Szerkesztők: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független művelődési és helytörténeti havilap – XI. évfolyam 8. (532.) szám – 2005. augusztus 26. – péntek

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

„ E n n e k a n é p n e k é l n i k e l l , t e h á t a z i s k o l a á l l a n i f o g ! ”(Trefort Ágoston)

Tomos Tünde: a Mende Valér tervezte iskolaépület

„Néhány tanügyis, akik tapasztaltuk,hogy milyen pezsdítő hatással van a kö-zösség szellemi életére a középiskola, sokattanakodtunk azon, miképpen lehetne újra-indítani. Láttuk, hogy az országszerte fel-számolt szaklíceumok helyett itt-ott elméletiközépiskolákat szervezgetnek, s mi is meg-próbáltuk. Peltán Istvánnal megbeszéltük,majd bekopogtattunk kihallgatásra GaveanAlexandru akkori főtanfelügyelőhöz, akiegy törcsvári fiú volt, a fundatai erdész fiaés tanítóképzőt végzett. Utóbb tudtuk meg,hogy Pest ostrománál is ott volt... Feleségemagyar volt... Ő később látogatás nélkülitagozaton egyetemet végzett, s egy ideig abrassói pedagógus továbbképző központigazgatója lett. Beszéltünk neki a hétfalusimagyar nyelvű oktatás hagyományairól, fő-ként a fiú és leány polgáriról, s felvetettüka magyar tannyelvű középiskolai oktatáskérdését. Minden ellenvetés nélkül belee-gyezett: »Jó, csak tagozat legyen«. Ígyvolt, ilyen egyszerűen történt az egész. Ígyjött létre a két tagozatú líceum. A romántkülön nem kérte senki, az csak úgy lett amagyar mellé. Eleinte nem is volt olyan nagyérdeklődés a románok között, mint amilyentmi szerveztünk.

Nem kellett nekünk a minisztériumig men-ni, akkora hatásköre volt a tanfelügyelő-ségnek. Felfele az ügyintézés az ő dolgukvolt.

1955 szeptemberében indult a román–magyar tagozatú elméleti líceum.

Ki legyen az igazgató? Józanul gondol-kodva románt javasoltunk: Mandiu neve-zetűt.

A magyar tagozatra Zátyi Lajos, BarkóAnna, Nagy Béla, Zátyi Erzsébet, Oláh Já-nos jöttek tanítani.

Az első év után megbicsaklott az egész,mert nem volt elég jelentkező, a másodikévben ez az osztály csak estiként indulhatott.

Aztán a harmadik évtől már jobban oda-figyeltek a létszámkérdésre és Gazdag Ár-pád Barót vidékéről, Barkó Anna Gyer-gyóból, a Zátyi házaspár Háromszékről to-

borozott középiskolába való diákokat...”(Simon András)

„Ez a történeti szakasz 1955-től 1978-igtart, 32 évfolyamot ölel át és 33 tanévet.Közben egy évben, 1968-ban nem voltérettségiző osztály, mert ezalatt növelték akötelező oktatás időtartamát 7-ről 8 évre.

Az első négy esztendő alatt kiteljesedőosztálylánc mellé fokozatosan épült a ta-gozat tantestülete. Az első esztendők tan-teremgondjai egyben változatosságot éshangulatot, meg viszonylagos tagozategy-séget is eredményeztek.

Az 1956-ban indulók rendre tanultak avolt református iskola termében (a jelenlegiépítészeti iskolaközpont épületében), az1912-ben befejezett Mende Valér terveztevolt hosszúfalusi állami impozáns épületé-ben (jelenleg Tanulók Háza).

Ahogy fokozatosan végleges lett a hely-szín, úgy egyre szervezettebbé vált az is-kolai élet s kezdtek körvonalazódni a pro-letkult szorításában a nevelők lehetőségei.A tanároknak a tagozat feltételeihez kellettigazodniuk. A magyar gyerekek iskolakö-zösségét csak kirándulásokon és magyarirodalommal kapcsolatos rendezvényekenpróbálhatták alakítani.

Az első esztendők »zűrzavara« kedve-zett a diákkalandoknak is, amellett, hogybizonytalansággal terhelte a tanítást. 1956-ban „az évet a brassói gimnáziumban kezd-tük, esti tanítással, 18-an. A vasúti gőzmoz-donyos »tamváj«-jal utaztunk.” (VeresVilmos)

Négy évtized távlatából ítélve furcsa sza-bályokhoz kellett igazodniuk az akkori diá-koknak. A legnehezebb a kimenőkkel kor-látozott szabadság lehetett.

Közben megszűnt a hosszúfalusi-alszegibútorgyár, s a nagy csarnokot tornaterem-mé alakították át, a mögötte levő teret sport-pályává. Ez újabb lehetőséget teremtett aközösség szervezésére: nyáron foci, kosár-labda, télen korcsolya. Jeget csak a magyardiákok „aszaltak,” pár tanáruk „szárnyai”alatt. (Nagy Béla, Gazdag Árpád)

Közben 1969-ben elkészült az új épület,mely merevítve ugyan a hangulatot sablo-nos, jellegtelen stílusával, de szaktermekműködtetésére alkalmas volt.

A magyar tagozat soha nem csak Négy-faluból népesült be. Ez bizonyos nyitottságoteredményezett a távolabb élők felé. Az elsőesztendőkben a volt polgári bentlakása nyúj-tott „szállást” a vendégeknek, később azévtizedig saját bentlakásként működő „Col-ceag” (jelenlegi négyfalusi kórház). Jó voltez azért is, mert a felvételiken alkalmaz-ható válogatás növelte az oktatás színvo-nalát. A 60-as évek végén a bentlakás aziskola közelébe költözött (jelenleg az alsze-gi óvoda működik egyik szárnyában).

Az osztályok tanulólétszáma 1962–1965 között 34–35 ifjúval állandósult, sőt az1965–1968 közötti három évben 40-re nőtt.

A nevelés határozottan vallásellenes volt.Vasár- és ünnepnapokra templom előttiszolgálatra osztották be a tanárokat, hogyszámbavehessék, megfenyíthessék és bün-tethessék az ateizmust el nem fogadókat.A pedagógusok gyerekei csak titokbankonfirmálhattak, lehettek elsőáldozók. Aziskolai KISZ-szervezetben román a „hiva-talos nyelv”. Havonta több volt az olyanesemény, amelyen kötelező volt a részvétel:

2005. augusztus 27-én emléke-zünk a négyfalusi líceum fennállá-sának 50. évfordulójára.

Az ünnepség 10 órakor kezdő-dik a hosszúfalu-alszegi evangéli-kus temetőben lévő kopjafáknál.Az áldás és emlékezés után a Bol-dog Apor Vilmos római katolikustemplomban ökumenikus áhítat,ünnepi műsor és szeretetvendég-ség lesz.

50 éves évforduló

gyűlés, propagandafilm, közmunka. Sokvolt az iskolaszinten szervezett esemény,mert ez könnyebben ellenőrizhető.

1971–1972-ben létrehozták az iskoladísztermét, két szomszédos osztály válasz-falának lebontásával, s ez serkentette a mű-velődést. Kötelező lett megrendelni azifjúsági politikai lapokat. Bevezették ahonvédelmi kiképzést, és a nyújtott idejűmesterségre szakosítást előbb műhelygya-korlaton a Bencze-féle házban, majd azElectroprecizia üzem műhelyeiben. 1969-ben nyári munkatáborba vittek több magyardiákot.

(Folytatása a 2. oldalon)Hochbauer Gyula

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U XI. évf. 8. szám

(Folytatás az 1. oldalról)Az 1969 és 1977 közötti időszak vi-

szonylagos politikai lazításában gazdagabba Barkó Anna (magyartanárnő) szervezteművelődési élet. A diákok Kádár Kata ésKőműves Kelemenné alapján készültösszeállítással, a világirodalom szatíráibólszerkesztett műsorral, Petőfi, majd ZajzoniRab István versösszeállításokkal, Jókai MórArany emberének színpadi változatávalszórakoztatták a közönséget. A ’70-esévek közepére fokozódott az iskolára gya-korolt politikai nyomás. Őszönként egyrehosszabb időre és embertelenebb hang-nemben „terelték” ki az iskolásokat beta-karítani, krumplit, répát, néha murkot szedni.

A Nagy Béla és Gazdag Árpád szer-vezte rendszeres hétvégi természetjárásbamás osztályfőnökök is bekapcsolódtak.

Néhány magyar diák eljutott a tantárgy-versenyen komoly erőpróbát jelentő orszá-gos döntőbe, és volt, ki ott is helytállt:Hochbauer Ferenc matematikából, JeneiTamás, Jánossy Erzsébet, HochbauerGyula, Csont Ibolya, Kósa Rózsika, Hoch-bauer Judit magyar nyelv és irodalomból.

Amatőr képzőművészként sikeres alko-tásokkal lepték meg a közönséget KöpeGyörgy és Sipos Gaudi István.

A brassói Unirea és a hétfalusiak köztibaráti viszonynak köszönhetően az ifjúságkölcsönösen érdeklődött egymás iránt: anégyfalusiak bejártak a dr. Szikszay Jenőszervezte irodalmi körre, a Brassói Lapok

„ E n n e k a n é p n e k é l n i k e l l ,t e h á t a z i s k o l a á l l a n i f o g ”

író-olvasó találkozóira. Szóval az iskolai han-gulat kellemes volt és kedvezett a szellemigyarapodásnak.

A honismereti tevékenység természetjá-rás és országjárás központú volt. Tanáraink,bár néha rejtjelezve, figyeltek nemzeti ön-érzetünk ápolgatására is. Az eddig emlí-tetteken kívül Grigercsik Ilona ezirányúmunkája céltudatos: adat- és anyaggyűj-tésen alapuló népismereti, néprajzi, honis-mereti dolgozatokat íratott szakszerű türe-lemmel a helyi értékekre bontott nemzeti-ségismeretből: a helynevekről, szőttesekről,népi építészetről, húsvéti szokásokról.

Az egymást követő generációk közöttikapcsolatot a kölcsönös felelősség jellemez-te: a nagyobb intette a kisebbet, ez pedigigényelte, hogy a nagyobbik ossza meg vele,amit tud.

A korszak vége felé, 1978-hoz közeledveegyre eluralkodott a kiszolgáltatottság te-hetetlensége nevelőn, tanulón és szülőn egy-aránt. „Rajtunk próbálták ki a X. osztályvégezetével a fokozati vizsgát. A következőévben a IX–XI. osztályokat elköltöztettékmellőlünk, XII.-esek mellől az Electropre-cizia líceumba és mi egyedüli magyar kö-zépiskolai osztály maradtunk Alszegen. Aművelődés terén nem történt semmi emlí-tésre méltó velünk. Egyedüli emlékünk aBăngeanu Vasival, majd Zátyi Leventévelés Bálint Istvánnal szervezett rockzenekarvolt.” (ifj. Kovásznai Miklós)

Hochbauer Gyula

2004. november 14-én gyülekezeti láto-gatáson voltunk Románújfaluban. Erről akis református gyülekezetről már régóta hal-lottam, már annak idején teológus korom-ban, s mindig azt emlegették, hogy enneka gyülekezetnek nagyon szép irodalmikönyvtára volt. Azóta is izgatott: milyen le-het ez a könyvtár, meg milyen lehet ez akis gyülekezet?

Egyik presbiterünk, Alíz Györgyné, szü-letett Zsigmond Erzsébet (aki románújfa-lusi születésű) tavaly tavasszal ideadott ne-kem egy papírt, amit nagyapjától kapott volt.1972. február 20-án a nagyapja felhívja afigyelmét arra, hogy a Szentírás mely ré-szeit olvasgassák gyakrabban, amelyek akeresztény életre és hitre tanítanak. Na-gyon meglepett Valecki Ferencnek ez a vá-logatása, hiszen olyan, hogy bármelyik lel-kész dicsőségére válna. Javaslatából a fon-tosabb részek: A világ teremtése, Józsefálmai, A tízparancsolat, A közeli roko-nokkal való kapcsolat, a Zsoltárokkönyve, Máté evangéliumából a tíz szűz-ről szóló példázat, Jézus szenvedéstör-ténete, Dávid látomásai, Pál apostol ko-rintusiakhoz írt leveléből a házasságrólszóló tanítás, a bölcsességről a Példa-beszédek könyvéből.

Ezután még inkább kíváncsi lettem errea gyülekezetre, amelyben ilyen bibliaolvasóemberek vannak. Kozma Endre az ottanibeszolgáló lelkész, aki Szentágotáról jár odahavonta kétszer istentiszteletet tartani. Őszervezte meg, hogy az ottaniak fogadjanakminket. E református gyülekezet lélekszá-ma 25. Mi is ennyien mentünk oda innen.A meglepő az volt, hogy a 25-ből 20-anrészt vettek a találkozón a templomban. Te-hát aki egyszer mozogni tud, mind ott volt.Tudták, hogy megyünk, s a templomot vi-rággal kidíszítették a mi tiszteletünkre.Templomuk a kis lélekszám ellenére szépenkarban van tartva kívül-belül, akárcsak aparókia, mely 1958 óta lakatlan, ugyanis ek-kortól hol Szentágotáról, hol Bürkösről jártide a lelkész szolgálatra.

E gyülekezetnek a templom s a parókiavalóban a magyarságban megtartó erőt issugározta. Ezt mi sem bizonyítja jobban,mint az, hogy az itteni magyarság megőriztenemzetiségét annak ellenére, hogy 70 évenincsen magyar tannyelvű iskola Román-újfaluban. Akkortól 2002-ig a felnövekvőgyermekek mind román iskolában tanultak.Ekkor ez is megszűnt, s azóta a kevés is-kolás gyermek mikrobusszal jár át Árpásratanulni..., noha szülőfalujukban nem messzevan a templomtól az iskola, mely eredetilegfelekezeti lehetett.

A meleghangú istentisztelet után a gyü-lekezet behívott a parókiára, ahol szeretet-

vendégségen vettünk részt. Együtt voltunk.A tényleg békés egymás mellett élést misem hitelesíti jobban, mint az, hogy a ven-dégfogadók között nem egy román ajkú isvolt, aki érdeklődéssel hallgatott végig min-dent, és végig igyekezett a legnagyobb ud-variasságot tanúsítani irántunk. A beszél-getések végén találkoztunk néhai ValeckiFerencnével (Mariska nénivel), aki akkornyolcvanadik évét betöltötte volt már. Ővolt az egyetlen románújfalusi, aki magya-rul tudott írni-olvasni, tudniillik ő nem oda-való születésű volt, hanem Domboson szü-letett, s férjhez jött volt ide az előbb említettValecki Ferenc fiához. Mariska néni az i-dén tavasszal halt meg, ami nagy veszteséga gyülekezet számára. Elmesélte volt életenagy részét, melyből a legnagyszerűbbnekazt tartotta, hogy annakidején mint kisleányszavalattal köszöntötte volt azt a BabosSándort (1903–1996), aki mielőtt külmisszi-óba indult Kínába, erdélyi körúton látogatottsorba református gyülekezeteket. Az öregnéni annyi idő távlatában sem felejtette elaz akkor mondott verset.

Nagyon barátságos volt az egész ottlét.Mi szeretnénk, s ez az egész találkozáslényege, hogy ez a kicsiny, elnéptelenedőgyülekezet ne érezze azt, hogy magára vanhagyatva, hanem hogy igenis együtt tudunkélni, gondolkozni. Gyakran gondolunk rájukinnen Négyfaluból, ahol mégiscsak egy 750lelkes gyülekezet van. Szeretnénk valahogyösszehozni itt Négyfaluban, a hosszúfalusireformátus templomban a következő ta-lálkozót.

Juhász Péterreformátus lelkipásztor

*A szerkesztők megjegyzései:A fenti szöveg egy közel nyolc hónappal

ezelőtt elhangzott beszélgetés tömörítettváltozata, melyről úgy éreztem, hogy jó, haközönség elé kerül, ugyanis olyan közösségirészvételű cselekedetről szól, amilyent pró-bálgatni ma is erény, annak ellenére, hogyegyre kevésbé divatos.

Segélyvárás segítségnyújtás nélkül elfer-díti a tartást...

S nemcsak errefelé indít gondolatot a fel-adatok felé is vezető szöveg. (H. Gy.)

*A Fogaras-vidéki Románújfalu (Oláhúj-

falu, Wallachisch-Neudorf, Szeben megye)a 99 református lélekszámú Bürkös leány-egyháza. A Sebe Ferenc József lelkipásztorvezette anyaegyházhoz tartozik még az 1lélekszámú Ágotakövesd, Hégen (10 re-formátus), Nagysink (19), Viktóriaváros(7). A románújfalusi magyarok a XX. szá-zad elején leginkább a kályharakó meste-reikről voltak híresek. (K. L. I.)

E rő s í t , h a b á r g y ö n g e k é n t ,m á s o k o n s e g í t h e t s z . . .

P i l l a n a t k é p e k H é t f a l u r ó l

Az akkoriban Ferdinánd királyrólelnevezett Fűrészmezői főút. Más ne-vei: Nagyút, Főút. Jelenleg: GeorgeMoroianu utca.

Kétfelől jól megfigyelhetők a jelleg-zetes hétfalusi házak és kapuk sorai.

A felszegi románokat agyagosok-

ként emlegették (agyagos: román fő-út), a magyarokat pedig kotkoriéci-aknak vagy kodániaknak (a faluvé-gen laktak).

A képeslap az 1920-as évek köze-pén készült, közvetlenül a villany be-vezetése előtt (csak a póznák állnak).

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2005. augusztus 26. H É T F A L U 3. oldal

Monda magvát hordozó helynevek Árvay József helynévgyűjteményébenÁrvay József 1942-ben megjelent hét-

falusi helynévgyűjteményében szép szám-mal akadnak olyan helynevek, melyeknekeredete valamilyen mondára (pl. Muszka-asztal, Sándor vize) vezethető vissza.Többségük nevében is őrzi a mondai ere-detet, de akad köztük olyan is, melynek csu-pán egy részéhez (az ott levő forráshozvagy sziklához) fűződik hiedelem vagymondafoszlány. Ilyenkor a név és a hiede-lem között nincs szoros kapcsolat (pl. Hát-tető, Kőba völgye).

Az Árvay gyűjtéséből válogatott, mondaieredetre visszavezethető, itt közölt néva-nyag is tükrözi, hogy Hétfalu ilyen eredetűhelynevei közül a hellyel kapcsolatos ese-mények emlékét őrző nevek vannak több-ségben. Vannak köztük történelmi esemé-nyekre emlékeztetők (pl. Tatárhányás,Negyvennyolcas-kő, Vér-gödör, Vaska-pu, Muszkaasztal), a hely keletkezésénekemlékét őrzők (Pereserdő), az ott bekö-vetkezett haláleset emlékét őrzők (Sándorvize, Matild-halom), illetve az ott lakó sze-mély emlékét őrző (Peres-szász laka) ésa hely egykori funkciójára emlékeztető ne-vek (Macskavár). Feltűnően kevés a hi-edelemmondai eredetű helynevek száma,és ezek többségében (Kincsesgödör,Szépasszonyok kútja) a mondai eredetis csupán feltételezett, hisz a helyhez kap-csolódó hiedelmet már Árvay adatközlőisem ismerték. Egyetlen olyan név van,melyhez egy hozzá kapcsolódó népszokásemléke fűződik: a Határhalom.

*Határhalom (Bácsfalu) – A Tömös völ-

gyében, a Csorgóvölgye bejárata előtt állóhatárhalom. Az idős emberek elbeszéléseszerint régebben a bíróválasztás utáni ha-tárjáráskor ideérve, az újonnan választottbírót itt megbújtatták s frissen vágott mo-gyoróvesszővel jót vágtak reá, hogy emlé-kezetében tartsa a falu határát és jól vi-gyázzon arra.

Kőba (Bácsfalu) – Eredeti alakja Kő-bába volt, ebben az alakjában ma már nemhasználatos. Az eredeti Kőbába alak utó-tagja a bába, öregasszony tájszó. A hegy-csúcson álló szikla nevét onnan nyerte,hogy a néphit szerint alakja egy ülő öreg-asszony alakjához hasonlít. Később a hely-név értelme elhomályosult, a nép a Kőbábanevet helyhatározós alaknak érezte s el-vonta belőle a mai Kőba alakot.

Kőbavölgye (Bácsfalu) – E völgy bal-oldalán tágas sziklaodúk találhatók, ahováháborús időben a csángók menekültek. Azegyik sziklán bevésve 1849 áll, amikor itttaláltak oltalmat az üldözések elől.

Macskavár (Bácsfalu) – Falu mellettikődomb, de nincs itt semmi rom. A falunyugati szélén álló kis domb. Nevének e-redetéről azt mesélik, hogy amikor Négy-

faluból még nem vezetett vasút Brassóba,s a bácsfalusiak szekérrel jártak be a brassóivásárokra, a gyerekek a falu előtti dombonvárták a vásárfiával, mézespogácsával ha-zatérő szüleiket. A hétfalusi csángók a tor-kos gyermekeket macskának nevezik. „Amacska vár!” mondogatták tréfásan egy-másnak a szekéren hazatérő szülők, amikormeglátták a dombon várakozó gyermeke-iket.

Negyvennyolcas-kő (Bácsfalu) – Má-sik neve Cinegekő. A Kőba jobb ágábanfekvő szikla. A helynév annak emlékét őrzi,hogy az 1848-as szabadságharc idején abácsfalusiak ide menekültek a román fel-kelők elől. A sziklán az 1849-es év van be-vésve.

Peres-szász laka (Bácsfalu) – Ha át-lépjük a Tömös torkolatának titokszerűzárvonalát (a Tatárhányást), ott van az úgy-nevezett Peres-szász laka. Ezen rosszmájúember, midőn a Kiss Sándor hős ellenállásadacára (1849. június 20-án) betört muszkákáltal űzött székelyek kapuja előtt menekül-tek, csúfolódva kiabált utánuk, midőn pe-dig a muszkák odaértek, nagy kiabálássalüdvözlé őket; de a kozákok őket szidó el-lenségnek nézvén, átdöfték. A nép méltójutalmat nyert gúnyolódót Peres-szász-naknevezte el, s halálában Isten igazságos íté-letét látta.

Sándorvize (Bácsfalu) – Hegy alján pa-tak, melyet a monda szerint Sándor hétfalusimagyar, ki is e nagy forrást a Bolnokonfekvő kaszálójából füvét a marhataposásellen megóvandó, csontba zárt (?)...cső(?)[sic!] eltávolította, de később e tettét meg-bánván, egy kőszikláról leugrott. A Tatár-hányástól délre a Tömösbe ömlő kis patakneve. Előtagja személynevet őriz. Az 1865.évi forrás által közölt mondát ma nem is-merik.

Tatárhányás (Bácsfalu) – A Tömös völ-gye torka előtt egy hosszú felhányt árok,melyről a falusi vének beszélik, hogy egynap és egy éjen hányták a tatárok ellen. ATotorcsika, vagyis Tatárcsiga előhegynélegy bámulatos mű vonja magára figyel-münket: egy roppant töltés, mely a Bács-falu feletti Veresútnál (domb) kezdődve, aszoros torkolatot egész szélességébenátszeli. E töltés hossza 2800 láb; alap-szélessége 78 láb, magassága 18–24 láb.A töltés az országút keleti oldalán emelkedősziklafalnál kezdődött és átmetszette amostani országút és vasút helyét (az 1873.évi forrásunkban közölt egykori hagyományszerint a Tömös vize fölött óriási vaskapuállt, mely alatt vasrácson folyt keresztül avíz), valamint a Tömös árterületét aBácsfalu déli végénél álló Veresút nevűhegyig. Itt, a földtöltés felső, keleti felén afalu szélső házai épültek most reá. SzékelyGéza mérései szerint teljes hossza 875 m

volt, alapszélessége 24 m, magassága pedig5–8 m között váltakozik.

Vérgödör (Bácsfalu) – Iskolaépületmelletti hely, ahol 1848. december 23-án23 magyart a románok legyilkoltak. A hely-név ma ismeretlen.

Hágtető (Türkös) – A helynevet nagyongyakran Háttető néven is nevezik. (...) Tür-kösnek Háttető nevű bércén van egy for-rás, amelyről az a babonás hit járja, hogyha valaki naplemente után iszik belőle, bi-valy alakú kísértetek veszik üldözőbe.

Határka (Türkös) – A falutól és vasúttólkissé északra fekvő régi határjel. Régen ittvolt a falu határa. Az ettől északra fekvőszántókat a szomszédos szász községektőlvásárolták meg a csángók. Az 1865. éviforrásunk a falvak nagyon szűk szántóha-tárának eredetéről a következő népi mon-dát közli: „Mikor a hétfalusi magyaroka szászokkal meg akartak osztozni amezőben, a magyarok előbb lovat sü-töttek és bor mellett kényelmesen, jól lak-mároztak s csak azután indultak későreggel le a szász falvak felé; – a szászokpedig kását főztek, de nem ették meg,hanem serrel együtt lóra pakolták és úgynyargaltak fel a magyarok felé, s ahola magyarokkal találkoztak, ott szabtákki a határt. A magyarok nem elégedtekmeg az osztozással s esküt kívántak jo-guk bebiztosítására. A szászok erre iskészen voltak, mert még a falujukbanföldet raktak csizmáikra s reá állva bát-ran elmondták: »Mi szászok a mink föl-dünkön állunk«. Ezért olyan kicsinyHétfalu határa.”

Matildhalom (Csernátfalu) – A falutólészakra fekvő halom neve. A helynév egyMatild nevű tanítónő emlékét őrzi, aki vi-szonzatlan szerelme miatt egy vidám, át-mulatott báli éjszaka után e halmon agyon-lőtte magát. Ide is temették el. (1904-benWollanka Matild, a közszeretetben állócsernátfalusi tanítónő öngyilkos lett, „afeléje irányzott gonosz nyelvek vérigsértő rágalmazásai következtében”.(Hétfalu, 1907. március 7. K.L.I. meg-jegyzése)

Százforintos (Csernátfalu) – Az Ara-paéle nyugati oldalában fekvő kaszáló neve.A népbeszéd szerint a helynév a kaszálóegykori vételárának az emlékét őrzi. Ez a-zonban téves magyarázat. A hegyoldaltminden bizonnyal a rajta nagy számban nö-vő szász-(száz) forint (Bellis perennis)nevű virágról nevezték el.

Vaskapu (Csernátfalu) – Falumenti ha-lom aljánál lévő mező, ahol 1848-ban a gyil-kos, rabló románok a hétfalusi magyarokatlándzsából és kardból képzett kapun át fut-tatták és a császár hűségére feleskették;holott ezen magyarok agyagfalvi gyűlésenkövetek általi képviseltetésükkel és a

székely nemzettel rokonszenvezésükkel acsászárhoz nem voltak hűtlenek éstörvényrontók. – A szabadságharc egyikeseményekor keletkezett helynevet s ahozzá fűződő emléket ma már nem ismerik.

Kincsesgödör (Hosszúfalu) – Földlá-bak ezek: ...kincses gödör. – A falutól é-szakra a síkságon fekvő, talajmélyedésesdűlő neve lehetett. A ma már ismeretlenhelynév keletkezésének valami népi hie-delem szolgálhatott alapjául.

Pereserdő (Tatrang) – A Disznópatakajobb oldalán fekvő erdő. Nem tarozik Hét-faluhoz, de a hagyomány szerint Tatrangközséghez tartozott, s a tatrangiak hosszúideig pereltek érte.

Szép aszonyok kútja (Tatrang) – Belsőmezőcskén fekvő forrás. A helynév kelet-kezésére bizonyára valami népi hiedelemszolgáltatott alapot, ennek azonban nem si-került nyomára akadnom.

Tatárhányás (Tatrang) – A falun felülegy kis sík mezőn a Tatárhányás egy föld-hányás. Alakja egészen úgy mutatja, hogya földhányás alatt sokan alusszák örök ál-mukat. A mezőcske déli oldala alatt áll egySeticze nevű, nem nagyon magas hegy,régen rengeteg erdő volt, most kaszáló, le-gelő és szántó. Még nem sok idővel ezelőttis kaptak elég nyílvasat vagy nyílvasdarabotott, ami azt mutatja, hogy a tatárhorda,embereket sejtvén, az erdőbe menekültekután indult és lövöldözött, de a menekülőknem rejtőztek el, hanem elfogadták a tá-madást és a tatároktól meglehetősen lete-ríttettek, amint a Tatárhányás név gyanít-tatja. Tüzetes vizsgálat dönthetné el, hogyemberi munka hozta-e létre, s védelmi céltszolgált-e vagy pedig valami csata után ahalottakat temették-e ide, miként azt az1865. évi forrásunk írja.

Muszkaasztal (Zajzon) – A Bükköstőlkeletre fekvő hegytető neve. Előtagja azorosz nép régi muszka népnevét őrzi. Ahagyomány szerint a szabadságharc leve-résére a Tömösi-szoroson 1849-ben betörtorosz csapatok egy része a hegytetőn tá-borozott. Az orosz katonák élelmezésére afalu lakóit kényszerítették. Minden családfődéli harangszóra ki kellett vigye a hegyreaz otthon megfőzött bizonyos mennyiségűételt. Itt az oroszok a különféle ételeket nagyüstökbe összeöntötték és újra felmelegítet-ték.

Hochbauer Mária

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U XI. évf. 8. szám

Az iskoláért működtetett kapcsolatokTomos Istvánné Vajda Anna (sz.

1932): „A férjem nagyanyja (FazakasIstvánné Péter Kata) négy gyerekkel(Fazakas Anna, Fazakas István, Faza-kas Kata, Fazakas János) szekérrelmenekültek. Két tehenet fogtak be és e-gyet a szekér után kötöttek, amit útköz-ben levágtak és azt ették. Fazakas Já-nos tífuszba esett, Kolozsváron hagy-ták a kórházban. Magyarországramentek. A faluban az öregeket itthonhagyták, vigyázzanak a lakásra, mégismindent feltörtek, mindent elloptak.Nagyanyám (Pap Anna) négy fiát és a

Négyfalu és beiskolázási körzete2002-ben iskolatörténeti évfordulót ün-nepelt. Az akkorra megjelentetett isko-latörténeti anyag szerkesztésekor nemvolt alkalmam Nagy Béla nyugalmazotttanárt megkeresni, de még ugyanazonév szeptember 19-én kisújszállási ottho-nában érdekes iskolatörténeti adatokatis tartalmazó (akkor jegyzetelt) beszél-getésre látott vendégül.

*„A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem

Kémia–Biológia Karán szereztem tanárioklevelet 1954-ben. Eredetileg a brassóisörgyárba akartam kerülni, ám ott egy Taizsnevű a vezetőségből azzal fogadott, hogy»nincs szükség értelmiségire«. Bemen-tem a brassói tanügyhöz, ahol Bicskei aztvágta hozzám, hogy »nincs szükség tan-ügyi szökevényekre«. Sikerrel verseny-vizsgáztam a kolozsvári NapokémiaGyógyszertárba, ahol 1954–55 fordulójándolgoztam pár hónapig. Közben bosszantottaz előző brassói »fogadtatás«, s mertdiákként-gyermekként még ügyvédszerettem volna lenni, most sem hagytama vélt igazamat-jogomat. ElmentemBukarestbe panaszkodni. Ott találkoztamMunteanu Valerrel, aki elemi iskolaiigazgatóm volt, s ő ezzel előzte megszavamat: »Vagy azért jön, hogy kine-vezzük valahova, vagy ösztöndíjért...«.Elmondtam, hogy nincsen állásom. Őbeszélt Borcával, s én minisztériumi kine-vezéssel jöttem Hosszúfaluba. Itt akkor Zá-tyi Lajos volt az igazgató, Bálint Karcsi atitkár. Gazdag Árpád már ott tanított s raj-tuk kívül Kiss Erzsike, Török Teréz, SzabóErzsébet...

Egy év végi élmény vett rá, hogy a tan-ügyben folytassam: az átmeneti osztály-nak elnevezett hetedikesek (köztük RádulyPistu, Miklós Anna) tanévzáráskor sorbaálltak virággal...”

Rövid közbeszólással tereltem az em-lékezést a négyfalusi elméleti líceum in-dítása felé.

„Ha a tervezgetésre vagy kíváncsi, ke-resd meg Kovásznai Miklóst (a tanítót),Peltánnal ők voltak a kezdeményezők. Azegésznek a motorja Peltán István volt.(Lehet azért is, mert számított volt az igaz-gatóságra), de a szülők és tanerők is kér-vényezték a középiskolát 1955 nyarán.Munteanu Valer »megsúgta«, hogy tervezikegyesíteni az iskolákat, s nekünk akkor leszelőnyünk, ha már eleve román–magyarkettős tagozatú középiskolát kérünk.Bodeanu orvos és felesége is szorgalmaz-ták, s Jinga benyomta az építészeti kapuját,hogy engedjék be az iskolába a négyfalusidiákokat.

Peltán Korommal (Korom Kálmán tan-felügyelő) és Bodeanunéval Bukarestbe

ment, arra számítva, hogy az ő s az én is-meretségem összeadódik a jóváhagyásmegszerzésére.

Brassó is pályázott középiskola létreho-zására, s hogy tőlem szabaduljanak, ki akar-tak nevezni iskolaigazgatónak egy romániskolába, s a négyfalusi diákok egy részétrávették arra, hogy Brassóba iratkozzanak.

Megint felmentem Bukarestbe, ahol Mun-teanu Valerék azt tanácsolták, hogy ne fo-gadjam el az áthelyezést és az itthon ma-radó létszámmal kérvényezzünk esti okta-tást. Én ezt »szürkületinek« neveztem, mertdélutáni tanítás volt. Ekkor kezdtünk Szé-kelyföldről toborozni: én Háromszékről,Gazdag Erdővidékről, Barkóné Gyergyó-ból. Az innen toborzódott diákok számárabentlakás alakult. Kovásznai (tévészerelő)anyja (Gizella) volt az adminisztrátornő,Popescu az igazgatója. A bentlakáshozszóló engedély jóváhagyását Csobot Imré-nek köszönhetjük, aki akkor jött volt visszaKínából s a pártnál befolyása volt. (Én azöccsét ismertem.) A házában selyembőlvolt a négy marxista és Mao képe. (APostaréren felül lakott.) ViszonzásképpenGazdag tanította matekre a Csobot fiát.

Titi az építészetiből gondnok lett. Guja(matektanár a román tagozaton), Gazdags én vettünk volt három süldőt a bentlakásszámára hizlalni. Rövidesen Székely Jánoslett a gondnok, Voici, majd Léva Laci anevelők. Coliban igazgatósága alatt az ősógora volt a nevelő, de összebogozódottegy diáklánnyal, ami miatt mennie kellett.Gyorsmegoldásként egy fél évre én vállal-tam ezt a feladatot is. (A bentlakó diákokezt pusmogták akkor: »Am dat dedracu«). Közben egy nő is volt, aki ki akar-ta volt dobatni Szilamért a bentlakásból,amiért nem tudott románul. Közben megér-keztek a román tagozatra a négerek (Ripoa,Agota...). (...)

Egyszer át akarták volt alakítani az el-méletit szakközépiskolává (posta és táv-közlési szakosítással). Péterffy István (azÁllamtanács elnöke) segített az elméleti vo-nalat megtartani. (Ő az egyetemen volt ta-nárom, s egy csínnyel kapcsolatosan sze-retett meg: ugyanis egyszer, hogy elha-lasszuk az előadást, gombostűt dugtam adugaszba, ami rövidzárlatot eredményezett.Bátran bevallottam, hogy én voltam, s meg-szeretett.) (...)”

*Most, három évvel a beszélgetés után

e szövegrészlet közlésével is köszönömNagy Bélának az akkori beszélgetést.

Hochbauer Gyula

Vallomások az 1916-os menekülésrőlférjét (Vajda Péter, Vajda János, ifj.Vajda Péter, Vajda Mihály, PapAndrás) kísérte ki a harctérre, közülükcsak kettő tért vissza. Vajda Mihály ésPap András meghaltak a háborúban,ifj. Vajda Péter orosz fogságba esett,majd Oroszországban maradt, oroszfelesége lett. Vajda Péterné PapAnnáék a csernátfalusi evangélikuspapilak, Kiss Árpádék mellett laktak.Akkor éjjel Kiss Árpád szólt a románbetörésről, és mondta, hogy menekülnikell. Csomagoltak és ők is elmene-kültek.”

Hétfalusi babonák, hiedelmek (1.)A babona a társadalom egészében vagy

annak egyes rétegeiben – általában falusikörnyezetben – uralkodó hiedelmek, tév-eszmék gyűjtőneve. A babonákban hívőember szabályszerűséget, összefüggéstvél – vagy keres – felfedezni olyan dolgokközött, amelyek valójában nem függnekössze, azért, hogy bizonyos ismeretlen je-lenségeket megmagyarázzon, eseményekbekövetkeztét megjósolja.

A babona és a különféle babonás jóslásoka tudatalattira, ott a minden emberben élőmágikus elemekre is hatnak, a kritikus hely-zetben lévők igyekeznek valamibe kapasz-kodni, biztonságot, reményt, kiutat keresvea nehéz helyzetből.

Időjárásra vonatkozókA napnyugati rózsafelleg, ha az nincs

messze a nap nyugvó irányától, jó időt jelent,ha az attól kelet fele van, esőt és szeletjelent.

A rekkenő hőség után eső keletkezik.Amikor erüős idüő volt, nagyokat dör-

gött, azt mondták: Biéldi szekerezik.Egy régi gazda tapasztalatai szerint, ha a

kakasok sokat kukorékolnak, a fecskék a-lant repülnek, a ludak sokat gágognak, ahollók sokat kárognak, a méhek köpűiktőlnem messze távoznak – eső lesz.

Eső: ha a nap sugarai már annak megje-lenése előtt látszanak. Ha a sugarak hal-ványak, akkor csak eső, ha azok fénylők,akkor szél is várható.

Ha a kakasok esti felüléskor kukorékol-nak, bizonyosan megváltozik az idő.

Ha a këgyelet alatt keresztülbújik, azasszony férfiú lesz, a férfiú pedig asszony.

Ha a kelő nap körül veres hajnal-bíborlatszéjjelszakadozva oszlik el, eső vagy szélvárható, ha kékes-fehér körben száll fel anap, nemsokára esni fog. A tűzszínűhajnalpirulat szelet jelent.

Ha a lenyugvó napnak koronája van, éslenyugodván a nap, az nem tér hátra, hanemmindenfelé egyszerre enyészik el, tiszta i-dő várható, ellenben ha a nap koronája el-bomlik, szél következik.

Ha a nap a szokottnál nagyobbnak vagykisebbnek, vagy tojás alakúnak látszik, azévszak szerint eső, harmat vagy dér vár-ható.

Ha a nap lenyugtakor szokatlan nagynaklátszik, erős harmat, dér vagy hó várható,erre mutat a nyugvó nap tojásdad alakja is.

Ha a napnak udvara van, az rendesenesőre és harmatra, télen pedig dérre és hóramutat, mi ha hirtelen megszűnik, utána tar-tós szárazság következik.

Ha a tyúkok délután korán elülnek – más-nap igen szép idő lesz, de ha késő estig kintmaradnak – másnap esni fog.

Ha az esthajnal rézszínű, eső vagy szélvárható.

Ha az ülük vijjognak, kérik az esőt.Ha jégeső esik, hányjál az udvarra nyást,

vaskalánt, fogót, és a jég esővé változik.Ha Kata napja kopog, karácsony lo-

csog – és fordítva.Ha Medárd vagy Margit napján esik az

eső, negyven napig esős idő lesz, ha egyikenesik, a másikon nem, akkor vegyes nyárlesz, ha mindkettőn szép idő van, akkorhosszú, száraz, meleg nyár lesz.

Ha nap mentekor a felleg megég, más-nap szél lesz. Ha a nap tisztában búvik el,másnap szép idő lesz, ha fellegben, eső lesz.

Ha Szent György napján a Tömös torkakizöldül, vagy a nyúl el tud bújni a búzában,jó termés lesz.

Ha virágvasárnap rossz idő van, akkorhúsvétkor jó lesz.

Mátyás napján kijön a medve a barlang-jából, ha havat talál, elviszi, ha nem, akkorhoz.

Süt a nap és esik az eső: az ördög veri afeleségét.

Tiszta idő: ha a nap tökéletes gömb alak-jában kel fel, vagy ha a nap előtt csekélyfehér folt látszik, vagy ha több homályosfelleg van is, de azokat a felkelő nap ma-gába szívja és elemészti.

Zivatar: ha a kelő nap előtt sötét színűfelhők találhatók.

Kovács Lehel István

pag. 18