REFORMÁTUSPRESBITERI FÜZETEK II. (6)

Kisköri presbiterképzés

1

Összeállította:dr. Szilágyi Sándor

főtitkárLektorálta:

Tariska Zoltánny. lelkipásztor

___________________________________

ISSN 1786-2066______

Kiadó:Magyar Református Presbiteri Szövetség

Felelős kiadó:Dr. h.c. Szabó Dániel

a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke____________

Nyomda:

2

Tartalom

BEVEZETÉS A II/6. KÖTETHEZ...................................................................................8

A PRESBITÉRIUMOK ANYAGI JELLEGŰ TEENDŐI..........................................9

Előszó............................................................................................................................9

I. AZ EGYHÁZKÖZSÉG GAZDÁLKODÁSA.......................................................12

I.1. Igei bevezető Mózes II.-IV. könyve alapján..........................................................12I.1.1. Alapelv: A küldetés.....................................................................................12I.1.2. Alapelv: A személyes elhívás......................................................................14I.1.3. Alapelv: Az elszámolás...............................................................................15I.1.4. Alapelv: A szívből jövő felajánlások...........................................................18

I.2. Az egyházi törvény által kihirdetett szabályok.....................................................20

I.3. Gazdálkodási alapelvek........................................................................................21

I.4. Az egyházközségi gazdálkodás forrásai...............................................................22I.4.1. Az egyházközség fenntartása.......................................................................22I.4.2. Nem közvetlenül egyháztagoktól származó bevételek.................................22I.4.3. Állami források.............................................................................................22I.4.4. További bevételi források.............................................................................23

I.5. Az egyházközségi gazdálkodás kiadásai..............................................................24I.5.1. Személyi kiadások: lelkészek.......................................................................24I.5.2. Személyi kiadások: egyházközségi alkalmazottak.......................................24I.5.3. Hitéleti költségek..........................................................................................24I.5.4. Igazgatási kiadások.......................................................................................24I.5.5. Ingatlanok, bérlemények fenntartása............................................................24I.5.6. Közalapi hozzájárulás...................................................................................24I.5.7. Egyéb kiadások.............................................................................................25

I.6. Az egyház gazdálkodásának rendje......................................................................25I.6.1. Általános elvek.............................................................................................25I.6.2. A gazdálkodás tervezése...............................................................................26I.6.3. A gazdálkodás menete, a könyvelés.............................................................28I.6.4. Beszámolás, zárszámadás.............................................................................28I.6.5. Ellenőrzés, felügyelet...................................................................................29I.6.6. Egyházközségi fenntartású intézmények gazdálkodása...............................30

I.7. Országos református egyházi közalap..................................................................31

I.8. Ingatlanokkal kapcsolatos jogügyletek................................................................31I.8.1. Általános szabályok......................................................................................31I.8.2. Különleges ingatlanokra vonatkozó szabályok (37. §).................................32I.8.3. Gazdálkodás az ingatlanokkal......................................................................33I.8.4. Nyilvántartás (50. § és Vhu 12. §)................................................................34

I.9. Gazdálkodás az ingóságokkal..............................................................................34

3

I.9.1. Leltár.............................................................................................................34I.9.2. Selejtezés......................................................................................................35I.9.3. Műtárgyak.....................................................................................................35

I.10. Pénzkezelés.........................................................................................................35

I.11. Mellékletek és iratminták jegyzéke.....................................................................36

II. AZ EGYHÁZKÖZSÉG VAGYONÁNAK FELÜGYELETE..............................36

II.1. Rendszeres felülvizsgálatok, bejárások...............................................................36

II.2. Épületek érintésvédelmi felülvizsgálata:.............................................................37

II.3. Villámvédelmi felülvizsgálat:..............................................................................38

II.4. Tűzvédelmi előírások:.........................................................................................38II.4.1. Tűzvédelmi Szabályzat készítése................................................................39II.4.2. Tűzveszélyességi besorolások:....................................................................39II.4.3. Tűzoltó készülékek ellenőrzése:.................................................................40

II.5. Eseti javítások.....................................................................................................40

II.6. Fogyó eszközök pótlása.......................................................................................41

II.7. Takarítás, kertápolás, temetők gondozása..........................................................41

II.8. Műemlékek és védett ingóságok kezelése............................................................43

III. ADÓK, KÖZTERHEK.........................................................................................45

IV. ÉPÍTKEZÉSEK, FELÚJÍTÁSOK.......................................................................50

Bevezető gondolatok...................................................................................................50

IV.1. Építésügyi Hatósági eljárások...........................................................................51IV.1.1. Építési engedély iránti kérelem:................................................................51IV.1.2. Építési engedély nélkül végezhető építési tevékenységek........................52IV.1.3. Építési tervdokumentációs rendszer (ÉTDR)............................................56IV.1.4. Elektronikus építési napló.........................................................................57IV.1.5. Munkaterület átadás-átvétele.....................................................................59IV.1.6. Teljesítés igazolás......................................................................................61IV.1.7. Az építőipari kivitelezési tevékenység befejezése.....................................65IV.1.8. Használatbavételi engedély iránti kérelem:...............................................68

IV.2. Bontási engedély................................................................................................74

IV.3. Hatósági ellenőrzések........................................................................................77IV.3.1. Az építési folyamat felügyelete.................................................................77IV.3.2. Építési engedélyezési terv.........................................................................78IV.3.3. Kiviteli tervdokumentáció készítése..........................................................78

IV.4. A kivitelezési tevékenység folyamatának résztvevői...........................................79IV.4.1. Az építtető..................................................................................................79IV.4.2. Beruházás Bonyolító..................................................................................80IV.4.3. Fedezetkezelő............................................................................................81

4

IV.4.4. A tervező....................................................................................................81IV.4.5. A kivitelező................................................................................................83IV.4.6. A felelős műszaki vezető...........................................................................85IV.4.7. A tervezői művezető..................................................................................88IV.4.8. Az építési műszaki ellenőr.........................................................................89IV.4.9. Az építési beruházások közbeszerzési eljárása:.........................................92IV.4.10. A vállalkozási szerződés..........................................................................94IV.4.11. Tervezői szerződés..................................................................................97IV.4.12. Megbízási szerződés................................................................................97IV.4.13. Az energetikai tanúsítás új rendszere:...................................................100

V. A LELKÉSZI HIVATAL IRODAI ESZKÖZEI..............................................100

V.1. Informatikai eszközök........................................................................................100

V.2. Perifériák a számítógéphez...............................................................................102

V.3. Hírközlési végberendezések..............................................................................102

VI. TÉRHANGOSÍTÁS..............................................................................................104

VI.1. Mikrofonok fajtái.............................................................................................104

VI.2. Erősítők............................................................................................................105

VI.3. Keverőpult........................................................................................................106

VI.4. Hangszórók és egyéni csatlakozások...............................................................106

VI.5. Hangfelvétel készítése......................................................................................106

VII. A TÁJÉKOZTATÁS FORMÁI AZ EGYHÁZKÖZSÉG SZOLGÁLATÁBAN...................................................................................................107

VII.1. Alapvetés.........................................................................................................107

VII.2. Sajtótermékek.................................................................................................109

VII.3. Elektronikus média-termékek.........................................................................110

VII.4. Filmek, színielőadások...................................................................................111

VII.5. Plakátok, hirdetmények..................................................................................111

VIII. PÁLYÁZATOK.................................................................................................112

VIII.1. A pályázatok meghirdetői..............................................................................112

VIII.2. Pályázatok írása............................................................................................113

VIII.3. Elszámolás.....................................................................................................113

IX. GYÜLEKEZETI ALKALMAK SZERVEZÉSE.............................................114

IX.1. Bibliaórák........................................................................................................114

IX.2. Csendesnapok, csendes hétvégék, rétegalkalmak............................................115

5

IX.3. Gyülekezeti kirándulások, táborok..................................................................115

IX.4. Részvétel egyházmegyei, egyházkerületi konferenciákon................................116

IX.5. Testvérgyülekezetek fogadása..........................................................................116

IX.6. Gyülekezeti ünnepélyek, jubileumok................................................................117

IX.7. Közös munkák..................................................................................................117

A REFORMÁTUS KEGYESSÉG ALAPJAI...........................................................118

1. SZEMÉLYES HIT.................................................................................................1181.1. A hit a Jézusra való fókuszálás.....................................................................118

1.2. A hit a láthatatlan láthatóvá tétele....................................................................118

1.3. A hit nem más, mint a hitnek megfelelő cselekedetek összessége......................121

1.4. Mik szokták megakadályozni a hitnek megfelelő cselekedeteinket?..................122

2. NAPI CSENDESSÉG. A BIBLIA OLVASÁSA: MINDIG MEGÉRTEM?.............125

3. MIÉRT KELL IMÁDKOZNI?...............................................................................129

4. A VASÁRNAP MEGSZENTELÉSE.......................................................................1364.1. Dr. Szűcs Ferenc: A vasárnapi munka kérdése.............................................142

5. A BIZONYSÁGTÉTEL..........................................................................................144

6. SÁFÁRSÁG...........................................................................................................1536.1. A radikális tanítványság................................................................................1536.2. Isten országa.................................................................................................155

7. DIAKÓNIA. HITELES ÉLET................................................................................158

KIEGÉSZÍTÉSEK A REFORMÁTUS PRESBITERI FÜZETEK II. (4) KÖTETE IV.FEJEZETÉHEZ.....................................................................................................163

A szerkesztő bevezetője.............................................................................................163

I. Három keresztyén felekezet hitvallásainak az összevetése....................................164I.1. A Szentírás és a szent hagyományok.............................................................164I.2. A megigazulás...............................................................................................165I.3. Szentségek (sákramentumok, szent jegyek), amelyeket valamennyi keresztyén felekezet annak elfogad.......................................................................................166I.4. A római katolikus egyház által szentségnek tartott dolgok...........................169I.5. Egyéb eltérések a II. HH hittételeitől............................................................172

II. Egyisten-hívő vallások.........................................................................................174II.1. A zsidó vallás...............................................................................................174II.2. Az iszlám vallás...........................................................................................176II.3. Az unitárius vallás........................................................................................180

III. Az örök világtörvény vallásai.............................................................................181III.1. A hinduizmus..............................................................................................182III.2. A Krisna-tudatúak.......................................................................................183

6

III.3. Buddhizmus................................................................................................185III.4. A kínai vallás..............................................................................................187

7

BEVEZETÉS A II/6. KÖTETHEZA Presbiteri Füzetek II/6. kötetével olyan anyagot adunk presbitereink kezébe, amely három részt tartalmaz:

A presbitériumok anyagi jellegű teendői, amely rész eligazít azokban a kérdésekben, amelyek az egyházközség működéséhez szükséges anyagi eszközök létesítésére és fenntartására vonatkoznak. Ez a Presbiteri Füzetek II/5. kötetében, a 104-109. oldalon szereplő gyakorlati tudnivalók részletesebb kifejtése, figyelembe véve az egyházi és világi jogszabályok sokszor jelentős változásait az eltelt évek alatt.

Református kegyesség, amely a személyes hit néhány fontos ismérvét tárgyalja részletesen és eligazít a személyes hit, a napi csendesség és bibliaolvasás, az imádkozás, a vasárnap megszentelése, a bizonyságtétel, a sáfárság és a diakónia kérdéseiben.

Kiegészítések a Református Presbiteri füzetek II/4. kötete IV. fejezetéhez, amely rész eligazítást ad a más keresztyén felekezetek és nem keresztyén vallások ismeretéhez, bizonyos mértékben korrigálva a fejezet nem teljesen helytálló megállapításait az unitárius felekezet vonatkozásában és kibővítve az ismertetést több keresztyén és nem keresztyén vallás vonatkozásában.

Reméljük, hogy ezzel a kötettel olyan kézikönyvet adunk presbiter testvéreink és minden érdeklődő kezébe, amely számos fontos kérdésben segíti a presbiteri szolgálatot és elmélyíti hitét és ismereteit.

„Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” (2Pét 1,10).

Szeretettel kívánom, hogy ez az ige mind jobban teljesedjék életetekben. Isten áldja meg törekvéseteket.

dr. Szilágyi Sándor főtitkár

8

A PRESBITÉRIUMOK ANYAGI JELLEGŰ TEENDŐIElőszóA presbitériumok és az egyes presbiterek tisztségükkel járó teendőit a Szentírás röviden a következők szerint határozza meg:„Viseljetek tehát gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (Csel 20,28).

Péter apostol így bíztatja a presbitereket:

„A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1Pét 5,1-3)

A II. Helvét Hitvallás a presbiterek feladatait így fejti ki a XXVIII. fejezetben:

„Az egyház javainak helyes felhasználása egykor és most a következő: Fenntartani a tanítást az iskolákban és a szent gyülekezetekben az egész istentisztelettel, szertartásokkal és az egyházi épülettel egyetemben, aztán gondoskodni a tanítókról, tanulókról és lelkipásztorokról, más szükséges dolgokkal együtt, és főképpen a szegények megsegítéséről és eltartásáról. Választassanak tehát istenfélő, bölcs és gazdálkodásban gyakorlott férfiak, akik szabályszerűen kezeljék az egyházi javakat.”

A Magyarországi Református Egyház (MRE) 1994, évi II. törvénye 46. §-a szerint:

„A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai, akiket az egyházközség életének felelős irányítására az egyházközségi választók névjegyzékébe felvett egyháztagok közül kell választani a törvény előírásai szerint.”

A fenti idézetekből kiderül, hogy a presbitérium, benne az egyes presbiterek, mint sáfárok – azaz mai szóval használatbavevők, fenntartók – felelősek az egyház anyagi javaiért is, amellett, hogy a lelki javakra is gondot kell, hogy viseljenek. Ez utóbbiról más kiadványaink szólnak. A jelen kis kézikönyv felsorolja azokat az anyagi jellegű területeket, amelyek egyházközségek esetében a presbiterek felelőssége alá tartoznak. Ebben nem kívánjuk presbitereinket az egyes szakterületek szakértőivé kiképezni, csupán azt szeretnénk presbitereinkben tudatossá

9

tenni, hogy mindezeket számon kell tartani, lelkipásztorainkat – minthogy ezek nem a lelki munka részei – ezek alól lehetőleg tehermentesíteni kell, intézésükre pedig meg kell keresni a megfelelő szakembereket, gondoskodni kell megbízásukról és munkájuk számonkéréséről. Emellett a munkák fedezetét is elő kell teremteni, tehát ügyelni kell az egyházközség gazdálkodására, oda kell figyelni a befolyó összegek takarékos és becsületes kezelésére.

Mindez nem azt jelenti, hogy az anyagi jellegű sáfárkodást a lelkipásztor háta mögött kell végezni, hanem azt, hogy mindezekről őt tájékoztatni kell, és a presbiteri gyűléseken meg kell vele tárgyalni. A presbiterek érveléséhez segítséget adhat ez a kézikönyv, de ajánljuk annak olvasgatását a lelkipásztoroknak is. Fontos szem előtt tartani, hogy az anyagi jellegű ügyek intézése nem öncél, hanem a gyülekezetben folyó lelki szolgálatok minél teljesebb és zökkenőmentes biztosítását szolgálja.

Melyek ezek az anyagi jellegű feladatok? Amint ez kézikönyvünk tartalomjegyzékéből is kiderül, ide sorolhatók az egyházközség épületeinek az építése, fenntartása, gyülekezeti célokra használható állapotának őrzése, javítása, összhangban az igényekkel, a világi és egyházi előírásokkal. Az építményekkel kapcsolatosak azok a szempontok, amelyek a fűtés, világítás, szellőzés, az akadálymentesítés, a tűzvédelem, villámvédelem, érintésvédelem kérdéseit, a betörésvédelem és vagyonbiztosítás megoldásait érintik. Külön problémát jelenthetnek, ha az egyházközség temploma, valamelyik épülete műemlék jellegű.

Az egyházközség felelősséget viselhet egyéb, tulajdonában lévő vagy bérelt ingatlanért is. Foglalkozni kell a református temetők, a művelhető földbirtokok és a nem hitéleti (intézményi) épületek kérdéseivel is.

Az egyházközség gazdálkodásának szempontjait az MRE vonatkozó törvénye határozza meg. Ez előír olyan részleteket is, mint a készpénz-kezelés, a leltározás szabályozása, a személyi kiadások közterhei, a banki tranzakciók, és fontosak azok a formai követelmények is, amelyek az egyházmegyéhez felterjesztendő beszámolókhoz és költségvetésekhez kapcsolódnak. A legtöbb egyházközség a könyvelés céljára számítógépet használ, de nem mindegy, hogy azokra milyen könyvelő programot telepítenek. Fontossá váltak az utóbbi időben a – mind a világi szervezetek, mind az MRE fokozatos testületei által – kiírt pályázatok, amelyeket figyelni kell, és alkalmas pályázatokat kell összeállítani és benyújtani. Külön szabályok vonatkoznak ingatlanok vételének, öröklésének és eladásának lebonyolítására.

10

Korszerű lelkészi hivatal ma már elképzelhetetlen fénymásoló, számítógép, nyomtató, esetleg projektor és egyéb kiegészítő eszközök, ú.n. perifériák nélkül. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ezek nem örök életűek; elkopnak, elavulnak, festékanyagukat időnként pótolni kell, működésükben zavarok keletkezhetnek. Szükség van olyan vállalkozások közreműködésére, amelyek a hibák elhárítását, pótlások, beszerzések esetén a tanácsadást megbízhatóan és elfogadható áron elvégzik.

Az egyházközség nem nélkülözheti elektronikus kommunikációs eszközök szolgáltatásait. Ide tartozik a vezetékes és a mobil telefon, valamint az internet hozzáférés. Ezeket körültekintően kell megválasztani szolgáltató és díjcsomag szempontjából. A kommunikáció eszköze lehet a média olyan formája, mint a gyülekezeti hírlevél, a gyülekezet megjelenése saját híreivel egyházi portálokon vagy helyi lapokban, helyi kábeltelevíziós vagy sugárzott műsorokban stb. Ha van az egyházközségnek internet honlapja (és ez egyre fontosabb a mai korban), úgy fontos, hogy legyen valaki a presbitériumban, aki felelősséget vállal a gondozásáért, a hírek és adatok frissítéséért. Ezekre a kézikönyv részletesebben is kitér.

Néhány szóval érintjük a pályázatok kérdését is.

Végül nem tartjuk fölöslegesnek, ha néhány szempontot megemlítünk a gyülekezeti rendezvények előkészítése és lebonyolítása területére is. Ide tartotnak a szeretetvendégségek, a közös kirándulások és túrák, vendégek fogadása, étkeztetése, elszállásolása stb.

Az egyházközség anyagi tevékenységét egyházi és világi törvények szabályozzák. Ezek a törvények bárki részére hozzáférhetők az interneten; az egyházi törvények a www.reformatus.hu, a világiak a www.njt.hu honlapon.

Reméljük, hogy az anyag segít presbitereinket ráébreszteni, mi minden teendő hárul egy működő egyházközségre, és milyen felelősség terheli a presbitereket a lelkipásztor tehermentesítése, lelki szolgálatokra való felszabadítása terén.

Szerkesztő: dr. Szilágyi Sándor MRPSz főtitkárAz átvett anyagoknál az eredeti szerzőket feltüntettük.

11

I. AZ EGYHÁZKÖZSÉG GAZDÁLKODÁSA

A jelen fejezetben elsősorban azokat a kérdéseket tárgyaljuk, amelyek az egyházközségek gazdálkodását érintik. Bár a Református Presbiteri Füzetek II/5. füzetében a gazdálkodással érintőlegesen foglalkoztunk, de azóta a világi és az egyházi jogszabályok jelentősen megváltoztak, ezért itt újra vizsgálnunk kell a gazdálkodás előírásait.

I.1. Igei bevezető Mózes II.-IV. könyve alapján(Kovács Zoltán, a Felügyelőbizottság tagja)

Napi bibliatanulmányozásom során Mózes II. könyvét olvastam. Őszintén be kell vallanom, hogy sokszor nem szívesen vettem kezembe a könyvet, és nehezemre esett az olvasás. Mózes II. könyvének az utolsó fejezeteire, majd ennek folytatásaként a III. és IV. könyvre a különböző törvények, előírások, szabályok hosszú, sokszor fárasztó felsorolása, kifejtése jellemző. Sok benne a száraz leírás, kevés a cselekmény. Ebből adódóan kicsit vonakodva és félve kezdtem olvasni a Szent Sátor építéséről szóló részt, és azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e célszerűbb kihagyni, átugrani az egészet.

Hálás vagyok az Úrnak, amiért ezt nem engedte. Olyan alapvető igazságokra és elvekre hívta fel a figyelmem, amelyek most az év végének közeledtével, amikor el kell kezdenünk a jövő évi gyülekezeti költségvetés összeállítását, különösen hangsúlyosak és aktuálisak lettek a számomra.

I.1.1. Alapelv: A küldetés

Mózes negyven nap és éjjel volt fenn a hegyen, hogy átvegye a kőtáblákat a Tízparancsolattal. Az Úr azonban nemcsak a kőtáblákat adta át neki, hanem egy fontos megbízatást is, amely így hangzott: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Móz 25,8-9.)

Isten népe tehát kapott egy feladatot, egy célt, és ennek megvalósítása érdekében kellett ezt követően az egész életüket megszervezniük. Nem önmagában a sátor megépítése volt ez a cél, hanem az, hogy Isten az Ő népével lakjon. Maga a sátor is csupán egy hely, egy eszköz volt, ahol és amelyen keresztül Isten dicsőségét láthatták meg az emberek.

Akkor és ott a pusztában, egy hosszú és fáradságos vándorlás után, ennek a sátornak a felépítése nem kis vállalkozás volt. Mi azonban még ennél is

12

nagyobb célt és fontosabb megbízatást kaptunk, ami szintén nem templomok vagy imaházak építésére irányul elsősorban. Az Úr arra hívott el bennünket, hogy mi magunk alkossunk „élő kövekként lelki házat, ahol Istennek kedves lelki áldozatokat mutathatunk be Jézus Krisztus által”. (1Pét 2,5.) A mi küldetésünk tehát a gyülekezet, az élő lelki közösség építése, amelynek ugyanúgy magán kell viselnie az Úrtól rendelt tulajdonságokat, jellegzetességeket, mint ahogyan a Szent Sátornak és a fölszerelésének az Úr által megmutatott mintákat. Hogy melyek ezek, arról bőségesen találhatunk útmutatást magának Jézusnak a tanításaiban (pl. a Hegyi Beszédben), de Pál és Péter apostol leveleiben is.„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,12-17.)

A gyülekezetet alkotó „élő köveknek” és a gyülekezet egészének is ilyenné kell formálódniuk. Ha magamra nézek, azt látom, hogy még nagyon sok formálni való van rajtam, és úgy vélem, hogy a mai keresztyén gyülekezetek egyikének sem kell tartania attól, hogy a közeljövőben tennivaló nélkül marad.

Amikor megértjük, hogy Istennek mi a szándéka a gyülekezetünkkel, abban is az Ő útmutatását kell kérnünk, hogy a következő évben vagy években mit kell ehhez megvalósítanunk, és ennek megfelelően kell számba vennünk a szükségleteinket. A költségvetés nyelvére lefordítva ez a bevételek és kiadások számszerűsítését jelenti. Fontos, hogy minden tétel mögött a megvalósítandó célt, az Istentől kapott küldetést lássuk, és ne valamilyen teherként vagy rutin feladatként gondoljunk rájuk. A lelkészek és alkalmazottak javadalmai tervezésénél ne csak a személyekre nézzünk, hanem arra a szolgálatra is, amit végeznek. Az igazgatási kiadások mögött lássuk meg azt, hogy a – sokszor mostohán kezelt – adminisztráció hogyan járul hozzá a gyülekezet tevékenységeinek jobb megismeréséhez, értékeléséhez, a gyülekezettel

13

szembeni bizalom megerősítéséhez. Miközben pedig bosszankodunk az energiaárak növekedésén, gondoljunk arra, hogy a fűtött és világított teremben télen is hallgathatják Isten igéjét az emberek.

A költségvetés összeállítása során tehát újra és újra fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az általunk kidolgozott javaslatok hogyan segítik a gyülekezet épülését, növekedését. Melyek azok a tételek, amelyeket – bár korábban mindig terveztünk, és mások is mindig terveznek – elhagyhatunk, hogy felvehessünk helyettük új, a küldetésünket jobban segítő tételeket? Megfelel-e a költségvetés az igazi rendeltetésének?

I.1.2. Alapelv: A személyes elhívás

A Szent Sátor építése az egész nép ügye volt, Isten azonban név szerint is kiemelt közülük embereket, és rájuk bízta a feladatok nagy részét. (2Móz 31,1-11. és 35,30-35.) Ez napjainkban sem történik másképp. A gyülekezetépítés munkájában sokan és sokféle módon vesznek részt, vannak közülük, akikre több, másokra kevesebb feladatot és felelősséget bíz Isten. A tervezésben, a költségvetés összeállításában sem vesz részt mindenki, hanem csak egy kisebb csoport vagy munkaközösség.

Az emberi közösségekben – legyen az egy család, vagy akár egy egész ország – azok, akik a pénz vagy más erőforrások elosztásáról döntöttek, mindig is kiváltságosnak számítottak. Úgy gondolom, hiba volna azt állítani, hogy a keresztény közösségekben ez nincs így, vagy nem lehet így. Isten igéje azonban megtanít arra, hogyan éljünk ezzel a „kiváltsággal”, és arra is, hogyan ne éljünk vissza vele.

a) Önmagunk megismeréseAmit a saját elhívásunkkal és képességeinkkel kapcsolatban mindenek előtt látnunk kell, az, hogy Istentől származik. A Szent Sátor készítésének leírása ezt többször is kihangsúlyozza Becalélre és Oholiábra vonatkozóan:

Isten név szerint hívott el bennünket. Isten az Ő szolgálatára hívott el bennünket. Istentől kaptuk mindazokat a képességeket és ismereteket,

amelyek a szolgálatunk betöltéséhez szükségesek.

Mindez egyrészről alázatra és hálaadásra kell, hogy indítson mindannyiunkat, másrészről pedig arra bátorít, hogy a szolgálatunkat el is tudjuk látni, meg tudunk majd felelni az ezzel járó kihívásoknak, próbatételeknek.

b) Egymás megismerése

14

Isten elhívását és a Tőle kapott képességeket nemcsak önmagunkban fedezhetjük fel, hanem egymásban is. Ez arra tanít bennünket, hogy tiszteljük egymást, törekedjünk egymás lelki ajándékainak megismerésére, és ennek megfelelően segítsük is egymás szolgálatát. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a költségvetés összeállításával vagy más pénzügyi feladatokkal foglalkozó gyülekezeti tagokat, presbitereket ne csak formális munkakapcsolat kösse össze, hanem törekedjenek ennél mélyebb baráti, testvéri kapcsolatok kialakítására is.

c) MunkamegosztásÖnmagunk és egymás megismerése alapján alakulhat ki a közösségünkön belül az a munkamegosztás, ami a Szent Sátor építését is jellemezte. Isten Becalélt és Oholiábot választotta ki név szerint, őket töltötte be „isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára”. A sátor elkészítésében azonban nemcsak ők vettek részt, hanem „mindazok a hozzáértő férfiak”, akiknek szintén az Úr adott bölcsességet és értelmet. Ők „a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott”. (2Móz 36,1-4.)

Az építők tehát megosztották egymás között a feladatokat, és továbbadták az ehhez szükséges ismereteket is. Becalél és Oholiáb esetében külön is megemlítésre kerül, hogy az Úr tervek készítésére és a többiek tanítására is képessé tette őket. A tervezés, szervezés, a feladatok megosztása és a képzés ma sem nélkülözhető tevékenységek a gyülekezeti munkaterv vagy a költségvetés összeállítása során. Azt hiszem, ezzel sokan egyetértenek, de vajon valóban fordítunk-e erre elég időt és figyelmet?

Természetesen az itt leírtakat nemcsak a pénzügyekre, a gazdasági feladatokra lehet vonatkoztatni, azok igazak a missziói, diakónai, és a műszaki munkaágra egyaránt.

I.1.3. Alapelv: Az elszámolás

A Szent Sátor építéséhez az Úr pontos útmutatást adott. Ahogyan a bevezetőben már említettem, sokszor nincs türelmem végig olvasni ezeket a részeket, pedig csodálatos az, ahogyan a világmindenséget megteremtő Isten ezekkel az aprónak tűnő részletekkel foglalkozik. Mózes II. könyvében ráadásul nemcsak egyszer szerepel ez a leírás, hanem kétszer. Először, amikor Isten elmondja Mózesnek, hogy mit hogyan készítsenek el, másodszor pedig, amikor a könyv azt írja le, hogy a nép mit hogyan készített el. A két leírás pedig gyakorlatilag szóról-szóra megegyezik. Isten népe számot adott arról, hogyan tett eleget annak

15

a megbízásnak, amit Istentől kapott, és ez számadás több mint 3000 évvel később is fontos tanulságokkal szolgálhat az olvasói számára.

a) TagolásAhogyan a sátort és a fölszerelését több különböző elemből állították össze, a gyülekezet építése is sok, különböző jellegű, de egymással mégis összefüggő tevékenységre vagy tevékenységi körre osztható fel. Ezek között a tevékenységek között szerepel az istentiszteletek megtartása, a gyülekezeten belüli és kívüli szeretetszolgálat, a gyermek- és ifjúsági körök, bibliaórák megszervezése, a családlátogatások, és még sokáig lehetne sorolni a rendszeresen ismétlődő vagy az egyedi missziói alkalmakat. Természetesen nem szabad megfeledkezni a sokak számára száraznak, vagy világiasnak tűnő feladatokról sem, mint amilyen a könyvelés, a nyilvántartások, anyakönyvek vagy az irattár kezelése. Mindegyik tevékenység a maga módján Isten dicsőségét és a gyülekezet építését kell, hogy szolgálja, és helye van a gyülekezet munkatervében.A gyülekezet költségvetésének is ezt a tagolást kell követnie oly módon, hogy megállapítható legyen belőle, mely tevékenységekhez milyen kiadásokat rendeltünk, és milyen forrásokból szeretnénk azok fedezetét biztosítani. Ez egyrészt segít áttekinthetőbbé tenni a költségvetést, könnyebb ellenőrizni azt, hogy mindent számításba vettünk-e, nem hagytunk-e ki fontos tételeket. Másrészt lehetőség nyílik arra, hogy amennyiben nem úgy alakulnak a körülmények, ahogyan a tervezés során feltételeztük, év közben is módosíthatunk az előirányzatokon. Egyes tevékenységek későbbre halasztásával vagy elhagyásával forrásokat szabadíthatunk fel más fontosabb tevékenységek érdekében. Mindez a gyülekezet számára is megkönnyíti a munkaterv és a költségvetés elfogadását. Amit az emberek könnyebben és jobban meg tudnak ismerni, azzal talán azonosulni is könnyebben tudnak.

b) MegalapozottságA sátort készítő mesterek – az Úrtól kapott bölcsességnek és a részletes útmutatásnak köszönhetően – pontosan kiszámították, melyik alkotóelemhez milyen anyagokra, és azokból is mekkora mennyiségre van szükség. Amikor látták, hogy a nép a szükséges mennyiségnél többet hordott össze, jelentették Mózesnek, aki azonnal megparancsolta az adománygyűjtés leállítását. (2Móz 36, 5-7.)Bár sokszor véljük úgy, hogy bennünket a „túl sok adomány veszélye” nem fenyeget, a költségvetés összeállításánál mégis törekednünk kell

16

arra, hogy minden tételt a  lehetőségeinkhez mérten gondosan és alaposan kidolgozzunk, és ahol lehet, számításokkal is alátámasszunk.Az is nagyon fontos, hogy a tervezés közben végzett számításokat, az azok alapjául figyelembe vett információkat, feltételezéseket, becsléseket megfelelően dokumentáljuk, és ezt a dokumentációt elérhetővé tegyük mások számára is. Sok bizonytalanságot, félreértést előzhetünk meg ennek köszönhetően, amelyek így nem válhatnak konfliktusok forrásává a gyülekezeti munkaközösségek között.A megfelelően alátámasztott és jól dokumentált költségvetés sokat segíthet a terveink megvalósításának későbbi értékelésében. Könnyebben meg tudjuk állapítani, hogy melyek voltak azok a körülmények vagy feltételek, amelyek nem a várakozásainknak megfelelően alakultak, és miben tértünk el mi magunk az eredeti elképzeléseinktől. Ha mindezt már év közben felismerjük, könnyebben tudunk a tevékenységeinken változtatni, illetve alkalmazkodni a környezetünk változásaihoz.A megalapozottság az áttekinthetőséggel együtt erősítheti a költségvetés és a mögötte lévő célok elfogadását nemcsak a közvetlen döntéshozó testületben (pl. presbitérium), hanem a gyülekezet többi tagjában, a gyülekezet egészében is. Ez utóbbi különösen is fontos, hiszen az ő részvételük, támogatásuk elengedhetetlen feltétele a munkaterv és a költségvetés megvalósításának. Talán önzőnek tűnik, de számomra az sem mellékes, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó munkatársak  iránti bizalom is erősödhet a gyülekezetben. Ez a bizalom nemcsak  a jelenlegi feladataik elvégzését könnyíti meg, hanem új kezdeményezésekre, ötletekre, és ezekkel együtt új erőfeszítésekre ösztönözheti őket.

c) Számadás – Értékelés A sátorkészítő mesterek elvégezték a munkát, amellyel megbízták őket, és erről számot is kellett adniuk. Először Mózes tekintette meg a fáradozásaik eredményét, aki – miután meggyőződött arról, hogy mindent az Úr parancsolata szerint készítettek el – megáldotta őket. (2Móz 39,43.) Ezt követően a sátrat és az oltárt fel kellett állítani, a papokat fel kellett szentelni, és be kellett mutatni az áldozatot. Az elvégzett munka tehát újra bemutatásra került, ezúttal azonban már az Úr előtt. „Az Úr dicsősége pedig betöltötte a hajlékot.” (2Móz 40,34.)A mi számadási kötelezettségünk is kettős:Egyrészt számadással tartozunk azoknak az embereknek, akik a gyülekezetet alkotják, beleértve önmagunkat is. Be kell számolnunk a költségvetés teljesítéséről a presbitériumnak, aki a javaslatunk alapján

17

azt jóváhagyta, és magának a gyülekezetnek is, aki a presbitériumot erre felhatalmazta, illetve aki nagyrészt az előirányzatok anyagi hátterét biztosította. Az értékelésünknek ki kell térnie azokra a tételekre, amelyek a tervnek megfelelően vagy annál jobban sikerültek. Nem az érdemeink elismerése vagy elismertetése miatt van erre szükség, hanem a már sokszor említett bizalom erősítése, és a gyülekezet tagjainak bátorítása, biztatása céljából. Emellett természetesen azokat a tételeket is számba kell vennünk, amelyek nem teljesültek. Őszintén és bátran kell feltárnunk ezek okait, amelyek lehetnek rajtunk kívül álló okok, és lehetnek a saját hibáink, tévedéseink vagy mulasztásaink is. Az utóbbiak miatt nem kell kétségbe esnünk, hiszen ezek azok, amelyek elkerülése érdekében a legtöbbet tehetünk a jövőben.Ahogyan a példázatban szereplő szolgáknak el kellett számolniuk a gazdájuktól kapott talentumokkal, ugyanúgy kell számot adnunk Istennek is arról, hogyan gazdálkodtunk a ránk bízott javakkal, képességekkel, idővel, és hogy mindezeket valóban arra a küldetésre fordítottuk-e, amit tőle kaptunk.Sokat foglalkoztat az a kérdés, hogy melyik számadás a nehezebb, melyiktől kell jobban tartani. Az emberek előtt sokszor rejtve maradnak a hibáink, nem törekednek annyira a részletek megismerésére, vagy éppen a részletek miatt nem képesek átlátni a gyülekezet gazdálkodásának egészét. De az is igaz, hogy sokszor éppen emiatt kapunk tőlük szigorú vagy éles hangú bírálatot, meg nem értést. Isten előtt egyetlen hibánk, tévedésünk és mulasztásunk sem marad rejtve, mint ahogy nem közömbösek számára a legapróbb részletek sem. Hiszem, hogy nemcsak a sátorlapokat összetartó hurkokra fordított figyelmet, hanem a mi a költségvetésünk „filléres” tételeire is. Ez önmagában nem túl biztató ránk nézve. Az Úr mégis arra biztat bennünket, hogy „járuljunk hozzá bizalommal, mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken”. (Zsid 4,12-16.)

I.1.4. Alapelv: A szívből jövő felajánlások

A Szent Sátor elkészítéséhez 16 különböző anyagra volt szükség a megfelelő mennyiségben. A Sinai hegy ráadásul egyiknek sem volt igazán lelőhelye. Isten számára természetesen nem jelentett volna gondot az, hogy a kőtáblák mellett minden szükséges anyagot és eszközt odaadjon Mózesnek. Csak egy szavába került volna, sőt talán még annyiba sem. De Isten számára már akkor sem a sátort alkotó anyag volt a fontos, hanem az építők szívében rejlő szándék.

18

Mindent, ami a sátor építéséhez kellett, azoknak az embereknek a felajánlásaiból kellett összegyűjteni, akiket erre indított a szívük. (2Móz 25,2. és 35,5.) Az Istentől elforduló, aranyborjúnak áldozatot bemutató, folyton zúgolódó nép között hogyan is lehetett arra számítani, hogy lesznek ilyen emberek? Pedig voltak. „Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.” (2Móz 35,21.) A lelki ház építéséhez is a gyülekezet tagjainak szívből jövő felajánlásaira van szükség. Van, amikor ez teljesen egyértelműnek és egyszerűnek hangzik, de sokszor bennem is ott van a bizonytalanság, hogy vajon tényleg lehet-e csak erre alapozni a gyülekezet költségvetését. Amikor emelkednek az árak, a megélhetés egyre nehezebb és bizonytalanabb, akkor lehet-e arra számítani, hogy az emberek többet fognak adakozni a gyülekezet építésére? Lehet-e működtetni egy egyházközséget úgy, hogy a tagjai között egyre több az alacsony nyugdíjból élő idős ember? Nehéz kérdések ezek. Az egyik oldalon egyre kevesebb adományra lehet számítani, a másik oldalon pedig egyre nagyobb kiadásokra, hiszen annyi mindent kellene vagy lehetne még csinálni az egyházban. Úgy gondolom, hogy a sátor elkészítésének történetével Isten arra akar bátorítani bennünket, hogy a körülmények ellenére bízzunk a szívből jövő felajánlásokban, mert ezek mögött is Ő áll. Felmerült bennem a kérdés, hogy a pusztában vándorló embereknek honnan volt annyi aranyuk, ezüstjük, drágakövük és szövetük, hogy még fölösleg is volt belőlük. A választ néhány fejezettel korábban, a kivonulás történetében találtam meg. Az egyiptomiak adtak arany és ezüst ékszereket, valamint ruhákat Izrael népének, mert „az Úr jóindulatot támasztott a nép iránt”. (2Móz 11,2-3. és 12,35-36.) Isten tehát előre gondoskodott arról is, hogy legyen miből adakoznia a népnek. Minden az Ő akarata szerint történt. Ez az, amit  már eddig is sokszor megtapasztalhattunk a magunk gyülekezetében, és ebben bízhatunk a jövőben is.

Azokra a tevékenységekre, amelyekre az Úr indított bennünket, mindig lesz elegendő adomány és felajánlás, akár pénzről, akár természetbeni javakról vagy élő munkáról van szó. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy lesznek olyan emberek, akiket „a szívük indít és a lelkük hajt” a gyülekezet építésére. Lesznek közöttük is férfiak és asszonyok, fiatalok és idősek, egyszerű munkások és „elöljárók”, szegények és gazdagok. Tisztelnünk és becsülnünk kell őket. Tartozunk nekik azzal, hogy helyet kapjanak az imádságainkban és hálaadásainkban.

19

Amikor pedig azt látjuk, hogy nem minden elképzelésünk vagy tervünk megvalósítására jut elegendő pénz, akkor ne az legyen az első kérdésünk, hogy milyen más bevételi forrásokat keressünk! Azt vizsgáljuk meg először, hogy valóban mindent Isten elhívása alapján terveztünk-e! Mi az, amit csak a saját elképzeléseinkből tettünk hozzá a tervhez? Le tudunk-e ezekről az ötletekről mondani még akkor is, ha nagyon jó és nagyon hasznosnak látszó ötletek? Elismerem, hogy ez nem könnyű. De hiszem, hogy ennek nyomán mindannyiunknak megadatik annak az öröme, ahogyan Isten dicsősége betölti a gyülekezetünket. Ámen!

***I.2. Az egyházi törvény által kihirdetett szabályok

Legutóbb 2013 novemberében jelent meg a Magyarországi Református Egyház gazdálkodásáról szóló 2013. évi IV. törvény (a továbbiakban a szövegben: Gt), amely a végrehajtási utasítással (Vhu) egységes szerkezetben foglalja össze a szabályokat. A Gt az alapelvek között továbbra is idézi a II. Helvét Hitvallás szövegét:

"Krisztus egyházának a vagyona a fejedelmek bőkezűségéből és a hívők adakozásából ered, akik anyagi eszközeiket az egyháznak ajándékozták. Mert szüksége van az egyháznak anyagi eszközökre, és voltak is ősidőktől fogva anyagi eszközei, saját szükségleteinek fedezésére. Az egyház javainak helyes felhasználása egykor és most a következő: Fenntartani a tanítást az iskolákban és a szent gyülekezetekben az egész istentisztelettel, szertartásokkal és az egyházi épülettel egyetemben, aztán gondoskodni a tanítókról, tanulókról és lelkipásztorokról, más szükséges dolgokkal együtt, és főképpen a szegények megsegítéséről és eltartásáról."

A Gt értelmezi a gazdálkodásnál fontos szerepet játszó fogalmakat. mint pl. gazdálkodási rend, belső egyházi jogi személy, az egyház önkormányzati testületei, költségvetés, költségvetési beszámoló, összeférhetetlenség, gazdálkodási biztos stb. Ezek miatt is azoknak a presbitereknek, akik a gyülekezet gazdasági ügyeit szeretnék figyelemmel kísérni, javasoljuk, hogy az egész Gt szövegét szerezzék be (letölthető az MRE www.reformatus.hu honlapjáról), és olvassák át figyelmesen.

A továbbiakban azokra a szövegrészekre hívjuk fel a presbiterek figyelmét, amelyek közvetlenül érintik az egyházközségek gazdálkodását.

20

I.3. Gazdálkodási alapelvek

A korábbi „önálló gazdálkodás” helyett az új törvény az „autonóm gazdálkodás” kifejezést használja, ezzel is kiemelve az állam és az egyház alkotmányos szétválasztását. Az autonóm gazdálkodás – melyre jogosult az anyaegyházközség, a társegyházközség, a missziói egyházközség és az általa jogi személyiséggel létrehozott intézmény – egyik fontos vonása. hogy:

„2. § (3) Az egyház autonóm gazdálkodása fokozottan érvényesül az egyház belső szabályai szerint beszedett egyházfenntartói járulékok és a hitéleti célból gyűjtött adományok tekintetében, mivel ezen bevételekről az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek.”

Ugyanakkor az autonómia nem korlátlan, mivel ezek az egyházi szervezetek

„2. § (4) …önként és felelősséggel alávetik magukat a gazdálkodást érintő és a közösség érdekében elfogadott belső egyházi szabályozásoknak, felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusoknak, még akkor is, ha ezek gazdálkodási autonómiájukat érintik.”

További fontos alapelvek:

az átláthatóság és annak dokumentumai (3. §): a) a költségvetés és időszaki beszámolói, b) az egyszeres vagy kettős főkönyvi könyvelés,c) a vagyoni helyzetet feltáró kimutatások (mérleg, leltárok, analitikák),d) évenkénti szöveges értékelés a szervezet gazdálkodásáról.

a teljesség és a valódiság elve (4. §),– a felelős gazdálkodás elve (5. §), amely szerint:

„(2) Jelen törvényben, a végrehajtási utasításban, a fokozatos egyházi szervezetek határozataiban, és a gazdálkodó szervezetek belső szabályzataiban foglaltak megsértése fegyelmi, kár bekövetkezése esetén pedig anyagi felelősségét von maga után.(3) Mivel egy gazdálkodó szervezet a maga egészében nem képes a teljes gazdálkodási folyamat lebonyolítására, az egyes szervezetek vonatkozó gazdálkodási szabályaiban pontosan meg kell nevezni a gazdálkodás egészéért, vagy a részfeladatok ellátásáért felelős személyt, tisztségviselőt.”

21

– a gazdaságosság, a hatékonyság, a takarékosság és a fenntarthatóság elve (6. §),

– az egymás terhének hordozása és a méltányosság elve (7. § közteher-viselés),

– a tájékoztatási kötelezettség elve a Zsinat részéről (8. §).

I.4. Az egyházközségi gazdálkodás forrásai

I.4.1. Az egyházközség fenntartása

Az egyházközség anyagi fenntartásáról az egyháztagok gondoskodnak. Ennek formái (9. §):

– az egyházfenntartói járulék, – a perselypénz,– adományok Isten dicsőségére, egyéb céladományok (úrvacsorai

jegyekre, legátus részére stb.),– az egyházi szolgálatokért adott adomány (stólamegváltás).

Az egyházfenntartói járulék évi összegét a presbitérium határozza meg, és minden év febr. 28-ig kihirdeti a gyülekezetben (figyelembe véve a Zsinat ajánlásait), mint a teljes jogú egyháztagság feltételét (Vhu 1. §).

I.4.2. Nem közvetlenül egyháztagoktól származó bevételek

Ilyenek: bevételek ingatlanok után (pl. alkalmi vagy rendszeres bérleti díj, sírhely-megváltás), támogatások, kölcsönök, iratterjesztés bevételei (ha azt az egyházközség intézi, és az iratterjesztő nem tart rá igényt) stb.

I.4.3. Állami források

Állami forrásokból az alábbiak szerint részesülhet az egyházközség:

Ide sorolható a kis gyülekezetek lelkészeinek az állam által juttatott kiegészítő támogatás („Orbán-pénz”), a személyi jövedelemadó 1%-ából eredő bevétel, a pályázai céltámogatásokból eredő bevételek, valamint intézmény esetén a normatívák (a szolgáltatást igénybevevő személyek száma szerint). A Gt ezeket az alábbiak szerint szabályozza:

„(4) Az egyházi jogi személy az általa vagy intézménye útján az államtól átvállalt feladatok elvégzése után a hasonló tevékenységet folytató állami vagy helyi önkormányzati intézményekkel azonos mértékű támogatásra jogosult.“

„(5) Az egyház − az állami jogszabályokban meghatározottak szerint − az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott

22

programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján is részesülhet támogatásban.“

„(6) A (2) bekezdésben meghatározottakon túl hitéleti célú egyházi bevételnek minősül: a személyi jövedelemadó meghatározott részének a

református egyház számára történő felajánlása, annak költségvetési kiegészítése, az ennek helyébe lépő juttatás, valamint

az ingatlanjáradék és annak kiegészítése.“

Ezeket a forrásokat meg kell jeleníteni a költségvetésben, és felhasználásuk során be kell tartani az állami jogszabályok és belső egyházi útmutatások előírásait [Vhu 1. § (3)].

I.4.4. További bevételi források

A Gt szerint:

„(7) Az egyház vállalkozási tevékenységeiből és vagyoni eszközeinek cél szerinti felhasználásából is gyarapíthatja anyagi forrásait. A vállalkozási tevékenység az egyház hitéleti tevékenységét sem erkölcsileg, sem anyagilag nem veszélyeztetheti, bevételeit elsősorban az alaptevékenység támogatására kell felhasználni.”

Hozzá kell tenni, hogy az egyházközség hitéleti tevékenységét vagyoni eszközeinek felhasználása (pl. épület eladása) sem veszélyeztetheti.

A jogszabály a gazdasági tevékenység köréből kiveszi a hitéleti, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, sportintézmény működtetését, valamint ezek és a környezetvédelmi tevékenység folytatását, a hozzájuk kapcsolódó immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítését és az azokat kiegészítő tevékenységeket, üdülő hasznosítását egyházi személy részére, hitélethez szükséges kiadvány, kegytárgy előállítását, értékesítését, egyházi célra használt ingatlan részleges hasznosítását, temető fenntartását, az államtól vagy önkormányzattól átvállalt közfeladat ellátása során létrehozott sajtótermék előállítását és értékesítését, banki kamatnak, osztaléknak, illetve az értékpapír hozamának olyan része, amelyet a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel, az egyházi nyugdíjintézet vagy nyugdíjalap működtetése [Vhu 1. § (5)].

23

Anyagi támogatást kaphat az egyházközség alapítványtól vagy civil szervezettől is.

I.5. Az egyházközségi gazdálkodás kiadásai

I.5.1. Személyi kiadások: lelkészek

Ide tartozik a lelkész(ek) fizetése és annak közterhei (nyugdíjintézeti fenntartói hozzájárulás stb.), a helyettesítések javadalma, a természetbeni juttatások esetleges pénzbeli megváltása (pl. ha az egyházközség nem tud lakást biztosítani a beosztott lelkész részére) és a korpótlékok.

I.5.2. Személyi kiadások: egyházközségi alkalmazottak

Ide tartozik az egyházfi, az irodai alkalmazottak, az orgonista, a harangozó, a gyülekezeti diakónus, a járulékszedő stb. illetménye és annak közterhei (SzJA, egészségügyi hozzájárulás, stb.)

I.5.3. Hitéleti költségek

Ide tartoznak az úrvacsorai jegyek, szeretetvendégségek, egyéb gyülekezeti alkalmak anyagának a költségei, a misszió végzése során felmerülő, a legátusok szolgálatával és az iskolai szupplikációkkal kapcsolatos kiadások, a gyülekezeti szeretetszolgálat és a gyülekezeti hírlevél kiadásának, sokszorosításának a költségei, nem sorolva ide a közlekedés, a levelezés kiadásait.

I.5.4. Igazgatási kiadások

Ide sorolhatók az irodaszerek, irodai eszközök beszerzési és karbantartási, javítási költségei, a posta, telefon, internet díjak, a lelkészi hivatal fűtése, világítása, takarítása, a kiküldetési és közlekedési költségek, beleértve a gépkocsi fenntartási kiadásait, a banki költségek, az újság-előfizetések, eseti újság- és könyvvásárlások az egyházközségi könyvtár részére.

I.5.5. Ingatlanok, bérlemények fenntartása

Ide tartozik a templom, a parókia, a gyülekezeti ház és egyéb egyházi épület fenntartása, közüzemi díjai, a felújítások költségei, a biztosítási díjak, szakértői vizsgálatok költségei, és az egyházközség lelkészei, esetleg alkalmazottai által fizetett lakbérek.

I.5.6. Közalapi hozzájárulás

Az egyházmegye által megállapított éves összeg a közegyházi költségek fedezésére (lásd az 1.5. pontot).

24

I.5.7. Egyéb kiadások

Ide tartoznak a lekötött perselypénzek beküldése, a kölcsönök törlesztése (ha van), adományok és segélyek, továbbá az átadott pénzeszközök és az előre nem látható egyéb kiadások.

I.6. Az egyház gazdálkodásának rendje

I.6.1. Általános elvek

Az egyházközségek és – közvetve – intézményeik gazdálkodását az egyházmegye felügyeli [Vhu III.2. § (1-2)]. Az egyházközségek gazdálkodásáról dönteni hivatott testület a presbitérium [19. § (1)]. Az intézménnyel rendelkező, a hitéleti tevékenységen kívül más − vállalkozási vagy annak nem minősülő − tevékenységet végző, jelentős ingatlanvagyonnal rendelkező egyházközség köteles a presbitérium tagjai közül gazdasági bizottságot választani, amely folyamatosan figyelemmel kíséri az egyházközség, az általa alapított szervezet, intézmény gazdálkodását, előkészíti a presbitérium gazdálkodással kapcsolatos döntéseit, szüksége esetén véleményez, tanácsol, segítséget nyújt a gazdálkodás folyamatában. Ezen bizottságnak hivatalból tagja a lelkész és a gondnok [19. § (7)].

A presbitérium köteles megnevezni− a szervezetnél a gazdálkodásért felelős személyt, személyeket,− a kötelezettségvállalók és teljesítést igazolók körét,− az utalványozók személyét,− a bankszámlák fölött rendelkező személyeket [11. § (3)].

A gazdálkodásért felelős személy fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik a jogszabályok és a szervezet szabályzatai által meghatározott jó rend fenntartásáért, felelős a hatáskörébe és illetékességébe tartozó feladatok rendszeres elvégzéséért, a szükséges döntések meghozataláért, a szervezet gazdálkodásának működtetéséért, különös tekintettel a

− a költségvetés és− a zárszámadás elkészítésére.

Kijelölt személy hiányában a teljes gazdálkodási felelősség a lelkipásztoré, vagy a teljes presbitériumé. További fontos szabályok [11. § (5-6)]:

„(5) Az egyházi gazdálkodó szervezeteknél a bankszámláról való rendelkezés esetén legalább két személy aláírása szükséges.”

25

Fel kell hívni a presbitériumok figyelmét arra, hogy sok egyházközségnél a folyószámláról interneten keresztül utalnak. Ezért ilyen egyházközség esetén szükséges havi kimutatás készítése az átutalásokról, és azt hó végén alá kell iratni a két aláírásra jogosulttal, valamint az internetes utalást végző személlyel is, ha ő nem szerepel a két jogosult között. Ezt a bizonylatok között nem selejtezhető módon kell megőrizni.

„(6) Névtelenül átadott készpénz adományokat (pl. gyűjtés, perselypénz) legalább két személynek kell megszámlálnia, és az eredményt aláírásával hitelesítenie.”

Ezt a műveletet közvetlenül a perselyezés befejezése ill. a gyűjtésre szolgáló persely felbontása után kell elvégezni. Javasolt, hogy legalább az egyikük presbiter legyen. A megszámolt pénzt és annak részletező listáját ezután a pénztárosnak kell átvennie és könyvelését kezdeményeznie. Fontos, hogy az egyházközség köteles pénztárost választani, aki teljes anyagi és fegyelmi felelősséggel tartozik a pénzkezelésért, ennek dokumentálásáért. Amennyiben a lelkész vagy a gondnok kap pénztárosi megbízást, akkor ellenőrt (számvevőt) választhatnak [19. § (9-10)].

Az általános elveket – különös tekintettel a felelősség kérdésére – a Gt VIII. fejezete (67-75. §) ismételten is tárgyalja. Ennek a résznek a tartalmából érdemes kiemelni az anyagi felelősség kérdését, ahol a felelős(ök) a Gt 69. § szerint

„Minden egyházi gazdálkodó szervezet köteles nevesíteni a gazdálkodás jó rendjéért erkölcsileg és anyagilag is felelős személyt. Ennek hiányában ez a felelősség a gazdálkodó szervezetet vezető személyé vagy a vezető testületét alkotó személyeké.”

továbbá (72. §)„Az egyház gazdálkodásért felelős tisztségviselői gondatlan elkövetés esetén a hat havi jövedelmükkel, szándékosság esetén pedig teljes kártérítési kötelezettséggel felelnek.”

I.6.2. A gazdálkodás tervezése

A tervezésre vonatkozó legfontosabb előírások (12. §):

„(3) Valamennyi egyházi gazdálkodó szervezet költségvetése a naptári év január 1. napjától a naptári év december 31. napjáig terjedő időszakra készül. A költségvetésnek tartalmaznia kell mindazon bevételeket és kiadásokat, amelyek terv szerint ebben a naptári időszakban realizálódnak.”

26

„(4) A költségvetésnek tartalmaznia kell − az előre nem látható kiadásokra tekintettel − tartalékösszeget is.”

A határidők vonatkozásában a következő táblázat ad eligazítást:EGYHÁZKÖZSÉG (presbitérium)

Költségvetési fő összegek elfogadása Előző év december 15.

Végleges költségvetés elfogadása

Tárgyév január hó 31. napja (utána benyújtás jóváhagyásra az egyházmegyéhez)

Hatálybalépés egyházmegyei jóváhagyatásnál Benyújtástól számított 30 nap

Zárszámadás Tárgyévet követő február hó 28. napja.

Közegyházi befizetés elmaradása esetén adható haladék

30 nap [Gt 19. § (6)]

INTÉZMÉNYFENNTARTÓ EGYHÁZKÖZSÉGKöltségvetési terv elfogadása Tárgyév december 15. napja

Zárszámadás elfogadásaTárgyévet követő március hó 31. napja

Az elfogadott költségvetést év közben a következő esetekben kell módosítani [12. § (7)]:

„(7) Módosított költségvetést kell készíteni, ha- az éves várható bevétel a tervezetthez képest 20

százalékot meghaladóan módosul;- az egyes kiadási fő fejezetek várható éves mértéke 20 %-

ot meghaladóan, vagy a teljes kiadási oldal 10 %-ot meghaladóan módosul.”

A költségvetés, valamint a költségvetési beszámoló (zárszámadás) szerkezetét, felosztását és csoportosítását a Gt 2. sz. melléklete mutatja. Összeállításának szempontjait a 12. § egyéb bekezdései, valamint a Vhu 3. §-a tartalmazza. Ebből kiemelendő a Vhu 3. § (4) bekezdése:

„A költségvetés kiadási és fedezeti oldalának egyensúlyban kell lennie, ezek egyenlege a költségvetés elfogadásakor veszteség nélkül csak nulla lehet.”

27

I.6.3. A gazdálkodás menete, a könyvelés

Az egyházközségnek a következő szabályzatokkal kell rendelkeznie [13. § (1) e)]:

„e) gazdálkodási folyamataik rendjének meghatározására kötelesek az alábbi szabályzatokat elfogadni és használni:− Számviteli politika,− Pénzkezelési szabályzat − Kötelezettségvállalási és utalványozási szabályzat,− Leltározási és selejtezési szabályzat.”

A Számviteli politika magában foglalhatja a másik három szabályzatot is, így tartalma a következőkben foglalható össze (lásd Vhu IV.4 §):

jelentős gazdálkodási elemek meghatározása (jogszabályok, könyvelés módja, az üzleti év határidői, nyilvánosságra hozatal módja, határideje, nyilvántartások, adózás vagy adómentesség, felügyeleti szervhez felterjesztendő dokumentumok, pályázatok, hitelfelvétel szabályai, amortizáció stb.);

jövedelemelszámolási szabályzat; számlarend, költség és bevétel-elszámolási szabályzat,

utalványozás, különleges elszámolási eljárások (előleg, stóla stb.);

leltározási és selejtezési szabályzat; pénzkezelési szabályzat; eszközök és források mérlegkészítési szabályai.

Az egyházközség könyvelése lehet egyszeres vagy kettős. Kettős könyvelést kell végezni, ha az egyházközség vállalkozási tevékenységet is folytat, vagy költségvetésének teljes összege meghaladja az 50 millió Ft-ot.

Elektronikus könyvelés esetén a könyvelő programnak az előírt határidőkre kinyomtatható fájlokat kell szolgáltatnia a gazdálkodás dokumentálása és ellenőrzése céljára, melyek kinyomtatásáról az egyházközségnek kell gondoskodnia [Vhu IV.4.§(1)].

A könyvelés állami ellenőrizhetősége érdekében a NAV kérheti a használt könyvelő program típusmegnevezését és szintentartási bizonylatait is.

I.6.4. Beszámolás, zárszámadás

A 14. § alapján:

28

„(2) Az egyházi gazdálkodó szervezet zárszámadása teljes körű számszaki és szöveges beszámolót jelent az alábbi tartalommal:

a) éves költségvetési beszámoló a tervhez képesti eltérésekkel,

b) vagyoni helyzetről készült beszámoló (éves mérleg),

c) eredmény-kimutatás,d) a gazdálkodás szöveges értékelése.”

„(3) A zárszámadás a különböző egyházi gazdálkodó szervezet típusokra vonatkozó speciálisan kötelező részekből áll a 2. számú mellékletben részletezettek szerint.”

A Vhu IV.5. § (2) szerint:

„A különböző egyházi gazdálkodó szervezetekre vonatkozó zárszámadási mintákat a törvény 3. számú mellékletei tartalmazzák.”

Egyebekben a 14. § és a Vhu IV.5. § számos egyéb előírást is tartalmaz. Formailag a zárszámadást a Gt „3. sz. melléklet/1” jelzésű űrlapon kell elkészíteni. A mérleghez vagy az eredmény-kimutatáshoz a Gt 3/2…3/5. sz. mellekleteiben közölt űrlapokat kell használni.

I.6.5. Ellenőrzés, felügyelet

A felügyelet és ellenőrzés céljait a 15. § (1) bekezdése, szabályait a 15…18. § foglalja össze. Egyházközség esetén az egyházmegye számvizsgáló(ka)t küldhet a gazdálkodás rendjének és eredményeinek az ellenőrzésére. Ellenőrzésük során joguk van a gazdálkodás teljes egészét vizsgálni, nyilatkozatokat bekérni, a gazdálkodást végzőkhöz kérdéseket feltenni. Ellenőrzik a törvényességet mind állami, mind egyházjogi szempontból, valamint a gazdálkodás helyességét. Ez utóbbi vonatkozásában az ellenőrzés kiterjed [15. § (6)]:

a) „a költségvetések és zárszámadások teljes-körűségének vizsgálatára, ezen belül a főkönyvi tételek teljes körű megjelenítésére a költségvetési beszámolóban, a gazdálkodási időszak alatt történt összes gazdasági esemény megjelenítésére, a költségvetési egyenlegek megállapítására,

b) a különböző közegyházi járulékok befizetésének ellenőrzésére,

c) a vagyonkezelés, leltározás ellenőrzésére,d) a gazdálkodó szervezet vagyoni állapotát befolyásoló

gazdasági ügyletek törvényességére és gazdaságosságára,

29

e) az ingatlanokkal kapcsolatos jogügyletekre,f) az állammal, illetve az önkormányzatokkal szembeni

kötelezettségek teljesítésére,g) a gazdálkodási alapelvek megvalósulása, fenntarthatóságának

vizsgálatára.”

A számvizsgálat eredményét legalább egy számvizsgáló által aláírt jegyzőkönyvben kell rögzíteni, amelynek egy példányát az egyházközség is megkapja [15. § (10)]. A zárószámadás csak úgy terjeszthető fel az egyházmegyéhez, ha rendelkezésre áll a számvizsgáló nyilatkozata a 15. § (1) a)…g) és (6) a)…g) alpontjainak a teljesítéséről [15. § (12)].

Az egyházi jogi személy hitéleti célú bevételeit és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti [18. § (1)]. Nem hitéleti célú támogatások bevételi és felhasználási nyilvántartását állami jogszabályok írják elő [15. § (2-3)].

A lelkész és a gondnok együttesen felelős a költségvetés végrehatásáért, az előírt gazdálkodási szabályok betartásáért, kötelezettségek teljesítéséért [19. § (8)].

I.6.6. Egyházközségi fenntartású intézmények gazdálkodása

Fontos előírásokat rögzít a törvény, ezért ezeket érdemes pontosan idézni. A 21. § szerint:

„(1) Az egyházi jogi személy diakóniai, egészségügyi, missziói célokra, oktatási-nevelési, felsőoktatási feladatok ellátására, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, sport és kulturális tevékenységek megvalósítására, és egyéb, az egyházhoz kötődő tevékenységek ellátására intézményt/intézetet alapíthat.“„(2) Az így létrehozott egyházi intézmény az alapító önálló gazdálkodási vagy részben önálló gazdálkodási jogkörrel ruházhatja fel.”„(3) Az egyházi intézmény nem törekszik nyereség elérésére, gazdálkodása eredményeként keletkező nyereségét köteles alaptevékenységére, fejlesztésére fordítani.“

A 22-24. § szerint:„(1) Amennyiben az intézmény állami, önkormányzati feladatot vállal át, fő bevétele a feladatellátásra kapott állami normatíva, támogatás. További bevételét képezik a térítési díjak, magán- és jogi személyektől kapott adományok, céltámogatások, fenntartói támogatások és pályázati források.”

30

„(2) A bevételeket annak célja szerint kell felhasználni, és azzal annak juttatója által előírt módon el kell számolni.”„23. § Az intézmény gazdasági és pénzügyi feladatait fenntartótól külön kezeli, gazdálkodásának adatait átfutó tételként a fenntartó költségvetésében és záró számadásában átvezeti.”„24. § (1) Egyházi intézmények esetében a költségvetés elfogadásának végső határideje a tárgyév február 28. napja.”„(2) A fenntartott státusban levő intézmények zárszámadásukat a fenntartó rendelkezései szerint, de legkésőbb a fenntartó szervezet e törvényben foglalt zárszámadási határidejét 30 nappal megelőzően kötelesek elfogadni.”

I.7. Országos református egyházi közalap

A Közalap bevételei elsődlegesen missziói, diakóniai, illetőleg oktatási célokra használhatók fel [28. § (1)]. Fő forrásai (26. §):

„a) a gyülekezetek által fizetett évi hozzájárulások, amelynek mértékét és egyházkerületenkénti arányát a Zsinati Tanács állapítja meg,”„b) a gyülekezetek, az intézmények, valamint a közegyház számára kiutalt ingatlanjáradék összegének a Zsinati Tanács által meghatározott százalékos hányada.”

Az Országos Református Egyházi Közalap önálló fejezetcímként kell megjelenjen az egyházközségek költségvetésében [25. § (2)], amelyek kötelesek azt határidőig befizetni. Az éves közalapi járulékot negyedévi bontásban kell az egyházmegyei pénztárba befizetni, minden alkalommal a negyedév első hónapjának 15. napjáig. Kivételt képez ez alól az ingatlanjáradék után fizetendő közalapi járulék. Nem terjeszthető elő és nem fogadható el olyan egyházközségi költségvetés, amely a közalapi járulék tárgyévi összegét nem tartalmazza. Az egyházmegyére kivetett közalapi járulékot az Egyházmegyei Tanács osztja fel a kebelbeli egyházközségek között, figyelembe véve azok lélekszámát, teherbíró képességét, valamint a tárgyévre betervezett nagyobb felújításokat és beruházásokat is.

I.8. Ingatlanokkal kapcsolatos jogügyletek

I.8.1. Általános szabályok

Ingatlan megszerzésére, elidegenítésére, megterhelésére, vagyonkezelésbe adására vonatkozó, valamint használatának tartós átengedésével járó jogügylet érvényes létrejöttéhez ezen törvényben meghatározott eljárási rendben meghozott presbitériumi döntés és

31

jóváhagyás szükséges (30. §). A szavazás egyházközségi szinten név szerint, kétharmados többséggel történik. A határozatnak tartalmaznia kell a jogügylet megkötésének indokát, a megkötendő szerződés lényeges elemeit, valamint elidegenítés esetén azt, hogy a befolyó vételárat milyen célra használják fel. A határozatot írásba kell foglalni, és a jogügyletet a beszerzett mellékletekkel együtt 8 napon belül fel kell az egyházmegye elnökségéhez terjeszteni, jóváhagyás végett (32-33. §).A jogügyletre vonatkozó döntés előtt be kell szerezni:

a) az ingatlan tulajdoni lapját,b) az ingatlan értékbecslését, vagy ingatlanforgalmi szakértői véleményt (31. §).

Intézmény ingatlanra vonatkozó jogügyletéhez a fenntartó előzetes hozzájárulása szükséges. A jogügyleteket az egyházközség lelkipásztora és gondnoka együttesen írják alá.

Az ingatlanra vonatkozó szerződésnek tartalmaznia kell, hogy az csak a jelen törvényben meghatározott jóváhagyással válik érvényessé. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik, aki annak előidézésben részt vett.

I.8.2. Különleges ingatlanokra vonatkozó szabályok (37. §)

Templom, hitéleti célú ingatlan tulajdonjogát az egyházi jogi személy tulajdonos csak kivételes, és különösen indokolható esetben idegenítheti vagy ajándékozhatja el, vagy adhatja át más nem egyházi jogi személy tartós használatába. Az elidegenítési szándékhoz, a szerződés megkötéséhez egyházközségi tulajdon esetén az Egyházkerületi Tanács előzetes hozzájárulása szükséges. Hitéleti célú ingatlan értékesítése esetén a fokozatos egyházi testületet elővásárlási jog illeti meg.

Fontos feltétel [Vhu 10. § a tv. 37. §-hoz]:

„(1) Az elidegenítés (ingyenes vagy visszterhes) illetőleg tartós használatba adás kivételesnek, és különösen indokoltnak tekinthető, haa) az ingatlant a gyülekezet legalább 5 éve nem használja, és erre

vonatkozó igény – a település(rész) elnéptelenedése miatt – a jövőben sem várható.

b) az ingatlan műszaki állapota miatt a használatra alkalmatlan, a felújítás gazdaságtalan, vagy a felújítási költség nagysága miatt ezt sem az egyházközség, sem a felettes egyházi testületek nem vállalják. Ezen esetben is vizsgálandó, hogy a tulajdonos mindent megtett-e a hitélet erősítése, az anyagi

32

források előteremtése, pályázati lehetőségek kiaknázása érdekében.”

„(2) A használati jog átadása esetén a használónak nyilatkozni kell arról, hogy az ingatlanban csak olyan tevékenységet végez, vagy csak olyan harmadik személy részére biztosít további használatot, amellyel a Református Egyház érdekeit, hitelveit, nem sérti, tekintélyét nem rombolja.”

További fontos megkötések:

„38. § Templom - ingatlan nem terhelhető meg.”

„39. § Parókia, vagy kifejezetten hitéleti célra használt ingatlan (imaház) csak pályázati célú biztosíték, elidegenítési tilalom bejegyzésével terhelhető, arra kölcsönt biztosító jelzálogjog bejegyzése nem engedélyezhető.”

„40. § Egyéb egyházi ingatlan jelzálogjoggal történő megterheléséhez az ingatlanok elidegenítésére vonatkozó jóváhagyási szabályokat kell alkalmazni.”

I.8.3. Gazdálkodás az ingatlanokkal

„42. § Az egyházi tulajdonban lévő ingatlanokat elsősorban rendeltetésüknek megfelelő célra kell használni.”

„43. § Más célú használathoz, hasznosításhoz a tulajdonos egyházi szervezet testületi határozata szükséges, a presbitérium döntése a fokozatos egyházi testület elnökségének jóváhagyásával válik érvényessé.”

„44. § Új épület létesítéséről vagy meglevő építmény felújításáról, átalakításáról, beruházásról (a továbbiakban: építkezésről) a tulajdonos testülete dönt, amely a fokozatos egyházi testület elnöksége jóváhagyásával válik érvényessé.”

„45. § Új építmény építésénél, a 46. §-ban foglalt esetekben, valamint ha a tulajdonos a saját erőn felül igénybe kíván venni más pénzügyi forrásokat is (egyházi, vagy egyéb pályázatok, segélyek, céltámogatások, stb.) – a jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a pénzügyi tervet is.”

„46. § Amennyiben az építkezés szerkezetet vagy rendeltetést érintő változással jár, úgy a tulajdonos egyházi testület és az építési hatóság határozatát jóváhagyásra meg kell küldeni a fokozatos egyházi testületnek.”

33

I.8.4. Nyilvántartás (50. § és Vhu 12. §)

Az egyházközség a tulajdonában levő ingatlanokról köteles nyilvántartást vezetni. A nyilvántartást a gazdálkodási törvény hatályba lépését követő egy éven belül egységes nyilvántartási rendszerbe meg kell szervezni, a változásokat 30 napon belül szolgálati úton kell felterjeszteni. Ennek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek egy-egy ingatlan tulajdoni lapján szerepelnek, tehát:

a) település,b) hrsz,c) utca, házszám,d) terület nagysága,e) rendeltetése,f) tulajdonos,g) terhek ,

továbbá az ingatlana) használója,b) a használat módja, időtartama, és jogcíme,c) műemléki jellege, vagy egyéb védettsége,d) az ingatlan értéke,e) egyházi cél szerinti rendeltetése, besorolása.

A nyilvántartást formailag a Gt „Iratmintatár”-ának 6. sz. „Egyházi ingatlannyilvántartási adatlap”-ja szerint kell végezni.

I.9. Gazdálkodás az ingóságokkal

I.9.1. Leltár

Az ingóságokkal való gazdálkodás legfontosabb eleme a leltár. A Gt 51. § (1) bek. szerint:

„Az egyházi gazdálkodó szervezet leltározási szabályzata szerint évente egyszer köteles ingó és ingatlanvagyonáról leltárt készíteni.”

A leltározáshoz leltározási szabályzatra van szükség, amelynek tartalmát a Vhu 13. §-a határozza meg. Leltározni kell az egyházi szervezet (Gt 52. §)

„a) tárgyi és nem tárgyi javait, a tárgyi eszközeit és a befektetett pénzügyi eszközöket (befektetett eszközök),b) a készleteit, a követeléseket, az értékpapírokat, (forgó eszközök),

34

c) a pénzintézeteknél levő állományt, a költségvetési tartozásokat és a követeléseket, a társadalombiztosítási tartozásokat, pénztári állományt (pénzeszközök),d) a forrásokat, a saját tőkét, saját tulajdonú, illetve birtokba vett álló és forgóeszközöket.”

I.9.2. Selejtezés

Ingóságok selejtezésekor jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmát a Gt 54. § és a Vhu 14. §-a tartalmazza.

I.9.3. Műtárgyak

A Vhu 15. §-a szerint„Az egyházi műtárgyon az állami törvényekben megfogalmazottakon kívül érteni kell mindazokat az ingóságokat, amelyeket az egyházi szervezet a liturgikus, illetve mindennapi életében használ, így ide tartoznak a klenódiumok, terítők, templomi berendezések zászlók stb.”

Ezeket „…különös gondossággal kell kezelni, megőrizni, állagát megóvni. Ezekről a vonatkozó állami szabályok szerint is el kell végezni a nyilvántartást, gondoskodni kell a műtárgy biztonságos és megfelelő tárolásáról, értékének megfelelő biztosításáról.”

I.10. Pénzkezelés

Az egyházközség köteles pénzkezelési szabályzatot készíteni, amely rögzíti (Gt 64. §)

„a) a pénzkezelő személyét, feladatait, kötelezettségeit, anyagi felelősségét, b) az ellenőrző személyét, feladatait, kötelezettségeit és felelősségét,c) a bankszámla adatait,d) utalványozás módját,e) a házipénztárban tarható összeg nagyságát, őrzési módját,f) bankkártya használatának szabályait,g) számlatömbök, kiadási, bevételi bizonylatok kezelési módját.”

Az egyházközségnek tilos (Gt 65. §)„a) pénzeszközeit bizonytalan fedezettel kihelyezni,b) fedezet nélkül kölcsönt felvenni,c) pénzeszközeit bankbetétbe, és állampapíron kívül más, nagyobb kockázattal járó módon befektetni,

35

d) egyházi pénzeszközöket magáncélra igénybe venni vagy adni,e) céltámogatást, pályázati támogatást eltérő célra felhasználni,f) olyan beruházást végezni, végeztetni, ami sérti a valódiság elvét.”

I.11. Mellékletek és iratminták jegyzéke

A Gt a mellékletek és az iratmintatár tartalomjegyzékét a X. fejezetben közli, ahol azokból egyházközség esetén az arra érvényes iratot kell használni. Ez főleg a szabályzat-mintákra vonatkozik.

II. AZ EGYHÁZKÖZSÉG VAGYONÁNAK FELÜGYELETE

(Vári Attila, a Tiszántúli Református Egyházkerület főépítésze)„Boldog ember az, aki hallgat rám,

ajtóm előtt vigyázva minden nap,ajtófélfámat őrizve” (Péld. 8,34)

Az egyházközség vagyona az egyházközség tulajdonában álló ingatlan és ingó vagyontárgyakból, valamint pénzeszközökből (készpénz, bankbetét, értékpapírok) áll. A vagyon felügyeletének kiinduló eszköze a nyilvántartás és a leltár (I.6. és I.7. fejezet). A pénzeszközök kezelésének fő szabályait az I.8. fejezet rögzíti.

A presbitérium felelős az egyházközség ingatlanainak használható állapotban tartásáért. Másképpen fogalmazva, a presbitérium hat éves mandátumának a végén az ingatlanok nem lehetnek rosszabb állapotban, mint a mandátum kezdetén. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy amennyiben az ingatlanokat elemi csapás (földrengés, viharkár, villámcsapás, jégkár) érte vagy azokban kárt okozó baleset (gázrobbanás, tűzeset, közlekedési károkozás, egyéb gondatlanság) történt, a presbitérium köteles intézkedni az életet fenyegető veszélyek azonnali elhárítása, és ha lehetséges, a mielőbbi helyreállítás érdekében.

A rendkívüli eseményektől eltekintve, a presbitériumnak az állagmegőrzés érdekében a következő kérdésekben kell intézkednie:

II.1. Rendszeres felülvizsgálatok, bejárások

Az ingatlanok fenntartására világi jogszabályok tartalmaznak előírásokat. Ilyenek:

Érintésvédelmi előírások:

36

Villámvédelmi előírások

Tűzvédelmi előírások:

Ajánlatos az ingatlan helyiségeinek félévenkénti bejárása, amelybe beleértendő a padlásterek és pincék bejárása is, amelynek során különös figyelemmel kell lenni a csapadék vagy a vízvezeték ill. szennyvízelvezető hálózat meghibásodása miatti beázásokra, amelyek elhanyagolása helyrehozhatalan károkat okozhat. A bejárásnak ki kell terjednie az illetéktelen behatolás elleni megfelelő védelem vizsgálatára (ablakrácsok, zárak épsége, riasztóberendezés üzemképessége stb.). Ügyelni kell a balesetveszély megelőzésére (korlátok, karzatfeljárók, lépcsők épsége, szőnyegek botlás- és csúszásmentes elhelyezése, székek és padok épsége stb.).

II.2. Épületek érintésvédelmi felülvizsgálata:

Az érintésvédelmi felülvizsgálat célja:

A villamos berendezések meghibásodásából eredő áramütéses balesetek megelőzése.

Minden villamos berendezést érintésvédelemmel kell ellátni. Ez azokat a műszaki intézkedéseket jelenti, amelyek megakadályozzák, hogy a berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló része meghibásodás miatt feszültség alá kerüljön, és ezzel az azt kezelő, érintő személyt áramütésnek tegye ki.

Az áramütés a villamos áramkörnek az emberi testen át való záródását, és az áram élettani hatásai miatti egészségkárosodást, halált jelent. Az áramütés súlyosságát több tényező befolyásolja, előre pontosan meghatározni nem lehet.

Az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat során a berendezések érintésvédelmének hatásosságát ellenőrizzük.

Az érintésvédelmi felülvizsgálatok gyakoriságát az MSZ 172, MSZ 2364 szabványok és a 22/2005 (XII.21.) FFM rendelet határozza meg:

kéziszerszámok: évente, kommunális létesítmények, lakóépületek, illetve 30 kW-nál nem

nagyobb csatlakozási teljesítményű ipari és kereskedelmi létesítmények:6 évente

minden más esetben: 3 évente.

A felülvizsgálatok elvégeztetése a létesítmény üzemeltetőjének felelőssége.

37

A vizsgálatok menete:

szemrevételezés, helyszíni mérések, minősítő irat elkészítése.

A minősítő irat tartalmazza:

a helyszíni mérés eredményeit, a mért berendezések minősítését, a minősítés érvényességét.

Hasznos tudnivalók:

A minősítő irat érvényességi ideje naptári évre vonatkozik, tehát az érvényesség utolsó évének december 31. napjáig.

A vizsgálatok elvégeztetése ipari és kereskedelmi létesítmények esetén kötelező, de magánépületek, lakások esetében is ajánlott.

II.3. Villámvédelmi felülvizsgálat:

Szükséges az OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzat) szerint, és azért, hogy villámcsapás esetén ne keletkezzen a villámcsapás sújtotta épületben, építményben, egyéb vagyontárgyakban, kár, vagy tűzeset, illetve állatállományban és nem utolsó sorban emberéletben veszteség.

Fő cél itt a villámcsapás által okozható balesetek károk megismerése. A vizsgálat a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel kiadott OTSZ szerint 6 évente, fokozottan tűz és robbanásveszélyes, vagy tűz és robbanásveszélyes helyeken 3 évente kötelező.

Helyszíni műszeres felülvizsgálat után az új OTSZ 2011 október 6-ai hatálybalépése előtt létesült villámvédelmi rendszer felülvizsgálatát az MSZ 274 és a  9/2008 ÖTM rendelet alapján, az ezen időszak után létesült villámvédelmet a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel kiadott OTSZ szerint, az MSZ EN 62305 szabvány alapján kell megtervezni, létesíteni és felülvizsgálni.

II.4. Tűzvédelmi előírások:

A gazdálkodó szervezetek részére ez elsősorban azt jelenti, hogy a tűz keletkezésének megakadályozó megfelelő belső szabályozási rendszereket, technológiai megoldásokat alakítsanak ki.

A tűz védelme három egységből épül fel. Az első a tűz megelőzés, a második a tűzoltás, és a harmadik a tűzvizsgálat. E hármas egységből a tűzmegelőzés az elsődleges feladata valamennyi gazdálkodó

38

szervezetnek. Ennek érdekében a tűzmegelőzési szabályokat úgy kell kialakítani, hogy a munkavégzés teljes időtartama alatt biztosítva legyen valamennyi dolgozó egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzése.

Természetesen a jogszabályok ezt a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőre – tulajdonosra terhelik. De mivel ő nem rendelkezik a megfelelő szakképesítéssel, ezért célszerű ilyen irányú szakembert felkérni a tűzvédelmi terv elkészítésére.

II.4.1. Tűzvédelmi Szabályzat készítése

Az 1996. évi XXXI. törvény a tűzvédelemről 19. § (1) alapján:„A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi személyeknek, a jogi és a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteinek, ha a munkavégzésben részt vevő családtagokkal együtt ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, vagy ha ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt működtetnek, illetve a fokozottan tűz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és kereskedelmi szálláshelyeken tűzvédelmi szabályzatot kell készíteniük”.

Eszerint Tűzvédelmi szabályzatot meghatározott esetekben a munkáltatónak, illetve a társasházak, lakásszövetkezetek tulajdonosának, kezelőjének kell elkészítenie.

II.4.2. Tűzveszélyességi besorolások:

Tűzveszélyességi osztály épületek, létesítmények, telephelyek, tűzszakaszok funkció szerinti besorolására meghatározott kategória. A tűzveszélyességet az üzemszerűen folytatott tevékenység során előállított, feldolgozott, felhasznált vagy tárolt anyagok jellemzői, valamint az alkalmazott technológiai folyamat tűzveszélyessége alapján határozza meg. Lakó-, vagy közösségi épület esetén a funkció és a benntartózkodók létszáma a meghatározó. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat alapján a tűzveszélyességi osztályok a következők lehetnek:

1. A: Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes (pl. benzinkút töltőoszlop)

2. B: Tűz- és robbanásveszélyes (pl. por robbanásveszélyes terek)

3. C: Tűzveszélyes (pl. faipari műhely, nagy létszámú sportcsarnok)

4. D: Mérsékelten tűzveszélyes (pl. átlagos lakás, iroda)

39

5. E: Nem tűzveszélyes (pl. mosdók, Wc-k)

II.4.3. Tűzoltó készülékek ellenőrzése:

A létesítményben legalább egy darab, az ott keletkezhető tűz oltására alkalmas - a vonatkozó jogszabályban és szabványban foglalt követelményeknek megfelelő - tűzoltó készüléket kell elhelyezni.

Az újonnan létesült építményekben, építményrészekben, a megváltozott rendeltetésű helyiségekben, helyiségcsoportokban, építményekben, valamint szabadtereken csak az érvényben lévő hatályos szabványok és jogszabályok szerint gyártott tűzoltó készülék tartható készenlétben:

az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségekben és veszélyességi övezetekben minden megkezdett 50 m² alapterület után,

az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein - attól függően, hogy azok milyen tűzveszélyességi osztályúak - a c)-e) pontban foglaltak szerint,

a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein az alapterület minden megkezdett 200 m²-e után, de legalább szintenként,

a „D” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények és szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein az alapterület minden megkezdett 600 m²-e után, de legalább szintenként,

az „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó építmények szabadterek a) pont hatálya alá nem eső részein szükség szerint.

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem kell tűzoltó készüléket elhelyezni a lakás céljára szolgáló építményekben és a hozzájuk tartozó szabad területeken, kivéve a lakóépületekben kialakított egyéb rendeltetésű (kereskedelmi, iroda stb.) helyiségeket.

A tűzoltó-technikai eszközt, készüléket, felszerelést és anyagot jogszabály előírásai szerint, azok hiányában félévenként kell ellenőrizni.

II.5. Eseti javítások

Ha a bejárás során a presbiterek hibát észlelnek, intézkedni kell a javításra megfelelő szakember megbízásával. Ha az egyházközség anyagi helyzete megengedi, a javítási munkát megbízható szakemberre kell bízni, aki az elvégzett munkáról számlát ad, és csak végső esetben avatkozhat be olyan egyháztag, aki nem rendelkezik szakirányú képesítéssel. Különösen magasépítési javításoknál (tető, torony) kell

40

őrizkedni amatőröktől, mert baleset esetén az egyházközséget, sőt magát a lelkipásztort teszik érte felelőssé, és büntethetik meg.

Ha az eseti javítás olyan mértékű, amely meghaladja az egyházközség anyagi erejét (beleértve a meghirdetett rendkívüli adakozást is), az egyházmegyéhez kell fordulni segítségért.

II.6. Fogyó eszközök pótlása

Gondoskodni kell a fogyó eszközök rendszeres vagy esetenkénti pótlásáról, amelyet az éves költségvetésben is elő kell irányozni. Ilyenek: lámpák, világítótestek, toalettpapír, szappan a közösségi mosdókba, takarító- és fertőtlenítőszerek, seprők stb.

II.7. Takarítás, kertápolás, temetők gondozása

Az ingatlan közös használatú helyiségenek rendszeres takarításáról gondoskodni kell. Különösen fontos a templom és a gyülekezeti terem (termek) takarítása az ott tartandó istentiszteleti és egyéb alkalmak előtt. A takarításnak ki kell terjednie a padlón és a templomi padok padozatán kívül a székekre. padokra, az úrasztalára. a szószékre, Mózes-székre stb. is. A templomkert fogadja istentisztelet előtt a gyülekezetet, és nem mindegy, hogy ápolt-e vagy elhanyagolt.

Jó, ha ezek belevehetők az egyházfi munkaszerződésébe, de ha ez nem lehetséges, a presbitériumnak ezeket is feladatául kell tekintenie, és nem hagyhatja rá a lelkipásztorra vagy a papnéra.

A kertápolás különleges esete a temetőkert gondozása. A temetők rendben tartását állami jogszabály írja elő, amelynek rendelkezéseit az egyházközségnek saját temetőjében be kell tartania. Az állami jogszabály az 1999. évi XLIII. törvény, amelynek legfontosabb intézkedései a következők:

4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, a vallási közösség, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet és közhasznú szervezet lehet.

5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik.

3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. (Tehát egyházközség tulajdonában lévő temető nem köztemető!)

13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és

41

infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.

A temető tulajdonosa köteles meghatározni a temető üzemeltetési rendjét (16. §). Külön könyben kell nyilvántartani a sírboltokat és az egyéb temetkezési helyeket (18. §). A törvény szabályozza a temetés módjának meghatározását, hősi temető kialakítását, a temetkezési szolgáltatások nyújtásának feltételeit stb.

A fenti törvény fontos végrehajtási jogszabálya a 145/1999.(X.1) korm. rendelet amelynek a lényegesebb előírásai a következők:

2. § (1) A temetőt az épített és a természeti környezet harmóniájára figyelemmel kell kialakítani, és meg kell őrizni kert jellegét.

3. § (1) A temetőhöz vezető útnak és a sírhelytáblákat (parcellákat) összefogó úthálózatnak gépjárművel is járhatóknak kell lennie. Gépjármű várakozó helyet külön jogszabály szerint kell biztosítani.

4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni.

(2) A vízvételt (kút, közkifolyó) – a csurgalékvíz megfelelő elvezetésével – legalább 150 m-enként biztosítani kell.

5. § (1) Temetőben – temetkezési emlékhely kivételével – ravatalozót kell építeni.

8. § (1) A lezárt temető bekerítéséről vagy élő sövénnyel való lehatárolásáról a 3. § (3) bekezdése szerint kell gondoskodni.

18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama (használati idő) nem lehet kevesebb, mint

a) a koporsós betemetés, illetve rátemetés napjától számított 25 év;b) sírbolt esetén 60 év;c) urnafülke és urnasírhely esetén 10 év;d) urnasírbolt esetén 20 év.

(2) A temetési hely feletti rendelkezési jog a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezési

42

idő lejárta után meghosszabbítható (újraváltható). A temetési hely felett rendelkezni jogosult kérelmére az újraváltás időtartama az (1) bekezdésben meghatározott használati időnél lehet rövidebb, de legalább az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében 10 év, az (1) bekezdés b) pontja esetében 30 év, az (1) bekezdés c) pontja esetében 5 év. Ha az újraváltás időtartama a megváltási időnél rövidebb, akkor az újraváltás díja nem lehet magasabb a megváltási díj időarányosan csökkentett részénél.

54. §90 (1) Temetőüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el, amelynek vezetője vagy határozatlan idejű foglalkoztatási jogviszonyban álló alkalmazottja

a) kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő szakképesítéssel, vagyb) középfokú kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő végzettséggel, illetve felsőfokú intézményben ilyen szaktárgyból vizsgával rendelkezik.

A fenti kormányrendelet ezeken kívül intézkedik a temetői nyilvántartásról, a koporsós temetés korlátozásáról, a halva világrajött magzatok temetéséről, temető lezárásáról és megszüntetéséről, a rátemetésről, a hamvasztásos (urna-) temetés szabályairól, a temetkezési szolgáltatás előírásairól stb.

A temetőben elhelyezhető építményekre lásd a 312/2012.(XI.8) Korm. r. (lásd a IV.1.2. pontban) előírásait.

II.8. Műemlékek és védett ingóságok kezelése(Gerecsei Zsolt, a Dunántúli Református Egyházkerület műemléki előadója)

A műemlékek védelméről, kezeléséről a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. Törvény intézkedik. Néhány fontosabb idézet:

32. § A műemléki értékeket a miniszter rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell:

a) a védetté nyilvánítás tényét,b) a védetté nyilvánított műemléki értékeket, a védelem célját,c) a védelem fajtáját (műemlék, védett műemléki terület),d) az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,e) a műemléknek a műemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását,

43

f) a műemlék ingatlan (ingatlanrész) és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal.

34. § A műemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a hatóság a jellemző adatokat ismertető ,,Műemlék'' feliratú táblával jelöli meg.

41. § (1) A műemlék fenntartásáról, jókarbantartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója (…) e törvény szerint köteles gondoskodni.

(2) A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a műemlékek esetében a rendeltetésszerű és biztonságos használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed az azok sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti alkotórészeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira.

63. § (1) A műemléken végzett építési tevékenységek esetén az építésügyi hatóság jogszabályban meghatározott esetekben és módon építésügyi hatósági engedélyezési és kötelezési eljárást folytat le, ellenőrzést végez.

3) A hatóság engedélyezi az építésügyi hatósági vagy más hatósági engedélyhez nem kötött – jogszabályban meghatározott – tevékenységeket.

4) Műemlékvédelmi érdekből a hatóság a (3) bekezdés szerinti körben a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. …

67. § (1)201 A védett kulturális örökségi elemmel összefüggő, a 63. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek vonatkozásában a hatóság:

a) az örökségvédelem szabályainak megsértése esetén műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak vonatkozásában elrendelheti a beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítését,b) műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak károsítása, veszélyeztetése esetén jogosult a

44

tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani,c) elrendelheti a műemlékek jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését.

A törvény rendelkezik a felújítás, bontás, helyreállítás szabályairól, továbbá arról, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén temető is nyilvánítható műemléki területté.

Fontos annak megállapítása, hogy az egyházközség tulajdonában vagy kezelésében van-e műemlék vagy műemlék jellegű építmény. Kérésre a Műemléki Hatóság jegyzéket ad a megye területén lévő műemlék építményekről. Ebből kiderül, hogy az egyházközségnek van-e ilyen építménye még abban az esetben is, ha nem jelzi tábla ezt az építményen. Esetenként figyelembe kell venni a műemléki környezetet is, amely korlátozásokat jelenthet.

Műemlék jellegű építményen minden felújítás, bontás, átalakítás, tatarozás esetén engedélyt kell kérni a hatóságtól, amely egyedileg bírálja el a kérelmeket. Építési tevékenység esetén a Műemléki Hatóság jóváhagyása kell a kiviteli tervekhez. A hatóság az általa engedélyezett kivitelezés folyamán jogosult a munkák rajtaütés-szerű ellenőrzésére.

Műemlék vagy műemlék jellegű ingatlan egyházközségi kezelése eseté ajánlott a fejezet elején szereplő teljes törvény beszerzése és áttanulmányozása.

III. ADÓK, KÖZTERHEK„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré,

és Istennek, ami az Istené.” (Mt. 22,21)„Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok;

akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal,annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet,

akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet” (Róma 13,7)

Az adók és járulékok államnak fizetett részét az állam azoknak a szolgáltatásoknak a fedezésére fordítja, amelyeket az állampolgároknak nyújt, így az egészségügyi ellátás, a rendőrség és a katonaság szolgálata, a közutak fenntartása, árvízvédelem stb.

Az egyházközségben együtt szolgálnak lelkészi képesítésű és világi testvérek, akik mind az adózás, mind a közterhek szempontjából némely vonatkozásban eltérő szabályok alá esnek. Mint állampolgárokra,

45

mindkét csoportra vonatkozik a személyi jövedelemadó terhe, az egészségügyi hozzájárulás, valamint a nyugdíjjárulék vonatkozásában. A Magyarországi Református Egyház lelkipásztorai és lelkész végzettségű alkalmazottai az MRE többször módosított 2002. évi II. törvénye a Magyarországi Református Egyház lelkészeinek ellátásáról és nyugdíjintézetéről (továbbiakban: Nytv.) szerint az MRE Nyugdíjintézetének fizetik járulékukat, és nyugdíjba vonulásuk esetén nyugdíjukat onnan kapják. Ez a nyugellátás részben állami forrásból, részben az MRE Nyugdíjalapjából teljesül. Számos lelkipásztor azonban ha mint börtönlelkész, tábori lelkész, kórházi lelkész vagy egyéb, állami másodállása lévén, állami forrásból részesül nyugdíjban, de a feltételek teljesülése esetén az MRE Nyugdíjintézetétől kiegészítő nyugellátásban részesülhet. Ha a lelkipásztor heti 36 órát elérő világi foglalkoztatásban részesül, úgy nyugdíját nem az MRE Nyugdíjintézetétől kapja.

A személyi jövedelemadó mértékét az állami 1995. évi CXVII. törvénye (Szjtv) határozza meg függetlenül a jövedelem forrásától. Jelenleg ez a dolgozó személyi jövedelmének 16%-a, tehát a nyugdíj mentes ezalól az adó alól. Befizetni vagy a kifizetőhely – esetünkben az egyházközség – vagy az adózó személy köteles. Előző eset akkor áll fenn, ha erre az adózó megbízást ad a kifizetőnek.

Az SZJA szerint a személy jövedelmébe beleszámít:4. § (2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen

a) az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetve egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére);

b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;

c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;

d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele.

46

Ez a lelkészekre is érvényes. Esetükben fontos az Szjtv. 1. sz. melléklete, amely az adómentesség eseteit írja le. Egyházközség számára különösen fontos a melléklet alábbi pontja:

4.8. az egyházi jogi személy által egyházi személynek vagy az egyházi jogi személy részére végzett tevékenység ellátásáért rendszeres havi díjazásban részesülő magánszemélynek, elkülönített nyilvántartás alapján

a) juttatott olyan vagyoni érték (így különösen a perselypénz, az egyházfenntartói járulék vagy az adomány, ide nem értve az egyházi jogi személy számára közcélú adományként átadott pénzösszeget), amelyet egyházi szertartásért vagy egyházi szolgálatért magánszemély közvetlenül vagy közvetve nyújt,

b) a központi költségvetésből jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen nyújtott támogatás.

A lelkészek teljes jövedelmébe beleszámít a pénzbeli és a természetbeli jövedelem is az Nytv, szerint:

6.§(1) E törvény alkalmazásában 21. (1) Lelkészi javadalom: mindazon pénzbeli és természetbeli juttatás, amelyet az egyházi tisztségviselő szolgálati ellátásáért az egyházi állás, tisztség fenntartójától kap. Összegét, mértékét, a juttatás módját díjlevélben, illetve a tisztségről rendelkező határozatban kell megállapítani.(2) A lelkészt megillető természetbeni javadalom járulékalapot képező egyenértékét háromévenként a Zsinati Tanács állapítja meg.

31. § (3) Amennyiben a nyugdíjintézeti tag éves javadalma nem éri el a tárgyévi éves minimálbér összegét, a lelkész szolgálati jogviszonya alapján a Lelkészi Nyugdíjintézethez a közegyházi költségvetés a különbözetet befizeti.

10. § (1) Aki a Református Lelkészi Nyugdíjintézetnek tagja, az állami társadalom-biztosítási (nyugdíj és egészségbiztosítási), illetve magánnyugdíj pénztári rendszerhez ezen a Nyugdíjintézeten keresztül kapcsolódik.

14.§ (1) A Nyugdíjintézet tagja – figyelemmel életkorára és szolgálati éveinek számára – az állami jogszabályban rá nézve meghatározott nyugdíjkorhatár betöltésének

47

időpontjától jogosult a Református Lelkészi Nyugdíjintézet által folyósítandó öregségi nyugdíj-kiegészítésre.

31. § (3) a) A nyugdíj összege az állami nyugdíjból és a Nyugdíjintézet által fizetett nyugdíj-kiegészítésből tevődik össze.

A lelkipásztorok javadalmának közterheit a Nytv. a következőképpen határozza meg:

10. § (1) Aki a Református Lelkészi Nyugdíjintézetnek tagja, az állami társadalombiztosítási (nyugdíj és egészségbiztosítási), illetve magánnyugdíj pénztári rendszerhez ezen a Nyugdíjintézeten keresztül kapcsolódik. Az ellátásokra jelen törvényben meghatározottak szerint csak abban az esetben válik jogosulttá, ha a Nyugdíjintézeti tagsági kötelezettségeit teljesítette.

(2) Amennyiben a lelkész heti 36 órát elérő világi munkaviszonnyal rendelkezik, nem a Lelkészi Nyugdíjintézet útján kapcsolódik az állami rendszerhez.

A járulékok mértéke a törvény szerint:

48.§ (1) A nyugdíjintézeti tagsággal járó állást fenntartó egyházközségek, más egyházi testületek és intézmények fenntartói járulékot, a Nyugdíjintézet tagjai pedig tagságuk tartama alatt tagsági járulékot kötelesek fizetni.

(2) A fenntartói járulék mértéke a törvény hatálybalépése idején a teljes javadalom 21 %-a, míg a tag által fizetett járulék (tagdíj) a teljes javadalom 15 %-a.

(3) Amennyiben a nyugdíjintézeti tag éves javadalma nem éri el a tárgyévi éves minimálbér összegét, a lelkész szolgálati jogviszonya alapján a Lelkészi Nyugdíjintézethez a közegyházi költségvetés a különbözetet befizeti.

A befizetés módjára vonatkozó szabályozás:

49.§ (1) A járulékok százalékos összegét az évi költségvetésben a Zsinati Tanács határozza meg.

(2) A tagsági járulékot az állásfenntartó az illetmények kifizetésekor tartozik levonni, és a Nyugdíjintézetnek befizetni.

48

(3) A fenntartói járulékot a fenntartó (az egyházközség, más egyházi testület vagy intézmény) köteles költségvetésébe felvenni, és havonta, a tárgyhót követő hónap 15. napjáig a Nyugdíjintézetbe befizetni.

(4) Az állásfenntartó a járulék alapokról és a befizetésekről a Nyugdíjintézet által rendszeresített nyomtatványon az általa meghatározott időszakonként köteles adatot szolgáltatni a Nyugdíjintézetnek. Ennek másolatát egyidejűleg meg kell küldeni az esperesi hivatalnak.

(5) A tagsági járulék fizetését az állásfenntartókra, a fenntartói járulék fizetését a Nyugdíjintézet tagjaira áthárítani nem lehet.

Általában elmondható, hogy az egyházközségek hitéleti tevékenysége, az ezt támogató adományok, fenntartói járulékok, perselypénzek után nem kell adót fizetni. Abban az esetben azonban, ha az egyházközség vállalkozói tevékenységet folytat (pl. építés, karbantartás, üzletszerű értékesítés, stb.), úgy az adózási kötelezettség felmerül mind az iparűzési adó, mind az általános forgalmi adó (ÁFA) vonatkozásában. Mivel ilyenkor az egyházközség köteles kettős könyvelést bevezetni, érdemes ennek kötelezettségeit adószakértővel véleményeztetni.

A fizetett világi foglalkoztatás után fizetendő közterhek öt részből állnak:- személyi jövedelemadó (SZJA),- egészségügyi költséghozzájárulás (Ekj),- A társadalombiztosítás ellátásaira és a … stb. (Tbj)- gazdasági tevékenység utáni forgalmi adó (ÁFA),- termelői-kereskedelmi tevékenység utáni iparűzési adó.

A vonatkozó világi jogszabályok a következők:SZJA: A személyi jövedelemadóról szóló 1955. ávi CXVII. törvényEkj: Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényTbj: A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi 80. törvényÁFA: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény

Az SZJA mértéke a törvény 8. §-a értelmében 16%.

A társadalombiztosítási és nyugdíj-járulék fizetésére kötelezettek az egyházi alkalmazottak munkaadói is a törvény szerint:

5. § (1) E törvény alapján biztosított … h) az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy, kivéve

a saját jogú nyugdíjast

49

A világi alkalmazottak után a munkáltató által fizetendő közterhekre a Nemzeti Adó- és Vámhatóság (NAV) honlapja jó eligazítást ad, érdemes ezt figyelni:http://www.nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/fizetendo_jarulekok_2014.html

Ezek a járulékok részben a munkavállaló bruttó béréből kerülnek levonásra. Ezek a következők:

nyugdíjjárulék, ami 2014-ben 10%,egészségbiztosítási járulék, ami 2014-ben 7%,egyéni munkaerőpiaci járulék, ami 2014-ben 1,5%

A másik rész, a szociális hozzájárulási adó, amelyet a munkáltató nem a munkabérből von le; ennek a mértéke 2014-ben a bruttó munkabér 27%-a.

Valamennyi járulékot a munkáltató havonta köteles befizetni a NAV megfelelő számlájára. A fenti járulékokat a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak bruttó jövedelme után is be kell fizetni. Kivétel az egyéni munkaerőpiaci járulék, amelyet egyéni munkavállaló és nyugdíjas után nem kell fizetni.

Az ÁFA törvény kötelezettségei az egyházközségre csak akkor vonatkoznak, ha szolgáltatásait vagy ternékeit ellenérték fejében nyújtja, azaz vállakozási tevékenységet is végez. Ez lehet pl. kereskedelmi, mezőgazdasági vagy ipari tevékenység, helyiség vagy terület bérbeadása stb. Mentes az adó alól az egyházi jogi személy azon tevékenysége, amely létesítő okiratában vagy belső szabályában szerepel [85. § 4. c) alpont].

IV. ÉPÍTKEZÉSEK, FELÚJÍTÁSOK(Vári Attila, a Tiszántúli Református Egyházkerület főépítésze)

„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni,és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget,hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lk 14,28)

Bevezető gondolatok A gyülekezetek, az őket képviselő lelkészek, presbiterek, építési

bizottság nem kis felelősséggel kezd bele egy-egy építési beruházásba, felújításba.

Gyakorló szakemberként sok esetben hallom az építőiparban elterjedt mondást, mely szerint” ehhez a szakmához mindenki ért”.

50

Az igaz, hogy egy átlag ember is elmondhatja magáról, hogy ha csak a saját házának építésében is , de részt vett már valamilyen építési beruházáson,

de a gyakorlatban azt tapasztalom, hogy egy jól felépített, jól előkészített építkezés esetén is a tervező kiválasztása, tervezési koncepció meghatározása a megrendelő oldaláról, kivitelezés előkészítése, pályáztatás, a kivitelezési munka elindítása, ellenőrzése, pénzügyi elszámolása még a szakemberektől is nagy odafigyelést igényel.

Érdemes olyan szakembert felkérni egy-egy beruházás, felújítási munkák műszaki ellenőri feladatok elvégzésére, aki tudja képviselni a gyülekezet érdekeit a tervező, kivitelező, egyéb szereplők vonatkozásában. Ha ez pénzbe kerül, bőven visszatérülhet a beruházás során.

Az utóbbi években nagyon sok pályázati lehetőséggel találkozhatnak a gyülekezetek, de ebben az esetben is érdemes hozzáértő szakembereket bevonni. A gyülekezet tulajdonába kerülő, pályázni kívánt ingatlanokról (templom, parókia, óvoda, iskola, öregek otthona stb ) érdemes egy pályázati dokumentációt készíttetni, mert a pályázatok rövid beadási határidejét jobban tudjuk teljesíteni. Ennek ugyan költségei vannak, de a nyertes pályázatban ezt is, a pályázatírás egyéb költségeit is utólagosan el tudjuk számolni.

Ezen anyagban igyekeztem –a teljesség igénye nélkül – a legfőbb feladatok körét meghatározni az építés, építési előírások tükrében az építési folyamatok szereplőinek folyamatában.

A legfontosabb szereplő mindig a megrendelő, a beruházó, vagyis a gyülekezetek,

ezért is fontos a beruházási koncepció pontos meghatározása, mert a szereplőktől csak ebben az esetben tudjuk számon kérni az általunk meghatározott feladatok végrehajtását (lásd a tartalomjegyzékben)

IV.1. Építésügyi Hatósági eljárások

IV.1.1. Építési engedély iránti kérelem:

Az építésügyi hatósági eljárások szabályait 2013. január 1-től az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásokról szóló 312/2012.(XI.8) Korm. rendelet szabályozza.

51

Nagyon fontos megjegyezni, hogy 2013.január 1-től a benyújtás formája szempontjából különválik – de csak formai szempontból - az építésügyi hatósági engedély kérelem és az engedélykérelem mellékletét képező építészeti –műszaki dokumentáció! Ugyanis amíg az építésügyi hatósági engedélykérelmet be lehet nyújtani papír alapon és elektronikusan is, addig az engedélykérelem mellékletét képező építészeti-műszaki dokumentációval kapcsolatban csak elektronikus formában lehet ezt megtenni.

3. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethez:

Statisztikai adatlap épület építési engedélyezéséhez (tervezői feladat )

5. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethe z:

Szakhatósági dokumentációk tartalma építésügyi hatósági engedélyezéshez (tervezői feladat )

8. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethez:

Az építészeti-műszaki dokumentáció tartalma

IV.1.2. Építési engedély nélkül végezhető építési tevékenységek

1. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethez:1. A műemléki jelentőségű területen a telek közterületi határához

legközelebb, de legfeljebb 10 méterre álló meglévő épület átalakításának kivételével az építési engedéllyel építhető építmény átalakítása, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, homlokzatának megváltoztatása, ha az építési tevékenységgel az építmény tartószerkezeti rendszerét vagy tartószerkezeti elemeit nem kell

a) megváltoztatni,b) átalakítani,c) elbontani,d) kicserélni,e) megerősíteni vagyf) változatlan formában újjáépíteni.

2. Meglévő építmény utólagos hőszigetelése, homlokzati nyílászáró - áthidalóját nem érintő - cseréje, a homlokzatfelület színezése, a homlokzat felületképzésének megváltoztatása.

3. Meglévő építményben - alapozást nem igénylő - új égéstermék-elvezető kémény létesítése, ha annak megvalósítása nem jár a

52

meglévő építmény tartószerkezetének megbontásával, átalakításával, megerősítésével.

4. Új, önálló (homlokzati falhoz rögzített vagy szabadon álló) égéstermék-elvezető kémény építése melynek magassága a 6,0 m-t nem haladja meg.

5. Az épület homlokzatához illesztett előtető, védőtető, ernyőszerkezet építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése, megváltoztatása, ha ehhez az épület tartószerkezetét nem kell

a) megváltoztatni,b) átalakítani,c) megbontani,d) kicserélni,e) megerősíteni vagyf) újjáépíteni.

6. Épületben az önálló rendeltetési egységek számának változtatása.7. Kereskedelmi, vendéglátó rendeltetésű épület építése, bővítése,

melynek mérete az építési tevékenység után sem haladja meg a nettó

20,0 m2 alapterületet, kivéve műemléki jelentőségű területen a telek közterületi határához legközelebb, de legfeljebb 50 méterre álló új épület építését, vagy meglévő épület építésügyi hatósági engedélyhez kötött bővítését vagy átalakítását.

8. Nem emberi tartózkodásra szolgáló építmény építése, bővítése, melynek mérete az építési tevékenység után sem haladja meg a nettó 50 m³ térfogatot és 3,0 m gerincmagasságot.

9. Önálló reklámtartó építmény építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése, megváltoztatása, melynek mérete az építési tevékenység után sem haladja meg

a) beépítésre nem szánt területen a 9,0 m magasságot,b) beépítésre szánt területen a 4,5 m magasságot.

10. Temető területén:a) sírbolt, urnasírbolt építése, bővítése, melynek mérete az építési

tevékenység után sem haladja meg a nettó 50 m² alapterületet, vagy a 3,0 m magasságot,

b) urnafülke, sírhely, sírjel építése, elhelyezése.

53

11. Szobor, emlékmű, kereszt, emlékjel építése, elhelyezése, ha annak a talapzatával együtt mért magassága nem haladja meg a 6,0 m-t.

12. Emlékfal építése, melynek talapzatával együtt mért magassága nem haladja meg a 3,0 m-t.

13. Park, játszótér, sportpálya megfelelőségi igazolással vagy teljesítménynyilatkozattal és műszaki specifikációval rendelkező műtárgyainak építése, egyéb építési tevékenység végzése.

14. Megfelelőség igazolással vagy teljesítmény-nyilatkozattal és jóváhagyott műszaki specifikációval rendelkező építményszerkezetű, vagy tömegtartózkodás céljára nem szolgáló, vagy legfeljebb 180 napig fennálló

a) rendezvényeket kiszolgáló színpad, színpadi tető, lelátó, mutatványos, szórakoztató, vendéglátó, kereskedelmi, valamint előadás tartására szolgáló építmény,

b) kiállítási vagy elsősegélyt nyújtó építmény,c) levegővel felfújt vagy feszített fedések (sátorszerkezetek),d) ideiglenes fedett lovarda

építése.

16. Növénytermesztésre szolgáló fóliasátor építése, bővítése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, megváltoztatása, melynek legmagasabb pontja az építési tevékenység után sem haladja meg

a) beépítésre nem szánt területen a 9,0 m-t,b) beépítésre szánt területen a nettó 500,0 m² alapterületet és a 4,5

m magasságot.

17. A 6,0 m vagy annál kisebb magasságú, a 60 m³ vagy annál kisebb térfogatú siló, ömlesztettanyag-tároló, nem veszélyes folyadékok tárolója, nem veszélyes anyagot tartalmazó, nyomástartó edénynek nem minősülő, föld feletti vagy alatti tartály, tároló elhelyezéséhez szükséges építmény építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése.

18. A bruttó 50,0 m³-nél nem nagyobb térfogatú vagy a 1,5 m-nél nem mélyebb magánhasználatú kerti víz-, fürdőmedence, kerti tó építése.

19. A telek természetes terepszintjének - építési tevékenységgel összefüggő - 1,0 m, vagy annál kisebb mértékű végleges jellegű megváltoztatása.

54

20. Támfal építése, bővítése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, megváltoztatása, melynek mérete az építési tevékenységgel nem haladja meg a rendezett alsó terepszinttől számított 1,0 m magasságot.

21. Kerítés, kerti építmény, tereplépcső, járda és lejtő, háztartási célú kemence, húsfüstölő, jégverem, valamint zöldségverem építése, építménynek minősülő növénytámasz, növényt felfuttató rács építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése.

22. Mobil illemhely, mobil mosdó, mobil zuhanyozó elhelyezése, árnyékszék építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése.

23. Napenergia-kollektor, szellőző-, klíma-, riasztóberendezés, villámhárító-berendezés, áru- és pénzautomata, kerékpártartó, zászlótartó építményen vagy építményben való elhelyezése, ha ahhoz nem kell az építmény tartószerkezeti rendszerét vagy tartószerkezeti elemeit

a) megváltoztatni,b) átalakítani,c) elbontani,d) kicserélni,e) megerősíteni vagyf) újjáépíteni.

24 . Építménynek minősülő szelektív és háztartási célú hulladékgyűjtő és -tároló, sorompó, árnyékoló elhelyezése.

25. Telken belüli közmű becsatlakozási és -pótló műtárgy építése.

28. Zászlótartó oszlop (zászlórúd) építése, melynek terepszinttől mért magassága a 6,0 métert nem haladja meg.

29. Építési tevékenység végzéséhez szükséges, annak befejezését követően elbontandó állványzat mérethatár nélkül, bruttó 50 m³ térfogatot meg nem haladó felvonulási építmény építése.

32. Közforgalom elől elzárt, telken belüli, 3,0 m vagy annál kisebb fesztávú áteresz, bejáró-, átjáró-híd építése.

33. A legfeljebb 2,0 m mélységű és legfeljebb 20 m³ légterű pince építése, meglévő felújítása, helyreállítása, átalakítása, korszerűsítése, bővítése.

55

IV.1.3. Építési tervdokumentációs rendszer (ÉTDR)

Az ETDR egy olyan interneten elérhető központi szolgáltatás, amely az építésügyi hatósági engedélyezési folyamat valamennyi résztvevője számára támogatja az engedélyezési dokumentáció (rajzi mellékleteket is beleértve ) elektronikus kezelését, azaz tárolását, továbbítását, véleményezését, megjelenítését és megőrzését. Maga az ÉTDR egy olyan internet alapú tárhely, amelybe az építésügyi hatósági eljárás mellékletét képező építészeti-műszaki dokumentációt feltölti a kérelmező építtető. Ezt követően a szakhatóság és az egyéb ügyfelek ennek a kezelő programján keresztül tekintheti meg az építészeti-műszaki dokumentáció őket érintő részeit.

Az ÉTDR-be való bejelentkezés szabályai: Az ÉTDR-ben aktív tevékenységet – pl. elektronikus tárhely létrehozása,kérelem benyújtása, az eljárás előrehaladásának megtekintése, végzések, határozatok letöltése- csak regisztrált és bejelentkezett ügyfelek (építtető képviselője, tervező, műszaki ellenőr, kivitelező, felelős műszaki vezető stb. ) végezhetnek.

A kérelmezőnek mind online, mind offline formában történő benyújtásához szükség van ügyfélkapus regisztrációra (személyesen, online vagy offline formában történő időpontfoglalás alapján, a regisztrációt követő aktiválás után mindenkinek egyedi kód áll majd rendelkezésére az ÉTDR-be való belépéshez.

Az építésügyi hatósági engedély iránti kérelem elektronikus úton történő benyújtásához, papír alapon történő benyújtása esetén a kérelem, és jogszabályban előírt mellékleteinek feltöltéséhez az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató építési tervdokumentációs rendszer (a továbbiakban: ÉTDR) az építtető részére közvetlenül a kérelem benyújtása előtt elektronikus feltöltő tárhelyet biztosít.

Az építésügyi hatósági engedély iránti kérelem elektronikus úton történő benyújtását megelőzően az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően az építtető az építésügyi hatósághoz benyújtott külön kérelmére, az abban kérelmezett időtartamra

a) a kérelem és jogszabályban előírt mellékletei,b) előzetes szakhatósági állásfoglalások, valamintc) építésügyi hatósági szolgáltatás kérelmezéséhez szükséges

dokumentumokösszegyűjtése és előzetes tárolása céljából a kérelmező részére az ÉTDR elektronikus gyűjtő tárhelyet biztosít.

56

Az elektronikus tárhely igényléséhez - a papír alapon történő benyújtás esetét kivéve - az építtetőnek vagy meghatalmazottjának a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezése szerinti elektronikus azonosítási szolgáltatással történt azonosítása alapján regisztrálnia kell az ÉTDR-ben. Az építtető vagy meghatalmazottja regisztrációval - külön bírálat és döntés nélkül - automatikusan hozzáférést kap a saját tárhelyéhez.

Az (1) és (2) bekezdés szerinti elektronikus tárhely dokumentumaiba az építésügyi hatósági engedély iránti kérelem benyújtása előtt csak a tárhely gazdájaként az építtető vagy meghatalmazottja, továbbá az építtető vagy meghatalmazottja hozzájárulásával az eljáró építésügyi hatóság vagy a szakhatóság tekinthet bele vagy tölthet fel dokumentumokat.

Az építtető az előzetes szakhatósági állásfoglalás megkéréséhez szükséges dokumentumokat az elektronikus gyűjtő tárhelyre tölti fel, amelyhez a szakhatóságnak hozzáférést biztosít. A szakhatóság ugyanezen tárhelyre tölti fel szakhatósági állásfoglalását is, és záradékolja elektronikusan a véleményezett dokumentációt.

Az (1) és (2) bekezdés szerinti tárhely az építésügyi hatósági engedély iránti kérelem benyújtásáig áll az építtető rendelkezésére.

Az építészeti-műszaki dokumentáció, az előzetes szakhatósági állásfoglalás, az építészeti-műszaki tervtanács véleménye, valamint a települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat polgármesterének vagy a fővárosi önkormányzat főpolgármesterének (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat polgármestere) településképi véleménye és az egyéb dokumentumok elektronikus tárhelyre történő feltöltése önmagában az engedélyezési eljárást nem indítja meg.

IV.1.4. Elektronikus építési napló

Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009 (IX.15.) kormányrendelet szerint az építési naplót a 2013. október 1-je után induló építőipari kivitelezések esetében elektronikusan kell vezetni. A 2013. október 1. előtt megkezdett kivitelezések esetében az építési napló vezetését papír alapon is be lehet fejezni. 

Az elektronikus építési napló bevezetésével az építési napló fogalma és tartalma, vezetésének főbb szabályai nem változnak. Az elektronikus

57

építési napló a www.e-epites.hu portálon, abban az Országos Építésügyi Nyilvántartás (OÉNY) ablakon keresztül elérhető internetes alkalmazás.

Az építési napló a vezetésére vagy bejegyzésre kötelezettek számára, ügyfélkapus regisztráció után bárhonnan, a nap bármely szakában elérhető.

Egy beruházáshoz egy e-építési napló tartozik, függetlenül a beruházás nagyságától, a beruházás kapcsán megkötött építőipari kivitelezési tevékenység végzésére irányuló szerződések számától. Az e-építési napló rögzíti a szerződés szerinti építőipari kivitelezés tárgyát, az építési-szerelési munkák adatait, az építési munka menetét, megfelelőségét, a teljesítési igazolásokat és a kapcsolódó dokumentumokat.

„Az e-építési naplót készenlétbe kell helyezni a megnyitás előtt. Ez az építtető feladata, aki ezzel megbízhat, felhatalmazhat más személyt is, pl. az építési műszaki ellenőrt. Az e-építési napló készenlétbe helyezése az építtető (vagy megbízottja / meghatalmazottja) kezdeményezésére elektronikus úton történik a Lechner Lajos Tudásközpontnál (LLTK). Az e-napló készenlétbe helyezés folyamatát, a Dokumentációs Központ Üzemeltetési és Adatkezelési Szabályzata tartalmazza.”

A kérelem tartalmazza – engedély köteles munkák esetén – az építési engedély számát.

A kérelem mellékletei: szükség szerint képviseleti meghatalmazás, megbízás cég esetén adószám

Az e-építési napló több részből áll. Az e-építési napló készenlétbe helyezését követően több – az e-építési napló részeként – fő- és al naplót is lehet nyitni, a fő- és alvállalkozók számától függően. Az e-építési napló akkor minősül megnyitottnak, ha az első főnaplót megnyitották. A főnapló megnyitásával egyidejűleg – a tulajdonos hozzájárulásával – az építtető és a fővállalkozó kivitelező közötti építési területátadás is megtörténik.

A fővállalkozó az alvállalkozó(k) építési napló vezetését(eit) átvállalhatja. Minden vállalkozó csak a saját naplórészébe jegyezhet be, illetve a vele szerződéses viszonyban lévő vállalkozók naplórészeit láthatja.

A szerződésszerű teljesítést a teljesítésigazolási napló tartalmazza és igazolja, ez képezi az alapját pl. a jogviták rendezésének, vagy a

58

használatbavételi engedélyezést megelőző építési terület visszaadásának is.

Hálózati lefedettség hiányában, illetve egyéb (műszaki) probléma fennállása esetén offline (internet kapcsolat nélküli) naplóvezetés is lehetséges. Az így készült bejegyzéseket maximum 3 naponként fel kell tölteni az elektronikus alkalmazásba.Az e-építési napló mindaddig készenlétbe helyezett állapotban van, amíg meg nem nyitják.

Az e-építési napló megnyílik, ha az első főnaplót megnyitják. Az e-építési napló megnyitásával a készenléti állapota megszűnik, mert megnyitott állapotba került. Az e-napló mindaddig megnyitott állapotban van, amíg az utolsó naplórészt is le nem zárták, és a beruházás a használatbavételi engedélyezéssel, vagy egyéb módon teljesen be nem fejeződött, és a legutolsó terület visszaadási aktus is le nem zárult.

A lezárt elektronikus építési naplók elektronikus formában kerülnek megőrzésre. Az archiválás központi tárhelyen történik. Szükség esetén a napló nyomtatását is könnyen meg lehet oldani.

IV.1.5. Munkaterület átadás-átvétele

A tényleges kivitelezési tevékenység kezdése és a lezárása, a munkaterület átadása és az átadás-átvételi eljárás számos esetben okoz vitát a felek között. A lánctartozás megakadályozása érdekében született 2013. évi kormányzati intézkedések egyik eleme az építési folyamatnak ezt a két fázisát szabályozza újra.

1. A tulajdonosnak jóvá kell hagynia a munkaterület átadását

Az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor az építtető az építési munkaterületet a szerződés szerint átadja a fővállalkozó kivitelező részére. Az alvállalkozó kivitelező részére az építési területet a megrendelő vállalkozó kivitelező adja át [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 5. § (4) bek.]. Az építési munkaterület átadásával egyidejűleg meg kell nyitni az építési naplót is, és abban a munkaterület átadás-átvételt rögzíteni kell. Az építési naplóban a munkaterület átadás-átvételével kapcsolatosan kötelezően szerepelnie kell:

a) az átadás-átvétel időpontjának,b) a tevékenység körülírásánakc) a munkaterület megjelölésének [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 5. § (5) bek.].

59

2013. július 1-jétől új előírás, hogy ha az építtető nem az építési tevékenységgel érintett telek, építmény vagy építményrész tulajdonosa, az építési munkaterület fővállalkozó kivitelező részére történő átadását a tulajdonosnak is jóvá kell hagynia. A telek, építmény, építményrész tulajdonosának a munkaterület átadását az építési naplóban ellen kell jegyeznie. A tulajdonosnak a munkaterület átadásának tudomásulvételéről az építési naplóban kell nyilatkoznia, vagy külön nyilatkozatát elektronikus formában is csatolhatja az építési naplóhoz [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 5. § (5a) bek.]. Az elektronikus formában történő csatolás kapcsán a jogszabály valószínűsíthetően az elektronikus építési naplóra gondolt, azonban ez még nem létezik, ezért jelenleg még marad az építési naplóban történő írásbeli tudomásulvétel.

A tulajdonosi nyilatkozat meglétét az építésfelügyeleti hatóság tudja majd ellenőrizni, és annak esetleges hiányát szankcionálni.

2. A munkaterület átadásának jogkövetkezményei

A munkaterület átadásához kapcsolódó egyik jogkövetkezmény, hogy a 2013. április 19-ét követően hatályos rendelkezés alapján a használatbavételi engedély iránti kérelem új feltétele lett az is, hogy az építési munkaterületet az építtető részére, építési naplóban igazoltan átadták [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ameddig a vállalkozó igazolhatóan vissza nem adja a munkaterületet, addig az építtető nem is adhatja be a használatbavételi engedély iránti kérelmét. A jogalkotó a munkaterület visszaadásának igazolásával arra kívánja ösztönözni az építtetőt, hogy minél előbb kifizesse a vállalkozót, vagy állapodjanak meg a fennmaradó tartozásról, mert a munkaterület igazolt visszaadásának hiányában nem is nyújtható be a használatbavételi engedély. A másik jogkövetkezmény már a polgári jog területét érinti. Azzal, hogy az ingatlan tulajdonosai – vagy a tulajdonosa is – átadja a munkaterületet a fővállalkozó vállalkozónak, a kivitelező annak visszaadásáig jogszerű birtokosnak minősül, ezért akár a tulajdonossal szemben is részesülhet birtokvédelemben.

3. Az átadás-átvétel maximális időtartama

A kivitelezési tevékenység befejezése során a megrendelők gyakran visszaélésszerűen gyakorolják jogaikat, és nem veszik át az elkészült épületet, munkarészt, ezzel próbálják a fizetési kötelezettségüket késleltetni. Ennek elkerülése érdekében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) már korábban is tartalmazta, hogy a megrendelő köteles a munkát a vállalkozó értesítésében megjelölt

60

időpontra kitűzött átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni, és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. A Ptk. 2013. július 1-jétől hatályos szabálya kimondja, hogy az átadás-átvétel időtartama legfeljebb harminc nap lehet.

A jogszabály nem zárja ki, hogy indokolt esetben ettől a felek eltérjenek, és 30 napnál hosszabb időt határozzanak meg az átadás-átvételi eljárás lefolytatására, azonban egy érvénytelenségi okot telepít ehhez a jogalkotó. Gazdálkodó szervezetek közötti szerződésben, illetve szerződő hatóság által megrendelőként gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltételt a vállalkozó megtámadhatja [1959. évi IV. tv. 405. § (1) bek.].

A Ptk. a próbaüzem szabályait is a fentieknek megfelelően egészítette ki, szintén 30 napban maximalizálta a próbaüzem időtartama, azzal, hogy ettől el is térhetnek, de hosszabb időtartam esetén a vállalkozó érvénytelenségi pert kezdeményezhet [1959. évi IV. tv. 407/A. § (1) bek.].

A Közbeszerzési eljárásokkal érintett beruházások esetében az átadás-átvétel szabályai eltérnek a Ptk. rendelkezéseitől. A Közbeszerzési törvény (Kbt.) szerint az építési beruházás megvalósítására kötött építési szerződés esetén az ajánlatkérőként szerződő fél, amennyiben az ajánlattevőként szerződő fél írásbeli értesítésére (készre jelentés) a szerződésben az átadás-átvételi eljárás megkezdésére meghatározott határidőt követő tizenöt napon belül nem kezdi meg az átadás-átvételi eljárást, vagy megkezdi, de a szerződésben - a Ptk. 405. § (1) bekezdésére figyelemmel - meghatározott határidőben nem fejezi be, az ajánlattevőként szerződő fél kérésére, a teljesítésigazolást köteles kiadni [2011. évi CVIII. tv. 130. § (2) bek.].

IV.1.6. Teljesítés igazolás

1. Mi az e-teljesítésigazolás?

Az e-teljesítésigazolás: az elektronikus teljesítésigazolási naplóban elektronikusan kitöltött teljesítésigazolás. A teljesítésigazolás kitöltésére az építtető és a fővállalkozó kivitelező vagy a megrendelő vállalkozó kivitelező és az alvállalkozó kivitelező között létrejött szerződés alapján kerül sor, ha a fő- vagy alvállalkozó kivitelező az általa vállalt szerződés

61

tárgya szerinti építési tevékenységet a szerződésben foglaltak, a jogszabályban előírtak és a kivitelezési dokumentációban meghatározottak szerint elvégezte.

2. Milyen esetekben nem kötelező az e-teljesítésigazolás?

A Kivitelezési kódexben előírt elektronikus építésinapló-vezetési kötelezettséggel nem járó építőipari kivitelezési tevékenység esetében az építési naplót papír alapon a Kivitelezési kódex 2. melléklet szerinti tartalommal és formában a 2013. szeptember 30-án hatályos rendelkezések szerint kell vezetni [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 42. § (4)-(7) bek.]. A papír alapon vezetendő építési naplókba értelemszerűen nem lehet az e-teljesítésigazolást mellékelni, ezért a papír alapon vezetett építési naplóval dokumentált kivitelezések esetében még a Kivitelezési kódex korábbi, szeptember 30-án hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a teljesítés igazolására.

3. A felelős műszaki vezető új feladata

A papír alapon vezetett építési naplók esetében az építési naplóban nem kell rögzíteni a teljesítésigazolást, a felelős műszaki vezetőnek csak az a feladata, hogy az alvállalkozó kivitelező által megküldött teljesítésről szóló értesítés kézhezvételétől – ha szerződés vagy jogszabály átadás-átvételi eljárást határoz meg, ennek lezárásától – számított, szerződésben meghatározott, de legfeljebb tizenöt munkanapon belül az alvállalkozó kivitelező részére megküldje a teljesítésigazolást, és annak adatait az alvállalkozói nyilvántartásba felvigye.

2013. október 1-jétől a megrendelő vállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője köteles – változatlan határidőn belül – az alvállalkozói teljesítésigazolással kapcsolatos bejegyzéseket megtenni az elektronikus építési naplóban. Ez akkor is a felelős műszaki vezető kötelezettsége, ha az építési naplót a kivitelező vezeti. Szintén a felelős műszaki vezető feladata, hogy átadja vagy megküldje a teljesítésigazolást az alvállalkozó részére [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 13. § (3) bek. m) pont].

A felelős műszaki vezető által készítendő alvállalkozói teljesítésigazolás kötelező tartalmi elemei:

a) a teljesített kivitelezési munkák meghatározását, mennyiségét és minőségét, a teljesítés időpontját,

b) a teljesítésigazolás alapján számlázható összeget,

c) a szerződésben meghatározott alvállalkozói díj, és a teljesítésigazolásban megjelölt számlázható összeg eltérése esetén

62

az eltérés indoklását [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 13. § (3) bek. l) pont].

4. A műszaki ellenőr új feladata

A műszaki ellenőr feladata a fővállalkozó kivitelező által megküldött teljesítésről szóló értesítés kézhezvételétől – ha szerződés vagy jogszabály átadás-átvételi eljárást határoz meg, ennek lezárásától – számított, szerződésben meghatározott, de legfeljebb tizenöt munkanapon belül a teljesítésigazolás

a) kiállítása és átadása vagy megküldése a fővállalkozó részére,b) rögzítése az elektronikus építési naplóban [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 16. § (3) bek. o) pont].

Azt, hogy a műszaki ellenőr az e-naplóban is köteles rögzíteni a teljesítésigazolást, a 322/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet 71. § (2) bekezdése határozta meg 2013. október 1-jei hatállyal. Mivel a jogszabály csak az e-naplókra írja elő ezt a kötelezettséget, a műszaki ellenőrnek a papír alapú építési naplókba a teljesítésigazolást nem kell beírnia. Véleményem szerint azonban ez a kivitelezéssel kapcsolatos, lényeges körülmény, ezért az általános szabályok alapján is az építési naplóban lehet a helye a teljesítésigazolásnak.

Hagyományos teljesítésigazolási minta:

5. Teljesítés Igazolás

(minta)

Szerződés azonosító: ������������������������������������������������ Szerződés megkötés ideje: ������������

Felvétel ideje: ������������������������������������������������ Felvétel helye: ��������������������������������������

Megrendelő: ������������������������������������������� Címe: ������������������������������������������

Vállalkozó: ������������������������������������������������ Címe: ������������������������������������������

Jelenlévők: Megrendelő részéről: ������������������������������������������������

Vállalkozó részéről: �����������������������������

63

Teljesítés Dátuma: ������������������������������������������������ Munka megnevezése: ������������������������������������������������ Összege: Fizetendő összesen (+ ÁFA ): �������������������������������������������� A Megrendelő fenti munkák elvégzését igazolja, és hozzájárul, hogy Vállalkozó, a felek között fennálló szerződésben foglalt díjtételek alapján számlát bocsásson ki a Megrendelő felé. A Megrendelő vállalja, hogy a számla ellenértékét szerződés szerinti ütemezésben átutalja.

kmf.

������������������������������������ ���������������������������������������� Megrendelő Vállalkozó

6. Felmérési napló

(1) Az építési-szerelési munka mennyiségének folyamatos ellenőrzése céljából - az építési napló mellékleteként - a kivitelező a 3. melléklet szerinti tartalommal felmérési naplót vezet, ha az építtetővel kötött szerződésben a felmérést tekintik az elvégzett munkák mennyiségének elszámolási alapjául.

(2) Nem kell felmérési naplót vezetni, haa) az elvégzett munkák mennyisége egyszeri felméréssel vagy az

építési napló bejegyzéseiből megfelelően megállapítható,b) a felmérési napló a kivitelezési dokumentáció idom- és

méretjegyzékével helyettesíthető, vagyc) a felmérési adatokat a szintezési jegyzőkönyv, a

keresztszelvényrajzok és a tömegszámítások tartalmazzák.(3) A felmérési napló és a teljesítésigazolási napló az e-napló része.

IV.1.7. Az építőipari kivitelezési tevékenység befejezése

Elektronikus teljesítésigazolás és műszaki átadás-átvétel

31. § (1) Az elektronikus teljesítésigazolási naplóban elektronikus teljesítésigazolás (a továbbiakban: e-teljesítésigazolás) kitöltésére kerül sor az építtető és a fővállalkozó kivitelező vagy a megrendelő vállalkozó kivitelező és az alvállalkozó kivitelező között létrejött

64

szerződés alapján, ha a fő- vagy alvállalkozó kivitelező az általa vállalt szerződés tárgya szerinti építési tevékenységet a szerződésben foglaltak, a jogszabályban előírtak és a kivitelezési dokumentációban meghatározottak szerint elvégezte, és ezt az építtetőnek vagy - alvállalkozói szerződés esetén - a megrendelő vállalkozó kivitelezőnek az elektronikus teljesítésigazolási naplóba rögzítve jelenti.

(2) A fő-, illetve alvállalkozói szerződés esetén az alvállalkozó kivitelező vagy erre irányuló felhatalmazás esetén a felelős műszaki vezetőjük a közös helyszíni bejárás során az e-főnaplóban, illetve az e-alnaplóban, jegyzőkönyvben rögzített mennyiségi és minőségi hibák, hiányosságok kijavítását követően az e-teljesítésigazolási naplóban rögzíti a szerződésben vállalt és elvégzett tevékenységet tartalmazó teljesítési összesítőt.

(3) Az építési műszaki ellenőr vagy a beruházási tanácsadó, vagy a 7. § (2) bekezdés i) pontja szerinti esetben az építtető vagy a megrendelő vállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője az ellenőrzést követően e-teljesítésigazolást állít ki az elvégzett építési tevékenységről, annak mértékéről, mennyiségéről és minőségéről, és ez alapján javaslatot tesz a számlázható összeg mértékére.

(4) Az építtető vagy a megrendelő vállalkozó kivitelező a teljesítésigazolás alapján kiállított számla ellenértékét fizeti ki a fő- vagy alvállalkozó kivitelezőnek. Az alvállalkozó kivitelező a megrendelő vállalkozó kivitelezőnek átad minden olyan dokumentumot, ami számára a teljesítésigazolás kiállításához és elszámoláshoz, valamint az építőipari kivitelezési tevékenység dokumentálásához szükséges.

(5) A 17. § (2) bekezdése szerinti építtetői fedezetkezelői közreműködés esetén a teljesítésigazolást nulla ellenértékkel kiadottnak kell tekinteni, ha a teljesítésigazolást

a) az építési műszaki ellenőr, vagy a beruházási tanácsadó a 16. § (3) bekezdés o) pontja szerint meghatározott határidőben nem küldi meg a fővállalkozó kivitelező,

b) az építtető a 7. § (2) bekezdés i) pontja szerint meghatározott határidőben nem küldi meg a fővállalkozó kivitelező vagy

c) a felelős műszaki vezető a 13. § (3) bekezdés m) pontja szerint meghatározott határidőben nem küldi meg az alvállalkozó kivitelezőrészére.

32. § (1) Az építési beruházás építési tevékenységének befejezésekor műszaki átadás-átvételi eljárást kell lefolytatni. A műszaki átadási-átvételi eljárás résztvevőit a fővállalkozó kivitelező

65

e-főnaplóban jelzett kezdeményezésére az építtető hívja össze. Az építtető az eljárás meghatározott időpontjának, az építési engedély számának és az építés helyszínének az e-főnaplóba történő bejegyzésével értesíti az illetékes építésfelügyeleti hatóságot, a fővállalkozó kivitelezőt és egyéb érdekelteket.

(2) A műszaki átadás-átvételi eljárás célja annak ellenőrzése, hogy az építtető és a fővállalkozó kivitelező közötti építési szerződés tárgya szerinti építési tevékenység vagy a technológiai szerelés a szerződésben és jogszabályban előírtak alapján, a kivitelezési dokumentációban meghatározottak szerint maradéktalanul megvalósult-e, és a teljesítés megfelel-e az előírt műszaki, és a szerződésben vállalt egyéb követelményeknek és jellemzőknek.

(3) Az építtető vagy az általa megbízott építési műszaki ellenőr vagy beruházási tanácsadó köteles a fővállalkozó kivitelező által megjelölt időpontra kitűzött műszaki átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni az elvégzett építési tevékenységgel az építési szerződésben foglaltak teljesülését.

(4) A műszaki átadás-átvételi eljárásról elektronikus jegyzőkönyvet (a továbbiakban: e-jegyzőkönyvet) kell készíteni, és azt az e-főnaplóhoz mellékletként csatolni.

(5) Az e-jegyzőkönyv tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyek jogvita esetén jelentősek lehetnek, így különösen

a) az eljárás kezdetének és befejezésének időpontját,b) a műszaki átadás-átvételi eljárásban résztvevők nevét,

megnevezését, részvételi minőségét,c) az építtető által érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket,d) az építtető észrevételeit a szerződésben foglaltak teljesítéséről,e) a műszaki átadás-átvételi eljárás során felfedezett mennyiségi és

minőségi hibák, hiányok, hiányosságok megnevezését (jelentősebb tételszám esetén az átadás-átvételi jegyzőkönyv mellékletét képező külön hiánypótlási jegyzőkönyv vagy hibajegyzék, hiányjegyzék is készíthető),

f) a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket,g) a jogszabályban előírt nyilatkozatokat,h) az építtető döntését arról, hogy átveszi-e az építményt,i) az építtető döntését arról, hogy igényt tart-e a hibák kijavítására

vagy árengedményt kér, valamintj) a résztvevők részéről a jegyzőkönyv jóváhagyását.(6) Ha az építtető a hibák, hiányok, hiányosságok kijavítását kéri,

az e-jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a kijavítás határidejét, valamint a kijavításért és az átvételért felelős személy megnevezését. Ha

66

hiánypótlási elektronikus jegyzőkönyv vagy elektronikus hibajegyzék, elektronikus hiányjegyzék is készült, akkor azt is az e-főnaplóhoz mellékletként kell csatolni.

(7) A fővállalkozó kivitelező vagy annak felelős műszaki vezetője a mennyiségi és minőségi hibák, hiányosságok kijavítását követően az e-teljesítésigazolási naplórészben rögzíti a szerződésben vállalt és elvégzett tevékenységet tartalmazó e-teljesítési összesítőt.

(8) A műszaki átadás-átvételi eljáráson felmerült és az e-jegyzőkönyvbe vett hibák, hiányosságok kijavítását követően kiállított - a fővállalkozó kivitelezői teljesítéshez kapcsolódó - e-teljesítésigazolás alapját az elektronikus műszaki igazolás (a továbbiakban: e-műszaki igazolás) képezi. Az építtető vagy az általa megbízott építési műszaki ellenőr, beruházási tanácsadó a fővállalkozó kivitelező teljesítésének ellenőrzését követően

a) e-teljesítésigazolást állít ki az e-műszaki igazolásban rögzített kivitelezési munkák meghatározásáról, az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenység mértékéről, mennyiségéről és minőségéről, a teljesítés időpontjáról és a számlázható összegről vagy

b) a 16. § (3) bekezdés p) pontja szerinti esetben e-műszaki igazolást állít ki a teljesített kivitelezési munkák meghatározásáról, az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenység mértékéről, mennyiségéről és minőségéről, a teljesítés időpontjáról, és a feladat ellátására vonatkozó szerződésében meghatározottak szerint javaslatot tesz a fővállalkozó kivitelező által számlázható összeg meghatározására.

(9) Az építtető az e-teljesítésigazolás alapján kiállított számla ellenértékét - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a számla kézhezvételének napját követő 30 napon belül fizeti ki a fővállalkozó kivitelezőnek.

(10) Építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén a fő- vagy megrendelő vállalkozó kivitelező köteles a teljesítéséről, részteljesítéséről kiállított számlája benyújtásának időpontjáig a teljesítésben, részteljesítésben megjelenő, vele szerződéses viszonyban álló alvállalkozó kivitelező teljesítésének, részteljesítésnek pénzügyi elszámolását elvégezni, amely magába foglalja az e-teljesítésigazolás kiállítását és az alvállalkozó részéről a számla benyújtását. A vállalkozó kivitelező a benyújtott számlája teljes körű kiegyenlítésére - a 21/A. §-ban foglalt kivétellel - csak akkor jogosult, ha a kötelezettsége teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelezők követelését kiegyenlítette, függetlenül azok fizetési határidejétől.

67

IV.1.8. Használatbavételi engedély iránti kérelem:

Használatbavételi engedély szükséges ahhoz, hogy a befejezett épületet használatba vehesse a tulajdonosa, azonban 2013. január 1-jétől jelentősen csökkent a használatbavételi engedélyhez kötött tevékenységek köre. Használatbavételi engedély nem szükséges már minden építési engedély alapján létrejött épülethez sem, a legtöbb esetben már elegendő az ún. használatbavételi tudomásulvételi eljárás lefolytatása.

1. Milyen esetekben kell használatbavételi engedélyt kérni?

Főszabály szerint az elkészült épület használatbavételéhez tudomásulvételi eljárást kell lefolytatni. Ettől eltérően használatbavételi engedély alapján vehető használatba[1] a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas, építési engedélyhez kötött építési tevékenységgel érintett építmény, építményrész, ha

a) műemlék, vagyb) az építési engedélyezési eljárás lefolytatásához a szakhatóság kikötéssel vagy feltételekkel járult hozzá,

c) az építési tevékenység folyamán az engedélyezett tervektől eltértek, és az eltérés a szakhatóság állásfoglalásának tartalmát érinti [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (1) bek.].

2. A szakhatóságok már nem vesznek részt minden eljárásban.

2013. január 1-jétől szakhatóságot csak akkor kell bevonni a használatbavételi engedélyezési eljárásba, ha az építési engedélyezési eljárás lefolytatásához a szakhatóság kikötéssel vagy feltételekkel járult hozzá, vagy ha az építési tevékenység folyamán az engedélyezett tervektől eltértek, és az eltérés a szakhatóság állásfoglalásának tartalmát érinti [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (2) bek.].

3. Lehet a használatbavétel (beköltözés) után kérni az engedélyt?

A használatbavételi engedély iránti kérelmet az építtető az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor, az építési engedély hatályossága alatt – a használatbavétel előtt – nyújthatja be az építésügyi hatósághoz.

A 2013. április 19-ét követően hatályos rendelkezés alapján a használatbavételi engedély iránti kérelem új feltétele lett az is, hogy az építési munkaterületet az építtető részére, építési naplóban igazoltan átadták [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ameddig a vállalkozó igazolhatóan vissza nem adja a

68

munkaterületet, addig az építtető nem is adhatja be a használatbavételi engedély iránti kérelmét .

Használatbavételi engedély hiányában az építményt nem szabad használni [1997. évi LXXVIII. tv. 44. § (4) bek.].

4. Befejezetlen épület kaphat használatbavételi engedélyt?

Az építési engedélyben eredetileg már több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetén az egyes megvalósulási szakaszokban megépített építményekre, illetőleg rendeltetésszerű és biztonságos használatra önmagukban alkalmas építményrészekre (önálló rendeltetési egységekre) szakaszonként külön-külön is lehet használatbavételi engedélyt kérni [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (7) bek.].

A 2012. december 31-éig érvényben volt jogszabály szerint ha az építési engedélyben az építkezés szakaszolására a fentiek szerint nem került sor, a megépített, de még befejezetlen építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra önállóan is alkalmas építményrészére az építés – építési engedélynek megfelelő – teljes befejezéséig, ideiglenes használatbavételi engedélyt adhatott az építésügyi hatóság. Ez esetben csak a teljes befejezés után volt kiadható a végleges használatbavételi engedély. Az ideiglenes használatbavételi engedély - egy kivételtől eltekintve - 2013-tól megszűnt. Ideiglenes használatbavételi engedély jelenleg csak a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő kivételes építésügyi eljárásban adható, ha az épületben rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas módon legalább egy fűthető lakószoba, a főzést és a tisztálkodást, az illemhely-használatot biztosító helyiség van [227/2010. (VIII. 13.) Korm. rend. 12. § (2) bek.].

5. Mit kell mellékelni a kérelemhez?

A használatbavételi engedély iránti kérelemhez a tartalmától függően mellékelni kell

a) papír alapon vezetett építési napló esetébenaa) az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Kivitelezési kódex) meghatározott építési napló összesítő lapját,ab) az Eljárási kódex 4. számú melléklete szerint kitöltött statisztikai lapot,

69

b) a szakhatóság megkereséséhez szükséges 5. számú melléklet szerinti dokumentációt, ha a kérelem benyújtásakor előzetes szakhatósági állásfoglalás nem áll rendelkezésre, valamint

c) az eljárási illeték, igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolását [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (8) bek.].

A csatolandó tervdokumentáció tartalmi előírásait a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 8. számú melléklete határozza meg (a jogszabály mellékletét az I. számú függelékben ismerhetik meg) [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 8. számú melléklet].

A kérelemhez mellékelni lehet

a) az ügyben érintett szakhatóság előzetes állásfoglalását – amennyiben az nem az ÉTDR igénybevételével került beszerzésre – és a hozzá tartozó, a szakhatóság által záradékolt építészeti-műszaki dokumentációt, ha a kérelem benyújtásakor rendelkezésre áll,

b) az ellenérdekű ügyfelek hiányát jelző nyilatkozatokat, illetve az ügyben érintett összes ismert ügyfélnek a fellebbezési jogról lemondó nyilatkozatát [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (8) bek., 4. § (4) bek.].

A Kivitelezési kódex 5. számú melléklete szerinti építési-bontási hulladék nyilvántartó lapját nem kell benyújtani az építésügyi hatósághoz. Az építtető az építési, illetve bontási tevékenység befejezését követően, a használatbavételi engedély kézhezvételét követő 30 napon belül (de legkésőbb a kikötések teljesítésekor) – a külön jogszabályban meghatározott minőségű és mennyiségű hulladék keletkezése esetén – köteles elkészíteni az építési tevékenység során ténylegesen keletkezett hulladékról az előírt építésihulladék-nyilvántartó lapot, illetve a bontási tevékenység során ténylegesen keletkezett hulladékról az előírt bontásihulladék-nyilvántartó lapot, amelyet közvetlenül a környezetvédelmi hatósághoz kell benyújtania [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (8) bek., 40. § (8) bek.].

A használatbavételi engedély iránti kérelemmel egy időben a fennmaradási engedélyezésre irányuló kérelem is előterjeszthető [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (3) bek.].

Amennyiben külön módosított engedély nélküli eltérés történt az építési engedélytől, legkésőbb a használatbavételi engedélyezésig az építési naplóhoz kell csatolni a megvalósult állapotról készült és az eltérést

70

ábrázoló tervrajzot, valamint annak ismertető munkarészét [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 22. § (3) bek.].

6. Mit vizsgál a hatóság?

A használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során, helyszíni szemle megtartása mellett az építésügyi hatóság meggyőződik arról, hogy

a) az építési tevékenységet az építési engedélynek, módosított építési engedélynek, az ahhoz tartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációnak megfelelően végezték-e el,

b) a tapasztalt eltérések ba) építésügyi hatósági engedélyhez kötöttek-e,bb) műemlék esetén örökségvédelmi engedélyhez kötöttek-e,

c) az építmény az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e,

d) az elkészült építmény a vonatkozó jogszabályoknak, előírt követelményeknek megfelel-e , valamint

e) az építmény zavartalan használatához az építési engedélyben előírt szükséges járulékos építmények megvalósultak-e, a felvonulási épület elbontásra került-e, a környezetrendezést elvégezték-e [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (2) bek.].

2013. október 1. napjától ismételten vizsgálhatja a hatóság, hogy a felelős műszaki vezetőnek az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Kivitelezési kódex) 14. §-a szerinti nyilatkozata az építési naplóban rendelkezésre áll-e [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (2) bek. f) pont].

2013. április 19-ét követően hatályos rendelkezés alapján a használatbavételi engedély iránti kérelem további feltétele az is, hogy az építési munkaterületet az építtető részére, építési naplóban igazoltan átadták [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ameddig a vállalkozó igazolhatóan vissza nem adja a munkaterületet, addig az építtető nem is adhatja be a használatbavételi engedély iránti kérelmét . Ha a használatbavételi engedély megkéréséhez az építési munkaterület átvételéről szóló jegyzőkönyv az építési naplóban nem áll rendelkezésre, az építésügyi hatóság hatvan napos határidő megjelölésével rendeli el a hiánypótlást (vagyis ez kivételt jelent a húsz napos hiánypótlási határidő alól) [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (4a) bek.]

71

Az építési munkaterülethez kapcsolódó szabályok változása miatt már a használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatott helyszíni szemle során vizsgálnia kell a hatóságnak azt is, hogy a fővállalkozó kivitelező az építési munkaterületet az építési naplóban felvett jegyzőkönyv szerint átadta-e az építtetőnek [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (2) bek. g) pont].

7. Milyen feltételek mellett adható meg a használatbavételi engedély?

A használatbavételi engedély akkor adható meg, ha az építmény az OTÉK-ban meghatározott rendeltetésszerű és biztonságos használat követelményeinek, az építési engedélynek és a hozzá tartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációnak megfelel, és

a) az eltérések nem építésügyi hatósági engedélyhez kötöttek,b) az eltérés műemlék esetén a kulturális örökség védelme jogszabályban rögzített követelményeinek vagy további feltétel előírása mellett megfelel,c) a felelős műszaki vezetőnek az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Kivitelezési kódex) 14. §-a szerinti nyilatkozata az építési naplóban rendelkezésre áll,d) a fővállalkozó kivitelező az építési munkaterületet az építési naplóban felvett jegyzőkönyv szerint átadta az építtetőnek [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (3) bek.].

Ha a fővállalkozó kivitelező az építési munkaterületet az építtetőnek nem adta át, azonban az építési munkaterület átadására vonatkozó jegyzőkönyv becsatolására vonatkozó, hatvan napos hiánypótlási határidő eltelt, a határidő lejártát követő öt napon belül az építésügyi hatóság köteles kiadni a használatbavételi engedélyt [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (4c) bek.].

Az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély megadását csak akkor tagadhatja meg, és az építmény használatát csak akkor tilthatja meg, ha az észlelt hibák, hiányosságok, kikötések és feltételek teljesítésének hiánya az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát gátolja vagy akadályozza [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (5) bek.].

Az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély megadását feltételekhez kötheti, az engedélyben kikötéseket tehet [1997. évi LXXVIII. tv. 44. § (3) bek.]. A használatbavételi engedélyezéskor a

72

használatbavételi engedély megadása mellett, a rendeltetésszerű és biztonságos építményhasználatot nem gátló, még fennálló hibák, hiányosságok megszüntetését, az építési engedélybe foglalt kikötések és feltételek teljesítését megfelelő teljesítési határidő megjelölésével, és a nem teljesítés esetén alkalmazható szankciók alkalmazására való figyelmeztetéssel (eljárási bírság kiszabásának kilátásba helyezése mellett) a kötelezésre vonatkozó előírások szerint rendelheti el a hatóság [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 40. § (7) bek. d) pont].

4. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethezÉpület használatbavételi engedélyezéséhez és használatbavételi tudomásulvételéhez statisztikai adatlap

IV.2. Bontási engedély

2. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethez

Bontási engedély és bontás tudomásulvétele nélkül végezhető bontási tevékenységek

1. A bruttó 300,0 m³ térfogatot vagy a rendezett terepcsatlakozástól mért 4,0 m épületmagasságot meg nem haladó egyszintes építmény bontása, kivéve

a) a műemléki jelentőségű területen a telek közterületi határához legközelebb, de legfeljebb 50 méterre álló meglévő épületet,

b) valamint a lakást tartalmazó, a zártsorú vagy ikres beépítésű épületet.

2. A legfeljebb 2,0 m mélységű és legfeljebb 20 m³ légterű pince bontása.

3. Meglévő építményben - alapozás nélküli - égéstermék-elvezető bontása, ha az nem jár a meglévő építmény tartószerkezetének megbontásával, átalakításával, megerősítésével.

4. Önálló (homlokzati falhoz rögzített vagy szabadon álló) égéstermék-elvezető kémény bontása, melynek magassága a 6,0 m-t nem haladja meg.

5. Az épület homlokzatához illesztett előtető, védőtető, ernyőszerkezet bontása, ha ehhez az épület tartószerkezetét nem kell:

a) megváltoztatni,b) átalakítani,c) megbontani,d) kicserélni,

73

e) megerősíteni vagyf) újjáépíteni.

6. Kereskedelmi, vendéglátó rendeltetésű épület bontása, melynek mérete nem haladja meg a nettó 20,0 m² alapterületet.

7. Nem emberi tartózkodásra szolgáló építmény bontása, melynek mérete nem haladja meg a nettó 50 m³ térfogatot és 3,0 m gerincmagasságot, kivéve a műemléki jelentőségű területen a telek közterületi határához legközelebb, de legfeljebb 50 méterre álló meglévő épület bontását.

8. Önálló reklámtartó építmény bontása, melynek mérete nem haladja meg

a) beépítésre nem szánt területen a 9,0 m magasságot,b) beépítésre szánt területen a 4,5 m magasságot.

9. Temető területén:a) sírbolt, urnasírbolt bontása, melynek mérete nem haladja meg a

nettó 50 m² alapterületet vagy a 3,0 m magasságot.b) urnafülke, sírhely, sírjel bontása.

10. Szobor, emlékmű, kereszt, emlékjel bontása, ha annak a talapzatával együtt mért magassága nem haladja meg a 6,0 m-t, kivéve, ha az műemléki jelentőségű területen áll.

11. Emlékfal bontása, ha annak magassága nem haladja meg a 3,0 m-t - kivéve, ha az műemléki jelentőségű területen áll.

12. Park - kivéve, ha az műemléki jelentőségű területen van -, játszótér, sportpálya műtárgyainak bontása.

13. Tömegtartózkodás céljára nem alkalmas, vagy legfeljebb 180 napig fennálló

a) rendezvényeket kiszolgáló színpad, színpadi tető, lelátó, mutatványos, szórakoztató, vendéglátó, kereskedelmi, valamint előadás tartására szolgáló építmény,

b) kiállítási vagy elsősegélyt nyújtó építmény,c) levegővel felfújt vagy feszített fedések (sátorszerkezetek)

bontása.

14. Növénytermesztésre szolgáló üvegház bontása, melynek legmagasabb pontja nem haladja meg

a) beépítésre nem szánt területen a 9,0 m-t,b) beépítésre szánt területen a nettó 100,0 m² alapterületet és a 4,5

m-t.

74

15. Növénytermesztésre szolgáló fóliasátor bontása, melynek legmagasabb pontja nem haladja meg

a) beépítésre nem szánt területen a 9,0 m-t,b) beépítésre szánt területen a nettó 500,0 m² alapterületet és a 4,5

m-t.

16. A 6,0 m vagy annál kisebb gerincmagasságú, a 60 m³ vagy annál kisebb térfogatú siló, ömlesztettanyag-tároló, nem veszélyes folyadékok tárolója, nem veszélyes anyagot tartalmazó, nyomástartó edénynek nem minősülő, föld feletti vagy alatti tartály, tároló bontása.

17. A bruttó 50,0 m³-nél nem nagyobb térfogatú vagy a 1,5 m-nél nem mélyebb magánhasználatú kerti víz-, fürdőmedence, kerti tó bontása.

18. Támfal bontása, melynek mérete nem haladja meg a rendezett alsó terepszinttől számított 1,0 m magasságot.

19. Kerítés, kerti építmény, tereplépcső és lejtő, háztartási célú kemence, húsfüstölő, jégverem, valamint zöldségverem, építménynek minősülő növénytámasz, növényt felfuttató rács bontása.

20. Mobil illemhely, mobil mosdó, mobil zuhanyozó áttelepítése, árnyékszék bontása.

21. Építményen vagy építményben lévő napenergia-kollektor, szellőző-, klíma-, riasztóberendezés, villámhárító-berendezés, áru- és pénzautomata, kerékpártartó, zászlótartó bontása, ha ahhoz nem kell az építmény tartószerkezeti rendszerét vagy tartószerkezeti elemeit:

a) megváltoztatni,b) átalakítani,c) elbontani,d) kicserélni,e) megerősíteni vagyf) újjáépíteni.

22. Telken belüli közmű becsatlakozási és -pótló műtárgy bontása.

23. Telken belüli geodéziai építmény bontása.

24. Utas váró fülke bontása.

25. Zászlótartó oszlop (zászlórúd) bontása, melynek terepszinttől mért magassága a 6,0 métert nem haladja meg.

26. Építési tevékenység végzéséhez szükséges állványzat elbontása.

75

27. Bruttó 50 m³ térfogatot meg nem haladó felvonulási épület bontása.

28. Magasles, vadetető, erdei építmény, kilátó bontása, amelynek a terepcsatlakozástól mért legfelső pontja az 5,0 m-t nem haladja meg.

30. Közforgalom elől elzárt, telken belüli 3,0 m vagy annál kisebb fesztávú áteresz, bejáró-, átjáró-híd bontása.

9. melléklet a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelethezStatisztikai adatlap épület bontásának engedélyezéséhez és tudomásulvételéhez (tervezői feladat)

IV.3. Hatósági ellenőrzések

312/2012. (XI. 8.) Korm. rendeletaz építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és

ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról

IV.3.1. Az építési folyamat felügyelete

Építésfelügyeleti hatósági tevékenység58. § (1) Az építésfelügyeleti hatóság az Étv. 46. § (2)

bekezdésében meghatározott feladatait hivatalból, más közigazgatási szerv megkeresésére vagy kérelemre folytatja le.

(2) Az építésfelügyeleti hatósága) kérelemre hatósági eljárást folytat le

ab) a bontási tevékenység megkezdésének tudomásulvételére,b) a 62. §-ban foglaltak szerint ellenőrzi vagy ellenőrizhetiba) a bontási tevékenység megkezdésének bejelentése nélkül vagy

az építésfelügyeleti hatóság tiltása ellenére végzett építési tevékenységet,

bb) az építőipari kivitelezési tevékenység folytatását,bc) azt, hogy az építési folyamat résztvevői rendelkeznek-e a

tevékenység jellegének megfelelő jogosultsággal,bd) az építőipari kivitelezési dokumentáció meglétét,be) az építési napló vezetését és annak tartalmát,bf) az építtetői fedezetkezelőre vonatkozó előírások betartását.(3) Az építésfelügyeleti hatóság ellenőrzi a meglévő építmények

körében a jogszabályban előírt jókarbantartási kötelezettség teljesítését, valamint - az építésügyi és örökségvédelmi hatósággal együttműködve - azt, hogy a műemlékek műszaki állapota nem veszélyezteti-e a műemléki értékeket.

(4) Az építésfelügyeleti hatóság felkutatjaa) a szabálytalan építési tevékenységeket,

76

b) az építési vagy bontási engedély nélkül vagy bontási tudomásulvétel nélkül végzett építési tevékenységeket,

c) az építési engedély nélkül végezhető építési tevékenység esetén a településrendezési tervek, valamint a helyi építési szabályzat és az országos építési követelmények megsértésével végzett építési tevékenységeket.

(5) Az építésfelügyeleti hatóság a (4) bekezdésben meghatározott ellenőrzéséhez, a tényállás tisztázásához az ÉMO alkalmazásával adatokat szerezhet be, előzmény iratokat és állapotdokumentumokat vizsgálhat.

(6) A helyszíni ellenőrzést egyidejűleg legalább két fő végzi. Az építésfelügyeleti hatóság az ellenőrzésbe más - jogszabályban erre felhatalmazott - szervet, szervezetet is bevonhat, az építési helyszín ellenőrzését az építésfelügyelő a bevont szerv, szervezet képviselőjével is lefolytathatja.

(7) A speciális vizsgálatok elvégzése érdekében az építésfelügyeleti hatóság az Étv. 53/A. § (3) bekezdésében meghatározott szakértő vagy minőség-ellenőrző szerv közreműködését is igénybe veheti.

IV.3.2. Építési engedélyezési terv

Érvényessége a jogerőre emelkedéstől számított két év ,ha elkezdik ez meg hosszabbodik az ötödik évig, ezután amíg a szabályozás nem változik , évente újból hosszabbítás adható az építtető külön kérelme esetén.A megrendelő által jóváhagyott előkészítő terv-, iratanyag és számítások alapján az építésztervező elkészíti a létesítmény műleírását ,igazoló számításait és építésztervét (helyszínrajzok különböző léptékben és előírt tartalommal , alaprajzok , metszetek , homlokzatok , általában 1:100 méretarányban , esetleg utcakép vagy fotók ,ha indokolt akkor látványtervek illetve részlettervek is) , amelyek együttesen alkalmasak a vonatkozó építési jogszabályokban előírt engedélyeztetési eljárás lefolytatásához;

Az engedélyezési tervdokumentáció összeállítása a szakági tervezők munka-részeinek, és az engedélyeztetéshez szükséges egyéb iratanyagok és dokumentációk felhasználásával (épületfizika , talajmechanika, tartószerkezet , felvonó ,épületgépészet ,épületvillamosság ,kertépítészeti terv ,támfal ,kerítés ,tűzvédelem , egyéb szakvélemények és igazoló számítások , tulajdonigazolás, szomszédsági tulajdonosi lista, előzetes közműnyilatkozatok ) történik.

77

IV.3.3. Kiviteli tervdokumentáció készítése

Az építésügyi hatóság engedélyéhez vagy az építésfelügyeleti hatóság tudomásulvételi eljárásához kötött építési tevékenység kizárólag a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 1. mellékletben meghatározott tartalmú kivitelezési dokumentáció alapján végezhető [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 22. § (1) bek., 1. számú melléklet].

A kivitelezési dokumentáció az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendeletben (OTÉK) meghatározott alapvető követelmények és egyéb előírások kielégítését bizonyító, az építmény megvalósításához - minden munkarészre kiterjedően az építők, szerelők, gyártók számára kellő részletességgel - szükséges információt, utasítást tartalmazza, továbbá meghatározza az építmény részévé váló összes anyag, szerkezet, termék, berendezés helyzetét, méretét, minőségét, mérettűrését [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 22. § (2) bek.; 1997. évi LXXVIII. tv. 31. § (2) bek.].

1. melléklet a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelethez

A kivitelezési dokumentáció tartalma

A kivitelezési dokumentáció minden munkarészét olyan léptékben és kidolgozottsági szinten kell elkészíteni, amilyen mértékben az a megértéséhez, a kivitelezéshez, az építési-szerelési munka szakszerű elvégzéséhez, és az építőipari kivitelezés ellenőrzéséhez szükséges. A kivitelezési dokumentáció tartalmi követelménye tekintetében figyelembe kell venni a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara vonatkozó, szakmai követelményeket megállapító szabályzatait.

A kivitelezési dokumentáció munkarészei:1. Építészeti munkarész2. Tartószerkezeti munkarész3. Épületgépészeti munkarész4. Épületvillamossági munkarész5. Tűzvédelmi munkarész6. Műemlékvédelmi munkarész

IV.4. A kivitelezési tevékenység folyamatának résztvevői

Az építtető, a tervező (a kivitelezési dokumentáció tervezője, ideértve a szakági tervezőt is), a vállalkozó kivitelező, a felelős műszaki vezető, a tervezői művezető, az építési műszaki ellenőr, az építtetői fedezetkezelő, valamint a külön jogszabály szerinti biztonsági és egészségvédelmi koordinátor (a továbbiakban együtt: az

78

építőipari kivitelezési tevékenység résztvevői) kötelesek együttműködni a kivitelezési folyamatok megvalósítása érdekében.

IV.4.1. Az építtető7. § (1) Az építtető az építőipari kivitelezési tevékenység

megkezdéséhez és folytatásához szükséges engedélyek jogosultja.(2) Az építési beruházás előkészítése, lebonyolítása és szervezése

során az Étv. 43. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottakon túlmenően az építtető feladata:

a) az építőipari kivitelezési tevékenység megvalósításához szükséges hatósági engedélyek megszerzése, szerződések megkötése,

b) a tervező kiválasztása, jogszabályban meghatározott esetekben a tervező kiválasztására tervpályázati eljárás lebonyolítása, a tervezői művezetés biztosítása,

c) az 1. mellékletben meghatározott tartalmú kivitelezési dokumentáció meglétéről való gondoskodás, az abban foglaltak betartatása,

e) az építési napló ellenőrzése,f . a műszaki átadás-átvételi, és az építési munkaterület átadás-

átvételi eljárásában való részvétel,g) az igazoltan elvégzett teljesítések pénzügyi elszámolásának

ellenőrzése,h) a 17. § (2) bekezdés szerinti esetben gondoskodni az építtetői

fedezetkezelő közreműködéséről,i) a 16. § (3) bekezdés p) pontja esetében a teljesítésigazolás

kiállítása, és a fővállalkozó kivitelező által számlázható összeg meghatározása, továbbá ezeknek - a fővállalkozó kivitelező által megküldött teljesítésről szóló értesítés kézhezvételétől számított, szerződésben meghatározott, de legfeljebb tizenöt munkanapon belül - a fővállalkozó kivitelező, valamint építtetői fedezetkezelő közreműködése esetében az építtetői fedezetkezelő részére történő megküldése,

j) a fővállalkozó kivitelező építési naplóban történő azonnali értesítése, ha az építési szerződésben meghatározott, de még el nem kezdett kivitelezési szakasz ellenértékének rendelkezésre álló fedezete olyan mértékben csökkent, ami nem elegendő a még hátra lévő szerződés szerinti vállalkozói díj teljesítésére.

IV.4.2. Beruházás BonyolítóMelyek a beruházás lebonyolító feladatai?A beruházás lebonyolító feladatait az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) számú kormányrendelet

79

szabályozza. Ennek értelmében a jogszabályban meghatározott jogosultsággal rendelkező beruházás lebonyolító feladata (ha a felek ettől eltérően nem állapodnak meg) az építtető általános megbízottjaként:a) szerződések megkötése az építtető nevében,b) a beruházás megindításához szükséges személyi feltételek meghatározása, döntések előkészítése,c) szükség szerint előtanulmányok (pl. vázlatterv, tanulmányterv, megvalósíthatósági tanulmány) készíttetése, az építőipari kivitelezési tevékenység megvalósításához szükséges hatósági engedélyek megszerzésed) a beruházás gazdasági számításainak előkészítése (ráfordítások, árindex, megtérülési mutatók,  stb.),e) teljes körű projekt előkészítés, közbeszerzési eljárás lefolytatása és lebonyolítása, műszaki ellenőrzés.

IV.4.3. Fedezetkezelő

Az építtetői fedezetkezelés és az építtetői fedezetkezelő

17. § (1) Az építtetői fedezetkezelő az építtető és a fővállalkozó kivitelező között létrejött építési szerződés mindkét fél általi teljesítését segíti elő.

(2) Az építőipari kivitelezési tevékenység fedezete és a kivitelező által nyújtott biztosíték célhoz kötött felhasználásának biztosítása érdekében építtetői fedezetkezelő működik közre

a) --

b) a Kbt. hatálya alá nem tartozó, de a Kbt. szerinti közösségi értékhatárt elérő vagy azt meghaladó - (3) bekezdés szerint számított - értékű építőipari kivitelezési tevékenységmegvalósítása esetén.

IV.4.4. A tervező

9. § (1) Az építtető, illetve erre irányuló megállapodás esetén a fővállalkozó kivitelező a jogosultsággal rendelkező tervezővel a kivitelezési dokumentáció elkészítésére írásbeli tervezési szerződést köt.

(2) A tervezési szerződés tartalmazzaa) a szerződés tárgyában megjelölve a vállalt tervezési tevékenység

(szakági tervezési tevékenység) pontos megnevezését, a dokumentációra vonatkozó követelmény (mennyiségi és minőségi mutatók) meghatározásával,

b) a teljesítési határidőket (figyelemmel a szakaszos tervszolgáltatásra is),

80

c) a vállalkozási díj összege mellett az elszámolás formáját, módját, a fizetés módját és határidejét,

e) a készítendő kivitelezési dokumentáció példányszámát és annak elektronikus formában is történő átadási kötelezettségét.

(3) A (2) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk.-nak a vállalkozási, és az Étv.-nek a tervezési szerződésre vonatkozó rendelkezései irányadóak.

(4) A tervező a jogerős építésügyi hatósági engedély és a hozzá tartozó, jóváhagyott, engedélyezési záradékkal ellátott dokumentáció alapján szakszerű műszaki tartalmú kivitelezési dokumentációt készít.

(5) A tervező a kivitelezési dokumentáció részeként műszaki leírást készít, amely tartalmazza

a) a tervezett építési tevékenységaa) helyét, címét, helyrajzi számát, az ingatlan jogszabályi

védettségére való utalást,ab) megnevezését, rövid leírását (tartalmát), jellemzőit,b) a környezet meghatározó jellemzőit, védettségi minősítését,c) az építészeti-műszaki tervező és a szakági tervezők nevét, címét,

aláírását, tervezői jogosultságuk igazolását, az általuk tervezett dokumentáció(rész) megnevezését,

d) annak kinyilvánítását, hogyda) az általa tervezett műszaki megoldás megfelel a vonatkozó

jogszabályoknak, így különösen az Étv. 31. § (1), (2) és (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, az országos településrendezési és építési követelményeknek, valamint az eseti hatósági előírásoknak,

db) a vonatkozó szabványtól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű,

dc) az építési engedélyezési terv és a kivitelezési terv összhangban van,

dd)

de) műemléki védettség esetén az örökségvédelmi hatósági engedély rendelkezésre áll,

e a betervezett építési termékek műszaki teljesítményére vonatkozó nyilatkozatot, továbbá

f) annak ismertetését, ha az engedélyezési dokumentációtól - a jogszabályok keretein belül - a kivitelezési dokumentáció eltér.

(6) A tervező szakmagyakorlási jogosultságát a kivitelezési dokumentáció aláíró lapján a névjegyzéki száma feltüntetésével igazolja.

81

(7) A tervező az Étv. 33. § (1) bekezdésében foglaltak mellett felelős az általa készített kivitelezési dokumentáció technológiai megvalósíthatóságáért.

(8 A kivitelezési dokumentációt a tervező, szerződésben meghatározottak szerint felhasználás céljából az (1) bekezdés szerinti szerződő fél birtokába adja.

(9 Aki tervezői és építési műszaki ellenőri jogosultsággal is rendelkezik, az e három feladatkört együtt - külön jogszabály szerint szabályozott - beruházási tanácsadó címen láthatja el.

(10) A tervező a kivitelezési tervek készítése során a tervezési programban vagy az építési engedélyezési építészeti-műszaki dokumentációban meghatározott elvárt műszaki teljesítményeket - az építtető egyetértése mellett - legalább az elvárt teljesítményadatokkal rendelkező építési termékek kiválasztásával teljesíti.

(11 Ha a tervezési program vagy az építési engedélyezési építészeti-műszaki dokumentáció nem vagy nem teljes körűen tartalmaz információt az alkalmazandó építési termékek elvárt műszaki teljesítményére vagy azok nem felelnek meg a szabványokban vagy jogszabályokban foglalt követelményeknek, a kivitelezési terveket készítő tervező az építményre vonatkozó alapvető követelmények teljesülése érdekében jogosult az elvárt teljesítményadatok módosítására.

IV.4.5. A kivitelező

12. § (1) Építőipari kivitelezési tevékenységet - az Étv. 39/A. § (5) bekezdésében foglaltakon túlmenően - a vállalkozó kivitelező akkor vállalhat, ha

a) a vállalkozó kivitelezői tevékenységre jogosultak névjegyzéke a vállalkozó kivitelezőre vonatkozóan tartalmazza a vállalt tevékenységet, és

b) a vállalkozó kivitelező a vállalt kivitelezői tevékenység végzésében közvetlenül részt vesz.

(1a) A vállalkozó kivitelező az általa vállalt tevékenységből olyan építőipari kivitelezési tevékenységet végezhet

a) amelyhezaa) - a 13. § (8) bekezdésében meghatározottak kivételével -

rendelkezik az építőipari kivitelezési tevékenység jellegének megfelelő jogosultsággal rendelkező - vele tagsági, munkavállalói vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló - felelős műszaki vezetővel,

82

ab) rendelkezik a kivitelezési tevékenységnek megfelelő szakképesítéssel, vagy elegendő számú, és a tevékenység jellegének megfelelő szakképesítésű - vele tagsági, munkavállalói vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló - szakmunkással,

ac) rendelkezik a 35. § (2) bekezdése szerinti alkalmas telephellyel,ad) a kivitelezési dokumentáció készítési kötelezettség esetén a

kivitelezési dokumentáció az építési munkaterületen rendelkezésre áll, és

ae) az építési napló vezetési kötelezettség esetén az építési naplót az építési munkaterületen megnyitották, és az előírásoknak megfelelően vezetik,

b) amelynek megkezdéséhez és végzéséhez - ha jogszabály kötelezővé teszi - rendelkezésre áll az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet szerinti hatósági engedély vagy tudomásul vétel,

c) amelynek végzésére vonatkozóan az építtetővel vagy - alvállalkozói építési szerződés esetén - a megrendelő vállalkozó kivitelezővel a 3. § (1)-(3) bekezdése szerint írásban szerződést kötöttek, és

d) amelynek végzését az építésügyi vagy építésfelügyeleti hatóság nem tiltotta meg.

(2) A vállalkozó kivitelező feladata az Étv. 40. § (1) bekezdésében és 43. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően:

a) az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor az építtetőtől [alvállalkozó kivitelező esetében a megrendelő vállalkozó kivitelezőtől] az építési munkaterület átvétele, annak szükség szerinti lőszermentesítése,

b) az építési napló megnyitása az e rendeletben meghatározottak szerint,

c) az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyiségének és fajtájának folyamatos vezetése az építési naplóban,

d) annak folyamatos ellenőrzése, hogy az (1) bekezdés c) pontjában meghatározottak rendelkezésre állnak-e,

e) az építés során már meglévő, illetve előkerülő természeti, kulturális örökségi, építészeti értékek megőrzése,

f) annak biztosítása, hogy az építési munkaterületen csak olyan személyek tartózkodjanak, akik a vállalkozói nyilvántartásban szerepelnek, illetve erre jogosultsággal rendelkeznek, és az építési napló által igazoltan részt vesznek a napi munkában, annak ellenőrzésében és irányításában,

83

g) a műszaki átadás-átvételi eljárás során a berendezések, rendszerek működési próbája, és a tapasztalt rendellenességek, hiányosságok megszüntetése, szükség esetén a próba megismétlése,

h) a kivitelezés befejezésével a mérési jegyzőkönyvek kiállítása, az alkalmazott építési termékek teljesítménynyilatkozatainak rendelkezésre bocsátása,

i) az építési szerződés szerint az építési munkaterület visszaadása az építtetőnek, alvállalkozói szerződés esetén a megrendelő vállalkozó kivitelezőnek,

j) az építési munkaterület őrzésének biztosítása,k) az építési munkák befejeztével az építési területről való

levonulás végrehajtása,l) fővállalkozó kivitelezőként az építési műszaki ellenőr vagy eltérő

megállapodás esetén az építtető által kiadott teljesítésigazolásnak, és a teljesítésigazolás alapján a szerződés szerinti teljesítésről (részteljesítésről) kiállított számlának az építtető, valamint építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén az építtetői fedezetkezelő részére történő eljuttatása,

m) építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén, ha a kivitelezési tevékenység megvalósításában alvállalkozóként vesz részt, a szerződése adatainak felvitele - legkésőbb a kivitelezési tevékenységének megkezdéséig - a fedezetkezelő által internetes alapon működtetett alvállalkozói nyilvántartásba.

(3) A kivitelezőnek a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott feladat teljesítésével kapcsolatos költségeit annak elszámolása esetén az építtető köteles megtéríteni.

(4) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a fővállalkozó kivitelező feladata

a) ha az építtető nem jelölte ki, az alvállalkozó kivitelezők kiválasztása,

b) az alvállalkozó kivitelezőkkel történő egyeztetések koordinálása, tevékenységük összehangolása,

c) az építési napló vezetése, külön megállapodás esetén az alvállalkozói építési napló vezetése.

(5) A vállalkozó kivitelező a saját elektronikus építési naplójának a vezetésével megbízhatja a felelős műszaki vezetőjét. Az erre irányuló megállapodást mindkét fél elfogadásával a vállalkozó kivitelező elektronikus építési naplójában kell rögzíteni.

84

IV.4.6. A felelős műszaki vezető

13. § (1) Az építési munkaterületen végzett építési-szerelési munkát - a (8) bekezdésben foglaltak kivételével - felelős műszaki vezető irányítja.

(2) A felelős műszaki vezető tevékenysége a vállalkozó (alvállalkozó) kivitelező építési szerződésében vállalt építőipari kivitelezési tevékenységnek vagy meghatározott részének irányítására terjed ki.

(3) A felelős műszaki vezető feladata:a) az építési-szerelési munkára vonatkozó jogszabályok (szakmai és

minőségi követelmények), munkavédelmi, tűzvédelmi, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi és más kötelező hatósági előírások, továbbá az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyek betartatása, azok betartásának az általa vezetett építkezésen való ellenőrzése,

b) az építési napló vezetése, ellenőrzése és lezárása, ha erre a kivitelezőtől megbízást kapott,

c) az építőipari kivitelezési tevékenység munkafolyamatainak szakszerű megszervezése,

d) a kivitelezés során a minőségi követelmények biztosítása, a technológiai, a munkavédelmi és az egészségügyi előírások betartatása,

e) a kitűzés helyességének, valamint a talajmechanikai és egyéb vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése,

f) a minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése,g) az azonnali intézkedést igénylő építési műszaki feladatok

meghatározása és irányítása,h) a kivitelezési tervektől eltérő, nem építési (létesítési)

engedélyköteles kivitelezésnek az építési naplóban történő feltüntetése,

i) az építőipari kivitelezési tevékenység befejezésekor, az építési napló alapján az 5. melléklet szerinti hulladék nyilvántartó lap kitöltése és az építtetőnek történő átadása,

j) az építmény használatbavételi (fennmaradási) engedélyezéséhez, tudomásulvételéhez a felelős műszaki vezetőnek szakterületére vonatkozó - 14. § szerinti tartalmú - nyilatkozat megtétele,

k) az átadás-átvételi eljárásban és a használatbavételi engedélyezési eljárásban való közreműködés, és az ehhez szükséges nyilatkozatok megtétele,

l) az alvállalkozói teljesítés igazolása, mely tartalmazza

85

la) a teljesített kivitelezési munkák meghatározását, mennyiségét és minőségét, a teljesítés időpontját,

lb) a teljesítésigazolás alapján számlázható összeget,lc) a szerződésben meghatározott alvállalkozói díj, és a

teljesítésigazolásban megjelölt számlázható összeg eltérése esetén az eltérés indoklását,

m az alvállalkozói teljesítésigazolásma) kiállítása és átadása vagy megküldése az alvállalkozó részére,mb) rögzítése az elektronikus építési naplóban,

az alvállalkozó kivitelező által megküldött, teljesítésről szóló értesítés kézhezvételétől - ha szerződés vagy jogszabály átadás-átvételi eljárást határoz meg, ennek lezárásától - számított, szerződésben meghatározott, de legfeljebb tizenöt munkanapon belül,

n) értesíteni az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőséget arról, hogy az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyisége eléri az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló jogszabályban előírt küszöbértéket,

o annak ellenőrzése, hogy az építménybe csak a tervező által a kivitelezési dokumentációban meghatározott, az Étv. 41. §-a szerinti, legalább az elvárt műszaki teljesítményű építési termék kerüljön beépítésre, és a szakszerű beépítés ellenőrzése,

p) az építési naplóban történő rögzítés mellett a tervező által a kivitelezési dokumentációban megjelölt építési termék helyett a megadottal azonos vagy annál jobb teljesítményértékű helyettesítő építési termék kiválasztása a tervező jóváhagyásával, és az építtető egyetértésével.

(4) A felelős műszaki vezető természetes építőanyagok és a bontott építési termékek - szükség szerint szakértővel történő - vizsgálatát követően dönt azok kezeléséről, építési célra való megfelelősségéről, ismételt felhasználhatóságáról, beépíthetőségéről. Döntését az építési naplóba be kell jegyeznie.

(5) A fővállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetőjének feladata az (1)-(4) bekezdésben meghatározottakon túlmenően

a) az alvállalkozó kivitelezővel, az alvállalkozó kivitelezők felelős műszaki vezetőivel és a szakági felelős műszaki vezetőkkel való együttműködés, a velük történő egyeztetések koordinálása, tevékenységük összehangolása,

b) a használatbavételi engedélyezési eljáráshoz szükséges felelős műszaki vezetői nyilatkozat megadása az alvállalkozói, és a szakági felelős műszaki vezetői nyilatkozatok alapján.

86

(6) A felelős műszaki vezető tartós akadályoztatása esetén a vállalkozó kivitelezőnek gondoskodnia kell a helyettesítésről. A helyettesítés ideje alatt elvégzett építőipari kivitelezési tevékenységért a felelős műszaki vezetőt helyettesítő - külön jogszabály szerinti jogosultsággal rendelkező - személy felel.

(7) A felelős műszaki vezető egyes tevékenységek (pl. munkahelyi irányítás), illetve építési-szerelési szakterületek irányításával a tevékenységnek megfelelő - külön jogszabály szerinti - képesítéssel rendelkező személyt is megbízhat.

(8) Az építőipari kivitelezési munka jellegének megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakmunkás felelős műszaki vezető irányítása nélkül is végezhet olyan - építési engedélyhez nem kötött építményt, építményrészt érintő - építőipari kivitelezési tevékenységet, melynek teljesítéséhez nem vesz igénybe további alvállalkozót.

14. § Az építésügyi hatósági engedélyhez kötött építőipari kivitelezési tevékenységek befejezését követően a fővállalkozó kivitelező vagy annak felelős műszaki vezetője az építési napló összesítő lapján arról nyilatkozik, hogy

a) az építőipari kivitelezési tevékenységet a jogerős építési engedélynek, és a hozzátartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációnak, valamint

b) az 1. melléklet szerinti tartalmú, és rendelkezésre álló kivitelezési (megvalósulási) tervdokumentációnak megfelelően,

c) az építőipari kivitelezési tevékenységre vonatkozó jogszabályok, általános érvényű és eseti előírások, így különösen a statikai és az épületenergetikai követelmények, szakmai, minőségi, környezetvédelmi és biztonsági előírások megtartásával szakszerűen végezték,

d) az építmény kivitelezése során alkalmazott műszaki megoldás az Étv. 31. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel,

e) a jogerős építési engedélytől, és a hozzá tartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációtól, valamint az 1. melléklet szerinti kivitelezési dokumentációtól való eltérés esetén az eltérés felsorolásával és szükségességének ismertetésével,

f) a külön jogszabályban előírt egyeztetés eredményeképpen a közműellátás szakszerűen biztosított,

g) az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyisége elérte-e a külön jogszabályban előírt mértéket, az előírások szerint kezelték, és az építőipari kivitelezési tevékenység

87

befejezésekor a munkaterületről a külön jogszabályban foglaltak szerint elszállították,

h) az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

IV.4.7. A tervezői művezető

15. § A tervező az általa készített kivitelezési dokumentációval kapcsolatban az Étv. 33. § (4) bekezdése szerint tervezői művezetést végezhet.

IV.4.8. Az építési műszaki ellenőr

16. § (1) Kötelező építési műszaki ellenőrt megbízni a külön jogszabály szerint építési engedélyhez kötött építési tevékenység esetén, ha

a) az építőipari kivitelezési tevékenységet több fővállalkozó kivitelező végzi,

b) az építési beruházás a Kbt. hatálya alá tartozik,c) az építőipari kivitelezési tevékenység nemzetgazdasági

szempontból kiemelt jelentőségű ügy tárgyát képezi,d) az építőipari kivitelezési tevékenység műemlékvédelem

alatt álló építményt érint, vagye) a 17. § (2) bekezdés alapján építtetői fedezetkezelő

működik közre.(2) Az építési műszaki ellenőr az építőipari kivitelezési tevékenység

teljes folyamatában elősegíti és ellenőrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések és a kivitelezési dokumentáció betartását.

(3) Az építtető helyszíni képviselőjeként - ha a felek további feladatokról nem állapodtak meg - az építési műszaki ellenőr feladata:

a) az Étv. 43. § (1) bekezdés e)-h) pontjában meghatározottak,b) az építőipari kivitelezési tevékenység, az építési-szerelési munka

szakszerűségének ellenőrzése a jogerős építési (létesítési) engedély, és a hozzá tartozó jóváhagyott építészeti-műszaki dokumentáció, valamint a kivitelezési dokumentáció alapján,

c) az építmény kitűzése helyességének, szükség esetén a talajmechanikai, környezetvédelmi és egyéb felmérések, vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése,

d) az építési napló(k) ellenőrzése, a bejegyzések és egyéb jegyzőkönyvek ellenjegyzése, észrevételezése,

e) a hibák, hiányosságok, eltérések feltüntetése az építési naplóban,

88

f) a műszaki, illetve gazdasági szükségességből indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos javaslatok megtétele az építtető részére,

g) a munkák eltakarása előtt azok mennyiségi és minőségi ellenőrzése,

h) az átadás-átvételi eljárásban való részvétel,i) egyes építményfajták műszaki teljesítmény-jellemzőinek

ellenőrzése, a technológiával összefüggő biztonsági előírások betartásának ellenőrzése,

j) a beépített építési termékek teljesítmény nyilatkozatai meglétének ellenőrzése,

k) az építési műszaki ellenőri feladatok elvégzésének dokumentálása az építési naplóban,

l) műszaki kérdésekben az építtető döntéseinek előkészítése,m) műszaki kérdésekben javaslattétel (pl. szakértő bevonására),n) pénzügyi elszámolások, felmérések ellenőrzése,o) teljesítésigazolásoa) kiállítása és átadása vagy megküldése a fővállalkozó részére,ob) rögzítése az elektronikus építési naplóban a fővállalkozó

kivitelező által megküldött teljesítésről szóló értesítés kézhezvételétől - ha szerződés vagy jogszabály átadás-átvételi eljárást határoz meg, ennek lezárásától - számított, szerződésben meghatározott, de legfeljebb tizenöt munkanapon belül,

p) az építtetővel az o) pontra vonatkozó eltérő megállapodás esetén műszaki igazolás kiállítása,

q) a szerződésben meghatározott vállalkozói díj, és a számlázható összegre tett javaslat eltérése esetén az eltérés indoklása és

r) a 13. § (3) bekezdés o)-p) pontjában foglaltak teljesülésének ellenőrzése.

(4) Ha az építőipari kivitelezési tevékenységet több fővállalkozó kivitelező végzi, az építési műszaki ellenőr összehangolja a felelős műszaki vezetők tevékenységét, és gondoskodik arról, hogy az elvégzett építési-szerelési munkák (részmunkák) vonatkozásában az egyes fővállalkozó kivitelezők felelős műszaki vezetői által tett nyilatkozatok - az építési napló részeként - a használatbavételi engedély iránti kérelem benyújtásakor az építtető és az építésügyi hatóság rendelkezésére álljanak.

(4a) Az építési műszaki ellenőr kötelező közreműködése legalább az építési beruházás induló kivitelezési munkáira vonatkozó építési szerződés megkötésétől az építési beruházás végszámla kiegyenlítéséig tart.

89

(5) Az építési műszaki ellenőr hiba, hiányosság megállapításáról, a terv, és a szerződés szerinti teljesítést befolyásoló minden körülményről köteles az építtetőt haladéktalanul értesíteni.

(6) Az építési műszaki ellenőr megbízását írásba kell foglalni. A megbízási szerződés tartalmazza:

a) az építtető nevét vagy megnevezését, címét vagy székhelyét, adószámát, elérhetőségét, továbbá a képviseletében eljáró személy nevét vagy megnevezését, címét vagy székhelyét és elérhetőségét,

b) az építési műszaki ellenőr megnevezését, nyilvántartási számát, névjegyzéki jelét és elérhetőségét,

c) építtetői fedezetkezelő közreműködése esetén az építtetői fedezetkezelő megnevezését, cégjegyzékszámát (a Magyar Államkincstár esetében törzskönyvi nyilvántartási számát), adószámát, címét, telefonszámát, elektronikus elérhetőségét,

d) az építőipari kivitelezési tevékenység meghatározását, helyét, a kivitelezés várható kezdési és befejezési időpontját,

e) az építési műszaki ellenőrnek az építési szerződés teljesítéséhez kapcsolódó feladatait,

f) az építési műszaki ellenőr díját, fizetési módját, határidejét,g) az építési műszaki ellenőrnek a jogszabályban meghatározott

feladatokon és felelősségén kívüli további feladatait és felelősségét.

Az építési műszaki ellenőr szakmagyakorlásának feltételei, feladatai:

Építési műszaki ellenőr alkalmazását vagy megbízását törvény és kormányrendelet kötelezővé teheti, de minden esetben ajánlott ilyen szakember bevonását eszközölni. Építési műszaki ellenőri tevékenységet viszont csak az folytathat, aki rendelkezik a névjegyzéket vezető ( Mérnökkamara ) szerv engedélyével (pld. engedély jele:ME-É-I. engedély száma: MMK-09-…../2016. ).

Az építtető helyszíni képviselőjeként- ha a felek további feladatokról nem állapodnak meg- az építési műszaki ellenőr feladatai:

a jogerős, és végrehajtható építésügyi hatósági engedélyezési záradékkal ellátott tervdokumentációban, valamint a kiviteli tervekben foglaltak betartásáért felel.

az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésének az építésfelügyeleti hatósághoz történő, jogszabályban előírt bejelentéséért, és az ehhez szükséges mellékletek meglétéért, az ezzel kapcsolatos változások bejelentésért felel.

az építési munkaterület átadásáért felel

90

az építőipari kivitelezési tevékenység végzésének ellenőrzésért felel.

a nyomvonalak kitűzése helyességének, szükség esetén a környezetvédelmi és egyéb felmérések, vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése.

A hatósági engedélyek, hatósági előírások, határidők és a minőségi előírások, valamint a szerződések megtartásának folyamatos ellenőrzése.

Az építési napló külön jogszabályban meghatározottak szerinti ellenőrzése, a bejegyzések és egyéb jegyzőkönyvek ellenjegyzése, illetőleg észrevételezése.

A hibáknak, a hiányosságoknak, eltéréseknek az építési naplóban való feltüntetése.

A műszaki, illetve gazdasági szükségességből indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos javaslatok megtétele az építtető részére.

A munkák eltakarása előtt azok mennyiségi és minőségi ellenőrzése.

Az átadás-átvételi eljárásban való részvétel.

Egyes építményfajták műszaki teljesítmény-jellemzőinek ellenőrzése, a technológiával összefüggő biztonsági előírások betartásának ellenőrzése.

A beépített anyagok, szerkezetek és berendezések megfelelőség igazolása meglétének ellenőrzése.

A műszaki ellenőri feladatok elvégzésének dokumentálása az építési naplóban.( az e-napló vezetése külön fejezetben).

IV.4.9. Az építési beruházások közbeszerzési eljárása:

A közbeszerzésekről szóló 2011.évi CVIII.törvény (Kbt. ) egészíti ki az építési beruházások közbeszerzések részletes szabályairól szóló

91

306/2011. (XII. 23. ) Korm. rendelet, amely speciálisan az építési beruházások közbeszerzési eljárásaival kapcsolatos problémaköröket szabályozza. A szabályozás célja, hogy az építési beruházások megfelelően előkészített dokumentációval kerüljenek kiírásra, a pótmunkák elszámolására alkalmazott tartalékkeret felhasználása világos keretek között történjen, az eljárásokban kevesebb legyen az érvénytelen ajánlat, a műemlékekkel kapcsolatos építési beruházásoknál pedig érvényesüljön a szakszerűség.

82. § (1)

A közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás vagy versenypárbeszéd lehet. Tárgyalásos eljárást és versenypárbeszédet csak akkor lehet alkalmazni, ha azt e fejezet megengedi. A tárgyalásos eljárás hirdetmény közzétételével induló vagy hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lehet.

8. § (1) Az ajánlatkérő a Kbt. Második Része szerinti eljárásban az eljárást megindító felhívásban köteles az építőipari kivitelezési tevékenységet végző gazdasági szereplők vonatkozásában a Kbt. 57. § (1) bekezdésének d) pontja alapján előírni az Étv. szerinti, építőipari kivitelezési tevékenységet végzők névjegyzékében szereplés követelményét, illetve nem Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők esetén a letelepedés szerinti ország nyilvántartásában szereplés követelményét (feltéve, hogy a letelepedés szerinti ország joga azt előírja).

15. § (1) Műemlékkel kapcsolatos építési beruházás alatt a kulturális örökség védelméről szóló törvényben meghatározott műemléken végzett, építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységnek minősülő építési beruházást kell érteni.2) Műemlékkel kapcsolatos építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési eljárás esetén az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban az alkalmasság, és a kizáró okok igazolásának módjáról szóló külön jogszabályban foglaltakkal összhangban a műszaki és szakmai alkalmasság körében köteles előírni:a) az előző öt év legjelentősebb, műemlékkel kapcsolatos, a beszerzés tárgyát képező műemlékkel kapcsolatban megrendelt munkálat jellegének és nagyságrendjének megfelelő építési beruházásainak ismertetését, valamintb) hogy az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező adja meg a teljesítésbe általa bevonni kívánt, legalább a következő feladatot ellátó

92

szakembereknek (szervezeteknek), és vezetőknek a megnevezését, képzettségük, szakmai gyakorlatuk ismertetését, és igazolja, hogy az érintett személyek (szervezetek) jogosultak a feladat ellátására:

1. A műemlékkel kapcsolatos építési beruházások esetén az ajánlatkérési műszaki dokumentáció az 1. mellékletben foglaltakon kívül tartalmazza az építési engedélyben jóváhagyott következő dokumentumokat:

1.1. építéstörténeti összefoglalás, 1.2. archív tervek és fényképek másolata, 1.3. kutatási dokumentáció (műemléki épületkutatási

dokumentációk, épületdiagnosztikai vizsgálatok).2. Ha a műemlékkel kapcsolatos építési beruházás az építési

engedély szerint restaurálási tevékenységet is tartalmaz, az építési beruházási dokumentáció tartalmazza az 1. pontban foglaltakon túl a következő dokumentumokat:

2.1. a restaurálás tárgyának felmérése, állapotleírása, fotódokumentáció a látható

károsodásokkal, 2.2. az esetleges korábbi restaurálások dokumentációja, 2.3. az előírt beavatkozások, eljárások, a felhasználandó

anyagok leírása, 2.4. az esztétikai helyreállítási javaslat, 2.5. a kezelések várható eredményei és kockázata.

IV.4.10. A vállalkozási szerződés

A 2013. évi V.törvény rendelkezései alapján:

1. A vállalkozási szerződés általános szabályai

6:238. § [Vállalkozási szerződés]

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére, és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.

6:239. § [A tevékenység megszervezése]

(1) A tevékenység végzésének feltételeit a vállalkozó úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését.

(2) Ha a mű előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni.

93

6:240. § [A megrendelő utasítási joga]

(1) A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé.

(2) Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

6:241. § [A tevékenység végzésének helye]

(1) Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen kell végezni, a megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.

(2) A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.

(3) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység végzésére kijelölt helyet a vállalkozó teszi a tevékenység végzésére alkalmassá, annak költségeit a megrendelő viseli.

6:242. § [A megrendelő ellenőrzési joga]

(1) A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti.

(2) A vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.

6:243. § [A munkavégzés összehangolása]

Ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.

6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]

94

(1) A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg (többletmunka).

(2) A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmunka).

6:245. § [A vállalkozói díj]

(1) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.

(2) Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.

(3) A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes.

6:246. § [Törvényes zálogjog]

A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.

6:247. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]

(1) A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.

(2) Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik.

(3) Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.

(4) Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be.

(5) Ha a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő tulajdonába.

95

6:248. § [A szerződés lehetetlenülése]

(1) Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és

a) a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;

b) a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna;

c) a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.

(2) Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

6:249. § [Elállás, felmondás]

(1) A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat, ezt követően a teljesítésig a szerződést felmondhatja.

(2) A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a díj arányos részét megfizetni, és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a kártalanítás a vállalkozói díjat nem haladhatja meg.

6:250. § [Ingyenes vállalkozási szerződés]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan vállalkozási szerződésre, amely alapján a megrendelő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) Ha a vállalkozó a szolgáltatás nyújtását ingyenesen vállalja, a megrendelő köteles a vállalkozó költségeit megtéríteni.

IV.4.11. Tervezői szerződés

(1) Tervezési szerződés alapján a vállalkozó tervezőmunka elvégzésére és a tervdokumentáció átadására, a megrendelő annak átvételére, és díj fizetésére köteles.

96

(2) A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.

(3) A terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a szerződésszegésből fakadó jogok, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók.

(4) A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.

IV.4.12. Megbízási szerződés

6:272. § [Megbízási szerződés]

Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.

6:273. § [Utasítás]

(1) A megbízott köteles a megbízó utasításait követni.

(2) A megbízott a megbízó utasításától akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót késedelem nélkül értesíteni kell.

(3) Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(4) A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket. A megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a megbízott az utasítás teljesítését megtagadhatja.

6:274. § [Képviseleti jog]

Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja.

6:275. § [Tájékoztatási kötelezettség]

97

(1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. A megbízott köteles a megbízót tájékoztatni, ha közreműködő igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.

(2) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről késedelem nélkül értesíteni.

6:276. § [Megbízási díj]

(1) A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el.

(2) A megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos részét követelheti.

(3) A megbízott a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségek előlegezésére köteles.

(4) A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és indokolt költségeit megtéríteni.

6:277. § [Törvényes zálogjog]

A megbízottat a megbízási díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.

6:278. § [Felmondás]

(1) A szerződést bármelyik fél felmondhatja.

(2) A megbízó felmondása esetén a megbízó köteles megtéríteni a megbízottnak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízott szerződésszegése miatt került sor.

(3) Ha a szerződést a megbízott alkalmatlan időben mondta fel, köteles megtéríteni a megbízónak a felmondással okozott kárt, kivéve, ha a felmondásra a megbízó szerződésszegése miatt került sor.

(4) A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis. Tartós megbízási jogviszony esetén a felek megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában, és kiköthetik azt is, hogy meghatározott idő előtt a rendes felmondás joga nem gyakorolható.

98

6:279. § [Elszámolás]

A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.

6:280. § [Ingyenes megbízási szerződés]

(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.

(2) Ha a megbízott a feladat ellátását ingyenesen vállalja, a megbízó köteles a megbízott költségeit megtéríteni.

IV.4.13. Az energetikai tanúsítás új rendszere: 2013.-tól az energetikai tanúsítványokat a tanúsítónak egy egységes, elektronikus rendszerbe (e-tanúsítás ) kell feltölteni.

Az 1246/2013. kormányrendelet értelmében: középületeknél 2015-től, a többi épülettípus esetén

2018-tól új, szigorúbb követelményértékeket vezetnek be.

elindult az energetikai tanúsítványok központi, elektronikus nyilvántartása.

az Országos Építésügyi Nyilvántartásban szereplő azonosító számot az adásvételi szerződésnek is tartalmaznia kell.

az ingatlan hirdetésekben fel kell tüntetni az ingatlan energetikai minőség szerinti besorolását is.

a tanúsítványoknak január 9-től költséghatékonysági javaslatot is tartalmazniuk kell.

átalakult a tanúsítás kötelezettséget jelentő „jelentős felújítás” definíciója.

Záró gondolat a fenti fejezetekhez:Jó szívvel ajánlom a gyülekezetek, a gyülekezetek tisztségviselői számára azzal, hogy gyarapítsák azt a szellemi örökséget, melyet felmenőink megalkottak, s évtizedeken át nagy gondossággal megóvtak számunkra.

99

V. A LELKÉSZI HIVATAL IRODAI ESZKÖZEI„…az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké,

mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6)

V.1. Informatikai eszközök

A lelkészi hivatal levelezéséhez, nyilvántartásához és könyveléséhez ma már nélkülözhetetlen a számítógép. Ez lehet asztali (PC) vagy hordozható (laptop). Utóbbi előnyei:

mentes az adatvesztéstől, ha a hálózatban kimaradás van, lévén saját akkumulátora, amely általában 2-3 órás, hálózati táplálás nélküli működést tesz lehetővé;

akkumulátorának köszönhetően hordozható, tehát a lelkészi hivatalon kívül, a parókián, vonaton, autóbuszon is használható;

helyigénye kisebb, mint az asztali számítógépé, mivel együtt van a számítógép, a billentyűzet és a képernyő (monitor) is.

Számítógépként ú. n. „okostelefon” is használható, azonban hátránya, hogy adattároló kapacitása kisebb, nyomtatóhoz, beolvasóhoz (szkenner) csatlakoztatása nehézkes. Az „okostelefon” mindig csak rádiós internet hozzáférésen keresztül használható, ami általában drágább, mint a vezetékes (ADSL) vagy a szélessávú kábeles ill. fényvezetős hozzáférés.

Az igényeket olyan PC vagy laptop elégíti ki, amelynek merevlemezes memóriája legalább 100 GBájt, rendelkezik CD/DVD meghajtóval, amely írásra is használható; van legalább 3 USB 2.0 csatlakozója, jó, ha van párhuzamos interfésze külső monitor vagy projektor csatlakoztatására is. Operációs rendszere Windows 7 vagy azzal kompatibilis fejlett rendszer. Szükség van Microsoft Office 10 vagy azzal kompatibilis programra, amely legalább szövegszerkesztő (Word), táblázatkezelő (Excel), prezentációs (PowerPoint) program-csomagokat tartalmaz. Szükséges még olyan program, amely lehetővé teszi DVD video felvételek lejátszását is. Internet csatlakozás esetén (ami szinte kötelező) böngésző (Explorer, FireFox, stb) és levelező programra is. Sokszor szükséges az Adobe Acrobat valamelyik változata, amely olvashatóvá ill, késíthetővé tesz .pdf kiterjesztésű anyagokat.

A szövegszerkesztővel leveleket, körleveleket, kiadványokat szerkeszthetünk, a levelező rendszer az íméles (jelenleg ingyenes) levelezés eszköze, a táblázatkezelő pedig a nyilvántartások és a statisztikai kimutatások terén nyújt – többek között – segítséget. Fontos alkalmazása az internetnek az ú. n. „telebanking”, amikor az egyházközség bankszámláját távolról ellenőrizheti ill. kezelheti

100

(átutalásokat hajthat végre). Ilyen szolgáltatást ma már mindegyik bank nyújt csekély havidíj ellenében.

Tekintettel arra, hogy az internet hozzáférés nem ingyenes, a szolgáltató és a díjcsomag megválasztása nagy körültekintést igényel. Ma már igen nagy adatsebességű (sávszélességű) hozzáféréseket is ajánlanak, de a lelkészi hivatalnak nincs szüksége ilyenre, mert azok elsősorban az ú. n. on-line játékprogramokhoz szükségesek. A 6-10 Mbit/sec sebességű hozzáférés az igényeket kielégíti. Érdemes tudni, hogy a hozzáférés nagy sávszélességének kihasználását gyakran az internet hálózat belső kapacitásai akadályozzák.

V.2. Perifériák a számítógéphez

Ha az egyházközség számítógépet szerez be, ahhoz célszerű olyan külső eszközöket, perifériákat is beszerezni, amelyek segítségével

leveleket, iratokat, kiadványokat, képeket nyomtatni, iratokat, képeket beolvasni (szkennelni), iratokat, képeket fénymásolni, előadásokat kísérő képeket, prezentációs anyagokat,

énekszövegeket vetíteni lehet.

Ezek az eszközök kaphatók külön-külön, de kombinált formában is (pl. nyomtató + beolvasó + fénymásoló). A nyomtató lehet tintasugaras vagy lézeres, utóbbi jóval drágább, de tartósabb, és néha szebb lenyomatú. A tintasugaras festékpatronja viszont csak 100-200 A4 formátumú szöveg nyomtatásához elegendő tintát tartalmaz; ilyenkor a drága új patron helyett érdemes a patront utántölteni. Döntés kérdése, hogy fekete-fehér, vagy színes nyomtatót szerez-e be az egyházközség. Utóbbi rendszerint arra is használható, hogy a digitális fényképezőgéppel készült képeket megfelelő fotopapírra kinyomtassuk.

Fénymásolás céljára lehetőleg csak lézeres típust használjunk. A kombinált tintasugaras nyomtatók csak szerény szükségmegoldásként alkalmazhatók.

Ha az egyházközség költségvetése megengedi, projektort is szerezzen be, amely énektanításnál a kotta és a szöveg kivetítésére használható, de DVD filmek vetítése, ifjúsági szórakoztató jelenetek, élménybeszámolók kísérése képekkel is hasznos lehet, tekintettel arra, hogy társadalmunk ma erősen kötődik a vizuális befogadás (Tv, filmek) lehetőségéhez. A vetítések nem helyettesítik, de jól kiegészíthetik a missziói szolgálatokat.

A számítógép és az internet mélyebb megismeréséhez ajánlott irodalom:

101

Bogdányi Gábor szerk.: „A templom egere – Internetről nem csak lelkipásztoroknak”, Harmat Kiadó 2002.

V.3. Hírközlési végberendezések

A gyülekezeti tagokkal, az egyházkormányzattal, a médiával és kívülállókkal szükség van kétirányú kommunikációra, amely a következő hírközlési eszköz-típusokkal valósítható meg:

vezetékes telefon, mobil telefon, internet csatlakozás.

Szükséges, hogy a lelkészi hivatal lehetőleg mindhárom típusú hálózat végberendezésével rendelkezzék.

Vezetékes telefon

Jellegzetessége, hogy helyhez kötött, még akkor is, ha a végberendezés ú. n. zsinórnélküli telefon, amely a vonalvégződést fogadó adapter és a kézikészülék között rádiós kapcsolatban van. Ez a kapcsolat legfeljebb néhányszor 10 m távolságban képes jól működni. Előnye, hogy a (nem zsinórnélküli) telefon üzemképes marad hálózati kimaradás esetén is, és hívásának percdíja alacsonyabb, mint a mobil telefonálásé. Ugyancsak előny lehet, hogy a vonalra kötött alközponton át több állomás is elérhető. Hátránya, hogy hivatai időn kívül nem használható, hacsak nem kapcsolható át a lelkészlakásba.

Mobiltelefon („okos” telefon)

A személyhez kötött hírközlés jellemző eszköze, ami lelkipásztorok és gyülekezeti tagok részére egyaránt fontos lehet. Előnye a hordozhatóság; még autóban is, vonaton is használható. Működése ugyancsak független az áramellátó hálózattól (legalább is, amíg akkumulátora le nem merül). „Okos telefon” változata olyan képességekkel van felruházva, amely megközelíti a laptopok képességeit (iratok olvasása, böngészés az interneten, ímélek fogadása és küldése stb.). Ma annyira elterjedt, hogy a működő mobiltelefonok száma nagyjából azonos hazánk lélekszámával (csecsemőket is beleértve).

Internet végberendezés

Ez lehet a V.1. pontban már említett PC vagy laptop számítógép, megfelelő levelező programmal, vagy a fenti „okostelefon”.

102

Nagyon fontos, elsősorban anyagi szempontból, a megválasztott hálózat ill. szolgáltató által nyújtott szolgáltatások (szolgáltatás-csomagok) megválasztása. Érdemes vezetékes telefon esetén tisztázni, ki az adott területen a fő (inkumbens) szolgáltató, megvizsgálni üzletszabályzatát, és csak akkor keresni más szolgáltatót, ha az jóval előnyösebb díjcsomagot kínál. Nagyjából egyforma díjcsomagoknál nem érdemes szolgáltatót váltani, mert hiba esetén az inkumbens és az új szolgáltató egymásra mutogat, és a hibaelhárítás hosszadalmas lehet.

Mobil telefon esetén érdemes csatlakozni az MRE „flottá”-jához az esperes segítségével. A Telekom által kínált flotta-szolgáltatás ugyanis igen alacsony percdíjakkal tesz elérhetővé más mobil számokat, és a lelkipásztor alacsony (jelenleg 2500 Ft-os) alapdíját az egyházközség átvállalhatja.

Az internet csatlakozásra már sokféle lehetőség kínálkozik. A meglévő vezetékes telefon vonalát az ADSL hozzáférés, a kábeltévé hálózat vonalát a kábeles hozzáférés használja ki, ha az úgyis ott van az előfizetőnél. Kínálnak fényvezetős és rádiós szélessávú internet hozzáférést is, amelyek között kiemelkedő a mobil szolgáltatók 3. vagy 4. generációs hozzáférése, amely ugyancsak nagy sávszélességet és gyors működést biztosít. Ezeknél is meg kell nézni a díjcsomagokat főként olyan szempontból, hogy mekkora adatmennyiség átvitelét biztosítják az alapdíjban.

VI. TÉRHANGOSÍTÁS„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.”

(Róm 10,17)

A templomi és gyülekezeti termi szolgálatok gyakran szükségessé teszik, hogy a gyülekezethez szóló lelkipásztor vagy nem lelkészi személy hangját jól hallhatóvá tegyük. Ha pedig szabadtéri szolgálatról van szó, sokszor elendeghetetlen az elektroakusztikai erősítés. Elmúlt az az idő, amikor az egyházközségek aszerint hívtak meg és választottak meg papot, milyen erős hangja volt. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy az összegyűlt hívek között egyre több az idős, gyengébb hallású testvér. A térhangosítás tehát fontos kérdés és a presbitereknek ezzel is kell törödniük.

A jó hangosítás szakma, nem lehet „érzésből” megoldani, tehát azt szakemberrel kell megterveztetni. Mégis néhány fontos szempontot a presbitereknek is ismerniük kell.

103

VI.1. Mikrofonok fajtái

A mikrofonok kivitele kétféle lehet: helyhez kötött vezetékes, hordozható, mozgatható mikrofon.

A helyhez kötött mikrofonok vagy állványra szerelve, vagy asztalra helyezhető kivitelben kaphatók. Az állványra szereltek általában levehetők, és így mintegy 10 m sugarú körben mozgás közben is használhatók, de korlátozza használatukat ilyenkor a mikrofonkábel.

A hordozható kisméretű mikrofon („mikroport”) gallérra, blúzra erősíthető, és az erősítővel rádiós összeköttetésben áll. Rendszerint van egy elrejthető tartozéka, amelyhez a mikroport rövid vezetékkel kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy az ilyen rádiós összeköttetés feleljen meg az erre vonatkozó szabványnak; az olyan teleport, amelyet olcsón árulnak, de a továbbításhoz más célra is használt hullámhosszat használ, gyakori megszakadásokkal, megbízhatatlanul működik.

A nagyobb méretű hordozható mikrofonok nagyon hasonlítanak az állványra rögzíthető vezetékes mikrofonokhoz, de mindig tartalmaznak belső áramforrást és ki/be kapcsoló gombot.

Minőségi szempontból – különösen, ha a mikrofont zenei műsorok közvetítésére kívánnak használni – ügyelni kell a hangátviteli minőségre. A magas hangok jó átvitele a beszéd érthetőségét is javítja. Ebből a szempontból a régebbi dinamikus mikrofonok elavultnak tekinthetők. Jobbak az újabb kapacitív mikrofonok.

Általános fenntartási gond a mikrofonokkal kapcsolatban, hogy azok sok esetben belső áramforrást (elemet vagy akkumulátort) tartalmaznak, amelyeket – legalább a mikrofon üzemképességének a kipóbálása útján – istentisztelet vagy egyéb használat előtt ellenőrizni kell. Ha a mikrofonon a belső táplálás kímélése érdekében bekapcsoló gomb van, célszerű vagy előre bekapcsolni, vagy a használóját figyelmeztetni a bekapcsolásra.

A mikrofonok használatának van néhány elemi szabálya, amelyet a lelkésznek, de bárkinek, aki használja, célszerű betartani. Ilyen szabály a szükséges, 20-30 cm közötti távolság betartása a száj és a mikrofon között, ügyelve arra, hogy beszéd közben ne forduljon el a mikrofontól. A beszélő figyeljen arra, hogy beszéde milyen hangerővel hangzik a hangszóróból, és ne használjon túl nagy dinamikai ingadozást beszédében. Gyülekezeti ének alatt zavaró lehet, ha a lelkész vagy aki a mikrofon mögött áll, teljes erőből énekel a mikrofonba, mert az erősítő az

104

éneklés összes hibáját, hamisságát, szövegtévesztését felerősítve harsoghatja a gyülekezetnek.

VI.2. Erősítők

Az erősítők ma már nincsenek nagy befolyással a hang minőségére, de fontos teljesítményük helyes megválasztása. Átlagos templom térhangosításához 100-200 W kimenő teljesítményű erősítő szükséges, gyülekezeti terem esetében kisebb is elegendő, de a szabadtéri hangosítás a többszörösét is igényelheti. Ezt akusztikai szakértőnek kell eldöntenie.

Ilyen teljesítményű erősítők általában nagyfeszültségű, 100 V körüli jelet adnak a hangszórók tápvezetékére, tehát a hangszórók hálózatát védőcsőben, falban vagy ú. n. „C” sinekben kell vezetni. Emellett az erősítőnek rendelkeznie kell kisfeszültségű kimenettel is, hogy ahhoz hangrögzítő készüléket (kazettás magnetofont vagy MP3-as felvevőt), valamint egyéni fejhallgató(ka)t lehessen csatlakoztatni.

VI.3. Keverőpult

Komoly térhangosító hálózat, amely több mikrofon- és egyéb bemenettel is rendelkezik, nem képzelhető el keverőpult nélkül, ahol szabályozható a kimeneten jelentkező hangerő, az egyes mikrofon-bemenetek érzékenysége és szekcionálhatók (pl. helyiségek szerint) a hangszóró-csoportok is. Fontos körülmény azonban, hogy ezt az alkalmak idején valakinek kezelni kell.

VI.4. Hangszórók és egyéni csatlakozások

A hangszórók elhelyezése és bekötése a térhangosítás legkritikusabb része, amit szakemberre kell bízni. Legtöbbször hangoszlopok elhelyezésére kerül sor, amelyek függőlegesen egymás felett elhelyezett kisebb hangszórókból állnak, és amelyek vízszintes irányban „terítik” a hangot. Rosszul elhelyezett hangszórók visszhangosságot, az erősítő gerjedését, fütyülését okozhatják. Gyengén halló testvérek részére az erősítő kisfeszültségű kimenetére csatlakozási lehetőséget lehet biztosítani, kijelölt padokban vagy székek közelében elhelyezett szabványos csatlakozó aljzatokon keresztül.

VI.5. Hangfelvétel készítése

Az igehirdetésről készített hangfelvétel jelentősége abban áll, hogy ágyhoz vagy lakáshoz kötött gyülekezeti tagjaink igemagyarázatot hallanak csaknem élő formában, nélkülözve a gyülekezeti közösség vizuális élményeit. Mégis az a körülmény, hogy megszokott lelkipásztoruk hangját és a gyülekezet énekét hallják, valamennyire

105

megközelítik a gyülekezeti együttlét élményét. Ezért ajánlott hangfelvételek készítése, azzal együtt, hogy gondoskodni kell azok eljutásáról az érintett testvérekhez.

Mivel idősebb egyháztagjaink ma még ritkán rendelkeznek mp3 formátumú felvételek meghallgatására alkalmas eszközökkel, célszerű a felvételeket kazettás magnetofonnal készíteni, és a későbbiekben esetleg sokszorosítani is. Emellett archiválás céljára párhuzamosan érdemes mp3 formátumú felvételt is készíteni, amely CD-re írva igen hosszú ideig megőrizhető.

Kérdés, hogy hol helyezzük el a felvételnél a mikrofont? Ha a kazettás magnetofon beépített mikrofonját használjuk, úgy az egész magnetofont a szószéken kell elhelyezni, de akkor nem tudjuk úgy kezelni az eszközt, hogy takarékoskodjunk a szalag felvételi időtartamával, ill. szükség esetén cseréljük (fordítsuk meg) a szalagot. Ezért jobb megoldás a külön mikrofon használata, megfelelő hosszúságú kábellel, hogy a szószék közelében, de a padsorokból lehessen a magnót kezelni.

A kis kézi mp3 felvevők beépített mikrofonnal rendelkeznek, ezért ezeket az eszközöket a szószéken kell elhelyezni. Mivel ezek felvételi ideje rendszerint több óra, a felvétel alatt nem kell feltétlenül kezelni ezeket.

A felsorolt megoldásoknál problémát jelenthet, ha több helyről kell felvételt készíteni (pl. a szószékről és az úrasztalától). Ilyenkor meg kell keresni a megoldást közvetlen csatlakozásra a helyiség erősítőjének kisfeszültségű kimenetéhez. Ennél ügyelni kell arra, hogy némelyik magnetofon vagy mp3 felvevő mikrofon bemenete +5 V-os feszültséget szolgáltat a külső mikrofon táplálására, amit egy nagykapacitású kondenzátorral érdemes leválasztani az erősítő kimenetéről.

MIC in Phone out

VII. A TÁJÉKOZTATÁS FORMÁI AZ EGYHÁZKÖZSÉG SZOLGÁLATÁBAN

„Amit a sötétségben mondok nektek,azt a világosságban mondjátok el,

106

470 µF+

10 kΩ

amit fülbe súgva hallotok, azt aháztetőkről hirdessétek” (Mt 10,27)

Az egyházi tájékoztatás szabályozásáról lásd az MRE 2005. évi III. törvényét.

VII.1. Alapvetés(dr. Viczián Miklós anyaga alapján)

Az ember számára legfontosabb tájékoztatás Isten üzenete. Isten szól az emberhez követei által: angyalok, próféták, apostolok, igehirdetők közvetítik üzenetét. Isten küld tájékoztatást írott igéjében, a Szentírásban is, de a bibliai időkben egyeseket álomban, látomásban is tájékoztatott terveiről, akaratáról.

Az ember és teremtője közötti kapcsolat egyéni vonatkozásán túl van bizonyos emberi közösségeknek is kapcsolatuk az élő Istennel úgy, hogy emellett ugyanazon Úrhoz tartozásuk révén egymással is kapcsolatot tartanak. Ezek a közösségek a gyülekezetek. Többször, mint élő szervezetekről beszél róluk a Szentírás, például mint Krisztus testéről, vagy – hasonlattal – mint a szőlőtőbe oltott szőlővesszőkről. Ahhoz, hogy ez a szervezet összehangoltan, testvéri módon tudjon működni, és egységes megjelenést nyújtson, ahhoz a fej irányítása alatt minden tagnak a maga helyén rá háruló feladatot végeznie kell. Ezt az összehangolt működést és megjelenést szolgálja a tájékoztatás.

Egy-egy gyülekezet tagjai ugyanis csak a legritkább esetben élnek szoros életközösségben (pl. egyfelekezetű kis településen). Sokkal gyakrabban elszórva élnek, dolgoznak egy nagy település sok felekezetű, sőt hitet nem gyakorló tömegében. Az életmód, a lakásviszonyok és a romló közbiztonság következtében egyre inkább bezárkóznak, és tájékozódásra, hírek, ismeretek szerzésére az otthonukba eljutó írott és elektronikus médiát használják, melynek témaköre jobbára elkerüli a keresztyén gyülekezeti közösségeket érintő kérdéseket. Egyre jellemzőbb, hogy a szomszédos lakásokban, házakban élők sem ismerik egymást, így egymás örömeiben, gondjaiban nem tudnak osztozni.

Még azok is, akik egy gyülekezethez tartoznak, és az alkalmakat rendszeresen látogatják, legfeljebb arcról ismerik egymást, mert az összejövetelek jellege korlátozza az ismerkedést, az egymás közötti beszélgetéseket. Ezért ahhoz, hogy a gyülekezet látogatói arctalan, személytelen csoportosulásból élő közösséggé válhassanak, továbbá, hogy a környezetükben élő hitetlen lakosság számára is vonzóvá tegyék a gyüleketei közösséget, szükséges a tájékoztatásnak olyan rendszerét

107

kialakítani, amelynek segítségével az emberek egyrészt tudomást vehetnek a gyülekezet programjáról, rendszeres alkalmairól, közösségi rendezvényeiről, másrészt az egyes tagok, családok, kis közösségek meg tudják egymással osztani életük eseményeit, örömeit, nehézségeit az egész gyülekezettel. Így fejlődhet az alkalmi csoportosulás egymás örömeiben osztozó és egymás terhét hordozó közösséggé.

A tájékoztatás főbb eszközei: sajtótermékek, mint hírlevelek, újságok, füzetek, könyvek; elektronikus média-termékek, mint rádió- és TV közvetítések,

internetes blogok, csoportos ímélek; filmek, színielőadások; plakátok, térképek, hirdetmények stb.

VII.2. Sajtótermékek

Az egyházközség rendszeresen hírlevélben tájékoztathatja a gyülekezet tagjait az egyházközség főbb eseményeiről, személyi híreiről, missziói, diakóniai terveiről, felújítások, építkezések helyzetéről, az egyházközséget közelről érintő közegyházi döntésekről, keresztyén szempontból érdekes külső eseményekről, megjelenő könyvekről, megnézni érdemes (vagy nem érdemes) szindarabokról és filmekről stb.

Egy-egy emberi élet eseményei másokat is építhetnek. Ezért a tájékoztatás része lehet a bizonyságtétel is, amikor valaki rövid írásban megosztja másokkal hitre jutásának történetét, vagy hogy Isten hogyan segítette át betegségén, gyászán, veszteségén vagy önmarcangoló krízisén. Beszámolhat elhívásáról, hogyan találta meg élete párját, hivatását stb.

Természetesen nem jelenhet meg alaptalan hír, embereket sértő megfogalmazás. Egyéni, név szerint említett esemény csak akkor közölhető, ha ebbe az illető írásban vagy tanuk előtt beleegyezett.

A hírlevél sokszorosítása kisebb példányszám esetén fénymásolón megoldható, Jó, ha fényképeket, művészi rajzokat, képeket is lehet benne közzétenni, még ha csak fekete-fehér kivitelben is.

Újság, lap megjelentetése sokkal nagyobb felelősséget jelent. Egyrészt be kell jelenteni, amely során a lap ISSN nyilvántartási számot kap, másrészt ha a példányokhoz előfizetéssel vagy vásárlás útján lehet hozzájutni, akkor ez már vállalkozási tevékenységnek minősül, számlaadási kötelezettséggel jár, és az egyházközség könyvelését erősen bonyolítja. Hasonlóan, könyv megjelentetése is állami nyilvántartásba vétellel jár ISBN számon, számlát kell róla adni, vállalkozásként kell

108

könyvelni, és a más szerzőtől eredő művek vagy részletek közlésekor szerzői jogok is vizsgálandók. Ezért könyvet célszerű erre jogosított kiadóvállalattal vagy egyéb jogi személlyel forgalomba hozni.

Hírlevél, újság szerkesztése összetett feladat. A cikkeket össze kell gyűjteni, rovatokban rendezni, illusztrációkkal vonzóbbá tenni. Jó, ha a gyülekezet minden rétegére kiterjednek a cikkek, híradások (gyermekmunka, ifjúsági szolgálatok, kisgyermekes szülők alkalmai, presbiteri szolgálatok, kulturális alkalmak, nyugdíjasok köre stb.) Legyen a szerkesztés csoportmunka, ahol a rovatok szétoszthatók felelősök között. A lelkipásztort lehetőleg mentesítsük a szerkesztés terhe alól, felelős kiadóként sem csak ő jöhet szóba, de a hírlevél vagy lap szerkesztett tükrét minden esetben lektoráltassuk vele.

A terjesztés célszerűen a gyülekezeti alkalmakon történhet. A fénymásolt hírleveleket ajánlott ingyenesen terjeszteni (ezért annak hívogató jellege is legyen), legfeljebb a lelkipásztor adakozásra hívhat fel a költségek előteremtéséhez. Ha havonta, kéthavonta vagy negyedévente megjelenő, nagyobb terjedelmű lapról van szó, azt önköltségi áron az iratterjesztés árulhatja.

VII.3. Elektronikus média-termékek

Korunkban a közösségek nagy veszélyeknek vannak kitéve. Egyik ilyen veszély az elszemélytelenedés. Az egyik budapesti gyülekezet 50 éves fennállását ünnepelte, és az ifjúság egy hátborzogató kis jelenetet adott elő arról, hogy újabb 50 év elteltével már senki sem jár templomba, hanem interneten otthon megnézi –meghallgatja az istentiszteletet. Ezért vigyázni kell arra, hogy az internetes megjelenés ne helyettesthesse a gyülekezet megélt közösségét. Az elektronikus média-termékek közé sorolhatók a gyülekezet saját hang- vagy video felvételei, ha azokat saját honlapon keresztül hozzáférhetővé teszik. A valós idejű istentisztelet-közvetítésnek kimondottan csak a lakáshoz kötött gyülekezeti tagok részére van értelme, ezért célszerű ennek igénybevételét regisztrációhoz kötni. A hangfelvételeket is csak utólag helyes feltenni a honlapra.

Legyen a honlap jól áttekinthető, egyszerű felépítésű. A villogó, forgó, előbukkanó, majd eltűnő ablakok, és aprólékosan dekorált, sokszor az elolvasást nehezítő háttér helyett a könnyű tájékozódás legyen a cél. A nyitólapról egy lépésben elérhető legyen a gyülekezet és a vezető lelkész címe, telefonszáma, ímél címe, valamint a rendszeres heti alkalmak felsorolása időpont megjelöléssel. A nyitólapon jó, ha szerepel egy idegeneket megszólító, figyelemfelkeltő szöveg vagy kép. A más

109

honlapokra utaló hivatkozások, ú. n. hiperlinkek használatakor ügyeljünk arra, hogy azok a gyülekezetünktől függetlenül változhatnak, tehát azok elérhetőségét a honlap rendszeres frissítésekor (pl. havonta) ellenőrizni célszerű.

Idetartozik az elektronikus levelezés (ímélek) és blogok szerkesztése. Ez jelenleg ingyenes és korlátozás nélküli, feltéve, ha a szerkesztés ill. írás során betartanak bizonyos etikai szabályokat. A gyülekezeti hírlevél is ilyen, ha azt honlap, és linkekkel hozzákapcsolt részei útján teszik hozzáférhetővé ill. letölthetővé. A gyülekezet saját blogot (hirdetőtáblát) létesíthet, amelyen bárki kifejtheti véleményét, javaslatait. Ennek sajátos veszélye a fegyelmezetlen hozzászólás, a gyülekezeti élet megfontolatlan kritikázálásnak a lehetősége, ezért a blognak kell legyen egy irányítója.

VII.4. Filmek, színielőadások

Gyülekezeti eseményekről videofelvétel készíthető, melyek későbbi gyülekezeti alkalmakon levetíthetők vagy a honlapról (esetleg más gyűjtőhelyről) letölthetők. Más video-felvételek, filmek csak akkor vetíthetők a gyülekezetben, ha a szerzői vagy szomszédos jogok tulajdonosa ezt nem tiltotta meg. Kedves színfoltja lehet a gyülekezeti életnek, amikor az ifjúság egy-egy témát (pl. passiótörténet, bibliai jelenetek, az ifjúság sajátos problémái biblikus megvilágításban stb.) színielőadás formájában dolgoz fel és ad elő a gyülekezetnek. Szükséges azonban, hogy az öntevékeny társulat a lelkipásztor vagy egy, általa megbízott presbiter felügyelete alatt működjön.

VII.5. Plakátok, hirdetmények

Az istentiszteleti liturgia része a szóbeli hirdetés, mint a tájékoztatás legősibb módja. Helyes az a gyakorlat, ha a hirdetéseket nem a lelkipásztor végzi. Vitatott, hogy a hirdetéseket az istentisztelet elején, vagy a végén kell-e végezni; fontos azonban, hogy ne legyen túl terjedelmes. Jó gyakorlat egyes gyülekezetekben, hogy a perselyező presbiterek megkapják a hirdetések szövegét, ha valaki nem emlékszik a meghirdetett esküvő vagy temetés időpontjára, azt az ajtónál álló presbitertől megkérdezhessék.

A gyülekezet nagyobb eseményeit (evangélizáció, gyülekezeti csendesnap, nagyheti alkalmak stb.) célszerű a templomon kívül, utcáról látható módon plakáton is hirdetni. Ehhez megfelelő hirdetőtáblára van szükség (esetleg esti megvilágítással). Ugyanezekrő az eseményekről sokszorosított szórólapon is hírt lehet adni, melyet a templom vagy a gyülekezeti terem ülőhelyein előre elhelyezünk.

110

Szokás nagy egyházi ünnepek (karácsony, húsvét stb.) előtt körlevelet küldeni a gyülekezeti tagoknak. A számítógépes szövegszerkesztés lehetővé teszi, hogy személyes megszólítással, névre szóló levelet küldjünk mindenkinek. Ezzel megbecsülésünket fejezzük ki irántuk. A körlevél jól tagolt, világos fogalmazású, és rövid legyen. Vegyük figyelembe, hogy nem mindenki gyakorlott a hosszú, bonyolult fogalmazású írások olvasásában.

Keresni kell az események megjelenítésének lehetőségét a helyi kábeltévé vagy URH rádió műsorában. A világi írott és elektronikus sajtóban való megjelenés elsősorban a misszió és hívogatás eszköze. A képi megjelenítés sokat segít a misszió támogatásában. Jó, ha a hívogatás egy beszélgetés video felvételében hangzik el, de az időpontot és a helyet ilyenkor is meg kell szövegesen jeleníteni. Van olyan gyülekezet, amelynek vasárnapi istentiszteleteit rendszeresen közvetíti a helyi KTV társaság, amely így eljut a helység nagyon sok lakosához. Ugyancsak keresni kell az alkalmak meghirdetését a helyi lapokban is.

VIII. PÁLYÁZATOK„…legyetek tehát okosak, mint a kígyók,

és szelídek, mint a galambok.” (Mt. 10,16)

A nyilvánosságra hozott pályázatok általában két csoportra oszthatók: civil szervezetek részére és egyházi szervezetek, intézmények számára meghírdetett

pályázatok.A részvétel az állami pályázatokon egyházközségek számára rendszerint csak a másodikcsoportban lehetséges; a civil szervezetek pályázati feltételei általában kizárják az egyházi szervezeteket a lehetséges pályázók közül. Ugyanakkor más pályazatok kiírói (pl. külföldi alapok) nem mindig tesznek ilyen megkülönböztetést. Ezért érdemes minden pályázati kiírást figyelni. Ez legegyszerűbben interneten tehető meg, pl. a www.palyazatmenedzser.hu címen keresgélve.

VIII.1. A pályázatok meghirdetői

Azokat a pályázatokat, amelyek egyházközségek számára is elérhetők, rendszerint az MRE Zsinata, valamelyik egyházkerülete vagy egyházmegyéje írja ki.

Egyes pályázatok, amelyet a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) vagy a helyi önkormányzat ír ki, hozzáférhetők egyházi kötődésű alapítványok

111

részére is. Ennek azonban előfeltétele, hogy a pályázni kívánó egyházközség hozzon létre alapítványt.

Pályázat meghirdetője lehet többek között: Nemzeti Együttműködési Alap Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Kohéziós Alap Svájci-Magyar Együttműködési Program EGT Finanszírozási Mechanizmus Norvég Finanszírozási Mechanizmus

VIII.2. Pályázatok írása

Az egyházközség vagy annak alapítványa megbízhat pályázatíró szakembert a pályázat megírásával. Számolni kell azonban azzal, hogy ezért fizetni kell, sokszor sikerdíj formájában, amely a pályázaton megnyert összeg 5-15% között szokott lenni, de a pályázatíró kiköthet meghatározott összeget is, különösen, ha a pályázat megnyerésének csekély az esélye.

A pályázat kísérő dokumentációjának legfontosabb része a pályázati kiírás ill. a pályázat részvételi feltételei. Ha van olyan presbiter a presbitériumban, aki ennek elolvasása és pontos követése alapján vállalja a pályázat megírását, nem vállalkozik lehetetlen feladatra, megtakarítva ezzel a pályázatíró számára kifizetendő összeget. Célszerű az ellenőrzés érdekében második tagot is bevonni a munkába. Tudni kell, hogy az állami vagy önkormányzati költségvetés veszélybe kerülése esetén a pályázati alapokat szokás elsőként megkurtítani, amit a bírálati szempontok szigorítása követhet. Az a tevékenység, amelynek támogatására a pályázaton nyert összeget fordítani akarják, összhangban kell, hogy legyen a kiírás célkitűzéseivel.

VIII.3. Elszámolás

A kiírásban megadott elszámolási határidőre igazolni kell, hogy a célok elérése érdekében mire költötték az igényelt összeget. Előfinanszírozás esetén fennáll a veszély, hogy az összeget vagy egy részét a nem pontos elszámolás miatt vissza kell fizetni. Az összeget megfelelő számlákkal kell lefedni.

Újabb állami és önkormányzati pályázatok megkövetelhetik, hogy az önrészben szerepeltetni kell az önkéntes (fizetség nélküli) munka ellenértékét. Az órában kifejezett önkéntes munkát ilyenkor az államilag arra az évre meghatározott minimális órabérrel kell megszorozni (havi minimálbér osztva a havi 140 munkaórával).

112

IX. GYÜLEKEZETI ALKALMAK SZERVEZÉSE„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek

az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt. 18,19-20)

A közösség építésének fontos eszközei a nem istentisztelet jellegű közösségi alkalmak. Ezek fontosabb fajtái:

bibliaórák, csendesnapok, csendes hétvégék rétegalkalmak (ifjúsági,

gyermek, fiatal házasok, egyedülállók, nyugdíjasok számára) és összgyülekezeti alkalmak formájában,

gyülekezeti kirándulások, táborozások részvétel egyházmegyei, egyházkerületi konferenciákon, testvérgyülekezetek fogadása, gyülekezeti ünnepélyek (jubileumok, hálaadó alkalmak építkezés,

felújítás befejezéséért stb.), közös munkavégzés az egyházközség érdekében.

Ezek időpontját presbiteri gyűlésen kell elhatározni. A heti, havi rendszerességű alkalmak időpontja olyan kell, hogy legyen, hogy a gyülekezetből érintetteknek minél szélesebb köre tudjon azokon részt venni. A többi alkalom időpontjának meghatározásánál kerülni kell az ütközést más közegyházi rendezvényekkel, ezért jó, ha egyeztetni tudunk az esperessel is.

IX.1. Bibliaórák

A bibliaórák vezetésével – ha a lelkipásztor azt átengedi másnak – olyan kipróbált presbitert vagy gyülekezeti tagot bízhat meg a gyülekezet, aki megfeleő ismerettel rendelkezik, és képes lelki kapcsolatot létesíteni a résztvevőkkel. Nem elég tehát a Szentírás ismerete, hanem szükséges a szeretetteljes kapcsolat létesítése, és képesség a lelkigondozásra is. Mivel rendszeres alkalmakról van szó, a bibliaórák vezetésével megbízott testvérnek legyen helyettesítője. Ajánlott – ha van a gyülekezetben ilyen – Nagykőrösön vagy Sárospatakon felsőfokú presbiterképző tanfolyamot végzett gyülekezeti tag felkérése a szogálatra.

A bibliaóra tematikáját minden esetben egyeztetni kell a vezető lelkipásztorral. Ha a vezető éneket vezetni nem tud saját hangjával vagy

113

hangszerrel, kell legyen olyan segítője, aki hangjával vagy hangszeres kísérettel segítséget nyújt. Az órán ne csak a vezető beszéljen, hanem legyen mód a választott ige vagy téma megbeszélésére a résztvevőkkel. A bibliaóra imaközösséggel fejeződjék be, amire ne sajnáljuk az időt. Jó, ha a vezető előtte megemlít egy-két olyan aktuális témát, amelyet az imaközösség vigyen az Úr elé imádságaiban.

IX.2. Csendesnapok, csendes hétvégék, rétegalkalmak

Ajánlott a gyülekezeti közösség olyan építése, amikor a testvérek oldottabb alkalmakon vannak együtt, amelynek a tartalma lehet előadás meghallgatása, filmvetítés, ifjúsági színjátszó csoport előadása, képzőművészeti kiállítás a gyülekezetben, és ezek közös megbeszélése stb. Ezeknek szerves része lehet a közös ebéd vagy vacsora a gyülekezeti tagok hozzájárulásával főzéssel, sütemények sütésével. Ezeket az alkalmakat munkaszüneti napon célszerű szervezni, akár délelőtti, akár kora délutáni kezdéssel. A helyszín lehet a templom, a gyülekezeti terem vagy a település alkalmilag igénybevett (átengedett vagy bérbevett) közösségi helyisége. Templomi helyszín esetén azonban kerülni kell a profán műsorszámokat (népi tánc, népdalok előadása, pop-zene stb.).

Lehet ú.n. rétegalkalmakat is szervezni, azonban a tapasztalatok szerint szükség van olyan összgyülekezeti alkalmak szervezésére is, ahol több generáció lehet együtt1. Az alkalmak ne legyenek túl sűrűek, hogy ünnep legyen a részvétel ezeken. Egy fajta ilyen gyülekezeti megmozdulásból elég egy alkalom évente, félévente, legfeljebb negyedévente.

A költségek fedezésére jó, ha adakozást hirdetünk, de általában szükség van egyházközségi hozzájárulásra is, ezért ezeknek az alkalmaknak szerepelniük kell az éves költségvetésben.

IX.3. Gyülekezeti kirándulások, táborok

Ezek rendszerint több naposak, tehát előkészítésükhöz komoly szervező munkára van szükség. A célhelyszín rendszerint messze esik az egyházközség székhelyétől, tehát szervezni kell az odaszállítást, amely történhet a gyülekezeti tagok gépkocsijaival, vonattal, bérelt vagy menetrendszerű autóbuszokkal. Ehhez előzetes jelentkezést kérve, fel kell mérni a résztvevők létszámát és a választott közlekedési eszközt. A jelentkezési felhívásnak tartalmaznia kell a gyülekezés helyét, az indulás időpontját, a várható visszaérkezés helyét és idejét, valamint a kirándulás, táborozás költségeit, amelyeket (vagy egy részét) előre kell kérni a nem valós jelentkezések kiszűrése érdekében.1 Lásd Püski

114

Ugyanez az előzetes jelentkezés szükséges a szállás-foglaláshoz is, megjelölve az együtt lakó házaspárokat. A szállás a célhelyszínen lehet családoknál, kollégiumi szobákban, a konferencia-központ szobáiban, sátrakban vagy egyéb szálláshelyen, ahol az érkezők eligazítására nagy gondot kell fordítani.

Táborokban az érkezésnél célszerű a kért napokra, napszakokra szóló étkezési jegyeket adni a résztvevőknek, megjelölve az étkezések időpontját. Tájékoztatni kell őket a tisztálkodási lehetőségekről, WC-k elhelyezkedéséről, továbbá folyamatos eligazítást adó helyekről és személyekről. A programot ki kell függeszteni több példányban, de lehet mindenkinek kézbe is adni papíron.

Kirándulást olyan helyre szervezzünk, amely minél több gyülekezeti tagot érdekel. Ez lehet természeti szépség, kulturális élmény (városnézés, múzeum-látogatás, részvétel nagy lelki eseményen2) stb.

Táborozási helyszín megválasztásánál egyik szempont, hogy lehetőleg egyházi kezelésű hely legyen, de szempont az is, hogy elrendezése ne nehezítse meg a közös alkalmak helyszínének a megközelítését az alvóhelyek felől. Ha a táborhely nem rendelkezik saját konyhával, az étkeztetést inkább a tábor helyszínére szállított ételekkel oldjuk meg, és kerüljük a „vándorlásokat” valamilyen étterembe.

IX.4. Részvétel egyházmegyei, egyházkerületi konferenciákon

Ilyen esetekben a szervezés nagyrészt az egyházmegye, egyházkerület gondja, de ekkor is szükség van előzetes jelentkezésre. A megközelítés és a hazaszállítás megszervezése is a gyülekezet gondja, amellyel érdemes megbízni egy gyülekezeti tagot, aki tartja a kapcsolatot a szállítást végző vállalkozóval vagy gépkocsival szállítást vállaló tagokkal. Ha tömegközlekedési eszközöket (is) vesznek igénybe, a szervezőnél legyen érvényes menetrend.

IX.5. Testvérgyülekezetek fogadása

Miután a testvérgyülekezet és saját gyülekezetünk elnöksége megegyeztek az időpontban és az elszállásolás módjában, a fogadásra vállalkozó családokat tájékoztatni kell a várható programról, és fel kell kérni azok képviselőit, hogy az érkezésnél legyenek jelen, illetve vezessék a kijelölt vendégeket otthonukba. A saját gyülekezetünkben ki kell jelölni egy vagy két koordinátort, aki – célszerűen mobil telefonon – kapcsolatot tart a vendéglátó családokkal, és segíti a vendégeket az

2 Pl. külföldi prédikátorok magyarországi szolgálata

115

eligazodásban. Ha valamelyik vendegnek orvosi segítségre van szüksége, a koordinátornak kell keresnie erre lehetőséget.

Az étkeztetést célszerű közösen megoldani, ezzel is tehermentesítve a fogadó családokat. Ennek költségeit a gyülekezetnek kell fedeznie, vagy külön adakozás útján, vagy a költségvetés terhére. A közlekedés költségeit rendszerint a testvérgyülekezet fedezi.

IX.6. Gyülekezeti ünnepélyek, jubileumok

Számos olyan alkalom, évforduló van, amelyeket érdemes kihasználni szent együttes ünneplésre. Ilyenek lehetnek:

templomszentelés új épület, épületrész használatba vétele lelkész beiktatása lelkész, főgondnok kerek szolgálati jubileuma gyülekezet fennállásának kerek jubileuma megemlékezés a gyülekezet eseményéről kerek évfordulón

stb.

Az alkalom központja ünnepi istentisztelet, amelyen az igehirdetés szolgálatára esperest vagy püpököt szokás időben felkérni. Ehhez járulhat kiállítás vagy új épület(rész) megtekintése, előadás az építkezés történetéről, az ünnepelt beszámolója életének főbb mozzanatairól stb. Ezeket a kiegészítő eseményeket a templomban lehetőleg rövidre kell szabni, vagy arra egy közös ebéd alkalmát felhasználni. Utóbbira legalább a teljes presbitériumot és a meghívott vendégeket kell meghívni, de szeretetvendégség formájában az egész gyülekezet is hivatalos lehet.

IX.7. Közös munkák

A presbitériumot és a gyülekezeti tagokat összekovácsolja, ha a gyülekezet érdekében valamilyen munkát közösen tudnak végezni. Ez lehet pl. egy festés utáni takarítás a templomban, a templomkert, vagy a temető rendbehozatala, kertészeti munkái, építőanyag rakodása stb. Természetesen mindig van, aki fizikai munkában nem tud részt venni, de gondoskodni kell arról, hogy azért valamilyen formában ők is érezzék, hogy akár irányítás, akár anyagok őrzése, számbavétele, akár a dolgozók kiszolgálása útján hozzájárulnak a tevékenységhez. A közös munka ugyanakkor alkalmat is teremthet presbitertársunk felé bizonyságtételre saját életünk tapasztalatairól.

116

A REFORMÁTUS KEGYESSÉG ALAPJAI(Összeállította dr. Szabó Károly gyermekorvos, a szolnoki gyülekezet

missziói gondnoka)1. SZEMÉLYES HIT

A hitet többféleképpen határozhatjuk meg.

1.1. A hit a Jézusra való fókuszálás

Ez a hit első definíciója.

A Zsidókhoz írt levél 12:1-ben ezt olvassuk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” És hogyan tudjuk ezt megtenni?

A 2. vers így folytatja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!”

A hit azt jelenti: felnézek Jézusra. Tulajdonképpen ez a hit lényege!

1.2. A hit a láthatatlan láthatóvá tétele

Ez a hit második definíciója.

A Zsidó 11:1-ben olvashatjuk – ez az igevers a hit kulcsa: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Mindenek előtt szeretnék néhány kifejezést a helyére tenni ezzel az igével kapcsolatosan.

A görög nyelvben a „remény” teljesen mást jelent, mint amit mi értünk alatta. Számunkra a remény valami olyasmi, aminek bizonytalan a kimenetele. „Remélem, hogy elérem a vonatot.” – De lehet, hogy nem érem el. Tehát nem 100% biztos a végeredmény. Ilyen a mi reménységünk. Az újszövetségben azonban egészen más! A „remény” görög szava, az „elpisz” egy teljesen valóságos dologra való „várakozást” jelent, amely még nem érkezett meg. Tehát az eredménye nem kétséges, hisz Isten megígérte üdvösségünket, csak még nem vált valóra, még előttünk áll. Ez a reménység mindig a jövőre vonatkozik, de a múltban gyökerezik, ugyanis a már megtörtént, Isten által adott kijelentésekkel és ígéretekkel számol. Isten már megtett mindent értünk Jézus Krisztusban, az Ő váltsághalála egy tőlünk teljesen független történelmi és szellemi tény, az már rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk-e!

117

A hit ennek a befogadása és életünkben való érvényesítése. Mennyi helyet engedünk a szívünkben Jézusnak, hol tartunk hitünkben?

Jézus Krisztus bebiztosított minket az üdvösségünkkel kapcsolatosan, és most a mennyekben az Atya jobbján képvisel bennünket. Ő már nem tesz hozzá semmit ahhoz az örökséghez, amit elkészített nekünk, az teljessé lett a Golgotán. Isten ígéretei elhangoztak, Isten akarata megfogalmazódott Isten beszédében, a Bibliában. Jézus Krisztus minden ember számára elérhetővé tette a szabadítást, az ígéreteket és az áldásokat a belé vetett hit által. Innentől kezdve az, hogy mennyi és mikortól kezdve érvényes mindebből ránk, kizárólag rajtunk múlik. A hitünkön múlik. Életünk legtöbb kérdése tehát nem azon múlik, hogy Isten teljesít-e kéréseinket, amikor nehéz helyzetbe jutunk – éppen ellenkezőleg: rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, amit Ő már kétezer éve egyszer s mindenkorra elvégzett és megtett értünk, és e hit szerint cselekszünk-e? Különbség van a mi reménységünk és a bibliai reménység között. Mi ilyenekben reménykedünk: Isten megszabadít a betegségtől, a szenvedéstől, hozzásegít egy jó munkahelyhez, egy szép házhoz, ad társat, gyermeket, boldog életet. Isten ígérete arról szól, hogy Jézus áldozata révén örök életet kapunk, ez a reménység kétségbevonhatatlan, mert a végeredmény ÁLTALA van. Azonban az Isten dicsőségére láthatóvá és valóságossá ÁLTALUNK LESZ! Értjük-e ezt ? Isten még most nem látható ígéreteit a hitünk által tesszük láthatóvá a teremtett világban és ez lesz az Ő dicsőségére. Mindenki ismeri azt a mondást, hogy „hiszem, ha látom!” Azaz, csak a látható dolgokat fogadom el. Nagyon szomorú, hogy a legtöbb keresztyén is így gondolkodik és így éli az életét. Pedig ez helytelen hozzáállás, mert a Bibliából épp az derül ki, hogy először van a hit, azután a látás , tehát: ha hiszem, akkor meg is fogom látni! A hit: mindig lát! Akkor is lát, amikor más még nem lát semmit! A hit mindig átlát az élet viharain, átlát a pillanatnyi körülményeken, , mert a hit tudja a végeredményt. Szoktuk mondani, „a felhők fölött mindig süt a nap”, mivel tudjuk.

Hasonlíthatjuk a hitet a repülőgép radarjához. A pilóta a felhők miatt csak a repülőgép orrát látja, de ha be van kapcsolva a radar, akkor elég azt nézni, az ablakra föl se kell tekinteni, teljes mértékben biztonsággal irányítja, vezeti a gépet.

Hogy mi gyakran csak a jól megfogható dolgokban bízunk, szemléletesen példázza Visky Ferenc mindennapi áhítataiban leírt története:

118

„A Niagara vízesésbe két ember beleesett. A parton állók segíteni akartak rajtuk, ezért utánuk dobtak két kötelet. És ekkor a víz eléjük sodort egy szálfát. Olyan imbolygó és vékony volt az a kötél! Egyikük elengedte és megragadta a biztosabbnak tűnő fatörzset.

A halálba markolt bele! A kötél vége rögzítve volt és a másik embert kihúzták a partra, megmenekült.”

Véssük a szívünkbe: a hit mindig a biztos végeredményre fókuszál a pillanatnyilag létező és látható valósággal szemben. Térjünk vissza eredeti igénk vizsgálatához:„A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11.1b)

De mik ezek a nem látható dolgok?

ISTEN MINDEN ÍGÉRETE! Isten ígéreteibe vetett hitről beszélek, mert egyedül annak a beteljesedése bizonyos. És honnan tudhatjuk meg, mit ígért meg Isten 100%-os bizonyossággal? A kijelentésből, a Bibliából! Ezért fontos azt nagyon jól ismernünk. Tehát akármit nem kaphatunk meg, amit Isten nem ígért meg, azt nem kaphatjuk meg, viszont amit Isten megígért, abból MINDEN a miénk, mert Isten ígéreteinek birtokosai és örökösei vagyunk hitünk által!

A nem látható dolgokat mi tesszük működővé a hitünk által! És éppen erről beszél a Zsid 11,1 is: a hit a nem látható dolgok láthatóvá tétele. Nem csupán a „meggyőződésről” van ott szó, az eredeti görög kifejezés ennél sokkal többet jelent: létrehívást, azaz cselekvést is! Nagyon fontos dolog ez – egész keresztyén életünket meghatározza! A tradicionális hit és a karizmatikus hit közötti különbség éppen itt van. A hagyományos, tradicionális hit pontosan tudja, hogy mi van megírva a Bibliában, kívülről idézi, elemzi, és meg van győződve arról, hogy azt valóban Isten mondta. De nem biztos abban, hogy ez az ő életére nézve is igaz. A tradicionális hit "fej-hit, ismeret-hit, tudás-hit" – ami nem baj, csak nem elég! Nem elég, ezt mutatja az a sok örömtelen, bűnöktől megkötözött, lelkiekben is szűkölködő, erőtlen keresztyén ember, aki a gyülekezeteinkben tengődik szilárd „meggyőződéssel”! Ha nézzük a sok erőtlen, csak elméleteket idézgető gyülekezetet, akkor nem is csodálkozhatunk azon, hogy a kívülállók nem sok különbséget tudnak felfedezni maguk között meg közöttünk, mert a legtöbb hívő élete semmivel sem boldogabb és tartalmasabb, mint az övéké – csak bőbeszédűbb. Mert sokszor csak annyit látnak a mai keresztyénekből, hogy van miről beszélgetniük, van témájuk vasárnaponként. De csak ritkán látják ezeket a beszédtémákat működni az életükben! A

119

karizmatikus hit viszont cselekvő hit. Nem csak ismeri a láthatatlan dolgokat, hanem előhívja és láthatóvá is teszi! Ehhez Istenbe vetett és kételkedés nélküli bizalom kell, bátorság kell, elszántság kell, ehhez megváltozott gondolkodás kell! Ez sokkal több, mint a realitás, ez már szinte irreális; olyan, mint hétszer körbejárni egy várost azzal a biztos tudattal, hogy a hetedik napra magától össze fog dőlni. Józsué hite karizmatikus cselekvő hit volt, mert ott trappolt hét napon keresztül Jerikó körül. Ez a hit lényege – Isten megígérte, akkor nem is lehet másképp! De nem csupán ismeri az ígéreteket – hanem aszerint is cselekszik. Kész ténynek veszi az ígéretet, mert nem kételkedik a végeredményben, mivel Isten szava áll mögötte fedezetként.

Eddig láttuk, hogy az élő és működő hit két meghatározását tanultuk meg, most pedig ki kell egészítenünk egy harmadikkal, amely felteszi a koronát az első kettőre.

1.3. A hit nem más, mint a hitnek megfelelő cselekedetek összessége.

Ez a hit harmadik definíciója.

A láthatatlannak ugyanis valahogyan láthatóvá kell válnia, és ez nem megy másképpen, mint a mi cselekedeteinken keresztül. Szeretnék egy nagyon egyszerű folyamatot felvázolni, amely jól nyomon követhető Ábrahám, de Mózes, József, és Isten minden hithősének életében. Ez a folyamatábra valahogy így néz ki:

Isteni ígéret (és a hozzá tartozó feltétel vagy parancs) → hit → hitnek megfelelő cselekedetek → természetfeletti eredmény (áldás)

Isten természetfeletti áldásainak, erejének, gazdagságának forrását szemléletessé tehetjük egy konnektorral. A konnektorban lévő elektromos áram egy számunkra láthatatlan dolog. Mégis benne van az az energia, ami minden elektromos eszközünket működtetni tudja. Ahhoz, hogy a lámpánk világítson, csatlakoztatni kell a konnektorhoz. A hit elmélete az, hogy a konnektorban lévő láthatatlan erőforrás világosságot tud csinálni ebből az egyébként nem világító eszközből. Mi nem látjuk az elektromos áramot, de elhisszük, hogy ez az állítás igaz. Ahhoz azonban, hogy a lámpánk világítson, nem elég tudnunk, hogy áram van a konnektorban, de meg is kell tennünk, hogy csatlakoztassuk. És nagyon sok keresztény ember ezért csalódik a hívő életében! Mert megismerte Isten áldásait, ígéreteit és akaratát, van valamiféle hite is abban, hogy ez működőképes, azonban mégsem látja mindezeket megvalósulni a saját életében. Mert a cselekedetei nem illeszkednek a hitéhez, és ezzel nem tud becsatlakozni Isten természetfeletti

120

erőforrásába. A hithez nem illeszkedő cselekedetek a nem biblikus és a nem hitből fakadó cselekedetek.

Minden nem hitből való cselekedet eltéveszti Isten akaratát, célját. Ha nem is válik gonosszá, de emberi marad. A hittel nem összeegyeztethető cselekedetek erőtlenek és "Isten-telenek" lesznek és maradnak. Ha nem a hit igazságának megfelelő cselekedeteket tesszük, ne is csodálkozzunk, hogy elmaradnak Isten áldásai. Sajnos tükröződik ez a misszión, a pénzügyeinken, családjaink állapotán – ha nem a hitünknek megfelelőek a cselekedeteink, akkor nem lesznek a hitünknek megfelelő végeredmények sem az életünkben! Jegyezzük meg: csak a hitből fakadó és a hitnek megfelelő cselekedetek váltanak ki mennyei reakciókat! Nem a hittel való elvi vagy elméleti egyetértés, nem a hitnek szóló tetszésnyilvánítás, nem a hangos ámenezés és hallelujázás! Isten nem szimpatizánsokat keres, szurkolókat vagy egyetértőket – hanem TANÍTVÁNYOKAT, követőket! Akik teszik is azt, amit hisznek, amivel egyetértenek és amiért lelkesednek.

Krisztus már akkor cselekedett értünk, amikor mi még semmit nem tudtunk róla! ÉS AZÓTA JÉZUS VÁR RÁNK! Várja, hogy elhiggyük és elfogadjuk mindazt, amit Ő odaajándékozott nekünk, és várja, hogy CSELEKEDJÜNK! Mert ha a hitünknek megfelelően tesszük dolgainkat, akkor minden áldása, ígérete, akarata megjelenik és elkezd működni az életünkben!

1.4. Mik szokták megakadályozni a hitnek megfelelő cselekedeteinket?

A SÁTÁN

Tudd, hogy minden, a hitből fakadó cselekedet legnagyobb ellensége a Sátán. Minden látszólagos akadály mögött ő áll, és nagyon hathatós eszközökkel "dolgozik". Nagyon jól tudja, hogy az ő hatalmát a hit cselekedeteivel meg lehet törni. Szép szavakkal, elméletekkel nem! De a hit cselekedetei mindig legyőzik őt! Éppen ezért a Sátán mindent megtesz, hogy a hitet ne kövessék cselekedetek. Jegyezzétek meg: a Sátán az elméleti keresztényektől soha nem fél! Azok mind a kezében vannak! Nyugodtan Uramozhatnak, ámenezhetnek, attól még mennek a pokolba. Benne van a Bibliában, a Máté 24-ben! De ha a hitet követik a hit igazságának és jogának megfelelő cselekedetek, akkor ott neki vége van!

Milyen eszközei vannak a Sátánnak a hitből jövő cselekedetek megakadályozására?

121

1.4.1. A félelem

Félelem az ismeretlentől, a kihívásoktól, a nehézségektől, vagy az emberektől. Nagyon sok Istentől való folyamat vetél el az életünkben a félelmeink miatt. De jegyezzük meg: nem a félelem lelkét kaptuk Istentől! A félelem is lehet a hit egyik fajtája, csak éppen a vereségbe vetett hit. Vannak , akik életüket állandó szorongásban töltik, és ez megakadályozza őket a jó cselekvésében, életük Isten felé fordításában. „Ne félj!” Ez a Biblia egyik leggyakoribb bátorítása és parancsa. Mert a félelem meggátolja a győzelmedet, a csodáidat, a bizonyságtételeidet, a szolgálatodat, az áldásaidat, az elhívásodat! A félelem mozgásképtelenné tesz! Jellemző, hogy aki megijed, megretten, az általában megmerevedik, összekuporodik, és mozgásképtelen, cselekvés-képtelen lesz. A félelem kioltja a hitnek megfelelő cselekedeteidet.

1.4.2. A test

Ez a másik nagy gátló forrás. Két nagy irányból törnek be az életünkbe azok a folyamatok, amelyek megakadályozzák a hitünk cselekedeteit. Az egyik irány a test cselekedetei. Ezek kioltják a hit cselekedeteit. A test kívánságaiból fakadó cselekedetek - mint a falánkság, a test kényeztetése, a szexualitás – a bűn cselekedetei. Isten generál egy folyamatot az életünkben, felgerjeszti a hitünket az istentiszteleten vagy a csendességben, és akkor gyorsan az ördög is generál egy folyamatot az életünkbe, nehogy a hitünkből megszülessenek a hit megfelelő cselekedetek. A másik irány pedig egy speciális testi bűn, a lustaság. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb hitbeli cselekedet a halogatás bűne miatt vetél el! Halogatjuk az engedelmességet. Pedig a Bibliában azt látjuk, hogy akkor kell cselekedni, amikor Isten szól. Mi azonban nagyon lustává, közömbössé váltunk, és nagyon megfertőzött bennünket a "Pató Pál úr" mentalitása. Mindenre alszunk néhányat, néha néhány évet is, halogatjuk a döntéshozatalt, halogatjuk az elkötelezettséget és az áldozatvállalást, és nem biztos, hogy lesz még rá lehetőségünk, lesz még rá időnk.

1.4.3. Személyes veszteségeink

Szinte nincs olyan ember, akit ne ért volna valamilyen veszteség az életében; ez lehet anyagi természetű ( adósság, elemi csapás), de gyakran kapcsolataink , családtagjaink vagy szerelmünk ilyen-olyan okok miatti elvesztésétől szenvedünk. Felborulhat lelki békességünk, amely aztán különböző lelki betegségbe, függőségbe, megkötözött állapotba taszíthat. A Sátánnak ma különösen jó eszköze a depresszió, amely a

122

reménytelenséggel lelki bénultságot hoz létre. Sok-sok ember van, aki egy életen át nem tud túllépni a veszteségen és ezáltal saját életét is "elveszti". De a veszteség lehet figyelmeztetés is, lehet egy új élet kezdete. Mert sok megtérés mögött áll valamilyen veszteség.

A hit tehát Jézusra tekintő látás, reménységünk láthatóvá tétele és a hit szerinti cselekedetek összesége. És ez Isten ajándéka. És még valamit ne feledjünk: szeretet nélkül a hitem sem sokat ér: „ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,2)

És befejezésképpen a lényegről (Jelenések 19. 7-8):„Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”.

A Biblia legutolsó könyve: a Bárány felkészült menyasszonyának fehér ruhája a SZENTEK IGAZ CSELEKEDETEI! Ez az a fehér ruha, amiben kizárólag meg lehet jelenni a Bárány menyegzőjén! A hit igazságának és jogának megfelelő igaz cselekedetek nélkül nem lesz fehér ruhánk, akkor pedig nem mehetünk be a Bárány menyegzőjébe és az Isten jelenlétébe! És ez természetesen nem azt jelenti, hogy a cselekedeteink által kapunk üdvösséget, de azt jelenti, hogy cselekedetek nélkül nincs üdvösségünk! Ha hitünk csak elméleti, amit a Bibliában olvasunk, amit megvallunk a szánkkal, azt nem követik a tetteink a mindennapjainkban, akkor az üdvösségünk is csak elméleti lesz – azzal pedig nem megyünk sokra! A hit tehát elválaszthatatlan a cselekedeteinktől! És ez minden olyan igeversnél döntés elé állít bennünket, amelyet még nem tettünk meg, amelyet eddig figyelmen kívül hagytunk, megmagyaráztunk, amit közömbösségből vagy tudatosan félretettünk, legyen szó akár a gyógyulásról, akár a bűnrendezésről, akár az adakozásról, vendégszeretetről, egységről, szolgálatról, bizonyságtételről, misszióról, családi vagy vezetői kötelezettségekről, vagy az elveszett emberekhez való viszonyulásunkról.

Irodalmi források: Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlatSzűcs Sándor: Biblia tanulmányokJohn Stott: Hinni JézusbanDr. Sípos Ete Álmos: Hogyan kell megtérni?

A szerkesztő megjegyzése:

Ajánlható kiindulásul a témához a Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelete:

123

21. Mi az igaz hit?Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz,4

ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.

2. NAPI CSENDESSÉG. A BIBLIA OLVASÁSA: MINDIG MEGÉRTEM?

2Tim 3.16-17: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Életedben nincs olyan probléma, aminek ne lenne egy egyszerű megoldása, talán csupán sokakhoz hasonlóan nem megfelelőképpen kezdtél el gondolkodni a problémák megoldásához vezető útról.

Hova fordulsz, amikor életed következő fordulópontját várod? Honnan szerzel információt, kitől kérsz tanácsot, mit olvasol, milyen véleményeket követsz, kit tartasz szakértőnek, kiről gondolod, hogy mérvadó a véleménye, hogyan szűröd meg az információkat? A világ információ tengere egy kattintással elérhető, hogyan találod meg mi a hitelest és mi a szemét? Csak a hiteles információk és az információkhoz való helyes hozzáállásod segíthet abban, hogy a problémáid megoldásában sikeres légy és ne kudarcos legyen az életed. Ez azt jelenti, hogy nem csak az információ forrása és tartalma a fontos, hanem az a mód is, ahogyan feldolgozod azt. Isten sikeresnek teremtett, értékesnek, egyedinek alkotott, közösségre hívott Önmagával. Ebben a közösségben maradhattunk volna igazán rendezett kapcsolatban embertársainkkal és magunkkal. Ám mindnyájan ettől a lehetőségtől, az Istennel fenntartható közösségtől elfordultunk, magunkat választottuk, az egónk megelőzte Istennel megteremtett közösségünket. Ez minden problémánk valódi oka és ennek a felismerése vezethet el a probléma megoldásához. Isten sajátságos utat választott minden ember életének rendezéséhez. Kijelentéseit, akaratát emberi sorsokon keresztül tette nyilvánvalóvá és végső soron, Jézus földi életében lett ez a kinyilatkozás teljes. Ennek a kinyilatkozásnak írásos formája a Biblia. Napjainkban már nincs sok vita a Biblia hitelességéről, történelmi eseményeiről és különös tekintélyéről. Bízhatunk abban, hogy Jézus valóban azokat a szavakat mondta el, amelyeket az Újszövetségi írásokban találunk. Bízhatunk abban, hogy ezeket a könyveket és leveleket azok írták, akik kortársai voltak Jézusnak, sőt talán még szemtanúi is a leírt eseményeknek. Bízhatunk abban is, hogy Jézus Isten kijelentéseinek tekintette a Bibliában található

124

ószövetségi írásokat. A Biblia lényegében Isten önmagáról való tanúságtétele. Mégis, hányan olvassák gyülekezeteinkben, önállóan a Bibliát?

Fontos, hogy a Biblia magyarázatokkal, tanításokkal, prédikációk hallgatásával ne érd be. Olyan az, mintha valaki más által megrágott ételt kóstolnál, vagy más ruhájába akarnád magad jól érezni. Természetesen mindezek segítenek a korai biblia-olvasás nehézségeinek leküzdésében, jó esetben inspirálnak is arra, hogy vedd kezedbe a Bibliát, de Istennek neked szóló, napi, személyes üzeneteit csak önálló biblia-olvasási gyakorlattal lehet megszerezni.

Már az első keresztényeket is foglalkoztatta a kérdés, hogyan lehet a leírt evangéliumi szövegeket olvasni, és arra jutottak, hogy oly módon, hogy az saját életükkel szembenéző , azt megérteni és értelmezni akaró legyen. Tehát nem arról van szó, hogy azt keressék, hogy a szerző a szöveg megfogalmazásakor pontosan mire is gondolt; a kiindulópont az, hogy a szöveg ma áll előttem és én ennek fényében újraértelmezem az életemet. A szöveg megértése tehát azt jelentheti, hogy önmagamat is jobban megismerem, valamint a Biblia olvasása által új helyzetbe kerülhetek, tisztábban látom önmagam. Hogyan lehetséges ez? Nem a történelmi tények tanulmányozásán van a hangsúly, vagy azon, hogy belehelyezkedem a mindenkori szerző teológiájába. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szöveget a saját életem fényében olvasom, és megkérdezem: Mit jelent számomra ez a szentírási ige? Mit mozgat és mit érint meg bennem? Hol kérdőjelezi meg önértelmezésemet? Hol nyit bennem új horizontot?

Párbeszédben állok a szöveggel, ennek során feltárul számomra, ki vagyok és, hogyan kell értenem, értelmeznem életemet. Így számtalanszor felfedezem hol kell – legbelül- eltévedt utamon változtatnom.

Segíthet az olvasásban, ha a bibliai nyelv képiségét komolyan vesszük. Minden nyelv sajátosan fejezi ki tapasztalatait. A Szentírás képekben fejezi ki azt a tapasztalatot, amit az emberek Istenről és Jézus Krisztusról szereztek. Fontos, hogy az olvasás során a szavakat egyben képeknek is tekintsük.

A Biblia olvasása, az Istennel való találkozásról szól, aki a Szentírás szavaival közelít hozzánk és képeivel beragyog minket, hogy így életünket is bevilágítsa. Attól nem kell félnünk, hogy nem vagyunk jártasak a biblikus teológiában. A képek arra hívnak meg bennünket,

125

hogy általuk Istent szemléljük, aki megszeretné mutatni, hogy valójában kik is vagyunk, és hogyan élhetünk teljes életet.

A korai keresztények már a negyedik században kidolgozták a Szentírás olvasásának módszerét. Ennek négy lépése van: az Olvasás- az Ige szívünkbe engedése – az Isten utáni vágy megfogalmazása Imádságban – és az Istennel való közösség megtapasztalása. Ezek a lépések ma is jónak bizonyulhatnak számunkra, amikor rövid, napokra felosztott szentírási szakaszokon elmélkedünk. Ezeket járjuk most röviden végig:

Az első lépés az olvasás. A szöveget egész lassan olvasom, mintha első alkalommal olvasnám. Nem teológiai ismereteimet kívánom bővíteni, hanem Isten szavaival szeretnék találkozni. Ahol egy szó megérint megállok, és elgondolkozom, hogy mit váltott ki bennem. Azzal a szándékkal olvasom a Szentírást, hogy találkozni akarok Istennel és Jézus Krisztussal, akiről mindenekelőtt az Újszövetség lapjai szólnak.

A második lépés, hogy engedem, hogy az Isten Igéje a szívembe hulljon. Nem feltétlenül gondolkozom rajta, hanem megpróbálom az Igét „megrágni” és ízlelgetni. Újra és újra ismételgetem a szívemben. Lukács evangélista példaként Máriát, Jézus anyját említi. Az írja róla, hogy miután hallotta a pásztorokat „szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Ez tulajdonképpen nem más, mint Isten Igéjének a bensőnkben való ismételgetése, hogy szívünk és lelkünk mélyét egyre jobban áthassa. Az Igének nem csupán az értelmünkben kell maradnia, mert a gondolataink mindig nyugtalanok, gyakran kalandoznak. Azok a szavak, amelyek csak fejünkben ragadnak meg gyorsan elillannak. Ha a szív fontolgatja Isten szavait, az egyre inkább belehatol a tudattalanba, és a lélek mélységét is bevilágítja. Az ige „jó ízt” hagy bennünk maga után. A szerzetes atyák ezt az állapotot – és ez nekem nagyon kifejező – ruminationak is nevezték, ami szó szerint azt jelenti: kérődzés. Szerintük az Ige, amit unos-untalan ismételgetünk, vagyis „újra megrágunk”, az egész testet édes ízzel, az öröm, a béke és a szeretet Isteni ízével tölti el. Az Igének bensőmbe kell jutnia és olyan központtá kell válnia, amelyből élhetek, ugyanakkor el is kell vezetnie belső centrumomba, ahonnan alakíthatom és formálhatom életemet.

A harmadik lépés olyan rövid imádságot takar, amelyben érzéseimmel és szenvedélyeimmel együtt az Isten utáni vágyakozás fejeződik ki. A szerzetesek szerint az imádságban éppen ez a vágy ébred fel és arra kérem Istent, töltse be szívemet, hiszen Ő önmagát szeretné nekem ajándékozni, hogy eggyé váljak Vele. Az Igének egyre mélyebben kell Isten szeretetére mutatnia, hogy az Ő szerető kezeibe vezessenek.

126

A negyedik lépés az Istennel való közösség már Isten kegyelmi adománya. A szavak a csendbe vezetnek bennünket, általuk maga Isten érint meg bennünket. Ez az érintés formál minket, megvilágosít, ugyanakkor belső konfliktusainkat elsimítja, nyitottá tesz az életünk fontos és kevésbé fontos elemeinek felismerésére. Az első szerzetesek számára a misztika, vagyis a legnagyobb titok mindig a Szentírás misztikája volt. Azáltal, hogy olvassuk a Szentírást, mély, különös tapasztalatok birtokába juthatunk. Ennek a tapasztalásnak a célja az Istennel való eggyé válás, hogy már ne csupán elmélkedjünk Róla, hanem beteljünk Vele és elveszítsük Benne önmagunkat.

Mit jelent ez számunkra ma? Nem kell feltétlenül a szerzeteseknek ezt a négyes útját járnunk. Mégis, megtanulhatjuk tőlük az Igét úgy a szívünkbe engedni, hogy az képes legyen átformálni bennünket. Sok keresztyént láttam már, akik a Biblia olvasás során tüstént a moralizálás mezejére lépnek. Nyomás alatt vannak, és ehhez hasonlókat mondanak: „Tulajdonképpen egészen másnak kellene lennem. Alapjában véve a keresztyén embernek csak szeretnie kell, lemondva magáról; csak Krisztusra kellene hallgatnia és őt követnie.” Az ilyen mondatok rossz lelkiismeretet hagyhatnak maguk után, és az illető úgy érzi, hogy ez tulajdonképpen sosem fog megvalósulni, belső elégedetlenséget okoz.

A Biblia olvasása más útra szeretne vezetni. Azáltal, hogy Isten Igéjét keresem és befogadom, átalakulhatok. Elsősorban nem elhatározásaimról és jószándékaimról van szó, hiszen ezeket többnyire nem változtatom meg. Ha az Ige a bensőmbe, a szívembe hull, kapcsolatba hoz azzal, amit jelöl: az öröm, a szeretet forrásával, az élettel, amivel Isten megajándékozott, továbbá Jézus Krisztussal, aki már bennem lakik, bár gyakran távol vagyok Tőle.

Mindenkinek a maga módján kell gyakorolnia a Biblia olvasást. Valakinek az segít, ha az Igéket a szívében ismételgeti, hogy ez így egyre mélyebbre hatoljon benne; van, aki nem a szavakról elmélkedik, hanem megkíséreli az Ige üzenetét ízlelni és kóstolgatni, hogy az bensőleg áthassa, és életének új ízt adjon. Mások szívesebben gondolkodnak a szavakról úgy, hogy akkor mit jelentettek és most mi az üzenetük. Így az eredeti görög szavak jelentés-árnyalatai hordozhatnak a belsőmet formáló felismeréseket. Elterjedt olvasási módszer, ami elsősorban a Bibliai elbeszéléseknél kínálkozik: elképzelem a helyzetet és belehelyezkedem. Érzéseinkkel belehelyezkedhetünk például egy gyógyítási történet konkrét helyzetébe: én magam vagyok a beteg, hallom a szavakat, amelyeket Jézus hozzám intéz, érzem a kezét, amellyel megérint. Ezt a

127

módszert kétségtelenül csak konkrét jeleneteknél lehet alkalmazni, teológiai beszédeknél és Jézus szavainál aligha. Ekkor elő kell venni a négy lépésből álló korábban említett olvasási gyakorlatot. Ha a Szentírás Igéit bensődben forgatod, mint Mária, akkor benned is megtestesül az Ige, és megszületik a szívedben Krisztus. Megújulsz, érintkezésbe lépsz azzal a hamisítatlan, érintetlen, egyszeri és egyedülálló képpel, amelyet Isten készített Rólad.

A Szentírás szavai által kapcsolatba kerülünk igazi valónkkal.

Bíznod kell abban, hogy a Szentírás szavai téged is rábírnak, hogy e világhoz új módon viszonyulj. Ez a hozzáállás az új léttapasztalatból ered. Nem kell állandóan megerőltetned akaratodat, vagy rossz lelkiismeret furdalással élned az életed. Az Ige megváltoztatja gondolkodásod, léted és magatartásod.

A Szentírás szavai mindig gyógyító szavak.

Az első szerzetesek így közelítettek hozzájuk. Ezt a gyógyító erőt ma is átélhetjük, ha engedjük, hogy a szívünkbe hulljanak. Jézus mondta: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amelyet szóltam nektek.” (Jn 15,3). A Szentírás szavai érintkezésbe hoznak minket valódi önmagunkkal. Örömre akarnak gyújtani: „Ezeket mondtam nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11).

A Szentírás szavai világítanak utunkon.

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105). Előttünk ragyognak, hogy megtaláljuk és belássuk a számunkra helyes utat.

Bízom benne, hogy megtalálod a Szentíráshoz vezető egészen személyes utadat. Bízz a megérzéseidben! Járd azt az utat, amely elvezet Istenhez, az életre és a szeretetre!

Irodalmi források: Monty Taylor: Érted is amit olvasol?Josh McDowell: VálaszokKay Arthur: Hogyan tanulmányozzuk a Bibliát?

A szerkesztő megjegyzése:

A Biblia olvasásához segítségül lásd a Presbiteri Füzetek II/3. kötetében Józsa Ferenc „Mit jelent a Biblia napi csendességemben?” c. írását.

3. MIÉRT KELL IMÁDKOZNI?

Mt 18.19-20: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik

128

az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”

Életünkben a Jézusi tanítványság állapotának talán legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az imaélet. Rengeteg tanítás, prédikáció, olvasmány hangzik el erről, de komolyan megértettük, miért fontos az imádság az életünkben? Az Istennel való kapcsolatomnak erőforrása-e a mindennapi imádság?

Egy gyülekezeti tag egyszer megkérdezett: „Miért kéne imádkoznom? Az Úr úgyis tudja, mi fog történni – mit számítanak akkor az én imádságaim?” Erre a kérdésre egyetlen jó válasz van: „Mert Jézus mondta nekünk, hogy imádkozzunk.” Ő soha nem kér olyant tőlünk, amit Ő maga meg nem tett volna. Az imádságról szóló közös gondolkodást az evangéliumok sajátos keresztmetszetének látásával kezdeném, amely Jézus imaéletét mutatja be. „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lukács 18:1)

Mind a négy evangélium írója bemutat olyan pillanatokat, amikor Jézus imádkozott: Máté kilenc ilyen esetről ad számot, Márk nyolcról, Lukács tizenháromról, János pedig ötről. Erre a 35 hivatkozásra 23 különböző alkalom szolgált. Jézus három éves szolgálatának kulcsfontosságú pillanataiban mindig először imádkozott.

Jézus megkeresztelkedett és imádkozott, amikor is megnyílt az ég. Ebben a pillanatban, imádsága közben leszállt rá a Szentlélek egy galamb formájában, és egy hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretetett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (

Az apostolok kiválasztása előtt Jézus az egész éjszakát a hegyen töltötte, és imádkozott Istenhez, mielőtt kiválasztotta a tizenkét tanítványt másnap reggel. Az evangéliumok eltérő tanítványi számokat is említenek, 72, 120, 500. . Hogyan került ki mégis ezek közül tizenkettő? Úgy vélem, ők voltak azok, akik komolyan vették Jézus kérését, hogy imádkozzanak. Mialatt Jézus egész éjszaka imádkozott, ők is ezzel töltötték idejüket. Senki nem végezhet hatékony munkát az ember-aratásban, ha csak nem imádkozott érte megelőzőleg.

Korazin, Bétsaida és Kapernaum városaiban tapasztalt elutasítását követően (Mt 11:20-26). Jézus hatalmas csodákat tett ebben a három városban. Péter, András és Fülöp bétsaidaiak voltak, Jakab, János és Máté (Lévi) pedig Kapernaumból származtak. A nagy csodák ellenére, valamint annak ellenére, hogy a Tizenkettő fele e városokból származott,

129

elutasították Jézust ezek a városok. Hogyan reagálunk mi, ha elutasítanak bennünket az emberek, és amikor nehéz körülményekkel kell szembenéznünk? Azt kell tennünk, amit Jézus is tett: el kell kezdenünk imádkozni.

A kinyilatkoztatás nagy pillanatában, nyolc nappal az után, hogy a tanítványok Krisztusnak vallották Őt, Jézus elvitte Pétert, Jakabot és Jánost imádkozni a hegyre. Imádsága közben átváltozott: Arca fénylett, mint a nap, ruhái pedig olyan világosak lettek, mint a villámlás. A tanítványok itt is megbuktak: imádkozás helyett elaludtak. És a mai tanítványok, életünk nagy eseményei előtt imádkozunk, vagy szendergünk.

Az utolsó vacsoránál, azon a sorsszerű estén, amikor Jézus elárultatott, utolsó vacsoráját osztotta meg azokkal, akik a legközelebb álltak hozzá. Annak ellenére, hogy tudta, mi vár rá, hálát adott, amikor felemelte a poharat (Máté 26:26-27). Micsoda lecke ez számunkra a próbák idejére! Amikor viharfelhők közelítik életünket, szembenézhetünk velük úgy, hogy először hálát adunk Istennek, mielőtt ki kell innunk saját bánatunk poharát. Jézus a húsvéti vacsoránál mondta el főpapi imáját. Majd a Getsemáné kertben. Ahol az olajbogyók összezúzatnak, Jézus maga is nagy stressz alá került. Lukács beszámol arról, hogy Jézus olyannyira gyötrődött és szenvedett, hogy vért izzadott (Lukács 22:41-44). E helyen háromszor imádkozta, hogy „legyen meg a te akaratod” (Máté 26:36-44). Ő, aki pár nappal az előtt Lázárt feltámasztotta a halálból, most nem akarja kiszabadítani magát a halálból.

Végül pedig a kereszten. Az evangéliumok összesen hét olyan alkalomról adnak számot, amikor Jézus a kereszten megszólalt. Ezek közül az első, a negyedik, valamint az utolsó alkalom imádságok voltak.

Így kezdte imádságát: „Atyám bocsáss meg …’” (Lukács 23:34). Nem szorította ökölbe kezét és kiáltozta, hogy „Ezért elszámolok veletek, és a pokolba küldelek!” Nem. Kinyitotta kezeit, engedte, hogy beleüssék a szögeket, és kinyitotta szívét, hogy közbenjárhasson azokért az emberekért, akik megölték Őt. Azt a mintát állította elénk, hogy nekünk is meg kell bocsátanunk ellenségeinknek. Az utolsó szavak, melyeket a kereszten imádkozott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” (Lukács 23:46). Ez az első imádság, amelyet minden zsidó kisgyermek megtanul – olyasmi, amit mi is tanítunk gyermekeinknek. „Kezedre bízom lelkemet…” – e szavakat a Zsolt. 31:5-ben találjuk – azzal a különbséggel, hogy Jézus egy szót még hozzátett: „Atyám.” Tanítványi

130

életünkben és halálunkban egyaránt bízhatunk az Atyában, és odaszánhatjuk magunkat Neki.

Jézus nem csak végig imádkozta az életét, hanem tanított is az imádságról. Az imádság módjáról, vagyis a „hogyanról” három fontos tanítása volt. Hittel imádkozzunk, mert Isten a munkáját, a hitben élő tanítványain keresztül akarja elvégezni. Imádkozzunk egy akaratra, egységre törekedve, mert bármely tanítványi közösségében elmondott ima így tud csak áldások forrásává válni. Végül pedig azt tanította, hogy imádkozzunk az Ő nevében. Ez természetesen nem jelenti , hogy „Az Ő nevében mondott imádság” valamiféle mágikus formula, egyszerűen csak a tanítványaira utal, akik ha imádkoznak, ismerniük szükséges annak a jellemét, akinek a nevében imádkoznak. Jézus tudta, hogy a történelem minden századában született, összes tanítványának kapaszkodót kell adnia a hozzá és az Atyához vezető úthoz, ezért összefoglalta az imádság szavait a „Mi Atyánk” – ban.

Jézus imádságról szóló tanításainak van egy jól megtanulható „miértje” is. Ezt tanította magáról: „Mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” Ez a tanítványi lét egyik legkönnyebben érthető mondata. És rögtön folytatódik a tanítás: „Kérjetek és adatik nektek.” Higgyük el, igen sok olyan dolog van az életünkben, melyeket Isten nem ad meg nekünk, ha csak nem imádkozunk értük. Nem várhatjuk Istentől, hogy imádság nélkül adjon meg nekünk olyan dolgokat, melyekkel kapcsolatban azt ígérte, hogy csakis imádságon keresztül fog megadni. Ezt jól véssük az emlékezetünkbe. Nem ad Isten munkatársakat, megtéréseket, lelki gyógyulásokat, kapcsolatok rendezését, megbocsátást a szívünkbe, anyagi megelégedettséget, hacsak el nem kérjük ezeket imádságban.

Tanítványi létünknek Istennel való kapcsolatában két gyakorlatias, mindennapi eleme van. A Biblia olvasása és az imádság. Az imádságról leggyakrabban, mint Istennel való párbeszédről szoktak gondolkozni. A teremtmény kapcsolatot keres Teremtőjével. Lássuk be, időnként nagyon felületes az, amit az imádság lényegéről gondolunk. Erről is egy rövid gondolatot szeretnék elmondani. Először is sokszor összetévesztjük az imádkozást azzal a testtartással, amelybe az imádkozó ember helyezkedik. Ha valaki letérdel, összekulcsolja a kezét, vagy lehajtja a fejét és becsukja a szemét az már imádkozás? Nehezen megítélhető, mert leggyakrabban csendben, nem hallhatóan történik. Ha hangos szavakat hallunk ezekben a testhelyzetekben, az talán monológ, vagy önbecsapás? A hívő ember számára az imádság teljességgel érzékeny, szemérmes és

131

sebezhető terület, amelyről ritkán beszélgetünk. Föl lehet ilyen kérdést tenni, hogy jól imádkoztál? Hogyan gondolkozzunk ezekről?

A választ Isten Igéjében és Jézus tanításaiban találjuk. Az imádság elsősorban válasz két folyamatos élethelyzetemre. Először is szeretném megérteni, hogy ki vagyok és miért gondolkodom és viselkedem úgy, ahogy az életem különböző szakaszaiban, de különösen konfliktusaimban teszem. Másodszor is, hogy mit tanít erről Isten és személyesen, nekem miben kell megváltoznom, hogy megoldódjanak a problémáim. Tehát az imádság, tükörbe nézés, amely tükröt Isten mutatja az Ő Igéjén keresztül - az a kérdés bele merek-e nézni -. És iránytű olvasás, amelyet az életem célja felé mutat az Isten – az a kérdés, hogy elfogadom-e és arra akarok haladni.

Az imádságról jól érthető gondolatokat szeretnék fogalmazni, olyan formában, hogy alkalmas tanítás lehessen az egyszerű imamódot kereső ember számára, aki közvetlen kapcsolatot keres Istenhez, olyat, amely szeretetet ébreszt, lelki utunkat világítja és békét ad szívünknek.

Az ima végcélja, hogy Istenben éljünk. Az imádkozásnak legáltalánosabb módja a könyv nélkül megtanult vagy olvasott imák elmondása. A gyermek úgy tanul imádkozni, hogy megtanulja a Miatyánkot, vagy egy más imát. Egy ima elmondása könnyű és nevelő hatású, mert a gyermek még nem tudja, hogyan forduljon az Istenhez. A gyerekek első lépéseit a megtanult imádságok képezik. Ez az Istenhez vezető bizalmi állapot első lépcsője.

Itt szeretnék beszélni a meghatározott szövegű ima belső dinamikájáról. Imádkozó testvérek beszámolója alapján, a kötött szövegű imádság elmondása során, bár az Isten felé szeretnénk fordulni, rendesen nagyon elmerülünk a saját problémáinkba, figyelmünket nehezen fókuszáljuk. Az Egyház közös imáit és azokat, amelyeket imakönyvekben találunk, rendszerint nagyon nemes és fennkölt érzelmek sugalmazták, nagy istenszeretettel írták őket. Mégis, sokkal inkább vezethetnek a figyelmünk elkalandozásához, mint azok, amelyeket mi fogalmazunk. Istennel való találkozásunk első időszakában jó ha biztatást kapunk, hogy merjünk Istenhez fordulni őszinte, egyszerű saját szavainkkal. Ha valaki csak kicsit is tudatában van annak, hogy életében a napi megtérésre Istenhez fordulásra van szüksége, a saját imák segítenek ezt kérni. Ha azonban valaki még nem is vágyik erre a lelki találkozásra, az ima gépiessé és külsőségessé válik. Szórakozottság áll be, mert a szavak önmagukban nem jelentenek semmit sem. Szájunkkal elmondjuk a szöveget, de az mégsem imádság. Az ima értéke a szavakra és azok

132

jelentésére összpontosított figyelemtől függ. Ha elmélyül, akkor növeli azt a tudatot, hogy az Úrhoz szólunk. Ha nem jutunk el mély összeszedettségre, ne imádkozzunk hosszan. Sokkal többet ér, ha napjainkat rövid imákkal hintjük tele, amelyek lelkünket az Istenhez emelik. Imádkozzunk például mielőtt valamihez kezdünk, étkezés és alvás előtt, étkezés után. Lefekvés előtti imádságunk a nap utolsó cselekedete, nagyon fontos befolyással van a tudatalattira. Mondjunk vagy énekeljünk el egy rövid napi felajánlást, mikor felébredünk, vagy mialatt öltözködünk.

A hívő élet hangulatváltozásai mindennapi tapasztalatunk érzései. Sokszor előfordulhat, hogy nincs kedvem imádkozni. Ilyenkor egyszerűen, de nagyon őszintén kezdjek el az érzéseimről beszélve imádkozni. Istennek mindig meg lehet mondani az igazat. Sokkal jobb, mint üres szavakat ledarálni, amelyek válaszfalként emelkednének Isten és énközém. Hiábavaló szép dolgokat mondani neki, ha a valóságban mást érzek. Ez a valóságos öntudatra ébredés útja. Ilyenkor rádöbbenek, hogy ellentétbe kerültem Vele. Az életem eseményeinek el nem fogadása végeredményben az élet szerzőjével állít ellentétbe, hiszen ő tudott volna olyan világot is teremteni, amelyben nincs se bűn, se fájdalom, se szenvedés. Az ilyen imának az az értéke, hogy nem a dolgok eszményi állapotát veszi alapul, azt, hogy Istent dicsőítjük vagy dicsőíteni tartozunk, hanem a helyett életünk valóságából indul ki. Ez annak a felismerését jelenti, hogy én nem vagyok kizárólag a jó szándékom, a jóakaratom, fennkölt vágyaim vagy bűntudatom állapotában. Nem vagyok olyan ideál, mint amilyen lenni szeretnék, hanem olyan vagyok, amilyen nem akarok lenni, tele szembeszállással, ellentétekkel, nem fogadom el magam. Mindezt az Isten elé viszem, és nem csupán a tökéletességre való törekvésemet. Ez nagyon reális ima, s utat nyit a tisztulási folyamatnak. Azzal, hogy tudatosul bennem a lázadás, az Istentől elválasztó érzéseim, megváltozik a magamról alkotott kép. Elkezdem felismerni állapotomat, és ez kezdete a megváltozásnak. Az őszinteség következménye a megváltozás vágya, ez a bűnbánat, amelyet ha az Isten elé viszek, erőt ad valódi változásra. Ismétlődő ima tapasztalatokkal az életemen, megkaphatom a legnagyobb csodát az életemben, megváltozik a belső hozzáállásom a körülményeimhez és erőt kapok a jó cselekedeteimhez. Több belső változást átélt testvér számolt be arról, hogy amíg a „problémáikat” saját erőfeszítéssel, vagy a környezetük segítségével akarták rendezni – alkohol, játékszenvedély, stb – rendre kudarcot vallottak. Az imádság, nemcsak a helyes önismeretre szabadít fel, hanem lehetőséget kínál a megoldásokra is.

133

Az imádságban tudunk eljutni legmélyebb énünknek, a kifejezésére, elsősorban realitásunk elfogadására, hogy nemcsak fej, értelem és akarat vagyunk, hanem ösztöneink, idegállapotunk, valamint testünk valóságában mélyen gyökerező hajlamaink is énünkhöz tartoznak, s ezért azokat is el kell fogadnunk. A bennünk lévő ellentétek és lázadásunk létünknek nem legmélyebb gyökere, hanem alatta az istenszeretet egészséges magva van elrejtve. Időnként ne imák elmondásával vagy elmélkedéssel, hanem ezzel a kérdéssel kezdjük el imánkat: „Mit érzek az Úrral szemben? Mi az, ami önkéntelenül merül fel bennem? Közel érzem magamhoz az Istent, vagy messze?” Ha ebből kiindulva kezdünk el beszélni hozzá, ráébredünk sok mindenre, olyan mélységek nyílnak meg, amelyekben már a Szentlélek imádkozik bennünk. Egy közmondás szerint: aki énekel, kétszeresen imádkozik. A keresztények kezdettől fogva zsoltárokat énekeltek. A keletiek liturgiájában, a hétköznapokat is beleértve, az egész misét éneklik. Az ének felemeli a lelket. Különösen azok az énekek ébresztenek mély érzelmeket, amelyek emlékeket elevenítenek fel. A gyermekkorunkban hallott és énekelt dallamok imaélményeket idéznek fel. Ima közben irányítsuk figyelmünket az ének szövegére, és éljük át. Úgy énekeljünk az Úrnak, mintha saját szavaink volnának, és mintha magunk komponáltuk volna a melódiát. Az élet különböző helyzeteiben lehet énekelni: mikor testi munkát végzünk, mikor sétálunk. Az ének az érzéseinkhez hasonlóan belső átéléssel és nem az értelem által emel az Istenhez.

Az Istent emberi szívünkkel szeretjük. Nincsen két szívünk: egyik makulátlan, tiszta, fennkölt, hogy az Istent szeresse, a másik önző, beszennyezett és emberi tapasztalatok alapján bizalmatlan. Csak egy szívünk van, és csak azzal szeretjük az Istent és az embereket. Ezért ha valaki ismerni akarja viszonyát az Istenhez, elég, ha emberi kapcsolatait felülvizsgálja: ezeknek összessége megmutatja, mennyire egyesült az Istennel, és azokat az érzelmeket, azt a magatartást, amelyek ezt a kapcsolatot jellemzik. Az emberi kapcsolatok az Istenhez való viszonyunk hőmérője. Hogy imaéletről és Istennel való érintkezésünkről beszélhessünk, szükséges ennek a felismerése. Azelőtt az egyházak arra oktattak, hogy „vizsgáljuk meg lelkiismeretünket”. Véleményem szerint minden lelkiismeretvizsgálat célja az kellene, hogy legyen, hogy észrevegyük emberi életünk vallási dimenzióját, ami nem más, mint személyekhez, közösséghez, saját magunkhoz és a természethez való viszonyunk.

Ha ezt figyelemmel kísérve kifejlesztjük iránta érzékünket és megváltozunk, akkor ezáltal megjavítjuk kapcsolatunkat az Úrral. Ez az

134

imádság lényege. Emberi és isteni kapcsolataink párhuzamának tudatosítása fontos módja az imának, tanítványi létünk növekedésének.

Irodalmi források: Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozniCseri Kálmán: A négyküllős kerékMarco de Leeuw van Weenen: Tanítványság

A szerkesztő megjegyzése:

Lásd még a Presbiteri Füzetek II/3. kötetében Siklós József „Ami a gyülekezeti közösséget megerősíti (Bűnvallás, bizonyság-tételek, imaközösségek)” c. írását, valamint a II/4. kötetben Molnár Miklós „Imádság minden helyzetben. A Zsoltárok” c. írását.

4. A VASÁRNAP MEGSZENTELÉSE Alapige „ Mózes 20,8-11„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgáló-leányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” Majd egy másik igeszakaszban (5 Mózes 5, 12-15): „Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.”

Isten nyugalma visszavezethető a teremtésre, amikor Isten megnyugodott, amikor „látá, hogy minden jó, amit teremtett”. És Isten megbékélt a világgal a kereszten. Így ez a kettős értelme van a nyugalomnak, a teremtésből és a megváltásból származó nyugalom. (2Kor 5.17-20)

Tanítványi állapotunkban mindig törekednünk kell Isten parancsainak pontos értelmezésére. Elsőként is, pontosan miről kell megemlékeznünk? Megemlékezni tehát azt jelenti, hogy Isten teremtményének egy napot készített, ez formáját tekintve kifejezetten a közösség napja, amikor is

135

Isten az emberrel való közösséget akarja gyakorolni. Istennel és egymással való tudatos és szoros közösségünk napja ez, amikor is a menny előízében részesülhetünk. Emlékezzünk tehát Istennel és testvéreinkkel közösségben: teremtett életünkre, bűnből, céltévesztett látásunkból való kiszabadításunkra, adjunk hálát az életünkben megtett hívő útért és tekintsünk előre a Krisztus által elkészített országra, ahol Istennel osztatlan, szeretet közösségben örökké együtt leszünk.

A szombat Izráel legfontosabb törvénye. Isten maga kérte népétől: “Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között... tartsátok szentnek. Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti.” (2Móz 31,12-17).

A megszentelés azt jelenti, hogy azzal, hogy Istennek szentelem oda ezt a napot, azzal kifejezem, hogy önmagamat akarom oda adni Neki. És eközben történik meg a nagy csoda. A pihenés ideje a felüdülés idejévé is lesz számomra. “Felüdít az, hogy találkozom az Atyával, az Igével és a Szentlélekkel. E megszentelő találkozásban lelki terheimből szabadulást nyerek és békességem lehet. Így nem önigazolásom, hanem megigazulásom alkalma a megszentelt nyugalom napja. Ugyanakkor az Úrral való találkozásban oldódnak fel életem belső feszültségei. Mert az Istennel való találkozás folyamán találkozom atyámfiaival is, feloldódnak a köztünk lévő feszültségek, leomlanak az elválasztó falak. Persze erre a Lélek indít és ezeket az alkalmakat tudatosan is keresnem és gyakorolnom kell. Összefoglalva, a szombat mondanivalója:

ez a szövetség napja (2Móz 20,12); ez a pihenés napja (1Móz 2,3); ez hálaadás napja Isten szabadításáért (5Móz 5,15); ez az öröm napja (Zsolt 92); ez az Istenhez tartozás jele.

A szombat előre mutat, ígéret a jövőre.: Isten ott lakik majd közöttük. A teremtmény az Isten nyugalmában jut el a saját maga nyugalmához, jelenlétében van létezésének az áldása. Éppen ezért a szombathoz kapcsolódik a Messiás várása.

Hat nap munka: Isten gyermekeinek meg kell tanulnia élni mind a munkára rendelt napokkal, mind a nyugalom napjával. Izráel Egyiptomban rengeteget dolgozott – másnak. Munkája rabszolga munka volt, nem pedig szabad emberek felelős tevékenysége. A szövetségkötés nyomán meg kell tanulnia úgy munkálkodni, mint aki szabad, és felelősség vállalásából következik, hogy elkötelezett környezetéért. Isten

136

népének meg kell értenie mind a hat nap, mind a hetedik nap titkát. ’Hat napon át munkálkodjál, és végezd el minden dolgodat’, mert szabad vagy; tartsd meg és szenteld meg a nyugalom napját, mert ‘szolga voltál... és az Úr kihozott téged’- Csak akkor lehetsz boldog az otthonodban, a jólétedben, ha élsz azzal az ajándékkal, amit éppen e nap megszentelése közben ad neked az Isten.

Sajnos az ember sem dolgozni, sem pihenni nem tud Isten akarata, kedve szerint. Meg kell tanulnia jól dolgoznia, hogy aztán jól tudjon pihenni is. Amikor a Biblia állást foglal a munka mellett, állást foglal a henyélés, naplopás, dőzsölés, tékozlás ellen. A 2Thess 3,10-ben írja Pál a görög kikötőváros kényelmes, lusta népének: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék”. Mert nemcsak a lustaság kísértése, hanem a munka kísértése is körülveszi az embert. Lehet ugyanis démonizmusa a munkának, amikor a munka elnyeli az embert. Az ember méltósága abban van, hogy tud dolgozni, és tudja letenni a munkát, és tud pihenni. Ahol ez a kettő nincs harmóniában, ott nincs emberi méltóság. Isten hűséges népét mindig is a tisztességes, becsületes munka jellemezte. Pál írja az 1Thess 4,11-ben: “Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, a magatok dolgát végezzétek és saját kezetekkel dolgozzatok!”- A hívő ember nem lehet munkakerülő, ingyenélő, másokat megkárosító. A munka óv meg az unalomtól, nélkülözéstől és a bűnözéstől is. De szomorú a hívő ember, ha egy kedves kollégája nem szereti a kettős ünnepeket, mert nem tud magával mit kezdeni, menne dolgozni inkább.Sok bölcsességet rejt a régi mondás: “Úgy dolgozz, mintha örökké élnél és úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál!

A Debreceni Református Kollégium homlokzatán olvasható: ‘Ora et labora’, azaz ‘imádkozzál és dolgozzál’. Ebben a kettős egységben lesz áldottá az ember, és ezért kell megtanulnunk pihenni a hetedik napon, hogy a következő hat napon igazán áldott legyen a munkánk.

A pihenést csak az érdemli meg, aki hat napon át dolgozott. A munka és pihenés ritmusa Isten teremtői munkájában rejlik és parancsában gyökerezik. A teremtéstörténetben a Teremtő az embernek a munkát adja alapvető feladatául, mely egzisztenciájának legfőbb meghatározója. “A hetedik napi munka betiltása annak a kísértésnek veszi elejét, hogy az ember csak a munka és a lét biztosítása felől értelmezze önmagát. Az ember hajlamos arra, hogy életét a szünet nélküli munka által biztosítsa és minősítse. Ezt az igyekezetet töri le a szombatról szóló parancs. A nyugalom napja megtartása nélkül a munka rabszolgává tesz. Napjainkban jól szemlélhető, hogy mi lesz akkor, ha az ember a világot a

137

szombat nélkül érti. Mintha neki kellene munkájával megszerezni az élethez való jogot, az ember fontosabbnak tartja a munkáját, mint az Istennel való öröm-közösséget, az ünnepet.

A hat napi munkának egyetlen kritériuma van, hogy Isten dicsősségét szolgálja. Jézus életével a szombatról új tanítást adott. Jézus a szombatot alárendelte az Ézs 61,1k-nak: “Az Úristen lelke van énrajtam...., hogy a szegényeknek örömöt mondjak,.... és a megkötözötteknek megoldást.”- Ez az írás akkor teljesedett be, amikor Jézus kijelentette, hogy személyével és szolgálatával megkezdődött az “Úr kedves esztendeje” (Lk 4,21). Jézus a szombat igazi értelmét a gyógyításokban, a kötelékek feloldásában látta (Lk 13,16). Szinte kizárólagos nála a szombat szociális értelmezése, azaz “a szombat lett az emberért” (Mk 2,27). Jézus a szombat urának vallotta magát (Mk 2,28). Jézus szerint nem lehet igazi fellélegzés, nyugalom, szombat addig, míg bűn, betegség, halál van. Egyik szombat napi gyógyítása után vallja: “Az én Atyám mindezidáig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17).

Isten nyugalma helyreállt a keresztnél, Isten a kereszten megbékélt a világgal. (2Kor 5,17). Amikor Jézus látszólag megtörte a szombatot, azzal arra figyelmeztette környezetét, hogy a szombat céljához ért, mert benne beteljesedett. Ő hozta el a megváltás örömét és a teremtés nyugalmát.

A ‘szombat - vasárnap’ kérdés. Szombat helyére nem vasárnap került, hanem Jézus Krisztus az Ő teljességében! A vasárnap megszentelésének szerves része a gyülekezet Jézus nevében történő együttléte, közössége, az istentisztelet, ahová Jézus jelenlétét ígérte. Ám az Úr napja megrontása az egész hét elvesztését eredményezi. “A hetedik nap megszentelése közben megújul erőm a hat nap feladatai elvégzéséhez. Ha a hetedik napon odaállok Gondviselőm elé és elszámolok neki a hat napon végzett minden dolgomról, Őt nyerem meg társul és segítségül a következő hat nap feladataihoz.

A keresztyéneknek a vasárnap az ÚR napja, Isten ÚR voltának, megnyilvánulása. Vasárnap Jézus Krisztus feltámadásának napja. Kálvin szerint ekkor mindenestől meg kell nyugodni, hogy Isten munkálkodhassék bennünk. Belső nyugalom ez, melyben Isten a kormányzó, ahová az idő torkollik.

A nyugalom és a megváltás kapcsolata. Isten hat nap alatt mindent azzal a céllal teremtett, hogy a hetediken megláthassa benne a maga dicsőségét, ezáltal meg is szabta örök időkre a teremtett világ életének a

138

rendjét. Ez a világrend pedig abban áll, hogy a hét hat munkanapján minden munka, minden törekvés a vasárnap felé, az Isten dicsősége felé halad. Ez a vasárnap adja meg az egész hétnek is az irányát és célját. Egy célja van a hét minden napjának, ugyanaz, ami a nyugalom napján jut legdicsőségesebb kifejezésre: hogy t.i. életünket és munkánkat az Isten dicsőségére szenteljük oda, Isten előtt éljük a mindennapokat. Az első embernek az élete Istennek szentelt élet volt, és ezért az Istenben való nyugalomnak és a Vele való békességnek a boldog állapota volt.

Ezt az életrendet zavarta, kuszálta össze a bűn. A bűn rombolása talán sehol sem olyan szembeszökő, mint ha összehasonlítjuk az első ember örök szombatját a mai ember életével. Az a nyugtalanság, külső és belső békétlenség, ideges kapkodás, ami a mai ember életét olyan elviselhetetlenné teszi, éppen az ellentéte az ősi sabbatnak, a nyugalomnak és békének. Nincs szomorúbb karikatúrája az örök szombatnak, mint az, hogy az Isten tisztelete a hét egy napjának egyetlen órájára, a templomi istentiszteletre zsugorodott össze.

Az Úr napjának a többi része már egészen a hétköznapok szolgálatában áll: pihenés, kikapcsolódás, szórakozás az egész heti robot után, a fáradt ember rekompenzálja magát a hat napon át elmaradt élvezetekért. A hetedik napon akarja kipótolni azt, amit egész héten mulasztott: az alvást, a jó levegőt, a kirándulást, a mozit, a társaságot.

Ímé, itt is az Isten kegyelmére vagyunk utalva, mert elvesznénk nélküle. Ez a kegyelem itt is Jézus Krisztusban van meg a számunkra. Mert Ő volt az egyetlen a földön, aki teljesen az Isten elgondolása szerint, tehát a teremtési rend szerint élt. Ő volt az egyetlen, akinek az élete valóban örök szombat volt.Nem azt jelenti ez, hogy tétlenségben töltötte a napjait – nem ezt jelenti a szombat, a nyugalom, hanem azt, hogy minden munkájával, egész életével sohasem a maga dicsőségét, hanem az Isten dicsőségét szolgálta.

A világba való bejövetele egy nagy istentisztelet volt, hiszen így énekeltek az angyalok: Dicsőség az Istennek! A tizenkét éves Jézus mondotta szüleinek: „Nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai” (Luk 2,49). Ezzel a legvilágosabban magyarázatát adta annak, hogy hogyan kellett volna vagy kellene nekünk betöltenünk a negyedik parancsolatot.

Élete végén, mintegy életművének a szombatján, így ajánlotta fel egész megváltói munkáját az Isten dicsőségére: „Elvégeztetett!” " (Jn 19,30).

139

Így töltötte be Jézus azt az életformát, amit tőlünk kívánt Isten a negyedik parancsolatban, s amit mi nem voltunk képesek megtenni.

Ugyanakkor a büntetést is elhordozta helyettünk a negyedik parancsolat áthágásáért. Az örök szombat legteljesebb ellentétét, az Istentől való elhagyatás teljes kínját, gyötrelmét szenvedte el, amikor így kiáltott fel a keresztfán: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46). Így bűnhődött a negyedik parancsolatért, azért, hogy bennünket odavehessen az Úr újra magához, és soha többé el ne szakadjunk Tőle; azért, hogy nekünk is lehessen újra szombatunk, olyan életünk, amelyben az örök szombatnak, az Istennel való megbékélésnek és a lélek nyugalmának az ízét újra érezhetjük.

Ha hiszünk a Krisztusban, ha hiszünk abban, hogy Isten Krisztus elégtételéért megbocsátotta a szombat-törvénynek és a többi törvénynek is a megszegését: akkor árad el az első szombatnak a békessége és nyugalma a lelkünkben.

Ez a belső, lelki szombat ömlik el azután az ilyen megváltott embernek minden napján, a hétköznapjain is. Az ilyen ember hálából a megváltásért nem egy napot, hanem az egész életét szenteli oda az Úrnak. S ebben különösen segítségére van az Úr napja, a keresztyén szombat, a vasárnap, amikor egészen zavartalanul fordulhat minden igyekezetével a figyelme az Isten felé.Olyan a vasárnap a megváltott ember életének egy hetében, mint a szív a testben. Ez a szív dobog a hétköznapok egész testében is, ez a szív nyomja bele az életerőt minden napnak az ütőerébe. A megváltott embernek olyan a vasárnap, mint az oázis a pusztában, ahol felfrissül, új erőt merít, hogy folytathassa útját.Ezért áldás a vasárnap, mint ahogyan az Igében is benne van, hogy megáldotta Isten ezt a napot. A megváltott ember számára tehát nem szigorú törvény az Úr napjának a megszentelése, hanem drága ajándék, felséges kiváltság, hogy van egy nap, amikor minden egyéb dolgát félretéve fordulhat az Isten felé, és megtelítődhetik az egész eljövendő hétre felülről való erőkkel.

A megváltott és Isten után vágyódó embernek nem kell külön magyarázni, hogyan szentelje meg ezt a napot, mert boldog, hogy van egy nap, amikor előízét élvezheti az örök nyugalomnak.

A vasárnap igazi megszentelésének tehát egyetlen útja van: az az út pedig a bűnbánatnak és a megtérésnek az útja. Hiába erőszakolnánk rá új életformát a régi bűnös énünkre. Ez csak belülről való megújulás által

140

lehetséges. Megújítani valakit pedig csak az Úr Jézus Krisztus képes az Ő Szentlelkével!

Ha fáj, ha igazán fáj neked a megszentségtelenítése annak a napnak, amelyet megszentelt az Úr, akkor könyörögj, hogy dicsőítse meg magát az Úr a mi megtérésünkben és megszentelésünkben.

Irodalmi források: Joó Sándor:….dr. Pótor Imre:….

A szerkesztő megjegyzése:

A fejezet nem foglalkozik azzal hogy társadalmunkban jelentős dolgozói rétegnek nincs rendszeres lehetősége arra, hogy a naptári vasárnapot megszentelje (egészségügyi, kereskedelmi, vendéglátóipari, tömegközlekedési dolgozók, egyes ipari létesítmények munkásai, ahol nincs lehetőség a nagyértékű berendezések heti egyszeri leállítására stb.). Ezek számára útmtatást jelenthet Dr. Szűcs teológiai professzor 2014.07.12-én, a Magyar Református Presbiteri Szövetség 19. Nemzetközi Presbiteri Konferenciáján elhangzott előadása a vasárnapi munka kérdéséről, amelyet az alábbiakban foglalunk össze:

4.1. Dr. Szűcs Ferenc: A vasárnapi munka kérdése(A 19. Nemzetközi Presbiteri Konferencián elhangzott előadás rövidített kivonata)

Korunkban megfordulni látszik a sorrend; nem az ünnepnap megszentelése a sorrend, hanem talán éppen az, hogy elmosódik a határ az ünnep és a hétköznap között, mint ahogy általában a modern világban minden összekeveredik egy kicsit és a határok elmosódnak a szent és a profán között. Egyszerűen a viselkedésünk is jelzi azt, hogy nem igazán tudunk mit kezdeni azzal, hogy hol is vagyunk, vagy hogy egyáltalán vannak helyzetek, amikor más viselkedést kívánna meg ez a helyzet. Mit is jelent a hetedik napnak a megszentelése?

Nyilván az Isten törvényéből, a tízparancsolatból halljuk ezt: „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!” (2Móz 20,8). ill. „Tartsd meg a nyugalom napját és szenteld meg azt” (5Móz 5,12). A két igehely kiegészíti egymást; az első Isten teremtő munkájára utalva magunk számára írja elő a nyugalmat, a második pedig arra figyelmeztet, hogy ezt mindenki számára, még a szolgák számára is biztosítanunk kell. A parancsolatok először a munkára utalnak, amely az embernek a teremtésben adott mandátuma, megszentelt dolog, amelyből hat nap után kilép az ember. Nem arról van szó tehát, hogy a hat napi munka után az embernek jár egy napi pihenés, hanem a megáldott munka az első. A teremtés idején nem arról van szó, hogy az Isten elfáradt volna a teremtésben, hanem arról, hogy Isten részeltetni akar a teremtés isteni

141

teljességében a hetedik napon. A 7-es szám az isteni teljességet jelképezi – erre a Jelenések könyvében is találunk utalást. A 666-os szám, amely nem osztható héttel, a megállás nélküli munka jelképe Isten életritmusa nélkül. Ez szenvedélybetegség formájában jelent meg a társadalomban (ezt az angolszász nyelvterületen a „workoholic” szóval jelölik), és ez a múlt század 70-es éveiben terjedt el hazánkban. A kétlakiság, amikor a családfő hétközben a városban dolgozik és hétvégén otthon, a háztájiban munkával tölti a nyugalom napját, annyira elfogadottá vált, hogy ma már fel sem tűnik. A hétvégét nemcsak munkával, hanem kirándulások, események programjaival is tele lehet tömni, aminek következtében hétfőn az ember fáradtan megy dolgozni. A parancsolat így az önkizsákmányolás ellen és a munka megszentelt ritmusának a betartása mellett szól.

A 666-os szám nemcsak a saját magunk és az embertársaink végtelen önkizsákmányolását jelképezi, hanem a természet kizsákmányolását is. Ismerjük az ószövetségi parancsot arra, hogy a hetedik évben a földet is pihentetni kellett. A természet féktelen kizsákmányolása azzal jár, hogy – idézve Végh László debreceni atomfizikust – az ember az egyetlen rendszeridegen eleme a teremtett világnak, mert energiát vesz ki abból és szemetet ad vissza annak.

A másik magyarázat arra vonatkozik, hogy olyan rendszert kell teremtenünk, amelyben megvan a munka és a pihenés ritmusa. Az Ige nem törvényeskedést ír elő, hanem a hetedik nap megszenteléséről és az Istennel való kapcsolat gyakorlásáról van itt szó. Ha valakinek olyan a munkája, hogy vasárnap is dolgoznia kell, keressen olyan hétköznapi alkalmat, ahol gyakorolhatja a közösséget a gyülekezettel. Tehát tudomásul kell venni, hogy ilyen létezik és ebből nem kellene lelkiismerezti problémát csinálni.

Az őskeresztyének a szombat mellett a hét első napját is ünneppé tették; amíg a szombat a teremtés befejezésére utal, addig a vasárnap a Jézus feltámadásával kezdődő új teremtésre emlékeztet. Az utóbbi napra a keresztyénség átvett előírásokat az Ószövetségből is. Nagy Konstantin Kr. u. 321-ben nyilvánítja a hét első napját ünneppé, majd 325-ben a niceai zsinat be is tiltja a szombat megünneplését. A magyar „vasárnap” szó István király intézkedéseiben gyökerezik, amikor első királyunk olyan kompromisszumot kötött, hogy a 10 településenként építendő templomok székhelyei kapták a vásártartás jogát és a vásár napja egybeesett az istentiszteletek napjával, így gyarapítva az utóbbin résztvevők számát.

142

Érdekes, hogy a Heidelbergi Káté 103. kérdés-feleletében összekapcsolódik az istentiszteleteken való részvétel az iskolák fenntartásával. A hangsúlyosan nyilvános istentisztelet a hívó harangszóval az Istent dicsőíti, hasonlőan a kis madárhoz Arany János „Fülemüle” című költeményében. Az ember is részt vehetne Isten dicsőítésében az ég angyalaival együtt, ehelyett „ölre mennek” a vers szerint is. Mit is jelent a hetedik nap? Kikapcsolódunk a munka terhelő világából és bekapcsolódunk az Isten közösségébe. Ez a nap az Úr napja, az Úré, akinek teret engedünk, hogy Ő cselekedjék velünk. Jézus úgy értelmezi a szombatot, hogy Ő a szombatnak ura, Ő a szombat igazán. A Mt 11-ben, amikor azt mondja: „jőjjetek énhozzám … és megnyugvást találtok lelketeknek” a „szombat” szót használja. Nem az a fontos, hogy azt vizsgáljuk, mi a tilos vasárnap, hanem az, hogy felfedezzük életünkben az Istennel való közösségnek szentelt időt.

A vasárnapi istentiszteletben nem az igehirdetés a legfontosabb, hanem az együtt – nyugalomban – töltött idő az angyalok és mennyei seregek társaságában, ahogyan ez Kálvin imádságában áll. Feladatunk, hogy mi, kálvinisták, összegyűljünk ezen a napon. Akik vasárnap dolgoznak keressék az összegyülekezés alkalmát, mert az Úr napja nyitja meg a földi dimenziót az örökkévalóság felé. Miről szól a vasárnap megszentelése? Arról, hogy föl a fejekkel, föl a szívekkel! Odafentről is nekünk drukkolnak, hogy a Krisztus ügye győzzön ezen a világon!

Emellett lásd még a Presbiteri Füzetek II/1. füzetében Tariska Zoltán „A vasárnap megszentelése” c. írását.

5. A BIZONYSÁGTÉTEL

A bizonyságtétel szó csak kevés emberben kelt felhőtlen lelkesedést. Ez valószínűleg abból fakad, hogy Krisztus tanítványai általában helytelenül gondolkodnak a bizonyságtételről. Elsősorban egy prédikáció vagy egy teológiai előadás jut az eszükbe. Ha ez lenne a bizonyságtétel egyedüli módja, inkább a megfelelően kiképzett emberekre kellene azt bízni, egy lelkipásztorra vagy egy hittantanárra. Az átlag gyülekezeti tagnak ez csak gondot okozna.

A bizonyságtétel kifejezést hallva olyan előadásra is gondolhatunk, amiben egy volt bűnöző vagy alkoholista mesél a megtérésről és a Krisztusban talált új életről. De ha a mi életünkben nem történt ilyen nagy és látványos változás, hogyan és miről is tennénk bizonyságot? Talán van annyi bátorságunk, hogy meghívjuk barátainkat, rokonainkat vagy munkatársainkat egy evangelizációs alkalomra, ahol elhangzik egy

143

ilyen előadás. De hogy egy átlaghívőnek ennél nagyobb szerepe is lehet a bizonyságtétel területén, az talán már nehezebben elképzelhető.

Fontos tehát először tisztázni, mi is valójában a bizonyságtétel. Akkor teszünk bizonyságot a hitünkről, amikor cselekedetekben vagy szavakkal kifejezésre juttatjuk az Istennel való személyes kapcsolatunk által megváltozott világnézetünket, értékrendünket, illetve életvitelünket. A bizonyságtétel a tanítványság szerves része és egyenes következménye, mivel a tanítványság lényege, éppen a Krisztus által megtisztított világnézet, értékrend és a mindennapi szolgálat.Jézus Krisztus tanítványa automatikusan tesz bizonyságot, amihez nem kell különös bátorság vagy képesség. Minden evangelizációs szándék nélkül – és a bátorság hiánya ellenére is – Krisztus mindegyik tanítványa az életével hirdeti Isten kegyelmének a valóságát és erejét. A türelmünk vagy elégedettségünk, a trágár beszéd és pletyka kerülése, a munkahelyen tanúsított hozzáállásunk és a szabadidős programjaink mind-mind felébreszthetik a körülöttünk élő emberekben azt az érzést, hogy a hívő embernek van valamije, ami náluk hiányzik. Jézus szavaival:

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16).

A só természetéhez tartozik, hogy ízesíti a környezetét, ahogyan a világosság is a puszta létével, minden további erőfeszítés nélkül ragyog. Ehhez hasonlóan Jézus követői ebben a világban só és világosság: az ottlétük által máris hatással vannak azokra, akik még nem tértek meg. A bizonyságtétel nem színpadi produkció, hanem egy spontán és személyes esemény. Mindazonáltal sokat segít, ha van a fejükben egy vázlat, aminek alapján elmondhatjuk a személyes a történetünket. Érdemes legalább egyszer papírra vetni a bizonyságtételünket. Tizenöt- húsz perc alatt egy első vázlatot írhatunk föl magunknak, és azt később úgy fogalmazhatjuk át, hogy másoknak is élvezetes lehet annak olvasása, meghallgatása. A következő kérdésekre választ adva meg lehet írni ilyen vázlatot:

1. Milyen volt az életem, mielőtt tudatosan Isten vezetése alá helyzetem azt? Milyen kérdések és vágyak játszottak fontos szerepet a gondolkodásomban?

144

2. Isten hogyan vezetett engem ahhoz a döntéshez, hogy Jézust válasszam életem urának? Hogyan lettem biztos abban, hogy nekem is szól a bűnbocsánat lehetősége?

3. Milyen tekintetben változott meg az életem, miután biztos lettem abban, hogy Isten gyermeke vagyok? Mit jelent számomra az Istennel való kapcsolat a mindennapi életben. Hogyan és miben tapasztalom Isten jelenlétét, vezetését?

Talán első ízben nem sikerül egészen jól megfogalmaznunk a válaszokat. Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy ha egy-két órát szánunk a bizonyságtételünk megírására, egy világos beszámolót kapunk.

Fontos, hogy a személyes bizonyságtételünk mindenekelőtt őszinte legyen. A megtérésünk előtti szakaszt ne fessük csupán fekete színekkel, és a megtérés utáni életről ne úgy beszéljünk, mintha már nem lenne semmilyen problémánk. A megtérésünkkel nem oldódott meg egy csapással minden nehézségünk és bajunk, ezért ne is keltsünk ilyen benyomást! Tegyük világossá, hogy a megtéréssel a legfontosabb gondunkra – a célt tévesztett, vagyis a bűnös életünk problémájára – találtunk megoldást. Minden más változás a gyümölcse annak, hogy most már Isten vezetése alatt élünk, és az Ő áldása van rajtunk.Beszámolónk személyes is legyen azáltal, hogy kitárjuk a másik előtt a velünk történteket. Nem általános igazságokról beszélünk, hanem a saját életünkben végbement változásokról. A történetünk rádöbbenthetik őt arra, hogy vele hasonló történhet. Természetesen előfordulhatnak bibliai igazságok a történetünkben, amelyek által megmagyarázzuk például a bűn vagy a megtérés kifejezéseket. Azonban ne legyen csupán tanítás vagy prédikáció, hanem valódi önéletrajzi beszámoló!

Tömör és lényegre törő legyen a történetünk. Ugyanis nem az egész életutunkat akarjuk elmesélni, hanem csak összefoglalni azt, hogyan változtatott meg minket Jézus. A legtöbb embernek nehéz egy öt-tíz percnél hosszabb történetre végig jól figyelnie. Igyekezzünk tehát arra, hogy röviden beszéljünk és a lényegre koncentráljunk!Ha világosan elmondjuk, milyen indíttatásból és hogyan tértünk Istenhez, akkor ezzel példát adunk a beszélgetőtársunknak. Lehetséges, hogy később a mi példánk alapján ő is fog majd Jézus mellett dönteni.

Tudatosan kerüljük azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyeket mi hívők ugyan ismerünk, de amelyek az átlagember számár érthetetlenek. Sok keresztyén „szakszót” használunk, amikor Isten dolgairól beszélünk. Egy kívülálló számára pedig mintha egy idegen nyelvet hallana, ha minden második mondatban olyan, számára homályos kifejezések fordulnak elő,

145

mint pl. kegyelem, bűnbocsánat, Krisztus vére, istentisztelet, imádkozni. Ha ezeket nem tudjuk kerülni, akkor legalább magyarázzuk meg jelentésüket, vagy egy hasonlattal próbáljuk világossá tenni a mondanivalónkat.

A személyes bizonyságtételt egy útjelző táblához hasonlíthatjuk. A tábláknak az a feladatuk, hogy megmutassák a helyes utat. Nem magukra, hanem az útra irányítják a figyelmet. Amikor bizonyságot teszünk a Jézussal való kapcsolatunkról, nekünk sem az a célunk, hogy magunkra vonjuk a hallgató figyelmét, hanem az, hogy rámutassunk arra az útra, amely Istenhez vezet. Ez az út Jézus, és bizonyságtételünk fő üzenete a vele való bensőséges kapcsolat lehetősége. A személyes bizonyságtétel csak akkor éri el a célját, ha világosan és kétségbevonhatatlan Jézus áldozatára és uralmára mutat.

A bizonyságtételünket emberi gyengeségünk szempontjából két veszély fenyegetheti: ez az alkalmazkodás és a visszavonulás.

Nézzük meg először az alkalmazkodást! A sónak azért van haszna az ételkészítésben, mert ereje által megerősíti a többi hozzávalóban lévő ízeket. Ha pedig elveszíti ezt az erejét, már semmire nem való. Ehhez hasonlóan Isten népe is csak addig tölti be a szerepét a világban, amíg az Úrtól tanult gondolkodással és életvitellel aktívan befolyásolja a társadalmat. Ahol hívő és nem hívő találkozik, mindig felmerül a kérdés: Ki hat inkább a másikra?

Mivel Krisztus elkötelezett tanítványai kisebbségben vannak a mai társadalomban, nagy a kísértés, hogy alkalmazkodjanak a többséghez. Némaságra és tétlenségre hagyják magukat szorítani. Közben kortársaink csupán magánügyeknek és magánvéleménynek kezdik tekinteni a bibliai tanítást, és a széles nyilvánosság előtt csak „semleges” világnézeti kérdésekről hajlandóak gondolkodni. Abból indulnak ki, hogy Isten Igéje is csak egy vélemény a sok között. Ez szöges ellentéte a Biblia tanításának, ami azt képviseli, hogy Istené a végső tekintély, és az Ő kijelentései alkotják az objektív igazságot.

A másik veszély az, hogy a hívők visszavonulnak a világból, és csak más keresztyének társaságát hajlandók keresni. Nem akarják a társadalmat befolyásolni, de még részt sem akarnak venni benne. Talán félnek is attól, hogy tisztátalanná válnak a nem hívőkkel való érintkezés által. Ha hívők kizárólag egymással találkoznak, és „kegyes klikkek”-ben csoportosulva teljesen elkülönülnek a többiektől, világosságuk véka alá kerül. Egy valódi szubkultúra jöhet létre sajátos nyelvhasználattal,

146

hétköznapi problémák nélkül. A kívülállókról nagyjából rossz, lenéző véleményük van, hiszen a „jó” emberek automatikusan és lelkesen az ő csoportjukhoz csatlakoznának.

A szavak mellett, a tettekben nyilvánuló keresztyén bizonyságtétel is szükséges, de a ló másik oldalára esnénk, ha a keresztyén bizonyságtételt kizárólag segélyezési, oktatási , egészségügyi vagy fejlesztési projektekre korlátoznánk. Nem képezheti vita tárgyát, hogy Isten népének kötelességeihez tartozik a szegényekről, a bajba jutottakról való gondoskodás. De ezek nem az igazi bajok, hanem megannyi tünete annak, hogy ez a világ nincs rendben. Minden igazságtalanság és probléma gyökre egyedül és kizárólag: a céltévesztett életünk, vagyis a bűn. Ezért nem állhatunk meg a tettekből álló bizonyságtételnél, hanem hallható és érthető szóban hirdetnünk kell: bűneinkre is van megoldás.

A tettek által való „természetes” bizonyságtétellel szemben a szóbelit tanulnunk kell. A hit objektív igazságairól beszélve sokszor felmerül a kérdés. „Te hogyan jutottál oda, hogy ezt hinni kezdtek?” Ha ismerünk embereket, akik talán többet szeretnének tudni Jézusról vagy a keresztyénségről, nem kell feltétlenül addig várni, amíg ők fel nem teszik a kérdéseiket. Lehetünk kezdeményezőek; az evangelizációkban: teremthetünk alkalmakat, ahol feszültségmentesen mernek magukról, illetve kérdéseikről beszélni. Komolyabb erőfeszítés nélkül többféle módon lehet a mélyebb beszélgetésre alkalmas keretet szervezni.

Az egyik példa, ha egy közös program (sport, koncert, városnézés stb.) után például kávéházba megyünk, és egy pohár ital, illetve néhány finom sütemény mellett beszélgetünk.

Egy másik kitűnő alkalom a közös étkezés: akár ebéd, akár egy gazdagabb vacsora. Ilyen meghívás már önmagában is egyfajta bizonyságtétel. Érdemes odafigyelni arra, hogy a Biblia mennyire fontosnak tartja a vendégszeretetet (pl. Róm 12,13; Zsid 13,2; 1Pt 4,9). A vendéglátás sok kiindulópontot adhat a bizonyságtételhez.

A házon kívüli alkalmak viszont sokszor váratlanul történnek velünk. Ilyenkor éppen nincs kéznél semmilyen evangéliumi anyag, talán még Biblia sincs nálunk. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a hitünk alappilléreivel. Így bármikor, bármilyen körülmények között el tudjuk magyarázni a keresztyén hit lényegét.

Egyébként nem is baj, ha személyesen magyarázzuk el az evangéliumot ahelyett, hogy egy remekül kidolgozott traktátust adnánk oda az illetőnek. Egy személyes beszélgetés során ugyanis az esetleg felmerülő

147

kérdésekre is tudunk közvetlenül reagálni. Nem kell csodálkoznunk azon, ha valaki első hallásra nem érti meg az evangéliumot. Még a hűségesen templomba járók sem mindig értik pontosan, mi is a keresztyén hit lényege. Ezért jobb, ha az érdeklődő beszélgetőtársunk velünk együtt nézi át a Biblia alapigazságait, mint hogy azokat egyedül próbálja megfejteni.

De nemcsak a másiknak jó, ha személyesen, élőben hallja az örömhírt – nekünk is használ egy ilyen beszélgetés, mert megerősödik a saját hitünk is. Nem kell félnünk a kérdésektől, csak arra kell figyelnünk, hogy mindig a Bibliában keressük a választ. A Bibliának ugyanis az élet bármilyen területéről van mondanivalója. Ne szégyelljük ezt szóba hozni hétköznapi beszélgetéseinkben is! Az iskolában vagy a munkahelyünkön sok mindenről beszélünk, és a legkülönbözőbb véleményeket lehet hallani. Jó lenne, ha a biblikus világnézet szerint hozzá tudnánk szólni olyan hétköznapi témákhoz, mint a politika, a szórakozás, a szexualitás, a párválasztás stb. Nem jó ötlet ilyenkor rögtön ítélettel vagy jó tanácsokkal előállnunk, mert ez csak erősíti azt a gyakori előítéletet, hogy a hívők kizárólag prédikálni tudnak, figyelmesen hallgatni azonban nem. Amikor lehetőség nyílik arra, hogy egy témához hozzászóljunk, érdemes az alapoktól kezdve röviden bemutatni a biblikus szemlélet logikáját, magas etikai mércéjét. Ebből majd személyes következtetéseket is vonhatunk le az adott esetre nézve. Előfordulhat, hogy a beszélgetőtársunk maga teszi meg a lépést. Ilyenkor „keresztyén ismeretterjesztés” hatására rádöbbenhetnek a kollégáink, ismerőseink ara, hogy mennyire bölccsé válik az Isten akarata szerint gondolkodó és élő ember.

Ne felejtsük el, hogy a legtöbb ember semmit sem tud a Bibliáról vagy a keresztyén hitről! Sokan gyermeteg mesének tartják a Szentírást, mert eddig senki sem tudta nekik bemutatni a keresztyén álláspont igazi mélységét A szóbeli bizonyságtételhez tehát két dologra van szükségünk: a Bibliából merített ismeretre és készségre.

Ami az ismeretet illeti: örülhetünk annak, hogy egyre több témakörben magyarul is megjelenik a világkeresztyénség irodalma. Remélhető, hogy ennek nyomán egyre több magyar hívő veszi a fáradtságot, hogy a Biblia fényénél reflektáljon a magyarországi valóságra és személyes kérdéseire egyaránt. Sok gyülekezetben már most is él az erre irányuló vágy, de hiányoznak a bibliatanulmányozáshoz szükséges képességek és eszközök. Az egyre több helyen induló „laikusképzés” úgy segíthet ezen,

148

ha az ismeret-átadás mellett a bibliatanulmányozás módszereinek és a közös megbeszélésnek is helyt ad.

A biblikus ismeret szükséges ugyan a bizonyságtételhez, de nem elég. Készség nélkül nem lesz a személyes tudásból nyilvános hirdetés, evangelizáció. Ezért is buzdítja Péter apostol a hívőket (1Pt 3,15): „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

A készség a szégyen ellentéte, és feltételez egy biblikus értelemben vett öntudatot: tudom, hogy Isten szemében ki vagyok, mi a helyem a világban, melyek a felelősségeim és feladataim – illetve mi az, ami nem hozzám tartozik, hanem Isten kezében van. A Szentlélek munkálkodja ezt az öntudatot a szívünkben (1Kor 2,12). Amikor pedig tisztában vagyunk az identitásunkkal és elhívatásunkkal Krisztusban, akkor a szégyennek már nincs helye az életünkben.

Így, ha például egy hétfői reggelen az kérdezik tőlünk: „Hogy telt a hétvégéd?” – akkor a szombati programunk mellett merünk az istentiszteletről is szólni. Ha a barátainknak vagy a munkatársainknak szabad az unalomig például focimeccsekről vagy vízilabda-játékosokról csevegni, akkor miért ne lenne szabad nekünk is arról szólni, ami a legfontosabb az életünkben: az Istennel való kapcsolatunkról? A félelmet nem mindig egyszerű legyőzni, főleg ha a múltban sokszor kigúnyoltak bennünket a hitünk miatt. De ebben az Isten Lelkére hagyatkozhatunk. ugyanis nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét (vö.2Tim 1,7). Ne szégyelljük hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt!

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a bizonyságtételünk nem csupán egyetértést és lelkesedést fog kiváltani a körülöttünk élő emberekben. Ellenszenvre, sőt ellenségeskedésre is számíthatunk. Pál apostol ezt képletesen így fogalmazza meg (2Kor 2,14-16 a Károli fordítás szerint): „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.”

Hasonlóképpen mi is kétféle választ várhatunk a bizonyságtételünkre: elfogadót és elutasítót. A Jézus Krisztus keresztjéről szóló beszéd undort vált ki azokban, akik érzik, hogy az evangélium szöges ellentétben van az ő életfelfogásukkal. Ez zavarba, sőt dühbe hozhatja őket. Jézus előre is

149

figyelmeztette a tanítványait, hogy gyűlöli őket a világ. Ennek a gyűlöletnek nem is a hívő ember a valódi célpontja, hanem a szent Isten. Kinevethetnek minket, kigúnyolhatnak – mi tudjuk, hogy mindez végül is nem nekünk szól, hanem Jézusnak.

Az igazi csoda az, hogy még mindig akadnak emberek, akik készek bizonyságtételünk elfogadására. Nincs nagyobb öröm, mint amikor valaki megtalálja az utat vissza Isten karjaiba. Ezért érdemes újra meg újra vállalni a bizonyságtétel nehézségeit. Kérhetjük Istent, hogy tegyen érzékennyé bennünket a kínálkozó alkalmakra, és adjon bátorságot nekünk, hogy ki is használjuk azokat. A Szentlélek vezetése alatt élve, a bizonyságtevés területén is növekedhetünk.

A bizonyságtétel nem csak egyéni, hanem a hívők közösségének is a felelőssége. A feladat három részből áll: az evangélium hirdetése, a megtértek befogadása Isten népébe a keresztség által, és a folyamatos tanítás a megfelelő gondolkodásra és életvitelre Ahol ezek az elemek jelen vannak, ott beszélhetünk egyházról, gyülekezetről.

A gyülekezet felelősségvállalása a misszió területén azzal kezdődik, hogy ez a téma rendszeresen szóba kerüljön az igehirdetésekben, bibliaórákon, ifi-alkalmakon stb. Ezek mellett érdemes a Magyarországon szolgálóknak is lehetőséget nyújtani, hogy beszámoljanak a munkájukról. Így növekedhet a gyülekezeti tagokban az a belátás, hogy a saját lakóhelyükön, a saját környezetükben is élnek emberek, akik még nem halottak Jézusról. Ha ezeket a gyakorlati beszámolókat kíséri a misszióról való biblikus tanítás, tudatosulhat e feladat fontossága a gyülekezetben,és magától felmerül a kérdés: „Mit tehetünk mi az evangélium terjesztésének az érdekében?”

Az elméleti, tudatosító tanítást követi a képességek fejlesztésére irányuló, gyakorlati képzés. Nélkülözhetetlen, hogy Krisztus minden tanítványa világosan, tömören és lényegre törően tudja elmagyarázni az evangéliumot. Emellett még érdemes a személyes bizonyságtételre való felkészítés, illetve annak elmondása a gyülekezet biztonságos körében. Ez a kör annál inkább bővül, minél komolyabban veszik a gyülekezeti tagok a bizonyságtételt. Fontos, hogy a tagok és a vezetőség közösen eldöntsék, milyen tanfolyamokra van a legsürgetőbben szükség a gyülekezetben.

A személyes bizonyságtétel szempontjából előnyös, ha a gyülekezet, mint egész is láthatóan jelen van az adott társadalmi közegben. Az ismeretlenség mindig félelemmel is jár: nehezen látogat meg bárki olyan

150

társaságot, amelyről keveset vagy egyáltalán semmit nem tud. Tudja meg mindenki a falunkban, városunkban vagy kerületünkben, hogy hol van a templomunk (imaházunk, gyülekezeti termünk), milyen alkalmak vannak, és kihez lehet fordulni kérdés, kérés esetén. Erre nyújt lehetőséget például a helyi újság, tévé- vagy rádiócsatorna.

A gyülekezeti tagok által vállalt személyes evangelizáció mellett szükség van közösségi szinten szervezett misszióra is. Nem egy helyen az evangelizáció korlátozódik egy csupán évente visszatérő, néhány előadásból álló sorozatra, amelyre azokat hívják meg, akik már amúgy is járnak a gyülekezetbe. Pedig ha komolyan akarjuk venni a missziói parancsolatot, akkor nem elégedhetünk meg ezzel a fajta hagyományos evangelizációval. Mivel a misszió az egyház egyik alapfeladata, biztosítanunk kell egy rendszeres alkalmat, ahol a keresztyén hit alapjairól lehet tanulni és beszélgetni.

Természetesen nem elég az „alacsony küszöbű” evangelizációs alkalom. Szükséges, hogy a gyülekezet egész légkörét jellemezze a szeretet, őszinteség, tiszta biblikus tanítás és tanácsadás, nyitottság kérdések felé stb. Ha ugyanis az istentiszteleten vagy más rendszeres alkalmakon nem tapasztalható a szeretet, amiről az evangelizációs alkalmakon beszélünk, elveszítjük a szavahihetőségünket.

Hogyan fogadunk vendégeket az alkalmainkon vagy az istentiszteleten? Észrevesszük-e őket egyáltalán? Megtalálják-e az énekeskönyvet, bibliát, és ha nem, ki fog segíteni? Honnan tudják, hogy esetleges kérdéseikkel kihez fordulhatnak? Fontos kérdések ezek, amelyekre mindenképpen figyelmet kell fordítanunk. A gyülekezetet a megfelelő magatartásra kell nevelni, hogy a hívők közössége be tudja tölteni missziós alapfeladatát.

Végül tettekben is tehet bizonyságot a gyülekezet mint egész, amikor felvállalja a társadalmi felelősséget. Gondolhatunk itt például tanácsadásra a házasság, gyermeknevelés, drog prevenció területén. Még gyakorlatibb: önkéntesek toborzása és felügyelete, akik a helyi iskolában, kórházban, szociális intézményekben segítenek. Szükség esetén ilyen intézmények létrehozására is kerülhet sor. Amikor a bizonyságtételt szavakban és tettekben a gyülekezeti élet nélkülözhetetlen részének kezdjük tekinteni, a Szentlélek vezetése alatt meg fogjuk találni a megfelelő lehetőségeket. Talán már az orrunk előtt vannak, hiszen Isten minket Jézus Krisztusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,10).

Irodalmi források: Hamar István: Válogatott igehirdetések

151

Walter A. Henrichsen: Hogyan neveljünk tanítványokat?

Tanítványság és szolgálat a mai Magyarországon – elhangzott előadások 1998-ban a Ráday kollégiumban

A szerkesztő megjegyzése:

A bizonyságtételekről lásd még a Presbiteri Füzetek II/3. kötetében Siklós József „Ami a gyülekezeti közösséget megerősíti. Bűnvallás, bizonyság-tételek, imaközösségek” c. írását is.

6. SÁFÁRSÁG„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1Péter 4, 10-11)

„Jézus az Úr” – ez minden keresztyén hitvallás közül a legrövidebb, legegyszerűbb és legősibb. Ez az állítás egyben személyes. tanítványi elkötelezettséget is kifejez.

Az „Úr „ szó a görög nyelvben a küriosz, amit olyan emberekre használták, akik rabszolgák és más vagyontárgyak birtokosai voltak, azaz rendelkezési joguk volt ezek felett. Ebben az értelemben kezdi Pál, Péter és Jakab a leveleit azzal, hogy magukról kijelentik: „Jézus Krisztus szolgája”. Tudták, hogy Jézus, saját élete árán vette meg őket, és ezért ők Jézushoz tartoznak, Krisztus szabadon rendelkezhet fölöttük. A bibliai értelemben vett sáfárságról nem is lehet ennek az egyszerű hitvallásnak az ismerete nélkül gondolkodnunk. A sáfár mindenekelőtt tanítvány, olyan felnőtt, lelki érettséget mutató hívő ember, aki az életéről hasonlóan radikális gondolatokat fogalmaz, mint az evangélium írói.

Először azt vizsgálnánk meg, mit jelent a tanítványi lét az életünk különböző területén, majd a lelki nagykorúságról beszélgetünk.

6.1. A radikális tanítványság

Ez legalább három területén mutatkozik meg az életünkben.

a) Először is az értelmünk terén. Az értelmünk személyiségünk irányító központja. Aligha mondhatjuk el magunkról, hogy valóban tanítványok vagyunk, ha az értelmünk nem tért meg, és nem állíthatjuk azt, hogy értelmileg megtértünk, amíg gondolkodásunkat

152

nem vetettük alá Krisztus tanításának. Mindent, amit Istenről és az emberről, életről és a halálról, a Szentírásról és a hagyományokról hiszünk, mindent Krisztustól tanulhatunk. Egyetlen olyan hatalom van, amelynek uralma alatt az értelem szabad, ez pedig az igazság hatalma, legyen az tudományos igazság, vagy bibliai. Az értelem nem szabad, amíg az emberek által tanított, világi hazugságokban hiszünk.

b)Másodszor is erkölcsi téren. A világunk erkölcsi színvonala egyre lejjebb csúszik. Az emberek már abban sem biztosak, hogy egyáltalán vannak-e még erkölcsi értelemben abszolút igazságok. A relativizmus megfertőzte a világot, s most az egyházakat is igyekszik elbizonytalanítani. Erre a legszembetűnőbb példa a szexuál-etika birodalma. Régebben az ember biztos lehetett benne, hogy a házasság monogám, heteroszexuális, életre szóló közösség és a szexuális intimitás és egyesülés az egyetlen, Istentől kapott kerete. Napjainkban azonban, még bizonyos egyházi berkekben is, a házasság előtti vagy házasság nélküli együttélés széles körben elterjedt gyakorlat. A homoszexuális partnerkapcsolatokat ma már a heteroszexuális házasság törvényes alternatívájának tartják, és minden második vagy harmadik házasság válással végződik.

c) hivatásunk és a társadalom, amelyben élünk. Érdekes, hogy egy több évtizede Isten útján járó lelkipásztor egyszer saját imaéletéről így beszélt. „Megszégyenülök, ha elgondolom, hogy milyen sokat imádkozom magamért és a családomért és milyen keveset munkatársaimért és a szomszédjaimért”. Ez részben azt jelenti, hogy Jézus tanítványai nemcsak saját magukért, hanem másokért is felelősek: felelősséget kell, hogy vállaljanak családjukért, barátaikért, főnökükért vagy beosztottaikért, szomszédjaikért, tágabb értelemben vett közösségért, sőt tulajdonképpen a világért. Abraham Kuyper, Hollandia egykori miniszterelnöke jegyezte meg ünnepi beszédében 1880-ban: „Az emberi élet egészének nincs egyetlen olyan négyzetcentiméternyi területe, amelyre Krisztus, aki mindenek fölött való, ne mondaná azt: Ez is az enyém!”

A világ a hiteles embereket keresi. A hiteles emberek beszéde összhangban áll személyiségükkel, a foglalkozásuk mindennapi cselekedeteikkel, a szavaik tetteikkel, a hitük viselkedésükkel. Mi tehát a hitelesség legnagyobb titka? Az, hogy ki éli ezt a kijelentést: Jézus Úr. A megtért ember Isten gyermekévé válik. Aki megtért, megkapja Isten

153

Lelkét, hogy annak segítségével mindent úgy lásson az életben, ahogyan Isten látja, és ezért Jézus példája szerint élhessen.

A lelki nagykorúság a tökéletesség helyett hitbeli érettséget jelent, vagyis azt, hogy a hitünkkel Jézushoz kötöttük az életünket, az Isten ismerete és önismeretünk naponként növekedhet. A testi növekedéshez hasonlóan a lelki életben is a fejlődés a normális. Isten akarata az, hogy egyre előbbre jussunk a keresztyén életünkben, hiszen ez a tanítványság lényege. „Jó pap is holtig tanul” És én…? A lelki ember tehát Krisztus hitben nagykorú követője, akit Isten Lelkének a támasza képessé tesz megérteni a Biblia mélyebb igazságát, alkalmazni is tudja Isten Igéjét a mindennapi életben, hogy a jót megtegye, a rosszat pedig kerülje. Pál apostol ezt a lelki nagykorúságot tűzi ki elérendő célnak a hívők elé. Ez a felismerés mutat Isten jó sáfárainak az életére.

6.2. Isten országa.Ajánlott: Mt 25, 14-29

Jézus a látható világból a láthatatlanba ment el, első tanítványai erről tettek bizonyságot. A lelki vagyonát teljes egészben a tanítványokra bízta, míg – ígérete szerint – vissza nem jön. A tanítványok minden korban Isten országa javainak vagyonkezelői lettek, és erről kell elszámolniuk. Legelőször is érdemes nekünk, mai tanítványoknak rácsodálkoznunk a nekünk átadott vagyon fantasztikus értékére, és ennek nyomán az átadó Úr irántunk való nagy-nagy bizalmára. Az a nagy értékű vagyon pedig, amit Krisztus lehozott közénk a mennyei világból, amit osztogatott közöttünk, s amit végül a tanítványaira bízott – Péterre, Jakabra, Jánosra, tireátok meg énreám – az Isten országa. Ennek a felbecsülhetetlen értékét szemléltette Jézus az igazgyöngy, vagy a szántóföldbe rejtett kincs példázatában is. De miért tekintette ezt Jézus olyan kincsnek, amely mindenek fölött áll, és amiért – a most említett példázatok szerint – minden mást érdemes feladni? Azért, mert ebben benne van minden, amit Isten adhat, és amire nekünk, embereknek, valóban szükségünk van. Isten országa a vele való életközösség: otthon, biztonság, kiszámíthatóság; komplex megoldás minden valóságos problémánkra. Mert az ember az Istennel való életközösségre van teremtve. Hát ennek az országnak a képviseletét bízta ránk az idegenbe távozott Úr.

6.2.1. Mit hagyott hátra Jézus e földön, amikor elment innen?

a) Legelőször is földi életének az emlékét, lenyomatát azoknak a szívében, akik hallgatták tanításait, látták csodáit; akik az ő szavára

154

meggyógyultak, megmenekültek, a halálból visszatértek; akik tanúi voltak szenvedésének és feltámadása utáni megjelenéseinek. Mindezt nemsokára le is írták, jól sáfárkodva a rájuk bízott kinccsel. Jézus első számú konkrét hagyatéka: az írásba foglalt evangélium – Máté, Márk, Lukács és János szerint. Mindenekelőtt ezt forgathatjuk, mint Isten országának vagyonkezelői, sáfárai. Aki nem forgatja rendszeresen a Bibliát, lassan de biztosan felejti azt, és lehet, hogy éppen akkor nem fog emlékezni Isten vigasztaló vagy eligazító szavára, amikor a legnagyobb szüksége volna rá.

b)Jézus ránk hagyott vagyonának másik konkrét hordozója a Lélek, Akit pünkösdkor kaptak a tanítványok. Olyasmit éltek át, hogy Jézus, aki eddig velük volt, most bennük jelent meg. A Lélek teremti meg Isten országának erőterét, megtapasztalhatóságát. Általa éljük át az Úrral való életközösségünket, és általa válik meggyőzővé a bizonyságtételünk. S ahogy Krisztus szellemi öröksége elsősorban a Bibliában öltött testet, úgy a Szentlélek munkája elsősorban a tanítványi életben érhető tetten. A tanítvány a gyülekezet közösségében a mennyek országának „nagykövetsége” a földön. Minden attól függ, hogy mennyire engedelmeskedünk a Lélek késztetésének, vagyis hogy mennyire fogadjuk ezt az Úrtól kapott ajándékot. Ha nem hallgatunk a Lélekre, megszomorítjuk, kioltjuk – ahogy az Írás mondja; s a Lélek csöndesen visszavonul. De ha engedünk neki, megjelennek életünkben a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom; és megjelennek a Lélek ajándékai: a karizmák: a tanítás, a prédikálás, a vigasztalás, a gyógyítás.

”Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma 8,14). Jézus szavai és ígérete (Ap. csel 1, 4-8):

„Várjátok meg az Atya ígéretét”. (A Lélek csak azoknak adatik, akik várják és imádságban napról napra kitárják szívüket Isten előtt)

„Nem a Ti dolgotok” „Erőt kaptok” „Tanúim lesztek”

Hiszem, hogy aki az adottságait Krisztus szolgálatába állítja, áldást hoz a világra. Krisztus vagyonkezelőjének lenni jó dolog: boldogító küldetés, mely értelmet és lendületet adhat életünknek, bármilyen körülmények között. Isten országának vagyonkezelői vagyunk a gyülekezetben – mint igehirdetők és igehallgatók, mint adakozók és imádkozók, mint

155

énekkari tagok és gyermekmunkások, mint családlátogatók és bizonyságtevők: ki-ki a képességei és lehetőségei szerint. Isten országának vagyonkezelői vagyunk a családban és a hivatalunkba, a boltban és a buszmegállóban, a főnökeinkkel és a beosztottainkkal a tárgyalóban. Minden percben és mindenütt. Szeretném, ha ez senkit nem rémítene meg, hanem segítené abban, hogy egészséges önbizalommal, Istentől kapott küldetéstudattal élje az életét.

Hogyan forgathatjuk talentumainkat, hogyan láthatjuk el Isten országának képviseletét? Alapvetően kétféleképpen: szóban és tettekben. Számtalanszor, mondhatnánk unásig hallottuk már, hogy a szavak nem sokat érnek, csak tettekre van szükség. „Én nem beszélek soha a hitemről, csak az életemmel teszek bizonyságot” - mondják sokan. Nem vonom kétségbe ezeknek az embereknek a jó szándékát, de a bizonyságtételük hatékonyságát igen. Képzeljük el, mit tett volna, ha Jézus (akinek az élete mindnyájunkénál jobban prédikált) soha nem beszélt volna Istenről; csak gyógyított, kenyeret osztott, vihart csöndesített, jót cselekedett volna, aztán szó nélkül meghalt volna, és végleg eltűnt volna a szemünk elől... Azt hiszem, marslakónak tekintették volna, és senki nem jutott volna tudatos hitre, tanítványságra. Ha ő szükségét érezte, hogy szóval, tanítással is szolgáljon közöttünk, mennyivel inkább szükségünk van nekünk erre, akiknek az élete nem prédikál olyan tisztán, mint Jézusé! Nagy igazságot mondott ki Pál apostol ezekkel a szavakkal: a hit hallásból van. Persze, hogy rontjuk szavaink hitelét, ha mi magunk nem azok szerint élünk, de maradjunk ebben: szóval és tettel, ami a látható életünk.

Egykor erről kell majd számot adnunk. Nem egyszerűen arról, hogy használtuk-e az eszünket, ügyességünket, művészi tehetségünket, hanem arról, hogy mit kezdtünk az Úrtól kapott megbízással: a mennyek országának képviseletével. Aki ezzel semmit sem tudott kezdeni attól elvétetik a menyek országában való részesedés további lehetősége. Aki viszont hűséges sáfárnak bizonyul, annak része lehet a mennyi Isten országa sokkal nagyobb gazdagságban az örök vigasságában. Ezek alapján összefoglalhatjuk a sáfárság lényegét.

A sáfár az az ember, aki hisz Istenben, keresi Őt, elismeri Jézus uralmát élete felett a hét minden napjának mind a 24 órájában. A sáfár tudatában van annak, hogy az Istentől kapott javak területén Isten megbízottjaként él, mint menedzser, de semmiképp nem tulajdonos gondolkodik, így tekint magára ebben a világban. Motivációja, egy engedelmes, hűséges, szolgáló és Istent középpontba állító élet eszmény. A sáfár elkötelezett az

156

Istentől kapott küldetésre, hogy bizonyságot tegyen az ő Uráról és tanítvánnyá tegyen minden népeket.

Irodalmi források: Hamar István: Válogatott IgehirdetésekJohn Stott: Hiszek az IgehirdetésbenPüski Lajos: Érdeklődéstől az elkötelezettségig

A szerkesztő megjegyzése:

A sáfárságra az MRE alkotmányának (1994. évi II. törvény) 46. §-a így kezdődik:„A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai”

tehát a sáfárság része az anyagi javak, mint a gyülekezeti szolgálat anyagi feltételei feletti őrködés. Az ehhez szükséges tudnivalókat a jelen füzet első fejezete, A PRESBITÉRIUMOK ANYAGI JELLEGŰ TEENDŐI tartalmazza.

7. DIAKÓNIA. HITELES ÉLET

Jak 1,27: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Nekünk, Jézus tanítványainak, gyülekezeti munkásoknak alapvető hibánk, hogy keresztény önazonosságunkat a gyülekezeti szolgálatok felől akarjuk állandóan értelmezni . A presbiteri és munkatársi megbeszéléseken elvégzendő feladatokról, a gyülekezeti élet tervezésénél pedig vég nélkül módszerekről, hatékonyságról, teljesítmény mutatókról gondolkozunk. Együttléteinkben nagyon ritkán hangzik el az a kérdés, hol tartunk Jézus tanítványaiként azon az úton, amelyet a személyes küzdelmek és a lelki felnőttkorba való növekedésnek kellene jellemeznie, holott a Szentírás világosan előbbre veszi a tanítványságokat a szolgálatnál.

„Az én Uram , az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak” (Ézs 50,1)

Ezért a gyülekezeteinkben nem hangsúlyozhatjuk vég nélkül a szolgálatok jelentőségét anélkül, hogy tanítvány képzés ne történne. Szolgálat és tanítványság nem működhet két különálló dologként, nem lehet a kettőt szembeállítani. Világosan kell látni a sorrendet, áldott szolgálatok csak radikális tanítványságból nőhetnek ki. És ha mi eredményesen akarunk szolgálni, arra kell elsősorban figyelnünk, hogy Jézus Krisztus hűséges tanítványai legyünk.

Ahogy egy fiatal skót lelkész fogalmazta: „Az Istennel való csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke.”

157

Ezért szeretnék a tanítványság lényegét érintő két gondolatot is megosztani veletek. Az első a szenvedésről szól.

Jézus Krisztus szenvedése által váltotta meg a világot. Lejött erre a világra, gyermek volt, dolgozott, prédikált, gyógyított, tanította az apostolokat és még sok minden mást tett. A világot azonban mégis szenvedésével és halálával váltotta meg. Arra hív bennünket is, hogy vele járjuk a megváltás útját: örömben és szenvedésben. Krisztus követésének egyetlen feltétele tehát a szenvedésre való készség. Miért kell szenvednünk? A bűneink miatt, amelyek megváltásra várnak. Mindenekelőtt a bennünk lévő én-központúság szorul megváltásra. Ez mindnyájunkban szenvedés által történik. A megváltás pedig abban áll, hogy Jézus Krisztus visszavezet bennünket én-központúságunkból az Isten-központúságba. Jézus hitelessége szenvedésének szeretetben való hordozásában rejlett. Tudta mi fog vele történni, mégsem táplált haragot vagy indulatot a szívében. A mi életünkben is csak az lesz megváltva, amit szeretettel, bensőnkkel és Istennel való eggyé válásban szenvedünk el. Ez a bűnbánatra hajló folyamatos készség. A tanítványság lelki növekedésének egyetlen módszere.

A másik akadálya tanítványi életünknek és így szolgálatunknak a teljesítménykényszerünk. A teljesítménykényszer nagyon gyakran eltérít bennünket az Isten felé fordulástól. Az Evangéliumban Jézus Krisztus a szőlőtőhöz hasonlítja kapcsolatát tanítványaival (Jn 15,1-8). Ő a szőlőtő, az apostolok a szőlővesszők. Azokat a szőlőveszőket, melyek termést hoznak, megtisztítja a szőlősgazda, azaz az Atya. Azokat a szőlővesszőket viszont, melyek nem hoznak termést, levágja. A kép lényege a Jézushoz való fordulás fontossága. Mi a szőlővesszők feladata ugyanis? Gyümölcsöket kell teremniük: ezért minden erejüket a szőlőfürtök létrehozására fordítják. Attól tartanak, hogy nem fognak időben, elegendő gyümölcsöt termelni. Aggódnak sorsuk miatt. Ettől való félelmükben rávetik magukat a szőlőfürtök előállítására, ami hatalmas teljesítménykényszert eredményez bennük. Ezalatt a kényszer alatt éjjel nappal csak a gyümölcsök fogalakoztatják őket. Százszor elképzelik maguknak, milyenek legyenek a szőlőfürtök, hogyan érhetnének jobban és gyorsabban, és miként lehetne édesebb a nedvük. Összehasonlítják gyümölcseiket a másik szőlőtő gyümölcsével és bemesélik maguknak, hogy a másik tő szőlőfürtjei sokkal nagyobbak már. Panaszkodnak, hogy már régen nem esett eső, ezért a bogyókba nem tudnak elegendő nedvet préselni. Akkor megint csak a szomszéd szőlőtőhöz mérik magukat és az ellen lázadnak, hogy a nap úgy tűnik, csak azokra süt. Jézus látja, hogy a szőlővesszők aggódva, félve,

158

problémákkal telve kényszer alá helyezik magukat és téves irányba erőlködnek. A hasonlat mondanivalója annyi mint a szőlővesszőknek azt mondani: „Állj! Ez így nem megy. Forduljatok meg 180 fokkal. Ahelyett, hogy a szőlőfürtökre koncentrálnátok, egyesüljetek a szőlőtővel. Akkor a szőlőtő ereje átáramlik rajtatok és gazdag gyümölcsöt fogtok teremni. Ezáltal megszabadultok a teljesítménykényszertől, feszültségeitektől, attól hogy másokkal akarjátok magatokat összehasonlítani! Forduljatok a forrás felé, és minden más megadatik nektek! A napot és esőt, életerős és gazdag termést, mindezt ajándékba kapjátok. Becsapjátok magatokat, ha azt hiszitek, hogy sajáterőből hozzátok létre a szőlőfürtöket. A szőlőtő ereje az, amely általatok hat. Egyedül a szőlőtővel való szoros kapcsolat fontos. Fordítsátok figyelmeteket a szőlőfürtökről a szőlőtőre!”

Mi vagyunk a szőlővesszők. Teljesítménykényszerünk, gondjaink és félelmeink, magunk körüli forgásunk és minden elérni akaró belső nyomásunk mögött alapjaiban téves szemlélet áll. Úgy gondoljuk, hogy mindent magunknak kell megvalósítani. Ugyanakkor Isten az, aki rajtunk keresztül mindent véghezvisz. A liliomok nem aggodalmaskodnak. Isten csodálatosan felöltözteti őket. Egyedüli gondunkat arra kell fordítanunk, hogy mindvégig Nála maradjunk. Ahelyett, hogy magunkkal, teljesítményeinkkel és életünkkel törődnénk, azt kellett imádkoznunk: „Uram én csak Veled törődöm. Te pedig törődj az én gondjaimmal! Teljesen Rád hagyatkozom. A Te erőd működjön bennem.” Ugyanazt a tevékenységet végezhetjük aggódással vagy aggódás nélkül, egyedül az a döntő, hogy kivel állunk szemkapcsolatban: saját magunkkal vagy Istennel. Nem magunknak kell önmagunkat tökéletesítenünk, hanem össze kell kötni magunkat a tökéletessel. Ezáltal a kapcsolat által működhet bennünk Isten. Ebben az állandó odafigyelésben változtat meg bennünket.

A szolgálat akadályai után, a gyülekezeti életünk sokszínű alkalmainak legfontosabb jellemzőit fogjuk most sorra venni, Péter apostol levelében leírt Ige alapján:Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai „ 1Pét 4.10

Négy kérdésre válaszolva fogalmazzuk meg a szolgálat lényegét.

Mit is nevezhetünk szolgálatnak? Az apostoli tanítás nagyon határozottan figyelmeztet, itt a keresztény testvérek egymásnak történő szolgálatáról van szó. Egymásnak, akik Krisztus-követők lettetek. Persze ezt nem szabad kijátszani a gyülekezet határán kívülivel, de az Ige először is és mindenekelőtt a gyülekezet közösségében végzett

159

szolgálatra tanít. Aki a gyülekezet közösségében nem tud, nem akar szolgálni, az kifele se nagyon fog mások felé jól szolgálni.

Miért a gyülekezetben szolgáljunk?

Hiszen ez a közösség a Krisztus teste. És aki nem tud, és nem akar a Krisztus testében szolgálni, az a Krisztust tagadja meg. Utána ne beszéljen arról, hogy ő Istent hiszi, és az Istent szereti. Mert aki az Istent szereti, annak a felebarátját is szeretnie kell - figyelmeztet János apostol. És míg időnk van, amíg itt vagyunk ebben a testben, amíg nem jött vissza még az Úr, addig szolgáljunk egymásnak. A gyülekezeti szolgálatokban gyakorolva magunkat tanulhatjuk meg, hogy egymást kiegészítve, szeretetben, elkötelezve magunkat végezhetjük a feladatainkat. A testvéri közösségben itt ismerhetjük fel Istentől kapott képességeinket, lelki ajándékainkat. Itt szerezhetünk földi családunk mellett lelki családot, olyan emberek közösségét, akik imádkoznak értem, akik számon tartanak, akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok. A gyülekezeti szolgálat gyakran előszobája vagy éppen próba terme családomban, munkahelyemen végzett cselekedeteimnek.

Mivel szolgáljunk a gyülekezetben?

Azzal szolgáljunk, amit az Úrtól kaptunk. Merthogy sáfárok vagyunk. Megbízottak vagyunk, akár a kegyelmi ajándékok világáról van szó, akár a képességeinkről van szó, akár a nekünk adott talentumokról, az eszköztárról van szó. Azzal szolgáljunk, amit mi is ajándékba kaptunk, ez nem a magunk erőfeszítése, hanem az Istentől nekünk adott lehetőségekkel való jó sáfárkodás. Vagyis legyünk csatornái annak, amit az Úr akar adni, árasztani mások felé. Ahogyan nagyszerű, hogy van egy hatalmas víztorony, de ahhoz csövek kellenek, hogy a lakásunkba eljusson a víz. Mert hogyha nem lennének csövek, ez a hatalmas csőrendszer a városban, akkor a víz hozzánk nem jut el. A mi életünk ilyen csatornája lehet és legyen annak, amit az Isten szeretne adni és árasztani áldásként mások felé. Ez a szolgálat. Vagyis, amit az Isten ad, rajtunk keresztül szeretné eljuttatni egymás felé is, és a gyülekezet határán túlra is.

És végül:hogyan szolgáljunk?

Jézus nevében végzett szolgálat, az Isten országa ügyében végzett szolgálat örökkévaló jelentőségű. Úgy szolgáljunk, mint akiket Isten hatalmazott fel. Ez is nagyon fontos. A szolgálat a gyülekezetben nem önfejű ki vagyok, mi vagyok, magam mutogatása. Úgy szolgáljatok, legfőbbképpen,  hogy az Úr dicsőíttessék. Vagyis a szolgálatnak

160

pontosan megvan a célja: az Úr Isten dicsősége. Soli Deo Gloria. Ez az egyetlen szolgálat, amely a másik testvér javát biztosítja. Ahol az Úr nem dicsőíttetik, nem az Úr nevében történik a szolgálat, ott is lehet sok mindent csinálni, de az nem biztos, hogy szolgálni fogja a másik érdekét. Ha szolgálatunk összhangban van a gyülekezet fő céljaival, a gyülekezet küldetésével és törekszünk az egyakaratúság megjelenítésére, akkor áldás fogja kísérni minden munkánkat. A széthúzás, az érdekérvényesítés, nem a gyülekezeti szolgálatok jellemzője. Mint ahogy az sem, hogy ha rosszul mérjük fel a szolgálatot vállaló testvérek kapacitását, amely kapkodáshoz, az időnk szétforgácsolódásához, kiégéshez vezethetnek.

A gyülekezeti szolgálat csak közösségvállalás által működik. Egymásnak szolgálni úgy, hogy nem vállalom a másikkal a közösséget, az nem nagyon lehetséges; de úgy és akkor tudom vállalni, ha szeretetem elfedezi, vagyis nem fölhánytorgatja a másik gyengeségét, bűnét, és nem örökké kritikusan kibeszélni, hanem éppen a szolgálat által tisztítani, gyógyítani még a másik életet is. Vállaljuk tehát így az Isten népe közösségét. És vállaljuk mi így a szolgálatot, hogy az Úr dicsőíttessék, rajtunk pedig áldása lehessen.

Irodalmi források: Jálics Ferenc: Lelki vezetés az evangéliumbanHuszár Pál: A presbiteri tisztségrőlCseri Kálmán: Isten kérdez

A szerkesztő megjegyzése:

A diakónián nem csak saját lelkünk gondozását értjük, hanem – elsősorban – a felebarátaink felé végzett szolgálatokat: szegények, idősek, betegek, sérültek gondozását, sőt, általánosan a lelkigondozást is. Fontos, hogy presbitereink ismereteket szerezzenek ezekről a szolgálati ágakról, mert a gyülekezetek nem hagyhatják rá ezeket kizárólag diakóniai intézményeinkre, otthonainkra. Ezekről a Presbiteri Füzetek következő fejezeteiből tájékozódhatnak:kötet, fejezet cím

II/1, II. fejezet

Lélektől lélekig: A látogatás elmélete és gyakorlataA lelkigondozás alapszabályaiA lelkigondozás módszereiBeteg-e valaki közületek? Lelkigondozás súlyosan beteg ágya mellett; idős emberek látogatása

II/2, II.3. Egy csodálatos feladat: Lelkipásztor, presbiter, diakónus munkájaII/3, 4.4. Az öregkor testi lelki örömei és gondjaiII/3, 4.5. A presbiter és a gyülekezet öregei

II/5, III.13. A gyülekezet szolgálata, a szeretetszolgálat

161

KIEGÉSZÍTÉSEK A REFORMÁTUS PRESBITERI FÜZETEK II. (4) KÖTETE

IV.FEJEZETÉHEZ(Kiss Endre József: Keresztyén felekezetek c. anyaghoz, Dr. Ritoók Pál

és dr. Viczián Miklós anyaga alapján)

A szerkesztő bevezetője

A Református Presbiteri Füzetek sárga (II.) sorozata nagyon értékes anyagokat, tanulmányokat tartalmaz. Különösen gazdag Kiss Endre József „Keresztyén felekezetek” című dolgozata. Szükségessé vált azonban, hogy ezt az anyagot az eltelt öt év politikai változásaival kapcsolatban felülvizsgáljunk, mert a jogszabályok változása, a „bevett” felekezetek körének drasztikus szűkítése elavulttá tette egyes fejezetek megállapításait. Így az anyag tanulmányozásánál javasoljuk kihagyni a „Vallás és felekezet” (187-190. oldal) és „Az egyházi törvény” (201-206. oldal) fejezeteket.

Emellett maga a cím is megtévesztő, mert bár tartalma nagyon széleskörű, de tárgyal olyan felekezetet is (unitáriusok), amely nem tekinthető keresztyénnek. Emiatt Kiss Endre József anyagának tanulmányozásánál javasoljuk kihagyni „Az unitárius egyház” (217-218. oldal) fejezetet is. Ugyanakkor fontos hogy presbitereink elemi ismereteket szerezzenek olyan vallásokról, amelyek már hazánkban is megjelentek, képviselőikkel Budapesten az utca embere is találkozik ingyen ebédosztásnál, felvonulásaikon és kérdések ébredhetnek a presbiterekben, hová soroljuk ezeket a „szeretetvallás”-okat? A jelen anyag ezeket a hibákat és hiányosságokat igyekszik korrigálni.

Első fejezete voltaképpen ugyanúgy tartozik a hitvallás-ismeret, mint az egyházismeret témaköréhez, de a református önazonosság formálásához és a félreértett ökumené elkerüléséhez szorosan hozzátartozik, hogy megismerjük a három történelmi keresztyén egyház hitvallásai közötti különbségeket.

Második fejezete ismerteti három egyisten-hívő vallás főbb jellemzőit, közötte az unitárius vallásét, amely nézetünk szerint nem tekinthető keresztyén felekezetnek.

Harmadik fejezete pedig négy, nem keresztyén és nem egyisten-hívő vallást tárgyal, amelyek képviselői már feltüntek Magyarországon is és jó

162

tudni valamennyit arról, miben hisznek, miben látják az élet értelmét. Ezeket a vallásokat a kiegészítendő anyag egyáltalán nem mutatja be.

I. Három keresztyén felekezet hitvallásainak az összevetése

Hivatkozva az első keresztyének rövid hitvallására azt mondjuk, hogy keresztyén felekezetnek tekintünk minden olyan „egyház”-at (jóllehet anyaszentegyház csak egy van), amely vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ. Az első keresztyének között még néhány századon át is, de mint majd a …. fejezetben a szekták esetében látjuk, hogy voltak, akik Jézusnak ezt a két fontos tulajdonságát tagadták, és ma is vannak, akik tagadják. Természetesen a különböző felekezetek hitvallásaikban más, fontos kérdésekben már eltérnek egymástól, kiegészítéseket tesznek ehhez, de ez keresztyén mivoltukat nem befolyásolja. A három, országunkban előforduló nagy felekezet (római katolikus, evangélikus, református) esetében a legfontosabb eltérő hittételeiket a hitvallásaikból idézve tárgyaljuk. A Római Katolikus Egyház katekizmusából (továbbiakban: KREK), amelyet II. János Pál pápa 1992-ben fogadott el, a Magyarországi Evangélikus Egyház által a tanításban használt kátéból, amelyet a Finn Evangélikus Egyháztól 2002-ben vett át (a továbbiakban: EVK, amely nem azonos a teljes és részletes ú.n. ágostai hitvallással), valamint a Magyarországi Református Egyház által szimbolikus hitvallásnak 1566. március 1-én elfogadott II. Helvét Hitvallásból (továbbiakban: II. HH) indulunk ki. Meg kell itt jegyezni, hogy a hitvallások keletkezésének nagyon eltérő ideje azt is jelzi, hogy azok némileg eltérő világ kérdéseire keresik a választ, emberi szerkesztésben készültek, tehát nem rendelkeznek a Szentírás tekintélyével. Emellett tudnunk kell, hogy a II. HH-t nem minden református (presbitériánus) egyház fogadta el hitvallásának. A hitvallások bizonyos változásokat, fejlődést is mutatnak, mert idővel egyre jobban próbáljuk megérteni a Szentírás üzeneteit.

A kisebb felekezetekről külön pont alatt fogunk szólni; ott hitvallásaikból nem idézünk.

I.1. A Szentírás és a szent hagyományok

Először azt vizsgáljuk meg, hogy a hitvallásoknak milyen mértékben alapja a Szentírás és milyen más alapot is elfogadnak. A RKEK szerint „Az apostolok püspököket hegytak hátra utódaikul és nekik adták át saját tanítóhelyüket, hogy az Evangélium az Egyházban mindig sértetlenül és elevenen megmaradjon. (…) Ezt az élő, a Szentlélek erejében megvalósuló továbbadást nevezzük hagyománynak, amennyiben

163

különbözik a Szentírástól, jóllehet szorosan kötődik hozzá. Meg kell különböztetnünk ettől a teológiai, fegyelmi, liturgikus és áhítat-gyakorlati hagyományokat, amelyek az idők folyamán a helyi egyházakban születtek. Ezek tulajdonképpen a nagy hagyomány különféle helyekhez és korokhoz alkalmazott sajátos kifejezési formái. Megtartásuk, megváltoztatásuk, vagy elhagyásuk csakis a Szenthagyomány fényében, az egyházi Tanító Hivatal irányításával történhet.” (RKRK 77., 78. és 83. pont). Sem az evangélikus, sem református egyházunk nem ismer el „szent hagyományok”-at. A II. HH ezt írja: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind az Újszövetségben Isten igaz igéje; ezért elég tekintélyük van önmagukban és az nem emberektől származik, mert maga Isten szólt az atyákhoz, prófétákhoz és apostolokhoz, és szól még mindig hozzánk a szent írások által. (…) Valljuk tehát, hogy ezekből az írásokból kell meríteni az igazi bölcsességet és kegyességet, a gyülekezeteknek a reformációját és kormányzását, az istenes élettel járó kötelességeink tanítását, a tentételek igazolását és elvetzését vagy a mindenféle tévelygés cáfolatát” (II. HH I. fejezet).

I.2. A megigazulás

A RKEK a megigazulásról – többek között – a következőkez írja: „A Szentlélek kegyelmének első műve a megtérés, amely a megigazuláshoz vezet: ezt hirdeti Jézus az evangélium kezdetén. A megigazulás elszakítja az embert a bűntől, mely ellentétben áll Isten szeretetével és megtisztítja a szívet. A megigazulás egyszersmint Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba vetett hitünk által. (…) Megigazulásunk Isten kegyelméből való. A kegyelem az a kegy és ingyenes segítség, amiben Isten részesít bennünket, hogy vájaszolni tudjunk hívására: hogy Isten fiai, fogadott fiúk legyünk, részesei az isteni természetnek és az örök életnek. A kegyelem révén részt veszünk Isten életében és bevezettetünk a Szentháromság belső életébe: a keresztségben a keresztény ember elnyeri Krisztus, a Test Feje kegyelmét. (…) Az ember felkészülése a kegyelem befogadására már maga is kegyelmi adomány. Azért van rá szükség, hogy elindítsa és működésben tartsa együttműködésünket a hitben való megigazulásunk és a szeretetben való megszentelődésünk céljából.” (KREK 198-1991., 1996-1997 és 2001. pont) Az EVK-ban erre vonatkozó szöveg nem található és mint ismeretes, a római katolikus egyház és a Lutheránus Világszövetség között megállapodás jött létre a megigazulás megfogalmazásáról. Ennek az alapja az, hogy a római katolikus és az evangélikus egyház is azt vallja, hogy az embernek szabad akarata van, amely alapján dönt. A II. HH a megigazulásról a

164

következőket mondja: „… megigazítani annyit tesz, mint bűnöket megbocsátani, a bűnösségtől és a büntetéstől feloldozni, kegyelembe fogadni, igaznak nyilvánítani. (…) Krisztus ugyanis magára vette és eltörölte a világ bűneit és eleget tett az isteni igazságnak. Az Isten tehát egyedül Krisztus szenvedéseiért és feltámadásáért kiengesztelődött a mi bűneink iránt és azokat nem rója fel nekünk. (…) Minthogy pedig ezt a megigazulást nem valamely cselekedetek által, hanem Isten irgalmasságába és a Krisztusba vetett hit által kapjuk, azért azt tanítjuk és hisszük az apostollal, hogy a bűnös ember egyedül Krisztusban való hit által, nem pedig a törvény által vagy valamely cselekedetek által igazul meg.” (II. HH XV. Fjezet) A II. HH azt vallja, hogy a bűnös embernek csak a rosszra van szabad akarata, tehát az, hogy megtér, az is Istentől indul el és Ő segít a döntésben. Az eltérés elsősorban abban van, hogy a keresztségben lenne a megtérés és hogy bevezettetnénk és részt vennénk Isten ill. a Szentháromság életében. Az RKEK emberi felkészülésről szóló része is vitatható.

I.3. Szentségek (sákramentumok, szent jegyek), amelyeket valamennyi keresztyén felekezet annak elfogad

Valamennyi keresztyén felekezet elfogadja a keresztséget és az úrvacsorát Krisztus által szerzett szentségnek. Az RKEK ezen túl még további öt dolgot tart szentségnek. Ezekről külön pontban (4.) lesz szó. Azonban az előbbiekről szóló tanításban is kölönbségek vannak a három vizsgált felekezet között.

A keresztséggel kapcsolatban azt a történelmi helyzetet is figyelembe kell venni, hogy az ősegyházban és a misszió során felnőtteket kereszteltek, akik – elvileg – saját hitük és meggyőződésük, az evangéliumról szóló ismeretek birtokában keresztelkedtek meg, tehát előbb hitre jutottak és ennek alapján történt a keresztelés. A keresztyénség elterjedésével a gyermekek megkeresztelése is elterjedt, ami nem a gyermekek saját hite, hanem a szülők és keresztszülők hite alapján történt. Ez eléggé megváltoztatta a keresztségről vallott általános felfogást. Ezért egyes felekezetek (baptisták) nem is alkalmazzák a gyermekkeresztséget. Erről majd még szó lesz. Az RKEK a keresztségről a következőket tanítja: „A kereszténnyé válás az apostolok óta egy út megtételét és a több állomású beavatást jelenti. Ennek tartalmaznia kell néhány lényegi összetevőt, és ezek a következők: az ige meghirdetése, az Evangélium elfogadása, ami megtérést von maga után, a hit megvallása, a keresztség, a Szentlélek kiáradása, az eucharisztikus (úrvacsorai) közösséghez járulás. (…) A felnőtt keresztség az Egyház kezdetei óta a

165

leggyakoribb eset ott, ahol az evangélium hirdetése új keletű. A katekumenátusnak (előkészület a keresztségre) ekkor fontos szerepe van. (…) A gyermekeknek, mert a bűn által beszennyezett és bukott emberi természettel születtek, szükségük van az újjászületésre a keresztségben, hogy megszabaduljanak a sötétség hatalmából és eljussanak Isten gyermekeinek szabadságára, amelyre minden ember meghívást kapott.” (RKEK 1229., 1247., 1250. pont) „A keresztség által minden bűn bocsánatot nyer, az áteredő bűn és személyes bűnök, valamint a bűn összes büntetése. Végső soron azokban, akik újjászülettek, nem marad semmi, ami őket akadályozhatná abban, hogy Isten országába lépjenek.” (RKEK 1263. pont) „Márpedig Krisztus felszólítása a megtérésre a keresztények életében folyton felhangzik. Ez a második megtérés szakadatlan feladatot jelent az egész Egyház számára…” (RKEK 1428. pont) Az EVK a keresztségről ezt írja: „A keresztség ajándékában Isten név szerint mindenkit sajátjának fogad el. Ebben a kegyelemben mindenki, kicsinyek is részesülhetnek. Isten magához hívta a gyermeket, mert az Isten országa a hozzájuk hasonlóké. (…) A keresztség által Krisztus tanítványaivá és a keresztény egyház tagjaivá válunk. Bár születésünktől fogva az egész emberiség bűnében vagyunk, a keresztségben Isten minden bűnünket megbocsátja és Krisztus tisztaságába öltöztet bennünket. A Szentlélek újjáteremt minket és megajándékoz a hit ajándékával, hogy minél inkább megragadjuk a keresztségben kapott ígéreteket.” (EVK 35. pont)

A II. HH viszont a következő hitvallást teszi: „Isten az Ő igéjének hirdetéséhez eleitől fogva hozzácsatolta az anyaszentegyházban a sákramentumokat, vagy szent jegyeket. (…) A sákramentumok pedig titokzatos jelképek vagy szent szertartások vagy szent cselekmények, amelyeket Isten szerzett és amelyek igéjéből látható jelekből és jelölt dolgokból állnak.” (Ez a kitétel nemcsak a keresztségre, hanem az úrvacsorára is vonatkozik, II. HH XIX. fejezet) „A keresztséget Isten szerezte és ugyanő szentelte meg. (…) Krisztus nevében megkeresztelkedni annyit tesz, mint beíratni, beavattatni és felvétetni Isten fiainak szövetségébe, családjába, örökségébe; sőt már mosz Isten nevével, azaz Isten gyermekének neveztetni, valamint megtisztulni a bűnök szennyétől, és megajándékoztatni Isten különböző kegyelmi ajándékaival az új és szent életre. A keresztség tehát emlékezetünkben tartja és megújítja Istennek azt a roppant nagy jótéteményét, melyet az emberi nemzetséggel cselekedett. (…) Mi tehát amikor megkeresztelkedünk, megvalljuk hitünket és Isten iránti engedelmességre, testünk megöldöklésére és új életre kötelezzük magunkat. (…) Beiktat

166

továbbá bennünket a keresztség az egyház egy testébe, hogy az egyháznak minden tagjával szépen, ugyanegy vallás és kölcsönös szolgálat egységében éljünk. (…) Elítéljük az anabaptistákat, akik azt mondják, hogy nem szabad megkeresztelni a hívők újszülött csecsemőit. Tesszük ezt azért, mert az evangéliumi tanítás szerint ezeké az Isten országa, és benn vannak Isten szövetségében.” (II. HH XX. fejezet. Az anabaptistákról még a baptistákkal kapcsolatban szólunk.)

Az úrvacsoráról (eucharisztiáról) a három felekezet tanítása alapvetően eltér. Az RKEK a következőket mondja: „A Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt: egyedi. Ő az Eucharisztiát minden más szentség fölé emeli és azt megteszi a lelki élet tökéletességének és végpontjának, amely felé tart az összes többi szentség. Az Eucharisztia legméltóságosabb szentségében igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus lelkével és istenségével együtt, az ő teste és vére, következésképpen az egész Krisztus. (…) A kenyérnek és a bornak Krisztus testévé és vérévé történő átváltozása révén Krisztus jelenvalóvá válik e szentségben. (…) Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltozás pillanatában kezdődik és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak.” (RKEK 1374. és 1377. pont.)

Az EVK az úrvacsoráról a következőket tanítja: „Mindenki, aki részt vesz az úrvacsorai közösségben, Krisztus ígérete szerint az ő testét és vérét kapja. Az úrvacsorai közösség egyedüli feltétele a hit, amely Krisztus ígéretébe vetett bizalmat jelenti. Gyenge hittel is bízhatunk abban, hogy Krisztus teste és vére éppen értünk adatott. Akkor is részesei lehetünk az úrvacsorai közösségnek, ha teljesen nem is tudjuk megérteni. Krisztus testének és vérének vételét mégis meg kell különböztetnünk más étkezésektől.” (EVK 39. pont)

A II. HH viszont azt vallja: „Az Úr vacsoráját, melyet az Úr asztalának és eucharisztiának, azaz hálaadásnak is hívnak, azért hívjuk közönséges vacsorának, mert azt Krisztus amaz utolsó vacsorájakor szerezte, és most is azt ábrázolja az úrvacsora, és benne lelkileg ételt és italt vesznek magukhoz a hívek. A sákramentum a lelkipásztor közreműködésével külsőleg azt ábrázolja ki, és állítja mintegy szemünk elé látható módon, amit maga a Szentlélek belsőleg végez láthatatlanul a lelkünkben. Tehát veszik a hívek azt, amit az Úr szolgája ad nekik, és eszik az Úr kenyerét és isznak az Úr poharából; belül ezalatt Krisztus munkájából a Szentlélek által magukhoz veszik az Úrnak testét és vérét is, és tplálkoznak ezekkel az örök életre. (…) Lehet a Krisztus testét lelkileg is enni, de ezt ne úgy értsük, hogy ezáltal maga az étel változik át lélekké, hanem úgy, hogy az

167

Úr teste és vére, megtartván a maga mivoltát és tulajdonságait, lelkileg közöltetik velünk, egyáltalában nem testi, hanem lelki módon a Szentlélek által. Tehát az Úr testét és vérét nem úgy kapcsoljuk össze a kenyérrel és borral, hogy magát a kenyeret mondjuk Krisztus testének, hanem csak sákramentumi értelemben; azt sem mondjuk, hogy a kenyér alatt rejtőzködik Krisztus teste úgyannyira, hogy azt a kenyér színe alatt is imádni kellene, vagy hogy mindaz, aki csak a jegyet veszi magához, a jelzett dolgot is megkapja.” (II. HH XXI. fejezet.)

Amint látjuk, a döntő különbség az RKEK és a ÍII. HH között abban van, hogy míg az előbbi teljes átváltozásról szól, addig a II. HH szent jegyről, amit lelkileg kell enni és inni.

I.4. A római katolikus egyház által szentségnek tartott dolgok

Az RKEK még szentségnek mondja a következő 5 dolgot is: (1) bérmálás (amely bizonyos értelemben hasonló a konfirmációhoz), (2) a bűnbánat és bűnbocsánat (gyakorlatilag a gyónás), (3) a betegek kenet, (4) az egyházi rend, (5) a házasság. Ezek közül néhányat szembeállítunk az EVK és a II. HH tanításaival.

Ezeket, mint szentségeket alapvetően azért utasítja el az összes protestáns felekezet, mert ezek egyikét sem Krisztus szerezte, márpedig – bibliai alapon állva – csak az lehet sákramentum, amit Jézus szerzett és benne van a Bibliában.

A gyónással kapcsolatban az RKEK a következőket mondja: „Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, amelyet megsebeztek bűnükkel, és amely közreműködik megtérésükben szeretetével, példájával, imájával.” (RKEK 1422. pont) „Mivel Krisztus apostolaira bízta a kiengesztelődés szentségét, azok utódai, a püspökök és a püspökök munkatársai, a papok folytatják e szolgálat gyakorlását. A püspökök és papok azok, akik az egyházi rend szentségéből kifolyólag birtokolják a hatalmat, hogy minden bűnt megbocsássanak az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” (RKEK 1641. pont)

Az EVK a gyónásról ezt vallja: „A gyónásban Isten megbocsátja minden bűnünket. (…) Bűneinket megvallhatjuk istentiszteleti alkalmakon közösségben, személyes gyónásban vagy csöndes imádságunkban. Lelkész vagy keresztény testvér segítségét kérhetjük bűnvallásunkhoz, ha lelkiismeretünk nyugtalan, és békétlennek érezzük magunkat. A bűnvallás meghallgatójának kötelessége titokban tartani mindazt, amit személyes gyónásban hallott.” (EVK 41. pont)

168

A II. HH így vall a gyónás kérdéséről: „Az evangéliummal szorosan összefügg a bűnbánatról szóló tanítás. Bűnbánaton pedig (1) a bűnös ember lelkének azt a magába szállását értjük, melyet az evangélium igéje és a Szentlélek idéz elő, és amelyet a bűnös ember az igaz hit által nyer el, (2) azok miatt szíve bánkódik és azokat Isten színe előtt nemcsak megsiraqtja és nagy pirulással nyíltan megvallja, hanem (3) felháborodva meg is utálja, (4) szorgalmatosan keresvén a megjavulás útját és szüntelen törekedvén az ártatlanságra meg jó cselekedetekre, amelyekben szentül gyakorolja magát életének hátralévő napjaiban. (…) Hisszük, hogy elégséges az az őszinte bűnvallás, amely egyedül Isten előtt történik, akár titkon Isten és a bűnös között, akár nyilvánosan a templomban, ahol a bűnösök általános bűnvallását elmondják és nem szükséges a bűnbocsánat elnyeréséhez, hogy valaki bűneit fülbe súgva a papnak vallja meg, hogy viszont kézrátétel kíséretében hallja tőle a feloldozást, mert erre a dologra sem utasítás, sem példa nem található sehol a Szentírásban. (…) Akkor oldoznak fel helyesen és hathatósan a lelkipásztorok, ha hirdetik a Krisztus evangéliumát és benne a bűnök bocsánatát, amely minden egyes hívőnek ígértetik, mint ahogy mindnyájan enyerték a keresztséget is.” (II. HH XIV. fejezet) Látjuk tehát, hogy a bűnvallást a II. HH sem ítéli el, csupán annak formáját, amelyben érvényesül a papok különleges hatalma. Ez – sajnos – oda is vezetett egyházunkban, hogy az istentiszteleteken is alig van bűnvalló imádság és a bűnök négy-, vagy több szem közötti bevallása igen ritka. Pedig, mint a 11. fejezetben láttuk, az istentisztelet alkotó része a bűnvallás és feloldozás. Ma már az emberi tudományokból is tudjuk, hogy ennek pedig adott esetben gyógyító hatása van.

Az egyházi renddel azért kell foglalkozni, mert már az előzőekben láttuk, hogy római katolikus testvéreinknél az egyetemes papság elve közel sem olyan erős, mint a protestánsoknál, bár látni fogjuk, hogy bizonyos értelemben megvan.

Erről az RKEK a következőket írja: „Az egész Egyház papi nemzet. A keresztségnek köszönhetően minden hívő részesül Krisztus papságában. Ezt a részesedést a hívek egyetemes papságának nevezik. Erre alapozva és ennek szolgálatában létezik egy másik részesedés is Krisztus küldetésében, az egyházi rend szentsége által felszentelt szolgálat részesedése, amelynek feladata Krisztus, a Fő nevében és személyében szolgálni a közösség kebelén. A hivatali papság lényegileg különbözik a hívek egyetemes papságától, mert szent hatalmat ad át, a hívek szolgálatát biztosítandó. A fölszentelt szolgák Isten népét tanítva, az istentiszteletet végezve és a lelkipásztori irányítást ellátva szolgálnak. A

169

püspök kapja meg az egyházi rend szentségének teljességét, ami őt a püspöki kollégiumba beiktatja, a reá bízott helyi egyház látható fejévé teszi. A püspökök, mint az apostolok utódai és a püspöki testület tagjai, Szent Péter utóda, a pápa irányítása alatt részt kapnak az egész Egyházért viselt apostoli felelősségből és az egész Egyház küldetéséből.” (RKEK 1592. és 1594. pont) Itt jegyezzük meg, hogy az Egyház nagy hatalmát az is jelzi, hogy az RKEK az Egyházat mindig nagy betűvel írja, amit az idézeteknél átvettünk. Itt idézzük az RKEK-ban a pápáról írtakat is: „Az Úr egyedül Simont tette Egyháza kősziklájává, akinek a Péter nevet adta. Neki adta át a kulcsokat, őt rendelte az egész nyáj pásztorául. Péter és a többi apostol e pasztorális megbízatása hozzátartozik az Egyház alapjához. Ez folytatódik a püspökök és a pápa primátusa alatt. A pápa Róma püspöke és Szent Péter utóda örök látható őselve és alapja az egységnek mind a püspökök, mind a hívők sokaságában. A római pápának ugyanis tisztsége folytán – ő Krisztus helyettese és az egész egyház pásztora – teljes legfelsőbb és egyetemes hatalma van az Egyházon és ezt mindig szabadon gyakorolja.” (RKEK 881-882. pont)

Az EVK az egyházi renddel kaocsolatban ezt tanítja: „Isten igéje, a keresztség és az úrvacsora az egyház látható jelei. Krisztus akaratából az egyház embereket hív el és szentel fel, hogy azok hirdessék az igét és kiszolgáltassák a kegyelmi eszközöket.” (EVK 20. pont)

A II. HH-ban ezt valljuk, mi magyar reformátusok: „Az anyaszentegyháznak egyedül Krisztus a feje. A fő az, ami a test fölé emelkedik és ahonnan a testbe élet árad. Tehát az anyaszentegyháznak nem lehet semmiféle más feje, mint Krisztus. (…) Nem helyeseljük tehát a római papságnak azt a tanítását, mellyel az a maga főpapját a földön hadakozó közönséges anyaszentegyház egyetemes pásztorává, lefőbb fejévé, sőt Krisztus valóságos helytartójává tesz, aki mint mondják, a hatalom teljességével bít az egyházban és legfőbb uralma van felette” (II. HH XVII. fejezet) „Az egyházi szolgák eredete, felhatalmazása és tiszte igen régi és isteni, nem pedig új és emberi rendelés. Tudna ugyan az Isten közvetlenül a maga hatalmával egyházat gyűjteni maga köré az emberek közül, de jobban tetszett neki az emberek között az emberek szolgálata által munkálkodni. Ezért az egyházi szolgákra úgy kell néznünk, mint az Isten szolgáira, mint akik által Isten munkálja az emberek üdvösségét. (…) Krisztus apostolai ugyan minden Krisztusban hívő embert papnak hívnak,de nem az egyházi szolgálat szempontjából, hanem azért, mert Krisztus által mindnyájan királyokká és papokká lévén, lelki áldozatokat mutathatunk be Istennek. Más tehát a papság és más az egyházi szolgálat. Amaz ugyanis, mint az imént láttuk, közös

170

minden keresztyénnel, ez azonban nem. Nem is töröltül el az egyházban a lelkipásztori szolgálatot, amikor kivettük a Krisztus egyházából a pápista papi tisztet. (…) Minden egyházi szolga pedig egy és ugyanazt a hatalmat, illetve hivatalt kapta. Bizonyára kezdetben a püspökök vagy presbiterek az egyházat közös munkával kormányozták. Egyik sem helyezte magát a másik elé. (…) Azonközben az egyházi szolgák közül egyvalaki hívta össze a gyűlést és ott a megtárgyalandó dolgokat előterjesztette, valamint a többiek véleményét összefoglalta, általában teljes erejéből vigyázott arra, hogy semmiféle zűrzavar ne támadjon.” (II. HH XVIII. fejezet)

I.5. Egyéb eltérések a II. HH hittételeitől

Még néhány, de nem az összes eltérésre kell rámutatnunk, amely az RKEK-ban ill. a II. HH-ban leírtak között található.

Ezek között egy a szentek és azok közbenjárásának ügye. Az RKEK erről ezt írja. „A tanúk, akik megelőztek bennünket Isten országában főleg azok, akiket az Egyház szenteknek ismert el, az imádság élő hagyományának részét alkotják, életük példája, hátrahagyott írásaik és ma is folytatódó imádkozásuk által. Szemlélik Istent, dicsőítik, és nem szűnnek meg törődni azokkal, akiket itt hagytak a földön. Miután beléptek Urunk örömébe, sokat bíztak rájuk. Most közbenjárásukkal szolgálják leginkább Isten tervét. Kérhetjük, és kérni is kell közbenjárásukat magunkért és az egész világért.” (RKEK 2683. pont) Erről a II. HH ezt mondja: „Tanítjuk, hogy csdak egyedül az igaz Istent kell imádni és tisztelni. Ezt a tiszteletet nem osztjuk meg senkivel. (…) Csak Őt hívjuk segítségül életünk minden válságos helyzetében és viszontagságaiban, mégpedig a mi egyetlen közbenjárónk és szószólónk a Jézus Krisztus által. (…) Ezért a dicsőült mennyei lakókat vagy szenteket sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítségül nem hívjuk. (…) De azért nem vetjük meg a szenteket, sem nem vélekedünk róluk tiszteletlenül. Elismerjük ugyanis, hogy ők Krisztus élő tagjai, Isten barátai, akik dicsőségesen meggyőzték a testet és a világot.” (II. hh V. fejezet)

Szólni kell a képek és szobrok kérdéséről is. Az EKEK erről ezt tanítja: „A szentkép, a liturgikus ikon elsősorban Krisztust jeleníti meg. Nem képes ugyan megjeleníteni a láthatatlan és felfoghatatlan Istent, de Isten Fiának megtestesülése a képek új üdvrendjét vezette be. A keresztény ikonográfia képpel adja át az evangélium üzenetét, amelyet a Szentírás szóval fejez ki. Kép és szó kölcsönösen megvilágítják egymást. (…) A liturgikus ünneplés minden jele Krisztusra vonatkozik: Isten Anyjának és a szenteknek képei is valójában Krisztust jelzik, aki megdicsőült bennük.”

171

(RKEK 1159-1161. pont) A II. HH ezt a következőképpen ítéli el: „Minthogy pedig az Isten láthatatlan lélek és véghetetlen valóság, bizonyára semmiféle művészettel vagy képpel nem ábrázolható ki. Ezért nem átalljuk az Írással Isten képmásait merő hazugságnak nevezni. Elvetjük tehát nemcsak a pogányok bálványait, hanem a keresztyének ábrázolatait is. (…) Mikor azt látjuk, hogy a boldog lelkek és mennyei szentek, míg itt éltek, minden személyüknek szóló tiszteletet elhárítottak maguktól, és a szobrok ellen is harcoltak, vajon kicsoda előtt látszik valószínűnek, hogy a mennyei szenteknek és angyaloknak tetszenek a saját képeik, melyek mellett térdre borulnak az emberek, megsüvegelik őket, és a tisztelet más jeleivel is illetik?” (II. HH IV. fejezet)

Végül szólni kell a talán leginkább megosztó személyről, Máriáról, Jézus édesanyjáról. Figyelemre méltó, hogy sem a II. HH-ban, sem a Heidelbergi Kátéban Máriáról ill. a róla szóló katolikus tanításról nincsen szó. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy Máriának a Szentírástól nagyon távoli tisztelete ugyan már az első századokban megindul, de elsősorban a XIX. században lépett be a római katolikusok tanításaiba. Ezért itt csak az RKEK tanítását tudjuk közölni, de abból rögtön látható, hogy az a Biblia tanításától nagyon.nagyon távol van. „A szűzi anyaságba vetett hit elmélyítése vezette az Egyházat arra, hogy vallja Mária valóságos és örök szűzességét még az emberré lett Isten Fia szülésében is. Az Egyház liturgiája úgy ünnepli Máriát, mint örökké szűzet. (…) Jézus, Mária egyetlen fia. De Mária lelki anyasága kiterjed minden emberre, akinek megváltására jött Jézus.” (RKEK 499., 501. pont) „Éva leszármazottjai közül Isten kiválasztotta Szűz Máriát, hogy az ő Fiának anyja jegyen. Fogantatásának első pillanatától tökéletesen ment volt az eredeti bűn szennyétőlés tiszta maradt egész élete folyamán minden személyes bűntől.” (RKEK 508. pont) Még számos, a Bibliától távol álló megállapítás található az RKEK-ban, melyet – a Szentírás ismeretében – nem kell külön hitvallási idézettel cáfolni.

Megbeszélésre ajánlott témák:1. Keressük ki a II. Helvét Hitvallás idézett fejezeteihez tartozó és ott

megtalálható bibliai igéket!2. Fogalmazzuk meg saját szavainkkal a hitvallások eltérő tételeit!3. Beszéljük meg, hogy milyen viszonyban vagyunk a fejezetben

említett felekezetekkel?

Ajánlott olvasmányok:

172

II. Helvét Hitvallás, a Római Katolikus Egyház Katekizmusa, Evangélikus Káté (Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása), Jos Colijn: Egyháztörténelem

II. Egyisten-hívő vallások

A fejezet címe alapján jogosan feltehető a kérdés: a keresztyénség nem egyisten-hívő vallás? De igen, az. Mégis meg kell különböztetnünk azoktól az egyisten-hívő vallásoktól, amelyek nem hiszik a Szentháromság Egy Örök Isten létét, vagyis azt, hogy Isten egy, de három „személyben” (ez sem pontos megfogalmazás) létezik, vagyis hisszük, hogy az Atya, a Fiú (Jézus) és a Szentlélek egy, de ebben a három alakjában ismerjük és imádjuk. A

zsidó vallás, az iszlám vallás, az unitárius vallás

egy Istent hisz, de hitük szerint ez az Isten nem három személy egysége. Ennek a füzetnek nem feladata, hogy a Szentháromság-tan titkáról szóljon, így ezt az előző fejezetben sem tárgyaltuk. A megemlített három vallásról kívánunk itt röviden szólni. Természetesen ezeknek a vallásoknak is csak a vázlatát tudjuk adni.

II.1. A zsidó vallás

A zsidó vallás alapja az Ószövetség, amelyet a keresztyének is ismernek, így a vallás alapjait részletesen nem kell ismertetnünk. A vallás alapja a törvény, amelyet Isten azért adott, hogy megóvja a törvényt cselekedőket a világ bűneitől, de mint tudjuk, a törvény megtartása a bűnös ember számára lehetetlen. Túl a Tízparancsolaton, ha megtekintjük a 2Móz 21. részétől szereplő előírásokat, akkor azt is látjuk, hogy ezek az előírások igen emberséges és az egészséges életvitelhez szükséges szabályokat is tartalmaznak. Az Ószövetség prófétai könyvei és a bölcseleti könyvek is a zsidó vallás fontos alapját képezik.

A zsidó nép – magát, jóllehet nem alaptalanul, de Ábrahám, Izsák és Jákób utódának tartja – de mint nép, gyakorlatilag az egyiptomi fogságból való kiszabadulással jön létre Mózes vezetésével. Addig egy egyre növekvő család alkotja a népességet, amely nomád életmódot élt, mígnem a fáraó rabszolgamunkára kényszeríti őket.

Az egyisten-hit megóvta a zsidóságot a korabeli más sémi vallások számos visszataszító vonásától, megóvta attól, hogy a láthatatlan Istent kiábrázolják és azokat az ábrázolásokat (bálványokat) imádják. Tudjuk,

173

hogy ettől a zsidó nép sokszor eltért, de egyes hívő királyok és a próféták mindig igyekeztek a népet visszatéríteni Istenhez. Eleinte a zsidó nép csak a saját istenének tekintette Istent, de tudomásul vette, hogy más népeknek más isteneik vannak, a későbbiekben azonban tagadták, hogy azok istenek lennének, és csak az Ószövetség Istenét tekintették egyedül valóságos istennek.

Az egyisten-hit mellett nem nem tagadták, amit mi, keresztyének sem tagadunk, hogy vannak más túlvilági lények, angyalok. Ezek közé tartozik a Sátán is. Eleinte a Sátánról az volt az elképzelés, hogy csupán az a feladata, hogy az emberek titkos bűneit kikutassa és ezeket Istennek jelentse, az emberek erkölcsi tulajdonságait próbára tegye. Gondoljunk itt például a Jób könyve 1. részére. A babiloni fogság után – egyes tudósok szerint perzsa hatásra – a zsidóság a Sátánról való elképzelést úgy alakította ki, hogy az Újszövetségben már mint a világ fejedelme és mint minden gonoszság értelmi szerzője jelenik meg. A zsidó vallás is ismeri a démonokat, amint erről még az Újszövetség is tanúskodik, amikor arról szól, hogy Jézus kiűzte azokat az emberekből.

Istennek, mint a világ személyes Urának, a világegyetem parancsolójának meghatározott üdvtervét hitték és hiszik a zsidók (velük együtt mi keresztyének is), hogy t.i. Istennek meghatározott üdvterve van, amely az emberiség történetében valósul meg. Ez az egyes személyeken túl vonatkozik Isten választott népére, a zsidó népre is. A zsidó népben ez a hit az idők minden vihara közepette megingathatatlan maradt, jóllehet ez – a világi tudósok szerint – nem valósult meg. Politikailag, államjogilag ez az állítás igaz, hisz a zsidó népnek egységes önálló állama (királysága) csak három király (Saul, Dávid és Salamon) idejére terjedt ki, utána kettészakadt, és mint két kis állam, nemegyszer egymás ellen is harcolva jutott el a nagyhatalmak által történő megszállásig, a babiloni fogságig. Innen ugyan visszatérhettek később Izráel földjére, de a nép egy része nem tért vissza, hanem szétszóródott az akkor ismert világban. Itt jegyezzük meg, hogy ennek a szétszórodottságnak köszönhető a keresztyénség gyors elterjedése, mert hisz a pünkösd ünnepén sokfelől jöttek zsidók. A zsidóság, mint kisebbség, kénytelen a létéért küzdeni. Ez kikényszeríti, hogy minél kiválóbb legyen, ami a többségben mindig ellenérzést vált ki. (Gondoljunk itt a magyar kisebbségek helyzetére is.) Jelentős a zsidóság aránya a művészetben, tudományban, politikában, gazdasági életben. Ez váltja ki a többségben az antiszemitizmust. Látnunk kell azonban, hogy az Isten így tartja meg ígéreteit, hogy t.i. választott népét sohasem hagyja el. (Lásd Róm 11.)

174

A korábbi időkben a zsidóságnak nem voltak konkrét halhatatlanság-elképzeléseik, hanem azt tételezték fel, hogy az elhúnytak erőtlen árnyakként (refraim, vagyis az ernyedtek, lankadtak, erőtlenek) tengődnek az alvilágban, a Seolban. Csak Istentől kiválasztott emberek, mint amilyen Mózes, Illés, Énok, hitték, hogy kivételes helyzetben vannak és Istenhez mentek. A későbbiekben, a babiloni fogság után jelent meg az a gondolat, hogy a bekövetkező világvégét megelőzően a halottak ismét élők lesznek, és az emberek egyetemes ítélet alá kerülnek az Isten részéről, aki szétválasztja a jókat és a gonoszokat. Erre utal az Újszövetségben Jézus is.

II.2. Az iszlám vallás(Ez az alfejezet Helmuth von Glasenapp „Az öt világvallás” c. könyvének felhasználásával készült)

Az „iszlám” szó azt jelenti, hogy „Isten iránti odaadás, belenyugvás az isteni akaratba”. Így nevezte Mohamed az egyisten-hit általa alapított arab formáját, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a legfiatalabb világvallássá legyen. Ennek a vallásnak a hívőit nevezzük muszlimnak (moszlim, moszlem, muzulmán).

Mohamed Kr. u. 570 körül született Mekkában. Küzdelmes ifjúkora volt, mert szülei korán meghaltak. Kénytelen volt tevehajcsárként egy vagyonos kereskedőözvegy szolgálatába állni. Később elvette feleségül, majd el kellett menekülnie Mekkából és Medinába költözött. Mekkai karavánokon való rajtaütései nyomán gazdagon és dicsőséggel tért vissza Mekkába. A Mekkában korábban pogány istentiszteletet szolgáló Kába követ központi búcsújáró hellyé emelte. Kr. u. 632-ben húnyt el Medinában. Halála után nagy zavar keletkezett gyülekezetében és országában. Ennek nyomán az iszlám vallás ketté szakadt: siitákra és szunnitákra. A siiták Alinak, a próféta vejének, és ezen az alapon kalifává lételének követői voltak, míg a szunniták az ortodox hagyomány követői. A kettészakadt vallás két része ma is nem egyszer küzd egymással. (pl. Irakban)

A Korán az iszlám tan alapirata, amely kizárólag Mohamednek, a tan alapítójának a munkája. Ezeket Mohamed próféta Gábriel angyal révén Allahtól kapta. Életében csak apránként rögzítették írásban, úgyhogy a kinyilatkoztatás egyes részei el is kallódtak. A ma rendelkezésünkre álló Korán 114 szúrára (fejezetre) oszlik, és ritmikus prózában készült. A vallásos költészet mellett száraz, törvénymegszabó előírások, ó-arab mondák, zsidó és keresztyén eredetű legendák, fantáziadús leírások a paradicsomról és a pokolról, Allah mindenhatóságának száraz

175

fejtegetése, fanatikus felhívások a hitetlenek elleni harcra és a Próféta személyes életére vonatkozó utalások találhatók benne. A Mohamed által írt részek a Korán végén találhatók. A Korán a muszlimok felfogása szerint más iratokkal össze nem hasonlítható szent könyv, túlvilági eredetű alkotás. A Korán csak kivonata a Mohamednek adott kinyilatkoztatásoknak, mert a teljes irat Allahnál található, amelyet még a Próféta sem ismerhetett. A Korán homályos, ellentmondásos jellege miatt hamar szükségessé vált annak magyarázata, értelmezése.

A Korán mellett a Próféta „szent szokásai” (szunna) az iszlám nagy hitforrása.

Az iszlám dogmatikáját a teológusok és filozófusok átfogó rendszerré dolgozták ki és számos katekizmusban rögzítették.

Az iszlám dogmatika öt pilléren nyugszik: a tan igazságának elismerése, valamint négy vallási kötelesség teljesítése: istentisztelet, bőjtölés, a szegény-adó fizetése és zarándoklás Mekkába. Az iszlámhoz tartozás előfeltétele az a hitvallás, hogy „Nincs más isten Allahon kívül és Mohamed Allah küldötte.”

Allah örök, összehasonlíthatatlan lény, nem nemzették, sem maga nem nemzett. Minden dolog teremtője Allah és a világegyetem mindenható irányítója. Láthatatlan, alaktalan és semmilyen helyhez sem kötött. Létének hét tulajdonsága van: élet, tudás, látás, hallás, akarat, mindenhatóság és beszéd. Egyedül Allahnak tulajdonítható abszolút és autonóm tevékenység, minden élő és élettelen tőle függ és az ő akaratának van alárendelve. Ő a szerzője minden jó és rossz cselekedetnek is, nem kötik semmiféle szabályok, „megbocsát, akinek akar és megbünteti, akit akar”.

A világot Allah teremtette semmiből, teremtő szavával: „legyen”. A Korán szerint hét eget és hét földet teremtett. Az egek emeletszerűen egymás felett helyezkednek el; elterjedt nézet szerint ezek felett még hét fényár és sok éteri réteg van, végül pedig hét részből álló paradicsom. Földünk alatt még hét pokol helyezkedik el. Ádámot, az első embert, Allah agyagból és vízből alkotta és életet lehelt belé. Az egész emberiséget később azután Ádám gerincéből hozta létre és hitvallást tétetett velük, vagyis minden ember már életét megelőző létében muszlim. Azután Allah visszahelyezte Ádám gerincét és trónusának rekeszébe összegyűjtötte minden ember lelkét. Ezek ott várnak, amig elérkezik születésük ideje. A halálban a lélek és a test különválik, hogy a végítélet napján ismét egyesüljön.

176

Muszlim felfogás szerint vannak angyalok, dzsinek. A legjelentősebb angyal Gábriel, aki 23 év alatt közölte a Prófétával a Koránt. Mihály, aki az eső és a táplálék adományozója, Rafael, aki a végítélet harsonáját fogja megfújni és Azrael, a halál angyala. A Sátán eredetileg szintén angyal volt, de kiűzték a paradicsomból, mert gőgjében nem akart az agyagból alkotott Ádám előtt leborulni. Igyekszik az embereket bűnre csábítani, amíg a végítéletkor meg nem semmisítik. Az isteni teremtés tulajdonképpeni célja az ember, az ő számára terítette ki Allah a földet szőnyegként, az eget sátorként.

Ha az ember meghal, Munkar és Nakír nevű angyal kikérdezi és szükség esetén büntetést szab ki rá. A közönséges halandók ezután a sírban maradnak; a jók bepillanthatnak a paradicsomba, a gonoszoknak pedig kínokat kell elszenvedniök. A próféták, a mártírok és a hit harcosai, valamint más, kiváltságos személyek azonban nyomban haláluk után a mennyei kertekbe kerülnek. A próféták közül különösen azok jelentősek, akiknek kinyilatkoztatásai könyv alakban ránk maradtak: Mózes, Dávid és Jézus, hiszen a Tóra (Mózes öt könyve), a Zsoltárok és az Evangélium Gábriel angyal által közölt szent iratnak számít. A halottak tulajdonképpeni megítélésére csak a végítélet napján kerül sor. A közelgő világvégét az jelzi, hogy az általános korviszonyok rosszabbodnak és az iszlám törvényeit nem tartják be. A szabadulást Krisztus visszatérése hozza meg: Isza (Jézus) leszáll a mennyből és lándzsájával megöli az Antikrisztust, megsemmisíti Gógot és Mágógot és sok évre megalapítja a béke és igazságosság birodalmát.A Krisztus visszatérése az idők végén nem jelenti az iszlám törvények hatályon kívül helyezését, mert Krisztus felveszi az iszlámot, megházasodik, gyermeket nemz, elvégzi a muszlim istentiszteletet, minden disznót levág és azután megszünteti a muszlimok fejadóját. Ekkor tehát minden ember felveszi az iszlám vallást. Jézus negyven évig marad a földön, azután meghal és Medina városában Mohamed mellé temetik. A végítéletkor minden élőlényt Allah feléleszt és lelkük összekapcsolódik korábbi testükkel. Valamennyien összegyűlnek az ítélet helyére, Jeruzsálem átalakult földjére. A végítélet addig tart, míg az összes üdvözült az égbe, az össze elkárhozott pokolra nem kerül. Ekkor minden ember megkapja a maga könyvét, amelybe az angyalok feljegyezték jó és rossz tetteit. Allah ekkor mindenkit egyenként felelősségre von. Egy nagy mérlegen megmérik kinek-kinek a tetteit, e mérlegen a hit minden bűnt kiegyenlít. Az elkárhozottak pokolra süllyednek, a jók a mennybe jutnak. Míg a hitetlenek és a képmutatók örökké a pokolban maradnak, a többi bűnös bizonyos ideig tartó megtisztulás után kiszabadulhat onnan. A jók örökre a paradicsomban

177

maradnak, ahol hűs források csörgedeznek és pompás gyümölcsfák nőnek. Ott részegséget nem okozó borokat isznak és duzzadó keblű szűzekben lelik örömüket, az úgynevezett hurikban, akiket addig még senki nem érintett meg. A vaskos érzéki elképzelések a vallásos üdvözülésnek e módjáról nem kis mértékben hozzájárultak és járulnak a muszlim harcosok bátorságának a felszításához. Mindemellett ezeket nem minden muszlim értelmezi szó szerint. A misztikusok inkább annak a gyönyörnek a képletes ábrázolásaként magyarázzák, amelyet az istenlátás nyújt.

A tan az iszlám hívők kötelességévé teszi a következőket: (1) A rituális ima elmondása, amely meghatározott formulákból és Korán-idézetekből áll és előírt testmozgás kíséri. Rituális mosakodás előzi meg. Naponta ötször kell végrehajtani: hajnalhasadáskor, délben, délután, kevéssel naplemente után és két órával később. (2) A bőjtöt egész ramadán hónap folyamán meg kell tartani. Ekkor napfelkeltétől napnyugtáig nem szabad sem enni, sem inni, sem dohányozni. Ez a hónap azért számít szentnek, mert ekkor érkezett a Korán. (3) A szegény-adó olyan illeték, amelyet meghatározott előírások szerint a tulajdon után készpénzben vagy természetben szednek be, vallási-jótékonysági célra. (4) A mekkai zarándoklatot minden hívőnek legalább egyszer életében végre kell hajtania, ha erre képes. A jámbor muszlimoknak egyéb kötelességei is vannak, például az, hogy nem szabad disznóhúst enniük.

Az iszlám harcias természete elsősorban a „szent háború” parancsában mutatkozik meg; a harcnak a Próféta vallásának az elterjesztését kell szolgálnia. Ebben is, mint sok másban, kifejezésre jut az, hogy az iszlámot nemcsak mint vallási jelenséget kell értékelni, hanem mint politikait is. Mohamed nemcsak egy vallási mozgalmat és közösséget hozott létre, hanem államrendet is, és noha halála után a vallás és az arab állam feloldhatatlan kapcsolatáról szóló eszménykép a gyakorlatban többé nem volt fenntartható, mint követelmény máig érvényben maradt. A fundamentalista irányzatok (pl. Irán, al-kaidák) éppen erre törekednek.

Az iszlámon belül később megjelentek az ú.n. misztikus irányzatok, amelyek a mély vallásos érzülettel rendelkező hívőket kívánták kielégíteni. Ezeket jelenleg az iszlám országokban virágzó dervis rendek tartják fenn. Itt is vannak, akik kolostor jellegűen elkülönülve élnek, és vannak, akik a világban.

178

II.3. Az unitárius vallás

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy Kiss Endre József tanulmánya a Presbiteri Füzetek II. (4) kötetében az unitárius vallást – sok helytálló megállapítása mellett – a reformációból származtatja és a világkeresztyénség egyházai közé sorolja. A jelen kiegészítésnek az egyik célja, hogy rávilágítson ennek a besorolásnak helytelen voltára. Igaz, hogy történelmileg a reformációból származtatható, de nem vallja az előző fejezet bevezetőjében kiemelt tételt, amely szerint JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ. Az unitárius egyház Szentháromság-tagadó jellege kizárja őket a keresztyén egyházak köréből.

Az említett tanulmánynak az sem helytálló megállapítása, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, mert az antitrinitárius (Szentháromság-tagadó) mozgalom régebbi, gondoljunk csak Szervét Mihályra. Isten egységének hangsúlyozását és az egyházi Szentháromság-tan elleni harcot tették tanításaik középpontjába a híres sienai Sozzini jogászcsaládból származó Laelius Socinus (1562) és unokaöccse, Faustus (1604). Mivel ezeket a szociánusokat vagy unitáriusokat Itáliában üldözték, Svájcba, Erdélybe és Lengyelországba menekültek. Lengyel földön keletkezett 1605-ben a rakowi katekizmus, amely tanításaikat összefoglalta. Magyarországon az1660-ban tartott lécfalvi országgyűlésen alakult meg az unitárius vallás magyarországi (erdélyi) szervezete Dávid Ferenc vezetésével.

Hitük szerint a menny és a pokol jelképes helyet jelent. Nem hisznek az eredendő bűnben, a Sátán létezésében. Vallják, hogy szabad akaratunk van. A megváltásban van, aki hisz és van, aki nem. Követik Jézust, de nem imádják. Ez azt jelenti, hogy a bűnről és a kegyelemről szóló bibliai tanítást nem fogadják el. Lelkigondozói beszámolókból lehet tudni, hogy válsághelyzetbe jutott unitáriusok a kegyelem hite nélkül nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem, vagy csak ideiglenesen segíthetők ki válsághelyzetükből.

Az unitáriusok világszerte három csoportba sorolhatók:

A biblikus unitáriusok a Bibliát – vallomásuk szerint – teljesen elfogadják. Az ilyenek hitvallása az, amely az idézett tanulmány elején is szerepel. Közéjük tartozott például a nagy fizikus, Newton is.

A racionális unitáriusok a Bibliában leírt csodás eseményeket nem fogadják el, csak azt vallják, ami értelemmel elfogadható. Jézust jó és

179

bölcs embernek tartják, de Istenfiúságát még abban a formában sem fogadják el, ahogyan a biblikus unitáriusok még hiszik.

Az unitárius univerzalizmus már kijelenti, hogy nem tekinti magát keresztyénnek. (Amint láttuk, a másik két irányzat sem az.) Itt teljesen a racionalizmus uralkodik és mindenki azt hisz, amit hinni akar. Szomorú, hogy az általunk olyan nagyra becsült magyar református presbiter, Wass Albert Amerikában erre a vallásra tért át.

Sajnos meg kell jegyezni, hogy magyar reformátusok között is sok rejtett unitárius van, mert nem hisz Jézusban, mint Isten Fiában és Megváltóban, és így a bűn hatalmában, a bűnvallásban és a bűnbocsánatban, amelyet Isten kegyelemből a szeretett Fia haláláért és feltámadásában való hitért ad.

Megbeszélésre ajánlott témák:1. Vizsgáljuk meg, hogy mi került át keresztyén hitünkbe a zsidó

vallás tételeiből, továbbá mely zsidó ill. keresztyén hittételeket vett át az iszlám?

2. Fogalmazzuk meg hitvallásunkat Istenről és vessük azt egybe a zsidó, az iszlám és az unitárius vallás Istenről szóló hittételeivel!

III. Az örök világtörvény vallásai(Ez a fejezet Helmuth von Glasenapp „Az öt világvallás” c. könyvének,

dr. Bütösi János „Tévtanítások pergőtüzében” c. könyvének, valamint az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 4. számának felhasználásával készült)

Az örök világtörvény vallásainak nevezik a szakemberek azokat a keleti nagy vallásokat, amelyek nem hasonlíthatók az egy Istenben hívő vallásokhoz, hanem tanaik egészen más jellegűek. Azért kell ezeket is megismerni, mert ezeknek a tanítása egyre inkább terjed az egész világon, részben azok között, akik valamilyen módon ezeknek a vallásoknak a tanítása alapján kívánják életük problémáit megoldani, részben pedig azért, mert ezeknek az ázsiai vallásoknak a hívei a globalizáció révén mindinkább megjelennek azokban az országokban, földrészeken is, ahol eddig nem voltak ismertek. Magyarországon is jól ismert már a hinduizmus egyik ága, a Krisna tudatú vallás, valamint a buddhizmus. A Krisna tudatúaknak Somogyváron van szent helyük, a buddhisták működtették például az alsószentmártoni „Kis Tigris” nevű gimnáziumot, de van buddhista főiskola is hazánkban. Ezért – ha érintőlegesen is – ismerni kell ezeknek a vallásoknak a tanítását, ha nem mondunk le a misszióról az ezeket követők körében, akik már kis falvakban is találhatók.

180

III.1. A hinduizmus

A hinduizmus fogalmának időbeli határairól különböző nézetek léteznek. Ha hinduizmuson az indiai ősi talajon kialakult vallást értjük, akkor már a Kr. e. 3. évezredbeli vallási formákat is így nevezhetjük. A fogalom mai szűkebb értelmében azonban csak akkortól használható a „vallás” kifejezés, amikor az ősi elképzelések összeolvadtak a bráhmanák (papok) kiváltságos helyzetének eszméjével, a lélekvándorlásnak és a megváltásnak első ízben megjelenő gondolatával.

A hinduizmus a legsokoldalúbb vallási képződmény, amelyet a jelenkor ismer. Fenséges és visszataszító, primitív és kifinomult, gyakran annyira közvetlenül, egymás mellett található benne, mint sehol máshol. India déli részén az egyik nagyszerű, művészileg tökéletes templomban ősi ritusok teljes pompájával ünneplik Sivát, az egyik főistent, közben félrehúzódva egy aszkéta bogyókból készült olvasóját morzsolgatva ujjai között mormolja a szent formulát: „Sivo ham, Sivo ham…” (én vagyok Siva), így adva kifejezést hitének, amely szerint a világ ura, a papok tiszteletének tárgya a valóságban nem más, mint az ős-ok, amelytől minden egyén származik.

A hinduizmusnak abból a sajátosságából, hogy „lett” és nem „létrehozott” vallás, következik, hogy nem rendelkezik szilárdan körvonalazott hittételekkel (dogmákkal) olyan értelemben, mint a buddhizmus és a történeti isten-kinyilatkoztatás vallásai. Ezért azután nem követeli meg azt sem, hogy egy túlvilági istenben higgyenek, aki a világegyetemet meghatározott módon teremtette és kormányozza, aki a történelem folyamán törvényhozóként lépett volna fel és egykor földi alakot öltött volna magára; de nem kívánja azt sem, hogy a világ személyes irányítójának létezését megtagadják, mint azt a buddhizmus teszi.

Három oka van annak, hogy a hinduk vallásuk megalkotójának nem egyetlen személyt tekintenek: a) hisznek az önmagát szüntelenül megújító világ örökkévalóságában, ezért nem ismerik a kezdetét és a világ történeti folyamatának egyedi jelentőségét; b) nem fejlesztettek ki mindenkire kötelező tanokat, ezért egyidőben létező sokfajta nézetet nem származtathatják egyetlen személytől; c) a hinduizmus saját elmélete szerint az „örök vallás” igényével lép fel, olyan vallás kíván lenni, amely az örök igazságot mindig korszerű formában közli az emberiséggel.

A hinduk nézete szerint a világegyetem rendezett egész, amely felett a természetben és az erkölcsi élet területén megnyilvánuló világtörvény

181

(hindu nyelven: dharma) uralkodik. Szent kinyilatkoztatás a Véda (azaz tudás), ez a hatalmas szöveggyűjtemény, amelynek keletkezési ideje Kr. e. 1500-tól kb. Kr. u. 1000-ig tart. A Védák négy gyűjteményből tevődnek össze, amelyeket a kultusznál használnak fel. A vallás tanítása szerint a világrendszer egy földkorongból áll, közepén a Méru hegy, amelyet a kontinensek és a tengerek vesznek körül. A föld alatt kígyószellemek és démonok lakta alvilágok és a gonosztevők büntetési helyei, a poklok találhatók. A föld felszíne felett, emeletszerűen egymás fölé magasodnak a felső világok, amelyek az isteneknek és szellemeknek szolgálnak lakhelyül. Minden dologban és lényben az örök törvény (a dharma) munkálkodik. Ez a törvény megnyilvánul: a) a természet rendjében, hatására lefelé folynak a folyók, a növények kikelnek stb.; b) erkölcsi rendben, amely minden lény számára előírja a helyes magatartást, a kasztoknak (a társadalom különböző rétegeinek) és életkorszakoknak megfelelő kötelességek betartására kényszerít, a jó és a rossz cselekedetekért kiszabja a bért; c) mágikus-rituális rendben, amely a helyes életvitelhez elengedhetetlen szent cselekedetekről, áldozatokról stb. intézkedik.

Valamennyi indiai vallási rendszernek központi dogmája a karmáról (jó cselekedetekről) és a lélekvándorlásról szóló tanítás; minden vallásos embernek arra kell törekednie, hogy a jó cselekedetekkel biztosítsa magának a kedvező újramegtestesülést. A tulajdonképpeni filozófiai iskolák azt a nézetet vallják, hogy az ember maga válthatja meg magát. Sok iskola feltételezi, hogy a megváltás csak a halállal következik be, másoknak az a meggyőződésük, hogy lehetnek élve megváltottak, akik a teljes megszabadulást a világ kötelékeitől földi létük során megvalósíthatják. Arra a kérdésre, hogy vajon minden lélek eljut-e a megváltáshoz, a legtöbb rendszer nem ad választ.

III.2. A Krisna-tudatúak

A Krisna-tudatúak tulajdonképpen a hinduizmusba tartoznak, de mivel Magyarországon elsősorban őket ismerhetjük, velük itt külön foglalkozunk.

A Krisna-tudat az inkarnálódó istenek egyike. Siva – akiről az előző pontban már szó volt – inkarnációja (megjelenése új alakban) Visnu és Krisna is, akit hívei az Abszolút Igazságként imádnak. A Krisnások főleg Bengáliában élnek, összesen kb. 10 milliónyian. Mind hisznek abban, hogy Visnu (Krisna) a legfelsőbb úr, hogy az odaadás folyamata, melyet vegyíthetetlen meghódolás jellemez, az egyetlen út a megismerésére. Ez az odaadás mindenkiben szunnyad és azt Krisna (vagy Visnu, Siva)

182

nevének éneklésével, valamint az odaadás kilenc folyamatával lehet felébreszteni. Ha gyakorolják az odaadást, akkor megtisztulnak a testi szennyeződéstől és Krisna (Visnu, Siva) kegyéből visszatérnek a lelki világba, mely Krisnának (Visnunak, Sivának) és örökre felszabadult társainak örök hajléka.

Magyarországon 1975 óta vannak Krisna követői, azonban 1985-ben a szervezet magyarországi tagjai ellentétbe kerültek a nemzetközi vezetőséggel és kiváltak a szervezetből. Templomot nyitottak Budapesten és Debrecenben, Somogyvárott pedig szent helyet létesítettek.

A tanítványok (bhakták) két út között választhatnak: vagy szerzetesi közösségben élik meg hitüket, vagy otthonukban, munkájuk végzése mellett.

Aki a szerzetesi formát választja („templomi hívő”) a templomi otthonokban a nyugati keresztyén szerzetesekhez hasonlóan tisztaság, engedelmesség és szegénység elvei szerint él. A tanítványok – akár templomban, akár azon kívül élnek – vállalják a Krisna-tudat következő szabályait: a) nem esznek húst, halat, tojást; b) nem fogyasztanak kábító- és mámorító szereket, beleértve az alkoholt, kávét, teát, valamint a cigarettát is; c) nem játszanak szerencsejátékot; d) nemi életet csak házasságon belül, gyermeknemzés céljából élnek. Napjuk reggel 4 órakor kezdődik és a hagyományos tisztálkodás és indiai viseletük felöltése után részt vesznek a reggeli énekes szertartásokon. Ezt két órás meditáció követi, mikor „Hare Krisna, Hare Krisna…” imán meditálnak. Ezután újabb szertarztás következik, majd egy szent lecke, amelyen a Védák (lásd előző pontban) adott részleteit emelik ki és fűznek hozzá magyarázatot. Ezután reggeliznek, majd ki-ki a munkájához lát. Legalább egy óra hosszat mindenkinek tanulmányoznia kell a szent iratokat. A nap egy hangszerekkel kísért szertartással ér véget. A nemek külön élnek, azonban a szertartásokon együtt vesznek részt. Homlokukat és orrukat szent agyaggal festett jellel díszítik. Fejük kopasz, hajukból csak egy tincset hagynak meg hátul, egyisten-hitük szimbólumaként.

A meditáció során egy 108 fagolyóból álló láncot használnak. Ezt naponta 16-szor kell ismételni. Úgy hiszik, hogy a 16 szent név hangos ismétlése a leghatékonyabb eszköz az isten elérésének a folyamatában. Az étkezés vegetariánus. A munkák a templom fenntartását, az azokhoz szükséges anyagok beszerzését, főzést, a templomnak és környékének rendben tartását, az „Étel az életért” szervezését és lebonyolítását,

183

könyvosztást jelentik. Magyarországon 1000-1200 rászoruló embert jutattnak alkalmanként ételhez.

A vasárnap különleges nap a bhakták (tanítványok) számára. Délután nyilvános programokat tartanak minden érdeklődőnek, akik részt vehetnek egy közös éneklésen, hallhatnak előadást, láthatnak egy szertartást, majd bőséges szeretet-lakomán vehetnek részt.

Természetesen még további szertartásszerű részletei is vannak a Krisna-tudatúak életének, de ebből is láthatjuk mindennapi életformájukat.

III.3. Buddhizmus

A buddhizmus, mint az már nevéből is kitűnik, olyan tanítás, amelynek alapítóját a „buddha” megtisztelő címmel jelölik. A buddha szó a szanszkrit budh = felébredni igéből származik. A buddhizmus lényege az, hogy tudását alapítója saját erejéből szerezte meg, tehát nem isteni kinyilatkoztatás segítségével, nem szent iratok tanulmányozása révén, és nem valamely tanítómester irányításával. Ezért mondja Buddha: „Én magam szereztem meg a tudást, kinek a követőjének nevezzem magam? Nincs tanítóm, én vagyok a senkihez sem mérhető tanító.” Ezekből a szavakból világosan kiderül, hogy a felébredés nem valami kívülről kapott felvilágosítás, hanem az emberben magában lejátszódó megismerési folyamat végeredménye. Ez azonban nem jelenti, hogy az ember teljesen egyedül, magától képes megtalálni az üdvösséghez vezető utat. Ellenkezőleg, Buddha azt tanítja: „A helyes nézet mások véleményének és saját elmélkedésünknek a révén jön létre.” Másvalakinek az útmutatására van tehát szükség a nekilendülésnél ahhoz, hogy a gondolkodás folyamata megindulhasson.

A buddhizmus történelmi megalapítója Gautama, vagy más írásmód szerint Gótama, mivel családja egy ugyanilyen nevű tanítómestertől származtatja magát. Buddha élete kb. a Kr. e. 560 és 480 közötti időre tehető.

Mivel Buddha egyetlen sor írást sem hagyott hátra, tanainak megismerésénél kizárólag mások beszámolóira kell hagyatkoznunk. Áttekinthetetlenül nagy a száma azoknak a mondásoknak és prédikációknak, amelyek szanszkrit nyelven, közép-indiai dialektusban, kínai, tibeti és más nyelveken az ő neve alatt vannak forgalomban.

Buddha tanításainak kiinduló pontja az a felismerés, hogy világunk valamennyi jelensége átmeneti. Nem érte be azonban annak megállapításával, hogy minden, ami keletkezik, ismét elpusztul, hanem megkísérelte ennek az őt rendkívüli módon izgató ténynek az okát is

184

kikutatni. Megállapította még azt is, hogy az ember és az általa átélt világ nem alkot egységes egészet, hanem számtalan különálló alkotórészből tevődik össze; testi dolgok, érzések, észlelések és elképzelések, ösztönök, tudatos cselekvések kombinációjából áll.

Az élet szenvedéssel teli, nemcsak azért, mert első perctől az utolsóig a legkülönfélébb fájdalmak kísérik, hanem különlegesen azért, mert múlandó, és mert a legboldogabb is ki van téve a betegségeknek, a megöregedésnek és a halálnak. A szenvedés akkor szűnhet meg, ha a vágy és a többi szenvedély, amelyek az újramegtestesülést előidézik, maguk is megszűnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés (újramegtestesülés) során lehetséges. Buddha tana ezért a megváltás felé való fokozatos előrehaladással számol, amelynek során először a világi élet durva erkölcsi rosszasága szűnik meg, majd később szellemi aszkézis segítségével a szenvedélyek finomabb formái is kiküszöbölődnek.

A buddhizmus az indiai vallás Kr. e. 500 körül keletkezett különleges válfajának tekinthető, amelyből számos különleges, vallási-társadalmi jellegű, kizárólag az indiaiakra jellemző elemet (mint pl. a kasztrendszer), mint vallásilag jelentéktelent, kiselejteztek, megtartották viszont például a megváltásés az újramegtestesülés tanát. A legfőbb üdvösség a dharmák (tanítások) kényszerű egymásra hatásától meghatározott, azok következményeként létrejövő új egyéni lét lehetőségének a megszűnéséből áll; ez tehát a nirvána, amely – mint minden elképzelhetző létezés teljes ellentéte – fogalmilag csak negatívumokkal határozható meg. Valamennyi vallás közül a buddhizmus hangsúlyozza a legerősebben az élet múlandóságát és értelmetlenségét. Ennek alapján feltételezhetnénk, hogy ez a meggyőződés a buddhistáknak állandó szorongató bánatot, szomorúságot okoz. Valójában azonban nincs szó erről. A buddhisták kimondottan derűs kedélyűek. Ez annak s vallásos nevelésnek köszönhető, amelyben a buddhizmus a híveit részesíti. Egyáltalán nem ernyedt világfájdalmat hirdet, hanem kötelezővé teszi hívei számára, hogy fogadják el a földi dolgok tökéletlenségét és azt, hogy minden földi elkerülhetetlenül pusztulásra van ítélve, és hogy ezek helyett figyelmüket a minden változás felett álló nirvánára kell fordítaniuk. Buddha négy dolgot jelölt meg, mint a normális emberi szellem számára felfoghatatlant: a buddha lényege (hatásköre), az elmélyedés lényege, a karmikus (az előző életben folytatott) életvitel következménye, működése és a világ megmagyarázása. Aki ezt a négy dolgot akarja megérteni, azt az a veszély fenyegeti, hogy – úgymond – rögeszék és elmezavar áldozatává válik.

185

A buddhizmus, ellentétben a többi világvallással, sohasem követelte meg a magukat hozzá tartozónak számítóktól, hogy kizárólag csak hozzá tartozzanak és feladják más vallásokhoz fűződő korábbi kapcsolataikat. Értékesnek tekinti az össze többi vallás tanítását, habár csak mint a Buddha által hirdetett legfőbb igazság tökéletlen alsó lépcsőfokát.

III.4. A kínai vallás

Erről a vallásról csak igen röviden írunk, mert jóllehet Magyarországon egyre több kínai van, de a kínai vallás magyarok közötti terjedéséről nem tudunk.

A kínai vallás, az univerzalizmus szerint az ég, a föld és az ember az egységes mindenség alkotó része, amelyek belső kölcsönhatásban állnak egymással és mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. Az egész világ (makrokozmosz) valamennyi jelenségének megvan a maga megfelelője az ember fizikai, szellemi és erkölcsi életében, ugyanakkor az, ami az emberi társadalomban biztosítja a rendet, irányító elvül szolgál a világ egész építménye számára.

Látjuk, hogy ezek a vallások egészen más szemléletűek, mint a keresztyénség, vagy bármely egyisten-hívő vallás. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy fogalmaikban olyanok szerepelnek, amelyek ismertek a keresztyénségben is: megváltás, kegyelem, teremtés (vagy éppenséggel, hogy nincs teremtés), jó és rossz cselekedet, azok jutalma ill. büntetése. Ez tehát minden embernek problémája. Az ezekről a vallásokról leírtak sok mindent nem tartalmaznak, de hogy milyen fogalmak körül forognak gondolataik, azt valamennyire láthattuk. Nem kívánjuk itt most röviden összefoglalni, hogy az előbb említett fogalmakról mit tanít a Biblia, mert ezt a hitvallásaink ismeretéből magunknak is tudnunk kell. A téma megbeszélése során éppen ezeket kellene megfogalmazni.

Megbeszélésre ajánlott kérdések:1. Mit tanít a Biblia a teremtésről, és mit tanítanak az ebben a

fejezetben megismert vallások a világ teremtéséről ill. örökkévalóságáról vagy pusztulásáról? Vegyük végig a hinduizmust, a buddhizmust és a kínai vallást.

2. Mit tanít a Biblia a bűnről, rossz cselekedetekről és azok büntetéséről, és mit a megismert keleti vallások?

3. Mit tanít a Biblia Isten ítéletéről és a kegyelemről és mit a megismert vallások a bűnről, rossz cselekedetekről és azok büntetéséről?

186

4. Mit tanít a Biblia a megváltásról és mit a megismert világvallások?

***

187