A magyar felvilágosodás

Történelem dióhéjban

„Felvilágosult” abszolutizmus:

• Mária Terézia (1740–1780)

• II. József (1780–1790)

– jobbágyrendelet

– türelmi rendelet (protestánsok szabad

vallásgyakorlása)

– szerzetesrendek feloszlatása stb.

Abszolutizmus:

• I. Ferenc (1792–1835)

– Martinovics-összeesküvés

A magyar felvilágosodás • nálunk kissé megkésve jelentkezik

• két szakasza: 1) 1772–1795

2) 1795–1825

• polgárság híján néhány főúr és a köznemesség körében terjed

• célok: – kulturális fejlődés

– magyar nyelv művelése

• (1760) Mária Terézia létrehozza a bécsi magyar testőrséget → írói társaságot szerveznek Bessenyei György vezetésével („testőrírók”: Báróczy Sándor, Barcsay Ábrahám)

Bessenyei György (1747–1811)

• a bécsi testőrgárda tagja, majd udvari

hivatalokat vállal

• 1772: írói fellépése → megjelenik az Ágis

tragédiája c. drámája → a magyar

felvilágosodás kezdete!

• II. József alatt kegyvesztett lesz, ezért hazatér

Bihar megyei birtokára („bihari remete”)

• sokoldalú író: mindhárom műnemben alkot

• értekező prózája a legfontosabb: a

felvilágosodás programját fogalmazza meg

röpirataiban:

– Magyarság (1778)

– Jámbor Szándék (1781)

Bessenyei programja

a legfőbb cél a „közboldogság” (közjó)

ennek legfőbb akadálya a tudatlanság

a feladat a modern tudományok terjesztése

ehhez elengedhetetlen a magyar nyelv

művelése, „pallérozása”, fejlesztése

ennek legjobb eszköze a magyar nyelvű

szépirodalom, főleg a fordítások

(„magyarítások”)

támogatni kell a folyóiratokat, könyvkiadást,

szótárkészítést, színházakat, tudós társaság

alapítását

Magyarság

• aranyhegy-hasonlat: a magyar nyelv is

értékes, csak „bányászokra” van szükség,

akik előhozzák értékeit

• „Minden nemzet a maga nyelvén lett

tudós, de idegenen sohasem.”

Kármán József (1769–1795)

• losonci író, fiatalon meghal

• (1794) Uránia c. folyóirat indítása

– főleg női olvasóknak szánja (!)

– csak 3 szám jelenik meg

• A nemzet csinosodása c. értekezés

– az önámítást helyteleníti (valójában nincs

akkora fejlődés, mint gondolják)

– eredetiség követelése

• Fanni hagyományai

– szentimentális napló- és levélregény

– Werther magyarítása

Batsányi János (1763–1845)

• Kassán házi tanító

• (1788) Magyar Museum c. első magyar

szépirodalmi folyóirat megalapítása

(Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal

közösen, később egyedül szerkeszti)

• lázító versei miatt elbocsátják, majd a

Martinovics-összeesküvés idején (1794)

letartóztatják → egyévi várfogság Kufsteinben

• szabadulása után Bécsben telepedik le,

feleségül veszi Baumberg Gabriellát (költőnő)

• (1809) lefordítja Napóleon kiáltványát, ezért

Párizsba menekül

• (1815) Napóleon halála után Linzbe száműzik

A fanciaországi változásokra (1789)

• a francia forradalom hatására írja

• epigramma

• egyetlen alárendelő összetett mondat

• két megszólított:

1) elnyomás alatt lévő nemzetek

2) elnyomó királyok

• négyütemű 12-es sorok, páros rím

• költői alakzatok: soráthajlás, alliteráció, ellentét

• csattanó: „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”

→ szállóigévé vált felszólítás

1) nemzetek számára: reménykeltő buzdítás

2) királyok számára: fenyegetés

Kazinczy Ferenc (1759–1831) Élete

• Érsemlyénben született

• Sárospatakon tanul

• joggyakornok, majd megyei aljegyző

• nézetei: szabadkőműves, deista, jozefinista

• Kassán az állami iskolák felügyelője

• folyóiratokat indít (Magyar Museum,

Orpheus)

• a Sátoraljaújhely melletti Bányácskán felépíti

kúriáját, melyet elnevez Széphalomnak

• részt vesz a Martinovics-összeesküvésben →

halálra ítélik, de kegyelmet kap → évekig

raboskodik (Spielberg, Kufstein, Munkács

börtöneiben) → 1801-ben szabadul

• feleségül veszi török Sophie-t

• Széphalomra költözik → irodalmi élet

irányítása

• az Akadémia tagja lesz

• a kolerajárvány során meghal

Munkássága

• fiatalon: szentimentalizmus → fogsága

után: klasszicizmus hatása alatt

• fordítások: ezeket tartja legfőbb műveinek

– Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei

(egy Werther-utánzat fordítása)

– drámafordítások (Shakespeare, Moliére,

Goethe stb.)

• eredeti művek: emlékiratok

– Pályám emlékezete

– Fogságom naplója

Nyelvújítás

• stílusreform („fentebb stil” megteremtése) →

nyelvújítási harc kirobbantása

• (1811) Tövisek és virágok c.

epigrammagyűjtemény

• (1813) Mondolat

• (1815) Felelet a Mondolatra (Kölcsey Ferenc

és Szemere Pál szerkesztésében)

• (1819) Ortológus és neológus nálunk és más

nemzeteknél → a vita lezárása

„Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus

egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van

önmagával.”

• A nyelvújítás módjai:

szóösszetétel (pl.: évszak, folyóirat)

szóképzés (pl.: értelem, irodalom)

szóelvonás (pl.: séta, vizsga)

elavult szavak, régi magyar személynevek

felújítása (pl.: fegyelem, hon; Árpád, Zoltán)

tájszavak köznyelvivé tétele (pl.: betyár, hulla)

idegen szavak lefordítása (pl.: hangverseny)

szóösszerántás (pl.: csőr, rovar, tanár)

Csokonai Vitéz Mihály (1773- 1805)

Élete

• Debrecenben született

• apja Csokonai József borbély és seborvos,

anyja Diószegi Sára

• apja korai halála után elszegényednek

• a debreceni kollégium kiváló diákja (több

nyelven beszél, önképzőkört szervez,

Kazinczyval levelezik)

• (1794-95) a gimnáziumi poétaosztályt tanítja, de

kicsapják (nem tud elszámolni bizonyos pénzekkel,

diákjaival gúnydalokat énekeltet egy tanárról)

• (1795-96) Sárospatakon jogot tanul, de

abbahagyja

• (1796-97) Pozsonyban Diétai Magyar Múzsa

címen verses hetilapot indít

• (1797) Komáromban megismeri nagy szerelmét,

Vajda Juliannát (Lilla)

• nem talál állást, közben a lányt férjhez adják egy

kereskedőhöz

• dunántúli bolyongás: ismerőseinél

vendégeskedik

• (1799-1800) a csurgói gimnáziumban helyettes

tanár

• visszatér Debrecenbe

• háza leég egy tűzvészben

• öröklött tüdőbaj + tüdőgyulladást kap egy

temetésen → fiatalon meghal

Költészete

• ösztönös tehetség (poeta natus) + tudós

költő (poeta doctus)

• irányzatok keveredése: klasszicizmus,

manierizmus, rokokó, szentimentalizmus

• hangnemek sokfélesége

• versformák változatossága

Klasszicista gondolati líra Az estve

• filozófiai költemény

• eredetileg iskolai „dolgozatnak” készül

• két részből áll (kétfajta iskolai feladat):

1) piktúra = tájleírás

2) szentencia = tanítás, elmélkedés

• alkony leírása:

– átmeneti időszak, búcsúzás a nappaltól

– idilli harmónia uralkodik

– szín- és hanghatások, illatok

• romlatlan természet ↔ romlott társadalom

• ellentétek (fény ↔ sötétség, édes koncertek ↔ lárma,

szabadság ↔ szolgaság stb.)

• a magántulajdon („mienk” helyett „enyim” és

„tied”) megszüntette a természetes állapotot, az

egyenlőséget (Rousseau!) → kemény

társadalombírálat

– az ősállapotot negatív leírással jeleníti meg

• a beszélő a természetben talál megnyugvást

• ódai befejezés: a természet mindenkié, az

ember csak itt érezheti igazán szabadnak magát

1. egység: Természet

2. egység: Természet + Egyén

3. egység: Egyén → ← Társadalom

4. egység: Társadalom

5. egység: Természet → ← Társadalom

6. egység: Természet + Egyén + Társadalom

Szerelmi költészet

a) Rokokó dalok:

– a rokokó a barokk kései változata, egyfajta

életérzés

– az élet örömei és szépségei, a boldog

szerelem, finom erotika, könnyedség,

játkosság

– gyakori motívumok: virágok, szerelemistenek

(Ámor, Venus)

– miniatűr formák

– zeneiség (pl.: szimultán verselés, tiszta rímek)

Tartózkodó kérelem

• alapmetafora: szerelem = tűz

• játékos, gyengéd udvarlás a viszonzás

reményében

• a lány eszményítése

• zeneiség → szimultán verselés (egyszerre

ütemhangsúlyos + időmértékes)

– kétütemű nyolcasok (4/4) és hetesek (4/3)

– „ionicus a minore” versláb: UU – – (Csokonai

honosítja meg a magyar költészetben)

A boldogság

• Anakreoni dalok c. kötetben szerepel

• két részből áll:

– 2x7 sor: időbeli („most”) és térbeli („itt”) leírás

– 3 sor: összegzés, tanulság (2 költői kérdés)

→ a jelen felhőtlen boldogsága

b) Rousseau-i szentimentalizmus

A Reményhez

• a Lilla-ciklus utolsó verse, szerelmének

„verskoporsója”

• műfaja elégia

• a megszemélyesített Remény megszólítása,

jellemzése

• valójában mégis monológ

• kert-metafora:

2. vsz. 3. vsz.

tavaszi virágzás (múlt) téli pusztulás (jelen)

bizakodás remények elvesztése

.

1. vsz. 4. vsz.

csalódás remény elutasítása

lemondás, búcsúzás

• értékek: jókedv, költészet, szerelem → ezek

nélkül az élet értelmetlen → halálvágy

tartalom forma

csalódottság könnyed dallamosság

reménytelenség (dallamra írta)

A tihanyi Ekhóhoz

• műfaja: elégikus hangú óda (elégiko-óda)

• újszerű, bonyolult strófaszerkezet (rímképlet: ab ab cc dd)

• megszólított: Ekhó, a visszhang nimfája

(8. sor = 7. sor megismétlése, „visszhang”)

• (1-2. vsz.) a beszélő magánya, kitaszítottsága, szomorúsága zátonyra futott élete miatt ↔ füredi vidám társaság

• (3-6. vsz.) együttérző természet ↔ érzéketlen, közömbös társadalom

• (7-10. vsz.) öntudatos döntés: remete sors „ember és polgár” (~ Rousseau) → a jövőbeli elismerés reménye

Népiesség

• Jövendölés az első oskoláról a Somogyban

– táj szépsége ↔ műveletlenség

– tehetséges gyerekek felkarolása →

iskolaalapítás → „új Helikon”

• Szegény Zsuzsi a táborozáskor

– népies helyzetdal

Tüdőgyúladásomról

• utolsó jelentős verse

• a betegség tüneteinek aprólékos

ábrázolása

• csónak ~ éberség és álom, élet és halál,

kétség és remény közti hánykolódás

Berzsenyi Dániel (1776–1836) Élete

• a dunántúli Hetyén született

• gazdálkodó középbirtokos nemesi család

• csak 12 évesen kezd iskolába járni Sopronban, de

nem fejezi be (közben egy időre katonának áll)

• megtanul latinul és németül

• feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát

• lakhelye Sömjén, majd Nikla → jómódú gazda

• barátja, Kis János (evangélikus lelkész és költő)

fedezi fel mint költőt, és verseit elküldi

Kazinczynak → Berzsenyi és Kazinczy barátsága

• kevés verset ír (két kötete jelenik meg életében),

alig mozdul ki Nikláról („niklai remete”)

• Kölcsey recenziója (bírálata) a Tudományos

Gyűjteményben → megsértődik, Kazinczytól is

elhidegül → 8 év múlva válaszol a bírálatra

• irodalmi tanulmányokat ír

• az Akadémia tagja lesz

• utolsó éveiben sokat betegeskedik

Munkássága

• kettős élet: gazdálkodás + költészet → a két életforma feszültsége

• Horatius hatása („magyar Horác”) → „arany középszer”, sorsába való sztoikus belenyugvás, antik versmértékek ↔ valójában csak vágyott harmónia

• a klasszicizmustól (a szentimentalizmuson keresztül) közeledik a romantika felé

• nemzeti gondolat → a költő társadalmi szerepe, küldetése

1) korai pályaszakasz:

a) szerelmes versek (ütemhangsúlyos);

b) hazafias ódák (időmértékes)

2) második pályaszakasz: episztolák, elégiák

1) Ódák

A magyarokhoz (Romlásnak indult…)

• Horatius római ódáinak hatása → alkaioszi strófa

• a magyarság E/2. sz. megszólítása, dramatizált monológ (később E/3. sz., majd T/1. sz.)

• fő szerkesztő elv: érték- és időszembesítés: dicső múlt ↔ romlott jelen, hanyatló nemzet

(az összehasonlítás fő szempontja az erkölcs)

• múlt értékei: helytállás, „tiszta erkölcs”, nagy történelmi személyiségek (Attila, Árpád, Hunyadi) ↔ jelen bűnei: elkorcsosulás, hagyományok és nyelv megvetése, idegenek utánzása → lassú pusztulás (tölgyhasonlat)

• patetikus, zaklatott hangnem

• önostorozó hang → nemzet iránti aggodalom

• (13-14. vsz.) elégikus, lemondó hangnem → a

sorsnak való kiszolgáltatottság, törvényszerű

pusztulás, nemzethalál (Róma példája); T/1. sz.

→ a költő sorsközösséget vállal nemzetével

• alakzatok: romantikus túlzások, ellentétek,

meghökkentő metaforák

A magyarokhoz (Forr a világ…)

• előzménye: napóleoni háborúk kudarcai

• alkaioszi strófa

• patetikus hang

• két szakasz:

a) (1-3. vsz.) tengeri vihar ~ történelem viharai (hajó ~ állam) → háborús rémület, zűrzavar látomása → a világrend összeomlása

b) (4-6. vsz.) az ősi erkölcsök, a nemzeti lélek felélesztése → megmaradásba vetett remény (Titus ~ I. Ferenc, a jó császár); E/1. sz.-be vált

Osztályrészem

• műfaji átmenet: elégikus óda

• szapphói strófa

• az élet viharain túljutva megérkezés a békés, biztonságos kikötőbe (tengeri hajózás ~ életút toposza) → felnőtté válás, révbe érés + ifjúságtól, álmoktól való búcsú

• jómódú gazdálkodó élet, családi boldogság

• értékszembesítés: „boldog megelégedés”, sztoikus nyugalom illúziója (horatiusi életbölcsesség!) ↔ elfojtott elégedetlenség

• az elégedettség egyetlen feltétele a költészet, a Múzsa (Camoena) vigasztalása

2) Elégiák

• Niklára való átköltözése után:

elhatalmasodó kedélybetegség

• témák: idő múlása, sivár és magányos

élet, mulandóság

A közelítő tél

• a vers eredeti címét (Az ősz) Kazinczy javaslatára megváltoztatta

• első aszklepiadészi strófa

• (1-3. vsz.) őszi táj (niklai környezet) leírása (negatív festés: a hiány számbavétele) → időszembesítés:

idilli, értéktelített múlt ↔ sivár, értékhiányos jelen

• (4. vsz.) filozófiai általánosítás: idő múlása, minden elenyészik

• (5-6. vsz.) az általános törvényt saját életére vonatkoztatja: ifjúság elmúlása

• közeledő tél → a természet és az emberi élet párhuzama megszakad, a fiatalság nem tér vissza többé, az embernek nem lehet új tavasza (Lolli ~ szerelem jelképe)

Levéltöredék barátnémhoz

• keresztrímes, ütemhangsúlyos vers (felező 12-es)

• „levéltöredék” → episztolaként indul (megszólítás), de önjellemzésbe, létösszegzésbe, létértelmezésbe fordul át

• (1. vsz.) a barátné kérdését látszólag elhárítja, de valójában a továbbiakban a választ fejtegeti → társtalan magány

• (2. vsz.) helyzetkép: egy szüreti este leírása (a család nyugovóra tér, a beszélő diófája alatt leül a tűz mellé)

• (3-4. vsz.) ábrándozás egy „szebb lelki világról”, az eltűnt örömökről

• (5. vsz.) a korábbi életkép jelképpé változik:

– őszi este ~ az élet estéje, öregedés

– szüret ~ összegzés

– parázs ~ „szelíd szerelem”

– őszibogár hangjai ~ „szomorgó nóta”,

melankolikus költészet

→ értékek mulandósága