A felvilágosodás pedagógiai eszméi az elsõmagyar újságok és folyóiratok hasábjain

A hazai magyar nyelvû sajtó 18. század utolsó évtizedeiben bontakozott ki és már

kezdettõl fogva rendszeresen és bõségesen foglalkozott pedagógiai témákkal. Elsõ, nemzeti

nyelven kiadott újságjainkban csakúgy, mint a legrégibb irodalmi és enciklopédikus jellegû

folyóiratainkban számos neveléssel kapcsolatos cikket, közleményt találunk, hiszen a lapokat

behatóan foglalkoztatták felvilágosodás korának alapvetõ problémái, s így természetesen az

oktatással és a neveléssel kapcsolatos kérdések is. De míg eleinte inkább csak kisebb-nagyobb

e témát érintõ közleményekkel találkozunk az elsõ magyar lapokban, a magyar felvilágosodás

korának második szakaszától kezdve folyóiratainkban már tudományos igénnyel készült

pedagógiai tanulmányok is olvashatók. E felvilágosodás kori periodikákban hatalmas,

mindeddig kiaknázatlan forrásanyag rejlik, mely a magyar neveléstörténeti kutatások

szempontjából, de egyszersmind folyóirat-irodalmunk jellegének és mélyebb tartalmi

megismerésének vonatkozásában is alapvetõ fontosságúnak tûnik.

E tekintélyes, és nagyrészt feltáratlan anyagból azokat az írásokat mutatjuk be, amelyek

nevelés és az oktatás elméleti kérdéseivel foglalkoznak. Ezek a cikkek és tanulmányok a

magyar pedagógiai irodalom korai alkotásai, hiszen e szaktudomány hazai elterjedésénél is

figyelembe kell venni azt az általánosnak mondható jelenséget, hogy az új eszmék és

irányzatok legtöbbször elsõ ízben a folyóiratokban jelentkeztek. Míg a szakkönyveket -

amennyiben egyáltalán léteztek - még a korábbi korok eszméi hatották át, a többnyire

haladóbb folyóiratok és általában az idõszaki sajtó már a modernebb eszmék követõi voltak.

Ezért is mindenképpen indokoltnak látszik e forrásanyag feltárása, hiszen általa, a

neveléstörténeti és sajtótörténeti tanulságokon kívül, általános eszmetörténeti és

tudománytörténeti ismereteink is gyarapíthatók.

A 18. században az Európa-szerte megjelenõ folyóiratok, sõt egyes helyeken (fõként ott,

ahol a folyóiratok még nem terjedtek el, és csak újságok jelentek meg) a hírlapok is sokszor

foglalkoztak neveléssel kapcsolatos kérdésekkel. Az angol minták nyomán, az egész

kontinensen elterjedt ún. morális folyóiratok révén olyan népszerû laptípus vált általánossá,

amely közérthetõ módon foglalkozott a felvilágosodás korának csaknem minden fontos

társadalmi és szellemi kérdésével. Érthetõ, ha ezek sorából nem hiányoztak a kor

közvéleményét nagyon is foglalkoztató nevelésügyi kérdések sem.

A korabeli viszonyok következtében Magyarországon természetesen fõként a német

nyelvû folyóiratok terjedtek el leginkább. Ausztriai és németországi kiadású lapok eljutottak

városainkba, ahol a német nyelvet a lakosság nagy része beszélte. E lapok révén

ismerkedhettek meg sokan nálunk nemcsak a németországi pedagógiai reformtörekvésekkel,

hanem a máshonnan kiinduló kezdeményezésekkel is. Miként az eszmetörténeti kutatások

egyéb területein, a neveléstörténetében sem történt eddig meg a sajtó szerepének a megfelelõ

értékelése. Pedig az elsõ ösztönzések általában éppen a folyóiratok és újságok révén érik a

szellemi életet; a könyvek hatása csak ezek nyomán figyelhetõ meg.

A Magyarországon is ismert berlini folyóiratból, a Berlinische Monatschriftbõl például

már 1783/84-ben közvetlenül Campe cikkei nyomán értesülhettek az olvasók azokról a

reformtervekrõl, amelyeket a német nevelés- és iskolaügy általános megújításával

kapcsolatban készített a neves elméletíró.1 Az új tervekkel kapcsolatban kibontakozó vitáról is

tájékoztatott a berlini folyóirat; így pl. 1785-ben Villaume azzal foglalkozott egyik cikkében,

hogy milyen új eredmények várhatóak a nevelésügyi reformtól.2 Két évvel késõbb von Zedlitz

iskolaügyi elképzeléseirõl olvashattak a lap elõfizetõi.3 A Berlinische Blätter 1797-ben

Johann Erich Biester tervezetét közölte a marburgi polgári iskolák reformja ügyében.4 A

hazaszeretetre való nevelésrõl,5 és a franciaországi iskolaügyi intézkedésekrõl is írtak a

lapok.6

A németországi folyóiratok a saját reformtörekvéseiken kívül hírt adtak más országok

kezdeményezéseirõl is. Így a 19. sz. század elsõ évtizedében már gyakran írtak Pestalozzi

pedagógiai eszméirõl. 1803-ban pl. a Neu Berlinische Monatsschrift-be elõfizetési felhívás

jelent meg a Pestalozzi-7 féle tankönyvekre. Ugyancsak itt, 1810-ben Himly tanulmánya volt

olvasható a Pestalozzi- elméletrõl és annak gyakorlatáról.8 Egy évvel késõbb ugyanez a szerzõ

Pestalozzi hetilapjával a Pädagogische Mitteilung-gal foglalkozott.9.

1 Campe, I.H.: Plan zu einer allgemeinen Revision des gesammten Erziehungswesens von einer Gesselschaftpraktischer Erzieher. Berlinische Monatschrift, 1783. 162-181.; Campe, I.H.: Fernere nachricht von demFortgange der allgemeinen Revision des gesammten Schul-und Erziehungswesens von einer Gesselchaftpraktischer Erzieher. Berlinische Monatschrift, 1784. 515-536.2 Villaume, P.: Was kann und darf man von den neuen Reformationen des Erzihungswesens erwarten undfordern? Berlinische Monatsschrift, l785. 346-558.3 Zedlitz, K.A.: Vorschlage zur Verbesserung des Schulwesens in den königliche Landen. BerlinischeMonatsschrift, l787. aug. 97-ll6.4 Biester, J.E.: Plan zur Verbesserung der Bürgerschule in Marburg. Berlinische Blätter, l797. aug. l89-192.5 H.: Von der Erziehung zum Patriotismus. Jahrbücher der preussichen Monarchie. 1789. jun. 176-182.; jul. 312-317.6 Biester, J. E.: Einige Nachricht über die neuen Schuleinrichtungen in Frankreich. Berlinische Blätter ,1797.aug.178-189.7Gruner, Justus: Ankündigung und Aufforderung zu einer Pestalozzischen Schulbücher. Neue BerlinischeMonatschrift. 1810. jan. 30. 40.8 Himly, W. F.: Pestalozzische Theorie und Pestalozzische Praxis.Neue Berlinische Monatschrift, 1810. jan.30.;40.9 Himly, W.F.: Über ein vorlaufiges Wort der Pestalozzischen Wochenscrift, die Padagogischen Mietteilungenbetreffend. Neue Berlinische Monatschrift , l8ll. ápr. 234-239.

A korabeli ausztriai folyóiratok természetesen fõként azokkal a tanügyi intézkedésekkel

foglalkoztak, amelyek a Ratio Educationis bevezetésével és végrehajtásával voltak

kapcsolatosak.

Az elsõ magyar nyelvû újságok és a felvilágosodás pedagógiai eszméi

Fontosabb azonban azt felvázolni, hogy ugyanennek a korszaknak a magyar sajtója miként

nyilatkozott neveléssel kapcsolatos kérdésekrõl. Látni fogjuk, hogy bár az akkor kibontakozó

magyar sajtó is nagy figyelmet szentelt a nevelésügynek, de még nem közölt ekkor olyan

tanulmányokat, mint a fejlettebb külföldi folyóiratok. Ilyenek csak a magyar felvilágosodás

korának második szakaszában, a 19. század második évtizedétõl kezdve jelentek meg.

Mégsem tûnik a magyarországi felvilágosodás kori nevelésügy számbavétele

szempontjából érdektelennek, ha felfigyelünk a korai magyar idõszaki sajtó kisebb

nevelésügyi közleményeire, cikkeire is. Ezek mindenekelõtt az e kérdések iránti érdeklõdést

tükrözik, de még fontosabb az, hogy ezek az írások más forrásokból alig, vagy egyáltalán nem

feltérképezhetõ fontos adalékokkal is szolgálnak a korszak pedagógiai kultúrájáról.

Az elsõ magyar nyelvû újság, az 1780-ban Pozsonyban Rát Mátyás által megindított

Magyar Hírmondó különösen gyakran foglalkozott kulturális vonatkozású és ezen belül

neveléssel kapcsolatos kérdésekkel is. Ezt, szerkesztõjének érdeklõdése mellett még az is

indokolta, hogy az elsõ magyar hírlap tudatosan igyekezett pótolni a még hiányzó magyar

folyóiratokat is. Ezért vette programjába például a tájékoztatást a “közhasznú” könyvekrõl.

Ilyennek nyilvánította mindjárt kezdetben Molnár János úttörõ neveléselméleti munkáját is.

(Petrovszky Sándor úrhoz Molnár Jánosnak tizenöt levelei, midõn õtet a jó nevelésrõl való

írásra ösztönözné. Pozsony-Kassa, 1776.) Rát az ismertetés kapcsán hangsúlyozta, hogy a

nevelés kérdései Európa szerte elõtérben állnak: “Most úgyis egész Európa a jó nevelésrõl

gondoskodik, s annak lábra-állíttatásán igyekezik; el-annyira, hogy a legfelségesebb Királyok

és Fejedelmek nem átallanak abban foglalatoskodni.”10 De más alkalommal is találunk a

lapban olyan megjegyzéseket, amelyek a kor, nevelés iránti kiemelt érdeklõdésérõl

tanúskodnak. Az 1780. február 9-i számban pl. ezt olvashatjuk: “Mitsoda nagy hathatósága

légyen a látott s hallott dolgoknak, még a tsetsemõ gyermekeknek elméjekbenn-is, azt ha

szinte eléggé megmagyarázni nem lehet-is, mindazonáltal mindennap tapasztalhatni. Mire

10 Magyar Hírmondó, 1780. jan. 29. 71. - A Magyar Hírmondó neveléssel kapcsolatos közleményeire nézve l.Kókay György: Pedagógiai vonatkozású cikkek az elsõ magyar újságban. Az Országos Pedagógiai KönyvtárÉvkönyve. 1962. Bp. 1964. 90-96. és Fehér Katalin: Az elsõ hazai újságok és folyóiratok a nevelésrõl. MagyarPedagógia. 1995. 279-292.

nézve némelly böltsek azt merték állítani (jóllehet nem szintén helyesen), hogy tsupán tsak a

nevelés és a nevelés körül elõforduló dolgok tészik az embert azzá, s ollyanná, a mi, s a

millyen azután önként lészen...”11

Fontosnak tartotta Rát, hogy hírt adjon Locke pedagógiai mûvének magyar fordításban

történt megjelenésérõl is, jóllehet a könyv már kereken egy évtizeddel korábban látott

napvilágot. (A recenzió késésérõl természetesen a csak 1780-ban indult Magyar Hírmondó

nem tehetett.) A Boros-Jenõi gróf Székely Ádám fordításában 1771-ben Kolozsvárott

megjelent mû (A gyermekek nevelésérõl, mellyet Lock János Angliai nyelven írt...) kapcsán a

lap azt írta, hogy fordítója “a két Hazától méltó köszönetet érdemlett, hogy ezen derék

könyvet, melynél ezen dolog eránt még soha senki jobbat nem írt, nemzetünkkel magyar

nyelven közlötte. Nem is volna szükségtelen dolog, az illyen jó könyvek számát nálunk

szaporítani, amidõn közönségesen tudva vagyon immár, hogy az emberi nemzet

boldogságának melly nagy része függjön a gyermekek jó nevelésétõl. Mert ha egyéb hasznot

nem hajtanának is azok, avagy tsak valamennyire reá figyelmeztetik a Szüléket és tanítókat

azon fontos dologra, amelly körül ritkán szoktanak nagyobb gondossággal forgolódni, mint a

baromnak nevelése körül.”12

A Magyar Hírmondó szerkesztõje levelezõitõl értesült a készülõ pedagógiai munkákról és

ezekrõl már a megjelenés elõtt hírt adott a lapban: “...hasznos dolog nem tsak a nyomtatott és

világra jött könyveket, hanem azokat is, amellyek együtt vagy másutt a nyomtató sajtó alá

vagy alól készülnek, hírré adni. Szinte ezt írhatom ama híres Franczia Tanító Asszonynak,

Bomon (Beaumont) Máriának azon nagy hasznú s mindenekelõtt kedvet talált könyvei felõl,

mellyek Magazin név alatt, elõször Francziául, azután majd csaknem minden európai

nyelvekre fordíttatva, az ifjúságnak, nevezetesen pedig a fejér népnek oktattathatása végett,

közre bocsáttattak. Ezeket régóta fordítgatja Magyarra, sok darabjait már el is készítette,

valamelly Nógrád-Vármegyei ifjú Asszonyság, Darvas Ilona Aszszonynak Leánya; kinek-is

egyéb, ide tavaly nyomtatás végett fel-küldetett munkáitól talán jövendõben fogunk

emlékezhetni. Most leg-közelebb pedig, Kolozsvárról hozzám küldött levelekbenn, több jeles

könyvek között, a mellyek ottan a Ref. Kollégium könyv-nyomtató mûhelyébenn rész szerént

sajtó alatt vagynak, rész szerént nyomtatásra elkészültenek, ezt is olvasom: “Kisdedek Tár-

háza, mellyet Franczia nyelven Beaumont Mária Asszony írt vólt Magazines Enfans titulum

alatt, mostan Német fordításból Magyarra fordítva, nyomtattatik 8 rétû formában: a több

11 Magyar Hírmondó. 1780. febr. 9. 89.12 Magyar Hírmondó. 1781. jan. 23. 53.

Magazinjai - is ezen Asszonynak utánna következnek rövid idõn, most éppen munkában

lévén.”13

A pedagógiai könyvek figyelése és recenzálása mellett az elsõ magyar újságok élénk

figyelemmel kísérték a felvilágosodás kori nevelésügy helyzetét és a különbözõ

reformtörekvéseket. Hírt adtak a comeniusi eredetû iskolai újságolvasás szokásának egyes

hazai iskolákban történt megvalósításáról. A bécsi, magyar nyelvû Hadi és Más Nevezetes

Történetek címû újság például egy (Vár)Palotáról küldött beszámolót ismertetett, amelyben

arról tudósítottak, hogy a téli vasárnapokon az istentisztelet után az iskolában a

mesterembereknek és legényeiknek olvassák fel az újságok híreit. A beszámolót író

pedagógus lelkesen írt a kezdeményezésrõl: “Fel szoktam menni mindenkor magam az

iskolába, hogy a nevezetesebb újságokat nem csak olvashassam, hanem magyarázzam is.

Tapasztalom szemlátomást újdonnan új szerzeményemnek óhajtott gyümölcseit. Sok

mesterlegény ezt az idõt a kortsmán szokta tölteni, pénz, egészség, becsület vesztegetéssel; de

így lassanként a valósághoz kezd szokni, vigyázóbbá tétetvén nem csak az újságokból, hanem

a Szükség segítõ és más nevezetesebb könyveknek némely szakaszaiból, jövendõ életének

nevezetesebb környülállásaira. Kezünk ügyében vagyon Európának oskolánkban régen függõ

közönséges táblája, melybõl örömmel tanulgatnak Raff Geográfiája szerént gyermekeink, s

midõn olvastatnak az újságok, váltig csudálják a jelenlévõk tanulóinknak okos feleléseket”.14

A pietista eredetû, és Francke hallei iskolájában Bél Mátyás által is megismert és Pozsonyban

bevezetett iskolai újságolvasást egyébként a Ratio Educationis is felvette a tantervébe a

középfokú iskolák számára, de megvalósítására csak szórványosan, néhány iskolában került

sor.15

A felvilágosodás nevelésbe vetett hite lépten-nyomon megnyilatkozik a 18. század végi

magyar újságokban. Jellemzõ, hogy még a gyilkosságokkal és egyéb erõszakos bûntényekkel

kapcsolatos hírekhez is olyan kommentárt fûztek, amely ezeket a tetteket is a fogyatékos

hazai neveléssel magyarázzák: “Sok egyéb gyilkosságokat irtózom elõ-is beszélleni. Mellyek-

is Nemzetünk szégyenére mind tsak azt bizonyítják, hogy a közönséges házi nevelés és a

köznépnek oktatása még igen sok híjjával vagyon minálunk.”16

Egyes újságszerkesztõk e hírekhez fûzött rövid megjegyzésekkel nem csak a nevelés ügye

iránti érdeklõdésükrõl, hanem a felvilágosodás nagy gondolkodóinak alapvetõ elméleti

13 Magyar Hírmondó 1781. márc. 2í. 164-165. Az említett könyv Kisdedek Tudománnyal Telt Tárháza címmeljelent meg Kolozsváron 1781-ben.14 Hadi és Más Nevezetes Történetek. 1791. dec. 23. 804-805.15 Dezsényi Béla: A Nova Posoniensia és az újságolvasók a XVIII. században. Magyar Századok. 1948. 142-163.és Ratio Educationis.[ford. Mészáros István] Budapest, 1981. 122.; 140.; 151.16 Magyar Hírmondó. 1782. aug. 31. 532-533.

tanításainak ismeretérõl is tanúságot tettek. A Magyar Hírmondó szerkesztõje 1788-ban,

például egy alkalommal így vezette be a hadi hírek közlését: “Hány száz esztendeje már,

miólta idekóvájgom ebben az alföldi paraditsomban, hány hét esztendõbe kellet vólna az én

temperamentumomnak megváltozni a szerént mint a mai Böltsek és Rousseau írja, hogy az

emberi virtus, tálentom és természet, a temperamentumok különbségétõl függ, holott én

magam sem tudom ha azért vagyok é én e szerint illyen szüntelen búsúló és a gondolkozások

miatt síró rívó, minthogy Melanchólikus vagyok, vagy éppen azért vagyok Melanchólikus,

mert a búsuláshoz szoktam? Hányszor akarta már velem Rochefoucault Franz elhitetni, hogy

tsak a magunkhoz való szeretetbõl származik minden tselekedetünk! Hányszor akart

Helvetius meggyõzni, hogy a neveléstõl és a környülállástól van minden az emberbe, és így,

hogy minden tehetségeit úgy nézheti az ember, mint egy keresett jószágot; hányszor

mutogatta elõttem Hobbesius, hogy a tsupa természet állapotja inkább ellenség, mint

békességes...17 Az idézetbõl is látható, hogy a Magyar Hírmondó szerkesztõje milyen

alaposan ismerte kora felvilágosult francia szerzõinek neveléssel kapcsolatos gondolatait.

Felvilágosodás kori hazai folyóirataink az új nevelésügyi törekvésekrõl

A 18. század végén kibontakozó magyar hírlapirodalom mellett az elsõ magyar folyóiratok

is élénk figyelemmel kísérték a kor - neveléssel kapcsolatos - eszméit. Míg az újságok inkább

csak kisebb-nagyobb hírekben számoltak be a felvilágosodás híveit mindenhol fokozottan

érdeklõ pedagógiai problémákról, addig a folyóiratok már részletesebb cikkeket és

tanulmányokat közöltek.

A hazai német lapok közül különösen Kovachich Márton György Merkur von Ungarn

(1786-1787) címû folyóirata említésre méltó.18 Jozefinista szerkesztõje a lapot a korabeli

hazai oktatásügy sajátos tájékoztató orgánumává tette, általa részletes információt kaphatott

az olvasó az oktatásügy szervezetére, személyi összetételére vonatkozóan. Kovachich közölte

az egyes tanintézetek részletes programját, tanrendjét, a különbözõ tanügyi bizottságok

jelentéseit. A hivatalos rendeletek szövegéhez a saját megjegyzéseit is hozzáfûzte A

szerkesztõ a lap német nyelvét azzal magyarázta, hogy a magyar nyelv a tudományok

mûvelésére nem alkalmas, mert nem eléggé kimûvelt. A Merkur von Ungarn volt

17 Magyar Hírmondó. 1788. febr. 27. 133-l34.18 A Merkur von Ungarn címu lap ismertetését adja: A magyar sajtó története. I. szerk. Kókay György.Budapest,1979. 198-203.

tulajdonképpen az elsõ hazai tanügyi közlöny. Az uralkodó rendeletének értelmében minden

hazai iskola ingyen járatta. A folyóirat csak két évfolyamot ért meg, 1787-ben megszûnt.

A nyolcvanas évek végén megszületõ magyar nyelvû folyóiratok már a nemesi

mozgalomhoz álltak közelebb. Ilyen volt az elsõ hazai magyar nyelvû folyóirat, a Magyar

Museum (1788-1793), amelyet Batsányi, Kazinczy és Baróti Szabó Dávid hozott létre, és

ilyen irányzatot képviselt Péczeli József komáromi Mindenes Gyûjteménye (1789-1792). De

míg az elsõ inkább irodalmi és világnézeti jellegû lap volt, az utóbbi általánosabb tartalmú

ismeretterjesztõ folyóiratnak számított. A Mindenes Gyûjtemény többek között sokat

foglalkozott nevelési problémákkal is.19 Egyértelmûen a nemzeti nyelvû kultúra és oktatás

mellett szállt síkra. A szerkesztõ igyekezett folyamatosan tájékoztatni olvasóit a legújabb

külföldi pedagógiai eredményekrõl, fontosnak tartotta, hogy nevelési tárgyú könyveket

ismertessen. Egy alkalommal pl. Hellenbak Károlyné: Getrene Vaterweisung einer Mutter, an

ihre einzige Tochter címû, 1763-ban Lipcsében megjelent könyvének magyarra fordítását

szorgalmazta. A szerzõ Péczeli szerint igen “jártas a külföldi leg-nagyobb Tudósok Tillótson,

Rousseau, Kámpe, Saltzman, Féder s mások munkájukban. ... Valójában megérdemelné ez a

szép, hasznos és gyönyörûséggel oktató munka, ha valaki találkoznék Hazánk Kedves Tudósi

között a ki azt született Magyar Kis-és Leány asszonykáink kedvéért Magyarra fordítaná,

hogy minden édes Anya az abban adatott oktatás szerént nevelné Leányát.” 20

Ismertetett a lap egészen frissen megjelent külföldi szakmunkát is. Az 1789. december 2.-i

számban G.F. Hofmann : Wie können Frauenzimmer frohe Mutter gesunder Kinder werden,

und dabei gesund und schön bleiben? címû, még abban az évben napvilágot látott könyvérõl

írtak elragadtatással. A mû a nõnevelés kérdéseivel foglalkozik és rousseaui alapokon áll. A

szerzõ hangsúlyozza, hogy a nõk elsõrendû feladata egészséges gyermekek világrahozatala. A

gyermeket, életének elsõ szakaszában az anyának magának kell táplálnia, gondoznia,

nevelnie. Ha ezt elmulasztja az anya, a gyermek nem fejlõdhet egészségesen a továbbiakban.

A szerkesztõ hosszú jegyzetekben utal Weszprémi István hasonló témájú, de még 1760-ban

Kolozsváron megjelent: “A kisded gyermekek nevelésekrõl való rövid oktatás” címû mûvére.

Hofmann könyvérõl az a véleménye, hogy “meg érdemelné e szép munka, hogy Hazánk tudós

Orvosi köztt találkozna valaki, a ki ezt anyai nyelvünkre fordítaná”21

19 A témáról megjelent publikációk: Fehér Katalin: A “Mindenes Gyûjtemény” és a felvilágosodás koripedagógia kérdései. Magyar Könyvszemle. 1990. 134-137. és uo.: A felvilágosodás pedagógiai eszméi a 18.század végi Komáromban. Limes. 1994. 5-10.20 Mindenes Gyûjtemény. 1789. I. Negyed. 147.21 Mindenes Gyûjtemény 1789. II. negyed. 273-278.

Egy kortársnak, Rochownak (1734 -1805) nagy hírnévre szert tett iskoláját is ismerteti a

folyóirat. Rochow birtokán, - a brandenburgi Rekahnban - egy olyan falusi népiskolát hozott

létre és tartott fenn, melyben az alapismeretek mellett korszerû mezõgazdasági ismeretekre is

oktatták a gyermekeket.

Rochow “ Kinderfreund” címmel 1776-ban egy olvasókönyvet is kiadott, melyet az elsõ

világi tartalmú iskolai olvasókönyvként tart számon a szakirodalom. A Tessedik Sámuelre is

hatást gyakorló Rochow népnevelési reformkísérletérõl egy útirajz, valószínûleg Anton

Fridrich Büsching: “Beschreibung seiner Reise von Berlin über Potsdam nach Reckahn.”

(Frankfurt-Lipcse, 1780.) címû mûve alapján számoltak be. A folytatólagosan közölt írás

részletesen szólt az iskolát alapító és annak felügyeletét ellátó földesúrról, aki a felvilágosodás

szellemében törõdött a népoktatással. A tudósításból képet kaphatunk az iskolában folyó

munkáról, az iskolamester, Bruns személyiségérõl, a gyermekekkel való emberséges

bánásmódjáról, az oktatott tantárgyak tartalmáról, tanítás módszerérõl. A szerkesztõ

hangsúlyozta, hogy a tanító nem engedte, hogy a gyermekek bármit is könyv nélkül

megtanuljanak, amit nem értenek.

A lap szerkesztõje követendõ példaként állítja a hazai földbirtokosok elé Rochow

felvilágosult szellemû kezdeményezését: “Ki-ki elgondolhatja, melly szerentsés változást

szerezne ez az egész Országában, ha minden Földes-Urak ollyanok vólnának mint Rochow;

ha az Oskolákra így viselnének gondot. ... Sok Földes-Urak pedig, a mit sokszor tsak eggy

estve el-báloznak vagy kártyáznak, azon egy Oskolát építhetnének.”22

A köznép mûveltségének gyarapítása a felvilágosodás korának alapvetõ kérdése volt.

Kovács Ferenc mérnök már 1789-ben egy hosszabb cikkben foglalkozott a Mindenes

Gyûjtemény hasábjain “nyelvünk és nemzetünk pallérozásával”.23 A könyvolvasást

általánosabbá kívánta tenni, mégpedig úgy, hogy a nép kezébe olcsó, de színvonalas

könyveket juttassanak. Emellett a legsürgetõbb feladatnak a “a falusi és városi apróbb

oskoláknak jobb rendbe hozását” tartotta, mert ezek “a pallérozott társaságoknak

nevelõházaik.” Szót emelt a latin nyelvû oktatás ellen, és élesen bírálta a képzetlen tanítókat, a

“jött-ment oltsó Mesterek”-et. Nézete szerint minden gyermeknek iskolába kell járnia, a

nagyszámú szegény iskolás gyermek miatt kell ingyenessé tenni az oktatást. Kovács Ferenc

azt követeli, hogy a tananyagból falun teljesen iktassák ki a latint, és a tantervbe vegyenek be

olyan fontos tárgyakat, mint a földrajz, a gazdasági ismeretek, a hazai történelem. Õ is, talán

22 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed 198.23 Mindenes Gyûjtemény 1789. II. Negyed. 357.

éppen Rochow hatására a földesurak támogatására számít leginkább a reformok

megvalósításában.

A magyar közvéleményt ez idõ tájt erõsen foglalkoztatta az un. “normamódszer” körül

támadt vita. A “norma” Ignaz Felbiger Ágoston-rendi apát nevéhez fûzõdik, aki a népiskolai

tanítás területén egy sajátos új módszert vezetett be.24 A tanítók számára készült

módszertankönyve a “Kern des Methodenbuches, besonders für die Landschulmeister in den

kaiserl. königl. Staaten ” 1776-ban jelent meg Bécsben, melyben módszerének lényegét

foglalta össze. A mû 1786-ban Budán is megjelent 152 oldalas zsebkönyv formájában. A

normamódszer öt elve a következõ: 1. A tanítónak az osztály egészével kell foglalkoznia, a

feladatokat a tanulóknak együttesen kell megoldaniuk. 2. Az olvasás begyakorlására az

együttes olvasás módszere szolgál. 3. A tanítónak kérdésekkel kell ellenõriznie, hogy a

tanulók megértették-e az olvasott szöveget. Ezt nevezték „katekizálásnak” 4. A terjedelmes

tankönyvi szövegek könyvnélküli megtanulását az ún. “kezdõbetûzés” segíti. 5. Egy

megtanulandó ismeretkör fogalmainak megnevezését, osztályozását, fölé-és alárendeltségi

viszonyait táblázatos formában kell e tanulók elé tárni.

Hazánkban is gyorsan terjedt a módszer, sorra alakultak a normaiskolák az egész

országban. Ezek az intézmények kiemelt háromosztályos városi népiskolák voltak, amelyekre

egy tanítóképzõ tanfolyam is épült. Itt oktatták a normamódszer elveit. A módszer hazai

alkalmazását azonban nem fogadta egyértelmû helyeslés. Az évekig dúló vita a folyóiratok

hasábjain is helyet kapott. A Mindenes Gyûjtemény 1790. évi III. Negyedében a szerkesztõ,

Péczeli József hosszan kommentálja Kazinczy Ferenc beszédét, melyet az író személyesen

küldött meg a lapnak. Kazinczy ebben az idõben mint a kassai tankerületi iskolák felügyelõje

mûködött. Sokat foglakozott a normamódszer bevezetésnek kérdéseivel is. Péczeli üdvözli

Kazinczy gondolatait: “örömmel olvastuk, hogy a mellyeket minden okos Hazafijak

kárhoztatnak a Normában, ugyan azokat kárhoztatja ez az éles elméjû, s a dolgoknak nem tsak

külsõ hártyáját, belsõ valóságát nézõ Nagy Hazafi is.”25A beszéd alapeszméje, melyet mindig

és minden fórumon hangoztatott Kazinczy, a nemzeti nyelv elsõdlegessége. Ebben a

beszédben is hangot ad annak a meggyõzõdésének, hogy a “ Polgári és Törvényes dolgok

magyarul folyhassanak ezentúl.... és hogy az apróbb és nagyobb Oskolákban Magyarul

tanítsanak mindent.26 Kazinczy oktatás-módszertani kifogásai anyanyelvi kiindulópontúak.

24 Felbiger könyvének ismerteti: Mészáros István: Elsõ hivatalos állami pedagógiai módszertankönyvünk.Köznevelés. 1981. 42.sz. 18-20.25 T. Kazintzy Úrnak a Normás Oskolák Látogatójik elõtt tartatott Beszéde. Mindenes Gyûjtemény1790.III.Negyed. 170.1. (Az 1789-ben, Hivatalba vezetõ beszéd címmel Kassán megjelent mûrõl.)26 Mindenes Gyûjtemény 1790. III.Negyed l69.l.

“Kárhoztatja azt, hogy hosszan könyv nélkül tanultatják meg a gyermekekkel, hogy kell az Át

írni? Mibõl lesz az U. sat. mégpedig olly szókkal, mellyeknek tudásokra elõször mathesis

vagy a föld mérésének tudása kívántatik. Még e tsak tûrhetõ vólna, de ez nagyobb, hogy a

Magyar gyermek Németül tanulja meg könyv-nélkül azt, hogy kell a Magyar Át írni. Két

három levelet el-mond Németül úgy, hogy egy szót sem ért benne. Sír az emberben a lélek,

mikor látja miképpen tétettenek így az Istenek okos teremtései szajkókká s merõ bolondokká.

Ez az oka, hogy sok Szülék panaszkodnak, hogy a Normában kevésre mennek gyermekeik:

mert ész nélkül tanulják, a mit tanulnak is.”27 A szabályzat alkotói szerint a német nyelv a

felvilágosodást szolgálja. A szerkesztõnek errõl az a véleménye: “Nékünk sokba lesz a

megvilágosodás, ha az által Nemzeti nyelvünk s béllyegünk (character) el-töröltetik... Ha az

Oskolákban mindent németül tanulnak gyermekeink, és semmit se magyarul, úgy három

nemzetség alatt el fog töröltetni a mi Magyar nyelvünk és Nemzetünk.”28.

A Mindenes Gyûjteménynek egy másik rövid híradásban arról olvashatunk, hogy

Pozsonyban a teológusok oktatása és vizsgáztatása bizonyos tárgyakból magyarul folyt a

tanév során. Ennek kapcsán a szerkesztõ nem mulasztja el megjegyezni: “Valóban kívánni

lehetne, hogy a mit a Pozsoni Semináriumban a nagy érdemû Professzor Urak már szokásba

vettek: ugyan az gyakoroltatnék az apróbb oskolákban is. Úgy két-három esztendeig a

szegény paraszt gyermekek többre mennének a nekik szükséges Tudományokban, mint most

hat esztendeig. Hogy a protestánsok a normától félnek, eggyik fõ oka az, mert látják, hogy az

a Haza nyelvét és a Nemzetét el fogja törölni. Taníttatnának tsak mindenek Magyarul a norma

szerint, s maradnának meg az Oskolák a régi vigyázók alatt; mindjárt könnyebben hajlanának

hozzá.”29

Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Bertits Ferenc írása, amelyet a Mindenes Gyûjtemény

folytatásokban közölt. A szerzõ megpróbál választ keresni arra kérdésre: “Mitõl van az, hogy

ebben a megvilágosodott században is, ebben a minden-féle tudományoknak tavaszában is a

mi Magyar Hazánknak Literatúrája elõ nem mehet?” Nézete szerint kora oktatásügyének

legfõbb hiányossága az, hogy az iskolázás korai szakaszában, de a késõbbiekben sem

szerettetik meg a gyermekekkel az olvasást, az irodalmat, a tudományokat. Hogyan is

tehetnénk ezt? Hiszen “a kezünkre bízottakat alig tanítottuk meg a AB abot és BA bát

kiejteni, már erõszakosan kezdtük a fejekbe verni a latin grammatikát.”30 Így nem is várható

el - szögezi le a szerzõ - hogy az irodalom és a tudományok iránt érdeklõdõ, sõt esetleg

27 Mindenes Gyûjtemény 1790.III.Negyed 170.28 Mindenes Gyûjtemény 1790.III.Negyed 170.29 Mindenes Gyûjtemény 1790 III. Negyed 35.30 Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 175.

ezeket mûvelõ nemzedék nõjön fel. Az oktatásügy vezetõinek, az iskolákat irányító

testületeknek, és maguknak a mindennapi pedagógiai munkát végzõ tanároknak is hatalmas a

felelõssége az egész magyarság jövõjének alakításában. Bertits az angol, a francia és a német

példára hivatkozik. Ezek a nemzetek idõben felismerték, hogy a nemzeti nyelven történõ

közoktatás az alapja a helyes irányú fejlõdésnek, a nép mûvelésének, a tudományos és

irodalmi élet virágzásának. Szerzõnk követeli: “Adjunk a Hazai Nyelvnek elsõbbséget,

mellyet eddig Nemzetünk kárára egy idegen foglalt el, oltsuk azzal az olvasásnak és

tanulásnak szeretetét gyermekeink szívébe... Szaporítsuk hasznos és gyönyörködtetõ

írásainkat azon a nyelven, melly a Magyarnak kényes, de nemes ízlésû szívét és száját

leginkább ketsegteti, és szemlátomást nevekedni fog azoknak a számok, kik a tehetõsebb

lelkeket ébreszteni semmi ki-telhetõ úton -módon se drágállják. Szabadítsuk ki a Deákság és

más idegen nyelvek fogságából a kisded esztendõket, oldozzuk - fel gyenge tehetségeiket el-

viselhetetlen lántzaikból, eresszük, hadd futtathassák kényekre a Magyar pályán tüzes

gondolatjokat, és rövid nap múlva tapasztaljok, hogy a felséges elméknek s tsuda

tehetségeknek szint ollyan szülõ Hazájok s dajkájok Magyar Ország, mint az Égnek akár

melly boldog sarka alatt fekvõ tartomány.”31

Az elõzõekbõl kitûnik, hogy a felvilágosodás pedagógiai eszméi közül a nemzeti nyelven

történõ oktatás követelése és fontosságának kiemelése hazánkban különös hangsúlyt kap a 18.

század utolsó évtizedében. Íróink, tudósaink minden alkalmat megragadnak, a

legkülönbözõbb fórumok adta lehetõségeket is kihasználják a magyar nyelvû oktatás

eszméjének népszerûsítése ügyében.

Más, neveléssel-oktatással kapcsolatos felvilágosult gondolatok is helyet kaptak

természetesen a lapok, így a Mindenes Gyûjtemény hasábjain is.32 Foglalkoztak írások a

gyermeki természet alapvetõ jóságának eszméjével, a nevelésbe vetett feltétlen hit kérdésével,

korszerû erkölcsi nevelési elvekkel. Szóltak íróink a gyermeki lélek megismerésének

szükségességérõl, az ehhez igazodó oktatási-nevelési módszerek kimunkálásának

fontosságáról, és sok egyéb olyan kérdésrõl, amelyek ellepték a korabeli Európa filozófiai és

pedagógiai irodalmát. Mégis, sajátosan a mi helyzetünkre jellemzõ módon nálunk a nemzeti

nyelvû oktatást követelõ írások kerültek túlsúlyba. Mint láthattuk, a Mindenes Gyûjtemény

pedagógiai vonatkozású írásai hûen tükrözik ezt a tendenciát.

31 Mindenes Gyûjtemény.1790. IV. Negyed 177.32 A tanuló Emberekhez. Mindenes Gyûjtemény. 1789.I. Negyed. 1. Levél. 11-15.; Atyai Hivatal. MindenesGyûjtemény. 1789. II. Negyed 12. Levél 183-186.;[Révai Miklós] R.M. Levele Gyorbol (A gyermeknevelésrol.)Mindenes Gyûjtemény. 1789. II. Negyed 25. Levél 385-390.; Kováts [Ferenc] Ingenieur: A Magyar Nemzetpallérozásának Felsõbb léptsoi. Mindenes Gyûjtemény. 1790. III. Negyed 26. Levél 394-410.; Hogy Kell a jóIzlést az Ifjaknak Elméjekbe jókor bétsepegtetni? -Mindenes Gyûjtemény. 1792. IV.Negyed 187-279.

Az Erdélyi Muzéum, az elsõ 19. századi magyar nyelvû irodalmi-kulturális folyóiratunk

1814-ben indult meg. A szerkesztõ Döbrentei Gábor, és a folyóirat körül csoportosuló kör,

melynek tagjai Cserey Farkas, Dessewffy József, Sipos Pál, Vitkovits Mihály; mindnyájan

elkötelezett hívei az új eszméknek. A folyóirat kezdettõl fogva rendszeresen foglalkozott a

neveléstudomány kérdéseivel. Döbrentei 1813. novemberében adta közre a lap “Elõbeszédét”.

Ennek 8. pontja: “Nevelést tárgyazó gondolatok és észre-vételek”. Ez a mezõ, írja Döbrentei,

“még szinte egészen parlagon áll nálunk. Méltó volna valójában az ahhoz értõknek és

tapasztaltaknak ennek közöttünk lévõ fogyatkozásait felfedni!”

A folyóirat, négy éves fennállása alatt sokat tett a hazai nevelésügy érdekében. A

munkatársak az ifjúság nevelésében kiváló lehetõséget láttak arra, hogy az új nemzedék

formálásánál polgári eszmék és elvek kerüljenek elõtérbe.

A folyóirat pedagógiai tárgyú írásai közül elsõként Szilágyi Ferencnek - a kolozsvári

református kollégium történész professzorának - ifjúkori tanulmányát érdemes megemlíteni,

melynek címe: “A közönséges oskolai nevelésnek a házival való összehasonlítása.”33 Az

iskolai nevelés elõnyeit sorakoztatja fel a házi neveléssel szemben. Legfontosabbnak azt

tartja, hogy mivel “az oskola maga is egy kisded köztársaság” - a társadalmi együttéléshez

szükséges szabályrendszer itt alakulhat ki az ifjakban. Mivel az otthoni egy tanítóhoz képest

itt több kiváló ember oktatja a fiatalokat, nagyobb lehetõség van arra, hogy a gyermekben

lévõ tehetséget felismerjék és fejlesszék. A szerzõ neohumanista nézetei abban is

megnyilvánulnak, ahogyan a fegyelmezés, büntetés jutalmazás problémakörérõl ír,

mindenben a gyermek személyiségébõl kiindulva.

Szilágyi Ferenc cikkéhez Döbrentei Gábor megjegyzéseket fûzött. Bírálja kora iskoláit,

fõként amiatt, hogy iskoláinkban az ifjak elméjét sok haszontalan, feledésre méltó ismerettel

töltik meg, ahelyett, hogy “ítéleteit élesítenék”, “ízlését mûvelnék”. Németország kulturális

elõrehaladásának okát abban látja, hogy ott az oktatásügy egészét, és azon belül a tanítás

módszereit fontos kérdésnek tartják és igyekeznek reformokat is megvalósítani. Döbrentei

sürgeti, hogy hazánkban is foglalkozzanak a tudósok a nevelés elméleti kérdéseivel és a

politikusok az iskolaügy fejlesztésével hogy “soha többé a nagy talentumok el ne

temettessenek.”

Szász Mózes kolozsvári unitárius prédikátor az ókori népek nevelésügyét ismerteti a

folyóiratban.34 A tanulmány azért értékes, mert gondolatmenetében követi Molnár János

33 Erdélyi Muzéum. l8l7. VI. 110-137.34 Erdélyi Muzéum. 1816. V. 146-176. és 1817. VI. 3-30.

elõször 1776-ban megjelent könyvének egyetemes neveléstörténeti anyagát, de némileg

népszerûbb stílusban és gördülékenyebb magyar nyelven.

Az Erdélyi Muzéum 1817. évi VII. füzetében jelent meg Mikó György tanulmánya,

“Rövid megjegyzések egy férjfi-gyermek nevelésérõl “ címmel.35 A szerzõ szerint a nevelés

alapjait a szülõi házban vetik meg. Ha a gyermek otthon nem részesül jó nevelésben, késõbb

hiába próbálják a hibákat helyrehozni. “A nevelést nem ottan kell kezdve képzelni, a hol az

atyai s anyai háztól a gyermek kilépik, hanem a hol ez életnek leg elsõ lélekzeteit kezdi

bészívni. Itt kezdjük el a nevelést.”36 Nézete szerint 10 éves koráig mindenképpen otthon, a

szülõi házban kell a gyermeket nevelni. “Az elsõ kezdetben adom által a gyermeket az édes

anya ápolgatásai közé egy ideig, majd ... az édes atyának, egy olly utasítással, hogy légyen õ

gyermekeinek 10 esztendõs koráig nevelõje, tíztõl fogva húszig mestere, ettõl, a míg Isten

vele élteti, mind végig jó barátja.”37 Nagyon fontosnak tartja a szerzõ, hogy az édesanya maga

szoptassa gyermekét, ne bízza fizetett dajkákra õket. Legyen mellette legalább három

esztendõs koráig, ügyeljen testi és lelki fejlõdésére. Mikó György hasonlóan a felvilágosodás

nagy gondolkodóihoz felismeri, hogy a gyermeket “Gyenge korában kell hideghez, meleghez

szoktatni.... A táplálás módjában is... a mit kíván, mindent adni kell, azt ide értvén, hogy

mértékkel, így lesz õ egészséges természetû ember.”38.Miután a fiú elérte 10. életévét , az

apának kell átvennie a nevelés irányítását. A szerzõ óvja az apákat a túlzott szigortól, de a

túlzott engedékenységtõl is. Felhívja a figyelmet arra milyen fontos, hogy megfelelõ nevelõt

válasszanak gyermekeik mellé. Milyen legyen a jó nevelõ? “Légyen jó erkölcsû, kinyílt

elméjû, a világgal ismeretes jó karakterû, inkább fiatal, mint vén, nyelvekkel ismeretes,

tudományokat szeretõ, és azokban jártas, csinos, tiszta, embert becsülõ, szorgalmatos, jó

ízlésû, nemes ambitióval gazdag.”39 Ilyen nevelõt találni nem könnyû, állapítja meg Mikó.

Inti az atyákat, hogy a jó nevelõt tekintsék barátjuknak, adjanak neki megfelelõ fizetést, és

becsüljék munkáját. Azt is nagyon lényegesnek tartja, hogy az apa gyakran tanácskozzon fia

nevelõjével a nevelés kérdéseirõl, sõt azt javasolja, hogy hozassa meg a legjobb pedagógiai

könyveket, ezeket a nevelõvel együtt olvassa el, és a bennük foglaltaknak megfelelõen

menjen végbe a gyermek nevelése. Tanulmányának további részeiben a szerzõ pontokba

foglalva összegezi a legfõbb elveket, melyeket követnie kell a nevelõnek, és amelyek

betartását rendszeresen ellenõriznie kell az apának. Kitér a testi, az erkölcsi és az értelmi

35 Erdélyi Muzéum. 1817. VII. 5-21.36 Erdélyi Muzéum. 1817. VII. 8.37 Erdélyi Muzéum. 1817. VII. 8.38 Erdélyi Muzéum. 1817. VII. 9.39 Erdélyi Muzéum. 1817. VII. 11.

nevelés kérdéseire is. Nézeteinek többsége egybecseng a felvilágosodás pedagógiai

gondolkodói által megfogalmazott eszmékkel. Fontos gondolata az, hogy meg kell figyelni a

gyermek “hajlandóságait” és ezek figyelembe vételével kell alakítani a nevelést.

Az Erdélyi Muzéum 1817. évfolyamában (X. kötet) figyelemre méltó, átgondolt és

korszerû, a nemesi magánnevelés jegyében fogant nevelési rendszerrõl kaptak képet a

folyóirat olvasói. A szerzõ Teleki József volt, akinek a “Gyermekeim nevelésérõl való

gondolataim” címû tervezetében megtalálható a korszak minden fontosabb pedagógiai

célkitûzése.40

1817-ben, indult meg az elsõ tekintélyes és hosszú életû fõvárosi folyóiratunk, a

Tudományos Gyûjtemény, melynek elsõ számában a szerkesztõ - Fejér György - közölt egy

terjedelmes tanulmányt.41 Érdemes idézni a nevelés céljáról szóló fejtegetését: “ A nevelés fõ

eszköz arra, hogy az ember nem csak ember, hanem polgár is legyen. Ez serkenti fel annak

tulajdon készségeit; ez fejti ki erejét; ez hozza munkásságba tehetségeit... rendbe szedi

hajlandóságait, felébreszti erkölcsiségét.”42. Tehát a nevelés célját már a nagy jövõ elõtt álló

folyóirat elsõ, még meglehetõsen konzervatív beállítottságú szerkesztõje is, az emberképzés

mellett, a polgárképzésben jelölte meg. A nevelés feladatát pedig a tehetségek

kifejlesztésében, az erkölcsiség felébresztésében és a test nevelésében látta. A nevelést

tervszerû tevékenységnek nevezte, amely által lehet olyanná formálni az embert, hogy

megfeleljen rendeltetésének. A nevelés azonban csak egyik eszköze az emberformálásnak.

Hangsúlyozta, hogy emellett oktatni is kell, mégpedig tudatosan és tervszerûen, és nem

pusztán az iskolákban. Fejér azt vallja, hogy a nemzeti kultúra és tudomány alkotásai is

hozzájárulnak az ember értelme kimûveléséhez, tehát már fiatal korban arra kell szoktatni a

gyermekeket, hogy kísérjék figyelemmel hazájuk irodalmi és tudományos törekvéseit,

olvassanak; elõbb nevelõik irányításával, késõbb önállóan mûveljék magukat.

Pestalozzi magyarországi kapcsolatait és munkásságának a magyar nevelésügyre gyakorolt

hatását részletesen feltárta már neveléstörténeti szakirodalmunk.43 Jelentõségéhez képest

azonban keveset foglakozott a korabeli magyar sajtóban megjelent elsõ Pestalozzi-

40 Erdélyi Muzéum. 1817. X. 181-190. Döbrentei ezt az írást az eredeti kéziratból közölte. A tanulmányelemzését. ld. A felvilágosodás pedagógiai eszméi és a foúri magánnevelés címu fejezetben.41 Fejér György: A Nemzeti Culturáról közönségesen, s a Magyar Nemzet Culturájáról különösen. TudományosGyûjtemény. 1817. I. 13-42., II. 3-27., III. 3-44.42 Tudományos Gyûjtemény. 1817. I. 17.43 Kemény Ferenc: Pestalozzi Magyarországon. = Magyar Paedagógia 1927. 92-99.; Lengyel Imre: Újabb adatokPestalozzi magyarországi hatásának értékeléséhez. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem KönyvtáránakKözleményei. 29. Bp. 1961. 150-159.; Dankanics Ádám: Egy múlt század eleji magánkönyvtár és Pestalozzihatása. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Közleményei. 46. Bp. 1964.229-233.;Mészáros István: Pestalozzi és a magyarországi nevelésügy. = Helikon 1984. 259-270.

értékelésekkel, pedig ezek elemzése sok értékes adattal járulhat hozzá a svájci nevelõ elméleti

és gyakorlati tevékenységének a hazai kortársak körében megfogalmazódott véleményének

értékeléséhez.

A magyar sajtó hasábjain 1816-ban jelent meg az elsõ híradás Pestalozziról. Váradi Szabó

János, aki 1810-ben közel egy évet töltött Pestalozzi intézetében Yverdonban és hazatérve az

õ elvei alapján nevelte a Vay fiúkat (Miklóst és Lajost), a Hazai s Külföldi Tudósítások címû

pesti lapban a következõképpen nyilatkozott a svájci nevelõrõl:“ ... Három esztendõk után,

mellyeket Német Országban töltöttem, Helvétziába utaztam Pestalozzihoz, és ott közel

esztendõt fordítottam egyedül arra, hogy az õ nevelésének módját õ tõlle s tanítóitól tulajdon

oskolájában tanuljam meg. Szemmel látott tanúja voltam a gyermekekkel való bánásnak: az õ

taníttatások módjának és elõmeneteleknek, a gyermekek foglalatosságaiknak

mulattságaiknak, játékjaiknak s magok viseleteknek; Pestalozzi oskolája elrendeltetésének,

egy szóval mind annak, ami a Pestalozzi nevelése módjának fundamentomait, tulajdonságait,

annak természeti valóságát tészi és illeti.”44

A cikkben bejelentette, hogy Pestalozzi módszertankönyveinek45 lefordítására készül. Azt

hangsúlyozta, hogy azért szeretné megismertetni ezeket a mûveket honfitársaival, mert a

könyvek szellemében oktatott –nevelt gyermekek “mind a tudományokban, mind a jó

erköltsben mind pedig a testi gyakorlásokból származni szokott ügyességben”

feltûnõ elõrehaladást mutatnak. Váradi Szabó Pestalozzi nevelési módszerét tartotta “a

legjobbnak, az emberi természettel leginkább megegyezõnek, a legtökéletesebbnek.”

A rövid, de igen határozottan Pestalozzi elveit helyeslõ cikk hatalmas sajtóvitát váltott ki,

mely egyeseket nyilvános, másokat magánjellegû állásfoglalásra késztetett.

Folnesics Lajos, aki ezekben az években Budán leánynevelõ intézetet tartott fenn, a

Tudományos Gyûjtemény 1817. évi elsõ számában "Észrevételek a Pestalozzismus ellen"46

címmel hosszú tanulmányt tett közzé. Írása elején azt szögezi le, szent kötelessége

figyelmeztetni honfitársait Pestalozzi nevelési eszméinek veszedelmes voltára: “... a mi

idõnkben pedig a Pestalozzizmus igen magasztaltatik, és édes Hazánkat is Szabó János Úr

vele megesmertetni szándékozik: legszentebb kötelességemnek tartom, ezen érdemes és tudós

44 Váradi Szabó János: Jelentés a két Magyar Hazához. = Hazai s Külföldi Tudósítások. 1816. 45. szám.Toldalék.45 Anweisungen zum Buchstabieren und Lesenlehren von Pestalozzi. Bern, 1801.; ABC der Anschauung, oderAn schauungslehreder Massverhältnisse. Bern.1803. Nem tudjuk, hozzáfogott-e Váradi Szabó János e könyveklefordításához, vagy kedvét szegte az 1817-es sajtóvita. Nyotatásban nem jelent meg.46 Folnesics Lajos: Észrevételek a Pestalozzizmus ellen. = Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 83-100.

Nevelõt és Hazám Familiáit azon fogyatkozásokra és veszedelmekre figyelmetesekké tenni, a

mellyeket én, és más tapasztalt Nevelõk látunk Pestalozzi Methodusában.”47

Cikkében négy fontos kérdésre próbál választ adni:

“1.Lehet-é a Pestalozzizmust Újításnak és új Találmánynak tartani? 2. Lehet és tanátsos-é

ezen Methodust az egész Nevelésben és Tanításban avagy minden tanítási tárgynál Fõtónussá

tenni? 3. Megfelel-é ígéretének, p.o. a szembetûnõ szép elõmenetelekre és ügyességre nézve,

kivált a jó Erköltsökben? 4. Nem lehet-é nálánál jobbat s jótévõbbet javasolni?”48

A szerzõ Niemeyer 1810-ben Halleban megjelent munkájára49 hivatkozik, melyben a

német pedagógus sorra veszi a Pestalozzi-féle nevelés elõnyeit és hátrányait. Niemeyer

véleménye az, hogy a legnagyobb érdeme a módszernek a tervszerûség és a rendszerességre

és szemléletességre törekvés. Elismeri azt, hogy a növendékek az olvasásban és a nyelvi

tárgyakban valóban gyorsabban haladnak másokhoz képest. Ám hangsúlyozza azt is, hogy “

mind ezen hasznok nem újságok, nem új találmányok, hanem tsak visszaemlékezések, mert

már Pestalozzi elõtt is, p.o. Comenius, Rousseau, Basedow, Rochow, a Revisions- Werk írói,

Rosewitz és más Pädagogusok azt javasolták, s sürgették, hogy a gyermekeknek lelkét testi s

érzéki dolgok által kell elõször kifejtegetni és azután a természet fölötti és abstract dolgok

megértésére általmenni;... hogy a gyermek ne tanúljon Sokfélét, hanem kevésben sokat; hogy

amit tud azt rendesen, összefüggve s bizonyosan tudja.”50

Tehát Folnesics szerint Pestalozzi módszere nem új, és ami a legnagyobb baj, mivel

“szemléletre” épül, “nem lehet a Religióra és a Morálra alkalmaztatni”, pedig szerinte ezek

szolgálnak a nevelés alapjául. Niemeyerrel együtt Folnesics is vallja: “Pestalozzi Methodusa

Materialismusra vezet a Religióban és a Morálban.” A tanulmány további részeiben a szerzõ

részletesen kifejti, mennyire káros és erkölcsromboló az, ha a gyermek kizárólag azt fogadja

el igaznak, amit a maga szemével lát, amit “megszemlélt, megszámlált és megmért.” Kifejti,

hogy Pestalozzi nevelési rendszere alapvetõen hibás, mert nála háttérbe szorul "a tiszta

keresztény hit". Kifogásolja a szemléltetés és a méricskélõ öntevékenység túlzásait Pestalozzi

módszerében, mert ezek alapján a növendék mindenrõl maga kíván meggyõzõdni, és nem

fogadja el a tekintély, fõleg a vallási tekintély eddig bevett gyakorlatát. Elítélõleg állapítja

47 Folnesics Lajos: Észrevételek a Pestalozzizmus ellen. = Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 83.48 Folnesics Lajos: Észrevételek a Pestalozzizmus ellen. = Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 84.49 Niemeyer, August Hermann: Grundsätze der Erziehung und des Unterrichts für Eltern und Schulmänner.Halle, 1796. A mû, mely számos kiadást ért meg, nagy hatást gyakorolt a 19. század elsõ felének németpedagógiájára, és Magyarországon is ismert volt. Ürményi József már 1812-ben ajánlotta tanulmányozását.Késõbb átdolgozott formájának magyar fordítása is megjelent: Nevelés és Tanítási Tudomány. A szülék a házi ésoskolai tanítók számára az austriai oskolák állapotját is szem elõtt tartván, a 6. kiadás szerént kidolgoztaChimaini Leopold, és a magyar nevendékek szükségéhez alkalmaztatta Ángyán János. I-II. Pest, 1822-23.50 Folnesics Lajos: Észrevételek a Pestalozzizmus ellen. Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 85.

meg: “ Már közel 15. esztendeje, hogy terjeszkedik a Pestalozzizmus. Ha tehát annyi ereje

van a szívnek s erköltsös életnek formálására, honnét van, hogy a láthatatlan világra, az

örökkévalóságra való tekintet, t.i. a keresztyén Religió éppen ezen idõszakban vettetett meg,

kivált Német Országban és helyette Salzmann és más naturalizáló Päedagógusok és

Nempäedagógusok a keresztyén név alatt, a Naturalismust s Rationalismust, melly mindent

tsak szemmel látható s tapasztalható okokból akar megmagyarázni,majd nyilván, majd pedig

titkon terjesztik?”51

Folnesics szerint Pestalozzi és követõi a tiszta erkölcs és az igazi hit ellenségei.

Tanítványaik semmivel sem tudnak többet mint a hagyományos módszerek szerint nevelkedõ

társaik, sõt lelkük, hitük és erkölcseik súlyosan károsodnak.

A cikk vitára késztette a nevelésügy iránt érdeklõdõ magyar szakembereket. A

Tudományos Gyûjtemény következõ számában Schedius Lajos egyetemi tanár, a pesti

evangélikus népiskolák felügyelõje válaszolt a Pestalozzi ellen felhozott vádakra52. Abból

indul ki, hogy aki erkölcstelenséggel és vallástalansággal vádolja a svájci nevelõt, az "

Pestalozzi metódusát sem egészen, sem pedig igaz értelme és lelke szerént nem esméri. Úgy

látszik, mint ha F. Úr sem Pestalozzi maga munkáit, sem a róla kiadott tisztbeli Relatiókat,

sem a már több helyeken ezen Systema szerént virágzó Intézeteknek le-írásait nem olvasta

volna."53

Schedius Pestalozzi mûveibõl vett szó szerinti idézetekkel bizonyítja, hogy Pestalozzi

elméleti és gyakorlati munkássága vallásos alapokon nyugszik. Tételrõl tételre cáfolja

Folnesics állításait, és végül leszögezi, Pestalozzi nemcsak elméleti mûveiben, hanem a

gyakorlatban is bizonyította, hogy módszere racionálisan gondolkodó, de egyben erkölcsös és

vallásos emberek nevelését eredményezi.

A vita részben a lapok hasábjain folyt, de a kortársak levelezésében is erõteljes nyomokat

hagyott. Kazinczy és köre levelezése jól megvilágítja a vitához való különbözõ

hozzáállásokat.

Döbrentei Gábor 1817 márciusában a következõket írta Kolozsvárról Kazinczynak:

“A Pesti Tudományos Gyûjteménynek II. köttetét tegnap olvastam- el.... Hogy Schedius

Pestalozzit védelmezte a Folnesics ész nélkül való megtámadása ellen, annak nagyon

örvendettem, s annyira, hogy ha Schediussal legyek, mingyárt tiszteletére mentem volna.”54

51 Folnesics Lajos: Észrevételek a Pestalozzizmus ellen. Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 88.52 Schedius Lajos: A pestalozzizmus ellen való észrevételekrõl. Tudományos Gyûjtemény 1817. II. 115-121.53 Schedius Lajos: A pestalozzizmus ellen való észrevételekrõl. Tudományos Gyûjtemény 1817. II. 116.54 Döbrentei Gábor- Kazinczynak. Kolozsvár, Martz 16 dikán 1817. In:Kazinczy Ferenc levelezése. XV. kötet.Közzéteszi Váczy János. Bp. 1905. 119.

Kissé mérsékeltebb véleményt fogalmazott meg a kérdéssel kapcsolatban Dessewffy

József, költõ politikus Kazinczy közeli barátja aki a következõket írta április elején Kassáról:

“Most forgatom a Gyûjteményt.... Folnesics Úr Pestalótzy ellen buzogván sok helyesek közt a

melylyeket felkarol, nagyon meszsze mégyen buzgóságában.”55

A Pestalozzi nevelési módszerének értékelésével foglalkozó sajtóvita túlnõtt hazánk

határain. 1817. áprilisában jelent meg A bécsi Chronik der Österreichsischen Litaratur címû

lap 1817. 29. száma56 szemlézte a Tudományos Gyûjtemény addig megjelent számait, és

többek között foglalkozott a Pestalozzi vitával is. A bírálat alapvetõen elítéli Folnesics

nézeteit, és védelmezi Pestalozzi elméletét és nevelési gyakorlatát.

Folnesics a Tudományos Gyûjteményben ismertette a bécsi lap bírálatát57 és nem értett

egyet annak megfogalmazásával, mely szerint õ “Pestalozzi Methodusát az õ lelke szerént

egészen meg nem értette”. Itt is hangot adott korábbi véleményének, hogy a svájci pedagógus

módszere erkölcsromboló és károsan hat a gyermekek vallási érzületére. A folyóirat

következõ számában pedig nagy összefoglaló tanulmányban58 fejtette ki nézeteit a kérdés

filozófiai hátterérõl is, elemezve Kant, Fichte, Schelling és Pestalozzi “materializmusát” mely

egyenesen a vallástalansághoz, az erkölcsök romlásához vezet.

Közben a Hesperus címû brünni tudományos közlöny 1817. évi 22. számában megjelent

egy cikk egy névtelenségbe burkolódzó magyar szerzõ (Kazinczy?) tollából, aki éles

szavakkal ítélte el a Tudományos Gyûjtemény szerkesztõségét, mert egyáltalán helyet adott a

Pestalozzi ellenes véleményeknek.

Erre a cikkre határozott hangon reagált a Tudományos Gyûjtemény elsõ szerkesztõje Fejér

György. Igaza tudatában megfogalmazta, hogy a folyóirat célkitûzéseinek megfelelõen helyet

ad mindenféle véleménynek, azoknak is, melyek nem értenek egyet Pestalozzi nevelési

elveivel, és azoknak is, akik azt célravezetõnek tartják. Nehezményezi, hogy “Ha a Hazai

Irónak Pestalozzi mellett különös okai és bélátásai voltak, miért nem terjeszté azokat tudósan

elõ?” – az egyetlen magyar tudományos folyóirat hasábjain, ahogyan azt a tudományos élet

íratlan szabályai megkívánják. A német nyelvû külföldi lapban közzétett írás nem tartalmaz

tudományos érveket – szögezi le Fejér, majd összefoglalja a hazai sajtóvita legfontosabb

tételeit, kiegészítve a németországi lapokban megjelent Pestalozzival foglakozó írások fõbb

gondolataival: “Ama tárgyról, mellyrõl a legjelesebb Német nevelõk Niemayer, Ewald,

55 Gr. Dessewffy József-Kazinczynak. Kassárul, Ápril.5 dikén 1817. In:Kazinczy Ferenc levelezése. XV. kötet.Közzéteszi Váczy János. Bp. 1905. 146.56 Chronik der österreichischen Literatur vom 9-ten April 1817. Nro.29.57 Folnesics Lajos: A Tudományos Gyûjtemény Recensiója a Külföldön. = Tudományos Gyûjtemény 1817. IV.142-148.58 Folnesics Lajos: Kant, Fichte, Schelling és Pestalozzi. = Tudományos Gyûjtemény 1817. V. 44-90.

Eschenmayer sat. feleseltek, ne lett volna-e szabad F.L. praktikus nevelõnket is szóllani

engednünk? Hogy a Pestalozzi nevelés módja a szám és betûvetés, Mathezis, természet-és

nyelv esméretére, a tudományok közlésére, az értelem s ész kiformáltatására igen alkalmatos

légyen, tagadhatatlan; hogy az Istentelenségre, religyiótlanságra, hitetlenségre vezessen

egyenesen, mind eddig nincs meg mutatva.... A Freyburgi Nevelõk és Tanítók a már jó idõtõl

fogva fenn álló Pestalozzi nevelés-módját el nem fogadták; a nem régen kezdõdött Bell

Lancaster módját ellenben kapva kapták a Bécsi Újság (Nro. 174) tanúsága szerént.... a Bécsi

Udvari tanításra ügyellõ Comissió egy iskolában a Pestalozzi módjával próbát tétetett, s

alkalmatlannak találván azt félbe hagyatta. Azon tanúk pedig, kik Pesten a mind az

Evangelikus Pestalozzi szerint való, mind a közönséges nem Pestalozzi szerént való

iskolákban a nyilvánságos próbatételkor jelen voltak, azt vallják, hogy ebben mint amabban...

szint olly készségre tesznek szert a nevendékek.” 59

A szerkesztõ azzal zárja le a vitát a szerkesztõség nevében, hogy “ ... eleget szóllottak már

a Pestalozzismus eránt Tudósaink és Paedagogusaink, ideje, hogy a Bell-Lancaster tanításról

értekezzenek ezentúl.”60

A Tudományos Gyûjteményben az 1817. év elején kezdõdött vita tehát májusban lezárult,

de hazánk pedagógia iránt érdeklõdõ szakembereit még sokáig foglalkoztatta a kérdés.

Kazinczy 1817. november 13.-án Váradi Szabó Jánosnak írott levelében kitért arra, miért

nem tud Pestalozzi nevelési rendszere gyökeret verni Magyarországon és megfogalmazta

véleményét a sajtóvitáról is: “A Méltós. Generálisné parantsolt velem, hogy Pestalozzinak

szerezzek Elõre-fizetõket, s nem tudom már mennyi ideje, hogy megírtam, hogy eggyet sem

kaptam, s e tájon én vagyok az eggyetlen eggy Subscribens. Azolta is haszontalan volt

iparkodásom mind itt, mind Erdélyben. Oroszországban a dolog megyen; nálunk nem

megyen. Mit mutat ez? De ott azért megyen mert ott akarja az igazgatás; nálunk Folnesicsek

szólnak ellene, s a Tudom. Gyûjtemény a szidalmat a munka elsõ füzetébe vette fel, s olly

nem bátor védelmezõt talált Pestalozzi, a millyet nem igen várt. Én nem óhajtom hogy vastag

Recensióink legyenek... De valóban a Recensiónak az igen rosszak ellen kéméletlennek, a jók

59 Kinyilatkoztatás a Tudományos Gyûjtemény ügyében. = Tudományos Gyûjtemény 1917. V. 141-142.60 Kinyilatkoztatás a Tudományos Gyûjtemény ügyében. = Tudományos Gyûjtemény 1917. V. 140-142. Ehelyen kell kiigazítanunk egy tévedést. A szakirodalomból jól ismert, hogy 1817. október végéig Fejér Györgyszerkesztette a folyóiratot, tehát az V. kötet megjelenése idején, májusban is. Kazinczy soha nem volt aTudományos Gyûjtemény szerkesztõje, mint ahogyan azt Mészáros István írja Pestalozzi és a magyarországinevelésügy címû tanulmányában. Helikon 1984. 2-4.sz. 262.

de megtévedõk ellen bátraknak kell lenni, mert eddig is mindég az volt a bajunk, hogy az írók

nem rettegték az ostort, gond nélkül írtak.”61

A fenti szavak jól megvilágítják Kazinczy álláspontját az ügyben. A széphalmi vezért

mélységesen felháborította a tény: az újonnan alakult pesti folyóirat elsõ számában helyet

adott egy Pestalozzit negatívan értékelõ cikknek és nézete szerint Schedius sem bizonyult a

legfelkészültebb és legbátrabb védelmezõnek. Bírálatokra szükség van, vallja Kazinczy, de a

rossz cikkeknek vagy nem kellene helyet adni a lapokban, vagy kíméletlenül meg kellene

bírálni õket, nem olyan finoman, mint ahogyan Schedius tette.

Feltételezhetjük, hogy a nagy port felvert vita késztette Döbrentei Gábort arra, hogy az

általa szerkesztett Erdélyi Muzéum címû folyóirat 1817. decemberében napvilágot látott VIII.

kötetében közzétegyen egy Pestalozzi életérõl és tevékenységérõl szóló nagyobb tanulmányt,

mely az Annalen der Literatur und Kunst des Inn und Auslandes címû lap 1810. augusztusi

számában megjelent írás magyar fordítása.62 A cikk részletesen elemzi Pestalozzi életútját,

kitér munkásságának legfontosabb állomásaira, és arra a tényre, hogy mint a legtöbb értékes

és haladó törekvést, úgy a svájci pedagógus eszméit sem értékelték eléggé sem hazájában sem

másutt.

Pestalozzi érdemeit elsõsorban abban látja a szerzõ, hogy az elemi nevelés elméletét és

gyakorlatát a természet elveibõl kiindulva dolgozta ki. A cikk bemutatja a két fõmû a “Lénárd

és Gertrud” és a “Hogyan tanítja Gertrud gyermekeit” címû mûveket is.

Döbrentei szerkesztõi megjegyzésében úgy nyilatkozik, hogy Pestalozzi módszerét nálunk

is be lehetne vezetni. Fájlalja, hogy hazánkban a nevelésügy elméleti irodalma igen

szegényes, kevesen tartják fontosnak, hogy ezen a téren tegyenek valamit. Pedig “Kik egy

Országnak fennálló boldogságát, az emberi erkölcsi nemesség kifejtését érzéssel elõmozdítani

óhajtják, azok a nevelés- és tanításbéli jobbításokat szent kötelességnek méltán tartják.

Szégyen megvallanunk, nekünk annak czéljára hasznosabban vezetõ írásaink nincsenek, s

tudósink álmas veszteglése miatt még melly késõre lésznek.”63

A nagy port felvert Pestalozzi vita 1817-ben ugyan befejezõdött, de a vita utórezgéseként

megjelent még egy cikk. Horváth János veszprémi kanonok, papnevelõ intézeti igazgató

61 Kazinczy-Szabó Jánosnak. Széphalom, Novemb. 13 d. 1817. In:Kazinczy Ferenc levelezése. XV. kötet.Közzéteszi Váczy János. Bp. 1905. 353.62 Pesztalozzi Henrik, a híres Nevelési-Író. = Erdélyi Muzéum 1817. VIII. 114-125. Itt is meg kell említenünk aszakirodalomban élõ félreértést. Mivel a cikk egyes szám elsõ személyben íródott, és a cikk alatt Döbrentei neveáll, aki csak egy szerkesztõi megjegyzést fûzött az íráshoz, a cikket emlegetõ szerzõk azt Döbrenteinektulajdonították. Pedig feltûnõ adatok vallanak arról, hogy fordításról van szó. A cikkben szerepel egy mondatmely a következõképpen kezdõdik: “Midõn 1789-ben Helvétziában voltam, s Pestalozzi felõl kérdezõsködtem...”Döbrentei 1789-ben mindössze négy éves volt, tehát valószínûtlen, hogy róla lenne szó.63 Pesztalozzi Henrik, a híres Nevelési-Író. = Erdélyi Muzéum 1817. VIII. 125.

1824-ben Pestalozzi nevelési elveit ismertette a Tudományos Gyûjteményben..64 A szerzõ, a

svájci pedagógus nyomán, szintén azon a véleményen van, hogy a nevelés célja az okos,

kötelességeit készségesen teljesíteni tudó ember és polgár kialakítása. A nevelés feladatát

abban látja, hogy a gyermekben már csírájában meglevõ erõk kibontakoztatásra kerüljenek. A

testi-lelki tehetséget - mint írja - egyaránt fejleszteni kell, csak így alakítható ki a harmonikus

személyiség. A terjedelmes tanulmány világosan, tárgyilagosan foglalja össze Pestalozzi

nevelési koncepciójának lényegét és bevezetésre ajánlja azt.

A Tudományos Gyûjtemény neveléselméleti jellegû írásai közül kiemelhetjük Horváth

Zsigmond 1825-ben megjelent cikkét, melyben a nevelés fogalmát így határozta meg: a

nevelés az, “ami az embernek testi-lelki erejét akármi módon kifejti, formálja, õt

rendeltetéséhez eljutni segíti.”65 A nevelést tehát rendszeres, tervszerû tevékenységnek

tartotta, azt testi és lelki nevelésre osztotta fel, de további felosztásokat is alkalmazott: “A

nemre tekintvén, különbséget kell tennünk férfi és leánynevelés között. Ha állapotot és

rendeltetést veszünk fontolóra, ez a munka ki ágaz a föld-mívesek, katonák, mûvészek,

kalmárok, tudósok, nemesek és fejedelmek neveltetésére. A módra nézve lehet házi vagy

famíliai és nyilvánságos vagy közönséges nevelés, mely utolsót az oskolákban és különösen

intézetekben találhatni fel.”66 Horváth Zsigmond már felismerte az elméleti pedagógia

jelentõségét, azét az elméletét, amely nem választható el a gyakorlattól:“ A nevelés

tudománnya úgy különböz a nevelés mesterségétõl, mint a theoria és a praxis. Amaz a helyes

módokat és eszközöket mutogatja; ez pedig tzéljához képpest használja s gyakorolja

azokat.”67 A nevelés célját így fogalmazza meg: “Minden valódi nevelések tehát azon egy

tzélra kell törekednie, ti. az emberi értelem, szív és érzésnek gyarapítására, s annak egyedül a

különbözõ korra, nemre, rangra jövendõ rendeltetésére nézve szükséges más módosításokat

adni.”68 A szerzõ miután definiálta a nevelést, megfogalmazta célját, körvonalazta területeit,

rövid, egyetemes neveléstörténeti áttekintést ad. Különösen érdekes, ahogyan a közelmúlt és

saját kora neveléstudományáról ír. A pedagógia “ A közelb múlt philosophiai Században új

felemelkedést nyert az emberiségnek s felvilágosodásnak, nemes szívû barátjai által. Jelesen

megkülönböztették magukat e részben az Anglusoknál Locke, a Frantziáknál Fenelon és

Rousseau, a németeknél Basedow, a Dessaui Campe...Saltzmann, úgy a most is élõ

Kánczellár Niemeyer, Helvétziában pedig ama derék s mindegyre munkás 73 esztendõs

64 Pestalozzi nevezetesb állításai a nevelésrol. Tudományos Gyûjtemény. l824. XI. 84-94.65 Horváth Zsigmond: A Házi nevelésnek hibájiról és azoknak orvoslások módjáról. TudományosGyûjtemény.1825. XII. 45.66 Tudományos Gyûjtemény. l825. XII. 46.67 Tudományos Gyûjtemény. l825. XII. 46.68 Tudományos Gyûjtemény. l825. XII. 47.

Pestalozzi (most Yverdun városában) és neveltetésben tett hasznos változások által egész

Európa figyelmét magára vonta.” A neveléstudomány európai tekintélyei mellett

megemlékezik a magyarországi szerény pedagógiai kezdeményezésekrõl is: “ A magyarok is

ébredeznek. Kisebb munkákat már írtak a nevelésrõl néhai Perlaky Dávid, Cserey Farkas,

Folnesics, Szabó, Szeberini deákul, Schimdt németül, s mások. De kétlem, hogy még a dolgot

elég philosophiai s psychologiai szempontból nézõ és mindent kimerítõ könyvünk volna.

Mind az Erdélyi Museumban, mint a Tudományos Gyûjteményben is sok érdemes Férfijak

felszólaltak a nevelés ügye mellett.”69 Horváth tehát, a külföldi példák nyomán, szükségesnek

látja egy filozófiai és pszichológiai alapozású, tudományos igényû neveléstan megalkotását

magyar nyelven, a felsorolt latin és német nyelvû munkák, valamint a folyóiratokban közölt

magyar tanulmányok mellett. A szerzõ, tanulmánya második részében, a nevelés korszerû

elveit sorakoztatja fel. Úgy véli, a jó nevelés alapjait a szülõknek kell lerakni. Az elsõ

években különösen nagy gondot kell fordítani a testi nevelésre, de azt késõbb sem lehet

elhanyagolni. A lelki nevelésben a természetesség elvét kívánja követni. Fejleszteni kell az

emlékezetet, az akaratot, az érzelmeket, de mindent lassan, fokozatosan a gyermek korához és

egyéni tulajdonságaihoz igazolódva. A házi nevelést jobbnak és hatásosabbnak tartja az

iskolainál.

Az erdélyi és a pesti folyóirat-kezdeményezések mellett, az 1825-ben indult kassai Felsõ

Magyar Országi Minerva is közölt neveléselméleti tanulmányokat. Bár e lap inkább

konzervatív irányzatot képviselt, mégis, számos korszerû eszméket tartalmazó írást is közölt.

Ilyen volt 1825-ben Magda Pál sárospataki filozófia tanárnak a kultúráról írt cikke,70

amelyben olyan nézeteket hangoztatott, hogy a valódi magyarságot a népnél kell keresni.

Ebben a tanulmányban értékes neveléselméleti gondolatokat is papírra vetett. A nevelés célja

szerinte a humanitás kialakítása, s ez úgy érhetõ el, ha a gyermek tehetségét harmonikusan

fejlesztjük. Megkülönböztetett testi és lelki kultúrát. A test kultúrája a testi erõk

kifejlesztésében, gyakorlás (gymnastica) által való elõmozdításából áll. Csak egészséges,

harmonikusan fejlett testben alakítható ki a sokoldalúan fejlett lélek. A lélek kultúrája

háromféle: elmebeli, erkölcsi és esztétikai. Magda Pál alapvetõ fontosságúnak tartja, hogy a

nevelés és oktatás során mindhármat egyformán kell fejleszteni.

Az 1820-as évektõl, tehát lényegében a reformkort közvetlenül megelõzõ idõktõl fogva,

folyóiratainkban egyre több neveléselméleti értekezés jelenik meg. Az anyanyelvi oktatásért

folytatott küzdelem a központi probléma ezekben az években. Az egész kérdéskört jól

69 Tudományos Gyûjtemény.1825. XII. 49.70 Magda Pál: A Culturáról. Felsõ Magyar Országi Minerva 1826. II. 566-577.

megvilágítja Mednyánszky Alajos tanulmánya, amely a Tudományos Gyûjteményben jelent

meg, 1822-ben, “Hazafiúi gondolatok a magyar nyelv kiterjesztése dolgában” címmel.71 A

késõbbiek során a magyar közoktatásügy reformtervezetében is közremûködõ szerzõ

terjedelmes tanulmányában már ekkor kritikusan vázolta a korabeli magyar középiskolák

tanulmányi viszonyait, ahol minden tárgyat (köztük a heti két órában oktatott magyar

grammatikát is), latinul tanították. Ugyanakkor külföldi - angol, német és francia - példákkal

bizonyítja az anyanyelven folyó képzés hatékonyságát. Kiemeli, hogy ezekben az

országokban az egyes tárgyakat nemzeti nyelven oktatják. Elismeréssel nyilatkozik egyes

hazai református iskolákról, ahol már néhány tárgyat magyarul tanítanak. Mednyánszky

szerint a hazai oktatásügy fejlõdésének elsõrendû feltétele a magyar tanítási nyelv bevezetése

középiskolákban. A latin nyelven és mondattanon, a retorikán és a poétikán kívül minden

tárgy magyarul történõ oktatását sürgette. Miként e korban a nemzeti nyelv ügyéért küzdõk

közül oly sokan, Mednyánszky híve a klasszikus mûveltségnek is, annak megszerzését

szükségesnek tartja, de a hazai tudományosság és egyben a magyar nyelv további

fejlõdésének egyetlen útját abban látja, hogy a nemzeti nyelvû oktatás bevezetésre kerüljön

minden iskolafokozatban.

Hasonló gondolatok találhatók Guzmics Izidor bencés szerzetesnek a Tudományos

Gyûjtemény 1822. évfolyamában megjelent írásában,72 amelyben Herder nyomán foglalkozik

a nemzeti nyelv jelentõségével. A nevelés legfõbb eszközének a nyelvet tekinti. Csak az

anyanyelvi alapképzés után tartja elkezdhetõnek az iskolákban a latin és görög nyelv,

valamint irodalom oktatását.

1825-ben Terhes Sámuel a Felsõ Magyar Országi Minervában írt cikkében73 a magyar

tudomány fejlõdésének akadályaival foglalkozva, szintén azt hangoztatja, hogy a latin nyelv

iskolai használata a legfõbb akadálya oktatás- és mûvelõdésügyünk fejlõdésének. A magyar

tanítási nyelvért száll síkra, a latinról pedig úgy vélekedik, hogy az a tudósok nyelve kell,

hogy legyen. A népiskolákban és a gimnáziumokban is a „közhasznú ismeretek” oktatását

szorgalmazza, ezek közé sorolva a természettudományokat, egészségtant és az élõ nyelveket

is. A klasszikusok oktatását õ felesleges idõpazarlásnak tartja, a korszerû képzettséget csak a “

reális oskolák”-tól várja.

71 Mednyánszky Alajos: Hazafiui gondoltok a magyar nyelv kiterjesztése dolgában. Tudományos Gyûjtemény.l822. I. l-37.72 Guzmics Izidor: A nyelvnek hármas befolyása ez ember emberisítésére nemzetisétésére éshazafiúsítására.Tudományos Gyûjtemény. l822. VIII. 3-36.73 Terhes Sámuel: Mi akadályoztatja többek közt tudománybeli tökéletesedésít a Magyarnak? Felsõ MagyarOrszági Minerva. l825. XII. 495-501.

A filantropista hatásokat mutató nézeteket Miklós László sárospataki professzor próbálja

cáfolni, aki elveit a német neohumanizmus eszmevilágából meríti. Az ugyancsak a Felsõ

Magyar Országi Minervában közölt cikkében74 tiltakozik a reális iskolák megszervezésének

tervezete ellen. Ezek szerinte nem nyújthatnak korszerû mûveltséget, hiszen a mûveltségbe a

klasszikus kultúra is beletartozik, és ezt csak a gimnázium adhatja meg. Azonban õ is azon a

véleményen van, hogy a tananyagot és az oktatás módszereit valóban módosítani kell. Az

oktatás nyelve lehet a magyar, ez nem áll ellentétben azzal, hogy klasszikusokat is tanítunk.

Azonban a latin és görög nyelv tanítása nem merülhet ki a száraz grammatizálásban, az írók

olvasása és magyarázata a lényeg. Elismeri, hogy a gimnáziumokban szükség van a reális

ismeretek, a természettudományok alapjainak lerakására, de ezek teljes mélységükben való

oktatását az akadémiákra bízza.

Az 1820-as években sok szerzõ vélekedik úgy, hogy az oktatás nyelve minden

iskolafokozatban magyar legyen.75 Egységes anyanyelvi alapképzés után javasolják a latin

nyelv és irodalom oktatását, melynek célja nem pusztán a nyelv elsajátíttatása, hanem a

klasszikusok beható tanulmányozása. Azt is hangsúlyozzák, hogy a tantervekben az

eddigieknél nagyobb szerepet kell biztosítani a természettudományoknak és a modern

nyelveknek.

1828-ban Czuczor Gergely a Tudományos Gyûjteményben megismétli és összegezi a

fentieket, kiegészítve azzal a javaslattal, hogy a gimnáziumokban nem csak a magyar nyelvet

hanem a kortárs magyar irodalmat is oktatni kellene.76

Az oktatás tartalmának korszerûsítése feltételezi az oktatás módszereinek a

megváltoztatását is. Pedagógiai gondolkodóink egyre erõteljesebben követelik a gyermek

természetéhez és érdeklõdéséhez való alkalmazkodást az oktatásban. Alsó fokon a szemléletes

oktatás szükségességét hangoztatják, az elvont gondolkodást igénylõ módszerek

alkalmazására csak felsõbb szinten kerülhet sor. A korabeli hazai publikációkban felmerült a

gyermekek aktivizálásának szükségessége is.

Az oktatás módszereire vonatkozó egykorú nézeteket foglalja össze Székely Sándor: A

Tanítás talptételei címû értekezésében.77 Véleménye szerint csak azt kell tanítani, a mi “a

gyermek tehetségeihez és életidejéhez van mérsékelve, és a mi által célarányos tanítás mellett

74 Miklós László: A tudomány és a Nyelvtanítás helyes összköttetésérõl a Felsõbb Tudományos Intézetekben.Felsõ Magyar Országi Minerva. l826. V. 68l-690.75 Így pl. Antall Mihály: Gondolatok honni Magyar nyelvünk terjesztésének némelly eszközeirõl. TudományosGyûjtemény. l827. IX. 6l-ll0., Kiss Sámuel: Miben van még a Magyar hátra leginkább? TudományosGyûjtemény. l827.II. 3-l5. ; Udvardy János: Felkiáltás a Haza ügyében. Felsõ Magyar Országi Minerva. l829. II.245-27l.76 Czuczor Gergely: A Magyar Nyelv állapotja Gymnasiumainkban. Tudományos Gyûjtemény. l828. X. 72-83.77 Székely Sándor: A tanítás talptételei. Tudományos Gyûjtemény. l823. IV. 32-50.

részvétel serkentetik fel õbenne. Valamíg tehát a gyermek még az érzékiség esztendejében

van, csak olyan tárgyakkal kell foglalatoskodtatni, mellyek õ benne külsõ és belsõ érzést

ébresztenek fel, és megfoghatók.”78 Fel kell kelteni a gyermek érdeklõdését is, vallja Székely,

hiszen a tanítvány érdeklõdése, aktív részvétele nélkül a tanítás “hatós nem lehet”. Kerülni

kívánja a tanulásra való kényszerítést, mert “minden tanulásbeli kedv megfójtathatik ez által.”

A legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy „A tanítás minden eggyes tárgyaiban a

könnyebbekrõl a nehezebbekre, az altételes ismeretekrõl a magasabbakra grádicsonként

emelkedjék a tanító, és az erõket célarányosan gyakorolja.”79.

A nevelés és oktatás elméleti kérdésein kívül sok egyéb pedagógiai probléma vetõdik fel

folyóiratainkban a 19. század második évtizedében. Pedagógusok, mûvelõdéspolitikusok

értekeznek a nyilvános és a házi nevelés elõnyeirõl és hátrányairól, a tanítók képzésének

alacsony szintjérõl és helyzetük javításának lehetõségeirõl. Sokszor elõkerülnek a nõnevelés

problémái is.

Míg a 18. század végén megindult magyar sajtóban inkább csak kisebb közlemények, hírek

jelentek meg nevelésügyi témákkal kapcsolatban, a felvilágosodás korának második

szakaszában és a reformkor kezdetén folyóirataink már terjedelmes tanulmányokat, sõt vitákat

közölnek a pedagógia tárgykörébõl. Bár már a korai híradásokat, közleményeket átjárta a

felvilágosodás világnézete, ezek a publikációk még inkább csak a toleranciára és a jozefinista

nevelési reformokkal kapcsolatos elvekre és intézkedésekre korlátozódtak, jóllehet felmerült

már ezekben is gyakran az anyanyelvi oktatás jelentõségének hangoztatása. A magyar

jakobinus mozgalom elfojtása következtében azonban megszakadt mind a hazai sajtó, mind

pedig a nemzeti tudományok fejlõdése. Néhány évtizedre volt szükség, amikor

kibontakozhatott egy olyan hazai folyóirat-irodalom., amely fórumot teremtett a különbözõ

hazai tudományok számára. A magyar nevelés- és oktatásügy egykorú mûvelõi éltek is ezzel a

lehetõséggel, és mint láttuk: a 19. század második évtizedében élénk és sokszor vitákra,

hozzászólásokra késztetõ publikációs tevékenységet fejtettek ki. Ezek a folyóiratcikkek

vezették be, és ezek teremtették meg a tudományos igényû magyar pedagógiai irodalmat.

78 Tudományos Gyûjtemény. l823. IV. 41.79 Tudományos Gyûjtemény. l823. IV. 48.

http://www.pdfdesk.com