A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága 1939-1945 - rövid ... · végén szerepelt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének járművei között. Szervezetszerű alakulatként

A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága 1939-1945

- rövid áttekintés

Készítette: Nagy Gábor egyesületi alelnök, hő. tőrm.

I. Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Nagy Gábor E-mail: [email protected] Web: http://www.kiralyihagyomanyorzok.eu

- 2-

A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága a II. világháború kitörése előtt

A tengelyhatalmak befolyásának növekedését eredményező európai politikai folyamatok, Magyarország fegyverkezési egyenjogúsításának (bledi konferencia) 1938. augusztusi bekövetkezése, valamint a magyar gazdaságot is sújtó válságot követően a gazdasági helyzetben 1938-ra bekövetkezett kedvező változások lehetővé tették a honvédség korszerűsítésére és ütőképességének fejlesztésére kidolgozott terv, a Huba hadrend életbe lépését. Ezt a tervet a honvédelemről szóló 1939 évi II. törvénycikk foglalta törvényi keretekbe. Az 1941-ig tartó első fázisban egy 107 000 fős béke- és 250 000 fős hadi létszámú, 3 hadseregre, 7 hadtestre tagozott haderő kifejlesztését tűzték ki elérendő célként, amely a hadvezetés szándékai szerint 21 gyalogdandárból, 2 gépkocsizó dandárból, 2 lovasdandárból, 1 repülődandárból, 3 hadosztályerejű határbiztosító erőből, 1 folyamőr dandárból, valamint bizonyos fővezérség- és hadtestközvetlen alakulatokból tevődött volna össze. A mennyiségi növekedést minőségi előrelépés is követte. A gyalogságnál megnövekedett a tűzerő. Ezt elsősorban a golyószórók és nehézpuskák (20 mm-es páncéltörő fegyver) rendszeresítésével érték el. Növekedett a géppuskák és aknavetők száma is. Egy gyalogezred 1937-ben már 27 golyószóróval és 22 géppuskával rendelkezett. Javult a fegyvernemek aránya is, amely elsősorban a tüzérség fejlődésének volt köszönhető. Azonban a kornak megfelelő hadsereg szervezési elvek alapján a gyalogság létszáma még mindig mintegy 50%-ot képviselt az összlétszámon belül. Ez a tekintélyes arányszám mutatja, hogy (részben a fejlesztések hatalmas forrásigénye miatt) továbbra is a gyalogos katonát tekintették a haderő gerincének és valamennyi fegyvernem közül a legfontosabbnak. Meghatározó álláspontok szerint csak a gyalogság képes bármilyen terepen, bármilyen időjárási körülmények között, akár korlátozott látási feltételek között is eredményesen harcolni bármilyen ellenséggel szemben. A gyalogság támadással vagy védekezéssel dönti el a csatákat és ütközeteket. A többi fegyvernem nem tudja ilyen hatékonysággal megoldani a hadsereggel szemben támasztott követelmények összességét és a kijelölt feladatok hiánytalan végrehajtását. A társ fegyveres egységek harci tevékenységének alaptörvénye: a gyalogság megsegítése a győzelem kivívásához. Ekkor elsősorban a tüzérség volt az, amely a leghatékonyabb támogatást tudta nyújtani.


- 3-

A GYALOGSÁG CSAPATNEMEI

Vadászok Az állandó hadseregek állományában a XIX. század elejétől megjelenő kisebb, általában zászlóalj- vagy század-nagyságrendű, főleg gyalogsági alakulat. Magyarországon a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményeit szervezték 1920 márciusától vadászzászlóaljakká és vadászszázadokká, amelyeket 1-1 hadosztály alárendeltségébe helyeztek. Az adott hadosztály elnevezését viselték (például szegedi vadászzászlóalj). Ezeket a trianoni béke életbelépésével feloszlatták, illetve betagolták a honvédség hadrendjébe. A határbiztosító erők állományából 1937. október 1-től vegyes dandáronként 1-1 vadászzászlóaljat állítottak fel. A Huba-hadrend a vadászzászlóaljakat gépkocsizó lövészzászlóaljakká szervezte át, egyidejűleg a megalakuló határvadász-zászlóaljak lettek a honvédség vadászalakulatai. Az 1939-ben felállított hegyi csapatokat nem hivatalosan vadásznak is nevezték.

Hegyi gyalogos (hegyivadász)

A hegyi csapatok felállításában gyökeres fordulatot hoztak a honvédség 1939. március 15-én kezdett hadműveletei, melynek során ismét birtokba vették a Kárpátalját és elérték az ezeréves határt. Ezzel Magyarország megint rendelkezett közép-, illetve magas hegyekkel, komoly 1500–2000 méteres tengerszint feletti gerincvonulatokkal és csúcsokkal. Ezeket a csapatokat alapvetően magas hegyvidéki környezetben folytatott katonai műveletek végrehajtására hozták létre. Specialistái voltak az erdős-hegyes terepen végrehajtott tevékenységeknek. Felállításukat a területgyarapítások indokolták. A hegyicsapatok a gyalogos és tüzérelemeken kívül sí, sziklamászó, málhásállat és más speciális képességű alegységeket is tartalmaztak. A könnyített és állatokra málházható fegyverzet és felszerelés volt rájuk jellemző. A magyar királyi 1. hegyidandárt 1939. október 1-jén állították fel, de a teljes hadrafoghatóságot csak 1941 nyarára kellett elérnie. Addig szervezete több módosításon is átment. 1940-ben négy hegyizászlóaljból, egy hegyitüzérosztályból, valamint közvetlenekből állt, amelyekhez egy hegyihuszár-század, egy páncéltörőágyús-század, egy páncélgépkocsi-szakasz, egy híradószázad, egy gépkocsizó utászszakasz és a hadtápfeladatokat ellátó dandárvonat tartozott. 1943-ban a hegyicsapatokat átnevezték hegyivadászra.

Határvadász A magyar állam- és vámhatár őrzésére és védelmére létesített Vámőrség jogutódja az 1932. október 1-től Határőrség nevet kapott fegyveres testület, amelynek teljes kiépítése 1933. júniusának végére fejeződött be. A határszolgálatot 156 őrs végezte minden határőrkerületben egy-egy határőrezred szolgált, mint a vegyes dandárok 3. gyalogezrede. Összlétszáma 10.767 főt tett ki. A Határőrség 1938. október 1-től a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe került, és egyidejűleg határvadász-zászlóaljakat állítottak fel. A határvadász erők a határőrizeti feladatokon túl a határvédelem feladatát is ellátták. Ez azt jelentette, hogy a határrendészeti feladatok mellett képesnek kellett lenniük harcfeladatok megoldására is. Felállításukat az akkori nemzetközi helyzet tette szükségessé. Az első és második bécsi döntés lehetővé tette a békés területgyarapításokat. A még 1938. március 5-én meghirdetett győri program első ütemében hét határvadász-dandár szervezése kezdődött


- 4-

meg összesen 24 határvadász-zászlóaljjal. Ez határvadász-dandáronként 3-5 zászlóaljat és 3-4 portyázó századot jelentett. A teljes Huba-hadrendben összesen 54-re nőtt volna a zászlóaljak száma, de ezek közül 1940 közepéig csak 34 állt fel. A hegyvidéki határszakaszokon állomásozó határvadász-zászlóaljak fegyverzetét a terepviszonyoknak megfelelően alakították ki. Ez elsősorban a zászlóaljak tüzérségét befolyásolta, ahol a lövegeknek az erdős-hegyes terepen is könnyen mozgathatónak kellett lenniük. A síkvidéki határszakaszokon szolgálatot teljesítő határvadász-zászlóaljak tüzérséget általában nem is kaptak.

Gránátosok A honvédség vezetése 1937. október 1-jétől a határbiztosító erők állományából vegyesdandáronként 1-1 vadász-zászlóaljat és 1-1 gránátosszázadot szerveztek, amelyek a tervek szerint speciálisan képzett, nagy mozgékonyságú gyalogságot takartak volna. A gránátosokat azonban élesen meg kell különböztetni a vadászoktól, mert alkalmazási elveikben sokkal inkább a hagyományos gyalogsághoz lehet őket sorolni, mint a könnyűgyalogsághoz. A gránátosoknak a gyalogságon belül szántak elit szerepet, amit leginkább a harc súlypontjában alkalmazható, magas harci morállal és az ennek megfelelően kiképzett és fegyverzettel ellátott "roham” jelzővel lehetett akkoriban illetni. Ezt a szellemiséget a szervezésükre kiadott 1937. április 22-i irányelvek egyike így fogalmazta meg: "A gránátos csapat felállítását a vezetés azért határozta el, hogy legyen egy válogatott tisztekből és legénységből álló, magas erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, testileg edzett, szervezésénél és kiképzésénél fogva legnehezebb harcfeladatok megoldására alkalmas csapata, amelyik a gyalogság színe-javából tevődik össze, és amelyik fanatikus hittel tör meg minden ellenséges ellenállást. Ezzel adva van a gránátos csapat jellemzése.” Ezek az elképzelések azonban már 1938-ban megváltoztak a Magyar Királyi Honvédség fokozott fejlesztésének időszakába lépve. Az 1938. október 1-jén életbe lépő Huba-I. hadrend szerint a vadász-zászlóaljak - mint gépkocsizó lövész-zászlóaljak - beolvadtak a felállításra kerülő 1. és 2. gépkocsizó lövészdandárokba.

Kerékpárosok A honvédség kerékpárral felszerelt alakulatai, amelyekkel a hiányzó gépkocsizó csapatokat kívánták pótolni. 1922-től 1938. október 1-ig a 7. vegyes dandár állományába 1-1 kerékpáros zászlóalj tartozott, amelyek a dandár számát viselték. Alkalmazásuk a menetek és a manőverek során előnyös volt, de tevékenységüket erősen korlátozta az úthálózathoz való kötöttség. 1938-ban a Huba I.-hadrend életbelépésével a kerékpáros zászlóaljak az újonnan felállított gyorscsapatok (2 lovas- és 2 gépkocsizó dandár) alárendeltségébe kerültek, dandáronként 2-2 zászlóalj erőben. Később, 1941 júniusa és 1942 októbere között a gyalogsági seregtestek kerékpáros zászlóaljait, a 14. és 15. kivételével harckocsi zászlóaljjá szervezték át. A honvédség standard kerékpártípusa a Weiss Manfréd Művek gyártotta, megerősített vázas Csepel kerékpár volt.


- 5-

A képen egy kerékpáros zászlóalj látható pihenő közben. Forrás: http://crowland.uw.hu/

Gépkocsizó gyalogság Szervezetszerű, esetleg terepjáró gépkocsikon mozgó, igen nagy menetteljesítményű alakulat. Figyelemmel a kor gépkocsiállományának műszaki állapotára, bevethetősége nagymértékben függött az úthálózat fejlettségétől, az utak minőségétől (ebben részben megoldást jelentett a terepjáró képességű járművek alkalmazása), az üzemanyag utánpótlástól és a járművek minőségétől, műszaki állapotától. A tapasztalatok arra utaltak, hogy tartós bevetésnél gyorsan elhasználódik.

Ez utóbbi két csapatnem az 1938-ban létrehozott gyorscsapatokhoz tartozott a lovas-, és páncélosalakulatokkal együtt. A gyorscsapatokat 1938-1940 között 4 seregtestbe, 2-2 lovas- és gépkocsizó dandárba fogták össze. Ezekből alakult 1940. március 1-jén a gyorshadtest. A két rajzon gyalogos katonák láthatók menetfelszerelésben. Forrás: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/


- 6-

A GYALOGSÁG SZERVEZETI EGYSÉGEI

RAJ

A gyalogság legkisebb harcegysége, amelyet a parancsnokszóval vagy jellel minden helyzetben még egységesen vezethet. Puskás és golyószórós rajokat különböztetünk meg. A golyószórót 1 irányzó és 3 lőszeres kezelte. Kivételes megerősítésként 1 géppuskával vagy nehéz puskával, illetve rádióval látták el. Teljes létszám: 1 parancsnok (tisztesi állományban) és 12 fő Legkisebb létszám: 1 parancsnok és 6 fő

SZAKASZ A szakasz a szakasz törzsből és 3 rajból állt, amelyek közül a 2. raj golyószórós volt. A szakasz állhatott 4 rajból is, amelyekből akár 3 raj is golyószórós lehetett. A szakasz törzs a parancsnokból, a parancsnok-helyettesből, 2 hírvivőből és a tiszti küldöncből állt. Kivételes megerősítésként 1-2 géppuskával, 1 nehéz puskával vagy páncéltörő ágyúval, néhány fő árkásszal és kerékpáros vagy lovas hírvivővel látták el. Teljes létszám: 1 tiszt (esetleg tisztjelölt vagy altiszt) és 43 fő Legkisebb létszám: 1 parancsnok, 1 helyettes és 2 legkisebb létszámú raj (összesen 16 fő)

SZÁZAD Kiképzés és alsóvezetés szempontjából a gyalogság legfontosabb köteléke.

A század törzsre, 4 szakaszra és az ütközetvonatra tagozódott. Saját rádióval rendelkezett. Az ütközetvonat a század ellátását szolgálta. Ebbe tartozott 2-4 jármű (lőszeres és konyha kocsi), továbbá a sebesültvivők, a mesteremberek, valamint a mozgókonyha. A századtörzs 10-20 főből (felderítők, szolgálatvezető, írnok, hírvivők, rádiósok, távbeszélők) állt. A század rendelkezhetett állványos golyószórókkal, géppuskákkal, nehéz puskákkal és kis aknavetőkkel. Megerősítésként nehéz fegyverekkel, árkász és műszaki egységekkel, kivételes esetben tüzérséggel és páncélos járművekkel látták el. Teljes létszám: békében 100-150 fő, háborúban 2-300 fő Legkisebb létszám: századtörzs és két legkisebb létszámú szakasz. Ez kb. 40 főt és az ütközetvonatot jelentette.

Málházott géppuskás alakulatok (A puskás kötelékek hatékony támogatására)

Géppuskás raj A legkisebb létszámú géppuskás egység.

Teljes létszám: rajparancsnok, 7 kezelő és 3 málhásállat vezető (egy a géppuska, kettő a lőszer részére). Legkisebb létszám: rajparancsnok és 4 fő. A géppuskát szükség esetén 1 ember is kezelhette. A raj mindig puskás alakulatokkal együtt rendesen szakasz kötelékben került alkalmazásra. A tüzelőállás közvetlen biztosítása a raj feladata volt.

Géppuskás szakasz Az a kötelék, amelyben a géppuskásokat a leggyakrabban alkalmazták.

Szervezetszerűen a szakasz a szakaszparancsnok vezetése alatt a tűzlépcsőre (a


- 7-

géppuskák tűzelőállásának lépcsőzetes elhelyezése) és a lőszerlépcsőre (utánszállító lépcső) tagozódott. A tűzlépcsőbe a szakasz törzs és 2-3 géppuskás raj tartozott.

Géppuskás század A legnagyobb géppuskás kötelék.

A század törzsre, 3-4 szakaszra, század lőszerlépcsőre és az ütközetvonatra tagozódott. Minden szakaszával rádión tartotta az összeköttetést. Megerősítésként 2-4 nehéz puskával is kiegészítették a felszerelést. Legnagyobb létszáma: kb. 150 fő. Legkisebb létszáma: a törzs és 2 géppuskás szakasz, kb. 30 fő.

Gyorsan mozgó gyalogsági alakulatok

Kerékpárosok

A katonai használatú kerékpár „szolgálati kerékpár” elnevezéssel már a XIX. század végén szerepelt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének járművei között. Szervezetszerű alakulatként az 1908-as fegyvergyakorlaton szerepelt első ízben kerékpáros gyalogság, félszázad erőben. 1914 augusztusában egy honvéd kerékpáros zászlóalj létezett. A zászlóalj két kerékpáros századból állt, amit a háború folyamán négyre bővítettek. 1918-ra a honvédségben két honvéd kerékpáros zászlóalja állt hadrendben. A trianoni békeszerződés rendelkezései megszabták Magyarország számára a rendszerben tartható haderő nagyságát is. A Magyar Királyi Honvédség létszámát 35000 főben határozták meg, vegyesdandáronként egy kerékpáros zászlóalj felállítását engedélyezték, 18/450 fő létszámmal. A kerékpáros egységek jó út és időjárásviszonyok mellett gyorsak, mozgékonyak és tűzerősek voltak. Főleg utakon mozogtak, és azok mellett harcoltak. Gyorsaságuk az út minőségétől jelentősen befolyásolt volt. Menetük zajtalan, sebességük azonban éjjel erősen csökkent. Lökőerejük kisebb, tűzerejük nagyobb volt, mint a gyalogságé. Veszteségekkel szemben érzékenyek voltak és a kerékpártól való függés miatt csak korlátozott - alkalmi – feladatokra voltak alkalmasak. Hosszantartó harcokba csak kivételesen bocsátkoztak. Alkalmazhatók voltak felderítésre, ellenséges felderítés akadályozására, átkaroló támadás fedezésére, elől lévő pontok gyors megszállására. Fegyverzetük az aknavető kivételével megegyezett a gyalogságéval. A Huba I. hadrend alapján a kerékpáros zászlóaljak az újonnan felállított 2 lovas- és 2 gépkocsizó dandár alárendeltségébe kerültek, dandáronként 2-2 zászlóalj erőben. Kerékpáros raj Mindegyik raj rendelkezett golyószóróval. Létszáma: 1 parancsnok és 12 kerékpáros Visszahagyott kerékpárok fedezete 2-3 fő feladata volt. Felderítő járőrként rádió is tartozott a felszereléshez.


- 8-

Kerékpáros szakasz A szakasz a szakasz törzsből és 3 kerékpáros rajból állt. A törzs tagja volt 1 rádiókezelő és 1 műszerész is. Egyéb szempontból a gyalogos szakasszal azonos felépítésű. Megerősíthették 1-2 géppuskával, kis harckocsival vagy páncélos gépkocsival. Kerékpáros század A század a század törzsből, 4 kerékpáros szakaszból és szállító vonatból (gépkocsi) állt. A parancsnok kis parancsnoki gépkocsin mozgott, amelybe R/3 típusú rádiót szereltek. A századtörzsbe tartozott 1 motorkerékpáros hírvivő és 1 főműszerész. Egyebekben megegyezett a gyalogos század felépítésével. Megerősítése a szakasszal azonos módon történt. Kerékpáros géppuskás raj A parancsnokból, a 7 géppuskakezelőből álló tűzlépcsőből, valamint a 8 lőszeresből álló lőszerlépcsőből, összesen 16 főből tevődött össze. A géppuskát és az állványt nagy súlya miatt 2-2 ember vitte felváltva a kerékpárján. Kerékpáros géppuskás szakasz A leggyakrabban alkalmazott kerékpáros géppuskás kötelék. A szakasz törzsön kívül 2 kerékpáros géppuskás rajból állt össze. Kerékpáros géppuskás század A legnagyobb kerékpáros géppuskás kötelék. A század törzsön kívül 4 szakaszból állt. Megerősíthették 2-4 nehéz puskával is.

Gépkocsizó gyalogság

A terveknek megfelelően 1940 végére befejeződött a gyorshadtestbe szervezett 2 gépkocsizó és két lovasdandár felszerelése. A továbbfejlesztési elképzelésekben szerepelt a dandárok páncélos- illetve lovas hadosztályokká szervezése. A gépkocsizó dandárok 3 gépkocsizó zászlóaljból, 2 kerékpáros zászlóaljból, 1 gépesített tüzérosztályból (zászlóalj szint), 1 felderítő zászlóaljból, 1 gépkocsizó utászszázadból és 1 gépkocsizó távbeszélő szakaszból álltak. A gépkocsizó zászlóaljak 3 puskásszázadra, 1 géppuskás századra és zászlóaljparancsnok közvetlen irányításába tartozó egységekre tagozódtak. A puskás század 16 golyószóróval és 1 nehézpuskával volt ellátva. A géppuskás század 12 géppuskával rendelkezett. A felderítő zászlóalj a dandár páncéljárműves alakulataként funkcionált. Állományába 1 páncélgépkocsi század (10 Csaba típusú páncélgépkocsi), 1 könnyű harckocsi század (18-18 olasz gyártmányú Ansaldo kis-, illetve Toldi típusú könnyűharckocsi) tartozott.


- 9-

Forrás: http://crowland.uw.hu/

39 M Csaba típusú páncélozott felderítőkocsi Kolozsváron.


Magyar Ansaldo "kisharckocsi" század Huszton.


Toldi típusú könnyűharckocsi.


- 10-

A dandár tüzérosztálya 3 gépvontatású 10,5 cm-es tarackos ütegből és 1 légvédelmi gépágyús ütegből állt. Alkalmazásánál viszonylagos gyorsaságát használták ki. Optimális esetben a szárnyakon az ellenség oldalába vagy hátába vetették be. Tartalékként is nagy távolságra volt eltolható viszonylag gyorsan. Adottságaiból következően adott volt a lehetőség a védőleges feladatok támadó jellegű végrehajtására. Az ellenséghez közeledve minél tovább gépkocsin haladva kerültek a támadás megkezdéséhez meghatározott legjobb pozícióba. A terepen szétszórtan mozogtak előre, majd a harchoz fejlődés érdekében a gépkocsiról rejtve szálltak le. Tevékenységüket rendszerint század vagy zászlóaljparancsnok rendelte el. A támadást már gyalogsági rendben hajtották végre. A hátrahagyott gépjárműveket fedezettel biztosították. A fegyverzet az aknavető kivételével megegyezett a gyalogságéval. Közelbiztosítási feladatokra páncélozott járműveket, esetleg kerékpáros egységeket osztottak be. A rendes gyalogságtól való eltérése abban nyilvánult meg, hogy minden raj golyószórós raj volt, minden rajnak, szakasznak és század törzsnek volt 1-1 tehergépkocsija (összesen 17). Vonata további 2 tehergépkocsiból állt. A század összeállhatott 3 gépkocsizó puskásból és 1 gépkocsizó géppuskás szakaszból is.

ZÁSZLÓALJ

Feladattól függően 2-4 századból és esetleg több, a zászlóaljparancsnok közvetlen irányítása alá tartozó önálló szakaszból álló egység. Ez volt a legnagyobb kötelék, amelyet egy parancsnok még önállóan vezethetett. A zászlóalj parancsnoka törzstiszt (őrnagy vagy alezredes) volt, kinek vezetési közegei élén a segédtisztje állt. A zászlóaljtörzs önálló szakasz jelleggel bírt. A zászlóalj csapatvonatához az ütközetvonaton kívül a csapat élelmét naponta pótló, állandó mozgásban lévő eleség- és a menetcél elérése után a szükségessé váló dolgokat (poggyász, irodai felszerelés, egészségügyi anyagtartalék, felszerelés) szállító málhavonat is tartozott. A gyalogos zászlóalj szervezési vázlata:


- 11-

A gyalogos zászlóalj törzsének szervezési vázlata:

Kerékpáros zászlóalj

Az egységeket alkotó három kerékpáros századnak rajonként 1-1, összesen 12 golyószóróval kellett rendelkeznie. Géppuskás százada hat géppuskából és két nehézpuskából állt. Zászlóalj-közvetlen alakulatként egy árkász, egy páncéltörő ágyús és egy távbeszélő szakaszt alkalmaztak, továbbá a zászlóalj alárendeltségébe helyeztek egy kisharckocsi-szakaszt és egy gépvontatású közepes tarackos üteget is.

A kerékpáros zászlóalj szervezési vázlata:


- 12-

A kerékpáros zászlóalj törzsének szervezési vázlata:

EZRED

A fegyvernemek legnagyobb szervezési egysége, amely 2-3 zászlóaljból és esetleg több, ezredparancsnok közvetlen irányítása alá tartozó századból állt. Az ezredeket más néven csapattestnek is nevezik, amely kifejezés a legkisebb katonai köteléktől a hadtestig terjedő szervezetek összefoglalására használt kategória. A csapattesthez (ezredhez) tartozott a csapatvonat, amely az ütközet alatt, továbbá menetben és az elhelyezéssel összefüggésben nagy valószínűséggel felmerülő szükségleteket szállította. Ebbe tartozott az ütközetvonat, az eleségvonat, a málhavonat és a csapattestet alkotó harcoló egységek vonatai. A gyalogos ezred szervezési vázlata:


- 13-

A gyalogos ezred törzsének szervezési vázlata:

DANDÁR

1942 előtt a magyar gyalogdandárokat 1, majd 2 gyalogezred alkotta. A honvédségben a Huba-hadrendekig a dandár-hadtest szervezési elv volt érvényben. Az új hadrend bevezetését követően pedig hadosztály-hadtest elv érvényesült. A magyar gyalogdandár (megnevezése 1942. febr. 12-től könnyűhadosztály) hadrendjébe 2 gyalogosezred, a fogatolt tábori tüzérosztály (mozgósításkor 1 tüzérezred 7 üteggel), kiszolgáló vonat, illetve a mozgósításkor az illetékes hadtest által felállított 1-1 lovasszázad, híradószázad és légvédelmi gépágyús üteg tartozott. A magyar haderőben volt még gépkocsizó-, hegyi-, lovas- és határvadász-dandár (gépesített csapatok, hegyivadász, lovasság, határőrség).

SEREGTEST

Önálló hadműveletek végrehajtására alkalmas, harcoló csapatokkal, támogató szakcsapatokkal (műszaki, légvédelmi, felderítő) és ellátó (szállító, élelmező, műhely, egészségügyi) alakulatokkal is rendelkező magasabb katonai egység. A honvédség alap seregteste a két gyalogezredből és egy tüzérezredből álló gyalogdandár volt, amelynek megnevezése 1942-től „könnyűhadosztály”, majd 1943. október 1-től a 3 gyalogezredből és 4 tüzérosztályból álló „gyaloghadosztály”.


- 14-

HADTEST

Nagyobb hadműveletek végrehajtására alkalmas, több seregtestből, közvetlen támogató és ellátócsapatokból álló magasabb egység. A magyar és német haderőben római hadrendi számmal jelölt hadtesteket általában területi alapon szervezték, kivéve a fegyvernemi (páncélos-, tüzér-, légvédelmi-, repülő-) és az SS-hadtesteket. Magyarországon a hadtesteket a vegyesdandárok átszervezésével 1938. november 22-vel állították fel. Az ország 7 honvéd kerületre tagolódott: a budapesti I., a székesfehérvári II., a szombathelyi III., a pécsi IV., a szegedi V., a debreceni VI. és a miskolci VII. hadtestre. Ezek a Felvidék visszacsatolása után 1939. január 23-tól a kassai VIII., Erdély visszacsatolásakor 1940. november 15-től a kolozsvári IX. hadtesttel egészültek ki. Békében a hadtest-parancsnokság mint felsőfokú területi katonai parancsnokság működött. Elöljárója volt a területén elhelyezett, neki alárendelt, illetve a Fővezérség


- 15-

közvetlen irányítása alá tartozó alakulatoknak. Az alárendelt seregtestek hadi alkalmazását készítette elő, megteremtette az együttműködést a kiképzést végző seregtest-parancsnokságok között. Háborúban a hadtestparancsnokság a hadműveleti területre elvonuló seregtesteit, illetve az ott neki alárendelt csapattesteket irányította. A területi katonai parancsnokság feladatait elvonuláskor a parancsnok mellé beosztott tábornok vezetésével felálló honvédkerületi parancsnokság vette át. A hadseregek elvileg meghatározott hadtestekből álltak, a gyakorlatban azonban általában a harchelyzet függvényében változó hadtestekből állíttattak össze. A következő kép a Magyar Királyi Honvédség VII. hadtestének gyalogosainak kassai bevonulásakor készült:



- 16-

A GYALOGSÁG FEGYVERZETE Egy Győrben lezajlott zászlószentelés és eskütétel ünnepi eseményén az alakulat fegyvereit is elhelyezte a szónoki emelvény előtt. A képen több hadrendben lévő gyalogsági fegyver is látható.


- 17-

Könnyű fegyverek PISZTOLYOK 19 M pisztoly (Frommer stop)

Űrméret: 7,65 mm Félautomatikus (öntöltő) maroklőfegyver teljesen elreteszelt zárral, Teljes hossz: 165 mm, Csőhossz: 100 mm, Hosszú csőhátrasiklással (40 mm), Tár befogadóképessége: 7 töltény, Töltetlen tömege: 0,61 kg. A lövedék kezdősebessége: 301 m/s


- 18-

29 M pisztoly

Űrméret: 9 mm, Félautomatikus (öntöltő) maroklőfegyver álló csővel és súlyzárral, Teljes hossza 182 mm, Cső hossza 110 mm Tár befogadóképessége: 7 töltény, Töltetlen tömege: 0,77 kg. A lövedék kezdősebessége: 322 m/s

A képen a 29 M pisztolyhoz egy puskatust illesztettek, mely egy igen ritka megoldás volt:


- 19-


- 20-

37 M pisztoly

Űrméret: 9 mm Lőszer: 29 M. pisztolytöltény, 7 db töltény a szekrénytárban Tömege: 0,735 kg Hossza: 172 mm A cső hossza: 100 mm A lövedék kezdősebessége: 280 m/s


- 21-

PUSKÁK Az első világháború után önállóvá vált Magyar Királyi Honvédség fegyvereit, a 95M Mannlicher-puskát és karabélyt, még a régi közös (K.u.K.) hadseregtől örökölte. Az 1926-ban kidolgozott új lőutasítás alapján megtörtént a méterrendszerre (1867-től lábban volt a távolság megadva) való áttérés. Az új lőutasítás a régi puskát hosszú csövűnek nevezte el, a karabély és a kurtály új elnevezése pedig puska lett. Az osztrák töltényt 1931-ben a honvédségnél is rendszeresítették M31 mintajelzéssel, s ennek megfelelően alakították át a Mannlicher-fegyvereket. A hegyes töltényre adaptált 95M kurtály új irányzékot kapott 300-2000 m közötti beosztással, új elnevezése 31M puska lett. A hosszú csövű puskákból átalakított kurtály pedig az M31/a mintajelzést kapta, ismertetőjele a nagyobb irányzékkeret 300-1800 m-es beosztással. Az eddigi hosszú csövű puska is megmaradt korlátozott számban, mint a testőrség hivatalos fegyvere. Valamennyi átalakított Mannlicher-puska csövén "H" jelzés volt látható, jelezve, hogy hegyes töltényre alakították át. Az új hegyes töltény jobb ballisztikai teljesítményt, kedvezőbb pásztázást, laposabb röppályát eredményezett. A puska szerkezete és tűzgyorsasága azonban nem változott. Maradt az egyenes húzású zár, mely elméletben a leggyorsabb működésű volt. A Mannlicher puska csak a gyárilag hozzáillesztett zárral működik jól, a puskák zárait egymás közt nem lehet cserélni. Az egyenes húzású zár ütőrugója hátrahúzáskor feszül meg. A zárolót is három fokozatban gyártották hozzá, ezeket csak a fegyvermester cserélhette át, a puska tokjának elhasználtságától függően. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei a meglévő hibákat az új, forgózáras puska rendszeresítésével vélték kiküszöbölni. Az 1933 mintájú kísérleti puska tapasztalatain okulva 1935-ben új, jobb szerkezetű fegyvert rendszeresítettek. Az 1935 mintájú puska magyar tervezésű fegyver volt, egyetlen alkatrésze sem azonos a régi Mannlicher-puskáéval. Megbízhatóbb működésű és gyártási szempontból is előnyösebb volt. Az irányzékrugó kivételével minden rugója tekercsrugó, így adogató-szerkezete is megbízhatóbb volt. Zárja Mannlicher-Schönauer-rendszerű, kettős reteszelésű forgózár, mely extrém időjárási viszonyok között is simán működik, nem ragad be, mint a régi puska zárja. A zár feszített és fesztelenített állapotban egyaránt biztosítható. A puskát csak teljesen lecsukott zár esetén lehetett elsütni. Csöve és irányzóvonala is hosszabb, irányzéka íves csapóirányzék 100-2000 m-es beosztással. A hosszabb cső miatt kezdősebessége nagyobb, és lőszabatossága is jobb volt, mint a régi puskáé. Teljesen új megoldás a puska osztott ágyazása, ami miatt gyártása előnyösebb volt, mert hazai fából készült, import nélkül. Szuronya is teljesen új tervezésű lett.


- 22-

31 M és 31/A M Mannlicher rendszerű Puska (Karabély)

Űrméret: 8 mm , Lőszer: 8x50 és 8x56 mm A töltőkeretbe 5 db töltény fér Tömege: 3,15 kg Teljes hossza: 1005 mm A cső hossza: 500 mm A lövedék kezdősebessége: 680-720 m/s

31 M puskalőszerek töltőkeretben (Forrás: http://militiahungarorum.extra.hu Horváth Tibor)

A 31 M puskára feltűzhető puskaszurony:

Tömege: 0,285 kg. Teljes hossza: 362 mm Penge hossza: 248 mm Penge szélessége: 23 mm Penge vastagsága: 5 mm


- 23-

35 M Mauser rendszerű forgódugattyús középágytáras ismétlőpuska

Űrméret: 8 mm , Lőszer: 8x50 és 8x56 mm A töltőkeretbe 5 db töltény fér Tömege: 3,98 kg Teljes hossza: 1110 mm A cső hossza: 600 mm A lövedék kezdősebessége: 730 m/s

A 35 M puskára feltűzhető puskaszurony

Tömege: 0,5 kg. Teljes hossza: 480 mm Penge hossza: 340 mm Penge szélessége: 25 mm Penge vastagsága: 11 mm


- 24-

GÉPPISZTOLYOK A géppisztolyok létfontosságát az első világháború lövészárok harcai igazolták. Szükség volt egy könnyű, rövid lőtávolságú kézi fegyver alkalmazására. A pisztolyokat válltámasszal és bővített kapacitású dob, illetve csiga tárakkal látták el. Az 1920-as években hasonló átalakítást végeztek a magyar 9 mm-es 29M Frommer pisztolyon is. A két világháború között Magyarországon a géppisztolyt karhatalmi eszköznek tartották így annak ellenére, hogy a harmincas évekre több ország kifejlesztette és rendszeresítette saját géppisztolyát, a Magyar Királyság csak a belügyminisztérium számára rendszeresített néhány 9 mm-es Bergmannt. Magyarországon csak a harmincas évek végén kezdtek foglalkozni saját géppisztoly létrehozásával. 39 M (Király) géppisztoly

Űrméret: 9 mm Csőhossz: 500 mm Teljes hossz: 1050 mm Tömeg: 4,15 kg Tűzgyorsaság: 730 l/m Lövedék kezdősebes-sége: 450 m/s Tár befogadóképessége: 40 töltény

A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet javaslatára 1939. augusztus 12-én rendszeresítették a 39M géppisztolyt, amely tulajdonképpen gépkarabély és a korábbi Neuhauseni gépkarabélyának egy változata.. A fegyvert dedai Király Pál fegyverkonstruktőr tervezte. A teljesítmény fokozása céljából a szokásosnál jóval hosszabb csövet alkalmazott. A tárat mind töltve, mind üres állapotban be lehetett hajtani az alsó ágyba a cső alá, leginkább egy puskához hasonlított. A fegyverre feltűzhető volt a 35 M puskaszurony, lőszere a 39 M Mauser pisztolytöltény volt. A gépkarabély a második világháború egyik jól bevált fegyvere lett. Jól bírta a szélsőséges szovjet időjárási körülményeket is, a háború végéig 8652 darabot gyártottak belőle. 43 M (Király) géppisztoly

Űrméret: 9 mm Teljes hossz: 953 mm Csőhossz: 425 mm Tömeg: 3,64 kg Tűzgyorsaság: 730 l/m Lövedék kezdősebessége: 450 m/s Tár befogadóképessége: 40 töltény


- 25-

A 39 M géppisztolyt át kellett tervezni, hogy nagyobb számban lehessen gyártani, emellett néhány hiányosságát is ki kellett küszöbölni. Ezek közül a legsürgetőbb a gyorsan kopó tár áttervezése volt. Sok más változtatást is bevezettek, ezek közül a leginkább szembeötlő a behajtható válltámasz. A fegyver rövidebb lett, ejtőernyősök számára megfelelőbb, súlya is csökkent, természetesen a pontossága is. Az új fegyver 1942 őszére készült el, és a 43 M nevet kapta. Alkatrészellátási nehézségek miatt a termelés csak 1944 januárjában indult meg, de így is több készült belőle, mint elődjéből. A külföldi szakemberek is jól sikerült konstrukciónak tartják. Ez is jobb fegyver, mint akár az oroszok dobtáras géppisztolya - akár a németek MP - géppisztolya, konstrukciójában a kettő közötti optimumot jelenti. 1944. január és május között 1176 darabot, június és november között kb.12 000 darabot gyártottak, de összesen 61 350 darabra adtak megrendelést. A két géppisztoly közötti különbségek azonnal szembetűnnek a baloldali képen. A felső a 39 M típusú , az alatta lévő pedig a 43 M típusú Király géppisztoly.


- 26-

31 M golyószóró A 31 mintájú golyószóró nem magyar tervezésű, Svájcból került az országba. A solothurni fegyvergyár (Waffenwerke Solothurn) S2–200 jelű gyártmánya volt. Tervezője Louis Stange, a német Rheinmetall cég mérnöke. Az első világháború utáni békeszerződések megtiltották a németeknek új fegyverek fejlesztését. Ezután szakértőik egy része Svájcban telepedett le, és a solothurni gépgyárban dolgozott. A golyószóró reteszelt, rövid csőhátrasiklásos önműködő fegyver. Zárja koncentrikus forgóretesz típusú. Töltése oldalról történik egy 25 töltényes tárral. Elméleti tűzgyorsasága 500 lövés, gyakorlati 100 lövés volt percenként. A fegyver mind egyes lövésekre, mind sorozattűz leadására egyaránt alkalmas volt. 1938-ban a Schwarzlose géppuska részbeni helyettesítésére egyes golyószórókat 19,1 kg tömegű, háromlábú állvánnyal láttak el. A fegyver rendszeresítésével helyreállt a lövészfegyverek egységes lőszerellátása. Képforrás: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség honlapja

Űrméret: 8 mm Tárbefogadó képesség: 25 db töltény egy íves szekrénytárban Tűzgyorsasága: 600 lövés percenként A lövedék kezdősebessége: 730 m/s Csőtorkolati energia: 363,9 mkg Lőtáv: elméleti 4400 m, gyakorlati 2000 m Irányzéka: íves, beosztása 100-2000 méterig, 100 méterenkénti jelöléssel A fegyver hossza: 1170 mm Tömege: 9,5 kg A cső hossza: 600 mm A cső tömege: 1,8 kg

A fegyver fő részeit az alábbi kép tartalmazza.

A géppuska hevedere 250 töltényes volt, az állványos golyószóróknál pedig a szélességi szórótűznek határt szabott a 25 töltényes tár. A kis távolságokon (400 m) legfeljebb 50, közepes távolságon (800 m) 25 vonásos célt lehetett hatásos tűz alatt tartani. A második világháborúban lövészfegyverek zömét ez a golyószóró képezte, ezt használta a tragikus sorsú második hadsereg is. A 31 M golyószórót beépített fegyverzetként használták a Csaba páncélgépkocsikhoz


- 27-

Kézigránátok A kézigránát a raj meredek röppályájú, robbanóanyag-töltettel ellátott közelharceszköze, amit kézi erővel dobtak el. A robbanóanyagot vagy időzíthető (melynél a kézigránát dobás nélkül is működésbe hozható volt, illetve több fej összecsavarásával összpontosított töltet felrobbantására is alkalmazták) vagy csapódó gyújtó indította. A honvédségben a II. világháború kezdetéig többféle kézigránát volt rendszerben. Az L-28 M. (Goldmann-féle) kézigránátot, amely az I. világháborús kézigránát módosítása, 1931-ben váltotta fel az 1931 M (Wesiczky-féle) kézigránát. 1937-ben rendszeresítették a Demeter-féle, majd az év végén az 1936 M (Vécsey-féle) kézigránátot. A Demeter-féle kézigránát előnye a Vécsey-félével szemben az volt, hogy a robbanás független volt a talaj keménységétől. 1943. október 4-én rendszeresítették az égőgyújtós, nyeles, 1942 M Vécsey-féle kézigránátot, amelynek égőgyújtója a dobási lendület hatására automatikusan lépett működésbe. A kézigránátot működésbe lehetett hozni kézben is, a nyél kihúzása után vagy nagyobb távolságból zsineggel való elrántással. A gránát használatát rajzok alkalmazásával is oktatták:

31 M (Wesiczky) támadó kézigránát

Részei: 1. Kézigránáttest, 2. Hordási biztosíték, 3. Gyújtóhüvely a záró-gyűrűvel és ejtőretesszel, 4 Dobóbiztosíték, 5. Csappantyús test, 6. Ütőszeges test, 7. Zárófedél, 8. Gyújtóhüvelyfedél, 9. Gyutacs-tartó sisak, 10. Tekercsrugó, 11. Tömítőgyűrűk, 12. Vakreteszlap, 12/a Vakreteszlap rugó, 13. Szállítási biztosíték, 14. Csappantyú, 15. Gyutacs, 16. Robbanótöltet, 17. Csapóajtó, 18. Golyók. Robbanótöltete 115 gramm, indítótöltete 2 grammos csappantyú


- 28-

36 M (Vécsey) kézigránát Közvetlen működésű, csapódó gyújtószerkezetű gránát. Nagy hibája volt, hogy puha felületre, homokba vagy vastag hótakaróra esést követően nagy volt a nem robbanási hibaarány. Mintegy 80 cm-s hó esetén ez már elérte a 30%-ot. Kép forrás: http://www.lexpev.nl

Tömege: 250 g Hossza: 88 mm Átmérője: 52 mm Robbanótöltet: 85 g sajtolt trotil Gyújtó: 34 M. gyutacs, ké-sőbb egyes sorozatok esetében 37 M. gyutacs Burkolat falvastgs: 0,5 mm Hatásos repeszkörzet átmé-rője: 5-10 m Rendszeresítése: 1937 Szolgálatba állítása: 1938 Forrás: http://militiahungarorum.extra.hu Horváth Tibor

37 M (Demeter) kézigránát Működés biztonsága sokkal jobb volt a 36 M (Vécsey) kézigránátnál. A robbanás bekövetkezése nem függött a talajviszonyoktól. Működése azon az elven alapult, hogy az egyes robbanóanyagok atmoszférikus nyomáson lassan, nyomásnövekedés esetén pedig robbanásszerűen égnek el. Itt a nyomásnövekedés úgy áll elő, hogy a kiáramló égéstermékek nyílása a felcsapódáskor elzáródott.


- 29-


- 30-

42 M (Vécsey) kézigránát Tervezője Vécsey Zoltán százados, a 36 M gránát megalkotója. Az első késleltető gyújtós magyar kézigránát, amely a 36 M tojásgránát felváltására, illetve kiegészítésére készült. 1942-ben mutatták be, de a hatékony sorozatgyártás csak 1944-ben indult meg. Működéséhez a kar lendítésekor fellépő tehetetlenségi erő szükségeltetik. Ennek hatására a fejrész a rugók ellenében eltávolodik a nyéltől, majd visszacsapódik. A működtető szerkezet ütőszegének ekkor vágódik neki a csappantyú. Nem kellően meglendített kézigránát nem fog felrobbanni. Lehetséges volt a fejrészt az eldobás előtti pillanatban meghúzva és elengedve is működésbe hozni a gyújtószerkezetet, ezt használták akkor, ha a gránátot lendítés nélkül kellett pl. ablakon vagy harcjármű búvónyílásán át bedobni. Hasonló módon, az önmagában, vagy több fejrész összecsavarásával nyújtott töltetté alakított kézigránátot biztos fedezékből, a nyél végén lévő elhúzókarikához erősített zsinórral meghúzva megfigyelt aknaként is használhatták. Kép forrás: http://militiahungarorum.extra.hu Horváth Tibor

Tömege: 344 g Hossza: 200 mm A fej legkisebb átmérője: 48 mm Robbanótöltet: 120 g sajtolt trotil, + 2 g a detonátor Gyújtó: 34/A M. gyutacs Késleltetés: 3,5 – 4,5 s Hatásos repeszkörzet átmérője: 5-10 m


- 31-

Nehéz fegyverek 7/31 M géppuska A géppuska el nem reteszelt, könyökcsuklóval fékezett önműködő lőfegyver, amelynél a gáznyomás a zárat és az adogatót mozgatja és így önműködően tölt, tüzel és ürít. A 2. honvéd gyalogság a háború kezdetén az 1907/31 M. 8 milliméteres Schwarzlose géppuskával rendelkezett, amelyet az I. világháborúban rendszeresítettek. 1931-ben a tompacsúcsú töltény helyett hegyes csúcsú töltény kilövésére tették alkalmassá. A késleltetett zárszerkezet miatt a töltényeket olajozni kellett, egy kis olajszivattyú minden töltés előtt egy csepp olajat juttatott a töltényűrbe. Ennek hátránya volt, hogy az olaj (a speciális olajokat kivéve) a nagy hidegben megfagyott, s a géppuska működését megbénította. Szerkezete nagyon bonyolult, sok, nehezen megmunkálható alkatrészből állt, gyártása körülbelül 3000 gépi és kézi művelettel történt. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség honlapjáról (http://cskir.extra.hu/index.html)

Űrméret: 8 mm Teljes hossz: 950 mm Csőhossz: 530 mm Gáznyomás (atmoszféra): 3000 Torkolati energia: 363,9 mkg Tűzgyorsaság: 350 l/m Lőtávolság: 3500 m Tár: 250 db-os heveder-rakasz Cső hűtése: víz Irányzék típusa: íves-csapó 200-2300 Állványzat: 3 lábú


- 32-

36 M 20 mm-es nehézpuska Könnyű páncéltörő fegyver. Először az I. világháború második felében alkalmaztak a németek harckocsik elleni harcra egy, a gyalogság tölténynél erősebb lövedéktípust tüzelő, 13,35 milliméteres nehézpuskát. A nehézpuskák az I. világháború után elterjedtek, a puskásszázadok legelső vonalban alkalmazott nagyűrméretű fegyvereiként, amelyek képesek voltak ellenállási fészkek leküzdésére és páncélelhárításra. A honvédségben 1936. október 15-én rendszeresítették a gyalog-, kerékpáros- és lovas zászlóaljaknál az 1936 M 20 milliméteres Solothurn nehézpuskát. Rövid csőhátrasiklásos, csak egyes lövések leadására alkalmas öntöltő fegyver volt. A csőtorkolatra szerelt csőszájfék csökkentette a hátralökési energiát. A nehézpuska 10 kilogrammos csőre és 35 kilogrammos puskaegységre volt bontható. Szállítása a gyalogságnál taligán, a lovasságnál málhás lovon történt. A II. világháborúban a nehézpuska viszonylag kis kezdősebességű lövedéke, s ennek folytán csekély páncélátütő képessége miatt már nem felelt meg a követelményeknek. 1943-ban a Honvédelmi Minisztérium úgy döntött, nem rendel több nehézpuskát, lassú kihalásra ítélték. 1944 elején az „M" hadrendben már 400 darabos hiány volt, az év végére el is tűnt. A nehézpuskát építették be a Toldi harckocsi és a Csaba páncélgépkocsi tornyába. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség honlapjáról (http://cskir.extra.hu/index.html)

Űrméret: 20 mm Teljes hossz: 1640 mm Cső hossza: 900 mm Tömeg: 45 kg Tűzgyorsaság: 30-35 lövés/perc Lövedék típusa, tömege: rg 0,126 kg, ptg 0,175 kg Lövedék kezdősebessége: 762 m/sec Torkolati energia: 4,2 mt Gáznyomás: 2800 atmoszféra Gyakorlati lőtávolság: 2000 m Zárnem: reteszelt Adogatási rendszer: balról, 5 töltényes tárból Jellemzők: Léghűtéses cső, íves irányzék (0-1500 m-ig), villaállvány

A 36 M nehézpuska harci helyzetben:

Kép forrás: http://hadtori.extra.hu


- 33-

A 36 M nehézpuska fő részei:

36 M Páncéltörő ágyú, 37 milliméteres Szakáts Gábor, Makón született, majd Angliában és Németországban élt, végül Budapesten letelepedett mérnök, feltaláló nevéhez fűződik. A német Rheinmetall cég által kimondottan páncélosok ellen kifejlesztett páncéltörő löveg, amelyet. 1930-ban mutattak be. Német megjelölése 35/36 M. Feladatának megfelelően nagy kezdősebesség és a gyorsan mozgó célt oldalirányban követni tudó, a lövegekhez képest nagy, 60°-os oldalirányzási szög jellemezte. A kezelőket 5 milliméteres, oldalirányból is fedező löveg pajzs védte. Küllős, abroncsolt vagy fúvott gumikerekű lövegtalppal készült. Az előbbi fogatolt, az utóbbi gépvontatású volt. Az 1930-as évek követelményeinek jól megfelelt. Az 1941-ben megjelent szovjet T-34 és KV harckocsikkal szemben azonban hatástalan volt. A német katonák csak „birodalmi kopogtatókészülék"-nek vagy „katonai kopogtatókészüléknek"-nek csúfolták. A páncéltörő ágyút a honvédségben a gyalogzászlóaljak és gyalogezredek páncéltörő fegyvereként rendszeresítették 1937-ben. Gyors tűzkézsége miatt kiválóan alkalmas volt menetnél a páncélozott járművek elhárítására, emiatt betöltve és biztosítva menetelt.

Tömeg: 357 kg. Űrmérete: 37 mm. Lövedék kezdősebessége: 785 m/s Magassági irányhatár: -8°+25° Oldalirány határ: 29°-29° Páncélátütő képesség: 100 méteren: 37 mm, 1 000 méteren: 18 mm Tűzgyorsasága: 15 l/m


- 34-

36 M páncéltörő ágyú fő részei:

Az ágyúhoz alkalmazott hüvely és mag:

Forrás: http://www.netlabor.hu/roncskutatas


- 35-

Aknavető Az aknavető rövid csövű, rendszerint elöltöltő, indirekt célzású löveg, amely alacsony kezdősebességgel, magas ballisztikus lövedék-röppályán lövi ki lövedékeit, amelyek – az ágyúhoz vagy a tarackhoz viszonyítva – rövid hatótávolságon belül csapódnak be. A csöves tűzfegyverek kategóriájába tartozik, az egyik legrégebbi tüzérségi fegyver. Az ágyútól az különbözteti meg, hogy a cső hossza kisebb, mint a cső átmérőjének 15-szöröse. Felépítésüknél fogva csak felső szögcsoporttal tüzelnek, ezáltal viszont terephajlatok, akadályok vagy építmények mögött elhelyezkedő célpontok támadására is alkalmasak.

A legelterjedtebb „Stokes” rendszerű vető:

Űrmérete: 81,4 mm, Lőtávolsága: 4300 m, Tűzgyorsaság: 25 l/m Fő részei: 1. Cső a csavarral (csf) és

elsütő készülékkel. Tömege: kb. 30 kg.

2. Irányzóállvány a szintező szerkezettel (sz), a magassági irányzógéppel (m), az oldalirányzógéppel (ol), a csőbilinccsel (csb) és ütközővel (üt). Tömege: kb. 28 kg.

3. Talplemez. Tömege kb. 25 kg.


- 36-

Lángszóró A páncéltörő ágyúnál már megemlített Szakáts Gábor mérnök találta fel. A német hadsereg 1911-ben állította hadrendbe, a rohamjárőr fegyvere volt. Fő alkatrészei: a tartály és a lángszórócső. Az égő anyag tartályból való kipréselésére nagynyomású nitrogént használtak. A lángszórócső végét permetszerűen elhagyó folyadékot egy erre alkalmas szerkezet gyújtotta be. A láng hosszúságát a szabályozószelep segítségével állították be. A kezelő katona testi épségét azbesztruha és kesztyű védte. Az 1941 M lángszóró hossza 400 mm, szélessége 600 mm, magassága 250 mm. Tömege üresen 14,7 kg, töltve 22 kg. Töltete 7 liter 19. számú lángszóróolaj. Nyomás a palackban 30 atmoszféra. Hatótávolsága 30 m. Egy tartós tűz körülbelül 10-12 másodpercig hatott, a kéttartályos palackból 2-15 tűzlöketet lehetett kifújni. 1943. november 21-én új lángszóró-típust, az 1943 M háti lángszórót rendszeresítették. A szovjet Vörös Hadsereg-ben rendszeresített lángszóró.

A brit hadseregben rendsze- resített lángszóró.

A német hadseregben rend-szeresített lángszóró


- 37-

Függelék Felhasznált irodalom - Katonai Zseblexikon 1939. Összeállította: Zachár Sándor vezérkari őrnagy. Kiadta Attila

Nyomda Rt. Budapest - Dombrády Lóránd-Tóth Sándor: A Magyar Királyi Honvédség 1919-1945 (Zrinyi Katonai

Kiadó 1987 Az anyag összeállítása során az alábbi honlapokról kerültek írott és fényképes dokumentumok felhasználásra: - http://www.freeweb.hu/gamma21/ (Gamma’s Armor Site) - http://kpzaszloalj.com - http://www.lexpev.nl - http://militiahungarorum.extra.hu - A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség honlapján elérhető

http://cskir.extra.hu/index.html weblap - http://www.haditechnika.hu/ARCHIVUM/199502/950217.htm - http://www.netlabor.hu/roncskutatas/ - http://www.sunblest.net/gun/index.htm - http://www.honvedelem.hu - http://hadtori.extra.hu - http://crowland.uw.hu/images/csata/delvidek.html

Documents

A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága 1939-1945 - rövid ... · végén szerepelt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének járművei között. Szervezetszerű alakulatként