A torontói jegyzőkönyvekKözzétéve 2012. április 30. Hétfő 

Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les

Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerző szerint a jegyzőkönyvek

1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai

nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50

évre szóló stratégiájukat. Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki

eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg

ebből.

A

jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség

kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de

mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem

azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből

dolgoztam.

1. Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már

eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által

diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge,

befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében

fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az

egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista

életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy

önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten

az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok

ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás

természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló

nemzetállami rendet támadja.

3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális,

tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a

legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán

műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus

szemléletmóddal.

4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell

bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a

külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik

legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre

nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli

szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb

nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos

nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a

nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a

nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél

tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban

Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik

a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség.

 A sajtó manipulálásával, a

közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával –

érde- keinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek

mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban

fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az

onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a

Nyugat kapuihoz.

6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át

kell helyezniazokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság

mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb

óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A

multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt

valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai

változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a

Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell

bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől

(elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi

tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell

ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy

adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy

válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a

nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt

gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak

globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai

rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk

bábáskodni.

8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe

– óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból,

minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és

tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és

elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és

általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és

béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest –

humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média

szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két

szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket

a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A

békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később

pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres

beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az

ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú

átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül)

rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az

ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat,

egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a

munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét

fokozatosan csökkenteni kell (például

mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell

az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás,

irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni

olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények

elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb

biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban,

hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet

érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a

mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok,

amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális

ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség

szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell

helyettesíteni.

13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon,

a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az

egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén

összekapcsolhatóknak kell lenniük, s

fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá

kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell

magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető

legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi

feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni:

pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső

esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel

kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a

férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges

sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy

szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni,

meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg

kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge

Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából

dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két

egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig

(egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik

emeletének egyik ablakából. Serge halála előtt (’96 novemberében) egy

tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további

exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben

megakadályozta.

A jegyzőkönyvekhez kapcsolódó elméletekről a Konteóblogon lehet bővebben

olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány gondolatot

minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a jegyzőkönyvek milyen

körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az hamisítvány vagy

eredeti… stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a jegyzőkönyvben

leírtakból, és elgondolkodni a jövőnkről…