A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

IV. évfolyam 4. szám 2015. július – augusztus

„Ezért  tehát  vessetek  elmagatoktól minden tisztátalanságot  és  a  gonoszság  utolsó  maradványát is, és szelíden fo

gadjátok  a  belétek  oltottigét,  amely meg  tudja  tartani  lelketeket.Legyetek az igének cselekvői, ne csupánhallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”(Jakab 1,2122) Sokan elmondják, mennyire megdöb

benti őket az ajtónk fölötti Ige: „Barátom, miért jöttél?”Mai Igénk egy szóvalelmondja: vizsgálatra! Mégpedig Istennagy  rendelőjébe. Kivizsgálásnál  ke

zünkbe  nyomnak  egy  adag  papírt  –  azember  csak  néz:  hogyan  jutok  ennek  avégére?

Istennél a vizsgálat csak akkor történikmeg, ha te  is akarod. Senki nem beszél rá,hogy menj be a rendelőjébe.

Amikor  azt  kérted: „Vizsgálj  meg  engem!” – már a kivizsgálás mellett döntöttél.Az Úr a legjobb orvos! Odateszi kezét, ahol alegnagyobb baj van.

Életünk célja, hogy Istent dicsérje. Ehheztiszta  szív  kell. Minden  kórházban  első  azEKG. „Ismerd meg szívemet”,mondja Igénk.Sokan mondják: sok bűnöm van, de a szívemaz jó. Óriási tévedés! Itt az alapbaj! A vizsgálatot  a  szívritmussal  kezdjük.  Lehet,  hogynagyon gyors és szabálytalan. Fellobban a szereteted valaki iránt, aztán meg is szűnik. A szeretet szabálya: „Szeresd a te Uradat… és a tefelebarátodat,  mint  magadat.” Nálunkfordítva van. Magamat szeretem a legjobban.Aztán következnek a szeretteim, olyan sorrendben,  ahogy  engem  szeretnek. A  többiember közül is az a kedves, aki valamit em

leget rólam. Tedd oda kezedet a lelki pulzusodra, és lásd meg, hogy fordított sorrendbendobog a szíved.

Ha most kezedbe kapod az EKGlapodat,jól nézd meg, hasonlíte Jézuséhoz! Az a szeretet vane benned, ami Benne volt? Nem csakegy pacemakert ajánlok neked, hogy mindigdobogjon, hanem komoly,  teljes szívcserét.Fogadd  el,  hogy  javíthatatlanul  rosszulműködik a szíved. Kövesd Jézust, hogy minden rendben legyen a szíveddel.

PRÓBÁLJ MEG!

„Próbálj meg engem, és ismerd meggondolataimat!” (Zsoltár 139,23b)

Az orvosi vizsgálat a testi életért folyik. Anagy Orvos vizsgálata a lelki életedért.

A lelki életünknek kettős gyökere van. Azérzelemvilágunkon keresztül érnek bennünkethatások. A másik gyökér az értelemvilág. Tegnap azt kértük: „Vizsgálj meg!” Ma pedig:„Próbálj meg!”A vizsgálat a szem dolga. Egyjó orvos már a szemével sok mindent észlel.A sokkal mélyebben látó szemet úgy hívják,hogy röntgen. Belül látja a veszélyes dolgokat.

A mi Urunknak röntgenszeme van. Nemcsak akkor vizsgál, amikor igehirdetésen

VIZSGÁLJ MEG!TRAUSCH LIZA

Tartalom1   Trausch Liza: Vizsgálj meg!3   Ungár Aladár: Gondolatok a római levélhez4   SZÓL AZ IGE – Sodomától a GolgotáigNyilas Zoltán esp. igehirdetése

6 Dr. P. Tóth Béla: Jövevénynek lenni8   Bíró Krisztina: Évadzáró9 Pap Lászlóné: „Quo vadis” – Hova mégy?Túrmezei Erzsébet: Váltság  vers

10 Máthé Zoltán: A kút mellett12Miért kellett Jézusnak meghalnia?13 NÁLUNK KERESZTELTÉK15 Füle Lajos: Az Atyáról – Jézus Krisztusról  vers16 PORTRÉ – Hardi Péter: Mindene a zene

Látogatóban Demeter Miklósnál18 Máthé Zoltán: Egy kudarc, egy elhívás – egy naponSebestényJáger Orsolya: Versek

20 Soós László: Nyáresti beszélgetésekSoós László: Zengjen ajkunkon szent neve!  vers

22 Orbán László: Az alagút végén  versOsváth Zsolt: Kicsoda Nikodémus?

24 Puskás: Egy boldog ember naplója26Hardi Péter: Búcsú Könczöl Dánieltől28 Puskás: Velem van az ÚrPápai Tamás fogvatartott bizonyságtétele

30 Túrmezei Erzsébet: A harmadik  vers31  Óváryné Herpai  Dóra:  Ki  az  Úr  azéletünkben – Megalakult a pomázi KEF

32 Kerekes Balázs: Lelki fegyverkezésGyermektábor – Kisoroszi, 2015

34 GYERMEKEKNEKSebestényné Jáger Orsolya: A Jó Pásztor

36 KÖNYVAJÁNLÓA szív vezetése – avagy merj szeretni!Hamar Jánosné: Gyógyír és üllő

38 Hardi Judit: Husz János39 NAPLÓ – ANNO – Templomfelújítás40 „És lesznek ketten egy testté”

Képek Legeza Luca és Weiner Zoltánesküvőjéről

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet!” (Zsoltár 139,23a)

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

2

ülsz,  hanem  amikor  otthon  jösszmész.Isten azt is tudja, amiket gondolsz. Az irigy,féltékeny gondolataidat. Vajon belerémültéle már ebbe?

A terheléses vizsgálatnál azt próbálják,mit szól hozzá a szív. Isten Ábrahámnak aszeretetét próbálta, amikor azt kérte: „Vedda  te  fiadat,  ama  te  egyetlenedet,  akitszeretsz” (1Móz 22,2). Ábrahám nem vetteészre, hogy szíve már nem egészen az Úré.Jób próbájánál először az anyagiakról voltszó, aztán a családjáról, egészségéről.

Isten ma a gondolataidat próbálja, vizsgálja. Múlt, jelen, jövő, mindott forog gondolataidban. Vannak szép, élvezetes, de vannakrettenetes gondolatok is.

Az  Úr  azt  szeretné,  haboldog, derűs, szabad, Istentdicsérő életed lenne. Ennekkét gyökere van, az érzéseidés gondolataid. Az a kérdés,milyen földben gyökerezik.A  láthatatlan  világban  kéttalaj van: Isten országa és apokol. A hívő ember fordítottfa, gyümölcsét  itt  termi, degyökere a mennyben van. Ittmár nem szív, hanem gyökér,  talajcseréről  van  szó.Ültesd át az életedet!

LÁSD MEG!

„És lásd meg, ha vane nálam agonoszságnak valamilyen útja?”

(Zsoltár 139,24a)

Sok ember fél orvoshoz menni, mert kiderül, hogy rákos. Nem az a baj, ha kiderül,hanem ha titokban marad, és belehalsz azörök halálba. Mondd ki bátran: „Vizsgáljmeg!… Próbál meg!” Ne fuss el az elől,Aki a legjobban szeret a világon. Rajta kívül senki nem szeret igazán.

Istennél mind a kettő együtt van, a kérlelhetetlen ítélet és a mérhetetlen szeretet.Ismerd  meg  az  Orvosodat,  akkor  nemakarsz előle elfutni. Mondd most, hogy tégyvelem, amit akarsz, ami látásod szerint azüdvösségemre való.

Ha van nálad a gonoszságnak valamilyen útja, kérjed az Urat, hogy vezessen avilágosság útjára. Egyszer így olvastam: Nekritizálj, és nem leszel fáradt! Ez a mondatakkor nagyon helyreigazított. Fárasztó a hibakereső, másokat bántó,  lekritizáló élet.Ne  engedd,  hogy  a  rendezetlen  múltadtönkretegyen. Amit megbocsátottál,  sohatöbbé ne emlegesd fel a szívedben. Nehogya gonoszság útja a kegyelemből visszavigyen az ítélet útjára.

A  dicsekedéssel  kapcsolatban  szeretném elmondani, hogy a Dániel 7,8 versebeszél a nagyokat szóló szájról. Vajon nemmondasze mindig többet, mint ami igaz?Amíg az agyamtól a számig ér valami, mármást mondok, mint ami igaz. Az ember különösen szeret magáról beszélni. Erre nagyon kell vigyázni. Úgy megszoktad, hogymár észre sem veszed, hogy magadat di

cséred, emeled fel. Vagy a családodat. Dicsekedsz a gyermekeiddel. Gyermekeid Istennek szentelt edények? Ő adta, vajon azÖvéi? Ne merj belőlük dicsőséget inni, mintBelsazár  ivott  a  szent  edényekből.  Jézuspéldát adott, hogyan kövessük lábnyomait.Ő az Orvosod, a Pásztorod. Nyomdokainjársze?

ISMERD MEG GONDOLATAIMAT!

„És lásd meg, ha vane nálam a gonoszságnak valamilyen útja?” (Zsoltár 139,24a)

Eddig  csupa  felkiáltójel  volt  az  Igeután. „Vizsgálj meg!... Próbálj meg!” Ésmost kérdőjel van. „Lásd meg, vane nálama gonoszságnak valamilyen útja?”

Mostanáig a vizsgálati helyeket  jártuk.Kezünkben vannak a leletek. Gondolatainkkal, lelkivilágunkkal vissza kell mennünk azOrvoshoz – Jézushoz. Kérjük, hogy végre miis meglássuk, hol van a baj az életünkben.Lelki Orvosunknak van türelme, szeretete számunkra, hogy végignézze dolgainkat.

Mondottuk,  hogy  két  fő  gyökérbőlindul ki minden, az érzelmi és értelmi világunkból. Mi lett a testi szeretetedből? Talánelkényeztetett  gyerekek.  De  sokszor  elkényeztetett férj. Aztán haragszol rá, pedigmelletted,  veled  kapcsolatban  lett  olyan,amilyen.

Életveszélyes a testi szeretet! Hullámzó! Egyszer a nyakába borulok a gyereknekés  csókolgatom,  utána  pedig  megverem.Hogy lehet ezt kibírni? Ha jókedvem van,akkor drágám, szívecském, aztán pedig jönnek a goromba szavak. Ne csodáld, hogyolyan  lett,  amilyen  lett, mert a  testi gyökerekből, a majomszeretetből mindig olyanvalami származik, ami romlásba visz.

A melletted élőnek mindig a legfontosabb egy nyugodt,  csendes, következetesélet. Hogy mindig tudja, mit várjon. Sohane csináld, hogy egyszer megvered, egyszermegdicséred a gyereked ugyanazért. Nekinapfény kell!

Hány éve éltek a férjeddel? Ne okold azanyját meg a gyerekkorát. Melletted  formálódott olyanná,  amilyen. Rég megváltozhatott volna, ha belőled Isten szeretetesugárzott  volna  rá  állandóan  és  következetesen.

GONDOLATVILÁGOM GYÖKERE

„Ismerd meg gondolataimat!”(Zsoltár 139,23b)

A másik fő gyökér: a gondolatvilágom.Ebből  lesznek  a  cselekedetek. A  gondolatvilágodban mondogatod, aztán jönnek asértő, goromba szavaid, amik – ha odavágod – már tettek.

Ma még kérheted: Uram, segíts meglátnom, hogy a bálványozó szeretetemből, aszámító  gondolataimból milyen  gyümöl

csök lettek. Mindig azokra haragszol, akik nem azt  termik,amiket vártál volna tőlük.

Istennel  szemben  milyenkapcsolatban vagy? Akkor engedelmeskedsz,  ha  eszeddelérted, hogy ezt érdemes megtenni?  Valaki  egyszer  ígymondta:  nem  értem  az  Istendolgait. Azt mondtam:  ha  értenéd, Ő nem volna Isten. Azemberi gondolatokat értheted,az Övét soha. Bizalomból kellene engedelmeskedned! Szeretetből,  látatlanból.  Ne  engedd, hogy az eszed kezdjen elokoskodni és vezetni. Akit azesze vezet, az eszeveszett. Haútjaidat magad választod meg,

azok nem Isten útjai.„Minden féltett dolognál jobban őrizd

meg szívedet, mert abból indul ki mindenélet” (Péld  4,23). Minden  életút! A  hiú,önző, magadat szerető, szeszélyes szívedbőllesz az életutad, az elromlott házasságok, agyerekek, akikkel nem tudsz együtt élni. Ezaz út a gyökérből indul ki, az érzelem ésértelemvilágodból,  a  szívedből.  Ezértmondta  ki  a  jobb  lator  csendesen:  „Miugyan méltán.”Ami velem történik, méltánvan. Nyisd ki a szemed, ne bújj el, lásd meg,mi lett abból, ami a szívedben van!

Az egész életeddel kerülj most oda azegyetlen, drága, szerető Orvos szemei elé.Egyedül Ő látja át életed bajait. Az Ő ígérete így szól: „Útait láttam, és meggyógyítom őt. Vezetem őt, és vígasztalást nyújtoknéki” (Ézs 57,18).

VEZÉRELJ ENGEM!

„És vezérelj engem az örökkévalóságútján!” (Zsoltár 139,24b)

A vizsgálat véget ért, most kezdődik apróba. Isten csak a hitünkhöz mért próbákatad. Most jön a legjobb időszak életünkben,amikor az aranyat próbálják. Az az aranyértékes, amelyiken ott van a próba jele.

Ha  Isten  akaratát  akarod  cselekedni,mindig mutatja a következő lépést. Ne felejts el minden reggel belenézni az Orvosszemébe – ha ítél, akkor is. Ítéleténél mindig nagyobb a szeretete. Ha már eljutottál akeresztig, akkor számodra nagyobb valóságítéleténél a szeretete.

Isten azon az úton akar továbbvezetni,ami az örökkévalóságba visz. 

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

3

Az örökkévalóság útján járni a legnagyobböröm. Az út vége, hogy „…mindenkor azÚrral leszünk” (1Thessz 4,17b). Isten szeretete mindennél előbb volt, és örökkévaló.Ami itt van, az mind ideigvalóság. Holnapmár  nem  lesz.  De  van  valami,  és  vanValaki, Aki örökké valóság! Ha Neki adodaz életedet, a tiéd is örökkévalóvá válik.

A kereszt nagy győzelme után mindenbukás,  minden  elesés,  minden  nehézséggyőzelemmé lesz. A kereszt azzá változtatja. Ne félj a szenvedéstől, mert ezen vana  legnagyobb áldás,  és  a  legnagyobb dicsőség! Jó volna ilyen életben élni, hogyminden, ami történik veled, mások felé igehirdetéssé lenne.

A jövőben járj a kereszt alatt, és ne akereszt mellett! Hadd maradjon meg emlékezetedben az a halálos szeretet, amellyelgyógyító  Orvosod  életét  áldozta  érted!Menj  bátran,  egyenesen  Vele  a  keskenyúton, ha múltadra nézve megkaptad a gyógyulást, a bocsánatot! Jövőddel kapcsolatban szeretne erőt, örömöt, győzelmet, áldást adni.Részlet Trausch Liza: „…beszéded megelevenít…” c. napi áhítatos könyvéből (július 4től 9ig terjedő részek)                              ■

UNGÁR ALADÁRGONDOLATOK A RÓMAI LEVÉLHEZ

1. fejezet

Nemrég Rómában jártam. Egy konferencián  vettem  részt.  És  mertéppen  Rómában,  aktuális  volt  Pálapostolra gondolni. A rómabeliekhezírt levelének egyegy mondatát vet

tük  naponta  szemügyre.  Ott,  abban  avárosban  valahogy  elevenebben  szóltminden, amit a nagy apostol írt.

Az első fejezet 16. versében például ígynyilatkozott:

„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az mindenhívőnek  üdvösségére,  zsidónak  először,azután görögnek.”

Miért  tartotta szükségesnek ezt Pál arómaiaknak  írni, hogy ő nem szégyelli aKrisztus evangéliumát? Megvádolták talánezzel őt? Tény az, hogy már többször szeretett volna eljutni Rómába, de mindig közbejött valami akadály. Sokszor velünk  isúgy van, hogy nagyon szeretnénk valahováelmenni, erősen fel is tesszük magunkban,talán az idejét is kitűzzük, aztán közbejönvalami,  és  nem mehetünk  el. Az  apostoladósnak  tudja  magát  minden  emberrelszemben. A tanult emberrel szemben éppúgy, mint a tanulatlannal. Nem vonakodik,kész  hirdetni  az  evangéliumot  a  rómabelieknek is.

A fenti mondatban négy állítás van.„Nem szégyellem a Krisztus evangéli

umát” – ez volt az első. Elmondhatod eztte is? Kétségtelen, az evangélium nem szavakból, nem üres beszédből áll. Isten hatalma az! Jó lenne, ha megkérdeznéd magad: az én életemben megnyilatkozott máraz  evangélium,  mint  Isten  hatalma?  Eznagyon fontos kérdés! Itt nem érzelmekrőlvan szó. Nem szubjektív, esetleg csalókaélményekről, hanem a legnagyobb valóságról. Istennek ez a hatalma betör az emberéletébe, mindent felforgat és megváltoztat.Ahol  az  evangélium,  mint  Istennek  hatalma, megjelenik, ott nem maradhat meg arégi élet. Ott minden megváltozik. Az önzőember önzetlen lesz, a kényelmes, lustaságra  hajló  elkezd  másokért  élni.  A  félénkember megváltozik. A fecsegő vagy dicsekedő ember elhallgat. Aki eddig a látszatotkereste, az inkább befelé fordul, és inkábblenni akar valami, és nem látszani csupán.Óriási változások mennek itt végbe, de nememberi erőlködéssel, hanem az Isten hatalmaáltal. Csak az Isten hatalma alatt megváltozóélet teszi hihetővé az evangéliumot. Az ígymegváltozott élet teszi hihetővé az evangéliumot. Az így megváltozott élet hangosabbanbeszél minden prédikációnál.

Bizonyára ismeritek az egyszeri halászesetét. Valaki megkérdezte tőle, hogyan tértmeg.  „Ó,  egészen  rendkívüli  módon  –felelte. Egy prédikáció által.” „Abban nincs

semmi különös, ha valaki egy prédikációáltal tér meg, az mindennapos” – feleltékneki.  „Nem, nem,  ez  egy  ritka  eset  volt,mert én a halott feleségem prédikációjáratértem  meg.”  „Ne  beszélj  badarságokat!Egy halott nem tud prédikálni.” „Márpedigez így van. Amikor a feleségem megtért, énállandóan  szekíroztam,  ő meg  felmérgesedett,  és  én  nevettem  őt.  Beszélhetettnekem! Rá se hederítettem. Hiszen amikorcsak akartam, mindjárt kijött  a  sodrából.Nem volt  a beszédének semmi ereje. Deegyszer hazajött a bibliaóráról, rögtön láttam, hogy történt vele valami. Elkezdtemgúnyolni – nem felelt rá semmit. Kezdtemsértegetni  –  nagyot  nyelt,  de  nem  felelt.Erre nyugtalan lettem. Mi van veled, kérdeztem. Elmondta, hogy az ő Krisztus követése nem volt igazi. Most letette az életétegészen az Úr  Jézus keresztje alá,  és készmeghalni a bűnnek, a régi életnek. Mostantólfogva halott a maga számára, és csak Krisztusnak  él.  Valóban:  az  élete  attól  kezdveprédikált. Ennek a prédikálásnak nem tudtamellene állni. Nekem is meg kellett térni.”

Kedves olvasóm, kérdezd meg magadtól, mennyire változott meg az életed? Méghangoskodó vagy? Akkor te vagy az okaannak,  hogy  azok,  akiknek  bizonyságotteszel,  s  akikért  imádkozol, még mindignem akarnak megtérni. Ne bennük keresdaz okot, hanem magadban!

A harmadik állítás az említett igénkbenez: „minden hívőnek üdvösségére”. Ez ishatalmas  szó.  Tudod,  mit  jelent  az  üdvösség? Sokat, nagyon sokat! Jelent: szabadulást, megmenekülést, de  jelent megtartást  is. Aki  kiszabadított  téged  a  bűnszövevényéből, nem hagy magadra, hanemmegőriz  mindvégig.  Éppen  ezért  az  üdvösség célbajutást is jelent. Eljutok az örökéletre, mert senki és semmi ki nem ragadhataz én Uram kezéből.

A negyedik állítás ez: „zsidónak először, aztán görögnek”. Ez pedig azt jelenti,hogy Isten az üdvösséget először a zsidónépnek kínálta fel. Csak amikor a zsidó népelpártolt a szabadító Jézus Krisztustól, fordult Isten a pogányokhoz, a különféle népekhez. Így érkezett el Isten szabadításánaküzenete, az evangélium hozzánk, magyarokhoz is. Ma az üdvrend szempontjábólnincs különbség Isten előtt zsidó és nemzsidó között.  Isten számára semmi olyankülönbség nem érvényes, amelyet mi emberek állítunk fel. Előtte egyformán kedvesminden ember, akármilyen a bőrének színe.Az  Isten  színvak  –  mondotta  egy  evangélista. Ő nem látja az embereket faj szerint, és nem osztályoz színek szerint. Tégedis  szeret  és  vár.  Legyen  számodra  is  azevangélium Isten hatalma és üdvössége!

FÜLE LAJOSKI VAGY TE?

Galaxisokkifáradt porszeme,e m b e r: te, én

s több mint ötmilliárd!Ki vagy te, hogyérted a vére hulltVALAKINEK,

KI ISTEN, s végtelentteremtett, és

MAGA IS VÉGTELEN?!Gondolj bele,

mily mérhetetlen ac s o d a, amely

velünk esik, mikornéven nevez,

utánunk nyúl, szeret,a porszemet,

az ember porszemet!

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

4

Kedves  testvérek,  néhány  évtizeddelezelőtt, mikor káplánként Őrbottyánbanszolgáltam, az ifjak minden szilveszterkoregy  ifjúsági  alkalmat  szerveztek.  Egyilyen szilveszteri alkalmon kvízjátékot ját

szottunk,  és  azt  a  bibliai  kérdést  tették  felnekem, hogy ki volt Jannész és Jambrész? Aztmondták, hogy ószövetségi a kérdés, de azújszövetségben is megtalálható. Nagyon gondolkodtam, de nem tudtam rá válaszolni, viszont egy életre megjegyeztem, hogy ki voltJannész és Jambrész: Pál apostol emlékezikmeg az egyiptomi tízcsapás történetéből arróla hagyományról, amikor a fáraó mágusokat hivatott magához, és azok a maguk titkos mesterségével ugyanúgy kígyóvá változtatták abotjaikat, mint Áron, de Áron botja elnyelte azövékét. Egyiptom vezető mágusait hívták így:Jannész és Jambrész, de a nevük nincs megemlítve az Ószövetségben, hanem Pál apostolemlíti őket név szerint a második timóteusilevelében (2Móz 7,11; 2Tim 3,8).

Biztosan  tudjátok, hogy a Szentírásbanolyan  könyvekre  is  találhatunk  utalásokat,amelyeket nem ismerünk, vagy ha ismerünkis, de az üdvösség tekintetében nem tartjukazokat befolyásoló erővel bírónak. Nem taníthatunk ezekről a könyvekről. Meglévők, denem lényegesek. Tizenhárom ilyen könyvetemlít a Biblia. Például Mózes negyedik könyvében, a 21. részben azt olvassuk, hogy van azÚr  harcainak  is  egy  könyve.  Károli  úgymondja, hogy meg van írva „az Úr hadainakkönyvében” (IV. Móz. 21:14.). Nem ismerősez a könyv számunkra. Vagy egy másik leírása Szentírásban, ahol Dávid király megszámláltatja Izráelt, de „emiatt Istennek haragja támadt Izráel ellen”, és azt olvassuk, hogy „Ezokból a szám nem vétetett fel a Dávid királykrónikájának száma közé” (I. Krón. 27:24.).Ezt a könyvet sem ismerjük.

Van  továbbá  két  olyan  megjegyzése  aSzentírásnak, melyek elgondolkodtatják a maiÓszövetséggel foglalkozó teológus nemzedéket. Az egyik Józsué könyvében van leírva,amikor megáll a nap és a hold, és ezt olvassuka 10. részben: „És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt anép. Meg van ez  írva a Jásár könyvében.”(Józs 10,13) Egy másik megjegyzése pedig aSzentírásnak  a második  sámueli  könyvbenolvasható, amikor Dávid gyászéneket mond.Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault ésfiát,  Jónátánt,  és meghagyta,  hogy  tanítsákmeg Júda fiait is erre az „íjdalra”, „amely megvan írva a Jásár könyvében”. (2Sám 1,1718)Jásár könyvét ismerjük, és bár ez nem bibliaiihletettségű könyv, mégis figyelmünkre érde

mes, mert kortörténeti adalékok találhatók benne.Talán  úgy  gondoljátok,  hogy  nagyon

messziről indultunk, és az idővel is jól kellbánnunk ilyen forróságban, de azért említettemmeg mind Jannészt és Jambrészt, és azért említettem meg a Szentíráson kívüli könyveket,például Jásár könyvét, hogy jobban megértsünk  egyegy  szentírásbeli  leírást,  egyegytörténetet. Ugyanis ez a bizonyos Jásár könyvebeszél Sodomáról is. Beszél erről a vidékről,mely leírás alapján jobban fogjuk érteni, vagytalán még  borzasztóbbnak  fogjuk  látni  azt,amiről a mai igénk beszél.

Az egyik, amit olvasunk Jásár könyvében,hogy az a vidék, amelyet Lót magának választott, egy gyönyörűséges föld volt. A Szentírásis így beszél Sodoma vidékéről Mózes elsőkönyvében, a 13. részben: „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környékebővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚRSodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyanvolt  az, mint  az ÚR  kertje” (1Móz 13,10).Termő  vidék.  Gyönyörűséges  vidék.  Nemvéletlenül választja Lót. Akik láttátok gyermekeitek másodikos hittankönyvét, abban vanegy olyan színező, hogy Ábrahám és Lót elválnak egymástól. Van egy kiszikkadt, sárga föld,meg  van  egy  tejjel  és  mézzel  folyó  föld.Válaszd ki, hogy melyiket választotta Lót –szól a feladat. Hát ezt a gyönyörűt, ezt a folyóval  telit. Olyan volt, mint az Úr kertje. Aztmondja a Szentírás Sodomáról, Gomoráról.

Jásár könyvében pedig a következőt olvassuk: „Földjükön egy széles völgy feküdt,vízforrásokkal és gyógyító növényekkel a vízkörül. Sodoma és Gomora lakói évente négyszer kivonultak gyermekeikkel és feleségeikkel,  hogy  ott  örvendezzenek  dobszóval  éstáncokkal. És amint örvendeztek, felkeltek ésmegragadták szomszédjaik feleségeit, másokpedig szomszédjaik szűz leányait, és élveztékőket. Minden  férfi  látta,  amint  felesége  ésleányai ott vannak mások kezében, és senkisem szólt egy szót sem. Amikor felkelt a napminden férfi és minden nő visszatért a sajátházába és sátrába.”

Döbbenetes. De így talán érthető a züllöttségnek az a tetőfoka, amikor bekopogtatnak a dühöngő sodomaiak Lóthoz, és kérik avendégeket. És akkor mit válaszol ez a megátalkodott lelkű Lót? Hallottátok. Azt mondta,hogy inkább kiadom az én lányaimat, „akiknek még nem volt dolguk férfival”, „tegyetekvelük, amit jónak láttok.” Ifjúságunknak egyikdöbbenetes élménye volt, amikor a közösségünkből kiszakadt egy lány. Ahogy kiszakadta lány, mindenfélét beszéltek róla. Én életemben  tőle  hallottam  először  arról  a ma Ma

gyarországon is létező szexuális perverzióról,amit szvinger kluboknak hívnak. Amikor férjek  és  feleségek  összejönnek,  és  elcserélikegymást egy klubhelyiségben. Sodoma és Gomora. A bűn tetőfoka. És persze – hadd mondjam – nemcsak mi vagyunk ilyen szemérmesek, hogy az ilyen erőszakos, durva témákrólnem beszélünk,  hiszen  féltjük magunkat,  atemplom falait, e szentséges teret, hogy ilyenszavakat vegyünk a szánkra, de a Szentírás isezt mondja, hogy amikor megjelennek a dühöngők Lót ajtajánál, akkor azt ordítják be:Add ki ezeket a férfiakat nekünk, „hadd ismerjük őket.”Nos, kedves testvérek, nem szeretnék senkit elkeseríteni, ez az „ismerjük őket”,ez a legkeményebb szexuális perverziónak akifejezése itt az Ószövetségben. A fordítók semmerik visszaadni, hogy mit jelent ez a szó.

És hogyha még egy pillanatig a kortörténeti műre, Jásár könyvére tekintünk, akkorabban  ezt  olvassuk:  „Ha  egy  férfi  belépettezekbe a városokba, megragadták, és az egyikágyra fektették, és erőszakkal arra kényszerítették őket, hogy velük háljanak. Íme, testvérek,  a  bűn mélysége,  csúcsa,  tragédiája,  azember hova juthat! Feladja azt, amire teremtette  őt  az  Isten.  Vajon  mi  meghalljuke  amegkínzottaknak a jajkiáltását? Vajon mi meghalljuke azoknak az embereknek a panaszátés  jaját, akik ma is ettől szenvednek? Akikvagy  testi,  vagy verbális  erőszaknak  az  áldozataivá lesznek? Vajon vane bennünk annyiérzés, mint amennyi ebben a megátalkodottLótban volt? Ha van, az is gyalázat.

De  azt mondja  a  Szentírás,  hogy  Istenazonban meghallotta ezt a jajszót. Isten meghallotta az erőszakot szenvedőknek a szavát,és  angyalokat  küldött,  mielőtt  elpusztítottavolna a várost. Az angyalok megjelennek Lótnál és családjánál, és azt mondják: Kelj föl,fogd a feleségedet, az itt lévő két lányodat,hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! Indulj!Szaladj! És mikor az tétovázott, megragadtáka  férfiak a kezét, meg a  feleségének,  a kétlányának a kezét, mert az Úr megszánta őt.Kivitték és otthagyták a városon kívül. Amikorkifelé vitték őket, ezt mondták: Mentsd az életedet,  ne  nézz  hátra,  ne  állj  meg  sehol  akörnyéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! Íme, Istennek ez a válasza a bűnre.A szabadítás. A megmentés. Hívlak téged –mondja az Isten –, ne tétovázz! Siess! Indulj!Menekülj! Sokan azt mondják, hogy a Szentírás szava túlzó. Nincs itt erről szó! Nincs ilyennagy baj! Hiszen mi nem Sodomában élünk,hanem Pomázon, Csobánkán, Budakalászon,itt a környéken. Mi nem tudunk ilyenekről! 

Tudjátok, mi a szomorú?

SODOMÁTÓL A GOLGOTÁIGSZÓL AZ IGE

„Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot:Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat,hogy el ne pusztulj a város bűne miatt!” (1Móz 19,15) Textus: 1Mózes 19

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

5

Az a szomorú, hogy lehet, hogy Lót és az őfelesége nem voltak aktívan részesei enneka megátalkodottságnak, de hozzászoktattáka lelküket. Kibékültek vele.

Tudjátok,  hogy néhány napja,  néhányhete megkezdődött a parókia felújítása, ésNagy Sándor testvérünkék kivették az ablakokat. A következő héten megkezdődik majda szobáknak is a rendbetétele. Volt egy olyanablak, hogy amikor aláfeszítettek, egyszerűen széthullott. Nem darabokban kellett kivinni az ablakot, hanem össze kellett söpörnivödörbe. Mert  a  szú úgy berágta magát afába. Kívülről épnek, egészségesnek tűnt, decsak  a máz  tartotta. Olyan  szépen  le  voltfestve, testvérek, azt kellett mondani, örömvolt  takarítani.  Összetartotta  a  festék.  Ésamikor megfeszítették, akkor porba hullottaz egész.  Ilyen a bűn. Mint a  szú, mint aféreg. Belülről megemészti az embert. Észresem veszed, hogy már csak a külső máz tart,belülről pedig semmi emberi tartás nincsenmár. Üres vagy! Egy bogárnak – rossz szóthasználok – ciripelését néha lehet hallani, eztmegszokja a lelkiismeret, ettől lehet aludni.De az Isten nem akarja, hogy ez legyen a sorsod, hanem azt mondja: Menekülj! Indulj!Megmentelek, szabadítód vagyok!

És ebben a történetben azt is látjuk, hogytulajdonképpen az Isten népe, az ószövetséginép és az újszövetségi nép is – jövevény nép.Azt  mondja  a  Szentírás,  az  apostoli  irat:„mert  nincsen  itt  maradandó  városunk”(Zsid 13,14). Péter apostol pedig azt mondja,hogy mi pedig „jövevények” vagyunk ezena földön. Azt szoktuk mondani, hogy parókusok vagyunk ezen a földön. Ezt jelenti aparókia: ideiglenes lakhely. Az a sátorház,amiben vagyunk. Mi jövevények vagyunk.És  az  ember  mégis  hozzászokik  ehhez  avilághoz, a világnak minden bűnéhez. Nemtud elengedni belőle semmit.

Jézus, amikor hivatkozik Lót történetére,azt mondja: „úgy lesz, ahogy Lót napjaibantörtént: ettek,  ittak, adtak, vettek, ültettek,építettek” – és egyszer csak eljön az Isten. És„az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik”.Azt mondja, hogy aki otthon hagyott

valamit, ne menjen vissza érte, mert nem fogmegmenekülni. És azt mondja Jézus: „Emlékezzetek Lót  feleségére!”. És utána hozzáteszi: „Aki meg akarja  tartani az életét,elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.”(Lk  17,2834)  Jézus  azt  mondja:  „Emlékezzetek Lót feleségére!”, aki nem tudta elengedni mindazt, amije volt a városban. Nemtudta elengedni azt a fajta gazdagságot,amit Sodoma jelentett, ahol kétségtelen,hogy  sokkal  biztonságosabb,  sokkalszebb volt az élet, mint jövevényként sátorban élni, mint nomád embernek lenni.Mózes negyedik könyvében is így kiáltfel sírva a nép: „Milyen jó dolgunk voltEgyiptomban!” (4Móz 11,18b) De jó voltott, amikor vertek bennünket, amikor akiszámítható rossznak a részesei voltunk!Most pedig itt vagyunk a pusztában, ésállandóan  ezt  a  fránya mannát  esszük,ami  ízetlen,  megbüdösödik,  megkukacosodik. Jobb lett volna ott maradni!

A Szentírás figyelmeztet téged: jövevény vagy, a bűn pedig beleragaszt a hétköznapokba. Ne fordulj vissza! Ó, hányember életében keserű megtapasztalás ez,hogy elindul, hogy szenvedély van benne. Hívott az Isten! Várt az Isten! Megszólított  az  Isten!  És  az  úton,  ahogymenekül a hegyre, lelassul. Látja még magaelőtt talán a gyermekeit, vagy a férjét, a feleségét, akik ott rohannak, mert még értikIsten  szavát,  de  a  szívében  már  kétfajtakíváncsiság van:  az  egyik,  hogy mit  lát  agyermekei hátán. Tényleg hullik a kénköveseső? Visszatükröződik valami rajtuk? Megaz, hogy mi az, amit ott kell hagyni. Ami ottfog menni veszendőbe. Az ember nagyon nehezen tudja elengedni a bűnt. És akkor IstenJézuson  keresztül  újra  figyelmeztet:  Emlékezz Lót feleségére! Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, azmegmenti. Mire is van szüksége az embernek?

Engedjétek  meg,  hogy  az  igehirdetésvégén még egy fontos gondolatot mondjakarról, hogy mi az, amit itt hagyunk. Tolsztojnak van egy kis novellája (910 oldal, akárvasárnap délutáni olvasmánynak is ajánlom),

ez a  címe:  „Mennyi  föld kell  egy embernek?” A történet természetesen Oroszországba visz el bennünket, ahol él egyparasztember,  és végzi  a mindennaposmunkáját. Ahogy felkel a nap, ő maga isfelkel, ahogy lenyugszik, ő maga is pihenőre tér. Nagyon jól él a maga módján.Aztán megérkezik a kereskedő rokon acsaládba,  és  azt mondja: Ti  így  éltek?Beleragadva  a  sárnak,  a mocsoknak  atengerébe? Ti a trágyából akartok megélni? És ez a gondolat belefészkeli magáta parasztember szívébe. Neki több kellene. A következő hetekben, hónapokbana környéken eladóvá válik egy földbirtokosnak  a  földje,  összeszedik  a megtakarított pénzüket, megvesznek belőleegy darabot. Aztán utána egy nagyobbszelet  földet  vesznek, még  nagyobbat.Gazdagodik az életük, sikeres lesz.

És ekkor meghallja a mi emberünkazt, hogy a baskírok földjén földet osztanak, méghozzá úgy, hogy ki kell fizetni

egy bizonyos összeget, de nem a földterületnagyságáért, hanem amennyi földet az emberegy nap alatt körbe tud járni, az lesz az övé.Ennél jobb üzlet nincsen – mondanánk ma.Elmegy oda ez  az  ember, megfizeti  a vezérnek  a  napi  járóföldet,  és  megkérdezi,hogyan jelölje ki ennek a földnek a határait.Azt mondja: Vigyél magaddal egy ásót! Ahol

azt gondolod, hogy határ lesz ott, jelöld meg,vegyél  ki  belőle  egy  darabot.  Elindul  azember, járja a határt, kiszögezi az egyik pontot, majd  a másikat. Meglát  egy  dombot,utána egy völgyet, vizet. Azt mondja: Ez jólesz majd a  lennek. Aztán utána az erdőt:Ennek  fájából majd micsoda  házat  fogoképíteni! Ám egyszer csak észreveszi, hogymár lefelé jár a nap. Megsokasítja a lépéseit,szinte már rohan, enni sincs ideje, és látja,hogy  a  nap  lebukik  a  domb  felett.  Aztmondja:  Itt  a  vég! Nem értem vissza. Elveszett, amit befektettem. Aztán látja, hogya baskírok még ott  szurkolnak neki, mertazon a vidéken, ahol ők állnak, nem a dombviszi le a napot. Látja, hogy lehet még menni.Összeszedi minden erejét és rohan, de amikor megérkezik a baskír vezér elé, a szívéhezkap, összerogy és ott hal meg. És ekkor abaskír vezér csak ennyit mond: Ássatok nekiegy akkora gödröt, ahová elfér. Ennyi földkell egy embernek.

A bűn ezt okozza, testvérek, a mai igénkevvel  szembesít  bennünket.  De  azzal  isszembesít, amit egy lelki ének így fogalmazmeg:  „Siessetek, hamar  lejár,  / Kegyelmemár régóta vár, / Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos).Testvérek,  Isten  hozzánk  nem  angyalokatküld, hanem elküldi az Ő egyszülött Fiát,Jézus Krisztust. Aki megfogja a te kezedet is,Aki nemcsak unszol, hanem bátorít: Siess!Megmentelek! Nekünk is van egy hegyünk–  ez  a  Golgota.  Ott  van  a mi  szabadulásunknak a záloga. Jézus Isten kinyújtott karjafeléd, azért, hogy megmentsen téged. Hogymegmentsen abból az állapotból, amely állapot Lóté, vagy amely állapot a belülről rágószúé.  Hogy  épületed  legyen,  nem  kézzelcsinált, hanem örökkévaló mennyei házad.Ámen.

Nyilas Zoltán esperes                             ■

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

6

Sokan ismerik Thomas Mann novelláját,amely a Tonio Kröger címet viseli, és aszerző egyik korai, huszonöt éves korában publikált műve. Két  fiúról  szól,akik később felnőtt férfiak lesznek, de a

novella kezdetén még csak tizennégy évesekés jó barátok. A szerző azzal fogalmazza megbarátságuk  lényegét,  hogy  „én  és  enyémérzéseik” közel voltak egymáséhoz, így nemcsoda, hogy rokonszenvesek voltak egymásnak. Később aztán eltávolodnak, és sok évmúlva találkozva már egészen más a világuk,de fiatal fiúként ez köti őket össze, hogy „énés enyém érzéseik” szinte azonosak. Érdekesés  szép  megfogalmazás,  ami  kifejezi  sokbarátság lényegét, hiszen a hasonló gondolkodásban  támogatást  kapunk,  megerősítivilágunkat és jó érzéssel tölt el.

Mondhatjuk azt is, hogy éppen az „én”és „enyém” érzések adják életünk állandóságát, biztos tartását: férfi vagy nő vagyok,mi az érdeklődésem, milyen lélek, milyenértékek jellemezték a családot, ahol felnőttem, ott mit tartottak jónak és mit tartottakrossznak,  és  aztán  milyen  tapasztalatokatszereztem a világról. Nagyjából ezek teszikaz ember „én érzéseit”. De az „enyém érzések” is igen fontosak, hiszen az én ízlésem,

az én kedvenc színem, szeretett vagy nemszeretett ételeim, a kiválasztott társak, akikkel szívesen vagyok együtt, kivált a kamaszoknál, de aztán az egész élet során mindenkor fontosak. Hozzátehetjük az én felekezetemet, az én pártomat, a nekem kedveshelyeket  ebben  a  világban.  Ha  pedig  az„enyém” világa már olyasmire vonatkozik,ami a földhivatalban is be van jegyezve, minttulajdonunk,  akkor  sokszor  vérre megy  adolog, ha ahhoz hozzá akarnak nyúlni vagyvalamelyik részét elvitatják tőlünk. Igen, az„enyém” vagyis a tulajdonlás dolgát a világtörvényei is védik, amit ma a magántulajdonszentsége  címszóval  szokás  emlegetni,  ésszinte a legfontosabb alapelvnek számít.

Milyen különös, hogy Isten igéje túlmutat ezen, és alapjaiban kikezdi és megkérdőjelezi  a  tulajdonlást,  mint  emberi  egzisztenciánk legfőbb alapját. Nem bíztat ugyanarra, hogy sértsük meg mások tulajdonjogátbármilyen  tekintetben  is,  ahogy  születtekilyen ideológiák és társadalmi programok azigazság bajnokai részéről: vegyük el a gazdagoktól, adjuk a szegényeknek és mindenrendben lesz – de mint alapelvet kijelenti,hogy hiába örökölt valaki a szüleitől, nagyszüleitől, dédszüleitől bármit is, az igazi tu

lajdonos mégsem ő. „Az Úré a föld, és annakteljessége”, mondja a 24. Zsoltár, és ez teljesen új szemléletet ad minden lehetséges tulajdonlásnak. Egyszerűen relativizálja, megfosztja szentségi jellegétől, amikor kiveszi azelső helyről, és azt mondja, bármilyen fontosis valamelyik „enyém érzés” az életünkben,akkor is az Úré a föld és annak teljessége, aföld kereksége és annak lakosai.

Ez a bibliai igazság egy végtelen nagyszabadságra nyit ajtót, mert azt mondja, nelegyen az ember semminek a rabjává, mégha a legfontosabb tulajdonainkról lenne isszó. És itt már messze ne csak az anyagiakraés az ingatlanokra gondoljunk, hanem vélekedéseinkre, nagy igazságainkra és hangoztatott alapelveinkre is, főleg abban az esetben, ha azokat mások ellenében, harci eszközként használjuk – tehát minden megrögzöttségünkről. Miért evangélium ez? Azért,mert szabaddá és megszólíthatóvá tesz embereket, akik kizárólag csak a saját igazságaikat akarják hallani, egymásét már nem.Felszabadít attól az illúziótól is, hogy a világban bármi  is  állandó  lenne,  és  rövid útonvisszavezet  minket  ahhoz  az  igazsághoz,hogy az élő Isten az egyetlen valóban biztospont  a  létezésben.  Aki  őt  megtalálja,  ésbálványait képes elengedni, az lesz szabadember. Így kell érteni azt, hogy „az Úr pedigLélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”. (2 Kor 3,17)

Aki járt már Shakespeare szülővárosában, Angliában, az láthatta a nagy drámaírószobrát, aminek talapzatára négy idézet vanvésve a költő különböző műveiből. Mindegyik csodálatosan szép mondat. Ezek egyikea Macbeth drámájából való, az a pár  szó,amit a szörnyű hős a veresége pillanatábanmond: „…life is but a walking shadow…” –Az élet olyan, mint a futó árnyék…” (V. szín)Kevesen tudják, hogy Shakespear műveibenmintegy ezerkétszáz bibliai idézetet és utalástalálható, és ez is egy azok közül. A szerzőéppen mai igénkből idéz: „Mi jövevények észsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk.Napjaink olyanok, mint az árnyék, amelybenállandóság nincsen.” (1 Krón 29,15) Mindenki csalódni szokott,  aki állandónak véli avilág  dolgait,  és  nincs  tisztában  annak

Több mint 32 évi hűséges szentendrei szolgálat után augusztus 1jével nyugalomba vonulta Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztora, DR. P. TÓTH BÉLA. Pályafutása szentendrei

lelkészként a sikerek esztendei voltak a gyülekezet életében, elég, ha a református gimnáziumra, vagy a református óvodára gondolunk, de Isten gazdagon megáldotta a gyülekezetet lelkiekben is, és számos megújult élet 

született Isten Szentlelke által.Egyik igehirdetésében a lelkipásztor arról beszélt, hogy az ember ugyanaz a nyugdíj előtt, mint a nyugdíjba

vonulása után, ezért bízhatunk abban, hogy szolgálata sem ért véget, és fogunk még találkozni Dr. P. Tóth Bélaigehirdetéseivel. Ebből a célból egy önálló honlap is létrejött, melynek címe: www.ptothbela.com, itt továbbra iselérhetők lesznek az Igéről vallott gondolatai az érdeklődők számára. Isten gazdag áldását kérjük további életére,szolgálatára, szeretteire, és hogy nyugdíjas lelkészként is segítsen legeltetni az Isten közöttünk levő nyáját, mintaki példaképe a nyájnak.

A pomázicsobánkai gyülekezet nevében is szeretettel köszöntjük őt nyugalomba vonulása alkalmából, ésegy olyan igehirdetésével szeretnénk megemlékezni eddigi szolgálatára, amely mindannyiunk számára bizonyságtétel arról, hogy egyedül Krisztusban lehet úton járásunk és hazaérkezésünk, Ő vezetbennünket az Atyához.

JÖVEVÉNYNEKLENNI

Textus: 3 Móz 25,23 és 1 Krón29,15„A földet senki ne adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csakjövevények  és  zsellérek  vagytoknálam.”„Mi jövevények és zsellérek vagyunk  előtted,  mint  mindenősünk. Napjaink  olyanok, mintaz árnyék, amelyben állandóságnincsen.”

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

7

átmenetiségével.  Emlékezzünk  az  igeiszó nagyszerű költészetére: mint a futóárny a mezőn, olyan az élet legdrágábbkincse is. Aki lenéz mondjuk a Kőhegymagasából, Szentendre és Pomáz között,és látja a felhők árnyékát, amint haladnaka tájon, az megérti, miről is szól ez az ige.Egyetlen  olyan  van  ebben  a  világban,„akiben nincsen változás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17) – és ez a valakiaz Örökkévaló, aki viszont számot  tartránk, emberekre, egyenegyenként.

Miránk, akik jövevények vagyunk észsellérek, mint minden ősünk is az volt,akárhogy berendezkedtek volna is a maguk világába. Jól példázza ezt a lelki berendezkedettséget az átlagember, a polgárviszonya a művészetekhez. Ha egyáltalánszüksége van rá,  legfeljebb a  táncdaligjut,  és még  a  templomban  is  legszívesebben azt hallgatná. Értékesebb muzsikának csak a hiányt látó, szenvedő emberteszi ki magát, mert az olyan zene nemkiszolgálja, hanem továbbviszi az embertabból az állapotból, amiben van.

A  kényelmes  berendezkedettséggel  aBiblia szembeállítja az úton  járás, a  jövevénység fogalmát. Ez a motívum végigvonulaz egész Szentíráson, és Jézus keresztre feszítői is pontosan a nagyon berendezkedettéletű emberek voltak, akik elfelejtkeztek arról, hogy ők csak jövevények és zsellérek.Nekik nagyon igazuk volt.  Jézus maga pedigmég elvileg sem mondott igent arra, hogyszámára hajlékot építsenek, ha mindjárt Illésés Mózes társaságában is, hanem azt mondta,kövessük  őt, menjünk  az  úton,  ahol  ő  járelőttünk.  És  aki  ő  utána  akar  menni,  aztagadja meg magát, vegye fel a sátorfáját, éskövesse őt. (Mt 16,24, Mk 8,34, Lk 9,23) Eza  vándor  élet  egyetlen  fontos  imádságotismer:  „Áldj  meg  s  kegyelmedet  reám  istöltsd ki bőven, hogy Jézust nézzem és ővélegyőzzek  én.”  (445.  dics.  5.v.)  Ha  ez márnincs  ott  a  mindennapjainkban,  hogy  miJézust nézzük, rá figyelünk, akkor ezt újra elkell kezdeni, mert egyedül ettől keresztyén akeresztyén. Nézzük mi a valóságshowkat,nézzük mi az internetet, és nézzük mi elegetmás emberek életét, olyanokét is, akiket irigylünk, meg olyanokét is, akikre haragszunk,mikor hibáznak már végre – de kezdjük csakel újra nézni Megváltó Jézusunkat! Merremegy  ő  előttünk,  tényleg  őt  követjüke?Fontose, ha megáll, és olykor egy hétig egyhelyben marad, amint a pusztában vándorlóktűzoszlopa  tette?  (4  Móz  9,1523)  Vanekellő  türelmünk  maradni  ilyenkor  a  helyünkön és nem tenni semmi, csak várni ésvárni? S készek vagyunke indulni vele, haaz éjszaka közepén felkerekedik, s előttünkmegy  a  nagy  sötétben,  amit  mi  magunknélküle egyáltalán át sem látunk?

Megtanít majd minket a megválás  tudományára  is. Manapság  sok  szó  esik  azelengedés képességéről, ami valóban hiánycikk. Nem csoda, hiszen az un. fogóreflexvelünk születik: az egy napos kisbaba úgymeg tud markolni egy ceruzát, ha odateszika marka elé, hogy a saját súlyát elbírja a kapaszkodásával. Ez a megkapaszkodás aztán

elkísér bennünket egész életünkben, éspediglelkiszellemi értelemben is, és néha valóbannagyon  nehéz  valamit  vagy  valakit  elengedni.  De  el  ne  feledjük  a  bennszülöttektrükkjét,  akik  úgy  fogják meg  a  majmot,hogy  szűk  nyakú  üvegbe  rizst  tesznek. Amajom éhes, belenyúl, megmarkolja az eleséget,  aztán nem  tudja kihúzni  a kezét  azüvegből, mert az ételt nem akarja elengedni,és így könnyű szerrel elejtik. Vajon nekünkmit kellene kiengedni a kezünkből, hogy újraszabadok legyünk? Ne feledjük, ha megfogtunk valamit, az is megfogott minket. Amígelengedni nem tudjuk, vagy nem is akarjuk,addig fogva tartja az embert. Pedig el lehetneengedni egy sérelmet, ami régóta bánt, vagyel lehetne engedni az anyagiak halmozásábavetett hitet is – és még sok mindent, amit túlságosan megmarkoltunk.

Evangéliumként hadd szólaljon meg ittaz  is,  hogy  akár  bűnöket  is  lehet  ámelengedni.  Vannak  rossz  tulajdonságainkbőven, és ha nem ragaszkodnánk hozzájukolyan nagyon, már régen elhagytak volna.Hát  gyakoroljuk  magunkat  ezek  elengedésében is. Valaki elmondta, hogy egyszer azigehirdetés nagyon a szívéhez szólt, még ifjúkorában. Huszonkét éves volt, de már hat éveerős dohányos. És ahogy ott állt a templomután  Budapesten  a  villamosmegállóban,hogy induljon haza, a megszokás ereje szerint rágyújtott, de az első mozdulatután nézni kezdte a kezében lévőcigarettát, mit is keres tulajdonképpen az ott. És ahogy néztenézte,rájött, hogy egyáltalán nincs is rászüksége, s eldobta anélkül, hogyszívott  volna  belőle. Amikor  eztelmesélte,  már  nyolcvanhároméves volt, vagyis hatvanegy évigelvolt  a  dohányfüst  nélkül,  amitpedig valamikor hat éven át olyanfontosnak  talált.  Kapott  Istentőltízszer  annyi  időt  szabadságbantőle. Hát ezért fontos, hogy maradjunk jövevények és zsellérek, akiknem  rendezkednek  be  olyan  na

gyon az életükben, hogy már  senki éssemmi nem tud segíteni rajtuk.

Vándor mivoltunknak van azonbanegy olyan magaslata, ahova valóban csaka Jézus követői jutnak. Még ez a folytonos úton járás is véget érhet egyszer,éspedig lelki értelemben, a megérkezésörömével. Így olvassuk: „Nem vagytokimmár jövevények és zsellérek, hanempolgártársai a szenteknek és cselédei azIstennek.  Kik  fölépíttettetek  az  apostoloknak  és  prófétáknak  alapkövén,lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,Akiben  az  egész  épület  szép  renddelrakattatván,  növekedik  szent  templommá  az Úrban, Akiben  ti  is  együttépíttettek Isten hajlékává a Lélek által.”(Ef 2,1922)

Testvérek,  ma  országunkban  a  lakosság 68 %a mondja magát hívőnek amaga vagy felekezet módján, de ebbőlmindössze  16 %  becsüli meg  a  hívőkközösségét azzal, hogy évente legalábbegyetlen egyszer templomba is elmegy,

gyakorolja  a  közösséget  a  vele  egy  hitenlévőkkel, 52 % teljesen nemet mond a közösségre. Elvileg igent mond ugyan Istenre,de gyakorlatban nemet mond az egyházra, ahívek közösségére. Hát ahol valóban Jézus aszegletkő, ott „az egész épület szép renddelrakatván,  növekedik  szent  templommá  azÚrban”. Nem szabad olyan önhittnek, gőgösnek  vagy  sértettnek  lenni  a  hívő  embernek,  hogy  valaha  is  nemet mondjon  aközösségre, és lelkileg elmagánosodjék. Ahitbeli individualizmus, a közösség megtagadása igenis bűn: annak a jele, hogy valakifölébe  helyezi  magát  a  szentek  egyességének. Nem hiszi, hanem  tagadja, hogy aSzentlélek létre kívánja hozni az egyetemesanyaszentegyházat.  Hány magános,  beteglélek gyógyulna pedig, mennyi depresszió,képzelgés és  fóbiázás, meg önsajnálkozásérne véget, mennyi szenvedélybetegség tisztulhatna szép, büszke és tiszta életté – mihelyt emberek elmondhatják magukról, hogy„nem vagyunk  immár  jövevények  és  zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek éscselédei Istennek”.

Ennek a nagyszerű igének két oldalárólhallottunk ma. Az egyik az volt, amíg valakimég  el  sem  jutott  ide,  és  azt  hiszi,  övé  alakása, övé a telke, övé a magántulajdona,övé  a nagy  igazsága  és övé  a megváltoztathatatlan természete is.

Dr. P. Tóth Béla lelkipásztor

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

8

Az  év  elszállt,  kórusunk  életébenimmár a tizenhetedik. Isten megtartókegyelme minden  évben megerősítbennünket,  ezért  állhattuk  körbejúnius  7én  ismét  az  úrasztalát  a

pomázi  református  templomban, hogylezárjuk az évadot.

Ez az évad rendhagyó módon már tavaly  augusztus  20án  elkezdődött  azzal,hogy  a  városi  ünnepségen  átadták  kórusunknak a Pomáz Város Önkormányzataáltal adományozott Közművelődési Díjat.Ekkor kértek fel minket az október 23i ünnepi szolgálatra, ahol először énekelhettüka „Tartsd meg hazánkat, Isten” kezdetűkánont. Az évadzáró alkalmon is ez az énekhangzott fel először, utána pedig GárdonyiZoltán „Magyar ének”e, amit tizenöt évvel ezelőtt Gödöllőn, a Református Világtalálkozó  Kórushangversenyének  közösművévé választottak, és akkor kezdődött atestvérkapcsolatunk a marosszentgyörgyiReménység Kórussal.

Az  idén április 19én Teremtőjéhez  tértFüle Lajos„Szeretnék énekelni Néked” címűversét Holtságné Csípán Ágnesmondta el.

Vannak énekek, melyek nagyon hamarbelopják  a  szívünkbe  magukat.  Ilyen  a„Jöjj el az élet vizéhez” kezdetű is. Egypróba erejéig erdélyi látogatásunk alkalmával  is  felcsendült,  a  Szovátán  találhatóMedvetónál. Amikor az ember ráeszmél,hogy  igenis naponként meg kell  újulnia,felcsendülhet szájából a „Bár bűn és kíngyötör” kezdetű dicséret. A két kórusmű

előadása után Orbán János énekelt, gitárralkísérve magát.

Az évek folyamán többször előkerült a„Már én utaztam” címet viselő mű, amelyet csak Golgotaként emleget kórusunk.Golgota. Hogy is néz ki valójában? Jeruzsálem városán kívül, egy koponya formájú„hegy”, melyen három kereszt áll. Középsőn maga az Isten Fia. De a golgotai kereszt alatt megpihenhet a fáradt földi vándor is. Viszont ezzel még nincs vége az Úrváltságművének, hiszen akkor nem szólalhatna meg húsvét reggelén a „Felvirradtáldott  szép  napunk” kezdetű  énekünk.Nem a gyász, a szomorúság győzött, hanem a feltámadás és az ÉLET.

A két énekre szépen „felelt” TúrmezeiErzsébet „A harmadik” című verse, melyet Novákné Szarka Zsuzsa mondott el.

Évadunknak voltak „lazább” hónapjai,de sűrű hetei is. Énekeltünk a Dunapartikórházban, egyházmegyénk tisztségviselőinek beiktatásán, Pomázon, Leányfalun, azöregotthonban,  a  pomázi  r.  katolikustemplomban, Erdély szép tájain, Bián, azegyházmegyei kórustalálkozón, Pomázon a városi kórustalálkozón és perszegyülekezeteinkben.  Legutóbb  Csobánkán szolgáltunk, ahol elhangzott a „Jövel,Szentlélek Isten” kezdetű énekünk is, amitaz évadzárón is előadtunk. Czák Nóra ésCseri Anna fuvolán, Csékó András harsonán közreműködött. Ezt követően pedig„A mennyben fenn a trónusnál” kezdetűéneket hallhatta a gyülekezet.

Szolgálatunk végén záró énekként a„Mindörökké  hű  az  Úr” kezdetű  énekszólalt meg gitárkísérettel, melynek éneklésébe a padokon elhelyezett kotta segítségével mindenki bekapcsolódhatott.

„Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék,nagysága felfoghatatlan.” – valljuk együtta zsoltárossal. Évadzáró alkalmunkon az Ődicséretét zengtük, és így készülünk az újévadra  is.  Ha  valaki  kedvet  kapott  arra,hogy csatlakozzon kórusunkhoz, sok szeretettel várjuk szeptemberben.

Bíró Krisztina                                     ■

A PSALMUS KÓRUS ÉVADZÁRÓJA2015. június 7.

Az ilyen állapotban lévőknek azt mondja azÚr: jó lenne egy kis alázat és csönd, elismernivégre, kié a föld és annak teljessége – ti pedigjövevények  vagytok  és  zsellérek,  semmimás. Az Ószövetség emberei  idáig, ennekfelismeréséig íme, eljutottak.

Az ige másik, még továbbhaladó részeazonban, ami az Újszövetségből szólongatminket, azt mondja, ha ide elérkezett valaki,azért van még tovább. Nem csak vándorlás,nem csak zsellérsors, nem csak örök útonjárás  lehet a hívek élete, hanem otthon éshazaérkezés is. Még az élet fájáról is ennikap, aki győz, olvassuk a Jelenések könyvében (Jel 2,7), pedig milyen véglegesneklátszóan elveszett az a Paradicsomban. És azsem  véletlen,  hogy már  az Ószövetség  istöbbször említi az idill nagyszerű látomását:Azokban a napokban kiki meghívja  felebarátját a szőlő és a füge alá. (1Kir 4,25, 2Kir 18,31, Mik 4,4, Zak 3,10) Mert Krisztusban tényleg eljön hozzánk az üdvösség, ésakik őt követik, ezt a csodát élik át: „Nemvagytok  immár  jövevények  és  zsellérek,hanem polgártársai a szenteknek és cselédeiaz Istennek. Kik fölépíttettetek az apostoloknak  és  prófétáknak  alapkövén,  lévén  aszegletkő maga  Jézus Krisztus, Akiben  azegész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban, Akibenti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélekáltal.”

Erre a két  lépésre kaptunk hát  tanítástezen a mai napon: kigyógyulni a „saját tulajdon” betegségemből, valójában a berendezkedett  élet  bálványából,  ahol  minden  azenyém és minden rendben van – elfogadni azUrat  igazi  tulajdonosnak  és  magamat  jövevénynek  és  zsellérnek.  „Nincs  itt  maradandó  városunk,  hanem  a  jövendőtkeressük”. (Zsid 13,14) Ha pedig már erreeljutottam,  tudok  úton  járó  vándor  lenni,semmi más, akkor lássam meg a még magasabb szintet: én, a jövevény és zsellér, Krisztusban lehetek Isten hajléka, szent templom,és mi együtt épülhetünk a közösségben, azanyaszentegyházban az ő hajlékává a Lélekáltal. Így legyen! Ámen.(Az igehirdetés elhangzott 2015. június 7én, aszentendrei református templomban.)             ■

Orbán János

Psalmus Kórus 2015

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

9

Az elmúlt napok hírei – miközben hordozó  imádságra  sarkalltak  –  hosszúgondolatsort  indítottak  el  bennem.Egyre több körülöttem az idős és betegember, akik készülnek elhagyni e földi

létet. A vigasztaló számomra – nem családom  tagjairól,  hanem  lelki  testvéreimrőlbeszélek –, ők mind az Úr gyermekei, akiknek  elkészített  helye van  az  Isten országában. Ők mind szabadok, akiknek köteleit  Jézus oldotta meg,  s akik értették éshirdették életükkel és szavukkal: „...mindent jól cselekedett.” (37.vers)

Ugyanakkor látom és hallom azt a sokzúgolódót, akik keserűen mondják: fiatal,  még  élhetettvolna  –  miért  a  jóembereknek  kellmeghalniok, a roszszak meg  vígan  élnek!?

Van  a  Máté18:8.  versében  Jézusnak  egy  nagyonfontos  kijelentése:„Jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem  két  kézzel  vagykét  lábbal  vettetnedaz örök tűzre.”

Testvérek!  Hiába  él  valaki  száz  évig,  hiába  makkegészséges, ha az örök tűz, a kárhozat leszaz osztályrésze! Ahogy a mai  fiatal nemtudja  elképzelni,  hogy  milyen  volt  a  II.világháború  és  az  utána  következő  évtizedek – hiába beszélsz róla. Ugyanúgy ama embere sem tudja felfogni, hogy milyena kárhozat, mely rá vár, mit jelent ott tölteniaz öröklétet. Csupán ennyi a hasonlóság! Akülönbség pedig az, hogy míg a fiatal nemélt abban a korban, addig a ma embere –amíg Jézussal nem találkozik – benne él azIstentől  távoli  világban.  Ahol  –  ahogyigénk  írja  –  süketnéma,  valami  gátoljaabban, hogy meghallja az Isten beszédét, sRóla,  mint  Úrról,  igazán  tudjon  szólni.Filmek, könyvek, bölcsnek mondott előadások  szólnak  Isten  személyéről,  az  ŐEgyszülött  Fiáról,  s  persze  az  emberről.Okoskodnak,  elméleteket  gyártanak,  sazok, akik készpénznek veszik állításaikat,hamar  rájönnek arra, hogy ezek csak ötletelések, vakvágány, ahova vezetnek.

A világ azonban nincs magára hagyva.Isten gyermekeinek imádsága száll fel érte,hogy bárcsak találkoznának Jézussal, mert Általa megváltozhatna az életük. „Hoztak nekiegy nehezen szóló siketet és kérték őt, hogyvesse rá kezét.” – Aki olvassa ezt az írást ésszemélyesen még nem találkozott Jézussal,hallja meg: imádságok szállnak érte Isten elé!

A  változás  nem  automatikus!  Elégolvasni  az  Igét,  elég  elmenni  egy  csendeshétre – Jézus érintésére van szükség! Eztöbb  annál,  hogy  megláttam  Őt  munkálkodni mások  életében,  hallottam csodáiról,  szimpatikussá  vált, mi  több,  nemkeresek más megoldást,  a változást Tőlevárom! Vegye el a poharat, vegye el a drogot,  parázna  gondolataimat,  s  mindent,amiért  már  én  is  szégyellem  magam,tegyen szabaddá! – Ha így gondolkodsz,akkor neked, testvérem, csak a haszon kellJézusból, Ő maga nem! Ez nem elég! Ígymég nem mentél közel hozzá, így még nem

vagy  érinthető  távolságra!  Amikorcsak  arra  vagy  képes,  hogy  elfogadod:  mindnyájanbűnösök vagyunk –az még  ez  a  távolság. Amikor már aztmondod: a bűnösökközt első vagyok én,akkor Jézus már kivitt a sokaság közül,s akkor már csak Ővan  és  te,  s  akkorjött  el  a  szabaduláspillanata!  S  az  ember,  aki  elméletbenoly sokat tudott, ekkor  megnyílt  érte

lemmel már  valóban  tud.  Saját,  átélt  tapasztalata támasztja alá: az Isten EgyszülöttFia valóban Szabadító!

Effata! – Nyílj meg! Ami eddig zárvavolt, legyen nyitva. S a menny kapuja kitárul, mert „...utat szerze mennyországra,örök  boldogságra.” –  ahogy  egyik  énekünkben mondjuk.

Akit  Jézushoz vittek, nagyon boldogember lett. Nem lehet elhallgattatni. Szabadulásáról beszélnie kell, hírelnie örömét.Valóssággá  lett az  ige: „Azért, ha valakiKrisztusban van, új teremtés az, a régiekelmúltak,  ímé  újjá  lett minden.” (II.Kor.5:17.)  Már  nem  gyötrik  félelmek,  hogytalále olyanokra, akikkel megérteti magát,lesze, aki segít neki. Hiszen a mindenbenezek is benne vannak. A mi Urunk Jézusnem vesz ki bennünket e világból, hanemott akar megáldani, ahova helyezett bennünket. S az áldás az, hogy személyesenjelen van az övéi életében, s megad mindent, ami a földi élethez és a kegyességhezszükséges!

Bárcsak mindenki érintésközelben lenne,  hogy  Jézus  szabaddá  tegye  a  bűnköteléktől! Az imádságok szállnak felfelé,Ő Igéje és Szentlelke által munkálkodik –áldott legyen az Ő neve!

Pap Lászlóné lelkipásztor ■

TÚRMEZEI ERZSÉBETVÁLTSÁG

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva 

hegedjenek.Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól 

mentek,bűnt, e világnak szennyét, hogy mi 

tiszták és szentek,kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.És gyűlöletből ácsolt kemény keresztet 

hordott,hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor 

is szeressünk.Váltság.

S ha nekünk mégis vannak sebeink, mélységes mélyek, be nem gyógyulók, 

behegedők, megint kiújulók, véres, halálos, szörnyű sebeink …

és, ha másoknak, nem áldás vagyunk, ha nem úgy élünk, járunk idelenn,

hogy aki lát, azt mondja: kegyelem …Ha mi hordjuk a bűnünk nyomorát és esünk, bukunk, botlunk végtelen,

akarva, akaratlanul…s olyan halálosholt az életünk, mintha temető volna a szívünk,halál fuvalma a leheletünk…

ha gyűlölködünk és nem szeretünk: ítélet. 

Nem volna váltság, nem lenne ítélet. Akkor élnénk, ahogy lehet. 

Sebekkel, kínzó fekélyekkel telten, bűnünk hordozva, rabul, leteperten, s nem lenne, aki ítéletre vonná a mi halálos, átok vert utunk, 

ha egyszer másképp nem tudunk. Élnénk, ahogy lehet. 

Tisztaság, szentség, áldás szeretetörök elérhetetlenül 

tündökölnének a létünk felett.De most olyan elérhető közel,Olyan hívogatóan tündökölnek.Miénk lehet a tisztaság, a szent,halálon, poklon diadalmas élet. 

Van váltság! S van, ha nem fogadjuk el, ítélet.

„QUO VADIS” – HOVA MÉGY?Márk 7:31-37.

„QUO VADIS” – HOVA MÉGY?Márk 7:31-37.

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

10

Kedves testvérek, amikor a gyülekezetösszegyűlik, a lelkipásztorban az a reménység  van meg,  hogy  az  Igén  keresztül  maga  Jézus  szólal  meg,  sőtmegszólít  és  megragad.  Nem  Jézus

szellemiségére gondolok. Nem az oly közkedvelt és sokszor hangoztatott „keresztyénértékrendről” beszélek, hanem arról, hogyugyanaz történik lelki, spirituális értelembenegy  istentiszteleten,  mint  annál  a  kútnál,ahol Jézus a samáriai asszonnyal találkozott.

Az  Úr  beszédbe  elegyedik  velünk.Nemcsak szól, hanem megszólít. Nagy különbség! Ha  Jézus megszólal,  akkor egyszersmind történik is valami. Ha megszólít,akkor meg velem történik valami. Ha beszédbe elegyedek vele, akkor meg köztünktörténik valami. Ha meghallgatom, beszélekvele, és netán még meg is teszem, amit Őkér tőlem, akkor meg elindul valami olyasmi, amit úgy nevezünk, hogy tanítványozás.Amit  úgy nevezünk:  hitre  való megtérés.Amit úgy nevezünk: misszió.

Igen, testvérek, ha ez nincs meg, lehetbármilyen igehirdetés, lehet bárkitől az igehirdetés, és lehet bármi az igehirdetés, akkornem tölti be a célját az istentisztelet. Akkorvan egy szép prédikáció, van egy emberekáltal leírt, kreált liturgia, énekekkel, imádságokkal, amely szép és vallásos, de nem történik  semmi.  Hazamegyünk  és  kész.  Deamikor Jézus megszólít, és jelen van a Lelkeáltal, és valamit a szívedre akar helyezni,akkor ott történni fog valami. És ez nem akeresztyén  értékrend,  ez  nem  Jézus  szellemisége, nem az Ő tanítása, hanem ez az ŐJELENLÉTE.

Nézzük csak, mi is történik ebben a történetben? Az asszony számára aznap minden  ugyanúgy  kezdődik,  ahogyan  addigminden  egyes  nap. Házimunka,  főzés,  kikell menni a vízért. A vízhordáskülönösen nehéz munka volt, hiszen  a  nagy  üres  edényekkelleballagni  a  kúthoz,  ez  még  akönnyebbik része, a nehezebb avízzel  teli  edényekkel  visszafáradni. El tudjuk képzelni, milyennehéz  fizikai  munka,  mégis  azasszonyok kötelessége volt a vízhordás.  Nem  is  ez  a  furcsaságbenne, hanem az, hogy ez az aszszony  délidőben  megy  a  kútra.Tudni kell, hogy ezt a feladatot általában  korán  reggel  végezték,még  a  nagy  meleg  előtt.  Nemnehéz ezt elképzelnünk az elmúltforró  nyári  napok  tapasztalataialapján. Korán reggel. Hiszen ahőség miatt  a  déli  óra  a KözelKeleten  ugyancsak  a  forróság  ideje. Történetünk  szereplője  mégis  délben  megyvizet meríteni – ahogy akkoriban nevezték– Jákób kútjához, egy hatalmas korsóval.Hogy miért?  Jézus  fellebbenti  a  leplet  azasszony életéről: eddig öt férje volt, és akivel most  él,  az  sem a  férje. Két dologróllehet szó: vagy nagyon szerencsétlen sorsúez  az  asszony,  vagy  egy  kicsapongó  aszszonnyal van dolgunk. Melyik lehet az igaz?

Sejthetjük, hogy azért megy délben, hogy netalálkozzon senkivel, ha lehet, egyedül végezze el a dolgát. Ne hallja a megvető szavakat, mondatokat, ne lássa a megbélyegzőtekinteteket. Kerülni szeretné az embereket.Mikor  a  legjobb  vízért  menni?  Délben.Ilyenkor mindenki otthon van,  senki  semmegy Jákób kútjához. Ez az én időm, amikor menni tudok – gondolja az asszony –,amikor  nem  kell  szégyenkeznem  másokelőtt. Ez a legvalószínűbb magyarázat.

Mégsem éri  el  a  célját, nem  jön be aszámítása, mert mégis csak találkozik valakivel. Ott ül az út szélén a kút mellett egyfurcsa zsidó  férfi – Jézus. És nagyon különös: ez a zsidó férfi szóba áll vele. Hogylehet ez? A zsidók messze elkerülik a samáriaiakat. Nem akarnak velük találkozni,velük érintkezni, velük egy sorsközösségetvállalni. De Jézus megteszi, mert Ő megte

heti. Ebből már  érzi  ez  az  asszony,  hogyvalami  nagyszerű  dolog  fog  itt  történni.Valaki, aki szóba áll vele, és különös dolgokról beszél neki. Élő vízről. Ez se olyanhétköznapi. Élő? Mitől élő az? Erre kíváncsiaz asszony.

Amikor azonban ez a zsidó férfi egyrekomolyabb és mélyebb dolgokról kezd beszélni, az asszony megijed. Megijed a sajátmélységétől.  Megijed  bűnös  lelkének  a

mélységétől és a zsidó férfi lelkének a magasságától. Mélység és magasság találkozásipontja egy helyen, egy időben. Egy kútnál,melynek vize nem mást jelent, mint életet,és Aki ott ül, nem mást jelent, mint élő vizet.Azaz örökéletet. Ettől ijed meg az asszony.Megrémül, és megpróbál védekezni. Értetlenkedik egy kicsit, majd amikor kiderül,hogy mi mindent tud róla ez a zsidó férfi,akkor meg átcsap teologizálásba. Hogy idejártak már az őseink is, itt mondtak és adtakhálát az Istennek…, próbálja valahogy elterelni a szót. De Jézus nem hagyja magáteltéríteni. Látszólag belemegy, hogy az aszszony által felhozott témáról beszéljenek, ésígy  kíséri,  terelgeti  őt  tovább  abba  azirányba, ahová Jézus  szeretné elvinni – aRóla való bizonyságtételig. És amikor azasszony megsemmisül a maga lelkében, ésdobogó  szívvel  kimondja: „Tudom,  hogyeljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek”(Jn 4,25), Jézus nemcsak az asszonyt leplezile a bűneiben, hanem saját magát is, és felfedi azt, amit addig még a sokaság előtt, sőtmég a tanítványok előtt sem tett meg, elmondja magáról, hogy Ő a Messiás: „Énvagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26)

Na, ne! Egy ilyen bűnös életűnek, egyilyen  kitagadott,  megvetett  asszonynakmondja  el  Jézus  azt,  hogy Ő  a Messiás?Előtte fedi fel ezt a csodálatos titkot, ezt amisztériumot? Igen, előtte! Mert Isten JézusKrisztusban valahogy mindig  „ilyeneket”választ. Akiket nem szeretnek, akiket kitagadnak,  akiket  megbélyegeznek,  megpecsételnek bármi miatt. Akiket mi lenéznénk,kivetnénk  és megvetnénk, Ő  azokat  teszielőtérbe. Ez az asszony lehet, hogy bűnösvolt,  lehet, hogy öt férje volt, meg akivelmost él, az se a férje, de Jézus tovább látezen. Jézus számára az asszony lelkülete,

akarása  a  fontos,  amit megérzettbenne, hogy én akarom a Messiást,akarom a változást! Nem mondjaki, de Jézus érzi, tudja ezt.

Messze van ez a párbeszéd tőlünk mind időben, mind térben, ámvelünk  is  valahogy  ugyanez  játszódik  le,  testvérek. Maga  Jézusszólít meg a kútnál. Beszédbe elegyedik velünk. Amikor egy ige különösen  szívhez  ér  és  megszólíttéged, akkor nem tesz mást, mintleleplez. Leleplezi a múltadat, felfedi a  jelenedet és megmutatja ajövődet. Múlt, jelen, jövő – Istenmindezeket egy kézben tartja, azazuralja.  Amikor  az  úrvacsorábanmegérzel  valamit,  ami  téren  ésidőn át hozzád szól, amikor az éle

tedre tekintve azt látod, hogy „valami” hatalom rendezi azt, nem tudod, hogy mi, pontakkor, pont abban az időben, pont azt hallod,ami megszólít, megérint,  és megváltoztatvalamit  az  életedben  –  felkiáltasz:  Hogylehet ez? Ez a hatalom, amit nem mernek kimondani az emberek: Isten! Bárhogyan isnézzük, bárhogyan is gondoljuk, Isten valahogy, valamiképpen akkor és ott megszólít,és beszédbe elegyedik veled. Ma is szeretne 

AKÚT MELLETT

Textus: János 4,28-30.39-42

„Az asszony pedig otthagytakorsóját, elment a városba, és

szólt az embereknek” (Jn 4,28).

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

11

veled beszélgetni! Maga az Úr, a Megváltó,az élő Isten szólít meg téged!

Mindannyiunknak van egy Jákób kútja,ahova  vízért  megyünk,  ahol  találkozunkValakivel, Aki mellé letelepedhetünk. És bizony hasonlóan türelmes, hozzánk alkalmazkodó az Isten, Aki pereléseinket, hibás elgondolásainkat is beleveszi az Ő tervébe, denem  engedi,  hogy  elcsaljuk  Őt  más  irányokba, hogy kibújjunk az Ő hívása alól.Belemegy egy ideig, de aztán megfog, megragad és megtart. És ez a megtartás, ez olyan,hogyha el is múlik az életünk, de az folytatódik. Kinek nem kell az ilyen megtartás?Kinek nem kell egy ilyen beszélgetés? Azthiszem, a legjobb párbeszéd, a legjobb beszélgetés  az,  ha  te ma  kicsit  elcsendesedsz  éselbeszélgetsz az Istennel. Tedd meg! Még ma!

De itt még nincs vége! Jönnek még érdekes dolgok! Az asszony otthagyja a vízhordó edényt, és visszafut a városba. Valamitörtént az asszony szívében, de ezt nem lehetorvosilag, hanem csak  lelkileg  leírni. Otthagyja a korsót, mert számára már nem létezik az a korsó. A kút vize helyett ő valaminagyobbat, valami fontosabbat talált: megtalálta az élő vizet – Krisztust! És ezt el kellmondania! Ezért kell elmennie.

Legyen számunkra ma egy nagyon fontos jelkép a korsó! Aki Jézussal találkozik,akinek az életébe a Megváltó beleszól, belenyúl,  abban  teljes  átrendeződés  megyvégbe. Megváltozik a fontossági sorrend. Akorsó a fontossági sorrend jelképe. Megnyílik egy újabb szintje az életnek. Ami eddigcsupán csak sejthető volt, hogy létezik egyjobb élet is, egy boldogabb, biztosabb, kicsitnyugalmasabb élet is – de hogyan lehet azenyém? Az enyém, amikor öt férjem volt, ésakivel most élek, az se az? Hogy tudok ígyaz emberek elé állni? Hogy tudok úgy az emberek  elé  állni,  hogy nincs munkám? Leépítések voltak, elküldtek. Hogy tudok odaállni a családom elé? Hogy tudok odaállni agyülekezet elé? Romokban van az életem, ésakkor jön Valaki, Aki beszélgetni akar velem… Jaj, hagyjon már engem, annyi bajomvan! De ha ezt a beszélgetést elmulasztja, azörökéletet mulasztja el, és nemcsak erre a földiéletre nézve van szenvedése, hanem azután is.Nem szabad elmulasztani, testvérek!

Jézus valóban nem rajongókat, hanemkövetőket akar. Jézus ebben az asszonybannem egy távoli rajongót fedez fel, aki beletörődve, tétlenül reménykedik abban, hogymajd csak megváltozik az élete, hanem egykövetőt, aki mindent hátrahagy érte, és azéletében teljesen megváltozik a fontosságisorrend – Jézus kerül az első helyre. Hogylehet ez? A korsó otthagyása a fellobbanószenvedélyt is mutatja. A tenni akarást, hogyelmegyek és elmondom. A belső átrendeződést,  a  változást,  ami megítél  és megszégyenít, de fel is emel egyben. Az asszonykerülte az embereket, de – gondoljunk csakbele – mindent hátratéve rohan, hogy szóljonugyanazoknak  az  embereknek,  akiket  elkerülni igyekezett. Mi történt ezzel az aszszonnyal? Hol van ez a szenvedély a maigyülekezetekből, egyházból, a többi embernek a féltése? Hol van az a szent vágy, hogy

amit  én  megtapasztaltam,  bizonyságkéntadjam tovább az emberek felé? Hol van amissziónak a gyökere? Hogy én személyesentalálkoztam Jézussal, és ezért megyek el Őthirdetni, ezért megyek el misszionálni. Nemazért, mert akkor jó lesz nekem, nem azért,mert elismerést kapok, nem azért, mert nagytiszteletűnek fognak hívni, nem azért, mertlesz parókia, nem azért, mert lesz gyülekezet,hanem azért megyek, mert Krisztussal találkoztam. Azért megyek, mert Ő az én életemnek a megmentője. A Messiás ezt várja, eztkéri az asszonytól és tőlünk.

És még egy dolgot látni kell: a vízhordóedény  ott  marad. Az  asszony maga  válikedénnyé. Ő maga  lesz az élő vizet hordó,mert benne már örök életre buzgó víz forrásafakadt, benne már ott van Krisztus. Vegyükészre, hogy egy kis tanácstalanság még vanaz asszony hangjában. De ez a mindnyájunktanácstalansága.  Minden  szolgálónak  vanegy kis tanácstalanság, félelem a hangjában.De  az Úr megerősít  Lelke  által.  Edénnyéválni, eszközzé válni, mert „Megtaláltuk aMessiást”!Mert megtalált a Messiás! Ő szólít meg a saját kutunknál. Hát mi a te kutad?Mi a te halászcsónakod? Mi a te vámszedőasztalod? Mi a  te köved és porod, amivel

éppen meg akarnak kövezni, vagy benne fetrengsz? Mi az?

Igaz, testvérek, hogy vannak szervezetek. Ez jó. Igaz, hogy van adomány, hogyvan pénz. Nagyon jó. Kell is az eszközökre.De mindez csak következmény! Misszió ottvan, ahol az Istenre találás örömét megosztóemberek vannak. Az előfeltétele a missziónak nem az, hogy legyen ez, meg legyen az,hanem egy: hogy legyen Krisztus! És ha Ővan, akkor minden van! Akkor ezek is mindkövetkezményként, ráadásként adatnak nekünk: „keressétek először az ő országát ésigazságát,  és  ezek  is mind  ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33) Ráadásként! Haa Krisztust megtaláltuk, minden meg  fogadatni.  Nézzétek  csak  meg,  kinézünk  azablakon, ott vannak az állványok. Megkezdődött a templomfelújítás. Nem ezt kerestük, nem ezt kértük, hanem Krisztust! Ő adta

ezt. Nem úgy megy, hogy előbb keresem azt,aztán majd jön Krisztus, és Ő majd ad többet.Előbb Ő jön! Aztán minden csak utána következik. Minden! Hiszed ezt, hogy így van? Én igen.

Az asszony elfut, de nem az  történik,amit várunk. Hiszen mit várnánk az emberilelket ismerve? Elfut az asszony, elmondja,de csak legyintenek rá és nevetnek az emberek: Ugyan már, majd pont neked fog aMessiás megjelenni!? Ne viccelj! Vannak ittalkalmasabb személyek, mint te! És elküldikőt. De nem ez történik. Hanem elindulnak avárosból, és kimennek Őhozzá. Miért? A legfontosabb, hogy az asszony nem volt egyedül. Isten Lelke segítette! Ezért sikerült neki!Nem azért, mert  olyan  ékesen  szóló  volt,nem azért, mert olyan bájos, meg szép volt,nem azért, mert annyira jó hatással volt azemberekre, hanem azért, mert  Isten Lelkevolt vele. Amikor nem önjelölt misszionáriusok vagyunk, mindig segít nekünk a Szentlélek! Megerősíti a mondanivalót, készíti amásik ember szívét és lelkét, hogy fogadásrataláljon mindaz, amit el akarunk neki mondani, hogy felfogja és megcselekedje. A Lélek teszi ezt, nem mi!

Ehhez azonban még valami szükséges,amit az asszony tette szépen megmutat: hogyJézushoz küldi őket. Nem magáról beszél.Most nem ő a fontos. Nem azt mondja, hogygyertek körém, elmondom, hogy milyen aMegváltó! Hanem elküldi őket a kúthoz. Voltitt a gyülekezetben egy lelkipásztor, aki azembereket megtérésre hívta, szólította, megelküldte őket egy helyre: BGY. A biatorbágyiBelmisszióba. Ez is egy eszköz. Sok eszközvan, Biatorbágy is az, de sok van még: családlátogatás, lelkigondozás, nyári táboroztatás, evangélizálás, hiteles istentiszteletek,prédikációk, hiteles szolgálók. MindezeketJézus  Krisztus  munkálja.  Nem  ránk  vanszüksége  az  embereknek  –  bár  ezt  nehézelfogadni –, hanem Jézusra! Nem magunkhoz kell vinni az embereket, hanem Jézushoz!  Ismerek  olyan  embereket,  akik  úgygondolják, Istent csak úgy lehet megtalálni,ahogyan ők, ezért mástól is ugyanazt az utatkívánják, várják, és ellenőrzik, mintegy vizsgáztatják, hogy rendben vane. Ezt soha netegyétek, testvérek! Viszont elküldeni Jézushoz mindenkit, azt igen! Testvérek, a hangsúlylekerül az asszonyról, és Jézusra irányul a figyelem. Mert „…valóban ő a világ üdvözítője” – vallják meg a sikári férfiak. Ezzel az aszszony nem lesz kevesebb, így teszi a legtöbbet.

Sokat szoktunk beszélni a marketingről.Többször szó volt már egyházi körökben isarról, hogy kellene valami kampány, valami,ami jól beemeli a közbeszédbe az egyházat.Testvérek, nem létezik jobb kampány, mintegy név, „amely minden névnél nagyobb”,hogy nevére „minden térd meghajoljon” –Jézus! És az, hogy hű tanúi legyetek Jézusnak, akik nem akarnak többek lenni, mintamik, nem akarnak kevesebbek lenni, mintamik, viszont készek megosztani másokkalmindazt az örömöt, amit Krisztusban átéltek.Ez a mi felelősségünk! Krisztus így munkálkodik bennünk, közöttünk és rajtunk keresztül is másokban. Így legyen! Ámen!

Máthé Zoltán b. lelkipásztor                     ■

Máthé Zoltán lelkipásztor

Áldás, békesség! 2015. július – augusztus

12

Egyszer egy népszerű jamaicai talkshowműsorvezetője arról beszélt, milyen „vérszomjas”  alak  az  Isten. Állítását  a  következő gondolatmenettel indokolta: Érthetetlen,  hogy  Isten  miért  követeli  a

bűnös halálát a legkisebb törvényszegésért is,és hogy e követelésében miért olyan rugalmatlan, hogy csak akkor hajlandó megbocsátani nekünk, ha a tulajdon Fia hal meg helyettünk. A műsorvezető magyarázata szerintugyanis a bűnös halálát Isten bosszúszomjateszi  szükségessé,  s ha a bűnös mégis élniakar, akkor Isten csak tulajdon Fiát fogadhatjael helyette áldozatként.

Bár ez az ember nyilvánvalóan nagy sötétségben volt Isten jellemét illetően, mégisrávilágított egy olyan kérdésre, amely engemis évek óta foglalkoztatott. Életem során sokmagyarázatot hallottam már ezzel kapcsolatban, de egyik sem tűnt kielégítőnek, és nemvolt  összeegyeztethető  egy  végtelenül  kegyelmes Isten képével.

Hallottam például, hogy azt mondták: „Atörvény követeli meg a bűnös halálát.” Azigazságszolgáltatás viszont azt követeli, hogy

az ember megmenekülése érdekében valakimásnak kell meghalnia helyette – de ez csakisegy isteni lény lehet, maga a Törvényadó, akiegyenlő a törvénnyel.

Ez azon