Újfolyam 40. számA Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2008. szeptember

www.fasor.hu

„Ha a gyökér szent,az ágak is azok.”

(Róm 11, 16)

MAGVETÉS

FASORI HARANGSZÓ2

Lassan mindenki megtanulja a Fasor-ban, hogy új óvodánk a „Csipkebokor” nevetkapta. Az égô csipkebokor története már Sza-bó Imre lelkipásztort is megihlette. Így kerülta fasori pecsétre is ez a kép.

Tudjuk, hogy a pusztában nyájat ôrzôMózes figyelmét ragadta meg Isten, amikormeggyújtotta a csipkebokrot. Futótûz gyako-ri volt azon a csontszáraz vidéken, de az,hogy a csipkebokor mégsem égett el, márrendkívüli csodát jelentett. Mózes oda isment, Isten megszólította és elhívta egy nagyszolgálatra. Küldetése az egyiptomi rabság-ban sínylôdô népe kiszabadítására szólt. El-

képzelhetetlen volt a világ akkori legnagyobburától, a fáraótól „elkérni” az ingyenmunkátadó rabszolganépet, mégis megtörtént a sza-badítás csodája.

Az égô csipkebokor azóta is Isten külde-tésre hívó és szabadítást elôkészítô szerete-tének a jele.

– De hiszen nem vagyunk mi rabok, rab-szolgák meg egyáltalán nem – mondhatjabárki közülünk. – Valóban? Nem élünk sok-féle módon kiszolgáltatott „rabságban”? Nemvagyunk a bûn foglyai?

Fóton történt, hogy a Gyermekvárosbólegy kislány azt mondta nekem bizalmasan: –

„Látta Mózes, hogy a csipkebokor tûzben ég, de mégsem ég el...” (2Mózes 3,2)

Megnyílt az óvodánk!

Csipkebokor

FASORI HARANGSZÓ 3

MAGVETÉS

Tamás bácsi! Én börtönben születtem. (Meg-tudtam, hogy tényleg így történt. Édesanyja atököli börtönben szülte ôt.) Azt válaszoltam:– Ibolya! Én is! – Igaz, nem a tököli, vagymásik börtönben, de mindnyájan a „bûnbörtönében” érkezünk erre a világra. A kisóvodás is rabja már a dacosságának, indu-latainak, irigységének, akaratosságának, hisz-tizésének.

De a Mózes korában történt szabadítás-nál is nagyobb hírt kaptunk a karácsonyiüzenetben: – Született nektek Szabadító, akiaz Úr Krisztus!

Most pedig különlegesen gyújtotta megIsten a „csipkebokrot” számunkra. Küldetéstadott a gyülekezetnek. 75 kisgyermek ésmajdnem ugyanennyi család életét szeretnémegáldani Jézus Krisztus szabadító kegyel-mével. Csoda a számunkra, ahogyan létrehozta Isten a „Csipkebokor Református

Óvodát”! Tüzet gyújtott és nem égett el szal-malángként, hanem ahogyan Mózes lépésrôllépésre megkapta a következô megoldást, át-éljük mi is ezt a különleges élményt.

Dicsôítjük az Urat, aki nemcsak a csip-kebokrot gyújtotta meg, és a „CsipkebokorÓvodát” hozta létre, hanem tüzet gyújtott aszívünkben is és folyamatosan táplálja ezt atüzet, hogy az Ô lángja, a Szentlélek erejehordozzon bennünket, kicsiket és nagyokat,míg átéljük az Ô szabadítását és betöltjükküldetésünket.

Ezekkel a gondolatokkal kíván áldást a„Csipkebokor Református Óvoda” kicsinyei-nek, családjaiknak és minden munkatársának– szeretettel:

Fot

ók:

D. M

.

A Juliannában elindult a 7. osztály!A Csipkebokor óvoda jó alapot nyújthat isko-lánknak, a Juliannának, ahová bizonyára sok ovi-sunk fog majd jelentkezni, és itt fogja általánosiskolai tanulmányait megkezdeni. Nagy örömünk,hogy immár itt is fejezheti be, hiszen a Juliannanyolcosztályos iskolává bôvült. Hálás a szívünk,amiért idén 206 diák kezdte meg a tanulmányait éselindulhatott 12 fôvel az elsô 7. osztály.

Az óvoda termeit gyönyörûen felújították

dr. Szabó Mihály fôgondnok

Végh Tamáslelkipásztor

és a fasori gyülekezet

FASORI HARANGSZÓ4

Papp Richárd„Hogy is volt ezzel a Noéval?” – kérdez-

te tôlem Dávid, miután nyakamban ülve ha-zafelé tartott a kisovis istentiszteletrôl. Mintapa azt láttam kisfiamon, hogy azok a bibliaitörténetek, amelyek eddig nem nagyon keltet-ték fel a figyelmét, egyszerre csak életre kel-tek benne. A tornaterem tágassága, a barátokjelenléte és a szolgálók által elôadott, elbábo-zott és a gyerekekkel közösen eljátszott szent-írási jelenetek lehetôvé tették Dávidnak is,hogy átélje a Biblia üzenetét. Isten Igéje él-ményként fogant meg fiam lelkében és gon-dolataiban, hiszen az elmúlt év folyamán töb-bek között ott utazott Noé bárkájában, harcoltGóliáttal, és ott volt az oroszlánok vermébenmint Dániel próféta. És mint szolgáló, fiam-mal, barátaimmal, testvéreim gyermekeivelés szolgálótársaimmal együtt én is ott lehet-tem a bárkában vagy a babilóniai veremben.

Átélni azt, ami mindannyiunkat összeköt – ahárom-négy éveseket is a felnôttekkel – kü-lönleges helyet foglal el számomra az Úr cso-dái között. Végül magam is megtapasztalhat-tam az Úr Igéjének élô valóságát, ahogy lát-tam azt, hogyan fogadják és élik át az Igét akisgyermekek: „Bizony, mondom nektek, hameg nem tértek, és olyanok nem lesztek, minta kisgyermekek, nem mentek be a mennyekországába.” (Mt 18,3)

Pauler PéterA kisovis csoport létrejötte az Úr terve volt,még mielôtt mi láttuk volna.A gyerekek soka-sodása Nyikos Vikit arra sarkalta, hogy egy újcsoport beindításával bombázza a gyülekezetvezetôségét, szolgáló tagjait. Az Úr elvégeztevégül mindenki szívében, hogy a szolgálatbeinduljon, és áldott találkozóvá váljon JézusKrisztus és a szolgálatban résztvevô felnôt-tek, gyerekek között. Az Ige a Lélek által még

Egy éve a kisebb óvodásokkal külön szolgálói csapat foglalkozik a vasárnap délelôttiistentiszteletek ideje alatt a Julianna iskola tornatermében. A „kisovis” csapat és arájuk bízott gyermekek együtt élik-élték át vasárnaponként Isten szeretô áldását.Az alábbiakban a szolgálók közül vall néhány ezekrôl az áldásokról.

OVISOKKAL – VASÁRNAP IS

FASORI HARANGSZÓ 5

MAGVETÉS

az izgô-mozgó 3-4 éves gyerekeket is csendreés figyelemre vezette. Nekem ez volt a legna-gyobb élményem. A bibliai történetek kap-csán a szinte folyton fegyelmezésre szorulógyermekek is nyitott szájjal, és szépen ülvehallgatták az Igét. Akik pedig addig nemszerettek járni templomba azok már várták avasárnapot. A feleségemmel való közös szol-gálat, készülés meggazdagította a házassá-gunkat.

Gurzó Móni:Szülôként a legnagyobb élményem az

volt, amikor Józsika azzal jött haza a temp-lomból, hogy ô érzi, hogy új szívet kapott, ésazóta is hallom tôle, hogy Jézus a legjobbbarátja. Úgy gondolom, Isten csodálatosmunkája az, hogy megáldotta az alkalmakat,és hogy a gyermekekben nem annyira a hal-lott történetek, mint inkább a történetek üze-nete, Jézus hatalmas volta az, ami megragadt.Résztvevôként is azt éltem át, hogy Istenmennyire megáldja, ha az Igéjét hirdetik, ésnem csak az Ige hallgatóját, hanem azt is, akihirdeti. Nagy örömöm volt a gyerekeknek Pálmegtérése kapcsán arról beszélni, mekkora azÚr Jézus, és élmény volt átélni, hogy meny-nyire jó ezt másoknak is elmondani!

Sebestyénné Angyal Helga:Hálás vagyok Istennek, hogy hétrôl hét-

re gyerekeket bízott ránk. Miközben tanítot-tuk ôket, mi is formálódtunk az Ige által.

Martinecz Márta:Beszélhetnék arról, hogy milyen sokat

fejlôdtek a gyerekek ez alatt a néhány hónapalatt... Fejlôdtek is Isten kegyelmébôl.Helyette inkább azt tudom elmondani, hogynekünk milyen nagy örömöt okozott a velükvaló foglalkozás. Jó volt látni ôket, ahogyörömmel jöttek, tudták a helyüket, megtanul-ták az énekeket. Jó volt készíteni nagy rajzo-kat csomagolópapírra, amit továbbrajzoltakvagy megcsodáltak. Felejthetetlen számomraZákeus vendégsége, ahogy az aktuális „Záke-us” örömmel vendégelte meg Jézust, éstanítványait és kétszer is elhívta ôket „szállás-ra”. Jó volt ôket imádságra tanítani, és jó volthallani a kérdésüket: „Ilyen nagy Jézus?” Ésjó volt látni a fiamat is segítôként, ahogy rajtacsüngtek a gyerekek, és arcán a semmi más-hoz nem hasonlítható örömöt.

Az Úr áldja meg a kicsinyek további alkalmait, és szeretettel várjuk

a most érkezô csoportot.

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ6

Szeptember 1-jétôl november 30-igszolgálati szabadságon leszek. Valaki meg-kérdezte, amikor errôl hallott: – Ki volt az azôrült, aki téged három hónapra elküld a Fa-sorból? – El kellett magyaráznom neki, mirôlis van szó.

Egyházmegyénkben egy jó kezdemé-nyezés született. A gyülekezeti lelkipásztorokhétévenként megtehetik, hogy fél év szabad-ságra mennek. Pihennek, olvasnak, tanulnak– nincs kötelezô feladatuk, és megkapják fi-zetésüket. Az egyházmegye erre az idôre biz-tosít helyettesítô lelkészt. A cél az, hogy meg-pihenve, regenerálódva kerüljön vissza a lel-kipásztor gyülekezetébe. „Szombat-félév-nek” nevezzük ezt a gyakorlatot, a bibliai„szombatév” elnevezés után, amely hétéven-

ként megpihenés, megújulás éve volt, még aföldet is pihentetni kellett, hogy utána jobbállapotban legyen.

Nem kötelezô elmenni, de én magam –számos lelkésztársammal együtt – örömmelvettem ezt a lehetôséget. Azzal a kikötéssel,hogy nem fél évre, csak negyed évre vállalko-zom. Fél év a fasori gyülekezetnek és nekemis nagyon sok lenne, hogy annyi ideig ne lük-tessen együtt az életünk.

Én leszek az új gyakorlat próbaembere.A lelkésztársak kíváncsian várják a tapaszta-latokat. Megvallom, én is kíváncsi vagyok,mit lehet ezzel az új lehetôséggel kezdeni.

Két beosztott lelkészünk, Lôrinczi Hunorés Pataki András, valamint a nyugdíjas, deaktív szolgatársunk Mezey Tibor mellé Szenes

SZOMBAT-NEGYEDÉVÔszi három hónap a vezetô lelkipásztor nélkül

FASORI HARANGSZÓ 7

Tamás egyházmegyei lelkész érkezik. Dr. Fü-zesi Zoltán rákoscsabai lelkipásztort kértemmeg a vezetô lelkészi helyettesítésre. Egy-egyvasárnap de. igehirdetést vállalt Cseri Kálmánés Sipos Álmos is. A holland missziós Marcotestvérünk október–november hónapokbannyolc szerda esti alkalmon szolgál.

Bizonyos vagyok benne, hogy a lelki-pásztorok és a gyülekezeti csoportok vezetôia három hónap alatt minden szolgálatot érté-kesen ellátnak. A gondnoki kar és a presbité-rium a gyülekezet ügyeit zökkenômentesenhordozza. Izgalommal gondolok az új óvodaindulására. Ha a három hónap alatt – a szabá-lyok szerint – el is kell távoznom a gyüleke-zetbôl, és nem szabad szolgálatot végeznem,azt nem tudom megállni, hogy be ne nézzekaz óvodába.

Mire használom a kapott idôt? – Imád-ságos szívvel tervezgetek, amelyekrôl majdvisszatérésem után beszámolok. Minden-esetre pihenek, idôs szüleinket gyámolítjuk,felfrissítem a szolgálati évek alatt elhanyagoltcsaládi kapcsolatokat, olvasok, távolabbról –„madártávlatból” – átgondolom gyülekeze-tünk életmenetét, a további feladatokat. Ké-rem a gyülekezet megértését és támogatását.Megígérem, hogy naponkénti imádságban„hordozzuk” feleségemmel együtt a testvére-ket, a gyülekezetet.

Ha valaki megkérdezi: Elment VéghTamás lelkész a gyülekezetbôl? – válaszoljákazt, hogy csak erôt gyûjt a további folytatás-ra. Isten ide állított, itt is maradok. Hiszem,hogy még sok szép feladatot bíz ránk itt, aFasorban, amelyekben közösen építhetjükIsten országát.

A Jó Pásztor megôrzô szeretetébe aján-lom a gyülekezetet. Isten áldja meg a Testvé-reket – az adventi viszontlátásig is!

Szeretettel, köszöntéssel: Végh Tamás lelkipásztor

Túrmezei Erzsébet HHaa nneemm tteesszzeekk sseemmmmiitt sseemm

Most nem sietek,most nem rohanok,most nem tervezek,most nem akarok,most nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,most elpihenekbékén, szabadon,mint gyenge gyerek,és nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fényés ölel a csend,és árad belém,és újjáteremt,míg nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,másoknak terem,érik csendesenerô, gyôzelem...ha nem teszek semmit sem,csak engedem, hogy szeressen az Isten.

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ8

A hollandiai Papendrechtben levôreformátus gyülekezettel (HervormdeGemeente van Papendrecht) immár 10-11éve van a fasori gyülekezetnek kapcsolata.

Ez a kapcsolat az elsô hét évben fôkénta holland gyülekezet Kelet-Európai MisszióiBizottságának látogatását, és gyülekezetünkanyagi támogatását jelentette.

A kapcsolatot személyesen tartó Somo-gyi lelkész házaspár távozása után 2005-benmindkét gyülekezetben felmerült a „hogyantovább” kérdése. Megláttuk és ki tudtukmondani, hogy a két gyülekezet (képviselôi)megismerték annyira egymást és az Úrnak agyülekezetekben végzett munkáját, hogy aközöttünk levô kapcsolatnak az Úr szerintimódon kell tovább fejlôdnie, elhagyva azaddigi anyagi támogató-látogató kapcsola-tot. Ezt a fejlôdést pedig a közös igetanul-mányozásban, imádságban lehet megtapasz-

talni. Így java-solhattuk 2005ôszén, hogy afasori és a pa-pendrechti gyü-lekezet tartsonközös csendeshetet. Az elsô közös igetanulmányozó al-kalomra a holland testvérek meghívása alap-ján Papendrechtben került sor 2006 júniu-sában. Ezen a héten gyülekezetünk 26 tagjavehetett részt. A holland testvérek számáraérzékelhetô közelségbe kerültek az egy hé-ten át folytatott igetanulmányozás áldásai.(El kell mondanunk, hogy holland testvé-reink gyülekezetében 12-15 házi bibliakörmûködik, egyenként 15-20 fôvel. A csoporttagjai 3 hetente más-más résztvevônél össze-gyûlve tanulmányozzák Isten Igéjét, de amagyarországi élô hitû gyülekezetekben

Közös csendes hét a papendrechti gyülekezet tagjaival

LESZ FOLYTATÁS!

FASORI HARANGSZÓ 9

FÓKUSZ

gyakorolt csendes hét formája nem voltismert elôttük.)

A közös csendes hét végén gyülekeze-tünk fôgondnoka, dr. Szabó Mihály adhatta áta meghívásunkat a papendrechti gyülekezetszámára a második közös hétre, mert nyil-vánvaló lett, hogy a gyülekezeteink közöttfelépült lelki kapcsolatot folytatnunk kell.

A papendrechtiek 2007 ôszén jelezték,hogy meghívásunk alapján 2008 nyarán ké-szülnek egy csoporttal ellátogatni hozzánk amásodik közös csendes hétre. A hetet a Ma-gyar Belmissziói Szolgálat segítségével Bia-torbágyon, a szolgálat telepén tudtuk meg-tartani ez év június 9–13. (hétfô–péntek)között. A papendrechti gyülekezetbôl hatférfi testvér, öt idôsebb özvegyasszonytestvér és egy házaspár érkezett hozzánk. Afasori gyülekezetbôl 20 fô vett ezen a hétenrészt.

A héten Végh Tamás lelkipásztor, Cse-lényi László (a Belmissziós Szolgálatvezetôje), Marco de Leeuw van Weenen (aNagyvárad téri gyülekezet presbitere), Hans

Maas (a holland gyülekezet végzôs teoló-gusa) végezték az igei szolgálatot, akövetkezôk szerint :Délelôtti sorozat (Cselényi László):Az oltárok,melyeket Ábrahám életútján épített :1. Oltár az Úrnak, aki megjelent neki

(1Móz 12,7)2. Oltár az Úrnak, akit segítségül hívott

(1Móz 12,8)3. Oltár az Úrnak, élete csôdje után

(1Móz 13,4)4. Oltár az Úrnak, aki megújítja Ábrahámot

(1Móz 13,18)5. Oltár az Úrnak, aki mindent kérhet tôlem

(1Móz 22,9)Esti sorozat: Az egyetlen oltár, amit Isten épített1. A Golgota „oltára”, a döntés helye (Jn 19,16b–20). Pilátus az oltár elôtt(Pilátus, aki nem tudott dönteni, ember-félelem, a karrier kényszere) – Végh Tamás2. A Golgota „oltára”, a leleplezôdés helye(Jn 19,21–22). A fariezusok az oltár elôtt (a

„Imával kezdtük az utazásunkat. Eindhovenbôl direkt járattal repültünk Budapestre. Volt egykis elakadás, mivel Bep Schrödernek be volt gipszelve a lába, de tolókocsival sikerült eljut-nia a repülôig.” „A bibliaóra este 8 óráig tartott, utána tudtunk még kicsit beszélgetni. Minden programrészközött volt tíz perc szünet. Olyankor kint álltunk/ültünk a teraszon. Minden nap szép idônkvolt. Úgy éreztük, ez az Úr áldása volt.”„A fasori önkéntesek szerveztek mindent. Nagy terhet vettek le a konyhásokról. Az ellátásnagyon jó volt. Napközben lehetett sétálni a szép, dombos környéken. Megtanulták, hogy ahollandok sokat kávéznak. Sok saját készítésû tortát és süteményt is ettünk – magyarreceptek alapján.”„Utána kell gondolnunk, hogyan éljük a mindennapjainkat, milyen nevelésben részesülünk,és miket tervezünk. ”„Sokat beszélgettünk és imádkoztunk, dicsôítettük a mi Urunkat, Jézust. A nyelv nehézkesvolt, de a nap végére javult.”(Részletek Riet Bezemer holland testvérünk beszámolójából, amely a papendrechtigyülekezet honlapjára készült.)

FASORI HARANGSZÓ10

FÓKUSZ

fariezusok, akik a maguk igazát akarták ottis igazolni) – Hans Maas3. A Golgota „oltára”, a rablás helye (Jn 19-23-24). A katonák az oltár elôtt (a katonák,akik mindenben a maguk hasznát keresik) –Marco de Leeuw van Weenen4. A Golgota „oltára”, a Jézus szavának valóengedelmesség helye (Jn 19,25–27). Jánosaz oltár elôtt (János, aki engedelmeskedniakar, bármit is kér az Úr tôle) – Hans Maas5. A Golgota „oltára”, ahol minden elvé-

geztetett (Jn 19,28–30). Ma Te vagy az oltárelôtt (Úrvacsora elôtt) – Végh Tamás

A hét során három délután a mindkétgyülekezetet érintô és érdeklô kérdésekrôlhangzottak el elôadások, amelyeket beszél-getések követtek. Hit és politika címmelGert Vortsteveld tartott beszámolót a hollan-diai helyzetrôl, amely után a hazai viszo-nyokat és annak történelmi hátterét DevichMárton mutatta be. Dr. Tolnay Lajos areformátus házassággondozásról, gyüleke-zeti gyakorlatunkról tartott elôadást. A hol-land gyülekezetbôl Hubert Katz az iskola ésa gyülekezeti nevelés kapcsolatáról számoltbe.

A délelôtti beszélgetéseken az Ige sze-mélyes kérdéseit, üzeneteit vitathattuk megkis csoportokban. A három csoport közülegyben angol nyelven, a másik kettôben tol-mácsok segítségével folyhatott a beszél-getés. A tolmácsolást Marco és HolnéHajdú Éva Emese végezték. A csoportok-ban egyre jobban meg tudtunk nyílniegymás elôtt. Megtapasztaltuk, hogy aBiblia tanulmányozása során az Úr nem igei

„Minden étkezésnél énekeltünk, röviden imádkoztunk mindent a saját nyelvünkön. Ugyanígytettünk két évvel ezelôtt: kétnyelvû énekek, mindenki a saját nyelvén énekelt ugyanarra a dal-lamra.”„A csoportbeszélgetésen az alábbi kérdésekrôl esett szó: Ha problémáid vannak, hogyanjársz el, mástól kérdezel vagy elôször Istenhez fordulsz? Ha rájössz, hogy eltévedtél, hogytérsz rá a jó útra? Vannak félelmeid mások véleményeitôl?”„Délben Tolnay Lajost hallgattuk a fasori gyülekezetbôl a házasságról. Jó volt hallani,hogyan segítenek egymásnak a keresztény családok.” „Az, ami Jézussal történt a kereszten, az elôttük történt, de az velünk is megtörténik. Csakröviddel a megtérésünk után érthetjük meg az Ô szenvedését és halálát.” „Beszéltünk minden ügyrôl, amelyek a lemondással vannak kapcsolatban és visszatart min-ket Isten szolgálatától.” „Feltûnt, hogy a magyarok milyen ôszintén beszélnek a rossz szokásaikról, vétkeikrôl. AMegváltóhoz menekülnek. Nyíltan beszéltek a hitükrôl. Mi, hollandok általában nemvagyunk ennyire ôszinték.”

Hans Maas hirdeti az Igét, mellette Marco de Leeuw vanWeenen

FASORI HARANGSZÓ 11

ismeretet akar csupán velünkközölni, hanem most is sze-mélyesen tôlünk kérdez, ben-nünket int meg, és akar egyen-egyenként tovább vezetni ahitben és a szolgálatban valónövekedésben.

A hetet lezáró péntekdélutáni úrvacsorai alkalomután visszajöttünk Budapest-re, a fasori templomba. Be-mutattuk a vendégeknek atemplom épületét és az akkormég kialakítás alatti óvodát. Avendégek étkeztetését és el-szállásolását gyülekezeti csa-ládok vállalták. Holland test-véreink szombaton a Parla-ment épületét nézhették meg,majd a Dunakanyarba, Vi-segrádra és Szentendrére ki-rándultunk velük. Vacsorára aJulianna iskola éttermébengyûltünk össze, ahol a prog-ramok lebonyolításában segí-tô gyülekezeti tagok is velünklehettek. A vasárnapi tanév-záró istentiszteleten HansMaas végzôs teológus hirdette

az Igét. Az istentisztelet utánIsten Tábora nyitó alkalmáttartottuk Tahiban. Itt továbbilehetôség adódott az ismerke-désre és beszélgetésre. Mivela vendégek csak hétfôndélután utaztak el, így a prog-ramba belefért még a BudaiVár rövid bemutatása is. Hálátadunk azért, hogy Isten indí-tása alapján sok gyülekezetitag vett részt a csendes hét ésaz azt követô programoklebonyolításában és a háttér-szolgálatokban.

A hét során Isten Igéjeközel hozott bennünket egy-máshoz a holland testvérek-kel. A repülôtéren a búcsúzástaz a bizonyosság könnyítettemeg, hogy Isten munkálta kiezeket a személyes és gyüle-kezeteink közötti örömtelikapcsolatokat. Amit Ô elkez-dett, annak – hisszük – foly-tatása is lesz, és az Úr megad-ja majd a további találkozásokmódját és helyét is.

Lux Éva

„Minden kiválóan volt megszervezve, a közlekedés is, Feri saját magát Fast Ferinek (gyorsFeri) nevezte. A szervezés jó kezekben volt nála.”„Minden iskolás a templomban ült, amely tele volt a tanévzáró ünnepség miatt. A tanév végetért, azokat a diákokat kitüntették, akik a saját korcsoportjukban a legjobbak voltak. Érméket,okleveleket sôt még serleget is kaptak. Szép lezárása volt ez a csendes hétnek. Urunk nagyonkegyelmes volt velünk.”„Sokat tanultunk. Nagyszerû volt megérezni, hogy az összejövetelek Jézus nevében történ-tek; közel és távol. Nagyon színes volt ez a csendes hét. A papendrechti gyülekezeti tagokszívbôl üdvözöltek minket. A Bárkában hálaimával zártuk le a hetet.”

(Részletek Riet Bezemer holland testvérünk beszámolójából, amely a papendrechtigyülekezet honlapjára készült.)

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ12

LELKI HÁZUNK TÁJA

Különös élményben volt ré-szünk ez év tavaszán, amikor dr. Bus-tya Dezsô erdélyi lelkipásztor evan-gelizált közöttünk. Már az is különösvolt, hogy mindez nem a megszokottidôben, ôsszel, hanem tavasszal volt.Gyülekezetünk jól bevált rendje sze-rint mindig ôsszel van az evangélizá-ció, kinek van ideje évente két hétenát templomba járni a hétköznapokrohanásában? – gondolták és mondták issokan. Pedig amikor nagyon nagy a hajtás,akkor még nagyobb szükség van megállásra,mégpedig az Úr elôtti megállásra.

Vasárnap délelôtt kezdôdött a sorozatJézus tanítványairól, aztán esténként egy-egytanítvány élete, elhívása állt elôttünk. Nagyongazdag üzenettel térhettünk haza estérôl esté-re. Mindegyik tanítvány más, mennyi külön-bözô jellem, egyéniség: a hitvalló, a tagadó, akételkedô, mindenki magára ismerhetett vala-melyik vagy mindegyik személyében. Jézushívta el ôket. Mindegyiket egyenként és egye-di módon, ahogyan errôl mi is tudnánk be-szélni, bizonyságot tenni, hogy milyen élet-helyzetbôl hívott el bennünket az Úr. Drágatalálkozások ezek Jézussal. Ezen a héten iserre járt Jézus és hívogatott, ugyanúgy, ahogykétezer évvel ezelôtt. Amikor hangzik az Ige,mindig hív Jézus magához, elôször vagy so-kadszor talán. Fülöp, Nátánáel, Lévi, Simon,Jakab, János, Tamás és sorolhatnánk a neve-ket, akik kétezer év óta ráépültünk erre azAlapra.

Hallhattunk arról, hogy jövünk Jézushoz

a régi természettel, mint Lévi, és elmehetünkaz újjal, mint Máté. Simon életében láthatjuka szolgálatunkat, szolgálatunk sikertelensé-geit, gyümölcseit. Jakab és János nagyravá-gyása sem áll messze tôlünk. Amikor fél-reértjük Isten országát, szükségünk van arra,hogy az Ige helyre tegye bennünk a dolgokat.Hatalomváltásra van szükség. Tamás maga-tartása is ismerôs, nincs ott, amikor Jézusmegjelenik a tanítványoknak. De sokan el-maradnak a gyülekezetbôl, akiknek ott lennea helyük, akiket Isten ránk bízott! Felelôsekvagyunk a másikért…

Jézusnak van kulcsa mindegyik tanít-vány szívéhez, Ô nem mond le senkirôl,hanem elhívja, formálja és felkészíti az övéit,hogy gyümölcsöt teremjenek. Ô türelmesenvár azokra is, akik most sem ragadták meg alehetôséget. Pedig a boldogság titka az Úr Jé-zussal való áldott közösség. Errôl szól a He-gyi beszédben Jézus, a boldogságról, amitminden ember keres. Sokan egész életükbenhajszolják, keresik a boldogságot, és nem ta-lálják meg. Mert a boldogság forrása Jézus,fogadd el Jézust, és boldog ember leszel. Ez-zel zárult az esti evangelizáció.

EVANGÉLIZÁCIÓTAVASZIJézus tanítványai

címmel

Bustya Dezsô

FASORI HARANGSZÓ 13

LELKI HÁZUNK TÁJA

A délelôtti alkalmak az 1Kir. 21,1–19-bôl, Nábót szôlôjérôl szóltak. Az örökségrôl,amit nem adhatott el Nábót, a kívánságokról,amik gonosz cselekedetre ösztönözték a ki-rályt és feleségét. A véren szerzett birtokról,amit megszerzett a király, a számadásról,hogy számot kell adni mindenrôl, és eljön azÚrtól rendelt idô, amikor minden kiderül.Óriási különbség van a megtagadott vagy le-tagadott bûn között. Mivel „eset” utániemberek vagyunk, a bûnnek büntetése van,nekünk is számot kell adni az életünkrôl.Nagy kegyelem, hogy áll a kereszt. Isten el-küldte Jézust, hogy ne kelljen meghalni örökhalállal, hanem hogy éljünk általa. Ezt azörömhírt hallhattuk egész héten. Ahogyan a230. énekünkben énekeljük: „Áll a Krisztusszent keresztje, elmúlás és rom felett, Krisz-tusban beteljesedve látom üdvösségemet.”

A napokban olvastuk a Bibliaolvasó ka-lauz szerint a Márk evangéliumát. Újra rá-csodálkoztam, hogy Jézus a szolgálatát ho-

gyan kezdte, mit mondott. „Bétölt az idô, éselközelített az Istennek országa; térjetek meg,és higgyetek az evangéliumban.” (Márk 1,15)

Egész héten erre hívott mindenkit Jézusa lelkészen keresztül, ezért van értelme tavaszidején is megállni, evangelizálni. Hisszük,hogy voltak, akik ezen a héten találkoztak Jé-zussal elôször vagy újból.

Hadd biztasson, sürgessen bennünketFüle Lajos szép verse:

Albert Piroska

Siessetek, hamar lejár!Kegyelme már régóta vár.Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.Ma még, ha jössz, elérheted.Ne késs tovább, ne várj tovább,ma kérd Atyád bocsánatát!

Fot

ó: B

erzs

ák Z

oltá

n

KITEKINTÔ

FASORI HARANGSZÓ14

A fasori gyülekezetbôl 2008. május16–21-ig erdélyi kiránduláson vett részt 40fôs csoportunk, s hat nap alatt mintegy 1650km-t tettünk meg autóbusszal. Az utat Lôrin-czi Hunor lelkipásztor tervezte, vezette, s azút során nagy türelemmel és tapintattal, jótájékoztatással látta el feladatát. A lelki táp-lálékot Mezey Tibor lelkipásztor szolgáltatta.Minden este – közeledvén szálláshelyünkhöz– félórás áhítatot tartott számunkra az autó-buszban, amelyet közös énekléssel kezdtünkés fejeztünk be. Az igehirdetések témái „stíl-szerûen” a hegyek voltak, éspedig: a kísértés,a beszéd, a megdicsôülés, a gyötrôdés, aGolgota és a mennybemenetel hegye.

Az elsô állomásunk Nagyvárad volt. Arendelkezésre álló három óra alatt megtekin-tettük a római katolikus székesegyházat, apüspöki palotát, a kanonok sort, a Szt. Lász-ló-szobrot, valamint az Ady-múzeum elôttAdy Endre szobrát. Ezután a Körös partjánsétálva elértük a váradolaszi református tem-plomot, ahol a helyi lelkész fogadta csopor-tunkat. Itt szolgál Tôkés László püspök is, haNagyváradon tartózkodik.

Nagyváradot elhagyva – rövid pihenôk-kel – Tordaszentlászlóra érkeztünk, ahol ma-gánházaknál szálltunk meg, s igen szívélyesfogadtatásban részesültünk.

Másnap Kolozsvárra utaztunk, átkelve aKirályhágón, csodaszép útvonalon, fenyve-sekkel borított hegyek között. Elôször a Há-zsongárdi temetôben tettünk sétát a kolozsvá-ri levéltár fiatal munkatársának vezetésével. Atemetôben számos egyetemi tanár, tudós, köl-tô és mûvész nyugszik, többek között: Apácz-ai Csere János, Szenczi Molnár Albert, KrizsaJános, Dsida Jenô, Reményik Sándor, KósKároly. Utána elsétáltunk a fôtérre megtekin-

tettük a Szt. Mihály plébániatemplomot, Má-tyás király szobrát, amelyet felújítás miattfelállványoztak.

Ezután elsétáltunk Mátyás király szülô-házához, majd megnéztük a Farkas utcai re-formátus templomot. A templom különleges-ségei a reneszánsz szószék és a faragott pa-dok. Itt van az Apafiak fejedelmi sírja, a sír-emléket Kós Károly készítette.

Továbbutaztunk Segesvárra, felmentünka várba, a támfalakkal megerôsített várfalakés bástyák között egy pohár sör mellett kipi-hentük fáradalmainkat. A pihenô után to-vábbutaztunk Székelykeresztúrra, a katolikusegyház által fenntartott szálláshelyre. Vasár-nap istentiszteleten vettünk részt, amelyen azesperes úr hirdette az Igét. Utána meghívástkaptunk a gyülekezeti terem kertjébe, ahol azegyik presbiter névnapját ünnepelték, fánk-kal kínáltak, és borral koccintottunk a testvéritalálkozás örömére. Elbeszélgettünk, majd aSzékely himnuszt elénekelve, elbúcsúztunk.(Egyébként itt töltötte gyermekkorát LôrincziHunor testvérünk.)

Délután Szejkére utaztunk, megtekintet-tük Orbán Balázs síremlékét, majd Far-kaslakán felkerestük Tamási Áron emlékmû-vét, amit Szervátiusz Jenô és Tibor faragottegy hatalmas kvarctömbbôl. Felmentünk afalu másik végére is, Tamási Áron szülôházá-hoz, amely ma múzeum, sok-sok tárgyi em-

Beszámoló erdélyi utunkról

A Békás-szoros

FASORI HARANGSZÓ 15

KITEKINTÔ

lékkel és Zsögödi Nagy Imre kiváló festôrajzaival. Este Székelyudvarhelyen szálltunkmeg – két éjszakát itt töltve – a reformátuskollégiumban, s vacsora után sétát tettünk aszinte teljesen magyar város központjában,megtekintve egy szoborparkot, ahol történel-mi nagyjaink mellszobrai láthatók, továbbáOrbán Balázs emlékmûvét, és a felavatásraváró Székely emlékmûvet.

A következô napon elsô utunk Parajdra,a sóvidékre vezetett, a csoport egy része le-ment a sóbányába. Ezután – talán vala-mennyiünk számára – a legnagyobb élménykövetkezett, átkelés a Görgényi és a Gyergyóihavasokon, fenyvesekkel borított hegyek ésvölgyek között, gyönyörû útvonalon a Gyil-kos-tóig. Félórás pihenô után kapaszkodottfel autóbuszunk a Békás-szoros legmagasabbpontjára, ahonnan gyalog sétáltunk le a hegy-lánc túlsó oldalára. Csodálatos látvány volt ameredek sziklafalak között egy keskeny út,mellette egy gyors folyású patak, amely he-lyenként hatalmas köveken át zubog. Ilyen-kor áhítat fogja el az embert, hogy milyencsodálatos természeti szépségeket teremtettaz Úr. Rövid pihenô után visszatértünk Szé-kelyudvarhelyre.

Kedden Szovátán, a híres fürdô- és üdü-lôhelyen keresztül Marosvásárhelyre érkez-

tünk, ahol dr Bustya Dezsô nagytiszteletû úrfogadott és kalauzolt bennünket. Végigsétál-tunk a fôtéren, megtekintettük a Kultúrpalo-tát, a Teleki tékát, a Két Bolyai szobrát, vala-mint a vártemplomot. A Kultúrpalota színesmajolikatetôzete már messzirôl látszik, lép-csôházában üvegfestményekrôl Petôfi, Kos-suth, Jókai tekint ránk. A palota földszintjénnagy hangversenyterem van, s az épületbentalálható a képzômûvészeti múzeum és a vá-rosi könyvtár. A falakkal és bástyákkal öve-zett vártemplomban választották 1704-ben II.Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. Ma-rosvásárhely után visszatértünk elsô szállás-helyünkre Tordaszentlászlóra.

Kirándulásunk utolsó napján Körösfô ésBánffyhunyad útbaejtésével, délután megér-keztünk Budapestre. Körösfôn megnéztük afallal körülvett református templomot, amely-nek nagyon szép kazettás mennyezete, fábólfaragott hatalmas csillára és szószéke van, afalakat és a padokat pedig mûvészi kalotasze-gi hímzések díszítik.

Befejezésül annyit, hogy nagyon szép ésélményekben gazdag utunk volt. Mindenüttszívélyesen és szeretettel fogadtak, szállá-sainkon bôséges vacsorával vártak, s gazdagreggelivel és úti csomaggal bocsátottak el.Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy cso-portunk az út során testvéri közösséggé ala-kult, s hogy fogta kezünket, velünk volt, ésvalamennyien egészségesen tértünk haza.Köszönjük az út szervezését az egyházközségvezetôségének, amelyre bizonyára valameny-nyien szívesen emlékezünk vissza.

Végül egy személyes megjegyzés: alkal-mam volt három-négy helyi magyar emberrelbeszélgetni, s visszaemlékezve Csiha Kálmánpüspök úr evangelizációjára, kötelességem-nek éreztem, hogy bocsánatot kérjek tôlük2004. december 5. miatt.

Kádár LászlóA Farkas utcai templom Kolozsvárott

FASORI HARANGSZÓ16

LELKI HÁZUNK TÁJA

Április 18.: Fiatalok konfirmációi vizsgájaÁprilis 20.: Ifjúsági istentisztelet LôrincziHunor lelkipásztor szolgálatával: „Gazdál-kodj okosan!” – I. Pénzügyeinkrôl címenÁprilis 22–24.: Végh Tamás lelkipásztorevangélizációs sorozatot tartott Csillag-hegyenÁprilis 23.: Csépe Andrea misszionáriustestvérünk bizonyságtétele a bibliai közössé-gi óránÁprilis 27.: Konfirmációi istentiszteletMájus 4.: Anyák napi istentisztelet (de.) észenés áhítat (du.) dr. Bustya Dezsô lelki-pásztor szolgálatávalMájus 5–9.: Pünkösdi elôkészítô és evan-gélizációs sorozat dr. Bustya Dezsô erdélyilelkipásztor testvérünk délelôtti és délutániszolgálatávalMájus 10–11.: Pünkösdi ünnepMájus 11.: Az evangélikus templom mellettfelavatták a reformációi parkot és emlék-mûvetMájus 17.: Hangversenyt adott templo-munkban a Tetraversi fuvolanégyes, VéghTamás szolgált IgévelMájus 18.: Ifjúsági istentisztelet BölcsföldiAndrás lelkipásztor szolgálatával, „Próbáljmeg lazítani!” – A pihenésrôl és a szórako-zásról címmel

Május 31.: IV. fasori kosárlabda-bajnokságJúnius 1.: Pataki András Dávid lelkipásztor abiatorbágyi Magyar Belmisszió Szolgálatcsendes napján szolgált igehirdetéssel és elô-adássalJúnius 1.: Zenés áhítat volt Mezey Tibor ige-szolgálatával, Pálúr János orgonajátékával Június 9–16.: Papendrechti holland testvér-gyülekezet tagjainak látogatása, jún. 9–13. kö-zös csendeshét Biatorbágyon Cselényi László,Hans Maas és Végh Tamás szolgálatávalJúnius 15.: Hans Maas holland lelkipásztortestvérünk szolgált a juliannás évzáró isten-tiszteletünkönJúnius 15.: Tahi tábornyitó családi napJúnius 15.: Ifjúsági istentisztelet Cs. NagyJános budakalászi lelkész szolgálatával,„Gazdálkodj okosan!” – II. IdôbeosztásunkcímenJúnius 18.: Ede Luz és Sipos Gyöngyvérmisszionárius házaspár szolgálata a bibliaiközösségi óránJúnius 28.: Pálúr János orgonahangversenyea Nemzetközi Presbiteri Konferencia kere-tében, Végh Tamás szolgálatávalJúnius 29.: A Nemzetközi Presbiteri Kon-ferencia záróistentisztelete zajlott templo-munkban, dr. Bölcskei Gusztáv püspök ige-szolgálatával

A LEGUTÓBBI HARANGSZÓ ÓTA TÖRTÉNT

FASORI HARANGSZÓ

LELKI HÁZUNK TÁJA

17

Június 30.–júl. 5.: Családos hét Tahiban,Végh Tamás fasori és Végh Miklós szolnokilelkipásztorok szolgálatávalJúlius 7–12.: Nagyok Kincskeresô táboraTahiban Dévai-Józsa Gábor szolgálatávalJúlius 14–20.: A Timóteus ifi és a pasarétiSámuel-kör közös csendes hete Tahiban,Csere Mátyás pasaréti és Pataki AndrásDávid fasori lelkipásztorok szolgálatávalJúlius 21–26.: Fiatal konfirmáltak csendeshete Tahiban Bruckner László és PatakiAndrás Dávid igeszolgálataivalJúlius 21–26.: A Picifi csendes hete Szarva-son, Lôrinczi Hunor és Székely Gábor szol-gálatávalJúlius 27–augusztus 3.: Honismereti táborKôszegen, Mezey Tibor szolgálatávalAugusztus 3–9.: Házaspáros családi hétNagybörzsönyben dr. Tolnay Lajos, PálúrJános és Pataki András Dávid igeszolgá-lataivalAugusztus 7.: A japán rádió és televíziókórusának hangversenye volt templomunk-banAugusztus 7.: Pálúr János hangversenytadott a nagybörzsönyi evangélikus temp-lombanAugusztus 8.: Végh Tamás igeszolgálata abalatonszárszói ifjúsági konferenciánAugusztus 11–16.: Kicsik Kincskeresô tá-bora, Végh Tamás vezetésévelAugusztus 31.: A Julianna iskola és Csip-kebokor óvoda évnyitó istentiszteleteSzeptember 6.: Tábori hálaadó napLôrinczi Hunor fasori és Szénási László tahilelkipásztor igeszolgálatávalSzeptember 7.: Zenés áhítat Mezey Tiborigeszolgálatával, Pálúr Jánor orgonajátéká-valSzeptember 13.: Nôi csendes nap gyüleke-zetünkben, dr. Tolnayné Csattos Márta ige-szolgálatával

A ZENÉS ÁHÍTATOK és az

OKTÓBERI HANGVERSENYMÛSORA

Szeptember 7., vasárnap 17 óraNégy fejezet a Zsoltárok könyvébôl

Mezey Tibor, Pálúr János

✽ ✽ ✽

Október 5., vasárnap 17 óraBrahms:

Egy német Requiem a Szentírás szövegévelErkel Ferenc Vegyes kar

és a Psalterium Hungaricum kórus Pálúr János

✽ ✽ ✽

Október 18., szombat 18 óraKovalszki Mária zongorakoncertje

Beethoven: 12 variáció Handel Júdás Makkabeus címû

oratóriumának egy témájáraBach–Kodály: 3 korálelôjáték

Liszt: Vallée d’Obermann Beethoven: g-moll szonáta Op.5.No.2.

Közremûködik: Rohmann Ditta (gordonka)

✽ ✽ ✽

November 2., vasárnap 17 óra Debreceni Kollégiumi Kántus

Berkesi Sándor

✽ ✽ ✽

December 7., vasárnap 17 óra Orgonazene Adventben

Pálúr János

INTERJÚ

FASORI HARANGSZÓ18

– Miért döntött úgy húsz éve, hogy el-hagyja a szülôföldjét?

– Csaknem lehetetlen néhány mondat-ban összefoglalni. Hosszú-hosszú évek érzé-seit, tapasztalatait, azok egymásra rakódását,s a folyamatot, amely megérlelte az elhatáro-zást, nem lehet néhány tômondatban vissza-adni. Az áttelepülés életem jelentôs döntésevolt, talán a legjelentôsebb, amely érintette acsaládomat, az életemet és egész jövômet.Negyvennyolc éves voltam, tele munkakedv-vel, tervekkel, most már nyugdíjas vagyok, sazok a hullámok, amelyek befolyásoltak, má-ra elcsendesedtek. Erdélyben születtem, ésErdélyben töltöttem el életem jelentôs részét,minden oda kötött. Amikor a diktatúra, a ma-gyartalanítási politika, a terror legkeményebbéveiben ismerôseim és barátaim kezdtek ki-szállingózni az országból, kezdtek áttelepülniMagyarországra, fennhangon mondtam: énsoha. Soha nem juthatok el oda, hogy a szülô-földemet elhagyjam. Nem lehet olyan ok,nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy eljöj-jek.

– És mégis.– Igen. A 80-as évek közepén hivatalo-

san nyújtottam be a kérelmet, nem szöktem,

nem disszidáltam. Nem volt könnyû kivárniaz eljárás végét, két évig tartott, 1988. no-vember 20-án hagytuk el Erdélyt a családom-mal. Megaláztatások során mentem keresztül,naponta kellett szembesülnöm azzal, hogymásodrendû állampolgár vagyok, jogfosztottállapotban élek, nem beszélhetek szabadon azanyanyelvemen, s nem írathatom a gyerme-kemet olyan iskolába, ahol anyanyelvén ta-nulhat neki tetszô mesterséget. Olyan ország-ban éltem, ahol örökké figyelték az embert,rajta volt a Securitate szeme. Hosszú idônkeresztül határozottan vallottam, nem csaphatmeg a kitelepülés szele, szándékaimtól mesz-sze áll, hogy elmenjek, hogy megfutamodjak,hogy otthagyjam a közösséget, melyhez tar-toztam, de 1985-86-ban a nyomás, a meg-alázások, a visszautasítások sora kikezdte azegészségemet. Éreztem, ôrültségeket fogokelkövetni, jobb, ha ettôl a családomat meg-kímélem. Nem gazdasági menekült voltam,az anyagiaknak semmi köze nem volt a lépé-semhez.

– Azt tervezte, hogy Kanadábamegy…

– Ha nem kaptam volna hivatalos enge-délyt, akkor Ausztriából már nem mentem

„Hit nélkül nem tudtam volna megmaradni”Hosszú évtizedek meghurcoltatása után 1988-bantelepült át Marosvásárhelyrôl családjával RétiÁrpád színmûvész, s Egerben telepedett le, ahol aGárdonyi Géza Színház társulatához szegôdött. Aversmondás kamaszkora óta „nagy szerelme”,elôadóestjei ismertek és kedveltek nem csak idehaza,hanem a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken,Ausztriában, s természetesen otthon is, ha haza-látogat Erdélybe. Versmondásával már többszörmegörvendeztette a fasori gyülekezetet. – A hit aderôt, hogy átvészeljem a nehézségeket – vallotta megRéti Árpád, az egri református gyülekezet presbitere.

Réti Árpád színmûvész

FASORI HARANGSZÓ 19

INTERJÚ

volna haza, s kérelmeztem volna a tengeren-túlra a kivándorlást. Olyan álmokat dédelget-tem, hogy majd kanadai magyaroknak szer-vezek színházat, s tartok irodalmi esteket. Azutolsó csepp a pohárban az volt, amikor aMarosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójaközölte velem, nem mutathatom be fiatalok-nak a János vitézt. Sem iskolákban, semmásutt. Megtanultam a mûvet, s másfél évenát vártam, hogy engedélyezzék, erre jött a vá-lasz: nem. Éreztem, itt most már minden sza-kad, így élni tovább nem lehet. Egy idô utánaz emberben megtörik a dac. Ragyogóan fo-galmazták ezt meg erdélyi származású nagyköltôink, köztük Reményik Sándor A temp-lom és iskola címû versében. „Ti nem akartoksemmi rosszat, Isten a tanútok reá, de nin-csen, aki köztetek e szent harcot ne állaná,ehhez Isten mindannyitoknak vitathatatlanjogot ád, ne hagyjátok a templomot, a temp-lomot s az iskolát.” De idézhetnék másokat is,Dzsida Jenôtôl Király Lászlón át KányádiSándorig.

– A Kányádi Sándor költeményeibôlösszeállított elôadóestjét még Marosvásár-helyrôl hozta, már akkor is megvolt, sazóta járja vele az országot.

– Magam sem akartam elhinni, hogy ek-kora siker lesz. Szkeptikus barátaim óvtak:amikor elôször jelentkeztem vele a másodikkerületi mûvelôdési házban, azt mondták, jó,ha 40-50 látogatót vonz. Kétszázötvenen jöt-tek el, szét kellett húzni a függönyöket, hogyakik nem fértek be, azok is lássanak, hallja-nak. Jancsó Adrienn is ott volt, gratulált, smeghívott a Várba, az általa szervezett elô-adó-sorozat egyik vendégeként.

– A színpadi, elôadói estek sikere mel-lett mit tapasztalt a civil életben?Teljesültek a várakozásai?

– Bár az akadályoztatások megszûntek,azáltal hogy szabadon beszélhettem magya-

rul, kiderült, ez nem az a világ, nem olyan vi-lág, mint amilyenre számítottam. Itt is megkell harcolni, ha magyar akar lenni valaki,vagy vállalni akarja a magyarságát. Nem amelldöngetô magyarkodásról beszélek, ha-nem arról a tudatról, hogy jó ennek a közös-ségnek a része lenni. Döbbenten tapasztal-tam, s tapasztalom azóta is, hogy az általánoskulturális színvonal iszonyú mélységben van.Az emberekben nincs ellenállás, nincs szem-befordulás, nincs nemzeti öntudat, elfogadjáka butítás rendszerét, az igénytelenség életfor-máját, s errôl még csak nem is tehetnek. Tu-dom, hogy szerte a világon ez a folyamat zaj-lik, de engem közelrôl érint, égeti a tudato-mat, a bôrömet, a lelkemet.

– A nehézségek közepette a hit aderôt?

– Igen. Otthon is templomba járó embervoltam, az egyháznak akkor nagy szerepevolt a fennmaradás, a nyelvôrzés, a közösségitudat erôsítésében. A templomban gyûltekössze az emberek. Együtt voltak, s az anya-nyelvükön hallgatták az Igét. Isten-keresôember vagyok, ez a kapaszkodóm, a segítsé-gem. Egerben jelentkeztem a református lel-késznél, aki késôbb elmesélte: amikor meg-tudta, Erdélybôl települtem át, arra gondolt,ez az ember kérni jött valamit, siránkozni fog.Meglepve hallgatta, semmit a világon nemkérek, ehelyett felajánlom a munkámat, aszolgálatot, a tapasztalataimat. A hitélet olyanerôt adott, amelynek segítségével át tudtamvészelni az elsô éveket. Mert más itt a szín-házban a játékstílus is. Megrökönyödve hall-gattam a rendezôt, aki azt mondta, „Nyomjada rizsát, nyomjad, nyomjad!” Úgy értette,hogy gyorsan mondjam a szöveget. Közbe-szóltam, ha gyorsan mondom, nem érti a kö-zönség. Nem érdekes – felelte – majd a végénlesz egy mondat, azt feldobjuk, s meg fogjákérteni. Én ezt nem így tudom – vitatkoztam.

INTERJÚ

FASORI HARANGSZÓ20

ÚJ IFICSOPORTPéntekenként találkoznak

A közönség kíváncsi minden egyes szóra,minden egyes kötôszóra is, a mi nyelvünkgyönyörû, miért fosztjuk meg a hallgatósá-got, a nézôt, hogy ússzon, hogy tobzódjon,hogy lubickoljon ebben a csodálatos nyelv-ben. Sok vitám volt az itteni rendezôkkel,volt, aki szeretett, volt, aki mellôzött, s bizonynekem is engedményeket kellett tenni a közösmunka érdekében.

– A fasori templomba hogyan került?– Budapesten a VII. kerületben van a

lányom lakása. Télen többnyire itt tartózko-dunk. Kerestem egy templomot, ez volt a leg-közelebb, s csodálatos volt felfedezni, hogy afôváros talán legszebb református temploma.Ami ennél is fontosabb, hogy itt egy gazdag,élô közösség van, több száz ember jön elegyszerû vasárnapokon is, ünnepekkor pedigzsúfolásig tele. Amikor ezt tapasztaltam, aztmondtam, itt a helyem.

Cseke Hajnalka

Az idén elôször gyülekezetünk ingyenes tábort hirdetett Tahiban a tavasszal konfirmált fiatal-jainknak. Április 27-én 31 fiatal tett konfirmációi fogadalmat templomunkban, közülük csaknem húszanéltek a nyári tábor lehetôségével. A konfir-mációi tanfolyamot Végh Tamás lelkipásztorvezette, és Lôrinczi Hunor lelkipásztor volt asegítségére, a nyári tábor vezetôje BrucknerLászló volt, lelkésze pedig Pataki AndrásDávid. (A jobb oldali képen a fiatalok és atábor vezetôi hálát adva énekelnek a táboráldásaiért.) Gyülekezetünk nagy örömére acsapat egy új ifjúsági csoportot alkotvaegyütt marad, és péntekenként találkozikBruckner László és Pataki András Dávid ve-zetésével.

FASORI HARANGSZÓ 21

ISTEN TÁBORAI

Istennek hála, gyülekezetünk JézusKrisztus ébredô-épülô gyülekezete. Alkalma-ink ismeretében, az Ige tükrében azt is meg-láthatjuk, mennyire imaközösség, bizonyság-tévô közösség, mennyire diakóniai, illetve lel-kigondozói közösség ez a keresztyén gyüle-kezet. A maga szerény lehetôségeivel újsá-gunk is segítség lehet ennek felismerésében.Most is ezen munkálkodunk, amikor a hitta-nos táborok életére vetünk egy pillantást.

Ez volt a tizennegyedik kincskeresônyarunk – s bizton mondhatjuk: a gyerekek aLélek által egyengetett ösvényeken érkeznekközénk. Többségük megkeresztelt, reformá-tus kisdiák, illetve konfirmandus ifjú. Atáborozók felét minden évben juliannás tanu-lók teszik ki. Sokan élô hitben járó családok-ból jönnek. Olyanok táboroznak velünk, akikvasárnapi iskolai alkalmakra, gyermek-evan-

gélizációkra járnak, akik rendszeres látogatóia gyermek-istentiszteleteknek. Vannak, akikitt találkoznak elôször az Úr Jézussal – ésolyanok is, akik itt adják át a szívüket Ôneki.

(A gyermekmegtérések sokkal ôszintéb-bek, mint bármely más korosztályé – írjaSpurgheon –, kevesebb a visszaesô, és hosszútávon kitartóbbak. Azokról van szó, akik agyülekezet vigyázó szeme elôtt vannak.)

A táborban megvalósított gazdag prog-ramok és az Isten Igéje melletti elcsöndese-dések, imádságok, beszélgetések, énekléseksorában minden nap megtaláltuk az igazi lelkikincseket. A mögöttünk hagyott közel másfélévtized kincsei közül valók: a szeretet, a hû-ség, a bizalom, a reménység, a barátság, a bá-torság, a békesség, a bölcsesség, az elhívás, agondoskodás, a hitvallás, az odaadás, azimádkozás, az irgalmasság, a próbatétel, a

„Aki elkezdte bennetek a jó munkát”Kincskeresô táborozásunk örömeirôl

A „kicsik” Dóri „nénivel”

FASORI HARANGSZÓ

ISTEN TÁBORAI

22

szabadság, a tisztaság; Isten Igéje és a Lélekgyümölcse.

Péter apostol életével másodízben fog-lalkoztunk az idén – ámde azt a folytonnyüzsgô, izgô-mozgó Pétert, akit mindigJézus közelében láthattunk, más emberkéntismerhettük meg, mint tavaly. Most azt fi-gyeltük, mire tekintett Péter, és fokozatosanfelfedeztük, hogyan munkálkodott a Lélek ô-benne – majd ôáltala. A Kincskeresô hét címe

is így hangzik: Péter a misszióban. A mai re-formátus kegyességi gyakorlatunkban célsze-rû megkülönböztetni a missziót az evan-gélizációtól. Barth Károly nyomán úgy fogal-mazhatunk, hogy az evangélizáció az alvógyülekezet ébresztése: „Serkenj föl, aki alus-zol, és támadj fel a halálból, és felragyogtenéked a Krisztus!” (Efézus 5,17). A misz-szió pedig az alvó világ ébresztése a felébredtgyülekezet bizonyságtétele által, „Mert ateremtett világ sóvárogva várja az Istenfiainak megjelenését” (Róma 8,19). Legyenrá hitünk, hogy ezek a bizonyságtévô lelkektöltekeznek, Isten fiaivá formálódnak gyüle-kezetünkben, alkalmainkon, csendes hetein-ken – így a kincskeresô táborainkban is!

Az elsô történetben – „Nem ismeremÔt!” – Péter megtagadta Jézust. Csak önma-

gára nézett: vele mi lesz? Nem látott túl ön-magán, szerette a maga életét, s nem látta Jé-zust. A fordulat akkor következett be, amikora fôpap udvarán Úr Jézusra tekintett: az Ô pil-lantásában látta meg igazán önmagát. Arany-mondásul a 2Timótheus 2,13 Igét választot-tuk, amelynek üzenete: Isten a mi hûtlen-ségünk ellenére is szeret bennünket.

„Szeretsz-é engem?” – teszi fel Jézus akérdést a Tibériás-tengernél. Péter itt ôszintén

önmagára tekintett, és már nemféltette önmagát. A feltámadottÚr visszaállította ôt pásztori tisz-tébe. Az aranymondás Igéje –Ézsaiás 43,18-19 – arra emlé-keztet, hogy Jézus szeretete hû-séges szeretet. „Nem tehetjük”–mondja Péter a fôtanács elôtt –, sebben a nagy jelentôségû, nagysodrású eseménysorban már Jé-zusra tudott nézni, el tudta felej-teni önmagát, mert betöltötte ôt aSzentlélek. Tele volt a szíve ö-römmel, Jézus szeretetének örö-

mével. Az örömhírt, az evangéliumot adtatovább. Ha hitünket megvalljuk, bûneinketmegbánjuk, új életet ad a Szabadító. Azaranymondás – 2Korinthus 5,17 – igei üze-nete is arra mutat, hogy Jézus Krisztus által újteremtés lehetünk.

A negyedik napon Kornéliusz századostörténete kapcsán találkozhattunk Péterrel.„Semmiképpen sem, Uram!” – mondta, mertelôször a törvényre nézett. Szeretett volnaugyanis mindenben megfelelni Istennek. Ám-de legyôzetett, és Jézus által meggyôzetett.Meglátta Isten megtisztító hatalmát, és meg-értette az Ô üzenetét, amely minékünk is szól.

Istennek ugyanis nemcsak a választottnépbôl, hanem minden népbôl vannakgyermekei. Aranymondásul az 1Timótheus2,4 Igét választottuk.

A „nagyok” Márti nénivel

FASORI HARANGSZÓ 23

ISTEN TÁBORAI

Péter kiszabadításának történetére cso-dálkozhattunk rá az ötödik napon.

„.. és kövess engem!” – szólt hozzá Istenangyala ebben az izgalmas szabadítástörté-netben. Ô pedig önkéntelenül engedelmeske-dett. Az apostol a szabadítóra nézett. Mi is aSzabadítóra tekintünk – miután felismertük,hogy rabok vagyunk, foglyok vagyunk: rab-szolgái a bûnnek. Csak Jézus Krisztus szaba-díthat meg valóságosan. Aki Istenre bízzamagát, annak sohasem kell csalódnia. Arany-mondásunk a János 8,36 igevers volt.

Bizony, ezen a nyáron is megsegítettbennünket a mi Urunk. A két turnusba szer-vezett táborban nyolcvankilenc kincskeresôtbízott reánk – akik közül ötvenketten a Juli-anna Református Általános Iskola tanulói. Akicsiknél tizenhatan, a nagyoknál tizenkettenszolgáltunk. Az azonos tematikát az életkorisajátosságok figyelembe vételével dolgoztukfel úgy, hogy a csoportos foglalkozást beve-zetô tanítás elôzte meg a nagyoknál – éséneklés mindkét táborban. A reggeli áhítatok-ban és a délutáni programok megvalósításá-ban szintén voltak eltérések. Így a kicsik iz-galmas történeteket hallgattak Dávid királyéletérôl. A nagyok pedig a szívünket, hitünketveszélyeztetô hamis nézetekrôl és azokkivédésérôl, elhárításáról tanultak, beszélget-tek. Ezt követôen szép rendben Jézus Krisz-tus keresztjéhez járultak, és egy elôre elkészí-tett szív formára írva kérésüket, imádságukat,élô Igéjüket hozták oda. Felolvasták, magya-rázták azokat; majd a válaszként kapott Igét isfelolvasták az egész tábor elôtt. Elsô napon avezetôk, a következô napokon az egyes cso-portok tették meg ezt az utat. E megható, fel-emelô, ünnepélyes pillanatok sora formáltaaz egész tábort. Komolyan vették, készültekrá, utána pedig különvonulva megbeszélték ésimaközösséggel zárták le bizonyságtételüket.

A tábor nagy nyeresége, hogy különö-

sen gazdag forrásokból táplálkozott. Az egyikilyen forrás a Biblia éve. A kincskeresôk istudták ezt, s úgy „szoríthatták szívükhöz”Bibliájukat, hogy megtalálták benne az ôketmegszólító Igét, amely formáló erôként mun-kált tovább ôbennük. A kisebbek is szívesenforgatták a Szentírást, a nagyobbak pedigmind jobban eligazodtak az Ószövetség és azÚjszövetség könyvei között, bibliaismeretük,szövegértésük szépen fejlôdött.

A másik forrás is örömforrás, hiszen anagyok tábora a Filippi levél lelki vezetésemellett valósította meg programját. Belôlemerítettünk a vezetôi beszélgetéseken, a taní-tásokon, a reggeli és az esti áhítatokon – csak-úgy, mint az egység megteremtése, a figye-lem és a fegyelem megtartása ajándékának el-kérésekor. Megláttuk, hogy tele van az apos-tol szíve örömmel, és minket is örömre akarbuzdítani. Aztán meghallottuk a jó hírt – ésmeg is köszöntük –, hogy „aki elkezdtemibennünk a jó munkát, elvégzi a KrisztusJézusnak napjára” (Filippi1,6). Bizony, nagyígéret ez és nagy reménység. „Köszönömnéked, Úr Jézus az én búzaszem-életemet!Hiszem: megáldod azt, és adsz növekedéstnap mint nap. Kérlek, így tégy engem továb-bi áldások forrásává környezetemben!” Szív-formán írott imádságomra szívemig érôválaszt kaptam: „Az Isten szeretet; és aki aszeretetben marad, az Istenben marad, és azIsten is ôbenne” (1János 4,16). Ámen!

Dévai-Józsa Gábor

Ifiseink zenélnek

FASORI HARANGSZÓ24

BIZONYSÁGTÉTEL

A nagybörzsönyi családos hetek mindenévben várva várt finomsága a helyben sütöttbörzsönyi lepény: tojásos, tejfölös krémmelmegkent kelt tészta, tetején pirított szalon-nakockák.

Lássuk hát, mibôl is állt össze idén azízletes börzsönyi lepény!

Elôször is elszántság: Merjünk-e elin-dulni egy négy és fél hónapos, amúgy jókedélyû kisbabával táborozni? A mérleg nyel-ve már kimozdulni látszott a nem felé, amikornagyobb gyerekeinknél is puhatolózni kezd-tünk: Mi lenne, ha idén mégse mennénk?Igaz, hogy mindannyian jól éreztük magun-kat, de már kétszer voltunk.... A két szemre-hányó szempár és a méltatlankodó hangsúly-lyal nekünk szegezett kérdés: „Akkor nemfogunk patakozni???" – visszabillentette amérleg nyelvét, és ezen felbátorodva kiadtuka jelszót: Pakolás!

TÉSZTAMásodszor, a tészta, amely többféle

alapanyagból állt össze: Reggeli gondolat-ébresztôként Pálúr János választott egy-egyfogalmat (boldogság, irigység, szeretetéhség,megelégedettség, idô), majd néhány mondat-ban bravúrosan összefoglalta, mit tanít ezek-rôl a Biblia.

Délelôttönként Tolnay Lajos elôadásáthallgattuk az életátadásról, elhívásról ésküldetésrôl. Hat ember és Jézus életének egy-egy epizódján keresztül Isten elhívásánakkülönbözô oldalait néztük meg. Isten meg-érintheti elhívottjainak gyenge, megsebzettpontját, így téve képessé ôket a szolgálatra(Jeremiás); felelôs döntéseinken keresztüléletünk átadása is elômozdíthatja Isten ter-vének megvalósulását (Ruth); egyéni elhívá-sunkon túl mint házaspár is kaphatunkIstentôl küldetést, mint például Akvila ésPriszcilla, akik az evangélium hirdetéséneknélkülözhetetlen háttérszolgálatát végezték(Pálnak szállást adtak, Apollós tévedésétkiigazítják). Isten elhívása azonban nem csakszemélyünkre, hanem szellemi, érzelmi,anyagi javainkra is kiterjed (Zákeus). És azutolsó elôtti nap azon is el kellett gondolkod-nunk, merjük-e Istenre bízni gyermekeinkjövôjét, hisszük-e, hogy Isten ôket is megakarja és tudja szólítani (Anna, Sámuel).Legvégül az elhívás isteni perspektíváját lát-tuk Jézus fôpapi imájában, aki az elküldötttanítványai közti egységért könyörgött.

TOJÁSOS FELTÉTHa mindez megvan, jöhet a lepény

krémes része, a tojásos feltét: mi mindent

BÖ R Z S Ö N Y I L E P É N Y

FASORI HARANGSZÓ 25

ISTEN TÁBORAI

idesorolunk, amitôl számunkra felejthetetlenízû a nagybörzsönyi hét. A beszélgetések,annak minden fajtája: a csoportos, ahol ugyannem mindig közeli barátok ülnek össze, demégis ôszinte és tartalmas – és sajnos nagyonrövidre szabott – órát töltünk együtt másiknégy házaspárral; a spontán (fôleg síró kis-babával sétáló anyukák, szemükben felcsil-lanó reménnyel: megyünk egyet sétálni?Hátha...), amikbôl aztán barátságok is szület-nek, a felületes kapcsolatok elmélyülhetnek.A délutáni sportalkalmak: tollasbajnokság,focikupa, meg egy számomra ismeretlengolyógurigató játék (fôleg apáknak és fiaik-nak). A kemencei strand (amirôl a lányunkazt gondolta, hogy a medence alakjára utal), aRizikó, és a balul sikerült családi kirándulá-sunk Drégelypalánkra; amirôl azt hittük,hogy „itt van a közelben, hamar megjárjuk”.Hát tényleg megjártuk… Vacsora elôttnegyedórával még csak a hegy lábánálvoltunk. Arra már végképp nem maradt idô,hogy felmásszunk a várromhoz, ehelyett – ahegy lábánál pihenô turisták legnagyobbmegrökönyödésére – letekertük az ablakot, éslefényképeztük a tájékoztatót, aztán szágul-dottunk vissza. Gyanítom, azóta elrettentôpéldaként említik az autós turistákat…

SZALONNAÉs ne feledjük a pirított szalonnát a tete-

jérôl: gyerekeinknek attól ízes a lepény, ha ôkis tartalmasan töltik az idôt. A nagyok Pálapostol missziói útjait tanulmányozták. Az atotókérdés volt a lányunk kedvence, amely-ben el kellett döntenie, miért ment Pál apostolMáltára: A/ Üzleti útra. B/ Nászútra. C/Missziói útra. Amikor pedig a fiam elsô napbetoppant a szobába pajzzsal a kezében, mégDávidra gyanakodtam, de péntekre a fiunkmár felöltötte Isten minden fegyverét, még asarut is! Ilyenkor csak ámulok, és hálás va-

gyok az ügyes kezû, ötletes, szívvel-lélekkeltanító fiataloknak és a tapasztaltabb hitok-tatóknak. Az is átmelegítette a szívemet,ahogy a legkisebb gyerekeket olyan szeretet-tel vették körül a vigyázók, hogy nyugodtanment minden anyuka az áhítatra.

KEMENCEVégül a lepényt betoljuk az izzó kemen-

cébe. Ha valaki végighallgatta esténként Pata-ki András Dávid magyarázatát Jakab levelé-rôl, annak hamar melege lett. Jakab keresz-tyén életünket vizsgálja könyörtelen logiká-val: Van-e valódi hitünk? Ugyanis cselekede-teink, reményeink, aggodalmaink mind lelep-lezik, milyen istenképünk van. Életünkön ke-resztül a láthatatlan Isten válik láthatóvá.Helyt állunk-e a kísértések közt? Mert a ben-nünket ért próbatétel felszínre hozza valódiénünket. Nem vagyunk-e személyválogatókakár a gyülekezeten belül is? Miközben Istena megvetettek mellé áll, és alkalmatlanokonkeresztül is véghez viszi akaratát. Miként vi-seljük el más ember anyagi jólétét? Jakab vá-lasza a jómódúakat és a szegényeket is helyé-re teszi.

Ezen a héten Isten mindent megadott,amire szükségünk volt ahhoz, hogy ne ugyan-úgy jöjjünk el, mint ahogy odaérkeztünk. Asok finom összetevô, a forró kemence mindegy célt szolgált, hogy mi „jó illat legyünk azÚrban”.

Kovács László–Lázár Viktória

Fot

ók:

D. M

.

BIZONYSÁGTÉTEL

FASORI HARANGSZÓ26

Idén az ifjúsági hetet a pasaréti Sámuelifivel tölthettük el. A hetet Pataki András Dá-vid és Csere Mátyás vezették. A témája ezvolt: „Mit vinnél magaddal egy mentôcsó-nakban?”

Azt hiszem, mindkét ificsoport nevébenmondhatom, hogy a téma igen elgondolkod-tató volt, hiszen egyikünk sem mondhatta elmagáról, hogy ô biztosan tudná, ilyen hely-zetben mit tartana a legfontosabbnak. Ígyszinte mindenki mást vitt volna magával –legalábbis úgy tûnt, egészen a hét elejéig. Ahét közepére kirajzolódott a lényeg: engedel-messég Istennek. Ez a „csomag” látszólagkönnyû, mégis a legnehezebb életünk bárme-lyik „zsebébe” beletenni, és magunkkal vinni.Pedig az élet adta helyzetekben bizony a leg-nagyobb hasznát az Úrnak való engedelmes-ségnek vesszük. Hiszen egy mentôcsónaksem ér sikeresen partot kapitány nélkül, szük-ségünk van irányításra és vezetésre. Életünkegyik legnagyobb harca elengedni a magunkalkotta ötleteket, megoldásokat, amelyekkelmindig be akarunk segíteni a mi Urunknak,és inkább Ôrá hallgatni.

A hét minden estjén részünk lehetettegy-egy csodálatos bizonyságtételben, amitfelváltva pasaréti és fasori testvéreink tettek.Szinte mindenki az engedelmesség harcáról

beszélt, illetve arról, hogy mennyire más dön-téseket tud hozni egy hívô ember. Természe-tesen a héten bôvelkedhettünk a jobbnál jobbprogramokban. Lux Andris túrára vezetettbennünket, amit gyönyörû idôben tehettünkmeg, úti célunk a Vörös-kô volt. Számhábo-rúztunk is, amit tényleg teljes átéléssel ját-szott mindkét csapat, mindegyikünkbôl kibújta kalandor, és a végsôikig harcolt a gyôzele-mért. Persze nem múlhatott el nap foci nél-kül, a meccsek nyomai mindkét ifi tagjainmeglátszódtak…

A hét legemlékezetesebb játéka mégisaz volt, amikor négy ív levélpapírból és ötszívószálból kellett egy olyan erôdítménytfelépíteni, amelyre ha egy méter magasrólráejtünk egy tojást, az nem törik el. Mindencsapat szinte tökéletes leleményességgeloldotta meg a feladatot, hiszen csak egy tojástört el – biztos már eleve repedt volt…

A hetet tábortûzzel zártuk, amiben – azthiszem – Salamon segédkezett a legtöbbet,hiszen ô volt az, aki a legnagyobb kedvveldolgozott azon, hogy a tûz el ne aludjon.

Mindannyiunk nevében elmondhatom,hogy élményekben gazdag hetet tölthettünkel együtt a pasaréti testvéreinkkel, és remé-lem, hogy lesz folytatás!

Kovács Ivett

EGY CSÓNAKBAN

Közös fasori–pasaréti ifjúsági hét

FASORI HARANGSZÓ 27

ISTEN TÁBORAI

Az idén már kilencedik alkalommalgyûlt egybe a kárpát-medencei református if-júság egy kis csapata Mezey Tibor lelkipász-tor vezetésével, ezúttal Kôszegen. Július 27-én Veres János kôszegi lelkipásztornak aGyôzelmes jelrôl, a Keresztrôl szóló áhítatá-val kezdôdött el a vendégjárásunk. A reggelek„túrával” indultak, mint ahogy a tábor Igéjehívott: „Szemeimet a hegyekre emelem, mertonnan jô az én segítségem”. Ezeket a „tú-rákat” Unger Károly vezette. Izgalmas utakattettünk az Ararát, Mórija, Refidim, az Olajfákhegye, a Kármel és a csúcsok csúcsa, a Gol-gota bebarangolásával. Utána naponta elin-dult a tábor népe, hogy bejárja a környéket.Kalauzunk a másik vendéglátónk, Gódor Jó-zsef volt. A nap lementével a tábor visszatértKôszegre Alsóôrrôl, Szombathelyrôl, Bécs-bôl, Sopronból, Sárvárról, hogy a helyi gyüle-kezettel együtt hallgassa Istenünk Igéjét, amigyôzelmek sorát adta elénk. Estérôl-estére

egy-egy gyôzelem volt a téma: gyôzött az„élet”, a „hit”, az „ima”, a „hûség”, az „elhí-vott” és a „szeretet”. Az elôadásokat követôvacsorák után pedig még mindig programokjöttek, táplálva a lelket is. Ezek közül is ki-emelkedik dr. Keveházy Laci bácsi estéje,amikor is megtudtuk, hogy a magyar refor-máció egy soproni borozóból indult el meg-újítani a magyarság hitéletét…

Elrohant a hét. Újra vasárnap lett, ésMezey Tibor lelkipásztor testvérünk igehirde-tésére gyûltünk össze a gyönyörû kôszegi kisreformátus templomban, hogy megtudjuk: „aKereszt értelme: Krisztus”. Mint az egész hétértelme is az Ô közelsége volt, amint azt acsoport lelki vezetôje is hangsúlyozta.

Így voltunk mi Istennek a vendégei egyhéten át Kôszegen, és hálatelt szívvel fordu-lunk az Úrhoz, bízva kegyelmében, hogyjövôre újra összegyûlhetünk Ôt dicsérni.

Jeszenszky Róbert, táborgondnok

Honismereti tábor Kôszegen

MÚLTIDÉZÔ

FASORI HARANGSZÓ28

Keresztyén tanítások és imádságokSzikszai György, az imakönyvíró lelkipásztor emlékezete

Hogyan kerülhetek közelebb Istenhez? –olvashatjuk a gyermekek hittanoktatási bi-zonyítványa hátoldalán, és olvashatjuk a vá-laszt is: 1. imádkozom, 2. olvasom a Bibliát,3. elgondolkodom azon, amit olvastam, 4.megcselekszem örömmel, amit megértettembelôle, 5. eljárok a gyülekezetbe. A keresztyénember életének egymástól elválaszthatatlanmozzanatait fogalmazza meg ez az öt pont.

A Szentírás tanulmányozása és a kö-nyörgés magányosan és közösségbenegyaránt gyakorolható. A Biblia olvasásához– Isten nagy kegyelme folytán – hozzáse-gítették a gyülekezet tagjait azok, akik a 16.században lefordították magyar nyelvre. Eztkövetôen pedig mindig voltak olyan imád-kozó és szépen írni tudó emberek, akikimakönyveket írtak – közönséges használatra.A rendszeresen imádkozó hívek szívesen vet-ték azok segítségét, akik szívük érzéseit job-ban ki tudták fejezni, mint ôk maguk. Azimádságos könyvek sorában a legnépszerûbb,a legtöbbet forgatott és a legtöbb kiadástmegért imakönyvet Szikszai György írtaKeresztyéni tanítások és imádságok címmel.

Szikszai György (1738–1803) oly kor-ban élt, amelyben a francia forradalom esz-méi alapjaiban rendítették meg az emberekgondolkodását. Az istenfélelem helyét az is-tentagadás, az evangéliumi hitigazságokhelyét az észuralom foglalta el. Szikszai felis-merte a veszélyt, amely az egyházat fenye-gette. Minden eszközzel – élô szóval, írásai-val – védte a tiszta református hitet. Erôteljes,biblikus igehirdetéseivel gátat tudott vetni ahivalkodó divatos eszméknek.

Szikszai György Békésen született. Ta-nulmányait otthon kezdte, majd a hódmezô-

vásárhelyi latiniskolába került. Édesapja in-nen a nagyhírû Debreceni Kollégiumba írattabe. Mindvégig jól tanult, de nehezen tudottbeilleszkedni. Egy konfliktushelyzetbôl Istenhosszan tartó, nagy belsô vívódások útjánhozta ki. Új szívet adott neki. Ennek nyománaz addig indulatos, sokszor fékezhetetlen fiúcsendes, szorgalmas ifjúvá vált; a legjobbakközé küzdötte fel magát. Késôbb, 1763-ban abázeli egyetemre iratkozott be, ahol nagyhatást gyakorolt reá az ifjúság körében kibon-takozó lelki ébredés. Két évig az utrechtiegyetemen gyarapította ismereteit.

A hazatérô tudós lelkész 1765-ben amakói gyülekezetben kezdte meg szolgála-tát. Elsô feladatának azt tekintette, hogy agöngyölegsárral tapasztott sövénytemplomhelyett szilárd kôtemplomot építsen. Ám egyáldatlan gyülekezeti viszálykodás miatt 1783-ban el kellett hagynia makói lelkészi állását.„Tudja az Úr, hogy mely nagy hálátlansággalfizettek a makóiak – írta késôbb –, holottévtizedeken keresztül egyéb sem vezetett,mint a makóiak boldogulásának munkálása.”Nem távozott el ugyan a városból, de a lel-készlakásból nyolc gyermekével a saját házá-ba költözött. Ügye sokáig elhúzódott, devégül is az egyházi bíróság minden vád alólfölmentette – vádlóit pedig becsukatta. Kétesztendeig magányban élt, de nem tétlenség-ben. Ennek a bensôséges imaidôszaknak letta gyümölcse az az imakönyv, amely sokembernek adott késôbb vigasztalást, útmu-tatást. „Midôn élô nyelvvel nem lehetett, írásáltal igyekeztem hasznossá lenni az Isten di-csôítésére, és keresztyén felebarátaimnak alelkiekben lehetô építésére… ennél jobb,szebb és hasznosabb munkában nem fogla-

FASORI HARANGSZÓ 29

MÚLTIDÉZÔ

latoskodhattam” – így vallott könyve elôsza-vában. Szikszai Györgyöt az imádsá-goskönyve megjelenésének évében, 1785-ben a debreceniek meghívták lelkipásztornak.Legfontosabb dolga itt is a presbitériummegszervezése és a gyülekezeti élet fel-lendítése volt. Könyvei és ékesszólása révénországos hírnévre tett szert; lelkésztársai isnagyra becsülték, és esperessé, majd a budaizsinat tagjává választották.

Több könyvet írt, 1789-ben Pozsonybanjelent meg a Mártírok oszlopa címû munkája.Ez a könyv népszerû formában voltaképpenhitépítô írások gyûjteménye, amely mind-máig aktuális üzenetek hordozója. AKeresztyéni tanítások és imádságok címûkönyvének elôszavában így jelölte megmunkálkodásának célját: „egyedül az Istendicsôsége és az én együgyû keresztyénatyámfiainak lelki épülése”. Amint a címébôlkiderül, nem csak imádságok, hanem tanítá-sok is vannak ebben a közel hétszáz oldalas

könyvben. Úgy szerkesztette meg azt aszerzô, hogy az év minden napjára, ünnepeireés különbözô élethelyzeteire mindenki meg-találja abban a szükséges alkalmi tanításokatés imádságokat; így a szülô, az ifjú, a haja-don, az iskolai tanító, az ügyvéd, az orvos, akatona, a kalmár, a mesterember, a földmû-ves. Imádkozni segíti ez a könyv a házasságraindulókat, a szülés elôtt álló asszonyt, a bete-geket, a halálra készülôket. Református egy-házunkban nemzedékrôl nemzedékre szállt,családok adták kézrôl kézre ezt az imaköny-vet – amit nemes egyszerûséggel így nevez-nek: „az öreg Szikszai”.

A keresztyén embernek imádkozni kell– írta Szikszai, de maga az Úr Jézus is biztaterre, sôt tanít minket imádkozni. Az imádságáldásokat adó beszélô viszony – JézusKrisztus által – az örökkévaló és mindig, min-denütt jelenvaló Istennel. Tanuljunk meg élniaz imádság lehetôségével és ajándékával!

Összegyûjtötte: Dévai-Józsa Gábor

Miként imádkozzunk?„Hogy pedig a te imádságod Isten elôtt kedves legyen és Ô meghallgassa, szükséges, hogy jólimádkozz, azaz:1. Figyelmesen imádkozz. Ami úgy történik, ha elmédben is azt forgatod, amit száddal mondasz.2. Mélységes alázatossággal imádkozz. Mikor egy féreg, egy kárhozatot érdemlô bûnös a fel-séges és dicsôséges Istenhez járul.3. Buzgón imádkozz, azaz szíved teljes gerjedezésével, gyönyörûségével, belsô szent megin-dulással.4. Bizalommal imádkozz, azaz, mikor imádkozol, ne úgy gondolj az Istenre, mint valamilyenkegyetlen kemény úrra, hanem mint irgalmas jótevô atyádra.5. Tiszta szívbôl imádkozz, azaz, minden bûn és minden gonosz indulat hatalma alól szabadlégy.6. Állhatatosan imádkozz, azaz ebben a szent munkában meg ne restülj, meg ne változz.7. A Jézus Krisztusban való hitbôl imádkozz, mert Jézus Krisztus nélkül Isten ellenségei vagyunkés minden tiszteletünkkel együtt utálatosak.8. Végül: imádkozz, hogy jól imádkozhass. Kérd az Istent, hogy Szentlelke által tegyen tégedmindinkább alkalmassá ennek a szükséges nagy kötelességnek a gyakorlására, tegye azt nekedegyre kedvesebbé és gyönyörûségesebbé…”

(Részletek Szikszai György imádságos könyvébôl)

FASORI HARANGSZÓ30

Isten kegyelmébôl a hatodik évet zárta afazekas szakkörünk. Ebben az évben is bebi-zonyosodott, hogy áldás van a munkánkon.Iskolai szünetek, hétvégi családi programok,betegségek sokszor távol tartották a gyereke-ket. A szakkört rendszeresen látogató gyere-kek száma 20-25 fô. Törzstagjaink már hatéve dolgoznak velünk, s az ô tudásuk húzóerôa kisebbek számára is.

Június utolsó hetében tíz gyerekkel vet-tük birtokba „mûhelyünket” öt napon keresz-tül. Szokásunk szerint minden napot hála-adással, az Igétôl indítottunk. Családi áhítatoskönyvünket hoztam el tágabb „családomba”,és a mi Urunk minden napra útmutatást adottnekünk. A csoport összetételét figyelembevéve sokféle feladattal készültem. A falat „ki-tapétáztam” rajzokkal, képekkel, amelyek se-gítettek a gyerekeknek felidézni a formát, dí-szítményt vagy éppen állatok alakját. Sohanem éltem át még ilyen intenzíven a közösenvégzett munka örömét, és az alkotási folya-mat csodálatos feszültségét.

Egész kis csoport alakult állatok mintá-zására. A lovacskák gyönyörû házakat,agyagból épített istállókat is kaptak. Örömvolt nézni, ahogy nap-nap után órákon ke-resztül simogatták-mintázták kis állataikat.

Egyik törzstagunk az elmélyült munká-járól híres. Számára külön munkadarabokatjavasoltam. Jó emberismerônek bizonyultam,mert négy napon keresztül mintázott egy ha-talmas gyertyamártó edényt. Két szakkörö-sünk egyedi stílusa és kísérletezô kedveszerint minden alkotási módot kipróbált, amitcsak lehetett, és sok érdekes alkotássalörvendeztettek meg bennünket.

Egész családi portrésorozat is született,amelyekrôl azonban az alkotó sajátos egyéni

mosolyai-fintorai sugároznak ránk. Témánakadtam történeti korok edényformáinak és dí-szítésmódjainak újrafogalmazását, ezzel istöbben próbálkoztak sikeresen. És van a cso-portnak egy „fazekas lelkû” tagja is, aki cso-dálatos edényeket varázsolt elénk a hét fo-lyamán a maga csendes, igényes modorában.

Szokásom annyi segítséget adni, hogy akudarcot elkerüljük, senki se veszítse el akedvét, hiszen a korongozás nehéz munka,testi erôt, mozgás- és gondolkodásbelikoordinációt igényel. Két 14 évesünk rendel-kezett az önálló korongozni tudás képes-ségével, de a többiek is szépen fejlôdnek sajátkoruknak és adottságaiknak megfelelôen.

Összeszoktunk, ismerjük, segítjük egy-mást. Örömet ad nekünk a közös munka. Be-fogadjuk és a közös munka által tanítjuk a ki-sebb-nagyobb újonnan érkezôket. Sok jó be-szélgetésre ad módot az alkotás légköre Istenteremtett világáról, abban a mi helyünkrôl,alázatról, kitartásról, pontosságról, türelemrôl.

Az utolsó napon arról beszéltem nekik,hogy milyen csodálatos szabadságot adott ne-künk Isten az Ô teremtett világában. Arcunkverejtékével kell ugyan munkálkodnunk, deha figyelünk azokra a tálentumokra, amelye-ket egyen-egyenként ajándékul kaptunk, örö-münk is telhet a munkában, alkotássá is vál-hat. Nem tudunk úgy teremteni, mint Isten,hogy egyetlen szavunkra élet költözzön a holtanyagba, mégis azt a lehetôséget adta a szá-munkra, hogy a mi töredékes alkotásainkonvalami visszatükrözôdhet abból a lélekbôl,amit Ô adott nekünk Szent Lelkébôl.

„Álljatok meg tehát abban a szabadság-ban, amelyre Krisztus elhívott bennünket.”(Gal 5,1) Úgy legyen!

Martinecz Márta

FAZEKASTÁBOR

FASORI HARANGSZÓ 31

GYEREKKUCKÓ

Kedves Gyerekek!Bizonyára ti is tudjátok, hogy most volt a pekingi olimpia, elôtte nem sokkal pedig a foci-Eb. Talán sok eseményét, meccsét ti magatok is néztétek, és izgultatok, szurkoltatok a fel-nôttekkel együtt. A mostani gyerekoldal is a sporttal foglalkozik, mert a Bibliában is meglehet találni néhány sportágat – még ha nem is olyan formában, ahogyan azt ma ûzik.Jó szórakozást kívánok a feladatokhoz: Zsó néni

1. A kis Mózes az úszás speciálisformáját ûzi a képen. Segíts a fá-raó lányának a nádlabirintusbaneljutni Mózesig!(Ahol a nádleve-lek összeérnek, ott nem lehet átha-ladni.)

2. A zsidók is „távgya-loglók” voltak, amikor40 éven keresztül apusztában vándoroltakMózes vezetésével. Aképen ennek „rajtját”látjátok, amikor átkel-tek a Vörös-tengeren.Hány különbségettudsz megtalálni a kétkép között?

3. Írd a képekhez az alábbibibliai szereplôk közül an-nak a nevét, aki a képen lát-ható sportot ûzi, Jákób(1Móz 32), Sámson (Bír16), Saul, Dávid (mindkettôaz 1Sám 19-ben), Zákeus(Lk 19) és Pál (Ap csel 27).

FASORI HARANGSZÓ32

EGYÉB ALKALMAINK– Férfi bibliaóra minden hónap elsõ keddjén

du. 6 órakor– Pároskör minden hónap harmadik péntekjén

du. 6–8 óráig, gyermekmegôrzéssel– Baba-mama-kör minden hónap elsô csütör-

tökjén de. 1/2 10–1/2 12 óráig, gyermekmeg-ôrzéssel.

– Fiatalasszony- és Anyakör minden hónap 2.és 4. péntekjén du. 1/2 7-tôl 8 óráig, gyerek-megôrzéssel.

– Nôi kör minden hónap második szombatjándu. 4–6 óráig.

– Skót Misszió (VI. ker., Vörösmarty u. 51.)vasárnap de. 9 órakor istentisztelet,szerdán du. 4 órakor bibliaóra

FASORI HARANGSZÓA Budapest Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.Felelôs szerkesztô: Devich Márton1071 Budapest, Városligeti fasor 7.

Tel.: 342-7311e-mail: hivatal@fasor.hu • weboldal: www.fasor.hu

November 2-án, vasárnap de. 10 órakorÖrökélet vasárnapi istentiszteletet tartunk,

melyen az elmúlt évben elhunyt testvéreinkrôlemlékezünk meg szeretteikkel együtt.

Kulturális Örökség Napjai a Fasorban:nyitott templom idegenvezetéssel

szeptember 20-án szombaton 10–14 óráig,11 órakor

Pálúr János orgonakoncertjével;szeptember 21-én vasárnap 12–17 óráig,

16 órakor Kovalszki Mária zongorakoncertjével

Felnôtt konfirmációi bibliai tanfolyam:október elejétôl március végéig

keddenként du. 6 órától. Jelentkezés a lelkészi hivatalban.

ÁLLANDÓ ALKALMAINKVasárnap de. 10 óra: istentisztelet

de. 10 óra: istentisztelet gyermekek-nek 4 korcsoportban:1. csoport 3–4 évesek, 2. csoport 5–7 évesek, 3. csoport I–III. osztály, 4. csoport IV–VI. osztályGyermekmegôrzô szolgálat: 0–3 évesek Kedd de. 10 óra: bibliaóra

Szerda du. 6 óra: bibliai közösségi óradu. 1/2 7 óra: TIMÓTEUS ifjúságibibliaóra (20 éves kortól)

Csütörtök du. 4 óra: gyülekezeti bibliaóradu. 1/2 6 óra: PICIFI ifjúsági biblia-óra (középiskolás korosztálynak)

Péntek du. 4 óra: új ifi bibliaórája (14-15 évesek)du 1/2 7 óra: felnôtt ifjúsági bibliaóra

Zenés áhítatminden hónap elsô vasárnapján du. 5 órakor

Minden hónap harmadik vasárnapjándu. 6 órakor ifjúsági istentisztelet

Gyülekezeti hittanórák és konfirmációiórák hétköznap korcsoportok szerint

HANGVERSENYEK,ZENÉS ÁHÍTATOK

A VÁROSLIGETI FASORI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN

Szeptember 7. vasárnap, 17 óraNégy fejezet a Zsoltárok könyvébôl

Október 5. vasárnap, 17 óraErkel Ferenc vegyes kar és a Psalterium Hungaricum kórus

Október 18. szombat, 18 óraKovalszki Mária zongorakoncertje

November 2. vasárnap, 17 óra Debreceni Kollégiumi Kántus

December 7. vasárnap, 17 óra Orgonazene ádventben