A NYELV- ÉS SZÉP TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.real-eod.mtak.hu/392/1/ERTNYELVSZEP_10_13.pdf · 2014. 5. 7. · A magyar egyházak szertartásoa XVI. és XVIIs éneke. századbani . Bartalus

/ \

1 E R T E K E Z E S E K

A N Y E L V - ÉS S Z É P TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

A Z I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

G Y U L A l ' P Á L OSZTÁI.YTJTKÁR.

X . KÖTET, FÖ SZÁM. 1882.

UJABB ADALÉKOK

A

M A G Y A E Z E N E

T Ö R T É N É L M É H E Z.

B A R T A L U S I S T V Á N L. TAGTÓL.

o) ; Ars 40 kr. g -

B U D A P E S T , 1882. A M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATAI.A.

(Az A k a d é m i a é p ü l e t é b e n . )

V > V , /

E R T E K E Z É S E K A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.

Első kötet. 1867—1869. X. Solon adótörvényéről. T é l f y I v á n t ó l . 1867. 14 1. Ára 10 kr. — II.

Adalékok az att ikai törvkönyvhöz. T é l f y I v á n t ó l . 1868. 16 1. 10 kr. — III. A legújabb m a g y a r Szentírásról. T á r k á n y i J . B é l á t ó l . 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelung-ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. S z á s z K á r o l y -t ó l . 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybel i hátramaradásunk okai, s ezek tekinte-tébölAkadémiánk feladása T o l d y F e r e n c z t ő l . 1868. 15 1. 10 nr. — VI. A kelet i török nyelvről . V á m b é r y Á r m i n t ó l . 1868. 18 1. 10 kr. — VII. Gelije Katona István főleg mint nyelvész. I m t e S á n d o r t ó l . 1869. 98 1. 30 kr. — VIII. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII . században. B a r t a l u s I st v á n t ó 1. Hangjegyekkel. 1869. 184 1. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai 1550— 59.—2. Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. — 3. Baldi Magyar-Olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthory István országbiró mint író. — 5 Szenczi Molnár Albert 1574—1633). T o l d y F e r e n c z t ő l . 1869. 176 1. — X. A m a g y a r bővített mondat. B r a s s a i S á m u e l t ő 1. 1870. 46 1. 20 kr. — XI. Jelentés a felső-austriai kolos-toroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól . B a r t a l u s I s t -v á n t ó l . 1870. 43 1. 20 kr.

Második kötet. 1869—1872. I. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. M á t r a y

G á b o r 1. tagtól . 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. S z á s z K á r o l y r . tagtól. 1870. 32 1. 20 kr. — III. Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. J o a n n o v i o s Gy. 1. tagtó l 1870. 43 1. 20 kr. — IV. Adalékoka magyar rokonérteimii szók értelmezéséhez, F i n a 1 y H e n r i k 1. tagtól . 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv . T é l f y I v á n lev . tagtól. 1870. 23 1. 20 kr. — VI. Q. Horatius satii-ái (Ethikai tanulmány). Szék-fogla ló . Z i c h y A n t a l 1. tagtól . 1871. 33 1. J0 kr. — VII. Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar Pál XIII . századbeli kanonista. II . Margit kir. herczegnő, mint ethikai iró. III. Baldi Bernardin magyar-olasz szó tárkája 158í-ből. Második közlés IV. E g y XVI. századbeli növénytani névtár XVII . és XVIII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyarországon Besenyei előtt) T o l d y E e r e n c z r. tagtól . 1871. 124 1. Ára 40 kr. — VIII. A sémi magán-hangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. K u u n G é z a lev. tagtól . 1872. 59 1. 20 kr. — IX. Magyar szófejtegetések. S z i l á d y Á r o n 1. tagtól . 1872. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. S z é n á s s y S á n d o r i , tagtó l . 1872. 114 1. 30 kr. — XI. A_ defterekről. S z i l á d y Á r o n lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — XII. Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. S z v o r é n y i j ó z s e f lev. tagtó l . 1872. 13 1. 10 kr.

Harmadik kötet. 1872—1873. I. Commentator commentatus. Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói

után. B r a s s a i S á m u e l r. tag tó l . 1872. 109 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri János Barczai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában feláll ítandó első tudományos egyetem ügyében S z a b ó K á r o l y r. tagtól . 1872. 18 1. 10 kr. — III. Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett . S z a b ó Imre t. tagtól . 1872. 18 1. 10 kr. — IV. Az első magyar társadalmi regény. Székfoglaló V a d n a i K á r o l y 1. tagtól . 1873 64 1. 20 kr" — V. Emlékbeszéd" Engel József fe lett . F i n á l y H e n r i k 1. tagtó l . 1873. 16 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintette l a magyar öskölté-szetre. B a r n a F e r d i n á n d 1. tagtól . 1873. 135 1. 40 kr. — VII. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett . R i e d l S z e n d e 1. tagtól . 1873. 16 1. 10 kr. — VIII. A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. G o l d z i h e r I g n á c z t ó 1873 64 1. SO kr. — IX. Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. B i e d l S z e n d e 1. tagtól 1873. 12. 1. 10 kr. — X . Adalékok Krim történetéhez. Gr. K u u n G é z a 1. tagtól . 1873. 52 1. 20 kr. — XI. Van-e e l fogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. R i e d l S z e n d e . 1. tagtól 51 1. 20 kr.

Negyedik kötet. 1873—1875. I. Szám. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit roszul

mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise Il-ik könyvére, különös tekintettel a ma-gyarra. B r a s s a i S á m u e l r . t ag tó l 1874. 151 1. 40 kr. — II. Szám. Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában t e t t utazásáról és nyelvészet i tanulmányairól .

UJABB ADALÉKOK

A

M i V A I Í Z E N

T Ö R T É N E L M É H E Z .

B A R T A L U S I S T V Á N

L . TAGTÓL.

BUDAPEST. 1882.

A M. T r i ) . AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ HIVATALA.

(Az Akadémia épületében.)

Ujabb adalékok a magyar zene történelméhez. (Olvastatott a M. T. Akad. 1882. máj. 1-én tartott ülésén.)

I.

líégi húroshangszereink, s a magyar hegedű.

A hazánkban használt húroshangszereket a XVI. s ké-sőbbi századok írói nyomán inkább csak névleg ismerjük, mint szerkezetileg. E miatt napjainkban már igen könnyen fogalomzavar támad a lant, koboz, czitera, tambura és hegedű közt; s egyiket a másikkal, de főleg a lantot szokták azono-sítni a kobozzal és a hegedűt a cziterával.

Ítészint ez állításom igazolására, részint a fonák nézetek tisztázására először is egy rövid szemlét tartok egy pár szótá-runk fölött, melyek a zavarnak leghűbb képét adják. A ré-

/

giebbekre vonatkozva vegyük elő a Molnár-Párizpápai-Eder-féle kiadást; az ujabbakra elég anyagot ad a Magyarnyelv nagy szótára.

Mult alkalommal a lantról megjegyeztem volt, hogy ujjakkal szokták pengetni. Erre vonatkozva Hder egészen ellenkezőleg a lantpengető alatt csak plectrumot ért, sőt néme-tül ezt is félreérti, Fiedelbogen-nek nevezvén. Ugyanitt koboz olyan, mint a pandura, minek volna egy kis értelme, ha aztán németül Bassgeige, Geige, Ze;/er-nek nem mondaná, az az, há-rom egészen különböző hangszernek. Épen így van a koboz-vagy hegedő szeg gel is, melyeket, latinul helyesen mond epito-nium- és verticillum-nak, de elrontja németül: der Griff au der Geige, melyről tudjuk, hogy az illető hangszer nyaka.

J • • >• J K 1 * A M. T. Ali Alt. BRT. A NYELV- ES SZEPXUDOM ASY KUREIiUl.. I

4 B A U T A L U S ISTVÁN.

Ugyanitt Cithara = hárfa, czitera; Citharoedus = cziterás, lantos; Citharista = cziterás, hárfás.

A Magyarnyelv szótára hasonlóan jár el, sőt a koboz értelmezésében használja is az előbbi szótárt. Péld.:

»Koboz, lantféle hangszer, mint pandura, lyra.« »Lant. Általán kisebbféle, húros, ujjakkal pengetett

hangszer. Ilyenek a czitera, tamlura. Hangutánzónak látszik, s gyöke a csaknem minden népeknél énekhangúi divatozó la-la, és csekély eltéréssel egyezik a megfordított magyar dal szóval. Egyébiránt szót, hangot jelent, a latin laJlo, laus, hellén uího, német lallen, laut, arab aland stb-szókban.«

» Tambura, vagy tomhora, húros hangszer, melyet ujak-kal vagy tollal pengetnek, s csaknem úgy hangzik, mint a czi-tera. Hangutánzónak látszik.«

»Czitara, czitera érezhúros zeneszer, melyet ujjakkal vagy tollal szoktak pengetni; a czimbalommal némileg rokon, de alakjára s verése módjára különbözik.

»Czimbalom: hangutánzó neve azon ismeretes sok húrú hangszernek, mely a czigány zenészét egyik kiegészítő részét teszi. Hellenül Jcümbalon, honnan a német cymhd, olasz cembalo.«

»Lanthiir: vas, réz, stb. anyagból készült húr, melylyel a lantféle hangszert fölszerelik.«

»Lantláb, lantnyereg: fésűforma támaszték, melyet a lant húrjai alá tesznek, hogy azokat a lantfenék fölött bizo-nyos magasságban tartsa.«

De legyen elég ennyi az idézetekből.

A lant eredetéről s Európába hozataláról a mult alka-lommal kimerítőleg szóltam. Világos innen, hogy a görög chelys, római testudo és arab a-loud egyhangúlag teknősbékát jelentenek, s tehát a lant név az arabtól nem hangntánzőlag, hanem képes értelemben, vagy alaki hasonlatból származik. A lanthúr nem szokott se érczből, se vasból lenni, hanem bélbúr-ból, s épen ezért lehetett és kellett közvetlenül az ujjakkal pengetni. A lantláb, vagy nyereg szintén helytelen; mert e

írjAlílt ADALÉKOK A MAGYAR ZENE TÖRTÉNELMÉHEZ. ] I

hangszernek — mint a mai gitárnak —nem volt semmi nyerge. A czitera és lant közt külsőleg annyi a különbség, hogy — mint a mult alkalommal szintén említettem — a czitera ércz-húrjait csak plectrummal lehetett pengetni; mert puszta ujjak a kifeszített réz, vagy aczél húrozat metsző élességét ki nem állhatták volna. Innen önként következik, hogy a czi-tera hangszíne élesebb, erősebb, a lantté ellenben mérsékel-tebb, kellemesebb és tömörebb volt. Ezért a cziterafaj ok inkább tánczkiséretül szolgáltak; a lant ellenben énekkisére-tül, vagy más nemesebb zene előadására.

A czimbalom és czitera közt kellett lenni bizonyos hangrokonságnak, a mennyiben a két hangszer húrozata egy anyagból készült; de a czimbalom részint sokkal nagyobb terjedelmével, részint, mert kezdettől fogva nem plectrummal, hanem erős hangra alkalmasabb két ércz-vesszővel, vagy botocskával verték, túlszárnyalta a cziterát, s épen ezért táncz-zenénkben örökre elnémította. Hogy ez mikor történt ? meg-határozni nem lehet ugyan; de a czitera hanyatlása a XVI. század alatt valószínűleg folytonos volt, s a czimbalom a XYII-ikben jött határozottan előtérbe. Szilády Aron a »Régi magyar költők tára« jegyzetei közt ') érdekes adatokat közöl a cziterázó czigányokról. Ezek szerint II . Lajos király 1525-ből fenmaradt számadási naplójában két rovat tanúskodik arról, hogy a nevezett időszakban már láhrakapott a czigá-nyok művészete. Az egyik adat május harmadikára vonatko-zik, midőn a királyi felség előtt cziterázó czigányoknak (pha-raonibus, qui coram regia majestate in studio cytharam tan-gere habuerunt) borravalót adnak. Ugyanilyenek kapnak juh 13-án 3 forintot. Egyébiránt föltéve azt, hogy a lant, czitera és koboz nevét, mint később, úgy már a XVI. század elején is egymással fölcserélhették: a fennebbi cytharam tätigere kifeje-zés gyanús mivoltából következtetve, kérdhetnők: vájjon nem épen a czimbalom volt-e az a hangszer, melyen a czigányok cziterázván, bárom forintot kaptak ? Mert az ókori Róma, s a középkor is a húrok pengetése, vagy játszása műszavát nem tangere-\e 1 fejezte ki, mi ugyan sokféle értelménél fogva erre

') I I I . kö te t . 4 0 9 — 4 1 0 . l ap .

BAHTAI.U8 ISTVÁN.

is iilkalmas lehetne, hanem cunerc-vel. így a rómaiaknál intus et foris canere; t. i. intus, mid


tánczzene kíséretül használták, s végre a czitera tökélyesűlé-sével a térről leszorulván, a nép, kezében maradt. ') '

A koboz vagy liárfa-szerkezetft volt, vagy egy kisebb lantféle bélkftros hangszer. A tatár-fajoknál komesz és hobesz, s úgyszintén a törököknél kopuz hárfát jelent. A XVII . szá-zad elején a koboz valószínűleg már csak a nép hangszere volt, de itt annyira általános, hogy még a gyermekek is ezt pengették. Állíthatjuk ezt az Európát gyalog összeutazó Sepsi Csombor Márton, ref. papjelölt, naplója nyomán, s egy-szersmind bizonyíthatjuk, hogy e hangszer egyike legősibb hangszereinknek. Csombor Márton megérkezik Chalons váro-sába ; nemcsak azt veszi észre, hogy a chalons-i itcze épen olyan kicsi, mint a kassai meszely, hanem nagy bámulatára, s kellemes meglepetésére, kobzosokkal s hegedősökkel találko-zik. De halljuk magát Csombor Mártont. » én midőn ez szokatlan Musicán czudalkoznám, az kobzos kérde, ha láttam volna-e valaha oly vigasztaló szerszámot? Kinek én felelvén, mondék: Xem az koboznak czudalom formaiat és kanghiat, hanem azon czudalkozom, hogy noha immár sok országokon és tartományokon által jöttem, mindazonáltal sohul ez városon kivül ily Musicat nem láthattam, hazámban penig még czak az gyermekek is azt pengetik. Eő erről discur-ralvan, miért hogy Galliának is czak szintén ez egy városában vagyon ususa ? ilyen okot adta: hogy midőn amaz fene ellen-ség, az Atylla, kiről az historikusok írnak, ez városnak meze-jén (kinek most is vitézinek testéből rakott halominak helyet mutogatják), megveretetett volna, sok számtalan kobzosokat, (mert táborában bőségesen voltak) összeállatott, és nagy ke-servesen sirattatta meg az megholtaknak keserves álla-pot t.y oka t.« 2)

Előrebocsátván ezeket a koboz, lant, pandura és czitera fogalmai tisztázására, következik : a hegedű ismertetése.

') Claudius Sebastianus Meteusis »Bellum Musicale« czimü 1563-Lau kelt, munkája szerint a czitera háromszögű volt hat húrral. A czite-rák e faja az ókori zsidó egyháziakra vonatkozik. De semmi sem oly megbizliatlan, mint a zsoltárversek hangszereinek fordítása Európa különféle nemzeteinél.

2) Szepsi Csombor Márton utazása. Kassa. 1620, 300—302. lap.

8 B A U T ALUS ISTVÁN.

Lássuk először is e hangszer és alkatrészei értelmezését a régi és ujabb nézetek szerint.

A Molnár-Párizpápai szótár nyomán hegedű lebet pan-dura. czitera, fides, lyra, tetrachordon, cbelis, barbitus; és németül: eine Geige. Violine, Czither. Továbbá hegedülök = citharizo; pandnra cano; cithara ludo; fidibus modulor; icb spiele auf der Geige; schlage Harfe. Hegedüvonó — plectrum; ein Fiedel, oder Geigen-Bogen.

Napjainkban ezek czáfolása már nem levén szükséges, esak a barbitosz-ra jegyzem meg, bogy a Magyarnyelv szótára a koboz rovatában gyaníttatja a Veszprém és Vasmegyében divatozó, hangutánzóiéig nevezett barbora azonosságát a ko-bozzal. Megengedem, bogy a bögö, brugó nem a koboznak, hanem a vonós basszushangszerek hangutánzó nevei, s igy a barbora is ezekre vonatkozik; de eredete nem hangutánzó, hanem a barbitosz, mely az ókoriaknál basszus lyrát jelentett.

A Magyarnyelv szótára egyébiránt a hegedű értelme-zésében nem követi a fennebbieket, hanem egészen önálló, mint alább következik. Először is egy pár észrevételt mondok a szótár által összezavart alkatrészekre vonatkozva. Hegedű-palló és hegedünyereg egymástól határozottan különböznek. Nyereg az a mozgatható faragványos lapocska, melyen a húrok fekszenek, melynek közelében a vonó szokott működni; palló ellenben a hegedű nyakára végig enyvezett gömbölyded fa lap, melyre a balkéz ujjai a húrokat szokták lenyomni. A hegedüláb szintén tévesen azonosíttatik a nyereggel és a pal-lóval. Ez alatt bizonyos mozgatható, gömbölyűre faragott vékony oszlopocskát kell értenünk, mely a hegedű beljének közepe táján a hangszer háta és hullámzója közé állíttatik, hogy a felső lap hullámzását közölje a hátrészszel. Ez oszlop beillesztése avatott kezet igényel. El kell ugyanis találni azt a pontot, mely legalkalmasabb a hullámzás közlésére. Innen van, hogy -— mint nemrég Arany Jánostól is hallot-tam — a hegedűlábat sok helyen hegedülélek-nek nevezik. Egyébiránt a Magyarnyelv szótára következőleg értelmezi magát a hegedűt:

»Hegedű, eredetileg hedegü, mely alakban Hegyalján a székelyeknél és Somogyban divatozik ; gyöke a vonást, ide-oda


rántást, rezegtetést, fordítást jelentő lied, (hedereg, hederít); ebből lett hedeg, (vonog); innen ismét hedcgö, hedegü, az az oly eszköz, zeneszer, melynek búrjait ujjakkal rezegtetve, vagy vonóval ránczigálva, húzgálva hangoztatják. Kassai József az ideg szóból származtatja. Régi időben lant értelemmel birt.«

Mindenekelőtt jöjjünk tisztába Kassai értelmezésével. Az idegből, mely alatt valószínűleg a béllhirokat érti, hegedűt vagy hedegűt csinálni, épen annyi, mintha valaki a palóczot Pál-ból, vagy locomotivet lóból származtatná. Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban az erdélyi czigány hegedűjének vékony E. húrja sodrott selyem volt. Ezt hát a régiek valószínűleg her-nyóidegnek nevezhették. A Magyarnyelv szótára szerencsésen kiformálja a hed gyökből a hedegőt, s nem is volna ellene kifogásom, ha e hangszert, mint napjainkban a siklót, a ma-gyarok találták volna fel, minek folytán önként következnék a körülíró vagy jellemző elnevezés. Más esetekben azonban a történelmi idők óta rendesen azt tapasztaljuk, hogy az átvett eszközök kevés alakítással meg szokták tartani eredeti nevű-ket, s ez esetben az illető nyelvekben az átvett szavaknak nincs is más értelműk, mint a mi a gyakorlati életből rájok ragadt. Ilyennek vélem a hegedű, vagy hedegü szót, mely eredeti minőségében valószínűleg a mongol fajoknál keresendő. Ilyen volna a jadugha, mely Schmidt szerint épen egy vonós hang-szer, melynek tulajdonképi értelme, mint Bálint Gábortól értesültem, annyi mint játék. Egyébiránt a jadughából hege-dűt csinálni, legyen a nyelvészek dolga.

Hogy azonban a régiek idejében a hegedű alatt lantot értettek volna, mint fennebb a Magyarnyelv szótárából idéz-tem, ezt állítni nem lehet. Ennek Szilády fennemlített jegyze-tei is ellene mondanak, t. i. Tinódinál hegedős és lantos sok-szor egynek vétetik, de többször határozottan meg van külön-böztetve. A hegedő alatt tehát nem lant, hanem czitera, vagy tambura értendő; mert az úgynevezett lengyel hegedő a XYI. században még ismeretlen volt, Ezt mondja Szilády Tinódira építvén nézetét, s az Erdélyi História I I I . éneke utolsó előtti versszakából idézvén e sorokat.

»Sok hegedős vagyon itt Magyarországi tan Kármán Dömötörnél johl) nincs az rdrz módban,«

1 0 ] I Al l TALUS ISTVÁN.

E rácz mód nem Kármán hangszerére — Szilády sze-rént a cziterára vagy tambnrára — vonatkozik, hanem azon rácz nótákra, melyeket Uláma előtt játszott. E helyzet teljes megértésére tudnunk kell — a mit Szilády is megemlít — hogy midőn Uláma basa Li)ipát elfoglalta, akkor Kármán Demeter épen e város lakója volt, s tehát rácz módban azaz rácz nótákat játszott, a műkedvelő basa fényes Ígéreteire; melyek nemhogy teljesültek, de a hegedőst tönkretették, vagy Tinódi humoros kifejezésével élve:

A fogadás hozá őtet nagy koldusságra.

Határozottan állíthatjuk, hogy a tamburát hegedű mi-nőségben soha sem használták; azonban megengedhető volna ez a cziterára vonatkozva ; mert a cziteráknak egy oly faja is volt, melyen csak vonóval szoktak játszani. Ez esetben tehát átvitt értelemben igazat adhatok Sziládynak, a mennyiben t. i. Tinódi a vonós cziterát mondhatta hegedőnek. Hogy azonban a hegedű vonós hangszer volt, ezt épen Szilády jegyzetei nyo-mán is bebizonyíthatjuk, melyeket szintén Tinódiból idézett. A fennebbi ének utolsó versszakában, t. i. maga Tinódi követ-kezőleg jellemzi Kármán hegedűjátékát:

»Az ő hegedűjét főhajtván, rángatja.«

A vonókezelésnek e műszava ma is él nyelvünkben, s népzenészeink daczosabb erőkifejezéseit legtalálóbban vonó-rántásnak mondhatjuk. De nem tekintve mindezeket, épen most egy ujabb adalék is áll rendelkezésünkre, mely világosan bizonyítja, hogy a hegedű vonós hangszer volt, alakjával azon-ban nem hasonlított az Európa többi részeiben divókéhoz.

Ez adalékot Szilágyi, egyetemi könyvtárnok úr, gon-dosságának köszönhetjük, ki azt a leipczigi régészektől sze-rezte meg a könyvtár számára. A nyolcz kis negyedrét levél terjedelmű röpirat német nyelven jelent meg 1683-ban, Erey-burgban, következő czím alatt:

»Ungarische Wahrheits-Geige. Oder Eigentlicher Ent-wurf desz Ungarlands, wie auch die Beschaffenheit dieser Kation sambt allem verlauf, woraus dieses Ungarische Übel geflossen, bis hieher gewachsen, und jetzt in so grosse Flamme

írjAlí lt ADALÉKOK A MAGYAR ZENE T Ö R T É N E L M É H E Z . ] I

ausgeschlagen. Aus dem Ungarischen in das Deutsche über-setzet.

Miután a röpirat tartalma politikai gúny írat az akkori viszonyokra, kétségtelen, hogy nem magyarból fordították németre, hanem eredeti német fogalmazás. Ezért az írót is bizonyos Mazek nevü magyar hegedős nevébe burkolja, ki leírta a magyar hegedű szerkezetét, s ezzel Tökölyi és mások előtt a maga elmés félbolond modorában csaknem igaznak látszó tréfát űzött.

Lehet, hogy e Mazek, kinek igazság-hegedűjét a fenn-nevezett év apr. 27-dikén küldik állítólag Kassáról Frey-burgba, csak költött személy, mint a Dacianischer Shnpli-eissimus;') lehet, hogy egy ismert bohócz, minőket akkor nem országok, hanem egyes nagy urak tartottak; lehet a pár-tok közt bizonyos politikai alkusz: mindezt nem kutatom ; de azt, a mit a gúnyírat mindjárt kezdetben a kérdéses hegedűről ír, nem tartom valószínűtlennek. Mert nem a hegedűt és magyar zenét akarja kigúnyolni, hanem ezekhez hasonlítni az akkori politikai helyzetet és viszonyokat. Ily szándékkal nyolcz pont alatt előrebocsátja a hegedű alkatrészei leírását, mint alább következik.

1. Az ősrégi, mostanig fenmaradt, magyar hegedű alakja hosszúdad, négyszögű.

2. A hegedű nyaka és teste nem két külön darabból van összeenyvezve, hanem egy darabból faragva, hogy annál keményebben együtt maradjanak.

Nem tartozik ugyan e sorok közé, ele legyen szabad megje-gyeznem, hogy a Simplicissimust, mely szintéu 1683-ban jelent meg hely-név nélkül, a Szent-Flórián zárdában láttam. A czímlappal szemben Tökölyi arczképe e jelmondattal : »Nem töd, nem isch lösch.« Hátrább szintéu Tökölyi fiatalkori arczképe. Aztán az üres lapok egyikén az alábbi — valószínűleg barátkéziratu — vers :

»Ein armer Graf wohnt in dem Landt Von Schlaclites Dignitatem Ein Ungar ist er wohl bekannt, Mann hört, von ihm vill taten. Sein Vater lxeisst rebellion, Der will ihm geben di Ungarisch Land, Das hat er wohl vonnötlien.

1 2 B A R T A MTB ISTVÁN.

3. A négy húr négy csavarója nem a csiga két oldalán áll, mint a német hegedűkön, hanem mintegy elrejtve, közel egymás mellett, a csigás idom helyett szívalakra faragott csa-vartelep alsó részén.

4. A négy csavaron kivűl fenmaradt, s még használ-ható négy húr vége nem fityeg szabadon a markolat körűi, hanem a szív-alakú, s belül üresre kivájt csavartelepben van elhelyezve.

5. A nyereg és húrtartó le vannak ragasztva, hogy el ne törhessenek, vagy lielyökről el ne mozdulhassanak.

(3. A magyarok nem szokták húrjaikat igen magasra hangolni, nehogy elszakadjanak; sem igen mélyre, hogy kellő hangot adjanak.

7. A magyar vonó meglehetős hosszú és szőrrel felszerelt. 8. A gyantát nem tartják különös katulyáhan, hanem,

hogy a vonót rajta azonnal végig rángathassák, beöntve a hegedűnyak jobb oldalába.

H a egyebet nem tanulhatnánk is e pontokból, kétségte-len, hogy a hegedű vonós hangszer volt. Alakját illetőleg azt hiszem, hogy a nép saját készítményeiben még a jelen század elején is utánozta, még pedig megtartván a 2. pont alatti sza-bályt, hogy a hegedű testének felső lapja és nyaka egy darab-ból legyen. A gyantára vonatkozó 8. pontot gyermekkoromban az erdélyi czigányok még híven követték, t. i. a gyantát nem a hegedűnyak jobboldalára, hanem a csiga alá helyezték. Mintha most is látnám, mint dörgölték oda vonójukat játszás közben.

Következik a fennebbi nyolcz pont után még más nyolez, melyekből egy s más tanulságot meríthetünk a magyar zene múltjáról.

Az első pont szerint a magyar zenében nincsenek sza-bályszerű szólamok, péld. diskánt, ált, tenor, basszus. E pon-tot, mint alább is ki fog tetszeni, nem úgy kell értenünk, hogy a régi hangszerek mind egy fajták lettek volna, hanem, hogy nem követték a harmónia szabályait.

A második pont azt adja elő, hogy a magyar lakomák alkalmával minden fogásnak, vagy ételnek meg van a maga szonátája, melyet nótának neveznek. Legfőbb e nóták közt a töltött káposzta-nóta. (Sauerkraut-Nota). E pont sem tanul-


ság nélküli. Azt hiszem, hogy a X-ik század magyarjai, sőt a sokkal későbbiek sem nevezték tánczzenéjöket nótának. Xem lehet régibb e név a hangírás használatánál, mit a XVI-ik század elejére tehetünk, azon időre, midőn a selmeczi szüle-tésű Monetarius István Thurzó Györgynek ajánlott latin zene-elméleti munkája, mint e nemben az összes európai irodalom-ban valószínűleg harmadik nyomtatott könyv, már elhagyta a sajtót. A nóta tehát a dallamok följegyzéséből vagy hang-írásából keletkezett, az e műveletnek megfelelő latin szó nyo-mán. Mellékesen mondva, ebben a Magyarnyelv szótárával egyetértek, de nem tehetem ezt a nóta közel rokonára, a kő-tára vonatkozva. Igaz, hogy a nóta egy bevégzett zenei dalla-mot jelent, a kóta ellenben csak egyes hangjegyeket, de utóbbi származtatása egészen téves. »Némelyek szerint — így szól a nevezett szótár — a kóta a latin caucla vagy olasz coda szó-ból ment át a magyar nyelvbe, minthogy a zenei hangjegyek farkkal vannak ellátva; de sem a latin,sem az olasz nem hasz-nálja e szót ily értelemben. A régóta divatos nóta szóból pedig bajosan lett, mert az n nem csavarodik fe-vá. Innen nem ok nélkül gyanítható, hogy kóta magyar eredetű, mely esetben annyi volna, mint hót6, azaz iitö, kótis, minthogy a kóta alakja rendszerint egyezik is az ütő vagy kótis alakjával,« Nem áll e jóakaratú föltevés; mert valamint a nóta magán hordja latin eredetét, épen úgy a kóta is a latin quotdt. A XVI-ik század latin nyelvű elméleti irói a quota műszót hasz-nálták a különféle alakú és időértékű hangjegyek elnevezé-sére, szemben egy egész időértékkel. A quota tehát annyi, mint az egésznek hányada.

De térjünk vissza az Igazság hegedűjéhez. »A többi hegedűsök — így folytatja a 3. pont — vol-

nának bár százan, együtt búzzák az első diskánttal a nótát ugyanazon hangon, s nyolczadhan, melyet kontrának neveznek.« A tanulság ebből az, hogy ha a XVII-dik század folytán mái-voltak kontrások, úgy bizonyosan prímásoknak is kellett lenni, kiket az Igazság hegedűje diskántoknak nevez. A mi a többit illeti: nem vonom kétségbe. Mert ide nem értve napjaink művészileg fegyelmezett czigány zenekarait, a vidéki vad-bandák kontrásai senkire és semmire sem oly irigyek, mint a

1 4 BAUT ALUS ISTVÁN.

prímásra és a nótára. Ezért ma is tapasztalhatjuk, hogy e respublikák népének minden tagja, még a brugós és hőgős is, belekapaszkodik a nótába, s a prímással szeretne versenyezni.

A negyedik pont nem a hegedűre, hanem egy most már kolduskézbe került, de hajdon patricziusi szalonokban sem ismeretlen hangszerre, a dudára vonatkozik ugyan, mindemel-lett ide iktatom, mint az akkori idők tánczzenéje jellemzőjét. »Egy teljes magyar zenéhez dudát is használnak, mondja a negyedik pont, s ez köztudomás szerint folytonosan egy han-gon morogván, nem kis segélyt nyújt a hegedíilőknek, hogy el ne fáradjanak.« A dudát, mint néphangszert, Geleji Katona István is említésre méltatja, öreg graduálja előszavában bor-dósípnak nevezvén. E szerint a negyedik pont nem a szalonok, hanem a nép zenéjére vonatkozik. Egyébiránt a duda, ez ős-atyja napjaink legnagyobbszerű hangszerének, az orgonának, nemcsak az ókoriak előtt volt nagy becsületben, hanem a jelen század elején a skót nemesek épen oly viszonyokban vol-tak dudásaikkal, mint a magyarok czigány zenészeikkel, s főleg a prímással, mire vonatkozva legtalálóbban szól Petőli:

i A faluban utczahosszat Muzsikál tatom magamat, «

A skót nemes ennél sokkal többre ment; mert nemcsak a hegyek közt, hanem Londonban is utczahosszat szokta ma-gát dudáltatni, vagy, mint e hangszert nevezik: p'/oJ-oltatni.

Az ötödik pont szerint a magyar hegedűsök egészen különös sajátsággal kezelik hangszerüket. Vonásuk igen hosz-szúra nyújtott, olyszerű rángatásokkal, melyeket más nemze-tek nem tudnak utánozni. E pontot, miután tánczzenénk keze-lése ma is ugyanaz, alig kell tovább fejtegetni. Ez ad teljes életet a magyar zenének, midőn a banda legjelentéktelenebb tagja is igyekszik a vonó kisebb-nagyobb nyomásával, ránga-tásával s rántásával a dallamképletek legkisebb mozzanatát is híven kifejezni.

A hatodik pont valamivel több magyarázatra szorul. Szó szerint így hangzik: »A magyar hegedűsök nem sajátí-tottak el mindenféle színezést; hanem megelégszenek egy jól szerkesztett, jól betanult, alkalomszerű futamocskával, melyet


kétszer-háromszor ismétlenek.« E pont arra a képletezési modorra vonatkozik, melynek változatosságát minden népze-nében csak az illető nép érti legjobban; a melyet ellenben minden idegen egyhangúnak szokott találni. Legkitűnőbb ez egyhangúság dallamköreink zárütenyében, mely, mint lénye-gesen jellemző, minden dallam végén csaknem egy és ugyanaz.

A hetedik pont szerint a magyar hegedűsök friss, vagy rohamos ellenpontjaik csodálatosak. I t t az Igazság hegedűje ellenkezik az első pont alatt mondottakkal, hogy t. i. mindent egy hangon játszanak, holott az ellenpontok épen ellenkezőt: hármoniai képletezést jelentenek. Lehet, hogy a gúnyírat érdeke kívánta igy, az ellenpontokban az egymás fölé törekvő politikai pártokat akarván jellemezni. Bármint legyen, kide-rül, hogy zenészeink öszhangzatosan játsztak, habár egy fegyelmezetlen banda ellenpontjai csudálatosak lehettek.

Az utolsó pont a hegedűsök némely szokásaival foglal-kozik. »A magyar hegedűsük minden erejükből igyekeznek, hogy valamit kiérdemeljenek; jókedvűek, elevenek; nem ülnek le, hanem vagy egy padra állanak, vagy urok színe elé; ezen kivűl evésben, ivásban mérsékletesek, sőt egy jóakaró szóra étel vagy díjazás szempontjából is csekélységgel megelég-szenek.« (?).

Eddig az Igazság hegedűje. A főbb tanúiságot, hogy a hegedű vonós hangszer volt, már kivontam belőle. Hosszúkás, négyszögű alakjával abban különbözött az egykorú európaiak-tól, hogy emezek teste hasonlított egy hosszúnyelű tálhoz, melyet a rómaiak pliialának neveztek. Innen a viola és violin elnevezés.

Nem állítom, hogy az Igazság hegedűje korában a mi szegletesünk egészen háttérbe vonult az olasz találmányú előtt, melyet nálunk — ez időkben a művelődési czikkek Krakó felől jővén — lengyel hegedűnek neveztek; de több, mint valószínű, hogy a szegletes már ekkor kihalóban volt.

18 B A U T ALUS ISTVÁN.

II.

F a n t a s i a 3. v o c n n i . (Bakfark Bálinttól.)

Első közleményemben ismertetvén a lantvirtuózokat, s ezek közt Bakfark Bálintot és D'amour me plains czinu'í zeneművét: ezúttal csak röviden szólok három szólama áb-rándjáról, egyszersmind mellékelvén olasz lantírása magyará-zatát, mely a némettől ha nem is lényegesen, de annyira kü-lönbözik, hogy ismerete nélkül a három szólamé ábránd meg-fejtésében egy mozzanatot sem tehetünk.

A ki már foglalkozott a D'amour me plains stiljával. szerkezetével, költői tartalmával, az a három szólamé ábránd-ban névtelenül is Bakfark Bálintra ismerhet. It t is feltűnik a 9-dik üteny felső szólamában az a — magyar zenében nagy szerepet játszó — képlet, melyet másik művén is keresztül vitt. E képlet rendszerint a szólamok záradékául szolgál, me-lyek egyébiránt művészileg fonódnak egymásba, s az ellenpon-tos dolgozatok szokása szerint csakis utoljára találnak kielé-gítő nyngpontot. Az első pár ütenyben meglepetünk egy fuga-tliémával, melyet szerző nyolez ütenyen át, mind a három szólamban szabálvszerűleg teljes avatottsággal kezel; de a 9-ikben — mivel nem fugát, hanem ábrándot ír — végkép felhagy. Mindez ép oly nemes törekvésre, s szakképzettségre mutat, minőt korának legelső virtuózainál találunk; s tekintve a lant korlátozottságát és nehézségeit, Bakfark Bálint jelen műve is kiérdemli teljes elismerésünket.

Hangírásával krakói egész gyűjteményében, s tehát az innen másolt jeleniben is — mint fennebb jeleztem — az olasz lantirókat követi. Az olasz a némettől az alábbiakban különbözik.

Mint a németeknél égy az olaszoknál is a hat vonal a lant hat liérját jelenti; de utóbbiak nem a legfelső húrt neve-zik elsőnek, hanem a legalsót, tehát a németekkel épen ellen-kezőleg. A másik különség, hogy az olaszok számokkal jelzik a markolat rovatait:

0. 1. 2. 3. 4. 5. r>. 7. 8. sth.

UJABB ADALÉKOK A MAGVAR ZENE TÖRTÉNELMÉHEZ. 1 7

Az alábbi táblázaton csak kilencz rovatot vettem fel, mert a jelen mű hangterjedelme ezt nem lépi át. A féllép-csők kifejezésére — mint a többi táblázataimban, úgy itt is — csak g-t használok ; de a megfejtőnek tudni kell, hogy mi-kor alkalmazzon g-t, vagy keresztet ? vagy világosabban szólva: mikor írja pl. a G-húr 2-dik rovatát dsz-nak ? mikor f/isz-nek? stb.

: 1 3 4— 5 7 — 8 — O

0 1— •> 3 4— 5 7 8

-fc- E l í B É H

, hm 1*1

Í É É § A metrumokat a hatodik húr fölé írott hangjegyek ha-

tározzák meg. Ezek nyomán azonban a szólamok metrumait külön is meghatározni nem kis fáradságba kerül; mert nem csak egymás fölé írott hármas öszhangzatokról van szó, hanem poliphoniáról, melynek időértékei noha együtt mennek, egy-mástól különböznek. A Fantasia trium vocuvi megfejtésében következőkre kell figyelni:

1. Az egyszerre hangzó hármas öszhangzatokban az igénybe vett három húr számai egymás felett állanak. Péld. • a 7. 8. s más ütenyekben látható.

2. Két vagy több egyenlő iitenyméretnek mindég csak az elseje felett áll időérték. A többi méretek aztán hasonló időben veendők. Péld. a 15-ik iiteny.

3. Yan rá esett, hogy valamely ütenyméretben csak egy

vagy két szólam száma áll egymás felett, s a harmadik hiány-zik. Az ilyen szólamok hézaga azt jelenti, hogy az előtte való hang annyira átnyujtatik, a mennyit az üres feletti időérték követel. Ilyenkor az illető hangot egyik ütenyből a másikba

A M. T. AKAD. ÉRT, A NYELV* É 3 S Z É I W U D O U Í N Y KÖRÉBŐL. 2

' — f i - - i - r - i - í- - p /_ _ —

\ J z W

1 1 tm km )0 fc'' A

m b. :iz 5= — 0 - -

m - \ m z~wz


is át leliet vinni. Péld.: n 15-ik iiteny felső szólama így megy át a 1 ß-ik ütenybe.

4. Csak a képletező szólamok jeleztetnek időértékkel, s ezeknek is csak első hangja, a többiek hasonló időben vétet-vén. (Lásd a 2-ik pontot.) Ugyanekkor a többi szólamra annyi időérték számítandó, mennyit a képletezők összege megenged, s ezek is oly móddal osztandók he, a mint a húrokra írott szá-mok az iiteny valamelyik méretét elfoglalják. Péld.: a 16-ik iitenyben a felső-szólam képletezése egy fél iiteny; a közép-szólam egy pontos félhangjegy; az al-szólam egy félhangjegy, melynek másik felét az ötödik húron 2. jelzi; ugyané szám alatt a második húron egy o van, mely szintén félhangjegy értékű ; a negyedik méretre csak a harmadik húron áll egy o. Ez a közép-szólam pontos félhangjegyét kiegészítő negyed-érték, melyet miután a harmadik méretre meg van adva az idő, szükségtelen újra jelezni; de nem is lehet, mert zavarólag hatna a fel- és al-szólam félhangjegyére, melyek ez esetben szintén negyedekké válnának.

5. Az időjelzők a szünidőket nem szokták jelezni. T)e megfejtés alkalmával a szólamok kimutatják az ily helyeket, t. i. a hová nem lehet a hangot átnyújtani: szünidő alkalma-zandó. Péld. a 24. 71. 72. ütenvekben.

Fantasia trium vocum.

0 c1 id eé'é T

s

# r

Lant.

Zon-gora.

o—o s ! _ 1 3 — 3 1 3—1

-O 3—2—1—0— 5

i ^ z E i z ö -.m i H - z j q ^ T : ] # • , 1 : :J

- M ~ ] ? ;


4 j

* I

0 0 V

é 1

0 . —2 — 2

• o -3— - - 0 -3— 1-0—3—1—2-II 0— —2- 0—2 —

S E : - V - » i- f - 8 - ^ — * \-m'yd-é

a J - J ! h ! ^ J .

^ I • « #

í - i 2—U

ÍJ» B -a—o-

-3 3 1 1 o

—I" H-

u É 3 B E E {— P—r-*

0 0 I |N

0 é

r •» 3 - J - 2 3 — — 0 — — 2 — 0 1

2 0 B A U T A L U S I S T V Á N .

> R • • 0 -2 5

- 0 — 1 3 -3 - 0

1 3—1 — O

3 — 2 0 -

4—2—O - 1 — 3 - 1 — 0 -

0—3—1—0-O

m

I r s # -0-

m m

H A • É

w- .m ^

í + 0 1

^ § fe R ; I > d-d- J d^ d d m

-3—1 3 3—1—3 O — — 1 0 — 0 0 O— ——O O-

M. M . m 0 0 -0- 0

B i p h í j s r —á?-

^

J L - 0 V •

í = z = t = :

> I ^ I A • 0 0 0

- 4 2

3 1 — O O

• — 3 5 3—1 3 2 O -

-0—I 1—

jsL.

UJABB ADALÉKOK A MAGVAK ZENE TÜKTÉKELMÉHEZ. 2 1

0 1

« « « 1 ,N

0 é 1 4 1 1 — —

1 1 ~ —0-

o— -3— 0—3 — 4 -0- 2 3

fcfczl* - , : =L _ p - 1 -A- m — * L _ •

1 • i 1 1 • i ' # > ; — p ' -0

— r — F — h - — - - I-1

> * i 0 r s á- 0 1 , •>

0 — o 0 —

: B 2 i - l v -0 • - -Ú 1—

k K taJ r

• J -#• 1

É. 1 te

fc): L Li n

fc): > ü(S / n 1 L —

m 1

0 1 i

-1 - 5 i 5 -3—5-3—1—0 0—

0 2 -3- — 5 5 3—-

te - - - i 7 5—

A — j -3 2

•

gi pb. te

t r r "P H

•

gi pb. 1 J í , t 1 W-J-|

te

t r r "P H

22 BAKTAT,US ISTVÁN.

Ti . \

0

\ > s 0

2--0—2—«—2- s 4—3—4—2—4-3-4- 5 — O 3—3

3 2— 3

~wTr

L a

^ 1 m

: 1 1

J í J « m-m O 3 -O I-

5 5 0 0

3 0—3 O O 3

i b^—i—I—I — ?- • m 0 ~ m „ 0 h -J - 4 : 0 9 0 M 0

0 -0

= t = l = : ±=fc=

V I 0 0

|S I 0 0

—0-1—O- -—0-1—O- -3 2 0—2 — 0—2 0— 0

# - g # #

f V - i , I « 11 i í

rl • 9 9 5 ,

UJABB ADAGÉKOR A MAGYAR ZENE T í ÍRTÉN EI. M ÉHEZ. 2 3

2 4 B A U T A I , U S I S T V Á N .

ft

7 7 1

0 0

6 4 7 6 7 6 4 6 7 7 — 7 — 0

sV-J - A

a , r « - ^ - j — f - p -

§ ö e é Ü É ^ i

-5 7-5 7 8

7 8 5 7 5 --7 5 3

5 5 5 - 3 — 4 5 -O—3—3

= J : = j = :

f —

» *

- 5 4 -- 7 -

3—0—3—3—3—3—7 0— O

- 6 — 4 - 7 — 6 — 7 — 6 — 4 - 6 — 7 5 -

M *

- A ' » ' c ^ f ' >

m .

u n • *


! • * 1 0 0 ' 0 j 1 _ 1 1 *» —o — - 5

í —3 •> 1 3 - 5— a — a — 2 — 3 - 2 - - 3 - 2 — 0 — 2 — 3 1

p — — 7 / 1 1 F \ 3 — 0 —

1

>—2— — 3 - 2 — 3 0 2 —3

0

1

mi

1 r -

0 — p — 1 r

01 0

—1

r f

• • 0 »1

V -

»

y S ; 0

! 0 * :

d i

26 HART A GUN ISTVÁN.

> fi *• 0 o 1 .» 1 o

2 0 O -0—

m m — 4 — J — I — i — I -z=z*r ' * •;» * « / J m

= t z i z z ö -É 0

ö - t

; • m o •

mf I _ 1

o 5-o 5- O

HZpl k-9

• > :

— i . O

>—• T I

— » —

! « «

5 3 "A 3 3 3 -3 3 0 3

5 3 - 1 3 -.(> 0 — 3 3

- 0 3—0—3—3-

= 4 -/íprO 0 -0-A -

*•»» I r L_ I -» • • •

^

# za I—

í :

2 8 IIA «TALUS ISTVÁN.

/

írjAlílt ADALÉKOK A MAGYAR Z E N E TÖRTÉNELMÉHEZ. ] I

3 0 BARTALÜS ISTVÁN.

\ I \ • 0 0 0 0 /TS 3 2

n o

0 — « o o

A - ú r ' . : .: __ 3 Í / O 11

É l

III .

1. Passamezzo ongaro. 2. Saltarollo ongaro.

A gyűjtemény, mely e lassn és friss magyar tánczot tartalmazza, Strassburgban jelent meg, első kötete 1572-ben a második 1573-ban. A német lantban járatlanok számára szerkesztette és saját nyomdájában nyomatta Jobin Bernhard strassburgi polgár.*) Az egész gyűjtemény tartalma: ábrán-dok ; olasz, franczia és német dalok; motettek; többféle nem-zeti tánczok, s ezek közt a passamezzo és Saltarello ongaro, melynek szerzője nincs megnevezve.

A régi Budapesti Szemle 20-ik kötetében (1864.) már közöltem volt egy lassú magyart Schmid Bernhardt orgona-táblázata után, mely szintén Strassburgban, épen Jobin nyomdájában jelent meg az előbbi után négy évvel, 1577-ben. Mindkettő magán hordja azon kor jellegét. Jól kimérett, foly-tonosan képletező rhythmusaik inkább feszesek, mint dallamo-

*) Teljes czírne : Neu erleszner Fleissiger ettlicher viel schöner Lautenstück von artlichen Fantaseyen, lieblichen Teutschen, Französi-schen o n i Italienischen Liedern, künstlichen Lateinischen Muteten, mit vir ond fünf Stimmen, auch lustigen allerhand Passamezzen in die Teutsche Tabulator, zu Nutz ond gefallen aller dieser Kunstbegierigen, ürnemblich denjenigen, so der fremden Welschen Tabulator etwas uner-fahrener, au ff das verständlichest ond richtigest zusammen getragen, ge-ordnet ond auch selber getrnckt sat.

ÜJAItlí ADALÉKOK A MAGYAR ZENE TÖRTÉNETMÉDEZ. 3 l

síik. Zárütenyeik közt vaunak napjainkban már szokatlanok, melyek azonban fölelevenítve zenénket gazdagítnák. Mindket-tőben ugyanazon liármoniai kezelés hibás szólamai, minden szertartás nélküli átmenetei, mi leginkább kitűnik az épen előttünk levőben, midőn merészen átmegy kemény B hangnemé-ből kemény Ász-ba, mely eljárás napjaink zenéjében is gyakran észlelhető. Mindkettőben ugyanazok a négy ütenyes rövid zenei körök, sőt figyelemre méltó, hogy mind a kettő 12 emilyen rövid kör összegéből áll, miből azt lehetne következ-tetni, hogy maga a táncz is oly kiczirkalmazott részletekből állott, melyek épen 12. zenei kört vettek igénybe. E tarka képletei daczára is feszes és a szögletes hármoniától, mond-hatnám, bizonyos vadságot kölcsönzött zene hallására mintha látnók a régi paloták méltóságos alakjait komoly tánezba keveredni, mely nem igen állhatott egyébből, mint bizonyos távolságra, vagy körben jól kimérett ide-oda sétáló lépésekből, s a testnek hősies délezeg magatartásából, a zenei körök zár-iitenyeit a sarkok, vagy sarkantyúk összevörésével jelezvén. E zenét áttekintvén, biztosan állíthatjuk, hogy a nép erre nem tudott tánczolni, s tehát a néptáncz és népzene ettől egészen különbözött. Ős atyjai e passamezzók azon palotásoknak, me-lyeket a jelen század elején verbunkosoknak szoktak nevezni melyek rhythmusaira ekkor is csak a fő és középrendek szok-tak tánczolni, s a melyek táncza végre virtuóz lábtornászattá fajult.

De mindezek mellett is a Jobin által közlött lassú ma-gyar kettőben különbözik a Schmid-félétől. Utóbbinak minde-nik köre egymástól független, önálló dallamot tartalmaz; a Jobinéban minden második kör tarkán képletező változata az elsőnek, vagy is, az első körben a dallam egyszerűbb, a másodikban ugyané dallam művésziebben képletezett. A másik különbség sokkal lényegesebb, a mennyiben Jobin lassújához egy ugyanannyi körből álló friss csatlakozik, ellenben Sclimid orgonatáblázata a frisset egészen nélkülözi, valószínűleg azért, mert emilyen tánezzene rohamos futamai ellenkeztek az or-gona sajátságaival, míg egy lassú méltóságos menete ennek egészen megfelelt. Jogos e föltevésem; mert — mint alább rátérek — minden lassú táneznak frisse is szokott lenni.

3 2 RARTAT.US ISTVÁN.

Jobin meglepő frisse teljesen magára vonja figyelmün-ket, mint egy megoldásra váró kérdőjel. Oly sajátsága van e frissnek, melyet eddig a magyar zenében képtelenségnek tar-tottunk. Napjainkban már az maga is szokatlan, sőt lehetet-len, hogy egy magyar zenemű az üteny könnyebb részével? az az felütéssel kezdődjék; mert a nyelvünk természetéből eredő súlypontozás ezt meg nem engedi; de az innen merített szabály csak úgy válik szigorúan követelővé, ha a zene egy-szersmind szöveggel párosul, tehát a dalokban. E szerint a XVI. század tánczzenéjében a körök kezdeteinek súlytalan felütései tűrhetők volnának, annyival inkább, mert magyar ember e súlytalanul kezdő méretet is akaratlanul meghangsú-lyozná; de hogy egy akár lassú, akár friss magyar táncz épen három-méretes ütenyekbe legyen írva, ezt napjainkban kivétel nélkül mindenki nemzetiségünk ellen elkövetett me-rényletnek bélyegezné.

íme! Jobin frissének névtelen szerzője elkövette a me-rényletet ; mert e tánczot kivétel nélkül mindenütt méretű ütenyekbe foglalta. A hetvenes évek elején, midőn a bécsi ud-vari könyvtárban e darabot gondosan lemásoltam, semmit sem érthettem ugyan a zene dallamaiból, de rhythmikai beosztásá-ban azonnal láttam a különösséget, s mostanig tévedésnek véltem, a mennyiben a kiadó egy német táncz homlokára Saltarello ongaro-t írhatott. Ma azonban megfejtése után egé-szen máskép Ítélek. Hogy a kiadó nem tévedett, azonnal meg-győződünk a Saltarello félreismerhetlen magyar jellege által. Meggyőződünk, mert a három méretes ütenyek dallamai kez-dettől végig a lassú dallamaiból vannak összevonva. Czigá-nyaink, ha nem is ily betüértelemben, folyton követik ez eljá-rást, t. i. nem csinálnak ugyan a négyméretes lassúból három-méretes frisset, de a lassúk dallamát utoljára — táncz alá — frissen is elszokták játszani. A XVI. század háromméretes frisére nem lehet se német, se lengyel, olasz és franczia tánczot járni, hanem csakis magyart. Milyen volt e táncz ? háromszáz év múlva pontosan körülírni nem lehet. Ámbár a czíme friss, s elég frissen is kell játszani, de friss léptekben tánczolni nem lehetett, hanem csak valamivel élénkebben a lassúnál. Vájjon eredeti-e a magyar táncznak e neme? vagy mikor


keletkezett? Nehéz ugyan e kérdésekre felelni, de megkísér-tem, még pedig épen Jobin gyűjteménye alapján.

Különösen feltűnő az, hogy a gyűjtemény többféle nem-zetiségű tánczai legnagyobbára mind egy mintára készültek, t. i. mindenik áll egy lassíiból, s egy frissből. A lassúk páros méretű ütenyekre vannak osztva, a frissek három méretesekre. A zenei közök épen oly rövidek, mint a mi magyarjainkban. Ilyen beosztású német tánczot — ha jól emlékszem — az első kötetben tizenhatot láttam. Hogy a németek lassúi, mint a mi hallgató nótáink, kivétel nélkül páros méretűek voltak, ezt Bach Sebestyén Allemandjai is igazolják. Ezek nyomán csak-nem biztosan lehet következtetni, hogy amaz idők tánczai közt egész Európában bizonyos divatszülte külszervezeti azo-nosság keletkezett; sőt e divat beltartalmilag is gyakorolt befolyást, a nélkül, hogy az illető nemzetiséget megtámadta volna. Ez általános divat, mint napjainkban észlelhető, mint a nyugati műveltségnek minden másnemű mozzanata, akkor is meghozta Magyarországon a maga gyümölcsét zenénk terén a páratlan méretű friss tánezban. E zene csak a magasabb kö-rökben találhatott ápolókra; mert bizonyos divatok a néphez soha sem jutnak el; de tudjuk, hogy a népies zenének és táncz-nak — ámbár alapvonásaiban itt is felismerhető a szoros nemzeti rokonság — soha sem volt köze a paloták zenéjéhez. Ily nemzetközi csereviszonynak már a magyar állam keletke-zése óta kellett lenni; hisz magában népzenénkben is fölis-merhetők a szláv, s legfőkép lengyel elemek, melyek a népdal-nak — véleményem szerint — többoldalúságot adván, inkább előnyére váltak, mint hátrányára. Hogy azonban a magyar friss táneznak egy ily neme vájjon mikor keletkezett? erre adataink nincsenek. Annyi bizonyos, hogy az idő sokkal hát-rább teendő, mint Jobin gyűjteményének kelte. Tehetjük a Mátyás előtti, de kétségkívül a Mátyás alatti időkre, mikor a tudomány és művészet férfiai a nagy királynak szívesen látott vendégei voltak.

Mi lett a vége az olasz nyelven Saltarello onc/aro-wik nevezett frissnek ? Épen az, a mi a páros méretű német alle-mand-nak. A németek, minthogy csak olyan táncz volt, mint a mi hallgató nótáink, melyekre nem szoktak tánczolni, egé-

A M. T. A K A D . É R T . A N Y E L V " É S SZÉPTUDOMÁNY K Ö R É B Ö L . 3


szen felhagytak vele, megtartván a szoros értelemben vett német nemzeti páratlan méretű tánczot. Tehát felhagytak a lassúval, mi ellenben felhagytunk a három-méretes frissel —-véleményem szerint — a magyar zene kárára. Mert ha sike-rült egy pár század folytán e frisset meglionosítni, oly mód-dal, hogy egészen magyar jelleget öltsön, úgy a változó divat zenénket egy továbbfejleszthető ággal szegényebbé tette.

Áttérek most Joliin gyűjteménye lantírási rendszerére, mely ezúttal közleményeimben a harmadik, szintén önálló német táblázat, sőt önállóbb a másiknál, mely az olasz Pet-rucci-félének utánzása. A vonalak itt is a hat húrra vonat-koznak ugyan, de az abc betűk máskép osztatnak be a lant-markolat rovataira. Az olasz eredetű, melynek rendszerében találtam Bakfark »D'amour me plains«-jét, az ábc-t csak az l betűig veszi igénybe, s e betűket húrmentén fölfelé írja a ro-vatokba, mint az olaszok is a számokat. A Jobin-féle, melynek feltalálója állítólag egy Konrád nevű vak lantos volt, az egész ábc-t egymásután kétszer karolja fel, még pedig a mé-lyebb nyolczad számára egyszerűen:

a, b, c, d, e, stb.

a magasabb nyolczadban pedig minden betűt egy-egy ferde vonással jelezve:

a, b, c, d, e. stb.

Ezeken kivül az üres húrokat számokkal jelzi aláírói fölfelé: 1. 2. 3.4. 5. Lényeges különbsége a rovatok elnevezésé-ben az, hogy a betűket nem húrhosszában, hanem a legalsótól fölfelé; azaz keresztül osztja be, még pedig egy-egy rovatba öt betűt; mert ekkor a lantnak még csak öt húrja volt. Ké-sőbb a hatodik hozzájárulásával a beosztás következőleg egé-szült ki: az új húr (e rendszerben a legalsó G-húr) megtar-totta a felette álló C-liúr szám és betű neveit, oly móddal, hogy a szám és betűk alakja nagyobb legyen, a magasabb nyolczadban pedig, hol az ábc újra kezdődik, a nagy betűk is kettősen Írassanak. E szerint, miután e rendszer a húrokat alúlról fölfelé számlálja, a legalsó üres húr egy nagy egyes, a fölötte álló kis egyes számmal, s így tovább 2. 3. 4. 5-el jelez-tetik. A nagy egyes számú húr második rovatára esik a nagy


A ; a kis egyesére kis a ; s így tovább b = a második húr második rovata stb. De mindezeket világosabban mutatja az alábbi táblázat hangírásunkkal is kifejezve.

c K I» — —u w

í —

í — - A A FF — I.l. m - H m 0 IBS. > « - ű r* v 0 — K p 0 -

A Á — - ifm 0 — K p 0 -

A Á —

•0-[ —

-

? 0 - [ — -

. 7.0 u • / V0 t 9

Tekintve e táblázatot, s a Passamezzo és Saltarello ir-modorát, azonnal feltűnik emennek négy húrja, holott a lant-nak tulaj donkép hat húrja van. Jobin ezt csak helykimélet-ből tette, t. i. hogy minden sorban két-két húr helyét meg-gazdálkodj a. Jobin rendszerében szükségtelen is mind a hat húr kihúzása; mert a többi rendszerben minden betűnek az illető húr illető rovatába kell iratni, itt ellenben, miután a betűknek oly nagy készletével rendelkezünk, s minden húr minden ro-

3 *


vata más-más betűvel jeleztetik, az illető rovatot nem húrok rovatai, hanem a számok és betűk határozzák meg, melyeket akárhová lehet írni. A négy búr tehát Jobin rend-szerében inkább a négy szólamra vonatkozik. így levén, a dal-lamot rendszerént a rendszer után negyedik, de itt harmadik vonalra írja, mi az olvasást nagy mértékben megkönnyíti. Ezért a harmadik vonalra olyan betűket és számokat sorakoz-tat, melyek most az első, majd a második, harmadik stb. húron keresendők. így az egymás fölé írott összbangzatokban is, logfennebb akkor jelölvén öt búrt, — mire a jelen darab-ban nincs eset — mikor az illető zenemű öt szólamú.

Végre ezeken kivül van még valami megemlítendő Jobin irmodorában, minek a passamezzó és saltarelló megfej-téséhez semmi köze ugyan, de a rendszer kiegészítéséhez tar-tozik. A metrikát jelző értékvonalakat átmetsző egyenes és félköralakú rövid vonásokat értem, melyeket a más két rend-szer egészen nélkülöz:

I )" ) vagy \zzj—\ .:) sat.

Ezek a lantbúrok pengetésére vonatkoznak. T. i. az egyenes metszők azt jelentik, hogy az alájok irott hangok a jobbkéz hüvelykével pengetendők, a félkörrel jelzettek pedig ugyané kéz mutatóujjával.

Passamezzó Ongaro. b | = ) = | = ) I—)—I—) p — : — k k Ii p

Lant. ; k 1 1, 1—2— —1 4 — H te:*-: ~\z - - f r


| = ) _ | z ) \ - ) z \ ~ ) i = ) = | - ) |=) h 5 5 p «1-4—11—4 «1-0

3 8 BAUT A L U S ISTVÁN.

|E)E|E) |E)E|E) |E)E|E) |E)E|E) 5 a— —I» «I—o—(l-l - 11—4—il—o 1 —o—3—k 1 5 k -p c c 1 S

1; — - ^ ^ ? * - 1 — — 1—.^•«•i— -H-j 0 0

•FbJ 0 W—I—I l-J I »' 0 • -0-* j ^ Z y ' 1

I J ^fc (W

í -=t=:

*

|E)E|E) |E)E|E) |E)E|E) k p 5 k o—5—k 4—k—5—o »1 k—p—5 o—5—p—k

i á 0 J G l E í b

-4, 0-t t

J É -I*-

1

i : -0 - E3

= d

— —O 1»— - o — i — / — o — c—z—11 —z o —

k o

-c z—! Ii -J. C— 2

—o s

UJABB ADALÉKQK A MAGYAR ZENE TÖRTÉNELMÉHEZ. 3 9

, —0 4 3—«1—2—Ii

4 c- 0 -«1-3—c «1 1—c— — 3—g —

f Ii t

' 7 7 = t = = -0 7 7 7 7 "ű I r r

' S = i t

-

4 0 B A U T A L U S I S T V Á N .

: ) d E ) I-)- ! - ) I d d - ) | E ) d E ) o -O 3 5 — o — 5 O « 1 — 4 — I i — c n — 4 «1 3 1 ( 1

»j o . 1 1. f

—I -Í—I - i — S ^ f e — - ^E ' i—i m 0 M 0 0 - "««» «^rH -I 0

_ — * ' • 0 at JL+0

17— t==

| = ) d = ) B d = ) |e )e |é ) í •) i ) — o -

( 1 - 4 1 1 - 4 4

— c *»

d ti ni — ]

d t i f c ~

i 1. a—

W— J L 0

1

. ) : Í7 •

zj\— Ifv -

} J * " " -í . S ^ 1

' u


M=) 1 o 1—€1—5 11—€l

-4— —n—Ii —4-c—

1 -11— 2—

4 2 B A U T ALUS ISTVÁN.

IT II «I O Z O SI - o A «1

m

V

S! - — — O O -y—Ii—z c o c z—ti z—1 c—q X y 3 I, 1. 1

^ fi \=) fi :=) i= ) - i= ) - I I c—I i I I r r y

y r r

U f t I— 1 -2 =

n F =

• > I I 1 • m •

UJABB ADALÉKOK A MAGYAR ZENE TÖRTÉNELMÉHEZ. 4 3

rs | = ) | = ) = l = ) h

) = ! = ) I = ) = í = ) N h

r _ _ _ - « - k - V - o i o - v - k v—k—1>—k v — o i /, -y—

r T

L — r ^ — — H — j - U — . / 7 ' • • • 3 ' p 0 if ^

L_ J

>

4 4 BARTAI.US ISTVÁN.

:)=|E) I E ® I ") IE)eIE) -II—O— V—Ii I> —Ii—V—o ? y— X f

i—Z—O—I —i l - l

l-fi- \—f" - , - - -I—i ""S««̂ —-!™i" . i I-' "J r iE — m * r • m—i 1—I—i I . '

# » ' s * ' » * > w E t r 1—» *

I - J 1 Y / - 1

* I-! 1 I"

3 = 1 = ) | = ) = | = ) h h II —1 Z O C O C Z 11 Z II z y y-I, —I, L

f ' » .. » ' ' ' * ^ ?

s "s n

0 • Y ' • —

- u — t r -

ft S ) * * -1 II—z i O V o z is y — X 1,

-p v—k

s :d

UJABB ADALÉKOK A MAGYARSZÉKÉ TÖRTÉNELMÉHEZ. 4 5

N S I

z—C—11 / - i o — — f — i — o z ^ i — © — z — i — o -

y

7ZZZMZ

!

i)E|E) |E)EjE) |E)E|E) |E) g g g

-g—11—z—i 0—Z 1 O X—o—i z o i—« —i—z—1 x y

•9 m =4

0.

£ f i | = ) = Ö = ) = = ) h fs

(s ] • c 0 — c z - 0 z k — 0 —.V

I. — . V — - I , — —

- j t r -::!™ — ~ — -v—0

• »

4 6 BARTALÜS ISTVÁN.

írjAlílt ADALÉKOK A MAGYAR Z E N E TÖRTÉNELMÉHEZ. ] I

4 8 BAKTAI.US ISTVÁN.

* m \ I—\ N = ) ft ft -3—d—o c —11—4——11 f —2 g-1, 1 -

cl 111 c 11

-0- »

Z

l = ) = l ~ ) — 1 = ) b b - c—d—o—5 o 5 f.


— ff

) M T M I = ) e | = ) |E)E|E) - o - v - p 1- / 1—O—V — p -v—p—k V—p—V p -

= E / I d - ' • * — — g P r * -m * m m ]

1 r r

— f -1

M M k

0—

I M T M IMtIM o—5—k «1—4—it—e II 1» k—5 p- k -S -k II 1 — 2

A M. TUD. AKAD. ÉRTEK. A NYEI.Y- É 9 SZKl'TUD. KŐ KÉRŐ f..

5 0 tíARTAT,ŰS ISTVÁN.

P = ! = > J = m -)—|—) ! -) I -) 1 V V

—cl—p 111 -p V a—c- p III k V j O— V -I» V

-p— -o x-f L

- — \ V -A 1—i. .v y 1.

0 0 0 m m — - ' :=t 0m

-AI h

I , ! ?0 I — 0 -* *

—I—1—I—I-• r Zm

é é

-A—s—

V S E -

L B I B - I B & L \ m = ) i

« i - í

-o—y—11— / .—c-I ' -

ll—o—! z—

===; ===== 0 * m m • 0 :=j: 0

rrs :H=:

J~T 1 w 1 -0- 0 1 - 4 * i ' l 1

i í ^ A * — 0

2 y —1— — 0 —0 — 1 1

Saltarello Ongaro. I=)=l=) 1=) k 5 n—5—p—k - 4— o -11— —c — -2 —-1 —

I—) |=) |=) 5 5 -


—I d =) t:

k 4—o-

=) -5-1 - i— c ( U

V = ) m = ) i>

-4—k—5 o—d 1 íi 1> 4 K

-Jtr'r-z

íi o

n : ± :

D

1 í. í

^ n r f

: ± :

D

I e I —

1

9 m—1 9 9 -0-

9 9 J

— V — # —

1 f 9 0

— : : —1 9 9

k — 1 5 •-o—5-—k—p v—p—k—p 2 o—d—4

1 I %J~ I ~ *J

) i i

( = = = : • = =

5 2 TI A HTA LUK ISTVÁN.

k o—5—h -«1 — 4 n c — o 5 ,, k n •>

g íi

P—-— 4—3—c u—4—c 4-«l

1=) 1=) !=) 1=) 1=) 1-4 1 4 1 4 1 4 3 o

4 — «1—c—o

2 a

—g •

-5 —c—Ii 1 •>

1 -4 «l-C |> • > 1 r.— £—


O 5 O 1 r 5 k 5 k—5 o

v

"i •0 4 V > 0-

r 4=&E3=ÍE3Ej=3

I 7

- S 1 t K

1 = t h »

" -

5 4 B A U T ALUS ISTVÁN.

c 3-g-ä g - s - c - n c-14 14 -


1 = ) = l 1 = )

< > =)

2 : — j —11—4—

UJABB ADALÉKOK A MAGYAR ZENE TÖRTÉNETÉHEZ. 5 7

= ) -I»

- o l> \ u o y

\ i t e í t e M N i M E t e t e t e

) I I i = f = =

f! 1=) i " ) R R | = )

-I—-Ii—« 1—o—v o——v k * — X 1.

* 1 = ) l> X í II y

A 0 .j j = F ^

C- / . »

1 0 •

( m - — * , 0 *

1 1

= f = C- / . »

1 0 •

• P-

|E) R RE) RE) |E)E|E) R •x 1 O B 1— Z g—B—1—rr < — i — o — n — B — i —

v í x

i VÄ 7

±=r. 0

í :


| E ) E | E ) | = ) | = )

O — 1 Z O — C — Z — 1 1 k—5 í— k 3

fem - S s t . — N • , ~ . . - ^ . . r , * .

- m /

$ - ) ) «1 — II ~4

6 0 R A K T A L C S I S T V Á N .

4 I ^ 4—i-d ' ^ ! l 1 e- 0 —— —-Í 9 0—

- • ^ Z?p \

i—) : = ) T = ) V ; = ) „ — 11 z 11

— 1.1— — t — 4 — c—il—4—«1 o—

Ü.TABB A D A L É K O K A M A G Y A R Z E N E T Ö R T É N E L M É H E Z . ö l

-c—o—5 o—

L

1=) !=) 1=) V V ^ p — 11 |1 111 i I.

• S S r . í i f e I» G

I L I ^ I

Melléklet öt khálymik dana hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — III. Szám. A classica pliilologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. Székfoglaló B a r t a l A n t a l 1. tagtói 1874. 182. 1. 40 kr. — IV. Szám. A határozott és határozatlan mondatról. B a r n a F e r d i n a n d 1. tagtól 1874. 31 1. 20 kr. — V. Szám. Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről-tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. G ' o l d z i h e r I g n á c z t ó l . 1874. 42 1. 20 kr. — VI. Szám. Jelentések: I. Az orientalistáknak Londonban 1874-ben tar-tott nemzetközi gyűléséről. H u n f a l v y P á l r. tagtól. — II. A németországi philo-logok és tanféríiak 1874-ben Innsbruckban tartottgyüléséről . B u d e n z J ó z s e f r. tagtól . 1875. 23 1. 15 kr. — VII. Szám. Az új szókról. F o g a r a s i J á n o s r. tagtól 15 kr. — V m . Szám. Az új magyar orthologia. T o l d y F e r e n c z r. tagtól 1875. 28 1. 15 kr. — IX. Szám. Az ik-es igékről. B a r n a F e r d i n á n d l . tagtól. 1875. 32 1. 15 kr. — X. Szám. A nyelvújításról. S z a r v a s G á b o r 1. tagtól. 1875. 25 lap. 15 kr.

Ötödik kötet. 1875—1876. I. Szám. Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. B a r n a F e r d i n á n d I.

tagtól . 1875. 40 1. 25 kr. — I I . Szám. A neo- és palaeologia ügyében. B R a s B a i S á -m u e l r. tagtól. 1875. 48 1. 30 kr. — III. Szám. A hangsúlyról a magyar nyelvben. B a r n a F e r d i n á n d lev. tagtól. 1875. 48. 1. 30 kr. — IV. Szám. Brassai és a nyelv-újítás. B a 11 a g i M ó r r. tagtól . 1876. 22 1. 15 kr. — V. Szám. Emlékbeszéd. Kriza János 1. t. felett S z á s z K á r o l y 1. tagtól. 1876. 40 1. 25 kr. — VI. Szám. Művészet és nemzetiség. B a r t a l u s I s t v á n 1. tagtól. 1876. 35 1. 20 kr. — VII. Szám. Aescbylos. T é l f y I v á n lev. tagtól. 1876. 141 1. 80 kr. — VIII. Szám. A mutató névmás hibás használata. B a r n a F e r d i n á n d 1. tagtól. 1876. 15 1. 10 kr. — IX. Szám. Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. I m r e S á n d o r i , tagtól 1876.97.1.60 kr. — X.Sz.Bérczy Károly emlékezete. A r a n y L á s z l ó 1. tagtól 10 kr.

Hatodik kötet. 1876. I. Szám. A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. M a y r A u r é l t ó l . 10 kr. —

II. Szám, A ínandsuk szertartásos könyve. B á l i n t G á b o r t ó l lOkr. — III. Szám. A rómaiak satirájáról és satirairóikról. Dr. B a r n a I g n á c z 1. tagtól 20 kr. — IV. Szám. A spanyolország arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehason-lítva a keleti arabokóval. G o l d z i l i e r Ignácz 1. tagtól. 50 kr. — V . Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött. S z á s z Károly r. tagtól 10 kr. — VI. Adalékok a m. t. Akadémia megalapítása történetéhez. I. S z i l á g y i István 1. tagtól. II. V a s z a r y Kolozstól. III. R é v é s z Imre 1. tagtól. 60 kr. — VII. Emlékbeszéd Mátray Gábor 1.1. felett. B a r t a l u s István 1. tagtól. 10 k r . — V I I I . A mordvaiak történelmi viszon-tagságai. B a r n a Ferdinánd J. tagtól. 20 kr. IX. Eranos. Té 1 f y I v á n lev. tagtól. 20 kr. — X. Az ik-es igékről. J o a n n o v i c s G y ö r g y 1. tagtól 40 kr.

Hetedik kötet. I. Egy szavazat a nyelvújítás ügyében. B a r n a Ferdinánd 1. tagtól 50 kr. —

II. Podliorszky Lajos, magyar-sinai nyelvbasonlitása. B u d e n z József r. tagtól 10 kr. III. Lessing (székfoglaló). Z i c h y A n t a l lev. tagtól. 20 kr. — IV. Kapcsolat a Magyar és szuomi irodalom között B a r n a F e r d i n á n d , lev. tagtól . 10 kr. — V. Néhány ösmüveltségi tárgy neve a magyarban. B a r n a F e r d i n á n d 1. tagtól. 30 kr. VI. Rankavis Kleón uj-görög drámája. T é l f y I v á n lev. tagtól. Ára 30 kr. — VII. A nevek uk és ük szemólyi'agairól. I m r e S á n d o r 1. tagtól. 20 kr. — VIII. Em-lékbeszéd Székács József t,. tag fölött. B a ) 1 a g i Mór r. tagtól. 20 kr. — IX. A török-tatár nép primitiv oultúrájában az égi testek. V á m b é r y Ármin r. tagtól. 10 kr. — X. Bátori László és a Jordánszky-codex bibliafordítása. (Szókfoglaló.) V o l f G y ö r g y 1. tagtól. 10 kr.

Nyolczadik kötet. I. Corvin-codexek. Dr. Á b e l J e n ő t ő l . 60 kr. — II. A mordvaiak pogány

Istenei s ünnepi szertartásai. B a r n a Ferdinánd 1. tagtól. 50 kr. — III. Orosz-lapp uta-zásomból . Dr. Genetz Avvidtól. 20 kr. — IV. Tanulmány a japáni művészetről. Gróf Z i c h y Á g o s t t ó l . 1 frt. — V. Emlékbeszéd Pázmándi Horvát Endre 1839-ben el-búnyt r. t. fölött. A születése századik évfordulóján, Pázmándon rendezett ünnepélyen, az Akadémia megbízásából tartotta S z á s z K á r o 1 y r. t. 10 kr. — VI. TJkkonpohár. A régi magyar jogi szokásnak egyik töredéke. H u n f a l v y P á l r. tagtól. 20 kr. — VII. Az úgynevozett lágy aspiráták pboneticus értékéről az ó-indben. M a y e r A u r ó 11 ó 1. 60 kr. — VIII. Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Dr. Áb e 1 J e n ő t ő 1. 80 kr. — IX. Ujperzsa nyelvjárások. Dr. P o d z e r K á r o l y t ó l . 5o kr. — X. Beregszászi Nagy Pál élete és munkái. Székfoglaló I m r e S á n d o r r. tagtól. 30 kr.

Kilenczeűik kötet. * I. Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag felett. B u d e n t z J . r. tagtól 10 kr.

II. A Boro-Budur Jáva szigetén. Dr. gróf Z i c h y Á g o s t 1. tagtól. 40 kr. III. Nyelvünk ujahb fejlődése. B a 11 a g i M ó r r. tagtól. . . . 20 kr. IV. A hunnok és avarok nemzetisége. V á m b é r i Á r m i n r. tagtól 30 kr. V. A Kún- vagy Petrarka-eodex és a kánok. H u n f a l v y P á l r. tagtól. 30 kr.

VI. Emlékbeszéd Lewes Henrik György külső tag fölött. S z á s z K á -r o l y r. tagtól 10 kr.

VII. Ős vallásunk főistenei. B a r n a Ferdinand 1. tagtól . . . . 40 kr. VIII . Schopenhauer aesthetikája. Dr. B u z s i c s k a K á l m á n t ó l . 10 kr .

IX. Ős vallásunk kisebb istni lényei ós áldozat szertartásai . B a r n a E. 1. tagtól 30 kr.

X. Lessing mint philologus. Dr. K o n t Ignácztól 30 kr. XI. Magyar egyházi népénekek a XVIII. századból. Szókfoglaló.

B o g i s i c h M i h á l y 1. tagtól 50 kr. XII. Az analógia hatásái-ól, főleg a szóképzésben. S i m o n y i Zsig-

mond 1. tagtól 20 kr. Tizedik kötet.

I. A jelentéstan alapvonalai. Az alakokban kifejezett jelentések. (Székfoglaló.) S i m o n y i Z s i g m o n d 1. tagtól . : . . . 30 kr.

II. Etzelburg és a magyar búnmonda. (Székfoglaló). H e i n r i c h G u s z t á v 1. tagtól 20 kr.

III. A M. T. Akadémia és a szórni irodalmi társaság. H u n f a l v y P á l r. tagtól 20 kr.

IV. Értsük meg egymást . (A neologia és orthologia ügyében.) J o a n -n o v i c s G y ö r g y t. tagtól 30 kr.

V. Baranyai Decsi János ós Kis-Viczay Péter közmondásai. B a l i a g i Mór r. tagtól 10 kr.

VI. Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophocles trópu-saival. Míveltségtörtónet.i szempontból. (Adalék a költészet össze-hasonlító tropikájához.) Dr, P e t z V i l m o s tanártól . . . . 60 kr.

VII. Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. S z á s z Károly r. tagtól 10 kr. VIII. Cantionale et Passionale Hungaricum. B o g i s i c h Mihály 1. tagtól 30 kr.

IX. Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig. J a k a b E l e k 1. tagtól 50 kr. X. Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett. Dr. H e i n r i c h

G u s z t á v 1. tagtól 40 kr.

A HELYES MAGYARSÁG ELVEI I R T A

P O N O R I T E W R E W K E M I L . T A R T Á L M A :

J. A nyelv mivoltáról. II. Nyelvünk viszontagságáról. III . Idegen szavaink. IV. Nyelvérzék és népetymologia. V. Purismus. VI. Neolog-ismus. VII. Mondattan. VIII. A fordításról. IX. A helyes magyarság elvei.

A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások birálata,

tekintettel az ujitás helyes módjára.

Irta I m r e S á n d o r ,

a magy. tud. Akadémia 1. tagja. TABTALOM : Bevezetés. —I. Hangtani újítások.— II. Szóragozás, — III. Szóképzés.—

IV. Szófüzés. — V. Stil. , ' . . .

B u d a p e s t , 1882. Az A t h e n a e u m r. társ. k ö n y v n y o m d á j a .

Oldalszámok��_1��_2��1��2��3��4��5��6��7��8��9��10��11��12��13��14��15��16��17��18��19��20��21��22��23��24��25��26��27��28��29��30��31��32��33��34��35��36��37��38��39��40��41��42��43��44��45��46��47��48��49��50��51��52��53��54��55��56��57��58��59��60��61��62��63��64��

Documents

A NYELV- ÉS SZÉP TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.real-eod.mtak.hu/392/1/ERTNYELVSZEP_10_13.pdf · 2014. 5. 7. · A magyar egyházak szertartásoa XVI. és XVIIs éneke. századbani . Bartalus