Krisztus fénye 2008. Húsvét

34

FILMAJÁNLÓ

AADDJJÁÁTTOOKK VVIISSSSZZAA AA HHEEGGYYEEIIMMEETT!! Koltay Gábor filmje Wass Albert életművéről

Köszönetem szeretném kifejezni magam és hasonló gondolkodású honfitársaim nevében Koltay Gábor rendezőnek és munkatársainak: a Befejezetlen forradalom, Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A kormányzó, és a mostani, leg-újabb alkotás: Adjátok vissza a hegyeimet! című, hazaszeretettől átfűtött filmjei-ért. Február 26-án kissé zaklatott lelkiállapotban, de annál nagyobb várakozással in-dultam az Uránia filmszínházba, a száz éve született Wass Albert, a hazaszeretet hontalan írója életművét bemutató film megtekintésére. Az előcsarnokba belép-ve, meglepődtem – vagy tán nem is annyira –, hogy csak néhány ember várako-zott a pénztárnál, azok is csak azért, mert a pénztáros nem volt a helyén. A cse-kély látogatottság oka a film kezdésének időpontja lehet: hétfő 14 óra, kedd 14.30 és szerda 13 óra, vagyis hétköznap, munkaidőben. Örülök viszont, hogy az Urá-nia vezetése az 1948-49-es magyar forradalom és szabadságharc már-cius 15-i ünnepe kapcsán péntektől következő szerdáig kora délutáni (bár továbbra is napi egy) időpontra döntött a film vetítéséről. Míg megváltottam a jegyemet, azt kér-deztem magamban: Hol vannak a

„ráérő” nyugdíjasok? Vagy esznek, vagy fűtenek, vagy gyógyszerre költik a pénzt, a kultúra már nem fér a keretbe. Hamar bemehettünk a kicsi moziterembe, ahol végül huszonhárman voltunk, és megkezdő-dött az előadás. Ettől kezdve szemem a vászonra tapadt, és megszűnt számomra a kül-világ. A rendező nevében a filmben megjelenő, szavak nélkül is kitű-nően játszó Rékasi Károly kellemes meglepetés volt. A film kezdetén hallhattuk szavát, amint egy régi bevágásból verset szavalt „saját ne-vében”. A film cselekménye közben szavak nélkül mutatta be a film előkészítésének, elkészítésének folyamatát, miközben Wass Albert életének helyszínein, Erdély gyönyörű tájain, hegyein és völgyein kó-borolt, felmászott oromra és végigpásztázta szemével a tájat, mindez csodálatos volt számomra. Nem szóval, hanem tekintettel, gesztussal kifejezni a világot, ez igazi művészet. A többi szereplő kiválasztása is nagyon sikerült volt. A közelmúltban elhunyt Selmeczi Roland, aki mély átéléssel és haraggal mondta el a címadó regény zárószavait. Az-tán feltűnt a szintén már elment két nagy művészünk, Sinkovits Imre és Szeleczky Zita, s méltó társuk volt Dörner György, kortárs színé-szünk, ők A kő marad című Wass Albert költemény halhatatlan sorait mondták el, három részre felosztva. A film czegei Wass Albert életéről, a magyar nemzettel eggyéforrt munkásságáról szól. A nemrég még hallgatás övezte írónknaka 90-es évek elejétől valóságos kultusza alakult ki hazánkban, és szűkebb ha-zájában, Erdélyben is. Aki őt olvassa, jobb magyar, s ezáltal jobb em-ber is lesz. Embersége, hazafiassága etalon kell legyen a fennmaradás-hoz. Sajnos, mondhatni természetes, hogy a média és a baloldali és li-berális körök minden erejükkel azon vannak, hogy elfedjék az író munkásságát, emberi értékét, mind hazánkban, mind Romániában. Még ma is félnek tőle, holtában is! Hiszen Wass Albert szavai élőek, tiszták, hitelesek és őszinték, művészi formába öntve. Az életrajzból kiderül, Amerikában emigrációban élő Wass Albert ellen háromszor is megkísérelt merényletet elkövetni a securitate, egyszer meg is sebesült.

Gróf Czegei Wass Albert a Kolozs megyei Válaszúton született 1908. január 8-án egy-kor szerényen pompázatos, mára elárvult, ősi magyar hajlékban. Gyermekkori élmé-nyeit meghatározta Észak-Erdély visszacsa-tolásának eufóriája. Gyógyíthatatlan sebet ütött lelkében a második világháború el-vesztése után a szovjet megszállással meg-fejelt új Trianon. Németországi, majd egye-sült államokbeli emigrációban a szakma ál-tal elismert, a németektől Nobel-díjra is föl-terjesztett íróként egész életében azért küz-dött, hogy megismertesse a világgal a „hungarocídiumot”, a magyarság ellen el-követett bűnök sorozatát. Eközben megszü-lettek remekművei: regények, elbeszélések, színpadi művek, versek hosszú sora, mind szerelmi vallomás a szülőföld és nemzete iránt. Koltay Gábor filmje irodalomtörténé-szek, Takaró Mihály, Nagy Pál, Bertha Zol-tán, Medvigy Endre, Márkus Béla, Pomogáts Béla; történészek, Vekov Károly, Raffay Ernő, a népbírósági ítélet semmissé tételéért küzdő ügyvéd, Kincses Előd, Bartha József református lelkész és az író fia, Wass Endre véleményének tükrében mutatja föl egy kiváló magyar író és egy tiszta, keresztény, humanista ember arc-képét. Az író tragikus halálát – minden va-lószínűséggel önkezével vetett véget életé-nek 1998. január 17-én – honfitársainak magatartása motiválta. Amit a román securitate ügynökei húsz év alatt nem tud-tak elérni nála, elérték a magyarok. Ön-gyilkosságában bűnös az anyaország Horn Gyula (MSZP) vezette szocialista kormá-nya, abban Kuncze Gábor (SZDSZ) bel-ügyminiszter, aki elutasította állampolgár-sági kérelmét, illetve az Amerikában élő másfél millió magyar közönye, irodalma iránt.

90-évesen, Floridában

2008. Húsvét Krisztus fénye

35

Az író Isten nagy ajándéka, és irodalmi hagyatéka felbecsülhetetlen érték minden igaz hazafi számára. Wass Albert főnemesi család sarja, 1908-ban született a Mezőség apró falujában, Válaszúton. Rangjukat Szent Lász-ló királytól nyerték, bátorságukért és vitézségükért. A Wass név a nemes előd erejét mutatja. Ifjú emberként került a legavatottabb körbe, az Erdélyi Szépmíves Czéh alapítóinak sorába, ahol Kós Károly, tamási Áron, és sok más művész törekedett Erdély szellemi kincseinek őrzésére, és a világgal való megismertetésére. Már indulóként nyert irodalmi megbecsülést és elismerést. Kölcseyt idézve, a „magyar nép zivataros századaiban” az egyik legszomorúbb történelmi éveink egyike 1945. Wass Albert fiatal huszártisztként vezette a katonáit a határon túlra, ahonnan számára nem volt már visszatérés. Ötvenhá-rom keserves esztendőt töltött száműzetésben a Bajor-erdőben, majd Floridában. Az anyaország nem adott állam-polgárságot, befogadást, hűséges fiának, aki pedig minden szavával, minden versével, elcsukló sírásba fúlva kiáltja: Magyar vagyok! Nemcsak a hontalanság keserítette életét, magánélete sem volt zökkenőmentes. Háromszor nősült, öt gyermeke közül a legkisebb Németországban maradt, a többi vele ment Amerikába. Harmadik házassága elhibá-zott lépés volt. 1998-ban, egy nagy veszekedés után eldördült a pisztoly. Ketten voltak a házban, ő és a felesége. A hazaszeretet hontalan írója megtért Teremtőjéhez. Legkisebb fia megkérdőjelezi az öngyilkosság tényét. Én sem tu-

dom elképzelni, aki Isten útját járta, hogy önmaga ellen forduljon. Az igaz-ságot egyedül Isten ismeri. A Hontalan-ság hitvallása című verséből idézve ért-hetetlennek tűnik a tett: Hontalan va-gyok / mert hiszek jóban, igazban és minden szépben / Minden vallásban és minden népben / És Istenben, kié a dia-dal. /Hontalan vagyok, de vallom rendü-letlenül, hogy Ő az út és az élet / És ma-radok ez úton, míg csak élek / Töretlen hittel ember és magyar. Wass Albert hamvai három helyre ke-rültek: Floridában is maradtak, elég nagy huzavona után „hazaérkeztek” Marosrécsre, a Kemény-kastély parkjá-ba, és – fiának elmondása szerint – az Istenszéke ormán szórták szét a harma-dik részt. Jószívvel ajánlom ezt a filmet minden hazafias érzelmű honfitársamnak, s a félrevezetetteknek is, hogy megismerjék az igazságot. Wass Albert, az ember, és költeményei figyelmeztetnek mindek emberi és nemzeti küldetésünkre, erőt és biztonságot sugároznak nekünk, hogy minden emberi gazságok ellenére a megpróbáltatásokon felül kell emelked-nünk. Ki kell vetnük magunkból a fé-lelmet, a fásult tétlenséget. A felebaráti, a Krisztus által követelt ellenségszeretet viszont nem jelenthet belenyugvást az ártó erők ellenünk elkövetett tevékeny-ségébe. A napjainkban folyó újabb ge-nocídium (népirtás) ellen fel kell emel-nünk a szavunkat, és mindent meg kell tennünk ellenében, keresztényként vál-lalható, minden lehetséges módon. Ha ezt tesszük, nyerhetünk tartalmas, embernek és Istennek tetsző életet. Pál apostolt idézve: „Itt az alkalmas idő.” Ennek reményében kívánok minden kedves testvéremnek kegyelemteljes, áldott húsvéti ünnepet, szeretettel: Gömöriné Fajta Anna

Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra Az erdőszélen hóvirág fehérlett. Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha. Valaki a Talpra Magyart szavalta. Aztán a tanító beszélt a szabadságról. Hallgatta sok parasztgyerek, oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.

A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel. S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel. Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér, amikor annyi ember meghalt valamiért.

A többiek hallgatták némán. Hitték is, nem is a mesét. Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták. S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: „Édesanyám! Mi a szabadság?”

A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: „Amikor hazajönnek a katonák, fiam”

Ó, hóvirágos régi március…! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!” Voltunk azóta hősök mi magunk is. Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok, voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.

Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával és mind a négyszer más zászló alatt! És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad!

Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: „Édesapám, mi a szabadság…?”

Ó, hóvirágos régi Március… Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen: fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.

Bajorerdő, 1947.