**

A Posztmodern

A jelenkor _ vagy mír a Íé|mtit? _ |eírása, értelmezése és értékelése mindig soklial feltétele-sebb á|lításokhoz vezethet csak el, mint a befejezett múlté. Solszorosan így van ez a posztmo-dern esetében, hiszen maga a kfejezés szinte annyira sok je|entésű, összetett, mint a ffi. szá-zad. A fogalom a hetvenes években terjedt el _ nálunk egy évtizeddel késólb -, s ért el nagykarriert annak ellenére, hogy még nry1iőtből eg1séges meghatározása sincsen. E|einte sti|árisértelemben haszná|tá,k, elsősorban az amerikai építészetben, később azonban egyre inkábbegy korszaknak, é|etérzésének, klittrájá,'nak, fi|ozőfiáiá,nak ie|z6iévé vá|t, s haszná|ata maleginkább ebben az értelemben tekinthető elfogadottnak. A posztmodern azonban - mindenez irínyű igénye ellenére sem tekinthetó mindent átható o|yanÍajta koreszmének, mint a re.neszánszvagy aÍe|vi|ágosodás, s így természetes, hogy korstílusnak sem mondhatjuk. AzértSem, mert a posztmodernnek nevezhető művek összessége nem annyira po|ifóniát, mint in-kább heterogenitást mutat' s azért sem' mert a|egIágabb fogalomértelmezés sem engedi meg,hogy a ,,posztmodern'' kor minden szóba iöhető a|kotását egyuttal a posztmodernitást kfeje.zőnek tekintsük.

A fogalom elter|edésében komo|y Szerepe volt Jean-Frangois Lyotard (zsá'n-franszoá|iotár, 1924-) francia fi|ozófu s A posztmodern állapot (|979 , magyarul 1993) című könyvének,amelynek kiinduló tézise szembe á||Ítia a modern és a posztmodern állapotot: ,,A "moderno fo-galmá,t használom majd annak a tudomá,nynak a jelölésére, amely, magát legitimólandó,ebben a metadiskurzusban explicit m,ódon olyan nagl elbeszélésekhez folyamodik, rnintamilyen a szellem dialektikója, a jelentés berrneneutiká,ja, a racioná,Iis, illetue a teuékenyszubjektum emancipációja uagt a jótét megteremtése, Például a közlő és a befogadó közöttikonszenzusszabá,lyt egjl állítá's igazsá'géttékéuel kapcsolatban akkor tartjóh elfogadhatónak,ha a szabály beleillik a racionális szellemek közötti lehetséges összhang perspehtíuáiába:ilyen uolt afeluilógosodós elbuzéhlse, ahol a tudós hősei befues erköhsi és politikai célért, azegtetemes békéért teuékenykednek, Ebből a példából lá,tható, hogt ha történelemfi,Iozófi,átmagá,banfoglaló nagt elbeszélés réaén legitimálják a tudá'st, akkor kérdések merülnekfel atársadalmi kötelékeket meghatározó intézmények éruényességéuel kapcsolatban is., ezehet islegitimálni hell. Ígl az igazsághoz hasonlóan az igazságossóg kapcsó'n is a nagt elbeszélés-re biuatkoznak.

Végsókig leeglszeríísítue, a "posztmodernto a nagl elbeszél,ésekkel szembeni bizal-matlansá,gként hatá,rozom meg, Ez a bizalmatlanság kéxégteleniil a tudományok fejlő-désének eredménye, de uglanakkor fejlődésük effiltétele is. A legitimáció metananatíuappará,tusának elauulása eglbeesik a metafizikus filozófiának és az arra alapozott egle-temnek mint intézménynek a aólságáual, Az elbeszélőfunkció elueszti mííködtetőit: a nűglhőst, a nagl ueszélyeket, a nagt utazásokat és ű nű'g! célt. Szétoszlik az elbeszélő, és egylbendenotatíu, előíró, leíró stb, nyeluelemek felhőiben, ahol minden elem a maga glakorlati

238 Korok, stílusok, irányzatok

Anton Alberts-Anton von Hunl NMB Bonk. I 984-87 Amszterdom

sui generis* ueglértékeiuel n7ozog. Ezeknek a felhőknek a heueredési pontjaiban élünkmindannyian. Nem szükségképpen képeziink nyeluileg óllandó tisszetételeket, és az tjsszeté-telek általunk formált tulajdonságai nern feltétlenül közölbetőh,

Igt a jöuő tórsadalrna sohkal inhóbb a rylelu elemi részeinek pragmatikáját, s nemannyira eg,l newtoniánus antropológiát (nint amilyen a strukturaliztnus aűgl a rendszerel-rnélet) helyez előtérbe. Különböző nyelujátékok uannak _ ez az elemek heterogenitása, Ezekcsupón rnozaikszerííen hoznak létre intézméryteket - ez lokális determinizmus.,, (BuJeI,os Isr-veN - Onosz LÁszró fordítása)

A nagy elbeszé|és és annak lehetetlenné vát|ásatehát elsősorban nemaz epikáravonatko.zik (arra csak következményeiben), hanem az ember nézeteire önmagáról és társada|máró|,A modernitás íry gyakorlati|agaz eddigi po|gárság kora, az iparosodás kezdeteitíl, a humanizmusfi|ozőfiájátő| egészen a közelmúltig, a posztmodernitás pedig a posztindusztriá|is társada|maké,ame|yeket a ,,bizonyosság,,, u ,,egyérte|műség'' helyett a bizon1ta|anság, a jelentés re|ativizá|ő-dásahatároz meg,

* |otin (szui generisz): soiótos, egyedi

A posztmodern

A bizon1talanságotie|zi az is, hory eztaz ÍL||apotot eryesek szinte eufórikus örömmel, má-sok meg tragikus hango|tságga| íriák|e, Hol az emberi történelem végér6| értekezne( hol csakegy korszakéról' a posztmodern kitikusai pedigmég|<lzárólagosan meghatározónak, korjellem-zőnek sem tartjátkatézisek a|apián kbontakozó képet. Ha elfogadjuk utatéte|t, hory már nin.csen semmi eredeti, minden csak máso|at és a másolat máso|ata, a|<kor magát a posztmodernetis másolatnak kel| tekntenü nk, az időnként beköszöntő ki ábrándl|ási hul|ámok eryikének, bár.ha különösen erőte|jesnek. Ezzel eg1ütt viszont a|igha fogadhatilk e| uil a téte|t, amely egy ttibbévszínados korszak fe|vá|tásáró| beszé|, tehát va|ami radiká|isan újról' Bár tekinthetjük ezt is abizonytalanság kifej eződésének, az egy érte|míiség hiány ának'

A posztmodern legá|ta|ánosabb a|apja kétségtelenül akorvá|tásnak és fogadtatásítnak el-lentmondásossága, a technikai civl|izáciő határta|annak tetsző dinamikítia s ugyanakkor a hu-m6,n civi|iz6,ció korláto|tsága, mindinlrább alávetettnek mutatkozó á||apota,Yagyis egyrészt az atény, hogy az ember eg1re inkább elveszni látszik, s már nem is csavar, hanem a csayur eryetlenaÍomia ery hatalmas s á|ta|a létrehozott gépezetben; másrészt az,hogy még a technikai civilizá.ció legujabb ál|apotában sem képes atársada|om megoldani a legelemibb követe|ményne( azé|ethez való jognak az érvényesítését sem. Kérdésessé vá|t a|étező társada|mak működése ésegyüttműködése, s azzá a személyiség is.

A történetfi|oz ófiai cé|képzet v6lságáva| egyutt jártak a nye|vfi|ozőfia és a ie|e|mé|et űifaita- ugyancsak kételyeket hfeiezí _ irányzatai, 1nEurőpíban legnagyobb hatású történetfi|ozófialeghíresebb rombolója talán Nietzschevo|tazza| a kjelentéséve|,hogy az Isten meghalt'Ugyanőa nyelvi biztonságtudatra is nagy eróve|kérdezettrá: ,,A nyelunek az ajelentősége a kultúrafej-lődése szempontjából, hogt az ember benne egl sajá,t uilágot állított a másik mellé, egt olyanhelyet, amefilet ol7 szilárdnak tart, hogl onnan ki tudja rnozdítani sarkóból a uilógot és urá-uá teheti magát. Miuel az ember hosszú időkig hitt a dolgokfogaltnaiban és neueiben mintörök igazságokban (aeternae ueritates), magá,éuá tette azt a büszkeséget, arnellyel az állatfolé emelkedett,, azt hitte, hogt a nyeluben ualóban a uilág megismerése uan a birtokában,A nyelaalkotó nern uolt olyan szerény, hogl azt biggle: a dolgokat éppen csak megjelölte, sok.kal inkóbb úgl uélte, hogt a szauakkal a dolgok legbensó,bb lényegétfejezte ki, [, , ,] Sokkalkésó.bb _ csak most _ kezdik sejteni az emberek, hogt a nyelube uetett hitiihkel eg óriósi té-uedést propagáltak.', (|déziMaria Fürst: Beaezetés afilozófi,ába, 1993,133_|34., ford. CslrdsErLe)

Nietzsche inkább csak elífutára a modern nye|vfilozófiai szemléletnek, Ludvig Wittgen-stein (l889-l951) viszont egyik |egfontosabb és legtöbbetidézettszerzőie, Fő míivének, aLogi-kai-fllozófiai értekezésnek (|)22, magyaru| 1963) középpont|ában a nyelvnek és a gondolko.dásnak ava|óságrava|óvonaÍkoztatá,saá||, Afi|ozófiafőkérdésének azt tekinti, hory mi az, amitel |ehet mondani kijelentések.kel (a nyelwel), és mi az, amit nem lehet elmondani' csak meg-mutatni. A kimondhatat|an, ami megmutatkozik, az a misztikum, s ,,amiró,I nem lehet beszél-ni, arról ballgatni kell".Ugyana|<kor ,,aJilozófi,ajeleznifogja a kimondhatatlant azóltal, bogtuilágosan ábrázolja a megmondhatót. Mindazt, amit egláltalán gondolni lebet, uilógosanlehet gondolni, Mindazt, amit ki lehetfejezni, uilógosan lehet klfejezrul ,,A kései t6 míi, a Fi-lozóJi,ai uizsgáIódó'sok (1953, magaru| |992) sokkal tágabban érte|mezte a nyelvet. Bevezetteaqlelujáték Íoga|máú, amely már nemcsak magá;t a nyelvet je|enti, hanem azt a|u|turá|is köze-

239

240 Korok, stílusolq irdnyzatok

get, a:Lt az é|etformíi is, amelyben a nyelv |étezik, működik, haszná|atbanvan' Aszerzí magát amíívészetet s u arró| való beszédet is nyelvjátéknaktartja. A nye|viáték e|mé|ete magára a nye|-vészetre' de a posztmodernitásra is nagy hatást gyakorolt.

A nyeh{ilozófia a]a|u|ísa szempontiábó| ktilönösen fontos a struhturalizmus, ame|y anye|v műkiidésének szabályait, szerkezeÍét, rendszerét |utatta, továbbá a hermeneutika, az ér-te|mezés tudománya. Heidegger fi|ozófiájátbó| kiindu|va ennek Hans-Georg Gadamer (1900_)és lgazsóg és módszer (I)60, magyarul 1984) címíí könyve a legnagyobb hatású képvise|óje.A megértés, az érte|mezés mindig nyelvhez _továbbá' történetiséghez és észhez _ kötött, s min-dig dialogikus jellegű, következésképpen a befogadónakaktív a Szerepe,

Mindezek csak előzmények a posztmodern nye|vszem|élethez, amelynek legnagyobb ha-tásílvá|tozataJacques Derrida (zsák, |930_) nevéhez ffjződik. Ő a hermeneutika, a struktu-ralizmus téte|eiből, valamint Heidegger munkáiból indult ki. llz irányzat a dekonstrukció, s hí-vei arra törekednek, hogy következetesen szakítsanakuzal a logocentrizmusnak nevezett hag1o-mánnya|, ame|y áthatotta az egész fi|ozőfiai gondo|kozást, va|amint az iroda|om mííveit és azazo|<ró| való gondolkozást is, s ame|y az igazságeredetét a logoszhoz: a kimondott szóhoz, az észhangjához, Isten igéjéhez rendeli, s a szövegben azigazsígot,avi|íghíi képét keresi. Ehhez ké-pest a dekonstruktív olvasat elbizonytalanít. Derrida a logocentrizmus mellett bíráJiaafonocent-rizmust is. Ez az irányzat a hangos beszéd jeleit többnek, e|sőd|egesebbnektartja, minI az Írísnéma jeleit. A dekonstrukcióban központiváváliku írás kiterjesztett fogalma, amely a szövegrög-zítést a|egtágabban érti' relfogásában korunk tudománya csakaz írásé|ehet, s úg1 vé|i, hory anye|v eredete nem ahangzítsban, hanem az áÍérte|mezett írásfogalomban rlgadhatő meg. Min-den rendszert, minden eddigi olvasatot' értelmezést |e kell bontani, újra kell értelmezni, vagyisade-strukturólós és ade-konstruóIás válik szülségessé. Elveti az egyeÍ|en, központi rendezőelvÍe|téte|ezését, szerinte semmi|yen struktúra nem vezethető le így. Vonatkozikez a nyelvre is, hi-szen nincsen központ a szövegen kívü|, így szabadabb amozgástér, aiálté|<|ehetőség. Műjraoha-sás és az íliraérte|mezés, űjraírás megszünteti és meg is őrzi a hagyományt. Ennek láwányos k.feiezőie a törlésje| (a szó, a kifejezés áthúzísa), amely meg is szünteti, de olvashatóan meg is tart.ia az eredeti szöveget. Fontos sajátosság a tudományok, a művészetek S aZ egyes kifejezésiformák, módok eg1'másba iátszatása, amire Derrida írásai is pé|dátszo|gá|tatnak. Az elbizonyta-|anítás e téren s a fogalmak és kjelentések értelmezhetóségének terén is következetes, a dekonst-rukció tartózkodik a meghatározásoktól, Esztétikai érte|emben 6,'|ta|ános jellemvonása a mimé-zis-elméletek elvetése. Alapvető, hogy minden re|atíw6i válik, minden kapcsolat és értelmezésegyenérté|<ű, ug1anakkor mégis felértékelődik a sztiveg , ffiert azon kívü| nincs semmi, a nyelvenkívüli valóság i||úzió.

Posztmodern és dekonstrukció korántsem azonos' de erymássa|Szerves kapcsolatú fogal-mak. Ennél sokkal kevésbé egyérte|míi, hogy a kor |e|lemzésének yarázsszavaként használha-tó.e a posztmodern. Abban az értelemben semmiképpen sem, amiként Lyotard és ktivetőivélték'Bár u á|tahlkfelvetett kérdések valósak, a tudományok és a művészetek |őthatőan eryre kevés-bé óhaitanak hosszú éltizedeke vary évszázado|<ra posztmodernn é vá|ni.

Aká,r |ezáru|ő, akár nyitott ióvoiű a posztmodernitás, heterogenitása eddigi történetét te.kintve is sok problémát vet fel még a|eírás szintjén is. Míg a kor jellemzéséhez nagy segítségetadnakaz általánosságok, a míívészetekben és az irodalomban ezekcsakaz első közelítést ie|ent-

A posztmodern 241

Micsoi lstvin: A roncs, I 9//. Budopest

hetik, s igen sok esetben a|igíté|het6 meg, hogy egy adott mű csupán a posztmodern korbanke|etkezett alkotás-e vagy pedig maga is ilyen neműnek tekinthetó. S a mégis megfogalmazottmegát||apítá,soknak igen gya|<ran u e||enkezőiét is me$alálhatjuka posztmodern szerzíiné| éselemzőinél' A nehezen feloldható ellentétek, kétarcú á|lításokkózé tartozik elsósorban a moder.nitáshoz való viszony, hiszen alig azonosítható egy olyan irányzat, ame|y a modernség tagadá,sa-ként iön |étre, uza|, ame|yiknek újszerűsége a modernitáshoz képest csak viszonylagos. S eztcsak részben magyarázhatia a posztmodern eklekikus jellege, vagyis a legktilönbözőbb mértékűés jellegű stíluskeverés, ame|y aposztmodern klasszicizmust és hiperavantgárdot egyarántmeg-engedi.

Hasonló e|lentét, hogy a posztmodern művészetÍe|kjvínia számolni az e|it- és a tömeg-művészet közti mé|y sza|<adékot, ugyanakkor eryes törel$éSeivel ezt a'távo|sÍEot mégátjá,rhatat-|anabbá teszi _ legalábbis az irodalomban _ uza|, hogy a művet hordozó nyelvet eloldja a nye|-vi konvencióktó|, s ezze| olykor a legformálisabb szinten is - a beavatottak körétől eltekintve -

követhetetlennéteszi az alkotást. Ugyanezze| a dilemmával jár anagyobb mérvű intertextua|itás,vagyis u írott hagyománynak jelölt és jelöletlen idézetek sorábanva|ó |elenléte. Ez az e|iárás nema felvilágosodás utáni romantikus és realista irodalom demokratikussíqára,hanem az ut meg-e|őz6 baro|<k és klasszicizmus elitizmusára utal vissza, enigmatikussá téve a szövegeket'

Fe| nem o|dható e|lentét z is, hogy a mimézis-e|v elutasítása és vele szemben a nyelviva.lóság, megformáltság abszolutizÍlása nem vá|hat |lzárő|agossá: amíva|amiképpen mindig vo-natkozik ava|óságra, akár a|arja ezt a szerz6, akár nem, akár a|aria ezt abefogadő, ak.ár nem'Rokon a helyzet a célelvűséggel is: a posztmodern eryrészt e|utuítiaezt, uryanakkor állítja is. En-neku irányzatnak a legbiztosabb |ellemvonásata|ín mégis u, hog1 minden korábbihoz képest

242 Korok, stílusok, irányzatok

á|talánosabb benne a célelvííség korlátozottsága,hiánya, ironikus megkérdíje|ezése. Ebbó1 is kö-vetkezikajelenközpontúság, illetve uid6be|iségbenuismét|ődés, akörkörÓsség. Ezért is lehetés kell a régebbi szövegekhez visszanplni, uo|<atva|ődi posztmodern összefüggésekbe á||íwa.A cé|elvűség hiányánakvagy kor|íttozottságának következménye a szerkezet, a téma, a cselek-mény, ajellem, a nézőponÍ, a jelentés heterogenitása. Részben fölöslegessé, értelmetlenné vál-nakua|kotőrayonatkozó kérdések, megál|apíthatatlan, hog1ki beszél, ugyanakkor hódít egy úi-Íaitaszemé|yesség is, példáu|u (ön)é|etrajz bizonyos elemeinekmagnó. vagy filmszerű megörö-kítésével, egy egészen más szinten pedig a befogadó a|<tivizá|ásáva| most már nemcsak azon amódon, hog1a mű értelmezését nyitottnak tekintjük, hanem azon is, hog1 maga amíibeÍejezet-len: továbbírhatő, iáÍszható, festhető stb'

Mivel a mag|ar irodalomban aneoavantgárd csak megkésetten juthatott valódi nyilvános-sághoz, a posztmodern szinte vele eg1becsúszva jelentkezett, tovább növelve az aműgyis meg|é-vő fogalmi bizonyÍa|anságot' Mindezt súlyosbította, hogy nálunk egy radilrálisan célelvű tfusada-lomelmélet és gyakorlat egyre mélyebb vá|ságáva| is szembe kellett nézni, ami uza| is járt, hogya marxizmus által is elfogadott miméziselv _ és minden, ami beló1e ktivetkezik - fokozottan lom-tárba illőnek kezdett bizonyulni. A posztmodern nálunk elsősorban nem a posztin úlsztriá|is tá,r-sadalom á||apotánakbeköszöntével, hanem a szocializmus csődjével iírtegyutt, s ez egyrészt kti-lönös indokoltságot adott a célelvűség elutasításának, másrészt visz ont gátoha _ s ezt a kilencve-nes évek mutatják meg |egtiszt6,bban-, hogy céltudatosan lehessen felszámolni a csődhelyzetet'Szinte abszurd a posztmodern helyzete egy olyan társada|omban, amely va|őjában nem poszt-modern.

Ahazai posztmodern irodalom elsó jelentős tel|esítményének Tandori Dezső (1938-)munkásságát szokás tartani. Egyelőre nehezen elkilöníthető níl|a,hogy mi u, ami még neo-avantgárd, s mi az' amimár posztmodern. lniguiíLttijréstuonbanEsterházyPéter (1950_)epikai művei jelentik, elóször a Ternelési regén,y (l97, , majd a Beuezetés a szépirod,aloruba(1986). FeltételesebbentekinthetőposztmodernnekNádas Pétet (1942_) hasonlóan nagyha-tású munkíssága,középpontiítban az Egl családregény uége (1977) és az Bmlékiratok könyue(1986) regények:kel' Magukat posztmodernként azonban elsósorban nem ezek a szerzíkhatírrozzákmeg, hanem azutántlkfe||épó nemzedékek képviselői: Parti Nagy Laios (1953- ), Ku-korelly Endre (1951- ),Garaczilászlő (1956_) és mások.

Hlcyl Lon4lo: /aantgard,e és transzaaantgarde' 1986' * Helikon, 1987' 1_3. Posztmodern.szám * Kulcsan SzqsóErNő A rnásság nint jelenlét, Je|enkor, 1988. 7_8. * Jacquls Drwlr,lr Grammatohgia' Szombathely, 199l. * VlvTlttlÍ*s: A posztmodem Amerikában' 1991. * Plrnő Bnnrelry: '4 poszt|node,n. |992. * Kulcsan SzÁBó Ewő A ma-glar irodahm tijrténete, 1945_Í991, 1993. * Nacy P,fu,: ,,Poszttnodem,' hó,romszögelési pontok: Lyotard,,Haberunas' Derrida' 1993' * A posztrnodern óllapot, Haberrnas, Lyotard, Rorfu tanulmánjlai' 1993, * A XX, szá.zad műuészete, (A mÍívészet története)' 1993. * Csipesszel a lá,ngot' Tanulmónyok a legújabb maglar irodalom-ról. Szerk. Károlyi Csaba. |994' * Fmrls Zsolr: 'l,ílnd,entó1l uglananryyira. |994..l. Kuics'1n Szanó Erső Az ti1l kriti-ka d,ilernmái, Az irodalomértés hel1lzete az eneduégm' Í994..t RrcHam Ronw: Esetlegesség, irónia és szolid,ari-tás. |994. * Ár,toI N.rcy ZorrÍs Mai amerikai regénykalauz' 1995' * Sztonoy.Mesz4riMmÍ*u: ,,Minta a szőnyegen.,,A mííérte lmezé s e s élu ei, I99 5.

A posztmodern 243

IHAB I-|ASSANI

Öt mellérendelő á,llítá,s**

a po sztmo dernizmus kultúr á,i áról(Rés/et)

Tovobb|oohetiink oz e|őzö tib|ózot semotikus kettős po|itikiiótiI o posztmodernizmus ku|turi|is fogoImo irónyibo? He|y hii.

nyibon aok ot meIlérendelt i||fiisoI pribiIkozom meg, melyek rövidségÜkke| o védettség fokiro törekszenek:

|. A posztmodernizmus o Fo|d erószokos tronszhumonizócióiitiI fÜgg, omennyiben 0 terÍoÍ és 0 toto|itoilinizmus, o

frokciik és oz egészek, o szegénység és o hotolom egymóst vi|Ítiók. A vég Ío|in kotok|izmo és/vogy egy vo|idi bo|ygósÍtis

nok o kezdete, egy Úi konzok oz tgy és o Sok szimiro, ohogyon o pteszoktotikusok2 mondottik.

2. A posztmodernizmus o fudot technikoi kiterievtésébő| szirmoztothoti, egyfoito XX. vózodi gnizisbó|3, me|yhez

o komouter és oz összes kti|onbozo médio (be|eértve o tv.nek nevezett mongo|oid médiumot is) hozzóiirul. Az eredmény oz

o porodox nézet, me|y 0 trldotot informiciinok, o ttirténe|met hoppeningnek tekinti.3. Ugyonokkor o posztmodernizmus obbon fedi fe| mogit, hogy o huminum. vogyis o nye|v - o diskurzus és o

sze||em immonencióiibon virotik szét. ,,Visszo,,o teremtés eredeti pi||onotihoz (o Nogy Robbonishoz), ,,e|,,oz univerzum

tivo|odó oereméhez (o kvozirokhoz), ,,be,, oz Ür fekete |yukoibo vogy o tonult tudotto|onbo (Locon)+ - mindenho| o nye|v.

lttto|in megto|ó|hotiuk oz Úi gnoszticizmus kegyesebb ospektusoi|.{. A posztmodernizmust, mint oz ilodolmi viltozós e|iúrósit, meg |ehet kuIonboztetni o régebbi ovontgidtó| (kubiz-

mus, futurizmus. dodoizmus, szÜneolizmus $b.), volomint o modernizmusti|' Se nem o|impioi és kÜ|önól|ó, mint oz utibbi,

se nem bohémioi és inger|ékeny, mint oz elóző; o posztmodernizmus o mÚvészet és o tinodo|om Ú[foito egymóshoz igozo-

disit iovosoIio. És ez e|vezet uto|si gondo|otomhoz.5. MÍivészi, fi|ozifioi, erotikoi és tirsodo|mi ie|enségként o posztmodernizmus nyitvo i|l o nyitott, o iitékos, oz ihoi

ti, o vétvi|osztl, oz e|mozdított, o hotirozot|on formik, o töredékek diskurzuso, o törés ideo|igiúio, o |ebontós okoroto, o

csönd e|őhÍviso fe|é - mindezek fe|ó nyitott, és mégis e||enkezöiÜket, ontitetikus5 vo|isigukot sugo||i0. (Mintho csok o 5u.pernoft o Godobro virud visszhongio lenne - ho nem is viloszo.)

És így e|gondoIkodhotunk voion |étezik€ körÜnkben o|yon ok|ív ismereti, voIominttórsodoImi mutició, ome|y mogó-

bon fog|o|io o mÍivészetet és o tudominyt, o mogos-és oz olocsonyku|tÚút, o női és o férfi e|vekel és mindenfoito töredéket

és egészet? Csok to|i|gotni és megint aok to|i|gotni fudunk o lithotot|on ílós, oz idő |inti|o aok történe|emként vilik o|voy

hotóvi. (l 9B3)

l egyiptomi vórmozósú omerikoi irodo|omtudós2 Szókrotész e|őtti Ii|ozófusok3 megismerésbő|a .Jocques Locon ksók |okon, l 90l _l 9Bl ): froncio pvicho|ógus, Íi|ozófus5 e||entétesó omerikoi képregény-' roizfi|mfiguro, l 97B{on nogysikuÍJ ongo| fi|m hőse7 Somue| Beckett vi|óghÍrÚ drómÚio (l 952)

244 KoroÍ<, stílusok, iránvzatok

ESTERHÁZY PÉTER* Kis Magjlar Pornográ,f,,a *

(RészIet)

0, igen: hogy oz író enefe|é mit ainiljon, ono o vi|oszok, |im, mesésné| mesésebbek, óm nem okvet|enÜ| szÜ|ettek butosig.bó|, sokko| inkibb nyomorÚsigbi|, o he|yzet nyomorÚsigibó|; eitől még o vú|osz o|yon, omi|yen, csok ot.o *n. Épp e,i hiniuk nyomorÚsignok. Az ídők sorón o fe|odot |ényEi|eg o Tíszo szobi|yozisónok s o nemzeÍfö|virógoztotisinok szÜkségesé-gében fogo|mozódolÍ meg. Mirpedig rossz rég, ho o Tiszit nem o szokférfiok rendezik, o n,',,t,i meg... hot... ozt m0.gón0k 0 nemzetnek ke|| fö|.fölvirigoztotnio tiszteséges és ritermett vezetői bö-ij-ö|cs irinyírÚsivo|. Minden mis eset enné|roszobb. S megnyugtotóbb, ho b|zony oz íri nem népben.nemzetben gondoIkodik, honem olonybon"i||Ítminybon' Nem merthozit|on bitong. Honem mert ho egy kicsíl is ii, okkor Úgyís nyokig oz egészben, ho mE kicsit se ii, okkoi hióM nondio:aok cifrdzzo... A hozoszerelet minőség kérdése.

0 984)

oRBÁN 0TTi* Oszt modern aagJ/ posztrnodern? .:.

Mit binom én, hogy mitő| dog|ik o |ogy,oz egymis vi||in mogosbo higó mozgoImokot,s hogy mi koré ttimorii|folonxbo o aő|iti kritiko.. 'Megtonu|tom o szokmimoÍ, hogy becsÜ|ette| mondhosom: ktipok rilAnnyi, omennyi kell belOle, itt von oz uiioimbon;megyek, omene - divotio mÚ|t szóvo| - o |é|ek vezet. . .0 ho nem is rom|ot|on, |ego|úbb sirotio, hogy nem oz,és nyí|ton néz szembe ve|em, minÍ o vimos Rousseou1 Rettentő Tigrise,me|y szemme| |óÍhotion szómít orro, hogy rögtön vÍuboit kopok ton -ho nem o rémü|ettő|, hit o rohogésto|...Szerencsés esetben o sugo||ot vonitÜ, o verssor cérno,s o kö|tő fo|tozó szobó, oki öszeti|ti o fosz|i végte|ent,hogy gőzze| és ponoI teIi mÜhe|yében fö|segítseEy oddig nem ész|e|t ie|enségre o rii||ő nevét.

l Henri Rouseou (onri ruszó, '| B44-l 9l 0): froncio fesÍő, ,,vómoílnok is nevezték civi| foololkoziso utón.

(Ktitetben: 1 990)

Aposztmodem 245

TANDORI DEZSO

* ,,Mo giotelefoend uers" otirorn, .3.legdglejn heliy majnap sok en aűn aa,n

lengsze, mosolom tovob, I lstenm mondd DÚreren Stros ho io| ilm vo|te|buöevl, oly tiszt |evg, o|y oölm foölfedz ment ucok tiszto mintkompenhong, meg toiib fubtjob szeb to|n. koöoszoöenoöem hogyd |stenmmond en von ez mind ez sok szepszp mind szepmind. dmo$ elmondomnemtukmo$ elmdnm ezmindezm elmndm po* stowoldt - hitemt! - szperhuöeso io s ezoe ez evozvon von fuibonsze| e|nud|k tovb rud szoviszokop |ehets ez kiit| ezezv vonv en kött voh rum mrud dut vo|tmioö| meged en von. megeöil o vege (nem erttie en von mit gond|t.)

(|(titetben: I 991 )