AGATHA CHRISTIE MALLOWAN

Így éltünk Mezopotámiában

FordítottaBorbás Mária

A verseket fordítottaN. Kiss Zsuzsa

A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Agatha Christie Mallowan: Come, Tell Me How You Live

Fontana/Collins, London, 1990

Minden jog fenntartva!Jelen kiadvány sem részben, sem egészben nem másolható, nem

sokszorosítható, sem elektronikus,sem mechanikai eljárással. Bárminemű felhasználása

csak a kiadó írásos engedélyével történhet.

Copyright © Agatha Christie Mallowan, 1946© Partvonal Könyvkiadó, 2008

Hungarian translation © Borbás Mária, 1994© N. Kiss Zsuzsa, 1994

A borítót Bóna Endre tervezte

Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2008, 2009www.partvonal.hu

Felelős kiadó a Partvonal Könyvkiadó ügyvezetőjeMegbízott kiadóvezető Nagy SonjaFelelős szerkesztő Bárányi Vivien

Szaklektor B. Szűcs Margit

Szeretettel ajánlom ezt a csapongó krónikátférjemnek, Max Mallowannek, az ezredesnek,

Hupának, Macnek és Guilfordnak

Tartalom

Egy tellnek tetejénBevezetés

ElőszóElső fejezet

Indulunk SzíriábaMásodik fejezetFelderítő úton

Harmadik fejezetA Habúr és a Dzsagdzsag

Negyedik fejezetAz első évad Csagar Bázárban

Ötödik fejezetSzezonvég

Hatodik fejezetUtunk végén

Hetedik fejezetÍgy éltünk Csagar Bázárban

Nyolcadik fejezetCsagar és Brák

Kilencedik fejezetMac megérkezikTizedik fejezet

Irány: Er-Rakka!Tizenegyedik fejezet

Isten veled, Brák!Tizenkettedik fejezet

Ain el AniszBefejezés

Egy tellnek tetején

Az esetet, ha hallanák,Rendre elmondom én:

Leltem egy ifjú koponyátEgy tellnek tetején.

„Ki ön?” tudakoltam legott.„És mi járatba van?”

Válasza mint vér könyvlapotÖntözte meg agyam.

Így szólt: „Vén csetres kell nekem,Az őskorból való,

Ilyesmit aztán végtelen

Felméricskélni jó,Majd (mint önnél) szó szót követ,

Csak tudományosabbS kétszerte terjedelmesebb

A bősz vitairat!”

De nekem terven járt eszem,Milliomost ölök,

S jégre kerül-e a tetemVagy furgonban görög.

Kapkodván hát a válaszértS kicsinyég reszketeg

Kiáltottam: „Ön hogyan él,Mikor, hol és minek?”

Derűs, szelíd válasza ez:„Nekem mind hihetőbb,

Akkor volt élni érdemes,Ötezer év előtt!

A Kr. u.-ból forduljon át,Megszokja, semmi vész,

Ha kettesben ásunk tovább,Többé vissza se néz!”

De nekem teán járt eszem,Arzént belé, de hogy?

A messzi Kr. e. idegen,Megemészteni sok.

Felsóhajtottam, mire kérEz ifjú oly derék…

S kiáltottam: „Ön hogyan él,S mit művel voltaképp?”

Így szólt: „Gyűjtöm a kacatot,Amit más odahagy,

Kartoték lesz mellé s fotók,S megy haza a csomag.

Nem dőlnek érte aranyak,Rézért sem eladó:

Múzeumleltári darab,Polcra sorolni jó.

Vagy őskori pajzán szobor-Amulett a lelet:

Nem bírtak, annyit igazol,A vérükkel ezek!

Amúgy pompás szórakozás;Nem dús a pályabér,

De a régész korral se vásÉs százhúszig elél!”

Ekkor mint buzgó hallgatóKaptam sugallatot:

Hullát, ne légyen porfogó,Sós vízben forralok.

Hálálkodtam, hasznomra voltA bölcs szakértelem;

Közöltem, markába csapokÉs elígérkezem.

S ha mai napság savhoz ért(Véletlen) a kezem,

Ha edény csördül, amiért(Mint sulykot) elvetem,

Ha folyót látok, s neszelekMesszi sikolyra én,

Sóhaj feszíti keblemet,Az ifjú főt idézve meg.

Ki halk szavú volt s réveteg,Ki messzi múltba révedett,Ki bezsebelt cserepeket,Ki tudósan értekezett,S hosszú szókra taníta meg,Míg parázsló tekintetetAz anyaföldre szegezett,Bizonyítva érdekemet,Szükséges némely ismeret,Mit, ha ásunk, fellelhetekEgy tellnek tetején!

Bevezetés

Némelyik könyv olvasásakor az ember magában szüntelenül mosolyog, sőt − olykor-olykor azon kapja magát, hogy felkacag. Ilyen könyv az Így éltünk Mezopotámiában is − és az olvasása tiszta gyönyörűség.

1930-ban történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt egy akkor már igen ismert írónővel: Agatha Christie-vel. Agatha Bagdadban ismerkedett meg a Wooley házaspárral, Leonarddal és Katherine-nel, és elfogadta meghívásukat Urba, ahol már több évadon át folytattak ásatást. Amikor Agatha hazautazott, kísérőül melléje adták fiatal munkatársukat, Max Mallowant, hogy útközben mutassa meg a látnivalókat. Ha már a véletlen ilyen kellemesen összehozta őket, nem sokat teketóriáztak: még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és így kezdődött közös életüknek ez a hosszú, boldog és kreatív szakasza.

Agatha egy pillanatig sem érezte, hogy hírneve akadályozhatná benne, hogy részt vegyen férje munkájában. Kezdettől fogva tevékeny részt kért Maxnek Irakban és Szíriában folytatott ásatásaiból, hősiesen állt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet a messze földön folytatott ásatásokon, rendre kérdezhették: „Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?” − Ő pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy könnyed könyvben felel meg.

Még a második világháború előtt kezdett hozzá az Így éltünk Mezopotámiában megírásához, s ha a háborúban végzett munkájának négy évére félretette is, a könyv mind szellemét, mind tartalmát tekintve a 30-as évek terméke. Agatha kiegyensúlyozott, jól nevelt polgárasszony lévén nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az emberi lét tragédiáinak sem, mint a komédiának és az örömöknek. És akkoriban a Közép-Keleten folytatott archeológiai munkát még nem terhelte túl a tudomány, sem a laboratóriumi technika. Abban a világban az ember a londoni Victoria pályaudvaron beszállt egy pöfögő mozdony vontatta, kényelmes, kellemes vonat pullmankocsijába, zsebkendőjét lobogtatva búcsúzott összesereglett rokonaitól, Calais-ban felszállt az Isztambulba tartó Orient expresszre, és szépen megérkezett Szíriába, ahol, hála a franciáknak, példás rend várta, remek koszt, és mindenre kiterjedő ásatási engedély. Sőt mi több − Agatha éppoly gátlástalanul tréfálkozhatott az ásatáson dolgozó arabok, kurdok, örmények, törökök és jezidi ördögimádók rovására, ahogyan az oxfordi diplomások sem vették rossz néven, ha rajtuk csattant a tréfa. De éppen úgy megkapta a magáét Max, sőt, maga Agatha is…

A szerző „aprómunkának” minősíti könyvét, amely „a mindennapi teendők, események könnyű krónikája.” Valójában olyan ügyes kézzel dolgozta össze, hogy a varrások sehol sem látszanak ezen az öt különböző ásatási periódus során megörökített eseménysorozaton. Az első évad 1934 végén kezdődött, amikor az expedíció a tell nevű városhalmokat mérte fel, Szíria északi részén, a Habúr folyó partjain. Céljuk az volt, hogy megállapítsák, hol lenne a

legérdemesebb hozzáfogni az ásáshoz.Max kitűnő ítélőképességét dicséri, hogy a megvizsgált ötven

tell közül Csagar Bázárt és Brákot szemelte ki − amikor ugyanis a következő négy évad során itt folytattak ásatást, mindkét lelőhely nagyban öregbítette az ókori Mezopotámiáról szerzett ismereteinket. Agatha pedig igen nagy önfegyelemről tett tanúságot: könyvét nem terheli túl archeológiai részletekkel, hogy az olvasmány mindvégig könnyű és kellemes maradjon.

A kezdetleges körülmények között, a különféle kultúrák ütközőpontjain a mindennapi cselekedetek és történések is annyira különlegesek, hogy tökéletesen lekötik az olvasó figyelmét: rengeteg gondot okoztak az emberek és a gépek egyaránt, hát még az egerek, a denevérek, a pókok, a bolhák, meg a „hasmarsot” előidéző kórokozók! Agatha bűbájos humorral adja elő az epizódokat, de nem csak ebben rejlik könyvének érdeme. A bűnügyi regényeiből ismert remek jellemábrázoló készséggel állítja elénk az expedíciók során megismert különösnél különösebb alakokat.

Agatha, szerénységben, alig említi, milyen fontos szerepet játszott az expedíció gyakorlati munkájában. Futólag jegyzi meg, micsoda küzdelembe került, míg sötétkamra nélkül sikerült előhívnia a fényképeket, megfelelő körülmények híján névcédulával ellátnia a leleteket − de még ez sem minden. Amikor idővel olyan szerencsés voltam, hogy egy hetet tölthettem Mallowanéknál Moszul mellett, Nimrudban, meglepve tapasztaltam, milyen hősies munkával teremti meg Agatha a ház rendjét, és varázsolja az asztalra a pompás ételeket. Minden egyes évad kezdetén visszavonult kis szobájába, hogy írjon, mihelyt azonban az ásatás egyre több munkát követelt, félretette a maga dolgát, és minden energiáját a leleteknek szentelte. Hajnalban kelt, elkísérte Maxet szemleútján, katalogizált, cédulázott, és ottlétemkor éppen a Sulmanu-Asaredu erődből felszínre bukkant, finom mívű elefántcsont tárgyak tisztítását végezte. Ma is látom magam előtt, amint szemügyre veszi a faragványokat, kezében a porolásra emelt ecset, fejét félrehajtja, és elégedetten mosolyog végzett munkája láttán.

Ha erre a pillanatra gondolok, egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy Agatha Christie rengeteg időt áldozott ugyan a régészetre, de lelkében mégis független maradt tőle. Élvezte a messze földön folytatott régészéletet, és könyveiben nem egy részletét fel is használta. Alaposan megismerkedett a témával, de sohasem merült el benne − élvezettel nézte mint külső szemlélő.

Az Így éltünk Mezopotámiában lapjai elárulják, milyen gyönyörűségét lelte Agatha az ottani vad tájban, az ott élő emberekben. Gondoljunk például arra a jelenetre, amikor Max meg ő egy kis tűzhányó peremén ülve, virágok között költik el ebédjüket.

„Csodálatos ez a mélységes béke. Elborít a boldogság, s ráébredek: mennyire szeretem ezt az országot, mennyire teljes és boldogító ez az élet…” Könyvének rövid zárszavában pedig, felidézve a háborús esztendők előtti legszebb emlékeit a Habúr partjáról, kijelenti: „Ennek az egyszerű beszámolónak a megírása nem volt robot, hanem szeretetszolgálat.” És ez kétségtelenül így igaz, mert ha a mindennapi események némelyike fájdalmas vagy fonák, azt is belső sugárzás hatja át. Ezért van az, amit a bevezetés elején mondtam, hogy ezt a könyvet olvasni − tiszta gyönyörűség.

Jacquetta Hawkes

Előszó

Ez a könyv − felelet. Felelet egy kérdésre, amelyet gyakran feltesznek nekem.

− Szóval Szíriában ástok? Igen? Ugyan, mesélj már róla! Mondd: hogy éltek Szíriában? Sátorban laktok? − És így tovább, és így tovább.

A legtöbb embert persze egyáltalán nem érdekli a dolog. Ez csak amolyan társalgási fordulat. De azért időnként akad egykét ember, akit valóban érdekel.

És a régészet is valahogy ilyenformán faggatja a múltat: „Hát hogyan is éltetek akkoriban?”

Mi pedig csákánnyal, ásóval, kosarakkal − rábukkanunk a válaszra:

„Ezek voltak a főzőedényeink.” „Ebben a hatalmas silóban tároltuk a gabonát.” „Ezekkel a csonttűkkel varrtuk a ruhánkat.” „Ez volt a házunk − itt a fürdőszobánk, ez meg itt a csatornarendszerünk.” „Nézzétek: ebben a kancsóban tartja a lányom a hozományul kapott arany ékszereit.” „Ebben a kis tégelyben van az arcfestékem.” „Ezek? Ó, ezek egészen közönséges főzőedények. Százéval bukkanhattok ilyenekre. A sarki fazekasnál szerezzük be. Ti a Woolworth-nál, azt mondod? A ti időtökben úgy hívják a fazekast?”

Időnként akad egy-egy királyi palota, néha egy szentély, és még annál is sokkal ritkábban egy királyi temetkezőhely. Ezek mind látványos leletek. Az újságok nagybetűs címsorokban adják hírül, ha ilyesmire bukkanunk, a híradó is hozza, a tudományos előadások szólnak róla − egyszóval bekerül a köztudatba. Én mégis azt hiszem, ha valaki ásatással foglalkozik, a mindennapi élet érdekli igazán: hogy hogyan élt a fazekas, a földműves, a szerszámkészítő, a pecsétek és talizmánok mestere − sőt, a hentes, a pék meg a gyertyamártó.

Még egy figyelmeztető mondat, későbbi félreértések elkerülése

végett: ez nem tudományos munka. Nem világít rá a régészet rejtelmeire, csodálatos tájleírások sincsenek benne, széles ívben elkerüli a gazdasági problémák taglalását, nem tér ki a faji kérdésekre, de még a történelemre sem.

Aprómunka ez a könyv − a mindennapi teendők, események könnyű krónikája.

Első fejezet

Indulunk Szíriába

Még néhány hét, és indulunk Szíriába!Ha az ember meleg éghajlatra készül, és ehhez ősszel vagy

télen kell bevásárolnia, bizonyos nehézségekkel számolhat. Abban reménykedett, hogy a tavalyi nyári ruhák „megteszik” − ám optimizmusa alaptalannak bizonyul. Először is azt észleli, hogy − akárcsak a tisztító papírján − valamennyi „folt., pecs., szak.”. (A tetejébe pedig össz., kif. és div. m. − vagyis összement, kifakult és divatja múlt.) Arról nem is beszélve − pedig, óh jaj, sajnos muszáj –, hogy minden, minden: SZŰK!

Irány tehát az áruház! Ahol:− Ilyenkor, természetesen nincs igény nyári holmira, nagysád!

De ajánlhatok aranyos kiskosztümöket sötétebb színekben. XL méretet is tartunk!

Ó, az a gyűlöletes XL! Szégyen gyalázat, hogy az ember az XL skatulyába tartozik! Hát még, hogy ez első pillantásra lerí róla!

(Igaz, akadnak jobb napok, amikor hosszú, egyenes fekete kabátban, nagy szőrmegallérral állunk az eladónő elé, aki biztatóan csiripel:

− Nagysádnak nyilván L a mérete!)Nézem az itt-ott indokolatlan kis szőrmepamacsokkal

pettyezett aranyos kiskosztümöket, a rakott szoknyájukkal, és szomorúan elmagyarázom, hogy én tulajdonképpen mosható selyem- vagy pamutholmit keresek.

− Próbálja meg talán, nagysád, Útiöltözék-osztályunk Hajóútrészlegét!

Nagysád megpróbálja Útiöltözék-osztályunk Hajóútrészlegét. Nem fűz hozzá túlzott reményeket. A hajóutat még manapság is romantikus elképzelések felhője veszi körül. Hajóútra ugyebár lenge leánykák indulnak − mind karcsú, mind fiatal, mind gyűrhetetlen vászonpantallót visel, amely bokában lobog, fenékben olyan szűk, hogy félő: menten szétreped. Lenge leánykák hordják a bájos strandöltözékeket is. Lenge leánykák részére kreáltak a divattervezők − és tartanak az áruházak − tizennyolcféle sortot!

Hajóútrészlegünk légies őrangyala hűvösen végigmér.− Sajnos, nagysád, extra méretet nem tartunk! (Sérti még a

feltevés is: hajóút és extra méret! Hol itt a romantika?)A sötétségben már csak egyetlen reménysugár csillan: Trópusi

osztályunk!Trópusi osztályunkon, amerre a szem ellát: trópusi sisakok.

Barna trópusi sisakok, fehér trópusi sisakok, különleges trópusi sisakok. Valamivel odébb, minthogy a trópusok komolyságához képest frivol árnyalatot jelentenek, női trópusi kalapok széles karimájú kivitelben, vidám árnyalatokban − rózsaszínű, kék, sárga, mint megannyi egzotikus virág. Található továbbá egy életnagyságú faló, valamint lovaglónadrágok széles választéka.

És − mit látnak szemeim?! Íme, a Világbirodalom Építőjének Asszonya számára tervezett kollekció! Santung! Egyszerű szabású santungkosztümök − itt nincs semmi leányos cicoma, itt lepleztetnek a löttyedt bájak, és elférnek az érett idomok. Karomon különféle fazonokkal és méretekkel bevonulok egy próbafülkébe, ahonnan néhány perc múlva mint hamisítatlan, gyarmati memsahib bukkanok elő.

Ha vannak is aggályaim, elfojtom őket. Az öltözék végtére is hűvös és praktikus − és még bele is férek!

Figyelmem ezután az alkalmatos fejfedő felé fordul. Minthogy azonban az évnek ebben a szakában alkalmatos fejfedő nem terem, kénytelen vagyok csináltatni egyet. Márpedig ezt kimondani könnyebb, mint megvalósítani.

Ami nekem kell, amihez ragaszkodom, és amit minden valószínűség szerint sehol sem fogok megkapni, az egy megfelelő méretű filckalap − akkora ugyanis, hogy rámenjen a fejemre. Ilyen kalapot viselt az ember húsz évvel ezelőtt, amikor levitte sétálni a kutyát, vagy játszott egy parti golfot. Manapság azonban, fájdalom, megannyi huncut apróság a módi, amit az ember a fél fülére biggyeszt, a szemébe húz vagy a tarkójára tol, ahogy a divat pillanatnyi szeszélye diktálja. Vagy pedig ott a méteres karimájú trópusi egzotikum. Arany középút nincs.

Türelmesen elmagyarázom, mi a vágyam: kalapom teteje olyan legyen, mint a fent említett trópusi viseleté, a karimája viszont negyedakkora.

− De hiszen a karima arra való, nagysád, hogy védjen a naptól!− Igen, csakhogy ahová én megyek, ott szinte mindig

orkánszerű szél fúj, és a széles karimájú kalap egy percig se maradna meg a fejemen.

− Tehetünk rá gumipántot − ajánlja ő készségesen.− Olyan kalapot szeretnék, aminek a karimája pontosan olyan

széles, mint ezé itt, a fejemen.

− Érteni, nagysád. És lapos legyen a teteje.− Ne legyen lapos a teteje! Azt akarom, hogy a kalap a fejemen

maradjon, szélben, esőben avagy napsütésben!Diadal! Kiválasztjuk a színt − a legmodernebb árnyalatok

közül, amelyeknek olyan cuki a neve: rozsdaszín, iszapszín, porszín, patkányszín és a többi.

Néhány apróbb beszerzés következik, amelyekről előre tudom, hogy feleslegesek, vagy problémákat okoznak. Például a cipzárral csukódó útitáska. Életünket manapság a könyörtelen Cipzár uralja és kuszálja össze. Cipzár a blúzon, elöl, cipzár a szoknyán, hátul, cipzár a síruhán, mindenütt. Még a „kis délutáni ruha” is csupa-csupa cipzár, csak úgy, a móka kedvéért.

Vajon miért? Hisz nincs halálosabb, mint a Cipzár, Amely Bosszút Esküszik Ellened! Sokkal komiszabb kalamajkát okoz, mint bármely közönséges gomb, csat, kallantyú vagy kapocs!

A cipzár hajnalán anyám, akit elbűvölt ez az élvezetes újdonság, elöl cipzárral csukódó fűzőt csináltatott. Kimondhatatlanul keserves következményekkel! Nemcsak hogy a cipzár felhúzása bizonyult gyötrelmes kínszenvedésnek − ráadásul soha többé nem lehetett kinyitni! Csak sebészi beavatkozás révén lehetett megszabadulni tőle. És hála anyám múlt század béli szemérmetességének, nagyon úgy látszott, hogy hátralevő éveit a fűző rabságában fogja leélni, mint holmi kalodába zárt középkori fehérszemély.

Én tehát mindig némi gyanakvással szemléltem a cipzárt. Ám történetesen minden útitáska cipzárral csukódik!

− A hagyományos zár már kiment a divatból, nagysád − vet rám szánakozó pillantást az eladó. − Tessék nézni, milyen egyszerűen működik ez a villámzár! − teszi hozzá biztatóan.

Egyszerűnek valóban egyszerű. Csakhogy, gondolom magamban, a táska pillanatnyilag üres!

− Hát jó − sóhajtok. − Haladjunk a korral…És elfojtva baljós előérzeteimet, megveszem a táskát.Immáron büszkén magamnak mondhatok egy cipzárral záródó

útitáskát, a Világbirodalom Építője Asszonyának kosztümjét, valamint egy − remélhetőleg − megfelelő kalapot.

Ezzel azonban még korántsem értem teendőim végére.Átballagok a Papír- és Írószerosztályra. Veszek néhány

töltőtollat, majd a biztonság kedvéért egy marék golyóstollat − tapasztatom szerint ugyanis az a töltőtoll, amely Angliában példás magatartást tanúsít, mihelyt szabadjára engedik sivatagi környezetben, menten úgy érzi, sztrájkba léphet, s ennek jegyében vagy telefröcsköli tintával arcomat, ruhámat, jegyzetfüzetemet és bármit, ami csak lőtávolságban van, vagy egyszerűen megtagadja a szolgálatot, és

láthatatlanul kapar a papíron. Vásárolok továbbá szerényen két ceruzát. A ceruzának szerencsére kiegyensúlyozott a kedélye, és hajlamos ugyan arra, hogy nyomtalanul eltűnjön, de ennek megvan az ellenszere. Végtére is mi a haszna egy építésznek a társaságban, ha nem az, hogy ceruzát kérjen tőle kölcsön az ember?

Soron következő beszerzésem: négy darab karóra. A sivatag nem kegyes az órákhoz. Néhány ott töltött hét elteltével az óra megelégeli a rendszeres munkát. Az idő, gondolja magában, relatív fogalom. Ezek után pedig vagy meg-megáll napjában nyolcszor-kilencszer, esetenként úgy húsz percre, vagy nekiiramodik, és száguld, akár a veszekedett. Olykor variálja a két módszert. A végén pedig végérvényesen megáll. Az ember akkor előveszi a második karórát, és így tovább. Készenlétben tartok továbbá két darab négy shilling hat pennys órát azon esetekre, amikor a férjem így szól hozzám: − Add kölcsön az órádat, légy szíves, szeretném odaadni a munkavezetőnek!

Arab munkavezetőink, bármennyire kitűnő férfiak, kissé kemény kézzel bánnak mindennemű óraféleséggel. Egyáltalán: nehezükre esik megállapítani, mennyi is az idő. Olykor látni, amint komoly arccal tartanak egy jókora zsebórát, fejjel lefelé, és kínosan koncentrálva próbálják megfejteni, mit mutat. Ami pedig az óra felhúzását illeti − nos, ott akkora az energiáid használás, hogy rúgó legyen a talpán, amelyik bele nem törik!

Megesik hát, hogy az évad végére az expedíció teljes személyzetének nem marad egyetlen ép órája sem. Két négy shilling hat pennys órám arra szolgál, hogy halogassa ennek a sorsszerű pillanatnak a bekövetkeztét.

Csomagolás!A csomagolás tekintetében többféle elmélet létezik. Van, aki

egy-két héttel az utazás előtt elkezd csomagolni. Van, aki indulás előtt fél órával dob be néhány holmit a bőröndjébe. És van gondos csomagoló, aki minden egyes darabot selyempapírba burkol. Mások megvetik a selyempapírt, ötletszerűen hányják be holmijukat a bőröndbe, és sorsára bízzák. Némelyik csomagoló jóformán mindent otthon felejt, amire szüksége lenne. És van, aki irdatlan mennyiségű fölösleges holmit cipel magával.

A régészeti csomagolás legfőbb jellegzetessége, hogy a holmi java része: könyv. Milyen könyveket vigyünk, milyen könyveket vihetünk, milyen könyvekre van hely, milyen könyveket hagyhatunk otthon (még ha beleszakad is a szívünk…). Szent meggyőződésem, hogy minden régész a következő módon csomagol: megállapítja, mennyi bőröndöt engedélyez a hosszútűrő vasúttársaság. Majd ezeket a bőröndöket pukkadásig tömi könyvekkel. Végül pedig roppant kelletlenül kiszed egy-két darabot, és az így nyert helyre ingeket,

pizsamát, zoknikat és más efféle haszontalan kacatot töm.Max szobájába pillantva az a benyomásom, hogy az utolsó

légköbcentiméterig könyvekkel van tele. A könyvhalmazok egy hajszálrésén át meglátom Max aggodalmas arcát.

− Gondolod − kérdi Max –, hogy ez mind elfér?A válasz oly nyilvánvalóan tagadó, hogy kegyetlenség lenne

kimondani.Délután fél ötkor Max megjelenik a szobámban, és

reménykedve megkérdezi:− Nem volna még egy kis hely a bőröndödben?Hosszú évek tapasztalata megtaníthatott volna rá, hogy erre a

kérdésre határozott ,,Nem!”-mel válaszoljak, ám én tétovázom, és menten le is sújt rám a sors keze.

− Ha el tudnál helyezni néhány darabot…− Csak nem könyveket?!Max meglepetten néz rám.− Hát persze hogy könyveket! Mi mást?Majd válaszra sem várva bőröndömhöz csörtet, és két irdatlan

fóliánst csap a Világbirodalom Építője Asszonyának gondosan összehajtogatott santungkosztümje tetejébe.

Méltatlankodva felkiáltok − de már későn.− Ugyan! − legyint Max. − Hiszen itt még rengeteg hely van! −

És lenyomja bőröndöm fedelét, ami azonban makacsul ellenáll, s nem hajlandó becsukódni.

− Még most sincs egészen tele − mondja Max, az optimista.Ebben a pillanatban szerencsére elvonja a figyelmét egy mintás

kartonruha, amely egy másik bőröndben fekszik.− Hát ez mi?Közlöm, hogy egy ruha.− Érdekes − ingatja a fejét Max. − Az eleje csupa

termékenységi motívum…Ha az emberlányának régész a férje, fel kell készülnie rá, hogy

a legártalmatlanabb ruhamintának is ki lehet mutatni (a legtudományosabban) az eredetét.

Fél hatkor Max könnyedén megjegyzi, hogy most talán elmegy, és vesz néhány inget, zoknit, miegymást. Háromnegyed óra múlva ér haza, és méltatlankodva közli, hogy az üzletek hatkor bezárnak. Mint mindig, mondom erre én, amire ő azt válaszolja, hogy ezt még sohasem vette észre.

Most pedig közli, nincs egyéb dolga, mint „rendbe tenni az iratait”.

Este tizenegykor, amikor felmegyek lefeküdni, Max még az íróasztalánál ül (amit fejvesztés terhe mellett nem szabad senkinek rendbe rakni, de még leporolni sem), könyékig ellepik a levelek,

számlák, nyomtatványok, vázlatrajzok, számtalan edénycserép, valamint tömérdek gyufaskatulya, amelyekben azonban nem gyufa van, hanem különféle korszakokból származó gyöngyök.

Hajnali négykor Max izgatottan megjelenik a hálószobában, kezében egy csésze tea, és közli: végre megtalálta azt az anatóliai leletekről szóló roppant érdekes cikket, amelyet júliusban elvesztett. Hozzáteszi továbbá: reméli, nem ébresztett fel.

Már hogyne ébresztett volna fel, mondom erre én, és szíveskedjék talán nekem is hozni egy csésze teát.

Max visszatér a teával, és jelenti, hogy egy csomó számlát is talált, amelyekről pedig azt hitte, hogy réges-rég ki vannak fizetve. Mivel hasonló élményben már nekem is volt részem, megegyezünk abban, hogy az ilyesmi igen lehangoló.

Reggel kilenckor felszólítanak, mint a család nehézsúlyú tagját, hogy üljek rá Max dagadozó bőröndjére.

− Ha alattad se csukódik be − mondja lovagiatlanul Max –, igazán nem tudom, mit tehetnénk!

Minekutána véghezvittük az emberfeletti cselekedelet − hála túlsúlyomnak –, visszatérek szobámba, hogy megküzdjek a magam problémájával is. Ami − ó, az én próféta lelkem! − nem egyéb, mint a cipzáras táska. Üresen, az üzletben, egyszerű, vonzó és praktikus darabnak látszott. Milyen vidáman fickándozott rajta ide-oda a cipzár! Most, pukkanásig tele, emberpróbáló ügyességet kíván a becsukása. A két szélét matematikai pontossággal kell összeilleszteni, ám épp amikor lassan útjára indul a cip, komplikáció lép fel, hála a toalett-táskám sarkának. Amikor a cipzár végre be van csukva, szent esküvéssel fogadom, hogy ki sem nyitom, amíg Szíriába nem érünk!

Jobban meggondolva, ez lehetetlen. Hát az előbb említett toalett-táska? Öt napig utazzam mosdatlanul? Ám e pillanatban még ez a kilátás is vonzóbbnak tűnik, mint hogy megint nekiveselkedjem a cipzárnak!

Hát igen, elérkezett a nagy pillanat, és most már csakugyan elindulunk. Megszámlálhatatlan fontos dolog maradt elvégezetlenül: a mosodában, szokás szerint, nem készült el a holmink; a tisztító, Max nagy bánatára, nem állta a szavát − de mit számít az efféle semmiség? Hiszen útra kelünk!

Habár néhány pillanatig nagyon úgy fest a dolog, hogy mégsem. Max bőröndjei, csalóka külsejük ellenére, meghaladják a taxisofőr erejét. Max meg ő vállvetve küszködnek a kofferokkal, s végül, egy járókelő segítségével, sikerül mindet begyömöszölni a taxiba.

Elhajtatunk a Victoria pályaudvar felé.Drága Victoria − a nagyvilág kapuja –, hogy imádom

kontinentális peronodat! S általában: hogy imádok minden vonatot! Lelkesen szívom be kénes illatát: annyira különbözik a hajó halovány, fensőbbséges, enyhén olajos szagától, amely mindig a fenyegető rosszullét baljós előérzetével tölti el lelkemet. Hanem a vonat − a hatalmas, horkoló, pöfögő, barátságos vonat, irdatlan, zakatoló mozdonyával, gőzpamataival − mintha türelmetlenül ösztökélne: − In-dul-junk már, in-dul-junk már, in-dul-junk már! − A vonat: jó barát. Osztozik hangulatodban, hiszen te is azt hajtogatod: induljunk már, induljunk már, induljunk már!

Fülkénk ajtaja előtt összesereglettek hozzátartozóink, hogy elbúcsúztassanak. Folyamatban vannak az ilyenkor szokásos ütődött beszélgetések. Az örökkévalóságnak szóló búcsúszavak patakzanak ajkamról − mi a teendő a kutyákkal, a gyerekekkel, hová küldjék utánunk a postát, a könyveket, az otthon felejtett holmit, „azt hiszem, a zongorán hagytam, de lehet, hogy a fürdőszobában, a polcon”. Újra és újra elhangzik mindaz, ami már százszor elhangzott, és amit merőben fölösleges újra és újra elmondani.

Maxet körülveszik rokonai, engem az enyémek.Nővérem könnyek között tudatja: érzi, hogy soha többet nem

fogjuk viszontlátni egymást. Nem hat meg különösebben, hiszen kivétel nélkül mindig ugyanezt érzi, valahányszor Keletre indulok. És mitévő legyen, kérdi, ha Rosalind vakbélgyulladást kap? Semmi okát nem látom, miért kapna tizennégy esztendős lányom vakbélgyulladást, és nem jut eszembe elmésebb válasz, mint hogy „Lehetőleg ne te magad operáld meg!” Nővérem ugyanis köztudomásúlag szívesen nyúl az ollóhoz, legyen szó kelések felszúrásáról, hajvágásról, ruhaszabásról − és tagadhatatlanul szerencsés a keze.

Max meg én rokonokat cserélünk. Drága anyósom lelkemre köti, hogy nagyon vigyázzak magamra, érzékeltetvén, hogy tudja: emelt fővel indulok a veszedelembe.

Felhangzik a vonatfütty, utolsó elhadart szavak szeretett titkárnőmhöz. Lenne olyan szíves elintézni mindent, amire nekem már nem jutott időm? Szidja le megfelelő mértékben a mosodát meg a tisztítót, adjon ajánlólevelet a szakácsnőnek, küldje utánam a könyveket, amik már nem fértek be bőröndömbe, szerezze vissza az esernyőmet a Scotland Yardról, válaszoljon udvariasan annak a lelkésznek, aki legutóbbi könyvemben negyvenhárom nyelvtani hibát fedezett fel, nézze át a megrendelendő vetőmagvak listáját, húzza ki a tököt és a paszternákot… Jó, jó mindent elintéz, és ha válsághelyzet áll be otthon vagy az irodalmi életben, azonnal táviratoz. Nem szükséges, mondom. Tekintse magát teljes jogú helyettesemnek. Azt csinál, amit akar. Rémülten néz rám, és megígéri, hogy mindenre nagyon fog vigyázni. Újabb vonatfütty! Elköszönök nővéremtől, és bevallom: nekem is az az érzésem, hogy soha többé nem látjuk viszont

egymást, és talán Rosalind mégis vakbélgyulladást kap… Szamárság, mondja a nővérem, miért kapna vakbélgyulladást? Beszállunk a fülkébe, a vonat felhördül, és nekilódul − elindultunk!

Mintegy negyvenöt másodpercig szörnyen érzem magam, de mihelyt elmarad mögöttünk a Victoria pályaudvar, egyszeriben elönt a lelkesedés. Útra keltünk az izgalmas, gyönyörű Szíria felé!

A pullmankocsiban van valami nagyvonalú, sőt: fennhéjázó, bár korántsem annyira kényelmes, mint egy közönséges első osztályú fülke sarokülése. Csakis és kizárólag Max poggyásza miatt szoktunk pullmannal utazni, közönséges fülke ugyanis nem fogadná be ezt a mennyiséget. És amióta egy személypoggyászként feladott bőröndünk elkallódott, Max nem hajlandó kockáztatni drágalátos könyveit.

Megérkezünk Doverbe; a tenger viszonylag nyugodt. Én mindenesetre visszavonulok a hölgyek pihenőjébe, lefekszem, és borús gondolatokkal foglalkozom. A hullámok mozgása mindig ilyesmire indít. De szerencsére hamar Calais-ba érkezünk, és a francia hajópincér előkerít egy nagydarab, kék zubbonyos férfiút, aki gondjaiba veszi poggyászomat.

− Madame a vámnál fogja találni − mondja.− Hányas a száma? − kérdezem. A hajópincér méltatlankodva

néz rám.− Madame! Mais c’est le charpentier du bateau!Illendően szégyenkezem − csak néhány perc múlva jut

eszembe, hogy a kapott válasz voltaképpen nesze semmi, fogd meg jól. Csak azért, mert az illető férfiú történetesen a hajóács, miért tudnám könnyebben megkülönböztetni a többi néhány száz kék zubbonyos férfiútól, aki versenyt kiabálja, hogy „Quatre-vingt treize” (kilencvenhárom) és a többi? Egymagában amiatt, hogy hallgat, még nem biztos, hogy azonosítani tudom az én emberemet. Sőt, tovább megyek: azért, mert ő a charpentier du bateau, biztos, hogy tévedhetetlenül rátalál az ő középkorú angol hölgyére egy egész sereg középkorú angol hölgy között?

Mire idáig érek elmélkedésemben, felbukkan Max, és közli: talált hordárt, aki hajlandónak mutatkozik poggyászom menedzselésére. Elmagyarázom, hogy a charpentier du bateau már elvitte, mire Max megkérdi, miért hagytam. Jobb lett volna, ha valamennyi poggyászunk együtt marad. Ezzel egyetértek, mentségemül viszont felhozom, hogy a tengeri utazás mindig is károsan befolyásolta szellemi képességeimet.

− Sebaj − mondja erre Max –, majd a vámnál mindent összeszedünk.

Azzal belevetjük magunkat az ordítozó hordárok pokoli kavargásába, utána pedig farkasszemet nézünk a francia nők egyetlen igazán kellemetlen válfajával − a Nőstény Vámtisztviselővel. Benne

aztán nyoma sincs se sármnak, se sikknek, semmiféle vonzó női tulajdonságnak. Kutat, kémlel; hitetlen hangon ismétli: − Pas de cigarettes? Cigaretta nincs? –, végezetül pedig, kelletlen morgás közepette, krétával ráfirkant néhány rejtelmes hieroglifát bőröndjeinkre. Végre-valahára átkelhetünk a sorompón, ki a peronra, ahol már vár a Simplon Orient expressz, hogy átutazzon velünk Európán.

Sok-sok évvel ezelőtt, ha a Riviérára vagy Párizsba utaztam, mindannyiszor elbűvölt Calais-ban az Orient expressz látványa, és elfogott a sóvárgás, hogy utazhassam vele. Most már meghitt, régi barát, de a láttán mégis elfog az izgalom. Felszállok rá! Rajta vagyok! Bent ülök a kék kocsiban, amely az egyszerű CALAIS−ISZTAMBUL feliratot viseli. Ez a legkedvesebb vonatom. Imádom a tempóját: Allegro con furore kezdi, vad sietségében, hogy végre maga mögött hagyja Calais-t meg a Nyugatot, imbolyog, kattog, engem pedig ide-oda dobál; majd fokozatosan lassít − rallentando –, ahogy kelet felé tart, aztán szép, egyenletes legatóban folytatja útját.

Másnap hajnalban felhúzom a redőnyt, nézem a svájci hegyek félhomályos körvonalát, majd csakhamar alászállunk az itáliai síkságra, és elhaladunk a bájos Stresa és a szép kék tó mellett. Később elegáns kis vasútállomás következik − mindössze ennyit látunk Velencéből. Aztán a tenger partján Triesztig, és már bent is járunk Jugoszláviában. A tempó egyre lassul, az állomásokon mind tovább időzünk, a pályaudvari órák a legváltozatosabb időpontokról tájékoztatnak. Nyugat- és Közép-Európa után már Kelet-Európában vagyunk. Az állomások nevét izgalmas, valószínűtlen betűk hirdetik. Pocakos, renyhe mozdonyunk kiváltképp fekete és fertelmes szagú füstöt ereget. Az étkezőkocsiban rejtelmes pénznemek jelennek meg az étlapon, és idegen formájú ásványvizes üvegek az asztalon. A velünk szemben ülő kis francia úr hosszú percekig némán tanulmányozza az étlapot, majd felnéz, és elfogja Max pillantását. Érzelemtől átfűtött hangja szenvedélyesen felcsap: − Le change des Wagons Lits, c’est incroyable! Hihetetlen, milyen az átváltási kurzus az étkezőkocsiban! − Az átjáró túloldalán egy karvalyorrú barna férfi sztentori hangon követeli, hogy közöljék vele fogyasztása ellenértékét a) frankban, b) lírában, c) dinárban, d) török fontban, e) dollárban. Miután a hosszútűrő pincér teljesíti a kérést, az utas némán számol, s matematikai zsenialitását bizonyítva végül lepengeti a számára legelőnyösebb pénznemet. Utóbb elmagyarázza, hogy ezzel az eljárással sikerült öt egész pennyt megtakarítania!

Reggelre kelve felbukkannak a vonaton a török vámosok. Ráérősen dolgoznak, és mélységes érdeklődést tanúsítanak poggyászunk iránt. Vajon miért hoztam magammal ennyi cipőt? − tudakolják. Cigarettát viszont nem hoztam egy szálat sem, hangzik

erre a válaszom, ugyanis nem dohányzom − miért ne hozhattam volna még néhány pár cipőt? A vámos láthatólag ésszerűnek tartja a magyarázatot. No és mi ez a fehér por ebben a fémdobozban?

Rovarirtó, magyarázom. Nem érti. Gyanakvó pillantást vet rám összevont szemöldöke alól. Láthatóan kábítószercsempészt vél nyakon csípni bennem. Nem fogpor, mondja, nem is púder − hát akkor micsoda? élénk pantomim-előadásba kezdek. Élethűen vakarózom, majd „elfogom” a tettest. „Megszórom” az ülést, az ablakkeretet. Ah, már érti! Hátraveti fejét, harsányan hahotázik, és jó néhányszor elismétel egy török szót. Hát nekik lesz a por! Kollégájával is megosztja a mókás értesülést. Még akkor is nevetnek, amikor átmennek a szomszéd fülkébe. Most megjelenik a hálókocsi-kalauz, és oktatásban részesít bennünket. Az útlevélvizsgálatnál meg fogják kérdezni, mennyi pénz van nálunk − effectif, vous comprenez? Imádom ezt az effectif szót − annyira pontosan érzékelteti, hogy az embernek effektíve a kezében van a pénz! Önöknél − folytatja a kalauz − pontosan ennyi meg ennyi effectif lesz − és meghatározza az összeget. De nálunk több van, közli Max. − Nem számít. Ha ezt mondják, ezzel csak zavart okoznak. Meg fogják mondani, hogy van önöknél hitellevél, ennyi meg ennyi úticsekk, és pontosan ennyi effectif. − Majd magyarázólag hozzáteszi: − Őket nem érdekli, ugyebár, hogy mi van önöknél, de a válasz legyen en règle (szabályszerű). Azt fogják mondani, hogy ennyi meg ennyi, és kész.

Hamarosan megjelenik a pénzügyeket felügyelő úr. Még el sem hangzott a válaszunk, már le is írta. Minden szabályszerű − en règle. És már meg is érkeztünk Isztambulba! Ide-oda kanyargunk furcsa, zsalus faházak között, távolabb tömör kőbástyák villannak ki imitt-amott, jobbra pedig fel-feltűnik a tenger.

Isztambul kissé megzavarja az embert − ha benne vagy, nem látsz belőle semmit! Ha már magad mögött hagytad az európai oldalt, és a Boszporuszon átkeltél Ázsiába, Isztambult akkor pillantod csak meg igazán. Ma reggel igazán gyönyörű − tisztán ragyog a páratlan ég, a minaretek a magasba szöknek. − La Sainte Sophie nagyon gyönyörű − mondja egy francia úr.

Mindenki bólogat, csak én maradok ki az általános lelkesedésből. Sajnálatos módon nem tartozom az Aja Szófia bámulói közé. Bizonyára az ízlésemben van a hiba, de hát ez ellen mit sem tehetek. Szerintem az Aja Szófiát ugyancsak túlméretezték. Minthogy azonban restellem ízlésbeli eltévelyedésemet, inkább nem szólok egy szót sem.

Haidar Pasába érve átszállunk a várakozó vonatra, s amikor végre elindul, hál’ istennek reggelihez ülhetünk! Éppen jókor, mert már kishíján éhen pusztulunk. Egész napos, gyönyörű út következik a Márvány-tenger kanyargós partja mentén. A távolban szép kis

szigetek pettyezik a vizet. Mintegy századszor gondolom el: milyen jó is volna, ha nekem is lehetne egy ilyen szigetem! Előbb-utóbb szinte mindenkit megfertőz ez a gondolat. Az ember szabadságra vágyik, magányra − no meg arra, hogy szabaduljon a mindennapi gondoktól. Bár ha jobban meggondolom, nem is szabadság lenne, inkább rabság. A háztartás mindenestül a szárazföldtől függne. Az ember szüntelenül hosszú-hosszú listákat írna: hús kell, kenyér kell, ez kell, az kell, a házimunkát meg egymaga végezhetné, hiszen ki szegődne el cselédnek egy szigetre, ahol se barát, se barátnő, se mozi?! Sőt, még autóbusz-összeköttetés sincsen, ha éppen a rokonait szeretné meglátogatni. Persze egy déltengeri sziget egészen más volna. Ott az ember elüldögélne, ölbe tett kézzel, az érett gyümölcs egyenesen a szájába pottyanna, nem volna mosogatás, nem lenne gond a zsíros mosogató tisztogatása. Igaz, én csak egyetlenegyszer láttam valódi déltengeri szigetlakókat − amint éppen vastag, zsíros bifszteket ettek, és csupa maszat volt az abrosz.

Nem, nem; ha sziget − legyen álomsziget! Ahol nincs söprés, portörlés, ágyazás, mosás, mosogatás, bevásárlás, lámpatisztogatás, krumplihámozás, szemétkihordás. Az álomszigeten fehér a homok és kék a tenger − és tündérház áll a tenger és alkonyég között, és az almafán aranymadár dalol…

Ábrándjaimnak e pontján Max megkérdezi, mire gondolok. Válaszom egyetlen szó:

− Édenkertre!− Várj csak, míg meglátod a Dzsagdzsagot! − mondja erre

Max.− Olyan gyönyörű? − kérdem, amire Max azt válaszolja, hogy

fogalma sincs, de mindenesetre a világnak figyelemreméltóan érdekes pontja, és voltaképpen senki nem tud róla semmit!

A vonat hasadékban kapaszkodik felfelé, a tenger elmarad mögöttünk.

Másnap reggelre elérkezünk a Kilikiai Kapukhoz, és elénk tárul a földkerekség egyik legszebb panorámája. Mintha a világ peremén állnánk, és lepillantanánk az Ígéret Földjére − és az ember úgy érzi magát, ahogyan Mózes érezhette. Mert mi sem léphetünk az Ígéret Földjére… A puha, párás sötétkék szépség olyan világ, amelyet soha senki el nem érhet: a falvak, városok, mihelyt odaérkezünk, a közönséges, mindennapi világba valók − és nem fogad bennünket ez az elvarázsolt szépség, amely most amonnan lentről int hívogatva felénk…

A vonat fütyül. Visszamászunk a fülkénkbe.Aleppóba érünk. Onnan tovább Bejrútba, ahol majd vár ránk az

építészünk, és ahol indul a munka, mert a Habúr- és a Dzsagdzsag-vidék előzetes felmérése alapján fogjuk kiválasztani az ásatásra

alkalmas halmot.Első, úgymond, hogy lőjünk egy nyulat. A mi esetünkben

pedig az az első, hogy találjunk egy halmot. És mi éppen erre készülünk.

Második fejezet

Felderítő úton

Bejrút! Kék tenger, kanyargós öböl, a part hosszában párás, kék hegyek. Ilyen a panoráma a szálloda teraszáról. Kertre néző hálószobámból csupa-csupa lángvörös mikulásvirágot látok. A magas, fehérre meszelt szobának van egy árnyalatnyi börtön jellege. A csapokkal, lefolyóval ellátott mosdó benne a legmodernebb darab. A mosdó fölött, a csapokhoz csatlakoztatva, nagy szegletes tartály. Teteje leemelhető; tartalma: áporodott szagú víz, ami csak a hideg csappal van összekötve!

A vezetékes víz igencsak botladozva ért el Keletre. Nem ritka eset, hogy a hideg csapból forró víz folyik, és viszont! Feledhetetlen emlékem egy fürdő valamelyik újonnan felszerelt „nyugati” fürdőszobában, ahol a félelmetes meleg csapból töméntelen mennyiségű tűzforró víz zúdult alá, hideg vizet azonban egy cseppnyit sem nyerhetett az ember. A meleg csapot viszont nem lehetett elzárni, az ajtón pedig beszorult a retesz!

A mikulásvirágot elragadtatva, a mosakodási lehetőségeket némi kétséggel szemlélem, amikor kopogtatnak az ajtón. Alacsony, zömök örmény jelenik meg, és behízelgő mosolyt vet rám. Kitátja a száját, lemutat a torkába, és buzdítóan így szól: − Manger! (Enni!)

Ezzel az egyszerű eljárással a legszerényebb értelmi képességekkel felruházott személynek is tudomására hozható, hogy az étteremben felszolgálják az ebédet.

Max már vár rám, új építészünk, Mac társaságában, akit eddig nem volt szerencsém megismerni. Néhány nap múlva elindulunk három hónapos táborozó expedíciónkra, hogy a terepen felkutassuk az ígéretes ásatási pontokat. Útitársunk lesz Hamudi, vezető, filozófus és barát minőségben, férjem régi barátja és az Urban végzett ásatásoknak évekig munkavezetője. Két ásatási periódus között szegődik mellénk az őszi hónapokra.

Mac feláll és udvariasan üdvözöl, majd letelepszünk igen jó, habár némileg zsíros ebédünkhöz. Igyekszem nyájasnak szánt megjegyzéseket intézni Machez, aki azonban menten gátat vet igyekezetemnek, mert válaszai ilyesmiben merülnek ki: − Valóban? − Csakugyan? − Igen?

Ez némileg ellankaszt. Az a kényelmetlen előérzetem támad,

hogy ifjú építészünk alighanem olyasfajta embernek bizonyul, akinek a társaságában szörnyen gátlásos leszek, és teljesen ütődöttnek érzem magam. Az az idő, hál’ istennek, már elmúlt, amikor kivétel nélkül mindenkinek a társaságában eluralkodtak rajtam a gátlások. Mire középkorú lettem, sikerült szert tennem némi lelki egyensúlyra és társadalmi jártasságra. Időnként vállon is veregetem magam, hogy az az ostoba félszegség már mindenestül a múlté. − Túl vagyok rajta − közlöm magammal büszkén. Aztán valahányszor ezt gondolom, megint szembetalálkozom valakivel, akinek a hatására újból elfog az ütődött idegesség.

Hasztalan mondogatnám magamnak, hogy ez a Mac nevű ifjonc alighanem maga is roppant félszeg, és éppen a félszegsége indítja arra, hogy magára öltse védekező páncélját − hűvösen fensőbbséges modorának, enyhén megemelintett szemöldökének, önmagam által is értelmetlennek tudott szavaim iránti − látszólag udvarias − figyelmének hatására lehervadok, és azon kapom magam, hogy még az iméntieknél is nagyobb ostobaságokat hordok össze. Az étkezés vége felé Mac szemrehányásban is részesít.

− Ez aligha valószínű − mondja egy (történetesen az angolkürttel kapcsolatban tett) merőben értelmetlen megjegyzésem hallatán.

Persze tökéletesen igaza van. Egyáltalán nem valószínű.Ebéd után Max megkérdi, mi a véleményem Macről. Óvatosan

csak annyit válaszolok, hogy nem látszik túlságosan élénk társalgónak. Ez kiváló tulajdonság, véli Max. El sem tudom képzelni, mondja, milyen az, ha az ember a sivatagban meg van áldva valakivel, akinek be nem áll a szája! Épp ezért szemeltem ki őt, mondja, mert csendes pasasnak látszik.

Van benne valami, bólogatok. Max kifejti, hogy Mac bizonyára félszeg, de alkalmasint hamarosan feloldódik. − Nyilván meg van rettenve tőled − teszi hozzá kedvesen.

Lélekemelő gondolat, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy megfelel a valóságnak.

Mindenesetre igyekszem némi lelki tréningben részesíteni magamat.

Először is, közlöm magammal, korodat tekintve Mac anyja lehetnél. Továbbá írónő vagy − méghozzá ismert írónő. Mit akarsz: egy regényalakod a Times keresztrejtvényének volt egyik definíciója! (A hírnév csimborasszója!) Mi több: az Expedíció Vezetőjének vagy a felesége! Vedd végre tudomásul: ha itt valaki keresztülnézhet valakin, az te vagy, nem ez a névtelen fiatalember!

Később elhatározzuk, hogy elmegyünk vacsorázni. Bekopogok Machez, hogy tartson velünk. Elhatároztam ugyanis, hogy természetesen, barátságosan fogok viselkedni.

A szoba hihetetlenül rendes. Mac egy összehajtogatott takarón ül, és naplót ír. Megjelenésemre udvarias érdeklődéssel felnéz.

− Eljönne velünk vacsorázni?Mac feláll.− Köszönöm!− Utána pedig bizonyára szívesen felderítené a várost − vélem.

− Jó mulatság ismeretlen helyen körülszaglászni.Mac megemelinti szemöldökét.− Valóban? − kérdi hűvösen.Kissé elkedvetlenedve indulok a hallba, ahol Max már vár.

Mac méla csöndben fogyasztja el bőséges vacsoráját. Max a jelenben étkezik, de a gondolatai valahol Kr. e. 4000-ben járnak.

Amikor az utolsó sütemény is elfogyott, felriad álmodozásából, és azt javasolja: menjünk, nézzük meg, mi van a teherautónkkal.

Elmegyünk hát teherautó-nézőbe, ami Ford alvázra szerelt helybeli karosszéria. Azért fanyalodtunk erre, mert sehol sem kaptunk megfelelően jó állapotban levő használt darabot.

A felépítmény határozottan optimista szerkezetnek tűnik; amolyan Inshallah jellegű. Magas, rangos kinézete olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Maxet kissé aggasztja, hogy Hamudi még nem bukkant fel, pedig már Bejrútban kellett volna várnia ránk.

Mac megvetően elutasítja a városnézés gondolatát, és visszavonul hálószobájába, hogy összehajtott takaróján ülve folytassa a naplóírást. Kíváncsian töröm a fejem, vajon mit írhat a naplójába.

Korai ébresztő. Hajnali öt órakor felpattan hálószobánk ajtaja, és egy hang jelenti arabul:

− Megjöttek a munkavezetők!Hamudi és két fia ellenállhatatlanul megnyerő modorukban

benyomulnak a szobába, megragadják és homlokukhoz érintik a kezünket.

− Slon kefek? Megvan minden kényelmük? Kullis zen. Nagyon jó. El hamdu lillah! El hamdu lillah! Mind dicsérjük Istent!

Kitöröljük szemünkből az álmot, teát hozatunk, Hamudi és fiai kényelmesen lekuporodnak a padlóra, és elújságolják egymásnak Maxszel a legfrissebb híreket. Engem a nyelvi korlátok kirekesztenek a társalgásból. Már előadtam tejes arab tudományomat. Elepedek még egy kis alvásért, és hőn óhajtom, bárcsak a Hamudi család józanabb időpontra halasztotta volna üdvözlő látogatását. De persze tudom, hogy számukra mi sem természetesebb, mint így köszönteni bennünket.

A tea hatására egészen felébredek, és Hamudi különféle megjegyzéseket intéz hozzám, Max fordít, majd tolmácsolja az én válaszaimat. Hamudiék ragyognak a boldogságtól, és én megint csak

megállapítom, hogy milyen aranyosak mind a hárman.Teljes gőzzel folynak az előkészületek − megvásároljuk a

szükséges élelmiszert; sofőrt és szakácsot fogadunk, felkeressük a Service des Antiquités-t, kellemes ebédet költünk el Seyrig úr, az igazgató és elbűvölő felesége társaságában. Kedvesebbek már nem is lehetnének − mellesleg szólva az ebéd is kitűnő.

Nem osztom a török vámos véleményét, miszerint túlságosan sok a cipőm, és elindulok, hogy vásároljak még néhány párat! Bejrútban élvezet cipőt vásárolni. Ha nincs megfelelő szám, két nap alatt elkészítik méretre − a bőr remek, és a cipőt mintha a lábadra öntötték volna. Nem tagadom − gyengém a cipővásárlás. Nem merek majd Törökországon át hazautazni!

A bennszülöttnegyedben bóklászva érdekes anyagot vásárolunk − vastag, fehér selyem, arany vagy sötétkék selyemhímzéssel. Néhány selyemabát is veszünk, ajándékul az otthoniaknak. Maxet lenyűgözi a rengeteg fajta kenyér. Akibe csak egy cseppnyi francia vér szorult, imádja a jó kenyeret. A franciának a kenyér fontosabb más ételnél. Fülem hallatára mondta egyszer a Services Spéciaux egy tisztje egyik kollégájának valamelyik magányos határállomáson: − Ce pauvre garcon! Il n’y a mênre pas de pain là has, seulement la galette Kurde! Szegény fiú! Még kenyerük sincs, csak kurd lepényük! − és hangját áthatotta a mélységes szánakozás.

A bankkal is hosszadalmas és bonyolult ügyleteink vannak. Valahányszor Keleten támad dolgom bankokkal, mindig megdöbbent, mennyire vonakodnak bármilyen ügyletet lebonyolítani. Udvariasak, sőt egyenesen elragadóak, de szívós kitartással igyekeznek elkerülni minden tényleges ügyintézést. − Oui, oui − suttognak együttérzéssel. − Ecrivez une lettre! − írjon levelet! − És tovább ejtőznek, abban a boldog tudatban, hogy megint egyszer sikerült elhárítaniuk mindennemű tevékenységet.

Amikor az ember mégis kiprésel belőlük valamilyen cselekvést, menten bosszút állnak − bonyolult módon, „les timbres” segítségével. Ahány irat, ahány csekk, ahány tranzakció − mind glédába állva várja, hogy rákerüljön a bélyeg. Szerény összegek cserélnek gazdát, sűrű egymásutánban. És amikor az ember már felsóhajtana, mert azt hiszi, mindennel végzett, ott magasodik előtte az új akadály!

− Et deux francs cinquante centimes pour les timbres, s’il vous plaît. (És két frank ötvenet kérünk még bélyegre.)

Ügyeink nagy sokára mégiscsak lebonyolódnak, megíródik számtalan levél, felragasztódik hihetetlen mennyiségű bélyeg. A banktisztviselő megkönnyebbülten felsóhajt: végre megszabadul tőlünk. Kimenőben még halljuk, amint szigorúan így szól a soron

következő alkalmatlankodó ügyfélhez:− Ecrivez une lettre, s’il vous plaît.Hátravan még a szakács meg a sofőr szerződtetése.Elsőnek a sofőrprobléma oldódik meg. Hamudi befut, és

sugárzó arccal közli, hogy óriási szerencse ért minket − kitűnő sofőrt sikerült szereznie.

− Hogyan tett szert erre a kincsre? − érdeklődik Max.Mint kiderül, roppant egyszerűen. A kincs a rakparton

ácsorgott, s mivel jó ideje munkanélküli, és már teljesen lerongyolódott, hajlandó igen szerény bérért a szolgálatunkba állni. Úgyhogy már a kezdet kezdetén takarékoskodunk!

És honnan lehet tudni, vajon jó sofőr-e a kincs? Hamudi egy legyintéssel intézi el a kérdést. A pék kemencébe veti a kenyeret és megsüti. A sofőr a volánhoz ül és vezet!

Max különösebb lelkesedés nélkül rááll, hogy felfogadja Abdullahot, ha különb nem kínálkozik. Abdullahot ismerkedő beszélgetésre invitáljuk. A megszólalásig hasonlít egy tevéhez, és Max sóhajtva megállapítja: az az egy biztos, hogy igen butának látszik, és ez mindig megnyugtató. Ugyan miért? − tudakolom, amire Max azt válaszolja: mert nincs annyi esze, hogy tisztességtelen legyen.

Bejrútban töltött utolsó délutánunkon kikocsizunk a Kutya folyóhoz, a Nahr el-Kelbhez. A belföld felé futó erdős hasadékban épült kávézóban jó kávét iszunk, utána kellemes sétát teszünk az árnyas völgyben.

Nahr el-Kelb legvonzóbb tulajdonsága azonban az, hogy megszámlálhatatlan háború hadseregei meneteltek erre, és hagyták itt átvonulásuk tanújeleit. Láthatók itt egyiptomi hieroglifák − II. Ramszesz korából –, és asszír meg babilóniai seregek hetvenkedő emlékei. Látható Tiglátpilézer alakja. Kr. e. 701-ben I. Szanhérib hagyott maga után írásos nyomot. Átvonult itt Nagy Sándor − az ő emlékét is megörökítették. Aszárhaddon és Nabúkadnezár is megemlékezett győzelmeiről, s végül nevüket az ókorhoz fűzték Allenby katonái 1917-ben. Soha el nem unom annak az agyonfaragott sziklafalnak a látványát. Maga a megjelenített történelem…

Elragadtatásomban lelkesen Machez fordulok, és megkérdezem, hogy ugye szerinte is szörnyen izgalmas, Mac felvonja udvarias szemöldökét, és minden érdeklődést nélkülöző hangon megjegyzi, hogy valóban roppant érdekes…

A következő izgalmas mozzanat teherautónk megérkezése, majd a rakomány elhelyezése. Első pillantásra látszik, hogy a karosszéria „fejnehéz”, vagyis rossz az egyensúlyi helyzete. Imbolyog, meg-megbókol, de mindezt oly méltóságteljesen − sőt: fenségesen –, hogy menten elkereszteljük Queen Marynek.

Queen Mary mellé még egy „taxit” is bérelünk − koros Citroënt, amelyet egy Aristide nevű nyájas örmény vezet. Felfogadunk egy Isza nevű búbánatos szakácsot, akinek szinte gyanúsan jók a bizonyítványai. És végre, végre elérkezik a nagy nap, amikor útra kelünk − Max, Hamudi, jómagam, Mac, Abdullah, Aristide és Isza –, hogy az elkövetkező három hónap során jóban-rosszban társak legyünk.

Első felfedezésünk, hogy Abdullah a világon a legpocsékabb sofőr, a második, hogy a szakács igen vacak szakács, a harmadik, hogy Aristide jól vezet, de a taxija minden elképzelést alulmúl.

A parti úton hagyjuk el Bejrútot. Mögöttünk marad a Nahr el-Kelb, balra terül el a tenger. Kis fehér házak csoportjai és bájos, homokos partú kis öblök mellett haladunk el, a sziklák közén apró barlangok. A legszívesebben kiszállnék és megfürödnék, de hát ha egyszer istenigazában elindultunk életcélunk felé… Nagyon is hamar elkanyarodunk a tengertől, és hosszú-hosszú hónapok telnek el, mire viszontlátjuk.

Aristide, szíriai módi szerint, szüntelenül tülköl. Nyomunkban bukdácsol, imbolyog derék hajónk, a „fejnehéz” Queen Mary.

Elmarad mögöttünk Büblosz, ritkulnak a fehér házikók. Jobboldalt sziklás hegyoldal.

Aztán elkanyarodunk; irány: a belföld és Homsz.Homszban van egy jó szálloda − igen-igen finom szálloda,

értesülünk Hamuditól.A szálloda nagyszerűsége főleg magában az épületben

nyilvánul meg. Roppant tágas; kövezet folyosói végtelenek. A vízvezetékrendszere, ó fájdalom! annál kevésbé nagyszerű. Irdatlan hálószobái vajmi kevés komfortot kínálnak. Tiszteletteljesen megszemléljük a magunkét, azután Max meg én elmegyünk városnézőbe. Előbb még meggyőződünk róla, hogy Mac az ágya szélén ül, mellette az összehajtogatott takaró, és komolyan körmöl a naplójába.

(De mit írhat a naplójába Mac?! Homsz látnivalói iránt a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítja.)

Lehet, hogy neki van igaza, látnivaló ugyanis édeskevés akad.Elfogyasztjuk pocsékul elkészített ál-európai vacsoránkat, és

nyugovóra térünk.

Utunk tegnap még a civilizáció határain belül vitt bennünket. Ma egy csapásra mögöttünk marad a civilizáció. Egy-két óra elteltével már egy tenyérnyi zöldet sem látni sehol. Csupa merő barna homoksivatag, ameddig a szem ellát. Az út − vagyis inkább csapás − megtévesztő. Ritkás időközönként egyszer csak fel-felbukkan a semmiből egy teherautó.

Nagyon meleg van. A hőség, az egyenetlen út, a taxi komisz rugózása meg a lenyelt és a bőrünkbe ivódott por hatására szörnyen megfájdul a fejem.

Van valami elrémítő, de ugyanakkor lenyűgöző ebben a mindennemű növényzettől megfosztott, irdatlan világban. Nem olyan lapos, mint Damaszkusz és Bagdad között a sivatag. Itt az ember minduntalan hepehupákon kel át. Hamarosan úgy érzem magam, mintha homokszem volnék gyerekkorom tengerparti homokvárai között.

És hétórányi hőség, és egyhangúság, és elhagyatott világ után − Palmüra!

Mert Palmürában épp ez a varázslatos: karcsú, krémszínű szépsége egyszer csak mesés módon kiszökken a forró homok kellős közepéből! Fantasztikusan gyönyörű és hihetetlen, színpadiasan valószínűtlen, mint valami álom. Udvarok, szentélyek, töredezett oszlopok…

Sohasem tudtam magamban eldönteni, voltaképpen milyennek is látom Palmürát. Mindig az az álomkép lebeg előttem, ahogyan legelőször megpillantottam. Szaggató fejfájásom közepette elhomályosult szemem lázálomnak vélte. Ez nem igaz − ez nem lehet igaz!

És aztán egyszer csak embertömeg közepén találjuk magunkat − vidám francia turisták kacagnak, kiabálnak, csattogtatják fényképezőgépüket. Egy takaros épület − a szálloda − elé húzunk és megállunk.

Max sietősen figyelmeztet:− Ne törődj a szaggal. Idővel megszokja az ember.Hát ezt bizony meg kell szokni! A szálloda belseje igazán

aranyos; jó ízlésről tanúskodik. De a hálószobát csakugyan áthatja a csatornaszag.

− Valójában egészséges szag − nyugtat meg Max.És a bűbájos idősebb úr, aki, mint megtudom, maga a

tulajdonos, nagy nyomatékkal kijelenti:− Mauvaise odeur, oui! Malsain, non! (Rossz szag, de nem

egészségtelen.)Ebben megegyezünk. Egyébként engem nem is zavar.

Beveszek egy aszpirint, iszom egy csésze teát, és lefekszem. Később majd megnézek mindent − de most nincs más vágyam, mint sötétben pihenni.

Titokban kissé csalódott vagyok. Ilyen pocsék utazónak bizonyulnék − én, aki mindig is élveztem az autózást?!

Amikor azonban egy óra múlva felébredek, úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Alig várom, hogy megnézhessem a látnivalókat.

Ezúttal még Mac is hajlandó elszakadni a naplójától!

Élvezetes délutánt töltünk a látnivalók csodálatával.Jócskán eltávolodtunk már a szállodától, amikor összefutunk a

francia társasággal. Szörnyen lehangoltak. Az egyik hölgynek, aki (mint a többi is) magas sarkú cipőt visel, letört a cipősarka, és egyszerűen nem képes visszagyalogolni a szállodához. Mint kiderül, taxin jöttek ki idáig, de a taxi lerobbant. Szemügyre vesszük. Ebben az országban, úgy látszik, csupán egy taxiféleség létezik. Ez a példány hajszálnyira olyan, mint a miénk − tönkrenyúzott kárpitozás, a karosszériát mintha madzaggal kötözték volna össze. A hosszú, vézna, szír sofőr lankadtan kotorász a motorházban.

Aztán megrázza a fejét. A franciák magyaráznak. Tegnap érkeztek repülővel, és holnap repülnek vissza. A taxit egy délutánra bérelték a szállodában, és tessék: most lerobbant! Mi lesz szegény Madame-mal? Impossible de marcher, n’est-ce pas, avec un soulier seulement. (Fél pár cipőben lehetetlenség járni.)

Kifejezzük együttérzésünket, és Max lovagiasan felajánlja a mi taxinkat. Majd visszamegy a szállodába, és elhozza. Ha kétszer fordul a kocsi, mindannyiunkat hazaviheti.

Az ajánlatot harsány lelkendezés és sűrű hálálkodás fogadja, és Max elindul visszafelé.

Barátságos csevegésbe kezdek a francia hölgyekkel, Mac pedig visszavonul tartózkodásának bevehetetlen bástyája mögé. Ha valaki megkísérli bevonni a társalgásba, kurta Oui vagy Non a válasz, és szerencséjére nemsokára békén hagyják. A francia hölgyek hízelgő érdeklődést tanúsítanak utunk iránt.

− Ah, Madame, vous faîtes le camping?Elbűvöl ez a kifejezés. Le camping! Egyszeriben sportnak

tűnik tőle kalandos vállalkozásunk!Bizonyára igen kellemes lesz le camping, véli egy másik hölgy.Igen, bólogatok, valószínűleg nagyon kellemes lesz.Telik-múlik az idő, cseverészünk, kacarászunk. Nagy

meglepetésemre egyszer csak megpillantom Queen Maryt, amint felénk imbolyog. Kormányánál Max − szerfelett dühös ábrázattal.

Miért nem a taxival jött? − tudakolom.− Azért − mondja Max és a fogát csikorgatja –, mert a taxi itt

van! − És drámai mozdulattal a megátalkodott taxira mutat, amelyet még akkor is kutató tekintettel fürkész az ösztövér és optimista szíriai.

Meglepett felkiáltások; én pedig már értem, miért volt annyira ismerős ez a taxi. − De hiszen mi ezt a kocsit béreltük ki a szállodában! − protestál az egyik francia hölgy. Mindez azonban nem változtat a tényen, magyarázza Max, hogy ez a mi taxink.

Később kellemetlen magyarázkodás Aristide-dal. Egyik fél sem hajlandó elismerni a másik fél igazát.

− Én felfogadtam a taxit is, magát is három hónapra, igaz? −

tudakolja Max. − Hogy jut eszébe, hogy ilyen gyalázatos módon bérbe adja másoknak, a hátam mögött?

− De hát nem maguk mondták − kérdi a sértett ártatlanság hangján Aristide –, hogy ma délután nem lesz rá szükségük?! Hát nem természetes, hogy szert teszek egy kis külön keresetre? Megbeszéltem a barátommal, hogy körülviszi Palmürában ezt a társaságot. Miért bántja ez magukat, ha egyszer nincs szükségük a kocsira?

− Azért bánt − magyarázza Max –, mert először is nem ebben állapodtunk meg, másodszor pedig a kocsi most javításra szorul, és nagyon valószínű, hogy holnap nem tudunk továbbutazni!

− Emiatt ne nyugtalankodjanak − mondja Aristide. − Ha kell, a barátom meg én egész éjjel fennmaradunk!

Azt ajánlja is, mondja kurtán Max.És lássanak csudát: másnap reggel a hűséges taxi ott vár ránk

az ajtó előtt, a volánnál a mosolygós Aristide, akiben változatlanul nyoma sincsen bűntudatnak.

Megérkezünk az Eufrátesz partján fekvő Deir-ez-Zórba. Irgalmatlan a hőség. A város csúnya és büdös. A Services Spéciaux bocsát előzékenyen a rendelkezésünkre néhány szobát, a városban ugyanis nincs európai szálloda. Szép kilátás nyílik a széles, barna folyóra. A francia tisztviselő gyengéden az egészségi állapotom felől érdeklődik, és kifejezi reményét, hogy nem éreztem túlságosan terhesnek az autózást a hőségben. − Madame Jacquot, tábornokunk felesége complètement knock out volt, mire ideért.

Roppant találónak érzem a kifejezést. Csak abban reménykedem, hogy jómagam nem leszek complètement knock out, mire végzünk a felméréssel!

Zöldséget és rengeteg tojást vásárolunk, úgy megpakoljuk a Queen Maryt, hogy valósággal zokog a rugózata, aztán elindulunk, hogy végre-valahára csakugyan megkezdjük a felmérést!

Buszaira! Itt még rendőrőrs is van. Max nagy reményeket fűz ehhez a helyhez, mivel itt folyik össze az Eufrátesz a Habúrral. A szemközti parton feküdt a római Circesium.

Buszaira azonban nem váltja be reményeinket. Semmi jele ókori településnek a rómaiakén kívül, ami megfelelő megvetésben részesül. − Min Ziman er Rum − jelenti ki Hamudi, és undorral csóválja fejét. Én kötelességszerűen visszhangzom szavait.

A mi szempontunkból ugyanis a rómaiak reménytelenül modernek − jóformán a tegnap gyermekei. A mi érdeklődésünk Kr. e. a második évezredben kezdődik, a hettiták váltakozó szerencséjével, és kiváltképpen a mitanni katonai dinasztiára vagyunk kíváncsiak. Ezekről az idegen kalandorokról csekélyek az ismereteink, de a

világnak ebben a zugában élték virágkorukat, és Wassukkanni nevű fővárosukat nem sikerült mindeddig azonosítani. Harcosok alkották az uralkodó osztályt, leigázták az országot, beházasodtak az egyiptomi királyi házba, és kitűnő lovasok lehettek, mert a Kikkuli nevű mitanninak tulajdonítanak egy értekezést a ló gondozásáról és idomításáról.

No és az ő idejüktől visszafelé számítva persze, egészen a történelem előtti homályos korokig − ahonnan nem származnak írásos feljegyzések, amelyekből csak agyagedények és házalapok, talizmánok és díszek meg gyöngyszemek maradtak fenn, néma tanúiként a hajdanvolt emberek életének.

Buszairában elszenvedett csalódásunk után továbbmegyünk dél felé, Al Mayadinba, bár Max itt sem remél sokat. Azután majd északnak indulunk, a Habúr folyó bal partja mentén.

Buszairában pillantom meg a Habúrt, amely mindeddig puszta név volt a számomra − habár elég gyakran hallottam Max szájából ezt a nevet.

− A Habúr! Az az igazi! Száz meg száz tell!Azután így folytatja: − Ha pedig a Habúr partján nem találjuk

meg, amit keresünk, majd megtaláljuk a Dzsagdzsagnál! Amikor első ízben hallom ezt a nevet, megkérdezem:

− Mi az a Dzsagdzsag?Mesebelinek hangzik!− Ugye még sohasem hallottad hírét? − kérdi kedvesen Max. −

Persze sokan nem hallottak róla − teszi hozzá elnézően.Beismerem bűnös tudatlanságomat, és vétkeimet tetézendő,

hozzáteszem, hogy amíg ő nem említette, a Habúr nevét sem hallottam soha. Ez már meglepi.

− Nem tudtad − kérdi, meglepődve döbbenetes műveletlenségemen –, hogy Tell Halaf a Habúr mentén fekszik?

Tiszteletteljesen halkabbra fogta a hangját, hiszen a történelem előtti agyagedények híres-nevezetes lelőhelyének a nevét vette a szájára!

Megrázom a fejem, de azt már ki sem merem mondani, hogy ha történetesen nem őhozzá megyek feleségül, valószínűleg sohasem hallottam volna Tell Halafról.

Mi tagadás, néha ugyancsak nehéz elmagyarázni a szíves érdeklődőknek, hol fogunk ásatást végezni.

Első válaszom rendszerint csupán egyetlen szó: − Szíriában.− Ó! − emelinti meg szemöldökét az átlagérdeklődő, aki máris

meghökken egy kicsit. − Igen, igen − ráncolja a homlokát –, Szíriában… − Bibliai emlékek mocorognak a tudatában. − Nézzük csak… Ugye, az Palesztina?

− Palesztina mellett van − mondom bátorítóan. − Egy kicsit

feljebb a parton.Ez persze gyenge vigasz, hiszen Palesztina rendszerint a

gyerekkori hittanórákkal asszociálódik, és nem hordoz földrajzi jelentést.

− Nemigen tudom hová tenni − mélyül a homlokránc. – Mégis… Merrefelé ástok? Úgy értem: milyen város közelében?…

− Semmiféle város közelében. A török–iraki határvidéken.A baráti arcon reménytelen kifejezés ömlik el.− De hát csak van a közelben valamilyen város!− Aleppó − bólintok. − Úgy háromszáz kilométerre.Sóhajt. Feladja. Aztán egy pillanatra felderül az arca, és

megkérdezi:− És mit esztek? Gondolom, főleg datolyát, igaz?Amikor közlöm, hogy ürühúst, csirkét, tojást, rizst, zöldbabot,

paszternákot, uborkát, friss narancsot és banánt, a válasz szemrehányó pillantás.

− Nem ilyennek képzeltem a felfedezőexpedíciók életét!

Al Mayadinnál kezdődik le camping.Felállítanak nekem egy széket, s én előkelően trónolok a tágas

udvar avagy khan közepén, miközben Max, Mac, Aristide, Hamudi és Abdullah a sátrak felállításával vesződik.

Kétségtelenül nekem jutott a jobbik rész. A látvány roppant szórakoztató. Erős sivatagi szél fúj, ami cseppet sem segít, és mindenki teljes erejével küszködik. Abdullah az irgalmas Istenhez fohászkodik, az örmény Aristide a szenteket hívja segítségül, Hamudi ordítva, hahotázva buzdítja a többieket, Max dühöng és mindenben hibát talál. Egyedül Mac robotol némán, bár időnként ő is morog valamit az orra alatt.

Végre elkészül a munka. A sátrak kissé részegen dülöngélnek, el-eltérnek a függőlegestől, de állnak. Egyesült erővel szidjuk a szakácsot, aki ahelyett, hogy elkészítette volna a vacsorát, a produkcióban gyönyörködött. Ám szerencsére kéznél vannak a konzervek, a tea is elkészül, s mire a nap lemegy, a szél eláll és a levegő hirtelen lehűl, aludni térünk. Első ízben próbálok megbirkózni a hálózsákkal. Max segítségével végre sikerül bekecmeregnem, de mihelyt benne vagyok, elbűvölően kényelmesnek találom. Minden utazásomra viszek magammal egy igazán pihe-puha pehelypárnát − amitől egy csapásra mennyei kényelemmé változik a pokoli kín.

− Azt hiszem, szeretek sátorban aludni! − mondom elragadtatottan Maxnek.

Aztán hirtelen eszembe jut valami.− Mit gondolsz, nem fognak éjszaka egerek meg patkányok

kergetőzni rajtam?

− Dehogyisnem − mondja derűsen Max, és elszenderül.Ezen a gondolaton rágódom, míg engem is el nem nyom az

álom. Reggel ötkor arra ébredek, hogy felkél a nap, s ideje nekem is felkászálódnom, és elkezdeni az új napot.

Al Mayadin szomszédságában kiábrándítóak a halmok.− Római! − morog undorral Max. Ennél megvetőbb szó nincs

is a szótárában. Idejében elfojtom a kikívánkozó megjegyzést, hogy azért a rómaiak is elég érdekesek voltak, Max hanglejtésével megismétlem: − Római –, és elhajítok egy megvetésre méltó edénytöredéket. − Min Ziman… er Rum − nyomatékosítja Hamudi.

Délután Durába látogatunk, ahol amerikaiak folytatnak ásatást. Kellemes a vizit, az amerikaiak elbűvölőek. Mégis úgy érzem, lohadóban van az érdeklődésem a leleteik iránt, és egyre nehezebben tudok részt venni a beszélgetésben, vagy akár csak követni is.

Annál mulatságosabb a beszámolójuk arról, milyen nehezen találtak kezdetben munkásokat.

A világnak ezen az isten háta mögötti részén merőben új gondolat bérért dolgozni. Az expedíció merev elutasításba vagy tökéletes értetlenségbe ütközött. Elkeseredésükben a francia katonai hatóságokhoz fordultak. Azonnal megérkezett a hatásos válasz. A franciák letartóztattak kétszáz embert, vagy amennyire éppen szükség volt, és kirendelték őket kényszermunkára. A rabok igen nyájasak voltak, hangulatuk kiváló, és szemmel láthatólag élvezték a munkát. Este megmondták nekik, hogy másnap jöjjenek el megint − de egyetlen szál se jelent meg. Ismét a franciák segítségéhez folyamodtak, azok meg ismét letartóztatták a kívánt létszámot. A kényszermunkások megint csak dolgoztak, látható élvezettel. De harmadnap megismétlődött az egész: a munkások nem jelentek meg, működésbe lépett a francia erőszakszervezet.

Végül fény derült az ügyre.− Nem szívesen dolgoznak nekünk?− Dehogyisnem. Otthon nincs semmi dolguk.− Hát akkor miért nem jönnek el mindennap?− Szívesen jönnénk, de hát meg kell várnunk, amíg az asker (a

katonaság) értünk jön. Mondhatom, nagyon haragosak voltunk, amikor nem jöttek értünk! Hiszen az a kötelességük!

− De mi azt szeretnénk, ha úgy dolgoznának nekünk, hogy ne az askernek kelljen összeszednie magukat!

− Milyen érdekes gondolat!Az igazi meglepetés pedig akkor következett be, amikor hét

végén megkapták a bérüket.Ki érti ezeket az idegeneket?…− Itt a francia asker parancsol. Joguk van értünk jönni,

börtönbe dugni bennünket, vagy elküldeni ide magukhoz, hogy felássuk a földet. De miért adnak nekünk pénzt? Mire kell a pénz? Nincs semmi értelme!

A végén mégiscsak behódoltak a különös nyugati szokásoknak, bár sűrű fejcsóválás, sőt zúgolódás közepette. Hét végén elfogadták ugyan a bérüket, de az askerre változatlanul nehezteltek. Elvégre azoknak a dolga volna naponta értük menni!

Ha talán nem is igaz a történet, mindenesetre jól hangzik. Csak ne érezném ilyen hülyén magamat! Mi ütött belém? Zúg a fejem mire visszaérünk a táborba. Megmérem a lázam: 39! Cudarul fáj a gyomrom, és hányinger kerülget. Örülök, hogy végre bemászhatom a molyzsákomba, és lehunyhatom a szemem. Vacsorára még gondolni sem bírok.

Max reggel aggodalmasan érdeklődik: hogy érzem magam.− Mint a halál! − nyögöm ki. Ettől még aggodalmasabb lesz a

pillantása. Csak nem vagyok valóban beteg.Eloszlatom kétségeit. Az Egyiptomban cigánybetegségnek,

Kelet-Európában ukránbetegségnek nevezett kórt kaptam meg. A hasmars nem a legszórakoztatóbb nyavalya a sivatag kellős közepén. Max nem hagyhat itt egyedül, és a sátor belsejében az 50°-ot is meghaladja nappal a hőmérséklet. De a felderítő expedíció nem várhat. Görnyedten kuporgok a kocsiban, lázálmok kísértenek. Amikor elérkezünk egy halomhoz, kimászom, és leroskadok a Queen Mary tömege által nyújtott árnyékban. Max és Mac eközben felballag a halomra, és szemügyre veszi.

Mi tagadás, a következő négy nap maga a tömény pokol! Különlegesen találónak érzem Hamudi egyik történetét − a szultán frissen elrabolt, szépséges felesége éjjel-nappal panaszolta Allahnak, hogy társtalan a sivatagban. Végezetül Allah elunta a rimánkodást, és társakat küldött neki. A legyeket!

Meg tudnám fojtani a szépséges szultánát, amiért felidézte Allah haragját! A felhőként kavargó légyrajok támadásai közepette lehetetlen pihenni.

Keservesen bánom, hogy eljöttem erre az expedícióra, de ezt igyekszem hősiesen titkolni.

Négy nap elteltével − mialatt csupán üres és gyenge teát vettem magamhoz − egyszer csak feléledek. Megint szép az élet. Pukkadásig jóllakom zsírban úszó zöldséges rizseshússal. Úgy érzem, életemben nem ettem még finomabbat!

Vacsora után felkapaszkodunk a halomra, amelynek a lábánál tábort vertünk. Tell Szuvár a Habúr bal partján emelkedik. Itt aztán az égvilágon semmi sincs − se falu, se semmiféle emberi település, még csak egy szál beduin sátor sem.

Fejünk fölött világít a hold, lábunk alatt jókora S kanyart ír le a Habúr. Balzsamos az esti lég a nappali hőség után.

− De aranyos halom! − állapítom meg. − Nem áshatnánk itt?Max szomorúan rázza meg a fejét, és kimondja a vészterhes

ítéletet:− Római.− De kár! Olyan szép itt.− Mondtam neked, hogy a Habúr az igazi! − szól erre Max. −

Hemzsegnek a tellek mind a két partján.Az elmúlt néhány nap során szünetelt bennem az érdeklődés a

tellek iránt, és most örömmel veszem tudomásul, hogy nem sokat mulasztottam. De azért a biztonság kedvéért megkérdezem:

− Biztos, hogy itt nincs olyasmi, amit keresel? − Mi tagadás, nagyon megtetszett nekem Tell Szuvár!

− Éppenséggel volna, csakhogy legalul. Át kellene ásni magunkat a teljes római anyagon. Másutt erre nincs szükség.

− Pedig itt olyan szép és békés minden − sóhajtom. − Sehol egy teremtett lélek.

Ebben a pillanatban a semmiből előbukkan egy vénséges vén ember.

Honnan jöhetett? Lassan, ráérősen a halomhoz ballag. Hosszú fehér szakállával igen méltóságteljes jelenség.

Udvariasan üdvözli Maxet. − Hogy szolgál az egészséged?− Köszönöm, jól. És a tiéd?− Köszönöm, jól.− Hála legyen Istennek!− Hála legyen Istennek!Letelepszik mellénk. Csend. Hosszan hallgatunk, ahogy

errefelé megkívánja a jó modor. Mennyire pihentető ez a csend a Nyugat állandó rohanása után!

Az öregember végül megszólal: Max nevét tudakolja. Max megmondja. Az öreg megforgatja magában.

− Milwan − ismétli. − Milwan… Milyen szép! Milyen könnyű! Milyen ragyogó!

Egy darabig még elüldögél mellettünk. Aztán éppoly csendesen, ahogy jött, távozik. Nem is láttuk soha többé.

Amióta meggyógyultam, megint élvezem az életet. Mindennap hajnalban indulunk, ahány halom az utunkba kerül, megvizsgáljuk, körüljárjuk, felszedegetjük az edénytörmeléket. Amikor a halom tetejére érünk, összehasonlítjuk leleteinket, a hasznosnak ígérkezőket Max felcédulázza, és vászonzacskóba teszi.

Állandó versenyben vagyunk, hogy melyikünk tesz szert a nap legjelesebb leletére.

Lassan megértem, miért járnak a régészek állandóan lesütött szemmel. Hamarosan már nekem sem jut eszembe, hogy körülnézzek, hogy a látóhatárt kémleljem. Már-már én is csak a lábamat nézem, mintha semmi egyéb nem érdekelne.

Mint már azelőtt is gyakran, minduntalan azon jár az eszem, milyen nagy a különbség az egyes fajták között. Mi sem lehetne különbözőbb, mint két sofőrünknek a pénzhez fűződő viszonya. Abdullah egyetlen nap sem mulasztja el, hogy előleget követeljen. Ha tőle függne, felvette volna előre az egész járandóságát, amit alighanem el is vert volna egy hét alatt. Az arabok közismert könnyűkezű módján elszórta volna a kávéházban. Micsoda tiszteletet vívhatott volna ki! Hogy bámulná mindenki!

Az örmény Aristide ellenben vonakodik akár csak egy pennyt is elfogadni a béréből. − Őrizze meg nekem, Kvadzsa, az út végéig. Ha valami apró kiadásom támadna, majd szólok. − Eddig mindössze négy pennyt kért a fizetéséből, mert egy pár zoknit akart vásárolni!

Az állán szakáll sarjad, minek következtében Aristide olyan, mint holmi bibliai alak. Olcsóbb, ha az ember nem borotválkozik, magyarázza. Megtakaríthatja a borotvapenge költségét.

Pedig Aristide nem a maga népe között nevelkedett. Egy alkalommal beduinok mellett haladunk el, akik harsányan köszöntik, és Aristide visszakurjant nekik, lelkes integetés közepette.

− Az anaiza törzsből valók, akárcsak én − magyarázza.− Hogyhogy? − csodálkozik Max.És ekkor Aristide a maga szelíd, derűs hangján, csöndes,

napfényes mosolyával elmeséli történetét. Hogy hogyan vetettek a törökök egy hétéves kisfiút, egész családjával és más örmény családokkal együtt, egy mély verembe. Majd kátrányt öntöttek rájuk, és a kátrányt felgyújtották. Aristide apja, anyja, két testvére elevenen elégett. De ő, aki legalul volt, még élt, amikor a törökök elmentek, és később anaiza arabok találtak rá. Magukkal vitték a kisfiút, és befogadták az anaiza törzsbe. Arabnak nevelték, velük vándorolt, rótta a legelőket. Tizennyolc esztendős korában azonban elment Moszulba, és követelte: adjanak neki olyan iratokat, amelyek a nemzetiségét igazolják. Mivel ő nem arab, hanem örmény! Ám a testvéri szövetség mindvégig fennmaradt, és az anaiza törzs tagjai ma is maguk közé tartozónak tekintik Aristide-et.

Hamudi és Max ugyancsak vígan vannak. Kacagnak, dalolnak, történetekkel szórakoztatják egymást. Ha a derültség már nagyon élénk, megkérem, fordítsák le, miről van szó. Néha már-már megirigylem a jókedvüket. Mactől még most is áthághatatlan korlát választ el. Némán ülünk egymás mellett a kocsi hátuljában. Ha

mondok valamit, Mac komolyan mérlegre teszi minden szavamat, és érdemük szerint válaszol rájuk. Soha még ehhez fogható társadalmi kudarcélményben nem volt részem! Mac viszont igen elégedettnek látszik. Kénytelen-kelletlen csodálom lelki önellátását.

Mindamellett esténként, sátrunk magányában, amikor hálózsákomba bújva előadom Maxnek a napi eseményeket, konokul kitartok amellett, hogy Mac nem egészen emberi. Valahányszor − nagy ritkán − előáll egy eredeti megjegyzéssel, az kivétel nélkül lehengerlő. A lesújtó bírálatban láthatólag komoly élvezetét leli.

A legújabb kellemetlen meglepetés: egyre bizonytalanabbul járok. Mintha a két lábam nem illenék össze. Erezhetően balra húzok. Csak nem valamely trópusi nyavalyának az előjele ez?

Megkérdezem Maxet, észrevette-e, hogy dülöngélek.− Hogyhogy? − néz rám csodálkozva. − Hiszen sosem iszol! −

Aztán szemrehányóan hozzáfűzi: − Pedig, isten látja lelkemet, én mindent megpróbáltam.

Ez újabb, ellentmondásos téma nyitánya. Mindenki hordoz magával élete során holmi szerencsétlen adottságot. Én azt, hogy se a dohányzásban, se az alkoholban nem lelem gyönyörűségemet.

Ha csak rábírhatnám magamat, hogy helytelenítsem e lényeges termékek élvezetét, már vissza is nyerném önbecsülésemet. Csakhogy, épp ellenkezőleg: irigykedve nézem az öntudatos nőket, akik mindent telepotyogtatnak cigarettahamuval, koktélpartikon pedig boldogtalanul igyekszem elhagyott zugra lelni, ahol észrevétlenül elhelyezhetném érintetlen poharamat.

A kitartás sem nyerte el jutalmát. Fél éven át szívtam el rendszeresen egy-egy cigarettát ebéd után és vacsora után, fuldokoltam is egy kicsit, le-lenyeltem némi dohánytörmeléket, és pislogtam, amikor a füst csípte a szememet. Hamarosan rájössz a dohányzás ízére, biztattam magamat. De nem sikerült rájönnöm, próbálkozásom pedig szigorú bírálatban részesült, amennyiben esztétikailag visszataszító és nézni is gyötrelem. Feladtam a harcot.

Amikor összeházasodtunk Maxszel, tökéletes egyetértésben élveztük az asztal örömeit, ínyenc igényeinket bölcs mérséklettel párosítva. Nem kellett azonban hozzá hosszú idő, hogy Max ráébredjen: egyáltalán nem méltányolom a jó italt − sőt, semmiféle italt. Nekifogott oktatásomnak, kitartóan kísérletezett a legkülönfélébb borokkal, megízleltetett velem bordóit, burgundit, és még ég tudja, hányféle vörösbort; sőt: kétségbeesésében már tokajival, vodkával, sőt abszinttel is próbálkozott! A végén feladta. Egyetlen reakcióm az volt ugyanis, hogy némelyik pocsékabb, mint a többi. Max lemondó sóhajjal beletörődött: egy életre az a keserves kilátása, hogy vendéglőkben harcolnia kell egy ital vízért − nekem. Ez, teszi hozzá

Max, évekkel hosszabbítja meg az életét.Ezzel magyarázható fent idézett megjegyzése, amikor

igyekszem együttérzésére apellálni részeg tántorgásom iránt.− Úgy érzem, mintha mindig balra dőlnék − magyarázom.Minden bizonnyal amolyan igen ritka trópusi nyavalyával van

dolgunk, véli Max, amit csak arról lehet megismerni, hogy létező személyről nevezték el. Stephenson-kór vagy Hartley-betegség. Olyasmi, folytatja derűsen, aminek a végső stádiumában sorra lepotyognak a beteg lábujjai.

Fontolóra veszem a biztató perspektívát. Aztán eszembe jut valami. Megnézem a cipőm talpát. És egyszeriben megvilágosodik a misztérium! Amióta eljöttünk Deir-ez-Zórból, körüljártam vagy ötven halmot, különböző szinteken, de mindig meredeken, és mindig úgy, hogy a bal oldalamon volt az emelkedő. Egyszerűen át kell kapcsolnom, vagyis úgy megkerülnöm a halmokat, hogy az emelkedő a jobb oldalamra essen. Idővel egyenletesre fog kopni a cipőm talpa!

Ma nagy és fontos tellhez érkezünk: Tell Adzsázsához, az egykori Arbanhoz. Ide torkollik be a Deir-ez-Zórtól vezető fő csapás, vagyis jóformán elsőrendű útvonalon érezzük magunkat. Látunk is útközben három autót: akár a veszedelem, úgy száguldanak Deir-ez-Zór felé.

A tellt vályogházak bokrai díszítik; a nagy halmon többen elbeszélgetnek velünk. Ez már jóformán civilizáció. Holnap El Haszekába érkezünk, ahol összefolyik a Habúr és a Dzsagdzsag. Ez aztán már maga a civilizáció. Francia katonai állomás, és a világnak ebben a csücskében jelentős város. Ott fogom végre-valahára megpillantani a mesébe illő, sokat emlegetett Dzsagdzsag folyót! Izgatottságomban alig bírok magammal.

El Haszekába érkezésünk valóban tartogat is izgalmakat! A város csúnyácska; néhány utcája van, pár boltja, meg egy postahivatala. Két ünnepélyes látogatást teszünk − egyet a katonáknál, egyet a postahivatalban.

A francia hadnagy roppant szívélyes és segítőkész. Meghív: szálljunk meg nála, de megnyugtatjuk, hogy a sátraink igen kényelmesek, és már fel is vertük őket a folyóparton. Másnapra azonban elfogadjuk vacsorameghívását. A postahivatal, ahová leveleinkért betérünk, már hosszadalmasabb ügy. A postamester házon kívül van, következésképpen a hivatal bezárt. Nagy sokára találunk egy kisfiút, aki hajlandó megkeresni a postamestert. Csakhamar (alig fél óra elteltével!) megérkezik, a modora roppant csiszolt, ünnepélyesen köszönt bennünket El Haszekában, kávét hozat, és csupán hosszas és kölcsönös udvariaskodás után tér a voltaképpeni tárgyra − a levelekre.

− De minek ez a sietség? − kérdi sugárzó arccal. − Jöjjenek el holnap is. Boldog leszek, ha üdvözölhetem önöket.

− Holnap dolgunk van − közli Max. − Szeretnénk most megkapni a leveleket.

No de itt van a kávé! Üldögélünk, kortyolgatunk. Nagy sokára, udvarias buzdítás után, a postamester kinyitja lelakatolt magánirodáját, és nekiáll a kutatásnak. Nagylelkű ember lévén, más európaiaknak címzett leveleket is ránk erőltetnek. − Vigyék csak el − biztat. − Már fél éve itt vannak. Senki sem kereste őket. Igen, igen, biztosan maguknak szólnak.

Udvariasan, ám határozottan visszautasítjuk Mr. Johnson, Monsieur Mavrogordata és Mr. Pye postáját. A postamester csalódottnak látszik.

− Csak ennyit? − kérdi. − Legalább ezt a nagyot vigyék el!Mi azonban csökönyösen csak azokhoz a levelekhez és

újságokhoz ragaszkodunk, amelyeken a mi nevünk olvasható. Előzetes intézkedésünknek megfelelően pénzesutalvány is érkezett, és Max most afelől érdeklődik, hogyan válthatná be. Ez azonban hihetetlenül bonyolultnak ígérkezik. Úgy tűnik, a postamester még sohasem látott pénzesutalványt, és kellő gyanakvással szemléli. Behívja két alárendeltjét, és a kérdést hosszában-széltében megvitatják; igaz, végtelen jóindulattal. Nagy élvezettel tárgyalják az újdonságot, amelyről mindenkinek jogában áll a lehető legeltérőbb véleményt nyilvánítani.

Az ügy nagy nehezen tisztázódik, aláírunk mindenféle nyomtatványt, ekkor azonban kiderül, hogy a postahivatalban nincs egy garasnyi pénz sem! Ezt csak másnap lehet orvosolni, közli a postamester. Majd átszalajt valakit a bazárba.

Kissé elcsigázva távozunk a postahivatalból, és visszaballagunk a folyó mentén kiszemelt táborhelyünkre − némi távolságra El Haszeka mocskától-porától. Szomorú látvány fogad. Szakácsunk, Isza, a konyhasátor mellett ül, arcát tenyerébe temeti, és keservesen zokog.

Mi történt?Jaj neki, szegény fejének, óbégat, vége a becsületének. Kisfiúk

gyűltek köréje és kigúnyolták. Egy figyelmetlen pillanatban kutyák falták fel az elkészített vacsorát. Egy falat nem sok, annyi se maradt, semmi, semmi, csak pár szem rizs!

Borúsan fogyasztjuk az üres rizst, miközben Hamudi, Aristide és Abdullah kórusban kántálják a nyomorult Iszának, hogy a szakács első és legfontosabb feladata: főzés közben szüntelenül, árgus szemekkel vigyázni az ételt, egészen ameddig fel nem tálalja.

Isza úgy érzi, nem tud megfelelni a jó szakács kötelmeinek. Még sohasem szakácskodott (Ez sok mindent megmagyaráz! − jegyzi

meg Max), és szívesebben dolgozna garázsban. Adna-e neki Max bizonyítványt arról, hogy első osztályú gépkocsivezető?

Esze ágában sincs, közli Max, hiszen sohasem látta vezetni.− De hiszen én forgattam a Big Mary kurbliját egy hideg

reggelen! − protestál Isza. − Azt csak látta?!Max ráhagyja. Azt valóban látta.− Nahát akkor! − ragyog fel Isza. − Igazán adhat ajánlólevelet!

Harmadik fejezet

A Habúr és a Dzsagdzsag

Életemben kevés ilyen tökéletes őszi napot láttam, mint amilyenek a mostaniak. Korán kelünk, alighogy megvirrad, forró teát iszunk, tojást eszünk, indulunk. Olyankor még hideg van, két pulóvert húzok magamra, és vastag gyapjúkabátot a tetejébe. Gyönyörű a megvilágítás − igen-igen halvány rózsaszín lágyítja a barnákat-szürkéket. A halom tetejéről nézve elhagyatott világ tárul a szemünk elé. Halmok, halmok mindenütt − talán hatvanat is látni, ha történetesen megszámolná az ember. És ez hatvan ősi települést jelent. Itt, ahol manapság csak a vándor törzsek tagjai hurcolják magukkal barna sátrukat, valaha pezsgett az élet. Vagy ötezer esztendeje ez volt a világ legéletteljesebb pontja. Itt kezdődött a civilizáció, és itt szedem fel a földről egy kézzel formált agyagedény cserepeit, amely a feketével ráfestett pöttyökkel, keresztszemes mintával annak az áruházi bögrének az őse, amiből éppen ma reggel ittam a teámat…

Megvizsgálom a cserépgyűjteményt, amellyel kitömtem a kabátom zsebét (a bélését már kétszer is meg kellett javítanom). Amiből kettő van, abból az egyiket eldobom, majd fontolóra veszem, mivel szállhatok be a Mackel és Hamudival folytatott versenybe, ahol a Mester a bíró.

Hát lássuk csak, miből is áll a tudományunk.Meglehetősen vastag, szürke agyagedény darab, egy fazék

karimájának része (értékes, mert az edény formájára lehet belőle következtetni), valami durva, vörös anyagféle, két töredék festett edényekből, mind a kettő kézzel fonnák, és az egyiken kivehető a pettyes minta (az ősi Tell Halafból való!), egy kovakő kés, egy vékony, szürke fazék aljának darabja, több jelentéktelen festett cserépdarabka, egy pici obszidiántöredék.

Max válogat. A legtöbb darabot könyörtelenül eldobja, mások láttán helyeslő morgást hallat. Hamudi agyag szekérkereket talált. Mac egy edény karcolt töredékét, meg egy szobrocska darabját.

Max az egyesített gyűjteményt vászonzacskóba söpri, gondosan bekötözi, és − szokás szerint − a cédulájára annak a tellnek

a nevét írja, ahonnan a lelet való. Ez a tell történetesen nem szerepel a térképen. Rögvest elkereszteljük Tell Maknek, Macartney tiszteletére, aki az első leletre bukkant.

Amennyire Mac ábrázata egyáltalán bármiféle kifejezésre képes, ezúttal mintha holmi halvány elégedettségféle tükröződne rajta.

Lefutunk a telltől, bemászunk a kocsiba. Lehámozok magamról egy pulóvert. Egyre melegebben süt a nap.

Még két kisebb tellt látogatunk meg, a harmadiknál pedig, amelyik a Habúrra néz, elköltjük ebédünket − kemény tojást, konzerv marhahúst, narancsot és szörnyen szikkadt kenyeret. Aristide teát főz a spirituszfőzőn. Most már igazi hőség van, eltűntek az árnyékok meg a színek. Minden egyenletesen halványsárga.

Szerencse, mondja Max, hogy most végezzük a felmérést, nem tavasszal. Miért? − tudakolom. Azért, mert sokkal nehezebb volna töredékekre bukkanni, ha már mindenhol sarjad a növényzet. Tavaszra itt minden kizöldül, magyarázza. Ez ugyanis a termékeny sztyeppe. Micsoda nagyszerű meghatározás, álmélkodom. Nagyszerű vagy nem nagyszerű, mondja erre Max − ez a hivatalos neve. Ez a termékeny sztyeppe.

Ma felnógatjuk Maryt a Habúr jobb partján Tell Halafig, útközben pedig meglátogatjuk Tell Rumant (baljóslatú név, de valójában nem különösebben római) és Tell Dzsumát.

Ezen a területen valamennyi tell kecsegtet eredménnyel, nem úgy, mint a délebbre fekvők. Gyakori a második és a harmadik évezredből való edénytöredék, és alig található római maradvány. Korai történelem előtti, kézzel készített, festett edény is akad. Nehéz lesz választani a sok tell közül. Max nem győzi hangoztatni − ujjongva, de nem túl eredetien –, hogy semmi kétség: ez a hely az igazi!

Tell Halafot körülbelül olyan szellemben keressük fel, mint a szentélyt látogató zarándokok. Az elmúlt néhány év során annyit hallottam Tell Halaf nevét − szinte el sem hiszem, hogy most csakugyan magát a sokat emlegetett helyet látom. Méghozzá csodaszép helyet, a halom alja körül kanyargó Habúr folyóval.

Felidézem a von Oppenheim bárónál tett berlini látogatásunkat, amikor házigazdánk elvitt bennünket a leleteiből berendezett múzeumba. Max meg a báró úgy öt óra hosszat beszélgettek rendkívül izgatottan. Kezdetben élénk érdeklődésem rohamosan apadt, végül aztán el is halt. Tompa tekintettel néztem a Tell Halafból származó roppant ronda szobrokat, amelyek a báró szerint egyidősek a roppant érdekes edényekkel. Max udvariasan igyekezett kifejteni eltérő nézeteit, de vigyázott, hogy ne mondja ki kerek perec az ellentétes véleményét. Kába szemem tökéletesen egyformának látta valamennyi szobrot. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy csakugyan

egyformák, ugyanis egy kivételével valamennyi gipszmásolat.Von Oppenheim báró, félbehagyva heves értekezését,

imádattól csöpögő hangon így szólt: − Ó, az én gyönyörű Vénuszom! − és elragadtatva megsimogatta a szobrot. Majd tovább értekezett, én pedig sóváran azt kívántam, bárcsak húzhatnám már magam alá a lábam egy kényelmes fotelban!

Tell Halaf felé közeledve sok helyütt bocsátkozunk beszélgetésbe a különböző halmokon. Errefelé számos legenda terjeng a báróról − főleg az aranyban fizetett káprázatos összegekről. Az eltelt idővel arányosan növekszik az arany mennyisége. Óhatatlanul az az érzésem, hogy még a német kormány sem onthatta olyan tömegben az értékes fémet, ahogyan a szájhagyomány emlékezik rá!

El Haszekától északra sok a kis falu, és földművelés jeleit látjuk. A rómaiak óta első ízben akkor települt be a vidék, amikor megszűnt a török uralom, és színre léptek a franciák.

Későn érünk haza. Változik az idő, szél támad; roppant kellemetlen, ahogy a por és homok csapódik az ember arcába, és csípi a szemét. Kellemes vacsorát költünk el a franciák társaságában, bár nehéz volt kicsípnünk magunkat, mert a legtöbb, ami telik tőlünk, hogy én tiszta blúzba bújok, a férfiak pedig tiszta inget vesznek. A vacsora kitűnő, az este igen kellemes. Szakadó esőben térünk vissza sátrunkba. Zaklatott éjszaka; kutyák vonítanak, a sátorlapok csapkodnak, a kötelek nyikorognak a szélben.

Egy időre elköszönünk a Habúrtól, és ma a Dzsagdzsaghoz kirándulunk. Egy egészen közeli, irdatlan halom láttán felserken mohó érdeklődésem, míg rá nem jövök, hogy ez valójában kialudt tűzhányó − a Kavkab.

Úti célunk egy bizonyos Tell Hamidi, amiről jókat hallottunk, de nehéz elérni, mert nem vezet hozzá közvetlen csapás. Árkon-bokron, megszámlálhatatlan kis folyóágyon kell átvágnunk. Hamudi ma délelőtt féktelen jókedvében van. Mac komoran hallgat, és szent meggyőződése, hogy sohasem érünk el a halomhoz.

Hét órát autózunk − méghozzá igencsak fárasztó hét órát, minek során a kocsi több ízben beleragad a sárba, és úgy kell kiásni.

Ilyenkor Hamudi felülmúlja önmagát. Szerinte az autó amolyan alacsonyabb rendű, bár tagadhatatlanul gyorsabb lóféle. Ha egy-egy vízmosás láttán elbizonytalanodunk, Hamudi izgatottan kiabál, és valósággal őrjöngve utasítgatja Aristide-et:

− Gyorsabban − gyorsabban! Ne engedd, hogy a motor megmakacsolja magát! Rajta! Rajta!

Szörnyen elkeseredik, valahányszor Max megálljt parancsol és előremegy, hogy szemrevételezze az új nehézséget. Hamudi elégedetlenül csóválja a fejét. Nem így kell bánni egy csökönyös és

ideges kocsival! − olvashatók le arcáról a gondolatai. Nem kell hagyni, hogy a maga feje után menjen, akkor nem lehet semmi baj.

Számtalan megtorpanás és jó néhány kerülő után, helybéli vezetők felfogadásával végre-valahára célhoz érünk. Tell Hamidi nagyon szép a délutáni napsütésben, és a kocsi a sikerélmény tudatában berreg fel az enyhe kaptatón a tetőre, ahonnan vadkacsáktól nyüzsgő mocsárra nézhetünk le. Még Mac is egy megjegyzésre ragadtatja magát!

− Aha − bólint komor elégedettséggel. − Állóvíz!Ezentúl ez lesz a beceneve!

Felgyorsul és zaklatottá válik az élet. Napról napra nagyobb buzgalommal vizsgáljuk a telleket. A lelőhely kiválasztásánál három lényeges szempontot kell figyelembe venni. Először is: legyen meglehetősen közel egy vagy több faluhoz, hogy munkaerőt toborozhassunk. Másodszor: legyen megfelelő a vízellátás − vagyis: legyen a Dzsagdzsag vagy a Habúr közelében, avagy hozzájuthassunk nem túlságosan moszatos kútvízhez. Harmadszor pedig: legyen megfelelő utalás arra, hogy jó anyagot találhatunk. Minden ásás szerencsejáték − ugyan ki tudná megmondani, azonos időszakból származó hetven tell közül melyik rejt épületet, vagy nagyobb mennyiségű írótáblát, esetleg különleges érdeklődésre számot tartható tárgyak gyűjteményét? Kisebb tell is kecsegtethet jó eredménnyel, sokszor még inkább, mint a nagyobbak, hiszen a jelentékenyebb városokat valószínűleg már a régmúltban kifosztották és lerombolták. A legfontosabb tényező: a szerencse. Számtalanszor előfordult, hogy egy területet részletesen, alaposan kiástak, egymás után több évadban, esetleg érdekes, de nem látványos eredménnyel − aztán alig egy-két méterrel arrébb egyszer csak fantasztikus lelet bukkan felszínre! Csak az az egy vigasztal, hogy akármelyik tellt szemeljük ki, valamit mindenütt találunk.

Egy napra megint átrándultunk a Habúr szemközti partjára, Tell Halafra, és két napot töltünk a Dzsagdzsagnál − iszapos vizű, barna folyó, magas partok között, és véleményem szerint igencsak túlbecsülik –, ahol az egyik tellt − Tell Brák a neve − szerfelett ígéretesnek minősítettük. Jókora halom; a jelek szerint több korszakban volt lakott, a korai történelem előtti kortól az asszír időkig. Vagy két mérföldre van a Dzsagdzsagtól, egy örmény településen, és a közelében elszórtan még néhány falu található. Vagy egyórányi autóútra van El Haszeka, ahonnan kényelmesen beszerezhetjük az utánpótlást. Brák hátránya, hogy magán a tellen nincs víz, bár talán lehetne kutat ásni. Tell Brákot feljegyezzük a lehetőségek közé.

Ma a fő csapáson indulunk El Haszekából El Kámesli felé − ez is francia katonai állomás, Szíria és Törökország határán. A csapás

egy darabig középen fut a Habúr és a Dzsagdzsag között, végül El Kámesli mellett levezet a Dzsagdzsaghoz.

Ha útközben megvizsgáljuk valamennyi tellt, estére nem érhetünk vissza El Haszekába. Elhatározzuk hát, hogy El Kámesliben éjszakázunk, és másnap térünk csak vissza.

A szálas tekintetében eltérőek a vélemények. A francia hadnagy véleménye szerint El Kámesliben az úgynevezett hotel lehetetlen, merőben lehetetlen! − C’est infecte, Madame! Undorító! − Hamudi és Aristide ezzel szemben igen finom szállodának minősíti, teljesen európai, mondják, ágyakkal! Igen, igen − első osztályú!

Elfojtjuk abbéli gyanúnkat, hogy a francia hadnagynak lesz igaza, és nekivágunk.

Két napig szemerkélt az eső, de most megint kitisztult. El Haszeka és El Kámesli között két méter mély folyómeder húzódik, ha megtelnek vízzel, néhány napra megint el lesz vágva az út. Ma épp csak az aljukon csordogál egy kis víz, és különösebb nehézség nélkül sikerül átgázolnunk − mármint Aristide taxijában. Abdullah ugyanis, tántoríthatatlan szokása szerint, legmagasabb sebességben zúdul le, és ugyanúgy próbál a túlsó parton felkapaszkodni. Mihelyt a kocsi nyugalmi helyzetbe kerül, Abdullah lekapcsol kettesbe. A motor méltatlankodik, majd leáll, Abdullah lazán visszacsúszik a folyómeder fenekére, hátsó kerekei tengelyig vízben-iszapban. Valamennyien kiszállunk, és igyekszünk menteni a menthetőt.

Max csúnyán lehordja Abdullahot: miért nem csinálja úgy, ahogyan már százszor elmagyarázták neki? Hamudi viszont azért marasztalja el, mert igen lassú: − Gyorsabban, gyorsabban! Mit óvatoskodsz? Ne hagyd, hogy a kocsi meggondolja magát? –Aristide vidáman kurjant: − Inshallah, tíz perc múlva kijutunk! − Még Mac is megszólal, természetesen szokásos lehangoló modorában: − Ennél rosszabb helyen nem is akadhatott volna el. Nézzék a dőlésszöget! Innen ugyan egyhamar nem kerülünk ki. − Abdullah égnek emeli két kezét, és rikácsolva igyekszik igazolni módszerét: − Ilyen pompás kocsival könnyen felvitorlázhattunk volna harmadikban, akkor egyáltalán nem kellett volna lekapcsolni, és még a benzinnel is takarékoskodhattunk volna! Én mindent megteszek, hogy a kedvükben járjak!

A sirámok kórusa után átváltunk a gyakorlati tennivalókra. Előkerülnek a deszkák, csákányok, a hasonló szorongattatások esetére magunkkal hurcolt felszerelés. Max félretolja Abdullahot, és elfoglalja a helyét Mary volánjánál, helyükre kerülnek a deszkák, Mac, Hamudi, Aristide és Abdullah nekiveselkedik, hogy megtolja a kocsit. Mivel Keleten a Katún nem dolgozik (dicséretes elv!), a parton foglalok el stratégiai helyzetet, és felkészülök rá, hogy harsányan buzdítsam és jó tanácsokkal lássam el a mentőosztagot. Max beindítja és felpörgeti a

motort, a kipufogó kék füstfellegeket ereget, a taszigáló különítmény kishíján megfullad; Max sebességbe teszi a kocsit, gázt ad; irtózatos robaj, a kerekek forognak; a kék felleg egyre sűrűbb; mélyéről élénk rikkantások tudatják, hogy Allah irgalma végtelen, Mary előrerukkol vagy fél métert, a csatazaj fokozódik, Allah még irgalmasabb…

Fájdalom, Allah irgalma véges. A kerekek már nem fognak, Mary hátrahanyatlik. Újra osztják a deszkákat, újra nekiveselkednek, ordibálás, fröcsköl a sár, dől a füst. Ezúttal majdnem sikerült!

No, még egy kis energiát neki. A vontatókötelet Mary elejéhez erősítik, a másik végét a taxi farához. Aristide a taxi volánjánál. Mindenki elfoglalja posztját. Aristide túlbuzog, kicsit hamar ad gázt. A vontatókötél elpattan. Újabb indítás. Engem bíznak meg a koordinátor felelősségteljes feladatával. Amikor jelt adok a zsebkendőmmel, Aristide indít.

Kezdődik elölről a hadművelet. Hamudi, Abdullah és Mac nekigyürkőzik, az első kettő harsány kiáltásokkal buzdítja a konok kocsit. Max újra indít. Megint égnek szökik a sár, a víz, kék füsttel elegyedve; a motor hörög és pörög; megperdülnek a kerekek; erélyesen meglendítem a zsebkendőt; Aristide vadul elüvölti magát, keresztet vet, harsány Allah Kerimre fakad, és sebességbe robban. Mary lassan, nyögve előrebillen, a vontatókötél megfeszül; Mary tétovázik; hátsó kerekei forognak; Max vadul zegzugol; Mary visszanyeri egyensúlyát, s ide-oda zegzugolva a meredek parton, megindul!

Két tetőtől-talpig iszapba mártott alak rohan utána, boldog ordítozás közepette. Egy harmadik, iszappal ugyancsak bőségesen bevert figura ballag kimért léptekkel a nyomukban − a rendíthetetlen Mac. Nem panaszkodik, nem ujjong − őt semmi ki nem hozhatja a sodrából.

Az órámra nézek és megállapítom:− Tizenöt perc. Nem is rossz. − Amire Mac hűvösen így

válaszol:− A következő folyómeder alighanem rosszabb lesz.Ebben a Macben tényleg nincs semmi emberi!Folytatjuk utunkat. Hamudi időnként dalra fakad. Nagyszerűen

szórakoznak Maxszel ott elöl. Mac meg én némán ülünk a hátsó ülésen. Társalgási kísérleteim rendre csődöt mondanak; komplett idiótának érzem magam. Mac, mint mindig, türelmesen és udvariasan viseli bamba megjegyzéseimet, érdemükön felüli figyelemben részesíti őket, majd szokásos szabványfeleletei valamelyikével válaszol: − Csakugyan? − Avagy, szelíd szemrehányással: − Csak nem?

Hamarosan elérkezünk a második folyómederhez. Megállunk; Max foglalja el Abdullah helyét Mary volánjánál. Aristide

szerencsésen átkel. Max követi, lefelé kettes sebességben, amikor felfelé indul a vízből, visszakapcsol egyesbe. Mary diadalmasan imbolyogva megérkezik.

− Látod? − fordul Abdullahhoz Max.Abdullah felölti legteveszerűbb arckifejezését.− Ezúttal megcsinálta volna hármasban − mondja. − Nem

kellett volna váltani.Max megint csak lehordja, majd felszólítja, hogy ezentúl azt

csinálja, amit mondanak neki. Amire Abdullah derűsen annyit válaszol, hogy őt mindig a legtisztább jó szándék vezérli.

Max nem vitatkozik tovább, és folytatjuk utunkat.Rengeteg errefelé a tell. Vajon elérkezett-e már a pillanat, hogy

megkezdjem rajtuk az óramutató járásával ellenkező irányú vándorutamat?

Megérkezünk a Csagar Bázár nevű tellhez. Kutyák és gyerekek rontanak elő a bokornyi házból. Egyszer csak feltűnik a helybéli sejk. Lobogó fehér köntösben, méregzöld turbánban. Roppant szívélyesen üdvözöl bennünket. Max eltűnik vele a legnagyobb vályogházban. Néhány perc elteltével megjelenik a sejk, és elüvölti magát:

− Mérnök! Hol a mérnök?Hamudi megmagyarázza, hogy a hívás Macnek szól. Mac

előrelép.− Fogd! − kiált a sejk. − Itt van leben! − és Mac elé tart egy

tálkát, benne helybéli aludttej. − Hogyan szereti lebenünket, mérnök, sűrűn? Hígan?

Mac, aki nagy kedvelője a lebennek, a sejk kezében tartott vizeskancsó felé bök a fejével. Látom, hogy Max ellenvetéssel próbál élni − de már késő. A sejk felhígítja a lebent, és Mac látható élvezettel belekortyol.

− Én megpróbáltalak figyelmeztetni − mondja később Max. − Az a víz jóformán nem volt más, mint hígított iszap!

Csagar Bázárban jó a mintavételi anyag. Falu is van, kutak is, a közelben más falvak, és jóindulatú, bár kétségtelenül igen anyagias sejk. A helyet hozzáírjuk a lehetőségek listájához, és továbbmegyünk.

Estefelé némileg késleltet, hogy a Dzsagdzsag mentén mocsaras terepet kerülgetve érhetünk csak el néhány tellt, és jó későn érkezünk El Kámeslibe.

Aristide üdvözült ábrázattal fékezi le a kocsit az első osztályú szálloda előtt.

− Látják? − kérdi. − Hát nem gyönyörű? Kőből épült!Nem mondjuk, csak gondoljuk, hogy a szálloda belseje

lényegesen fontosabb, mint a külseje. Nos, akárhogyan is − itt a szálloda, és ha jó, ha rossz: be kell érnünk vele.

Bemegyünk, felkapaszkodunk a hosszú, mocskos lépcsőn, és

az étterembe érkezünk, ahol a márványtetejű asztalok felett sűrű paraffin- és fokhagymabűz, valamint még sűrűbb füst terjeng.

Max tárgyalásba bocsátkozik a tulajdonossal.Hát igen, ez valóban hotel. Méghozzá olyan hotel, amelyben

ágyak is vannak − igazi ágyak! A tulajdonos, állítását igazolandó, nagy zajjal kitár egy ajtót. A szobában négyen alszanak − igazi ágyon. És van a szobában két üres ágy is.

− Tessék! − mondja büszkén a tulaj. − Ezt az állatot meg − azzal belerúg a legközelebbi alvóba − kitesszük! Úgyis csak az istállófiú.

Max azzal a fantasztikus óhajjal áll elő, hogy szeretnénk külön szobát. A tulaj kétkedő arcot vág. Az bizony nagyon-nagyon költséges lesz.

Max könnyelműen kijelenti, hogy nem bánja. Egyébként mennyi az a nagyon költséges?

A tulaj tétovázik, a füle tövét vakargatja, végigmér bennünket (megjelenésünk, hála a sárnak, nem vall milliomosra), végül kiböki, hogy négyünknek legalább egy font lesz.

Legnagyobb elképedésére Max alkudozás nélkül elfogadja az ajánlatot.

Tüstént kitör a lelkes tevékenység. Alvókat riasztanak fel, szolgákat mozgósítanak. Letelepszünk az egyik márványasztalhoz, és megrendeljük a legkülönb vacsorát, ami csak telik a háztól.

Hamudi vállalja a hálóhelyek ellenőrzését. Fülig érő vigyorral tér vissza negyedóra múlva. Egy szobát kapunk Max meg én. Ő Mackel osztozik a másikon. Azonkívül (− A jó hírük érdekében − mondja Hamudi) beleegyezett, hogy öt frank felár ellenében adjanak tiszta lepedőt!

Felszolgálják az ételt; zsíros, de meleg és ízletes. Jó étvággyal eszünk, majd csakhamar visszavonulunk, és a tiszta lepedők közé zuhanunk. Félálomban még megrezzen valami a tudatomban: „Poloska…?”. Max szilárd meggyőződése, hogy olyan itt nincs. A szálloda nemrégiben épült, a vaságyak újak.

Füst-, fokhagyma- és paraffinfellegek szűrődnek be a szomszédos étteremből, valamint élénk arab hangzavar. De mi sem zavarhatja álmunkat. Alszunk.

Csípésmentesen ébredünk. Később, mint terveztük. Pedig ugyancsak munkás nap áll előttünk. Max lendületesen kinyitja szobánk ajtaját, és enyhén elsápad. Az étterem tele van a két hálószobából kiakolbólított alvókkal. Az asztalok közén fekszenek − legalább húszan. A légkör felettébb sűrű. Teát és tojást kapunk, és megint útra kelünk. Hamudi bánatosan újságolja Maxnek, hogy az este hosszan és komolyan beszélt Kvadzsa Macartney-hez, de sajnos, Kvadzsa Mac még most, két hónap elteltével sem ért egy árva szót

sem arabul!Max megkérdi Mactől, hogyan boldogul a Tanuljunk könnyen,

gyorsan arabul!-lal. − Úgy látszik, elkallódott a könyv − hangzik Mac válasza.

El Kámesliben vásárolunk néhány szükséges holmit, majd Ámúda felé indulunk.

Ez már igazi út − szinte országútnak nevezhető, nem csapásnak. Párhuzamosan fut a vasútvonallal, amelynek a túloldala már Törökország.

Az út felszíne szörnyű − csupa árok és gödör. A lelket is kirázza belőlünk, de az tagadhatatlan, hogy pezseg rajta az élet. Számos kocsi mellett haladunk el, és Abdullah is, Aristide is szigorú feddésben részesül, mert áldoznak a helybéli gépkocsivezetők kedvenc sportjának: megpróbálják elgázolni, de legalábbis halálra rémíteni az öregasszonyok meg kisfiúk gondjára bízott csacsikat és tevéket.

− Nem elég széles ez az út, hogy a másik oldalán haladj? – tudakolja Max.

Abdullah felfortyan.− Talán nem teherautót vezetek? Talán nem kell a legkülönb

útpályát választanom? Takarodjanak az utamból ezek a nyomorult beduinok meg az átkozott szamaraik!

Aristide nesztelenül egy túlterhelt csacsi mögé húz. Az állat két oldalán egy férfi meg egy asszony vonszolja magát. Aristide teljes hangerővel megszólaltatja kürtjét. A csacsi megugrik, az asszony visítva utánaszalad, a férfi az öklét rázza. Aristide harsányan hahotázik.

Ő is megkapja a magáét, de szokása szerint továbbra is derűsen néz a világba, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Ámúda főként örmény város, és mi tagadás, nincsen benne semmi vonzó. Irgalmatlan légyrajok feketítik el az eget, a kisfiúk minden elképzelést felülmúlóan komiszak, a felnőtt lakosság unott, ám kötekedő. Ámúdát egy napon sem lehet említeni El Kámeslivel. Kétes kinézetű húst vásárolunk, amiről rajban szállnak fel a legyek, némi fáradt zöldségfélét, és meglepően jó, friss házi kenyeret.

Hamudi elmegy tájékozódni. Mire végzünk a bevásárlással, visszatér, és egy mellékútra irányít bennünket, amelynek a végén kapu nyílik az udvarra.

Itt egy örmény pap fogad. Nagyon udvarias, és tud valamennyire franciául. Körülmutat az udvaron, meg a végében álló házon − ez a birtoka.

Igen, jövő tavasszal szívesen bérbe adja nekünk, ha „meg tudunk egyezni”. Igen, hamarosan ki tud üríteni egy szobát, ahol elraktározhatjuk a holminkat.

A tárgyalások végeztével indulunk El Haszekába. Az Amúdából vezető csapás Csagar Bázárnál éri el az El Kámeslibe tartó országutat. Útközben megvizsgálunk még néhány tellt, és különösebb kalandok nélkül, de roppant fáradtan érkezünk vissza táborunkba.

Max megkérdi Macet, nem támadt-e… kellemetlensége, miután ivott a sejk szennyezett vizéből.

Soha életében nem érezte még ilyen jól magát, hangzik Mac válasza.

− Mondtam neked, hogy Mac valóságos kincs − mondja később Max, amikor már bebugyoláltuk magunka a molyzsákba. − Príma gyomra van! Összeehet minden zsíros szemetet, semmi meg nem árt neki. És jóformán a száját se nyitja ki soha.

− Lehet, hogy ez a te szemedben nagyon becses − mondom. − Te meg Hamudi állandóan hahotáztok, és járatjátok a szátokat. De mit csináljak én?

− Fel nem foghatom, miért nem boldogulsz Mackel. Miért nem próbálod meg?

− Mást se csinálok. De egyszerűen keresztülnéz rajtam.Max ezt igen mulatságosnak találja, és még sokáig kacarászik

magában.

Ma megérkezünk tevékenységünk új színhelyére, Amúdába. Mary meg a taxi az örmény pap udvarán parkol. A ház egyik szobáját kiürítették és rendelkezésünkre bocsátották, Hamudi azonban, miután szemrevételezte, azt ajánlja, aludjunk továbbra is sátorban. Némi nehézség árán sikerül felvernünk a sátrakat, ugyanis feltámadt a szél, és eleredt az eső. Holnap nemigen lesz mód kirándulásra. Ezen a tájon megbénul a forgalom, ha huszonnégy óra hosszat esik. Szerencse, hogy fedél van a fejünk fölött, itt tölthetjük a napot, megvizsgálhatjuk leleteinket, és Max naprakész állapotba hozhatja naplóját.

Mac meg én lepakolunk, és elhelyezzük a szobában a holmit − tábori asztalt, összehajtható székeket, lámpákat, miegyebet. A társaság többi tagja a városba indul, hogy megvásárolja, ami kell.

Odakint mind vadabbul tombol a szél, és zuhog az eső. Az ablak néhány táblája törött, és egyre hidegebb lesz. Sóvár szemmel méregetem a petróleumkályhát.

− Jöhetne már Abdullah − mondom. − Jó lenne begyújtani a kályhát.

Abdullah ugyanis, akibe láthatólag egy szemernyi intelligencia sem szorult, szörnyen vezet, és általában elmefogyatékosnak tekinthető, ugyanakkor vitathatatlanul e szeszélyes jószág, a petróleumkályha ura és parancsolója. Ő, és csakis ő tud megbirkózni a fortélyaival.

Mac a kályhához lép, és szemügyre veszi.

A tudományos alapelv igen egyszerű, közli. Akarom, hogy begyújtsa?

Nagyon szeretném, mondom, és átnyújtok egy doboz gyufát.Mac csendes önbizalommal lát munkához. Keze hajlékony és

ügyes, és láthatólag tudja, mit csinál.Telnek-múlnak a percek. A kályha nem gyullad be. Mac elölről

kezdi a műveletet…Újabb öt perc elteltével maga elé morog:− Az elv nyilvánvaló…Megint eltelik öt perc. Lopva Macre sandítok. Láthatólag

melege van. És mintha már nem is volna annyira fölényes. Tudományos elv ide, tudományos elv oda, a petróleumkályha kitol vele. Mac lefekszik a padlóra, úgy birkózik a csökönyös jószággal. Aztán kiszalad a száján egy káromkodás…

Már-már gyengéd érzés tölt el. Mac talán mégis emberi! Ha egyszer egy petróleumkályha túljár az eszén!

Fél óra múlva visszatér Max és Abdullah. Mac arca lilába játszik a kályha sötét és hideg.

− Hagyd csak, Kvadzsa, majd én! − így Abdullah. Gyufát ragad, két perc sem telik belé, a kályha lánggal ég, bár esküdni mernék rá, hogy Abdullah semmiféle tudományos elvhez nem folyamodott…

− Hát igen! − mondja Mac, szófukaron, mint mindig, de az a két rövid szó is igen sokat mond…

Estére orkánná fokozódik a szél, gyilkos erővel szakad az eső. Aristide futva jön, és pihegve jelenti, hogy a sátrak összedőltek. Valamennyien kirohanunk a felhőszakadásba. Felrémlik előttem, hogy most valószínűleg módom lesz tapasztalni le camping fonákját.

Max, Mac és Aristide hősiesen küszködnek a nagy sátorral. Mac a sátorrúdba kapaszkodik.

Egy roppanás − a rúd kettétörik, Mac arccal a nyúlós sárba zuhan.

Amikor feltápászkodik, egyszerűen rá sem lehet ismerni. A hangja viszont a helyzetnek tökéletesen megfelelő:

− Hogy verné meg az a magasságos… − üvölti Mac, végre tökéletesen emberi módon.

Ettől a perctől fogva Mac is csapatunk egyenrangú tagja!

Elmúlt a rossz idő, de a vizes csapásokon még egy napig nem lehet autóval közlekedni. Óvatosan kimerészkedünk néhány közeli tellhez. Ígéretesnek tűnik a jókora Tell Hamdun − nincs messze Ámúdától, közvetlenül a határon van, egy részén átvezet a vasútvonal, tehát egy szelete már Törökországra esik.

Ott töltünk egy délelőttöt. Magunkkal viszünk két embert, hogy

vágjanak árkot a tell oldalába. Hideg van ott, ahol ásnak, megkerülöm hát a tellt, amelynek a túloldala szélvédett. Határozottan ősziesek már a napok, kabátomba burkolózva ülök a tell oldalában.

A semmiből − ahogy itt már szokás − hirtelen előbukkan egy lovas, és felfele üget a domboldalon. Megfékezi a lovát, és odakurjant nekem valamit arabul. Egy szót sem értek belőle, az üdvözlésen kívül, amit udvariasan viszonzok, és közlöm, hogy a Kvadzsa a halom túloldalán van. A lovas értetlenül néz rám, kérdez még valamit, majd hátraveti fejét, és harsány hahotára fakad.

− Hiszen ez egy Katún! − kiáltja. − Micsoda tévedés! Hogy én egy Katúnhoz beszélek! − s már üget is át a halom túlsó oldalára, és módfelett jól szórakozik a baklövésen, hogy első pillantásra nem ismert fel egy asszonyszemélyt!

Vége a szép napoknak. Az ég jobbára borult. Befejeztük a tellek vizsgálatát. Eljött a pillanat, amikor határoznunk kell: hol történjen az első kapavágás tavasszal.

Figyelmünkért három tell verseng − Tell Hamdun, amely földrajzi szempontból érdekes területen emelkedik; az elsőként kiszemelt Tell Csagar Bázár; és egy harmadik: Tell Mozan. Ez utóbbi a legnagyobb, és sok függ attól, vajon mennyi római maradványon kell átásnunk magunkat.

Mind a három halmot meg kell szondázni. Tell Mozannal kezdjük. A közelében falu terül el, s Hamudi mint nagykövetünk megpróbál munkásokat toborozni. A falubeli férfiak kétkednek, sőt gyanakszanak.

− Nem kell nekünk pénz − mondják. − Jó volt a termés.Ez ugyanis a világnak egyszerű, és vélhetőleg boldog zuga.

Semmi egyéb nem számít, csak az élelem. Ha jó volt a termés, gazdag vagy. Az év hátralevő részében bőségben élheted világodat, míg el nem jő megint a szántás-vetés ideje.

− Egy kis külön pénz mindig jól jön − mondja Hamudi, a kísértő.

A válasz egyszerű:− Mit vehetünk érte? Van elég ennivalónk jövő aratásig.Itt azonban színre lép az örök Éva. A furfangos Hamudi kiveti

a csalit. Vásárolhatnak ékességet a feleségüknek.A feleségek bólogatnak. Ez az ásás, mondják, jó dolog!A férfiak kelletlenül fontolóra veszik az ajánlatot. Van ám még

valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni − a méltóság. Az arabnak igen fontos a méltóság. Vajon méltóságteljes, tiszteletreméltó dolog az az ásás?

Most csak néhány napról van szó, magyarázza Hamudi. Tavaszig még meghányhatják-vethetik a dolgot.

Az új és példátlan vállalkozásba bocsátkozók kétkedő arckifejezésével nagy sokára előlép tizenkét haladó szellemű férfiú. A konzervatívabb öregek rosszallóan rázzák ősz szakállukat.

Hamudi intésére lekerülnek Maryről a csákányok, ásók, és kiosztják őket a férfiaknak. Maga Hamudi csákányt ragad, és bemutatót tart.

Három próbaárkot fognak ásni a tell különböző szintjein. − Inshallah! − hangzik az általános mormolás, és nekilendülnek a csákányok.

Tell Mozant kénytelen-kelletlen kihúztuk a lehetőségek listájáról. Több szint vall római településre, és az a korszak ugyan, amely bennünket érdekel, ott van alatta, kiásása azonban több évadot igényelne − vagyis több időt és pénzt, mint amennyi rendelkezésünkre áll.

Ma régi barátunkhoz, Csagar Bázárhoz autózunk. Itt gyorsan megy a munkaerő-toborzás. A sejk szegény ember, nyakig adósságban, mint valamennyi arab földbirtokos. Úgy véli, csinos haszonra tehet szert, ha megállapodik velünk.

− Mindenem a tiéd, testvér − mondja nagyvonalúan Maxnek, és a számítás tüze villan meg a szemében.

− A földért nem kell fizetni. Amim csak van, minden a tiéd!Majd, amikor Max nagy léptekkel megindul felfelé a halom

oldalán, a sejk Hamudihoz hajol.− Ugye ez a Kvadzsa mérhetetlenül gazdag? Van olyan gazdag,

mint a híres emlékezetű Báró, aki fizetségül zsákszám adta az aranyat?

− Manapság nem aranyban fizetnek − magyarázza Hamudi. De a Kvadzsa igen bőkezű. Azonkívül nagyon valószínű, hogy házat fog itt építeni − olyan nagy és szép házat, aminek messze földről a csodájára járnak. Micsoda dicsőség száll a sejkre is, ha megépül az ásatás háza! Elmondja majd az egész kerület: „Az idegen Kvadzsák azért választották ki ezt a helyet, hogy itt építkezzenek és itt ássanak, mert közel van a jámbor sejkhez, ahhoz a férfiúhoz, aki megjárta Mekkát, és akit mindannyian tisztelünk.”

A sejk tetszését megnyeri a ház gondolata. Eltűnődve szemléli a halmot.

− Elveszítem a termést, amit épp most akartam elvetni itt a halmon. Nagy veszteség − súlyos veszteség!

− De hiszen − véli Hamudi − a földet már bizonyára felszántották, a magot elvetették, nem?

− Késedelem történt − mondja a sejk. − Most szándékozom elvégezni a munkát.

− Termett itt egyáltalán valami? Ugyan dehogy. Ki szántana fel egy dombot, amikor körös-körül annyi a síkság?

− Az elveszített termés súlyos veszteség lesz − közli ellentmondást nem tűrő modorban a sejk. − De mit törődöm vele? Szívesen hozok áldozatot, hogy a kormányzat kedvére tegyek. Mit számít, ha magam koldusbotra jutok?

És határozottan derűs ábrázattal tér vissza a házába.Egy öregasszony lép Hamudihoz, kézen fogva vezet egy

tizenkét éves forma fiúcskát.− Van a Kvadzsának orvosszere?− Igen, van valamennyi − miért?− Adna az én fiamnak orvosszert?− Mi a baja a fiadnak?Kérdezni sem kell. Az idióta arc önmagáért beszél.− Nincsen ép eszénél.Hamudi szomorúan ingatja a fejét, de azt mondja, majd

megkérdezi a Kvadzsát.Az emberek már ássák az árkot. Hamudi Maxhez vezeti az

asszonyt meg a gyereket.Max ránéz a kisfiúra, majd szelíden az asszonyhoz fordul.− A gyermek Allah akaratából ilyen. Én nem tudok neki

orvosságot adni.Az asszony sóhajt − talán még egy könnycsepp is lecsordul az

arcán. Aztán tárgyilagos hangon szólal meg:− Akkor adj valami mérget, Kvadzsa, mert jobb neki, ha nem

marad életben.Ezt sem teheti, mondja szelíden Max.Az asszony értetlenül bámul rá, aztán dühösen megrázza a

fejét, és elmegy a gyerekkel.Felballagok a halom tetejére, ahol Macartney végzi elmélyülten

a felmérést. Egy arab kisfiú, fontossága teljes tudatában, ide-oda botladozik a karóval. Mac még most sem kockáztat meg egyetlen szót sem arabul, kívánságait szemaforjelzésekkel közli, amelyek nem érik el mindig az óhajtott hatást. A készséges Aristide siet ilyenkor a segítségére.

Körülnézek. Északon a török dombok húzódnak; az a csillogó folt Mardin. Nyugatra, délre és keletre nincs más, csak a termékeny sztyeppe, amely tavaszra kizöldül, és virágok borítják. Tellek pettyezik a tájat. Itt-ott beduin sátrak barna bokra. Sok tellen falu is van, de nem látszanak ide − hiszen csupán néhány vályogkunyhóból állnak. Ameddig a szem ellát, békés, nyugalmas ez a civilizációtól távol eső táj. Tetszik nekem Csagar Bázár, és remélem, ezt fogjuk kiszemelni. Szeretném, ha itt épülne fel a házunk. Ha Hamdunban ásunk, bizonyára Ámúdában lakunk majd… Nem, nem, én ezt a tellt akarom!

Esteledik. Max elégedett az eredménnyel. Holnap is eljövünk,

és folytatjuk a szondázást. Max úgy véli, ez a tell a Kr. e. tizenötödik században volt utoljára lakott, legfeljebb némi római behatolás történt, és iszlám temetéseket végeztek itt. Kitűnő festett edénymaradványokat találtunk, a korai Tell Halaf-kerámia-típusból.

A sejk szívélyesen elkísér bennünket a kocsihoz.− Mindenem a tiéd, testvérem − közli újra nyomatékosan. − Ha

koldusbotra jutok is!− Igen boldog leszek − mondja Max udvariasan –, ha az én

kiváltságom lesz, hogy gazdaggá tehetlek, ha itt ások. A francia hatóságokkal történt megállapodás alapján fizetünk kártérítést a termésveszteségért, az embereid jó bért kapnak, földet bérlünk tőled házépítésre, azonkívül az évad végén te magad szép ajándékot kapsz.

− Ó, nem kell nekem semmi! − kiáltja pazar kedvvel a sejk. − Testvérek között ne essék szó fizetségről!

És ezzel az emberbaráti végszóval távozunk.

Két hideg, télies napot töltünk Tell Hamdunnál. Meglehetősen jók az eredmények, de Hamdun ellen szól, hogy egy része Törökországhoz tartozik. Nyilvánvalóan Csagar Bázár mellett döntünk, hozzá még engedményt teszünk Tell Brák javára, amit a második évadban párosítani lehet a csagari ásatással.

Most már nincs más hátra, mint megtenni az előkészületeket tavaszra. Megfelelő házhelyet kell választani Csagarban; kibérelni az ámúdi házat arra az időre, amíg Csagarban felépül a ház; meg kell szövegezni a szerződést a sejkkel, és ami a legsürgősebb: El Haszekában újabb pénzesutalvány vár ránk, amelyet haladéktalanul meg kell szereznünk, mielőtt még a folyómeder megtelik és elvágja az utat.

Hamudi az utóbbi időben felettébb bőkezűen bánt a pénzzel Ámúdában, tekintettel „jó hírünkre”. Az arabok szemében becsületbeli kérdés a pénzköltés − mármint a notabilitások megvendégelése a kávéházban! A fösvénynek nincs becsülete. Másrészt viszont Hamudi könyörtelenül lenyomja az öregasszonyok bérét, akik tejet hoznak nekünk, meg a többi öregasszonyét, akik hihetetlenül szerény összegért vállalják a mosásunkat.

Max meg én Maryvel indulunk El Haszekába, remélve a legjobbakat, bár az ég borús, és enyhén szemerkél az eső. Simán odaérünk, habár most már zuhog. Csak azon törjük a fejünket, vajon sikerül-e vissza is érnünk.

A postahivatalban kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy a postamester házon kívül van. Hogy hol, azt senki sem tuja, de kisfiúkat szalajtanak mindenfelé, hogy becserkésszék.

Az eső most már szakad. Max láthatólag aggódik, és azt

mondja, nem jutunk vissza, hacsak hamarosan el nem indulunk. Várunk, szorongunk, az eső zuhog.

Egyszer csak felbukkan a postamester. Ráérősen ballag, karján egy kosár tojás.

Örömteli meglepetéssel üdvözöl bennünket. Max gátat vet a szokásos udvariaskodásnak; nagyon sietünk, mondja. Különben el lesz vágva az utunk.

− Miért is ne? − kérdi a postamester. − Akkor sok-sok napig itt maradnak, ami nagy öröm lesz a számomra. El Haszeka igen kellemes város. Maradjanak nálunk sokáig − invitál vendégszeretően.

Max újból szenvedélyesen hangoztatja, mennyire sietünk. A postamester tempósan kilakatolja a fiókokat, és felületesen keresgél, de közben egyfolytában bizonygatja, mennyire kellemes lenne, ha hosszasan tartózkodnánk városukban.

Különös, jegyzi meg, hogy sehol sem találja azt a fontos borítékot. Pedig emlékszik rá, hogy megérkezett, még mondta is magában: „Egy szép napon a Kvadzsa majd eljön érte.” Ezért nagyon biztonságos helyre tette a borítékot, de vajon hol lehet az a hely? Egy tisztviselő érkezik a segítségére, a kutatás folytatódik. Végre sikerül kiásni a levelet, és kezdődik a már ismert küzdelem a készpénzért. Mint a legutóbbi alkalommal, most is a bazárból kell szerezni.

És az eső még mindig zuhog! Végre megkapjuk, amire vártunk. Max óvatosságból kenyeret és csokoládét vásárol, hátha útközben kell valahol éjszakáznunk, majd visszaszállunk Mary-re, és teljes sebességgel elvágtatunk. Az első folyómedren sikeresen átkelünk, a másodiknál azonban baljós látvány tárul szemünk elé. A postabusz megrekedt, mögötte hosszú sorban várnak az autók.

Mindenki lent van a folyómederben − ásnak, deszkákat illesztgetnek, bátorítóan kurjongatnak.

− Itt éjszakázhatunk − mondja csüggedten Max.Komor gondolat. Sok éjszakát töltöttem autóban a sivatagban,

de sohasem élveztem. Az ember összefagyva, elgémberedve ébred, minden tagja sajog.

Ezúttal azonban mellénk szegődik a szerencse. A busz nagy dübörgés közepette nekilódul, az autók követik, mi zárjuk a sort. Épp idejében − a víz rohamosan emelkedik.

Az ámúdai csapáson egy merő lidércnyomás az utunk. Szüntelenül csúszkálunk, Mary legalább kétszer megfordul a tengelye körül, és eltökélten El Haszeka felé néz, fittyet hányva a kerekekre szerelt láncnak. Igen fura érzés ez az állandó csúszkálás. A szilárd föld már nem szilárd. Lidérces álom…

Sötétben érkezünk; házunk népe ujjongva, lámpást lengetve rohan ki üdvözlésünkre.

Kibotladozom Maryből, és szobánk ajtajáig csúszkálok. Nehéz

a járás, mert a sár nagy lapos palacsintában ragad az ember lábához, hogy emelni is alig bírja. Szakasztott olyan érzés, mint legkellemetlenebb rémálmainkban.

− Jó, hogy itt van velünk a Katún − mondja Maxnek vidáman Hamudi. − Mindenen tud nevetni!

Mindent megszerveztünk. Megtörtént az ünnepélyes találkozás, Max, a sejk, valamint a Services Spéciaux-nak a kerületre felügyelő francia tisztje részvételével. A föld bére, a kártérítés, mindkét fél kötelezettségei − mindent írásban rögzítettek. A sejk ingadozik: egyszer közli, hogy amije csak van, minden Maxé − másszor arra célozgat, hogy ezer fontot méltányos ellenszolgáltatásnak tekintene − aranyban.

Végül csalatkozni kell, mert legmerészebb álmai nem váltak valóra. Vigasztalására szolgál azonban a szerződés egy záradéka, melynek értelmében az expedíció számára épülő ház, mihelyt az expedíció véget ér, a sejk tulajdonába kerül. Szeme felcsillan, dús, hennázott vörös szakálla helyeslően rezeg.

− C’est tout de même un brave homme. Azért ez derék ember − mondja a francia kapitány, amikor a sejk végre távozik. Vállat von. − Il n’a pas le sou comme tous ces gens là! Egy krajcárja sincs, akárcsak a többieknek itt.

Az ámúdi ház bérletével kapcsolatban folytatott tárgyalásokat némiképpen komplikálja az a − csak nemrégiben napvilágra került − tény, hogy nem egy ház az, hanem hat! És a hat házat tizenegy család lakja, ami csak növeli a bonyodalmat. Az örmény pap csupán szószólója a többi háziúrnak!

Nagy sokára megegyezünk. A „házakat” egy bizonyos időpontig ki kell üríteni, belsejüket kétszeresen kimeszelni.

Ezt tehát elintéztük. Most még meg kell szervezni a visszafelé vezető utat a partra. A kocsik megpróbálnak Rász-el-Ain és Dzserablusz érintésével Aleppóba érni. Ez körülbelül kétszáz mérföld, és az út kezdeti szakaszán számos folyómedren kell átkelni, de ha szerencsénk van, két nap alatt megtehetjük. Csakhogy december lévén, az időjárás hamarosan megváltozik. Mitévő lesz a Katún?

A Katún, gyalázatos módon, hálókocsira szavaz. A taxi tehát elvisz egy fura kis vasúti állomásra, ahol hamarosan feltűnik egy hatalmas, pöfögő mozdony mögött a pöffeszkedő, kék hálókocsi. Csokoládébarna uniformist viselő kalauz hajol ki. Madame poggyászát feladják, magát Madame-ot némi nehézséggel feltaszigálják a magas lépcsőn.

− Azt hiszem, okosan döntöttél − mondja Max. − Eleredt az eső.

− Viszontlátásra Aleppóban! − kiáltjuk kórusban. És indul a

vonat! Követem a kalauzt a folyosón. Kitárja fülkém ajtaját. Az ágyat már megvetették.

Íme, hát megint civilizáció. Le camping véget ért. A kalauz elveszi útlevelemet, hoz egy üveg ásványvizet, és közli: − Holnap reggel hat órakor érkezünk Aleppóba. Bonne nuit, Madame.

Mintha csak Párizsból utaznék a Riviérára!Fantasztikus, hogy az ember itt a Semmi kellős közepén

hálókocsira szállhat…

Aleppó!Boltok! Fürdő! Fodrász! Vizit barátainknál!Amikor három nap múlva begördül Max és Mac, sárral borítva,

megrakva az útközben lőtt tömérdek túzokkal, annak az embernek a fensőbbséges modorában üdvözlöm őket, aki ismét bebocsáttatást nyert a húsosfazékhoz.

Bőségesen volt részük kalandban az út során, az idő is pocsék volt, hát magamban örvendezem, hogy a jobbik részt választottam.

Elmesélik, hogy amikor a szakácsot kifizették, ajánlólevelet kért sofőri minőségben. Max, mielőtt okirathamisítást követett volna el, utasította a szakácsot, hogy vezesse körül Maryt az udvaron.

Isza felugrott a sofőrülésbe, indított, hátramenetbe tette a kocsit, és nekizúdult az udvar kerítésének, aminek jó részét ki is döntötte. Mélységesen meg volt sértve, amikor Max nem volt hajlandó tanúsítani sofőr voltát! Az ajánlólevél végül tudatta, hogy Isza három hónapig a szakácsunk volt, és − hasznos segítséget nyújtott a kocsi körül.

Indulunk hát megint Bejrútba, és elválunk Mactől. Mi Egyiptomban töltjük a telet. Mac Palesztinába megy.

Negyedik fejezet

Az első évad Csagar Bázárban

Tavasszal térünk vissza Bejrútba. A pályaudvaron az első, akit megpillantunk − Mac. De nem ugyanaz a Mac, mint akitől elbúcsúztunk!

Mac − mosolyog! Fülig szalad a szája! Semmi kétség: örül nekünk! Mindmostanáig fogalmunk sem volt róla, vajon kedvel-e bennünket vagy sem. Udvarias közönnyel leplezte érzéseit. Most azonban a napnál is világosabb, hogy úgy üdvözöl bennünket, mint rég nem látott jó barátait. El sem mondhatom, mennyire megmelegszik ettől a szívem. Mackel kapcsolatos idegességemet mintha elfújták volna. Felszabadultságomban egyenesen odáig merészkedem, hogy megkérdem: vajon azóta is mindennap körmöl-e a

naplójába, az összehajtott takarón kuporogva.− Hát persze − mondja kissé csodálkozva Mac.

Bejrútból Aleppóba megyünk, és elvégezzük a szokásos bevásárlást, a készletek feltöltését meg a többit. Mary számára sofőrt fogadtunk − ezúttal nem a rakparton szereztünk „gazdaságos” példányt, hanem egy langaléta, aggályos ábrázatú örményt szerződtetünk, akinek legalábbis van néhány ajánlólevele, mely megbízhatóságát és gépkocsi-vezetői képességeit tanúsítja. Egy darabig német mérnökök mellett dolgozott. Első találkozásunkkor fő hátrányának a hangja tűnik, amely szerfelett magas és idegesítően nyávogó. Kétségtelenül sokkal különbnek ígérkezik mindazonáltal, mint a bárdolatlan Abdullah. Szerettük volna megint megkapni Aristide-et, érdeklődésünkre azonban kiderült, hogy − óriási büszkeségére − „kormányszolgálatot” teljesít. Azaz: utcai öntözőkocsit vezet Deir-ez-Zórban!

Eljő a sorsterhes nap, és két eresztésben indulunk Ámúdába. Hamudi és Mac Maryvel (akit megfosztottunk királyi címétől és jelenleg Kék Mary néven emlegetünk, ugyanis meglehetősen rikító kék festékréteg borítja) érkeznek oda előbb, és biztosítják, hogy minden készen álljon fogadásunkra. Max meg én roppant előkelően vonaton utazunk El Kámeslibe, és ott töltjük a napot, hogy lebonyolítsuk a szükséges ügyeket a francia katonai hatóságokkal. Négy óra tájban indulunk Ámúdáról.

Mihelyt megérkezünk El Kámeslibe, kiderül, hogy nem minden alakult terv szerint. Nagy a zavar; kölcsönös szemrehányások, panaszok repkednek a levegőben. Hamudi ábrázata elkeseredett, Macé sztoikus.

Hamarosan értesülünk a tényekről.A házat, amelyet bérbe vettünk, és amelyet már egy héttel

ezelőtt ki kellett volna üríteni, kitakarítani és kimeszelni − Hamudi és Mac előző nap meszeletlenül és merőben kitakarítatlanul találta, valamint még akkor is benne tanyázott hét örmény család!

Ami huszonnégy órába belefért, elvégezték, de a helyzet még így sem valami rózsás.

Hamudi most már megtanulta, hogy a Katúnok kényelme mindennél előbbre való, arra szánta hát minden energiáját, hogy egy szobát megszabadítson örményektől és lábasjószágtól, és sebtében ki is meszelje. Két tábori ágyat állítottak fel Max-nek és nekem. A ház többi része még maga az őskáosz, és gyanítom, hogy Hamudi és Mac sem töltötte keleti kényelemben az éjszakát.

De most majd minden rendbe jön, nyugtatgat bennünket Hamudi, és ránk ragyogtatja ellenállhatatlan mosolyát.

Javában folyik a pereskedés és a vádaskodás az örmény családok és egykori szószólójuk, a pap között, de ez szerencsére nem

ránk tartozik. Max mindenesetre nógatja őket: menjenek odébb egy házzal, és intézzék el vitás ügyeiket egymás között.

Asszonyok, gyerekek, tyúkok, kutyák, macskák − ki-ki sír, nyafog, visong, ordibál, átkozódik, fohászkodik, hahotázik, nyávog, kotkodácsol és ugat − vonulnak el lassú menetben a színről, akárcsak holmi fantasztikus operafinálé.

Mint kiderül, mindenki keresztbe tett mindenkinek! Tökéletes a pénzügyi zűrzavar, dühödt szenvedélyek csapnak fel testvérek, sógorok, sógornők, oldalági rokonok és dédszülők között, számunkra merőben felfoghatatlanul.

Mind e káosz közepett szakácsunk (a Dimitri névre hallgató szakács) a legteljesebb lelki nyugalommal készíti a vacsorát. Letelepszünk és élvezettel nekilátunk, majd halálosan kimerülten zuhanunk az ágyba.

Ahol azonban nem vár ránk pihenés! Sohasem éreztem különösebb ellenszenvet az egerek iránt. Egy-két egér a hálószobában − oda se neki. Egy időben még meg is szerettem egy visszatérő látogatót, akit (noha a nemével nem voltam tisztában) Elsie-nek kereszteltem el.

Első ámúdai éjszakánk élményei azonban örökre feledhetetlenek.

Alig oltottuk el a lámpát, tucatjával − illetve még az sem lehetetlen, hogy százával − bukkannak elő a falba-padlóba vájt lyukaikból az egerek. Vidáman kergetőznek az ágyak között, harsány cincogás közepette. Egerek az arcomban, egerek a hajamban − egerek! Egerek! EGEREK!…

Felkattintottam zseblámpámat. Iszonyat! A falakat sűrűn borítják ismeretlen, fakó, csúszó-mászó, csótányszerű teremtmények! Ágyam lábánál a padlón egy egér ül, és a bajszát ápolja!

Csúszó-mászók, ameddig a szem ellát!Max megnyugtató szavakat mormog.Aludj csak, mondja. Mihelyt elaludtál, nem zavar semmi.Remek tanács, csak éppen kivihetetlen! Először ugyanis el kell

hozzá aludni, de amikor az embert sportpályának tekintik atletikus hajlamú egerek százai, ez aligha lehetséges. Legalábbis az én számomra. Max láthatólag könnyedén megoldja!

Igyekszem úrrá lenni lázadozó testemen. Rövid időre elszunnyadok, de az arcomon futkározó piciny lábak felébresztenek. Felvillantom a zseblámpát. A csótányok sokasodtak, a mennyezetről hatalmas, fekete pók ereszkedik alá!

Így telik-múlik az éjszaka, és máig is restellem, de hajnali két órára kitör rajtam a hisztéria. Mihelyt felvirrad a reggel, közlöm, bemegyek El Kámeslibe, megvárom a vonatot, és utazom vissza Aleppóba! Aleppóból pedig nyílegyenesen haza, Angliába! Nem

bírom ezt az életet! Nem vagyok hajlandó eltűrni! Hazamegyek!Max mesterileg birkózik meg a szituációval. Felkel, kinyitja az

ajtót, és Hamudit szólítja.Öt perc elteltével már ki is hurcolták az ágyakat az udvarra.

Egy darabig fekszem, és bámulom a békés, csillagfényes eget. Hűvös, balzsamos a lég. Elnyom az álom. Max bizonyára megkönnyebbülten sóhajt, aztán elalszik ő is.

− Csak nem akarsz valóban visszamenni Aleppóba? − kérdi reggel aggályosan Max.

Enyhén elpirulok, amikor eszembe jut hisztérikus kitörésem. Nem, mondom, dehogyis megyek. Nem mennék a világért sem. Viszont továbbra is az udvaron fogok aludni!

Hamudi csillapítóan magyarázza, hogy nemsokára minden rendbe jön. A hálószobában a lyukakat betömik gipsszel. Még egyszer kimeszelik a szobát. Mi több, jön egy bérelt macska! Nem is akármilyen − szupermacska, szakképzett példány.

Ők vajon hogyan töltötték az éjszakát, kérdezem Mactől, amikor megérkeztek Hamudival? Rajtuk is mindenféle futkározott egész éjjel?

− Bizonyára − feleli Mac szokásos higgadt modorában. − De én aludtam.

Csudálatos Mac!

Vacsorára megjön a macska. Amíg élek, el nem felejtem! Ahogy Hamudi mondta, valóban szakképzett példány. Tudja, mire szerződtették, és roppant szakszerű modorban fog munkához.

Amíg mi vacsorázunk, ő lesbe áll egy láda mögött. Ha beszélgetünk, mocorgunk, lármázunk, türelmetlen pillantást vet ránk:

− Felkérem önöket, szíveskedjenek csendben maradni. Hogy dolgozzon a macska, ha akadályozzák a munkáját?

Szigorú tekintetének nyomban engedelmeskedünk; suttogva váltunk szót, és nagyon vigyázunk, hogy ne csapjunk zajt az edénnyel-evőeszközzel.

Étkezés közben öt alkalommal bukkan fel egér és szalad át a padlón, és öt alkalommal ugrik a macska. A következő mozzanat sem késlekedik. Nincs itt holmi nyugati cicózás, itt nem játszanak az áldozattal. A macska egyszerűen leharapja az egér fejét, elropogtatja, aztán rátér a maradékra. Szörnyű látvány, de meg kell hagyni − szakszerű munka.

Öt napig marad nálunk a macska. Öt nap elteltével egérnek írmagja sem marad. A macska, mint aki jól végezte dolgát, távozik, az egerek soha vissza nem térnek. Életemben nem találkoztam még ennyire szakszerű macskával. Ügyet se vetett ránk, soha tejet nem

kért, ennivalóért nem koldult. Hűvös volt, tudományos és személytelen. Minőségi macska, nagydoktori fokozattal.

Végre berendezkedtünk. A falat kimeszelték, az ablakdeszkákat meg az ajtót kimázolták, egy ács és négy fia megtelepedett az udvarunkon, és rendelésünk szerint elkészíti bútorainkat.

− Asztalokat! − mondja Max. − Mindenekfelett asztalokat! Asztalból sosincs elég.

Én szerényen egy fiókosszekrényt igénylek, és Max nagylelkűen engedélyez egy ruhásszekrényt, fogasokkal.

Az ácsok ezután megint visszatérnek az asztalokhoz − asztalok, amelyeken szét lehet teregetni edényeinket, rajzasztal Macnek, ebédlőasztal, nekem egy írógépasztalka…

Max lerajzol egy törülközőtartót, és az ácsok nekifognak. Az öregember büszkén hozza be a szobámba a kész terméket. Nem egészen olyan, mint a rajzon, és mihelyt az öreg leteszi, már látom is, hogy miért. Irdatlan lábai vannak, óriási, kunkorodó tekercsek inkább. Annyira kiállnak, hogy akárhová teszi az ember, okvetlenül keresztülesik rajtuk.

Kérdezd meg tőle, kérem Maxet, miért ilyen lábakat csinált, miért nem ragaszkodott a rajzhoz?

Az öreg méltóságteljesen pillant ránk.− Azért csináltam ilyenre − mondja –, hogy szép legyen. Azt

akartam, hogy maga legyen a szépség.A művészi önkifejezés e megnyilvánulására nincs méltó válasz.

Fejet hajtok, és belenyugszom, hogy az évad végeztéig minduntalan belebotlom az iszonyatos lábakba.

Az udvar túlsó sarkában kőművesek gyártanak nekem vályogból illemhelyet.

Vacsoránál megkérdezem Mactől, mi az első építészi munkája.− Az első gyakorlati munkám − válaszolja − a maga

illemhelye!Komoran sóhajt. Szívem mélyéből együtt érzek vele. Aligha

lesz ez diadalmas fejezete megírandó memoárjainak. Szomorú, ha egy ifjú építész bimbózó álmai a főnök feleségének vályog illemhelyében szökkennek szárba!

Ma Le Boiteux kapitány és két francia apáca lesz az uzsonnavendégünk. A faluban fogadjuk őket, és hazahozzuk a házba. A bejárat mellé támasztva hirdeti a mester dicsőségét ácsunk legújabb műremeke − a vécéülőkém!

Működik már a házirend. Azt a szobát, ahol első éjszakánkat töltöttük, és ahol még mostanában is korzóznak éjjel a csótányok, rendeztük be rajzteremnek. Itt Mac zavartalanul dolgozhat, távol minden emberi

kapcsolattól. A csótányok egyáltalán nem izgatják.A rajzterem mellett van az ebédlő. Azon túl a leletraktár, abban

tároljuk leleteinket, ott javítjuk az agyagedényeket, ott válogatjuk, osztályozzuk, cédulázzuk a tárgyakat. (Rengeteg asztal áll benne!) Van azután egy dolgozószobával kombinált nappali, ott nyugszik írógépem, és ott állítottuk fel az összehajtható székeket. A pap hajdani házából három hálószoba lett − egérmentesek, hála a macskának, csótánymentesek, hála a bőséges meszelésnek, ám sajnálatos módon nem bolhamentesek!

Sokat szenvedünk a bolháktól. A bolha roppant életerős teremtmény, és csodával határos, mennyire ellenálló a szervezete. Rovarirtó, bolhapor meg se kottyan neki, sőt egyenesen gyarapszik tőle. Ha ágyunkat karbolsavval kenjük be, az csak még nagyobb atlétikai teljesítményre sarkallja a virgonc állatkákat. Nem is annyira a bolhacsípés gyötör, magyarázom Macnek, hanem az a fáradhatatlan energia, azok a szűnni nem akaró szökdelőversenyek körbe-körbe a derekamon. Képtelenség elaludni, ha a bolhák vígan űzik éjszakai sportjukat a derekunk körül.

Max még nálam is jobban kínlódik a bolháktól. Egyik nap százhét példányt fogtam el és csaptam agyon a pizsamája korcán! Kiveszik belőle az erőt a bolhák, mondja. Én úgy látszik csak a felesleget kapom − mármint azokat, amelyek már nem találtak maguknak Maxen helyet. Az enyémek másodosztályú, alacsonyabb rendű bolhák, be sem nevezhetnek a magasugró versenybe!

Macnek a jelek szerint nincs bolhája. Ami roppant igazságtalansága a sorsnak. Úgy látszik, bolháék nem tartják Macet megfelelő sportpályának.

Immár szabályos medrében csordogál az élet. Max pitymallatkor kiballag a halomra. Legtöbbször vele tartok, bár néha otthon maradok, és egyébbel foglalkozom − például javítom az edényeket és egyéb tárgyakat, cédulákat gyártok, és néha nagy ritkán a magam mesterségét űzöm az írógépen. Mac is otthon marad heti két nap, és a rajzteremben buzgólkodik.

Ha kimegyek a halomra, igen hosszú a nap, de csak akkor tűnik annak, ha nem jó az idő. Amíg a nap magasan nem jár az égen, hideg van, de később igazán kellemes. Virágok virítanak mindenütt, többnyire az apró, piros anemóna, ahogy én − pontatlanul − elneveztem (azt hiszem, ranunculus a valódi neve).

A munkacsapat magvát Max Dzserabluszból, Hamudi szülővárosából hozta. Hamudi két fia befejezte Urban az évadot, és beállt hozzánk. Az idősebbik, Jahja, magas fiatalember, arcán széles vigyor. Olyan, mint egy barátságos kutya. Alavi, a fiatalabbik, jóképű fiú, és valószínűleg ő az okosabb kettejük közül. De nagyon hirtelen

természetű, és néha ki is tör a csetepaté. Abd esz Szalaam, az unokatestvérük, szintén előmunkás. Hamudi, miután beindította az üzemet, hazatér majd.

Mihelyt a Dzserabluszból jött idegenek munkához láttak, mindjárt tódul a helybeli munkaerő. Egyesével, kettesével jönnek az emberek a szomszédos falvakból. Vannak köztük kurdok, jönnek a török határon túlról, akad néhány örmény, meg egypár jezidi (úgynevezett ördögimádó) − szelíd, mélabús képű férfiak, a többiek basáskodásának céltáblái.

A munka módszer igen egyszerű. A férfiakat csapatokba szervezik. Akinek van már némi ásatási gyakorlata, meg aki értelmesnek látszik, és feltételezhető, hogy gyorsan tanul, abból csákányozó lesz. Felnőtt férfi, kamasz és gyerek azonos bért kap. Azonkívül ott a keleti szívnek oly kedves baksis. Vagyis a minden egyes talált tárgy után készpénzben fizetendő szerény összeg.

A csapatban a csákányozónak a legnagyobb az esélye, hogy tárgyakat talál. Amikor kirajzolják neki a négyzetet, ahol dolgozni fog, csákánnyal lát neki. A nyomában jön a lapátoló. Kosarakba lapátolja a földet, ezeket pedig három-négy kosaras fiú hordja a kijelölt lerakodóhelyre. Amikor kiöntik a földet, átvizsgálják, hátha akad benne még tárgy, ami elkerülte a csákányos meg a lapátoló figyelmét, és mivel ezeknek a kisfiúknak igen éles a szeme, nagyon gyakran lelnek apró talizmánra, gyöngyszemre, amiért szép jutalomban részesülnek. Leleteiket rongyos köntösük sarkába kötik, és a nap végén mutatják be. Olykor-olykor Maxhez visznek egy-egy tárgyat, aminek a sorsa attól függ, hogy Max azt mondja-e: „Tartsd meg”, vagy azt, hogy Silu − azaz „Dobd el”. Ezek persze a legapróbb tárgyak − talizmánok, edénytöredékek, gyöngyszemek és hasonlók. Ha egy helyen edények csoportja kerül elő, vagy temetésre valló csontok, esetleg vályogfalak, akkor az előmunkás Maxet hívja, és nagy gonddal folytatják a munkát. Max vagy Mac óvatosan körülkapargatja késsel az edénycsoportot − vagy a tőrt, vagy amire éppen rábukkantak –, letisztítja róla a földet, lefújja a port. Azután, mielőtt elvinnék, lefényképezik és lerajzolják a leletet.

Szakembert kívánó feladat a felszínre bukkanó épületmaradványok kibontása. Rendszerint maga az előmunkás kezeli a csákányt, és óvatosan kitapogatja a vályogtéglákat, de egy tapasztalatlan, ám értelmes csákányos is hamarosan elsajátítja a módszert, és nemsokára hallani, amint ásás közben büszkén kijelenti: − Hadha libu (Ez vályogtégla).

Általában örmény munkásaink a legintelligensebbek. Hátrányuk a kötekedő természetük − mindig sikerül kihozniuk a sodrukból a kurdokat meg az arabokat. Jóformán szüntelenül folyik a civakodás. Valamennyi munkásunk forrófejű, és mindegyik hord

magával valamit, amivel nyomatékosíthatja véleményét − jókora kést, bunkósbotot, meg valami buzogány- vagy husángféleséget. Sebek tátonganak némelyik fején, minduntalan összegabalyodott, dühös alakokat kell szétválasztani, miközben Max harsány hangon recitálja az ásatás házirendjét. Aki verekszik, büntetést fizet! Intézzétek el a vitás ügyeiteket munkaidő után. Munka közben nincs verekedés. Munka közben én vagyok az apátok, és amit az apátok mond, az törvény! És ne gyertek hozzám egymásra panaszkodni, mert ha meghallgatnálak, mást se tehetnék egész nap! Verekedéshez két ember kell, és aki verekszik, egyformán büntetést fizet, akármelyik kezdte.

Az emberek bólogatnak. − Igaz. Ő az apánk. Nem szabad verekedni, mert még összetörünk valamit, ami jó pénzt ér.

Hanem azért csak ki-kitör a harc. A notórius verekedőket szélnek eresztik.

Ez nem jelent tényleges elbocsátást. Egyik-másik embernek olykor kiadják az útját − egy-két napra. De még akit véglegesen elbocsátanak, az is megjelenik rendszerint a következő bérfizetési napon, és kéri, vegyék vissza a legközelebbi műszakba.

Némi kísérletezés után abban állapodtunk meg, hogy tíznaponként lesz bérfizetés. Néhány munkásunk meglehetősen távoli falvakból jön, és magával hozza az elemózsiát, rendszerint egy zsák lisztet meg néhány szem hagymát. A készlet tíz nap múlva elfogy, és az ember ilyenkor hazakéredzkedik utánpótlásért. Egyik nagy hátrány, mint rájöttünk, hogy az emberek nem végzik rendszeresen a munkát. Mihelyt megkapják a bérüket, lelépnek. − Most van pénzem. Miért dolgoznék? Hazamegyek. − Úgy két hét alatt elveri a pénzét, visszajön, és kéri, hogy vegyük fel újra. A mi szempontunkból ez igen bosszantó, hiszen az összeszokott csapat sokkal hatékonyabban dolgozik, mint egy újonnan toborzott brigád.

A franciáknak megvan a módszerük, hogy elbánjanak ezzel a szokással, ami nagy nehézségeket okozott nekik, mikor a vasútvonalat építették. Munkásaiknak mindig csak a fele bérét adták ki. Így aztán folyamatosan dolgoztak. A hadnagy azt tanácsolta Maxnek, alkalmazza ő is ezt a módszert, de miután meghánytuk-vetettük a dolgot, nem éltünk vele, mert Max tisztességtelennek tartja. Az emberek megdolgoztak a pénzükért, és joguk van a teljes bérre. Így hát elviseljük a szüntelen jövés-menést. A bérfizetési naplóval is jóval több így a dolgunk, a szüntelen változtatás és kiigazítás miatt.

Fél hétkor kiérünk a halomra, fél kilenckor reggelizőszünet. Kemény tojást eszünk és arab lepényt. Michel pedig, a sofőr, zománcbögrékbe forró teát tölt, amit a halom tetején ülve iszunk meg. Kellemesen süt a nap, a reggeli árnyékok hihetetlenül bűbájossá varázsolják a tájat; északon kéklenek a török dombok, körös-körül minden csupa pici piros és sárga virág. Csodálatosan balzsamos a

levegő. Ilyenkor érzi az ember, hogy élni jó. Az előmunkások elégedetten vigyorognak, a kis tehénpásztorgyerekek a közelünkbe oldalognak, és szégyellős pillantásokat vetnek ránk. Hihetetlen rongyokba vannak burkolva, foguk hófehéren ragyog, amikor mosolyognak. Milyen boldogok ezek a gyerekek, gondolom, mennyire kellemes ez az élet; akárcsak a régi-régi mesékben, vándorolnak hegyen-völgyön, terelik a teheneket, néha leheverednek, énekelgetnek.

A napnak ebben a szakában az úgynevezett szerencsés európai gyerekek indulnak a zsúfolt tanterembe, hátat fordítanak a friss levegőnek, padban kuporognak, keservesen betűzik az ábécét, hallgatják a tanítót, görcsösen róják a betűket. Eltűnődöm: vajon úgy száz esztendő múlva nem mondjuk-e majd megbotránkozva: − Akkoriban csakugyan kényszerítették szegény gyerekeket, hogy iskolába járjanak, hogy mindennap órák hosszat ücsörögjenek levegőtlen házakban? Még elgondolni is szörnyű. Hogy kisgyerekek…!

Kitépem magam a jövő ábrándjaiból, rámosolygok a kislányra, akinek tetoválás díszeleg a homlokán, és egy kemény tojást kínálok neki.

Riadtan rázza meg a fejét, és elszelel. Úgy látszik, baklövést követtem el.

Az előmunkások sípjukba fújnak. Vissza a munkához. Lassan megkerülöm a halmot, itt-ott megállok, nézem a munkát. Mindig azt remélem, hogy éppen jelen leszek, amikor valami érdekes lelet kerül felszínre. Húsz percen át támaszkodom reménykedve botszékemre, figyelem Mohamed Hasszánt meg a csapatát, majd átballagok Isza Daudhoz, és csak később tudom meg, hogy épp miután onnan is továbbmentem, akadtak rá a nap nagy leletére − egy gyönyörű, karcolt díszű edényre!

Van persze más munkám is. Szemmel tarom a kosaras gyerekeket, mert a lustábbja, miután kiürítette kosarát a lerakóhelyen, nem tér vissza azonnal. Telnek a napon, kotorásznak a kosarukból kiöntött földben, és gyakran negyedórát is ellötyögnek így. Ami még helytelenebb: némelyikük kényelmesen leheveredik a földhányásra, és alszik egy jót.

A hét vége felé, mesterkémi szerepkörömben, jelentem tapasztalataimat.

− Az az igen kicsi kosaras fiú, amelyik sárga rongyot hord a fején, egy pillanatra meg nem áll. Szalah Hasszánt elbocsátanám; aludni jár a földhányásra. Abdul Aziz is szeret lógni, meg amaz is, a rongyos kék kabátban.

Szalah Hasszán tekintetében Max egyetért velem, viszont azt mondja, Abdul Aziznak annyira éles a szeme, hogy soha semmi el nem kerüli a figyelmét.

A délelőtt folyamán, valahányszor Max megjelenik a színen, lázas tevékenység látszatát keltik. – Jallah! − kiáltják mindnyájan, ordítoznak, dalolnak, táncolnak. A kosaras fiúk lihegve szaladgálnak a lerakóhely és a munkagödör között, a levegőbe hajigálják üres kosarukat, kiáltoznak, kacagnak. Aztán megint elhal a lárma, és lassabban megy minden, mint valaha.

Az előmunkások Jallah kiáltásokkal buzdítják csapatukat, meg bizonyos szabvány gúnyolódással, amely idővel a sok ismétlés révén elvesztette élét.

− Vénasszonyok vagytok? A mozgásotokból azt hinné az ember! Nem vagytok ti férfiak! Micsoda lassúság! Mint a vén tehenek! Stb., stb.

Odébb ballagok, megkerülöm a halom túlsó oldalát. Északnak pillantva, a dombok kék vonala felé, letelepszem a virágok között, és kellemes félálomba merülök.

A távolból asszonyok közelednek. Vidám színeik után ítélve kurd nők lehetnek. Buzgón ássák ki a gyökereket, leveleket gyűjtenek.

Egyenesen felém tartanak. A következő percben már körém telepedtek.

A kurd nők vidámak és csinosak. Szeretik a tarka színeket. Ragyogó narancsszín turbánt viselnek, ruhájuk zöld, lila, sárga. Termetük sudár, fejüket büszkén felvetik, bőrük bronzbarna. Szabályosak a vonásaik, orcájuk piros, a szeme a legtöbbjének kék.

A kurd férfiak szinte valamennyien feltűnően hasonlítanak Kitchener tábornoknak ahhoz a színes képéhez, amely gyerekszobám falán függött. Téglavörös arc, dús, barna bajusz, kék szem, merész és harcias megjelenés!

A világnak ebben a zugában nagyjából azonos a kurd és az arab falvak száma. Ugyanolyan életmódot folytatnak, ugyanannak a vallásnak a hívei, de a kurd asszonyokat senki sem tévesztené össze az arab nőkkel. Az arab asszonyok szemérmesek és tartózkodók; ha megszólítod őket, elfordítják az arcukat, és nem néznek rád, legfeljebb messziről. Ha mosolyognak, akkor is csak félszegen, és elfordított tekintettel. Többnyire feketét viselnek, vagy más sötét színt. És nincs olyan arab nő, aki megszólítana egy férfit! A kurd asszonynak semmi kétsége afelől, hogy ér ő is annyit, mint bármelyik férfiember, ha ugyan nem többet! Kijönnek az ajtajuk elé, és eltréfálkoznak, szívélyesen eldiskurálnak a férfiakkal. Nem is titkolják, hogy papucs alatt tartják a férjüket. Dzserabluszi munkásaink, akik nem ismerősek a kurd szokásokkal, mélységesen meg vannak botránkozva.

− Sose hittem volna − kiált fel egyikük –, hogy tisztességes asszony így is szólhat az urához! Azt se tudtam, hova kapjam a fejemet.

Az én délelőtti kurd asszonylátogatóim leplezetlen

kíváncsisággal méregetnek, és sikamlós megjegyzéseket váltanak. Roppant barátságosan bólogatnak, kacagnak, kérdezősködnek, aztán felsóhajtanak, a fejüket ingatják, és ujjukkal megütögetik az ajkukat.

Napnál is világosabb, mit akarnak kifejezni: − Milyen kár, hogy nem értjük meg egymást! − Megfogják a szoknyám szélét, érdeklődve tanulmányozzák, aztán megtapogatják a ruhám ujját. Felmutogatnak a halomra. Én vagyok a Kvadzsa asszonya? Bólintok. További kérdések pergőtüzet zúdítják rám, aztán nevetve tapasztalják, hogy nem kaphatnak választ. Kétségtelenül a gyerekeim meg a vetéléseim száma felől érdeklődnek!

Majd megpróbálják elmagyarázni, mire valók a gyűjtögetett füvek, növények. De hiába − ez se megy!

Újabb hahota tör ki. Felkelnek, mosolyogva bólintanak, csevegve, nevetve elszállingóznak. Olyanok, mint egy nagy, tarka mezei virágbokréta…

Vályogviskóban laknak, és talán néhány főzőedény minden vagyonuk, mégis ki-kitör belőlük a vidámság, a kacagás. Rabelais-i ízléssel élvezik az életet. Szépek, sűrű vérűek, derűsek.

Megjelenik kis arab barátnőm, a pásztorlányka. Teheneit tereli, szégyellősen rám mosolyog, aztán gyorsan elfordítja az arcát.

Távolról az előmunkás sípszavát hallom. Fél egytől fél kettőig ebédszünet.

Visszaballagok Maxhez és Machez, akik már várnak rám. Michel kiteregeti az ebédet, amit Dimitri pakolt. Hideg ürühús-szeletek, megint csak kemény tojás, arab lepény és sajt. Max és Mac kedvence a helybéli erősen fűszerezett, halványszürke és enyhén szőrös kecskesajt. Én az előkelőbb ál-gruyère-t fogyasztom, amit ezüstpapírba csomagolva, kerek kartondobozban árulnak. Max csupán egy megvető pillantásra méltatja. Desszertnek narancsot hoztunk, és zománcbögréből isszuk a forró teát.

Ebéd után elmegyünk megnézni leendő házunk helyét.Vagy százméternyire van a falun meg a sejk házán túl,

délkeletre a halomtól. Már ki van jelölve az alaprajz, és némileg kétkedőn kérdem Mactől, nem nagyon kicsik-e a szobák. A kérdés láthatólag mulattatja. Megmagyarázza, hogy csak azért látszik így, mert a házhelyet óriási nyitott tér veszi körül. A háznak középen kupolája lesz, az alatt helyezkedik el a nagy nappali és a dolgozószoba, amelyből jobbra-balra két-két szoba nyílik. A konyha külön épületbe kerül. A főépülethez hozzátoldhatunk még szobákat, ha az ásatás elhúzódik, és szűknek bizonyul a ház.

Kissé távolabb kútnak alkalmas helyet keresünk, hogy ne legyünk rászorulva a sejk kútjára. Max kiszemeli a helyet, majd visszatér a munkához.

Én még maradok egy darabig, és nézem, hogyan dolgoztat

Mac: csupa kézmozdulat, fejrázás, füttyentés − egyetlen kimondott szó nélkül.

Négy óra tájban Max sorra járja a csapatokat, és kiosztja a baksist. Amikor egy-egy emberhez odaér, az abbahagyja a munkát, és felsorakozik az előzők mellé. Ki-ki bemutatja aznapi szerény leleteit. A kosaras fiúk közül a legambiciózusabb odáig ment, hogy nyállal szép tisztára pucolta szerzeményeit!

Max felcsapja irdatlan könyvét, és kezdődik a művelet.− Qaszmagi? (Csákányos.)− Hasszán Mohamed.Mije van Hasszán Mohamednek? Egy törött fazék fele, számos

edénytöredék, egy csontkés, némi réztörmelék.Max beletúr a gyűjteménybe, és könyörtelenül eldobja az

értéktelen darabokat − rendszerint mindazt, ami a csákányos szívében a legvérmesebb reményeket gerjesztette –, a csontszerszámokat az egyik kis dobozba rakja, amit Michel hordoz, a gyöngyöket egy másikba. Az edénytöredék nagy kosárba kerül, amit egy kisfiú cipel.

Max meghatározza a jutalomdíjat: két és fél penny, sőt, esetleg négy penny, és beírja a könyvbe. Hasszán Mohamed elismétli az összeget, és elraktározza tágas memóriájában.

Hét végén rémséges matematikai műveletek várnak ránk. Össze kell adni a napi összegeket, hozzácsapni a munkabért, és csak akkor lehet fizetni. A fizetésre váró munkás rendszerint pontosan tudja, mennyi jár neki. Néha megjegyzi: − Ez kevés; még két pennyt kapok. − De legalább annyiszor ilyesmi is elhangzik: − Túl sokat adott; négy pennyvel kevesebb jár. − És ritkán tévednek. Időnként a nevek azonosságából ered a hiba. Általában három-négy Daud Mohamedünk van, akiket további név hozzáragasztásával lehet megkülönböztetni − úgymint Daud Mohamed Ibrahim vagy Daud Mohamed Szulimán.

Max a következő munkáshoz lép.− Neve?− Ahmad Mohamed.Ahmad Mohamed nem sokkal dicsekedhet. Igazság szerint

semmi olyannal, ami bennünket érdekelne, de Max nem akarja elkedvetleníteni, hát kiválaszt néhány edénytöredéket, a kosárba dobja, és közli, hogy a „lelet” ellenértéke két garas.

Ezután a kosaras gyerekek következnek. Ibrahim Daud izgalmasnak látszó tárggyal áll elő, ami azonban sajnos csak töredéke egy karcolt mintájú arab pipaszárnak. Most a kis Abdul Dzsehar kerül sorra. Bizonytalanul mutat fel néhány parányi gyöngyszemet meg egy tárgyat − amit Max helyeslő felkiáltással kap ki a kezéből. Érintetlen pecsétlőhenger − méghozzá jó korszakból! Igazán becses lelet. A kis Abdul dicséretben részesül, a neve mellé pedig öt frankot írnak.

Embereink között izgatott zúgás támad.Valamennyi munkásunk született szerencsejátékos, és ebben a

játékban számukra a bizonytalanság a legvonzóbb tényező. Fantasztikus, hogy némelyik csapatot mennyire kitartóan kíséri a szerencse. Amikor új terepet kezdünk feltörni, Max néha ilyeneket mond: − Ibrahimot meg a csapatát a külső falra állítom; legutóbb túlságosan sok mindent találtak. Szegény öreg George-nak meg nem volt szerencséje. Neki jó helyet adok.

Ám lássanak csudát! Ibrahim munkaterületén, ahol a hajdani város legszegényebb negyede állt, szinte azonnal napvilágra kerül egy agyagedény, amely egy rakás arany fülkarikát rejt − talán egy hajdani leányzó hozományát –, és Ibrahim baksisa menten az égbe szökik. Szegény öreg George pedig, aki egy ígéretes temetőben ás, ahol − azt hinné az ember − lépten-nyomon értékes leletek kerülhetnek a felszínre, csak koldussírokra bukkan.

Azok, akik már megkapták a baksist, ráérősen visszaballagnak a munkahelyre. Max folytatja az eljárást, amíg az utolsó ember is sorra nem került.

Fél óra múlva lenyugszik a nap. Felhangzik a sípszó.− Takarodó! Takarodó! − harsan az általános örömujjongás. A

kosarakat a levegőbe hajigálják, kiabálva, nevetve futnak le a domboldalon.

Ismét elmúlt egy munkanap. Hazafelé indulnak azok a munkások, akik két-három mérföldnyire fekvő falvakból járnak az ásatásra. Kosarakba, dobozokba rendezett leleteinket levisszük a dombról, és óvatosan elhelyezzük Maryben. Az a néhány ember, aki a mi útvonalunkon lakik, felkapaszkodik Mary tetejére. Indulunk hazafelé. Megint vége egy napnak.

A véletlen különös játéka, hogy pontosan ugyanazon a helyen, ahol kútfúráshoz kezdtünk, az ókorban is kút volt. Ennek a ténynek akkora a hordereje, hogy néhány nap múlva öt komoly, szakállas úr vár Maxre, amikor lejön a halomról.

Sok-sok mérföldnyire fekvő falvaikból jöttek, magyarázzák. Vízre lenne szükségük. A Kvadzsa ismeri a helyeket, ahol kutak rejtőznek − a rómaiak régi kútjai. Kimondhatatlanul hálásak lesznek, ha megmutatja nekik ezeket a helyeket.

Max elmagyarázza, hogy merőben véletlenül kezdtünk éppen ott fúrni, ahol valamikor régen is kút volt.

A komoly urak udvariasan mosolyognak, de látszik, hogy egy szavát sem hiszik.

− Te nagyon bölcs vagy, Kvadzsa, ezt tudja mindenki. A régi korok minden titka nyitott könyv előtted. Tudod, hol voltak valaha városok, hol voltak kutak. Ezért hát mutasd meg, hol fúrjunk kutat, és mi szép ajándékot adunk neked.

Max akárhogy tiltakozik, nem hisznek neki. Varázslónak tartják, aki meg akarja őrizni a titkait. Tudja, súgják egymásnak, de nem árulja el.

− Szívemből kívánom, bárcsak ne bukkantunk volna arra az átkozott római kútra − mondja komoran Max. − Mást se okoz, csak gondot.

Újabb bonyodalom támad, amikor az emberek bérfizetésére kerül sor. Az ország hivatalos pénzneme a francia frank. Csakhogy a világnak ebben a csücskében olyan sokáig volt használatos a török medzsidi, hogy a konzervatív lakosok semmi mást nem fogadnak el. A bazárok is medzsidiben számolnak, noha a bankok nem. Munkásaink konokul ragaszkodnak hozzá, hogy medzsidiben kapják a bérüket.

Következésképpen, minekutána a bankból a hivatalos pénznemet kapjuk, Michelt el kell szalajtani a bazárba, hogy a frankot váltsa be az illegális pénznemre, azaz a helybeli effectifre.

A medzsidi nagy, súlyos érme. Michel roskadozik a súlya alatt, ahogy marékszám, zsákszám behordja. Az asztalra önti. A pénz borzasztóan mocskos és fokhagymaszagú.

Lidérces estéket élünk a bérfizetés előtt, míg a bűzben fuldokolva számláljuk a medzsidit.

Michel több tekintetben is felbecsülhetetlen. Becsületes, pontos és roppant aggályos. Írni-olvasni nem tud, de fejben elvégzi a legbonyolultabb számításokat, a piacról olykor harmincféle holmival tér meg, mindegyiknek az árát pontosan megmondja, és hiánytalanul leszámlálja az asztalra a visszajáró pénzt. Soha egy garas árát nem téved.

Szemben áll ezzel, hogy roppant fölényes, hogy minduntalan beleköt valamelyik mohamedánba, igen konok, és sajnálatos módon kétbalkezesen bánik mindenféle gépezettel. − Forca! − vicsorít, a szeme villog, és nyomban ezután baljós roppanás hallatszik.

Még ennél is katasztrofálisabb a takarékossága. Személyes sértésnek veszi, ha nem vagyunk elragadtatva a rothadó banántól meg a töpörödött narancstól.

− Ennél különb nem volt?− De igen, csakhogy az sokkal drágább. Én takarékoskodom.

Economia!A takarékosság szent jelszavának jegyében persze igencsak sok

élelmiszer kerül a szemétbe.Michel harmadik jelszava: − Szavi proba (próbáljuk ki)!Különféle hangon tudja előadni: reménykedőn, behízelgőn,

izgatottan, bizalmasan, olykor lemondóan.Az eredmény rendszerint lesújtó.

Mosóasszonyunk hosszasan késlekedik kartonruháim

hazaszállításával, hát rászánom magam, hogy felöltsem a Világbirodalom Építője Asszonyának santungkösztümjét, amit eddig nem volt merszem viselni.

Max rám pillant.− Hát te meg mit húztál magadra?Védekező modorban közlöm, hogy a santung kellemes, hűvös

viselet.− Ezt nem hordhatod − jelenti ki Max. − Menj be és vesd le.− Miért ne hordhatnám? Ha egyszer megvettem.− Szörnyen nézel ki benne. Mint a legundokabb fajta gyarmati

kormányzóné − egyenesen Indiából!Szomorúan beismerem, hogy nekem is támadt ilyesfajta

gyanúm.− Vedd fel inkább azt a zöldessárgát, a Tell Halaf folyamatos

drazsémintával − biztat Max.− Szeretném, ha a ruhatárammal kapcsolatban nem használnál

régészeti szakkifejezéseket − mondom nyűgösen. − A ruha citruszöld! És a „folyamatos drazsé” utálatos kifejezés − mintha egy kisgyerek félig elszopogatna egy szem savanyút, aztán otthagyná a szatócsbolt pultján. Hogy honnan szeditek az edénymintákra ezeket az undorító meghatározásokat, el sem tudom képzelni!

− Micsoda fantáziád van! − ingatja a fejét Max. − Egyébként vedd tudomásul, hogy a folyamatos drazsé az egyik legszebb Tell Halaf-minta.

Le is rajzolja mindjárt, én pedig bólogatok, és elismerem, hogy a minta valóban szép. Csak a meghatározása undorító.

Max szomorúan néz rám, és némán megcsóválja a fejét.

Hanzir falun áthaladva a következő beszélgetést halljuk:− Kik ezek?− Idegenek. Ásnak.Egy öregúr komoly tekintettel végigmér.− Milyen szépek! − sóhajtja. − Tele vannak pénzzel!Egy öregasszony rohan Maxhez.− Kvadzsa! Könyörgök, járj közbe a fiamért! Elhurcolták

Damaszkuszba − a börtönbe. Jó ember, nem csinált semmit − az égvilágon semmit, esküszöm!

− Akkor miért vitték börtönbe,− Semmiért. Igazságtalanságból. Szabadítsd ki a kedvemért!− De hát mit csinált a fiad, anyóka?− Semmit. Esküszöm, hogy igazat beszélek! Isten a tanúm,

hogy semmit nem csinált, csak megölt egy embert!

Újabb aggodalom támad. Dzserabluszi munkásaink közül hárman

megbetegedtek. Sátorban feküsznek Csagar Bázárban, és a többiek nem hajlandók a közelükbe menni. Se ételt, se italt nem visznek nekik.

Különös, hogy irtóznak a betegektől. No de minden különösnek tetszik egy olyan közösségben, ahol az emberi életnek nincs értéke.

− Ha nem kapnak enni, éhen halnak − mondja Max.A betegek munkatársai a vállukat vonogatják.− Inshallah, ha Isten úgy akarja.Az előmunkások, ha vonakodva is, bebizonyítják, hogy

jártasak a civilizáció szokásaiban, és mogorván hajlandók némi szolgálatra. Max óvatosan szóba hozza a kórház kérdését. El tudja intézni a francia hatóságoknál, hogy azt a két embert, aki komolyan beteg, vegyék fel a kórházba.

Jahja és Alavi kétkedve ingatja a fejét. Kórházba menni szégyen, mivel a kórházban gyalázatos dolgok történnek. Inkább a halál, mint a gyalázat.

Téves diagnózis? Hanyagság? − töröm a fejem. − Miféle gyalázatos dolgok történnek? − érdeklődöm.

Max igyekszik a probléma mélyére hatolni. Majd hosszas kérdezz-felelek után, amiből én egy szót sem értek, felém fordul, és elmagyarázza.

− Egy férfit bevitettek a kórházba, és beöntést kapott.− Igen − mondom, és várom a folytatást.− Ennyi − mondja Max.− De hát meghalt az az ember?− Nem, de szívesebben meghalt volna.− Micsoda? − kiáltok fel hitetlenkedve.− Bizony − bólint Max. − Az a férfi mély és keserű sérelemmel

a szívében tért vissza a falujába. Ilyen gyalázatot kellett elviselnie! Inkább a halál!

A mi nyugati gondolkodásunk igen nagy jelentőséget tulajdonít az életnek, és nehéz merőben más értékrendhez igazodnunk. Pedig a keleti mentalitás egyszerűen látja a dolgokat. A halál éppoly elkerülhetetlen, mint a születés, és hogy korán jön-e, vagy későn, az Allah akaratától függ. És ez a meggyőződés, ez a belenyugvás sommásan elintézi azt, ami a mi világunk átka − a szorongást. Lehetséges, hogy ismerik a szükséget − de a szorongást nem. A semmittevés pedig az ember áldott és természetes állapota − a munka természetellenes szükségszerűség.

Eszembe jut egy öreg koldus, akivel Perzsiában találkoztunk. Galambősz szakálla volt, és méltóságteljes, nemes vonású arca. A kezét alamizsnáért nyújtotta, de a szavaiból büszkeség sugárzott.

− Adj egy csekélységet bőségedből, ó, herceg. Aggaszt, hogy netán elkerülöm a halált.

Két betegünk állapota válságosra fordul. Max bemegy El Kámeslibe, és elmondja problémáit a francia parancsnoknak. A tisztek mindig kedvesek, segítőkészek. Maxet bemutatják a francia katonaorvosnak, aki már indul is ki vele a halomra, és megvizsgálja a betegeket.

Aggályaink igazolódnak − a két férfi valóban nagybeteg. Az egyikük, mondja a doktor, már akkor is rossz állapotban lehetett, amikor elszegődött hozzánk, és nemigen van remény a felépülésére. Azt ajánlja, vitessük be mindkettejüket a kórházba. A betegeket sikerül meggyőzni, és már viszi is őket az autó.

A kedves francia orvostól erős hashajtót is kapunk, ami, mondja, egy lovat is meghajtana!

Erre bizony nagy szükség van, mert embereink minduntalan megjelennek Maxnél, és roppant képszerűen leírják szorulásos tüneteiket, amik ellen a közönséges hashajtó mit sem ér.

Egyik betegünk meghalt a kórházban. A másiknak már javul az állapota. A halálesetről csak két nap elteltével értesülünk, és megtudjuk, hogy az embert már el is temették.

Alavi felettébb komoly ábrázattal állít be hozzánk.A jó hírünkről van szó, mondja.Elszorul a szívem. Jó hírünk emlegetése általában pénzkiadást

jelent.Ezt az embert, folytatja Alavi, az otthonától távol érte a halál.

És itt temették el. Márpedig ez Dzserabluszban nem vet ránk jó fényt.Nem tehetünk róla, hogy az az ember meghalt − mondja Max.

Már akkor is beteg volt, amikor elszegődött hozzánk, és megtettünk mindent, ami módunkban állt.

A halál említésére Alavi csak legyint. A halál semmi. Nem az ember halála számít. Hanem a temetése.

Gondoljuk csak el, milyen helyzetbe kerülnek a hozzátartozói. Ezt az embert idegenben temették el. A rokonainak el kell hagyniuk az otthonukat, ha fel akarják keresni a sírját. Gyalázat, ha az ember nem tér vissza szülővárosának a földjébe.

Nem tudja, mit tehetne most már − mondja Max. Azt az embert eltemették. Mire céloz Alavi − pénzadományt kér a gyászoló család?

Igen, arról is szó lehet. De valójában kihantolásra gondolt.− Micsoda? Hogy kiássák a sírjából?!− Igen, Kvadzsa. Küldesd haza a holttestet Dzserabluszba. Ezt

kívánja a becsület, és a te jó híred.Nem tudja, hogy ilyesmit egyáltalán el lehet-e intézni − mondja

Max. Szerinte nem megvalósítható.A vége az, hogy bemegyünk El Kámeslibe, és

megtanácskozzuk a dolgot a francia hatóságokkal. Akik nyilván azt

hiszik, hogy elment a józan eszünk.Ez váratlanul megacélozza Max eltökéltségét. Igen, bólint,

kétségtelenül esztelenség − de vajon lehetséges-e?Az orvos vállat von. Lehetségesnek éppen lehetséges. Ki kell

tölteni jó csomó űrlapot. − Et des timbres, beaucoup de timbres.− Magától értetődik − bólint Max.Mozgásba lendül a gépezet. Egy taxisofőr, aki nemsokára indul

Dzserabluszba, lelkesen vállalkozik a − kellőképpen fertőtlenített − holttest elszállítására. A megboldogultnak egyik unokatestvére lesz a kísérő. Minden meg van szervezve.

Először is: a kihantolás. Számtalan űrlap kitöltése, bélyegeknek felragasztása. A ceremóniához szükségeltetik az óriási formalinfecskendővel felfegyverkezett katonaorvos jelenléte. Ezután következik a holttestnek koporsóba helyezése; a koporsó lepecsételése; majd a lepecsételt koporsónak a taxiba emelése.

− Hahó! − kiált vidáman a taxisofőr, miközben betuszkolja szállítmányát. − Vidám utunk lesz! Csak vigyázzunk, nehogy testvérünk kipotyogjon útközben!

Az esemény immár olyan mulatsággá fajul, amit csak egy ír halottvirrasztáshoz lehet hasonlítani. A taxi elhajt, a sofőr és a gyászoló rokon teli torokból énekel. Varázslatos élmény ez mindkettejüknek! Ki is élvezik minden percét!

Max megkönnyebbülten sóhajt. Felragasztott minden bélyeget, lerótt minden díjat. A szükséges nyomtatványokat (jókora kazalnyi!) a taxisofőrre bíztuk.

− Ezzel megvolnánk! − mondja Max.Téved. Az Allahban boldogult Abdullah Hamid utazása

valóságos eposszá terebélyesedik. Abdullah Hamid porhüvelye nem lel nyugodalmat.

A holttest épségben megérkezik Dzserabluszba. Illő lamentálással fogadják, és nem csekély büszkeséggel. Nagy ünnepséget csapnak − lakomával egybekötve. A taxisofőr megereszt egy fohászt Allahhoz, és elhajt Aleppóba. Már rég elporzott, amikor kiderül, hogy a mindennél fontosabb nyomtatványokat is magával vitte.

Kitör a káosz. A szükséges nyomtatványok híján a holtat nem lehet eltemetni. Vissza kell hát vinni El Kámeslibe? Heves vita lángol fel. Küldöncöket menesztenek − a francia hatóságokhoz El Kámeslibe, hozzánk, a taxisofőr igencsak kétséges aleppói címére. Mindez a ráérős arab modorban bonyolódik − s eközben Abdullah Hamid temetetlen marad.

− Meddig tart a formalin hatása? − kérdem aggodalmasan Maxtől. Újabb árlapgarnitúrát szerzünk be (természetesen a megfelelő mennyiségű timbre-vel), és elküldjük Dzserabluszba. Megtudjuk,

hogy a holttestet már éppen vissza akarták küldeni vasúton El Kámeslibe. Repkednek ide-oda a háromszorosan sürgős táviratok.

Ám minden jó, ha jó a vége. A taxisofőr beállít Dzserabluszba, a nyomtatványokat lobogtatva.

− Micsoda feledékenység! − kiáltja vígan. A temetés annak rendje-módja szerint lebonyolódik. Jó hírünk meg van mentve, biztosít bennünket Alavi. A francia hatóságok változatlanul őrültnek tartanak. Munkásaink komolyan kifejezik helyeslésüket. Michel tombol − micsoda merénylet az Economia ellen! Érzelmeit azzal próbálja lecsillapítani, hogy kora hajnalban vadul kalapál valami tuttit az ablakunk alatt, amíg csak rá nem szólunk, hogy azonnal hagyja abba.

Tutti a gyűjtőneve a benzineskannák mindenféle felhasználási módjának. Mit is kezdene Szíria benzineskannák nélkül? Az asszonyok benzineskannában hordják a vizet a kútról. Benzineskannák felszabdalt, kikalapált csíkjai szolgálnak háztetők és falak javítására. Michel életének hő vágya, amit egy őszinteségi rohamában elárult, hogy egész házat építsen magának tuttiból!

− Nagyon szép lesz − mondja ábrándosan. − Csodaszép.

Ötödik fejezet

Szezonvég

Csagar Bázár szépen alakul. Az utolsó hónapra kijön hozzánk Londonból B., hogy ő is segítsen a munkában.

Érdekes tanulmány megfigyelni Macet és B.-t együtt − szöges ellentétei egymásnak. B. kimondottan társas lény, Mac emberkerülő. Jól megvannak, de időnként furcsálkodó pillantással méregetik egymást.

Egy alkalommal, amikor El Kámeslibe készülünk, B. nyugtalankodni kezd.

− Nem szemétség szegény öreg Macet egész napra egyedül hagyni? Nem maradna itthon vele?

Megnyugtatom. − Mac szívesen van egyedül.B. nem hisz nekem. Bemegy a rajzterembe.− Figyelj, Mac, akarod, hogy itt maradjak? Unalmas lehet

egész nap egyedül.Mac arcán rémület tükröződik.− Ó, én már előre örülök neki − mondja.− Fura egy alak − állapítja meg B., ahogy a hepehupákon El

Kámesli felé zötykölődünk. − Emlékszik, milyen gyönyörű volt tegnap a naplemente? A tetőről néztem. Mac is ott állt. Rajongtam egy sort, nem tagadom, de a derék Mac egy árva szó nem sok, annyit se szólt. Még csak nem is válaszolt. Pedig mi másért ment volna fel a

tetőre, ha nem azért, hogy a naplementében gyönyörködjön?− Igen, esténként rendszerint felmegy.− Annál furább, hogy nem szól semmit.Lelki szemeim előtt megjelenik Mac a tetőn: néma fölénnyel

hallgat, B. pedig elragadtatottan zümmög körülötte.Aztán később Mac bizonyára letelepszik kínosan rendes

szobájában az összehajtogatott takaróra, és írja, írja a naplóját…− Már úgy értem, az ember azt hinné, hát nem… − folytatja

rendületlenül B., míg csak félbe nem szakítja Michel akciója. A kocsi − alighanem ördögi rosszindulattal − megfarol az úton, Michel beletapos a gázba, és nekiront egy kisebb arab társaságnak − két öregasszony meg egy férfi vezet egy szamarat.

Visítozva rebbennek szét. Max, szokásától eltérően, dühödten szitkozódik. Mi az ördögöt művel Michel?! Halálra gázolhatta volna őket!

Nem lehetetlen, hogy Michelnek éppen ez volt a szándéka!− Mit számít? − kérdi; két kezét az égnek emeli, és hagyja,

hogy a kocsi menjen a maga feje után. − Hiszen mohamedánok!Hangot adván e meggyőződése szerint keresztényi érzésnek, a

meg nem értettek vértanúi hallgatásába burkolózik. Miféle keresztények ezek, kérdi vélhetőleg magában, ha ilyen silány és ingatag a hitük?

Max egyszer s mindenkorra leszögezi, hogy semmiféle, mohamedánok ellen irányuló gyilkossági kísérletnek nincs helye.

− Az lenne a jó világ, ha valamennyi mohamedán kihalna! – morog a bajsza alatt elégedetlenül Michel.

Elintézzük szokásos teendőinket El Kámesliben − ellátogatunk a bankba, bevásárolunk Monsieur Jannakosz boltjában, udvariassági vizitet teszünk a franciáknál –, majd B.-nek is van egy útja: el kell mennie Angliából érkezett csomagjáért, amely két pizsamát tartalmaz.

A kapott hivatalos értesítés szerint a kérdéses csomag a postahivatalban vár, tehát arrafelé vesszük lépteinket.

A postamester sehol, ám elszalajtanak érte egy bávatag tekintetű beosztottat. A postamester ásítozva érkezik posztjára, rikító csíkos pizsamában. Láthatólag mély álmából zavarták fel, mégis udvarias és nyájas; barátságosan parolázik mindenkivel, érdeklődik, hogyan halad az ásatás: találtunk-e már aranyat? És elfogyasztanánk-e a társaságában egy csésze kávét? Minekutána az udvariasság követelményeinek kölcsönösen eleget tettünk, rátérünk a postai küldemények kérdésére. Leveleink most az ámúdai postahivatalba érkeznek − nem valami szerencsés megoldás, mivel az ottani idős postamester annyira becsesnek és értékesnek tekinti valamennyit, hogy gyakran elzárja őket az értékmegőrző páncélszekrénybe, aztán elfelejti átadni.

B. csomagját szerencsére El Kámesliben tartották, úgyhogy megkezdhetjük az átadásra vonatkozó tárgyalássorozatot.

− Igen − bólint a postamester –, valóban van ilyen csomag. Londonból érkezett. Angliából. Ah, micsoda pompás város lehet London! Mennyire szeretném meglátni! A csomagot bizonyos Monsieur B.-nek címezték. Ah, ez az úr volna tehát új munkatársuk, Monsieur B.? − Ismételten kezet fog B.-vel, udvarias bókok kíséretében. B., a társaslény, nem kevésbé udvariasan válaszol, arabul.

E kisded közjáték után visszatérünk a csomag témájára. Igen, mondja a postamester, a csomag valóban itt volt − pontosan itt, a hivatalban! De már nincs itt. Átszállították megőrzésre a vámhivatalba. Monsieur B. nyilván tisztában van vele, hogy a csomagküldemények vámkötelesek.

B. közli, hogy a csomag személyes használatra szolgáló ruhaneműt tartalmaz.

− Kétségtelenül, kétségtelenül − bólogat a postamester. − De ez már a vámhivatalra tartozik.

− Tehát át kell mennünk a vámhivatalba?− Valóban az volna a megfelelő eljárás − helyesel a

postamester. − Ma azonban felesleges lenne odafáradni. Szerda van, és szerdán zárva tart a vámhivatal.

− Akkor tehát holnap?− Igen, igen, holnap nyitva lesz a vámhivatal.− Nagyon sajnálom − fordul Maxhoz B. − Úgy látszik, holnap

megint muszáj lesz bejönnöm a csomagomért.− Valóban − helyesel a postamester –, Monsieur B.-nek

csakugyan be kell jönnie holnap, de a csomagját még holnap sem kaphatja meg.

− Miért nem? − érdeklődik B.− Miután a vámhivatalban eleget tettek a formaságoknak, a

csomag visszakerül a postahivatalba.− Mármint hogy megint ide kell jönnöm?− Pontosan. Ez pedig holnap nem lesz lehetséges, ugyanis

holnap a postahivatal tart zárva − közli diadalmasan a postamester.Többször is nekifutunk a kérdésnek, de valamennyi futamban a

bürokrácia győz. A hétnek nincs egyetlen olyan munkanapja, amelyen a postahivatal is, a vámhivatal is nyitva tart!

Erre aztán nekitámadunk szegény B.-nek, és a sárga földig lehordjuk. Miért nem hozta magával a nyavalyás pizsamáit, mi a csudának küldeti őket postán?

− Azért − védekezik B. –, mert ezek egészen különleges pizsamák.

− Azt látom − bólint komoran Max. − Ennyi problémát pizsama még nem okozott! Ez a teherautó arravaló, hogy az ásatásra

járjon, nem postaszolgálati járat El Kámeslibe!Megkíséreljük rávenni a postamestert: engedélyezze, hogy B.

itt helyben aláírja a postai nyomtatványokat. Emberünk azonban rendíthetetlen. Először jön a vámhivatal, és csak utána a posta. Ez a dolgok rendje. Leverten kullogunk ki a postahivatalból, a postamester pedig nyilván visszatér párnái közé.

Michel jelenik meg izgatottan. Csodálatosan előnyös üzlet kínálkozik narancsban! Kétszáz narancsot vásárolhat mélyen leszállított áron! Mint rendesen, most is lehordjuk. Mit gondol, hogyan rágjuk át magunkat kétszáz narancson, mielőtt elromlanának? Ha ugyan nem rothadtak máris…

Némelyikük valóban mintha állott volna egy kicsit, ismeri be Michel, de nagyon-nagyon olcsók, és kétszáz darab vásárlása estén fantasztikus engedményt adnak. Max hajlandónak mutatkozik szemrevételezni a gyümölcsöt, és első pillantásra leszavazza. Legtöbbjét máris zöld penészréteg borítja!

− Economia! − motyogja bánatosan Michel. Végtére is − ez mind narancs! Távozik, majd visszatér egy pár takarékossági alapon beszerzett tyúkkal. Szokás szerint fejjel lefelé, lábuknál összekötözve lógatja őket. Egyéb takarékos és kevésbé takarékos beszerzések végeztével hazafelé indulunk.

Kellemes napja volt-e, kérdezem Mactől, amire leplezetlen lelkesedéssel válaszol: − Ragyogó!

B. értetlenül bámul rám, és letelepszik egy székre − ami azonban nincs ott. Mac ragyogó napja méltó befejezést nyer. Soha még így hahotázni nem láttam senkit. Vacsora közben is ki-kitör belőle a kacagás. Ha tudtuk volna, mi csiklandozza Mac humorérzékét, már régen gondoskodhattunk volna megfelelő szórakozásról!

B., a társas lény nem csügged. Olyan napokon, amikor Max kint van az ásatáson, mi hárman pedig otthon maradunk, B. úgy kóvályog a házban, mint a kísértet. Benéz a rajzterembe, megpróbálja szóra bírni Macet, amikor pedig nem sikerül, búsan beballag az irodába, ahol én buzgón kalapálom az írógépen valamely brutális gyilkosság részleteit.

− Ó − mondja B. –, csak nem dolgozik?− De igen − felelem kurtán.− Ír? − kérdi B.− Igen. (Még kurtábban.)− Azt gondoltam − mondja sóváran B. –, hogy behozhatnám

ide a cédulákat meg a tárgyakat. Nem zavarnám, ugye?Erős vagyok. Világosan, tagoltam elmagyarázom, hogy nem

jutok semmire a holttesttel, ha a könyökömnél egy eleven test mozog, szuszog, és minden valószínűség szerint locsog!

Szegény B. bánatosan kiballag − magányos és néma munkálkodásra ítélve. Ha valaha írásra adja a fejét, egész biztosan maximális hangerőre csavarja a rádiót, de azért a lemezjátszót is járatja, és lehetőleg beszélgessenek is néhányan a feje fölött!

Hanem amikor látogatóink érkeznek, akár a halomra, akár a házba, B. akkor van csak elemében! Apácák, francia tisztek, vendégrégészek, turisták − B.-nek egyre megy. Mindegyikkel remekül elboldogul.

− Autó állt meg a ház előtt. Kiszálltak egypáran. Menjek le, nézzem meg, kik azok?

− Jaj, legyen szíves!És már jönnek is a vendégek, B. értő pásztorlásával, aki vígan

elcseveg az éppen szükséges nyelven. Ilyen alkalmakkor − és ezt közöljük is vele − B. annyit ér, amennyi a súlya aranyban.

− Mac bezzeg nem sokat ér, igaz? − vigyorog Macre B.− Mac semmit sem ér − mondom zordonul. − Még csak nem is

próbálkozik.Amire Mac enyhe fölénnyel elmosolyodik…

Felfedezzük, hogy Macnek van egy gyengéje. A Ló!Amikor B. nekiindult, hogy megszerezze a pizsamáit, Macet

letette a halomnál, ő pedig továbbkocsizott El Kámeslibe. Mac otthon akar ebédelni, mire Alavi azt javasolja, menjen lóháton. A sejknek van sok lova. Mac arca felderül. Az enyhe fölényt mintha elfújták volna. Izgatottság veszi át a helyét.

Ettől fogva, ha csak a legcsekélyebb ürügy adódik, Mac lóháton tér haza.

− Mac Kvadzsa − mondja Alavi − sose beszél: fütyül. Ha azt akarja, hogy a figurás gyerek balra menjen: fütyül. Ha azt akarja, hogy jöjjön a kőműves: fütyül. Most meg a lónak fütyül!

B. pizsamáinak az ügye még most sem rendeződött. A vámhivatal irtózatos összeget követel: nyolc fontot! B. rámutat, hogy a pizsamáknak darabja két font, és nem hajlandó fizetni. Roppant nehéz helyzet áll elő. Mi a teendő a csomaggal? − tudakolja a vámhivatal. Visszaadják a postamesternek. Ő viszont nem adhatja ki B.-nek, de nem is engedheti, hogy a csomag elhagyja az országot! Rengeteg időt fecsérelünk el azzal, hogy El Kámeslibe rohangálunk és a pizsamákon vitatkozunk. Konzíliumra hívatik a bankigazgató, nemkülönben a Services Spéciaux tisztjei. Beavatkozik a bankigazgató vendége is, a maronita egyház magas rangú méltósága. Impozáns jelenség lila köntösében, nyakában irdatlan kereszttel, és kontyba kötött hajával! A boldogtalan postamester még mindig pizsamában van, de jóformán le sem hunyhatja a szemét! Az ügy hamarosan nemzetközi bonyodalommá fajul.

Egyszer csak minden megoldódik. Ámúda donanier-ja, a vámhivatalnok kopogtat be a házunkba. Hóna alatt a csomag. A bonyodalom kibogozódott: harminc shilling vám, douze francs cinquante pour les timbres, et des cigarettes, n’est ce pas? (Több csomag cigarettát nyomunk a markába.) Voilà, Monsieur! A douanier ragyog, B. ragyog, mindenki ragyog. Valamennyien körülálljuk B.-t, amint kibontja a csomagot.

Büszkén a magasba emeli a csomag tartalmát, és közben elmagyarázza, hogy ez a különleges találmány az ő szabadalma.

− Moszkitók − magyarázza. − Nem kell többé szúnyogháló.Max közli, hogy errefelé nincs szúnyog, egy szál se.− Már hogyne volna itt szúnyog − mondja B. − Moszkitó.

Köztudomású. Állóvíz… − teszi hozzá nyomatékul.Tekintetem azonnal Macre szegeződik.− Itt nincs állóvíz − mondom. − Ha volna, Mac már felfedezte

volna!− Ámúdától északra éppenséggel van egy elposványosodott tó!

− jelenti diadalmasan B.Max meg én váltig állítjuk, hogy errefelé semmiféle moszkitót

nem láttunk. B. ügyet sem vet ránk, a találmányát ecseteli.A pizsama fehér nyersselyemből készült. Egybeszabott; a fejet

csuklya borítja, az ujjak kesztyűben végződnek. Ujjatlan kesztyűben. Elöl magasan csukódó cipzár, úgyhogy a pizsama viselőjének csak a szeme meg az orra van kitéve a moszkitók ostromának.

− És ha az ember az orrán át lélegzik, az távol tartja a moszkitókat! − jelenti ki diadalmasan B.

Max fagyosan ismétli, hogy errefelé nincs moszkitó.B. nem rejti véka alá abbéli meggyőződését, hogy ha majd

mindannyian maláriásan vacogunk, azt fogjuk kívánni, bárcsak tettük volna magunkévá az ötletét.

Mac egyszer csak elneveti magát. Kérdő pillantást vetünk rá.− Eszembe jutott, amikor leültél, de a szék nem volt ott −

mondja Mac, és boldogan kacarászik magában.Éjszaka legmélyebb álmunkból rettenetes ricsajra ébredünk.

Kiugrunk az ágyból − rablótámadás?! Kirohanunk az ebédlőbe. Egy fehér figura rohangál vadul sivítozva fel-alá, közben nagyokat ugrik.

− Jóságos ég, B., mi történt? − kiált Max.Egy pillanatig azt hisszük, B. megtébolyodott.De aztán minden kiderül.Ki tudja, hogyan, egy egér keveredett be a szúnyogbiztos

pizsamába. A cipzár pedig megakadt.Már felvirradt a hajnal, de még mindig nevetünk.Csak B. nem érti egészen, hogy mi olyan vicces…

Egyre melegebb az idő. Új meg új virágok bújnak ki a földből. Nem vagyok jártas a botanikában, nem ismerem a nevüket, de őszintén szólva nem is érdekel. (Mi a jó abban, ha az ember mindent néven tud nevezni?) Van sok kék virág, vannak mályvaszínűek, olyanok mint a csillagfürt kicsiben, meg a kis vadtulipán; és vannak mocsári gólyahírre emlékeztető kis aranyvirágok, és törékeny, lila virágdárdák. Minden halmon valóságos színorgia dúl. Ez aztán valóban „termékeny sztyeppe”! Benézek a leletraktárba, és kölcsönveszek néhány megfelelő formájú agyagedényt. Amikor Mac le akarja rajzolni őket, bottal ütheti a nyomukat. Mind tele van virággal.

Házunk gyors ütemben épül. A gerendázat már áll, most tapasztják rá a vályogtéglát. Nagyon tetszetősnek ígérkezik. Gratulálok Macnek, aki mellettem áll a halmon.

− Sokkal szebb lesz, mint az én illemhelyem − mondom.A sikeres építész nyugtázza a bókot. Viszont elkeseredetten

panaszkodik a munkásaira, akiknek, szerinte, fogalmuk sincs a precizitásról. Csak nevetnek, mondja keserűen Mac, és úgy vélik, hogy az ilyesmi nem számít. A beszélgetést lovakra terelem, és Mac felderül.

Ahogy az idő melegebbre fordul, úgy vált hevesebbre munkásaink vérmérséklete. Max növeli a betört fejekért beszedett bírság összegét, és végül drasztikus eszközhöz folyamodik. Az embereknek minden reggel, munkakezdés előtt, be kell szolgáltatniuk a fegyvereiket. A rendelkezés nem kelt osztatlan örömet, de végül, ha vonakodva is, beleegyeznek. Max felügyelete alatt szolgáltatják át a fütykösöket, bunkósbotokat, hosszú, gyilkos kinézetű késeket Michelnek, aki mindet elzárja Maryben. Napszállatkor visszakapják őket a tulajdonosok. Az eljárás időigényes és fárasztó, de legalább nem tehetnek egymásban komolyabb kárt a munkások.

Egyik jezidi munkásunk azzal a panasszal jön hozzánk, hogy elalél, mert nem jut vízhez. Csak akkor tud dolgozni, ha van ivóvíz.

− De hiszen van itt víz, miért nem iszol?− Nem ihatom abból a vízből. A kútból jön, és ma reggel a sejk

fia salátát dobott a kútba.A jezidiknek vallásuk tiltja, hogy a salátát említsék, vagy

bármit érintsenek, ami érintkezett salátával, hitük szerint ugyanis abban lakozott a Sátán.

− Neked alighanem hazudott valaki − mondja erre Max. − Épp ma délelőtt találkoztam a sejk fiával El Kámesliben, és tőle magától tudom, hogy már két napja ott van. Ezt azért mondták neked, hogy rászedjenek.

Max közli az összegyűlt munkásokkal a szigorított szabályokat. Tilos hazugságokkal traktálni vagy üldözni a jezidi munkásokat. − Az

ásatáson valamennyien testvérek vagyunk.Előlép egy huncut tekintetű mohamedán.− Te Krisztust követed, Kvadzsa, mi Mohamedet, de

mindketten ellenségei vagyunk a Sátánnak. Ezért hát kötelességünk üldözni azokat, akik hiszik, hogy a Sátán visszatér, és akik őt imádják.

− Akkor hát ezentúl valahányszor a kötelességedet teljesíted, az öt frankodba kerül! − jelenti ki Max.

Ezután néhány napig nem érkezik hozzánk jezidi panasz.A jezidik furcsa, különlegesen szelíd emberek; Sátánimádatuk

természete inkább engesztelés. Hiszik továbbá, hogy ezt a világot Isten szolgáltatta ki a Sátánnak − és a Sátán kora után elkövetkezik majd Jézus kora, akit prófétának ismernek el, ám aki még nem került hatalomra. A Sátán nevét sohasem veszik az ajkukra, de még olyan szót sem, ami csak hasonlít hozzá.

Vallásuk legszentebb zarándokhelye, Sejk Ádi mauzóleuma, a kurd dombokon áll, Moszul közelében. Felkerestük, amikor a közelben végeztünk ásatást. Alig hinném, hogy akad a világon ehhez foghatóan gyönyörű és békességes hely. Tölgyek és gránátalmafák közt kanyarog felfelé a dombra az út, egy helyi patak mentén. A lég üde, tiszta, balzsamos. Az út utolsó szakaszát gyalog vagy lóháton kell megtenni. Azt mondják, errefelé annyira szeplőtlen az emberi természet, hogy a keresztény asszonyok pucéron fürdőzhetnek a patakban.

És egyszer csak szemünk elé tárul fehér tornyaival a szentély. Itt minden nyugodt, szelíd, békességes. Fák, udvar, folyóvíz. Szelíd arcú őrök kínálnak frissítővel; tökéletes békességben ülünk, iszogatjuk a teánkat. A belső udvarból nyílik a bejárat magába a szentélybe, amelynek jobb oldalán nagy, faragott fekete kígyó kanyarog. A kígyó szent állat. A jezidiek hite szerint Noé bárkája a Dzsebel Szindzsáron zátonyra futott, és léket kapott. A kígyó karikába csavarodott és eldugaszolta a léket, a bárka pedig folytathatta útját.

Levetjük cipőnket; bevezetnek a szentélybe. Óvatosan lépünk át a küszöbön, rálépni ugyanis tilos. A talpunkat mutatni hasonlóképpen tiltott dolog, bár ezt kicsit nehéz elkerülni, amikor az ember törökülésben kuporog a földön.

Bent sötét van és hűvös, és víz csepereg: a szent forrás, amely állítólag Mekkával van összeköttetésben. Ebbe a szentélybe hozzák el nagy ünnepek idején a páva képmását. Némelyek szerint azért választották éppen a pávát a Sátán jelképévé, mert a neve különbözik legjobban a tiltott névtől. Akárhogyan is, Lucifer, a hajnal fia a jezidi vallásban pávaangyal.

Kijövünk, és megint elüldögélünk egy darabig az udvar hűvös csendjében. Egyikünknek sem akaródzik innen, a hegyi szentélyből visszatérni a világ forgatagába…

Sejk Ádit sohasem fogom elfelejteni − sem azt a mélységes békét és elégedettséget, amely ott a lelkembe költözött…

Iraki ásatásunkon egyszer felkeresett a Mir, a jezidik főnöke, magas, szomorú arcú férfi, talpig feketében. Pápa és főnök egyszemélyben, bár a helybeli hagyomány úgy tartja, hogy ezt a Mirt tökéletesen a nagynénje „működteti”, Sejk Ádi szentélyének Katúnja, valamint az anyja, csinos, ambiciózus asszony, aki állítólag kábítószeren tartja fiát, hogy a hatalom az ő kezében maradjon.

A Dzsebel Szindzsáron tett kirándulásunk során meglátogattuk a Szindzsár jezidi sejkjét, Hamo Serót. Igen öreg; állítólag kilencvenesztendős. Az 1914−18-as háborúban száz meg száz örmény menekült el a törökök elől, és a Szindzsáron lelt menedéket.

Újabb csetepaté támad a pihenőnap körül. A fizetésnap másnapja mindig munkaszünet. Mivel az ásatáson több a mohamedán, mint a keresztény, a mohamedánok azt akarják, hogy péntek legyen a heti pihenőnap. Az örmények viszont egyáltalán nem hajlandók vasárnap dolgozni; ez keresztény ásatás, mondják, legyen hát vasárnap munkaszünet.

Kijelentjük, hogy munkaszünet mindig kedd lesz, mert tudomásunk szerint ez egyetlen vallásnak sem ünnepnapja.

Esténként eljön a munkavezető, kávézik velünk, és jelenti a felmerült nehézségeket, problémákat.

Ma este különösen beszédes az öreg Abd esz Szalaam. Emelt hangon hosszú, szenvedélyes monológot ad elő. Akármilyen figyelmesen hallgatom, nem értem, mi a lényeg. Ám annyira drámai az előadásmódja, hogy óhatatlanul felébred a kíváncsiságom. Amikor Abd esz Szalaam elhallgat, hogy lélegzetet vegyen, megkérdezem Maxtől, voltaképpen mi is a téma.

Max egyetlen szóval válaszol:− Székrekedés.Abd esz Szalaam észreveszi, hogy érdeklődöm, felém fordul,

és újabb retorikai fordulatokkal ecseteli állapotát.− Kapott már Purgót, Darmolt, növényi hajtószert, ricinust −

mondja Max. − Most beszámol arról, hogy külön-külön mindegyiknek a hatására hogyan érezte magát, valamint hogy egyikük sem érte el a kívánt eredményt.

Itt már csak egy segíthet: a francia doktor lómedicinája.Max bead emberünknek egy irdatlan adagot. Abd esz Szalaam

reménykedve távozik, és mindannyian kielégítő eredményért fohászkodunk.

Most már igencsak megszaporodott a dolgom. Javítgatom az edényeket, aztán ott a fényképek előhívása − kaptam egy „sötétkamrát”. Kicsit emlékeztet a középkori kínzókamrára, amelyben

se állni, se ülni, se feküdni nem lehetett.Állni vagy ülni ebben sem lehet. Kúszva-mászva, lehajtott

fejjel, térdepelve hívom elő a lemezeket. Mire napvilágra bukkanok már majdnem megfulladtam a hőségben, és nem tudok felegyenesedni. Nagy élvezettel részletezem szenvedéseimet, habár a hallgatóság nem nekem szenteli figyelmét, hanem a negatívoknak.

Max időnként feleszmél, és tapintatosan megjegyzi:− Csodálatos vagy, kedves. − De a hangja meglehetősen

szórakozott.

Tető alá került a házunk. A halom tetejéről nézve valóságos szentélynek látszik, hatalmas kupolája fehéren emelkedik ki a napégette talaj hátteréből. Odabent igen kellemes. A kupola a tágasság érzetét kelti, és hűvös van. Egyik oldalán a két szoba közül az első a leletraktár, azon túl fekszik a mi hálószobánk. A kupola túloldalán nyílik a rajzterem, utána pedig B. és Mac közös hálószobája. Idén már csak egy-két hetet töltünk itt. Megkezdődött a betakarítás, az emberek mindennap félbehagyják a munkát, és elmennek aratni. Egyik napról a másikra eltűntek a virágok, mert a beduinok lejöttek a dombok közül, barna sátraik állnak mindenütt, marháik pedig mindet lelegelnek, ahogy lassan haladnak dél felé.

Jövőre visszatérünk − vissza az otthonunkba, mert ez a kupolás ház a Semmi közepén máris igazi otthon.

A sejk, patyolatfehér köntösében, körüljárja a házat. Vidám szeme csillog − tetszik neki, amit lát. Idővel majd ő örökli, és úgy érzi, a ház máris emeli a tekintélyét.

Jó lesz viszontlátni Angliát. Jó lesz találkozni barátainkkal, meglátni a zöld füvet, a magas fákat. De jó lesz jövőre visszatérni ide is.

Mac vázlatot készít. A halom mérnöki képét veti papírra − de nekem nagyon tetszik. Emberi lény nincs a rajzon, csak görbe és egyenes vonalak. Rádöbbenek: Mac nemcsak építész − művész is. Megkérem, tervezze meg új könyvem borítóját.

B. bejön − panasza van. Elcsomagolták valamennyi széket, nincs mire leülni.

− Mi az ördögnek akarsz leülni? − kérdi Max. − Rengeteg még a munka.

És kimegy.− Hogy a maga férjébe micsoda energia szorult! − fordul

hozzám szemrehányóan B.Látta volna Maxet, amint elszundikál Angliában egy nyári

délután…Devonra gondolok, a vörös sziklákra, a kék tengerre… De jó

lesz hazamenni − ott a lányom, a kutyám, ott a devonshire-i tejszín, az

alma, lehet fürödni… Elragadtatott sóhaj tör ki belőlem.

Hatodik fejezet

Utunk végén

Leleteink biztatóak; még egy évadon át folytatjuk az ásatást.Ezúttal más csapattal dolgozunk.Mac egy palesztinai ásatáson van elfoglalva, de reméli, hogy az

évad utolsó néhány hetére átjöhet hozzánk.Másik építészt kell tehát alkalmaznunk. A törzskarnak lesz

még egy új tagja: az ezredes. Max abban reménykedik. Hogy amíg Csagaron folyik az ásatás, egyidejűleg Tell Brákon is elvégezhető a munka egy része, és az ezredes felügyelheti az ásatást, ő pedig a másikat.

Max, az ezredes és új építészünk együtt utaznak ki, én majd néhány hét múlva követem őket.

Vagy két héttel indulásunk előtt építészünk telefonál. Max-szel szeretne beszélni, ő azonban nincs otthon. Az építész hangja aggodalmas. Tudok-e valamiben segíteni? − kérdezem.

− Hát csak az utazásról van szó − feleli. − A Cook irodából beszélek, hálókocsijegyet szeretnék venni addig a helyig, amit Max mondott, és Cookék szerint ilyen hely nem létezik.

− Gyakran előfordul − igyekszem megnyugtatni az építészt. − Senki sem utazik olyan helyekre, amilyenekre mi járunk, és nem is hallottak róluk.

− Szerintük én valójában Mószulra gondolok.− Mondja csak meg, hogy nem arra gondolt. − Aztán fény gyúl

az agyamban. − El Kámeslibe kért jegyet vagy Nusaybinba?− El Kámeslibe. Nem így hívják azt a helyet.− A helyet igen. De a vasútállomása Nusaybin − a határ török

oldalán. El Kámesli szíriai város.− Értem. Mondott még valamit Max, amit magammal kellene

vinnem?− Nem hiszem. De ugye visz magával sok ceruzát?− Ceruzát?! − kérdi meglepetten. − Hát persze.− Mert rengetegre lesz szüksége − közlöm.Nem fogja fel kijelentésem vészes horderejét; elköszön.

Utam Isztambulig eseménytelen; cipőim akadálytalanul átjutnak a török vámon.

Haidar Pasánál kiderül, hogy fülkémet meg kell osztanom egy túlméretezett török hölggyel. Hat bőröndje van, két sajátos formájú kosara, néhány csíkos szatyra, és több csomag elemózsiája. Mire

bekerül az én két bőröndöm meg kalapskatulyám, már nincs hova tenni a lábunkat!

A termetes hölgyet egy karcsúbb és élénkebb hölgy kíséri ki. Franciául szólít meg; szívélyesen eltársalgunk. Aleppóba megyek? Ó, az unokanővére nem utazik odáig. − Beszélek németül? Az unokanővére tud valamennyit németül.

Nem beszélek németül Ejnye! Hát törökül? Törökül sem!Milyen kár! Az unokanővére pedig nem beszél franciául! Hát

mihez kezdünk akkor? Hogyan fogunk társalogni?Úgy látszik, vélem, hogy sehogyan.− Kár, nagy kár − sajnálkozik az élénk unokahúg. Pedig

bizonyára sok érdekeset mesélhetnének egymásnak. De azért mielőtt még elindulna a vonat, mondjuk el, amit csak lehet.

− Kegyed férjnél van? Igen? − Nem tagadom. − Hát gyerekek? Nyilván sok gyereke van, ugye? Az unokanővéremnek csak négy van. Viszont − teszi hozzá büszkén az unokahúg − három közülük fiú! − Meg kell védenem az angol becsületet. Egy szem lányomat pirulás nélkül megtoldom két fiúgyermekkel.

− Nagyszerű! − sugárzik az unokahúg. − No és a vetélései? Hányszor vetélt el? Az unokanővérem ötször − kettőt három hónapra vesztett el, kettőt öt hónapra, egy gyermeke pedig hét hónapra halva született. − Habozom: találjak-e ki gyorsan egy koraszülést, a barátság megszilárdítása érdekében, ám szerencsére füttyszó harsan, az élénk unokahúg kiugrik a kocsiból, és végigfut a peronon. − Tudassák egymással a részleteket jelbeszéddel! − rikoltja.

Riasztó kilátások. De szerencsére egész jól elboldogulunk bólogatás, mutogatás, mosolygás útján. Útitársnőm bőséges adagokkal kínál irdatlan mennyiségű és éktelenül fűszerezett elemózsiájából, én pedig viszonzásképpen hozok neki az étkezőkocsiból egy almát.

Az elemózsia kipakolása után még kevesebb hely marad a lábunknak, s az étel- és pézsmaszag már-már elviselhetetlen.

Leszáll az éj. Útitársnőm megbizonyosodik afelől, hogy az ablak jól be van-e csukva. Felköltözöm a felső fekhelyre, és megvárom, amíg halk, ritmikus horkanások szállnak felfele az alsó fekhelyről.

Igen-igen óvatosan lecsusszanok, és lopva leeresztem az ablakot egyujjnyival. Sikerül észrevétlenül visszajutnom a magasba.

Reggel óriási meglepetést kifejező némajáték, amikor kiderül, hogy nyitva az ablak. A török hölgy heves gesztikulálással magyarázkodik: nem ő tehet a dologról. Ő meg volt róla győződve, hogy jól csukta be az ablakot. Én visszagesztikulálok, tudatván, hogy egy pillanatig sem hibáztatom. Néha, érzékeltetem, egyszerűen megtörténik az ilyesmi.

Elérkezünk a török hölgy útjának céljához. Nagy

udvariaskodás közepette búcsúzkodunk. Mosolygunk, bólogatunk, hajlongunk, és kifejezést adunk szomorúságunknak, amiért a nyelvi korlátok megakadályoztak abban, hogy kimerítő eszmecserét folytassunk az élet lényeges dolgairól.

Ebédnél egy kedves, idős amerikai hölgy az asztaltársam. Elgondolkodva szemléli a földeken dolgozó asszonyokat.

− Szegény teremtések! − sóhajt. − Vajon felfogják-e, hogy szabadok?

− Szabadok…? − nézek rá értetlenül.− Hát persze. Musztafa Kemálnak hála, már nem kell fátylat

viselniük. Most már szabadok.Elgondolkodva nézem a nehéz munkát végző asszonyokat.

Alig hinném, hogy a szabadság kérdése foglalkoztatná őket. Minden napjuk szüntelen robotban telik, és nem hiszem, hogy valaha is megengedték volna maguknak a fátyol fényűzését. Helybeli munkásaink asszonyai sosem viseltek fátylat.

De nem vitatkozom az amerikai hölggyel.Az étkezés végeztével a pincért hívja, és egy pohár forró vizet

kér. − Je vais prendre des remèdes − közli. − Orvosságot veszek be.A pincér bámul. Kávét szeretne inni a hölgy, vagy teát? Nagy

nehezen megértetjük vele, hogy egyszerűen egy pohár forró vizet kér.− Iszik velem egy pohár keserűvizet? − kérdi újdonsült

barátnőm szívélyesen, mintha csak koktélra invitálna. Megköszönöm, de közlöm, hogy nem élek keserűvízzel. − Pedig nagyon jót tesz! − biztat. Nagy nehezen tudom csak megakadályozni, hogy szervezetem alapos purgálást ne szenvedjen.

Visszatérek fülkémbe, és elgondolkodom: vajon Abd esz Szalaamnak mi lehet idén a szorulásával?

Aleppóban megszakítom utamat, mert Max megkért, hogy vásároljak néhány dolgot a számára. Nusaybinba csak egy nap múlva indul a vonatom, hát csatlakozom egy turistacsoporthoz, akik Kalat Szemanba autóznak.

Mint kiderül, a csoport egy bányamérnökből meg egy igen idős és majdnem tökéletesen süket lelkészből áll. A lelkész, ki tudja, miért, fejébe veszi, hogy a bányamérnök − akit egyébként akkor látok életemben először − a férjem.

− A férje igen jól beszél arabul, kedvesem − jegyzi meg az expedícióról visszatérőben a tiszteletes úr, és jóságosan megpaskolja a kezemet. Zavartan kiabálom:

− Valóban, de nem…− Dehogyisnem − néz rám megrovólag a lelkész. − Kitűnően

ismeri az arab nyelvet.− De nem a férjem! − kiabálom.

− Úgy veszem észre, a kedves felesége egyáltalán nem beszél arabul − fordul a lelkész a bányamérnökhöz, aki céklavörösre pirul.

− Nem a… − kezdi harsányan.− Nem − bólint a lelkész. − Gondoltam. Bizonyára nem jártas a

keleti nyelvekben. − Elmosolyodik. − Tanítsa meg arabul!Kórusban kiabáljuk:− Nem vagyunk házasok!A lelkész elkomorul. Szigorú, helytelenítő pillantást vet ránk.− Miért nem? − tudakolja.− Feladom! − fordul hozzám lemondóan a bányamérnök.Elnevetjük magunkat. A lelkész is megenyhül.− Ejnye, ejnye, önök tréfálnak velem!Az autó megáll a szálloda előtt, a tiszteletes úr óvatosan kiszáll,

ősz pofaszakálláról letekeri hosszú sálját. Felénk fordul, és jóságosan elmosolyodik.

− Isten áldása kísérje mindkettejüket. Kívánom, hogy tartós és boldog legyen a házasságuk!

Diadalmas érkezés Nusaybinba! A vonat, szokás szerint, úgy áll meg, hogy jó másfél méternyi a távolság a lépcső meg a „peron” − azaz a hegyes, laza kövek között. Egy előzékeny utastárs leugrik, eltakarítja a köveket, tehát bátran leugorhatom, nem kell tartanom a bokaficamtól. Messziről meglátom Maxet: Michel társaságában közeledik. Eszembe jut Michel három jelszava: Forca, vagyis nyers erő alkalmazása (többnyire katasztrofális eredménnyel), Szavi proba és Economia, azaz a takarékosság mindenható elve, aminek jegyében a sivatag kellős közepén robbant le az autónk, és nem volt nálunk egy gramm benzin sem.

Még mielőtt ideérnének, egy egyenruhás török szigorúan rám szól: − Útlevél! − elveszi, és visszaszökken a vonatra.

Kölcsönös üdvözlések. Megszorítom Michel kérges kezét, ő így szól: − Bon jour. How do you do? − majd arabul ad hálát Allahnak szerencsés megérkezésemért. Különféle alárendeltek ragadják meg bőröndjeimet, amelyeket a hálókocsi-kalauz kihajigált az ablakon. Megemlítem az útlevelemet; kiderül, hogy az egyenruhás törököstül eltűnt.

Kék Mary, a teherautónk, hűségesen vár. Michel kinyitja a hátsó ajtót, a kocsi belsejében ismerős látvány fogad. Több tyúk, irgalmatlanul összemadzagolva, néhány kanna benzin, meg egy rakás zsák, amelyek idővel megannyi emberi lénynek bizonyulnak. Poggyászomat a tyúkok és az emberek tetejébe halmozzák, és Michel elindul megkeresni az útlevelemet. Max attól tart, hogy Michel netán Forca alkalmazását érzi szükségesnek, és esetleg nemzetközi bonyodalmat támaszt − követi hát. Úgy húsz perc elteltével

bukkannak fel, diadalmas ábrázattal.Elindulunk − csikorgás, imbolygás, zörgés, hepehupák.

Törökországból átkelünk Szíriába. Öt perc múlva a rohamosan növekvő El Kámesliben vagyunk.

Sok még az elintéznivalónk, mielőtt hazafelé indulhatnánk. Első látogatásunk a „Harrods Áruház”-nak − vagyis Monsieur Jannakosz boltjának szól. Udvariasan üdvözölnek, székkel kínálnak a kassza mögött, kávét pörkölnek. Michel elmegy megvenni a lovat, amelyre már alkudott, s amely majd kordé elé fogva a Dzsagdzsagról szállítja a vizet a Tell Brákon folytatott ásatásunkra. Kitűnő lovat talált, mondja Michel, maga a testet öltött Economia!

− Mennyire Economia? − kérdi némi gyanakvással Max. − Jó ló? Nagy ló? Alkalmas igáslónak? Inkább vegyünk jó lovat valamivel drágábban, mint hitvány gebét olcsó pénzért.

Az egyik „zsák” leszállt a teherautóról, és annak a goromba alaknak bizonyul, aki vízhordónak szegődött el hozzánk − s aki (mondja ő) ért a lovakhoz. Elküldjük Michellel lónézőbe. Közben bevásárolunk Monsieur Jannakosznál: gyümölcskonzerv, néhány palack kétes bor, makaróni, szilva- és almadzsem s egyéb csemege szerepel a listánkon. Ezután átmegyünk a postahivatalba, ahol régi barátunkra, a borotválatlan postamesterre bukkanunk, piszkos pizsamájában. Az utóbbit szemmel láthatólag nem mosták ki és nem is váltották tavaly óta. Átvesszük újságkötegünket meg egy-két levelet, visszautasítunk további hármat, amelyet európai kézírással bizonyos Mr. Thompsonnak címeztek, s amelyeket a postamester mindenáron ránk akar tukmálni, majd átmegyünk a bankba.

A bank nagy, hűvös, üres és igen békés kőépület. A közepén pad áll, ezen két katona üldögél, egy hennázott szakállú öregember festői rongyokban, meg egy kisfiú, szakadt európai ruhában. Mind békésen bámulnak maguk elé, olykor-olykor sercintenek egyet. Az egyik sarokban rejtélyes ágy, mocskos takarókkal. A pult mögött ülő banktisztviselő örömmel fogad. Max be akar váltani egy csekket, mire beterelnek Monsieur le Directeur irodájába. Monsieur le Directeur nagydarab, kávészínű és bőbeszédű. Roppant szívélyesen fogad bennünket. Kávét hozat. Ő került a tavalyi directeur helyére, és ez meglehetősen elszomorítja. Előzőleg Alexandrettában tevékenykedett, ahol legalább van egy kis élet! De itt (és égnek röppen a keze) − On ne peut même pas faire un Bridge! Még bridzs sincsen! Nem − teszi hozzá indignálódva –, pas même un tout petit Bridge! Még egészen kicsi bridzs sincs! − (Mellesleg szólva: mi a különbség un Bridge és un tout petit Bridge között? Vélhetőleg mindegyikhez négy játékos kell, nem?)

Fél órát csevegünk a politikai helyzetről meg a civilizáció vívmányairól (avagy a hiányukról) El Kámesliben. − Mais tout de

même on fait de belles constructions − ismeri el Monsieur le Directeur. Kiderül, hogy ő is az általa szépnek mondott új épületek egyikében lakik. Villanyvilágítás, csatornázás, a komfort egyéb kellékei ugyan hiányoznak, de a ház legalább construction − une construction en pierre, vous comprenez! Kőépület! Majd meglátja Madame út közben, Csagar Bázár felé.

Megígérem, hogy feltétlenül meg fogom nézni.Megtárgyaljuk a helybeli sejkeket. Mind egyformák, mondja

Monsieur le Directeur. − Des propriétaires − mais qui n’ont pas la sou! − Földbirtokosok − de ki sem látszanak az adósságból.

Társalgásunk közben időnként be-belép a pénztáros, öt-hat űrlapot tesz Max elé, ő aláírja, és minden egyes esetben kisebb összeget − mondjuk hatvan centime-ot − ró le, pour les timbres.

Megérkezik a kávé. Majd negyven perc elteltével megjelenik a kis pénztáros az utolsó három okirattal, és a végső kéréssel: − Et deux francs quarante-cinq centimes pour les timbres, s’il vous plaît (vagyis két frank negyvenötöt bélyegre) –, majd tudomásunkra hozatik, hogy lezajlott az utolsó ceremónia, és immár megkaphatjuk a pénzt. − C’est à dire, si nous avons de l’argent içi! Mármint ha történetesen van készpénzük.

Max hűvösen közli, hogy egy héttel ezelőtt jelentette be abbeli szándékát, miszerint pénzt óhajt felvenni. A pénztáros mosolyogva vonogatja vállát. − Nos, jó, majd meglátjuk? – Szerencsénk van, előáll a pénz, helyükre kerülnek les timbres, mehetünk. A padon most is ugyanazok ülnek, most is a semmibe bámulnak, és olykor-olykor sercintenek.

Visszatérünk a „Harrodsba”. A kurd vízhordó már vár. Jelenti, hogy Michel lova − nos, azt nem is lehet lónak nevezni! Nem, egyáltalán nem ló, hanem vénasszony − igen, igen, egy vén csoroszlya! Ennyit a Michel-féle Economiáról. Max elmegy megszemlélni a lovat, én visszaülök a kassza mögötti székre.

Ifjabb Monsieur Jannakosz némileg akadozó franciasággal tájékoztat a nagyvilág eseményeiről. − Votre roi − mondja. – Votre roi − vous avez un nouveau roi. − Bólintok; valóban, új királyunk van. Monsieur Jannakosz gyötrelmesen igyekszik kifejezni valamit, amihez a szókincse nem elegendő. − Le Roi d’Angleterre! − mondja. − Grand roi − Plus grand roi dans tout monde − aller − comme ça. − Kifejező kézmozdulat − hogy a világ legnagyobb királya csak így elmenjen… Egy nő miatt! − Pour une femme! − Fel sem tudja fogni. − Pour une femme! − Nem, hát ez szinte hihetetlen. Lehetséges, hogy Angliában ilyen különleges fontosságot tulajdonítanak a nőknek? − Le plus grand roi an monde! − ismétli szent borzalommal.

Max, Michel és a kurd visszatér. Michelt kissé elszomorítja, hogy a lovát leszavazták, de hamarosan visszanyeri magabiztosságát.

Határozatba vétetik, hogy most öszvérre alkusznak. Michel olyasmit motyog, hogy az öszvér nagyon drága. A kurd ezzel szemben úgy véli, hogy az öszvér nagyon értékes. Kettesben indulnak el felkeresni egy illetőt, akinek a másod-unokanővérének a férje ismer egy embert, aki tud egy eladó öszvért.

A semmiből egyszer csak felbukkan ütődött háziszolgánk, Manszúr. Sugárzó mosollyal üdvözöl, hosszan rázogatja a kezemet. Tavaly az egész évad ráment, amíg megtanítottam asztalt teríteni, de még most is képes tucatszám kirakni a villákat − teához. Az ágyazás maximálisan igénybe veszi szellemi képességeit. Minden mozdulata lassú, konok, és akármit csinál, a megtévesztésig emlékeztet egy idomított kutyára.

Elmennénk-e az édesanyjához (aki történetesen a mosóasszonyunk), hogy megnézzünk egy leletgyűjteményt?

Elmegyünk. A szobát tisztára seperték és felcicomázták. Két órán belül harmadszor iszom kávét. Előkerülnek a leletek − római üvegcsék, mázas és mázatlan edénytöredékek, egy-két érme, jó nagy rakás értéktelen szemét. Max két csoportra osztja a „gyűjteményt”, az egyik felét félresöpri, a másikra megteszi az árajánlatot. Megjelenik egy asszony; szemmel láthatólag ő is érdekelt fél. Ötven-ötven százalék az esély, hogy előbb köti-e meg az alkut, vagy hozza a világra ikreit. Bár ahogy elnézem, az sem lehetetlen, hogy ötös ikrekkel viselős. Hallgatja Manszúr tolmácsolását, és megrázza a fejét.

Elköszönünk, visszamegyünk a teherautóhoz. Minekutána folyamatba tétettek az öszvércélú tárgyalások, elmegyünk megszemlélni a vizeshordókat, amelyeket majd az öszvérvontatású kordé lesz hivatva szállítani. Michel megint kalamajkába keveredett. Akkora vizeshordót rendelt, hogy nem fog beleférni a kordéba, arról nem is beszélve, hogy akár ló húzná, akár öszvér, alkalmasint beledöglene. Michel siránkozik. Egyetlen nagy vizeshordót csináltatni takarékosabb, mint két kicsit, és több víz is fér bele!

Michel megkapja a szokásos feddést, és a szigorú utasítást, hogy ezentúl ahhoz tartsa magát, amit mondtak neki. − Szavi proba? − motyogja reménykedve, de még ezt a reményt is megtagadják tőle.

Ezután a sejkkel találkozunk − a mi saját, külön sejkünkkel. Irdatlan, hennázott szakállával még az eddiginél is jobban hasonlít VIII. Henrikhez. Most is patyolatfehér köntöst visel, feje köré smaragdzöld turbánt tekert. Roppant szívélyes hangulatban van, hamarosan ugyanis Bagdadba készül, bár persze még sok hétbe beletelik, mire elintéződik az útlevele. − Testvérem − mondja Maxnek –, ami az enyém, az a tiéd. A kedvedért nem vetettem egyetlen magot sem, hogy az egész földem a te rendelkezésedre álljon.

− Boldoggá tesz − hangzik férjem válasza –, hogy nemes magatartásod neked is a javadra szolgál. Idén mindenhol rossz a

termés. Aki vetett, rajtaveszt. Csak gratulálhatok előrelátásodhoz.Miután a becsületnek ily módon kölcsönösen eleget tettek, a

legnagyobb barátságban köszönnek el egymástól.Beszállunk Kék Marybe. Michel nagy rakás krumplit és

narancsot zúdít kalapskatulyámra, ami végzetesen behorpad. A tyúkok kárálnak; több arab és kurd kéredzkedik a kocsira − kettőt felveszünk. Felkapaszkodnak a tyúkok, a krumpli meg a poggyász közé, és indulunk Csagar Bázárba.

Hetedik fejezet

Így éltünk Csagar Bázárban

Elönt a boldog izgalom, amikor megpillantom a Házunkat. Ott áll, kupolástul − mint holmi tekintélyes szentnek ajánlott szentély!

A sejk, meséli Max, szörnyen büszke rá. Olykor-olykor körbejárja a barátaival, akik illendően megcsodálják, Max pedig erősen gyanítja, hogy a sejk máris szedi a pénzt, mert azt állítja, hogy a Ház valójában az övé − mi csak béreljük.

Michel szokásos energikus modorában (Forca) rátapos a fékre, Mary megáll, és mindenki kirohan a házból üdvözlésünkre. Régi arcok, új arcok fogadnak.

Dimitri, a szakács, nem változott. Hosszú, szelíd arcán anyás kifejezés. Nadrágja virágos muszlinanyagból készült, arca örömtől ragyog. Megragadja kezemet, és homlokához szorítja; majd büszkén előhoz egy ladikot: benne négy újszülött kutyakölyök. Ezek lesznek a házőrzőink, közli. Ali, a kisinas is itt volt már tavaly. Úgy nézem, igencsak fenn hordja az orrát, mivel újabb, alantasabb kisinast fogadtak fel a szakács mellé. Ferhid névre hallgat, és nincs rajta semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy láthatólag aggasztja valami. Ez azonban, mint Maxtől megtudom, Ferhid krónikus állapota.

Új háziszolgánk is van, Szubrí személyében. Magas, zord tekintetű fiú, igen értelmesnek látszik. Aztán elvigyorodik, és kivillan arannyal tarkázott fehér fogsora.

Az ezredes és Hupa teával vár bennünket. Az ezredes minden mozdulata katonai pontosságot tükröz. Máris bevezette az új szokást, hogy baksisosztáshoz katonásan felsorakoztatja az embereket. Azok pedig kimondhatatlanul élvezik az új játékot. Rendrakásra is jócskán szán időt az ezredes. Valahányszor Max El Kámeslibe megy, felvirrad az ő napja. Ilyenkor a ház úgy ragyog, mintha kisuvickolták volna. Aminek helye van, az a helyére kerül, aminek nincs, annak helyet kerítenek. Ebből aztán temérdek kényelmetlenség adódik.

Hupa az új építészünk. Becenevét egy ártatlan megjegyzésének

köszönheti, amelyet az ezredesnek tett ideutaztukban. A vonat kora hajnalban Nusaybinhoz közeledett. Hupa felhúzta a redőnyt, és érdeklődő pillantást vetett a tájra, ahol életének következő néhány hónapját fogja tölteni.

− Vicces hely − állapította meg. − Csupa hupa!− Méghogy hupa! − kiáltott fel elszörnyedve az ezredes. − Hát

nem tudod, te tiszteletlen tuskó, hogy az a sok „hupa” mind egy-egy eltemetett város, és sok ezer esztendős?!

Ettől fogva új kollégánkra letörölhetetlenül ráragad a Hupa név.

Egyéb új szerzeményeket is meg kell szemlélnem. Legelőször is a használt Citroënt, amelyet az ezredes Poilunek keresztelt.

Poilu, enyhén szólva, hangulatembernek bizonyul. Kifürkészhetetlen okból mindig az ezredest választja ki galádságai céltáblájául, makacsul megtagadja az indulást, avagy a lehető legalkalmatlanabb helyen robban le.

Egy szép napon megvilágosodik előttem a rejtély megoldása, és elmagyarázom az ezredesnek, hogy mindenről ő tehet.

− Ezt meg hogy érti?!− Nem kellett volna Poilunek keresztelnie. Végtére is, ha a mi

teherautónk Queen Maryként kezdte pályafutását, magának legalábbis az lett volna a feladata, hogy a Citroënt Josephine császárnénak nevezze el. Akkor nem lett volna semmi baj.

Az ezredes, a fegyelem rendíthetetlen híve, kijelenti, hogy most már késő. Poilu egyszerűen Poilu, és neki is tartania kell magát a szabályzathoz. Poilura sandítok − mintha kihívóan méregetné az ezredest. Alighanem a legnagyobb katonai vétségen töri a fejét − fel akar lázadni!

Az előmunkások sietnek üdvözlésemre. Jahja még jobban hasonlít jókora, elégedett kutyához. Alavi most is igen jóképű. Az öreg Abd esz Szalaamnak meg, persze, be nem áll a szája.

Maxnél Abd esz Szalaam szorulása felől érdeklődöm, s ő azt felei, hogy esténként rendszerint kimerítően megvitatták a témát.

Utunk ezután a leletraktárba vezet. Épp véget ért a munka első tíznapos szakasza, rekord eredménnyel: közel száz feliratos téglát találtak, és mindenki örvendezik. Egy hét múlva már Tell Brákon is ásunk, nemcsak Csagarban.

A csagari házba visszatérve úgy érzem, mintha sose mentem volna el, habár − hála az ezredes szenvedélyes rendszeretetének − a ház sokkal rendezettebb, mint amilyennek valaha is láttam. Amiről eszembe jut a Camembert sajtok szomorú története.

Max hat Camembert sajtot vásárolt Aleppóban, annak a téves eszmének a jegyében, hogy a Camembert-t ugyanúgy lehet kezelni, min a holland sajtot: vagyis elraktározni, amíg csak az embernek

kedve nem támad hozzá. Egyet már elfogyasztottak a megérkezésem előtt, a többi ötöt pedig az ezredes, amikor rendrakás közben rájuk bukkant, takarosan felstószolta az ebédlőkredenc mélyén. Ott aztán hamarosan rájuk rakódott egy kazal rajzpapír, kéziratpapír, több karton cigaretta, néhány doboz szultánkenyér és a többi, s ott senyvedtek a sötétben − elfeledve, láthatatlanul, ám a legkevésbé sem szagolhatatlanul.

Eltelik két hét. Valamennyien szimatolunk, tippelgetünk.− Azt hittem, ezt a házat tisztességesen csatornázták −

morfondíroz Max.− És a legközelebbi gázvezeték legalább kétszáz mérföldnyire

van…− Akkor nem lehet más, mint egy döglött egér.− Ugyan! Legalábbis egy döglött patkány!Az élet a házban tarthatatlanná válik. Elszánt kutatás indul a

vélelmezett döglött patkány után. Akkor és csakis akkor felfedezzük a ragadós, bűzhödt masszát, amely egykor öt Camembert sajt volt, s amely meghaladva a coulant − a folyékony − stádiumot, immár coulant az n-edik hatványon!

Vádló tekintetek fordulnak az ezredes felé, az irtóztató maradványokat pedig Manszúrra bízzuk: részesítse őket ünnepélyes temetésben, minél távolabb a háztól. Max mély érzéssel magyarázza az ezredesnek, hogy ez is csak az ő szilárd meggyőződését igazolja − miszerint a túlzott rendszeretet merőben elhibázott idea! A sajt elrakása, mondja az ezredes, jó idea volt; a hiba a szórakozott régészekben keresendő, akik elfelejtkeznek róla, hány Camembert sajtjuk van a házban. A döntő szót én mondom ki: az igazi hiba ott van, hogy érett Camembert sajtot, méghozzá nagyobb tételben, nem lehet raktározni! Miért vásárolunk egyáltalán Camembert-t? − tudakolja Hupa. Ő a maga részéről például nem is szereti. Manszúr elviszi és engedelmesen elföldeli az irtóztató maradványokat, de mint rendesen, most sem érti a dolgot. A Kvadzsák nyilván szeretik ezt a csemegét, hiszen szép pénzt adtak érte! Miért kell hát megsemmisíteni, amikor pedig a jó tulajdonságai annyival nyilvánvalóbbak, mint kezdetben? Hiába, a munkaadók szeszélyein sosem ismerheti ki magát az ember!

A Habúrnál merőben mások a cselédproblémák, mint Angliában. Itt szinte a cselédség birkózik gazdaproblémákkal. Elképzeléseink, előítéleteink egészen fantasztikusak, sosem lehet tudni, mi szolgál a kedvünkre, mi nem − a helybéli logika képtelen követni kiszámíthatatlan szeszélyeinket!

Vegyünk egy példát. Különféle törlőket adnak ki, majdnem egyforma anyagból, más-más színű szegéllyel. Ezeket különféle célokra kell használni. Ugyan mire való ez a finnyáskodás?

Manszúr kék szélű konyharuhával törli le a kocsi hűtőjéről a sarat, mire a Katún dúltan kirohan a házból, és csúnyán leteremti! Pedig milyen szép tisztára törölte a hűtőt! Ugyancsak érdemtelen bírálatban részesül, amikor egy konyhai látogatás során napvilágra bukkan a tény, hogy mosogatás után a reggelizőedényt lepedővel törölgette el!

− De hiszen nem tiszta lepedőt használtam! − védekezik Manszúr. − Most szedtem ki a szennyesből!

Ez azonban csak súlyosbítja a helyzetet. Hát ki tud ezen eligazodni?

Az evőeszköz civilizációs találmánya hasonlóképpen állandó fejfájást okoz aggodalmas természetű háziszolgánknak.

Nemegyszer figyeltem a nyitott ajtóból, amint Manszúr idegileg felkészül az asztalnak ebédhez való megtérítéséhez.

Először is felteszi az abroszt − roppant komolyan megpróbálja keresztben is, hosszában is, majd hátrál néhány lépést, hogy megállapítsa, melyik elhelyezés kelt kifinomultabb művészi hatást.

Kivétel nélkül mindig a hosszú oldalával teríti keresztbe az asztalon, tehát dús függöny omlik le kétoldalt, az asztal két végén pedig úgy félarasznyi darabon kilátszik a csupasz deszka. Manszúr helyeslően bólint, ám ekkor ráncba szalad a szemöldöke. Belekukkant a Bejrútban alkalmi áron vásárolt, rozoga fémkosárba, amelyben különféle evőeszközök hevernek.

Mert ez az igazi probléma! Manszúr, arcán a koncentrált szellemi erőfeszítés kifejezésével, gondosan egy-egy villát helyez mindegyik csészealjra, a tányérok mellé pedig, balra, egy-egy kést. Hátralép, félrebillent fejjel szemléli a hatást. Aztán megrázza a fejét, és sóhajt. Valami azt súgja neki, hogy ez így nincs egészen rendjén. Azt is súgja neki valami, hogy soha, még az évad végeztével sem fogja elsajátítani ama három egység − a kés, a villa és a kanál − különféle kombinációit vezérlő elvet. Még teánál, a legegyszerűbb étkezésnél sem talál helyeslésre az a megoldása, hogy egy-egy árva szál villát oszt ki mindenkinek. Holmi kifürkészhetetlen okból mi kést követelünk, holott nincs is érdemleges vágnivaló. Ennek egyszerűen semmi értelme!

Manszúr mély sóhajjal folytatja a bonyolult műveletet. Szentül eltökélte, hogy el fogja nyerni helyeslésünket. Végignéz az asztalon. Majd mindegyik tányér mellé, jobbra, elhelyez két-két villát, s imitt-amott egy-egy kanállal vagy késsel egészíti ki az összhatást. Szuszogva rakja ki a tányérokat, s nagyokat fúj rájuk, hogy eltávolítsa az esetleges makacs porszemeket. A szellemi erőfeszítés súlya alatt némileg tántorogva távozik a szobából, és tájékoztatja a szakácsot, hogy minden készen áll, s hogy immár az utóbbi kiszedheti az omlettet a sütőből, ahol húsz percen át melegen tartotta és

gondoskodott róla, hogy kellőképpen szíjas és nyúlós legyen.Ezek után kiszalajtják értünk Ferhidet, a kisinast. Aggodalmas

pillantást vet ránk, mintha nagyobb szabású természeti katasztrófáról készülne értesíteni − minő megkönnyebbülés tehát, amikor mindössze azt jelenti, hogy kész a vacsora!

Ma este Dimitri olvasatában megannyi osztályon felüli étek kerül az asztalra. Az előétel: sűrű majonézben úszó kemény tojás, szardínia, hideg zöldbab és szardellagyűrű. Ezt Dimitri specialitása követi − némileg kétes ürülapocka, rizzsel, mazsolával és fűszerekkel töltve. Roppant rejtelmes étek. Hosszában össze van varrva cérnával, amit el kell vágni. Ezután könnyű hozzáférni a töltelékhez, de maga a hús sehol. Csak amikor végigrágtuk magunkat a fogáson, akkor tűnik elő. Ezután konzervkörte következik, Dimitrinek ugyanis szigorúan megtiltottuk, hogy elkészítse az általa ismert egyetlen édességet, amit valamennyien utálunk − nevezetesen karamellpudingot. Az ezredes végül büszkén jelenti, hogy megtanította Dimitrit egy ínyenc csemege elkészítésére.

Ki-ki megkapja a tányérját, amelyen keskeny szelet arab kenyér található, forró zsírral nyakon öntve, aminek enyhe sajtaromája van. Tudatjuk az ezredessel, hogy nem vagyunk valami nagy véleménnyel az ínyenc csemegéjéről!

Ezután szultánkenyér és finom damaszkuszi befőtt kerül az asztalra, s e pillanatban érkezik meg esti látogatására a sejk. Abbéli elhatározásunk, hogy Csagarban folytatjuk az ásatást, az állandó, reménytelen csődhelyzetből egyszeriben olyan ember rangjára emelte, akit bármelyik pillanatban eláraszthat az aranyeső. Előmunkásainktól nyert értesülésünk szerint a sejk új és takaros jezidi feleségre tett szert, ragyogó kilátásainak hála, és hitelképességének fényében még jobban eladósodott. Annyi biztos, hogy fényes jókedvében van. Mint mindig, most is tetőtől talpig fel van fegyverezve. Könnyedén leveti karabélyát, a sarokba dobja, és bőségesen taglalja újonnan szerzett automata pisztolyának érdemeit.

− Látja? − szegezi egyenesen az ezredesre a fegyvert. − Ilyen a szerkezete − egyszerű és nagyszerű. Ide teszi az ujját − így –, és jönnek, jönnek, jönnek a golyók!

Az ezredes elgyötört hangon tudakolja, vajon meg van-e töltve a pisztoly.

Mi sem természetesebb, válaszolja meglepetten a sejk. Mire jó a pisztoly, ha nincs megtöltve.

Az ezredes, aki − katonaember lévén − iszonyodik attól, ha töltött fegyvert szegeznek rá, nyomban máshova ül, Max pedig szultánkenyérrel kínálja a sejket, hogy elvonja figyelmét az új játékszerről. A sejk tetézett adagot szed magának, helyeslőleg nyalogatja az ujjait, és sugárzó pillantását körbe járatja rajtunk.

− Nini − szólal meg, látva, hogy a Times keresztrejtvényével foglalatoskodom –, a te Katúnod tud olvasni? Talán még írni is tud?

Max bevallja, hogy bizony így áll a helyzet.− Igen tanult Katún − bólogat elismerőleg a sejk. − És

orvosszert is ad az asszonyoknak? A feleségeim majd átjönnek egyik este, és elmesélik neki, milyen nyavalyáik vannak.

Szívesen látjuk a sejk feleségeit, mondja Max, de az ő Katúnja sajnálatos módon nemigen ért arabul.

− Megoldjuk, megoldjuk − mondja derűsen a sejk.Max vendégünk bagdadi utazása felől érdeklődik.− Még nincs elintézve − mondja a sejk. − Nehézségek

adódtak… a formaságokkal.Erős a gyanúnk, hogy a nehézségek anyagi természetűek. Azt

beszélik, hogy a sejk már minden pénznek a nyakára hágott, amit tőlünk kapott, meg amit a falujában toborzott munkásoktól söpört be.

− A Báró idejében… − kezdi.Mielőtt azonban az aranyban leróható előleg kerülne szóba,

Max gyorsan megelőzi. Hol van a hivatalos nyugta arról a hatvan szíriai fontról, kérdi, amit a sejk már megkapott? A kormány követeli.

A sejk gyorsan felhagy a pumpolás gondolatával, és elmagyarázza, hogy odakint várakozik egy kedves barátja és rokona, akinek beteg a szeme. Kimennénk-e, hogy megnézzük, és tanácsot adjunk?

Kimegyünk az éjszakába, és zseblámpa fényénél megvizsgáljuk a beteg szemet. Orvoslása meghaladja erőinket − a szem ugyanis egyetlen véres massza. Ezt a szemet orvosnak kell látnia, mondja Max. Méghozzá, fűzi hozzá, minél hamarabb.

A sejk bólint. Barátja Aleppóba készül. Adnánk-e neki ajánlólevelet az ottani Altounyan doktorhoz? Max beleegyezik, menten hozzá is fog a levélíráshoz. Majd felnéz, és megkérdezi:

− Azt mondtad, ugye, hogy ez az ember rokonod?− Igen.− Mi a neve? − tudakolja Max, készenlétben tartva a tollat.− A neve? − A sejk megdöbben. − Nem tudom. Mindjárt

megkérdezem.Kimegy megint az éjszakába, majd azzal az információval tér

vissza, hogy rokonának Mahmud Hasszán a neve.− Mahmud Hasszán − írja Max.− Vagy talán az útlevél-nevét kérdezed? − tudakolja a sejk. −

Az útlevél-neve Daud Szulimán.Max nem érti. Valójában hogy hívják azt az embert?− Ahogyan neked tetszik − mondja nagyvonalúan a sejk.Megkapja a levelet, magára ölti fegyverzetét, vidáman megáld

bennünket, és rejtélyes követőjével eltűnik az éjszakában.

Az ezredes és Hupa vitába bonyolódik VIII. Edward királyról és Mrs. Simpsonról. A vita a házasság általános témájává terebélyesedik, amiből természetszerűleg következik az öngyilkosság problematikája.

A társalgásnak e pontján otthagyom őket, és elmegyek lefeküdni.

Reggelre feltámad a szél. Délre már valóságos homokvihar dühöng. Hupa trópusi sisakban jött ki a halomra, és fejfedőjét nagy nehezen tudja csak féken tartani a szélviharban. A sisak végezetül a nyaka köré tekeredik. A mindig segítőkész Michel siet a megmentésére.

− Forca − jelenti ki, és erélyesen meghúzza a szíjat.Hupa ábrázata egyre lilább lesz.− Beaucoup forca − kurjant vidáman Michel, és erőteljesen

húz. Hupa arca szederjesből feketére vált. Épp idejében szabadítjuk ki Michel markából.

Munka után heves veszekedés tör ki a forróvérű Alavi és az ácsunk, Szerkisz között. Mint mindig, ez is a semmiből támadt, és gyilkos magaslatokig csap.

Max kénytelen az iskolamester-módszerhez folyamodni. Egyre alkalmasabbnak érzi magát az elemi iskolai tanító szerepere, mondja. A legnagyobb természetességgel folyik ajkáról az erkölcsprédikáció!

Roppant hatásos a szónoklata.− Azt gondoljátok − kérdi –, hogy én meg az ezredes Kvadzsa,

meg a mérnök Kvadzsa mindig egy véleményen vagyunk? Hogy soha sincs közöttünk nézetkülönbség? Ha azt hiszitek, tévedtek! De hallottátok-e már, hogy felemeltük a hangunkat, hogy ordítoztunk, láttátok-e, hogy kést rántottunk? Soha! Félretesszük nézeteltéréseinket, amíg csak haza nem érünk Londonba! Mert itt − első a Munka! A legfontosabb az önfegyelem!

Alavi és Szerkisz megilletődik, a veszekedésnek vége, és nézni is megható, mily határtalan udvariassággal tessékelik ki egymást az ajtón.

Beszereztünk egy biciklit − egy végtelenül olcsó japán kerékpárt. Ali, a kisinas a büszke tulajdonos − a hét két napján bekerekezik El Kámeslibe a postáért.

Boldogan, fontossága teljes tudatában kel útra hajnalban, és uzsonnára érkezik vissza.

Hosszú az út El Kámesliig, mondom kissé aggodalmasan Maxnak. Negyven kilométer csak oda. Rövid fejszámolás után magam elé mormogok: − Huszonöt mérföld oda, huszonöt vissza. − Majd döbbenten hozzáfűzöm: − Nem tudja megtenni az a gyerek! Nagyon sok lesz az neki.

Max (véleményem szerint cinikusan) így válaszol:− Ugyan! Hogy volna sok?− Teljesen ki fog merülni − ingatom a fejem. Kimegyek, meg

akarom keresni szegény, agyonstrapált Alit. Akinek se híre, se hamva.Dimitri végre megérti, mit akarok.− Ali? Fél órája ért vissza El Kámesliből. Elbiciklizett

Germajirba. Nyolc kilométerre van innen, lakik ott egy barátja.Szegre akasztom aggodalmaimat, kivált, amikor megpillantom

Alit vacsoránál: ragyogó ábrázattal szolgál fel, fáradtságnak nyoma sincs rajta.

Max gúnyos mosolyt vet rám. − Emlékszel Pici Micire? – kérdi.

Igen, emlékszem Pici Micire.Amikor első ízben ástunk Arpacsijában, Moszul közelében,

Pici Mici egyike volt hat korcs kiskutyánknak. A kölykök Gyapjas, Göndör, Fehér Agyar, Kamasz és Pici Mici névre hallgattak (vagy nem hallgattak). Göndör fiatalon elpusztult, klecsah túlzott élvezete következtében. A keresztény arabok fogyasztják húsvétkor ezt a rendkívül nehéz tésztaféleséget. Keresztény előmunkásaink hoztak belőle kóstolót, s ebből némi kellemetlenség adódott. Magunk is megszenvedtük a hatást, egy ártatlan leánykavendégünk azonban, aki jócskán belakott belőle, istenesen elcsapta a gyomrát. A maradékot lopva odasuvasztottuk Göndörnek, ő kitotyogott a napra, befalta ezt a dús csemegét − szinte hinni sem akarta, micsoda szerencse érte –, és azonmód belehalt a gyönyörbe! Szép halál − szinte irigyeltük. A maradék kutyák közül Pici Mici volt az első, lévén a gazda kedvence. Napszállatkor, munka végeztével kijött Maxhez, aki gondosan kullancstalanította. Ezután a kutyák felsorakoztak a főzőház előtt, az élen Pici Micivel, s ahogy néven szólították őket, sorra előléptek a vacsorájukért.

Történt egyszer, hogy Pici Mici valamilyen kaland során lábát törte, és igen-igen betegen, bicegve állított be. De túlélte. Amikor elérkezett a búcsú ideje, Pici Mici sorsa igencsak nyomta a szívemet. Ha elmegyünk, hogyan él meg ilyen sántán? Nem tehetünk mást, be kell neki adatnunk egy injekciót. Nem hagyhatjuk sorsára, mert éhen veszne. Max azonban hallani sem akart ilyesmiről. Optimistán bizonygatta, hogy Pici Micit nem kell félteni. A többieket nem is, véltem, azok kiverekszik maguknak, ami kell − de Pici Mici nyomorék.

Így folyt a vita egyre hevesebben. Végül Max győzött. Elutazásunk előtt még pénzt adtunk az öreg kertésznek, és megkértük, törődjön a kutyákkal, kivált Pici Micivel − de egy percig sem reméltük, hogy meg is teszi.

Az elkövetkező két év során gyakran gondoltam Pici Micire,

nyomasztott a sorsa, és szüntelenül szemrehányásokkal halmoztam el magam, amiért nem voltam erősebb. Amikor legközelebb átutaztunk Moszulon, kimentünk régi házunkhoz és körülnéztünk. Üres volt − életnek sehol semmi jele.

− Vajon mi történhetett Pici Micivel? − kérdeztem Maxtől.És ekkor morgás ütötte meg a fülünket. A lépcsőn egy kutya ült

− igen ronda kutya (Pici Mici már kölyökkorában sem volt kimondott szépség). Felállt, és felénk sántikált. − Pici Mici? – kiáltottuk. Ő határozatlanul megcsóválta a farkát, de a morgást még nem hagyta abba. És egyszer csak kirontott a bokrok közül egy kiskutya, és az anyjához szaladt. Pici Mici alighanem csinos férjre tett szert, mert a gyereke igencsak szemrevaló kiskutya volt. Anya és gyermeke békésen végigmért bennünket, de Pici Mici nem ismert fel igazán.

− Látod? − szólt diadalmasan Max. − Mondtam neked, hogy nem lesz semmi baja! Nézd, milyen kövér! Pici Micinek van sütnivalója, hát hogyne maradt volna életben. Gondold csak el, mit mulasztott volna, ha hallgatok rád, és eltetetjük láb alól!

− És azóta, valahányszor épp engednék a szorongásnak, Max felidézi Pici Mici esetét, hogy csírájában fojtsa el aggályaimat.

Az öszvért végül mégsem vettük meg. Hanem vettünk egy lovat − igazi lovat, nem holmi vén csoroszlyát. És a lóval, mint elválaszthatatlan tartozéka, jött a Cserkesz.

− Micsoda férfi! − lelkendezett a legnagyobb csodálat hangján Michel. − A cserkeszek mindent tudnak a lóról. A ló a mindenük! Senki úgy gondját nem viseli a lónak, mint a cserkesz! Semmi egyébbel nem törődik, csak a lovával! És milyen jó modorú! Milyen udvarias − még velem is!

Max rendíthetetlen nyugalommal kijelenti: majd idővel kiderül, mit ér ez az ember. Bemutatják nekünk. Vidám fickónak látszik, magas szárú csizmájában mintha egyenesen egy orosz balettból pattant volna elő.

Ma Mariból látogat el hozzánk egy francia kolléga. Az építésze is vele tart. Mint legtöbb francia építész, ő is holmi alsóbbrendű szentre emlékeztet. Állán gyér szakállka lengedez. Ha bármivel kínálják, udvariasan megrázza a fejét: − Merci, Madame. − Monsieur Parrot elmagyarázza, hogy építésze sokat szenved gyomorbántalmaitól.

Kellemes vizitjük után elbúcsúznak. Megcsodáljuk az autójukat. − Oui − mondja bánatosan Monsieur Parrot –, c’est une bonne machine, mais elle va trop vite. Beaucoup trop vite. − Majd hozzáteszi: − L’année dernière elle a tué deux de mes architectes! (Igen, jó kocsi, de túlságosan gyors. Tavaly is megölte két építészemet!)

Beszállnak; az alsóbbrendű szent ül a volánhoz, majd óriási porfelleg közepette, száz kilométeres sebességgel elviharzanak − árkon-bokron, hepehupán át, a kurd falu kanyargós utcáján. Igen valószínű, hogy mit sem törődve elődei szomorú sorsával újabb építész esik a gép eltökélt sebességének áldozatául. Mert mindig az autó a hibás! Sohasem az ember, aki tövig nyomja a gázpedált!

Hadgyakorlatot folytat a francia hadsereg. Az ezredes katonás vére felpezsdül. Buzgó érdeklődését azonban ridegen fogadják a tisztek, akiket megkörnyékez. Gyanakvó pillantásokkal méregetik a lelkes hadfit.

Szerintem kémnek nézik, vélem.− Kémnek? Engem? − méltatlankodik az ezredes. − Hiszen én

csak egy-két egészen egyszerű kérdést tettem fel nekik! Merőben technikai jellegű kérdéseket. De még azokra sem képesek válaszolni!

Szegény ezredes roppant szeretne szakmai kérdésekről értekezni a bajtársakkal, és falba ütközik.

Munkásainkat más tekintetben zavarja a hadgyakorlat. Egy szakállas férfiú komoly ábrázattal lép Maxhez.

− Kvadzsa, az asker beleártja magát a dolgomba?− Dehogyis, semmi közük sincsen az ásatáshoz.− Nem az ásatásra gondolok, Kvadzsa, hanem a szakmámra.Max kérdésére, hogy vajon mi a szakmája, az ember büszkén

válaszol: cigarettát csempészik!Az iraki határon át történő cigarettacsempészet valóságos

egzakt tudomány. A vámosok autója megérkezik egy faluba − másnap ott vannak a csempészek… Vajon a vámosok sohasem látogatnak el másodszor is ugyanabba a faluba? − tudakolja Max. Már hogyan is tennék, feleli szinte sértődötten a szakállas. Hiszen azzal mindent elrontanának! így viszont a munkások vígan szívhatják a cigarettát − két pennyért százával!

Max a létfenntartási költségek felől érdeklődik. Legtöbb munkásunk távoli falvakból jár ki, és magával hozza a zsák lisztjét. Ez úgy tíz napra elegendő. A kenyeret a faluban sütik nekik, mivel méltóságukon alulinak tartanák, ha maguk sütnék. Időnként megesznek egy-egy hagymát, néha egy kis rizst, és vélhetőleg aludttejet is fogyasztanak. Hosszas számítgatás után arra az eredményre jutunk, hogy egy ember egyheti megélhetési költsége körülbelül két penny.

Két török munkásunk is aggodalmasan érdeklődik az asker felől.

− Bajt hoznak ránk, Kvadzsa?− Miért hoznának rátok bajt?Mint kiderül, a törököknek semmi keresnivalójuk a határ

innenső oldalán. De egyik csákányosunk megnyugtatja őket: − nem

lesz semmi baj, csak tegyetek fel kefiját.A világnak ebben a csücskében nem divat a sapka, és a kefiját

hordó arabok és kurdok gúnyosan mutogatnak − Turki! Turki! − a boldogtalan férfiúra, aki Musztafa Kemál parancsára európai fejfedőt visel.

Vacsora után bejön Ferhid, és aggodalmas ábrázattal közli, hogy a sejk elhozta a feleségeit: tanácsot akarnak kérni a Katúntól.

Elfog az idegesség. Híre terjedt, hogy értek az orvostudományhoz, holott erre semmivel sem szolgáltam rá. A kurd asszonyok gátlástalanul részletezik panaszaikat Maxnek, hogy tolmácsolja nekem, a szemérmesebb arab nők viszont csak engem keresnek fel. Az ilyenkor következő jelentet javarészt némajáték. A fejfájást érzékeltetni nem gond, az aszpirint áhítatos tisztelettel fogadják. De gyakori a csúnya szemgyulladás, és a borvizes borogatás alkalmazását már nehezebb elmagyarázni.

− Mai harr − mondom. (Meleg víz.)− Mai harr − ismétli a páciens.Ezután demonstráció következik egy csipetnyi bórsavval. −

Mithl hadha.Utolsó jelenet: a szem borogatásának érzékeltetése

némajátékkal.A páciens válaszul − ugyancsak némajátékkal − felhajt egy

képzeletbeli pohár folyadékot. Megrázom a fejem. A folyadék külsőleg alkalmazandó − a szemre. A páciens arca csalódottságot tükröz. Másnap mégis azt halljuk előmunkásunktól, hogy Abu Szulejmán felesége sokat javult a Katún orvosszerétől. Borogatta a szemét, aztán kiitta a folyadékot − utolsó cseppig!

A leggyakoribb gesztus a has kifejező dörzsölgetése.Ez kétfélét jelenthet: a) heveny gyomorrontást; b) meddőséget.Az első estben kiváló orvosszer a szódabikarbóna, ami azonban

a második eset fennforgásánál is meglepő hírnévre tett szert!− A Katúnod fehér pora csodát tett tavaly! Két gyönyörű fiam

van − ikrek!Múltbéli diadalaim ellenére is kissé borsódzom az előttem álló

megpróbáltatástól. Max, szokásos optimizmusával, biztat. A felesége szembajban szenved, mondta neki a sejk. Nem lesz semmi probléma: elővenni a bórsavat, és kész.

A sejk feleségei természetesen, nem úgy, mint a falubeli asszonyok, fátylat viselnek. Egy üres kis raktárhelyiségben fogom lámpás fényénél megvizsgálni a pácienseket.

Az ezredes és Hupa szégyentelen megjegyzésekkel kísérnek, és minden igyekezetükkel megpróbálnak zavarba hozni, miközben kelletlenül bevonulok rendelőmbe.

Odakint, az éjszakában, vagy tizennyolcan állnak. A sejk

vidáman harsogva köszönti Maxet, és egy magas, lefátyolozott alak felé int.

Elmotyogom a hagyományos üdvözlő szavakat, és mutatom az utat a kis raktárba. Nem egy asszony követ − hanem öt. Mind roppant izgatott, kacag, fecseg.

Mögöttünk becsukják az ajtót. Max és a sejk ott marad az ajtó előtt, ha netán tolmácsolásra lenne szükség.

Káprázik a szemem a pácienstömeg láttán. Mindannyian feleségek volnának? És mindnek orvosi kezelésre van szüksége?

Lekerülnek a fátylak. Az egyik asszony fiatal és sudár − igen csinos. Alighanem ő az új jezidi feleség, akit a földbérlet előlegéből vásárolt a sejk. Az első feleség sokkal idősebb; negyvenöt évesnek látszik, valójában nyilván harminc. Valamennyi asszony dúsan fel van ékszerezve: mindegyik a szemrevaló kurd fajtából való.

A középkorú nő a szemére mutat, majd tenyerébe temeti az arcát. Itt sajnos nem elegendő a borvizes borogatás. Első látásra úgy vélem, heveny vérmérgezésben szenved.

Felemelem hangomat, kiszólok Maxnek. Vérmérgezés, mondom, az asszonyt orvoshoz vagy kórházba kell vinni, Deir-ez-Zórba vagy Aleppóba, ahol megkaphatja a megfelelő injekciókat.

Max közvetít a sejknek, akit hallhatólag megdöbbent a diagnózis. Max ezután visszakiált:

− Nagyon imponál neki a bölcsességed! Pontosan ezt mondta a bagdadi orvos is. Ő is úgy véli, hogy az asszonynak des piqlires-re van szüksége. Mivel te is ezt mondod, a sejk komolyan fontolóra veszi a kérdést. Idővel feltétlenül elviszi a felségét Aleppóba,

− Jó lenne − mondom –, ha minél hamarabb elvinné.Még a nyáron szerét ejti, nyugtat meg a sejk, de legkésőbb

ősszel. Nem kell elsietni. Minden úgy lesz, ahogy Allah akarja.Az alsóbbrendű feleségek, vagy hogy is mondjam, most

elragadtatott derűvel szemlélik az öltözékemet. A páciensnek aszpirint adok fájdalomcsillapítóul, és azt ajánlom, alkalmazzon meleg vizes borogatást. Állapotánál azonban sokkal jobban érdekli az öltözetem. Szultánkenyérrel kínálom a hölgyeket, kacagunk, mosolyogva tapogatjuk egymás ruháját.

Az asszonyok végül kelletlenül magukra öltik a fátylat és elbúcsúznak. Én idegroncsként térek vissza a nappaliba.

Mit gondol, kérdem Maxtől, elviszi-e valamelyik kórházba a sejk a feleségét. Nem valószínű, véli Max.

Michel ma beviszi El Kámeslibe a szennyest, és a bevásárolandó holmik hosszú lajstromát. Írni-olvasni ugyan nem tud, de soha semmit el nem felejt, és mindennek pontosan tudja az árát. Tökéletesen megbízható, és ez ellensúlyozza számos kellemetlen tulajdonságát. Az

utóbbiakat a következő sorrendben osztályozom:1. Kellemetlen fejhangja van.2. Előszeretettel kalapálja a tuttit az ablakunk alatt.3. Igyekszik minél több muzulmánt halálra gázolni.4. Imád vitatkozni.Sok fényképet kell előhívni. Megismerkedem új

sötétkamrámmal − lényeges javulás az ámúdai kínzókamrához képest. Emelt fővel is elférek, azonkívül van benne egy asztal meg egy szék.

Minthogy azonban csak a napokban toldották a kamrát a házhoz, a vályogtégla még nedves. Sajátos gomba tenyészik a falon, s ha az ember egy forró napon be van ide zárva, fuldokolva kerül elő.

A kisfiúnak, aki kint ül és az edényeket mossa, Max a minap adott egy tábla csokoládét. A gyerek most elébe áll.

− Kérlek, Kvadzsa, mondd meg, mi a neve annak az édességnek? Olyan finom, hogy azóta már nem ízlik az, amit a bazárban árulnak. Muszáj vennem ilyen új édességet, még ha egy medzsidibe kerül is!

Nem gondolja, kérdem Maxtől, hogy kábszerest nevelt a gyerekből? Úgy látszik, csokoládéfüggőség is létezik.

Annál az öregembernél nem, meséli Max, akit tavaly kínált meg egy darabka csokoládéval. Az öreg udvariasan megköszönte, majd gondosan a köntösébe csavarta az édességet. Michel, a minden lében kanál, megkérdezte, miért nem eszi meg. − Nagyon finom − közölte az öreggel, aki azonban így válaszolt: − De új. És lehet, hogy veszedelmes!

Ma szabadnapunk van. Átmegyünk Brákba, hogy ott is elrendezzük a dolgokat. Maga a halom úgy egy mérföldnyire van a Dzsagdzsagtól, és legelőször is a vízproblémát kell megoldani. Felfogadtunk egy helybéli kútásót, de a halom környékén túlságosan moszatos volt a víz, emberi fogyasztásra nem alkalmas. Ezért a folyóról kell felhordani − itt lép hát színre a Cserkesz, a kordé, meg a számos vizeshordó. No és a ló, amely nem vén csoroszlya. Őrt is szerződtetnünk kell, aki ott lakik majd az ásatáson.

Magunknak a folyóparti örmény faluban bérelünk házat. Sok ott az elhagyott ház. Láthatólag sok pénzt beleöltek a településbe, de − amennyire meg tudjuk állapítani − nem tartották be a fontossági sorrendet. A házak − amelyeket a nyugati szem nyomorúságos vályogviskónak látna − valójában túlságosan igényesek, a szükségesnél nagyobbak és „komfortosabbak”, a tisztességesen megépített vízkereket azonban, amelytől az öntözés és az egész település élete függ, elspórolták, mert arra már nem maradt pénz. A település közösségi elv alapján létesült. Kaptak szerszámokat, állatokat, ekéket, miegymást, és a haszonból kellett volna az embereknek fizetést kapniuk. Valójában azonban a lakosok sorra

elunták az életet a pusztaságban, visszatértek a városba, és magukkal vitték a szerszámokat meg az egyéb felszerelést. Ezeket tehát folyamatosan pótolni kellett, aki pedig ott maradt és dolgozott, egyre nagyobb adósságba keveredett. Ez persze roppant módon megdöbbentette őket. A kezdetleges vízkerék végül bedöglött, és a település egyszerű − méghozzá igen szervezetlen − falu szintjére süllyedt.

A roskatag ház, amelyet kibéreltünk, valójában impozáns építmény, udvarát magas fal veszi körül, egyik oldalán kétszintes „torony” emelkedik. A másik oldalon, a toronnyal szemközt, egy sor szoba; valamennyi az udvarra nyílik. Szerkisz, az ács, buzgón reparálja az ajtókat-ablakokat, hogy néhány szoba lakható állapotba kerüljön, és betelepedhessünk.

Michelt elküldjük a két mérföldre fekvő faluba, hozza magával az újonnan felfogadott őrt, sátrastul.

Szerkisz jelentése szerint a toronyszoba tökéletes állapotban van. Felmegyünk néhány lépcsőn, át a lapos tetőn, be a két szobába. A belső szobában valóban elhelyezhető két tábori ágy, a külső megfelel étkezés és hasonlók céljaira. Az ablakokon van valami spalettaféle, de Szerkisz üvegezni is fog.

Michel visszatér; az őrnek, jelenti, akit ki kellett volna szállítania a halomra, három felesége van, nyolc gyereke, számos zsák lisztje és rizse, és lábasjószága is jócskán. Nem férnek el mindenestül a teherautóban. Mi a teendő?

Három szíriai fonttal indul vissza, és olyan irányú utasítással, hogy hozzon el, amit csak tud, a többi meg fogadjon magának csacsit.

Egyszer csak felbukkan a Cserkesz. Hajtja a kordét, dalol, és ostorát pattogtatja. A kordé rikító kékre-sárgára van festve, a vizeshordók kékek, a Cserkesz magas szárú csizmát és tarka köntöst visel. Minden eddiginél jobban emlékeztet valami orosz balettra. A Cserkesz leszáll, ostorát pattogtatva, dalra fakad, és imbolyog. Részeg, mint a csacsi.

Michel legújabb takarékossági csodája!A Cserkeszt kegyelemben elbocsátjuk, helyébe felfogadunk

egy bizonyos Abdul Hasszánt. Komoly, mélabús férfiú, és saját bevallása szerint ért a lovakhoz.

Hazafelé indulunk. Csagartól két mérföldnyire kifogy a benzin. Max dühödt szitkokkal árasztja el Michelt. Michel égnek emeli kezét, és a sértett ártatlanság hangján esküdözik. Csak a mi érdekünkben cselekedett. A legutolsó cseppig felhasználta a benzint.

− Te ütődött! Nem megmondtam, hogy mindig töltess meg egy tartalék kannát is?!

− Nem fért volna el, és különben is: hátha ellopták volna?!− Akkor miért nem töltetted legalább tele a tankot?!

− Kíváncsi voltam, meddig jutunk el a meglevő benzinünkkel.− Idióta!− Szavi proba − mondja békítőleg Michel, ami dühödt ordításra

indítja Maxot. Kedvünk volna Forcát alkalmazni Michellel szemben, aki továbbra is erényes ábrázattal bámul maga elé − a sértett ártatlanságot lehetne róla megmintázni.

Max megfékezi magát, de olyasmit mormog az orra alatt, már érti, miért mészárolták le az örményeket.

Végre hazaérünk − ahol Ferhid azzal fogad, hogy „visszavonul”, mert megelégelte az állandó civakodást Alival.

Nyolcadik fejezet

Csagar és Brák

A nagyságnak ára van. Két háziszolgánk közül vitathatatlanul Szubrí a különb. Értelmes, gyors, minden helyzethez alkalmazkodik, és mindig jókedvű. Marcona külseje, meg az óriási kés, amelyet − gondosan kifent állapotban − éjszaka a párnája alatt tart: tökéletesen elhanyagolható. Hasonlóképpen az a tény is, hogy valahányszor kimenőt kér, ennek mindig az a célja, hogy meglátogassa valamelyik rokonát, aki Damaszkuszban vagy másutt börtönben senyved − gyilkosság miatt! Szubrí igen komolyan elmagyarázza, hogy valamennyi gyilkosság szükséges volt. Vagy a becsület követelte meg, vagy a család jó híre. Ezt az is bizonyítja, érvel Szubrí, hogy egyiküket sem sújtották hosszú börtönbüntetéssel.

Szubrí tehát a lényegesen kellemesebb cselédünk, ám rangidős voltára való tekintettel Manszúr az első szolga. Bár megfelel Max minősítésének, miszerint túlságosan ostoba ahhoz, hogy tisztességtelen legyen, mindazonáltal, mi tagadás, valóságos púp a hátunkon.

Mivel ugyanis Manszúr a rangidős, ő áll Max meg az én szolgálatomra, míg az ezredes és Hupa, akik rangsorban mögöttünk állnak, az értelmes, vidám Szubrí szolgálataival rendelkeznek.

Hajnalonta néha elfog a leküzdhetetlen utálat Manszúr iránt. Vagy hatszor kopog, mert nem meri elhinni, hogy az ismételt: − Tessék! − neki szól. Bent megáll, kínlódva szuszog, és két csésze igen erős teát egyensúlyoz, meglehetősen ingatagon.

Majd még kínosabban szuszogva előrecsoszog, és az egyik csészét az ágyam mellett álló székre helyezi. A tea java része rendszerint a csészeajba löttyen. Manszúrral együtt dús aroma jelenik meg a szobában, legjobb esetben hagyma-, legrosszabb esetben fokhagymatartalmú. Hajnali öt órakor egyik sem tartozik a kedvenceim közé.

A tea kilöttyentése mély kétségbeeséssel tölti el Manszúrt. Fejcsóválva mered a csészére meg a csészealjra, és tétovázva megböködi a hüvelyk- és a mutatóujjával.

− Hagyd! − mondom álomtól bódultan is zordonul.Manszúr visszahőköl, szusszan egyet, és átcsoszog Maxhez,

ahol megismétli az iménti mutatványt.Figyelme ezután a mosdóállvány felé fordul. Felemeli a

zománc mosdótálat, óvatosan az ajtóhoz viszi, és kilöttyinti a tartalmát. Majd visszahozza, beleönt egy hüvelyknyi vizet, és gondosan meglötyköli egy ujjal. Ez a művelet mintegy tíz percet vesz igénybe. Manszúr ezután felsóhajt, kimegy, visszatér egy forró vízzel teli petróleumos kannával, leteszi és kicsoszog. Az ajtót úgy csukja be, hogy a következő pillanatban magától kinyílik.

Mindezek után megiszom a kihűlt teát, felkelek, kimosom a mosdótálat, kiöntöm a vizet, elreteszelem az ajtót, és megkezdem a napot.

Reggeli után Manszúr nekiáll a hálószoba „takarításának”. Első mozzanat: jó nagy adag vizet locsol a mosdóállvány köré, majd gondosan és módszeresen hozzáfog a portörléshez. Ez látványnak eléggé szórakoztató, de roppant időigényes.

A házimunka első fázisával elégedetten kimegy, keres egy helybéli seprűt, behozza, és dühödt seprésbe kezd. Irdatlan porfellegeket ver fel − a szoba levegője lélegezhetetlenné válik –, majd beágyaz. Kétféle módszer közül választ. Az első módszer eredménye: mikor az ember bebújik az ágyba, kilóg a lába a takaró alól, a második módszer alkalmazása esetén a lepedők fele hossza be van gyömöszölve a matrac alá, felső része pedig mindössze a derekunkig ér. Afféle csekélységek felett elsiklom, mint a lepedők és takarók váltogatott rétegelése, vagy pedig valamennyi párnahuzatnak egyetlen párnára történő alkalmazása. Az efféle fantáziafutamok az ágyhúzás napján esedékesek.

Munkája végeztével Manszúr elégedetten bólint, és az idegfeszültség, valamint a megerőltető munka eredményeként holtfáradtan tántorog ki a szobától. Igen komolyan veszi önmagát és feladatait, és végtelenül lelkiismeretes. Magatartása mély hatást gyakorol a személyzet többi tagjára. Szakácsunk, Dimitri, a lehető legkomolyabban mondja Maxnek: − Szubrí nagyon jó szándékú és szorgalmas, de persze hiányzik belőle Manszúr tudása és tapasztalata, hiszen ő tökéletesen elsajátította a Kvadzsák szokásait, és tisztában van minden igényükkel!

Max nem akarja aláásni a fegyelmet, kénytelen hát egyetértő morajt hallatni, de mindketten sóvár pillantásokat vetünk Szubríra, amint vidáman kirázza és összehajtogatja az ezredes ruháit.

Volt idő, amikor nagy igyekezettel próbáltam Manszúrt

beoltani a magam háztartási ideáival, de ez nagy hibának bizonyult. Mindössze annyit értem el, hogy sikerült összezavarnom, és feltámasztanom veleszületett konokságát.

− A Katún gondolatait nem lehet megvalósítani − mondja bánatosan Maxnek. − Azt akarja, hogy a tealeveleket tegyem a padlóra. Pedig a tealeveleket a teáskannába kell tenni, hiszen abból öntik a teát! És hogyan törölhetném le a port seprés után? Én letörlöm a port a bútorról a padlóra, és azután seprem össze. Hiszen ez így ésszerű!

Manszúr nagy híve az ésszerűségnek. Amikor az ezredes dzsemmet kér, hogy azzal ízesítse a lebenjét (aludttej), Manszúr azonnal a szemére veti: − Hiszen ennek semmi értelme!

Manszúron érződnek a katonás nevelés nyomai. Ha hívják, így felel: − Présent! (jelen), az ebédet meg a vacsorát pedig ezzel az egyszerű fordulattal jelenti: − La Soupe (leves)!

Ám Manszúr igazán a vacsorát megelőző fürdő idején van elemében! E műveletet ő irányítja, a tényleges munkát Ferhid és Ali végzi. Nagy petróleumos kannákban cipelik be a konyháról a forró vizet, hasonló módon a (jobbára iszapos) hideg vizet, és kirakják a kádakat − hatalmas, kerek rézedények ezek, olyanok, mint valami óriásira növelt konzervdoboz. Később, ugyancsak Manszúr felügyeletével, Ferhid és Ali kitántorognak a rézedényekkel, és kiürítik őket, rendszerint közvetlen a bejárat előtt, minek következtében, ha az ember vacsora után óvatlanul kilép, elcsúszik a sárban, és hasra esik.

Amióta Ali kerékpárt kapott és postaszolgálattal bíztuk meg, lelke magasan száll az alantas házimunkák fölött. Az állandóan aggodalmas Ferhidre vár a szárnyas pucolása, valamint a mosogatás, amelyhez rengeteg szappant használ és alig valamicske vizet.

Ama ritka alkalmakkor, amikor kimegyek a konyhába, hogy Dimitrit beavassam valamely európai étek elkészítésének rejtelmeibe, menten előtérbe kerülnek a higiénia és a makulátlan tisztaság követelményei.

Ha felemelek egy tökéletesen tiszta keverőtálat, rögtön kikapják a kezemből, és átnyújtják Ferhidnek.

− Ferhid, tisztítsd ezt ki a Katúnnak!Ferhid megmarkolja, gondosan bemaszatolja a belsejét

kenőszappannal, majd fürgén áttörli a beszappanozott felületet, és visszaadja nekem a tálat. Valami azt súgja, hogy az erősen szappanaromájú felfújt nem lesz igazi ínyencség, de elfojtom a gyanúmat, és elszántam megkezdem a műveletet.

A folyamat idegborzoló. Először is, a konyha hőmérséklete rendszerint meghaladja a 35 fokot, de ennek az „alacsony” hőfoknak a szinten tartása végett csupán egy parányi nyíláson szűrődik be fény −

következésképpen a helyiségben állandó komor félhomály uralkodik. Ehhez járul a lehangoló hatás, hogy ahány arc csak körülvesz, mindegyiken tökéletes bizalom és mélységes tisztelet tükröződik. Márpedig arc van jócskán, ugyanis Dimitrin, az aggályos Ferhiden és a gőgös Alin kívül megjelentek még, mint a hadművelet megfigyelői: Szubrí, Manszúr, Szerkisz, az ács, valamint a vízhordó, és valamennyi munkás, akinek éppen a ház körül akad dolga. A konyha kicsi, a tömeg nagy. Bámuló tisztelettel tömörülnek körém, végtelen figyelemmel kísérik minden mozdulatomat. Egyre idegesebb leszek; meg vagyok róla győződve, hogy minden csak balul üthet ki. Leejtek egy tojást − szétloccsan a padlón. A belém vetett bizodalom oly nagy, hogy mindenki azt hiszi, ez is része a szertartásnak!

Folytatom. Egyre nagyobb a hőség, egyre ügyetlenebb a kezem. A konyhai edények egészen mások, mint az otthoniak, a habverőnek lejár a nyele, mindennek fura, szokatlan a formája, a mérete… Összeszedem magam. Eltökélem: akármi legyen az eredmény, úgy teszek, mintha épp ez lett volna a szándékom!

Az eredmény változó. A citrompuding nagy diadal − a piskóta annyira ehetetlen, hogy lopva elföldeljük; a vaníliafelfújt − csodák csodája! − sikerül; azonban a csirke Maryland-módra (mint később rájövök, hála a csirke matuzsálemi korának) annyira szívós, hogy bele sem lehet harapni.

Mindent összevetve elmondhatom, hogy tudom már, mi az, amihez bátran hozzáfoghatok, és mit okosabb széles ívben elkerülni. Sohasem szabad olyan ételt készíteni Keleten, amit azon frissiben kell fogyasztani. Legyen az omlett, felfújt vagy szalmaburgonya − kivétel nélkül mindet beteszik a kemencébe, „érlelni”, hasztalan minden kérés-könyörgés. Sikerrel kecsegtet azonban minden, legyen bármily bonyolult az elkészítése, amit jó előre meg lehet csinálni, és elfogyasztás előtt pihentetni. Mindennemű felfújtat és omlettet sajnálattal töröltünk Dimitri listájáról − viszont nincs az a francia chef, aki az övénél tökéletesebb majonézt állítana elő!

Ha már konyhaművészetről van szó, meg kell említenem még valamit. Nevezetesen az itteniek által „biftek” néven ismert húsételt. Valahányszor említést nyer ez a finomság, reményeink magasra szárnyalnak − majd újra meg újra porba hullanak, amikor elénk tálalják a megpörkölt, rágós húsdarabkákat tartalmazó „étket”.

− Még csak nincs is olyan íze, mint a marhahúsnak! − búsong az ezredes.

És ez a megállapítás magában foglalja a magyarázatot − marhahús ugyanis egyáltalán nincs.

A hentesüzletet igen egyszerű eljárás helyettesíti. Michel időnként átkocsizik a teherautóval egy szomszédos faluba vagy törzshöz. Amikor visszatér, kitárja Mary hátsó ajtaját, és kipotyog

nyolc birka!Ezeket azután, ahogy a szükséglet megkívánja, sorra levágják,

szigorú utasításom értelmében nem pontosan a nappali szoba ablaka előtt. Mi több, én még azt sem szeretem, ha Ferhid a szemem láttára ólálkodik a csirkék felé, hosszú, éles késsel a kezében!

A Katún finnyásságát − mint a nyugati furcsaságok újabb példáját − elnézően kezeli a személyzet.

Egy ízben, amikor Moszul közelében ástunk, öreg előmunkásunk roppant izgatottan lépett Maxhez.

− Holnap vidd be a Katúnodat Moszúlba. Nagy esemény lesz − akasztanak! Méghozzá asszonyt! Katúnod nagyon fogja élvezni! Nem szabad elmulasztania! − És sehogy sem értette a jó öreg, miért viseltetem közönnyel, sőt, irtózattal e vonzó esemény iránt!

− De hiszen nőt akasztanak! − erősködött. − Ilyen eseményben nagyon ritkán van részünk! Kurd asszony az illető − három férjét mérgezte meg! Ezt csak nem akarja a Katún elmulasztani?!

Határozott elutasításom ugyancsak csökkentette irántam való tiszteletét. Szomorúan távozott, hogy egyedül élvezze a ritka szenzációt.

A váratlan finnyásság más esetekben is elfogja az embert. A csirkék-pulykák (kellemetlen, hangos, falánk jószágok) sorsa iránt meglehetős közönnyel viseltetem, ám egyszer vásároltunk egy szép, hízott libát. Sajnálatos módon igen kedves libának bizonyult. A falujában nyilván ő is részt vett a család életében. Már első este eltökélten meg akarta osztani Maxszel a fürdőjét. Minduntalan belökte az ajtót, és bedugta a csőrét, mintha azt szeretné közölni, hogy társaságra vágyik. Teltek-múltak a napok, és rajtunk erőt vett az elkeseredés. Senki sem tudta rászánni magát, hogy kimondja a liba halálos ítéletét.

Idővel a szakács mégis vállalkozott a hóhér szerepére. A libát annak rendje-módja szerint, töltve feltálalták. Szemre-szagra nem hagyott semmi kívánnivalót, mégsem ment le belőle egy falat sem a torkunkon…

Hupa is szégyenletesen viselkedik, amikor egyik nap Dimitri büszkén felszolgál egy bárányt − fejestül, lábastul, mindenestül. Hupa egyetlen pillantást vet rá, aztán kirohan a szobából.

De térjünk vissza a „biftek” témájára! Valahányszor levágnak és feldarabolnak egy birkát, a következő sorrendben kerül az asztalra: először a lapocka, fűszerrel, rizzsel töltve (Dimitri mesterfogása!); majd a combja; ezt követően az a fogás, amelynek tartozékai a háború alatt „ehető belsőség” néven kerültek forgalomba; azután valami pörköltféle, rizzsel; végezetül pedig a birka utolsó, dicstelen részei − méltatlanok arra, hogy előkelőbb fogások részeként szerepeljenek –, jó sokáig zsírban sütve, míg egészen össze nem töpörödnek és állaguk

tökéletesen bőrszerű nem lesz − ez az étek ismeretes errefelé „biftek” néven!

Kielégítő eredményt hozott a halom feltárása: kiderült, hogy alulról a feléig teljesen történelem előtti anyagot rejt. Egyik szakaszán felülről a természetes talajig nyúló, mély vágatot ásattunk, amely tizenöt, folyamatosan egymásra következő réteget mutatott, és az első tíz történelem előtti időből származott. Kr. e. 1500 után elnéptelenedett a halom; feltehetően lepusztult és terméketlenné vált. Mint mindig, itt is van néhány római és iszlám sír, amely behatolásról tanúskodik. Mi az ilyet mindig rómainak mondjuk, hogy kíméljük az esetleges mohamedán érzékenységet, ám a mi embereink tiszteletlen banda. − A nagyapádat ássuk ki, Abdul! − Ugyan már, a tied az, Daud! − tréfálkoznak vígan.

Sok érdekes faragott állattalizmánra lelünk. Mind meglehetősen ismert típushoz tartozik − ám egyszer csak igen különös figurák kerülnek napvilágra. Egy megfeketedett kis medve, egy oroszlánfej, végül pedig egy furcsa, kezdetleges emberalak. Maxnek már eddig is gyanús volt a dolog, de az emberalak mindennek a teteje. Itt hamisítóval van dolgunk.

− Méghozzá igen ügyes hamisítóval − mondja Max, és elismerőleg forgatja a medvét. − Takaros munka.

Nyomozás következik. A tárgyak az ásatás egyik zugában kerülnek elő, és rendszerint két fivér egyike lel rájuk. Ezek az emberek egy tíz kilométerre fekvő faluból valók. Egyik nap az ásatásnak egy másik részén gyanús külsejű bitumen „kanál” kerül napvilágra. Az ember, aki találta, ugyanabból a faluból való. Megkapják a baksist, mint máskor, és több szó nem esik a dologról.

Hanem aztán eljő a fizetésnap, és vele a nagy leleplezés! Max közszemlére teszi a különös leleteket, szenvedélyes szónoklatban ítéli el a csalókat, majd ünnepélyesen megsemmisíti a tárgyakat (a medvét megtartotta mint érdekességet). A vétkeseket elbocsátja; azok egész vígan távoznak, noha buzgón hangoztatják ártatlanságukat.

Másnap embereink kuncogva mondogatják az ásatáson:− A Kvadzsa mindent tud! Nagyon ismeri a régiségeket! Őt

nem lehet becsapni!Max szomorú, mert kíváncsi lett volna, hogyan készülnek a

hamisítványok. A mesteri munka kivívta elismerését.Most már el tudjuk képzelni, milyen is lehetett Csagar 5−3000

évvel ezelőtt. A történelem előtti időkben kedvelt karavánút vezethetett erre, Harránt és Tell Halafot kötötte össze, a Dzsebel Szindzsáron át Irakba és a Tigrishez vitt, onnan pedig az ősi Ninivébe. Nagy kereskedelmi központok hálózatának volt a része.

Olykor egyéni vonásokra lelünk − egy fazekas az edény aljába

karcolta kézjegyét, az egyik falban pedig rejtekhelyre bukkanunk: arany fülkarikákkal teli edénykére, amely talán a család leányának lehetett a hozománya. Majd a mi időnkhöz közeledünk − fémérme, rajta bizonyos Hans Krauwinkel nürnbergi polgár neve. Körülbelül 1600-ból való; egy iszlám sírból került elő, és bizonyítja, hogy Európa már akkor kapcsolatban állt ezzel az isten háta mögötti vidékkel. A mai szemmel nézve gyönyörű, karcolt mintájú edények mintegy ötezer évesek − és mind kézi munka.

Madonnák is származnak abból a korszakból − turbános, nagy keblű, groteszk és kezdetleges figurák, ám kétségtelenül segítséget és vigaszt jelentettek.

Lenyűgöző a „bukranium” − az ökörfejmotívum a cserépedényeken –, kezdetben egyszerű ökörfej, majd egyre jobban eltávolodik a természethű ábrázolástól, míg annyira absztrakt nem lesz, hogy már azonosítani sem lehetne, ha az ember nem ismerné a közbülső lépcsőfokokat. (Csodálkozva észlelem, hogy pontosan olyan, mint egy olykor-olykor viselt selyemruhám egyszerű mintája! Persze a „bukranium” sokkal elegánsabban hangzik, mint a „folyamatos drazsé”!)

Elérkezett a nap, amikor megtörténik az első kapavágás Tell Brákon. Ünnepélyes pillanat.

Szerkisz és Ali közös erővel rendbe hozott egy-két szobát. A vízhordó, a nagy ló (ami nem vén csoroszlya), a kordé, a vizeshordók − mind készen áll.

Az ezredes és Hupa már este átmegy Brákra, hogy kora hajnalban kint lehessenek a halmon.

Max meg én nyolc óra tájban érkezünk. Az ezredes − ó, jaj! − zaklatottan töltötte az éjszakát: denevérekkel csatázott! A toronyszoba, mint kiderült, valóságos denevértanya − mely teremtmény iránt az ezredes heves irtózattal viseltetik.

Az éjjel jó néhányszor arra ébredt, meséli Hupa, hogy az ezredes vadul rohangál a szobában, és törülközővel csapkodja a denevéreket.

Megnézzük, mi a helyzet az ásatáson.Odalép hozzám a vízhordó, és komoran előad egy roppant

sérelmesnek hangzó históriát. Amikor Max előkerül, megkérem, derítse ki, miről is van szó voltaképpen.

Kiderül, hogy a vízhordónak Dzserablusz közelében él valahol a felesége és vagy tíz gyereke, és megszakad a szíve, amiért távol kell lennie tőlük. Kaphatna némi előleget, hogy idehozassa őket?

Kedvező válaszért folyamodom. Max némileg kétkedő tekintettel néz maga elé. Ha asszony kerül a házba, mondja, az rendszerint bajt jelent.

Csagarba visszafelé menet sok munkásunkkal találkozunk: gyalogszerrel tartanak az új ásatás felé.

− El hamdu lillah! − kiáltják. − Lesz munkánk holnap is?− Lesz, lesz.Újfent dicsérik Istent, és továbbsétálnak.

Két eseménytelen napot töltünk otthon, s most már rajtunk a sor, hogy átvonuljunk Brákra. Semmi érdemleges nem került még elő, de a hely ígéretes, a házak meg a többi „jó” korszakra vallanak.

Ma erős a déli szél − minden szelek legutálatosabbja. Az ember ideges, ingerlékeny lesz tőle. Felkészülve a legrosszabbra, útra kelünk, gumicsizmával, esőköpennyel, sőt esernyővel felfegyverkezve. Szerkisz ugyan bizonykodik, hogy megjavította a tetőt, de nem nagyon hiszünk neki. Ma este, Michel kifejezésével élve, valóban Szavi proba lesz.

Úttalan úton, toronyirányt haladunk Brák felé. Feleúton utolérjük két emberünket, akik „a munka” felé baktatnak. Van helyünk, Max megálljt parancsol, és felajánlja, hogy elvisszük őket. Nagy ujjongás támad. Az emberek sarkában, nyaka körül foszlott kötéldarabbal, egy kutya ballag.

Az emberek felszállnak, Michel indulna. Hát a kutya? − kérdi Max. Elvisszük a kutyájukat is. Nem az ő kutyájuk − közlik nyomatékosan. Egyszer csak előbukkant a sivatagból.

Jobban megnézzük a kutyát. Fajtája ismeretlen, de szemmel láthatólag európai keverék. Skye terrierre emlékeztet a formája, a színe akár a cocker spánielé, de Cairn terrier is lehetett az ősei között. Irtózatosan hosszú; a szeme ámbraszínű, meglehetősen hétköznapi formájú orra barna. Nem látszik különösebben szerencsétlennek, nem sugárzik belőle az önsajnálat, nem is fél − egyáltalán nem olyan, mint az átlagos keleti kutya. Kényelmesen letelepszik, vidáman szemlél bennünket, kissé meg is billenti a farkát.

Magunkkal visszük, dönt Max, és Michelt utasítja, hogy vegye fel és helyezze el a kutyát.

Michel megretten. − Megharap! − mondja kétkedő hangon.− Igen, igen! − helyesel a két arab. − Nagy darabokat harap ki a

húsunkból! Hagyjuk inkább itt, Kvadzsa!− Veszed már fel, te ütődött! − rivall Michelre Max.Michel elszánja magát. Óvatosan közeledik a kutya felé; az

nyájasan feléje fordítja a fejét.Michel sietősen hátrál. Elveszítem a türelmemet. Leugrom,

felkapom a kutyát, visszaviszem Maryhez. A kutyának minden bordája kilátszik. Kihajtunk Brákra, az új jövevényt átadjuk Ferhidnek, azzal az utasítással, hogy jókora lakomát tálaljon eléje. Ezután azon vitatkozunk, mi legyen a kutya neve. Végül Osztapenko

kisasszonynak nevezzük el (egy friss olvasmányélményem hatására). Hála azonban főleg Hupának, Osztapenko kisasszony kizárólag Héte („Hé, te!”) névre hallgat.

Héte bámulatos jellemű kutyának bizonyul. Merő életigenlés; rettenthetetlen; sem embertől, sem állattól nem fél. Tökéletesen jóindulatú és jó kedélyű, és kivétel nélkül mindig csak azt csinálja, amihez kedve van. Alighanem neki is kilenc élete van, mint állítólag a macskának. Ha bezárják, valahogyan kiszabadítja magát. Ha kizárják, valahogyan bejut − egy ízben félméteres lyukat rágott a vályogfalba. Jelen van valamennyi étkezésnél, és annyira kitartó, hogy egyszerűen nem lehet neki ellenállni. Nem kér − követel.

Szent meggyőződésem, hogy Héte nyakára valaki kötéllel egy követ kötött, és vízbe akarta fojtani, Héte azonban, az életművész, átrágta a kötelet, kiúszott, vidáman nekivágott a sivatagnak, és csalhatatlan ösztönével kiszúrta magának két emberünket. Elméletemet az is igazolja, hogy Héte mindenhová követ bennünket, ha hívjuk, csak éppen a Dzsagdzsaghoz nem hajlandó lejönni. Megveti a lábát az ösvényen, majdhogy meg nem rázza a fejét, és visszamegy a házba. − Köszönöm, ebből ne kérek − mondja. − Nem állhatom, ha vízbe fojtanak. Nincsen abban semmi élvezet!

Örömmel halljuk, hogy az ezredesnek kellemesebben telt az éjszakája. Szerkisz kijavította a tetőt, és ezáltal sikerült elűzni szinte valamennyi denevért, azonkívül az ezredes kitalált egy Robinsonnak is becsületére váló szerkentyűt, amelynek egy lavór víz is a tartozéka − ebbe alkalmilag belepotyog a denevér, és megfullad. A szerkezet, ahogy az ezredes magyarázza, igen bonyolultnak tűnik, elkészítése több órával megrövidíti az álmát.

Felmegyünk a halomra, és egy szélvédett helyen fogyasztjuk el ebédünket. Még itt is jócskán nyeljük a homokot meg a port minden harapásnál. Mindenki jókedvű, még mélabús vízhordónk is bizonyos büszkeséget tanúsít, ahogy ide-oda hajt a halom meg a Dzsagdzsag között, és hozza az embereknek a vizet. A halom lábához hajt, onnan szamárháton kerülnek fel a vizeskancsók a tetőre. Lenyűgözően bibliai jelenet.

Este takarodó. Elköszönünk; az ezredes és Hupa Maryben Csagarba hajt, mi megkezdjük kétnapos szolgálatunkat Brákon.

A toronyszoba kellemesnek ígérkezik. A padlón gyékény meg két szőnyeg. Van vizeskancsónk, mosdótálunk, asztalunk két székkel, van két tábori ágy, törülköző, lepedő, takaró − még könyvek is. Az ablakok záródnak, ha nem is valami remekül. Lefekvés előtt meglehetősen fura vacsorát fogyasztunk, amelyet Ali főzött és Ferhid szolgál fel − aggodalmas képpel. A spenót majdnem folyékony, a rajta úszó aprócska szigetekben alighanem „biftek”-et tisztelhetünk.

Jól telt az éjszaka. Mindössze egyetlen denevér jelentkezett, és Maxnek sikerült zseblámpával kicsalogatnia. El is határozzuk, hogy megmondjuk az ezredesnek: a száz meg száz denevérről szóló történet alighanem merő túlzás, és valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztás következménye.

Hajnali negyed ötkor Maxet teával ébresztik, majd indul a halomra. Én megint elalszom. Hat órakor behozzák a teámat. Max nyolckor hazajön reggelizni. Ünnepélyesen szolgálják fel reggelinket − főtt tojás, tea, arab kenyér, két üveg dzsem meg egy doboz pudingpor(!). Néhány perc múlva megjelenik a második fogás − habart tojás képében.

− Trop de zèle − morogja Max, s attól tartva, hogy a túlbuzgalom következtében mindjárt előáll egy omlett, kiüzen a láthatatlan Alinak: köszönjük, jóllaktunk. Ferhid sóhajtva távozik az üzenettel. Majd visszatér, homlokát ráncba vonja a döbbent aggodalom. Nagy méretű katasztrófától tartunk, de ő csak ennyit kérdez. − Óhajtanak az ebédhez narancsot?

Hupa meg az ezredes átjön ebédre. Hupa sokat vesződik a trópusi sisakjával, hála az orkánszerű szélnek. Michel készségesen ajánlkozik, hogy majd Fonót alkalmaz, de Hupa még nem felejtette el a legutóbbi hasonló esetet, és köszöni, nem kér belőle.

Általában hideg húst ebédelünk, salátával. Ali becsvágya azonban magasabbra tör. Sült padlizsánt kapunk − langyos és félig nyers –, zsíros, hideg szalmaburgonyát, a szokásosnál is keményebbre pörkölt „biftek”-morzsákat, mindehhez pedig salátát, amelyhez órákkal ezelőtt elkészült a mártás, tehát az egész tál a hideg, zöld zsiradék valóságos orgiája!

Igazán nem szívesen hűti le Ali jó szándékú buzgalmát, mondja Max, de kénytelen lesz megkérni, hogy a jövőben vessen féket a fantáziájára.

Mint kiderül, Abd esz Szalaam arra használja az ebédidőt, hogy terjedelmes és meglehetősen émelyítő morálprédikációt intézzen embereinkhez.

− Vegyétek eszetekbe, hogy milyen szerencse ért benneteket! − kiáltja hadonászva. − Nem tesznek meg vajon mindent értetek? Nem gondoskodnak-e rólatok minden tekintetben? Megengedik nektek, hogy idehozzátok az ételeteket, és itt fogyaszthassátok el a ház udvarán! Igen magas bért fizetnek nektek − bizony, akár találtok valamit, akár nem, a pénzt megkapjátok! Micsoda nagylelkűség, micsoda jószívűség! És ez még nem minden! A magas béren kívül külön pénz üti a markotokat, ha találtok valamit! A Kvadzsa úgy őrködik felettetek, mint a tulajdon édesapátok; még arra is vigyáz, nehogy kárt tegyetek egymásban! Ha ledönt a lábatokról a láz, orvosszereket kaptok tőle! Ha elszorul a beletek, roppant hatásos

porokat ad, hogy megkönnyebbüljetek! Milyen boldogok, milyen szerencsések vagytok valamennyien! És még tovább is sorolhatnám a Kvadzsa nagylelkűségét! Engedi-e vajon, hogy megszomjazzatok munka közben? Magatoknak kell-e gondoskodnotok ivóvízről? Nem! Bizony hogy nem! Nem volna ugyan a kötelessége, ám mérhetetlen nagylelkűségében maga hozat nektek vizet a halomra, a messzi Dzsagdzsagról! Nagy költséggel, lóvontatású kordén! Gondoljátok csak el, mennyit költ rátok! Köszönjétek meg nagy szerencséteket, hogy ilyen embernek lehettek a munkásai!

Elosonunk. Max elgondolkodva megjegyzi: csoda, hogy Abd esz Szalaamnek nem vágja el a torkát valamelyik munkás. Ő bizony megtenné a helyükben. Épp ellenkezőleg, mondja Hupa, a munkások imádják az ilyen beszédet. És igaza van. Helyeslő morgások, bólintások kísérik a szónoklatot. Az egyik munkás így szól társához:

− Igazat beszél. Vizet hozatnak nekünk. Bizony, ez csakugyan nagylelkűség. Igaza van. Szerencsések vagyunk. Bölcs ember ez az Abd esz Szalaam.

Nem érti, hogy veszik be, mondja Hupa. Én azonban még emlékszem, gyerekkoromban mennyire imádtam én is az erkölcsi tanulságban bővelkedő meséket. Az arabok szinte gyermeki naivitással fogják fel az életet. Abd esz Szalaam szentenciái sokkal jobban a kedvükre valók, mint a kevésbé kenetteljes Alavi szövegei. Azonkívül Abd esz Szalaam híres táncos, és a bráki ház udvarán esténként az emberek a vén Abd esz Szalaam vezetésével járják a bonyolult, lassú táncokat − sokszor késő éjszakáig. Rejtély számomra, hogyan képesek aztán hajnali ötkor már kimenni a halomra. Nem kisebb rejtély az sem, hogy az öt-tíz kilométernyire levő falvakból hogyan tudnak az emberek pontosan napkeltére megérkezni. Órájuk természetesen nincs, de akár húsz perccel napkelte előtt kell elindulniuk, akár egy órával − percre pontosak. Érdekes látvány az is, amint a munka végeztével, takarodókor (napszállta előtt fél órával) égnek hajigálják kosaraikat, kacagva vállukra vetik a csákányt, és futva − igen, futva nekiiramodnak a hazáig vezető tíz kilométeres útnak! Napközben mindössze kétszer tartanak szünetet, egy óra reggelire, egy óra ebédre, és a mi fogalmainkkal mérve igen rosszul tápláltak. Az is igaz, hogy meglehetősen kényelmes a munkatempójuk, csak néha kezdenek vad lapátolásba, rohangálásba, amikor kitör rajtuk a buzgalom, de egészében véve igen nehéz fizikai munkát végeznek. Talán a csákányosé a legkönnyebb, amikor ugyanis meglazította a földet a maga kijelölt területén, letelepszik, és kényelmesen elszív egy cigarettát, amíg a lapátolok megtöltik a kosarakat. A kosaras fiúk nem állnak meg egy percre sem − kivéve, ha lopnak maguknak egy kis pihenőt. Ebben persze igen ügyesek. Lassan ballagnak a lerakóhelyig, vagy időtlen időkig turkálják a kosarukba

szedett földet.Nagyjában egészségesek a munkásaink. A szemgyulladás

persze nem ritka, és sokukat bántja szorulás. Azt hiszem, tuberkulózis is akad manapság − hála a nyugati civilizációnak. De a szervezetük bámulatosan legyűri a betegséget. Egyik emberünk például alaposan helybenhagyja a másikat, akinek irtózatos seb tátong a fején. Az áldozat megkéri, hogy lássuk el a sebét, és kötözzük be, de elámul, amikor azt ajánljuk, hagyja félbe a munkát és menjen haza. − Emiatt? Hisz épp csak a fejem sajog egy kicsit! − És két-három nap múlva már nyoma sincs a sebnek, annak a kétségtelenül higiéniamentes kezelésnek ellenére, amivel emberünk otthon további ellátásban részesíti.

Max hazaküldött egy embert, akinek csúnya tályog éktelenkedett a lábán, és szemmel láthatólag lázas volt.

− Megkapod a béredet, éppúgy, mintha dolgoznál.Az ember morogva távozott. Délután azonban Max

megpillantotta: vígan lapátolt a többivel. − Hát te meg mit keresel itt? Hiszen hazaküldtelek!

− Hazamentem, Kvadzsa. (Nyolc kilométer.) De eluntam magam. Kivel beszélgessek? Csak asszonyok vannak otthon. Hát visszajöttem. És látod, jól tettem, hiszen a daganat kinyílt!

Ma visszamegyünk Csagarba, és két kollégánk vált bennünket Brákon. Nagy fényűzés hazatérni a házunkba. Megérkezésünkkor észleljük, hogy az ezredes mindenhova feliratokat biggyesztett − méghozzá többnyire sértő tartalmú feliratokat! Továbbá olyan ügybuzgalommal művelte a rendrakást, hogy a világon semmit sem találunk meg. Méltó bosszún törjük a fejünket. Végül régi képeslapokból kivágjuk Mrs. Simpson jó néhány képét, és kitűzzük az ezredes szobájában!

Sok a fotografálni való, és a felvételeket elő is kell hívni. Igen nagy a hőség, s mire előkerülök a sötétkamrából, szakasztott úgy érzem magam, mintha én is penészgomba volnék. A személyzet buzgón hordja nekem a viszonylag tiszta vizet. Először leszűrik az iszap vastagját, majd sűrű szövésű ruhán át vödörbe szűrik a vizet. Mire felhasználom a negatívokhoz, alig marad benne homok és por, az is a levegőből került bele, és az eredmény egészen kielégítő.

Egyik munkásunk Maxhez lép, és ötnapi eltávozást kér.− Miért?− Börtönbe kell mennem!

Ma mentési akcióra kerül sor. Éjjel esett, reggel is még cuppog a sár. Dél felé egy zaklatott lovas nyargal be, dúltan, mint aki a véres kardot hordozza. Valóban rossz hírt hoz. Az ezredes és Hupa hozzánk indult,

és félúton beleragadtak a sárba. A lovast nyomban visszaküldjük két ásóval, és magunk is mentőosztagot küldünk Poiluben. Öt embert, Szerkisz parancsnoksága alatt. Ásót, deszkákat visznek magukkal, és vidám nótaszóval távoznak.

Max utánuk kiált: nehogy ők is a sárban rekedjenek! Ám pontosan ez történik, de szerencsére alig néhány száz méternyire a bajba jutott Marytől. Az utóbbinak a hátsó tengelyéig ér a sár, legénysége a kimerültség határán, már öt teljes órája próbálják kiásni, és jóformán az őrületbe kergették őket Michel jó szándékú buzdításai és utasításai, megszokott fejhangján. Utasításainak lényege többnyire Forca!, és már a harmadik emelőt sikerül eltörnie! A válogatottan markos legények segítségével és Szerkisz értőbb parancsnoksága alatt Mary hajlandó kiemelkedni a sárból. Méghozzá nagyon hirtelen, miáltal mindenkit tetőtől talpig befröcsköl sárral, maga mögött pedig tátongó gödröt hagy, amelyet az ezredes menten elkeresztel „Mary sírjá”-nak. Legutóbbi bráki tartózkodásunk alatt jócskán esett, és Szerkisz házteteje nem állta tökéletesen a terhelést. Mi több, felpattannak az ablaktáblák, a szélrohamok esőt zúdítanak a szobába. A legerősebben szerencsére a „kimenőnk” napján zuhog, a munkát tehát nem hátráltatja nagyon. Annál inkább a Kavkab tűzhányóhoz tervezett kirándulásunkat.

Ez történetesen majdnem lázadást kelt, mivel a tíznapos szakasz szombaton végződik, és amikor Abd esz Szalaam utasításunkra közli az emberekkel, hogy másnap munkaszünet, amilyen balfácán, így jelenti be: − Holnap vasárnap − ezért nincs munka!

Nyomban általános felzúdulás támad. Micsoda! Derék muzulmánokat így megsértenek, és áldozatul dobnak nyomorult húsz örmény kereszténynek? Egy Abbasz Id nevű heves úriember sztrájkot próbál szervezni. Max szónoklatot tart, amiben közli, hogy ha munkaszünetet rendel el vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán, pénteken vagy szombaton, akkor munkaszünet lesz. Ami pedig Abbasz Idet illeti, meg ne lássa még egyszer az ábrázatát mifelénk! Az örmények kihívják maguk ellen a sorsot: diadalmasan röhincsélnek, míg le nem torkollják őket. Ezek után kezdődhet a bérfizetés. Max betelepszik Marybe, Michel hatalmas pénzeszsákok súlya alatt roskadozva kitántorog a házból (a medzsidit hál’ istennek törvénytelennek nyilvánították, és a szíriai pénznem a divat), majd a zsákokat a teherautóba helyezi. Max arca megjelenik a vezetőülés ablakában (kissé emlékeztet a vasúti pénztárosokra a kasszaablakban), Michel széket állít a teherautóba, oszlopokba rakja az érméket, és mélyeket sóhajt a gondolatra, hogy ennyi pénz vándorol muzulmán kézbe!

Max kinyitja az irdatlan főkönyvet, és kezdődhet a móka. Banda banda után sorjázik; ahogy a neveket szólítják, ki-ki megkapja

járandóságát. Előző éjjel egészen hajnalig folyt a rémületes kalkuláció, míg kinek-kinek ki nem számítottuk a baksisát, és hozzá nem adtuk a béréhez.

Fizetésnapon nagyon is feltűnő a sors igazságtalansága. Van, aki bőséges prémiumot zsebel be; van, aki jóformán semmit. Folyik a csúfondáros tréfálkozás, és mindenki jókedvű, még az is, akinek nem kedvezett a szerencse. Egy magas, csinos kurd asszony az urához rohan, aki a kapott pénzt számlálja.

− Mennyit kaptál? Mutasd! − Minden teketória nélkül kikapja férje markából a pénzt, és elrohan vele.

Két előkelő vonású arab finoman elfordítja arcát: micsoda nőietlen (és férfiatlan) viselkedés!

A kurd asszony előbukkan vályogviskójából, és harsányan szidja a férjét, amiért ügyetlenül fogja ki a szamarat. A nagydarab, jóképű kurd szomorúan sóhajt. Nehéz a kurd férfi sorsa…

Azt mondják, ha az arab kirabol a sivatagban, megver, de életben hagy; ám ha a kurd rabol ki, el is vágja a torkodat, merő élvezetből.

Talán így vesz bosszút az otthon elszenvedett megaláztatásokért…

Két óra elteltével mindenki megkapja a járandóságát. Közmegelégedésre elsimítottuk a Daud Szulejmán és Daud Szulejmán Mohammed közti kis nézeteltérést. Abdullah bukkan fel; mosolyogva magyarázza, hogy tévedésből tíz és fél frankkal többet kapott. A kis Mahmud rikácsolva kevesli a negyvenöt centime baksist: − Két gyöngyszem, egy edény széle meg egy darab obszidián, Kvadzsa, múlt csütörtökön! − Minden panasz, ellenpanasz s a többi kivizsgálást nyer és eligazíttatik. Megkérdezik az embereket, ki dolgozik tovább, ki megy el. Majdnem mindenki elmegy. − De a következő szakasz után − ki tudja, Kvadzsa?

− Igen − bólint Max. − Mire elköltitek a pénzeteket.− Ahogy mondod, Kvadzsa.Barátságos búcsúzkodás. Este nagy dalolás-táncolás az

udvaron.

Megint Csagarban; szép, meleg napunk van. Az ezredes dühöngve szidja Poilut, aki nap mint nap cserbenhagyta Brákon. Ferhid minden egyes alkalommal megérkezik, közli, hogy a kocsinak semmi baja, ezt mindjárt demonstrálja is: a kocsi elsőre beindul. Az ezredes ezt külön személyes sértésnek veszi.

Michel lép hozzánk és fajhangján magyarázza, hogy csak a porlasztót kell kitisztítani − igen egyszerű, mindjárt meg is mutatja az ezredesnek. Ezután előadja kedvenc mutatványát: benzint szív fel a szájába, jót gurgulázik vele, majd lenyeli. Az ezredes hideg undorral

méri végig. Michel bólint, boldogan mosolyog, rábeszélő hangon megkérdi az ezredest: − Szavi proba?, majd cigarettára gyújt. Lélegzet-visszafojtva várjuk, hogy a torkából lángok törjenek elő, de nem történik semmi.

Különféle apró kellemetlenségek támadnak. Négy embert el kell bocsátanunk, mert állandóan verekszenek. Alavi és Jahja összekülönbözött, és nem beszélnek egymással. A házunkból elloptak egy szőnyeget. A sejk szörnyen méltatlankodik, és vizsgálatot indít. Ezt szabad messziről megfigyelnünk − fehér köntösű, szakállas férfiak ülnek körben a síkságon, a fejüket összedugják. − Azért tartják ott − magyarázza Manszúr –, hogy senki ne hallja meg a titkaikat.

Ezután igen keleties eljárás következik. A sejk hozzánk lép, megnyugtat, hogy már tudja, kik a bűnösök, kézbe veszi a dolgot, és visszaszármaztatja tulajdonunkat.

Valójában az történik, hogy a sejk megveri hat ellenségét, és további néhányat minden bizonnyal megzsarol. A szőnyeg nem kerül elő, de a sejk remek hangulatban van, és szemmel láthatólag megint felveti a pénz.

Abd esz Szalaam lopva Maxhez lép. − Majd én megmondom, ki lopta el a szőnyegedet. A sejk sógora, a jezidi sejk. Igen gonosz ember, de a húga szép teremtés.

Abd esz Szalaam szemében reménykedés csillog: hátha lehet egy kicsit üldözni a jezidieket. Max azonban kijelenti, hogy a szőnyeget hozzáírjuk a veszteséglistához, és több szó ne essék róla. − A jövőben − vet zord pillantást Manszúrra és Szubríra − jobban vigyázzatok, és ne hagyjátok a szőnyegeket kint az udvaron.

A következő szomorú incidens, hogy megérkeznek a vámosok, és két emberünket tetten érik, amint csempészett iraki cigarettát szívnak. Balszerencse az érintetteknek, hiszen valójában kétszáznyolcvan ember (valamennyi jelenlegi alkalmazottunk) szív csempészett iraki cigarettát! A vámhivatalnok félrevonja Maxet. − Ez súlyos törvénysértés − magyarázza. − Az ön iránti tiszteltből, Kvadzsa, nem tartóztatjuk le ezeket az embereket itt az ásatáson. Ártana az ön jó hírének.

− Nagyon köszönöm kedves tapintatukat − válaszol Max.− Viszont azt javasoljuk, hogy ön bocsássa el őket, Kvadzsa,

méghozzá fizetség nélkül.− Ez aligha lehetséges. Nem az én dolgom, hogy érvényt

szerezzek az ország törvényeinek. Én külföldi vagyok. Ezek az emberek szerződéses viszonyban vannak velem, és én vállaltam, hogy kifizetem a bérüket. Nem tarthatom vissza a járandóságukat.

A dolog végül úgy rendeződik (a vétkesek beleegyezésével), hogy a két ember béréből bírságot fogunk le, amit menten át is nyújtunk a vámosoknak.

− Inshallah! − vonogatják vállukat a vétkesek, és visszatérnek a munkához. A lágyszívű Max azon a héten a szokásosnál bőkezűbben méri a baksist a ludasoknak, és fizetésnapon igen jó a kedvük. Szerencséjüket azonban nem Max jó szívének, hanem Allah végtelen jóságának tulajdonítják.

Atrándulunk El Kámeslibe. Errefelé ez körülbelül olyan izgalmas, mint amikor az ember hazulról Párizsba látogat. A program nem sokat változott − Harrods, felszínes társalgás Monsieur Jannakosszal, hosszas időtöltés a bankban, amit azonban ezúttal a maronita egyház egy magas méltóságának jelenléte színesít. Ékkövekkel kirakott kereszt, dús hajzat, lila köntös. Max megbök: ajánljam fel a székemet Monseigneurnek, én vonakodva engedelmeskedem, és felhorgad bennem a harcos protestantizmus. (Kérdés: hasonló körülmények között felajánlanám-e az egyetlen széket a yorki érseknek? Szerintem, ha megtenném is, nem fogadná el!) Az archimandrita vagy nagymufti, vagy akármi, elégedett sóhajjal rogy le a székre, és áldó pillantást vet rám.

Mondanom sem kell, hogy Michel a végsőkig próbára teszi türelmünket. Az Economia jegyében szörnyűséges beszerzéseket eszközöl. Manszúr társaságában elmegy, hogy utánanézzen egy második ló esetleges vásárlásának, és Manszúr, a szenvedélyes lóbarát, a kérdéses paripa hátán nyílegyenesen bevágtat a helybéli borbélyüzletbe, ahol éppen Max haját nyírják.

− Takarodj, te idióta! − ordít rá Max.− Pompás ló! − bizonykodik Manszúr. − És nagyon szelíd. A ló

ebben a pillanatban felágaskodik, és a két irdatlan elülső pata láttán a borbélyüzlet közönsége menekül, amerre lát.

A kaszárnyában, a francia parancsnoknál igen ízletes és választékos ebédet fogyasztunk. Meghívunk néhány francia tisztet, jöjjenek ki hozzánk látogatóba. Azután visszatérünk a Harrodsba, hogy szemrevételezzük Michel legújabb takarékossági mutatványait. Esőre áll, hát elhatározzuk, hogy azonnal indulunk.

A lovat megvettük. Manszúr engedelmet kér, hogy lóháton térhessen haza.

Soha nem fog hazaérni, véli Max.Szerintem remek ötlet, és kérlelem Maxet engedje meg, hogy

Manszúr hazalovagoljon.− Annyira el fogsz merevedni, hogy meg sem tudsz majd

mozdulni − jósolja Max.Ez még soha nem fordult elő, bizonygatja Manszúr.Megbeszéljük, hogy Manszúr másnap lovagol haza. A posta

úgyis késik, hát majd magával hozza.Esik, mire elindulunk (a szokásos, rabszíjra fűzött tyúkok, meg

a csapzott emberanyag társaságában). Óriásiakat csúszkálunk, de

sikerül hazaérnünk, mielőtt még az út használhatatlanná válnék.Az ezredes éppen visszatért Brákról, ahol megint meggyűlt a

baja a denevérekkel. Sikerült ugyan a mosdótálhoz csalogatnia őket zseblámpával, csakhogy erre ráment az éjszakája, és alig aludt valamit. Mi soha nem találkozunk denevérekkel, közöljük ridegen.

Munkásaink között akad egy, aki tud írni-olvasni. Juszuf Hasszán a neve, és nála lustább ember nemigen található az ásatáson. Én még úgy nem érkeztem meg a halomra, hogy munka közben leltem volna Juszufot. Mindig éppen befejezte a kijelölt terület felásását, vagy épp most akar hozzáfogni, vagy leállt, mert rá akar gyújtani. Igen büszke a tudományára, és egyik nap azzal szórakoztatja magát meg a cimboráit, hogy egy üres cigarettadobozra ráírja: „Szaleh Birro belefulladt a Dzsagdzsagba.” Mindenki remekül szórakozik ezen a kiművelt elmésségen.

Az üres doboz belekeveredik egy üres kenyereszsákba, azt belegyömöszölik egy liszteszsákba, majd a zsák visszatér kiindulási helyére − Hanzir faluba. Itt valaki észreveszi az írást a cigarettadobozon. El is viszik menten egy tanult emberhez; az kibetűzi. A hír idővel eljut Germajir faluba, Szaleh Birro szülőfalujába. Eredmény: következő szerdán népes gyászoló gyülekezet − férfiak, síró-rívó asszonyok, jajgató gyerekek csapata − érkezik Tell Brákra.

− Ó, jaj! Ó, jaj! − siránkoznak. − Szeretett rokonunk, Szaleh Birro, a Dzsagdzsagba fulladt! Eljöttünk, hogy hazavigyük a holttestét!

Legelsőnek magát Szaleh Birrót pillantják meg, aki a kijelölt szakaszán vidáman ás, és nagyokat sercint. Megdöbbenés, magyarázkodás, mindek végeztével Szaleh Birro eszeveszett dühében csákányt emel Juszuf Hasszánra. Egy-egy barát közbelép, majd az ezredes is megjelenik; megparancsolja, hogy azonnal hagyják abba (pusztába kiáltott szó!), és tudakolja, hogy voltaképpen mi is a vita tárgya.

Max lefolytatja a vizsgálatot, és kimondja az ítéletet.Szaleh Birrót egy napra elbocsátják: a) verekedés, b)

verekedésnek parancs ellenére történt folytatása miatt. Juszuf Hasszánnak pedig megparancsolja, hogy gyalogoljon el Germajirba (negyven kilométer), magyarázza ki a dolgot, és kérjen bocsánatot kivételesen ostoba ötletéért. Azonkívül kétnapi bért levonnak a járandóságából.

Az igazi tanulság pedig az − mint Max később a kiválasztottak körében rámutat –, hogy az írás-olvasás tudománya komoly veszedelmeket hordoz.

Manszúr három napig El Kámesliben rekedt a rossz idő miatt, majd egyszer csak megjelenik − lóháton, de félholtan. Állni nem tud; panaszait tetézendő pedig beszerzett El Kámesliben egy jókora és ízesnek ígérkező halat, ami azonban a kényszerű várakozás miatt megromlott. Valamely érthetetlen (és megbocsáthatatlan) okból mégis magával hozta! A halat sietősen elföldeljük, Manszúr pedig nyögve ágyba bújik, ahonnan három napig elő sem kerül. Mi meg közben Szubrí értelmes szolgálatatit élvezzük.

Végre elindul a kavkabi expedíció. Ferhid, aggodalmasabb ábrázattal, mint valaha, felajánlja vezetői szolgálatait, mivel „ismerős a környéken”. Gyanús külsejű hídon kelünk át a Dzsagdzsagon, és rábízzuk magunkat Ferhid bánatos vezetésére.

Attól eltekintve, hogy útközben Ferhid kis híján belepusztul az aggodalomba, egészen jól boldogulunk. Szerencsére mindig látjuk a Kavkabot, ami igen hasznos, mert a köves talaj, amelyen át kell kelnünk, szörnyű, kivált, ahogy közeledünk a kialudt vulkánhoz.

Távozásunk előtt meglehetősen kritikus volt a házbeli helyzet. Szenvedélyes veszekedés támadt a személyzet körében egy apró darab szappan körül. Az előmunkások ridegen kijelentik, hogy nem szeretnének velünk tartani, az ezredes azonban kényszeríti őket. Kétoldalról szállnak be Marybe, és egymásnak háttal telepszenek le. Szerkisz mint valami tyúkanyó gubbaszt a kocsi hátuljában, és senkivel sem áll szóba. Hogy ki veszett össze kivel, azt nehéz lenne kideríteni. Mire azonban megmásszuk a Kavkabot, feledve minden csip-csup nézeteltérés. Arra számítottunk, hogy kellemes emelkedőn jutunk el a csúcsra, és utunkat majd virágszőnyeg borítja − ám amikor odaérünk, a kapaszkodó olyan meredek, mintha egy ház falát akarnánk megmászni, az út pedig merő csúszós, fekete salak. Michel és Ferhid kereken megtagadja, hogy akár csak elinduljon, mi, többiek nekivágunk. Én hamar feladom, és leülök, hogy kedvemre szemlélhessem, amint a többiek csúszkálva, zihálva botladoznak. Abd esz Szalaam az út java részét négykézláb teszi meg.

Egy kisebb kráter peremén fogyasztjuk el ebédünket. Itt bőven nyílik a virág, élvezetes a pillanat. Gyönyörű kilátás mindenfelé; nem messze emelkednek a Dzsebel Szindzsár dombjai. Csodálatos ez a mélységes béke. Elborít a boldogság s ráébredek, mennyire szeretem ezt az országot, mennyire teljes és boldogító ez az élet…

Kilencedik fejezet

Mac megérkezik

Végére jár az évad. Itt az ideje, hogy Mac csatlakozzék hozzánk. Már

előre örülünk neki. Hupa sokat kérdezősködik Mac felől, és hitetlenül fogadja némelyik állításomat. Kell szerezni még egy párnát; El Kámesliben megvesszük a legkülönbet, amit csak találunk, de még ez is kemény, akár a deszka.

− Ezen aligha bír aludni a szerencsétlen − véli Hupa.Megnyugtatom: Macnek édesmindegy, hogy min alszik.Nem bántja se bolha, se poloska, soha nem hagyja szanaszét a

holmiját. Nincs is egyebe jóformán − teszem hozzá az emlékezés hangján –, mint az összehajtogatott takarója meg a naplója.

Hupa pillantása hitetlenebb, mint valaha.

Felvirrad Mac érkezésének napja. Minthogy történetesen egybeesik a mi „kimenőnkkel”, bonyolult expedíciót tervezünk. Az ezredes reggel fél hatkor indul El Kámeslibe Poiluvel, és Mac elhozatalát összeköti a nyiratkozással (az ezredes sűrűn jár borbélyhoz, mert ragaszkodik a katonás hajviselethez).

Mi hétkor reggelizünk és nyolckor indulunk Ámúdára. Ott randevúzunk a többiekkel, és valamennyien Rász-el-Ainba megyünk, amelynek a környékén néhány halmot óhajtunk szemügyre venni. (Kimenőinknek óhatatlanul mindig van valami szakmai jellege.) Ezúttal Szubrí és a derék Dimitri is velünk tart. Igencsak kicsinosítják magukat, cipőjük fénylik, fejükön puhakalap, és nagyon szűk, lila öltönyben feszítenek. Michel, keserű tapasztalatai birtokában, munkaruhát visel, amihez azonban fehér kamásnit öltött az ünnepi alkalom tiszteletére.

Ámúda ronda, mint mindig; ezúttal még több oszladozó birkatetem hever úton-útfélen, mint legutóbb.

Macnek és az ezredesnek egyelőre semmi nyoma; élek a gyanúperrel, hogy Poilu megint csak felmondta a szolgálatot.

Idővel mégis befutnak, s kölcsönös üdvözlések és némi bevásárlás után (főleg kenyeret veszünk; Ámúdában híresen jó a kenyér) útra készülünk − ám keserűen tapasztaljuk, hogy Poilu elunta a példás viselkedést, most ugyanis a gumija lapos, mint a palacsinta. Michel és Szubrí fürgén nekiáll megreparálni, közben tekintélyes tömeg gyűlik köréjük, egyre közelebb nyomulva − már ahogy az ámúdaiak szokták.

Végre-valahára elindulunk, alig telik el azonban egy óra, Poilu megint rakoncátlankodni kezd: ezúttal egy másik kerék defektes. Újabb javítás, melynek során kiderül, hogy Poilu úti-neszesszerje igencsak hiányos. Az emelő törött, a pumpáról jobb nem is beszélni. Szubrí és Michel csodákat művel: foggal-körömmel kapaszkodnak a gumidarabkákba.

Minekutána egy értékes órát elvesztegettünk, megint felkerekedünk. Egy folyómederhez érkezve döbbenten tapasztaljuk,

hogy tele van vízzel − ami az évnek ebben a szakában nagy ritkaság. Megállunk; vita támad, vajon nekirohanjunk-e − hátha sikerül átgázolnunk.

Michel, Szubrí és Dimitri úgy vélekedik, hogy ha az irgalmas Isten úgy akarja, bizonyára sikerül. Számításba véve azonban azt a lehetőséget is, hátha a Mindenható nem akarja úgy, és nem hajlandó holmi csodával átemelni Poilu alvázát, s mi megrekedünk és sehogy sem tudunk kivergődni − hát, kénytelenek vagyunk, bár kelletlenül, segítség után nézni.

A közeli faluban akkora elkeseredés fogadja elhatározásunkat, hogy felébred bennünk a gyanú: megélhetésük fő forrása bizonyára az elsüllyedt autók kiemelése. Michel belegázol, hogy megállapítsa, milyen mély a víz, s valamennyien lenyűgözve bámuljuk alsóruházatát. Sajátos fehér pamut ruhadarab, bokája körül széles szalaggal átkötve − a megtévesztésig hasonlít a múlt századbeli kisasszonykák bugyogójára!

Elhatározzuk, hogy a folyómeder partján ebédelünk. Ebéd után Max meg én belegázolunk a vízbe − finoman simogatja a bokánkat, míg csak ki nem bukkan egy kígyó, mire sürgősen véget vetünk a tapicskolásnak.

Egy öreg ember jelenik meg, és letelepszik mellénk. Kölcsönös üdvözlés után a szokásos hosszú csend támad.

Majd udvariasan megtudakolja, franciák vagyunk-e. Németek? Angolok?

Angolok!Biccent.− Az angoloké most ez az ország? Nem emlékszem. Azt

tudom, hogy már nem a törököké.− Nem − mondjuk. − A háború óta már nincsenek itt a törökök.− Háború? − néz ránk zavartan az öreg ember.− Húsz éve volt a nagy háború.Elgondolkodik.− Háborúra nem emlékszem… Ó, igen, akkoriban sok asker

utazott a vonaton. Hát az volt a háború? Nem is tudtuk. Idáig nem ért el.

Újabb hosszú hallgatás után feláll, udvariasan elköszön, és elmegy.

Tell Baindar érintésével térünk vissza, ahol ezrével állnak a fekete sátrak. A beduinok húzódnak tavasz közeledtével a déli legelőkre. A Vadzs folyómederben van víz, és az egész táj csupa élet. Még két hét, és újra beköszönt a csend.

Tell Baindar lankáin találtam valamit. Kis kagylóhéjnak látszik, de ahogy jobban szemügyre veszem, már látom, hogy valójában agyagból készült, és festéknyomok is láthatók rajta. Mi

lehet ez? Vajon ki csinálta, és milyen célra? Épület díszéül szolgált, vagy szépítőszert tartottak benne? Esetleg tálnak lehetett a része? A formája tengeri kagylóé. Ezer meg ezer évvel ezelőtt ki tudhatott itt mélyen bent, a szárazföldön a tengerről? Ki ismerhette? Micsoda diadalmas képzelet, milyen kézügyesség alkothatta? Megkérem Maxet, segítsen spekulálni, ő azonban óvatosan kijelenti, hogy nincs elegendő adtunk; lekötelezően hozzáteszi azonban, hogy majd utánanéz hasonló tárgyaknak, és meglátja, hol találtak még ugyanilyen típust. Arra nem is számítok, hogy netalán Mac is spekuláljon − nincs meg benne ez a hajlam, nem is érdekli az ilyesmi. Hupa sokkal szívélyesebb, és hajlandó partneremül szegődni a kitalálósdiban. Egy darabig folytatódnak a „Variációk egy leletre”, végül azonban egyesült erővel nekiesünk az ezredesnek, aki viszont teljesen átment rómaiba (szörnyű illetlenség a mi ásatásunkon!). Kegyesen hajlandó vagyok lefényképezni egy római fibula melltűt (megvetett) leleteink közül, sőt, még külön feliratot is kap!

Remek hangulatban érkezünk haza. A sejk kirohan Mac üdvözlésére. − Hah, a mérnök Kvadzsa! − Forrón átöleli, és leken neki két puszit.

Az ezredes vihog. Max azonban figyelmezteti:− Jövőre te is ugyanígy jársz!− Hogy ez az undorító vénember összenyalja a képemet? Soha!Fogadásokat kötünk. Az ezredes mereven távol tartja magát.

Mac testvéri üdvözlésben részesült, magyarázza, de velem ez nem történhet meg − jelenti ki határozottan.

Előmunkásaink is lelkesen köszöntik Macet. Arab szózuhatagukra Mac, mint rendesen, angolul válaszol.

− Ó, a Mac Kvadzsa! − sóhajt Alavi. − Hát még most is fütyülnie kell majd, ha akar valamit!

Percek alatt óriási vacsora kerül az asztalra, utána pedig, fáradtan ejtőzve, előttünk − az ünnep, valamint Mac érkezésének tisztéletére − különleges csemegékkel (szultánkenyér, padlizsánbefótt, csokoládé és szivar) üldögélünk, és beszélgetünk, méghozzá ezúttal kivételesen nem régészeti témákról.

A vallásokra terelődik a szó. Különlegesen kényes téma a világnak ebben a csücskében, mert Szíria tele van mindenféle vadul fanatikus szektával − mind hajlandó volna elvágni egymás torkát, a jó ügy érdekében. Ezután az irgalmas szamaritánus története kerül szóba. Idekint az Ó- és az Újszövetség történetei egyaránt különlegesen valóságosnak tűnnek. Az a nyelv és az a gondolkodás szülte őket, amelyet mindennap érzékelünk magunk körül, és gyakran meglepődöm, mennyire áttevődnek a hangsúlyok arról, amit az ember eddig magától értetődően fogadott el. Hogy egy szerény példát is idézzek: egyszeriben ráébredtem, hogy puritán protestáns

környezetben „Jezabel” egyértelmű az arc bűnös kendőzésével, a haj festésével. Itt azonban korántsem az arc- és hajfestés a bűn − hiszen minden erényes asszony festi az arcát (ha ugyan nem tetoválja!), a haját pedig hennázza –, hanem az, hogy Jezabel kinézett az ablakon: ez aztán szemérmetlen cselekedet a javából!

Igen közel érzem az Újszövetséget, amikor megkérem Maxet, mondja el, mi volt a lényege a sejkkel folytatott hosszú beszélgetésének − társalgásuk ugyanis szinte teljes egészében példabeszédekből állt. Itt ha az ember óhajait vagy kívánságait szeretné illusztrálni, elmond egy poénos történetet, a másik ezt ellenkező előjelű sztorival viszonozza, és így tovább. Soha semmit sem fejeznek ki egyenesen, közvetlenül.

Az irgalmas szamaritánus története olyan valóságtartalmú itt, amit soha el nem érhetne zsúfolt utcák, rendőrök, mentőautók, kórházak, közszolgálat légkörében. Ha egy ember az El Haszekából Deir-ez-Zórba vezető sivatagi csapás mentén összeesik, ma is éppoly könnyen lejátszódhat ugyanaz a történet, és illusztrálja, milyen óriási értékkel bír az együttérzés a sivatagi emberek szemében.

Vajon, kérdi hirtelen Max, közülünk hányan sietnének egy embertársunk segítségére olyan körülmények között, ahol nincsenek tanúk, ahol nem érvényesül a közvélemény, ahol a segítségnyújtás elmulasztásáról nem értesül senki, és nem is von maga után elmarasztalást?

− Természetesen mindnyájan − jelenti ki határozottan az ezredes.

− Igazán? − kételkedik Max. − Egy haldokló hever az út mentén. A halál, ne felejtsétek el, itt nem igazán fontos. Sietsz. Dolgod van. Nem akarsz késni, nem akarod, hogy feltartsanak. Az az ember senki és semmi a számodra. És soha senki nem fog értesülni róla, ha csak egyszerűen továbbmégy, mondván, végtére is nem a te dolgod, s úgyis jön majd nemsokára valaki, és így tovább.

Elgondolkodunk. Mindannyian megrendültünk egy kicsit… Csakugyan annyira bizonyosak vagyunk a magunk feddhetetlen emberségében?

Hupa töri meg a hosszú csendet:− Én azt hiszem, megtenném… Igen, azt hiszem,

továbbmennék, aztán talán elszégyellném magam, és visszafordulnék.− Bizony; az ember kényelmetlenül érezné magát − bólint az

ezredes.Max is azt mondja, valószínűleg ugyanezt tenné ő is, de

egyáltalán nem annyira biztos magában, mint amennyire szeretné. Én is egy véleményen vagyok vele.

Ülünk, hallgatunk egy darabig. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy Mac, szokása szerint, ezúttal sem szólt hozzá a beszélgetéshez.

− Hát maga mit csinálna, Mac?Mac összerezzen, mint akit kellemes gondolatokból riasztottak

fel.− Hogy én? − kérdi kissé meglepetten. − Ó, hát továbbmennék.

Nem állnék meg.− Igazán?! Biztosan?Mindannyian kíváncsian nézünk Macre; ő szelíden megrázza a

fejét.− Annyian halnak meg idekint. Az ember úgy érzi, nem sokat

számít, hogy előbb történik-e meg, vagy utóbb. Én sem várnám el senkitől, hogy megálljon a kedvemért.

Ez bizony igaz. Mac csakugyan nem várná el.− Úgy gondolom − mondja szelíd hangján –, jobb, ha az ember

folytatja, amit elkezdett, és nem hagyja, hogy kívülálló személyek, külső körülmények eltérítsék.

Továbbra is érdeklődő tekintettel nézünk rá. Hirtelen eszembe jut valami.

− Na és mi lenne akkor, Mac, ha nem ember esett volna össze, hanem egy ló?

− Egy ló?! − kérdi Mac. Egyszerre egészen emberi. Életteljes a hangja, tartózkodását mintha elfújták volna. − Az már egészen más! Egy lóért természetesen mindent megtennék!

Kitör belőlünk a hahota. Mac meglepetten néz ránk.

Ma van a Szorulások Napja. Már egy ideje Abd esz Szalaam egészségi állapota a főtéma. Mindenféle hashajtóval kísérleteztünk, következésképpen, mint mondja, „igen legyengült”. – Szeretnék bemenni El Kámeslibe, Kvadzsa, hogy megszúrjanak egy tűvel, és visszaadják az erőmet.

Még kritikusabb bizonyos Szaleh Hasszán állapota: benseje mindennemű panáceának ellenáll, a legszelídebb purgálószertől a fél üveg ricinusolajig.

Max megint előveszi az El Kámesli-beli orvos lógyógyszerét. Irdatlan adagot mér ki, majd közli a pácienssel, ha napszállatig „megmozdulnak a belei”, jókora baksis üti a markát.

A szenvedőt körülveszik barátai és rokonai. Egész délután a halom körül sétáltatják, harsány buzdítás közepette, míg fél szemmel, aggodalmasan a mind alább szálló napot figyelik.

A helyzet, hogy úgy mondjam, borotvaélen táncol. Negyedórával takarodó után azonban diadalordítás harsan. Futótűzként terjed a hír! Elsöpörve minden gát! A szenvedőt lelkes tömeg kíséri a házhoz, hogy átvegye megérdemelt jutalmát!

Szubrí egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a bráki háztartásban. Mint

mindenki, ő is nagy súlyt vet, jó hírünkre”, és szeretné, ha nagyvonalúbban mennének a dolgok. Ráveszi Michelt, hogy adja alább az Economiát, és vásároljon méltó formájú levesestányérokat El Kámesliben. Ezentúl esténként óriási levesestál kíséretében ezek kerülnek az asztalra, ami azonban elég kicsi, és minden egyébnek már csak az ágyon jut hely − természetesen kényes egyensúlyban. Száműzetik a ferhidi elgondolás is, miszerint minden ételt késsel kell enni, és elképesztő változatosságban jelennek meg az evőeszközök. Szubrí ezek után Héte kezelését tűzi napirendre: megfüröszti, kócos szőrét óriási fésűvel bontogatja (az utóbbit, igen kelletlenül, szintén Michel vásárolta), sőt, még fényes, rózsaszín selyemmasnit is köt a nyakára. Héte imádja Szubrít, és nem tágít a sarkából.

Megérkezett a vízhordó felesége, és tíz gyereke közül három. (− A te műved! − mondja nekem szemrehányólag Max.) A vízhordóné nyűgös, kellemetlen asszonyság, a gyerekei szokatlanul csúnyák. Mi tagadás, az orruk utálatos állapotban van. Miért van az, hogy csupán az emberi fajta kicsinyeinek csorog állandóan az orra? Macskakölykök, kiskutyák, kiscsacsik láthatólag sohasem szenvednek ebben a nyavalyában!

A hálás szülők parancsára a gyerekek minden lehető alkalommal megcsókolják jótevőik ruhaujját, akárhogyan is próbálunk menekülni eme ceremónia elől. Minek végeztével az orruk sokkal jobb állapotban van, de észreveszem, hogy Max lopva lepillant az ingujjára, és az arcán semmiféle lelkesedés nem tükröződik.

Mostanában sokan panaszkodnak fejfájásra, és marokszám osztogatjuk az aszpirint. Nagy a hőség, az ég folyvást dörög. Embereink hasznot húznak mind a keleti, mind a nyugati tudományból. Lenyelik az aszpirinünket, aztán rohannak a sejkhez, aki készségesen nyom izzóan forró fémkorongot a homlokukra, hogy „elűzze a gonosz szellemet”. Ha javulás következik, nem tudom, kit illet érte a dicséret.

Reggel, amikor Manszúr szolgálatra jelentkezik hálószobánkban, egy kígyót fedez fel. A mosdóállvány alatti kosárban hever összetekeredve. Nagy az izgalom. Összeszalad a ház népe, közös erővel csapják agyon a betolakodót. Ezután három este fekszem ébren az ágyamban, és hallgatózom: hátha valami gyanús zörejt hallok. A negyedik este már megfeledkezem az óvatosságról.

Egyik nap reggelinél megkérdezem Macet, nem akarna-e puhább párnát. Eközben Hupára sandítok.

− Nem, dehogy − felel Mac, kissé csodálkozva. − Valami baj van a párnámmal?

Diadalmas pillantást vetek Hupára; ő elvigyorodik.− Nem hittem magának − vallja be később. − Azt gondoltam,

mesebeszéd, amit Macről mond, pedig egészen hihetetlen az ürge.

Akármit visel, akármivel dolgozik, sohasem lesz piszkos, rongyos, rendetlen. És ahogy mondta: egyszerűen semmi sincs a szobájában, csak a takarója meg a naplója. Még egy könyv se! Hogy hogy bírja ki, egyszerűen nem értem.

Hupa az ezredessel osztozik egy szobán. Körülnézek Hupa felében: teli van szórva túláradó, életvidám egyéniségének megannyi tanújelével. Az ezredesnek minden erejét latba kell vetnie, hogy Hupa el ne árassza az ő térfelét is.

Michel egyszer csak vad pörölycsapásokkal kezdi kalapálni Maryt, éppen az ablakunk alatt. Hupa kiszáguld, mint a rakéta, és ráüvölt, hogy hagyja abba.

Most, hogy istenigazában kitört a hőség, Mac és Hupa öltözködése merőben ellentétes. Hupa leszedett magáról minden levethetőt. Mac, arab szokás szerint, amit csak talált, mindenbe beburkolja magát. Még a tweedkabátja gallérját is feltűri, és láthatólag észre sem veszi, hogy süt a nap.

Megállapítjuk, hogy Mac még csak le sem barnul.

Közeledik az osztozkodás izgalmas pillanata. Az évad végeztével a Services des Antiquités igazgatója megjelenik, vagy elküldi megbízottját, hogy osztozzunk az évad leletein.

Irakban tárgyról tárgyra történik az osztozkodás, és napokig eltart.

Szíriában sokkal egyszerűbb az eljárás. Max dolga, hogy amit csak találtunk, ossza két részre − tetszése szerint. Aztán jön a szíriai megbízott, megvizsgálja a két kollekciót, és választ: melyik legyen Szíriáé. A másikat ezután becsomagoljuk, és elküldjük a British Museumnak. Ha a szíriai részben akad különlegesen értékes tárgy vagy egyedi darab, rendszerint kölcsönadják, hogy London kedvére tanulmányozhassa, kiállíthassa, fényképezhesse és a többi.

Az igazán gyötrelmes munka két kollekció összeválogatása. Az ember olykor kétségbeesetten szeretne megtartani valamit, mégis meg kell válnia tőle. Mindent gondosan ki kell egyensúlyozni. Max sorra megvizsgálja a tárgyak valamennyi csoportját. Két adag kelt − történelem előtti véső –, két adag talizmán, és így tovább. Edények, gyöngyszemek, csonttárgyak, obszidián. Majd valamennyiünket beszólít, egyenként.

− Melyiket választanád a kettő közül? A-t vagy B-t?Szünet. Szemügyre veszem a két csoportot.− Én B-t választanám.− Igen? Jó. Küldd be Hupát.− Hupa! A vagy B?– B.− Ezredes?

− A. A leghatározottabban.– Mac?− Azt hiszem, hogy B.− Hm − mondja Max. − Úgy látom, B nagy fölénnyel vezet.Áttesz a B csoportból az A csoportba egy lófejet ábrázoló bájos

kis kőtalizmánt, helyébe kerül egy meglehetősen formátlan birka. További változtatásokat is eszközöl.

Megint beléphetünk. Ezúttal egyhangúan A-ra szavazunk.Max a haját tépi.Végül tökéletesen eltévedünk a belbecs és a külcsín

útvesztőjében.Mindeközben dúl a lázas tevékenység. Hupa és Mac rajzol,

mint az őrült, és kirohangál a halomra, ahol lakóházakat és más épületeket vázolnak fel. Az ezredes az éjszakába nyúlóan osztályozza és cédulázza a tárgyakat, amelyekkel még nem végzett. Miközben segédkezem, néha heves vitába bonyolódunk az elnevezéseket illetően.

− Lófej; zsírkő, 3 cm.Én: Ez kos.− Ugyan! Nem látja a kantárt?− Az nem kantár, hanem szarv.− Hé, Mac, szerinted mi ez?Mac: Gazella!Az ezredes: Hupa! Szerinted?Hupa: Olyan teveszerű.Max: Akkor még nem volt teve. A teve egészen modern állat.Az ezredes: Hát akkor szerinted micsoda?Max: Stilizált ökörkoponya!És így tovább, a különféle érthetetlen, veseformájú, apró

talizmánokon át, a számtalan homályos és többféleképpen értelmezhető tárgyig, amelyeket a sokatmondó „Kultikus tárgy” felirattal látunk el.

Én előhívok, másolok, és igyekszem vigyázni, hogy fel ne forrjon a víz. A munkát jobbára kora reggel végzem, úgy hat óra tájban. Délre már elviselhetetlen a hőség.

Napról napra több munkásunk szivárog el.− Itt az aratás, Kvadzsa. Muszáj elmennünk.Rég eltűntek a virágok, lelegelték mindet a szarvasmarhák.

Egyenletes tompasárga színben fürdik a halom. Körülötte, a síkságon, búza és árpa terem. Jó idén a termés.

Végre felvirrad a sorsterhes nap. Monsieur Dunand és felesége ma este érkeznek. Régi barátaink; amikor Bejrútban voltunk, meglátogattuk őket bübloszi otthonukban.

Estére elkészül a fenséges (általunk mindenesetre fenségesnek minősített) vacsora. Héte tiszta, mint a patyolat. Max utolsó, elgyötört pillantást vet a hosszú asztalokra kirakott két kollekcióra.

− Azt hiszem, egyensúlyban vannak. Ha elveszítjük azt a két szép kis lófejtalizmánt, meg azt a merőben szokatlan pecsétlőhengert (roppant érdekes darab!), nos, akkor viszont a miénk lesz a legjobb csagari istenanya, meg az a páros baltatalizmán, és az a nagyon szép, karcolt díszű edény… De persze a másik oldalon meg ott az a korai festett edény. Az ördögbe is, elegem van az egészből! Ti melyiket választanátok?

Mi is csak emberek vagyunk: nem vagyunk hajlandók tovább játszani. Egyszerűen nem tudunk dönteni, és kész. − Dunand igen jószemű ember − morogja bánatosan Max. − Ki fogja szúrni magának a jobbik részt.

Karon ragadjuk, és elvezetjük.Telnek-múlnak az órák. Beesteledik. Dunand-éknak semmi

nyoma.− Mi történhetett velük? − töpreng Max. − Mint errefelé

mindenki, ők is úgy száznegyvennel száguldoznak. Remélem, nem érte őket baleset.

Tíz óra. Tizenegy óra. Dunand-ék sehol.Lehetséges, jut Max eszébe, hogy Brákra mentek Csagar

helyett?− Ugyan már! Tudják, hogy itt lakunk.Éjfélkor elunjuk a várakozást, és lefekszünk. A világnak ebben

a csücskében nemigen autóznak sötétedés után.Két óra múlva motorzúgást hallunk. A fiúk kirohannak, és

izgatottan szólongatnak minket. Kikászálódunk az ágyból, magunkra rántunk valamit, és kimegyünk a nappali szobába.

Dunand-ék. Tévedésből valóban Brákra mentek. Amikor elhagyták El Haszekát, épp egy olyan embertől kértek útbaigazítást „az ásatáshoz”, aki maga mindig Brákon dolgozott. Hát természetesen oda irányította őket. Útközben eltévedtek, és jó időbe telt, mire elérkeztek Brákra. Onnan aztán velük jött egy ember, és szerencsésen elkalauzolta őket Csagarba.

Láthatólag nem ártott meg nekik az egész napi autózás: pompás hangulatban vannak, és még csak nem is nagyon gyűröttek.

− Enniük kell valamit − mondja Max.Nem szükséges, mondja udvariasan Madame Dunand. Egy

pohár bor és néhány szem keksz elegendő lesz.Ebben a pillanatban megjelenik Manszúr, a nyomában Szubrí,

és az asztalra varázsolják a négyfogásos vacsorát! Hogy hogy csinálták, máig sem tudom. Valóságos csodát műveltek. Kiderül, hogy Dunand-ék egész nap egy falatot sem ettek, és valójában farkaséhesek.

Hajnalig tart az eszem-iszom; Manszúr és Szubrí mögöttünk áll és ragyog.

Amikor végre lefekszünk, Max álmosan megjegyzi, hogy szívesen magával vinné Szubrít és Manszúrt Angliába. − Annyira jó hasznukat vesszük!

− Szubrít én is szívesen elvinném − mondom.Magamban elképzelem a jelenetet, amint Szubrí betoppan egy

mindennapi angol háztartásba − milyen hatást tenne a hatalmas kése, zsírfoltos pulóvere, borotválatlan álla, harsány hahotája. És az a százféle mód, ahogyan a konyharuhát használja!

Keleten a cselédek olyasfélék, mint az Ezeregyéjszaka dzsinnjei. A semmiből bukkannak elő, és készenlétben várnak, mire megérkezel.

Sohasem üzenjük meg, mikor érkezünk, Dimitri mégis mindig vár már ránk. Pedig messziről jön, a tengerpartról, de sohasem kési le az érkezésünket.

− Honnan tudtad, hogy jövünk?− Mindenki tudja, hogy idén megint lesz ásatás.És szelíden hozzáteszi: − Nagyon örülünk neki. Két bátyám

családját kell eltartanom; egyiküknek nyolc gyereke van, a másiknak tíz. Sokat esznek. Jó, ha az ember pénzt keres. „Látod”, mondom a bátyám feleségének. „Jó az Isten. Idén nem fogunk éhezni − meg vagyunk mentve –, jönnek a Kvadzsák és ásnak!”

Dimitri békésen elballag lobogó, virágos muszlinnadrágjában. Szelíd, elgondolkodó arca mellett valósággal durvának tűnik a Csagari Madonna. Dimitri szenvedélyesen szereti a kiskutyákat, kismacskákat, kisgyerekeket. Ő az egyetlen a cselédségből, aki sohasem veszekszik. Még csak kése sincs − legfeljebb konyhai használatra.

Vége, vége! Megtörtént az osztozkodás! Monsieur és Madame Dunand mindent megvizsgált, megtapogatott, megfontolt. Mi meg, mint rendesen, a kínok kínját álltuk ki. Monsieur Dunand-nak egy órájába telik, mire elhatározásra jut. Azután jellegzetes gall gesztussal égnek emeli a kezét.

− Eh bien, ezeket viszem el.Nem tagadjuk meg magunkat: akármelyiket választja, szívünk

mélyén azt kívánjuk, bárcsak a másikra esett volna a választása.A feszültség elmúltával azonban lényegesen kellemesebb a

hangulat. Pazar kedvben megyünk ki a halomra, megvizsgáljuk az építész terveit és rajzait, átautózunk Brákra, megbeszéljük, mi lesz a teendő a következő évadban, és így tovább. Max és Monsieur Dunand dátumokról és időrendről vitatkoznak. Madame Dunand valamennyiünket elszórakoztat száraz, csípős humorával. Franciául beszélgetünk, bár úgy vélem, egészen jól tud angolul. Jókat mulat Mac csevegésén, amely kizárólag Ouikra és Nonokra korlátozódik.

− Ah, votre petit architecte, il ne sait pas parler? Il a tout de même l’air intelligent! (A maguk kis építésze nem tud beszélni? Pedig egészen értelmesnek látszik!)

Ezt hűségesen lefordítjuk Macnek, akinek a szeme se rebben.Másnap Dunand-ék induláshoz készülődnek. Nem mintha nagy

volna a készülődés, mert sem ételt, sem italt nem hajlandók magukkal vinni.

− De vizet csak visznek! − kiált fel Max, akit úgy neveltek, hogy ilyen helyen soha víz nélkül el ne induljon.

Dunand-ék azonban könnyedén csak a fejüket rázzák.− És ha lerobban a kocsijuk?− Soha! − nevet Monsieur Dunand. Elfordítja a slusszkulcsot,

és a kocsi a szokásos francia sivatagi stílusban elporzik. Száz kilométeres sebességgel!

Már nem is csodálkozunk, milyen magas errefelé a karambolozó régészek halálozási arányszáma.

És jön az újabb csomagolás − napokon át! Láda láda után telik meg, kerül rá a fedél és a felirat.

Majd következnek a mi magunk úti előkészületei. El Haszekából a ritkán használt csapáson készülünk a vad pusztaságba, Er-Rakka városába, az Eufrátesz partján, s ott kelünk át a folyón.

− És végre megláthatjuk, milyen is a Balih! − mondja Max.A Balih is ugyanolyan varázsszónak hangzik a szájából, mint

annak idején a Dzsagdzsag. Már látom, azt forgatja a fejében, hogy elmulatunk még egy darabig a Balih vidékén, mielőtt abbahagynánk az ásást Szíriában.

− A Balih? − kérdem ártatlanul.− Csuda nagy tellek vannak véges-végig a partján − közli

áhítatosan Max.

Tizedik fejezet

Irány: Er-Rakka!

Indulás! Megyünk!A ház bedeszkázva; Szerkisz az utolsó léceket szegezi az

ablakok-ajtók elé. A sejk ott áll és nézi − duzzad önnön fontosságától. Minden a legnagyobb biztonságban lesz a távollétünkben! A falu legbecsületesebb embere lesz az őrünk! Éjjel-nappal őrködik a házunknál, ígéri a sejk.

− Ne félj, testvérem! − kiáltja. − Még ha a magam zsebéből kell is fizetnem az embert, a házatok nem marad őrizetlenül!

Max mosolyog. Jól tudja, hogy az őrrel kialkudott tekintélyes összeg java része úgyis a sejk zsebébe vándorol.

− Tudjuk, hogy minden biztonságban lesz, ha te vigyázol rá − mondja válaszul. − Ami bent van a házban, nem romlandó; ami meg a külsejét illeti, micsoda öröm lesz a számunkra, ha jó állapotban adhatjuk át neked, amikor eljön az ideje!

− Legyen az a nap minél távolibb! − így a sejk. − Mert ha elkövetkezik, ti többé nem jöttök vissza, és igen nagy szomorúság lesz az nekem. Talán már csak egy évadot fogtok ásni? − kérdi reménykedve.

− Egyet-kettőt, ki tudja? A munkától függ.− Sajnálatos, hogy nem találtatok aranyat, csak köveket meg

edényeket − vélekedik a sejk.− Számunkra azok is éppolyan értékesek.− De azért az arany mindig arany. − A sejk szeme mohón

megcsillan. − A Báró idejében…Max ügyesen közbevág:− És amikor a jövő évadban visszatérünk, milyen ajándékot

hozzak neked London városából?− Semmit, ó, egyáltalán semmit… Az persze mindig jó, ha az

embernek van egy aranyórája…− Nem felejtem el.− Testvérek között ne essék szó ajándékról! Egyetlen óhajom,

hogy téged és a kormányt szolgáljalak. Ha ezt a zsebem bánja − nos, ily módon pénzt veszíteni mindig nagy tisztesség.

− Nem lesz egy percnyi békesség sem a szívünkben, ha nem lehetünk benne egészen bizonyosak, hogy a mi munkánk nyereséggel és nem veszteséggel jár a számodra.

Ebben a pillanatban Michel jelenik meg; mostig nyaggatott mindenkit, és ordítozta parancsait. Jelenti, hogy minden rendben, indulhatunk.

Max ellenőrzi a benzint és az olajat, meg akar győződni róla, hogy Michel hozott-e tartalék kannákat, utasítása szerint, és hogy az utolsó pillanatban nem diadalmaskodott-e az Economia. Útieleség, elegendő víz, a mi poggyászunk, a cselédségé − igen, megvan minden. Mary kívül-belül pukkadásig megrakva, a rakomány közé zsúfolva Manszúr, Ali és Dimitri. Szubrí és Ferhid hazatér El Kámeslibe, az előmunkások vonaton utaznak Dzserabluszba.

− Isten áldjon, testvérem! − kiáltja a sejk, hirtelen karjába zárja az ezredest, és kétfelől cuppanós puszit nyom az arcára.

Általános üdvrivalgás az expedíció részéről!Az ezredes arcszíne a szilváéval vetekszik.A sejk ismételten elköszön Maxtől, és forrón megszorítja a

„mérnökök” kezét.Max, az ezredes, Mac meg én Poilube szállunk. Hupa

Michellel tart Maryn, hogy féket vessen Michelnek netán útközben

támadó „jó ötleteire”. Max elismétli Michelhez intézett utasításait. Kövessen bennünket, de egy méternél valamivel távolabbról. Ha útközben megpróbál elgázolni néhány szamarat meg öregasszonyt, lefogjuk a fele fizetését.

− Mohamedánok! − morogja az orra alatt Michel, de aztán tiszteleg, és franciául válaszol: − Très bien!

− Rendben van, indulhatunk. Itt van mindenki?Dimitri két kuyakölyköt hoz magával. Héte Szubríval tart.− Remek kondícióban lesz, mire jövőre visszatértek, Kvadzsa!

− rikoltja Szubrí.− Hol van Manszúr? − kiált Max. − Hol az az idióta? Itt

hagyjuk, ha nem jön elő! Manszúr!− Jelen! − kiáltja Manszúr, és lélekszakadva közeledik. Két

irdatlan nagy, szörnyen büdös birkabőrt vonszol maga után.− Ezt nem hozhatod el! Pfuj!− Jó pénzt kapok érte Damaszkuszban!− Micsoda bűz!− Ha Mary tetejére teregetjük, a napon megszárad, és nem lesz

büdös.− Undorító. Itt fogod hagyni.− Igaza van − kel Manszúr védelmére Michel. − Tényleg jó

pénzt ér. − Felmászik a teherautó tetejére, a két bőrt úgy-ahogy odakötözik.

− A teherautó mögöttünk jön, szerencsére nem érezzük a bűzt − mondja lemondóan Max. − Különben is régen leesik, mire Er-Rakkába érünk. Elvégre Manszúr kötözte oda!

− Hahaha! − hahotázik Szubrí. Fejét hátraveti, fehér és aranyfoga kivillan. − Manszúr talán lóháton akarja megtenni az utat!

Manszúr lecsüggeszti a fejét. Az emberek egyfolytában ugratják, amióta oly emlékezetes módon lovagolt haza El Kámesliből.

− Jó dolog, ha az embernek van két aranyórája… − mélázik a sejk. − Az egyiket kölcsönadhatja a barátjának.

Max sürgősen jelet ad az indulásra.Lassan hajtunk a házak bokrai közt, majd ki az El Kámesli−El

Haszeka csapásra. Kisfiúk rohannak utánunk csapatostul, integetnek, kiabálnak.

A következő falu Hanzír. Férfiak futnak ki a házakból, integetve, kiáltozva. Régi munkásaink.

− Gyertek vissza jövőre! − ordítanak utánunk.Max visszaordít:− Inshallah!El Haszeka felé hajtunk a csapáson, és még egyszer

hátrafordulunk, hogy búcsúpillantást vessünk a Csagar Bázár-i halomra.

El Haszekában megállunk, kenyeret és gyümölcsöt veszünk, majd elmegyünk elköszönni a francia tisztekhez. Egy fiatal tiszt, aki épp akkor került oda Deir-ez-Zórból, útitervünk felől érdeklődik.

− Er-Rakkába mennek? Majd mindjárt megmondom, merre tartsanak. Ha útjelzőhöz érnek, ne kövessék. Induljanak a jobbra tartó csapáson, aztán az elágazásnál balra. Így nyílegyenes útjuk lesz. A másik irányban nagyon zavaros lenne.

A kapitány, aki mindezt végighallgatta, most közbeszól: nyomatékosan tanácsolja, hogy észak felé menjünk, Rász-el-Ainba, onnan Tell-el-Abjadba, majd a forgalmas csapáson Er-Rakkába. Akkor nem tévedhetünk el.

− De úgy sokkal hosszabb az út, óriási a kerülő.− Végül mégis rövidebbnek bizonyulhat.Megköszönjük tanácsát, de kitartunk eredeti tervünk mellett.

Michel megvásárolta, amit kellett; elindulunk, a hídon átkelünk a Habúron.

Amikor elágazáshoz érünk, követjük a fiatal tiszt tanácsát. Az egyik jelzőtáblán Tell-el-Abjad áll, a másikon Rakka, a középsőn semmi. Ez lesz a mi utunk.

Rövidesen újból háromfelé ágazik a csapás.− Gondolom, bal felé kell mennünk − mondja Max. − Vagy

talán a középsőre gondolt?Elindulunk bal felé, ám ez az út is rövidesen elágazik.

Négyfelé. Itt már csupa bozót és kő a táj. Vigyázni kell, le ne keveredjünk a csapásról.

Max ismét a bal oldalira szavaz.− A jobb oldalit kellett volna választanunk − mondja Michel.Ügyet sem vet rá senki, hiszen a számát se tudjuk, hányszor

vitt már bennünket tévútra.Az ezután következő öt órát borítsa fátyol. Eltévedünk − a

világnak olyan zugában, ahol nincs falu, nincs földművelés, nincs beduin legelő − nincs semmi.

A csapás egyre silányabb, végül már látni sem lehet. Max megpróbál nagyjából jobb felé tartani − azaz nyugat-délnyugat felé, de a csapások követhetetlenek. Kanyarognak, tekeregnek, és általában makacsul visszafordulnak észak felé.

Megállunk. Megebédelünk, Michel teát készít. Fojtogató a hőség, a terep iszonyúan nehéz. A rázkódás, a hőség, az erős fény hatására irtózatosan megfájdult a fejem. Most már mindannyian aggódunk egy kicsit.

− Vizünk legalább van bőségesen − mondja Max. − Mit művel az az idióta?!

Hátrafordulunk. Manszúr − az idióta − boldogan locsolja becses vizünket arcára, kezére!

Max szavai nem tűrik a nyomdafestéket. Manszúr meglepetten néz, kicsit meg is sértődött. Felsóhajt. De nehéz ezeknek a kedvére tenni! − mondja a sóhaj. Az ember akármit csinál, minden baj nekik.

Felkerekedünk. A csapás komiszabbul kanyarog-tekereg, mint valaha. Néha mindenestül eltűnik.

Max aggódva ráncolja a homlokát, és olyasmit motyog, hogy túlságosan északra keveredünk.

Újabb elágazás: az egyik csapás úgy látszik északnak tart, a másik északkeletnek.

Forduljunk vissza?Alkonyodik. Hirtelen jobb lesz a terep, eltűnik a bozót,

kevesebb a kő.− Ideje elérkeznünk valahova − mondja Max. − Azt hiszem,

legjobb lesz, ha átvágunk toronyiránt.− De hova? − kérdi az ezredes.Nyugatra, a Balih felé, feleli Max. Mihelyt elérkezünk a

folyóhoz, meg fogjuk találni a Tell-el-Abjad−Er-Rakka csapást, és azon mehetünk tovább.

Döcögünk. Mary defektet kap, értékes idő megy veszendőbe. A nap alászáll.

Egyszer csak üdvözítő látvány tárul elénk − baktató férfiak. Max elkurjantja magát. Melléjük húz, köszönti őket, tudakozódik.

A Balih? A Balih ott van, épp előttünk. Ilyen autóval tíz perc alatta odaérünk. Er-Rakka? Közelebb vagyunk Tell-el-Abjadhoz, mint Er-Rakkához.

Öt perc elteltével zöld sávot pillantunk meg − a folyóparton húzódó növényzetet. Felmagasodik egy hatalmas tell.

− A Balih! − ujjong Max. − Odanézzetek! Csupa-csupa tell!Valóban impozáns a sok tell − jókorák, tömörek, tekintélyesek.− Csuda nagy tellek… − ábrándozik Max.− Miu Ziman er Rum − mondom undokul, mert a fejem meg a

szemem már szinte elviselhetetlenül sajog.− Nagyjából igazad van − bólint Max. − Épp ez a bökkenő. A

tömörségük római falakra vall − erődítményrendszerre. A jó anyag nyilván mélyebben van, de sokáig tartana és nagyon költséges lenne odáig leásni.

Egy fikarcnyit sem érdekel a régészet. Le akarok feküdni, bevenni egy marék aszpirint, és meginni egy csésze teát.

Észak–dél irányba tartó szélesebb úthoz érünk. Délnek fordulunk, Er-Rakka felé.

Jócskán eltértünk tervezett útirányunktól. Másfél órába telik, mire megpillantjuk az előttünk terpeszkedő várost. Már besötétedett. Behajtunk a város peremére. Teljesen bennszülött-település, nincsenek európai épületek. Megkeressük a Services Spéciaux-t. Az ügyeletes

tiszt kedvesen fogad, de attól tart, nem tud megfelelő kényelmünkről gondoskodni. Itt nincs alkalmas hely utazók elszállásolására. Talán ha északra autóznánk, Tell-el-Abjadba? Ha gyorsan hajtunk, két óra alatt megtehetjük, és ott igazán meglenne minden kényelmünk.

Azonban egyikünk sem, legkevésbé szegény, szenvedő jómagam, tudja elviselni még kétórányi rázkódás, hánykolódás gondolatát. Éppenséggel volna két szoba, mondja kissé kétkedő hangsúllyal a kedves tiszt, nagyon silány, nem európaiaknak való, de ha van saját ágyneműnk? És személyzetünk?…

Szuroksötétségben érkezünk a házhoz. Manszúr és Ali zseblámpákkal rohangál, begyújtják a petróleumfőzőt, takarókat teregetnek, és minduntalan belebotlanak egymás lábába. Sóvárogva gondolok a fürge, ügyes Szubríra. Manszúr hihetetlenül lassú és ügyetlen. Egyszer csak beállít Michel, és menten kritizálni kezdi Manszúr tevékenységét. Manszúr leáll; kitör a veszekedés. Teljes arab tudományomat rájuk zúdítom. Manszúr riadtan néz rám, aztán folytatja áldásos ténykedését.

Ágyneműt, takarókat hoznak be, én lerogyok. Egyszer csak felbukkan Max, a vágyva-vágyott teával. Derűsen érdeklődik, hogy rosszul érzem-e magam. De mennyire, mondom, kikapom a kezéből a teát, és lenyelek négy aszpirint. A tea valóságos nektár. Soha, soha, soha még semmit ennyire nem élveztem! Hátradőlök, a szememet lehunyom.

− Complètement knock-out… − suttogom félálomban.− Mit mondasz? − hajol fölém ijedten Max. Kinyitom a

szemem. Max arckifejezése olyan, mint a kórházi ápolónőké − nem szabad ellenkezni a beteggel!… Kétségbeesett pillantást vetek rá, aztán megint lehunyom a szemem. Aludni… aludni!

Ha az ember tökéletesen kimerülten, fejfájósan alszik el, abban az a jó, ha másnap − csodák csodája! − üdén, frissen, energikusan ébred.

És a tetejébe farkaséhesen!− Tudod, Agatha − mondja tapintatosan Max –, tegnap

alighanem lázálmaid voltak. Félrebeszéltél. Méghozzá franciául!Lenyelem a falatot, aztán ingerülten megszólalok:− Ha nem volna annyira tele a fejed a tellekkel meg a

Balihhal…− Érdekes lenne, tudod-e − kap a szón Max, akinek csakugyan

ez jár a fejében –, egy-két tellben próbaásatást végezni…Manszúr jön be; becsületes, bárgyú képén ragyogó mosoly:

érdeklődik, hogy van a Katún.Nagyon jól, válaszolom. Manszúr odavan, mert este oly

mélyen aludtam, hogy senkinek sem volt szíve vacsorához felébreszteni. Kérek-e még egy tojást?

− Igen − felelem, holott már négyet elfogyasztottam. És ha Manszúr ezt is jó öt percig süti, körülbelül be is érem ennyivel!

Tizenegy tájban indulunk az Eufráteszhez. Itt nagyon széles a folyó, a fakó fényű táj lapos, a levegő párás. Annak a színnek megannyi árnyalatában játszik, amit Max, ha edényekről van szó, „pirosas testszín”-nek nevez.

Er-Rakkánál kezdetleges komp visz át az Eufráteszen. Jó két órát várunk rá, más kocsik társaságában.

Asszonyok jönnek le a folyóhoz, petróleumos kannákba merítenek vizet. Mások mosnak. Olyanok, mint egy falfestmény figurái − magas, feketébe öltözött alakok, arcuk alsó fele eltakarva, fejüket magasra tartják, azon egyensúlyozzák a csöpögő kannákat. Lassan, kimért léptekkel jönnek-mennek.

Nem is lenne rossz, gondolom irigykedve, ha én is elfátyolozhatnám az arcomat. Visszahúzódhatnék a magam világába, a magam titkai közé… Csak a szemem nézne ki a világra − én látnék, de engem nem látnának…

Előveszem táskámból a púderkompaktomat. Bizony − gondolom, míg a tükörbe nézek –, bizony nem ártana az a fátyol…

Megmoccan bennem a civilizáció iránti vágy. Eszembe jut mindenféle… A sampon, a hajszárító… Manikűr… Porcelán fürdőkád, hideg-meleg csappal. Fürdősó. Villanyvilágítás… És cipők, cipők!

− Mi van veled? − kérdi Max. − Kétszer is megkérdeztelek, észrevetted-e tegnap este út közben Tell-el-Abjad felől a második tellt.

− Nem vettem észre.− Nem?− Nem. Tegnap este semmit sem vettem észre.− Nem volt annyira tömör, mint a többi. A keleti oldala

elpusztult. Azon gondolkodtam, hátha…− Elegem van a tellekből! − jelentem ki határozottan.− Micsoda?! − Max elszörnyedve néz rám, mint egy középkori

inkvizítor, holmi kiváltképp felháborító istenkáromlás hallatán. − Ezt nem mondhatod komolyan!

− De, komolyan mondom. Egészen máson jár az eszem. − És elsorolom, kezdve a villanyvilágítással. Max elgondolkodva simít végig a tarkóján, és azt mondja, ő sem bánna már egy tisztességes hajvágást.

Mindannyian egyetértünk abban, kár, hogy nem röppenhetünk Csagarból, mondjuk, egyenesen a Savoyba! Így elvész az ellentétek élvezete. Semleges étkezések és félkomfortos szállások sora után eltompul az öröm, amit a villany felkattintása, a csap kinyitása szerez.

Megjött a komp. Mary óvatosan felhajt a nyikorgó pallón. Poilu követi.

Itt ringunk hát a széles Eufrátesz hátán. Er-Rakka a távolba vész. Gyönyörű a vályogtéglás épületeivel, keleti formáival.

− Pirosas testszín − suttogom.− Mármint az a sávos edény?− Nem − mondom. − Er-Rakka…És halkan ismétlem a nevet, mint valami istenhozzádot, mielőtt

visszatérnék abba a világba, ahol a villanykapcsoló uralkodik…Er-Rakka…

Tizenegyedik fejezet

Isten veled, Brák!

Új arcok, régi arcok!Utolsó évadunk Szíriában. Most Tell Brákon ásunk, Csagarban

befejeztük a munkát.Házunkat, Mac házát, ünnepélyes ceremónia kíséretében

átadtuk a sejknek. A sejk már az értékének háromszorosát vette fel kölcsönként, mégis dagad a keble a tulajdonosi büszkeségtől. A „jó hírét” jelentősen növeli, ha övé a ház.

− Bár előbb-utóbb valószínűleg ki fogja törni a nyakát − mondja elgondolkodva Max. Hosszasan, nyomatékosan elmagyarázta a sejknek, hogy a háztetőt minden évben ellenőrizni kell, és gondosan kijavítani.

− Természetesen, természetesen! − mondja a sejk. − Insallah, nem lesz semmi baj.

− Egy kicsit sok az Inshallahból − jegyzi meg Max. − Csupa Inshallah és semmi javítás! Majd meglátjátok.

A házat, egy cifra aranyórát meg egy lovat kap a sejk ajándékba, azonkívül bér is jár neki, és kártérítés az elmaradt termésért.

Hogy elégedett-e vagy csalódott, nem tudjuk megállapítani. Csupa mosoly, csupa odaadó érzelemnyilvánítás. De mindez nem gátolja meg abban, hogy megpróbáljon külön kártérítést kicsikarni „a kert elrontásáért”.

− Miféle kert? − kérdi a francia tiszt, akit mulattat a dolog.Jó kérdés. A sejket felkérjük, bizonyítsa, hogy valaha

egyáltalán nyoma volt-e itt kertnek, sőt, hogy tudja-e egyáltalán, mi is az a kert.

− Kertet szándékoztam csinálni − közli a lehető legkomolyabban –, de az ásatás megakadályozott benne.

Ezután jó darabig tréfa tárgya közöttünk „a sejk kertje”.Idén Brákon velünk van az elmaradhatatlan Michel, a vidám

Szubrí, Héte meg négy ronda kölyke, Dimitri, a kutyakölykök

gyengéd dadája, és Ali. Manszúr, az Egyes Szám, az első háziszolga, az európai szolgálatra kiképzett cseléd, El hamdu lillah, belépett a rendőrség kötelékébe! Egy alkalommal meg is látogat bennünket, egyenruhában, és széles vigyorral.

Idén Guilford az építészünk. Végtelen tisztelet ébredt bennem iránta, mert kiderült, hogy le tudja vágni a ló körmét.

Guilfordnak hosszú, sápadt, komoly ábrázata van, s első évadja kezdetén igen kényes volt arra, hogy minden vágást, sebet gondosan fertőtleníteni kell, majd kötéssel ellátni. Amióta azonban meglátta, mi lesz a kötésekkel, mihelyt az emberek hazaérnek, s tanúja volt, amint bizonyos Juszuf Abdullah leszedi szabályos kötését, majd az ásatás legpiszkosabb sarkába heveredik, és hagyja, hogy homok peregjen a sebére, Guilford beéri azzal, hogy jócskán bepamatolja a sebet hipermangánoldattal (ami gyönyörű színe következtében nagy becsületnek örvend!), és arra szorítkozik, hogy nyomatékosan hangsúlyozza, mit kell külsőleg alkalmazni, és mit lehet bátran meg is inni.

Guilfordnál kezelésre jelentkezik egy helybéli sejk fia. Úgy igyekezett „betörni” új kocsiját, mint ahogy a lovakat szokás, s miután belefordult egy folyómederbe, óriási lyuk tátong a fején. Guilford elszörnyedve körülbelül színültig tölti a sebet jóddal, a fiatalember valósággal tántorog fájdalmában.

− Tyhű! − nyög fel, amikor végre szóhoz jut. − Ez aztán a tűz! Csodálatos. Ezután mindig hozzád jövök − nem a doktorhoz. Tűz bizony − tiszta tűz!

Guilford Maxet biztatja, feltétlenül bírja rá a fiatalembert, menjen orvoshoz, mert a sebe komoly.

− Micsoda − ez?! − kérdi megvetően a sejk fia. − Kis fejfájás, annyi az egész! De azért érdekes − teszi hozzá elgondolkodva. − Ha befogom az orromat, és fújok − így –, köpet jön ki a sebből!

Guilford elzöldül, a sejk fia nevetve távozik.Négy nap múlva további kezelésért visszatér. A seb meglepő

gyorsasággal gyógyul, a fiatalember nagy csalódására már nem kell jódot tenni rá, elég a sebtisztító oldat.

− Ez egyáltalán nem éget − mondja elégedetlenül.Egy asszony állít be Guilfordhoz, pókhasú gyerekével, és

akármi legyen is valójában a panasz, boldogan nyugtázza a kapott enyhe orvosság hatását. Áldja Guilfordot „amiért megmentette a fiam életét”, és megígéri, hogy hozzáadja feleségül a legnagyobb lányát, mihelyt elég idős lesz. Guilford elvörösödik, az asszony kacag, tesz néhány nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést, és távozik. Mondanom sem kell, hogy kurd asszony, nem arab.

Ez itt most őszi ásatás; munkánk utolsó felvonása. Tavasszal befejeztük a munkát Csagarban, és Brákra koncentráltunk, ahol sok

érdekes dolog került felszínre. Most Brákon végzünk, utána pedig a Balih partján emelkedő Tell Dzsidlen folytatunk öt-hat heti szezonzáró ásatást.

Egy helybéli sejk, akinek a Dzsagdzsag partján áll a tábora, ünnepi lakomára invitál. A kérdéses napon Szubrí teljes díszben jelenik meg: szűk, lila öltöny, tükörfényes cipő, puhakalap. Őt is meghívták mint udvartartásunk tagját, és közvetítőként működik: jelenti, hogyan haladnak a lakoma előkészületei, és közli, pontosan mikor kell megjelennünk.

A sejk méltóságteljesen üdvözöl nyitott sátrának széles, barna mennyezete alatt. Körülötte barátainak, rokonainak, híveinek népes tábora.

A kölcsönös üdvözlések után a nagyok (mi, az előmunkások, Alavi és Jahja, a sejk és magas rangú barátai) körben letelepednek. Egy takaros öltözékű öregember lép hozzánk, kávéskannát hoz és három apró csészét. Mindegyikbe parányi csöpp irtózatosan fekete kávét tölt. Az elsőt nekem nyújtja − annak bizonyságául, hogy a sejk járatos a különös európai szokásokban, melynek értelmében először az asszonyokat kell kínálni. A következő két csészét Max meg a sejk kapja. Ülünk, iszogatunk. Idővel újabb parányi csöpp kerül csészénkbe, tovább iszogatunk. Majd elviszik és újra töltik a csészéket, s most Guilfordon és az előmunkásokon a sor. Így mennek körbe a csészék. Kissé távolabb a másodrendűek tekintélyes tömege áll. A sátor mellettem levő, elválasztott részéből elfojtott vihogás, suhogás hallatszik. A sejk asszonynépe: kukucskálnak, fülelnek, hogy vajon mi folyik a szomszédban.

A sejk parancsára egy szolga kimegy, majd kis állvánnyal tér vissza, amelyen szép sólyom ül. Az állványt a sátor közepére helyezi. Max gratulál a sejknek a pompás madárhoz.

Ezután három férfi lép be, jókora rézüstöt hoznak, és leteszik a kör közepén. Az üst tele van rizzsel, aminek a tetejébe báránydarabokat helyeztek. A fűszeres és forró étel ínycsiklandozó illatot áraszt. Udvariasan megkínálnak bennünket. Arab lepény és a kezünk segítségével veszünk az ételből.

Idővel (meg kell mondanom, nem egyhamar) eleget teszünk mind étvágyunk, mind az udvariasság követelményeinek. Az óriási üstöt, amelyből a java falatok eltűntek, de több mint félig van még most is, felemelik, majd kicsit távolabb leteszik, ahol a második kör (benne Szubríval) telepszik le falatozni.

Minket édességgel és újabb kávéval kínálnak.Miután a másodrendű népség is elverte éhét, az üstöt immár a

harmadik helyre teszik le. Tartalma most már javarészt rizs meg a csontok. A legalacsonyabb rendűek látnak hozzá, meg azok a nincstelenek, akik azért jöttek, hogy „a sejk árnyékában üljenek”.

Rávetik magukat az ételre; a szolgák üresen viszik ki hamarosan az üstöt.

Elüldögélünk még egy darabig; Max és a sejk időnként komoly megjegyzéseket váltanak. Majd felállunk, megköszönjük a sejknek a vendéglátást, és távozunk. A kávétöltögetőt Max busásan megjutalmazza, az előmunkások pedig rámutatnak néhány titokzatos egyénre, mint akit „ajándék” illet.

Nagyon meleg van. Hazafelé ballagunk, elnehezülve a rizses birkahústól. Szubrí felettébb elégedett az estéllyel. Minden az illemszabályoknak megfelelően bonyolódott, állapítja meg.

Egy hét elteltével mi is vendéget fogadunk. Nem más ő, mint a sammar törzs egyik sejkje − igen nagy ember. Helybéli sejkek állnak a szolgálatára, és gyönyörű szürke autóban érkezik. Nagyon jóképű, kulturált férfi, sötét arca keskeny, a keze gyönyörű.

A lehetőségeinkhez mért legjobb európai lakomát szolgáljuk fel; személyzetünket óriási izgalomba hozta fontos vendégünk érkezése.

Amikor végül távozott, úgy éreztük, legalábbis a királyi család egy tagját láttuk vendégül.

Ma katasztrófa történt.Max Szubríval El Kámeslibe megy bevásárolni és a bankban

elintézni ügyeit. Guilford kint marad a halmon, az épületeket tervezni, az emberekre az előmunkások felügyelnek.

Guilford hazajön ebédre, s épp elköltöttük kettesben, és ő már indulna Poiluvel vissza a munkához, amikor meglátjuk, hogy az előmunkások futva közelednek a házhoz, szemmel láthatólag feldúltan.

Berontanak az udvarra, és zúdítják ránk az izgatott arab szóáradatot.

Guilford egy szó sem ért, én úgy minden hetediket.− Valaki meghalt − mondom Guilfordnak.Alavi nyomatékosan elismétli a históriát. Négyen haltak meg,

veszem ki a szavaiból. Először azt gondolom, veszekedés támadt, és egymást ölték meg, de Jahja nyomatékosan rázza a fejét akadozva kinyögött kérdéseimre.

Elátkozom magamat, amiért még most sem értem a nyelvet! Arab tudományom szinte kizárólag ilyen mondatokból áll: „Ez nem tiszta”; „Így csináld”; „Ne azt a törlőt használd”; „Hozd be a teát”, és hasonló, ház körüli utasításokból. Az erőszakos halálról szóló beszámoló messze meghaladja nyelvtudásomat. Dimitri, a háziszolga és Szerkisz kijön, és hallgatja. Ők értik, mi történt, de mivel semmiféle európai nyelvet nem beszélnek, Guilford meg én nem lettünk okosabbak.

− Jobb lesz, ha felmegyek − mondja Guilford, és Poilu felé indul.

Alavi megragadja a kabátja ujját, és hevesen szónokol − nyilvánvalóan le akarja beszélni. Drámailag mutogat.

A tell oldalán, úgy egy mérföldnyire, tarka- és fehérruhás alakok zúdulnak lefelé, mozgásuk kemény elszántságra vall. Látom, az előmunkások meg vannak rémülve.

− Ezek a fickók elfutottak − mondja zordul Guilford. − Bárcsak értenénk, mi a baj.

Vajon a heves vérmérsékletű Alavi vagy Jahja megölt egy munkást a csákányával? Merőben valószínűtlen. És négyet csak nem ölhettek meg!

Akadozva és pantomimmel kísérve megismétlem a kérdést, hogy verekedtek-e. A válasz ezúttal is nyomatékosan tagadó. Felpillantok az égre. Talán villámcsapás sújtotta az áldozatokat?

Guilford kinyitja Poilu ajtaját. − Felmegyek és megnézem. Ez a két ember velem jön.

És parancsoló mozdulattal int nekik. A parancsot azonmód, a leghatározottabban megtagadják. Nem mennek.

Guilford agresszív ausztráliai modorban előreszegezi az állát. − Jönniük kell!

Dimitri szelíden rázza busa fejét.− Nem, nem − mondja. − Nagyon rossz.De mi az a nagyon rossz?− Odafent valami baj történt − mondja Guilford, és beugrik a

kocsiba. Aztán, amikor a gyorsan közeledő tömegre néz, hirtelen elfordítja a fejét. Döbbenten bámul rám; a szemébe költöző tekintetet talán így lehetne tolmácsolni: „Először a nők és a gyerekek!”

Kiszáll az autóból, tettetett gondtalansággal és roppant könnyedén így szól:

− Mi lenne, ha Max elé mennénk? A munka úgyis leállt. Vegye fel a kalapját, vagy amire szüksége van.

Drága Guilford, de szépen csinálja! Hogy vigyáz, nehogy megijesszen!

Igaza van, mondom, és vigyem-e magammal a pénzt? Az expedíció pénzét Max ágya alatt tartjuk egy dobozban. Ha a feldühödött tömeg csakugyan megostromolná a házat, kár lenne, ha ott találnák és elvinnék a pénzt.

Guilford változatlanul igyekszik nem „rám ijeszteni”, és úgy tesz, mintha javaslatomnál mi sem volna természetesebb.

− Tudna egy kicsit sietni? − kérdi.Bemegyek a hálószobába, felteszem filckalapomat, kihúzom a

pénzesdobozt, beemeljük a kocsiba. Guilford meg én beszállunk, s intünk Dimitrinek és Szerkisznek meg a fiúnak, hogy szálljanak be

hátra.− Őket visszük el, nem az előmunkásokat − mondja Guilford,

aki még most is elítéli az utóbbiakat, amiért „elfutottak”.Sajnálom Guilfordot, látom rajta, hogy legszívesebben

odamenne és szembenézne a tömeggel, ehelyett azonban az én biztonságomról kell gondoskodnia. De nagyon örülök, hogy nem megy fel az emberekhez. Alig van valami tekintélye, és különben sem értené egyetlen szavukat sem. Lehet, hogy csak ártana, ha odamegy. Maxet kell minél előbb értesítenünk a dologról, és megtudnunk, mi is történt valójában.

Guilford tervét Dimitri és Szerkisz megmentésére, valamint az előmunkások hátrahagyására (birkózzanak meg a felelősségükkel!) egyszeriben meghiúsítja Alavi és Jahja: félretolják Dimitrit, és ők másznak fel az autóra. Guilford dühöng, megpróbálja letessékelni őket. Hiába − nem mozdulnak.

Dimitri békésen bólint, és a konyhára mutogat. Kényelmesen visszamegy, vele tart Szerkisz is, aki azonban nem látszik nagyon boldognak.

− Nem értem, hogy ezek a fickók… − kezdi Guilford.Félbeszakítom.− A kocsin csak négy ember fér el − és mivel pillanatnyilag

úgy látszik, a munkások Alavi és Jahja vérére szomjaznak, ha valakiére, hát legjobb lesz, ha őket visszük magunkkal. Nem hiszem, hogy a munkásoknak baja volna Dimitrivel és Szerkisszel.

Guilford felnéz. A rohanó tömeg túlságosan nagy iramban közeledik ahhoz, hogy tovább vitatkozzunk. Csúnyán néz Jahjára és Alavira, és gyors tempóban kihajt az udvar kapuján, majd az országútra vezető ösvényre.

Max most már nyilván elindult hazafelé, hiszen ma délután korán ki akar menni az ásatásra. Hamarosan találkoznunk kell vele.

Guilford megkönnyebbülten sóhajt. Szép munka volt, mondom neki.

− Micsoda?− Hát hogy könnyedén azt ajánlotta, menjünk el kocsikázni,

Max elé. Szépen csinálta, hogy meg ne ijesszen.− Ó, szóval észrevette, hogy el akarom távolítani?Szánakozó pillantást vetek rá.Teljes sebességgel száguldunk. Negyedóra múlva

megpillantjuk Maxet, aki Szubríval közeledik Maryn. Láttunkra nagyon meglepődik; megáll. Alavi és Jahja kizúdul Poiluből és Max felé rohan. Izgatott arab szózuhatag dől Maxre, ő pattogó, kurta kérdéseket szúr közbe.

Végre megtudjuk, miről szól a történet!Az elmúlt napok során az ásatásnak egy bizonyos részén sok

gyönyörűen faragott apró kő és elefántcsont állattalizmán került felszínre. Aki ilyet talált, annak nagy baksis ütötte a markát, s hogy minél többet találjanak, aláásták az aknát, ahol dolgoztak, mert a talizmánok mélyebb szintről kerültek elő.

Max ezt tegnap leállította, mert veszedelmessé vált, és a munkacsapatokat megint a tetőre vezényelte, hogy onnan haladjanak lefelé. Az emberek morogtak, hiszen így egy-két napig érdektelen szinteken kell dolgozniuk, mire újból a talizmánok szintjére érkeznének.

Az előmunkásokra bízták, vigyázzanak, hogy az emberek engedelmeskedjenek a parancsnak. Ha zsörtölődve is, de követték az utasítást, s megint nekiálltak felülről az ásásnak, olyan gyorsan, ahogyan csak bírtak.

Ez volt a helyzet, amikor ebédszünet miatt leállt a munka. És most következik a sötét árulásról, rút kapzsiságról szóló történet. A munkások a domboldalon heveredtek le, a vizeskancsók mellett. Egy csapat, amelyik a halom túlsó oldalán dolgozott, lopva odébb kúszott, megkerülte a halmot, egészen a gazdag lelőhelyig, és vadul nekiestek a már aláásott helynek. Egyszerűen ki akarták fosztani a többiek területét, és úgy beállítani a dolgot, mintha az elcsent tárgyak a maguk szakaszán kerültek volna felszínre.

Ám ekkor utolérte őket a nemezis. Túlságosan aláásták a halmot, és a magasabb szintek földje rájuk omlott. Egy ember megmenekült; annak az ordítására rohant aztán oda az egész tömeg. Ők is, az előmunkások is nyomban látták, mi történt, és három csákányos azonnal nekilátott, hogy kiássa bajtársait. Egy ember még élt, de négyen meghaltak.

Őrületes kavarodás támadt. Ordítoztak, átkozódtak, és mindenáron bűnbakot kerestek. Hogy az előmunkásoknak szállt-e inukba a bátorságuk és vették futóra, vagy hogy csakugyan rájuk támadtak − nehéz volna megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a feldühödött tömeg üldözőbe vette őket.

Max hajlik arra a véleményre, hogy az előmunkások megrémültek, és ez keltette fel a többiek harci kedvét − de nem vesztegeti az időt oknyomozással. Megfordítja az autókat, és mindketten El Kámeslibe hajtunk, a lehető legnagyobb sebességgel. Ott Max nyomban a Services Spéciaux biztonsági tisztje elé tárja az ügyet.

A hadnagy azonnal kapcsol és cselekszik. Négy katonával együtt kocsiba ül, és mindannyian visszahajtunk Brákra. Az emberek zúgnak, kavarognak, akár a méhraj. De a hatóság közeledtére menten alábbhagy a zűrzavar. Felvonulunk a halomra. A hadnagy egy katonával elküldi a kocsiját, maga pedig a tragédia színhelyére lép.

Itt megtudakolja a tényeket, és a munkások − a kérdéses hely

jogos gazdái − elmagyarázzák: nem ők voltak a vétkesek, hanem egy konkurens csapat, akik meg akarták előzni őket. A tragédia túlélőjét is kérdőre vonják; ő is megerősíti a történetet. Ennyien voltak? Egy sértetlen, egy sebesült, négy halott? Nem lehetséges, hogy még valakit betemetett az omlás? Nem.

Ekkor tér vissza a hadnagy autója: annak a törzsnek a sejkjét hozza, amelyikhez az áldozatok tartoztak. A sejk és a hadnagy együttesen veszi kézbe az ügyet. Kezdődik a kihallgatás.

A sejk végül emelt hangon beszédet intéz a tömeghez. Az expedíciót semmiféle felelősség nem terheli. Az emberek munkaidőn kívül, a maguk idejében ástak, továbbá meg akarták lopni bajtársaikat. Méltó büntetés érte őket engedetlenségükért és mohóságukért. Most pedig mindenki induljon haza.

A nap már lement; rohamosan sötétedik.A sejk, a hadnagy és Max lehajt a házhoz (ahol, nagy

megkönnyebbülésünkre, Dimitrit békés vacsorafőzés közben találjuk, Szerkisz pedig szélesen vigyorog).

A tanácskozás még vagy egy óra hosszat folytatódik. Az eset igen sajnálatos. Az embereknek családjuk van, mondja a hadnagy, s bár az expedíciót nem terheli felelősség, nyilván igen kedvező fogadtatást kapna bizonyos adomány. A nagylelkűség a nemes természet jele, mondja a sejk, és nagyban öregbíti majd jó hírünket a környéken.

Szívesen megajándékozza az áldozatok családját, mondja Max, ha nyilvánvalóvá teszik, hogy ajándékról van szó, és semmiképpen sem kártérítésről. A sejk egyetértően felmordul. A francia tiszt majd írásba foglal mindent, mondja. Ő maga is ki fogja hirdetni, szóbelileg. Már csak az a kérdés, mennyi lesz az a bizonyos ajándék. Mire ez is eldől, és némi frissítőt is felszolgáltak, a sejk és a hadnagy távozik. A halmon két katona marad: őrzik a katasztrófa helyét.

− El ne felejtsünk holnap ebédszünetben is őrt állítani − mondja Max –, nehogy megismétlődjék az eset.

Guilford hitetlenül bámul rá.− Azok után, hogy látták, mi történt, és tisztában vannak a

veszéllyel?!− Várj csak, majd meglátod! − jósolja komoran Max. Másnap ő

maga várakozik észrevétlenül egy vályogfal mögött. És csakugyan: amíg a többiek javában ebédelnek, három férfi lopva megkerüli a halmot, és vad kotrásba kezd az ásatás szomszédos szakaszán, félméternyire sem attól a helytől, ahol a bajtársaik szerencsétlenül jártak!

Max előlép, és nagy dörgedelmeket intéz hozzájuk. Tudatában vannak-e, hogy amit művelnek, halált okozhat?

− Inshallah! − mormolja az egyik ember.

Ezek után Max mindhármukat elbocsátja, mivel meg akarták lopni a társaikat.

Takarodó után pedig őr áll a végzetes helyen, egészen ameddig − másnap délután − le nem hordták a legfelső rétegeket.

− Ezek a fickók semmire nem becsülik az életet! − mondja elszörnyedve Guilford. − És elképzelhetetlenül cinikusak! Ma délelőtt, munka közben, pantomimmel eljátszották az egész tragédiát, és röhögtek rajta!

A halál itt nem igazán fontos, mondja Max.Felhangzik az előmunkások füttyszava: „Takarodó!” Az

emberek lerohannak mellettünk a halom oldalán, és vígan kántálják:− Juszuf Daud tegnap velünk ásott − ma pedig már halott! Soha

többé meg nem tömi hasát! Hahaha!Guilford mélységesen meg van botránkozva.

Tizenkettedik fejezet

Ain el Arusz

Brákról a Balih mellé költöztünk.Utolsó este leballagunk a Dzsagdzsaghoz. Szelíd mélabú tölt

el. Nagyon megszerettem a Dzsagdzsagot, ezt az iszapos, barna vizű, keskeny folyót.

Pedig Brák sosem nőtt annyira a szívemhez, mint Csagar. Brák falva szomorú, a fele elhagyatott, a házak omladoznak, a kopott európai ruhát viselő örmények kirínak a környezetből, hangjukat gyakran felemelik, mintha mindig perlekednének, itt nyoma sincs a dús és arab életörömnek. Hiányolom a kurd asszonyokat is, ezeket a vidám, hatalmas, tarka virágokat, a fehér fogukkal, kacagó arcukkal, büszke, szép tartásukkal.

Kibéreltünk egy rozoga teherautót, hogy elszállítson annyi bútort, amennyire szükségünk lesz. Az a fajta jármű, amire mindent madzaggal kell felkötözni. Erős a gyanúm, hogy útközben jóformán minden elpotyog, mire Rász-el-Ainba érünk.

Nagy sokára felpakolunk, és elindulunk. Max, Guilford meg én Maryn, Michel és a cselédek Poilun, Héte társaságában.

Feleúton Rász-el-Ain felé megállunk, kipakoljuk az elemózsiát és megebédelünk. Szubrí és Dimitri harsányan hahotázik. Héte egész úton hányt, mesélik, és Szubrí tartotta a fejét. Poilu belseje beszédesen igazolja a történetet! Még szerencse, gondolom, hogy ilyen jól mulatnak rajta.

Amióta csak ismerem, Héte most először látszik bánatosnak. Mintha azt mondaná: − Szembenézek a kutyautáló világgal, a muzulmánok ellenséges érzületével, a vízbe fojtással, a kiéheztetéssel,

ütéssel, rúgással, kövekkel. Nem félek semmitől. Barátságos vagyok, de senkit sem szeretek. Hanem mi ez az új, ismeretlen megpróbáltatás, ami megfoszt az önbecsülésemtől? − Ámbraszínű szeme gyászosan pásztázza arcunkat. Megrendült a hite önmagában: már nem hiszi, hogy minden bajjal megbirkózik.

Szerencsére öt perc múltán Héte ismét régi önmaga, és nagy étvággyal habzsolja Szubrí és Dimitri ebédjét. Okos dolog-e vajon, kérdezem, és felhívom figyelmüket, hogy hamarosan megint autón folytatjuk utunkat.

− Haha! − kiált Szubrí. − Akkor Héte megint okádni fog!Hát, ha őket ez ennyire mulattatja…

Kora délután érkezünk a Tell-el-Abjad egyik főutcáján álló házunkhoz. Majdhogynem városi lakhely; olyan, amit a bankigazgató construction en pierre-nek nevez. Az utcát szegélyező fák lombja gyönyörű őszi színekben pompázik. A ház sajnos nagyon nedves, mert lejjebb van, mit az utca szintje, és a falut patakok szelik át. Reggelre ébredve csurom víz a takarónk, és amihez csak érünk, nyirkos és nedves. Úgy elmerevedtem, hogy mozdulni is alig bírok.

A ház mögött kellemes kis kert van; az utóbbi időkben egyik lakhelyünkön sem volt ehhez fogható.

Mire a teherautó bedöcög, a rakomány hiánya három szék, egy asztal és a vécéülőkém! Jóval kevesebb, mint hittem volna.

Maga Tell Dzsidl hatalmas, azúrkék vizű tó mellett áll − ami valójában a Balih vizét is tápláló forrás medencéje. A tó körül fák; a hagyomány szerint ezen a csudaszép helyen találkozott Izsák Rebekával. Mennyire más ez, mint bármelyik eddigi állomáshelyünk! Bűbájos, és mégis mélabús hangulat lengi be, hiányzik belőle Csagar meg a környező dombvidék érintetlen üdesége.

Jómódú település; jól öltözött örmények és mások járnak az utcán, sok a kertes ház.

Egy hete vagyunk itt, amikor Héte szégyent hoz ránk. Ain el Arusz valamennyi kutyája verseng kegyeiért, és mivel egyetlen ajtó sem csukódik tisztességesen, lehetetlen az udvarlókat ki- vagy a mi kutyánkat bezárni. Szüntelen a vonítás, ugatás, marakodás. Héte, az ábrándos, ámbraszín szemű szépség mindent megtesz, hogy serkentse a ribilliót.

Szakasztott olyan jeleneteknek vagyunk a tanúi, mint amilyeneket a régimódi pantomimekben látni, ahol démonok robbannak be az ablakon, bukkannak fel csapóajtókon. Mit sem sejtve ülünk a vacsoránál, és egyszer csak felpattan az ablak, egy óriási kutya szökken be, a nyomában az üldözője − és kitör a csata! Felpattan a hálószoba ajtaja − újabb kutya robban a színre. Már

hárman rohangásznak az asztal körül, támadják Guilford ajtaját, felszakítják, eltűnnek, majd mintegy varázsütésre a konyhából rohannak ki − nyomukban a serpenyő, amit Szubrí hajított utánuk.

Guilford álmatlanul tölti az éjszakát, kutyák és kutyák törnek be az ajtaján, szöknek át az ágyán, majd ki az ablakon. Guilford olykor felkel és utánuk hajít ezt-azt. Vonítás, nyüszítés, általános kutyakomédia!

Maga Héte sznobnak bizonyul. Ain el Arusz kutyái közül csupán azt az egyetlent részelteti kegyeiben, amelyik nyakörvet visel! − Ez itt jó családból való úrifiú − mondja a pillantása. Az „illető” tömpe orrú fekete kutya, és akkora farka van, mint egy temetési lónak.

Szubrí viszont fogfájás miatt tölt ébren néhány éjszakát. Végül kimenőt kér, és vonattal Aleppóba utazik, ahol felkeresi a fogorvost. Két nap múlva ragyogva tér vissza.

Az eseményekről a következőképpen számol be:− Elmegyek a fogorvoshoz. Beülök a székébe. Megmutatom a

fogamat. Igen, azt mondja, ki kell húzni. Mennyi? − kérdem. Azt mondja: Húsz frank. Képtelenség, mondom, és otthagyom. Délután visszamegyek. Mennyi? Tizennyolc frank. Megint azt mondom, képtelenség. Közben egyre jobban fáj, de az ember nem hagyhatja magát kifosztani. Másnap reggel visszamegyek. Mennyi? Még mindig tizennyolc frank. Délben megint. Tizennyolc frank. Azt hiszi, legyőz a fájdalom, de én alkuszom tovább. És végül, Kvadzsa, én nyerek.

− Alább adta?Szubrí megrázza a fejét.− Alább nem adja, de jó alkut kötök. Helyes, mondom.

Tizennyolc frank. De ezért nem egy fogat húzol ki, hanem négyet!És Szubrí harsányan − és foghíjasan − hahotázik.− Hát a többi fogad is fájt?− Dehogy, de egyszer majd fájt volna. Most pedig nem fog

fájni. Egynek az áráért négyet kihúztak!Michel, aki mindezt az ajtóban állva hallgatta, helyeslően

bólogat. − Beaucoup economia − mondja.Szubrí ajándékot is hozott: piros kalárist − Héte nyakára. −

Ilyet kap a lány, ha férjhez megy − magyarázza. − És Héte nemrég ment férjhez.

De mennyire! Alighanem Ain el Arusz valamennyi kutyájához!

Vasárnap van, és nekünk „kimenőnk”. Ülök, cédulázom a leleteket, Max a fizetéskönyvbe ír − amikor Ali bevezet egy asszonyt. Igen tisztes külsejű nő, takaros fekete ruhában, keblén óriási aranykereszttel. Ajkát összepréseli, és süt belőle a felháborodás.

Max udvariasan üdvözli, a nő pedig menten belefog hosszú és

minden bizonnyal gyászos történetébe. Időnként Szubrí neve is elhangzik. Max komoran összevonja szemöldökét. A mese folytatódik, az elbeszélés hangneme egyre szenvedélyesebb.

Alighanem egy falubéli hajadon megrontásáról folyhat a szó, gondolom. Ez a nő az anyja, és a mi vidám Szubrínk a gaz csábító.

Az asszony hangja méltatlankodóan felcsap. Fél kézzel megmarkolja a keblén lógó keresztet, magasba tartja, és láthatólag megesküszik valamire.

Max Szubrít hívatja. Talán illendőbb lenne visszavonulnom, s épp megkezdem az észrevétlen manővert, amikor Max rám szól: maradjak. Visszaülök, s mivel láthatólag szükség van rám mint tanúra, úgy teszek, mintha érteném, miről van szó.

Az asszony komor, méltóságteljes alak, némán áll, míg Szubrí meg nem jelenik. Ekkor azonban rászegezi az ujját, és hallhatólag a vádjait ismétli el.

Szubrí nemigen védekezik. Vállat von, égnek emeli a kezét, de láthatólag nem tagadja a vádat.

A dráma folytatódik − érvek, kárhoztatás; Max egyre bíróibb magatartást ölt. Szubrí meghátrál. Hát jó, mintha ezt mondaná, csináljatok, amit akartok. Egyszer csak elővesz egy darab papírt, és írni kezd. Aztán az írást az asszony elé teszi. Az kézjegyet − egy keresztet − ró a papírra, majd ismét felemeli az aranykeresztet, és ünnepélyes esküt mond. Max ezután alákanyarintja a nevét, Szubrí is kézjegyével látja el a papírt, s láthatólag ő is megesküszik valamire. Max ezek után pénzt számlál az asszony elé. Az elveszi, méltóságteljes bólintással köszöni meg Maxnek, és távozik. Max maró szemrehányást intéz Szubríhoz, aki csüggedten kullog ki a szobából.

Max hátradől a széken, és zsebkendőjével megtörli az arcát.− Phű! − sóhajt egy nagyot.− Mi volt ez? Lány van a dologban? Az asszony lánya?− Nem éppen. A hölgy a helyi bordélyház tulajdonosa.− Micsoda?Max igyekszik hűségesen visszaadni az asszony szavait.− Én becsületes, tisztességes asszony vagyok. Mindenki tisztel

a környéken! Rólam csak jót mondanak. Istenfélően vezetem a házamat. Erre jön ez a fickó, ez a Szubrí, és a házamban talál egy lányt, akit ismert El Kámesliben. Vajon udvarias és kellemes modorban újítja fel vele az ismeretséget? Nem; törvénytelenül, erőszakosan jár el − hogy gyalázatot hozzon rám! Lehajít a lépcsőn, kidob a házamból egy török urat − egy török úriembert, egyik legjobb vendégemet. Mindezt pedig a legerőszakosabb és bárdolatlan módon! Mi több, ráveszi a leányt, aki pénzzel tartozik nekem, és aki csak jóságot kapott tőlem, hogy hagyja el a házamat! Vonatjegyet vesz neki, és fel is ülteti a vonatra. Mi több, a lány magával visz száztíz

frankot, ami az enyém, és ez rablás! Ugye, Kvadzsa, ilyesmit nem lehet büntetlenül elkövetni? Én mindig egyenes és erényes nő voltam, istenfélő özvegyasszony vagyok, akire senki sem szólhat egyetlen rossz szót sem. Hosszú, keserves harcot folytattam a szegénység ellen, és a magam erejéből emelkedtem idáig. Lehetetlen, hogy te az erőszak és a hamisság pártját fognád. Jóvátételt követelek, és esküszöm (ezen a ponton lépett a színre az aranykereszt), hogy amit mondtam, az utolsó szóig igaz, és elmondom a te Szubrí nevű cseléded szemébe is! Megkérdezheted az elöljárót, a papot, a francia helyőrségi tiszteket − mind elmondhatják neked, hogy köztiszteletben álló, becsületes asszony vagyok!

A beidézett Szubrí semmit sem tagad. Igen, ismerte azt a lányt El Kámesliben. Jó barátságban voltak. Igen, megharagudott a törökre, és lelökte a lépcsőn. És ő ajánlotta a lánynak, hogy menjen haza. A lány jobban érzi magát El Kámesliben, mint Ain el Araszban. Igen, a lány kölcsönvett egy kis pénzt, de idővel majd minden bizonnyal vissza fogja fizetni.

Ezek után kellett Maxnek ítélkeznie.− Hogy mik vannak ebben az országban! − nyögi. − Az ember

sose tudja, mire kell számítania!Megkérdezem, hogyan ítélkezett.Max megköszörüli a torkát, és tovább mesél.− Meglep és elszomorít, hogy egy cselédem belépett a házadba,

mert ez nem fér össze a becsületünkkel, az expedíció becsületével. Az a parancsom, hogy ezentúl egyetlen cselédem sem léphet be a házadba, és ezt mindenki vegye tudomásul!

Tudomásul vette, mondja borúsan Szubrí.Ami pedig azt illeti, hogy a leány elhagyta a házadat, ebbe nem

avatkozom bele, mert nincs közöm a dologhoz. A pénzt, amit magával vitt, vissza kell kapnod, miért is én most odaadom neked, az expedíció jó hírnevének érdekében. Ezt az összeget le fogom vonni Szubrí béréből. Írok egy papírt, amit felolvasok neked, s amiben te elismered, hogy átvetted a pénzt, és nincs velünk szemben több követelésed. A papírra ráteszed a kézjegyedet, és tudomásul veszed, hogy ezzel az ügy lezárult.

Felidézem, milyen méltóságteljesen, micsoda bibliai hévvel emelte magasba az asszony a keresztet.

− Mondott még valamit?− Köszönöm, Kvadzsa. Győzött a jog és az igazság, mint

mindig, és a gonosz nem ülhetett diadalt.− Nahát! − mondom kissé elképedve. − Még ilyet…Könnyű léptek kopognak az ablakunk előtt.Iménti látogatónk. Vaskos misszálét vagy imakönyvet

szorongat − nyilván a templomba igyekszik. Arca komoly, illedelmes.

A jókora kereszt fel-alá ugrál a keblén.Felállok, leveszem a Bibliát a polcról, és fellapozom a parázna

Ráháb történetét. Pontosan tudom, milyen lehetett a parázna Ráháb. Hajszálra olyan, mint ez az asszony − buzgó, fanatikus, bátor, mélyen vallásos, és mégis: a parázna Ráháb.

Nyakunkon a december; vége az évadnak. Talán mert ősz van, és mi a tavaszhoz szoktunk, talán már ide is elér az európai nyugtalanság előszele − van a levegőben valami szomorúság. Valami előérzet − hogy talán többet nem jövünk vissza…

De a bráki ház bérletét fenntartjuk − ott raktározzuk el a bútorainkat, és még jócskán van mit ásni az ottani halomban. Bérletünk még két évig érvényes. Hát, csak visszajövünk egyszer…

Mary és Poilu Dzserabluszon át tart Aleppó felé. Aleppóból Rász Samrába megyünk; barátainkkal, Schaeffer professzorékkal és aranyos gyerekeikkel töltjük a karácsonyt. Nincs a világon elbűvölőbb hely, mint Rász Samra, mélykék vizű szép kis öböl, körülötte fehér homok és alacsony, fehér sziklák. Gyönyörű karácsonnyal ajándékoznak meg. A jövő esztendőről beszélgetünk. De a bizonytalanság érzése egyre jobban elhatalmasodik. Elköszönünk tőlük:

− Viszontlátásra Párizsban!Istenem, Párizs!Ezúttal hajón távozunk Bejrútból.Állok a korlátnál és visszanézek. De szép ez a part! A háttérben

halványan kéklik az égre a Libanon hegye − mi sem homályosítja el a romantikus színt. Költői, szinte szentimentális érzések töltik el a szívemet…

Ismerős hangzavar tör ki − izgatott kiáltozás egy teherhajóról, amely mellett elhaladunk. A daru a tengerbe ejtette terhét, egy láda felpattant…

A tenger felszínét vécéülőkék pettyezik!Max feljön, és megkérdi, mi ez a ribillió. Megmutatom, és

elpanaszolom, hogyan tört darabokra a Szíriától való romantikus búcsúhangulat.

Nem is gondolta, mondja Max, hogy ilyen mennyiségben exportáljuk ezt a cikket. Azt pedig még kevésbé, hogy megfelelő mértékű ennek az országnak a vízvezetékrendszere!

Hallgatok. Max megkérdi, mire gondolok.Az jár az eszemben, mikor az ámúdai ács büszkén a bejárat

mellé támasztotta a vécéülőkémet, épp amikor megérkeztek uzsonnavendégeink: az apácák meg a francia hadnagy. Emlékezem a törülközőtartómra, a „szépséges” lábaival! Meg a szakképzett macskára! Meg ahogy Mac járkál napszálltakor a háztetőn, boldog,

elmerült arccal…És emlékezem a csagari kurd asszonyokra, azokra a vidám,

tarka tulipánokra. Meg a sejk óriási, hennázott vörös szakállára. És emlékezem az ezredesre, amint a kis fekete táskájával ott térdelt egy temetkezési hely feltárásánál, s hogy a munkások közül így szólt egy mókamester: − Vizsgálja a doktor a beteget –, s hogy azontúl az ezredesnek „doktor úr” lett a beceneve. Emlékszem Hupára és rakoncátlan trópusi sisakjára, és Michelre, amint − Forca! − felkiáltással rángatja a szíjakat. És emlékszem egy aranykökörcsinnel borított kis dombra, ahol egyik „kimenőnkön” megebédeltünk, és ha lehunyom a szemem, körös-körül érzem a virágok és a termékeny sztyeppe minden illatát…

− Arra gondolok − felelem Maxnek –, hogy milyen nagyon boldog volt az az élet…

Befejezés

Ezt a csapongó krónikát a háború előtt kezdtem írni, a már említett okokból.

Azután félretettem. De most, négy háborús év után, gondolataim mind gyakrabban térnek vissza a Szíriában töltött időhöz, s végül úgy éreztem, elő kell szednem feljegyzéseimet, naplójegyzeteimet, és befejeznem, amit akkor félbehagytam. Mert azt hiszem, jó emlékezni rá, hogy voltak olyan idők és olyan helyek, s hogy éppen most virágzik azon a kis dombon a kökörcsin, és ősz szakállú öregek baktatnak a szamaruk mögött, és még csak nem is tudják, hogy háború van most a nagyvilágban. − Idáig nem ér el…

Mert négy, Londonban töltött háborús év után tudom, milyen nagyon jó volt az az élet, és micsoda öröm és felüdülés megint átélni azokat az időket… Ennek az egyszerit beszámolónak a megírása nem volt robot, hanem szeretetszolgálat. Nem akartam én a múltba menekülni, hanem megtölteni a mai idők kemény munkáját és sok bánatát valamivel, ami elpusztíthatatlan, és ami nemcsak volt − de most is megvan!

Mert szeretem azt a szelíd, termékeny földet és egyszerű embereit, akik tudnak nevetni, és élvezik az életet: akik tunyák és vidámak, akikben van méltóság, jó modor, jócskán humorérzék, és akiknek nem iszonytató a halál.

Inshallah, egyszer megint elmegyek oda; és amit szeretek, nem fog elpusztulni erről a földről…

1944 tavaszán

Finis

El Hamdu Lillah

Műszaki szerkesztő Pézsa SaroltaTördelés P. R. S. Bt.

Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., DebrecenFelelős vezető Bördős János ügyvezető igazgató

ISBN 978-963-9644-86-1