Dr. HÓDI Sándor

A TUDAT ÉS LELKIÁLLAPOTNYELVIVETÜLETÉROL

A probléma fölvetéseA nyelv és a tudat problémája régebbi keletu, mint maga a

pszichológia tudománya. A pszichológia megjelenése sem veze-tett ezen a téren gyors és látványos eredményekhez. Olyannyi-ra nem, hogy a gondolkodás és a beszéd, a tudat és a lelkiálla-pot viszonya ma is az egyik legkevésbé kidolgozott, legtalányo-sabb kérdése a lélektannak. De tudomásom szerint más tudo-mányágak sem jutottak ezen a téren sokkal messzebbre.

A hagyományos lélektanra alapozó beszéd- és gondolkodás-elméletek jószerével az alapkérdésekben sem tudnak meg-egyezni. Nem sikerült például megnyugtató módon tisztázni agondolat és a szó viszonyát, e jelenségek mibenlétét. Nevezete-sen, hogy a gondolkodás és a beszéd azonos jelenségeknek te-kinthetok-e, vagy sem. Egyes értelmezések szerint a gondolatés a szó voltaképpen egy és ugyanazt jelentik: a gondolkodás -

Hódí Sándor eloadás közben.

17

mondják -nem más mint belso "néma beszéd". Mások viszontúgy vélik, hogy a gondolat és a szó a beszéd egymástól jól elkü-lönülo alkotóelemei. Megint mások azon az állásponton van-nak, hogy eleve rossz a kérdésfeltevés: a gondolat és a szó nemvizsgálható sem együtt, sem külön-külön azok jelentéstartalmanélkül. Ugyanis az, ami bennük közös, ami összeköti oket, amiértelmet ad mindkettonek, az a jelentés. A beszéd- és a gondol-kodás összefüggéseinek a vizsgálatában tehát nem az önmagá-ban vett gondolatra vagy szóra, hanem a jelentésre kell helye~-ni a hangsúlyt.

A korszeru lélektan állítása szerint mind ez vonatkozik a be-

széd legkisebb alkotóelemeire, a hangokra is. A hagyományoslélektan, akárcsak a nyelvtudomány, a beszéd hangalakjait so-káig teljesen önálló, a beszéd jelentéstartalmától független elem-ként kezelte. A kutatásokban a beszéd alapegységéül a jelentés-tol elkülönült hangot választották. Csakhogy a korszeru lélek-tan álláspontja szerint a gondolati tartalmaktól elszakított hangaz emberi beszéd szempontjából nem jelent semmit. Az ami ahangot emberi beszédhanggá teszi, az a hang jelentése. A be-szédhang mindig meghatározott funkciót tölt be, értelmi tarta-lommal rendelkezik. Ha a hang nem jelöl semmit, nem lehet be-szédhangnak tekinteni. És mivel a beszédhangok a gondolattólnem elszakítható, a beszéd jelentéstartalmától nem elkülöníthe-to hangok, elsodlegesen nem is a fonetika, az akusztika, a fizio-lógia, vagy a fizika jelenségvilágába tartoznak, ahogyan ezt so-káig gondolták, hanem a lélektanéba.

Nem kívánjuk az idevonatkozó nyelvészeti, illetve pszicho-lógiai kutatások eredményeit tovább boncolgatni, hiszen ez akérdés nem képezi vizsgálódásunk közvetlen tárgyát. Itt csakazt szándékoztam érzékeltetni, hogy a gondolkodás és a beszéd,a nyelv és a tudat viszonyának vizsgálata meglehetosen bonyo-lult kérdéskör, amely minden bizonnyal még hosszas elemzésreés ellenorzésre szorul mind a nyelvészet, mind a pszichológiarészérol.

Nyelv és lélekBennünket itt közvetlenül a gondolkodás és a beszéd, a

nyelv és a tudat kérdéskörének egy másik aspektusa, a tudat ésa lelkiállapot viszonyának a kérdése foglalkoztat. A hagyomá-nyos pszichológia - hasonlóan a gondolat és a szó szétválasztá-

18

sához -, sokáig a tudat intellektuális és affektív részét is kettéválasztotta, azokat egymástól különálló entitásnak tartotta. Ez-zel az alapveto hibával el is zárta az útját minden lehetséges to-vábbi vizsgálódásnak. A korszeru pszichológia feltárta, hogyabeszéd során az intellektuális és az affektív folyamatok egysé-ges rendszert képeznek, nem választhatók el egymástól. Min-den gondolat, minden szó, minden fogalom jelentése mellettmagában foglalja az ember affektív viszonyát is a gondolat, aszó, a fogalom valóságtartalmához.

Az, hogy az emberek nem közvetlenül érintkeznek egymás-sal, hanem a nyelv segítségével, a szavak közvetítésével, köz-hely, amely mindenki számára ismeretes. Az a felismerés azon-ban, hogy a beszéd gondolati tartalmát és affektív vonatkozásátnem lehet egymástól elválasztani korántsem ilyen köztudott,holott rendkívüli fontos továbblépés a nyelv és lélek összefüg-géseinek a megértése szempontjából. A beszéd nem csak kom-munikációt jelent. A szavaknak nem pusztán intellektuális je-lentésük van, hanem affektív töltésük is. Ha úgy tetszik sajátosenergiájuk. Nem csak az elozo nemzedékek által felhalmozotttapasztalatokat közvetítik számunkra, hanem a hozzájuk tapa-dó életérzést is megszólaltatják. Így nem csak tudati (intellektu-ális), hanem közérzeti szempontból sem mindegy, hogy mirolbeszélünk, mit olvasunk, mire gondolunk magunkban, milyenszavak és képzetek töltik ki,az agyunkat.

Éppen affektív tartalmuk miatt a szavak és a gondolatokszinte mágikus erovel hatnak ránk; ellenállhatatlanul magukkalsodomak, befolyásolják akaratunkat, életérzésünket, világlátá-sunkat, magatartásunkat. Nos, azt gondolom, hogy a gondolko-dás és a beszéd, a nyelv és a tudat vonatkozásában errol a kér-désrol viszonylag kevés szó esik. Mindenképpen sokkal keve-sebb, mint amilyen meghatározó szerepet játszik a nyelv lelkü-letünkben és életünkben.

A tudatosság fokozataiA lélekformálódás folyamata a tudatosság különbözo foko-

zatain halad keresztül, ami szorosan kötodik a nyelv elsajátítá-sához és a fogalomvilág kialakulásához. A nyelvben - az "embe-riség csoportlelkében" - hallatlanul gazdag élettapasztalat és is-meretanyag halmozódik fel. Hogy ebbol a gazdag élettapaszta-latból és ismeretanyagból - az "emberiség csoportlelkébol"- az

19

egyéni lélek mit és hogyan jelenít meg, az attól függ, hogy mi-lyenek a nyelvi ismeretei, milyen fogalmakkal és szókészlettelrendelkezik. Az emberek a mindennapi beszédben nem élnek anyelv gazdag lehetoségeivel. Általában kisszámú mondatkép-lettel helyettesítik be szegényes szókincsüknek azokat az ele-meit, amelyekkel teletömik a fejüket. Mondataik jó része eloregyártott, szájukba rágott szöveg, következésképp olyan gondo-latok foglalkozta~ák oket, s olyan érzésvilággal rendelkeznek,amilyenre beprogramozzák oket.

Összegezve a fentieket: a beszédben tehát nem csak ismere-teink és mondanivalónk ölt testet, hanem belso rejtett indítéka-ink, érdeklodésünk, vágyaink, stb.; a nyelv egyaránt jelenítimeg tudatunkat és közérzetünket, tulajdonképpen az egész lel-kületünket. Csak olvasni kell tudni a beszédbol.

Hangszín és közérzetA hangok, a hanglejtés, a szórend, a szavak ismétlodése az

élet múló jelenségeit próbálják megragadni és megjeleníteni: aszorongást, a félelmet, a haragot, a rémületet, a hiányérzetet, aszeretetet, a sötétséget, az elmúlástól való rettegést. A beszédnem csak a mondanivalót közvetíti felénk, hanem emlékezik ésemlékeztet arra, amit megpróbálunk elfojtani, tudatunk alá süly-lyeszteni. Erre legtöbbször a hangszínbollehet következtetni.

Vannak mély, középtónusú és magas hangok, és korántsemmindegy, hogy a beszédben milyen hangszín dominál. Más ér-zülettel jár az i, az Ú, az o, az á változatlan ismétlodése, mint azu, vagy az ö gyakori szereplése. A hangok tónusa is különfélelehet. Van modulálatlan, támadó, durva, mély hang, van tompa,fénytelen, fáradt mély hang, és van melodikusan csengo, érzel-mektol izzó mély hang. Ugyanígy más hangok is lehetnek ag-resszívek, fásultak, monotonok, unalmasak, panaszosan csüg-getegek, vagy nyugalmat árasztóak, szárnyaló ak. A felcsendül ohangok értelmének kulcsát mindannyian ott hordjuk magunk-ban. Álmunkban sem tévesz~ük össze például a kellemetlenülrikácsoló éles hangot egy kellemes dallammal.

A törzsi társadalmak szertartásénekeiben a dallam és a hang-

festés képes hipnotikus révületbe ejteni a szeánsz résztvevoit.De a költészetben is másként, szabályosabban oszlanak el a be-szédhangok mint a mindennapi beszédben, többek között en-nek tulajdonítható a versek eufóniája, széphangzása és varázsa.

20

Bizonyos megfigyelések szerint megfeleloen hangolt állapot-ban agyunk és tudatunk képes arra, hogy kommunikáljon azemberi élet és a természeti világ szinte bármelyik aspektusával.

A hangszín, a stiláris jegyek, a mondat széttöredezettsége, akényszeru ismétlés afféle belso kényszercselekmények, ame-lyek szoros összefüggésben állnak a beszélo személyiségével. Abeszédmód szavakkal sokszor ki sem fejezheto lelkiállapotot,gyakran valamilyen pszichológiai kóresetet tolmácsol a szak-ember részére. Tüzetes elemzéssel feltárható például, hogy mi-lyen hangokat, szószerkezeteket használ gyakrabban az átlag-nál egy depresszióban szenvedo ember, egy mániás, vagy egykényszerneurotikus. Ugyanígy mérheto és rögzítheto mindenembernek a jellegzetes -másokétól eltéro - hangszíne, hanglejté-se és kiejtése.

Azt, hogyabeszédelemek egybefuzése, a szavak sora meny-nyire más hangulatot áraszthat magából, más, közismert pél-dákkal is illusztrálhatjuk. Más a hangulata a röpiratnak, a para-grafusnak, a dolgozatnak, vagy az esszének, tanulmánynak, egyszerelmes levélnek, vagy egy költeménynek, más az eposznak,a drámának, a himnusznak. A különbözo szövegek egymástóleltéro módon engednek teret a társadalmi viszonyok kifejezodé-sének és a valóság érzelmi megjelenítésének.

A stílus maga az ember - szoktuk mondani. Az új pszicholó-giai felismerések meggyozoen igazolják ennek az állításnak ahelyességét. Sot, tekintettel arra, hogy a forma mindig lelkiálla-pot és belso tudattartalmak kifejezodése, a stílus sokszor fonto-sabb üzenetet tartalmaz, mint maga a mondanivaló.

A szó erejeA lelkiállapot szempontjából a hangoknál sokkal meghatá-

rozóbb szerepet játszanak maguk a szavak. A szavak szimboli-kája, hangzása, gyakorisága oldó érzéseket kelthet bennünk,vagy nyugtalanító félelmet. Örömet szerez, vagy gyászos, ko-mor hangulatot eredményez. A szavak elbágyasztanak, kimerí-tenek, vagy tuzbe hozzák, felvillanyozzák lelkünket. Szavakkalaz embereket rá lehet venni arra, hogy mit tegyenek és mit netegyenek. Nem csak a jóra, a rosszra is. Rávehetok például ar-ra, hogy dohányozzanak, szeszt fogyasszanak vagy öngyilkos-ságot kövessenek el, kevesebb sikerrel, de le is beszélhetjükoket errol. A dolog sikere a szavak helyes megválasztásán mú-

21

lik. Attól függoen, hogy milyen szavakat hallunk, milyen gon-dolatok járnak az eszünkben, olyan életérzés kerít hatalmábabennünket.

A szó jelentéséhez társulhat a pszichikus élet bármilyen tar-talma, minden, amit az ember átél vagy elképzel. És a szó képestovábbítani, átadni ezt a tartalmat, élményt vagy képzetet másembereknek. A beszéd során az emberek így nem csak gondola-tokat cserélnek, hanem érzelmileg is hatnak egymásra. Ez a ma-gyarázata annak, hogy a hangulat ragályos. A rossz közérzetkönnyen elrontha~a mások jó kedvét, olyannyira, hogy valósá-gos mentális járványokat képes eloidézni. A magyar társadalomhangulata például sokkal nyomottabb, rosszabb, mint amit agazdasági vagy politikai helyzet indokolna. Felmérések tanúsít-ják, hogy a magyaroknál nehezebb gazdasági, politikai és kultu-rális helyzetben levo népek sok esetben derusebbek, bizakodób-bak, mint a magyarok.

Meglepoen hangzik, de igaz: a szorongó kedélyállapot és akedvetlenség elsosorban saját képzeletünk terméke. A rossz ke-délyállapotú ember feje olyan gondolatokkal, képzetekkel vantele, amelyek nem csak lehangolttá teszik és beszukítik szellemi-ségét, hanem csökkentik életerejét és megbéní~ák cselekvoké-pességét. A tragikus múlt fölötti kesergés, az ijesztonek ábrázoltés kiúttalannak látszó jövo valóban súlyos szorongást és mélydepressziót vált ki az emberek tömegeiben. De vajon okkal-e?Csakugyan okot szolgáltat-e a múlt vagy a jövo erre a kesergés-re? Semmiképpen, hiszen pusztán szemlélet kérdése, hogy amúltat tragikusnak fogjuk fel, vagy éppen dicsonek. És vajonmért lenne ijeszto és kiúttalan a jövo? Netán azért, mert a köz-tudatot megfertozo vékony értelmiségi réteg a társadalmi átala-kulásban nem találja helyét és szerepét?

Hadd ne folytassam tovább itt ezt a kitérot. A mondottakkalkapcsolatban annyit szükséges megjegyezni, hogy a szorongókedélyállapot és a kedvetlenség tulajdonképpen hiszékeny kép-zeletünk terméke. Azért a sok elégedetlen, önbizalmát vesztettember, mert másodkézbol való életet élnek. Azok, akik nem asaját fejükkel gondolkodnak, hanem azt várják, hogy jön majdvalaki, aki megmondja nekik, miként vélekedjenek a dolgokról,miben higgyenek, hogyan járjanak el saját ügyeikben, ellenállásnélkül válnak mások manipulációs áldozataivá.

Nem valami szokatlan, rendkívüli dologról van itt szó. A ma-nipuláció az emberi együttélés természetes velejárója, ezért fel

l

22

kell készülnünk arra, hogy minden kimondott szó kelepcét rejt-het magában. A nyelv segítségével születésünknél kezdve mani-pulálnak bennünket. De mi magunk is arra törekszünk, hogymegnyerjünk másokat elképzeléseinknek, saját elonyünkre befo-lyásoljuk embertársainkat. A kérdés tehát - ahogyan ezt a mani-pulációs technikák egyik szakértoje megfogalmazta -, nem az,hogy részt veszünk-e benne, vagy sem, hanem az, hogy a mani-puláció passzív áldozatai, vagy aktív haszonélvezoi vagyunk-e.

Nyelvi manipulációA nyelvi befolyásolás eszközei sajnos nem egyforma mérték-

ben állnak rendelkezésünkre. Ma a zsurnaliszták kezében van

a világ. Ember legyen a talpán, aki az írott sajtó és a televíziószózuhatagában és képsoraiban feltalálja magát. Ha pontoselemzés tárgyává tennénk a szavak szimbolikáját és érzelmi töl-tését könnyen kimutathatnánk, hogy az újságcikkek túlnyomótöbbsége negatív, élettagadó gondolatokat tartalmaz. A szóra-koztatóipar pedig szinte kizárólag eroszakot, defetizmust, ká-oszt és kilátástalanságot propagál.

Ezek a negatív, élettagadó gondolatok, a pusztulás rémké-pei és képzetei elborítják az emberek elméjét, rátelepszenek lel-kükre, megbénítják szellemüket és jelentosen csökkentik élet-erejüket. Ezért, amikor kezünkbe veszünk egy újságot, vagy le-ülünk a tévé elé, voltaképpen felmérhetetlen károkat okozunkmagunknak. Olyasmit teszünk lelkünkkel, mintha a testi fel-üdülés érdekében tea vagy kávé helyett maró savas folyadékot,mondjuk lúgkövet szürcsölnénk.

Mellesleg a híradások, filmek, tévémusorok tartalma gyak-ran szövegszeruen, intellektuálisan is azt sulykolja belénk,hogy az életért folyó idegtépo küzdelemben magunkra va-gyunk hagyva, sehonnan sem számíthatunk segítségre, senki-ben sem bízhatunk, mindenki ellenségünk. Ne ámítsuk ma-gunkat tisztességgel, igazsággal, emberi jósággal, nemes helyt-állással és hasonlókkal. Fogjuk fel, hogy a valóság kegyetlenhozzánk, az élet a hétköznapok kemény küzdelmébol áll,amely minden pillanatban eltaposhat, meggyalázhat, maga alátemethet bennünket.

Ennek a felénk áradó, ránk szakadó szó- és képzuhatagnakpersze semmi köze a valósághoz. Vajon ne volna ez emberi élet-nek olyan tapasztalata, a szavaknak olyan üzenete számunkra,

23

ami az emberi szellem alakító, teremto erejének sikereit példáz-ná? Már hogyne volna. Mai világunk titka azonban éppen ab-ban rejlik, hogy az emberek ezt a másféle tapasztalatot ne tud-ják felismerni és alkalmazni önnön sorsuk irányításában. Az életdrámai jellegének kidomborítása, a rossz hírek túlsúlya, az ero-szakot, defetizmust, káoszt, rettegés és kilátástalanságot propa-gáló szavak azt a célt szolgálják, hogy az egyszeru ember netudjon szabadon rendelkezni értelmével, érzelmeivel, tudatá-val. Fogadja el annak a mindent irányítani próbáló szellemi ha-talomnak a sugallatát, amely kíméletlenül besorol bennünketaz egymás ellenében folytatott idegtépo harcba.

Ez a folyamat nem magyar sajátosság. A destruktív szavakáradata jelzi azt a bomlási folyamatot, ami az európai kultúrasajátja. Pontosabban, jelzi annak a kultúrának a bomlási folya-matát, amelyben az ember kezdi mindjobban talajtalannak ésgyökértelennek érezni magát.

Nem kívánok itt részletesebben foglalkozni a tudatzüllesztésjelenségével, csak utalni szerettem volna rá, hogyan és mikéntveszthetik el a szavak eredeti jelentésüket, mitol és hogyan vál-hat a nyelv, az emberi beszéd a pszichés fertozés forrásává.

Látnunk kell, hogy a szavak olykor megmutatják a valót,máskor inkább eltakarják. Olykor elkápráztatnak bennünket,másszor lehangolnak. Néha rombolnak, másszor pusztítanak.Néha örömet szereznek, másszor fájdalmat okoznak. Káprázatés valóság, megbízható képzetek és fantáziaképek, igaz és ha-mis között nem könnyu különbséget tenni. Víziókat, látomáso-kat, ábrándképeket kergethetünk, miközben azt gondoljuk,hogy a valóságot elemezzük. .

A világ a mi képzetünk, mondták a régi filozófusok. Ami-ben, ha a nyelv és az életérzés viszonyáról beszélünk, sok igaz-ság rejlik. A szavak olyasféle káprázatot kelthetnek bennünk,mint a mozivászon, vagy a televízió. A színesen nyüzsgo, ele-ven képsorok, a mozgó figurák mint valamifélemegelevene-dett élet magukkal ragadnak bennünket. Együtt szorongunk,aggódunk, sírunk, vagy nevetünk a hosökkel, akik tulajdonkép-pen nem léteznek, csak a képmásuk kápráztat el bennünket. Acsalóka képsoroknál is hatásosabbak azok a káprázatok, ame-lyeket a szavak idéznek elo bennünk. A vizuális élmény is szol-gálhat viselkedési modellként számunkra, az embereket azon-ban mindig szavakkal terelik politikai és ideológiai csapdákba,anyagi csodbe, vagy lelki összeomlásba.

24

Konstruktív és destruktív gondolatokA lélektan feltárta, hogy a legtöbb lelki betegség oka a kép-

zeletben gyökerezik. Sot, azt is tisztázta, hogy a lelki betegségekmellett az ártalmas képzetek szervi elváltozáshoz vezethetnek,úgynevezett pszichoszomatikus megbetegedést eredményez-hetnek. Amikor a tudat és a lelkiállapot nyelvi vetületeirol be-szélünk, nem csak a gondolatok és szavak által kiváltott rosszközérzetre, hanem erre: lelki-egyensúlyunk elvesztésére gondo-lunk elsodlegesen.

A szavak és a gondolatok jelentésük és érzelmi töltésük alap-ján lehetnek konstruktívak és destruktívak. A konstruktív gon-dolatok lelki erot generálnak bennünk és erosítik a lélek im-munrendszerét. A destruktív gondolatok viszont lekötik, el-szívják életeronket, gyengítik az ember immunitását, lelki ellen-álló képességét, mely immunitás nélkül ki vagyunk szolgáltatvakülönféle lelki és fizikai betegségeknek.

Sorsunk alakulása nem kis mértékben attól függ, hogy kép-zeletünk síkján milyen pszichikai és szellemi energiákat tudunkmozgósítani a vágyott célok megvalósítása érdekében. Ami per-sze, mint mondottuk, nem függetlenítheto a nyelvi kultúra ál-lapotától és a közélettol. Mai közéletünkre, nyelvi kultúránkra adestruktív szemléletmód jellemzo. A féktelen agresszió, a határ-talan gyulölet és düh naponta olyan mennyiségu mérget termel,ami sötét, szorongó érzéseket és céltalan, önpusztító gondolato-kat generál bennünk. Az ilyen érzések és gondolatok mérgezotoxinjaikkal rombolnak, pusztítanak, bomlasztóan hatnak minda lelkünkre, mind a testünkre.

Minél félénkebb, megalkuvóbb, kényelmesebb valaki, annálinkább befolyásolható, annál inkább turi és igényli, hogy szelle-mi táplálékát mások rágják elo neki. Aki így elturi, hogy lelkét,szellemét mások irányítsák, fejét mások tömjék tele, az túl azon,hogy elégedetlen és szerencsétlen lesz mindig, s ki van téve kü-lönféle betegségeknek, életének értékes hajtóeroit hagyja veszni.

"Ahol a méreg, ott a gyógyszer is"Hippokratész, az orvostudomány atyja szerint, "ahol a mé-

reg, ott a gyógyszer is". Ahogyan testünket megmossuk, felfris-sítjük naponta, úgy kell lelkünket, szellemünket is felüdüléshezjuttatni: - a szavak friss, új közegében megfüröszteni. Apátián-kon, rossz közérzetünkön legegyszerubben úgy tudunk úrrá

25

lenni, ha eloveszünk egy jó könyvet, elmegyünk egy színházieloadásra, meghallgatunk néhány költeményt. A muvészi alko-tások megmozga~ák fantáziánkat. Amire általában nagy szük-ség van, mert elsosorban saját teremto képzeletünktol függ,hogy milyen gondolatok járnak az eszünkbe, azok mit hordoz-nak magunkban: életörömet, fájdalmat, vagy halálos mérget.

A mai ember közérzeti problémáit tekintve úgy tunik, hogya szavak veszélyes érzelmi kisugárzásával szemben talán mégaz ólomköpeny sem nyújthat elegendo védelmet. Ez azonbannem így van. A sok hazugság és téves képzet, amely lehúz azösztönök alvilági mélyvizébe, abba az érzelem-ingoványba,amely nem csak csüggedtté, szorongóvá, és elégedetlenné teszbennünket, hanem kiszolgáltatottá is a lelkünket mérgezo,elfekélyesíto indulatokkal szemben, börtönfalként vesz bennün-ket körül. Ezeket a falakat azonban könnyedén le tudjuk rom-bolni, hiszen tulajdonképpen magunk építjük oket eltévelyedettképzeletünk erejével.

A csüggedt, szorongó érzéseket, az örökös elégedetlenséget,az irigységet, az ellenséges indulatokat egyszeruen ki kell szorí-tani agyunkból, és örömet sugárzó képzetekkel, kreatív gondo-latokkal, oldó, erosíto érzésekkel kell felcserélni oket. Ehhezpersze egy kis segítségre, szellemi örörnforrásokra van szükség:tiszta gyógyító forrást jelento szavakra és gondolatokra. A pszi-chológusok így gyógyí~ák a lelki-beteg embereket. "Meggyón-ta~ák" és "feloldozzák" a szenvedoket, megszabadí~ák oket té-ves képzeteiktol és félelmeiktol, kiszabadít ják oket önnön kép-zeletük börtönébol. És mind ez kizárólag szavak útján történik.

Ahhoz, hogy a sötét, szorongó, indulatoktól terhes érzése-inktol megszabaduljunk, nincs szükségünk feltétlenül pszicho-lógusra. Minél magasabb szellemi szintre jut valaki, minél ere-detibb és intenzívebb a képzeletereje és gondolkodása, annálnagyobb az esélye arra, hogy szenvedo lélek helyett teremto lé-lekké váljék. Olyan lélekké, amely a nyelv segítségével megter-mékenyítheti a többi ember gondolkodását is, öröme kisugárzá-sával rokomezgéseket keltve másokban.

A modern kor embere kizárólag az anyagiakban keresi örö-mét, és a nyelv többnyire csak eszköz számára mások befolyá-solásában. Ebben a voniltkozásban valóban rideg és kíméletlena világ. Pedig nincs a hétköznapoknak olyan szürke pillanata,amelyet ne aranyozhatna be a szellem ragyogása, amelyben azember intellektuális tevékenysége révén nem csillanhatna fel a

26

létezés kimeríthetetlen szépsége és gazdagsága. Nincsen olyanember, akinek minden órája ne kínálna alkalmat ilyen öröm fel-lobbantására önmaga és környezete számára. Sot az igazi meg-világosodás gyakran akkor érkezik el valakihez, amikor a legsu-rubb sötétségben és a legmélyebb gödörben érzi magát.

Útját kell állni a mérgezo, sötét, halálos gondolatoknak. Kikell rekeszteni agyunkból minden olyan képzetet, amely szo-rongást sugall. A kiúttalan bonyodalmak, tragédiák, betegsé-gek ugyanis elobb mind a képzelet síkján fogannak meg. A sö-tétség csak akkor ér el hozzánk, ha képzeletben a szállást eloké-szítjük neki. Ne váljunk hát nyomorúságunk szálláscsinálóivá.

Mentális optimizmusMindannyian mindig úton vagyunk valami felé. Valamilyen

átmeneti cél felé, amely mögött kimondva - kimondatlanul aboldogság és a hallhatatlanság igénye munkál. A tiszta beszéd-nek, az oszinte szavaknak az volna az elsodleges funkciójuk,hogy segítsenek a válaszadásban: vajon mi végre született azember a világra? Hogyan tehet szert a teljesség igényére és aboldogság érzésére? Hogyan kerülje el az életszervezés és az ön-érvényesítés téves irányait, zsákutcáit? Ezzel szemben a tömeg-tájékoztatási eszközökbol ránk zúduló destruktív szavak árada-ta, irányultsága, divergenciája, nem hogy nem segíti a tájékozó-dást és az életben való eligazodást, hanem reménytelenül szét-zilál minden értékrendet, minden szálat, minden ösvényt,amely által az ember valamilyen közösség részesének érezhetnémagát, valamely nyelvi kultúrában megtalálhatná önmagát,nyugalmát és magabiztosságát.

A ma emberének világképe és értékrendje romokban hever,nem alkot összefüggo világértelmezési rendszert, hanem horda-lékanyagot képez. Különbözo igehirdetok, politikusok szóla-maikkal, üzeneteikkel, prédikácíókkal naponta megpróbáljákbefolyásolni az emberek életét. Ennek kapcsán felvetodik a kér-dés: egyáltalán kell-e az embereket lelki-szellemi módon vezet-ni, irányítani? A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogybizonyos lelki gondozásra - a lelkiismeret szabadság tisztelet-bentartása mellett - feltétlenül szükség van. Az egyházak lelki-egészségügyi szerepének csökkenésével például az emberek fe-jében nott a káosz. A helyes utat és a jó válaszokat azonban min-denkinek magának kell megtalálnia. A független gondolkodás

27

persze erofeszítést kíván és nagy fokú nyelvi tudatosságot. Ero-feszítést, mert arra kényszerít, hogy az árral szemben halad-junk. És nyelvi tudatosságot, mert a nyelvtudás szintje szorosösszefüggésben van a gondolkodás szintjével, az önálló gondo-latok kifejezésére irányuló törekvéssel és készséggel.

A pszichikai energiák mozgósítása nem a mentális alkímiatárgykörébe tartozik, hanem egy kis fáradozással realitás lehetminden ember számára. Az örömszegényember szellemileg éslelkileg szegény. Elégedetlensége a kreatív gondolatok, az alko-tó öröm híján fellépo pszichikai elégedetlenség következménye.Az a kesergo panaszáradat, ami jellemzi közéletünket, és amiszinte rákérgesedett az emberek jellemére, a lélek keseru jelbe-széde, a belso homály és üresség kivetülése. Az emberek képze-letvilágából hiányzanak a friss, tápláló, élteto, lelket gyönyör-ködteto szavak, gondolatok és képzetek. Hiányzik az önállógondolkodásra jellemzo alkotó öröm és szellemi kielégülés.

Óvakodnunk kell attól, hogy ne sodródjunk a szakadékbavezeto gondolatpályák áramába, amelyek gyulöletet ger-jesztenek lelkünkben, reménytelenséghez és meghasonlottság-hoz vezetnek. Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogya dest-ruktív gondolatok, a szavakkal való mérgezo "oltások" döntobefolyást gyakorolnak az ember szellemi fejlodésére, átalakít-hatják magatartását és meghatározhatják egész késobbi életét.

A hamis pályán futó gondolatsorokat, képzeletvilágunk ma-nipulált kényszerpályáit, a beidegzett rossz reflexeinket fel kelloldanunk, hiszen ezek nem egyebek, mint rossz szokások. Arossz szokások helyett jó szokásokat kell akarati-érzelmi éle-tünkbe beépíteni. Meg kell szakítani rossz kontaktusainkat, megkell szüntetni téves képzeteinket, s a mérgezo gondolatok pas-szív befogadását át kell formálni kreatív szellemi munkává. Aszellemi optimizmus, a bizakodó, örömet idézo magatartás újképességeket hoz felszíme bennünk, amelyek az egészségtelen,elmérgesedett emberi kapcsolatainkat átalakíthatják egészségesviszonyokká.

Az életben lehetnek nehéz pillanataink, boven van okunk bá-natra, gyászra, keseruségre, de minden nehézség, csüggedés ésátmeneti visszaesés ellenére a lélek könnyen visszanyeri derus,egészséges egyensúlyát, feltéve, ha szabaddá tudjuk tenni szel-lemünket.

-o

n

28