I .

A múzeum XIV. évi jelentése. 1918. Mig a frontokon ádázul dúlt a szörnyű háború és rémesen

pusztítoll a rombolás és halál fúriája, múzeumunk ez idő alatt is igyekezett a maga szerény körében lelkiismeretesen tölteni be a maga feladatát. Tovább gyűjtögette szülőföldünk múltjának emlékeit és szedegette gondozása alá nemzeti kultúránknak kin-cseit. A nehézségeket, amelyekkel a békés foglalkozásoknak a há-ború következtében meg kellett birkózniok, minduntalan éreztük mi is. Bizony azok meg-megakasztották, hol csökkentették a mú-zeum gyarapodásának csöndes esztendőkben megszokott gyorsabb és eredményesebb tempóját. Mindazonáltal sáfárkodásunk sikere nemcsak kielégítő, de általában véve örvendetes minőségben és mennyiségben jutott kifejezésre. " —

íme az 1918. évi mostoha körülmények között valósult meg az régibb eredetű törekvésünk, hogy szerény szépművészeti gyűjte-

ményünk az országos szépművészeti múzeum raktári anyagából állami letétekkel bővíttessék, amint ezt Szegednek, Aradnak, Ma-rosvásárhelynek és Váradnak már elébb sikerült elérnie. A mú-zeumi bizottság még 1914-ben kéréssel fordult ez irányban a fő-l'elügyelőséghez és a közoktatásügyi minisztériumhoz. Az így meg-indult tárgyalás fonalát az időközben közművelődésügyi tanács-nokká választott dr. Csűrös Ferenc a háború viharai között sem engedte a kézből kiejteni. Az ő lelkes ügyszeretete nemcsak tekin-télyes képtári anyaghoz juttatá múzeumunkat, hanem a nyert szépművészeti anyag befogadására alkalmas helyiségről és ennek megfelelő átalakításáról is gondoskodott. Köszönet és hála a városi hatóságnak a hagyományos áldozatkészségért, de a helybeli re-formátus egyháznak is, amiért lemondott a kiszemelt helyiségek használatáról. A közművelődési tanácsnok ügybuzgalma, párosulva Petrovics Elek szépművészeti múzeumigazgató és dr. Takács Zol-tán ugyanottani igazgató-őr megértő jóakaratával, olyan váloga-tott, több oldalú és nagy értékű képgyűjteményhez juttatta Debre-ezen város múzeumát, amely alkalmas a művelődésre szomjas kö-zönségnek nemes szórakozást, lelkiüdülést, ízlésfejlesztést nyújtani. I-zenfelül a különböző festőiskolák iránya, jellemző sajátosságai, a festőművészet általános fejlődése felől is tájékoztatja a tudni-vágyókat.

Az állami letétül átengedett gyűjtemény 87 darabból áll. Majd-nem fele régi (XIV—XVIII. századbeli) olasz, németalföldi, német és francia iskolákat képvisel. Másik és nagyobbik fele legjobbakul elismert régi és ú j magyar festők kiváló qualitású műveiből van összeválogatva. A gyűjtemény közvetlenül az őszirózsás októberi forradalom kitörése előtt érkezett Debreczenbe. A forradalom vi-harzó izgalmai között rendezte dr. Takács Zoltán, a gazdasági aka-démia régi épületének emeletén, — a közművelődési könyvtár szomszédságában. A hazai művek három jól világított termet, az idegenek két szobát töltenek meg.

A városi múzeum képtári osztályában (röviden : városi kép-tárban) a következő festmények szemlélhetők : A) Állami letétek. I. Külföldi mesterek müvei : Sienai festő : Két angyal. Ugyanaz : Krisztus az olajfák hegyén. Sano Pietro di Mincio : Salome tánca. Fiorenzo da Lorenzo követője : S. Bernardin látomása. Fr. di Gior-gio Martini követője : Madonna. Giacomo Palmasil Vechio után : Fiatal nő. Lucas Granach : Herodiás. Olasz festő : Jézus és Keresztelő János. Gius della Porta Salviati : Sz. Bernát. Barthol. Spanger : Sz. Borbála. Basil Grundmann : A tavasz. Ugyanaz : A nyár. Guido Reni után : Krisztus siratása. Gulio Caspione : Nymphák és Satyrok. Franc. Zacharelli : Sz. Orseolo. Ugyanaz : Sz. Romualdo és Sz. Orseolo. Campovechio : Napkelte. Ugyanaz : Napnyugta. Olasz festő : Női fej. Német festő : V. Károly császár. Olasz festő : Szent János feje vétele. Németalföldi festő : Keresztre-feszítés. Olasz festő : Szárnyasok. Ph. P. Roos : Állatok. Olasz festő : Sz. Peregrin. Ph. P. Roos (után) : Állatok. F lamand festő : Jézus Márthával és Máriával. Olasz festő : Párka. Kupecki János : Férfi képe. Hermann Saftleven : Barlang belseje. G. P. lo Spagna : Sze-ráf fej. G. A. Bazzi il Sodoma : Cirenaei Simon Krisztusnak segít vinni a keresztet. H. Aldegrever : Lóth és leányai. Gerard Ter Borch : Férfi képe. Caspár Netscher : Nő képe. Fr . Werner Tamm : Gyümölcs csoport (két kép). J. Robus (Tintoretto modora) : Sz. Rókus a börtönben. Rosa Salvator modora : Krisztus megdicsőitése. I. Claude Vernet : Kikötő.

II. Magyar mesterek : Adler M. : Csendélet. Bosznay I. : Téli táj . Ugyanaz : Kanyargó vizek mentén. Deák Ebner L. : Álom. Delhaes I. : Műterem belseje. Ferenczy K. : Patak. Grimm R. : Konhai csendélet. Hegedús L. : A Borghese parkból. Horthy B. : Alkony. Iványi Grünwald B. : Ruhaszárítás. Ugyanaz : Az össze-esküvők. Jankó J. : Csokonai Vitéz Mihály. Jendrassik J. : Vége. Katziány Ö. : Üres már a boros üveg. Keményfy Jenő : Özvegy asszony szobája. Kernstock K. : Agitátor a munkások között. Ko-roknyai O. : Paraszt legény. Koszta J. : Kosaras leány. Kovács M. : Farkas László 114 éves korában. Lietzen-Mayer S. : Welser F i -lippina. Lötz K. : Gulya itatás a Tiszánál. Ugyanaz : Trónoló Múzsa. Ugyanaz : Diána és Aktaeon. Ugyanaz : Magyarok bejö-vetele (I.). Ugyanaz : Lötz Kornélia. Madarász V. : Ablaktanul-

many. Magyar Mannheimer G : Mulató gyermekek a Quarneroban. Mészöly G. : Kalászok közt. Ugyanaz : Falu vége. Munkácsy M. : Levelet olvasó hölgy. Ugyanaz : A monceaui park. Peske G. : Nya-ralón. Spányi B. : Tiszavidéki táj. Székely B. : Tájkép vázlat. Szem-lér M. : Pásztorok : Szinnyei Merse P. : Vénasszonyok nyara. Than Mór : Jelenet az ember tragédiájából. Tölgyessy A. : Délibáb a pusztán. Tull ö . : Pista. Vágó P. : A menekültek. Valentiny J. : Hegedűt hangoló cigányfiú. Vastag G. : Ki a legény a csárdában. Wagner T. : Debreczeni ménes. Wurzinger P. : Betyárok üldözése.

B) A múzeum saját gyűjteményéből : I. Német festők: Piéta. Vértanúság. Szárnyas oltárrészlet. II. Hazai festők : Fényes A. : Paraszt leány. (Műpárt. E. letétje.) Halász Elemér : Régi magyar oszlopos udvar. (Mp. E. 1.). Hegedűs László : Ha ma jd minden rabszolga nép . . . Kosztolányi Gy. : Munkából hazafelé. (Mp. E. 1.). Telepi Károly : Balatoni halászat.

A múzeum gyarapodásának e fényes eredményével kapcsolat-ban ú j rendezésre szorult a múzeum saját képtári anyaga is, mi -után ennek legjavát, nyolc darabot, az állami letétekből alakult ú j képtárba vittük át. A helyi festők műveit pedig a Csokonai-kör termében állítottuk ki, míg néhány helyi vonatkozású festményt és eredeti rajzot a néprajzi és történelmi osztályban hagytunk meg, hozzájuk illő környezetben, melynek hangulatát e képek különösen emelik.

*

Munkaprogrammunkat ra j tunk kívül eső okok miatt csak rész-ben tudtuk megvalósítani. A helyi származású vagy itt lakó művé-szek műveiből több példányt megszereztünk. Megvettük Csűrös Bé-lának, Dienes Jánosnak, Thoroczkai Osvaldnak, Greckó Sándor-nak, i f j . Kovács Jánosnak, Szabó Ilynek egy-egy olajfestményéi, illetőleg ceruza rajzát és aquarelljét. A hősi halált halt Dávid Endre szobrásznak két kisebb szoborművét a jándékul kaptuk özvegy édes anyjától . Megszereztük Haranghy Jenő egyik eredeti kőraj-zát. A feloszlott Katona Otthon múzeumunknak ajándékozta a ter-meit díszítő figurális szobrász műveket, amelyek a világháború alatt túlnyomólag az ő védőszárnyai alatt működött műteremben készül-lek ; továbbá emlékkönyvét. Címlapját Bakoss Tibor művészi víz-festménye Miszíti. A Habsburgi királyok és királynék néhány mell-szobrát, arcképét, amelyek ennek előtte a városháza különböző hivatalaiban voltak, a városi tanács ugyancsak a múzeumban helyezte el.

Folytattuk a helyi származású, társadalmi életünk különböző terein magokat kitüntetett egyének arcképeinek gyűjtését. Imé : múzeumunk egyik alapító-pártfogója Béldy Lászlóné Ludányi Bay Ilona úrnőtől a jándékul kaptuk néhai Simonffy Imre, Debreczen város 27 évig polgármesterének életnagyságú, pompás keretbe fog-lalt életnagyságú olajképét Szoboszlai Pap István debreczeni pap és püspök ismeretlen piktortól való, de hivatott, bensőséges ecset-

í

4

kezelésre valló mellképét, melyet még 1917-ben szereztünk, res -tauráltattuk. A korán elhunyt nagytehetségű Hegedűs László festő-művész önarcképét, debreczeni születésű özvegyétől ajándékul kap-tuk. Vettük Vizy János, a múlt század elején Debreczenben élt öreg úr ismeretlen festőtől való jellegzetes portraite-ját . Fényképen és negativa lemezen két egyetemi tanár és négy debreczeni nagy

^ alapító arcképével gyarapodott kegyeletes célú gyűjteményünk. Gondunk volt a helyi vonatkozású képes levelezőlapok sorozata

hiányainak kitöltésére. A tudományegyetem felavatását kísérő ünnepségekről hivatásos és amateur fényképészektől 80 darab tényképet kaptunk.

A haldokló debreczeni ősi kézműves mesterségek szerszám-gyűjteményét néhány régi szép szűcs előnyomóval és mintara jz -zal gyarapítottuk.

Szakkönyvtárunk a tagilletményül kapott folyóiratokon kívül a főfelügyelőség húsz kötetnyi letétjével szaporodott.

Néprajztárunk számára sikerült megvásárolnunk Tóth András szobrászművész néprajzi tárgyait, — pásztor holmikat, fa - és keramikus népművészeti készítményeket, — számszerint 110 dara-bot. Néhányat pedig ajándékul adott a derék gyűjtő, aki m ú -zeumunk megnyitásakor is már számos hortobágyi pásztor készség-gel járult néprajzi tárunk megalapozásához. Ezen osztály egyéb jó vételekkel is fejlődött.

Rendszeres régészeti ásatásokra, melyek 1914 óta szünetelnek, most sem kerülhetett sor. Történeti osztályunk vezetőjének archaeologiai tevékenysége csupán némely lelőhelyek megfigyelé-sére, szemmeltartására szorítkozhatott. így Szűcs Bertalan szorgal-mas magángyűjtő buzdítására megvizsgálta a poroszlói tiszádi rétben fekvő, apopljptj ^őstelepet, mely a Tisza hullámveréseitől évről-évre omladozik. ErroT kífnerítő jelentést tett a főfelügyelő-ségnek. Ugyanonnan sebtiben összeszedett kis gyűjteményt hozott haza. Szeptember közepén a szabolcsvármegyei múzeum meghívá-sára részt vett a gávai Katóhalom mellett kezdett ásatáson, amely azonban a vérmes reményeket csalódásra változtatta. Tavasztól őszig majcl minden héten kirándult a nyúlási gyakorló térre, hogy szemmel kísérhesse a katonaság által ott végzett nagytömegű föld-elmozdításokat, melyeknek nyomán néha őskori emlékek és nép-vándorlaskori szórványos sírok is kerültek napvilágra. Egy állító-lag nagyobb bronzlelet — sajnos — épen olyankor jutott felszínre, amikor a dolgozó árkász csapat parancsnoka sem volt jelen. Emiatt a depot-lelet legnagyobb része elkallódott. Múzeumunk ez ideig csupán egy tokos bronzvésőt kapott belőle Kanabé Dezső tart. főhadnagy úrtól.

A közönség ajándékozásra való ha j lama a múlt évben is állan-dóan csörgedező forrása volt a gyarapodásnak. A papir inség miatt az adományozók és adományaik kimutatását , noha nekünk a sze-rény ajándék épen olyan kedves és szívünkben csak úgy hálát

ébresztő, mint az ezreket érő, — legőszintébb sa jnála tunkra most elhagyni kényteleníttetünk. Három ajándékozást mégis fölemlítünk, özv. Zoltán Jánosné ludányi Bay Amália úrnő, debreczeni la-kos mélységes anyai fá jdalommal siratott elhunyt kedves gyerme-kei csepei Zoltán Juliska és csepei Zoltán János nevében és hagya-tékából elébb hat személyre való, 34 darabból álló bécsi porcellán készletet, egy empirekori elefántcsont legyezőt, ma jd később 19 darabot számláló konyhabeli réz edény felszerelést ajándékozott. A múzeumi bizottság, tekintve az ajándék jelentékeny értékét, szervezeti szabályzatunkban lefektetett jogával élvén, a megne-vezett csepei Zoltán testvéreket a „múzeum alapítói" nevével tisz-telte meg és erről édes anyjuk számára díszes oklevelet állított ki.

Két másik ajándék céhemlékeinket szaporította. Serly Gusz-táv takarékpénztári igazgató úrnak köszönhetjük a ha jdan virágzó debreczeni ötvös céh 1600. évben Rudolf király által megerősített rendtartásait, — egykorú szépen írott másolatban, díszes régi bőr-kötésben, néhány más későbbi keletű írással együtt. A debreczeni szűcs ipartársulat, miután régi jó leveleit, jegyzőkönyveit már elébb beadta, most a legények társaságának ezüst poharát és ennek aranyozott bőrrel bevont tokját is a múzeumban helyezte el. Mind-két céh emlék 17-16-ban készült debreczeni kézműves munka .

Gyűteménytárunk egész évi gyarapodása, államsegélyből tör-tént vétel által 247, állami letét 107, egyéb vétel által 12, a j ándé-kozás által 85, összesen 1220 drb. Ebből könyv- és kézirattárra esik 682, érem- és régiségtárra 148, néprajzi tárra 206, szép- és iparművészeti tárra 184 drb.

* A múzeumi bizottság hatásköre a 13,038—1917. sz. tanácsi h a -

tározat a lapján most már a külön igazgatott közművelődési könyv-tárra is kiterjed. Az állami letétekből alakult képtár kezelésével . a tanács Nagy József tanár-könyvtár igazgatót bízta meg (27,928—f 1918. sz. a.). Dr. Ecsedi István tb. múzeumőr november közepén/ az olasz harctérről hazajővén, leszerelt s a néprajzi osztály keze-/ lését ismét átvette. I"

A múzeumi bizottság az elmúlt évben kétszer ülésezett, febr. 23-án és dec. 23-án, elintézvén a hozzája utalt fontosabb folyó ügyeket.

A múzeum állandósított őrének folytonosan dolgot adtak ré-szint a kívülről kapott megbízások és felhívások, részint a gyű j -teménytárak kezelésével járó különböző munkák. Amazok közül e helyen csak azt említ jük meg, hogy Magyarország városainak és vármegyéinek filmen leendő ismertetése végett alakult vállalat szellemi irányítójának, dr. Semayer Vilibald múzeumigazgatónak a Debreczenről és Hajduvármegyéről gyűjtött filmfelvételek elő-készítésénél és kivitelénél tőlünk telhetőleg segítségére voltunk. Nagy kár, hogy ezt az életre való szép magyar vállalkozást a be-következett gyászos események mintegy csirájában elfojtották. Az

utóbbi munkálatok közül legfontosabb volt éremgyűjteményünk cédulás leírásának megkezdése, amelyet a következő évben fejez-tünk be.

Múzeumőreink irodalmi munkásságáról szólva, dr. Ecsedi Ist-ván a dohányzásnak Debreczenben való elterjedését ismertette a Debreczeni Képes Kalendárium 1919. évi folyamában. Nagy József ugyanoda a debreczeni köztemető elfogadott pályaterveiről írott. Zoltai Lajos szerkesztette ezt a kalendáriumot, melyben több cikke is jelent meg. Minket közvetlenül a debreczeni legrégibb ötvösökkel és múzeumunk debreczeni eredetű ezüst poharaival foglalkozó értekezése érdekel.

*

Elszámolásaink szerint városi segélyből 1797.48 koronát hasz-náltunk fel gyarapításra és kezelési kötségekre. Á"llami segélyből pedig gyarapításra és szabályszerű tartalékozásra 5090.82 koro-nát fordítottunk.

^

A múzeumot 1918-ban okt. 31-től fogva zárva tartottuk. A lá-/togatók száma egész évben mindössze 4600 volt. Néhány iskola cso-portosan nézte meg a múzeumot. Vidéki vendégeink közül kiemel-kednek : Bernáth István, dr. Czettler Jenő, dr. Gulyás Pál. dr. Kő-szegi Elemér, Révész Kálmán és Tüdős István miskolczi reformá-tus püspök.

Kelt Debreczenben, 1919 február 2-án.

Löfkovits Arthur, Dr. Ecsedi István, Zoltai Lajos, múzeumigazgató. tb. múzeumőr. múzeumőr, biz. jegyző.

I I .

A múzeum XV. évi jelentése J9í9-röl. A szétmarcangolt, ezer vérző sebbel fetrengő Magyarország

minden szerencsétlenségéből, amely a leggyászosabb emlékezetű 1919. evben vízözönként szakadt reá, Debreczennek is túlontúl ki-jutott. Végig szenvedtük a népköztársaság mámoros féktelenkedé-sei t ; kivettük f a jda lmas részünket az őrjöngő bolsevizmus rémes zsar »okoskodásaiból s nyögtük egy gyáva és ravasz ellenség gonosz uralmát . Hat hét h i j j á n esztendeig ült nyakunkon az oláh. Ez idő alatt a telhetetlen Caraíía generális excentiói ismétlődtek meg Deb-its zenen. Ezelőll 231 évvel azt tanácsolták Bécsből a reánk küldött olasz zsoldosnak : úgy kell bánni a debreczeniekkel meg a szomszé-dos helyekkel, hogy ezeknek nagyobb könnyebbségök legyen ő Fel-sége a császár ol ta lmában ' mint a törökök alatt és inkább k íván-kozzanak a császár, mint a szultán oltalma alá.1 CarafTa pedig épen ellenkezőleg cselekedett. Az oláh generálisok is királyuk nevében szóval és í rásban azt hirdették, hogy ők nem elnyomni, nem hódí -tani, hanem bennünket a vörösek zsarnoksága alul fölszabadítani jöttek. Mégis úgy bántak velünk, mint régen Caraíía. Kíméletlenül megsarcoltak, megloptak, kiraboltak és kifosztottak minden el-mozdítható javainkból . Sok ár ta t lan emberünket meggyilkoltak. Emberi méltóságában, tisztességében még többet meggyaláztak ; m indnyá junka t pedig nemzeti érzésünkben megcsúfoltak és el-nyomtak.2

Nem tudható, a megszálló ellenség műveletlenségének vagy a miénknél magasabb kul turát f i togtatásának, avagy pusztán véletlen szerencsének tula jdoní tsuk-é azt, hogy múzeumunkat , min tha tudo-mást se vettek volna róla, látogatásaiktól, zaklatásaiktól á l ta lában megkímélték. Két izbeni fegyverkutatás alkalmával még a háborús emlékül őrzött modern lőfegyvereket is meghagyták ná lunk. Mind-össze telefonfelszerelésünket rekvirálták el.

Se a vörös, se az oláh hadseregbe nem bízván, sőt mindkettő-től félvén, múzeumunk legkevésbé pótolható tárgyait ápr. 22-én

1 CarafTa levelezése Dietrichsteinnal. Tört. Tár. 1895. 595—597. 1. és Zoltai : Debreczen a török uralom végén. 73—82. 1.

2 Debreczeni Képes Kalendárium. 1921. évf. Oláhok Debreczenben. 40-58. 1.

8

biztosnak gondolt helyen elrejtettük. A közönség előtt a múzeumot ismét bezártuk ; azt csak az oláhok kivonulása után nyitottuk meg ismét. Többé egyetlen levelünk sem ment postán. Nemzeti érzé-sünk és az óvatosság tiltotta, hogy az oláh cenzúrával legkisebb dolgunkat is közöljük. Kerültük, hogy életjelt ad junk magunkról . A felügyelő bizottságot egész éven át nem hivtuk össze. Kezdetben azért, mert a népköztársaság 8. néptörvénye az előző közigazgatási szervezet minden alakulását megszüntette ; később pedig azért, mert a megszálló ellenség külön engedélyhez kötötte bármiféle gyű-lés tartását . Megszakadt a Múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügye-lőségénél való összeköttetésünk is. Elmaradt az addig élvezett állam-segély. A város ugyan most is folyósította a tőle járó javadalmat , de államsegély nélkül és mindenféle munkának , á rúnak soha nem hallott, mérhetetlen megdrágulása miatt a legszigorúbb takarékos-ságra kellett szorítkoznunk.

A reánk nehezedő rendkívüli súlyos körülmények teljesen fel-borították a rendszeres gyarapodás p rogrammjá t . Vásárlás ú t j án is igen r i tkán, csak jól megfontolt esetekben szaporíthattuk egyik-másik osztályunk anyagát . így szereztünk debreczeni régi család köréből a múlt század elejéről való helyi vonatkozású nyomtatvá-nyokat, színes és egyszínű fotográfiákat, melyek ösmert nevű, hely-beli egyéneket ábrázolnak ; egyéb múzeális tárgyakat is, pl. Debre-czen látképét 1815-ből (rajzolta Kiss Sámuel), Beregszászi Pál és Karacs Ferenc néhány rézmetszetét. Haranghy Jenő rajzaiból meg-vettünk tíz darabot, debreczeni népéleti jelenetekkel. Jó vétel volt Track Ádám száz év előtti debreczeni órásmester rézszekrényben levő asztali ó rá ja és egy ametiszt köves, zománcos aranygyűrű , mely hihetőleg XVII. századbeli debreczeni ötvös műve. A néprajzi tárnál 2 l-f éle 40 darab pintérszerszámmal szaporítottuk e kézmű-ipar emlékeit.

Az ajándékozások száma előző évekhez képest a szomorú gyá-szos esztendőben sem csökkent. Régiségtárunk fegyvergyűjteménye különösen megszaporodott, aminek közvetlen oka a proletárdikta-túra által kibocsájtott fegyvertilalom volt. Sok régi fegyverked-velő inkább múzeumunknak ajándékozta régi szép puskáját , ka rd-ját, semhogy a vörös-elvtársak prédá já ra jusson. A sok a d o m á m közül különösen hálás köszönettel emlí t jük meg Csatári Szűcs Bertalan, i f j . Gyürky Sándor, i f j . Rickl Antal, Sárváry Lőrinc, özv. Sesztina Lajosné, Sesztina Jenő és Varga László igen becses fegy-ver-a jándékai t . A modern kegyeleti tárgyak csoportjába pedig két szép selyem, hímzett zászlót sorozhatunk be. Egyiket Sesztina Je-nőné úrnő és társai ajándékozták. Ezt eredetileg a debreczeni 2. honvédhuszárezred számára készítették debreczeni nők. A másik zászló a debreczeni kőművesek egyesületéé volt. A megtévedt veze-tők a proletárdiktatúra idejében vörösre akar ták azt is festetni, amit azonban múzeumunk közbelépése megakadályozott. A nép-rajzi osztály javára könyveltük el a debreczeni temetők díszes f a -

9

ragású fejfáiról és sírkeresztjeiről lovaikat, teheneiket és juha ika t temetőinkben legeltető oláhok lövöldözései közben készült 300 drb. ceruza- és tussrajzot.

Állami letét tavaly nem érkezett. Magánjellegű letétül Kom-lóssy Dezső felügyelő bizottsági tagtól túlnyomólag közép- és ú jkor i érmeket tartalmazó kisebb gyűj teményt és egy elefánt csontból f a -ragott, Szent György vitézt ábrázoló szelencét, özv. Gerébv Pálné-tol debreczeni fegyverművestől való szép pisztoly-készletet kaptunk .

Múzeumunk számszerű gyarapodását a következő k imuta tás tünteti elő :

I. Könyv- és oklevéltárnál a jándék 1240, vétel 138, összesen 1378 drb. Ebből könyv 101, hír lap, folyóirat 16, apró nyomta tvány 1128, térkép 6, kézírat 5, oklevél 26, egyéb könyvtári anyag, leg-inkább fénykép 93.

II. Képzőművészeti tárnál a jándék 18, vétel 25, együtt 43 drb. Ebből festmény 7, kézirajz 24, metszet 7, hasonmás (színes fény-kép) 5.

III. Iparművészeti tárnál a jándék 1, letét 1, vétel 5, együtt 7 drb. Ebből csontfaragvány 1, díszt. 1, órásmű 1, könyvtábla 2, öt-vösmű 2.

IV. Régiség- és éremtárnál a j ándék 324, letét 46, vétel 8, együtt 378. Ebből őskori 13, közép- és ú jkor i 130 (u.m. 31 kard, 15 tőr, va -dászkés, handzsár , 53 puska és pisztoly, 2 pallos, a labárd) , moderni kegyeleti tárgy 4, érem 117, pénzjegy 14.

V. Néprajzi tárnál a jándék 307, vétel 25, együtt 332 drb., mind magyar és helyi vonatkozású szerszám, pásztormunka, legnagyobb részben pedig virágos fe j fákat megörökítő eredeti ra jz .

A külön kezelt háborús emlékgyűj temény anyagának zömét, amelyhez az októberi forradalom, a proletáruralom és az oláh meg-szállás szomorú emlékeit is számít juk, nyomtatványok (h i rde tmé-nyek, kiáltványok, hírlapok, fényképek) és kézíratok alkotják. Ez a gyűj temény tavaly a városi nyomda idevonatkozó nyomta tványain kívül 210 darabbal gyarapodott, főképen Csatári Szűcs Bertalan fegyvernemű- és a Katz testvérek hadfelszerelési a jándékaival . Ez utóbbiakhoz Sesztina Jenő buzgó közbenjárása mellett jutot tunk.

Felettes hatóságaink intézkedései közül fontosabbak voltak a következők : A törvényhatósági bizottság a múzeum rendszeresített ál lásban levő két a lka lmazot t jának javadalmazását házipénztára terhére a drágasági segély vállalásával fel jebb emelte ; a képtár fenntar tására pedig 3000 K-t illesztett be az 1919. évi költségvetésbe. A városi tanács (6429—1919. sz. a.) utasította a számvevőséget, hogy a múzeumi gyűjtemények vásárlására szolgáló tartalék tőkét vá -lassza kétfelé. Az első tíz évi tartalékozásnak 1917 végén mutatkozó eredményét 5458.43 K-t, mint m á r elkölthető összeget kezelje to-vábbi rendelkezésig ; 1524.83 K-t pedig, mint ismét 10 évig gyara -pi tandó II-dik tartalék tőkét ú j betéti könyvre helyezzen el.

A városi tanács a múzeum ú j osztályának, a túlnyomólag á l -

1 0

lami letétekből alakult képtárnak kezelését 1910 jan . 7-én (27,928— 1918. sz. a.) Nagy József tanárra , a közművelődési könyvtár igaz-gatójára bízta. Ápr. 13-án szép számú közönség jelenlétében dr. Csűrös Ferenc tanácsnok a képtárt meg is nyitotta, de már a kö-vetkező vasárnap az oláhok közeledése hírére ismét be kellett hosszú időre zárnunk. Az orsz. szépművészeti múzeumból lehozott képek szállítási és biztosítási költségeit, 3402.60 K-t a főfelügye-lőség viselte ; míg a város nehánv legszükségesebb felszerelési tárgyra 673 K- t költött. A városi tanács a múzeum udvarának h á -tulsó kerítésének egy részét 1500 K költséggel ú j j a l cseréltette ki. A rendőrfőkapi tány pedig 1919 nov. 27-től 1920 márc. 11-ig á l lan-dóan 4 tagú őrszemet tartott a múzeum épületében.

Ez esztendő jellemzéséül fölemlí t jük azt is, hogy a pesti kom-munis ta vezetők szimat já t múzeumunk se kerülhette el. „A társa-dalmasított mozgó gépüzemek központi üzletvezető tanácsa film-termelési főosztálya" Harangi-féle pompás fénykép lemezeinket kommunizálni akarta . De az evégből leküldött fiatal elvtárs jobb belátása megelégedett kettős példányban meglevő négy darab dia-positivával. Csupán ennyit társadalmasítot t el.

Ami a múzeumi személyzet által végzett külső és belső munká-latokat illeti, — az éremgyüjtemémj revicliálását és cédulás rend-szerű leírását, melyhez még az előző évben kezdettünk, befejeztük. Az egész éremgyűjteményt átvizsgáltuk, ú jonnan meghatároztuk és leírtuk. A császárkori római érmeket Cohen első kiadású m u n k á -jával összehasonlítottuk. E munka eredményei'51 kiméri tő, rész-letes"" jelentésünk 60—95 1919. vmsz. a. fekszik. Főbb a d a t a i : k i -állított érmek és pénzjegyek száma 1688 (123 arany, 851 ezüst, 662 réz- és egyéb fém, 52 papir) ; az elraktározott érmek és pénz-jegyeké~6688 (1 arany, 2631 ezüst, 2784 réz és egyéb fém, 1212 pa-pir). Ezen kívül van néhány kiló súlyú selejtes kopott réz pénzünk.

A nyár i hónapokban az összes debreczeni temetőket keresz-tül-kasul barangolván, háromszáz virágos fejfát és faragott fake-resztet lerajzoltunk ; ezeknek eléggé változatos díszítéseit néprajz i osztályunk számára ily módon összegyűjtöttünk, az elpusztulás-tól még idejében megmentet tük. Mert épen a legrégibb fejfák kö-zül sok a téli nagy fainség következtében szívtelen tolvajkezekre és tűzre került. (Ezen jelentés há rom képe ezen rajzokból való.)

A fából való síremlékeket fenyegető pusztúlástól való aggoda-lom is indí that ta a városi Tanácsot arra, hogy megbízza törté-neti osztályunk őrét a városi téglagyár mellett fekvő hadifogoly temető és a Hatvan-utca i temetőben levő katonai járványtemető térképezésével és sírfelirataik lemásolásával. (15,629—17,333/1921. sz. t. ha t . ) A néhány rajzzal is ellátott fölvétel a hadifogoly-temető-ben 52 tömeg- és 216 egyéni sírt, a járvány-temetőben pedig kö-rülbelül 600 sírt leltározott. A térképek és leírások egyik példá-nyát a közlevéltárban, másikát múzeumunkban őrizzük.

Felemeltük intő szavunkat illetékes helyeken, városi Tanács

I t

és réf. presbitérium előtt, a Dobozi-temető homokhordóhellyé vált részein porladó Szombathy István főbíró, Vörösmarthy Zsuzsánna kegyes alapítók és Komáromi Gs. György prédikátor s í r ja inak m i -előbbi felbontása és áthelyezése érdekében. Hasonlóképen intéz-kedtünk, hogy a lebontásra váró Salétrom laktanya empire ízlésű ablakrostélyait a múzeum számára megmentsük.

Az esztendő utolsó hónapja i szak- és kézi könyvtárunk anya-yának rendezésével teltek el. A szokatlan papirinség a több ezerre menő apró nyomtatványok cédulázását úgyszólván lehetetlenné teszi.

A múzeumi tisztviselők irodalmi munkássága : Dr. Ecsedi Ist-ván felelős szerkesztése mellett indul t meg 1919 elején a h a j d u -megyei földmíves népszövetség het i lapjaként a , ,Hajduföld" , de 13-ik számával belefulladt a vörösuralom- á r j ába . Majd jún . 1-én mint ugyancsak a kisgazdák érdekeit védő politikai napi lap fel-támadt s két hónapig megint Ecsedi szerkesztette. Nagy József rö-vid katalógust állított össze képtárunkról és azt pár ezer pé ldány-ban kinyomatta . Zoltai Lajos szerkeszti a Debreczeni Képes Ka-lendáriumot és ennek 1920. évi XX. évfolyamába hosszabb érte-kezést írott a debreczeni temetők, különösen a fe j fák művészetéről.

A múzeum gyarapí tására , kezelésére 1919-ben a városi m ú -zeumi alapból mindössze 1720 koronát, múzeumi ál lamsegély-alapból pedig tisztán gyarapí tásra 1020 koronát fordítottunk.

Kelt Debreczenben, 1920 márc ius 27-én.

Löfkovits Ar thur , Nagy József, múzeumigazga tó . t b . m ú z e u m ő r , k é p t á r veze tő je .

Dr. Ecsedi István, t b . m ú z e u m ő r , a n é p r a j z i t á r veze tő je .

Zoltai Lajos , m ú z e u m ő r .

III.

A múzeum XVI. évi jelentése 1920-ról. Idegen j á romban nyögve, álnok ellenség megszálló hadserege

által tétlenségre kényszerítve töltötte múzeumunk az 1920. év két első hónapjá t is. Az epedve várt szabadulás nap ja csak március 11-én kelt fel. E napon vette át az entente-misszió Debreczent az oláhoktól ; ugyan e nap délelőttjén vonult be ide a felszabadító vitéz nemzeti hadsereg vasi ezrede, a lakosság örömmámortól lobogó lelkesedése mellett.

A bosszú és gyűlölet által diktált tr ianoni igazságtalan béke — szent meggyőződéssel hisszük — csak rövid időre határszéli vá-rossá tette Debreczent ; az egyszer szintén megszűnt török uralom idejére emlékeztető végvárak szerepére jut tatá. A debreczenieknek ellökélett szándékuk, hogy helyöket ebben a szerepben is becsülete-sen és dicsőséggel megáll ják. Valamiképen Méliusz Péter korában Debreczen ,,a mennyei tudományban mint egész Magyarország-nak és Erdélynek világító lámpása ragyogott", úgy most határszéli fekvéséből eredő hivatása, hogy a magyar nemzeti műveltség t ün -döklő fényét, termékenyítő melegét napként árassza szét az ördögi gonoszsággal húzott ú j határvonalon innen és túl, — csonka- és rab-Magyarországra egyaránt.

Isteni gondviselés különös kegyelme is segíti Debreczent e gyö-nyörű feladat teljesítésében. Imé csodálatos ú tmuta tása Debreczen felé fordította egy gyermekkora óta hazá j án kívül élő és ott dús -gazdaggá lett magyar honfi társunk szívét, elméjét, azt sugalván néki, hogy szorgalmas munkában töltött életének m ű - és régiség-szeretetből fakadt nemes gyűjtőszenvedélyének nagyszerű eredmé-nyével, amelynek egyedüli örökösévé tragikus sorsra jutott szegény magyar hazá já t és nemzetét tette, a Debreczenben levő magyar mű-velődési intézményeket szaporítsa és erősítse.

E nagylelkű, áldozatkész hazánkfia Déri Frigyes, baja i szár-mazású, i f júságától lógva Bécsben lakó gazdag selyemgyáros, kinek magyarsága nemhogy elhalványult volna az idegen környezetben, inkább megacélosodott és megnemesedett. Gyönyörű bizonyság erről a nemzetére nézve oly végzetes világháború u tán kialakult amaz elhatározása, mellyel több ágra szóló dús m ű - és régiség-gyűjteményét a magyar á l lamnak ajándékozta „hazá j a iránti sze-

13

retetbői, egyszersmind a magyar i f júság mívelési eszközéül", ha tá -rozottan kikötvén, hogy a Déri múzeum minden időkön keresz-tül Debreczenben, tudományos egyetemmel is biró eme nagy m a -gyar városban tartassék fenn csorbítatlan épségben.

Déri Frigyes úgy általános emberi, mint magyar nemzeti műve-lődéstörténeti szempontból roppant becses gyűjteményét , amelyet ő hazafias kegyelettel, a művelt ember szépérzékével, csiszolt ízlésé-vel, tudásával és bizonyára nem közönséges áldozatkészséggel ha l -mozott össze és amelyet enyagi korlátokhoz kevésbé kötött bőkezű-séggel gyarapít most is, — íme még életében nemzete közkincsévé lelte. Meri ő megérni és élvezni a k a r j a azt a tökéletes boldogságot is, amelyet annak látása, tapasztalása szerez, hogy miképen alakul át az ő elvégre is múlandó egyéni energiája a nemzeti művelődés tartós, k iapadhata t lan , örök ha j tó erejévé, erélyévé, közintéz-ménynek szánt múzeuma által. Igazi se l f -made-man-re vall az a tisztes, komoly becsvágya is, hogy az ő nagyszerű alkotása, a Déri-múzeum, ne más há tán lakó zsellérként teljesítse magasztos hivatását. Tehát ismét milliókat szánva e célra, sa já t költségén monumentál is külsejű, mintaszerű berendezésű, ál landó haj lékot is építtetni a Dér i -múzeumnak eltökélett szándéka, még pedig, hogy az intézmény műveltséget terjesztő h ivatásának anná l inkább meg-telelhessen, a város szívében, — mindenki által bármely időszak-ban, könnyen elérhető helyen ; és olyan méretben, hogy az ú j épület a város m á r meglevő, egyéb rokoncélú kultúrintézményei-nek : a városi múzeumnak, a közművelődési könyvtárnak is kényelmes otthont adhasson és minél elébb, amint a nehéz körü l -mények csak megengedik. Imé a debreczeni közművelődési házról ma jd két évtized óta szövögetett áb ránd ja ink épen akkor, amikor nyomorúságos helyzetünkben m á r azt hi t tük, hogy annak építése kéklő messzeségbe távolodott el, várat lanul közeli jövőben látsza-nak megvalósulni. Akár a lokal-patr iot izmus szívével érezzük, akár az egész magyarság agyával mérlegeljük Déri Frigyes elha-tározásának jelentőségét, nagyszerű a j ándékának szinte felbecsül-hetetlen értékét : i ránta a legmélyebb hálá t kell éreznünk és tőlünk a legszebb köszönő szavakat érdemli meg.

Illő, legalább rövid visszapillantást vetni még ar ra is, miképen jutott Debreczen város Déri Frigyes fejedelmi a jándékához.

1920 má jus 9-én a Bika-szálló termében tartott nemzetgyűlési választási pártgyűlésen Haller István közoktatásügyi miniszter be-szédéhe beleszőtte azt az örvendetes hír t is, hogy egy műbará t mi l -liókat érő műkincseket a jánlot t fel a magyar kormánynak ; ő (t. i. Haller István) pedig ra j ta lesz, hogy az a jándék Debreczen-nek jusson. Nem sokkal ezután a miniszter hivatalos leiratban is értesítette a városi tanácsol,közölvén bizonyos feltételeket,amelyek-nek teljesítése mellett, a most már meg is nevezett Dér i -gyűj te-ményt Debreczen város kap ja meg. E föltételek egyike volt, hogy a gyűjeménv legszebb darabja i t a fővárosban lévő állami m ú -

t 1 4

zeumok magoknak kiválogathatják. E föltételt nemcsak a városi tanács kifogásolta, de az ajándékozó is ellenezte, ami megtetszik abból, hogy a később megkötött ajándékozási szerződés világosan megköveteli a gyűjteménynek csonkítatlan együttartását. A város három tagú küldöttséget készült Bécsbe meneszteni, hogy meg-köszönje a fejedelmi ajándékot és a további tennivalókra nézve Déri úrral tárgyaljon. Az akkortájban bekövetkezett osztrák ha tá r -zár az utazást megakadályozta. Később pedig Déri úr maga kí-vánkozott lejönni Debreczenbe. 1920 okt. 18-án meg is érkezett Czakó Elemér miniszteri tanácsos és dr. Tihamár Lajos min. tit-kár kíséretében. A városi múzeum, képtár, közművelődési könyv-tár, kollégium, a nagyerdei egyetemi építkezések megtekintése után részt vett a városi tanácsnak az ő tiszteletére tartott rendkí-vüli ülésén (október 20.). Alkalmunk nyílott ez úttal meg-ösmerni Déri úr és a magyar állam között létrejött ajándékozási szerződést. Ennek következtében a tanács elfogadta azt az elő-leges megállapodást, hogy a városi múzeum, képtár és közműve-lődési könyvtár a ,,Debreczeni Déri múzeummal" egyesíttessék, — mindegyik intézmény megtartván továbbra is a maga külön jogi-helyzetét ; a városi múzeum és könyvtár személyzete, az erdélyi múzeum és a kassai Rákóczi múzeum példája szerint, államosít-tassék, a várost ajánlási- , a kormányt kinevezési jog illetvén meg. Ugyanezen ülésen Déri úr szinte megkettőzte gyönyörű a j án -dékát azzal a kijelentésével, hogy ő a múzeumot, vagyis a köz-művelődési házat saját költségén felépítteti és berendezi. E célra az Egyház-téri 9., 10., 11. sz. telkeket, a Csokonai-szobor mögött már kiszemelte és a vételárra Budapesten nagyobb összeget helyez el.

Márk Endre udv. tanácsos, polgármester tolmácsolta Déri F r i -gyes előtt Debreczen város közönségének mélységes háláját és forró köszönetét. Déri úr azon a napon elutazott. Nem sokkal ez-után a telkek megvételére egymillió koronát helyezett letétbe s felhatalmazást adott a tanácsnak, hogy azok megszerzésére vo-natkozó tárgyalásokat, belevonván még a Vár-utcai 11. sz. telket is, minél elébb indítsa meg a tulajdonos kollégiummal és a refor-mátus egyházzal. A közoktatásügyi miniszter úr pedig 139,604. IV. b. 1920. sz. leiratával az október 20-diki megállapodásokat jóvá-hagyta, egyszersmind felhívta a tanácsot, hogy a kivitel módjának részletes sorát véle közölje.

Ezek a debreczeni Déri múzeum múlt évi eseményei.

Az oláh megszállás alatt csupán az észrevétlenül végezhető munkákra szorítkozhattunk. De mihelyt a város felszabadult, siet-tünk visszaállítani a közönséggel való élő kapcsolatot. Előszedtük elrejtett kincseinket és március 14-én képtári, márc. 23-án törté-nelmi és néprajzi osztályunkat ismét megnyitottuk. Szabad lett az út a főfelügyelőséggel való érintkezéshez ; ma jd másfél évnyi szünet után a felügyelő bizottság is összeülhetett tanácskozásra.

l ő

A felügyelőség elismeréssel hagyta jóvá előző évi jelentésein-kel, úgy az államsegély maradványok 1919. évi felhasználásának elszámolását is ; megerősítette múzeumunk 1920. évi költségelő-irányzatát, amelyben a korábbi 6000 helyett már 12,000 korona rendes államsegély szerepel.

A városi tanács és közgyűlés intézkedései közül fontosabbak ezek voltak : A tanács a múzeumi bizottság előterjesztésére meg-nyerte a pénzügyigazgatóságtól, hogy a múzeum és könyvtár ve-zető tisztviselői múzeális tárgyakat fényűzési adó mentesen vásá-rolhassanak. A múzeum és a képtár anyaga tűzkár ellen 900,000, betörés ellen (a nemes fémtárgyak) 300,000 koronára biztosíttattak.

A folyton emelkedő drágasággal indokolt kérésünkre az összes tényezők megértése őszinte elismerésre, mély há lára kötelező libe-ralitással a múzeum és a könyvtár javára olyan összegeket állított be a város házipénztára 1921. évi költségelőirányzatába, amelyek a mostani nagyon súlyos körülmények között egyfelől tűrhetőbbé teszik e két művelődési intézmény személyzetének a megélhetést, másfelől kielégítő fedezetet látszanak nyú j tan i a dologi kiadásokhoz is. A múzeum és könyvtár ugyanis 1921-ben az előző évi 38,578 kor. helyett 105,038 kor. javadalomban részesül a házipénztártól.

A városi közgyűlés azon mél tánytalanság megszüntetése végett is, amelyet a múzeum rendszeresített ál lásban lévő két a lka lma-zottja kénytelen szenvedni amiatt , hogy a városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVIII . t.-c. betűszerinti, rideg alkalmazása követ-keztében elestek a közalkalmazottaknak járó természetbeli kedvez-ményektől, két határozatot hozott. Egyikben a várost m á r 32-dik éve, 1906-ig mint segédlevéltárnok, azóta mint múzeumőr szolgáló tisztviselőnk munkásságának anyagi elismeréséül 1920 júl ius 1-től kezdődőleg évi 2500 kor. működési pótlékot szavazott meg. (E hatá-rozat még nem nyert miniszteri jóváhagyást . ) A másik szerint fel-iratot intéz a kormányhoz és a nemzetgyűléshez, hogy az 1912. évi LVIII . t-c. joghatálya a városi és vármegyei múzeumok és könyv-tárak rendszeresített állásban lévő tisztviselőire és szolgáira is ter-jesztessék ki. E felirat pártolása végett megkeresi az érdekelt tör-vényhatóságokat. Ugyancsak a közgyűlés, a múzeumi bizottság javaslatára, feliratot intéz a kormányhoz és a nemzetgyűléshez az iránt, hogy Bocskai koronájá t erélyesen követeljék vissza az osztrá-koktól a magyar nemzeti múzeum számára.

*

Múzeumunk gyarapodásán örömmel tapasztaltuk a felszabadult szabadság frissítő, éltető hatását . A kábulásból magához tért közön-ség megértő, buzgó érdeklődését, amely a mindenből pénzt facsarni akaró mostani időben is tud és szeret még ajándékot is adni s jól esik neki, ha kedves, értékes tárgyaival elősegítheti a városi múzeum fejlődését. A gyarapí tásnak valamennyi szokott ú t j á t - m ó d j á t fel-használtuk, sőt egy végrendeleti hagyomány is jutott b i r tokunkba :

16

Simonyi József báró. huszárezredes festett arcképe, amelyet a múzeum néhai Werler Péterné Preszner Karolina budapesti lakos-tól örökölt. Sa jná l juk , hogy az ajándékozók és ajándékok névsorát ezúttal sem közölhetjük. Az a jándék ri tkább vagy nagyobb anyagi, múzeális értékénél fogva mégis megemlíteni k ívánjuk Schlachta László XVII—XYIII. századbeli debreczeni nyomtatású könyveit. Sárváry Lőrinctől Kiss Sámuel , ,Sabinnők elrablását" ábrázoló, eredeti ra jzát . Kovács János dohánygyári munkás XVII. vagv XVIII . századbeli aranyozott ezüst gyűrűjét , melyet a Dobozy-temetőben talált. I f j . Balogh Istvánné (Mester-utcai) a jándéka egy öreg zongora. A múlt század 40-es, 50-es éveiben működött Veres János forte-pianó készítő debreczeni műhelyéből került ki. Klein László ny. ezredes nemzetiszínű selyem zászlót ajándékozott, amelyet a 39. gyalogezred egyik menetzászlóalja vitt magával az olasz harctérre. A néprajzi tá rná l özv. Szabó Sándorné Pfanschmid Terézia és Dávid Sándor remekbe" "készült nagy céhtorsói . Deák György régi gazdasági eszközei említésre leginkább méltó a jándé-kok. Érdekes egy nem sikerült debreczeni ta lá lmány : az örök mozgógép problémájának megoldására tett kísérlet, melyet Hatházy Bálint és Marosán helybeli t imármesterek ajándékoztak, akiknek e gép állítólag százezer koronába került.

A Debreczeni Tornaegylet letétképen adta be a múzeumba nyilvános versenyeken nyert emléktárgyait : serlegeit, szobrait és egyéb dísztárgyait. A kovács ipartársulat pedig számos céhemlé-két, leginkább ártiluiiusokal, jegyzőkönyveket, bízta őrizetünkre. Ezek közül legrégibb az 1484-beli szabályzat, mely XVIII. szá-zadbeli fordításban marad t fenn.

A vásárolt holmik közül megemlí t jük Haranghy Jenő deb-reczeni tárgyú 7 drb. ceruzáiajzát ; egy türkisz köves a rany gyű-rűt, (lelet a Dobozy-temetőből) és Honorius császár a rany pénzét.

A múl t év őszén, a vi lágháború miat t szünetelő régészeti ása-tásokat újból megkezdhettük. A borosjenei Kádár család Berettyó-újfa luból Budapestre származott tagjainak, valamint Löfkovits Arthur múzeum igazgatónak 500—500 koronás adományából meg-kíséreltük feltalálni Bakonszeg közelében, órógypusztán .fekvő Kádár temetője nevű dombon iü]JisiJtíádá£- I s i v á u e m -lékét egy XVÍL századbeli szép históriás ének őrizte meg. Három napig tartó ásatás során Kádár temetője leletekben gazdag ős-telepnek bizonyult, mely különösen csonteszközöket rejteget nagy számmal. Ezenkívül az ásatást vezető múzeumőr négy olyan, aránylag ú j abb eredetű csontvázat is talált, anelyek igen nagy va-lószínűséggel a Szalárdi János és Bartha Boldisár egykorú kró-nikások által is említett 1658. évi ú j fa lu i csatában elesett vitézekéi. E csontvázak egyikében épen vitéz Kádár István hadnagy tetemeit véltük felismerni. A kórógyi ásatás alkalmával fordult figyelmünk a közeli Hcg>ály puszta lapon vag jjy fejé, amelyeknek egyikében 1858. az ara nwzoUezitsTT)of készült díszes herpályi pa jzsdudort ta-

lálták. E laponyogok tulajdonosa Tardy György úr, kinek áldo-zatkész érdeklődését már a korágyi ásatásnál is tapasztaltuk, meg-engedte azok feltárását. Minélfogva november hó elején, Déri F r i -gyes úr költségén két kis halmot megásat tunk. Sajnos a halmokat feldúlva és kifosztva találtuk ; csupán némi ezüst ékszertöredékek és vaskard részei kerültek bir tokunkba. A herpályi sírhalmok ugyanazon néptől származhatnak, amely a Hortobágyon feltárt laponyagok alá is temetkezett ; sőt a szilágysomlyói nevezetes a rany kincs állal képviselt ba rbár -ku l tu ráva l is rokonságban van a most Herpályon talált minia ture ezüst baltácska, — mely a szilágy-somlyói második kincsből ismert a rany nyakékhez hasonló ék-szer tartozéka lehetett.

Múzeumunk múlt évi összes gyarapodása számokban kife-jezve 1197 drb. Ebből a könyv- és oklevéltárra esik 876, a régiség-és éremtárra 232, a néprajzi tá r ra 42, szép- és iparművészeti gyú j -teményre pedig 42 drb. Túlnyomó része a jándék, vétellel szerez-liink 72 darabot, letét 51 darab.

*

A múzeum tevékenysége körébe tartoznak még hivatásával megegyező következő cselekmények :

A múzeumi bizottság dr. Baltazár Dezső püspökhöz intézett emlékirattal a tiszántúli ref. egyházkerület gyülekezetei bir toká-ban lévő művészi és múzeális értékú templomi felszerelések és egyéb egyházi emlékek hatályosabb védelmére hívta fel az egyházi hatóság figyelmét. A kapott értesítés szerint ebben az i rányban tet-tek is megfelelő intézkedéseket. Zoltai Lajos múzeumőr a debre-czeni ref. egyház megbízásából exhumál ta Komáromi Cs. György (meghalt 1678) és Szombati István főbíró és neje Vörösmarthy Zsuzsanna (megh. 1816, 1819) tetemeit, amelyeket az egyház a te-mető még használatban lévő részén egyszerű szertartással újból el-temettetett. Dr. Ecsedi István múzeumőr a tudományegyetem böl-csészethallgatói számára a népra jz köréből húsz előadást tartott. Dr. Ecsedi, Nagy József és Zoltai múzeumőreink ezenkívül iro-dalmi téren is fejtettek ki némi szerény munkásságo t ; a két utóbbi a Debreczeni Képes Kalandáriom hasábja in , — előbbi ezenkívül az Egyetértés c. napi lapnál is, amelynek tevékeny külmunkatársa .

A múzeumi városi segély alap javada lma volt a házipénztártól 5500 kor. Kiadása tiszteletdíjakra 1510, gyarapításra, kezelési köl t-ségekre 1080.96 kor. A múzeumi ál lamsegély-alapba befolyt rendes évi államsegély címén 12,000 K. Kiadása gyarapításra, könyvkötésre 1179.60 K. Házipénztár részére múzeumőri állás fenntartásáért -S00 K. Tar ta lék-a lap dotációja 2800 K.

Alapok állása 1920 végén : 1. Gyűjtemények vásárlására szol-gáló I. Tartaléktőke 5458.43. 2. Ugyanazon célra II. Tartaléktőke 4324.83 K. 3. Múzeum építési a lap 138.780 K. 4. Kul turház építési

alap 22,129.60 K. 5. Csokonai-kör közművelődési ház a lapja 3401.91 korona.

A múzeum történeti- és néprajzi osztályát márc. 20-tól évvégéig 12,236, képtári osztályát ugyanazon idő alatt 6306 egyén nézte meg.

Kelt Debreczenben 1921 február 25.

Löfkoviis Arthur , Dr. Ecsedi István, m ú z e u m i g a z g a t ó . t b . m ú z e u m ő r , a n é p r a j z i

o s z t á l y v e z e t ő j e .

Zoltai Lajos , « t b . m ú z e u m i g a z g a t ó , m ú z e u m ő r .

Nagy József, k ö n y v t á r i g a z g a t ó , a k é p t á r v e z e t ő j e .

( D e b r e c z e n i rég i f e j f á k . A z 1919. é v i j e l e n t é s h e z . )

A múzeum történelmi és néprajzi osztálya, a Csokonai-kör erek-lye árával együtt (Hatvan-u. 23. sz. a.), nyitva minden vasárnap d. e. 9—12, d. u. 2—4 órakor. Vidékieknek, átutazóknak hétköznapokon is. — Képtári osztálya — Városi képtár — (Füvészkert-u. 2.) nyitva minden vasárnap d. e. 9—12 órakor. Megtekintés díjtalan !

Betüsoros névjegyzéke azoknak, akik az 1918., 1919. és 1920. években Debreczen szab. kir. város

Múzeumát ajándék, vagy letét által gyarapították.1

Acs Miklós 1 Rét. Ág. ev. lelkészi hivatal 1 Kot. Ifj. Balogh Ist-vánné (Mester-u.) 1 Rét. Dr. Baltazár Dezső 1 Rét. Béldy Lászlóné Bay Ilona 9 Kot., 2 Rét., 1 Szm. Berkó Gyula 1 Nt. Besse Miklós 1 Rét. Biczó Gyula 2 Rét. özv. Biok Edéné 1 Rét. Bod Ferenc (Bakonszeg) 2 Rét. Burg Izsó 14 Kot. Cziegler Joakim 2 Nt. Csapó László 1 Rét. Csatári Szűcs Bertalan 16 Rét., í Nt. Csepei Zoltán Juliska és János 19 Rét. 35 Ipm. Csurka István 1 Szm. Dr. Csűrös Ferenc 5 Rét. Darvas Béla 2 Rét. özv Dávid Sándorné 2 Szm. Ifj. Dávid Sándor 1 Nt. Deák György 15 Nt. Debreczeni Lajosné Nagy Eszter 1 Nt. Dr. Ecsedi István 5 Kot., 2 Nt. Engel László 1 Kot. özv. Fabrieius Gézáné örökösei 1 Rét. Dr. Freund Jenő 6 Rét. Fülöp Ignác 2 Rét. Gazdag József 1 Rét. Gerébv György 1 Rét. özv. Gerébv Pálné 2 Rét. (letét). Glück Frigyes (Budapest) 1 Kot. Gyöngyössy Viktor 2 Kot. Gyürky Sándor 2 Rét." Hajas Mátyás 1 Nt. Hajnal Arthur 1 Rét. Dr. Hajnal Dezső 2 Rét. Hantos Elemér (Budapest) 1 Rét. Hatházy Bálint 1 Rét. Hegedűs János 42 Rét. Hegedűs Sándor irod. rt. 1 Kot. Dr. Herpay Gábor 1 Rét. Hoffmann és Kronovitz-nyomda 1 Kot. Horváth István 1 Rét. Jóna István 2 Rét. Id. Jóna János 3 Nt. Kaderász Gyula 1 Rét. Kanabé Dezső 1 Rét. Kapossy Géza 2 Kot. Kar-dos Ármin 103 Kot. Katona-Otthon 4 Kot., 11 Szm. Kémeri Mikó-család 1 Nt. Kereskedelmi- és Iparbank 1 Rét. Kertész János 1 Nt. Kiss Lajos h. lelt. biztos 1 Rét. Kiss Margit (Tasnád) 1 Rét. Klein László 1 Rét. özv. Komlóssy Arturné 3 Rét. Komlóssy Dezső 1 Ipm. (letét), 43 Rét. (letét), 21 Rét. (ajándék). Kontsek Géza 5 Kot. Kónya László 1 Rét. Ko-vács-ipartársulat 22 Kot., 2 Szm. (letét). Kovács János (dohánygyári) 1 Ipm. Kovács József ügyvéd 8 Kot. Kozmann Gusztáv 15 Kot. Kulcsár Sándor 1 Rét. Labonez Istvánné 2 Kot. Liener és Berzéky 10 Kot. Lóránt József 2 Rét. Löfkovits Arthurné 1 Nt. Löfkoviis Arthur 1 Ipm., 5 Szm. (2 letét), 39 Nt., 12 Rét. Mácsay Sándor 1 Rét. Magyar János 1 Kot. Mándv Bertalan 5 Rét. Márk Endre 1 Kot. Marosan N. 1 Rét. Morvay Ferenc 1 Rét. Múz. és könyvt. orsz. Főfelügyelősége (állami letétek). Nagy János (vasáros) 1 Nt. Nagy József (tanítóképezdei tanár) 1 Kot. Nagy József (könyvtárig.) 2 Kot. Özv. Nagy Sándorné 1 Rét. Nagy Sán-dor (festőművész) 1 Szm. Nedeczky Ferenc 1 Kot., 2 Szm. Nemzeti ki-sebbségek minisztériuma 2 Kot. Neubauer Zoltán 6 Rét. N. N., N. N. 64 Kot., 1 Rét., 1 Ipm., 1 Nt. Pártirodák 55 Kot. Pataki József 1 Rét. Perczel Miklós 103 Kot. Pető Lajos 1 Rét. Pinczés Mihályné 6 Kot. Por-csalmi László (H.-Böszörmény) 1 Nt. Polgári András 1 Kot., 1 Nt. Rendőrség 36 Rét. Révész Lajos 1 Rét. Ifj. Rickl Antal 3 Kot., 3 Rét. Ring Ferenc 1 Rét. Rokkant-iskola 2 Szm. Sajó Imre 3 Kot. Sárváry

• A n e v e k u t á n l é v ő s z á m o k a z a j á n d é k o z o t t t á r g y a k d a r a b s z á m á t j e l e n t i k . R ö -v i d í t é s e k j e l e n t é s e : I p t . = I p a r m ű v é s z e t i t á r b a - , K o t . K ö n y v - és o k l e v é l t á r b a - , N t . N é p r a j z i t á r b a - . R é t . — R é g i s é g - és é r e m t á r b a - , S z m . S z é p m ű v é s z e t i t á r b a s o r o z t a t o t t .

Lőrinc 1 Kot., 2 Rét., 1 Szm. Serty Gusztáv 7 Kot. Özv. Sesztina Lajosné 1 Rét. Sesztina Jenőné 1 Rét. Sesztina Jenő 11 Rét. Özv. Sável Károlyné 1 Kot. Simon István 1 Kot. Simon Károly 1 Nt. Sipos Kata 10 Rét. Schlachta László 14 Kot.. 2 Nt., 1 Szm. Somossy Sárika 1 Rét. Id. Schwarz Vilmos 21 Rét. Szabó Elek 1 Rét. S. Szabó József 3 Rét. Özv. Szabó Sándorné Pfanschmid Teréz 1 Nt. Szabó Károly 1 Nt. Szépművészeti mú-zeum (orsz.) 87 Szm. (letét). Néhai Szilágyi ~Bálint 29 Rét. Szombati Szabó István 1 Kot. Szotyori Nagy Kálmán 1 Rét. Szögyény János 189 Kot. Takács Vince 81 Kot. (fénvképek). Than Gyula 1 Kot. Tardy György (B.-Cjfalu) 1 Rét. Tóth András (szobrász) 6 Kot. Tóth András (szür-szabó) 1 Kot., 1 Nt. Tóth Béla 2 Ipm. Özv. Tóth Józsefné Boros Jolán 1 Nt., 1 Szm. Ujváry Lajos 1 Kot. Zoltai Lajosné 6 Rét. Zoltai Lajos 17 Kot., 18 Szm., 1 Ipm, 301 Nt., 3 Rt. Váczi múzeum 9 Kot. Varga Béla 3 Rét., 1 Nt. Dr. Varga Emiiné 2 Ipm., 1 Nt., 1 Kot. Varga László 4 Rét. Városi levéltár 17 Kot. Városi-nvomda 1639 Kot. Városi tanács 9 Szm. Dr. Vásáry István 2 Rét. Özv. Werler Péterné (Budapest ) 1 Szm. Wesz-prémy Barna 2 Rét. Özv. Vilmányi Ferencné 1 Nt. Vilmányi István 1 Nt. Vörös direktórium 1 zászló.

Ugyanezen elmúlt három év alatt múzeumunk háborús emlék-gyűjteménye számára a következők ajándékoztak :

Bor János (H.-Szoboszló) 3, Csatári Szűcs Bertalan 19, dr. Csű-rös Ferenc 2, dr. Ecsedi István 2, Goldstein Jenő 1. Katz testvérek 118, dr. Kardos Albert 2, Katona-Otthon 154, Kecskés József 14, dr. Kovács József 1, Kölcsönös S.egélyző-Egylet 20, Löfkovits Arthur 1, Mándy Ber-talan 14, N. N. 3, Polgármesteri hivatal (Debreczen) 8 (csomag), Ifj. Rickl Antal 15, R. A. 1," Rosenfeld-nyomda 25, Sesztina Jenő 2, Schlachta László 1, Simon Albert 1, Schirf István (B.-Ujváros) 5, Városi-nyomda 96, Vilmányi Ferenc 1, Zoltai Lajos 2 drb különböző tárgyat.

( D e b r e c z e n i r é g i f e j f a . A z 1919 . é v i j e l e n t é s h e z . )