'“T O ; i g .

■ -I

KÜLÖNLENYOMAT AZ ETHNOGRAPHIA 1966. ÉVI 2. SZÄMÄBÖL

ERDÉSZ SÁNDOR

A penyigei históriás ballada

ír

D o u s ' d '^ 3 'V ^ < C .

§ d e » ? f c v v v Y *

*", \

B U D A P E S T1966

\

A penyigei históriás ballada

A magyar népballadaköltészet — történeti rétegződését tekintve — több csoportra osztható, a klasszikus balladáktól az újtípusú balladákig.1 Az utóbbi csoporton belül beszélünk betyárballadákról, rémtörténet-balladákról, bújdosó- balladákról.2 \éleményünk szerint a históriás balladák is, elsősorban sajátos keletkezésükre és terjedésükre való tekintettel, az újtípusú balladákon belül külön alcsoportot képeznek.3

A középkori énekmondó (hegedős, lantos) rend utolsó képviselői a histó- riások voltak, akik még a X X . sz. elején is szinte minden búcsún és vásáron megjelentek. A megtörtént tragikus eseményeket versbe öntötték és énekelve előadták. Ugyanakkor a históriákat, vagyis a lapra nyom tatott énekeket árul- gatták.4 Ez által a jól sikerült históriás énekek elterjedtek a nép között és a folk- lorizacio törvényei alapján átalakultak, kicsiszolódtak, a nép ízléséhez formá­lódtak. INem egy historias balladánkról kimutatható, hogy ilyen körülmények között született meg.5

Históriás balladának tartjuk a penyigei balladát is, melynek keletkezési körülményeit többé-kevésbé sikerült tisztáznunk. Reméljük, hogy e ballada születése folyamatának és okainak vizsgálatával fényt vetünk a históriás bal­ladák keletkezésének általános társadalmi és folklorisztikai kérdéseire is. Min­denek előtt ismerkedjünk meg Penyige községgel és a balladánk témáját képező tragikus eset hiteles történetével.

Penyige hazánk északkeleti csücskében, Fehérgyarmattól öt kilométer­nyire keletre fekszik. A község neve a róla elnevezett penyigei szilva6 révén — országszerte ismert. Penyigével kezdődik az innen keletre elterülő, Erdőhátnak nevezett tájunk, amelyen a Szenke csordogál keresztül. (1. kép.) A község neve a X II . sz. végétől kezdődően gyakran előfordul, ezt követő századokban Penyige

1 Vargyas 6 réteget állapít meg: C s a n á d i Imre—V a b g y a s Lajos: Röpülj páva, röpülj. Magyar népballadák és balladás dalok. Bp. 1954. 40—42. — L. még: F a b a g ó József: Jávorfa-mu- zsika. Népballadák. Bukarest 1965.

2 Cs a n á d i— V a r g y a s : i. m. 307— 369, 399— 404, 526— 553. — K a t o n a Imre: Magyar kubikosdalok. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Évkönyve az 1952 53. évre. Bp. 1953. 358—415. — O r t u t a y Gyula: Kis magyar néprajz. 3. kiad. Bp. 1958. 38

3 Históriás balladáknak tartjuk mindazokat a dalokat, amelyek eredetileg históriás énekek, ponyvatörténetek voltak, azonban a hagyományozódás folyamatában átalakultak és a népköl­tészetben meggyökeresedtek. Ide soroljuk a Barna Jancsi, Bereg Náni, Farkas Julcsa, Horváth Solán, Pápainé, Szabó Gyula, Szabó Vilma, Szendre báró, Szűcs Maris stb. című balladákat.

4 T a k á c s Lajos: Históriások, históriák. Bp. 1958. 25—27.5 Uő.: Népi verselők, hírversírók. Ethn. L X X (1959) 1—49. (II. fej. 7. j.) — K á ld i Gyula:

Barát Miksa balladája. Ethn. L X X III (1962) 138— 140.6 M o h á c s y M átyás: A szilva termesztése és házi feldolgozása. Bp. 1956. 27. — Kertészeti

Lexikon. B p. 1963. 951.

A penyigei histórias ballada 255

birtokos urai gyakran váltakoztak.7 Penyige a kisközségek kategóriájába tar­tozik; lakóinak száma az 1900. évi népszámlálás idején 750,8 1920-ban 725,9 1960-ban viszont 941 lelket írtak össze.10 A birtokviszonyok az erdőháti közsé­gekhez hasonlóan alakultak, a felszabadulás előtt pl. tíz kisbirtokos (50— 100 kh.) és öt középbirtokos (100 kh.-on felül) tartotta kezében a község földterületének 56% -át. Ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanakkor 146 családnak mindössze 223 kh. (tehát az összterület 7% -a sem) jutott, képet alkothatunk a társadalmi

1. kép. A Szenke penyigei szakasza

helyzetről is: a lakosság döntő többsége mezőgazdasági cselédként vagy nap­számosként kereste meg a kenyerét.11

A századfordulón is hasonló volt a helyzet, már 12— 13 éves korú gyer­mekek is napszámosmunkára kényszerültek. A paraszti élet nyomorúságára derített fényt az 1905-ben bekövetkezett szörnyű penyigei tragédia is.12 Erről az esetről a szemtanúk egyöntetűen vallanak:

7 M a k s a i Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. 194.8 A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. I. Magyar Statisztikai Közle­

mények 1. Bp. 1902. 312.9 Az 1920. évi népszámlálás. II. Magyar Statisztikai Közlemények 71. Bp. 192o.̂ 12b.10 Szabolcs-Szatmár megye fontosabb statisztikai adatai 1960. Nyíregyháza 1961. 28.11 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. Magyar Statisztikai Közlemények 99.

Bp. 1936. 206.12 Néhány évvel később, 1910. márc. 27-én Szatmárököntón, tancmulatsag közben több,

mint 300 ember égett el egy nádfedeles csűrben. Móricz Zsigmond ezzel kapcsolatban a szatmári parasztság társadalmi, gazdasági, szellemi elmaradottsagának okait elemzi es felveti a felelősség kérdését. „A magyar nép olyan, hogy azzallehetne valamit kezdeni, de aza baj,hogy a fölötte álló rétegek nem olyanok, amelyekből jó áradhasson lefelé. És ez mind oka annak, hogy Ököriton leégett egy csűr, s

256 Erdész Sándor

„Ezerkilencszázöt május nyócadikán hétfőn reggel az uraságnak búzát tisztítani mentek a faluból a lányok, napszámra. Az uraságnak vót egy komvenciós hajósa, aki a mi szomszédunkba lakott. Az azért vót tudniillik felfogadva, mert a vasúti hídon, ami száz méterrel odébb van, nem engedték a járást. És az uraságot, mert hogy lopiba mentek, többször feljelentették. Ezért ű egy komvenciós hajóst fogadott, hogy aki az ű birtokára megyen dolgozni, azt vigye át a hajós. Vagy enni visznek, vagy valamilyen munkára mennek. Hogy az uraságot ne molesztálják örökké a vasúttól, hát ezér vót a komenciós hajós. A hajós meghalt, maradt neki egy öreg felesége. Az vette át a munkát. És akkor reggel tizenlietedmagával ült be a csónakba. Az apám rákiabált, hogy :

— Szálljon k i! Ne vigyen magával csak ötöt legfeljebb !Idát ű azt mondta, hogy délig ű nem fog haj ókázni! Elindult a hajóval. Ült benne egy

epilepsziás ember, akinek időközbe rohamjai szoktak lenni ebbül kifolyólag. Nagyon féltek tülle a kislányok. Vót egy nagyobb lány, aki nem félt tülle, hanem ugratta ezt az úgynevezett Erdei Gyurkát. És Gyuri mindenáron, a hajóba, mikor már elindultak, szeretett volna közelibe fér­kőzni a lánynak. És mikor a közepin már túlmentek, hát addig fészkelődött Gyuri, hogy valamék másik kislányhoz hozzáért. Az persze megijedt tülle. Mivel annyi sokan vótak, a hajó pedig félig vót mán a parton is vízzel, a hajó orra lement, a hátulja felágaskodott. Rájok borult.” 13

„Mán mikor azután beértek a közepébe, mán akkor látták, hogy veszve vagyunk. Meg­fordult a hajó velek, egy végibe futottak. Akkor osztán a csónak orra lement, ők meg bele a vízbe, a hajó hátulja rájok csapódott, tik meg alatta maradtak a vízbe. Én itt vótam a parton, jajveszé- keltem, de hasztalanul. Együvé fogództak, összeragództak és elsüllyedtek, hiába tudtak úszni. Vót köztük két ügyetlen, azok a hajó tetejére kapaszkodtak. Ezek megmaradtak. Vót egy bátyám, Bodnár János, az hármat huzott ki belőlük. Apámnak a testvére vót. Nem jó vót azt nézni. Egyik­nek a keze járt így (mutatja, felemelt karjával hadonászik), némelyiknek a lába, aztán lementek. Szörnyű vót azt látni. Itt vót vagy öt csónak nálunk, ide vót berakva. Hányták a vízre, de elme­rült. Elájultam, nem tudom, hogy hoztak be. Egy álló évig nem tudtam az ajtóba állani, mindig láttam üköt. Nekünk kettő vót benne. Egy húgom, az tizennyóc éves vót, Bodnár Mária. A másik Varga Borcsa, az a férjemnek vót a húga.” 14

„Apám ment munkábafele. Mikor ideért a Szenkéhez, ez az eset akkor adódott. Két csónak vót itt az ódalba, de széjjel vótak száradva. Lehúzták a vízre. Mikor odaért az apám, majdnem félig vót vízzel. Az én apám a csónak két peremjére állt, úgy hajtotta a rúddal. Mikor odaért, akkor kettőt húzott fel a rossz csónakba. Aztán megint kettőt kihozott. Mikor harmadikszor ment, akkor már csak egyet tudott menteni, mert leszállottak. Ezt az egyet is úgy látta meg, hogy a nagy haja libegett a víz felett. Hajánál fogva húzta fel. Többet nem tudott megmenteni, mert a többi leszállott.” 15

„Mikor lehettek a parttól vagy húsz méterre, akkor Gyuri valahogy megijesztette őket, akkor ők visongva előre szaladtak. A csónakból akkor ők kiömlöttek, a csónak felfordult. Azt még láttam, hogy elmerültek, nyújtogatták a kezüket, hadonásztak vele. Akkor szaladtam az édes­apámhoz és a bátyámhoz, hogy nagy szerencsétlenség történt. De a tragédia az vót, hogy mán mentek a segítségükre, akkor a víz mán el vót simulva. A csónak úszott a vízen két lánnyal. Erdei Gyuri az átúszott a túlsó partra. Aztán mentek gyaloinmal. Elébb csak egyet húzott ki a gyalom, aztán egyszerre nyolcat. Kifektették őket a partra. Aztán jött a főszolgabíróság, a csend- őrség.” 16

A 9 kislány tragédiájáról a korabeli tudósítások17 sem tudnak pontosabb, élethűbb leírást adni. A 9 kislány halála majdnem minden penyigei családot érintett. Nevüket nemcsak a halotti anyakönyv, hanem az emlékezés is hosszú időn át őrizni fogja. A kis község gyásza a környéken hamar ismeretessé vált,

benne negyedfelszaz ember. M ó r ic z Zsigmondi Riportok. I. Móricz Zsigmond Összegyűjtött Művei. Bp. 1958. 10. A gyermeklányok foglalkoztatása miatt, a felső rétegek felelősségének kérdé­sében ■— véleményünk szerint — a nagy író Penyigén is hasonló eredményre jutott volna. Az ónban a felelősséggel sem itt, sem olt, senki sem foglalkozott. — Itt jegyezzük meg, hogy az ököritói tragédiáról históriás ének több verzióban készült, azonban a hagyományban egyik sem fogam- zott meg. L.: T a k á c s : Históriások i. m. 13. — Sz e n d r e y Zsigmond: Szatmár megye néphagyomá- myai. Ethn. X X X V III (1927) 246. — Az ököritói borzalmas tüzkatasztrófa. (Négyszáz ember pusz­tulása Szatmár megyében.) Szerkesztette: T ó t h Sándor Karcagon. Békés é. n.

13 Elmondta: Jármi Béla 71 é. tsz-tag, Penyige 1965. szept. 3.14 Elmondta: Varga Andrásné Bodnár Irma 83 é. földm., Penyige 1965. aug. 18.15 Elmondta: Bodnár Bálint 69 é. földm., Penyige 1965. aug. 18.16 Elmondta: Jármi Gusztáv 74 é. földm., Penyige 1965. aug. 18.17 Heti Szemle. Szatmár 1905. máj. 10. — Szatmár és Vidéke. Szatmár 1905. máj. 9. —

Szatmár-Németi. Szatmár 1905. máj. 10.

A penyigei históriás ballada 257

ma is, akárcsak a szatmárököritói esetet, másutt is emlegetik. A penyigei tra­gédia jelenlegi, széles körű ismeretét mindenekelőtt azzal kell magyaráznunk, hogy az esetről korabeli históriás ének készült, mely elterjedt, s mint tudjuk: a rím és dallam, különösen együtt, az emlékezésre pozitív hatást gyakorol.18 Természetes, hogy a korabeli és a jelenlegi dal között különbség van,19 melynek tárgyalására a továbbiakban még visszatérünk.

A penyigei históriás balladával első ízben Zsarolván községben találkoz­tunk, az alábbiak szerint:

Ki - lene kis - lány be - le - halt a víz - be

Be - le ül - tek ha - jó or - rá - ba

El - me - rül - tek a Szén-ke hab Ia baViszi a víz a lányokat viszi,Szeretője a partjáról nézi.„Gyere babám, ne hagyj bele halni,Gyenge testem a halnak megenni!”Szenke vize száradj ki, apadj ki,Kilenc anya könnyét ne csordítsd ki !20

Természetes, hogy Penyigén jóformán mindenki ismeri ezt a balladát, melyet az alábbiak szerint énekelnek:

J.= Ö3

Szat- már me-gye Pe - nyi - ge köz - ség - be

F ^ í fK i-len e kis-lány be-le - halt a. víz - be

18 E l k o n y i i í D. B.: Gyermeklélektan. Bp. 1964. 228. — „Az is világos előttünk, hogy a szájhagyományozó költészetben a változtatásra nagyobb lehetőség van a prózai epikumok külön­böző műfajaiban, mint másutt.” O b t u t a y Gyula: A szájhagyományozás törvényszerűségei. Etlin. LXXVI (1965) 6.

19 Megkülönböztetésül a korabeli (kiforratlan) dalt históriás éneknek, a jelenlegi (kicsiszo­lódott) dalt históriás balladának nevezzük.

"É nekelte: Farkas Ferenc 36 é. tsz-tag. Zsarolyán 1962. máj. 19.

258 Erdész Sándor

T F = (

B

4 =

3 - 1e ii l- t(ikJ

á - ba1la " jó or - i

% = .- —J ah ■Ivi-bo- rul - tak a Szén - ke hab - já - ba

Ezerkilencszázötödik évbe Kilenc kislány belehalt a vízbe.Szenke vize száradj ki, apadj ki,De sok anya könnyeit csaltad k i!

Kilenc kislányt viszi a víz, viszi,Szeretője a partjáról nézi.„Gyere babám, ne hagyj belehalni,Gyönge testem a balnak megenni !” 21

A penyigei históriás ballada után érdeklődve egyre több variánsról sike­rült tudomást szereznünk.22 Az eddig ismert lelőhelyek térképre helyezésével megállapíthatjuk, hogy balladánk a Tisza — Kraszna — keleti országhatár által bezárt területén terjedt el. (2. kép.) A térkép azt is mutatja, hogy Penyigé-

2. kép. A penyigei históriás ballada földrajzi elterjedése

21 Énekelte: Jármi Béla 71 é. tsz-tag. Penyige 1965. szept. 3.22 Császló. Buzgó Ferenc ált. isk. igazgató szíves levélbeli közlése. 1966. jan. 28. — Cse-

göld. Mátyás János gyűjtése, 1953. jan. 26. Néprajzi Múzeum Népzene tára (a továbbiakban: Népr. M. Nt.) 6678. — Gcirbolc. Székely Gyuláné szíves levélbeli közlése. 1966. jan. 20. — Kocsord. Máté Miklósné tsz-tag szíves levélbeli közlése. 1966. jan. 20. — Komlódtótfalu. Saját gy. 1965. máj. 26. Énekelte: Nagy András 76. é. földm. — Nagygéc. Kállai József kultúrotthon igazgató szíves levélbeli közlése — Panyola. Széles Gyula tanár szíves levélbeli közlése. 1966. febr. 11. — Szamostatárfalva. Saját gy. 1965. máj. 26. Énekelte: Szeles Endre 80. é. földm. — Tunyog- matolcs. H a j d ú András gyűjtése 1952. szept. Énekelték többen. Népr. M. Nt. XIV. 164. Szatmárcseke. Lakatos József ált. isk. tanár szíves levélbeli közlése. 1966. febr. 15. — Tyúkod. M a á c z László gyűjtése, 1955. márc. 28. Énekelte: Szuromi Mária 25 é. Népr. M. Nt. 5735.

A penyigei históriás ballada 259

tői kiindulva az elterjedés távolsága szinte minden irányban azonos. A beregi Tiszaháton, valamint a Krasznától nyugatra eső részen ez ideig nem sikerült változatot találnunk. Véleményünk szerint egy-két újabb változat előbukkanása sem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy a penyigei históriás ballada ismerete aránylag szűk területre korlátozódik. Itt jegyezzük meg, hogy Penyigéhez közelebb eső községekben — balladánkra vonatkozó kutatásokat nem végeztünk, mivel bizonyosnak vesszük helyi előfordulását.

Eleve a ballada elterjedése több mint valószínűvé teszi előttünk, hogy keletkezésének helyét is ezen a területen kell keresnünk. Az adatközlők ugyan­csak egyöntetűen állítják, hogy a históriás dalt 1905-ben tanulták, azóta éneklik különböző alkalmakkor. Keletkezésével kapcsolatban Jármi Gusztáv a követ­kezőket mondotta:

„Még ebben az évben a sallós nagyvásáron23 Fehérgyarmaton történt, hogy a csengeri vak koldus énekelte a vásárba:

Szatmár megye Penyige községbe Kilenc kislány belefúlt a vízbe.

A koldust a felesége vezette, oszt dalolgatta. Ebbe a vásárba láttam egy kandiét, egy zsidó fiút. Az árulta a lapokat, amelyiken le vót nyomtatva ez a nóta. Vették is ezt a nótát. Akkor még friss vót ez a tragédia, jó üzletet csinált vele a zsidó fiú. Akkor hallottam ezt a nótát először, azután már dalolgatták itt is, Penyigén.”

,,Hol szokták énekelni? ”ősz felé abban az évben volt itt bál, akkor a zenekar is játszotta. Lakodalomkor nem

énekeltük, hanem lekvárfőzéskor, kukoricahántáskor, dörzsölőbe, fonóba és minden ilyen társas összejövetelen. Tudja ezt a nótát mindenki a faluba, de tudják más faluba is.”

Ta k á c s Lajos kutatásai nyomán tudjuk, hogy a csengeri vak koldus Albók Gyula volt,24 jól ismerték őt ezen a területen. Más adatközlő viszont25 határozottan állítja, hogy Albók, bár énekelgetett e dallamra,28 a penyigei históriát sohasem adta elő, mivel nem az ő nótája volt. Valóban, az életrajzi adatokat figyelembe véve el kell fogadnunk, hogy Albók Gyula, a Szatmárság híres és egyben utolsó históriása nem lehetett a penyigei históriás ének szer­zője.27

A századforduló utáni években, a mai Szabolcs— Szatmár megye területén öt históriás tevékenységéről tudunk.28 Hogy közülük melyik volt a penyigei históriás ének szerzője, sajnos, nem sikerült ez ideig megállapítanunk. Bár a szerző személye tisztázatlan maradt, az egyéni szerzőséghez nem fér kétség. Korábban a dal teljesebb formában élt. Mint Jármi Béla mondja: „Több verssel tudtam, dehát elfelejtettem ennyi időn, ennyi viszontagságon keresztül, amin már keresztül mentem. De a községben se igen tudnak már többet róla.”

A felnőttek valóban az éneknek csak 2—3 versszakát tudják, az iskolai tanulók azonban jóval többet ismernek. Mint később kiderült, Kormány Margit

23 Június közepén tartják. A sarlós vásárokon, mint ahogy az elnevezés is elárulja, aratás­hoz szükséges eszközöket nagy mennyiségben árusítanak.

24T a k á c s : i. m . 56.25 Szeles Endre 80 é. földm. Szamostatárfalva 1965. máj. 26.26 Szeles Endre jól ismerte Albókot, mivel Albók elég gyakran históriázott Szamostatár-

falván. A penyigei balladát mégsem Albóktól tanulta.27 Albók Gyula 1877-ben született. Az első világháborúig műszerész és légtornász volt.

Szeme világának elvesztése után, 1922-ben csapott fel históriásnak. (T a k á c s Lajos szíves szóbeli közlése.)

28 Név szerint: Ferkó András, Szedlák János, Szilvási Gusztáv, Szilvási József és SzűcsJ ózsef.

260 Erdész Sándor

tanítónő nagy hozzáértéssel kiegészítette a helyi balladát. Forrása egy olyan kéziratos énekeskönyv volt, mely többek között tartalmazta a penyigei his- tóriás éneket is. Valószínűnek tartjuk, hogy e népművelési tevékenység a bal­lada újjászületését (revival) eredményezi, azonban arra a kérdésre, hogy milyen módon, milyen mértékben, természetszerűleg csak egy-két évtized után adhatunk választ.

Az említett kéziratos verseskönyvet alkalmunk volt közelebbről is meg­tekinteni.29 E dolgozat elején közölt liistóriás ballada és a verseskönyv éneke közötti rokonság, azonos eredet nyilvánvaló. A liistóriás éneket teljes terje­delemben közöljük:

1. Ezerkilencszázötödik évbe,Kilenc kislány belehalt a vízbe.Bele ültek a hajó orrába,Kiborultak a Szenke habjába.

2. Szatmár megye Penyige községbe,Kilenc kislány bele halt a vízbe.Egy közülök felkiált az égre,Hogy kell bele halni a Szenkébe !

3. Kilenc kislányt viszi a víz, viszi,Édes anya Szenke partján nézi.Édes anyám ne hagyj bele halni,Gyenge testem a halnak megenni!

4. Penyige községbe ez a hír van:Kilencz kislány egyszerre halva van !Elnyelte a Szenkének eró's vize,Nem volt olyan, ki kimentene.

5. Édes anyám, édes kedves anyám,Milyen halála lett jó lányodnak?Már nekem egyszerre kellett halni,Nem volt időm tőled elbúcsúzni!

6. Édes anyám, köszönök tőletek,Emlékszem én anyám felőletek.Néha anyám gondolj lányodra,Borzasztó volt lányodnak halála.

7. Ti testvérek el ne felejtsetek !A temető egy rózsát a fejfámra,Édesdebben nyugszom a síromba.

8. Gyászba van a penyigei utcza,Kilencz kislányt visznek rajta halva.Édesanyja jajszóval siratja:Áldás szálljon lányom, hű porodra !

9. Édes anyám nekem helyem lészen,A mély sírba engemet letesznek.Elköszönök tőlök utoljára.Most letesznek engemet a sírba.

29 Bodnár Endréné 70 é., penyigei lakos tulajdonában.

A penyigei históriás ballada 261

10. Penyigei temető szélébe,Kilenez kislány nyugszik ott egy szélbe.Isten veled, kilenc kislány hulla,Szép csendesen nyugodjál a sírba !

11. Szenke vize, Penyige községbe,Kilenez kislány belehalt a vízbe,Szenke vize száradj ki, apadj ki,De sok anya könnyét te csaltad k i!

12. Kilenez kislányt viszi a víz viszi,Szeretője a partjáról nézi.Gyere babám, ne hagyj bele halni,Gyenge testem a halnak megenni.

13. Utas néz be a temető kertbe,Kilenez kislány nyugszik ott egy szélbe.Isten veled kilenez kislány hulla,Szép csendesen nyugodjál a sírba!

Feltűnő, liogy a terjengős históriás ének a reális tényekből csupán azt közli, hogy kilenc kislány a hajó orrába ült, a hajó felborult, a leányok a Szenkébe fulladtak. Arról, hogy a tragédia milyen előzmények után, miért és hogyan zaj­lott le, sem a históriás ének, sem a ballada nem szól. Ez a körülmény arról tanús­kodik, hogy a históriás-szerző a penyigei esetről csupán „rövid liír” -t hallott, melyből kiindulva — egyéni formulák, a meglevő história-repertoár felhaszná­lásával —• egész történetet kerekített.

A penyigei históriás ének variánsaiba — a közölt históriás ének 1. vers­szaka, a 2. versszakának első fele, a 3. versszaka és a 11. verszakának második fele került át, különböző összetételekben. A hagyományozódás szabályai alapján eltünedeztek a fölösleges ismétlések, az érzelgős, szentimentális versszakok; nem maradt más, csupán az esemény és ehhez kapcsolódó emóciók költői ábrá­zolása, drámai sűrítésben. A penyigei ballada magán visel bizonyos homály jegyet.30 Ugyanis teljes mértékben azok számára érthető, akik ismerik a penyigei tragédiát, legalábbis tudnak annak „megtörtént esemény” voltáról. Ma még elevenen él a ballada mellett a tragédia emléke is. Az emlékezés továbbélését —■ más históriás balladákkal ellentétben — elősegíti a balladánkban mutatkozó helyhez és időhöz (Penyige — 1905) kötöttség.

A históriás balladákat ismert népdalok dallamára éneklik. Balladánk dallama nemcsak Szabolcs— Szatmár megyében, hanem országszerte is ismert, az alábbi szöveggel:

Túr a disznó, ha a gyepre hajtják,Tartottam szeretőt szőkét, barnát . . .31

A penyigei ballada változatainak gyűjtése során csupán az eddig közölt dallammal találkoztunk, bár egyes adatközlők említették, hogy korábban más nóta is volt a penyigei tragédiáról. A Néprajzi Múzeum őriz egy azonos témájú dalt, melynek szövege és dallama valóban más:

30 Cs a n á d i— V a b g y a s : i. m. 23— 24.31 E népdal vizsgálata nem tartozik célkitűzésünkhez, csupán megjegyezzük, hogy terüle­

tünk legismertebb lakodalmas dalai közé tartozik.

262 Erdész Sándor

- _ , -

0 í = — ---í---P e -n y i-g e - i Szenke vi - zén vé - gig s í i-tö t t nap

í n0-----* --->---

---- J---í---

P e -n y i-g e - i k i-len e kis-lány vé - let - len be - le - halt

Sze - ren - csét - len lett a meg - ha - Iá - suk

Pe- nyi- ge - i Szenke vi - be - vet - te ga ba

2. Megkondult a penyigei harang,Húzza aztat három fehér galamb.Most húzza az utolsó.............. ,Penyigei kilenc legény szive majd meghasad.

3. Penyigei kilenc kislányt viszi a víz, viszi.Szeretője, édesanyja a partjáról nézi.Gyere babám, ne hagyj bele halni,Az én jegyesem testét a halnak megenni.32

Az itt bemutatott és az általunk gyűjtött (összes többi) ballada között csupán a harmadik versszak szövegében mutatkozik hasonlóság. Az átalakítás itt is nagymérvű, mivel az eredeti 10-szótagos verssorokat — a 3. sor kivételével — 14 szótagra kellett növelni. Az átalakítás a feltételezett második szerző kezére vall. A második típus kiforratlanabb, ponyvaibb ízű, minden bizonnval ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem gyökeresedett meg, nem került be a hagyományo- zodas folyamatába.33

\ ARGYAS Lajos az új ballada és a vásári ponyva kapcsolatára rámutatva írja: „ . . .tanúi lehetünk, hogyan emészti meg, hasonlítja magához a gyatra ponyvái szöveget a százados hagyományaiból erőrekapó népköltészet,” 34 Úgy véljük, hogy ez a megállapítás vonatkozik a penyigei balladánk születésére is.35 3

Népr m 'n /M H A2590/a n<lráS’ Tunyogmatolcs 1952’ szePt' Énekelte: lioracsi Menyhértné 56 é.33 Éppen ezért, különösen az első versszakot, mint el nem fogadott egyéni javaslatot

ö T — IX(1959) 210lntenÜnk’ L" ° KTt7TAY C,yula: Variáns, invariáns, affinitás. MTA II.34 Cs a n á d i— V a k g y a s : i .m . 43.35 Erre itt is hozhatunk néhány tanulságos példát. A Komlódtótfaluban gyűjtött változat 3

versszaka így hangzik:

Szenke vize száradj ki, apadj ki,Kilenc anya könnyét te csaltad k i!Kilenc anyát nagy bánatba hoztál,Kilenc házat gyászba borítottál.

A penyigei históriás ballada 263

A penyigei balladát elsősorban azért láttuk el „históriás” jelzővel, hogy ezáltal is históriás énekből való eredetére utaljunk és ugyanakkor a hasonló stílusú balladáktól valamelyest megkülönböztessük. Tudatában vagyunk annak, hogy a históriás balladák a legkevésbé képeznek lezárt formát. A penyigei históriás ballada jelenleg is állandóan változik, a hangja azonban egvre drá­maibbá, balladaibbá válik.36

E r d é s z Sá n d o r

Ulandop 9pdec:

rtEH H rEflCKAfl EblJIHHHAH EAJIJIA^A

(P e 3 i0Me)

ripoH3BefleHH>i BeHrepcKOÜ öaJiiia/uiOH no33nn nocaeflHHX ;usyxcoT jieT mm H33biBaeM «öajuiaflaMii HOBoro ran a ». f l o ch x nop n3 Sajuiafl s to h rpyn n w oőmmho 3aHHMajincb pa36oíi- hhhiimh (oeTjjpcKHMH) SaiuiaflaMH, üajuia/taMH 06 yőnücTBax, rpaSapcKHMn üajuia/taMH, 6ajuia- flaMH CKpbiBaBiiiHxcsi o t BJiacTeu. no HarneMy MHemuo, nacTajio BpeMji roBopuTb h 0 űmjihh- Hbix üajijia«. v

nocjieflHue npeflCTaBHTejin cpcAHCBCKOBoro opflena neBitOB-übijiHHiuHKOB (urpaBiiiHx Ha CKpnriKe hjih jiiothc) Gbum npeflCTaBHTeJiHMH 3Toro HanpaBJieHHH 6aji^a«Horo TBopaecTBa ohh eme b Haaajie X X Bei<a noíiBJiRjmcb na KajKfloií apMapne 11 najiOMe. npoHCxuiefliime Tpa- nnieCKue coGmthh ohh nepcKJiaabiBajiH b cthxh ii nean. B to n<e Bpe,\Di ohh 3aHHMa;THCb Top- roBJieH«HCTopHRMH», to ecTb OTneaaTaHHbiMM Ha OTflejibHbix jiHCTax óbuiHHaMH. Tai<HM nyTeM y/iaBuiHecH öbuiHHbi pacnpocTpaHítriHCb b napo/ie, n e p e fji 0 p\i h p 01: a n h c l , BbipaöaTbiBajiHCb coraacHO HapoflHOMy BKycy Ha ocHOBe 33kohob <})OJibKJiopH3attHH. Mo>kho c nojiHoü /tocTOBep- HOCTbio noKa3aTb, t io He o/uia uhuimua po/uuiacr. thkhm nyTeM, npti thkhx ycJiOBHjix

H eöojibm oe cen o neHHre pacnojiow eH o b oS aacrn C aüojm — CaTMap. TpareflHH no- cjiy>KHBiuaH TeMon pa36npaeM on hhmh 6ajuia«bi, npoH30uuia 5 Mán 1905 ro «a , TOHHbie CBefleHHH 0 HeH aBTop nojiyaHJi H3 BOcnoMHHaHHÜ oueBHfliteB. CorjiacHO hx paccKa3aM, 16— 17 jteBymeK xoTeao nepeÜTH uepe3 >k CJiesno; ;opo>khbiii m oct peKH CeHKe, npoTeKaioniati ok o jio ceaa ü e -

Garbolcon a következőképpen fejezik be a balladát:Lányok, lányok, penyigei lányok,Koporsónkat végig sirassátok.Öltözzetek tiszta feketébe,Vigyetek a rózsás temetőbe.

Máté Miklósné Kocsordon az alábbiak szerint jegyezte le a penyigei ballada utolsó két strófáját:Kilenc kislány gyászos koporsója Egy udvarba sorba le van rakva.Gyertek elő híres penyigei lányok,Koporsónkat könnyel locsoljátok.

Megkondult a penyigei harang,Húzza aztat kilenc fehér galamb.Most húzzák az utolsó verseket,Kilenc anya szíve majd megreped.

E versszakok, melyekhez hasonlókat még sorolhatnánk, az eredeti históriás énekben sem talál­hatok; a penyigei históriás balladába való kerülésüket a „vonzástörvény” -nyel magyarázhatjuk. L.: K r iz a Ildikó: Affinitás a népballadában. Ethn. LXXVI (1965) 221—242., , 36 >>A história es ballada legszorosabban összefügg egymással. Mint műfaj, könnyen elvá­laszthatok, kulon műfaji jegyeik, életformájuk révén, de mihelyt a história kiszakad eredeti környezetéből, elkerül az énekestől és a füzetlapról, tehát mint dal terjed tovább, teljesen úgy viselkedik, mint a ballada, illetve a népi énekgyakorlatban átalakulva felveszi a szóbeliség ¡el­emző jegyeit. T a k á c s : 1. m. 109.;— „Nem egy népballadánk ilyen vásárról-vásárra járó vándor AM eS ^kfjehol került a nép ajkára.” Györm-y István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés.A Magyar fa j- es Népismeret Könyvtára 1. Bp. 1942. 18.

264 Erdész Sándor

m ire, Tai< KaK Ha npoTHBono.no>KHOM Oepery e e pacno.nara.nocb HMeHHe, r/;e ohh 6 b u rn no,neH- mnuaMH. OflHaKO CTopo>K He nporiycTHJi n x , noaTOMy ohh nonbiTanucb nepenpaBHTbcn Ha JiOAKe. B e e c e j in b p a ccox m y io Jio^Ky, c jioaouhm uch h mojioämm napHeM, «noJiyAypKOM». fleB y- uiKii noaTpyHHBajiH Haa napHeM, Me>KAy TeM BOfla npocam iB ajiacb b jioflKy. X op om ee HacTpoe- m ie CMeHHJi CTpax. O t abh jk ch h h nepenojiHeHHa« JioAKa nepeBepHyjiacb. HecKOJibKO AeByweK BbinjTKuio, HeCKOJibKiix cnacjiH , ocTanbHbie M<e 9 yTOHyjiHCb b no.ny BMecTe, ;{cp>Kacb A pyr 3a Itpyra. H x yaa n ocb BbiJiOBHTb pbiOaubeíí ceTbio, ho y w e MepTBbiMH. nojmepeBHH ro p e cra o - J10M3B pyKH, C npHHHTaHI'IHMH HaŰJHOflajIO 3a npOHCXOAHIHHM, HO HH'JCM He MOr.riH IIOMOIHb ( p u e . 1 . MecTO Tpareflim ). C rjiyßoK oii CKopßbio noxopoHHJiH AeBymeK.

B c j i e a y r o m e Mecnue y>K e bo B c e ü O K p e cra o cT H ölijihhiuhkh n e jiH o n e H u r e iÍK o n T p are flH H . H a im i a B T o p a ctiixob He y / t a j i o c b . B p y K o n u c n coxpaH H JiC H o p H n iH a jib H b iH tckct, coctoh- IHHH H3 13 CTpO(J). H a p O Ä M<e 3H aeT TOJIbKO 3 — 4 C T pO $M , H T O B CHJIbHO H3MeHeHH0M BH fle, O o jie e T o r o , cthxh B a p b tip y ioT C H b k3>k^oh f lep eB H e . M 3B ecT H a h n p y r a n B e p c u n , ho OHa n p o - HCX0ÄHT H3 c e n a T yH ërM aT O Jiu (H H B a p n a H T ). otjihhhh opH rH H ajibH biH j iy ö o u H b ii í tckct Mbl H a3bIBaeM GblJIHHOH, a II3MeHeHHLIH COrjiaCHO 3aK 0H 3M (J)0JIbKJ10pH3ai;HII TeKCT — Bhjihh-h o íí S a j in a f lo i ï .

BapiiaHT neHiireiícKoií ő a ju ia n b i , 3anncaHHbiH b cene /K a p o m , anymiT tű k :

B oÖJiacTH CaTMap, b cene íleH iire XleBHTb AeBymeK yTOHyjio b p exe,C ejIH OHH B HOC JIOAKH, n o rp y 3 H J iH C b b n e H y CeH KH.

H e c e T BOfla A e B y m e K , n e c e T ,JlioSH M biH c S e p e r a c m o t p h t ,r ip n x o f lH , moh KyKonKa, He fla t í yMepeTb,M o e c j i a ö o e T e n o p u 6 a M c b e c i - b !

(Pe(J>peH) B ona CeHKH, bm coxhh , bh coxh ii,C jie3 a M fleBHTH M a ie p e f i He « a ß n p o m iT b C íi !

3 í y neHHreíícKyio öajuia/ty 3HaioT Ha cpaBHiiTenbHO y3i<oíí TeppuTopm i (pncyHOK 3). Phaom c SajuiaflOH eme jk h b h o Tpare/pm BocnoMiiHaHHH, 'ie\iy, b npOTHBonojio>KHOCTb n p y i hm Oaji- JiaaaM, cnocoßCTByeT 3Toro BHfla, Sanna/tbi c CBíi3b onpeflejieHHbiM mcctom h BpeMeHeM (IleHHre, 1 9 0 5 rofl). MenoflHH S a ju r a a w coBna/taeT c MenoAneft oah oíí H3 H3BecTHbix n o Bceíi CTpaHe CBa- AeßHbix neceH, annyin ’, aBTop coapa.a ee, hmcíi b bh av phtm h CTpyKTypy n apo/m olí necnn.

Æ o e u x n o p He o « h h 3THorpa4>-cneitHajiHCT 3aHHM ajicn BonpocoM Toro KaKOBa CBH3b M O K A y npHMHTHBHLIMH JiyŐOHHblMH TeKCT3MH K OTflejlbHbIM ÖblJIHHHbIM OaJUiaflaM HOBOrO THna. ÍIoK a 3 oöcTOHTejibCTB B03HHKH0BeHHH neHHreíiCKOií 6 a ju ia «b i, no HaineM y, npojiH BaeT c b c t na ocHOBHbie oßmecTBeHHbie h (jjonbK nopucTunecK ne B onpocbi ponK/teHHA ő a ju ia a h o b o t o Tuna, b t ó m HHCJie h ObuiHHHbix 6 a ju ia n . neH H reüC K yio 6 a ju ia « y mbi Ha3biBaeM 6 m jih h h o h npe>KAe BCero noTOMy, u t ó 3 th m yi<a3biBaeM Ha ee nponcxow cAeH ne ii3 SbuiHHbi h b t o w e BpeMH o t j i h - naeM ee o t S a n n a/t n o /to§H o ro c t h j i h .

Sándor Erdész:

DIE HISTORISCHE BALLADE VON PENYIGE

(Auszug)

Die Schöpfungen der ungarischen Balladendichtung der letzten 200 Jahre werden „Bal­laden neuen Typs” genannt. Innerhalb dieser Gruppe war bisher von Betyárballaden, Mordtaten­balladen, Erdarbeiter- (ung. kubikos) Balladen und Emigrantenballaden die Rede. Meines Erachtens müssen wir auch über historische Balladen zu sprechen kommen.

Die letzten Vertreter der mittelalterlichen Sänger (ung. hegedűs und lantos) waren die Reimchroniker (ung. históriások, plur.), die noch Anfang des X X . Jhs. fast auf allen Kirch­weihfesten und Märkten erschienen sind. Sie haben die vorgefallenen tragischen Ereignisse in Verse gefaßt und singend vorgetragen. Gleichzeitig haben sie diese „Historien” , d. h. gedruckte Verse feilgeboten. Dadurch verbreiteten sich die gut gelungenen geschichtlichen Gesänge unter dem Volk und wandelten sich auf Grund der Gesätze der Folklorisation um, verfeinerten und formten sich zum Geschmack des Volkes. Es läßt sich über viele historische Balladen beweisen daß sie auf diese Weise entstanden sind.

A penyigei historias hallada 265

Ions • Kleingemeinde Penyige hegt im Komitat Szabolcs-Szatmár. Hier erfolgte am 5. Mai * eme’ da* Tb?m? unserer Ballade bildende Tragödie, von deren Ablauf Verf. sich bei den S T ™ Dorf Kenntnis verschaffen hat. Ihrer Mitteilung nach wollten 16 -17 Mädchen •möer f ‘ ?enbahnb™cke des Finsses Szenke, der hei Penyige fließt, gehen, da sie in dem, an der anderen Seite hegenden Herrschaftsgut arbeiteten. Der Wächter hat sie aber zurückgetrieben, r i ^ i T « r i f i?6” Übf ? an¡? mit Kahn versuchen. Alle stiegen in den ausgetrockneten Kahn ein, samt der Schiffsfrau und einem halbnärrischen Burschen. Mit diesem haben sich die Mädchen geneckt Inzwischen sickerte das Wasser in den Kahn ein. Der Frohsinn verwandelte sich plötz-rrprrft t T l ' UArerfu. e If abn kll?Pte um- Einige schwammen ans Ufer, mehrere wurden gerettet. Aber neun Mädchen sind — sich einander bei der Hand fassend — in den Fluten ver­sunken. Das Fischernetz hat sie bereits als Tote aus dem Wasser gezogen. Das halbe Dorf hat « L t Í ringend, dem Ereignis zugeschaut, konnten jedoch nicht helfen(Abb. 1. Schauplatz der Tragödie). Sie wurden mit großer Teilnahme bestattet.• t • ,^ ere.ns lm fügenden Monat haben Reimchroniker die Tragödie von Penyige besungen. Es ist nicht gelungen, den Verfasser des Gesanges zu ermitteln. Der Originaltext von 13 Strophen ist aber m Manuskript erhalten gebheben. Das Volk kennt aber nur 3 - 4 Strophen davon und auch diese mit einigen starken Veränderungen, ja sogar in verschiedenen Varianten in den umliegenden Doriern Es ist auch eine weitere Version bekannt, die aber nur im Dorf Tunyogmatolcs gefunden wurde (Invariante) Zwecks Unterscheidung wird das ursprüngliche Flugblatt (ung. ponyva) historischer Gesang (ung. históriás ének), der nach den Gesetzen der Folklorisation ausgebildetev l , r i l l m hlf ónás ballada) genannt. Eine im Dorf Zsarolyán gefundeneVariante der Ballade lautet folgendermaßen:

Szatmár megye Penyige Községbe(Im Dorf Penyige im Komitat Szatmár)

Kilenc kislány belehalt a vízbe(Sind neun Mädchen im Wasser ertrunken)

Beleültek a hajó orrába(Sie stiegen in den Kahn ein)

Elmerültek a Szenke habjába.(Versanken in den Fluten des Szenke)

Viszi a víz a lányokat viszi(Es trägt, es trägt das Wasser die Mädchen)

Szeretője a partjáról nézi.(Der Geliebte sieht es vom Ufer)

Gyere babám ne, hagyj belehalni(Komm mein Schatz, laß mich nicht sterben)

Gyenge testem a halnak megenni!(Und meinen Körper von Fischen zerfressen !)

Refr.: Szenke vize száradj ki, apadj ki(Wasser des Szenke, trockne aus, ebbe ab)

Kilenc anya könnyét ne csordítsd k i !(Tränen von neun Müttern lasse nicht rinnen !)

r i • l u ' u T Í T deí 1 lba,0I'Echen Ballade beschränkt sich verhältnismäßig auf ein kleines Geinet (Abb. 3). Neben der Ballade lebt auch noch lebhaft das Andenken an die Tragödie Das Weiterieben der Erinnerung wird, im Gegensatz zu anderen historischen Balladen, durch die Ge­bundenheit an Stelle und Zeit (Penyige, 1905) gefördert. Die Melodie unserer Ballade ist der des allgemein bekannten volkstümlichen Hochzeitsliedes gleich. Der Verfasser hat also den Balladen­text in der Kenntnis des Rhytmus’ und der Konstruktion dieses Volksliedes zusammengestellt.

Bisher wurde die Frage m der ethnographischen Literatur mehrfach untersucht, welcher Zusammenhang zwischen dem primitiven Flugblatt (ung. ponyva) und den einzelnen Balladen neuen lyps besteht. Die Entstehung der historischen Ballade von Penyige wirft m. E. Licht auf die gesellschaftliche und folkloristische Frage der Geburt der Balladen neuen Typs, und inner­halb dessen der historischen Balladen. Die Ballade von Penyige habe ich deshalb „historisch” bezeichnet, um ihre Verwandtschaft mit den historischen Gesängen zu betonen und sie von anderen Balladen ähnlichen Stils zu unterscheiden.

8 Ethnograpliia 1966/2

A népi olaj ütő technológia Baranya megyében

Meltényes község Baranya megye legészakibb részén, a Sásdi (régebben Hegyháti) járásban a Hegyhát egyik völgyében fekszik. Már a középkorban fönn­állóit, de nem a mai helyén, hanem a határ Alterkirche nevű részén. Ez a falu azonban elpusztult. A mai községet Hessen-Darmstadtból jött telepesek alapí­tották 1735-ben. Mekényes egyutcás irtványfalu. A 3073 kát. holdas határából még ma is 1003 kát. hold az erdő. Lakóinak száma 1100 körül mozog. A németek 1947— 48-ban történt kitelepítése után a faluba Szlovákiából áttelepítettek, Bihar, Heves, Zala megyei földhözjuttatottak, meg moldvai és erdélyi csángók kerültek. A német lakosság az állattenyésztésben tűnt ki, főleg hidegvérű lova­kat és bonyhádi teheneket neveltek, de a termékeny határt is szorgalommal művelték. Űjabban a határban sok káposztát termelnek. A faluban vízimalom is működött, amit az 1900-as években épült gőzmalom tett tönkre. Két olaj- j malmuk is volt.

A környékbeli kis falvakban nem volt olajütő és így a két mekényesi olajütő megélt. Lengyel, Egyházaskozár, Nagyhajmás, Bikái, Kurd, Döbrököz, Závod, Kisvejke, Száraz, Mucsi, Mucsfa, Hőgyész községek lakói mind itt üttet- ték az olajat. De a távolabbi falvakból is, mint pl. Gerényes, Tekes, Sásd, Kapos- szekcső, Csikóstöttös községekből jöttek olajat ütni. Az olajmalmokban leg­gyakrabban kendermagból, repcéből, napraforgóból, tökmagból ütöttek olajat. Ritkábban dióból, esetéből is ütöttek, paprikát is daráltak. Hajastól együtt darálták. Egész éven át ütötték az olajat, de az olaj ütés igazi ideje novembertől májusig tartott. Az olajütés napja szombat volt. Paprikát pedig hétfői napon daráltak. Egész télen át csak három napon ütöttek cseteolajat.

A faluban igen kedvelték az olajos ételeket, főleg az olajos káposztát. De sok olaj kellett, különösen amíg nem volt villany, a világításhoz, továbbá a gazdaságba kenőanyagnak. Fogyott ezenfelül orvosságnak is.

Azonban az olajmalmokban — régen, a múlt század végéig — nem csak olaj ütés folyt, az olajütés tulajdonképpen csak másodrendű feladat volt. A bonyolultabb szerkezetű hengermalom elterjedése előtt az olajmalmokban elsősorban — gabonát őröltek, s csak időszakonként, farsang táján foglalkoztak óla ¡ütéssel is.

Az alsó olajmalom a falu Loren nevű részén épült, melyet Alsó falunak is hívnak. A szájhagyomány szerint a falu egyik legrégebbi épülete volt. Stip Dániel építette. A család kihalta után szintén Stip nevű család szerezte meg, majd később Herczeg Jakab örökölte felesége révén. A malom 1946-ig működött, ekkor kapta meg egy telepes, aki néhány év múlva elbontotta.

A felső olajmalmot Kraling János építtette, hihetőleg a múlt század má­sodik felében. Majd később Schmidt György kezére került. Legutolsó tulajdo-