Upload
others
View
46
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
A
Kisrákói, bisztricskai és alsórásztokai,
másnéven lehotkai Lehoczky nemzetség szétágazása
Csernik, 1244
Turóczmegyében a Kisrákói, (ma Rakovó)
nemzetség alapítója
l
l
>>>> (II.) György, 1560 után
l Bisztricskai (Turócbeszterce) ágazat
I l
l l
l >>>János, 1563-ban szerzi meg
l l Alsórásztokát és fia Imre,
l l a székhelyét is áthelyezi
l 1583 után a Liptó megyei
l Alsórásztokára (ma a
l l Liptószentmiklósi
(III.) György, 1575 <<<<< l víztározó alján)
Nyitra és Pest m.-i ágazat l
l l
l
>>János, 1638 után
l Érsekújvárról
l Pestm.-be „költöz”
Sáriba (ma Dabas-sári)
l
l
>>>>János, 1765 Vadkert
l (ma Soltvadkert)
l l
l
>>>György, 1863
l Harta
l I
I
András, 1923<<<<<<
Csepel, Pesterzsébet I
(ma Budapest) I
l
l
l
____________________________
Bisztricska – lásd: hátsó borító
Alsórásztoka – lásd: hátsó borító
belső old.
2
_________________________________________________________________
© Írta, az idegen nyelvi fordításokat készítette*/, szerkesztette és 10 példányban
a család leszármazói részére sokszorosítatta Lehoczki Henrik Márton.
2016
l
Javított, pontosított és bővített
változat – 2018
Kapcsolatfelvétel levelezési címe:
_______________________________________________________________________________________
*/ Az idegen nyelvi fordítások készítését nem a szépirodalmi stílusú műfordítói szándék, hanem a tartalmi
hűséghez való ragaszkodás vezérelte. A fordítások szövege vesszőtől vesszőig, vesszőtől pontig tagolódik, és
helyenként - a könyvszerkesztés szabályai szerint - az idegen szövegek a bal, párosszámú oldalon, míg a
fordítások tartalma a jobb, páratlanszámú oldalon jelenik meg.
3
TARTALOMJEGYZÉK
oldal
Előszó _______________________________________________________ 4
Jelmagyarázat _________________________________________________ 4
Források ______________________________________________________ 5
Családfa táblázat I. _ ____________________________________________ 7
Családfa táblázat II. _____________________________________________ 9
Ki Kicsoda? Rövid személyi ismertető _____________________________ 13
Személyekkel kapcsolatos megjegyzések ___________________________ 17
MELL. 1. STEMMATOGRAPHIA- A Lehoczky nemzetség származása 25
MELL. 2. IV. Béla király adománylevele Czerneknek 1244 ___ ____ 29
MELL. 3. A Turóczi Registrum megállapításai 41.§, 49.§, 23.§ 1391__ 39
MELL. 4a. -„- megállapítása Pribócról 16.§ 1391__ 42
MELL. 4b. -„- megállapítása Rákócról 26.§ 1391__ 44
MELL. 5. Lehotka – Kuriálna osada _____________________________ 46
MELL. 6. A Lehotkai nemesi-udvarház __________________________ 48
MELL. 7. Lehoczky Dávid nemesi bizonyítványának másolata 1762___ 52
MELL. 8. Lehoczky József -„- eredetije 1766___ 56
MELL. 9. A Lehoczky család nemzedéki táblázata 1512-től __________ 68
MELL. 10a. Lehotkai, Alberti-i urbáriumok (úrbérbeadókról) _________ 76
MELL. 10b. Vadkerti urbáriumi összeírás (jobbágytelket bérlőkről) ____ 78
MELL. 11. Lehoczky Imre nemesi bizonyítványának kérelme 1840 ___ 83
MELL. 12. Pest megye Lehoczky nevű nemesei 1762-1845 között _____ 85
MELL. 13. A családfőkről készült fényképek az 1900-as évektől ______ 86
MELL. 14. A budapesti dinasztia leszármaztatói ____________________ 88
A családnemzet története a történelmi háttérben ______________________ 89
Térképek I.- V. _______________________________________________ 94
A Lehoczky név eredete ______________________________________ 99
A Lehoczky és a Rakovszky nemzetségekről 101
A Kisrákói és a Királylehotai Lehoczkyakról 107
Tények és elmélkedések a Lehoczkyakról áltlában __________________ 113
Lehoczkyak Vadkerten 1767-1817 között _________________________ 127
_
4
ELŐSZÓ
A későközépkorban a királyi-, főpapi- és nagybirtokosi méltóságok, a magas
beosztású közhivatali tisztségviselők és jelentősebb nemesek tetteik és tulajdonságaik
folytán híresnek, nevezetesnek számító személyiségek voltak. Ezek ténykedéseit,
ügyeit adatokkal, dátumokkal okiratokban jegyezték. Azokról a személyekről
azonban, akik bár ugyanabban a korban éltek, de nem maradt fenn róluk feljegyzés
(vagy kőtábla), azokról semmit sem lehet tudni, azok mintha nem is léteztek volna.
Az adatokat rögzítő okiratokat kezdetben országszerte vármegyei érsekségek,
apátságok „hiteleshely”-i levéltáraiban őrizték. A XVII. század végétől már
némelykatolikus anyakönyvezés is elkezdődött, és egyes nagybirtokos főnemes már
saját családi levéltárral is rendelkezett. Az 1800-as évek közepétől fentiek szerepét
fokozatosan átvették az állami levéltárak és közjegyzőségek.
A családi leszármazás kutatásához ma már csak az évszázadok során fennmaradt
hiányos iratállomány áll rendelkezésre. Az ország területét tekintve a felvidéki
részeken gazdagabb iratanyag maradt fenn, mivel hegy-völgyes, fennsíkos
domborzati viszonyai miatt sem a tatárok, sem a törökök nem dúlták fel. A levéltárak
anyagait csak a kuruc-labanc csatározások és az azt követő háborúk tizedelték meg.
Teljesebb, részletesebb irattári anyaggal rendelkezünk például az 1563-1614
között lassan kialakuló katolikus egyházi anyakönyvezésből és majd az 1785 után
vezetett protestáns anyakönyvekből is. A pontos állami anyakönyvezés csak
1895-ben került bevezetésre.
JELMAGYARÁZAT
/…/ __________ Forrás
/…i/ __________Forrás internetről
(…) __________ Személyi kód
A: ___________ Adat, dátum
MELL… _____ Melléklet sorszámmal
S/kak/… ______ Sárii katolikus anyakönyvi bejegyzés
V/kak/… ______ Vadkerti „-„ „-„ „-„
V/evak/… ______ „-„ evangélikus „-„ „-„
H/evak/… _____ Hartai „-„ „-„ „-„
P/ak/… ______ Pestszenterzsébeti „-„ „-„
* születés, ____ ¤¤ házasságkötés, ____ + elhalálozás
*/… _________ lábjegyet
5
FORRÁSOK */1
/1/ Adreas Lehotzky: Stemmatographia /Származástan/, 1796. Posonis. -Főv. Szabó E.
K.-tár: Budapest-gyűjtemény, raktár kat.sz.: Bv 929/95 -MELL. 1.
/2i/ Lehoczky József: Lehoczky nemzetség, 2012. – Kezdő oldal 20/34. laptól a 32/34-ig
/2/ Frantisek Bizub: Alojz Srtóbl, tvorca soc, Banská Bystrica 2009 /Stróbl Alajos, szobrász/
/3-1/ Magyar Kódex - Kossuth kiadó Budapest, 1999. / I. köt. 31.-44. old.
/3-2/ -„- / I. köt. 69.-76. old.
/3-3/ -„- / III. köt. 37-103. old.
/4-1/ Pallas Nagy Lexikon: Főispán címszó
/4-2/ -„- Lehoczky család címszó
/5i/ Engel Pál: Hadakozók rendje /Várispánság, várnak megyéje/Határvár,
Határvárispánság/
/6i/; /2i/-22/34.old.: Znióvára
/7i-1/ Katolikus lexikon: Turóc Vármegye története / Rakouch
/7i-2/ -„- -„- / Znióváralja, Premontrei Prépostság, hiteleshely
/8/ Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása, Budavári Tudományos Társaság 1922.
Országos Széchényi Könyvtár, kat.sz. : Sz.j.III.2.146
/9-1/ Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár, Pest, 1869. Vol. VII. köt. No. 108. és
/9-2/ Szentpétery Imre: Az Árpádházi Királyok okleveleinek kritikai jegyzéke,
Budapest, 1923. sorsz.: 784. Magyar Országos Levéltár -MELL. 2.
/10i/ Nagy-Rákó története
/11i/-1 A Rakovszky család története, felvidéki nemesi nevek kialakulása (www.macse.hu)
/11i/-2 Radix-forum : Lehoczky József kritikai válasza (www.macse.hu)
/12/ Sikura, Jan St.: Miestopisné dejiny Turca /Turóc megye helytörténete/,
Slovenská Akademia Vied a umeni, Bratislava 1944
/12/ - 121. old.: Lehotka, kuriálna osada – /Lehotka, udvarházas település/ -MELL. 6.
Országos Széchenyi Könyvtár, kat.sz.: 21.982/1
/13/ Horváth Séndor: Liptói és Turóci Registrum, Magyar Tört. Társulat 1902.
Orsz. Széchenyi K.-tár, kat.sz.: 229.467
23.§; 41§; 49.§. -MELL. 3.
16.§. -MELL. 4a.
26.§. -MELL. 4b.
/14i/; /2i/ Mátyás király Fekete serege
/15/; /4-2/ Engel Pál: Középkori Magyar Genealógia,
- Nagy Iván: Magyarország nemes családjai címerekkel és
nemzedéki táblázatokkal, VII. kötet /L-Ö/ - Lehóczky
család
Magyar Orsz. Lev.-tár, kat.sz.: 8/27.229 - MELL. 9.
__________________________________________________________________________
*/1 A szerzők helyenkénti forráshelyre utalásai nélkül. A témával foglalkozó kutatók, történészek saját elméletük alátámasztására többnyire valamely korábbi szerző munkájából vett adatokra,
tényekre hivatkoznak. Ha pedig valamely adatot valaki tévesen közölt, akkor az többek által
jóhiszeműen átvéve sem felel meg a valóságnak. Fenti forrásgyűjteményből is megállapít-
ható az azonos tények több helyi előfordulása – a magyar és az idegen nyelvű
kiadványokra nézve is.
6
/16-1/ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára, III. köt. 277.old. Pest, 1851.
Orsz. Széchenyi K.-tár, kat. sz.: 815/3-4
/16-2/ Vályi András: A Magyar Korona Országainak HELYSÉGNÉVTÁRA, 1903.
Orsz. Széchenyi K.-tár, kat. sz.: 15.103
/17i-1/ Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye I. / Pest Vármegye települései
/Alberti, /Sári, /Vadkert, /Harta
/17i-2/ -„- : Pest Vármegye / nemes családai / Lehóczky címszó
/18/ Pest Megyei Levéltár: „Lehoczky” című iratgyüjtemény
Lehoczky Dávid bizonyítványa -MELL. 7.
Lehoczky József nemesi bizonyítványa -MELL. 8.
Lehoczky Imre nemesi bizonyítvány kérelme -MELL. 11
/18i/ Kancellári Registratúra; Királyi Könyvek /DL-DF: 63510/ 1504.01.31./
/átírás 1504.02.13.- Turóczi Convent/
/19/ Szluha Márton: Sáros, Turóc Vármegye törzsökös nemes családjai
Orsz. Széch. K.- tár, kat. sz.: 4/6681 és Liptó 4/5985
/20/ Vadkerti urbáriumi összeírás 1767. Magyar Országos Levéltár, „P 518”
(Orczy cs. Lvt.: Possessionaria familiae Orczy) 28. cs. Vdt. No. 92.
206-219. fol. és No.103. 13. fol. –MELL. 11.
/20i/ Urbáriumi Tabellák 1767 / Lehotka / Turócz
/21i/ Die drei Schwabenzüge /A három Sváb bevándorlási hullám/
http://www.banaterheide.de/htm/frameset.htm
http://www.birda.de/Die Schwaben-zuege-I.html
/22/ Halasi László: A Hartai Evangélikus Egyház története 1723-2003
/23/ Sári legelső anyakönyve: „Baptisati, Copulati et Defunkti ab Anno 1718-1744”
„Keresztelések, Esketések és Elhalálozások 1718-1744-ig”
még sorszámozás nélküli bejegyzésekkel
/24/ Vadkerti anyakönyvek bejegyzései
/25/ Hartai anyakönyvek bejegyzései
/8/ könyv címlapja /12/ könyv címlapja
7
8
9
10
11
12
Érdekességként még megemlítendő, hogy a 9-12. old. anyakönyvezett családfájának
kutatása is mennyi-mennyi információt rejt - ha csak egy fényrésnyit is - a korabeli demográfiai
viszonyokról:
- Tájékoztat a csecsemőhalandóságról, a fiatalok-, felnőttek- és különösen az anyák
halandóságáról.
- Betekintést nyújt a népesség racionalitására, pl.: a házasulandó testvérek, unokatestvérek
egyidőben rendezett esküvőjéről - a közösen finanszírozható lakodalom érdekében - és a
közös családi vagyon egyben tartását célzó unokatestvérek összeházasításáról is.
- Tudósít az özvegyen maradt szülők és gyermekeik sorsáról, miszerint a férfiaknak
családfenntartó munkájuk mellett a gyermekneveléshez új anyára, az asszonyoknak a rájuk
maradt gyermekek eltartására új apára volt szükségük. Ezért mielőbbi új házasságkötésre
kényszerültek, ami egyben legtöbbször a család gyermeklétszámának megnövekedését,
megduplázódását eredményezte stb.
13
KI KICSODA? Rövid személyi ismertető
(1) -A: kb1000- Pessinai morva Bó lovag
/1/ A Lehotzkyak ősi nemzetsége a mondákban a cseh pessinai, „felavatt morva lovagok
a határon” elnevezésű elődöktől származik. -MELL. 1. /A
/2i/-kezdő old. 20-21./34 lap: A család régi időre visszanyúló emlékezete szerint a
nemzettség őse egy Bó nevű pessinai morva lovag volt, aki társaival a német királyi
testőrség tagjaként Passauból Magyarországra kísérte Gizella bajor hercegnőt, István
király mennyasszonyát. A testőrlovagok ezután vendéglovagként a királyi udvar
szolgálatában letelepedtek.
/3-1/ Vajk (a keresztségben István nevet kapott és 1000-ben megkoronázott király),
valamint Civakodó Henrik bajor királynak leánya, Gizella esküvőjére a hagyomány
szerint a bajorországi Scheyernben került sor. Ezután a királynő követte férjét új
hazájába. Számos kíséretét testőrei, katonák, gazdasági-, politikai tanácsadók, és hittérítő
püspökök, tanító szerzetesek alkották.
(2) -A: kb1230- Kozma comes
/12/-18.old.,Turoci Reistrum 49.§., /1/-B Lork comes(synovi Komesa Kozmu) és
testvérei, Csernik és Beke apja, Gizella kiséretéből letelepedett testőrök leszármazója.
/4-1/-Főispán címszó: István király a törzsi társadalmi szervezeteket feloszlatta és
helyébe a fejlettebb nyugati mintát követve - honvédelmi szempontból előnyösebb -
várszerkezeteket alakított ki. Ezek élére a német grófságok szerint „comes”-eket
(ispánokat és várkapitányokat) nevezett ki.
/5i/ A soron következő Árpád-házi királyok a jövevény vendégek kiválasztott részét a
királyi udvarban, további megbízható hűbéreseket pedig „honorbirtok”-okon telepítették
le. A katonai tisztségek apáról fiúra szálltak.
/2i/-22/34 lap: Kozma a Vahtári határőrség kapitánya
(3) -A:1244- Czernek, Kozma fia
/1/ Kozma fiai: Cernek/Czernek/Chernek=Cernyk/Cernuk/Csernik */1
Lork /Lauren/Lőrinc/Vavrinov és
Beke /Béke - MELL. 1. /B
/2i/-23/34 lap: Czernek IV. Béla királyt a vesztes muhi csatából menekítő és kísérő,
majd Znió várában az őt őrző-védő testőrség tagja.
/3-2/ IV. Béla menekülési útja
/6i/, /2i/-22/34 lap: Znió, vagy másik nevén Turócz=Turuch=Turul vára, királyi vár
1552-ig, Buda vára megépültéig IV. Béla innen kormányozta az országot.
/9-1/ IV. Béla király szolgálati érdemeiért jutalmul Cerneknek adományozza a Zniótól
délre elterülő „Terra Rakouch”-t = Rákóc földjét.
Az 1244-ben kelt adománylevél tartalmazza Cernek leszármazói részére a birtoknak örök
időre szóló tulajdonjogát és határait.
A birtokadomány egyben olyan kiváltságot is jelentett, amely Cerneket a katonai sorból
az ország törzsökös*/2, „uralkodó-birtokosok” /=később uralkodó nemesek/
rangjára emelte.
*/1 MELL. 2.; /13/ 13.§; 26.§; MELL. 1. klf írásmódjai
*/2 A honfoglaló magyarság főúri leszármazóival és a korábbi, Árpád-házi
királyok földbirtok adományosaival azonos társadalmi réteg.
/8/ A nobilis=nemesség fogalma csak a tatárjárás után alakult ki.
14
/8/-20. old., /9-1/ Rakouch korábban az örökös nélkül elhunyt Meffrik tulajdona
volt, akinek birtoka visszaszállt a királyra. - MELL. 2.
/1/, /2i/-5,6/34. lap: Rákóc későbbi nevén Rákó az adománylevél alapján évek múltán
rajzos címert is kap.
/7i-1/ Rákóc faluja benépesülésének és templom építésének kezdete 1244.
/8/-22. old., /12/-126. old. Rákóc 1351-et követően Kis-Rákó és a szomszédos, de jóval
nagyobb területű Zanasán a közös határ következtében a Nagy-Rákó elnevezést kapja.
Czernek családjának leszármazói ezek után keresztnevük mellett az ősi fészekre,
birtokuk nevére utalóan „ Kis-Rákói ” (családi) előnévvel nevezték magukat.
/8/-141.old. A leszármazó családtagok megkülönböztető ragadványnevet is viseltek,
mint pl.: (12) Kis-Rákói „orros” Jakab 1414 körül.
/8/-38. old., /10i/, /11i/, /13/-41.§. Nagyrákót /még Zanasán néven/ 1245-ben két
testvérnek, a Rakovszky család akkori, másnevű elődeinek, Márton papnak és Lászlónak
hasonló érdemekért, mint Czerneknek esetében is, adományozta a király. MELL. 3 /A
/7i-2/ IV. Béla király Znióváralján 1252-ben megalapítja a Premontrei Prépostságot,
amely 1790-ig „hiteleshely”-ként /korabeli levéltárként/ is működött.
(4) -A:1284- Lork=Lauren=Lőrinc=Vavrinov, Kozma fia
/12/-18.old., /8/-22:-60-61.old., /13/-49.§. Lőrinc, Kozma comes fia. Apja után örökli a
comes/kapitányi tisztséget. 1284-ben szolgálati érdemeiért IV. László királytól
adományba kapja Villa=Terra Bisztricha földjének egy részét. 1292-ben 30 márkáért még
további területet is vásárol Bisztricskához, azaz Turóczbesztercéhez. -MELL. 3/B
(5) -A:1286- Beke=Béke, Kozma fia
/1/ Czernek és Lork testvére, Kozma harmadik fia.
/2i/-26/34 lap: 1286-ban a Rakovszkyak elődeitől területet vásárol Zanasánból.
(6) -A:1324- János, Beke fia, későbbi nevén Bisztereci János
/2i/-30/34 lap: Örökli nagybátyától - annak fia híján - a katonai, kapitányi tisztséget.
/12/-99. old. 1324-ben új adományt kap Biszricskához (T.-besztercéhez), Károly Róbert
király megbízottja, Dancs mester által a Zólyom vára védelmében a rokoni Tholtokkal
együtt vívott sikeres harcaikért.
/12/-100. old. Bisztricska birtokosa Bisztereci János, ennek okán Bisztricska is
a Lehoczky család tulajdona lett. -MELL. 3 /C
/13/-23.§. és 27.§. A fentiekről szóló adományleveleket Bisztereci János örökösei
bemutatták az 1391-évi vizsgáló bizottságnak, akik azok hitelességét megerősítették.
(7) -A:1326- Ábrahám, Czernek fia
/12/-124. old. és
(8) -A:1353- Pál, Ábrahám fia
/13/-16.§. A Pribóc környéki birtokosok is bemutatták adományleveleiket és a bérleti
szerződéseiket tartalmazó okmányaikat, melyekben Ábrahám és Pál birtokhatárai is
megemlítésre kerültek. -MELL. 4a
(9) -A:1391- Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai
/13/-74-75. old. 26.§. Úgyszintén bemutatták IV. Bélától kapott, Rákócról szóló
adománylevelüket Bebek Imre országbíró vizsgáló bizottságának. Az adománylevél
kivonatos tartalmát és hitelességét a vizsgáló bizottság jegyzőkönyve bizonyítja.
-MELL. 4b
15
(10) -A:1399- /2i/-kezdő old.25-26./34 lap Pálnak Péter nevű fiát perbe idézik. */1
/15/ -VIII. köt. Rakovszky címszó/ Kisrákói Pétert 1399-ben a zanasáni örökösök
leszármazói (a késöbbi Rakovszkyak) perbe idézik a Turóci Conventhez kisrákói
bitokrésze eladásának eltiltása miatt.
(13) -A:1414- Kisrákói János, Péter fia
/15/-Rakovszky címszó/ „Zsigmond király 1414-ben meghagyja a Turóci Conventnek,
hogy Jakabot, Rakovszky Lőrincnek fiát a kisrákói birtok iránt a Kisrákói János ellen
támasztott pörében idézze meg, és kijelölte az ügy vizsgálatára kirendelt személyeket.
(15) -A:1459- Kis-Rákói Lehoczky János vitéz
/14i/ és/2i/-32/34. lap: 1459-ben Mátyás király szolgálatában a „Fekete Sereg”
megszervezője és egyik vezetője.
(17) -A:1487- Jakab és Márton de Lehotka
/12/-121. old. LEHOTKA, -1487-ben Kis-Rákói Jakab és Márton írásbani
említésekor jelenik meg először a Kis–Rákó=Lehota helységnévnek jelzői,
kis-lehotai, azaz lehotkai szlovákosra átfordított változata és a korabeli latinos forma
szerint „de Lehotka” név is. A „de Kis-Rákó” név latin nyelvű változata még sokáig
használatban maradt. - MELL., 1. - MELL. 5.
(18) -A:1504- Lehoczky János
/18i/ „Királyi adomány jogán kijelölt ember, II. Ulászló király parancsára ”
- birtokadományok átírásának, beiktatásának intézésére Turócz megyében.
(19) -A:1512- - MELL. 8., 9. Kis-Rákói (I) György
/18/, /15/-77. old., /4-2/ A családnemzettség folytatója, leszármazóinak felsorolását
1512-től az anyakönyvezésig a nemzedéki táblázat tartalmazza.
(20) -A:1522- Kis-Rákói Máté, (I) György fia
/18/, /15/, /2i/-12. old. 6/7.lap: Megveszi a Tholtok adományba kapott két negyedrész
bisztricskai birtokát 200-200 aranyforintért, örök áron.
(21) -A: /18/, /15/ (I) László, Máté fia
(22) -A: /18/, /15/ (II) György, Máté másik fia, a bisztricskai ágazat leszármaztatója.
(23) -A:1575- /18/, /15/ (III) György, (I) László fia, a nyitrai és az alföldi ágazatok
leszármaztatója.
(24) -A:1638- Dániel, (III) György fia
/18/, /15/, /2i/-13. old. 5/9. lap: „osztoz” - Valószínű a család-nemzetségi
birtoknak az őreá, vagy az összes családtagra eső területi hányadát meghatározva,
esetlegesen kinek-kinek kívánsága szerinti hitbizományi földjáradékra, vagy
(közös megegyezés után), birtokrésze értékének pénzbeni kiváltása céljából.
(25) -A: János, Dániel fia
/18/, /15/ - „Nyitrába és Pestbe költöz” - Dániel osztozását követően először Nyitra
Vármegyében próbálkozott új egzisztenciát teremteni, majd a törökök Budáról 1686.
évben való kiűzése után kedvezőbb lehetőségeket látván Pest Vármegyében, az
alföldi Sáriba települt át.
(26) -A:1710- /15/ Márton, László fia, tábornok, báró -MELL. 1. / C
(Pest M Levéltárban címere)
(27) -A:1751- Dávid, Pálnak fia
/18/, /15/,/17i-1/ Lakik Albertiben, nemesi igazolást kér 1751-ben Turócz
Vármegyéből, amelyet Pest, Pilis és Solt megyében 1762-ben hirdettek ki. MELL.7.
*/1 Hibás adatforrások után téves névcserék:
Turóci Reg.: Pál fiai Jakab pap és Lőrinc, Péter nevű testvérük nincs,
Így ez a Péte nem lehet Petrik 1358-al - aki Alsó Lehotát kapta és aki
nem volt kisrákói sem – azonos.
16
(28) -A:1761- Gáspár, Györgynek fia
/15/ Turócz megyei, Lehotkai lakos, (27) Dávid és (29) József kortársa, azok nemesi
bizonyítványai ügyében a Megye Gyűléseken szószólóként működött közre.
-MELL. 7., 8.
(29) -A:1761- József - Josephus, János fia
/18/, /15/, /S/kak , „ lakik Sáriban” – Mint (valószínű fiútestvér nélküli) örökös,
apja gazdaságának folytatója.
/17i/ Nemesi igazolást kér 1761-ben Turóc Vármegyéből, amelyet
Pest, Pilis és Solt megyében 1766-ban hirdettek ki. -MELL. 8.
(30) -* 1733- Joannes, Józsefnek fia
/18/,/15/, /20/, S/kak, 1765-ben Sáriból, apjának gazdaságából családjával
Vadkertre költözi, és ott jobbágytelket bérelve saját gazdaságot alapít.
2 év eltelte után a nem teljeskörű belterületi (háztáji), de külterületi (szántó- és
kaszáló telkek) nélküli vagyoni helyzetéről az 1767-i vadkerti
urbáriumi összeírás ad tájékoztatást. -MELL. 10.
(31) -* 1752- Andreas, Jánosnak fia
V/kak és V/evak Első hat gyermekét 1783-ig még a Katolikus Egyházban,
míg az 1781-es „Türelmi Rendelet” hatályba lépése után 1786-tól született
további három gyermekét már az Evangélikus Egyházban anyakönyvezték.
Itt javították az anya leánykori nevét is a fonetikus Ajlerin-ről helyesen Euler-re,
az „-in” ónémet női családnévre utaló képző nélkül.
(32) -* 1788- Nicolaus, Andrásnak fia
(33) -* 1810- Joannes, Nicolaus fia
1847-ben megözvegyül, majd újraházasodva feleségül vesz egy hartai megesett
lányt, aminek következményeként a hartaiakkal való kapcsolat jöhetett létre.
(34) -* 1841- Georg, Joannes fia
Benősült Hartára. Pallér (kőműves és ácsmester), aki Hartán több ma is létező
házat épített. - MELL. 13.
(5) -* 1876- Andreas, Georg fia
H/evak Dunai hajón szolgáló matróz. Tisztítatlan dunavíz fogyasztása miatt 28 éves
korában, negyedik gyermeke megszületése előtt tífuszban elhalálozott. Özvegye
öt évvel később újra férjhez ment és további két féltestvért szült. MELL. 13.
(36) -* 1901- András, Andreas fia
Szőlőművelő bérmunkás Izsákon, Posztógyári
napszámos Csepelen, Budapest Fővárosnál (akkoriban nyugdíjat
biztosító állásban) utcaseprő, majd a v. háborút követően szemeteskocsis
(37) -* 1926 András, András fia, /11i/-2, gépészmérnök, Posta Műszaki Főtanácsos,
aranyérmes feltaláló és nagy turista
(38) -* 1938 Henrik Márton, András másik fia, P/ak: 282/1938 gépésztechnikus,
üzemmérnök
(39) -* 1973 András Gergely, Henrik Márton fia, gépészmérnök
(40) -* 1974 Fülöp Boldizsár, Henrik Máron másik fia, építészmérnök
17
Személyekkel kapcsolatos megjegyzések
(1) /1/, -MELL. 1. /C Lehoczky András a Stemmatográfia =„Családszármazás-tan”
megalapítója, (1741-1813), ügyvéd, vármegyei táblabíró. Munkája
1796-ban jelent meg Pozsonyban, latin nyelven.
/2i/-kezdő old. 20/34. lap:„Bó lovag” korabeli szájhagyomány, de lehet, hogy csak mese.
(2) /5i/ Honorbirtok = a király által az adományozottnak szolgálataiért cserébe
minden javadalmával együtt juttatott birtokadomány, melyet az
egyenesági leszármazók örökölhettek, de a király szándéka
szerint vissza is vehette, illetve örökidőre is ajándékozhatta.
Comes = királyi főméltósági rang: udvari tisztségben Báró
Ilyennek számított pl. a kincstárnok, főpohárnok, főlovászmester,
fővadászmester és a megyésispánok, szerviensek(=főhivatalnokok)
stb., valamint katonai tisztségben a várkapitányok.
/12/-18. old. és Turóci Registrum 49.§. Comes volt-e Kozma és vahtári-e? Lehetséges,
de nem biztos. Csak a két forrás említi comesnek. Mivel udvari lovag volt,
így mint katonai comes-kapitánynak a király bizalmas hűbéresének kellett
lennie. Ennek okán az úgyszintén ifjú katona fia, Czernek nem kerülhetett volna
olyan bizalmi álláslásba, mint amilyen a király személyes testőrségének tagsága.
/2/, Vahtár F. Bizub: Strobel Alajos című szlovák nyelvű könyvének 4. old.
közepe és az 5. old. első bekezdésének fordítása:
„ Hanem a Frischfeuer*/1 elnevezés létrejöttét már jóval korábbi, XIII.
századi visszaemlékezésekből tudtam következtetni. Akkoriban az
elfoglalt térség biztosítására a magyar királyok a Liptói területeken
katonai határőrhelyeket létesítettek. Már előzőleg is az odavezető
völgyek átjáró ösvényein, vizi patakjain áthaladókra ideális betekintést
nyújtottak a magaslatokon elhelyezett őrhelyek. Így a Fehér- és Fekete
Vág összefolyására, valamint a Boca és Hibbica folyók torkolata
mentének helyszíneire. Az erre telepített őrség jelenlétét igazolja az
ugyancsak egy sziklagerincen kialakított úgynevezett Vahtárová
(Wachter */2 = strázca) őrhely, amelyről kilátás nyílik északon a
magasabban fekvő álláshelyekre, a Liptói határ kijáratára a Szepesség
felé és nyugat felöl majd Ulozisko feletti Liptovska Maráig. Nyugaton a
Vág oldali hegygerincen lehetett az említett Frischfeuer helység, ahová
valószínű hasonló őrtáboroknak volt a helye, mert onnan enyhén
emelkedő csapásvonal megmászása után az út a sziklacsúcsra vezet.
A katonai őrszemélyzet pedig a táborban bajmentes helyen
állomásozhatott. ” */1 talán jelzőtüzet adó csúcsok helye és
*/2 a Wachter-Vahtár szónak átformálódott alakja is
mint a korábban betelepített szász bányászok
német nyelvjárása, valamint a névutód,
a királylehotai Zemianska Kuria Vachtar
vendégház igazgatója e-mail-ben adott
tájékoztatója.
(Előzőek kiegészítéséhez tartozik, hogy a Kárpát-medencébe a Vereckei szoroson keresztül
érkező népmozgások egyik átvonuló útja a Vág folyó völgye hosszán át is vezetett.)
18
(3) /1 /B, /12/-121.old., /2i/-5,6/34.lap: -MELL. 1. - Címer adomány
Czernek adománylevele ezt nem tartalmazza, de a király az éberen
őrző szolgálatra és a rákos-, vizenyős árterületre hivatkozva szóban
közölhette. Oklevélben a címeradomány írásban 1326-tól, rajzos képi
ábrázolásban pedig csak a XIV. sz. végén jelenik meg.
/9-1/ -MELL. 2. Hiteles másolat IV. Béla adományleveléről Czernek részére,
amely Beniczky Márton pribóci családi levéltári anyagában található, és ahová
összeházasodások, birtokhatár igazolások révén kerülhetett.
/9-2/ Az adománylevél valódiságát a kritikai jegyzék erősíti meg.
/7i-2/ Hiteleshely = a korabeli papi intézményekben, apátságokban,
prépostságokban, megyéspüspökségekben káptalanok által őrzött
okirat-oklevéltár. Ezek dokumentumairól kérésre a kanonokok
hitelességi pecséttel ellátott másolatot adtak ki (-pénzért).
/12/-126. old. (Rakovo) … Král Belo r. 1245 svojmu Kaplánovi Martnovi a jeho
bratovi Ladislavovi …
( Zanasán) … Béla király 1245-ben Márton pap és testvére,
László részére adta adományba …
/13/ -MELL. 3. A Turóci Registrum vizsgálatairól
1390-ben Turóc- és Liptó Vármegyékben elszaporodottak
a birtokperek. Zsigmond király ezért a Turóci
Megyegyűlésnek elrendelte egy, a liptói és turóci
adomány- és birtokleveleket felülvizsgáló bizottság
felállítását. A bizottság Bebek Imre, országbíró elnöklete
alatt folytatta le az ellenőrző vizsgálatokat. A vizsgálatot az tette
szükségessé, hogy a liptói „átkos emlékű” Madocsányi János
deák adományleveleket hamisított. A gyanúsított lakóhelyén
meg is találták a hamisítás eszközeit, pecsétjeit. Ezeket a
hasonló hamisítások elleni elrettentéséül nagy nyilvánosság előtt
Madocsányi Jánossal együtt máglyán elégettek.
A vizsgáló bizottság 1391-ben alakult meg, ahol minden
birtoktulajdonosnak be kellett mutatnia ellenőrzésre a
tulajdonjogát igazoló okiratot. Turóczban erre 71,
míg a jóval kisebb Liptóban 84 esetben került sor. A
felülvizsgálat megállapításainak tartalmát - a tetemes
feladatra tekintettel - kivonatosan diktálták le írástudó
szerzeteseknek. A vizsgálati jegyzőkönyv csak az
érvényesnek elismert okiratokat sorolja fel, a kiszűrt
hamis oklevelekről egy kivételével nincsen adat. Annak
bemutatójának birtokát a Király elkobozta, és másnak
adományozta. A többi hamisítványt pedig az érintett
tulajdonosok - a felülvizsgálatról már előre kiszivárogtatott
értesülést szerezvén - valószínűleg már nem merték bemutatni. Hanem azért a későbbiekben mégis kiderült, hogy 10-12
hamis birtoklevél „érvényes”-nek minősült. Ugyanis a
hamisítóval a hamis pecséteket is elhamarkodottan elégették, és
így a pecsét hamisságát nem lehetett már miről bizonyítani.
/13/ REGESZTRÁK a Registrumhoz, 1904
19
/8/, /12/, /13/- 41.§. Miután 1245-ben, fél évvel később mint Czernek, a Rakovszkyak
akkori, még birtokhelyre utaló családi előnév nélküli elődei, Márton
pap (a király káplánja, a Szent-Máriai Egyház plébánosa) és testvére
László, ők ketten hasonló jutalomként IV. Béla királytól megkapják
ajándékba a Rákóccal délről határos, de annál jóval nagyobb
kiterjedésű Zanasán földjét.
MELL. 3. Zanasán Rákóctól délre, Szosóctól északra szintén Turóczfolyó
melletti terület, amely az északi csücskén a Rákóci birtokkal határos.
Az 1400-as évekig még Zanasánként szerepelt, azután „Rákó”-nak
nevezték. Szomszédságukból adódóan a Rákócnál jóval nagyobb
területű Rákó-ból Nagyrákó, míg a kisebb Rákócból pedig Kis-Rákó,
lett. TÉRKÉP 105. old.
(4) /8/-22. old. Villa Bisztricha 1258-ban a Jordán földjének nyugati szomszédja
/12/-18. old. /13/-49.§. –MELL. 3. (Jahodniky) …1284 daroval král Ladislav
Bystricky (Kysbistricha) Vavrinovi, synovi Komesa Kozmu
(Jordán földje) …1284-ben adományozta László király Kozma
comes fiának Lőrincnek (Kisbisztricska) Bisztricska földjét.
/8/-60-61. old. Bisztricska területét már értékes adományként adta 1284-ben
IV. László Kozma fia Lőrinc comesnek. Jordán földjének
legnyugatibb része a szomszédos Bisztricskába nyúlott be.
Ennek egy részét a jobbágy-fiúi osztályba tartozó Nack fiai eladták
30 Márkáért 1292-ben Kozma fia Lőrinc comesnek, Bisztricska
tulajdonosának.
/5i/ Jobbágy-fiúk = végvári katonák, békében a várukat környező, kiosztott
földjeiken önnállóan gazdálkodó személyek.
(6) /12/-99.old., /13/-23.§. - MELL. 3. (Bystricha) … 1324 .potvrdi Král Doncovu
donáciu Jánovi, synovi Beke o pat rokov nestorsite potvrdit
Turciansky Konvent drzbu Bystricky Jánovi r. 1347…
(Bisztricska) … 1324-ben adományozta Dancs, a király területi
megbizottja Beke fia Jánosnak. Ezt visszamenőlegesen
a Turóczi Convent vizsgáló bizottsága is igazolta későbbi
nevén Bisztereci János örököseinek is.1347-ben.
/13/- 27.§. Beke fia János ugyancsak Dancs mester által kapott adományba egy
részt még a Bisztricskával szomszédos Benefalvából is 1337-ben.
Turóci Convent = Turóczi Tartományi-Megyegyűlés
/12/-100. old. Bystricha, 1258 Villa Bystricha domáci Jánovi synovi Beke
Bysztricha Bystricky Jánovi,
asi v. tom istom case zjavila sa na Bystricke i. rodina
Lehockych.
Bizsricska, 1258-ban Bisztricska földje, gazdája Beke fia János,
Bisztrcska birtokosa Bisztereci János,
ennek okán lett Bisztricska is a Lehoczky család tulajdona.
20
(7) /12/-124. old. Pribovce, -Na pribovské pole sad v ztahuje i zptáva o predaji lúky
medzi potokom Rakouch a Riekou Blatnicou, ktoru predaj
Abraham syn Chernikov,
Pribóc, - A pribóczi f öldterületen fekvőkaszálót is, mint mondva
lett, a Rákóc patak és a Blathnyica folyó közötti vizes rétjét
bérbeadták Ábrahámnak, Czernek fia birttóka mellett.
(8) /13/-16.§. –MELL. 4a. Turóczi Registrum = A Turóczi Convent 1391-évi vizsgálati
jegyzőkönyvének kimutatása: 16.§. vizsgálata Pribóc területeiről
(9) /13/-26.§. –MELL. 4b. Turóczi Registrum = Turóczi Convent jegyzőkönyvének
megállapítása: 26.§. vizsgálata Rákóc földjéről
A registrum nyomtatott szövegében sajtóhibás „olmi”
szó helyesen: olim. Eredeti feljegyzésnek talán a sorszám nélkül
ábrázolt kéziratrészlet tekinthető, melyben viszont a „ni” szó a
helyesírási hiba - helyesen: in.
A feljegyzés-részlet eredetiségére utal, hogy ez a 25. kimutatás alsó
sora betűinek alsó széle és a 27. kimutatás felső sora „S” betűjének
felső széle közötti szövegnek szelvénye.
Horváth Sándor a Registrum szerkesztője írta, hogy a vizsgálatokat a
könnyebb azonosítás végett ő maga sorszámozta be.
(10), (13) /15/-Rakovszky: Kisrákói Péter mint Pál fia téves. Pának nincs Péter nevű fia, így
az perbe sem idézhető. Helyette Pál fia Lőrincnek a fia Péter 1399 értendő.
Ennek fia János 1414, aki a második perhez megnevezett fél.
A per pontos tárgya és kimenetele csak a Turóci Convent hiteleshelyi
jegyzőkönyveiből, vagy a Rakovszkyak családi levéltára anyagából, a
Feria 3. prox. post festum Epiphaniarum Domini dátumnál derülhetne ki.
(11), (12), (14) és (16) – Szluha Márton féle táblázat szerint
(15) /14i/, /2i/-kezdő old. 32./34 lap és /11i/-2 Hadtörtneti adat 1459. Sajnos a Hadtörténeti
Intézet levéltárában csak az 1526 után találhatók írott adatok, de
idősíkban tekintve lehetett Kisrákói János 1414-nek a fia.
(17) /12/-121. old., /8/-97. old. -MELL. 5. Az irtvány területeken (erdőségek egykor
kivágott területein) létesült településeket Lehotáknak nevezték.
Lehotka is ugyan azt jelenti, csak szlovák kicsinyítő képzővel ellátva,
azaz kis-lehota = lehotka.
A „de Lehotka” név eredetére, kialakulására további kutatás
folytatandó: - talán a Szlovák Állami Leváltában, a Gróf Révay családi
levéltárnak hollétére, ( vagy esetleg a Turócszentmártoni levéltárban).
Kérdés: vajon milyen ügy, tény említése folytán hivatkoztak Kis-Rákói
Jakabra és Mártonra 1487-ben kelt okiratban először a latin „ de Kis-Rákó”
helyett, a „de Lehotka”, (azaz szlovákul Lehotsky) névváltozatra?
(19) /15/-77. old., /4-2/, -MELL. 8. A Kis-Rákói nemzedékek létszámukban
sokasodtatak, a Kis-Rákói birtokhatárok viszont nem bővültek. Így a
a bisztricskai ágazathoz hasonlóan - a kedvezőbb gazdasági
körülmények reményében - részben más vidékekre, megyékbe távoztak.
A továbbra is Kis-Rákón maradó és ott székelő dinasztiát az 1500-as
évektől a Kis-Rákói (I) György családnemzetségét folytató
leszármazók alkották. Ezek felsorolását a hiteleshelyen őrzött okiratok
feljegyzéseiből állították össze. A felsorolás sajnos nem tért ki a
felsorolt személyek kilétére, és arra, hogy milyen tisztségük, ténykedésük
folytán kerültek a hiteleshelyi okmányokban feltüntetésre.
21
A majd következő -MELL. 7. és 8. szerint megállapítható, hogy a
MELL. 9.-hez hasonló nemzedéki táblázatokat a nemesi
bizonyítványok összevetéséből szerkesztették össze.
(24) /15/, /2i/-13. old. 6/9. lap: „Osztoz” A lehotkai birtokon élő családtagok növekvő
létszámával a birtok egy főre eső javadalma továbbra is csökkent.
A birtokon ebben az idősíkban minimum kb. 7-8 felnőtt leszármazó
élhetett népes családjával együtt. A családnemzettség tagjai a
birtokon hitbizományi alapú földközösségben éltek. A birtokon belül
maguk gazdálkodtak és a javadalmakat közösen élvezték.
Hitbizomány = családon belül megkötötten öröklődő, el nem idegeníthető
és meg nem terhelhető feudális földtulajdon.
Dánielnek osztozását -MELL 8. szerint hatósági okirat rögzítette.
Valószínű, hogy az elszegényedés miatt a hitbizományt közös
megegyezéssel megszüntették, és így (majd az alább következők
alapján) az egyes személyek birtokhányadának meghatározásához
volt az osztozkodáshoz szükség. A személyes tulajdonrészt vagy
földjáradékra cserélhették, vagy tulajdonrészük pénzbeni megváltását
választhatták. Egyeseknek így lehetőségük nyílt új egzisztencia
megteremtésére: - kedvezőbb gazdasági feltételeket biztosító vidékekre
településre; - más polgári foglalkozásra; - ipari vállalkozásra;
- stb.-re fordítás céljából.
Ezen szándékkal származhattak el azután az Albertibe, Sáriba, Kecelre,
Rácalmásra és a többi helyekre, ahol a törökök utáni elnéptelenedett
térségeket benépesítve, jobbágytelkek bérlésével jövedelmezőbb
viszonyok között gazdálkodhattak. A továbbra is Kisrákon maradt
rokonság későbbi létét a HELYSÉGNÉVTÁRAK így rögzítették:
/ 16-1/-277. old. „ Rákó, ( Nagy és Kis) két egymásmelletti tót falu Turócz
Vármegyében a Turócz vize mellett. Az első 68 kath. és 136 evang, */1
a második (alias Lehotka) 23 kath. és 24 evang. lélek. ”
( könyv megjelenés 1851 ); TÉRKÉP II.
/16-2/ „ Kis Rákó Turócz Vármegye szentmártonblatnyicai járás, 6 ház, 30 lakos
159 kataszteri hold. ” (Ekkor Nagyrákó1828-ban 11 ház, 56 lakos )
(könyv megjelenés 1903 ); TÉRKÉP III.
(25) /15/, /18/ -MELL. 8. Nyitrába, -Érsek-Újvár igazolása szerint-, majd „ Pestbe”,
Sáriba költözött.
(27) /17i-1/, /18/, -MELL.7. A Pest megyei Albertiben telepedett meg. TÉRKÉP V.
( ALBERTI, 1690-ben még elhagyott hely, 1737-ben már jelentékeny
népességgel bírt. 1771-ben báró Zelecky Márton tótokat telepített be.)
Az eredeti megyéjükből elszármazott nemeseknek új megyéjükben
igazolniuk kellett öröklött nemesi mivoltukat és úri módú életvitelüket.
Csak ezek igazolásával jogosultak az itt honos nemességgel azonos
kiváltságokra és adómentességre. Az egyenlőség igazolására a nemesi
bizonyítvány szolgált, amelyet csak az eredeti megyéjük
Megyegyűlése hiteles igazolásával szolgáltattak ki.
*/1 Nincs összhang a lakóházak+léleksszámok között ( később 11 ház/56 lakos)
22
/3-3/ Megyegyűlés = a törvényhozás helye. A törvényszakok, a bírósági ülések ideje
a nagy egyházi ünnepeket követően volt. Ez volt a helyi nemesség
legjelentősebb fóruma. A legfontosabb tisztségviselők:
az alispán, a szolgabírók és az esküdtek, valamint az írásbeli teendőket
ellátó jegyző. A gyűlés határozatait, köztük a nemesi bizonyítványok
kiadását a Császárság Kancelláriai Nyilvántartásnak közölték.
A nemesi bizonyítványt azután a tulajdonosoknak új megyéjükben
közhírré tétel útján kihirdetve, kellett elismertté tetetniük.
Kancellária = Rendeleteket, okmányokat szerkesztő és nyilvántartó hivatal
/18i/ A Kancelláriai Registratúra Iktatókönyv-ét (Litterae Consilii Regii) 1527-től
vezették Bécsben*/1, majd 1790 után a fontosabb okiratokat az ún.
Királyi Könyvekbe (Libri Regii) is díjfizetés ellenében nagyon szép latin
kézírással átmásolták, sőt címert is rajzoltak bele tetemes felárért.
(Utóbbiban a (18)-as Lehoczky Jánoson kívül néhány más bejegyzett
Lehoczky nevű személy között ehhez a családfához köthető leszármazó nem
volt található.)
(29) /17-1/, /19/, -MELL. 8. Pest megyei Sáriban gazdálkodó birtokos TÉRKÉP 98. old.
( SÁRI, 1690-ben elhagyott hely. Tulajdonosa Ráckeve város és részben
Hajós József birtokos volt. 1715-től települt be újra, amikor
4 magyar és 15 tót háztartást jegyeztek fel. Ez a szám 1720-ban már 57-re
emelkedett. A Római Katolikus Egyház 1718-től állott fenn, ettől az
évtől kezdődik az anyakönyvezés. Az első iratköteg 1718-1744 között
készült Baptizati, Copulati et Defuncti (Keresztelések, Házasságok és
Elhalálozások), címeken, melyeket még sorszám nélkül vezettek.
A Nemesi Bizonyítvány a kérelmező felmenőinek időrendi felsorolását
tartalmazza, - helyenként dátummal is kiegészítve.
Az adatgyűjtést a Znióváraljai Premontrei Prépostság Szent Szűz Máriai
Hiteleshely okmánytárában őrzött, Turóczi Megyegyűlés által kiállított
jevgyzőkönyvekről végezték. A hivatkozott személyek kilétéről sajnos nem
tettek említést.
Ez a bizonyítvány körülbelül A/3-nál kisebb, de A/4-nél nagyobb
méretű, félbehajtott, elsárgult merített papíron, kézzel libatollal,
helyenként kihalványuló tintával, latin nyelven íródott. Eredeti
példány, piros zsinórral átfűzve, melynek csomója címeres
viaszpecséttel van bonthatatlanná téve. (A pecsét a másolati képen
félig feltárva látható - a hitelesség ellenőrzése, bizonyítása céljából.)
Tartalmát és formáját tekintve a korabeli szabályoknak megfelelő és
III. András király által elrendelt tisztségviselők (alispán és 12
esküdtből kiválasztott 4 szolgabíró) által van igazolva.
Alispán = a Vármegyei közigazgatás legfelsőbb személyisége
Esküdt = Esküdtbíróságnak bírói szakképzettség nélküli tagja
Szolgabíró = a megyei nemesség választott bírája
/18/, /17i-2/, -MELL. 11. A Pest Megyei Levéltárban Lehoczky címszó alatt
Lehoczky József sári lakos bizonyítványa egy későbbi leszármazó
rokon, Lehoczky Imre, bugyi lakosnak Pest Vármegyéhez intézett
kérelméhez bizonyító mellékletként becsatolva került elő.
*/1 Lásd: 55., 65. és 116. old.
23
(30) /17i-1/, /20/, -MELL. 11. 1765-ben Vadkerten jobbágytelket bérelt. TÉRKÉP V.
(VADKERT, 1690-ig elhagyott terület. 1721-től kezdett benépesülni
és azóta Róm. Kat. Egyháza van. 1727-ben báró Orczy István birtoka
volt, akinek családja 1800-ban zálogba adta Lukács Antalnak, akinek
leszármazói azt 1872-ben megvették.)
Mivelhogy két évvel letelepedése után, Mária Terézia 1767.
január 23-i Urbáriumi Rendeletét követően október 8-i keltezéssel
összeírták a vadkerti telepesek bérelt területeit és a birtokukban lévő
barom-állományt, pontos képet kaphatunk a telepesek vagyoni
helyzetéről.
Urbárium = Földesúri kötelezettségeket összefoglaló rendelet
Lehoczky János háztáji szőlő és baromállományának összesítéséből
következtethető, hogy minimum egy egész jobbágytelekkel, kb. 40 kat.
holddal és ehhez arányos nagyságú kaszás területű bérleménnyel
kellett az Orczy-birtok területén rendelkeznie. A bérelt terület
művelése és az állatállomány ellátása több cseléd és bérmunkás
alkalmazását tette szükségessé.
A gazdaság nagyságának mértéke szerint volt az úrbéri taksa
(bérleti díj) kivethető. Lehoczky Jánosnak csak a kimutatás szerinti
taksát kellet az Orczy birtok tulajdonosának kifizetnie. Állami- és
megyei adózási kötelezettségtől - nemesi mivoltából eredően -
mentes volt. Vadkerten ekkor még csak két Lehoczky család élt:
- Joannes Lehoczky, akinek apja nemesi bizonyítványának függeléke
igazolja a nemességét, és Andreas Lehoczky, aki valószínűleg
korábban (esetleg Hartáról, szül. 1738) érkezhetett Vadkertre.
(31) /17i-1/ Vadkerten 1721-ben létesült Katolikus Egyház.
Az Ágostai Evangélikus- és a Református Egyházak itt nem elismerten
1741-től léteztek. Eredeti felekezeti hovatartozás nélkül azonban
minden személyt katolikus anyakönyvbe és katolikus vallásúként
jegyeztek be. Ha a szülő ragaszkodott pl. evangélikus keresztelésre,
akkor olyan helységbe kellett utaznia, ahol már működő evangélikus gyülekezet
és anyakönyvezés is volt.
Türelmi rendelet = II. József (kalapos) kir. 1780-1790
Ebben az 1781-ben kiadott rendeletében biztosította az Evangélikus, a
Református és a Görögkeleti Egyházak szabad vallásgyakorlatát. Ezek után
már minden újszülöttet szüleinek vallási hovatartozása szerint volt lehetséges
anyakönyveztetni.
/15/-Táblázat II. rész/ A vadkerti katolikus bejegyzéseket egy németül nem tudó
plébános végezte, aki a feleség német nevét fonetikusan „Ajlerin”-nek írta be az
anyakönyvbe.*/1 Az evangélikus anyakönyvezés elindulását követően
az ezután született gyermekeket már itt keresztelték. Az evangélikus
pap ekkor a feleség nevét a német nyelvtannak megfelelően
„Eulernek” írta, és a régies -in női nemre utaló képző nélkül.
Lásd: korabeli hartai nöi nevek esetén (régi festett bútorokon, sírköveken) is.
*/1 Ha az anyakönyvezett illető nem tudott írni, olvasni,
akkor a nevét sem tudta betűzve lediktálni.
24
(34) Áttelepülés Hartára, - anyakönyvezés szerint
/17i-1/ (HARTA 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven
említik az oklvelek. 1690-ben az elpusztult helységek közt szerepel.
1720-24-ben telepítette be Ráday Pál Würtembergből érkező ágostai
evangélikus vallású németekkel. 1757-től Ráday Gedeon volt a
helység földesura. A helységet többször sújtotta árvíz és tűzvész.
/22/-10. old. Az első szlovák nevű ember 1734-ben íródótt be a hartai anyakönyvbe,
( egy Lehotzky András pedig *1738-ban). Elterjedésük 1756-tól vált
általánossá.
-20. old. „ Palotay Gyula, néhai ev. lelkész a Kalocsai Érseki- és a Ráday
Levéltárra hivatkozva mondja, hogy a hartai telepesek Mainz és
Worms városa közötti területről, a Rajna bal partjáról származtak, és
Hartán -1723-tól - telepedtek le, … Őket követően érkeztek a
szláv ajkúak / Lehoczkyak/ is, nem nagy létszámban … amit a
„Slovakengarten” kifejezésben is láthatunk, mely akkori lakóterületükre
utal Hartán. … 1744-ben 105 zsellér van Hartán, de 1745-ben több
család Vadkertre költözött át. … 1752-ben, … már 123 a zsellérek
száma.”
A hartai Lehotzkyak tehát az 1723. évet követően, a Kisrákóiakhoz
hasonlóan szintén a Felvidékről települtek át. (- Hogy melyik
vármegyéből, az még kutatandó.)
1863-ban (a Kisrákói származású) Lehoczky György Vadkertről
benősült Hartára. Az ő felmenői ekkor már Sáriból átköltözve 1770 óta
Vadkerten laktak.
Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy korábbi őseink
a hartai Lehoczkiakkal rokonokságban álltak-e, tudni kellene, hogy a hartai
Lehotzkyak Turóc- vagy Liptó megyéből származtak-e el Hartára.
25
MELL. 1. STEMMATOGRAPHIA: A Lehoczky nemzetség származása
26
27
Andreas Lehotzky: Stemmatographia nobilium Familiarum regni Hungariae
Pars I., 1796.,
Pars II. 226. 1798. Posonis
Lehotzky András: Magyarország uralkodó nemesi családjainak
leszármazástana, I. rész 1796.
II. rész 226-ik old., kiadva Pozsonyban, 1798-ban.
Latin szövg:
Lehotzky, IV. Béla király a Turócz megyei Znió-ban védelmező őrszolgálatáért /B
oltalmazójának nemességet és címerébe ébersége jeléül darut, földbirtokául Lehotát,
másik nevén Kis Rákót, melyhez járulóan a rák jelét adományozta. Ahol és Bisztricskán, amint
azt Béke, Csernik és Lork utódai saját tulajdonként okiratokban igazolva 1280-ban
és 1324-ben is birtokolták. A Lehoczkyak ősi nemzetsége a mondákban a bohémiai Pessinában
határőrzésre avatott Mars Moravicus (Morva Lovagok) elnevezésű elődöktől szárrmazik. /A
Ezt a családszármazást */1 írta le Horváth: Magyarország híres Vármegyéi című könyvében /C
1785-ben, Pozsonyban, Lehotzky Dániel, nagyhírű jogtudós életrajzában, akinek fiai András és
Pál, emez levéltárosi beosztásban dunáninneni és híres Vármegyékben, mint Pozsony, Turócz,
Komárom, Zemplén és Abaújban hivatalsegéd 1765-ben, és még leszármazástan-íróféle. Pál
jegyző ugyanott, Turócz V.megyében és a híres Zólyom V.megyében levéltárosi beosztásban
titkár, azonkívül hivatalsegéd Eperjesen. Márton szász és bajor tartományok tábornoka, /D
bárói rang + , Pozsony, 1710 */2., haditetteiért Kolinovics volt alezredes X. jelentése szerint a
Kolinicsiani-ezrednél szerzett érdemeiért Blankenstein, akkori kormányzó személyesen a Viennei
hadászati jegyzőkönyvben kinevezte:
Folytatás németül: az általa nyújtott kiváló haditettek miatt, melyek bizonyítottan
kitűnőek és harci tapasztalatainak megfelelően tényleges felettesnek kinevezve, és részére
egyúttal a hiányzó-vezérű Forgács Huszárezred adományozva. Nemkülönben kinevezve 1711.
ápr. 4-én, az osztrák Főhercegnél, mérlegelve az ő vitézi erényeit az örök ellenséggel, mint a
francia koronával szemben, hűségesen és üdvösen teljesített hadi szolgálataiért, bizonyított
bátorságáért, éber és magabiztos tulajdonságáért és kitartásáért tartományvédő tábornokká. Stb.
A - lásd Személyi ismertető, (1)
B – lásd --”-- --”-- (3) és Zniói fotók, lásd 28. oldalon
A Nagy Iván féle Lehotzky család nemzedéki táblázatai MELL. 10.-nek
C - II. táblája alján áll fenti András és Pál,
D - I. tábláján áll Márton tábornok, aki a kurucok által elfogott
Forgács Simon gróf helyét vette át a Forgács Huszárezred vezéreként.
Meghalt 1712-ben, párbajban kapott sebesülésben.
*/1 /2i/-kezdő old. 20-21./34 lap: A Bó nevű lovag említése talán
innen fakadt, vagy költői képzelet szülöttje.
*/2 „ ÖT ÉVSZÁZAD CÍMEREI ” /Orsz. Széch. K.-tár/
Forráshelyek: Czímerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. NI. VII/76–85. (gen.);
pk. 329. (gen); Kősz. 211.; Lendv. III/84.; Siebm. 393.; Alapi 228.; Forgon II/68.;
Orosz 170.; Andr. 50., 113.
28
A magyar Felvidék Turócz Vármegyei Znió vára A vár a 950 méter magas, igen meredek, nehezen megközelíthető hegycsúcsra épült.
A felvezető rossz minőségű túrista út mintegy két és félórai mászást igényel, a lejövetel
is legalább másfél óráig tart. A vár nevezetességét az adja, hogy 1241-ben a vesztes Muhi
csatából ide menekítették testőrei IV. Béla magyar királyt. A király ezután sikertelen nyugati
segítségkérő útja után ismét ide tért vissza. Innen intézte az ország ügyeit egészen Buda vára
megépültéig. A hegy lábánál létesült településen, Znióváralján megalapította a Premonrei
Szent Szűz Máriai Prépostságot, amelyben hiteleshelyi okmámytár működött.
Néhány fotó a vártúráról : - Znió vára
-Kilátás a várból a Turóc folyó fennsíkjára, amelyen az őrszemek a vártoronyból
fürkészték az ellenség várható mozgását és ahonnan a távoli
Turóc folyó menti Kis Rákó-Lehotkára -a kép közeppontjától
kissé jobbra- is rálátni. A háttérben a ködös Nagy Fátra látszik.
-Magyar túristák a várromban
- A várrom ismertetője és alaprajzai
29
MELL. 2. IV. Béla király adománylevele Cerneknek 1244
30
31
Az adománylevél hitelességi ellenőrzésre feltárt bojtos pecséttel
/ MNL OL DL 73038; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára /National Archives of Hungary /
32
33
Bela Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae,
Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniequae Rex
Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia,
Horvátország, Bosnyákország, Szerbia, Galicia, Lodomeria
és Kunországnak királya
universis Christi fidelibus praesens scriptum inspecturis
salutem in vero salutari.
Krisztus valamennyi hívőjének, aki ezt a levelet majd megtekinti,
üdvösséget a való Üdvözítőben.
Regie Maiestatis interest sic ad suos subditos et fideles manum
largifluam extendere,
Királyi illendően híveinket és fegyveres kezet adó */1
védelmezőinket gazdag adománnyal jutalmazzuk,
ut Regiorum beneficiorum provocati largitate ad servitia debita
merito promptiores habeantur.
amelyet viszonzásként az országnak javáért szólított, nagylelkű
tetteikkel kiérdemeltek, gazdátlan birtokot adományozni tartozunk.
Hinc est, quod ad uniniversorum notitiam tam praesentium quam
posterorum harum serie volumus pervenire,
Mostantól kezdve, mindenkinek tudomására hozzuk az olyannyira
minden jelen élőnek, mint amennyire az utódoknak is, az ezen
sorokban meghatározott akaratunkat,
quod cum Chernek ab annis suis teneris >usque nunt< nobis
serviverit fideliter et devote,
hogy Chernek, aki ifjú éveitől fogva >mindvégig hírnökként< */2
híven és ragaszkodóan szolgált minket,
et ut per eius fidelitatem percipere potuimus,
és hogy ezáltal az ő hűségét megismertük,
voluntatem habeat omnibus diebus suis nobis fideliter serviendi,
szándékozunk mindezen napokért hűséges szolgánkat
nos ei in remunerationem sue fidelitatis et servitii quandam terram
Meffrik sine herede decedentis,
a jajunkban nyújtott hűségének és szolgálatának viszonzásául
a szokott módon, bizonyos Meffriknek örökös nélkül maradt
földjét neki ajándékozni,
34
Rakouch nomine, sitam in provincia Thurochiensi contulimus,
a Rákócnak nevezett, Turóc tartományban található, gazdátlan
földterületünket,
sibi et per se suis heredibus perpetuo possidendam.
hívünknek és az ő örököseinek szakadatlanul öröklődő birtokául.
In cuius terre possessionem per fidelem nostrum Thetus Comitem
ipsum >C< fecimus introduti.
Akinek földbirtokába iktatását hívünk Thetus >ispán<
személyesen megtette.
Cuius terrae prima meta incipit a parte aquilonis,
Ezen földterületnek első határa kezdődik az északi rész felöl ott,
ubi cadit Blathnicha in fluvium Turch;
ahol a Blatnyica folyó a Turócz folyóba torkollik;
inde vero ascendit per eundem fluvium ad partem orientalem usque
ad fluvium Ribe;
innen tovább a földrész felemelkedik*/3 ugyanezen folyó mentén
keletre a Ribe folyóig*/4 ;
et per eundem fluvium ascendit ad partem meridionalem,
és ugyanezen folyó mellet a földrész elvezet délfelé,
et ibi est meta terrae sub quadam arbore vörös fenyű vocata;
és ott van a határ fordulópontja a szántóföldek alatt, egy bizonyos
vörös fenyű fának nevezett helynél;
inde vero ad partem occidentalem,
innen elvezet a nyugatfelöli részhez,
et ibi est meta sub arbore borfa vocata;
ahol a határ egészen a borfának nevezett pontig tart;
inde vero tendit ad unum monticulum hradek vokatum;
ahonnan azután elirányul egy hradek nevű dombváracskához;
et inde cadit ad dictum fluvium Turch,
és erről a helyről a már említett Turócz folyóhoz záródik,
et sic terminatur ad priorem metam.
és ezen a módón állapítandó meg az eredeti határ.
Ut autem hec nostra donatio salva semper et inconcussa permaneat,
Ahogyan pedig ezen adományunk mindvégig állandó és
szakadatlanul folytatódó,
35
nec ullo unquam tempore possit in irritum revocari,
senki által és soha bármikor, bárki idejében sem lehet
érvénytelenítéssel visszakövetelni,
praesentes eidem concessimus litteras duplicis sigilli nostri
munimine >ph?…enit< roboratas.
akaratunkat ezen levelünkben kiállított adományunk sértetlen
maradtatását kettős pecsétünkkel ellátva megerősítjük.
Anno gratiae Domini millesimo ducentesimo quadragesimo quarto
X. kalendas Novembris,
Kelt az Úr kegyelméből az ezer kettőszáz negyven negyedik
esztendő novemberének 10. napján,
Regni autem nostri anno decimo.
Uralkodásunknak pedig tizedik évében.
*/1 –fegyveres kezet adó (védő, oltalmazó)
*/2 – hírnökként (őrszemként, testőrként)
*/3 – kiszélesedik folyásiránnyal szemben
*/4 – inkább csak patak
A fenti adománylevelet igazolta a Turóci Convent az 1391-évi
adománylevél-felülvizsgálatok kapcsán felvett jegyzőkönyvében, ( MELL. 4b.)
és az itten mellékelt „Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke” is megerősít a
sorsz.:784; 235. old.-on.
Hátsóoldali felirat:
Nagj Rakovach donatus una
cum Erectione Metasum
ipsi Czernek
1244
Nagy Rákóc adománya együtt
a létrejött határvonalakkal
Czernek részére
1244 (halvány Signo)
Olvashatatlan aláírás
A ad Radikalia 1244°-
(lerakandó:) a kezdetekhez 1244.
A hátlapra rótt feljegyzés dátuma sajnos nincs feltüntetve. A „Nagj Rakovach” elnevezésből
azonban tudható, hogy ez volt az 1400-as évek elött a Rákóci birtokadomány
falujánanak neve. /7i-1/- 14. old. A Nagyrákó és Kisrákó elnevezések csak az
1400-as éveket követően születtek neg.
36
Adománylevél = oklevél, jogi tényt kinyilvánító irat, amelyet az
Árpádkorban a király személyesen, vagy megbízott főrendi embere
által adatott ki. Hitelességét kettős pecséttel, függő pecséttel igazolták.
Az okleveleket a Székesegyházak Scriptorium-ában=íróműhelyében
írástudó papok írták, és a Chartularium-ában=levéltárában őrizték.
Fenti oklevélmásolatot valószínűleg a Znióváraljai Premontrei Prépostság
Szent Szűz Máriai hiteleshely okmánytárában őrzött eredeti példányról másoltatták.
és pedig az eredeti írástipusnak megfelelően. (Lásd: a Turóci Registrum feljegyzését kb.
150 évvel későbbi folyó-írásához képest, amint az a következő 45. old. 26. §.-ban látható.)
A másolat kézirata a XIV. századi kódexek stílusában, a korszaknak megfelelő
betűtípussal íródott. Megfelel a latin írás római ábc-jének, amely a XII. sz.-tóli
oklevelekben használt gótikus kisbetűs formákban terjedt el. Kezdetben kizárólag
pergamenre */1, majd később már a Kínából arab közvetítéssel Európába
eljutott, olcsóbb papírokra írták. */1 Pergamen = különlegesen kikészített, régen írásra használt állatbőr, íróhártya
A nyomdai latin szöveg a kéziratban gyakran használt szórövidítéseket
(a fordításhoz szerencsére!) teljes terjedelmükben közli, azonban számos helyen a
szótári alaknak nem megfelelő betűeltéréseket tartalmaz, például:
- e; c; u betűt - ae; t; v helyett.
Eltérés van még a keltezéseknél: Juliánusz naptár november 10.= október 23. Gergely naptár szerint
-„- december 10.= november 22. -„-
Az adományozott birtok földterületi nagysága az adománylevélben a rögzített határvonalak szerint
ma már nem pontosan „kimérhető” */2. Mindenesetre ez csak akkora, amekkorát IV. Béla király az
„egyéni ” szolgálati érdemekért adott jutalmul. Így ez természetesen nem mérhető össze a
Vármegyei-, Főispáni- és Főpapi-intézmények (Vármegyék, Érsekségek, Püspökségek, Apátságok)
tulajdonába került félmegyényi birtokokkal. */2 Lásd: TÉRKÉPEK 103-105. old.
Az adománylevél három fotójából
- az első a bojtos függőpecsétet a hátsó oldal alsó szélének színoldalra
hajtásáról ábrázolja
- a második kép a hátoldalt mutatja a rávezetett feljegyzésekkel
- a harmadik pedig a levél teljes színoldalát ábrázolja a hitelesség
bizonyítására feltárt bojtos pecséttel.
- A fent bemutatott adománylevél az eredetiről készített hiteles másolat. Az eredeti pergamen példány legutóbb az
1414-es bírósági tárgyaláson került bemutatásra /2i/-32/34. lap. Ez a másolat pedig a Rákócczal szembeni
szomszédos Beniczky birtokos-család levéltárában „őriztetett” meg. Ide a szomszédos összeházasodások révén
kerülhetett, valószínüleg örökösödési jogok igazolása céljából. Lásd:/2i/-2/7. lap és /19/- Beniczky címszó: B. János
*1287 +1337, felesége Kisrákói (Lehoczky) Erzsébet …és amelyet a XIX .sz-ig több közös házasság követhetett.
Lehoczki Henrik Mártonnak, mint autódidakta kutatónak az adománylevél lelőheyére utaló javaslatiért
külön köszönet illeti a Veszprémi Érseki Könyvtár igazgatóját, Dr. Kredits Lászlót és munkatársait.
37
38
39
MELL. 3. A Turóczi Registrum 1391
40
41
A Turóci Registrum megállapításai
( - 1390-ben a megnövekedett birtokperek száma miatt Zsigmond király elrendelte egy, a liptói és
turóczi adomány- és birtokleveleket felülvizsgáló bizottság felállítását. A felülvizsgálat
megállapításait kivonatosan diktálták le a jegyzőkönyvíró szerzeteseknek. A vizsgálati jegyzőkönyv csak az
érvényesnek elismert okiratokat sorolta fel. – )
(41. §.) Zanasánról /A Hasonlóképen Lajos, Miklósnak fia bemutatott nekünk három kiváltságot. Elsőként Béla, Magyarország egykor uralkodó királyának ajándékozásáról és parancsára a Zanasánnak nevezett,
( -Turóc -…..) folyó menti területnek uralkodó Béla király által megerősített adományozásáról Márton papnak,
hitbuzgó káplánjának és annak testvérének Lászlónak folytonos szolgálataikért, és törvényben elrendelve
határainak meghatározását. Kelt1245. okt. 15. után
Másodikként továbbá Lajosnak, Magyarország egykor uralkodó királyának parancsát, melyben helyreállította
és visszaadatta Lászlónak tulajdonába a Zanasánnak nevezett földterületet, amelyet Lóránt és testvére Urin Lászlótól
és testvérétől Márton paptól mint első birtokadományosoktól elbitoroltak.
Kelt az ő uralkodásának 11. évében 1283-ban
Harmadikként valóban a székhelyi érdekeltek és a Turóczi Konvent előtti, szerződésbeni
megegyezésről az István szerzetes és Jákób meg Dénes, János fiai, együtt Lászlóval, Miklós fiával, Miklós és István,
elöbb nevezettnek fiai részéről és éppen így Domonkos és Péter, Újfalui Károly fiai közötti, a valóságos határok
szétválasztásának megállapodására a zsaluzsáni birtok és az újfalui birtok között, 20 Márka perkötelezvény ellenében
szerződésszegés esetén a felek közt, valóságos és igazságos. Kelt 1377. április 4.
Érvényes, többje nincs (- már mint birtoklevele).
(49. §.) A Kisbisztricskai birtokrészről, másik nevén Jahodnik földjének
benyúló területéről /B Hasonlóképpen János, Györgynek fia, bemutatott nekünk okiratokat
…………………………összeállítást Kisbisztricska nevű birtokról és annak törvényben
elrendelt határait meghatározva Kozma fiának, Lőrinc comesnek,
személyesen uralkodó László király akarata által, kelt ….………………… 1284. aug. 2.
az Ő uralkodásának tizenkettedik évében, irata szóról szóra folytonos, azok
valók és igazak, érvényes, több bemutatott birtok nincs.
(23. §. ) Bisztricskáról /C Hasonlóképpen Pál, Miklósnak fia, Jákob és Miklós, Poochnak fiai és István,
Szenicei János fia, bemutattak nekünk mintegy négy okiratot egyszerre; elsőnek Magyarország egykor
uralkodó Károly királyának kiváltságát katonatársak részére, felosztásban átszúrva, összefűzött, kárt
szenvedett hitelesítő pecséttel ellátva, Dancs
királyi főfelügyelő által valóban adományozott Bisztricska elnevezésű birtokról és
annak törvényileg rögzített határairól János, Beke fia részére az ő haditetteiért,
1324. ápr. 29. …………………… mely az ő törvényes királyi uralkodásának huszonnegyedik
évéből származik, valamint a későbbi időben uralkodó Lajos, Magyarország
akkori királya, boldogult Bricti-nek vallomástevő ünnepén mondott parancsában
1347. nov.13. az elaggott eredeti, uralkodó Károly király kiváltságának folytonosságát szóról
szóra megegyező átiratban megerősítette; harmadszor pedig a Turóci Convent
ugyancsak megerősítette örökre adományozott birtokáról bisztricskai előnevű Jánost
Beke fiát, bisztricska nemesét;…. stb. ………………
42
MELL. 4a. A Turóczi Registrum megállapításai Pribóczról 16.§ 1391
43
(16. §.) Pribócz mezei falvainak bérbe adott földterületeiről
Hasonlóképen János, Mihálynak fia és László, Jánosnak fia bemutattak nekünk mintegy öt
okiratot egyszerre, egykor uralkodó András királytól, az uralkodó Béla király apjától a Pribóc
nevű földeknek mezei falvak részére használatra, elégséges ellenszolgáltatásért bérbe adott tíz
terület összességéről, az uralkodó András király maga akaratából Radon nevű
megbízottjának rendelkezése által, 1235-ben, a hálának évében, mely törvényes uralkodásának 32.
évében, ( +1235.szept. 21-ét megelőzően) származik;
És később uralkodó Lajos, korábban boldog királya Magyarországnak, a Pribóc földjeinek
nevezetteknek visszaállításáról és elvételüknek érvénytelenné nyilvánításával, uralkodó Lajos
király maga akaratából nyelvtudós Istvánnak, János fiának, meg Mihály és László testvéreknek
ugyanazon tetteikért 1344. jún.14-én visszajuttatta;
Harmadszor, a Turóci Conventus bérbe adott földjeiről, a Blatnyica folyó és Rákóc patak között
elterülő, kinek- kinek bérbe adott kisebb rétekről, amelyek határosak Ábrahámmal, Chernyk
fiával, Benedekkel és Pongráccal, Isou fiaival, meg Lukáccsal, Bátor fiával
egyenként öt ezüst pénzig Benedeknek és Pálnak, Madách fiainak, Jánosnak és Desknek, Mihály
fiainak, Zubrahának, Tóbiás fiának, Péternek és Temposnak, Fülőp fiainak és Miklósnak, Walkán
fiának cselekedeteikért, az Úr 1326, évében törvényben átruházva;
Negyedszer, Lászlónak, a Kánaáni Eklézsia Prépostjának a kápolna és sekrestye kancelláriájának
alapítására, uralkodó Lajos király által 1353.máj. 20-án
átadott darabkájának a Pribóci birtokokkal határos és kimért részét Benedeknél, András fiánál,
Pálnál, Ábrahám fiánál, Lukácsnál, Bátor fiánál és Miklósnál, Ravasznak igazolása szerint
rákóci Euzen fiánál ugyanott, amint az, az előző ősapa személyétől a Jánosnak fiaira
végérvényesen örökletesé tette;hátrahagyódott, nyelvtudós Istvánnak, Mihály fiának, Lászlónak
és Jánosnak, pribóci János fiainak,
Ötödször, a Turóci Conventus 1364. jul. 15-i határozata a Pribóci réteknek nevezett területek
negyedrészes bérletét uralkodó Lajos király írásos utasítására Istvánra, János fiára és testvéreire,
az ő társaira ellentmondás nélküliséggel kiállította, ahogy cselekedete származik;
a valóságokat és szokásokat, azonfelül a különféle számos birtokot, amelyek visszatartását
megóvni állítják.
44
MELL. 4b. A Turóczi Registrum megállapítása Rákóczról 26.§. 1391
45
(26.§) Rákóczról
Vide: Horváth S.: Liptói és Turóczi Regisztrum, Bp.1902
Külön lenyomat a „Történelmi Tár” 1902. évi folyamából
Super Rakouch
Rákóczról
Item, D””nus Jacobus Sacerdos, et Laurentius filii Pauli,
Hasonlóképen, Pál fiai, Jakab pap és Lőrinc birtokos urak is,
exhibuerunt nobis Privilegium efficax olim Domini Belae Regis,
bemutattak nekünk folytonos kiváltságot*/1 az egykor uralkodó Béla királytól
super Donatione ac legitima statutione Terrae Rakouch vocatae per ipsum D””num
Belam Regem
a Rákócnak nevezett földterületnek, uralkodó Béla király általi adományozásáról
és törvényben elrendelve,
Cernuk pro suis servitiis datae,
Cernuknak az ő szolgálataiért ajándékba,
Anno gratiae 1244. decimo kalen Decembris,
a hálának évében 1244 decemberének tizedik napján*/2
Regni autem sui anno Decimo emanatum,
mely az ő uralkodásának tizedik évéből származik,
et metas dictae Terrae seu Possessionis in se continens.
és meghatározta a földnek, vagy birtoknak határát, mely örökre állandó.
Asserens, plura non habere.
Érvényes*/3, többjük*/4 nincs.
*/1 adománylevelet =Privilegium=kiváltság – királyi
Adományozást (későbbi megnevezéssel nemességet)
bizonyító okirat
*/2 Gergely naptár szerint november 22-én
*/3 az adománylevél valódi, hiteles
*/4 birtoklevelük
Az igazolás kéziratos változatában hibásan íródott, majd javítódott a nyomtatásban 44. old.-nak alsó sorában írt
Cernuk neve. (-az ad.-levélen elöl Cernek. hátul Czernek, a 16. §-ban Chernyk, a Stemmat.-ban Csernik-)
46
MELL. 5. LEHOTKA – Kuriálna osada
47
/12/-121.old. LEHOTKA
Magyarul Kisrákó – Nemesi-udvarházas település
Lehotka az a földterületrész,
amelyik valamikor Zanasán területébe tartozott,
annyiban mint azon helynek környezete, melyet manapság Nagyrákónak hívnak.
Lehotkának első említése 1244-ből származik.
Akkor kapta Czernek a Rákóc (vagy Rakovec) elnevezésű földterületet. *1
Az 1391-évi jegyzőkönyvben*2 a terület Pál fiaié, Jakab pap és Lőrincé volt.
Lehet, hogy ők voltak a Lehoczky család elődei,
akik a teljes középkorban Lehotkán tartózkodtak,
miután a vizsgálati eljárás (is *2) során az ő területüket adományba kapták.
Nevüket írták a birtok után Lehotkainak, vagy Kis Rákói és Bisztricskainak.
Lehotkát állítólag jutalmul kapták Znióvári szolgálataikért. *3
Tulajdonszerzése volt még a Lehoczky családnak Bisztricska területén,
igy a Bisztricskai területek is feltételezhetően az eredeti családi birtokot növelték.
Lehotka nem volt nagy.
A nemesi-udvarházon kívül azonban soha sem volt ott több. */1
Egy ideig, az 1630-as évek táján, a török háború folyamán ugyan János, Mátyás és
Dániel Lihocky, gyakran a birtokra utalóan lihotkai Lihockyaknak hívták magukat. */2
Manapságra azokból az évekből a gazdasági terület és a kevéssé ismert Lehoczky
féle irtványos tisztáson/szántóföldi ugaron */3 épült nemesi-udvarház létezik.
Ez a XX. századig a Lehoczky család tulajdonát képezte.
Források: *1 Szentpéteri 784: Csernik adománylevele Rákócról, Turóci Registrum
26.§. szakasza - *2 Ugyanott - *3 Nagy I.: Magyaror. Családai VII, 77., Lehoczky
And. : Stemmatographia II, 226.; A Lehotka név 1487-ben jelenik meg először,
amikor lehotkai Jakabot és Mártont említenek: Révay a. II. 6. (Doc. ad nob.).
A település eredeti neve Rakovec volt. Magyarul a Kis Rákó elnevezés maradt fenn.*/4
*4 Turóci Reg. (?) XII, 741. - *5 Ugyanott XVII, 961.
*/1 Ellenkezőjét lásd : /16-1/, /16-2/-21. old. ; TÉRKÉP II.,III.
*/2 Említett lihotkai Lihoczkyak keresztnevei – János, Mátyás és Dániel
a hivatkozott Nagy Iváni mű II. táblázatán szerepelnek.
*/3 poliakovskou = szántóföldi terület - Lehoczky József /2i/ tájékoztatása szrt.
*/4 Lásd: /7-i/, 35. és 96-97. old.
sorsáról 48>51>77.old,
48
MELL. 6. A Lehotkai Nemesi-udvarház
Mivel IV. Béla király 1244-ben Czerneknek adományozta Rákóc földjét és 1245-ben
a nagyobb területű Zanasánt pedig a Rakovszkyak elődeinek adta, ennek 770 éves évfordulója
alkalmából Rakovó helység emlékünnepséget rendezett.
Az ünnepségre a megadományozott ősök leszármazóiként a Rakovszkyak részéről egy fővel és a
Lehoczkyak részéről két fővel tolmács kíséretével együtt az ottani polgármester által meghívásra,
vendégül látásra kerültünk.
Az évszázadok múlása folyamán a két falu, a Kis Rákó (majd Lehotka) és Nagy Rákó(Rakono)
elnevezést kapta. A rajtuk kialakult települések lassan összeértek és ezután Kis Rákó, Lehotka
néven Nagy Rákó településbe olvadva a mai Rakovónak területi része, dűlője lett.
A lehotkai kúria, vagy udvarház a nevéből következtethetően a XV.sz.-ban ligetes árterületnek
nádtól, bokroktól kiirtott részén létesült. A Rákóci birtokon belül ezután itt vertek majd új szállást,
építettek otthont Czernek leszármazói. Egy kőből épült udvarház jelenthette a birtok „központját”,
és itt volt a birtokos család rezidenciája, a közösség legtekintélyesebb elöljárójának otthona. Az
állattenyésztéssel és növénytermesztéssel való foglalkozásnak megfelelően az udvarházat
gazdasági létesítmények, istállók, csűrök, hombárok, valamint a gazdaságban élő családtagok
egyéb szálláshelyei vették körül.
Ma, az ott lévő épületek között áll az 1805-ben épített, majd többszöri bővítéssel, bontással
átalakított és mára újjáépített egykori udvarház. Rendeltetése az évszázadok folyamán
sem változott, azóta is a birtok központi épülete.
A birtok azonban már nem a Lehoczky, hanem a Velits család leszármazójának tulajdonában
van. A Lászlófalvi Velits család ősei 1250-ben szintén IV. Béla királynak birtokadományával
váltak nemessé. A Lehoczkyak pedig a törökök kiűzése után lassan az ország más területeire
települtek át. Az utolsó örökös Lehoczky leányát a XX. sz. elején a mostani tulajdonos nagyapja
vette feleségül. A mai tulajdonos, Alexander Velits a rendszerváltási privatizációnak köszönhetően
az egyesített birtokon igen nagy gazdaságot üzemeltet. Az udvarházba egy városi múzeumnyi
mennyiségű, öröklött és gyűjtött műkincs van bezsúfolva. Sajnos a kúria eredeti bejárata feletti
kőtábla igen elhanyagolt állapotú volt. Megtisztítása és betűinek filctollal olvashatóvá tétele után
szövegét fotóval rögzítettük.
Végül is, úgy a Velitsek házaspár vendéglátása, valamint a Rakovó település által nyújtott
szállás és ellátás kitünő minőségű és kedves gesztus volt.
49
XIX. század
XX. század
Utolsó felújításnál a
homlokzati eresz
meghosszabbításra
került és alatta egy zárt
gang létesült, melyben
festmények kerültek
elhelyezésre. Az
eredeti bejárat felett a
múltat idéző kőtáblát
megtartották.
XXI. század
50
Szobasarok fényképe. A gangon belüli az eredeti főbejárat
feletti kőtábla.
Részletek a kúria belső helyiségeiből, amelyekbbeben
antik műkincsek, képzőművészeti alkotások,
stílbútorok kerültek elhelyezésre.
51
Sajnos a legfelső sor „CIeres” szavának nem találtam meg a megfelelő, pontos magyar jelentését.
Megközelítő értelmét a „ceres = termés-, gabona(- föld)” jegyeztem, bár nem állítom, hogy ez
holtbiztos, de talán a családnemzet történeti elvándorlásaira is utaló értelmű. Lásd: 48., 63., 77.old.-on
A szöveg azért olyan rejtelmes, mert olyan kifejezéseket kellett a fogalmazónak keresnie,
amelyekkel a tartalmat és egyben a keltezést is meg tudta jeleníteni. A CIeres szóba rejtett
„I” és a szöveg közbeni azon magas betűk, amelyek a római számok betűivel azonosak,
a keltezés évére utalnak. A kor akkori szokásainak megfelelően a római számok összessége
határozta meg a dátumot.
Az általam vélt olvasat szerint a szöveg így hangzik:
„ Ezt (a házat) és semmi (több) termőt (földet),
hagyott az utókorra
József, Lehoczky
Györgynek fia ° idején
időskorának számos sorvadó
ötvenharmadik esztendejében ” Az évszám pedig ez:
C, CVI, I, I, L, CI, VI azaz 100+106+1+1+50+101+6 = 365
CV, VI, I, I 105+6+1+1 = 113
I, V, I, LIV, II 1+5+1+54+4+2 = 63
L 50 = 50
C, I, C 100+1+100 = 201
VI, V, I, M, I 6+5+I+1000+1 =1013
mindösszesen = 1805
Vagyis az 1805. évben ( = MDCCCV, - a táblába ennyivel kevesebb betűt kellett bevésni ).
Megjegyzés: ez a József akkor 1805-53= 1752-ben születhetett, talán a Rakovó- környéki
nagyobb települések katolikus, evangélikus egyházi anyakönyvekben meg is lehet találni.
(Néhány házas településen ugyanis nem volt templom.) A család őseinek kis temetője annakidején
a birtokon belül, a településszéli domboldalon, a Turóc folyó partja felett volt.
52
MELL. 7. Lehoczky Dávid nemesi bizonyítványa 1762 - (másolat).
53
Mi, Turócz Vármegye Főpapjainak, Báróinak, Nagybirtokosainak és Nemességének,
Összessége, feljegyeztetjük, hogy mi, a keltezés évének napjára beterjesztett időpontban, általános
közgyűlésünk Szent Mártonnak városában, a szokásos gyülekezeti székhelyen, a Szentséges
Császári és Királyi Fenség Kirendeltsége a Vármegyénknek kíséretével együtt, vizsgálatoknak és
köveztetéseknek megállapítására, a feladatoknak régi honfitársaink közjavára a Társulatnak
egyetértésével ülésezünk:
Szólni kezdett tekintetes Kiss-Rákói Lehoczky Gáspár, tekintetes ugyanúgy Kiss-Rákói előnevű
Lehoczky Dávidnak, közismert személyiségünknek nevében és személyében, aki rendben lévő,
nemes úrhoz méltó életvitelt folytat.
Azonfelül: ahogyan a kétségtelenül ugyanezen Lehoczky Dávid, akinek az Isteni bölcsességgel
megáldott Fenség kirendeltje székhely változtatást és tartózkodást Pest Vármegyében tanácsolt és
aki valóban hiteles irat szerint újra birtokos Albert(i)ben, következésképpen aki úgy a saját
személyére, amint fiaira is, ifjúkorú Pálra és Györgyre kiterjesztett, nemzetségét és valóságos,
meg kétségtelen nemességét a joggyakorlat szerinti okiratoknak tanúsításaival igazolni törekszik,
ott ahol a sors következtében a kockázatok miatt ezt biztosítani, erről gondoskodni nagyon
szükséges és amiért részünkről a folyamodvány elfogadását javasoljuk:
Miután pedig a szokásos egyezmények szerint, nem merült fel ennek tagadását, elutasítását célzó
ürügy, meg különben is a kétségtelenül ősi, királyi kiváltságokkal adományozott nemessége a
nemes Kiss-Rákói Lehoczky Dávid családjának, melynek udvarházas birtoka, legközelebbi
rokonsága Turóc megyében van, amely nekünk minden tekintetben a megtalálható okiratokról és
a megyénkben nyilvántartott, hiteles eseményekről bizonyosan közismert. Azután a csakugyan
szabályaink szerinti új lakcímét, melyet a kegyes Császárnak és Királynak megbízása szerint,
- kegyelemből adott legbizalmasabb tanácsára, melyet azon vidékre, új birtokalapításra Lehoczky
Dávid támogatására általánosságban javasolt, nemkülönben a vizsgálatot végző tekintetes Kiss-
Rákói Gáspár és Márton birtoktulajdonos testvérek adatgyűjtésére, melyben személyiségeink
színe előtt rendezett és számba vett nyilvános testületi esküjében vallott, igazolta
/folyt.köv.:/ Dávidot
54
55
Dávidot, Pálnak a fiát, aki a családnemzedéket alapító Lehoczky Dávidnak a fia, és akinek a
vagyona öröklődő hagyaték, - mégis, azok kiknek a mostani, idézett vidékek közigazgatásában
bérlő társaik közötti nemesi származásuknak elismerése semmis, ezért panaszukban ezen
megkülönböztetés helyreállításáért folyamodó segítségkérésük el is ismert:
Emiatt azután az uralkodó nemes Lehoczky Dávidot és azonos előnevű fiait, valóságos és
kétségtelen nemeseknek elismerten kötelező számba venni, átadva a beterjesztetett, tanúsító
okiratokat honfitársaink hiteles igazolására, ösztönzően azonos következtetésekkel az utódaik
számára, melyek adatait a Császársághoz közlésre, a vizsgálat eredményét bizonyítva, a
meggyőző igazságot a nyilvánosság előtti kihirdetésére meghagyjuk.
Kelt Sz: Mártony városunkban, a 9-ik napján június havának az 1751. évben tartott Általános
Közgyűlésünkön.
(PECSÉT Lektorálva és kiadva
HELYE) Beniczky Sándor jegyző által
ugyanazon Vármegye
Esküdtszékén
A benyújtott másolat valóságossága, meg az esküdtszéki eredetinek minden egyes pontja általam
egyeztetve, a hiteles kiegészítések*/1 a bizonyításhoz rendelkezésre állnak.
Pesten, november 9-én 1762-ben.
Lengyel Sándor
Pest, Pilis és Solt Vármegye
általános ügyvivő, esküdt
*/1 okirati mellékletek, igazolások , anyakönyvi kivonatok stb.,
Az itt bemutatott bizonyítvány azonban az eredetinek csak hitelesített
másolata. Az eredeti példány valószínű egy következő, egyenes ágú
leszármazó, családon belüli kérelmezőnek folyamodványához
kerülhetett becsatolásra, (amint lásd: Lehoczky Imre, Bugyi lakos
kérelmét /18/, -MELL.11. esetében is, aki saját kérelméhez
-MELL.8.-et csatolta be).
56
MELL. 8. Lehoczky József nemesi bizonyítványa 1766 - (eredeti).
57
58
59
60
61
62 1. oldal
Nos Universitas Praelatorum, Baronum, Magnatum, et Nobilium
Comitatus Thurocziensis, Damus pro Memoria; quod cum Nos, Die, et Anno Datarum
Praesentium, in Oppido Szent Marthon, loco alias solito, pro pertractandis, et
concludendis certis quibusdam arduis, praeprimis vero Sacratissimae Caesareo Regiae
Apostolicae Maiestatis Servitium, concomitanter Comitatus istius Nostri Publicum
bonum,
Respicientibus negotiis, congregati una simul consedissemus; Eotum
Egregius Alexander Jeszenszky, nostrum Personaliter exurgendo in conspektum
nomine Nobilis Josephi Lehoczky in Possessione Sáári, Inclito Comitatui Pesthiensi
adiacente, Habitantis, institit super eo:
Quod siquidem Genitor praefati Josephi Lehoczky, Joannes, e gremio Comitatus huius,
ad Comitatum Nittriensem, signanter Oppidum Ersegh Uj-Var exivisset, successive demum in,
praeattacta Possessione Sáári, mansionem suam fixisset, et elegisset ibidemque etiam fatis
cessisset;
Ut omnibus, et singulis, potissimum autem Itis= statibus, et ordinibus, praescripti
Comitatus Pesthiensis, Nobilitaris eiusdem Praerogativa palam fiat, et tanto clarius
innotescat: Quatenus super vera, ac indubia nobilitate, et ex Nobili Familia Lehoczky,
in Comitatu hocce nostro residente condescendentia, authenticas nostras,
extradare vellemus Literas Testimoniales.
Cum autem iusta Petenti non esset denegandus assensus, praeviae Petitioni eius,
Annuentes recognoscimus: Quod quemadmodum Familiam Dominorum Lehoczky
inter veras, et indubitatas Comitatus huiusce Nobiles Familias, in authenticis
Protocollis nostris contineri, actucque in Possessione Lehotka, alias Kis-Rako
haereditariam esse certum ac evidens foret:
2. oldal
Ita praerepetitus Josephus Lehoczky, quod ex eadem Nobili Familia Joanne quippe filio
Danielis, filii Georgii, filii Ladislai filii condam Mathaei, filii dudum fatis funeti Georgii
Lehoczky condescendat, edocuit sequentibus: Et quidem
1.=o produxit idem Proponens, expeditionem authenticam V: Conventus
B: Mariae Virg: de Thurocz, ex euius Documento, Feria 2=a proxima post Festum Conversionis
B: Pauli Apostoli, Anno 1512. ac alio, Feria 4=ta proxima post Festum
B: Michaelis Archangeli, Anno 1522. emanatis, patet: Nobiles Mathaeum, Emericum,
Laurentium, et Martinum fuisse filios condo Georgii de Kis –Rakov. Quod porro
2.=do dictus Mathaeus, Ladislaum, et Georgium, praefatus autem Ladislaus, Danielem,
Christophorum, Laurentium, et Georgium genuerit, in exhibita itidem authentica expeditione
Comitatus huius contento, Feria 5=a in octava scilicet Epiphaniarum Domini Anno,
1575.extradato Literali instrumento probavit. Quod tandem
3.=tio ultimo loco positus Georgius, Franciscum, Ladislaum, et Daniellem progenuerit,
eadem expeditione authentica tenus expressato, Feria 5=ta proxima post Festum B: Viti, et
Modesti Martyrum, Anno 1638. ventilato Divisionali processu docuit. Ac demum
63 1. oldal
Mi, Turócz Vármegye Főpapjainak, Báróinak, Nagybirtokosainak és Nemességének
Összessége, emlékeztetőül feljegyeztetjük, hogy mi együtt, a keltezés évének napján jelenlétünk
helyén, Szent Márton Városában, másként szokásos helyiségében, elöljáróban az igazán Szent
Császári és Apostoli Királyi Fenség Udvarának Kirendeltsége a Vármegyénknek
kíséretében vizsgálatoknak és következtetéseknek valóban szükséges megállapítása érdekében,
régi honfitársaink közjavára ülésezünk.
Tekintettel a feladatokra, amint a Társulat egységesen összeült: neki kezdett
méltóságunk, tekintetes Jeszenszky Sándor sürgetésének, név szerint nemes Lehoczky Józsefnek
a híres Pest Vármegyének szomszédságában lévő Sáriban-i birtokosnak, azonfelül az ott
megállapodott és nemes úri életvitelt folytató lakosnak nemességét igazoló folyamodványa
tekintetében;
Minthogy bizony előbb megnevezett Lehoczky Józsefnek nemző atyja az a János, aki
ennek a Vármegyének testületéből Érsek Új-vár Városának pecsétes igazolásával Nyitra
Vármegyébe távozott és akinek jogfolytonossága csak akkor valóságos, ha hatósági
jegyzőkönyvvel Sárii birtokát és ott tartózkodását kihirdette és helyét kijelölte, ugyanott, ahol a
vizsgálat végbemegy.
Amint összességében és egyenként, leginkább pedig állandó tartózkodási hellyel és
Pest Vármegyében lakcímmel sorjában igazolt, a nemességnek ugyanazon választási előjoga
nyilvánvalóan intézendő és megújítása oly mértékben világos: Így az igaz és kétségtelen
nemességével és a néhai Lehoczky családnak egyeneságú leszármazásával, a mostani
Vármegyéjében letelepedett honfitársunkat hitelesítő okiratokat, tanúsításokat előadni
szándékozunk.
Miután pedig a folyamodványt megelőzően, a kívánalmaknak eleget tevően, nem lévén
előterjesztett, tagadó ürügy, annak jóváhagyását megvizsgáltuk: Mint amiként az uralkodó
Lehoczky családot, mint a valóban késégbe nem vonható, ilyesféle nemes családokat
Vármegyénk hiteles jegyzőkönyveiben vezették, így honfitársunknak folytatólagosan jegyzett,
birtokkal Lehotkán, másnevén Kis-Rákón valóságban létező, öröklődő hagyatékát is, ami van.*/6
*/6 2. oldal
Ilyképpen Lehoczky József származásának felmenői; Minthogy az ugyanottani néhai
nemesi családból való János bizonnyal azonos annak a Dánielnek fiával, aki fia Györgynek, aki
meg fia Lászlónak, aki meg a fia megboldogult Máténak, aki pedig fia volt az élet folyamán a
leszármaztató Lehoczky Györgynek, a közbenjárókkal megismertetve: És bizonyítására
1-ször/ idézte ugyanazon folyamodványra a Tekintetes Turóczi Tartományi-
Megyegyűlésének Szent Szűz Máriai Hiteleshelye okiratainak megküldését, melyek a Szent Pál
megtérésének ünnepe után következő 2. napon,*/1 az 1512. évben kelt, és a Szent Mihály
Arkangyal ünnepe után következő 4. napon,*/2 az 1522. évben kelt okiratok adatai alapján a
származás világos: aki nemes Mátét, Imrét, Lőrincet és Mártont, hátrahagyott fiait nemzette az
Kisrákói György. Minthogy sorjában
2-odszor/ fent megnevezett Máté, Lászlót és Györgyöt, az élet során pedig
László Dánielt, Kristófot, Lőrincet és Györgyöt származtatta, ahogyan azt idézve az ezen
Vármegyének hasonlókép megküldött hiteleshelyi, az Úr 1575. évében a Vízkereszt
nyolcadának, azaz 5. napján*/3 kelt okirata adatainak betű szerinti egybevetése igazolta. Mivel
azután
3-adszor/ az utolsóként megnevezett György Ferencet, Lászlót és azt a
Dánielt nemzette, aki ugyanazon megküldött hiteleshelyi okiratot szó szerint idézve, Szent Vitus
és Modesti mártírságának ünnepe után legközelebb eső 5. napon*/4 az 1638. év fordulójára eső
osztozását hatósági eljárás kimutatta. És végül
64
4.=ro quod Praespecificatus Daniel, eundem Joannem, primum quidem in
praerepetitio Oppido Ersek Uj-Var, dein vero in praespecificata Possessione Sáári
degentem, hic vero Joannes, actu quoque in memorata Possessione Sáári manentem
Josephum Lehoczky propagaverit Inquisitione Egregii Petri Podhorszky I=tae Fabulae
Regiae Iudiciariae Iurati Notarii, Anno 1761. Die 8=a Februarii in Praedio Dabas,
ad Instantiam eiusdem Josephi Lehoczky peracta, remonstravit.
Quam condescendentiam Nobilis quoque Joannes Lehoczky de eadem Lehotka,
congenerationalis alias dicti Josephi Lehoczky coram nobis Personaliter, Anno, et Die
infrascriptis constitutus, deposito praevi corporali iuramento publice confirmavit.
3. oldal
Ac quod fundus eiusdem Danielis, actu per relictam condam Georgii, filii Casparis
Lehoczky, in toties memorata Lehotka, seu Kis-Rako possideat, et nomenclaturam
Danielouske hucdum retineat recognovit, eamque de fundo recognitionem
Egregius Ignatius Lehoczky Indlium noster palam ratificavit.
Clara proinde ex praemissis praenuncupati Josephi Lehoczky , ex antiqua
ac indubitata Nobili Familia Lehoczky de Kis-Rako condescendentia prodeunte,
hasce eidem futura Iurium pro cautela, extradandas esse duximus,
et concedendas Literas Testimoniales Prosapiales, pronti etiam effective extradedimus,
concessimus, communi suadente Iustitia.
Datum ex Generali Congregatione Nostra in Oppido Szent Marthon, Die Vigesima
Tertia Mensis Ianuarii, Anno Domini Millesimo, Septingentesimo, Sexagesimo, Sexto celebrata.
Antonius Plathy Lect. Conf. et Extrad.
Comitatus Thurocz ord. V.Comes per Florianum Rakovszky
eiusdem Comitatus Thuroczien
Crisztoforus Ujhelyi ord. Iur. Notarium
Iudlium ( PECSÉT )
Josephus Justh
Iudlium
Ignatius Lehoczky
Iudlium
Josephus Beniczky
Iudlium
65
4-edszer/ minthogy a felsorolt Dániel, ugyanazt a Jánost, aki bizony az előbbieket
ismételve először Érsek Új-Vár városában, azután a felsorolásban valóban a Sáriban-i birtokost
származtatta, az valójában a soron lévő János is, aki az említett birtokost Sáriban, az ott élő
Lehoczky Józsefet szaporította, azt, aki előzőleg bírósági vizsgálatkérést jelentett be
szóbeszédre*/5 méltóságos Podhorszky Péter, Királyi Törvényszéki Esküdt Jegyzőnek, annak
dabasi birtokán, az 1761. év februárjának 8. napján, ugyanezen Lehoczky Józsefnek
folyamodványát ellenző, kifogásoló hatósági jegyzőkönyv érdekében.
Amint az ugyanoda valósi lehotkai Lehoczky Jánosnak egyenes ágú
leszármazottja is nemesnek tekintendő, ugyanúgy a megnevezett Lehoczky József nemzedéke is
az, aki ezt megelőzően Méltóságunknak jelenlétében, az előírt évnek napjára elrendelt,
nyilvánosan foganatosított, személyes esküjében vallotta.
3. oldal
És aki mindezeket még alátámasztotta, az, az ugyanazon Dánielnek ma élő hagyaték
rokonai közül megboldogult György fia, Lehoczky Gáspár, aki az annyiszor említett Lehotkán,
régi nevén Kisrákón birtokol, és aki Dánielnek iratait mindmáig megőrizte, melyeket jeles
Lehoczky Ignác szolgabíránk megszemlélt, azután az így megalapozott vizsgálatot szemünk
láttára ratifikálta.
Kinyilvánítjuk tehát, előre bocsátott ünnepélyes kijelentéssel, hogy Lehoczky József az
ősi és kétségtelen kisrákói nemesi családok egyenes ágú leszármazásának szaporodása, akinek a
jelenlegi és jövendőbeli törvényi jogainak biztosításához kifejezzük egyetértésünket, a szükséges
adatokat a Császárság nyilvántartására*/7 közöljük és a megengedhetőnek tartott okiratokat,
tanúsításokat, leszármazókat közzétesszük, azon felül a bizonyítást a valóban meggyőző
igazsággal kihirdetésre jóváhagyjuk.
Kelt Közgyűlésünk Általános Ülésén, Szent Márton Városunkban, a húszon- harmadik
napján Január havának, az Úr ezer, hétszáz, hatvan, hatodik évében.
Pláthy Antal Lektorálva, egyeztetve és kiadva
Turócz Vármegye rend. Alispánja Rakovszky Flórián által
ugyanazon Turócz Vármegye
Újhelyi István összefűző Közjegyzőségének rendelkező Esküdtje
Szolgabíró zsinóron át
Justh József viaszpecsételéssel
Szolgabíró hitelesítve
Lehoczky Ignác
Szolgabíró
Beniczky József
Szolgabíró
*/1 jan. 25-öt követő 2.napon, - hétfőn
*/2 szept. 29-et követő 4.napon, - szerdán
*/3 vízkereszt nyolcadán, azaz
(40/8=)5. napján - csütörtökön
*/4 jún. 15-ét követő 5. napon, - csütörtökön
*/5 közvélemény kutatásra
*/6 lásd MELL. 10a és b.
*/7 lásd: (23), (24) /18i/ Megjegyzések:
Kancelláriai Nyilvántartá
66
4. oldal - záradék
Anno 1766. Die 12. Mensis Martii, ocassione Generalis Comitatuum Pest Pilis et Solth
art. unitor Congregationis Pestini continuative celebratae, publikatae
sunt praesentes Comitatus Thurocziensis, super vera, et genuina Nobilitate
Josephi Lehoczky, emanatae Literae Testimoniales, in quarum conformitate,
idem, una cum filiis suis Josepho, Joanne, Stephano, et Michaele
omnibus Lehoczky, intra gremium unitorum Comitatuum istorum
pro vero Regni Nobili – agnitus, nemincque contradicente receptus est.
Signat per me Ioannem Bogyai
Praeattactor unitor
Comitatuum ord. Iur. Notar
67
4. oldal - záradék
Az 1766. év március havának 12.napján Pest, Pilis és Solt egységesített Vármegyéknek
Általános Közgyűlése alkalmával, annak közös eljárású Pesti Társulata határozatában a
Túrócz Vármegyétől Lehoczky József származásának valóságos és öröklött nemessé-
géről bemutatott okiratok, tanúsítások folyamatos nyilvános kihirdetésére, melyek
összevetése a tekintetben, hogy azok azonosak egyszersmind az ő fiainak, Józsefnek,
Jánosnak, Istvánnak és Mihálynak mindezen Lehoczkyaknak származásával is, és
akik ez által egyesített megyéinknek testületén belül azonos uralkodó nemességgel
elismertek, - ami senkinek ellenvetésére sem vonható vissza.
Igazolva általam Bogyai János
Illetékes ügyvivő
Egyesített Vármegyék Joghatóságának
rendelkező Esküdtje, Közjegyző
68
MELL. 9. Lehoczky család nemzedéki táblázata 1512-től
69
70
71
72
73
74
75
76
MELL. 10a. Lehotkai urbáriumi összeírása vizsgálatának jegyzőkönyve
77
LEHOTKA - Nemesi-udvarházas Helység és ALBERTI urbáriumi összeírása
Alantírtnak helyszíneléssel végzett vizsgálata:
Mivelhogy az után, hogy Szentséges Kegyes Őfelsége az Urbáriumi Szabályozások
bevezetéséig közbenjáró Utasítása, az Urbáriumi Összeírás intézéséért való kiküldetés volt,
ami szerint Lehotka Nemesi-udvarházas Települést és területét, a Birtokos Lehoczkyakra
tekintettel az Ezévi 1772 Áprilisának 29. Napján megszemléltem, előrebocsátva az ugyanazon
Helységbeli Kutatást Idegen-származásúakra, senki sem volt mintegy Kilenc Kihallgatásos
vizsgálat végén, aki részt szerzett volna, vagy birtokában tart.
ITerületI Ba- I Mene- I Rét területe I Bir- I A réti használat I
Név I minő- I rom I dékhelyI I tok- I jellege-ideje I
és I sége I férő- I hodály I állandó I most I on I állandó I most I
Családi név I I hely I karám I I meny-I belül I I meny I
I I istál- I I I nyi I I I -nyi I
I I lóbanI I része I I kétszer I
I I I I kaszáló I I kaszáló I
I I I I szérű I I szérű I
I száma I száma I száma I számaI száma I
Lekötötten ottani lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I
Szabad költözésű lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I
Bérlőként ottani lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I
Bérlőként szab. költ. lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I
Amint előzőekben ez most az általam készített feljegyzés a Kutatott Alsórendű- származásúakra
vonatkoztatva */1.
Kelt az Évnek Napján és Helységében ami fenti.
Rakovszky Flórián Megbízott Helyszínelő
*/1 Az 1767-ben felfektetett Urbáriumra nem sikerült rátalálni (valószínű az elveszettek között lehet).
A fenti azonban az az urbáriumi felülvizsgálati jegyzőkönyv, amelyet kancelláriai utasítás Turóc Megyében a
„Lehotkai KúriaHelységet és területét, a Birtokos Lehoczkiakra tekintettel” felülvizsgálatra rendelte el.
Ebből kitűnik, hogy a birtokon élő nemes Lehoczkyak minden munkát maguk végeztek, tulajdonaikat
„alsórendű-származásúaknak” nem adták bérbe, így adófizetésre nem voltak kötelezettek.
___________________________________________________________________________
Példa: Pest-Pilis-Solt Vármegye, ALBERTI helység urbáriumi összeírása
I Úrbérbeadó I Telek I Telkek I Jobbágy I Zsellér I Házatlan I
_____I_____________ I___________I___________I__________ I________ I_______ I
Földbirtokos birtok mérete telkes házas zsellérek
Neve összmérete holdban jobbágyok zsellérek száma
1, ½, ¼, 1/8 (1 hold= száma száma
Fertályok 1200 nöl=
száma 4.315,5m2
__________________________________________________________________________
I Zeleczky I I I I I I
I Márton I 61,75 I 2820 I 157 I 46 I 8 I
78
MELL. 10b. Vadkerti urbáriumi összeírás a jobbágy telket bérlőkről
79
80
81
82
83
MELL. 11. Lehoczky Imre nemesi bizonyítvány kérelme 1840
84
85
MELL. 12. Pestmegyei Lehoczky nevű nemesek 1762-1845 között
/17i-2/ Magyarország vármegyéi >Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye> nemesei>Lehoczky
címszó
„ Lehóczky (Király-Lehotai vagy Kis-Rákói) turócz vármegyei ősnemes család. D á v i d
alberti lakos, fiai Pál és György és unokái 1762-ben; J ó z s e f saári lakos, Turócz
vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban; János és József 1802-ben; János Izsáki
lakos, Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1811-ben; Mihály, István és János
abonyi lakosok, gyermekeikkel együtt Bars vármegye bizonyítványa alapján 1832-
ben; György, ügyvéd, 1839-ben; I m r e bugyi lakos */1, és fia Károly 1845-ben Pest
vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. ”
*/1 Mivel a Premontrei Prépostság Znióváraljai Hiteleshelyének
működése 1780-ig tartott, ezért Lehoczky Imre bugyi lakos
1840-ben már magyarnyelvű kérelmével Pestmegyétől kérte
nemességének igazolását. – Mivelhogy a nemesnek a fia is nemes –
aminek bizonyítására mellékletként becsatolta elődjének, Lehoczky
József 1766-i Turóc megyében kiállított bizonyítványát 56. old.-szrt.-i
példányát.
II. József (kalapos) király 1787-i népszámlálási rendelete szerint került sor a hazai nemesség
első, hitelesnek tekinthető összeírására. Az ország 8,5 millió férfilakosából 197 ezer fő volt
nemes, százalékos arányban 4,6%.
86
MELL. 13. CSALÁDFŐK FOTÓI
Baloldalt fent:
(34) Georg Lehoczky *1841,
a térdéhez támaszkodik L. András
/1901, az asztal másik oldalán
Margaretha Kast, lábánál L. Margit,
az asztal mögött, középen Christina
Kuntz, karjában, az apja halála után
megszületett L. Krisztina /Arnold ág. Balra:
(35) Andreas Lehotzky *1876 Jobboldalt fent, balra:
(36) Lehoczki András *1901,
mellette Wolf Margit, ölében
L. András /1926 Fent jobbra:
(37) Lehoczki András *1926 Lent:
(38) Lehoczki Henrik Márton *1938,
térdéhez támaszkodva Henrik Zoltán
másik oldalon Fekete Emese,
lábánál Lora Emma, mögöttük balra
Fülöp Boldizsár, jobbra András
Gergely, mellettük Judit és Kornélia,
karjaikban Albert Mihály és Léna Lili.
87
88
MELL. 14. A budapesti dinasztia leszármaztatói
A XVIII. századtól a családnemzetség helyzete - számos örökös következményeként – lassan, de biztosan
az elszegényedés határához közelített. Mélypontját a XX. században érte el.
Fenti Lehoczki András és Wolf Margit szorgos és takarékos életvitelének köszönhetően új alapot
teremtettek utódaik felemelkedéséhez. LHM visszaemlékezései:
Apám négyéves korában bátyával és két húgával apjuk korai halálával félárvaságra jutott. Anyjuk
ekkor negyedik testvérükkel várandós volt. Öt év özvegység után új férjétől még két féltestvért
szült. Apámat hat elemi osztály elvégzése után módosabb családhoz kisbéres cselédnek adták.
Legénykorában Izsákra szegődött egy szőlősgazdához bérmunkásnak. 18 éves korában anyját is
elvesztette. 24 évesen, örökségéhez hozzájutva megházasodott.
- Anyám elbeszélése szerint a szüleivel, két testvérével szegényparaszti sorban éltek. A hat elemi
elvégzése után őt a helyi patikushoz kisgyermek-felügyelőnek és házicselédnek adták.
Apámnak két és fél hold szántóföld*/1 és egy fél szülői ház öröksége volt. Emiatt kellett
Apámhoz férjhez mennie. De ennyi vagyon családalapításhoz nem volt elegendő, ezért a földet
kishaszonbérletre az anyai nagyszülőkre bízták és annak megműveléséhez a fél szülői ház árából
egy fél ló árával járultak hozzá. Ők pedig a fővárosban kerestek munkát. Apám a Csepeli
Posztógyárban segédmunkás, Anyám a Kelenföldi Textilgyárban betanított szövőnő lett. Az
összespórolt pénzükön 1936-ban Erzsébeten vettek egy kis házat, amit 1944-ben, a háborúban
bombatámadás ért és újra lakhatóvá kellett építeni. Két háborút és két forradalmat szerencsésen
átvészeltek. Két fiúkat tisztességben felnevelték. Apámmal együtt szeretetben összefogva,
szorgalmas, küzdő és jobb jövőben bizakodó emberek voltak.
*/1 1 hold föld akkori hozama 7q búza - és 1 hold ára 70q búza volt.
89
A családnemzet történelmi háttere XIII – XXI. századig
/3/ Magyar Kódex 1.kötet /31-44.old.: Gizella királyné 985 körül született (Civakodó) Henrik
bajor herceg lányaként. Testvére a későbbi II.(Szent) Henrik, német római császár, aki
István királynak támogatója volt a Koppány féle lázadás leverésében. A hagyomány szerint
István és Gizella esküvőjére a bajorországi Scheyrn-ben került sor. István halála után Gizella a
passaui Niedernburg kolostorában hunyt el 1060-ban. A királyi udvarban tartózkodó idegenek
többnyire Gizellával érkeztek az országba. Főleg a katonai-, egyházi-, politikai és kormányzati-
tanácsadási tevékenységekben vettek részt. István neve alatt tíz oklevél szövege maradt ránk, de
ebből csak négy valódi, a többi 13. századi és utáni hamisítvány, amibe később belejavítottak,
vagy hozzá írtak.
62-84.-old.: II. András kir. (1205-1235.) A királyi birtokok és a meglévő várszervezetek
földjeinek nagymértékű eladományozásával meggyengült a király hatalma a megerősödött
nagybirtokosi nemességgel szemben. Ezért a nagybirtokos nemesség kiváltságait az úgynevezett
„Arany Bullákban” kellett rögzítenie. 355-357.old.: Az államalapítás kezdetén a határ őrzésére
kialakultak a földvárak-, erődök-, védőfalak-, sáncok szervezetei, melyek jórészt faszerkezetű
keretekbe döngölt földből és kövekből álltak. 1211-ben a kunok elleni védelemre II. András
betelepítette a „Német Lovagrendet” Dél-Erdélybe, akiket azután 1222-ben kiűzött az országból.
(Lehoczky József szerkesztette írás szerint: - a liptói és túróci területek határőrzésére a korábbi
székely és besenyő határvédők kapitányául II.András 1230 körül hűbéresét Kozma comest a
wachtári határőrhelyőrség élére nevezte ki. Ekkor már a Likavai vár létezett és a turóczi Znió vára
is, ami alá a liptói terület is tartozott.) Comes = gróf, báró, várnagy, várkapitány, vármegye
ispánja, azaz főnemes, mely előkelő tisztségek adományozására csak a király volt jogosult.
IV. Béla király (1235-1270.) A tatárjárás híréről értesülve a király az országának az Al-
Dunától keletre és nyugatra fekvő területének védelmére be kívánta telepíteni a kunokat. A király
ellenzéke ebben nem támogatta őt, mivel a II. András által feleslegesen adományozott
birtokadományokat nem erősítette meg, hanem visszavette. Emiatti sértődésük okán a
nagybirtokos nemesség a tatár támadás ellen sem nyújtott részére kellő segítséget.
A Kódex 73.: oldali térképe szerint IV. Béla a muhi csatából Fülek-, Túróc=Znió és Nyitra
várának érintésével Dalmáciába menekült.
356. old.: 1242-ben többek közt Nyitra várát is kőfal védte, ami a tatártámadással szemben
hatásosnak bizonyult.
Visszatérve az országba IV. Béla 1. köt.72. old.-on idézett adománylevele olvasható, mellyel
Simon Ispánt jutalmazta hűséges szolgálataiért, kelt 1243-ban Nyitrán. A birtokadományt ebben
a században már oklevéllel igazolták, ami egyben az országos (nemesi-) kiváltságok részesévé
emelte az adományozottat. (Megjegyzés: hasonló tartalmú adománylevelet kapott a következő
évben Czernek is, aminek eredetije sajnos nincs meg, csak hitelesített másolata. Az 1391-évi
adománylevél-felülvizsgálat még az eredeti példányról készített kivonatos jegyzőkönyvi igazolást
rögzíti.)
73. és 397.old.: IV. Béla a támadások ellen szorgalmazta a védelmi célú kővárak
építkezését, 1247-ben elkezdte a Budai Vár megépítését.
380. old.: IV Béla és fia, V. István 1267-ben kiadott közös törvénye többek közt szól
a nemesek teljes adó mentességéről, a várföldek-, udvarnoki birtokok és nemesi birtokok
visszaadományozásáról, a nemesi hadkötelezettségről, a hadjáratban meghalt nemesek birtokának
a rokonságára átszállásáról, a nemesek ügyeinek kérvényezés nélküli intézéséről
és a királyi tisztségviselők (Szerviensek) nemesi jogállásáról.
90
381.old.-on IV.(Kun) László király (1272-1290) a Szerviensek nemesítő oklevele 1273.
olvasható.
2.kötet /11-93.old.: I.(Róbert) Károly (1308-1342) már nem volt nagy adakozó.
Fő tisztségviselőinek szolgálataiért többnyire már csak „honor”-birtokot adományozott, annak
összes jövedelmével, de amit a tisztség megszüntetése után visszavont, majd az új
tisztségviselőnek adományozott tovább.
1324-ben Bisztereci Jánosnak adományoz annak meglévő bisztricskai birtokához
további területet a Zólyom Vára védelmében nyújtott részvételéért.
I.(Nagy) Lajos király (1342-1382)
Az Árpádház III. Andással (1290-1301) kihal. Ezután már megszűnik a „törzsökös”,
ősnemesi kiváltságok adományozása, - mármint az adományozottak örök időre szóló
birtokadománya, ill. a király szolgálatában álló főnemesek öröklődő „comes”- tisztség –
adományozása. (Lásd: Kozma-, Czernek-, Lork és Bisztereci János katonai érdemeit, akik Kozma
elődeivel kezdetben vendéglovagként letelepedve, később a királyi udvarban szolgálva, katonai
tisztségeket képviselve még birtokadományozással lettek jutalmazva.)
Birtokot szerezni ezután már csak jó házassággal, vagy vásárlással lehetett. Csakhogy a
megszerzett birtokokon a tulajdonosi létszám az idő múlása folytán jelentősen megszaporodott, az
egyéni részesedések pedig ennek arányában csökkentek. Mint lehetséges
kedvezőbb kilátásra az elvándorlás a hitbizományi járadék fenntartása mellett vagy a birtokrész
értékének pénzbeni kiváltásával a tulajdon kedvezőbb térségbe áthelyezése nyújtott lehetőséget.
3. kötet /72-108. old.
A Habsburg-ház uralkodói már nem adományoztak földbirtokokat. A főnemességet
a nádor (a király helyettese), az országbíró, a megyei főispánok (akiket a király nevezett ki és akik
az Udvarban szolgáltak), az alispánok (akiket a főispánok, vagy a megyegyűlés nevezett ki) és a
főpapság képviselte. Az Udvari tisztségviselőknek már birtokot nem, csak címeket
adományoztak. A címek családon belül örökölhetőek voltak, és a birtokos nemességgel azonos
rangot jelentettek. Ezeket mágnásoknak nevezték.
A nemességet a „bene possessionátus”, vagyis a nagybirtokosság képviselte, akik
többnyire a vármegyegyűlések fő tisztségeit viselték.
A „possessionátus”, a középbirtokosság mely a köznemesség széles rétegét képezte, akik a
földbirtokuk mellet közhivatali, vagy katonai tisztségeket is képviselhettek. A birtokos nemesség
alsó rétegét azok képviselték, akiknek kisbirtokukon kívül 1-4 személy igavonó erővel rendelkező
jobbágyuk, ill. nagyobb számú zsellérük volt.
Ide tartoztak a „taksás” nemesek is, akik azonban nagybirtokosoktól bérelt jobbágyföldeken
maguk gazdálkodtak, földesuruknak pedig a földbérlet díját (taksát) pénzjáradékkal kellett
rendezniük.
A „familiáris” nemesek, azok, akik gazdagabb rokonaik szolgálatában álltak és bérük azok
javadalmazásából származott.
Az „armális” nemesség képezte a kisnemesség legszegényebb réteget, akik már csak birtok
nélküli „címeres nemesi levél”-lel adományozottak voltak. Ezek közé tartoztak a „Vitézlő Rend”
tagjai is, akik a törökök kiűzését követően a végvári katonai szolgálatban
tanusított vitézi cselekedeteikért birtok nélküli nemesi címeket kaptak a Habsburg-ház
uralkodóitól. Ezek a nemesek már csak a népiesen úgynevezett „kutyabőrrel”, vagyis kecske-,
bárány-, vagy borjúbőrre írt nemeslevéllel rendelkeztek, a paraszti rétegbe tartozóak és
adófizetésre kötelezettek voltak.
91
Fenti nemeseknek kiváltságos joguk volt a vármegyegyűléseken részt venni, továbbá a
leszármazottjuk is nemesnek számított, ha ezt bizonyítvánnyal igazolni tudták. A birtokkal is
rendelkező nemesség esetén ez adófizetés-mentes kiváltsággal járt.
Az ország lakosságának túlnyomó többségét a mezőgazdálkodási termeléssel foglalkozó
parasztság (szabadköltözésű jobbágyok, bevándorló-telepesek), a jobbágyság és a zsellérek
alkották. A parasztság a bérelt föld használatáért a földesúrnak kétoldalú szerződésben megkötött
éves bérleti díjat tartozott fizetni. A jobbágyság ezt robotmunkával volt köteles leróni. A földel
nem rendelkező zsellérek bérmunkások voltak.
Mária Terézia királynő (1740-1780)
1767-ben kiadott „Úrbéri Rendelet”-ben szabályozta a birtokos nemesség kiváltságos
hatalmának korlátozását a - parasztság kérelmére - a földesúri birtokok bérelt telkein gazdálkodó
népességgel szemben. Ezt „Úrbárium”-nak nevezték. Ennek több célja volt:
- megállapítani a földesúri birtok nagyságát, telekállománya összességét, - jövedelmezőségét - az
úrbéres népességének számát, - ezek föld- és állatállományát - valamint az ezek után kiróható
bérleti ellenszolgáltatás pénzbeni díjának (taksának), ill. kézi munkavégzésnek (robotnak)
meghatározását. A földbéri járadék alapjául a bérelt telek nagysága, jövedelmezősége szolgált.
Az ország különböző területeinek adottsága szerint egy-egy telek nagysága eltérő volt. Egy
telek nagysága átlag 16-40 kataszteri hold és 6-22 kaszás rét között változott. Egy kaszás rét=egy
kaszás ember által egy nap alatt lekaszálható terület, amihez még ¾ kat. hold belterület (házhely,
kert) is tartozott. Az Alföldön - munkaerőben gyérebb népessége miatt - nagyobb telkek
meghatározására volt lehetőség. Aki ennél kisebb telket bérelt, az ¾ , ½ , ¼ - fertályos telkesnek
számított és ennek arányában kevesebb járadékot kellet szolgáltatnia.
II. József (kalapos) király (178o-1790)
1785-ben kiadott rendeletével eltörölte az „örökös jobbágyság” rendszerének fenntartását és
megadta a szabad költözés-, tanulás- és mesterségek elsajátítási jogát. Bevezette a 6 – 12 éves
gyermekek iskolai oktatási kötelezettségét.
92
Die drei Schwabenzüge /21i/
Der Sieg am Kahlenberg und der Untergang des osmanischen Reiches.
Die Geschichte der Donauschwaben beginnt mit dem Sieg der christlichen Heere in
der Schlacht am Kahlenberg 12. Sept. 1683. Diese Schlacht um Wien war der Anfang
vom Ende des Osmanenreichs. Als Wien und das Reich durch den Aufmarsch des
riesigen osmanischen Heeres unter Großwesir Kara Mustafa erneut bedroht wurden,
erwies sich Papst Innozenz XI. als die Seele der Türkenabwehr. Seiner Diplomatie
und seinen finanziellen Aufwendungen gelang es, den Polenkönig Johann III.
Sobieski zum Abschluss eines Bündnisses mit Kaiser Leopold I. und zur
Mobilisierung von 65.000 Mann zu bewegen. Während der Schlacht am Kahlenberg
besiegt ein starkes deutsch-polnisches Entsatzheer unter der Führung des polnischen
Königs Johann die fast dreimal so starken Türken. Das Zusammenwirken zwischen
dem Heiligen Römischen Reich und Polen als Kampfhund gegen die osmanische
Pforte steht am Beginn des Weges der Donauschwaben.
Bei der Auswahl der Siedler war ihm jedoch auch vielmehr die
Glaubenszugehörigkeit wichtiger als die Volkszugehörigkeit, so das damals
ausschliesslich katholische Siedler einwandern durften.
Es versuchten auch evangelische Siedler, sich im Banat niederzulassen doch diese
gelangten nur bis Wien. Dort wurden sie vor einer schweren Entscheidung gestellt,
entweder den katholischen Glauben anzunehmen oder wieder zurück in die eben
verlassene Heimat zu gehen. Die zweite Möglichkeit kam für die Auswanderer nicht
in Betracht, denn sie hatten in ihrer alten Heimat ihr ganzes Hab und Gut verkauft
um sich so von der Herrschaft freizukaufen. Somit waren alle Brücken in der alten
Heimat abgebrochen und es gab für sie kein Zurück mehr.
Da aber auch Privatgrundbesitzer in Ungarn Arbeitskräfte suchten, ließen sich viele
evangelische Siedler die ihren Glauben nicht aufgeben wollten, zunächst von den
ungarischen Herrschaften anwerben. Außerdem boten die ungarischen
Privatgrundbesitzer bessere Konditionen als die damalige Kameralverwaltung
Wiens.
Einige evangelische Siedler wurden von dem Grundherren Paul Ratayangeworben und siedelten
sich in Harta (1720-1726) an. Andere jedoch zogen weiter und ließen sich von Johann Georg
Harruckern aus Mezöbereny zum besiedeln seiner Grundstücke überreden.
93
A három Schwáb bevándorlási hullám /21/i kivonatos fordítása és /3/-346-347. old.
(Az első hullám)
1-2..oldal- A dunamenti svábok története a keresztény hadseregek Kahlenbergi csatában
aratott győzelmével kezdődik 1863-ban. Ebben a Bécs körül vívott csatában
indult el az Oszmán Birodalom hanyatlása.
Az egyesített nyugat-európai keresztény hadseregek megfutamították
a Bécset elfoglalni szándékozó török sereget. Ezután Habsburg vezetéssel
elkezdődött a térségből a törökök lassú kiszorítása. 1686-ban Savoyai Jenő
herceg irányításával kiűzték őket Budáról is és haladtak a Dunántúlra, majd az
ország belseje felé. Ausztria a felszabadított térségeket saját felségterületének
tekintette és a Bécsi Udvar fennhatósága alá vonta. Ezután 1689-ben I. Leopold
császár rendeletet adott ki az elnéptelenedett területek benépesítésére.
4-5.old.- Miután a dunántúli-, alföldi területek, majd a bácskai-, bánsági térségek is
felszabadultak, a Bécsi Udvar ügynököket küldött ki különböző, főleg német
anyanyelvű tartományokba - mivelhogy az ottani népesség szorgalma és kitartása
közismert volt - azzal a feladattal, hogy az elnéptelenedett térségekbe kivándorlásra
toborozzanak áttelepülésre hajlandó személyeket. A toborzó ügynökök munkáját
megkönnyítette az a tény, hogy az ottani népek jórészt a helyi hűbérurak
alattvalóiként nagy sanyarúságban, jobbágysorban éltek, akiket uraik el is adhattak.
A toborzók a kivándorlóknak jobb életfeltételeket ígértek. A kivándorlók anyagi
támogatását a Bécsi Udvar, az útiköltséget a Kancellária biztosította:
- A házas telepesek napi 12 krajcárt, minden gyermek 2 kr.-t, egyedülállók és
özvegyek 6 kr.-t kaptak, ami abban az időben nem kis összegnek számított.
Emellett házépítéshez előleget kínáltak több éves törlesztéssel, sőt az összeg
felének későbbi jóváírása mellett is. Sok kivándorló dereglyén és tutajon indult el
a Dunán lefelé.
A bevándorlók Hesszenből, Elzászból, Luxemburgból és Schwábenből
jöttek többnyire, de voltak köztük bajorok, osztrákok, csehek és szlovákok is.
Az első bevándorlási hullám VI. Károly császár uralkodása alatt 1711-1740 között
kezdődött, de csúcspontja 1763-1774 folyamára esett, amikorra már 150.000 lélek
érkezett. A betelepülőket német hivatalnokok, iparosok, kereskedők, bányászok és
nagylétszámban földművelő parasztok képviselték.
7-8. old.- A bevándorlók túlnyomó része a gazdag Temesközbe, Bánátba igyekezett. Ezek
kiválasztása vallási alapon történt. Temesvár kormányzója, Mercy gróf az osztrák
katolicizmusnak híven csak katolikus vallásúakat volt hajlandó betelepíteni. Ezért
a már Bécs alá érkezett telepesek közül a protestánsokat választás elé állították:
vagy katolizálnak, vagy visszamennek régi hazájukba. Visszatérésükre azonban
alig akadt lehetőségük, hiszen minden vagyonukat a hűbéruruktól való szabad
elköltözködés jogának megvásárlására és a kivándorlásra áldozták. Ezek számára
ekkor azonban más lehetőség kínálkozott. Őket a magyarországi feudális
nagybirtokosok - akik szintén munkaerő toborzásba kezdtek - a bécsi kondícióknál
kedvezőbb feltételekkel, vallási felekezetre való tekintet nélkül saját birtokaikra
szerződtették.
„ Néhány evangélikus bevándorló, akiket ott Ráday Pál földesúr felfogadott,
Hartán telepedett le (1720-1726).*/1 Mások tovább vonultak, ezek a Mezőberény-i
Johan Georg Harruken ajánlata szerint az ő földbirtokain állapodtak meg.”
*/1 Részletesebben lásd 24. oldalon
94
RÁKÓC
95
RAKO / LEHOTA
Turócz Vármegye első megyetérképe
96
RAKOWO / LEHOTKA
A Habsburg Birodalom második Katonai Felmérése 1806-1869 Kinagyított térképrészlet
97
NAGYRÁKÓ / KISRRÁKÓ
Gönczy Pál: Turócz Vármegye térképe
98
Alberti= Albertirsa; Sári= Dabas; Vadkert= Soltvadkert; Harta; Pest= Budapest
Pestmegye és Bács-Kiskun megye térképe
99
A LEHOCZKY NÉV EREDETE
A szlovák eredetű Lehotsky név a LEHOTA szóból származik.
A lehota szó felvidéki falvak nevét jelenti. Ezeket megyei-, vármegyei-, kincstári uradalmak,
főpapi intézmények gyéren lakott erdei vidékeinek irtással megtisztított területein Lehotákon
létesítették. A Lehoták népességét szabad jobbágyok és hospesek (az országba betelepített iparral-
, bányászattal-, kereskedelemmel foglalkozó német, olasz és szláv vendégek) képezték. Az ilyen
falvak kinevezett elöljáróit (bíróit) itt soltészeknek nevezték.
Szlovákiában 15-20 Lehota nevű település volt és van. Köztük vannak kicsinyítő képzővel is
ellátottak, ezek a Lehotkák. A Lehoták / Lehotkák megkülönböztetésére egy-egy tuladonságukra,
utaló jelzőt kapcsoltak, pl. Király Lehota, Alsó Lehota, - Bartosova Lehotka, Nagy Lehotka stb.
A Czerneknek adományozott föld a Turócz folyó partjának árterületi, vizes, mocsaras, rákos,
területén volt. Ezért Rákócnak hívták. - MELL. 2. Neve az1391 évben is még Rákóc volt.
Amikor még nem alakultak ki a családi vezetéknevek, akkor a személyek meghatározására
birtokaik-, lakóhelyeik neve szolgált. Családon belüli megkülönböztetéshez az apa keresznevét is
jelölni kellett. Mivel a korabeli iratok latin nyelven készültek, a Czerneknek adományozott
„Rakouch” (Rákóc) földje után a tulajdonosokat pl. „Paulus de Rakouch” (Rákóc-i Pál, azaz
Rákóci illetőségű Pál) formában jegyezték. A -MELL. 2. adománylevél a hátoldalán igazolja
Nagy Rákóc falu /7i-1/ adományát határaival együtt Czernek részére.
Az 1400-as évek közepétől Nagy Rákóc örökösei új lakhelyüket Kis Rákóc-on, szlovákul
„Rakovec”-en /12-47.old./, egy, a Turóc folyó menti nádtól, cserjétől megtisztított kissebb
„irtványonyon” (lehotkán), alakították ki. Ennek következtében a latin nyelvű okiratokban
Jakabot és Mártont 1487-ben – (Révay: Doc. ad Nob.) – szerint de nem helyesen!*/1
„de Lehotka” (azaz Lehotkai-ként) jegyezték. */1 - A Lehota falvak kritériumai fentiekben már közlésre kerültek. Ezek szerint bár Kis Rákóc alapterületét
átköltözés előtt a megnövekedett család szükségletete szerinti területen irtással kellett megtisztítani, de:
- a terület nem volt semmilyen más uradalom része, tulajdona. Önálló, legitim királyi adományként senki
alá sem tartozott;
- népességét nem jobbágyok, hospesek alkották, hanem a leszármazó nemescsalád tagjai;
- a települést nem soltész igazgatta, hanem a család képviselője vezette.
A szomszédos, sokkal nagyobb területű Zanasáni birtok új nevén Rákó-i birtok lett. A két
egymással határos birtok megkülönböztetésére Kis Rákócot, kisebb volta miatt a köznyelvben
egyszerűsítve, - nem helyesen! - Kis Rákó-nak nevezték, amely a köztudatban még az 1700-as
évekig használatban maradt. Kis Rákó azonban szuverén birtoknak számított. A családtagok
feltehetően a Nagyrákóiaktól való markáns megkönböztetés miatt elkezdték a Lehokai nevet is
használni, és a „de Lehotka” elnevezést a Kis Rákói elé illesztették: de Lehotka, seu Kis-Rako,
azaz: Lehotkai, vagy/másik nevén/ Kis-Rákói-nak.
/11i/-1 „ Bráz Béla volt turócvármegyei levéltáros tanulmányából tudjuk a felvidéki magyar nemesi
nevek miként vették fel a szlávos formát.
A török háborúk alatt a bécsi kormányszékek mind több német (főleg cseh) tisztviselőt küldtek a
felvidékre. Ezeket a nemesi udvarokba nem engedték be. A falu tót lakosságától kérdezték ki lakik a
kastélyban? Ezek tótul feleltek: Pán Rakovszky, pán Beniczky stb.*/1 Így a családi név hosszabb ideig két
különböző alakban szerepelt. A család és a vármegye tovább is használta a magyar alakot, míg a királyi
(császári) tisztviselők, - leginkább adótisztviselők - a sal zlávos formát használták. Mikor azonban ezek a
kincstári alkalmazottak az első földkönyveket felfektették, a nemesek birtokjogaikat féltvén
maguk is kezdték a szlávos nevet használni. Így lett Rákóy-ból Rakovszky, Beneföldy-böl Beniczky. ”
/Vagyis a felsorolást folytatva: a Lehotay/Lehotkay-ból Lehoczky, a Jeszenyből Jeszenszky stb.
*/1 Pán Rakovsky´, Pán Benitsky´ = Rakovszky uraság, Beniczky uraság
100
MELL.1.-27.old. 2., 3. sor. - Itt Lehota másik nevén Kis-Rákó mint IV. Béla kir.
adománya szerepel. A /12/, MELL. 5.-47. old.-on a Lehotka név csak 1487-ben
keletkezett a szerző forrásfelsorolásában idézett „ Révay a II. 6. (Doc. ad nob.)”
írásmű szerint. Ennek nyomára nem sikerült ráakadni. Sem a hazai illetékes
Közgyűjteményi Intézetekben, sem a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, ahol a
Gróf Révay család levéltári anyagát őrzik.
Az írásmű nagy valószínűséggel Báró Révay Péter (*1568 +1622) történész (első
magyar koronaőr Pozsonyban) dolgozata, melyben talán „Documentatio ad nobiles”
cím alatt a turóci nemesekről, köztük felesége felmenőiről értekezik.
Fentiek szerint nem dönthető el, hogy a kisrákói Lehoczky név a Lehota, vagy a Lehotka
elnevezésből származik-e. Lásd: TÉRKÉPEK 94-97. old. Lehota, Lehotta, Lehotka, Kis Rákó,
Mali Rakovo/.
József császár 1710-ben (26) Kis-Lehotai Lehoczky Mártonnak bárói rangot és
új bárói címert adományozott*/1. Ezzel szemben viszont 40 év multával a Turóci
Convent az ővele családi-rokonsági fokban lévő (27) Kis-Rákói, Lehotkai Lehoczky Dávid és
(29) Kis-Rákói, Lehotkai Lehoczky József neveken állított ki nemesi bizonyítványokat. */1 „ ÖT ÉVSZÁZAD CÍMEREI ” /Orsz. Széch. K.-tár/
A nevek bejegyzése a császári nyilvántartásba a kiejtés németes helyesírása szerint történt,
úgymint Benitzky, Lehotzky stb.
Névrokonainkat, a királyi birtokon élő Királylehotai Lehotzky-akat is, mint „Királylehotai
Lehotzky” néven vezették be a Királyi Nyilvántartásokba. Ők eredetileg is lehotaiak voltak,
miután királyi adománnyal nemességet és a királyi birtok területén kialakítandó Lehotán
házhelyes portákat nyertek. A kialakítandó falunak ők voltak az első soltészei. A királylehotai
Lehotzky családok idővel megsokasodván, a kisrákói, lehotkai Lehotzkiakhoz hasonlóan a jobb
körülmények reményében az ország megyéibe szétszóródva elköltöztek. Lásd: 112. old.-tól
A Lehoczky név adományozott királyi jog által védett /2i-14/34 lap/. A magyar királyi
belügyminiszter a család nemességét 492/1895 számon, majd később többször
igazolta /19/-646. old./.
A „ Lehoczky ” név írásképében a c, z, k, y nem latin, hanem görög betűk. A c+z =cz kettős
betű az ómagyar helyesírásban a „c” hangot jelölte. Ezt a hangot a szlovák írásmód
„ts”; a német „tz” betűkkel írja. Az „y”pedig – a magyarban „i”-nek hangzik és az ősi birtokról
való származást jelöli.
A Lehoczky – Lehocki névváltozatok alakulása kezdetben az anyakönyvi bejegyzést végzők
írástudásától függött. A XX. sz. első felében pedig az állami névmagyarosítási törekvések
határozták meg, - miszerint a paraszti sorsra szegényedett, úri életmódot folytatni már nem tudó
és ezért nemesnek már nem számító személyek megkülönböztetésére is szolgált az „i” betűre
átírás. A II. Világháborút követő Állampárti Kormányzatok az arisztokrácia eltörlésével az „y”
végződésű név is eredeti jelentését vesztette.
A Lehoczky név bármiféle írásképi változatának egységes fonetikus kiejtése: „ Lehocki ”
101
A Lehoczky és a Rakovszky nemzetségekről
A családnemzetségek történeti adataira - úgymint majd az alábbi szöveg döltbetűs forrásaira -
hagyatkozva megállapítható:
A / 11i/-1 szerint a Felvidéken a török háborúk alatt alakultak ki a szlovákosra
fordított nemesi nevek, mint pl.: többek közt a Lehoczky, Rakovszky nevek is, melyek
mai napig változatlan formában fennmaradtak.
Ezt megelőzően azonban a családfakutató szerzők a családnemzet még vezetéknév
nélküli őseit, elődeit - későbbi családi hovatartozásuk meghatározása céljából -
visszamenőlegesen is a végles családnevekkel illették, és azokba sorolták. Pl.: kisrákói
János 1414; kisákói Lehoczky János vitéz 1459; Lehoczky Mihály 1480; Rakovszky
Miklós 1356; rákói és kisjeszeni Mátyás 1410; Rakovszky Lőrinc 1414 stb.
RÁKÓC neve a rákra, a vízi élőlényre utal. /Lásd MELL.1 - 6.-ig és Czernek
leszármazóinak családi címerét, valamint a mai Rakovó község címerét is./
A latinul Rakouch ejtsd: Rákóc, szlovákul Rakov-Rákos; Rakovo-Rákok(-nak) földje.
Rákóc földje egy vizes, patakos, vizimadaras és rákos árterület volt. Eredeti
tulajdonsát Meffriknek hívták. Rákóc területén már templom és falu építése
kezdődött 7i-1/ 1244-ben. Ez év novemberében IV. Béla király Czernek nevű hívének
- aki Kozma fia és Lőrinc(=Lork/Lauren comes) meg Beke testvére volt /12/-18. old; /1/-B; / -
adományozta.
Az adomány beiktatása szerint a határ ott kezdődött északról, ahol a Blatnyica folyó a
Turóc folyóba torkollik. Innen a Blatnyica folyó mentén kelet felé a terület
kisszélesedik egészen a Ribe/Rákóc patakig. A patak partját követően dél felé tart
egészen egy vörös fenyőfáig. Ettől elfordul a határ nyugat felé egy Borfának nevezett
helyig, ettől egy domb-váracskához irányányúl, ahonnan a Turóc folyóhoz záródik.
Az adománylevél-másolat hátoldalára jegyzett felirat a terület faluját később (XV. sz.)
dátumozás nélkül igazolva már Nagj Rakovach-nak hívja. Ennek értelmében ekkor
Kis Rakovach-nak is lennie kellett, úgy is mint /12/-121.old. szlávul „Rakovec”-nek.
Ez a település az 1487-es évet megelőzően keletkezhetett, mert ezután Jakabot és
Mártont de Lehotka néven jegyezték. Hogy ezt megelőzőleg hol lehetett Czernek
leszármazóinak lakóhelye, gazdálkodási életterülete, nem tudni, de valószínűleg
1391-et követően /13/-16.§. is még a saját Rákóc nevű falujukban, vagy mellette.
Mindenesetre - a leszármazók számának növekvése miatt - tágabb térséget keresvén,
délebbre költöztek. Itt, majd a Turóc folyó könyökhajlatánál cserjétől, partszegélyző fáktól
megtisztított folyómenti irtványukon (lehotán), vertek tanyát. Ennek a településnek
neve - miután növényzettől megtisztított tisztáson létesült (-erre gondolván-), de nem
helyesen */1 – Lehotának/Lehotkának nevezték. Ez a név ugyanis nem azonos
a Lehoták/Lehotkák fogalmával. */1 Lehoták: – olyan falvak, amelyek különféle uradalmak erdei területek
irtással megtisztított részén létesültek, kiosztott házas portáikra hospeseket,
jobbágyokat telepítettek és amelyek élére soltészeket, (bírókat), neveztek ki.
/i- Lehota egyértelműsítő; és Magyar Értelmező Szótár: - soltész/
Ezt követően néhány év múlva a köztudatban új helységnevek alakultak ki.
Ugyancsak nem helyesen került használatba a Rákó, Nagyrákó és Kisrákó
elnevezés is. Térkép 97.old.
102
RÁKÓ mint korabeli keresztnév, a volt zanasáni birtok tulajdonosára utal. /13/-54.§.,
/15/-Rakovszky, /12/-Rakovo, és /A mai Rakovó 770 éves jubileumi ismertető története/
A Czernek adományát követő évben, azaz 1245-ben kapta a jóval nagyobb területű
Zanasánt IV. Bélától Márton pap és testvére László. Zanasán korábbi tulajdonosai a
jeszen törzs tagjai voltak. Itt már három évvel korábban, /7i-1/ 1242-ben kezdődött el a
templom/falu építése Zanasán néven. A zanasáni adománybirtok határai a /13/-41.§.-a
/lásd 15. old.on/ szerint rögzítésre kerültek. 1344-ben szintén a Turóc folyó mellett, a
Rákóci birtok határától délre, Szocóctól északra és a Rákóc patak keleti oldala mellett
a pribóci kaszálók magasságáig /13/-16.§./ Deánfalva határáig terjedhetett a
/8/-Térképek és magyarázat 103-105. old. alapján/.
1363-ban Nagy Lajos király az eredetileg megadományozott Mártoton pap testvére
László fia Lászlónak leszármazottját (zanasáni/jeszeni) Mátyásnak és fiainak
-Rak et Pauli- azaz Rákó-nak és Pál-nak nemességét és birtokrészeiket elismerte.
Rákó örökölte a zanasáni birtokot a laszkári Latybor fiának Jakabnak 9 ezüst
dénárért eladott földterület kivételével, amit az 1363-, 1365- és 1378-i okiratok bizonyítanak.
Zanasán faluja1377-ben már a Zsaluzsán nevet viselte /13/-41.§./.
Rákó, aki ekkor bizonyítottan Zsaluzsán faluban élt /12/- Rakovo, lett a birtoknak
névadoja is, és így az ő leszármazóinak előneve neve a birtok neve után rákói lett.
Rákó családja azonban férfiágon kihalt. Az utolsó örökös leányt, rákói Annát a király
fiúsította és a családi birtokot nem vette tőle vissza /11i/-1, /19/.
Ezt követően a volt Zanasáni birtok elhanyagolódott /13/-54.§./, Zsaluzsán falu lassan
elnéptelenedett, elpusztult. /8/- Tékép és szöveg 104-5. old. Lakói többnyire a környező
településekre, Laszkárra, Blatnyicára és a Pribóc-, Benic települések központi
szomszédságában lévő Rákóc faluba költöztek.
Kis-Jeszeni I. Mátyás (1410-1496) feleségül vette Rákói Annát /19/; /11i/-1 és feleségének
birtokneve után felvette a rákói előnevet is /15/. Az ő unokája II. Mátás (1479-1512) /19/ Turóc
megye alispánja (1498-1500) volt. /Borsa Iván: Turóc megye ispánjai, alispánjai/. Az ő fia,
kisjeszeni rákói I. Gyögy (+1565) alnádor lett /15/. Ekkor a család örökségeik révén már igen
jelentős vagyonnal és hivatali tisztségeikből eredően nagy befolyással is rendelkezett.
Leszármazóikat ezután az eredeti rákói birtok-ra utalván, Rákóy-nak vagy (a Turróc folyó
menti, Kisrákóc határa alatti, Zanasánba átnyúló mocsaras, rákos folyóparti rész miatt, szintén)
Rákócy-nak hívhatták.
Ez idő tájt a Nagy Rákócnak nevezett faluban is szerezhettek ingatlanokat. Itt született
Rákói Márton (1535-1579) költő. A XV. sz. közepétől végérvényesen a szlovákos
Rakovszky nevet használták /I. Ferdinánd ad-levele 1561/. Később itt építették fel nemesi
kúriájukat, a település halotti ravatalozóját és a családi mauzóleumot. /i- Nagy Rákó Szlovákia/
Ezt követően az 1707 Onódi Qrszággyűlés mártírja Rakovszky Menyhérttől 1921-ig,
Rakovszky Istvánig, az akkori Magyar Nemzetgyűlés Elnökéig történelmi szereplésük jelentősége
nem kétségbe vonható.
Fentiekből kitűnik, hogy a Rákóc és Rákó nevek közti névhasonlóság több
félreérthetőségre és félreértésre adhatott alkalmat.
A rákóival szomszédos, rákóci birtokot is az egy részükön közös hatátárukra
tekintettel és a kisebbiknek kissebb volta miatt egyszerűsítve, - de nem helyesen!*/2 –
csak egybefüggő birtoknak tekintve Rákó-nak nevezték. Így a rákóci birtok faluja
Nagy Rakovach-ból egyszerűsítve Nagy Rákó és Rakovech falucskából pedig
Kisrákó lett.
103
104
Kinagygyítva a 94. őldali térképből
105
Rákóc földje 1391-ben a Registrum 26.§-a szerint eredeti határaival létezett.
Sajnos eddig nincs bizonyító adat arról, hogy - a később már úgynevezett –
nagyrákói és kisrákói családok 1399 és 1414 között folyó pereiben kinek- kinek melyik
birtokrésze volt a per tárgya és milyen ítélet született az ügyben. /Lásd: 15. és 20. old.-on/
„ A Rakovszkyak által közölt adat, miszerint a zanasáni területből adtak el egyrészt 1286-ban
Bekének” /2i-26/34.lap és (Zanasáni) László fia, László adott el részt Jakabnak, Latybor fiának is
1286-ban /13/-54.§. De az egymás között házasodó nemesi családok /Lásd 36. old.-on/
birtokrészeket ajándékoztak, örököltek, egyesítéshez cseréltek, béreltek és adtak-vettek.
A Rakovszkyak Nagy Rákóc-Nagy Rákói - azaz Rakovói - térnyeréséről sincs ismert,
bizonyító adat, amely szerint ők birtokolták volna Nagy Rákó települést. Nyilván szereztek ott
ingatlanokat, ahol építkeztek és ezzel a falu fejlődését is szolgálták. Ugyanígy nem állítható az
sem, hogy Budapestet is birtokolták volna, noha itt is rendelkeztek ingatlanokkal.
Válasz mindezekre a /18/; MELL. 8. szerint Lehoczky Dániel 1638-i „ osztoz” kimutatásának a
Premontrei Hiteleshelyen őrzőtt jegyzőkönyveiben, valamint a Rakovszky családi levéltárban lehet.
/i- Nagy Rákó (TURÓC) 1767-i Urbárium/:
A falu birtokos nemesei: két Benitzky és két Rakovszky család, valamint Lehoczky Ignác szolgabíró.
Kérdéses továbbá a Rakovszkyak Nagyrákói előneve, miszerint az a nagyrákói birtokuk
nevére, vagy Nagyrákó faluról való illetőségükre, mint lakhelyükre utal-e?
I. Ferdinánd császárnak a „Rakovszky” féle honlapon elsőnek közölt adománylevele
megegyező a királyi adománylevelek tartalmi-formai stílusával. Ebben rögzítésre
került, hogy a császár elismeri a nemes jeszeni családból származó Márton és János
Rakovszky a Rakovo nemességét - új címer adományozással - hasonlóan az ő
(/15/-Rakovszky c. táblázatban felsorolt András, Albert Mátyás és Miklós nevű/
leszármazóikra is kiterjesztve. A levél keltezésének ideje itt sajnos nem állapítható meg,
mivel a levél hitelességének és a pecsét rögzítése sértetlenségének bizonyítására a levél
alsó széle felhajtásra és ezzel a dátum letakarásra került. Mindenesetre Ferdinánd
halála (1564) elött készült. A benne szereplő Rakovszky név valószínű valamivel korábbi, mint a
/11i/-1-ben közöltek.
A proléma okozója a Rákóc és a Rákó nevek szerencsétlen névhasonlósága. Emiatt
azután kétséges, hogy a Rakovszky név alatt mi értendő - birtokuk vagy lakhelyük neve.
1 > mint fent „ Joannes Rakovszky a Rakovo ” ahol szótár szerint az
- a - jelentése /kiindulási pont, eredet, származás kifejezére, - honnan? kérdésre/
-ból, -ből; -tól, -től; -ról, -ről
2 > mint /15/ -nél „ Mathias de Rakov ” ahol szótár szerint a
- de – jelentése /honnan ? kérdésre/ -ból, -ből; -tól, -től; -ról, -ről
TÉNYEK :
- Rákóc földjét - mely korábban Meffrik tulajdona volt - Czernek kapta
adományba 1244-ben. Apját Kozmának hívták. Adománylevele rögzíti
birtokának határait. Ezt igazolja a Registrum 26.§.-a is.
- Rákóc földjének faluját Rákócnak hívták, ma Rakovónak nevezik.
- Kis Rákóc /Lehotka Czernek leszármazóinak Turóc folyó melléki új
szálláshelyének neve lett, az eredeti Rákóc falu neve pedig Nagy Rákócra változott.
- Mindkét helység (ma már egybenőve) 770 év után is létezik és egzisztál.
- Zanasán birtoka korábban a jeszen törzs tagjaié volt. Ezt Márton pap
és László 1245-ben kapta adományba. Az adománylevél itt is rögzítette a
birtok határait. Ennek tényét a Registrum 41.§.-a igazolja. Az ad.-lev.-nek
a tartalma a birtokhatárokkal együtt azonban nem ismert.
- Zanasán neve Rak nevű tulajdonosa után Rákóra változott.
- Falujának, Zsaluzsánnak nyoma sem maradt.
- A Rakovszkyak címerébe is beépült a Lehotkai, Kisrákói címer rákjának képe:
106
A kisrákói és a királylehotai Lehoczkyakról
Azt a kérdést vizsgálva, hogy a kétféle előnevű Lehoczkyak egy őstöl származnak-e,
vagy sem, arra a választ a szükséges és elegendő két leghitelesebb forrásban találhatjuk meg,
éspedig:
1. - a Liptói és Turóczi Registrum megállapításai között és
2. – a rendelkezésre álló adománylevek tartalmában.
Kisrákó – Lehotka vonatkozásában
1244
/9-1/ IV.Béla király adománylevele /fotó és fordítás itt 33-35. oldalon/
Az adománylevél hátoldali igazolása tanúsítja, hogy Nagy Rákóc nevű falu a kijelölt
birtokhatárokkal együtt Czernek tulajdona. Az utódai csak később költöztek új portájukra,
Kis Rákócra, aminek neve 1391-et követő években Kisrákóra, majd 1487 körül Kis Lehotára
vagy Lehotkára (=irtáshelyen épült falucskára) változott.
1391
/13/ Turóczi Registrum 26.§, /fotó és fordítás 45. oldalon/
A vizsgálat majd 150 év multán igazolja Czernek adománylevelét Rákóc birtokára, melynek ez
időbeni örökösei Pál fiai, Jakab pap és Lőrinc voltak.
/13/, 16.§ ; /fotó és fordítás 43. oldalon/
Ennek szövege azt állítja, hogy Czernek fia Ábrahám és annak fia Pál volt. Pálnak fiai viszont
Jakab pap és Lőrinc voltak, akik a fentebb közölt adománylevelüket az ellenőrző bizottságnak
bemutatták, és amely azt hitelesnek is minősítette. Pálnak esetleges harmadik fiáról nincsen
feljegyzés. Ha mégis lett volna, akkor annak az ellenőrző bizottság előtt Jakab pap és Lőric
mellett - mint a többi vizsgálat esetében is - mint tulajdonrészes örökös testvérnek, vagy
leszármazóinak is jelen kellett volna lennie. A jegyzőkönyvben azonban ilyenek nincsenek
felsorolva. Ennek hiányában pedig Jakab pap és Lőrincen kívül adományozott kisrákói
birtokrésszel és nemességgel senki más sem rendelkezhetett.
Király Lehota vonatkozásában
/7i - Liptó megye története /
A megye a felvidék egyik erdős, hegyes térségének része, amely a XIV- sz.-ig királyi birtok
volt. III. András király 1293-ban kelt oklevelében még „Praedio regala” = királyi pusztaság -
nak említik. IV. Béla király már ezt megelőzően a határvidékek gyéren lakott térségeinek
megerősítését birtokok adományozásával és azok benépesítésével kívánta megvalósítani. A
benépesítés során cseh, lengyel, morva, bajor, szász bányászok, valamint vallon és itáliai
kőfaragók, számszeríjkészítők érkeztek az adományott területekre. Ezeket 10-100 fős
csoportokban irtvány területeken telepítettek le. Itt a Vág folyó völgyének 8-15 kilométer széles
szakaszain irtvány tisztásokon létesített falvak jobbágysága a megművelhető földeket
gyarapította. Egy-egy falu katonaságra kötelezett szabadjaiból alakult ki azután a
birtokadományban részesülő elsődleges, kiváltságos helyi nemesség. Előnevüket birtokuk neve
szerint határozták meg. III. Andrással azonban kihalt az Árpádház és általuk a bőséges
birtokadományozás szokása is. Az őt követő Károly Róbert király viszont a királyi birtokok
túlsúlyának növelésére törekedett, és ezért ellenségeinek birtokát rendre elkobozta, majd ezek
nagyrészét néhány kivételével (mint pl. /13/-23.§.- itt 41. old./ amivel híveit jutalmazta) királyi
birtokként megtartotta.
107
Károly király Liptó megye területét 1306 után megbizottja, Dancs comesnek kezére adta.
A „Királyi pusztaság”-ban élő, hódprémmel adózó, szurokfőző, solymász, vizslás és az
őrszolgálatot ellátó lakosság /2/, /5i/ továbbra is a király fennhatósága alá tartozott.
/3-2. köt. 7-34.old./ A Károly Róbertet követő király, Nagy Lajos a birtok adományozás terén apja
szándékait betartva, híveinek kevesebb birtokot és többnyire csak használati jogot
adománnyozott.
Nagy Lajonak - hadjáratai között- kedvenc időtöltése a nagy vadászatokon való részvétel volt.
Ezek a királyiudvar illusztris vendégeivel, vagy csak az udvar előkelőségeivel a saját kedvtelésére
szolgáltak. A vadászatokat a király a saját birtokában lévő, erre a célra fenntartott vadászterületein
rendezték meg. A vadászatok lebonyolítását a kinevezett Udvari Fővadász comes=báró / itt 17
old./ szervezte, aki erre az alkalomra a terület erdőinek és hegyeinek ismerőit, szabad katonai
őrszolgálatának kiválasztott tagjait, vadászait a királyi társaság segítségére rendelte ki.
1361
Nagy Lajos király 1361-évi adománylevele
A levél fordítása:
„ Mi Lajos Isten kegyelméből Magyarországnak királya emlékeztetőnek ajánljuk írás szerinti
akaratunknak megtartását amely mindenki számára javallott.
Miszerint Mi viszonzásként szolgáinknak Egyednek, Miklósnak és Barnabásnak, Krisztiánnak és
Ganhnak, ugyanezen Egyed fiainak hűségükért,
melyet vadászatainkon ezek a vadászok nekünk folyamatosan tanúsítottak és
amiért szabad királyi földünket és erdeinket a Vágnak és Bocának nevezett folyók mellett és
között egészen a Királyhegy és Bacuhi hegységek gerincéig meghatározva,
melyek Liptó megyében léteznek,
amelyeket használatukra és hűbéri jövedelmükkel együttesen,
átadunk, átengedünk és folyamatosítunk Egyed apának Barnabásnak és Krisztiánnak
Miklósnak Ganhnak.
Meg általuk az ő örököseiknek örökléssel azoknak utódaira
örökös jogon visszavonhatatlan tulajdonként, mely folytonos és érvényben lévő.
Kelt Zólyom Lipcsében boldog buzgó Keresztelő János ünnepét követő második napon.
az Úr 1361. esztendejében.” */1 Alpium Kyraly= Király Hegy, (térképen is így jelölve) = Király Havas -
Lehoczky József /2i/ tájékoztatása szrt. (szebb, régies népi, magyaros elnrevezés)
108
Az adománylvélbeben meghatározott terület térképe
/Vitek-Bizub: Rod Lehotsky z Kralovej Lehoty 1230-2008, - 15. old./
A király a térkép szerint kijelölt vadászterületének használati jogát Egyednek és fiainak
adományozta, annak minden jövedelmével és a felsorolásban nem említett irtványon létesítendő
településsel együtt. A terület maga egy hegyes-völgyes, erdős, járhatatlan, lakatlan csak
vadászatra alkalmas ősvadon volt. /Ma is, a XXI. sz-ban úthálózat és lakott települések nélküli
vidék, mint az Alacsony Tátra Nemzeti Park része./
A király megtartotta magának a birtok tulajdonjogát, hogy azon mindenkor kénye-kedve szerint
vadászhasson. Egyed és fiai a környéki Vachtár utódhelyőrsége tagjaiként és mint saját
ellátásukra szakosodott szabad vadászok, jól ismerték a szomszédos erdők kis- és nagyvadjainak
ösvényeit, csapásait. Helyismeretükkel, ügyességükkel a királyi vadászok segítségét szolgálva, az
elejthető vadak- és a sikeres vadászélmények számát növelték. Szolgálataik elismeréseként a
továbbiakban a király jutalmul a terület felügyeleti-, vagyonőrzési feladatainak ellátásáért cserébe,
annak haszonélvezetetét Egyednek és fiainak „átengedte”, azzal a kötelezettséggel, hogy részére
vadászatai alkalmával és társaságának mindenkor szolgálatára álljanak.
Az adomány kiegészült még az adománylevélben nem felsorolt, de a szolgálatuk ellátását
biztosító, ottani életvitelükhöz szükséges, helyi irtványon létesítendő település házhelyes portáival
is. Azáltal, hogy jövedelmük a király által adományozott haszonévezez volt, - mint annak
alkalmazottjai - a nemességgel azonosan adófizetésre nem voltak kötelezettek, és mint királyi
adományosok nemesnek is számítottak. Egyed és fiai korábban nem számítottak nemesnek, mivel adomanyozott birtokkal nem rendelkeztek. Emiatt ilyen
neveken sem a Turóci-, sem a Liptói Registrmban sincsenek felsorolva. A /Vitek-Bizub: Rod. Lehotsky z Kralovej
Lehoty 1230-2008, - 12. old./-án közölt „Tabulka c.1” –táblázaton feltüntetett „Egidius” a két megnevezett
testvérével ellentétben, csak birtoknév nélküli jelöléssel és csak két fiával szerepel - téves forráson alapul.
Lajos kir. adománylevele Egyed négy fiáról tesz említst.
109
1388
/Vitek-Bizub: - mint fent, 12.old./ A Lehota nevű falunak első írásos említése
- egy1388-ból származó okiratban olvasható, amely a liptói vár kapitánya, Orosz Mihály által
egy lehota-i illetőségű nemes leányának, Lehotai (szlovákul Lehotsky) Dorottyának elrablását és
feleségül vételét tárgyalja.
LEHOTA = irtványfalu, régies jelentése szerint fáktól, cserjéktől, bozótoktól mentesített tisztásra,
gyéren lakott területre betelepített népességű falu.
1383-89
/2i/-31-32/34. lap Mária királynő adománya Liptói-királylehotai Soldó Egyed fiainak
Hibás olvasatból származó téves adat: Soldó nem Soltészt, hanem helyesen „Choltó”-t jelent, ami
Gömör V.m.-i falu/község neve. Hiteles adat: /13/ Turóci Reg. 29.§. miszerint Kystorbozlót,
másik nevén Trebosztót Mária királynő Mártonnak, csoltói Egyed fiának adományozta.
1390
/2i/-27-28/34.lap/ Zsigmond király adománylevele
A Nagy Lajost követő Luxemburgi Zsigmond király ugyancsak kedvelte a vadászatokat. Liptói
királyi vadászterületén pedig, mint elődjének, szintén az örökös hűbéresek, Egyed fiai, Barnabás
és Hank vannak segítségére. Ezeknek hasonlóan tettrekész és hűséges szolgálataikért jutalmul
változatlan formájában megismétli Lajos király Egyednek és fiainak, Krisztiánnak meg
Miklósnak és testvéreiknek Barnabásnak és Hanknak tett adományát és amelyet ő is örökös jogon,
örökre, visszavonhatatlanul érvényesnek elismer. Az adománylevél nem tartalmaz kitérést
tulajdon- ill. használati jogviszony változásra.
1391
/13 –itt 18.old./ Liptói Registrum
Az 1391-évben Zsigmond király Liptó megye mindegyik földbirtok-tulajdonosának
tulajdonjogát külön-külön bizonyító okiratainak, adományleveleinek felülvizsgálatát rendelte el.
A vizsgálatok megállapításait jegyzőkönyvben rögzítették. A 84 esetben lefolytatott vizsgálat nem
tartalmaz Egyedre és fiaira, Barnabásra és Krisztiánra, Miklósra és Ganhra, valamint
Lehotára, ill. az ottani királyi vadászterültere vonatkozó egyetlen feljegyzést sem. Pedig 1361 és
1391 között - a köztudatban is - 30 év telt el. Nyilván azért maradt ki, mert ez a terület a király
tulajdona volt, és így őreá nem vonatkozhatott az általa elrendelt bizonyítási kötelezettség. Ha ezt
a területet Egyed és fiai adományba kapták volna, akkor a megyei birtokleltár szerint ezt, ekkora
területre vonatkozó adománylevéllel igazolniuk kellett volna.
1422
/Vitek-Bizub: - mint fent, 12.old./ Király Lehota falu első okirati említése
Király Lehota = kiráyi birtokon létesített lehota.
Az okirat egy ritkán lakott terület átnyúló részének használatával kapcsolatos - több mint 10 éve
folyó – birtokhatár pert tárgyal egy Liptószentiváni köznemes és Királylehotai György köznemes
között. A perben a Turóci Covent az 1422. évben a Boca patak partja vonalán határozta meg a
vitatott területek határárát.
1552
/Vitek-Bizub: - mint fent, 13.old./
I. Ferdinánd király adománylevel
- a k ö v e t k e z ő e g é s z o l d a l o n k ö z ö l v e –
110
111
A levél fordítása:
„ Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből római, magyar, cseh, dalmát, horvát király,
osztrák főherceg, burgundi főherceg, morva őrgróf,
jelen betűkkel emlékeztetőbe foglaljuk mindenki részére
a bejelentő menedékes híveink, akik maguk előadták,
Mihozzánk intézett néhány alázatos kérelmüket,
amelyek ugyancsak hűséges és hű szolgáinknak Lőrincnek,
Andrásnak, Istvánnak, Mátyásnak és Ambrusnak, Király Lehotai nemeseinknek,
akik szolgálataikkal előzőleg a mi magyar Szent Koronánknak és azután Fenségünknek
különböző városainkban és időpontokban okiratokkal bizonyítottak és tanúsítottak
--- teljesen övék a Király Lehota nevű falu, amely Liptó megyében található,
csendes völgyben fekvő békés birtok, mely ugyanezen Lőrinc, András, István,
Mátyás és Ambrus régmúlt időbeni elődeié volt, ahol ők jelenleg is békésen élnek,
azonban Király Lehota nevű falu környezetére vonatkozó eddigi írások és
dokumentumok, amelyek náluk még megvoltak, de melyek korábbi háborúkban és
békétlenségekben általuk ismeretlen eljárások folytán elvesztek és hiányosak
kiérdemelt királyi jogaikat tekintve,
amelyek nekik Király Lehota falura megvoltak adva,
vagy a Király Lehota faluhoz ilyképpen eredetileg és
idézve a Fenségünkhöz tartozókkal
--- együtt és minden meglévő használati tulajdonra és azok tartozékaira,
földekre, azaz bevetett, vagy bevetettlen földekre, rétekre, legelőkre, tarlókra, erdőkre, ligetekre,
hegyekre,völgyekre, vizekre, folyókra, tavakra, halászhelyekre, malmokra és őrléshez alkalmas
keverőkre, általában az ilyen nevek alatt értendő részekre és
azok tartozékainak használatára,
amelyek csak ezen elismert és adományozott határokon belül találhatóak,
ezáltal a régi határok közé eső részeknek és azok tartozékainak
megnevezett: Király Lehotai Lőrinchez, Andráshoz, Istvánhoz Mátyáshoz és
Ambrushoz kell tartoznia, kivéve, ha fent említettekre szóbeli kifogásnak igaza van,
és őket illetik mindezek, melyeket új eljárásban örökös ajándékba Adtunk örökre szóló és
vissza nem vonhatóan adományozott joggal, amely az ő falujukra és
valamennyi leszármazójukra kiterjed és ezt az uralkodó akarata szerint
ezen levelünk tanúsítja. Más jogok kizárva.
Kelt Bécs városunkban, február 10-én az Úr 1552. évében és
római uralkodásunk 22. és királyságaink 26. évében,
Ferdinánd Oláh Miklós, egri püspök. ”
A fordításhoz az adománylevél eredeti latin szövege sajnos nem állt rendelkezésre, ezért a
szlovák szövegre kellett hagyatkozni. Nem tudni azonban, hogy a szlovák szöveget a latinról
fordították-e szlovákra, vagy egy rendelkezésre álló latinról magyarra fordítás szövegét
fordítottak át szlovák nyelvűre.
Ezen adománylevél szerint Ferdinánd király sem kívánt egy országgal ölébe hullott magyar
királyi vadászmezőt saját fennhatósága alól elidegeníteni. Tisztességére szól azonban az, hogy az
előző királyok adományleveleikben kifejezett akaratait elismerte, megtartotta és új
adománylevélbe foglalva megismételte.
112
I .Ferdinán császár (1526-1564)
1552-ben visszaadományozta a volt tulajdonosoknak felmenőik korábbi, királyiszolgálataikért
örök időre adományozott birtokát és birtokaiknak azon részeit, amelyek azt megelőzően a
háborúságok és kisebb békétlenségek folytán a szomszédok által elbirtoklásra kerültek, és
amelyeknek tulajdonjogát különböző időkből származó adományleveleikkel igazolni tudták.
Miksa császár (1564-1576)
Ferdinánd fia, megerősítette apja 1552.-i adományozásait.
(Megjegyzés: A megerősítés azt jelenti, hogy a király a korábban érdemekért szerzett
birtoktulajdonjogát és a magánvagyonokat elismeri és azokat királyi tulajdonba visszavenni nem
szándékozik.)
1583 - 1755
/19- Liptó Vármegye törzsökös nemes családjai, 340-ik old./ és / i-Liptó megye története/
Lehoczky királylehotai
Idézet: „ Az 1583-i évi megyei összeíráskor Király Lehotán már 12 nemesi portán laknak a
Lehotszky család tagjai, mint birtoktalanok. Később . . . az 1754/55 évi országos nemesi
összírásban Király Lehotán már 68 családtag szerepel. ” 1828-ban a falu lakóinak száma elérte a
900 főt. Ezt követően egy1841. évi feljegyzés szerint a legnagyobb királylehotai nemesi család a
Lehotszky, amelnek ekkor 400 családtagja van.
/16-1/ A település tulajdonosai a (kincstári-)kamara és a Lehotszky, meg más familiák.
A Királylehotai nemesek a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején a Kisrákói Lehoczkyakhoz
hasonlóan kedvezőbb életfeltételek reményében sorra az ország más megyéibe költöztek.
Végezetül a fentiek alátámasztását célzó két észrevétel:
1. - A kisrákói címerben a rák jele rákos területre utal, míg a királylehotai címeben lévő átlőtt
nyakú szavas és a nyilazó vitéz vadászatot jelképez.
2. - A Magyar Országos Levéltárban a „Királylehotai, kisrákói Lehczky” cím alatt – csak -
királylehotai iratanyag létezik. A Kisrákói dokumentumok, ha megvannak, vagy csak részeik
Szlovákiában pl. a Znióváraljai Prépostság hiteleshelyi anyagában, a turócszentmártoni, biccsei
levéltári gyüjteményekben ill. a Pozsonyi Nemzeti Levéltárban (talán a Révay családi levéltár
gyüjteményében) lehetnének találhatók.
113
Tények, elmélkedések és néhány más felvetésre adott válasz
Koncepció volt: Saját felmenők kutatása, névsorának összeállítása. Lásd Családfa 7-12. oldal
Dokumentumok forráshelyei: Lásd Cs.-fa 5-6. old. (- melyekben a közölt fotókópiák és
nyomdai másolatok találhatók)
Idegen nyelvű szövegek fordítása: Lásd 2. old. Lábjegyzet
Válaszok a kisrákóirokonsá[email protected] e-mail címre beérkezett néhány felvetésre,
kritikára - részint a Családfa fejezeteinek sorrendjében.
A CSALÁDFA munkafázisairól és alapvető forrásairól
A célkitűzésnek megfelelően szerencsésen sikerült a szükséges
személyi adatatok megbízható forrásaira rátalálni:
- 2016-tól egyházi anyakönyvek /Cs.-fa 9-12. old/,
- 1766-tól Lehoczky József sári lakos nemesi bizonyítványa
/Cs.-fa 56-67. és 85. old./,
- 1487, Jakab és Márton de Lehotka
/Sikura: Lehotka /Cs.-fa 47. old./,
- 1459, kisrákói János vitéz /Lehoczky József. 2012: Lehoczky
Nemzetség, Cs.-fa 15. és 20. old. (15)-ös jel/,
- 1414, kisrákói János és apja, 1399 kisrákói Péter
/Nagy Iván: Rakovszky cím, Cs.-fa 15. 20. old. (10), (13) jel./,
- 1391 Jakab pap és Lőrinc /Turóci Registrum 26.§./,
Pál és Ábrahám /Tur. Reg. 16.§./,
- 1244, Czernek /Adománylevél/,
- kb 1230 Czernek apja, Kozma /Cs.-fa 13., 17. és 19. old./.
Amint egy név és környezete kiderült, az már nem került további
kutatásra. Így nem került sor a leágazó Bisztricskai, Nyitrai
ágazatok további vizsgálatára sem, kivéve a szomszédos
birtokviszonyok tekintetében a Rakovszkyakat és a névrokonság
miatt érdekesnek tűnő királylehotai Lehoczky ágat.
Hiteles lehet-e a Cs.-fa névsora, ha hiányzik a sorból néhány
közbenső név?
Igen, lásd Cs.-fa 4. és 7-8. old. szerint. A némely hiányzó, soron
következő név 1414 és kb.1700 között előfordulhat.
- A névsorban csak névhez kötődő dátum van jelezve. Ebből a
születési év nem következtethető ki. Így nehéz a megnevezett
114
személy életkorát megbecsülni. Születhetett fia az apjának ifjúkori- és
időskori éveiben is, ami 20-30 éves eltérést is jelenthet.
- Továbbá az anyakönyvezés akkori hiánya miatt a megnevezettek
testvéreiről, fiairól és unokáiról sincs fennmaradt nyilvántartás.
Pedig ők is, mint családtagok léteztek. Ezek azok, akik a hiányzó
helyeken betöltik és névtelenül is a leszármazói sorba értendők
úgy, mint akik a
következő megnevezett személyek szülei voltak.
Mennyire felelnek meg a valóságnak a forráshelyek adatai?
/Lásd Cs.-fa 5.old.*/1./-et. Csak az eredeti dokumentumokat lehet
hitelesnek tekinteni, valamint a hiteleshelyi pecséttel igazolt
másolatokat. A Cs.-fában hitelesnek számítanak az
adománylevelek, a nemesi bizonyítványok kópiái és a Turóci
Registrum eredetijéről készített nyomdai másolatok (némi kisebb
jegyzőkönyvvezői pontatlansággal).
Morva Bó „Lovag” volt-e vagy „Őrgróf” ?
FELVETÉS: Mars Moravicus jelentése Morva Márkt ill. Őrgróf.
A Cs.-fa 13. és 27. old. L. A. Stemmat.-ja szerint:
„A Lehoczkyak ősi nemzetsége a
mondákban a bohémiai Pessinában Mars Moravicus (= Morva
Hadurak) elnevezésű határvédelemre avatott elődöktől
származik.”
A lovagok és őrgrók közötti különbség
Lovagok = királyok (és hűbéruraik) állandó kíséretének
lovas, fegyveres testőrei
Őrgrófok = hercegeknél alacsonyabb, grófoknál magasabb
rangú főnemes, helytartó, alkirály
A lovagság és őrgrófság jelenlétének ideje
- a Lovagság kezdete a VIII-IX. sz.-ra tehető,
- István király és Gizella pedig a X. sz. végén éltek,
- a Morva Őrgrófság pedig csak a XII. sz. elején jött létre.
Morva lovagok az ősi mondákban
Alias Bó morva lovag volt, vagyis hadakozó nemes úr.
(Jobbágyoknak ugyanis nem tellett megfelelő fegyverzetre, sisakra és
lósportra.)
115
Bó lovag, mint Gizella testőrségének tagja István királyhoz kísérte a
királynét. Ezután társaival együtt vendéglovagként letelepedtek a királyi
udvarban. Morva Bó idő multán családot alapított.
Fiai követték apjuk hivatását, a lovagi katonáskodást. Ezt későbbi
leszármazói is gyakorolták mint 1230 körül Kozma comes, a Vahtári
Határőrség kapitánya és fia, Czernek, aki IV. Béla király testőre volt.
Morva őrgrófok a Morva Tartományban
Ilyenek sorrendben mintegy 2o-an voltak. Az elsőt 1189-ben
Konrádnak nevezték, az utolsót Mátyás királynak (+ 1490) hívták. Az
„Őrgróf ”-i cím örökletes volt.
Czernek adományleveléről, annak másolatáról és lelőhelyéről
Az adománylevélről
A királyi adománylevél birtokajándékozást, kiváltságot tanúsító
okirat, amelyet az adományozottnak szolgálati érdemeiért
kitüntetésként, jutalmul adtak. A „kiváltság” szót a későbbiekben
a nemesség fogalma váltotta fel.
A Vármegyében nyilvántartott nemeseknek az üléseken joguk volt a
törvényhozásban szavazni. Nemességüket tarsolyukban hordozott
adománylevelükkel igazolták. A pergamenre írt levél az évek
folyamán megkopott, kettős pecsétje megsérült. A regnáló királyok a
sérült ad.-leveleket átmásoltatták (Lajos kir. pl. Károly-ét), vagy
átírás mellett megerősítették (Zsimond kir. pl. Lajos-ét) Cs.-fa 47.,
110. old.
A rongálódások elkerülésére kezdetben hiteles másolat készíttetése,
majd később a családi létszámnövekedés miatt szükség szerint már
kialakult hiteleshelyi megőrzés és onnani másolat kikérése szolgált.
Lásd Cs.-fa 33-36. old.
Az adománylevél másolatról
Ránézésre látszik, hogy kódexírással, lapos hegyű pálcikával, kis
pacácskákkal és a vége felé gyakrabban rövidítésekkel, sietve
készítették. Ez arra utalhat, hogy ezt az eredetit követően - ilyen
aprólékos, időigényes munkával - nem sokkal később írhatták.
Hiszen a XIV. sz.-ban már kezdtek áttérni a folyóírásra.
1391-ben,150 év elteltével a Turóci Registrum szövegét már
tollbamondták, és diktálás után gyorsan kellett az elhangzottakat
rögzíteni. A későbbi ad.- levelek is már folyóírással készültek.
116
IV. Béla kir. székhelye 1244-ben még Znió várában volt, ahonnan
az ország irányítását intézte. Utazásai alatt szerzett tapasztalatai
alapján itt adta ki parancsait, rendeleteit.
Itteni szűkebb udvartartásában - mint tudjuk - mellette tartózkodott
testőre Czernek, udvari káplánja Márton pap és testvére László,
Thetus ispán, valamint többek közt néhány írástudó szerzetes is,
akik rendelkezéseit, leveleit írásba foglalták. Cs.-fa 37, 38. old.
Ebben az időben, vagy röviddel ezután születhetett a másolat.
Lehetséges azonban az is, hogy csak az 1252 utáni években,
amikor a Premontrei Székesegyházban működő Hiteleshely
létrejött.
Az eredeti ad.-levélről ebben az intézményben megrendelésre
(fizetés ellenében) már szép, tiszta, hibátlan - később akár
folyóírással is készítethettek volna másolatot.
Lásd: Cs.-fa 18. old. Hogy a szóban forgó másolatot mikor
készíthették, arra csak a hitelesítő gyapjas pecsét kiadójának
azonosítása, dátuma dönthetné el. Erre azonban a Kritikai Jegyzék
Cs.-fa 37-38. old. sajnos nem tért ki. Hogy mi célból volt erre a
másolatra szükség, arról sincs említés, de nagy szerencse az is,
hogy fennmaradt.
Az ad.-lev. másolata a Beniczky családi levéltárban, Pribócon
A másolat hátuljára jegyzett könyvtári regisztráció hivatalos latin
nyelvű felirata dátumozás nélkül jelöli ki a lerakandókba sorolás
helyét. A Cs.-fa 36. old.-ról tudjuk, hogy az 1300-as évek elején
Benitzky János feleségül vette Kisrákói (Lehoczky) Erzsébetet.
Azt is tudjuk, hogy Beke fiának, Jánosnak Dancs mester
Benefalva földjéből is több társával együtt - közöttük határokkal
megosztva - részeket adományozott 1337-ben. Cs.fa 44. old.,
Túr. Reg. 27.§. A nevezett okmányok pereskedések esetén
hitelesen igazolhatták az adományozott területek határait. Ezért
őrizhették őket oly gondosan a Benitzkyek levéltárában. Hiszen az
adományozottak birtokaikat adhatták, vették, bérelték, vagy bérbe
adhatták, ajándékozhatták, örökölhették, zálogba is tehették stb.
FELVETÉS: Az adománylevél nem biztos, hogy hiteles, mert nem
tartalmazza az adományozott apjának nevét.
Az ad.-levelek az adományozott jutalmazásra érdemesült
117
tetteinek, erényeinek jellemzésével azonosítják az adományozottat.
Lásd Cs.-fa /3-1/forrásának 72.oldalán Simon ispánnak, Cs.-fa 31.
oldalán Cerneknek és 107. oldalán Egyednek címzett
adományleveleket.
Cernek ad.-levelének hitelességét bizonyítja a Cs.-fa 37-38.
oldalán közölt kritikai jegyzék.
(Egyébként a Túr. Reg. idézi ugyan az apa nevét az öröklő
személy azonosítása véget, aki az öröklés tárgyára jogosult.)
A Liptói és a Turóci Registrumról
1391-ben Liptóban 85, Turócban 71 olyan „Kiváltságot” azaz
adománylevelet vizsgáltak felül, melyeket „érvényesnek”
minősítettek. (Az érvénytelen ad.- levelekről nincs feljegyzés.)
Érvényes adománylevelet csak olyan nemesek tudtak bemutatni,
akiknek birtokában jogosultság folytán ilyen dokumentumuk volt,
és akiknek személyazonosságát a megyei szolgabírák a
Vizsgáló Bizottság előtt igazolták.
FELVETÉS: A Bizottság csak az adománylevelekbe történt
belehamisítást vizsgálta, a bemutató jogosultságát nem.
A Vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a korábbi királyok 71+85
magánbirtokot adományoztak ebben a két megyében.
Biancó adományleveleket azonban nem adtak ki. Az ilyen adás-
vételi szerződések 1391 előtt is eleve érvénytelennek minősültek.
A Registrum jegyzőkönyveinek első sora rögzíti az ad.- lev.-et
bemutató nevét, apjának nevével ill. a bemutatók neveit apjaik
neveivel. A Vizsgáló Bizottság helyi, megyei Convent kinevezett
tagjai, szolgabírái pedig megerősítették (személyazonossági
igazolvány hiányában) személyes ismertségük folytán a bemutató
személyek azonosságát. Ezzel kizárták azt a lehetőséget, hogy
valaki talált, lopott vagy erőszak által megszerzett okmányt
terjesszen elő.
Az adománylevelek első soraikban tartalmazták az adományozó
nevét, majd a megadományozott nevét, az adományozás
indoklását, valamint az adományozott birtok nevét határaival
körülírva.
Az adás-vételi szerződések meghatározták az eladó tulajdonos
nevét, a vevő nevét és az adás-vétel tárgyát, annak paramétereit és
118
a vételárat. Ezek akkori „Tulajdoni Lapok”-at képező okiratok
voltak.
Ha azután a korabeli „Telekkönyv”-ek szerepét betöltő)
határokkal megszabott megyei birtok-térképeket nem lehetett
volna egy jogos birtokossal összevetni, akkor kénye-kedve szerint
bárki (néger is) állíthatta azt, hogy övé a legnagyobb és
leggazdagabb birtok. - Mert hogy azt a király szóban adományozta
neki, vagy azért az övé, mert a piacon így vette, csak nem adtak
hozzá blokkot.
A vizsgálatra érkező tulajdonosok már egymást is igazolva,
egyszerre, együttesen és egyben adták elő okmányaikat és nem
annyi részre vagdalva, ahányan a dokumentum jogos örökösei
voltak. Aki ugyan résztulajdonos volt, de nem tudott a vizsgálaton
megjelenni, annak nevében a társtulajdonosok bejelentéssel
tanúskodhattak, nehogy később csalás miatti birtokpert
kockáztassanak.
Hasonló fontossággal bírt ezt követően a Habsburgoknak a
felvidéki új földnyilvántartások felfektetése, amelynek
következménye az volt, hogy a magyar nemesi családok nevük tót
változatának felvételére kényszerültek annak érdekében,
hogy birtokaik törvényes telekkönvi beiktatását új nevükön is
biztosíthassák. Cs.-fa 99. old.
A Cs.-fában vizsgált gyűjteményes nemesi családfák Lehoczky
címszó alatti tartalmáról
Kempelen B.:1754/55 nemesi összeírása a Turóc megyei Lehoczkyakról
Ebben már nyilvánvaló az, amit Nagy I. még nem tudott, vagyis hogy
Lehoczky Ignác szolgabíró melyik Táblázat ágazatához tartozik. Ahhoz,
amelyik Kisrákón maradtakat sorolja, az az I. táblához.
1700-ban már létezett egyházi anyakönyvezés, így a későbbi leszármazók
nem feltétlenül kerültek a táblázatokon bejegyzésre. De mivel a
táblázatokat túlnyomó részt a nemesi bizonyítványokból
szerkesztették és ha ilyen nem volt, akkor az a táblázatba sem kerülhetett.
Kempelen féle turóci felsorolásában a negyedik sorban Gáspár és János
között szerepel Ignác
119
- 1754/55 Ignác még titulus nélkül,
- 1766-ban már mint szolgabíró (nemesi biz.) és
- 1767-i urbáriumi összeírásban Rakovó nevű faluban/határában
pedig mint birtokos nemes szerepel.
Ugyanis IV. Béla Ignác ősapjának, Czerneknek adományozta Meffrik
földjét a rajta épülő Rákóc nevű faluval egyben. Ennek, mint maradék
birtokrészecskének örököse Ignác volt.
Nagy I. nem tudta még, hogy IV. táblája honnan gyökerezik.
Az kétséges, hogy Jakab és Márton de Lehotká-ról nyúlna le. Bár
lehetséges volna, ha Cs.-fa 75. old. Szluha szerinti I. György
testvéreinek és azok leszármazóinak adatai egybehangzók volnának a IV.
tábla névsorával. Adat alatt a név és dátum együtt értendő, amelyek
valamilyen dokumentumon közösen vannak feljegyezve.
Miért lettünk Lehoczkiak is, ha már Kisrákóiak voltunk?
Ami biztos az az, hogy Rákóc faluja utáni új ősi fészek az
adományozott birtok területén belül létesített lehotkán jött létre.
Ennek alapján Királylehotához hasonlóan (de nem róla elnevezve)
Kis Lehota, vagy Lehotka lett a neve.
- 1487-ben Jakab és Márton de Kisrako-t először nevezték Jakab
és Márton de Lehotka-nak. Ezt állította Révay: „Doc ad nob.”-
jában és ezt választották a kisrákóiak is a köztudatban magukat
a megkülönböztetésre és a nagyrákói Rakovszkyaktól való
elhatárolódás jelölésére. Ez a története - kezdete és kialakulása -
annak, hogy a lehotkai előnevet a kisrákói elé illesztették,
így lett új nevük„lehotkai, vagy kisrákói Lehoczky”.
- 1512-ben Kisrákói (I.) Györgyöt nevezték Gyögy de Lehotka seu
Kisrako-nak. Ezt állítják lehotkai, vagy kisrákói Lehoczky
József 1766-i nemesi bizonyítványának aláírói (köztük L. Ignác).
Lásd: Cs.-fa 56., 63. és 65. oldalakat.
Az idősíkokat összevetve úgy látszik, hogy I. György vagy Jakab vagy
Márton fia volt. Tőle viszont csak a I. – III. táblázatok névsora
származott le. A IV. tábla hovatartozására csak a rajta szereplő „András
1595” adat dokumentuma adhatna támpontot. (Lehetséges esetleg, hogy
valamely bisztricskai ág.)
120
Megemlítendő még, hogy a turóci névsorban 15 fő szerepel, köztük Ignác
előtt „György özv.”, akinek József nevű fia a tornyos, kőtáblás kúriát
építette (1805). Lásd Cs.-fa 49 és 51. old.
A kutatott családfákban észlelt téves közlések
Az 1790. évi nemesi összeírásban 197 ezer fő nemest regisztráltak.
Ezekről pontos, kimerítő családfákat szerkeszteni szinte lehetetlen.
A szerkesztők részéről képtelenség ekkora adathalmazt felülvizsgálni.
Néhány példa a Cs.-fa 5. oldala lábjegyzetének értelmében klf. családfák
Lehoczky, kisrákói (Rakovszky) cimszók alatt:
Nagy Iván: Rakovszkak pereskedése kisákói Pál fia Péterrel szemben
(1399). A Tur. Reg. szrt. Pálnak nem volt Péter nevű fia, akinek így
János nevű fia (1414) sem lehetett. Idézett Péter nem Pál, hanem Lőrinc
(1391) fia volt és ennek fia volt János (1414). Cs.-fa 20. old.
III. tábla: János és Lénárd kisrákói testvérek címer újítást kapnak. Lénárd
leszármazói a tábla szerint nem települtek át Liptóba, így az ottani
Leonardi Lehoczky ág esetleges kisrákói kapcsolata kétséges.
Kempelen 1932 -Szluha: A kisrákói nemzetség ösapja Péter, (évszám és
ad.- levél nélkül). A szerkesztő stáb Budapesten még nem volt tudatában
annak, amit Jan Sikura 1944-ben Pozsonyban pontosan
ismert, mint Czernek adománylevele 1244, a Turóci Reg. 26.§., 1391.,
Stemmatographia 1798 és Nagy Iván M.O. Nemes Családai táblázatokkal
1860. művét sem alaposan. Lásd: CS.-fa 47, old. Források alatt.
Lehoczky J. 2012: Péter, kisrákói Pál fia 1358-ban adományba kapja
Alsólehotát-szabadit. A Tur. Reg. szrt. Pálnak nincs Péter nevű fia,
aki Petrikkel, az adományozottal sem azonos és kisrákói birtokrésszel
sem bírt, amiért perbe hívhatták volna.
Soldó Egyed fiai adományba kapják Kystobozlót. Soldó nem Sotész,
hanem Cholto, azaz Csoltó (Kassa, Rozsnyói járás). Tur. Reg. 29.§.
Cs,-fa 44. old. Csoltói Egyed nem Lehoczky.
A kisrákói Lehoczky nemzetségnek leágazása-e a királylehotai
Lehoczki nemzetség?
1244 - a kisrákóiak családalapító nemzőapja Czernek.
1361 - a királylehotaiak családalapító nemzőapja Egyed.
121
FELVETÉS: A Lehoczky nemzetség egy és oszthatatlan
1244-1361-ig, majd 120 év elteltével rokonsági leágazásra utaló
adat, név, esemény egyetlen írásos dokumentumban sem
fordult elő. Czernek egyedüli fia Ábrahám, fiútestvér nélkül. A
Czernektől való királylehotai leszárazás ezzel kizárt.
A Liptó Megyei Levéltárban előkerült az 1754-55. évi Nemesi
Összeírás eredeti példánya. Az ebben a megyében élő nemes
Lehoczkyakat két különálló sorban tüntették fel:
Lehoczky de Királylehota, ________ adományos 1361, __ 68 fő
Lehoczky de Kisrákó & Alsórásztoka,__ adományos, _________
Turóc megyéből betelepült ___ 3 fő
(Cs.-fa hátsó borító belső oldala)
Azonos családok esetén egy sorban összevonva - azonos
Kategóriába tartozóan - közös előnév alatt kellett volna őket
bevezetni.
Az 1860-ben kiadott Nagy Iván-i Magyarország Családai c. mű
sem hivatkozik - „adatok hiányában” - a névrokonságon kívüli
Vérségi leágazási kapcsolatra.
Információval szolgálhatna ebből az időből még a T. Convent
Okirati gyűjteménye, mely 1252. évi alapítása után a Znióváraljai
Premontrei Székesegyház Hiteleshelyi Levéltárában került
elhelyezésre. Ezt 1440-ben megszállták a husziták, majd több főúr
birtokolta, köztük a Révayak is. 1681-ben felégették, nehogy a
kurucok kezére jusson. Viszontagságos sorsát követően az
1700-as években a turócmegyei nemesi bizonnyítványok hiteles
adatait mégis ezekről bocsátották ki. A hiteleshelyi levéltár
1780-ig működött, de anyagának tárhelléről nincsen közismert
adat.
A tárgyalt 1244 – 1361. évi időszakról a Királyi Könyvek sem
adhatnak tájékoztatást. Ezek feljegyzéseit 1690-ben kezdték
vezetni, éspedig csak szórványosan és csak 1527-ig visszamenőleg. A
bejegyzéseket a nemesi ügyek, főnemesi címek, előnevek és címerek
adományozása vonatkozásában tették. A folyamatos bejegyzések 1780-
tól a király nevében kiadott rendeletek-, nemesi dokumentumok
másolatait rögzítik 1867-ig 76 vastag kötetben.
122
Az egy és azonos Lehoczky Nemzetség fogalmának sarkalatos
kérdései
1) A Turóci Reg.-ban Jakab pap, tiszteletre méltó lelkipásztor létére
miért titkolta el, hogy Csernik örökségéből, Egyed
leszármazói is részesedéssel bírnak?
2) Lőrinc miért nem igazolta unokatestvéreinek távollétét azzal, hogy
azok Liptóba költözvén Királylehota nevű falujukban élnek?
3) Miért nincs nyoma annak, hogy mint liptói unokatestvérek a Liptói
vagy Turóci Reg.-ban igazolták volna, hogy a királylehotaiak
Kisrákóban is rendelkeznek birtokrésszel?
4) A Királylehota elnevezést legelőször 1422-ben említik.
Kisrákónak új neve Lehotka 1487 után (Révay, Doc.ad nob).
Ha Kisrákót Királehota neve után nevezték át Lehotkának, miért 65
évvel később, és miért nem Királylehotkának?
5) Ha a két családnemzet közös gyökerű, akkor mégis mi szükség
volt különböztető Kisrákói- és Király-lehotai előnevek
megtartására?
6) Mi utal arra, hogy Lehotka meg Királylehota közös tulajdon lenne,
és az egyik családnemzet örökli a másik családnemzet tulajdonát is?
7) Miért van a M. N. Levéltárban Kisrákói-Királylehotai címszó
alatt kizárólag Királylehotai latin és magyar nyelvű dokumentum?
8) Közös nemzetség esetén miért tárolták külön és nem közös
Gyüjteményi cím alatt a dokumentumokaikat?
9) Egy nemzetség lévén, miért kellett a kisrákói nemeseknek
Turócból, a királylehotaiaknak pedig Liptóból nemesi
bizonyítványt kérniük és miért nem közöset kaptak?
Milyen tényből fakadhatott az egy- és azonos Lehoczky család
elmélete?
Az adománylevelek két ősi fészekről beszélnek:
1.) 1244, Meffrik földje adománya Rákóc falujával Czerneknek.
Későbbi neve 1487-ben Kisrákó, majd Kis Lehota, vagy
Lehotka lett.
2.) 1361 Királyi vadászterület adománya a rajta létesülő faluval
Egyednek és négy fiának. Későbbi neve 1422-ben
Király-Lehota lett.
A felvidéki megyékben több Lehota/Lehotka nevű helység
123
szerepel. Ezeket egy hozzájuk kapcsolódó jelzővel különböztetik
meg. A jelző utalhat a helység földrajzi helyzetére, nagyságára,
birtokosának nevére stb.
Alapvető kérdés: Ha a Lehota szóból származik a Lehoczky név,
akkor miért csak és kizárólag a két fenti Lehota helység
népességét és leszármazóit hívják Lehoczky-nak?
Feltehetően azért, mert mindketten egyedi, királyi
adományozással, önállóan, nemesi előjogokkal és védettséggel
bírtak. Nem voltak sem néven nevezett vármegyei-, megyei-,
egyházi és más uradalmak-, sem településeiknek részei.
A két település önállóságát és különállóságát még a 18. sz-i
nemesi bizonyítványokat kiállító megyék, Turóc és Liptó is így
igazolták.
A kisrákói Lehoczkyak nem kapcsoltak nevükhöz
királylehotai előnevet, mint pl. kisrákói (I) György és báró
kislehotai Lehoczky Máton, vagy több fészekkel rendelkező
„kisrákói és bisztricskai Lehoczky Vilmos” és
„ nagyrákói és nagyselmeci Rakovszky Miklós” stb.
Ugyancsak a királylehotaiak sem fűztek nevükhöz kisrákói
birtokra is hivatkozó „királylehotai és kisrákói” előnevet, mint pl.
„ királylehotai Lehoczky Mór ” stb.
A lexikonokban LEHOCZKY címszó alatt általában Turóc
megyei, kisrákói vagy lehotkai Lehoczkyak vannak ismertetve.
A királylehotaiak a KIRÁLYLEHOTAY LEHOCZKY címszó
alatt vannak felsorolva.
Akkor mégis minek okán keletkezett az „egynemzettség” elmélete?
Talán abból, hogy a kisrákóiak birtokuk kicsinysége és létszámuk
gyarapodása miatt más megyékben próbáltak boldogulást találni.
Voltak, akik többek közt a szomszédos Liptó megyében találtak
maguknak foglalkozást, ill. letelepedést.
A szokásoknak megfelelően a nemesek egymás közt házasodtak.
Így adódhatott a kisrákói és a királylehotai nemes családok között
néhány vegyes házasság is.
Mivel a királylehotai birtok előzőleg királyi-, majd kincstári
tulajdon lévén, a Kancelláriai Regisztratúra élénk figyelemmel
kisérte a királylehotai vonatkozású vagyoni változásokat. Ezeket
nyilvántartási könyveiben pontosan és részletesen vezették.
124
Ennek financiális oka volt. A tulajdonok, örökségek, adás-vételi
szerződések rendeletben meghatározott illetékének beszedése.
Az említett vegyes házasságok esetében a kisrákóiak királylehotai
részesedéshez jutottak, a kirárálylehotaiak pedig kisrákói-
bisztricskai birtokrészhez.
Elképzelhető tehát, hogy az „egységes Lehoczky család”
fogalma abból fakadt, hogy a K. Regisztratúra a fenti Lehokyakat
egy kalap alá véve így iktatta:
„ Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky ”
Témazáró kérdés:
Vajon állítható-e az, hogy a „ Király” családnevet viselő
személyek egy király leszármazói, a „Budai”-akat vagy
„Kovács”-okat közös ősapa nemzette?
Tájékoztatásul lásd még a következő két e-mailt:
125
Feladó: henrik lehoczki <[email protected]>
Dátum: 2018. március 23. 19:29
Tárgy: Információ kérés
Címzett: [email protected]
Tisztelt cím!
Kérjük, szíveskedjenek részünkre tájékoztatást adni az alábbiak vonatkozásában.
- A Magyar Királyi Belügyminiszter a LEHOCZKY család nemességét és nevének védettségét a
492/1895 számon rendeletben igazolta.--
A Lehoczky név alatt két családnemzetség létezik, amelyeket vérségi leágazás bizonyítottan nem
kapcsol egybe.
Az egyik a "Kisrákói-Lehotkai" Lehoczky, amely IV. Béla kir. adománya által 1244--ben Turóc
megyében,
a másik a "Királylehotai Lehoczky", amely Nagy Lajos kir. adománya által 1361-ben Liptó
megyében vált nemessé.
Kérdés:
Milyen ok, összefüggés vezetett arra, hogy a két különböző családnevet az MNL levéltári
archívumában összevontan
Kisrákói-Királylehotai Lehoczky cím alatt tartják nyilván (holott ottan kizárólag csak
királylehotai dokumentumokat tárolnak és kisrákóit nem),
és a Királyi Könyvekben úgyszintén miért szerepelnek egyesítve, összevontan Kisrákói-
Királylehotai címen?
Szíves válaszukra fordított fáradozásukat előre is megköszönjük!
Üdvözlettel, Lehoczki Henrik Márton
Balatonrendes-Pálköve
126
Ikt. sz.: 01/72-2/2018. MNL OL
Előadó: Dr. Reisz T. Csaba
Lehoczki Henrik Márton Úr részére
Tisztelt Uram! 2018. március 23-án kelt elektronikus levelében arról kért tájékoztatást, hogy milyen ok, összefüggés vezetett arra, hogy a kisrákói-lehotkai Lehoczky és a királylehotai Lehoczky családnevet az MNL levéltári archívumában összevontan kisrákói-királylehotai Lehoczky cím alatt tartják nyilván. Sajnos leveléből több konkrétum nem volt megismerhető, ezért úgy véljük, hogy kérdésének talán a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon elérhető ún. Illésy-gyűjtemény bejegyzése volt az alapja:
Név
Típus lllésy-gyűjtemény
Honos Pest;
Turóc;
Sorszám 1l344
Levéltári jelzet
A 23 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Litterae Consilii Regii Locumtenentialis Hungarici - 1766 - N°. 769.
A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1794 - N°. 7183.
Azonosító HU MNL OL A 130 - Illésy - 1l - 0344
Az A szekció (Magyar Kancellária) és az Y szekció munkatársa áttekintette a referenciájukban található iratokat, és ennek alapján megállapítható, hogy az itt őrzött iratokban a két családot egy családként soha nem kezelték (a Királyi Könyvekben sem). A tévedés csak az Illésy-gyűjtemény céduláján fordul elő. Üdvözlettel,
Dr. Németh István főosztályvezető
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
1945 előtti Kormányszervek Főosztály
127
Lehoczkyak Vadkerten 1767-1817 között
A tanulmány a Vadkerti Evangélikus Egyház által kiadott „Örök örökségünk” című, anyakönyvi
(a továbbiakban Gitta-féle) katalógus adataira alapozva készült. Elismerve azt a tényt, hogy ez a mű
sok tévedést és hiányt tartalmaz, de nagy tömegében mégiscsak irányadónak tekinthető. Az adatok
ellenőrzéséhez felülvizsgálatra kerültek a részben rendelkezésre álló tényleges anyakönyvi bejegyzések
a sári, a hartai, a keceli és a vadkerti anyakönyvekből. Ezeknél Katzenbach József tájékoztató- és
fotódokumentációs adatszolgáltatására (Harta, Vadkert) és Lehoczky Miklós adatközléseire (Sári)
kellett hagyatkozni.
Az vizsgálatra a már említett Gitta-féle katalógus Lehoczky családnevű személyek kigyűjtése
szolgált. Ennek során, 1767-i Urbáriumi Összeírás-tól a katalógus Ev. 695-ös sorszámú családjáig
mintegy 32 Lehoczki nevű adat szerepelt, melyek közül 23 volt a családnevet örökítő férfi. Az ő
leszármazóik a Gitta katalógus sorszámaival is megjelölésre kerülnek.
Az 1767-i Urbáriumi Összeírás alapján Vadkerten ekkor két Lehoczky nevű család élt, melyek
leszármazói néhány évtized alatt két dinasztiát képeztek:
I.) Andreas Lehotzky (sz. 1731-32 között) dinasztiája, amely vélhetően általa Hartáról
települt át Vadkertre. Ő az első, azaz az „idősebbik” András, kinek felesége
Elisabetha (Örzse) Györgyi vagy Győri, aki ekkor 4 gyermekük anyja.
Hartai AK. Sorsz.-kód 89. Andreas Lehotzky Elisabetha Győri sz. 1732-33. Gyermekeik: (1. Henrik András Lehotzky szül . 1751.10.23. - Hartai Ak. lapsz. 3112 Téves: apja Thomas Lehoczky a keresztelési Ak. dátumi bejegyzése alapján Vadkerti Ak. 1. Joann Lehotzky - Elisabetha Veréb ( ? első gyermek 1780.05.10. Paulus) Kat. 36. 2. Eva Lehoczky oo 1784.11.23. Samuel Jeszenszky Kat. 40. 3. Ernest Lehoczky +1837.07.05. (élt 72 évet) oo 1789.02.03. Margit Maria Klein Ev. 174. 4. Caspar Lehoczky +1836.10.07. (élt 68 évet) oo 1788 .11.04. Helena Eüler Ev. 156. Fent felsorolás pontossága nem szavatolt.
II.) Joannes Lehoczky (sz.1733) dinasztiája. amely Sáriból települt be Vadkertre.
Felesége Susanna Sánta, aki ekkor 6 gyermek anyja.
Sári Ak. Joannes Lehoczky sz: 1733. 06. 01. Susanna Santa oo 1756 Gyermekeik: V adkerti Ak. 1. 1752. 01.20. Andreas -- Elisabetha Ottilia Ajlerin Kat. 36. 2. 1754. 11.24. Josepfus oo 1783. 02.25. Elisabetha Ajler Kat. 137 Elisabetha Eiler Ev. 26. 3. 1757. 05.13. Joannes oo 1779. 01.18. Elisabetha Vendl .Kat. 105. 4. 1759. 12.14. Stephanus Caspar ( + ?, oo ?, máshová költözött? ) 5. 1761. Catharina oo Andreas Filus 1788.11.04. Kat. 40. 6. 1763.01.09. Elisabetha oo 1783. 02. 25. Adamus Ajler Kat. 136./ Adm Eiler Ev. 16. Fenti felsorolás pontossága nem szavatolt.
A hivatkozott két dinasztia kezdeti leszármazóinak részletes ellenőrzése során az említett
anyakönyvek eredeti, kézírásos bejegyzések tartalma és a Gitta-féle katalógus család-leszármazási
jegyzéke egyes esetekben eltérnek egymástól. Ez adódhatott abból a tényből, hogy a XVII-XVIII. sz.
fordulóján a kezdeti egyházi anyakönyvezéseknek még nem volt egységes, kiforrott rendszere,
adminisztrációja. A bejegyzéseket író személyek némely esetben tévedés folytán, vagy hanyagságból
(az adatokat nem ellenőrizve - az első hibát követően hibáról hibára folytatva) nem a valóságot
rögzítették. Ezzel szemben a Gitta–féle számítógépes feldolgozás pontos. Azt adja vissza, amit a
kézírók rögzítettek. Nem téved, nem változtat. Azt mutatja ki, amit a kézírás alapján beléje másoltak.
Úgynevezett sajtóhibát csak a gépi-átirat készítője véthetett, amikor egy-egy rosszul olvasható betűt
vagy számot elütött, illetve egyes nevek, bejegyzések elnézett kihagyása okán.
128
128
A kezdeti anyakönyvezés pontatlanságára utaló eklatáns példa a Gitta katalógus Kat. 36. és az Ev.110.
sorszámú bejegyzése.
Jelmagyarázat: „Ad”-megjegyzés szülőkre, - „ad” - megjegyzés sorszámozott gyermekre, unokára.
Ad 1. A Joannes Lehoczky család és a Salamon Ajler családja közötti baráti kapcsolatra utal, hogy
gyermekeik közül 3-3 testvér egymással házasodott, úgymint Andreas, Josephus és Catherina.
Ad 2. Az 1770-es években csak két Lehoczky András élt Vadkerten. Az, amelyek közül az első
az említett I. dinasztiát nemző apa András (sz.1732) és a II. dinasztiát nemző Joannes nevű
apának fia András (sz.1752), mint fiatalabbik Ev. Ak. 110.
A fenti 36. sz. felsorolás Andreas gyermekeinél 4 különféle anyja neveket tartalmaz, úgymint
Elisabetha Győri, Elisabetha Ottilia Ajlerin, Elisabetha Veréb, Mária Ottilia Ajlerin, akik két
András meg egy Joann feleségei.
Ad 3. Az evangélikus anyakönyvezés első bejegyzője a Kat. Ak 36. felsorolását az Ev.110-ben
a szülők jelölésénél módosítja. Itt az Andreas neve Andrásra van fordítva, kiegészítve egy
„junior” jelzővel, nejének nevénél az Elisabethá-t lehagyva,
valamint az Ajlerin Eüler-re átírva szerepel.
Ad 4. Az evangélikus anyakönyvezés kezdetét megelőző Kat. Ak. bejegyzéseket végzők, a jelek szerint,
majdnem minden Lehoczky nevű személyt emlékezetből (egy kalap alá véve) a legelső, I. András
és Elisabetha Győri házaspárhoz kapcsoltak. A Lehoczky és Elisabetha név szinte összevont
köztudattá egyesült, holott a Lehoczkyak két dinasztiát képeztek.
Ad 5. Mivel az evangélikus anyakönyvezés a katolikus anyakönyvek adatszolgáltatására épült,
az anyakönyvvezető – biztos, ami biztos alapon úgy döntött, hogy - az Ottiliák előtti keresztnevet
tépelődés helyett, egyszerűen lehagyja.
Ad 6. A katolikus anyakönyv 36, 136, 137. sz. családok házassága az evangélikus anyakönyvezés
kezdete előtt történt. Viszont ezen családok gyermekei részben vagy összességükben már az
evangélikus anyakönyvezés idején születtek és ezért a
Kat. 36. az Ev. 110.-ben, a Kat. 136. az Ev. 16.-ban, és a Kat. 137. az Ev. 26.-ban
kerültek felsorolásra.
A Vadkerti Kat. Ak. 36. Gyermekei:
1. 1771.05.28. Susanna - anyja Elisabetha Győri (39 éves) Kat. 36.
2. 1774.04.13. Andreas - anyja Elisabetha Ottilia Ajlerin
- keresztsz.:
3. 1777.11. 05. Maria - ismeretlen
4. 1778.02.09. Agatha - anyja Elisab. Győri (ekkor 46 éves) oo 1795. Bornemissza Josef Ev. 303.
5. 1781.03.31. Éva - anyja Maria Ottilia Ajlerin oo 1796.11.08. Adam Vindecker
- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder
6. 1783.02.05. Elisabetha - anyja Elisabetha Veréb ? ( I. din.)
- keresztsz.:
129
Ami a felsorolásból a gépi átdolgozás során kimaradt, bár Ak. bejegyzésként szerepel:
7. 1776. 02.28. Anna Magdaléna - anyja Elisabetha Győri (44 éves)
8. 1778. 06.24. Elisabettha - anyja Ottilia Ajlerin
- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder
9 1780.05.10. Paulus - anyja Elisabetha Győri (48 éves) oo Nagy Éva Ev. 649.
- keresztsz.:
10. 1782.05.27. Maria - anyja Elisabetha Győri (50 éves)
- keresztsz.:
11. 1784.03.20. Barbara - anyja Ottilia Ajlerin oo 1800. Friedrich Schmehl Ev. 407.
- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder
Folytatása az Ev. 110-sorszám alatt:
12. 1786. 04.03 Helena – anyja Mária Ottilia Eiler
– ker.sz.: Nicolaus Katzenbach, Barbara Binder
13. 1788. 07.04 Nicolaus – anyja Mária Ottilia Eiler
- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach, Barbara Binder
Heinrich Schmehl, Gertrude Hefnerin
Jacob Frej, Elisabetha Frejin
14. 1795. 01. 21. Andreas – anyja Mária Ottilia Eiler
- keresztsz.: Nicolaus Katzenach és Barbara Binder Ev. 695.
15. 1797. 08.15. Joannes – anyja Mária Ottilia Eiler oo 1816. 11.19. Eva Katzenbach
- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder
ad. 1. A szülők házassági helye és időpontja ismeretlen. A vadkerti halotti anyakönyv dátumából
megállapítható, hogy 1732 körül születtek.
ad. 2. Anyja neve helyesen:
1774.04.(13)20. Andreas - anyja Maria Ottilia Ajlerin oo 1795. Catharina Elisab. Kraus Ev. 302.
- keresztsz.: András Petznik és Helena Vendiel (Vendelin)
Ennek a gyermeknek az apja, Lehoczky András (1752) akinek a felesége 1757-ben született Mária
Ottilia Eiler, akivel 1773. 11. 23-án házasságot kötöttek (Vadkerti házassági Ak. fotó 00208
szerint). A következő évben - annak rendje és módja szerint - 1774. 04. 13-án megszületett első
fiúk, Andreas. Keresztszülei: András Petznik és Helena Vendiel. A (II.din.) Kat. 105.sorszámmal
azonos családi rokonságot igazolja.
A Kat. 36 szerint 1774-es András szülőanyja Elisabetha Ottilia Ajlerin volna, míg a halotti
Anyakönyvében anyjaként Elisabetha Győri szerepel. Mindkét Ak.- bejegyzés téves.
L. András apja első gyermekének anyja nem lehet Elisabetha Ottilia akkor, ha az összes további
gyermekei Mária Ottilia anyától származik.
TEHÁT ELISABETHA OTTILIA AJLERIN LÉTEZÉSE KÉTSÉGBE VONHATÓ.
ad. 6. anyjaként Elisabetha Győrinek 51éves korában kellett volna megszülnie.
ad. 9. anyja Elisabetha Veréb, apja Joanes Lehoczky ? (I. din.), fia Ev. Gitta 649. Pál Lehoczky
ad. 10. anyja Elisabetha Veréb, apja Joannes Lehoczky ? (I. din.)
ad. 14. Az Andreas elnevezés kétséges, vagy hiányos miután az 1774-ben született Andreas (302)
még nem hunyt el, amikor az 1795-ös Andreas (689) megszületett. Márpedig egy családban
kettő azonos keresztnévvel egy időben élő testvért nem volt szokás keresztelni.
ad. 15. Az 1792-ben elhunyt Johannes Henricus nevű gyermek után az 1797-ben született gyermeket
Joannes névre keresztelték.
ad. Katzenbach-Binder keresztszülők a szokásostól eltérő módon az 1774-es sz. András után sorrendben
a következő összes többi gyermek keresztszülője. Ennek miértje további kutatást igényel. Lehetséges ok,
hogy Nicolaus Katzenbach vallási vezető volt. (A keresztanya az újszülöttet nyújtja a keresztvíz alá, míg a
keresztapa a gyermek leki gyámja lesz. - értelmező szótár) A másik lehetséges ok lehet az, hogy a hartai
családi környezetből kiszakadván, Vadkerten új baráti, rokoni kapcsolatokat kívánt teremteni.
Hozájárult ehhez Nicolaus Katzbabach mindkét házasságának tragikus, gyermekáldást sújtó sorsa, ami a
két család kapcsolatának szorosra fűzését motiválta. (Gitta Kat. sorsz. 82.)
130
Az 1767-Gitta Katalógus Ev. 695 sorszámig, azaz 1816-ig a két dinasztiát alkotó Lehoczky férfiak
és sorszámmal jelezve a fiú unokák felsorolása:
I. Dinasztia gyermekei: sorsz…? Joannes: Paulus (649)
156 Caspar: Salamon (677) Mathias, Caspar (643), Ernestus (1053)
174 Ernest: Henricus, Christoph, Johan Henrich (1181), Andreas
II. Dinasztia gyermekei: 36/110 Andreas: Andreas (302) Nicolaus (610) Andreas (689), Joannes (695)
137/26 Josephus: Josep (600), Johan Conrad (636), Johannes, Andreas
105 Joanes: Fridericus (569)
A két dinasztia 1767 és 1816 között - (695. sorsz.) Vadkerten összesen 23 Lehoczky nevet örökítő
személyt nemzett.
A továbbiakban még a dinasztiák nem teljes körű leszármazói a Gitta katalógus szerint:
I. din. 206. Eva Lehoczky - Johannes Alexander Jesenszky első gyermek 1790.09.29.
II. din. 298. Catherina Elisabetha Lehoczky oo 1795. 11.09. Conrad Beischlag
I. din. 303. Ágnes Lehoczky oo 1795.11.24. Bornemissa Jossef
II. din 386. Andreas Katzenbach oo 1799.11.05. Ev.26 Lehoczky Catharina
I. din. 524. Catharina Elisabetha oo 1806. 08. 22. Johan Haas
II. din. 530. Catherina Lehoczky oo 1806. 11.11 Michael Schmehl
Konklúzió:
Az 1767-i urbáriumi összeírástól kezdve, ötven évig terjedően, azaz 1817- ig, a Gitta katalógus 695. sorszámáig
több Lehoczkyt nem tartalmaz !
Egy, a Turóc megyéből Liptó megyébe átházasodott Lehotzky család leszármazói
által készített, szépírású jegyzőkönyv
Alantírtak, nevezetes Liptó Megye Szolgabírája és Törvényszéki Esküdt Ülnöke:
(-Emlékeztető nyilatkozat kölcsönszerződés teljesítésének ügyében, betegség
következtében elmaradt törlesztésnek jelzálogfedezet ellenébeni halasztása miatt.)
Kelt: Alsórásztokán, 1733. január 7-én.
(Alantírók:) Lehotszky László Eljáró Megyei SzolgabíróLehotszky Sándor azonos Megyei
Esküdt Alsórásztoka
Síremlékbe vésett kisrákói címer sírfelirattal
A bisztricskai temetőben a Lehotzkyak elvándorlása folytán
már csak két-három enyészetre hagyott síremlék található.
A sírkertjében is árván álló sírkövön alábbi felirat olvasható:
KISRÁKÓI ÉS BISZTRICSKAI
LEHOTZKY VILMOS TURÓCZ VÁRMEGYE FŐSZOLGABÍRÁJA
ORSZÁGOS KÉPVISELŐ NYUGVÓHELYE
Született 1841. jan. 25.
Meghalt 1897. ápr. 17.
Fotó: www.lehoczkykronika.hu