Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola

Szaknyelvi Kommunikáció Alprogram _____________________________________________________

____

Doktori (PhD) értekezés

Baranyai Tamás

A diplomáciai kommunikáció szemantikai és pragmatikai aspektusai (vizsgálat angol, magyar és francia nyelv! korpusz alapján)

Témavezet": dr. Mihalovics Árpád

Veszprém 2011. október

A DIPLOMÁCIAI KOMMUNIKÁCIÓ SZEMANTIKAI ÉS PRAGMATIKAI

ASPEKTUSAI

(vizsgálat angol, magyar és francia nyelv! korpusz alapján)

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében

Írta: Baranyai Tamás

Készült a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának szaknyelvi

kommunikáció: társadalom, gazdaság, politika, kultúra alprogramja keretében Témavezet": Dr. Mihalovics Árpád Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……………………….. (aláírás)** A jelölt a doktori szigorlaton ........%-ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) ***Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el. Veszprém/Keszthely, ………………………….

a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél min"sítése…................................. ………………………… Az EDHT elnöke

Édesapám, Baranyai Sándor emlékének

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm témavezet"mnek, dr. Mihalovics Árpádnak, hogy tartotta bennem a

lelkesedést és a tudományos munka iránti elkötelezettséget az elmúlt években. Hálámat

fejezem ki iránymutató segítségéért, szakmai tanácsaiért és türelméért is, amelyek

nélkül ez a munka nem jöhetett volna létre.

Édesanyám, Baranyai Sándorné Rácz Ilona szakadatlan ösztönzése, megért"

hozzáállása, segít"készsége szintén ezer köszönetet érdemel, hiszen neki is

elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy jelen munka elkészült. Szeretném

Testvéremnek, Baranyai Andornak is kifejezni hálámat, hogy az elmúlt évek nehéz

helyzeteiben is mindig bizton számíthattam megértésére és hathatós segítségére.

Köszönet illeti továbbá oktatóimat, diáktársaimat és barátaimat – ez utóbbiak közül

külön kiemelném David Huang nevét –, hogy egy-egy szelettel hozzájárultak e

disszertációhoz.

!"

"

TARTALOMJEGYZÉK

Magyar nyelv! kivonat…………….……...…….………………………………..…...4

Angol nyelv! kivonat…………...………………………………………………..…...6

Német nyelv! kivonat………….…………………………………………………...…6

1. Bevezetés………………………………………………………………………....7

1.1. A disszertáció célja és keletkezésének háttere…………………………..….….....7

1.2. A vizsgálatok tárgya….………………………………………………………......8

1.3. A feldolgozott téma aktualitása………………………...…….………………....10

1.4. Vizsgálatunk korpusza…………………………………………………………..11

1.5. Hipotézisek……………….………………………..……………………...……..16

1.6. A vizsgálatok módszere……………….…………………………………...……16

1.7. A disszertáció felépítése, formai megjelenése………………………..….......….19

2. A vizsgálatokhoz szükséges nyelvészeti ismeretek……………………………..23

2.1. Szemantika – szövegszemantika……………….. …………...…….……………23

2.1.1. A szemantika fogalma, kutatásának f" irányzatai……………...……………..23

2.1.2. Szövegszemantikai alapok…………..………………..……………………….25

2.1.3. A szövegkohézió megteremtésének eszközei………………………..………..26

2.1.3.1. A globális kohézió eszközei………………………………………………....28

2.1.3.2. A lineáris kohéziót megteremt" eszközök………………………......……....31

2.1.4. A szemantika és a pragmatika viszonya……………………..…………..…....36

2.2. Pragmatika - szövegpragmatika…...…………………...………….…………39

2.2.1. A nyelvészeti pragmatika története……………………...……………………39

2.2.2. A nyelvészeti pragmatika osztályzása a vizsgált jelenségek területei szerint...43

2.2.3. A pragmatikai kutatások bizonyos konkrét kérdései....................................45

2.2.3.1. A diskurzus koherenciája…………..……………………………………..45

2.2.3.2. Diskurzusbeli funkciók…………...………………………………………50

2.2.3.3. Implicit diskurzus…………………………………………………………53

2.2.3.4. A diskurzus szociális és interperszonális elemei…………………………..55

2.2.4. A pragmatika összefoglaló irodalma……………..….........…………………61

2.2.5. A pragmatika magyarországi kutatása………………………………………61

3. A diplomáciai nyelvhasználat…………………..…………………………….63

3.1. A diplomáciai nyelv………….………………………………………………64

#"

"

3.2. Diplomáciai szövegtípusok………..…………………………………………70

3.2.1. Bels" használatra szánt diplomáciai szövegtípusok………………..…………71

3.2.2. A diplomáciai kommunikáció általános szövegtípusai………….……………72

3.2.3. A diplomácia és a külvilág találkozásának szövegtípusai……….……………75

4. A vizsgálatok eredményei……………………….……………………………80

4.1. A szemantikai vizsgálatok eredményei………………………………………80

4.1.1. A vizsgált korpusz elemeinek litterális és átvitt jelentése……………………80

4.1.2. Implicit tartalmak a diplomáciai szövegekben……………………………….87

4.1.3. A téma változatlanságának fenntartása és a témaváltás eszközei……………91

4.1.4. A preszuppozíció jelensége a diplomáciai jelleg! szövegekben…………...107

4.1.5. Makroszerkezeti szövegkohéziós eszközök a korpusz tükrében…………...112

4.1.5.1. Izotópia………………………………………………………………….113

4.1.5.2. Cím, alcím………………………………………………………………115

4.1.5.3. Tételmondat, indító és zárómondat, kulcsszó…………………………..117

4.1.5.4. Szemantikai progresszió………………………………………………...121

4.1.5.5. Hely- és id"struktúra……………………………………………………131

4.1.6. Mikroszerkezeti kohéziós elemek…………………………………………..133

4.1.6.1. Ismétlés………………………………………………………………….133

4.1.6.2. Azonosítás………………………………………………………………135

4.1.6.3. Szinonímia………………………………………………………………138

4.1.6.4. Értelmezés és körülírás………………………………………………….140

4.1.6.5. Egyéb mikroszerkezeti kohéziós eszközök……………………………..143

4.2. A pragmatikai vizsgálatok eredményei……………………………………..149

4.2.1. Deixisek a diplomáciai szövegekben……………………………………….149

4.2.1.1. Spatiális deixisek………………………………………………………..149

4.2.1.2. Temporális deixisek…………………………………………………….152

4.2.1.3. Perszonális deixisek…………………………………………………….158

4.2.1.4. Kontextuális deixisek…………………………………………………...162

4.2.1.5. Szociális deixisek – megszólítás………………………………………..166

4.2.2. Személyes tartalmak megjelenése a korpusz elemeiben……………………171

4.2.3. Az Együttm!ködési alapelv négy maximája………………………………..177

4.2.3.1. Mennyiségi maxima…………………………………………………….178

4.2.3.2. A min"ségi maximája…………………………………………………...180

$"

"

4.2.3.3. A reláció maximája……………………………………………………..184

4.2.3.4. A mód maximája………………………………………………………..186

4.2.4. A maximák tudatos megsértése – irónia a diplomáciában………………….188

4.2.5. Beszédaktusok a diplomáciai szövegekben………………………………...192

4.2.5.1. Asszertívumok………………………………………………………….194

4.2.5.2. Direktívumok……………………………………………………………195

4.2.5.3. Komisszívumok…………………………………………………………196

4.2.5.4. Expresszívumok………………………………………………………...197

4.2.5.5. Deklaratívumok…………………………………………………………198

4.2.5.6. Performatívumok implicit kifejezése…………………………………...199

4.2.6. Implicit diskurzus…………………………………………………………...202

4.2.7. A fordítás/tolmácsolás szerepe a diplomáciai kommunikációban………….205

4.2.8. Az udvariasság, mint pragmatikai jelenség…………………………………212

4.2.9. A diplomáciai szövegeket kísér" nyelven kívüli eszközök………………...221

5. Konklúzió……………………………………………………………………232

5.1. A kutatás eredménye, haszna, új és újszer! megállapítások………………232

5.2. A hipotézisek igazolása……………………………………………………232

5.3. A kutatás új tudományos eredményei (Tézispontok)……………………...235

Bibliográfia……..………………………………………………………………….237

Szemantika…………………………………………………………………………237

Pragmatika ……………………………………………………...............................241

Diplomáciai nyelvhasználat………………………………………………………..252

Utalások a világhálón található forrásokra………………………………………...258

FÜGGELÉKEK

%"

"

Magyar nyelv! kivonat

Jelen disszertáció célja azon vizsgálat bemutatása, amely a korpuszt alkotó –

három különböz" nyelven megfogalmazott – diplomáciai jelent"ség! szövegek

nyelvészeti szemantikai, illetve pragmatikai elemzését t!zte ki feladatául. A korpusz

autentikus angol, magyar és francia szövegei – bár nem tesznek lehet"vé egy teljes kör!

reprezentációt, de – szélesebb rálátást kívánnak nyújtani a diplomáciai

kommunikációban a nyelvi jelek közvetítésére leggyakrabban felhasznált

szövegtípusokról.

A hagyományosan a diplomáciai szövegeknek tekinthet" szövegtípusok (pl.

diplomáciai jegyzékek, jelentések) mellett e csoportba emeltük a diplomáciai

jelent"séggel bíró személyek azon megnyilvánulásait tartalmazó szövegek bizonyos

típusait is, amelyek lexikai elemeikben, tartalmi mondanivalójukban, a szituáció révén,

és különösen a közl" személye által alkalmasak lehetnek (lehettek volna) a mindenkori

diplomáciai kapcsolatok befolyásolására (pl. államf"k, kormányf"k, magas diplomáciai

ranggal bíró személyiségek beszédei, velük készített interjúk). A korpusz részét

képezték továbbá a nemzetközi jogi dokumentumok bizonyos válfajai (pl. nemzetközi

szerz"dések, megállapodások), a külügyminisztériumok hagyományos közleményei,

valamint a nyilatkozatok különböz" fajtái is. A korpuszt olyan jegyz"könyvekkel is

kiegészítettük, amelyek bizonyos diplomáciai tárgyalásokon elhangzott szövegek szó

szerinti rögzítésére szolgáltak.

A vizsgálat, amelyet e korpuszon elvégeztünk, a szemantika és a pragmatika

eltér" jelenségeinek feltárása a szövegekben abból a célból, hogy közös jellemz"ik

révén igazoljuk ezen egymástól célban, funkcióban, formalitásban, terjedelemben és a

szerkesztettség mértékében is gyökeresen különböz" szövegtípusok egy csoporthoz

tartozását. Tekintettel e célra, valamint a szemantikát és pragmatikát jellemz"

irányzatok sokféleségére, a kutatásokat szövegnyelvészeti alapokra helyezve folytattuk.

Megállapításaink szerint a diplomáciai nyelvhasználat szakmai felhasználói által

alkotott, más (azonos szakmabeli) szakmai felhasználók részére megfogalmazott

különböz" szövegtípusai eltér" módon és mértékben tartalmazzák a szakmai

nyelvhasználat megnyilvánulását jelent" szakma-specifikus nyelvi elemeket, és az

eltér" szövegtípusok regiszterei között is jelent"s különbségek léteznek. A diplomáciai

nyelvhasználat vizsgálatának lehet"ségét legalább három vetületben találtuk

&"

"

indokoltnak: az írott szövegekben megjelen" hivatalos államközi diplomáciai

kommunikáció szintjén, a diplomáciai szakmai nyelvhasználók bels" (írott vagy szóbeli)

kommunikációjának a szintjén, valamint a diplomáciai kommunikációt jelent" szóbeli

dialógusok (ritkábban monológok) szintjén. Meglátásunk szerint csupán

komplementáris területet képezhet a nemzetközi jogi aktusok nyelvezete, e

szövegtípusnak a diplomáciai nyelvhasználatot jellemz" egyéb szövegtípusokkal való

integrálását indokolatlannak ítéltük meg.

A disszertáció eredményei a napjainkban egyre szélesebb körben elterjed"

diplomáciai képzéshez nyújthatnak kiegészít" tananyagként segítséget, illetve a téma

további kutatására való ösztönzéssel segíthetik el" mind a nyelvészet, mind a

diplomácia szakterületének oktatását.

'"

"

Angol nyelv! kivonat

The aim of present dissertation is to introduce the results achieved by the

linguistic semantic and pragmatic analysis of a corpus composed by various text types

that are characterized by diplomatic significance. The components of the corpus

represent both types of written means and transcripts of oral types of diplomatic

communication. The analysis of the corpus whose elements were chosen from the

English, Hungarian and French language was based on text semantic and text pragmatic

approach and resulted in defining the three major types of diplomatic texts which – in

our view – should be considered for any further similar research as the starting point.

These are as follows: 1) the official written text types which are used for international

diplomatic communication; 2) the technical terms used by the professional language

users for internal communication; further 3) the oral text types representing diplomatic

communication.

Német nyelv! kivonat

Das Ziel der vorliegenden Arbeit ist es, die Ergebnisse der linguistischen

semantischen und pragmatischen Analyse eines Korpus, das von verschiedenen

Textsorten von diplomatischer Bedeutung gekennzeichnet wird, einzuführen. Die

Komponenten des Korpus repräsentieren sowohl geschriebene Texte als auch

Transkriptionen mündlicher Arten der diplomatischen Kommunikation. Das Korpus,

dessen Elemente aus der englischen, ungarischen und französischen Sprachen gewählt

wurden, wurde von textsemantischem und textpragmatischem Standpunkt analysiert,

und die Forschung führte zu der Festlegung, dass – in unserer Meinung – die folgenden

drei verschiedenen Textsorten als Ausgangspunkt der weiteren ähnlichen Analyse

diplomatischer Texten berücksichtigt werden sollen: 1) die offiziellen schriftlichen

Textsorten, die für internationale diplomatische Kommunikation verwendet werden; 2)

der „Terminus technicus“ der Fachsprachenbenutzer, die ihn zur internen

Kommunikation benutzen; 3) die mündlichen Textsorten der diplomatischen

Kommunikation.

("

"

1. Bevezetés

1.1. A disszertáció célja és keletkezésének háttere

Jelen disszertáció feladata, hogy a diplomáciai szaknyelvi használatot tükröz"

szövegtípusok eltér" változataiból összeállított korpusz elemeit a nyelvészeti

szemantika és pragmatika jelenségein keresztül azzal a céllal vizsgálja, hogy

megállapítsa a fent említett terület szakma-specifikus nyelvhasználatának jellegzetes

ismertet"jegyeit, illetve azokat a – vizsgált nyelvészeti területek által képviselt – nyelvi

specifikumokat, amelyek mentén a diplomáciai nyelvhasználat elkülöníthet" más

területek nyelvi sajátosságaitól.

Témaválasztásunkra inspirálóan hatott számos tényez", melyek között

érdekfeszít" olvasmányok mellett szerepelnek korábbi munkahelyek és tanulmányok is,

amelyek felváltva hol a nyelvészet, hol pedig a diplomácia irányába orientálták

érdekl"désünket. Évekkel korábban megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy

mivel mindkét érdekl"dési terület egyaránt fontos a számunkra, olyan közös platformot

kell találnunk a mélyebb megismerés érdekében, amely összeköti, illetve ötvözi a

nyelvtudományt és a diplomácia világát. Ezen az úton jutottunk el ahhoz az

elhatározáshoz, hogy diplomáciai szövegeket azok nyelvhasználatának tükrében

kezdjünk el vizsgálni. Mivel akkoriban még nem állt semmilyen információ a

rendelkezésünkre e témával kapcsolatban, els" lépésként természetesen arra kerestük a

választ, hogy egyáltalán eszébe jutott-e már valakinek korábban nyelvészeti

szempontból diplomáciai szövegeket vizsgálni. A szakirodalom feltérképezése során

jutottunk el a veszprémi Pannon Egyetem, és az annak keretén belül m!köd"

Nyelvtudományi Doktori Iskola professzorához, dr. Mihalovics Árpádhoz, aki a

diplomáciai szövegek hazai kutatásának legjelent"sebb m!vel"i közé tartozik.

Mihalovics professzor úr útmutatása, bölcs tanácsai, lelkesítése és hathatós segítsége

biztosította számunkra azt a szükséges er"forrást, amely mind szakmai ismereteink

megszerzésében, mind pedig a kutatómunka iránti elkötelezettségünk szinten tartásában

szignifikáns szerepet játszott.

)"

"

1.2. A vizsgálatok tárgya

Kutatásaink els" megfogalmazásában a diplomáciai nyelv volt a vizsgálandó

egység, azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy még a szakemberek között is sokan

kételkednek abban, hogy a diplomáciai szaknyelvnek, mint egy esetleges nyelvészeti

kutatás tárgyának volna-e egyáltalán létjogosultsága. Az el"zetes vizsgálatok során

megkérdeztünk számos – a témakör hazai kibontakoztatásában és elterjesztésében aktív

szerepet játszó – egyetemi oktatót, valamint több a diplomácia területén tevékenyked"

szakembert a diplomáciai nyelv mibenlétér"l, és egymással szöges ellentétben álló

válaszokat kaptunk. Volt, aki úgy vélekedett, hogy amit néhányan diplomáciai nyelvnek

neveznek, az a szakdiplomáciák összességének a közös nyelvhasználata, amely ez által

a legkülönböz"bb szakterületek nyelvi készleteit magában foglaló, rendkívül sokrét!

egyveleg, amelyet éppen összetettségénél fogva nem lehet egyetlen szakterület alá

besorolni. Akadt olyan a diplomáciai szaknyelvet egyetemi szinten oktató egyén is, aki

szinte csupán a jogi szaknyelv egy bizonyos részére, a szerz"dések nyelvi

jellegzetességeire egyszer!sítette le a diplomáciai nyelv értelmezését. Mihalovics

professzor úr értelmezésében ugyanakkor a diplomáciai nyelv nem más, mint a politikai

nyelv egyik rétege, annak legemelkedettebb szegmense. E felfogás amellett, hogy

egyértelm!en állást foglal a diplomáciai nyelv létezése mellett, el is helyezi azt egy

nagyobb egységen belül. Magával a diplomáciai nyelvvel a kés"bbiek folyamán még

részletesen foglalkozunk, ezért e bevezetésben nem fejtjük ki pontosan, hogy a

szakirodalomban milyen értelmezések terjedtek el ezt illet"en.

Mindazonáltal el"re kell bocsátanunk, hogy tekintettel arra az összetettségre és

terminológiai z!rzavarra, amely a diplomáciai nyelvre a mai napig nem tudott egyetlen

általánosan elfogadott definícióval szolgálni, valamint arra a tényre, hogy a diplomáciai

nyelvhasználat számos olyan – laikus, nem a diplomáciában tevékenyked" szakember

számára készül" – szövegtípusban is megjelenik, amely bizonyos elemeiben tükrözi a

szakma-specifikus nyelvhasználatot, a vizsgálatunk tárgyát képez" alapfogalom

újragondolását tartottuk szükségesnek. A diplomáciai nyelv helyett kezdetben

diplomáciai szövegek vizsgálatában határoztuk meg kutatásunk tárgyát, majd ebben az

irányban koncepciónkat továbbfejlesztve eljutottunk a diplomáciai jelent"ség! szövegek

megfogalmazásához.

*"

"

A diplomáciai jelent"ség! szövegek alatt ugyanis nem csupán a kifejezetten a

diplomáciai kapcsolatok létesítését, fenntartását, ápolását, azok bizonyos aspektusait

témaként felvet" szóbeli vagy írásbeli hivatalos megnyilvánulásokat értjük. A mi

megfogalmazásunkban diplomáciai jelent"ség! megnyilvánulás lehet minden olyan

személy megnyilatkozása – legyen az szándékos vagy akaratlan, hivatalos vagy

magánjelleg! –, aki hivatali tisztségénél fogva, az általa betöltött pozíció révén államát

minden tekintetben képviseli, és akinek megnyilatkozásai emiatt minden esetben

képesek az államok közötti kapcsolatok befolyásolására. Gondolunk itt els"sorban az

állam- és kormányf"kre, miniszterekre, diplomatákra stb. Az " megnyilvánulásaik még

abban az esetben is hatást gyakorolhatnak a diplomáciai kapcsolatokra, amikor privát

beszélgetéseik, beszédeik, megnyilvánulásaik során ejtenek el olyan szavakat, amelyek

nyilvánosságra kerülve nem kívánt diplomáciai hatást érhetnek el. Az "

megnyilvánulásaikra a többi ország külügyi szervei minden esetben az általuk képviselt

állam hivatalos álláspontjaként tekintenek. Ezek a megnyilvánulások pedig – legyenek

akár magánjelleg!ek is –, az írott és audiovizuális média megnövekedett jelenléte

folytán gyakran nem kerülhetik el a nyilvánosságot. A fent említettek figyelembe

vételével olyan szövegtípusokat is bevontunk a vizsgálatainkba, amelyek a laikusok

szemszögéb"l irrelevánsnak t!nhetnek a diplomáciai szaknyelvi sajátosságok vizsgálata

szempontjából.

Miután a vizsgálat eredetileg meghatározott tárgya („diplomáciai nyelv”) és

véglegesen kialakult korpusza („diplomáciai jelent"ség! szövegek”) részben átfedést

mutat, szükségesnek tartjuk pontosítani, hogy kutatásaink tárgyát azok a szemantikai és

pragmatikai (és különösen szövegszemantikai és szövegpragmatikai) nyelvi (ill. a

nyelvhasználaton kívül es") jelenségek képezték, amelyek a korpuszként szolgáló

diplomáciai jelent"ség! szövegeket jellemzik. Nem vállalkozhattunk természetesen a

diplomáciai szaknyelvi elemek teljes kör!, tételes felsorolására és gyakorlati példákkal

való szemléltetésére, hiszen ez lehetetlen feladat elé állítaná a kutatót – mind a

diplomáciai nyelvhasználat él", organikus, állandóan változó jellegénél fogva, mind

pedig ezen írásm! terjedelmi sz!kösségére való tekintettel. Kiemeljük azonban, hogy a

szövegszemantikai és szövegpragmatikai irány mellett abból a megfontolásból

döntöttünk, mert a vizsgált szövegtípusoknak a diplomáciai szakmai nyelvhasználatot

tükröz" lexiko-szemantikai ismertet"jegyei jól ismertek, azonban átfogó szövegtani

megközelítés! vizsgálatokra mindezidáig nem sokan tettek kísérletet.

!+"

"

A jelen disszertáció által bemutatott vizsgálatok – a korpuszt alkotó jelenkori,

illetve a közelmúlt eseményeit tükröz" diplomáciai történések szöveges

reprezentációinak tanúsága szerint – szinkronikus szinten folytak, ett"l csak ritka

esetben – inkább diplomáciatörténeti érdekességek szemléltetése céljából – tértünk el

diakronikus irányban.

1.3. A feldolgozott téma aktualitása

Az általunk választott téma kutatásának aktualitását a diplomáciai szövegek

vizsgálatának fellendülése, divatossá válása, a hazai és nemzetközi egyetemeken való

diplomáciai képzés fokozatos elterjedése és népszer!vé válása adja.

Bár a diplomácia nyelvhasználatának vizsgálata viszonylag új kutatási terület, már

számos nyelvész vizsgálata terjedt ki rá, akik között sok gyakorló vagy egykori

diplomata is akadt. E kutatók egy csoportja hozta létre Máltán az ún. DiploFoundation-t,

amely konferenciákat, szemináriumokat, egyetemi és posztgraduális szint! oktatást

szervez évek óta a diplomácia eszköztárának és nyelvhasználatának vizsgálatára,

valamint könyveket és egyéb kiadványokat publikál e szakterület megismertetésére. A

DiploFoundation nem az egyetlen intézmény, amely a diplomáciai nyelvhasználat

vizsgálatát kutatásai tárgyává tette. Többek között a franciaországi Perpignan és az

olaszországi Trieszt egyeteme is e kutatások fellegvárai közé számítanak, és ma már

hazánkban is több egyetemen indítanak kurzusokat a diplomáciai nyelvhasználat

oktatása és kutatása céljából. Hiányzik azonban mindezidáig egy a releváns ismereteket

rendszerez" alapm!.

Munkánk újdonságértékét az szolgáltatja, hogy jelenlegi ismereteink szerint eddig

egyetlen hasonló jelleg!, ennyi szövegfajtára kiterjed" szemantikai és pragmatikai

jelleg! vizsgálat sem készült diplomáciai jelleg! szövegeket tartalmazó korpuszon.

Belátjuk mindazonáltal, hogy jelen vizsgálatok csupán részét képezhetik egy nagyobb,

átfogóbb jelleg!, részleteiben mélyebb kutatásnak, amelyhez e disszertáció – nem titkolt

szándékunk szerint – inspirációt szeretne adni.

!!"

"

1.4. Vizsgálataink korpusza

Korpuszunkat három egymástól könnyen elkülöníthet" csoport alkotja,

amennyiben a rendelkezésre álló vizsgált szövegtípusok angol, francia, illetve magyar

nyelv! jellegét vesszük alapul. Szövegeink többsége a 20. század második feléb"l és a

21. század els" évtizedéb"l származik, mindazonáltal néhány esetben korábbi

dokumentumokra is utalás történik f"leg annak szemléltetése céljából, hogy mennyire

változik, illetve mennyiben konstans a diplomáciai nyelvhasználat. A szövegek egyaránt

reprezentálják a bilaterális és a multilaterális diplomáciai kommunikáció nyelvi

jellegzetességeit, valamint bemutatják mind a bels" – egy-egy ország külügyi

csúcsszerve, ill. annak külképviseletei között zajló –, mind pedig a küls", államközi

kapcsolatokat jellemz" kommunikáció szövegtípusait.

Kutatásainkban a bels" használatra létrehozott diplomáciai szövegeket

reprezentáló autentikus angol nyelv! forrásanyagot részben Henry Kissinger, az

Egyesült Államok egykori nemzetbiztonsági tanácsadója és külügyminisztere kínai és

szovjetunió-béli tárgyalásainak a titkosítás alól id" közben feloldott és publikált

jegyz"könyvei, részben pedig a napjaink egyik diplomáciatörténeti szenzációját

szolgáltató WikiLeaks szervezet által kiszivárogtatott bizalmas amerikai diplomáciai

jelentések képezik.

Bár ez utóbbi diplomáciai szövegek felhasználása etikai jelleg! kérdéseket vonhat

maga után, szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a fent említett szövegek kizárólag a

szövegnyelvészeti megközelítés kutatási korpuszaként szolgálnak, és jelen dolgozat

nem kíván sem szenzációhajhászás, sem egyéb más célból mások számára ártalmas

szövegrészleteket a nagynyilvánossággal megosztani. Ennek okából nem a szigorúan

titkos jelentéseket vettük alapul, hanem a titkosítás egy alacsonyabb fokozatán álló

bizalmas (confidential) dokumentumok némelyikét.

Vizsgálataink több mint száz ilyen jelleg! jelentésre terjedtek ki, amelyek

különböz" európai államok külképviseletein tevékenyked" magas rangú diplomatáktól

származnak, így véleményünk szerint relevánsan tükrözik a dokumentumtípus (amerikai

diplomáciai jelentések, amelyeket a külképviseletek vezet"i küldenek az

anyaintézménynek) nyelvi és megjelenésbeli jellegzetességeit.

A jelentések formai megjelenése ugyan nem teljesen homogén, de sok azonos

ismertet"jegy található bennük. Mivel az eredeti dokumentumok közvetítés útján,

!#"

"

küls"s segít"k begépelése és digitalizálása útján kerültek fel a világhálóra – és ezt

követ"en kerültek megjelenésre a nyomtatott sajtóban is –, így ugyan a dokumentumok

hitelessége, tartalma, megszövegezése és bizonyos formai jegyei iránt nem férhet kétség,

mindazonáltal némi fenntartással kell kezelni a dokumentumokban el"forduló esetleges

szókihagyásokat, bet!tévesztéseket.

A Kissinger tárgyalásait rögzít" jegyz"könyvek, memcon-ok (memorandum of

conversation) két, egymástól eltér" szövegtípust is képviselnek. A tárgyalások egy része

ugyanis párbeszédes formában került rögzítésre bizonyos szupraszegmentális,

aszegmentális és nonverbális elemre és körülményre is felhívva a figyelmet, míg más

részük monologikus jelleggel idézi fel a tárgyalásokon elhangzottakat. Habár e

szövegtípusok ugyanazt a m!fajt képviselik, és azonos funkciót töltenek be, nyelvi

megformáltságuk szignifikánsan különbözik. Csak egyetlen példát említve ezekre az

eltérésekre, míg a párbeszédes formában rögzített emlékeztet"k híven tükrözi az

él"beszéd olyan sajátosságait, mint pl. a szövegek megformáltságának tökéletlenségét,

addig a monologikus formában megfogalmazott jegyz"könyvek els"sorban az

elhangzottak tartalmi oldalára koncentrálnak, és szövegnyelvészeti szempontból

sz!kebb vizsgálati metszetet nyújtanak az el"z"ekben említett szövegtípusoknál. A két

szövegtípus vizsgálati korpusza sajnos nem kiegyensúlyozott, míg csupán öt

monologikus formában íródott jegyz"könyv állt rendelkezésre, harmincnégy

párbeszédes emlékeztet" nyelvi jelenségeit elemezhettük. Ellensúlyozza ezt a tényt

azonban, hogy a WikiLeaks által kiszivárogtatott jelentések mindegyike a monologikus

formájú szövegtípust képviseli.

A vizsgált angol nyelv! korpusz részét alkották továbbá állam- és kormányf"k,

külügyminiszterek, valamint vezet" beosztású diplomaták beszédei, nyilatkozatai,

sajtótájékoztatói, a velük készített interjúk, a külügyminisztériumok tájékoztatói, illetve

olyan nemzetközi jogi dokumentumtípusok, amelyek a diplomáciai kapcsolatok

realizálódásának írásbeli megnyilvánulásainak tekinthet"k. Korpuszunknak e része

túlnyomó részben az angolt hivatalos és államnyelvként beszél" országokból származó

hivatalos szövegekb"l tev"dik össze annak érdekében, hogy a nyelvhasználatot ne

bármiféle fordítást követ"en vizsgálhassuk, hanem annak eredeti, autentikus formájában.

A korpusz elemeinek forrását sok esetben a hivatalos külügyi szerveknek

(külügyminisztériumoknak, nagykövetségeknek, konzulátusoknak, diplomáciai

jogosítványokkal rendelkez" nemzetközi szervezeteknek stb.) a világhálón megtalálható

!$"

"

honlapjai biztosították, amelyek a szövegeket azok eredeti formájában, változtatás

nélkül, gyakran az eredeti szöveg beszkennelése útján adják közre.

A francia nyelv tekintetében sem korlátoztuk forrásainkat csupán a

Franciaországot érint" diplomáciai szövegek vizsgálatára, hanem figyelembe vettük a

franciát hivatalos államnyelvként alkalmazó egyéb országok (pl. Belgium, Svájc,

Algéria, Haiti) diplomáciai nyelvhasználatát is. A szövegek forrása – hasonlóan az

angol nyelv! dokumentumokéhoz – gyakran a világhálón található – általunk

megbízhatónak feltételezett – hivatalos külügyi szervek honlapja. A francia (és a

magyar) korpuszrész tekintetében sajnos némi féloldalasság figyelhet" meg a kutatás

vonulatában, ugyanis ezeken a nyelveken nem áll rendelkezésünkre sem megfelel"

számú bels" diplomáciai jelentés, sem a kissingeri tárgyalások jegyz"könyveihez

hasonló részletesség! tárgyalási jegyz"könyv, amelyre kiterjesztve vizsgálatainkat

megbízható következtetéseket vonhattunk volna le. Ennek tudható be, hogy a

disszertáció során nem – vagy ritkán – történik utalás ilyen típusú szövegekre. Ez

természetesen nem jelenti az imént felsorolt szövegtípus teljes hiányát, hiszen

korpuszunk elemei között található francia nyelven mind tárgyalási jegyz"könyv, mind

diplomáciai jelentés, csupán azoknak a többi szövegtípushoz mért aránya nem teszi

lehet"vé számunkra a megfontolt és jól megalapozott eredményekre való utalást.

A korpusz francia nyelv! részét képez" többi szövegtípus megegyezik az angol –

és magyar – nyelv! elemekkel, interjúk, nyilatkozatok, beszédek, diplomáciai jegyzékek,

és közlemények egyaránt találhatók benne. A vizsgált szövegek szövegtípusonként

mennyiségileg némileg eltér" számban álltak rendelkezésre, de közel azonos

nagyságrendet képviselnek a korpuszban: egy-egy nyelven megjelen" szövegtípusból

30-50 szöveg vizsgálatára vállalkoztunk, amely mennyiséget elégségesnek ítéltünk meg

ahhoz, hogy nyelvi jellegzetességeik vizsgálata alapján általunk megbízhatónak tartott

következtetéseket vonhassunk le bel"lük.

A magyar nyelv! forrásanyag els"sorban a Magyar Külügyi Évkönyv évente

megjelen", a magyar külpolitikai eseményeket, dokumentumokat, beszédeket hitelesen

rögzít" köteteib"l származik, valamint korpuszunk magyar nyelvi részét – az angolhoz

és a franciához hasonlóan – ez esetben is a Külügyminisztériumnak a világhálón

található honlapján megjelenített, a hivatalos magyar álláspontot tükröz" szövegek,

közlemények, interjúk, nyilatkozatok szolgáltatták. Ez utóbbira azokban az esetekben

volt szükség, amikor a közelmúlt (és napjaink) olyan eseményeir"l tanúskodó szövegek

!%"

"

elemzését t!ztük ki célul, amelyek a már említett Magyar Külügyi Évkönyvben –

értelemszer!en – még nem jelenhettek meg.

Mint ahogy arról a vizsgálatok tárgyának kifejtése során szó esett, vizsgálataink

korpuszának összeállítása során olyan jelleg! szövegek is helyet kaptak a korpuszban,

amelyeket sokan oda nem ill"nek vélhetnek. Az interjúkat hagyományosan nem szokás

a szaknyelvi szövegek között megemlíteni – hacsak nem a zsurnalisztika szakterületér"l

esik szó. Mindazonáltal, mint ahogy azt már említettük, e szövegtípusnak az általunk

diplomáciai jelent"ség! szövegeknek nevezett csoportba való besorolását – a

szövegeket jellemz" nyelvi szakszavak el"fordulásának gyakorisága mellett – az a tény

is indokolja, hogy az adott beszélgetések interjúalanyainak ilyen jelleg!

megnyilvánulásai a diplomáciai kapcsolatok alakulására mindenkor hatást

gyakorolhatnak, ha az interjúalany az adott állam külpolitikai álláspontját

megnyilatkozásaiban – akár csak konvencionálisan is – hivatalosan képviseli.

Meg kell továbbá említenünk a tárgyilagosság és a hitelesség kedvéért, hogy a

jelen disszertáció által rögzített kutatásoknak nem képezték tárgyát a diplomácia

gyakorlatában elterjedt, bizonyos speciális szövegfajták (pl. meghívó, névjegy,

megbízólevél, agrément, exequatur).

Az alábbi táblázatban (1. sz. táblázat) a korpuszt alkotó szövegfajták arányát

szemléltetjük szövegtípusonként, illetve a vizsgált nyelvek tekintetében.

!&"

"

Angol Francia Magyar Nemzetközi szerz"dések

+++ +++ +++

Diplomáciai tárgyalások szó szerinti jegyz"könyvei

+++ + +

Közlemények, nyilatkozatok

+++ +++ +++

Diplomáciai jelentések +++ + + Diplomáciai jegyzékek +++ +++ +++ Diplomáciai jelent"ség! beszédek

+++ +++ +++

Interjúk a külkapcsolatok szempontjából jelent"s személyekkel

+++ +++ +++

1. sz. táblázat!

Mint arra fentebb utalás történt, az angol nyelv! források két szövegfajtát illet"en

dominánsan jelennek meg a korpuszban. Ezt a tényt ugyan nem ellensúlyozza, de

enyhíti némileg, hogy a Függelékben szemléltetés gyanánt közétett szövegeket

szándékosan nem a korpusz angol nyelv! elemei közül választottuk ki.

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

! Az 1. sz. táblázat a korpuszt alkotó szövegtípusoknak a korpuszban való megjelenésének arányát hivatott reprezentálni. +++ jelet használtunk egy adott szövegtípusból 30< mennyiségben rendelkezésre álló szöveg aránya esetén, + pedig ugyane tekintetben a <10 mennyiséget jelzi. (A szerz")

!'"

"

1.5. Hipotézisek

Jelen disszertáció megkísérli igazolni vagy cáfolni az alábbi hipotéziseket:

Hipotézis 1. – Jelen vizsgálatok eredménye megbízhatóan igazolja a vizsgálat

korpuszát alkotó szövegtípusok relevanciáját a diplomáciai szaknyelv-használatot

illet"en.

Hipotézis 2. – A hivatalos államközi diplomáciai érintkezés írott szövegtípusait

képvisel" jegyzékek formális természetük következtében minden esetben kizárják a

szövegalkotó személyiségének megjelenését a szövegalkotásban.

Hipotézis 3. – A nemzetközi tárgyalások során a diplomácia magasan képzett

szakemberei nem minden esetben kerülik az udvariatlan viselkedésformákat.

1.6. A vizsgálatok módszere

Miután a kutatandó témakör – diplomáciai szövegek nyelvészeti elemzése –

nagyvonalakban a már korábban említett tényez"k hatására évekkel ezel"tt

körvonalazódott számunkra, a tervezés fázisának els" lépése értelemszer!en ennek a

témakörnek a lesz!kítésével kezd"dött. Els"sorban azt a kérdéskört találtuk

érdekfeszít"nek, hogy a diplomácia szakma-specifikus nyelvhasználatát milyen

ismertet"jegyek alapján tudjuk meghatározni, ill. elkülöníteni más szakterületek

nyelvhasználati sajátosságaitól. Els"sorban a nyelvészeti pragmatika síkján gondoltuk a

vizsgálatokat végrehajtani, azonban a kutatások során számos olyan jelenségre lettünk

figyelmesek, amelyek mind a pragmatika, mind annak határterülete, a szemantika

szempontjából is vizsgálható. Ennek hatására született meg a döntés, hogy

vizsgálatainkat kiterjesszük mindkét területre. Ezt követ"en megfogalmaztuk

hipotéziseinket, amelyek beigazolódását vizsgálataink eredményeit"l vártuk.

A témakör lesz!kítését követ"en megkezdtük a szakirodalom feltérképezését,

illetve azzal párhuzamosan a vizsgált területen kulcsszerepet betölt" szavak és

kifejezések szisztematikus összegy!jtését, hogy ezzel is gyorsítsuk a releváns

!("

"

háttérismeretek elsajátításához szükséges ismeretanyag felhalmozását. Már a kutatásnak

ebben a korai fázisában elkezd"dött ugyanakkor a diplomáciai szempontból releváns

szövegtípusok, és az azokkal kapcsolatos forrásanyagok gy!jtése is.

A szakirodalom áttekint" rendszerezése során szisztematikusan jegyzeteltük

észrevételeinket, illetve kivonatoltuk a forrás gyanánt szolgáló m!vek ismeretanyagát.

Mind a szakirodalom felhasználásának folyamatában, mind pedig a korpusz elemeinek

összegy!jtésekor a gyorsolvasás különböz" típusaival kezdtük a munkát. A skimming

módszer segítségével a témánk szempontjából releváns szövegegységeket derítettük fel

a szakirodalom egyes elemeiben, a diplomáciai szövegeket illet"en pedig ez a módszer

segített abban, hogy kisz!rjük a kétes relevanciájú, nem bizonyított hitelesség!, utólag

szerkesztett (lerövidített, összefoglalt stb.) diplomáciai szövegeket. Ezt a módszert

kiegészítette a skipping típusú olvasás, amellyel már az egyes releváns szövegekben

kerestük a számunkra szignifikáns jelenségeket. A szakirodalmi háttéranyagnak a

vizsgálat szempontjából számottev" részeit ezt követ"en feltáró olvasással vizsgáltuk,

amelyet – mint említettük –, a jegyzetelés és a kivonatolás módszerével kötöttünk össze.

Meg kell jegyeznünk, hogy terjedelmi okokból a szakirodalom részletes ismertetésére

érthet" módon nem kerülhetett sor e munkában, hiszen az érintett területek egyes

kérdéseit illet"en is önálló monográfiák láttak napvilágot, így csak rövid áttekintést

nyújthattunk a legfontosabb kérdéscsoportokat illet"en.

A szakirodalmi ismeretanyag feltárásával és feldolgozásával párhuzamosan

megkezdtük a már begy!jtött korpuszrészeken az empirikus vizsgálatokat, és az ezek

során kapott eredményeket tudományos konferenciákon, publikációkban ismertettük.

Ezen el"adásaink és írásaink természetesen már tartalmaztak ismeretalkotó elemeket is,

amelyek a rendelkezésre álló adatok, ill. a szakirodalmi ismereteken alapuló releváns

megállapításaink nyomán – asszociációképzés, elemkombináció, gondolati elemek

ütköztetése, ill. célorientált analógiaképzés segítségével – születtek. Mindeközben a

formálódó disszertáció egyes dokumentációs egységei folyamatosan b"vültek, hiszen az

analízis és a szintézis a kutatás bizonyos szakaszától fogva egymást kiegészítve,

párhuzamosan zajlott. Tekintettel arra, hogy disszertációnk témája – a magyar nyelv!

korpuszelemek révén – részben hungaricum, részben nemzetközi vonatkozású, ez

tükröz"dik a releváns nyelvészeti és diplomáciai szakirodalmi forrásanyag

összeválogatásában is.

!)"

"

A végs" fázis az egyes dokumentációs egységek integrálása volt egyetlen

szervesen összetartozó egészet alkotó munkába, illetve ennek kiegészítése a még

hiányzó szükséges elemekkel. E folyamat eredményeként jöhetett létre jelen

disszertáció.

Kutatásaink részben primér, részben szekundér jelleg!ek. Szekundér

természetüket annak köszönhetik, hogy a szakirodalomra és a korábbi kutatási

eredményekre, vizsgálatokra támaszodva – és ez utóbbiakat kiegészítve – igyekszünk új

ismeretekkel gazdagítani a tudománynak e területét. (Természetesen gondosan

ügyeltünk arra, hogy korábbi vizsgálati adatok ne szerepeljenek saját kutatásaink

eredményei között.) Primér jelleg!nek pedig abban az értelemben tekinthet" munkánk,

hogy – mint azt már említettük –, nincs tudomásunk hasonlóan átfogó, a diplomáciai

szövegfajták ilyen széles spektrumát a nyelvhasználat szempontjából vizsgáló korábbi

kutatásról.

Eredményeink kvantitatív leírására is kísérletet tettünk, azonban tekintettel arra,

hogy belátásunk szerint az – egyébként természetesen reprodukálható – vizsgálatok

kimenetelét szignifikánsan befolyásolja a választott korpusz elemeinek tartalma,

eltekintettünk a számszer! adatokkal való egzakt reprezentációtól, és számszer!sítés

helyett csupán arányaiban kívánjuk érzékeltetni az általunk vizsgált nyelvi jelenségek

el"fordulási gyakoriságát a korpuszt alkotó különböz" szövegtípusokban.

A téma további kutathatósága nem képezheti kérdés tárgyát, hiszen els"sorban

egy átfogóbb, inspiráló jelleg! m! megalkotására törekedtünk, amelynek hatására

beindul a diplomáciai szövegtípusok minden eddiginél alaposabb és mélyebb

nyelvészeti kutatása. Az információgy!jtést (és annak feldolgozását) mi magunk is

folyamatos feladatunknak tartjuk, hogy a kés"bbi – jelen munkát kiegészít" – kutatások

eredményességéhez ily módon is hozzájárulhassunk. Mivel a vizsgált nyelvészeti

területek folyamatos fejl"dése és megközelítéseinek újabb és újabb formái figyelhet"k

meg, valamint a diplomáciai nyelv is él", napról napra aktuális nyelvi jelenségekkel

szolgáló entitásként értelmezhet", a vizsgálatok folytatására és a kutatási eredmények

pontosítására a közeli és távoli jöv"ben is b"ségesen kínálkozik lehet"ség a téma iránt

érdekl"d" kutatók számára. A kutatások diakronikus kiterjesztése, valamint egyéb

nyelveken megjelen" diplomáciai szövegeken való vizsgálata pedig újabb dimenziókkal

is gazdagíthatja a tudományt.

!*"

"

1.7. A disszertáció felépítése, formai megjelenése

Jelen munka e bevezetést követ"en a vizsgálathoz elengedhetetlenül szükséges

szakirodalmi háttérismereteket ismerteti el"ször a szemantika, majd a pragmatika

vetületeiben – kiemelve a két terület által elmosódó határvonal mentén elhelyezked"

jelenségeket is. Mivel vizsgálatunk alapvet"en szövegvizsgálat, kiemelten kezeljük a

szemantikának és a pragmatikának a szövegekben való vizsgálhatóságával foglalkozó

szövegszemantikai és szövegpragmatikai jelenségeket és kérdésterületeket.

Ezt követ"en kerül sor a korpusz elemein végzett vizsgálatok eredményeinek

közlésére. A disszertáció e fejezete releváns idézeteket, az adott kérdéskörrel

kapcsolatos megállapításokat, illetve egy-egy kérdéscsoportnak az adott

szövegtípusokban történ" el"fordulási gyakoriságának vázlatos összefoglaló táblázatban

való megjelenítését foglalja magában.

Tekintettel arra a tényre, hogy disszertációnk három különböz" nyelven

megjelen" korpuszon végzett vizsgálatok eredményét tükrözi, és a vizsgált nyelvi

jelenségeket gyakorta autentikus idegen nyelv! szövegrészletekkel szemlélteti,

szükségesnek láttuk a példa gyanánt választott idézetek eredeti nyelven való

feltüntetését. Ezen idézetek egzakt magyar nyelv! fordításától általában eltekintünk,

mert ez a disszertáció terjedelmi kereteit túlfeszítené. Az esetek jelent"s részében

igyekeztünk azonban az idézetek relevanciáját igazolni a hozzáf!zött megjegyzésekkel,

amelyekben sok helyütt utalás történik az idegen nyelven megjelen" szövegrészek

magyar jelentésére is.

Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy jelen disszertáció nem csupán a kutatás

tárgyával releváns szövegrészeket sorol fel a korpusz tükrében. A disszertáció érdemi

részét az idézetek és relevanciájuk magyarázata mellett a szakirodalom jelenlegi

ismeretanyagával kapcsolatos önálló gondolataink, meglátásaink, a korábbi

ismeretekhez kapcsolódó, illetve azokkal ellentétes, vagy azokat kiegészít"

megjegyzések alkotják.

Az értekezés utolsó fejezeteként szolgáló konklúzióban kitérünk a vizsgálat

kezdete el"tt felállított hipotézisek igazságtartalmának értékelésére, és utalunk a

vizsgálatok során szerzett új tapasztalatokra.

Az utalások az idézetekre a monográfiák, illetve a Magyar Külügyi Évkönyv

(MKÉ) esetében az idézetet követik, míg a világhálón található forrásokat indexáltuk és

#+"

"

a pontos fellelhet"ségük helye a bibliográfia után található. A jelen m! utolsó szakaszát

képez" bibliográfiát követ" függelékek a vizsgálat korpuszát reprezentáló

szövegtípusok szerint szemléltetnek egy-egy tetsz"legesen kiválasztott, szövegtípusukra

jellemz" nyelvi sajátosságokkal rendelkez" diplomáciai jelent"ség! szöveget. Ezek a

következ"k:

Függelék 1 – Beszéd

Le discours du président Sarkozy a la XVIIIeme Conférence des Ambassadeurs.

Forrás: http://ambafrance-cg.org/2010_2/IMG/pdf/president.pdf

Letöltés: 2011. január 28.

Függelék 2 – Interjú

Editorial written by Mr. Denis Pietton on the global financial crisis, Business

Report, 2 December 2008

Forrás: http://www.ambafrance-rsa.org/The-interviews-and-speeches-of-His.html

Letöltés: 2010. december 28.

Függelék 3 - Jegyzék

Verbal Note of the Embassy of the Hellenic Republic accredited in Ankara related

to higher education scholarships

Forrás:

http://www.istanbul.edu.tr/duyurular/yok_duyurulari/Yunanistan%20burs.pdf

Letöltés: 2010. december 14.

Függelék 4 – Jelentés

Télégramme de Maurice Couve de Murville au chargé d’affaires de France à

Bonn, relatant l’audience donnée par le général de Gaulle à l’ambassadeur de

RFA le 25 juillet 1958.

Europe 1944-1970, Allemagne-RFA, vol. 1259, f. 209-v. Publié dans Documents

diplomatiques français, 1958, t. II, p. 157.

Forrás:

https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau3.html

Letöltés: 2009. március 12.

#!"

"

Függelék 5 – Közlemény

A Külügyminisztérium közleménye a tucsoni tragédia kapcsán.

Forrás:

www.eu2011.hu/files/bveu/documents/kum_kozlemeny_tucson110109.pdf

Letöltés: 2011. február 26.

Függelék 6 – Levél

Magyar-lengyel külügyminiszteri levélváltás a diplomáciai kapcsolatok

felvételének 90. évfordulója alkalmából.

Forrás:http://kum.gov.hu/NR/rdonlyres/12BC3314-DEA5-4AEE-BFD0-

FF44F8C6FDD2/0/sikorski_level_hu.pdf

Letöltés: 2009. október 03.

Függelék 7 – Nyilatkozat

Közös nyilatkozat az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelv! Egyetemr"l a

magyar határ megnyitásának 20. évfordulója kapcsán rendezett ünnepségek

alkalmából.

Forrás:

http://www.budapest.diplo.de/Vertretung/budapest/hu/Steinmeier__BP__Seite.ht

ml

Letöltés: 2011. február 26.

Függelék 8 – Szerz"dés (Jegyz"könyv)

Protocole d’accord entre Le Gouvernement de la République francaise et le

Gouvernement de l’État des Emirats Arabes Unis sur la coopération en matiere

de représentation diplomatique et consulaire.

Forrás: http://fothman.free.fr/Accbitxt/Pol/ae_pol/aepol260509/aepol260509.pdf

Letöltés: 2011. január 9.

##"

"

Függelék 9 – Tárgyalás

Procès-verbal de l’entretien du général de Gaulle et du chancelier Adenauer le

14 septembre 1958 à Colombey-les-Deux-Eglises, de 16 h à 18 h 30.

Cabinet du ministre, Couve de Murville, vol. 365. Publié dans Documents

diplomatiques français, 1958, t. II, p. 341-345.

Forrás:

https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau4.html

Letöltés: 2010. április 12.

Függelék 10 – Írás

Op ed piece written by the Ambassador on the Security Council summit on the

theme of "Peace and Security in Africa" (published in the Pretoria News, 25

September 2007)

Forrás: http://www.ambafrance-rsa.org/The-interviews-and-speeches-of-His.html

Letöltés: 2009. szeptember 28.

A függeléket alkotó dokumentumok minden esetben beszkennelés útján váltak az

értekezés szerves részévé, ezért a bennük található nyelvtani és tartalmi

következetlenségekért – hasonlóan az egyéb idézetekben is helyenként fellelhet"

inadekvát módon megjelen" kifejezésekért – nem vállalhatjuk a felel"sséget.

Meg kívánjuk végül jegyezni, hogy a disszertáció során – tekintettel annak

szövegszempontú elemzéseire – helyenként sor kerül viszonylag hosszabb releváns

szövegrészletek idézésére, és a 10 sort meghaladó terjedelm! szövegrészletek esetében

tudatosan éltünk a font-méret megváltoztatásának lehet"ségével.

"

#$"

"

2. A vizsgálatokhoz szükséges nyelvészeti ismeretek

2.1. Szemantika - szövegszemantika

2.1.1. A szemantika fogalma, kutatásának f" irányzatai

"A szemantika a jeleknek és deszignátumaiknak a viszonyával foglalkozik, tehát a

jeleknek azokhoz a tárgyakhoz való viszonyával, amelyet denotálnak vagy

denotálhatnak. Mint a többi jelekkel foglalkozó tudományág esetében is, különbséget

lehet tenni tiszta és leíró aspektus között; a tiszta szemantika a szemiózis szemantikai

dimenziójának tárgyalásához szükséges elméletet és terminusokat hozza létre, a leíró

szemantika viszont e dimenzió konkrét eseteivel foglalkozik." (Morris 2005, 54) Egy

másik meghatározás szerint "a szemantika az a tudomány, amely - hozzávet"leg - a

nyelvi kifejezések és azon tárgyak (vagy 'tényállások') közti bizonyos relációkkal

foglalkozik, amelyekre ezek a kifejezések 'vonatkoznak'." (Tarski 1990, 316)

A szemantika alapkérdései már a 19. században, a tudományág létezését

megel"z"en elkezdték foglalkoztatni a nyelvészeket, nyelvfilozófusokat. Frege a

valóság, a fogalom és a megnevezés vizsgálata kapcsán alkotta meg zárt,

szétválaszthatatlan háromszöggel ábrázolt modelljét, amely kés"bb a szemiotikában

ismét megfogalmazódik a gondolat, a szimbólum és a jelölt viszonyaként. Az ez utóbbit

kidolgozó C.K. Ogden és A. Richards The Meaning of Meaning (1923) c. m!vükben a

szavaktól a koncepciókon át jutottak el a jelölt szavakig. Elméletük szerint a szimbólum

és a referens között nem áll fenn közvetlen kapcsolat, hanem minden egyes szó esetében

egy adott koncepció alapján történik a referencia. M!vükben a jelentésnek 16

különböz" jelentését sorolják fel. Leonard Bloomfield egy évtizeddel kés"bb

behaviorista módon, stimulusokra adott válaszokban értelmezte a szavak jelentésének

lényegét.

Max Black felhívta a figyelmet arra, hogy a szavak nem minden esetben alkotnak

jelentéstani egységet. David Crystal Blackhez kapcsolódóan ismerte fel, hogy a szavak

vizsgálata helyett az általa lexémáknak nevezett egységeket kell elemezni, hiszen

vannak kifejezések, amelyek alkotóelemei önállóan nem vizsgálhatók. A magyar

nyelvészetben a jelentéstan atyja, Gombocz Zoltán a lexémát a „szójel” elnevezéssel

illeti, és a beszéd legkisebb értelmes részének tekinti. Egy-egy lexéma jelentése kapcsán

#%"

"

beszélhetünk denotációról és konnotációról, azaz a kognitív, referenciális jelentésr"l,

amely az id"k során változhat, illetve az adott lexéma által kiváltott személyes vagy

emocionális asszociációkról.

A fogalom és jelentés viszonyában széls"séges nézeteket képvisel" Jackendorff

szerint a fogalom lényegében egy olyan mentális reprezentáció, amely egy nyelvi

kifejezés jelentéseként szolgálhat (Jackendorff 1992, 66). Putnam eljutott annak a

tagadásához is, hogy az általában vett referencia, jelentés és intencionalitás összes

esetének létezik tudományosan leírható jellege (Putnam 2000, 101). A hazai

jelentéselméleti fejl"désben nyomon követhet"k a jelentés egymásra épül"

meghatározásai. Gombocznál a kölcsönösségen van a hangsúly, Ullmann-nál a

kölcsönös viszonyon, Kiefernél pedig a kölcsönös viszonyból a jelentés

viszonyfogalommá válik.

A jelentésfogalom viszonylagosságát a különböz" tudományterületek eltér"

megközelítésben vizsgálták, így a logikai, a kognitív és a strukturális jelentésfogalom

vizsgálata egymástól gyökeresen eltér" eredményekre jutott.

A szemantikának, mint a fentiekb"l is kiderül, számos területe létezik. Kiefer a

jelentésviszony jellegének felfogása alapján három f" irányzatot (formális, kognitív,

strukturális) különít el a szemantikán belül, de rávilágít arra is, hogy ezek az irányzatok

sem egységesek.

A Montague-féle irányzatból kiinduló formális szemantika a természetes nyelvi

jelentést a logikai jelentésfogalomra vezeti vissza. Ezen irányzatnak azon törekvése,

hogy a mondatok igazságfeltételei alapján határozzák meg azok jelentését, sok

hasonlóságot mutat a bécsi kör nyelvfilozófiai irányzatának verifikacionista

elméleteivel. Maga az alapító, Montague, a formális szemantikai irányzatot a

matematika egyik ágának tekinti.

A többek között Jackendorff, Lakoff és Bierwisch nevéhez f!z"d" kognitív

szemantika egymástól alapvet"en eltér" jelenségeket vizsgáló és magyarázó elméleteket

foglal magában. Ezek hol a formális szemantika eszközeinek felhasználásával, hol

pedig azok tagadásaként jöttek létre. Abban azonban egyetértenek ezen elméletek, hogy

bizonyos mentális reprezentációk empirikus leírását tekintik feladatuknak.

A strukturális (nyelvi) szemantika – mely nem összetévesztend" a strukturalista

szemantikával, amely Saussure elveit alkalmazza a szójelentés kutatásában – mind a szó,

mind a mondat szintjét vizsgálja. A szószemantikai kutatásokban a komponenses

#&"

"

elemzés (azaz az egy jelentésmez"be tartozó szavak vizsgálata, ld. Jackendorff,

Wierzbicka, Zsilka), a prototípus-elmélet és a kétszint! szemantika kérdései, azaz a

hagyományosan vizsgált jelentésviszonyok képezik a vizsgálatok f" tárgyát. Az

utóbbiak között szerepelnek többek között olyan polivalens jelenségek, mint pl. a

szinonímia, a hiponímia és hiperonímia, vagy az inkompatibilitás, az ellentmondás, az

antonímia, a gyenge implikáció, az el"feltevés, ill. a konvencionális implikatúra is. Az

aspektussal (folyamatos — befejezett, tartós — pillanatnyi, progresszív — nem

progresszív, habituális — nem habituális), az akciómin"séggel (gyakorítás, ismétl"dés,

csökkent intenzitás, telítettség, behatároltság, kezdet, eredményesség, egyszeriség,

teljesség, exhausztivitás, intenzitás) és az eseményszerkezettel kapcsolatos kérdések

szintén a szemantikai kutatások hatáskörébe tartoznak. A strukturális szemantika

vizsgálja a modalitást és az el"feltevések különböz" fajtáit (egzisztenciális — nem

egzisztenciális, szintaktikai — lexikális, univerzális — nem univerzális el"feltevések) is.

A logikai szemantika a nyelvi elemek jelentését logikai szemszögb"l kívánja

feltárni. A szemantikai érték (jelentés), a faktuális érték (igazságtartalom) és a

kielégíthet"ség (logikai reláció) a tudományterület kulcsfogalmai. A logikai szemantika

legjelent"sebb képvisel"i Tarski és Davidson.

Meg kell továbbá említenünk a történelmi szemantikát, amely a jelentések

változásaival foglalkozik, és szervesen összekapcsolódik az etimológiával. Az irányzat

jeles képvisel"i között található többek között Antoine Meillet, Wilhelm Wundt, Jost

Trier, Herman Paul és Ullmann István. A 60-as években formálódó fogalomtörténeti

irányzat szintén a történelmi szemantika egyik ágazatának tekinthet". A 90-es évek

kezdetét"l a nyelvészek egy csoportja (pl. Andreas Blank, Peter Koch, Joachim Grzega)

a történelmi szemantikát a kognitív nyelvészet szempontjai alapján történ"

vizsgálataikkal gazdagítják.

Mindazonáltal jelen munka a strukturális nyelvészet irányzatához szervesen

kapcsolódó szövegszemantikai alapokra épül" vizsgálatot mutat be, ezért a

továbbiakban a szemantikának ezzel az ágával foglalkozunk részletesebben.

2.1.2. Szövegszemantikai alapok

A szöveg jelentése szignifikánsan függ a benne található nyelvi elemek aktuális

jelentését"l, hiszen részben pont a szavak szótári jelentése alkotja meg a szövegegész

#'"

"

tér- és id"hálózatának struktúráját, illetve a szöveg oksági viszonyait is elemeinek

jelentése alapján értheti meg a befogadó. Az aktuális jelentés elkülönítését az teszi

indokolttá, hogy a nyelvi elemek eltér" szövegkörnyezetben, ill. különböz" pragmatikai

tényez"k által determinálva eltér" jelentéstartalmat hordoznak.

Barthes megállapítása szerint egy szöveg jelentése nem állandó, hanem

folyamatosan változik a befogadó és más szövegekkel való kapcsolata függvényében. A

szakszövegek és az irodalmi szövegek összehasonlítása során Szikszainé arra a

megállapításra jut, hogy az irodalmi szövegekkel ellentétben „a hivatalos, szakmai

szövegek értelme a szavak szótári jelentéséb"l fakadó litterális jelentésb"l adódik”.

(Szikszainé 2006, 166)

A szöveg jelentését azonban els"sorban a kontextus határozza meg, azaz az

alkotóelemek összefüggés-láncolatából következik a kontextuális jelentés. A

kontextustól elkülönítve tárgyalandó szituáció szintén befolyásolja a jelentést, ennek

azonban már vannak pragmatikai vetületei is.

2.1.3. A szövegkohézió és megteremtésének eszközei

Szövegkohéziónak a szöveg jelentésbeli összetartó erejét nevezzük. A szöveg

jelentése egyaránt lehet explicit és implicit. Implicit jelentés esetén a szöveget

értelmez" tudatában áll össze az explicit módon elhangzott (vagy leírt) nyelvi elemek

jelentésének aktuális tartalma. Amennyiben az implicit jelentéstartalom nem, vagy

hibásan kerül értelmezésre, az explicit módon közölt információ elégséges volta

megkérd"jelezhet" (ezzel a jelenséggel a szövegpragmatika tárgyalása során Grice

maximái kapcsán foglalkozunk b"vebben). Ugyanez el"fordulhat abban az esetben is,

amikor átvitt értelemben használ a jelközl" bizonyos nyelvi elemeket, amelyek aktuális

jelentéstartalma az értelmez" tudatában nehezebben összekapcsolható az

elhangzottakkal.

A kohéziót számos nyelvi eszközzel lehet biztosítani egy szövegen belül. A

monologikus típusú szövegek esetében a legalapvet"bb kohéziós eszköz a téma

változatlanságának fenntartása, ez adja meg a szöveg jelentésbeli egységességét, a

párbeszédeknél pedig vagy a téma azonossága, vagy az egymást követ" témák szoros

kapcsolata, összefüggése adja a kohézió legf"bb erejét. Ez utóbbi esetben tehát a

tematikai összhangra kell törekednie a dialógus résztvev"inek. Gyakran a

#("

"

kulcskifejezések ismétlése, illetve körülírása, szinonimákkal, szinonimikus

kifejezésekkel való behelyettesítése jelzi a téma változatlanságának fenntartására

törekvést. A dialógusok részvev"inek szándéka is arra kell, hogy irányuljon, hogy

ugyanarról a témáról szóljon mondanivalójuk.

A téma fenntartásának ellentéte a témaváltás, amely többféleképpen is

megtörténhet egy-egy szövegben. A témaváltást az elhangzó monologikus szövegben a

szünettartás jelzi, az írott szövegekben címmel, alcímmel, tipográfiai elemekkel,

átkötéssel, el"reutalással, asszociatív kapcsolódással stb. válik gyakorta még

hangsúlyosabbá az új téma megjelenése. A különböz" témaköröket az írott szövegekben

nem csupán címadással különítik el egymástól, de gyakran számozott paragrafusokkal,

valamint közbeékelt sorközzel is.

Az alaptémán belüli váltásnak három típusát különböztetjük meg: egy korábbi

témára való visszatérést, az alaptéma egy másik részletére való áttérést, illetve egy

különösen fontos (vagy érdekes) résztémához való állandó visszatérést.

Preszuppozíciónak, más néven szemantikai el"feltevésnek nevezzük azt a

jelenséget, amikor nyelvi eszközzel – általában implicit módon – utalunk a nyelven

kívüli valóságra. Kiefer megállapította, hogy nem minden implicit jelentésfajta

tekinthet" preszuppozíciónak, mert az függ az adott kijelentés igazságtartalmától,

pontosabban attól, hogy a megnyilvánulást létrehozó személy igaznak fogadja-e el saját

kijelentését.

A preszuppozíciók jelensége már a 13. század óta ismert, és Frege vizsgálatai is

kiterjedtek erre a nyelvi eszközre. Azt azonban " sem tudta egyértelm!en eldönteni,

hogy a mondatok, azok használata, vagy pedig a szövegalkotók bírnak-e

el"feltételezésekkel. Ez a problematika a szemantikai és a pragmatikai megítélés közötti

eltérést vetítette el". Frege vizsgálatait Russel kiegészítette többek között a „jelenlegi

francia király kopaszságára” vonatkozó elhíresült példájával kapcsolatos

megállapításokkal, melyek alapján megindultak a kutatások a preszuppozíciós

szerkezetek megjelenési formáinak megállapítására.

A preszuppozíciós szerkezet el"fordulhat határozott f"névi szerkezet formájában,

faktív igét szerepeltet" szerkezetben, inchoatív (állapotváltozást jelent") ige esetében,

illetve egyéb kérdéseket felvet" formában, pl. szemantikai jegyekkel történ" elemzés

esetén az állítmányként használt f"nevek, összehasonlító szerkezetekben a melléknevek,

el"feltevéseket bevezet" szók stb. formájában.

#)"

"

A preszuppozíciók sajátossága, hogy nem csupán az el"feltevést tartalmazó

mondat tagadása, de annak kérd"-, óhajtó vagy felszólító mondattá való átalakítása sem

érinti az el"feltevés jelentéstartalmát. Egy-egy összetett mondat számos preszuppozíciót

tartalmazhat, amelyeket különböz" eszközökkel hívhat el" az értelmez" tudatában. A

különböz" szófajok helyes megválasztása is szerepet játszhat a preszuppozíció

megalkotásában.

Mint arra Kiefer rámutat, az el"feltevések ugyan szövegkohéziót teremt"

lehet"ségek, el"fordulásuk azonban nem szükséges vagy elégséges feltétele a

szövegjelleget biztosító kohéziónak. (Kiefer 1979, 221)

Az egzisztenciális el"feltevések valaminek vagy valakinek a létezését feltételezik,

és a mondatokban szerepl" határozott f"névi szerkezetekhez kapcsolódnak. Ezen

el"feltevések teljesülését"l függ az "ket tartalmazó mondatok igazságértéke.

A kohézió fajtáinak jellegzetessége, hogy a legkülönböz"bb nyelvi eszközök

révén valósulhatnak meg, és szorosan köt"dnek a szöveg konstrukcionális és formai

jellemz"ihez (Szikszainé 2006, 169). A jelentés nagyobb egységei a nagyobb

szövegegységekben jönnek létre, és a makroszerkezeti jelentéskapcsolatok adják a

szöveg jelentésbeli összetartó erejét, a globális kohéziót. A mikroszerkezeti egységek

jelentéskapcsolatai ugyanakkor a lineáris kohézióról gondoskodnak.

2.1.3.1. A globális (makroszerkezeti) kohézió eszközei

A globális kohézió legalapvet"bb formái a következ"k:

tematikai szövegháló,

cím,

fókuszmondat,

tételmondat,

indító és záró mondat,

kulcsszó,

szemantikai progresszió,

helyet jelöl" szemantikai elemek, ill.

id"t jelöl" szemantikai elemek.

A globális kohézióról gondoskodó nagyobb jelentésegységek alapvet"

eszközeinek egyike az izotópia, más néven a tematikus szövegháló. Ez tulajdonképpen a

#*"

"

homogén jelentéssíkba es" domináns vagy akár azonos formában megjelen" rekurrens

szémák ismétl"dését jelenti.

A témajelöl" (tematikus) névszókból formálódó szövegháló lényege, hogy az

egymást követ" mondatok f"nevei vagy f"névi szerkezetei tematikusan kapcsolódnak

egymáshoz és viszik tovább az alapgondolat témakörének tartalmát. A tematikus

szövegháló bizonyos esetekben azonban akár egyetlen nyelvi elem ismétl"désén is

alapulhat (rekurrencia). Ilyen esetben egyizotópiás szövegekr"l beszélünk.

Egynél több izotópia egyfajta izotopikus lánccá fejl"dik és izotopikus

folytonosságot alkot. Az inhomogén, szemantikailag összeférhetetlen nyelvi egységek

izotópiatörése az értelmezésben a síkváltást követ"en újra visszaviszi a befogadót az

eredeti gondolathoz.

A témaváltás megjelenítésénél már megemlítettük a címadás szerepét. A

megfelel" cím kiválasztásánál eltér" motivációs tényez"k játszhatnak szerepet. Lehet a

cím-, ill. alcímválasztás célja az azonosítás, a témamegjelölés. Ebben az esetben a cím,

ill. alcím egészen egyszer!, egy-két szavas megfogalmazása is hatékony lehet.

El"fordulnak címkeszerep!, szintén rövidségükr"l, tömörségükr"l megismerhet" címek

is, amelyek hangulatkelt" erejüknél fogva érik el hatásukat.

Lehet azonban a cél a figyelemfelkeltés is. A cím az azt követ" szövegre, mint

szövegegészre utaló, globális kohéziót biztosító eszköz. A jó cím magában foglalja a

szöveg egészére kiterjed" témát, annak mind tartalmi, mind hangulati jelképe is egyben.

A cím minden esetben az azt követ" szöveg szerves része, nem tekinthet" önálló

szövegnek. A cím és az alcímek közötti szemantikai kapcsolat nem minden esetben

nyilvánvaló.

A fókuszkohéziót megteremt", a szöveg tartalmi lényegét magában foglaló

mondatot nevezzük fókuszmondatnak, míg a tételmondat a bekezdésnek a szemantikai

tekintetben legfontosabb gondolata. Ez utóbbi általában a bekezdés els" mondataként

szerepel a szövegekben. Tartalmazza azt a témát, ami körül a következ"ben elhangzó

mondatok csoportosulnak, még ha a kohézió nem is t!nik minden esetben

nyilvánvalónak. Ha azonban kiegészítenénk a bekezdés minden egyes mondatát az el

nem hangzó szövegrészletekkel, egyértelm!en szemléltethet" lenne, hogy az egyes

mondategységek mindegyike a tételmondatban megfogalmazott témakör körül forog.

$+"

"

A szövegek integráló erej! indító és záró mondata kulcsszerepet játszik a

szövegegész kohéziós összetartó erejének megteremtésében. A záró mondatok az

él"beszédben is el"fordulhatnak egy-egy témakör összegzéseként és lezárásaként.

A kulcsszó szintén a globális kohézió megteremtésének egyik jellegzetes nyelvi

kifejezésformája. Kulcsszónak a szöveg témáját megjelöl" szót nevezzük, amely teljes

egészében, részben vagy rokon értelm! párjával ismétl"dik a szövegben, általában jóval

gyakrabban el"fordulva az adott szövegben, mint a köznyelvi szóhasználatban. Mivel a

tematikai azonosság fenntartása az esetek többségében a f"neveket jellemzi, a kulcsszók

is leggyakrabban a f"nevek tartományából kerülnek ki.

A szemantikai progresszió, azaz a szövegben található mondatok közötti tartalmi-

logikai viszony szintén a szöveg globális kohéziója megteremtésének egyik eszköze. A

szövegmondatok közötti szemantikai kapcsolódás módja többféle lehet. El"fordulhat,

hogy a szövegen belül a részek tárgyalását követi az egész bemutatása, más esetben

ennek pont az ellenkez"je történik. A progresszió egy másik megjelenési formájában az

egyes és az általános szemléltetésének sorrendje, illetve el"fordulhat az is, hogy az

általánosból kiindulva az egyesek bemutatásán át a gondolatmenet végén ismét visszatér

a szövegalkotó az általánoshoz. A progresszió egyik válfajában az ok indoklását

követ"en kerül sor a következmény megfogalmazására, esetenként pedig a szövegben

megjelen" célkit!zés megfogalmazása követheti a tényfeltárást. Az id"tényez" is lehet

meghatározó faktor a progresszió szempontjából. Egy szöveg szervez"désében gyakran

a múltban történt eseményeket követik a jelen történései.

A szemantikai progresszió egyik jellegzetes eszköze a fokozás, amely

megjelenhet egy rövidebb szövegrészen belül is, illetve bizonyos esetekben a nagyobb

szöveg egységeket is összekötheti. A progressziót gyakran bizonyos szövegelemek

párhuzamba állítása biztosítja, amely eszköz nem ritkán az ellentétpárok egymással való

ütköztetésével igyekszik elérni a kívánt hatást. A szöveg szemantikai progresszióját

id"nként a tartalmi felbontás, az elhangzó tartalmak részletezése vezérli. Ilyen esetben

nem ritkán egyéb nyelvi elemmel (pl. sorszámozással) is kiegészíti a szövegalkotó a

szöveget a jobb követhet"ség és könnyebb értelmezhet"ség érdekében.

A hasonlítás is a szövegszemantikai progresszió egyik nyelvi eszköze, amely nem

feltétlenül vonultatja fel a hasonlítás általánosan használt nyelvi elemeit (olyan, mint;

úgy, mint stb.), hanem gyakran csupán a metafora (sok esetben) képi megjelenít"

erejével hat.

$!"

"

A szövegalkotás gyakori eszközei írásban bizonyos interpunkciós eszközök, a

gondolatjelek, zárójelek, vessz"k stb. közé ékelt közbevetések, amelyek nem egyszer

tartalmi célok megvalósítása, pl. pontosítás, helyesbítés céljából helyeznek el a

szövegben a szövegalkotók. A gondolatjelek között közbevetett tartalmak részletezéssel,

a korábban csupán felületesen érintettek kifejtésével is gazdagíthatják, kiegészíthetik a

szöveget. Az él"beszédre jellemz" megfogalmazás-béli hibák helyrehozása, korrekciója

gyakran zárójeles formában jelenik meg az írott szövegben. Tartalmilag kevésbé fontos

információ nem csupán vessz"k között közölhet", de lényegtelen gondolatokat

tartalmazhat gondolatjelek közé ékelt szövegrész is. A fent említett nyelvi formák,

jellegüknél fogva kizárólag az írott szöveg sajátosságai.

A tartalomváró és tartalomadó szavak és mondatok alkalmazása is eredményezhet

szemantikai kapcsolódást. Ezek gyakran összetett mondat formájában jelennek meg.

A helyet jelöl" szemantikai elemek f" feladata a szöveg helystruktúrájának a

megteremtése, míg az id"t jelöl" szemantikai köt"elemek bizonyos fajtái a szemantikai

progresszió kapcsán a szövegtartalmak id"beli egymásutániságát hivatottak jelezni.

Míg az imént felsorolt szemantikai kohéziós elemek a makroszerkezeti összetartó

er"t hivatottak reprezentálni, a következ"kben a mikroszerkezeti kohéziós elemeket

vesszük számba.

2.1.3.2. A lineáris kohéziót megteremt" eszközök

A mikroszerkezetben érvényesül" kisebb szövegegységek összefüggése is számos

szemantikai eszköz révén valósulhat meg. Ezek közül a leglényegesebbek a következ"k:

korreferencia,

mez"összefüggés,

asszociációs mez",

szemantikai hiány, ill.

mellérendelt köt"szók.

Korreferencia alatt a szemantikai ekvivalenciát értjük, azaz azt a szituációt,

amikor a szöveg bizonyos nyelvi elemeinek referense teljesen vagy részlegesen azonos,

tehát a referens és a korreferens a valóságnak ugyanarra a részletére utal. A korreferens

lexémák különböz" módon alkothatnak mez"összefüggést. A referenciálisan azonos

nyelvi elemek korreferenciaviszonya különböz" nyelvi síkokon jelenhet meg. A

$#"

"

szemantika síkján többek között a rész-egész és az ellipszis tartozik ebbe a körbe. A

korreferencia ugyanakkor a következ" f" területeket is felöleli:

a nyelvi elemek szó szerinti ismétlését,

szinonimákkal való újraemlítését,

a hiperonimikus rekurrenciát,

a hiponimákkal való behelyettesítést,

antonimákkal való újraemlítést, valamint

a nyelvi elemek proformákkal való kiváltását.

A szó szerinti ismétlés a szemantikai azonosságot egyértelm!en tükröz"

korreferencia-típus, hiszen ebben az esetben vagy teljes rekurrenciáról beszélhetünk,

azaz az ugyanarra a valóságra utaló nyelvi elem változatlan lexikai azonosságáról, vagy

pedig annak variált újraismétlésér"l, amely azonban alakilag nem egyezik meg száz

százalékban az eredetileg említett nyelvi jellel. El"fordulhat, hogy egy szövegrészletben

többször is ismétlésre kerül egy-egy kifejezés, ám hiába történik teljes rekurrencia,

annak korreferenciális értéke nem feltétlenül túl számottev". Bizonyos esetekben az

interakcióban résztvev" fél megismétli az éppen elhangzott mondatot, ám a megismételt

mondat modális értéke eltér az eredetileg megfogalmazott mondatétól.

Az ismétléshez hasonlóan az azonosítás is a szemantikai azonosság

megteremtésének eszköze a szövegekben. Azonosítás esetében azonban nem teljes

szemantikai rekurrenciáról beszélünk, hanem az új fogalom a korábban említett logikai

sz!kítéséb"l vagy tágításából ered. A szemantikai azonosság érzékeltetése a

tulajdonnevek köznévvel való azonosításával is történhet.

A hiponim egy nagyobb fogalomkörbe besorolva hiperonimikus alakban kerülhet

említésre, és az adott kontextusban irreleváns, hogy a kérdéses id"ben a világon az adott

hiponim számos egyede létezik, hiszen a szöveg befogadója egyértelm!en be tudja

azonosítani a közl" által említett szemantikai elemet. A közneveket helyettesíthetjük a

rájuk vonatkozó névmással is, mert azok automatikusan magukon viselik a fogalomszó

összes tartalmi jegyét. Lesz!kített köznévi hiperonima esetében referenciaazonosságról

beszélünk.

A teljes azonosságot nem képvisel", ám megközelít"en ekvivalens rokon értelm!

szavak is a korreferencia eszköztárának elemei. Ezek lehetnek szinonim szavak,

szinonimikus kifejezések vagy kontextuális szinonimák. Felcserélhet"ségük a

mondatban megtörténhet anélkül, hogy annak jelentését megváltoztatnák. Igaz, a

$$"

"

szinonimákkal kapcsolatban létezik olyan álláspont is, mely szerint tökéletes szinonima

nem létezik, csak egymást helyettesít" szavak, mondván, hogy ezek nem esnek mindig

minden kontextusban tökéletesen egybe gyakoriságuk, eloszlásuk és konnotációjuk

különbségei okán. A kontextuális szinonimák a nevükben is jelzik, hogy csupán a

konkrét szövegben, az adott kontextusban funkcionálnak rokon értelm! kifejezésként,

egyébként jelentéstartalmuk normál esetben nem terjed ki az adott jelentésre.

A parafrázis, más néven értelmezés szintén lehet eszköze a szemantikai azonosság

szemléltetésének. Általában az egynyelv! szótárakra és lexikonokra jellemz" ez a fajta

referenciális azonosítás. Ilyenkor gyakran mind a genus proximum (az általánosabb

kör! fogalom), mind a differentia specifica (megkülönböztet" jegy) megtalálható a

szövegben. Ugyanazt a jelenséget többféleképpen is lehet értelmezni, feldolgozni,

tartalmi és formai elemeit számba venni, ezért a parafrázisok abban az esetben is

lényegesen különbözhetnek egymástól, ha ugyanarra a dologra vonatkoznak.

A perifrázis egy kifejezés több szóval – rokon értelm! nyelvi elemmel – való

körülírásának eszköze.

Amikor két szó – vagy egyéb nyelvi elem – alakja között véletlen egybeesés

tapasztalható, és írásképük (gyakran hangalakjuk is) megegyezik, azonban jelentésbeli

eltérésük nyilvánvaló, homonimákról beszélünk. A homonimák szintén a korreferencia

egyik típusát képviselik. Homonimák nem csupán az egyszer! szavak szintjén léteznek,

azokat a magyar nyelvben eredményezhetik toldalékok, s"t léteznek szerkezeti

homonimák is. A homonimák felvetik a poliszémia (többértelm!ség) kérdését, amely

esetben a két azonos hangzású szó nem teljesen független egymástól, és a rokonság

kimutatható közöttük.

Az azonos jelentésosztályba tartozó szavak, amelyeket a valóság-vonatkozás

szempontjából jelentésbeli kapocs f!z egymáshoz, mez"összefüggést, tematikai mez"t

alkotnak. Jelezhetnek teljes szerkezet! mez"összefüggést, vagy akár hiányos

szerkezet! felosztást, amelyben csupán mellérendelt fogalmak (kohiponima) jelennek

meg, azonban nem mutatható ki az alá- és fölérendelt fogalmak (hiponima és

hiperonima) összefügg" rendszere. Az azonos jelentésosztályba tartozó grammatikai

szerkezetismétlés elemei is megalkothatják a szövegrész tematikai mez"jét. Az

interszekció nyelvi jelensége, azaz az egy szóval ugyanazon jelentésmez"ben található,

helyi, id"beli, oki, egész-rész stb. kapcsolatba kerül" fogalom is az azonosítás egy

$%"

"

válfaja, az inklúzió pedig a jelentésmez"n belüli rész-egész viszonyt fejezi ki, miáltal az

egyik mondat vagy tagmondat magában foglalja a másikat.

A mez"összefüggés kifejezésének az eszköze az antonímia, azaz az ellentétes

jelentés! fogalmak használata is, amely a motivikus ismétlés egyik leplezett módozata,

azaz annak elkerülésével fejez ki ismétlést, hogy szó szerint újra megjelenítené a már

korábban elhangzott nyelvi elemeket.

A pusztán asszociáció által felsorolásra kerül", ám konvencionálisan egymáshoz

nem társítható fogalmak egymás mellé rendelése is hozzájárulhat a szöveg kohéziós

erejéhez, és a hasonlatok, a metaforikus viszonyok is megtestesíthetnek

szövegösszetartó, kohéziós er"t.

A mellérendel" köt"szók vizsgálatát esetenként a szöveggrammatika kutatási

területéhez kötik a szövegnyelvészek, bár a szövegmondatok egymáshoz f!zése az

esetek többségében nem grammatikai jelenség, hanem szemantikai-logikai természet!.

A mellérendel" jelleg! kapcsolás megnyilvánulhat összetett mondatban vagy független

szövegmondatban. Bizonyos esetekben a gondolatok összekapcsolása jelentéstöbbletet

ad az összef!zés által létrejöv" egységnek, más esetekben azonban a mellérendelés

csupán stílusbeli különbséget eredményez.

A tartalmi-logikai viszonyok, amelyek a folytatásos szövegmondatok között

létrejönnek, kifejezésre juthatnak akár bizonyos köt"szók használatával, akár ø köt"szós

változatban. Ez utóbbi esetben a tartalmi kapcsolódás explicitté tehet" a megfelel"

mellérendel" köt"szó (konnektor) tényleges vagy gondolatbeli beillesztésével. Vannak

bizonyos mellérendel" szerkezetek, amelyek minden esetben megkívánják a köt"szók

használatát, ilyenek pl. az ellentétes és a választó mellérendelések. Ugyanakkor gyakran

ø köt"szó szerepel a kapcsolatos, a következtet" és a magyarázó mellérendelésekben.

Hogy ez utóbbi típusoknál a szövegalkotó a megfelel" köt"szó megválasztása és

explicit megadása, vagy éppen annak elhagyása mellett dönt, és a kontextusra hagyja,

hogy implikálja az explicit módon nem jelölt, pusztán valószín!sített jelentést, gyakran

csupán szövegszerkesztési stílus kérdése.

A mellérendel" köt"szók explicit használata megkönnyíti a szövegértelmezést,

mert nyilvánvalóbbá teszik a tartalmi összetartozást, a szövegrészek egymáshoz való

viszonyát. Bár vannak nyelvészek, akik a szöveggrammatikában tárgyalják e jelenséget

(pl. Nagy Ferenc), Kiefer szerint a mellérendelés alapjában véve szemantikai m!velet.

$&"

"

A kapcsolatos mellérendelés el"fordulhat mind köt"szót (konnektor) explicit

módon használó, mind pedig azt nélkülöz" formában. A kapcsolatos mellérendelés

történhet térbeli és id"beli összefüggés alapján: egyszer! kapcsolatos viszonyban

egymásmellettiséget, egyidej!séget vagy egymásutániságot kifejezve. E mondattípus

fajtái szerint lehet egyszer!, hozzátoldó, fokozó, ellentétesen hozzáadó vagy fokozó,

összefoglaló és megosztó.

Következtet" mellérendelésr"l akkor beszélünk, amikor az egyik tagmondat

jelentéséb"l a másikból következik, abból levezethet". Az ok és okozati elemek

sorrendje szerint, ha el"bb van az ok, és kés"bb az okozat, következtet" viszonyról

beszélünk. A tehát, ezért köt"szók a leggyakrabban használt konnektorok ebben a

mondattípusban, de megfigyelhet" az elköt"szótlanodás is bizonyos esetekben. (Deme

1965, 299)

A magyarázó mellérendelés második tagmondata az els"ben kifejtett tartalom

okát, indokát, el"zményét világítja meg. Ha az okozat megel"zi az okot, amellyel

kés"bb magyarázunk, a mondat magyarázó jelleg!. A magyarázó és következtet"

tagmondatok tehát egymással oksági viszonyban állnak.

Az ellentétes mellérendelések esetében a tagmondatok közötti ellentét fejez"dik ki.

Ez a típus megkívánja az ellentétes mellérendel" köt"szó explicit megadását. E

mellérendelés típusa szerint lehet szembeállító, kizáró vagy megszorító. Az egyszer!

vagy szembeállító ellentét esetén mindkét tagmondat tartalma igaz, de szemben áll

egymással, míg a kizáró ellentétes mondatnak csak egyik tagmondata igaz, az egyik

tagadó a másik állító.

A választó mellérendelések két alaptípusa a kirekeszt" és a megenged".

Hasonlóan az ellentétes mellérendeléshez, a választó mellérendel" mondatok is

köt"szós természet!ek (Deme 1965, 299), azaz megkövetelik a köt"szó kitevését az

alárendelt mondatrész elé. A kirekeszt" választásban csak annyi lehet"ség van, ahányat

a tagmondatok tartalmaznak, ugyanakkor a megenged" választásban a lehet"ségek nem

zárják ki egymást, s a beszél" számára is közömbös, hogy melyik jut érvényre.

Az ellipszis, más néven szemantikai hiány fogalma alatt azt a jelenséget értjük,

amikor bizonyos ki nem mondott (vagy le nem írt), de odagondolt vagy odagondolható

szavak, mondatok egészíthetik ki a szöveget. Az odagondolható mondat formailag

eltér" alakú lehet, ám látens jelentése iránt nem fér kétség.

$'"

"

A legtöbb természetes dialógusban a párbeszéd jelent"s részét nem a teljes

mondatos szerkesztettség jellemzi, hiszen ez lassúvá, körülményessé tenné a társalgást.

A sikeres kommunikáció el"feltétele ebben az esetben az, hogy az entropikus elem ne

maradjon ki a tartalomközvetítésb"l. Ez a kontextuális és szituatív ellipszisekkel a

befogadó tudatában kiegészülve alkotja az értelmezés alapját. A félbehagyott mondatok

által keletkez" elhallgatások az ellipszis speciális fajtái.

2.1.4. A szemantika és a pragmatika viszonya

A szemantika és a pragmatika között húzódó határ körüli viták és ellentmondások

áthatják e területek kutatását létrehozásuk pillanatától kezdve. A nyelvfilozófusok nem

csak abban nem értenek egyet, hogy pontosan hol is húzódik ez a határ, de az is kérdés

tárgyát képezi, hogy egyáltalán létezik-e különbség a szemantika és a pragmatika között.

Leech a nyelv és a nyelvhasználat megkülönböztetésének alapját tulajdonképpen a

szemantika és a pragmatika elkülönülésében látta (Leech 1983, 5), amely megközelítést

Verschueren is elfogad (Verschueren 1999, 8) kiemelve, hogy a szemantika – a

pragmatikával ellentétben – a szavak kontextusfüggetlen jelentésével foglalkozik, amely

érvvel Kiefer is egyetért. Verschueren még hozzáteszi megállapításához, hogy a

kontextusban való jelentés ugyan hozzátartozik a pragmatika által vizsgált

jelentéstípushoz, de nem meríti ki azt.

Leech a szemantika és a pragmatika közötti különbség tárgyalása során megemlíti

a szemanticizmus, a pragmaticizmus és a komplementarizmus nézetét (Leech 1983, 6).

A szemanticizmus a szemantikán belül tárgyalt pragmatikát jelenti. A formális

szemantika bizonyos elméletei, amelyek nem csupán az igazságfeltételeket fogadják el

formális eszközként, minden formálisan ábrázolható jelenséget a szemantika

hatáskörébe csoportosítanak. Ebb"l kifolyólag a pragmatika által is tárgyalt nyelvi

jelenségek jelent"s részét is a szemantikai problémák közé sorolják. A formális

szemantika képvisel"i szerint a pragmatika csupán az egyel"re még nem felderített

jelentéstani jelenségek magában foglalására szolgál, tehát indokolatlan a két terület

között különbséget tenni.

A pragmaticizmus képvisel"i szerint a szemantika a pragmatika részeként

tekinthet". Ennek követ"je többek között Récanati, aki értelmezhet" jelentést csak

olyan megnyilatkozásnak tulajdonít, amely szükségszer!en magában foglal pragmatikai

$("

"

információkat is, tehát a szemantikát a jelentés szempontjából a szintaktikával

egyenérték!nek ítéli meg.

A strukturális szemantika ezzel szemben a konvencionalitást tekintve

kiindulópontnak határozottan különbséget tesz a szemantika és a pragmatika között.

Követ"i álláspontja szerint a konvencionális, a nyelvi elemek viszonyára épül", azaz a

nyelvi rendszer szintjéhez köt"d" jelentés a szemantikai kutatások területe, ugyanakkor

a beszédhelyzethez, azaz a nyelvhasználathoz köt"d", nem konvencionális, azaz a

társalgási maximák alapján kikövetkeztetett kommunikációs jelentések a pragmatika

hatáskörébe tartoznak.

Ez a fajta komplementarizmus megjelenik többek között Carnap alábbi

megállapításában is. "Ha egy kutatásban explicit utalás történik a beszél"re, vagy

általánosabban fogalmazva nyelvhasználóra, akkor ezt a vizsgálatot a pragmatika

körébe kell utalnunk. (...) Ha a nyelv használójától elvonatkoztatunk, és kizárólag a

kifejezést illetve deszignátumát elemezzük, akkor a szemantika területén vagyunk. És

ha, végül, a deszignátumtól is elvonatkoztatunk, és csak a kifejezések közötti

viszonyokat tanulmányozzuk, akkor a (logikai) szintaxis területén állunk”. (Carnap

1942)

A komplimentarizmus – amelynek maga Leech is a követ"je – tehát a két terület

egymás mellett létezésének látja jogosultságát. Levinson szerint a pragmatika a jelentést

azon aspektusaiból tárgyalja, amelyeket a szemantikaelmélet nem tud kezelni.

(Levinson 1983). # ezen az alapon választja ketté a két területet, azonban a pragmatika

hatókörét a szemantikaelmélet fejl"désének rendeli alá. Ennek ellentmond, hogy más

esetben a pragmatika els"dlegességét hangsúlyozza a szemantikával szemben az alapján,

hogy a kontextus ismerete elengedhetetlen feltétele az igazságfeltételek megadásának.

Végül megállapítja, hogy bizonyos pragmatikai tényez"k a szemantikai értelmezés

input-jaiként szolgálnak (pl. deixisek), és hogy a két terület egymásba ékel"dik

(intrúzió).

Bach szintén a két terület által adott információ eltér" természetét hangsúlyozza ki:

"A szemantikai információ abban van kódolva, ami mondva van - ezek a mondatok

stabil nyelvi jellegzetességei - együtt azokkal a nyelven kívüli információkkal, amik

szemantikai értéket rendelnek a kontextus-érzékeny kifejezéseknek, amikor azok

kimondásra kerülnek. A pragmatikai információ a megnyilatkozás megtételének

tényleges aktusából kerül el", és ahhoz elengedhetetlen, hogy a hallgató megállapítsa,

$)"

"

mit mondott a beszél". Vagyis amíg a szemantikai információ abban van kódolva, ami

mondva van, a pragmatikai információ magában a megnyilatkozás mondásában." (Bach

2004, 469)

$*"

"

2.2. Pragmatika - szövegpragmatika

2.2.1. A nyelvészeti pragmatika története

A nyelvészeti pragmatika mindenképpen elkülönítve tárgyalandó a filozófiában

pragmatika néven ismert irányzattól. Maga a pragmatika szó görög eredet!, jelentése:

cselekvés, tevékenység, elvégzés, teljesítés, cselekvési mód stb. Ezzel az elnevezéssel

el"ször az amerikai filozófus és szemiotikus, Charles W. Morris illette a szemiotikának

azt az ágát, amely megfogalmazása szerint a jelek és a jelhasználók közötti viszonyt

vizsgálja. E tudományterületet a jelek egymáshoz való viszonyát vizsgáló szintaxis és a

jelek jelentésével foglalkozó szemantika mellé osztotta be, hogy a szintaktikai és

szemantikai szabályokkal leírható jelenségeken kívül es" jelhasználati tényez"knek

helyet találjon.

Morris osztályozásának köszönhet"en els"sorban a szemantika és a szintaktika

kutatása lendült mozgásba, a pragmatika még túlságosan sokszín!, megfoghatatlan,

összefüggéstelennek t!n" tudományágnak számított, ezért az érdekl"dés lényegesen

kisebb volt a kutatása iránt. Ezzel magyarázható, hogy az 1960-as évekig nem történt

igazán lényeges el"relépés a nyelvészeti pragmatika formalizációja terén.

Az áttörést a beszédaktus-elmélet megfogalmazása és kidolgozása hozta el a

tudományterület számára. A nyelvfilozófia alapjainak lerakásán fáradozó John L.

Austin oxfordi egyetemi el"adásainak els"dleges célja egy analitikus filozófiai alaptétel

– amelyet Austin leíró tévedésnek nevezett el – megcáfolása volt. Austin abból indult ki,

hogy bizonyos mondatok nem értékelhet"ek az igazságtartalmuk alapján, azaz leíró

voltuk megkérd"jelezhet". A konstatív megnyilvánulásokkal szembeállította az általa

performatívumoknak nevezett igék csoportját, amelyek nem az igaz/hamis dimenzió

mentén értékelhet"ek, hanem sikerük/sikertelenségük alapján. A sikeresség

alapkövetelményeként boldogulási feltételeket határozott meg. Felhívta a figyelmet arra

a tényre, hogy utasításaink, kéréseink, ígéreteink, kérdéseink is konkrét cselekedetek,

s"t arra is, hogy sajátos attit!dünk nagyon gyakran még konstatív megnyilatkozásainkat

is dinamikus jelleg!vé változtatja.

A performatív igéket öt egymástól elválasztható csoportra osztotta (Ítélkez"k,

Végrehajtók, Elkötelez"k, Viselked"k, Bemutatók). El"adásai során Austin az implicit

performatívumok gondolatától eljutott a beszédaktus elméletéig, amelyben az egyes

%+"

"

beszédaktusokat három elkülöníthet" részre osztotta fel: lokúciós, illokúciós és

perlokúciós aktusra, kihangsúlyozván, hogy amit mondunk, ahogy mondjuk, és az

általunk elérni kívánt hatás kiegészíti egymást. Austin nem csupán új elméletekkel

gazdagította a tudományt, hanem kiindulóponttá, elméleti alapk"vé vált számos

tudományterület (nyelvfilozófia, nyelvészeti pragmatika, pszicho-lingvisztika,

szociálpszichológia stb.) m!vel"i és kutatói számára, hiszen megállapításai újabb és

újabb empirikus kutatásokra ösztönözték követ"it.

A performativitás jelenségével egyébiránt már Arisztotelész is foglalkozott az

ókorban, és az " tanításaira alapozva német nyelvterületen Koschmieder koincidencia-

elmélete megel"zte Austin tanait. Austin hatására azonban jellemz", hogy még az

angolszász analitikus filozófiai hagyományoktól egyébként távol álló gondolkodókat is

elméleteinek továbbgondolására ösztönözte. A német Jürgen Habermas is az Austin

által lefektetett elméleti alapokból kiindulva hozta létre 1979-ben az ún. Univerzális

Pragmatika fogalmát, amelynek három alapvet" koncepciója az elemi propozíciók (azaz

az implikációk), az els" személyben megfogalmazott mondatok (azaz a cselekv"k által

megfogalmazott intenciók), illetve a beszédaktusok elméletét taglalta. Ez utóbbit

Habermas azzal egészítette ki, hogy a beszédaktusok megvalósulásának sikere vagy

sikertelensége azon múlik, hogy sikerül-e általuk a célszemélyt a kívánt irányban

befolyásolni.

A 60-as években Paul Grice Meaning címen megjelent korszakalkotó m!ve adott

új lendületet a pragmatikai kutatásoknak. Kognitív oldalról megközelítve a

kommunikációt Grice kihangsúlyozta a következtetések és a mentális állapotok

jelent"ségét, amelyek véleménye szerint szignifikánsan befolyásolják a

megnyilatkozások helyes és maradéktalan interpretálásának képességét. A

megnyilatkozások gyakorta nem természetes jelentésére utalva világított rá, hogy egy

mondat interpretálása jóval túlmutat a konvenciók szerint neki tulajdonított jelentésen.

Logic and Conversation cím! – magyarul A társalgás logikája címen – 1975-ben

megjelent írásában Grice a mondatok interpretálásának korábbi kizárólagosan

konvencionális megközelítésén változtatott, valamint megfogalmazta az implikatúra és

az együttm!ködési alapelv gondolatát. Ez utóbbi vizsgálatának megkönnyítésére

meghatározta azt a négy maximát (min"ségi, mennyiségi, reláció, mód), amelyek a

beszél" partnerek kölcsönös együttm!ködését vezérlik a kommunikáció sikere

érdekében. Az implikatúra alatt pedig Grice azt értette, amit a megnyilatkozással

%!"

"

valójában közölni kívánunk, és ennek szemléltetésére Grice a konvencionális

implikatúrák és a társalgási implikatúrák között tett különbséget. Grice rávilágított a

közvetett beszédaktusok tárgykörére is.

Három évtizeddel kés"bb az izraeli Yehoshua Bar-Hillel pontosította Austin

meghatározását a pragmatikát illet"en. Bar-Hillel a pragmatika vizsgálati területeit

kiegészítette azzal, hogy vizsgálta a kommunikáció függ"ségét a lokútortól, az

auditortól a nyelvi kontextustól és az ún. extra-lingvisztikai (nyelvhasználaton kívüli)

kontextustól, a szükséges háttérismeretek meglétét"l vagy azok hiányától, a

kommunikációban résztvev"k jóindulatától, ill. annak hiányától. Hozzá kell tennünk,

hogy Bar-Hillel szóhasználata tükrözte a kor nem különösen pozitív megítélését az

általa is „szemetes kosárnak” titulált újonnan formálódó tudományágról, amely sokak

szerint csupán azt a célt szolgálta, hogy a szintaxis és a szemantika fogalomkörében

tárgyalhatatlan, de amúgy egymástól teljesen független kérdéscsoportokat egy helyen

összegy!jtsék. Austin legnagyobb hatású követ"i, Searle, Récanati és Vanderveken

pontosították és továbbfejlesztették a performatívumok tárgykörét, s"t Searle – más

kutatók és gondolkodók hatásának befolyására (pl. Wittgenstein, Midgley, Strawson,

Rawls, Grice) – kísérletet tesz a "hagyományos" jelentéselmélet és a beszédaktus-

elmélet megközelítésének egyesítésére is, amennyiben megnyilatkozásainkat propozíció

(állítás) és illokúciós er" (force) összetev" kett"sségében értelmezi, ahol az er" a

propozíció függvénye. Ezt a gondolatot fejlesztette tovább J.J. Katz (1977) Austinéhoz

képest barokkos, formalizált koncepciójával, amelynek egyik lényeges megállapítása,

hogy az állítás-tárgyak, a propozíciók lehetnek igazak vagy hamisak, maga az állítás,

mint m!velet azonban beszédaktus.

Bach és Harnisch is Austin és Searle rendszerezését választotta kiindulópontnak,

amikor a konvencionális illokúciós aktusoktól már különválasztott kommunikatív

illokúciós aktusokon belül elkülönítik a konstatívumok, direktívumok és elismerések

kategóriáját, majd ezeken belül is differenciálnak.

A nyelvészeti pragmatika fejl"désének irányába hatott ebben az id"szakban Noam

Chomsky tanítványainak új útkeresése is, amely a generatív nyelvészet által alkalmazott

steril grammatikai modellek tökéletes megformáltsága ellen emelt kifogást. E

nyelvészek közül is személy szerint ki kell emelnünk R. Lakoff (1971) nevét. Az új

nyelvészeti kutatásokhoz való ambivalens viszonyulás más nyelvészek munkáját is

jellemzi pl. J. Lyons (1968).

%#"

"

Az 1970-es évekt"l azonban a strukturális nyelvészet által els"dleges

fontosságúnak tartott langue-nyelvészeti kutatásokat kezdetben egyre inkább kiegészítik,

majd fel is váltják a parole-nyelvészeti vizsgálatok, és a nyelvészek figyelmének

központjába egyre inkább a nyelvhasználat kerül a nyelvi rendszer elemzése helyett. A

pragmatikai fordulatnak nevezett paradigmaváltás nem csupán a nyelvészeti pragmatika

fejl"désében játszott szerepet, de számos nyelvészeti határtudományéban is (pl.

szociolingvisztika) (Maitz 2000, 505). E folyamat egyik kiemelked" alakja a francia E.

Benveniste. A szintén francia Francis Jacques (1979) megfogalmazása szerint a

pragmatika diszkurzív, kommunikatív és társadalmi szemszögb"l vizsgálja a

nyelvhasználatot. Magyar nyelvészek megfogalmazása szerint a nyelvészeti pragmatika

„azt kutatja, hogy a szintaktikai és a szemantikai szabályokon túl milyen egyéb,

biológiai, pszichológiai, szociológiai tényez"k és szabályszer!ségek játszanak szerepet

a jelek használatában.” (Pléh-Síklaki-Terestyéni 1997, 25) Trudgill megfogalmazása

szerint pedig „a pragmatika a nyelvészetnek az az ága, amely a megnyilatkozások

jelentését a társas kontextusban vizsgálja (Trudgill 1992, 61). A francia Maingueneau is

a jelek és a jelhasználók viszonyában, a jelek használatban és hatásában vélte felfedezni

a pragmatika érdekl"dési területét (Maingueneau 1996, 65).

Nem kívánunk azonban itt kitérni a nyelvészeti pragmatika összes

meghatározására, hiszen ha csupán Nemo és Cadiot 1997-es listáját vennénk alapul –

ami létrejötte óta természetesen b"vült – akkor is legalább 35 különböz" definíciót

kellene közölnünk e helyen. A különböz" meghatározások közötti eltérés leginkább a

vizsgálatok lényegesnek tartott elemeiben figyelhet" meg. Vannak, akik a kontextus

fontosságát hangsúlyozzák, mások a társas kapcsolatokban való viselkedésformák

vizsgálatát tartják els"dleges feladatnak. Bizonyos nyelvészek a perlokúció

elemzésében találják meg a pragmatikai kutatások lényegét, megint mások a nyelvet

társadalmi jelenségként vizsgálják. A pragmatikai körülmények is bizonyos definíciók

kulcskifejezéseinek számítanak. Ilyen pragmatikai körülményként lehet tekinteni többek

között a társadalmi gyakorlatot, az emberi magatartásformákat, a társadalmi normákat,

konvenciókat, és a szituáció kérdéskörével kapcsolatos egyéb tényez"ket. (Szabó 1988,

18)

Visszatérve pár szó erejéig a nyelvészeti pragmatika létrejöttére tehát

megállapíthatjuk, hogy a tudományág a filozófiából alakult ki. Rövid, de tartalmas

története során számos, a deskriptív nyelvészet területén kívül álló egyéb

%$"

"

tudományterület hatott a fejl"désére. Ilyen a társadalomnyelvészet, amelynek

vezéralakjai Dietrich Wunderlich és Basil Bernstein. Ez utóbbinak a nyelvi

szocializációra vonatkozó tanításai váltak a nyelvészeti pragmatika alaptézisévé.

Bernstein a nyelvi képességek és bizonyos nyelvi formák használata közötti

összefüggést vizsgálta státuszcsoportokon belül és azok között, és rámutatott a

környezetnek a nyelvi készséget befolyásoló erejére. Hovland, Janis és Kelley, valamint

Petty és Cacioppo a 60-as években a nyelv és a befolyásolás kapcsolatát vizsgálta a

Forrás (kommunikátor), az Üzenet, a Hallgató és a Hatás változóinak függvényében. A

meggy"zést befolyásoló szabályokat rendszerezték, amelyeket többek között a

kommunikátor hitelességének, vonzóságának, mások álláspontjának, az érzelmeknek, az

érvek mennyiségének és a vizuális eszközök alkalmazásának tükrében véltek

alkalmasnak vizsgálni.

A másik tudományterület, amely lényeges hatást gyakorolt a nyelvészeti

pragmatikára, az etnográfia, azon belül is az etnometodológia. E tudományág keretén

belül a kutatókat (Harvey Sacks, Gail Jefferson, Emanuel Schegloff stb.) azok a

folyamatok és technikák foglalkoztatták, amelyek alapján az emberek környezetüket, az

"ket körülvev" világot értelmezik. Ellentétben a nyelvészekkel és a nyelvfilozófusokkal

az etnometodológusok a vizsgálatuk tárgyává nem a nyelvet tették, hanem a

kommunikációt általában, és annak is els"sorban a befogadást illet" felét. A Santa

Barbara iskolához tartozó kutatók az 1980-as évekt"l azonban már bevallottan a

nyelvészeti pragmatika elvei alapján vizsgálódnak.

Meg kell még említenünk mindenképpen az udvariasság kutatásának területét,

amelynek legkarizmatikusabb képvisel"i Lakoff, Leech, Brown és Levinson, valamint

Fraser voltak. Nem mellesleg a nyelvészeti pragmatika máig ismert legalaposabb –

1983-ban megjelent – összefoglalása, szintén az imént említett Levinson nevéhez

f!z"dik.

2.2.2. A nyelvészeti pragmatika osztályozása a vizsgált jelenségek területei szerint

A nyelvészeti pragmatikát kutatási területei szerint több módon lehet felosztani.

Az egyik lehetséges mód a makropragmatika és a mikropragmatika elkülönítése,

amelyeket kiegészít a metapragmatika, azaz a magáról a pragmatikáról szóló diskurzus.

A mikropragmatika vizsgálati területei között tartják számon többek között a már

%%"

"

említett beszédaktusokat, a deiktikus elemeket és a preszuppozíciókat, azaz azokat az

eszközöket, amelyek a nyelvhasználat sz!kebb kontextusában a mondatra és annak

közvetlen környezetére koncentrálnak. A makropragmatika ugyanakkor els"sorban a

konverzációelemzésre épül. A pragmatika kutatási területeinek egy másik lehetséges

osztályozása négy nagyobb vizsgálati terület különböztet meg.

Az els" nagyobb témakör a diskurzus koherenciáját foglalja magában. Ezen belül

vizsgálat tárgyát képezik a már a mikropragmatika kapcsán említett deixisek (rámutató

elemek), amelyek többek között tér- és id"beli viszonyokra utalnak a szövegen belül. E

kutatási terület foglalkozik a referenciával is, azaz a névszóknak és más nyelvi

elemeknek a külvilág valóságaira való vonatkozásával. A diskurzus bels" összetartó

elemeinek összeforrottságát jelent" kohézió, és a beszédhelyzetbe való beágyazottság is

olyan alapkérdések, amelyeket a vizsgálatok e csoportjába szokás sorolni, ahogyan a

racionalitás és informativitás problematikája is ide tartozik.

A nyelvészeti pragmatika második nagy területe e felosztás szerint a diskurzusbeli

funkciók elemzésével foglalkozik. Ehhez a témakörhöz els"sorban a beszédaktus-

elmélethez kapcsolódó olyan jelleg! problematikák tartoznak, mint pl. az egyes

szerkezetek illokúciós szerepe.

A harmadik nagy vizsgálati terület magában foglalja az implicit diskurzussal

kapcsolatos kérdésekre adandó válaszlehet"ségeket. E kutatási irány foglalkozik többek

között a kontextus, az el"feltevés, az inferencia, az implikatúra és az implikáció

problematikájával is.

Végül e felosztás negyedik területének két nagy alegységét említjük meg,

amelyek a szociolingvisztikának a beszéd néprajzával foglalkozó kérdéskörével

átfedésben lév" problematikákat, illetve a konverzációelemzést, azon belül is a

diskurzus szociális és interperszonális elemeit érint" kutatásokat foglalják magukban.

Olyan elemek vizsgálata zajlik többek között e negyedik irányzat keretében, mint pl. a

hierarchia és a távolság, a tiszteletiség és az udvariasság stb.

E disszertációban mi is e négyes osztályozás alapján foglalkozunk részletesebben

a nyelvészeti pragmatika fent említett jelenségeivel az alábbiakban, és ezt a felosztást

vesszük figyelembe a munka kutatási része során is.

%&"

"

2.2.3. A pragmatikai kutatások bizonyos konkrét kérdései

2.2.3.1. A diskurzus koherenciája

A diskurzus koherenciájának részletkérdéseit, és az azzal összefügg" jelenségeket

vizsgáló témakör sok elemében megegyezik a szemantikánál már tárgyalt

problémakörrel. A szemantika kapcsán már foglalkoztunk többek között a referenciával,

a szövegösszetartás kohéziós elemeivel, ezért a már elmondottakat nem ismételjük meg,

legfeljebb kiegészítjük e helyen. Kezdjük mindezt a referenciákkal kapcsolatos

kérdéskör, a deiktikus, azaz rámutató nyelvi elemek, ún. deixisek tárgyalásával. A

referenciális deixisek a szövegen túli valóságra, bizonyos személyre, térben

elhelyezked", konkrét dologra, vagy éppen elvont, absztrakt módon észlelhet"

jelenségre (pl. id") utalnak. A deixisek f"bb fajtái a következ"k: 1. helyre mutató

(spatiális) deixisek (pl. itt, ide, innen); 2. id"re utaló (temporális) deixisek (pl. most,

tegnap, ebben a pillanatban, idén); 3. személyre utaló (perszonális) deixisek (pl. én,

nekünk, "t); 4. kontextuális deixisek (pl. majd kés"bb, ezt követ"en). Deiktikus szerepet

tölthetnek be a névmások (személyes, birtokos, mutató), bizonyos id"- és helyhatározók,

valamint meghatározott esetekben az igék id"formái. A deixisek csak az adott kontextus

ismeretében teszik lehet"vé a szöveg tartalmának teljesen korrekt interpretálását. A

deixiseket az él"beszédben gyakran kísérjük a konkrét rámutatás eszközével is. Vannak

nyelvészek, akik ebbe a témakörbe sorolják az ún. szociális deixiseket is, amelyek

között olyan elemeket vizsgálnak, mint pl. a megszólítás.

A kontextusba való beágyazottság vizsgálatának szükségességére az adja a

magyarázatot, hogy az adott szöveg eltér" szöveghelyzetben eltér" jelentéssel bírhat. A

beszédhelyzetbe való beágyazottság problémaköre tehát el"feltételezi, hogy a

megnyilatkozó tisztában van a megnyilatkozás nem nyelvi tényez"ivel, a szituációval. E

nem nyelvi szituáció és a nyelvi kontextus ekvivalenciájával, felcserélhet"ségével

foglalkozott többek között Weinrich is (Weinrich 1982, 69). Nem nyelvi tényez"k alatt

a világ jelenségeinek a megnyilatkozással párhuzamos térben és id"ben való

elrendez"désének háttérismereteit értjük. A szituáció ugyanakkor rendkívül összetett

rendszer, magában foglalja mind az objektív, mind a fiktív, mind a lehetséges világ

beszédhelyzeteit. Az emberi viselkedést szabályozó társadalmi normák, a résztvev"k

alá-fölérendeltségi viszonyai éppen úgy a szituáció részét képezik, mint a közl" és a

%'"

"

befogadó személyisége, emberi magatartása, lelki beállítódása, m!veltségi

ismeretszintje. Szociokulturális elemek is meghatározzák a szituációt, mint pl. a

résztvev"k egyéni sajátosságai (neme, kora stb.), az általuk betöltött szerepek és

funkciók. A kommunikációt egyben megszabják a közl" célja, szándéka, valamint a

befogadó megértési képességei is. Befolyással van rá ugyanakkor a beszédhelyzet

formája is, azaz hogy az adott esetben magán, nyilvános, intézményes, formális,

közvetlen stb. beszédhelyzetr"l van-e szó. Bármennyire összetett is a szituáció, amely a

kommunikációt meghatározza, nem állítható, hogy a szituáció minden egyes eleme

releváns egy adott beszédhelyzet szempontjából. Mint ahogyan van Dijk is kiemeli, a

rendkívül bonyolult társadalmi szituációnak csakis azon elemei relevánsak a szöveg

jelentésének szempontjából, amelyek a közl"nek, mint a társadalom tagjának a

megnyilatkozását vezérlik. (van Dijk 1982, 69)

A szöveg szituativitása a beszédhelyzett"l való függ"ségét jelenti. Egy szöveg

nincs egyetlen szituációhoz sem kötve, hiszen ugyanaz a mondat elhangozhat

különböz" beszédhelyzetekben is, és a különböz" helyzetekben eltér" lehet a jelentése.

Pl. a Mire gondol? kérdés lehet érdekl"d" jelleg! vagy akár felháborodást is kifejezhet

a megfelel" szövegkörnyezetben.

A tegezés és magázás kérdésköre is lehet a szituáció függvénye. Pl. két jó barát a

magánéleti beszélgetéseikben tegezheti egymást, ha azonban katonákról van szó, akik

között a rangfokozatbeli eltérés azt indokolja, a hivatalos kommunikációjuk során

kénytelenek a magázó formát alkalmazni. Hasonló jelenség okoz néha feszültséget a

televízióban közvetített interjúk során is, amikor a riportalany és a kérdez" személyes

kapcsolata a szituáció megkövetelte normák ellen hat. Ezzel a kérdéskörrel azonban

nagyon közel kerülünk a nyelvi illem problematikájához, amellyel részletesebben csak

kés"bb kívánunk foglalkozni.

Meg kell azonban említenünk e helyen az elhangzó szövegek gyakorta személyes

jellegét. A beszédek, szónoklatok során az orátorok általában olyan gondolatokkal is

gazdagítják mondanivalójukat, amelyekben saját társadalmi helyzetük, politikai

beállítódásuk, élettapasztalataik, sorsuk stb. tükröz"dik. Erre a kés"bbiek során

kutatásaink ismertetése kapcsán is kitérünk.

A kontextus és a szituáció egymással szoros kapcsolatban álló, de nem azonos

jelenség. Azonos szöveg (kontextus) különféle szituációkban is el"fordulhat, míg

azonos szituációban többféle szöveg is elhangozhat. (Balázs J. 1976, 20) Ugyan

%("

"

mindkett" hatással van a szöveg jelentésére, azonban lényeges különbség, hogy az adott

szituációban megjelen" valós vagy fiktív személyek, dolgok nem mindig feleltethet"ek

meg formálisan a grammatikai személynek. A kontextusban bizonyos személyben és

számban megjelen" alakok nem feltétlenül egyeznek meg a szituáció valós alakjainak.

A kérdés illusztrálására Szikszainé sorol fel számos az irodalomból kölcsönzött példát

(Szikszainé 2004, 240).

A racionalitás és informativitás problematikája visszautal a korábban már említett

és Grice nevéhez f!z"d" maximákhoz, amelyek a beszél" partnerek kölcsönös

együttm!ködését szabályozó, a kommunikációt és a megértést megkönnyít" elvek. Ezek

sorrendben a következ"k: A mennyiségi maxima azt a követelményt fogalmazza meg a

kommunikáció sikere érdekében, hogy a közl" éppen annyi információt adjon át,

amennyit az adott beszédhelyzet megkövetel. A túl sok információ ugyanannyira

hátráltathatja a közl" által elérend" célt, mint az elégségesnél kevesebb. A min"ségi

maxima a beszél" "szinteségét írja el", azaz hogy amit mond, azt valóban úgy is

gondolja. E maxima szerint kerülni kell olyan tartalmak közlését, amelyekr"l tudjuk,

hogy hamisak, illetve amelyekr"l nincs kell" bizonyítékunk. A reláció (más szerz"k

szerint viszony, ill. relevancia, kapcsolódás) maximája a közlés tartalmának a szóban

forgó tárggyal, illetve a szituációval való összefüggését, az azzal való relevanciát írja

el", a mód maximája pedig arra utal, hogy a beszél"nek egyértelm!en, világosan és

érthet"en kell magát kifejezni annak érdekében, hogy a kommunikációs szándékát elérje.

Kerülni kell a kifejezés homályosságát, a kétértelm!séget, ugyanakkor tömörségre kell

törekedni. Ez a maxima a nyelvhasználat legalapvet"bb szabályainak betartását is

magában foglalja (pl. az események id"beli sorrendiségének figyelembe vételét). A

négy maxima által meghatározott együttm!ködési alapelvnek az egyes elemei minden

diskurzus tekintetében vizsgálhatóak, és különösen abban az esetben játszanak

kulcsszerepet, amikor a beszélgetés egyik résztvev"je megsérti a maximák némelyikét.

A társalgási maximákhoz hasonló elveket Grice programjától többé-kevésbé

függetlenül a nyelvi változások elméletében Keller (1989), majd de Lima (1995) is

megfogalmazott. #k azonban els"sorban a zavaró homonímiák kisz!r"désének

mikroszintjét jellemezve jutottak el az érthet" megfogalmazás szükségszer!ségéhez. A

maximák Grice számára azonban nem csupán a közl"re hatást gyakorló racionális

kényszer megnyilvánulásai, hanem " egyben arra is utal, hogy azokat ki is lehet

használni a sikeres kommunikáció érdekében. Konkrétan a következtetések és sejtések

%)"

"

kérdéskörében látja a maximák kib"vített szerepét. A maximák tudatos megsértése útján

ugyanis szintén közölhetünk bizonyos információkat. Erre jó példa a közvetett

beszédaktusok területe, amely nyelvi jelenség használata során a nélkül közvetítjük az

üzenetünket, hogy azt konkrét nyelvi formában megfogalmaznánk. Amikor a beszél" az

iránt érdekl"dik, hogy a befogadó meg tudja-e mondani, mennyi az id", értelemszer!en

nem a befogadó azon képességére kíváncsi, hogy valóban választ tud-e adni a kérdésre.

A társalgási maximák tudatos megsértése az irónia, és a viccek egyik jellemz"

alapszituációja is egyben. El"fordulhat mind a viccek világában, mind pedig az él"

nyelvhasználatban olyan eset, amikor két maxima ütközik, pl. nem tudunk kell"en

informatív választ adni, mert nem tudjuk pontosan, mire is kíváncsi a beszélget"partner.

Pl.

A : Mennyi?

B: Harminc.

A: Mi harminc?

B: Mi mennyi?

Ezzel elérkeztünk a racionalitás kérdéséhez. A fentiek alapján megfogalmazódhat

ugyanis bennünk az a dilemma, hogy vajon lehet-e racionális a félrevezetés, kibújás,

ütközés és kihasználás esete, vagy pedig kizárólag a grice-i maximák és az

együttm!ködési elv következetes betartása mellett beszélhetünk racionális

kommunikációról. Grice els"sorban az információközlés hatékonyságának

szempontjából közelítette meg a kérdést, ezért figyelmen kívül hagyott bizonyos

területeket, amelyekre egyéb fontos befolyásoló tényez"k is hatnak (pl. az udvariasság

kérdésköre). Az egyes maximák tudatos megsértése gyakran nem mond ellent a

racionalitásnak, azonban ami – bizonyos motivációból ered"en – racionális a

társalgásban résztvev" egyik félnek, nem feltétlenül az a másiknak – akinek az esetében

a fent említett motiváció nem releváns. Ezért aztán a kommunikáció id"nként

kiszámíthatatlan, irracionális elemekkel telített.

Mint ahogyan azt Cohen és Levesque is megfogalmazta, a racionális interakció az

alapja az emberi kommunikációnak, függetlenül attól, hogy a társas viselkedés számos

eleme híján van a tudatos tervezésnek, egzakt számítási m!veleteknek vagy bármiféle

ösztönös célirányosságnak (Cohen–Levesque 1990). A racionalitás alatt – mint azt

fentebb láthattuk – az ésszer! és kiszámítható, el"re megjósolható eseménylogikát és

résztvev"i attit!döt szokás érteni egy adott helyzetben, amely annak minden

%*"

"

szerepl"jére jellemz". Azonban ami igazán jellemzi a kommunikációt az az, hogy a

benne résztvev"k a saját céljaikat és szándékaikat a rendelkezésükre álló nyelvi és nem

nyelvi er"források felhasználásával optimális módon igyekeznek megvalósítani. Az

pedig mindig az adott szituáció függvénye, hogy a résztvev"k céljai és szándékai egybe

esnek-e vagy csak egymás akarata ellenében tudnak-e érvényesülni. A fenti dilemma

feloldására tett javaslatot Kasher (1976), amikor azt szorgalmazta, hogy a Grice által

sugalmazott együttm!ködés helyett a racionalitás legyen a kommunikáció alapelvének

kulcsszava, és ebb"l kiindulva vizsgáljuk a grice-i maximákat. A racionalitás elvét

Kasher a következ"képpen fogalmazta meg: „Adott cél esetében válaszd azt a

cselekvést, amely a leghatékonyabban és a legkisebb költség (ráfordítás) mellett vezet el

az adott célhoz!” (Kasher 1986, 109)

A Grice által megfogalmazott maximákat természetesen érték kritikák a köztük

lév" átfedések és ellentmondások kapcsán, és történtek kísérletek az

újrafogalmazásukra, pontosításukra (pl. Leech 1983). Azonban a magyarázatok és

újrafogalmazások során is számos újabb és újabb kérdés merül fel, amelyekre a grice-i

megfogalmazásokat illet"en kritikai észrevételt megfogalmazó nyelvészek sem tudnak

tökéletes megoldást találni (Kiefer 1979). A kommunikáció és a racionalitás kapcsolatát

vizsgáló irányzatok közül kiemelkedik azonban a kognitív pragmatika, amely a

megértés, azaz a hallgatói, befogadói oldal interpretációja szempontjából vizsgálja a

kérdéskört. Sperber és Wilson (1995) megfogalmazta a kognitív relevancia elvét, amely

Kasher relevanciaelvével összhangban arra utal, hogy az emberi megismerést a

relevancia maximalizálása vezérli, és egy megnyilatkozás relevanciája a bel"le

származó feltevés kontextuális hatásának és a feltevés feldolgozásához (értelmezéséhez)

szükséges m!veleti er"feszítés mértékének függvénye. E két utóbbi tényez" lényegében

megegyezik a Kasher által hatékonyságnak és költségnek (ráfordításnak) nevezett

faktorokkal. A kommunikáció legf"bb vezérl" elvei tehát a beszél"t illet"en a

maximális hatékonyság, a minimális költség (ráfordítás, voltaképpen er"feszítés), míg

befogadói szempontból az igazmondás, az informativitás optimális mértéke, a

relevancia, a beszédtartalmak logikus strukturáltsága, az érthet"ség, illetve ezek

feltételezése.

&+"

"

2.2.3.2. Diskurzusbeli funkciók

Mint azt már említettük, a második nagy kutatási terület, amely a nyelvészeti

pragmatika által felölelt jelenségeket vizsgálja, a diskurzusbeli funkciók témakörét

tekinti központi kérdésnek. A vizsgálatok e köre kiterjed többek között a nyelvészeti

pragmatika egyik legnagyobb alakjának számító John Austin legfontosabb – az implicit

és explicit performatívumok kérdéskörére, valamint az ebb"l kifejl"d" beszédaktus-

elméletre vonatkozó, illetve ezek egyéb nyelvészek által továbbfejlesztett, átfogalmazott

– megállapításaira.

Ahogyan arról már szó esett, a nyelvfilozófia alapjainak megfogalmazására tett

kísérlete során Austin az ún. leíró tévedés szemléltetésére tett különbséget a konstatív és

a performatív igék között, tekintettel arra, hogy az általa performatív igéknek nevezett

nyelvi eszközökkel képzett megnyilatkozások nem illettek bele az analitikus filozófia

azon megfogalmazásába, mely szerint a megnyilatkozások minden esetben a világ

leírására szolgálnak, és igaz/hamis voltuk mentén értékelhet"k. A performatívumok

(beszédcselekvések, beszédtettek, beszédaktusok) elnevezést az indokolja, hogy e

mondatok kimondása során egyben el is végezzük a mondatban alkalmazott ige által

jelzett cselekvést. A performatívumokkal képzett megnyilatkozások vizsgálata során

azok sikerességét, boldogulását állította szembe a konstatív igék igaz/hamis értékével,

és a performatívumokkal történ" kommunikáció sikerességét boldogulási feltételekhez

kötötte. Ugyan Austin el"adásai kezdetén megfogalmazta azon feltételt, hogy egy

performatív igének jelen id" egyes szám els" személyben kell állnia, ám a kés"bbiekben

hoz példát ezzel ellenkez" esetre is. Különbséget tett explicit és implicit

performatívumok között. Ezt a felosztását Krékits (1993, 11) egy újabb kategóriával

egészítette ki, az ún. hibrid performatívumokkal, amelyek esetében mind az els"dleges

(explicit) performatívum megtalálható, mind pedig az a felszólítás, kérés, kívánság, stb.

amelyre az vonatkozik. A performatívumok ilyen típusa az explicit performatív formák

nélkül is könnyen értelmezhet" lenne, és azok feltüntetése nyomatékosítás gyanánt

szolgál. Err"l a jelenségr"l e munkában másutt a propozíciós aktus és az illokúciós er"

kapcsán is szót ejtünk.

A performatívumok csoportosítását is megkísérelte Austin, de saját bevallása

szerint sem tudott tökéletes rendszerezést felállítani. Az " megfogalmazásában a

performatív igék öt csoportja a következ": Ítélkez"k, Végrehajtók, Elkötelez"k,

&!"

"

Viselked"k, ill. Bemutatók. Austin 1955-ben Oxfordban elhangzott el"adásainak

tartalmát egyébként némileg szerkesztve és kiegészítve „How to do things with words”

címen publikálta egy tanítványa 1962-ben.

Az oxfordi professzor elméletét követ"i, J. Searle (1969), F. Récanati (1981) és D.

Vanderveken (1988) fejlesztették tovább. Searle a kijelentésekkel való cselekvés-

végrehajtást kiterjesztette a performatívumokon túl minden egyes megnyilatkozásra,

beszédaktusra. Megfogalmazása szerint nincs olyan megnyilatkozásunk, amelynek

kimondása nem valamiféle cselekvés (figyelmeztetés, engedély, parancs, tiltás, kérés,

vagy akár csak informálás, felvilágosítás stb.) Ezt alátámasztja Pléh és Terestyéni is.

(1979, 12)

A beszédesemények austini kategorizálásának, rendszerbe foglalásának

felülvizsgálata is megtörtént az "t követ" nyelvészek által. Az Austin által a performatív

igék Ítélkez"knek (verdicitves) elnevezett csoportja esetében Searle és Vanderveken is

az asszertívumok (assertives, ill. assertif) kifejezésre cserélte le Austin javaslatát, míg

Récanati ezeket az igéket nem tüntette fel külön csoportban. Egyébként a csoportot

képvisel" igék közé tartoznak többek között az alábbiak: felment, elítél, (valamilyennek)

talál, (valamilyennek) tart, tekint, osztályoz, értékel, becsül stb.

A Végrehajtók (exercitives) megnevezése tekintetében Vanderveken (directif)

ismét Searle-lel értett egyet, aki direktíváknak (directives) keresztelte át e csoportot.

Searle megfogalmazásában a direktívumok illokúciós lényege rávenni a hallgatót, hogy

a direktívum propozíciós tartalmának megfelel"en alakítsa viselkedését (Searle 2000,

149). Récanati az igék el"író jellegzetességét emelte ki meghatározásában (prescriptifs).

Itt a következ" igéket említhetjük meg példa gyanánt: figyelmeztet, sürget, követel,

ajánl, tanácsol, elrendel, kinevez stb.

Az Austin által Elkötelez"knek (commissives) nevezett terminussal Searle ugyan

egyet értett, Récanati azonban Ígér"knek (promissifs), Vanderveken pedig a szintén

elkötelezettséget jelz", ám eltér" szakszóval kifejezett engageant gy!jt"néven említi az

igék idetartozó csoportját, amelynek tagjai többek között a következ"k: ígér, támogat,

pártfogol, üdvözöl, képvisel, aláír, esküszik. Ahogyan Searle fogalmaz, „minden

komisszívum valamilyen elkötelezettség a beszél" részér"l, melyben vállalja a

propozíciós tartalomban megjelenített aktus lefolyását” (Searle, 2000, 149).

A Viselked"kre (behavitives) javasolt új terminust illet"en Vanderveken ismét

Searle követ"jének bizonyult, amikor Kifejez"ként (expressives/expressif) határozta

&#"

"

meg csoportba tartozókat. Bocsánatot kér, megköszön, sajnál, tisztel, méltányol, együtt

érez, felköszönt stb. szavak képviselik a performatívumok e fajtáját.

A Bemutatók (expositives) esetében teljes volt az egyetértés Austin e három

követ"je között, amikor e csoportot átkeresztelték Kinyilvánítónak (declaratives,

déclaratif). E performatívumok magukban foglalják pl. a következ" igéket: ellenvet,

kifogásol, megfogalmaz, hangsúlyoz, kijelent, egyetért, állít, tagad stb.

Oxfordi el"adása során Austin továbblépve a performatívumok meghatározása

által megkezdett úton, megalkotta beszédaktus-elméletét, amelynek rendszerében a

beszédaktusok három alaptípusát különítette el egymástól: a lokúciót, az illokúciót, és a

perlokúciót. A lokúciós aktus Austin értelmezésében maga a megnyilatkozás ténye, egy

mondat kimondása vagy leírása. Ezzel szemben illokúciónak azt nevezzük, amit a

beszél" tenni szándékozott az adott megnyilatkozás kimondásával/leírásával. Ilyen

illokúciós aktus lehet pl. ígéret, parancs, fenyegetés, tiltás, kérés, de akár kijelentés is. A

perlokúciós aktus fogalma alatt Austin azt a hatást értette, amelyet a beszél"

megnyilatkozása a hallgatóra gyakorolt (pl. meggy"zés, megfélemlítés, megszégyenítés,

lelkesítés, zavarás stb.). Az illokúciós és perlokúciós aktusok elemzése során mindig

figyelembe kell venni az adott kontextust és szituációt, mert ennek számos vonatkozása

hatást gyakorol a helyes értelmezésre.

Az illokúciós aktusok indirekt módon – egy másik beszédaktus alkalmazásával –

is kifejezhet"k. A feltételes mód használata pl. jelezhet direktív indirekt beszédaktust,

míg egy kijelent" módban megfogalmazott megjegyzés értelmezhet" konstatív-direktív

indirekt beszédaktusként. Searle a konvencionálisan használt közvetett (direkt)

direktívák hat csoportját is megkülönbözteti.

Persze Austinnak más követ"i is akadtak, akik kísérletet tettek a performatívumok

osztályozására. Bach és Harnisch (1979) pl. nem változtat az austini kiinduló

dimenziókon, melyek a vélelmek mellett mind a beszél", mint a hallgató múltbeli és

jöv"beli cselekedeteit egyaránt érintik. A kommunikatív illokúciós aktusokon belül

Bach és Harnisch megkülönböztették a konstatívumok, direktívumok és elismerések

csoportját, majd ezeket is újabb alcsoportokra osztották fel. A direktívumok osztályán

belül tárgyalták többek között a kéréseket (kér, rendel, követel), tilalmakat (tilt),

engedélyeket (engedélyez, megenged, felment, megad), tanácsokat (ajánl, figyelmeztet

stb.). Bob Fraser (1970) az illokúciós aktusokat a beszél"nek a propozícióval

kapcsolatos szándéka alapján osztályozta, amely alapján nyolc típust különített el. E

&$"

"

típusok mindegyikbe számos igét sorol be, ahogyan azt következ" példáink is tanúsítják.

Asszerció (kommentál, egyetért, rámutat), értékelés (igazol, értékel, becsül),

attit!dtükrözés (gratulál, tiltakozik, egyetért), kijelölés (kinevez, lejelent), követelés (kér,

kíván, rendel), javaslat (tanácsol, figyelmeztet, ajánl), autoritás gyakorlása (megbocsát,

elítél, semmissé tesz), elkötelezés (elfogad, vállal, ígér).

2.2.3.3. Implicit diskurzus

A nyelvészeti pragmatika harmadik nagy vizsgálati területe az implicit

diskurzussal kapcsolatos kérdéseket öleli fel. Az egyik vizsgálati elem ezen belül a

szituáció kapcsán már említésre kerül" kontextus, azaz szövegkörnyezet.

Mint azt Ariel (2002) és Récanati (2004) is kihangsúlyozza, a megnyilatkozások

alapvet" jelentésének megadása képtelenség a kontextus elemi értelmezése nélkül. Míg

a szituáció a nem nyelvi beszédhelyzet egyes elemeit hivatott képviselni, a kontextus a

nyelvi szövegkörnyezetet jelenti. A megnyilatkozások helyes értelmezéséhez

elengedhetetlen mindkett" figyelembe vétele. A kontextust vizsgálhatjuk sz!kebb és

tágabb értelemben is. A sz!kebb értelemben vett kontextus egy konkrét

szövegszegmentum nyelvi környezete. A szövegszegmentum kontextusát

meghatározhatja a szöveg egy másik szegmentuma, de azt képezheti maga a szöveg is.

Amennyiben aktuális kontextussal rendelkezik a szöveg, szintagmatikus kontextusról

beszélünk, míg a virtuális kontextusok esetében (mint pl. feliratoknál) paradigmatikus

kontextusként értékeljük a szövegkörnyezetet. Eltér" kontextustípusokat

különböztetünk meg a szövegalkotás és a szövegbefogadás kontextusa alapján is.

Amennyiben a szövegalkotás és –befogadás egy id"ben történik, mint az él"beszéd

esetén, a kontextus a hallgató számára jól ismert. A rögzített szövegek esetében azonban

utólag kell a kontextust reprodukálni a helyes interpretálhatóság érdekében. Bizonyos

felfogások még a parole-, ill. langue-érték!, szövegen kívüli kontextusok elkülönítését

is szükségesnek találják, azaz a szöveget elhelyezik az azonos szövegtípust képvisel"

szövegek halmazába (Schmidt 1974, 474), ill. azon nyelvészeti paradigmák szerint

vizsgálják ezeket, amelyekbe beletartoznak. Mint azt Bánréti (1979, 328) kiemeli, a

kontextus a nyelvvel összefügg" sajátosságokat is magában foglalja, mint pl. azokat a

hiedelmeket, következtetéseket, el"feltevéseket, amelyek a közl" és a befogadó nyelvi

m!veltségével, el"ismereteivel függnek össze. Bizonyos nyelvészek társadalmi

&%"

"

kontextusról, küls" kontextusról beszélnek, és ebbe a tágabb szövegkörnyezetbe

beleértik a nyelven kívüli tényez"ket is (Pet"fi 1982, 11; Szabó 1988, 18). Az "

megfogalmazásuk már a szituáció fogalmához közelíti a kontextus definícióját.

Kontextusa nem csak a teljes szövegnek lehet, hanem a szöveget alkotó mondatoknak is

(Deme 1983, 33). A különböz" szövegszegmentumoknak a szövegkörnyezetbe való

beágyazottsága, kontextualitása eltér" mérték! lehet.

Az egymondatos aforizmák és feliratok kontextusba illesztése nem mindig

egyértelm!, lévén ezek szövegkörnyezet nélküli, független szövegek. A tudatunkba

ágyazott virtuális szövegszer! kontextus azonban segít a helyes interpretálásukban.

Ugyanakkor a közmondások idézése kevésbé a kontextusra, mint inkább a szituációra

utal.

A nyelvészeti pragmatika egyik sarkalatos kérdése annak a problematikának a

vizsgálata, hogy a nyelv használata során a közölt információ egy része nem explicit,

kifejtett formában, hanem implicit és közvetett módon jelenik meg. Az implicit

információk közlésének három fontos eszköze az el"feltevés, az implikatúra és az

implikáció. (Ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy e három eszközzel a pragmatika

kimerítené az implicit kommunikáció típusait.)

A pragmatikai el"feltevés (preszuppozíció) a szavak jelentéstartalmának azon ki

nem fejtett el"zménye, amelyet el"ismereteink, tapasztalataink alapján ismertnek,

tudottnak veszünk. Bánréti az el"feltevések háttérismeret-jellegére utalva

háttérfeltevésként említi ezt a jelenséget (Bánréti 1979, 406). Kiefer megfogalmazása

szerint az el"feltevés olyan implicit jelentés, amelyet a beszél" adottnak, igaznak tekint

(Kiefer 1979, 221). A preszuppozíció ugyanis a szövegben explicite meg nem jelen"

jelentésvonatkozások eredménye. Az el"feltevés nem csak a pragmatikában fordul el",

hanem léteznek szemantikai el"feltevések is. Kiefer azonban rávilágít, hogy a

különbségek abban rejlenek, hogy míg a szemantikában mondatok el"feltevésér"l van

szó, a pragmatikában a beszél" el"feltevéseir"l (Kiefer 1983, 51). Azonban közös

bennük, hogy mindkett" ugyanazokra a tényekre vonatkozik. A pragmatikai

preszuppozíciók bizonyos feltételek teljesítése révén válhatnak hatékonnyá, amely

feltételek teljesülése elengedhetetlen ahhoz, hogy a szövegben megfogalmazódó

tartalmaknak megfeleljen. Preszuppozíciós szerkezet létrejöhet többek között a faktív

igék használata és az irreális feltételt kifejez" feltételes mondatok alkalmazása révén is.

&&"

"

A preszuppozícióknak három alaptípusát szokás megkülönböztetni, az egzisztenciális

el"feltevést, a faktivitási el"feltevést, illetve a szerkezeti el"feltevést.

Miel"tt rátérnénk a korábban már említett implikációk és implikatúrák

tárgyalására, még egy pragmatikai kategóriát meg kell említenünk. A pragmatikai

következtetés, más néven inferencia szintén a fent említett pragmatikai

eszközcsoportnak a részét képezi. Inferenciának a szavak szótári jelentésén kívül, a

szövegb"l kikövetkeztetett jelentését, illetve a szó jelentésének levezetett értelmezését

értjük. Ezzel a fogalommal szoros kapcsolatban áll a visszakövetkeztetés, azaz az a

jelenség, amikor a következményb"l fejthet" meg az okozat. Az inferencia alapja az,

amit a közl" közölt, ám azon kívül nagyrészt a befogadón múlik, hogy azt hogyan

értelmezi (pl. megérti-e az ironikus jelentéstartalmat).

Az implikációk és implikatúrák is e helyütt felsorolandó pragmatikai eszközök. A

szó szerinti értelmen túli állítások, amelyeket Grice nyomán a szakirodalom

implikatúráknak nevezett el, úgy kapcsolódnak a befogadó tudatában a

megnyilatkozásokhoz, hogy a közl" által implikált, azaz sugallt jelentést, az

implikátumot is egyben értelmezi. Az implikátumok az esetek többségében

el"feltevéseken alapulnak, és típusaik szerint lehetnek konvencionálisak vagy nem

konvencionálisak. A Grice által megfogalmazott maximák tudatos megsértése a

kommunikáció folyamán konvencionális implikatúrák esetében nem okoz gondot a

megértés terén, hiszen a befogadó tudatában a jelentés azonosítása már egy jól ismert

séma szerint m!ködik, a társalgási implikatúrát a befogadó pedig az aktuális

beszédhelyzet elemzése révén azonosítja. Az implikatúra nem azonos az implikációval,

amely utóbbi különböz" logikai viszonyokra utalhat. Az implikáció a szavak

jelentésének szintjén is azonosítható viszonyokat jelez.

2.2.3.4. A diskurzus szociális és interperszonális elemei

A pragmatikai elemek négyes felosztásának utolsóként tárgyalt csoportja két

nagyobb alegységre tagozódik: a beszéd néprajzával foglalkozó kérdéskör

problematikájára, illetve a konverzációelemzés vizsgálati jelenségeire.

A szövegértelmezéshez szükséges egyéb (alapvet"en) nem nyelvi eszközök között

meg kell említenünk a kontextustól és a szituációtól elkülöníthet" közös el"ismereteket,

amelyekben a kommunikációs résztvev" felek osztoznak. Nem elég azonos nyelven

&'"

"

beszélni ahhoz, hogy a közölt tartalmak értelmezhet"vé váljanak a befogadó számára,

de kell, hogy legyen egy fajta konvencionális tudás (van Dijk 1982, 65-66), Hadrovics

(1969, 31) kifejezésével élve tudati tartalék, amely a kommunikációban résztvev" felek

közös világismeretének része. Szikszainé az irodalomból vett példák sorával szemlélteti,

hogy milyen háttérismeretek szükségesek az irodalmi m!vek helyes értelmezéséhez.

Példái nyomán megemlíti többek között az anyanyelvi szöveghagyományokat, az

irodalmi tradíció ismeretét, történelmi múltunk ismeretét, konvencionális vallásos

szövegek, bibliai idézetek, népi hiedelmek, mitológiai elemek ismeretét, és a világra

vonatkozó számos egyéb ismeretanyagot, amelyek szükségeltetnek a szövegalkotók

által implikált összefüggések megértéséhez (Szikszainé 2004, 234-236). A nyelvészeti

pragmatikának azonban értelemszer!en nem lehet tárgya a világról való ismereteink, az

enciklopédikus tudás egésze.

A pragmatikai elemek e helyütt tárgyalt csoportjába tartoznak továbbá a diskurzus

szociális és interperszonális elemei, amelyeket a szociológia és a nyelvtudomány

mezsgyéjén elhelyezked" határtudományok is vizsgálnak. A vizsgálatok tárgyát képezi

többek között a távolság fogalma. Yule maghatározása szerint a pragmatika a

viszonylagos távolság kifejezésének tanulmányozása (Yule 1995, 3). Véleménye szerint

a beszél" és hallgatójának szociális távolsága, kapcsolatuk jellemz"i szignifikáns hatást

gyakorolnak arra, amit az adott kultúrában kimondanak vagy elhallgatnak, valamint a

kimondottak tekintetében arra, hogy ezt mennyire közvetlen formában tehetik meg. Az

udvariasság is a pragmatikai vizsgálatok központjában álló kulcsfogalmak egyike.

Az udvariasság, mint nyelvészeti kérdéskör az 1970-es években, a már említett

Paul Grice hatására került a figyelem középpontjába. Az udvariasság kés"bbi

teoretikusaira, Robin Lakoffra és Geoffrey Leechre Grice kommunikációs

együttm!ködési elvének elmélete, illetve az ahhoz f!zött magyarázata adta az impulzust,

hogy részletesebben kifejtsék a nyelvhasználat esztétikai és társas szerepét, amelyet

Grice megemlített, de nem részletezett. Ily módon Leech és Lakoff a grice-i maximákat

kvázi egy újabb alfejezettel egészítette ki, amikor az udvariasság maximájának

problematikáját körbejárta. Elmondható ez annak ellenére, hogy az új maximának a

többivel való összeegyeztetése azonos megnyilvánuláson belül gyakran konfliktusokat

hordoz magában. Erre a jelenségre példaként megemlíthetjük az ún. ártatlan

hazugságokat, amikor udvariassági megfontolásból szándékosan vétünk a min"ség

(vagy bármely más) maxima ellen. Másik ilyen eset az irónia, amikor szintén

&("

"

szándékosan felülemelkedünk a min"ségi maxima által elvárt igazmondás

követelményét"l, ám mondanivalónk indirekt módon mégis célba érhet, amennyiben a

hallgató helyesen értelmezi a közlési szándékot.

Lakoff kezdetben csupán a társas kapcsolatok meger"sítésében és az inzultusok

elkerülésében láttatja az udvariasság fontosságát (Lakoff 1973, 297-298), ám kés"bb

pontosítja megfogalmazásait, és az udvariasságot a személyes interakciók súrlódásait

mérsékelend" eszközként definiálta (Lakoff 1979, 64). A Légy udvarias! maximát

kiegészíti a Ne írj el"! a Kínálj fel választási lehet"séget!, illetve a Cselekedj úgy, hogy

a hallgató jól érezze magát! almaximákkal.

Leech (1983) a maximaelv! udvariassági megközelítést alaposabban kidolgozta

Lakoffnál. # a személyközi retorikára, azaz a célszer! nyelvi viselkedés feltételeire

helyezi a hangsúlyt. Megemlíti, hogy bizonyos beszédaktusok inherensen udvariasak,

míg más beszédtettek inherensen udvariatlanok. Elkülöníti a pozitív és negatív

udvariasság fogalmát. Ez utóbbiak alatt az udvariatlan, bántó él! illokúciókat érti. (i.m.

83-4)

Az alábbiakban Leech udvariassági és egyéb maximáinak összefoglaló ábráját

közöljük Nemesi Attila nyomán (Nemesi 2000, 424).

&)"

"

Nem kétséges, hogy a Leech által megfogalmazott maximák szociálpszichológiai

természet!ek, mint ahogyan maga az udvariasság is alapvet"en szociálpszichológiai

jelenség.

Az udvariasságelméletek szakért"i között kell megemlítenünk Brownt és

Levinsont (1978, 1987) is, akik a Goffman (1955) által bevezetett arc, arculat (face)

fogalmára alapozták elméletüket. Az arc (arculat) olyan pozitív társadalmi megítélést

jelent, amelyre az adott személy számíthat a neki tulajdonított társadalmi szerepnek

köszönhet"en. Mivel ez az arc sérülékeny, védelemre szorul, és védelmére állandóan

&*"

"

odafigyelünk az interakciók során. Ugyanakkor az esetek többségében elfogadjuk, hogy

az interakcióban résztvev" másik félnek is meg kell "riznie az arcát, így jó esetben a két

fél törekszik kölcsönösen óvni egymás arculatát, hogy saját sebezhet"ségének

kockázatát ily módon is csökkentse. Fenyegetettség esetén ugyanis nem férhet ahhoz

kétség, hogy az egyik fél a saját arca meg"rzése érdekében kész a másik arculatának

megsértésére, lerombolására. Brown és Levinson negatív arculatnak nevezi azt a

természetes kívánságot, hogy cselekedeteinkben mások ne korlátozzanak bennünket,

illetve pozitív arculatnak azt a vágyunkat, hogy igényeink, szándékaink mások számára

is elfogadhatóak, kívánatosak legyenek.

Ahogyan Leech megemlítette, hogy bizonyos beszédaktusok inherensen

udvariatlanok, úgy Brown és Levinson is arra építette fel udvariassági teóriáját, hogy

bizonyos beszédtettek inherensen fenyegetik az arculatot. Elméletük lényege, hogy a

beszél"k különböz" stratégiákat fejlesztenek ki az arculatfenyeget" aktusok enyhítésére.

Ezek az arculatfenyeget" aktusoktól való tartózkodástól kezdve a „mikrofon mellé”

mondott, azaz indirekt módon való megfogalmazáson át az orvosló jóvátétellel történ"

direkt arculatfenyeget" aktusok közléséig bezárólag mind olyan módszerek, amelyek

több-kevesebb sikerrel csökkenthetik az arcvesztés kockázatát. Ezek mellé

meghatároztak bizonyos alstratégiákat is. A közelít" udvariassággal való orvoslás

esetén a következ"ket javasolják: 1. Figyelj a hallgató érdekeire! 2. Túlozz!

(érdekl"dést, szimpátiát stb.) 3. Fokozd a hallgató érdekl"dését! 4. Alkalmazz csoporton

belüliségre utaló azonosítókat, megszólításokat, zsargont, dialektust stb. 5. Törekedj

egyetértésre! 6. Kerüld a nézeteltérést! 7. Feltételezz közös platformot, tudást, menj

elébe a hallgató kívánságának! 8. Viccelj! 9. Jelezd, hogy ismered a hallgató igényeit és

tör"dsz velük! 10. Kínálj, ígérj! 11. Légy optimista! 12. Vond be a tevékenységedbe a

hallgatót is! 13. Adj vagy kérj indoklást! 14. Feltételezz vagy állíts kölcsönösséget! 15.

Adjál ajándékot! A távolító udvariassággal való orvoslás esetén ugyanakkor az alábbi

viselkedési szabályokat fogalmazzák meg: 1. Légy konvencionálisan közvetett! 2.

Kérdezz, biztosíts! 3. Légy pesszimista a hallgatóval szemben! 4. Minimalizáld a

tolakodást! 5. Add meg a tiszteletet! 6. Ismerd be a tolakodást! 7. Személytelenítsd el

mind a beszél"t, mind a hallgatót! 8. Az arcfenyeget" aktust általános szabályként

fogalmazd meg! 9. Névszósíts! 10. Mikrofonba vállalj magadra adósságot, vagy ne verd

a hallgatót adósságba! Végül az ún. mikrofon mellé arcfenyeget" stratégia elemeinek a

következ" viselkedéseket nyilvánították: 1. Célozz a kívánságaidra, feltételeidre! 2. Adj

'+"

"

asszociációs támpontokat! 3. Élj el"feltevéssel! 4. Kisebbíts! 5. Túlozz! 6. Alkalmazz

tautológiát! 7. Alkalmazz ellentmondást! 8. Légy gunyoros! 9. Alkalmazz metaforát! 10.

Tegyél fel szónoki kérdést! 11. Légy kétértelm!! 12. Légy homályos! 13. Általánosíts!

14. Told el/ csúsztasd ki a hallgató szerepét! 15. Légy hiányos, alkalmazz ellipszist!

Szintén az udvariasság a központi témája Fraser hallgatólagos társalgási

egyezmény elméletének (1990, 232-234), aki az udvariasságban egyfajta kölcsönös

egyetértést vél felfedezni az interakciós felek között, amely egyetértés az alapja a

kölcsönös elvárásoknak. A kontextus változásával ez az egyetértés ismétl"d" jelleggel

szimbolikusan „újratárgyalásra” kerül, amelynek során a felek a megváltozott

körülményekhez igazítják a személyükkel szemben támasztott kimondatlan jogokat és

kötelezettségeket, melyek lehetnek általános elvárások ("szinteség, egymás megértésére

való törekvés stb.), vagy visszavezethet"k a társadalmi intézményesülés által

megszabott normatív szerepekre.

Verschueren kihangsúlyozza, hogy az udvariasság els"sorban nem nyelvészeti,

hanem szociálpszichológiai jelenség, amely visszatükröz"dik a nyelvhasználatban: egy

részr"l grammatikalizálódik, tehát bizonyos nyelvtani formákban jelenik meg, más

részr"l társas motívumként hatással van a beszél"knek a rendelkezésre álló

kifejez"eszközök közötti nyelvi választásaira (Verschueren 1999, 55–69).

Vannak szerz"k, akik az udvariasságot azonosítják a tiszteletadással. Azonban,

mint ahogy arra Thomas is felhívja a figyelmet, a két fogalom ugyan rokonságban áll

egymással, de semmiképpen nem azonos (Thomas 1995, 150). A tiszteletadás az a

respektus, amelyet más személyek iránt érzünk magasabb társadalmi rangjuk, koruk stb.

okán. Ezzel szemben az udvariasság a másokkal szembeni figyelmesség

megnyilvánulásának az általános módja, és mint ilyen, több a puszta tiszteletadásnál

(Szili 2007, 2-3). A nyelvben a tisztelet kifejezésének egyik eszköze lehet a tegezés és

magázás/önözés közötti forma megválasztása, a megszólító és köszönési módok stb.

Végezetül meg kell említenünk, hogy léteznek általános tendenciák, amelyek

számos természetes nyelvet jellemeznek. Példaként arra utalunk, hogy a megenged" és

valószín!ségi modalitást kifejez" nyelvi eszközök, illetve a kötelez" és szükségszer!

kifejezésére alkalmazott nyelvi formák felt!n"en sok esetben átfedést mutatnak az

egyes nyelvek között. Ugyanakkor óvakodnunk kell attól, hogy alaposabb kutatások

híján univerzális pragmatikai jelenségeknek bélyegezzünk meg bizonyos pragmatikai

összefüggéseket; léteznek ugyanis bizonyos kvázi-univerzálék, amelyek bár sok nyelvet

'!"

"

összekötnek, mégsem lelhet"k fel kivétel nélkül minden ismert nyelvben. Cseresnyési

az ún. Dracula-kondicionálist hozza fel erre példának, amelynek lényege, hogy

nyomatékos tagadás gyanánt a kondicionális mondatban eleve kizártnak tekintett

képtelenséget adunk meg a f"mondat feltételes következményeként, amely magát a

feltételt is képtelenségnek min"síti. E jelenség az európai és az ázsiai nyelvekben

egyaránt megtalálható, azonban pl. a kínai nyelvben a feltételesség nyelvi jelzése a

kontextusból adódik, és formailag nem különül el sem a kijelent" módtól, sem pedig a

feltételes mód id"ben eltér" alakjaitól.

2.2.4. A pragmatika összefoglaló irodalma

A nyelvészeti pragmatikával kapcsolatos ismeretek összefoglalására többen

kísérletet tettek több-kevesebb alapossággal. Levinson tanulmánykötetér"l már esett

említés, de megemlítenénk még néhány összefoglaló alapm!vet. J. Moeschler és A.

Reboul a pragmatikai ismereteket egy enciklopédikus jelleg! szótárban foglalta össze

(1994), J. L. Mey szerkesztésében pedig 1998-ban látott napvilágot egy összefoglaló

pragmatikai enciklopédia. Ezeken kívül megemlíthet" Thomas (1995) kevésbé ismert,

és könnyebben olvasható munkája is. Hazai vonatkozásban a külföldi szerz"k magyarul

megjelent m!veit érdemes megemlíteni, mint pl. John Austin How to do things with

words c. m!vének (1962) Tetten ért szavak (1990) cím! fordítását, Searle egyik

m!vének magyarul Elme, nyelv és társadalom címen megjelent változatát (2000),

valamint a Reboul-Moeschler szerz"páros francia nyelvr"l magyarra fordított A

társalgás cselei címen kiadott kötetét (2000).

A nyelvészeti pragmatika látványos fejl"dése lehet"vé (és szükségessé) tette,

hogy gazdag szakirodalma mellett külön szakmai folyóiratokkal is rendelkezzen. Ilyen

többek között a Journal of Pragmatics, illetve a Revue de Sémantique et Pragmatique.

2.2.5. A pragmatika m!velése Magyarországon

A pragmatika 1970-es évekbeli nyugat-európai térnyerésével szemben hazánkban

csak a 80-as évek közepe táján érkezett el az id" az els" jelent"sebb pragmatikai

vonatkozású munkák megjelenésére. A magyarországi pragmatikai kutatások egyik

legnevesebb képvisel"je Kiefer Ferenc, akinek munkássága az elmúlt három évtizedben

'#"

"

felölelte az el"feltevések elemzését"l kezdve a szemantika és a pragmatika közötti

határterület vizsgálatán át a modalitásokig a pragmatikai kutatások számos

problematikáját. A hazai pragmatikai kutatásokban hasonlóan kiemelked" szerepet

játszanak Pléh Csaba, Síklaki István és Terestyéni Tamás, akik társszerkeszt"ként

szintén jelent"s mértékben hozzájárultak – magyar és nemzetközi – pragmatikai

kutatások eredményeinek hazai közzétételéhez. Kiemelked" jelent"ség! Szili Katalin

„Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata” cím! m!ve is (2004),

amely kiváló összegzést és áttekintést nyújt a nyelvészeti pragmatika kutatási

területeir"l. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok c. sorozat XX. kötete is fontos

szerepet tölt be a haza pragmatika m!velésében, hiszen a Németh T. Enik" és Bibok

Károly szerkesztésében napvilágot látott tanulmánykötetben található tíz nyelvészeti

tanulmány mindegyike a pragmatika témakörével kapcsolatban értekezik. A Farkas

Katalin és Kelemen János szerz"páros által publikált Nyelvfilozófia c. monográfia is

egy teljes fejezetet szentelt a pragmatika tárgykörének. Nagy Katalin 2005-ben írt

áttekint" tanulmányt a pragmatikáról. A hazai egyetemek közül a pécsi, a debreceni, a

veszprémi és a szegedi is a pragmatikai kutatások fellegvárának számít. Pécsett Andor

József magyar és angol nyelv! korpuszon folytat pragmatikai kutatásokat, Debrecenben

Kertész András professzor els"sorban német nyelv! korpuszt vizsgál, Veszprémben

Mihalovics Árpád professzor f"leg francia és magyar (politikai és diplomáciai)

szakszövegek pragmatikai vizsgálatai, illetve a direktív beszédaktusok kutatása terén

jeleskedik. Már említettük korábban a szegedi Krékits József nevét is, aki orosz nyelv!

korpuszon végez kutatásokat.

Az el"z"ekben f" vonalakban felvázoltuk a szemantikával és a pragmatikával

kapcsolatos legalapvet"bb ismereteket, és mint utalás is történt erre, mindkét

nyelvészeti terület számos vetületben kutatható, vizsgálható, magyarázható. Mivel nem

vállalkozhatunk az összes lehetséges szempontot alaposan körüljárva a korpuszunkat

alkotó diplomáciai jelent"ség! szövegek teljes kör! szemantikai és pragmatikai

elemzésére, kijelöltük azt az irányt, amely a legcélszer!bbnek mutatkozott. Tekintettel

arra, hogy a vizsgálat tárgyát képez" nyelvészeti jelenségek speciális szövegeken belül

keresend"k, a szövegkutatás tudományos szempontjainak figyelembe vételével

folytattuk vizsgálatainkat.

'$"

"

3. A diplomáciai nyelvhasználat

A szaknyelv, illetve a szaknyelvkutatás fogalmával nem kívánunk e munkában

részletesen foglalkozni, azonban tekintettel arra, hogy egy bizonyos terület szakma-

specifikus nyelvhasználata vetületeinek vizsgálatáról értekezünk, nem hagyhatjuk

teljesen említés nélkül e kérdéskört sem.

Kurtán Zsuzsa (2003, 153) azon megállapítása, miszerint minden „szakszókincs

több rétegb"l tev"dik össze: az általános köznyelvb"l, több szakterület közös rétegéb"l

és egy-egy sz!kebb szakterületéb"l”, tökéletesen jellemzi a diplomáciai

szaknyelvhasználatot is. Az általános köznyelv kifejezéseinek használatát nem lehet

elkerülni a diplomáciai kommunikáció egyetlen alapesetében sem. (Pontosabban –

véleményünk szerint – egy alapeset kérdéseket vethet fel ebb"l a szempontból,

mégpedig a kódolt diplomáciai jelentések esete, amely a dekódolást megel"z"en sok

esetben nagy valószín!séggel nem tartalmaz általános köznyelvi kifejezéseket.) Az

nagy biztonsággal megállapítható azonban, hogy az általános köznyelvi elemek

használatának kérdése nem képez válaszhatárt a diplomáciai szaknyelvhasználat, illetve

egyéb területek szakma-specifikus nyelvhasználata között.

A több szakterület közös rétegét illet"en a diplomáciai regiszter szintén nem

képez kivételt a többi szaknyelvhez képest, amely különösen a klasszikus diplomácia

mellett ma már kiterjedt szakdiplomáciáknak (pl. gazdasági diplomácia,

sportdiplomácia, parlamenti diplomácia stb.) is köszönhet". Ezt kiegészíti a nemzetközi

jogi aktusok szövegeinek diplomáciai jelent"sége, amelyek a diplomáciai

kommunikációt számtalan a jogi szaknyelvben is megtalálható – gyakran eredeti latin –

kifejezéssel gazdagítják. Természetesen nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt sem,

hogy a diplomácia a külpolitika egyik eszköze, amelyb"l értelemszer!en következik a

politikai szaknyelv er"teljes hatása a diplomáciai nyelvhasználatra.

Végül elérkeztünk a Kurtán által is említett sz!kebb szakterülethez, amely elvileg

a határvonalat képezi a diplomáciai nyelvhasználat és egyéb területek nyelvezete között.

Lehetetlen vállalkozás azonban egzakt határokat húzni a nyelvhasználat szerint az egyes

szakterületeket elválasztandó. Mint azt Kurtán megállapítja, a megfelel" szakszókincs

használatához arra is szükség van, hogy a feladó és a címzett is rendelkezzen az adott

kifejezéssel kapcsolatos szintaktikai, szemantikai, illetve pragmatikai ismeretekkel

(Kurtán 2003, 153). Ezzel azonban a diplomáciai nyelvhasználat terén még nem

'%"

"

választottuk el élesen egymástól a szaknyelvet hivatásszer!en használókat a laikusoktól,

hiszen a diplomáciai nyelvhasználat számos eleme – ha nem is képezi a köznyelv

szerves részét, de – a m!veltebb, nagyobb lexikális tudással rendelkez" és a nagyvilág

politikai eseményei iránt érdekl"d" laikusok által is jól ismert. Mindazonáltal az a tény,

hogy sokan tisztában vannak olyan kifejezések helyes értelmével, mint pl. bilaterális,

attasé, acquis communautaire, rezsim, még nem jelenti azt, hogy ezek a kifejezések

napjainkra teljesen a köznyelv részévé váltak volna. (Igaz, e példák némelyike más

területekhez f!z"d" jelentéstartalommal is bír.)

Tekintettel arra, hogy a diplomáciai jelleg! kommunikáció a legkülönböz"bb

csatornákon keresztül zajlik, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy

amit diplomáciai nyelvhasználatnak nevezünk, az alatt valójában számos, nyelvi

jellegzetességeiben, tartalmi és formai követelményeiben egyaránt egymástól

gyökeresen eltér" szövegtípus nyelvi eszköztárának az alkalmazását értjük. A

bevezet"ben már kitértünk néhány ilyen eltérésre, és megemlítettünk néhány

dokumentumtípust, de az alábbiakban részletesebben foglalkozunk a diplomáciai

szövegek fajtáival. El"ször azonban egy pillantást vetünk arra a – témaválasztásunk

szempontjából alapvet" – kérdésre, hogy mi is az a diplomáciai nyelv.

3.1. A diplomáciai nyelv

A nyelvhasználat és a diplomácia közötti kapcsolatot általában nem szokták

megkérd"jelezni, hiszen a megfelel" szavak és kifejezések használata köztudomásúan a

diplomácia lényege. Err"l tanúskodik a diplomáciával kapcsolatos szólások, aforizmák

többsége is. Sir Henry Wotton a nagyköveteket olyan becsületes embereknek határozta

meg, akiket külföldre küldenek, hogy hazudjanak saját hazájuk érdekében. Will Rogers,

amerikai humorista vicces megállapítása szerint a diplomácia az a m!vészet, amikor

addig mondod, hogy „Okos kutya!”, amíg találsz egy követ. Will Durant, amerikai író

és történész megfogalmazásában a diplomácia m!vészetének a fele az, hogy semmit

nem mondunk, különösen úgy, hogy közben beszélünk. Isaac Goldberg viszont abban

láttatja a diplomácia lényegét, hogy a legcsúnyább dolgokat mondjuk és tesszük a

legtetszet"sebb formában. A jól ismert aforizma szerint Talleyrand azt állapította meg,

hogy egy diplomatánál, aki igent mond, az igen valódi jelentése: talán. Amikor ugyanez

a diplomata azt mondja, hogy talán, akkor nála az egyértelm! elutasítást jelent. Ha

'&"

"

pedig nemet mond, akkor valójában nem is igazi diplomata. Ezt alátámasztja Kissinger

egyik jegyz"könyvének részlete is, amelyben az amerikai diplomata tárgyalásai során

Brezsnyev elnök el"tt így jellemzi Andrej Gromiko külügyminisztert:

„Kissinger: …When I speak to your Foreign Minister, he never says,”I entirely agree.”

The most I get is, „I essentially agree with you.” (Burr 1998, 247)

Gromiko tehát még abban az esetben is – lényegében – egyetértését fejezte ki,

amikor bizonyos részletekben véleménye ellenkezett tárgyalópartnere álláspontjától.

Persze magától Kissingert"l sem állt távol ez a fajta nyelvhasználat. Mao elnökkel való

beszélgetéseinek egy rövid részlete a következ"képpen hangzott:

„Chairman Mao: …People say that Americans can keep no secrets.

Secretary Kissinger: That’s true.

Chairman Mao: I think Americans can very well keep secrets.

Secretary Kissinger: That’s basically true, Mr. Chairman, but …” (Burr, 1998, 182-183)

Az amerikai külügyminiszter tehát önmagát is szinte meghazudtolva adott – szinte

– megegyez" választ az egymással szöges ellentétben álló kérdésre az amerikaiak

titoktartó képességével kapcsolatban.

Mint az a fentiekb"l kiderül, a különböz" korok és nyelvterületek gondolkodói és

diplomatái tehát egyet értettek abban a tényben, hogy a diplomácia és a megfelel"

nyelvhasználat egymástól elválaszthatatlan. Mégis, mint azt a bevezet"nkben említettük,

vannak kétségek és véleményeltérések a szakemberek között is azt illet"en, hogy mi is

az a diplomáciai nyelv, s"t létezik-e egyáltalán ilyesmi.

Ha diplomáciai nyelv nem létezne, minden bizonnyal nem tartották volna, és nem

tartanák ma sem fontosnak diplomáciai szótárak és lexikonok szerkeszt"i, hogy önálló

címszóként megemlítsék, és adott esetben magyarázatot f!zzenek hozzá. Berridge és

James A dictionary of diplomacy c. m!vében három különböz" jelentést adtak a

kifejezésnek. Egyik meghatározásukban a diplomáciai nyelv az elkerülhetetlenül éles és

fenyeget" jelleg! üzenetek által okozható lehetséges provokáció minimalizálására

törekv" speciális nyelvhasználat. Ezt nevezi a szerz"k által idézett Harold Nicholson

„guarded under-statement”-nek, azaz a tények óvatosan, megfontoltan megfogalmazott,

az általuk el"idézhet" konfliktusokat tudatosan enyhít" beállításának. Második

jelentésében a diplomáciai nyelv kifejezést, mint terminus technicus-t, a diplomáciának,

''"

"

mint szakterületnek a nyelvi regiszterét említik. Végül, de nem utolsó sorban, a

diplomáciai nyelvre úgy tekintenek, mint a diplomáciai rendszeren belüli általános

kommunikációban leggyakrabban alkalmazott nyelvre. Példa gyanánt megemlítik, hogy

az ókori közel-keleten az akkád volt a diplomáciai kommunikáció meghatározó nyelve,

míg az európai diplomáciai rendszerben ez kezdetben a latin, majd a francia, amit

napjainkra felváltott az angol (Berridge-James 2001, 67).

A fél évszázaddal korábban Budapesten megjelent Diplomáciai lexikon több

oldalt szentel a „diplomáciai nyelv” címszónak. A szerz"k, Szondy Viktor és Jónás

Endre, a fent említett definíciók közül egyértelm!en az utolsóként taglalt

meghatározásban tekintettek a diplomáciai nyelvre, azaz számukra a kifejezés olyan

természetes nyelvet takar, amelynek használata domináns az adott diplomáciai

rendszerben. Megállapítják, hogy „az államok közötti érintkezésben nincs kötelez"en

használandó nyelv. Elvben lehetséges, hogy minden állam a saját nyelvén levelezzen és

érintkezzék más államokkal. A gyakorlatban az elterjedtebb nyelvek, az úgynevezett

világnyelvek használata a gyakori.” (Szondy-Jónás 1947, 268) Berridge-hez és James-

hez hasonlóan a magyar szerz"k is megemlítik a latin, a francia és az angol nyelvek

dominanciáját a különböz" korszakok európai diplomáciai érintkezéseiben. De

ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy „a Habsburg-diplomácia balkáni

viszonylatban a törököt is használja (sic) diplomáciai nyelvként” (uo.), ill. hogy „a XV.

század végén több udvar a spanyol nyelvet használta bizonyos levelezéseknél” (uo.). A

diplomáciai kommunikációban el"forduló nyelvértési nehézségeket taglalva George J.

Mathieu is a közvetítés közegeként említi a diplomáciai nyelvet (Mathieu 1951, 29).

Felmerülhet a kérdés, hogy a fentiek alapján beszélhetünk-e magyar diplomáciai

nyelvr"l tekintettel arra a tényre, hogy a magyar nyelvet csak hazánkban beszélik

hivatalos nyelvként, és népünk lélekszáma, Magyarország gazdasági, politikai és

kulturális súlya nem teszi indokolttá, hogy más államok képvisel"i a mi nyelvünkön

folytassanak diplomáciai tárgyalásokat. (Igaz, speciális esetekben el"fordul

természetesen, hogy a diplomáciai kommunikáció magyar nyelven zajlik a felek között.)

Mindazonáltal vizsgálatunk folyamán nem a természetes nyelvek azon specifikumát

kutattuk, mennyire alkalmasak a diplomáciai kommunikációban a közvetít" nyelv

szerepének betöltésére, hanem a szakma-specifikus nyelvhasználat és ennek részeként

többek között a terminus technicus képezi kutatásaink tárgyát.

'("

"

A szakemberekkel való, fentebb említett magánjelleg! beszélgetéseink

természetesen nem képezhetik tudományos alapját a diplomáciai nyelvhasználat

meghatározásának és besorolásának, a köznyelv és a szaknyelvek elkülönülését azonban

már régóta vizsgálja a nyelvészettudomány. Akadtak nyelvészek, akik a szaknyelveket

teljesen önálló, a köznyelvt"l alapjaiban különböz" nyelvi rendszerként definiálták.

Benveniste azonban már az 1970-es években rámutatott arra, hogy a szaknyelvekben a

nyelvi rendszer alapjai nem változnak meg, csupán egyes nyelvi elemekkel b"vülnek,

illetve helyettesít"dnek be. Mint írja:

„Ce qui change dans la langue, ce que les hommes peuvent changer, ce sont les

désignations, qui se multiplient, qui se remplacent et qui sont toujours conscientes, mais

jamais le système fondamental de la langue” (Benveniste 1974, 94).

Constanze Villar értelmezése is hasonló Benveniste-éhez, mi szerint…

„…le discours diplomatique – comme toute langue de spécialité – utilise les mêmes mots

que ceux de la langue courante, mais dans un sens spécifique.” (Villar 2006, 17)

Tehát a szerz" is arra utal, hogy a többi szaknyelvi szóhasználathoz hasonlóan a

diplomáciai szaknyelv is ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket alkalmazza, mint a

köznyelv azzal a különbséggel, hogy ezeknek a szavaknak és kifejezéseknek speciális

értelmet, jelentést ad.

A diplomáciai szaknyelvet általában a politikai szaknyelvvel szokás rokonságba

hozni, bár köszönhet"en a szakdiplomáciáknak ma már egy-egy diplomáciai szövegben

más szaknyelvek számos egyéb nyelvi eleme is el"fordulhat a diplomáciai

kommunikációra jellemz" szaknyelvi elemek mellett (ld. gazdasági diplomácia, katonai

diplomácia, parlamenti diplomácia, sportdiplomácia). A diplomáciának a politikához

f!z"d" kapcsolata a külpolitika révén realizálódik, amelynek egyik eszköze maga a

diplomácia. A diplomáciai kommunikáció több szinten valósulhat meg. Legmagasabb

szintje a diplomáciai funkciót betölt" szakemberek közötti kommunikáció. Állam- és

kormányf"k, külügyminiszterek, diplomáciai missziók vezet"i és diplomáciai

státuszban lév" beosztottjai, bizonyos nemzetközi szervezetek vezet" tisztségvisel"i

tartoznak ebbe a körbe, akik akkreditációjuk, megfelel" meghatalmazásuk révén

hivatottak diplomáciai tárgyalások folytatására, diplomáciai szövegek létrehozására,

illetve a diplomáciai kommunikáció egyéb fajtáinak alkalmazására. Egy másik szintje a

')"

"

diplomáciai szaknyelv-használatnak a külpolitikában tevékenyked" szakemberek

egymás közötti szakzsargonja. A diplomáciai és a jogi szaknyelv határterületét képezi a

nemzetközi szerz"dések, határozatok, megállapodások, jegyz"könyvek nyelvezete,

amely szintén magán hordozza a diplomáciai szaknyelv bizonyos sajátosságait. Az

általunk tárgyalt szaknyelv nyelvi jellemz"ivel találkozhatunk szakemberek

tudományos igénnyel vagy csupán ismeretterjeszt" szándékkal készült írásaiban

(monográfiákban, emlékiratokban, szakkönyvekben, esszékben, referátumokban stb.) is.

A diplomáciai szaknyelv bizonyos elemeit tartalmazzák azok a beszédek, szónoklatok,

nyilatkozatok is, amelyek hallgatósága nem feltétlenül a szakemberek köréb"l kerül ki.

A diplomáciai protokoll is szolgáltat példákat a szaknyelvi használatra, és

el"fordulhatnak szaknyelvi elemek a sajtóban is, amikor diplomáciai témájú szöveg

hangzik el vagy olvasható.

Edmond Pascal a diplomáciai kommunikációnak öt szintjét különbözteti meg, és

ezt táblázatában a következ"képpen szemlélteti:

COMMUNICATION

INTERNE

(Hiérarchique)

BILATÉRALE MULTILATÉRAL

PERMANENTE

Missions

<<-- >>

Ministère des Affaires

Étrangères de l’État

accréditant (qui

désigne ses

représentants)

Missions

<<-- >>

autorités diverses

de l’État

accréditaire (qui

les reçoit)

-Suivi des traités

bilatéraux

O.I.

<<-- >>

Communauté

internationale

OCCASIONNELLE

CASE VIDE

-Sommets à deux

Conférences et

sommets

Internationaux

2. sz. táblázat (Pascal 2004, 11)

Értelmezésében a diplomáciai kommunikáció jelezhet állandó, illetve alkalmi

kapcsolattartást a felek között, amely történhet bels", kétoldalú (bilaterális) vagy

többoldalú (multilaterális) szinten. Az állandó kapcsolattartás egyik szintje, amikor egy

'*"

"

adott államon belül m!köd" külügyi csúcsszerv és annak külföldre akkreditált

képviseletein dolgozó személyzet bels", a külvilágot kizáró kommunikációt folytat.

Pascal nem lát arra reális esélyt, hogy egy ilyen jelleg! kommunikáció csupán alkalmi

szinten – találkozó-szer!en – realizálódjon, ezért üres esetként értékeli táblázatának e

rubrikáját. A bilaterális szinten való állandó kapcsolattartást a küld" államok

külképviseleteinek a fogadó államokkal való kommunikációjában értelmezi a szerz",

amelynek eseti változata a kétoldalú csúcstalálkozókon való diplomáciai érintkezés a

tárgyalófelek között. Multilaterális kapcsolattartás a táblázat szerint a nemzetközi

szervezetek és a nemzetközi közösség között zajlik állandósult jelleggel, míg a típus

eseti, alkalmi típusát a multilaterális csúcstalálkozók reprezentálják. Mint azt

táblázatában Pascal is kiemeli, a bels" kommunikáció vertikális, hierarchikus jellegét"l

eltér"en a diplomáciai kommunikáció összes többi típusa horizontálisan, (többé-kevésbé)

az egyenl"ség elvén alapulva m!ködik.

Mint az el"z"ekb"l kiderül, a diplomáciai tartalmú kommunikáció több

szinten zajlik, az azt közvetít" média sokféle, a tartalom szempontjából sem lehet

egységes, és a különböz" típusú szövegek is eltér" formai és tartalmi jegyekkel

rendelkeznek. Ezáltal túlságosan nagy terjedelmet igényelne minden egyes, a témakörbe

tartozó diplomáciai, vagy diplomáciai jelleg! szövegtípus vizsgálata. A kett" között

azért is nagyon nehéz éles határvonalat húzni, mert például a magas rangú állami és

külügyi vezet"k nem hivatalos nyelvi megnyilvánulásai is járhatnak diplomáciai

következményekkel, különösen a szocio-pragmatikai és a pragma-szemantikai

szempontból hibás megnyilvánulások. Az pedig nem vitás, hogy teljesen más a

nyelvezete egy szóbeli jegyzéknek (a külképviseletek és a befogadó állam

külügyminisztériuma közötti kommunikáció alapvet" médiuma), egy békeszerz"désnek,

egy államf"k közötti hivatalos levélnek, vagy egy bizalmas diplomáciai jelentésnek,

még ha specifikus szaknyelvi elemekkel mindegyik rendelkezik is. A továbbiakban

mindazonáltal próbálunk bemutatni néhány elemet, amely ha nem is jellemz" a

diplomáciai szövegek minden egyes fajtájára, de határozottan szaknyelvi specifikus

elemnek számít.

A diplomáciai nyelv, mint szakma-specifikus nyelvhasználat, él" rendszer, amely

ugyan tartalmaz konstans elemeket, azonban egyes részei az id"k múltával

devalválódnak és feledésbe merülnek, miközben maga a rendszer újabb és újabb nyelvi

(+"

"

elemekkel gazdagodik, tehát a természetes nyelvek folyamatos változása, fejl"dése

tetten érhet" a különböz" nyelvek mindenkori diplomáciai regiszterének alakulásában is.

Minden egyes politikai korszaknak megvan a maga specifikus, szituációfügg"

nyelvhasználati háttere, amely sem az adott korszakot megel"z"en, sem pedig azt

követ"en nem releváns a diplomáciai nyelvhasználatot illet"en. A magyar diplomáciai

nyelvhasználatban ma már nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk olyan

kifejezésekkel, mint pl. kreditiva, külügyér, mediál stb., míg a 20. század els" felének

államközi érintkezéseiben ezek kulcsszavak voltak. Természetesen maguk a fogalmak

ma is léteznek, csak éppen más elnevezést használ rájuk a szakma, pl. akkreditáció,

külügyminiszter, közvetít stb. A baráti tábor, enyhülés, el nem kötelezett országok,

pingpong diplomácia stb. kifejezések viszont jellemz"en a múlt évszázad második

szakaszát, a hidegháborús id"szakot idézik. Ugyanakkor bizonyos kifejezések csak az

imént említett korszak lezárulását követ"en, röviddel ezel"tt kerülhettek bele a

diplomácia nyelvi regiszterébe, pl. szubszidiaritás, közösségi joganyag.

Ebben a tekintetben az egyes természetes nyelvek szakma-specifikus

nyelvhasználata megegyezést mutat, hiszen a fent említett jelenség megfigyelhet"

többek között az angol és a francia diplomáciai nyelvben is.

3.2. A diplomáciai szövegtípusok

A diplomáciai nyelvhasználat szempontjából megkülönböztethetünk olyan

szövegtípusokat, amelyek csak a diplomácia beavatottjai számára használatosak, és

amelyekkel a hétköznapokban a laikusok nem (vagy csak nagyon ritkán) találkoznak,

illetve a diplomácia és a nagyközönség találkozásának mezsgyéjén elhelyezked"

szövegtípusokat. A kett"t néha nehéz egymástól elválasztani, hiszen a média és a

világháló is közvetíthet olyan tartalmakat, amelyek az els" csoportba tartoznak (pl. a

WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentések, amelyek bizonyos

sajtótermékekben nyomtatásban is napvilágot láttak), illetve a különböz" szövegtípusok

egyéb publikált kiadványokban is megjelenhetnek (pl. William Burr könyve Kissinger

titkos diplomáciai jelentéseinek jegyz"könyveir"l). Mégis szükségesnek tartjuk, hogy

kettéválasszuk a diplomáciai jelleg! szövegeket egyrészt a bels" használatra,

kifejezetten a szakemberek számára megfogalmazott szövegtípusokra, másrészt pedig a

hétköznapi ember és a diplomácia találkozását jellemz" szövegfajtákra. Rávilágítunk,

(!"

"

hogy a diplomáciai nyelvhasználat bizonyos elemei ez utóbbiakat is ugyanúgy jellemzi,

mint a külügyi szakemberek bels" kommunikációját.

3.2.1. Bels" használatra szánt diplomáciai szövegtípusok

A diplomáciában tevékenyked" szakemberek bels" kommunikációjának egyik

jellemz" szövegtípusa a diplomáciai jelentések zsánere. Ezek tartalmi részének

megszövegezését a szövegalkotó viszonylagos szabadsága jellemzi, bár a jelentések

küls" alaki megjelenése, és bizonyos nyelvhasználati specifikuma is definiálva van (pl.

amerikai diplomáciai jelentésekben az egyes szám els" személy kerülend").

Kérdést vethet fel, hogy vajon diplomáciai szempontból relevánsak lehetnek-e

kutatásunk kapcsán azok a jogi aktusok, bels" (egy adott államon belüli) jogi

szabályozások, amelyek külkapcsolati kérdést vetnek fel. Gondolunk itt els" sorban

azokra a miniszterelnöki, kormány- és országgy!lési határozatokra,

kormányrendeletekre, amelyek ugyan a Magyar Köztársaság bels" jogi

szabályrendszerének a részét képezik, azonban a bennük foglalt tartalmak révén

szervesen illeszkednek hazánk külpolitikai (és annak részeként a diplomáciai)

kapcsolatrendszeréhez. Ennek illusztrálására az alábbiakban egy-egy konkrét példát

említünk a fent említett szövegtípusokra.

„2/2009. (I. 10.) ME határozat

a Magyar Köztársaság Kormánya és a Moldovai Köztársaság Kormánya között

a moldovai vízumkérelmez"k személyes adatainak átadásáról szóló egyezmény

létrehozására adott felhatalmazásról”

„1002/2009. (I. 16.) Korm. határozat

a Magyar Köztársaság Kormánya és Katar Állam Kormánya között

a beruházások ösztönzésér"l és kölcsönös védelmér"l szóló Megállapodás

szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról”

„11/2009. (I. 27.) Korm. rendelet

a Magyar Köztársaság Kormánya és Izrael Állam Kormánya közötti

a magánszektorban megvalósuló ipari kutatás-fejlesztésben történ"

kétoldalú együttm!ködésr"l szóló Megállapodás kihirdetésér"l”

(#"

"

„5/2009. (II. 27.) OGY határozat

az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közrem!köd" Er"k (ISAF)

m!veleteiben történ" további magyar katonai szerepvállalásról szóló

2186/2008. (XII. 29.) Korm. határozatban foglalt döntésr"l szóló

beszámoló elfogadásáról”

A fenti szövegtípusok címükben ugyan t!nhetnek a diplomáciai szövegeket

tartalmazó dokumentumtípusok képvisel"inek, azonban tartalmukban az esetek

többségében kevésbé relevánsak, hiszen bennük a magyar bels" jogi szabályozás szerint

pl. a miniszterelnöki rendeletekben a kormányf" kiosztja az aktuális kérdéssel

kapcsolatos feladatokat az illetékes szakminiszterek és intézményeik között. A

kormányrendeletek ugyan szó szerint tartalmazzák a (Magyar Közlönyben is megjelen")

egyezményeket, megállapodásokat, de mivel ez utóbbiak önálló dokumentumként is

megjelennek, irreleváns azokat másik, amúgy nem diplomáciai jelleg! szövegeken belül,

azok szerves részéként vizsgálni. A kormány- és országgy!lési határozatok szövegeinek

diplomáciai nyelvhasználat szempontjából releváns jellege pedig általában kimerül a

címben közölt tartalmakban. A fentiekben elmondottak alapján – függetlenül attól, hogy

e szövegtípusok a Magyar Külügyi Évkönyv szerves részét képezik – ezekre a

továbbiakban nem terjedt ki a vizsgálatunk.

A diplomáciai jelleg! bels" használatra szánt szövegek között megemlítjük még

azokat a kézikönyveket, ismertet"ket, amelyek a hivatalos diplomáciai

kommunikációban alkalmazandó helyes nyelvhasználatot, a szükséges szakmai

ismereteket stb. tárgyalják. A külügyminisztériumok könyvtáraiban a diplomáciai

lexikonok és szakszótárak is fellelhet"k, ezek azonban már határterületet képviselnek a

bels" és küls" használatra szánt szövegtípusok között.

3.2.2. A diplomáciai kommunikáció általános szövegtípusai

A külügyminisztériumok és azok kihelyezett intézményei, a külképviseletek

számos, egymástól formailag is eltér" szövegtípust alkalmaznak egymás közötti

kommunikációjuk során. Ezek legáltalánosabb formái a jegyzékek, a kormányok közötti

hivatalos kommunikáció f" eszközei. A külügyminiszterek ezen a módon érintkeznek az

államukba akkreditált diplomáciai külképviseleteken dolgozó diplomatákkal, a külföldi

($"

"

nagykövetségekkel, más államok külügy- és egyéb szakminisztériumaival. A

diplomáciai jegyzék használatos a külképviseleti szervek vezet"inek az egyéb

külképviseletekkel kapcsolatos írásbeli kommunikációjában is. Gyakran a nemzetközi

megállapodások részleteir"l való tárgyalás is diplomáciai jegyzékek formájában történik.

A jegyzékek formáik szerint íródhatnak egyes szám egyes személyben vagy egyes szám

harmadik személyben. Az egyes személyben megszövegezett jegyzékek a

leglényegesebb kommunikációs tartalmak esetében indokoltak, és azok aláírására csak a

legmagasabb szint! külügyi vezet"k, illetve külképviselet-vezet"k jogosultak. A

harmadik személyben megfogalmazott jegyzékek ugyanakkor hivatalos aláírás nélkül

készülnek. Ez formailag a szóbeli jegyzékeken kívül készülhet az emlékeztet"k

különböz" változataiban (memorandum, aide-memoire, Pro Memoria), de lehet

diplomáciai jegyzék (note diplomatique), kollektív jegyzék (note collective),

diplomáciai körjegyzék (note circulaire) stb. is.

A szóbeli jegyzék csupán elnevezésében utal a szóbeliségre, ez a szövegtípus

mindig a kommunikáció írott formáját jelzi. Megfogalmazása harmadik személyben

történik, és udvariassági indító és záró formulát tartalmaz, aláírást viszont – mint már

említettük – nem.

A memorandum szintén írásos dokumentum, amelynek szerz"je azonban nem

vezet" pozícióban lév" külügyi vagy külképviseleti beosztott. A memorandumok témája

eltér" lehet. A szövegnek jeleznie kell, hogy mely intézmény melyik egysége a küld"

fél, a címzett pedig lehet vagy külügyminisztérium, vagy külképviselet. A

kommunikáció e formája azonban nélkülözi a korábban említett udvariassági nyelvi

formulákat abban az esetben, ha a memorandum megszövegezése a

külügyminisztériumban történik. Amennyiben a helyi szokások megkívánják, a

diplomáciai külképviseleteken megszövegezett memorandumok alkalmazhatják ezeket

a nyelvi eszközöket. (Ugyanezen a néven ismeretes a diplomáciában egy ett"l eltér"

m!fajt képvisel" szövegfajta is, amely azonban tartalmilag, formailag a közös

nyilatkozatok típusához áll közel.)

Az aide-mémoire egy diplomáciai tárgyalás, beszélgetés tartalmi összefoglalása,

és a kés"bbi visszaemlékezés megkönnyítését szolgálja. Nem tartalmaz udvariassági

formulákat, de természetesen jeleznie kell, hogy kinek a számára készült. Az aide-

mémoire-ral szemben a Pro Memoria egy megbeszélés tartalmának formálisabb jelleg!

rögzítését szolgáló szövegtípus.

(%"

"

Az úgy nevezett diplomáciai jegyzék (note diplomatique) hivatalos, formális

módon íródott jegyzék, amely nélkülözi az udvariassági indító és záró formulát, de

természetesen a megszövegezése során figyelembe kell venni a jegyzékekre vonatkozó

általános nyelvi udvariassági szabályokat. Kollektív jegyzékre (note collective) akkor

kerül sor, hogyha a jegyzék megfogalmazója két vagy több kormány. Ez a

dokumentumtípus azonban ritka esetben használatos. A diplomáciai körjegyzék (note

circulaire) ugyanakkor több címzettnek (pl. a diplomáciai testület összes tagjának

egyaránt) szóló szövegtípus.

Az informális jelleg! írásbeli kommunikáció nem jegyzékek formájában történik,

hanem diplomáciai levélváltás útján. Ez els"sorban szintén a külképviseletek egymás

közötti, illetve a fogadóállam külügyminisztériumával való kapcsolattartását szolgálja.

Ugyan elnevezésében levél, de a diplomáciai leveleknél formailag jóval kötöttebb a

megbízólevél (lettres de créance, letter of credence), amelyet egy államf" küld egy

másik államf"nek, hogy értesítse egy magas rangú diplomata (pl. nagykövet) azon

megbízásáról, hogy államát a legmagasabb rangon hivatalosan képviselje. Az adott

diplomatának az elfogadását a fogadó ország részér"l az ún. agrément hivatott jelezni.

A visszahívó levél szintén formális értesítés államf"k között egy nagykövet

hazarendelésér"l.

Az írásos diplomáciai kommunikáció egy speciális formája a demars, amely egy

kormánynak a hivatalos álláspontját hivatott nyelvi formában megfogalmazni és egy

másik kormány tudomására hozni. Ez az álláspont formailag lehet egy kívánság

megfogalmazása, de az esetek többségében a demars a címzett kormány bizonyos

intézkedései ellen irányuló tiltakozást, helytelenítést fejez ki. A demars nyelvi

szerkesztése közben figyelembe kell venni, hogy tartalmazza a demars célját, azaz az

érintett területet (intézkedést), amely ellen a demars irányul; az érvelést, amelyen a

demarsban megfogalmazott kívánság, tiltakozás stb. alapul; amennyiben szükséges,

meg kell világítani a kérdés hátterét; valamint tartalmaznia kell javaslatot az adott

szituáció által generált feszültség feloldására. A demars formai megjelenése történhet

aide-mémoire vagy ún. non-paper formájában. A non-paper bármilyen eredetileg

szóbeli jelleg! megnyilvánulás írásos hordozója lehet, és fejléc nélküli, vízjelzéssel sem

ellátott papíron hivatott közölni egy kormány álláspontját az adott kérdéssel

kapcsolatban. Ilyen non-papert említ Szili Katalin is egyik tájékoztatójában az alábbi

idézet szerint.

(&"

"

„Bár elnök úrnak volt kifogása, hogy ezt miért ebben a körben tesszük, én csak

visszautaltam arra, ami az " október végi nonpaper tájékoztatójukat jelentette, hiszen

ugyanebben a körben adtak Pozsonyban tájékoztatást az európai uniós és a NATO-

nagyköveteknek…” (Szili, MKÉ 2009, 316)

A diplomáciai kommunikáció végtermékeinek tekinthet"k a nemzetközi jogi

aktusok szöveges megjelenései, amelyeket a bennük foglalt tartalmak fontosságának, a

formalitás mértékének a függvényében nevezhetnek szerz"déseknek, egyezményeknek,

megállapodásoknak, jegyz"könyveknek, ajánlásoknak, nyilatkozatoknak stb. Vannak,

akik szerint e dokumentumtípusok nem a diplomáciai nyelvhasználatot tükrözik, hanem

a jogi szaknyelv hatáskörébe tartoznak, mások, mint említettem, kifejezetten e

szövegtípusokban vélik felfedezni a diplomáciai nyelv szakma-specifikus

nyelvhasználati elemeit. A mi álláspontunk szerint e nemzetközi jogi aktusok

nyelvezete olyan határterület, amely mindenképpen említésre méltó a diplomáciai

nyelvhasználat sajátosságainak vizsgálatát illet"en. Különösképpen fontos elemek e

szövegtípuson belül azok a nemzetközi jogi aktusok, amelyek a diplomáciai és konzuli

kapcsolatokat szabályozzák, hiszen ezek tartalmában hangsúlyosan jelen vannak a

kifejezetten az erre a szakterületre jellemz" nyelvhasználati (els"sorban szemantikai)

elemek.

3.2.3. A diplomácia és a külvilág találkozásának szövegtípusai

A nemzetközi kapcsolatok alakulásában ma már nem csupán a diplomaták és az

egyéb diplomáciai jelent"ség! tisztséget betölt" személyek játszanak szerepet.

Köszönhet"en a médiának, a nem-kormányzati szervezetek és intézmények nemzetközi

együttm!ködésének és a diplomácia bizonyos területeinek nyitottá válásának ma már az

átlagpolgár is szerepet játszhat az államközi kapcsolatok alakulásában.

Napjainkra a média jelenléte a hétköznapokban olyannyira szignifikánssá vált,

hogy a nemzetközi kapcsolatokban történ" események is szinte szimultán világszerte

ismertté válnak. Mivel az államközi kapcsolatok ma már nyíltan, a küld" államoknak a

fogadó államok területén létesített külképviseletei és a fogadó államok külügyi

csúcsszervei között zajlanak, nincs szükség titkosszolgálati eszközökre ahhoz, hogy

bármely állam értesülhessen egy más állambeli hivatalos (s"t gyakran nem hivatalos)

('"

"

olyan jelleg! megnyilvánulásról, amely a két érintett állam közötti kapcsolatokra

befolyással bírhat. Minden külképviseleti szerv feladatkörének ugyanis a szerves része –

és ezt a diplomáciai kapcsolatokról rendelkez" 1961. évi bécsi szerz"dés is megemlíti 3.

cikkének d) bekezdésében –, hogy „tájékozódik minden megengedett módon a fogadó

államban lev" viszonyokról és fejleményekr"l és ezekr"l jelentést tesz a küld" állam

kormányának”. A leglényegesebb sajtótermékeket az összes külképviseleten tüzetes

alapossággal átolvassák, hogy minden, a két állam kapcsolatát esetleg érint"

megnyilvánulásról tudomást szerezzenek. Különösképpen az állam- és kormányf"k,

külügyminisztériumi illetékesek, szakminisztériumi vezet" beosztású politikusok

nyilatkozatai kerülnek a fókuszba, amelyek – szóljanak akár a belföldi, laikus

közönségnek – minden esetben az állam hivatalos álláspontjának számítanak. Egy

pártkongresszuson elhangzó beszédnek látszólag nincs köze a külpolitikához, de ha az a

beszéd az aktuális miniszterelnök szájából hangzik el, és a témák között bármely állam

polgárait diszkriminatív – s"t érzelmeiben mélyen megsért" – jelz"kkel illeti, az válthat

ki diplomáciai bonyodalmakat. Erre említethet" példaként Gyurcsány Ferenc beszéde,

amely a hazai kommunista párt tagjainak szólt eredetileg, és amelyben a szaúdi

labdarúgókat sportszer!tlen játékstílusuk miatt terroristáknak nevezte. Persze a volt

miniszterelnök nem arról vált híressé, hogy érzelmeit szóhasználatával ügyesen tudná

(akarná) leplezni, de az adott történelmi korszakban ez a fajta negatív sztereotípia, azaz

egy közel-keleti államot képvisel" csoportnak a terroristákkal való azonosítása

különösen érzékenyen érintette a szaúd-arábiai diplomáciai köröket. (Más kérdés, hogy

az érzékenység oka pont az, hogy a szeptember 11-i terrorcselekményeknek igenis volt

köze szaúdi állampolgárokhoz.) Nem véletlen, hogy a következmények – a nagykövet

jelentéstételre való hazarendelése, illetve Szili Katalin házelnök asszony szaúdi

látogatásának lemondása – komoly konfrontációt jeleznek a diplomáciai kapcsolatokban

jártas szakemberek számára.

A beszédek, felszólalások tehát bizonyos személyek tekintetében minden esetben

relevánsak a diplomáciai nyelvhasználat szempontjából, legyen az bármennyire

magánjelleg! szöveg is. A kulcsszerepet betölt" politikusok (akik közé a diplomatákat

is soroljuk) bármilyen esemény kapcsán megszólalhatnak, legyen az egy ünnepélyes

megnyitó, konferencia, parlamenti interpelláció, diplomáciai fogadás, (külpolitikai)

évértékel" beszéd stb. Ezek szövege részleteikben vagy teljes egészükben megjelenhet

nyomtatásban is a sajtónak köszönhet"en, illetve hang- és videofelvétel formájában

(("

"

multimédiás csatornákon keresztül is eljuthat a nagyközönséghez. A multimédia

fejl"dése háttérbe szorította a rádió szerepét, de elég Churchillnek a francia néphez

intézett híres rádióbeszédére utalni ahhoz, hogy szemléltessük a különböz"

médiumtípusok változó szerepét a diplomáciai kommunikációban.

Általában kifejezetten a nagynyilvánosságnak szánt szövegtípus a nyilatkozat,

amely egy-egy állam (esetleg államok vagy politikusok egy csoportjának) hivatalos

állásfoglalását tartalmazza egy vagy több témakör kapcsán. Az egyetlen témát érint"

nyilatkozatok általában rövidek és tömörek, gyakran bizonyos események kapcsán

fogalmaznak meg üdvözl" vagy elítél" álláspontot. Példa erre a szerv honlapján is

nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi nyilatkozat a kubai foglyok szabadon

engedésér"l. A hosszabb lélegzet!, több témát is felölel" nyilatkozatok közé tartozik

többek között az egy teljes év külügyi tevékenységét felölel" beszámoló.

A nyilatkozatok nyilvánosságra hozása (részben) a sajtó segítségével történik, és

erre gyakran utal a sajtónyilatkozat megnevezés is. Erre általában bizonyos események

kapcsán, sajtótájékoztatón kerül sor. El"fordulhat, hogy két vagy több kormány,

külügyminisztérium, állam- vagy kormányf", esetleg szakminiszter ad ki közös

sajtónyilatkozatot egy tárgyalás lezárását vagy egyéb eseményt illet"en. A Budapesten

tavaly megtartott Duna-csúcs alkalmából pl. az érintett nyolc ország kormányképvisel"i

adtak ki közös nyilatkozatot.

Bizonyos esetekben a Külügyminisztérium, s"t az Országgy!lés is kibocsáthat (ez

utóbbi esetben „politikai”) nyilatkozatot. Pl.

„A Külügyminisztérium üdvözli, hogy az újonnan alakult Európai Parlamentben elnöki és

alelnöki tisztségeket kaptak az unió új tagállamai (Szóviv"i nyilatkozat)”(MKÉ 2009, 360)

„Az Országgy!lés 1/2008. (XII.17.) számú politikai nyilatkozata a Szlovák

Köztársaságban tapasztalható, magyar vonatkozású, aggodalomra okot adó

jelenségekkel kapcsolatban” (MKÉ 2008, 428)

A Külügyminisztérium közleményei szintén a hivatalos álláspontot hivatottak

képviselni a nagyvilágban történ" eseményekr"l, ám ezek – ellentétben a

nyilatkozatokkal – az illetékes szóviv" megfogalmazásában látnak napvilágot.

A médiához köthet" a külügyi kapcsolatok alakulása szempontjából kulcsszerepet

betölt" politikusok önálló írásainak megjelentetése. Erre különösen a diplomáciával és

()"

"

általánosságban a külpolitikával kapcsolatos szakfolyóiratokban – ritkábban

napilapokban – kerül sor. Szintén a médiához köthet", és a diplomáciai kapcsolatok

alakulása szempontjából nem lebecsülend" szövegtípus az interjúk világa. Az imént már

többször említett szerepl"k, akik megnyilvánulásaikkal releváns hatást válthatnak ki,

gyakran kerülnek a mikrofonok elé, és ilyenkor nagyon fontos, hogy a megfelel"

szavakat használják témáik kifejtésére.

Természetesen nem Gyurcsány Ferenc az egyetlen, aki inadekvát nyelvhasználata

révén diplomáciai hullámokat kavart. Amikor pl. Karel De Gucht, a belga

külügyminiszter egy bulvárlappal készített interjúja során Jan Peter Balkenende holland

miniszterelnököt illette azzal a megjegyzéssel, hogy „Harry Potter és egy jóravaló, de

merev polgárember keveréke, akiben nincs semmiféle karizma”, azt érte el, hogy a

belga nagykövetet bekérették magyarázatra, illetve a miniszterelnök is telefonon volt

kénytelen bocsánatot kérni.

Az interjú megjelenési formája az adott médiatípusnak megfelel"en lehet

nyomtatott, vagy akár képi- és hangi megjelenítés! is. A televízióban közvetített

beszédek, interjúk a nem verbális, aszegmentális és paraszegmentális jegyek

vizsgálatában is segítséget nyújthatnak, bár szerkesztettségük nem mindig teszi lehet"vé

a teljes kör! analízist.

A rádió és a televízió szerepét ma már kiegészítik a világháló által nyújtott

lehet"ségek is, pl. külügyminisztériumok és külképviseletek honlapjai, politikusok

blogjai. A Külügyminisztérium és a külképviseleti szervek tájékoztató funkciója az

állampolgárok irányába ma már túlnyomó részben az Internetes honlapok révén valósul

meg.

Fentiek alapján újból kihangsúlyozzuk, hogy az államok közötti kapcsolatok

alakítása ma már nem csupán a diplomaták kiváltsága. E megállapításnak a témánk

szempontjából adekvát összefüggése a médiában megjelen" diplomáciai

megnyilvánulásokkal viszont vitathatatlan. Ez alapján többek között a médiához köthet"

következ" szövegtípusokat tartjuk alkalmasnak a diplomáciai nyelvhasználat vizsgálata

szempontjából: a releváns személyek beszédei, felszólalásai, írásai, a velük készített

interjúk, (sajtó)nyilatkozataik, az illetékes szervek releváns közleményei, ritkább

esetben releváns személyek blog-bejegyzései.

Meg kívánjuk mindazonáltal jegyezni a hivatalosan nem diplomáciai jelleg!nek

tekintett szövegek kapcsán, hogy a diplomáciai kapcsolatok alakulását illet"en

(*"

"

közömbös szándékú, ám mégis diplomáciai hatást kiváltó szövegek szempontjából

kizárólag a negatív példákat, azaz a diplomáciai hatást kiváltó nyelvi jelenségeket

tartjuk vizsgálatunk szempontjából releváns érték!nek. Nem tekintjük tehát lényegesnek

elemezni pl. az államf"k belpolitikai jelleg! megnyilvánulásait mindaddig, amíg azok

az államközi kapcsolatokat nem befolyásolják, illetve az adott szövegnek is csak azon

részei lehetnek érdekesek a vizsgálatunk szempontjából, amelyek a nyelvészeti kutatás

szempontjából (is) relevánsak.

A diplomácia és a nyelv kapcsolatát, mint a bevezet"ben is említettem, számos

egyetemen (pl. Trieszt, Perpignan, Veszprém) kutatják. Mihalovics Árpád a politikai és

a diplomáciai nyelv pragmatikai aspektusait vizsgálja. A már szintén említett máltai

DiploFoundation el"adásain és publikációban is értékes kutatások eredményeir"l

tudósítanak. Paul Sharp a nyelvhasználatot a kultúra tükrében vizsgálja. Kishan S. Rana

a bels" diplomáciai jelentések árnyalt megfogalmazásainak hátrányaira hívta fel többek

között a figyelmet. Edmond Pascual a diplomáciai kommunikáció pragmatikai

vonatkozásait els"sorban a beszédaktus elmélet fel"li megközelítésben vizsgálta. Nick

Stanko a diplomácia él"beszédben való szóhasználatra irányította a figyelmet. Dietrich

Kappeler a diplomáciai szövegeket vette számba, Drazen Pehar pedig a

békeszerz"désekben tudatosan használt kétértelm!ség kérdésével foglalkozik. Vicky

Ann Cremona és Helena Mallia a diplomáciai fordítások, tolmácsolások problematikáját

dolgozta fel. El"adásaik nyomtatott formában Slavik és Kurbalija szerkesztésében

jelentek meg 2001-ben.

)+"

"

4. A vizsgálatok eredményei

4.1. A szemantikai vizsgálatok eredményei

4.1.1. A vizsgált korpusz elemeinek litterális és átvitt jelentése

Korpuszunk szövegszemantikai vizsgálata során els"ként arra kerestünk választ,

milyen mértékben releváns az a megállapítás, miszerint „a hivatalos, szakmai szövegek

értelme a szavak szótári jelentéséb"l fakadó litterális jelentésb"l adódik” (Szikszainé

2006, 166). A mi meglátásunk szerint a diplomáciai jelent"ség! szövegtípusok

némelyike adott esetben számos hasonlóságot mutathat az irodalmi szövegek bizonyos

típusaival, és ebb"l következ"en el"fordulhatnak bennük olyan nyelvi elemek, amelyek

sok más hivatalos, szakmai szövegben elképzelhetetlenek lennének. Gondolunk itt

els"sorban a diplomáciai funkciót (is) betölt" állam- és kormányf"k, miniszterek

beszédeire, a tárgyalások során használt kifejezésekre, amelyek nem ritkán az irodalom

eszköztárából kölcsönöznek nyelvi elemeket (pl. metafora, megszemélyesítés), hogy

tartalmi mondanivalójuk a lehet" leghatásosabban juthasson kifejezésre.

Példa erre hazánk korábbi miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek egy

brüsszeli sajtótájékoztatón elhangzott alábbi nyilatkozatrészlete.

„Azt tudom mondani, hogy hihetetlen eleganciával és mégis régen látott határozottsággal

kormányozta Németország az Európai Unió hajóját az elmúlt fél évben.” (Gyurcsány

2007)i

A hallgatóság el"tt természetesen nem lehet kétséges, hogy Gyurcsány a

félévenként rotációs rendszerben váltakozó EU elnökségnek a sajtónyilatkozat

napjaiban éppen véget ér" német vezetés eredményességére utalt.

Interjújában Göncz Kinga miniszter asszony sem a szó szótári jelentése szerint

min"sítette fájdalmasnak az Egyesült Államokba való utazást körülményesebbé tev"

vízumkényszert, hiszen ez ritkán okoz fizikai fájdalmat.

„Egy fájdalmas dolog volt még: Amerikába nem tudtunk vízum nélkül menni, de mára

már ez is megoldódott.” (Göncz K 2008)ii

)!"

"

A diplomáciai jelent"ség! beszédek sem mentesek a nem szótári jelentéssel bíró

kifejezések használatától. Külpolitikai évértékel" beszédének alábbi részletében a

magyar miniszterelnök természetesen nem arra célzott, hogy kormánypárti és ellenzéki

politikusok készek lennének házasságot kötni a radikális politikai nézeteket képvisel"

személyekkel.

„… nem egyszer a kormányzati pozícióba jutott, vagy tekintélyes ellenzéki politikai er"k

egyike-másika is hajlandó frigyre lépni a radikális nézetek képvisel"ivel” (Gyurcsány

2007)iii

Bár a hivatalos külügyminisztériumi közlemények röviden és lényegre tör"en

tájékoztatnak a külügyminisztérium hivatalos álláspontjáról bizonyos események

kapcsán, esetenként azonban el"fordul, hogy szintén olyan nyelvi eszköz kerül a

megszövegezésbe, amely az irodalmi szövegalkotás eszköztárára jellemz".

„A Külügyminisztérium kiemelt figyelemmel és aggodalommal követi a közel-keleti

er!szak legújabb fellángolását…A gázai övezetb"l Izrael ellen állandósult

rakétatámadások és az arra válaszul megindított izraeli hadm!veletek a térségbeli

er!szak újabb spiráljával fenyegetnek.” (A Külügyminisztérium állásfoglalása, MKÉ

2008, 434)

Egy másik – angol nyelven megjelen" – szövegtípusból hozott példánkban,

Kissinger és Brezsnyev egyik tárgyalásán pl. a plafon, mennyezet, ill. fels" határérték

jelentéstartalommal is bíró szó (angolul ceiling) volt a beszélgetés egyik kulcsszava. És

bár Brezsnyev tréfásan az építészetben (és a hétköznapi értelemben) használatos

fogalomként közelítette meg a témát, nem volt kétséges Kissinger el"tt sem, hogy a

tárgyalásoknak abban a szakaszában a stratégiai fegyverek korlátozásának a

témaköréhez érkeztek el.

„Brezhnev: I know ceilings are a subject Dr. Kissinger specializes in.

Kissinger: I specialize really in subceilings.

Brezhnev: Now I know. Can they be low ceilings, like 2.20 meters?

Kissinger: Architecturally, I like high ceilings; for MIRVs I like low ceilings.

Brezhnev: My view is exactly the opposite.” (Burr 1998, 250)

)#"

"

A közelmúlt bizalmas amerikai diplomáciai jelentései is tartalmaznak hasonló

elemeket. Amennyiben Szikszainé megfogalmazását kizárólagos érvény!nek fogadnánk

el, Aguirre nagykövet alábbi hivatalos diplomáciai jelentésének megfogalmazását

nehezen tudnánk értelmezni, hiszen egy politikai párt nem tud sötét képet festeni az

országról a szó szoros értelmében.

“The PP [Partido Popular] … continues to paint a picture of gloom and doom for the

country under the Zapatero…” (Aguirre 2006)iv

Szintén angol nyelv! jegyzékb"l is tudunk idézni olyan nyelvi eszközt, amely

nehezen lenne értelmezhet" a szó litterális jelentésében.

„The Embassy of the Arab Republic of Egypt in Helsinki presents its compliments to the

Ministry for Foreign Affairs of the Republic of Finland, and in light of the excellent

relation between the Arab Republic of Egypt and the Republic of Finland, the Embassy

has the honor to inform that …”

A diplomáciai jelleg! beszédek, szónoklatok kapcsán persze általánosságban

elmondható, hogy a nem szótári értelemben vett kifejezések használata els"sorban a

szövegalkotó személyiségét tükrözi, emiatt különböz" magas diplomáciai posztot

betölt" személyiségek nyelvhasználatában eltér" mértékben fordul el" ez a nyelvi

jelenség.

Elég csupán a 20. század legnagyobb brit politikusának, Sir Winston Churchillnek

leghíresebb beszédeire gondolnunk, amelyekben nem fukarkodott az irodalmi

jelentésükben használt kifejezésekkel. 1939. október 1.-én sugárzott rádióbeszédének

egyik népszer! címe is meghökkent": „Talányba csomagolt rejtély egy titok közepén”

(A riddle wrapped in a mystery inside an enigma). A „Dieu protège la France” címen

elhíresült – amúgy szintén angol nyelv! – rádióbeszéd diplomáciai jellegéhez sem

férhet készség, hiszen mint már címében is utal rá, a szövetséges francia néphez szól,

"ket lelkesíti, bennük tartja a lelket. E beszédében Churchill többek között utal arra,

hogy több mint harminc esztend"n át békében és háborúban együtt masírozott a

franciákkal („For more than 30 years in peace and war I have marched with you”),

hogy velük együtt kardot ragadott („we draw the sword”), hogy megtisztítsa Európát a

náci pestist"l („cleansing Europe from the Nazi pestilence”) stb.

)$"

"

Áttérve a francia nyelv! példákra, a diplomáciai levélváltások nyelvezete ugyan

gyakran er"sen köt"dik a szövegalkotóhoz, azonban ebben a szövegtípusban is gyakori

bizonyos kifejezéseknek a szótári jelentést"l eltér" használata. Példánkban ugyan egy

pár évtizeddel korábbi dokumentum nyelvhasználati elemére utalunk, amely ma már

kevésbé jellemz", de az idézet jól szemlélteti a diplomáciában hagyományként

meg"rzött – id"nként túlzó – udvariassági formulák használatát.

„Veuillez agréer, Monsieur le Président, l'assurance de la plus haute considération avec

laquelle j'ai l'honneur d'être, de Votre Excellence, le très humble et très obéissant

serviteur.” (levélváltás Belgium és Franciaország között 1954)v

Attól ugyanis, hogy valakinek felajánljuk szolgálatainkat, még nem válunk az

illet" szolgájává. Egyébként bár a diplomáciai levelekre nem minden esetben jellemz"

az udvariassági záróformula, a szóbeli jegyzékekre általánosságban ennek az

ellenkez"je mondható el. (Kivételt ez alól csupán néhány állam, pl. az Egyesült

Államok diplomáciai gyakorlata képez.) A záróformula szövege többé-kevésbé azonos.

A szóbeli jegyzékek befejezésének egyik leggyakoribb módja is példázza a nem szó

szerinti értelemben vett jelentésnek a diplomáciai szövegekben való alkalmazását.

„L’Ambassade de Belgique saisit cette occasion pour renouveler au Département

politique fédéral les assurances de sa haute considération.” (Jegyzékváltás Svájc és

Belgium között 1971)vi

A magyar nyelvben is használatos kifejezés – megragadni az alkalmat – a francia

hivatalos szakszövegeknek is szerves része, bár egy alkalmat megragadni, azaz egy

gyors kézmozdulattal megfogni értelemszer!en nem lehet.

A francia nyelv! diplomáciai jelent"ség! dokumentumok között az interjúkat is

megvizsgáltuk, és természetesen – hasonlóan a szónoki beszédekhez – ez a zsáner is

széles lehet"séget nyújt a képi megjelenítések alkalmazására. A vele készült interjúban

Franciaország jereváni nagykövete, Henri Reynaud Örményország és Európa

egymáshoz való közeledésének felgyorsulását említi, amely szintén természetesen nem

szó szerint értend".

„Je souhaite à l’Arménie de progresser dans la recherche d’une solution négociée au

conflit du Haut-Karabakh, de retrouver une croissance économique vigoureuse, de

)%"

"

poursuivre de façon déterminée sa modernisation et d’accélérer son rapprochement avec

l’Europe.” (Reynaud 2010)vii

Hasonlóan a nagykövethez, Sarkozy elnök sem a szó litterális értelmében

gondolta a csapdába esést, amikor a New York Times c. napilapnak adott interjújában a

következ" mondat elhangzott:

„Je ne suis pas obligé de tomber dans ce piège.” (Sarkozy 2007)viii

A „fontos szerepet játszik” kifejezésr"l sem feltétlenül a színészi alakítás jut ma

már eszünkbe, különösen nem egy olyan szövegkörnyezetben, amely közös átfedést

mutat a nemzetközi jog és a diplomácia területén. A Francia Köztársaság és az ENSZ

Menekültügyi F"biztossága között 2008-ban aláírt keretegyezmény preambulumában

ugyanakkor megtalálható a következ" idézetben:

„Considérant que l’Office du Haut Commissaire ded Nations Unies pour les Réfugiés

joue un rôle fondamental de protection des réfugiés au sein des flux de migration plus

large…” (Accord-Cadre 2008)ix

Sarkozy elnök természeténél fogva is hajlamosnak t!nik a szónoki kifejezések

használatára, és ez a hivatalos beszédeiben is számos esetben megnyilvánul. A

Strasbourgban az Európai Parlament el"tt 2007 novemberében elmondott beszédéb"l

származik az alábbi idézet, amelyben az európai országok unióját összetartó

reménységr"l beszél.

„Cette espérence, elle est née des grandes tragédies du XX siècle. Cette espérence, elle

est née du sang et des larmes versés par des millions d’hommes, de femmes et d’enfants.”

(Sarkozy 2007)x

Francia diplomáciai jelentésben is olvasható olyan kifejezés, amely szó szerinti

jelentésében értelmezhetetlen lenne. A következ" távirat-részletben – amely egyébként

egy az Egyesült Államokba akkreditált francia diplomatától származik – a helyes

francia ortográfiára valószín!leg nem volt lehet"ség, ezért a mi idézetünk sem lehet

tökéletesen megfogalmazva. A Washington Post c. lapban megjelent francia-

vonatkozású cikkre hivatkozva írja többek között az alábbiakat:

)&"

"

„L’auteur indique que le chancelier a abandonne l’idee de mettre sur pied une union

politique comprenant les six etats membres du marche commun avant l’adhesion de la

Grande Bretagne.” (télégramme diplomatique 1958)xi

A szerz"dések esetében a megfogalmazók mindig kínosan ügyelnek az

egyértelm! és világos megszövegezésre, így elvileg azt feltételezhetnénk, hogy ezekben

nem találunk a litterális jelentést"l eltér" jelentéstartalmat, képi megjelenítést vagy

egyéb, az irodalmi nyelvhasználat eszköztárából jól ismert elemet. Azt tapasztalhatjuk

azonban, hogy ez a fajta dokumentumtípus is tartalmazhat a fentiekben említett nyelvi

jelenségeket, bár tény, hogy nyelvenként eltér" mennyiségben, és még az azonos

szerz"dések szövegének különböz" nyelv! hivatalos fordításaiban sem azonos

mértékben.

Az ókori görögöknél egy-egy szavazásnál még a hanger" játszott nagy szerepet,

azonban napjaink demokratikus szavazásai során már ennél megbízhatóbb módon is

meg lehet állapítani, hogy mely voks leadói kerülnek többségbe. A francia nyelvben

mégis "rz"dik az antik hagyomány:

„Tout amendement au présent Traité devra être approuvé à la majorité de voix de toutes

les Parties au Traité…” (Traité sur la non-prolifération des armes nucléaires )xii

Az Európai Unióról szóló szerz"dés preambulumában található többek között a

következ" idézet, amelyet magyarul, franciául és angolul is közreadunk:

„ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista örökségéb"l…”

„S'INSPIRANT des héritages culturels, religieux et humanistes de l'Europe…”

„DRAWING INSPIRATION from the cultural, religious and humanist inheritance of

Europe…”

Mint látható, mind a magyar, mind az angol kifejezés (még ha nem is azonos

nyelvi jelentéssel, de) él az irodalomban használatos képi megjelenítéssel, míg a francia

változatban ez elmarad. Kérdéses lehet természetesen, hogy a fenti változatok közül

melyik lehetett az eredeti, hiszen a kés"bbi verziók akár tükörfordítással is készülhettek.

(Ez esetben minden bizonnyal a francia változat az alapja ennek a megfogalmazásnak,

hiszen a francia volt a diplomáciai érintkezések domináns nyelve abban a történelmi

id"szakban, amikor a szerz"dések nyelvezete letisztult. Az angol nyelvi változatok

)'"

"

jelent"s része a francia hagyományokat követve alakult ki, a magyar nyelv! fordítás

pedig már e két nyelv hatásának keverékét tükrözi.)

Bár terjedelmi okokból itt (és munkánk teljes egészében) nem térünk, nem

térhetünk ki minden egyes szövegtípust képvisel", mindhárom általunk vizsgált nyelven

megszövegezett szövegre, vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk

említett példák mind a magyar, mind az angol, mind a francia nyelv! diplomáciai

szövegek jellegzetes specifikumait reprezentálják.

A fentiek tükrében határozottan cáfoljuk a diplomáciai nyelvhasználatot illet"en

azon megállapítást, hogy – lévén szaknyelv – elemeinek szótár szerinti jelentése

határozza meg a szöveg jelentését. Mint ahogyan arról már szó esett, a szakszókincs

több rétegb"l tev"dik össze: az általános köznyelvb"l, több szakterület közös rétegéb"l

és egy-egy sz!kebb szakterületéb"l. Ezek mindegyikére jellemz" a szótári jelentésen

kívül es" szóhasználat bizonyos esetekben. A köznyelv ilyen jelleg! használata nem

okozhat senkinek meglepetést, a sz!kebb szakterület rétegére pedig még megemlítünk

pár példát: villámháború, korridor, kétoldalú egyezmény, külügyi tárca, Szentszék,

királyi udvar, tengelyhatalmak, er"egyensúly, vasfüggöny, colombes et faucons, axe du

mal, État satellite, guerre froid, nuclear umbrella, NATO shield stb.

Az alábbi táblázat (3. sz. táblázat) azt szemlélteti, hogy a vizsgált korpusz egyes

szövegtípusaiban milyen arányban fordultak el" nem szótári jelentésben el"forduló

nyelvi elemek.

)("

"

3. sz. táblázat

4.1.2. Implicit tartalmak a diplomáciai szövegekben

A következ" vizsgálat a korpuszunk szövegeit alkotó szövegkohézióra irányult.

Mint említettük, a szövegkohéziónak a szöveg jelentésbeli összetartó erejét nevezzük,

mely lehet explicit és implicit. Az explicit módon közölt információ hiányát fedeztük fel

abban az interjúban, amikor az újságíró azzal a kérdéssel kezdte a magyar

külügyminiszter asszonnyal készített interjúját, hogy vajon Göncz Kinga mennyire hiú.

Azonban ismeretében annak a ténynek, hogy az interjút megel"z"en a magyar külügyi

vezet"re (és különösen a küllemére) nézve sért" kritikai megjegyzések hangzottak el

egy vezet" szlovák politikustól, a furcsa kérdés interpretálhatósága egyszer!bb.

„Kérdés (K): Mennyire hiú?

Válasz (V): Mire gondol, hogy szeretem-e, ha sértegetnek?

K: Csúnya beszólásokat kapott: Slota, a kisebbik szlovák kormánypárt vezet"je kócosnak,

nyomorultnak nevezte.” (Göncz K. 2008)xiii

A kérdés tehát ebben az esetben nem igazán a külügyminiszter hiúságának a

mértékére vonatkozik, hanem implicite arra kíván választ kapni, hogy mennyire vette a

szívére Göncz Kinga Ján Slota felettébb bántó, személyesked" megjegyzését. Ugyan a

kérdésre a válaszadó szintén visszakérdezett, de a kérdéséb"l világosan kiderül, hogy

Nem litterális

jelentés

tárgyalás ++++

interjú +++

beszéd +++++

nyilatkozat ++

közlemény ++

jegyzék +++++

jelentés ++++

szerz"dés +++

))"

"

érti a beszélget"partner ki nem mondott kérdését, képes interpretálni az eredeti

kérdésben megbúvó implicit jelentést.

Az explicite ki nem mondott tartalmak hiányos megértése gondot okozhat a

szövegek befogadóinak. Gyurcsány Ferenc egyik beszédéb"l az alábbi részletet

kiragadva nehezen lenne értelmezhet" a bekezdés utolsó mondata.

„Muszáj arra emlékeztetnem mindenkit, hogy az elmúlt jó egy évben Európa rendkívül

befolyásos országai Oroszországgal gondolkodás nélkül kötöttek akár 2030-ig terjed"

átfogó, nagy szerz"déseket energiaszállításra, és egyik ország tekintetében sem vet"dik fel

úgy a kérdés, hogy rövid távú energiabiztonság vagy hosszú távú közös európai

energiapolitika. És, és, és – ez az egyetlen megoldás.” (Gyurcsány 2007)xiv

A politikus nem magyarázza meg itt, hogy a többszörösen kihangsúlyozott,

kapcsolatot sugalló „és” az ellentétes értelm! „vagy” szócskát hivatott helyettesíteni az

el"z" mondat helyes értelmezése érdekében.

Az Országgy!lés által a Szlovákiában tapasztalható, magyar vonatkozású

incidensekkel kapcsolatban megfogalmazott nyilatkozatból is implicit módon kiderül,

hogy a radikális ideológia hazánkban ugyanúgy teret nyert, mint ahogyan azzal a

szlovák felet vádoljuk.

„Határozottan és egyértelm!en ellenez minden radikális ideológiát, az ilyen eszméket

követ" mozgalmakat, az idegengy!lölet, a sovinizmus és nacionalizmus mindenféle

formáját, az er"szak minden megnyilvánulását, függetlenül attól, hogy melyik országban

kerül rájuk sor, és egyben rámutat a kormányzó politikai er"k különös felel"sségére.”

(Az Országgy!lés politikai nyilatkozata, MKÉ 2008, 428)

A következ" angol nyelv! idézetben az implicit tartalmak teljes értelmezése els"

hallásra a befogadó számára kevésbé t!nik egyértelm!nek, ezért magyarázatra szorult.

„Chairman Mao: You’re too busy.

Secretary Kissinger: You think I travel too much?

Chairman Mao: I was saying that you are too busy, and it seems that it won’t do if you’re

not so busy. You cannot keep from being so busy. When the wind and rain are coming,

the swallows are busy.

Secretary Kissinger: That will take me several days to understand the full significance of

that.

)*"

"

Chairman Mao: This world is not tranquil, and a storm – the wind and rain – are coming.

And at the approach of the rain and wind the swallows are busy. …

Secretary Kissinger: Yes, but I hope we have a little more effect on the storm than the

swallows do on the wind and rain.” (Burr 1998, 395)

Amikor tehát Mao elnök Kissingert szorgos fecskéhez hasonlította, amely a

közelg" vihar el"tt igyekszik maga körül rendbe tenni a dolgokat, az amerikai politikus

számára ki kellett fejteni, hogy milyen értelemben került az adott szövegkörnyezetbe

(Kissinger utazásai) a madár, illetve a vihart szimbolizáló felh" és es". Kés"bbi

válaszában az aktuális jelentéstartalom megértésének jeleként, mint látjuk, maga

Kissinger is ugyanazon nyelvi elemeket használja gondolatainak kifejtésére.

Churchill már említett „Dieu protège la France” cím! rádióbeszédében a

következ"képpen adja francia szövetségesei tudtára, hogy Nagy-Britannia felkészült a

német támadásra:

„We are waiting for the long promised invasion. So are the fishes…” (Churchill 2006)

Ezzel implicite sugallta az iránti bizonyosságát, hogy egy esetleges német inváziót

a britek képesek visszaverni, a német támadók sorsa kétségtelenül az lesz, hogy a

tengerbe vesznek, és holttesteik a halaknak fognak eledelül szolgálni.

A WikiLeaks által közzétett egyik amerikai diplomáciai jelentésben a spanyol

Partido Popular esélytelenségét a közelg" választásokon a sport nyelvén, a következ"

módon – implicite – jelezte a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) f"titkára az

amerikai nagykövettel való találkozója során:

“Talking to the Ambassador, he compared this election to a heavy-weight title bout, and

claimed the PP was not really in the fight.”(Aguirre 2007)xv

A vele készített interjúban Sarkozy elnök nagyon óvatosan válaszol az újságíró

kérdésére, hiszen veszélyes lenne egyértelm!en kimondania, hogy a törvényen kívüli

kifejezés nem a félrefordítás véletlenszer! esete folytán jelent meg könyve angol nyelv!

változatában Iránt illet"en, illetve a más ország belügyeibe való illetéktelen beavatkozás

elkerülésének látszatát is fenn kell tartania. Úgy próbál tehát implicit módon választ

*+"

"

adni, hogy az iráni népet általánosságban ne sértse a mondanivalója, és explicite nem

hangzik el semmilyen felelet a feltett kérdések egyikére sem.

„QUESTION – Dans la version anglaise de votre livre « Témoignage », il est fait

référence à l’Iran comme une nation hors-la-loi. Si tel est le cas, la doctrine de

l’endiguement (containment) peut-elle s’appliquer ou le régime doit-il être remplacé ?

LE PRESIDENT – Moi, je ne dirais pas que l’Iran est une nation interdite, une nation en

dehors, parce que cela voudrait dire que le peuple iranien est lui-même en dehors. Je

pense que le peuple iranien est d’abord victime avant d’être coupable. Je pense que

certains dirigeants iraniens se sont mis en dehors de la communauté internationale, mais

pas la nation, parce que le peuple iranien, il a le droit de vivre, il a droit à la prospérité,

il a le droit à la paix, il a le droit au développement” (Sarkozy 2007)xvi

Nem explicit módon kifejezett tartalmakat közvetítenek az eufémizmusok is.

„Il y a deux jours, le Sénateur Edward Kennedy nous a quittés.” (Rivkin 2009)xvii

A kifejezés, amely Charles H. Rivkin Párizsba akkreditált amerikai nagykövet egy

francia nyelv! beszédéb"l származik, akár arra is vonatkozhatna, hogy Kennedy

szenátor nemrég még Párizsban járt. Az, hogy valójában a politikus elhunytáról van szó,

a beszéd egy kés"bbi részéb"l derül ki.

Az alábbi francia minisztériumi közlemény szövegéb"l is implicit módon

értesülünk arról, hogy az ismert szíriai karikaturista, Ali Ferzat, meghurcolását a

rendszert bíráló karikatúráinak következtében szenvedte el.

„La France condamne l’agression brutale et choquante du caricaturiste Ali Ferzat, dont

certaines œuvres ont été exposées dans le passé au Centre culturel français de Damas. Le

travail d’Ali Ferzat avait récemment déplu au régime syrien. La caricature reste l’un des

symboles forts et nécessaire de la liberté d’expression. Le devoir des autorités syriennes

est de protéger leurs ressortissants. Il ne sert à rien de tenter de museler ce type

d’expression.” (Point de Presse 2011)xviii

Implicit jelentéstartalom többé-kevésbé szinte minden típusú szövegre jellemz",

és a különböz" diplomáciai szövegek sem képeznek ez alól kivételt. Viszont ellentétben

az irodalmi m!vekkel, amelyek autonóm jellegüknél fogva önállóan, az implikációk

ismerete nélkül – néha akár többféleképpen – is értelmezhet"ek, a diplomáciai szövegek

*!"

"

esetében az implikációk helyes értelmezése a befogadó részér"l elengedhetetlen

követelmény a szöveg jelentésének teljes kör!, korrekt interpretációjához. Ezért a

diplomáciai jelleg! szövegek megfogalmazóinak mindig – a bels" diplomáciai

jelentések esetében különösképpen – ügyelniük kell arra, hogy az esetleges implikációk

az illetékes befogadók számára egyértelm!en ugyanazt jelentsék, amire a szerz"k utalni

kívánnak. Kivételt képezhetnek ez alól az olyan típusú szövegek, amelyeknél a

kétértelm!ség, az ambiguitás szándékosan alkalmazott nyelvi eszköz. Erre másutt e

munkában a békeszerz"dések kapcsán is teszünk utalást.

4.1.3. A téma változatlanságának fenntartása és a témaváltás eszközei

Hazánk külügyminisztériumának hivatalos közleményei általában rövid, lényegre

tör" szövegek, amelyek csekély terjedelmükre való tekintettel akár kevesebb kohéziós

elemet is tartalmazhatnának. Ha azonban megvizsgáljuk a következ", a címen kívül

mindössze két mondatot tartalmazó szöveget, láthatjuk, hogy egy-egy viszonylag rövid

szövegen belül is számos nyelvi elem utalhat a tematikai azonosság fenntartására.

„A Külügyminisztérium közleménye az izraeli-palesztin béketárgyalásokról

A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma üdvözli, hogy a korábbi, amerikai

közvetítés! közelít" egyeztetésekr!l a közvetlen izraeli-palesztin béketárgyalásokra

történ" áttérés el"készítése céljából szeptember 2-án Washingtonban kétnapos

csúcstalálkozó lesz, amelyen az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és a Palesztin

Hatóság vezet"in kívül részt vesz Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Abdullah jordániai

uralkodó és Tony Blair, a Kvartett különmegbízottja.

Bízunk abban, hogy a nemzetközi támogatást élvez" közvetlen béketárgyalások elvezetnek

a két-állami elvre épül" izraeli-palesztin béke-megállapodáshoz, amely Izrael biztonsága

és arab világ általi elismerése mellett megteremti a független és demokratikus palesztin

államot, és az igazságos közel-keleti béke révén a regionális stabilitást.” (A

Külügyminisztérium közleménye 2010)xix

A nyilatkozatok a közleményeknél gyakran hosszabb, és tartalmilag színesebb,

nem egyszer több témát is felölel" szövegtípusok. Az egyes témák részletezése során

szintén jól megfigyelhet" a szövegösszetartó eszközök használata. A következ"

*#"

"

bekezdés, amelyben Göncz Kinga az Öböl-térséggel kapcsolatos gondolatait osztja meg

hallgatóságával, a külügyminiszter asszonynak egy kormányszóviv"i tájékoztatón

tartott beszámolójából származik.

„Fontos az Öböl-térség. Azt látjuk, hogy ott is - f"leg az energiahordozókra alapozva -

nagyon komoly gazdasági fejl"dés van, és nagyon sok a befektetésre váró szabad t"ke,

amely - természetesen, szeretnénk - ha Magyarország irányába is elindulna. Ott nagy

lehet"ség van a külkereskedelmi egyensúly javítására. Az Öböl-térség energiatartalékai

szintén nagyon fontosak lehetnek Magyarország számára, hogy ha együttm!ködéseket

tudunk alakítani a cseppfolyósított földgáz felhasználására, tekintve, hogy az LNG-

technológia ott a legfejlettebb.” (Göncz K. 2007)xx

A négy mondat mindegyikének fontos eleme az azonos helyszínre való utalás,

ezáltal a mondatok kohéziós összetartozásának hangsúlyozása.

Elhangzott, hogy a párbeszédeknél is a téma azonossága, vagy az egymást követ"

témák szoros kapcsolata, összefüggése adja a kohézió legf"bb erejét. Ez utóbbi esetben

tehát a tematikai összhangra kell törekednie a dialógus résztvev"inek. A vizsgálatunk

szempontjából releváns, külügyi vezet"kkel folytatott interjúk esetében a téma

fenntartása általában jól megfigyelhet". Pl.

„Mucsányi János m!sorvezet" (Mv): Miniszter asszony a határon túli magyar

szervezetek képvisel"ivel tárgyalt tegnap Budapesten a külkapcsolati stratégia

tervezetér"l. Mi ez pontosan, mir"l volt szó?

Göncz Kinga külügyminiszter (GK): A külkapcsolati stratégia tervezetét els" olvasatban

elfogadta a kormány. Most intenzív egyeztetési id"szak következik, amikor is beszélgetek

err"l a pártok, a civil szervezetek képvisel"ivel, így a határon túli magyar szervezetek

képvisel"ivel is…

Mv: Voltak olyan fontos és konkrétan megfogalmazott célok, elvárások vagy bármi

hasonló a határon túli magyar szervezetek részér"l, amit Ön szívesen kiemelne, mert azt

gondolja, hogy azok mindenképpen be fognak kerülni a stratégiába, ami most még csak

tervezet?

GK: Az alapelvekkel egyetértettek a szervezetek képvisel"i…” (Göncz K., 2008)xxi

Jose Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke a magyar

Országgy!lésben elmondott beszédében gyakran élt hallgatóságának vissza-visszatér"

megszólításának eszközével, melynek célja részben a figyelem fenntartása, részben

*$"

"

pedig egy-egy új téma bevezetése volt. Példánkban az újonnan felavatott Európai

Innovációs és Technológiai Intézetr"l témáját a parlamenti diplomácia témájára váltja

az imént említett nyelvi eszközzel.

„…Az intézet budapesti helyszíne egyfajta tisztelgésnek is tekinthet" a magyar

tudományos hagyományok el"tt. 18 magyar születés! vagy magyarul beszél" Nobel-díjas

szerepel a statisztikáimban, nem sok ekkora ország büszkélkedhet ilyen rendkívüli

teljesítménnyel.

Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim!

A parlamenti dimenzió központi részét képezi az Európai Unió demokráciájának. Az

európai parlamenti dimenzió nemcsak az Európai Parlamentet jelenti, hanem a nemzeti

parlamenteket is. Fontos szerepet játszanak ugyanis az Európai Unió politikáiban…”

(Barroso 2008)xxii

Ugyan a beszéd (nagy része) angolul hangzott el, a hivatalos magyar fordítás is

hitelesen tükrözi a témaváltásnak a politikus által alkalmazott sajátos nyelvi eszközét.

Az új témát nyelvileg világosan megfogalmazva, szöveges formában is be lehet

vezetni, azaz el"rebocsátani a témaváltás tényét és megnevezni a folytatandó témát.

Példánk a már korábban említett brüsszeli sajtónyilatkozatból Gyurcsány Ferenct"l

származik.

„Befejezésül egy mondatot kell mondanom a német elnökségr"l.” (Gyurcsány 2007)xxiii

Ehhez hasonlóak Göncz Kinga gondolatindító mondatai, amely a 12. NATO-

Konferencián, illetve egy kormányszóviv"i sajtótájékoztatón hangzottak el:

„Végezetül néhány javaslat arra nézve, hogy hogyan is lehetne intenzívebbé,

hatékonyabbá tenni az Európai Unió és a NATO együttm!ködését.” (Göncz K., 2007)xxiv

„Még egy témát szeretnék megemlíteni, a külpolitika társadalmasítását.” (Göncz K.

2007)xxv

Más esetben a külügyminiszter asszony él"beszédben sem teljes mondattal jelezte

a témaváltást, hanem az írott szövegek jellegzetes stílusában, csupán címszóval,

mondattanilag hiányos szerkezettel vezetve be az újonnan tárgyalandó mondanivalót. A

*%"

"

külképviselet-vezet"i értekezleten elhangzott hosszabb lélegzet!, sok témát érint"

el"adásában többször élt ezzel a lehet"séggel.

„Szomszédsági kapcsolatok. Elhangzott ma, hogy könny! olyan országokkal jóban lenni,

amelyek messze vannak: minden ország a saját szomszédjaival szokott történelmi

konfliktusokba keveredni...

Schengeni b!vítés. A Schengeni zónához való csatlakozásunk sokkal láthatóbb lesz az

emberek számára, mint az Európai Unióhoz való csatlakozásunk…

EU-együttm"ködések, visegrádi együttm"ködés, regionális partnerség. Tudjuk, hogy a

régió küszködött mindenféle nehézségekkel, de ennek ellenére, meg annak ellenére, hogy

sok kérdésben nem volt egyetértés a visegrádi országok között, a Schengen-ügyben és az

amerikai vízumkoalíció ügyében egyértelm! együttm!ködést és egyetértést lehetett

létrehozni...

Belaruszról: eld"lt, hogy nyitunk nagykövetséget…

Transz-atlanti kapcsolatok. Az USA-hoz, Észak-Amerikához f!z"d" kapcsolataink

minden szempontból stratégiai fontosságúak…” (Göncz K. 2007)xxvi

A témaváltás ily módon történ" jelzése azonban csak abban az esetben célszer!,

ha a teljes szöveg terjedelme és a témák sokszer!sége ezt indokolja.

A korábbi témára való visszatérés tekintetében az általunk vizsgált párbeszédek

közül az interjúk nem t!nnek igazán releváns vizsgálati korpusznak. Ez azonban

véleményünk szerint részben betudható az írott média szerkesztettségének, részben

pedig a beszélgetés lebonyolítására szánt id"keret behatárolt voltának. Mindazonáltal az

alábbiakban a diplomáciai szövegek szempontjából releváns interjúk egyikéb"l hozunk

egy idevágó példát.

„K: … Szijjártó Péter úgy nyilatkozott: a kormány külpolitikája csupán PR-célokat

szolgál, hiszen … nem érez felel"sséget a határon túli magyarokkal kapcsolatos

kérdésekben, amelyekre a Malina-ügy is példa lehet.

V: Ha úgy látják, hogy külpolitikánk PR-célokat szolgál, azt dicséretnek is vehetjük.

Rosszul végzett munka ugyanis alkalmatlan volna erre. A konkrét ügyekben pedig

világosan elmondtuk a véleményünket, legfeljebb Szijjártó úr nem hallotta meg.

(…)

*&"

"

K: Szintén „attit!dkülönbséget” jelez: az ellenzék aktívabb beavatkozást várna el a

kormánytól a Malina-ügyben?

V: Azt láttuk: ha a politika megszólal, az nem tesz jót az igazságszolgáltatás

függetlenségének. Ha a kormány a sajtón keresztül üzengetne ebben az ügyben, épp ezt

provokálná. Azt látjuk: (…) civil szervezetek álltak ki egy helyi televízió mellett, amikor

„felülr"l” akarták akadályozni, hogy a tévé kritikus riportot sugározzon az esetr!l. A

szlovák társadalom szélesebb rétegeiben nem politikai, etnikai ügyként kezelik a

történteket, hanem olyan helyzetként, amely alkalmat teremt a demokrácia, a

jogállamiság problémáinak tisztázására. Malina Hedvignek az az érdeke, hogy…”

(Göncz K. 2007)xxvii

Az újságíró el"ször csupán példaként említi azt az ügyet, amellyel kapcsolatban

szeretné hallani a külügyminiszter véleményét. Erre azonban a beszélget"partner csupán

általánosságban válaszol. Kés"bb – egy teljesen más témakör taglalását követ"en – a

zsurnaliszta visszatér az adott témára, amelyre adott válaszában ezúttal már az

interjúalany is részletesen kifejti álláspontját.

Az alaptéma egy másik részletére való áttérés a diplomáciai tárgyalások során az

egyik eszköz a direkt válasz elkerülésére, hiszen ez által nem tér el teljesen a válaszadó

a témától, de mégis lehet"sége nyílik elterelni a figyelmet a feltett kérdésr"l. Ilyennek

tekinthet" Göncz Kinga következ" két válasza a Martin Ehl újságíró által feltett

kérdésekre.

„K: Elégedett-e a szlovákiai magyar kisebbség jelenlegi helyzetével?

V: Ígéret van arra, hogy a status quo fennmarad, bár sok ennek ellentmondó jelenséget

látunk. Úgy gondolom, hogy a magyar kisebbség Szlovákiában er"s pozícióval

rendelkezik, és csak egy problémát látok: a jogi garanciák hiányát. Ezek a demokrácia

lényegéhez tartoznak. Néhányszor hangsúlyoztam, hogy sokat segítene egy kisebbségi

törvény, amely Szlovákiában hiányzik.

K: És vannak értesüléseik arról, hogy a helyzet változhatna akár jó, akár rossz irányba?

V: Érdekes, hogy a civil kapcsolatok szintjén a helyzet jobb, mint volt. Nagyon szoros

kapcsolatok vannak az egyetemek, az egyszer! emberek, a keresked"k, a befektet"k között.

A problémát politikai síkon látjuk.” (Göncz K. 2008)xxviii

Hogy a külügyminiszter elégedett-e vagy sem, arra nem ad egyértelm! választ,

bár mind pozitív, mind negatív körülményt megemlít. A jöv"re vonatkozó kérdésre is a

múlt és a jelen vonatkozásában válaszol, megkerülve a kérdés lényegét.

*'"

"

Mint említettük, a monologikus típusú szövegek esetében a legalapvet"bb

kohéziós eszköz a téma változatlanságának fenntartása, amely a szöveg jelentésbeli

egységességét biztosítja. Jó példa erre Spogli amerikai nagykövet jelentésének az olasz

választásokra vonatkozó bekezdése, amelynek minden mondatában megtalálható a

választásokra, a közvélemény-kutatási adatok szerinti aktuális állásra való utalás. Az

izotópiának err"l a fajtájáról (tematikus névszók szöveghálója) még szó esik a

kés"bbiekben.

“Italian Elections

-----------------

PM Silvio Berlusconi prides himself on his warm relationship with the President and has

carefully planned this meeting and a spring address to a joint session of Congress (he

meets Speaker Hastert before going to the White House) to bolster his prospects in Italy's

national elections, tentatively scheduled for April 9. Berlusconi's center-right coalition is

down eight points in the polls, undermined by internal leadership spats and continued

economic stagnation. The center-left also is plagued by internal disputes but former

European Commission President Romano Prodi just won a triumphant electoral victory

in the primaries. Pending electoral law changes may slightly increase the odds for the

center-right, and it is too early to deal Berlusconi out. However, most political observers

predict Prodi's center-left coalition will win in April”. (Spogli 2005)xxix

Ebben a szövegben tehát els"sorban az egyes mondatokban megjelen", azonos

szemantikai mez"be tartozó szemantikai elemek biztosítják a szöveg összetartó erejét,

kohézióját.

A diplomáciai tárgyalások esetében is gyakran a kulcskifejezések ismétlése,

illetve körülírása, szinonimákkal, szinonimikus kifejezésekkel való behelyettesítése jelzi

a téma változatlanságának fenntartására való törekvést.

„Dr. Kissinger: …We can keep this meeting secret very easily. The entrance at this point

of the White House is not known to the press. If you are seen, we will say that it

concerned preparations for housing and technical things. But there is no possibility that

it will be seen.

Ambassador Huang: Our hope is that this meeting will be, as previous meetings, kept

secret.

Dr. Kissinger: You can be sure that from our side there will be no discussion of it...”

(Burr 1998, 129)

*("

"

Kissinger és Huang nagykövet beszélgetésrészlete találkozójuk titokban tartására

vonatkozik, és jól nyomon követhet" a tárgyalófelek szándéka, hogy ugyanazon témáról

szóljon mondanivalójuk a beszélgetés e részlete folyamán.

A téma fenntartásának ellentéte a témaváltás, amely többféleképpen is

megtörténhet egy-egy szövegben. Szikszainé szerint a témaváltást az elhangzó

monologikus szövegben a szünettartás jelzi. A mi véleményünk szerint a szünettartás

csupán egyik lehetséges eszköze a témaváltásnak ezekben a szövegekben, hiszen mint

az másutt e munkában elhangzik, az él"beszéd egyik jellemz"je a tökéletlen

megszerkesztettség, a gondolatok csapongása, elkezdett, de be nem fejezett (vagy éppen

grammatikailag hibásan befejezett) mondatok alkotása. Természetesen ez a

megszerkesztetlen, spontán beszéd jellemz"je, illetve abban az esetben is el"fordulhat,

ha a beszél" „elveszíti a fonalat”, azaz a korábban megírt beszédet igyekszik a leírt

szövegváltozat hiányában nem túl sikeresen felidézni. Bár az alábbi példa párbeszédb"l

származik, de jól szemlélteti a spontán beszéd közbeni fent említett típusú témaváltást.

”Brezhnev: Well, Dobrynin will have this as a working paper.

Kissinger: Good enough, a working document.

Brezhnev: He hasn’t the right to alter a single word but he will have the… One

question: How many missiles do you plan to put on the B-1s? I ask this out of curiosity,

not subject to controls.” (Burr 1998, 351)

Brezsnyev f"titkár esetében ugyanis a három pont nem valószín!, hogy a

szünettartást kívánná jelezni. Ebben az esetben inkább arról van szó, hogy Brezsnyev

mintegy saját szavába vágva hirtelen gondolattól vezérelve újabb témába kezd, amely

egy a beszélgetés során elhangzott korábbi témához kapcsolódik. Persze nem kizárható

– bár utólag hangfelvétel híján nehéz rekonstruálni –, hogy a befejezetlen mondat és az

új témaként elhangzó gondolat között valóban volt pár tizedmásodpercnyi szünettartás.

A magyar példáknál korábban Göncz Kinga kapcsán említett rövid, tömör,

címszer! bevezetése a soron következ" mondanivalónak az írott szövegeknek e

vizsgálati tárgy szempontjából releváns sajátosságaihoz. A témaváltás megjelenítése az

írott szövegekben, mint említettük, címmel, alcímmel, tipográfiai elemekkel stb. válik

gyakorta még hangsúlyosabbá. Tekintettel arra, hogy a tárgyalások szószerinti

jegyz"könyve – hasonlóan a miniszter asszony beszédéhez – él"beszéd rekonstrukciója,

*)"

"

az egyes témáknak való címadás akár irreleváns is lehetne szövegszemantikai

szempontból. Mégis el"fordul a jegyz"könyveket illet"en is, hogy a dokumentum

szerz"je fontosnak találta bizonyos esetekben kiemelni – minden bizonnyal az utólagos

visszakereshet"ség érdekében –, hogy mely témakörök merültek fel a tárgyalás

folyamán. A kiemelés pedig éppen az imént említett módozatok egyikének

használatával, alcímekkel történt. Kissinger 1974 októberében tett moszkvai

látogatásának szószerinti jegyz"könyve ugyan a megbeszélések tárgyára vonatkozóan

csupán a lényegre szorítkozik, és nem részletezi a felvetett témákat, azonban a dialógust

az elhangzott témakörök szerinti alcímekkel tagolja.

„SUBJECT: Secretary Kissinger’s Visit to USSR, October 1974

Introductory remarks …

General Review of Bilateral and International Issues …

Most Favored Nation Treatment …

Middle East

…” (Burr 1998, 328-331)

Más esetben azonban már a találkozó tárgyának a megnevezésénél is részletesen

felsorolja a jegyz"könyv a témaköröket, amelyeket a beszélgetés során érintettek, és

amelyek aztán a nyomtatásban megjelen" dialógus alcímeit is szolgáltatják.

„SUBJECTS: Arab-Israeli crisis; Angola; Japan; China; Limitation of New Weapons

of Mass Destruction; PNE Negotiation;” (i.m. 457)

A Kissinger-jegyz"könyvek monologikus változatához hasonlító bizalmas

amerikai diplomáciai jelentésekben is gyakran megtalálható a szöveg alcímekkel ellátott

témakörönkénti felosztása. A címadás néha a fent említett példához hasonlóan egy-egy

ország, régió vagy éppen személy megnevezésére korlátozódik, más esetben hiányos

mondatban tudatják az azt követ" bekezdés témakörét. El"fordulnak olyan címadások is,

amelyekb"l nem nagyon következtetnénk az azt követ" szöveg diplomáciai jellegére.

John Koenig, az Egyesült Államok berlini nagykövetségének ügyviv"je egyik

jelentésében többek között a következ" alcímekkel írta körbe az általa érintett témákat:

**"

"

„Enter the young Turk” (Az ifjú török közbelép); „Glos’s rough ride” (Glos rázós

utazása); „No love lost” (A szerelem nem vész el) (09BERLIN168).xxx Ezekb"l a

címekb"l inkább újságcikkekre, azon belül is a bulvárrovatnak megfelel", hatásvadász

írásokra, illetve filmekre asszociálhatnánk. Állandó jellemz"je viszont a fent említett

dokumentumtípusnak (amerikai diplomáciai bels" jelentések), hogy összegzéssel (azaz

a dokumentum tartalmának rövid összefoglalásával) kezd"dik és a diplomata

hozzászólásával, véleményével, kommentárjával záródik.

A különböz" témaköröket az írott szövegekben számozott paragrafusokkal,

valamint közbeékelt sorközzel való elkülönítését példázza Robert Fico és Gyurcsány

Ferenc miniszterelnökök közös nyilatkozatának szövegszerkesztése.

„They wish to express their agreement concerning the following issues:

1. They express their strong and unequivocal opposition against any radical ideologies,

movements that follow such ideologies, and against any kind of extremism, xenophobia,

intolerance, chauvinism, nationalism and every manifestation of violence...

2. National minorities living in the Slovak Republic and the Republic of Hungary form a

natural connection between the two countries, as such, they contribute to the enrichment

and strengthening of relations and cooperation between the two countries...

3. They expressed their conviction that the citizens of both countries sincerely wish to live

in an atmosphere of good neighbourly relations between Slovakia and Hungary and their

determination to deepen bilateral cooperation in all areas...

4. The parties pledge their support, and strengthen their intent to advance the cause of

cross-border cooperation, and at the same time pledge to contemplate further joint

projects in the future, in order to further strengthen economic and social ties between the

citizens of the Slovak Republic and Hungary…” (Fico-Gyurcsán 2008)xxxi

A közös nyilatkozatokon kívül ez a fajta kohéziós eszköz a nemzetközi jogi

szakszövegek (pl. szerz"dések, egyezmények, megállapodások, jegyz"könyvek) egyik

jellegzetes vonása.

A diplomáciai tárgyalások általunk elemzett szó szerinti jegyz"könyvei azonban

már jobb vizsgálati terepet nyújtanak a jelenség megfigyelésére. Bennük többek között

megtalálható a korábbi témára való visszatérés eszközének alkalmazására Mao elnök

!++"

"

azon tárgyalási stratégiája, hogy a külföldi vezet"k el"tt gyakran emlegette rossz

egészségi állapotát és közelg" halálát, hogy ily módon „tesztelje le”

tárgyalópartnereinek reakcióját. Kissingerrel való 1973. február 17-i találkozóján a

tárgyalások elején és végén is felvetette ezt a témát, mindkétszer arra utalva, hogy

„Isten elküldte neki a meghívót”, azaz nemsokára magához szólítja.

„Chairman Mao: (As headed toward his chair.) I don’t look bad, but God sent me an

invitation. (Burr 1998, 87)

Chairman Mao: That would be all right with me. I’m not afraid of anything. Anyway,

God has sent me an invitation. (Burr i.m. 101)

Az interjúk mellett a tárgyalások szó szerinti jegyz"könyvei is a dialógusok

vizsgálati korpuszának részét alkotják. Ezekben is találhatunk példát a fent említett

jelenségre, azaz az alaptéma egy másik részletére való áttérésre, mint az alaptémán

belüli váltás egyik fajtájára.

„Kissinger: You transport the Cubans in your planes. They are chartered Soviet planes.

Gromyko: What planes are you talking about? The ones which transported equipment?

We have sent no troops.

Kissinger: No, the Soviet planes used to transport Cuban troops to Angola.

Gromyko: (avoiding a direct answer) The South Africans are still there. They make no

move to leave.” (Burr 1998, 453)

Gromiko fenti válaszában nem utasítja vissza a Kissinger által mondott tartalmat

(szovjet repül"gépek kubai katonákat szállítanak Angolába), de nem is vállalja, hogy

elismerje annak igazságtartalmát, ezért inkább egy a témával összefüggésben álló, de

annak egy másik részletére vonatkozó tényre utal (a dél-afrikai katonák még Angolában

tartózkodnak). Természetesen az alaptéma egy másik részletére való áttérés nem

feltétlenül csak ilyen esetben valósul meg, hiszen egy-egy átfogó témakör tárgyalása

esetében nagyon sok részlet megvitatására kell, hogy sor kerüljön.

Egy fontos, az egyik beszélget"partner számára különösen érdekes résztémához

való állandó visszatérés is jellemezhet egy párbeszédet. A Kissinger és Mao közötti

tárgyaláson Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatok elégtelen

voltának ecsetelése közben Mao elnök megemlítette, hogy a n"k képezik az egyetlen

„készletet”, amib"l Kína túlkínálattal rendelkezik, és hogy boldogan küldene az

!+!"

"

Egyesült Államokba „néhányat” közülük. E résztéma felvetésének oka lehetett az, hogy

a kínai elnök tudatában volt annak, hogy Kissinger a n"i nem lelkes rajongója volt, de

lehetett az is, hogy Mao elnök f" problémáinak némelyike – részben társadalmi, részben

politikai okokból kifolyólag – a n"knek volt köszönhet". A kezdeti, (talán) spontán

felvetést a tárgyalás során még két további alkalommal is szóba hozta, egyszer

témaváltásként, az el"z"ekben elhangzottakhoz való átkötést nélkülözve, egyszer pedig

az elhangzó szövegtartalmakkal, új résztémával való összefüggésben.

„Chairman Mao: The trade between our two countries at present is very pitiful. It is

gradually increasing. You know China is a very poor country. We don’t have much. What

we have in excess is women. (laughter)

Dr. Kissinger: There are no quotas for those or tariffs.

Chairman Mao: So if you want them we can give a few of those to you, some tens of

thousands. (laughter)…” (i.m. 93)

Dr. Kissinger: … So if a real danger develops or hegemonial intentions become active,

we will certainly resist them wherever they appear. And as the President said to the

Chairman, in our own interests, not as a kindness to anyone else.

Chairman Mao: (laughing) Those are honest words.

Dr. Kissinger: This is our position.

Chairman Mao: Do you want our Chinese women? We can give you ten million.

(laughter, particularly among the women)

Dr. Kissinger: The Chairman is improving his offer.” (i.m.94)

Chairman Mao: We can call this a secret meeting; (Chinese laughter) Should our

meeting today be public, or kept secret?

Dr. Kissinger: …I think it is probably better to make it public.

Chairman Mao: Then the words we say about women today shall be made

nonexistent…You know, the Chinese have a scheme to harm the United States, that is, to

send ten million women to the United States and impair its interests by increasing its

population.” (i.m. 101)

Tekintettel arra, hogy a diplomáciai jelentések, nyilatkozatok, beszédek,

felszólalások, közlemények, szerz"dések stb. – formai jellegzetességük folytán –

írásban megjelen" monologikus szövegek, e vizsgálati terület – azaz a párbeszédekben

található témaváltás – szempontjából irreleváns szövegtípusnak számítanak.

!+#"

"

Az él"szóban elhangzó szövegek, pl. beszédek, felszólalások azonban

tartalmazhatnak olyan jelleg! – tudatos vagy éppen akaratlan – hirtelen témaváltásokat

(vagy inkább témaelhagyásokat, témán kívüli megnyilvánulásokat), amelyek többé-

kevésbé az említett témakörbe vágnak, ezért e helyen említend"k.

Példának okáért, egy adott beszédhelyzet is eredményezhet olyan hirtelen

témaugrást, amely nem feltétlenül tartozik szorosan a szöveghez. Ilyen lehet pl. egy

(akár diplomáciai jelleg!) szöveg felolvasása során a feltör" köhögést követ" udvarias

bocsánatkérés, amely a szövegt"l idegen, annak nem szerves része, még ha a szöveg

el"adása során hangzik is el. Ehhez valamelyest hasonló, bár nagy valószín!ség szerint

egy másfajta inger (éhség) által kiváltott megnyilvánulásnak köszönhet", Kissinger

alábbi megjegyzése is, amely Brezsnyev f"titkárral való egyik tárgyalása során hangzott

el:

„Brezhnev: That’s exactly what I say, they are nothing but an airborne launcher. Another

thing you can fly over the Pole like we can; that’s a reply to your question.

Kissinger: I have to get to the hot dogs before Sonnenfeldt does.

Brezhnev: I have a question: why fly at all?

Kissinger: You mean, why should we fly when we can launch a missile from the United

States?” (i.m. 352)

Bár Kissinger egyetlen gondolat erejéig elkalandozott a témától, ez mégsem

tekinthet" igazi témaváltásnak, hiszen a párbeszéd tematikai összhangját csupán

ideiglenesen bontja meg, és az amerikai politikus feltehet"leg nem szándékozott a hot

dog fogyasztás témakörének további teret szentelni a diplomáciai tárgyalás folyamán.

A témaváltás hasonlóan kevésbé diplomatikus módja más esetben is el"fordulhat

diplomáciai tárgyalások során. Az alábbi példánkban Gromiko elterel" felelete

Kissinger nyílt kérdésére (amelynek kérd" jellege nem kétséges a kijelent" mondatként

való megfogalmazás ellenére sem) kétféleképpen is értelmezhet". Utalhat arra, hogy a

másnapi tárgyaláson készül megadni a korábban feltett kérdésre a választ, és azt is

jelentheti, hogy nem kíván érdemben foglalkozni azzal a bizonyos kérdéssel. Az „Ugye,

id"ben fel tud kelni?” megjegyzés inkább az utóbbi változatot valószín!síti.

„Kissinger: We asked you a question two weeks ago, to which we have not received an

answer.

Gromyko: Let’s meet at 9:30 tomorrow morning. You won’t be asleep?” (i.m. 454)

!+$"

"

Gromiko külügyminiszter válaszával egyértelm!en a tematikai összhangot sértette

meg, azaz az adott párbeszédes szöveg jelentésbeli egységét hagyta – minden bizonnyal

szánt szándékkal – figyelmen kívül.

Ugyanakkor nem igazi témaváltás, hiszen tematikailag kapcsolódik a

kontextushoz Göncz Kinga külügyminiszter egy angolul elhangzó konferencia-

el"adásának szövegrészlete, amely azonban mégis érdekes lehet témánk szempontjából.

„I think that Great Britain is a determining participant in the EU. For this reason it is

very important – here I am looking at our ambassador in London – for us to

continuously understand their points of view…” (Göncz 2007)xxxii

Ugyan az a közbevetett tagmondat, mely kihangsúlyozza, hogy az el"adás ezen a

pontján a külügyminiszter asszony a londoni nagykövetre tekint, mellékes tény lehet a

hallgatóság többségének a szempontjából, ugyanakkor ez – mindenki számára –

nyilvánvaló üzenet az ily módon megszólított diplomatának, hogy a magyar külügyi

vezet" a londoni magyar képviseletvezet"t"l hangsúlyozottan elvárja, hogy az Egyesült

Királyság állásfoglalásainak helyes értelmezésében segédkezzen.

A téma változatlanságának fenntartását francia nyelv! monológokon vizsgálva

megfigyelhettük többek között azt is, hogy Sarkozy elnök a new yorki szabadságszobor

átadásának 125. évfordulóján elmondott beszédének minden egyes bekezdésében tisztán

nyomon követhet" az apropó, amelynek a beszéd köszönhet".

„J’ai été honoré de votre invitation à venir célébrer ce 125ème anniversaire…Et cette

statue, dans le monde entier, tout le monde sait ce que cela signifie…Et il y a un lien

entre cette statue et ce qui s’est passé le 11 septembre ici…Et c’est pour cela qu’il faut

célébrer les anniversaires…Et encore cette statue, elle parle…Cette statue donnée par la

France au grand peuple américain, elle peut être la statue de tous ceux qui à travers le

monde préfèrent la liberté à la dictature. Ce n’est pas simplement une statue, c’est une

idée et ce qu’ils ont voulu dire, les Français et les Américains, c’est que cette idée de

liberté…C’est pour cela, Monsieur le Maire, que c’était le devoir du chef de l’État

français d’être ici avec vous pour ce 125ème anniversaire.” (Sarkozy 2011)xxxiii

A különböz" bekezdésekb"l választott részletek alapján a téma

változatlanságának fenntartására való törekvés egyértelm!en jelenik meg.

!+%"

"

A témaváltásra való nyílt utalás a francia tárgyalások nyelvezetében is jól

megfigyelhet" néhány esetben.

„Je voudrais dire maintenant un mot de la Zone de Libre Echange (sic)... Je voudrais

encore vous faire part de deux idées. La premiére, c’est que…La deuxieme, c’est que…”

(entretien diplomatique 1958)xxxiv

Ahogyan azt Barroso esetében is láttuk már, a beszédek folyamán a szónokok a

témaváltást gyakran a hallgatóság ismételt megszólítása útján jelzik.

„Au-delà de ces avancées, nous avons également pu noter les intentions positives

marquées par l’administration américaine à l’égard du Traité. Les réflexions en cours

méritent tout notre soutien.

Mesdames, Messieurs,

Au terme de ces deux années de coprésidence, je veux vous remercier de la confiance que

vous nous avez accordée.” (Juppé 2011)xxxv

A francia külügyi szóviv" három bekezdésb"l álló nyilatkozatában, amelyet 2011.

augusztus 29-én hozott nyilvánosságra a szíriai helyzettel kapcsolatban, jól

megfigyelhet" a témaváltás az egyes paragrafusok között. Míg a második bekezdésben

az Arab Ligának arra a sajtóközleményére utal, amellyel kapcsolatban el"z"leg

Franciaország üdvözletét fejezte ki, a harmadik (utolsó) bekezdésben az újabb témára

való áttérés szintén már az els" szó után nyilvánvaló, hiszen a „végül, végezetül”

kifejezés általában ilyen esetekben használatos.

„Alors que la répression sanglante se poursuit en Syrie, la France salue le fait que le

conseil de la Ligue arabe ait pris ses responsabilités le samedi 27 août en soulignant la

nécessité de mettre un terme au bain de sang en Syrie et de répondre aux aspirations

exprimées par le peuple syrien.

Ce communiqué de la Ligue arabe constitue un signal fort adressé à la communauté

internationale et au Conseil de sécurité pour qu’ils réagissent avec fermeté à l’escalade

de la violence en Syrie, qui a fait aujourd’hui plus de 2.200 victimes, écrase le peuple

syrien et qui menace gravement la stabilité régionale.

Enfin, nous n’oublions pas le sort du caricaturiste Ali Farzat, sauvagement agressé jeudi

dernier…” (Point de Presse 2011)xxxvi

!+&"

"

A témaváltás, mint azt már egyéb nyelveken hozott példákon is bemutattuk, egy

bevezet" mondat beszúrásával is megtörténhet. Miután beszédében az amerikai

nagykövet több eltér" témát is részletesen taglalt, melyek a világ figyelmének a

középpontjában vannak, egy újabb témaváltását a következ"képpen vezette be:

„Un autre domaine majeur de concentration mondiale est celui du changement

climatique.” (Rivkin 2009)xxxvii

Ezt követ" bekezdései – a korábban említett biztonságpolitikai kihívások és a

világméret! pénzügyi válság témáját követ"en – már valóban a klímaváltozás

problematikájáról szólnak.

A fenti esetekben általában az új bekezdés els" mondata (tételmondata) segít

azonosítani az új témát, el"fordulnak azonban olyan esetek is, hogy már egy adott

bekezdés végén el"re utalnak a következ" paragrafusban bekövetkez" témaváltásra.

A diplomáciai jegyzékeknél bevett szokás, hogy a válaszként megfogalmazott

jegyzékek szó szerint tartalmazzák azt a jegyzéket, amelyre tartalmuk vonatkozik.

„L’Ambassade de Belgique présente ses compliments au Département politique fédéral et

a l’honneur d’accuser la réception de la note du Département No. s. o. 611. B., en date

du 1er juillet 1971, libellée comme suit: ...” (jegyzékváltás Svájc és Belgium között

1971)xxxviii

Bár a diplomáciai jegyzékekre nagy általánosságban nem mondható el, hogy

sorszámozott bekezdésekre felosztva jeleznék a bennük taglalt témaköröket, de akad

erre is példa. A hazájukat a Belga Királyságban képvisel" diplomáciai misszióvezet"k

akkreditációjával kapcsolatos tudnivalókat a belga külügyminisztérium nyolc pontra

osztva tárgyalva osztotta meg az illetékes külképviseletekkel, amelyeken belül

helyenként további paragrafusokat találhatunk.

„Résumé

LE CHEF DE MISSION

1 Agrément

2 Accréditation auprès de plusieurs Etats

3 Arrivée de l’ambassadeur agréé et remise des lettres de créance

4 Ordre de préséance

5 Visites aux ministres et aux personnalités politiques

!+'"

"

6 Déplacement et absence du Chef de mission

7 Chargé d’affaires accrédité (« en pied »)

8 Départ ” (Note circulaire 2006)xxxix

A fent említett jegyzék tipográfiai elemeket is alkalmaz a témák közötti váltás

feltüntetésére; többek között él a bekeretezés, a font vastagítás, a bet!döntés és a

listajeles felsorolás eszközével is.

A francia nyelv! diplomáciai jelleg! szövegeket az alaptémán belüli váltás

témakörét kutatva vizsgáltuk egy-egy különösen fontos/érdekes résztémához való

állandó visszatérés tekintetében is.

Sarkozy elnök Strasbourgban az Európai Parlament el"tti felszólalásában

érezhet"en kellemetlenül érezte magát a napokkal korábban a franciák által leszavazott

európai alkotmány okán. Beszédében újra és újra utalt e kényes, és mindenkit

foglalkoztató témára:

„Je vous remercie de me permettre de renouveler devant vous l’engagement européen de

la France et de vous dire que le « non » à la Constitution européenne n’était pas pour le

peuple français... Quand les peuples disent « non », il ne faut pas se dire que les peuples

ont tort... J’ai voté « oui », mais nous savons tous que le « non » français et le « non »

néerlandais exprimaient hélas bien davantage que le refus d’un texte... Dans ce « non » il

y avait une angoisse…Ce « non » fut désastreux…La politique, c’était de proposer aux

Français qui avaient voté « non » de négocier un traité simplifié...” (Sarkozy 2007)xl

Mivel a közlemények esetében gyakran egy-egy eseményre összpontosul az

üzenet, a témaváltás legfeljebb az alaptéma egy másik részletére való áttérésében

jelenhet meg. Mindazonáltal a szövegtípusra jellemz" rövid és tömör megfogalmazás

nem teszi sem lehet"vé, sem szükségessé a címekkel, alcímekkel való témaváltást a

szövegen belül.

Az alábbi táblázatban (4. sz. táblázat) a tematikai mez"összefüggések, címek és

alcímek megjelenési arányát szemléltetjük a korpusz szövegtípusainak tükrében. (A

témaváltás, ill. annak különböz" módozatait nem látjuk indokoltnak megjelentetni a

táblázatban, hiszen az er"sen függ a szöveg megjelenésének körülményeit"l,

terjedelmét"l

!+("

"

4. sz. táblázat

A címadás tehát közös a vizsgálati egységekben, ami természetes, hiszen ez

alapján lehet utólag beazonosítani ezeket a szövegeket. Ez a tény, illetve a címekben

közölt tartalmak azonban elégtelennek t!nnek ahhoz, hogy pusztán a címek alapján

tudjunk különbséget tenni diplomáciai jelleg! szövegek és a nem ebbe a csoportba

tartozó szövegek között.

4.1.4. A preszuppozíció jelensége a diplomáciai jelleg! szövegekben

Preszuppozíciónak, ahogy említettük, azt a jelenséget nevezzük, amikor nyelvi

eszközzel – általában implicit módon – utalunk a nyelven kívüli valóságra, és a

szakirodalmi ismertet"ben kitértünk arra is, hogy nem minden implicit jelentésfajta

tekinthet" preszuppozíciónak, mert az függ az adott kijelentés igazságtartalmától,

pontosabban attól, hogy a megnyilvánulást létrehozó személy igaznak fogadja-e el saját

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""1 A tárgyalások esetében a címszavak a jegyz"könyvben megjelennek, de nagy a valószín!sége, hogy él"szóban nem hangzottak el.

2 Az interjúk esetében a sajtó utólag ad címet a szövegnek, amely egy benne elhangzó kulcsmondat vagy –kifejezés lehet

3 A diplomáciai jelentések esetében a tárgyban (Subject) megadott kulcsszavakat címként értékeltük, hiszen (részben) ez a szövegek kés"bbi azonosítója

Tematikai

mez"

Cím Alcím

tárgyalás +++++ + 1 +++

interjú +++++ +++++2 -

beszéd +++++ +++++ +

nyilatkozat +++++ ++++ -

közlemény +++++ +++ -

jegyzék +++++ ++ -

jelentés +++++ +++3 +++

szerz"dés +++++ +++++ ++++

!+)"

"

kijelentését vagy sem. Kérdéses, hogy mennyire gondolta komolyan a saját szavait a

kommunista világnézetet követ", azaz Isten-tagadó Mao Ce-tung és Brezsnyev, amikor

tárgyalásaik során Istent említették:

„Chairman Mao: …And when I go to heaven to see God, I’ll tell him it’s better to have

Taiwan under the care of the United States now. …

Chairman Mao: …because God blesses you, not us. God does not like us … because I am

a militant warlord, also a communist. That’s why he doesn’t like me…” (Burr 1998, 392)

„Kissinger: The General Secretary is personally responsible for at least 15 pounds of my

overweight.

Brezhnev: My God! Add that to all my other responsibilities? If that were all, it would be

a lot easier.” (i.m. 436)

Amennyiben itt preszuppozícióról lenne szó, az el"feltevések sajátossága szerint a

fenti jelközl"k tényként fogadnák el, hogy Isten létezik, ami azonban ellenkezik az

általuk képviselt ideológiai világnézet legalapvet"bb téziseivel. Ezekben az esetekben

az irónia, illetve egy önkéntelen, valószín!leg még gyermekkorban berögz"dött

szófordulat jelzéseként (esetleg szintén ironikusan) értelmezhet" a kijelentésnek az

Istenre vonatkozó része.

Más esetben egyértelm! és könnyebben azonosítható a valóság bizonyos elemeire

való implicit utalás. Ilyen pl. a 168 óra c. hetilapban megjelent, korábban már említett

Göncz-interjúban emlegetett Malina-ügy. A beszélgetés résztvev"i, illetve az interjú

olvasótáborának jelent"s része is tisztában van azzal, hogy a fent említett módon a

szövegalkotó egy Malina Hedvig nev!, a szlovákiai magyar kisebbséghez tartozó

egyetemistát magyar nyelven folytatott nyilvános telefonbeszélgetése miatt ért fizikai

bántalmazás, és az azt követ" rend"ri eljárás körüli, diplomáciai bonyodalmakhoz is

vezet" esetre utal. A Malina-ügynek a külügyminiszterrel folytatott interjú során történ"

puszta említése is (egzisztenciális módon) preszupponálja tehát, hogy volt egy bizonyos

eset, amely egy Malina nev! személyhez f!z"dik, és amely eset jelent"sége a

diplomáciai kapcsolatok szempontjából sem teljesen közömbös.

A diplomáciai tárgyalásokat képez" korpuszrész egyik vizsgálati elemében

található a következ" példánk.

!+*"

"

„Chairman Mao: Take the Cuban incident for instance. Take, for instance, your visit to

China. And another situation would be your recent dealing with the Soviet Union…”

(i.m., 183)

Bár Mao elnök szavai felszólító módban hangzanak el, az angol nyelv

grammatikai sajátosságai folytán (a magyar nyelvvel ellentétben) ez a mondatvégi

írásjelben nem jelenik meg. Viszont az elhangzó mondatokból világosan kiderül, hogy

Kuba kapcsán korábban sor került valamilyen incidensre, amellyel mindkét tárgyalófél

tisztában volt, valamint hogy Kissinger, Mao tárgyaló partnere, Kínában tett látogatást,

illetve ugyan" abban az id"szakban a Szovjetunió képvisel"ivel is tárgyalásokat

folytatott.

Egy olyan egyszer! kérdésben, mint pl. „Who is she?” (i.m. 96) is található

preszuppozíció, hiszen a kérdez" (Mao Ce-tung) el"feltételezi, hogy a személy (Miss

Shen Zouyun), akire a kérdése irányul n"nem!. Amikor Kissinger azon óhaját fejezi ki,

hogy a jöv"ben örömtelibb események kapcsán találkozhasson Huang nagykövettel („I

wish happier occasions would bring us together.” i.m. 57), szintén preszupponálja,

hogy a mondat olyan tárgyaláson hangzott el, amelyre egy világpolitikai krízishelyzet

miatt – azaz nem igazán örömteli történés következtében – került sor. A

preszuppozíciók sajátossága tehát, hogy nem csupán az el"feltevést tartalmazó mondat

tagadása, de annak kérd"-, óhajtó vagy felszólító mondattá való átalakítása sem érinti az

el"feltevés jelentéstartalmát.

Ugyanezt a jelenséget – azaz a preszuppozíció jelentéstartalmának kérd"

mondatban való változatlanságát – hivatott szemléltetni a Horváthné dr. Fekszi Márta

külügyi államtitkár beszédében feltett kérdés is:

„Két prioritása van a magyar kormánynak: a varratmentes Európa és egy közép-európai

feln"ttképzési hálózat. Mi az a varratmentes Európa? Ennek jegyében olyan

infrastrukturális fejlesztések kerülhetnek megvalósításra, amelyek hidakkal, közutakkal,

határátkel"helyekkel újra összekötik a határ két oldalán él"ket, és újra lehet"vé teszik a

XX. századi békekötések következtében elszakított területek egybeiktatását.” (Horváthné

Fekszi Márta 2007)xli

Bár a szónok belátja, hogy az általa használt kifejezés magyarázatra szorul, mert

értelmezhet"sége nem mindenki számára lehet nyilvánvaló, ám valójában nem

kérd"jelezi meg annak létezését, csupán magyarázatának bevezetéseként, retorikai

!!+"

"

eszköz gyanánt használja a kérd" formát. A kérdés tehát nem érinti magának az

el"feltevésnek a tényét, hogy itt egy varratmentes – azaz az országhatárok miatti

szétszabdaltságot megszüntet" – Európáról, és különösen a magyarlakta területek

szétszabdaltságát megszüntet" tervr"l van szó.

Egy-egy összetett mondat számos preszuppozíciót tartalmazhat, amelyeket

különböz" eszközökkel hívhat el" az értelmez" tudatában. Az alábbi

külügyminisztériumi közleményben található összetett mondat többek között a

következ" dolgokat preszupponálja: Magyarország államformája köztársaság.

Magyarországnak van külügyminisztériuma. A magyar külügyminisztérium bizonyos

világpolitikai események kapcsán nyilvánosságra hozott közleményekben foglal állást.

Izraelnek van kormánya. Az izraeli kormánynak van biztonsági kabinetje. Az izraeli

kormány biztonsági kabinetje döntéshozó szerv. Az izraeli kormány biztonsági

kabinetje az adott vasárnapi napon döntéseket hozott. Az izraeli kormány biztonsági

kabinetje által vasárnap hozott döntések fontosabbak világpolitikai szempontból, mint a

korábban hozott döntések általában. Az Izraellel kapcsolatos helyzet általában nem

igazán bíztató. Az izraeli kormány biztonsági kabinetjének vasárnapi döntései által a

helyzet valamivel biztatóbbnak t!nik. A döntések, amelyeket az izraeli kormány

biztonsági kabinetje vasárnap hozott, bizonyos árucikkeknek és anyagoknak a Gázai-

övezetbe való bejutását könnyítik meg. A fent említett anyagoknak a Gázai-övezetbe

való bejutása eddig nehézségekbe ütközött. Ezek a nehézségek az izraeli kormány

szerepének voltak köszönhet"ek stb.

„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma fontos bizalomer"sít" fejleménynek tekinti

az izraeli kormány biztonsági kabinetje által vasárnap hozott döntéseket, amelyek

megkönnyítik a segélyszállítmányok, polgári felhasználású kereskedelmi áruk, valamint

bizonyos, az újjáépítést is lehet"vé tev" anyagok könnyített bejutását a Gázai-övezetbe.”

(A Külügyminisztérium közleménye 2010)xlii

Nem ennyire részletesen, de más diplomáciai szövegtípusokból is idézünk, hogy a

vizsgálati elem relevanciájára ily módon rávilágítsunk a korpusz eltér" szövegtípusait

illet"en. Az alábbiakban tárgyaláson elhangzott párbeszéd-részletet közlünk.

„Brezhnev: In fact, Dr. Kissinger, I can tell you our military men have certain fears

about a violation of the agreement, as far as widening of silos is concerned, to house

new-type rockets.” (Burr 1998, 256)

!!!"

"

A fenti mondat magában foglalja többek között azokat az el"feltételezéseket,

hogy a Szovjetunióban vannak katonák, volt egy bizonyos megállapodás a Szovjetunió

és az Egyesült Államok között, az Egyesült Államokban a rakétasilókat szélesítik, és a

már korábban is el"állított rakétáknak van újabb típusa is, amelyek feltehet"en

szélesebb silókat igényelnek. A megfelel" igével (widening) jelezhet pl. állapotváltozást

– azaz preszupponálhat egy korábbi és egy újabb állapotot. Egy határozott nével"vel

ellátott f"névvel utalhat valaminek a meglétére (the agreement), amelyr"l az

értelmez"nek is világos fogalma van. Egy jól megválasztott melléknév is utalhat a

valóság egy részére anélkül, hogy azt konkrétan leírná. A példamondatunkban található

melléknév (new-type) egyértelm!en el"feltételezi régebbi típusú rakéták meglétét,

amelyek kilövéséhez silókra van szükség.

Az ige mellett a határozószó megválasztása is szerepet játszhat a preszuppozíció

megalkotásában. Bár részleteiben nem fejti ki, de Zhou miniszterelnök

szövegrészletéb"l világosan kiderül, hogy a tárgyalások id"pontjában Kambodzsa nem

kommunista berendezkedés! állam, bár vannak ennek megvalósítására törekv"

elképzelések.

„PM Zhou:…Because it is impossible for Cambodia to become completely red now.”

(i.m. 111)

A tárgyalásokra hozott fenti példához hasonlóan a diplomáciai jelentések is

b"velkednek a preszuppozíció nyelvi jelenségével. Csak egyetlen ilyent kiemelve,

Rivkin nagykövet egyik jelentéséb"l kiragadott példamondatunk bár konkrétan nem

említi, de nem hagy kétséget az iránt, hogy Franciaország korábban már küldött

katonákat Afganisztánba.

“The official French political position on additional troops is that France "will not

provide one more soldier" for Afghanistan, as stated by President Sarkozy in October

2009.” (Rivkin 2009)xliii

A diplomáciai szövegalkotás egyik jellemz"je, hogy esetenként kimondatlanul is

nyilvánvalóvá tesz bizonyos részleteket. Az Egyesült Államok támogatását Kissinger

úgy adja Huang nagykövet tudtára, hogy annak szinte pont az ellenkez"jét mondja,

mégis az ellentétes köt"szó (but) és az azzal való utalás nem teljesen kifejtett

!!#"

"

szövegrészletekre egyértelm!vé teszik a kínai igényeknek való eleget tevést, a kínai

kérések támogatásának álláspontját.

„Dr. Kissinger: … you have asked for some Rolls Royce technology. Under existing

regulations we have to oppose this, but we have worked out a procedure with the British

where they will go ahead anyway. We will take a formal position of opposition, but only

that. Don’t be confused by what we do publicly.” (Burr 1998, 144)

Az alábbi táblázatban (5. sz. táblázat) a szemantikai el"feltevések el"fordulásának

gyakoriságát ábrázoljuk a korpuszt alkotó szövegtípusokat illet"en.

5. sz. táblázat

Szemantikai el"feltevés tehát a szövegtípusok mindegyikére alapvet"en jellemz",

de mivel ez a szemantikai eszköz amúgy is szinte minden szöveget jellemez többé-

kevésbé, relevanciája a témánk szempontjából megkérd"jelezhet".

4.1.5. Makroszerkezeti szövegkohéziós eszközök a korpusz tükrében

A makroszerkezetben megvalósuló globális szövegkohéziót teremt" lehet"ségek

számos fajtája ismeretes, és a különböz" típusú diplomáciai szövegek eltér" eszközöket

használnak a kohézió megvalósítására. Pl. egy-egy nemzetközi szerz"dés

paragrafusokra, cikkelyekre való tagolása ugyanolyan szerepet tölt be, mint a bels"

Szemantikai

el"feltevés

tárgyalás +++++

interjú +++++

beszéd +++++

nyilatkozat +++++

közlemény +++++

jegyzék +++++

jelentés +++++

szerz"dés +++++

!!$"

"

jelentések bekezdései, alcímekkel jelölt szövegegységei. Ez azonban csupán egyetlen

kiragadott példa a makroszerkezeti kohéziós er" szemléltetésére. A továbbiakban

különböz" diplomáciai szövegekb"l hozunk példákat a globális kohézió eltér" fajtáira.

4.1.5.1. Izotópia

Mint azt már az olasz választásokról szóló korábban említett amerikai diplomáciai

jelentésrészlet is szemléltette, a diplomáciai szövegek bizonyos fajtáit is jellemezheti a

témajelöl" (tematikus) névszókból formálódó szövegháló, amelynek lényege, hogy az

egymást követ" mondatok f"nevei vagy f"névi szerkezetei tematikusan kapcsolódnak

egymáshoz és viszik tovább az alapgondolat témakörének tartalmát. A tematikus

szövegháló bizonyos esetekben azonban akár egyetlen nyelvi elem ismétl"désén is

alapulhat. Ilyen esetben egyizotópiás szövegekr"l beszélünk. Példánkban a népszer!

kínai alkoholos ital, a mao tai, illetve az azt helyettesít" személyes névmás sorozatos

megemlítése biztosítja a szöveg izotopikus folytonosságát.

Secretary Kissinger: This is mao tai. Mr. Vice Premier, we welcome you to New York. It

is a very great pleasure to see you here.

Mr. Sisco: This is the first time I’ve had it.

Secretary Kissinger: If you were like the Vice Foreign Minister you would drink it

bottoms-up every time.

Mr. Lord: I believe that with mao tai we could solve the energy crisis!

Vice Premier Deng: But could we also solve the raw material crisis?

Secretary Kissinger: I think if we drink enough mao tai we can solve anything.

Vice Premier Deng: Then, when I go back to China, we must take steps to increase our

production of it.

Secretary Kissinger: You know, when the President came back from China he wanted to

show his daughter how potent mao tai was. So he took out a bottle and poured it into a

saucer and lit it, but the glass bowl broke and the mao tai ran over the table and the table

began to burn!” (i.m. 274-275)

A dialógus izotópiáját az italra való direkt és közvetett utalások hálózata biztosítja

ebben az esetben.

!!%"

"

Jacques Chirac pekingi diplomata-növendékek el"tt el"adott beszédének pár

mondatát idézve nem lehet kétséges a számunkra, hogy az el"adás izotópiája mely

témára koncentrált.

„La crise que nous traversons aujourd’hui constitue un moment unique…Cette crise a

des racines profondes…Alors non, cette crise n’est pas uniquement économique et

fiancière. Il s’agit d’une crise globale…Une crise qui en contient et enengendre d’autres.

Une crise qui souligne l’oubli coupable de ce qui cimente la communauté des hommes…

La crise, sous ses multiples formes, est mondiale…Au-dela, nous avons repenser la

gouvernance mondiale qui est, elle aussi, en crise…De cette gestion partagée dépend la

résolution de la crise financiere, dépend aussi la résolution des autres crises…” (Chirac

2009)xliv

A sort még folytathattuk volna, hiszen a nem is olyan hosszú beszédben még

számos helyen el"fordul a krízis kifejezés, amely körül a beszéd szinte minden egyes

bekezdése összpontosult.

A szövegek azonban nem feltétlenül egyetlen izotópiával rendelkeznek. A szöveg

többizotópiássága figyelhet" meg többek között a következ" szövegrészletben is, amely

Kissinger és Mao tárgyalásán hangzott el. Mao elnök kérésére, hogy Kissinger

következ" tárgyalásán beszélgessenek filozófiáról, Kissinger válaszában kifejtette, hogy

szívesen eleget tesz a kérésnek, hiszen a filozófia tanulmányozása az els" szerelme volt.

A beszélgetés így folytatódik:

„Chairman Mao: Perhaps it is more difficult to do now as Secretary of State.

Secretary Kissinger: Yes.

Chairman Mao: And they say you are a galloping horse whose hooves never stop.

(laughter)

Secretary Kissinger: He (Prime Minister Zhou) called me a „cyclone”. (laughter)

Chairman Mao: There is a cyclone around the world.” (i.m.197)

A dialógusrészletben megjelen" egynél több izotópia egyfajta izotópikus lánccá

fejl"dik. A világ minden részére kiterjed" elfoglaltsága következtében sok hivatalos

utazást lebonyolító amerikai külügyminiszter a kínai politikusok metaforikus

azonosításában hol vágtázó lóként jelenik meg, amelynek patái sosem pihennek, hol

pedig ciklonként aposztrofálódik, amely körbeszáguldja a világot. Szemantikailag a

!!&"

"

külügyminiszter, a ló és a ciklon összeférhetetlenek, teljesen eltér" izotópláncot

képviselnek (pl. ló – vágtázó – patkó), még ha az izotóplánc egyes esetekben csak

gondolati síkon jelenik is meg. A szemantikailag inhomogén, összeférhetetlen nyelvi

egységek izotópiatörése azonban az értelmezésben a síkváltást követ"en újra visszaviszi

a befogadót az eredeti gondolathoz, és azonosítja a ciklont és a paripát a

külügyminiszterrel.

4.1.5.2. Cím, alcím

A témaváltás megjelenítésénél már megemlítettük a címadás szerepét. A

megfelel" cím kiválasztásánál eltér" motivációs tényez"k játszhatnak szerepet. Lehet a

cím-, ill. alcímválasztás célja az azonosítás, a témamegjelölés. Ebben az esetben a cím,

ill. alcím egészen egyszer!, egy-két szavas megfogalmazása is hatékony lehet, ahogyan

azt korábbi példánkban említettük az országok és régiók, tárgyalópartnerek stb.

megnevezése esetén. El"fordulnak címkeszerep!, szintén rövidségükr"l, tömörségükr"l

megismerhet" címek is, amelyek hangulatkelt" erejüknél fogva érik el hatásukat. Ilyen

pl. a bizalmas diplomáciai jelentések egyikében megjelen" The Hook (Aguirre 2006)xlv,

illetve a The Tale (Whitney 2008)xlvi, azaz „A mese”, amely egyébként arról szól,

hogyan sikerült az amerikai diplomáciának meggy"zni a norvég kormányt, hogy a svéd

Grippen vadászgépek helyett amerikai F-35-ösöket vásároljanak. Hasonló a Medvegyev

és Putyin kapcsolatát elemz" Two Peas in a Pod („Két borsó egy hüvelyben”) (Beyrle

2008)xlvii alcím is.

Ha barokkos jelleg!en hosszú és cikornyás alcímekkel nem is találkozunk a

jelentésekben, de akad példa szokatlan hosszúságúra is, amely pontosan megfogalmazza,

mir"l is szólnak az azt követ" bekezdések. Példánk csupa nagybet!s szemléltetését a

dokumentumban használatos bet!típus miatt alkalmazzuk:

“NATO FORCE GENERATION CONFERENCE FOR AFGHANISTAN AND HOW TO

GET THE FRENCH TO APPROVE ADDITIONAL FORCES” (Rivkin 2009)xlviii

Lehet azonban a cél a figyelemfelkeltés is, ahogyan arra szintén az amerikai

jelentések szolgáltatnak számos példát. „Stalin’s ghost haunts the Metro” azaz „Sztálin

szelleme kísért a metróban”; „The past is not dead, it is not even past” azaz „A múlt

nem halt meg, s"t még nem is múlt” – mindkett" Beyrle nagykövet (2009) xlix

!!'"

"

jelentéséb"l származik. A „Socialists smell blood” azaz „A szocialisták vérszagot

éreznek” Stapleton nagykövet címadását dicséri (2006)l. Részben címkeszer!, részben

figyelemfelkelt" Murphy nagykövet (2010)li egyik alcíme, a „TAC NUKES”, amely a

taktikai nukleáris fegyverek (tactical nuclear weapons) szlengbeli formájában jelenik

meg.

A diplomáciai szövegek nem mindegyike rendelkezik címmel, és a

témakörönkénti alcímek sem általánosan jellemz"ek rájuk, bár több típusban (és

bizonyos típusok számos egyedében) megtalálhatóak. Mint említettük, a tárgyalások

esetében bármennyire irrelevánsnak is t!nik az alcímek témaköre, a nyomtatásban való

rögzítés során el"fordul, hogy a jelentéskészít"k ily módon tagolják a párbeszédet. A

monologikus jelentések esetében nagyon gyakori jelenség az alcímekkel való tagolás,

bár számos ellenpéldával is találkoztunk, amelyek esetében a szerz" nem élt ezzel az

eszközzel. És bár a m!faj sok esetben meghatározhatja a címadást, mint láttuk, a

diplomáciai dokumentumok esetében – különösen a jelentések alcímeit illet"en – a téma

komolysága nem minden esetben eredményez fennkölt vagy katonásan fegyelmezett

alcímeket. A címek, alcímek megválasztása az ilyen esetekben gyakran a szövegalkotók

személyiségjegyeit tükrözi.

Az általunk vizsgált diplomáciai jelentések címe tulajdonképpen két részb"l

tev"dik össze. Ezek egyike az azonosító, amely a visszakereshet"séget könnyíti meg, és

amelyet sztenderd módon képeznek a szövegalkotás évszámából, helyszínéb"l, illetve

egy azonosítószámból. A másik címrészletnek tekinthet" szövegrész pedig a jelentés

tárgyaként (Subject) feltüntetett megjegyzés. Ez utóbbiak között is találhatunk a

figyelemfelkeltésre törekv" címeket, pl. „GERMAN ECONOMICS MINISTER

THROWS IN TOWEL” (Koenig 2009) lii (A német gazdasági miniszter bedobja a

törölköz"t), „FRANCE AND BRAZIL: THE START OF A LOVE AFFAIR” (Rivkin

2009)liii (Franciaország és Brazília: Egy szerelmi kapcsolat kezdete).

A jelentések címét túlnyomórészt nem a szövegb"l szó szerint kiemelt részletek

alkotják, hanem azok összefoglaló jelleg! megfogalmazások, amelyek esetenként

különböz" résztémaköröket is magukban foglalnak, pl.

“ASD/ISA VERSHBOW'S SEPTEMBER 30 VISIT TO MOSCOW: BILATERAL

COOPERATION, IRAN, AFGHANISTAN, MISSILE DEFENSE, MILITARY/DEFENSE

COOPERATION” (Beyrle 2009)liv.

!!("

"

A cím és az alcímek közötti szemantikai kapcsolat azonban a diplomáciai

jelentéseket illet"en nem minden esetben nyilvánvaló. Az alábbi példával illusztráljuk

ezt, amely a f"címet követ"en az alcímeket sorolja fel:

„SCENESETTER FOR YOUR DECEMBER 3 VISIT TO ROME”

„Domestic Politics: Berlusconi Firmly in Control”

„Transatlantic Relationship: All Russia All the Time”

„Muddying the Waters on Iran”

„Economic Crisis: Banks OK, but economy suffers”

„Little Room for Expanding Presence in Afghanistan”

„Rolling out AFRICOM”

„When Will the Honeymoon End? (Spogli 2008)”lv

A címb"l ugyan nem derül ki, de a dokumentum más részéb"l igen, hogy a

jelentés a külügyminiszternek szól, akit a római látogatását el"készítend" informál a

diplomata bizonyos témakörökkel kapcsolatban. Bár az alcímek között egyetlen egy

utalás található Olaszországra vonatkozóan (Berlusconi), valójában minden egyes

témakör az olasz politikával kapcsolatos. Az Iránnal kapcsolatos állóvíz felkavarása,

valamint a mézeshetek végére vonatkozó alcímek különösen hangulatkelt"ek, bár

szemantikai kapcsolatuk az amerikai külügyminiszter látogatásához nem t!nik túl

relevánsnak.

4.1.5.3. Tételmondat, indító és zárómondat, kulcsszó

A tételmondat, mint az már elhangzott, a bekezdésnek szemantikai tekintetben a

legfontosabb gondolata. Ez általában a bekezdés els" mondataként szerepel a

szövegekben. A tárgyalások szövegéb"l vett példánk esetében a tételmondat

grammatikailag hiányos, mégis tartalmazza azt a témát, ami körül a következ"ben

elhangzó mondatok csoportosulnak, még ha a kohézió nem is t!nik minden esetben

nyilvánvalónak. Ha azonban kiegészítenénk a bekezdés minden egyes mondatát az el

nem hangzó szövegrészletekkel, egyértelm!en szemléltethet" lenne, hogy az egyes

mondategységek mindegyike a tételmondatban megfogalmazott témakör körül forog.

„Dr. Kissinger:…Cotton textiles. You sent us a note. We’ve asked the agencies not to

pursue this subject until your Ambassador comes here. We have certain legal obligations

!!)"

"

imposed on us by the Congress. I can tell you now that if our relations are ever impaired

it will not be because of cotton textiles. (Laughter) This is an issue that will be easily

settled.” (Burr 1998, 133)

A szövegek indító és záró mondata kulcsszerepet játszik a szövegegész kohéziós

összetartó erejének megteremtésében. A küld" államok diplomáciai képviseletei és a

fogadó államok külügyi csúcsszerve közötti írásbeli kommunikáció legáltalánosabb

szövegtípusai, a hivatalos jegyzékek, illetve a szóbeli jegyzékek (amelyek csak

nevükben szóbeliek, minden esetben írott dokumentum formájában valósulnak meg)

állandósult, standardizált indító és záró mondattal rendelkeznek, amelyre minden – a

diplomáciában használatos – nyelvben meg van határozva a hivatalosan alkalmazandó

formula. Angolul ez az indító, illetve záró formula így hangzik:

„The … Embassy presents its compliments to the Ministry of Foreign Affairs and has the

honour to inform them that … [or] to bring to their attention the following matter…”

(Feltham 1993, 31)

„The Embassy takes [or avails itself of] this opportunity of assuring the Ministry of its

highest considerations.” (u.o.)

Ugyan néhány állam (pl. az Egyesült Államok) diplomáciai gyakorlatában a záró

mondat elhagyásra kerül napjainkban, a régebbi id"k emlékeit "rz" állandósult nyelvi

fordulatokkal minden gyakorló diplomatának illik tisztában lennie.

A záró mondatok az él"beszédben is el"fordulhatnak egy-egy témakör

összegzéseként és lezárásaként. Példa erre Kissinger egyik gondolatmenetének ilyetén

befejezése: „So, this is where we are.” (Burr, 1998, 52), illetve Nixon elnök

gondolatainak lezárása: „And that is why we are here.” (i.m. 65). A „szóval most itt

tartunk, ennyi történt eddig”, illetve az „és ez – mármint a beszél" által imént említett

dolog – a magyarázata a mostani látogatásunknak” mondatok a korábban elhangzottak

lezárását, összefoglalását szolgálják.

A francia nyelv! nemzetközi szerz"dések esetében nagy általánosságban

megfigyelhet" az a nyelvi gyakorlat, mely szerint az utolsó bekezdések rendelkeznek

azon nyelvekr"l, amelyeken a jogi aktus autentikusan megjelenik, tanúsítják az aláírók

felhatalmazását, illetve megemlítik a dokumentum keletkezésének helyét és id"pontját.

!!*"

"

„ Le présent Traité, dont les textes anglais, russe, espagnol, français et chinois font

également foi...En foi de quoi les soussignés, dûment habilités à cet effet, ont signé le

présent Traité...Fait en trois exemplaires à Londres, Moscou et Washington, le vingt-sept

janvier mil neuf cent soixante-sept.” (Traité de l’espace 1993) lvi

A kulcsszó szintén a globális kohézió megteremtésének egyik jellegzetes nyelvi

kifejezésformája. A Kissinger egyik tárgyalásán elhangzottakat monologikus formában

rögzít" jegyz"könyv következ" bekezdésében kiemelés nélkül sem okozna nehézséget

megtalálni a kulcsszót.

„Mr. Kissinger responded that the bombing cutoff was the decisive thing, not the

bombing extension. We had been bombing the bejesus out of them since May. There had

in fact been no intensification of the bombing since the Congressional vote. General

Scowcroft confirmed this. Next to us, Mr. Kissinger continued, the ones most hurt by the

bombing cutoff were the Chinese. Before, our bombing gave them and Sihanouk

something they could deliver to the Khmer Rouge, namely a bombing halt worked out

with us…” (Burr i.m. 150)

A szövegalkotás egyik hibrid formáját képezi azon szóbeli diplomáciai üzenetek

típusa, amelyek csupán elnevezésükben szóbeliek, azonban minden esetben írásban

megszövegezve kerülnek átadásra. Egy ilyen üzenetb"l idézünk egy részletet, amelyben

a kulcsszerep a „nyilatkozatok” jelentés! „statements” szónak jut, amely szinte minden

egyes egymást követ" mondatban megjelenik a szövegrészletben.

„On the other hand, statements are being made in the United States by leading officials

who are openly impressing upon the public the idea of a possibility, and almost the

inevitability of such a war. After all, your Defense Minister is speaking day after day

precisely about laying down rules for the conduct of a nuclear war, not about preventing

such a war.

Do not such statements testify to a desire to proceed in a direction which runs counter to

the one our countries have decided to follow [?]

We have been given various kinds of explanations in connection with these statements.

But the fact remains that such statements – and surely there is a definite policy behind

them – are still being made.

The question is how are we to react to these statements. It doesn’t seem hard to

understand what it would mean for both our mutual relations and for the state of affairs

!#+"

"

in the world at large if statements like those by the United States Defense Secretary

began to be made in the Soviet Union, too.” (i.m. 360-361)

Az él"beszédben esetenként nem feltétlenül a túl gyakran elhangzó mondatrészek

alkotják a szövegrész kulcsszavát, hiszen a spontán megnyilvánulások jellemz"jeként, a

szöveg formailag megszerkesztetlen volta következtében el"fordulhatnak olyan

ismétlések is, amelyek kevésbé lényegesek.

„Ambassador Huang: Of course, we will also contact Mr. Bhutto and, of course, as you

later clarified yourself, we of course will give no directions.” (i.m. 57)

Az el"zményekb"l kiderül, hogy a kulcsszerepet ebben az esetben két szó (contact

Bhutto) együttesen viseli, és természetesen nem a „természetesen” az a kifejezés, amely

a kohéziót biztosítja Huang nagykövet, ill. az el"tte ugyanezzel a témával foglalkozó

Kissinger párbeszédének szövegrészletében.

Az alábbi táblázatban (6. sz. táblázat) a tételmondat, a kulcsszó és az indító és

záró mondat jelenségeinek a szövegekben való el"fordulási arányát ábrázoljuk.

!#!"

"

6. sz. táblázat

4.1.5.4. Szemantikai progresszió

A szemantikai progresszió, megjelenése a tárgyalások nyelvhasználatában

Kissinger egyik tárgyalása során el"ször Indokina egészének említésével, majd a

térségben található államok felsorolásával, azaz az egészb"l kiindulva a részek

felsorolásáig eljutva figyelhet" meg.

„Dr. Kissinger: …We want the countries of Indochina independent. We have no other

interest in that area. We don’t need any bases in Indochina. But for us to be able to

establish this relationship, the DRV [Democratic Republic of Vietnam] must cooperate

to some extent. If there is no cease-fire in Laos and no withdrawal of forces, how can we

ask our Congress to give money? It is psychologically impossible. Article 20(b) of the

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""4 A jegyz"könyvek, ha nem is szó szerint, de gyakran rögzítik a tárgyalófelek találkozásakor és elbúcsúzásakor elhangzó üdvözlést és búcsúzást. A táblázatban ezt szemléltettük. Azonban tisztában vagyunk ennek irreleváns információértékével, hiszen ilyen jelleg! indító és záró mondatok minden bizonnyal minden esetben elhangzottak, akár van róla feljegyzés, akár nincs.

5 Az interjúk esetében ritkán hangzik el üdvözlés, azonban az esetek bizonyos részében az újságíró megköszöni az interjút alanyának.

6 A beszédek esetében a hallgatóság üdvözlését és a figyelem megköszönését tekintettük a szövegegész indító és záró sorának.

7 Napjaink amerikai diplomáciai jelentéseiben a teljes szöveg tekintetében abban az esetben tekinthetjük ezt a jelenséget relevánsnak, amennyiben indító mondatként kezeljük a címzettek, a tárgy, a titkosításról szóló információk stb. felsorolását, illetve befejezésnek a nagykövet aláírás gyanánt a jelentés végére írt nevét.

Tételmondat Indító és záró

mondat

Kulcsszó

tárgyalás +++++ +++4 +++++

interjú +++++ +++5 +++

beszéd +++++ +++++6 +++++

nyilatkozat +++++ + +++

közlemény +++++ - ++

jegyzék +++++ +++++ +++

jelentés +++++ +++++7 +++++

szerz"dés +++++ +++++ +++++

!##"

"

Agreement says foreign forces must be withdrawn from Laos and Cambodia without any

condition. And we are prepared to withdraw our forces, and we have talked to Thailand,

and it will withdraw its forces. So the DRV must live up to this obligation…” (i.m. 104)

Egy másik alkalommal a kétoldalú egyezmények említése kapcsán figyelhet" meg

szövegalkotásában ez a jelenség:

„We are also preparing for the Summit a number of bilateral agreements of the same

sort as last year – agricultural research, oceanography, cultural exchange, civil

aviation.” (i.m. 133)

Ugyanakkor Brezsnyev, Koszigin, Podgornij, Gromiko és Szuszlov említése

nyomán Kissinger összefoglalóan a szovjet politikai fels" vezetésr"l alkotott véleményt,

azaz a részek tárgyalását követ"en mutatta be az egészet.

“Secretary Kissinger: At first we always dealt with Kosygin or Podgorny and Brezhnev.

Gromyko is a functionary and not a leader.

Prime Minister Zhou: Suslov doesn’t take part in the negotiations?

Secretary Kissinger: Only once when the President was in Moscow…Our people think

he’s more ideological and less bureaucratic than the others…

Secretary Kissinger: There’s no outstanding intellectual leader in the Soviet Union.” (i.m.

172-173)

A progresszió egy másik megjelenési formájában az egyes és az általános

szemléltetésének sorrendjét vizsgálhatjuk meg. Bár Brezsnyev megfogalmazásában az

egyes specifikusan két egyesként – azaz az általános kategóriát képvisel" két eltér"

egyedként – jelenik meg, mégis relevánsnak érezzük a példát, amelyben el"ször a

Gromiko és Kissinger külügyminiszterek közötti beszélgetésre utal, majd bel"lük

kiindulva a külügyminiszterekre általánosságban vonatkoztatható következtetést von le.

„Brezhnev: …I have derived great pleasure hearing the two Foreign Ministers talk at

length with each other, and I keep thinking „How are they able to do this?” My

conclusion is that I can never be a Foreign Minister… My second conclusion is that

Foreign Ministers speak in such an interesting way but resolve nothing.” (i.m. 246)

El"fordulhat az is, hogy az általánosból kiindulva az egyesek bemutatásán át a

gondolatmenet végén ismét visszatér a szövegalkotó az általánoshoz.

!#$"

"

„Chairman Mao: At that time I was trying to persuade him to get closer to you, because I

noted that after you announced your position as Secretary State and you’d only been that

a few days, you met the Arab Foreign Ministers and later on invited them to lunch. Only

the Foreign Ministers of Iraq, Syria, Libya, and South Yemen declined. I think even

Egypt accepted…I was very happy that you entertained those Arab Foreign Ministers.”

(i.m. 196-197)

A progresszió egyik válfajában az ok indoklását követ"en kerül sor a

következmény megfogalmazására. Brezsnyev f"titkár alábbi kirohanásának utolsó

mondata is összeköthet" lehetne az azt megel"z" gondolattal az „ugyanis” szó

közbeiktatásával, amely explicit módon jelenítené meg a szövegrészek közötti kohéziót,

ám ennek elhagyása ellenére sem okoz gondot a szöveg helyes értelmezése.

„Brezhnev: Several days ago, I read that the United States had decided to accord the

MFN to several countries including China. But regarding the Soviet Union, MFN would

be accorded only as a special favor and only for 18 months. Let me say frankly that we

cannot accept that „gift” (hits the table with hand). We see it as a discriminatory practice

that we cannot agree to.” (i.m. 331)

Esetenként a szövegben megjelen" célkit!zés megfogalmazása követheti a

tényfeltárást.

„Brezhnev: Well, unfortunately, because of other matters, we weren’t able to meet this

morning, but we didn’t lose too much time. Since the basic objective of this meeting is to

debate the principles which could form an agreement, we should talk about the principles.

The details can be elaborated later, but not the major issues. So, if you agree, we can

spend some time discussing those principles.” (i.m. 346)

Az id"tényez" is lehet meghatározó faktor a progresszió szempontjából. Egy

szöveg szervez"désében gyakran a múltban történt eseményeket követik a jelen

történései. Az alábbi Kissinger-szövegben, amely egy tárgyaláson él"szóban hangzott el,

az amerikai külügyminiszter az el"z" nap eseményeinek id"rendben történ"

összefoglalását követ"en jut el a szöveg elhangzásának napjáig.

„Secretary: Let’s go through yesterday. We received in the morning some Soviet

complaints that the ceasefire was being violated…At four o’clock I saw Dobrynin, and he

!#%"

"

discussed with me only the question of how we get the political negotiations started…At

7:30, Dobrynin called me and said…At 10:15 we received a message from the Soviet

Union which was very brutal in language…So at the United Nations today you know what

happened…” (i.m. 155-156)

A szemantikai progresszió egyik jellegzetes eszköze a fokozás, amely

megjelenhet egy rövidebb szövegrészen belül is, illetve bizonyos esetekben a nagyobb

szöveg egységeket is összekötheti. A diplomáciai tárgyalások szövegeiben megtalálható

fokozás szemléltetésére Mao elnökt"l kölcsönöztük példánkat, aki Kína egyik (mind

társadalmi, mind politikai szempontból vett) f" problémaforrásának a n"ket tartotta, és a

Kissingerrel való találkozása során felajánlotta, hogy küld „néhány” kínai n"t az

Egyesült Államoknak.

„Chairman Mao: What we have in excess is women…So if you want them we can give a

few of those to you, some tens of thousands.” (i.m. 93)

Chairman Mao: Do you want our Chinese women? We can give you ten million.” (i.m.

94)

El"ször tehát néhány n"t említ, amib"l még ugyanabban a szövegrészben pár

százezer lesz. A tárgyalások egy kés"bbi szakaszában a témához visszatérve azonban

már tízmillió n"r"l szól az elnök ajánlata, amelyet egyébként egy még kés"bbi

szakaszban, a tárgyalás végén megismétel Mao.

A progressziót gyakran bizonyos szövegelemek párhuzamba állítása biztosítja,

amely eszköz nem ritkán az ellentétpárok egymással való ütköztetésével igyekszik

elérni a kívánt hatást.

„Brezhnev: …While we have followed the course of improved relations, the United

States has taken actions not following that line…we reached agreement sometime ago

that the Soviet Union was to be accorded Most Favored Nation treatment…Several days

ago, I read that the United States had decided to accord the MFN to several countries

including China. But regarding the Soviet Union, MFN would be accorded only as a

special favor and only for 18 months.” (i.m. 331)

Az idézetben Brezsnyev f"titkár el"ször a szovjet, majd az amerikai félre

rámutatva állítja párhuzamba a megállapodásban foglaltak iránti elkötelezettséget,

illetve annak hiányát, majd a párhuzam más országok (és különösen fájó pontként Kína),

!#&"

"

valamint a Szovjetunió közötti bánásmódjának bemutatására irányul. Ezzel az újabb

összehasonlítással mintegy alátámasztja az eredeti párhuzamot, amely szerint a

legnagyobb kedvezmény elve, amelyr"l a korábbi megegyezés szólt, a Szovjetunióra

nem terjedtek ki annak ellenére sem, hogy az teljesítette a megállapodások rá vonatkozó

részeit.

Egy másik példája az ellentétpárra épül" szövegszervez"désnek az alábbi

szövegrész, melyben az amerikai elnöki tanácsadó el"ször kiemeli azt, mi NEM áll az

Egyesült Államok érdekében, hogy ezzel is kihangsúlyozza, hogy mi az igazi érdeke az

országnak.

„Dr. Kissinger: …We have no interest in maintaining tension in the West, but we

have an interest in maintaining our position in the West.” (i.m. 73)

A szöveg szemantikai progresszióját gyakran a tartalmi felbontás, az elhangzó

tartalmak részletezése vezérli. Ilyen esetben nem ritkán egyéb nyelvi elemmel (pl.

sorszámozással) is kiegészíti a szövegalkotó a szöveget a jobb követhet"ség és

könnyebb értelmezhet"ség végett.

„Vice Premier Deng: With regard to this question, there are two points. The first point is

that we hope we can solve this question relative quickly…But, the second point is that we

are not in a hurry on thus question.” (i.m. 284)

El"fordulhat azonban, hogy a szövegalkotó az él"beszédben „elveszíti a fonalat”,

és a sorszámozásban hibát vét.

„Dr. Kissinger: Let me explain what we are trying to do…What we are trying to do first

of all is to gain some time. Secondly, to establish a legal obligation as between us and

the Soviet Union that requires the Soviet Union to consult with us before taking any

military acts... Secondly, (sic) that the objective of not using nuclear weapons can be

realized only if there’s a renunciation of the use of any force. Thirdly, any consultations

that occur between us and the Soviet Union are confined to those cases where the two

countries might go to war against each other…Thirdly (sic) where it says in the draft that

nothing should impair existing agreements…” (i.m. 130)

A hasonlítás is a szövegszemantikai progresszió egyik nyelvi eszköze, amely nem

feltétlenül vonultatja fel a hasonlítás általánosan használt nyelvi elemeit (olyan, mint;

!#'"

"

úgy, mint stb.), hanem gyakran csupán a metafora (sok esetben) képi megjelenít"

erejével hat.

„Ambassador Huang: …Because if India, with the aid of the Soviet Union, would be able

to have its own way in the subcontinent then there would be no more security to speak of

for a lot of other countries, and no peace to speak of. Because that would mean the

dismemberment and a splitting up of a sovereign country and the creation of a new

edition of Manchukuo, the Bangladesh.” (i.m. 53)

Ahogyan azt a jegyz"könyvekr"l szóló jegyzetek között is megemlíti a szerkeszt"

William Burr, Huang nagykövet a japánok által Mandzsúriában létrehozott bábállamra

utalt, amelyhez – szerinte – hasonló sorsra juthat Banglades, amennyiben Indiának a

Szovjetunió segítségével sikerül érvényre juttatnia célkit!zéseit (Pakisztán

kettészakítását).

Az Észak-atlanti Szerz"dés els" cikkében jól megfigyelhet" a szemantikai

progressziónak az a változata, amelyben ellentétes töltet! fogalmakat ütköztet a

szövegalkotó egy szövegen belül. Jelen esetben a pozitív érzelmeket kiváltó békés, béke,

biztonság, igazság szavakat követi ugyanazon a bekezdésen belül a veszély, fenyegetés,

er"(szak) kifejezések említése.

„Les parties s’engagent, ainsi qu’il est stipulé dans la Charte des Nations Unies, à regler

par des moyens pacifiques tous différends internationaux dans lesquels elles pourraient

être impliquées, de telle manière que la paix et la sécurité internationales, ainsi que la

justice, ne soient pas mis en danger, et à s’abstenir dans leurs relations internationales

de recourir à la menace ou à l’emploi de la force de toute manière incompatible avec les

buts des Nations Unies.” (Le Traité de l’Atlantique Nord)lvii

A szerz"dés els" két cikkelye külön-külön utal a szerz"d" feleket alkotó két

ellentétes csoportra, azaz az atomfegyverekkel már rendelkez", illetve azokat még nem

birtokló államokra.

„Article 1. Tout Etat doté d’armes nucléaires qui est Partie au Traité…

Article 2. Tout Etat non doté d’armes nucléaires qui est Partie au Traité…” (Traité sur la

non-prolifération des armes nucléaires)lviii

!#("

"

A szövegalkotás gyakori eszköze írásban a gondolatjelek, zárójelek, vessz"k stb.

közé ékelt közbevetések, amelyek nem egyszer tartalmi célok megvalósítása, pl.

pontosítás, helyesbítés céljából helyeznek el a szövegben a szövegalkotók. A már e

munkában másutt is megemlített példában az eredeti gondolatmenet kiegészítése

történik egy újabb információval, amely a szövegalkotó beszédszándékait igyekszik

könnyebben értelmezhet"vé tenni. Példánkban a gondolatjelek közé egy teljes

tagmondat kerül, amely rendelkezik mind alannyal, mind állítmánnyal.

„Dr. Kissinger: …One other thing. The Acting Secretary of State – the Secretary of State

is in Europe – called in last night the Indian Ambassador …” (i.m. 52)

Amennyiben a szöveg nem spontán hangzana el, a szövegalkotó a közbevetett

mondatot minden bizonnyal kiemelné az adott mondat elé magyarázatképpen, és egy

köt"szóval vezetné be az új gondolatot.

A gondolatjelek között közölt tartalmak részletezéssel, a korábban csupán

felületesen érintettek kifejtésével is gazdagíthatják a szöveget.

„Dr. Kissinger: Now, however, we have to decide how we will deal with the specifics –

UNCURK [United Nations Commission for the Unification and Rehabilitation of

Korea] and the UNC [United Nations Command] – over the coming years.” (i.m.146)

Ebben a szövegrészben két eltér" eszközt is találunk a közbevetett tartalmak

hozzáillesztésére, ám nem csupán a beékelés módja különböz", de a szövegalkotás célja

sem azonos, bár a szövegalkotó személye változatlan. A gondolatjelek között található

szövegrész az, amely miatt e példát e helyen szemléltetés gyanánt megjelenítettük. A

„részletek”, amelyek Kissinger szerint még tisztázásra szorulnak, a bet!szókkal

megemlített szervezetek, és az írásbeli szöveg megalkotója a gondolatjelek használatát

látta alkalmazandónak e gondolat értelmezhet"ségének egyértelm!vé tételére.

Ugyanakkor hogy ne csupán a szöveg formai világosságára törekedjen, hanem a

tartalmi egyértelm!séget is biztosítsa, fontosnak látta a bet!szók feloldását, amelyeket

kapcsos zárójelek közé ékelve különített el a szövegt"l.

Beszéd közben gondolat beszúrása – kiegészítés (sajtóközlemény újságírói

kérdésekre)

!#)"

"

„Non, les rebelles - qui ne sont plus rebelles - qui sont maintenant chez eux et ont repris

le contrôle du pays ou la quasi-totalité du pays, sont en train de faire ces recherches.”

(Point de Presse 2011)lix

A gondolatjelek mellett a zárójelek is a szemantikai progresszió eszközei. A

zárójelek közé ékelt közbevetés egyik példája Kissinger tárgyalásainak egyik

monologikus formában rögzített jegyz"könyvéhez f!z"dik. Ebben az esetben azonban a

zárójelben feltüntetett szövegrész nem alkot tökéletes mondatot, és akár a zárójel

elhagyása nélkül is megállná grammatikailag a helyét az eredeti mondatban.

„Beijing, after all, assuming continued hostility with the USSR, has no real alternative to

us as a counterweight (despite its recent reaching out to Japan and Western Europe as

insurance).” (i.m. 115)

Az él"beszédre jellemz", megfogalmazással kapcsolatos hibák helyrehozása,

korrekciója is ebben (vagy ehhez hasonló) formában jelenik meg az írott formában.

Következ" példánkban nem írásjelek közé ékelt közbevetést szemléltetünk, hanem

azonos funkciót betölt", ám az eredeti mondanivalótól csupán egyetlen gondolatjellel

elválasztott szövegrészt mutatunk be, amelyben a szövegalkotó célja a már említett

korrekciós jelenség volt.

„Vice Premier Deng: …The present situation is that we have established a liaison office

in Beijing – we have established our liaison office in Washington and you have

established one in Beijing.” (i.m. 297)

Az elhangzottak pontosítása, értelmezhet"ségük megkönnyítése a cél abban az

idézetben is, amelyet Kissinger tárgyalásinak jegyz"könyvéb"l ragadtunk ki.

„Dr. Kissinger: …The Pakistani army in the East has been destroyed. The Pakistani

army in the West will run out of what we call POL – gas and oil – in another two to three

weeks…” (i.m. 51)

A szövegalkotás során a rövidítések használata esetében a beszél"nek tudnia kell,

hogy a hallgató által is könnyen dekódolható-e az elhangzó szemantikai elem. A fenti

példában Kissinger csak f" részleteiben magyarázza meg a POL kifejezést, amely teljes

egészében a „petroleum, oil, and lubricants” (Burr 1998, 80) szavakat fedi.

!#*"

"

Példáink szövegének ilyen formában való megalkotása azonban nem egyetlen

személyhez köthet", hiszen ebben az esetben – lévén él"szóban elhangzó – tárgyalások

szövegének feljegyzésér"l szó, mind a beszél", mind a feljegyzést készít" személy

hozzájárul a végs" formai megjelenítéshez. A tárgyalások szövegét szó szerint

visszatükröz" jegyz"könyvek esetében néha az írott dokumentum szerz"je,

szövegalkotója egészíti ki a szóbeli szövegalkotó által megfogalmazottakat, hogy

megkönnyítse az írott formában megjelen" szöveg értelmezhet"ségét.

„Premier Zhou: …Dr. Kissinger mentioned in his private talks on the last day (of his July

trip) and in reply to Dr. Kissinger we said that we will strive for peaceful

liberation…What will we do if they (the leaders in Taiwan) don’t want it? While your

armed forces are there (in Taiwan) our armed forces will not engage in military

confrontation with your armed forces…” (i.m. 67)

A fenti példában az írott szöveg megalkotója három esetben is élt a lehet"séggel,

hogy a szóban elhangzottakat kiegészítse saját gondolataival, amelyek természetesen

nem változtatták meg, csupán kiegészítették, pontosították, értelmezhet"bbé tették a

szóban elhangzottakat.

Mint azt említettük, két vessz" is alkalmas írásjel lehet közbevetett gondolatoknak

a szöveg lényegi részeit"l való elhatárolására. Az alábbi idézetben csupán példa gyanánt

kerül említésre egy helyszín, amely a mondat lényegi tartalmát alátámasztja.

„Secretary Kissinger: The greatest danger with the Soviet Union is where they either

move land armies quickly, as in Czechoslovakia, or make a sudden air attack in areas

where they think we will not do anything.” (i.m. 192)

Tartalmilag az imént említetthez hasonlóan kevésbé fontos információ nem

csupán vessz"k között közölhet", de lényegtelen gondolatokat tartalmazhat

gondolatjelek közé ékelt szövegrész is.

„Secretary: We are not concerned with individual personnel in Egypt – they have been

there before – but we were determined to resist introduction of combat units.” (i.m.156-

157)

A gondolatjelek használatának a két verziója (egyetlen gondolatjel, ill. két

gondolatjel) gyakran egymás mellett él az általunk vizsgált diplomáciai szövegekben, és

!$+"

"

alkalmazásuk nagyrészt annak függvénye, hogy a beékelni kívánt közbevetés a mondat

végén található-e, vagy pedig azt még követi-e egyéb mondatrész, amely az elkülönített

gondolaton kívül áll.

Részben ehhez a témakörhöz köthet", részben a korábban elhangzó fokozások

egyik – negatív – példájaként említhet" az a mondat, amelyet Kissinger egy tárgyalása

során ily módon fogalmazott meg:

„Kissinger: And to answer your question: I do not believe that this guarantees ten years

of detente – not for one minute.” (i.m. 304)

Az egyik értelmezési mód szerint ugyanis a gondolatjelet követ", kiegészít"

szándékkal hozzáf!zött „egyetlen percre sem” kifejezés vonatkozhat az enyhülés

id"szakára, hasonlóan a korábban említett tíz évhez. Azaz, nem hogy tíz évig, de

Kissinger szerint egyetlen percre sem szavatolhatja az enyhülést a beszélgetés során

korábban említett körülmény. (Mivel azonban a szöveg értelmezhet"sége ambivalens,

úgy is fel lehet akár fogni, hogy Kissinger egyetlen perc erejéig sem hiszi azt, hogy az

enyhülés tíz éven át garantálva lenne.)

Az ilyen jelleg! progressziós eszközök a tárgyalások jegyz"könyveit illet"en

sokkal relevánsabbnak t!nnek a beszélgetéseket szó szerint rögzít" emlékeztet"k

esetében, mint a monologikus formában történ" visszaemlékezések megszövegezése

kapcsán, bár kétség kívül ez utóbbiakban is el"fordulnak. A jelenség oka – mint már

említettük – az, hogy az él"beszéd a spontán megformáltság következtében sokkal

inkább ki van téve a nyelvi tévesztéseknek, pontatlan megfogalmazásoknak, amelyek

gyakran kiegészítésre, pontosításra szorulnak. Az írott szövegek esetében az

egyértelm!ségre és az egyszer!ségre való törekvés indokolhatja e nyelvi elemek

használatát. Ugyanakkor bármennyire jellemz"bbek is az él"beszédet rögzít"

dokumentumokra e nyelvi formák, jellegüknél fogva kizárólag az írott szöveg

sajátosságai.

Az él"beszéd hibás megnyilvánulásaira való figyelemfelkeltés egyik eszköze a

zárójelben közbeékelt latin sic, azaz így kifejezés. Ennek közbeiktatásával az írott

szöveg alkotója azt kívánja jelezni a kés"bbi olvasók – és értelmez"k – számára, hogy a

szövegben az adott helyen el"forduló grammatikai, szemantikai vagy egyéb típusú

helytelen nyelvhasználat az eredeti szöveg része, és nem az utólagos reprodukció során

került a szövegbe. Erre a jelenségre már láthattunk példát a korábbiakban, amikor

!$!"

"

Kissinger hibás szövegtagolását említettük, de a tárgyalások jegyz"könyveiben

tekintettel a spontán él"beszéd következetlenségére más helyen is megtalálható. Az

alábbi példában a szóismétlés egy furcsa változatára hívja fel a figyelmet az írott szöveg

megalkotója.

„Qiao: We still have a treaty with the Soviet Union that has not been outdated yet and

now they have now [sic] proposed to us a new treaty for mutual non-aggression.” (i.m.

302)

A fenti esetben a kapcsos zárjel alkalmazása mellett döntött a végs" szövegalkotó,

de úgy t!nik, a különböz" szövegek szerz"inek jelhasználata következetlen, mert bár a

fent említett diplomáciai dokumentumban számos esetben el"fordul a [sic] változat, ám

a hasonló típusú szövegek többségében a (sic) forma a domináns verzió. A példánkat

szolgáltató szerz" mellett szólhat érvként az, hogy a nem szorosan a szöveghez tartozó

kiegészítéseket, amelyek az írott verzió szövegalkotójának megjegyzései – a könny!

elkülöníthet"ség érdekében – gyakran kapcsos zárójelbe téve kapcsolódnak az eredeti

szöveghez, mint az már korábban a bet!szók feloldása kapcsán is elhangzott. (Tény

azonban, hogy a dokumentumok összességét tekintve ez a jelhasználat sem teljesen

konzekvens.)

4.1.5.5. Hely- és id"struktúra

A helystruktúra megteremtése a diplomáciai szövegek közül különösen az

államhatárokat kijelöl" nemzetközi békeszerz"dések magától értet"d" velejárói. A

trianoni kastélyban aláírt magyar békeszerz"dés II. része részletesen foglalkozik

Magyarország határainak kijelölésével. Az alábbi részlet csupán töredéke a határvonal

meghatározásának szentelt bekezdéseknek, de jól szemlélteti a helyet jelöl" szemantikai

köt"elemek által alkotott összetartó er"t.

„Antonienhoftól (Köpcsényt"l keletre) nyugatra körülbelül egy km távolságnyira

választandó ponttól, amely hármas határpontja Magyarországnak, Ausztriának és Cseh-

Szlovákországnak, dél felé a Mosonszentjánostól délnyugatra körülbelül 8 km-re fekv"

115. magassági pontig:

!$#"

"

a helyszínén megállapítandó vonal, amely teljesen magyar területen hagyja az oroszvár-

csornai vasútvonalat, és Horvátjárfalutól és Pusztasomorjától nyugatra, Köpcsényt"l,

Németjárfalutól, Miklóshalmától és Mosontarcsától keletre halad;

innen nyugat felé a Fert"-tó déli partján Fert"boz és Hidegség közt választandó pontig:

a helyszínén megállapítandó vonal, amely Pomogytól délre halad, Magyarországnak

hagyja az egész F"csatornát és a helyiérdek! vasútvonalat, amely Mexikó állomásról

északnyugat felé vezet, metszi a Fert"tavat és a szigett"l, amelyen a 117. magassági pont

van, délre halad”(Trianoni békeszerz"dés) lx

Mivel az ilyen típusú szerz"dések nemzetközi tárgyalások során kerülnek

egyeztetésre, értelemszer!en a különböz" helyeket jelöl" szemantikai elemek

el"fordulhatnak a tárgyalások él"szóban elhangzó szövegeiben is. Persze nem minden

esetben részletezik a helyeket jelöl" nyelvi elemeket a diplomáciai szövegek, néha

csupán felületesen érintik, és a helystruktúra is némileg hiányos marad, amely azonban

a szöveg érthet"ségén, értelmezhet"ségén nem változtat.

„Chairman Mao: And the Soviet Union often passes through the Japanese straits, for

example, the Tsrumi Straits eastward to the vicinity of the Midway Islands. And they go

on and out of the Japanese Islands. Sometimes they test their missiles in the Pacific

Ocean, too.” (Burr 1998, 188-189)

Az id"t jelöl" szemantikai köt"elemek bizonyos fajtái már e munka egy korábbi

témája kapcsán szóba kerültek, amikor a szemantikai progresszió kapcsán a

szövegtartalmak id"beli egymásutániságára utaló elemek kérdésével foglalkoztunk.

Kissinger egyik monologikus formában íródott jegyz"könyvének bejegyzése, amelyet

személyesen az elnök számára készített, szintén az id"t jelöl" szemantikai elemekkel

gazdagon ellátott szövegrészlettel szemlélteti, hogy a kínai tárgyalófelek érdekl"dése a

szovjet fenyegetettség iránt milyen módon változott a korábbi tárgyalások során.

„In 1971 there were somewhat guarded references by the Chinese to Soviet designs…By

the time of your visit the Chinese leaders were quite candid about the Soviet menace…By

last June the Soviet Union had become one of the two major topics in my

conversations…On this trip it was the centerpiece and completely permeated our talks.”

(i.m. 112)

!$$"

"

A jegyz"könyv a kés"bbiekben többek között a következ" id"re vonatkozó

szemantikai elemeket sorakoztatja fel: „the night of February 17”, „the next day”, „in

our first meeting, after my opening statement”, „then”, „the day after my meeting”, „to

date”.

A párbeszédes formában, szó szerint rögzített tárgyalások szövegei is

b"velkednek ezekben a nyelvi elemekben. Példánkban azokat a szövegrészleteket

vonultatjuk fel Kissinger moszkvai élménybeszámolójából, amelyek relevánsak a téma

szempontjából.

„Dr. Kissinger: While talking on this subject…Brezhnev took me hunting one day…After

the shooting was over…But then he said…Then on the last day…” (i.m. 131)

4.1.6. Mikroszerkezeti kohéziós elemek

Míg az imént felsorolt szemantikai kohéziós elemek a makroszerkezeti összetartó

er"t hivatottak reprezentálni, a következ"kben a mikroszerkezeti kohéziós elemeket

vesszük számba.

4.1.6.1. Ismétlés

Az ismétlést, mint a szemantikai azonosságot legvilágosabban tükröz"

korreferencia-típust, példázza az alábbi beszélgetésrészlet, amely Kissinger és Zhou En-

lai miniszterelnök között zajlott le.

„Secretary Kissinger: We were directly involved in Vietnam.

Prime Minister Zhou: The direct involvement, of course, is one of the reasons, but that

was left over.” (i.m. 176)

A tárgyalófelek egymást kiegészít" tartalmi egységeinek összefüggését

vitathatatlanná teszi a határozószóval ellátott igenévi szerkezet szófajváltással történ"

ismétlése. Bár a határozószóból melléknév lett, az igenév pedig f"nevesedett, nem

kérdés, hogy az el"z"leg elhangzott tartalom részleges rekurrenciájának jelenségével

találkozhatunk ebben a szövegrészletben.

!$%"

"

El"fordulhat, hogy egy szövegrészletben többször is ismétlésre kerül egy-egy

kifejezés, ám hiába történik teljes rekurrencia, annak korreferenciális értéke nem túl

számottev".

„Kissinger: „In this respect, the factor in which we both have an interest, and which has

produced some common fronts, is your ally and northern neighbor. In this respect, our

assessment has not changed since last year…In this respect, we have to keep in mind –

and I’m being very frank with you – a very complicated domestic situation.” (i.m. 290)

Bár a szövegrészletben háromszor is elhangzik az „in this respect”, azaz „ebb"l a

tekintetb"l”, mégsem ez alkotja a szöveg f" összetartó erejét, ahogyan a kulcsszók

elemzése során felvetett példában háromszor is említett „of course” sem válhat a teljes

rekurrencia ellenére sem igazi kohéziós elemmé.

A tárgyalások során el"fordulhat, hogy a tárgyalófelek megismétlik az éppen

elhangzott mondatot, ám a megismételt mondat modális értéke eltér az eredetileg

megfogalmazott mondatétól. Ez figyelhet" meg Kissinger és Mao elnök alábbi

beszélgetésrészletében is.

„Dr. Kissinger: Those were just journalists’ speculation.

Chairman Mao: Only speculation?

Dr. Kissinger: Only speculation.

Chairman Mao: No ground whatsoever?

Dr. Kissinger: No ground whatsoever.” (i.m. 93)

Mao elnök kérdéseire Kissinger válaszában tehát változatlanul hagyja a kínai

politikus szavait, csupán azok modális töltetén változtat, és a kérdéseket kijelentéssé

alakítja át, melyek bizonyosságot tükröznek. Ugyanez a jelenség figyelhet" meg

Kissinger és Gromiko külügyminiszter párbeszédében is, ahol a szerkezetismétlés célja

azonban az értelmezés megkönnyítése.

„Kissinger: My prediction is – and this is not based on information – is that they will

probably make this.

Gromyko: Make this?

Kissinger: Make this agreement.” (i.m. 362)

!$&"

"

Az ismétlés egy speciális esetével (tautológiával) is találkozhatunk az egyik

párbeszédben, amikor is Brezsnyev a tárgyalások kapcsán tesz egy közhelynek t!n"

megjegyzést.

„Brezhnev: …Of course, negotiations are negotiations.” (i.m. 329)

Egyetlen mondaton belül megismételve, azonosítva a fogalmat önmagával nem

szolgál újabb információval, hanem csupán a tárgyalások bizonyos ismertet"jegyeit

hangsúlyozó mondatot vezeti be ily módon.

4.1.6.2. Azonosítás

A szemantikai azonosság érzékeltetése a tulajdonnevek köznévvel való

azonosításával történik két esetben is az alábbi példában:

„Dr. Kissinger: …Secondly, the President wants you to know that it’s, of course, up to

the People’s Republic to decide its own course of action in this situation…” (i.m. 51)

A két hiponim, Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke és a Kínai

Népköztársaság egy nagyobb fogalomkörbe besorolva, az Elnök és a Népköztársaság

hiperonimikus alakjában kerül említésre. Az adott kontextusban irreleváns, hogy a

kérdéses id"ben a világon sok elnök és számos népköztársaság létezett, a szöveg

hallgatója (és kés"bbi olvasója) egyértelm!en be tudja azonosítani a beszél" által

említett szemantikai elemeket. Hasonló a helyzet, amikor a kambodzsai Sihanouk

herceget következetesen csupán „the Prince” néven emlegeti mind a kínai, mind az

amerikai tárgyalófél.

„Dr. Kissinger: If the Prince proposes a cease-fire before my arrival we could stop

bombing, and then reach a solution satisfactory to everyone’s needs.

Ambassador Huang: It is up to the Prince. It is not for us to predict.” (i.m., 141)

Nem kétséges egyik fél el"tt sem, hogy a másik által említett hiperonim mely

hiponimre referál, azaz mely személyt rejtik magukban ezek a hiperonimikus

rekurrencia-esetek.

!$'"

"

A személyes találkozók során a tárgyalófél megszólítása is gyakran az általa

betöltött tisztség szerint történik, így a megszólítások is lehetnek hiperonimák. Pl.

Nixon elnök is ily módon szólt Mao Ce-tunghoz, Elnökként szólítva "t – ráadásul egyes

szám 3. személyben, bár a beszélgetés lényegében kettejük között zajlott:

President Nixon: When the Chairman says he voted for me he voted to the lesser of two

evils.” (i.m. 61)

El"fordulhat az is, hogy diplomáciai jelleg! tárgyalás során egy tulajdonnevet

jelz"vel lesz!kített hiperonimmel helyettesít a szövegalkotó, mint ahogy Charles

Cooper miniszterhelyettest említi Kissinger az alábbi idézetben, akit a beszélgetés

korábbi szakaszában nevén is neveznek.

„Secretary: I now have to swear in the first bearded assistant secretary of the State

Department.” (i.m. 228)

A szemantikai azonosítás egyik legáltalánosabb formája a diplomáciai

nyelvhasználatban az, amikor az ország f"városának megnevezésével utalnak az egész

országra, illetve a külügyminisztérium vagy a politikai fels" vezetés székházának

elnevezését, illetve épületének helyszínét használják referencia gyanánt.

„I made clear that we had major business to do with Moscow, but we were under no

illusions about its possible motivations.” (i.m. 112)

„The second possible motive was the one Mao mentioned – our wish for a stalemated

Moscow attack on Beijing, so as to exhaust the Soviet Union.” (i.m. 114)

„Kissinger: The White House issued a statement on Monday…” (i.m. 340)

A kambodzsai puccs kitervel"inek és végrehajtóinak személyeit illet"en Zhou

kínai miniszterelnök és Kissinger találgatása során a dél-vietnámi politikai vezetést sem

hagyták számításon kívül, legalábbis erre utal a következ" megjegyzés referenciális

eleme.

„Dr. Kissinger: It could even perhaps have been done by independently by Saigon.” (i.m.

105)

!$("

"

Más esetben egy szerz"dés, megállapodás létrejöttének vagy egy konferencia

megtartásának helyszíne szolgál a szemantikai azonosítás referenciájaként.

„Many in the U.S. felt that Yalta was very detrimental for Europe politically and

economically and basically beneficial to the USSR and detrimental to the U.S.” (i.m. 36)

Nem kétséges, hogy a Jaltában kötött megállapodásra utal Kissinger a

monologikus formában küldött jelentéseinek egyikében küldött megállapításában, nem

pedig magára a krími üdül"helyre, ahogyan a következ" bekezdés is az els"

mondatában helyre teszi a Vlagyivosztok jelentését a kés"bb követ" mondatokban.

„Secretary Kissinger: With respect to the second agreement, the Vladivostok agreement,

you must have translated what I said incorrectly from the German. There has been no

change in the Soviet strength since Vladivostok…After Vladivostok they would have to

get rid of 200.” (i.m. 387)

És hogy hazai példával is szolgáljunk, a Külügyminisztérium egyik nyilatkozatát

hozzuk fel példának, amely a magyar kormányra a következ"képpen utal:

„A kínai fél nagyra értékeli, hogy Budapest a párbeszédet a partnerség jegyében, egyenl"

felek dialógusaként fogja fel.” (KÜM nyilatkozat, MKÉ 2008, 283)

Az azonosítás egy érdekes formája, amikor egy ország címerállatát használja a

szövegalkotó referencia gyanánt magára az országra utalva. Ennek némileg elferdített

változatával találkozhatunk Kissinger kínai tárgyalásainak szövegeiben, ahol a kínai

tárgyalófelek nem egyszer jegesmedveként (polar bear) emlegették a Szovjetuniót.

„Secretary Kissinger: We believe, as I have said, that while cannons have been fired –

mostly one direction – we have also had common fronts. As the Premier said yesterday,

they were mostly produced by the „polar bear”.”(Burr 1998, 295)

„Ambassador Huang: We have also said many times that very frankly our experience in

dealing with the Russians is, to sum up in two sentences: first, they will bully the weak

and are afraid of the strong. And that their words are usually not trustworthy. (Laughter)

That is why you should never be weak. If you are weak, soft, the Polar Bear wants to get

you.” (i.m. 483)

!$)"

"

Figyelemreméltó az a jelenség, amikor a szövegszerkeszt" egyes szám harmadik

személyben utal magára. A korpuszunk részét képez" amerikai diplomáciai jelentésekre

általánosan jellemz", hogy a külügyminisztériuma illetékeseinek jelentést tév"

misszióvezet" önmagára csak posztja megnevezésével (esetleg neve kiegészítésével),

egyes szám harmadik személyben utal a jelentés szövegében. Az alábbiakban Aguirre

madridi és Stapleton párizsi nagykövet jelentéséb"l idézünk.

“The Ambassador contacted National Security Adviser Carles Casajuana on March 21

to express his concern regarding the increasingly shrill rhetoric on Iraq on the part of the

ruling Socialist Party and its allies.” (Aguirre 2007)lxi

„… former finance minister and leading Socialist party presidential candidate

Dominique Strauss-Kahn shared with Ambassador Stapleton May 16 his views that…”

(Stapleton 2006)lxii

A diplomaták tehát az amerikai diplomáciai jelentések iránt támasztott

konvencionális szerkesztési szabályoknak eleget téve kerülték az egyes szám els"

személyben történ" fogalmazást.

Bizonyos esetekben ez a jelenség a tárgyalások szövegében is megtalálható, de

olyankor általában az irónia eszközéül szolgál. Az alábbi idézet Brezsnyev és Kissinger

egyik tárgyalását megel"z" sajtótájékoztatóján egy újságíró kérdésére adott válaszként

hangzott el.

„Brezhnev: …If I can return to the first part of the question, let me say the basic

importance of that visit is that agreement must be reached. And then Comrade Brezhnev

can go to Washington and sign the agreement.” (Burr 1998, 434)

4.1.6.3. Szinonímia

A szinonim szavakra hozott példánk az angol nyelvben található „know” és

„understand” igék, amelyek ugyan hordoznak többfajta konkrét jelentéstartalmat, ám a

követez" szövegrészletben felcserélhet"ek egymással anélkül, hogy bármiféle

jelentésmódosulás történne.

!$*"

"

„Chairman Mao: As for such matters we do not understand very much your affairs in the

United States. There are a lot of things we don’t know very well. For example, your

domestic affairs, we don’t understand them. There are also many things about foreign

policy that we don’t understand either.” (i.m. 94)

Szinonimikus kifejezéseket is találhatunk a diplomáciai tárgyalások szövegeiben.

Amikor Kissinger és Mao elnök Hitler taktikáját vitatta meg, Mao elnök eltér"

kifejezésekkel, de ugyanarra a tényre, Hitler hibájára utalt, miszerint Németország

szétforgácsolta haderejét a II. világháborúban.

„Chairman Mao: Yes, and it also scattered its forces in war. For example, in its attack

against the Soviet Union. If it is going to attack, it should attack in one place, but they

separated their troops into three routes…

Dr. Kissinger: …They were only ten kilometers from Moscow even by dispersing their

forces.” (i.m. 98)

A kontextuális szinonimák csupán a konkrét szövegben funkcionálnak rokon

értelm! kifejezésként, egyébként jelentéstartalmuk normál esetben nem terjed ki az

adott jelentésre.

„Brezhnev: Pity poor Comrade Dobrynin having to write reports about Comrade

Kissinger having a net over his house. What’s the matter; is your roof leaking?” (i.m.

349)

A fenti idézetben Brezsnyev f"titkár Kissinger házát humorosan a rakéták

tárolására és kilövésére alkalmas silókkal azonosította, amelyeket a szovjet

kémm!holdak elleni védekezés céljából befedtek az amerikaiak. A siló ebben a

kontextusban lehet szinonimája a háznak, más esetben ez a fajta referencia nehézkesnek

t!nhetne.

Egy másik jelentésben, amely monologikus feljegyzés formájában "rz"dött meg,

Kissinger a következ" hasonlattal él:

„With conscientious attention to both capitals we should be able to continue to have our

mao tai and drink our vodka too.” (i.m. 115)

!%+"

"

A tárgyalások egyidej! folytatása mind az orosz, mind a kínai tárgyalóféllel

Kissinger kontextuális szinonimájában a nemzeti (alkoholtartalmú) italok

fogyasztásában testesül meg.

4.1.6.4. Értelmezés és körülírás

A parafrázis, más néven értelmezés szintén lehet eszköze a szemantikai azonosság

szemléltetésének. A diplomáciai jelleg! szövegek közül a legalapvet"bb a diplomáciai

szótárak és kézikönyvek relevanciája a parafrázisok szempontjából, valamint a

nemzetközi szerz"dések némelyike is rendelkezhet olyan bekezdésekkel, amelyek

parafrázist tartalmaznak, azaz értelmezik a rendelkezések bizonyos alapfogalmait.

A R. G. Feltham által szerkesztett Diplomatic Handbook szolgáltatja egyik

példánkat, amelyben az Armed Service attachés címszó alatt a következ" meghatározás

található:

„ARMED SERVICE ATTACHÉS

Armed Service attachés are normally regular members of the Armed Forces who are

attached to a diplomatic mission for a limited period of time. One of the major functions

of a Military, Naval or Air Force attaché is to report on developments in his particular

field of interest to his particular branch of the services either directly or, in important

matters, through his head of mission. He can, in certain instances, help with the purchase

or sale of war materials, and in most countries will be invited to take part in military

exercises.” (Feltham 1993, 20)

Berridge és James egynyelv! diplomáciai szótárának bejegyzései is jól példázzák

a parafrázis eszközét. Az agyagtábla-diplomácia fogalmának a meghatározása során az

alább idézett szócikkben mind a genus proximum, mind a differentia specifica

megtalálható a szövegben. Az általánosabb kör! fogalom ebben az esetben a

diplomáciai rendszer, a megkülönböztet" jegyet pedig az egyéb kiegészít" információk

tartalmazzák, amelyek mind id"ben, mind térben behatárolják a fogalom használatát,

valamint ismertetik annak legfontosabb jellemz"it.

„cuneiform diplomacy. The diplomatic system in use between the kingdoms of the Near

East from about 2500 BC to 500 BC, so called because it was based on the exchange of

!%!"

"

messages written, on tablets, in cuneiform characters. The system employed a common

language, and had its own law, custom, and protocol. In its essentials modern diplomacy

can be seen as expressing the () same needs and practices as the ancient cuneiform

system.” (Berridge-James 2001, 56-57)

Természetesen, mint általában az egynyelv! szótárakra és lexikonokra, a magyar

nyelv! diplomáciai lexikonokra is jellemz" ez a fajta referenciális azonosítás. A Hajdú

Gyula által szerkesztett Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikonban is találhatunk

hasonló felépítés! szócikkeket.

„afrikai antant, Száhel-Benin Entente: a nyugat-afrikai Dahomey, Elefántcsontpart,

Fels"-Volta és Niger államok 1959-ben alakult gazdasági és politikai közössége.

Megalakulása után, 1960 augusztusában, a tagállamok kimondták függetlenségüket és

kilépésüket a Francia Közösségb"l, de szoros, bár nem egyenl" fokú kapcsolatban

maradtak a francia imperializmussal.” (Hajdu 1967, 19)

Az antant, mint a közös érdekeket szolgáló írásbeli megállapodást (entente) aláíró,

gazdasági és politikai közösség szolgál ez esetben genus proximum gyanánt, míg a

benne résztvev" tagállamok felsorolása és a rövid történeti jellemzés a differentia

specifica.

Kevésbé részletesen ugyan, de hasonló célokat szolgál némely szerz"désben az a

cikkely, amelynek bekezdései a szerz"désben használt legáltalánosabb kifejezések

helyes értelmezését hivatottak el"segíteni. Ilyen pl. a konzuli kapcsolatokról Bécsben,

1963. április 24-én elfogadott egyezmény, amelynek 1. cikke a fogalom-

meghatározásokat foglalja magába. A magyar nyelv! változatban ez a következ"képpen

olvasható:

a) "konzuli képviselet" minden f"konzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli

ügynökség;

b) "konzuli kerület" az a terület, ahol egy konzuli képviselet konzuli feladatok végzésére

jogosult;

c) a "konzuli képviselet vezet"je" az a személy, akit megbíztak azzal, hogy e min"ségben

tevékenykedjék;

d) "konzuli tisztvisel"" minden olyan személy, ideérve a konzuli képviselet vezet"jét is,

akit e min"ségben megbíztak konzuli feladatok végzésével;

!%#"

"

e) "konzuli alkalmazott" a konzuli képviseleten igazgatási vagy m!szaki munkakörben

alkalmazott minden személy…

Parafrázis egy szerz"désben az alábbi módon is el"fordul:

„Art.II. Définitions

Aux termes de la présente Convention, sauf si le contexte en exige autrement:

« c.a.f. » signifie coût, assurance et fret;

le terme « engagement » signifie la quantité minimale d’aide alimentaire devant être

fournie annuellement par un membre aux termes de l’art. III e);

le « Comité » désigne le Comité de l’aide alimentaire visé à l’art. XV;

le terme « contribution » signifie la quantité d’aide alimentaire fournie et notifiée au

Comité annuellement par un membre conformément aux dispositions de la présente

Convention; …” (Convention relative à l’aide alimentaire de 1999)

Bizonyos diplomáciai szövegekben is el"fordulhat, hogy a perifrázis, azaz a

körülírás eszköze kerül alkalmazásra. Ilyen pl. a Huang nagykövett"l kölcsönzött

szövegrészletben a „nem titok” és a „a világ tudomására lett hozva” kifejezés. Hiszen

amit megismertetnek, tudatnak másokkal, az nem titok. Erre a rokon értelm!

gondolatpárhuzamra épül a nagykövet beszédében elhangzott perifrázis.

„Ambassador Huang: The position of the Chinese Government on this matter is not a

secret. Everything has been made known to the world.” (Burr 1998, 52)

Ugyanebbe a témába vág egy Kissinger-szövegrészlet is, amely szerint nincsenek

titkai a kínai fél el"tt a Szovjetunióval kapcsolatban, azaz mindig mindent elmondanak

a kínai tárgyalófélnek, ami a Szovjetunióval kapcsolatos.

„Secretary Kissinger: …But there are no secrets with the Soviet Union. We always tell

you everything we are doing with the Soviet Union.” (i.m. 183)

Perifrázissal francia nyelv! szerz"désben az alábbi módon is találkozhatunk:

„2. On entend par « sentences arbitrales » non seulement les sentences rendues par des

arbitres nommés pour des cas déterminés, mais également celles qui sont rendues par des

organes d’arbitrage permanents auxquels les parties se sont soumises.” (Convention

pour la reconnaissance et l’éxecution des sentences arbitrales étrangères)lxiii

!%$"

"

4.1.6.5. Egyéb mikroszerkezeti kohéziós eszközök

Az azonos jelentésosztályba tartozó szavak, amelyeket a valóság-vonatkozás

szempontjából jelentésbeli kapocs f!z egymáshoz, mez"összefüggést, tematikai mez"t

alkotnak. A diplomáciai szövegekben is el"fordulhatnak ilyen jelentésmez"k, amelyek

jelezhetnek teljes szerkezet! mez"összefüggést, vagy akár hiányos szerkezet! felosztást,

amelyben csupán mellérendelt fogalmak (kohiponima) jelennek meg, azonban nem

mutatható ki az alá- és fölérendelt fogalmak, azaz a hiponima és a hiperonima

összefügg" rendszere.

Az alább idézett szövegrész mez"összefüggését a különböz" típusú

interkontinentális ballisztikus rakéták fogalomkörébe tartozó bizonyos elemek

felsorolása biztosítja. Fölérendelt fogalomként el"ször megemlíti az általánosabb kör!

fogalmat, a genus proximumot (ICBM, azaz intercontinental ballistic missile), majd

ennek alárendelt fogalomcsoportokat (MIRVed ICBMs, illetve submarine missiles),

valamint szintén ennek alárendelt, konkrét típusmegnevezés! egyedekkel szolgál

(Minutemen, Trident missile).

„Kissinger: …We don’t want to get an advantage in ICBM warheads. Because, for

example, if we had an equal number of MIRVed ICBMs, you would have roughly twice

the number of warheads. But this could then be compensated for by submarine

missiles...But without an agreement, we could MIRV 500 more Minutemen easily, and

after 1977 we could deploy Trident missiles on land.” (i.m. 254)

Hasonló ehhez a felosztáshoz, bár némileg leegyszer!sített Kissingernek az

európai hadszínterek által megbolygatott határok rendezettségére vonatkozó

megjegyzése is.

„Kissinger: There were no unsettled frontiers in Europe. The Balkan frontiers were

settled in 1946-47 in the peace conferences in Paris. The Eastern frontier of Poland was

settled at Yalta. The Western frontier of Poland was recognized by both German states.”

(i.m. 383)

!%%"

"

A grammatikai szerkezetismétlés egy egyszer! formája található abban a

felsorolásban, amelynek elemei azonos jelentésosztályba tartozva alkotják meg a

következ" szövegrész tematikai mez"jét.

„PM Zhou: It should be settled by the United Front, on the basis of the policy I just now

mentioned; that is, independence, peace, neutrality, unity and territorial integrity.” (i.m.

111)

Az antonímia, azaz az ellentétes jelentés! fogalmak használata, a motivikus

ismétlés egyik leplezett módozata, azaz a nélkül fejez ki ismétlést, hogy szó szerint

ismételne. Az alábbi ellentétpárra épül" szövegrész is egy tárgyalás párbeszédéb"l

származik.

„Ambassador Huang: No, I always argue in self-defense.

Chen Chu: He counterattacks in self-defense.

Dr. Kissinger: Preemptive attack.” (i.m. 48)

Az önvédelem és az ellentámadás ellentétes megjelenítésén alapuló szimbolikus

referencia Huang nagykövet érveléstechnikáját tükrözi.

A poliszémia, azaz a többjelentés! szavak is rendelkezhetnek szövegösszetartó

er"vel, különösen abban az esetben, ha a szó többféle jelentéstartalommal is el"fordul

egy adott szövegben. Mint arról korábban e munkában már esett szó, az angol ceiling

kifejezés jelentésbeli eltérésein alapult Kissinger és Brezsnyev beszélgetésének egy

részlete. Az építészetben mennyezetként kezelt fogalom a stratégiai fegyverek

gondolatkörében nehezen értelmezhet", viszont fels" határértékként, azaz a

fegyverzetkorlátozás kérdésében megállapított, bizonyos típusú fegyverekre vonatkozó

maximált számú hadifelszerelés tükrében korreferenciális értelmet nyer.

„Brezhnev: I know ceilings are a subject Dr. Kissinger specializes in.

Kissinger: I specialize really in subceilings.

Brezhnev: Now I know. Can they be low ceilings, like 2.20 meters?

Kissinger: Architecturally, I like high ceilings; for MIRVs I like low ceilings.

Brezhnev: My view is exactly the opposite.” (i.m. 250)

Ebben a beszélgetésrészletben a szó mindkét jelentéstartalma megjelenik,

szövegszervez" hatása vitathatatlan.

!%&"

"

A diplomáciai szövegek tekintetében az asszociációs mez" bizonyos fajtái

irreleváns vizsgálati területnek bizonyultak. A pusztán asszociáció által felsorolásra

kerül", ám szokványosan egymáshoz nem társítható fogalmak egymás mellé rendelése

nem t!nik általános jelenségnek sem a tárgyalások nyelvezetében, sem pedig a

jegyz"könyvek szövegszervez"désében.

Más a helyzet némileg a hasonlatokból fakadó asszociációk esetében, amelyek

már nem ennyire idegenek bizonyos típusú diplomáciai szövegekt"l.

„Chairman Mao: And they say you are a galloping horse whose hooves never stop.” (i.m.

196)

E már korábban is említett példában a kínai elnök Kissingert hasonlítja vágtató

lóhoz, amelynek patái sosem pihennek meg, utalva arra a tényre, hogy az amerikai

politikus fáradhatatlanul utazgatott a világ legkülönböz"bb pontjaira, hogy az amerikai

külpolitikai érdekeket érvényre jutassa.

Hasonló nyelvi jelenség olvasható abban a szóbeli üzenetben, amelynek soraiban

Brezsnyev f"titkár panaszkodik Ford elnöknek az amerikai védelmi miniszter ellenséges

nyilatkozatai okán.

„Despite the assurances to the opposite received by us, statements of that kind, far from

ceasing, are becoming ever more frequent and ever more challenging. The US Secretary

of Defense is tinkling almost incessantly like a bell. Hardly a day passes without him

saying something on that score.” (i.m. 360)

A köt"szók explicit használata megkönnyíti a szövegértelmezést, mert

nyilvánvalóbbá teszik a tartalmi összetartozást, a szövegrészek egymáshoz való

viszonyát. A kapcsolatos mellérendelés el"fordulhat mind köt"szót használó, mind

pedig azt nélkülöz" formában.

Az angol nyelv! szövegekb"l vett következ" példák esetében találhatunk két

olyan idézetet, amelyben az „és” jelentés! „and” köt"szó f!zi össze a tagmondatokat,

amelyek központozása némileg eltér" tekintettel a köt"szót megel"z" írásjel (vessz")

alkalmazására. A harmadik példamondat köt"szava – ha explicit módon ki lenne téve –,

szintén minden bizonnyal ugyanaz lenne, mint az el"z" mondatoké, ám ebben az

esetben ø köt"szót találhatunk, azt gondolatjel alkalmazásával váltja ki az írásbeli

szöveg megalkotója.

!%'"

"

„Brezhnev: Dr. Kissinger, I expect we should devote as little time as possible to protocol

matters and get down to concrete things right away.” (i.m.230)

„Brezhnev: We have accumulated some experience in negotiating, and it is not the first

stage – it is the development of negotiations that have been taking place since 1972 and

1973.” (i.m. 230)

„Kissinger: Certainly I would like to express appreciation for myself and my colleagues

for your courtesy – especially that you let me bring my children.” (i.m.231)

Az ellentétes mellérendelések megkívánják az ellentétes mellérendel" köt"szó

explicit megadását. A következ" példákban az angol nyelv szabályainak megfelel"en a

magyarra „hanem” jelentés! „but” a két mondatot összef!z" adekvát köt"szó, ám a

szövegalkotó (Kissinger) a második esetben hatásosabbnak találta a köt"szó elhagyását

és a két mondat önálló entitásként, független szövegmondatként való szembeállítását és

ütköztetését.

„Dr. Kissinger: …We have no interest in maintaining tension in the West, but we have an

interest in maintaining our position in the West.” (i.m. 73)

„Dr. Kissinger: We are not looking for a way to get out of the situation. We are looking

for a way to protect what is left of Pakistan.” (i.m. 56)

Mint látható, a köt"szó hiányában nem lehetséges a mondatok összef!zése,

bármennyire összekapcsolódik is tartalmi mondanivalójuk.

Az angol nyelv! szövegekben ugyanakkor számtalan példát találunk arra, hogy a

szövegalkotó ugyan explicit módon használ köt"szavakat, ám a mondatok formai

megjelenítése önállóan, összef!zés nélkül realizálódik a szövegben. A Kissinger

tárgyalásairól szóló jelentésekben, és különösen az él" párbeszéd megjelenítésére

szolgáló feljegyzésekben, aránytalanul magas a mellérendel" köt"szókkal kezd"d"

mondatok el"fordulása a többi diplomáciai szövegtípushoz képest.

„Dr. Kissinger: And we are also barred by law from permitting friendly countries which

have American equipment to give their equipment to Pakistan. So we have worked out the

following arrangements with a number of countries…We only have information about the

general disposition, and we collect it at irregular intervals by satellite. But we would be

prepared at your request…” (i.m. 50)

!%("

"

„Ambassador Huang: It shows what the majority of the people in the world support and

what they oppose. Because if India, with the aid of the Soviet Union, would be able to

have its own way in the subcontinent…” (i.m. 53)

Ennek magyarázata lehet az él"beszéd spontaneitásának írásban történ"

visszaadásával szembeni azon követelmény, hogy az elhangzottakat minél érthet"bb

módon tagolja, és kerülje a túlzottan hosszú mondategységeket. Ebben az esetben az

írott szöveg megszerkeszt"jének köszönhet" a fent említett jelenség. Ugyanakkor az is

gyakorta el"fordul, hogy a párbeszédben az aktuális beszél" els" mondata mellérendel"

köt"szóval kezd"dik, amely viszont a tárgyalópartner gondolataihoz (vagy saját korábbi

gondolataihoz) való kapcsolódást sugall.

„Chairman Mao: …I was very happy that you entertained those Arab Foreign Ministers.

Secretary Kissinger: Yes. It was my first official function.

Chairman Mao: And your predecessor, the previous Secretary, I think did not do so.

Secretary Kissinger: He was interested, but I don’t think he ever had them as a group.

Chairman Mao: And these Arab countries, which spread up from the Atlantic to the

Persian Gulf, account for more than a hundred million people.

Prime Minister Zhou: The population is now one hundred and fifty million.

Chairman Mao: And they are composed of 19 countries.

Secretary Kissinger: And we are making a major effort to improve our relations with

them and take this very seriously.

Chairman Mao: And the difficulties are also great because these countries are both

united and engaged in internal struggles.” (i.m. 197)

A fenti párbeszédben öt mondat is az And köt"szóval kerül bevezetésre, az ötb"l

négy Mao elnök által fogalmazódik meg. Ezek közül az els" három esetben a saját maga

által felvetett téma folytatásaként, a két beszélget"partner szavait mintegy figyelmen

kívül hagyva f!zi össze sajt gondolatait, majd az utolsó esetben már Kissinger szavaira

reagálva csatolja össze az újonnan megfogalmazottakat a korábban elhangzottakkal.

A legtöbb természetes dialógusban a párbeszéd jelent"s részét nem a teljes

mondatos szerkesztettség jellemzi, hiszen ez lassúvá, körülményessé tenné a társalgást.

A sikeres kommunikáció el"feltétele ebben az esetben az, hogy az entropikus elem ne

maradjon ki a tartalomközvetítésb"l. Ez a kontextuális és szituatív ellipszisekkel a

befogadó tudatában kiegészülve alkotja az értelmezés alapját. A tárgyalások párbeszéde

!%)"

"

azonban a tolmács közbeiktatott szerepe, a némileg késleltetett reakció következtében,

valamint a megértés egzaktsága érdekében a hétköznapi beszélgetésnél esetenként több

olyan információt tartalmazhat, ami a helyes értelmezéshez nem szükségszer!, mint a

hétköznapi társalgás dialógusai.

Mindazonáltal az ellipszis jól megfigyelhet" jelenség a tárgyalások szövegeiben is,

még ha általában nem is hosszabb, egybefügg" szövegrészekre, hanem csak rövidebb

párbeszédrészletekre jellemz".

A félbehagyott mondatok által keletkez" elhallgatások az ellipszis speciális fajtái.

Példánkban Kissinger távolléte kapcsán említi Huang kínai nagykövetnek, hogy Haig

tábornok élvezi a teljes bizalmát, és befejezetlen mondatával azt sugallja, hogy ha a

nagykövetnek bármilyen fontos és sürg"s közölnivalója támadna, a tábornokon

keresztül üzenhet neki.

„Dr. Kissinger: Mr. Ambassador, I am going to the Azores on Sunday afternoon with the

President for 48 hours. General Haig has my complete confidence, and we have very

rapid communication, so if you have some communication for me…” (i.m. 57)

A 7. sz. táblázatban a szövegtípusokban megfigyelhet" ismétlések, azonosítások,

szinonimák, értelmezések és körülírások el"fordulási arányát tüntetjük fel a korpusz

adott elemeiben.

7. sz. táblázat

Ismétlés Azonosítás Szinonima Értelmezés Körülírás

tárgyalás +++++ +++++ +++ - +++

interjú ++++ ++++ ++ - +

beszéd +++++ +++++ +++ - ++

nyilatkozat +++ ++++ + - -

közlemény ++ +++ + - -

jegyzék +++++ + - - -

jelentés ++++ ++++ +++ - +

szerz"dés +++++ +++++ - + -

!%*"

"

4.2. A pragmatikai vizsgálatok eredményei

Mint arra már a szakirodalmi összefoglalóban felhívtuk a figyelmet, a szemantika

és a pragmatika bizonyos részkérdései a két tudományág határterületén helyezkednek el,

így mindkét témakörrel kapcsolatban tárgyalhatók. Mindazonáltal nem áll

szándékunkban a szemantikai kutatások eredményei között már bemutatott jelenségeket

részletesen tárgyalni a pragmatikai kutatások eredményeinek ismertetése során is.

4.2.1. Deixisek a diplomáciai jelent"ség! szövegekben

A diskurzus koherenciáját el"segít" deiktikus elemekkel kezdjük a pragmatikai"

kutatási eredmények bemutatásának sorát. A deixisek, mint referenciális eszközök, a

szövegen túli valóságra, bizonyos személyre, térben elhelyezked", konkrét dologra,

vagy éppen elvont, absztrakt módon észlelhet" jelenségre (pl. id") utalnak, amelyek az

adott szöveg elhangzásának körülményeit jellemzik. Azt is említettük, hogy a

deixiseknek négy nagyobb osztályát különíti el a szakirodalom, a spatiális, a temporális,

a perszonális és a kontextuális rámutató eszközöket. Ezeket vizsgáljuk meg az

alábbiakban a diplomáciai szövegtípusok tükrében.

4.2.1.1. Spatiális deixisek

A vizsgált diplomáciai dokumentumtípusok közül a spatiális (helyre utaló)

deixisek használata csak bizonyos szövegtípusokat jellemez. A hivatalos, formális

nyelvhasználat nem teszi lehet"vé e nyelvi eszköz alkalmazását, ennek következtében a

hivatalos közlemények, diplomáciai jegyzékek, nemzetközi jogi szövegtípusok esetében

a spatiális deixisek teljes hiányát figyelhettük meg. Azok a szövegtípusok azonban,

amelyek lehet"vé teszik személyes jelleg! információknak a szövegbe iktatását,

megenged"nek bizonyulnak e nyelvi eszköz használatát illet"en. Szánt szándékkal nem

teszünk itt különbséget él"beszédben elhangzó, illetve kifejezetten írott jelleg!, és

eredetileg is olvasásra szánt szövegtípusok között, mert az ez utóbbi kategóriát

képvisel" diplomáciai jelentésekben el"fordulhatnak spatiális deixisek. Hozzátesszük,

hogy bár a lehet"ség ebben a szövegtípusban nyitva áll a szövegalkotók el"tt,

viszonylag ritka esetben élnek vele, ami a szövegek többé-kevésbé hivatalos

!&+"

"

természetéb"l adódik. Az alábbi példa a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai

diplomáciai jelentések egyikéb"l, Aguirre madridi nagykövet beszámolójából származik.

„Also, the release in the U.S. at some point in the future of information relating

Guantanamo and Spain would certainly generate renewed press interest here.” (Aguirre

2008)lxiv

A nyomtatott sajtóban megjelen" interjúk és írások a szóbeli és az írásbeli

szövegek között állnak bizonyos szempontból, hiszen él"szóban, spontán módon

megfogalmazott gondolatokat közölnek írott formában az olvasók számára. Tekintettel

az él"beszéd spontán jellegére és a szövegtípus nem hivatalos természetére, az

interjúkban gyakran találhatók helyre vonatkozó utalások. Példánk Göncz Kinga

külügyminiszter asszonytól idézett mondatot tartalmaz, aki a vele készített interjúban a

168 óra cím! hetilap munkatársának így válaszolt:

„Kapcsolattartás a kormányzattal a nagykövet feladata. Ezért van itt, s ez a mi

nagykövetünknek is feladata Pozsonyban.” (Göncz K. 2008)lxv

Az olvasó számára – különösen arra való tekintettel, hogy a szóban forgó hetilap

magyar sajtótermék, és az interjúalany is magyar – nem okoz gondot a szövegalkotás

helyének – tágabb értelemben vett, ez esetben nyilvánvalóan az országra vonatkozó –

értelmezése, amelyre a szövegben elhelyezett spatiális deixis utal.

Az interjúkkal határterületet képeznek azok a sajtóközlemények, amelyek során az

újságíróknak lehet"ségük van kérdezni. A francia külügyi szóviv" Líbiával kapcsolatos

tájékoztatója során hangzott el 2011. augusztus 26-án a következ" mondat, amelyben

ugyan a beszél" használ spatiális deixist, de rögtön tisztázza is, hogy az mely helyre

vonatkozik.

„Par ailleurs, concernant la Libye, et en particulier après les entretiens qu’a eus à Paris

il y a deux jours le Premier ministre du CNT, M. Jibril, qui a été reçu par le président de

la République, nous travaillons ici à Paris pour préciser l’aide que nous allons pouvoir

apporter également aux Libyens à titre national. ” (Point de presse du 26 août 2011)lxvi

A diplomáciai tárgyalások nyelvhasználata és a hétköznapi – hivatalos, formális –

diszkurzus nyelvi jellegzetességeikben számtalan hasonlóságot mutat. E hasonlóságok

egyike a tárgyalt pragmatikai jelenség alkalmazási lehet"sége a dialógusokban. Az

!&!"

"

alábbi mondatot Kissinger fogalmazta meg köszönetképpen Huang nagykövet

szívességére.

„Dr. Kissinger: I appreciate your agreeing to see me here, Mr. Ambassador.” (Burr

1998, 129)

A tárgyaláson elhangzottakat szó szerint rögzít" jegyz"könyv egyéb részleteinek

ismerete nélkül nehéz lenne utólag rekonstruálni, hogy a here ebben az esetben

pontosan melyik helyre utal. Azonban a jegyz"könyv a párbeszéd ismertetését

megel"z"en a bevezetésben megemlíti, hogy a beszélgetés helyszíne „The Map Room,

The White House”. (i.m. 128)

A politikusok, diplomaták beszédei, felszólalásai szintén teret adnak a személyes

megjegyzések közbeiktatásának, és ebben a szövegtípusban a leggyakoribb a vizsgált

szövegfajták közül a deixisek, és különösen a helyre és id"re utaló rámutató eszközök,

használata. Erre szolgáltat példát a közelmúlt egyik magyar miniszterelnökének, Bajnai

Gordonnak az alább idézett mondata, mely egy külképviselet-vezet"i értekezleten

hangzott el.

„Azért jöttünk ma itt össze, hogy beszéljünk arról, hol is van Magyarország helye a

világban, hogyan értékeljük a világ, és benne Magyarország helyzetét…” (Bajnai, MKÉ

2009, 397)

Göncz Kinga angolul elhangzott beszédében, melyre a diplomáciai

misszióvezet"k tiszteletére adott konferencián került sor, szintén élt a spatiális deixis

alkalmazásának módszerével.

“We said foreign ministry should not start out by keeping this process within our own

fiefdom and developing a strategy – though I’m certain that there are lots of experts here

who could have written it, or could write it, though in a different way.” (Göncz K.,

2007)lxvii

A francia nyelv! beszédekben is gyakran el"fordul a spatiális és temporális

deixisek ilyen jelleg! párosítása, mint azt Fillon francia miniszterelnök kínai

beszédének részlete is szemlélteti:

!&#"

"

„Il était très important pour moi d’être ici aujourd’hui pour évoquer la coopération

nucléaire parce que c’est l’une des pièces maîtresse du dialogue entre la France et la

Chine.” (Fillon 2009)lxviii

A nyilatkozatok szövegtípusa nem t!nik egységesnek. Vannak hivatalosabb,

közleményszer! nyilatkozatok, amelyek nem teszik lehet"vé a spatiális deixisek

eszközének használatát. Vannak ugyanakkor olyan – általában hosszabb lélegzet! –

nyilatkozatok is, amelyek jellegükben közelebb állnak a beszédek, felszólalások

típusához. Ez utóbbiak nagyobb teret biztosítanak a közvetlenséget kifejez" helyre utaló

rámutató nyelvi eszközök alkalmazásának.

„Az ide jöv" diákok, akik azután utána visszamennek a saját országukba, viszik magukkal

azt a kapcsolatrendszert, amelyet itt ki tudtak alakítani.” (Göncz, MKÉ 2007, 265)

Az itt kifejezés el"fordulhat olyan kontextusban is, hogy a beszél" nem a saját

környezetére utal vele, hanem a világnak az általa el"adott szöveg tartalmát alátámasztó

küls", nem nyelvi megjelenésére. Az alábbi példa egy sajtótájékoztató jegyz"könyvéb"l

származik.

„La carte, sans aucune incertitude, montre que le jour de l’élection, il y avait moins

d’actes de violence au Nord qu’à l’Ouest. Voici la carte. [indiquant la carte sur power

point]…” (Choi 2010)lxix

4.2.1.2. Temporális deixisek

Az id"re utaló rámutató nyelvi eszközöknek, a temporális deixiseknek a

diplomáciai szövegekben való el"fordulásának lehet"ségét tekintve eredetileg azt

feltételeztük, hogy az többé-kevésbé megegyezik a spatiális deixisekével, hiszen sok

esetben – mint ahogyan azt már egy-két példa erejéig szemléltettük – ezek együtt

alkotják a szövegben a – nyelvészeti értelemben vett – szituáció rövid és tömör

összefoglalását. Meglepve tapasztaltuk azonban, hogy a temporális deixisek jóval

gyakoribbak az el"z"ekben tárgyalt típusnál, és még olyan szövegfajtákat is

jellemeznek, amelyek formális természetüknél fogva a szövegalkotó személyére való

utalások híján kerülnek megfogalmazásra.

!&$"

"

Az, hogy a tárgyalások nyelvhasználatában számos esetben találkoztunk ezzel a

nyelvi jelenséggel, nem okozott számunkra meglepetést. Egyetlen angol nyelv!

példával szemléltetnénk az e szövegtípusban el"forduló temporális deixiseket.

„PM Zhou: Recently there was a Chargé there, and according to information they are

going to send an Ambassador there.” (Burr 1998, 104)

A recently kifejezés jelentését ebben a szövegkörnyezetben utólag csak a

tárgyalásról szóló jelentés bevezet"jében megadott dátum segíti feloldani.

A francia nyelv! tárgyalások során is természetes módon el"fordul ez a nyelvi

jelenség. De Gaulle tábornok Adenauer és Schröder német vezet"kkel való találkozója

során, pl. tárgyalópartnereinek adott válaszában a következ"képpen fogalmazott egy

alkalommal:

„C’est en effet une Allemagne nouvelle que nous voyons aujourd’hui.” (Procès-verbal de

l’entretien du général De Gaulle et du chancellier Adenauer, 1958)lxx

Egy másik jegyz"könyv, amely nem szó szerint, hanem indirekt beszédben

rögzítette a tárgyaláson elhangzottakat, szintén tanúskodik temporális deixis

alkalmazásáról. Gerhard Schröderrel kapcsolatban hangzik el a jelentésben, hogy egy

válaszában így fogalmazott azokról a különböz" szint! találkozókról, amelyekre már

korábban is sor került, és amelyek rendszeressé tételét célkit!zésül javasolta:

„Il ne s’agit donc que de rendre maintenant ces réunions régulières et systématiques.”

(Procès-verbal de l’entretien du général De Gaulle et du chancellier Adenauer, 1958)lxxi

Igaz, az eredeti mondat minden bizonnyal németül hangzott el, azonban a

hivatalos francia fordításban nem kételkedhetünk, és ez valószín!leg nem változtatott a

megnyilvánulásban említett deixisen.

Az interjúkban, mint arról már szó esett, a spontán megnyilatkozások és a

szövegtípus személyes jellege folytán lehet"ség adódik a közvetlenebb, informálisabb

nyelvi eszközök alkalmazására. Göncz Kinga egy másik interjújából, valamint Sarkozy

francia elnöknek egy kínai lap újságírójával való beszélgetéséb"l emeltük ki a

következ" példákat, amelyekben szintén található a temporális deixiseket reprezentáló

kifejezés.

!&%"

"

„Azt látom, hogy mostanra meglehet"sen markáns helyünk is lett.” (Göncz 2007)lxxii

„Je suis heureux aujourd’hui d’accompagner quelque 200 PME françaises dans leurs

premiers contacts, et je l’espère, le développement de leurs premiers partenariats, avec

la Chine.” (Sarkozy 2007)lxxiii

Egy külügyminisztériumi sajtótájékoztató is sok hasonlóságot mutat az interjúk

zsáneréhez. Miután a szóviv" elmondja a közlend"jét, az újságíróknak lehet"ségük van

kérdéseiket feltenni az adott témával kapcsolatban. Ilyen alkalmak során is van

lehet"ség megfigyelni a temporális deixisek használatát.

“…At the invitation of Foreign Minister Yang Jiechi, Foreign Minister Eduard

Nalbandian of the Republic of Armenia will pay an official visit to China from September

10 to 14.

Now the floor is open.” (Foreign Ministry Spokesperson Jiang Yu’s Regular Press

Conference on September 3, 2009)lxxiv

A beszédek, felszólalások tekintetében már a spatiális deixisek között említett

idézetünk is szolgált id"re utaló rámutató nyelvi elemmel, de mivel e helyütt kiemelten

foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel, egy újabb példát ismertetünk, amely szintén Göncz

Kingától származik.

„Napjainkban az üvegházhatású gázok termel"désének és kibocsátásának rendkívül

gyors üteme mellett nap mint nap romboljuk a környezetünket.” (Göncz, MKÉ 2008, 358)

Az adott szöveg kontextusából ugyan ki lehet következtetni, hogy melyik évben

hangzott el a beszéd, de a napjainkban kifejezés önmagában egy ilyen jelleg!

következtetésre elégtelen nyelvi eszköz lenne.

A vizsgálatok során a nyilatkozatok szövegtípusa bizonyult az egyik olyan

korpuszrésznek, amelyben alapvet" eltérés mutatkozik a spatiális és a temporális

deixisek használata között. Míg a helyre utaló rámutató kifejezések csak a beszédekhez

hasonló, hosszabb lélegzet! szövegtípusokat jellemzik, addig a temporális deixisek

használata mind a fent említett, mind pedig a rövid, tömör, hivatalos hangvétel!

nyilatkozatokban nagy számban megtalálhatóak. Alábbi példánk Bernard Kouchner

francia külügyminiszter nyilatkozat formájában megszerkesztett részvétnyilvánításából

származik, amelyet egy nigériai terrorcselekményt követ"en hoztak nyilvánosságra.

!&&"

"

„Je condamne avec la plus grande fermeté le double attentat survenu aujourd’hui à

Abuja qui a coûté la vie, selon le dernier bilan, à huit personnes et en blessant plus de

cinquante dont trois grièvement.” (Kouchner 2010)lxxv

Igaz, a fenti idézet a miniszter személyes üzenetét közvetít" szövegtípus, ám

tekintettel – az egyes szám els" személyt"l eltekintve – formális megszerkesztettségére,

illetve arra, hogy a közvetít" közeg a francia külügyminisztérium szóviv"i irodája,

mégis hivatalos dokumentumként kell értékelnünk e nyilatkozatot.

A hosszabb, beszédjelleg! nyilatkozatokban megtalálható temporális deixisekre

az alábbi mondat szolgáltat példát.

„Ugyancsak most ünnepeljük a kommunizmus közép- és kelet-európai összeomlásának 20.

évfordulóját.” (Magyarország és az Egyesült Királyság közös nyilatkozata az emberi

jogokról 2008)lxxvi

A diplomáciai jelleg! szövegtípusok másik fajtája, amelyben a spatiális deixisek

hiánya ellenére is találhatunk temporális deixiseket, a közlemények csoportja. A

közlemények a külügyminisztérium vagy az államf" (és általuk az adott állam) által

képviselt hivatalos álláspont megismertetésére használatos szövegfajtát képezik.

Általában szóviv" útján kerülnek nyilvánosságra, és a szövegalkotó személye valójában

lényegtelen, hiszen személyes információ közlésére nem ad módot. A következ"

idézetben sem egy bizonyos személy csalódottságát hangsúlyozza ki a közlemény,

hanem a hivatalos magyar álláspont szerinti nem-tetszést fejezi ki. Jelen munka e

részében azonban e kijelentés relevanciáját a benne használt temporális deixis biztosítja.

„Csalódottak vagyunk amiatt, hogy a szlovák államf" a mai napon aláírta a szlovákiai

államnyelvtörvényt.” (MKÉ 2009, 389)

Egy másik közleményben a szövegrész a hét egy bizonyos napjához köt

eseményeket, amelyek a dátum ismeretének hiányában szintén temporális rámutató

elemnek számítanak, hiszen a szövegalkotás aktuális idejére utal egy némileg b"vebb

kontextusban.

!&'"

"

„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma fontos bizalomer"sít" fejleménynek tekinti

az izraeli kormány biztonsági kabinetje által vasárnap hozott döntéseket…” (A

Külügyminisztérium közleménye a gázai fejleményekr"l 2010)lxxvii

Az amerikai külügyminiszter asszony a Fülöp-szigeteknek címzett

közleményében gratulált az ázsiai állam függetlensége elnyerésének 112. évfordulója

alkalmából. E közleményben találunk olyan mondatot, amelyben két temporális deixis

is olvasható.

“This is a momentous time for your country, and the United States congratulates you on

your successful election last month – a testament to the strength of your democracy and a

positive example for the world.” (Clinton, H. 2010)lxxviii

A diplomáciai jegyzékek területe egy újabb olyan szövegkörnyezet, amely a

spatiális deixisek kizárása mellett lehet"vé teszi a temporális deixisek megjelenítését,

még ha nem is túl gyakori ennek el"fordulása az adott szövegtípusban. Az alábbi példa

Svájc és Franciaország egyik jegyzékváltásában található, és egy válaszjegyzékb"l

származik, amely az eredeti diplomáciai jegyzék kézhezvételének a napján íródott.

„Le Ministère des Affaires Etrangères présente ses compliments à l'Ambassade de Suisse

et a l'honneur de se référer à Sa note en date de ce jour dont la teneur est la

suivante :…”(Jegyzékváltás Svájc és Franciaország között 1971)lxxix

Az, hogy a diplomáciai jelentésekben is el"fordulnak temporális deixisek, nem

volt kétséges számunkra a kutatás el"tti feltételezéseink során sem. Az más kérdés,

hogy a jelentések bizonyos megfogalmazásai, amelyek közül az alábbi példa ebbe a

témakörbe vág, váratlanul, meglep"en hathatnak a magasztos diplomáciai kifejezésekre

számító kutató számára. Beyrle moszkvai nagykövet egyik jelentésében, amelyet a State

Department, azaz az amerikai külügyminisztérium illetékeseinek küldött, az alábbi

rövid és vel"s alcímmel vezette be mondanivalóját: Now What? (Beyrle 2008)lxxx A

kérdés (Most mi a teend"?) a 2008-ban megszövegezett jelentés aktuális idejére

vonatkozik természetesen.

A francia diplomáciai jelentésekben is találhatunk példát a temporális deixisekre.

Pl. az Egyesült Államokból 1962. szeptember 22-én küldött táviratban a diplomata arra

hívta fel a francia külügyi illetékesek figyelmét, hogy egy helyi napilapban a

!&("

"

Németországba küldött tudósító jelentése alapján nyilvánosságra hozták a német-francia

együttm!ködés bizonyos részleteit.

„Le Washington Post annonce ce matin, sous la signature de son correspondant a Bonn,

Flora Lewis, que…” (Télégramme diplomatique 1962)lxxxi

A szerz"déseket vizsgálva azt a következtetést vontuk le, hogy napjaink

szerz"déseinek nyelvezete a temporális deixisek használata szempontjából kevésbé

releváns kutatási terület. Kiemelend" ugyanakkor, hogy e kijelentés csupán id"ben

többé-kevésbé lehatároltan értelmezhet", ugyanis évtizedekkel korábban még az olyan

hivatalos nemzetközi jogi szövegek, mint pl. a szerz"dések, is tartalmazhattak id"re

utaló deiktikus elemeket. Erre példa a hazánk történelmében oly jelent"s szerepet játszó

Trianoni békeszerz"dés, amelynek bevezet" szakaszában az alábbi szövegrész olvasható.

„Considérant que l’ancienne Monarchie austro-hongroise a aujourd’hui cessé d’exister

et a fait place, en Hongrie, à un Gouvernement national hongrois…” (Traité de

Trianon)lxxxii

Egyébként a szerz"dés magyar változata is a ma kifejezést tartalmazza hasonlóan

a franciához, és szándékunk a francia nyelv! verzió szemléltetésével az volt, hogy

érzékeltessük a nyelvi elem megjelenését az eltér" nyelv! szövegek esetében is.

Az egyik ritka eset, amikor temporális deixist találunk nemzetközi jogi aktusban,

a benne foglalt kiegészítéseknek köszönhet". Az Európai Uniót létrehozó szerz"dés

számos kiegészít" nyilatkozatot tartalmaz, amelyek többek között az Unió és

tagállamainak jogi alá-fölérendeltségi viszonyait is szabályozzák. E nyilatkozatok

egyike magában foglalja az úgy nevezett Council Legal Service állásfoglalását, melynek

megfogalmazásában szerepel a következ" mondat:

„It is still the case today.” (Treaty of Lisbon 2007)lxxxiii

Mivel azonban az állásfoglalás címében szerepel a dátum, amelyhez f!z"dik, e

temporális deixis értelmezése nem okozhat gondot az id"k távlatában sem.

!&)"

"

4.2.1.3. Perszonális deixisek

A személyre utaló deixisek képviselik legnyilvánvalóbb módon a szövegalkotó

(vagy a szöveget el"adó) egyén személyes érintettségét, hiszen amikor magára, a

kommunikációban résztvev" másik félre, vagy jelenlév" harmadikra utal, azzal

egyértelm!vé teszi saját szerepét az interakcióban a szöveg keletkezésének pillanatában.

A tárgyalások világából vett példánk a rendkívül alapos jegyz"könyvírónak

köszönhet"en mindennél ékesebben szemlélteti a deixisek rámutató jellegét, hiszen e

feljegyzések részletei kiterjednek egyes mozdulatok leírására is. Itt tehát a rámutatás

klasszikus esetével találkozhatunk.

„Chairman Mao: …That’s why he doesn’t like me. (Pointing to the three Americans.) He

likes you and you and you…

Chairman Mao: (Pointing towards Vice Premier Deng.) He’s 71.” (Burr 1998, 392)

Természetesen a tárgyalások nyelve nem befolyásolja a jelenség el"fordulását. A

francia tárgyalásokon ugyanúgy használatos az egyes szám els" személy!

megfogalmazás, mint az angol nyelv!eken.

„Vos paroles m’ont beaucoup interessé. Vous m’avez parlé du peuple allemand. Je veux

bien croire…J’en prends note.” (Procès-verbal de l’entretien du général De Gaulle et du

chancellier Adenauer, 1958)lxxxiv

Az interjúk esetében leggyakrabban az interjúalany saját magára vonatkozó

rámutató deixisével lehet találkozni különböz" névmások formájában.

„Mindenképpen id" kell ahhoz, hogy legyen stabil állam. De én ezt nem látom

reménytelennek.” (Göncz K. 2007)lxxxv

A beszédek és felszólalások gyakran b"velkednek a személyes megjegyzésekben,

és a perszonális deixisek különböz" formái sem idegenek ett"l a szövegtípustól.

„E fejlemény azért is különleges számomra, mert az els" n"i külügyminiszterek közé

tartoztam, akik ezt a lépést javasolták és támogatták.” (Göncz K., MKÉ 2008, 209)

!&*"

"

Megállapításunk szerint a magyar nyelv! hivatalos diplomáciai nyilatkozatok az

esetek túlnyomó többségében kerüli a perszonális deixisek használatát, és akár egyes

szám harmadik személyben, akár többes szám els" személyben készül el a végs" szöveg,

az azt megalkotók különböz" stratégiákkal (szóismétlés, referenciális utalások stb.)

élnek, hogy e kívánalomnak eleget tegyenek. A sajtónyilatkozatok esetén ugyan

el"fordul, hogy a kormányzat hivatalos álláspontját képvisel" külügyminiszter a saját

személyére vonatkozóan fogalmazza meg a mondanivalóját; ebben az esetben nehezebb

a tárgyalt típusú deixisek említésének elkerülése.

„Én meg vagyok gy"z"dve arról, hogy a magyar demokrácia akkor elég er"s ehhez, ha

mindenki a saját helyzetében megteszi azt, amit neki ott és akkor meg kell tennie, hogy a

kirekesztés és a gy!löletkeltés ellen egyértelm!en fellépjen.” (Göncz K. 2007)lxxxvi

Míg bizonyos nyelvi elemek (pl. a szóban forgó személyes és birtokos névmások)

a magyar nyelv speciális nyelvtani és mondatalkotási szabályainak köszönhet"en

elkerülhet", ez a m!velet más nyelvekben (pl. angol, francia) az érthet"ség sérülése

nélkül nem lehetséges. A már korábban – a temporális deixisek kapcsán – említett

példánkon keresztül szemléltetjük ezt az alábbiakban.

„Je condamne avec la plus grande fermeté le double attentat survenu aujourd’hui à

Abuja...” (Kouchner 2010)

A diplomáciai kapcsolatokat is érint" eseményekr"l kiadott közlemények

hivatalos szövegében sem gyakran lehet találkozni perszonális deixisekkel. Ez a

szövegtípus (a nyilatkozatok egyes eseteihez hasonlóan) gyakran keveri az egyes szám

harmadik személyben és a többes szám els" személyben megszerkesztett mondatokat. A

szövegalkotók ez esetben is a személyes és birtokos névmások elkerülésére törekszenek,

azonban bizonyos nyelvi elemek esetén megjelennek deiktikus jelenségek.

„Éppen ezért nyilvánvaló számunkra is, hogy az alexandriai robbantás az egyiptomi

nemzet egységének megbontását és a vallások közötti ellentétek szítását célzó aljas

cselekmény volt, amelynek elkövetése és szellemisége idegen az egyiptomi civilizációtól.”

(A Külügyminisztérium közleménye az alexandriai merényletr"l 2011)lxxxvii

Ugyan a jelentések a szövegek informális megfogalmazása, és a konvenciók

látszólagos hiánya révén viszonylag tág teret adnak a megszövegez"knek a

!'+"

"

nyelvhasználat terén, ám úgy t!nik, az amerikai diplomáciai hagyományban az egyes

szám els" személyt jelz" eltér" alakok (pl. I, me, my) kerülend"k a diplomáciai

jelentésekben. A jelentések írói ugyanis saját pozíciójuk megadásával egyes szám

harmadik személyben utalnak önmagukra ezekben a szövegekben. Egyes szám els"

személlyel 160-nál is több jelentés átvizsgálása során mindössze egy-két esetben

találkoztunk, és azokban is indirekt módon mások által elmondott idézetekr"l volt szó,

ahogyan az alábbi példában, amelyben Stapleton párizsi nagykövet Segolene Royal

politikus asszony szavait citálta.

„The next step for Royal is ‘making the party headquarters my campaign headquarters’.”

(Stapleton 2006)lxxxviii

Ugyanakkor többes szám els" személyre akad néhány példa a jelentésekben, bár

ennek használata sem mondható általánosnak e szövegtípus tekintetében.

„Both the party’s vice-chairman, Oliver Letwin MP, and the editor of the popular website

„Conservative Home” Tim Montgomerie, told us that Osborne’s tax announcement was

very popular with party members and would be a good plank for the next campaign.”

(LeBaron 2008)lxxxix

A francia jelentések szerz"i is igyekeznek kerülni az egyes szám els" személy!

megfogalmazást, de el"fordul ennek ellenére e nyelvi jelenség.

„Je vous adresse par la valise ce document pour votre information personnelle.”

(Télégramme diplomatique 1962)xc

A diplomáciai jegyzékeket illet"en úgy t!nik, hogy a deixiseknek ez a formája

teljesen hiányzó nyelvi elem. Sem a magyar, sem a francia, sem az angol jegyzékekben

nem találtunk egyetlen példát sem, amelyet szemléltetés gyanánt bemutathatnánk.

A szerz"dések kapcsán a vizsgált korpusz elemeinek többsége irrelevánsnak

bizonyult a perszonális deixisek használatát illet"en. Azonban akadt olyan nemzetközi

szerz"dés, amelyben található ilyen jelleg! utalás. Az 1991. évben megkötött magyar-

francia barátsági szerz"désben a megszövegez"k Európára, mint földrészünkre utaltak,

és ez a francia nyelv! dokumentumban a birtokos névmás formájában megjelen"

perszonális deixis megjelenítését eredményezte.

!'!"

"

„Dans le cadre de la Conférence sur la Sécurité et la Coopération en Europe, elles

agissent pour accroître la stabilité sur notre continent et y poursuivre un processus

équilibré de désarmement classique et d'amélioration de la confiance.” (Traité d’amitié et

de coopération entre la République française et la la République de Hongrie, 1991)xci

Ugyanakkor itt nem kerülhetjük meg, hogy egy gondolatot közbe ne iktassunk a

perszonális deixisek tárgyalása kapcsán. A többes szám els" személyben (mi)

megfogalmazott mondatok értelmezése nem mindig vezeti a hallgatót azonos

eredményre. A beszél" mondanivalóját saját társadalmi, szociális stb. szerepei szerint

szerkeszti, de nem tér ki minden esetben részletesen arra, hogy az adott szövegrészben

konkrétan melyik énjét helyezi el"térbe, azaz a többes szám els" személy! névmás, ige

stb. alkalmazása során melyik csoporthoz való tartozását hangsúlyozza ki. Már ott is

érezhet" egy fajta feszültség, hogy a mi néha magában foglalja a hallgatót, néha

kirekeszti, s"t szembe állítja a beszél"vel. Az alábbiakban pár példát ragadunk ki abból

a beszédb"l, amelyet Robert G. Mugabe zimbabwei elnök mondott el 2002-ben az

ENSZ egyik közgy!lésén.

- „At the World Summit for Children, held in September 1990, we issued a Declaration

and Plan of Action that was endorsed by 181 countries.”

- „It is for that reason that, as we meet here for three days, we are reviewing progress

so far made towards fulfilling the commitments made 12 years ago.”

- „We are therefore pleased to note that at the recent International Conference on

Financing for development, held in Mexico, the international community affirmed

that sustainable development is essential to poverty eradication.”

- „Over the years, and in pursuance of our policy of health for all by the year 2000, we

have taken vigorous measures to increase access to health amenities, such as the

building of provincial and district hospitals and corresponding clinics.”

- „Let us work to put food in every child’s mouth.” (Mugabe 2002)xcii

A szövegkörnyezetb"l kiderül, hogy bár beszéde öt fent idézett mondatában

egyaránt többes szám els" személy! személyes névmást alkalmaz az afrikai elnök,

mégsem ugyanazon személyek csoportját érti ezek alatt. Az els" esetben a korábbi,

1990. évi csúcstalálkozó résztvev"ir"l beszél, akik közé önmagát is beleérti. A második

mondatban az aktuális el"adás hallgatóságát célozza meg, és ebbe a we kifejezésbe a

befogadókat is beleérti. (Az angol nyelv! nyelvészeti szakirodalom ezt a jelenséget illeti

!'#"

"

inclusive we kifejezéssel.) Ezt követ"en Mugabe azonban a saját országán belüli

áldatlan állapotokról beszél, és a köt"szó segítségével könny! megállapítani, hogy a

következ" we helyes értelmezése: mi, zimbabweiek. Az ENSZ közgy!lésen aznap

elhangzott el"adók listájának ismeretében bizton állíthatjuk, hogy a hallgatóság

nagytöbbségét nem gondolhatta bele Mugabe ebbe a we szóba. Még kevésbé a negyedik

mondatban elhangzó we jelentésébe, hiszen ott már kifejezetten a zimbabwei

kormányról beszél, és a politikus önmagát a zimbabwei politikai vezetés csoportjának a

tagjaként aposztrofálja kimondatlanul is. Végül visszatér a hallgatóságot és önmagát

egy csoportba foglaló inclusive we-hez, hogy eredményes munkára ösztönözze e

közösséget.

Az angol nyelvben a you kifejezés kett"s jelentése is nehézséget okozhat a helyes

értelmezés terén. Mao elnök vádja az alábbi szituációban nem Kissinger személye ellen

irányult, bár ez csak a magyarázatából derül ki.

„Chairman Mao: …And you have said that I am a warmonger and an aggressor.

Secretary Kissinger: I?

Chairman Mao: The United States in the UN…” (Burr 1998, 398)

4.2.1.4. Kontextuális deixisek

E rövid kitér"t követ"en a kontextuális deixisek és a diplomáciai szövegek

kapcsolatával folytatjuk a kutatások eredményeinek leírását. A szövegek kohézióját

el"segít" kontextuális deixisek vizsgálatát megel"z"en azt feltételeztük, hogy a

rámutató elemek e fajtája megtalálható minden egyes szövegtípusban, hiszen a

mondatok és bekezdések összef!zésének egyik leggyakoribb elemér"l van ez esetben

szó.

A tárgyalások párbeszédeiben ezt illet"en els"sorban azok a

szövegszegmentumok bizonyultak relevánsnak, amelyekben a beszél"k egyike

alkalomadtán egy viszonylag hosszabb szöveget vagy szövegrészt adott el". Példánk is

egy ilyen egység befejez" mondatai között található, és Brezsnyev szovjet f"titkártól

hangzik el, aki a Kissingerrel folytatott tárgyalások párbeszéde közben „fejb"l”,

felolvasás nélkül adta el" javaslatát a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Beszédét a

!'$"

"

következ" szavakkal zárta, egy kontextuális deixissel visszautalva az általa

elmondottakra.

„Brezhnev: The aforesaid has been initialed by Kissinger and Gromyko to be

subsequently signed by President Ford and General Secretary Brezhnev.” (i.m. 348)

Persze a fenti idézetben világosan értelmezhet", hogy Brezsnyev az írásbeli

megállapodások konvencionális formáját imitálta szavaival, amely szövegtípus esetében

a kontextuális deixisek használata bevett szokás.

Az interjúk tekintetében hasonlóan az él"beszédhez vagy több (legalább két)

mondatból álló szövegegységre van szükség ahhoz, hogy a kontextuális deixis

jelenségét megfigyelhessük, vagy pedig a rövidebb szövegrésznek szervesen kell a

kontextuális deixis révén kapcsolódnia a korábban említett tartalmakhoz. A példánkban

említett utána kifejezés a szövegben azáltal válik értelmezhet"vé, hogy az el"z"

mondatokban elhangzik a korábban szó, tehát a szöveg így válik egységessé.

„Az egészségügy korábban a kórházakra koncentrált, ezért az els" lépés a kórházi ágyak

számának csökkentése, valamint az egész rendszer betegközpontúvá tétele volt. Ez

alapvet"en sikerült. Utána további tervek voltak az egészségbiztosítási rendszer

regionalizálására.” (Göncz K. 2008)xciii

A beszédekben, felszólalásokban azok hosszabb lélegzet! természeténél fogva a

kontextuális deixisek különböz" fajtái szinte minden esetben megtalálhatók.

„Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a fentiekkel összefüggésben még egyszer

hangot adjak annak a reményemnek, hogy a szigetországon él" két közösségnek sikerül a

tárgyalásokon igazságos, átfogó, tartós rendezést elérni, melynek köszönhet"en egy

újraegyesült Ciprust köszönthetünk majd az Európai Unió tagjai között.” (Mádl, MKÉ

2004, 353)

A nyilatkozatok között, mint említettük, két típust különíthetünk el. A rövidebb,

közleményszer! nyilatkozatokban a kontextuális rámutató elemek el"fordulása

szignifikánsan ritkább, mint a hosszabb, beszédszer! nyilatkozatok esetében.

Ugyanakkor meg kell említenünk a több fél által együttesen megfogalmazott és

közzétett nyilatkozatokat is, amelyek az esetek többségében szintén hosszabb

lélegzet!ek, bár formailag nem hasonlítanak a beszédekre. A közös nyilatkozatok egy –

!'%"

"

a nemzetközi szerz"dések formájában íródó – bevezet" szövegrészt követ"en gyakran

pontokba szedve tartalmazzák a nyilatkozat lényegi részét. A két egységet – a bevezet"t

és a tartalmi részt – összeköt" elem szintén kontextuálisan deiktikus szerepet tölt be. Pl.

a V-4 országok közlekedési minisztereinek közös nyilatkozatában az érintett tárgyaló

felek…

„… megállapodtak az alábbi közös célokban…” (A V-4 országok közlekedési

minisztereinek közös nyilatkozata, MKÉ 2004, 325)

A közlemények rövid és tömör jellegüknél fogva az esetek túlnyomó többségében

csupán pár mondatból álló szövegegységek, ritkábban tartalmaznak kontextuális deixist.

Gyakran csupán különböz" referenciális stratégiákkal utalnak a szövegben korábban

elhangzott, illetve azt követ"en elhangzó részletekre. El"fordul ugyanakkor, hogy

bizonyos eseményekkel kapcsolatban (esetleg indoklással egybekötött) hosszabb

állásfoglalás jelenik meg, amely megnöveli a kontextuális deixisek el"fordulási

valószín!ségét az adott szövegben.

„Magyarország az Európai Unió tagjaként érdemben kíván hozzájárulni az EU-politikák

továbbfejlesztéséhez. Ezzel összefüggésben a kormány részletesen áttekintette a 2006. év

második félévi finn elnökség programját és meghatározta az ahhoz kapcsolódó magyar

prioritásokat és a magyar tárgyalási álláspontokat.” (A Külügyminisztérium

közleménye az Európai Unió Finn Köztársaság által betöltött soros elnöksége idején

követett magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról, MKÉ 2006, 264)

A diplomáciai jegyzékek közül különösen a válaszjegyzékek esetében lehet szinte

biztosra venni a kontextuális deiktikus rámutató elemeknek a szövegben való

el"fordulását. Ezek ugyanis mindig szó szerint megismétlik annak a jegyzéknek a

tartalmát, amelyre a választ megfogalmazzák, és ezen eredeti jegyzéknek a szövegben

való bevezetése általában az általunk e helyütt tárgyalt deiktikus eszköz segítségével

történik.

„Le Ministère des Affaires Étrangères a l'honneur de faire savoir à l'Ambassade de

Suisse que les termes de la note ci-dessus rencontrent le plein accord du Gouvernement

français. ” (Jegyzékváltás Svájc és Franciaország között 1971)xciv

!'&"

"

Tekintettel arra, hogy a diplomáciai jelentések a viszonylag terjedelmesebb

szövegtípusokhoz tartoznak a szövegösszetartó elemek kontextuális deiktikus típusa

szintén gyakori nyelvi elem ezek megszövegezésében.

“While we doubt Russia will terminate all its problematic sales for the reasons described

above, more compelling evidence could lead the GOR to reduce the scope of its arms

transfers or tighten export controls.” (Burns 2007)xcv

Hasonlóan a szöveg egyéb részére utal a következ" idézet is:

“Trouble is already brewing between Kadyrov and two of Chechnya's most powerful

warlords, Sulim Yamadayev of the "East" Battalion (see below) and Said-Magomad

Kakiyev of the "West" battalion, four of whose men were killed in a recent shoot-out with

Kadyrov's security forces.” (Burns 2007)xcvi

A szerz"dések a már korábban említett szerz"désszer! nyilatkozatokhoz

hasonlóan – azok megszövegezésére formailag is hatást gyakorolva – általános

elemként tartalmaznak kontextuális deixiseket.

„Aux fins de la présente convention, les expressions suivantes s’entendent comme il est

précisé ci-dessous:…” (Convention consulaire entre la République française et la

République populaire hongroise, 1966)xcvii

Az Európai Uniót létrehozó szerz"désben is találunk olyan utalásokat, amelyek a

kontextuális deixisek eszközét használják fel mondanivalójuk közvetítésére.

“The Treaties shall not apply to those overseas countries and territories having special

relations with the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland which are not

included in the aforementioned list.” (The Treaty on European Union 2007)xcviii

Az alábbi táblázat (8. sz. táblázat) a deixisek különböz" fajtáinak a kutatás tárgyát

képez" korpusz eltér" szövegtípusaiban való el"fordulási valószín!ségét hivatott

szemléltetni.

!''"

"

Spatiális deixis Temporális

deixis

Perszonális

deixis

Kontextuális

deixis

tárgyalás ++++ ++++ +++++ ++++

interjú +++ +++ ++++ +++

beszéd ++++ ++++ ++++ ++++

nyilatkozat - ++ + ++

közlemény - ++ + +

jegyzék - + ++ +++++

jelentés ++ ++++ + +++

szerz"dés - - + +++++

8. sz. táblázat8

4.2.1.5. Szociális deixisek – megszólítás

A szociális deixiseket – és különösen a megszólítást – kutatásaink során nem

tekintettük a vizsgálati eredmények között rendszerezend" elemek szerves részének, de

az alábbiakban kitérünk rájuk pár szó erejéig.

A diplomáciai protokoll, az udvariasság elve, és esetenként a szövegkörnyezet is

megengedi, hogy a tárgyalópartnert az általa betöltött poszt, funkció, rang stb. alapján

szólítsa meg a beszél". Ilyen esetben a szövegszerkesztés akkor is egyes szám harmadik

személyben történik, ha a valós helyzet a második személynek felelne is meg. (Ezen a

ponton a vizsgált nyelvek alapján különbséget tapasztalhatunk, hiszen a magyar

nyelvben az udvarias önözés, illetve magázás is az egyes szám harmadik személyben

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""")",-./-012-34"+"5"6" "!7#+8"5"9"#!7&+8"5"99"&!7)+8"5"999")!7**8"5"9999"!++8"5"99999"

!'("

"

történik, míg az angolban az egyes szám második személyt használjuk, a franciában

pedig a többes szám második személy! alak a mérvadó.) Alábbi példáink az angol

nyelvb"l származnak, amelyben ez a különbség a közölt és a valós alak között

szignifikáns különbséget jelent.)

„Secretary Kissinger: If the Prime Minister is interested in…” (Burr 1998, 171)

„President Nixon: …What does the Chairman call Chang Kai-shek?” (i.m. 60)

„Chairman Mao: …They said if the Doctor is going to collapse, we would be out of

work.” (i.m. 93)

„Dr. Kissinger: Is the Ambassador a general?” (i.m. 139)

„Kissinger: The General Secretary looks very well.” (i.m. 444)

Meg kell azonban említenünk, hogy ez a fajta megszólítás, bár több esetben

el"fordul a tárgyalások szövegeiben, nem annyira általánosan elterjedt, mint a Mr.

Prime Minister, Mr. Chairman, Dr. Kissinger, Mr. Ambassador és a Mr. General

Secretary. A fenti idézetek a tárgyalások általános stílusában az alábbi módon is

elhangozhattak volna:

*If you, Mr. Prime Minister, are interested in…

*Mr. Chairman, what do you call Chang Kai-shek?

*They said, if you are going to collapse, Dr. Kissinger, we…

*Mr. Ambassador, are you a general?

*Mr. General Secretary, you look very well.

A két fent említett megszólítástípusnak a szövegekben kevered" alkalmazása

miatt a beszél"k hol egyes szám második (you, your), hol pedig egyes szám harmadik

személyben (he, his) utalnak tárgyalópartnereikre.

Érdekes diplomáciatörténeti momentumot jelentettek azok a pillanatok is, amikor

Brezsnyev Kissingert elvtársnak szólította. Igaz, az általunk idézett els" esetben nem

lehet nem észrevenni az iróniát Brezsnyev szavaiban, míg a második esetben

nyilvánvaló elszólás, nyelvbotlás történt.

„Brezhnev: Pity poor Comrade Dobrynin having to write reports about Comrade

Kissinger having a net over his house.” (i.m. 349)

!')"

"

Brezhnev: That solution most effectively meets the goals of limiting strategic arms and

accords with the substance of the Vladivostok understanding. Comrade Kissinger – I

mean Dr. Kissinger. (laughter)

Kissinger: Maybe at the Party Congress they will do it. (laughter) I believe if the General

Secretary called me Comrade Kissinger, it would not be without influence on subsequent

primaries.” (i.m. 443)

A kontextusba való beágyazottság kapcsán említettük a szituációt, mint a

megnyilatkozások nem nyelvi tényez"inek összességét, illetve a kontextust, mint a

nyelvi szövegkörnyezetet. Hogy egy-egy a tárgyalások szó szerinti jegyz"könyveib"l

kiragadott mondat jelentése mennyire függ ez utóbbitól, az jól érzékelhet" az alábbi

példákban:

“I’m better.” (i.m. 101)

“It’s like a river”. (i.m. 34)

“It is what you deserve.” (i.m. 209)

A kontextus ismerete nélkül az els" példamondatról nehéz lenne eldönteni, hogy a

beszél" valakinél jobb (ügyesebb, szakképzettebb) valamilyen területen, vagy az

egészségi állapota javult a korábbihoz képest. A második kijelentés esetében sem derül

ki csupán a mondatból, a szövegkörnyezet hiányában, hogy mi is az, ami egy folyóhoz

hasonlatos. A harmadik példában pedig, amikor közl" kijelenti, hogy a befogadó

megérdemelte, amit kapott, nem lehet tudni, hogy az a beszél" értelmezésében pozitív

vagy negatív felhanggal hangzik-e el.

A vizsgált szövegtípusok némelyikét sokkal inkább áthatja a résztvev"k alá-

fölérendelt szerepe, míg bizonyos szövegekre ez egyáltalán nem jellemz". Egy

magasrangú politikussal, diplomatával készült interjúban egyértelm! a résztvev"k

viszonya, azonban az esetek többségében ez csak az újságíró nyelvhasználatában

figyelhet" meg, hiszen jól megfogalmazott kérdések esetén az interjúalany válaszaiban

nem tér el a témától, tehát az újságíró „láthatatlan” marad. A diplomáciai tárgyalások

elvileg az egyenl"ség elvén alapulnak, azonban tekintettel arra, hogy azokon nem

csupán a két tárgyaló fél van jelen, illetve hogy esetenként a résztvev" felek között is

rang- és korkülönbség van, a nyelvhasználat bizonyos elemeib"l ezekre a viszonyokra is

lehet következtetni. Az írott dokumentumtípusok közül ebb"l a szempontból

irrelevánsak a nemzetközi jogi dokumentumok, a nyilatkozatok és a közlemények. A

!'*"

"

diplomáciai jelentések nyelvhasználatát illet"en nem véltünk felfedezni olyan jeleket,

amelyek a közl" és a befogadó egymáshoz viszonyított társadalmi hierarchikus

elhelyezkedésére engedne következtetni. A beszédek esetében a megszólítás sokat elárul,

ez viszont alapvet"en azon múlik, hogy kikb"l áll a hallgatóság. A „Kedves barátaim”

megszólítás csak abban az esetben elfogadható, amennyiben a hallgatóság tagjai a

beszél" társadalmi rangjához képest alacsonyabb szinten helyezkednek el. Amennyiben

egy rendezvényen elhangzó beszédben a megszólítás során több személyt is fel illik

sorolni, tisztában kell lennie a beszél"nek mind a helyes titulussal, mind pedig a

protokoll által el"írt sorrenddel, amellyel a megszólítandó személyek fontossági

sorrendjét jelzi. Ezt tükrözi az alábbi idézet is, amelyben Sarkozy francia elnök a

nagykövetek konferenciáján az alábbi sorrendben emelte ki köszöntésében a hallgatóság

különösen fontos tagjait. Els"ként a jelenlév" miniszterelnököt üdvözölte, majd a

Szenátus elnökét, a Nemzetgy!lés elnökét, a külügyminisztert, a többi minisztert, a

parlamenti képvisel"ket, végül a nagyköveteket.

„Monsieur le Premier Ministre,

Monsieur le Président du Sénat,

Monsieur le Président de l'Assemblée Nationale,

Monsieur le Ministre des Affaires Etrangères et Européennes,

Mesdames et Messieurs les Ministres,

Mesdames et Messieurs les Parlementaires,

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs…” (Sarkozy 2010)xcix

A diplomáciai jegyzékek bevett formulái az els" olvasatra megtéveszt"ek

lehetnek ebb"l a szempontból, hiszen a túlzónak t!n" udvariasságból arra

következtethetnénk, hogy a jegyzék írója a címzetthez képest társadalmilag alacsonyabb

szintet képvisel. Ezt támasztja alá az a ma már ritkábban alkalmazott záróformula is,

amelyben a jegyzék megszövegez"je a címzett legalázatosabb szolgájaként tünteti fel.

(Erre a disszertáció során egy francia nyelv! példában korábban utaltunk is.) A

diplomáciában azonban alapszabály – és ez alól csak kivételes esetben térnek el –, hogy

az egyes rangban, beosztásban lév" személyek a saját rangjukat, pozícióikat képvisel"

felekkel tartják a kapcsolatot. Ennek szemléltetésére említjük meg egy bulgáriai

szerencsétlenség kapcsán azt a négy részvéttáviratot, amelyeket Sarkozy francia elnök

Parvanov köztársasági elnöknek, Fillon miniszterelnök Borissov miniszterelnöknek,

!(+"

"

Kouchner külügyminiszter Jeleva külügyminiszter asszonynak, ill. Lellouche

államtitkár Kostov államtitkárnak küldött.

Egy szöveg nyelvezetét, mint említettük, alapvet"en meghatározza az is, hogy

milyen célból, szándékból fogalmazódott meg. A jegyzékek esetében ez kimerül abban,

hogy a célnak megfelel" jegyzéktípus formájában történik a megszövegezés, amelyek

nyelvezete kismértékben, de eltér egymástól. A nemzetközi jogi aktusok esetében a

szövegtípus elnevezésében (szerz"dés, egyezmény, megállapodás, jegyz"könyv stb.)

található a f" különbség, és kisebb eltérések lehetnek a formai megjelenésben is.

Ezekhez hasonlítanak a közös nyilatkozatok is, bár ezek gyakran – a nemzetközi

szerz"désekhez képest – kevésbé formálisan megfogalmazott információkat is

tartalmaznak, a bennük használt kifejezések, nyelvi formák azonban alapjában véve

megegyeznek. A közlemények és a nyilatkozatok közleményszer! típusai általában

performatív nyelvi elemeket tartalmaznak, és az aktuálisan kommentált esemény

kapcsán fogalmaznak meg állásfoglalást. A nyilatkozatok beszédszer! típusa és a

beszédek az apropót, azaz az adott beszéd elhangzására alkalmat adó eseményt, mint a

szituáció kiemelked"en fontos részét tárgyalják, és jó esetben ez az apropó határozza

meg a szöveg tartalmát.

„Ma visite est aujourd’hui l’occasion de marquer le prolongement de notre partenariat

dans de nouvelles directions.” (Fillon 2009)c

Mindazonáltal ugyanazon szituációban különböz" szövegalkotók eltér"

megfogalmazással élnek, és szándékaik nyelvhasználatukban is világosan

körvonalazódnak. Ugyanazon diplomáciai tárgyalásról a két résztvev" fél megfelel"

egyeztetés hiányában kiadhat egymásnak egyenesen ellentmondó tájékoztatót.

A különböz" szövegtípusok a formalitás eltér" fokán helyezkednek el. Míg a

bizalmas tárgyalások formalitása függ"en a benne résztvev" felek kapcsolatától széles

skálán mozog (bár a magánjelleg! beszélgetés nem preferált), a szerz"dések és

diplomáciai jegyzékek minden esetben rendkívül formális megszövegezést feltételeznek.

A beszédek a nyilvános beszédhelyzetet el"feltételezik, és hozzájuk hasonló a médiához

köthet" interjúk, önálló írások nyelvezete is. E két szövegfajta formalitása szintén eltér"

szinteket képviselhet, mindazonáltal általánosságban véve a kevésbé formális

szövegtípusok közé lehet "ket sorolni.

!(!"

"

A tegezés és magázás kérdéskörének relevanciája a vizsgált szövegek

szempontjából nem azonos, hiszen a három különböz" nyelvet képvisel" szövegtípusok

közül a magyar és a francia rendelkezik tegez" és magázó nyelvi formákkal, míg az

angol nyelvre ez a nyelvi eszköz nem jellemz". Megbízhatónak t!nik azonban az a

megállapításunk, hogy a releváns diplomáciai szövegek nyelvhasználatában a magázó

forma el"fordulási valószín!sége szignifikánsan nagyobb, ami azért nem zárja ki

teljesen a tegezés lehet"ségét. Ez utóbbira szolgál példa gyanánt a következ" idézet,

amely Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnökt"l hangzott el a Magyar-Magyar

Kormányzati Konzultáció ülésén.

„Köszöntelek benneteket, örülök, hogy ebben a körben találkozhatunk.” (Gyurcsány,

MKÉ 2008, 427)

Igaz, hogy pár bekezdéssel kés"bb, egy újabb téma bevezetése során már áttér a

magázásra, és „Tisztelt Hölgyeim és Uraim!” (u.o.) megszólítással él, azonban kés"bb

ismét a közvetlenebb „Kedves Barátaim!” (u.o.) következik a szövegben. A tegezés

egyéb formája is megfigyelhet", pl. az alábbi mondatban:

„Nagyon köszönöm, hogy a magyar–magyar kormányzati konzultációt jó min"ségben

készítették el" a kollégák, els"sorban természetesen ti és a mi kollégáink.” (u.o.)

A francia nyelvben – mint említettük – létezik a tegez" forma, ám nem csupán

annak – pl. a magyar nyelvhez képest – jóval ritkább használatának köszönhet"en szinte

lehetetlen példát találni e nyelvi jelenségre a diplomáciai jelent"ség! szövegek között,

de ez annak is köszönhet", hogy az esetek többségében a megszólítás több személynek

szól, és – a magyar nyelvt"l eltér"en – a franciában a többes szám második személy

megegyezik a magázó alakkal. Ily módon akkor sem lehetne eldönteni, hogy tegezésr"l

van-e szó, amennyiben esetleg ez szóba jöhetne.

4.2.2. Személyes tartalmak megjelenése a korpuszt alkotó szövegtípusokban

Az interakcióban résztvev"k személyisége is gyakran áthatja a szövegeket

azokban a szövegtípusokban, amelyek erre módot adnak. A formailag és

nyelvhasználatukban kötött szövegtípusok (pl. szerz"dések, jegyzékek) nem teszik

lehet"vé a szövegalkotó személyiségének érvényesülését. A jegyzékek esetében a

!(#"

"

szövegalkotók számára ugyan rendelkezésre áll egy korlátozott választási lehet"ség a

szövegek záróformulájának megfogalmazására, ám ebben kreatív, személyes

individuumként nem jelenhet meg a szövegalkotó maga. A nyilatkozatok szövegtípusa –

tekintettel annak nem egységes voltára – a megfogalmazás terén is eltér" jegyekkel

rendelkezhet.

A rövidebb, közleményszer! nyilatkozatokra – és természetesen a közleményekre

– nem jellemz" a szövegalkotó személyiségének a hatása. Ezek általában rövid, tömör,

lényegretör", informatív jelleg! tényállást, esetleg állásfoglalást tartalmaznak. A több

személy/állam/szervezet stb. által kiadott közös nyilatkozatok szintén kevés teret adnak

a személyiségjegyek megjelenítésére.

A hosszabb, beszédszer! nyilatkozatokban azonban – a beszédekhez,

felszólalásokhoz hasonlóan – határozottan megjelenik a szövegalkotó, amennyiben saját

gondolatait, érzéseit, élettapasztalatait, indulatait, egyéniségét, m!veltségi szintjét stb.

tükrözi vissza az elhangzó szövegben. A beszédek általában az elhangzás alkalmára, az

adott apropó kapcsán íródnak, és az aktuális esemény aktualitásán kívül a szövegb"l

általában kiderül a beszél" által betöltött szerep vagy funkció, amely a szöveg

elmondására predesztinálta. A személyiség megjelenése a szövegekben nem mindig arat

osztatlan sikert. A tréfálkozásra hajlamos orátoroknak ugyanis alaposan meg kell

gondolniuk, hogy adott szituációban milyen mértékig mehetnek el a humor

alkalmazásában. A legfels"bb diplomáciai vezet"k nem hivatalos megnyilvánulásainak

tekintetében az egyik legismertebb hazai vonatkozású történés Gyurcsány Ferenc

egykori miniszterelnök – nem a nagynyilvánosságnak szánt – beszédrészlete, amelyben

a Magyarország – Szaúd-Arábia labdarúgó-mérk"zés arab futballistáit jellemezte olyan

szavakkal, amelyek érthet" módon sértették a másik állam legfels"bb politikai

vezet"köreinek érzelmét is. A viccesnek szánt megjegyzés komoly diplomáciai

következményeket vont maga után, tehát nem lehet a diplomáciai szövegekt"l

függetlenül kezelni az ilyen jelleg! megnyilvánulásokat sem.

Gyurcsány Ferenc más alkalommal személyes jelleg! mondanivalóját ily módon

osztotta meg hallgatóságával:

„Nagyon örülök annak, hogy gyermekeink és az én gyermekeim már nem fogják érezni

azt a görcsöt, amit még a mi szüleink, így az én szüleim is éreztek, miközben egy

határszakaszhoz közeledtek. Szabadnak születtek és szabadon élhetnek.” (Gyurcsány,

MKÉ 2007, 338)

!($"

"

Személyes élményeit más beszédeiben is szívesen felhasználta a volt szocialista

párti miniszterelnök.

„Nemrég amikor a családommal Berlinben sétáltam, magam is láttam a Reichstag falán

– a fantasztikusan újjáépített Reichstag falán – az emléktáblát: ez azt hirdeti, hogy a

magyar nép és a magyar vezet_k tudták a dolgukat 1989-ben.” (Gyurcsány, MKÉ 2007,

291)

A korpusz elemei közé nem vettük fel azokat a magánjelleg!, a világháló által

lehet"vé tett úgy nevezett blogokat, amelyekben a politikusok – elvileg –

magánemberként megoszthatják gondolataikat, élményeiket olvasótáborukkal. A blogok

felettébb interaktív jellegét kihasználva magánemberek – és gyakran vezet" politikusok

is – hallatják hangjukat különböz" témákkal kapcsolatban és bocsátkoznak – nem

egyszer éles – vitába a velük egyet nem ért"kkel (Hortobágyi 2010, 221). A

magánjellegre vonatkozó, korábban említett elvileg kifejezés természetesen itt is

hangsúlyozottan érvényes, hiszen egy miniszterelnök, egy vezet" pártpolitikus, vagy

egy az államát európai szinten képvisel" személyiség jó esetben nem fogalmaz meg

olyan véleményt, és különösen nem olyan stílusban, amely akár diplomáciai

bonyodalomhoz is, de legalábbis hazánk kedvez"tlen nemzetközi megítéléséhez

vezethet.

Az általunk vizsgált jelentések nyelvezete ékes tanúbizonyságát adja a vizsgált

korpuszban a személyiség megjelenésének. Ahány diplomata távirata olvasható, szinte

annyi stílus figyelhet" meg ezekben a jelentésekben. A diplomáciai jelentések

szövegszerkesztésének formális vagy kevésbé formális voltában megfigyelhet"

eltérések nagyrészt a szövegalkotók eltér" személyiségjegyeinek tudhatók be. Az

általuk használt nyelvi regiszter, az irodalomból kölcsönzött kifejez"eszközök, idegen

nyelvekb"l átemelt kifejezéseik, ironikus megjegyzéseik, mind egy szeletét adják

személyiségeknek. A személyesség egyik megjelenése a magánvélemény, amely a

diplomáciai külképviseleteken dolgozó diplomaták által államuk

külügyminisztériumába küldött jelentéseinek gyakori eleme. E jelentések ugyanis nem

mindig csupán a puszta tényeken alapulnak, de gyakran a diplomaták személyes

meglátásait, következtetéseit, véleményét és álláspontját is tartalmazzák. Természetesen

ezek címzettje is kizárólag az adott állam külügyeit irányító sz!k réteg, hiszen a

!(%"

"

jelentések tartalma kínos lehet nyilvánosságra kerülésük esetén. Ennek egyik

legékesebb bizonyítékát napjaink WikiLeaks-botránya szolgáltatja, amely nem csak

azon okból kifolyólag kellemetlen az Egyesült Államok vezetésének, mert a megosztott

információk sokakat életveszélyes helyzetbe sodornak, hanem azért is, mert ily módon a

jelentéseket küld" diplomaták kompromittálódnak az általuk küldött jelentés tartalmára

nézve.

Az interjúk szintén lehet"séget adhatnak az interjúalany – politikus, diplomata –

személyiségének megjelenéséhez az általa megfogalmazott szöveg révén. Erre

széls"séges esetben akkor kerül sor, amikor az újságíró provokatív módon

megfogalmazott és feltett kérdései megsértik a konvencionális szabályokat. A korrekt,

konkrét kérdések esetében a személyiség nem feltétlenül befolyásolja a válasz

nyelvezetét, de általánosan jellemz" következtetést ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem

lehet megbízható módon megfogalmazni. A diplomácia tárgyalások nyelvhasználata az

a terület, amely a beszédeken kívül a legtágabb teret nyújt a diplomaták, vezet"

politikusok számára saját egyéniségük kibontakoztatására, az általuk megfogalmazott

szövegekben való megjelenítésére. Az egyén személyisége, amely nyelvhasználatában

is megjelenik, az egyik f" tényez"je a tárgyalások eredményességének. A jó diplomata

egyben tehetséges szónok, kellemes beszélget"partner, a nyelv igazi mestere is.

Személyes tapasztalatai, m!veltsége és tájékozottsága nagyban segíti abban, hogy

könnyedén megtalálja azokat a beszédtartalmakat és nyelvi eszközöket, amelyek az

adott helyzetben célravezet"k. Szövegalkotása minden esetben a protokolláris szabályok

és konvenciók szerint történik. Ezekre a tulajdonságokra természetesen els"sorban a

diplomáciai mesterség m!velése közben van szükség. Az általunk vizsgált diplomáciai

tárgyalások jegyz"könyveib"l kiderül, hogy pl. bármilyen jó tárgyaló és tehetséges

diplomata is volt Henry Kissinger, kevésbé formális szituációban az " nyelvhasználata

is kevésbé volt disztingvált. Egyik moszkvai hivatalos látogatását el"készítend"

célzattal összehívott ülésének jegyz"könyve szerint az akkori amerikai külügyminiszter

szóhasználatának gyakori eleme volt az angol nyelvben a szitkozódás egyik

leggyakoribb kifejezése, a God damned (átkozott). Mindazonáltal a diplomáciai

tárgyalások során – legalábbis az általunk vizsgált korpusz alapján feltételezhetjük –

általában meg tudta "rizni hidegvérét, és kulturált nyelvhasználatát.

A személyiség és a szöveg kapcsolatának tárgyalása kutatása során azt a

kérdéskört is vizsgáltuk, hogy vajon megfelel-e a valóságnak az az állítás, hogy a

!(&"

"

szóban elhangzó szövegek szinte mindig személyes jelleg!ek. E kérdés szempontjából

csak az él"beszédben el"adott szövegek nyelvezetének vizsgálatára szorítkoztunk, és e

szövegek mindegyikében igyekeztünk fellelni a személyes vonatkozásokat, a beszél"

által megemlített, saját magára utaló, az élettörténetéb"l kiragadott, személyesen átélt,

tapasztalt eseményeket, érzéseket, indulatokat.

A diplomáciai tárgyalások dialógusainak esetében ugyan az udvariasság

megkívánja, hogy ne önmagával, hanem a tárgyalóféllel foglalkozzon a diplomata,

azonban ugyanez az udvariasság, mint azt a kés"bbiekben egyéb példákkal is

szemléltetjük, megkívánhatja, hogy stratégiai eszközként közös vonásokat, megegyez"

tapasztalatokat emeljen ki a beszél" a saját és a hallgató életéb"l, hogy a személyes

köt"dések által a tárgyalási szempontokat is közelítse. Példa erre Nixon elnök alábbi pár

mondata, amelyekben Mao Ce-tunggal való tárgyalása során kihangsúlyozta, hogy a

kínai elnökhöz hasonlóan " is szegény családból való származása ellenére jutott egy

nagy nemzet élére.

„President Nixon: Mr. Chairman, the Chairman’s life is well-known to all of us. He came

from a very poor family to the top of the most populous nation in the world, a great

nation.

My background is not so well known. I also came from a very poor family, and to the top

of a very great nation. History has brought us together.” (Burr 1998, 65)

Kissinger is tárgyalópartnere, Mao elnök kapcsán osztott meg információt saját

életér"l, és mondanivalója nyilvánvalóan nem öncélú volt, hanem a diplomáciai

tárgyalás eredményességét szolgáló eszköz.

„Dr. Kissinger: I used to assign the Chairman’s collective writings to my classes at

Harvard.” (i.m. 60)

Az interjúkban a diplomaták, politikusok azzal, hogy egyes szám els" személyben

is megfogalmaznak mondatokat, szintén a saját, személyes véleményüket tükrözik,

ahogyan Sarkozy elnök az alábbi kijelentésében saját ambícióját említi.

„Vous le voyez, j’ai une grande ambition pour l’alliance franco-grecque.” (Sarkozy

2008)ci

!('"

"

Ugyanakkor az általunk vizsgált korpusz elemeiben elenyész"en kevés utalás

található családi háttérre, ami alól kivételt képeznek természetesen az eleve személyes

jelleg! kérdéseket is felvet" interjúk. Franciaország jereváni nagykövete, Henri

Reynaud a magánéletére vonatkozó kérdésre adott válaszában megjelenik a családja is.

„- Pourriez-vous nous dire quels sont vos projets pour les vacances ? Partirez-vous en

voyage ou resterez-vous en Arménie pour les vacances ?

Je passerai les fêtes de fin d’année en France, où je rejoindrai ma famille dans mon

Bugey natal, au sud du Massif du Jura, face aux Alpes.” (Reynaud 2010)cii

Kevésbé hivatalos, sz!kebb, bens"séges körben el"adott beszédekben nagyobb a

lehet"ség a személyes tartalmak megjelenítésére, ahogyan ez Rivkin amerikai

nagykövetnek a párizsi Európai-Amerikai Sajtóklub hallgatósága el"tt tartott

beszédéb"l vett részletb"l is kiderül.

„Le 25 août 1944, mon père qui a participé à celle-ci, a écouté le Général De Gaulle

prononcer à la radio ces paroles historiques : "Paris libéré". Il n'aurait pas imaginé que

65 ans plus tard, son fils serait Ambassadeur des Etats-Unis en France et que le lien

historique que ma famille a avec ce pays serait ainsi perpétué.” (Rivkin 2009)ciii

Természetesen az alkalom, amelyen a beszéd elhangzik jelent"sen befolyásolja a

személyes megjelenést a szövegekben, hiszen egy ünnepélyes megnyitóbeszédben

sokkal nagyobb az ilyen jelleg! tartalmak megjelenítésének a lehet"sége, mint pl. egy

külpolitikai évértékel"-beszédben.

Mint arról a szakirodalmi bevezet"ben már szó esett, a szövegekben különböz"

számban és személyben megfogalmazott kijelentések nem minden esetben felelnek meg

az aktuális kontextus valós jelentésének, és gyakran csupán a szituáció ismeretében

értelmezhet" a valós jelentés. Néha ennek helyes értelmezése a befogadó számára sem

teljesen egyértelm!.

„Chairman Mao: I do not believe in peaceful transition. (To the Foreign Minister.) Do

you believe in it?

Secretary Kissinger: Do I? He asked the Foreign Minister.

Chairman Mao: I’m asking him. (the Foreign Minister)” (Burr i.m. 186)

!(("

"

A tolmács nyilvánvalóan nem értelemszer!en fordította le a Mao elnök által

elmondottakat, s ez okozta a pillanatnyi félreértést.

Egy másik esetben a többes szám egyes személyben elhangzó kijelentés kett"s

jelentés!. Egyrészt jelenti az aláíró feleket, akik nem a megállapodások szellemében

járnak el (beleértve a beszél"t is), másrészt a szovjet elnök által említett egyik mi

jelentése valójában pont a tárgyalásban résztvev" partnerre, az amerikai félre

vonatkozik.

„Brezhnev: It turns out, on the one hand, that we write and sign very good papers and

proclaim very good objectives, and on the other hand we listen to our staffs and we build

the Trident and B-1 long range bombers, and we on our side build the (Tu-)160 bomber

with long range nuclear missiles.” (i.m. 241)

Az alábbi interjúrészletb"l kiragadott mondat akár a kérdez" újságíróra is

vonatkozhatna, azonban a szövegkörnyezetb"l kiderül, hogy a külügyminiszter asszony

az Afganisztánban szolgálatot teljesít" katonák általánosított alakjára gondol.

„Maga nem végez ilyen munkát, viszont van pénze arra, hogy ha a helyi közösségben

felmerül az igény, akkor segítséget nyújtsunk, mondjuk, kútfúrásban, útépítésben...”

(Göncz K., 2007)civ

El"fordulhat az is, hogy a tárgyalás során a megszólítás teszi szükségessé az

eltér" személyes és birtokos névmások használatát ugyanazon személyre vonatkozóan

egy akár viszonylag rövidebb szövegrészen belül is. A megszólításoknál err"l a

jelenségr"l már említést tettünk.

4.2.3. Az együttm!ködési alapelv maximái

Ami a grice-i együttm!ködési alapelv által megfogalmazott konverzációs

maximákat illeti, azok természetesen a diplomáciai szövegekkel szemben is felmerül"

alapvet" követelményként támasztott elvárások.

!()"

"

4.2.3.1. Mennyiségi maxima

A mennyiségi maxima, azaz az éppen elégséges mérték! információközlés

elvárásának figyelmen kívül hagyása a diplomáciai szövegek némelyikében is

megfigyelhet" természetesen. Persze itt kérdésként felmerül, hogy pl. a diplomáciai

jegyzékek konvencionális bevezet" mondata, illetve az udvariassági záróformula

mennyiben vizsgálható e maxima tükrében. Ugyanis a tiszteletet túlzó udvariassággal és

már-már barokkos körmondatszer!en megjelenít" szövegegységek a szövegtartalmak

szempontjából teljesen lényegtelenek, hiszen az igazi mondanivaló, amiben az egyes

jegyzékek egymástól különböznek, pont a két fent említett szövegrész között található.

Ebb"l a szempontból e bevezet" és záróformulák, legalábbis azok bevett,

konvencionális formájában fölöslegesnek t!nnek.

„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki Szerbia és Montenegró

budapesti Nagykövetségének, és – hivatkozással a Magyar Köztársaság Kormánya,

valamint Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa között az állampolgáraik utazásának

feltételeir"l szóló, Budapesten, 2003. október 21. napján aláírt Megállapodásra (a

továbbiakban: Megállapodás) – van szerencséje a Nagykövetséget a következ"kr"l

tájékoztatni:…” (Jegyzékváltás Magyarország és Szerbia-Montenegró között 2007)cv

Azonban a szövegtípus jellegzetességeinek szempontjából e szövegegységek a

szövegek integráns részét képezik, és megváltoztatásuk, elhagyásuk már másfajta – az

adott esetben irreleváns – szövegtípust eredményezne. Ugyanakkor a jegyzékek tartalmi

része szigorúan a lényegre tör"en, a mennyiségi maximák konvencióit betartva közli az

aktuális jegyzék keletkezésének célját, funkcióját.

A tárgyalások párbeszédeinek alapvet"en szintén e maxima kölcsönös betartása

mentén kell zajlania, hiszen a túl kevés információ közlése ugyanannyira

megnehezítheti a megértést, mint amennyire ártalmas lehet a tárgyalópartnernek

információkkal való mértéktelen elárasztása. (Természetesen a maximák

kihasználásának, tudatos megsértésének a lehet"ségér"l a kés"bbiekben még szót ejtünk,

ezúttal erre nem térünk ki külön.) Az elégtelen mennyiség! információ közlése az

alábbi példánkban is megjelenik.

„Chairman Mao: As for things, matters, in the world, it is hard to say. We would rather

think about things this way. We think this way the world would be better.

!(*"

"

Dr. Kissinger: Which way?” (Burr i.m. 100)

Az interjúk során a riportalany szerepét betölt" politikusnak, diplomatának az

esetek túlnyomó többségében nem illik egyszavas választ adni, igaz, ebben a

szövegtípusban sok múlik a zsurnaliszta által megfogalmazott kérdéseken is. Az

információk elégtelensége esetén el"fordulhat, hogy az újságíró ismételten rákérdez az

adott problémakörre. A diplomáciai kommunikáció egyik jellegzetessége azonban a

direkt válaszok elkerülésére való törekvés azokban az esetekben, amikor a beszél"

számára a kérdés megválaszolása nem alkalmas. Ennek megvalósítására a különböz"

szövegalkotók az eltér" szituációban – és individuális személyiségük szerint is – más-

más módszert alkalmaznak. Erre már korábban kitértünk a szemantikai kutatási

eredményeket tartalmazó részben a témaváltás problematikájának tárgyalása kapcsán.

Hozzá kell azonban tennünk, hogy a nyomtatott sajtóban általában már formai

szerkesztést követ"en kerülnek a szövegek, így azokban gyakran nem jelennek meg az

él"beszédre jellemz" visszakérdezések, amelyek minden bizonnyal el"fordulnak az

interjú készítése során is.

A beszédek kapcsán a mennyiségi maxima vizsgálhatósága kevésbé t!nik

relevánsnak, vagy legalábbis a relevancia maximától elválasztva nehezen tárgyalható. A

beszédek az alkalomnak megfelel"en készülnek. Terjedelmük, informativitásuk

nagyban függ az adott esemény jellegét"l (pohárköszönt", ünnepi nyitóbeszéd,

évértékel" stb.), a rendelkezésre álló id"t"l, a szónok (szövegalkotó) személyiségét"l, a

beszél" által elérni kívánt céltól stb.

A szerz"désekben a mennyiségi maxima kötött formai és nyelvi megjelenésük

miatt szinte sohasem sérül negatív irányban. A szövegalkotók igyekeznek odafigyelni

arra, nehogy bármilyen hiányzó információ a szövegek funkcióját, alkalmazhatóságát

kérdésessé tehesse. A közlemények és a nyilatkozatok rövidebb változatait a tömör

informativitás jellemzi, ezek a mennyiség maximáját nem sértik meg egyik irányban

sem, és a közös nyilatkozatok esetében sem beszélhetünk e problematika relevanciájáról.

A hosszabb nyilatkozatok, illetve a kifejezetten a média részére tartott

sajtónyilatkozatok pedig a beszédek, ill. az interjúk kapcsán tárgyalt sajátosságokkal

rendelkeznek e téren is.

A diplomáciai jelentések szerz"i a mennyiségi maximát eltér" módon értelmezik,

és a jelentések informatív jellegét nem csak a bennük tárgyalt témák különböz"sége,

!)+"

"

hanem a szövegalkotó személyisége, stílusa is er"sen befolyásolja. Ebben az esetben a

mennyiségi maximának a túl kevés információ átadásának elkerülésére vonatkozó része

ritkán sérül, azonban esetenként feleslegesnek és a diplomáciai kapcsolatok alakítása

szempontjából irrelevánsnak t!n" tartalmakkal gazdagítják jelentéseiket a

szövegalkotók. Például Stapleton amerikai nagykövet jelentéséb"l

külügyminisztériumának illetékesei arról is értesülhettek, hogy mi történt, amikor

Sarkozy francia elnök bemutatta neki a fiát.

“Louis appeared at the threshold with a small dog at his feet and a large rabbit in his

arms. To shake hands with the Ambassador, Louis put down the rabbit -- and the dog

started chasing the rabbit through Sarkozy’s office, which led to the unforgettable sight of

Sarkozy, bent over, chasing the dog through the ante-room to his office as the dog chased

the rabbit, and Louis filled the room with gleeful laughter.” (Stapleton 2006)cvi

4.2.3.2. A min"ség maximája

A min"ségi maxima betartása iránti elvárás a diplomáciai kommunikációban a

diplomáciai nyelvr"l szóló bevezet"nkben említett vélekedések, aforizmák és közkelet!

megjegyzések alapján nem t!nik kötelez" érvény!nek. Ezt támasztja alá Hennyey

Gusztáv egykori magyar külügyminiszter emlékiratainak egyik bekezdése, amelyben

egy külföldi kollégáját a következ"képpen jellemzett:

„Titulescu román külügyminiszter, ez a ragyogó szónoki képesség! ügyes ügyvéd és

diplomata fogalmazta úgy a beszédeit, hogy mindig félre tudta vezetni azokat, akik nem

ismerték a valódi helyzetet, márpedig a hallgatói jobbára ilyenek voltak. Amellett mindig

rendkívül „nagyvonalúan” kezelte az igazságot. Így például egyik beszédében azzal

próbálta megnyerni a békéltet" Edent, hogy félig angolnak mondotta magát, azt állítva,

hogy angol volt az anyja – amib"l egy szó sem volt igaz.” (Hennyey 1992, 52)

Ugyanannak a korszaknak (20. század els" harmada) egy másik magyar

külügyminisztere szerint egy diplomata "szintesége iránt támasztott követelmény az

adott személy által képviselt államnak a hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciójától is

függ.

!)!"

"

„Az egyszer kiejtett szó többé vissza nem vonható, a közölt hír elszáll és

következményeket szül, amit mondunk, azt országunk nevében mondjuk, és akivel

szembeállunk, ha akkor még barátságot mutat is, de bármikor ellenségünkké is válhatik.

Így van ez, különösen, ha az ember kicsi országot, amilyen a magyar, képvisel. A

világhatalmak képvisel"i sok mindent megengedhetnek maguknak. „Right or wrong my

country!” – mondja az angol. Igaz-e vagy hibás, az én országom az! Nagy szó ez nemcsak

hazafias értelemben, ahogy rendszerint használják, igaz abban is, hogy egy nagyhatalom

megmásíthatja a szavát anélkül, hogy ezért közvetlenül baj érné. Kis országnak azonban

az igazság határán mindenkor belül kell maradni, mert különben tízszeresen megtorolják

rajta. Ezért szerz"dések, egyezmények paragrafusai között kell megkeresni azt az érvet,

azt a helytálló indoklást, ami céljainkat el"bbre tudja vinni. Ezért kell igazmondónak

lennünk, kell személyes hírnevünket is ápolnunk, ezért hasznos, ha egyénileg is

tisztességesnek tartanak, mert a személyes benyomás kevés helyen bír akkora

fontossággal, mint a külügyi szolgálatban. (Bánffy 2000, 325)

Mindazonáltal az idézet utolsó mondatát – függetlenül a köt"szónak az el"z"

tartalmakra való visszautaló jellegét"l – értelmezhetjük akár önálló gondolatként is.

Ebben az "szinteséget általános etikai elvárásként fogalmazza meg a diplomácia

világában tevékenyked"k számára. Ezt egyébként a fent idézett emlékiratainak egy

korábbi szakaszában is kifejti. Az alábbi idézet kezd" szavai azonban meger"sítik, hogy

az általános vélekedés szerint a diplomáciai kommunikáció alapvet" jellegzetessége az

"szintétlen beszéd, azaz a min"ségi maximák tudatos megsértése.

„Mert téves az a vélemény, hogy diplomáciában hazudni kell. Diplomáciában egyik

alapvet" elv, hogy lehet olyan dolog, amit el kell hallgatni, de amit az ember mond, az

igaz kell, hogy legyen. Mindig igazat kell mondani. A hazugság ostoba és káros, el"bb-

utóbb kisül, és az ember örökre elveszti a hitelét. A hazugság már azért is rossz, mert

csak az tud meggy"zni valakit, aki maga is meg van gy"z"dve arról, amit mond.”

(Bánffy i.m. 211)

A diplomáciai tárgyalások során el"fordul, hogy beszélget"partner

szavahihet"ségét kétségbe vonja az egyik fél, ám ennek kifejezésére az adott helyzetben

nem mindig célszer! a közvetlen cáfolat eszközével élni. Ezzel a problematikával

részletesebben az udvariasság témakörének keretében foglalkozunk, de példaként itt is

megemlítünk egy idézetet, amelyben egy közvetett utalás jelzi azt, hogy a beszél"

(Zhou En-lai miniszterelnök) kételkedik a tárgyalópartnernek (Kissinger) az általa

!)#"

"

állított megnyilatkozás – mely szerint a CIA nem játszott szerepet a kambodzsai

hatalomátvételben – igazságtartalmában. Az „úgy, mint Laoszban” referencia – ahol a

CIA-nek volt köze a hatalomátvételhez, bár ezt az amerikaiak eleinte tagadták –

mindkét fél számára világosan jelzi a kínai politikus kételkedését.

PM Zhou: From the beginning you would not admit that. I refer to the coup d’état. It was

not done by the CIA. So after you examine your work, you will find how it was not done

by them.

Dr. Kissinger: It was not done by them.

PM Zhou: Like the situation in Laos.

Dr. Kissinger: It is a different situation.” (Burr i.m. 105)

Egy másik jelenség, amir"l kés"bb szintén részletesebben szólunk, a min"ségi

maximának az irónia kifejezése céljából történ" tudatos megsértése. Az "szinteség ilyen

jelleg! felfüggesztése jellemzi az alábbi idézetet is:

Secretary: We have one principal objective, to keep the Soviet military presence out of the

Middle East and to reduce the Soviet political influence as much as possible. I know you

are going to disagree with these objectives violently. (Laughter) (Burr i.m. 155)

Természetesen kínai hallgatóságának érdeke ugyanaz, mint ami Kissinger rövid

felsorolásában elhangzik, tehát az amerikai külügyminiszter is tisztában volt azzal a

szöveg elhangzásának pillanatában, hogy tárgyalópartnerei nem fognak er"teljesen

tiltakozni az általa megfogalmazott elérend" célok hallatán. Valótlant állított,

megsértette a min"ségi maxima elvét, de a hatás – mint ahogy erre számított is –

mégsem negatív.

A vizsgált szövegtípusok a min"ség maximájának betartása szempontjából nem

egységesen kezelend"k. A közlemények általában rövid tényleírást és állásfoglalást

tartalmaznak, bennük a min"ség maximája általánosan érvényesül, és ez jellemz" a

rövidebb terjedelm! nyilatkozatokra is. Az adott kérdés tárgyalása kapcsán azonban

érdekesség gyanánt említhet" az alábbi – itt csupán részleteiben közölt –

külügyminisztériumi tájékoztató.

„Dr. Udvardi Iván és Gémesi Ferenc helyettes államtitkárok a Külügyminisztériumba

kérették egymás után az Oroszországi Föderáció és Ukrajna magyarországi nagyköveteit.

Magyar részr"l tájékoztatták "ket arról, hogy az utóbbi két napban a Magyarországra

!)$"

"

beérkezett földgáz mennyisége jelent"sen elmaradt a szerz"désben rögzített

mennyiségekt"l. A magyar fél nyomatékosan kér tájékoztatást ennek okairól.

Valerij Muszatov, az Oroszországi Föderáció nagykövete elmondta, hogy Nyugat-

Európába a szerz!désben rögzített gázmennyiséget hiánytalanul továbbították az

ukrajnai tranzit vezetékbe. Tudomásuk van arról, hogy annak egy része ukrán területen

"elt!nt"…

Jurij Musaka, Ukrajna nagykövete azt hangsúlyozta, hogy Oroszország kevesebb

mennyiséget adott át tranzitra, mint korábban. Feltételezése szerint ez az oka a

Magyarországra és más európai országokba beérkezett kisebb mennyiségnek.

A Külügyminisztérium vezet!i határozottan kérték Ukrajna nagykövetét, hogy pontosan

tisztázza hatóságainál a valódi helyzetet…” (A Külügyminisztérium tájékoztatója –

szóviv"je útján – az Oroszországi Föderáció és Ukrajna irányában tett diplomáciai

lépésr"l, MKÉ 2006, 194)

A fentebb közöltek alapján nem kétséges, hogy melyik fél esetében feltételezték a

magyar külpolitikai vezet"k a min"ség maximájának szándékos és durva megsértését.

A min"ség maximájának vizsgálata azonban esetenként félrevezet" – vagy éppen

kilátástalan – próbálkozás lehet, ugyanis a tények nem minden esetben jelentik ugyanazt

az egyik félnek, mint a másiknak. Az adott történelmi korszakban sem mindig világosan

egyértelm! megfogalmazások bizonyos id" távlatában kifejezetten alkalmasak arra,

hogy utólag demagóg célokra felhasználva e szövegeket félrevezessék, hamis illúziókba

ringassák a hiszékeny célközönséget. A diplomáciai szövegek megbízhatatlanságát

hangsúlyozza ki Hennyey külügyminiszter, amikor a következ"képpen fogalmaz:

„Aki cselekv" és felel"s személyként benne volt az események s!r!jében, mint ahogyan én

a katonai és politikai történésekben, az azt is tudja, hogy mennyire korlátozott a hivatalos

iratok hitelessége, amelyeknek gyakran inkább az a rendeltetésük, hogy elleplezzék a

valóságos tényeket, összefüggéseket és rejtett indítékokat, semmint hogy világosan

megfogalmazva, az igazsághoz híven örökítsék át "ket az utókorra.” (Hennyey 1992, 12)

Ugyan a fenti idézet e disszertáció eredményeinek hitelességét is

megkérd"jelezhetné, de tekintettel a kutatásaink korpuszául választott diplomáciai

források származási helyének hitelességére, valamint arra, hogy e munka nem a

diplomáciai szövegek tartalmi részét kívánja vizsgálni, hanem annak nyelvi

megjelenítését, nem látunk okot arra, hogy forrásaink tartalmának hitelessége – a

!)%"

"

min"ségi maxima vizsgálatán túl – bármilyen módon befolyásolná jelen disszertáció

kutatási eredményeinek hitelességét.

A külképviseletek vezet"inek általában – feltehet"leg – nincs okuk arra, hogy

külügyminisztériumuknak küldött bizalmas jelentéseikben valótlant állítsanak. Sajnos

az általunk vizsgált korpusz tekintetében nem tudtunk a bennük foglalt állítások

igazságtartalmáról meggy"z"dni, így az ezekkel kapcsolatos releváns eredményekr"l

nem áll módunkban állást foglalni vagy következtetéseket levonni.

A beszédek és beszédszer! nyilatkozatok kapcsán a más államokat érint" vitás

kérdésekben elhangzó szövegtartalmak valósághoz való ragaszkodását id"nként a másik

érintett fél megkérd"jelezheti. Ilyen esetekben gyakran hivatalos cáfolat hangzik el.

4.2.3.3. A reláció maximája

A reláció (viszony, relevancia, kapcsolódás) maximája azt az elvárást támasztja a

kommunikációval szemben, hogy a közlésnek a szituációhoz szervesen kapcsolódó

tartalma és az adott interakció szóban forgó tárgya között világos, jól értelmezhet"

kapcsolat, összefüggés álljon fenn.

A különböz" irodalmi stíluseszközök (metafora, megszemélyesítés stb.) a

maximák megsértésének tekinthet"ek, azonban ezen esetekben a tudatosság és a

konvencionális (vagy éppen eseti, szituációs) referenciatartalmak ismeretében a

dekódolás nem okoz nehézséget a hallgatónak. A diplomáciai tárgyalások sikere

foroghat azonban kétségben, amennyiben a felek „elbeszélnek egymás mellett”. Az

alábbi idézetben Mao elnök a beszélgetés közben olyan éles váltással támasztotta alá

mondanivalóját, hogy tárgyalópartnerének nehezére esett meglátni az összefüggést a

megnyilatkozás egymást követ" mondatai között.

„Chairman Mao: You’re too busy.

Secretary Kissinger: You think I travel too much?

Chairman Mao: I was saying that you are too busy, and it seems that it won’t do if you’re

not so busy. You cannot keep from being so busy. When the wind and rain are coming,

the swallows are busy.

Secretary Kissinger: That will take me several days to understand the full significance of

that.

!)&"

"

Chairman Mao: This world is not tranquil, and a storm – the wind and rain – are

coming. And at the approach of the rain and wind the swallows are busy. …

Secretary Kissinger: Yes, but I hope we have a little more effect on the storm than the

swallows do on the wind and rain.” (Burr i.m. 395)

A relevancia megsértésér"l már a témaváltás kapcsán e munkának a szemantikai

eredményekr"l beszámoló részében is tettünk említést, amikor idéztünk egy

tárgyalásrészletet Kissinger közbeszúrt megjegyzésével („I have to get to the hot dogs

before Sonnenfeldt does.”) (Burr i.m. 352), illetve Gromiko külügyminiszter különös

témaváltásáról:

„Kissinger: We asked you a question two weeks ago, to which we have not received an

answer.

Gromyko: Let’s meet at 9:30 tomorrow morning. You won’t be asleep?” (Burr i.m. 454)

A relevancia megsértésére az általunk vizsgált szövegtípusok esetében sor

kerülhet a diplomáciai jelent"séggel bíró személyekkel készített interjúk folyamán is,

különösen abban az esetben, amikor az interjúalanyok a közvetlen válaszadás

elkerülésére törekednek. A beszédek, felszólalások annyiban engednek teret a

relevancia elvének megsértésére, hogy az orátor egy adott esemény alkalmával el"adott

beszédében olyan témaköröket is felvet, amelyek nem tartoznak az adott szituációs

kontextusba (pl. belpolitikai problémákról egy nemzetközi értekezleten). Példaként

Gyurcsány Ferenc beszédét említjük, amelyre a Magyar Tudományos Akadémián 2007.

március 7-én került sor. Ebben a külpolitikai évértékel"ben a hazai belpolitikai

viszonyokat is érintette, még ha ezek nem is tartoztak szervesen az el"adása témájához.

„Ami pedig a szokatlanul éles hazai belpolitikai küzdelmeket illeti, azt gondolom, hogy az

ebb"l származó károkat nem els"sorban a kormány vagy az ellenzék viseli el, hanem –

éppen a korábbiakban elmondottak okán – az egész ország. És nemcsak a mai, hanem a

holnapi Magyarország is, gyermekeink Magyarországa.” (Gyurcsány 2007)

A jegyzékek, nyilatkozatok, közlemények szempontjából a relevancia

kulcsfontosságú tényez", ezért annak megsértése e szövegtípusokban nem jellemz". A

jelentések esetében már említettünk példát egy olyan esetre (Stapleton párizsi

nagykövet találkozása Sarkozy elnök fiával), ahol a relevancia megkérd"jelezhet".

!)'"

"

Mindazonáltal a jelentéstev"k saját belátására van bízva, hogy mely információkat

látják szükségszer!nek közölni külügyminisztériumuk illetékeseivel. A nemzetközi

szerz"dések esetében a relevancia maximája szintén állandóan a megszövegez"k szeme

el"tt lebeg, bár tény, hogy számukra ez olyan információkat is jelent, amely a

laikusoknak teljesen irrelevánsnak t!nhetnek.

4.2.3.4. A mód maximája

A mód maximája, azaz a világos és egyértelm! kifejezésmód, a kifejezés

homályosságának, kétértelm!ségének elkerülése, az események id"rendi sorrendjének

figyelembe vétele a diplomáciai szövegekkel szemben is elvárásként fogalmazódnak

meg az esetek többségében.

Persze el"fordulhat, különösen az él"beszédben elhangzó szövegek esetében,

hogy ez a maxima sérül, és a befogadó számára félreérthet" az elhangzott szöveg

jelentéstartalma. Az angol nyelvben az egyes és többes szám második személy!

alakjainak megegyezése az egyik olyan példa, amely erre lehet"séget ad. Az alábbi

idézetben Mao elnök vádját két eltér" jelentésben is lehet értelmezni, és az azonnali

megfelel" magyarázat híján a tárgyalópartner – egyébként nem meglep" módon – nem a

helyes interpretációval azonosította.

„Chairman Mao: …And you have said that I am a warmonger and an aggressor.

Secretary Kissinger: I?

Chairman Mao: The United States in the UN…” (Burr i.m. 398)

A vádban elhangzó you szót Kissinger magára értelmezte, aminek tükrében az

üzenet igazságtartalma megkérd"jelezhet"nek t!nt számára. A kínai elnök azonban a

következ" mondatában tisztázta, hogy ez a you az Egyesült Államok ENSZ-

képvisel"jére vonatkozik.

A külügyminisztériumi sajtótájékoztatón elhangzó újságírói kérdésekre adott

szóviv"i válaszokban is megfigyelhet" helyenként a mód maximájára vonatkozó

jelenség. Az alábbi kérdés minden bizonnyal arra vonatkozik egy lapértesülésre

hivatkozva, hogy vajon a francia külügyminisztériumi illetékeseknek is volt-e

tudomásuk Khadafi ezredes aktuális tartózkodási helyér"l. A szóviv" egyes szám els"

személyben válaszolt a többes szám második személyben feltett kérdésre – azaz egyes

!)("

"

számú magázásnak tekintette nyelvileg a kérdés formáját –, így igazából a válaszából

nem derült ki az igazság, vagy legalábbis nem lehet tudni, hogy vajon más sem

rendelkezett-e a külügyminisztériumban a kérdéses információval.

„Q - Selon Paris-Match citant des informations d’une cellule coordonnant plusieurs

services de renseignements arabes, Kadhafi aurait encore séjourné dans une maison de

Tripoli mercredi matin. Avez-vous eu cette information ?

R - Non, je n’ai pas cette information.” (Point de Presse du 25 août 2011)cvii

Más esetben az újságíró úgy érzi, hogy nem kapott választ a külügyekkel

kapcsolatos kérdésére, ezért újra felteszi ugyanazt a kérdést.

„QUESTION – Mais cette stratégie est vraiment différente pour la France, c’est une

rupture avec la politique de principe de la France qui a hésité d’imposer des sanctions

ou même de réfléchir à des sanctions en dehors du contexte de l’ONU.

LE PRESIDENT – Je préfère les sanctions de l’ONU, mais la troisième série de sanctions,

elle sera votée, je l’espère par l’ONU. Mais que la Communauté européenne adopte elle-

même des sanctions, ce n’est pas de l’unilatéralisme, c’est une décision internationale,

multilatérale, donc elle me va.

QUESTION – Mais cette stratégie politique est différente ?” (Sarkozy 2007)cviii

Az alábbi táblázat (9. sz. táblázat) annak arányát kívánja szemléltetni, hogy a

különböz" társalgási maximák a korpusz vizsgált elemeiben sérülhetnek-e oly módon,

hogy a kommunikáció tartalmát, sikerességét is befolyásolják.

!))"

"

Min"ség

maximája

Mennyiség

maximája

Reláció

maximája

Mód maximája

tárgyalás + + + +

interjú + + + +

beszéd + + - -

nyilatkozat - - - -

közlemény - - - -

jegyzék - - - -

jelentés + + + -

szerz"dés - - - -

9. sz. táblázat

Mint azt néhány esetben láttuk, a maximákat tudatosan is meg lehet szegni egy

adott beszédszándék elérése érdekében, és az sem ismeretlen számunkra, hogy a

maximák nem rigid, konvencionális el"írások. Betartásuknak és kihasználásuknak

kiegyensúlyozott mértékére van szükség.

4.2.4. A maximák tudatos megsértése - irónia a diplomáciában

A maximák ütközése, mint arról már szó esett, az irónia egyik alapesete. Az

alábbi pár példával azt kívánjuk vizsgálni, hogy van-e szerepe az iróniának a laikus

szemmel „véresen” komolynak t!n" diplomáciai kommunikációban. A nemzetközi

tárgyalásokon megvitatott témák komolysága nem kérdéses, különösen, ha két

világhatalom között a világ sorsát eldönt" fegyverkezési versenyr"l van szó. És mégis

felfedezhetünk számos olyan elemet a hidegháború vezet" politikusainak

nyelvhasználatában, amelyek a legkomolyabb témákat is az irónia síkjára helyezték.

Ilyen volt többek között Brezsnyev elnök azon gunyoros megjegyzése is, amely arra

utalt, hogy az amerikaiak a rakétáik tárolására szolgáló silókat lefedték a szovjet

!)*"

"

kémm!holdak információszerzését megnehezítve ezzel. Brezsnyev élcel"dése tehát,

mely szerint „Kissinger elvtársnak hálót tettek a házára”, értelemszer!en megsérti mind

a relevancia, mind pedig a min"ség maximáját.

„Brezhnev: Pity poor Comrade Dobrynin having to write reports about Comrade

Kissinger having a net over his house.” (i.m.349)

Az amerikai külügyminiszter sem volt híján az iróniának, amint az a

jegyz"könyvekb"l kiderül. Amikor Brezsnyev azzal tréfálkozott, hogy a rakéták egyike

éppen Kissinger házára van irányítva, akkor az amerikai politikus válasza az volt, hogy

ebben az esetben jobb, ha kimenti onnan a kutyáját.

Brezhnev: There is a cannon in my office?

Kissinger: You threatened me with it last time.

Brezhnev: As long as America threatens us, we have to threaten America. We now have

MIRVed warheads on that cannon. And one is aimed at your house.

Kissinger: I’d better get my dog out of there. (laughter) (i.m. 449)

Ez szintén a relevancia elvének szándékos megsértése, hiszen a – tréfából történ"

– személyes fenyegetettséget figyelmen kívül hagyva látszólag a kutyája biztonságát

helyezte el"térbe.

Amikor Mao elnök korábbi ígéretét – mely szerint Kína 10.000 éven át fog

küzdeni a Szovjetunió ellen – tekintettel a szovjet külügyminiszter személyes

látogatására, nagylelk!en 9000 évre csökkentette, szintén a min"ségi maxima tudatos,

szándékos megsértése révén érte el az irónia hatását.

„Chairman Mao: …I made a concession to Kosygin. I said that I originally said this

struggle was going to go on for ten thousand years. On the merit of his coming to see me

in person, I will cut it down by one thousand years. (laughter)” (Burr i.m. 181)

Kissinger pedig, amikor hisztérikus amerikai admirálisok azon kijelentésér"l

beszél, amely szerint az USA tengeri hadereje végszükségben még Svájc ellen is

elégtelennek bizonyulna, akkor szintén a relevancia maxima elvének ellentmondó

hasonlattal él.

!*+"

"

„In naval strength they are absolutely no match for us. We have hysterical admirals who,

when they want money, say that no matter what country we are in war against, including

Switzerland, that we are going to lose.” (i.m. 305)

Az irónia forrása lehet a pragmatikai kontextus is, amelynek során a rámutatás

nem névmásokkal vagy egyéb nyelvi eszközzel történik, hanem tényleges fizikai

mozdulatokkal, nonverbális eszközzel. Önmagában Mao alább idézett mondata nem

feltétlenül válthatna ki nevetést a hallgatóságból, hiszen egy olyan megállapítást tesz,

amivel többé-kevésbé mindannyian tisztában vannak. (A Szovjetunió a gyengéket

megfenyegeti, és fél az er"sekt"l.) A látszólagos szemantikai referencia azonban a

jelenlév" személyekre való konkrét rámutatással ironikus hatást kelt és nevetésre ingerli

hallgatóságát.

„Chairman Mao: As for the Soviet Union, they bully the weak, and are afraid of the

tough. (Laughter as he points to Miss Wang and Miss Tang.) (i.m. 199)

A min"ségi maxima a következ" idézetben is tudatosan kerül megsértésre, hiszen

a fegyverkezésekr"l szóló tárgyaláson nehezen elképzelhet", hogy a tea és a

sütemények képeznék a legbonyolultabb kérdést.

Brezhnev: …Now for the most complicated question of all – it is time for tea and cookies.

(i.m. 251)

Az irónia vizsgálata korpuszunkban nem korlátozódott csupán a tárgyalások

szövegeire. Meg kell azonban említenünk, hogy az irónia a diplomáciai jelent"ség!

szövegtípusok bizonyos formáira nem jellemz" jelenség. El"fordulási esélye parallel

módon változik a szövegtípusoknak azon jellegzetességével, hogy mennyire engedik

meg a személyiségjegyeik megjelenését a szövegalkotás folyamatában. A jegyzékek,

nyilatkozatok, közlemények, szerz"dések csoportja ebb"l a szempontból irreleváns

kutatási területnek bizonyult.

A jelentésekben már a címadás témakörénél tettünk utalást ironikus elemekre, bár

e szövegtípusban sem nevezhet" az irónia eszközének használata általánosan bevett

gyakorlatnak.

A beszédek és interjúk esetében sok múlik a közl" személyiségén, a szöveg

elhangzásának apropóján, körülményein, interjú esetében a kérdések stílusán és

!*!"

"

tartalmán is. Gyurcsány Ferenc, korábbi magyar miniszterelnökt"l nem állt távol az

ironikus hangvétel, és beszédeiben számos esetben tett megjegyzéseket, amelyek

részben az ironia síkján értelmezhet"ek, részben csupán elgondolkodtató szándékkal,

átvitt értelemben, sajátos stilisztikai jegyekként megjelen" szóhasználatban

realizálódtak.

„Huszonheten vagyunk egy vonaton. Jegyet váltottunk erre a vonatra. Megyünk egy olyan

világ felé, amelynek céljait, elveit részben tudjuk, részben nem. Sokan latolgatják, eljön-e

az a pillanat, amikor néhányuknak fel kell tenni azt a kérdést, hogy vajon jó helyen ülnek-

e; vagy vajon "k is oda akarnak-e jutni, ahova a többiek? Minél többen vagyunk ezen a

vonaton – most huszonheten –, annál nagyobb az esély arra, hogy id"nként fel fog

merülni ez a kérdés.” (Gyurcsány, MKÉ 2007, 243)

Gyurcsány egy másik beszédében az alábbi – szintén ironikusnak t!n", felettébb

szemléletes – módon fogalmazza meg mondanivalóját:

„Arra számítok, hogy… a korábban legfontosabbnak mondott területeken érdemi

átalakítások kezd"dnek – sok konzultációval, nyitott folyamatban, és mert nem hajt

bennünket a tatár olyan módon, mint az els" kett" évben, nyugodt, egyeztet",

párbeszédre hívó környezetben.” (Gyurcsány, MKÉ 2008, 304)

Göncz Kinga külügyminiszter egy interjúja során elhangzott válaszában szintén az

irónia eszközével él, amikor a mód maximájának követelményét szánt szándékkal

felületesen alkalmazza:

„Szeretnék én olyan cs"döt látni Magyarországon, mint némely nyugat-európai jóléti

államban…” (Göncz K., 2007)cix

Az alábbi táblázatban (10. sz. táblázat) azt kívánjuk szemléltetni, hogy a

különböz" maximáknak az ironikus hatás elérésének céljából történ" tudatos megsértése

milyen mértékben jellemz" a korpusz szövegtípusaira.

!*#"

"

Min"ség

maximája –

irónia

Mennyiség

maximája –

irónia

Reláció

maximája –

irónia

Mód maximája

– irónia

tárgyalás + - + +

interjú + - + +

beszéd + - + +

nyilatkozat - - - -

közlemény - - - -

jegyzék - - - -

jelentés + - + +

szerz"dés - - - -

10. sz. táblázat

Mint azt láthatjuk, a mennyiségi maxima megsértése a legkevésbé alkalmas

eszköz a fent felsoroltak közül az irónia elérésére.

4.2.5. Beszédaktusok a diplomáciai jelent"ség! szövegtípusokban

A maximák tudatos megsértésének egy másik esete – amellyel a kés"bbiekben

még részletesen foglalkozunk – az udvariasság kérdéskörébe tartozik, azonban ezt

megel"z"en az igék performativitásának és megnyilatkozások illokúciós erejének

vizsgálatára vonatkozó – a diplomáciai jelleg! szövegek nyelvhasználatával kapcsolatos

– gondolatainkat támasztjuk alá releváns példákkal.

A diplomáciai jelent"ség! szövegek sem képeznek kivételt a szövegre vonatkozó

általános szövegnyelvészeti állítások alól. A korpusz elemeit alkotó eltér"

szövegtípusok mindegyikében – igaz eltér" mértékben – fellelhet"k a performatívumok

különböz" csoportjait képvisel" nyelvi elemek. Szignifikáns különbség tapasztalható a

szövegtípusok között az azokat képvisel" szövegeket jellemz" performatívumok

!*$"

"

csoportbeli hovatartozását illet"en. A vizsgálatok során Austin és Searle kategóriáit

vettük alapul, és ezek mentén vettük górcs" alá a szövegek jellegzetes szóhasználatát.

Számos nyelvész megemlíti, hogy az explicit performatívumok els"sorban egyes

szám els" személyben jelen idej! kijelent" módban megfogalmazva érik el performatív

hatásukat. A diplomáciai szövegek tükrében mi azon a véleményen vagyunk, hogy el

kell élesen választani a szövegalkotás és a szöveg aktuális megjelenésének az idejét,

hiszen ez írott szövegben nem azonos. Ez alapján úgy véljük, hogy a performatívumok

bizonyos esetekben az írott szövegekben is betöltik szerepüket, azaz megjelenésük

idején az általuk tartalmazott kijelentést egyben el is végzik. Ellentétben a korábban –

az él"beszéd kapcsán – általánosított egyes szám els" személy! formával, az írott

szövegekben a performativitás megtörténhet egyes szám harmadik, illetve többes szám

els" személyben is.

Egy hivatalos közleményben megjelen" állásfoglalás, még ha többes szám els"

személyben is jelenik meg, amely referenciális utalás a magyar külpolitikai vezetésre,

amely hivatott az egész ország álláspontját képviselni, megszerkesztése során még nem

tölt be performatív funkciót, azonban megjelenése egyértelm! performativitásra utal. Az

alábbi közlemények szövege az els" esetben T/1, a második esetben pedig E/3 formában

tartalmaz performativitást megfogalmazó kijelentést.

„Reményünket fejezzük ki, hogy az ausztrál részr"l tervezett új globális beutazási

rendszer közeljöv"beli bevezetésével e tekintetben is megvalósul az Európai Unió

állampolgárait érint"en az egyenl" bánásmód.” (A Külügyminisztérium közleménye az

Ausztrál Államszövetség vízumrendészeti eljárásainak könnyítésér"l, MKÉ 2007, 205)

„A Magyar Köztársaság - híven a nemzetközi jog és az államok közötti együttm!ködés

elveinek tiszteletben tartása melletti elkötelezettségéhez - mélységesen elítéli a bármely

állammal szemben megengedhetetlen ilyen magatartást. (A Külügyminisztérium

közleménye Izrael államot ért sérelemmel kapcsolatos álláspontjáról, MKÉ 2004, 315)

Mint a közlemény elnevezése is utal arra, ez a szövegtípus valójában nem áll távol

a szóbeli közlési formától, amelyet az is jelez, hogy ezek hivatalosan a szóviv"k által

él"szóban is elhangzanak a releváns fórumokon.

A nyilatkozatok bizonyos fajtái – különösen több állam képvisel"inek közös

nyilatkozata – szintén a fent említetthez hasonló funkciót betölt", performatívnak

tekinthet" kifejezéseket tartalmazhatnak. Magyarország és az Egyesült Királyság

!*%"

"

kormányf"je írta alá azt a közös nyilatkozatot, amelynek szövegében a következ"

mondat olvasható:

„Sürgetjük az Európai Uniót, hogy folytassa er"feszítéseit az érintett rezsimekre való

nyomásgyakorlásban az emberi jogi és demokratikus hiányosságok napirendre t!zése

érdekében.” (A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Királyság Kormánya

közös nyilatkozata az emberi jogok védelmér"l és ebben való együttm!ködésükr"l, MKÉ

2008, 343)

A jegyzékek konvencionális indító sorai is a tisztelet kifejezését hangsúlyozzák,

és ez a befogadó számára az üzenet kézhez vételekor realizálódik, még ha a

szövegalkotás ezt meg is el"zi.

„L’Ambassade de la République du Congo à Washington présente ses compliments au

Département d’Etat et a l’honneur de lui faire savoir que…” (Agreement between the

United States of America and Congo, 1997)cx

E megnyilatkozások boldogulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az általuk

képviselt közlési tartalmakat az esetek túlnyomó többségében sikeresen közvetítik. A

ritka kivételhez olyan megnyilvánulások tartozhatnak, mint pl. egy jegyzékben a „van

szerencséje közölni” kifejezés egy kevésbé pozitív tartalmat hivatott bevezetni.

4.2.5.1. Asszertívumok

Az alábbiakban a korpuszt alkotó szövegtípusokat az explicit performatívumok

tükrében való vizsgálataink alapján tekintjük át. Az Austin által verdicitives néven

kategorizált asszertívumok (Searle elnevezésében assertives) igecsoportjába tartozó

indirekt performativitást jelz" kifejezések a hivatalos közlemények, a beszédek, a

levélváltások gyakori elemei, és az interjúk során is nem egyszer el"fordulnak.

A következ"kben néhány releváns példával szemléltetjük ezek megjelenését a

diplomáciai jelent"ség! szövegekben.

„Különösen sajnálatos fejleményként értékeli, hogy a kísérletre a nemzetközi közösség

többszöri figyelmeztetése ellenére került sor.” (A Külügyminisztérium közleménye az

észak-koreai rakétakísérletekkel kapcsolatos magyar hivatalos álláspontról, MKÉ 2006,

258)

!*&"

"

„Örvendetesnek találom, hogy a jöv" generációkért felel"sséget vállaló politikusként Ön

is különös figyelemmel tekint a globalizáció kihívásaira, a környezetvédelmi kérdésekre, a

klímaváltozás által felvetett problémákra.” (Sólyom László köztársasági elnök távirata a

Francia Köztársaság megválasztott elnökének, MKÉ 2007, 242)

„Példaérték"nek tartom Spanyolországnak a káros gázkibocsátás visszafogása

érdekében és a megújuló energiák felhasználására tett er"feszítéseit.” (Sólyom László

köztársasági elnök pohárköszönt"je az állami látogatást tett I. János Károly spanyol

államf" és felesége tiszteletére adott díszvacsorán, MKÉ 2007, 253)

„Nagyra értékelem azt a tevékenységet, melyet Önök misszióvezet"ként Magyarország és

országuk kapcsolatainak fejlesztése, Magyarország jobb megértése és megismertetése

érdekében kifejtenek és kifejtettek az elmúlt évben is.” (Sólyom László köztársasági elnök

köszönt" beszéde a diplomáciai testület tiszteletére az új év alkalmából adott fogadásán,

MKÉ 2007, 205)

4.2.5.2. Direktívumok

A szakirodalom által direktívumok nevezett csoport elemei között szerepelnek

olyanok, amelyek el"fordulása a diplomáciai jelent"ség! dokumentumokban ritka

tekintettel azok nagyon er"s, éles jelentéstartalmára. Ilyen pl. a követel, illetve a

figyelmeztet. Ez utóbbira korpuszunk nem adott ki egyetlen találatot sem, míg a követel

is csak egyetlen esetben jelent meg explicit módon.

„Mi, a V4-tagországok külügyminiszterei – saját országaink történelmi tapasztalata

alapján – élesen elítéljük a Burmában/Mianmarban a tüntet"k ellen elkövetett brutális

támadást, és követeljük, hogy a burmai hatóságok azonnal engedjenek szabadon minden

politikai foglyot és fogva tartott személyt, beleértve Daw Aung San Suu Kyi személyét is.”

(A V-4 tagországok külügyminisztereinek közös nyilatkozata a burmai/mianmari

helyzetr"l, MKÉ 2007, 313)

Az elrendel kifejezés a diplomáciai szövegekre nem jellemz", el"fordulása az

általunk vizsgált szövegek közül csupán a bels" jogrend részévé nyilvánított

kormányhatározatok megszövegezésében domináns. Hasonló következtetésre jutottunk

!*'"

"

a kinevez és felment explicit performatív alakjai esetében is, igaz ezek els"sorban a

szintén a korpuszon kívüli szövegtípusként kezelt miniszterelnöki – és részben

kormány- – határozatokra jellemz" kifejezések.

„Dr. Garamhegyi Ábel urat a Magyar–Szlovák Kormányközi Gazdasági Vegyesbizottság

Magyar Tagozata elnökévé kinevezem.” (10/2009. (III. 6.) ME határozat Magyar–

Szlovák Kormányközi Gazdasági Vegyesbizottság Magyar Tagozata elnökének

kinevezésér"l, MKÉ 2009, 309)

A tanácsol kifejezés a fentiekkel ellentétben annak fels"bbrend!séget sugalló

konnotációja miatt ritka a vizsgált szövegekben. Az ajánlás, mint performatív cselekvés

ellenben megjelenik önálló m!fajként is egy-egy vitatott kérdés kapcsán.

A közlemények esetében már gyakran a közlemény címében tartalmazza a

performatív alakot.

„A Regionális Partnerség sürgeti, hogy az EU-tagállamok folytassák a tárgyalásokat a

nyugat-balkáni országok vízummentességér"l – a Külügyminisztérium közleménye”

(MKÉ 2008, 269)

A közös nyilatkozatokra már korábban említettünk példát, amely az oly ritkán

el"forduló határozott és explicit követelést jelenítette meg. A beszédek szintén tág teret

engednek a végrehajtó explicit performatív igék megjelenésének, de hogy az adott

szövegben szerepelnek-e vagy sem, szignifikánsan függ az adott beszéd elhangzásának

szituációjától, apropójától.

„Sürgetünk minden érintettet, beleértve a Kvartettet, hogy kétszerezzék meg

er"feszítéseiket ennek érdekében.” (Bródi Gábor külügyminisztériumi helyettes

államtitkár beszéde az ENSZ Közgy!lés LIX. ülésszakán, MKÉ 2004, 485)

4.2.5.3. Komisszívumok

A komisszív performatívumok (commissives) explicit alakjai szintén

el"fordulhatnak bizonyos szövegtípusokban. A korpusz elemei közül els"sorban a

beszédek és a közlemények bizonyultak releváns vizsgálati területnek, ami e típusnak a

szóbeliséghez való er"s köt"dését feltételezi.

!*("

"

„Magyarország üdvözli Irak szuverenitásának helyreállítását, mely esemény új fejezet

kezdete Irak diktatúra utáni történetében.” KÜM közlemény, 2004, 450

„Ösztönözni kívánjuk az e tevékenységet megalapozó és el"segít" bölcs és szigorú

jogalkotást, valamint a törvények maradéktalan érvényesítését, és felajánljuk

hozzájárulásunkat közös örökségünk, Európa biológiai sokféleségének meg"rzéséhez.”

(Magyar - osztrák - finn - litván államf"i üzenet a "Green Week 2006 - Biodiversity is

life" EU-konferencia résztvev"ihez, MKÉ 2006, 241)

4.2.5.4. Expresszívumok

Az Austin által Viselked"knek (behavitives, Searle kifejezésében expressives)

nevezett explicit performatívumok (expresszívumok) közleményekben,

nyilatkozatokban, beszédekben egyaránt gyakran el"fordultak. Bizonyos

szövegtípusoknak (pl. részvétnyilvánítások, köszönt"beszédek) szerves, integráns részét

képezik e nyelvi elemek.

„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma - osztva a magyar közvélemény

felháborodását - sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2004. január 11-én egy kis létszámú

széls"séges tüntet" csoport izraeli zászlót égetett Budapesten.” (A Külügyminisztérium

közleménye Izrael államot ért sérelemmel kapcsolatos álláspontjáról, MKÉ 2004, 315)

„Magyarország polgárai nevében mély megrendülésemet és !szinte részvétemet jelezem

ki [sic] Borisz Trajkovszki elnök úr repül"gép-baleset miatt bekövetkezett tragikus halála

fölött.” Mádl Ferenc köztársasági elnök részvéttávirata a Macedón Köztársaság

Parlamentje elnökéhez Borisz Trajkovszki államf" elhunyta kapcsán, MKÉ 2004, 340)

„Együttérzésemet fejezem ki a Trajkovszki család tagjainak és Macedónia népének.”

(u.o.)

A Külügyminisztérium határozottan visszautasítja a Magyarországnak címzett kubai

bírálatokat és a Havannában kiadott nyilatkozat méltatlan hangnemét. (A

Külügyminisztérium nyilatkozata a kubai menekültek befogadásának ügyével

kapcsolatban, MKÉ 2007, 285)

!*)"

"

Ebbe a sorba tartoznak a tisztelet kifejezésére hivatott, már korábban említett

kezd" mondatok is, amelyek a diplomáciai jegyzékeket jellemzik.

„A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki az Amerikai Egyesült

Államok Nagykövetségének, és van szerencséje arról tájékoztatni a Nagykövetséget,

hogy…”(A Kormány 260/2009. (XI.25.) Korm. rendelete a guantanamoi fogolytáborban

fogva tartott személy magyarországi befogadásáról szóló, a Magyar Köztársaság

Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti megállapodás

kihirdetésér"l, Magyar Közlöny, 2009. évi 168. szám, 42289)

Francia nyelv! példáink is hasonló jelleg!ek:

„Le ministre d’État, ministre des Affaires étrangères et européennes, a appris avec

beaucoup de tristesse les circonstances tragiques de l’accident d’avion qui a eu lieu à

Resolute Bay, au Nunavut, le samedi 20 août.

Il présente ses plus sincères condoléances aux familles et proches des victimes et

formule des vœux de bon rétablissement à l’égard des trois personnes blessées. Il

souhaite adresser aux autorités canadiennes un message de solidarité de la France en

ces circonstances douloureuses.” (Point du Presse du 23 août 2011)cxi

4.2.5.5. Deklaratívumok

A deklaratívumok (expositives, ill. declaratives) szintén irányulhatnak bizonyos

szövegtartalmak kifejezésére, mint ahogy az szemléltet" példáinkból is kiderül. A

nyilatkozatokban, beszédekben általános eszköz e performatívumok explicit módon

történ" alkalmazása, és bár a szóbeliség e téren is valószín!síti az el"fordulás

lehet"ségét, bizonyos írott szövegtípusoknál is gyakori elem (pl. a nyilatkozatok

gyakran kinyilvánítanak bizonyos dolgokat).

„A Miniszter és az államtitkárok kinyilvánítják továbbá, hogy támogatják azokat a

megoldásokat, amelyek csökkentik az Energia és Klíma Csomag…” (Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia Európa-ügyi miniszterének és

államtitkárainak közös nyilatkozata az energiapolitikáról, MKÉ 2008, 353)

!**"

"

„Egyetértek Nuncius úr beszédének megállapításaival és gondolataival; engedelmükkel

csak néhányra reflektálok.” (Sólyom László köztársasági elnök köszönt" beszéde a

diplomáciai testület tiszteletére az új év alkalmából adott fogadásán, MKÉ 2007, 205)

„A külpolitikáról, amit tegnap miniszter asszony, államtitkár asszony elmondott, azzal

egyetértek, az a kormány politikája.” (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde a

Magyar Köztársaság külképviselet-vezet"inek éves értekezletén, MKÉ 2008, 305)

„A Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól

Szóló 1992-es ENSZ Nyilatkozat által vezérelve kinyilvánítjuk szilárd meggy"z"désünket,

hogy…” (Göncz Kinga külügyminiszter beszéde az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa

Közgy!lésének genfi ülésén, MKÉ 2008, 209)

A szerz"dések nyelvezetében is találkozhatunk deklaratív igékkel. Alábbi francia

példánkban a szerz"d" felek elismerik a fontosságát egy bizonyos terület

szabályozásának.

„La République française et la République de Hongrie reconnaissent l'importance

primordiale du règlement satisfaisant de la question des minorités nationales... ” (Traité

d’Amitié entre la République francaise et la République de Hongrie 1991)

4.2.5.6. Performatívumok implicit kifejezése

Az explicit performatív tartalmak, mint az a szakirodalom felvázolása során

említésre került, kifejezhet"k implicit módon is, amennyiben a beszél" a szándékát nem

közvetlen módon fogalmazza meg, hanem egyéb nyelvi eszközök segítségével. Ezt

szemléltetjük a következ" példákkal:

„Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Wolfgang Schüssel

kancellárnak és vendégeinek azt, hogy segítették, hogy Magyarország a kib"vül" Európa

része lehessen. Szeretném külön megköszönni régi ismer"sömnek, Muck úrnak, hogy

minden pillanatában ezt az elvet képviselte és támogatta, hogy Magyarország az unió

tagja lehessen.” (Dr. Medgyessy Péter miniszterelnök beszéde az „Esélyek és veszélyek a

kib"vített Európában” téma-meghatározású nemzetközi konferencián, MKÉ 2004, 331)

#++"

"

„Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Budapesten üdvözölhetjük a Francia

Köztársaság elnökét és küldöttségét.” (Mádl Ferenc köztársasági elnök pohárköszönt"je a

Jacques Chirac francia államf" tiszteletére rendezett díszvacsorán, MKÉ 2004, 338)

Ez esetekben a beszél" nem direkt módon fejezi ki mondanivalóját, hanem

segédigéket, mellékmondati szerkezeteket használ az explicit köszönöm, ill. üdvözlöm

helyett, a megnyilatkozások illokúciós tartalma azonban nyilvánvaló. Az illokúciós

aktusokat megjelenít" propozíciós tartalmakat és illokúciós er"t is magában foglaló

szerkezetek el"fordulása is megfigyelhet" néhány vizsgált szövegtípusban.

Tapasztalataink szerint az itt tárgyalt jelenség el"fordulásának valószín!sége is a

szóbeliség jellegével parallel módon jelenik meg a szövegekben.

„Kérem, engedje meg, hogy a magam és a magyar nép nevében legmélyebb

részvétemr!l és együttérzésemr!l biztosítsam Önt, a spanyol népet és az áldozatok

hozzátartozóit.” (Mádl Ferenc köztársasági elnök részvéttávirata a Spanyolországban

elkövetett terrorista merénylet után, MKÉ 2004, 349)

„Magyarország minden polgára nevében kérem, fogadja legmélyebb együttérzésemet a

ma reggeli kegyetlen terrortámadással összefüggésben!” (Dr. Medgyessy Péter

miniszterelnök részvéttávirata a Spanyolországban elkövetett terrorista merénylet után,

MKÉ 2004, 349)

„Kérem Önöket, továbbítsák üdvözletünket és legjobb kívánságainkat országuk

államf"jének és népének is.” (Mádl Ferenc köztársasági elnök beszéde a diplomáciai

testület tiszteletére adott újévi fogadása alkalmából, MKÉ 2004, 313)

A fenti idézetekben jól elkülönül a propozíciós tartalom az illokúciós er"t"l. Az

illokúciós aktusoknak egy másik beszédaktus alkalmazásával, indirekt módon történ"

kifejezésének vizsgálata több elemzett szövegtípust illet"en is irreleváns vizsgálati

területnek bizonyult (pl. szerz"dések, jegyzékek).

A formalitás alacsonyabb fokán álló szövegekben (jelentések, beszédek, interjúk

stb.) azonban sok esetben találtunk ilyen jelenséget. Az interjúk közül olvasható többek

között Sarkozy francia elnökt"l az a kérd" mondat formájában elhangzó ajánlás,

amelyet egy újságírói kérdésre fogalmazott meg válaszként magyarországi látogatása

során.

#+!"

"

„És minthogy valamennyi európai országnak szembe kell néznie ezzel a problémával,

miért ne raknánk le egy igazi európai energiapolitika alapjait?” (Gyurcsány Ferenc

miniszterelnök és Nicolas Sarkozy, a Francia Köztársaság elnöke közös

sajtókonferenciája a tárgyalásuk után, MKÉ 2007, 297)

A tárgyalások nyelvezetéb"l kiemelt példáink egyikében Gromiko szovjet

külügyminiszter által felolvasott „szóbeli” üzenetben szerepl" mondat szerepel

szemléltetés gyanánt:

„ Is it not high time to put an end to that?” (Burr i.m. 360)

Függetlenül attól, hogy tudjuk-e vagy sem, mire is vonatkozott e kérdés, bárki

számára, aki ért angolul, nyilvánvaló, hogy – nem is annyira – burkolt felszólítást takar

a kérd" mondat. Azaz az igaz jelentése: „Elvárom (s"t követelem), hogy ennek

vessenek véget!”

Egy másik alkalommal Kissinger így fogalmazott kínai tárgyalópartnerével való

beszélgetése során: „Why should I lie to you today?” (Ugyan miért állítanék most

valótlanságot?) (Burr i.m. 105). A külügyminiszter célja természetesen nem az, hogy

választ csikarjon ki partneréb"l a kérdést illet"en, hanem "szinteségét ily módon is

kihangsúlyozva meggy"zni kívánja "t állításainak valóságtartalmát illet"en.

Francia példánk Sarkozy elnök egyik beszédéb"l származik, és szintén kérd"

mondatban fogalmaz meg egy felszólítást, buzdítást. („Ugyan miért várjunk/ várnánk –

még ezzel –?”)

„Parler de ces sujets n'a rien de sacrilège. En discuter sereinement, au sein du forum le

plus légitime et le plus efficace, le G20, est souhaitable. Nécessaire même. Alors

pourquoi attendre ?” (Sarkozy 2010)cxii

Az alábbi táblázatban (11. sz. táblázat) a performativitás különböz" csoportjait

képvisel", a szövegekben explicit módon el"forduló kifejezések megjelenési arányát

szemléltetjük korpuszunk alapján.

#+#"

"

Asszertívum Direktívum Komisszívum Expresszívum Deklaratívum

tárgyalás +++ + +++ +++++ +++++

interjú ++ + ++ ++ ++++

beszéd +++ + +++ +++++ +++++

nyilatkozat ++ +++ +++ +++ +++

közlemény ++++ ++ + ++++ ++

jegyzék + + + ++ +++

jelentés ++ + + + ++++

szerz"dés +++++9 + +++++ + ++++

11. sz. táblázat

4.2.6. Implicit diskurzus

A következ"kben az implicit diskurzussal kapcsolatos észrevételeinket osztjuk

meg, szintén releváns, a vizsgálat korpuszát képez" szövegek tükrében.

Els"ként a kontextus kérdését vizsgáltuk, hiszen a vizsgált szövegek a

szövegalkotás, ill. szövegbefogadás szempontjából eltér" kategóriát képviselnek. A

tárgyalások esetében él"beszédben zajlik a kommunikáció, azaz a kontextus megértése

a befogadó számára nem jelent problémát. A rögzített szövegek esetében, mint ahogy a

korpusz elemeinek többségénél, a szövegek kontextusának utólagos reprodukálhatósága

nem áll minden esetben azonos szinten. A diplomáciai jelentések ugyan részletesen

foglalkoznak bizonyos eseményekkel, problémakörökkel, azonban az egyes

szövegegységek közötti kohéziós er" csupán több-kevesebb szervezettségre utal, és a

szöveget kontextusba igazán – amikor éppen van ilyen – a címek és az alcímek

foglalják.

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""9 A szerz"dések preambulumában a szerz"d" felek által ítélkez", elkötelez", bemutató stb. jelleggel megfogalmazott általános megállapításokat ide soroltuk függetlenül azok nyelvi megjelenési formájától, azaz attól, hogy nem kijelent" mód els" személyben kerültek megfogalmazásra.

#+$"

"

A tárgyalások szó szerinti jegyz"könyveinek kontextusáról a megszövegez"k a

bekezdésben körvonalazott részletes tájékoztatás révén gondoskodnak, amelyben nem

csak a pontos hely és id"meghatározás, a tárgyaláson résztvev" személyek neve és

tisztsége (beosztása, rangja) szerepel, de helyenként még az üléssorrenddel és a

tárgyalófelek elhelyezkedésének alakzatáról is tudósítanak.

A nyelvi kontextussal kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy bármilyen jól

beszél is egy tolmács az idegen nyelven, saját anyanyelvének sajátosságait nem minden

esetben tudja teljesen háttérbe szorítani gondolatainak (illetve a fordítandó tartalmaknak)

idegen nyelven való megfogalmazása során.

A jegyz"könyvek rögzítették Gromiko – illetve valószín!bb, hogy tolmácsként

funkcionáló beosztottja, Szuhodrev – szavait, melyek a nyilvánvaló szó jelentéstartalmát

egy russzicizmussal (it strikes the eye)(Burr i.m. 362) fejezte ki. (Megjegyezzük, a

magyar nyelvben létezik a fenti kifejezéssel hasonlóságot mutató „kiveri a szemét”,

amely azonban csak nyelvünk bizonyos rétegeiben használatos, diplomáciai tárgyaláson

valószín!leg ritkán hangzik el.)

A nyelvészeti pragmatika egyik sarkalatos problematikája a nem explicit módon

kifejezett nyelvi tartalmak kifejezésének kérdésköre. Az implicit közlésnek, mint arról

korábban szó esett, három f" változatát tartjuk vizsgálatra méltónak, kiemelve azonban,

hogy ezeken kívül léteznek az implicit információátadásnak egyéb eszközei is.

A pragmatikai el"feltevés, a preszuppozíció el"fordulási valószín!sége a korpusz

szövegeiben vizsgálataink szerint a már korábban más jelenségekkel kapcsolatban

megállapítottakkal összhangban alacsonyabbnak mutatkozott a formalizált szövegek

tekintetében. Abban a diplomáciai jegyzékben, amelyben a Belgiumba delegált

nagykövetek akkreditációját illet" irányelveket körvonalazza a brüsszeli

külügyminisztérium, kiemelik vastag bet!kkel, hogy az adott jegyzékben foglaltak csak

a királyi udvarhoz akkreditált nagykövetek esetében érvényes.

„Le Service public fédéral Affaires étrangères, Commerce extérieur et Coopération au

Développement présente ses compliments aux Missions diplomatiques établies à

Bruxelles et a l’honneur de les informer sur les directives relatives à l’accréditation d’un

Chef de mission diplomatique en Belgique, c’est-à-dire l’accréditation de l’ambassadeur

bilatéral auprès de Sa Majesté le Roi .” (Note circulaire sur l’accréditation d’un chef de

mission diplomatique en Belgique, 2006)cxiii

#+%"

"

Ugyan feltételezik, hogy az érintettek tisztában vannak azzal, hogy Belgiumban

számos nemzetközi szervezet székhelye található, amelyek szintén nagyköveti szint!

képviseleteket tartanak fent, azért erre a következ" mondatban külön felhívják a

figyelmet a szövegalkotók.

A kevésbé formális szövegekben sokkal gyakrabban találkozunk a pragmatikai

el"feltevések különböz" típusaival. Az olyan egyszer!en dekódolható pragmatikai

tartalmak, mint amilyen pl. Gyurcsány Ferenc alábbi mondatában hangzott el, az

el"feltevések nem feltétlenül a világról szerzett tapasztalatainkon alapulnak, inkább

érzelmeinken, érzéseinken.

„Tom Lantos fiatalemberként menekülni kényszerült innen, kés"bbi viszonyát

Magyarországhoz mégis kizárólag a hazaszeretet és az önzetlen segít"készség szavaival

lehet leírni.” (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Nyilatkozata Tom Lantos emlékére,

MKÉ 2008, 194)

A beszél" azt sugallja, hogy valaki, akit hazájából elüldöznek, és aki egy – szó

szerint – új világban talál magának új otthont, új életet, s"t új hazát, annak nem

feltétlenül kellene ragaszkodnia a vele mostoha módon bánó múlthoz.

Amikor Sólyom László arra kérte a diplomatákat, hogy …

„Kérem, tolmácsolják köszönetemet népüknek.” (Sólyom László köztársasági elnök

köszönt" beszéde a diplomáciai testület tiszteletére az új év alkalmából adott fogadásán,

MKÉ 2007, 205)

…természetesen tisztában volt azzal, hogy a diplomáciai testület tagjainak

módjában áll üzenetét eljuttatni az adott népekhez hivatalos kapcsolatrendszerük révén.

Reynaud jereváni nagykövet kívánságának megfogalmazása az alábbi interjúrészletben

pedig azt a háttértudást hívja el", amely a világgazdaság egyensúlytalanságával

kapcsolatos.

„Je forme le vœu que l’économie mondiale voie ses grands équilibres rétablis et retrouve

un chemin de croissance partagée.” (Reynaud 2010)cxiv

Esetenként irreális feltételeket megfogalmazó szerkezetek is elhangzanak,

amelyek szintén pragmatikai jelleg! el"feltevésekre engednek következtetni.

#+&"

"

„Ha kellett volna a mai konferenciához valamilyen szimbólumot találni, akkor akár egy

tortát is tehettünk volna ide, a parlamenti patkó közepébe, egy születésnapi tortát.”

(Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde a magyar határ megnyitása (1989. szeptember

10. évfordulóján rendezett nemzetközi konferencián, MKÉ 2007, 289)

A szó szerinti értelmen túli állítások, az implikatúrák – mint minden szövegnek –

a diplomáciai jelent"ség! szövegtípusoknak is szerves része. A nyelvi közlésben –

legyen az írásos vagy szóbeli – a gondolatsorok egyes részleteinek elhagyása

alapkövetelményként is megfogalmazható a szövegszerkesztés szempontjából, hiszen e

nélkül a szövegek terjedelmessége és fölösleges információtartalma akadályozná az

interpretáció eredményességét.

Az azonossággal, jelz"vel, pronominalizációval stb. kifejezett közvetlen

referencia teljes hiányát egyetlen vizsgált szövegben sem véltük felfedezni. Az utalások

közvetett és közvetlen formái, az asszociáció, illetve a jellemzés ugyanakkor már nem

ennyire egyértelm!en kimutathatóak az összes szövegtípusban.

A konverzációs implikáció jelensége a párbeszéd egyik jellegzetessége, így ez

sem vizsgálható minden szövegtípusunkat illet"en, a tárgyalások szövegében azonban

jól megfigyelhet". Amikor az alábbi mondatban Kissinger arra célzott, hogy Brezsnyev

nem szívesen megy szabadságra azok után, amit Hruscsovval tett, nem szükséges

megmagyarázni hallgatóságának mondatát, hiszen azok le tudták vonni bel"le a

megfelel" következtetést.

“Secretary Kissinger: After what he did to Khrushchev he has been very, very careful

about going away on vacation.” (Burr i.m. 273)

4.2.7. A fordítás/tolmácsolás szerepe a diplomáciai kommunikációban

A közös nyelv a nemzetközi tárgyalások során a tolmácsok alkalmazásában

realizálódik függetlenül attól, hogy a tárgyalófél beszéli-e a másik fél nyelvét vagy sem.

A nyelvi jeleknek az interakcióban résztvev" mindkét fél által ismert közvetít"

médiuma minden kommunikációs helyzetben nélkülözhetetlen, hiszen ez a megértés, a

jelek helyes interpretációjának az alapja. Ritka az a helyzet, amikor különböz"

országokból származó diplomaták közös anyanyelven osztoznak, ami jelent"sen

#+'"

"

megkönnyíthetné tárgyalásuk menetét. Ez el"fordulhat, pl. számos latin-amerikai

diplomata esetében, vagy portugál és brazil külügyi alkalmazottak találkozásakor,

esetleg eltér" arab országokból származó diplomaták, osztrák és német, vagy éppen brit

és amerikai külügyi képvisel"k találkozója kapcsán (Mathieu 1951, 29). A sort

természetesen még folytathatnánk, de elenyész" a fent említett szerencsés körülmény

el"fordulásának esélye. Azonban bizony gyakran az sem el"ny, ha két eltér" országból

érkez" diplomata a közös anyanyelvet kívánja a diplomáciai tárgyalások közvetít"

csatornájaként alkalmazni, mert a különböz" országok eltér" nyelvhasználata – pl. a

Maghreb, ill. Mashrek országokból érkez" diplomaták eltér" arab dialektusa – okozhat

akár komoly félreértéseket is. A sokak által jól beszélt angol nyelvvel kapcsolatban is

tartja magát a mondás, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok olyan baráti

országok, amelyeket a közös nyelv választ el egymástól (Nick 2001, 46). Nem

véletlenül hívja fel a figyelmet Hortobágyi is a „proper linguistic awareness of

cultures” fontosságára, azaz a különböz" kulturák helyes megközelítésének szignifikáns

mivoltára. (Hortobágyi 2008)

A különböz" anyanyelv! diplomaták tárgyalásain többféleképpen is áthidalható a

nyelvi megértés problémája; igaz, e megoldások egyike sem tökéletes. Az egyik

megoldás, hogy a diplomaták egyike tárgyalópartnere anyanyelvét használja, felvállalva

ezzel azt az eshet"séget, hogy ez által hátrányos helyzetbe kerül kollégájával szemben,

hiszen egy tanult nyelv tökéletessége ritkán vetekedhet egy anyanyelvi beszél"

nyelvtudásával. Anyanyelvi beszél"ként ugyanis kevésbé valószín!, hogy egy-egy

nyelvi elem konnotatív jelentése elkerüli a tárgyalófél figyelmét, míg ez nem

anyanyelvi beszél" esetén könnyebben el"fordulhat. Az esetleges politikai implikációk

is rejtve maradhatnak bizonyos esetekben a nyelvet nem anyanyelvként beszél"k

számára. A multilaterális diplomáciában ezért sem mindig egyszer! olyan nyelvet

találni, amelyet a tárgyaló felek mindegyike el tud fogadni a kommunikáció

csatornájaként (Nick 2001, 40).

Egy újabb lehetséges megoldás a nyelvi problémák áthidalására egy harmadik,

semleges nyelv választása, azaz olyan helyzet teremtése, amelyben egyik tárgyaló fél

sem szerezhet azáltal el"nyt, hogy saját anyanyelvén folytathatná a tárgyalásokat. Igaz,

problémát és félreértéseket okozhat ebben az esetben az, ha a két fél közül bármelyik

(vagy akár mindegyikük) hiányos nyelvtudással rendelkezik a közvetít" nyelv terén.

Mégis ez az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a nemzetközi gyakorlatban (u.o.).

#+("

"

A tolmácsok és fordítók alkalmazása szintén elterjedt, különösen a multilaterális

diplomáciai gyakorlatban és a magasabb külpolitikai szinteken. Ennek oka nem csupán

az egyenl" esélyekre való törekvésben keresend", hanem abban is, hogy magas rangú

politikusok gyakran nem rendelkeznek megbízható idegennyelv-ismerettel. A

tolmácsolásnak több gyakorlati haszna is van, pl. a tárgyalófelek a tolmácsolás ideje

alatt id"t nyernek a gondolkodásra, lehet"ségük nyílik a megfontoltabb válaszadásra.

Másrészt, amíg a partner beszél, addig a hallgató félnek nyugodtabb körülmények

között nyílik lehet"sége a partner megfigyelésére, a nem verbális jelek feldolgozására

(Hidas 2004, 65-66).

Természetesen ennek a módszernek vannak hátrányai is, pl. id"igényessége,

költséges volta, és az el"forduló inadekvát vagy kifejezetten helytelen fordítás. Ez

utóbbinak a veszélye akkor is fennáll, ha a tolmács mind a diplomata nyelvét, mind

pedig a célnyelvet magas szinten ismeri, mert el"fordulhat, hogy ugyanakkor nincs

tisztában a tárgyalás tárgyát képez" specifikus témára jellemz" sajátos nyelvi

regiszterrel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tárgyalások a legváltozatosabb területek

témaköreit fedik le. Nem véletlen, hogy a középkori Itáliában ismert szlogen

párhuzamot von a tolmácsok és az árulók között (traduttore – traditore), hiszen hibás

vagy szándékosan helytelen fordítással rendkívül komoly károkat okozhat egy tolmács

(Nick 2001, 40). Korábbi külügyminiszterünk, Bánffy Miklós emlékiratában is

olvasható a tolmácsok szerepér"l egy hasonló gondolat. A korabeli olasz diplomácia

szürke eminenciása, Contarini kapcsán jegyezte meg, hogy " kizárólag olaszul beszélt,

hogy minden félreértést a tolmácsra foghasson szükség esetén (Bánffy 2000, 270).

Bár károkat talán nem okozott, ám a jelenlev"k körében több-kevesebb

derültséget keltett az a kínosnak nevezhet" eset, amikor a magyar miniszterelnök

néhány hónappal ezel"tti hivatalos kínai látogatása folyamán tolmácsa nem tudott

megbirkózni a messze földön híres magyar kreativitás egyik mintapéldánya, az úgy

nevezett gömböc nevének fordításával. A kormányf" nem sokat segített a helyzeten,

amikor ingerülten megismételte a szót, hiszen a tolmács – nem túl adekvát, de

hasonlóan ingerült – válasza az volt, hogy magyarul " is tudja (Gyurcsány 2009).cxv

A diplomácia történetében ismeretesek szándékos félrefordítások is, amelyekkel a

szöveg által elérni kívánt hatást lehetett megváltoztatni. Ennek célja széls"ségesen

eltér" volt – a hangulatkeltést"l és provokációtól egészen a szövegek szalonképessé

való „kozmetikázásáig” a diplomáciai bonyodalom elkerülése érdekében. A 16. századi

#+)"

"

diplomáciai levelezések a török szultán és I. Erzsébet között, pl. arról tanúskodnak,

hogy a szultán nem tekintette magával rangban egyenl"nek az angol királyn"t, ám a

szultán leveleinek olasz fordítása az elvárt vazallusi viszonyt "szinte barátságként

tükrözte vissza (Lewis 2001, 22).

Amikor Sierra Leonéban Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét az afrikai

ország parlamenti elnöke ünnepélyesen köszöntötte, mint Bulgária elnökét, Erd"s André,

aki tolmácsként vett részt az eseményen, rezzenéstelen arccal korrigálta magyar

fordításában a tévedést (Erd"s 2004, 39-40). Ezzel maga is azt cselekedte, amit Hidas

Judit kiemel könyvében, mely szerint a tolmácsolás célja nem a mondatok szemantikai

átültetése a másik kultúra nyelvére, hanem a beszél" által kívánt hatás elérése. Szerinte

akkor kommunikálunk sikeresen, ha tudjuk, hogy mikor, kinek, mit és hogyan

mondjunk ahhoz, hogy egy adott hatást vagy célt elérjünk. Ehhez viszont gyakran a

másik fél kultúráját is kell ismernünk (Hidas 2004, 69).

A tolmácsok és fordítók nehéz helyzetét jelzi, hogy amennyiben egy fordítandó

szöveg nem eléggé világosan van megfogalmazva, nekik kell eldönteniük – néha

mindössze másodpercek alatt –, hogy a beszél" szándékosan fogalmazott-e ily módon,

vagy csak nehezen fejezi ki magát. A tolmács feladata, hogy eldöntse, a fordításban

hasonlóan ködösítve fogalmazzon-e, vagy „megmagyarázza”, amit a beszél" kifejezni

óhajtott (Mathieu 1951, 32).

A tolmácsok/fordítók emberi tényez"jét elvileg kiválthatjuk a

fordítóprogramokkal, ám az emberi tudás tökéletlensége nem minden esetben pótolható

a gépek segítségével, mint azt egy másik megtörtént eset bizonyítja.

„Szevasz haver! Mellékelve a kérdések közül öt a külügyminiszter tiszteletére. Az anya az

izraeli utazásod alvás a kedvére vagy az ágyra gondolsz a konfliktusról izraeli palesztin,

és a rokoni Izrael Hollandia.” (Henley 2007)

Körülbelül így hangzik magyarul annak a levélnek egy részlete, amelyet a holland

külügyminisztérium a külügyminiszter meghívására Hollandiába utazó izraeli újságíró

delegációtól kapott. Amikor ugyanis a holland konzulátus el"zetesen bekérte a tervezett

kérdések vázlatát, az egyik – angolul nem beszél" – újságíró az általa héber nyelven

összeírt kérdéseket az Interneten elérhet" Babel Fish nev! fordítóprogrammal fordíttatta

le, és a kapott szöveget egyenesen továbbküldte a külügyminisztériumba, amellyel nem

kevés bonyodalmat okozott.

#+*"

"

A diplomáciai kommunikáció nyelvi nehézségeinek leküzdésében megoldás

lehetne egy mesterséges, nemzetközileg elismert, szintetikus nyelv alkalmazása, mint

amilyen az eszperantó is. E megoldás sok el"nye mellett is nehezen megvalósítható, s"t

szinte elképzelhetetlen, tekintettel a nemzetközi politikai életben domináns faktorokra

(Nick 2001, 40). Egy ilyen nyelv bevezetésével kapcsolatban George Mathieu már a 20.

század közepén is szkeptikusan nyilatkozott (Mathieu 1951, 33).

A G8-ak tavalyi németországi találkozója alkalmából adott sajtótájékoztatón,

George Bush amerikai elnök meglepetését fejezte ki a fölött, hogy beszédét tolmács

segítségével le akarják fordíttatni. „Everybody speaks English, right?” Ezzel szakította

félbe a fordítani kezd" tolmácsot, és Angela Merkel kancellárnak kellett türelemre

intenie, hogy beszéde fordításban is elhangozhassék.cxvi

Persze minden diplomata el"tt nyitva áll a lehet"ség, hogy adott helyzetben

válasszon az általa ismert nyelvek használata között. Gyakran már az is diplomáciai

érzéket kíván, hogy ilyenkor megfelel" döntést hozzon. El"fordulhat, hogy hasznosabb

az általa kevésbé ismert nyelvet választania taktikai okokból. Pl. ha egy diplomata

nagyon jól beszél héberül, a nyelv politikai konnotációja miatt sértheti egy arab

diplomata érzékenységét, ha ezen a nyelven szólítja meg. Ugyanakkor a jó szándék,

udvariasság vagy a különleges tisztelet jele lehet a tárgyalófelet saját nyelvén

köszönteni. Ezt a gesztust egyébként gyakran megteszik államf"k hivatalos külföldi

látogatásaik során, valamint nemzetközi konferenciákon résztvev" delegációk vezet"i,

akik az elnök vagy a konferenciának helyet biztosító állam felé fejezik ki ily módon

tiszteletüket. #szentsége, II. János Pál pápa lehetne ebb"l a szempontból a diplomaták

példaképe, aki talán az egész diplomáciatörténet egyik legtöbb nyelven megszólaló

államférfiúja volt (Nick 2001, 42).

A multilaterális diplomáciai kommunikáció bonyolultabb és költségesebb a

hagyományos diplomáciai kommunikációnál is. A nyelvi problémát számos nemzetközi

szervezet és diplomáciai konferencia több-kevesebb sikerrel oly módon próbálja

megoldani, hogy az kommunikáció lehetséges nyelveinek számát kiválasztott hivatalos,

ill. munkanyelvekre igyekszik lesz!kíteni. Az EU és az Európa Tanács az angolt és a

franciát használja, a Duna Bizottság a franciát, a németet és az oroszt, az OPEC az

arabot, az angolt és a spanyolt, a nem-elkötelezett országok magas szint! találkozóin

pedig az arabot, az angolt, a franciát és a spanyolt részesítik el"nyben (Nick 2001, 46-

#!+"

"

47). A sort folytathatnánk sokáig, hiszen ahány nemzetközi szervezet, annyiféle

szabályozás létezik az általuk használt nyelvek tekintetében.

Az ENSZ hivatalos nyelvei az arab, a kínai, az angol, a francia, az orosz és a

spanyol, míg a munkanyelvek az angol és a francia (Nick 2001, 46). A szervezet

szószerinti jegyz"könyvei azonban arról tanúskodnak, hogy bár a munkanyelvek és a

hivatalos nyelvek meghatározásával és alkalmazásával a hatékonyabb munkára törekvés

megfigyelhet", gyakorlatilag azonban, pl. a plenáris üléseken bárki felszólalhat saját

nyelvén. Pl. a 2006. szeptember 20-i 12. plenáris ülésen a domináns spanyol és arab

nyelvhasználaton kívül Gayoom maldív elnök dhivehi nyelven, Romano Prodi olaszul,

Djukanovi$ montenegrói elnök pedig saját anyanyelvén, azaz montenegróiul szólalt fel.

Beszédeik angol fordítása azonban természetesen a jelenlév"k rendelkezésére állt.cxvii

Az írott szövegek fordítására vonatkozó problematikára itt nem térünk ki részletesen, de

a téma iránt érdekl"d"k szíves figyelmébe ajánljuk Hortobágyi Ildikónak az Études

françaises sorozat 4. kötetében napvilágot látott Plurilinguisme et Compétence

Interculturelle c. m!vét. (Hortobágyi 2007)

Elég mindössze két nyelv használata ahhoz, hogy galibát okozzon egy hivatalos

szöveg – mellesleg egyaránt hiteles – két verziója. Kiváló példa erre az ENSZ

Biztonsági Tanácsának 242. sz. határozata, amely egyetlen apró különbség, illetve az

azzal kapcsolatos szemantikai vita miatt nem kevés fejfájást okozott számos

diplomatának. A határozat ominózus részletének angol változata a következ":

„Withdrawal of Israeli armed forces from territories occupied in the recent conflict”.

Ugyanez franciául így került lefordításra: „Retrait des forces armées israéliennes des

territoires occupés lors du récent conflit”. A különbség mindössze annyi, hogy a francia

szövegben a határozott nével" (des) szerepel, így az izraeli er"k visszavonulását nem

csupán (bizonyos) megszállt területekr!l, hanem a (azaz az összes) megszállt

területekr!l teszi kötelez"vé, amely ellen természetesen izraeli diplomaták hevesen

tiltakoztak a szöveg angol változatára utalva (Safire 1982).

A tárgyalófelek közös el"ismeretei a tárgyalások sikereinek alapvet" el"feltételét

képezik. Az általunk vizsgált jegyz"könyvek szerint a résztvev"k közös el"ismereteinek

részét nem csupán az aktuális (és korábbi) világpolitikai események, geopolitikai

ismeretek, szövetségi rendszerek és szembenállások ismerete, más államok belpolitikai

helyzetére vonatkozó tudásanyag, illetve a tárgyalások éppen aktuális tárgya (pl.

fegyverkezés, gazdasági kérdések) képezik - amelyek természetesen a diplomáciai

#!!"

"

protokollról való ismereteket is kiegészítik –, de elengedhetetlenül fontos ismerni a

tárgyalófél hátterét, életét, munkásságát is. Ezen kívül a tárgyalások során

felmerülhettek történelmi, filozófiai jelleg! és nyelvhasználattal kapcsolatos kérdések is.

Hozzá kell azonban tenni, hogy a jelek szerint – érthet" módon – az általunk vizsgált

jegyz"könyvek alapján a tárgyalófelek nem mindegyike értett azonos szinten a

különböz" témakörökhöz.

Viszont e kérdéskör kapcsán pár mondat erejéig utalást kell tenni a tolmácsok

szerepére, akik tekintetében az el"ismeretek széles tára elengedhetetlenül fontos elvárás,

amely munkájuk eredményességét alapvet"en befolyásolja. A tárgyalások során

el"fordult, hogy a tolmácsként résztvev" beosztott segítette ki az államf"t az

információk pontosításában. Mathieu a következ"képpen foglalja össze, hogy egy jó

tolmácsnak milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie: A kiváló nyelvtudáson felül annyi

gyakorlati területhez értsen, amennyihez csak lehetséges, és ha egy mód van rá,

rendelkezzen színvonalas egyetemi tanulmányokkal tarkított múlttal. Mindezekre azért

lehet szüksége, mert hetente (vagy még gyakrabban) vehetik igénybe a legváltozatosabb

témájú tárgyalások alkalmával, és rövid id"n belül értenie kellhet atomenergiához,

pénzügyekhez, a bálnavadászat szabályozásához, az emberi jogokhoz, demográfiai

kérdésekhez stb.. Ehhez nem elég a terminológiák alapos ismerete, de a tolmácsnak

képesnek kell lennie arra is, hogy rövid id"n belül mentálisan is készen álljon az egyes

témák tárgyalására, hiszen a tárgyalások során e témák szakért"ivel áll szemben

(Mathieu 1951, 31).

Az teljesen természetes, hogy a tolmácsnak tudnia kell „szerepelni”. Lámpaláznak,

félénkségnek, izgalomnak nem szabad befolyásolnia a teljesítményét, még akkor sem,

ha óriási tömeg el"tt kell beszélnie, vagy ha a világ legismertebb politikai vezet"it is

kell megszólítania. A diszkréció is alapkövetelmény, hiszen el"fordulhat, hogy

szigorúan bizalmas tárgyalásokon veszik igénybe a szolgálatait. Fontos a villámgyors

gondolkodás, az er"s lélekjelenlét, a tartós koncentráció képessége. A tárgyalópartner

kulturájának ismerete pedig alapkövetelmény. Ahogyan Hortobágyi fogalmaz:

„La conscience langagière et la conscience culturelle constituent également deux facteurs

très importants d’un discours diplomatique.” (Hortobágyi 2009)

Azaz a nyelvi tudatosság és a kulturális tudatosság a két legfontosabb tényez" a

diplomáciai diskurzusban, amelyek kiegészítik egymást.

#!#"

"

4.2.8. Az udvariasság, mint pragmatikai jelenség

Az udvariasság szempontjából vizsgálva az eltér" diplomáciai jelent"ség!

szövegtípusok nyelvhasználatát szintén jelent"s eltéréseket tapasztalhatunk. Az

él"szóban elhangzó szövegek általánosságban véve nagyobb teret biztosítanak az

udvariasság megjelenítésének, míg bizonyos írott diplomáciai jelent"ség! szövegben

erre nem nyílik lehet"ség. Az írott szövegek között vannak olyan formailag (és

nyelvhasználatukban) konvencionálisan meghatározott szövegtípusok, amelyek a

formális udvariasság kötött, kivétel nélkül minden esetben alkalmazandó elemeit

hordozzák magukon, azonban ezek is rendkívül sz!k területet biztosítanak az

udvariasság egyéb eszközeinek a megjelenítésére.

Az udvariasság elemeinek vizsgálatára a legalkalmasabb terepnek mindenképpen

a tárgyalásokon elhangzott szövegeket párbeszédes formában rögzít" jegyz"könyvek

bizonyultak, ezért ezt a jelenséget kimondottan ennek a szövegtípusnak a tükrében

tárgyaljuk. A párbeszédes forma a korpusz e szövegtípusán kívül csupán az interjúk

m!faját jellemzi, azonban tekintettel az udvariasság stratégiáinak korlátozott

megjelenésére, a kommunikációs felek eltér" fontosságára és szerepére, az

interakcióban résztvev" két személy egyikének a vizsgálat szempontjából való

irrelevanciájára, az interjúkra csak kivételes esetekben utalunk a vizsgálat által

összegy!jtött releváns szemléltet"anyag és az ahhoz f!zött magyarázat során.

Ártatlan hazugságokkal az él" beszédben sokkal gyakrabban találkozhatunk, mint

írott szövegekben, hiszen a leírt szavak megmaradnak, utólag a szituáció ismerete vagy

éppen szándékos figyelmen kívül hagyása esetén félrevezet" hatást kelthetnek. A

párbeszédben elhangzó, udvariassági szándékú ártatlan hazugságok egyik példája az

alábbi dialógusrészlet:

„Chairman Mao: You know I have various ailments all over me. I’m going to heaven

soon.

Secretary Kissinger: Not soon.” (Burr i.m. 390)

Bár Kissinger is tisztában volt azzal a tárgyalás idején, hogy Mao elnök egészségi

állapota rohamosan romlik, és (a jegyz"könyv tanúsága szerint) nem lehetett nem

észrevennie a tárgyalás alatt ennek nyilvánvaló jeleit sem, mégis ellentmondott

#!$"

"

udvariasságból a kínai elnöknek, amikor " hamarosan bekövetkezend" elhalálozását

hozta szóba.

A Lakoff által megfogalmazott udvariassági maxima a Ne írj el"! almaxima

mellett a választási lehet"ség felkínálásának elvárására is utalt. Ennek tett eleget

akaratlanul is Kissinger, amikor kínai tárgyalópartnereinek Brezsnyevvel való

találkozásáról számolt be.

„Dr. Kissinger: During the first part of the meeting he violently attacked the Chinese

leadership and gave us his explanation of the Lin Bao affair. I won’t discuss that unless

you want me to.” (Burr i.m. 142)

A kínai tárgyalófél számára kényes témának számító Lin Bao-üggyel tehát csak

abban az esetben kívánt foglalkozni beszámolójában, amennyiben a kínai fél is kívánja

ezt. Az az almaxima, miszerint a beszél"nek úgy célszer! cselekednie az udvariasság

jegyében, hogy a hallgató jól érezze magát, szintén megfigyelhet" a tárgyalások

nyelvezetében.

„Chairman Mao: Your book, „The Six Crises,” is not a bad book.” (Burr i.m. 65)

Nixon elnök könyvét a címe szerint említve, illetve arra utalva, hogy Mao olvasta

is az amerikai elnök könyvét, a kínai politikus igyekezett a fenti követelménynek eleget

tenni.

A Leech által megfogalmazott udvariassági alapelv maximáinak tükrében

vizsgálva a korpusz ezen elemeit az alábbiakat állapíthattuk meg.

A diplomaták tárgyalásai során a Tapintatmaxima érvényesülése is jól

megfigyelhet" id"nként. A partner költségének minimalizálása történt az alábbi

dialógusrészletben is, amelynek tanúsága szerint Huang nagykövet megjegyezte, hogy

nem éppen az aktuálisan tárgyalt téma szakért"je, mire Kissinger el"zékenyen azt

felelte, hogy " sem, ezzel igyekezvén biztosítani tárgyalópartnerét arról, hogy annak az

addott témakört érint" ismerethiánya nem hozza "t hátrányos helyzetbe a megbeszélés

során.

“Dr. Kissinger: (showing Ambassador Huang the map) Here is a merchant tanker …

submarine…

Ambassador Huang: (laughing) I’m no expert.

#!%"

"

Dr. Kissinger: I’m not either. There is no difficulty.” (Burr i.m. 50)

A Jóváhagyás-maxima többek között a partner leszólásának minimalizálásában

realizálódik a párbeszédek során. Ugyan Kissinger nem tagadja, hogy a hivatalos

amerikai álláspont szerint Mao elnökr"l az értékelésben negatív tartalmak is helyet

kapnak, azonban hozzáteszi, hogy ennek csupán taktikai magyarázata van, amely nem

tükrözi a stratégia egészét.

„Secretary Kissinger: …If we call the Chairman a bureaucrat, it will be a tactical

maneuver separate from strategy.” (Burr i.m. 398)

A partner dicséretének maximalizálása túlzásba is átcsaphat, mint ahogy az alábbi

Nixon idézetben. Az amerikai elnök Mao Ce-tung írásainak jelent"ségét magasztalandó

azt állította, hogy a kínai politikus m!vei nem csupán egy nemzetre voltak hatással, de

az egész világot megváltoztatták.

„President Nixon: The Chairman’s writings moved a nation and have changed the

world.” (Burr i.m. 60)

Ez a dicséret Mao elnökb"l a Szerénységmaxima almaximáinak megnyilvánulását

váltotta ki. Az én dícséretének a minimalizálása és az én leszólásának maximalizálása a

fent említett írások tekintetében oly módon jelenik meg, hogy szerz"jük szerényen azt

állítja, hogy – Nixon túlzó dícséretével ellentétben – m!vei alig voltak hatással pár

Peking környéki helyet leszámítva, illetve kiemeli azt is, hogy írásaiban nincs semmi

instruktív jelleg!, ezért nem tartja "ket igazán értékesnek.

„President Nixon: The Chairman’s writings moved a nation and have changed the world.

Chairman Mao: I’ve only been able to change a few places in the vicinity of Beijing.”

(Burr i.m. 60)

„Chairman Mao: Those writings of mine aren’t anything. There is nothing instructive in

what I wrote.” (Burr i.m. 60)

A fatikus maxima betartása és betartatása a tárgyalásokon is olyan elv, amely a

beszélgetés gördülékenységét, könnyedségét irányozza el". A kínos csend elkerülése a

párbeszédek minden esetében mindkét fél érdeke, ám annak képessége, hogy ki milyen

#!&"

"

mértékben képes partnerének szóval tartására, az egyén személyiségének,

intelligenciájának és gyakran magának a szituációnak is a függvénye.

Mint arra Burr is utal bevezet"jében, Teng Hsziao-pinget csíp"s, az

összeütközésekt"l sem visszariadó tárgyalási stílusa nem emelte Kissinger legkönnyebb

tárgyalópartnerei közé. Ráadásul Kissinger visszaemlékezései szerint Teng komoly

önbizalomhiányban is szenvedett, és id" kellett, amíg a tárgyalások során

„bemelegedett”. Ezért a tárgyalások bizonyos szakaszaiban gyakorta kínos csend

telepedett pár másodperc erejéig a beszél"kre. Az alábbi idézetben is elmulasztotta Teng,

hogy bármilyen szóbeli reakcióval éljen a Kissinger által felvetett témákra, így az

amerikai külügyminiszter újabb és újabb témát vetett fel, hogy tárgyalópartnerét szóra

bírja.

„Vice Premier Deng: Those comments in the newspapers are not reliable.

Secretary Kissinger: Of that I am sure.

(Pause)

Mr. Gromyko asked me about the situation in China, and I told him we see no change in

your foreign policy.

(Pause)

You know, one reason I never take Sisco to China is that I never fail in China, so I don’t

need him. But I did take one of his associates, Mr. Atherton, last time.

(Pause)” (Burr i.m. 279)

Brezsnyev f"titkár egyes megjegyzéseit már az irónia kapcsán is gyakran idéztük,

tekintettel arra, hogy a szovjet politikus stílusától nem állt távol a szavak ily módon való

használata. Az ugratás elvével kapcsolatban is az " megjegyzését látjuk indokoltnak

szemléltetés gyanánt idézni. Ez az elv a nyilvánvalóan hamis és nyilvánvalóan

udvariatlan megnyilatkozás ironikus erejével hat a befogadóra – feltéve, hogy van

humorérzéke. Példánkban Kissinger eredeti kívánsága az, hogy egy, a tárgyalás

következ" szakaszában tárgyalandó téma szakért"jeként magával hozott munkatársát

(Lodal) behívhassa a tárgyalóterembe, azonban az illet"t nem találják meg azonnal.

Amikor végre megérkezik, Brezsnyev azzal fogadja Lodalt, hogy ugyan Kissinger nem

akarta, hogy részt vegyen a tárgyaláson, de ", Brezsnyev ragaszkodott hozzá.

„Kissinger: If we are to discuss strategic arms, I have one associate waiting outside

who is a technical expert, and I would like to bring him in.

#!'"

"

Brezhnev: Certainly.

(…Lodal can’t be found.)

(Lodal arrives…Dr. Kissinger introduces him.)

Brezhnev: (to Lodal) Dr. Kissinger didn’t want you to be present, but I insisted on your

being present.

Lodal: Thank you.

Kissinger: Provocateur! I have trouble enough with discipline on my staff.” (Burr i.m.

235)

Az Érdekességelv a megnyilatkozások váratlanságából vezeti le azok érdekességét.

Amikor a fegyverkezési tárgyalások során Kissinger megemlítette, hogy a moszkvai

balettet szándékozik megtekinteni, Gromikó külügyminiszter a két egymástól távol álló

témát vegyítve kérdezett rá, hogy a diplomata vajon a balerinákat készül-e

összehasonlítani a szovjet nukleáris bombázókkal. Kissinger válasza az volt, hogy a

balerinák hatótávolságának a meghatározása a célja. Erre Brezsnyev még rögtönzött

stratégiai ábrát is készített, hogy a kérdés problematikáját megvilágítsa.

„Kissinger: I could get to see the ballet, which I also don’t know if it exists.

Gromyko: What will you do there? Compare ballerinas with Backfire?

Kissinger: I’m going to determine the range of the ballerina.

Brezhnev: But that is a methodology we don’t use. And we don’t even have it. (He draws

a diagram.) It’s a triangle. If you sit in the box, it’s one distance. If you sit in the

orchestra, it’s another. That is land-based. (Laughter)” (Burr i.m. 448)

A kellemetlen témák elkerülésére vonatkozó Pollyanna-elv is megjelenik

Kissinger tárgyalásain, amikor Mao elnök egyszer!en kijelenti, hogy nem szándékozik

a problematikus kérdésekkel mélyebben foglalkozni, inkább a Nixon által korábban

felvetett filozófiai kérdések érdeklik.

“Chairman Mao: All those troublesome problems I don’t want to get into very much. I

think your topic is better – philosophic questions.” (Burr i.m. 62)

Inherensen udvariatlan, illetve a negatív udvariasság kérdéskörébe tartozó nyelvi

jelenséget nem találtunk a korpusz által tartalmazott szövegek között. Az arc

#!("

"

meg"rzésének kívánalma azonban az általunk vizsgált tárgyalások során kétszer is

felmerült.

„Secretary: There will be formal cooperation between the Soviet Union and us to

encourage negotiations…You must distinguish appearance from reality. There may be

some face-saving things, but we will determine for ourselves what will be done. You know

the Western concern with face.

Amb Huang: The Orientals are very much concerned with face, with self-respect.” (Burr

i.m. 158)

„Chairman Mao: When you pass through Japan, you should perhaps talk a bit more with

them. You only talked with them for one day and that isn’t very good for their face.”

(Burr i.m. 91)

Az arcvesztés kockázatát csökkent" stratégiák, és alstratégiák számos esetben

nyilvánvalóan jellemzik a tárgyalások nyelvhasználatát. A Brown és Levinson által

meghatározott almaximák tükrében vizsgálva a diplomáciai tárgyalások szövegeit az

alábbi közös pontokat találtuk. Viszonylag kevés esetben vállalják fel a vizsgált

szövegekben a tárgyalófelek a direkt konfrontációt, a „mikrofonba” történ" nyílt

ellentmondást. Az is el"fordulhat, hogy pontosan az udvariasság sarkallja a beszél"t az

udvariatlannak t!n" direkt konfrontációra. Ez történt annak a beszélgetésnek a során,

amelyen Mao elnök azon véleményét vázolta fel, hogy Kína az Egyesült Államok

érdekl"désének nem áll a központjában, csupán negyedik helyet foglal el az alább

említett hatalmak után.

„Chairman Mao: Those words are not reliable because according to your priorities the

first is the Soviet Union, the second is Europe and the third is Japan.

Secretary Kissinger: That is not correct…

…Chairman Mao: So then we quarrel.

Secretary Kissinger: We quarrel.” (Burr i.m. 391)

Kissinger ugyan nem sorolja el"rebb számszer!leg Kínát a válaszai során, de

ellentmond Mao Ce-tungnak, hogy ezzel is a tárgyalófél államának fontosságát

hangsúlyozza.

#!)"

"

Az orvosló közelít" udvariasság esetét megfigyelhetjük annak számos

alstratégiáján keresztül. A hallgató érdekeire figyel Kissinger, amikor saját mondatát is

megszakítva rákérdez, vajon a másik fél befejezte-e, amit mondani szándékozott.

„Dr. Kissinger: I will – is the Prime Minister finished with his observation?” (Burr i.m.

104)

A beszélget"partner felé tett apró gesztus a vele kapcsolatos egyébként is pozitív

tények túlzásba hajló felemlegetése. Ilyen jelenség az, amikor az amerikai politikus

szerint Huang nagykövet állandóan szerepel az újságokban.

„Dr. Kissinger: I see you in the newspapers all the time. You’re a great publicity expert.

And very argumentative.” (Burr i.m. 48)

A tárgyalópartnerrel való egy csoporton belüliségre való utalás szemléltetésére

Nixon elnökt"l idézünk az alábbiakban, aki Mao Ce-tunggal való tárgyalásán igyekezett

kiemelni a párbeszéd folyamán a kettejük múltját és jelenét összeköt" kapcsot.

„President Nixon: Mr. Chairman, the Chairman’s life is well-known to all of us. He

came from a very poor family to the top of the most populous nation in the world, a great

nation.

My background is not so well known. I also came from a very poor family, and to the top

of a very great nation. History has brought us together.” (Burr i.m. 65)

A minden helyzetben az egyetértésre törekvés hatja át Kissinger válaszadását,

amikor Mao elnök két ellentétes tartalmú kijelentésére is lényegében azonos választ

fogalmaz meg

„Chairman Mao: People say that Americans can keep no secrets.

Secretary Kissinger: That’s true.

Chairman Mao: I think Americans can very well keep secrets.

Secretary Kissinger: That’s basically true…” (Burr i.m. 182)

A nézeteltérés elkerülésének igénye hajtotta az amerikai külügyminisztert abban

az esetben is, amikor Huang nagykövet az amerikai érdekek szempontjából nem igazán

el"nyös kínai-arab viszonyra, illetve a közel-keleti helyzet kínai megítélésére tett

nyomatékos utalást.

#!*"

"

„Amb Huang: And you do know that we do sympathyze with the just cause of the Arab

people.

Secretary: We are not asking you to abandon this.” (Burr i.m. 160)

A közös platform megfogalmazására egy másik esetben ily módon kerül sor:

„Secretary Kissinger: I explained to the Prime Minister, going in the car or elsewhere,

that our tactics are more complex and maybe less heroic, but our strategy is the same.”

(Burr i.m. 181)

A viccelés alstratégiája sem állt távol a hidegháborúban kulcsszerepet betölt"

politikusoktól. Amikor Brezsnyev a SALT megállapodások általa javasolt pontjait

oroszul elsorolta, a fordítás el"tt elterel"dött a szó egy másik irányba. Amikor aztán

Kissinger két egymást követ" alkalommal is hiába fejezte ki azon kívánságát, hogy

szeretné angol nyelven is hallani a javaslatokat, végül megkérdezte, hogy lefordítják-e

neki a szöveget, vagy írja alá oroszul. Brezsnyev a tréfás kérdésre tréfás választ adott –

tollat nyújtott Kissingernek, hogy akkor legyen ez a megoldás.

“Kissinger: Will you translate or should I sign it in Russian?

Brezhnev: Let’s do that! (He offers Secretary Kissinger a pen.)” (Burr i.m. 349)

A „Kínálj, igérj!” alstartégiát alkalmazta az amerikai diplomata akkor is, amikor a

kínai ENSZ-küldöttnek korábban róla készített színes fényképek elküldését ígérte.

“Dr. Kissinger: I have some great colored pictures of you …I will send them to you.

(Burr i.m. 49)

Az optimizmus kifejez"dése, mint udvariassági alstratégia szintén megjelenik a

tárgyalások szövegeiben. Erre szolgáltat példát Kissinger azon megjegyzése, amely a

Pakisztán körüli válság kapcsán összehívott találkozójának befejezésekor hangzott el.

Az amerikai politikus annak a kívánságának – reményének – adott hangot, hogy a

jöv"ben örömtelibb események indokolják a tárgyalóféllel való találkozást.

„Dr. Kissinger: I wish happier occasions would bring us together.” (Burr i.m. 57)

##+"

"

Az indoklás iránti udvariassági elvárással kapcsolatos szövegrészletre abban a

kontextusban került többek között sor, amikor a kínai tárgyalófél kinyilvánította

álláspontját a szovjet-amerikai nukleáris egyezményr"l. Kissinger arra kérte Huang

nagykövetet, hogy a kínai fél ne a dokumentum egészér"l alkosson egyértelm!en

negatív véleményt, hanem találjon más módszert a kritika megfogalmazására, azaz

érveljen a részletekkel kapcsolatban.

„Ambassador Huang: As to the US-Soviet Nuclear Agreement, I have already told you

our position.

Dr. Kissinger: I know. It does not give us any great pain. It could be worse if you

supported the Agreement. I just want you to understand our position. But don’t tell our

Congressmen that it is just a scrap of paper. We want to use it. You can criticize it in

other ways.” (Burr i.m. 145)

Az udvariasság jegyében a különbségek említését a kölcsönösség nyomatékosítása

ellensúlyozhatja.

„Amb Huang: We are old friends. We have differences of view, but we are old friends.”

(Burr i.m. 159-160)

Az apró gesztusokról, „ajándékokról” már esett szó, amikor Mao elnök Nixon

könyvével kapcsolatos megjegyzését idéztük. A kínai elnök Kissingert is

„megajándékozta” alkalomadtán, amikor vietnámi tárgyalásainak sikerességére utalt.

„Chairman Mao: Your business was well done. You’ve been flying everywhere…And

the Vietnamese issue can be counted as basically settled.” (Burr i.m. 88)

Az orvoslás távolító udvariassággal szintén több olyan alstartégiát foglal magában,

amelyekre Kissinger tárgyalásainak jegyz"könyveiben utalás történik. A tárgyalófél

„adósságba verésének” elkerülése volt Kissinger célja, amikor „mikrofonba” közölte

Brezsnyev f"titkárral, hogy tudomása van az új szovjet rakétafejlesztésekr"l, de ezzel a

másik fél nem sérti meg a kettejük között kötött megállapodásokat.

„Kissinger: According to our estimate, you’re developing four new missiles. That’s not

in violation of the agreement…

##!"

"

Brezhnev: …I can say we’re not making a single new missile. We are improving our

missiles.

Kissinger: It’s just a question of definition. It’s such a great improvement that to our

people it looks like a new one. But I won’t debate it. But we’re not saying it’s in

violation of the agreement.” (Burr i.m. 239)

Az ellentmondás alkalmazására már korábban elhangzott a laoszi hatalomátvételre

történ" utalás a kambodzsai puccs kapcsán, a gunyorosság pedig a silók és Kissinger

háza közötti párhuzamban jelent meg egy már említett szövegrészben, ezért ezeket nem

idézzük újfent.

A megszólításról, mint a tiszteletet kifejez" egyik eszközr"l, a szövegeket átható

hierarchikus szerepek hatásával kapcsolatban, illetve a szociális deixisek kapcsán már

esett szó. A tegezés és önözés/magázás közötti különbségtétel nem minden nyelvre

egyaránt jellemz", és pl. az angol nyelv! korpuszelemeken ez a jelenség nem

vizsgálható. A diplomáciai kommunikációt átható hivatalos hangnem egyébként a

tegezés/magázás problematikája által amúgy érintett másik két vizsgált nyelven (magyar,

francia) történ" szövegalkotást sem befolyásolja számottev"en, hiszen a szakterület

nagyon ritka kivételekt"l eltekintve megköveteli a maximális tisztelet megadását, amely

a magázásban/önözésben is realizálódik.

4.2.9. A diplomáciai jelleg! szövegeket kísér" nyelven kívüli eszközök

Végül, de nem utolsósorban a vizsgálatok kiterjedtek a korpusz szövegeit illet"en

a szöveget kísér" nonverbális (metakommunikációs) eszközökre, jelesen a releváns

szupraszegmentális, aszegmentális és egyéb nonverbális elemekre.

A diplomáciai kommunikációt illet"en az él"beszéd nehezen vizsgálható, hiszen,

pl. a diplomáciai tárgyalások az esetek túlnyomó többségében nem kerülnek rögzítésre

multimédiás eszközökkel. A diplomáciai funkciót betölt" személyek, állam- és

kormányf"k, külügyminiszterek és diplomaták beszédei, szónoklatai ugyan elenyész"

részben elérhet"k ilyen formátumban, és bár a diplomáciai tárgyalások szinte kivétel

nélkül zárt ajtók mögött folynak, készültek már sok apró részletre kiterjed" szó szerinti

jegyz"könyvek, amelyek a szövegfonetika szempontjából releváns nyelven kívüli

elemekr"l is tanúbizonyságot adnak. Vizsgálataink során els"sorban angol nyelv!

forrásra támaszkodtunk, tekintettel arra, hogy a Henry Kissinger tárgyalásait rögzít"

###"

"

emlékeztet"k számos esetben számolnak be a témakörbe illeszked" fonetikai-akusztikai

sajátosságról.

A szupraszegmentális, más néven paralingvisztikai elemek a nyelvi jelekhez

köt"d" sajátosságok. Vizsgálatukat a diplomáciai kommunikációt illet"en megnehezíti a

források hiánya, hiszen a tárgyalások általában zártkör!ek, pusztán a nyelvhasználat

megfigyelésére hivatott nyelvész számára nem jut lehet"ség azokra bejutni, akik pedig a

tárgyalás valódi funkcióját betöltve vesznek részt benne, az esetek túlnyomó részében

nem figyelik tudatosan ezen elemeket.

A hanger" vizsgálata egy beszédben lehet az akusztika (ezáltal a szövegfonetika)

tárgya, azonban a hanger"nek a kontextus által befolyásolt módon való tudatos

használata pragmatikai kérdéseket is felvethet. A hanger", mint szupraszegmentális

eszköz alkalmazása számos tényez"t"l függhet. Meghatározó lehet az egyén orgánuma,

egészségügyi állapota, a helyiség mérete, a hallgatóság száma, az alkalmazott

hangtechnika (pl. kihangosítás), a tárgyalópartner hangereje (amelyhez akaratlanul is

alkalmazkodunk a párbeszéd során) stb. Ugyanígy befolyásolhatják azt a háttérzajok, a

kommunikációs szituáció, a témához f!z"d" érzelmeink is. A legjobb szónokok a

hangerejük változtatásával is képesek manipulálni hallgatóságukat.

Csupán két a hanger"re utaló megjegyzést találtunk az amúgy egyéb nonverbális

elemeket is megemlít" szószerinti jegyz"könyvekben, amelyek Kissinger kínai és

szovjet politikusokkal való titkos tárgyalásait rögzítették. E megjegyzések egyikében a

tárgyaláson résztvev" tolmács utal saját hangerejére, amelyet a szomszédos helyiségben

tartózkodók is hallhatnak.

„Kissinger: I have people in the other room but they will join us for the later discussion.

Translator: They must be able to hear me because of my loud voice.” (Burr 1998, 300)

A másik ilyen jelleg! említés a jegyz"könyv készít"jét"l származik, aki

megjegyezte, hogy Mao elnök mondanivalója közben hanger"t váltott, hogy ily módon

is kiemelje mondanivalóját.

„Chairman Mao: You don’t know my temperament. I like people to curse me (raising his

voice and hitting his chair with his hand). You must say that Chairman Mao is an old

bureaucrat and in that case I will speed up and meet you.” (i.m. 398)

##$"

"

Egy másik paralingvisztikai elem, a hangsúly, még adekvátabb annak

megítélésében, hogy valaki mennyire jó szónok. Hiszen a megfelel" hangsúly

hiányában nem csupán érdektelenné, unalmassá válik a beszéd, de a hangsúlyok

elhagyása vagy helytelen alkalmazása esetenként a szöveg megértésében is komoly

nehézséget okozhat.

A paralingvisztikai elemek fontosságára már Bánffy Miklós, a Bethlen-kormány

külügyminisztere is felhívta a figyelmet visszaemlékezéseiben.

„Igen nagy kritikára van szükség olyan tárgyalásnál, melyet idegen emberekkel

folytatunk. Nemcsak az egyén maga különböz"en fogékony, de más-más az, ami

visszhangra talál franciánál, németnél vagy angolnál. Más az, amit fontosnak tart, más,

amit érdekesnek. Az ügy, amit el"adunk, s"t annak érvei is ugyanazok, bár különböz"

ismeretkörük szerint kell azokat is el"adni, és ezen kívül a hang, a szín, a hangsúly, az is

változik, és változnia kell aszerint, hogy melyikkel tárgyalunk.” (Bánffy 2000, 88)

Emlékei felidézése közben másutt is megemlíti a hangsúlyozás értéktöbbletet

jelent" mivoltát.

„El"ször Bethlen adta el" a javaslatunkat. Tárgyilagosan és minden frázis nélkül.

Barthou kereken megtagadta. Erre én vettem át a szót. Ismerve a francia mentalitást,

birtokában annak a szókincsnek, amivel "k indokolni szokták politikájukat, elkezdtem

beszélni. Elmondtam, hogy mi Franciaországhoz fordulunk, a szabadság dics"séges

hazájához. Beszéltem a francia lélekr"l, annak mindig méltányos, mindig igazságos

voltáról. Mihez Európa kis népei bizalommal fordulnak, mint az igazság "réhez. Ha azt

mondtam, hogy: „France” vagy azt, hogy: „gloire”, azzal a rajongó hangsúllyal

ejtettem e szókat, ahogy !k szokták. Barthou apránként tökéletesen átváltozott. Azt felelte:

ez már egészen más, ezt így már lehet! Pedig én pontosan ugyanazt mondtam neki, amit

Bethlen, csak franciásabb mártásban.” (Bánffy 2000, 273)

Bármennyire részletesek is a szó szerinti jegyz"könyvek, a hangsúlyozást nem

tudják visszaadni, így vizsgálatuk szinte teljesen irreleváns lehetne ebb"l a szempontból,

azonban a szövegek maguk tartalmaznak olyan elemeket, amelyek verbális eszközökkel

is nyomatékosítják a kihangsúlyozni szándékozott szövegrészeket. Nehéz elképzelni,

hogy, pl. Brezsnyev f"titkár szájából a következ" mondatok mindenféle hangsúly nélkül,

monoton egyhangúságban hangoztak volna el, hiszen a bennük használt kifejezés is

nyomatékosítást, kihangsúlyozást jelent:

##%"

"

„We see it as a discriminatory practice that we cannot agree to. I wish to emphasize

that!” (Burr 1998, 331)

Ami a diplomáciai szövegekben megjelen" aszegmentális elemeket illeti, azok

szintén nehezen tanulmányozhatóak, és az ok ugyanabban keresend", mint azt fentebb

kifejtettük. Azonban az általunk vizsgált jegyz"könyvek Kissinger titkos tárgyalásairól

gyakran olyan alapossággal készültek, hogy még pár ilyen jelleg! információt is az

utókorra hagytak. Igaz, ezek nem annyira a beszédtempóra utalnak, amely szintén lehet

az individuum sajátossága, hanem inkább a beszéd közben szándékosan beiktatott rövid

szünettartásokra. Egy olyan beszélgetésben (tárgyalásban), amelyet tolmács fordít, a

mondandóba való szünetek beiktatása amúgy is elkerülhetetlen. Ilyenkor a beszél"

részben a saját mondanivalójának megfelel"en tagolja a szöveget, részben pedig a

fordítóra való tekintete szerint. Hiszen neki is érdeke, hogy a legapróbb részlet is

maradéktalanul és precízen le legyen fordítva, hogy tárgyalópartnere saját anyanyelvén

is azt hallhassa, ami a beszél" anyanyelvén elhangzott. (Persze relevánsabb lenne

munkanyelveket említeni, hiszen a diplomaták nem mindig tudják saját anyanyelvüket

használni a tárgyalások során. Kissinger anyanyelve sem az angol, hanem a német, még

ha élete nagy részét az Egyesült Államokban is töltötte.) A másik fontos aspektusa a

tolmácsok alkalmazásának, hogy amíg a partner beszél, addig a hallgató félnek

nyugodtabb körülmények között lehet"sége nyílik a másik tárgyalófél megfigyelésére, a

nem verbális jelek feldolgozására. (Hidas 2004, 65-66)

A nemzetközi tárgyalások során a tolmácsok, fordítók szerepe nem mindig

korlátozódik csupán a pontos megértés biztosítására. A tárgyalófelek nagyon gyakran

olyan esetben is alkalmaznak erre a feladatra szakembereket, amikor kiválóan beszélik

az adott nyelvet. Ennek az egyik f" indítéka az, hogy amíg a tolmács lefordítja a

tárgyalófél gondolatait, addig van id" gondolkodni az adekvát, jól megfogalmazott

válaszon. A szünettartás egy beszélgetés során azonban jelezheti azt is, hogy egy adott

válaszra a tárgyalópartner még nem készült fel teljesen, és egy-két másodpercet igénybe

vesz, hogy reagálni tudjon az elhangzottakra. Különösen igaz ez abban az esetben,

amikor egy kérdésre nem lehet egyértelm! választ adni, tekintettel a helyzet

bonyolultságára.

„Ambassador Huang: And does the U.S. side agree to our proposal?

##&"

"

Dr. Kissinger: (Pausing) We are trying to avoid a situation where the Soviet Union can

threaten our allies with conventional forces, and we are then prohibited from using

nuclear weapons in defense of Western Europe.” (Burr i.m. 74)

Hasonló, részben szünettartásra (és talán arcjátékra is) utaló megjegyzés lehet a

következ" is:

„Gromyko: If it is done, what about just the DRV?

Kissinger: [Thinks] I don’t totally exclude this. Let me think about it.” (i.m. 362)

Közismert jelenség a társalgás közbeni „kínos csend”, de a Kissinger-

tárgyalásokat publikáló William Burr szerint a diplomáciai tárgyalásokra alaposan

felkészül" szakemberekkel is megeshet az ilyen, ahogyan magával Kissingerrel is

megtörtént. Burr az amerikai politikus Teng Hsziao-pinggel való találkozása kapcsán

megemlíti, hogy…

„… the conversation on 14 April had its share of awkward pauses”.

Igaz, a kínos szünetek magyarázataként hozzáf!zte, hogy Kissinger kevésbé tudta

elfogadni Tenget tárgyalófélként, mint el"djét, Zhou En-lait, ráadásul állítólag Teng

tárgyalókészsége is hagyott némi kívánnivalót maga után.

A szupra- és aszegmentális eszközökön kívül a verbalitáson túlmutatnak olyan

metakommunikációs, nem nyelvi elemek is, mint pl. a távolságtartás, a mimika, a

testmozdulatok, a tapintás, a gesztus és a szemmozgás.

A proximitást illet"en alapvet"en meghatározó egy diplomáciai tárgyalás esetében

a tárgyalóasztal mérete, de természetesen el"fordul, hogy a tárgyalóasztaltól felállva is

beszélgetnek a felek.

„Brezhnev: …What they are are airborne launchers. Come here. (Brezhnev gestures to

Secretary Kissinger; they both rise and Brezhnev leads the way to a large wall map of

the world…” (i.m. 351)

„Kissinger: Can I meet with the General Secretary one minute alone? (He confers

privately with the General Secretary at the end of the table.)” (i.m. 445)

##'"

"

Ezen kívül a tárgyalások elején és végén is „testközelbe” kerülnek a

tárgyalópartnerek, hiszen a közös fénykép, a sajtótájékoztató, a kölcsönös üdvözlések és

búcsúzások nem a tárgyalóasztal távolságában történnek, és a párbeszéd az ilyen

helyzetek során is folytatódik, bár az ilyen magánjelleg! beszélgetésekr"l sajnos nem

készülnek hasonlóan részletes feljegyzések.

Az arcjáték (mimika) is nehezen tanulmányozható a diplomáciai tárgyalások

esetében, de hogy nem pókerarccal viseltetnek a résztvev"k ezeken, az érzékelhet" a

Kissinger-tárgyalások jegyz"könyveib"l is.

„The President: …I think it would be helpful in this frank talk with you if you could

indicate the various places and ways – whether in Southeast Asia, the Middle East, or

Africa – what your country is doing to meet this challenge so we can better understand

how we can act parallel.

Vice Premier Deng: (with some visible tension in his face): We have done only two

things: One is to make preparations for ourselves – to make solid down-to-earth

preparations. Second, we fire some empty cannons.” (i.m. 403)

Amikor Ford elnök mintegy számon kérte Teng Hsziao-pingen, hogy Kína mit

tesz a Szovjetunió feltartóztatására, az akkori kínai miniszterelnök-helyettes arca a

jegyz"könyv szerint feszültségr"l tanúskodott. Minden bizonnyal arcjátékra (vagy arra

is) utal az a megjegyzés (Dr. Kissinger indicates puzzlement. i.m. 135) is, amelyet

magyar fordításban talán leginkább úgy lehetne visszaadni, hogy „Dr. Kissinger

kérd"en néz”. Ugyanez a megjegyzés más alkalommal is el"fordul jegyz"könyvben,

igaz a tolmács szerepét betölt" Tang Wen-sheng személyével kapcsolatban.

„Secretary Kissinger: It was inexcusable. Inexcusable. (Miss Tang indicates puzzlement.)

It was inexcusable to conduct it in that manner…” (i.m. 395)

Ennek a területnek a határán mozog az a megjegyzés is, mely szerint Qiao Guan-

hua, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere Kissinger egy kínos kérdésére „idegesen

nevetett” (laughs nervously i.m. 381), hiszen a nevetés nem csupán hangkiadás, hanem

mimika is egyben, és a nevetés arcjátéka eltér" abban az esetben, ha az nem szívb"l,

"szintén jön. A jegyz"könyvek készít"i nem csak ideges nevetést jegyeztek fel a

tárgyalások során, hanem kérd" hangsúlyú nevetést is.

##("

"

„Secretary Kissinger: …he [Senator Jackson] should be handled in a way that when he

comes back from here he doesn’t take such an extreme position that he alienates men like

Senator [William] Fulbright whom we need and who is his enemy.

Prime Minister Zhou: (laughs questioningly) Oh?” (i.m. 208)

Amúgy meglep"en sokszor tesznek utalást nevetésre Kissinger tárgyalásainak

jegyz"könyveiben, mind a kínai, mind az orosz tárgyalófelek találtak Kissingerrel közös

témákat a viccel"désre, élcel"désre, iróniára.

A test eltér" részeinek (vagy egészének) a mozgása is kísérheti nonverbális

jelként vagy azok sorozataként a verbális nyelvi elemeket. Ett"l akár a kommunikáció

sikeressége is függhet. Ha Mao elnök szavaival együtt nem jegyezték volna fel

jegyz"könyvírók, hogy a tárgyalás során a fejére (agyára), illetve a térdeire utalt, utólag

nehéz lehetne rekonstruálni, hogy pontosan mire is gondolt.

„Chairman Mao: This part (pointing to his brain) is working well, and I can eat and

sleep. (Patting his knees) These parts are not good. They do not ache, but they are not

firm when I walk.” (i.m.393)

A testmozdulatok hangulati aláfestésként is szolgálhatnak a mondanivalóhoz,

mint ahogy azt Brezsnyev elnök tréfás mozdulatai is igazolják, amikor is

gondolatpárhuzamot von a kérdések és a ruhadarabok között.

„Brezhnev: Well, do you want to ask me all your questions first, making it easier?

Otherwise, you’ll start undressing me article by article.

(Brezhnev gestures as if stripping off his clothes.)” (i.m. 349)

Néha nem csupán kíséri a szöveget a mozdulat, hanem egyenesen helyettesíti azt.

A tárgyalások során, amikor Kissinger mondatát hallva Mao elnök Zhou En-lai

miniszterelnökhöz fordul, szó nélkül is jelzi neki ezzel, hogy t"le várja a választ a

felvetésre.

Chairman Mao turns to Prime Minister Zhou (Burr 1998, 90)

Persze a tárgyalások során egyik leggyakrabban használatos metakommunikációs

elem a fejmozgás, különösen az egyetértés, beleegyezés, elfogadás jeleként

értelmezhet" bólogatás. Erre számos példát tudunk felsorakoztatni Kissinger titkos

##)"

"

tárgyalásairól (pl. Ambassador Huang nods. i.m.49, Chairman Mao: (nodding yes)

i.m.91, Kissinger nods yes. i.m.233, Chairman Mao nods affirmatively i.m.395).

A test és a fej mozgása mellett a kézmozdulatok is jellegzetes nonverbális

eszközök. A gesztikuláció részben kultúra-, részben egyénfügg", ám kisebb-nagyobb

mértékben az emberek többsége él vele. Mao elnökr"l nagyon sok esetben feljegyezték,

hogy a tárgyalópartnerére mutatott beszélgetés közben (pl. i.m.64, i.m.89), de egyéb

kézmozdulatokról is tanúskodnak a jegyz"könyvek (Chairman Mao: (gesturing with

his hands) i.m.89, Chairman Mao: (using both hands for gestures) i.m.100).

A kéztartás és a kézmozdulat szolgáltatja a vizuális hátteret a következ" esetekben

is:

„Chairman Mao: …You are this (wide space between two fingers.) and we are this

(small space). Because you have the atom bombs, and we don’t.” (i.m. 390)

E szövegrész a metakommunikációs elemek feljegyzése nélkül ma már

értelmezhetetlen lenne, hiszen nem derül ki a „this” szócskából, melynek jelentése „ez”,

hogy Mao elnök mire is gondol, amikor az atombombával rendelkez" Egyesült

Államokat összehasonlítja Kínával. Bár a fenti idézet 1975. október 21-i tárgyalásról

származik, valószín!síthet", hogy Mao nem ekkor élt el"ször ezzel az

összehasonlítással. Ugyanis egy másfél évvel korábbi tárgyaláson Teng Hsziao-ping

kapcsán olvasható a következ" szövegrészlet:

„Vice Premier Deng: Chairman Mao has said that our nuclear power is only that much

(holding up narrow gap between thumb and forefinger).” (i.m. 283)

Mao az ujjait akkor is használja metakommunikációs eszköz gyanánt, amikor

felsorolja a világ prioritást élvez", vezet" térségeit, és felállítja a véleménye szerinti

sorrendet azok között.

„Chairman Mao: …(Counting with his fingers) America, the Soviet Union, Europe,

Japan, China. You see, five (holding up his five fingers).” (i.m. 391)

A metakommunikációs jelleg! üzenetátvitel egy széls"ségesebb formája Nikita

Hruscsov nevéhez f!z"dik, aki az ENSZ Közgy!lésén tartott beszéde során levetett

cip"jével verve a pulpitust adott nyomatékot mondanivalójának. (Stanko 2001, 47)

##*"

"

Ennél ugyan finomabb, de néhány nem kevésbé indulatos mozdulat jellemzi Kissinger

egyik tárgyalását Brezsnyev f"titkárral, ahol el"ször a szovjet politikus jelezte úgy

nemtetszését, hogy kezével az asztalra csapott, majd ugyanarra a témára adott

válaszában Kissinger is hasonló eszközzel élt.

„Brezhnev: …Everything was agreed and crystal clear two and one-half years ago. Yet

we do not see any part of that agreement fulfilled. Several days ago, I read that the

United States had decided to accord MFN to several countries including China. But,

regarding the Soviet Union, MFN would be accorded only as a special favor and only for

18 months. Let me say frankly that we cannot accept that „gift” (hits the table with

hand). We see it as a discriminatory practice that we cannot agree to. I wish to

emphasize that!”(i.m. 331)

Igaz, Kissinger nem a szovjet tárgyalófél álláspontjával szemben fogalmazott meg

kritikát, hanem azzal egyetértve, inkább saját arcának meg"rzése gyanánt, Jackson

szenátor ellen kelt ki ily módon, aki az " levelét – elferdítve – olyan fórumon hozta

nyilvánosságra, amelynek résztvev"i nem lettek volna hivatottak ismerni a levél

részleteit a szerz" eredeti szándéka szerint.

„Kissinger: …We told him that if necessary he could refer to the letter in the Senate, but

not release it at the White House. His manner is as humiliating for me as it is for you (hits

table with hand). The press is saying that Kissinger has been defeated by Jackson. I’m as

angry as you are.” (i.m. 341)

Ugyan a szó szoros értelmében véve nem szorosan a témához kapcsolódó jelenség,

de el"fordul, hogy egy kommunikációs jelentéstartalommal bíró nonverbális eszközt

kommentálnak konkrét nyelvi elemekkel. Példánk esetében a kézfogás kett"s jelentés!

– egyrészt mintegy megpecsételése, meger"sítése a megállapodásoknak, amelyekre az

éppen véget ér" tárgyaláson jutottak a felek, másrészt a búcsúzkodás jele, amelyre

Brezsnyev szavai is utalnak: „Már csak a kézfogás maradt hátra.”

„Brezhnev: (The General Secretary gets up and walks around to the American side of

the table.) It remains to shake hands. (He shakes the hands of the U.S. participants.).”

(i.m. 355)

#$+"

"

A szemmozgás alapos megfigyelése a legújabb kutatások szerint segíthet a

tárgyalópartner valódi gondolatainak kifürkészésében, mivel az agy által irányított szem

akaratlanul is bizonyos irányba „vándorol”, annak függvényében, hogy amit állítunk,

azt tényleg úgy gondoljuk-e. Persze a szemmozgás (általában fejmozdulattal kísérve)

abban az esetben is része a nonverbális kommunikációnak, amikor önkéntelenül az

óránkra nézünk, jelezve ezzel akár az id" múlásának tényét, akár az elhangzó dolgok

iránti érdektelenségünket, akár fáradtságunkat stb. A Kissinger titkos tárgyalásairól

feljegyzést készít"k azt is dokumentálták, hogy pl. Zhou kínai miniszterelnök az órájára

nézett, miközben Kissinger beszélt. Mivel ez már az adott tárgyalás befejezését

közvetlenül megel"z"en történt, ennek a mozdulatnak a célja lehetett a tárgyalásban

résztvev"k figyelmének felhívása a megbeszélések befejezésének szükségességére.

(Prime Minister Zhou looks at his watch. i.m. 100)

A tapintásra, mint metakommunikációs elemre nem találtunk utalást az általunk

vizsgált diplomáciai forrásokban, de természetesen ennek ellenére sem tartjuk kizártnak,

hogy adott szituációban ilyen jelleg! eszköz el" ne fordulhatna a diplomáciai

kommunikáció során.

Bár a diplomáciai tárgyalások során nem mondható általános jelleg!nek Teng

Hsziao-ping cselekedete, amelyr"l Kissingerrel való tárgyalásainak egyik jegyz"könyve

számol be, ráadásul ismerve a kínaiaknak a nyugati civilizációs szokásoktól ebben a

jelenségben való eltér" kulturális sajátosságát, mégis szükségesnek látjuk megemlíteni e

helyen, hogy Teng miniszterelnök a feljegyzések szerint tárgyalás közben – Kissinger

beszédét hallgatva – az e célra szolgáló köp"csészébe köpött.

„Secretary Kissinger: Our problem is we have refused certain computers to the Soviet

Union. (Deng spits into his spittoon.) I think we could approve computers to the People’s

Republic of China that would be of considerable quality.”(i.m. 403)

Az oka annak, hogy itt szükségét látjuk kiemelni e jelenséget, az, hogy a nyugati

civilizációban, ha ma már nem is a kulturáltnak tekintett viselkedés részeként (és

különösen nem diplomáciai tárgyaláson), de a köpésnek bizonyos szövegkörnyezetben

lehet jelentéstartalmat tulajdonítani. Az egyet nem értés és az ellenséges érzelmek

széls"séges formájának nonverbális kifejez"eszköze lehet. Természetesen ez a jelenség

– lévén Kínában a köpködés része még napjainkban is az általánosan elfogadott, bár

nyugati hatásra némileg visszaszoruló szokásrendszernek – a távol-keleti ország

#$!"

"

kulturális kontextusában jóval ritkábban értelmezhet" a fentebb említett, nyugati

jelentésében.

A diplomáciai protokoll azon íratlan (bár sokszor írásban is összefoglalt)

szabályok összessége, amelyek szigorúan betartandók a hivatalos eseményeken. Ezek a

szabályok, akár betartásuk, akár megszegésük révén önmagukban is üzenetet hordoznak,

jelentésértékkel bírnak a bennfentesek számára. Egy diplomáciai tárgyalás esetében

ilyen információs többlet lehet a kötött protokolláris ülésrend miatt az, hogy ki melyik

pozíciót foglalja el a tárgyalóasztal két oldalán. Erre utal Brezsnyev f"titkár

megjegyzése is, amelyet akkor fogalmaz meg, amikor Kissinger baloldalán látja

Stoessel nagykövetet.

„Brezhnev: … I see that you have placed Ambassador Walter Stoessel to your left

(seated at table).

Kissinger: That’s true.

Brezhnev: You know we would never criticize your Ambassador. He is highly respected.

Kissinger: We’re seated this way, because I am to the left of Sonnenfeldt.

Brezhnev: Ah, everyone in a position of advantage.” (i.m. 328)

Azt, hogy kutatásaink beszámolójában domináns szerepet töltöttek be a

tárgyalásokkal kapcsolatos szemléltetések, részben az indokolja, hogy a vizsgált

szemantikai és pragmatikai jelenségek közül számos kifejezetten a diskurzushoz

köt"dik, és vizsgálatuk az írott szövegekben kevésbé releváns.

#$#"

"

5. Konklúzió

5.1. A kutatás eredménye, haszna, újszer!sége

Tekintettel arra, hogy a fenti vizsgálat mind a vizsgált nyelvi jelenségek

sokféleségében, mind bizonyos nyelvi elemek diplomáciai jelleg! korpuszon végzett

vizsgálatának újszer!ségében, mind pedig a korpusz elemeinek összetett természetében

egyedi, hatással lehet a diplomáciai nyelvhasználat problematikájának lesz!kített

kérdésköreit vizsgáló kutatásokra csakúgy, mint egy összefoglaló monográfia

megírására (megszerkesztésére) vállalkozó szerz"re.

Mivel napjainkban a diplomata-képzés egyre divatosabbá válik, jelen disszertáció

alkalmas lehet bizonyos elemeiben egy a diplomáciai nyelvhasználat oktatására írandó –

hiánypótló – tankönyvhöz, példatárhoz való hozzájáruláshoz.

.

5.2. A hipotézisek igazolása

Vizsgálataink kezdetén felállított hipotéziseink a korpusz egészére és egyes

elemeire vonatkozó állításokat fogalmaztak meg, amelyek bizonyítása, illetve cáfolata a

vizsgálat által az alábbi eredményt hozta.

Hipotézis 1. – Jelen vizsgálatok eredménye megbízhatóan igazolja a vizsgálat

korpuszát alkotó szövegtípusok relevanciáját a diplomáciai szaknyelv-

használatot illet"en.

E hipotézist a vizsgálat megcáfolta.

Indoklás: A szövegnyelvészeti megközelítés! szemantikai és pragmatikai

szempontból elvégzett vizsgálat csupán arra volt alkalmas, hogy a különböz"

szövegtípusokban el"forduló szövegnyelvészeti jelenségeket, azok

el"fordulásának valószín!ségét kimutassa a szövegek e csoportjaiban, azonban

#$$"

"

pusztán ez alapján egy-egy szövegtípusnak a diplomáciai szakmai

nyelvhasználat szempontjából való relevanciáját igazolni – tapasztalataink

szerint (és reményeink ellenére) – megbízhatóan nem lehet. A szövegtípusok

csoportonként eltér" mértékben bizonyultak relevánsnak az egyes nyelvi

elemek tekintetében, azonban e jelenségek viszonya a diplomácia szakma-

specifikus nyelvhasználatával ritkán hozható összefüggésbe. Bizonyos

szövegtípusok (beszédek, interjúk) esetén a szöveg egyes kiragadott

mondatainak esetleges diplomáciai hatását, a szöveg elhangzásának apropóját

és bizonyos lexikai elemeket leszámítva nem bizonyítható a diplomáciai

szaknyelvhasználathoz való szoros kapcsolatuk. Más szövegtípusokban

(jegyzékek, jelentések) el"forduló kifejezetten szakma-specifikus

nyelvhasználati sajátosságok (pl. jegyzékek konvencionális indító és záró

mondata, ill. a jelentések szakzsargon-használata) el"fordulási valószín!sége

szignifikánsan nagyobb. A nemzetközi jogi aktusok tekintetében sem minden

esetben érezzük indokoltnak a diplomáciai nyelvhasználattal integráns

egységben való tárgyalását, s"t igazán relevánsnak csupán a kifejezetten a

diplomáciai és konzuli kapcsolatokat szabályozó szerz"déseket találjuk. Más

képvisel"i e szövegtípusnak (pl. békeszerz"dések) részleteikben kapcsolódnak

a diplomáciai szaknyelvi szóhasználathoz, mindazonáltal e szövegekben is

aránytalanul sok a diplomáciai nyelvhasználat szempontjából irreleváns

szövegrész. A közlemények és nyilatkozatok szintén csupán a szaknyelvi

regiszter bizonyos elemeit használják ki, azonban megfogalmazásukban fontos

elem a közérthet"ség, tehát pontosan az hiányzik bel"le, ami a diplomáciai

nyelvhasználatot megkülönböztethetné más szaknyelvekt"l. Ha ezek alapján a

jegyzékek és a jelentések egymástól gyökeresen eltér" nyelvhasználatát

vesszük a diplomáciai nyelvhasználat alapjául, akkor a tárgyalások nyelve

majdnem egy harmadik síkot képvisel, hiszen a jegyzékekkel kevés rokonságot

mutat a nyelvhasználata, és a jelentésekt"l is sok elemben különbözik.

Hipotézis 2. – A hivatalos államközi diplomáciai érintkezés írott szövegtípusait

képvisel" jegyzékek formális természetük következtében minden esetben

kizárják a szövegalkotó személyiségének megjelenését a szövegalkotásban.

#$%"

"

A vizsgálatok e hipotézist igazolták.

Indoklás: Vizsgálataink alapján bizonyítást nyert, hogy a diplomáciai

érintkezés hivatalos szövegtípusai közé sorolható jegyzékek legáltalánosabban

alkalmazott formái egyes szám harmadik személyben íródnak és

konvencionális formalitásuk nem ad lehet"séget a személyes tartalmak

közlésére. Az egyes szám els" személyben írt jegyzékek a korpusz tanúsága

szerint szintén szigorúan kerülik az ilyen típusú megnyilvánulásokat, és

személyes jellegük kimerül a címzett megszólításában (szociális távolság

konvencionális – tehát személyesnek nem nevezhet" – kifejezésében), illetve

az egyes szám els" személyt kifejez" nyelvi eszközök alkalmazásában, ez

utóbbi azonban a – szintén a konvencionalitás által szabályozott – lexikai

elemek kiválasztásában a formalitás magas fokát tükrözi. Ily módon, pl. még a

hivatalos jegyzékben közölt személyes részvétnyilvánítás sem tartalmaz olyan

elemeket, amely a szövegalkotó (amennyiben egy állam- vagy kormányf" ez

esetben annak tekinthet") személyiségét híven tükrözhetné.

Hipotézis 3. – A nemzetközi tárgyalások során a diplomácia magasan képzett

szakemberei nem minden esetben kerülik az udvariatlan viselkedésformákat.

A vizsgálatok e hipotézist igazolták.

Indoklás: A hipotézis által felvetett tartalmak igazolására korpuszunk releváns

szövegeinek némelyikében – igaz, nagyon ritka esetben – bebizonyosodott,

hogy „a diplomata is ember”, azaz függetlenül attól, hogy a tárgyalások során a

résztvev"k minden esetben szigorúan a diplomáciai protokoll által

konvencionálisan el"írt szabályok betartását tartják szem el"tt, a helyzet

eredményezhet olyan váratlan fordulatokat, amelyek az aktuális szerepb"l való

ideiglenes kiesést eredményezhetik. A vizsgálat által feltárt esetekben az

udvariatlan viselkedés megnyilvánulása els"sorban a relevancia maxima –

szándékos vagy akaratlan – durva megsértése oly módon, amely a

kommunikációs partnerek konvencionális együttm!ködési elvével és

szándékával nyílt konfrontációt eredményez vagy eredményezhet. Esetenként

#$&"

"

ez a fajta viselkedésmód megjelenhet a beszédet kísér" nonverbális elemek

kifejez"désében is.

5.3. A kutatás új tudományos eredményei (tézispontok)

- A diplomáciai nyelvhasználat szakmai felhasználói által alkotott, más (azonos

szakmabeli) szakmai felhasználók részére megfogalmazott különböz"

szövegtípusai eltér" módon és mértékben tartalmazzák a szakmai nyelvhasználat

megnyilvánulását jelent" szakma-specifikus nyelvi elemeket, valamint az eltér"

szövegtípusok regiszterei között is jelent"s különbségek léteznek.

- A diplomáciai nyelvhasználat legalább három vetületben vizsgálható: az írott

szövegekben megjelen" hivatalos államközi diplomáciai kommunikáció szintjén, a

diplomáciai szakmai nyelvhasználók bels" (írott vagy szóbeli) kommunikációjának

a szintjén, valamint a diplomáciai kommunikációt jelent" szóbeli dialógusok

(ritkábban monológok) szintjén. Komplementáris területet képezhet a nemzetközi

jogi aktusok nyelvezete. (E szintek további felbontása, pl. a szövegek célja,

funkciója szerint célszer!síthet" a további vizsgálatok során.)

#$'"

"

The novelties introduced by present analysis

- The different text types of the corpus representing the specific language use of

diplomacy – whose authors and audience equally belong to the professional

language users – vary in the way and in the extent of incorporating the specific

linguistic elements that are to distinguish the specific language use of diplomacy

from other fields of specific language use, furthermore also the registers of the

various text types under analysis are of significant difference.

- The linguistic characteristic features of the specific language use of diplomacy

should be studied from at least three different aspects, as follows. 1. the official

written text types that are used for international diplomatic communication of the

indirect type (such as diplomatic notes); 2. the technical terms used (in either

written or oral form) by the professional language users for internal communication;

further 3. the oral text types (mainly dialogues, but also certain types of

monologues) representing – mostly – direct diplomatic communication. The

language use of the international legal text types, such as treaties can be considered

as a complementary field of the diplomatic language use, but its complete integrity

can be severely questioned.

"

#$("

"

BIBLIOGRÁFIA

Szemantika

ANDOR J.(1998): A fogalmi keret, a szómez" és a szinonimitás határvonalai. In:

GECS# T.- SPANNRAFT M. (szerk.): A szinonimitásról. Tinta. Budapest. 1998. 7–19.

ANTAL L. (1978): A jelentés világa, Magvet" Kiadó, Budapest.

BACH, K.(2004): 'Pragmatics and the Philosophy of Language.' In: HORN - WARD

(eds.), The Handbook of Pragmatics. Oxford: Blackwell.

BANCZEROWSKI J.(1996): A nyelvi szemantika kutatásának egyes dilemmái. In: Nyr.

1996, 120

BANCZEROWSKI J.: A jelentés értelmezési módjairól. In: Nyr, 1996, 263-285.

BARTHES, R.(1996): A szöveg öröme. Budapest: Osiris.

BEAUGRANDE, R.-DRESSLER, W.U. (1998): Bevezetés a szövegnyelvészetbe.

Budapest.

BLACK, M.(1990): A metafora. Helikon 1990/4. 432–47.

CARNAP, R.(1942): Introduction to Semantics. Cambridge, MA: Harvard University

Press. 1942.

CARNAP, R.: „Ellen"rizhet"ség és jelentés”, ford.: Altrichter Ferenc, in:

ALTRICHTER F. (szerk.): A Bécsi Kör filozófiája, Gondolat Kiadó, Budapest, 1972,

377–393. old., vagy in: Forrai Gábor – Szegedi Péter (szerk.): Tudományfilozófia, Áron

Kiadó, Budapest, 1999, 41–51. old. (http://nyitottegyetem.phil-

inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/carnap_t&m.htm)

CHOMSKY, N. (1975) : Questions de sémantique. Seuil.

CRUISE, A.(2004): Meaning and Language: An introduction to Semantics and

Pragmatics, chapter one, Oxford Textbooks in Linguistics.

#$)"

"

CRUSE, D. (1986). Lexical Semantics. Cambridge University Press. Cambridge.

FREGE, G.(1980): Jelentés és jelölet. In: Logika, szemantika, matematika. Gondolat

Kiadó, Budapest.

FRAWLEY, W.(1992): Linguistic Semantics. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers.

Hillsdale.

GADAMER, H.-G.(1991): Szöveg és interpretáció. In: BACSÓ B. (szerk.): Szöveg és

interpretáció. Budapest: Cserépfalvi Könyvkiadó.

GOMBOCZ Z.(1997): Jelentéstan és nyelvtörténet. Válogatott tanulmányok. Bp.,

GRICE , H .P.(1957): Meaning. The Philosophical Review 66: 377-88. (1957)

HADROVICS L.(1992): Magyar történeti jelentéstan. Budapest.

HANGAY Z.(2004): Jelentéstan. In: A. JÁSZÓ A. (szerk.) A magyar nyelv könyve.

Trezor, Budapest. 419–458.

HORÁNYI Ö. (1975): Jel, jelentés, információ. Budapest

HORÁNYI Ö.-SZÉPE Gy.(1975): A jel tudománya. Budapest.

HORN, L.R.(1996): Presupposition and imlicature. In: Shalom Lappin (ed.): The

Handbook of Contemporary Semantic Theory. Blackwell, Oxford, 1996.

JACKENDORFF, R.. (1990): Semantic Structures. MIT Press. Cambridge

KÁLMÁN L. – TRÓN V.(2005): Bevezetés a nyelvtudományba. Segédkönyvek a

nyelvészet tanulmányozásához XLVIII. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

KÁROLY S.(1970): Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai, Budapest.

KEARNS, K.(2000): Semantics, Palgrave MacMillan.

KENESEI I. (szerk.)(2004): A nyelv és a nyelvek. 5. javított, b"vített kiadás, Akadémiai

Kiadó.

KERTÉSZ A.(2001): Nyelvészet és tudományelmélet. Akadémiai Kiadó, Budapest.

#$*"

"

KESZLER B. (szerk.): A mai magyar nyelv II. Tanulmány- és cikkgy!jtemény. Nemzeti

tankönyvkiadó, Budapest. 1993.

KIEFER F.(1989): A jelentéskutatás újabb irányzatai: MNy. 85 (1989): 257–71.

KIEFER F.(2000): Jelentéselmélet. Corvina Kiadó. Budapest

KIEFER F.: A nyelvi jelentés két fajtája: az implicit és explicit jelentés. In: Keszler B.

(szerk.): Mai magyar nyelvi szöveggy!jtemény. Tankönyvkiadó. II. 197–203.

KIEFER F.–É. KISS K.–SIPTÁR P. (szerk.)(2001): Új magyar nyelvtan. Osiris,

Budapest.

Kiefer Ferenc – Gyuris Beáta: Szemantika. In: MN.y F"szerk. KIEFER F. Akadémiai

Kiadó, Budapest, 2006, 175–221.

KOCSÁNY P.(2002): Szöveg, szövegtípus, jelentés: A mondás mint szövegtípus.

Akadémiai Kiadó.

KÖVECSES Z. (2005): A metafora. Typotex. Budapest.

KÖVECSES Z.(2005): Túl a fogalmi metaforákon. In: Tanulmányok a kognitív

szemantika köréb"l. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI. Szerk. Kertész András és

Pelyvás Péter. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 71–88.

KÖVECSES Z.(2009): Verseng" metaforaelméletek? „Ez a sebész egy hentes”. MNy

105 (2009): 271–280.

LAPPIN, S. (ed.): The handbook of contemporary semantic theory. Blackwell. Oxford.

1996.

LEVIN, B. – PINKER, S. (1991): Lecxical & Conceptual Semantics. Blackwell.

Cambridge.

L#RINCZ J.(2009): Nyelvi jelentés és variativitás. Szemantikai alapismeretek. Selye

János Egyetem. Komárom.

LYONS, J. (1995): Linguistic Semantics. Cambridge

MARTINKÓ A.(2001): A szó jelentése. Szeged.

#%+"

"

PEREGRIN, J.(2003): Meaning: The Dynamic Turn. Current Research in the

Semantics/Pragmatics Interface. London: Elsevier.

PETH# J. (2006): Jelentéstan. Bölcsészkonzorcium. Nyíregyházi F"iskola.

PET#FI S. J. (2004): A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikai-textológiai

szövegelméletbe. Akadémiai Kiadó.

PLÉH Cs.(2003): Bevezetés a megismeréstudományba. Typotex, Budapest.

PUSZTAI F.(2003): Szójelentés-történet. In: KISS J.–PUSZTAI F. (szerk.),

PUTNAM, H.(2000): Reprezentáció és valóság. Bp. Osiris.

SZÉCSI G. (2001): Intencionalitás és nyelvi jelentés. = Magyar Tudomány, 48. köt. 10.

sz. 2001. p. 1215.

JACKENDOFF, R.: Mi egy fogalom, ha megragadható? = Janus, 1. sz. 1992. p. 61., 62.,

66.

NYÍRI K.: Mentális képek, mint teoretikus konstrukciók. = Magyar Tudomány, 48. köt.

10. sz. 2001. p. 1226.

RASTIER, F. (1996), Sémantique interprétative (Presses Universitaires de France, 1987,

2e éd. revue et augmentée 1996)

SAEED, J.I.: Semantics. Blackwell. Oxford. 1997.

STEINBERG, D.D.-Jakobovits, L.A. (ed.)(1971): Semantics. Cambridge.

SZENDE T. (1996): A jelentés alapvonalai. Corvinus Kiadó, Zsámbék

TELEGDI Zs.(1986): Bevezetés az általános nyelvészetbe. Tankönyvkiadó, Budapest.

TOLCSVAI NAGY G.(2001): A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Budapest.

TOLCSVAI NAGY G.(2005): A nyelvi kategorizáció kognitív nyelvészeti keretben. In:

ULLMANN, I.: The Principles of Semantics. Oxford. Basil Blackwell, 1963. p. 70.

#%!"

"

ZSILKA J.(1975): A jelentés aspektusai. In: A jelentés szerkezete. A jelentés-mozgás

egysége. Akadémiai Kiadó. Budapest.

ZSILKA J. (1975): A jelentés szerkezete (A jelentés-mozgás egysége). Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1975.

Zsilka János: Jelentés-integráció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.

Pragmatika

ARIEL, M. (2002): The demise of a unique concept of literal meaning. Journal of

Pragmatics 34: 361–402.

ARMENDGAUD, F.(1994): La pragmatique, PUF, Paris

AUSTIN, J. L. (1990): Tetten ért szavak, ford.: Pléh Csaba, Akadémiai Kiadó, Budapest,

AUSTIN, J.L. (1989) (1962) How to Do Things With Words. Oxford University Press.

AUSTIN, J.L.(1964): Sense and sensibilia. Oxford: Oxford UP

BACH, K. – HARNISH, R.M.(1979): Linguistic Communication and Speech Acts. MA

Press, Cambridge

BALÁZS G. (1993): Kapcsolatra utaló (fatikus) elemek a magyar nyelvben. Akadémiai

Kiadó, Budapest, Nyelvtudományi Értekezések 137. sz.

BARBE, K.(1995): Irony in Context. Benjamins. Amsterdam

BARGIELA-CHIAPPINI, F. (2003): Face and Politeness: new (insights) for old

(concept). Journal of Pragmatics 35: 1453-69

BAR-HILLEL, Y.(1971): Out of pragmatic waste-basket. Linguistics 2, 401-7.

#%#"

"

BENVENISTE, E.(1974): Problèmes de linguistique générale I-II., Gallimard, Paris

BIANCHI, C. (szerk.) (2004): The Semantics/Pragmatics Distinction. CSLI, distr. by

The University of Chicago Press.

BLANCHET, P.(1995):, La pragmatique. Bertrand-Lacoste, Paris

BLUM- KULKA S. – OLSHTAIN E.: Reguest and Apologies. Applied Linguistics.3.

37–71

BOURDIEU, Pierre (1991): Language and Symbolic Power, Harvard University Press

BOXER, D.(2002): Discourse Issues in Cross-cultural Pragmatics. Annual Review of

Applied Linguistics 22. 150–167.

BRACOPS, M.(2006): Introduction à la pragmatique. De Boeck, Bruxelles

BROWN, P. – LEVINSON, S.C. (1990): Univerzáliák a nyelvhasználatban: az

udvariasság jelenségei. In: A szóbeli befolyásolás alapjai I-II. Tankönyvkiadó.

Budapest, II. 311-5.

BROWN, P. – LEVINSON, S.C. (1978) Politeness: Some Universals in Language

Usage. Cambridge University Press.

BROWN, P. – LEVINSON, S.C. (1978) Universals in language usage: Politeness

phenomena. In: GOODY, E.N. (ed.), Questions and politeness: Strategies in social

interaction. Cambridge: Cambridge University Press, 56–289.

BROWN, P. – LEVINSON, S.C. (1987) Politeness: Some universals in language usage.

Cambridge: Cambridge University Press.

CARBAUGH, D. (1990) Cultural Communication and Intercultural Contact. LEA.

CARSTON, R. (2002) Thoughts and Utterances: The Pragmatics of Explicit

Communication. Oxford: Blackwell.

CLARK, H.H. (1996) Using Language. Cambridge University Press.

#%$"

"

COHEN, P.R. – LEVESQUE, H.J. (1990): Rational interaction as the basis for

communication. In: COHEN, P.R. – MORGAN, J. – POLLACK, M.E. (ed.), Intentions

in communication. Cambridge, MA: The MIT Press, 221–255.

COLE, P. ed.. (1978) Pragmatics. (Syntax and Semantics, 9). New York: Academic

Press.

COOKE, M (1994). Language and Reason: A Study in Habermas's Pragmatics.

Cambridge, MA: MIT Press.

CRYSTAL, D.(1998): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest

CRYSTAL, D.: (Ed.)(1986), The Cambridge Encyclopedia of Language. Cambridge

University Press, Cambridge

CSERESNYÉSI L.: Pragmatika: A kontextus tudománya. http://home.hiroshima-

u.ac.jp/monika/Cseresnyesi/Cseresnyesi/02C3AF9F-8AE3-44AF-9042-

C53F6A648227_files/7.%20Pragmatika.pdf

LIMA, J.P. de (1995): Pragmatic maxims in explanations of language change? In:

JUCKER, A.H. (ed.), Historical pragmatics: Pragmatic developments in the history of

English. Amsterdam: John Benjamins, 197–215.

DEME L.(1987): A beszéd és a nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest

DEME L. et al. (1987) Nyelvi illemtan. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó. Budapest.

DIJK, T. A. van. (1977) Text and Context. Explorations in the Semantics and

Pragmatics of Discourse. London: Longman.

DOMONKOSI Á. (2002): Megszólítások és beszédpartnerre utaló elemek

nyelvhasználatunkban. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének

Kiadványai 79. Debrecen. http://mek.niif.hu/01700/01715/01715.pdf

DURANTI, A.. (1997). Linguistic Anthropology. Cambridge University Press.

FÁBRI A. (szerk.) (2001) A m!velt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a

magyar nyelv! életvezetési és illemtankönyvekben (1798–1935). Budapest: Mágus

Kiadó.

#%%"

"

FARKAS K. – KELEMEN J.(2002): Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, Budapest

FERGUSON, C.A. (1975): Diglosszia. In: PAP M. – SZÉPE Gy. (szerk.): Társadalom

és nyelv. Gondolat Kiadó, Budapest, 176–96.

FORGAS, J.P. (1985/1989) A társas érintkezés pszichológiája. Budapest: Gondolat

Kiadó.

FORRAI G.(2005): A jelek tana. Locke ismeretelmélete és metafizikája, L’Harmattan

Kiadó, Budapest

FRASER, B. (1990): Perspectives on politeness. Journal of Pragmatics 14/2: 219–236.

GIBBS (1983): Do People Always Process the Literal Meanings of Indirect Request?

Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition 9- 134–42

GOFFMAN, E. (1955): On face-work. Psychiatry 18: 213–231.

GOFFMAN, E. (1959) The presentation of self in everyday life. Garden City, New York:

Doubleday Anchor.

GRICE, H.P.(1975): Logic and conversation. In: COLE, P. – Morgan, J.L. (ed.), Syntax

and semantics, vol. 3: Speech acts. New York: Academic Press, 41–58.

GRICE, H.P. (1978): Further Notes on Logic and Conversation. In: COLE, P. (ed.)

Syntax and Semantics 9. Pragmatics. New York: Academic Press, 113–127.

GRICE, H.P – STRAWSON, P.F. (1956): In defense of a dogma. In: Philiosophical

Review LXV (1956), pp.141-158

GRICE, H.P.(1969): Utterer’s Meaning and Intentions Philosophical Review 78. 147–

77

GRICE, H.P.(1997): A társalgás logikája. In: PLÉH- SÍKLAKI- TERESTYÉNI (szerk.):

Nyelv – Kommunikáció – Cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest. 213–28

GRICE, H.P.,(2001) Aspects of Reason, WARNER, R.(ed.), Clarendon Press: Oxford

GRICE, H.P:. (1989) Studies in the Way of Words. Cambridge (MA): Harvard

University Press.

#%&"

"

HABERMAS, J. (1979). Communication and the Evolution of Society. Toronto: Beacon

Press

HABERMAS, J. (1979): What is Universal Pragmatics?

HABERMAS, J. (1987). The Theory of Communicative Action, Vol 2: Lifeworld and

System: A Critique of Functionalist Reason. T. McCarthy. Beacon Press. Boston.

HOLDCROFT, D. (1978): Worlds and deeds. Oxford, Clarendon Press

HORÁNYI Ö. (szerk.)(1978): Kommunikáció I-II. Közgazdasági és Jogi Kiadó.

Budapest

HORN, L.R. – WARD, G. (2005) The Handbook of Pragmatics. Blackwell.

JUCKER, A.H. (1988): The relevance of politeness. Multilingua 7/4: 375–384.

KÁLMÁN L. – TRÓN V. (2005).: Bevezetés a nyelvtudományba, Tinta Könyvkiadó,

Budapest

KASHER, A. (eds)(1999). Presupposition, Implicature and Indirect Speech Acts.

Routledge, London

KASHER, A. (1976): Conversational maxims and rationality. In: KASHER, A. (ed.),

Language in focus: Foundations, methods and systems. Dordrecht: D. Reidel Publishing

Company, 197–216.

KASHER, A. (1986): Politeness and rationality. In: JOHANSEN, J.D. – SONNE, H.

(ed.), Pragmatics and linguistics: Festschrift for Jacob L. Mey. Odense: Odense

University Press, 103–114.

KASHER, A. (ed.)(1998): Pragmatics: critical concepts. London: Routledge, 6

volumes

KASPER, G.(2004): Speech Acts in (Inter)Action: Repeated Questions Intercultural

Pragmatics 1. 125–133.

KATZ, J.J. (1977). Propositional structure and illocutionary force. New York, Crowell

#%'"

"

KEITH, A.(1998): Indirect Speech Acts Inferring the Illocutionary Point. In: Mey, J.L.,

Concise Encyclopedia of Pragmatics. pp. 377–380.

KELEMEN J.(2000): A nyelvfilozófia rövid története, Áron Kiadó, Budapest

KELLER, R. (1989): Invisible-hand theory and language evolution. Lingua 77: 113–

127.

KERBRAT-ORECCHIONI, C. (2003): Les actes de langage dans le discours. Nathan,

Paris

KERBRAT-ORECCHIONI, C.: Les interactions verbales II., Paris, Colin

KIEFER F.(2000): Jelentéselmélet, Corvina, Budapest

KIEFER F. (1979): What do conversational maxims explain? Lingvisticæ

Investigationes III:1. 57–74.

KIEFER F. (1983): Az el"feltevések elmélete. Akadémiai Kiadó. Budapest

KIEFER F. (1984): Szemantika vagy pragmatika? In: NyK. 86, pp. 6-21.

KIEFER F. (1986): A modalitás fogalmáról. In NyK 88/1-2, 3-37

KIEFER F.(1990): Modalitás. Linguistica Series C, Relationes 1., MTA, Budapest

KISS J.(2002): Társadalom és nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

KORTA, K. – PERRY, J. (2006) Pragmatics. The Stanord Encyclopedia of Philospohy.

KOSCHMIEDER, E. (1930): Koinzidenz von Wort und Tat = wenn Tun und Sprechen

dasselbe ist.

KOTTHOFF, H.:(1998) Irony, Quotation and Other Forms of Staged Intertextuality:

Double or Contrastive Perspectivation in Conversation. Interaction and Linguistic

Structures. 5. University of Konstanz

KRÉKITS J.(1995): Felszólító performatív megnyilatkozások. Budapest

KRÉKITS J. (2006): Felszólító performatív beszédaktusok: A “beavatkozás” igéi.

Akadémiai Kiadó, Budapest

#%("

"

KRÉKITS J.(1996): A bibliai perspektív performatívumok kérdéséhez. In: FEJES –

MOLNÁR (szerk.) Hipotézisek és realitások a lingvisztikában El"adások Deme László

tiszteletére 75. születésnapja alkalmából. Szeged, 67–74.

KRIFKA, M. (1999): Quantifying into question acts, In: MATTHEWS, T. –

STROLOVITCH, D. eds: SALT IX, Department of Linguistics, Cornell University, CLC

Publications.

LABOV, W. (1979): A nyelv vizsgálata társadalmi összefüggésben. In: PLÉH –

TERESTYÉNI: Beszédaktus – kommunikáció – interakció pp. 365-398.

LAKOFF, R. (1973) The logic of politeness: or, minding your p’s and q’s. In: CORUM,

C. et al. (szerk.), Proceedings of the ninth regional meeting of the Chicago Linguistic

Society. Chicago: University of Chicago Press, 292–305.

LAKOFF, R. (1979): Stylistic strategies within a grammar of style. In: J. ORASANU et

al. (ed.), Language, sex and gender. The Annals of the New York Academy of Sciences,

53–80.

LAKOFF, R. (1971): Presuppositions and relative wellformedness. In: STEINBERG,

D.D. – JAKOBOVITS, L. A.(eds.), Semantics. An Interdisciplinary Reader in

Philosophy. Linguistics and Psychology. Cambridge, CUP. 329-340

LÁSZLÓ J.(1984): A beszédaktusok "szintesége, komolysága, és valódisága. Általános

nyelvészeti tanulmányok, XV, Akadémiai Kiadó, Budapest

LATRAVERSE, F. (1987): La Pragmatique. Histoire et critique. Bruxelles, Éd. P.

Mardaga, 1987

LEECH, G. N. (1983) Principles of Pragmatics. London: Longman.

LEVINSON, S.C. (1983) Pragmatics. Cambridge University Press.

LEVINSON, S.C. (2000). Presumptive meanings: The theory of generalized

conversational implicature. MIT Press.

LYONS, J. (1968): Introduction to Theoretical Linguistics. Cambridge, CUP

MAINGUENEAU, D.(1996): Les terrmes clés de l’analyse du discourse. Paris, Seuil

#%)"

"

MAITZ P.(2000): A nyelvtörténetírás elvi kívánalmairól a német nyelv magyarországi

története kapcsán. In: NyR 124/4 [2000 nov-dec.]

MCCAWLEY, J.D. (1991): A linguistic flea circus. Bloomington, IN: Indiana

University Linguistics Club.

MCCLOSKEY, J. (2005): Questions and questioning in a local English. In

ZANUTTINI,R., CAMPOS, H., HERBURGER E., PORTNER, P.H. eds: Cross-

Linguistic Research in Syntax and Semantics: Negation, Tense and Clausal

Architecture,Georgetown University Press.

MEY, J. L. (1993) Pragmatics: An Introduction. Oxford: Blackwell (2nd ed. 2001).

MEY, J.L..(ed.)(1998): Concise Encyclopedia of Pragmatics. Amsterdam: Elsevier.

MIHALOVICS Á. (1990): Adalékok az interperszonális modalitás kérdésköréhez.

(Francia-magyar egybevetés. In: AAP Ny. 12/C 67-82.

MIHALOVICS Á. (1995): Az akarati modalitás magyar-francia pragmatikai vizsgálata

egy regényrészlet alapján. In: V. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia anyaga.

pp. 69-71. Veszprém.

MIHALOVICS Á. (1997): Volonté et volition. In: CARON, B. (Éd.), XVIth

International Congress of Linguists, Paris, Elsevier Science.

MIHALOVICS Á. (1999): M!veltetés – interperszonális volitív modalitás – direktív

beszédaktusok. In: Habilitációs tézisek. Párizs

MIHALOVICS Á. (1998): Az akarat (volitio) kifejezése az interperszonális

kapcsolatokban. MTA SZ-SZ-B. megyei TT., Bessenyei György Könyvkiadó,

Nyíregyháza, 1998.

MIHALOVICS Á. (2005): Pragmatika: a nyelvhasználat kutatásának a tudománya. In:

DOBOS Cs. et alii (szerk.), Mindent fordítunk és mindenki fordít. Szak Kiadó Kft.,

Bicske, 2005.

MOESCHLER, J. – REBOUL, A. (1994): Dictionnaire Encyclopédique de

Pragmatique. Paris, Éd. du Seuil.

#%*"

"

MOESCHLER, J. – REBOUL, A.(2000): A társalgás cselei, Osiris, Budapest 2000.

MORRIS, Ch. (2004): A jelentéselmélet megalapozása. In: KÁRPÁTI E. (szerk.):

Szöveggy!jtemény a szemiotika tanulmányozásához. Aula, 2004. 156-194

NAGY K. (2005): A pragmatika státusáról. Magyar Nyelv 101: 436–448.

NEMESI A.L. (2000): Benyomáskeltési stratégiák a társalgásban. Magyar Nyelv 96/4:

418–436.

NEMESI A.L. (2004): Udvariasság és racionalitás a nyelvhasználatban. In: IVASKÓ L.

(szerk.): A kommunikáció útjai. Budapest, 2004, Gondolat – MTA-ELTE

Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 157-179

NÉMETH T.E. (2006): Pragmatika. In: KIEFER F. (szerk.) Magyar Nyelv. Budapest:

Akadémiai Kiadó, 222–261.

NÉMETH T.E. – BIBOK K. (szerk)(2003): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XX.-

Tanulmányok a pragmatika köréb"l. Akadémiai Kiadó, Budapest

NEMO, F. & CADIOT, P. (1997): Un problème insoluble? Revue de Sémantique et

Pragmatique 1: 15–22, 2: 9–40.

NERLICH, B. (1988): La pragmatique. Verlag Peter Lang, Frankfurt am Main, Bern,

New York

PARRET, H. et alii.(1980): Le langage en contexte. LIS, Volume 3. Amsterdam, J.

Benjamin B.V.

PÁTROVICS P.(1998): Beszédaktusok – konverzációs stratégiák – kultúrák. In:

Magyar Nyelv"r 122. évf. 1998. április–június 2. sz. 142–50.

PLÉH Cs. – TERESTYÉNI T. (szerk.)(1979): Beszédaktus – kommunikáció –

interakció. Budapest

PLÉH Cs.:(2003) A szaván fogott szó. In: Austin 1990. 7–25. Kiss Jen" – Pusztai

Ferenc (szerk.) Magyar nyelvtörténet. Budapest, Osiris

PLÉH- SÍKLAKI- TERESTYÉNI (1997): Nyelv – Kommunikáció – Cselekvés. Osiris

Kiadó, Budapest

#&+"

"

POTTS, C.. (2005) The Logic of Conventional Implicatures. Oxford Studies in

Theoretical Linguistics. Oxford: Oxford University Press.

REBOUL, A. – MOESCHLER, J. (2000): La pragmatique aujourd’hui. Une nouvelle

science de la communication. Paris, Éd. de Seuil. 2000

RÉCANATI, F. (1981): Les ènoncès performatifs. Minuit, Paris

RÉCANATI, F.( 2004): Literal Meaning. Cambridge, UK–New York: Cambridge

University Press.

REIMER, M. (1995): Performative utterances: A reply to Bach and Harnisch. Springer

RISSELADA (1993): Imperatives and Other Directive Expressions in Latin. J.C.

Gieben Publisher, Amsterdam

RUSSELL, B. (1905): On denoting. Originally printed in Mind, new series, 14 (1905):

479--493; text from Logic and Knowledge, ed. MARSH, R 1956.

SADOCK – ZWICKY (1985): Speech Act Distinction in Syntax. In: SHOPEN (ed.)

Language Typology and Syntactic Description I: clause structure. Cambridge,

Cambridge University Press

SBISA, M. (2002): Speech Acts in Context. In: Language and Communication Elsevier

Science Amsterdam 421–436.

SCHLENKER, B.R. (1980) Impression management: The self-concept, social identity,

and interpersonal relations. Monterey, CA: Brooks/Cole.

SEARLE, J. (2009): Beszédaktusok, ford.: Bárány Tibor, Gondolat Kiadó, Budapest

SEARLE, J. R. (1997): Az illokúciós aktusok szerkezete. In: Pléh-Síklaki-Terestyéni pp.

43-61.

SEARLE, J. R. (1997): Közvetett beszédaktusok. In: Pléh-Síklaki-Terestyéni pp. 72-81.

SEARLE, J.(1983): Intentionality, Cambridge University Press

SEARLE, J.. (1969): Speech Acts: An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge

Unive. Press, London

#&!"

"

SEARLE, J.R.(2000): Elme, nyelv és társadalom. Budapest, Vince Kiadó

SÍKLAKI I. (1994): A meggy"zés pszichológiája. Scientia Humana. Budapest

SÍKLAKI I. : A nyelv helyes használata. In: A pszichológia alapjai.

SILVERSTEIN, M.. (1976). Shifters, Linguistic Categories, and Cultural Description.

In: Meaning and Anthropology, BASSO – SELBY, eds. New York: Harper & Row

SPERBER, D. – WILSON, D.. (2005) Pragmatics. In JACKSON, F. – SMITH, M.

(eds.) Oxford Handbook of Contemporary Philosophy. OUP, Oxford, 468-501.

SPERBER, D. – WILSON, D. (19952) Relevance: Communication and cognition.

Oxford: Blackwell.

STRAWSON, P.F.(1973): "Austin and 'Locutionary Meaning'" in Essays on J.L. Austin,

ed. I Berlin, Oxford: Clarendon Press

SZABÓ Z.(1988): Szövegnyelvészet és stilisztika. Budapest, Tankönyvkiadó

SZENDE T. (2002): Pragmatika. Alapfogalmak és keretelmélet. PPKE, Piliscsaba

SZILI K.(2004): Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata.. Tinta

Kiadó, Budapest

SZILI K.:(2002) A kérés pragmatikája a magyar nyelvben. In: Magyar Nyelv"r, 2002/1

12-30.

SZILI K. (2007): Az udvariasság pragmatikája. Nyr. 131. (2007): 3-15

TÁTRAI Sz. (2010): Áttekintés a deixisr"l (funkcionális kognitív kiindulópontból).

Magyar Nyelv"r 134: 211–233.

TETRESTYÉNI T.(1985): Kommunikáció, szándék, jelentés. Általános nyelvészeti

tanulmányok. XV Akadémiai Kiadó, Budapest

THOMAS, J. (1995): Meaning in Interaction: An Introduction to Pragmatics.

Longman.

TRUDGILL, P. (1992): Introducing Language and Society. Hamondswort: Penguin

#&#"

"

ÜRÖGDI B. (2008): A faktivitás és a mondat információs szerkezeti viszonyai. In:

SINKOVICS B. (szerk.): Lingdok 7. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szegedi

Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola. Szeged. p. 261-278

VANDERVEKEN, D. (1988): Les actes de discours. Margada, Liège-Bruxelles

VERSCHUEREN, J. – ÖSTMAN, J,O, - BLOMMAERT, J. eds. (1995) Handbook of

Pragmatics. Amsterdam: Benjamins.

VERSCHUEREN, J. (1999) Understanding Pragmatics. London, New York: Arnold

Publishers.

WARDHAUGH, R.. (2006). An Introduction to Sociolinguistics. Blackwell.

WATZLAWICK, P. – BEAVIN, J.H. – JACKSON, D.D. (1967) Pragmatics of Human

Communication: A Study of Interactional Patterns, Pathologies, and Paradoxes. New

York: Norton.

WIERZBICZKA, A. (1991) Cross-cultural Pragmatics. The Semantics of Human

Interaction. Berlin, New York: Mouton de Gruyter.

WITTGENSTEIN, L.(1998): Filozófiai vizsgálódások, ford.: Neumer Katalin, Atlantisz

Kiadó, Budapest

WITTGENSTEIN, L.(2004): Logikai-filozófiai értekezés, ford.: Márkus György

(átdolgozta MEKIS P. és POLGÁRDI Á.), Atlantisz Kiadó, Budapest

YULE, G. (1996) Pragmatics (Oxford Introductions to Language Study). Oxford

University Press.

Diplomáciai nyelvhasználat

A glossary of diplomatic procedure. In: (1951): The Diplomatic Year Book. U.N.

World-Funk Co., New York

#&$"

"

AGEL, J.B. (1997): Words That Made America Great. New York: Random House

ATKINSON, M. (1989): Our Masters' Voices: Language and Body Language of

Politics. Oxford: Routledge

Az Európai Unió Hivatalos Kifejezéstára (angol-magyar-francia-német) (2004):

Budapest: MorphoLogic-SZAKKiad

BAEYENS, J. (1978) : Etranges affaires étrangères. Paris : Fayard

BAILLOU, J. (1984) : Les Affaires étrangères et le corps diplomatique. Paris : CNRS

BÁLINT-PATAKI J. (szerk.)(2010): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2009. Magyar

Köztársaság Külügyminisztériuma. Budapest.

BÁLINT-PATAKI J. (szerk.)(2009): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2008. Magyar

Köztársaság Külügyminisztériuma. Budapest.

BÁNFFY M. (2000): Emlékeimb"l. Huszonöt év. Kolozsvár: Polis Kiadó

BERRDIGE, G.R.-JAMES, A. (2001): A dictionary of diplomacy. New York: Palgrave

BLANTON, T. (1995): White House E-Mail: The Top Secret Messages the

Reagan/Bush White House Thought They Had Destroyed. New York: The New Press

BOKORNÉ SZEG# H.-BÖSZÖRMÉNYI J.-KEMENSZKY Á. (2003): Nemzetközi

kapcsolatok alapszótára. Aula Kiadó, Budapest

BRETON, Ph. (2000): A manipulált beszéd. Budapest: Helikon

BRZEZINSKI, Z. (1970): The diplomat is an anachronism. In: The Washington Post,

1970.07.05.

BURR, W. (ed.)(2000): The Kissinger Transcripts: The Top-Secret Talks With Beijing

and Moscow. New York: New Press

CHURCHILL, W.S.. (szerk.)(2006): Sohase engedjetek! Winston Churchill legjobb

beszédei. Budapest: Európa könyvkiadó

COHEN, R.(1999): International Negotiations: A Semantic Analysis," Columbia Online,

http://wwwc.cc.columbia.edu/sec/dlc/ciao/isa/cor01/ February 1999.

#&%"

"

COHEN, R.(1997): Negotiating Across Cultures: International Communication in an

Interdependent World, revised ed. (Washington DC: USIP Press, 1997)

COLLIN, P.H. (2006): Angol-Magyar Jogi Kormányzati Politikai Értelmez" Szótár.

Budapest: Panem

DIÓSZEGI I.-HAJDU Gy.-HARASZTI Gy. (1967): Diplomáciai és nemzetközi jogi

lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó

DONAHUE, R.T. – PROSSER, M.H. (1997) : Diplomatic discourse : international

conflict at the United Nations : addresses and analysis. Greenwich, Conn. : Ablex

Publishing. 385p.

DORIN, B. (2001): Appelez-moi Excellence. Un ambassadeur parle. Québec: Stanké

DUHAMEL, J. (1986): Le Grand Méchant Dictinnaire de la politique et des politiciens.

Paris: Acropole

EICHER, P.D. (ed,) (1996): Emperor Dead and Other Historic American Diplomatic

Dispatches. Washington, D.C.: Congressional Quarterly Books

ERD#S A. (2004): Sorsforditó esztend"k. Budapest : Korona Kiadó

FELTHAM, R.G. (1993): Diplomatic Handbook. London: Longman

FRANGULIS, M.A.-F. : Dictionnaire Diplomatique. Académie Diplomatique

Internationale, Paris

GAULLE, Ch. de (1959): Mémoires de guerre. Paris: Plon

HAJDU Gy. (szerk.)(1967): Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó

HALMOSY D. (1985): Nemzetközi szerz"dések 1945-1982. Budapest: Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó, Gondolat

HALMOSY D. (1985): Nemzetközi szerz"dések. 1945-1982. Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest

#&&"

"

HARGITAI J. (2005): A diplomáciai és konzuli kapcsolatok joga. Budapest: Aula

Kiadó

HENNYEY G. (1992): Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között. Egy volt magyar

királyi külügyminiszter visszaemlékezései. Budapest: Európa-História

HIDAS J. (2004): Interkulturális kommunikáció. Budapest: Scolar

HORTOBÁGYI I. (2007): Plurilinguisme et Compétence Interculturelle. Études françaises 4. Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó

HORTOBÁGYI I. (2008): Gateways to successful intercultural communication. In: Bulletin of the Transilvania University of Brasov. Vol. 1 (50), 2008. Series IV: Philology and Cultural Studies

HORTOBÁGYI I. (2009): R.S.V.P. Discours et lexique de la diplomatie. Konferencia-el"adás.

HORTOBÁGYI I. (2010): Aspects of glocalized popular culture in Hungary. In: Bulletin of the Transilvania University of Brasov. Vol. 3 (52), 2010. Series IV: Philology and Cultural Studies

HORVÁTH J. (szerk.)(2001): A klasszikus hidegháború id"szaka. 1945-1962.

Diplomáciatörténeti szöveggy!jtemény. BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék,

Budapest

HORVÁTH J. et al. (szerk..)(2003): Diplomáciatörténet, 1945-1962: Szöveggy!jtemény

Bp.: BKÁE Nk. Kapcsolatok Tsz.

HORVÁTH J.(szerk.)(2005): Világpolitikai lexikon. (1945-2005). Budapest: Osiris

KÁROLYI K.—CSILÓS A.—FODORNÉ BALTHAZÁR E. (2000): Diplomáciai

nyelvhasználat. Nyelvvizsga fórum. II. 1.

KENNAN, G. (1997): Diplomacy without diplomats? In: Foreign Affairs, 1997. sept-

oct

KISSINGER, H. (1997): Diplomácia. Budapest: Panem-Grafo

KURBALIJA, J.-SLAVIK, H. (2001): Language and Diplomacy. DiploProjects,

Mediterranean Academy of Diplomatic Studies, University of Malta

#&'"

"

MAHER, J. (Sen.Ed.)(2001): The Europa World Year Book 2001. Old Woking:

Gresham Press

MAHER, J. (Senior Editor)(2001): The Europa World Year Book 2001. Gresham Press,

Old Woking, Surrey, United Kingdom

MATHIEU, G.J. (1951): Language problems in diplomatic intercourse. In: The

Diplomatic Year Book (1951). New York: U.N. World-Funk Co.

MAZZOLENI, G. (2002): Politikai kommunikáció. Budapest: Osiris

METCALF, A. (2004): Presidential Voices: Speaking Styles from George Washington

to George W Bush. Boston: Houghton Mifflin

MIHALOVICS Á. (2006): Politikai és diplomáciai nyelvhasználat: Langage politique

et diplomatique. Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó

MIHALOVICS Á. (szerk.)(2000): Tanulmányok a politikai szaknyelvr"l. Nyíregyháza:

Bessenyei György Könyvkiadó

MIHALOVICS Á.-RÉVAY V. (f"szerk.)(2002): Hétnyelv! politikai és diplomáciai

glosszárium. Aula Kiadó, Budapest

MILLER, M.C. (2001): The Bush Dyslexicon: Observations on a National Disorder.

New York: W. W. Norton & Company

NANOVFSZKY Gy.(1999): A nemzetközi tárgyalások nyelvi problémái. = Kultúra és

közösség 3. 1999. 3-4. 49-56.

PASCUAL, E. (2004): La communication écrite en diplomatie. Collection Études.

Presse Universitaires de Perpignan.

SZONDY V. – JÓNÁS E. (1947): Diplomáciai lexikon. Budapest: Kulcsár Andor

Könyvnyomdája

TORDA E. (szerk.)(2008): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2007. Magyar Köztársaság

Külügyminisztériuma. Budapest.

VAISSE, M. (2005) : Dictionnaire des relations internationales au 20e siècle. Paris:

Colin

#&("

"

VALENTINE, E. - PRESTON, D. (2002): Discourse, devices and diplomacy: reporting

in international settings. = Across languages and cultures 3. 2002. 2. 227-238.

VILLAR, C. (2006): Le discourse diplomatique. Paris: L’Harmattan

WRIGHT, J. (2006): The Ambassadors: From Ancient Greece to Renaissance Europe,

the Men Who Introduced the World to Itself. New York: Harcourt

ZINNER, P.E. (ed.)(1957): Documents on American Foreign Relations. 1956. New

York: Harper & Brothers

#&)"

"

Utalások a világhálón található forrásokra

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""i Magyar szempontból is siker a megállapodás az uniós reformszerz"désr"l – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök június 23-i brüsszeli sajtónyilatkozata http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/latogatasok_es_esemenyek/070624_GYF_EU.htm Letöltve: 2010. november 18.

ii „A vasfüggöny lebontásának az utolsó lépése” – Göncz Kinga külügyminiszter interjúja a „Diplomata - Diplomatic magazine” cím! magyar-angol kétnyelv! folyóirat decemberi számában http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/081203gk_diplomata.htm Letöltve: 2011.január28.

iii Gyurcsány Ferenc külpolitikai évértékel"je a Magyar Tudományos Akadémián. 2007. március 7. Kormányzati Kommunikációs Központ. Sajtóiroda.

iv Aguirre, 06MADRID934 http://www.wikileaks.ch/cable/2006/04/06MADRID934.html Letöltve: 2010. december 4.

v Échange de lettres constituant un accord sur les franchises accordées aux cultivateurs frontaliers. Paris, 9, juin 1954 http://untreaty.un.org/unts/1_60000/21/32/00041553.pdf Letöltve: 2009.november 18.

vi Échange de notes du 1er juillet 1971 entre la Suisse et la Belgique sur la reconnaissance réciproque des permis de conduire pour véhicules automobiles http://www.admin.ch/ch/f/rs/i7/0.741.531.917.2.fr.pdf Letöltve: 2009. november 18.

:;;"Interview de l’Ambassadeur de France en Armenie Son Excellence M Henri Reynaud a l’agence de presse. http://www.ambafrance-am.org/spip.php?article644"

:;;;"Interview de M. Nicolas Sarkozy, Président de la République, accordée au New York Times. Lundi 24 septembre 2007. http://www.ambafrance-dz.org/spip.php?article1648 Letöltés: 2010. november 13."

;<"Accord-Cadre de coopération entre le Gouvernement de la République française et l’Office du Haut Commissaire des Nations Unies pour les Réfugiés. Letöltve : 2010. január 13."

<"Discours du Président de la République Française M. Nicolas Sarkozy devant le Parlement européen Strasbourg, le mardi 13 novembre 2007 Letöltve : 2010. március 12."

<;"Télégramme de Maurice Couve de Murville au chargé d’affaires de France à Bonn, relatant l’audience donnée par le général de Gaulle à l’ambassadeur de RFA le 25 juillet 1958. Europe 1944-1970, Allemagne-RFA, vol. 1259, f. 209-v. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 157. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau3.html Letöltés: 2009. március 12."

xii Traité sur la non-prolifération des armes nucléaires http://www.obsarm.org/obsnuc/traites-et-conventions/francais/tnp.htm Letöltve: 2010. január 10.

xiii Amíg Magyarországon az egyik politikai tábor a másikban találja meg az ellenségképét, addig északi szomszédunknál a magyar kisebbséget és Magyarországot tekintik annak – „Sokkterápia” címmel jelent meg Göncz Kinga interjúja a 168 óra cím! hetilapban. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/GK_168+ora_081022.htm Letöltve: 2011. január 15.

xiv Gyurcsány Ferenc külpolitikai évértékel"je a Magyar Tudományos Akadémián (2007. március 7.) Letöltve: 2010. január 13.

#&*"

"

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""xv Aguirre 07MADRID2265 http://www.wikileaks.ch/cable/2007/12/07MADRID2265.html

<:;"Interview de M. Nicolas Sarkozy, Président de la République, accordée au New York Times. Lundi 24 septembre 2007. http://www.ambafrance-dz.org/spip.php?article1648 Letöltés: 2010. november 13."

<:;;"Discours de l’Ambassadeur Charles H. Rivkin devant l’European American Press Club. 28 aout 2009. http://photos.state.gov/libraries/france/45994/discours/discours090828.pdf Letöltve: 2010. október 13."

<:;;;"Point de presse de 26 août 2011. Déclarations du porte-parole. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/pointpresse.asp?liste=20110826.html&submit.x=8&submit.y=8"

xix A Külügyminisztérium közleménye az izraeli-palesztin béketárgyalásokról. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/100824_Kozl_izraeli_palesztin_beketargyalas.htm Letöltve: 2010. november 28.

xx Kifelé nyitott, befelé integrált Európai Unit szorgalmazunk – Göncz Kinga beszámolója a kormány külügyi tevékenységének egy évér"l. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070621_eu_gonczk_beszamolo.htm Letöltve: 2009. október 12.

xxi Göncz K., Szolgáltató lett diplomáciánk – Göncz Kinga külügyminiszter interjúja a Népszabadság cím! napilai december 19-i számában. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/20081219_szolgaltato_diplomacia.htm Letöltve: 2009. december 11.

xxii Magyarország a kib"vült Európa középpontjában – José Manuel Durao Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének beszéde az Országgy!lésben. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/latogatasok_es_esemenyek/080915barroso.htm Letöltve: 2010.április 4.

<<;;;"Magyar szempontból is siker a megállapodás az uniós reformszerz"désr"l – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök június 23-i brüsszeli sajtónyilatkozata http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/latogatasok_es_esemenyek/070624_GYF_EU.htm Letöltve: 2010. november 18"

xxiv Göncz Kinga külügyminiszter beszéde a 12. Nemzetközi NATO-Konferencián. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/071026_nato_konf_gkbeszed.htm Letöltve: 2010. december 21.

xxv Kifelé nyitott, befelé integrált Európai Unit szorgalmazunk – Göncz Kinga beszámolója a kormány külügyi tevékenységének egy évér"l. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070621_eu_gonczk_beszamolo.htm Letöltve: 2009. október 12.

xxvi Göncz Kinga külügyminiszter el"adása a külképviselet-vezet"i értekezleten. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Kulkepviseletvezetoi_ertekezletek/2007/goncz_kinga_beszed_070731.htm Letöltve: 2010. április 4.

xxvii A társadalmi egyeztetést, a konszenzusépítést szolgálja a külkapcsolati stratégia finomítása – a külügyminiszter interjúja a 168 óra cím! hetilapban http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070823_kulkapcsolati_strategia.htm Letöltve: 2010. október 13.

#'+"

"

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""xxviii „A magyarok nem vagyont, hanem megértést szeretnének” - Göncz Kinga külügyminiszter interjúja a Hospodárské noviny cím! cseh napilapban. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/GK_Hospodarske_080428.htm Letöltve: 2009. szeptember 11.

xxix Spogli, 05ROME3585 http://www.wikileaks.ch/cable/2005/10/05ROME3585.html Letöltve: 2010. december 5.

xxx Koenig 09BERLIN168 http://wikileaks.ch/cable/2009/02/09BERLIN168.html Letöltve: 2010. december 5.

xxxi Joint Statement by the Prime Ministers of Hungary and Slovakia signed after their meeting in Komárno on November 15th, 2008. http://www.mfa.gov.hu/kum/en/bal/actualities/visits_and_events/081115_Gyurcsany_Fico_en.htm Letöltve: 2009. október 12.

xxxii Foreign Minister Kinga Göncz’s Speech at the Conference of Ambassadors http://www.mfa.gov.hu/kum/en/bal/foreign_policy/Missions_heads_Conference_2007/2007/Goncz_speech_070730.htm Letöltve: 2009. október 12.

<<<;;;"125ème anniversaire de la Statue de la Liberté. Discours du Président de la République, Nicolas Sarkozy - https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/bulletin.asp?liste=20110923.html#Chapitre1 Letöltve: 2011. szeptember 25."

<<<;:"Procès-verbal de l’entretien du général de Gaulle et du chancelier Adenauer le 14 septembre 1958 à Colombey-les-Deux-Eglises, de 16 h à 18 h 30. Cabinet du ministre, Couve de Murville, vol. 365. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 341-345. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau4.html Letöltve: 2010. április 12."

<<<:"66ème session de l’Assemblée Générale des Nations Unies Conférence sur le Traité d’interdiction complète des essais nucléaires intervention du ministre d’état, ministre des affaires étrangères et européennes, Alain Juppé - https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/bulletin.asp?liste=20110923.html#Chapitre1 Letöltve : 2011. szeptember 26."

<<<:;"Syrie – Ligue Arabe – Déclaration du porte-parole de ministère des affaires étrangères et européennes - https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/bulletin.asp?liste=20110829.html&submit.x=9&submit.y=10 Letöltve : 2011. szeptember 15."

<<<:;;"Discours de l’Ambassadeur Charles H. Rivkin devant l’European American Press Club. 28 aout 2009. http://photos.state.gov/libraries/france/45994/discours/discours090828.pdf Letöltve: 2010. október 13."

<<<:;;;"Échange de notes du 1er juillet 1971 entre la Suisse et la Belgique sur la reconnaissance réciproque des permis de conduire pour véhicules automobiles http://www.admin.ch/ch/f/rs/i7/0.741.531.917.2.fr.pdf Letöltve: 2009. november 18."

<<<;<"Note circulaire sur l’accreditaton d’un chef de mission diplomatique en Belgique. Letöltve: 2011. január 13."

<="Discours du Président de la République Française M. Nicolas Sarkozy devant le Parlement européen. Strasbourg, le mardi 13 novembre 2007 Letöltve : 2010. november 22."

xli A kormány üdvözli, hogy a Kárpát Medencei Magyar Képvisel"k Fóruma öt párti egyetértéssel támogatta a fejlesztésközpontú nemzetpolitikát – Horváthné, dr. Fekszi Márta államtitkár felszólalása a kormány

#'!"

"

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""nevében az Országgy!lés plenáris ülésén, napirend el"tt. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/latogatasok_es_esemenyek/070926_fekszi_marta_felszolalasa.htm Letöltve: 2010. november 14.

xlii A Külügyminisztérium közleménye a gázai fejleményekr"l. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/20100622_gazai_fejlemenyek.htm Letöltve: 2010. november 23.

xliii Rivkin, 09PARIS1589 http://www.wikileaks.ch/cable/2009/11/09PARIS1589.html Letöltve: 2010. december 5.

xliv Discours de Monsieur Jacques Chirac. Paru le 29 avril 2009 devant l’Institut des Hautes Etudes diplomatiques de Pékin http://www.ambafrance-cn.org/Discours-de-Monsieur-Jacques-Chirac.html

xlv Aguirre, 06MADRID934 http://www.wikileaks.ch/cable/2006/04/06MADRID934.html Letöltve: 2010. december 4.

xlvi Whitney, 08OSLO670 http://www.wikileaks.ch/cable/2008/12/08OSLO670.html Letöltve: 2010. december 4.

xlvii Beyrle, 08MOSCOW3343 http://www.wikileaks.ch/cable/2008/11/08MOSCOW3343.html Letöltve: 2010. december 4.

xlviii Rivkin, 09PARIS1589 http://www.wikileaks.ch/cable/2009/11/09PARIS1589.html Letöltve: 2010. december 5.

xlix Beyrle, 09MOSCOW2688 http://www.wikileaks.ch/cable/2009/10/09MOSCOW2688.html Letöltve: 2010. december 5.

l Stapleton, 06PARIS1681 http://wikileaks.ch/cable/2006/03/06PARIS1681.html Letöltve: 2010. december 5.

li Murphy, 10BERLIN164 http://wikileaks.ch/cable/2010/02/10BERLIN164.html Letöltve: 2010. december 5.

lii Koenig, 09BERLIN168 http://wikileaks.ch/cable/2009/02/09BERLIN168.html Letöltve: 2010. december 4.

liii Rivkin, 09PARIS1526 http://wikileaks.ch/cable/2009/11/09PARIS1526.html Letöltve: 2010. december 4.

liv Beyrle, 09MOSCOW2529 http://wikileaks.ch/cable/2009/10/09MOSCOW2529.html Letöltve: 2010. december 4.

lv Spogli, 08ROME1406 http://www.wikileaks.ch/cable/2008/11/08ROME1406.html Letöltve: 2010. december 5.

=:;"1993 Traité de l’espace – http://fraise.univ-brest.fr/~kerrest/IDEI/traite1.html Letöltve 2010. november 22."

=:;;"Le Traité de l’Atlantique Nord – http://www.nato.int/docu/fonda/traite.htm Letöltve: 2010. november 22."

=:;;;"Traité sur la non-prolifération des armes nucléaires http://www.obsarm.org/obsnuc/traites-et-conventions/francais/tnp.htm Letöltve: 2010. november 22."

=;<"Libye entretien du porte-parole de ministère des affaires étrangères et européennes avec ‘RTL’ - https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/bulletin.asp?liste=20110829.html&submit.x=9&submit.y=10"

lx Trianon

#'#"

"

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""lxi Aguirre, 07MADRID520 http://wikileaks.ch/cable/2007/03/07MADRID520.html Letöltve: 2010. december 4.

lxii Stapleton, 06PARIS3360 http://wikileaks.ch/cable/2006/05/06PARIS3360.html Letöltve: 2010. december 5.

=<;;; "Convention pour la reconnaissance et l’éxecution des sentences arbitrales étrangères – http://www.uncitral.org/french/texts/arbitration/NY-conv-f.htm"

lxiv Aguirre, 08MADRID1280 http://www.wikileaks.ch/cable/2008/12/08MADRID1280.html Letöltve: 2010. december 5.

lxv Amíg Magyarországon az egyik politikai tábor a másikban találja meg az ellenségképét, addig északi szomszédunknál a magyar kisebbséget és Magyarországot tekintik annak – „Sokkterápia” címmel jelent meg Göncz Kinga interjúja a 168 óra cím! hetilapban. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/GK_168+ora_081022.htm Letöltve: 2011. január 15.

lxvi Point de presse de 26 août 2011. Déclarations du porte-parole. Libye. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/pointpresse.asp?liste=20110826.html&submit.x=8&submit.y=8

lxvii Foreign minister Göncz Kinga’s speech at the Mission heads’ Conference http://www.mfa.gov.hu/kum/en/bal/foreign_policy/Missions_heads_Conference_2007/2007/Goncz_speech_070730.htm

lxviii Discours de François Fillon sur la coopération nucléaire entre la France et la Chine. http://www.ambafrance-cn.org/Discours-de-Francois-Fillon-sur-la-cooperation-nucleaire-entre-la-France-et-la-Chine.html Letöltve: 2011. január 18.

lxix YJ Choi – http://www.un.org/en/peacekeeping/missions/unoci/documents/unoci_pr_elections08122010_03_french.pdf Letöltve: 2010. december 13. =<<"Procès-verbal de l’entretien du général de Gaulle et du chancelier Adenauer le 14 septembre 1958 à Colombey-les-Deux-Eglises, de 16 h à 18 h 30. Cabinet du ministre, Couve de Murville, vol. 365. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 341-345. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau4.html Letöltés: 2010. április 12."

lxxi Procès-verbal de l’entretien du général de Gaulle et du chancelier Adenauer le 14 septembre 1958 à Colombey-les-Deux-Eglises, de 16 h à 18 h 30. Cabinet du ministre, Couve de Murville, vol. 365. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 341-345. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau4.html Letöltés: 2010. április 12.

lxxii Fényévnyi távolságra van az európai értékekt"l a szlovák parlament határozata a benesi dekrétumok sérthetetlenségér"l – Göncz Kinga interjúja az m1 televízió „Keresztt!z” cím! adásában. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/latogatasok_es_esemenyek/GK_kereszttuz_0921.htm Letöltve: 2011. január 19. lxxiii Nicolas Sarkozy interviewé par Xinhua. http://www.ambafrance-cn.org/Nicolas-Sarkozy-interviewe-par-Xinhua.html?lang=fr Letöltve : 2010. január 13.

lxxiv Foreign Ministry Spokesperson Jiang Yu’s Regular Press Conference on September 3, 2009 http://www.fmprc.gov.cn/eng/xwfw/s2510/t582252.htm Letöltve: 2010. január 10.

#'$"

"

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""lxxv Déclaration de Bernard Kouchner, Ministre des affaires étrangères et européennes. Nigeria/Attentat à Abuja. http://www.ambafrance-ng.org/IMG/pdf/Attentat_Nigeria_Abuja_01_10_10.pdf Letöltve: 2011. január 26.

lxxvi Magyarország és az Egyesült Királyság közös nyilatkozata az emberi jogokról. http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/97A12797-9AAA-4EE7-8CE8-ECFE8097EAAD/0/080916murphy_gk_nyilatkozat.pdf Letöltve: 2011. január 12.

lxxvii A Külügyminisztérium közleménye a gázai fejleményekr"l. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/20100622_gazai_fejlemenyek.htm Letöltve: 2010. november 23.

lxxviii Statement by Secretary of State Clinton http://www.state.gov/video/?videoid=89604818001 Letöltés: 2010. november 13. lxxix Jegyzékváltás Svájc és Franciaország között. http://untreaty.un.org/unts/144078_158780/17/5/8041.pdf Letöltve: 2010. november 30.

lxxx Beyrle, 08MOSCOW2545 http://www.wikileaks.ch/cable/2008/08/08MOSCOW2545.html Letöltve: 2010. december 5.

lxxxi Télégramme de Maurice Couve de Murville au chargé d’affaires de France à Bonn, relatant l’audience donnée par le général de Gaulle à l’ambassadeur de RFA le 25 juillet 1958. Europe 1944-1970, Allemagne-RFA, vol. 1259, f. 209-v. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 157. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau3.html Letöltés: 2009. március 12.

lxxxii Le Traité de Trianon http://www.doc.diplomatie.fr/BASIS/pacte/webext/multidep/DDD/19200016&sa=U&ei=fSyHTsq3KIS3iQeMsrywDw&ved=OCBgQFjAF0B4&usg=AFQjCNGwfwYFVOrGCvs_MLhP1K0muEgImA Letöltve: 2010. május 28.

lxxxiii The Treaty on European Union. Declarations annexed to the Final Act of the Intergovernmental Conference which adopted the Treaty of Lisbon signed on 13 December 2007. Declaration concerning primacy. Opinion of the Council Legal Service of 22 June 2007. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2010. ISBN 978-92-824-2577-0

=<<<;:"Procès-verbal de l’entretien du général de Gaulle et du chancelier Adenauer le 14 septembre 1958 à Colombey-les-Deux-Eglises, de 16 h à 18 h 30. Cabinet du ministre, Couve de Murville, vol. 365. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 341-345. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau4.html Letöltés: 2010. április 12."

lxxxv Az afganisztáni újjáépítés meghatározó elemei a civil programok – A külügyminiszter beszámolója helyszíni tapasztalatairól az m1 televízió „Napfelkelte” cím! m!sorában. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070717_napfelkelte_goncz.htm Letöltve: 2010. október 16.

lxxxvi A kormány állásfoglalása: a köztársaság minden polgára számíthat az állam védelmére a kirekeszt" ideológiákkal és mozgalmakkal szemben – Göncz Kinga nyilatkozata a kormányszóviv"i tájékoztatón. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070830_kormszovivoi_taj.htm Letöltve: 2011. január 13. "lxxxvii A Külügyminisztérium közleménye az alexandriai merényletr"l."http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/110112_KuM_kozlemeny_alexandriai_merenylet.htm Letöltve: 2011. január 13.

#'%"

"

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""" lxxxviii Stapleton, 06PARIS7424 http://wikileaks.ch/cable/2006/11/06PARIS7424.html Letöltve: 2010. december 5.

lxxxix LeBaron, 08LONDON2556 http://wikileaks.ch/cable/2008/10/08LONDON2556.html Letöltve: 2010. december 5. <>"Télégramme de Maurice Couve de Murville au chargé d’affaires de France à Bonn, relatant l’audience donnée par le général de Gaulle à l’ambassadeur de RFA le 25 juillet 1958. Europe 1944-1970, Allemagne-RFA, vol. 1259, f. 209-v. Publié dans Documents diplomatiques français, 1958, t. II, p. 157. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/archives/dossiers/elysee/panneau3.html Letöltés: 2009. március 12."

xci Traité d’amitié et de coopération entre la République française et la la République de Hongrie. http://www.doc.diplomatie.gouv.fr/BASIS/pacte/webext/bilat/DDW?W%3DTOUSTI+PH+WORDS+%27Hongrie%27+ORDER+BY+SER/Ascend%26M%3D13%26K%3D19910163%26R%3DY%26U%3D1 Letöltve: 2009. december 11. xcii Robert Mugabe’s speech at the United Nations General Assembly. Twenty-seventh special session. 6th meeting. http://www.unicef.org/specialsession/docs_new/documents/A-S27-PV6E.pdf Letöltve: 2009. október 23. xciii „A magyarok nem vagyont, hanem megértést szeretnének” – Göncz Kinga külügyminiszter interjúja a Hospodárské noviny cím! cseh napilapban. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/GK_Hospodarske_080428.htm Letöltve: 2009. szeptember 11.

<>;:"Jegyzékváltás Svájc és Franciaország között. http://untreaty.un.org/unts/144078_158780/17/5/8041.pdf Letöltve: 2010. november 30."

xcv Burns, 07PARIS2725 http://www.wikileaks.ch/cable/2007/06/07PARIS2725.html Letöltve: 2010. december 5. xcvi Burns, 07MOSCOW3579 http://www.wikileaks.ch/cable/2007/07/07MOSCOW3579.html Letöltve: 2010. december 5. xcvii Convention consulaire entre la République française et la République populaire hongroise, 1966. http://www.doc.diplomatie.gouv.fr/BASIS/pacte/webext/bilat/SDW?W%3DTOUSTI+PH+WORDS+’Roumanie’+ORDER+BY+SER/Ascend%26M%3D1%26R%3DY Letöltve : 2010. október 26. <>:;;;"The Treaty on European Union. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2010. ISBN 978-92-824-2577-0

<>;< "Discours de Nicholas Sarkozy aux Ambassadeurs. http://www.ambafrance-gr.org/france_grece/spip.php?article3968 Letöltve: 2010.december 11."

>"Allocution de Francois Fillon au Forum France-Chine – Partenariats d’entrprises. http://www.ambafrance-cn.org/Allocution-de-Francois-Fillon-au-Forum-France-Chine-Partenariats-d-entreprises.html Letöltve: 2011. január 15."

>; "Kathimerini – Interview de Nicholas Sarkozy (5 juin 2008). http://www.ambafrance-gr.org/france_grece/spip.php?article2120 Letöltve: 2011. január 18."

>;;"Interview de l’Ambassadeur de France en Armenie Son Excellence M Henri Reynaud a l’agence de presse. http://www.ambafrance-am.org/spip.php?article644 Letöltve: 2011. január 18."

#'&"

"

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""">;;;"Discours de l’Ambassadeur Charles H. Rivkin devant l’European American Press Club. 28 aout 2009. http://photos.state.gov/libraries/france/45994/discours/discours090828.pdf Letöltve: 2010. október 13."

>;:"Az afganisztáni újjáépítés meghatározó elemei a civil programok – A külügyminiszter beszámolója helyszíni tapasztalatairól az m1 televízió „Napkelte” cím! m!sorában. http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Miniszteri_allasfoglalasok/070717_napkelte_goncz.htm Letöltve: 2010. október 16."

cv A Kormány 293./2007. (XI.8.) Korm. rendelete a Magyar Köztársaság Kormánya, valamint Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa között az állampolgáraik utazásának feltételeir"l szóló, Budapesten, 2003. október 21. napján aláírt Megállapodás módosításáról szóló, jegyzékváltás útján létrejött Megállapodás kihirdetésér"l. Magyar Közlöny 2007/150. szám, 10481

>:;"Stapleton, 06PARIS5975 http://wikileaks.ch/cable/2006/09/06PARIS5975.html Letöltés: 2010. december 5.

>:;; "Point de presse de 25 août 2011. Déclarations du porte-parole. Libye – Sécurité des journalistes. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/pointpresse.asp?liste=20110825.html&submit.x=11&submit.y=9 Letöltve: 2011. augusztus 27."

cviii Interview de M. Nicolas Sarkozy, Président de la République, accordée au New York Times. Lundi 24 septembre 2007. http://www.ambafrance-dz.org/spip.php?article1648 Letöltés: 2010. november 13.

>;<"Geopolitikai realitások: Göncz Kinga az új külügyi stratégiáról. In: Figyel", 2007. április 12. (interjú)"

><"Agreement Between the United States of America and Congo. Effected by Exchange of Notes Dated at Washington April 11 and May 23, 1997. http://www.state.gov/documents/organization/76391.pdf Letöltve: 2010. szeptember 21."

><;"Point de presse de 23 août 2011. Déclarations du porte-parole. Libye – Sécurité des journalistes. https://pastel.diplomatie.gouv.fr/editorial/actual/ael2/pointpresse.asp?liste=20110823.html&submit.x=8&submit.y=11#Chapitre1 Letöltve: 2011. augusztus 25."

><;; "Discours de Nicholas Sarkozy aux Ambassadeurs. http://www.ambafrance-gr.org/france_grece/spip.php?article3968 Letöltve: 2010.december 11."

><;;; "Note circulaire sur l’accréditation d’un chef de mission diplomatique en Belgique. http://diplomatie.belgium.be/fr/binaries/2_tcm313-82480.pdf Letöltve: 2010. október 18."

><;:"Interview de l’Ambassadeur de France en Armenie Son Excellence M Henri Reynaud a l’agence de presse. http://www.ambafrance-am.org/spip.php?article644 Letöltve: 2011.január 26."

cxv http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=948652 Letöltve: 2009. november 20.

cxvi http://hvg.hu/vilag/20070611_bush_angol.aspx Letöltve: 2009. május 12.

cxvii http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/528/79/PDF/N0652879.pdf?OpenElement Letöltve: 2007. május 23.

Accueil > Les actualités > Discours > 2010

XVIIIème Conférence des Ambassadeurs

DISCOURS DE M. LE PRÉSIDENT DE LA RÉPUBLIQUE

Palais de l'Élysée -- mercredi 25 août 2010

Monsieur le Premier Ministre,Monsieur le Président du Sénat,

Monsieur le Président de l'Assemblée Nationale,Monsieur le Ministre des Affaires Etrangères et Européennes,

Mesdames et Messieurs les Ministres,Mesdames et Messieurs les Parlementaires,Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

Il est des moments de l'Histoire où le sort hésite entre le meilleur et le pire. Des moments où tous les efforts accomplispeuvent être perdus ou, au contraire, déboucher sur des progrès durables. Nous sommes aujourd'hui dans l'un de cesmoments.

C'est vrai pour l'action de la communauté internationale dans cet arc de crise qui s'étend des frontières du Pakistan auxconfins du Sahel, en passant par l'Iran et le Proche-Orient.

C'est vrai pour l'Europe, où le traité de Lisbonne et les décisions prises face à la crise financière ouvrent desperspectives qui restent à développer pour faire de l'Union un acteur global.C'est vrai pour l'économie mondiale qui n'a pas encore retrouvé le chemin d'une croissance solide et durable, alors quele G20 doit convaincre qu'il a la volonté de poursuivre les réformes nécessaires.

A la grande table où se prennent les décisions, de nouveaux acteurs ont rejoint les puissances reconnues. A juste titre,ils réclament la reconnaissance de leurs droits. Mais il leur faut aussi accepter qu'avec ces droits viennent des devoirs,des responsabilités à assumer. Il leur faut reconnaître que leur réussite éclatante leur impose de dépasser la strictedéfense de leurs intérêts nationaux pour apporter leur contribution au règlement des problèmes du monde. Cemouvement est engagé et je m'en réjouis.

Dans ce moment de l'Histoire où le sort hésite, pour faire pencher la balance du bon côté, nous avons en effet besoinde volonté et d'unité. Si nous sommes divisés et hésitants, si nous ne parvenons pas à nous entendre sur les objectifs àatteindre et sur les moyens pour y parvenir, entre puissances reconnues et grands pays émergents, si nous ne sommespas capables de jouer collectif face aux défis du terrorisme et de la prolifération, des déséquilibres économiques et duréchauffement climatique, alors nous aurons failli à notre devoir.

Dans ce moment de l'Histoire où le sort hésite, la France doit affirmer sa vision, sa détermination. Mais elle doit toutautant chercher à rassembler, aider à trouver pour chacun des grands défis que nous devons affronter, le chemin quirapproche, celui du progrès et de l'ambition. J'attends de chacune et de chacun d'entre vous qu'il porte la voix de laFrance, mais aussi qu'il sache être à l'écoute des attentes du monde.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 1/12

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

La lutte contre le terrorisme demeure une priorité majeure.

Toutes les analyses confirment certes que, depuis 2001, sous les coups qui lui ont été portés, la capacité d'Al Qaïda delancer des attaques dévastatrices contre des pays occidentaux a été fortement réduite. En revanche, Al Qaïda et ceuxqui s'en réclament ont accru leur emprise et leur violence meurtrière dans certains Etats, du Pakistan au Mali.

Chaque pays fait face à une situation spécifique qui doit recevoir une réponse adaptée des gouvernements en charge,avec le soutien de la communauté internationale. Il n'y a pas aujourd'hui de coordination opérationnelle entre lesgroupes qui agissent d'un bout à l'autre de cet arc de crise. Mais si la situation devait se dégrader, le risque serait grandde voir apparaître une chaîne continue liant les bases terroristes de Quetta et du Sud-afghan à celles du Yémen, de laSomalie et du Sahel.

Sur l'Afghanistan, la mode du moment, chez les commentateurs, est au catastrophisme. Chaque jour on nous annoncele retour des Talibans, comme si les jeux étaient faits, comme si nous allions abandonner le peuple afghan.

La réalité est que les Talibans restent forts, malgré des pertes importantes, dans le Sud et l'Est. En revanche, le reste dupays ne connaît pas de violences majeures. La coalition et le gouvernement afghan ont su adapter leur stratégie etcontinuent de le faire. Ma conviction est que nous réussirons en poursuivant notre action avec détermination. Chacundoit assumer pleinement ses responsabilités, clairement établies lors des conférences de Londres et de Kaboul.

Celles des alliés, les nôtres, sont de défendre les Afghans dans les régions où les Talibans menacent ; de former desforces de sécurité afghanes aptes à combattre par elles-mêmes ; et enfin d'apporter à la population une aide civileadaptée à ses véritables besoins. C'est ce que la France fait dans sa zone de responsabilité, Kapisa et Surobi. Le prixhumain est lourd. Et c'est encore alourdi cette semaine. Mais imaginons ce qu'il en serait si nous n'étions pas là ?Souvenons-nous de ce que les Talibans ont fait dans le passé et des milliers de victimes afghanes qu'ils continuent defaire.

Le gouvernement afghan, pour sa part, doit impérativement améliorer la gouvernance du pays, combattre la corruptionet la drogue. Il doit aussi, et c'est sa mission centrale, proposer la réconciliation à ceux qui renoncent à la violence,coupent tout lien avec Al Qaïda et respectent les institutions afghanes. Enfin, il faut que le gouvernement afghan seprépare sérieusement à prendre en charge la sécurité des provinces et districts qui seront jugés assez stables pour luiêtre transférés.

Notre action au service de la paix ne doit pas être soumise à des calendriers artificiels ou aux humeurs médiatiques.Nous avons des objectifs politiques réalistes, passant par une transition progressive et ordonnée. Nous avons unestratégie claire : mettons-la en uvre jusqu'au bout ! La France restera engagée en Afghanistan, avec ses alliés, aussilongtemps que nécessaire et aussi longtemps que le souhaitera le peuple afghan.

Mais aucune victoire ne sera possible et durable sans le concours du Pakistan. Ce pays fait face courageusement, etavec l'aide du monde entier, aux conséquences d'inondations sans précédent. Il est confronté à des défis économiqueset sociaux immenses. Il doit vaincre le terrorisme chez lui. Mais il doit aussi agir contre les sanctuaires où lesterroristes afghans trouvent refuge. C'est ce que j'ai dit au Président Zardari le 2 août. La France sera aux côtés duPakistan dans ce combat contre toutes les formes de terrorisme. Il doit être mené sans ambigüité. Moins il y aurad'ambigüité, plus la communauté internationale sera convaincue qu'il est utile d'aider son gouvernement.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 2/12

Au Yémen, c'est la stabilité de toute la péninsule arabique qui est en cause. Il y a un an, alors qu'un mouvement armé

s'étendait et menaçait de déborder sur l'Arabie Saoudite voisine, plusieurs pays, dont la France, ont assumé leurs

responsabilités. Une trêve fragile a succédé aux affrontements violents. Mais le problème demeure. Il ne pourra être

réglé que par le dialogue et des réformes.

De l'autre côté du Golfe d'Aden, en Somalie, l'enjeu est clair : les attentats meurtriers de Kampala, en juillet, ont

montré que les milices islamistes des Shebab ont désormais la capacité d'étendre leurs combats bien au-delà des

frontières. Leur victoire à Mogadiscio transformerait la Somalie en base de départ d'Al Qaïda. Elle achèverait de

déstabiliser toute une région déjà fragilisée par les déchirements du Soudan.

La France contribue par sa présence militaire à Djibouti, au Tchad et en RCA, à la stabilité régionale. Elle va

accentuer son effort en Somalie, en réponse aux demandes de l'Union africaine et avec ses partenaires européens.

Après les 500 formés à Djibouti, ce sont 2.000 soldats somaliens qui sont actuellement entraînés en Ouganda, tandis

que la force africaine AMISOM dont nous avons déjà formé 5.600 hommes, va être renforcée.

Bien sûr, il n'y aura pas de solution purement militaire. L'Union européenne, premier donateur d'aide, doit maintenir

son effort et, avec tous les autres soutiens extérieurs, aider le gouvernement à élargir son assise politique, préalable

nécessaire à la reconstruction de structures étatiques. C'est ce chemin aussi qui permettra de régler dans la durée le

problème de la piraterie.

Enfin, au Sahel, la barbarie de la branche maghrébine d'Al Qaïda s'est à nouveau illustrée avec le refus de toute

négociation et l'assassinat de Michel Germaneau. Ces terroristes cherchent à étendre leur emprise sur des immensités

désertiques où les Etats peinent à affirmer leur présence.

Pour la première fois, en juillet, un coup sévère a été porté aux terroristes grâce à une attaque menée par des forces

mauritaniennes avec le soutien de la France. Je vous le dis : ce jour-là marque un tournant majeur. La France aide sans

réserve les gouvernements qui lui en font la demande à former, équiper, renseigner les forces mobiles dont ils ont

besoin pour éliminer des groupes qui menacent de déstabilisation tout le Sahel. Parallèlement, notre coopération civile

aide les Etats à renforcer leur soutien aux populations et je souhaite que l'Union européenne s'implique davantage dans

ce domaine.

La France se tient aussi aux côtés de l'Algérie, du Maroc, de la Tunisie et de la Libye : leur combat contre le

terrorisme est le nôtre, car leur sécurité ne peut être séparée de la nôtre.

*

Au cur de cet arc de crise, il y a l'Iran. Le régime exerce son contrôle par la répression et recourt massivement aux

exécutions capitales, y compris sous la forme la plus odieuse : la lapidation, dont est menacée Mme Mohammadi. Il

alimente la violence et l'extrémisme dans la région. Mais surtout, il représente aujourd'hui la principale menace à la

sécurité internationale dans un domaine majeur : la prolifération.

Qu'on me comprenne bien : la France est favorable au développement, dans le strict respect des normes

internationales, de l'électricité d'origine nucléaire. C'est pourquoi elle salue le démarrage de la centrale de Buscher

dont le combustible est et sera en totalité fourni par la Russie. Le problème est naturellement ailleurs.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 3/12

Il y aura bientôt un an, à Pittsburgh, avec Barack Obama et Gordon Brown, nous avions révélé l'existence du site

nucléaire clandestin que l'Iran construisait pour ses activités proliférantes. J'avais alors dit qu'il faudrait imposer à

l'Iran des sanctions s'il ne changeait pas de politique. Nous y sommes. Le Conseil de sécurité, les Etats-Unis, l'Union

européenne, d'autres encore, ont pris des mesures robustes, et même sans précédent s'agissant des Européens. Il était

grand temps. Car chacun connaît les conséquences graves d'une politique qui laisserait l'Iran poursuivre sa course

nucléaire : ce serait la prolifération généralisée dans la région, ou l'intervention militaire ; en tous cas une crise

majeure.

Nous allons donc mettre en uvre ces sanctions avec détermination et j'appelle tous les pays à faire de même. On dit

parfois que les sanctions ne marchent pas, voire qu'elles mènent à la guerre. C'est faux. Elles échouent quand elles

sont trop faibles ou n'ont pas d'objectif clair. Le nôtre est simple : faire comprendre à l'Iran que ses choix ont un coût

élevé et croissant, et qu'il existe une alternative : l'engagement de négociations ; mais des négociations sérieuses,

concrètes, allant au cur du sujet. L'Iran y est-il prêt ? Nous verrons en septembre, quand Mme Ashton et les Six

rencontreront les négociateurs iraniens et que le dialogue s'engagera à Vienne sur la fourniture d'uranium pour le

réacteur civil de Téhéran.

Je souhaite qu'un bon accord soit trouvé dans les mois qui viennent, que l'Iran respecte le droit, que les préoccupations

internationales soient levées. Celles des voisins de l'Iran doivent être prises en compte et ils devront être consultés sur

tout accord.

Mais si un accord crédible ne pouvait être conclu, alors l'isolement de l'Iran s'accroîtrait inexorablement. Face à une

menace qui se préciserait, il faudrait aussi nous organiser pour protéger et défendre les Etats qui se sentiraient

menacés.

*

Certains affirment que les violences d'un bout à l'autre de l'arc de crise ont une cause unique : l'absence de solution au

conflit israélo-palestinien. C'est évidemment faux. Ceux qui tuent à Bagdad ou à Kandahar veulent éliminer leurs

ennemis en Irak ou en Afghanistan. En revanche, qui ne comprend qu'un règlement de paix entre Israéliens et

Palestiniens transformerait la donne politique dans le Proche-Orient tout entier ?

Là encore, le sort hésite. Là encore, c'est une question de volonté et de détermination. Je vous l'affirme : un accord de

paix, dont tout le monde connaît les paramètres, peut être signé dans le délai d'un an. La relance des négociations

directes le 2 septembre, crée une immense attente, un immense espoir. Ils ne devront pas être déçus. Un Etat

palestinien viable et démocratique, établi sur la base des frontières de 1967, est à la fois un droit pour les Palestiniens

et la meilleure garantie, pour Israël, de sa sécurité et de sa pleine intégration dans la région, conformément à

l'Initiative arabe de paix. C'est aussi la seule voie, dans l'intérêt des deux peuples, pour réduire les extrémismes et pour

redonner confiance en l'avenir. La communauté internationale tout entière devra accompagner le processus désormais

relancé.

C'est pourquoi la France propose d'accueillir la deuxième conférence de Paris d'aide au peuple palestinien pour

financer l'achèvement de la construction de l'économie et des structures du futur Etat. Au-delà des engagements

financiers qui en résulteront, il s'agira d'une manifestation concrète et forte de la volonté de la communauté

internationale de voir aboutir la solution des deux Etats.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 4/12

Dans le même esprit, la France souhaite, avec la co-présidence égyptienne, que le deuxième sommet de l'Union pour

la Méditerranée se tienne à Barcelone fin novembre. Ce sera l'occasion d'adopter plusieurs grands projets

économiques qui témoigneront de la capacité de tous les pays participants à bâtir ensemble un avenir meilleur pour

tous les peuples de la Méditerranée.

La paix entre la Syrie et Israël est tout aussi possible. La France, qui a renoué avec Damas un dialogue régulier et utile

pour toute la région, s'implique, notamment aux côtés de la Turquie, dans la recherche d'un accord. J'ai confié une

mission dans ce sens à l'Ambassadeur Jean-Claude Cousseran, qui a toute ma confiance.

Au moment où l'espoir renaît dans la région, il serait inacceptable que le Liban sombre à nouveau dans la violence. La

France s'est félicitée de la visite conjointe à Beyrouth du Roi Abdallah d'Arabie Saoudite et du Président Bachar Al

Assad. Elle apporte tout son soutien à ses institutions démocratiques, au Président Sleimane et au Premier Ministre

Hariri. Profondément attachée à ce pays, la France est l'amie de tous les Libanais. Elle uvre en faveur de la stabilité

d'un Liban divers, où toutes les communautés doivent pouvoir cohabiter dans la tolérance et le respect mutuels.

L'action de la communauté internationale au Liban n'a pas d'autre raison d'être que cette stabilité. Et c'est bien tout le

sens de la mission de la FINUL au service de la paix et de la souveraineté du Liban, que tous ses voisins doivent

respecter.

*

* *

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

En Europe aussi, le sort hésite entre le meilleur et le pire. L'hiver dernier, ce fut le pire : soudain la crise de la dette

grecque était devenue, pour les commentateurs et même les marchés, une crise de l'Euro dont la viabilité était mise en

doute.

Permettez-moi, maintenant que l'orage est passé, de rappeler devant vous quelques vérités simples.

D'abord, les finances publiques de la zone euro dans son ensemble sont sensiblement moins dégradées que celles des

Etats-Unis ou du Japon, aussi bien en termes de déficits que de dette.

Ensuite, contrairement à ce que l'on dit trop souvent, les Européens ont su réagir efficacement, avec un plan massif

d'aide à la Grèce de 110 milliards d'euros et un plan de garantie financière de l'ensemble de la zone euro de 750

milliards. Le gouvernement Grec, pour sa part, a pris et continue de prendre les mesures courageuses qui s'imposent.

Certes, il eut mieux valu agir plus rapidement. Mais c'est oublier qu'en Europe, le processus de décision implique 27

nations souveraines. Ce que l'Histoire retiendra, c'est que comme toujours, l'Europe a surmonté ses difficultés en

faisant le choix de la solidarité et de l'unité.

Ce que l'Histoire retiendra, c'est que ces difficultés ont été l'occasion de nouveaux progrès de l'Union puisqu'elles ont

permis l'affirmation de son gouvernement économique.

Ce que l'Histoire retiendra, c'est qu'une fois de plus, l'entente franco-allemande, malgré des approches initiales

différentes, a permis ce progrès de l'Europe. Au moment crucial, l'entente franco-allemande a été décisive.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 5/12

Ce que je retiens de cette épreuve, c'est que nous devons renforcer l'efficacité des institutions européennes. C'estengagé avec le Président stable du Conseil européen, la Haute Représentante pour l'Action Extérieure et le Service quilui est rattaché. La prochaine étape, c'est le gouvernement économique à 27 avec, chaque fois que nécessaire, desrencontres entre les 16 de la zone euro. Il y a seulement quelques mois, l'idée d'un Gouvernement économiqueeuropéen était presque taboue, sauf pour la France. Aujourd'hui, toute l'Europe s'accorde pour reconnaître qu'unvéritable Gouvernement économique européen est non seulement nécessaire mais indispensable. Il faut maintenant lemettre place concrètement. Les travaux sont en cours ; la France et l'Allemagne ont fait des propositions ambitieuses,qui ont été présentées lors de notre Conseil des Ministres du 21 juillet par M. Schauble et Mme Lagarde. Dès le moisd'octobre, le Conseil européen prendra les décisions qui s'imposent sur la base des propositions de son président,Herman Van Rompuy.

Mais l'Europe ne peut pas en rester seulement aux questions économiques, quelle que soit leur importance.

Ce que l'Histoire nous enseigne, c'est qu'aucun espace de prospérité n'a survécu sans être en mesure d'assurer sasécurité et la défense de ses intérêts. En Europe, nous sommes loin du compte.

La crise accroît encore le décalage entre l'effort de nos alliés américains et ceux, en réduction et dispersés, desEuropéens. Lors de la Présidence française de l'Union, nous avons défini ensemble des réponses. Il faut les mettre enuvre, car on ne défendra pas l'Europe avec des murailles de procédures et des bataillons en papier.

Face aux menaces contre nos intérêts vitaux, nous avons la dissuasion nucléaire, qui est aussi la garantie de notreindépendance. Mais face aux défis nouveaux, les Européens prennent du retard, alors qu'il leur faut aussi participer àla sécurité des mers, essentielle pour notre commerce, à celle de l'espace et, désormais, du cyber-espace.

La France est prête à s'engager sur des projets concrets qui nous permettent d'accomplir les missions de combat lesplus exigeantes. J'ai entendu les déclarations de nos alliés britanniques sur la coopération bilatérale avec la France.Nous sommes prêts à en discuter sans tabou.

C'est avec cette préoccupation à l'esprit que je me rendrai au Sommet de l'OTAN, fin novembre à Lisbonne, où nousadopterons un nouveau concept stratégique.

Notre Alliance, militaire et nucléaire, est essentielle pour notre sécurité. Mais elle doit se réformer, dégraisser sesstructures et s'adapter à la nouvelle donne internationale. Elle a besoin de forces projetables et robustes et, commel'expérience afghane le montre, de mieux coordonner action militaire et action civile. Les nouvelles menaces appellentune relation renouvelée et plus étroite de l'OTAN avec l'Union européenne.

Avec la Russie, nos intérêts communs doivent permettre de développer, si Moscou le souhaite, un partenariat sansprécédent pour la sécurité de tout l'espace euro-atlantique. La France fera dès le mois prochain des propositionsprécises concernant les rapports de la Russie avec l'Union et avec l'OTAN, ou dans le cadre de l'OSCE qui tiendra sonsommet début décembre à Astana.

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

Avec 500 millions de citoyens et une puissance économique qui représente près de 30 % du PIB mondial, plus de 35% du total mondial des investissements directs à l'étranger et même près de 60 % du total de l'aide publique audéveloppement, l'Union européenne a en mains les cartes nécessaires pour s'imposer comme une puissance

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 6/12

économique globale.

Encore faut-il qu'elle ait la volonté de jouer ses atouts sans naïveté, dans le cadre d'une stratégie cohérente, visant des

résultats concrets et des bénéfices réciproques. L'Europe est le plus grand marché du monde et le premier importateur :

n'hésitons pas à en jouer avec exigence et fermeté pour nous ouvrir des marchés jusqu'à présent trop fermés !

N'hésitons pas à nous battre pour imposer le respect des règles d'une concurrence loyale ! N'hésitons pas à combattre

le dumping fiscal, le dumping social et le dumping environnemental !

Le Conseil européen spécial du 16 septembre, qui sera consacré aux relations de l'Union européenne avec ses grands

partenaires, doit permettre de progresser sur tous ces points.

L'Union européenne doit aussi se donner les moyens de rester au premier rang de la compétition mondiale. Pour cela,

elle doit mettre en uvre avec détermination la stratégie économique que nous avons adoptée au Conseil européen de

juin. Elle doit mobiliser tous nos moyens financiers au service d'une croissance plus forte et durable, en misant sur la

recherche, l'éducation, l'emploi, mais aussi l'agriculture qui représente pour l'Europe un volume d'exportations

supérieur à celui de l'industrie aéronautique : l'Europe, comme les Etats-Unis, doit utiliser son « pouvoir vert ».

*

Dans un monde en profonde mutation, dans cette Europe qui progresse, la France demeure bien placée parce qu'avec

le Premier Ministre et tout le gouvernement, nous avons engagé depuis trois ans un effort majeur de modernisation de

notre économie. Nous avons deux objectifs simples : réduire les écarts de compétitivité avec les pays les plus

performants et améliorer notre potentiel de croissance en desserrant tous les carcans accumulés au fil des décennies.

C'est ainsi que nous avons défiscalisé et libéré les heures supplémentaires pour surmonter l'obstacle des 35 heures et

décidé de ne pas remplacer un fonctionnaire sur deux partant à la retraite, dans le cadre d'un grand mouvement de

réforme de nos administrations.

C'est ainsi que nous avons supprimé la taxe professionnelle, un impôt qui n'existait que dans notre pays et qui frappait

les investissements des entreprises.

C'est ainsi que nous avons adopté le dispositif fiscal de soutien à la recherche dans nos entreprises le plus attractif de

tous les pays de l'OCDE.

C'est ainsi que nous avons accordé à nos universités un statut complet d'autonomie qui leur permet, par exemple, de

passer des accords avec les entreprises privées ou d'adapter leurs cursus universitaires.

C'est ainsi que nous avons lancé le grand emprunt qui nous permet d'investir 35 milliards d'euros dans l'enseignement

supérieur, la formation, la recherche et l'innovation. Avec les co-financements privés, l'effort total d'investissement

dans les technologies d'avenir sera de l'ordre de 60 milliards d'euros.

C'est ainsi que nous allons réformer notre système de retraites : c'est une réforme majeure, qui sera adoptée cet

automne par le Parlement ; une réforme nécessaire et juste ; une réforme qui renforcera la compétitivité de la France.

Parallèlement, comme tous ses partenaires européens, la France va réduire son déficit public. Il passera de 8% du PIB

aujourd'hui à 6% en 2011 et 3% en 2013. Cela représente une réduction de notre déficit de 40 milliards d'euros dès

2011 et de 100 milliards d'ici 2013.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 7/12

Ces réformes sont aussi nécessaires pour confirmer la confiance du monde dans l'économie française. Elles portentdéjà leurs fruits : en 2009, au plus fort de la crise, les investissements directs étrangers en France n'ont baissé que de4%, alors qu'ils reculaient de 37% au niveau mondial. La France demeure aujourd'hui au troisième rang des paysd'accueil, derrière les Etats-Unis et la Chine.

** *

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

Le 12 novembre, la France prendra la présidence du G20 pour un an, et le 1er janvier prochain, celle du G8.

Deux lourdes responsabilités, qui interviendront à un moment d'interrogation sur la vocation de ces deux instances.

Créé sur proposition de la France, le G20 représente 85% de la richesse de la planète. Il a permis aux principalespuissances économiques de faire face avec succès à la crise la plus grave depuis celle des années 1930.

D'abord, en soutenant la croissance mondiale de façon coordonnée. Les résultats sont là : au début 2009, le FMIannonçait que la récession se poursuivrait en 2010. Grâce à l'action du G20, le monde a renoué avec la croissance plusvite que prévu. Et c'est vrai aussi pour la France : le FMI nous annonçait 0,3% ; nous aurons au moins 1,4% en 2010.

Mais pour sauver durablement l'économie mondiale, il fallait aussi adopter de nouvelles règles pour le systèmefinancier. Des réformes impensables naguère ont été décidées et sont mises en uvre : les activités des fonds spéculatifssont aujourd'hui régulées ; les agences de notation doivent être enregistrées ; le versement des bonus dans les banquesest encadré par des règles strictes et des malus sont mis en place en cas de pertes ou de mauvaises performances.Enfin, les paradis fiscaux sont en voie de disparition : 500 conventions d'échange de renseignements en matière fiscaleont été signées depuis le G20 de Londres, le secret bancaire recule partout dans le monde et des sanctions ont étéprises contre les paradis fiscaux qui n'adoptent pas les nouvelles règles internationales.

Il fallait par ailleurs engager un dialogue pour résorber, dans la durée, les déséquilibres dangereux de l'économiemondiale : excédents massifs ici, déficits insoutenables là. Ce dialogue a été lancé avec la mise en place du cadre pourune croissance forte, soutenable et équilibrée au sommet de Pittsburgh. En 2011, il faudra l'approfondir et l'enrichir ;consolider les mécanismes de coordination ; renforcer la surveillance multilatérale ; relever le niveau d'exigence pourles engagements pris, avec des mesures concrètes de politique économique à la clé et un calendrier pour les atteindre.

Au total, le G20 « des temps de crise » a accompli un travail considérable. A vrai dire sans précédent.

Aujourd'hui, alors qu'un calme relatif est restauré, la tentation existe de borner les ambitions du G20 à l'application desdécisions prises, complétée en 2011 par quelques mesures utiles : étendre la régulation dans les domaines où elledemeure insuffisante ; vérifier la mise en uvre des conventions fiscales d'échanges de renseignement signées depuis lesommet de Londres ; adopter des mesures fortes pour lutter contre la corruption ; renforcer le mandat du Forum de laStabilité Financière ; plus largement, revoir le cadre prudentiel des établissements bancaires pour éviter qu'une crisecomme celle que nous avons connue ne se reproduise.

Sur tous ces sujets, des propositions précises seront sur la table, d'abord pour préparer au mieux le Sommet de Séoul,puis pour en prolonger les résultats en 2011.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 8/12

Achever le travail engagé est important, bien sûr ! Il y va de la crédibilité du G20. Mais est-ce suffisant ?

Je le dis tout net : s'en tenir à cet ordre du jour serait condamner le G20 à l'enlisement et le monde à de nouvellescrises.

Paradoxalement, il était plus facile d'être audacieux lorsque le monde était au bord du précipice et que l'on n'avait, enréalité, guère le choix. Aujourd'hui, nous avons le choix : achever les chantiers ouverts, traiter à mesure qu'ils seprésenteront les développements imprévus, et borner là notre ambition ; ou bien y ajouter de nouveaux chantiers, ceuxqui sont dans l'impasse depuis trop longtemps et dont dépendent aussi la stabilité et la prospérité du monde.

La France propose à ses partenaires le choix de l'ambition. Avec une conviction : seul le G20 dispose du poidsspécifique, de la légitimité et de la capacité de décision nécessaires pour donner les impulsions indispensables à ceschantiers de demain.

Quels sont-ils ? La France va consulter ses partenaires à ce sujet. Pour sa part, elle en identifie trois.

Le premier chantier, c'est celui de la réforme du système monétaire international.

Qui contestera que l'instabilité des changes fait peser une lourde menace sur la croissance mondiale ? Comment lesentreprises peuvent-elles planifier leur production et leurs exportations quand, par exemple, l'euro passe brutalementde 1 dollar pour 1 euro à 1,60 dollar pour 1 euro, avant de redescendre en quelques semaines à 1,27 ?

La prospérité de l'après-guerre devait beaucoup à Bretton Woods, à ses règles et à ses institutions. Depuis le début desannées 70, nous vivons dans un non-système monétaire international.

Il ne s'agit pas bien sûr de revenir à un système de taux de change fixes. Ce qui est aujourd'hui souhaitable, nécessairemême, c'est de mettre en place des instruments pour éviter l'excessive volatilité des monnaies, l'accumulation desdéséquilibres, la recherche d'un niveau toujours plus élevé de réserves de change par les pays émergents qui ont étéconfrontés à des retraits brutaux et massifs des capitaux internationaux.

Je sais bien que le sujet est sensible. Et la France compte proposer à ses partenaires de l'aborder sans tabou mais aussiavec toutes les précautions nécessaires. Pourquoi, par exemple, ne pas commencer par un séminaire entre les meilleursspécialistes, qui pourrait peut-être se tenir en Chine ?

Sur le fond, trois pistes pourraient être étudiées :

1- Nous devons d'abord renforcer nos mécanismes de gestion de crise : depuis 1990, les pays émergents ont connu 42épisodes de retraits brutaux des capitaux internationaux, mettant en péril leur stabilité et leur croissance. Nous devonsrepenser les mécanismes internationaux d'assurance pour disposer d'instruments multilatéraux plus efficaces et plusrapides pour prévenir et traiter ces crises.

Une réflexion est lancée sur les instruments dont dispose le FMI. La crise financière mais aussi la crise de l'euro ontmontré que pour assurer la stabilité, le monde devait être capable de mobiliser rapidement des sommes trèsimportantes pour faire face à la spéculation irrationnelle des marchés.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 9/12

Je souhaite également que nous débattions de la doctrine internationale sur les mouvements de capitaux. Nous avons

vécu des années dans l'illusion que l'ouverture des marchés de capitaux constituait toujours un progrès. La réalité nous

a montré que ce n'était pas le cas. Il est légitime que des pays très dépendants des capitaux extérieurs puissent prendre,

en cas de crise, des mesures pour les réguler. La meilleure assurance contre la montée des risques protectionnistes, en

cette matière comme en d'autres, est l'élaboration de règles multilatérales.

2- Nous devons ensuite nous interroger sur l'adéquation d'un système monétaire international dominé par une seule

monnaie à un monde devenu multipolaire. C'est un fait : à l'accumulation des réserves de change dans certains pays

correspond le creusement du déficit de la balance des paiements courants des Etats-Unis.

A Londres, les pays du G20 ont décidé d'une allocation exceptionnelle de 250 milliards de Droits de Tirages Spéciaux.

Cet actif international fait aujourd'hui l'objet d'un intérêt croissant. Nous sommes loin de la création de la monnaie

mondiale voulue par Keynes avec le Bancor. Mais offrir un actif de réserve international qui ne soit pas émis par un

seul pays permettrait de renforcer la stabilité du système tout entier.

3- Enfin, nous devons trouver les moyens de mieux coordonner les politiques économiques et monétaires des grandes

zones économiques. Avec le G20, nous avons mis en place à Pittsburgh le cadre qui doit permettre à chacun d'entre

nous de mener les politiques économiques appropriées pour atteindre une croissance élevée et stable, tout en réduisant

les déséquilibres internationaux.

Mais nous devons sans doute aller plus loin et définir un nouveau cadre de concertation sur les évolutions de change.

Ce forum, c'est actuellement le G7 des ministres des finances et des gouverneurs des banques centrales. Mais

comment peut-on aujourd'hui parler de taux de change sans la Chine ? Nous devons débattre de la meilleure réponse à

apporter à cette question incontournable.

Parler de ces sujets n'a rien de sacrilège. En discuter sereinement, au sein du forum le plus légitime et le plus efficace,

le G20, est souhaitable. Nécessaire même. Alors pourquoi attendre ? Et attendre quoi d'ailleurs ? Une prochaine crise

avec, à nouveau, des conséquences incalculables ?

Le deuxième chantier que nous devrions ouvrir est celui de la volatilité des prix des matières premières, dont témoigne

en ce moment même la hausse brutale des cours du blé.

Qui ne se souvient des « émeutes de la faim » à Haïti ou en Afrique quand les prix de certains produits alimentaires

avaient brusquement explosé en 2008 ? Qui a oublié les conséquences dramatiques pour l'économie mondiale de

hausses brutales des prix du pétrole et du gaz, suivies de baisses tout aussi rapides ?

Qui osera dire que le sujet est trop difficile et qu'il vaut mieux ne rien faire ?

La France propose à ses partenaires du G20 d'ouvrir ce dossier avec ambition et pragmatisme. Trois sujets pourraient

être étudiés.

Tout d'abord, il conviendrait de s'interroger sur le fonctionnement même des marchés de dérivés des matières

premières. Pourquoi devrions-nous réguler les marchés de dérivés dans le seul domaine financier ? Etendre la

régulation aux matières premières est possible et souhaitable. Nous limiterons ainsi la spéculation.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 10/12

Ensuite, pour les matières premières agricoles, plusieurs pistes pourraient être explorées sans a priori : la transparence

des marchés; les politiques de stockage; mais aussi la création, par les institutions financières internationales, d'outils

assurantiels pour permettre aux pays importateurs de se couvrir contre la volatilité des cours.

Enfin, les prix de l'énergie, inscrits à l'ordre du jour du G20 depuis le Sommet de Pittsburgh. La France a reçu mandat

de proposer des mesures pour Séoul et pour le Sommet de 2011, afin de lutter contre la volatilité des prix. Nous

proposerons des mesures de transparence et un dialogue approfondi entre producteurs et consommateurs pour limiter

les fluctuations des cours.

Troisième chantier proposé pour la présidence française du G20 : la réforme de la gouvernance mondiale, dont je vous

ai longuement entretenu ici-même, il y a un an.

Le G20 a décidé qu'il serait le « principal forum » mondial pour les questions économiques et financières. Encore

faut-il qu'il se donne les moyens de travailler plus efficacement. Ne faut-il pas créer un secrétariat du G20 pour suivre

en permanence la mise en uvre des décisions prises et instruire les dossiers, en liaison avec toutes les organisations

internationales concernées ?

Ne faut-il pas également que le G20 ouvre son ordre du jour à des sujets nouveaux, tels que le développement ? Ne

devrait-on pas, par exemple, y adopter des règles de bonne conduite et de bonnes pratiques pour l'aide publique ? Ne

devrait-on pas y débattre des financements innovants, et notamment d'une possible taxe sur les transactions financières

? Ces financements sont indispensables si nous voulons être aux rendez-vous des objectifs du millénaire et du

financement de l'accord de Copenhague sur le changement climatique.

Ne devrait-on pas, du reste, parler au sein du G20 du financement d'un accord sur le climat ? A un moment où la lutte

contre le réchauffement climatique marque le pas, après la déception de Copenhague et l'enlisement du processus

législatif aux Etats-Unis, il est capital que l'Europe, avec les autres pays développés, tienne les engagements pris. Il est

essentiel que l'accord de Copenhague soit appliqué, qu'il s'agisse du « fast start », des financements innovants ou de la

protection des forêts. Cancun sera une étape importante, mais le moment décisif pour sceller un accord sera très

probablement le sommet de novembre 2011 en Afrique du Sud. Le Sommet du G20 en France le précédera de peu. Je

compte m'entretenir avec le Président Zuma de cette séquence qui peut être porteuse de progrès décisifs.

La France suggérera aussi un débat plus large sur la gouvernance mondiale. Le G20 a donné une impulsion décisive à

la réforme de la Banque Mondiale ; il devrait faire de même dès les prochains mois avec celle du FMI. Comment

pourrait-il ignorer les institutions spécialisées des Nations Unies qui traitent de l'économie, de l'emploi, du

commerce... Chacune a besoin d'une réforme. Toutes doivent apprendre à mieux travailler ensemble.

Comment, dans ce contexte, ne pas adresser un signal fort à l'Assemblée Générale des Nations Unies en faveur d'une

réforme intérimaire du Conseil de Sécurité ? Sans cette impulsion décisive, cette réforme, débattue depuis 20 ans à

l'ONU, resterait dans l'impasse longtemps encore.

Je vous ai longuement parlé du G20. Un mot du G8. Certains l'ont dit condamné. D'autres estiment au contraire qu'il a

devant lui un bel avenir, en se recentrant sur les questions de sécurité et son partenariat avec l'Afrique.

L'avenir tranchera et la France entend préparer soigneusement ce sommet. Il permettra à des dirigeants dont les vues

sont souvent très proches, d'échanger, comme ils l'ont fait en juin au Canada, sur les sujets d'intérêt commun et les

principaux dossiers politiques, de l'Iran au processus de paix au Proche-Orient et à l'Afghanistan.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 11/12

Précédé par une réunion des Ministres de l'Intérieur des pays concernés, le sommet débattra aussi de la déstabilisation

des pays de la Caraïbe, de l'Afrique de l'Ouest et du Sahel par les trafiquants de la drogue d'Amérique latine destinée à

l'Europe. Ensemble, nous voulons couper cette route de la drogue, aider les pays de transit et protéger les Européens

de ce fléau. Nous aurons sans doute à évoquer, dans ce contexte, la lutte contre Al Qaïda dans la bande sahélienne, de

la Mauritanie à la Somalie.

L'autre grand thème du sommet sera le partenariat avec l'Afrique puisque le G8 représente à lui seul 80% de l'aide

publique mondiale. Vous ne serez pas surpris que la France, deuxième donneur d'aide publique au monde, attache une

importance toute particulière à ce partenariat. Le Sommet de Nice et le cinquantenaire des indépendances ont été

l'occasion de confirmer à la fois la force des liens hérités de l'histoire et la rénovation profonde de notre relation avec

tout le continent. Je le soulignerai encore le 20 septembre à New York, à l'ouverture du sommet sur les objectifs du

Millénaire, moment fort de mobilisation.

Lors du G8 de Muskoka, nous avons remis à nos partenaires africains un rapport sur l'exécution des engagements pris.

Le Premier Ministre Mélès d'Ethiopie présentera lors du sommet sous notre présidence un rapport en miroir sur

l'utilisation de l'aide par les Africains. A la lumière de ces deux rapports, nous réfléchirons ensemble aux moyens les

plus efficaces pour mieux aider encore ce continent à réussir son décollage. Le G8, plus que jamais, doit rester engagé

aux côtés de l'Afrique.

Un mot enfin sur l'état d'esprit qui m'animera tout au long de cette année de double présidence. Dites aux dirigeants de

vos pays, qu'ils appartiennent ou non au G20, que la France entend jouer collectif, être à leur écoute, les consulter

aussi souvent que possible. C'est ce que je ferai, par exemple, fin octobre lors du sommet de la Francophonie à

Montreux.

Mesdames et Messieurs les Ambassadeurs,

Les thèmes à l'ordre du jour des sommets du G20 et du G8 seront au cur des travaux de votre conférence. Je m'en

réjouis car, au-delà de la technicité des sujets, une question simple et décisive est posée à nos Etats : ensemble,

sommes-nous capables de bâtir pour tous les peuples, un monde plus sûr, plus prospère, plus juste ?

Je vous remercie.

26.08.2010 XVIIIème Conférence des Ambassadeurs 12/12

FRANCE has lonsbeen one dfSA do you plan to improve themore important trading partnersand the state visit by PresidentNicholas Sarkozy earlier this yearonce again highlighted the impor-tance SA places on strengtheningbilateral political, economic andtrade relations with a view to con-solidating north-south relations.Mada Tirit spoke to French Am-bassador Denis Pietton aboutFrance's trade policy, as well asthat ofthe European Union (EU),of which France currently holdsthe presidency.

How far is france l1ith labourmarket and pensions reformunder President Sarkozy?Basically our aim is to create amore flexiblejob environment, tolower unemplo].rnent and en-hance economic growth. It works

our unemplo]'ment rate is cur-rerltly 7,3o/o and France attractsthe second most foreign direct in-vestment (FDI) worldwide (afterthe US andbefore China).

What does France hope toachieve from chairingthe EU?we push an agenda, which is rel-evant for Europe and France, butalso forour partners, in particularAfrican countries:I Climate change: reduction ofgreen effect gas emissions by 20%by 2O2OiI A pact on immigration and asy-lum to harmonise migration poli-cies in Europe;I Building European defence andsecu ty capacities able to addresscrises in Africa (Eastern DRC in2003, and ongoing operations inSudan); andI Reform of agdculture policy:Europe is the most open marketfor agricultural produc* ofdevel-oping countdes; we buy morethan the US, Canada and Japantogether. we purchase Zambiansugar, Niger's cotton or Togo's ba-nanas, at a higher than marketprice, thus sustaining the liveli-hood of thousands of producers.

institutional framework for bi-lateral relations?SA is a "strategic partner" for bothFrance and the EU. The first everEU summit with an African coun-try was held in Bordeaux on July25. The range ofissues assessedbyPresidents Mbeki, sarkozy andBarroso is a clear illustration ofhow important sA's cont butionisbeyond its ownborders: climatechange, science and technology,addressing crisis in Africa, medi-ation in Zimbabwe, dialogxe onthe Middle East, to name a few.

During President sarkozy'svisit it was stated that Franceplans to provide effectiYe andexpanded support for the JointInitiative on Priority Sills Ac-quisition (Jipsa), including ca-pacity building in local govern-ment, Please elaborate,French companies operating inSA are already involved in variousvocational training schemes. TheFranco-south African TechnicalInstitute of Electronics, based atthe Tshwane Universiw of Tech-nology and at the Cape PeninsulaUniversiw of Technology, hasbeen providing electronics train-ing since 1996 ftom matric to doc-torate level, with diplomas recog-nised all over Europe. Tlvo hun-dred South African students willbe trained overthe next two years.Arecsa Human Capital, a jointventure between French nucleargiant Areva and the National En-ergy Corporation of SA, will pro-vide training in technology andenergy to disadvantaged SouthAfricans. Tlaining of artisans toaddress the needs in the broadernuclear industryis the next step

Bilateral trade totalled R25bnlastyear, with the tradebalancein France's favour. How can thisbalancebe made more even?The EU is SA's primarytrade part-ner at M40bn last year, and g57oof South African soods are sold in

with France and broadlywith the EU.

the EU duw free. South Africanexports to France increased by1470 to €1,118bn, while French ex-ports to SA decreased by 10% io€1,632bn, reducing the gap from€705m in 2006 to €513m lastyear. South African exports con-centrate on a few items; automo-bile parts, coal and minerals. Di-versification of these expofts iskey to expanding SA's trade withFrance and broadlywith thc EU.

Increased French investment inthe areas of transport, energy,automotive and aeronauticalareas is envisaged.Inftastructure is one of France's

focus areas when it comes to in-vestment and development co-operation. In transport we con-centrate on the Gautrain project(Bouygues, RATP), on Transnetand SARCC equipment mainte-nance and purchase projects (AJ-stom, Corus), on the Sanral TollHighway Project in Gauteng andon road construction and rehabil-itation (Bouygues).

ln energy, French cQmpaniesare widely involved in an invest-ment scheme to develop energyproduction: two new clean coal-fired power stations (Bravo andMedupi) being built by Alstom; apipeline between Durban and

Gauteng built by Entrepose Con-tracting and SA's Group Five CivilEngineedng; and Areva is cur-rently participating in the tenderfor a new nuclear plant in SA.

In the automotive sector, theRenault/Nissan alliance will buildthe "Sandero" model in SA nextyear (28 000vehicles expected thefirst year and 300 new jobs).French companies will also lookat the new Automotive Produc-tion and Development Pro-gramme to evaluate investmentconditions and opportunities.The same will occur in aerospace,with the recently announced Cen-turion Aerospace \nlhge.

Is France able to help SA ad-dress its energy challenges inthe context ofthe load sheddingexperienced here recently?Duringhis recentvisit in SA, Nico-las Sarkozy committed France tohelping in that regard. The soundcooperation between Eskom andEDF, the French power utiliry. is agood illustration of what we aredoing with sA.

EDF has technical solutions tosave energy, limit carbon emis-sions and production costs; ArevaT&D and Schneider Electdc haveoffered solutions to save energy incommercial and residential build-ings. In terms of renewable ener-gy, the French DevelopmentAgency is providing Eskom with aloan of €100m to finance a newwind farm project in the WesternCape. lt is part oftheir €SOOm ac-tivities in SA (w$'\M. afd.fr).

How do you expect France's re-lations with the US to developor change if there's a PresidentObama or a President McCain?Relations between France and theUS are verygood andthe outcomeofthe elections won't changethat.

a Emba.ssies interested in partic-t)ating in this fe&ture should con-tqct Mq.rja I'uit at 011 280 5778 ore - m ail tui tm @ b drtn. c o. z a.

Denis Pietton... Diversif icalion of exports is key to expanding SA's trade

No 460/27 /1145EMBASSY OF GREECE

ANKARA

VERBAL NOTE

The Embassy of the Hellenic Republic presents its compliments to theMinistry of Foreign Affairs of the Republic of Turkey and has the honor to bring tothe latter' s knowledge the following:

The Ministry of Foreign Affairs of the Hellenic Republic (Directorate ofEducational and Cultural Affairs) will be granting to students frOffi Turkeyscholarships for undergraduate and postgraduate studies in the academic year 2007-2008.

It is to be noted that candidates for postgraduate studies should have alreadybeen accepted by a Greek University 1 a certificate of which is a prerequisite for thescholarship application form to be accepted. Any fees requested by the University forthe postgraduate program are not covered by the scholarship.

Furthermore, candidates to the Department of Foreign Languages,Translation and Interpreting of the Ionian University should have very goodknowledge of at least two foreign languages.

Further data regarding the terms of scholarship and the supportingdocuments are attached herewith. All dully completed application forms should besubmitted to this Embassy and all accompanying documents should be translated inGreek. The deadline for submitting the scholarship applications is 30 June 2007.

The Embassy would highly appreciate if the "esteemed Ministry couldaccordingly inform the Ministry of Education of the Republic of Turkey , as well asUniversities and other Higher Educational Institutions.

The Embassy of the Hellenic Republic avails itself of this opportunity torenew to the Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Turkey the assurances ofits highest consideration.

Ankara, 22 May 2007

Ministry of Foreign AffairsDeputy Directorate Generalfor Cultural AffairsANKARA

!!!

!KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

Sajtó F!osztály 1027 Budapest, Bem rakpart 47.

Telefon: 458-1413 Telefax: 202-5098

e-mail: sajto@kum.hu

Közlemény A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Egyesült Államok Tucson városának egyik bevásárlóközpontjában egy férfi rál!tt és súlyosan megsebesítette a választóival találkozó Gabrielle Gifford demokratapárti képvisel!n!t, és hat ártatlan embert megölt, közöttük egy gyermeket is. A Külügyminisztérium mélységesen elítéli ezt az értelmetlen, szörny" er!szakos cselekményt, amelyben egy megbecsült, köztiszteletben álló politikus súlyosan megsérült, aki a szabadság és demokrácia iránti elkötelezettségét bizonyította mind Arizona állam képvisel!házában és szenátusában, mind pedig 2006. óta a szövetségi törvényhozásban. Együttérzünk az elhunytak és a sebesültek hozzátartozóival, és részvétünket fejezzük ki Arizona állam vezet!inek, valamint az Egyesült Államok kormányának.

!"#$%&'()*+,-.+*),.+*/# *))01$"( 12)345"#(54)1)6+,-.+*)789&'#(1('-)5:*:-.;4,4(9&+#+)))

<1#(=>)?@@AB),"/+;C+#)DEB)))F4(9&+*&)G4,4(9&+#)H#I))J) 6+,-.+*"#(9'-) K() G1-.1#"#(9'-) 5898&&) L+*/+&&) $4M*";'N414) 51MN("*1&"5) 54*+,N/+,+$45)K/L"#$O*=P1) 1*51*;'C=*) +9Q&",) (9+#+&,K;) 54L+P+9,4) R,,+5) &4(9&+*+&+;+&) K() ;K*.);+-+*K-+$K(+;+&) 19) "#(9'-14,5) 5898&&4) /4(9",.) ,1-.(9+# ) ;4/"*&'K#&>) /1*1;4,&) 1)5"#;',.14,5)K()&'#(1$1*;14,5)5898&&)541*15O*&)+-.:&&; 58$K()*K-58#KK#&B))J;45"#) 19) SB) /4*'-T'C"#Q) C+L+P+9K(K&) 58/+& +,)G1-.1#"#(9'-) K() 6+,-.+*"#(9'-) 5"#;',.14)*KMK(+5+&) &+&&+5) 1) $4M*";'N414) 51MN("*1&"5) L+*/K&+*K#+) K() 5:*5KM/4(+*+&+5+&) ,.4&"&&15)UO$1M+(&+,) K() <1#(=C1,>) /K*T+& +,) (+,54) (+;) -",$"*&1) /"*,1>) T"-.) "#(9'-14,5,15);4*.+,),+TK9(K-+55+*) 5+**) ;1P$) ;+-5:9$+,4:5) 19) +*58/+&5+9 ) K/+5C+,) K() ;4*.+,) 54T%/'("551*)&1*'*P'5)(9+;C+,);1-O51&)5:*:-.4)(9"*-'*1&14,5)5KM/4(+* 4B))V-.:&&; 58$K(:,5)+*( )M#=C1&K&+*K#+)DA?@),.1#',)5+#:*&)("#>)1;45"#)1);1-.1#)$4M*";'N4',15)(45+#:*&) 1) (9"/P+&) 1-#+((94=) '*&1*) L+,.+-+&+&&) 6+,-.+*"#(9'-) (9';'#1) (+-%&(K-+&) ,.QP&1,41)L+-./+#(9'**%&'("5) &+54,&+&KC+,B)J) *+-,1-."CC) &8#&K,+*;4)54T%/'(&)19",C1,)1) SSB)/4*'-T'C"#Q)54&8#K(+) P+*+,&+&&+) ,+;9+&+4,5) (9';'#1B) J) 54/K&+*+(+,) 8((9+&+&&) M"*4&4514) T+*.9+&) +**+,K#+) 1);1-.1#)5"#;',.)K()1);1-.1#)&'#(1$1*";);+,+5:*&+5)+9#+4)C+L"-1$'('/1*),.QP&"&&)(+-%&(K-+&)1)*+,-.+*+5,+5B) G4,$+9+,) &Q*) 1) ;1-.1#) 5"#;',.) 1) T'C"#Q) 54#"CC1,'(15"#) (+;*+-+((K-K&)T1,-(Q*."9/1>) ,+;) +-.+9+&&) C+*+>) T"-.) 1) ,K;+&) T1$(+#+-) 1) &+#:*+&K,) '&) 4() L+*/",O*P",)6+,-.+*"#(9'-) +**+,B) W4M*";'N414) 51MN("*1&14,5) 1) T'C"#Q) 4$+PK,) 4() L+,,;1#1$&15>) ,"T1) 1)5",L*45&O(C1,)+**+,&K&+()"*$1*15",)'**&O,5B))J9) DAXYZ"() +(9&+,$ ) ;1-.1#"#(9'-4) +(+;K,.+4) T1&1*;1() #"5",(9+,/) TO**';"&) 5+*&+&&+5)6+,-.+*"#(9'-C1,>) () ,+;) N(15) 1) *+,-.+*) &'#(1$1*";) (9"*4$1#4&'('&) /'*&"&&'5) 54>) T1,+;) 19)155"#4) /1#(=4) 5"#;',.K&) 4(>) () ;4,$+9) *+T+& /K) &+&&+>) T"-.) /K#Z>) -.=-.(9+#Z) K() K*+*;4(9+#Z(9'**%&;',."5)#K/K,)5K99+*)L"-T1&=)(+-%&(K-+&),.QP&T1((O,5)1)T1#N"*=);1-.1#"5,15B))DAEA) =&1) "#(9'-14,5) (91C1$('-,15) K() (9O/+#+,4&'(,15) 8#/+,$+,+5B) 7898(+,) /4&&:,5) /K-C+),+;) ;4,$+,,1M4) &+&&+5+&[) 1) \JF]) K() 19) VO#=M14) ^,4=) &1-P14/') /'*&O,5B) _'#C+(9K$:,5)&"/'CC4>) 5:*8,8(+,) K#&K5+() L=#O;'/') /'*&) 1) <4(+-#'$4) `("M"#&",) C+*:*4) +-.:&&; 58$K(>)1;+*.,+5) 58(98,T+& +,) /'**/+&/+) *KMT+&:,5) L+*) &K#(K-:,5+&) K#4,& ) 5+9$+;K,.+9K(+55+*>) K()5898(+,)4-.+5+9T+&:,5)K#$+5+4,5)K#/K,.+(%&K(K,)VO#=M'C1,B))G+-58(98,/+) 19) +*;Q*&) K/+5) +-.:&&; 58$K(K&) (9+#+&,K;)54L+P+9,4);K*.);+--. 9 $K(+;+&)19) 4#',&>) T"-.) 1) P8/ C+,) 19) "#(9'-14,5) 5898&&4) $4M*";'N414) 51MN("*1&"5) K*K,5+,) L+P* $,+5);1P$)&"/'CC)K()P=*)L"-P'5)(9"*-'*,4)'**1;M"*-'#14,5)P1/'&B))39%/K*.+():$/89*+&&+*>))01$"( 12)345"#(54)

!"#"$%&'()*+,-#*+%*#%.&/01$$'%2'3)*%43/*56$+(%7896+%7'6):;%<='6+690>)%

*%9*='*0%?*+10%96=&'(+1$1&*,%@AB%8:C-0/3)DE*%,*5F$1&%06&/6#6++%

G&&65$8=6,%*),*)91HD)

!"#$%&$'"()*+,'-$-,%".-"$"/.01+2'-*,%3"4*)51+-.%3"()*+,'-$-,%"62'0,7&$"01%18.%19.--18"

7&:%+,**$;"<2%&"$"#$%&$'2'-*,%;"!:-*+'3$;"=$917>?@'++10A1'%".-"=$B2'2'-*,%"6)*)-"$6$'$+$"

,8+$8 "CDDE>A17".81+'1 "<F52++ "!79',--&"G&:8$ "=:9$H1-+3 "/.01+ "/&185I "J%&1+10"$"0$%&$'"

K18-L26+$+,-3".-"6:+$+,-3".81+"'.-*16.7+"H2*3+F5"K1B8L9.-17"017+"61'1-*+@8M"

J* " $ " 7.01+ " 7&185+1'@81+17 " 6F5@8 " 1%&19@836.7+ " 0I6)9L " 7.01+ " 7&185I " 1%&1+10 " 7)5183"

#$%&$'2'-*,% " 710*1+6)*3 " +1637+.8&.+ " .- " 1:'NH$3 " .'+.616 " 6)*51+F+.-.518 " %$*9$%F+B$ " $"

+,'-$9$803 "6$HO-28$+26$+ "()*.H>J:'NH,A$7M "!*"!79',--&"G&:8$ "=:9$H1-+3 "/.01+ "/&185I"

J%&1+1017 " K28&N " 6.H*.- " 18L-1%F+3 " $ " 627+3717- " +)AA " .5+3*191- " 01%2-*+2++-,%,7$6"

K18-*,028,-,+".-"<2**,B,':8"()*.H>J:'NH$"-361'1-"1%&@++0I6)9.-.<1*".-"37+1%',O3NB,<2*M"

#3796.+"62'0,7&"01%1'L-F+3;"<2%&"$*"!79',--&"G&:8$"=:9$H1-+3"/.01+"/&185I"J%&1+101+"

+25,AA'$"3-"+,02%$+73"-*,79.62*36".-"$*+"$"0$%&$'"K18-L26+$+,-3".-"6:+$+,-3".81+"029188.'+.6I"

1:'NH$3"1%&1+1016.7+"+$'+B$"-*,027M"

!"0$%&$'".-"$"7.01+"62'0,7&"$"K17+316"-*18810.A17"$"5$-K@%%)7&"01%7&3+,-$".-"$"7.01+"

PB'$1%&1-F+.- "CDM ".5K2'9:8NB$ "$86$80,AN8 "01%1'L-F+3 " $* "!79',--& "G&:8$ "=:9$H1-+3 "/.01+"

/&185I"J%&1+10716;"037+"$"0$%&$'>7.01+"6$HO-28$+26"6@8)781%1-"26+$+,-3"37+.*0.7&.716"$"

B1817+L-.%.+;"$018&716"0$%&$'2'-*,%3".-"1:'NH$3"<F'715.716"+25,AA3"7)51619.-.+"N<$B+B$;".-"

$018&716"0I6)9.-1".-"+25,AAK1B81-*+.-1"6)*)-".'916M"

=:9$H1-+;"CDDQM"BP73:-"CM

=$8,*-"R.+1' S'$76>?$8+1'"4+1370131'"