Letört ágak- Jelenetek gyermekek

számára -

Megjelenik a Vasárnapi Iskolai Szövetség gondozásában

Összeállította: Bálint Ibolya2007

TARTALOMJEGYZÉK

I.KARÁCSONY................................................................................................................................3A fiú érkezik.......................................................................................................................................3A gyermek és a király.........................................................................................................................6Miért nem fogadták be Betlehembe a szent családot?......................................................................11A hópelyhek evangéliuma................................................................................................................14A kisbojtár karácsonya.....................................................................................................................19Karácsonyi gyertyalángok................................................................................................................23Ajándék! Ajándék! Ajándék!............................................................................................................25Angyalok konferenciája....................................................................................................................28A gyertyák története.........................................................................................................................30A három fa........................................................................................................................................31Újesztendő útnak indul.....................................................................................................................35Az ígéret............................................................................................................................................38Jézus Krisztus köszöntése karácsonykor..........................................................................................41Csillagfényes éjszaka........................................................................................................................43A betlehemi pásztorok......................................................................................................................49Karácsonyi pásztorjelenet.................................................................................................................52Gyertyák (Fény a kamrában)............................................................................................................54Ha nem jöttem volna.........................................................................................................................58II.HÚSVÉT......................................................................................................................................61A hírvivők.........................................................................................................................................61Hajnali beszélgetés...........................................................................................................................65Az ismeretlen ismerős.......................................................................................................................68Húsvéti jelenet..................................................................................................................................71Húsvéti rapszódia..............................................................................................................................78Júdás vallomása................................................................................................................................81Pilátus...............................................................................................................................................84Krisztus hét szava a kereszten..........................................................................................................88Emberek a kereszt alatt.....................................................................................................................91III. ANYÁKNAPJA........................................................................................................................94Anyáknapi köszöntő.........................................................................................................................94Párbeszéd középcsoportosoknak anyák napjára...............................................................................97Idézetek anyák napjára.....................................................................................................................99IV. EGYÉB JELENETEK..........................................................................................................102Az aranyszobor...............................................................................................................................102Az ingyen kegyelem.......................................................................................................................106Az irgalmas samaritánus.................................................................................................................109Hálás hősök.....................................................................................................................................112Letört ágak......................................................................................................................................115Mese a barátságról..........................................................................................................................118Mi is mint Anna, áldozattal adjunk hálát........................................................................................122Milyen vagy, Istenem?....................................................................................................................125Pünkösdi jelenet tinik és ifjak számára...........................................................................................128Tiz bélpoklos.................................................................................................................................130Mire tanít a kicsiny Sámuel?..........................................................................................................133

2

I.I. KARÁCSONYKARÁCSONY A fiú érkezikA fiú érkezik(4 szereplő)

Elbeszélő: Nyirkos decemberi este volt, nem sokkal a Karácsony ünnepe előtt. Advent ideje. Ilyenkor várnak valamit az emberek. Valami jót, szépet, békéset. Várják az ünnepet. Ebben zimankós időben a lelkész elindult, hogy tegyen még egy utolsó kísérletet a válás előtt álló házaspárral, és megpróbálja visszatartani őket e szomorú lépéstől.

Lelkész: Hmm... hideg van, fagy van, de csak elmegyek. Hónapok óta igyekszem, hogy lelkigondozóként segítsek rajtuk, de nem jutottam semmire. Ma még utoljára megpróbálom. Hátha mégis ebben az adventi időben meggondolják a dolgot, hisz van visszaút, van megoldás. Uram, a te segítségeddel megyek! Kopog…várakozik… ajtónyitás.

Elbeszélő: Az asszony nyitott ajtót. A férfi az asztalnál ült fáradtan, leverten. Harminckét esztendeje éltek együtt, néhány éve azonban sehogy sem tudtak egymással kijönni.

Lelkész. Békesség e háznak!

Feleség: Békesség lelkész úr, de jó lenne nekünk is belőle.

Férj: (iróniával elhúzza a száját) Te azután itt nem tudsz segíteni. Itt már nincs megoldás, nincs visszaút. Jövő héten elválunk.

Elbeszélő. Helyet foglal és csöndesen, melegen beszélni kezd hosszú szünet után.

Lelkész. Van visszaút, még most is van megoldás, Isten szeretete még tart, a kereszt alatt van megbocsátás. Gondoljatok a megtett útra. Isten nem fordított hátat nekünk, nektek sem. Ti se fordítsatok hátat egymásnak,

3

béküljetek meg az Istennel és egymással, a Krisztus szerelmére kérlek… Kérlek felebarátaim, kérlek testvéreim… béküljetek meg…

Elbeszélő. Az asszony megtörten, csöndben hallgatott. A férfi vonásai megkeményedtek, ajkáról szaggatottan, színtelenül hangzott a kijelentés.

Férfi: Amit elhatároztam, amit mondtam, megmondtam. További együttélés a feleségemmel számomra pokol lenne. Hosszú hallgatás…

Elbeszélő: Következő pillanatban a csengő éles hangja szakította meg a némaságot. Csengetés…Férj és feleség kérdő tekintettel néztek egymásra. Ki jöhet ilyen késő este hozzájuk???

Újabb csöngetés.

Feleség: Ki jöhet? (ajtót nyit) Tessék.

Postás: Jó estét!

Feleség: Jó estét adjon az Isten! (nevet is lehet mondani) Hát te mi járatban vagy ilyen későn?

Postás: Sürgönyt hoztam, Friedlandból. (más helységet is lehet mondani)

Feleség: Sürgönyt nekünk? Ó, vajon még mi jön ránk?

Postás. Én megyek, jó éjt!

Feleség. Jó éjt, Piroska! (vagy más név, a postás neve). Köszönöm, hogy idefáradtál ilyen hidegben.

Elbeszélő: Az asszonyt tőrdöfésként érte a hír, remegő kezekkel tépte fel a borítékot.

Feleség: Olvassa a sürgönyt: „Ma megérkezem Frielandba. Holnap otthon vagyok. Harold”

4

Elbeszélő: A férfiak bent némán várakoznak. Az asszony végre bevánszorgott a szobába, megállt az ajtóhoz támaszodva, tekintetét kérdőn a férjére szegezte, majd újra elolvassa a sürgönyt.

Feleség: Ma megérkezem Frielandba. Holnap otthon vagyok. Harold.

Elbeszélő. Az asszony reménykedve nézett férjére. Végre a férj is rápillantott. Nyugtalan lett. Akkor kitört az asszonyból:

Feleség: „A fiú érkezik!”

Elbeszélő: A férj rámeredt s egy idő múlva akadozva kérdezte vissza a felesége szavát:

Férj: „A fiú érkezik?”

Elbeszélő: A nő csak bólintott, szeméből hullottak a könnyek, a férfi elvesztette önuralmát. Zokogva rejtette kezébe az arcát. (a férfi remegve feláll, lassan közeledik a feleségéhez, végre egymás mellett állnak, megsimogatja a felesége karját)

Férfi. „A fiú érkezik!”

Elbeszélő: Csoda történt, elfelejtik, hogy harmadik személy is van a szobában. A lelkész közben ráeszmélt, itt már nincs semmi dolga. Amivel hónapokon keresztül nem tudott megbirkózni, azt itt egyetlen mondat, egyetlen másodperc elvégezte. Csendben, észrevétlenül elhagyta a szobát. Lépései újra ott kopogtak a szürkés ködös decemberi estén, de járása lendületet kapott szívében ujjongott a rövid kis mondat.

Lelkész: „A fiú érkezik!”…”A Fiú érkezik!”

Elbeszélő: Advent és karácsony ugyanezt az üzenetet hozza: „A Fiú érkezik!”

Kórusban ismételik: „A Fiú érkezik!”

Nem tehetne nálunk is csodát? Nem tehetne nálad is csodát „a Fiú, aki érkezik”?

5

A GYERMEK ÉS A KIRÁLYA GYERMEK ÉS A KIRÁLY (szavalókórus karácsonyra)

Kar:Jeruzsálem városátSzokatlan hír járja át.Bölcsek jöttek Napkeletről,Keresik az új Királyt.Heródesék udvarábanHáborgás és kapkodás van.Jöjjenek a vándorok,S mondják el, hogy mi dolog,Ami őket izgatja,Messze földre fárasztja.

Bölcsek:Urunk, Király, itt vagyunk!Tisztelettel hódolunk.Napkeleti hegyek mögülHozott ide az utunk.Fényes csillag feltűnése,Ünnepélyes tündökléseJelezte, hogy ez országbanMegszületett, új Király van...S mi - indultunk hamarsággal,Nem törődve fáradsággal,Forró nappal, hűvös éjjelMi csak jöttünk szenvedéllyel. A nagy csillagot követtük,Az új Királyt keressük.Mondjátok meg, merre van?Hadd köszöntsük boldogan!

Heródes:Bár a kérdés izgató,Válaszom nem bíztató. Új Királyról nem tudok.Ámde mégis... várjatok!

6

Nézzük népem véneit,Hátha tudnak valamit!?Addig ott kinn várjatok,Tovább ne induljatok!

Kar:Jeruzsálem városátSürgős parancs járja át.A főpapok mind jöjjenek!Írástudók, főemberek,Keressék és kutassák,A királlyal tudassák,Hogy a Gyermek hol lehet,Ki a vándor bölcseketOly messziről elhozta,Izráelbe vonzotta.

Írástudók:Összegyűltünk, Uram király,És köszöntünk téged.Rendelkezzél szolgáiddal,Add elénk kérésedet.

Heródes:Nem jó kedvvel hívattalak,De ha így kell lennie,Mondjátok meg: a KrisztusnakHol kell megszületnie?Nem Ő lesz-e az a gyermek,Kit a bölcsek emlegetnek?

Írástudók:Nem gondoljuk, Uram, király,Hogy a Krisztus már itt lenne.Szent városban, szent nép közöttAnnak nagyobb híre lenne.Idegenek tudnak róla?Mielőttünk titok volna?Ámde szóljon az Írás!Rég megírta Mikeás:

7

A Krisztus, ha megjelen,Szülőföldje: Betlehem.

Heródes:Ti mindnyájan elmehettek,És a bölcsek bejöhetnek.

Bölcsek:Jó urunk, míg szódra várunk,Remeg szívünk, indul lábunk,Mert a fényes égi lámpaTovább indul Dél irányba.

Heródes:Menjetek a csillag nyomán!Elérkeztek Betlehembe. Ott a Királyt meglátjátok,Ha valóban igaz lenne.Csak vigyázat! Be ne csapjonNagyot mondók könnyű szája.Megvizsgálni ki legyen hát Izráelnek hű királya.

Bölcsek:Aki minket jóságosanHozott hegyen-völgyön átal,Hisszük: pontos találkozástKészít majd az új királlyal.

Heródes:Csak menjetek, barátaim. Mindent jól megfigyeljetek!Visszafelé megpihenni,Hírt mondani bejöjjetek!Szeretnék majd én magam is Tisztességet tenni nála.Nem megyek majd üres kézzel,Izráelnek új Királya!

Kar:És a bölcsek tovább mennek.

8

Betlehemig meg sem állnak.Megtalálják a jászolbanS hódolnak az új Királynak.Kincseiket mind kitárják; Van ott arany, tömjén, mirha.Mária - csak nézi őketS örömkönnyét ontja, sírja.Megtalálták, kit kerestek,Magasztalják nagy örömmel.Fekhelye csak jászol-bölcső,De Ő - teljes kegyelemmel.Mikor aztán csendre térveSzemükre száll édes álom,Mennyei fény villanása Ragyog át az esti tájon.Szózat hangzik: HeródeshezNe menjetek újra vissza!Gyilkos szíve szándékátólTi szívetek legyen tiszta. -Hódolatuk végeztévelEl is mennek más irányba.Hiába vársz, hazug királyJeruzsálem városába’!

Heródes:Ideges vagyok! Ölni akarok!Becsaptak engem! Bosszant e dolog!Nem jöttek felém, más úton mentek.De én e rongyos kis BetlehemnekNépét, ha kell, egy szálig kiirtom!Azt a gyermeket el nem szalasztom!Vitézeim! Fegyvert fogni!Betlehemet megrohanni!Minden fiúgyermeketKétévesnél kisebbet - Azonnal megöljetek!Egyet se kíméljetek!

Kar:Folyik a vér Betlehemben.

9

Fájdalom dúl a szívekben.Nincs kegyelem, nincs kivétel...Folyik a vér nappal, éjjel.De a gyermek, kit keresnek,Környékén sincs Betlehemnek.Elindultak angyalszóraEgyiptomba, és azótaOdaértek, ott maradnak,Amíg új parancsot kapnak.Heródesék öldökölnek,Sok életet meggyötörnek.Ámde Jézus tovább megyen,Hogy e földön sok jót tegyen,S megváltói erejétA kereszten ossza szét.Találkozni fog majd egyszer Érte meghalt gyermekekkelS azokkal, kik Néki éltek,Könnyet és vért nem kíméltekŐérette odaadni,Hűségüket megmutatni.

Mindnyájan:Nagy királyok koronájaSzemétté lesz nemsokára.De a Krisztus dicsőségeÁllandó lesz. Nem lesz vége.

Győr József

10

MIÉRT NEM FOGADTÁK BE BETLEHEMBEMIÉRT NEM FOGADTÁK BE BETLEHEMBE

A SZENT CSALÁDOT?A SZENT CSALÁDOT?

Riporter:(a hallgatók felé)Kedves hallgatóink, a jeruzsálemi rádió „Események nyomában”

című riportműsorában ma egy botrányos eset körülményeit szeretnénk tisztázni. Amint már beszámoltunk róla, a népszámlálás idején egy fiatal pár járta végig Betlehem házait és szállást keresett. A fiatalasszony áldott állapotban volt, néhány nap múlva szült is. Sajnos, nem akadt olyan ház, ahol befogadták volna őket, ezért a városon kívül, egy barlangistállóban húzódtak meg, s az asszony ott szülte meg gyermekét. Ma végigjárjuk a Betlehemi házakat, s megkérdezzük, miért nem fogadták be a vándorokat

Riporter: (az első gazda felé) Jó napot kívánok! A jeruzsálemi rádió munkatársa vagyok. Szeretném megkérdezni, hogy nem rég keresett-e itt szállást egy fiatal házaspár? Az asszony váradós volt.

I.Gazda: Igen, próbálkoztak nálunk is.

Riporter: És miért nem fogadták be őket?

I. Gazda: Kérem, mi jómódú emberek vagyunk, szép tiszta házunk van, mi az ilyen jött-ment, ágrólszakadt embereket nem engedjük be a házba. Rendes gazdag embert szívesen fogadtunk volna, de ilyen szegényeket nem.

Riporter: Tehát az volt a probléma, hogy egyszerű, szegény emberek voltak. Értem.

Riporter: (a második gazda felé) Úgy hallottam, önöknél is keresett szállást az a kisbabát váró pár. Önök se fogadták be őket? Miért nem?

II. Gazda: Éppen azért nem, mert az asszony gyermeket várt. Mi a nyugalmat szeretjük, semmi szükségünk arra, hogy itt valaki gyereket szüljön, hogy a gyermeksírás felverje a ház csendjét.

11

Riporter: Értem. Nem akarták, hogy ezek a vándorok megzavarják a nyugodt életüket.

Riporter: (a harmadik gazda felé) Ugye itt is járt egy váradós asszony a férjével szállástért? Miért nem fogadták be őket?

III. Gazda: Nincs nekünk akkora házunk, hogy még idegeneket is ide fogadjunk. Mi magunk jól elférünk itt, de ha még valakit befogadnánk, vége lenne a kényelmünknek. Átküldtük őket a szomszédba, ott nagyobb a ház.

Riporter: Természetesen! Senki sem kívánhatja, hogy feláldozzuk a kényelmünket ismeretlen emberek kedvéért.

Riporter: (a negyedik gazdához) Mondja, kérem, szoktak ebben a szép nagy házban vendégeket fogadni?

IV Gazda: Igen, szoktunk. Mi vendégszerető emberek vagyunk.

Riporter: Akkor azt az áldott állapotban lévő asszonyt meg a férjét miért nem fogadták be a népszámlálás idején?

IV Gazda: Ja, kérem, azok idegenek voltak. Galileaiak. Olyan távoli embereket nem fogadunk be. Ki tudja, hátha rablók vagy gyilkosok. Idegenbe sohase bízzon az ember!

Riporter: Természetesen! Ez a bizalmatlanság érthető.

Riporter: (az ötödik gazdához) Elnézést a zavarásért. Ha jó hallottam önöknél is keresett szállást egy galileai házaspár, és önök sem fogadták be őket. Szabad megkérdeznem, hogy miért?

V. Gazda: Rosszkor jöttek, kérem. Ha máskor jönnek, talán befogadjuk őket, de akkor éppen nagy mulatságra készülődtünk, már meg is hívtuk másnapra a barátainkat. Ha ezek idejönnek, le kellett volna mondanunk a mulatságot.

Riporter. Bizony a szórakozásról lemondani túl nagy áldozat lett volna.

12

Riporter: (a hatodik gazdához)Bocsánat a váratlan látogatásért, elmondanánk a rádió hallgatóinak, hogy miért nem fogadták be legutóbb azt a bizonyos galileai házaspárt, aki szállást keresett itt.

VI. Gazda: Nézze, kérem, megvan nekünk a magunk baja vendégek nélkül is. Itt a nyakunkon a beteg apánk, meg a nyomorék anyósom. Hogyan ápolgassunk még egy idegen várandós asszonyt is? A jószívűségnek is van határa.

Riporter: Természetesen. A galileaiakra már nem futott a jószívűségükből.

(Az interjút addig lehet folytatni, amíg a gyerekek ki nem fogynak a kifogásokból. A befejezés a következő is lehetne.)

Riporter: (a közönség felé) Kedves hallgatóink! Meggyőződhettek róla, hogy minden betlehemi gazdának kellő oka volt arra, hogy ne fogadja be a szállást kérőket. Tehát senki sem hibás, senki sem felelős azért, hogy az a bizonyos kisbaba egy istállóban látta meg a napvilágot. Vagy mégis? Kérem, gondolkozzanak el a dolgon. Mit tettek volna, ha a galileai pár önöknél kopogtat?

13

A HÓPELYHEK EVANGÉLIUMAA HÓPELYHEK EVANGÉLIUMA

1. veréb: Fázol-e testvérkém?2. veréb: Bizony nagyon fázom!3. veréb: Bújjunk csak össze ezen a faágon!2. veréb: Metsző hideg szélben,

Fagyos kemény szélben, Hogyne dermedjünk meg, Szegény kis verebek?

1. veréb: Fúj a hideg szél, itt a tél, Hideg ez a világ!

1. veréb: Hideg, nagyon hideg, Majd megdermedek.Majd elveszünk, Majd holtakká leszünk.

1. veréb: Hideg ez a világ, Nincs benne szeretet,Kerestem, nem leltem.Fáradtan, leverten Kellett megtanulnom,Hiába is várok, Nincs ezen a világon,Amire szívem, lelkem Oly nagyon sóvárog.

2. veréb. Hidegek a telek, Rosszak az emberek.Tengernyi sóhaj száll, Tengernyi könny pereg,Már nem is remélek, Jaj, miért is élek?Ezen a világon megdermed a lélek!

(három hópehely jön énekelve)Fényes égből, sötét földre,Száraz ágra, bús göröngyre,

14

Hulljon, hulljon hólepel.2. veréb: Ó, de szépen énekeltek!

Kik vagytok, ti áldott lelkek?1. hópehely: Hópelyhek vagyunk, hópelyhek.1. veréb: Honnan jösztök? Messzeségből?2. hópehely: Meszességből, fényes égből.1. veréb: Mit kerestek itt minálunk?

Hisz otthont mi sem találunk.Sírva várjuk a halálunk,De ha van nektek szebb hazátok,Oda ugyan mért hagytátok?Nyomorúság vár csak rátok, könny és átok,Bár visszafordulnátok.

3. hópehely:Hogyha ez a fekete föld, Fehér éltünk beissza,Akkor sem fordulunk vissza.Ne félts minket, mi sem félünk,A Királyok Királyának élünk.Ide küldött, ide jöttünk.Őrködik ő mifelettünk.Róla zengett imánk, dalunk,Érte élünk, érte halunk.

2. veréb: Nem tudom kiről beszéltek,Itt maradtok, csak ennyit értek.Lépjetek le hát az ágra, Majd fogtok ti gondolni,Napsugárra, mennyországra.

(ismét jön énekelve 3 hópehely)

Nagy Királyunk kis szolgái,Ó, de jó a földre szállni,Énekelve égi dalt.

15

Énekelve napmelegről,Békességről, szeretetről,Itt, ahol minden kihalt.

1. hópehely:Jöjjetek, csak jöjjetek,Üljetek le itt az ágon.

4. hópehely:Ti már megérkeztetek?

5. hópehely:Milyen szürke minden Itt ezen a halott világon!

6. hópehely:Hogy is lehet itt ezen a nagy pusztaságon élni?

1. veréb: Bizony csak keservesen, Éhezve és dideregve.Nem tudom, hogy lehet kedve Valakinek fényes égből,Sötét földre jönni le.Miért jöttök ti ide?

6. hópehely:Te talán nem is tudod,Hogy a szent karácsonyesteRáborult a világra.Kicsiny gyertyák gyúlnak lángra, A szeretetet hirdetik…S szégyellik a kopárságuk Téli erdők és mezők.Leszállunk hát mi is rájuk, Hogy legyen fehér ruhájuk Égi királyuk előtt,Ki a bús földre lejött.

2. veréb: Ki az az égi király?

16

3. hópehely:Jézus, hát te nem ismered?Ő az örök szeretet.

2. veréb: Akkor bizony nem ismerem. Itt a földön nincs szeretet,Én csak gyűlölködni látok Napról-napra embereket.Szeretetet vagy szánalmat Már várni sem merek.

Hópelyhek: Szegény oktalan emberek! Szegény oktalan emberek!

1. veréb: Miért sajnáljátok őket?

3. hópehely:Hogyne sajnálnánk, Mikor másképpen is lehetne!De más volna a világ, Hogyha mindenki szeretne.A Nap is szebben nevetne, S leszállna a mennyország.

Hópelyhek: Leszállna a mennyország!

1.veréb: Jó volna de lehetetlen, Ki kelthetne életet A megfagyott szívekben,Ki gyújthatna szeretetetA gyűlölködő emberekben?

Hópelyhek: Jézus, Jézus egyedül.

6. hópehely:Ő azért jött le a földre,Hogy a halott szíveket Szeretettel lángra gyújtsa,

17

Érted szürke kis madár?Házról-házra jár egyre, Különösen karácsonyeste.Minden ajtón bekopog.Kínál áldást, békességet, Megbocsátást, üdvösséget,Mégse nyílnak a kapuk…

4. hópehely:Szegény emberek, Nem is tudják, mit vesztenek.

3. hópehely:Oly boldogok lehetnének, Mennyországban élhetnének,Már itt lenn a földön is, Hogyha Jézust nem vetnék meg,Őt szeretnék, őt követnék.

Hópelyhek: Szegény, szegény emberek!

2. veréb: Ó, micsoda esztelenség, Földre szállt az istenség,S elzárkóznak a szívek.

Mind: Azért van ilyen hideg?

Hópelyhek: Ugye most már értitek, Miért jövünk mi le a földre,Hirdetni az ő nevét, Hirdetni bús embereknek, Ide-ide nézzetek!Ilyen tisztán és fehéren jött leA Messiás megváltani titeket.

(ének)

18

A KISBOJTÁR KARÁCSONYAA KISBOJTÁR KARÁCSONYA(13 szereplő)

Mesélő 1: A Betlehem mezején élő kis pásztorfiú, Elon, nagy sóhajtással fűzte szorosabbra a saruja szíját akkor, amikor a többiek már pihenőre tértek a napi legeltetés után. Titokban útra készült. Nem akarta, hogy a társai észrevegyék, ezért megvárta, míg a többiek elcsendesednek, s akkor odament barátjához, Benóhoz, és a fülébe súgta:

Elon: Benó, jöjj velem!

Benó: Hová indulnál ilyenkor a sötétben, mások már alusznak?

Elon: Meg kell találnom azt az elveszett bárányt. Napok óta nem láttam.

Benó: Elon, tudod, hogy a fehérszőrű nyájban azt az egyetlen feketét a juhok sem szívlelték, ellökdösték maguk mellől. Különben sem találnánk meg. Feküdj le nyugodtan.

Elon: Tudom, hogy másnak nem hiányzik, de talán éppen azért szeretem annyira, úgy érzem ő is olyan árva, mint én, és ő is ragaszkodik hozzám.

Mesélő 2: Elon neve azt jelenti: tölgy. Erőt és védelmet is jelent. Az árva, fekete bárány is mintha értené, hogy számára az egyedüli védelmet Elon, a kisbojtár jelenti.

Benó: És hol is keresnéd?

Elon: …ha azon a dombon keresem, amerre máskor is elkószált Betlehem felé és nevén szólongatom, a kisbárány biztosan megismeri a hangomat.

Benó: De nézd, milyen sötét van! Eltévedsz! Megsebesülsz! Veszélyes ilyenkor útnak indulni.

Elon: Igen, veszélyes az út, de a kisbárány is veszélyben van. Nem maradhatok tovább.

19

Benó: Hát menj, ha mindenáron menni akarsz, de én itt maradok. Én éjjel sötétben egy bárányért nem kockáztatom az életem. A tűz mellett, a melegben jól alszom, úgyis fáradt vagyok…

Elon: Mennem kell… Egyedül is… Ha továbbra is úgy fénylik az a csillag, mint egy ideje, annak a világánál bátran útra kelhetek.

Benó: Az öreg pásztor megszid majd, talán meg is vesszőz érte!

Elon: Úgyis mennem kell.

Ének: Pásztor keresi…

Mesélő 3: Már egészen közel járt a betlehemi mezőkhöz, amikor meghallotta a síró bégetést. Ott vergődött a bárány egy sziklás oldalon, beakadt egy tüskés bozótba. Mire kiszabadította, őt is megkarcolták a szúrós ágak, keze és csupasz lábszára több helyen vérzett. Magához szorította a kis bégetőt, és akkor vette észre, hogy mennyire fázik. Futni kezdett, de nem haza, hanem a betlehemi mezők felé.

Elon: Közelebb vannak a betlehemi pásztorok, megmelegszem ott. Jól ég a tüzük, aztán mikor pitymallik, gyorsan visszamegyek a társaimhoz. De mi ez? Milyen világos lett hirtelen!

Mesélő 2: Elon már ott volt a tűz mellett, a pásztorok között, akik észrevették, de nem őt, hanem a különös fényességet.

Pásztor 1: Mi ez? Mi lesz most?

Pásztor 2: Soha nem láttam ilyen fényt!

Pásztor 3: Én sem! Mi lesz? Elveszünk talán, megemészt az égi fény!

Mesélő 1: Akkor egy hang hallatszott, körös-körül zengett, mégis halk volt, mint a szelíd simogatás.

Angyal: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki Úr, Krisztus a Dávid

20

városában. A jel pedig az lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.

Mesélő 1: Elon is ott szorongott a betlehemiek gyűrűjében, egyikük sem tolta arrébb, sőt egy közülük szorosan belekapaszkodott. Döbbenten meredtek a magasba: a csodálatos fény mintha nyalábokra osztódva alakokat világítana meg. Az utolsó szó már alig hallatszott, beleolvadt a soha nem hallott dallamba, mintha mennyei angyalok énekeltek volna.

Ének: Dicsőség, mennyben az Istennek…

Elon: Mi történt? Igaz, amit hallottunk? Nem álom?

Pásztor 1: Milyen fényesek is voltak, és nekünk jelentek meg, a lenézett szegényeknek.

Pásztor 2: Én írást nem tanultam, de azt tudom, hogy népünk várja a Messiást.

Pásztor 3: Menjünk mind el Betlehemig és lássuk meg a dolgot, amit az Őr megjelentett nekünk.

Pásztor 1: Menjünk gyorsan!

Pásztorok: Menjünk!

Mesélő 2: Elon ölébe vette egyetlen kincsét, a lábainál alvó báránykáját, és ment a többiekkel.

Ének: Pásztorokkal vagyunk útban…

Mesélő 1: Hajnal lett, mire hazabotorkált a társai közé. Nem kapott büntetést. A fáradtságát sem vette észre, még nem tért magához a csodálatos élmény után. Csak a szemét kellett lehunynia, és máris látott, hallott mindent, mint az éjszaka.

Benó: Elon, Elon! Visszajöttél? Ugye nem találtad meg? Mondtam, hogy jobb, ha nem mész sehová.

Elon: Benó, megtaláltam, nemcsak a bárányt, Őt is, akiről az angyalok énekeltek.

21

Benó: Mit beszélsz? Te álmodsz!

Elon: Nem, Benó, nem álmodok! Valóság ez. Megtaláltuk Betlehemben a kisdedet, a Messiást. Hallottam az angyalok üzenetét, az éneküket, és láttam Őt. Majd a bárányok mellett még mesélek.

Öreg pásztor: No, Elon, visszatértél? Tudtam én, hogy nem találod meg! Az ilyen fekete bárányoknak az a sorsa, hogy addig kóborol pásztor nélkül, míg elragadja valami. Ne is sajnáld.

Mesélő 2: Elon nem szólt egy szót sem. Lehajtott fejjel, arcán rejtett mosollyal fordult barátjához és indultak munkájukat végezni.

Mesélő 1: Hogyan is magyarázhatta volna meg, hogy a kisded, akinek odaajándékozta egyetlen, megtalált báránykáját, ha felnő, olyan pásztor lesz, amilyen soha nem volt a világon. Ez a pásztor minden bárányát nagyon szeretni fogja és vigyázni fog rájuk. Életét is feláldozza értük.

Gyermek 1: És azt a Pásztort, Isten irántuk való szeretettből küldte a földre. Ennek az el nem fogyatkozó szeretetnek van egy folyton ismétlődő karácsonyi csodája, hogy Isten a Fia által gyermekévé fogadja az embert.

Gyermek 2: Betlehemben, azon a csodálatos, csendes éjszakán nagyon közel jött hozzánk az Örökkévaló. Emberré lett az Isten. Felvette magára emberi formánkat, életünk egész tartalmával, könnyeinkkel és mosolyunkkal együtt. Betlehem szent gyermeke a világ Megváltója, a húsvét hőse lett, és diadallal tért vissza Mennyei Atyjának jobbjára.

Gyermek 3: Ha a karácsonyi ige szárnyán mi is elmegyünk Betlehembe, nem idegenbe érkezünk, mert aki karácsony éjjelén a világra jött, akit Mária ölében ringatott, aki előtt a pásztorok térdet hajtottak, a mi Üdvözítőnk, az én Üdvözítőm.

Mindenki: Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Vége

22

KARÁCSONYI GYERTYALÁNGOKKARÁCSONYI GYERTYALÁNGOK(11 szereplő)

Emese: Nézzétek csak milyen szépen világít tíz kicsi gyertya, milyen szépen szórják fényüket, és milyen jólesően melegítenek. Mennyire szépek így együtt.

Anita (I.) Az én gyertyám már nagyon halvány, Az első szeretet szele már nagyon messze jár. Úgy gondolom, csak rontom az összképet… Ha ilyen tompán világítok… Inkább elalszom…

Norbi (II.) Rossz társaságba keveredtem… S a rossz barátok kioltották a fényem.

Andi (III.) A sok vitatkozás, civakodás és lázadás miatt elveszítettem fényemet, és így most már nem világíthatok…

Shalomé (IV.) Én megijedtem, hogy kicsiny fényemet kicsúfolják, ezért úgy határoztam, hogy elbújok, oda, ahol senki sem lát.

Lőrincz (V.) Én már semminek sem tudok igazán örülni, mindig szomorú és morcos vagyok, így én sem világíthatok tovább.

Emese: A megmaradt öt gyertya közül az egyik nagyon mérges.

Kinga (VI): Nem tudom, mikor kerülök már olyan helyre, ahol egyedül is világíthatok. A többiek miatt nem látszik jól a fényem. Mindjárt lejár az időm, kialszik a fényem, s én még nem tettem semmit!!!! Csak mindig mindent a többiekkel együtt!!!

Zsolt (VII.): Engedetlenségem és makacsságom miatt egyre jobban és jobban fogy a fényem… S lassan kialszik…

Emese: Már csak három gyertya maradt és az egyik egyre gyakrabban felejtett el imádkozni…

Bea (VIII): Nem tudom mi történt, kis gyertyám elkezdett füstölni! Így nem is lehet tisztán világítani… Inkább elalszom.

23

Virág (IX): Amíg sokan voltunk, sokkal jobb volt, mert fényesebben világítottunk. És sokkal melegebb is volt. De most már csak ketten maradtunk… Milyen kár! Azt hiszem, így nem sokat érek már…

Emese: Már csak egy kicsi gyertya maradt a tízből, egyetlen kicsi, de tiszta fény az éjszakában. Mindenki odafigyelhet, mindenki gyönyörködhet benne, mindenki melegedhet lángja mellett. Igazi tiszta fény. És ha valaki kér tőle tüzet, fénye nem lesz kevesebb, nem lesz halványabb, nem irigykedik. Mindenki odamehet hozzá, vehet tőle tüzet, amennyit csak akar.

Mindenki meggyújtja gyertyáját újra.

ÉNEK

Betty: Most már tudom, miért vagyok ezen a világon: hogy világítson kicsiny gyertyalángom Betlehem felé, s hirdessem, hogy él az Úr, az Isten! Tudjátok egy kis gyertya, egyszerű kis teremtés, nem csinál nagy zajt, de halkan átadja önmagát a fénynek, s ahogy önzetlenül világít, lassan-lassan elfogy, de megtöri a sötétséget élete árán is.

Együtt: Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", világosságot gyújtott szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

24

AJÁNDÉK! AJÁNDÉK! AJÁNDÉK!AJÁNDÉK! AJÁNDÉK! AJÁNDÉK! (2 szereplő)

Luca: (ejön jobbról, mérgelődve, zoknival a kezében.) -Ajándékok! Utálom a karácsonynak ezt a részét!

Peti: (Bejön balról) – Mit morogsz már megint?

Luca: (Petire néz, aki mellé áll)- Soha nem leszek kész! Nem találok egy jó dobozt anya ajándékának.

Peti: Mit adsz neki?

Luca: (Felemel egy pár ronda zoknit)

Peti: Ezt? (Grimaszt vág).

Luca: Igen, ezt. Egy sálat akartam, de ez a zokni sokkal olcsóbb volt, ezért ezt vettem meg.

Peti: Nem gondolod, hogy a sál jobban tetszett volna neki, mint ez? (Grimaszol és rámutat a zoknira)

Luca: De, biztos. (Széttárja a karját). Viszont, ha megvettem volna a sálat nem maradt volna pénzem, hogy elmenjek a Mc’Donalds-ba. (fel-alá járkál) Egyébként is ki kezdte ezt az adok-kapok játékot? Kinek az ötlete volt ez az ajándékozás?

Peti: A tanárom azt mondta, hogy régen egy gazdag ember, akit Szent Miklósnak hívtak, a pénzét a szegényeknek és a gyermekeknek adta.

Luca: Biztos vagyok benne, hogy neki nem kellett aggódnia, hogy elfogy a pénze, és nem mehet a Mc’Donalds-ba.

Peti: Ne beszélj butaságot, ez 1000 évvel ezelőtt történt, akkor még nem volt Mc’Donalds.

Luca: Akkor ez az ajándékozás dolog régóta így megy már.

25

Peti: Az az igazság, hogy már Szent Miklós előtt elkezdődött.

Luca: Hogyan? Azt akarod mondani, még korábban elkezdődött?

Peti: (Bólogat) Emlékszel Jézus születésének történetére?

Luca: Hát persze!

Peti: Kik jöttek meglátogatni a kis Jézust?

Luca: A pásztorok.

Peti: És még?

Luca: (Fejére teszi a kezét és gondolkozik) Ja, a bölcsek.

Peti: És mit hoztak?

Luca: - Valami tevéket.

Peti: - De Jézusnak mit hoztak?

Luca: (Újra gondolkozik) Aranyat, tömjént, mirhát. (Hirtelen megérti) Hát persze, ajándékokat!

Peti: Nagyon értékes ajándékokat.

Luca: Nem zoknit?

Peti: Nem, ők a legdrágább kincseiket adták oda.

Luca: Szóval ők kezdték az ajándékozást.

Peti: (Megrázza a fejét.) Az az igazság, hogy nem egészen. Még a bölcsek előtt volt valaki, aki egy egészen különleges ajándékot adott.

Luca: (Nagy érdeklődéssel.) Ezt hogy érted?

Peti: Az Úr Jézus Isten hatalmas ajándéka az emberek számára.

26

Luca: Tehát végül is Isten volt, aki az első karácsonyi ajándékot adta. De miért adott ilyen különös ajándékot, az Ő egyszülött Fiát?

Peti: Mert szeretett minket. Ő nem akarja, hogy Tőle elválasztva éljünk, hogy soha ne lehessünk a közelében, s hogy a halálunk után örökre szenvedjünk a bűnös természetünk miatt.

Luca: Hmm... (Elgondolkozva)

Peti: Mi jár a fejedben?

Luca: Arra gondoltam, hogy anyu csupa jót ad nekem, gondoskodik rólam, én pedig csak egy ronda zoknit akartam adni neki. Azt sem szeretetből, hanem csak mert így illik. Istennel meg végképp soha nem törődtem, nem kerestem Őt, nem is bíztam benne, Ő mégis azt adta nekem, ami számára a legfontosabb volt, mert ez volt az egyetlen megoldás, hogy megismerjem Őt, és a szeretetét.

Peti: Igen, Ő gyűlöli bűneidet, de kegyelmes. Bár nem érdemeljük meg, hogy szeressen bennünket, Ő mégis mindent megtett, és megtesz azért, hogy megszabaduljunk bűneink büntetésétől.

Luca: Azt hiszem tudom már, mit kell tennem. Megveszem anyunak azt a sálat, a zoknit pedig oda ajándékozom valakinek akinek szüksége van rá.

Peti: Örülök, hogy így döntöttél, de ne felejtsd el: Isten téged is meg akar ajándékozni örök élettel, és bűnbocsánattal, az Úr Jézusban való hit által.

Luca: Nem felejtem el. Azt hiszem az ő szeretetét soha nem felejtem el. Szükségem van arra, hogy megismerjem ezt a szeretetet. Mától én is bízni akarok Benne.

27

ANGYALOK KONFERENCIÁJAANGYALOK KONFERENCIÁJA (7 szereplő)

Főangyal: Körbe-körbe, kis angyal testvérek. Mi újság a földön? Bátran jelentsétek, mi mindent láttok lent a földön?

Harmatcsöpp: Jaj, főangyal testvér, én inkább el sem mondom. Mintha minden hajlék siralomház lenne, bánatarcú népek nyomorognak benne, kiesett a szerszám a dolgos emberkézből, még falatka sem jut a száraz kenyérből. És a legnagyobb baj, amit láttam, hogy már a reménység is utolsókat lobban.

Főangyal: Harmatcsöpp, mit beszélsz? Mindez igaz volna? Oly kétségbeejtő az emberek sorsa? Hópihécske, talán te nem látsz ily borúsan?

Hópihécske: Főangyalom, jobb hírt nem hozhattam én sem. A népek irigyen rontanak egymásra, ezért nincs rajtuk az Isten áldása. Sőt, többet mondok ennél, nemcsak egymást marják, de Istent is bántják, megtagadják. Elszomorító az, amit láttam ott lent. Hidd el, nagyon rossz világ van.

Főangyal: Kicsi Harmatcsöppem, kedves Hópihécske, szavaitoknak én nem hiszek még sem. Nem, nem. Lehetetlen, hogy ott lenn a földön, ami szép volt, jó volt, mind megsemmisüljön? Mi lelki kincs volt, drága érték, a földi létben mind eltékozolódjék? Hajnalka, hadd halljam tovább a te véleményedet!

Hajnalka: Én is berepültem a föld kerekségét, láttam sokablakos, cifra palotákat és láttam penészülte nyomortanyákat, láttam gépmadarat felhők fölé szállott, elfogtam muzsikás rádióhullámot, s szívek dobogását. Hallgatózva lestem, de boldog embert hiába kerestem.

Főangyal: Tündérmosoly, te mindig bizakodó voltál, te csak nevetgéltél, te csak mosolyogtál. Emberlakta földről, mi jót hoztál nekem?

Tündérmosoly: Jelentem alássan, Főangyal testvér, a földön sok panasz, nagy nyomorúság van. De őrhelyeiken állnak még néhányan, hogyha kevesen is, vannak hősi lelkek, kik a bűn özöne elé gátat vetnek.

28

Kik a vészes idők harangját kongatják, s szent hitükért életüket adják.

Főangyal: Úgy-úgy Tündérmosoly, vannak még hősi lelkek.

Liliomszál: S a jövő virága, ott van még a gyermek. Nem rég láttam őket, fehér volt a lelkük. Isten mosolyogva nézett le rájuk, ígéretei ők a szebb világnak.

Csillagszem: A legnagyobb kincset, így hát nem láttátok, földönjáró testvérek, angyalpajtások. Megsúgom hát nektek, figyeljetek ide: bepillantottam egy édesanya szívbe. Nincs e földnek nagyobb kincse, drágasága. Annyi szíves jóság, áldozat, szeretet fűti, élteti az anyai szíveket. Hogyha összegyűjtenénk napsugárrá válna és tavasz köszöntene a dermedt világra.

Főangyal: Csillagszem Angyal, igazad van neked. Az anyaszív erős, szent, csodákra képes. Míg az anyák szíve érez, dobog, lángol, addig ne féljetek lélekpusztulástól. Addig jöhet a vész, ádáz vihar dúlhat, sűrű köd boríthat puszta életutat. Míg az anyák ajkán halk bölcsődal hallszik, míg anyák szemében örömsugár csillan, míg anyák homlokán féltés árnya illan, addig panaszos jaj felsikolhat égre, lesz hit, jóság, szépség, boldog öröm, béke. Édesanyák szívén csitul a gond, bánat és a csüggedőbe új reménység támad. Angyaltestvéreim, menjünk ma a földre, kopogtassunk be ott minden házba és akik nem várnak csillogó örömre, elismerő szóra, köszöntő hálára, ünnepeltetésre, köszöntsük mindenütt AZ ÉDESANYÁKAT.

Mind: Menjünk mind és köszöntsük az édesanyákat!

29

A GYERTYÁK TÖRTÉNETEA GYERTYÁK TÖRTÉNETE( 5 szereplő)

Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszéltek. Azt mondta az első:

I.gyertya: Én vagyok a béke! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Mesélő: Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta:

II.gyertya: Én vagyok a hit! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

Mesélő: A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

III.gyertya: Én a szeretet vagyok. Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükség van rám.

Mesélő: Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

Gyermek: Hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké!

Mesélő: Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya.

IV.gyertya: Ne félj! Amíg van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!

Mesélő: A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát s lángjával új életre keltette a többit.Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hegyünk

eszköz a te kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és a béke lángját, Ámen!”

30

A HÁROM FAA HÁROM FA(6 szereplő)

Mesélő: Ott a messzeségben, egy domboldalon, volt egy kis erdő. Néhány fa nagyon nagy volt, mások alacsonyak, egyesek öregek, mások csak fiatal csemeték. De mindannyian együtt nőttek. Közösen élvezték a tavaszi hideg esőt, a kis esőcseppek tisztára mosták ragyogó leveleiket a portól. Nyáron elbűvölte őket a ragyogó fényár. Ősszel, a színárnyalatok sokasága lett szemeket gyönyörködtető. Télen a vastag, csillogó fehér hótakaró alatt békesség és nyugalom volt. A fák meg voltak elégedve az életükkel. Igazán boldogok voltak. Egyesek, némelykor álmodozni kezdtek és arról beszéltek, mi szeretnének lenni, amikor megnőnek. Volt ebben az erdőben egy fa-mama és mellette három kis csemetéje. Megszólalt az első fácska:

I. fa : Bölcső szeretnék lenni. Láttam itt az erdőben embereket, ölükben kisdedeikkel. Egy kisbaba a legaranyosabb dolog, ami létezik a földön. Amikor megnövök bölcső szeretnék lenni, amiben benne alszik egy aranyos kisgyermek. Talán az a csecsemő egy jeles személyiség lesz.

Mesélő: A második fa tekintete messze révedt, oda ahol egy kis patakocska fürgén iramodott a nagy óceán felé.

II. fa: Én egy hatalmas hajó szeretnék lenni. Nagy vizeken szeretnék úszkálni és hatalmas császárokat vinni a hátamon. Igen, én leszek a világ legnagyobb hajója. Át meg átúszom a tengereket és értékes rakományokat fogok majd szállítani, aranyat és ezüstöt.

Mesélő: A fa-mama megrázkódott.

Anya-fa: A kevélység veszedelmes dolog. Remélem, hogy ez a te nagyszerű vágyad nem fog neked szomorúságot és bajt hozni.

Mesélő: A kis harmadik fa csak álldogált némán és gondoltaiban mélyedt. A fa-mama megkérdezte:

Anya-fa: Te mi szeretnél lenni? Mire vágysz, mit szeretnél tenni amikor nagy leszel?

31

III. fa: Én nem szeretnék innen elmenni. Olyan szép ez a domb ahol lakok. Nagyon magasra szeretnék nőni, hogy amikor az emberek feltekintenek rám, egészen magasra nézzenek, fel az égre és Istenre gondoljanak. Mi jobbat tehetne egy kis fa, minthogy Istenre mutasson fel?

Mesélő: A fa-mama szeretettel nézett kis csemetéjére.

Anya-fa: Tényleg, mi is lehetne ennél szebb és jobb?

Mesélő: Az évek teltek és a kis fák egyre nagyobbra nőttek. Egyszer csak az erdőben megjelent egy fejszés férfi. Épp az első fa csemetére esett a tekintete. Ki is vágta.

I. fa: Ó, ha legalább bölcsöt faragna belőlem! Olyan rég vártam már ezt a pillanatot.

Mesélő: De a csemete szomorúan látta, hogy nem bölcsöt faragnak belőle, hanem csak egy jászlat. Gyalulatlanul összetákolták és odahelyezték egy istállóba. Majd szénát tettek bele. Kis, érzékeny fa-szíve majd meghasadt bánatában.

I. fa: Nem tetszik nekem itt, nem erre vágytam. Itt sötét van, senki sem lát csak néhány buta állat. S aztán micsoda szagok vannak itt az istállóban.

Mesélő: De Isten, a kis fa alkotója szerette őt és csendesen a fülébe súgta:

Isten hangja: Hallgass és várd a pillanatot, amikor valami különlegest mutathatok neked!

Mesélő: És eljött az a pillanat.

Olvasó: Lukács 2:1-7

Mesélő: A kis jászol alakú fa szíve repesett az örömtől. A megszületett kis Jézust belehelyezték. Ez a csecsemő Isten Fia volt.

32

I. fa: Ó, ez csodálatos! Ezt álmodni sem mertem volna. Isten Fiát tarthatom karjaimban...Ez több annál mint, amit én kívántam. Ki vagyok én, hogy ilyen kiváltságban legyen részem.

ÉNEK

Mesélő: Kint a domboldalon a fák tapsolni kezdtek, hisz együtt örültek testvérükkel, amikor vágyai beteljesedtek.(a gyerekek tapsolnak)Évek teltek el és ismét jött egy fejszés ember az erdőbe. Kivágták a második fát is. A kis fa álmodozott:

II. fa: Vajon hajó lesz belőlem? Látni fogom az óceánokat?

Mesélő:Sajnos hamar észrevette, hogy nem egy nagy óceánjárót faragtak belőle, hanem csak egy kis csónakot. Gazdáját Péternek hívták és mindennap kimentek a tengerre. Naponta rossz szagú halakkal töltötték meg, nem volt nagy becsben tartva. Egy nap sokan ültek be a csónakba, olyan sokan, hogy már többen nem is fértek volna. Csendesen úszott a kis csónak velük a túlsó part fele. Egyik fehérruhás idegen még el is aludt. De hirtelen vihar kerekedett. A kis csónak megrázkódott, tudta, hogy ennyi utassal nehezen ér partra. De egyszer csak a fehérruhás idegen felébredt, odaállt a csónak elejére és kinyújtotta karját:

Jézus: Csend legyen.

Mesélő: A vihar hirtelen megállt. Szélcsend lett. A kis csónak szíve repesett. Tudta, hogy az ég és a föld Urát szállítja.

II. fa: Hisz ez csodálatos, álmodni sem mertem volna, hogy a legértékesebb rakományom lesz, Isten Fiát hordozom a hátamon! Lehet-e valami ennél csodálatosabb? Micsoda merészség volt az álmom?

Mesélő: Kint a dombon a fák újra tapsolni kezdtek, hisz a testvérük álma valóra válhatott.

(a gyerekek tapsolnak)

Mesélő: Újra eltelt egy idő és fejszés emberek érkeztek az erdőbe. Egyszer csak épp azelőtt a fa előtt álltak meg, amelyik ott szeretett volna maradni a dombon. Talán nem épp őt fogják kivágni?

33

III. fa. Ó, ne engem! Nem akarok innen elmenni. Miért nem hagynak békémet? Az én feladatom az, hogy magasra emelkedjek és Isten felé mutassak.

Mesélő: De az emberek nem hagyták békében. Ágait letördelték, szétfűrészeltél. Úgy, gyalulatlanul összeszegezték. Olyan volt mint egy nagy keresztfa. A kis fa reszketni kezdett:

III. fa: Ez borzasztó. Rám fognak függeszteni valakit. Itt fog rajtam szenvedni. S vele együtt szenvedek én is. Ezt nem akarom. Nem ezt kívántam magamnak.

Mesélő: De a kis fa Teremtője megszólalt:

Isten hangja: Hallgass és mutatok neked valamit.

Mesélő: És Isten megmutatta neki azt amit számára rendelt.

Hang: Lukács 23:26 „Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.”Lukács 23: 33-34 „Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Mesélő: A kis fa értetlenül állt ott és csodálkozott mindazon ami történt körülötte. Majd eszébe jutottak a szavak: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Harmadnap, amikor a nap felkelt, a föld megrázkódott az örömtől, és a kis fa tudta, hogy Isten szeretete megváltoztatta az egész földi létet. Jézus feltámadott!Istennek különös terve volt az első kis fával. A másodiknak is nem közönséges küldetés jutott. De a harmadik feladata különleges lett. Ha az emberek ránéztek eszükbe jutott, hogy: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”Mindez nem történhetett volna, ha az első kis fa nem akarta volna karjaiban tartani a kis Jézust.

(karácsonyi ének)

34

ÚJESZTENDŐ ÚTNAK INDULÚJESZTENDŐ ÚTNAK INDUL

Újesztendő: (lehajtja fejét) Boldognak várnak, boldognak akarnak. Reménységük lángját újra szítják és álmaik színes virágát elénk hintik, utunkra borítják. Boldognak várnak.

Évszakok: És mit viszünk nekik?

Tavasz: Könnyet.

Nyár: Csalódást.

Ősz: Gyászt.

Tél: Keserűséget.

Tavasz: Így menni? Jaj, ne küldjetek, ne többet. Minek így kergetőzni napnak, évnek? Nem indulok, ítéljetek felettem, nem indulok, távol maradni könnyebb. Vagy engedjétek meg, hogy magunk mögött hagyjunk minden nyomort, vért, fájdalmat és könnyet. S úgy menjünk dalosan és mosolyogva, úgy, ahogy várnak, úgy, ahogy remélnek.

Nyár: Igen, mi is így szeretnénk útra kelni. Ó, így bocsáss el, Atyánk, kérünk!

Ősz: Maradjon itt az átok, fegyver.

Tél: Hagyjuk itt mind a jajt, a bajt és gondot.

Tavasz: Mosolyt vigyünk helyette és virágot.

Nyár: Legyen az újesztendő…

Mind: Legyen boldog!

Nyár: A harc helyett hadd vigyek bölcsességet.

Tavasz: Koporsók helyett hadd vigyek bölcsőt!

35

Nyár: Könnyek helyett napfényes mosolygást!Tavasz: Édes madárdalt, szebb tavaszra hívogatót!Ősz: Hadd vigyek szeretetet a szívekbe, szívesen végzett munkát minden

kézbe.Nyár: Hadd lássanak majd aranyló kalászt a kesergő szemek, akármerre

néznek.Ősz: Nyomorúság helyett, fakadjon bőség, mosoly az ajkakon és gyümölcs az

ágon.Tél: Testvérek között kegyetlen határok ne húzódjanak sehol a világon.Ősz: Ne legyen tél, ne hulljon le a fák lombja, fagy többé a virágnak, ne

ártson.Tél: Örök tavaszban élő emberekre ragyogjon örök, glóriás karácsony.Újesztendő: Nem hagyhatunk el abból semmit, amit Isten ránk bízott, amit

magunkkal vinni rendelt.Tavasz: Hát így szereti Isten a világot?Nyár: És így szereti a porszemnyi embert?Ősz: Amikor boldog újévet kívánnak, akkor indít feléjük új, bajokkal teljes, új

könnyeket jelentő új esztendőt?

Mind: Milyen kegyetlen út, milyen keserves…

Tavasz: Öröm helyébe miért rendelt Isten nyomorúságot és szomorúságot?

Ősz: Nem visszük el, nem tudjuk, nem is bírjuk!

Nyár: Hát így szereti Isten a világot?

Angyal: Csend!!!

Mind: (meghajolnak)

Tavasz: Égi követ szólj, mi rád figyelünk.

Angyal: Isten szeret! El ne feledjétek: felérhetetlen és mérhetetlen, de szerelmében kételkedni vétek. Jót végez Ő szenvedéssel, bajjal. A sima ösvény kárhozatba futna. S míg szüntelen a világ üdvén fárad, szerető szeme őrködik az úton. Amit ti elsoroltok most, csak álom. Valaha rég, gyönyörű valóság volt. Oh, az az év… Emlékező szemem most felkeresi a véghetetlen távolt. Oh, az az év, az a ragyogó ifjúság... Két ember áll gyümölcsös fáknak árnyán, párduc, oroszlán legelész körülöttük. S

36

játszadozik a farkas a báránnyal. És kéz a kézben boldog gyermekarccal járnak Isten színe előtt ketten. A bú, a baj, a fájdalom, a betegség, az éhség, a nyomor előttük ismeretlen. Oh, az az év! Miért lett vége? Jaj! Millió új miért nem követte? Vétett az ember, elszakadt Urától és Éden kapuja bezárult mögötte. Azóta a maga útján sok nyomorúságon keresztül visszatérhet. Isten még egyre várja, hisz boldognak akart ő minden évet.

Tavasz: S mondd, soha többé nem lesz úgy, mint régen?

Angyal: De lesz. Isten irgalommal tele Szabadítót küldött e bús világnak. Öröktől kezdve készen terve, a boldogabb új jövő. Sok szenvedésnek útján máris épül. Induljatok! S nehéz ösvényetekre ragyogjon biztatás a messzeségből.

Ősz: Így készítgetve jobb jövendő jöttét, nem lesz teher a könny, a szenvedés.

Nyár: Aranykalászos gabonát terem meg a mi újesztendőnk sírva tett vetése.

Újesztendő: Nem lehetek hát boldog, boldog újév? Megnyugszom benne, ez Isten végzése. De áldj meg minket. Rögös lesz az ösvény, de ne bocsáss el áldatlanul mégse.

Mind: Ó, áldj meg minket!

Angyal: (áldásra emelt karokkal) Áldalak újesztendő, kegyelmi év légy. Kegyelemnek éve, úgy tündökölj a hitetlen világban, mint Istenhez vezérlő sugár. Légy boldog mindazoknak, akik hisznek. Légy boldog annak, aki térden vár reád és annak, aki szívébe fogadja Jézusban, Isten nagy irgalmasságát. A Jézus nevében!

Újév: Köszönöm az áldást. Nélküle nehezen indulnék.

Mind: De most menjünk e drága névvel.

Angyal: Jézus nevében, légy te boldog, újév!

(Ének)

37

AZAZ ÍGÉRETÍGÉRETLukátsi Vilma

(7 szereplő)

Zene: „Dicsőség mennyben az Istennek” (zümmögve, majd énekelve)

1. Fenyőillat a szobában, angyalszárny az éjszakában

2. Oly sejtelmes a karácsony, gyertyafény minden kis ágon

3. Mondjátok el, kérlek szépen, mi történt azon az éjen?Milyen volta legelső, végtelen ünnepet jelzőÉjszakája a világnak, amit olyan sokan vártak?

4. Ablak nyílott fenn az égen, mérhetetlen messzeségbenIdő előtt réges-régen, de megnyílt s a földre nézettFénylett benne az ígéretMint hétágú gyertyatartó, a hét Ige messze hangzó

1. Látom Őt, de nem most, nézem Őt de nem közelCsillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izráelből (4.Mózes 24:17)

2. A nép a mely sötétben jár, lát nagy világosságot… akik a halálÁrnyékának földjén laknak, fény ragyog felettük (Ézs. 9:2)

3. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, gyökereiből egy virágszál növekedik. Akin az Úrnak lelke megnyugszik (Ézs. 11:1)

4. De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között belőled származik nékem, aki uralkodik Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. (Mikeás 5:2)

5. Íme a szűz fogan méhében és szül fiat és nevezi Őt Immánuelnek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Ézs. 7:14)

38

6. Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Úrnak útját… minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé… és megjelenik az Úr dicsősége… (Ézs. 40:3-5)

7. Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. (Ézs. 9:6)

Ének:„Békesség földön az embernek…”

4. ………. és ezt a fényt sokan látták?

5. ………. körül állták?

6. ………. megcsodálták?

7. ………. azt a kisgyermeket várták?

1. ………. angyal sereg szállt a földre az örömhírt úgy közölte.

Karének: „Dicsőség mennyben az Istennek…”

2. ………. testet öltött az ígéret, Isten Fia emberré lett!

3. ………. nem királyi palotában, egy istálló jászolában

4. ………. Széles a földnek határa, nem jutott más hely számára?

Zene

5. (elgondolkozva) De ha vajon most születne, hol találna szeretetre?

6. (félénken) Otthonunkba eljöhetne?

7. (lelkesen) … a főhelyre leülhetne,

1. ………. én átadnám a kiságyam!

39

2. ………. én a szívem, minden vágyam!

3. ………. én odafutnék elébe!

4. ………. én azt kérném: hozzám térj be!

Ének: „Ó Jézus, ne vess meg bennünket…”

5. ………. ennek nincsen akadálya, Ő hívó szavunkra vár!

Kar: Úr Jézus szüless meg bennünk, hogy igazán ünnepeljünkHa otthonod lesz a lelkünk, akkor nemcsak énekeltünkÁtadjuk életünk Néked, és mienk lesz az Ígéret!

40

JÉZUS KRISZTUS KÖSZÖNTÉSE KARÁCSONYKORJÉZUS KRISZTUS KÖSZÖNTÉSE KARÁCSONYKOR( 13 szereplő)

1. Csodálatos jó hírt hirdetek tinektek.Jó hírt, melyről egykor angyalok regéltek.Jó hírt, mely pásztorok szemét felnyitotta,Jó hírt mely a földet megvidámította.

2. Isten szent Fiáról mondok jó hírt néktek,Hirdetem, hogy itt van, ő pásztorol minket.Ő őrzi házunkat, ő védi hitünket.

3. A mennyei jó hírt mindenki hallja meg.Égi jó pásztorát mindenki lelje meg.Aki megtalálja, áldott lesz mellette.Isten szent szerelme őrködik felette.

4. Isten szent Fiát, ti is köszöntsétek,A róla szóló jó hírt, ti is hirdessétek.Mondjátok el mindenkinek,Megváltója van a földnek.

1 Karácsony éjjelén, pásztortüzek mellettNéhány barompásztor csendesen szendergett.Álmukat angyalok szózata törte meg,Angyali szózattól riadt szívűk remeg.

1. Mennyből jöttünk le a földre, földönlakók örömére.Mennyei hír szólására, az Úr magasztalására.Ma egy kisgyermek született, aki hozzátok küldetett,Fogadjátok szeretettel.

2. Ő hozta el a váltságot, a békét, az igazságot,Bűneitek bocsánatát, a lelketek tisztaságát.A mennyei magas égben, Istennek dicsősség legyen. Földre is szálljon béke, boldog legyen Isten népe.

Mind: Dicsősség a mennyben, békesség a földön.

41

Megjött a Megváltó, mindenki örüljön.

3. Itt lakik közöttünk az Isten szent FiaA mi üdvösségünk mennyei záloga.Aki melléje áll, aki bízik benne,Örvendezve megy be vele a mennybe.

4. Dicséret, dicsősség a menny Istenének.A földön békesség Isten gyermekének.Teljék öröme minden olyan háznak,Hol Jézus Krisztusra tiszta szívvel várnak.

5. Mi is az ő nevében járunk követségbenHirdetjük nagy öröm van a magas égben.Ég és föld Királyát, ki értünk születettKöszöntik szép fényes angyalseregek

6. Dicséri Őt a Nap, s a fényes csillagok,Tiszteletére a hold is szebben ragyog.

7. Illik hát, hogy mi is színe elé menjünk.Lába elé gazdag ajándékot tegyünk.Földi kincsek helyett, vigyük a szívünket,Kidobva belőle mind a bűneinket.

8. Hogyha hittel visszük, meg is áld érette.Belép a házunkba ragyogva, nevetve.Megtanít szeretni, békességbe élni,Testvérek szemébe nyíltan belenézni.

Mind: Jertek hát közösen dicsérjük az Urat,Aki mindnyájunknak örökéltet ad.Ki leküldte közénk mennyei szent Fiát,Hogy kinyissa nekünk országa kapuját.

42

CSILLAGFÉNYES ÉJSZAKACSILLAGFÉNYES ÉJSZAKA(kb. 19 szereplő)

1. vers: Karácsonyi megnyitó (bevezető)

Seregeknek Ura, te jóságos Isten,Te tudod, te látod, mi történik itten.A földnek porai, a gyarló emberek Dicsőségedre most ünnepet szentelnek.Ünnepet, karácsonyt, milyen az első volt,

Mikor Istenséged a legközelebb volt.Amikor földre jött, amikor születettA tiszta, a drága isteni szeretet.

Óh, nagy Isten, ki a szíveket vizsgálod,Amit mi akarunk, te előre látod. Küld el Szentlelkedet, nyissa meg ez órát,És maradjon köztünk az egész időn át.Nézzenek e házra isteni szemeid,Pótold ki, ha köztünk hiány mutatkozik.A lelked jósága s a szívünk melegeLegyen sok szíveknek üdvre segítője.

Megnyitom karácsony drága ünnepélyét,De hogy áldás nélkül ne távozzunk innét:Te nyisd meg, Istenem, kegyelmed ajtaját,Áldd meg a részünkre karácsonynak napját.Nincs a földön olyan szent és drága ünnep, Amilyet szereztél te a tieidnekAkkor, mikor Jézust hozzánk leküldötted,Ki egy ilyen napon örökre miénk lett.

S hogy kiléptem ide, testvérim nevében,Megkérek mindenkit szeretettel szépen,Figyelmes hallgatói legyenek annak,Amit kicsik, gyengék most tenni akarnak.Nyissák meg a szívet, a kebel belsejét,Elfogadni Jézus drága születését.Szülessen meg most is úgy, mint régen,

43

De ne istállóban: a mi szíveinkben.

Ének:Újra itt a szép karácsony

1. mesélő: Betelt az időÍgérve lett egyszer, nagyon régenHogy új csillag ragyog majd az égen,Olyan csillag, mely szebb, mint a többi,S az a földet álmából felkölti.

Évezredek teltek el azóta,Hívők lelke folyton vágyakozta,Próféták és szentek mindig várták,S ezt a hitet hűen ápolgatták.

2. mesélőS ím keleten, ahol felkél a nap,Várók serege egy új csillagot kap.Az új égen s a csillagon rajtaIzráelnek reménységét látja.

Útra kelnek keresni a helyet,Vajh, a csillag hová, hová vezet?S az Úr szavát pontosan figyelve,Megérté a hívő szív és elme.

Ének: Jessének törzsökéből,3. mesélő

Eközben messzi Názáretből útnak indult József,Mária mellette, Betlehembe értek, szállást keresgettek,Zárt ajtókat leltek.Istállóra lelve, Mária még este, gyermekét megszülte, pólyába csavarta, József betakarta,jászolba fektette.

4. mesélőMária fiára, József Máriára csendesen vigyázott,Mígnem a környéken, Betlehem-vidékenPásztornép tanyázott.

44

Egyszer csak egy angyal, teljes diadallal örömhírt hirdetett,

Ének: Ó jöjjetek mind ide, kis gyermekek

1. angyal: Betlehemi mező felettDicsőség a mennyben az Istennek,Tinéktek én nagy örömöt hirdetek.Hirdetem a hajnalt, a napfelköltét, Hirdetem az Istennek földre jöttét.Dicsőség a mennyekben az Istennek.Jóakarat földön, az embereknek.

2. angyalDicsőségnek csodálatos szent szava,Szálljon szerte, jusson el mindenhova,Pusztuljon el a sötétség, félelem,Lelkesedés lángoljon a szívekben.Dicsőség a mennyekben az Istennek, Jóakarat földön az embernek.

3. angyalDicsőség a kegyelem Istenének,Ki váltságot küldött az ő népének.Ki könyörült, mert igazán szeretett, A foglyoknak szabadulást szerzett.Dicsőség a mennyekben az Istennek,Jóakarat földön az embereknek.

4. angyalDicsőségtől hangozzék a mennyországIstennek, ki leküldötte szent Fiát.Kinek nem volt drágább a nagy áldozat,Mint az ember, kit megváltani akart.Dicsőség a mennyekben az Istennek,Jóakarat földön az embereknek.

5. angyalPásztorok, ti miért rémültetek meg?Ne féljetek, nagy örömet hirdetek.Néktek a hírt legelőször mondom el,

45

Mert legjobban ez titeket érdekel.Dicsőség a mennyekben az Istennek,Jóakarat földön az embereknek.

6. angyalMenjetek el a betlehemi jászolhoz, Ott fekszik az, aki néktek üdvöt hoz.Ott van az ő édesanyja, Mária,Ki szerető félelemmel ápolja.Dicsőség a mennyekben az IstennekJóakarat földön az embereknek.

Ének: Mondd el a hegyek ormán,

1. pásztor: A pásztorok (karácsonyi beszélgetés)Jertek, menjünk BetlehembeMegnézni azt a nagy csodát,Drágább ez az egész nyájnál,Lássuk, igaz-e?

Szegénységünket az angyalMintha nem is tudta volna.Isten ilyet nekünk adna?Lássuk igaz-e?

2. pásztorOh mily szépen énekeltekA sok, a kedves angyalok,Engem úgy buzdít a szavuk,Lássuk igaz-e?

Mondjuk: menjünk Betlehemig, Ahogy a legelső mondta,Keressük meg azt a jászolt,Lássuk, igaz-e?

5. mesélőAngyalnak szavára, igaz tanácsára nyájukat otthagyták, Sietve indultak, merre istállónak biztos helyét tudták.

46

Ének: Pásztorokkal vagyok útban,Mária: Kívánság

József: Betlehemi jászolBetlehemi jászol senkitől sincs távol,Az egész világról oda mind eljutnak,Akik szívük mélyén szent karácsony éjén feléje indulnak.

5. mesélőMeg is lelték ottan, egyszerű jászolban, a kicsi gyermeket,

Amikor meglátták, azonnal elmondták mind az üzenetet.

3. pásztorCsókot hoztunk néked, te drága, te élet, te világ boldogsága,Imánkkal csókoljuk az arcod.Elmondjuk, hogy ajkad mosolya a szívünket üdvvel locsolja,Hogy a szemed ragyogó tükre a miénk lett örök időre.

4. pásztorCsókolgatunk, óh, ne haragudj, hogy közöttünk neked jászol jut.Készítjük már a másik helyet, a keblünk fogad téged.Előtted mi földre borulunk, te vagy a mi örök királyunk.Szerelmedért mi is szeretünk, jászolodnál fogadást teszünk.

5. pásztorFogadjuk, hogy sohasem bántunk, hogy helyed lesz a szívünkbe nálunk,A keblünk melege, titka, teelőtted örökre nyitva.Adjál erőt, örök szeretetet, hogy mi meg is tehessük ezeket.Maradjál a szívünk lakója, Megváltója és Megtartója.

6. pásztorMi éretted mindent elhagyunk, örvendünk, hogy tieid vagyunk.Mi éretted szegények leszünk, mint te értünk, mi is úgy szeretünk.Mi éretted sokat szenvedünk, mert e világ gúnyolja hitünk.Mi éretted tűrjük a sebet, sok méltatlan kegyetlenséget.

7. pásztorMi éretted, te drága gyermek, gúnyjává leszünk a népnek,Elviseljük, ha gyalázat ér, csak te áldjál, csak te szeressél.Csak segíts, hogy amit vállalunk, az életben híven megtartsuk.Te érettünk születtél, Urunk, mi éretted, ha kell, meghalunk.

47

Ének: Kicsiny lettél értem,

6. mesélőEközben Júda földjén, Betlehem tájékán, a szép csillag megállott, mutatván,Hogy bemenve ottan meglátják a Messiás emberi alakját.Három király koronát letéve odaborult a jászol elébe.Imádják a királyok Királyát, a szerény hely isteni lakóját.

1. király: Karácsonyi szeretetSzeretetnek drága küldötte jöjj ide hozzánk.Legyen szívünk most veled tele, vidítsd fel orcánk.Betlehemben megjelent világ, űzd el a homályt,Ismerjen meg téged a világ mint Békekirályt.

2. királySzeretetnek megteremtője, hallgasd az imát, Ha a földnek árva szülöttje felsóhajt hozzád.Nincs a földön olyan nagy hiány semmi, semmiben,Mint az igazi szeretetnek édes fényében.

3. királySzeretetnek hő nagy ereje, éreztesd velünk,Hogy nemsokára eleven lesz az életünk.Jelentesd meg ama nagy titkot, amit nem tudunk:Melyik az az út, amelyen mi tehozzád juthatunk.

7. mesélőMária ezalatt mindezen dolgokat szívében forgatta,Miközben az Isten egyszülött gyermekét tenyerén ringatta.

Együtt: Csillagfényes éjszakánCsillagfényes éjszakában hangzott fel az angyalének.Zengett, zúgott égen-földön, örvendeztek ifjak, vének.Ez az ének karácsonykor újból hangzik évről évre.Ó, de sokszor jutottak már általa nagy békességre!Betlehemi szent csodáért én is áldom az ég Urát.Örvendező hívő néppel énekelek halleluját.

Ének: Földön és égen énekelje minden:

48

A BETLEHEMI PÁSZTOROKA BETLEHEMI PÁSZTOROKKiscsoportosok számára

Ének

1. Szavalat: Itt van már a karácsony, várva várt ünnep. Betlehemi angyalok hirdetnek örömet. A pásztorokkal én is a kis Jézushoz megyek, Kívánok mindenkinek sok boldog ünnepet. Ne legyen ma senki bánatos és árva , Szeretet lakozzék minden egyes házban.

I.Gyermek: József és Mária Betlehemben voltak.

II.Gyermek: És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát.

Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a száláson nem volt számukra hely.

2. Szavalat: Kicsi volt a jászol, Szülessél meg nálam, Még kisebb a szívem, Úr Jézusom, akarom, Tudom, az Úr Jézus Hogy legyen nekem is Mégis ott él bennem. Áldott karácsonyom.

3. Szavalat: Kicsi jászol a szívem, Jézusomnak készítem. Kis gyertya-örömeim, Őeléje azt viszem. Jöjj, ó jöjj el, Jézusom! Készen várlak e napon!

Ének: Gyermekek, jöjjetek, Betlehemről fogunk szólni

4. Szavalat: Betlehem mezején zengemény, Pásztorok szívében szent remény, Legboldogabb szív e föld terén Ki Jézusról így szól: Ő enyém!

49

III. Gyermek: Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

IV. Gyermek: És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

V. Gyermek: Az angyal pedig ezt mondta nekik:

Mindenki: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

VI. Gyermek: És hirtelen mennyei sereg sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

Mindenki: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

VII. Gyermek: Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

Ének: Szellő zúg távol,

5. Szavalat: Karácsonyi kis angyalok Szálnak át az égen, Csengetnek és énekelnek Csoda-csoda szépen. Hadd legyek ma én is egy kis Betlehemi angyal,

Úr Jézusunk megszületett! Zengem szívvel, szájjal.

6. Szavalat: Nem tudok én, mint az angyal, Olyan szépen énekelni,

Kis versemre sem fog visszhang Zengve-zúgva ráfelelni, De azt tudom, és jól tudom, Mindkét szemem azért nevet, Hogy kedves Úr Jézusunk Ilyen kislányt, mint én, szeret.

50

VIII. Gyermek: Az Úr Jézus az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

7. Szavalat: Örömüzenetet hoztam ma néktek, Ha elfogadjátok, örökké éltek. Leszállt a földre a menny királya, Ahhoz tér be, aki szívét kitárja.

8. Szavalat: Úr Jézusom, ugye tudod, Kitártam, hogy jászlad legyek

Hogy jöttödet vártam, Ma és mindörökre, Kis szívemet te előtted S fényedből egy kicsi szikrát, Egészen kitártam. Szórjak a szívekre.

9. Szavalat: Karácsony ünnepén olyan boldog vagyok, Reám is Betlehem szent csillaga ragyog. Hálaimát zengek, szívem lett a jászol, Drága Jézus a bűnt tartsd tőlem távol. Növekedjél naggyá megváltott lényemben, Legyél Úr és Király az én életemben!

Mindenki: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ének: Angyali ének hangzik a mennyből,

Összeállította Kovács József az 1980-as évek elején.

51

KARÁCSONYI PÁSZTORJELENETKARÁCSONYI PÁSZTORJELENET(6 szereplő)

I. Pásztor: Tilosban a tarka bárány, kisbojtár!Térítsd vissza, vigyázz, nézd hol jár!

II. Pásztor: Ímhol, ez a tágas barlang, legényekItt szállunk meg az éjszaka! Befértek?

II. Pásztor: Valóságos hodály ez a menedék,Vígan elfér benne akárhány vendég.

Bojtár: Fénylik már az esthajnalcsillag,Feljött az égre.

IV. Pásztor: Kenyérháza, ezt jelenti Betlehem,Effrata volt termékeny fája régebben.Erre vonult hajdan Ábrahám atyánk,Ráchel sírját itt hagyta örökségül ránk.Ruth is itt élt, a hűséges idegen,Új hont, új hazát adott neki Betlehem.Unokája Dávid király e tájon vettDiadalmat, magán s száz halálon.

Bojtár: Vajon mit rejt itt tovább a történelem?

I. Pásztor: Nézzétek ott fent azt a nagy fényességet!

II. Pásztor: De hiszen ők, akik jönnek, angyalok!Mindegyiknek arca, mint aranynap ragyog!

III. Pásztor: Madármódra repülnek, fényszárnyakon közelednek!Jaj, jaj, jaj, én félek!

Angyal: Ne féljetek! Ugyan miért remegtek?Miért fél oly nagyon szívetek,Ez örömhír égre, földre elható,Eljött végre a megígért Megváltó.De szép titok, nektek szóló üzenet:

52

Dávid király városába született.Kedves jelül látható egy kisgyermekKi jászolban, bepólyálva szendereg.

Közösen: Dicsősség magasságban Istennek,Drága béke a földön az embernek.Kinek szívét jóakarat dobbantja,Kívánt áldást az Úr annak adja.

I. Pásztor: Mily nagy dolgok Betlehem határán.Mondok egyet pásztorok, testvéreim,Kapjuk össze magunkat most, de menten,Követségbe járjunk el Betlehembe!

II. Pásztor: Itt a jászol! Itt a gyermek! Istenem,Ily csodajót csak Te adhattál énnekem!

III. Pásztor: Szép a tiszted, boldogságos Mária,Szíveden ím, Isten egyszülött Fia!

IV. Pásztor: Vigyázz József úgy őrizd a gyermeket,Hogy végül ő lesz őriződ neked!

Pásztorok: Tudjuk immár az angyali híradást,Tartsuk meg szívünkben ezt, semmi mást!

53

GYERTYÁK (FÉNY A KAMRÁBAN)GYERTYÁK (FÉNY A KAMRÁBAN)(7 szereplő)

Mesélő: Valami nagyon furcsa dolog történt néhány éjszakával ezelőtt. Erős vihar támadt városunkban. Hirtelen áramszünet! A sötétben botladozva próbáltam eljutni a kamráig, ahol a gyertyákat tartottam. A gyufa lángjában szétnéztem a polcokon, megtaláltam egy polcon a négy gyertyá és meggyújtottam őket. Milyen fény lett hirtelen! Az előbb koromsötét volt a kamrában, most pedig csodálatos aranyszínű fény. Láthattam a fagyasztóládá is, amiben az előbb megbotlottam.

Férj: Milyen jó, ha fény van!

Mesélő: Csak most vettem észre, hogy hangosan beszélek, s egyedül vagyok. A gyertyákhoz léptem és hozzájuk szóltam.

Férj: Ha itt bent a kamrában ilyen csodálatos fényt árasztotok, meglátjátok, milyen hasznosak lesztek kint.

Mesélő: Egy kissé furcsán éreztem magam. Gyertyákkal beszélni ?… De így van ez, ha áramszünet van. Már felemeltem a legközelebbi gyertyát,

és az ajtó felé indultam, hogy kivigyem, amikor egy hangot hallottam.

1. gyertya: Állj! Egy lépést sem!

Mesélő: Van itt valaki? Remélem a feleségem az, és így akar rám ijeszteni, mert meghallhatta, hogy a gyertyákhoz szóltam az előbb.

Férj: Na jó édesem, csak semmi ugratás!

Mesélő: …mondtam én, de semmi válasz. Hmmm... Lehet, hogy csak a szél volt. Tettem még egy lépést.

1. gyertya: Mondtam, hogy állj!

Férj: (Remegő kezekkel) Ki szólt?

1. gyertya: Én.

54

Mesélő: A hang mellettem hallatszott.

Férj: Ki vagy? Mi vagy?

gyertya: Egy gyertya.

Mesélő: Csodálkozva néztem a kezemben levő gyertyára. Erős fénnyel égett… Körülnéztem, hogy jöhet-e máshonnan a hang.

1. gyertya: Nincs itt senki rajtunk kívül.

Mesélő: Felemeltem a gyertyát, hogy jobban megnézzem. Nem hittem a szememnek. Egy kis arc volt a gyertyán. Nem festett, élő.

1. gyertya: Ne vigy ki innen!

Férj: Tessééééééééék!

1. gyertya: Mondom, ne vigy ki innen!

Férj: Nem értem! Ki kell hogy vigyelek, mert egy gyertya vagy és az a dolgod, hogy világíts itt, az egész házban és mindenhol, ahol sötét van.

1. gyertya: Nem vihetsz ki! Még nem készültem fel. Jobban fel kell készüljek .

Férj: Jobban felkészülni?!

1. gyertya: Igen. Elhatároztam, hogy elkezdek egy tanulmányt arról, hogyan lehet jól világítani. Nem is tudod, milyen rosszul világít egy gyertya, ha felkészületlen. Ezért kell a tanulmány. Most olvastam egy könyvet arról, hogyan kell védekezni a széltől. A legújabb könyv, amit olvasok, a lángról szól. Hallottál róla?

Férj: Nem.

1. gyertya: Pedig biztosan tetszene.

Férj: Biztosan nagyon „érdekes”…

55

Mesélő: De hát mit csínálok én itt? Egy gyertyával beszélgetek, miközben a család kinn van a sötétben.

Férj: Hát jó, ha te nem, hát nem. Nem te vagy az egyetlen gyertya. Kiviszem a többieket.

2., 3., 4. gyertya: Mi sem megyünk!

Mesélő: Megfordultam, és végignéztem a három gyertyán. Mindegyik láng alatt egy kis arc volt.

Férj: Gyertyák vagytok, és az a feladatotok, hogy a sötétben világítsatok.

2. gyertya: Azt csak hiszed. Én nem mehetek, mert foglalt vagyok.

Férj: Elfoglalt?!

2. gyertya: Igen, tudod elmélkedem.

Férj: Hát mit csinálsz?…Egy gyertya elmélkedik?

2. gyertya: Igen. Én a fény fontosságán elmélkedem. Rájöttem, hogy nagyon fontos.

Mesélő: Elhatároztam, hogy a lelkükre beszélek.

Férj: Figyeljetek! Én értem, hogy szerettek elmélkedni és a tanulmány mindenkinek fontos, de már hetek óta itt vagyok. Nem volt eddig időtök elmélkedni, tanulmányt végezni? Hát ti? (ránéz az utolsó kettőre) Ti is akartok maradni?

3. gyertya: Én arra várok, hogy az életem rendbe jöjjön. Tudod, nem vagyok elég kiegyensúlyozott. Hirtelen ideges leszek.

4. gyertya: Én tényleg segítenék, de a világítás nem az én ajándékom.

Férj: Azt mondod, nem a te ajándékod? Mit akarsz ezzel mondani?

4. gyertya: Én zenélek. Zeném által bátorítom a többi gyertyát és ők jobban világítanak.

56

Mesélő: Elkezd énekelni. A többiek is énekelni kezdenek.

Férj: Hahó! Nem zavar, ha munka közben énekeltek? Nagyon jól jönne egy kis zene.

Mesélő: A gyertyák nem hallották, mert túl hangosan énekeltek. Én is hangosabban kezdtem beszélni

Férj: Fejezzétek be és jöjjetek ki! Van máskorelég idő énekelni.

Mesélő: Nem akarták abbahagyni. Visszatettem őket a polcra, s elgondolkoztam a történteken. Négy gyertya énekel a világosságról, de nem akar világítani. Mérgemben eloltottam mind a négyet. Zsebre vágtam a kezem, kiléptem a kamrából, nekiütköztem a feleségemnek.

Feleség: Hol vannak a gyertyák?

Férj: Nem hajlandók világítani! Honnan vetted őket?

Feleség: Emlékszel még arra az imaházra, amit bezártak? Ott vettem őket.

Férj: Aha!!! Értem már.

57

HA NEM JÖTTEM VOLNAHA NEM JÖTTEM VOLNA( 5 szereplő)

Mesélő: Karácsony előestje van. Karácsonykor békét, örömet, nyugalmat várunk. Mi is szeretnénk örömet szerezni másoknak. Karácsony az ajándékozás ünnepe. Úgy-e ti is tudjátok? Bélus szeret hamar lefeküdni, hogy reggel korán felébredhessen. Nálunk karácsony első napján van az ajándékozás. Édesapját is sürgeti felolvasni az esti igét, hogy hamarosan ágyba bújhasson.

Apa: Na, Bélus, ha már annyira sietsz lefeküdni, hívjad édesanyádat is és olvassunk együtt a Bibliából. (jön az édesanya) Felolvasom a János evangéliuma 15 rész 22-ik versét és a Galáciabeliekhez írt levél 4 rész 4-5-ik versét.

Anya: Mondjad Bélus, te ebből az igeversből mit értettél?

Bélus: Azt értettem, hogy ha nem jött volna az Úr Jézus erre a világra, akkor ez a világ nagy bűnben élne, és nem lenne aki megszabadítson és megváltson a bűntől.

Apa: Látod, ezért kell mi mindig dicsérjük az úr Jézust.

Anya: Aludj jól, jó éjszakát!

Mesélő: Bélus hamarosan elaludt és nagyon érdekes dolgokat álmodott. Álmában meglátogatta őt Robi, a barátja.

Robi: Bélus, te mit szeretnél kapni a karácsonyi csomagban? Én remélem, hogy egy szép könyvet kapok.

Bélus: Gyere, szaladjunk a nagyszobába, biztosan ott van már a karácsonyfa és alatta a csomagok is.

Robi: Hm…itt nincs semmi.

Bélus: Valóban nincs, csak ez a levél. Lássuk mit ír rajta?

58

Ketten: Ha nem jöttem volna…

Robi: Te Bélus, a másik ablakban sem égnek a karácsonyfagyertyák. Menjünk ki hamar az utcára, nézzük meg a többi házakat is.

Bélus: Ott sem ég…ott sem, sehol sem égnek a gyertyák. Nincsenek karácsonyfák.

Robi: Nézd csak, mi van ott abban az ablakban. Valami tábla, lássuk mit ír rajta.

Ketten: Ha nem jöttem volna…

Bélus: Menjünk a templomba.

Robi: Kérdezzünk meg valakit, hogy mi történt, hisz ma karácsony van. Ott jön egy bácsi.

Bélus: Bácsi kérem, ne tessék haragudni mi történt, hogy sötétek az ablakok, és a harangok se szólnak karácsonykor?

Bácsi: Karácsony? Mi az a karácsony? Nem is hallottam róla.

Bélus: Hogy lehet az? Gyere, menjünk a templomba, mert ott a karácsonyi istentisztelet van.

Mesélő: A két fiú egymást megelőzve szaladnak a templom fele, de hirtelen megtorpannak egy üres tér előtt.

Robi: Azt hiszem, hogy eltévedtünk, pedig biztos voltam benne, hogy itt van a templomunk.

Bélus: Tudom, hogy itt volt, de most nincs semmi, csak ez a tábla. Lássuk mit ír rajta!

Ketten: Ha nem jöttem volna…

Bélus: Az este azt olvasta édesapám a bibliából: „Ha nem jöttem volna…” Menjünk haza és olvassuk el újra.

59

Mesélő: A két barát haza siet, és türelmetlenül lapozgatnak a Bibliában.

Bélus: Úgy emlékszem a János evangéliumát olvastuk.

Robi: Akkor az Újszövetségben keresd.

Bélus: Igen, itt van Ámos, Zakariás, Malakiás, következik az Újszövetség.

Robi: De mi történt, hiszen üresek a lapok.

Bélus: Várj csak Robi, ha a fény felé tartjuk, valami írás látszik.

Ketten: Ha nem jöttem volna…

Robi: Milyen szomorú…nincs karácsony, nincs karácsonyfa, nincs karácsonyfagyertya, nincs templom és a Biblia is csak félig van megírva.

Ének: „Mennyből az angyal…”

Anya: Ébredj Bélus, boldog karácsonyt!

Bélus: Milyen szomorút álmodtam, de jó hogy eljött az úr Jézus és van karácsony.

Mesélő: Milyen jó, hogy nem valóság a Bélus álma. Hogy eljött az Úr Jézus és van karácsony, van megváltás, van templom, van gyülekezet. Gyertek, hát dicsőítsük a karácsonyszerzőt, az ünnepet adó Istent, aki a kimondhatatlan ajándékot adta a világnak.

60

II.II. HÚSVÉTI JELENETEKHÚSVÉTI JELENETEKA HÍRVIVŐKA HÍRVIVŐK

( 7 szereplő)

(János és Péter ülve beszélnek)

János: (körülnéz) Na itt megpihenhetünk üldözőinktől. Annaniás főpap katonákat bérelt, hogy elfogjanak bennünket.

Péter: Valóban nagy megaláztatás részünkre (szünet) de milyen reménnyel vagy te János?

János: Az én reményem nem veszett el. Láttam, amikor Lázárt feltámasztotta és hiszem, hogy ő maga is feltámadhat. Nem hallottad, sokszor említette, hogy szükség az Ember Fiának meghalnia, eltemetnie és harmadnapra feltámadnia.

Péter: Ezekre a szavaira én is emlékszem, de reményem csüggedez, mert láttam Őt meghalva a kereszt tövénél feküdni. Láttam átszúrt oldalát, melyből víz és vér folyt. Láttam elhalt fejét, amint mellére csüggesztette.

János: Bízzál Simon, hiszen te fejezted ki bizalmadat, mikor utoljára maradtál a sírüregnél és keservesen sírtál, mert szereted Őt, és mégis félsz?

Péter: Ó, hogyan kellett látnom a pecsétes követ erősen odahelyezni és a római katonák seregét.

János: De ni, mi az? A kegyes nők kora hajnalban kimentek a sírhoz és úgy hallom jönnek visszafelé.

(Péter és János felállva néznek az érkezőkre – Mária, Márta, Magdolna, akik örömmel érkeznek)

Péter: Mi történt?

Mária: (örömmel) Fel… feltámadt. Ő feltámadt!

61

János: Kicsoda?

Magdolna: Az Úr a mi hatalmas Mesterünk, Jézus az Isten Fia.

Péter: Csalóképet láttál, vagy halála feletti fájdalmad zavarta meg értelmedet.

Magdolna: Péter, ne légy hitetlen, hanem higgyed el, hogy Jézus feltámadt! Ő él és én már láttam. Beszélt a bethániai Máriával és velem is. Ő a magasságbelinek a fia és mi nem csalódtunk, hanem tudatlanok voltunk, mert megmondta, hogy meg kell halnia és harmadnapra feltámadnia.

János: Igaz ez Márta?

Márta: Igen, én láttam Őt járkálni, hallottam hangját és megérintettem Őt. Megbízott minket, hogy feltámadását nektek, tanítványainak tudtul adjuk.

Péter: Hogy nézett ki a feltámadott Mester?

Mária: Ugyanaz a jóságos és szent kifejezés volt az arcán, ugyanaz az isteni fenség, mennyei méltósággal, szeretetteljesen beszélt.

János: Mikor és hol láttad Őt?

Mária: Mikor illatszereinket és drága keneteinkkel a sírhoz mentünk, hogy testét bebalzsamozzuk. A sírt nyitva találtuk és az őrt álló katonák, mint a holtak, elterülten feküdtek körös-körül. A kövön angyal ült, fényes fehér ruhában, de nem féltünk tőle, mert így szólt: „Ne féljetek Sion leányai, mert tudom kit kerestek: a megfeszített Jézust. Nincs itt, mert feltámadt, ahogyan megmondta nektek. Itt a hely, ahol az Élet Ura és halál legyőzője feküdt.”

Magdolna: (folytatja) Erre közelebb léptünk és a sírt üresen láttuk. Azt mondta az angyal, hogy, menjünk, mondjuk meg a tanítványainak, hogy feltámadt.

Mária: (közbeszól) Félelemmel és örömmel igyekeztünk kifelé és a kert ajtajánál, magam előtt láttam Őt. Megijedtem, de nagyon megörültem

62

mikor így szólt hozzám: „Ne félj, mert én vagyok a feltámadás és az élet. Előbb meg kellett halnom, hogy mindenki, aki bennem hal meg, feltámadhasson az örök életre.” Erre lábaihoz estem és imádtam Őt. Mire felálltam, Ő már eltűnt.

Péter: Menjünk János, nézzük meg a sírt, hogy tényleg üresen találjuk?

Ének: „Igaz, hogy Jézus értem halt…”

Pilátus: (a katonákhoz) Hova szaladtok, és miért vagytok úgy megrémülve? Szólj, Máriusz?

Katona: Bizonyára Pilátus uram, nagyon megijedtem és még most is rettenetesen ver a szívem. Én a Jézus sírjánál való őrizethez tartozom, kit három nappal ezelőtt megfeszítettek. Ma napkelte előtt fel és le járkáltam a sír előtt. Egyszer egy fényes alakot láttam a sírra szállni. Társaim félelemmel estek a földre, én meg álltam, mint egy szobor. A fényes alak megérintette a követ, mire az elpattant. Egyszer csak látom, hogy a názáreti Jézus felemelkedik helyéről és jár. Erre a mennyei lény a lábához hullott, mintha hódolna, ekkor a földre estem.

Pilátus: (megrémülve) Hát csakugyan Istent feszítettük fel. Meg vagyok átkozva! Ímhol jön Kajafás, a főpap, az ő műve ez! Add tudtul neki.

Kajafás: Ki látta Őt élve,

Katona: Én láttam Őt, uram. Láttam átszúrt oldalát, melyen egy társam ejtett sebet lándzsájával. Ő él és teljes erőben mozog.

Pilátus: Jaj nekem! (leül)

Kajafás: (legyint egyet) Csalóképet láttál te római. Hallgass ide: siess, menj társaidhoz és mondjad, hogy tanítványai lopták el, amíg ti aludtatok.

Katona: De akkor minket vigyázatlanságért el kellene záratni!

Kajafás: Siess római, ne tétovázz, mert ha így cselekszel, nagy pénzjutalom vár reád és társaidra is.

Katona: Parancsodra, rabbi! (elmegy)

63

Pilátus: (feláll) Na, te vérszomjas Kajafás, most láthatod, hogy ártatlan vért ontottál.

Kajafás: Te bocsátottad Őt ítélet alá.

Pilátus: (teljesen kétségbeesetten) Igen, mert hozzám hoztátok Őt, én pedig féltem tőletek. Most bizonyára az a kéz, melyet láttam az éjjel, lesz az én ítéletem.

Kajafás: Mi rajtunk maradt az Ő vére és a mi fiainkon.

Ének: „Láttad Őt, mikor megfeszítettet…”

64

HAJNALI BESZÉLGETÉSHAJNALI BESZÉLGETÉS

SZEREPLŐK: Ibolya, Nárcisz, Tulipán, Elbeszélő

Elbeszélő: E csodaszép húsvéti hajnalon, a hűvös harmat észrevétlenül belepi a kertet. A virágok élvezve a drága nedvet kellemesen illatoznak, beszédbe elegyednek...vagy inkább folytatják a tegnapi társalgást, hisz annyira felkavarták őket is az utóbbi napok eseményei, szinte a levegő is feszültséggel volt tele.

Tulipán: Milyen kellemes ez a hajnali napsugár.

Nárcisz: Igen, az elmúlt sötét éjszakák és nappalok után, szinte hihetetlen, hogy újra ilyen ragyogó napfényre ébredtünk, még az illatom is erősebb mint máskor.

Tulipán: Nézd, milyen szépek lettek a szirmaim, ha megmártogatom a reggeli harmatban. Mára meleg napsugár ígérkezik, ez jót tesz a színemnek. Meglátod milyen bíborba öltözöm. Számomra legünnepélyesebb, ha szép pirosban járhatok.

Nárcisz: Tulipán, úgy beszélsz, mint aki már teljesen elfeledkezett erről a világról. Hogy tudsz vidám lenni és kacérkodni mikor más sír és gyászol...

Tulipán: Most már úgyis hiába sírdogálnék. Aki meghalt, az halott. Azzal, hogy sírok még nem támaszthatom fel.

Ibolya: Ő róla beszéltek? Jézusról? Az Isten Fiáról?

Tulipán: No, nézd! Te is felébredtél kis Ibolya? Az illatod érzem, de azt gondoltam még alszol! Csakis te tudod elhinni, hogy ez az ember Isten Fia volt.

Ibolya: Hogyne hinném!

65

Tulipán: Talán láttad onnan a bokrok alól, hogy korona van a fején?! Mondtam neked, hogy töviből volt; azt is gúnyból tették oda, hogy az is szúrja, még vér is folyt a fejéből...

Nárcisz: Szegény...hogy fájhatott neki, olyan piros volt a vére, mint a te ruhád Tulipán!

Ibolya: Hidd el, én csak a lába nyomát láthattam amint mellettem elhaladt, de minden egyes lépéssel nemhogy letaposta volna a lába alá kerülő fűszálakat, hanem valósággal felüdítette őket. Ez nekem csoda. Amerre Ő járt mindenütt daloltak a füvek, a virágok, a levelek...

Tulipán: De sokat tudsz te kis Ibolya. Eddig mindig olyan szótalan voltál, meghúzódva az árnyékban...most mitől lettél ilyen bőbeszédű....Ugye Nárcisz neked sem tetszik,ha valaki így viselkedik?

Nárcisz: Tulipán, miért bántod Ibolyát? Én is azt mondom, nem közönséges ember volt az a Jézus...A levegőben ott borongott a bánat, a gyűlölet, a szürkeség, még a nap is elsötétült, de az Ő szeméből még a kereszten is szeretet, melegség, fény áradt. Még a levegő is kellemes illatot árasztott körülötte. Neki köszönhetem, hogy most ilyen hófehérben járhatok. Én szeretem Őt, szeretem Ibolyát, és szeretlek téged is, szeretek mindenkit...

Tulipán: Nárcisz! Nem ismerek rád, hogyan szereted Őt, hisz Ő már halott.

Nárcisz: Én nem tudom elhinni, hogy halott maradjon...

Ibolya: Én sem. Én úgy érzem, hogy Ő most is él, hogy ő itt jár a közelben és lát bennünket, hall minket és szeret minket.

Tulipán: Ti álmodoztok...ti nem... nem tudjátok mit beszéltek.

Nárcisz: Figyeljetek! Lépések hallatszanak...valaki jön.

Ibolya: Igen, én is hallom! Valaki jön!

Tulipán: Már megint képzelődtök, ilyen korán ki járna itt?

Nárcisz: De hallom a lépéseket (jön s mintha ének is hallatszana)

66

Elbeszélő: De akkor mind elnémultak, tényleg jött valaki, szelíden, csendesen, békességesen, fényt, illatot árasztva maga körül. Maga Jézus, Isten Fia...Igen, fára feszített, meghalt Jézus, akit sírba tettek, eltemettek a temetőben, most győzelmesen, diadalmasan ment át a hűvös kerten. Meg-megállt egy-egy pillanatra, hogy gyönyörködjön virágaiban. Dicsőségének ragyogása mindent betöltött a hajnali pitymallatban. Kis Ibolya könnyezve sóhajtott. Nárcisz és Tulipán sóvárogva tekintettek felé.

Ibolya: Ó, bár én is nagyobb lennék, hogy lássam Jézust, akinek olyan jó volt a közelségét érezni...

Elbeszélő: De ekkor Jézus épp melléje ért, lehajolt hozzá és szeretettel megsimogatta, Nárciszt is magához ölelte, kegyelmének csókjait hintette rá: meleg szeretettel tekintett Tulipánra. Tulipánt is valami furcsa érzés töltötte be, ilyet még eddig soha nem érzett.

Tulipán: Milyen szép vagy kis Ibolya és te is Nárcisz, talán soha nem éreztem magam ilyen jól köztetek mint most. Most már én is hiszem, hogy Jézus az Isten Fia és feltámadt és él. Olyan szeretettel nézett rám, úgy érzem minden megváltozott bennem, még az illatokat is kellemesebbnek érzem.

Elbeszélő: Kis Ibolya s a szép fehér Nárcisz, azóta is minden tavasszal hirdetik, terjesztik a Feltámadás s a Húsvét diadalát, az Élet győzelmét.

67

AZ ISMERETLEN ISMERŐSAZ ISMERETLEN ISMERŐS(húsvéti hangjáték 3 szereplő részére)

(zenei aláfestés)

I. tanítvány: Hát így esett testvér, mindennek vége.Odalett Izráel reménysége!

II. tanítvány: Mehetünk már haza, irány Emmaus!Hatvan futamnyira… Lassabban! Ne fuss!Megfájdul a lábam!

I. tanítvány: Majd a hévizek otthon meggyógyítnak, másban nem hiszek!

II. tanítvány: Hely, pedig, de hittünk Őbenne vakon.

I. tanítvány: Hit?...Én ezt a terhet már elhagyom.

Jézus: Olyan vontatottan, csüggedten léptekMiről tanakodtok? –Békesség néktek!Ha titok, nem kérdem, de ha valami tiveletek történt,Szabad hallani?

II. tanítvány: Nem tudod mi újság most errefelé?Pedig ezzel van a nagyvilág tele.

I. tanítvány: Idegen vagy nagyon, hogyha ezt nem tudod.Hogy egy szent próféta, mi végre jutott.Jézus, a Mesterünk, csodálatos volt,És már három napja, igen, hogy már megholt.

II. tanítvány: A vének vakságból a törvény szerint,Csúf kereszthalálra ítélték szegényt.

I. tanítvány: Ezen tépelődtünk. Észbontó!...Igaz?Ám egy másik hír még inkább az,Hogy üres a sírja. Akik jártak ott, asszonyok,Állítják, hogy feltámadott.

68

II. tanítvány: Hogy nem halott többé… hogy jár, kel, talánEzt angyalok mondták, húsvét hajnalán.

Jézus: Nyilván ismeritek a Szent Bibliát:„Hogy az Isten szentje, rothadást nem lát.”Mózestől, íme Dániel könyvéig,Próféták írják, nyilván megígérik:„Hogy a Szabadító Seolból az égbeSzenvedés által megyen dicsősségbe.”Ő is megmondta ezt, szólt róla sokat.Miért nem hiszitek a szent írásokat?…No, ti erre mentek haza úgy tudom,Én, pedig emerre, tovább az úton.

Tanítványok: Alkonyodik jó barátunk, hadd kérjünk:Maradj velünk, gyere, légy vendégünk.

(ének: Maradj velünk)

Jézus: E ház minden lakójának: ”Békesség”!Drága Atyánk bő áldása adassék!Aki mindig szereti gyermekeit,Aki asztalt ilyen gazdagon terít.Szívünk ujjong, dobogtatja nagy öröm,A kenyeret, ím, nagy hálával megtöröm.

I. tanítvány: veled mondjuk mi is, mi is mondjuk ezerszer…

II. tanítvány: De hisz ez Ő… Urunk-Jézusunk…

Tanítványok: Útitársunk!

I. tanítvány: Csakhogy megnyílt a szemünk!

II. tanítvány: Hol van?

I. tanítvány: Eltűnt!

69

Tanítványok: Most nyomban útra kelünk!

II. tanítvány: Vissza, vissza Jeruzsálembe mindjárt!

I. tanítvány: Adjuk hírül a feltámadott itt járt!

(ének)

70

HÚSVÉTI JELENETHÚSVÉTI JELENET ( 9 szereplő)

1.jelenet

(zenei aláfestés)Krónikás:

Köd fedi már a messzi Golgotát,A gyilkos alszik már a vér után,Kezét mosta, újra tiszta már,Lehetne véle újra ölni tán,Ha volna kit. De nincs több Jézusa.S a Barabások nem érdeklik.Halott, kietlen éjszaka...Csak a szél sírja hangos jajjait,És Jeruzsálem alszik oly tunyán,Hogy nem ébred fel többé soha tán...De egy csapat, kicsiny csapat,Titkon halad az utak árnyas rejtekén.Asszonycsapat, kicsiny csapat, A hold alatt, bizton halad,Mint aki még célt remél,Pedig a könny végig ömölMinden sóhajra arcukon,Suhannak, mint a szél suhan,Amely nyomukban ott halad,A lombtól árnyas oldalon.

1.asszony: Siessünk, még hajnal előtt érkezzünk,Hogy lássuk meg Őt,S értünk vérző homlokátÉrinthessük olajunkkal,Kenegetve féltő gonddal.

2. asszony: ...Már fény mossa a hegy fokát odaát!

3. asszony: Erre, erre ide hát, Erre, erre itt még alszik,Bágyadtan az éjszaka.

71

Árnyas, lombos sötétjébenHarmatgyöngyös rejtekébenSuhanjunk, mint szél tova!

4. asszony: Láttátok, hogy pergett véregyöngyözőn a homlokán?Ott voltam a Golgotán.

2. asszony: A százados is a pogány,hogy kiáltott, hogy hullt térdreBizony Isten Fia voltMégis, mégis ma már holt!

1. asszony: Keresztjének óriási árnyékában álltam ottkét karjával átölelte, akkor is, hogy óvta, védte a földet még.

3. asszony: Kínzóira nem mond átkot,T ekintete egyre áldott,

simogatott, megbocsájtott.Mintha most is ott állnékOly közelről láttam,Többé nem felejtem el szívét.

4. asszony: Tudom milyen sápadt arca,milyen véres áldott szíve!Nem volt aki betakarja,Nem volt aki letörölje,Meglehelje, tisztogassa,Homlokát, min könny az ék,S fájó szívem elaltassa,Begöngyölje, betakarja,Utoljára átkarolja, mint anya a gyermekét!

2. asszony: Hol a fűszer, hol a balzsam?Hol az illatos kenet?

3. asszony: Csak halkan, lopva titkonismerem a zárt az ajtón.Csöndesen, mert érkezünk!

72

Hová megyünk, hová érünkZárt sír fogad, néma gyász!

1. asszony: (kis csönd után megrémülve)Üres a sír, üres a sírRagyog az űr, hol Ő pihent!

Krónikás: És néma gyásszal hull a könnyük,Jaj, hol van Ő, jaj hol lehet?

2. asszony: Vad poroszlók vitték el tán:a kertész vitte el talán?

Krónikás: találgatják szomorúanS állnak csüggedt tétován,Ó mily szörnyű, óriásiNélküle a bús magány!

Angyal: Ne féljetek! Nincsen itt, feltámadott!Nézzetek csak be a sírba,Ott benn mennyi fény ragyog,Szaladjatok, vigyétek a boldogító hírt tova:Feltámadott, itt a hajnal, véget ért az éjszaka.

Krónikás: (bátorítólag)Mért nem néztek be a sírba?Hiszen ott már fény ragyog!S indulnak, hogy megkeressék,Jaj, itt lehet vagy tán amott,Pedig már a szél is zúgja,És a hajnal fénnyel írjaFeltámadott, feltámadott!

2. jelenet

Krónikás: Péter már elment, János isAkit a Mester nagyon szeretett,S magára maradt Mária Magdaléna – korán lehetett,Lombok sötétjén, titokzatosanLebbenő árnyék, fény suhan,

73

Szíve megdobban. Ő talán?Hisz meghalt ott a Golgotán.S mikor a nap már integet,S a lombcsipkéken átremegValaki vergődve sír,Hangtalan rebeg a száj s forrón hadar.

Mária: Szívem ég, kesereg, téged kereslek Mesterem!

Krónikás: És hangot hall, mely ismerősZeneként lelkén átsuhanFényt lát, mely áramként erősS a földre sújt villámival.

Hang: Asszony, mit sírsz?

Mária: Jaj nem tudom hova lett Ő, hova vitték?Te vitted el? Felelj, felelj!Hová tetted? Add vissza Őt!

Krónikás: Zokogva esd és könyörögKitárja szenvedő szívét,Mint áldozatot nyújtva át,És újra hallja halk szavát, egész közelről.

Hang: Mária...

Krónikás: Csak meg kell épp fordulnia s máris kiáltja:

Mária: Mesterem!

Krónikás: S a földre roskad hirtelenCsókolni s mosni könnyei zúgó árjával,S beszélni hozzá hangtalan.

Mária: ... Én Uram! Én jó Uram!

Krónikás: Egyszerre fény lesz óriásiVirág fakad és lomb zizeg,Hallani s szinte majdnem látni,

74

Hogy nő a fű, hogy siet.Kármel hegyén fehéren égnekLiliomok és nárciszok!S ontják a szélbe illatukMár az édes tamariszkuszok.Mária fölkel s máris messze vanRepül a hírrel elfullásig.

Mária: Feltámadott, feltámadott!

Krónikás: Hogy megzörgessen minden ajtót,Hogy fölverje a mélyen alvót,

Mária: Feltámadott, feltámadott!

Krónikás: Hogy köszöntse az ébredőt,Hogy elmondhassa: látta Őt.

Mária: Feltámadott, feltámadott!

3.jelenet

Krónikás: Sokan nem tudják még a hírt,A drága titkot: feltámadott!S menének ketten bús vándorokA csendes úton, Emmaus felé.Emmausra rászállott az est,Kigyúlnak fönt az első csillagokA messzi halványkék ködökbe veszS a csillagokról hűvös fény csorog!Beszélget a két vándor, halk boru hangjuk,Majd könnybe jajdul át a vád,Mert elfeledni nem lehet soha A golgotai nagy tragédiát.A seb eleven, tépő, égetőMinden sóhajjal újra felszakad.Könnyet titkolni nincs elég erő,zúg, mint megáradt fájdalompatak.És hozzájuk lép még egy utitársVelük halad a porban nesztelen,

75

Mert ahol gyász vagy szenvedés kiált,Ő ott mindig megjelen.Kérdezi őket, felelnek néki,De fájdalomtól fátyolos szemük,A drága arcot meg nem ismerik.Még nem tudják, hogy Ő beszél velük.Pedig az úton térdre hullanak,Bokrok, virágok néma ezreiMint akik láttak már s tudnak valamit,Csak széjjel kéne épp tekinteni.De valahogy ott Emmaus előttMíg megtorpannak s állnak tétovánValami titkos sodrású erőt éreznek,Mint ott a Golgotán.Mintha csak onnan szállna a csendMi néma társuk homlokán ragyog.S egyszerre sejteni kezdik, mit jelentElveszteni ki vélük jött gyalog,S míg nézik ámulón, riadtan Őt,Mintha már értenének is valamit.

1.tanítvány: Mily szörnyű lesz majd nélküle a magányosság éjjele.

Krónikás: S kezdék Őt kényszeríteniMíg áll előttük várón, hallgatag.

2.tanítvány: Maradj velünk, mert lebukott a napés este van már, jő az éjszaka.

1.tanítvány: Maradj velünk és ne menj el soha!

Együtt: Ne menj el soha!

2.tanítvány: Az élet tűnő pillanat,mert alig, hogy pirkadat,lehull a nap, leszáll a nap!

Krónikás: És kényszerítve kérék Őt egy perccel éjszaka előtt:

76

Együtt: Maradj velünk, mert leszállt a nap!

Záró jelenet

(minden gyerek, aki benne volt a jelenetben)

Közösen: Meddig marad velünk az Úr?

1.asszony: Amíg az első fény kigyúl?

2.asszony: Vagy átlebeg a félelem fekete árnya szívemen?

3.asszony: Míg árván, fázva, tétován topogunk az éjszakán?

4.asszony: Míg Emmausba érkezünk, csak addig fogja tán kezünk?

Közösen: Örökké velünk marad!

Mária: Akkor is, ha kél a nap,Akkor is, ha már leszállA sötétben is ránk találS úgy vezet a fénybe át,Hogy mindig lássuk homlokátA vérborítottat, a győzteset,A húsvétit, a fényeset.

1.tanítvány: Az égre hálánk szállj, repülj,miénk az Úr időtlenül!

2.tanítvány: Éltünk húsvéti Istene,repülj győzelmünk éneke.

1.Krónikás: Nem ront már el senki minket,Az égre hálánk szállj, repülj,Szeret az Úr időtlenül.

Együtt: Szeret az Úr időtlenül.2.Krónikás: S bár az ég a földdel összedől,

Velünk marad időtlenül!3.Krónikás: Hol Ő most, egyszer én is ott vagyok!

Ünneplő szívünk köszöntsed Őt, mert

Együtt: Feltámadott! Feltámadott!

77

Húsvéti rapszódiaHúsvéti rapszódiaLukátsi Vilma

( 12 szereplő)

Kar: (lassan) Elvégeztetett!

1. szóló: A pohár nem múlt el, kitöltetett

2. szóló: Az út porában fonnyad a pálmaJeruzsálem a Királynak szántaMert megíratott, jövendöltetettRivalgás hangzott az utcák felettÉs a szónak visszhangja kelt a réten.

Kar: Áldott, aki jön az úr nevében. (zene)

3. szóló: Kik tévesztették úgy el az irányt?Néhány nap és feledték a királyt?Megtagadták a hozzájuk jövőt?Üvöltés hangzott:

Kar: Feszítsd meg Őt! (zene, majd hirtelen csend)

Kar: (halkan, mintegy a zenét dramatizálva)Megindult a föld, szikla megrepedtÍtélet zúgott át a föld felett(az aláfestő zene hirtelen elhallgat)A Koponyák hegyén áll három kereszt.

4. szóló: Két lator között az Isten FiaHét szót kellett még kiáltania

Kar: (mint előbb)Moraj, földrengés, nappal sötétTudomásul vette a föld és az égAz emberfia végrendeletét!

Kar: (tagoltan)

78

Halála tett volt: Ő volt az IgeÖvé volt minden, s nem volt semmije.

5. szóló: Ruhái a katonáké lettekSzőtt köntösére sorsot vetettek, aki elnyerte, örült?Jajgatott? Sejtette, hogy az is megíratott?

6. szóló: Pénzét Júdás kapta, ennyiért világ végéig hangzik a miért?Rabszolga ára volt 30 ezüst, átkos terhével leszakadt a nyüst.

7. szóló: Igazságát Pilátusra hagyta: Íme az emberÉs ő felíratta korcs önérzettel a keresztfájára.

Kar: NÁZÁRETTI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA

8. szóló: Anyja is volt az Emberfiának, odaadta hű tanítványánakS fia helyett fiút adott neki, aki gondozza, félti, szereti.

9. szóló: Lelkét mennyei atyjának adta.

10. szóló: Testét a sziklasír befogadtaMert a tiszta áldozati BárányElvérzett a keresztfa oltárán. (zene)

Kar: (halkan) Éj van, sötét van, hallgat a városFélelem gubbaszt, denevér szálldos.

11. szóló: Riadtan csuklik elfojtott sírás

12. szóló: Pedig azt hittük, Ő a Messiás

1. szóló: Hiába kel föl keleten a NapHa Ő lent alszik a sírbolt alatt

2. szóló: Hiába jönnek új meg új napokŐnélküle az élet megfagyottDermedt az ünnep, csillag sem ragyog…

3. szóló: Hányadik napja, hogy az Úr halott?

79

Kar: (tompán) Harmadik napja, sehol semmi fény… (zene)

8. szóló: Valami történt a sírbolt ölén (zene felgyorsul)Szókat sem formál még a sejtelem

Kar: A kő nehéz… mozdul nesztelen (zene)

1. szóló: A sírból fénylik ki a virradatTündöklőbben, mint a naptámadat

Kar: (nagyon halkan és lassan, majd erősebben)Jézus él! Jézus él!

2. szóló: Harmadnap virradt: megzendül a szélA fák lombján, mint hárfán, zenél

Kar: Jézus él, Jézus él!

3. szóló: És hangot hall a hajnal szívig érőt

Kar: (diadalmasan) Ne keressétek holtak közt az Élőt

4. szóló: Az enyészet nem lett úrrá rajta Meghalt, de föltámadt harmadnapra

5. szóló: Úgy lett, ahogy mondta előre

Kar: Ő a halál hatalmát legyőzte

6. szóló: Feltámadása új utat nyitottŐ hasította szét a kárpitot

7. szóló: Az egész templom megrendült beléŐ lett az út Isten szíve felé

8. szóló: Szavai zengenek, mert ma is beszélKar: Aki hisz bennem, ha meghal is él!

80

JÚDÁS VALLOMÁSAJÚDÁS VALLOMÁSA(5 szereplő)

Nikodémus: Te ott voltál János, amikor szeretett Mesteredet elfogták. Beszélj róla nekem valamit.

János: Este volt és az olajfák déli részét sötét árny fedte. Mindannyiunk szíve szomorú volt, valami nagy veszélyt gyanítottunk. Szeretett Mesterünk hangja annyira megható volt, hogy könnyezni kezdtünk, amikor ezt mondta: „Fiaim, a válás órája elérkezett. Maradjatok itt, míg elmegyek és imádkozom”. Ezután eltávozott egy kőhajtásnyira és letérdelt. Az olajfák ágai eltakarták szemeink elől, csak a hangja suttogását hallottuk, mely félelmet és borzadást árult el. Amint így imádkozott, egyszer csak egy fényességet láttunk és egy angyal állott meg előtte. Jézus homlokán vérrel keveredett veríték volt látható. Az angyal vigasztalni látszott őt, fénylő kezével az égre mutatva, mintha Jézusban új reményt akarna kelteni. Ekkor láttam Júdást közeledni Jézushoz. Egy katonacsapatot vezetett. Egy darabig megállt, majd később Jézushoz ment és megcsókolta őt. Kis kavarodás támadt de a katonák megkötözték Jézust és elhurcolták. Ó, hogy éljem át ezt a szörnyű és szomorú eseményt?

Nikodémus: Én hallottam, amint a vad csoport Őt a városba vezette. Több százan kiabáltak rá halált, úgyannyira, hogy csak az isteni hatalom mentheti meg. Megölik a rómaiak.

Júdás: (jön, és göcsösen ragadja meg Nikodémus karját) Meg fogja Ő engedni, hogy ez megtörténjék? Meg fogja engedni?

János: Mi az Júdás, kiről beszélsz? Eszedet vesztetted? Eszerint nem csodálkozom azon, amit az éjjel tettél!

Júdás: Megengedi magát öletni? Meg fog halni? Hiszed, hogy nem szabadul meg? Ő megteheti, ha akarja! Előtte a kötél is csak egy fonalszál.

Nikodémus: Megkötözték kezét, lábát. Ő nem védi magát, semmit nem tesz élete megmentéséért.

81

Júdás: (a zacskóval üti a fejét) Megszabadítom őt! A papoknak visszaadom a pénzüket. Neki nem szabad meghalni. Ha tudtam volna, hogy nem fog csodát művelni, akkor nem adtam volna Őt el. Reméltem, hogy pénzt is kapok és bíztam hatalmában, hogy ki tudja magát szabadítani. Megszabadítalak ártatlan isteni férfiú, mert nem Te vagy a bűnös. Egyedül én vagyok az. Ó, miért is nem láttam ezt előre. Megyek, nem hagyom őt!

Nikodémus: Igaz, most fogom föl. Júdás azt remélte, hogy a papoktól pénz kap és megcsalja őket, mert bízott Jézus isteni hatalmában.

János: Most meg magánkívül van ijedtében és a lelkiismeret is mardossa, mert tudja, hogy akit elárult, az isteni férfiú.

Nikodémus: Menjünk, és lássuk, miképpen dől el Jézus sorsa. Aláírja-e a helytartó a halálbüntetést?

János: Megyek és elkísérem Mesteremet. Talán a főpap beenged engem, hisz régi jó barátok vagyunk.

Zene vagy egy ének

Pilátus: Mit akartok tőle? Hogy én valakit kivégeztessek, mert Istent káromolta? Ami a káromlást illeti, mi rómaiak ezt mindennap elkövetjük, mivel mi nem tiszteljük isteneteket. Meghallgattalak benneteket, de elbocsátom ezt az embert, mivel semmi vétséget nem találok benne.

Kajafás: Uram, ezt az embert nem lehet szabadon bocsátani. Ő csaló és a császárnak árulója. Én itt a te ítélőszéked előtt azzal vádolom, hogy magát Júda királyává akarta tétetni. Nyilván hirdette ezt Galileában.

Júdás: (jön) Helyet! Engedjetek! Ő ártatlan!

Pilátus: Mit akar ez az őrült? Fogjátok el őt?

Júdás: Én nem vagyok őrült! Ártatlan vért árultam el. Kajafás, mindenfelé kerestelek. Vedd vissza a pénzedet és engedd szabadon Jézust! Ha bántani fogod őt Isten bosszúja fog téged utolérni. Vedd vissza ezüstpénzeidet, mert Ő ártatlan.

82

Kajafás: Ez a mi dolgunk. Te láss a magad dolga után!

Júdás: Mégse akarod Őt szabadon bocsátani, hiába visszaadom a pénzedet. Oh, én nyomorult, oh én nyomorult, vajon mit is cselekedtem? (elszalad)

Kajafás: Te nemes római, ne hidd el amit mond ez az ember. Én hallottam, hogy mindenütt nyilván hirdette Júda királyának magát. Ez egy veszélyes ember. Ő a legnagyobb istenkáromló.

Pilátus: Nem vagyok én zsidó! Nem tartoznak én hozzám a ti vallási vitáitok, azért parancsolom, hogy szabadon engedtessék, mert én úgy látom nem vétett semmit ez az ember.

Kajafás: Ha ezt elbocsátod, akkor nem vagy a császár barátja, mert mindenki, aki magát királynak kiáltja ki, ellen áll a császárnak. Bevádolunk téged Tibériusznál, hogy ezt a néplázítót pártfogoltad.

Pilátus: Galileát miről is említetted? Talán odavaló a fogoly?

Kajafás: Igen.

Pilátus: No, akkor éppen jó. Most emlékszem, épp tegnap este jött ide Heródes, a galileai helytartó, kíséretével együtt. Vigyed a foglyot őhozzá, hadd ítélkezzen ő a saját alattvalója felett. Mond meg neki, hogy én nem akarok az ő jogaiba beleavatkozni.

Kajafás: Nem baj, elvisszük Őt. Bizonyára elítéli a fejedelem. Így jó, mert szinte már alá van írva a halálos ítélete. Az Ő vére mirajtunk és a mi fiainkon.

Pilátus: (egyedül) Egy fiatal, csendes, erőtlen, szegény embert, kinek sem fegyvere, sem barátai… egy galileai, alacsony származású ácsot vádolsz lázítással… sajátos gondolat. Csak mosolyogni lehet rajta. Heródes is így fog nyilatkozni, ha a dolgokat hallja.

83

PILÁTUSPILÁTUS(5 szereplő)

(sötétséget sejtő homály, halk zenei aláfestés: Már én utaztam…)

Elbeszélő: Sötét éjszaka volt, mély csend és nyugalom volt Jeruzsálem városában. Mintha az elmúlt nap szörnyű eseményeiről nem tudna semmit. Pilátus érezte, hogy valóban szörnyű és igazságtalan volt az ami tegnap történt. Rettenetesen vérszomjas volt a tömeg. Miért kellett neki éppen ebbe a tartományba kerülni, ahol a nép olyan irigy, fegyelmezetlen és hálátlan?

Pilátus: Egy király! …Nevetséges…a zsidók királya…képtelenség! (ajka gúnyos mosolyra torzul). Az igazság királya, akinek országa nem ebből a világból való. Igen, ebben igaza volt ennek a különös zsidó rabbinak: „Nem ebből a világból való.”Mi az igazság? És ki rendelkezik az igazsággal? Mind azt hirdették, hogy övék az igazság, a rómaiak, a görögök, a perzsák, az egyiptomiak, a zsidók és ez a Jézus is…(elhalkulva) Mégsem volt egyiké sem. Mi hát az igazság? Bűnös volt ez az ember vagy sem?Ha szabadon bocsátom, nem vagyok a császár barátja…(szinte felkiáltva) Ó, a nyomorultak! Eltaposhattam volna őket! (majd csüggedten, elgondolkodva) Tulajdonképpen mivel lehet erre a népre hatni?...ha az igazsággal nem? Képesek voltak egy ártatlan embert halálra ítélni, mert Isten fiának nevezte magát. Miért nem válaszolt nekem Jézus?

Hang: (távolról egy szelíd, kellemes de határozott hang) Semmi hatalmad nem volt rajtam, ha fentről nem adatott volna neked.

Pilátus: Ó, egek! Ó, egek! Hát lehet egy Isten ilyen kegyetlen?

(zenei aláfestés: Nézz fel Golgotán…)

Elbeszélő: Minden sötét és minden csendes. A ciprusfák mozdulatlanul, feketén rajzolódnak a sötétkék égre. A széles márványlépcső kísérteties fehérséggel világít a sötét fák között. Szinte úgy tűnt az

egész, mintha egy elvarázsolt kert lett volna.

84

Pilátus: (feláll hirtelen és elkiáltja magát) – Igazság! Igazság! Hol vagy?...Őrség?(dobogással és zajjal egy díszes ruhába öltözött katona lép be. Pilátus végignéz a feszesen álló katonán, majd mellé áll és hirtelen mozdulattal megszorítja a katona karját és cinikusan felnevetve megkérdezi): Félsz?

Katona: Nem, Uram!

Pilátus: Tőlem sem félsz?

Katona (némán áll)

Pilátus: De igen! Valld be, hogy félsz tőlem. Felelj most, jól tettem, hogy hallgattam tegnap a zsidókra?

Katona: Igen, Uram!

Pilátus: Gondolod, hogy módomban állt volna az elitéltet szabadon bocsátani?

Katona: Igen, Uram!

Pilátus: Azt hiszed, hogy a császár hatalmával rendelkezem?

Katona: Igen, Uram!

Pilátus: A császár hatalmával? Gondold meg, mit beszélsz! Ilyen nagy felelősséget akarsz rám hárítani? Még egyszer felelj, rendelkezem a császár hatalmával?

Katona: Nem, Uram!

Pilátus: Úgy? Hiszen hatalmam van az élet és halál felett. A császár sem rendelkezik többel. Nos, hallgatsz?...Mond bűnös volt az az ember, akit tegnap elitéltünk?

Katona: Azt mondják, Uram!

Pilátus: Kik?

85

Katona:???

Pilátus: Bűnös. (felkiáltva) Bűnös! Ó, igazságos Istenek, ha valaha is meghalt valaki ártatlanul, ez az ember az volt! (halkabban, mintha magának mondaná). Ezek szerint igazságtalan voltam, gyilkos lettem? Nos, nem mondasz semmit?

Katona: Uram, könyörülj a te szolgádon! Ne ölj meg!

Pilátus: Nincs szándékomban. Csak kérdéseimre felelj! A következményeket magam viselem. Igazságos voltam?

Katona: Nem, Uram!

Pilátus: Neeem? De hát az imént azt mondtad, hogy az az ember bűnös volt? Tehát az volt vagy nem volt?

Katona: Nem volt bűnös!

Pilátus: Ez az igazság, vagy azért mondtad, mert észrevetted, hogy ezt akarom hallani? Menj!...te sem vagy különb a többinél, gyáva! Gyáva!...Küldd ide a századost, aki az ítéletet végrehajtotta! (halkabban magának) Irigyek voltak, féltették a nép feletti hatalmukat. Mindig ez az ok, irigység, féltékenység… Krisztust vagy Barabást. S ők Barabást kérték.

Elbeszélő: És ő odaadta Jézust, hogy megfeszítsék. A sötét éjszakában Pilátust nehéz lelki gondok gyötörték. Miért adta ki Jézust, miért ölette meg, miért… miért? Vajon ki válaszol a sok miértre? A válasz megadatott az időtlen idők kezdetén.

(zenei aláfestés: Nézz fel Golgotára)

(A százados belép, majd mélyen meghajol. Pilátus végigméri tekintetével, majd megkérdezi)

Pilátus: Mondd, Isten volt az, akit tegnap megfeszítettél?

Százados: Igen, Uram!

86

Pilátus: És meghalt?

Százados: Igen, meghalt!

Pilátus: Honnan tudod, hogy Isten volt, ha meghalt?

Százados: Ő maga mondta ezt, Uram!

Pilátus: Hazudott! Mind hazudnak!

Százados: Nem, Uram, Ő igazat mondott!

Pilátus: Ezt te nem tudhatod!

Százados: Uram, ha láttad volna őt meghalni…

Pilátus: Hogyan?

Százados: Az egész természet megindult. A Nap elveszített fényét, az ég elsötétült, a föld mozgott, a sírok megnyíltak. Ő pedig Istennel beszélt. Uram, Ő Isten Fia volt! Ő olyat mondott, amit ember hasonló körülmények között soha ki nem tudna mondani. Ő, akit katonáim keresztre szegeztek, ruháit elszaggatták és elosztották maguk között. Csúfolták, leköpdösték, ütötték, noha ő nem mondott senkinek egy rossz szót sem. A tömeg még a kereszten is gúnyolta, csúfolta… pedig látták, hogy mennyire szenved. És Ő nem válaszolt nekik, hanem az Atyához kiáltott és ezt mondta: „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

Pilátus: A zsidók azt akarták, hogy a zsidók királya meghaljon. Nem érdemelték meg Őt. Nem tudták mit cselekszenek… Én sem tudtam…

87

KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTENKRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTEN(tinik és fiatalok számára)

( 8 szereplő)

1. szereplőMegszületett az ítélet: „Vigyétek a hegyre megfeszíteni!” A vád irattassék föl: „Jézus, a zsidók királya!”

2. szereplőKét gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

MesélőDe hát ki volt Jézus? Miért tűrt mindent alázattal? Miért vállalta a szenvedés útját? Vállalhatott volna-e ilyet egy közönséges ember saját akaratából? Csak a megígért Messiás egyedül!

3. szereplőA megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magad és minket is.” De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” Majd így szólt: „Jézus emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

MesélőSzavából élet áradt, szeretet, megbocsátás és vigasz. Kínos perceiben is mást akart megmenteni a szenvedéstől, a magáétól elfordulva. Túltekintett a jelen eseményein, és látta az üdvözültek sokaságát, akikért függ a keresztfán.

4. szereplő

88

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme a te anyád!”

MesélőBár törékeny teste erőtlenül függött a durva kereszten, s a halál közeledtét tudta, érezte, mégis szerettei felől rendelkezett.

5. szereplőJézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.”

MesélőA tiszta és szent ott a kereszten átélte a valaha létező legnagyobb gyötrelmet: elvállalta a bűn büntetését a lelki halált, Isten elfordulását. Nem láthatta a számára legkedvesebb arcot, az Atyáét.

6. szereplőAmikor 12 óra lett, sötétség támadt az egész földön 3 óráig. 3 órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni! - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

MesélőÉs itt ért véget a megváltás műve.

7. szereplőMiután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!”

MesélőAz út az Atyához, szabaddá vált. Jézus Krisztus megfizette az árát. Lelke sorsát Atyja kezébe helyezte.

8. szereplőA nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet!” És ezt mondva meghalt.

Mesélő

89

Bizony, Isten Fia volt ő, de nem maradt a halál fogságában. Jézus utolsó imádságára az Atya válasza, hogy az élet Fejedelmévé tette, azáltal, hogy feltámasztotta őt a halálból. A te életedben feltámadt-e

a Krisztus? Életed ajtaján ott van-e a húsvéti Bárány vére? Ez a vér menedéket nyújt-e neked, vagy vádol bűneidért?

90

EMBEREK A KERESZT ALATTEMBEREK A KERESZT ALATT( 9 szereplő)

Tanítványok:Fogadkozók, csalatkozók, botránkozók, húzódozók.Nem ezt várták, s mikor látták Jézust ellenség kezében,Nem maradtak közelében. Ámde Jézus kakasszóra, ránézett egy tagadóra.Így fakadt fel igaz bánat. Lett a válasz bűnbocsánat.

Papok:De ravaszok. Arcuk sértett. Szemük forog.Azt gondolják: ők a szentek.S most a Szentnek nekimentek.Nem bírják az igazságot, „külső-belső” tisztaságot,Míg áldoztak, prédikáltak, árulóra lestek, vártak,Kezükben a Tórával, játszanak Isten Fiával.

Pilátus:Ítélkező, jogismerő, élet-halál most rajta áll,Az életet nem meri pártolni,Ha a vad tömeg áldozatát követeli.Ő mossa kezét s aláírja a levelet: megölhető!Menti magát. Elveszti az élet Urát.

Vitézek:Ők szegények, nagy legények.Gúnyra bátrak és vitézek.Ó, ha tudnák, hogy kezükbenAz Ég Ura áll embertestben,Hogy esnének arcra-térdre.Ó, bűnvakság szörnyűsége!

Tömeg:Zúg a tömeg: Feszítsd, öljed!Ne kíméljed, csak gyötörjed!Kellett addig, amíg adott, Egészséget, jó falatot,

91

De ha jön a kereszthalál,A tömegnek nem imponál.Lesz belőle látványosság,Gyilkosoknak tor, mulatság.Káromlások és szidalmak,Mind őt érik, mind rá hullnak.

Júdás:Pénzre vágyott, most elérte,Mit nyert véle? Kezén Jézus kiáltó vére.Mintha átkos lánggal égneMind a harminc ezüstpénze.Ez a bére. Nem bír véle.Kiszórja templom kövére,Szörnyű halál lesz a vége.

Megtérők:Mind férfiak, mind erősek,Mind okosak, de szegények.Szegények és elesettek.De némelyek feleszméltek.Őrá néznek s újra élnek.- Emlékezzél - szólt egy fogoly,Amikor majd uralkodol,Hogy ott legyek. Jézus felel:Bizony még ma velem leszel.Kínok fájdalmára Ráömlik a menny sugára.És felkiált egy katona: Ez az ember Isten Fia!Nem számít a közvélemény, Térdre hull a kereszt tövén.

Az együtt érzők:Mikor minden csepp vér kifoly,Elvérzik a három fogoly,Akkor József s Nikodémus előállnak:Ez a Jézus a mi halottunk.Elvisszük őt, mert hisszük,

92

Hogy temetőt nem érte még soha ilyen drága dicső csoda.,Mint majd ama reggelen, Mikor az Úr megjelen,Nem véresen, nem gyászosan,De győztesen, hatalmasan.

Vallomás:Emberek a kereszt alatt…Közöttük látom magamat.Amíg bírák, papok, vitézek,Tömegek, ifjak, vének,Egyre zúgnak és ítélnek,Én az Úrtól egyet kérek:Csendesíts el, s élő hittel,Taníts látom keresztedet!Segíts vinnem keresztemet.Csendes szívvel, élő hittel,Vallhassalak itt tégedet,Elérjem örökségedet.

93

III. ANYÁKNAPI JELENETEKIII. ANYÁKNAPI JELENETEKANYÁKNAPI KÖSZÖNTŐANYÁKNAPI KÖSZÖNTŐ

( 22 szereplő)

Mind: Májusi délután szívünk kapuját kitárjuk csendben,Ez a délután a mi édesanyánk ünnepe legyen

2. Édesanyám, ma anyák napja van.A szívem csupa hála és öröm.Eléd állok és kis gyermekszavakbanJóságod köszönöm.

3. Az én anyám midig kész meghallgatni sok panaszos jajom.Segít elkészítni házi feladatom.

4. Az én anyám mellettem virrasztgat, mikor beteg vagyok.Tőle csak megértést, sok jó szót kapok.

5. Úr Jézusom ne haragudj, hogy csintalan vagyok,Anyukámnak mindennap, újabb gondot adok.Taníts engem imádkozni, jó anyámnak szót fogadni,Érezzem, hogy mi a helyes, mit kell nekem tenni.

6. Mennyit küzd is értem, reám mos, főz, s fárad.Takarít, varrogat és ő sohasem fáradt. Amikor lefekszem, ő még mindig talpon,Lefeküdni őt korán, én sohasem látom.

7. Az én anyám mindig azon fárad, hogy semmi baj ne érjenSzót fogadok neki, hogy sokáig éljen.

Mind: Szívdobogásunk köszöntse őt, mint halk galambbúgás,S énekünk legyen égbeszárnyaló.

(anyák napi ének)

1 .Május kertjéből letéptünk minden illatos ágat,

94

Az útra hintjük, így üdvözöljük, édesanyánkat.

8. Virágos ruhába öltözött a kertem.Gyönyörködőm, ujjong, örvend az én lelkem.Szeretném mind átölelni és letépni,Vele édesanyám útját behinteni.

9. Van-e tisztább fény, mint az anyád drága fénye,Melegítő, boldogító, téged óva, féltve.

10. Sok könyvem van nekem, szép és drága,De egy sem olyan, mint anyám Bibliája.Boldoggá tesz engem, ma is boldog vagyok,Ha a drága könyvből naponként olvashatok.

11. Mint tengerhullám a partot, mindig karjaiba tartottSzereteted, édesanyám. Így jött a sok áldás reám.Mint gyümölcs a termő fának, adós maradok édesanyám.

12. Mit érezhet a kisgyerek, ha anyja karján szendereg,Elalszik boldogan, oly boldogan, nagyon jó dolga van.

13. Nincs biztatóbb, mintha keze megsimogat téged.Ha bántott, gond az már többet nem gyötör, nem éget.

14. Nincs melegebb, mintha anyád szíve feléd dobban,Szorítsd arcod keblére, szorítsd minél jobban.

Mind: Anyám!

15. Míg e szócskát elsóhajtod, s mondodNapsugaras marad élted, megszűnik a gondod.

16. Köszönöm a kezedet, mely simogat,Járni tanít e föld útján s imára, kulcsolja kezem.

17. Köszönöm a csókot, feddést, biztatást, mosolytÉdes szavadat, áldott szívedet.Elsorolni, mit is köszönök, tudom nem lehet.

95

18. Az ég kapuján zörgetek: Atyám!Kérni, kegyelmed áldásait, fehér virágait,Hogy illatosan egyre hulljanak,Édesanyám útjára idelenn a te égi fehér virágaid,Hallgass meg, Istenem.

19. Hálát adok a mindennapi lágy kenyérértAnyaszíved drága melegéért.

20. Minden reggel, minden este, mondj hő imát érte,Hogy hosszú, szép, derűs legyen az ő drága élte.

21. Jó Atyánk kérünk, halld gyermekeid imádságát,A síró árvának is adj édesanyát.

22. Mi gyermekek legyünk édesanyánk áldásai.Kívánságunk az, hogy édesanyánk szüntelenülAz Ige vezetése alatt éljenek,Mert akkor megfelelnek az Isten szabta,nagy jelentésű hivatásuknak

96

PÁRBESZÉD KÖZÉPCSOPORTOSOKNAK ANYÁK NAPJÁRAPÁRBESZÉD KÖZÉPCSOPORTOSOKNAK ANYÁK NAPJÁRA(10 szereplő)

1.gyerekKi költöget reggelenként, s ki biztat, hogy öltözködj?

2. gyerekKi csomagol tízórait, s imában, gondolatban utadon ki hordoz?

3. gyerekKorán reggel édesanyám édes keze ébresztget, s szeretettel néz reám, amint ébredek.

4. gyerekSzelíd hangja biztat, buzdít: „igyekezz, gyermekem”, s szorgos keze kis csomagot csúsztat a táskám mélyébe.

5. gyerekGondolatban édesanyám kísér minden utamon, imában szüntelenül csendes fohászt mond értem.

6. gyerekKi az, ki szeretettel minden nap hazavár, s ha örömöd vagy bánatod van, nála megértő szívre találsz?

7. gyerekKi virraszt ágyad mellett, ha nyugtalan az éjszakád, próbáidat, terheidet ki az, ki vállalná?

8. gyermekÉdesanyám minden nap tárt karokkal haza vár, s ha csüggedten térek haza ölelő karjába zár.

9. gyermekKönny csillog a szemeiben, ha valami bánt, mosolyra derül az arca, ha engem örülni lát.

10. gyerek

97

Nem fárad gondomat viselni egy nehéz nap után sem, gyöngéden megkérdezi: „Mi mindent segítsek, gyermekem?”

11. gyerekS ha felnövök, s védő karja nem rejteget engem már, alázattal hő imában kéri, hogy oltalmazzon mennyei Atyám.

Kórusban együttÉdes jó Istenem, halld meg gyermekimám, szüntelenül áldd meg édes jó anyám, kerülje a bánat jóságos szívét, örömmel, békével áraszd el életét.

98

IDÉZETEK ANYÁK NAPJÁRAIDÉZETEK ANYÁK NAPJÁRA(Tinicsoport számára)

1. gyerekTeodor Roosvelt, az Egyesült Államok egyik elnöke a következőképpen méltatta az édesanyákat: „Végülis az édesanya jobb állampolgár, mint a katona, aki hazájáért harcol. A sikeres édesanya megteszi a részét a gyermekei, úgy a fiuk, mint a lányok felnevelésében és oktatásában, akik a következő generáció férfiai és asszonyai lesznek. Így ő hasznosabb a közösség számára, és becsesebb pozíciót foglal el abban bármely férfinél.

2.gyerekAz anya a nemzeti élet legdrágább kincse. Sokkal értékesebb bármely sikeres államférfinál, üzletembernél, művésznél vagy tudósnál.”

3. gyerek„Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess és jól dolgod lehessen azon a földön, amelyet Isten, az Úr ad neked!” (5Móz 5:16)

4. gyerek Thomas A. Edison, a híres feltaláló, aki többek között feltalálta az izzólámpát és a gramofont, ezt mondta édesanyjáról:„Édesanyám nem volt sokáig velem, de rám gyakorolt hatása egész életemben elkísér. Soha nem veszítem el a nevelést, amit gyermekkoromban tőle kaptam. Ha életem kritikus időszakaiban nem méltatott volna, és nem bízott volna bennem, nem valószínű, hogy valaha is feltaláló lettem volna.

5. gyerekMindig is gondatlan fiú voltam, és ha édesanyám más gondolkodású lett volna, sorsom minden bizonnyal rosszra fordult volna. De az ő határozottsága, kedvessége és jósága hatalmas erőként tartottak meg a helyes úton. Ami vagyok, azt édesanyámnak köszönhetem. Emléke mindig áldott lesz számomra.”

6. gyerek

99

“Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”(Péld. 22:6)

7. gyerekAbraham Lincolnnal, az Egyesült Államok egy másik elnökével történt meg a következő eset. Amikor megkapta a táviratot, amelyben értesítették arról, hogy elnökjelöltnek állították, felállt barátai köréből, vette a kalapját és azt mondta:

8. gyerek„Otthon egy asszonyka nagyon szeretné ezt hallani.” Hazament tehát, hogy az estét az édesanyjával töltse. Később, mikor nehéz napok jöttek, és a halál látogatta meg a családot, ez a szeretet volt az, ami segítette mindkettőjüknek elviselni, amit Isten gondviselése számukra kimért.

9. gyerek„ Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek.” (1 Tim. 5:3-4)

10. gyerekDr. G. Campbell Morgennek, az ismert hívő vezetőnek volt négy fia. Mind a négy prédikátor lett. Egy családi összejövetel alkalmával egy barátjuk megkérdezte az egyik fiút: „Melyik Morgen a legjobb prédikátor?” A fiú az apjára nézett, majd így válaszolt: „Anya”.

11. gyerek„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott…” (2Tim 1:5a)

12. gyerekGeorge Washington édesanyja egyszer így beszélt a fiával, mielőtt az egy katonai küldetésbe ment volna: „Fiam, soha ne hanyagold el a személyes imádkozást.”

13. gyerek

100

Szülei jó hívő emberek voltak, és gyermeküket kegyességben nevelték, imádkozásra tanították.Még akkor, is mikor generális és hadseregparancsnok lett, az imádkozás mbere maradt. Tudott dolog, hogy az Észak-dél háború legkritikusabb pillanataiban is a hadvezér időt talált arra, hogy félre vonuljon és imádkozzon. Ezért az Úr győzelmet adott neki.

14.gyerek„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. … Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: „Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” ( Péld. 31: 10,11, 28,29)

15. gyerekA vasárnapi iskola kiscsoportjában a következő kérdés hangzott el: „Hol a mennyország?” Egy kisfiú így válaszolt: „ A mennyország a mi házunkban van, amióta apa megtért és már nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik anyával, nem ideges. Anya mindig azt mondja, hogy a mennyország már a mi házunkban van.”

16. gyerekCsalóka a báj, múlandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen! (Péld 31: 30-31)

101

IV. EGYÉB JELENETEKIV. EGYÉB JELENETEK AZ ARANYSZOBORAZ ARANYSZOBOR

Lukátsi Vilma( 6 szereplő)

( zenei aláfestés)

Kar: Kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és egyéb hangszerek…

Elbeszélő: Még a dob is egész éjjel nyugtalanítóan pereg, mi készül itt?

Kar: Mi lesz?

Elbeszélő: Harsog a kürt, szól a síp, zeng a hárfa, peng a lant,Citera tépi húrjait, soha ilyen hangzavar!

Kar: Mi lesz?

Sidrák: Megtudjuk, ha fölkel a Nap, halványan dereng már a fény!

Misák: Északról nem jön virradat, az nem a Nap, mást sejtek én!

Abednegó: Olyan bolydult lett a város, mint egy karavánszeráj!

Elbeszélő: Aranyszobrát avatja ma a király, Nabukodonozor.Figyeljétek a hírnököt, milyen hangosan kiált.

Hírnök: Hallgassátok a királyt! Megparancsoljuk ma nektek minden népek, nemzetek, hogyha a kürt, síp, hárfa, lant, citeraszó, duda hang hallatszik a völgy felöl-Mindegy, hogy ki áll elöl-boruljon le a földre.Él a király örökre! Aranyszobra íme áll, a teljes hódolatra vár!

Kar: Kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és egyéb hangszerek…

Hárman: És aki nem borul le, azzal mi lesz?

102

Kar: Mi lesz, mi lesz?

Hírnök: Izzó tüzes kemencébe dobják, aki ellenáll, és nem hódol szobra előtt.Így parancsolt a király

Sidrák: Barátaim, ez az óra sejthető volt, várható.Babiloni vizek mellett nem jöhet ránk semmi jó.

Misák: Elhurcoltak szép hazánkból, lerombolták templomunk,Nevünket megváltoztatták, de mi tudjuk, kik vagyunk.

Abednegó: Azt is tudjuk, egy Urunk van, aki mindezt megengedte,És Ő, jó és balsorsunkban, nem biz idegen kezekre.

Hárman: Védő karja átölel, nem hagy Ő bennünket el!

Abednegó: Tőle kaptuk életünket, néki tartozunk vele,Hogy a király velünk mit tesz, abba csak Ő szól bele.

Hárman: Védő karja átölel, nem hagyjuk őt soha el!

Kar: Kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és egyéb hangszerek…

Hírnök: Nem halljátok három ifjak, hogy már a dob is pereg?Ha most nem borultok térdre, a tüzes kemence lángjai, megemészti testetek.

Hárman: Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk!

Király: Van-e olyan Isten, aki erősebb, mint én?Tudnotok kell, nincsen.Meglátjátok a végén, hogy az én kezemből, ki tud-e venni?Tüzes kemencébe fog-e értetek menni? Ha-ha-ha!

Elbeszélő: Hétszerte erősebb a kemence lángja,A király parancsára az ifjakat várja.

Sidrák: Van nekünk Istenünk, az egy igaz Isten,Nála hatalmasabb égen, földön nincsen.

103

Misák: A te kezedből is kiszabadít, óh király, de ha nem is tenné,Halld, óh király, aranyszobrod előtt nem borulunk térdre.

Hárman: Istenünké vagyunk mi hárman örökre.

Kar: Kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és egyéb hangszerek…

Király: A tüzes kemence felé máris indulhat a menet,Vidd oda az ifjakat, mind a hármat megkötözve,Áldozatul istenünknek, ahogy ők mondták, örökre.

Kar: Kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és egyéb hangszerek…

Elbeszélő: A király parancs szerint alig indult el a menet,A hőségtől a kísérők mind meghaltak.Így a három ifjú megkötözve, ruhástól és süvegestőlA lángok közzé esett.

(kis csend)

Elbeszélő: A király döbbenten nézi, felkel, siet, nyugtalan.Valami ott nincsen rendjén.A sok hangszer hangtalan. Némák most a hangszerek.Mindenki a tűzbe bámul, a lélegzet megreked.

Király: Ezeken nem fog az átok- nem hármat dobtunk a tűzbe?És odalent négyet látok!!!

- zene -

Sétálnak a lángok között, rajtuk égési seb nincsen,Mintha nem ártana nekik, s a negyedik, mint egy isten.

- csend -

Az egész nép hallgassa meg a király szavát:Áldott legyen a nagy Isten, ki elküldte angyalát, mert Ő nagy és hatalmas.

104

Egész népem vegye észre, az Ő uralma megmarad nemzedékről-nemzedékre, nemzedékről-nemzedékre.

Sidrák: Füst nem járta át ruhánkat, nem értem mi történt velünk?

Misák: Tudtul adtuk a világnak, milyen a mi Istenünk.

Abednegó: Kürt, síp, citera, hárfa, lant elhallgatott, duda se szól,Engem mégis nyugtalanít, hova lett az aranyszobor.

Hárman: Hova lett az aranyszobor?

Sidrák: Akárhol van, nem imádjuk már, a király sem kívánja.

Abednegó: De ha késő unokáink közül valaki kiássaÉs egy-két ezer év múlva körülállják, megcsodálják?

Sidrák: …akkor is lesznek hangszerek…megszólalnak…

Abednegó: s a szobrot körültáncolják, imádják.

Misák: Aranyszobrok mindig lesznek, kísértésül a világnakÉs próbaként azoknak, akik Istenre várnak.

Sidrák: Arról, ami velünk történt, múlt beszél a jövendőnek,És ebben benne van az írás titka, tanúságul az élőknek.

Abednegó: És ha eljön az az áldott, aki velünk volt a lángokban,Nem hagyja el az övéit, velünk lesz majd a próbákban.

Hárman: Dicsősség szálljon nevére, tanúk vagyunk mi hárman,Akik láttuk szemtől szembe a hitpróba tűzlángjában!

105

AZ INGYEN KEGYELEMAZ INGYEN KEGYELEMLukátsi Vilma

( 4 szereplő)

Aranyárus: Hallgasson ide minden ember, testvérek, barátok! Csodát szemléljetek, tiszta színaranyat árulok, ingyen, nem kell érte semmi sem!

1.vevő: Tiszta színaranyat árulsz, mit kiabálsz, hogy ingyen adod? Talán elment az eszed?

Aranyárus: Hallgass ide, barátom, komolyan beszélek. Tiszta színarany, ingyen adok egy darabot, akinek kell. Azért küldtek, hogy áruljam, de csak 12 óráig.

1. vevő: Mutasd csak, hadd lássam, milyen? Ejnye, ha arany lenne, nem árulnád te senkinek ingyen. Én nem hiszem, nekem nem kell. (Elmegy)

Aranyárus: Tiszta színaranyat árulok, pont 12 óráig. Halló, emberek! Színaranyat árulok, de csak 12 óráig!

2. vevő: Kíváncsi vagyok a te aranyaidra, hogyan néznek azok ki. Hogy higgyek ilyet? Soha életemben nem hallottam aranyat ingyen árulni.

Aranyárus: Már ha hiszed, ha nem, de most így van. Ingyen adom.

2. vevő: Még egyet sem vett meg senki sem tőled. Mindenki látja, hogy bolondozol, és nem hisz senki szavaidnak. (Elsiet)

Aranyárus: Hallgasson ide minden ember, tiszta színaranyat árulok, de csak 12-ig!

3. vevő: Mit csinál az az ember ott?

2. vevő: Kedves barátom azt mondja, hogy tiszta aranyat árul ingyen, ki hallott még ilyet?

106

1. vevő: Ó, ha arany lenne, nem árulná senkinek sem ingyen, hiszen egy darab is vagyont ér, be akar csapni.

3. vevő: No, én megnézem, csakugyan ingyen adja?

Aranyárus: Csak egy óra még, és nem lesz soha ilyen alkalom. 12 óra lesz, és bezárjuk a boltot, most ingyen adunk aranyat.

3. vevő: Jó napot, földi, mutasd az aranyadat, hadd lássam hát, csakugyan úgy néz ki? De miért adod ingyen? Fogadj el érte valamit.

Aranyárus: Nem kell semmi, ingyen van adva.

3. vevő: Köszönöm szépen, megyek is az ötvöshöz vele, hadd tudjam meg, hogy valódi arany-e?

Aranyárus: Egy fél óra még, és nincs több lehetőség! Bezárjuk a vásárt, most ingyen adom az aranyat! Nem kell, megkövesedett a népnek a szíve. Fülük van és nem hallanak, szemük van és nem látnak. Halló, csak 5 perc, siessetek ingyen aranyat venni! (Szünet)Beteljesedett. Hozzátok jöttem és senki sincs jelen. (A vevők mind eltávoznak)

3. vevő: Halljatok csodát, drága barátaim! Egy darab aranyat kaptam ingyen, de nem hittem, hogy arany. Az ötvöstől jövök most, és azt mondta, hogy tiszta színarany, drága kinccsel felér.

1. vevő: Minket is kínált vele, de mi tréfának véltük a dolgot, fussunk, hátha még van!Halló, aranyárus, ide jöjjön, mindnyájan veszünk az aranyból!

3. vevő: Nincs sehol, lásd, 12 óra elmúlt, bezártak. Mondta, hogy csak 12 óráig szól.

1. vevő: Ó, az én jótevőm volt, és nem kellett a drága kincs.

2. vevő: Már késő, miért nem tudtuk előbb…ÉNEK: (Ide illő gyermekének)

107

Aranyárus: A Te beszédeid, Uram, drágábbak az aranynál, édesebb a méznél, még a színméznél is.Így volt Noé és Lót idejében is, az emberek előtt csak tréfa volt minden.

108

AZ IRGALMAS SAMARITÁNUSAZ IRGALMAS SAMARITÁNUS( 5 szereplő és még néhány gyermek)

Bemondó: Egy emberről szól a történet,Aki rablók kezébe esett.Egyedül volt, megtámadtákS félholtan útszélen hagyták.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Kórus: Jaj, jaj, jaj, szegényen ki segít?Ki kötözi be sebeit?

Pap: (jön befelé)Ó, ez a nép csak vétkezik,Lop, csal, hamisan esküszik,Én meg csak áldozom szüntelen,Bár azt hiszem, reménytelen.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Pap: De nézd csak, mit látok amott?Embert rejt az útszéli árok,Ó, de véres, félek tőle,Palástom nem mocskolom be!Idegen ez, úgy gondolom,Dolgába nem avatkozom.Elkerülöm, itt se voltam,Majd imádkozom érte a templomban.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Kórus: Jaj, jaj, jaj, szegényen ki segít?Ki kötözi be sebeit?

Lévita: (dúdolva)Szép ez a zsoltár, szavamra, És jól sikerült hozzá a kotta;

109

Már csak meg kell tanítanom,És az ünnepen előadatnom.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Lévita: De mit hallok? Jajszót talánBetegnek, félholtnak ajakán?Ez az ember ide hogyan került?Miért hagyták itt egyedül?Mily szörnyű manapság az élet,Ily sors ma akárkit elérhet;Sajnos, mennem kell, énrám várnak,Akinek más dolga nincsen, Az vigye el innen.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Kórus: Jaj, jaj, jaj, szegényen ki segít?Ki kötözi be sebeit?

Samaritánus: Mily szépet hallottam ma,Mit egy samáriai nő beszélt – Hogy a régen várt zsidó Messiás,Vele is szívesen szóba állt;Ha ez így van, az is lehet,Hogy minket Istenhez vezet.

Ember: Jaj, jaj, jaj…

Samaritánus: (lehajol, bekötözi sebeit, majd felemeli)Ó, de mit látok? Szegény vándorFel sem tud kelni az út porából.Mi történt? Ki bánt így el veled?Mily szerencse, hogy észrevettelek!Jöjj, van itt kötszer, balzsam, olaj,Ne félj, nem érhet többet baj.Én elmegyek, de átadlak egy tisztességes fogadósnak.- Uram, ez emberre gondja legyen,Minden költségét megfizetem!

110

Bemondó: Elmúlt a veszély, van segítség!Legyen Istennek hála, dicsőség!Mily sokan várnak tehetetlen,Hogy valaki rajtuk is segítsen.Samaritánus te is lehetsz,Ha mint magad, mást is úgy szeretsz.Jézus mondja neked ma testvér,Te is ekképpen cselekedjél!

111

HÁLÁS HŐSÖKHÁLÁS HŐSÖK(12 szereplő részére)

(Tini v. ifjúsági csoport részére írt hálaadó ünnepélyre szánt szolgálat)

Szívemnek mélyén c. ének kezdésnek.

Kezdő: Sok ember élt ezen a földön, aki szíve mélyéig érezte és tudta, hogy amije csak van, vagy akivé lett, nem saját érdemeinek eredménye. Mindez az élő Isten szeretete miatt vált lehetségessé. Az ilyen emberek életében nyomon követhető a köszönet, az odaadó szeretetből fakadó engedelmesség, egyszóval a hála Isten iránt.Most bemutatunk ezek közül néhány személyt, és megkérdezzük, ők miért voltak hálásak életük során.

Kérdező 1: Olvastuk rólad, tanúja voltál annak, hogy Isten elpusztít minden élőt e földön, csak te és a bárkádon lévők menekülhettek meg. Annak is szemtanúja voltál, hogy Isten mindent megújított. Mondd, Noé, egy ilyen egyedülálló tapasztalat hogyan indított hálára?

Noé: Bár gyenge és mások által megvetett ember voltam, az én Istenem igaznak talált, könyörült rajtam és a legkedvesebbjeimen. Egy évig és 10 napig elrejtett oltalmába, és megláthattam mérhetetlen szeretetét. Amint kijöhettünk a bárkából, hálaima tört fel szívemből, és áldottam az Urat azért, amit tett.

Kérdező 2: Tudjuk, hogy Isten a fényes város kényelméből egy számodra idegen helyre vezetett. Megajándékozott egy szép és hűséges asszonnyal, majd nagy nép atyjává tett fiad, Izsák által. Az ő születése is csoda volt, hisz igen előrehaladott korban kaptátok e drága ajándékot. Kedves Ábrahám, melyek voltak azok a nagy események életedben, amelyek elkötelezett hálát eredményeztek benned a

mennyei Atya iránt?

Ábrahám: Sokáig vándoroltam házam népével ismeretlen, veszélyes tájakon. Nem tudtam, hová megyek, de tudtam, hogy Isten vezeti lépteimet. Ő

112

Kánaánba vezetett, és nekem meg utódaimnak ígérte e földet, bár idegen nép lakta. Hittem azonban, hogy ígérete beteljesedik, és hálát adtam akkor e nagy, de meg nem érdemelt ajándékért. Gyávaságom miatt nagy veszélybe került Sára, a feleségem, de Istenemnek gondja volt arra, hogy bántódása ne essék. Visszaadta nekem, és megbocsátotta bűnömet. Hát hogyne lettem volna szívem mélyéig hálás!!Hosszú és kétkedéssel teli várakozás után Isten, ígéretéhez híven, gyermekkel áldott meg, és idős napjaimat beragyogta kedves fiam, Izsák. Tudtam, hogy nem érdemeltem ezt, ezért újra hálával telt meg szívem. Magamhoz fogadtam és fiamként szerettem Lótot, mert apa nélkül maradt. Kétszer is nagy veszedelembe jutott, az Úr meghallgatta könyörgésemet, és megmentette az életét. Egyedül az Istennek adok hálát minden áldásáért, amivel életem során elhalmozott.

Kérdező 3: Gyermekkorodat édesapád vigyázó szeme kísérte. Ígéretesnek mutatkozott a jövőd. Bár a legkisebb voltál a családban, elsőbbséged volt mindenkivel szemben atyádnál. Mégis a kút mélyén, majd idegen kereskedők rabláncában találtad magad. Isten azonban felemelt, és egy becsületes főúr szolgálatába engedett, de hamis vádak alapján mégis börtönbe vetett. Ezután még magasabbra emelt, Egyiptom második emberévé. Egy ilyen hullámvölgyekkel teli életben miért tudtál hálát adni a te Istenednek, József?

József: Hálát adtam a völgyekért, mert ha azok nem lettek volna, apám kis elkényeztetett kedvence maradtam volna. Így azonban megtanított az Úr, hogy nélküle semmi vagyok, és a magaslatokon is, ha kísértett az elbizakodás, arra gondoltam, hogy honnan jöttem. Magas rangra jutásomat is a tőle kapott álomfejtő és jövőbe látó képességemnek köszönhettem. Megtanított ellenségeimet szeretni, és a gonoszra jóval válaszolni. Az ő munkája volt, hogy népem az éhínség idején is

életben maradhatott, és kedves jó apámat is annyi év után életben láthattam viszont. Semmi sincs, amiért ne adhattam volna hálát életem során.

Kérdező 4: Szüleid többistenimádók voltak, s házi bálványaitokhoz imádkoztak. Hívő férjed és anyósod által azonban hitre jutottál. Férjed elvesztése megingathatta volna hited. Azonban Isten népe között érezted már jól magad, így az ugyancsak özvegyen maradt Naomival

113

Betlehembe költöztetek. Nagyon szerényen éldegéltetek együtt, míg meg nem ismert Boáz. Ruth, te mint pogányból lett hívő asszony miért adtál hálát Atyádnak?

Ruth: A legmélyebb hálát éreztem Atyám iránt, mikor választott népe közzé fogadott. És nem csak ennyit tett, hanem jóindulatával, gondoskodó szeretetével is elhalmozott. Asszony lévén egy idegen országban nehéz lett volna az életem, hisz idős anyósomon is segíteni szerettem volna. Az Úr meghallgatta csendes fohászaimat, és egy nagyszerű embert adott mellém Boáz személyében. Isten nem csak kenyérrel, hanem egy hűséges és odaadó férjjel áldott meg. Ilyen nagy szeretet csak hálára indíthat minden istenfélőt.

Kérdező 5: A kor egyik legnagyobb bölcsénél, Gamálielnél tanultál filozófiát. Nagy tisztelet övezett a farizeusok körében is. Betéve tudtad az Írás minden szavát, s felnézett rád a nép. István megkövezésén is jelen voltál, és úgy gondoltad, hamis ábrándjaiért fizetett életével ez az ember. István Krisztusa azonban téged is megkeresett, és megértette veled az élet lényegét, amit oly régóta kerestél. Apostolává emelt, és Saulusból Pállá váltál. Ha áttekinted életed, te miért voltál hálás Istennek?

Pál: Életem minden percéért hálás lehetek az Úrnak. Bár üldözője voltam nem vetett el magától, hanem engem nyomorult lelki vakot választott ki, hogy hirdessem a nagy örömhírt. Megbocsátotta minden gonoszságom, amit ellene tettem. Megtartott kilátástalan helyzetekben, és sok lelket nyerhettem meg számára. Valóban megérthettem az Úr jóvoltából az élet lényegét: ami Krisztus előtt volt, azt mind kárnak és szemétnek ítéltem, mert nekem ezután az életet Krisztus jelentette. A halál is csak nyereség minden benne hívőnek.

Kérdező 6: A kérdezettek mind más-más körülmények között éltek. Mégis Isten megkereste őket, és mindnyájan hálából fakadó engedelmességgel válaszoltak a hívásra. Ezért Istenünk nagy dolgokat cselekedhetett általuk. Te hogy válaszolsz Isten hívásának? Használható eszköze vagy?

114

LETÖRT ÁGAKLETÖRT ÁGAKLukátsi Vilma

(3 szereplő és több gyermek)

Elbeszélő: Könnyű szél indult a dombok felöl, éppen csak megmozgatta leveleit, hogy susogjanak egymással. Fiatal pálmafa kezdte:

Pálmafa: Áldom a sorsomat, hogy éppen ide nőttem ezen a lejtőn. A másik oldalról nem láthatnám, hogyan csillog a kelő nap a templom tetőin. Úgy néz ki Jeruzsálem, mint egy tó vize, melyben ezernyi csillag ragyog.

Elbeszélő: Közelben egy tövisbokor szólat meg:

Tövis: Én semmit sem látok belőle, még az utat is eltakarják előlem a fák. Csak a port fújja ide a szél.

Pálmafa: Nem tudod elvenni a kedvemet. Amióta kinőttél, mindig csak zúgolódsz. Azért is lettek ekkorák a töviseid!

Fügefák: Figyeljetek! Valami készül. Valaki indul, valaki jön!

Elbeszélő: Ez a híradás a fügefáktól érkezett Betfagé felől. És valóban léptek topogása, sok láb futása hallatszott.

Tövis: Jó neked, te látni fogod, mi történik!

Elbeszélő: A pálmafa erre nem válaszolt. Az emberek szaladgáltak az utca szélén, késeikkel ágakat vagdaltak a fákról, róla is, lengették, szórták az útra és dallamos kiáltásuk csodálatos harmóniába olvadt azon a reggelen.

Fügefák:Áldott, aki jön az Úrnak nevében, Hozsánna a Dávid Fiának! Dicsősség Istennek a magasságban!

Elbeszélő: Szél kapta fel a hangokat, a ritmust átvette minden, hozsannától zengett az egész út Jeruzsálemig.

Tövis: Mi ez, mi hallatszik?

115

Kövek: Mi csak azt tudjuk, hogyha ezek elhallgatnak, nekünk kellene kiáltanunk.

Elbeszélő: Megindult a föld! Vad szél nyargalt az olajfák felől, kergette maga előtt a lejtőn fonnyadó pálmaágakat, amit azon a hozsannás reggelen szórtak az útra.

-ének-

Az pedig aki az Úrnak nevében jött, a város másik szélén a Koponyák hegyén kilehelte lelkét. Meghalt. Meghalt. És vége lett a világnak. A templom kárpitja kettéhasadt, akárki beléphetett a szentek szentjébe, ha mert volna. A szél egyre erősödött. Egy akasztott embert tépett le a fáról és odavágta a sziklához, tördelte az ágakat, zúgatta a lombokat, a lehullott leveleket, pedig vitte, vitte, kergette maga előtt.

Pálmafa: Mi lett belőle. Megtiportak, megszaggattak és még most is szúr ez a tövis. Hiszen ez az a bokor. Ezzel is mi lett. Hogy összetördelték és véres is.

Tövis:Igen, én vagyok.

Pálmafa: Mi történt veled? Kinek a vére van rajtad,

Tövis: Az övé. A koronája voltam a királynak, aki elé téged odadobtak az útra.

Pálmafa: Valóban király volt? Nekem úgy tetszett, hogy azt csak mondták róla.

Tövis: Ott voltam már a homlokán, amikor a helytartó megkérdezte tőle: Király vagy-e te csakugyan? Azt felelte rá: te mondád, hogy király vagyok. Az én országom nem e világból való.

Pálmafa: Ha nem e világból való, akkor csak az égből lehet. Elbeszélő: Egymásra néztek a fák. Ők többet látták az eget, mint a földet.

És ettől egy kicsit közelebb érezték egymáshoz egymást. A kert felöl zúgás hallatszott. Talán valami más is.

116

Pálmafa: De akkor hogyan hallottad meg?Tövis? Hiszen épp ez az, az ő halála rázta meg a földet. Én hallottam, bár

akkor már leestem a fejéről, amikor egy római százados azt mondta: Bizony Isten Fia volt.

Pálmafa: Hallgass, figyelj, mit mondanak a többiek, mit zúgnak a kert fái?

(valaki halkan éneklik Ő él…)

Él! A sir üres! Hallod

Tövis: Hallom.

Pálmafa: Nézd milyen izgatottak az emberek. Pedig most elállt a szél is. Olyan a légkör, mint azon a reggelen, amikor ott az úton jött. Tudod, amikor engem is letéptek. Nem törődsz vele? Mond te, mire gondolsz?

Tövis: Őreá. Én csak őreá gondolok. A homlokára tettek, ott voltam vele végig a kereszten. Kiserkentettem a vérét, de én is véres lettem tőle.

Pálmafa: De él.

Tövis: Él. Tudom él. Akinek országa odafentről való, annak nem árthat a halál.Az embertől ez telik. Koronának tövis, megváltásért kereszt.Ő, pedig mivé tette a gyalázatot, a kiömlő vér megtisztít.

A kereszt váltságot ad. De csak azért, nem érted, csak azért mert FELTÁMADOTT!.

-ének-

117

MESE A BARÁTSÁGRÓLMESE A BARÁTSÁGRÓL(12 szereplő)

Mesélő: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fekete rigó, aki egy szép nagy ligetben élt a többi madárral. Szép sárga csőre volt és fénylő fekete tolla, de neki nem tetszett a fekete szín.

Feketerigó: - Nem tudom ki hogy van ezzel a fekete színnel, hiszen annyiféle fekete van: van kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, meleg fekete és ki tudja még hány! De nekem nem tetszik a fekete szín, se fénylőn, se puhán. Én szép piros tollakat akarok, mint a vörösbegyé, fehéret mint a kocsagé, vagy olyan cifrát, mint a

papagájé...Szerintem én vagyok a legrútabb madár a ligetben.

Mesélő: Dühös volt és szomorú. Sokáig nem is fütyörészett, nehogy valaki vidámnak gondolja. Bánata akkor vált mégis szívbemarkolóvá amikor egy kisfiú érkezett a ligetbe.

Kisfiú: Szeretnék egy barátot. Egy madárbarátot, aki reggelenként megkocogtatná az ablakomat, és minden nap megajándékoznám kenyérmorzsával meg kölessel.

Mesélő: A barátság nem könnyű dolog, mert jó, hogy a kisfiú szeretett volna egy madárbarátot, de a madarak legtöbbjének volt már barátja. A gólyának is volt már barátja.

Gólya: - Az én barátom a kanalas gém.

Mesélő: A búbosbankának is volt már barátja.

Búbosbanka: - Az én barátom a veréb.

Mesélő: A papagáj sem volt már egyedül.

Papagáj: - Az én barátom a vörösbegy.

Mesélő: Csak a macskabagolynak és a varjúnak nem volt barátja. De ők ridegek és mogorvák voltak.

118

Varjú: - Nekem nincs szükségem barátra!

Macskabagoly: - Jól mondod varjú barátom, jó nekünk így is.

Mesélő: Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta magában:

Feketerigó: - Én szívesen lennék barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát meg a kölest és...a kisfiút is nagyon szeretem. De

éppen én kellenék neki, amikor ilyen csúnya vagyok? Fekete!

Mesélő: Szomorúan, barát nélkül ment el a kisfiú, pedig akik barátra vágynak és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Az egyik madár megsajnálta és utánakiáltott:

Vörösbegy: - Gyere vissza egy hét múlva, talán több sikerrel jársz majd!

Mesélő: A liget közelében lakott egy öreg festő, aki a ligetben szokott tájképeket festegetni. A feketerigó hosszas gondolkodás után odarepült az öreg festőhöz és megmártózott a zöld festékben, mert nagyon szeretett volna a kisfiú barátja lenni.

Feketerigó: - Azt hiszem a zöld szín jól áll nekem, remélem így fogok neki tetszeni...

Mesélő: Amikor egy hét múlva visszajött a kisfiú, a zöldre festett feketerigó magabiztosan lépett elő. Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, aztán a gólya törte meg a csendet:

Gólya: Liget, csodálkozz!

Mind: - Ej ha!

Mesélő: Gúnyolódtak a madarak.

Búbosbanka: - Nini, egy uborkamadár!

Varjú: Vagy talán egy nagyranőtt szöcske!

119

Mesélő: Szegény feketerigó legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A kisfiú is mosolygott, de nem akarta megbántani, ezért csak ennyit mondott:

Kisfiú: Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam!

Feketerigó: Hogy lehettem ilyen buta, nem is áll jól nekem a zöld szín, de van egy jobb ötletem, legközelebb gólyának festem magam.

Mesélő: Eszébe sem jutott, hogy a gólya legalább tízszer akkora, mint ő. Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor egy hét múlva, a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé:

Kisfiú: Te meg miféle szerzet vagy?

Feketerigó: - Hát nem látod, gólya vagyok!

Gólya: - Méghogy gólya, talán golyhót akartál mondani!

Kisfiú: Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam!

Mesélő: A feketerigó félve elbújdosott, a kisfiú meg egyre szomorúbb lett, hogy hiába jön el minden héten, mostmár az uborkamadár sem akar barátja lenni. Hogy lehetne megvigasztalni azt, aki nem talál barátra? Félév elteltével a feketerigó elhatározta, hogy újból próbálkozik, nagyon szeretett volna a kisfiú barátja lenni.

Feketerigó: - Megvan! Sárgarigó leszek, ő a legszebb madár.

Mesélő: Elég sokáig tartott a festés, de tökéletesre sikerült.

Kisfiú: Nézd csak, egy csodálatos sárgarigó! Valóban nagyon szép madár vagy! Ne haragudj, de én valaki mást keresek. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat, nem volt ilyen tarka, mint te, de én őt szeretném barátnak. Szép fénylő fekete tolla volt és azt hiszem úgy hívják: feketerigó. Értsd meg, őt kell megvárnom, hátha egyszer

eljön és akkor ki lesz a barátja?

Feketerigó: Sir.

120

Kisfiú: - Miért sírsz?

Feketerigó: - Azért mert én vagyok az a feketerigó.

Kisfiú: - Kis, buta madár, már olyan régóta kereslek. Ne sírj már, gyere mossuk le ezt a sárga festéket.

Feketerigó: - Mit gondolsz lekopik egyszer? Leszek én még igazi fénylő fekete?

Kisfiú: - Időbe telik, de most menjünk játszani.

Mesélő: A BARÁT AZ A VALAKI, AKI MELLETT MERSZ ÖNMAGAD

LENNI !

Lázár Ervin meséje nyomán

121

MI IS MINT ANNA, ÁLDOZATTAL ADJUNK HÁLÁTMI IS MINT ANNA, ÁLDOZATTAL ADJUNK HÁLÁT( 4 szereplő, lánykar és fiúkar)

Anna: Magasztaljátok velem az Urat!

Lánykar: Magasztaljátok velünk az Urat!

Kar: Magasztaljuk együtt az Urat! 2x

Elbeszélő: Szent, szent, szent az Ő neve! Örökre megáll ígérete!

Anna: Arcom nem pirul többé, mert kegyelmes az Úr…Lelkem ujjongva hálát dalol, kitárom bezárt szívemet…Egek…föld…emberek…hozzátok szólók…nektek beszélek…Hálám is Istent hirdeti, figyeljetek!

Kar: Szent…szent…szent az Ő neve!

Narrátor: Anna a templomba imádkozott. Az áldozás után ment be, mert visszavitte a lelke keserűsége. Egyedül volt. Isten áldása után szomjúhozott. Éli nem értette imáját, mivel csak a szája mozgott. Csöndes, befelé zokogásában beszélgetett Istenével. Ő nem apró életkeserűségeket mondott el, hanem egész szívét kiöntötte Ura előtt. Éli főpap csak később döbbent rá arra, hogy az oltár előtt az élő hit imádkozik. A hit utat tört a bűnös közönyön és eljutott Isten oltáráig. Annának akkor már nem volt mit adnia. Üresen hagyta el az oltárt, akkor még csak könyörgött, hogy később legyen mit adnia.

Lánykar: Némán sír…a lelke zokog…a lelke zokog…a lelke zokog.Csak egy asszony ő, csak egy asszony ő,Csak egy asszony, csak egy asszony.

Elbeszélő: Nem hozott lisztet, sem olajat, gerlicét sem szánt az ÚrnakMégis más volt, mint a többi társa, nem nézett papra, sem senki másraNémán állt az oltár előtt, büszkesége roskadt, s ledőlt,De a hit tovább nézett, istenével beszélgetett.

Éli: Gyermekem!

122

Elb.: Hallod? A főpap szól. Isten nevében beszél.

Éli: A Jehova él. A Jehova őrzi népét.

Kar: Szent, szent, szent az Ő neve, örökké megáll ígérete!

Éli: Gyermekem! Menj haza, és Isten megadja néked, amit titokban ma kértél tőle.

Elb.: Anna eszmélt, körülnézett, nem takarta el az arcát. Nem sírt többet, s nem kesergett. Megnyerte az imaharcát. Senki sincs olyan szent, mint az Úr. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk. Mindentudó Isten az Úr, megaláz Ő s fel is magasztal.

Kar: Szent, szent, szent az Ő neve, örökké megáll ígérete.

Narrátor: Idő multával Anna újra felment a templomba. A különösen értékes oltári ajándékon kívül, Istennek vitte ajándékul szíve legdrágábbját is, akit tusakodó imádsággal Urától kért, a fiát.

Elb.: Csak annyit vitt, amennyit kért! Csak annyit adott, amennyit kapott!Elvitte, akit kért, odaadta, akit kapott!

Anna: Uram, visszajöttem oltárod elé, Áldozatul adom, akit ajándékul kértem. Nincs nagyobb öröme a szívemnek, Minthogy ne tartozzam neked.

Elb.: Átadta Élinek fiát, lelkének legdrágább kincsétÉs nem lett üres a szíve, hogy kipróbálta hitét.

Kar: Emberek féljétek Istent, az Urat!Szent, szent, szent az Ő neve!

Elb.: Vegyétek komolyan, amit kértek,Mert mindenható Isten az Úr!Vigyétek magatokat az Úrhoz, És kincseiteket az Ő oltárára

123

Áldozattal áldjátok az Ő nevét.

Kar: Szent, szent, szent az Ő neve!

Narrátor: Mindannyian lehetünk Anna lelkületűek, hisz mindenkinek van lehetősége áldozatot bemutatni Istennek. Nemcsak az az áldozat, aki fiát adja, hanem áldozat minden ajándék, amit a Tőle kapottból vissza adunk.

Éli: Oltárod előtt állunk Istenünk.Pásztorunknak és Urunknak ismerünk.

Kar: Legyél velünk, legyél velünk!

Anna: Magunkat hoztuk és javainkat,Áldozatunkat te gazdagítsad!

Lk.: Fogadd el tőlünk, amit adhatunk.Legyen kedves a pénzünk, asztalunk.

Kar: Tied vagyunk, tied vagyunk!

Elb.: Szent, szent, szent az Úr.Áldozattal erősítsétek meg a szövetségét.

Kar: Mert szent, szent, szent az Ő neve,Örökké megáll ígérete!

124

MILYEN VAGY, ISTENEM?MILYEN VAGY, ISTENEM?( 14 szereplő részére)

Együtt: Milyen vagy, Istenem?

Beni: Bizonyára te is feltetted már ezt a kérdést. Megpróbáltad elképzelni, milyen lehet Ő.az emberiség egyik legrégibb kérdése ez. Évezredek óta teszi fel úja és újra az ember, s próbál rá válaszolni a maga módján. Így születtek meg a különféle vallások, tanítások, műalkotások. De a hiteles válasz Isten kijelentésében található, mikor maga mondja meg, hogy milyen is Ő. Ezt pedig a Bibliában olvashatod.

Együtt: Isten olyan, mint az eső. Ének: Mint szarvas…

Alfréd: Hóseás próféta erről így ír könyve 6. fejezetének 3. versében:Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.

M. Tamás: Az Újszövetségben Jézus pedig ezt mondta magáról:Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!

Janika: Isten életet adott neked, és esőt ad, vizet, hogy életben maradj. Elküldte hozzád Fiát, hogy ne csak földi életed legyen, hanem mennyei is. Élő vizet ad általa, az életnek vizét, saját Lelkét adja neked. Fogadd hát el oly természetesen, mint egy pohár vizet! Fogadd szívedbe az Urat, hogy örökké élhess Vele!

Együtt: Isten olyan, mint egy Fazekas.

Péter: Az Ézsaiás 64,7 ezt mondja nekünk:Uram! Atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Mari: A Róma 9,20-21 pedig ezt:

125

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?

Noémi: Bármilyenné formált is téged Isten, legyél díszes vagy közönséges edénye az Úrnak, lásd meg, hogy Ő akarta így! Adjál neki ezért hálát, s légy engedelmes gyermeke Alkotódnak! Tőle kapott ajándékaiddal szerezz olyan örömet az embereknek, mint egy egyszerűen formált edény a terített asztalon.

Együtt: Isten olyan, mint egy pásztor.

Dávid: Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. Ezt írja Ézsaiás próféta könyvének 40. fejezetének 11. versében.

Efi: Jézus az Újszövetségben pedig ezt mondja magáról:Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. János evangéliuma 10. fejezet 11. vers.

Pál: Az atya Jézusra bízta gyermekeit, Jézusra bízta juhait. Téged is. Ő a jó Pásztor, aki életét adta érted. Hallgass a szavára, és csak őt kövesd, hogy el ne tévedj! Táplálékot, ivóvizet biztosít neked, hogy életed legyen. Vigyáz rád, megőriz minden veszedelemtől.

Ének: Én vagyok a jó pásztor.

Együtt: Isten olyan, mint egy menedék.

Evódia: Erről így ír Náhum próféta könyve 1. fejezetének 7. versében:Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.

Levi: Isten Fia, az Úr Jézus pedig ezt vallja magáról:Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lukács 19,10.

István: Jézusnak az emberek között nem volt menedéke. Keresztre feszítették. Így lett az Atya akaratából az elveszett emberek menedéke. A tied is.

126

Megment a bűntől, megóv a gonosztól, megőriz az örök életre. Bízzál hát benne!

Együtt: Isten olyan, mint egy szikla.

Tamás: Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. Így ír a zsoltáros a 71. rész 1. és 3. versében.

Mari: És az Újszövetségben, Máté evangéliumában ez áll a 7. fejezet 24. versében:Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.

Pál: Legyél hát te is okos, bölcs ember, és építsd életedet Jézus beszédére, Isten Igéjére! Ne csak hallgasd, hanem cselekedd is az ő akaratát! Ez az akarat minden más akaratnál erősebb a világon. Ezért kőszikla. Ezért érdemes rá épülni, benne, rajta megmaradni.

Ének: Egyedül csak te vagy.

127

PÜNKÖSDI JELENET TINIK ÉS IFJAK SZÁMÁRAPÜNKÖSDI JELENET TINIK ÉS IFJAK SZÁMÁRA(kb. 6 szereplő)

Elbeszélő: Pünkösd van. A vasárnap reggeli bibliaórán a fiatalok arról beszélgetnek, hogy mi az ünnep jelentősége. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a pünkösdi események ma is megismétlődhetnek, másoknak eltérő a véleményük. Tekintsünk hát be néhány percre hozzájuk és figyeljük meg beszélgetésüket.

Kérdező:Szerintetek a Szentlélek ugyanúgy kiáradhatna a gyülekezetre most is, mint ahogyan az első Pünkösdkor történt?

Vélemény:Az idők változnak, de egy biztos: Isten soha nem változik, Ő mindig ugyanaz marad. Szerintem nincs okunk azt gondolni, hogy a

Szentlélek csak az első Pünkösdkor áradt ki a gyülekezetre. Ez ma is megtörténhet.

Vélemény:A Bibliában sehol nem találjuk azt, hogy a Szentlélek kétszer ugyanolyan módon munkálkodott volna. Ha a Szentlélek ma eljönne, egész biztos, hogy másképp történne az eljövetele.

Vélemény:Jézus elküldte a Szentlelket, hogy a hívőknek segítségére legyen az evangélium terjesztésében. Az evangéliumot pedig ma is hirdetnünk kell.

Vélemény:Ez igaz, de ma már a kommunikáció módja is változott. Péter és a többi apostol nem ismerték a faxot, telefont és semmi távközlési eszközt. A Szentlélek ruházta fel őket a nyelveken szólás ajándékával és más ajándékokkal, amire abban a korban szükségük volt. Ma a Szentlélek más ajándékkal ruházna fel bennünket. Olyannal, amire a mai kornak szüksége van.

128

Kérdező:Gondolkoztatok-e már azon, hogy miért éppen tűzláng formájában jelent meg a Szentlélek pünkösdkor?

Válasz: A tűzláng egyik tulajdonsága az, hogy éget. A Szentlélek fel tudja égetni az életünkben levő szemetet, a rossz dolgokat, és Jézushoz hasonlóvá tud formálni.

Válasz:A tűzláng másik tulajdonsága az, hogy világít. A Szentlélek megvilágítja előttünk a helyes utat, és vezet azon az úton, amely az életre visz.

Válasz:Úgy gondolom, a Szentlélek lángra gyújtja bennünk a Krisztus munkájára való odaszánást, ha engedjük, hogy betöltsön bennünket.

Válasz:Arra gondolok, hogy nem az számít, hogyan jön el a Szentlélek, vagy milyen formát ölt, hanem az, hogy mi hogyan fogadnánk Őt. Tudnánk-e olyan örömmel fogadni, mint Péter és társai tették.

Válasz:Ennél jobbat én sem mondhattam volna. Péter és a többi apostol örömmel fogadta a Szentlelket, mert tudták, hogy a Szentlélek velük marad. Amikor később üldöztetésben voltak, amikor elbátortalanodtak, vagy tömlöcbe zárták őket, mindig visszaemlékeztek a pünkösdi eseményekre és tudták, hogy Isten velük volt az Ő Szentlelke által. Ez adott erőt nekik a további munkához.

Befejezés:Bárcsak megismétlődnének az első pünkösdi események ezen az ünnepen! Olyan jó lenne, ha a Szentlélek felégetne bennünk minden szemetet, minden polyvát, és megtisztítná, lángra gyújtaná alvó szíveinket. Engedjük, hogy a Szentlélek betöltsön minket és munkálkodjon bennünk, hogy elérje célját életünkben.

129

TIZ BÉLPOKLOSTIZ BÉLPOKLOS( 11 szereplő)

MesélőEgy napon, mikor Jézus Samária és Galilea között haladt át, tíz leprás

férfi már messziről kiáltott felé:

Tíz férfi Tisztátalan! Tisztátalan! Ne közeledj felénk!

1. férfi Nézzétek, az ott Jézus!

2. férfiSzóljunk neki, hátha meggyógyít bennünket, mert másokat is meggyógyított!

3. férfiUgyan már, ki gyógyíthat meg bennünket?

4. férfiCsak Isten segíthet rajtunk, de ez itt annak az ácsnak a fia, aki itt-ott tanítgat, mint egy farizeus!

5. férfiMiért épp ő segítene, hisz mindenki csak menekül tőlünk?

6.férfiNa próbáljuk meg, hátha mégis segít!

7.férfiMa már nincsenek csodák!

8. férfiSzerintem inkább üljünk le a fa alá, és pihenjünk!

9. férfiAzért én kíváncsi vagyok, vajon tényleg tud gyógyítani ez a Jézus?

130

10. férfiGyertek, próbáljuk meg, úgysincs mit veszítsünk!

Tíz férfiJézus, Mester, könyörülj rajtunk! 3x

MesélőAmikor Jézus meglátta őket, így szólt hozzájuk:

JézusMenjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.

MesélőA tíz férfi elindult, és csodálkozva vették észre, hogy:

1. férfiNézzétek, nyoma sincs a kezemen a sebeknek!

3. férfiÉs a lábam is teljesen egészséges!

6. férfiCsoda történt! Én mondom: csoda történt!

7.férfiÓ! újra úgy élhetünk, mint azelőtt! A drága családjainkat újra láthatjuk!

Tíz férfiSiessünk, mutassuk meg gyorsan magunkat a papoknak.

2. férfiMegyek, megkeresem Jézust, hogy megköszönjem jóságát, hisz nélküle csak a halálra várhatnánk. Ő azonban új reménységet és életet adott nekünk!

Dicsőség neked, Uram, e nagy csodáért, kegyelmedért, amivel rám tekintettél bűnösre!

Mesélő

131

A férfi, aki visszafordult Jézushoz, bár samáriai volt, arcra borult Jézus előtt, és hálával telt szívvel, fennhangon dicsőítette őt. Jézus pedig így szólt:

JézusVajon nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen? Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.

MesélőA bajban mindannyian Istenhez kiáltunk, ki alázattal és hittel, ki önző érdekből. Isten azonban úgy a jókra, mint gonoszokra gondot visel. Ezt azért teszi, hogy szeretetét látva hagyjuk el gonosz útjainkat, és éljünk odaadással teljes, hálás életet az Úr szolgálatában. Vegyük észre gondoskodását, ami hálára kötelez mindannyiunkat.

132

MIRE TANÍT A KICSINY SÁMUEL?MIRE TANÍT A KICSINY SÁMUEL?Avagy hogyan eshet az ige a földre?

1. Az imaházba az igét meghallgatni jössz te?Leülsz megszokott padodba, szokott helyedre.Körülötted ismert, megszokott emberek,Hangzanak a régi, megszokott énekek.Megszokott az ige és az a prédikátor.Az áldástól a megszokás tart távol.A szokott idő letelt, egyik perc a másikraS értékes szavak hullanak így a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

2. De lehet, hogy te más vagy, nem olyan közönyös,Hogy ki szól és hogyan, éppen nem közömbös,Megvizsgálsz minden szót, szálakra szedegetsz,És jaj, a beszélőnek, ha benne hibát lelsz.Szíved meg nem nyitod, ha nem tetszik neked,Csak a kritizáló füled erőlteted.Odafigyelsz te, mégis bármily furcsa,Az értékes szavak hullanak a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

3. De ha fel nem ismered magad e rosszban,Másféle ember is van az imaházban.Aki eljössz ide, tán őszinte szívvel,De nem bírsz megvívni bágyadt figyelmeddel.Magad pihenésnek adod át,S csak akkor riadsz fel, ha a végét kimondták.Ilyen jámborságnak ugyan mi a haszna,Az értékes szavak hullanak a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

133

4. Az is megeshet teveled testvérem,Hogy kedved találod más időtöltésben.Gyermekeddel babrálsz, szomszéddal beszélgetsz.Eszedbe jut az, amit máskor elfelejtesz.Vagy ha sír egy gyermek, csak az minden gondod,Hogy nem hagyja nyugton a hallgatóságot.Míg te odafigyelsz minden apróságra,Az értékes szavak hullanak a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

5. Azt mondod nem alszol, nem vagy kritizáló,Nem tart fogva téged a közömbösség hálója,Lehet, hogy az vagy, mi most következik,Hogy lássad, hány féle ember gyűl össze itt.Lehet, hogy olyan vagy, aki induláskorSzíved elkészíted, buzgón imádkozol,Egy ideig rendben van minden veled,Míg egyszer megakad valamin a szemed.Egy feltűnő ruhán, frizurán, cipőn…Majd a végén elmélkedsz, tűnődsz,Hogy nem nyertél áldást, csak ültél hiába.S az értékes szavak hullottak a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

6. Mit lehet tenni?Ne gondolj most hamar a másik testvérre, A saját hibádat keresd meg, vedd észre.Az ige azért szól, hogy tehozzád szóljon, És az életedben változást okozzon.Ám a te részedről az a dolog nyitja,Hogy az értékes szavak ne hulljanak a porba.

Mind: Sámuel pedig semmit sem hagy Isten Igéjéből a földre hullani.

134