5. fejezet

A NAGY FEJLESZTÉSEK IDÕSZAKAAZ MN RUHÁZATI ELLÁTÓ KÖZPONT

MEGALAKULÁSA, MÛKÖDÉSE ÉS MEGSZÛNÉSE1957—2001

Alapvetõ változások a katonai ruházat területén 1957 utánA katonai ruházat és felszerelés általános fejlesztése

A 65 M hadi-, gyakorlóruházat fejlesztéseKalandozások. A korszerû szakmai tisztképzés úttörõiA pihentetés és a tábori elhelyezés (sátor) fejlesztése

A kényelmes ruházatok fejlesztéseKalandozások. A csapatélet szép, de nehéz

A gazdálkodási és számviteli rendszer fejlesztéseA mozgósítás ruházati biztosításának fejlesztése

Két fontos esemény 1968-ban és 1973-banIdõgép. Az 1971 és 2000 közötti események kronológiája

Szervezeti módosítások a Magyar Néphadsereg ruházati szolgálatábanVáltozások a textiltisztítási ágazatban

Az MH Ruházati Ellátó Központ megalakulásaKalandozások. Az MN (MH) ruházati szolgálatfõnökség — a szakma csúcsa

A kezdet nehézségei és sikereiKalandozások. A „Jácint” akció — a jemeni küldetés

Az MN (MH) REK tevékenysége az 1980-as években és a rendszerváltás utánA gazdálkodási rendszer fejlõdése

Az egyenruházat minõségi fejlesztéseAz MN REK (MH REK) szervezetének módosulása

Kalandozások. A „Sivatagi vihar” — a magyar egészségügyi csoport beöltöztetéseA vezetés helyzete és a munkarend kialakulása

A hadiruházati ellátásA selejtezés és a szolgáltatások ellenõrzése

Az MH REK intézeteinek története és mûködése az 1980—90-es évekbenMH REK 1. Ruházati Raktár, Budapest

MN Ruházati Szolgáltató Üzem, BudapestMH REK 2. Ruházati Raktár, TáborfalvaMH REK 3. Ruházati Raktár, DebrecenMH REK 4. Ruházati Raktár, Karcag

Ruházati Raktár — részleg, NagykanizsaA textiltisztítás helyzetének alakulása

Kalandozások. A „Katona-karácsony hadmûvelet”A nemzetközi hírnév kivívása

Az MH REK a legjobbak közöttA számítógépes rendszer kiépítése és mûködtetése

A közbeszerzés kísérleti bevezetéseA feleslegessé vált készletek hasznosításaMagas szintû rendezvények, bemutatók

Külföldi delegációk az intézetbenAz ellátó központ logisztikai átvilágítása

81

ALAPVETÕ VÁLTOZÁSOKA KATONAI RUHÁZAT TERÜLETÉN 1957 UTÁN

A szolgálat vezetése 1957 tavaszán kidolgozta a tiszti, tiszthelyettesi ruházati gazdálkodás és ellátás új rend-szerét. A természetbeni, norma szerinti ellátás helyett az egyéni pénzkeret-gazdálkodást vezették be. Koráb-ban a meghatározott idõre adott cikkek pótlására akkor került sor, ha annak normaideje lejárt, függetlenül azelhasználódási foktól. Az új rendszerben az igényjogosultak elõször alapellátási illetményt, majd évente után-pótlási illetményt kaptak, amelybõl egyéni elhatározás alapján akkor és olyan cikkeket pótoltak, amelyeketállapotuk miatt indokolt volt beszerezni. (Például a törzsekben, az intézetekben dolgozók a kényelmes, a csa-pattisztek a hadiruházatot pótolhatták gyakrabban stb.) A pénzkeretet ruházati utalványfüzetben, népszerûen„csekk-könyv”-ben írták jóvá. A könyv az alapadatokat rögzítõ részbõl, a pénzkeret-nyilvántartásból és 50 da-rab hárompéldányos csekkszelvénybõl állt. A vásárló kitöltötte és aláírta a szelvényeket, a csekk összegét aboltokban levonták a keretnyilvántartásból, kitépték 2 példányt a füzetbõl, majd elszámoltak vele a Darócziúti központban. A csapatoknál év végén szakmailag ellenõrizték a könyveket és a tisztek ruházatának minõ-ségét. Akinél minden rendben volt, a pénzügyi osztály kifizette a megtakarított összeget, és jóváírta a követ-kezõ évi keretösszeget. A rendszer bevezetése akkor forradalmi változást jelentett, de kockázatos is volt.

Lényege azóta sem változott. Elmondhatjuk, hogy a ruházati csekk-könyvek bevezetése megelõzte korátmodernségével, pénzkímélõ fizetési módjával és az egyén ésszerû gazdálkodásra késztetésével is. Voltakugyan kísérletek — a felhasználók körében és a központi elszámoltatók (szelvényezõk) részérõl is — a csekk-szelvényekkel való visszaélésre, de ezek felderítésére és a szükséges intézkedések megtételére mindig sor ke-rült. A csekkszelvényekkel csak a katonai boltokban és — külön szerzõdés alapján — egyenruha-készítõKTSZ-eknél lehetett fizetni. Mégis elõfordult, hogy más helyen is elfogadták a szelvényeket, aztán csodál-koztak, hogy nem fizetik ki az ellenértékét. Állítólag elõfordult, hogy a szovjet akadémián tanulók közül né-hányan ezzel fizettek éjszakai szórakozóhelyen, éjszakai szolgáltatásokért. Gyorsan kiderült azonban, hogy acsekken szereplõ összeget sehol nem fizetik ki, így az ötletet csak rövid ideig lehetett „kiaknázni”.

A ruházati könyvek bevezetése az MN KRAR-nál újszerû feladatot jelentett. Az intézet végezte a köny-vek gyártatását, kiadását, a szelvények elszámolását. Megalakult az ún. szelvényezõ részleg. A raktár tevé-kenységére jelentõsen kihatott a 4/1958-as HM-rendelet, amely intézkedett a régi zárt nyakú zubbonyok éskék nadrágok kihordására és az új mintájú ruházat bevezetésére. A raktár létszámának 25%-os csökkentésejelentõs változásokat hozott. Át kellett szervezni a munkát, és el kellett búcsúzni régi, gyakorlott dolgozóktólis. Ugyancsak változást hozott, hogy a posztógyár lebombázott épületét megvásárolta a MOGÜRT vállalat,majd újjáépíttette, és önálló, külön objektumként üzemeltette az épületet.

A nyomtatvány- és irodaszer-ellátás 1956 elõtt egy Rózsa Ferenc utcai HM-közvetlen nyomtatványraktár-ból történt. 1957-ben, a raktár megszûnése után a beszerzési, tárolási és ellátási feladattal az MN KRAR-t bíz-ták meg. Késõbb hozzácsatolták az irodagépek, nyomdai és sokszorosító gépek raktározását és a csapatokezekkel történõ ellátását is. A nyomtatványellátás az elsõ idõszakban normák alapján történt. A pénzgazdál-kodás bevezetése után pénzkeretek felszámításával — a nyomtatványkatalógusban szereplõ cikkekre — meg-rendeléseket küldtek a raktárnak a katonai szervezetek. Külön igényelték a számadásköteles és a normálnyomtatványokat. A nyomtatványok kiutalását az MH REK megalakulásáig a raktár nyilvántartó, operatívosztálya végezte. A nyomtatványok elhelyezése vegyes rendszerben: állványos és rakodólapos tárolási mód-szerrel valósult meg. Az anyagok mozgatásához anyagmozgató kisgépeket szereztek be.

Sok gondot okozott a hatvanas években az irodagép-beszerzés, -ellátás és -javítás is. A szocialista országok-ban még nem gyártottak jó minõségû gépeket, a nyugati import nehézkes volt, a régi gépek javítása drágán,hosszú átfutási idõvel valósulhatott meg. Az intézet ez irányú gondja a feladat és a gépek átadásával megszûnt.

1962-ben — politikai döntés alapján — került a Daróczi útra az önálló Vállalati Osztály. Feladata a tisztés tiszthelyettes-feleségek, családtagjaik foglalkoztatásának elõkészítése, illetve megszervezése volt. Mintegy100 vállalattal, szervezettel alakítottak ki kapcsolatot, és segítettek az érintetteknek, hogy munkához juthas-sanak. Hozzájárultak ahhoz, hogy a hivatásos állomány egy részének anyagi, szociális helyzete javulhasson.1974-ben ezt a tevékenységet az MN Szociális és Kommunális Igazgatóság vette át.

Létrehozták a Selejtezési Osztályt a csapatselejtezések és -ellenõrzések végrehajtására. A selejtezõ tisztekegyes, utasításban szereplõ anyagokat helyben selejteztek, majd intézkedtek a meghatározott cikkek beszállí-

82

tására — központi selejtezésre — a táborfalvai raktárba. Késõbb az osztály feladata változott: az MH REKszervezetébe került.

A nagy fejlesztési feladatok elvégzésére megalakult a Fejlesztési Osztály, amely a HM önálló RuházatiOsztály közvetlen alárendeltségében mûködött, és a fejlesztésekkel kapcsolatos sokoldalú tevékenységet (pl.minták készíttetése, csapatpróbák, dokumentáció stb.) végezte.

Az önálló Áruforgalmi Osztály létrehozásával a legénységi és a tiszti ruházat beszerzése, a boltok ruháza-ti ellátásának feladata egy kézbe került és lényegi minõségjavulással járt. Ezzel kialakult a feladatkörök ésszakmai felelõsségi területek célszerû tagozódása a Daróczi úton. Ugyanakkor az önálló osztályok közvetlenHM-szintû szakmai vezetésével a raktár és az így kiemelt osztályok között bizonyos érdekellentét, pozíció-féltés alakult ki, a szolgálat vezetése számára pedig nagy terhet jelentett a sok alárendelt vezetése...

A szakmai fejlesztések sorában — a tisztek, tiszthelyettesek ruházati utalványfüzetének bevezetése után— következett a bolthálózat országos szintû kiépítésének folyamata. Elõször a HM-mel szemben, a PálffyGyörgy utcában (Balaton u.) alakítottak ki egy katonai ruházati elosztót, majd többévi munkával egész bolt-hálózatot hoztak létre — akkor már Katonai Ruházati Boltnak (népszerûen KRB) nevezték azokat. Az 1970-es évek elejére Budapesten, az Alkotás utcában és a Róbert Károly körúton, vidéken pedig Gyöngyös, Szol-nok, Debrecen, Kiskunfélegyháza, Székesfehérvár, Miskolc és Kaposvár helyõrségekben épült, illetve léte-sült KRB. A Daróczi úton — az I. számú méretes mûhely tehermentesítésére — megnyílt a II. számú mére-tes mûhely, amely az állami és HM-vezetés részére nyújtott méretes ruházati szolgáltatást. A két méretes mû-helyt az Átvételi Osztály felügyelte.

A boltok a késõbbiek során — a katonai ruházat mellett — olyan cikkeket is forgalmaztak, amelyek a ka-tonák kiküldetésével, utazásával, sport- és szabadidõs programjaival voltak kapcsolatosak, és az egyén kultu-rált megjelenését is elõsegítették. Így bõröndök, táskák, sport- és szabadidõruhák és cipõk, pizsamák, törül-közõk, papucsok, fehérnemû, tisztító és tisztálkodó eszközök és e körbe tartozó számos cikk került folyama-tosan vagy idõlegesen forgalmazásra. A cél a kulturált öltözködés, megjelenés elõsegítése, az ízlésformálás ésnem utolsósorban a jóváírt pénzkeretek lekötése volt. A boltok a civil üzleteknél kedvezõbb áron értékesítet-ték áruikat. Persze voltak olyan igényjogosultak, akiknek gyorsan készpénzre volt szükségük, ezért a KRB-ben vásároltakat a bizományi áruház boltjaiban értékesítették. A helyzet kezelésére az intézet szerzõdést kö-tött a BÁV-val, és negyedévenként visszavásárolta a katonai cikkeket a BÁV-árnál magasabb, de a KRB-árnálolcsóbb áron. Késõbb ez a gyakorlat érdemleges átvehetõ mennyiségek hiányában megszûnt.

A katonai ruházat és felszerelés fejlesztése

A fejlesztések már 1957 után elkezdõdtek. A folyamat kezdetén a korábbi idõk katonai ruházatának, viselésitapasztalatainak tudományos igényû feltárását, elemzését, a felgyülemlett tapasztalatok hasznosítását végez-ték el. A megelõzõ idõszakok tudatosan felismert és értékelt problémáit a következõ idõszak rendszerelméle-ti alapon történõ fejlesztése során már figyelembe lehetett venni. A fejlesztés során a komplexitásra töreked-tek, vagyis arra, hogy a katonai ruházat fejlesztése ne csak az új cikkek kialakítását, hanem azok viselését,tisztítását, karbantartását, javítását, tárolását, málházásának lehetõségét, iparszerû gyártását, egészségügyi ki-hatásait és más gazdasági tényezõket is figyelembe véve készüljön el. Akkor úgy vélték, hogy a korábbi ru-házatok, elfekvõ készletek kihordása, értékesítése és az új ruházatok fokozatos bevezetése gazdasági, pénz-ügyi okok miatt is csak 4-5 év után lehetséges.

A fejlesztések során elõször fogalmazódott meg, hogy az egyenruhának társadalmi igényt is ki kell elégíte-nie, azt a társadalom széles tömegeinek is el kell fogadnia. Közelíteni kell a hivatásos, sor- és tartalékos állo-mány ruházatában az azonosságot a korábbi megkülönböztetésekre való törekvés helyett. Ez elsõsorban a ha-diruházatnál volt fontos szempont. A polgári öltözeteknél is megszûnt az „uniformizálódásra” való korábbi tö-rekvés, és végleg eltûnt az egyes rétegek, foglalkozások elkülönülését érzékeltetõ öltözködési gyakorlat is. Jel-lemzõvé vált az évszaknak, az igénybevételnek megfelelõ, a munkát, a pihenést vagy szórakozást, illetve az ün-nepélyességet hangsúlyozó modern öltözetek viselete. A fejlõdés általános iránya a katonai öltözködés fejlesz-tése során is megfogalmazódott, vagyis a katonáknak hadiruházatként, a tantermi foglakozásokra, a szabadidõeltöltésére, sportra, ünnepi alkalmakra (kimenõre) stb. évszaknak és idõjárásnak megfelelõ ruházatra van szük-sége. Bebizonyosodott, hogy a katonás megjelenésnek nem feltétele a zárt nyakú zubbony, a derékszíj, a csiz-ma és más, kényelmetlenséget okozó cikk viselete. Az egyöntetûséget oldottabb és kényelmesebben hordhatóruházattal — pl. a sorállománynál az ing vagy a ht. állománynál az ingblúz viseletével — is el lehet érni.

83

Megfogalmazódott, hogy amikor az új harceljárások miatt a harci cselekmények kritikus ideje alatt a ka-tonára nagy fizikai megterhelés nehezedik, az öltözet és a felszerelés minden elemének összhangban kell len-nie egymással és a harci követelményekkel. A korábbi öltözeti felfogást el kell felejteni — mondták. Tiszte-letben kell tartani a nemzeti hagyományokat, egyes elemeit célszerû beépíteni az új ruházat fejlesztésekor. Afegyveres harcban kerülni kell a legénységi, a tiszti állomány és a tartalékosok ruházati megkülönböztetését,a rendfokozatokat is csak távolról fel nem ismerhetõ változatban célszerû viselni.

A váratlanság és a gyors áttérés miatt a hadiruházatot békében gyakorlóként célszerû viselni, és a viselõkközelében (pl. tartalékosok) kell tárolni — az akkori elemzés szerint. Világossá vált, hogy a hadiruházat sema legénység, sem a ht. állomány számára nem alkalmas kimenõ- és társasági ruházat céljára. Az is megfogal-mazódott, hogy a gyakorlóruházatot a tömegöltöztetési és a gyors igénybevételi igény miatt csak szûk méret-választékban érdemes gyártatni, tárolni. A kényelmes ruházatoknál más volt a helyzet. A nyugodt körülmé-nyek közötti kiválasztás, a testre illesztés megfelelõ körülményei miatt lehetséges volt egy szélesebb méret-választék kialakítása

Az új ruházatok kifejlesztése az elõzõekben felvázolt elemzések után több évet vett igénybe. Az alap-anyagok, a különbözõ formák, modellek megalkotása, az egyes cikkek próbaviselete (csapatpróbája), a szük-séges módosítások elvégzése idõigényes feladat volt.

A 65 M hadi-, gyakorlóruházat fejlesztése

A fejlesztéseket Balázs György ezredes vezetésével a polgári életbõl átvett számos szakember végezte a szol-gálat régi szakembereivel és a szállító vállalatok mûszaki állományával együttmûködve. A mûszaki fejlesz-tést abban az idõben dr. Tilajka Sándor mk. alezredes vezette, helyettese dr. Lepenye György mk. õrnagy volt.A lábbelifejlesztést Nagypál Imre õrnagy, az alapanyagokét Juhász Sándor alezredes, a dokumentációs mun-kákat Meisel János alezredes végezte. A fejlesztési munkákban aktívan részt vett a két társosztály vezetõje:Keszthelyi László alezredes és Pogány Tibor alezredes is. Úttörõ munka volt, amelynek eredményeként az ak-kori idõk egyik legmodernebb hadiruházata alakult ki. Célszerûségét, színvonalát mind a Varsói Szerzõdés or-szágaiban, mind a NATO-országokban elismerték —,de többet mond viselési és mûszaki tulajdonságairól az,hogy civilben munka-, horgász- és vadászruhaként is szívesen használták (elnevezése népiesen: mikádó, gya-korló és surranó volt).

A 65 M hadiruházat alkalmas volt a tömeges beöltöztetésre. Végleges formája csak hosszas modellfejlesz-tés és több csapatpróba során alakult ki. Viszonylag kevés méretben készült, ráadásul azok is „átfedték” egy-mást. Gyakorlott tiszthelyettes ránézésre 90%-os biztonsággal meg tudta határozni a szükséges méretet. Rá-adásul a zubbony és a nadrág hosszirányú mérete nem okozott gondot: a zubbony alját a nadrágba tûrték, uj-ját összegombolták, a nadrág szárát pedig a bakancsban, a szárára visszahajtva viselték. A szabás bõségtöbb-lete lehetõvé tette, hogy a katona rétegesen öltözzön. Ez részben aláöltözéssel, részben föléöltözéssel valósul-hatott meg. A zubbony alá téli kötött inget, föléje kabátot — steppelt béléssel vagy anélkül — lehetett horda-ni. A nadrág alá kötött téli alsót, nadrágbélést viselhettek, ezzel biztosítva a réteges öltözés, a meleg megtar-tása követelményét. Nyáron gyakorlóinggel, könnyítve lehetett hordani. A ruházatot téli és nyári kötött, hur-kolt fehérnemû és zokni egészítette ki. A 65 M ruházat általános, harckocsizó, repülõhajózó, repülõszerelõ,ejtõernyõs speciális változatokban készült. A téli változatoknál a mûszõrme sapka és a kabátgallér színe össz-hangot mutatott. A nyári „Bocskai-sapka” a nemzeti hagyományt követte.

Különös figyelemmel alakították ki a hadilábbelit is. A bakancsforma — szemben a csizmával — hagyo-mányos volt az 1945 elõtti idõszakban is. Minõsége, melegtartó képessége azonban rossz emlékeket ébresz-tett a korábbi idõk katonáiban. A két világháború bakancsviselettel kapcsolatos tapasztalata lesújtó volt. Ki-alakításakor és a gyártás elõkészítése során gondosan kellett eljárni, nem lehetett hibázni. Az elemzés utánmár kialakult az az elképzelés, mely szerint idényjelleg nélküli, télen-nyáron egyaránt viselhetõ, a réteges öl-tözet miatt változtatható fej- és szárbõségû bakancs kialakítása volt a cél. Emellett nagyüzemben elõállítha-tó, javítást nem igénylõ, a talp és a fejrész nagyjából egyidejû elhasználódását biztosító lábbelirõl lehetett szó.Fontos volt, hogy a tartalékosok ruházatának hosszú tárolási ideje miatt az M-készletek minõsége hosszú ide-ig szinten tartható legyen. A 65 M bakancs direktvulkanizált kialakítása ennek a követelménynek — némikompromisszumok árán — kitûnõen megfelelt. A külön kikísérletezett „Hidrostop” elnevezésû karbantartócsalád pedig biztosította a bõr átázás és törés elleni védelmét, elõsegítette a viselési idõ megnövelését és hasz-nálatával kellõ esztétikai hatást is el lehetett érni.

84

A hadiruházat fejlesztése során a színek kiválasztása is fontos kérdés volt. A korábbi tábori színek, a csu-kaszürke, a khaki nem biztosította kellõen az álcázás és fõleg a korszerû infraeszközök felderítése elleni vé-delmet. A sokoldalú kísérletek végül az olívzöld szín kiválasztása mellett szóltak. Ez lett a 65 M ruházat szí-ne, kiegészítve a barna bakanccsal, szíjazatokkal, a matt gombokkal és a drappszínû rendfokozatokkal. Terep-tarka, mimikri színnyomású anyagok is készültek, de megnyugtató minõségû anyag hiányában úgy döntöttek,hogy 1-2 évtized múlva térnek vissza esetleges bevezetésére.

A legfelsõbb párt- és állami vezetés az új hadi-, gyakorlóruházat bevezetését támogatta, elkezdõdhetett agyártás és az ellátás. Ugyancsak a legfelsõbb vezetés döntött még korábban a tisztképzés korszerû rendszeré-nek bevezetésérõl. Szinte az új ruházatok bevezetésével egyidejûleg végeztek az Egyesített Tiszti Iskolán azelsõ fõiskolai jellegû képzésben részesült évfolyamok.

85

Az Egyesített Tiszti Iskola hadtáptagozatán 1966-ban végzett tisztek egy csoportja a 20 éves találkozón.Ülõ sor (balról jobbra) Keresztesi Gábor alezredes, osztályfõnök, Sinkó István alezredes, tagozatparancsnok-helyettes,Pálmüller József alezredes, osztályfõnök; álló sor (balról jobbra): Miklós Dezsõ, Villant Lajos, Sánta István, Csampisz

László, Varga Attila, Horváth Zoltán, Vasas Mihály, Molnár László, Jeszenszky István, Domine János, MagyarSándor, Gabulya Zoltán, Bodnár Illés, Kóta Zoltán, Ujvári Mihály; guggolnak: Gelencsér László, Hanitz Mihály.

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A korszerû szakmai tisztképzés úttörõi

Az ötvenes években — politikai döntés alapján — gyorsított képzés folyt az új tisztikar mielõbbi kialakításacéljából. Ez a mennyiségi igényeket ugyan kielégítette, de minõsége elmaradt a kor igényeitõl. Az abban azidõben végzettek közül csak azok maradtak hosszabb ideig a hadsereg kötelékében, akik pótlólag megszerez-ték a szükséges ismereteket és végzettséget. A hatvanas évek elején a párt- és állami vezetés döntött a tiszt-képzés fejlesztésérõl. Az Egyesített Tiszti Iskola keretében létrehozták a 4 éves, fõiskolai jellegû képzést,melynek az volt a lényege, hogy a katonai ismeretek mellett polgári szakismereteket és végzettséget is sze-rezzenek — a szakág rokonterületein — a fiatal tisztek. Az elsõ, csonka évfolyam 1965-ben, a teljes évfo-lyam 1966-ban végzett. Az ekkor végzettek és a késõbbiekben már a Bolyai fõiskolán avatottak közül kerül-tek ki azok a felsõ szintû katonai vezetõk, akik még a rendszerváltás után is a szakma gerincét adták.

Az úttörõk dolga mindig nehéz. Az útkeresés, az új módszerek kialakulása hosszú idõt vesz igény-

be. A beiskolázott növendékek az elsõ évben csapatgyakorlaton vettek részt, ahol általános kato-

nai képzést kaptak, gép- és harcjármûvezetést tanultak, lövészeteken és harcászati gyakorlatokon

vettek részt, szolgálatot adtak és elsajátították a tiszti pályához szükséges fontosabb ismereteket.

Az Üllõi úton az ETI növendékeinek már a szakismeretek megszerzése volt a fõ feladat.

Az ifjabb korosztály el sem tudja képzelni, hogy akkor milyen körülmények voltak. Mert a magas

szintû képzés elvárás volt, de akkor még az elhelyezési körülmények csak a csapatviszonyokhoz

voltak hasonlíthatók. Nagy hálókörletek, hideg vizes mosdók, heti fürdési lehetõség, menetalak-

zatban vonulás az étkezésekhez, rendszeres 24 órás szolgálatok stb. — ez jutott az elsõknek. Meg

a valóban szép egyenruha. Késõbb az új kollégiumépületek elkészülte után már minden megvál-

tozott.

A kétpólusú oktatás miatt rengeteg elõadás, gyakorlati foglalkozás és vizsga volt. Gyakran a ka-

tonai és a polgári tárgyak és vizsgák átfedték egymást. Igaz, aki végig kitartott, olyan ismeretek

birtokába jutott, hogy az iskola elvégzése után már nem okozott nehézséget a csapatszolgálat

egyetlen kihívása sem.

Mindig szeretettel gondolok az akkori tanárokra, oktatókra. A hadtáptagozat parancsnoka dr.

Pisztray László ezredes volt, akit dr. Deák Péter ezredes (késõbb biztonságpolitikai szakértõ) kö-

vetett beosztásában. A Felsõfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskola (a Pénzügyi és Számviteli Fõ-

iskola elõdje) kihelyezett tagozatán többek között dr. Papp András, dr. Horváth Árpádné és Zsab-

ka és Schleider tanár úr óráira emlékszem a legszívesebben.

A szakmai elõadók voltak a legfontosabbak. Az élelmezést a második világháborút is megjárt

Persovits József alezredes oktatta nagy szaktudással és szeretettel. Háborús történetei közelivé, el-

képzelhetõvé tették a háborús élelmezési ellátás nehézségeit, viszontagságait.

A ruházati szakma tanára, egyben az általános hadtápszakosok osztályfõnöke Keresztesi Gábor

alezredes volt. Kivételes empátiával megáldott katona, aki nemcsak tanára, nevelõje, hanem egy

kicsit „édesapja” is volt az osztály növendékeinek. Ha beteg voltál, meglátogatott, ha bánatod volt,

megvigasztalt, ha elfogyott a pénzed, kisegített, ha rossz jegyet kaptál, eljárt, hogy kijavíthassad,

szervezett kultúrprogramot és kirándulást és még sok mindent, ami ma már eszünkbe sem jut. Ak-

kor talán a vezetés nem ismerte el eléggé munkáját, de most, jóval túl a nyolcvanon még mindig

megérinti a régi tanítványok szeretete...

Az évfolyam tagjai (az elhelyezésiekkel és az üzemanyagosokkal kiegészülve) évente még mindig

találkoznak. Régen a munkáról, a közös emlékekrõl beszélgettek, ma egyre inkább az unokák ké-

pei kerülnek elõ, de az emlékek felidézése közben jólesik Pálmüller József alezredes, tiszteletbeli

osztálytársunk, régi elhelyezési tanárunk finom bora is, melyet sohasem felejt elhozni magával...

(Az összeállítás a könyv írójának személyes visszaemlékezései alapján készült. U. M.)

86

A pihentetés és a tábori elhelyezés (sátor) fejlesztése

A ruházati szolgálat vezetése világosan látta, hogy a 20. század közepén a katonai pihentetés a béke-hálókör-letekben a korábbi szalmazsákok használatával már elavult, ezért fokozatosan, elõbb a gyapjútömésû, majd apoliuretánhab-tömésû derékaljak, fejpárnák bevezetésére került sor. A sorkatonákat pedig az éjszakai pihenés-hez szövött, kétrészes hálóruhával és gumisaruval látták el. A gyengélkedõk hálóköntöst kaptak a beteg kato-nák részére. Ez nem nagyívû, de mégis alapvetõ jelentõségû fejlesztés volt. A katonák többsége az otthoni kö-rülményekhez képest nem vissza, hanem az esetek többségében elõre lépett.

A tábori elhelyezés fejlesztése során kiderült, hogy a sokféle, nehezen felállítható, szállítható és raktároz-ható sátor a korszerû harc során, amikor gyors és gyakori áttelepülésekre kell felkészülni, nem használható.Ezért a fejlesztés ezeket a hátráltató tényezõket megpróbálta csökkenteni. Eleinte többféle, az egyes fegyver-nemek igényeinek megfelelõ sátrak kialakításában gondolkodtak, de kiderült, hogy ez nem járható út. Végülsokoldalúan elemezve a lehetõségeket, az egységes sátor kialakítása került elõtérbe. A külföldi fejlesztéseketis figyelembe véve sikerült létrehozni a kor egyik legmodernebb sátrát, a 63 M egységes sátrat. A kísérleti sát-rakat 1962 õszén a Daróczi úti raktár területén állították fel, melyekrõl a szakemberek és a katonai vezetés iskedvezõ véleményeket hangoztatva nyilatkozott. A sátor oldalai és teteje egy darabból készült, elöl légzsilip-pel, könnyû, de jó minõségû anyagból. A melegtartó képességet egyes változatoknál — pl. az egészségügyisátornál — a kiegészítõ sátorbélés is fokozta.

A sátorváz alumíniumból készült. Csuklós, könnyû, öntartó szerkezete a gyors építést és bontást, úgyne-vezett kalodában összefogva pedig a szállítást és tárolást segítette elõ. A sátorban fûteni is lehetett. Ráadásula sátrak egymással korlátlan számban és hosszúságban összeépíthetõk voltak, így számos feladatra lehetetthasználni a pihentetésen túl is. A sátrakat 3-4 gyakorlott katona percek alatt felállíthatta vagy lebonthatta. Ígygyorsan lehetett málházni és szállításra elõkészíteni a sátrakat. Egyszóval megfelelt a kor követelményeinek.Kisebb módosításokkal a vezetés elfogadta. Azóta, néhány célszerû változással, de napjainkig rendszerbenmaradt. Késõbb széles körben használták a civilek is, mert a népszerû sátrak napi kölcsönzési díj ellenébenbérelhetõk voltak állami vagy családi eseményekre, rendezvényekre. Bár az egységes kivitel minden igénytkielégített, mégis kialakítottak egy tanácskozó sátrat is, amely azonos elvek alapján, de lényegesen nagyobbméretben készült: bemutatókra, eligazításokra, étkeztetésre. A katonák sátorlap-esõgallérral rendelkeztek,melybõl két katona kétszemélyes sátrat tudott felépíteni.

Pihentetésre a sátorban 4 cm-es poliuretánhab lemez, felfújható gumimatrac és/vagy hálózsák szolgált. Afelhasználók a késõbbiekben kialakították a 63 M sátor fûtésének, világításának és berendezésének több vál-tozatát, pl. fa- és olajkályha fûtés, fapadozat, esetleg szõnyeg is került a sátrakba, de telepítettek bele táboriszámítástechnikai és vezetési eszközöket is. Az új sátrak bevezetésére fokozatosan került sor. Egyidejûleggondoskodni kellett a régi ruházatok mellett a sátrak rendszerbõl való kivonásáról, értékesítésérõl, hasznosí-tásáról. A 60-as évek elején a vonatszertár megszûnésével mesterembereket irányítottak át az MN KRAR-hoz.A létrehozott szabó- és cipészmûhely az 51 M ruhákból munkaruhát, a cipészek a csizmák javításával hasz-nálható lábbelit készítettek, amelyeket a csapatoknál, állami vállalatoknál és szervezeteknél használtak fel.Késõbb a lábbelik korszerûsítése után a mûhelyek sátorjavításra álltak át.

Növelte a feladatokat, hogy az egészségügyi szolgálat is átadta a szintén javításra váró nagy mennyiségûESA, HOSA típusú sátrait. A javított, régi mintájú sátrakat a raktár folyamatosan a KISZ-táboroknak és az út-törõtáboroknak adta át. Jelentõs mennyiség jutott a korabeli építõtáboroknak és más szervezeteknek is. A ré-gi sátrak 20 évig voltak rendszerben, kiszolgálták idejüket...

A kényelmes ruházatok fejlesztése

A kényelmes ruházatok, a köznapi, ünnepi, dísz katonai ruházatok és nyári könnyített változataik, valamint asorállomány kimenõruházata folyamatosan alakuláson ment át. 1957 után elõször a tisztek kétszínû és zártnyakú zubbonyos ruházata szûnt meg. Helyette „fazonos” zubbonyt, hasonló színû és alapanyagú pantallót éslovaglónadrágot rendszeresítettek, melyet félcipõvel, illetve bokszcsizmával viseltek. Az öltöny fehér inggel,esetleg eredeti kitüntetéssekkel hordva ünnepi ruhaként is funkcionált. Az új öltözet lényege a kényelmesebbviselhetõség volt. Megszûntek a fegyvernemi színek, a váll-lapok és a tányérsapka állórésze is drappszínû lett.A kiegészítõ cikkek közül a kesztyû, a vállszíjas derékszíj, a nyakkendõ, a sál és a félcipõ barna, az ing, ing-blúz pedig zöld színben készült és egymással jól harmonizált.

87

A könnyített nyári öltözet a pantallóhoz viselt ingblúz volt, melyet zöld inggel és nyakkendõvel vagy csakatlétatrikó aláöltözéssel egyaránt lehetett hordani. Lyukacsos felsõrészû félcipõt is rendszeresítettek hozzá.Esõ elleni védelemre impregnált nylonszövetbõl készült esõköpeny, amelyet összehajtva tasakba is lehetettcsomagolni. Átmeneti idõre rejtett gombolású szövetfelöltõ készült, téli idõszakra pedig kétsoros doublékö-penyt rendszeresítettek. Ez utóbbit a tányérsapka mellett tiszti téli sapkával is lehetett hordani. Színben ezeka cikkek is harmonizáltak az alapöltözettel. Az idõk során többféle összetételû, minõségû és súlyú anyag iskészült, fésûsszövetekbõl, ing- és ingblúzanyagokból. Az alapanyagok az ipar fejlõdésével együtt javultak éskellõ választékot kínáltak. A kétsoros köpeny a viselet során nem vált közkedveltté, késõbb megszüntették. Afelöltõ — béléssel kiegészítve — lépett a helyére. Emellett más kiegészítõ cikkeket, pl. kesztyûket, pulóve-reket és egyéb cikkeket rendszeresítettek.

A hatvanas években az öltönyök, a felöltõk és a cipõk jelentõs része még kisipari módszerekkel készült.A kézi gyártás lehetõsége azonban egyre inkább beszûkült. Elõtérbe került az iparilag készíthetõ kényelmesruházat kialakítása, de ez csak a hetvenes években kezdõdhetett el.

A sorállomány kimenõöltözetének rendszeresítése régi igény megvalósítását jelentette. A kimenõruha tá-nyérsapkából, olívzöld ingblúzból, barna pantallóból és félcipõbõl állt. Õszi—téli változatához zöld nejlonin-get és mûanyag nyakkendõt, valamint olívzöld gyakorlókabátot, saját anyagából készült övvel, béléssel vagyanélkül lehetett viselni, kesztyûvel kiegészítve. Ez volt a magyar sorkatona elsõ kimenõöltözete.

A kimenõruházat elsõ (kezdetleges) változata sem esztétikailag, sem minõségben nem felelt meg hosszabbtávon a katonák és a közvélemény igényeinek. Ezért rövidesen újabb kimenõruha-fejlesztési ciklus követke-zett. Az új gazdasági mechanizmus kezdete utáni gazdasági fellendülés pénzügyileg is lehetõvé tette a kato-nák új kényelmes ruházatának bevezetését. Erre az 1970. április 4-i díszszemle adott alkalmat. A 70 M kime-nõruha már megfelelt a kor követelményeinek, gyári konfekcióként készült, külleme pedig igazodott a hivatá-sos állomány köznapi (ünnepi) öltözetéhez.

A különbözõ viseletekhez a tisztek arany, a tiszthelyettesek ezüst, a sorállomány barna gombokat, sapka-és fegyvernemi jelvényt viseltek. A különbözõ öltözetek minden kategóriában és minden öltözeti típusban for-ma- és színharmóniában voltak (barna, drapp, zöld).

A katonanõk részére nõi gyakorlóruha, nõi kosztüm, kényelmes ruházat és ingblúz, cipõ, valamint felöltõkészült. Néhány cikk megegyezett a férfiakéval.

Külön megengedett ruházat volt a fehér zubbony és sapka, amelyet a tisztek ünnepi alkalmakra, pl. eskü-võre készíttethettek.

A díszelgõ egységnél és a központi zenekarnál rendszeresítették az új díszelgõruházatot. Összetétele:zárt nyakú zubbony, lovaglónadrággal, bokszcsizmával, piros váll-lappal, hajtókával és arany ékítmények-kel. A tányérsapka is piros állórésszel készült. Arany díszövvel és fehér kesztyûvel — télen posztóköpeny-nyel — viselték.

Nagy vonalakban — a teljesség igénye nélkül — így korszerûsödtek a katonai öltözetek és a tábori pihen-tetéshez szükséges sátrak és egyéb anyagok, eszközök. Az eltelt idõszak igazolta, hogy a katonai ruházati el-látás korszerû, a kor igényeinek megfelelõ, a katonai követelményeket kielégítõ, az idõjárás viszontagságaiellen védõ hadiruházatot és színvonalas kényelmi ruházatot vezetett be a hadsereg valamennyi állományka-tegóriája számára a szolgálati körülmények és igények figyelembevételével. A fejlesztés persze folyamatostevékenység, soha nem lehetett — és a jelenben, de a jövõben sem lehet — kijelenteni, hogy készen vagyunk.Azt azonban igen, hogy kialakult egy olyan stabil alap, amelyre a késõbbiekben bízvást lehetett építeni.

A folytatásban — kis kalandozásként — mindezek kihatásait jelzi a következõ írás.A csapatélet szép, de nehéz...

88

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A csapatélet szép, de nehéz

Egy fiatal tiszt életének egyik legizgalmasabb feladata a csapatszolgálat kezdete. Számos kérdésre ekkor kellválaszt adni. Vajon elég a tudásom, szorgalmam a munkám elvégzéséhez? Hogyan fogadnak a többiek? Lesztekintélyem a szinte azonos korú kiskatonák elõtt? És így tovább... A pályakezdést mindenki másként éli meg.Amikor megtudtam, hogy a MN 7015 ruházati szolgálatvezetõje leszek, gondoltam, nem lesz könnyû és egy-szerû a dolgom. A számok mögött ugyanis a Budaörsi úti õr- és díszezred rejtõzött. Mégis megdöbbentem,amikor szolgálatra jelentkezve (ünnepi öltöny, lovaglónadrág, bokszcsizma, vállszíjas derékszíj), az udvarona tisztek egy csoportja mellett feszes tisztelgéssel elhaladva, utánam szólt az egyikük. Kiderült késõbb, hogya parancsnokhelyettes volt. — Hova, hova, hadnagy elvtárs? — kérdezte. — Jelentem, szolgálatra jelentke-zem az ezred parancsnokánál —feleltem. Kezet rázott velem, majd a többiek felé fordulva mondta: — Íme,itt az egyik szép szál, új díszelgõ tisztünk — mutatott rám. — Jelentem, én hadtápos, ruhás vagyok — felel-tem. Rövid ideig gondolkodott, majd azt mondta: — Nem baj, ilyen alkatú hadtápos díszelegjen. Legalább sa-ját bõrén tapasztalja, hol szorít a cipõ (csizma). Akkor nem vettem komolyan a szavait, de amikor — sajátmunkám mellett — már ötvenedik alkalommal osztottak be a díszalegységbe, tudtam, hol szorít a díszöv, mi-lyen nehéz a kard...

Gyorsan átvettem a szolgálati teendõket, megismertem munkatársaimat, Géber János fõtörzsõr-

mestert, raktárvezetõt, Ziegler Géza mûhelyvezetõt (aki a 101. ello. katonája volt a háborúban) és

a többieket. Máris következtek a november 7-i ünnepségek és a díszelgések. Még meg sem száradt

a tinta a kinevezési papíromon, amikor az ünnep utáni napon megszólalt a telefonom. — Kapcso-

lom Róka vezérõrnagy elvtársat — szólt egy ismeretlen nõi hang. Nem tudtam, hogy viccel velem

valaki (ilyesmi elõfordult), vagy komoly a hívás. — Hol a fõnöke? És ön kicsoda az ezrednél?... Je-

lentettem, hogy a fõnököm távol van, én meg a ruházati fõnök vagyok. — Éppen önnel van a gond.

A vezetõk, köztük a miniszter elvtárs kifogásolta, hogy a díszelgõk ruházata ramaty, és intézked-

jen mielõbbi rendbetételére. Jelentse a fõnökének, hogy dolgozzanak ki egy tervet a díszelgõruhá-

zati ellátás színvonalának javítására. Ezt jelentsék nekem, valamint az ön felelõsségre vonásának

mértékét is... — Ekkor valószínûleg az ördög bújt belém, és így válaszoltam: — Jelentem, most

kerültem ide, egyenesen a tiszti iskoláról, a mai állapotok még nem az én munkámat tükrözik. Ha

jövõre nem javul alapvetõen a helyzet, megérdemlem a felelõsségre vonást. — Csend. — Na jó,

rendben — enyhült meg a vezér, majd barátságosan mondta: — Jövõre szaván fogom.

Egész éjjel alig aludtam. Kavarogtak agyamban a gondolatok. Végül arra jutottam, hogy a tele-

fon isten ajándéka volt. Reggel már kész tervvel mentem a fõnökömhöz, miközben jelentettem az

elõzõ napi telefonüzenetet. Az ezredparancsnok még aznap fogadott bennünket, mivel Pesti vezér-

õrnagy útján már õ is értesült a felsõ vezetõk elégedetlenségérõl a díszelgõkkel kapcsolatban. A

továbbiak már meseszerûen folytak. Miután a miniszterhelyettesi utasítást továbbítottam, az el-

gondolásomat felvázoltam a jelenlévõknek. A díszelgés két fõ összetevõje az alaki kiképzés és az

egyenruha (fegyver) minõsége — mondtam. (Itt még a politikai helyettes közbeszólt: és az öntu-

datra nevelés), de a továbbiakban már az én elgondolásom érvényesült. Ennek eredményeként új

díszelgõruházati raktárakat, raktárvezetõ tiszthelyettest, raktárosokat és szabó, cipész szakmun-

kásokat kaptam, szinte azonnal. Bevezették a különbözõ szintû, díszelgés elõtti ruházati szemlé-

ket. A továbbiakban némi harc árán pénzszerzés Miskolczi alezredestõl a HM-ben, hivatkozva Ró-

ka vezérõrnagy utasítására (így is, mintha a fogát húznák), majd soron kívüli gyártatás kérése a

Daróczi úton Keszthelyi alezredestõl, s máris beindult az új díszelgõruhák gyártása. A következõ

évben már dicséretet kapott az ezred — mert nemcsak a ruházat, az alakiság is jelentõsen javult.

Abban az idõben sok panasz érkezett a hivatásos állománytól, hogy nem kapnak elegendõ iroda-

szert. Sokat gondolkodtam, mi ennek az oka. Végül az egyik szolgálatvezetõ felvilágosított, hogy a

zászlóaljanként felvett jelentõs tételek kézen-közön „elfogynak” az elosztás során. Sok az iskolás

gyerek. Tudtam, hogy a fõbb irodaszereket a személyekhez kell eljuttatni. Takarékoskodtam a

pénzzel, és év végén eljött az idõ. Bevontuk és ellenõriztük a ruházati utalványfüzeteket, majd a

maradványok számfejtésére átadtuk a pénzügynek. A pénz kifizetésének lebonyolítását és a köny-

89

vek jóváírt kerettel történõ visszaadását magunkra vállaltuk. Ezért minden tiszt és tiszthelyettes

egyénileg jött a szolgálathoz. Ezt kihasználva, egyéni irodaszercsomagot állítottunk össze és ad-

tunk át a szolgálat újévi jókívánságaival együtt a hivatásos állomány tagjainak. Az irodaszer így

a felhasználóknál landolt. A következõ héten mindenki errõl beszélt. Nem szokták meg, hogy vala-

ki egy kis figyelemmel van irántuk.

Az egyik soron levõ feladat a laktanyában levõ (késõbb Aszódra került) komendánsezred megala-

kítása volt. A személyi állomány a díszezredtõl átadott és vidékrõl érkezett katonákból alakult

meg. Fõ feladatuk akkor a körletek kialakítása, festése, a fegyverek és technikai eszközök kikon-

zerválása volt. Ezredparancsnokukkal kisebb vitám kerekedett, mert újonnan alakuló szervezetként

mindenbõl új anyagokat akart. Ilyen munkákhoz nem is tudtam, meg nem is akartam kizárólag

csak új ruhát adni — még fenyegetésre sem. Egyik este fáradtam indultam haza, amikor az ügye-

letes tiszt behívott magához, majd bemutatott egy alacsony, szikár ezredesnek. Kende Béla, a HM

ellenõrzési osztályvezetõje volt. Közölte, hogy a vezérkari fõnök utasítására egy bejelentés gyors ki-

vizsgálására érkezett. Azért személyesen, mert minden embere vidéki ellenõrzésen volt. (Akkoriban

volt ilyen: — Reggelre jelentést kérek!) Természetesen a komendánsezred parancsnoka volt a beje-

lentõ. Rövid idõ alatt tájékoztattam a helyzetrõl, bemutattam az anyagkiadási okmányokat, majd

egy alegységhez mentünk — gyors szemlére. Több katonának megnézte az új szolgálati, a mosott

gyakorlóruháját és a zsíros-koszos munkaruháját. — Ilyen munkát is új ruhában akartak végezni?

— tette fel a költõi kérdést. Jelentettem, hogy nekem a kiemelt objektumok õrségét is kifogástalan

ruhában kell kiállítani. — Tudom, fiam — mondta —, helyesen és szabályosan cselekedett. — El-

búcsúzott és elment. A továbbiakat nem ismerem, de a komendánsezred parancsnoka ettõl kezdve

már a tisztelgésemet sem fogadta. Nem szokványos, de büszke voltam rá...

Az 1970-es díszszemlét is az ezrednél éltem meg. Bár akkor már rutinos díszelgõnek számítottam,

de nem ezért emlékezetes ez az idõszak. Az egész díszzászlóalj részére új ruhát gyártattunk, ráadá-

sul az új kimenõruházattal is az ezredet látták el elsõként. Követelmény volt, hogy díszszemle után

az ezred katonái új kimenõruhában jelenjenek meg — tömegesen — a fõváros utcáin. Az összevont

zenekarnak sem volt egységes ruházata, ezért rendfokozattól függetlenül az összes zenészt is új ki-

menõruhával kellett ellátni. Körülbelül 2000 embert kellett beöltöztetni. Az új ruhák természetesen

csak az utolsó pillanatban érkeztek be. Az alaki gyakorlások napközben voltak, így a beöltözteté-

sek ezt követõen késõ estig folytak. Nagy stábbal dolgoztunk, de az emberek már a kimerülés ha-

tárán voltak. A Daróczi úton is idegeskedtek, mert az ezred elvitte a karcsú, magas 52/VII (185

cm) méret teljes menyiségét a magas katonáira. (A díszzászlóalj elsõ sora 193 cm-rel indult, az

utolsó sor 182 cm-es katonákból állt. 12 fõ viselt 52-es méretû lábbelit stb.) Az igazi kihívás azon-

ban a zenekar különbözõ körbõségû és magasságú katonáinak a beöltöztetése volt. Végül sikerrel

jártunk, mindenkit sikerült ellátni az utolsó pillanatban. A Daróczi út és a Budaörsi út, bár fárad-

tan, de fellélegezhetett. Nekem is járt jutalom — a sok munkára való tekintettel a dísszemlén csak

tartaléknak jelöltek.

Utólag már szép emlékeim vannak a csapatéletrõl, még a díszelgések is hasznomra váltak. Tud-

tam becsülni a katonákat, és õk is tiszteltek engem, mert együtt meneteltem velük az állami zász-

ló felvonásakor vagy a katonabajtárs temetésén. Közelrõl láttam Brezsnyevet a Ferihegyi repülõté-

ren, az USA nagykövetét a Parlament elõtt vagy Walter Ulbrichtot a Nyugati pályaudvaron inte-

getve, és persze a magyar vezetõk legtöbbjét. Akkoriban mi képviseltük a hadsereget a nemzetközi

közvélemény elõtt nyugaton és keleten egyaránt. És erre az ezred minden katonája büszke volt.

Ahogy arra is, hogy az ezred sportegyesületének a Honvéd Budai Nagy Antal SE-nek NB III-as

labdarúgó, NB I-es és NB I/B-s kézilabda-, illetve röplabdacsapata volt, és a csapatok majdnem

mindegyikét hadtápos tisztek, tiszthelyettesek vezették. Minderre hogyan volt idõ egy háromezer

fõt ellátó laktanyában? Magam sem tudom. Talán azért, mert fiatalok és hivatásukat szeretõ ka-

tonák voltunk.

És végül az ezrednél akkoriban terjedõ egyik viccet említem meg. (Csak neked mondom, ne mondd

el senkinek!) A díszzászlóalj parancsnoka találkozik a folyosón az egyik tiszthelyettessel: — Gra-

tulálok, Varga elvtárs, hallom belépett a pártba. — A törzsõrmester néz jobbra, néz balra, néz a lá-

ba elé, közben aprókat topog ide-oda, majd visszakérdez: — Tessék még egyszer mondani, mibe

léptem én bele?

90

Az ember felejt. Ez az összeállítás nem készült volna el, ha nem találkozom az ezred baráti köre rendez-vényén a 85 éves Czibere Miklós alezredes egykori törzsfõnökkel, aki 1945 után az utolsó huszárezredparancsnokhelyettese is volt. Felelevenítettük a hatvanas-hetvenes évek eseményeit, s megállapítottuk:kár megöregedni. (Az összeállítás a szerzõ emlékei és mások elbeszélései alapján készült. U. M.)

91

A díszzászlóalj tisztelgése az 1970-es díszszemlén

Végsõtiszteletadásegy katonaitemetésen,2009

Díszelgés a köztársasági elnök és vendége elõtt

A gazdálkodási és számviteli rendszer fejlesztése

Az öltözeti rendszer elsõ ütemének befejezése után a szolgálat vezetésének figyelme — összhangban a MNHadtápfõnökség törekvéseivel — a gazdálkodási rendszer és fontos részeként a számviteli rendszer fejleszté-se irányába fordult. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése szükségessé tette, hogy a hadsereg is csatlakoz-zon azon központi törekvésekhez, amely a gazdálkodási tevékenységet, annak elszámoltathatóságát, elemez-hetõségét helyezte elõtérbe. A hadsereg mindig a konzervatív gazdálkodó szervezetekhez tartozott. Évtizede-kig változatlan struktúrával, szabályok szerint mûködött, nehezen nyitott az új gazdálkodási módszerek beve-zetésére. A ruházati szolgálatban sokáig a naturális, pontszám és természetbeni normák szerinti gazdálkodásimód honosodott meg. A névleges (fiktív) pénzgazdálkodást csak 1957-tõl vezették be a sorállomány ruháza-ta és a szolgáltatások területén. Ez volt a teljes körû pénzgazdálkodás elõszobája. Itt már a tervezés és beszer-zés értékalapon történt, és a gazdasági döntéseket is a pénzkeretek figyelembevételével kellett meghozni.

A 60-as évek végén, az új gazdasági mechanizmus életbelépése után elõtérbe került a teljes körû pénzgaz-dálkodás bevezetése a ruházati szolgálat területén. Már nem volt indokolt néhány területen (pl. munka-, vé-dõ- és formaruházat, javító és karbantartó anyagok, egyes szolgáltatások stb.) a központi ellátás gyakorlatá-nak fenntartása, mivel ezek az anyagok és szolgáltatások a kereskedelembõl is beszerezhetõk voltak. Az önál-ló gazdálkodáshoz pedig a helyszínen kellett a pénzt is biztosítani. Az új gazdaságirányítási rendszer ugyan-akkor ösztönzött arra is, hogy a gazdálkodási felelõsséggel együtt a végrehajtó szervezetekhez kerüljenek lea döntési jogok és a pénzeszközök is. Így a pénz a korábbiakhoz képest már forgalmi eszköz funkciót is be-töltött. A tiszti ruházatnál (a ruházati utalványfüzettel) 1957-ben, a sorállomány ruházatánál 1973-ban, a mo-satási és egyéb szolgáltatásoknál 1968-ban, irodaszer-nyomtatványnál 1969-ben, munka-, védõ- és formaru-házatnál 1971-ben valósult meg a teljes körû pénzgazdálkodás. A csapatok önállóan, külön tervekben hatá-rozták meg a beszerzésre (igénybevételre) kerülõ anyagokat, szolgáltatásokat. A legfontosabb feltétel az volt,hogy a szükségletek és a pénzügyi lehetõségek összhangban legyenek. Bár a szabályozás az áruhitel intézmé-nyét is tartalmazta, azt csak ritkán és átmenetileg vették igénybe a csapatok. A tervezés során a meglevõ kész-letek mennyiségét, a cikkek minõségét és méretösszetételét, a várható fogyást, szolgáltatási igényt, a katonaiés egyéb feladatokat, a „B” és „M” készletek elõírt szintjét, a tartós viselésû idejû cikkek frissítési igényét stb.vették figyelembe. A tervek 2 évre készültek, és a második évben pontosították azokat. A pénzkeretek lehívá-sa az éves költségvetésben történt.

A teljes körû pénzgazdálkodás lehetõvé tette, hogy pontosan mérhetõ legyen a vagyonérték, a felhasználtérték a szolgálat teljes szférájában. A katonai szervezetek pénzügyi lehetõségeihez kellett ugyanakkor igazí-tani az ellátás rendjét is. Most már nem a raktár, hanem a fizetõ „vevõ” szervezet igénye volt az elsõdleges.Ezért az igények kielégítését csak a központi raktárak készletei korlátozták. Az alakulatoknak készleteiket a„minimális és a maximális” készletszínt között kellett tartani, beszerzéseiket a raktárakkal ennek megfelelõ-en egyeztették, illetve állapodtak meg a kiszállítások ütemezésében. A teljes körû pénzgazdálkodás abban azidõben forradalmi újdonság volt és összhangot mutatott az új gazdasági mechanizmus elveivel is. A döntésijogkörök és az ahhoz szükséges pénzeszközök megfelelõ helyre kerültek.

A következõ lényeges változás a számviteli rendszer fejlesztése volt. A korszerûsítés iránya kettõs volt.Egyfelõl egyszerûsíteni kellett a számviteli munkát, másrészt pedig — a kor igénye szerint — ideje volt ahadseregben is bevezetni és alkalmazni a korszerû számítástechnikai eszközöket.

A csapatoknál a cikk szerinti nyilvántartások mellett bevezették az „A” és a „B” kompletteket, a tartalé-kosok ellátása terén pedig az „M” kompletteket. A felsoroltak számviteli mértékegységet jelentettek és meg-határozott ruházati és felszerelési cikkekbõl álltak. A nyilvántartás könnyítését az okozta, hogy a belsõ és egy-ségek közötti áthelyezéskor pl. csak egy tételt kellett könyvelni 27 helyett. Az összes cikket csak idõszakon-ként kellett tételesen átvezetni, pl. leszerelés, komplett alakítás vagy felbontás, káresetek stb. esetén. Ez nagykönnyebbséget jelentett.

A komplettek bevezetése elsõsorban a kézi nyilvántartás egyszerûsítését jelentette. Ugyanakkor a pénz-gazdálkodás kiszélesedése, az értékalapú számlázás és könyvelés, a vagyonérték folyamatos figyelemmel kí-sérése, a valós döntések helyi meghozása több és részletesebb adatot igényelt. Egyre fontosabb szerepet töl-tött be a készletek, a pénzügyi helyzet naprakész ismerete is. Mindezek a követelmények csak a számvitelimunka gépesítésével voltak elérhetõek. A gazdasági helyzet lehetõvé, a felsorolt követelmények pedig indo-kolttá tették a fejlesztéseket. A következõ idõszakban megjelentek — ennek az igénynek megfelelõen — aközépirányító szervezeteknél, a raktáraknál és a csapatoknál az elsõ könyvelõ-automaták. A program kikép-

92

zési, szabályozási és szervezési feladatok bevezetésének sokaságát jelentette. Az Ascota gépeken is elkezdõ-dött a munka. Sok ellenállással, problémával, értetlenséggel kellett megküzdeni akkor, de az úttörõk munká-ja mindig nehéz.

A mozgósítás ruházati biztosításának fejlesztése

A hatvanas évek ipari és mezõgazdasági fejlõdése, a nemzeti jövedelem folyamatos növekedése lehetõvé tet-te, hogy az ország a fegyveres erõk fejlesztésére is többet áldozzon. A Varsói Szerzõdés keretében elvárás volta haderõ modernizálása, a haditechnika és a harc megvívási módjainak egységesítése is. Az akkori vezetésmeg akart felelni ezen elvárásoknak, követelményeknek.

Az 1960-as évek elsõ felében a hadseregfejlesztés fõ célja a honi légvédelem korszerûsítése volt. Ennekkeretében a csöves légvédelmi tüzéregységeket modern légvédelmi rakétarendszerekkel, a régi vadászrepülõ-ket pedig korszerû MIG-21-es szovjet repülõgépekkel váltották fel. Lehetõvé vált ezzel, hogy az ország lég-terének védelme 1962-ben átkerült a szovjet Déli Hadseregcsoporttól a Magyar Néphadsereg egységeihez. Az1960-as évek második felében elsõsorban a lövészcsapatokat szerelték fel páncélozott szállító harcjármûvek-kel, és megkezdték a szárazföldi erõk harcát támogató helikopterek rendszerbe állítását is. A harckocsi- és atüzéregységek modernizálása ezt követõen valósult meg. A hadsereg legjobban feltöltött és felszerelt egysé-gei a Dunántúlon állomásoztak, feladatuk háború esetén az észak-olasz és ausztriai célpontok elérése (birtok-bavétele) volt.

A modernizálás másik feltételeként — a mozgósítás anyagi biztosítása részeként — az új 65 M ruházat-ból frissítették fel, illetve alakították meg a hadászati, hadmûveleti-harcászati és egység tartalék készleteket.A tartalékosok hadiruházatát az egységekhez adták ki. A vezetés a mozgósítás gyorsítása érdekében azt fon-tolgatta, hogy a tartalékosok ruházatát hol tárolják, és hol legyen a katonák beöltöztetése. Végül olyan dön-tés született, hogy a tartalékosok részére kiadják a hadiruházati kompletteket. Õket törvény kötelezte annaktárolására, megóvására, és arra, hogy behívásuk, mozgósításuk esetén már hadiruházatban és felszereléssel ér-kezzenek a meghatározott helyre.

A hadiruházati komplettek kiadását és a tartalékosok beöltöztetését az egységek ruházati szolgálatai vé-gezték. Közben létrehozták a MN 1011-nél a hadiruházati (al-)osztályt, alárendeltségében a fõvárosi, megyeihadiruházati ellátó részlegekkel (HER-ek). Ezek a részlegek arra voltak hivatva, hogy a kiegészítõ parancs-nokságokkal együttmûködve a továbbiakban bevonják a biztosításból törölt tartalékosoktól a hadiruházatot,illetve kiadják az újonnan biztosítottak részére a kompletteket. További feladatuk volt az anyagok frissítése,karbantartása, az esetleges káreljárások lefolytatása is. Az egységek ruházati szolgálatai a már beöltöztetetttartalékosok „Felszerelési jegyzék”-eit tételesen és összesítve átadták a HER-eknek, majd befejezték ezirányú munkájukat. A rendszer a kezdeti nehézségeket követõen beindult és megfelelõen mûködött. A szak-irányításuk viszont csak szükségszerûen felelt meg a követelményeknek.

Két fontos esemény 1968-ban és 1973-ban

A szolgálatban megvalósuló nagy fejlesztések mellett a nemzetközi politikai helyzet eseményei is éreztettékhatásukat a szakmai munkában. Az 1968-as év az új gazdaságirányítási rendszer beindulásának éve volt, de acsehszlovákiai események miatt konkrét katonai, valamint katonai ellátási feladatok is jelentkeztek. A VarsóiSzerzõdés tagállamainak politikai vezetése úgy ítélte meg, hogy Csehszlovákiában veszélybe kerültek a szo-cialista rendszer vívmányai, és szükségessé válik a katonai beavatkozás is. A VSZ tagállamainak közös poli-tikai döntése alapján a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatait július 27-én teljes harckészültségbe helyez-ték, tartalékos állományát mozgósították, majd rövid felkészítés után megkezdték kitelepítésüket a magyar—szlovák határon kijelölt megindulási körletekbe. A csapatok felkészültek a határ átlépésére és „internaciona-lista” feladataik végrehajtására.

Augusztus 20-án a szovjet, bolgár, lengyel, magyar és NDK-s csapatok átlépték a határt, elõrenyomultaka tervekben meghatározott irányokba, és elfoglalták a kijelölt körzeteket. A katonai akció gyakorlatilag ellen-állás nélkül valósult meg. A katonai szervezeteket a kijelölt helyeken épületekben és táborokban helyezték el.A feladathoz jelentõs mennyiségû sátor és pihentetési anyagot adtak ki, illetve szállítottak a helyszínre. A csa-patok utánpótlását a hazai központi raktárakból és szolgáltató intézetekbõl valósították meg. A kiszállításraelõkészített anyagokat (élelmiszer, ruházat stb.) teherautók vitték a rendeltetési helyekre. A konvojokat

93

rendészek és forgalomszabályzók biztosították. A mosatásra váró szennyes ruházatot a honvédségi mosodák-ban tisztították, a tiszta ruházatot pedig ugyancsak konvojok szállították ki az alakulatoknak.

A feladat politikai-katonai értékelése nem e könyv feladata. A katonák ellátása azonban mindig alapvetõkövetelmény, különösen külhoni katonai mûveletek esetén. Az akkori hadtápvezetés és az ellátó (szolgáltató)szervezetek, köztük az MN Központi Ruházati Raktár az utánpótlás biztosítását, végsõ soron a sor- és tarta-lékos katonák ellátását jó színvonalon oldották meg. A magyar csapatokat október 21. és 31. között kivontáka szlovák területekrõl. A mozgósítás tapasztalatait feldolgozták a vezérkarnál, és többek között ez is hatássalvolt arra, hogy a hadiruházati komplettek kiadását — a tartalékosok részére — késõbb elrendelték.

A másik — szintén történelmi — eseményre 1973-ban került sor. Január 24-én az ENSZ vezetése hivata-losan felkérte Magyarországot a Dél-Vietnami Nemzetközi Felügyelõ és Ellenõrzõ Bizottság munkájában va-ló részvételre. A felkérést a kormány másnap elfogadta, és 28-án a magyar tisztek elsõ csoportja már meg isérkezett Saigonba. Megkezdõdött az elsõ olyan katonai feladat, amelyet a magyar katonák az országtól távol,az ENSZ égisze alatt végeztek. Ehhez a feladathoz magyar részrõl kevés tapasztalat állt rendelkezésre, keve-sen beszéltek jól idegen nyelveket, sajátos volt a feladatkör is A várható teendõ sok nehézséget ígért. A kez-deti gondok után azonban a több váltásban kiküldött katonai ellenõrök közmegelégedésre végezték ellenõr-zési feladataikat: a nemzetközi jog normáinak betartását, a békeszerzõdések rendelkezéseinek és elõírásainakvégrehajtását. Az ellenõri csoport nemzetközi összetétele, tagjainak gondos kiválasztása biztosította a pártat-lanságot, elõsegítette a konfliktushelyzetek feloldását.

Az ENSZ-felkérés és a kormány döntése után azért kerülhetett sor szinte azonnal az ellenõrök útba indí-tására, mert a felkészülés a hivatalos elõterjesztések elõtt megkezdõdött mind a személyi felkészítés, mind azanyagi feltételek kialakítása területén. A ruházatot és a felszerelést szakértõ tisztek állították össze és mutat-ták be a vezetésnek. A ruházatot illetõen a rendszeresített anyagok mellett a könnyû fésûsanyagból — a 65 Mgyakorlóruha mintájára készült — „hadiruhát” alapöltözetként fogadták el és gyártották le. A megkülönböz-tetést karszalag és a sisak festése (színe) biztosította. A ruházati cikkek összetételét a hazatérõ állomány be-számolói, tapasztalatai alapján módosították, illetve kiegészítették. Az 1975. május 8-ig tartó misszió sok ta-pasztalatot hozott a késõbbi évtizedek hasonló feladatainak eredményes végrehajtásához.

IDÕGÉP

Az 1971 és 2000 közötti események kronológiája

1971február 5. Meghal Rákosi Mátyás a Szovjetunióban.április 25. Országgyûlési és tanácsválasztások: 99% a Népfront jelöltjeire szavaz.június 15. Megkezdik a Zsiguli gépkocsik forgalmazását.szeptember 28. Az Elnöki Tanács egyetemi szintû intézménynek ismeri el a Zrinyi Miklós Katonai Akadémiát.október 1. Megkezdõdik a magyar gyártású páncélozott szállító harcjármû rendszerbe állítása.

1972január 1. Megalakul az MN Hátországvédelmi Alakulatok Parancsnoksága.február 24. A kisiparosokra, az egyéni vállalkozókra is kiterjesztik a kötelezõ betegbiztosítást.április 18. Az Országgyûlés módosítja az 1949-es alkotmányt.november 15. Az MSZMP KB a gazdasági reform visszafogásáról fogad el határozatot.

1973január 24. Magyarországot felkérik az ENSZ Dél-Vietnami Nemzetközi Felügyelõ és Ellenõrzõ Bizott-

ságában való részvételre. 28-án az elsõ tisztek megérkeznek Saigonba.január 27. Párizsban aláírják a két Vietnam és az USA részvételével a fegyverszünetet. március 15. Diáktüntetések Budapesten és Szegeden, a rendõrség több személyt elõállít.május 8. Hegedüs András, Kis János, Vajda Mihály és társaik kizárása a pártból.május, nov. A Tisza II vízlépcsõ, valamint Barátság II kõolajvezeték és a százhalombattai olajfinomító

átadása.

94

augusztus 2. Kormányhatározat alapján a szakmunkások, 10 hónapos tanfolyam után, felvétel nélkül ta-nulhatnak mûszaki fõiskolákon, egyetemeken.

december 21. Diplomáciai kapcsolatok felvétele az NSZK-val.

1974március 20. Az MSZMP KB ülése, Nyers Rezsõ és Aczél György titkárok felmentése, Ajtai Miklós és Fe-

hér Lajos miniszterelnök-helyettesek nyugdíjazása.szeptember 1. 40%-kal emelkedik a benzin, 25%-kal a tüzelõanyagok ára.október 17. Törvényben állami monopóliummá nyilvánítják a külkereskedelmet.

1975január 1. Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságok alakulnak a régi hadkiegészítõ parancs-

nokságok helyett.május 8. A vietnami magyar katonai ENSZ misszió befejezi tevékenységét.május 15. Fock Jenõt Lázár György követi a miniszterelnöki székben.július 3. Átadják az ország elsõ autópályáját (M7).augusztus 1. Kádár János aláírja a helsinki megállapodás záróokmányát.

1976március 18. Az országgyûlés elfogadja az új honvédelmi törvényt. április 2. Megnyitja kapuit Budapesten a Skála nagyáruház.július 4. 30%-kal emelkednek a húsárak.december 31. Felavatják az észak-déli metró Deák tér és Nagyvárad tér közötti szakaszát.

1977január Harmincnégy magyar értelmiségi felhívása a Charta ’77 támogatására.március 4. Legördül a futószalagról a 100 000. magyar Ikarus autóbusz.június 9. A pápa fogadja Kádár Jánost.szeptember 15. Magyarország és Csehszlovákia aláírja a Bõs—Nagymarosi vízlépcsõ beruházásának megál-

lapodását.

1978január 6. Cyrus Vance, az USA külügyminisztere átadja Magyarországnak a Szent Koronát és a koro-

názási jelvényeket.április 20. A párt Központi Bizottsága nyugdíjazza Biszku Bélát, és több személycserérõl határoz.

1979január 1. Megszûnik a vízumkényszer Ausztria és Magyarország között.július 22. Az élelmiszerek, az energiahordozók és a szolgáltatások 20-50%-os emelése.

1980március 28. Az Adria kõolajvezeték üzembe helyezése.május 26. Farkas Bertalan magyar ûrhajóssal a fedélzeten ûrhajót indítanak a világûrbe.december 19. A sorkötelezettség leszállítása 18 hónapra.

1981július 1. A 42 órás munkahét (szabad szombat) bevezetése.október 1. Megszûnik a forint kereskedelmi és turista árfolyama közötti különbség.december 11. Az MN egyes egységeit teljes harckészültségbe helyezik (a lengyel események miatt).

1982április, aug. 25%-kal emelkednek az energia-, illetve az élelmiszerárak.május, július Magyarországot felveszik a Valutaalapba (IMF), illetve a Világbankba (IBRD).november 10. Meghal L. I. Brezsnyev, az SZKP fõtitkára.

1983augusztus 18. Bemutatják az elsõ magyar rockoperát (Bródi — Szörényi: István a király).november 3. Felavatják a paksi atomerõmû elsõ reaktorblokkját.

95

1984január 1. Megszûnnek a járások.május 2. Átadják a Skála Metró áruházat Budapesten.

1985március 11. Mihail Gorbacsovot választják az SZKP fõtitkárává.október 29. Felavatják a Ferihegy 2. repülõteret.november 22. Átadják a M5-ös autópálya elsõ szakaszát.

1986március 15. Többezres tüntetés a Petõfi szobornál és a Lánchídnál.július 1. A 70 év felettiek ingyen utazhatnak a városi tömegközlekedési jármûveken.december 10. Megalakulnak az elsõ kereskedelmi bankok.

1987március 1. Az MN-ben bevezetik a hadtest-dandár szervezetet.június 26. Lázár Györgyöt Grósz Károly, Losonczi Pált Németh Károly váltja a miniszterelnöki, illetve

az Elnöki Tanács elnöki pozícióban.augusztus 16. Befejezõdik a paksi atomerõmû építése a IV. blokk átadásával.szeptember 19. A személyi jövedelemadó bevezetésérõl szóló törvény elfogadása.szeptember 27. Lakitelken megalakul a Magyar Demokrata Fórum (MDF).november 27. A „világútlevél” bevezetése.

1988március 30. Megalakul a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ).május 22. Kádár János leváltása, Grósz Károly fõtitkárrá választása az MSZMP értekezletén.augusztus 10. Magyarország részt vesz az ENSZ irak—iráni békefenntartó szervezetben.október 10. Hatályba lép a társasági törvény.nov. 13., 18. Megalakul a Szabad Demokraták Szövetsége. Feléled a Független Kisgazdapárt.november 24. Németh Miklós alakít kormányt.

1989január 11. Az országgyûlés elfogadja az egyesülési joggal foglalkozó törvényt.február 11. Az MSZMP KB ülésén állást foglalnak a többpártrendszer bevezetése mellett.április 25. Megkezdõdik a szovjet csapatok részleges kivonása.május 2. A magyar—osztrák határon megkezdik a mûszaki zárrendszer felszedését.június 16. Nagy Imre és mártírtársai újratemetése.jún. 13.—

szept. 18. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai a hatalom megosztásáról, a békés átmenetrõl.július 6. Meghal Kádár János.október 5—9. Az MSZMP utolsó kongresszusa, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulása.október 20. Az országgyûlés feloszlatja a Munkásõrséget. Az MN-ben megszûnnek a politikai tiszti beosz-

tások.október 23. Az új alkotmány kihirdetése, a Magyar Köztársaság kikiáltása.

1990 január 1. Megkezdi mûködését az Alkotmánybíróság, márciusban az Állami Vagyonügynökség.márc.—ápr. Országgyûlési választások, a szavazatok 43%-át az MDF szerzi meg. május 23. Antall József (MDF) alakít kormányt.augusztus 3. Göncz Árpádot (SZDSZ) választják köztársasági elnökké.október 26. Taxisblokád Budapesten és több vidéki városokban.

1991január 14. Magyar katona-egészségügyi alakulat indul Szaud-Arábiába az ENSZ kötelékében.június 28. Feloszlatják a KGST-t.július 1. Feloszlatják a Varsói Szerzõdést.

96

július 11. Hatályba lép a kárpótlási törvény.aug. 16—20. II. János Pál pápa látogatása Magyarországon.

1992márc.—aug. Szentgotthárdon az Opel, Esztergomban a Suzuki indítja be autógyárát.április 10. Angolába és Kuvaitba indulnak magyar ENSZ békefenntartók. március 30. Megkezdõdik a kárpótlási jegyek kiadása.július 21. 10% fölé emelkedik a munkanélküliek száma.október 23. Bemutatják az új díszelgõruházatot.november 24. Megkezdik a létszám feletti 510 harckocsi megsemmisítését.

1993június 23. Az orosz államadósság fejében a Szovjetunió MIG-29-es vadászgépeket szállít Magyaror-

szágnak.augusztus 20. A tisztavatáson bemutatkozik az új ünnepi egyenruha. december 7. Az országgyûlés elfogadta az új honvédelmi törvényt.dec. 12—21. Meghal Antall József miniszterelnök, Boross Péter alakít kormányt.

1994május Országgyûlési választások, az MSZP a mandátumok 54%-át szerzi meg. július 15. Horn Gyula (MSZP) alakít kormányt.

1995március 19. Alapszerzõdés aláírása Szlovákiával Párizsban.május 30. A stabilizációs program elfogadása az országgyûlésben (Bokros Lajos).jún.—nov. Göncz Árpádot ismét köztársasági elnökké választják.

1996febr., márc. Hatályba lép a médiatörvény. Kettészakad az MDF.október 14. Megnyílik a Duna Plaza Budapesten.

1997szeptember 1. Megalakul az új szervezetû Honvéd Vezérkar.november 16. Népszavazás a NATO-hoz való csatlakozásról, 49%-os részvétel, 85%-os támogatás.

1998március 31. Megkezdõdnek a tárgyalások Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról.május Országgyûlési választások. A FIDESZ a mandátumok 38,6%-át szerzi meg. Orbán Viktor

alakít kormányt.

2000—2001Megszûnik önálló szervezetként a Magyar Honvédség Ruházati Ellátó Központ.

97

SZERVEZETI MÓDOSÍTÁSOKA RUHÁZATI SZOLGÁLATBAN

Az MN ruházati szolgálata nagy formátumú változásokat hajtott végre az öltözeti rendszer, a tábori pihente-tés, az ellátási rendszer, a harckészültségi és „M” feladatok területén a 60-as években és a 70-es évek elején.A változások azonban nem érintették lényegesen a szervezeteket és azok mûködési rendjét. Ideje volt hozzá-kezdeni a szervezeti korszerûsítésekhez, mivel a feladatok növekedése, módosulása új szervezeti struktúrát,korszerûbb vezetési elvek meghonosulását követelte meg a szolgálat egész területén.

Változások a textiltisztító ágazatban

A honvédségen belül már a 19. század végén hoztak létre olyan szervezeteket, amelyek a kórházak és a kato-nák ágynemûjének tisztításával foglalkoztak. 1898-ban alakult meg a Honvéd Központi Ágyraktár és Gõzmo-só Intézet. Feladata az ágyak biztosítása, javítása, valamint a ágynemûk mosása volt. Létrehozásakor készültel a budapesti Honvéd Kórház is. Késõbb a mosatás különvált az ágyraktártól és önálló szervezetként mûkö-dött. A második világháború után egy hasonló szervezet 1950. október 13-án alakult meg Honvéd KözpontiGõzmosoda néven. Késõbb 1964-tõl 1974-ig MN Gõzmosodák Parancsnoksága néven szerepelt, majd 1974-ben költségvetési üzemmé alakult át MN Textiltisztító és Javító Üzem (MN TJÜ) néven.

Az ötvenes évek az úttörõ korszakot jelentették a textiltisztítás területén. Abban az idõszakban a kor sze-rény technológiai színvonalán csak mosást végeztek a sebtében létrehozott honvédségi „mosodákban”. Aszolgáltató hálózatot egyébként az akkori diszlokációnak megfelelõen, üresen álló laktanyai és más katonailétesítményekben építették ki. Táborfalván és Marcaliban lóistállóban, Keszthelyen a Festetich-kastély alag-sorában, Gyöngyösön, Kalocsán, Pápán, Pécsett Budapesten, Balatonkenesén egyéb rendeltetésû honvédségiépületekben létesültek üzemegységek.

A karbantartás csak a ruházat mosatására és vasalására terjedt ki, a szállítást a megrendelõk végezték. Ezta szolgáltatást is csak a katonai szervezetek egy része vehette igénybe a szükségesnél kisebb kapacitások mi-att. A technológiát fõleg a kézi erõvel végzett munka jellemezte. A minõség is hagyott kívánnivalót magaután, de akkor ez nem is volt fõ követelmény. 1957 után megfogalmazódott az igény a nagy mennyiségû vat-taruházat vegytisztítására is. A budapesti üzemegységhez NDK-beli triklóretilénes vegytisztítógépeket sze-reztek be. A fejlesztés ellenére akkor mintegy 220 fõs létszámmal 3,5-4 ezer tonna ruha mosását és 300 ton-na vegytisztítását végezték el évente.

Az öltözeti rendszer korszerûsítése szükségessé tette a szolgáltatások fejlesztését mind minõségi, mindmennyiségi szempontból. A rendszerbe került 65 M gyakorlóruházat, a kimenõruházat és más fejlesztésekmár igényelték a fokozott karbantartást. Az elöljárók célul tûzték ki a komplex szolgáltatások feltételeinekmegteremtését. Ez a mosás és a vegytisztítás mellett már az utánszínezési, javítási és szállítási szolgáltatásbevezetését is jelentette. A követelmények között kiemelt helyen szerepelt, hogy a katona ruházata mindigtiszta, jól vasalt, újhoz közeli állapotú legyen, biztosítsa az egységes, kulturált megjelenést mind a katonaifoglalkozásokon, mind a polgári lakosság körében. Az MN TJÜ feladatává vált az is, hogy a technológiai fo-lyamatba építve, oldja meg a használatra alkalmatlan ruházat kiválasztását és selejtezésre való elõkészítését.Ebben szorosan együtt kellett mûködni a minõség-ellenõrzõ katonai üzemi átvevõkkel.

A vázolt célok elérése érdekében 1968 és 1978 között nagyarányú rekonstrukciót hajtott végre az MNTJÜ. Egymás után valósult meg a fejleszthetõ üzemegységek rekonstrukciója és a váltó üzemegységek létre-hozása. Az új, tipizált géppark létrehozása új technológiák bevezetését is jelentette. A szolgáltatás színvona-la javult és a minõség egységessé vált az üzemegységeknél. Hatására az MN öltözeti színvonala is fejlõdötta vasalt, tiszta ruházatok megjelenése következtében, és azért, mert a selejtanyagok nem kerültek vissza azalakulatokhoz.

A fejlesztések végére már a szennyes ruházat beszállítása és a tiszta ruházat kiszállítása is megoldást nyerta beszerzett NDK-s zárt felépítményû gépkocsik használatával. Nem kellett az alakulatoknak hetente egy na-pot (1 gépkocsit és 2-3 fõt) egységenként erre a feladatra igénybe venni. A rekonstrukció eredményeként azMN TJÜ évente mosásból 13 400 tonnára, vegytisztításból pedig 1100 tonnára növelte kapacitását. Az enge-délyezett létszám elérte az 1200 fõt. A költségvetési üzemként mûködõ szervezet már az új gazdasági mecha-

98

nizmus szellemében folytatta tevékenységét. Az új rendszerben már pontosan lehetett ismerni a költségeket,ráfordításokat, a bevételeket és a munka, a gazdálkodás eredményét.

A rekonstrukció után más korszerû módszerek kísérleti bevezetésére is sor került. Így a szükséglet szerintitisztaruha-csere és az egyéni jelölés személyi és tárgyi feltételeit is megteremtették az üzemnél. Ebben a rend-szerben a katonák az eddiginél gyakrabban és úgy cserélhették ruházatukat, hogy az egyéni jelölés segítségé-vel mindig a saját ruházatukat kapták vissza. Ez a mérethelyes öltözködést, a higiéniai követelmények meg-valósítását is segítette, és az egyén komfortérzetét is javította. A Varsói Szerzõdés hadseregei területén ezegyedülálló kezdeményezés volt. Sajnálatos, hogy a katonák gyakori áthelyezése, vezénylése, a gyakorlatokstb. miatt a rendszer teljes körben nem valósulhatott meg.

Mindenesetre a magyar katonahumor ezt sem hagyhatta ki:Az egyik baráti hadseregnél elhatározzák, hogy bevezetik a katonák szükséglet szerinti fehérnemûcseréjét.

A Vezérkari Fõnök intézkedést ad ki a csapatok felé a következõ szöveggel: A hadsereg alakulatainál be kellvezetni a szükséglet szerinti fehérnemûcserét. Az alegységparancsnokok helyi parancsban határozzák meg, kikivel cseréljen...

Az MN Ruházati Ellátó Központ megalakulása

A hatvanas évtizedben és a hetvenes évek elején megvalósult nagy fejlesztések konkrét végrehajtásában je-lentõs szerepet kapott az MN Központi Ruházati Raktár. A mindennapi gyakorlatban azonban világosan meg-mutatkozott, hogy a raktárban és az objektumban levõ önálló osztályok vezetése, az egyes területek együtt-mûködése és összhangja nem biztosítható az adott szervezeti keretek között. Az egyes szervezeti elemek kö-zött feszültségek keletkeztek, megbomlott az összhang a növekvõ feladatok és a szervezetek, valamint az irá-nyítási rendszer elemei között. Népiesen kifejezve: két dudás nem fér meg egy csárdában. Az új gazdaságimechanizmus szelleme is elõrevetítette azt az igényt, hogy jöjjenek létre olyan nagykereskedelmi jellegû ka-tonai szervezetek, amelyek egy adott szakág összes alárendeltjét magában foglalva végzik feladataikat. Egyszervezeti keretben valósuljanak meg a szakág fejlesztési, minõség-ellenõrzési, áruforgalmi, tárolási, ellátásifeladatai és a kapcsolódó pénzügyi, számviteli, szállítási és egyéb tevékenységek.

A ruházati szolgálat ezen a területen is kezdeményezõ volt, több javaslata került be az új szervezetek meg-alakulásakor az állománytáblákba és a szervezési, mûködési utasításokba. A szervezést gondos elõkészítéselõzte meg. A ruházati szolgálat középirányító szervének létrehozása elõtt 1 évvel kijelölték a jövendõ pa-rancsnokot: dr. Szabó Márton õrnagyot, hogy készítse elõ az új szervezet zökkenõmentes megalakítását. (Dr.Szabó Márton 1971-ben írt egy tanulmányt „Gazdaságtervezési módszerek továbbfejlesztése a ruházati szol-gálat területén” címmel, amely nagy figyelmet keltett.) Az elõkészítés során az egyes szervezeti elemek elhe-lyezésétõl a konkrét beosztások, személyek kijelöléséig, a fontosabb alapokmányok kidolgozásáig többirányúmunkát, elemzést végzett az elõkészítõ csoport.

Az ellátó központ szervezetének és mûködésének körvonalai azonban 1973 tavaszára már kialakultak,megszületett a politikai és katonai vezetés döntése az ellátó központok létrehozásáról.

1973 május 1-jén a Honvédelmi Miniszter parancsa alapján megalakult

a Magyar Néphadsereg Ruházati Ellátó Központ (MN REK).

Ezzel egyidejûleg más, társ hadtápellátó központok, pl. élelmezés, üzemanyag stb. is létrejöttek. Az MNREK alárendeltségében, új szervezetként, ugyanezen idõpontban megalakult

az MN Ruházati Szolgáltató Üzem (MN RSZÜ).

A korábban is funkcionáló szervezetek az MN REK alárendeltségébe kerültek. Az ellátó központ alapte-vékenységeként a következõ feladatokat írták elõ.

Az MN részére szükséges ruházat, felszerelés, nyomtatvány és nyomdai anyag beszerzése, minõségi ellen-õrzése, átvétele, tárolása, a katonai szervezetek, a hivatásos és szerzõdéses állomány, valamint a tartalékosállomány ellátása, az egyenruházati cikkek mûszaki fejlesztése, a biztosított pénzkeretekkel való gazdálkodás,a központi készletbõl az elhasználódott cikkek kivonása, selejtezése, az MNVK közvetlen katonai szervezetekruházati szolgálatainak ellenõrzése, szakállományának felkészítése, kiképzése...

(Kivonat az alapító okiratból.)

99

100

MN REK feladatszabóértekezlet 1983-ban

Képeka hetvenes-nyolcvanas

évekeseményeibõl

A Ruházati Ellátó Központvezetése és az elöljárók

az 1973-as megalakulás után

Az MN REK nagybani felépítése a megalakulás idõpontjában a következõ volt:

MN REK parancsnokparancsnokság

Áruforgalmi Fejlesztési Átvételi MN KRAR MN RSZÜ MN 1. RARosztály osztály osztály Budapest Budapest Debrecen

KirendeltségTáborfalva

Az MN REK parancsnokának egy általános és egy politikai helyettese volt. A parancsnoksághoz tervezõtiszt, ügyvitel, pénzügyi, számviteli alosztály és gépírók (titkárnõk) tartoztak. A gépkocsivezetõket az MNKRAR szállítási osztály állományából vezényelték át.

Áruforgalmi osztály — a beszerzési és ellátó alosztályból,Fejlesztési osztály — a fejlesztési és dokumentációs alosztályból,Átvételi osztály — textil-, konfekció- és bõr-, lábbeli-, fém alosztályból és a laboratóriumból állt.

Az MN KRAR-hoz tartozott a tároló osztály alosztályai mellett az egész objektumra kiterjedõ felelõsség-gel a gazdasági osztály, a szállítási osztály, az õrség és az elhelyezési szolgálat. Alárendeltségébe tartozott atáborfalvai MN KRAR kirendeltség.

Az MN RSZÜ feladata a felsõ katonai vezetés, a hivatásos és a tanintézeti hallgatói állomány ruházati el-látása, valamint a mûködési körébe, alárendeltségébe tartozó HM méretes mûhelyek és bolt, a Katonai Ruhá-zati Boltok (KRB) munkájának, mûködésének szervezése és irányítása, a méretes szolgáltatást végzõ polgá-ri KTSZ-ek és más szervezetek alapanyaggal történõ ellátása és elszámoltatása volt.

Az MN Ruházati Ellátó Központ megalakulása idõpontjában a fontosabb vezetõi beosztásokat a követke-zõ személyek töltötték be:

Parancsnok: Dr. Szabó Márton alezredes (ezredes)Parancsnokhelyettes: Pogány Tibor alezredes, Parancsnok politikai helyettes: Ferencsik Imre alezredes,Áruforgalmi osztályvezetõ: nem volt betöltve, majd Moór János õrnagy (alezredes)Fejlesztési osztályvezetõ: Nagypál Imre õrnagy,Átvételi osztályvezetõ: Németh Sándor alezredes,Számviteli alosztályvezetõ: Bagosi Imréné kpa.Pénzügyi alosztályvezetõ: Dr. Báthory István kpa.Ügyviteli vezetõ: Báti Istvánné kpa.MN KRAR parancsnok: Dr. Boros László alezredes,Kirendeltség-parancsnok: Juhász István fõhadnagy (alezredes)MN RSZÜ parancsnok: Kósa Kornél õrnagy (alezredes)MN 1 RAR: Akurátni Sándor alezredes

Az MN REK és alárendeltjei is önálló állománytáblával rendelkeztek, az elõbbi középirányító szerv be-sorolásban, a többiek pedig a végrehajtó szervezet besorolásban szerepeltek.

Az új szervezetek létrehozásával az volt a cél, hogy a gazdálkodási kapcsolatok és események a két vég-pont között közvetlenül valósulhassanak meg a kereskedelemben korábban kialakított fogyasztó (felhasználókatonai szervezet) és az ellátó, anyagbiztosító (ellátó központ/ kapcsolati modellnek megfelelõen. Lényegeskörülmény volt, hogy az intézet intézkedési körén belül történt immár minden lényeges gazdasági eseményaz új cikkek kifejlesztésétõl az elhasználódott készletek kivonásáig.

Az ellátó központ létrehozása nagyban mentesítette a MN Ruházati Szolgálatfõnökséget a nagyszámú alá-rendelt szervezeti elem közvetlen vezetésének gondja alól oly módon, hogy nemcsak egy szervezeti összevo-nás, hanem egy tartalmi átalakulás lehetõsége is megteremtõdött.

Az új rendszerben már egy kézben összpontosult az ipari beszerzés és külön szervezet végezte a nagyke-reskedelmi jellegû csapatellátási és a kiskereskedelmi jellegû (KRB ellátási) tevékenységet. Szélesebbé és át-fogóbbá válhatott az ellenõrzési tevékenység az ipari átvétel, a textiltisztítási és más szolgáltatások, valaminta csapatgazdálkodás területén. Az új szervezetnek azonban mindenekelõtt meg kellett küzdeni a megalakulás,összekovácsolódás nehézségeivel is.

101

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

Az MN (MH) Ruházati Szolgálatfõnökség — a szakma csúcsa

A katonai ruházat a 20. században már folyamatosan rendelkezett csúcsszervezettel a honvédelmi (hadügy-)minisztérium szintjén. Volt olyan idõszak, amikor önálló osztályként, volt amikor egy szervezet részeként(hadbiztosi, hadtáp, anyagi-technika), végül szolgálatfõnökségként mûködött a minisztérium szervezetében.Bármilyen néven is szerepelt, mindig a ruházati fejlesztés és ellátás csúcsszerve volt. Itt hozták meg a szak-mai döntéseket, majd hagyatták jóvá magasabb szinteken is.

Az ötvenes években a minisztériumokban nagy apparátusok dolgoztak minden szakterületen. A ter-

vezés és ellátási feladatok legapróbb részleteit is itt dolgozták ki. Az irányítás is ún. kézi vezérlés-

sel történt. Ha hibát követtek el, azt már nehéz volt korrigálni. Közszájon forgott egy történet,

amely egy kicsi hiba következményeirõl szólt. A tervezés során a beszerzési tervben a gépíró kiha-

gyott egy h betût, így a hajtóka helyett ajtóka került a beszerzési tervbe. A Vezérkar összesítésében

is így futott tovább, a gyártó vállalatokhoz is így került ki. Ráadásul valaki áttette az elhelyezési

anyagokhoz (ajtóka, ajtó). Apró, kiegészítõ cikk, senki nem törõdött vele egészen addig, amíg volt

a készletben, és nem került sor a tiszti avatási anyagok kiadására. Kiderült, hogy nincs hajtóka.

Mindenki rohangált, hogy gyorsan, soron kívül gyártsanak az anyagból. A fegyelmi vizsgálat de-

rítette ki az apró hibát. Rossz arra gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha idejében nem derül ki a

hiba, és rohammunkával sem sikerül pótolni a hiányzó cikket.

A hatvanas években már dr. Balázs György ezredes vezette a szolgálatot, és alapvetõ reformokat

vezettek be a szolgálat egész területén. A munka 1973-ig a HM objektumában folyt. Az MN REK

létrehozásával párhuzamosan megkezdõdött a HM objektumának felújítása, ezért a szolgálat fõnö-

ke kezdeményezte, hogy átmenetileg (1 évig) a szolgálat vezetõ apparátusa a Daróczi úti objektum-

ban mûködjön. Ezt a miniszter jóvá is hagyta. Így a szolgálat vezetése, középirányító szerve és két

végrehajtó szervezet is egy objektumba került. A Fõnökség állománya az új helyet gyorsan meg-

szokta. Megteremtõdtek a nyugodt munka feltételei, és a korábbi idõszakhoz képest már az elmé-

leti kidolgozó szabályozó és felsõ szintû irányító szerep kerülhetett elõtérbe. Voltak kísérletek a

közvetlen beavatkozásra az alárendelteknél, de ezt a szolgálat fõnöke lassan, de következetesen

visszaszorította. A Fõnökség állománya fokozatosan változott, de az 1970-es és 80-as évek mun-

káját egy viszonylag stabil gárda határozta meg. Akkor Nátrán György alezredes (ezredes) volt a

fõnökhelyettes, a fõnökségi munka fõ irányítója és koordinátora. Keszthelyi László alezredes volt

a fõmérnök, Tasnádi Lajos alezredes a tervezési alosztály, Miskolczi Sándor alezredes a közgazda-

sági alosztály vezetõje. Hodut János alezredes, Jánosi Ferenc alezredes, jómagam századosként,

továbbá Moór János, Juhász László, Szilágyi Lajos polgári alkalmazottak, vezényléssel Juhász

Sándor alezredes, Darók János õrnagy és Fenyvesi Tibor örökös gépkocsivezetõ alkották a csapa-

tot.

Abban az idõben Keszthelyi alezredes szakmai vezetésével indult a ballonprogram, a finom konfek-

ció köznapi (ünnepi) ruházat bevezetése, a mosodák mûszaki fejlesztése, a Daróczi úti felújítások

(tetõszerkezet, nyílászárócsere, a központi fûtés bevezetése) kezdete is.

Tasnádi alezredes alosztálya volt a Fõnökség agya. Vezetésével került sor a teljes körû pénzgaz-

dálkodás bevezetésének, a tartalékosok hadiruházati ellátása korszerûsítésének kidolgozására és

a Csapathadtáp Szabályzat VII. rész átdolgozásának, a számvitel korszerûsítésének nagy ívû ten-

nivalóira, hogy csak a fontosabbakat említsem.

Miskolczi alezredes és csapata a textiltisztító ágazat költségvetési üzemmé alakítása, a költségve-

tés tervezése, a normák frissítése, az ellátási és szolgáltatási rendszer korszerûsítése területén szer-

zett komoly érdemeket.

Akkoriban a fõnöknél történõ referálásnak nagy jelentõsége volt. A fõnökhöz csak a helyettesi „szû-

rõ” után lehetett bejutni. Egyszer egy alárendelt parancsnok referált a fõnöknél. Utána pirosló arc-

cal jött be az irodánkba. — Hogy sikerült a jelentés? — kérdeztük. — Tulajdonképpen a fõnök

megdícsért — mondta. — Át kell dolgoznom, tehát nem fogadta el — folytatta. — Ha belegondo-

lok, arra is utalt, hogy elnagyolt, nem kellõen átgondolt anyag — morfondírozott tovább. — Lénye-

102

gében teljes kudarc — zárta be mondandóját. Hát ilyenek miatt kellett nagyon alapos és elmélyült

munkát végezni. Ha a fõnök aláírta a papírt, felállt, megköszönte a munkát, kezet fogott a referá-

lóval, és kikísérte az elõszobáig — az volt a teljes elismerés és siker... Ugyanakkor a közös mun-

ka, az eredmények, a közös sportdélutánok, asztalitenisz-meccsek, ünnepségek és néha az együt-

tes borozgatások is jó szellemû közösséget kovácsoltak össze. Abban az idõszakban a szolgálatnak

sikerült naprakésszé tenni magát, minden alapvetõ szabályozás kidolgozása megtörtént.

Persze történtek idõnként érdekes esetek is. Egyszer a magyar és a lengyel miniszter együtt vadá-

szott. Az ezt követõ vacsorán beszélgettek egymással. A lengyel vezetõ többször is említette, hogy

milyen jó lenne, ha a lengyel vadásztársaságok területén is lennének muflonok. A magyar minisz-

ter megígérte, hogy majd adunk át néhány tucat muflont a HM-erdészetek területérõl lengyelorszá-

gi elterjesztésre. Viszonzásul tábornoki posztót kért cserébe. Indult a — „Muflon-akció”. A magyar

területen összefogták a muflonokat, de a lengyel oldalon nem történt semmi. Küldtünk anyagmin-

tát, sürgettük õket, de a dolog nem akart elindulni. Közben a muflonok idehaza szaporodtak, ami-

kor újabb vita kezdõdött. Milyen gép vigye-hozza a cseretételeket? A magyar légierõ nem vállalta.

Újabb idõhúzás, majd hirtelen lengyel lépésre elindult egy ócska szállítógép a posztóval. Gyors ma-

gyarországi berakodás után a muflonokat kissé gyarapodott számban kiszállították. Utána csak

az anyagelszámolás okozott gondot, de végül egy jegyzõkönyvvel az is megoldódott. Így jutottak a

lengyelek muflonokhoz, a magyarok pedig jó minõségû tábornoki posztóhoz — a hadseregben.

Aztán jöttek az újak. Nátrán György ezredes lett a ruházati fõnök, Keszthelyi alezredes a helyet-

tes. Elõször György Károly örnagy (alezredes) lett a fõmérnök, majd az MN TJÜ igazgató-helyet-

teseként hivatásos állományba lépett Ivanovics Iván százados (ezredes). Az én feladatom volt a ka-

tonai kiképzésük. Egy óra alatt ez sikerülhetett? Igen is, meg nem is! A következõ hónapokban

többször mentünk az új fõmérnökkel csapatpróba ellenõrzésére. Az elsõ kísérlet már gondot oko-

zott. Az érintett század ügyeletese Vigyázz!-t vezényelt érkezésünkre, majd jelentett György õrnagy-

nak. Ezután csak álltak tisztelegve egymással szemben. — Pihenj! — súgtam, hogy segítsek. — Ne

szórakozz! — sziszegte vissza. — Mondd, hogy pihenj — dörmögtem határozottabban. — Pihenj!

— bizonytalankodott halkan. — Pihenj! — harsogta megkönnyebbülten a tizedes, és hangjára min-

den és mindenki megmozdult. — Erre nem képeztél ki — mondta késõbb György Karcsi, de aztán

már megjegyezte a bûvös szót.

Azután sorba mentek a régiek nyugdíjba, jöttek az újak. Dr. Szabó Márton ezredes, majd Böröcz

Ferenc ezredes lett az új fõnök és a többiek is lecserélõdtek. Legszívesebben a Böröcz-Anda vezetõi

párosra emlékszem vissza, akikkel jól és hatékonyan lehetett együtt dolgozni. A Fõnökség a HM

II-be költözött, visszaállt a régi rend. Tasnádi Lajos nyugdíjasként az MH REK-nél folytatta. Ré-

gen õ volt a fõnököm, késõbb én lettem az õ fõnöke, de ezt a szót nem ismertük. Továbbra is tisz-

teltük és szerettük egymást... Úgy, ahogy a többieket is.

(Az összeállítás személyes emlékek és régi kollégák visszaemlékezései alapján készült. U. M.)

A kezdet nehézségei és sikerei

Egy új szervezet létrehozása, összecsiszolása mindig nehézségekkel jár. Így volt ez az újonnan megalakultMN REK esetében is. Ráadásul olyan szervezet jött létre, amely korábban vagy másutt sohasem mûködött.Létrehozása a kor gazdasági, modernizálási igényébõl fakadt, az országban megvalósuló új gazdaságirányí-tási rendszer részeként, következményeként. A cél nemcsak egy célszerû szervezeti összevonás megvalósítá-sa volt. Elvárásként fogalmazódott meg, hogy a munka hatékonyságának növelése mellett — a szakmai terü-letek és a vezetõi felelõsség egyértelmû, célszerû elhatárolásával — a ruházati ellátást és más szolgáltatáso-kat magas színvonalon biztosítsák az igényjogosultak, illetve a csapatok részére.

A megalakulás elsõ nehézségét az MN REK parancsnokának alárendeltségébe került raktárak, az önálló osz-tályok megmaradt vezetõi ellenállásának esetei, a „szabad” életet a szigorúbb, az egységes szervezetbe való be-tagozódással járó „kellemetlenségek” okozták. A másik oldalon a Fõnökség megszokott közvetlen irányításigyakorlatának megváltoztatása sem ment egyik napról a másikra. További nehézséget jelentett, hogy az elsõ idõ-szakban a kulcsfontosságú áruforgalmi osztályvezetõi beosztás nem volt betöltve, így ezt a területet is a parancs-noknak kellett irányítania. A parancsnokhelyettes rövid ideig dolgozott, majd betegség miatt nyugállományba

103

vonult. Az új helyettes megérkezett, átvette a törzs munkájának irányítását, tehermentesítve a parancsnokot.A parancsnok politikai helyettesi intézmény 1956 után nem mûködött az intézménynél. Akkori létrehozá-

sa — fõleg a kinevezett helyettes mentalitása miatt — sok nehézséget okozott a munkában. A pártpolitikai ésa szakmai vezetés egyébként is kettõs tervezési, szervezési és irányítási terhet jelentett, de ehhez még bizal-matlanság és hatalmi törekvések is párosultak a politikai helyettes részérõl. Mivel késõbb õ lett a pártszerve-zet titkára is, úgy érezte, hogy a párt vezetõ szerepét a napi szakmai munkában és más területeken is neki kellérvényesítenie. Míg más szervezeteknél a parancsnoki munka segítése volt a politikai helyettes fõ feladata ésmunkájának lényege, addig a MN REK-nél a megosztás, a frakciózás, a retrográd magatartás hatásai mutat-koztak, akadályozva a fejlõdést, az elõrehaladást. Az ebbõl eredõ helyzet utólagos elemzése hiábavaló, ámszerencsésebb személyi feltételek eredményesebb pályát nyithattak volna az intézet számára.

A kezdeti nehézségek megoldása után a szervezet összecsiszolódott, és a 70-es évek végére már jelentõseredményeket is magáénak mondhatott.

A fejlesztési osztály megalakítása idején a vezetés azzal számolt, hogy a fejlesztési munka zömét népgaz-dasági bázisra helyezik át, melynek eredményeit a hadsereg hasznosítja, adaptálja a saját fejlesztései során.Ez az elsõ idõszakban csak részben valósult meg, az osztály csupán az alapanyag-fejlesztéseket tudta hasz-nosítani. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején azonban jelentõs fejlesztések történtek, melyek ki-dolgozásához az osztály állománya nem volt elegendõ. A feladatok elvégzéséhez az átvételi osztály állomá-nya nyújtott segítséget. Az átvételi munkában az egyedi és a tételes átvételek mellett egyre inkább a matema-tikai-statisztikai módszer került elõtérbe, oly módon, hogy a vállalatok növekvõ felelõsséget vállaltak az el-készült termékek minõségéért.

Az áruforgalmi munkában Moór János osztályvezetõi kinevezésével megoldódott a vezetõi válság, mivela kinevezett szakmai felkészültségével és tapasztalataival viszonylag gyorsan sikerült az áruforgalmi és szám-viteli területen konszolidálni a helyzetet. Az ellátó központ eközben dinamikusan fejlõdött. A beszerzett, for-galmazott anyagok értéke egy évtized alatt megduplázódott, 1980-ban elérte az 1,2 milliárd forintot. A cik-kek köre — nyomtatványok nélkül — meghaladta az 1200-at, a beszállító és alapanyaggyártó vállalatok szá-ma 180 körül, a méretes ruházatot gyártó szabó szövetkezeteké 50 körüli számot ért el. A hadsereg ellátásamellett 1977-tõl a MALÉV, 1978-tól a VÁM és Pénzügyõrség ruházati ellátása is az MN REK-re hárult. Ké-sõbb 1982-tõl a BM Határõrség, 1984-tõl a BM Kormányõrség, majd a MÉM Repülõgépes Szolgálat és aFegyveres Biztonsági Õrségek (FBÕ) ellátását is a REK végezte — külön szerzõdések alapján. Mindez lé-nyegesen növelte az elvégzett munka volumenét, de a befolyó térítési díjak lehetõvé tették az állomány anya-gi elismerésének növelését, az élet- és munkakörülmények javítását és a szükséges korszerûsítések elvégzé-sét. A megnövekedett feladatok elsõsorban az áruforgalmi, pénzügyi és átvételi munkák mellett a tiszti jelle-gû ruházati ellátásban az MN RSZÜ, a legénységi jellegû ruházatoknál az MN KRAR gyakorlati tennivalói-ban jelentkeztek. A felsorolt szervezetek szerzõdéses ellátására létrehozott konstrukció a maga nemében egye-dülálló és példaértékû volt az országban.

Az igények fokozatos növekedése és a sorkatonai szolgálati idõ csökkenése miatt át kellett szervezni a csa-patellátást is. Az évi kétszeri ellátást a gyakorlatilag folyamatos, több ütemre bontott ellátási rend váltotta fel,amelyben a teljes évi munkanapokra programozott központi kiszállítás valósult meg. 1980-tól a csapatellátás-ba a vidéki raktárak is egyre nagyobb mértékben bekapcsolódtak. A debreceni raktárnál megteremtették a te-rületi nyomtatványellátás feltételeit, Táborfalván pedig sátorjavító mûhelyt sikerült létrehozni.

A pénzügyi és számviteli munka is egyre kiegyensúlyozottabbá vált. A szakállomány gyakorlottabbá vált,és a könyvelõ-automaták is pontos adatokat szolgáltattak a vezetés számára.

Az MN REK a nyolcvanas évek elejére már sajátos szerepet töltött be mind az MN, mind a fegyveres tes-tületek anyagbiztosítási rendszerében. Kapocs volt a termelõ és a fogyasztási szféra között. Ugyanakkor azMN Textiltisztító és Javító üzemben telepített ún. üzemi átvevõi (minõségellenõrei) útján érdekvédelmi tevé-kenységet is folytatott. Az átvevõk ellenõrizték a mosatási, javítási munka minõségét és kivonták a rendszer-bõl az elhasználódott készletek többségét, ezzel gyakorolva hatást a csapatkészletek mennyiségi és minõségialakulására is. A kezdeti bizonytalanságok után ez a „szelep” egyre inkább a vezetési döntéseknek és a gaz-dálkodási célkitûzéseknek megfelelõen mûködött. A gazdálkodási elõnyök mellett az automatizált kivonás jóhatással volt az öltözködési színvonalra is, mert az elhasználódott, gazdaságosan nem javítható készletek nemkerülhettek vissza a csapattagozatba. A selejtezési adatok gépi feldolgozása ugyanakkor segítséget nyújtott aszakvezetésnek a beszerzések, a központi és csapatgazdálkodás tervezésében, de figyelembe vették adatait afejlesztés és a minõség-ellenõrzési munka területén is.

104

Megalakulásával egyidejûleg az MN REK lett a HM-közvetlen szervezetek szakmai elöljárója. Feladatkö-rébe tartozott, hogy ellenõrizze e szervezetek szakmai tevékenységét, emellett egyre érzékelhetõbb segítségetnyújtott gazdálkodási tevékenységükhöz is. Jelentõs volt az ellátó központ szerepe a közvetlenek szakállomá-nyának szakmai kiképzése és továbbképzése területén is. A nyolcvanas évek elején mintegy 60 fõ vett részt aREK szakmai továbbképzõ tanfolyamain, és tett eredményes vizsgát. A megfelelõen iskolázott, de szakmai-lag korábban fel nem készített ruházati szolgálatvezetõk így konkrét ismeretek birtokába jutottak. Ez egyreinkább érezhetõbbé vált munkájuk minõségén. Késõbb újabb belépõk részére is indultak tanfolyamok, ame-lyen már az ellátó központnál dolgozó, de szakmailag fel nem készített polgári alkalmazottak is részt vettek.

Az MN Ruházati Szolgáltató Üzemet az MN REK-kel egy idõben, annak alárendelt szervezeteként hoz-ták létre azzal a céllal, hogy a tiszti, tiszthelyettesi, tanintézeti hallgatói állományt egy erre a feladatra szer-vezett apparátus lássa el katonai és egyéb ruházattal, és elégítse ki egyre növekvõ ruházati és szolgáltatási igé-nyeit. A szervezet létrehozásakor indult a finomkonfekció- és a ballonprogram. Kezdetben sok nehézség adó-dott, amelyeket fokozatosan, megfelelõ feladat- és személyi átcsoportosításokkal, munkaszervezéssel sikerültmegoldani. Az alapító parancsnokot késõbb az MNHF-ség törzsébe helyezték át, helyette Lajkó István õrna-gyot (alezredes) nevezték ki parancsnokká. A nyolcvanas évek elejére az RSZÜ a szolgálat egyik legdinami-kusabban fejlõdõ területévé vált. A Katonai Ruházati Boltok behálózták szinte az egész országot, korszerûsö-dött nagykereskedelmi rendszerû raktára, javultak a szolgáltatás feltételei. A szolgáltató üzem olyan feladato-kat oldott meg, mint a finomkonfekció-program kereskedelmi része, melynek keretében az ipar által gyártottfelsõruházat forgalmazása 95%-os arányban kiváltotta a drágább és lassúbb méretes szolgáltatást. Élenjáró ésabban az idõben hazánkban egyedülálló gondolat, majd gyakorlat volt az ún. csomagküldõ szolgáltatás. Ez amintakollekcióból kiválasztott (felpróbált) konfekcionált termék hasonló méretû raktáron levõ „ikertestvéré-nek” gondosan felszerelt változata megrendelõhöz való eljuttatását valósította meg, közmegelégedésre. AzRSZÜ egyre eredményesebben végezte emellett a tanintézetek hallgatóinak, a társ fegyveres testületek tagja-inak, a díszelgõ egység és a zenekarok állományának ruházati ellátását is.

Az MN KRAR régi, tapasztalt szervezetként végezte csapatellátási tevékenységét. Az intézetet 1977-igdr. Boros László alezredes vezette. 1977-tõl 1982-ig Raskó Elemér alezredes, majd Szilágyi József alezredesvolt az intézet parancsnoka. Utóbbi parancsnok szolgálatban töltött 36 évének döntõ többségét a Daróczi útiraktárban töltötte, különbözõ beosztásokban. Ebben az idõszakban valósult meg az új ellátási rendszer gya-korlata, az intézet munkarendje átalakult és megvalósult a központi kiszállítási rendszer is. A szállítások aKRAR jármûveivel történtek mind a csapatok, mind a katonai ruházati boltok, mind a hadiruházati ellátó rész-legek irányába, esetenként a raktárak között is. Jelentõs feladatokat vállalt a raktár elhelyezési szolgálata azobjektum rekonstrukciós munkálataiban is.

Az MN 1. RAR parancsnokát Magyar István õrnagy váltotta 1974-ben, majd õt 1982-ben Bóné Lajos õr-nagy követte a raktár élén. A tárintézet ebben az idõszakban vált „M”-raktárból békeruházati és nyomtatvány-ellátó raktárrá. Az egyetlen olyan szervezet volt az MN-ben, amely egy szovjet alakulattal (élelmezési raktár-ral) egy objektumban mûködött minden különösebb gond nélkül.

1979-ben jelentõs személyi változás történt az MN REK vezetésében is. Dr. Szabó Márton alezredest, ala-pító parancsnokot az állami tartalékolási terület egyik vezetõ beosztásába nevezték ki, helyettese nyugállo-mányba vonult. Az új parancsnok e könyv írója, Ujvári Mihály õrnagy (ezredes), helyettese Bugyáki Attilaõrnagy (alezredes) lett.

A hetvenes években a Daróczi úton néhány jelentõsebb fejlesztés történt szinte kizárólag központi kere-tekbõl. Az egyik a nagy raktárépület tetõszerkezetének felújítása volt. Ezt követõen cserélték ki az épület nyí-lászáró szerkezeteit. Nagy jelentõségû volt a teljes objektum távfûtésre való átállítása, amely évtizedes gon-dot oldott meg a munkavégzés és a tûzvédelem területén. Fontos feladat volt az MN Ruházati Szolgálat Fõ-nökség és az MN RSZÜ irodaegyüttesének, felsõruha-szaküzletének és -mûhelyének, valamint nagykereske-delmi típusú raktárának kialakítása és munkakörülményeinek megteremtése is.

A nyolcvanas évek elején az akkori új vezetésnek szembe kellett néznie azzal, hogy további fejlesztéseknélkül nem tud eleget tenni alapvetõ feladatainak. Az utak, liftek, épületek belsõ átalakítása, közüzemi kor-szerûsítése halaszthatatlanná vált. A nagy kamionok, konténerszállító gépkocsik fogadása különösen sürgõs-sé tette a munkák elkezdését, majd folytatását. Mindezek pénzügyi fedezetét alapvetõen a más fegyveres tes-tületek ellátási munkájáért térítésképpen befolyt összegekbõl lehetett megteremteni a következõ évtizedben.

Közben más különleges események is történtek. A Kalandozások következõ része a „Jácint” fedõnevû je-meni feladatról szól.

105

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A „Jácint” akció — a jemeni küldetés

Az elmúlt századokban a szakmát éppen csak elsajátító ifjú szakemberek fogták kis batyujukat és elindultak„világot látni”, szakmai tudásukat gyarapítani külföldi híres mestereknél. Közben világot láttak, megismerteknépeket, szokásokat, szakmai fogásokat, nyelvet tanultak és pénzt takarítottak meg, hogy hazatérve, mûhelytnyitva, vállalkozást alapítva folytassák szakmai munkájukat. A 20. században ez a romantikus létforma mármegváltozott. Az élet felgyorsult, a vándorlegények korszaka után államközi szerzõdések alapján szerveztékmeg a nemzetközi tapasztalatcserét, a külföldön folytatott tanulás vagy tanítás feltételeit...

A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériu-

ma megállapodást írt alá a két ország katonai együttmûködésének feladatairól és megvalósításuk

rendjérõl. A megállapodás egyik lényeges pontja volt, hogy az MN és a magyar könnyûipar szak-

emberei konkrét segítséget nyújtanak a Jemeni NDK-nak a hadsereg új tiszti ünnepi ruházatának

megtervezése, üzemi gyártásának elõkészítése, majd a gyártás konkrét helyi beindítása területén.

A feladatot az MN ruházati szolgálata (MN RSZF-ség és az MN REK) szervezte meg, majd két

ütemben hajtotta végre. Mindkét ütem vezetõje Horváth Ferenc kinevezett polgári alkalmazott (ké-

sõbb õrnagy) volt.

Az elsõ ütemben (1978. november 22. — december 22.) Szalay Józseffel (Textilipari Kutató Inté-

zet) együtt utaztak el Adenbe, hogy a helyiekkel megbeszéljék a konkrét feladatokat, elvárásokat.

Az elõkészítés során megismerték a kijelölt gyártó üzem mûszaki lehetõségeit, személyi és techni-

kai hátterét, tisztázták a feladat megvalósításához szükséges magyar szakembergárda szakmai

összetételét. Rögzítették a jemeni és a magyar fél feladatait a konkrét gyártás beindításáig. Ponto-

sították a szalagszerû, nagyüzemi gyártáshoz szükséges gépek, berendezések, anyagok körét. Tisz-

tázódott az elõkészítés során, hogy milyen egyenruhát, milyen formában és színben kell majd gyár-

tani. Az elõkészítõ csoport mintegy 40 fõrõl vett ruházati méretet, és kérte a jemenieket, hogy a to-

vábbi több száz fõt már a helyiek mérjék le, a szükséges méretszortiment kialakításra céljából. A

kijelölt üzem szalagszerû gyártásra nem volt alkalmas, ezért több elõkészítõ feladatot kellett hely-

ben elvégezni a magyar szakmai team megérkezéséig. A jemeniek ezt vállalták

A két fél elvégzendõ feladatairól kétnyelvû emlékeztetõ készült, melyet a magyar csoport vezetõje és

a helyiek képviselõje aláírt. Hazaérkezés után a team vezetõje jelentette a tapasztaltakat, majd —

jóváhagyás után — megkezdõdött a magyar fél által vállalt szakmai feladatok hazai megvalósítá-

sa. A hazai elõkészítõ munka keretében sor került a gyártásra tervezett 20-30 méret meghatározá-

sára, a technológia kidolgozására, az alap- és kellékanyagok kiválasztására, a gyártási tervek el-

készítésére, a szükséges gépek, berendezések, szabászati és raktározási eszközök listájának össze-

állítására. Mindezekhez részletes tervek, mûszaki sorozatok, terítékrajzok, matricák, gyártási és

szemléltetõ minták, elrendezési és technológiai vázlatok stb. készültek. A jemeniek értesítést küld-

tek a HM-nek, hogy a részükre meghatározott elõkészítõ feladatokat elvégezték, a szükséges gépek

beérkeztek. Készek a magyar szakemberek fogadására, a közös munka elkezdésére.

A második ütem feladatainak elvégzésére útba indult egy 6 fõs munkacsoport, hogy 1980. febru-

ár 16. és augusztus 22. között megszervezze a katonai ruházat gyártásának elõkészítését, majd

beindítsa a szalagszerû gyártást. Katonásan kifejezve: elkezdte a „Jácint” fedõnevû feladat vég-

rehajtását.

A kiküldött csoport tagjai voltak:

Horváth Ferenc, MN RSZF-ség, csoportvezetõ,

Palánszky Bertalan üzemmérnök, MN REK fejlesztési osztály,

Rozsnyai Imre, szabászati vezetõ, Szolnok, Május 1. Ruhagyár,

Kesztyüs Lajos, Szegedi Ruhagyár,

Vörös László, Béke Ballon Ruházati Szövetkezet,

Futó István, tolmács.

A csoport az elhelyezkedés után készen állt a feladat megkezdésére. A jemeni hadsereg ruházati fõ-

nökével és a gyár igazgatójával az elsõ megbeszélésen tisztázták az elvégzendõ munkákat, értékel-

106

ték az elõkészítõ munkák megvalósulásának helyzetét.

A helyzet tanulmányozása során kiderült, hogy a helyiek a méretvételeket nem végezték el, a beso-

rolásokat, a gyártandó méreteket nem alakították ki, a munkahelyi berendezések nem álltak ren-

delkezésre, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy a varró- és speciális gépeket csak jóval a cso-

port megérkezése után indították el hajón, Japánból. A csoportvezetõ és a csoport tagjai dönthet-

tek: jelentik a HM-nek a helyzetet és hazautaznak, vagy megkezdik a termelés elõkészítését, a sza-

bászat, a termelõ üzemcsarnok, a raktár, a mintatár stb. berendezését, a helyiek felkészítését a ter-

melés elindítására — egyelõre gépek nélkül. Továbbá pótlólag elvégzik az elmaradt méretvételi, be-

sorolási, méretkutatási és egyéb feladatokat. Némi mérlegelés és a változatok megbeszélése után

az utóbbi megoldást választották.

Elõször mintegy 1500 fõ méretvételét végezték el. Az adatok alapján 2 méretállásban 32 méret sza-

bászatát, gyártását készítették elõ. Közben megtanították a helyieket a méretvételi lapok alapján

végzett méretbesorolásra, majd a mérethelyes öltöztetésre. A csoport mûszerésze közben folyama-

tosan tanította be a gyár mûszerészeit a gépek javítására, karbantartására, a speciális gépek fi-

nombeállítására. Folyamatosan állították a helyükre a meglévõ és a Japánból idõközben beérkezõ

gépeket. Májusban végre minden a helyére került. Megkezdõdhetett a próbaüzem, elkészültek az el-

sõ késztermékek. A sikeres indulás után június, július, augusztus hónapban már folyamatos gyár-

tásra állt rá az üzem.

A termelés folyamatos felügyelete mellett a csoport — a jemeni ruházati fõnök kérésére — munka-

idõn túl legyártott a helyi 25 fõ vezetõ részére 2x25 új öltönyt is. Ezt követõen a Jemeni NDK hon-

védelmi minisztere megtekintette az üzemet, és elismerését fejezte ki a végzett munkáért, majd fel-

ajánlott a csoportnak egy hét jutalomkirándulást Szajun, Siban, Tarim, Katán tartományokban.

Az üzem számára ez egyúttal fõpróba is volt: tudnak-e a magyarok nélkül, önállóan dolgozni...

A kirándulás során a keleti tájak, épületek, városok és emberek megismerése új, felejthetetlen él-

ményekkel gazdagította a csoport tagjait, visszaállította eredeti életvitelüket a keményen végzett

munka után. A kirándulásról a csoport vezetõje többek között ezt írta: „50 személyes kanadai gyár-

tású utasszállító géppel repültünk. A gép ablakából látható volt a tengerpart, a hullámok tobzódá-

sa, habzása. Majd magas hegyek és törések következtek. Olyan látvány volt, mint a holdbéli táj. A

lassú leszállási mûvelet során egyre jobban láthatóvá vált a vidék. Olyan volt, mint egy terepasz-

tal. Kis házak, ligetek pálmafákkal váltogatták egymást, majd elõtûntek a mecsetek kupolái, egy

város körvonalai is.

Simán landoltunk. Kiszálláskor megcsodáltuk a repülõtér színes, megkapó, keleti stílusú épületét.

Feltûnt, hogy a kifutópálya zúzott kõbõl volt, melyet a földdel együtt simára hengereltek. A város-

ban megnéztük a szultáni palotát, a piacot, a múzeumot és más érdekességeket. Meglátogattuk a

bazárt, a helyi gyerekek mindvégig kísértek bennünket némi baksis reményében. A nõk lefátyoloz-

va közlekedtek, ha közel értek hozzánk, még a szemük elõtti kis rést is eltakarták... A tízemeletes

épületek közé alig szûrõdött be fény, a kapualjakban és az utcán kecskék és bárányok legeltek bé-

késen... Jártunk a szultán kertjében, a vénasszonyok völgyében és más érdekes helyeken, láttunk

csodálatos dolgokat és nyomorúságot egyaránt..."

Aztán visszatérés az üzembe. Megállapították, hogy több hibával ugyan, de folyt távollétükben a

munka. A hátralevõ idõben a folyamatos gyártás mellett sem sikerült legyártani a célul kitûzött 10

ezer öltönyt, de ez a késedelmes indulás miatt nem is volt elvárható. A helyieket viszont megtaní-

totta a csoport a korszerû, szalagszerû konfekcionált katonaruha gyártására. Szép szakmai telje-

sítmény, férfimunka volt.

Kalandos repülõút hazafelé, szakmai vezetõk és boldog családtagok a Ferihegyi repülõtéren, ölelé-

sek és könnyek. A szakmai kihívások és a csodálatos kirándulások után jöttek a hazai hétköznap-

ok. Mert mindenütt jó, de legjobb itthon.

A honvédelmi miniszter a fegyveres erõk napján a csoport tagjait kitüntetésben, jutalomban része-

sítette az elvégzett munka elismeréseként.

(Az összeállítás Horváth Ferenc nyugállományú õrnagy írásai, visszaemlékezései alapján készült. U. M.)

107

108

A magyar csoport Horváth Ferenc vezetésével egy jemeni tiszt társaságában

Az ádeni kikötõ madártávlatból

AZ MN (MH) REK TEVÉKENYSÉGE AZ 1980-AS ÉVEKBENÉS A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Az MN REK a nyolcvanas évek elejére már olajozottan mûködõ, feladatait egyre eredményesebben végre-hajtó szervezetté vált. Az új gazdálkodási, vezetési modell bevált, és azt elöljárói döntések alapján az anya-gi-technikai szolgálatok szférájában mindenütt bevezették. Ezzel a központi irányítást rugalmasabb szerveze-ti elemekre alapozott, korszerûbb gazdálkodási rendszer váltotta fel. Az MN REK szakági feladatkörét a ha-diruházati ellátó szervezet átvétele tette teljessé. A HM szolgálatfõnökségei, így az MN Ruházati Szolgálat-fõnökség is egyre inkább az elvi irányítás, szabályozás és ellenõrzés funkcióit gyakorolták. A gazdálkodásgyakorlati folyamatai az ellátó központnál mûködtek. A kezdeti idõszak fõ nehézségét a belsõ szabályok ki-dolgozása, az együttmûködés kialakítása, a szervezeti elemek mûködés közbeni összecsiszolása jelentette.Mindez olyan helyzetben történt, amikor az öltözeti rendszer korszerûsítése egyidejûleg folytatódott. A szer-vezet vezetésének — mivel hasonló rendszer még nem volt — saját magának kellett kialakítania új szerep-körének tartalmát, mûködésének formáit úgy, hogy az megfeleljen a csak részben megvalósuló új gazdaságimechanizmus követelményeinek is.

A minisztérium és a szakági irányító szervek létszámának csökkenésével a gazdasági hatáskörök és fel-adatok kényszerûségbõl, de célszerûségbõl is fokozatosan beépültek az ellátó központ mûködési mechaniz-musába. A raktárak és a szolgáltató üzem az elsõ idõszakban alárendelt, de önálló szervezeti elemként végez-ték feladataikat. Az évek során nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági folyamatoktól a raktározás, a szállításnem különíthetõ el. Bebizonyosodott, hogy ezek a szervezeti elemek is a központ mechanizmusának szervesrészei. Látható volt az is, hogy az önálló szervezeti elemek a rendelkezésre álló létszámmal nem képesekolyan, központilag elõírt feladatok elvégzésére, mint például a harckészültség tervezése, a kiképzés, a szállí-tásszervezés vagy az egységes pénzügyi és számviteli rendszer mûködtetése.

A gazdálkodási rendszer fejlõdése

A gazdálkodás szabályai, módszerei és gyakorlata a megalakulástól a 80-as évek második feléig fokozatosanfejlõdtek és finomodtak. A vezetéssel, a gazdálkodással, a számvitellel és a szervezet tevékenységének szin-te minden területével kapcsolatos feladatok lépésrõl lépésre számítógéppel támogatott rendszerré alakultak.A más fegyveres szervek részére végzett többletmunkából, valamint az inkurrens készletek értékesítésébõl be-folyt összegek segítségével az intézet minden területén folytatódott a soha nem látott méretû fejlesztés. Ez amunka kiterjedt mind a szakmai tevékenység korszerûsítését meghatározó, mind a személyi állomány élet- ésszolgálati körülményei javítását ellátó területekre.

A kijelölt gyártó és szállító vállalatokkal jó kapcsolat alakult ki. Az MN REK koordinálta a fontosabbgyártó vállalatoknál a fegyveres és egyenruhás testületek megrendeléseinek ütemezését, figyelembe véve afeladatok fontossági és idõbeni sorrendjét. Az egyik legfontosabb szállító vállalat vezérigazgató-helyettese,dr. Balogh Tamás (Szegedi Ruhagyár) 1983-ban így írt az MN REK és a ruhagyár kapcsolatáról:

„Szegeden a 60-as években fejlõdött ki a legénységi ruházat gyártása. 1965-tõl megkezdõdött a különlegesruházat, a 65 M gyakorlóruha és kabát készítése is. A 70-es évektõl gyártunk legénységi kimenõöltönyt, tisztiöltönyöket és ingblúzokat. A 70-es évek végére meghonosodott a finomkonfekció-kivitelû tiszti öltönyök készí-tése is. Ma — és ez az 1980-as évek derekának feladatát jelenti — a 82 M kabát szükséges mennyiségben tör-ténõ elõállítása, illetve a legénységi kimenõruha-váltás programjának realizálása jelenti fõ feladatunkat…

Vállalatunknál a közületi termelés igen nagy munkafegyelmet, technológiai pontosságot, magas minõségiszínvonalat igénylõ szektor. Szakembereink egyértelmû véleménye, hogy e munka során tettünk szert azokra anélkülözhetetlen tapasztalatokra a munkaszervezést, a termelékenységi követelményt, a technológiai fegyel-met illetõen, amelyek nélkül nem lett volna elképzelhetõ a Szegedi Ruhagyár exportjának megszervezése, be-indítása sem a szocialista, sem a tõkés piacokon…

A Szegedi Ruhagyár és fegyveres testületi partnereinek — ezen belül kiemelkedõ részarányánál fogva el-sõsorban a néphadsereg — kapcsolatáról szólva óhatatlanul a… szolgálat jut a vállalati vezetõ eszébe. Igen,szolgálat. Hiszen fontos szolgálat az, amelyet vállalatunk a Magyar Néphadsereg… ellátása terén teljesít.Természetesen mi is tudjuk, nem a ruha teszi az embert, s ez igaz a katonaságnál is. A történelem vázlatos is-

109

merete is elegendõ azonban ahhoz, hogy belássuk, a mindenkori idõjárásnak és éghajlati viszonyoknak meg-felelõ öltözködés hasznosan szolgálja a katonák morálját, harckészségét... A szolgálat és az üzlet tehát egy-mást kiegészítõ, egymást feltételezõ kategóriákká váltak a Szegedi Ruhagyár gyakorlatában...

Az MN Ruházati Ellátó Központ együtt él velünk, ismeri a vállalat napi gondjait, amelyek közepette gazdál-kodnunk kell, s amelyekkel vállalati kollektívánk érdekeit figyelembe véve napról napra szembe kell néznünk.

Nagyra értékeljük és gondosan ápoljuk ezt a kapcsolatot.”(Hadtápbiztosítás, 1983. 1. szám)

A 80-as évek vége felé egyre érezhetõbbé váltak az intézetnél az országban általában is tapasztalható gaz-dasági nehézségek. Az ellátó központ gazdálkodásában lényegi, a beszerzés és az ellátás teljes rendszerére ki-ható változások következtek be. A szakmai munkát a külsõ hatások szorításában át kellett szervezni, új meg-oldásokat kellett keresni. A hatások mindenekelõtt a költségvetési elõirányzatok szûkülésében, a gazdálkodásegyensúlyának megbomlásában jelentkeztek. Ezekhez kapcsolódtak az inflációs hatások, az évközi áremel-kedések. A korábbinál élesebben kirajzolódott, hogy megbomlott az összhang a szükségletek és a lehetõségekközött, a gazdálkodásra egyre inkább kihatott a pénzügyi bizonytalanság. A készletgazdálkodást új alapokrahelyezték, és a meglevõ készletek csökkentésével, az elfekvõ anyagok hasznosításával pótolták a beszerzés-bõl kiesett cikkeket.

Az anyaggazdálkodás menetében hátrányos tényezõként hatottak a megváltozott vállalati kapcsolatok. Azalapanyagot és készterméket gyártó vállalatok gazdasági nehézségei miatt is egyre többször mutatkoztak el-látási problémák. A pénzkeretek évközi megvonása következtében sor került nagy volumenû megrendeléseklemondására is. A nehézségek megoldására azonban az intézet vezetõi és dolgozói soha nem látott számbannyújtottak be újításokat, amelyek elsõsorban a meglevõ készletek, anyagok pénzkímélõ hasznosításával fog-lalkoztak. A katonai sajtó és a napilapok akkor gyakran foglalkoztak az MH REK újszerû gazdálkodási és vál-lalkozási tevékenységével. Többek között Ötletbõl üzlet. Ne csak az eladó járjon jól... Az ötletnek nincs ha-tára... Lépéskényszer címekkel jelentek meg cikkek az MH REK újszerû kezdeményezéseirõl.

A rendszerváltás a gazdálkodás területén a vázolt problémák negatív hatásain túl egyéb nehézségeket nemokozott. A 90-es évek elején azonban már látszottak a változás jelei és irányai. A KGST megszûnésével, a ke-leti piacok beszûkülésével megkezdõdött a hazai könnyûipar látványos összeomlásának folyamata. Látniva-ló volt, hogy a nagy állami vállalatok válságosra forduló gazdasági helyzete és létük kérdésessé válása miattúj vállalkozásokhoz kell átvinni a rendeléseket. A pénzhiány miatt fokozatosan csökkent a ruházati költség-vetés összege. Emiatt az ellátást elsõsorban a megszûnõ alakulatok és a központ készleteibõl, valamint a be-vont háborús tartalék készletekbõl kellett biztosítani. Emellett új, növekvõ igények is jelentkeztek. Gyakorib-bá váltak a nemzetközi szervezetek keretében vállalt fegyveres katonai feladatok (pl. ENSZ megfigyelõ cso-portokban való részvétel).

A változások új kihívásokat is jelentettek az ellátó központ számára. Az intézetet egyre több külföldi de-legáció és szakember kereste fel. A Varsói Szerzõdés tagállamai után egyre növekvõ gyakorisággal érkezteka nyugati országok hadseregeit képviselõ szakmai csoportok. Az ellátó központ mûködési és ellátási gyakor-lata külföldön is mind szélesebb körben ismertté vált. A szakmai delegációk látogatásai kapcsán a nyugatinagyhatalmak katonai, szakmai vezetõivel is létrejöttek kölcsönös látogatások, tapasztalatcserék, tanácskozá-sok. Az MH Ruházati Ellátó Központ ismertté vált a külföldi hadseregek ellátását irányító szakemberek kö-rében kreativitást, racionalitást, gazdaságosságot bizonyító eredményeivel.

Az egyenruházat minõségi fejlesztése

A katonai ruházatok fejlesztése az MN REK megalakulása óta is töretlenül, minõségileg felfelé ívelõ pályánfolytatódott. A fejlesztési funkció az MH Ruházati Szolgálatfõnökség felelõsségével és irányításával mûkö-dött. A folyamat gyakorlati kivitelezõje és fõ megvalósítója mindemellett az MH REK fejlesztési apparátusavolt, de részt vettek e sokrétû tevékenységben a fejlesztéssel, a kivitelezéssel és a gyártással foglalkozó kül-sõ szervek szakemberei is.

Az MN REK megalakulását követõen elõször a tiszti finomkonfekció-program (öltönyök, felöltõ, köpeny,szolgálati nadrág), a háromnegyedes és hosszú ballonkabát-program valósult meg. Módosították a 65 M ba-kancsot is (sívájat kialakítása stb.). A sorállomány részére kialakították a kimenõ körgallért és ingblúzt, egy-séges sportruházatot fejlesztettek ki és vezettek be a katonáknál. Rendszeresítették a magasított málhazsákot,

110

a tiszti körgallért, a nõi ünnepi és hétköznapi cipõt, táskát, köpenyt és felöltõt. Módosították a 63 M egysé-ges sátrat is. 1978-ban kezdõdött meg a gyakorlóing fejlesztése, melynek eredményeként a „Hurrikán” alap-anyagú inget rendszeresítették. Felülvizsgálták a férfi és nõi konfekcióruházat méretnagyságait, bõvítettékazok méretválasztékát. Kifejlesztették és bevezették a pamut-len alapanyagú legénységi pizsamát, majd új ej-tõernyõs hátizsák és poliuretán talpú félcipõk fejlesztése és gyártása indult be.

A 80-as évek azután — hasonlóan más területekhez — a nagy ruházati fejlesztések idõszakát is jelentet-ték. Több, fejlesztés alatt álló cikk bevezetéséhez adott zöld utat a Katonai Tanács 1981. május 11-i ülése. Adöntést követõen került sor a 82 M egységes kabát, az új kimenõruházat, kimenõtáska, a katonai középisko-lai ruházat, az új repülõhajózó, -szerelõ és ejtõernyõs ruházat, a frottír téli alsóruházat, a hálózsák, az õrruhá-zat, a gumicsizma, a gyapjú fejvédõ, a vízhatlan kesztyû rendszeresítésére és bevezetésére. A mûszaki építõalakulatok részére új zubbonyt és melles nadrágot vezettek be, megkezdõdött a tiszti könnyített bakancs gyár-tása. Elkezdõdött a tiszti fésûsszövetek fejlesztése, bevezették a rácskötésû ingblúzszövetet. 1988-ban fejlesz-tették ki a hagyományos posztóköpenyt a hivatásos állomány részére. Korszerûsítették a tábornoki és a tisztitéli sapkát, a hadihajós tiszti és legénységi köznapi, ünnepi, kimenõ- és gyakorlóruházatot. Komplex módonfejlesztették ki a nõi köznapi és ünnepi ruházatot, továbbfejlesztették a harckocsizók, a gépjármû-szerelõk ru-házatát az overall és a sapka bevezetésével...

A 90-es évek elején számos fejlesztési területen történt elõrehaladás. Megkezdõdött a tereptarka gyakor-lóruházat, a nemzeti hagyományokat is kifejezõ tiszti ünnepi és köznapi ruházat korszerûsítése. Hozzáfogtaka tereptarka szövetek kimintázásához. A katonai kollégium elé terjesztették, majd ott elfogadták az új tábor-noki, tiszti ünnepi ruházat modelljeit, csapatpróbára utalták az általános hadiruházatot. Bevezették az új dí-szelgõruházatot és a központi katonazenekar koncertruházatát is. Késõbb a tereptarka hadiruházatot is rend-szeresítették.

Az MH Ruházati Szolgálatfõnökség és az MH REK érintett szakállománya a történelmi hagyományokra,az évtizedes szakmai tapasztalatokra támaszkodva az egyenruházat területén végrehajtotta a rendszerváltást.

A fejlesztési munka kapcsán érdemes felidézni a fegyveres erõk és testületek együttmûködését. A Honvé-delmi Bizottság 6/22/1978. számú határozata kötelezte a fegyveres erõk és testületek vezetõit, hogy a ruhá-zatfejlesztés területén tegyék szorosabbá együttmûködésüket. Tegyenek intézkedéseket az összehangolt ruhá-zatfejlesztés, gyártásközi ellenõrzés és minõségi átvétel megvalósítására. Még ugyanebben az évben megje-lent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejû rendelete a kutatási-fejlesztési-termelési tár-saságokról, és ez megfelelõ kereteket teremtett a HB-határozat megvalósítására. Hosszas egyeztetések és szá-mos akadályozó tényezõ leküzdése után 1981. június 1-jén megalakult a „MILTEXT Hadiruházati és Ruhá-zati Hadfelszerelési Kutatási Fejlesztési Termelési Társaság”.

A Társaság létrehozásának az volt a célja, hogy egységes ruházati és hadfelszerelési rendszert hozzon lét-re, összehangolja a fegyveres testületek fejlesztéseit, korszerû gyártási és minõségvédelmi, átvételi módsze-rekkel javítsa a termelés gazdaságosságát és minõségét, valamint a párhuzamosságok megszüntetésével, a kö-zös, racionális munkával csökkentse a költségeket.

A célok megvalósításához aláírásával csatlakozott az MN Ruházati Szolgálatfõnökség, a BM Anyagi ésTechnikai Csoportfõnökség és a könnyûipar 22 legnagyobb, közületeknek gyártó vállalata és intézménye. Ezutóbbiakat az INNOVATEXT Kutató és Fejlesztõ Vállalat és a Cipõipari Kutató és Fejlesztõ Vállalat (BCK)képviselték.

A Társaság kevesebb mint egy évtizedig mûködött. Tevékenységét leginkább az alapanyagok fejlesztésehatározta meg. Az együttmûködés több területen is eredményekkel járt. Igazi kiteljesülése azonban nem va-lósulhatott meg. A rendszerváltás után az együttmûködés az ellátás területén még mûködött, majd fokozato-san elsorvadt. Az új társasági ruházat és a pulóverek fejlesztése után az együttmûködés gyakorlatilag meg-szûnt. Ezen a területen minden fegyveres testület önálló munkába kezdett.

Figyelemre méltó volt a nyolcvanas években az ún. MEDTEX-program is. A név az egészségügyben hasz-nált munka- és védõruházat, mûtõs- és speciális ruházat, betegruházat, kórtermi és egyéb egészségügyi textí-liák fejlesztését, gyártását, átvételét és a kórházak ellátását foglalta magába. A programot egy német rendszeralapján adaptálták. A rendszerben az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a nõvérek és az asszisztensek, va-lamint a kisegítõ személyzet ruházata színekkel és más módon elkülönült egymástól. A fertõzõosztályok és amûtõsruházat feltûnõ színével is jelezte viselõje hovatartozását. Az anyagok kitûnõ minõségûek voltak, a ha-zai ipar gyártotta, igaz, az áruk nem volt alacsony. Az 1. számú Katonai Kórháznál folytatták le a csapatpró-bát, majd a módszert és a MEDTEXT cikkeit több más gyógyintézetben is bevezették. A rendszerváltás utá-

111

ni „önálló” gazdálkodás és a pénzügyi nehézségek hatására a rendszer lassan leépült. A vezetõknél „az én pén-zemért én mondom meg, hogy kitõl mit és mennyiért vásárolunk” elmélet honolt. A szegényebb kórházak pe-dig örültek, ha a háborús készletekbõl békeellátásra felszabadított régi anyagokból vételezhettek — igaz: té-rítés nélkül.

Az MN REK (MH REK) szervezetének módosulása

Az ellátó központ szervezeti felépítése a megalakulást követõ idõszakban a változó helyzetnek és követelmé-nyeknek megfelelõen folyamatosan módosult. Az intézet majd három évtizedes fennállása valójában a per-manens változások, a strukturális átalakulások sorozata, története. Ezt példázzák azok az évek, amelyek meg-követelték a szervezet hozzáigazítását az új feltételekhez, az élet által felvetett új igényekhez. Az elsõ módo-sulás 1979-ben a tartalékos hadkötelesek ruházati ellátását végzõ szervezet MN REK-hez történõ áthelyezé-se volt húsz megyei (fõvárosi) hadiruházati ellátó részlegével (HER) együtt.

1982-ben a ruházati átvételi osztály és a fejlesztési osztály, valamint a laboratórium összevonásával meg-alakult a mûszaki fejlesztési és minõség-ellenõrzési osztály. 1983-ban az üzemi átvételi alosztály és az ellen-õrzési alosztály összevonásával átvételi és ellenõrzési alosztály alakult. Az évben sorolták az áruforgalmi osz-tály szervezetébe az addig önálló számviteli alosztályt. 1987-ben a vezetés rendjének korszerûsítése kereté-ben alakult meg a tervezési osztály, hogy javítsa a tervezési, koordináló és ellenõrzési tevékenységet.

1989-ben központilag rendelték el az állományarányok módosítását, a meglevõ szervezeti elemek számá-nak csökkentését. Majd megszûnt az MN RSZÜ, a mûhelyek és KRB-k irányítását az áruforgalmi és szolgál-tatási osztály, raktárait az 1. számú raktár vette át. Ez, mint késõbb kiderült, nem vált be. Az átszervezésselmegszûnt az alárendelt raktárak viszonylagos önállósága.

1992-ben létrejött az anyagi-technikai fõnökség, a pénzügyi és számviteli osztály (a két hasonló nevû al-osztály összevonásával), az adatfeldolgozó osztály, valamint korrigálva a korábbi hibát, a kiskereskedelmifeladatok és mûhelyek munkájának irányítására létrejött a kereskedelmi és szolgáltatási osztály. A raktárak:MH REK 1. Ruházati Raktár, Budapest; 2. Ruházati Raktár, Táborfalva; 3. Ruházati Raktár, Debrecen; 4. Ide-iglenes Raktár, Karcag névvel soroltak be az állománytáblába. Az 1992-es átszervezés már egy korszerûnagykereskedelmi típusú szervezet kialakulását jelentette, melyben a vezetõ, végrehajtó és kiszolgáló szerve-zeti elemek elkülönült, de egységes szervezetben mûködhettek.

112

Indulás lövészetre

113

Kakuk László százados elismerése Az átvételi osztály tagjai

Seregtest ruházati fõnökök és a REK ellátóiMárcius 15-i ünnepségen

Nyomtatványellátók Üzemi átvevõk Németh Sándor alezredes osztályvezetõvel

Régi kollégák az MN RSZFés a szakszervezeti vezetõk társaságában

Régi ruhások találkozója

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A „Sivatagi vihar” — a magyar egészségügyi csoport beöltöztetése

Világszerte beárnyékolta 1990 záró hónapjait az Arab-öbölben kialakult háborús helyzet. Irak a huszonhatszo-ros katonai erõfölényre alapozva, lerohanta, elfoglalta és megszállta az olajban, vagyoni helyzetében mesésgazdaságú és magas életszínvonalon élõ lakossággal rendelkezõ Kuvaitot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsánakhatározata nagy egyöntetûséggel megbélyegezte az agressziót. A tagállamok egyidejûleg széles körû diplo-máciai offenzívába kezdtek Irak ellen, majd a második világháború óta példátlan nemzetközi katonai erõketvonultattak fel az agresszió megszüntetésére. A magyar kormány, azonosulva az ENSZ-határozattal, parla-menti döntés alapján 37 fõs katonai egészségügyi kontingens felajánlásával lépett a szervezõdõ nemzetköziegyüttmûködés keretébe. Az intézet — fõleg az MH REK 1. Raktár és a KRB — állományára hárult a cso-port beöltöztetése és felszerelésének kiadása. A feladat ezen részének megkezdése elõtt az áruforgalmi osz-tály villámgyors beszerzéseket bonyolított le a hazai és nemzetközi piacon, hogy biztosítsa a csoport sivata-gi körülmények között is használható felszereléseit. Az elõkészítés után 1991 januárjának egyik vasárnapjánjutott el ez a sokrétû tevékenység a csúcspontjára.

A Daróczi úton látszólag a vasárnap megszokott nyugalom honolt. Az intézetbe belépve azonban

érezni lehetett a levegõben a feszültséget. A bejárat környékén civil ruhás elhárító tisztek, készen-

létben álló rendész és forgalomszabályozó katonák álltak. A berendezett beöltöztetõhelyen lázas

munka folyt az egészségügyi kontingens tagjainak határidõre történõ beöltöztetése, felszerelése ér-

dekében. A munkában az 1. Ruházati Raktár, a KRB és a mûhelyek kijelölt szakállománya vett

részt. A beöltöztetés, az anyagkiadás vontatottan indult, és az elején lassan haladt. A csoport tag-

jai ugyanis ritkán vagy soha nem hordtak addig egyenruhát. Ráadásul idõközben több vezetõ be-

osztású tábornok és külügyi vezetõ is érkezett az intézetbe. Mindenki segíteni akart, de a jó szán-

dék inkább akadályozta a munkát. Jó magyar közmondás szerint: „Sok bába közt elvész a gye-

rek”. Ekkor fordultam Borsits László altábornagy vezérkari fõnökhöz azzal a kéréssel, hogy kérje

meg a jelenlevõ vezetõket, hogy ne zavarják a beöltöztetõ csoport munkáját. A beöltöztetés felgyor-

sult, egyre inkább látszott, hogy sikerül a feladatot határidõre végrehajtani, és a csoport — már

egyenruhában — részt tud venni a hivatalos búcsúztatón és díszvacsorán a Stefánia úti Központi

Klubban.

Ekkor váratlan dolog történt. A biztonságiak és a rendészek mozgása már elõrevetítette, hogy nem

mindennapi eseménynek lehetünk tanúi. A vezérkari fõnök az én irodámba hívott össze egy gyors

értekezletet a jelenlevõ vezetõknek. Közölte, hogy a titkosszolgálat jelentése szerint lehetséges,

hogy az egészségügyi csoportot terrorveszély fenyegeti, ezért a kormányfõ többek javaslatára úgy

döntött, hogy a kontingens mozgását a minimálisra kell korlátozni, a hivatalos búcsúztató és a kö-

zös díszvacsora is a Daróczi úti objektumban legyen. A hírre többen elsápadtak, hiszen a megjelölt

idõpont rohamosan közeledett.

A sokszor megcsodált hadtápos gépezet azonban beindult. A jelenlevõ Papp József ezredes (MH

élelmezési szolgálatfõnök) embereket és felszereléseket vezényelt az objektumba, és azonnal meg-

kezdték a díszvacsora elõkészítését — az akkoriban megújult étteremben — a berendelt helyi élel-

mezõkkel együtt. Az ételeket már a Stefánia úton elkezdték fõzni, Papp ezredes pedig a készételek

és más anyagok kiszállítására is intézkedett.

Az õrezred kürtöst küldött, és megerõsítette a rendészállományt. A biztonságiak átfésülték a terü-

letet, és fokozottan ellenõrizték a mozgást az objektumban.

A z MH REK bennlévõ állománya berendezte a búcsúztatáshoz a kultúrtermet, a felszerelõ csoport

is „belehúzott”. A csoport parancsnoka, dr. Svéd László orvos ezredes közben megérkezett a repü-

lõtérrõl, ahova Frankfurtból az utolsó pillanatban hazaérkezett. Öten vették gondozásba, és pilla-

natok alatt felöltöztették. A csoport civil ruháit becsomagolták, a közös felszereléseket szállításra

elõkészítették. A csoport tagjai és a jelenlevõ vezetõk a kultúrterem elõtti folyosón gyülekeztek. A

kontingens tagjai a tereptarka egyenruhában, a zubbony karján a nemzetiszínû MH pajzzsal meg-

gyõzõ látványt nyújtottak. Csak azt a fránya barett sapkát sikerült volna szabályosan felhelyezni.

A folyosón lévõ Czinege-tükör azonban most is „jól jött": a jelenlevõ magas beosztású katonák a

114

tükör elõtt segítették a csoport tagjait a sapka helyes felhelyezésében, a ruhák megigazításában.

Jó volt látni a csapatmunkát, az igyekezetet.

Azután jött az értesítés, hogy a miniszterelnök elindult a parlamentbõl. A csoport és a vendégek

bevonultak a kultúrterembe a vezérkari fõnökkel együtt. Lõrincz Kálmán altábornagy, a honvédség

parancsnoka, Geller István vezérõrnagy anyagi-technikai fõcsoportfõnök és jómagam mint az inté-

zet parancsnoka lementünk a kormányfõ fogadására az intézet udvarára. A rendészek is felsora-

koztak. A konvoj gépkocsijai begördültek. A kürtös háromszor elfújta a felhívójelet. Sorban jelent-

keztünk Antall József miniszterelnöknél, Für Lajos honvédelmi miniszternél és dr. Surján László

népjóléti miniszternél. Valószínû, az intézet százéves történetében ez volt a legmagasabb rangú de-

legáció, amely belépett a Daróczi úti kapun...

Gyors egyeztetés következett még az udvaron a búcsúztatás lebonyolítási rendjérõl, majd a kultúr-

teremben a miniszterelnök fogadta Borsits László altábornagy, valamint dr. Svéd László orvos ez-

redes jelentését arról, hogy a parlament döntése alapján felkészített egészségügyi kontingens ké-

szen áll a hadmûveleti területre való kiutazásra és feladatai végrehajtására. Ezután Antall József

rövid beszédben arra kérte a csoport tagjait, hogy tudásuk legjavát adva végezzék orvosi feladata-

ikat, és egy percig se feledjék, hogy Magyarországot, hazájukat képviselik. „Egy egész ország tá-

mogatását érezhetik maguk mögött a munkájuk végzése során. Épségben és egészségben vissza-

várjuk Önöket"— mondotta többek között.

A miniszterelnök és kísérete a helyzetre való tekintettel nem vett részt a búcsúvacsorán, amely kitûnõ-en sikerült. A kontingens tagjait a fárasztó nap után szálláshelyükre szállították, és másnap repülõvelútba indultak Szaúd-Arábia felé. Az MH parancsnoka és a vezérkari fõnök megköszönte a feladat elvégzésében részt vevõk munkáját.Kiemelte az MH REK érintett állományának teljesítményét, majd a jelenlevõk koccintottak a „nagyijedtségre” és az orvoscsoport sikeres visszatérésére.Késõbb Szigeti Sándor õrnagy, az 1. Ruházati Raktár parancsnoka és a beöltöztetõ csoport tagjai kü-lönbözõ szintû elismerésben részesültek. „Jó mulatság, férfimunka volt” — mondja egy másik köz-mondás. Pedig a munkának több mint felét nõk végezték...(Dr. Svéd László nyugállományú orvos vezérõrnagy és a szerzõ visszaemlékezése alapján.)

115

PIllanatképek a „Sivatagi vihar” résztvevõirõl

A vezetés helyzete és a munkarend kialakítása

A vezetés rendje és módszerei folyamatosan csiszolódtak a REK fennállásának második évtizedében. A 80-as évek végén már stabil vezetési rendszer alakult ki, amelyben minden elemnek, sõt minden dolgozónakmegvolt a feladata és a szerepe. A belsõ mûködés alapjául szolgáló alapokmányok, a harckészültségi, a mun-ka- és a gazdálkodással kapcsolatos tervek formájukban, tartalmukban kialakultak, és jó keretet adtak a mun-kához és a feladatok eredményes elvégzéséhez. Az MH REK és alárendeltjei az 1989. évi, egy szervezetbetörténõ összevonásával, a tervezési osztály javuló munkájával a vezetés és a mûködés egyértelmûbbé, szilár-dabbá válhatott. Kialakult egy sajátos munkarend, amelyben a fizikai folyamatok és a számviteli, elszámolá-si, törzskari, valamint ellenõrzési funkciók automatikusan, egymással összhangban mûködtek. A keddi és csü-törtöki napokon az összes területen anyagbeszállítási, a szerda és csütörtöki napokon ellátási tevékenységfolyt. Az értekezletek, a kiképzések, a belsõ rendteremtési munkák, a számviteli zárások és egyeztetések, abelsõ ellenõrzések és más ismétlõdõ tevékenységek hétfõi napokon történtek. Kialakult a katonai ruházatiboltok és hadiruházati ellátó részlegek munkarendje is, amely már alkalmazkodott a vevõk, illetve a tartalé-kos hadkötelesek sajátos igényeihez. Minden területen éves és havi munkatervek készültek, és rendszeresséváltak a REK-szintû havi, alsóbb szinteken a heti értekezletek is.

A munkaértekezletek elõre meghatározott és aktuális témákkal egyaránt foglalkoztak. A vezetõ állománymellett — meghívottként — ott voltak a társadalmi, érdek-képviseleti szervek vezetõi is. A feladatok megbe-szélése, az utasítások kiadása mellett egyes területek vezetõi a többiek elõtt számoltak be területük tevékeny-ségérõl. Ez a forma kedvezõen hatott, mert egyrészt megszüntette az egymásra mutogatást, a félreértéseket,másrészt így minden vezetõ tájékozott volt az intézet más területein végzett munkáról, a gondokról és az ered-ményekrõl. Növekedett a kollektíva iránti felelõsségérzet. Ennek ellenére elõfordultak értelmezési és határ-idõbeli problémák a feladatok vétele során. Ezért az értekezletek tartalmi kivonatát, a feladatszabások tartal-mát, felelõseit és a határidõket minden terület írásban is megkapta, aminek döntõ hatása volt a vezetés meg-szilárdítása folyamatában.

Fontos volt, hogy az egyes területeket folyamatosan ellenõrizze a vezetés. Ez bizottsági ellenõrzések, lel-tározások, önellenõrzések során valósult meg. A módszer hosszú ideig jól is mûködött, de — fõleg a rend-szerváltás után — egyre inkább derültek ki eltitkolt, több idõszakon keresztül áthúzódó kisebb-nagyobb hiá-nyok, majd szándékos károkozások is. Ugyanakkor a számítógépes fejlesztéssel a törzskari adatok mellett avezetés egyre inkább belelátott a készletek, a pénzügyek alakulásába, a napi operatív munkába is. Az intézetmûködése egyidejûleg átláthatóbbá, demokratikusabbá vált. 1989-tõl a MH REK évkönyveibõl már nemcsaka honvédségen belül, hanem szakmai körökben és a polgári életben az intézethez különbözõ területeken kap-csolódó fórumok, szervezetek és érdeklõdõk is tájékoztatást kaptak az elvégzett munkáról vagy az aktuálisgondokról, hátráltató tényezõkrõl, nehézségekrõl is.

„Hasznosnak tartjuk, ha munkatársaink és a velünk együttmûködõk megismerik a vezetés elgondolásait,célkitûzéseit, együtt látják az elért eredményeket, a tevékenység során felmerült problémákat, a meghiúsult re-ményeket, de a kudarcokat is. Az évkönyvnek nem titkolt célja, hogy a tanulságokon okulva kivetítse a tovább-haladás perspektíváit a kiemelkedõ teljesítményekre, a példaértékû megnyilvánulásokra alapozva. A kiadványnem ábrázolja a munkanapok történéseit, nem fûzi kronologikus láncba az eseményeket, de bemutatja a leg-fontosabb, a kiemelkedõ, illetve a leginkább bennünket jellemzõ tevékenységeket, történéseket. Emléket állítaz itt folyó munkának, az itt dolgozó embereknek. Magára vállalja egyfajta krónikás szerepét”. (Az MH REK1989. évi évkönyvének parancsnoki ajánlójából.)

A hadiruházati ellátás

A legfelsõbb katonai vezetés még a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy a mozgósítási és harckészültségifeladatok meggyorsítása érdekében ki kell adni a lebiztosított tartalékos hadkötelesek részére a hadiruházatotés felszerelést, melyet azok otthonukban kötelesek tárolni, majd mozgósítás esetén a kijelölt helyen máregyenruhában kellett bevonulniuk. Tartalékos idejük lejárta után a hadiruházati kompletteket a HER-nél kel-let leadni az érintetteknek. A feladat folyamatos végzésére külön szervezetet hoztak létre. A hadiruházati el-látó szervezet 1979-ben került az MN REK alárendeltségébe, vezetõje Kollár Ferenc alezredes volt. Kezdet-ben az osztály és a HER-ek nehezen illeszkedtek be az ellátó központ rendszerébe, rossz volt induláskor azelhelyezésük, fontos, de nem meghatározó részük volt a központ munkájában. Késõbb a körülmények javu

116

lása mellett érzékelték, hogy egy felkészült szakmai háttér áll mögöttük, és mindennapi munkájukat megha-tározó módon segíti a vezetés. A HER-ek többsége is felújításra, bõvítésre vagy jobb objektumba került, ja-vultak a munkavégzés minõségi és technikai feltételei is. Késõbb az osztály vezetését Pásztói Ferenc száza-dos (alezredes) vette át, és folyamatosan vezette az osztály 1997. végi megszûnéséig.

A nyolcvanas években a felszerelt tartalékosok száma meghaladta a 300 ezer fõt, közülük évente mintegy20-30 ezer fõ cserélõdött. Tõlük kellett bevonni, majd az újaknak kiadni a hadiruházati kompletteket. Kezdet-ben minden tizedik, késõbb az állampolgári fegyelem lazulásával már minden harmadik anyagleadás kapcsánkeletkezett valamilyen kárügy. A fluktuáció és a kárügyek miatti sok adminisztratív munka is nehéz feladatelé állította a zömében kétfõs megyei HER-ek állományát. Ráadásul a központtól távol, elszigetelten kellettvégezni munkájukat a megyei Hadkiegészítési Parancsnokságokkal együttmûködve. A rendszer a nyolcvanasévekben egyre olajozottabban mûködött. A részlegeket számítógépekkel látták el, amelyek segítették nyilván-tartási munkájukat és a kárügyek rendezését.

A kilencvenes években fokozatosan megszûnt a tartalékosok — és fõleg a beöltöztetésük — iránti igény.Ennek megfelelõen egyre gyorsabb ütemben kellett az anyagokat bevonni a tartalékosoktól. Mind több kár-ügy keletkezett, sok esetben a tartalékosok meg sem jelentek az anyagleadásra a részlegeknél. Mivel a kiadottanyagok mennyisége nagy értéket képviselt, döntõ volt, hogy a többségük bevonása megvalósuljon. A HER-ek és a REK raktárai ember feletti munkát végeztek. A HER-ek létszáma közben csökkent, mégis megszün-tetésük idejére sikerült a kiadott anyagok több mint 90%-át bevonni. A megyei kiegészítõ parancsnokságokrészére ekkor már csak az eltûnt, hajléktalan stb. hátterû személyek okmányait adták át.

A selejtezés és a szolgáltatások ellenõrzése

A selejtezési munkákat az MN REK megalakítása elõtt elõször a magasabbegység ruházati szolgálatfõnökök,késõbb a HM önálló ruházati osztály alárendeltségében lévõ selejtezési osztály tisztjei végezték a csapatok-nál, illetve a tárintézetekben. Az MN TJÜ szolgáltatásainak bõvülésével és az MN REK létrehozásával a se-lejtezés új szervezeti kereteket kapott. Az átvételi osztály üzemi átvételi alosztálya végezte a selejtezést 13fõs állományával. A selejtezési munka több fázisban zajlott. A textiltisztításra beszállított anyagokat a tech-nológiai folyamatban válogatták át használható, javításra szoruló és gazdaságosan nem javítható kategóriába.Utóbbiakat az üzemi átvevõ külön is ellenõrizte, majd csonkolással selejtezte. A kiselejtezett anyagok meg-felelõ okmány kíséretében kerültek vissza a katonai szervezetekhez. Az üzemi átvevõ emellett a tisztítási, ja-vítási szolgáltatás minõségét is ellenõrizte az adott üzemegységben. A selejtezésnek, minõség-ellenõrzésnekez a rendszere mentesítette a csapatokat a nehézkes, körülményes selejtezési mûvelettõl és ezen anyagokhosszabb idejû tárolásától, ugyanakkor megszüntette a visszaélések lehetõségét is.

A cikkek azon részének selejtezése, amely nem tartozott a textiltisztítás körébe (pl. a felszerelési cikkek,a lábbelik stb.), továbbra is a központi raktárakban történt, a csapatbeszállítások után. Ugyancsak Táborfal-ván selejtezték a sátoranyagokat, melynek hulladékanyagát mindjárt fel is használtak a sátorjavító mûhely-ben. A selejt- és hulladékanyagokat a csapatok és a raktárak is hasznosították, értékesítették. A rendszer so-káig kifogástalanul mûködött. A selejtezés rendjének újabb szabályozása az alakulatok teljes jogú önálló gaz-dálkodásának bevezetésével, az MH REK keretében elrendelt létszámcsökkentéssel és ezzel párhuzamosanaz üzemi átvételi alosztály megszüntetésével vált szükségessé. A selejtezés döntõ részét — az új szabályozás-sal — a csapatok hatáskörébe utalták. A központi selejtezés kötelezettségét 70-80 cikkre hagyták meg, ame-lyeket a csapatok évente 1-2 alkalommal szállítottak a kijelölt (fõként a táborfalvai) raktárba. Ezzel a gazdál-kodókra hárult a munka, és a felelõsség is. A szabályozó szelep — amellyel a szakma vezetése hatni tudott azöltözködési színvonalra — kikerült a felsõ vezetés kezébõl.

117

118

A híresCzinege-tükör

A csapatellátók Gyakorlóruhák kiadásra készen

Balogh András kedvenc gépeivel A HB tanácskozik az új tereptarka ruhákról

Puskás Öcsia REK

parancsnokánál

119

Tükörkép A REK irodaépületének bejárata

A kultúrterem ünneplõben

Fiatalok egyenruhában A parancsnok virága

AZ MH REK INTÉZETEINEK TÖRTÉNETEÉS MÛKÖDÉSE AZ 1980-AS ÉS 1990-ES ÉVEKBEN

MH REK 1. Ruházati Raktár, Budapest

A ruházati szolgálat legrégebbi és legfontosabb raktára a Daróczi úti raktár volt az elmúlt száz évben. A szakmatörténete hosszú ideig összefonódott a raktár históriájával. Az MN REK 1973. évi létrehozásával jelentõségenem csökkent, de feladatai és felelõssége egy részét az elöljáró ellátó központ átvette. Hasonlóan a polgári nagy-kereskedelmi vállalatokhoz a vezetési és törzskari funkciók ekkor a központhoz kerültek, majd az 1989. évi át-szervezés már a teljes betagozódással járt a raktár szempontjából. Az intézet az ellátó központ kebelében is jószínvonalon folytatta a már megszokott, de mindig újdonságot is hozó tevékenységét. Továbbra is eredménye-sen végezte a csapatok ruházati és nyomtatványellátását. A tiszti, hallgatói ruházati ellátás és raktározás idõn-ként átkerült a raktárhoz, majd vissza, hol az MN RSZÜ-höz, hol a kereskedelmi és szolgáltató osztályhoz.

A raktár tevékenysége, elhelyezési körülményei — a külsõ szemlélõ számára — a 80-as, 90-es évekbenalig változtak, pedig óriási változások történtek számos területen. Teljes körûvé vált a számítógépes utalvá-nyozási és nyilvántartási rendszer, az ellátással foglalkozók új, „amerikai” típusú irodarendszerbe kerültek, újrakodási és anyagmozgatási rendszert honosítottak meg a technikai fejlesztések segítségével. Az utak lesüly-lyesztésével és felújításával lehetõvé vált nagy kamionok és konténerek fogadása is. Új liftek beépítésével aszintek közötti, a fedett és védett összekötõ hidak segítségével a szállítási osztály és a raktárosztályok közöt-ti anyagmozgatás feltételei javultak. Számos, a raktár állományát is érintõ szociális jellegû beruházás és fel-újítás is megvalósult a Daróczi úton.

A raktár állománya részt vett a különleges feladatok szakmai megvalósításában. Ilyen volt az Öböl-válságsorán az orvoscsoport beöltöztetése, majd az ENSZ megfigyelõ csoportok, késõbb az IFOR-, KFOR-erõk ma-gyar csoportjainak ellátása és a külföldön szolgálatot teljesítõk egyre bõvülõ állományának felszerelése is.

A kilencvenes évek közepétõl a különbözõ átszervezések, feladat- és készlet-átcsoportosítások miatt egy-re nehezebbé és bizonytalanabbá vált a helyzet. Több káreset és raktári hiány is mutatkozott, gyakran meg-dézsmálták a vasúti kocsikat és konténereket is a szállítások során. Az 1997. évi átszervezéssel megszûntek asorkatonai beosztások és drasztikusan lecsökkent a polgári dolgozók létszáma is. A sorkatonai szolgálat meg-szûnésével a raktár központi ruházati felszerelõhellyé alakult át, majd az összevont ellátó központ kihelyezettraktáraként mûködött. Az MH REK 2001. évi megszûnését követõen 2005-ben kiürítették az objektumot,amely 2009-ben is üresen állt... A raktár elsõként kezdte tevékenységét a Daróczi úton, és utolsóként fejeztebe. Ahogy mondani szokás: élt 100 évet.

A raktár parancsnokai 1957 után:

Dr. Boros László alezredes 1957—1977, Raskó Elemér alezredes 1977—1982,Szilágyi József alezredes 1982—1986, Balogh András alezredes 1986—1989,Szigeti Sándor õrnagy 1989—1996, Poór Sándor százados 1996—1999,

Fejes József alezredes 1999—2001.

120

A REK és a KRAR tisztjei gyárlátogatáson

121

Nyugdíjasbúcsúztató Élelmezési dolgozók között

Dr. Boros László,az intézetethosszú éveken átvezetõ parancsnok

A létra tetejénA nyomtatványraktárban

Raktárvezetõk„díszben”

MN Ruházati Szolgáltató Üzem, Budapest

Az MN Ruházati Szolgáltató Üzem az MN REK-kel egy idõben, annak alárendeltségében alakult meg 1973-ban. A szervezet munkája az elsõ évek bizonytalansága után folyamatosan fejlõdött. Létrehozásával különszervezet végezte a katonai (állami) felsõ vezetés, a hivatásos és továbbszolgáló állomány, a tanintézetek, akollégiumok hallgatói állománya ruházati ellátását, mûködtette a HM méretes mûhelyeket és a Katonai Ru-házati Boltok (KRB) hálózatát. Az intézet különszerzõdés alapján látta el egyenruházattal a BM Kormányõr-ség, a BM Határõrség, a VÁM és Pénzügyõrség, a MALÉV állományát, ismétlõdõ feladatként végezte a tisz-ti, tiszthelyettesi állomány avatási ruházati biztosítását. A méretes szolgáltatást nyújtó kisipari szövetkezetek-kel való együttmûködése kiterjedt a szerzõdéskötésekre, az anyagellátásra, az ellenõrzésre és az elszámolta-tásra. A felsoroltak is egyértelmûen bizonyítják, hogy milyen sokrétû és felelõsségteljes munka hárult azüzemre.

Az MN RSZÜ másfél évtizedes fennállása alatt sok, hosszú távra is kiható fejlesztést, modernizálást va-lósított meg. Ilyen volt a ballon- és finomkonfekció-ruházati program, amely az iparszerû egyenruhagyártástés ellátást jelentette az idõközben létrehozott felsõruházati szakboltok útján. A méret szerinti nyilvántartás lét-rehozása, majd a modern számítógépes pénztárgépek bevezetése is nagy elõrelépést jelentett. Egészen kiemel-kedõ és a fejlett országokban is egyedülálló volt a csomagküldõ szolgálat, amely a bolti kollekció felpróbá-lása és a katonák megrendelése után a budapesti központból küldte az egyenruhákat az igényjogosultaknak,úgy, hogy a szolgáltató alosztály a ruhákat minden szükséges kellékkel (váll-lap, rendfokozat, fegyvernemiés végzettséget feltüntetõ jelvények, gombok, sapkarózsa stb.) felszerelte. Külön említést érdemel az ún. szel-vényezõ részleg munkája, amely a ruházati könyvek csekkszelvényeinek elszámolásával, a betelt könyvek el-lenõrzésével foglalkozott — megelégedésre. Közben a bolthálózat, a mûhelyek, a raktározás is fejlõdött. Újboltok létesültek, illetve a régiek felújítására került sor. Közös bolt üzemelt a BM érintett állománya ellátásá-ra Gyõrött. Késõbb a budapesti Alkotás utcai bolt a határõrök ellátására szakosodott. Új HM-bolt és méretesmûhelyek kialakítása és felújítása javította a felsõ vezetés ellátását a Balaton utcában. A nyugdíjasok kedvez-ményes ellátására külön bolt mûködött a Daróczi úton, ahol elfekvõ, rendszerbõl kivont vagy egyszerûen csakolcsó termékeket árusítottak a nyugdíjasok és az igényjogosultak részére. Az MN RSZÜ fénykorát a nyolc-vanas években érte el. Erre az idõszakra tehetõ a mûködés jó színvonalának kialakulása, a szervezet olajozottmûködése és a technikai feltételek kialakulása is.

Az 1989. évi átszervezés megszüntette az MN REK alárendelt intézetei önálló szervezeti létét, ekkor szûntmeg az MN Ruházati Szolgáltató üzem is. Feladatkörét, funkcióját elõször az MH REK áruforgalmi és szol-gáltató osztálya vette át. A mûködés tapasztalatai azonban igényelték, hogy a kiskereskedelmi és szolgáltatóágazat irányítása egy kézben legyen. Ezért 1992-ben létrehozták a kereskedelmi és szolgáltatási osztályt,amely kizárólag a régi szolgáltató üzemi tevékenységek irányításával foglalkozott. Az újonnan jelentkezõ fel-adatok, például a rehabilitáltak ellátása vagy az új társasági ruházat bevezetésével kapcsolatos teendõk, máraz új szervezetben valósultak meg.

A szervezet és a tevékenységi kör vázlatszerû felsorolása és ábrázolása is igazolja, hogy az intézethez tar-tozó állomány fontos, felelõsségteljes és sokrétû tevékenységet folytatott. Az MN RSZÜ állományából sokanmunkásságuk másfél évtizedét élték meg az intézet keretei között, munkájuk, tevékenységük és emlékképeike szervezet mûködéséhez kapcsolódnak. Az állomány munkájának természete széles körû kapcsolatok kiala-kítását, a vásárlókkal szembeni türelmet és udvariasságot követelt. A dolgozók munkája jelentõsen kihatott azigényjogosultak hangulatára is.

Egy intézet másfél évtizedes tevékenységét nehéz teljeskörûen és minden területre kiterjedõen bemutatni,hiszen az ott dolgozók napi tevékenységük során élték meg ezt az idõszakot. Voltak sikeres és kevésbé ered-ményes periódusok, de ma már leginkább az eredményes munkára emlékeznek a régebbi idõk katonái és dol-gozói. Így vonul be a ruházati szolgálat és az ellátó központ történetébe, válik annak részévé az MN Ruháza-ti Szolgáltató Üzem.

Az MN RSZÜ parancsnokai voltak:

Kósa Kornél alezredes 1973—1976, Rofrics Imre kinevezett polgári alkalmazott 1976—1978, Lajkó István alezredes 1978—1987, Semperger Imre õrnagy (hõr. alezredes) 1987—1989.Az MH REK kereskedelmi és szolgáltatási osztályát 1992-tõl Szûcs László õrnagy (alezredes) irányította.

122

123

A díszzászlóalj parancsnokaaz új díszelgõruhában a REK parkjában

Boltavatás

A felsõruha szakboltban

Lajkó István alezredes jutalmat ad át

Thürmer Rezsõ és csapata

MH REK 2. Ruházati Raktár, Táborfalva

A táborfalvai ruházati raktár elsõ épületei még 1913-ban épültek, lovas tüzérség elhelyezésére. 1928-ban kisés nagy lovarda, 1929-ben tiszti étkezde és tiszti, altiszti lakások, valamint két tábornoki nyári lakás is épült.A rózsamajori terület a pesti huszárok nyári szállása volt. A létesítményt elsõsorban nyári gyakorlatok céljá-ra használták és m. kir. Honvéd Lovaglótanár Képzõ és Hajtóiskola néven szerepelt. A lóistállók nyitott olda-lait is csak a második világháború idején falazták be. A háború után az objektum 1953-ig Honvéd LóidomítóTelep, majd Állami Lóidomító Telep volt. Addig minden a lovakról szólt. Az elsõ szemlélõk nem is akartákelhinni, hogy ezekbõl az épületekbõl valaha is katonák ellátását szolgáló ruházati raktár lehet.

Aztán néhány szakember — lakás reményében — vállalta az áthelyezést Táborfalvára. A helyi tanács se-gített a raktári dolgozók felvételében, akik a helyi és környékbeli falvakból vállaltak munkát az intézetnél.Megkezdõdött a rendteremtés és a szakmai munka beindításának folyamata. Elõször csak az alapvetõ feltéte-leket teremtették meg az anyagok fogadásához, majd fokozatosan — az intézet szinte minden részét — sike-rült korszerûsíteni az évek, évtizedek során. Az elsõ években a Budapesten felszámolt vonatanyag szertárbólkerültek át anyagok (szekerek, alkatrészek, lófelszerelések stb.), majd az MN KRAR-tól szállítottak le felsze-relési, sátorkészleteket és alapanyagokat a raktárba. Jelentõs mennyiségû ruházat érkezett a felszámolt, meg-szüntetett katonai szervezetektõl is. A használt anyagok, sátrak, szíjazatok, lábbelik és felszerelési cikkek ja-vítására szabó- és cipõmûhely is létesült.

A hatvanas években a nagy mennyiségû elfekvõ készletek népgazdasági hasznosítása és a régi sátrak ér-tékesítése (Kínai NDK részére) után kissé enyhült a raktár túlterhelése. 1963-ban érkeztek meg az MPP-1 tí-pusú tábori mosodák, amelyeket a táborfalvi raktárban helyeztek el. Egyúttal karbantartásuk, állagmegóvásukis rájuk hárult. Késõbb a raktár területén barakkraktárak épültek, enyhítve némileg a raktározási gondokat. Ahetvenes évek közepétõl kezdve majdnem húsz éven át folytatódott a raktárfejlesztési munka. Elõször az utak,a híradás, a világítás korszerûsítése valósult meg, majd létrehoztak egy átvonulószállót az anyagbeszállítókrészére. Megoldották a fontosabb épületek fûtését, valamint további épületeket tettek alkalmassá anyagok tá-rolására.

Az MN REK megalakulása után a fokozódó bevételek a nyolcvanas években lehetõvé tették a további fej-lesztéseket. Ebben az idõszakban valósult meg az új nagyméretû sátorraktár felépítése, a lovarda teljes felújí-tása, a tábori mosodák fedett tárolása, a parancsnoki épület felújítása, tovább folytatódott a raktárépületek tel-jes felújítása, az étterem és kultúrterem korszerûsítése, a sátorjavító mûhely és a központi selejtezõhely létre-hozása, parkoló kialakítása — hogy csak a fontosabb munkálatokat idézzük. A személyi állomány élet- ésmunkakörülményeinek javítására építették meg Tõserdõn a csapatpihenõt, amely nyáron teljes kihasználtság-gal mûködött.

A hosszú évtizedek alatt kialakult a raktár sajátos profilja. A sátor- és pihentetõ anyagok tárolása, javítá-sa, cseréje volt az egyik fõ feladat. Itt végezték a központi selejtezésre bevont anyagok osztályozását, majdselejtezését és értékesítését, egyes használt cikkek központi javítását és újrahasznosítását is. A raktár tárolta aközponti tartalék készletek egy részét és a tábori szaktechnikai eszközöket. Sok esetben a nagy tételben le-gyártott alapanyagokat is az intézet készletezte a gyártás beindulásáig. Jelentõs szerepet játszott a raktár a csa-patellátásban, a hadiruházati ellátó részlegek készleteinek frissítésében, a megszûnõ alakulatok anyagainakbevonásában és hasznosításában is. Eredményes munkáját „Élenjáró Tároló Intézet” címmel is elismerték.Több rendkívüli feladat megoldásában is részt vett az intézet. Így jelentõs munkát vállalt az árvizek, termé-szeti csapások elhárításának szakági biztosításában, külföldi segélyszállítmányok összeállításában és útba in-dításában, sõt, az utóbbi idõben a külföldön szolgálatot teljesítõ magyar katonák felszerelésében is.

A raktár állománya mindig részt vett a kulturális és sportéletben. Régebben saját népi tánccsoportja volt,majd az MH REK szervezetében részt vett a spartakiádokon és a kulturális rendezvényeken. Sõt, az intézetmaga is rendezett — sokáig emlékezetes — REK-szintû sport- és kulturális eseményeket, szakmai kiállításo-kat és MH-szintû bemutatókat.

A raktár külterületén, elkülönítve mûködött egy ideig a Tábor KFT., melynek feladata az elfekvõ és inkur-rens készletek hasznosítása és értékesítése volt. Más szakágaknál történt visszaélések miatt azonban kétévesmûködés után, központi utasításra megszüntették. Így a feladat ismét a raktár munkáját növelte.

A honvédségi létszámleépítések, a sorállomány megszûnése az intézet állományát sem kímélte. Aki tehet-te, nyugdíjba vonult vagy új munkahelyet keresett magának, a fiatalabbak azonban maradtak. A raktár az MHREK megszûnése után 2001-tõl a MH Hadtápanyag Ellátó Központ alárendeltségében, 2007-tõl a 3. Raktár-

124

bázis Kihelyezett Személyi Felszerelési Raktáraként az MH Logisztikai Ellátó Központ szervezetében tevé-kenykedett, és végzi jelenleg is hagyományos munkáját.

A raktár 2004-ben ünnepelte magalakulásának ötvenedik évfordulóját. Senki nem gondolta volna, hogy aruházati szolgálat egyetlen „túlélõje” — a sok patinás intézet között — a táborfalvai raktár lesz. Mégis ígytörtént, és talán nem érdemtelenül. Az elõdök munkája, a korszerûsítések megvalósítása, a raktár sajátos el-helyezkedése indokolta fennmaradását.

A táborfalvai raktár parancsnokai voltak:

Albert Márk törzsõrmester 1954—1955, Fürj János alhadnagy 1955,Vöcköndy László õrnagy 1955—1967, Juhász István alezredes 1967—1994,Pásztiné Cinkotai Mária alezredes 1994—2007, Kelemen Károly õrnagy 2007-tõl.

125

A raktár népi tánccsoportjaAz ünnepség elnöksége

Az „Élenjáró tároló intézet” zászló átadásán

Maroknyian — de lelkesen

Az ifjú parancsnok

Sátorjavítás felsõ fokon

MH REK 3. Ruházati Raktár, Debrecen

A hajdúsági városban, jóval a második világháború után, 1950-ben kezdték meg a katonai ruházati raktár ki-alakítását a hadsereg gyors fejlesztése idõszakában. A munkálatok a korábban megszûnt Hangya szövetkeze-tek raktárbázisán kezdõdtek. Az érdemi munka megkezdése az elsõ parancsnok kinevezése után 1952 tava-szára tehetõ. A sors iróniája, hogy a növekvõ hadsereg céljaira létrehozott raktár 1953-tól a drasztikusan csök-kenõ haderõ megszûnõ alakulataitól beszállított anyagok egyik tárintézete lett. Többek között sütõkemencék,lõszeres taligák, huszár-, vonatanyag és lófelszerelés, továbbá más elfekvõ és feleslegessé vált anyagok ér-keztek a raktárba. Emellett az intézet fõ profilként „M” anyagok bevonásával és tárolásával foglalkozott.1955-ig mintegy 150 fõ volt az állományi létszáma, amely akkor drasztikusan, mintegy 40 fõre csökkent.

1957-ben az MN felesleges készleteit átadták népgazdasági hasznosításra különbözõ vállalatok részére, éslehetõvé vált több ruházati raktár megszüntetése is. Úgy tûnt akkor, hogy a debreceni raktár sorsa is megpe-csételõdik. Magas rangú katonai vezetõk (szovjetek és magyarok) szemlélték meg az objektumot, majd dön-töttek a sorsáról. Végül a raktár maradt, de területén — néhány épület átadásával — szovjet élelmezési rak-tárt is létrehoztak. Ez volt Magyarországon az egyetlen közös raktárbázis, amelyet „társbérletben” két nem-zet hadserege mûködtetett. Az épületek megosztása után az õrzést a szovjetek vették át. A mindennapos ésközvetlen együttélés magán viselte a katonák és a katonai intézetek sajátos és hasonló tevékenységbõl faka-dó jegyeit. Az együttélés békés, korrekt és példamutató volt, nem jellemezték a társbérlõk viszonyát megha-tározó súrlódások. Az egyedi helyzet miatt mindkét fél elöljárói is odafigyeltek az együttélés sajátos példájá-ra. A „társbérlet” 1991-ig, a szovjet csapatok kivonásáig tartott.

A raktár a hatvanas években „M” anyag tárolási, kiadási, bevonási, frissítési és karbantartási feladataitvégezte. Amikor 1963-ban a sorkatonák részére rendszeresítették a mûanyag tömésû derékaljakat és fejpár-nákat, azok gyártásába — az arra beszerzett célgépekkel — a raktár állományát is bevonták. 1974-tõl az in-tézet belépett a csapatellátási rendszerbe, és megkezdte a területi ellátást mind a ruházati, mind a nyomtat-vány-anyagokkal. A raktár munkája így kiteljesedett. Az elért eredményeket a szolgálat „Élenjáró Tároló In-tézet” cím is hitelesíti. 1991-ben az intézet adott helyet a 3. számú KRB és a 13. számú Felsõruházati Szak-bolt kialakításához, valamint a megyei hadiruházati ellátó részleg mûködéséhez.

Az állomány egésze közös sikerként élte meg az együttesen végzett munka eredményeit, amelyek a rak-tárt gazdagították. Ezek között az elektromos hálózat korszerûsítése, a tetõhéjazat cseréje, a társalgó, az étte-rem-kultúrterem és a konyha felújítása, a számítógépes nyilvántartási és utalványozási rendszer bevezetése, aparancsnoki épület és a melegedõk fûtésének fejlesztése, a vendégszobák, a fürdõblokk és a sorállomány kör-letének kialakítása a leginkább említésre méltó.

A raktárban mindig élénk sport- és kulturális tevékenység folyt. Már az ötvenes évek elején színjátszó kör,népi tánccsoport és lövész-szakosztály mûködött. Késõbb a szovjet raktárral szerveztek közös sport- és kul-turális programokat. Az MN REK megalakulása után bekapcsolódtak a közös rendezvények szervezésébe ésaktívan vettek részt azokon. Így sikerült megismerni a központ és más intézetek állományát is, amely a ké-sõbbi együttmûködésben nagyon sok elõnyt jelentett. A kulturális és sportrendezvényeken dolgozóik, csapa-taik — alacsonyabb létszámuk ellenére — sikerrel szerepeltek. A REK-szpartakiádok során a vándorzászlótés a vándorserleget is elnyerték. A raktár állománya jó kollektívaként nemcsak a napi munkában, hanem asport és a kultúra területén is megállta a helyét.

A kilencvenes évek közepén a haderõcsökkentés hatására a raktár szerepe is egyre csökkent. Amikor azanyagok beáramlása megszûnt, a készletek egyre csökkentek, a dolgozók is érezték, közeleg a raktár bezárá-sának, felszámolásának ideje. Ez némi feszültséget okozott. 1996 végén, 1997 elején következett be a raktárteljes felszámolása. Az MN REK 1996-os évkönyve így búcsúzik a debreceniektõl:

„Véglegesen elköszönünk a Hajdúság „életfájára” feliratkozott katonai ruházati raktártól. Az ízes tiszán-túli tájszólással beszélõ, alapos munkát végzõ és szorgalommal dolgozó állománytól, a közösségi életbennagy számmal és példásan részt vevõ emberektõl, mindenkitõl, akik helytálltak és becsülettel teljesítették kö-telességüket. Tevékenységük és teljesítményük része marad a Magyar Honvédség és a ruházati szolgálat tör-ténetének, de minden bizonnyal megõrzik emléküket az õket ismerõ és követõ újabb nemzedékek is.”

A debreceni raktár parancsnokai voltak:Ugron Gyula alezredes 1952—1955, Lanka László alezredes 1955—1960,Akurátni Sándor alezredes 1960—1974, Magyar István õrnagy 1974—1982,

Bóné Lajos õrnagy 1982—1996.

126

MH REK 4. Ruházati Raktár, Karcag

Az MH Ruházati Ellátó Központ „legifjabb” és közel másfél évtizedig funkcionáló tárintézete volt a karcagiraktár, amely különbözõ megnevezésekkel szerepelt története során. Elõször ideiglenes, késõbb inkurrens jel-zõkkel illették, de leginkább a címben szereplõ megnevezés volt a helytálló.

A laktanya története még a második világháború elõtti idõkre nyúlik vissza. Az épületeket 1931-ben kezd-ték el építeni, de csak 1936-ban népesítették be a 6. kerékpáros zászlóalj tagjai. Létszámuk nem ismert, de ér-

127

Parancsnok és helyetteseAz „Élenjáró tároló intézet” zászló átadásán

Egy ünnepség elnöksége Koccintás az ünnepen

Debreceni lányok a REK spartakiádon

dekes, hogy egy akkori feljegyzés szerint évente 26 tonna húst, 1800 kg szalonnát és 1600 kg kolbászt fo-gyasztottak a kerékpáros katonák.

A háború után, az ötvenes években elõször az 5. gépesített lövészezred, majd a 92. páncéltörõ tüzérosz-tály, 1957-ben pedig a 12. páncéltörõ tüzérosztály otthona lett a laktanya. A 60-as évek elején elõször a 6. lég-védelmi tüzérosztály, késõbb -ezred (1969) és az MN 4465 páncéltörõ egység volt a laktanyában. Mellettükmég két „M” törzset is elhelyeztek az objektumban. A technika befogadása mellett a lebiztosított tartalékosokkiképzése volt a legfõbb feladatuk.

Az MN átszervezése kapcsán a laktanyában elhelyezett alakulatok megszûntek vagy más helyõrségekbekerültek. Az épületek üresen álltak, majd 1991-ben az MH REK alárendeltségében létrejött az ideiglenes rak-tár. Bár a megnevezés is átmenetileg funkcionáló szervezetre utalt, mégis sikerült az induláskor megfelelõ lét-számú hivatásos és polgári állományt átvenni az új szervezetbe. Így a sorállománnyal együtt már viszonylagjelentõs létszám állt rendelkezésre a szakmai munka elkezdéséhez. Nehézséget csak az állomány szakmai fel-készültségének hiánya és az épületek raktározási célra való gyors átalakítása jelentett. A laktanya átvétele utána készletek beszállítása és tárolása azonnal megkezdõdött, mivel a többi raktár kapacitása már nem volt nö-velhetõ. Közben meg kellett teremteni a raktározás infrastruktúráját: az épületek átalakításával, a fûtési rend-szer korszerûsítésével, az õrzés-védelem megszervezésével együtt. Az MH REK gondos gazdának bizonyult.Bevételeibõl nemcsak a szakmai fejlesztésekre, de az élet- és munkakörülmények javítására is áldozott. Elõ-ször a legénységi körletek teljes felújítására került sor, majd a parancsnoki és az éttermi részt is felújították.Késõbb két lakásból átmeneti szállót alakítottak ki. A laktanya visszakapta az egyedi tervezésû HelyõrségiMûvelõdési Otthont és a berek-fürdõi csapatpihenõt. Így a feszített munka mellett a kikapcsolódásra és a pi-henésre is lehetõség volt.

A raktári munkát a személyi állomány viszonylag gyorsan elsajátította. Igaz, ehhez az elöljáró is hathatóssegítséget nyújtott segítõk odaküldésével, képzéssel és más raktárakban szervezett konzultációkkal, tanul-mányutakkal stb. A kezdeti idõszakban a tárintézet fõ feladata a megszûnõ katonai szervezetek anyagainak, afeleslegessé vált készleteknek az átvétele, betárolása, osztályozása, majd mosatása, javíttatása volt. Késõbbez a munka bõvült a felesleges „M” anyagok átvételével, a HER-ek által bevont hadiruházati komplettek át-vételével és karbantartásával is.

A következõ években a feladatkör bõvült: a raktár felhasználható készleteivel bekapcsolódott a csapatel-látásba, a sátorcserék lebonyolításába is. A területén létesített katonai bolton keresztül jelentõs mennyiségûelfekvõ, selejt-, valamint inkurrens anyagot értékesített a polgári cégek és magánszemélyek részére, enyhítveezzel is a túlzsúfoltságot, növelve a bevételeket. Az állomány egyre jobb hozzáállással végezte munkáját. Aszakmai váltás eredményességét a katonák gyors alkalmazkodó képességével, a változásokra való folyama-tos készenlétével is lehetett magyarázni.

Az átállásnak azonban voltak emberi tartást, családi vonatkozásokat és egyéni sorsokat is érintõ kihatásai,melyek gyakran egzisztenciális bizonytalansággal, lelki traumákkal is párosultak. A raktárban dolgozókat di-cséri, hogy a nehézségek zömével megküzdöttek. A „legifjabb” raktár felnõttkorba lépett, amit az is igazol,hogy az általános feladatok mellett különleges esetek megoldásában is közremûködött. Ilyen volt pl. a jugo-szláviai menekültek táborainak berendezése, a pápalátogatás sátor- és pihentetõ anyagainak biztosítása vagyaz ENSZ- és NATO-ellenõrök és csapatok ellátásában való közremûködés is.

Voltak nehézségek is, fõleg az anyagok õrzésével kapcsolatban, ezért a késõbbi idõszakban, az objektu-mot szektorokra osztva, kutyás õrzést vezettek be.

A honvédség átszervezése és a sorkatonai szolgálat megszûnése után a raktár létszáma csökkent, majd azMH REK megszûnése után, 2001-tõl az MH Hadtápanyag Ellátó Központ alárendeltségében végezte szakmaimunkáját. Ekkor már nagy mennyiségben tároltak vegyivédelmi anyagokat is a raktárban. Az anyagok meny-nyisége némileg csökkent, majd a megmaradó készleteket államkincstári utasításra átvette a HM egyik rész-vénytársasága. Az átadott cikkek azonban így is óriási tételt jelentettek. Mintegy 1200 cikk, 4,2 millió da-rab/pár átadására került sor. Az átadás 3 évet vett igénybe. A raktár 2004. június végén megszûnt. Területét,épületeit a helyi önkormányzat vette át. A karcagi laktanya így lett része a katonai szervezetek és a katonairuházati ellátás történetének.

A raktár parancsnokai voltak:

Sándor Mihály alezredes 1990—1996, Czibere András alezredes 1996—1998, Rab János õrnagy 1998—2004.

128

Ruházati raktár — részleg, Nagykanizsa

Az 1993-ban a nagykanizsai tüzérlaktanyában létrehozott raktárrészleg csak szakmai irányítás szempontjábóltartozott az MN REK-hez. A megszûnõ alakulatok beszállított anyagait dolgozta fel és raktározta. A bevontanyagokat késõbb a honvédség más alakulatai hasznosították. Néhány év után megszüntették a részleget.

Alapító parancsnoka: László Ferenc õrnagy volt.

129

Nyugállományba helyezése alkalmából Bali tábornokbúcsúztatja Sándor Mihály alezredes, parancsnokot

Sándor Mihály ezredes, a karcagi raktár parancsnokaegy budapesti rendezvényen

A karcagi raktár inkurrens boltjában: (balról jobbra) Sándor Mihály alezredes, raktárparancsnok,a karcagi alpolgármester, Böröcz Ferenc ezredes, az MH ruházati szolgálatfõnöke,

Ujvári Mihály ezredes, az MH REK parancsnoka

A légvédelmiezred

megszûnése,átadása

A TEXTILTISZTÍTÁS HELYZETÉNEK ALAKULÁSA

Az MN Textiltisztító és Javító Üzem a nyolcvanas években tovább folytatta a már begyakorolt szolgáltató te-vékenységét az MN alakulatai részére. Közben végezte gépparkjának, technológiájának, szállító jármûveineka korszerûsítését, cseréjét. Az 1990-es évek elejére már a TJÜ volt az ország legnagyobb textiltisztító hálóza-ta. Ugyanakkor tapasztalható volt, hogy a honvédség „mosatási kedve” csökken, felesleges kapacitások ke-letkeztek. Az üzem válaszút elé került: vagy csökkenti kapacitásait, létszámát és „lejtmenetbe” kerül, vagy aszabad kapacitásokat próbálja meg munkával lefedni. Az üzem az utóbbit választotta. Természetesen az új pi-acnyitáshoz új területeket, új szolgáltatásokat kellett megalapozni, melyekhez mind a gépparkot, mind a tech-nológiát korszerûsíteni kellett. Ennek keretében került sor 1989-ben a vegytisztító gépek, 1990—91-ben amosógépek cseréjére, melyet a bértextília-program és a egészségügyi sterilezõ program követett. Közben azúj gazdasági viszonyoknak megfelelõen átalakult az üzem: Centrál Mosodák Rt. néven folytatta munkáját apiaci kihívások közepette.

1995-ös REK évkönyvben dr. Ivanovics Iván elnök-vezérigazgató „Egy tiszta kapcsolat” címû cikkébenígy írt:

„Az évtizedek során szolgáltatásainkat folyamatosan bõvítettük, és mára már nincs a társadalomnak olyanrésze, ahol munkánkat nélkülözhetnék. Nálunk mosott abrosz kerül az államfõk, a mûvészek és más híressé-gek asztalára a legmagasabb színvonalú éttermekben, szállodákban. Az általunk higiénikusan mosott és ste-rilezett kórházi textíliákat felhasználva operálják, ápolják a betegeket számos egészségügyi intézetben, klini-kán... Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a hadsereg, a határõrség, a rendõrség és más egyenruhás szer-vezetek kifogástalan kiszolgálását... Az ország különbözõ városaiban tíz üzemben évente 13 millió kilo-gramm szennyes ruhát mosunk tisztára és 130 ezer kilogramm felsõruházatot, takarót vegytisztítunk... Elvé-gezzük a meghibásodott ruhák átalánydíjas javítását, háztól házig szállítását is... Technológiai gépparkunknyugati színvonalú, amelyben megtalálhatók a legfejlettebb technikát képviselõ számítógép-vezérelt »mosó-utcák«, a legmagasabb igényeket kielégítõ vasalógépek, környezetkímélõ vegytisztító gépek, az ország egyet-len ágybetétmosó gépe...

A még Nyugat-Európában is újdonságnak számító speciális ruházati sterilezõ és csomagoló géprendszere-ink már a 21. századot jelentik.”

Volt egy kiemelkedõ színvonalon mûködõ textiltisztító kapacitás, melyre a honvédségnek már egyre ke-vésbé volt szüksége. A haderõreform következtében a honvédség létszáma egyre csökkent. A biztos megren-delések zsugorodtak, a kérdés csupán az volt, hogy a stabil rendelések kiesését a vendéglátó és az egészség-ügyi szférában hogyan tudja az rt. pótolni. Ráadásul a piacon új vállalkozók, konkurens vállalkozások is meg-jelentek. A sorkatonaság megszûnésével a honvédségi rendelések aránya a minimálisra csökkent. A Honvé-delmi Minisztériumnak már nem volt szüksége a laza kötõdésû részvénytársaságra sem. Megkezdõdött a pri-vatizációs folyamat, melynek során a részvénytársaság szakmai, majd ingatlanbefektetõk kezébe került. Azezredforduló után már csak az volt a kérdés, hogy a tulajdonosi érdek meddig tartja életben a Társaságot. Vi-szonylag még sokáig végezték a csökkenõ volumenû szakmai tevékenységet, de 2009-ben eljött a vég. Arészvénytársaságot értékesítették, a Budapest, Róbert Károly körúti üzem területén az épületeket lebontották.Aki ma arra jár, már nem tudhatja, hogy ott néhány éve még egy világszínvonalon dolgozó szolgáltató válla-lat mûködött.

A Centrál Mosodák Rt. elnök vezérigazgatói voltak:Dr. Ivanovics Iván 1992—2002, Erdélyi Tibor 2002—2009.

130

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A „Katona-karácsony hadmûvelet”

Az MH REK már a korábbi években is tartott kedvezményes vásárokat a KRB hálózatban és a Daróczi útiobjektumban. 1990-ben is nagy sikert aratott az „Aranykapu” vásár, amelyet a saját dolgozók és a katonaigényjogosultak részére rendeztek a Daróczi úton. Az elárusító helyek szûkössége miatt azonban széles kör-ben nem lehetett reklámozni a vásárt. Pedig nagy igény mutatkozott rá. Ugyanakkor a REK kereskedelemmelfoglalkozó dolgozói is meg akarták mutatni, hogy nagy, látványos és a piacgazdaság bevezetéséhez méltó mé-retû vásárt is képesek megrendezni. Az ötletet tett követte. 1991. december 2.—17. között megvalósult a REKlegnagyobb méretû kereskedelmi vállalkozása, melyet nemes egyszerûséggel „Katona-karácsony hadmûve-letnek” neveztek el.

A feladat elsõ látásra egyszerûnek tûnt, de a részletek kimunkálása során több nehézséget is le kel-

lett küzdeni. Az elszántság és az akarat azonban minden akadályt legyõzött. A helyet gyorsan si-

került megtalálni: a Honvéd SE Klapka utcai csarnoka nagyméretû és ideális helyszínt jelentett. A

bérleti díjra azonban nem volt fedezet. Ezért az árusítóhelyek 40%-át alvállalkozóknak (könyv,

ajándék, illatszer stb.) adták a szervezõk tovább, a bevétel a teljes bérleti díjat fedezte. A berende-

zést, a világítást, a hangosítást az elhelyezésiek végezték Vazsinka Ottó vezetésével, gyakorlottan

és kitûnõen. A nagy területen sok eladóhely létesült, pénztárgépekkel, pultokkal, állványokkal be-

rendezve. Ekkor jött a nagy kérdés, hogy ennyi hely mûködtetéséhez honnan lesznek emberek? Vá-

ratlanul remek gondolat született. Olyan irodai és más területen dolgozókat kell vezényelni a vá-

sárra, akik önként vállalják a feladatot, értenek valamelyest az eladói munkához, munkájukat el

tudják halasztani vagy a 10 órai nyitásig el tudják végezni. Aztán beindult az „ötletgyár”. Miért

ne lehetne büfét üzemeltetni, bizományban pezsgõt és bort, esetleg olcsó honvédkonzervet árusíta-

ni? Mi lenne, ha nyílt vásár lenne, s a polgári életben népszerû selejt és új, de inkurrens cikkeket

(„surranó, mikádó”, hátizsák, gyakorlóruhák stb.) is árusítanának a KRB megszokott választéki

és sportruházati cikkei mellett? Az ötletek, javaslatok sorban megvalósultak. A vásár stábja (mû-

ködési rendje) összeállt. A szakeladók mellett irodisták, beszerzõk, ügyvitelesek, mûszakiak, HER-

dolgozók alkották az eladói kört. Egyforma piros pólóval voltak ellátva, melyen „KATONA KARÁ-

CSONY KRB felirat volt olvasható. A „hadmûveletben” a háttérben is sokan közremûködtek, töb-

bek között a szállítók, a budapesti és a táborfalvai raktár, a pénzügy és a törzs dolgozói. A bizo-

mányosi árusításhoz a bort és a pezsgõt az Izsáki Állami Gazdaság, a konzerveket pedig az MH

Élelmezési Ellátó Központ szállította — utólagos elszámolásra. Az olcsó, inkurrens anyagok a vi-

déki raktárakból érkeztek a vásárba. Az elõkészítõ idõszakban intenzív reklámtevékenységet vég-

zett az Áruforgalmi és szolgáltatási osztály. Minden készen állt, kezdõdhetett a vásár...

A vásárlót díszes dekoráció, halk zene fogadta, melyet idõnként információközlõ és reklámblokkok

szakítottak meg. Az elõtérben színes TV mutatta be a vásárolható árukat és azok árait. Az 1000

m²-es csarnokban szépen megépített és dekorált bokszok övezték a szõnyegezett utakat. Mind-

egyikben más árucsoportok cikkei voltak kaphatók. Információs táblák hívták fel a figyelmet a ter-

mékekre, az árakra és a fizetési módokra — csekkszelvény, készpénz stb... Az egész csarnok impo-

záns látványt nyújtott és profi szervezõket sejtetett. Elõször csak a közelben lévõ lakótelepekrõl

csordogáltak a vásárlók, majd a szóbeszéd és az elõzetes reklámok és szervezések is begyûrûztek,

s a vásárlási forrás fokozatosan folyammá szélesedett. A büfében Varga Ani és Balázs Erika nem

gyõzte eladni a pezsgõket, konzerveket és más árukat, beljebb Jelen Saci, Nagy Jutka, Nagy Dó-

ra, Süveges Kati, Sándor Erzsi, Szûcs Rózsika, Lepkés Andi, Gyürki Marika és még vagy harmin-

can igyekeztek kiszolgálni a vevõket a hagyományos választéki cikkekkel.

Az inkurrens és selejtanyagot árusító részt megszállta a környék lakossága, és amit sok éven át

nem sikerült a nyersanyag-hasznosító cégeken keresztül értékesíteni, az itt rövid idõ alatt bekövet-

kezett: sok elfekvõ anyag pillanatok alatt elfogyott. Nem kellett többé az õsrégi irattáskákat, hu-

szárrátéteket, MH feliratú törülközõket, használt térképtáskákat, régi hadihajós sapkákat és fél-

száz cikket nyilvántartani, leltározni. Persze a „surranók” és a vattanadrágokból készült mellények

is jól fogytak. Közben érkeztek a vevõk buszokkal, kocsikkal a vidéki és a fõváros környéki alaku-

131

latoktól is. Az elõzetesen eladásra tervezett mennyiségeket többször kellett pótolni. Újabb kocsik

érkeztek pezsgõvel és újabb cikkeket kellett bevetni az elfekvõ anyagok értékesítési frontján. A „bot-

csinálta” eladók jól mûködtek, és élvezték is a megszokottól eltérõ munkát. Persze sok türelemre is

szükség volt a szokatlan munka során. A két hét sok tanulsággal is szolgált. Például azzal, hogy

becsülni kell a mások által végzett munkát, vagy hogy a sokoldalúság az ember elõnyére válhat.

Megmutatta azt is, hogy jó hozzáállással, összefogással, az ötletek hasznosításával még a szokat-

lan, új gondolatok is megvalósíthatók.

Aztán némi hosszabbítás után véget ért a hadmûvelet. A „harcosok” fáradtan, de új élményekkel

gazdagodva együtt ültek asztalhoz a tett színhelyén, és fogyasztották el a rokon élelmezési ellátó

központban fõzött vacsorát. Koccintottak egymás egészségére és mesélték élményeiket. A hadmû-

velet kitervelõi, küzdõi és végigvivõi színes pólóira nem tûztek kitüntetést. A parancsnok néhány

fõnek jutalmat adott a helytállásért, de az igazi jutalom a közös munka élménye és a vevõk, láto-

gatók mosolya, a tömött KRB-s zacskók látványa volt. Sokan még talán ma is használják a Kato-

na-karácsony vásárfiát, és talán eszükbe jut a vásár hangulata is.

Egyszer volt Budán kutyavásár — a közmondás szerint. Mint ahogy egyszer volt Katona-karácso-

ny vásár Pesten az MH REK szervezésében. A késõbbiekben a létszámcsökkentés és a pénzszûke

miatt újabbra már nem került sor. Magát a vásárt óvatos távolságtartással kezelte a HM és az MH

vezetése. Nem tudták, hogy támogassák vagy tiltsák az ilyen akciókat. A katonák és a civil lakos-

ság körében viszont elsöprõ sikert aratott az esemény, s utána már a katonai vezetõk és a sajtó is

elismeréssel szólt róla.

Utólag...

(Az összeállítás az MH REK 1991-es évkönyve és személyes emlékek alapján készült. U.M.)

132

A „Katona-karácsony hadmûvelet” pillanatképei

A NEMZETKÖZI HÍRNÉV KIVÍVÁSA

A hetvenes-nyolcvanas évek nagy reformjai megalapozták a szolgálat hínevét a szakmai körökben mind ha-zai, mind nemzetközi viszonylatban. A Varsói Szerzõdés (VSZ) tagállamainak ruházati szolgálatai négyéven-ként tartottak tanácskozást, melyeken az egyes országok bemutatták az öltözeti és gazdálkodási rendszerükfejlesztése terén elért eredményeiket. A magyar küldöttség mindig az élenjárók közé tartozott. A tömeghad-seregekkel rendelkezõ országokban egyébként is bizonyos konzervativizmus jellemezte a szolgálatokat, mi-vel minden kis változtatás sok idõbe és rengeteg pénzbe került. A hetvenes években, fõleg a Prágában meg-tartott tanácskozáson a magyar delegáció elsõsorban az új sátrakkal, a 65 M gyakorlóruházattal, ezen belül isa bakanccsal keltett nagy érdeklõdést. A tiszti ruházati utalványfüzet, az ellátás rendszere is kiemelkedett atöbbi ország gyakorlati megoldásai közül. Egyedülálló volt a magyar tartalékosok hadiruházati ellátási rend-szere, a megyei HER-ek mûködése is abban az idõben. Különös érdeklõdést tanúsítottak a küldöttek az új gaz-dasági mechanizmus katonai kihatásairól szóló elõadáson, ahol a teljes körû pénzgazdálkodás bevezetésérõlés mûködési tapasztalatairól volt szó. Nagy visszhangot keltett az MN Textiltisztító és Javító Üzem komplexszolgáltatása is, amely tisztítási, javítási, utánszínezési, selejtezési és szállítási részekbõl tevõdött össze. A fel-sorolt területek annyira újszerûek, élenjárók és egyedülállók voltak a VSZ-en belül, hogy néha elõfordult:nem értették meg a lényegét, elõnyeit és hatásait.

A nyolcvanas évek tanácskozásai, köztük is a kiemelkedõ színvonalú budapesti tanácskozáson és katonairuházati bemutatón a korábbi témák mellett a katonai ruházatok méretei, a finomkonfekció egyenruházatgyártásának beindítása és tapasztalatai keltettek nagy figyelmet. A minta utáni egyenruha-árusítás, a közpon-ti kellékezés utáni „csomagküldõ szolgáltatás” osztatlan elismerést aratott a résztvevõk között. A korszerûsí-tett kimenõruha és a speciális öltözetek is sok szakembert érdekeltek. A budapesti tanácskozáson új kezdemé-nyezésként részt vettek a tagállamok központi raktárainak, ellátó szervezeteinek a parancsnokai is, akik kü-lön csoportot alkotva — fõleg gyakorlati bemutatókon — ismerkedtek meg a Magyar Néphadsereg öltözeti,gazdálkodási, ellátási rendszerével, a KRB-hálózat és az MN TJÜ üzemegységek mûködésével az MN REKparancsnok vezetésével. Érdekes volt a budapesti tanácskozáson, hogy a résztvevõk — a korábbiakhoz ha-sonlóan — hazautazásuk elõtt bevásároltak. Az akkor még újnak számító Skála Nagyáruház egy órával a nyi-tás elõtt lehetõséget adott a delegációnak a vásárlásra. A küldöttek egy része csak ámult, amikor az élelmi-szer- és más osztályok termékbõségét meglátta. A szakmai konzultációk a következõ években sem szünetel-tek. Szinte mindegyik tagállam szakemberei jártak a késõbbiekben Budapesten, és nemcsak vásároltak, deszakmailag is gazdagodtak a bemutatók során.

A nyolcvanas-kilencvenes években Közép-Európában is nagy ütemben fejlõdött a számítástechnika,amely az élet minden területén nagy változásokat hozott, és szinte a mindennapok nélkülözhetetlen kelléké-vé vált a számítógép is. A technika robbanásszerû fejlõdésével egyre inkább lehetõvé vált, hogy az adatfel-dolgozó rendszerekbõl egyre inkább komplex, teljes körû számítógépes rendszerek, hálózatok alakuljanak ki.

Az MH REK a számítástechnikában is az elsõk között volt, minden fejlesztésben, kísérletben részt vett. Or-szágosan és a honvédségen belül is az elsõk között alakította ki az intézet a teljes körû számítógépes rendszerét.

A számítógépes rendszer kiépítése és mûködtetése

A MN-ben a hatvanas-hetvenes években jellemzõen csak haditechnikát kiszolgáló számítástechnikai eszkö-zök voltak. A számvitel területén a könyvelõ-automaták terjedtek el. Késõbb, a nyolcvanas évek elején már aPC-4000, majd korszerûbb változatai: a VT-20 és a VT-20A számítógépek voltak rendszeresítve. Az utóbbigéppel rendelkezett az MN REK is. Az akkori vezetés felismerte a számítástechnikában rejlõ lehetõségeketés két irányban kezdte el a fejlesztéseket. Létrehozta az adatfeldolgozó (számítástechnikai) alosztályt, amelykésõbb osztállyá bõvült, és megkezdte az akkor korszerûnek tartott PC alapú gépek beszerzését is. Az eszkö-zök beszerzésével párhuzamosan végezték a szoftverfejlesztést is.

1988-ban egy lelkes tagokból álló csapat alkotta az adatfeldolgozó alosztályt, melynek alapvetõ feladata ahelyi, korszerû informatikai rendszer kidolgozása, majd kialakítása volt. A szakma megszállottjaiként végez-ték munkájukat, miközben tanultak és képezték magukat. A rendszerépítés alatt nem ismertek munkaidõt, túl-órát. Elõfordult, hogy éjszaka is dolgoztak. A kezdeti eredmények a felhasználó vezetõk körében is növekvõaktivitást váltottak ki. Egyre többen szerették volna elérni saját területük gépesítését.

133

134

A fejlesztési folyamat elõször a központnál és a budapesti raktárnál kezdõdött, majd a vidéki raktáraknálfolytatódott. Kezdetben csak a készletek nyilvántartása, majd az utalványozás és a csapatrendelések teljesíté-se, késõbb a vállalati rendelésállomány és a szállítások teljesítése, a fõkönyvelõi modul, a teljes pénzügyi ésfolyószámla-nyilvántartás került a gépekre. Késõbb már a mûszaki leírások és a törzskari területek (pl. ügy-vitel, tervezés, személyügy stb.) gépi nyilvántartása is megvalósult. A számítástechnika adta lehetõségeket ésigényeket a szakgárda elõször nem tudta kellõképpen felmérni. A rendszertervben rögzített és annak alapjánelkészített programokat folyamatosan módosítani kellett. Végül kialakult egy olyan rendszer, amely már ké-pes volt a meghatározott feladatok elvégzésére és az új programok befogadására.

„Már kezdetben felmerült az az igény, hogy a fõvárosi és a vidéki raktárak szervereit összekössük. Azösszeköttetés létrehozására, kipróbálására kapóra jött egy gyakorlat. A REK számítógépesei tudták, hogyMiskolcon egy informatikai cég elkezdett gyártani olyan telefonmodemeket, amelyek alkalmasak voltak tá-volsági adatátvitelre. Mivel ezek beszerzésére nem volt pénzkeret, hazardírozni kezdtünk. A gyakorlat ide-jére a céggel beépíttettünk egy-egy modemet a budapesti és a debreceni gépbe. Az osztály egy táblázatszer-kesztõ programmal elõre elkészítette a 18 órás helyzetjelentés táblázatait és telepítette a két számítógépre.Amikor elérkezett a jelentés ideje, meghívtuk a jelen levõ MH ruházati fõnököt és az MH REK parancsno-kot a gépterembe. Kis idõ múlva a nyomtató beindult, és a helyzetjelentés táblázatai megjelentek a szak-emberek nagy örömére. A két vezetõ azonnal látta az adatátvitel jelentõségét, felismerte, hogy a napi mun-kában milyen jól lehetne kamatoztatni. Ugyanis a számítógépek összekapcsolásával az egyes raktárak kész-letét, forgalmát naprakészen lehetett követni. A két vezetõ még helyben hozzájárult a modemek beszerzésé-hez. Nem is tudom, mi lett volna, ha másképp döntenek, hogyan tudtuk volna a számlát rendezni a szolgál-tatóval.” (Balogh András nyugállományú alezredes visszaemlékezéseibõl. B. A.)

Persze a gépesítés gyakorlati megvalósítása nem volt ilyen egyszerû. Az újtól való félelem, a korábban so-sem végzett munka miatt az állomány meggyõzése sokszor nehezebb feladat volt, mint a rendszer kidolgozá-sa. A számítógépes munkahelyek száma egyre bõvült, mind több dolgozónak kellett elsajátítani a gépek ke-zelését. A teljes rendszer kiépítésekor mintegy 120 számítógépes munkahely és 200 fõ felhasználó volt az in-tézetben, a Katonai Ruházati Boltok számítógépes pénztárgépeit és a hadiruházati részlegek gépeit is beleért-ve. (Az MH REK számítógépes rendszerének felépítését az elõzõ oldalon közölt ábra mutatja.)

„Amikor az ellátóknál Hegedüs Ica megtudta, hogy az utalványozást a jövõben számítógéppel kell végez-nie, a buszon hazafelé sírva panaszkodott, miért kell ezt a bonyolult technikát megtanulni? Több mint 20 évigjó volt az írógépes számlakitöltés, miért kell változtatni? Fél év múlva az udvaron a nyakamba borult és meg-köszönte, hogy megismertettem a számítógéppel, mert az jelentõsen megkönnyítette a munkáját. A gépet nyug-díjazásáig nem adta ki a kezébõl. Az írógép mint a régi idõk jelképe ott porosodott a szekrénye tetején.

Volt olyan fejlesztés, amikor a REK parancsnoka kezdeményezett. Amerikai útjáról hazatérve behívatottaz irodájába, és elmondta, hogy bárhová ment odakint vásárolni, mindenütt vonalkóddal ellátott termékekvoltak és vonalkódolvasó berendezésekkel állították ki a számlát. Jó lenne nálunk is bevezetni. Felismerte arendszer jelentõségét és bevezetésének szükségességét. Alkalmazásával sokkal gyorsabb a számlázás, azon-nal rögzíti a készletváltozásokat és csökkenti az emberi tévedés lehetõségét. Magyarországon az akkor indu-ló METRO áruházlánc volt csak ellátva vonalkódos rendszerrel és a gyógyszertárak körében tervezték beve-zetni a módszert. Gyorsan léptünk, és egy informatikai cég segítségével sikerült — még a gyógyszertárak elõtt— az MH REK-nél bevezetni. Ezen a területen ezüstérmesek voltunk az országban. Persze problémák is akad-tak. A gyártó vállalatok nem voltak felkészülve a termékkódok alkalmazására. Hozzánk fordultak segítségért.Mi vállaltuk a termékek kódjának legyártását 2 Ft/db áron. A bevételbõl nemcsak az elsõ kódnyomtató térültmeg, de újat is tudtunk vásárolni. A 14 KRB-ben a számítógépes pénztárgépek a vonalkódot olvasták, forgal-mi és készletadatokat szolgáltattak. Ez volt akkor a legkorszerûbb az országban.” (B. A.)

Az MH REK-nél került sor a laptopok elsõ „tömeges” alkalmazására is. A rendszerváltás után, majd az újhaderõreform bevezetésekor nagy tömegben (százezres nagyságrend) kellett bevonni a tartalékosoktól a ha-diruházati kompletteket. Akik nem tudták a hadiruházatot vagy annak egy részét leadni, azokat kártérítésrekötelezték. Ha helyben fizettek, számlát kellett adni az összegrõl, ha nem, akkor károkmányokat kellett kiál-lítani. Közben a HER készleteit is nyilván kellett tartani. A feladat elvégzéséhez egy-egy mobil számítógép(laptop) beszerzése látszott a legcélszerûbbnek részlegenként. Ilyen gép a kilencvenes évek elején még ritkavolt a magyar piacon. Végül több mint húsz PSION laptopot vásárolt az intézet, mert árban és teljesítmény-ben ez felelt meg a követelményeknek. A gépek beváltak, és újabb 50 fõ tanulta meg használatát.

Az ellátó központnak nem okozott különösebb nehézséget az 1992-tõl hatályba lépett új számviteli tör-

135

vény alkalmazása, amely a Magyar Honvédségre is kötelezõen elõírta a kettõs könyvvitel vezetésének köte-lezettségét. A pénzügyi és a számítástechnikai szakgárda zökkenõmentesen megoldotta az áttérést. 1995-benjelentõs változást okozott a szolgálatban a pénzkeret-gazdálkodásra való áttérés. A rendszer a pénzgazdál-kodás elvén mûködött — pénzforgalom nélkül. A csapatok kereteit az MH REK tartotta nyilván, és anyag-kiadáskor csökkentette az adott katonai szervezet keretét. Az áttérés ezen a területen is zökkenõmentesen va-lósult meg.

„Voltak még más próbálkozásaink is. A Corel Draw-program segítségével nagyon sok képes kiadványtszerkesztettünk. Mi készítettük el az MH REK emblémáját. Érdekes volt annak eldöntése, hogy az emblémaközepén lévõ katona fegyvere merre nézzen. Errõl a REK parancsnoka így vélekedett: ha felfelé néz, az na-gyon optimista, ha lefelé, az pesszimista, ha elõre néz, akkor realista. Végül mégis a pesszimista változat gyõ-zött, ami nem volt csoda azokban a pénz- és létszámcsökkentõ idõkben.” (B. A.)

A közbeszerzés kísérleti bevezetése

A rendszerváltás elõtt a fegyveres erõk és testületek részére a kijelölt állami vállalatok és szövetkezetek gyár-tották a katonai ruházatot és felszerelést. A Honvédelmi Ármegállapító Bizottság (HÁRB) állapította meg atermékek árát hosszas, éves egyeztetések után. Az árak és a gyártók központilag meghatározottak voltak, azérdekeltség hiányzott a rendszerbõl. A nyolcvanas években a gazdaság már a piaci viszonyokat egyre inkábbfigyelembe véve mûködött, de az igazi versenyalapú közbeszerzés feltételei csak a rendszerváltás után ala-kultak ki. Az MH REK vezetését már akkor foglalkoztatta a közbeszerzés bevezetésének gondolata, mivel atradicionális szállítók közül — a keleti piacok összeomlása miatt — egyre több került nehéz helyzetbe vagytényleges felszámolásra. Új gyártók, szállítók után kellett nézni, melyhez a közbeszerzési eljárás bevezetésevolt az egyik út. A másik sürgetõ tényezõ a költségvetés szûkös volta és bizonytalansága volt. A pályázatirendszer bevezetése gazdaságosabb, olcsóbb beszerzési lehetõséget és a költségvetési keretek biztosabb fo-lyósításának lehetõségét vetítette elõre.

Az MH RSZF-ség — az MH REK javaslatára — az 1992. évre elrendelte a norma szerinti ellátásba tarto-zó cikkek körében a zártkörû pályázati rendszer bevezetését. Az elsõ év látványos eredményeket még nemhozott, mivel jelentõsebb új kapacitásokat nem mozgósított, mégis bebizonyosodott, hogy a korábbi gyakor-lat egyetlen demokratikus alternatívája a pályázati közbeszerzési rendszer. A kísérlet továbbfejlesztését elõ-segítette Rick Grube ezredes, a US Army ruházati projekt vezetõjének budapesti látogatása, majd az MHruházati szolgálat több vezetõjének bostoni és philadelphiai konzultációi, melynek során az USA közbeszer-zési rendszere, mûködése volt a egyik kiemelt témakör. Az 1992-es zártkörû pályáztatást követõen — márHM-szintû kísérlet rangjára emelve — az 1993 és 1995 közötti években nyilvános pályázati lehetõséget hir-detett meg a REK. Az évek során nõtt a jelentkezõk száma, bár a bizonytalan rendelésállomány és a magasminõségi követelmények miatt több érdeklõdõ visszalépett a szándéknyilatkozat leadása és a mintadarabokátadása során. A kísérleti pályázatok 4 éves idõszakában mintegy 15 új gyártó 50-70 cikkel került be a REKszállítói körébe.

Az amerikai tapasztalatok azt is bizonyították, hogy a gyártók 3-4%-a cserélõdik ki évente. Ez a REK-nél is beigazolódott. Az ellátó központnál a pályázatokat egy bizottság bírálta el, amelyben minden területképviselõje jelen volt. A döntésnél nagy figyelmet fordítottak arra, hogy az új gyártók csak fokozatosan nö-vekvõ mennyiségû rendelésállományt kapjanak, tehát a régi gyártók mellett kapcsolódjanak be egyre na-gyobb mértékben a gyártásba. Erre az ellátás biztonsága miatt volt szükség, mert a pályázók között voltak„szerencselovagok” is. A következõ párbeszéd a REK parancsnoka és a legjobb árajánlatot tevõ vállalkozóközött zajlott le.

— Ön hol gyártja majd a gyakorlóruhát?— Ha nyerek, bérelek egy üzemcsarnokot, van üres elég.— Milyen gépekkel termel ott?— Majd lízingelek mindenféle gépet.— Ki végzi a munkát?— Majd veszek fel mûszakiakat és szakmunkásokat, van elég munkanélküli.— Milyen pénzbõl finanszírozza a gyártást, hiszen a REK csak a szállítás után fizet.— Veszek fel hitelt.

136

— Ha nincs gyártási háttér, honnan tudja, hogy a pályázatban szereplõ összegbõl elõ tudja állítani a ter-méket?

— Azt nem tudtam, de azt igen, hogy ezzel az árral nyerhetek, aztán majd lesz valahogy...

Az ellátó központ szakgárdája és a régi-új szállítók sokat tanultak a pályázati rendszer kísérleti mûködésesorán. Többek között azt, hogy a pályázókat, azok szakmai, mûszaki lehetõségét, pénzügyi helyzetüket ala-posan meg kell ismerni. Ezért vezették be a gyártók adottságait felmérõ adatlapot és a helyszíni szemlét stb.A tapasztalatokat, a jelentések egy részét hasznosították a közbeszerzési törvény elõkészítése, a résztvevõkfelkészítése során.

Érdemes volt elsõként — igaz, csak kísérleti jelleggel — bevezetni a pályázati rendszert az MH REK ésszállítói körében. Az 1995 végén hatályba lépett törvényt már felkészülten fogadták.

A feleslegessé vált készletek hasznosítása

A központi raktárakban a fejlesztések után bevezetett cikkek „mellékhatásaként” folyamatosan keletkeztekfelesleges, elfekvõ készletek. A nagyobb létszámcsökkentések esetén is többször kellett jelentõs mennyiségûanyagot bevonni a csapatoktól. A rendszerváltás után a két tényezõ együtt jelentkezett, de növelte a felesle-gessé vált anyagok körét a tartalékosoktól bevont több százezres hadiruházati komplett mennyisége is.Ugyanakkor az új vezetés arra törekedett, hogy az öltözetek területén is érezhetõ legyen a rendszerváltás. Azország a NATO-belépésre készült, ezért bizonyos korszerûsítések is elengedhetetlennek látszottak a katonák

137

Az MH RSZFképzési csoportjaLovasberényben

A tatai és a ceglédi ruházati bolt avatása a 90-es évek elején

hadiruházatában és felszerelésében. Ráadásul a volt VSZ tagországaiban hasonló folyamatok játszódtak le. ASzovjetunió is drasztikusan csökkentette haderejét. A világpiacon és az európai piacokon — katonai techni-kából és hadfelszerelésbõl — túlkínálat keletkezett, sokszor még fillérekért sem lehetett a feleslegessé váltkészleteket értékesíteni. A kifejlesztett új cikkek bevezetésére nem volt pénz, sõt, az utánpótlási illetmények-nek is csak töredéke állt rendelkezésre. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a helyzetben csak apró módosításo-kat lehetett a katonai öltözködés területén bevezetni (jelvények, ékítmények, rendfokozat-jelzések stb.).

A Ruházati Szolgálatfõnökség és az MH REK vezetése világosan látta, hogy a leggazdaságosabban akkorjár el, ha az állandó és ideiglenes raktárakba bevont készleteket hasznosítja a csapatellátásban, és késõbbreteszi az új cikkek bevezetésének idejét.

A bevont anyagok kiadása szinte azonnal (némi karbantartás után), kedvezményes áron megkezdõdött.A Határõrség részére is felajánlotta az ellátó központ kedvezményes árú termékeit, ahol éltek is a vásárlá-

si lehetõséggel. Célszerû megoldás volt bizonyos cikkek (mûtõsruházat, ágynemûk, pihentetési anyagok stb.)térítésmentes kiadása a katonai kórházak, üdülõk és más katonai intézmények részére, miután azok is pénz-ügyi gondokkal küszködtek. A „Katona-karácsony” példája azt mutatta, hogy néhány katonai ruházati termék-re van igény a polgári lakosság körében, ha azok olcsó áron beszerezhetõk. Ilyenek pedig csak a selejt-, azerõsen elhasznált és a nagyon régi gyártású termékek voltak. Ezért a REK vezetése Budapesten olcsó „nyug-díjasboltot”, Táborfalván és Karcagon pedig saját boltot hozott létre a selejt- és inkurrens készletek értékesí-tésére.

A raktárakban céltudatos tevékenység folyt a bevont készletek hasznosítása érdekében. A csapatoktól, ahadiruházati ellátó részlegektõl bevont anyagokat bevizsgálták, tisztíttatták, javították, majd megfelelõ cso-portosításban és csomagolásban elõkészítették értékesítésre vagy belsõ hasznosításra. Minden szolgálati ágalapított egy értékesítõ gazdasági társaságot a felesleges készletek hasznosítására. A cél az volt, hogy a tevé-kenység az általános katonai ellátástól elkülönülve mûködjön. Az MH REK által alapított Tábor Kft. haszno-san és szabályosan mûködött. Más szakágnál történt események miatt azonban két év után meg kellett szün-tetni a társaság tevékenységét.

A raktárakban a késztermékek mellett méretes gyártás céljára többféle alapanyagot tároltak. Számos alap-anyagot kísérleti célokra rendeltek meg, és így került a raktárakba. Mindezek feleslegesen terhelték a készle-tet, ugyanakkor a katonai ruházati boltok (KRB) ellátása — fõleg választéki cikkekbõl — egyre nehezebbévált. A REK mûszaki és áruforgalmi apparátusa — együttmûködve a gyártó, szállító cégekkel — több pénz-kímélõ konstrukciót is kidolgozott az anyagok hasznosítására és a KRB-ok ellátását gazdagító termékek elõ-állítására. Ebben termékcsere, bérmunka konstrukció és közös gyártás egyaránt szerepelt. Az utóbbi azért voltérdekes, mert pénzkímélõ megoldással új termékek elõállítása vált lehetõvé. A REK adta az alapanyagokat, agyártó a munkát. A késztermékbõl a ráfordítások arányában részesültek, majd a cikkeket mindkét fél önálló-an értékesítette. Így az elfekvõ készletek csökkentek, a ruházati boltok pedig választéki cikkeket tudott adnia vevõknek. Érdekes, hogy az így gyártott termékek (autóskabátok, horgász-vadász ruhák, hátizsákok, táskák,kertészruhák, mellények, sapkák, takarók stb.) jó alapanyaguk, modern kivitelük és kedvezõ áruk miatt nagysikert arattak mind a honvédségen belül, mind a civil szférában.

„A pénzszûke nagy úr. Van, akiben kétségbeesést vált ki, de ennek ellenkezõje is igaz: van olyan is, akit amár-már üres zseb gondolkodásra késztet... Könnyen lehet, hogy egy olyan hadseregbeli folyamat megindu-lásának lehetünk tanúi, amikor az innovatív tevékenység nemhogy hátrány, sõt, elõny... Ki gondolná, hogy anéphadsereg létszám- és fegyverzetcsökkentési folyamata, amely ország-világ elõtt is népszerû cselekedet, to-vábbi, a közvélemény által talán kellõen nem ismert, kedvezõ jelenségeket hozhat a felszínre. Ha kevesebb ka-tonára van szükség, a hadsereg nyilván kevesebb ruházatra, kevesebb fegyverre, lõszerre, felszerelésre és mégki tudja, mire tart igényt. A felesleges készletektõl pedig jobb — ésszerûen — megszabadulni...

A fogasokon pedig a fiatalok által olyannyira kedvelt military shopok ruházati termékei: tereptarka dzse-kik, kiskabátok, zöld színû kezeslábasok, ujj nélküli mellények.. Felsorolni is nehéz a választékot. A hadsereg-ben használatos ruházattól elsõ pillantásra csak annyiban különböznek, hogy több rajtuk a zseb, és külön jel-zésekkel látták el... Természetesen akadnak közöttük használt cikkek is, mert a külhoni vásárlók sokszor —többek között — éppen ezeket a patinás, de jó állapotú zubbonyokat, nadrágokat keresik...” (Horváth Miklós:Ötletbõl üzlet. Magyar Honvéd, 1990).

A ruházatok nagy többségét sikerült is hasznosítani vagy értékesíteni. A felszerelési cikkek jelentõs részeazonban raktárban maradt. Ezért a karcagi és a nagykanizsai raktár felszámolása után át kellett adni továbbihasznosításra a kijelölt szervezetnek.

138

Magas szintû rendezvények, bemutatók

Már a REK megalakítása elõtt is rendeztek HM-vezetõi rendezvényeket a Daróczi úti objektumban. A dön-téshozó értekezletekre általában a katonai ruházat és felszerelés fejlesztésének egy-egy záró periódusa végén,a bevezetés elõtti végsõ döntés idõszakában került sor. Ilyen volt a Katonai Tanács 1962. évi ülése, melyen a65 M gyakorlóruházat, a 63 M egységes sátor és más cikkek bevezetésérõl döntöttek, majd az 1969. évi, me-lyen többek között a 70 M kimenõruházat, a ballonprogram és a finomkonfekció-ruházatok bevezetése volt afõ téma. Kiemelkedõ volt a Katonai Tanács 1982. évi ülése is, amely az új kimenõ-, kollégiumi, különlegesruházatról, sportruháról és még sok más cikk bevezetésérõl döntött.

A rendszerváltás után tovább szaporodtak a rendezvények. Több ütemben került sor az új társasági ruhá-zat, a díszelgõöltözetek, a tereptarka hadiruházat és felszerelések bevezetésével kapcsolatos elõkészítõ bemu-tatóra, majd a végsõ döntésre. Többször tartott kihelyezett ülést a Daróczi úton a Parlament Honvédelmi Bi-zottsága is. Az elõbbiekben felsorolt témákon túl ez a szervezet foglalkozott a rehabilitált katonák ruházati el-látásával, a nemzetközi ellenõrzési feladatban részt vevõk ruházatával vagy például a csapatjelzések beveze-tésével is.

A termékbemutatók, fejlesztési bemutatók és divatbemutatók már a nyolcvanas évek elején elkezdõdtek aREK-ben, és egy idõ után hagyományossá is váltak. Tartalmukat talán jól idézi fel egy 1982. évi meghívó tar-talma, amely így invitálta a meghívottakat.

MEGHÍVÓ

SZERETETTEL MEGHÍVJUK ÖNTaz MN Ruházati Ellátó Központ kultúrtermébe

Budapest, XI. ker. Daróczi út 5.1982. november 24-én 10 órára

TERMÉKBEMUTATÓNK

megtekintésére.Hagyományainknak megfelelõen ez évben

is megrendezzük termékbemutatónkat,melynek keretében tájékoztatást kívánunk adni

a Katonai Ruházati Boltokbanforgalmazásra tervezett választéki cikkekrõl,

és bemutatjuk a katonai öltözeteknélelért fejlesztési eredményeketés rendszeresített új cikkeket.

MN Ruházati Ellátó Központ parancsnokság

A hasonló termékbemutatók évente, kétévente ismétlõdtek, különbözõ tartalommal és változó résztvevõk-kel. A választéki cikkek bemutatóin fõleg a sportruhákat, cipõket gyártó vállalatok vettek részt szívesen, sõttartottak feledhetetlen divatbemutatókat is. Ilyenkor a kifutókon a vállalati manökenek mutatták be legújabbtermékeiket a nézõk nagy örömére. Voltak olyan évek, hogy a KRB-hálózat részére külön fejlesztettek ki szí-nes és modern szabadidõruhákat, amelyek véget vetettek a szinte egyenruha jellegû, fehér csíkozású, kék éspiros melegítõk uralmának. Jó volt látni az új színorgiát az üdülõkben, szanatóriumokban, sportpályákon.

A REK irodaépülete bejárati aulájában az intézet történetét bemutató állandó kiállítás, a hátsó részben élõ-képek fogadták az oda érkezõket. Utóbbiak a katonai élet egy-egy mozzanatát mutatták be, természetesenegyenruhák sokaságával.

Az ellátó központ folyamatosan részt vett a honvédséget népszerûsítõ (honvédség napja, repülõnap stb.)rendezvényeken, ahol sátrakban létesített kiállításokon mutatta be a honvédség egyenruháit, felszereléseit. Azinstallációkat az elhelyezésiek és a fejlesztõk — Vazsinka Ottó, Varga László, Ritter József õrnagy, MajorosMihály és a többiek — készítették mesterfokon. A kiállítások a közönség tetszését elnyerték, és segítették azMN, majd az MH és a civil társadalom közötti jó kapcsolatok ápolását. (Kivonat az MH REK parancsnoká-nak szakmai jelentésébõl.)

139

Külföldi delegációk az intézetben

A rendszerváltás elõtti idõkben elsõsorban a Varsói Szerzõdés tagországainak szakmai küldöttségei látogat-tak el az ellátó központba. Elsõsorban a gazdálkodás, a tisztek ellátása és a fejlesztések eredményeirõl kértektájékoztatást. Általában nagy elismeréssel szóltak a látottakról, tapasztaltakról, de azt is megjegyezték, hogynáluk a magyar gazdálkodási rendszert nem tudnák bevezetni, mert az mérföldekkel elõbbre jár az övékénél,és teljesen más gondolkodási módot követel. (Teljes körû pénzgazdálkodás a csapatoknál? Ugyan, kérem...)

A rendszerváltás után aztán megindult a látogatóáradat a Magyar Honvédséghez, kitüntetetten az ellátóközponthoz is. Csak felsorolásszerûen: az Egyesült Államok, Németország, Kanada, Belgium, Kína, Albánia,Ukrajna, Szlovákia, Csehország, Spanyolország, Dél-Korea, Lengyelország, Ausztria különbözõ szintû kato-nai delegációi jártak az intézetben.

A legfejlettebb országok szakmai vezetõi viszont azt mondták, hogy nem hitték volna, hogy egy volt VSZ-országban még nekik is lehet tanulnivalójuk. Márpedig a katonai finomkonfekció-gyártás, a csomagküldõszolgáltatás, a számítógépes rendszer, a ruházati utalványfüzet stb. õket is meglepte és elgondolkodásra kész-tette. Az amerikaiak rögtön meg is hívták a magyar szaktiszteket az Egyesült Államokba, konzultációra. A kí-naiak pedig azt mondták, hogy náluk egyidejûleg annyian vannak gyengélkedõn, mint a magyar összlétszám,de azért tetszett nekik, amit láttak.

A küldöttségek látogatásai és elismerõ szavai jelezték: az intézet olyan szintet ért el, amely már nemzet-közi téren is sikernek számít. A legfontosabb az volt, hogy az ország és a Magyar Honvédség hírnevét vittékszét a világba.

140

Külföldi delegációka Daróczi úton

a 90-es években:Egyesült Államok,

Kanada,Lengyelország,

Ausztria,Csehország,Kínai NDK

Az ellátó központ logisztikai átvilágítása

A rendszerváltással együtt új fogalmak is kezdtek meghonosodni a keleti országokban. A hadtáp és a techni-kai biztosítás helyett egyre inkább a logisztika fogalma honosodott meg, és ez nemcsak kifejezésbeli, de tar-talmi változást is jelentett. Ráadásul a logisztika nem katonai, hanem általánosan használt fogalomként kö-zérthetõ volt. Rövidesen megalakult a Magyar Logisztikai Társaság is, amely elsõk között vállalta az MHREK logisztikai átvilágítását az országban. Az elkészített jelentés elemezte az intézet mûködését, és javasla-tokat fogalmazott meg a változtatásokra.

A jelentés megállapította, hogy a REK az ország talán legnagyobb ruházati nagykereskedelmi centruma.Munkáját szervezettség jellemzi, számítástechnikája fejlett, gépekkel való ellátottsága kifejezetten jó. Továb-bi munkáját illetõen két alapvetõ utat javasolt: az egyik a pénzszûkét elfogadó, igen erõsen centralizált meg-oldás, a másik a pénzszûkét vállalkozásokkal enyhíteni kívánó megoldás, amelyek társasági formában mû-ködnének. Az utóbbit tartották inkább járható útnak, mivel kisebb módosításokkal a meglevõ szervezet is al-kalmas volt az átállásra.

A jelentés kitért más, megfontolandó változtatásokra is — a profiltisztítás, a selejtezés, a készletezés, araktározás, a szállítás és a háborús ellátás egyes területein bevezethetõ módosításokra. A munkában a REKegyes szakterületeinek képviselõi is aktívan részt vettek. A munka során az „átvilágítók” és az „átvilágítot-tak” egyaránt sokat tanultak, mert intézményesen, együtt tekintették át az egyes gazdasági folyamatokat, be-szélték meg azok elõnyeit, hátrányait.

141

142

A hadiruházati osztály dolgozói