1
2016. 10. 08. VIII nemzetisport hosszú kávé Bíró REVOLVERREL Honnan az érdekl ődés a magyar futball 1945 el őtti időszaka iránt? Negyedéves ELTE-s egyetemi hall- gatóként részt vettem Hadas Miklós szurkolói identitásról tartott szemi- náriumán. Közel állt hozzám a téma, Debrecenből elkerülve akkor lett iga- zán fontos számomra a szülőváro- som, és kötődésemet a futballmecs- cseken keresztül éltem át – mondta a Forsense Piac- és Közvélemény- kutató elemzőjeként dolgozó szoci- ológus. – A kilencvenes évek köze- pén járunk, aktív Loki-szurkolóként a bajnoki sorsoláshoz igazítottam az életemet: ha a csapat a főváros- ban játszott, maradtam hétvégére is Budapesten, ha otthoni meccs volt, mentem haza, Debrecenbe. Elhatá- roztam, a debreceni szurkolói kul- túráról írom a szakdolgozatomat, de amikor a múltat elkezdtem kutatni, beszippantott a korszak. Budapesten tanuló debreceni szurkolóként hogyan élte meg a f őváros–vidék ellentétet? Saját bőrömön tapasztaltam. Ma már talán kevésbé érzékelhető, ám húsz éve a debreceniség erről szólt, a Budapest-ellenesség volt a fő moz- gatórugó. Egyébként először 14 éve- sen, 1988 tavaszán, a DMVSC–Rába ETO bajnokit láttam stadionban, ám igazán az 1993-as DVSC–Haladás meccs ragadott magával az Oláh Gábor utcában. A játékosok közül sokan velem egykorúak voltak, Sán- dor Tamással egy évfolyamba jártam általános iskolába. Számítottak a családi hagyományok is, nagyapám elbeszélései a Bocskairól és iskola- társáról, Vincze Jenőről, a válogatott csatárról. A két éve átadott Nagyerdei Stadion lelátói hétről hétre fájdalmasan üresek. Ebből a szempontból biztató párhuzam- mal szolgál könyvének egyik meglepő adata, amely szerint az 1938-as világbajnoki ezüstérmet követ ő idényben csupán 3050 volt az NB I-es átlagnézőszám. Az akkori pangás részben a magas jegyárakkal magyarázható. Miköz- ben a sportág bázisát a kispolgári, szakmunkás réteg adta, a jegyárak polgári közegnek szóltak. Tény azon- ban, hogy a három nagy klub bajnoki és Közép-európai Kupa-mérkőzé- seit, továbbá a válogatott találkozóit jóval nagyobb közönség előtt játszot- ták, a kisebb kluboknak viszont igen szerény bázisa volt. Miért írja, hogy Magyarország a vb-ezüst idején már futball- kishatalom volt? Nincs itt ellentmondás? Erős szó, bevallom, kicsit félve is írtam le. Pedig tény, a húszas évek elejéig nem akadt olyan ellenfél a kontinensen, amely ellen esélyünk sem volt, a har- mincas években azonban az olaszok már fölénk nőttek. Nagy különbség a tízes évekhez képest, hogy akko- riban még modern futballt játszott a válogatott és a kirakatcsapatnak számító MTK, a játékstílus azonban két évtized alatt elavult. Nem álltak át a WM-rendszerre, nem is feküdt volna a magyaroknak, úgy akartak játszani, ahogyan azt gyermekkoruk példaképeitől, Schlosseréktől látták: a sok passzos, viszonylag lassú, látványos technikai megoldásokkal operáló, skót stílusból kinőtt Duna menti iskola szellemiségében. Sze- rencsénkre volt néhány csodálatos játékosunk, a Schlosser Imre és Orth György időszakát követő űrt addigra Sárosi György és Zsengellér Gyula betöltötte. Könyve címében az említett prob- lémák dacára aranykort említ. Első aranykort! Fontos a jelző. Nyu- godtan tekinthetjük az 1945 előtti időszakot aranykornak, főleg a tízes éveket. A húszas évektől megválto- zott a hangulat, erősödtek a bíráló hangok. Furcsa, de már több mint kilencvenéves hagyomány, hogy a magyar sajtóban a futball romlásáról beszélnek. Mikor volt kritikusabb a média: akkor vagy ma? Mai szemmel nézve a húszas évek sajtója érthetetlenül kemény volt. Ha tudták volna akkor, hogy mi lesz a kilencvenes években vagy az ezredfordulón, nem fogalmaz- tak volna úgy. Mindenesetre nem volt hurráhangulat. Az 1938-as vb előtt akadt olyan újság, amely felvetette: minek megyünk ki Franciaországba, ha semmi ke- resnivalónk ott? Milyen hatással volt a futballélet- re a trianoni döntés? Ahhoz képest, hogy az országra néz- ve milyen következményekkel járt, a futballban nem hozott jelentős vál- tozást. A történelmi Magyarország kiemelkedő futballközpontja amúgy is Budapest volt, a klubok 1920 után is rendszeresen játszottak az egyko- ri Monarchia területén, játékosaink sorra igazoltak az egykori birodalom gazdagabb városaiba. Igaz, politikai okokból Prágába sokáig nem lehetett utazni, a válogatott is csak 1925-ben játszotta első mérkőzését Csehszlo- vákiával. Van-e párhuzam a harmincas évek vállalatainak szerepválla- lása és a futball mögé álló cégek mai aktivizálódása között? Nincsen. Az akkori segítség elsősor- ban nem politika által sugallt vagy kényszerített támogatást jelentett. Amikor például a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek beszállt a futballklubba, nemcsak az egye- sületet pénzelte, hanem a gyárban dolgozó húszezernyi dolgozónak is azonosulási lehetőséget, sportolási vagy szurkolási alkalmat kínált. Csütörtökön avatják az új MTK- pályát, így különös aktualitása van: hozzájárult-e a futball fej- lődéséhez az Üllői úti stadion 1911-es és a Hungária körúti stadion 1912-es felépítése? Teljesen más volt a motiváció, mint most. Akkor kényszer szülte, a Fra- di a Soroksári úti pályáját alig tudta használni, mert nem fértek be a nézők, az MTK-nak pedig nem volt pályája, a Millenárison bérleti díjat kellett zetnie. A mostani stadio- népítések nem igényt elégítenek ki, hanem azt a logikát követik, hogy a jó körülmények vonzzák majd a né- zőket is. Kilencvenes évekbeli szur- kolóként tanúsítom, akkoriban tragi- kus volt a helyzet – például Akasztón láttam csak tisztességes vécét –, mégis azt gondolom, kevés embert tart távol az, hogy milyen a stadi- on. A nézhetetlen játék, és a labdarúgó- egyéniségek hiánya annál többet. Az Index egyik cikke siratófalnak nevezte a kapu mögé épített be- tonfalat, a klub a jóm kippur mi- att tolta el egy nappal a megnyitó napját. Miben áll ma az MTK zsidó identitása? Nem emlékszem olyanra, hogy a húszas, harmincas években az MTK zsidó ünnep miatt halasztást kért volna. Az MTK zsidó háttere vissza- vezethető az alapításra, a Nemzeti Torna Egyletből kényszerűségből kivált, atletizálni vágyó, főként zsidó atalok köreként jött létre. Mégsem volt sohasem deklaráltan zsidó klub, még ha egyes jelek, például a szín- választás erre is utalhattak. A zsidó jelző használata tabunak számított, még a saját szurkolók körében is. A pesti futballéletben azonban úgy te- kintettek az MTK-ra mint kvázi zsidó klubra. Ebből a szempontból radi- kális fordulatot jelent Gedeon gúnár megjelenése. A „libások” gúnyjelző élét kétségtelenül kicsorbítja, ha ők maguk nevezik magukat an- nak, ahogyan a Totten- hamnél és az Ajaxnál is kivédték a táma- dásokat azzal, hogy a lelátón már-már szurkolói divattá vált a zsi- dóság fel- vállalása. Nyilván ez volt a cél. A liba azért ki- csit abszurd, mert nem tipikus, erőt sugárzó kabalaállat, mint a sas vagy az oroszlán. Nemrég az MTK támogatásával rendeztek kiállítást Budapesten a zsidó futballistákról és edzők- ről. Hogyhogy éppen mostanság lett hivatalossá az évszázadon át rejtve, titkoltan vagy csak infor- málisan képviselt zsidó vonal? Ez messze túlmutat a futballon, úgy látom, hogy a zsidó közösségen be- lül, főleg a atalabb korosztályokban történtek mélyreható változások. Megjelentek a zsidó identitásnak új, elfojtásoktól mentes, büszkén vállalt formái. Könyve sajátos műfajt képvisel, tudományos igényű futballtörté- neti munka. Mi volt a módszere? Egyszerű: elővettem a régi újságokat. Amikor 1999-ben ennek a témának szenteltem a doktori disszertáció- mat, hat évre bevettem magam az Országos Széchényi Könyvtárba, a Várban indult, a Várban végződött minden napom. Végigolvastam az összes Nemzeti Sportot, Sporthírla- pot, és több közéleti újság sportro- vatát, de kicsit más szemmel, nem az eseményekre, hanem a háttérre fókuszálva. Például ha a meccsleírá- sokat néztem, inkább azt kerestem bennük, volt-e valamilyen balhé. Az első aranykorban és a hábo- rú előtti debreceni futballtársa- dalomról szóló, Riválisok című könyvében is hangsúlyos szere- pet kap az erőszak. Változott-e a szurkolói agresszió a huszadik század eleje óta? Ma a szurkolói erőszak általában azt takarja, hogy két szurkolótábor ösz- szecsap egymással. Ennek tipikus példája az ustawka, az el őre megbe- szélt tömegverekedés, amely sokszor a mérkőzést ől teljesen független időpontban és helyszínen zajlik. Az 1945 el őtti időszakban más mintá- zatot követett, az erőszak valamilyen módon „reektált” a mérkőzésre. Így a legritkábban fordult el ő, hogy az ellenfelek drukkerei összevereked- jenek, nem tekintették egymást el- lenségnek. A mozgatórugó az volt, hogy a szurkoló igazságot tegyen. Ha az ellenfél játékosa letaglózta a sajátjukat, vagy pártosnak látták a bírót, megvárták a mérkőzés után, és megverték, de legalábbis igye- keztek megdobálni. Szerepet játszott-e az első világháborús élmény a fut- ballerőszak térnyerésében? Nehéz a kapcsolatot bizonyítani, de a futballmérkőzésekre járók jó részének lehettek háborús élményei, amelyek lerombolták az erkölcsi gá- takat. Az erőszak elszenvedői gyak- ran a bírók voltak, ma már szinte hihetetlen, de volt közülük, amelyik csak revol- verrel mert köz- lekedni. CSILLAG PÉTER Agyonrúgott futballista, revolverrel járó bíró, játékoscsábításra felbérelt színésznő is szerepel Szegedi Péter Az első aranykor című könyvében, a magyar futball 1945 el őtti időszakát feldolgozó munka jelent őségét mégsem a színes történetek adják. Inkább a sportág társadalmi hátterére, nemzetközi környezetére fókuszáló megközelítés, amivel új jelentést adott a kor sporttörténetének. SZEGEDI PÉTER SZEGEDI PÉTER zdtem kutatni, i k. ebreceni n élte meg a étet? sztaltam. Ma zékelhető, ám ég erről szólt, a volt a fő ő mo m z- lős ősr r 14 é éve ve- DM MVS VSC– C ba tadionban, á ám DV D SC SC–H –Hal alad ad d adás á ás ás ával az Oláh ékosok k k k közül ak voltak, S n- n n lyamb m a rtam m Szám mítottak a is, nagyapám il és iskola- ől, a válogatott gyer rde dei i l hét étre re Ebből a rh h h hu u uzam- k eg yi k k eg gyi yi k y szeri nt az ezüst ér met án 3050 volt őszám. zben a magas zható. Miköz- t t t a a a ki k k spolgári, ta, a a jegyárak ak. ény ny ny a a azo z z n- gy klub bajn jn nok o i upa- é é k rkőzé- to t tt tt t tal lál álko k óit g előtt játszot- ak viszont igen yarország a utball- ncs kicsit edig riban g modern rn f fut u ballt j tszo ott a válogatott és a ki k ra rakatc tcsa sapa tna ak számító MTK, a játék ékst s ílus s a azo zonb nba an t évtized alatt elavul ult. Nem em áll lta tak át a WM-rendszer re, , ne n m is is f fek e üd üdt volna a magyarokna nak, k, úgy a aka kart rtak a játszani, ahogyan az zt t gy g ermekkoruk példaképeitől, Schlo oss seréktől tták: a so sok k pa passzo zos, viszo z nylag lassú, tványos te ech chn nikai me m goldásokkal oper áló, sót t st s ílusból kinőtt Duna me ment nti is isk kola szellemiségében. Sze- re e re enc nc n nk n re volt hány csolatos éko kosu sunk nk, a Schlosser Imre és Orth Gyö ör rgy gy idő dőszakát köv vető űrt addigr a á r ro rosi si G Grgy és Zsengellér Gyula beltötte. nyve címében az emtett prob- b lémák dara r aranykort említ. Első a aranykort! Fontos a jelző. Ny Nyu- u godtan tekinthetjük az 194 9 5 előtti időszakot ar anykornak, főleg a tízes éveket. A húszas évektől megválto- zott a hangulat, erősödtek a bíráló hangok. Furcsa, de már több mint t kilencvenéves hagyomány, hogy a magyar sajtóban a futball romlás á áról magyar sajban a futball romlásáról beszélnek. Mikor volt kritikusabb a média: akkor vagy ma? Mai szemmel nézve a húszas éve ek sajtója érthetetlenül keny volt. Ha tudták volna akkor, hogy mi lesz a kilencvenes években vagy az ezredfordulón, nem fogalmaz- tak volna úgy. Mindenesetre nem volt hur hangulat. Az 1938-as vb előtt akadt olyan újg, amely felvetette: minek megyünk ki Franciaországba, ha se s mmi ke- resnivalónk ott? Ma Manfd d A Acél- és Fémművek beszál állt a f futb bal allk lklubba, nemcsak az egye e- üle lete et t nzelte, hanem a gyárba an n do olg lgoz ozó h szezernyi dolgozónak i is s az zon onos osul ulás ási lehetőget, sportolás si va agy gy s szu zurk rkolási alkalmat kínált. Csüt ü ör örn n avat tk k k k a az új MTK- K- lyát t, , íg í y s s ak aktu tual alit itás ása van: n h hoz ozrult-e a futba ball ll f fej ej- - lőhe hez az Üllői úti stadion n 1911-e es és a Hungária ti ti stad dion n 19 912 1 -es s fese e? Teljesen m más volt a motic ció, min nt t most. Ak kkor ény n sz ze er slt lte, e a a F Fra ra- - di a Sor rok o sári ú úti t p pá ályáját al alig g t tud dta ta hasz zln lni, i mert ne em m rtek ek b be a a zők, a az z MTK-nak k pe p dig ne nem volt lyája, , a a M Mil ille leári riso on n rl rle eti íjat kellett ze etn t ie. A mo mostani stadio- pítése ek k ne n m igényt t e ete tenek ki, hanem a azt t a logit követik, hogy a körülnyek vonzzák majd d a a - zőket is. Kilencvenes évekbeli szur- ko olóként tan a úsítom, akkoriban tr agi- kus volt t a helyzet – például Akasztón áttam csak tisztességes vécét –, mégis azt gondolom, – mégis azt gondolom kevés embert tar rt vol az, hogy milyen a stadi- on. A lis s fo ord rdulat atot ot j jel elen ent t Ge Gede d on gúnár r me m gj gjelen enés se e. A A „libás ások okg nyjelző élét t k két é s gtelenül kics sortj t a, , ha ők magu guk nev vezik ma m gu uka at t an an- - na n k, a aho ogy gyan an a a To Tot tte en- ha hamn mnél l és az az A Aja axn nál is is kiv ivéd édk a a ma ma- á so o ka ka t t az zzal, l, h hog gy a le len m r- - r r sz z ur r ko ko i di i va va tt tt á ált lt a a z zsi- óg fe f l- llalása. id dőpon ntb t an és helyszínen n zajlik. Az 19 1945 e el ő l tt i időszakban m más á min- za ato tot ö k vetett, az erőszak val amil ye en ódo don n „reektált” a mérkőzésre. Í g gy a le legr rit i t bb bban a fordult el ő, hogy a az el l el lenf nf el el ek drukker erei e öss szevereked d- je je j ne nek, k, nem em tekinte ett t ék k egy gym st el- l- l lens ség nek. A A m mozg garugó az vo volt lt , , ho hogy gy a s szurkol ol ó ó ig igazságot tegy gy en en. Ha Ha az z el le lenf él j j át át é ékosa letagl ózta t a sa saátj tj uk u a at , vagy gy p pártosnak lát ák k a t, t, m meg egrt r ák ák a a mérkős ut t án, és és m meg e ve ert ék, de e l l egal ábbi i s s ig gye- ke ezt ek ek megdo dob lni. Sz Szer rep e et e játszott- -e e a az első viá l gh gháb áborús élmén ény y a a fut- t- ba ball ller er e ős ősza zak k rn rnye yeébe e ben? n? Ne N é h z z a a kapcsola latot bizonyítan ani, de e a f fut utb ballmérkőzésekre járók jó sz szén ének l leh ehette tek k bo bo ú s s él élényei i, amelyek lerombolták az erkölcsi gá- takat. Az erőszak elszenvedői gyak- ran a bírók voltak, ma már szinte hihetetlen, de volt közük, amelyi y k csak revol- verrel e m mert köz- lekedni. lekedni Fotó: F Ö L D I D. A T T I L A Szegedi Péter szociológus a DVSC-táborból indult, ma futballunk múltját is kutatja

2016. 10. 08. Bíró REVOLVERREL · Könyve címében az emlíített pro b-b lémák dacárar aranykort említ. Els aaranykort! Fontos a jelz . Nyu-u godtan tekinthetjük az 19495

  • Upload
    others

  • View
    4

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: 2016. 10. 08. Bíró REVOLVERREL · Könyve címében az emlíített pro b-b lémák dacárar aranykort említ. Els aaranykort! Fontos a jelz . Nyu-u godtan tekinthetjük az 19495

2016. 10. 08.

VIIInemzetisport

hosszú kávé

Bíró REVOLVERREL

Honnan az érdeklődés a magyar futball 1945 előtti időszaka iránt?Negyedéves ELTE-s egyetemi hall-gatóként részt vettem Hadas Miklós szurkolói identitásról tartott szemi-náriumán. Közel állt hozzám a téma, Debrecenből elkerülve akkor lett iga-zán fontos számomra a szülőváro-som, és kötődésemet a futballmecs-cseken keresztül éltem át – mondta a Forsense Piac- és Közvélemény-kutató elemzőjeként dolgozó szoci-ológus. – A kilencvenes évek köze-pén járunk, aktív Loki-szurkolóként a bajnoki sorsoláshoz igazítottam az életemet: ha a csapat a főváros-ban játszott, maradtam hétvégére is Budapesten, ha otthoni meccs volt, mentem haza, Debrecenbe. Elhatá-roztam, a debreceni szurkolói kul-túráról írom a szakdolgozatomat, de amikor a múltat elkezdtem kutatni, beszippantott a korszak.Budapesten tanuló debreceni szurkolóként hogyan élte meg a főváros–vidék ellentétet?Saját bőrömön tapasztaltam. Ma már talán kevésbé érzékelhető, ám húsz éve a debreceniség erről szólt, a Budapest-ellenesség volt a fő moz-gatórugó. Egyébként először 14 éve-sen, 1988 tavaszán, a DMVSC–Rába ETO bajnokit láttam stadionban, ám igazán az 1993-as DVSC–Haladás meccs ragadott magával az Oláh Gábor utcában. A játékosok közül sokan velem egykorúak voltak, Sán-dor Tamással egy évfolyamba jártam általános iskolába. Számítottak a családi hagyományok is, nagyapám elbeszélései a Bocskairól és iskola-társáról, Vincze Jenőről, a válogatott csatárról.A két éve átadott Nagyerdei Stadion lelátói hétről hétre fájdalmasan üresek. Ebből a szempontból biztató párhuzam-mal szolgál könyvének egyik meglepő adata, amely szerint az 1938-as világbajnoki ezüstérmet követő idényben csupán 3050 volt az NB I-es átlagnézőszám.Az akkori pangás részben a magas jegyárakkal magyarázható. Miköz-ben a sportág bázisát a kispolgári, szakmunkás réteg adta, a jegyárak polgári közegnek szóltak. Tény azon-ban, hogy a három nagy klub bajnoki és Közép-európai Kupa-mérkőzé-seit, továbbá a válogatott találkozóit jóval nagyobb közönség előtt játszot-ták, a kisebb kluboknak viszont igen szerény bázisa volt.Miért írja, hogy Magyarország a vb-ezüst idején már futball-kishatalom volt? Nincs itt ellentmondás?Erős szó, bevallom, kicsit félve is írtam le. Pedig

tény, a húszas évek elejéig nem akadt olyan ellenfél a kontinensen, amely ellen esélyünk sem volt, a har-mincas években azonban az olaszok már fölénk nőttek. Nagy különbség a tízes évekhez képest, hogy akko-riban még modern futballt játszott a válogatott és a kirakatcsapatnak számító MTK, a játékstílus azonban két évtized alatt elavult. Nem álltak át a WM-rendszerre, nem is feküdt volna a magyaroknak, úgy akartak játszani, ahogyan azt gyermekkoruk példaképeitől, Schlosseréktől látták: a sok passzos, viszonylag lassú, látványos technikai megoldásokkal operáló, skót stílusból kinőtt Duna menti iskola szellemiségében. Sze-rencsénkre volt néhány csodálatos játékosunk, a Schlosser Imre és Orth György időszakát követő űrt addigra Sárosi György és Zsengellér Gyula betöltötte.Könyve címében az említett prob-lémák dacára aranykort említ.Első aranykort! Fontos a jelző. Nyu-godtan tekinthetjük az 1945 előtti időszakot aranykornak, főleg a tízes éveket. A húszas évektől megválto-zott a hangulat, erősödtek a bíráló hangok. Furcsa, de már több mint kilencvenéves hagyomány, hogy a magyar sajtóban a futball romlásáról beszélnek.Mikor volt kritikusabb a média: akkor vagy ma?Mai szemmel nézve a húszas évek sajtója érthetetlenül kemény volt. Ha tudták volna akkor, hogy mi lesz a kilencvenes években vagy az ezredfordulón, nem fogalmaz-tak volna úgy. Mindenesetre nem volt hurráhangulat. Az 1938-as vb előtt akadt olyan újság, amely felvetette: minek megyünk ki Franciaországba, ha semmi ke-resnivalónk ott?

Milyen hatással volt a futballélet-re a trianoni döntés?Ahhoz képest, hogy az országra néz-ve milyen következményekkel járt, a futballban nem hozott jelentős vál-tozást. A történelmi Magyarország kiemelkedő futballközpontja amúgy is Budapest volt, a klubok 1920 után is rendszeresen játszottak az egyko-ri Monarchia területén, játékosaink sorra igazoltak az egykori birodalom gazdagabb városaiba. Igaz, politikai okokból Prágába sokáig nem lehetett utazni, a válogatott is csak 1925-ben játszotta első mérkőzését Csehszlo-vákiával.Van-e párhuzam a harmincas évek vállalatainak szerepválla-lása és a futball mögé álló cégek mai aktivizálódása között?Nincsen. Az akkori segítség elsősor-ban nem politika által sugallt vagy kényszerített támogatást jelentett. Amikor például a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek beszállt a futballklubba, nemcsak az egye-sületet pénzelte, hanem a gyárban dolgozó húszezernyi dolgozónak is azonosulási lehetőséget, sportolási vagy szurkolási alkalmat kínált.Csütörtökön avatják az új MTK-pályát, így különös aktualitása van: hozzájárult-e a futball fej-lődéséhez az Üllői úti stadion 1911-es és a Hungária körúti stadion 1912-es felépítése?Teljesen más volt a motiváció, mint most. Akkor kényszer szülte, a Fra-di a Soroksári úti pályáját alig tudta használni, mert nem fértek be a nézők, az MTK-nak pedig nem volt pályája, a Millenárison bérleti díjat kellett fi zetnie. A mostani stadio-népítések nem igényt elégítenek ki, hanem azt a logikát követik, hogy a jó körülmények vonzzák majd a né-zőket is. Kilencvenes évekbeli szur-kolóként tanúsítom, akkoriban tragi-kus volt a helyzet – például Akasztón láttam csak tisztességes vécét –, mégis azt gondolom, kevés embert tart távol az, hogy milyen a s t a d i -on. A

nézhetetlen játék, és a labdarúgó-egyéniségek hiánya annál többet.Az Index egyik cikke siratófalnak nevezte a kapu mögé épített be-tonfalat, a klub a jóm kippur mi-att tolta el egy nappal a megnyitó napját. Miben áll ma az MTK zsidó identitása?Nem emlékszem olyanra, hogy a húszas, harmincas években az MTK zsidó ünnep miatt halasztást kért volna. Az MTK zsidó háttere vissza-vezethető az alapításra, a Nemzeti Torna Egyletből kényszerűségből kivált, atletizálni vágyó, főként zsidó fi atalok köreként jött létre. Mégsem volt sohasem deklaráltan zsidó klub, még ha egyes jelek, például a szín-választás erre is utalhattak. A zsidó jelző használata tabunak számított, még a saját szurkolók körében is. A pesti futballéletben azonban úgy te-kintettek az MTK-ra mint kvázi zsidó klubra. Ebből a szempontból radi-kális fordulatot jelent Gedeon gúnár megjelenése.A „libások” gúnyjelző élét kétségtelenül kicsorbítja, ha ők maguk nevezik magukat an-nak, ahogyan a Totten-hamnél és az Ajaxnál is kivédték a táma-d á s o k a t azzal, hogy a lelátón m á r - m á r szurkolói d i v a t t á vált a zsi-dóság fel-vállalása.

Nyilván ez volt a cél. A liba azért ki-csit abszurd, mert nem tipikus, erőt sugárzó kabalaállat, mint a sas vagy az oroszlán.Nemrég az MTK támogatásával rendeztek kiállítást Budapesten a zsidó futballistákról és edzők-ről. Hogyhogy éppen mostanság lett hivatalossá az évszázadon át rejtve, titkoltan vagy csak infor-málisan képviselt zsidó vonal?Ez messze túlmutat a futballon, úgy látom, hogy a zsidó közösségen be-lül, főleg a fi atalabb korosztályokban történtek mélyreható változások. Megjelentek a zsidó identitásnak új, elfojtásoktól mentes, büszkén vállalt formái.Könyve sajátos műfajt képvisel, tudományos igényű futballtörté-neti munka. Mi volt a módszere?Egyszerű: elővettem a régi újságokat. Amikor 1999-ben ennek a témának szenteltem a doktori disszertáció-

mat, hat évre bevettem magam az Országos Széchényi Könyvtárba, a Várban indult, a Várban végződött minden napom. Végigolvastam az összes Nemzeti Sportot, Sporthírla-pot, és több közéleti újság sportro-vatát, de kicsit más szemmel, nem az eseményekre, hanem a háttérre fókuszálva. Például ha a meccsleírá-sokat néztem, inkább azt kerestem bennük, volt-e valamilyen balhé.Az első aranykorban és a hábo-rú előtti debreceni futballtársa-dalomról szóló, Riválisok című könyvében is hangsúlyos szere-pet kap az erőszak. Változott-e a szurkolói agresszió a huszadik század eleje óta?Ma a szurkolói erőszak általában azt takarja, hogy két szurkolótábor ösz-szecsap egymással. Ennek tipikus példája az ustawka, az előre megbe-szélt tömegverekedés, amely sokszor a mérkőzéstől teljesen független időpontban és helyszínen zajlik. Az 1945 előtti időszakban más mintá-zatot követett, az erőszak valamilyen módon „refl ektált” a mérkőzésre. Így a legritkábban fordult elő, hogy az ellenfelek drukkerei összevereked-jenek, nem tekintették egymást el-lenségnek. A mozgatórugó az volt, hogy a szurkoló igazságot tegyen. Ha az ellenfél játékosa letaglózta a sajátjukat, vagy pártosnak látták a bírót, megvárták a mérkőzés után, és megverték, de legalábbis igye-keztek megdobálni.Szerepet játszott-e az első világháborús élmény a fut-

ballerőszak térnyerésében?Nehéz a kapcsolatot bizonyítani,

de a futballmérkőzésekre járók jó részének lehettek háborús élményei, amelyek lerombolták az erkölcsi gá-takat. Az erőszak elszenvedői gyak-

ran a bírók voltak, ma már szinte hihetetlen, de volt közülük,

amelyik csak revol-verrel mert köz-

lekedni.

C S I L L A GP É T E R

Agyonrúgott futballista, revolverrel járó bíró, játékoscsábításra felbérelt színésznő is szerepel Szegedi Péter Az első aranykor című könyvében, a magyar futball 1945 előtti időszakát feldolgozó munka jelentőségét mégsem a színes történetek adják. Inkább a sportág társadalmi hátterére, nemzetközi környezetére fókuszáló megközelítés, amivel új jelentést adott a kor sporttörténetének. S Z E G E D I P É T E RS Z E G E D I P É T E R

gogozazatomat,t, de zdtem kutatni,i k.ebreceni

n élte meg a étet?sztaltam. Ma zékelhető, ám

ég erről szólt, a volt a főő mom z-lősőször r 14 ééveve-DMMVSVSC–C Rába

tadionban, áám DVD SCSC–H–Halaladaddadásáásás ával az Oláh ékosok kkkközül

ak voltak, SáSSáSán-nnlyambm a jáj rtamm Számmítottak a is, nagyapám iról és iskola-ől, a válogatott

gyerrdedei il hététrere Ebből a párhhhhuuuzam-k eggyik k eggyiyiky szerint az ezüstérmet án 3050 volt őszám.zben a magas zható. Miköz-tt t aaa kikk spolgári, ta, aa jegyárak ak. TéTéénynyny aa azozz n-

gy klub bajnjnnoko i upa- éémé krkőzé-tot tttt ttallálálkok zóóit g előtt játszot-

ak viszont igen

yarország a utball-

ncs

kicsit edig

a tízes évekhez képepesst, hogyy akkkkoriban még modernrn f futu ballt jáj tszootta válogatott és a kik rarakatctcsasapap tnaakszámító MTK, a játékéksts íluss a azozonbnbaankét évtized alatt elavulult. Nemem állltatakát a WM-rendszerre, , nen m isis f feke üdüdtvolna a magyaroknanak,k, úgy aakakartrtakajátszani, ahogyan azzt t gyg ermekkorukpéldaképeitől, Schloossseréktől látták:a sosokk papasszozos, viszoz nylag lassú,látványos teechchnnikai mem goldásokkaloperáló, skóótt sts ílusból kinőtt Dunamementnti isiskkola szellemiségében. Sze-reereencncn sésénkn re volt néhány csodálatosjátéékokosusunknk, a Schlosser Imre és OrthGyöörrgygy i dődőszakát kövvető űrt addigraSáSááSárrorosisi G György és Zsengellér Gyulabetötöltötte.Könyve címében az emlíített prob-blémák dacárar aranykort említ.Első aaranykort! Fontos a jelző. NyNyu-ugodtan tekinthetjük az 1949 5 előttiidőszakot aranykornak, főleg a tízeséveket. A húszas évektől megválto-zott a hangulat, erősödtek a bírálóhangok. Furcsa, de már több minttkilencvenéves hagyomány, hogy amagyar sajtóban a futball romlásá árólmagyar sajtóban a futball romlásárólbeszélnek.Mikor volt kritikusabb a média:akkor vagy ma?Mai szemmel nézve a húszas éveeksajtója érthetetlenül kemény volt.Ha tudták volna akkor, hogy milesz a kilencvenes években vagyaz ezredfordulón, nem fogalmaz-tak volna úgy. Mindenesetre nemvolt hurráhangulat. Az 1938-as vbelőtt akadt olyan újság, amelyfelvetette: minek megyünk ki Franciaországba, ha ses mmi ke-resnivalónk ott?

AmAmikorr például a csepeli Weisss MaManfréréd d AAcél- és Fémművek beszálállt a ffutbbalallklklubba, nemcsak az egyee-süüleleteet t pépénzelte, hanem a gyárbaan ndoolglgozozó hhúszezernyi dolgozónak iis sazzononososululásási lehetőséget, sportolássi vaagygy sszuzurkrkolási alkalmat kínált.Csütü örörtötökökön n avattjájájájákk kk aaz új MTK-K-pályátt, , ígí y külölönönöss akaktutualalititásása van:n hhozozzájárult-e a futbaballll f fejej--lődéséséhehez az Üllői úti stadionn 1911-ees és a Hungária körútiti staddion n 199121 -es s felépítésee?Teljesen mmás volt a motivácció, minnt tmost. Akkkor kéényn szzeer szültlte,e aa FFrara--di a Sorroko sári úútit ppáályáját alaligg ttuddtata haszználnlni,i mert neem m fértekek bbe aa nézők, aazz MTK-nak k pep dig nenem volt pályája,, a a M Milillelenááririsoon n bérlrleeti dííjat kellett fifi zeetnt ie. A momostani stadio-népítéseek k nen m igénytt eelégítetenek ki, hanem aazt t a logikát követik, hogy a jó körülmémények vonzzák majd d a a né-zőket is. Kilencvenes évekbeli szur-koolóként tana úsítom, akkoriban tragi-kus voltt a helyzet – például Akasztón lááttam csak tisztességes vécét –, mégis azt gondolom, – mégis azt gondolomkevés embert tarrt távol az, hogy milyen a s t a d i -on. A

klububra. Ebbőől a szempontból radikákáliss foordrdulatatotot j jelelenent t GeGeded on gúnárr mem gjgjelenenéssee.AA „„libásásokok” gúg nyjelző élétt k kété sségtelenül kicssorbíbítjt a,, ha ők maguguk nevvezik mam guukaat t anan--nan k, aahoogygyanan aa ToTottteen-hahamnmnéll és azaz AAjaaxnnál isis kivivédédtéték aa tátámama-d ád á s oo k ak a ttazzzal,l, h hoggy a lelelálátótón mm á r -r - m ám á rr szzurrkokolólói d ii v av a t tt t á vááltlt aa z zsi-dóóság fef l-vállalása.

szennteteltltem a doktori disszerertátácicióó a mérkőzéstől teljesen független iddőponntbt an és helyszínenn zajlik. Az 191945 eelől tti időszakban mmásá mintá-zaatotot köök vetett, az erőszak valamilyeen móódodonn „refl ektált” a mérkőzésre. Íggy a lelegrrititkákábbbbana fordult elő, hogy aaz ellellenfnfelelek drukkerereie össszeverekedd-jejej nenek,k, nemem tekinteettt ékk e gygymmást el-l-llensséggnek. AA mmozggatórugó az vovoltlt,, hohogygy a sszurkololó ó igigazságot tegygyenen. HaHa azz ellelenfél jjátátéékosa letaglóztat a sasajáátjtjuku aat, vagygy p pártosnak láttáák k a bíbírót,t, m megegvártr ákák aa mérkőzés uttán, ésés m mege veerték, dee l legalábbiis s iggye-keeztekek megdodobáb lni.SzSzerrepe ete játszott--ee aaz első viláál ghghábáborús élménény y aa fut-t-

baballllerere ősőszazak k tétérnrnyeyeréésésébeeben?n?NeN hééh z z aa kapcsolalatot bizonyítanani,

dee a ffututbballmérkőzésekre járók jó rérészszénének llehehettetekk háhábobo úrús s élélméényeii, amelyek lerombolták az erkölcsi gá-takat. Az erőszak elszenvedői gyak-

ran a bírók voltak, ma már szinte hihetetlen, de volt közülük,

amelyiy k csak revol-verrele mmert köz-

lekedni.lekedni

Fotó: F Ö L D I D . A T T I L A

Szegedi Péter szociológus a DVSC-táborból indult, ma futballunk múltját is kutatja