A dobgép

Sokszor hallunk róluk... Most megtudhatjuk, hogyan is működnek.

A dobgépek (drum machine) rendszerint két fő modulból állnak: egy sequencer-ből, valamint egy ehhez kapcsolódó szintetizátorból vagy sampler-ből. A dobgépek a betöltött hangszerek megszólaltatását teszik lehetővé, így komplett ritmusok hozhatók létre segítségükkel. 1980 táján született meg a legelső, felhasználó által programozható dobgép, mellyel már szinte bármilyen ritmus elkészíthetővé vált (pl. szamba, tangó, diszkó). A kezdeti eszközök közül a Roland TR-808 név alatt futó példány hatalmas sikerrel debütált, s a legtöbb mai eszközben is megtalálható, a klasszikusnak számító 808-as hangmintakészlet. A TR-széria sikerét számos korabeli dal őrzi - nagyon sok előadó és együttes használta felvételeik zenei alapjához. A TR-gépekben egy ún. DIN-synch-nek (vagy synch-24-nek) nevezett szinkronizáló metódus jelentette a lényeget. Sok dobgép csak "önálló" működésre volt képes, míg más típusok akár hozzájuk csatlakoztatott külső berendezéseket is vezéreltek.

"Programozói" felület

A dobgép velős részét képzi a sequencer, mivel itt történik a lejátszandó ritmus előreprogramozása. Rendszerint ez egy tizenhat ütemre felosztott sávot takar, melynek egyes pontjaira (ütemjeire) kellett a megfelelő hangszert elhelyezni, s így létrehozni a kívánt ritmust. A programozás általánosságban vett folyamata a következő: minden ütemre kiválasztunk egy szükséges hangszert, melyet az eszköz saját hangszínbankja tartalmaz. Az alapvető ritmushangszerek mellett (bassdrum, snaredrum, claps, hihat open, hihat close) egyes modellek más hangszereket is tartalmazhatnak (pl. kettle, rimshot - ld. később). Az ütemsávok egy-egy pontján egy időben több hangszer is elhelyezhető, így összetettebb hatás, életszerűbb ritmusmenet hozható létre. Az ütemsávon kívül általános vezérlőelemeket is találunk rajtuk: lejátszás-és állj gombokat, hasonlóan egy magnóhoz, illetve - többek közt - tempó-és hangerőszabályzókat is. A vezérlőelemek függnek az eszköz típusától, képességeitől, így ezek mennyisége és milyensége igen változatos lehet.A modern, "sokat tudó" dobgépek már több fokozatban képesek leütési erősséget (velocity) kezelni, így különböző ütemeken eltérő hangerővel felcsendülő hangokat hozhatunk létre.Némely eszköz ismeri a flam és shuffle szolgáltatásokat; előbbi enyhe csúsztatásokat helyez el a ritmusmenetben még élethűbbé téve azt. A shuffle "rázkódó" hatást kölcsönöz a ritmusnak úgy, hogy ennek hatására a páratlan számú ütemeket megnyújtja, míg a páros számúakat arányosan lerövidíti, így két ütem hossza mindig a tempó szerinti értéknek megfelelő marad. A shuffle általában kiegészül egy másodlagos vezérlővel, melynek segítségével a nyújtás-rövidítés hatásfoka szabályozható.Vannak olyan eszközök, melyekben már nem szigorú szabály a tizenhatos ütemszám, hanem ez az érték duplázható, ill. felezhető, leggyakrabban 2 és 64 között. Az ilyen típusok még összetettebb ritmus létrehozását teszik lehetővé.

A Roland TR-808-as dobgép

A hangszerek

Milyen ritmushangszereket képes megszólaltatni egy adott dobgép? Ez a legváltozatosabb tényező, bármilyen típusokat is nézzünk, hiszen nemcsak mennyiségük, de minőségük is nagyon változó. Az alábbi listán a leggyakoribbak szerepelnek, ezek a legtöbb eszközben megtalálhatók:

bassdrum (lábdob, mélydob), snaredrum (pergődob), claps (taps), hihat open, hihat close (nyitott és zárt cintányér), cymbal, v. crash cymbal (cintányér), rimshot (dobverőhang), tom (tam-tam dob), perkusszív hangszerek: shaker, tamburin, triangulum, konga-és bongódob.

Régen és ma

Ma már egyre nagyobb teret nyernek a szoftveres megoldások, s így hódítanak a virtuális dobgépek. Sok gyártó megannyi dobgép-programot készített már és dobott piacra. A legismertebb nevek e területen a ReBirth, Fruity Loops, Steinberg. Amennyiben a dobgépünket szoftveres úton használjuk, akkor azt egy MIDI-billentyűzet közbeiktatásával vagy a szoftver kezelőfelületén keresztül vezérelhetjük.