gõzhajóval utaznak egymás-hoz, de elõfordul, hogy csak 11 év után tudja szüleitSzekszárdon megölelni. Hiányoznak számára a családi,szülõi beszélgetések, de hiányoznak a szekszárdi szõlõ-dombok, a vízpartok, a táj, s a levelezés során gyakranemlékszik vissza a Szekszárdon, a szülõi házban töltöttgyermekkori élményekre, a nyári szünidõre is. De kap-csolatot tartott Szekszárd város híres politikai személyi-ségeivel, így Augusz Antallal, akivel együtt vett résztszülõvárosa helyrajzi leírásának kiadásában. Tengelicura, Csapó Dániel kölcsönnel segítette az elsõ saját lakásmegvásárlását tervezõ Garayt. Ugyanígy anyagi támoga-tásban részesítette õt Bezerédj István, az országgyûlésikövet, aki a költõ harmadik gyermekének, Dezsõnek akeresztapja, s aki az idõs Garay csõdperében is közben-járt.

„…Érezem,Ez – szerelmi dal leszen.”5

Megnyugvást a szülõföld utáni vágyakozásban a köl-tõ számára két szerelem adja meg. Az elsõ házasság1836-ban köttetett, amikor Papp Mártának fogad életreszóló hûséget, akivel, mint egyik levelében fogalmaz„…Boldogan és megelégedetten élünk együtt.”6 A bánatazonban hamar felváltja a boldogságot, ugyanis – aminta nagyszülõknek írt megindító levélbõl megtudjuk –Márta koraszülött fiúgyermeket szül, s elõször a Gyulanévre keresztelt fiú, majd az anya is meghal a gondosápolás ellenére. A gyász leteltével költõnk újranõsül. El-veszi Babócsay Máriát, aki 16 éven volt hû társa Garay-nak. Három gyermekük születik, s mint a Garay Emlék-könyvben számos levélben olvashatjuk, ismét megtaláljaa költõ a boldogságát: sorra írja szüleinek és testvérének,Teréznek a beszámolókat hitvesérõl és gyermekeirõl.

Kaczián János a kötetet a költõ halálát szüleinek be-jelentõ levéllel zárja, amelyet a gyóntatója, Májer Istvánküldött a család számára 1853. november 5-én: „GarayJános, családjának és nemzetünknek e jobb sorsra méltóbüszkesége…szép lelkét teremtõjének visszaadá…”

A levélgyûjtemény tehát a XIX. századi költészetegyik nagy alakjának, Garay Jánosnak a vágyairól, aggo-dalmairól, vívódásairól, reményeirõl és csüggedéseirõlszól, megmutatkoznak benne egy humanista eszménytmegtestesítõ ember gyengeségei és kiválóságai egyaránt.Úgy gondolom, hogy a szerzõ, Kaczián János és Szek-szárd város e pazar kiadású kötet megjelenésével méltóemléket állított szülöttének. Bátran forgathatja ezt akönyvet Szekszárd és Tolna megye lakosságán túl a köl-tészetet, irodalmat kedvelõk széles tábora is.

Gesztesi Enikõ

Tüskés Tibor, az irodalom napszámosánakemlékezete

A Jelenkor legendás fõszerkesztõje, gimnáziumi ta-nár, majd könyvtári munkatárs, a kaposvári Somogy cí-mû folyóirat és a Pro Pannónia Kiadó fõszerkesztõje tra-gikus halála után négy évvel megjelent róla az elsõ mo-nografikus életrajz, amely elsõsorban pályaképének be-mutatását kísérli meg. A szerzõ a siófoki születésû és Pé-csett pedagógus Bartusz-Dobosi László.

A több mint 350 oldalas kiadvány breviáriumszerûenfûzi egybe életének privát és irodalmi történetét. Érdekesés sok tekintetben meglepõ könyv, amelynek fotódoku-mentumai között kuriózumnak tekinthetõ felvételeket istalálunk, még a szakma több képviselõje számára is. Hacsak a tartalomjegyzéket olvassuk, azonnal kedvünk tá-mad a kötetbe beleolvasni, hiszen Tüskés Tibor (1930–2009) életmûve olyan komplex és hatalmas, hogy továb-bi tanulmánykötetek megírása szükséges ahhoz, hogyteljességgel dokumentálhassuk irodalomtörténészi, esz-széírói, kritikusi, szociográfusi, újságírói vagy szerkesz-tõi munkásságát. Bartusz-Dobosi László olvasmányoskönyve Tüskés emlékének megidézésére olyan kísérletettett, ami mindenképpen megmarad e gigászi teljesítménymegidézésének recepció-gyûjteményében. A könyv azéletmû bemutatásakor a kronológiai szempontokat veszifigyelembe, kezdve a szülõföld élményével (Balaton-

5 Tavasz elõérzete (részlet). Garay i. m. 46. p. In: Garay Em-lékkönyv. 30.

6 1836. május 17. In: Garay Emlékkönyv 31.

4 Viszontlátás Szekszárdon (részlet). Garay 1954. 94.p. In:Garay Emlékkönyv 22.

73

szántódon született), s bár gyermekkorában elkerült in-nen, életét haláláig meghatározta ez a világ, munkássá-gának egyik forrásvidéke maradt, ami végig ível egészéletmûvén.

A szerzõ a Környezeti hatás és genetika címû fejezet-ben dolgozza föl Tüskés családjának genealógiáját, ro-koni kapcsolatait, majd a Gyermek és ifjúkor címû feje-zetben a Balatonnál és Nagykanizsán történteket, a bu-dapesti egyetemi évek meghatározó és inspiráló környe-zetét mutatja be. Ugyancsak itt ismerkedhetünk meg ta-nári pályájának elsõ helyszínével, a dombóvári évekkel.A katedra mellett kulturális szervezõmunkát folytatott, sirodalomtörténészi munkásságának kezdete is ebbõl azidõbõl eredeztethetõ, ami Pécsett teljesedett ki, ott szü-lettek gyermekei is, és ott lett fiatalon a Jelenkor fõszer-kesztõje, miközben a Janus Pannonius Gimnáziumbantanított irodalmat.

Fõszerkesztõként (1959–1964) számtalan tûrt és til-tott író mûvét közölte az akkori kulturális hatalom nem-tetszése ellenére. Szerkesztõi elve a kvalitást tartottaszem elõtt a hivatalos irodalommal szemben. KodolányiJános, Weöres Sándor, Mészöly Miklós mûveinek közlé-se miatt elmozdították, ám az irodalom szolgálatát elõbbújra tanárként, majd könyvtárosként folytatta, miközbenszerkesztõi munkáját sosem adta fel. Igényes könyvsoro-zatokat gondozott 1985-tõl 1991-ig Pannónia Könyvekcímen. Kiterjedt irodalmi levelezése irodalmi és mûvelõ-déstörténeti forrás. Bizton állítható, hogy a Somogy leg-jobb idõszakát akkor élte, amikor 1993–2000 között akaposvári folyóiratot õ szerkesztette. Leginkább ekkormutatkozott meg az a fiatal pályatársakat segítõ szándék,amelynek hozadéka számtalan tehetség pályára állításavolt. Ezért soha nem várt hálát, hatalmas tudását sze-rénységével leplezte, s ez még az akadékoskodók elis-merését is kiváltotta személye iránt. Olyan mûhelyt te-remtett a kaposvári folyóirattal, amelynek hasábjain anyomdafestékhez ritkán jutó szerzõk is kibontakoztat-hatták magukat. Szelíden, megbántás nélkül terelte a te-hetségeket a legjobb megoldás felé. Ezért is sokan hálá-val tartozunk neki. Irodalomtörténészként is gigantikusmunkát végzett. Olyan, a hatalom által megbélyegzettírókat emelt újra az irodalmi köztudatba monográfiáinkeresztül, mint Kodolányi János, Rónay György, Pilinsz-ky János vagy Csorba Gyõzõ. Veres Péterrõl, Illyés Gyu-láról, Nagy Lászlóról, Martyn Ferencrõl, Németh Lász-lóról, Fodor Andrásról számtalan tanulmányt írt, ame-lyeket késõbb kötetekbe rendezett. Példát mutatott azzalis, hogy a fõváros irodalmi életétõl távol maradandót al-kotott, el tudta fogadtatni a régióban született értékeket,miközben a provincializmus veszélyeit kikerülte. Lokál-patriótaként megmutatta a magyar irodalom rejtett, a Bu-dapesttõl távoli alkotók egyetemes értékeit. Takáts Gyu-la, Galambosi László, Lovász Pál vagy Bertók Lászlóköltészete nélküle nem biztos, hogy elnyerte volna méltórangját. Ez a haláláig vállalt pannon szellemiség olyannagyszerû, a táj és az ember kapcsolatát érzékenyen be-mutató mûvek születéséhez vezetett, mint a Zalamen-te-Somogyország, Nagyváros születik vagy az Utak Eu-rópába.

A magyar irodalom alázatos szolgálójának impozánsmunkásságát az enyhülõ kádári hatalom, amely leváltot-ta a Jelenkor élérõl, végül is kénytelen volt József Atti-la-díjjal kitüntetni. Az Arany János- és a Szabó Zol-tán-díjat már a rendszerváltás után kapta meg.

E sorok írója ifjúként ismerte meg a siófoki könyves-boltban, amikor Fodor Andrással járt a Balaton-parti vá-rosban író-olvasó találkozón. Innen datálódik barátsá-

gunk is. Gyakran találkoztunk, írói tevékenységemetszámtalan gesztussal segítette. Utoljára 1994 nyarán lá-togattam meg Pécsett Tarczy Péter barátommal, akinekegyik könyvéhez õ írta az elõszót. A lakásán beszélget-tünk, újabb könyveit dedikálta, majd kocsiba ültünk és aMisina tetõ alatti Szamóca-dûlõben található hétvégi há-zában remek paprikás krumplit fõzött, miközben sajáttermésû borát kortyolgattuk. Akkor kiderült az is, hogynemcsak a szõlõhöz ért, mint gyakorló gazda, hanem agyümölcsfákhoz is. Ilyen szakszerûen gondozott kertetritkán lát az ember. Akkor jutott eszünkbe, hogy ez agyümölcsös írásainak, szerkesztõi mentalitásának a tük-re is. Az a fajta igényesség, ami túlzásoktól és tautológi-ától mentes irodalmi munkásságát is jellemezte. Leple-zetlenül, õszintén beszélt betegségérõl, szívmûtétjérõl,aminek semmi nyomát nem fedeztük fel rajta. Sziporká-zó szelleme, az irodalmi múlt és jelen közötti összefüg-géseket felvillantó pontos megfogalmazásai hallatán úgyéreztük, hogy egy jó nevû egyetem megbecsült elõadójaül mellettünk. Mert nem tudom ugyan, hogy vágyott-evolna rá, de Tüskés Tibor egyetemi tanárként is sokat te-hetett volna azért, hogy a magyar irodalomnak masszívtudással felvértezett középiskolai tanárai legyenek. Ígyis tanítómesterként õrizzük meg emlékezetünkben, halá-lával a magyar literatúra pótolhatatlan alakja távozottközülünk.

Bartusz-Dobosi László alapos kutatásai nemcsak aJelenkornál eltöltött öt esztendõre koncentrálnak, hanemTüskés a Somogynál végzett fõszerkesztõi munkáját isnagyító alá veszi, számtalan érdekes dokumentum fel-használásával, amelyek elsõsorban levélrészletek. A kö-tetet életrajzi adatok és Tüskés Tibor mûveinek váloga-tott bibliográfiája zárja.

(Egy életút térképe. Tüskés Tibor pályaképe. ProPannónia Kiadó. Pécs, 2012.)

Matyikó Sebestyén József

MOLNÁR MÁRIA:

Tápai emlékhelyekMolnár Mária neve ismert a honismerõk körében.

Szülei, Tápé tanítói, Molnár Imre és Molnár Imréné ala-pították 1962-ben a tápai honismereti gyûjteményt, ésfolytatták a gyûjtést késõbb is, majd megszervezték ahonismereti szakkört. 1999-tõl vette át Molnár Mária agyûjtemény gondozását, a helyi honismerõk vezetõjelett. Tápén született, ott járt iskolába, már fiatalon résztvett a honismereti munkában. Sokat tud szülõfalujáról,hagyományairól, errõl az õsi faluról, mely 1973 óta Sze-ged városrésze. Több helyi kiadvány megjelenését segí-tette. A pajori iskola emlékére 1907–2007 címû könyvé-ben a tápaiak egykori külterületi iskoláját, a tanyai életetmutatta be.

Új könyvének, a Tápai emlékhelyeknek a bemutató-ján, 2013. szeptember 27-én õszinte örömmel felcsatta-nó, hosszan tartó taps köszöntötte õt, amikor a mûsorve-zetõ megemlítette, hogy áldozatos tevékenységéért 2010januárjában a Magyar Kultúra Napján könyvtárosi tevé-kenységéért Szeged városától Kölcsey-érmet kapott,ugyanezen a napon Tápé részönkormányzatától pedig aTápén végzett munkájáért a „Tápé Kultúrájáért” érmetvehette át.

A 61 oldalas könyv megjelenését Szeged Megyei Jo-gú Város Önkormányzata, a Pillér Takarékszövetkezet, aTápéért Alapítvány és a Tápéi Városrészi Önkormányzat

74

támogatta. A könyv tördelését a Szilícium Grafika Kft.végezte, s az Innovariant Kft. nyomdájában készült.

A könyv címén – elmondásából hallhattuk – sokattöprengett a szerzõ. A legtalálóbbnak ez bizonyult. A kö-tet borítóját maga a szerzõ tervezte. Az ott látható fotókkereszt alakban vannak elhelyezve. A könyvet MolnárMária édesapja emlékének ajánlja. Teszi ezt azért (derülki a könyvbõl), mert édesapja szakkörében kapott kedveta honismerethez, édesapja is részt vett az Ilia Mihály ésJuhász Antal szerkesztette Tápé monográfia munkálatai-ban, és édesapja hagyatékát rendezgetve kap újabb ésújabb ihletet Tápé bemutatásához.

A szerzõ bevezetõjében az emlékhelyek szerepétemeli ki, amelyek generációkat kötnek össze. A bemuta-tott 28 emlékhelyet zömmel a közelmúltban készült szí-nes fotók illusztrálják. Az emlékhelyek sorrendje az em-beri életutat kíséri végig a Szent Mihály templomtól a te-metõben található lélekharangig.

A könyv értékét növeli, hogy a fotókon látható sze-mélyeket megnevezte a szerzõ. Az emléktáblák fölirataelolvasható a jegyzetekben, s az emlékszobrok, -keresz-tek, -táblák keletkezési idejét, rövid leírását is itt találjukmeg. A szerzõt dicséri, hogy az emlékek méreteit, szak-kifejezésekkel megadta. A könyvben helyet kapott né-hány, ma már csak az emberek tudatában élõ emlékhelyis. Külön táblázatban találjuk a fényképek készítõineknevét. A szerzõ Tápéról szóló könyvek, cikkek ajánló-jegyzékével segíti az érdeklõdõ olvasókat. Az utókor fel-adata az elõdök által felállított értékek gondozása. Ezt te-szi a szerzõ e könyve segítségével.

Gergelyné Bodó Mária

Rónay 100Egy XX. századi jeles magyar költõ, író, mûfordító,

kritikus, szerkesztõ és tudós intellektuális fejlõdésénekés Balatonszárszóhoz, valamint a Balaton-mellékéhezvaló kötõdésének története Vasvári Zoltán jóvoltából ol-vasható. A centenáriumi kötet tanulmányok füzére,ugyanakkor a vallásos magyar értelmiség nehéz útjánakdokumentuma is. A könyv bevezetõ írásának tárgya:Rónay György költõi indulása a Nyugatban. A továbbitanulmányokban hangsúlyozott szerepet kap Balaton-szárszó a költõ életének és mûveinek tükrében: „Már rõtlevelet ejt öreg almafánk…” (Rónay György és Balaton-szárszó), „Lélekfürösztõ vízi csönd…” (Szárszó-versek,évszakok, hangulatok), Miért szép? Három õszi Szár-szó-vers.

Ezt követi Rónay két regényének – Az alkony événekés a Lázadó angyalnak – speciális szempontok alapjántörtént mélyreható elemzése és az Esti gyors címû regé-nye alapján készült Fábri Zoltán-film, az Utószezon kri-tikus értékelése.

A nyolc egységbõl álló kötetet egy készülõ Rónay-monográfia elõkészületének is tekinthetjük. Ez iránybamutató szép példa az Esti gyorsról és megfilmesítésérõlírottak.

Az Esti gyors egy régi árulás s az abból származóbûntudat története. Az árulás forrása Kerekes Kálmán-nak, a regény központi alakjának a gyávasága, s az áruláskövetkezménye a feloldhatatlan s a drámai önítéletet ér-lelõ magány. Ez a félelem szülte magánosság szigeteli elaz öreg, nyugdíjas bajai gyógyszerészt az õt körülvevõvilágtól és szûkebb környezetétõl is, teszi szinte társa-dalmon kívüli lénnyé. A nem akart, inkább a karakter

gyengeségébõl következett cselekvés – amelynek követ-kezményeként egy idõs zsidó házaspárt a nyilasok kivé-geztek – eleinte arra kényszeríti Kerekest, hogy mente-getõdzõ magyarázatokat keressen önmaga számára. Ké-sõbb azonban, amikor megkísérli a maga helyzetét hiva-talosan is tisztázni, de nem sikerül, elmélyül benne a bûnérzete, s ez elkeveredve az üldözöttség kényszerképzeté-vel, végül is tragikus elhatározásra bírja. A nagy lélekta-ni ismerettel s vonzó írói eszközökkel megírt regény ál-talánosabb érvénnyel beszél az igazságról, s többetmond el az emberrõl, mint amennyi a történetbõl elsõhallásra kitetszik. Kerekes saját démonai hatására Bala-tonszárszón az esti gyors kerekei alatt végzi. Végül isfölvetõdik a súlyos kérdés, hogyan jut, hogyan juthat elegy társadalom Auschwitzig?

Vasvári meggyõzõen érvel amellett, hogy az Utósze-zon kudarcának végsõ soron az volt az oka, hogy az alko-tók többre vállalkoztak, mint amit az eredeti regény tör-ténete megengedett, még akkor is, ha tudjuk, hogy szu-verén forgatókönyv készült, a regény nyomán, számosoriginális történetelemmel kiegészítve azt. Rónay Estigyorsa egy kisember gyáva tettében tudta felmutatni ahétköznapi fasizmust, tudott reflektálni alapvetõ erkölcsikérdésekre – a legmagasabb mûvészi, esztétikai szinten.Az Utószezon többet akart: a regény problematikáján túlsaját kora – a ’60-as évek Magyarországa – társadalmá-ról, morális állapotáról is groteszk kórképet adni. Az al-kotók megkísértették a lehetetlent, de az nem sikerült –mert nem is sikerülhetett… Vállalkozásuk kudarc lett –tiszteletreméltó kudarc.

Rónay György korában a vallásosság megbélyegzéstjelentett, sajátos írói útja és magatartása az értelmiséghelyzetét és válságait is példázza. A szerzõ nemcsak élet-rajzot írt, hanem bemutatja világképének alakulását, mû-vészi útjának kiteljesedését is. Alaposan részletezi tudo-mányos munkásságát és bepillantást enged könyveinekfogadtatására is. Vasvári az író-költõ kivételes rangúéletmûvét, gazdag, változatos világát mutatja be. A köte-tet Rónay életmûvének rövid összegzése zárja.

1951 körül kezdõdött Rónay asztaltársaságábanmajdnem mindenki protestáns volt: Pilinszky mellettJékely Zoltán, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Len-gyel Balázs, Ottlik, Vargha Kálmán, Vidor Miklós voltaka törzstagok. Gyakran panaszdalok hangzottak el a ne-héz léthelyzet miatt, amelyek mindig megértõ, segítõ fü-lekre találtak Rónaynál. A Vigília, egyben századunkBabits léptékû szerkesztõjeként Rónay György valóbanszürrealista protestáns magyar költõk és írók mûveit isközölte, a felekezeti, származási megfelelésnél többretartotta a mûvek minõségét. Nemes Nagy Ágnes is hang-súlyozta: Rónay tisztelte a sokféleséget, egyensúlyozó,kiegyenlítõ személyiség volt.

Rónay kézfogását a világirodalom nagyjaival – mû-fordítóként az európai líra fontos területeit tárta fel a ma-gyar olvasóknak Michelangelótól, a francia klasszikusköltõktõl Rimbaud-ig, a német romantikusokig és mégmennyi értékig! –, Babitscsal és saját kortársaival pediga mi örökségként kapott feladatunk lesz továbbadni.Mindannyiunk nevében köszönöm a szerzõnek, hogy ta-nulmánykötetével erre figyelmeztetett bennünket. Csakaz hal meg, akit elfelejtenek. Rónay György, úgy érzem,közöttünk van s addig él, amíg a magyar nyelv és iroda-lom.

(Vasvári Zoltán: Mint kútmélybe kõ. Rónay György-tanulmányok. Underground Kiadó. Budapest, 2013.)

Matyikó Sebestyén József

75

Honismereti BibliográfiaAbaúji Hírharang. Kiadja az Abaúji Honismereti és

Helytörténeti Egyesület. 2012. 2. 6 old. – A tartalomból:Evva Margit: Tarcali Zsinat és Hitvallás; Nagy Zsuzsan-na: Szemere és a Szemere család; Palánczné Sipeki And-rea: A gönczi istenes vénember [Károli Gáspár] és ha-gyatéka; Horváth Csabáné: Jubileumi emlékülés Ózdon.

Abaúji Hírharang. Kiadja az Abaúji Honismereti ésHelytörténeti Egyesület. 2013. 1. 6 old. – A tartalomból:Evva Margit: Rákóczi – Abaúj Konferencia; HorváthCsabáné: Kassai napok Fony; dr. Csorba Csaba: A 165éve született ragyolczi Csoma József; Bodnár Mónika:Bemutatkozó.

Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Közle-ményei, 41. Szerk.: Demeter Zsófia. Székesfehérvár2012. 360 old. – A tartalomból: Lukács László: A kará-csonyfa memoárokban, naplókban, levelekben; Gelen-csér József: Egy sárkeresztesi faragóbognár; Hári Gyula:Létesítménynevek és régészet; Petkes Zsolt: Honfoglalásés kora Árpád-kori soros és templom körüli temetõk sír-leleteinek katasztere Fejér megyében; Rácz Piroska:Nõk az egészségügyben – Csutka madám és Mici néniéletútja a XX. szd. elsõ felében; Paládi-Kovács Attila:Gunda Béla, a mûhelyteremtõ, tanítványokat nevelõ ta-nár; Lukács László: Gunda Béla és Fehér megye; Be-reczki Ibolya: Emléktöredékek Gunda Béláról – GundaBéla és Lukács László írásai; Bodó Sándor: A Gunda Bé-la-emlékkiállítás elé; S. Lackovits Emõke: Emléktöredé-kek Gunda Béla professzorról; Varró Ágnes: Amikor anéprajzkutató is majdnem szemmel vert…; Paládi-Kovács Attila: Gunda Béla emléktáblája elõtt; LukácsLászló: A székesfehérvári szûrmûves- (csapó-) céh sza-badalomlevele 1700-ból; Szilárdfy Zoltán: Székesfehér-vár-Felsõváros legkorábbi muzeális tárgya: Szent Sebes-tyén ereklyetartója; Hubai Gabriella: Kiasapostag alapí-tása és a szlovák identitás a falu lakóinak emlékezeté-ben; S. Lackovits Emõke: A szentsarok és a szakrális te-rek népi emlékei.

Áchim L. András öröksége – Dedièstvo OndrejeL. Áchima. Szerk.: Molnár M. Eszter – dr. Uhrin Erzsé-bet. PC Magister Alapítvány. Bp. 2012. 266 old. (magyarés szlovák nyelvû) — Molnár M. Eszter: Elõszó; Sze-bellédi Zoltán: Konferencianyitó beszéd; Tóth Albert:Alföldi számadás 2011 – Jeles személyiségekben élõörökségünk; Uhrin Erzsébet: Áchim a fiatalok és az idõ-sebbek körében; Ando György: Áchim példaképünk?!;Krupa András: Népi anekdoták és visszaemlékezésekÁchimról; Simon Mihály: Áchim L. András, mint képvi-selõ; Szabó Ferenc: Áchim L. András és a birtokos pa-rasztság; Hrivnák Mihály: Áchim és a szlovákság; Mol-nár M. Eszter: Az Áchim kutatás múltja, jelene és jövõ-je; Harangozó Imre: Újkígyós paraszttársadalma Áchimkorában; Szincsok György: Tótkomlósi emlékek Áchim-ról; Patai János: A fiatal Áchim és Gerendás; NyárinéSzlávik Mária: Emlékek az Áchim és a Szlávik család-ról; Hankó András: Áchim halála; Csicsely Ilona: Em-léktábla-avató beszéd; Molnár M. Eszter: Összegzés.

Az Árpád Utcai Általános és Német NemzetiségiIskola centenáriumi évkönyve, 1912-2012. Kiadja aziskola. Bp. 2012. 102 old.

„Ásó, kapa, nagyharang…” Pusztaszabolcsi katoli-kusok esküvõi fotóalbuma. Szerk.: Czöndör MihálynéJoó Katalin, Csányi Kálmán. Pusztaszabolcs anno 12.Pusztaszabolcsi Hagyományõrzõ és HagyományteremtõAlapítvány Kiadványa. Pusztaszabolcs 2012. 152 old.

Balog Alajos: Sümegvár. Rege a magyar elõdökrõl.Historiaantik. Bp. 2013.

Balogh Judit: Székelyföldi karrierek. Az udvarhely-széki nemesség hatalomszerzési lehetõségei a 16–17.sz.-ban. Tanulmányok Egyed Ákos 80. születésnapjára.Szerk.: Varga István. L’Harmattan – Transsylvaniai Em-lékekért Tudományos Egyesület. Bp. 2011. 257 old. – Aszékelyek Szapolyai Erdélyében; A vargyasi Dániel csa-lád karrierjének kezdetei (Horn Ildikóval); A homoród-szentpáli Kornis család története; Székely nemesi karri-erlehetõségek Bocskai István korában; A székely társa-dalom Báthory Gábor-korában; Lippai András székelyhadnagy története; Egy rendhagyó székely karrier:Bögözi András; Geréb András, a professzionista székelykatona karrierje; A dersi Petki család felemelkedése a 16.sz. 2. felében; Székely karrierlehetõségek a korai újkorkezdetén.

Barangolások Felcsíkon és a Gyimesek vidékén.Honismereti és természetjáró kalauz. Szerk.: PomjánekBéla, Szabó Károly, Mara Árpád. Kiadja az ErdélyiKárpát-Egyesület Csíkszéki Osztálya. Csíkszereda 2013.112 old.

Baráth Béla Levente: Hegymegi Kiss Áron Tiszán-túl millennium kori püspöke. Egy 19. századi reformátusegyházkormányzó életútjának ismertetése. Halikon Ki-adó Kft. Bp. 2012. 407 old.

Barsi Ernõ: Bükk hegység és környéke gyermekjá-ték-dalai, mondókái. Magyar Kultúra Kiadó Kft. Gyõr2012. 136 old.

Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Fõszerk.Silling Léda. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismere-ti Társaság. Szabadka 2012. 4. 116 old. – A tartalomból:Czékus Géza: Szellemi örökségünk részei, a sírfeliratok[Szabadka]; Kothencz Kelemen. Megfoghatatlan örök-ség, mint közösségi erõ; Korhecz Papp Zsuzsanna:Stettner Sebestyén skapuláréja – adalékok a budai ba-rokk mûvész szabadkai kiállításához; Szõke Anna: A fotómint információhordozó; Fábián Borbála: Bauer Antalinzsellér munkássága; Marosvári Attila: A kiszomborirotunda; Dózsai József: Ókori leletegyüttes Kelebián;Précz István: Barangolás a Bácskában a Bega-parti ne-mes családok birtokain I. Écska gyöngyszemei; NagyelaLászló Márk: A [szabadkai] zsinagóga mûemlék „újra-tervezése”; Pecze Rózsa: Stadler Lõrinc sertéshizlaló há-za; Šimunoviæ, Tomislav: Hal-motívum az apatini halá-szok lakóépületein; Csúszó Dezsõ: Árpádházi Szent Er-zsébet kápolna, a szabadkai kórházi kápolna; LibmanEmil: Az elsõ szabadkai kórház; Bartos Csilla – KataMihály: Szabadka és környéke gyógyszertárainak törté-nete; Székelyné Kõrösi Ilona: Egy adai fotószalon emlé-kei titkai és elõzményei; Wicker Erika: Indák és virágok16-17. századi balkáni ezüstékszereken; Horváth B.Bíborka: Zentai Magyar Kamaraszínház: 1697 – voltegyszer egy zentai csata; Mojzes Antal: A JugoszláviaiMagyar Nyelvmûvelõ Egyesület bajmoki fiókszerveze-

76

te; Horvát Hilda – Koszó Krisztina: Az Iringó Környe-zetvédõ és Honismereti Civil Szervezet; SzénásinéHarton Edit: Honismeret, helytörténet Bácsalmáson.

Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Szerk.:Fábián Borbála. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honis-mereti Társaság. Szabadka 2013. 1. 112 old. – A tarta-lomból: Lakner Lajos: Vállalkozás, mûgyûjtés, honsze-retet: Déri Frigyes gyûjteménye és múzeuma; Tari Lász-ló: Víz alatti régészkedés a zentai csata színhelyén; BagiZoltán: A tizenötéves háború hatásai a Magyar Királyságnépességének és településhálózatának változásaira; Sö-vény Mihály: Honnan jöttek a madarasi telepesek?Ozsvár Vilmos: Csantavéri piactér; Mándics Mihály:Bandázás Csávolyon; Csúszó Dezsõ: Szabadkai pravosz-láv kápolnák; Czini Tibor: Nevezetes személyek sírhe-lyei a zombori Szent Rókus temetõben; Czékus Géza: APalicsi Állatkert története; Kovács Iván: Ürge volt a ha-tárban; Ninkov K. Olga: Régi szabadkai vadászatok (4);Sarlós István: A „lehetetlen küldetés” – Gyapottermesz-tés Baján a Rákosi-korszakban; Táborosi László: Zentatörténete képekben; Mojzes Antal: Fejezetek a bajmokiiparosok történetébõl; Pogány Margit: Emlékeim a vas-útépítésrõl; Fényi Tibor: Városháza Szabadka 1912–2012; Stantiæ, Alojzije: A kaponyai csata emléke a bu-nyevác néphagyományban; Tóth Sándor: Haczell Már-ton a Délvidék kormánybiztosa; Mód László: BácskábólKaliforniába – Haraszthy Ágoston,az észak-amerikai bo-rászat jeles alakja.

Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Szerk.:Fábián Borbála. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honis-mereti Társaság. Szabadka 2013. 2. 96 old. – A tartalom-ból: Gazsó Hargita: A Topolyai Múzeum tíz évérõl; Csú-szó Dezsõ: A palicsi Mária Meglátogatása kápolna; Fá-bián Borbála: A második bácskai gyermekkert – a BajaiNõegylet óvodája; Sarlós István: A Baja – Zombor – Új-vidék helyi érdekeltségû vasút építésének története; Sza-bó Pál: Nándorfehérvár elsõ erõpróbája – Történeti szi-nopszis az 1440. évi szultáni török ostromról; KorheczPapp Zsuzsanna: Székely Bertalan törökkanizsai SzentGyörgy fõoltárképe; Bárdos István – Cseke László –Czirkl Zsuzsa: A Szent György Lovagrend Nyári Egye-teme Szabadkán; Hajdú Zoltán: A Délvidék lehatáro-lásának és közigazgatási beosztásának változásai aXI–XVIII. században; Cseke László: Károly Róbert és aSzent György Lovagrend; Stojkovski, Boris: A két török-verõ: Hunyadi János és Kasztrióta György/Szkander bégtörekvései a balkáni népek összefogására a török elleniharcokban; Tari László: A Zentai csata – Savoyai Eugénherceg születésének 350. évfordulójára; Pál Tibor: „Akirálynõ tábornagya”, gróf Hadik András; Beke Margit:Pétervárad a kezdetektõl a XVIII. század végéig; Mik-lenovics Tibor: Pestisjárványok a Délvidéken; Dr. lovagvitéz Bogner István beszéde a Szt. György lovagrendkegyeleti keresztjének elhelyezésekor; Erdõ Péter: A ke-gyeleti kereszt ikonográfiájáról; Pecze Rózsa: Két sze-rémségi, egykor Chotek tulajdonban lévõ szakrális épü-let mai állapota; Précz István: Régi mesterségek Toron-tálban; Pogány Margit: Apatini hangszerkészítõk; VargaEmese – Szólik Ivett: „A szegedi papucsnak nincs párja”– A szegedi papucs és papucsosság története; Jenei D.Tamara: A szabadkai Népszínház plakátjainak múltja,jelene, jövõje; Précz István: Barangolás a Bánságban aBega folyó mentén; Gerlovics Szilveszter: Egy évezredmagyar pénzei – I. (Szent) István.

Bede Béla: Magyar szecessziós építészet. BogyinsziZoltán fotóival. Corvina útikönyvek. Bp. 2012. 357 old.

Bedy Vince: Gyirmót község története. Gyõri Egy-házmegyei Levéltár. Gyõr 2013. 148 old.

Bene Antal: Csongrád vármegye bõvebb esmérteté-se. Historiaantik. Bp. 2013.

Bernád Ilona: Isteni folyamat. Gyermekáldás, bába-ság a magyar néphagyományban. Kiadja a KõrösiCsoma Sándor Közmûvelõdési Egyesület. Marosvásár-hely 2012. 687 old.

Békefi Antal: Betyárok. Történetek az alföldi rabló-világból gróf Ráday korában. Historiaantik. Bp. 2013.

Bél Mátyás: Az újabbkori Magyarország földraj-zi-történelmi ismertetése. Moson vármegye. 1982-es ki-adás alapján. Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó Kft.Mosonmagyaróvár, 2013. 131 old. – Notitia Hungariaenovae geographico-historica (2. r. 5. köt.)

Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelméveludvaromat megépítettem…”. Történelmi családok kas-télyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó. Csíkszereda 2011.639 old.

Bitay Enikõ: Debreczeni Márton, az erdélyi bányá-szat és kohászat úttörõje. Tudomány- és technikatörténe-ti füzetek, 8. EME Kolozsvár 2013.

Bitay Enikõ – Márton László – Talpas János:Technikatörténeti örökség a Kalotaszegi Magyargyerõ-monostoron. Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 2.EME Kolozsvár 2010.

Bitay Enikõ – Márton László – Talpas János:Technikatörténeti örökség a Kalotaszegi Magyarvalkón.Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 4. EME Kolozs-vár 2011.

Bodnár István – Karádi Zsolt (szerk.): A város(vissza)vár: Életképek Nyíregyházáról. ÖrökségünkKönyvkiadó Kft. Nyíregyháza 2012. 231 old.

Bognár Ferenc – Fejér Ádám: Móricz Zsigmond ésa Nyugat alkonya. Szeged 2012. 358 old.

Bruckner Éva: „Én elmentem a vásárba fél-pénzzel…” – a hajdani híres pesti vásárok. Aposztróf.Bp. 2012. 207 old.

A budai basák magyar nyelvû levelezése I.1553–1589. Szerk.: Takács Sándor, Eckhart Ferencz,Szekfû Gyula. (Bp. 1915) Historiaantik. Bp. 2011. 546old. (Hasonmás kiadás)

Cincér. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hír-levele. Szerk.: Elõd Réka. Bp. 2013. – A tartalomból: Fa-jok vándorlása: Sipos Katalin: Özönfajok – Idegenek kö-zöttünk; Csáky Péter: Átjáróház az ártereken; Csóka An-namária: Jövevények a homokvidéken; Szénási Valen-tin: Rovarinvázió: dr. Tóth Balázs: Az ezüstkárász hazaipályafutása; Halász Antal: Idegenek a [Sas] hegyen;Kremnicsán János: önkéntesek a Sas-hegyért.

Cúth János: magyarságtudatunk forrásvidékei. Ma-gyar tudósok arcképcsarnoka. Kisenciklopédia 11. Kiad-ja a Hun-idea Szellemi Hagyományõrzõ Mûhely. Bp.2010. 96 old.

A csanádpalotai Asztalos P. Kálmán HonismeretiGyûjtemény és Tájház. Szerk.: Szügyi Andrásné. Kiad-ja Csanádpalota Nagyközség Önkormányzata. 2009. 27old.

Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Fejeze-tek a bori munkaszolgálat történetébõl. Vince kiadó.2011. 647 old.

77

KÖSZÖNTÉS

Köszöntjük a XLI. Honismereti Akadémiát. Székesfe-hérvár, 2013. július 1–5. 3/3

Cser-Palkovics András: Köszöntés 3/3

ÉVFORDULÓK

Balahó Zoltán: Apponyi Albert emlékezte 3/5Barna Gábor: A fegyverneki svábok 1/11Braun Emese: A mezõberényi svábok kitelepítése 1/13Csoma Zsigmond: Százhetvenöt éve született Mathiász

János 1/22Debreczeni-Droppán Béla: Árvíz Józsefvárosban, 1838

4/5Frauhammer Krisztina – Glässer Norbert: A Duna hab-

jain. Az elsõ ulmi telepes bárkák elindulásának 300.évfordulójára emlékezve 1/3

Frauhammer Krisztina: Martin von Cochem imaköny-vei, mint az identitás megõrzésének forrásai 1/8

Jody McKim Pharr: A dunai sváb falvak segítõ kezei.Kötelékek, amelyek világszerte összefûznek 1/16

Kádár Tamás: Gertrúd királyné, a „meráni asszony” 6/3Király Ilona: A láthatatlan ember arcai. Kiállítás Gárdo-

nyi Gézáról 6/14

Labádi Lajos: Az 1848/49-es mártírok krónikása. 200éve született Hajdú Lajos szentesi rektor 6/11

Pálfai Imre: Az 1712. évi szegedi árvíz emlékezete 1/19

Polgárdy Géza: Kétszázötven éve született BerzeviczyGergely 3/4

Polgárdy Géza: 175 éve született Myskovszky Viktormûvészettörténész 3/8

Polgárdy Géza: Petri Mór emlékezete. Százötven éveszületett Szilágy vármegye monográfusa 4/13

Polgárdy Géza: Emlékezés a sepsiszentgyörgyi ifj. Göd-ri Ferenc „építõ polgármester”-re 5/3

Polgárdy Géza: Száz éve alakult meg a Magyar TuristaSzövetség 6/17

Presztóczki Zoltán: Emlékezés Szeremlei Sámuelre,Hódmezõvásárhely történetírójára 2/5

Sebestyén Kálmán: Erdély nagy magyar történettudósá-nak, Kelemen Lajosnak emlékére 4/19

Sebestyén Kálmán: Bethlen Gábor fejedelem arcképe alá6/7

Selmeczi Kovács Attila: Kétszázötven éve született PetheFerenc 2/3

Székelyné Forintos Judit: Megemlékezés a 125 éve szü-letett Marjalaki Kiss Lajosról 2/6

A 2013. év tartalomjegyzéke

Csávossy György: Jó bornak szép hazája, Erdély.Hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában.Mentor Kiadó. Marosvásárhely. 2012. 385 old.

Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyipüspök uradalma 1777–1848. A mezõváros és földesurakapcsolattörténete. Szerk.: Kapiller Imre. ZalaegerszegiFüzetek 12. Millecentenáriumi Közalapítvány. Zalaeger-szeg 2010. 265 old.

Csepel 300. Fejezetek Csepel történetébõl: WeissManfréd és a magyar hadiipar hõskora. Kiadja a FiatalTörténészek Baráti Társasága. Kárpátia Stúdió Kft. Bp.2012. 97 old.

Csillag Zoltán: Csíkvánd. Kiadja a Csíkvánd Köz-ség Jövõjéért Közalapítvány. Csikvánd 2012. 35 old.

Dani Gergely: Az Isten és Gyimesbükk szívében.Szerk.: Salamon József. h. n.; é. n. 152 old.

Demse Márton: Pásztortûz. Kaposvár 2013.112 old.– Válogatott írások, fõként csángókról.

Egri Gábor: Az erdélyiség „színeváltozása” – Kí-sérlet az Erdélyi Párt ideológiájának és identitáspolitiká-jának elemzésére, 1940–1944. Politikatörténeti füzetekXXV. Napvilág Kiadó. Bp. 2008.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012. I-III. –A tartalomból: Evva Margit: Honismereti hírek.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012. IX-X.– A tartalomból: Evva Margit: Honismereti hírek; Emlé-kezés Béres Ferencre.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012.XI–XII. – A tartalomból: Gálaest Béres Ferenc énekesemlékére; Evva Margit: Honismereti hírek.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2013. I–III.– A tartalomból: Vargáné Czap Rita: Wass Albert felol-vasás szerte a Kárpát-medencében; Evva Margit: Honis-mereti hírek.

Eörsi László: A „Baross Köztársaság”, 1956. – AVII. kerületi felkelõcsoportok. 1956-os Intézet, Állam-biztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Har-mattan. Bp. 2011. 511 old.

Eperjessy Ernõ: Regionális cselédszótár. Azselicségi uradalmi cselédek regionális szótára (1900–1950). Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Ka-posvár 2010. 334 old.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel.szerk.: Veress Ágnes. Kolozsvár 2012. 4. 44old. – A tartalomból: Balázs Katalin: A Mária ÚtonCsíksomlyóra; Balázs Katalin: Irány a legendás Várkõ-re!; dr. Kovács Lehel István: A kakast lövõ Apáca; dr.Polgárdy Géza: Százharminc éve születetett dr. BaloghErnõ; Hints Zoltán: A csodás bihari Csodavár; BartókAttila: A Kozia Nemzeti Park; Deák László: Czárán em-lékeinek ápolója, Stefanov Titus.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel.szerk.: Deák László. Kolozsvár 2012. 5. 44old. – A tartalomból: Egri Ferenc: Emléktúra a Boga-li-getben; dr. Kovács Lehel István: Nemesek és udvarházakBodolán; dr. Polgárdy Géza: Záray Jenõ, az aradi EKEegykori jelesének emlékezete; dr. Szakács Ferenc Sán-dor: A Mária Út. Hálózat, melyet értékek mentén épí-tünk; Bartók Attila: Békás-szoros – Nagyhagymás Nem-zeti Park; Hints Zoltán: A Galbina-forrás; Jánosi Csaba:A Veresszéki borvíz.

Összeállította: Halász Péter

78

Szeredi Pál: A politika mestere. Száz éve született Ko-vács Imre 2/7

Szõcs János: Négyszáz esztendeje nevezték ki csíkszékifõkapitánnyá Mikó Ferencet 6/8

Szõts Zoltán Oszkár: Bajza József halálának 75. évfordu-lójára 1/23

Szõts Zoltán Oszkár: Id. Szinnyei József halálának 100.évfordulójára 4/14

Udvarhelyi Nándor: 350 esztendeje született KölesériSámuel, Erdély tudós polihisztora 4/3

Vándor Andrea: Migráció a Duna térségében. Az ulmimúzeum évfordulós kiállítása ¼

Várnai Ferenc: Emlékezés Seprõdi Jánosra halálának 90éves évfordulóján 4/16

Vasvári Zoltán: Emlékezés Nádler Róbertre, a fõvárosmûvészi krónikására 5/11

Vízy László: 100 éves a Városligeti Széchenyi Gyógyfür-dõ 5/5

ISKOLA ÉS HONISMERET

TanítómestereinkBenda Kálmán: Nemzeti öntudat és történetírás 6/20Eötvös József: Népoktatási ügy 5/8Gárdonyi Géza: A látás 4/21Kosáry Domokos: A nyelvkérdés a XVIII. században

3/10Kovács Imre: A paraszti életforma bomlása 1/26Bagitáné Szécsényi Mária: „Mindszent múltját homály

ne fedje” A Mindszenti Általános Iskola településtör-téneti projektje 4/27

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Helyismereti-helytörté-neti kiadványok élményközpontú használata az okta-tásban 4/23

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Ki tud többet Veszprém-rõl? Helytörténeti társasjáték 6/23

Danis Tamás: Felvidéki fiatalok tanulmányai az anyaor-szágban. Korosztályok tudásvágya 5/10

Kolics Pál: Eltûnt településekre és egykori iskolákra em-lékezünk 5/14

Nagy Tamás: Hagyományt teremtettünk? Teremtettünk!Egy elfeledett ezereskapitány utóélete 3/15

Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg iskolázása Trianon elõttés után 2/11

Sipos Endre: Az összetartozás fogalmának megalapozá-sa június 4-én. Mit kell megértetnünk utódainkkal?3/11

Tóth József: A magyar cserkészet történetébõl 1/28Vasvári Zoltán: A kötelezõ állami elemi népiskola meg-

születése 2/13Zentai Evelin: A pásztói Oskolamester Ház 1/31Zika Klára: Gárdonyi Géza Emlékév. Honismereti tábor

gyermekeknek 6/25

HAGYOMÁNY

Gelencsér József: A népi jogszokások körébõl. Az ének-lés mint szankció és mint feladat 4/30

Kornis Gabriella: Turkajárás Szamosújváron 1/49Simor Ferencné Bokody Éva: Az utolsó drávapalkonyai

hajómolnár visszaemlékezései 3/17Vörös Dezsõ: Magyar mezõgazdasági munkások Svéd-

országban 1/50

ÉLÕ HONISMERET

Sebõ Ferenc: Fölszállott a páva. gondolatok a TV sikerkapcsán 1/35

EMLÉKHELYEK

Bartos György: A Szent Imre-sírról 3/19Dukrét Géza: Emlékjelek, emléktáblák Bihar megyében

1/44Gedai István: A nemzeti és történelmi emlékhelyek tár-

sadalmi szerepe 1/38Halász Péter: A székelyföldi honismereti emlékhelyek-

rõl 1/40Merényi-Metzger Gábor: Wesselényi Ferenc krakkói sír-

emléke 2/16Merényi-Metzger Gábor: Báró „Csonkabég” Ferenc

dél-tiroli sírköve 3/22Udvarhelyi Nándor: Szent Imre herceg emlékhelye Len-

gyelországban 6/26

TERMÉS

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásaiBalázs Géza: Szent István alakja és szerepe a helynevek-

ben 6/34Halász Péter: „Óh, Szent István dicsértessél…” 5/38Kovács Gergely: „Tündöklõ csillagunk” A Szent Ist-

ván-ereklyék története 5/23Lázár Katalin: Szent István a magyar népdalokban 6/38Lukács László: Szent István király tisztelete a Székesfe-

hérvári Egyházmegyében 5/29Mózessy Gergely: Szent István megemlékezések a kom-

munista diktatúra idején. Az állami és az egyházikultusz ütközõpontjai 6/45

Rainer Pál: Gizella királyné kultusza 5/33Selmeczi Kovács Attila: Szent István a népmûvészetben

6/43Török József: Szent István király liturgikus tisztelete a

középkori magyar egyházban 5/16Voigt Vilmos: Szent István emléke a magyarországi nép-

hagyományban 6/29Anka László: A tápiószecsõi 14. számú fegyverbázis

1956-os története 5/52Bagyinszky Marianna: Trianon és a revízió a memoáriro-

dalom tükrében 4/44Baksa Csaba: A Magyarhoni Földtani Társulat. Az egyik

legrégebbi tudományos szervezet 1/58Bányai Balázs: Gróf Zichy Jenõ felsõszentiváni vadásza-

tai 3/29Bodnár Krisztián: Az 1840-es évekbeli magyarországi

liberalizmus Metternich szemszögébõl 4/38Czetz Balázs: A járási rendszer átalakítása, majd meg-

szüntetése Fejér megyében (1971–1983) 3/41Danis Tamás: Egy rimaszombati tánc- és illemtanár di-

nasztia 2/28Demeter Zsófia: Nagyváros lesz „csakazértis”. Székesfe-

hérvár nagyvárosi fejlesztése a két világháború kö-zött 3/36

Fehér Tamás: Kérdések a váci Kálvária kapcsán 2/24Fehér Tamás: A Hárshegyi Homokkõ alkalmazása a váci

építészetben 5/48Fülöp László: A Kerecsényi családról 2/22

79

Fülöp László: A Gergely-naptár bevezetése Magyaror-szágon 5/43

Kaczián János: Szent István Tolna megye címerében3/44

Kanász Viktor: Adalékok Surd 1848–1849-es történeté-hez 4/42

Kardos Tímea: Thököly Imre és Zrínyi Ilona levelezése1686-ban 4/35

Késmárky István: Ki volt az „Arany ember” és a „Ten-gerszemû hölgy”? 2/30

Kovács Eleonóra: Evangélikusok Székesfehérváron3/24

Kovács Zoltán: Vízrendezés és természetvédelem Fejérmegyében a XVIII. századtól napjainkig 3/33

M. Lovas Krisztina: A pesti egyetemi ifjúság március15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt I.(1867–1890) 2/18

Mészáros Márta: Erdélyi étkek mint a honvágy szimbó-lumai Mikes Kelemen törökországi leveleiben 3/46

Pénovátz Antal: Az 1849. évi „nagy szaladás” emlékeiaz egyházi könyvekben 1/51

Polgárdy Géza: A Baradla barlang elsõ tudományos fel-tárója. Emlékezés Vass Imrére 2/26

Prohászka Péter: Adatok Szeghalom honismeretéhez6/50

Szilágyi Péter: „Mert nem csak szõr a magyar bajusz”.Kis magyar bajusz-honismeret 2/33

Vasas Géza: Az eltûnt Magyarország nyomában. Mozza-natok Felsõ-Nógrád dualizmus kori életébõl 1/55

Várnai Ferenc: Seprõdi János népzenekutatói hitvallása-iról, gyûjtéseirõl és zenei írásairól 5/46

ZSENGE TERMÉS

Adorján Boglárka: Garay János élete és Tolna megyeikötõdése 2/37

Bartha Éva: Gondolatok a XVII. Országos Ifjúsági Hon-ismereti Akadémiáról 2/36

Bella Pscherhoffer Zoltán: Kálmány Lajos, a folklorisz-tika úttörõje 2/43

Boros Edina: „Egy tollvonás volt a bûne”. Szacsvay Im-re életútja és nagyváradi emlékezete 2/39

Fábián Regina: Pálfy-Budinszky Endre. Szegedi fõmér-nök, a „város cselédje” 2/45

Veres Anita: Generációk tanítója – a hagyományok élte-tõje. Somfai Tiborné életútja 2/47

KRÓNIKA

A XLI. Országos Honismereti Akadémia, Székesfehér-vár, 2013. 1–5.

Debreczeni-Droppán Béla: Ünnepi megnyitó. Szent Ist-ván király és népe 4/49

A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/52A szekcióülések összefoglalói 4/59Az egyesület elnöksége: A Fejér Megyei Honismereti

Egyesület 3/50Bartha Éva: Beszámoló a Honismereti Szövetség 2012.

évi közhasznú tevékenységérõl 2/61Bircsák Lajosné: Az Iváncsai Helytörténeti Gyûjtemény

3/56Blazovich László: Labádi Lajos a helytörténész és honis-

merõ 60 éves 6/66

Bodó Ákos: Fekete István emlékkiállítás Veszprémben2/58

Bodó Ákos: Átadták a Káplár László Jó Ember Díjat.Bodó Imre az idei kitüntetett 3/63

Bodó Ákos: Fekete István íróra emlékeztünk 6/64Borka Elly: A Cinkotai Tájház 2/55Braila Mária: Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régi-

ség Látványtár. Új kiállítótérrel gyarapodott a szé-kesfehérvári múzeum 3/51

Cs. Varga István: Az egri keleti platánfa – Az Év Fája2012-ben 2/49

Debreczeni-Droppán Béla: Bethlen Gábor kolozsváriszobra 6/55

Dukrét Géza: A XI. Civil Akadémia Brünnben 2/53Dukrét Géza: A XIX. Partiumi Honismereti Konferencia

5/63Dukrét Géza: Húszéves a Partiumi és Bánsági Mûemlék-

védõ és Emlékhely Társaság 6/58Fábián Margit: Egy bukovinai székely írástudó, Sántha

Alajos 2/57Halász Péter: Köszöntjük a hetven esztendõs Domokos

Máriát 1/67Hála József: A magyar népmûvészet sikere Amerikában

4/62Kaczián János: Kölcsey „Tolnában” 2/52Kitüntetettjeink 2/63Koczó József: A 100 esztendõs Jan Stolarski köszöntése

3/60Kovács Lajos: Barangolás határon innen és túl. V. Pest

megyei Honismereti Barangoló 1/63Kovácsné Somi Zsuzsanna: Családi emlékbõl civil ha-

gyomány. Nagy Imre-emléktúra Badacsonyban 1/64Mándics Mihály: Jubiláns a Csávolyi Honismereti Szak-

kör 3/59Matyikó Sebestyén József: Mestrovics tanítvány Tihany-

ban. Beszélgetés Veszely Jelena szobrászmûvésszel1/65

Matyikó Sebestyén József: Hervadhatatlan bokrétaün-nep. Varga Imre Széchenyi István-szobra Siófokon2/60

Matyikó Sebestyén József: Vörösmarty-szobor Kapos-várnak 4/67

Matyikó Sebestyén József: Hagyományok újrafogalma-zása. Meixner Etelka kiállítása Veszprémben 5/66

Matyikó Sebestyén József: A modern figuralitás mestere.Varga Imre kilencvenéves 6/64

Nagy Veronika: Hetedhét Játékmúzeum – a Mos-kovszky-gyûjtemény 3/53

Örsi Julianna: Szûcs Sándor a „Háromföld” tudósa 6/61Paál Zsuzsanna: Az önkéntes gyûjtõk közösségének új-

jászervezése 2013-ban 4/68Polgárdy Géza: Emlékezés a Balaton regényének szer-

zõjére. Száz éve született Bodrossy Leo 6/63Selmeczi Kovács Ádám: Gyurgyalag – Az év madara

2013 2/51Siket István László: 25 éves a makói Honismereti Kör

5/64Surányi Dezsõ: Faust Miklós emlékünnepség Magyaror-

szágon 4/64Székely András Bertalan: „Polak, wêgier, dwa bratanki”

5/57

80

Tóth József: Pest megyei honismereti barangolók Zsám-bokon 6/60

Viga Gyula: Kántor Mihály és Sõregi János szobraCigándon 5/61

In memoriamHalász Péter: Jáki Sándor Teodóz (1929–2013) 1/70Halász Péter: Halmos Béla (1946–2013) 5/69Halász Péter: Für Lajos (1930–2013) 6/69Halminé Bartó Anna: In memoriam Kenyéry Kornélia

4/70Kováts Dániel: Barsi Ernõ (1920–2013) 6/67Matyikó Sebestyén József: A fény megérkezett… El-

hunyt Udvardi Erzsébet, a balatoni táj mélyhitû fes-tõje 2/64

Matyikó Sebestyén József: Jelek az ember örök gyõzel-mérõl 3/64

Móser Zoltán: Búcsú Ág Tibortól (1928–2013) 5/68Simor Ferenc: Búcsú Dani Lajostól, az Ormánság króni-

kásától (1938–2012) 2/65Simor Ferenc: Ismét elment egy õrálló a déli végekrõl!

Pataky András (1932–2013) 5/67Sutus Áron: Búcsú Szöllõsy Vágó Lászlótól 1/68

KÖNYVESPOLC

Baronek Dezsõ – Dr. Polgárdy Géza: Mecsek EgyesületLexikon. Pécs, 2013. (Pálmány Béla) 5/72

Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokásokOzsdolán (Szûcs Judit) 3/73

Deáky Zita: „Jó kis fiúk és leánykák” (Hála József) 2/74Dobos Gyula: Tengõd évszázadai (Matyikó Sebestyén

József) 2/71Eff Imre Ernõ: Az író és kora. Egy humanista mérnök

visszaemlékezései (Horváth Géza) 3/75Harangozó Imre: Örök emlékezetül… (Halász Péter)

2/67Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: A hetési

textilkultúra – Kultúra hetiškega ljudskega tekstila(Ferencz Gyõzõ) 3/68

Király Lajos – Péter Mária: „Kaposvári városházra rásü-tött a fényes nap…” Kétszáz somogyi katonadal(Pesti János) 3/70

Magyar Zoltán: Mátyás király Körösréven. Géczi Hege-dûs Sándor történetei (Dukrét Géza) 3/69

Magyar Zoltán: Népmondák a két Homoród mentén(Hála József) 3/74

Misóczki Lajos: Utazás, szállás, vendéglátás Magyaror-szág török hódoltsági területén (Szecskó Károly 4/72

Molnár Mária: Tápai emlékhelyek (Gergelyné Bodó Má-ria) 6/73

Németh Tibor: „...mások szegénységén segíthetni...”(Huszár János) 5/73

Silling István: Nyugat-bácskai magyar nyelvatlasz(Láncz Irén) 1/75

Sisa István: The Spirit of Hungary (Balassa Zoltán) 1/72Szelepcsényi Sándor: Templomunk – Szülõföldem tisz-

telete (Takács András) 5/75Szilágyi Miklós: Mezõváros és paraszti kultúra (Máté

György) 3/72T. Székely László: Érdekes tájak a Bánságban és környé-

ken (Szûcs Brigitta) 2/73

Ván Benjámin: Szilády Áron élete (Juhász Antal) 4/72

* * *Balahó Zoltán: Kassáról magyarul. Új útikönyv segíti a

szomszédolást. Hoffmann Éva – Marton Jenõ: Kassa.Európa Kulturális Fõvárosa 2013. 3/66

Bihari Puhl Levente: Könnyû emlékek, hová tûntetek?Gondolatok Vasvári Zoltán emlékkönyvéhez 2/73

Bihari Puhl Levente: A hullámok lágy tánca 2/75Ferencz Gyõzõ: Népmûvészetté érett költõi gondolatok.

Könyvek a zalai kézmûvességrõl 2/72Gesztesi Enikõ: Garay Emlékkönyv. Szekszárd tisztelgé-

se a költõ születésének 200. évfordulóján 6/71Hála József: A Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi

kiadványsorozatai 2/76Iancu Laura: Az üdvösség ára 1/73Kováts Dániel: Zelenák István könyve a tokajiról 3/69Mihalovicsné Lengyel Alojzia: A kultúra vonzásában.

Egy életút párhuzamai 5/72Matyikó Sebestyén József: Tüskés Tibor az irodalom

napszámosának emlékezete 6/72Matyikó Sebestyén József: Rónay 100 6/74Murányi Lajos: Kettõs kötés. Tiszteletkötet Balogh Mi-

hály 70. születésnapjára 4/74Nagyillés Anikó: A bácskai magyarság migrációtörténe-

téhez 4/73Nagypál Szabolcs: Egy helytörténeti és honismereti ol-

vasókönyv. Reményi Antal néptanító és népmûvelõemlékezete 2/69

Selmeczi Kovács Attila: Magyar örökség – Kairoszkönyvsorozat 1/72

Selmeczi Kovács Attila: Malmok a vízen 5/74Stockné Horváth Mária: Világkiállító magyarok 2/70Szecskó Károly: Mikes Kelemen válogatott bibliográfia

2/68Varga Sándor: Gyökereink. Bánáti német táncok 1/75

HÍREKÁllítsuk föl Bethlen Gábor fejedelemmé választása em-

lékjelét Kolozsvárt! 5/7A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvé-

nyei 2013. év I. félévében 1/80A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvé-

nyei a 2013. év II. félévében 5/56„Fogadj szót fiam!” Székesfehérvári pályázati felhívás

2/80Magyar Kultúra Napja, 2014. XVIII. pályázat 5/80Magyar Örökség-díjas az EKE 5/15Tradíció Néprajzi Gyûjtõ Pályázat 3/80

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 1/76

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Halász Péter) 2/78

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Ha-lász Péter) 3/76

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Ha-lász Péter) 4/76

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Ha-lász Péter) 6/75

Honismereti évfordulónaptár, 2014 5/76

A 2013. év tartalomjegyzéke 6/77

Szent István a népmûvészetben

Üvegkép, XIX. század közepe. Vöröstó,Veszprém m.

Szentkép 1760 körül. Németpróna,Nyitra m.

Üvegkép, XIX. század vége. Esztergom m.(Néprajzi Múzeum)

Irattartó szekrény ajtaja,XVIII. század közepe.

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Szent István átadja a szent kereszt ereklyét Imre fiának.Falkép 1650 körül a £ysa Góra-i bencés kolostorban (Udvarhelyi Nándor felvétele)