4

Elôzô számunkban általában szóltunk a figyelemfej-lesztés jelentôségérôl, a mély belemerüléssel való ta-nulás szokásának kialakításáról. Most a gyakorolótanító szemszögébôl közelítjük meg a kérdést:Winkler Mártával beszélgettünk arról, hogyan terel-hetô a gyerekek figyelme az általunk kívánt irányba,hogyan tartható és mélyíthetô el a figyelem, milyenfeltételei vannak ennek, milyen tanítói viszonyulás ésszemléletmód valószínûsíti, hogy figyelmes munkáratudjuk fogni tanítványainkat.

Folytatjuk a figyelmi gyakorlatok bemutatását is:a csoportosítás után most példákkal szolgálunk, konk-rét, azonnal kipróbálható gyakorlatokat ajánlunk. Újabbfajátékokról is szólunk, fényképeken is bemutatjukôket, kedvet szeretnénk ébreszteni használatukhoz, mi-vel tapasztalataink szerint fejlesztô hatásaikon túl aziskola klímáját, a tanítás hangulatát és a tanulási kedvetis kedvezôen befolyásolják. Mikor játsszon a gyerek, hanem gyerekkorában?

Winkler Márta mûhelyébenEgy sorok közötti gondolatot szeretnék elôre is

kiemelni a Winkler Mártával folytatott beszélgetésbôl: agyermeki figyelem megteremtésének elôfeltétele a taní-tó, a tanár gyerekekre irányuló átható figyelme, mélyérdeklôdése. Azzal dolgozhatom, ami van, ami mármegvan a gyerekekben, ez pedig csak saját percepciósképességeim, személyészlelésem tudatos használatávalés fejlesztésével lehetséges.

Csak a gyerekekre figyelek!A figyelem megtartásához az elsô dolgom, hogy jól

szervezzem meg a napot. Régóta tudom, hogy nekemkell felkészültnek lennem, de nem vázlattal, hanem egyteljes gondolatsorral. Az egész napot végiggondolom,a csomópontjait leírom magamnak, és ehhez gyûjtökanyagot. Minden ott van a füzetemben, megnéznemsem kell, mert mire összeállítom, bennem van. De azórán teljesen függetlenítem magam tôle, és már csaka gyerekekre figyelek. Ugyanis mindig abból építkezem,amit ôk hoznak. Az elsô, amit el akarok hitetni a gyere-kekkel, hogy amit ôk tudnak az illetô anyagról, az alegfontosabb. Egész pici korban rászoktatom erre a gye-rekeket. Mit tudsz errôl? Mit hallottál már? Ezeketgyûjtögetem, és ebbôl építkezem. Ez alapállássá válikbenne – ô a fontos. Érdekes dolog következik, egyik ezt

mondja, másik azt, és egyszerre csak felépül valami,ami a figyelmet magához vonzza. Nagyon tájékozottakma a gyerekek, és rettentôen fontos, hogy tudjuk, mittud, büszke lehessen, hogy valamihez hozzá tud szólni.Ezzel lehet megfogni a figyelmét. De remekül elôrevit-ted a dolgot! Kinek mi a véleménye még? Soha nemmondom, hogy készen vagyunk, vagy hogy „ó, ez aztána megoldás”, hanem nagy türelemmel kivárom, hogymit tud még mondani, hogyan mondja, mibe kapaszko-dik, hogyan tudja kifejezni magát – ebbôl építkezem.Megismerem a válaszaikból a gyerekeket, így tudom,merre kell haladnom, melyiküket kell visszatartanom,hogy ne gyorsítsa túlzottan a haladást, melyiküket kellállandóan valamivel foglalkoztatnom, hogy ott tudjamtartani. Összetett dolog ez: aki tudja vinni a témát, vi-gye, de a lassabban haladó, a messzebbrôl érkezô se fá-radjon bele! Erre mondta Székácsné Vida Mária, amikorórákat nézett nálam, hogy mint a karmester, úgy kellmûködni, észrevenni, hol az a gyönge kis hangocska,amit nagyon kell ápolni, és hol az az erôs hang, amit csi-títani, várakoztatni kell egy kicsit, hogy ne siettessen.

Állandó feszültséget tartani!Ha ilyen módon dolgozhat a gyerek, hogy tudja,

szükség van rá, szükség van a gondolataira, biztosanfigyelni fog. Ha egyszerre nagyon sokan jelentkeznek,hogy de én is, én is, én is, akkor mindig gyorsan feljegy-zem a táblára a jelentkezôk névjelét, így nincs csalódás,mindenki látja, hogy számítok rá, egy hangot sem szól-nak, megfigyelik a társaikat, figyelik, mikor következ-nek. Van, amikor némelyik gyerek dühöng: „Én is eztszerettem volna!” – mondja. „Nem baj – jegyzem meg–, te még biztos tudsz azért hozzátenni. Te hogyan gon-doltad?” Állandó feszültségben tudom tartani így ôket,de ez jó értelmû feszültség. Egyszer egy japán gondol-kodótól olvastam, hogy annak az órának, ahol nincs fe-szültség, nincs haszna. Mindig kell lennie egy kis elekt-romosságnak a levegôben, ami pezsdít, amit ott lüktet,és ami viszi tovább a gondolatsort a gyerekben. Megfi-gyelik egymást, hú, de jó gondolatai vannak, elkezdiktisztelni egymást. Fölkeltik egymásban a gondolatot.Mindenkinek vannak persze messzire elvivô gondola-tai, és nagyon kell tudni az embernek, hogy stop, mostállj meg, mert ez már nem ide tartozik, de nem fogomelfelejteni, jövök még majd ezért is. A kisgyerek örüla munkának, és ha megérinti, hogy dolgoztunk, szépvolt, jó volt, akkor ezt kívánja máskor is.

Tanítás-Tanulás

A tanulás tanítása: Oroszlány Péter rovata

A figyelemteremtés mágiája

5

Tanítás-Tanulás

A figyelem pallérozásaAz életkori sajátosságokra nagyon kell vigyázni:

meddig lehet ezeket a gondolatokat a kicsiknél elvinni?Ez nehéz, mert huszonhat gyerek lassan építkezik, ésmind a huszonhatot meg kell hallgatni. Eleinte az a leg-fontosabb, hogy megszólíttassék, és elmondhassa agondolatát. Az ember odahívja azt is, aki nehezebbenjön, láttam, hogy nagyon jól csináltad ezt a feladatot, er-rôl biztos van gondolatod. A nehezen oldódó gyereket,aki elámul a többin, de nincs benne késztetés a beszéd-re, hogy ô is elmondja a gondolatait, valamiképpen ôt isbe kell fogni. Az én nagy ôrületem az alapozás, hogyanüzenem meg egyénenként a gyerekeknek, hogy tudlak,tudom, hogy kell a közeledbe menni, tudom, hol kellmár mindenképpen jelezni, hogy jönnöd kell. És ho-gyan tudom tartani a másikat, aki viszont képes volnareggeltôl estig magára vonni a figyelmet. Összetett do-log ez, nagyon-nagyon szép. A figyelem pallérozása agyerek korának megfelelôen fokról fokra visz el ben-nünket a konzekvens gondolkodáshoz, hogy figyelnemkell egy gondolati láncot, és abba nem lehet szertelenülkapaszkodni, hanem a folyamatát kell követni, mertsokkal egyszerûbb, könnyebb akkor építkezni belôle.Kicsiknél változatosan kell egy-egy témakörön belül a vi-szonylag még rövid figyelmüket edzeni. Ezért szeretema játékokat úgy csoportosítani, hogy egy témakört szol-gáljanak. Ha például a kicsiknél matematikában a szám-fogalmat építem és logikai feladattal közelítek, ahhozmindig hozzárendelek mozgásos játékokat. Ha lankada figyelmük, ez azonnal föléleszti, fölélénkíti ôket, újramélyen bele lehet menni a gondolatokba, és tovább épít-kezni. Azt hiszem, nagyon sokan abban tévednek, hogyezekre a pihenôkre nem figyelnek. Egyetlen felnôtt semtud egyfolytában sokáig figyelni, nekünk is fel kell köz-ben frissülni.

Adjak neki kedvet!Fontos egyrészt, hogy érdekes legyen, amivel foglal-

kozunk, másrészt egyénileg kell megszereznem hozzáôt magát, harmadrészt a feladat kijelölése olyan legyen,hogy kedvet kapjon hozzá, a figyelmét ott tartsa. Egykörjáték egy matematikafeladat közepén azt szolgálja,hogy a figyelme frissüljön, de úgy, hogy ott is tartsaa megkezdett gondolatkörben. Nagyszerûek a népi játé-kok, nagyon föl lehet használni ôket erre a célra! Tuda-tosan gyûjtögetem ôket a saját dolgom megkönnyítésé-re, hogy egyre közelebb kerüljek a gyerekekhez, merttudom, hogy ezzel ôk maguk viszik tovább a témát. Miaz, amit nagyon meg kell figyelniük? Mit jegyezzek fölegy feladatról, ami aztán ott van a szemük elôtt? Ho-gyan jegyzem föl azt? Rendezetten, szépen, színekkel.Sok minden használ, és közelít, megfogja a gyerek

figyelmét. Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb,hogy érdekes legyen a téma fölvetése, de még a gimna-zistáknál is fontos ez, azt hiszem.

A kezdô idôszakban hihetetlenül nagy lehetôség vana kezünkben: a gyerek azért jött az iskolába, hogy tanul-jon. Olvasni, írni akar elsôsorban, és kell neki a számo-lás is. A logikai feladatokat azért írom le nyomtatottnagy betûkkel, hogy olvasni is tudjuk, és úgy értsükmeg. Olvassuk az aprócska feladatot az év második hó-napjában, azonnal mondom nekik, hogy nagyon figyel-jünk, meg kell értenünk; segítsd, hogy megértsük, mertha jól értünk egy feladatot, az már fél siker. Elkezdünkbeszélgetni, beszélgetünk, dolgozunk. Ha nem leszünkkész vele, nem baj, holnap folytatjuk. És bár van hu-szonhat vélemény, még nem tudjuk, kié a jó megoldás,az érvek nem hozták még a tiszta képet. Kedves, hogyegy hosszú, folyamatos munka után azt mondják, hogydolgoztunk, dolgoztunk, csak épp matematikát nem ját-szottunk ma? Helyesek, nem fedezik föl, hogy a sûrûjét,a logikai gondolkodást mûveltük, mert a kicsiknél mégcsak az az igazi matematika, ha ott vannak a számok.Minden feladatnál van egy sajátságos dolog, amihez kö-zeledni akar az ember. Maga a feladat és a jó szervezéshozza létre a figyelmet. Mi az, amit kiemelek, hogyankészítem elô, milyen eszközöket készítek hozzá, milyenfeldolgozási módot találok a figyelem fenntartásához.Elkezdünk beszélgetni, s van egy pont, amikor azt mon-dom, ne mondd tovább, gyorsan menj a csoportodhoz,és gyûjtsétek össze mindazt, amit csak lehet ezzel kap-csolatban. Itt a figyelem másféle fölhasználása történikmajd, sok lenne, hogy huszonhat gyerek beszéljen. A kiscsoport önállóan viszi tovább a gondolatot már egészkicsi kortól, lerajzolnak például egy feladatot. Ahogymegrajzolják, a feladat figyelmüket még egy sereg min-denre fölhívja. Hopp, erre nem is gondoltunk eddig!

Elsôtôl negyedikigAz elsôs még nagyon akar, ezért kell nagyon figyel-

ni arra, hogyan alapozunk. A második osztály is nagyonnyugalmas még, az elsô után újra vissza kell ôket hoznia tanulásba, mert sok minden elszáll a nyáron. Követke-zetesen és kitartóan kell figyelni arra, hogy a megfigye-lés, a közelítés lépései, a megoldási algoritmusok ottvannak-e a helyükön – sok gyakorlásra van szükség amásodik osztályban. Harmadikban kezd kiskamasz len-ni. Ezerfelé megy a figyelme, a gyerek munkába fogásakezd nehezedni. Figyelemtartás szempontjából a negye-dik osztály a legnehezebb, ott már „komoly” dolgokkalkell foglalkozni, de ehhez el kellett jutni odáig, hogya szokásrend jól mûködjék. A gyerekek ismeretében na-gyon kell tudnom, hogyan irányítsam a tanulást, melyfeladatokat kell apró feladatrészekre bontva kiadni kis

6

Tanítás-Tanulás

csoportba, és aztán gyûjteni egybe. Vagy éppen ellenke-zôleg, elôször a becslési-megközelítési szakaszbanmegtudni, mi mindenük van hozzá, és azután bocsátaniôket csoportokba, hogy maguk gyûjtögethessenek. Alegszebb, legértékesebb pillanatok negyedikben van-nak, amikor kicsi korától pallérozva már eljutottunkodáig, hogy megtanultak komolyan érvelni, megvédenia maguk gondolatát. Gyönyörû dolog ez! Az elsô naptólkezdve mondom nekik, hogy akkor tudjuk jól venni ésfölhasználni a gondolatodat, ha megmondod, hogymiért döntesz így vagy úgy! Ezt te tudod a legjobbanmegmagyarázni, értesd meg velünk úgy, hogy el tudjukfogadni! „Van-e kérdésed az adott feladathoz?” – kérde-zem minden feladat kijelölésénél. „Becsüljük meg, milehet a megoldás!” – jön a következô kérdés, amely utánminden elképzelést feljegyzek, hogy majd a végered-ménnyel összevethessük. Csoportmunka esetén is jó akülön-külön feljegyzés, hogy az érveket az illetô cso-port induló gondolatával meg tudjuk feleltetni. Minde-nekelôtt azt jó elfogadtatni a gyerekekkel, hogy szabadtévedniük a megoldás keresése közben. A nagy tudósoksem teszik másképpen, mint hogy állítanak valamit, éskeresik annak igazságát. Ha tévednek, felhasználják té-vedésüket a további keresésben. Meg is dicsérem a té-vedôket, hogy kiszûrték számunkra a „nem-utat”, ezzelközelebb juthatunk az igenhez. Fontos dolog ez, mert akamaszkor idején már restelkednek társaik elôtt, jó eztminél korábban vállalt szokássá érlelni, hozzászoktatnia gyerekeket. A negyedik osztályban, amikorra már jólösszeérnek a csoportmunkára, szívesen, örömmel dol-goznak együtt, szeretik, ha licitálhatnak. A feladatmegismerése és a becslés után azt is jelölhetik a csopor-tok, hogy milyen százalékban vállalják elképzelésükmegvalósulását, sikerét a jó végeredmény reményében.

A gyerek szeme láttára építkezni!A frontális tanítási formát nem tagadom teljesen, bár

szeretem a csoportos munkát, szeretem, amikor önál-lóan gyûjtögetnek kisebb-nagyobb csoportban vagypárban, s aztán abszolút csendben hozzák elô, mire ju-tottak. A frontális feldolgozást is gyakran mûvelem,mert ott együtt végigviszünk egy tényleges építkezést agondolatokról a gyerekek szeme láttára, figyelmüketvégig ébren tartva. Azt mutatja be ekkor az ember, ho-gyan fejlôdik a gondolkodás. Állítok valamit, az állítástigenelem vagy tagadom. Az egymást követô állításokösszefüggésében egyszer csak megszületik a megoldás.Különösen fontos ez azoknak a gyerekeknek, akik nemazonnal járnak sikerrel az egyéni vagy csoportos mun-kában. Persze itt is nagyon kell vigyázni, mert az a gye-rek, aki jó beszédkészséggel, jó gondolkodási képesség-gel és akarati tulajdonságokkal rendelkezik, és a figyel-

mét is sokáig tartja – esetleg nagy hangja is társul ehhez–, eluralhatná az egészet. Nagyon kell vigyázni, mert le-szakadhat egy csomó gyerek, és ezt nem szabad hagyni!Ezért nagy gondom mindig a csoportba rendezés is.Többféle csoportot mûködtetek, akár tantárgyak szerintis, mert az adottságok sokféleképpen csoportosíthatók.Legyen olyan, hogy a jobb képességû együtt dolgozikazokkal, akik lassabban haladnak. Máskor viszont ha-gyom, hogy szárnyaljanak, akik egy-egy tárgyban külö-nös adottsággal szárnyalni is tudnak – hadd kaphassa-nak sokkal nehezebb feladatokat külön. Ám arról nembeszélek, hogy az ô feladatuk sokkal nehezebb, nemhirdetem fennen, hogy ôk a saját színvonalukon dolgoz-hatnak. Nagyon figyelek arra, hogy ne keseredjen beleegyikük sem abba, hogy ôt mindig tolni, ösztönöznikell, hanem szárnyalni tudjon saját ütemében is. Amikorcsoportba sorolom ôket, azt mondom nekik, nehéz fela-dat jön, van benne jó pár titok, amit meg kell találni, ezmost értéket ér. Ha bárkitôl én kérhetem a beszámolót,tehát én mondom meg, hogy ki vezeti, ki mondja a vég-eredményt vagy az utat, ahogy együtt oda jutottak, ki ér-vel majd a végén, akkor ez a munka ötven képzeletbelitallért fog érni, hogy valami viszonyítási alapunk le-gyen. Mit tesz ez lehetôvé? Azt, hogy az öt vagy hatgyerekbôl bármelyiket választhatom, mind fogja tudni,mi történt a csoportban. S ekkor az ügyesebb elkezdimegértetni a társával, elkezdi „rávezetni”. „Csak ráve-zetem, nem mondom meg az eredményt, csak ráveze-tem” – mondják gyorsan. Végigviszi a gondolatsoron ésrádöbbenti, hogy ez az az út, amin odaér, ahova kell. Ezszép dolog, mert sokszor jönnek, hogy bárkit lehet kér-ni a csoportunkból. Ekkor nyugodt vagyok, mert tény-leg együtt dolgoznak, és megvan a megoldás, üvöltik,jelzik, amikor készek. Vagy megkínlódja a munkát: „Dehát hiába mondom annyiszor el neki, és hiába kérem,hogy figyeljen, nem teszi, megint csak játszik.” Ez is jójelzés. Valahol meg kell élni, hogy mi történik, ha nemfigyelek, ha nem dolgozom. Ilyenkor aztán engedek, nojó, egyszer lehet olyan, hogy nem figyel, biztosan pi-hent egy kicsit.

Tudni a gyereket, tudni a feladatot!A következô fokozat, hogy licitálni lehet. Mennyire

biztosak a csoportok a megoldásban? Már ismerik egy-mást, tudják, hogy kire miben támaszkodhatnak, ki me-lyik feladatrészben lesz erôs, és akkor elôre mondanakegy értéket: például ötven százalékban vagy hetvenöt-ben fogják hozni a megoldást. Az összes csoport megje-löli a magáét, és dolgozni kezdünk együtt, nagy gond-dal és nagyon figyelve az igazságosságra. Ezek úgynéznek ki, mint nagyon-nagyon munkás dolgok, de csakegyszer kell jól meggondolni, hogy mi van benne. Egy-

7

Tanítás-Tanulás

részt nagyon kell tudni hozzá a gyerekeket, nagyon kelltudni hozzá a feladatot meg a hozzá vezetô utat is, eb-ben fölkészültnek kell lenni: egy kisgyereket ráállítunkarra, hogy közös erôvel haladjunk, amíg a végeredményalgoritmussá válik. Ez már szépen jön negyedikben.Akármilyen fárasztó is volt, óriási öröm is van benne.Gyönyörû, hogy bátran kinn áll a táblánál egy kezdet-ben szótlan gyerekem, akirôl tudom, hogyan kell lendü-letet adni neki, ott áll és magyaráz, gesztikulál, úgy ve-zeti le a gondolatát, hogy mindenki remekül megérti.Oda eljutni, hogy ez a két évig nem beszélô gyerek har-madikban-negyedikben gyönyörûen hozza magát, ésboldog utána, nagy dolog. Megdicsérni, Isten ments!,mert azt nem szereti, de azt az örömet látni, amit sugá-roz! És leállíthatatlan, annyira elkapja a hév, a sok gon-dolat, amit adni akar. Ez megéri a fáradságot. Úgy írtamle a könyvemben, hogy aki egyszer ilyen élményt átél –hogy így dolgozik egy gyerek, mindenét beleadva, fi-gyelmét, türelmét, gondolkodását, a küzdelmet, hogy kitudja fejezni magát, hogy megértesse magát, hogy eljus-son az eredményre –, az nem felejti ezt az örömet, az to-vább dolgozik benne.

Mi van otthon? A figyelem nagyon függ attól is, mit hoz otthonról

aznap a gyerek. Ezért jó, hogy az ember tudja a nagycsaládi történéseket. Betegség, jaj, Istenem, válás, na-gyon beteg a nagymami. Mindig tudni kell, milyen ne-hézség terhelôdik a gyerekre. Errôl mindig valami jeletkapok, nem tud jönni a nagymami, nem tud jönni azanya, most az unokatestvérem hozott, most a bátyámhozott, mert beteg valaki a családban, mert nagymamikórházban van. Eleinte ez a figyelem nem volt tudatosnálam, aztán rádöbbentem, hogy rettenetesen fontos,hogy egyszer-egyszer elhangozzon: „Mi újság, mondd,mi van otthon?” Ha az ember ilyen törôdéssel forduloda a gyerekhez, levesz egy kicsit a gondjából, egy ki-csit megnyugtatja. Minden gyerek nagyon hálás ezért.Volt egy osztályom, ahol huszonnyolc családból nyolcapa hiányzott. Balesetben halt meg az egyik, a többimeg elment a családtól. Sok hétfô reggelen sírtunkegyütt. Egymásnak meséljük, mi volt a hétvégén. Eztazzal a céllal indítottam, hogy egyrészt kapcsolódjunk ahétvégéhez is, tudjunk egymásról, másrészt, ha elmond-ja, amit látott, a beszédkészsége fejlôdik ezzel, a figyel-münket fölhívja, hogy érdemes megnézni egy kiállítást,múzeumot, egy szép hegyet. És közben egyszer csakelôjön, hogy „de apa ígérte, és nem jött el, pedig há-nyadszor mondja” – és a gyerek már zokog. Egy lánc-szem elpattan, és abban a pillanatban jön a többi. Igen,én is, az enyém is – aztán sírás, ez viszont az egész hét-

re szóló, nagyon jó dolog. Kiöntik a kínjaikat. Egészmás a viszonya tovább a tanuláshoz is, tud már figyelni.Ó, ha ilyeneket mernénk észrevenni!

Vagy olyan dolog, amit semmiképpen sem mondhatki az ember a gyereknek, de tudja, mi van mögötte, ésanélkül, hogy érintené a problémát, apró figyelmessé-gekben részesíti. Lágyan, halkan olyanokat mond neki,hogy szanaszét vannak a holmijaid, jövök, és együtt ha-mar megcsináljuk, mert tudom, hogy most erre nemtudsz odafigyelni. Ez az én részvételem abban, hogy he-lyére kerüljön, és egy kicsit szabaduljon a kínjaitól. Ba-bácskát várnak, ez is nagy izgalom a gyerekeknél, oda-hívjuk az anyát, együtt örülgetünk, megfogjuk, mozog ababa. Ennek is örülünk, együtt vagyunk, és kérdezzük,mikor is láthatjuk, meddig kell még várnunk, mi lesz aneve – gyönyörû szépen lehet ezzel a gyerekben felgyû-lô feszültséget, féltékenységet levezetni. A napi állapotmindig nagyon fontos! El is szoktam mondani, hát ez anap nem nagyon sikerül, nézd meg, hányadszor hívlak,és még mindig nem tudsz segíteni nekem! De kár, hogyma nem kapunk olyan sok jó meglátást tôled, de hiány-zik ez nekem! Tehát észrevetetem, hogy tudom, hogynem tart velünk. Amikor már negyedszer-ötödször szó-lok, mert nagyon-nagyon távol van, már azt is megjegy-zem, hogy ezt már ilyen sokszor kellett nekem monda-ni? A végén már egy kicsit el is szomorodtam. Szoktamnekik biztatást is adni, no de holnap figyeljétek meg!Egyik fiamat dorgálom, hát ez ma nem ment sehogyseneked, elmegy, öltözik, futkározik, egyszer csak odajön,és azt mondja, de holnap figyeljél meg! Már készül ar-ra, hogy holnap rendbe hozza a dolgot, ami ma nemment. Elfogadom, hogy ma nem ment, de számon tar-tom. Fontos, hogy tudja, hogy ezt rendbe illik hozni.

Bemelegítés, napkezdésKicsi korban a figyelmét rövid ideig és nagyon vál-

tozatos foglalkozásokkal, rítusokkal lehet megkötni.A napi programban az is benne van, hogyan melegítünkbe. Napkezdésnek hívjuk ezt. Szeretem megfoghatóanis megmutatni, hogyan készülök a munkára reggel.A kicsiknél, de a nagyobbaknál is jó dolog, hogy jelezzüka dátumot, ki hiányzik, tudjuk-e már, miért hiányzik,valaki hozott-e hírt róla, kaptunk-e telefont? A dátum-fölírást azért is szeretem, mert sokféle fölírását haszná-lunk. Római számokkal is föl szoktam írni a teljes dátu-mot, azt is érdekessé teszem, és közben megtanulunkegy csomó dolgot. Mi magunk is arra emlékszünk, amitérdekesen tanultunk meg. Római számoknál azért Valakú az ötös, mert az elsô ujjat meg az ötödiket össze-kötötték. Ezt soha nem felejti el a gyerek. A tíz a kétötös egymásra téve. Az idôjárás-jelentés is fontos, vala-

8

Tanítás-Tanulás

mi, amit meg kell figyelni. Mindig másra osztjuk ki, há-rom-négy gyereknek dolga ez, van, akinek hômérôjevan kinn, van, akinek benn, a rádiót figyelik, a televízió-ban meghallgatják, a szülôket kérdezik. Elkezdtük szep-temberben figyelni a hômérsékletet, az idôjárást, októ-bertôl egy kis grafikont is készítettünk, van egy nagyhômérônk is fából, mindennapi megfigyelés történik,köti a figyelmét valamihez. Nagyon szeretik ezt. Ebbôlindul a pozitív és a negatív számok tudása is. Megfelel-tetjük a meleg és a hideg fokokat, kiszámoljuk a két hô-mérsékleti érték közötti különbséget, és ez sok más, jódolgot hoz elô. Mindenbe lehet érdekességet vinni.Nagy dolog neki, hogy hômérôvel dolgozik, ezzel eldi-csekszik mindenkinek. Elôször csak a hômérsékletetnézzük, utána az idôjárás sok más részletét is lehet fi-gyelni, ez mind figyelemterelés. Az idôjárás megbeszé-lése után légzô-, beszéd- és emlékezôgyakorlatok kö-vetkeznek. Nem maradhat el egyik se, mert követelik.„Ma még ez nem volt, az nem volt.” Írok vázlatot nekika foglalkozásokról, és végigbeszéljük, mit szeretnékezen a napon. Megkérdezem tôlük, hogy van-e, amitjobban szeretnétek, netán más sorrendben. Beleszólhat-nak, így együttes akarattal kezdjük a napot. Énekelünkis minden áldott reggel, ezt is nagyon-nagyon szeretik,rengeteg énekünk van már, verset is mondunk mindenreggel, memóriagyakorlatban mindig ébren tartjuk averseinket, négy éven keresztül. Jól és könnyen megta-nulják a verseket, és szeretik is. Tudatosítom a gyere-kekben, hogy a napkezdés arra való, hogy a munkárakészüljünk. Ha közel az írás, akkor kar- és kéztornávalbemelegítünk. A lábtornát inkább pihentetô gyakorlat-nak szoktam munka közben használni, amikor szükségvan egy kis frissítésre.

TANULÁSMÓDSZERTANA figyelmi gyakorlatok használatának két útja lehet-

séges: vagy bemelegítésnek, önálló feladatnak, maga-tartásformálásnak tekintem a koncentrációs feladatokat,vagy pedig arra törekszem, hogy ezek szervesen beépül-jenek az éppen tanítandó témakör feldolgozásának fo-lyamatába. Ez utóbbi egy kicsivel több munkát és talá-lékonyságot igényel a tanítótól, de mint minden szervesépítkezésnek elônye is van: komplexebbé teszi a tanításfolyamatát. Mindkét út jogosult és járható, egymástkiegészítik.

Figyeljük a „csöndet”!A csöndgyakorlatok nem azt jelentik, hogy körülöt-

tünk a világban csönd lenne, hanem csupán azt, hogy mimagunk nem adunk ki hangot. Hallásunk és figyelmünk

élesedik, ha becsukjuk a szemünket. Legelôször ezt ér-demes megtapasztaltatni a gyerekekkel. A kicsik „csakúgy” nehezen viselik tartósan a szembecsukást, haazonban ez valamilyen feladattal társul, ha valamikonkrét dologra kell figyelni, egészen jól megy. Kezdet-ben legjobb a körülöttünk hallható hangokra koncent-rálni: milyen zajok szûrôdnek be az utcáról, a folyosó-ról – ezeket próbáljuk megfigyelni, azonosítani, sor-rendjüket megjegyezni. Ha nagyobbakkal dolgozunk,bemutathatjuk azt is, hogy észlelésünkben jelentôs kü-lönbségek lehetnek: nem ugyanazt hallja mindenki. Eh-hez csak annyit kell tennünk, hogy leíratjuk a gyerekek-kel a csönd hangjait az észlelt sorrendben, és ezt páron-ként összehasonlítják, majd a tapasztalatokat együttmegbeszéljük.

Hangok azonosításaIzgalmas játék az általunk szándékosan keltett han-

gok azonosítása. Gabnai Katalin érzékszervi finomítás-nak nevezi ezt. A „finomodás” azt jelenti, hogy az ész-lelésbe bekapcsolódik a gondolkodás, a képzelet is: miadhat ki ilyen hangot? Így lesz az akusztikus hatásbólbelsô kép – az elképzelt tárgy képe megjelenik a gyerekbecsukott szeme mögött. Némi tanári fantáziára is szük-ség lehet ahhoz, hogy érdekes, izgalmas, talányos han-gokat keltsünk. Következô lépésben a gyerekek is hoz-hatnak zajkeltô tárgyakat a közös játékhoz.

Az idô múlásának figyeléseAz idôérzék fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a múló

idô tartamának becslése. Kicsi idôkkel kezdjünk, 10-15másodperces szembecsukásokkal, így jutunk el egészena kétperces várakozásig. Meglepô, hogy az idô múlásátis mennyire különbözôképpen élik meg a gyerekek. Azinstrukcióban érdemes elmondani, hogy belsô segéd-eszközt se használjanak, tehát ne számoljanak maguk-ban, hanem engedjék át egész lényüket az idô folyásá-nak.

Természeti táj felidézéseA megszületô belsô csendben felidézhetünk egy ter-

mészeti tájat, egy számunkra kedves környezetet, lom-bok susogását, szél lebbenését, reggeli napsütést, ma-dárhangokat és így tovább. Egészen másként éljük átezeket a jelenségeket képzeletünkben, becsukott szem-mel, mint a valóságban, vagy ha csak beszélünk róluk.Utólag persze érdemes tapasztalatainkat megosztaniegymással.

Számolás hangsúlyáthelyezésselFolyamatosan számolunk halkan újra és újra egytôl

9

Tanítás-Tanulás

négyig úgy, hogy minden új sorozatnál eggyel elôre visz-szük a hangsúlyt, megnyomjuk, felerôsítjük a számot (avastagon szedett szám a hangsúlyos): 1 2 3 4 – 1 23 4 – 1 2 3 4 – 1 2 3 4 – 1 2 3 4 – 1 2 3 4– 1 2 3 4.

Ha már ez jól megy, csak magunkban számolunk, ahangsúlyokat pedig tapssal jelezzük. Nehézzé akkor vá-lik a gyakorlat, ha kánonban adjuk elô: nagy figyelmetés jó együttmûködést kíván a csoporttagoktól, hogyelôbb két, majd négy szólamban is szépen megszólal-jon. Még nehezebb lesz, ha nem négyig, hanem ötigszámolunk, és négy szólamban tapsolunk. A létrejövôritmust már élvezni is lehet, ha a kivitelezést a tökéle-tességig fejlesztjük.

Bimm, bamm, bummEgyesével, együtt számolunk. A hármas szám és

többszörösei (6, 9 stb.) helyett a bimm szócskát, anégyes szám és többszörösei helyett (4, 8 stb.) a bammszócskát mondjuk ki. A közös többszörösök helyett (12,24, 36 stb.) a bumm szócska hangozzon el. A gyakorla-tot mondhatjuk egyénileg, párosával vagy csoportosanis. Egy idô után, ha már eleget gyakoroltunk, minden té-vesztés után elölrôl kell kezdeni a számolást – lássukmeddig jutunk hiba nélkül.

Szövegmondás közös tempóbanA memoriterek kórusban való együttes mondása nél-

külözhetetlen feladat: megszületik benne a közösség.Napkezdô gyakorlatnak is igen jó, összerázza a csopor-tot, könnyebben megy utána a közös munka. Versek,szép prózai szövegek megfelelôek erre a célra. Én ma-gam nagyon kedvelem például Weöres Sándor Kínaitemplom címû versét, mert rendkívül sok bemelegítô,beszédtechnikai és koncentrációfejlesztô gyakorlat vé-gezhetô vele. Gyönyörû hanghatások hozhatók ki belô-le, ha lassan, szépen, harangütésszerûen énekeljük azegyes szavakat, elôször együtt, majd kánonban, többcsoportban, két szó különbséggel belépve. Az óra elejénvaló rituális „harangozás” hamar megteremti a tanulás-ra alkalmas figyelmi állapotot.

Weöres Sándor: Kínai templomSzent fönn Négy majdkert, lenn fém mélybô tág cseng: csöndlomb: éj Szép, leng,tárt jô, Jó, mintzöld kék Hír, hültszárny, árny. Rang, hang.

SzinkronbeszédRendkívül izgalmas gyakorlat, amikor azt kérjük a

gyerekektôl, hogy páronként összehangolódva úgymondjanak el együtt egy kívülrôl már megtanult versetvagy prózai szöveget, hogy teljesen szinkronban vannakegymással. A tökéletesen kivitelezett gyakorlat – sokgyakorlás után – azt az illúziót kelti, mintha egy sze-mély beszélne egyszerre két tónusban.

MesetolmácsolásPáros mesemondás: az egyik fél könyvbôl olvassa a

mesét, párja pedig néhány szó lemaradással pontos is-métléssel követi, ismétli az elhangzottakat. Ehhez nagyfigyelem és jó tempóérzék kell. Valójában nem pusztánfelolvasni és mechanikusan ismételni kell a szöveget,hanem elmesélni ketten, kétféleképpen, szabad megfor-málással, néhány másodperces idôkülönbséggel.

Nyolcnegyedes páros tapsritmusA párok szemben állnak, mindent egyszerre csinál-

nak: 8/1: combra ütés páros kézzel8/2: taps8/3: összetapsolás keresztben jobb kézzel8/4: taps8/5: összetapsolás keresztben bal kézzel 8/6: taps8/7: összetapsolás mindkét kézzel8/8: taps és így tovább folyamatosan, esetleg egyre gyorsuló

tempóban. Ha a párok kettôs kört formálnak, mindenciklus után mindenki továbbléphet a körön, új partner-hez. A taps ritmusára mondhatjuk a Kínai templom szö-vegét is; a versszakok között légzésszünetet tartva ép-pen kijön a nyolcnegyedes ritmus.

Kicsi kocsi – páros tapsPárban szemben állnak a gyerekek, mondják az

alább olvasható szöveget, a kicsi-re és a kocsi-ra az ök-lüket finoman összeütik, ez-re tenyereiket, az-ra pedigkézhátaikat érintik össze partnerükéivel.

kicsi kicsi / ez ez / kocsi kocsi / az az / kicsi ez / ko-csi az / kicsi kocsi / ez az

SzámdiktálásLassan, tagoltan elmondunk egy egyjegyû számok-

ból álló sorozatot, kisebbek esetében 4-5, nagyobbaknál6-8 számot. A sorozat végighallgatása után emlékezet-bôl kell leírni a hallott számokat. Egymás után öt-hat,nyolc-tíz sorozatot is végigmondunk teljes csöndet kér-ve, majd ezek után végezzük el az ellenôrzést és értéke-

10

Tanítás-Tanulás

lést. Naponkénti ismétléssel végezve a gyakorlatot agyerekek önmagukhoz mért teljesítménye szépen javul.

SzódiktálásAz elôzô gyakorlatot számok helyett szavakkal is

végezhetjük. Célszerû olyan szósorokat összeállítani,amelynek szavai szorosan kapcsolódnak valamely ép-pen aktuális tantárgyi tananyaghoz.

A fentiekben bemutatott gyakorlatok csak rövid íze-lítôt jelentenek a figyelmi feladatok kimeríthetetlen tár-házából. Ahogy elkezdjük rendszeres használatukat,magunk is újabb és újabb gyakorlatokat találhatunk ki.

FIGYELMI JÁTÉKOKKapcsolódva elôzô számunkhoz, újabb fajátékokat

mutatunk be, ezúttal is fotókkal kísérve a szöveget. Afényképek fejlesztôpedagógiai foglalkozásokon készül-tek a szolnoki Szandaszôlôsi Általános Iskolában, ahola fajátékok használatát rendszerszerûen vezették be, fi-gyelemreméltó eredménnyel. Valóban élményszerûegy-egy ilyen foglalkozás a külsô szemlélô számára is:a gyerekek lelkesedése, kitartó próbálkozása a siker re-ményében és többnyire beteljesülésében nagy segítségetjelent lemaradásaik csökkentéséhez, behozásához.

Ne felejtsük, hogy mindenfajta játék nevel. A fel-szabadult légkörben, a teljes figyelem állapotábana szabálytartás nem kényszerként, tanári fegyelme-zésként jelentkezik, hanem az együttes tevékenységtermészetes feltételeként, megadva ezzel a teljes azo-nosulás lehetôségét. Rövidesen szemmel láthatóanjelentkezik a transzfer is: nemcsak a játékórákon,hanem a tantárgyi osztályfoglalkozásokon is egyrejobban megy a közös normákhoz való illeszkedés ésa feladatok követése.

ToronyépítôA finommozgások türelmes gyakorlására alkalmas

ez a játék. Az alaplapon két tornyot látunk, az egyikrekör alakban bábukat helyezhetünk, vagy a kör közepé-be fahengerekkel magasíthatjuk a tornyot. A feladat abábuk, illetve a fahengerek áthelyezése a másik torony-ba. Ennek segédeszköze két fakar, amelyek ügyes, koor-dinált mozgatásával a mûvelet végrehajtható. Már az el-sô osztályosok is sikerrel próbálkoznak a feladattal, denagyobbak, sôt felnôttek körében is nagy összeszedett-séget és türelmes figyelmet igényel a pontos teljesítés.

Memória-mozaikA játék két részbôl áll: egy kisebb és egy nagyobb,

azonos színû és formájú elemeket tartalmazó kirakóból.A játékot a kisebb kirakóval kezdjük: az elemekbôlmegalkotunk egy szabad formációt, amit rövid fixálás-sal megpróbálunk képszerûen megjegyezni. Ezután le-takarjuk a mintát, és emlékezetbôl reprodukáljuk a min-tát a nagyobb kirakón.

SzimmetriaAz alaplapon körökbôl és egyenesekbôl képzett min-

ta található, ahol a vonalak találkozási pontjaiba bábukilleszthetôk. Többféle, különbözô nehézségû fokozatújátékra alkalmas ez az eszköz, kezdve az egyszerû ma-nuális kirakástól a minták reprodukciójáig és a vetélke-dô játékig.

A gyerekek kíváncsian figyelik egymás próbálkozásait, és türelmetlenül várják, hogy sorra kerüljenek

Párokban jó játszani a memória-mozaikot: az egyik fél létrehozza a mintát, a másik 15-20 másodperces megtekintés

után megpróbálja emlékezetbôl kirakni. Ha a fejlesztôpedagógus a mintaadó, nyomon követheti

a gyerek próbálkozásait, megfigyelheti tipikus tévesztéseit, és segítséget adhat a sikeres kirakáshoz

11

Tanítás-Tanulás

TérmalomKevéssé ismert és használt játék: szemben a közis-

mert és népszerû síkmalommal, a három vagy négyelembôl álló „malmot” különbözô térbeli lehetôségek

elképzelésével, észrevételével kell létrehozni. A játéksokoldalú fejlesztésre ad lehetôséget: kicsiknek a go-lyók elhelyezése a pálcákon is nagy kihívás, nagyob-baknak a térbeli látás és a stratégiai megfontolások gya-korlására kitûnô eszköz a térmalom.

PárkeresôSzív alakú formák párját kell a gyerekeknek megke-

resniük. A szív egyik felülete sima, a másik térbeli min-tát ad, és a fa rajzolatát is mutatja. Így tapintással és afamintázat látás útján való összevetésével végezhetika gyerekek a párkeresést. A szívek különbözô fafajták-ból készülnek, így a fák közötti finom tónuskülönbsé-gek is segítenek a feladat végrehajtásában.

Páros játékban mintaadó és mintakövetô szerepek lehetnek:„Ha te így, én is így!” Izgalmas változat a „Mi változott?” típu-

sú játék, amikor a bábuk változó helyzetét kell észrevenni

Egyénileg és csoportosan is játszható a duplaszíves párkeresô

Izgalmas játék kicsiknek a golyók versenyben való felrakása,ami a manipulációs készséget és a tapintást is fejleszti

MEGRENDELHETô JÁTÉKOK

AA nneemmeess ffaaaannyyaaggbbóóll,, iiggéénnyyeess kkéézzii mmuunnkkáávvaall kkéésszzüülltt jjááttéékkookk eeggyyeennkkéénntt

ééss tteelljjeess kkéésszzlleettbbeenn iiss mmeeggrreennddeellhheettôôkk..

Toronyépítô 15.000 FtMemória-mozaik 10.000 FtSzimmetria 10.000 FtTérmalom 12.000 FtPárkeresô 14.000 FtHordófogó 6.000 FtHajóút 8.000 FtRudacskázó 3.500 FtGolyópálya 3.000 FtPörgetô-készlet 2.000 FtTizenkét kô 9.000 FtNyulak és róka 9.000 FtPiramis 8.000 FtHuszonegy 8.000 FtSzám és betûkirakó 12.000 FtFormakirakó 10.000 FtHétszer tíz 10.000 FtUtolsó húzás 8.000 Ft

Rendelési cím: Metódus-Tan Bt.

1021 Budapest, Versec sor 14.Telefon/fax: (1) 200-7645

JJááttéékkóórráákk,, jjááttéékkddéélluuttáánnookk,, jjááttéékknnaappookk rreennddeellééssee,,

éérrddeekkllôôddééss,, jjeelleennttkkeezzééss jjááttéékk--ttoovváábbbbkkééppzzééssrree::LLôôrriinncczz JJóózzsseeff –– 7799 332244--446622;; 2200 338811--88880000