Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád - Kavalkád

2005. július - 12. szám

Errõl olvashatnak

Mártély önkormányzatának közéleti-kulturális információs kiadványaHírek, pillanatképek Mártély életébõl

„Jelzöm...“

Csatornázás: az ÁSZ vizsgálat eredményére váraz Önkormányzat 1. oldal

Péter jegyzete - A megoldás egyszerû lenne... 2. oldal

Tíz éves a Kavalkád 2-3. oldal

Szól a rádió... 3-4. oldal

Verekedés a kemping büféjében 5. oldal

Falugyûlés, lakossági fórum a csatornázásról6-7. oldal

Egy csésze kávé 8. oldalBemutatjuk Dr. Vörös Bélát, Mártély új jegyzõjét

Én a balek - glossza 9. oldal

Térjünk az egészség ösvényére 9-10. oldal

Bibliatábor a kempingben 10. oldal

Jubilált a népdalkör 11. oldal

Bizonyítványuk: jeles! 11. oldal

A X. Mártélyi Kavalkád programja 12. oldal

Lettországi élménybeszámoló 15-16. oldal

Erdélyi testvértelepülésünkön járt a képviselõk egycsoportja 16-17. oldal

Rövid hírek, információk 18. oldal

Valami nagy-nagy tüzet kéne gyújtani, hogy meg-melegednének az emberek…

Gondolhatják!? Nem véletlenül fog ez a kis vezércikk acsatornázásról szólni. Sok indulat és felesleges félelemzavarja meg egyesek gondolkodását, amitõl csak úgy tudnakmentesülni mind az igazukat keresõk, mind a vélt igazukatvédõk, ha elkezdenek közeledni egymáshoz, s hajlandóságotmutatnak a párbeszédre…A falugyûlésen, és a lakossági fórumon forró hangulatotteremtett azoknak a pillanatnyilag is kisebbségben lévõkételkedõknek a tábora, akik félelmeiket kivetítik az egészfalu lakosságára, bizonytalanná téve még azok közül issokakat, akik eleddig „lelkes” hívei voltak ennek aberuházásnak.Nézzük hát a tényeket! Mártély Község Képviselõ Testülete,figyelembe véve azon lakosok álláspontját, s a lakosságifórumon Dr. Lázár János országgyûlési képviselõ úr általelmondott véleményt, miszerint a falu akkor kezdhet belebiztonsággal a csatorna-kivitelezés munkálataiba, hamegvárja a hasonló konstrukcióban lezajlott beruházá-sokkal kapcsolatos Állami Számvevõszéki vizsgálat ered-ményét, leállította a munkálatokat. A vizsgálat lezárultáig akivitelezõ elvonult a munkaterületrõl. Az ÁSZ vizsgálat ered-ményének megismerésekor, amely egyébként nem a

lakosokat érinti, hanem az önkormányzatot, mindenképpenrészletes tájékoztatással lesznek a lakosság felé. A leg-fontosabb dolog az, mi a teendõje az önkormányzatnak. Alakossági szerzõdéseket tehát nem kell módosítani, de haszükségesnek látja a testület, akkor módosítja a sajátszerzõdéseit, és megteszi a megfelelõ intézkedéseket. Az ismert verssorra utalva, talán mindannyiónk közösérdekében jó, ha félretesszük az ellentéteket és vitákat errea remélhetõleg nem túl hosszú idõszakra, amíg vagy zöldutat kaphat a beruházás, vagy – ezzel is lépéselõnyben lévéna már befejezett beruházásokkal szemben -, szükség eseténokos módosításokkal, a kellõ átalakításokkal zökkenõ-mentesen beindulhat, és lezárulhat a mártélyi csatornázás.S ha már tûzrõl volt szó. Az sem ártana, ha az embereklelkében lobogó békétlen tüzek ugyanúgy kihunynának,mint, ahogy önkéntes tûzoltóink, a vásárhelyi tûzoltókkalösszefogva, gyorsan és sikeresen oltottak el a napokban…

Farkas Cs. Zoltán

A határban is a Kalárist olvassák…

A megoldás egyszerû lenne, de ki az, aki megérti?

Az élet minden területén teli vagyunk gondokkal, pedigmennyivel kevesebb lehetne, ha a régi elméletek szerintigyekeznénk megoldani.Mennyivel többet, szebbet, jobbat tudnánk alkotni, ha ismer-nénk a megoldást. Az együttmûködés - mint az emberi életalapköve - lenne a megoldás. Az ember már régen kihalt vol-na, ha nem a közösségben igyekezett volna életkörülményeitbiztosítani. Sajnos, ez a fontos elmélet mostanában egyrejobban veszít jelentõségébõl. Az egyszerû fogalmak napja-inkban kezdenek kimenni a divatból, de még nagyobb gond,hogy alkalmazásuk is megszûnik, és evvel csak nehezebbéválik az élet. Kezdjük az értelmezés-sel, hisz szinte ez a gon-dok kezdete. Aztán akadályokat meg kitalálunk. Vannakköztük személyi okok, az esztelen rosszindulattól kezdve, alegbonyolultabb magyarázatokig. Az irigység, a másság, aféltékenység, az önzés, amelyek csak tetõzik az ellenséges-kedést, és kizárják a az emberek legfontosabb szükségletétaz együttmûködést. Evvel már meg is alapoztuk a tartós vi-szályokat, ez meg a gondok tömkelegét hozza magával. Meg-kezdõdik a helybenjárás, és az evvel járó növekvõ veszteség.A világ legtöbb gondját-konfliktusát az emberi gyarlóságralehet vissza vezetni, de könnyen el is lehetne kerülni.Ilyenkor mindég Széchenyi idézete jut eszembe, hogy:„…minden tõlünk függ, csak akarni kell”. Egyszerû fogal-mak ezek, de mégis óriási jelentõséggel bírnak.Érdekeink, céljaink eléréséhez mindig több út vezet, de haegyütt megyünk rajta, sokkal nagyobb az esély, hogy azt elis érjük.A régi idõkben a természeti adottságok, a keleti, majd a nyu-gati hódítások rákényszeríthették az embert az együttmûkö-désre. Nem volt fontos, kinek a szekere nagyobb, kinekmennyi a vagyona, csak az, hogy együtt haladjunk, együttmaradjunk, mert különben ha nem is egészen, elvesztünk,vagy célba soha nem érünk.Ma, amikor az alapvetõ szükségletei minden embernek ren-delkezésére állnak, nem létszükséglet az együttmûködés.Így észre sem vesszük, mit veszítünk annak egyre nagyobbhiányával. Pedig ma is mindenképpen ésszerû lenne, mertjobb életminõséget, nagyobb biztonságot és jó hangulatot,ma is csak együtt lehet elérni.

Az eredményes együttmûködésnek van még néhány feltétele,mivel a belátás, jó indulat magában itt sem elég. A másiktiszteletben tartása és elismerése nélkül ez sem mûködik.Aztán a hajlandóság mások dolgaiból tanulni - mert a tu-dást nem helyezte senki a bölcsõnkbe -, csak az elsajátításképességét. Az ember, aki nem hajlandó az orránál továbblátni, fejlõdni sem képes. Akinek nincsenek ismeretei, össze-hasonlítás alapja, az mindéig rossz úton fog járni. Az isme-retek megszerzéséhez érdeklõdés, és tudásvágy kell. Aki elégnaivan megállapítja, hogy õt csak az érdekli, ami az orraelõtt történik, az bizony nagyon sajnálni való. Valamikor régen láttam egy filmet, amiben két közel lévõ te-lepülés nagyon különbözõ mindennapjait mutatták be. Azegyikben csak veszekedés, harag dúlt. A kakast is feljelentet-ték, ha kukorékolt, meg a békát is, ha brekegett. Mindenkileskelõdött a másik után, hogy ugyan mikor, hol lehetne be-lekötni. Ha Piroska kicsípte magát, rögtön mondták a rossznyelvek a magukét. Ennek híre úgy terjedt, hogy a falu nevé-nek hallatára, már suttogtak, vagy csak intettek az emberek.A falunak egyre kevesebb lakóját szerte az országban mel-lõzték, vagy nem vették õket komolyan, ha úton voltak vala-mit beszerezni, elintézni.A másik faluban nem azt nézték, mit tesz a másik, hanemhogy kinek, hol van segítségre szüksége. A kakas, meg abéka is mondhatta ott a magáét. Ha Piroska kicsípte magátmindenki örült, és dicsérte. Senki nem jelentett fel senkit,dolgoztak, ünnepeltek együtt. Jó eredménnyel, vigaszság-ban. No aztán ennek is híre ment. Mindenhol errõl a falurólbeszéltek, és messze földön is szerették. Jött is a vendégse-reg, el sem akartak menni. Aztán filmeket forgattak, még anagy házban is gyakran errõl diskuráltak. Mindenki követniakarta a példájukat, és akik belátták, hogy csak együtt lehet,és nem egymás ellen, azoknak sikerült is egytõl-egyig.Gondolom a fenti tanmese alapján nem lehet vitás, hogyérdemes tovább? Azt hiszem ezt Mártélyon sokan megértik,és alkalmazzák is, így jó hírünk tovább száll, és mindenkijavára lesz. Az együttmûködés fejlõdésére utal, hogy idén Hódmezõvá-sárhely polgármestere, Lázár János is egyre több figyelmet,érdeklõdést, sõt jelentõs segítséget is fordít ránk Mártélyi-akra, amit nem csak köszönünk, hanem reméljük, hogy nemátmeneti gesztusról lévén szó, a jövõben is ki tudjuk egymásérdekeit egészíteni. Így azután bebizonyosodhat a felisme-rés: a falu a város nélkül, s a város a falu nélkül egyarántnem lehet eredményekben gazdag.Ennek belátáshoz kívánok, mindenkinek sok sikert, jóegészséget.

Pósz Péter

Ünnepeljük, és ehhez Mártélyon nem kell sokáig azindokokat keresni. Az elmúlt tíz év alatt a szép eredmények is megszaporodtak,így azokat is ünnepelhetjük. Aki vette magának a fáradsá-got, és a település fejlettségét összehasonlította más hason-ló nagyságrendû magyar településekkel, az rögtön tudja,mire gondolok. Nagyon az élmezõnyben járunk, ha hasonlónagyságrendû magyar falvak eredményeit vesszük figyelem-be. Az elért eredmények nagy részét az utóbbi tíz év javáralehet írni. Egy ilyen nagyszabású rendezvény, mint a Kavalkád, amely

Az idén már 10 éves a mártélyi Kavalkád, büszkeségeink egyike.megrendezése egyben minden évben nagy kihívást is jelent,a tetõpontja lehet az eddig elért eredményeknek. Ezekethosszú lenne felsorolni, és még több idõ részletezni, de nincsis rá szükség, mert az eredményeket mindenkinek látni, éséreznie kell. Az eredmények elérése nem volt zökkenõ-mentes, és nem volt hibamentes, de vajon tudna-e valakipéldát mutatni, ahol a célba érés nehézség nélkül történik?A hibák azért vannak, hogy azokból tanulhassunk. Aki úgygondolja, hogy a hibákat harci eszköznek használja fel, dejobbat õ maga sem tudna kezdeni, az elõbb-utóbb elbukik azélet göröngyös útjain.

A jó munkához együttmûködés kell, a szép ünnephez meg azösszetartozás érzése. Ennek így kell lenni, mert ahol anehézségeket együtt kell viselni, ott az ünnep is közös.Mártélyon így is volt ez mindig. Sokan tudják, de az évforduló alkalmával talán ismét el kellmondani, hogy ennek a Kavalkádnak az ötlete BaloghJánosné polgármester asszony, és Hízó Zoltán korábbitestületi képviselõ nevéhez fûzõdik. Egy kezdetre mindégszükség van, de ez egy nagyszerû kezdet volt. Azt is tudjuk,hogy a kezdet nem elég, így folytatása is lett az ötletnek, aminapjainkra országszerte, sõt határon túl is ismertté tetteMártélyt és a Kavalkádot. Nem ismerek még egy hasonlónagyságú települést, ahol ekkora feladatot, rendezvénytfelvállalnak, és azt ilyen eredménnyel megrendezik. Ez fél-reérthetetlenül minden szorgos, önkéntes, önfeláldozófalubéli részvételének az érdeme. Ezt csak ott lehet meg-valósítani, ahol a lelkesedés, a tettvágy, felülemelkedik aközömbösségen. Ez jó alkalom, hogy a jó akaratú, békés, ésünnepelni szeretõ Kavalkád-résztvevõk nevében kifejezzema köszönetem. Az idén Hódmezõvásárhely is jelentõs segít-séget nyújt az ünnephez, amit Lázár János Polgármesterúrnak külön köszönünk, és reméljük a jövõben is velünktart. Tudom azt a sok fáradságot, önfeláldozást, amit aszervezõk, és munkatársaik felvállaltak, nem elég köszönet-tel viszonozni. Nem is erre gondolok, hanem arra, hogy aszervezõk, és munkatársaik érezzék minden jóakaratúembernek a háláját. Ajándékozzák meg az ünnepelni vágyókszeretettel, és az összetartozás érzésével a Kavalkád mindentevékeny munkatársát. Ez a legkevesebb, amivelköszönetüket kifejezhetik. Az összefogásra az ünnepek alattis nagy szükség van, tekintve az elmúlt hetek eseményét. Arendezvény mindig egy nagy kihívás volt az egész faluszámára, ilyenkor sem mindegy milyen hírünk terjed. A ren-dezvény nagyszerûsége mellett, a rend, a kultúráltviselkedés betartatása is minden esetben mérvadó lehet.Ébernek kell lenni, és ha szükséges, csírájában kell elfojtania rendbontást.A Kempingben történt eset arra utal, hogy nagyrészt nemhelybeli gyökerei voltak a verekedésnek, hanem a városibûnözés érte el falunkat. Bízva Mártély békés, rendszeretõlakóiban, és éberségükben, reméljük, a jövõben jobbanigyekeznek megelõzni egy hasonló eset megismétlõdését.

Ezek után marad a jó kedv, azt meg mindenhol találnifogunk a rendezvényen. Hiszen ennyi programot alighatalálni valahol. Nem igen hiszem, hogy lenne valaki, aki netalálna magának megfelelõ, kedvére való rendezvényt.Azt hiszem elõtte egy héttel koplalni kellene, mert olyannagy lesz a kínálat, hogy alig lehet annak majd ellenállni.Azért ajánla-nám, hogy a nagy sátorban, ahol sok finomságakad, idejében rendeljük meg a pörköltet, mert könnyen úgyjárhat mindenki, mint én magam és néhány ismerõsöm,hogy birka pörkölt helyett, csak apró, csontos, paprikás léjutott, de ugyanannyi pénzért, mint az elején. A Jó étvágyatKft. a mélyhûtött, sajttal töltött pulykamellel sem dicseked-het, legalább is ez több év tapasztalata. E területen vannakhiányosságok, nem is elhanyagolhatóak. A kirakodó áru-sokkal csak annyi a gond, hogy afrikai szinten mozog akí-nálatuk, de ez szerintem az õ legnagyobb gondjuk.Valamikor majd megértik, hogy nem kell a bóvli, vagy amel-lett elmehetnek kártyázni. Kinek az üzlet, kinek a szerencse. Végül is örüljünk a nagyszabású programnak, a tûzijáték-nak, sétálgassunk, ünnepeljünk, és ami legfontosabb:örüljünk egymásnak.Azt hiszem ennél jobbat, szebbet nem kívánhatunkmagunknak sem. Rajtunk múlik, hogy a mártélyi Kavalkádmost, és talán a jövõben is büszkesége, valóban hagyo-mánya legyen a falunak.

Pósz Péter

Akihez eljutott már a híre, vagy elolvasta a be-dobott szórólapot, s vette a fáradságot, hogy beál-lítsa készülékén az FM 89.9 Mhz-es hullámhosszt,naponta fél héttõl, este hatig hallgathatja a már-télyi „szóbeszéd” rádió adását, amelyet a Tele-házból sugároznak.

Ennek kapcsán kérdeztem Csernai Árpádot a Teleház és a rá-dió üzemeltetõjét - mikor merült fel elõször a mártélyi rádiólétrehozásának gondolata?Cs.Á.: - A dolog tulajdonképpen 2000 körül vált reális esély-lyé, amikor az ORTT lehetõvé tette kisebb adáskörzetû helyirádiók létrehozását. Ez azt jelenti, hogy a vételi lehetõségezeknél nagyjából két-három kilométeres sugarú körben le-hetséges. Eredetileg különbözõ szociális kisközösségek mû-

sorral történõ ellátására szánták, mint például nagyobb la-kótelepek közösségei, de a beérkezett kérelmek és igényekalapján kiderült, hogy általában a miénkhez hasonló kistele-pülések kívánnak élni ezzel a lehetõséggel. Ezeknek a kis rá-dióknak nincs olyan kötelezettsége, hogy egész napos adási-dõvel kell mûködniük, tehát elsõsorban nem kereskedelmitevékenység képezi a mûködés alapját. A kezdeti pályázatki-írás idején mi is benyújtottuk a pályázatunkat, ám hiánypót-lásra visszadobták. A következõ pályázati lehetõséget kivár-tuk, s az a pályázatunk már sikeres volt.K.: - Mit ad, egy újonnan létrejövõ rádiónak a nyertespályázat?Cs. Á.: - Gyakorlatilag, sugárzási jogot. A frekvencia haszná-latát, és hogy reggel fél héttõl este hatig sugározhat mûso-rokat.

Szól a rádió

„Csodálatos kocsik jönnek, legendás férfiak érkeznek…”

Ez a talán nem mindenki által közismert sor jutott eszembea Hobo Blues Band „Vadászat” címû lemezérõl, mikor tanú-ja voltam, hogyan viselkednek köztisztviselõink a mi adó-forintjainkból munkaszüneti nappá nyilvánított, s ez okbólörömmel elegyesen magukat ünnepelni rendeltetett szépnyári napon…A Polgárõrség parancsnokának autójában ültem, hogyelkísérjem szokásos körútján, (amelynek során elõttemérthetetlen módon, még a város tulajdonában lévõüdülõterületet is ellenõrzi), mikor arra figyeltünk fel, hogy a„Hédi” sörözõ utáni egyirányú úton, sorra jönnek szembe

egyesek autóval. Mivel láthatóan sem a piros autóra akkorabetûkkel ráírt „POLGÁRÕRSÉG” felirat, amely jó látású pol-gárnak valósággal kiverheti a szemét, sem a parancsnokintése, kérése nem tántorította el derék köztisztviselõinketattól a szándékuktól, hogy szembe közlekedjenek a tilosban,egy gyors manõverrel az út melletti földsávon kerültek kibennünket. Közben egyikük olyan arcot vágott, minthabizony mi járnánk a tilosban, s nem õ szegné meg éppenazokat a szabályokat, amelyeket egy köztisztviselõnek akkoris be kellene tartania, ha történetesen úgy ítéli meg: siet. Megint elgondolkodtam: Vannak a kiváltságosok, és

K.: - Volt-e valami kötelezõ elõírás, a mûsorok szerkesz-tésére, arányaira vonatkozóan?Cs.Á.: - Mivel az ilyen kis civilrádiók mûködése nonprofit, amegnyert pályázat szabályozza azt, hogy a település lakói-nak, mint célközönségnek olyan mûsort kell szerkesztenünkés sugároznunk, ami legalább 50 %-ban a helyi történésekrõlszól. Hogy valamelyest könnyebb legyen a dolgunk, bizonyosreklámidõt is engedélyeznek, amelynek maximális idõtarta-ma óránként 3 perc. Ennek, s minden bevételt eredményezõtevékenységnek a befolyt összegét külön vagyunk kötelesekkönyvelni, és visszaforgatni a rádió mûködtetésébe.K.: - Ha jól vagyok tájékozódva, egyelõre a rádió munkatár-sai karitatív alapon, azaz ingyenesen végzik a munkájukat.Cs. Á.: - Valóban így van, s mint ahogy mondtam, hogy semhirdetésekbõl, sem más bevételt eredményezõ tevékenység-bõl nem tudjuk fizetni a munkatársakat, ez egy jó darabigsajnos így is marad, a változtatás lehetõsége a jövõ kérdése.Jelenleg inkább abba az irányba próbálunk tapogatózni, hogymûsorok szerkesztésére-létrehozására nyerjünk pályázato-kat, például a helyi civil szervezetekkel összefogva, és érde-kes dokumentum összeállításokat, helyi híradó- és magazin-mûsorokat tudjunk készíteni, remélhetõleg a mártélyiakmegelégedésére.K.: - A mûsorokat és magát a rádió mûködtetését most mégcsak néhány lelkes ember végzi. A szórólapok, s a több ízbenbemondott információk alapján nyilvánvaló a szándékotok,hogy minél több embert bevonjatok a munkába. Ahogy el-hangzik: legyen ön is a munkatársunk.Cs.Á.: - Ez így igaz. Úgy gondoljuk, minél többféle személyi-ség vesz részt egy ilyen kis közösségi rádió munkájában, an-nál színesebb lesz a mûsor, annál érdekesebbek a riportok,zenei mûsorok, beszélgetések, betelefonálós mûsorok, hi-szen minden egyes munkatárs beleviheti az egyéniségét, lá-tásmódját, stílusát annak a területnek a munkájába, amely-ben részt vesz.K.: - Itt azonnal fel kell tennem a kérdést, van, lesz-e ilyentekintetben valamiféle cenzúra, s hogy ebbõl az iránybólvizsgálva, mi a „Szóbeszéd” rádió ars poétikája?Cs.Á.: - Szó nincs cenzúráról, a szó elcsépelt és rossz elõjelûértelmezésében. Célunk az objektív tájékoztatás. Ez azt je-lenti, hogy bármi, Mártélyt érintõ kérdésben bárki elmond-hatja a véleményét, de ha arra egyetlen mód van, szinte

azonnal be kívánjuk mutatni az ellenkezõ véleményt is. Min-denki maga minõsíti önmagát a hozzászólása tartalmával éshangnemével, tehát ebben a tekintetben nekünk szerintemnem feladatunk a „rendbetételre”. A trágár, a közösséget,vagy egyes személyeket indokolatlanul sértõ kifejezések ter-mészetesen nem kívánatosak, s ha azok „cenzúrázását”valaki mégis sértõnek tartaná, az az õ saját problémája.Egyébként mindezt a médiatörvény is leszabályozza, de gon-dolom a szorosan vett szakmán kívül ezt nem mindennap ta-nulmányozzák az emberek…K.: - Egyébként, figyelemmel követik-e valakik, netán vala-milyen országos szervezet, hogy betartja-e a rádió ezeket azírott és íratlan szabályokat?Cs.Á.: - Igen. Szúrópróbaszerûen is ellenõrizhetik, és mivelkötelezõ a mûsorba került anyagok 30 napig történõ megõr-zése, panasz esetén azonnal bekérhetik, hogy kiderüljön azesetleges szabályszegés.K.: - Nem tudom, kellemes, vagy kellemetlen kérdés, de kí-váncsi vagyok, tudjátok-e, vajon hozzávetõleg mennyienhallgatják Mártélyon a rádiót?Cs.Á.: - Nem kellemetlen a kérdés, de sajnos még megvála-szolhatatlan. Az eltelt két hónap elég rövid idõ ahhoz, hogyigazán hiteles képet alkossunk errõl, sõt még a visszajelzé-sek is csak arra mutatnak, hogy növekvõ számban hallgatjáka mûsorokat. Mindenesetre és hál´istennek sokan megke-resnek bennünket személyesen és telefonon is ötletekkel, vé-leményekkel. Van olyan telefon is, ami inkább a vicc kategó-riába tartozik kritikának szánt észrevételeivel, de hát ezzel amunkával az ilyesmi is együtt jár – elviseljük.K.: - Tervezitek-e, hogy egy hosszabb idõ eltelte után megkí-sérlitek kikérni az emberek véleményét, javaslatait a mûkö-déssel és a mûsorszerkesztéssel kapcsolatban, hogy vilá-gosan lássátok, mit szólnak, s mit szeretnének Mártélylakói?Cs.Á.: - Az ötlet jó. Talán a Kalárissal együtt meg kellenecsinálni egy ilyen felmérést a helyi média mûködésérõl,amelyben nemcsak a véleményeiket, de javaslataikat istudathatnák velünk a mártélyiak.K.: - Ebben a lap is partner lesz. Köszönöm a beszélgetést, éssikeres, eredményes munkát és mûködést kívánok a rádióminden munkatársának!

(Farkas Zoltán)

vagyunk mi többiek. Olyan kiváltságosok, akik például atorony alatt ülve tûzzel-vassal betartatják a jogállamiságránk vonatkozó szabályait, de magukra nézve alegalapvetõbb szabályokat sem tartják kötelezõnek; sõt –hogy nyakatekert magyarsággal fogalmazzak -: vonatkozó-nak. Csak egy reményem van ezzel kapcsolatban: megint volt egykis sikerélményük. Megerõsíthették magukban, hogykemény, vagány, igaz védett helyzetben lévõ, mit nekem egyilyen tetû kis kresz-szabály, errõl a túlbuzgó polgárõrrõl márnem is beszélve (mit avatkozik bele?), tudatot, amely már-már egyenlõ a hatalom mámoros érzésével, de mindenkép-pen egyfajta gyõzelem…Szánalmas kis gyõzelmek ezek, amelyek inkább eltán-torítják az embereket a törvényt betartató demokráciaelveitõl, amikor is nem kell csodálkozni, hogy egy-egy ilyen„jó példamutatás” után az egyszerû halandó sem érzi többémagára kötelezõnek a szabályokat, hanem követi a jogsértõmagatartást, amelyet azoktól leshet el, akiknek mindenekfelett és elsõsorban be kellene azokat tartani! A különbségcsak az, hogy míg a szabályta-lankodó potentátok (lásd:Magyar Értelmezõ Kéziszótár) egy telefonnal megússzák, a„senkiket” keményen megbüntetik ugyanazok, akik az õügyeiket elsimítják.

Nem könnyû elfogultság nélkül megírni egy ilyenhírt, s nem könnyû megállni, hogy az ember neminõsítse a cselekedetet, s megmaradjon a hitelestájékoztatás követelményeinek való megfeleléstalaján, mert az ilyen és ehhez hasonló esetekfelborzolják a legbéketûrõbb ember idegeit is,pláne egy ilyen, eleddig csendes és békés helyen,mint a mi Mártélyunk.

Ki mondana olyat, hogy valamely kocsmahivatalban, esetlegmásutt ne fordult volna még elõ nézeteltérés, némi kis tán-torgós lökõdéssel és szócsatával kombinálva, sõt még az isköztudomású, hogy alkalomadtán isten ne adj, egy-kétpofon is elcsattant, esetleg komolyabb orrbaütés is, deminthogy ezek a dolgok szinte mindenhol elõfordulnak, sjórészt megoldódnak az érintett „közösségen” belül,ugyanúgy velejárói az életnek, mint a házastársakcivakodása, a szomszédviszályok, vagy a testvérekveszekedései. Most azonban más történt.2005. július 17-én vasárnap a hajnali órákban, egy tíz fõbõlálló vásárhelyi "különítmény" rendezett ámokfutást a márté-lyi kemping büféjében. Egy önérzetében megsértett mártélyifiatalember, nem tudván lerendezni haragosával anézeteltérését, segítségül hívta barátaitHódmezõvásárhelyrõl, akik baseballütõkkel, késekkel felfe-gyverkezve berontottak a büfé elõtti félig nyitott tánctérbe ésválogatás nélkül bántalmazták a discoban szórakozókat. Acselekmény "céltalansága", profi szervezéssel lebonyolítottgyorsasága és kegyetlensége megdöbbentette a jelenlévõket,akik közül többen megsérültek. A kitört pánikhangulatban

volt, aki menekülõre fogta a dolgot, míg akadt, aki állapotamiatt a helyszínen maradt, sérüléseiket a mentõkmegérkezéséig társaik igyekeztek ellátni. A szórakozó fiata-lok mintegy ötvenen voltak tanúi, sokan szenvedõ alanyai atámadásnak. A mindössze néhány percig tartó õrjöngésután a támadók két autóval elmenekültek a helyszínrõl.Mint azt a 2005. július 18-i sajtótájékoztatón Dezsõ Józsefrendõrkapitány és Paksi Zsolt a nyomozás vezetõje elmond-ta, köszönhetõen az idõben történt riasztásnak, mind a tíztettest elfogták a Vásárhelyre vezetõ úton. Közülük egyszemély, aki ellen jelen pillanatban is eljárás folyik egyéb,más erõszakos cselekmények miatt, elõzetesben, míg a töb-biek szabadlábon védekezve várják az eljárás lefolytatását,amelyet csoportosan elkövetett garázdaság alapos gyanújá-val indítottak ellenük.

(Szerkesztõ)

Szóval, jó úton jöttek az urak, csak valahogy visszafelé.Vagy az egész mindig visszafelé halad? Semmi sem vál-tozik? Hát „öntudat” és becsületesség dolgában úgy tûniknem sok.

Farkas Cs. Zoltán

Hajnali ámokfutók a mártélyi kemping büféjében

Egyeseknél még mindig nem csillapultak le akedélyek a csatornázással kapcsolatban, ami nemis csoda, ha olyan cikkeket olvashatnak a nagymúltra visszate-kintõ megyei lapban, mint aDélvilág 2005. július 9-i számában címlapra rán-tott „Csûr-csavaros csatorna-építés Mártélyon”címû írás.Szerzõje láthatóan korrekt tájékoztatásnak szán-ta, de elolvasva azonnal az az érzésem volt, minta klasszikus mondássá vált újságírói alapsza-bály: az nem hír, ha a kutya megharapja apostást, a hír az, ha a postás teszi ugyanezt…

Egyik nyilatkozó szerint a bomba akkor robbant, amikor afaluban megkapták a Budapestrõl visszaküldöttszerzõdéseket, amelyeken „már” szerepel az a bizonyosötmillió forint, mint szerzõdéses összeg, amelyet egyesrémhírek szerint jelzálogként ráterhelnek a házakra. Nos, én,aki oly sokadmagammal jelen voltam a 2005. július 13-án aFaluházban e témában megrendezett falugyûlésen, eztinkább egy apró kis pukkanásnak nevezném, amely valaki,vagy valakik biztatására néhány embert arra ösztönöz, hogyértetlenséget tettetve to-vábbra is támadják és kétségbe von-ják a mártélyi csatornázás létjogosultságát, az elõkészítés, apénzügyi finanszírozás, és a lebonyolítás törvényességét.Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, vajon alapvetõenkinek az érdeke egy napokon belül beindítható munka meg-gátlása, miért van az, hogy egyesek hivatásszerûenfoglalatoskodnak azzal, hogy hibát találjanak a kész tervek-ben? Egy kedves mártélyi mondta már a Faluház elõtt nekem: -tudja, úgy vagyunk ezzel a csatornázással, hogy azt tudjuk,hogy motor van benne, de mi hajtja? Rendes körülmények között ezen mint viccen jót lehetnenevetni, de ebben a helyzetben ez a kijelentés elkeserített.Mint azok a hölgyek is, akik egyike szerint a Kaláris nem jó,mert soha sem írjuk le azt ami rossz, csak úgy teszünk,

mintha Mártélyon minden szép és jó volna… (Csak magán-véleményként hozzáteszem, hogy akik az utcán lehazu-gozták az újságot, bár személyes ismeretség van közöttünk,soha nem vették a fáradságot, hogy telefonon, írásban, vagyszemélyesen megkeressék a Kalárist. Sem a csatornázássalkapcsolatos, sem bármely más ügyben, holott a szólás-szabadság és a demokrácia jegyében ugyanúgy helyt adtunkvolna álláspontjuknak-véleményüknek, mint eddig is nemegy más esetben. Természetesen azzal a lapban rendszeresenmegjelenõ állásfoglalással, hogy a megjelentetett leveleknem minden esetben tükrözik a szerkesztõség véleményét. Alap egyébként nem azoknak készül, akik, mert nem olvassákbenne szakmányban a többséggel ellentétes véleményüketnem tartják hitelesnek a tartalmát; hanem annak a jószándékú többségnek, akik megértették az idõk szavát, ahaladás néha kockázatmentes felelõsségvállalásának szük-ségességét. És belátták ennek a kitartással és összefogássalsikerre vihetõ végeredménynek a nagyszerûségét. Mintegyönmagukon segítve belevágnak egy olyan beruházásba,amely életminõségünket javítja, tesz az oly sokat hangozta-tott környezetvédelem ügyéért, és kiemeli ezt a településtazon megszámlálhatatlan kistelepülés közül, akik lehetõség,akarat, vagy épp a belenyugvás miatt még hosszú évekig,évtizedekig a saját szennyvizükön úsznak!) Visszatérve a lényegre, mind Réczey Gusztáv, az ISTER Kftképviselõje, mind Klopkó János, aki a csatorna-beruházáspénzügyi lebonyolítását elõkészítõ és végzõ cég képvise-letében jelent meg, mind Földvári Mihály a GEOTOR Kft.képviselõje rendkívül türelmesen és részletesen magyaráztameg a kétkedõknek újra és újra a csatornázással kapcso-latosan felmerült kérdéseket, ám a falugyûlés vége elõttkivonuló néhány elégedetlen embert valószínûleg most semsikerült meggyõzniük a rémhírek ellenkezõjérõl, és aberuházás „tisztaságáról”.Magam azt a feltételezést, hogy valaki, vagy valakik nevekethamisítottak volna alá, egyszerûen gyermeteg felvetésnektartom. Nem lehetnek ennyire felelõtlenek és figyelmetlenekazok, akik a falu dolgaiért felelnek, s azt vállalták megbíza-tásuk kezdetekor, hogy mindenkor és mindenáron betartjáka törvényességet! Vagy nem jól gondolom? Mindaddig hin-nem kell azonban ebben, s erre buzdítom a mártélyiakat is,amíg valamely bíróság az ügyben valahol, valamikor megnem állapítja, s ki nem mondja jogerõsen az okirat-hamisítás bûntettét.Akkor, én is megváltoztatom a véleményem. Addig azonbanfõ félelmem nem ez, hanem, hogy az ellenállás és acsatornázás megakadályozására való törekvés olyan szintrõlindul, amelytõl valamivel jobban kell tartanunk, mint 5-6békétlen természetû ember zsörtölõdésétõl. Mert míg utóbbittürelemmel, talán némi sajnálkozással figyelmen kívül islehet hagynia a többségi akaratot képviselõ többségnek,elõbbi ellen a dolgok ilyetén állásásnál, ha ténylegcsatornázni akarunk, sajnos harcba kell szállni. S ez a „harc” nem lesz aljasságoktól mentes, és egyáltalánnem szolgál majd Mártély hasznára!

Farkas Zoltán

Csatorna, csatorna és csatorna… (falugyûlés és tapasztalatok…)

Talán nem hangzik furcsán, ha azt írom, viharelõtti csend volt tapasztalható csatorna ügyben akét esemény között eltelt néhány napon, amely afalugyûlést attól a lakossági fórumtól elválasz-totta, amelyet 2005. július 18-án tartott Dr. LázárJános polgármester, országgyûlési képviselõ,megyei FIDESZ elnök, a mártélyi faluházban.

Egyesek valamiféle „igazságtételben” reménykedtek – õkvoltak kevesebben -, a többség pedig döntésének megerõ-sítésére, és arra számított, hogy végre azok is megértik a do-gok lényegét, akik napokkal elõtte még a megértés hajlandó-ságának legapróbb jelét sem mutatták ebben az egész falutérintõ ügyben.Dr. Lázár János, talán hogy oldja a zsúfolásig megtelt, ezértmég álló emberektõl is túlmelegedett teremben tapasztalha-tó feszültséget, köszöntését azzal kezdte, hogy mi a baj Már-télyon? Mi az a jelentõs ügy, ami miatt egy lakossági fóru-mon a megszokottól eltérõen, ekkora tömeg jelent meg aFaluházban, ebben a hõségben, mikor az ember ennél sokkalkellemesebb helyen is eltölthetné az idõt?Tudható, hogy õ is tisztában volt azzal, mi az az ügy, amelyilyen nagy számban odavonzotta az embereket, a fórum ele-inte mégis békés hangulatban, s néhányak félelmeivel ellen-tétben a csatornázást pozitív oldalról megközelítve folyt.A kérdések unásig ismételt feltétele után, Dr. Lázár Jánosnagy vonalakban az alábbiakat mondta: A két tábor közöttkirobban vita, jórészt eszmei. Ennek oka az, hogy a gondolatmegszületése után, amikor a képviselõtestület, tehát az anyolc-tíz ember, akikre odabízta a falu lakossága, hogyhelyettük és érdekükben eljárjanak, s 2004. áprilisábanmegalakult a Csatorna és Vízközmû Társulás, és visszake-reshetõen csatlakozott ehhez a falu lakosságának döntõtöbbsége (83,56 %!), onnantól kezdve egy olyan közösségiakarat nyilvánult meg, amely sajnos a csatornázást nem tá-mogató kisebbség számára is kötelezõ erõvel bír. Ennektörvényi háttere világos. Ezzel kapcsolatban kijelentette,hogy ezért a képviselõtestület rossz szándéka szóba sem ke-rülhet. A fejlõdésnek bizony ára van – mondotta - ha most-már ezek a tényszerû körülmények állnak fenn, ameny-nyiben a dolog törvényes, érdemes végigvinni.Amikor egyértelmûvé vált, hogy Mártély nem tud a környezõtelepülésekkel együtt belekezdeni a munkákba, s nem kapállami támogatást, választott egy pénzügyi konstrukciót,ami ugyan kissé bonyolult, de ettõl még mûködhet. Ez tulaj-donképpen négy szervezet és a mártélyi ingatlantulajdono-sok szerzõdéses viszonya, amelyben egyik fõ elemként sze-repel a közmûfejlesztési hozzájárulás összege, amirõl a tár-sulati tagoknak le kell mondaniuk ahhoz, hogy ez a kon-strukció mûködjön. Kifejtette, hogy véleménye szerint ezzelaz a bökkenõ, hogy a közmûfejlesztési hozzájárulás, sze-mélyre szabott dolog. Szót ejtett az Állami Számvevõszékvizsgálatáról is, amely nem Mártély csatornázásánakelõkészítésének és a majdani lebonyolítás módszereire terjedki, hanem arra a pénzügyi konstrukcióra, amellyel megvaló-sul, és mintegy 52 települést érint.Többen sérelmezték, hogy nem kaptak megfelelõ tájékozta-tást. Dr. Lázár János e felvetésekre elismételte, hogy a beru-

házás pénzügyi lebonyolításának részletei talán bonyolul-tabbak annál, minthogy elsõ olvasásra mindenki megértse,ezért felhívta a figyelmet, hogy amennyiben mint ebben azesetben is megvan a közösségi akarat, az elõkészítést, kivi-telezést végzõk dolga az, hogy ha kell minden héten fogadó-órát tartsanak, és megmagyarázzák újra és újra az embe-reknek mindazokat a kérdéseket, amelyek még nem tisztákszámukra a csatornázással kapcsolatban. Mindaddig, amígarra szükség van.Balogh Jánosné polgármester hozzászólásában elsõként arraa kijelentésre utalt, hogy a fejlõdésnek ára van, kiegészítveazzal, hogy mint az Mártély esetében most tapasztalható, ál-dozatai is lehetnek. Nincs, és nem is lesz jelzálog – erõsítettemeg a korábban már levélben, s az újságon keresztül is eljut-tatott világos állásfoglalást -, csak a 2.500 Ft-os befizetésterheli a társulás tagjait 77 hónapon keresztül. Egy korábbikérdésre válaszolva a csongrádi csatornázással kapcsolat-ban elmondta, hogy ott, s még számtalan településen ugyan-ezzel a pénzügyi finanszírozási rendszerrel sikeresen lezá-rult a munka, s a drága szennyvíztisz-títástól rettegõknekelmagyarázta, hogy mivel a víztisztító Mártély tulajdonalesz, s üzemeltetése is „hozzánk” fog tartozni, kizárólag aKépviselõ Testület dönthet majd a kialakításra kerülõ díjról,ami tekintettel arra, hogy nem állnak fenn egyéb kényszerítõkörülmények, mindenképpen kedvezõbben fog alakulni,mintha ez nem így volna.Az ÁSZ vizsgálatával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy atestület épp az emberek érdekében nagy valószínûséggelmegvárja a vizsgálat eredményét, s ha kell, még most amunkák megkezdése elõtt módosítanak a feltételeken,amellyel így némi helyzeti elõnybe hozhatja magát a falutazokkal a településekkel szemben, akik már elkezdték, vagybe is fejezték a csatornázást az ismert módon. Végül szomo-rúságának adott hangot, hogy immár a sokadik alkalommalkerülnek szóba ugyanazok a kérdések ugyanazoknak a szá-jából, ami nem, hogy nem viszi elõre a csatornázás, így afalu ügyét, hanem már-már céltalan akadályozásnak tûnikcsupán.Néhány önkéntelen bekiabálás indulatokat váltott ki, mireDr. Lázár megnyugtatta a kedélyeket, de egyértelmûen

Lakossági fórum a Faluházban

közölte, hogy minden közmû beruházásnál úgy szokott tör-ténni, hogy az utólagos rákötés drágább, mint ha valaki aközösséggel egyidõben végezteti el a munkát, de sajnálatosmódon ebben az esetben is, mindenkinek kötelezõ a többségakarata. Ez, Vásárhelyen is így van.A dolgok sommázataként még megjegyezte, hogy amennyi-ben õ mártélyi lenne, azért ebben a formájában valószínûlegnem írta volna alá a szerzõdést, mire a teremben valaki meg-jegyezte, hogy a polgármester úr nem is mártélyi! Ezen aponton volt felfedezhetõ egyedül egy kis indulat Dr. LázárJános arcán, aki erre közölte a közbekiabálóval, hogy nem isazért van itt, és próbál meg tanácsot adni a Mártélyiaknak,

merthogy itt lakna, hanem, mert errõl kérdezték.Az idõközben túlhevült terem éghajlati viszonyai és hangu-lat, amely az érthetetlenül nem mûködõ légkondicionáló be-rendezéstõl függetlenül is fullasztó állapotokat, egyesekbenindulatokat gerjesztett, lassan-lassan elviselhetetlenné vált;s amikor Dr. Lázár János, mintegy lezárva a mártélyi csator-názás körüli megbeszélnivalókat „felmentette” mindazokat,akik csak e miatt jöttek el a Faluházba, néhányan elhagytáka termet. De szép számmal maradtak azok is, akik végighall-gatták, és kérdéseikkel segítették a fórum hátralévõrészében megtárgyalásra kerülõ kérdések tisztázását.

(Szerkesztõ)

2005. július 1-tõl új jegyzõje van Mártélynak.Horváth Istvánné jegyzõ asszony nyugdíjbavonulása után, Dr. Vörös Béla látja el ahivatalvezetõi feladatokat Mártély Község Önkor-mányzatában. Ebbõl az apropóból kereste fellapunk munkatársa az elsõ munkanapok egyikén,amikor talán még alig illett volna zavarni…

Egy csésze kávé – Bemutatjuk Dr. Vörös Bélát, Mártély új jegyzõjét

K.: - Elnézést, hogy így a legelején „rárontunk” önre, de biz-tosak vagyunk abban, hogy a mártélyiakat érdekelné az önszemélye, eddigi életútja, és mártélyi tervei.Dr. V.B.: - Igazán nem zavar, bár még alig volt idõm körül-nézni a hivatalban, s épp hogy megismerkedtem a kol-légákkal, dolgozókkal, de szívesen állok a rendelkezésükre.K.: - Talán, ha röviden elmondaná az újság olvasóinak eddi-gi életpályáját…Dr. V. B.: - Hódmezõvásárhelyi vagyok. Ott jártam iskolába,általánosba is, majd a Bethlen Gábor Gimnáziumbanérettségiztem, s utána Államigazgatási Fõiskolát végeztem.Jogi diplomát a Pécsi Jogtudományi Egyetemen szereztem.1988-tól a hódmezõvásárhelyi Önkormányzatnál dolgoztam,1992-ig adóügyekkel és ellenõrzéssel foglalkoztam, mintelõadó. 1992-tõl Tihanyban kezdtem dolgozni, elõbb, minthatósági csoportvezetõ, s 1993-tól, mint jegyzõ. Ez azidõszak 2004. december 31-ig tartott.K.: - Hogyan döntött úgy, hogy elvállalja Mártélyon a jegyzõimunkát?Dr. V. B.: - Mindig szerettem Mártélyt. Szép, csendes kis falu,és fejlõdõképes. Megpályáztam a meghirdetett állást, és többpályázat közül a Képviselõ Testület az enyémet találtamegfelelõnek.

K.: - Most egy kötelezõ,és talán kellemetlennektûnõ kérdést teszek fel:milyen állapotokat talált?Dr. V. B.: - Azt is mond-hatnám, merthogy ez azeddigi megállapításomröviden, hogy egy jól mû-ködõ hivatalt tudok át-venni elõdömtõl. Jelenlegnagy és új feladat a csa-tornázás, amelynek jogi,törvényességi oldalával isa jegyzõnek kell foglal-koznia, szerzõdések,

megállapodások törvényességének az ellenõrzésével ésbetartatásával.K.: - Ha már a jegyzõ feladatai részben szóba kerültek;bevallom, a legtöbb emberhez hasonlóan, magam semismerem minden részét annak a munkának, amelyet egyjegyzõ végez. Felvilágosítana errõl bennünket?Dr. V. B.: - Általánosságban az önkormányzat törvényesmûködésének a biztosítása a jegyzõ feladata. Ebbe nagyonsok minden beletartozik. Mindenfajta döntés-elõkészítés ésvégrehajtás, és mindennek az ellenõrzése is. A PolgármesteriHivatal hatósági ügyei, több ezer jogszabály alkalmazása, azadó, a szociális ügyek, a mezõgazdaság ügyei, polgári jogiszerzõdések, egyéb pénzügyek, közterülettel kapcsolatosfeladatok, kérelmek, engedélyek elbírálása, az infrastruk-túrát érintõ beruházások (víz, gáz, villany, csatorna), szak-hatósági nyilvántartás, okmányokkal kapcsolatos ügyekintézése, birtokháborítás, szabálysértés, hogy csak avalóban legfontosabbakat soroljam.K.: - Mivel ezt megelõzõen is mint jegyzõ tevékenykedett,amellett, hogy nem újak ezek a feladatok, melyek azok aterületek, amelyekben rövid idõn belül elõrelépésreszámíthat Mártély, s melyek azok a tervei, amikkel eztsegíteni tudja?Dr. V. B.: - Legfontosabb és vállalt feladatom továbbra is sza-bályosan végrehajtani az Önkormányzat határozatait – teháta törvényesség megõrzése és biztosítása mindenek elõtt.Ami a falu fejlõdéséhez nagyban hozzájárulhat, az azoknaka pályázatoknak a figyelemmel kísérése és gyakorlati meg-pályázása, amelyek egyes beruházásokat lehetõvé tevõ álla-mi, és uniós pályázati forrásokat eredményezhetnek. Ebbenúgy gondolom hathatósan segítségére tudok majd lenni aHivatalnak. Napi munkámban fõ elvem az elégedett ügyfél.Hogy a hozzánk, hozzám forduló kérelmezõ, ügye megnyug-tató elintézésére számító emberek ne a hatalom minden-hatóságától való félelemmel jöjjenek az Önkormányzathoz,hanem azt érezzék, hogy itt a hivatalban értük dolgoznak amunkatársak, s egy a törvényesség betartása által ugyanbehatárolt, de emberi nyitottsággal foglalkozzunk azügyeikkel. Hogy azt érezzék, nyugodtan fordulhatnak hoz-zánk.K.: - Még egyszer elnézést, hogy kissé feltartottuk, köszön-jük a beszélgetést!Dr. V. B.: - Én is köszönöm, s arra kérem Mártély lakóit, hogybármilyen üggyel kapcsolatban keressenek, én szívesen állokrendelkezésükre, s amennyiben lehetséges, minden esetbenmegpróbálok segíteni és megoldást találni a gondjaikra.

(Szerkesztõ)

Én a balekIsmernek olyan embereket, akik minden KRESZ szabálytbetartanak? Legsietõsebb dolguk közepette is elengednekhárom nagy létszámú iskolás csoportot a zebrán,elõzékenyen megvárják a halált megvetõ bátorsággal jobbrólhirtelen eléjük vágó balra nagy ívben kanyarodó biciklistanélkül, hogy közvetlenül eltaposnák, s 90 felett csak abbana ritka esetben mennek az autóval, ha erõs hátszél fúj?Hát én például ilyen ürge vagyok.És ettõl függetlenül, állandóan megbüntetnek. Nem mon-dom, hogy nem jogosan, de állandóan.Még valamit meg kell vallanom: én szeretem, hogy arendõrök a fehér autóval mérnek, mert a falun keresztülszáguldó motorosok, sietõs üzletemberek, nagy svunggaldöngetõ teherautók sofõrjei igenis tanulják meg, hogy lakottterületen mennyivel lehet közlekedni. Sõt, a nagy többséggelellentétben, én még villogni, s mutatóujjammal kis köröketsem szoktam rajzolni a levegõbe, erõsen elõrehajolva fogcsi-korgatva egészen a szélvédõig, mert úgy vagyok vele, akigyorsan megy, fusson csak bele a mérésbe, s fizessen,fizessen, mindaddig, míg meg nem tanulja egyszer amértéket, vagy el nem fogynak a pontjai.Minap is megyek, inkább lassan bámészkodva gurulok át azújfaluba, amikor szinte örömmel pillantom meg a Tsz.bekötõút mellett a közkifolyónál álló mérõautót – csak dol-gozzatok fiúk, gondolom, legalább addig sem száguldozik ittez a sok õrült -, amikor közel érve kilép elém a mirendõrünk, s komoly mozdulatokkal leint, jelezvén, húzód-jak félre. Ablak le, ismerõsnek járó széles mosolygás, kéz-fogás, és a következõ pillanatban a döbbenet. Azt mondjaLaci: baj van… No, mondom, hát mit tudok segíteni? Mondjaerre, gyorsan jöttél. Mondom: én? Bólogat. Hát, mondom,biztosan jóval ötven alatt jöttem. Igen – mondja – pontosan44-el. Megnyugszom. Akkor nincs baj. De a vasúti átjárót a háromcsíkos álló táblától már csak30-al lehet megközelíteni. Ugye, tudod? Mit mondjak, nemtudtam. Vagy ha tudtam is, elfelejtettem. Hiába régen volt

már az a KRESZ vizsga. Megint tanultam. Megadóan nézemamint kitölti a csekket, de érzem, mindazokkal együtt akiketrajtam kívül megállítottak – voltak egy páran – jogosan. Jóismerõsként búcsúzunk, mit mondjak, nem volt egy olcsóút…Korábban meg a saját pedagógiám fordult ellenem.Vásárhelyen a Sportcsarnoknál volt kinn egy tábla. Ott semmentem gyorsabban sokkal, csak néhány „kilométerperórá-val”, mikor egy fiatal rendõr állt elém a mérõautó mel-lõl – leintett. Tiszteletem tanár úr! – köszöntött, s én erõsenkutattam emlékeimben, mikor taníthattam a SágváriEndrérõl elnevezett központi iskolában azt a jó kiállásúgyereket, de idegességemben ez sehogyan sem sikeredett.Nézze, igazán alig lépte túl a megengedett sebességet, s hamagam volnék, talán el is engedném, mert jó emlékeim van-nak az óráiról, de csak emlékezzen vissza: mindig arra taní-tott bennünket, ha hibázunk, soha ne próbáljuk megmagya-rázni a hibázásunkat, és nem létezõ mentségeket keresni,hanem ismerjük el, és változtassunk rajta… Na ja! Máremlékszem. Ez a gyerek, értelmes, jó tanuló volt, arca most-már elõttem, ahogy a harmadik sorban ült, s lám, milyenkitûnõ a memóriája. Fejet kellett hajtanom egykori önma-gam elõtt, s meleg kézfogás kíséretében, mosolyogva átvet-tem a csekket. És õszintén örültem: ilyen rendõrbõl kellenesok. Nem, akit tanítottam az idõk lassan ködbe veszõ mesz-szeségében, hanem akik az emberekkel így viselkednek.Olyan jól még sohasem esett, hogy megbüntettek…Azért mostanra elhatároztam: ha legközelebb megállítanak,kiszállok az autóból, átadom a persze rendben lévõ papír-jaimat, saját kérésemre megfújom a szondát, és azutánönkezûleg talpig bilincselem magam, mert egy ilyen magam-fajta baleknak semmi keresnivalója ebben a rohanó,dühöngõ, dudáló, anyázó közlekedési világban. Csak feltar-tom a „normálisokat”…

-dumbo-

Térjünk az egészség ösvényére, hiszen ez is csak belátás kérdése

Fiatal korunkban úgy éreztük, hogy mindent elbír a szer-vezetünk. Én éltem is evvel. Mindent megadtam neki, ha kel-lett, ha nem. Sok finom zsíros kenyér, cukros kenyér,paprikás kenyér, lekváros kenyér, aztán jobb idõkben vajasmézes kenyér, kenõmájas. A töpörtõ, füstölt oldalas, kol-bász, meg a vékony füstölt szalonna a koronája volt regge-linek, vacsorának. A finom friss paprika, paradicsom, (akkormég minden magyar termék) télen a hagyma, a jósavanyúságok, csak serkentették az étvágyat. A reggeli nagyrántottákat, néha a tükörtojás, vagy a sült szalonna válto-gatta. Közben az ebéd, két-három tányér finom leves után,jött a fõétel, az sem szûken, mert a krumplipaprikás is ízlett,és két tányérral abból is hozzátettem. Aztán az ötvenes évekután, ha más nem is igen volt, de a jó magyar konyha min-den változatát élvezhettük. A jobb idõkben, az asztalon lát-szott meg leginkább, bõven volt a sült, a pörkölt, a külön-bözõ töltött finomságok. Magam is õrizgettem a réten legel-getõ libákat, mellettük a réten heverve csináltam a leckét. Adisznókat is becézgettem, mert nálunk még az udvar állataiszorosan hozzánk tartoztak, nem úgy, mint ma, hogy csak

úgy ismeri sok em-ber, ahogy szeletelve az asztalra kerül-nek. Na, lett is ennek böjtje, amikor évtizedek után elkezdõdtek apanaszok. Ez is bõséges volt. A reumás fájdalmak mellett,magas vérnyomás, epe gondok, cukor, érrendszeri meg-betegedések, további anyagcserezavarok, a puffadás, hogycsak a nagyobbakat említsem. Mind ez az orvosságok mellettrákényszeríttet, a tünetek okainak keresésére. Mindentelolvastam, ami csak engem érintett. Egyre több hibát talál-tam a múltam életrendjében, és élvezeteim sokaságában.Nem telt el sok idõ, amikor rájöttem, hogy milyen szerenc-sések a vizekhez közel élõ emberek, akik sorsukkövetkeztében sok halat, és tengeri terméket fogyasztanak.Aztán tovább kutatva arra jöttem rá, hogy azok, akik sokgyümölcsöt, zöldséget fogyasztanak, kevesebb egészségügyigondokkal, élhetnek. A nikotin, tömény szesz, sok kávé, ésaz édesség túlzott fogyasztása, csak szaporította a bajokat.Napjainkban a disznóhús, a mangalica kivételével a legtöbbországban nem tartozik az egészséges táplálkozáshoz, mivelsok zsiradékot tartalmaz. Itt kezdõdik a gond. Nem a

tevékenységünknek, és szervezetünk szükségleteinekmegfelelõen táplálkozunk. A legtöbb ember azt eszi, issza,amit megkíván, és amennyit abból el tud érni. Ezen kellenealapvetõen változtatni. A legmagasabb átlagéletkort ajapánok, és a svédek érik el. Ennek az egyszerû magyaráza-ta, nagyrészt a táplálkozásban van. A „titok” a hal, és a ten-geri termékek fogyasztásában rejlik, amit gyakran rizs, zöld-ség, és gyümölcs kíséretében fogyasztanak. Akkor hol is vana gond? Legfõképpen az élelmezési hagyományainkban.Amiben nem csak a túlzott zsiradék, de a túlzott szénhidrátfogyasztása is hibás. A fehérkenyér bõséges fogyasztásalegalább akkora gondot okoz, mint a túlzott édesség, vagytömény alkohol fogyasztása. Ezek évtizedes fogyasztása alegtöbb embernél elõbb-utóbb betegségeket okoznak. Ígytörtént ez nálam is. A bajok szaporodtak a „jó lét”következtében. Az orvosságok meg egyre többe kerültek, ésmellékhatásaik még több bajt hoztak. Tenni kellett valamit.A távol-kelet ezeréves tanácsait, bölcsességeit olvasgatva,kezdetem a dolgokat komolyan venni, de sok máslehetõségem nem is maradt. Gondoltam ki kell próbálninéhányat, mert az olvasgatástól még nem jön meg azegészség. Idõközben a vérképem, szinte minden eredményerossz volt. A távol-kelet minden bölcsessége távol állt a mihagyományainktól. Alig volt számomra elképzelhetõ, hogyén azokból valamit hasznosítsak. Nem várhattam tovább,tenni kellett valamit. Kezdtem avval, hogy lemondtam a kenyérrõl, helyette rizs-pogácsát fogyasztok. A disznóhús körül nagyobb gond volt,hiszen naponta háromszor ettem annak származékait, ésszerettem. Itt tettem egy kis engedményt magamnak, hogycsak azt eszem, amit a barátom készít el, és tudom, kikészíti, honnan származik. Mivel õ gyártja az egyik legjobbkolbászt a környékben, ez maradhat. Ezen kívül semmi disz-nóhúsféleség, vagy annak származéka. Ez viszont elégelenyészõ mennyiség a múlthoz képest. Édesség törölve!Kávézás helyett a teák számtalan változata. A pálinka,tömény csak nagyon ünnepi esetben. A nagy sörfogyasztástörölve, csak elvétve, vagy illembõl. Azért kell valami élvezetevés után, így rátértem a számomra legegészségesebb italra,a (száraz! – szerk.) vörösborra. A gyümölcsök listáján, csaka banánt töröltem, minden másnak a fogyasztását emeltem.

A burgonyát töröltem, a tésztaféleségeket úgyszintén telje-sen. Most kérdezhetik tõlem, mi az, ami még maradt? Hát vanbõségesen, és nem éheztem soha, csak helyettesítettem azeddigi használt nyersanyagokat. A halfogyasztásom erõsenmegnövekedett, a zöldség, gyümölcsé, úgyszintén. A kenyér,burgonya, tésztafélék helyett pedig a rizs, és zöldség, és agomba számtalan változata került az asztalra. Az elsõfélévben semmi húsfélét, a halon kívül nem ettem, és ajövõben sem szándékozom többször, mint heti két alkalom-mal hússzármazékot fogyasztani, de disznóhúst csak kivéte-lesen, vagy az említett helyrõl.A tejtermékek sem izgatnak, vannak népek, akik egyáltalánnem fogyasztanak, és egészségesek, például a kínaiak.Az egészséges élet lett fõ célom. Ennek mellékhatása pedig:a fogyás. Mivel hagyományaink következtében erõs túlsúly-ban voltam, volt mibõl leadni. Lassan, de biztosan sikerült isfél év alatt 16 kg-tól megszabadulnom. Na, azért nem fogy-tam el, de roppant jól érzem magam, és olyan vérképem van,amilyen 20 éves koromban sem volt. Azt hiszem érdemes volterõt venni magamon, és most már elmondhatom, sikerült azévtizedes rossz szokásokon változtatni. A közmondás úgymondja, “aki nem képes változtatni szokásain, az azt iselveszítheti, amit meg szeretne õrizni.” Ez a mondás nálamhasznosnak bizonyult, és így sikerült az egészségetmegõriznem. Végül a fenti tapasztalatok alapján, ha valakinek hasonlóbajai vannak, próbálja ki az én számomra nagyon hasznos-nak bizonyult módot. Nem fogja megbánni, és idõvel sokesetben a drága gyógyszereket is, el tudja hagyni. Azegészséghez vezetõ ösvény a fontos, a fogyás csak mel-lékhatás, de az sem fog megártani a legtöbb embernek. Nemkell éhezni, nem kell a jó ízekrõl lemondani, hiszen a jólelkészített hal, rizs, és zöldségfélék pótolják a hiányzóélvezeteket. Keresni kell a saláták, köretek számtalan vál-tozatát. Új ízeket kell felfedezni, a világ nagy asztalán sokfinomság létezik, és elsajátításuk sok esetben egyszerû.Kívánok mindenkinek jó egészséget, és ne szidjanak, ha jóközérzetük mellett, néhány kilót még fogynak is.

Pósz Péter

A Szabad Evangéliumi Egyház táboroztatott gyerekeket a mártélyi Kempingben

Hetven fõbõl álló iskoláscsoport töltött egy hetet nálunk, abudapesti Szabad Evangéliumi Egyház szervezésében.A 12 év alattiaknak „Navaho” indiántábort alakítottak, azidõsebbek önismereti, bibliatáborban vettek részt. Közösfoglalkozásaiknak jó helyet adott a félkör alakú szabadtériközösségi tér. A gyerekek faházakban és jurtákban voltak

elszállásolva. Atáborvezetõ el-mondása sze-rint, mivel fõlega bibliatáborfogla lkozásainyugodt és meg-hitt környezetetigényel, hosszaskeresgélés után,szinte véletlenül

bukkantak rá a mártélyi kemping nyújtotta lehetõségre, sörömmel jöttek el. Kérdésemre, hogy mennyire vannak mege-légedve a szolgáltatásokkal, azt is elmondták, hogy bár azépületek állapota sajnos csak a helyszínen feltûnõen rossz,az esti közvilágítást némileg gyengének és hiányosnak tart-ják, s a büfében ordító zene nem igazán szolgálja a gyerekeklelki épülését, összességében jól érzik magukat. (Hátha mégegy gólyatábor eseményeibe csöppentek volna, amikor a vi-zespólós versengés, az alkalmi sztriptíz mellett még a mû-sorvezetõ ordenáré kiszólásait is kellene hallgatnia a nap-közben a biblia csodáiba mélyedõ ifjúságnak?! – szer-kesztõ.)Az étkezések mennyiségérõl, minõségérõl, és meglepõen„emberi” áráról csak elismerõen nyilatkoztak, azt azonbanhozzátették, sokkal-sokkal jobb volna, ha nem kelleneátsétálniuk az iskolai ebédlõbe, hanem valahogy megold-ható lenne a helybeni tálalás.

Legrosszabb tapasztalataik – bár az utolsó két napon nemkényeztette õket a nyári hõség – a jurtákkal kapcsolatbanvolt, mert bár formájuk, s elsõ látásra kellemes belsõ terüknagyon vonzó a gyerekeknek, s felnõtteknek egyaránt, deemberi tartózkodásra, pihenésre a megfelelõ szellõzéshiányában, s a hõség miatt alkalmatlanok.A beszélgetés végkicsengése mindenképpen az volt, hogyamennyiben ezek a gondok megoldódnak, s mivel márisviszik a kemping jóhírét, s a fejlõdésbe vetett reményüket,õk, és talán sokan mások is – rendszeresen visszatérõ láto-gatóink lesznek.Hazautazásuk után érkezett egy rímekbe szedett emlék azitt töltött napokról, amelyet a táborvezetõ kérésére közlünka lapban.

(Szerkesztõ)

Jubilált a népdalkör

2005. májusában ünnepelte fennállásának 10. évfor-dulóját az „Õszirózsa Népdalkör”. Ebbõl az alkalomból íródott az alábbi kedves vers, ame-lyet a töretlen lelkesedéssel mûködõ dalkör tagjainaktiszteletére olvassanak szeretettel:

Kiss Istvánné – Tíz éves jubileumra…

Mártély kis falu harangja, messze zúg, túl a határonNépdalok bölcsõjébõl ének repül dallamszárnyon,Viszi hírét-legendáját Mártély szülöttjénekNépdalok királyának, hegedûjének…

Ezt a bölcsõt hittel õrzik ma is, hûséggel,Dalos kedvû nótás ajkak, költõi lélekkel.Tíz éve, hogy összefogva ápolják a hagyománytDél-alföldön, Dunántúlon, és sok helyen a hazában.

Sok Kavalkád, rendezvények, emlékestek elteltek,Évfordulók, találkozók õket mind fémjelezte.Fáradságos nehéz idõk, buktatók és kétségek,Örömök és csalódások – így múltak el az évek…

Most is él az egyesület, lelkes, jó kis tagsággal,Elszánt csapat, igaz szívû, jó vezetõtársakkal.Kivívták a megbecsülést, hírnevet is szereztekRangot adva mûfajuknak: fáklyavivõk lettek.

Szóljon még a dal, s a nóta is sokáig körükben,Hozzon termést nótafájuk, s örömet a szívükbe.Köszönjük, mit munkájukkal dalainkért megtettek,Legyen velük a Jó Isten, és még soká segítse õket…

Bizonyítványuk: jeles!Az ÁMK iskolásai közül az alábbi tanulók végezték elkitûnõ eredménnyel a 2004-2005-ös tanévet:

Kiss Krisztina 2. o.Papp Ádám 2. o.Tatár Éva 2. o.Aradi Renáta 3. o.Bálint Andrea 3. o.Baranyi Barbara 3. o.Baranyi Nikoletta 3. o.Domján Andrea 3. o.Sipos Dominika 3. o.

Varga Bernadett 3. o. Ferenczi Bettina 4. o.Kovács Bernadett 4. o.Mészáros Jennifer 5. o.Markó Áron 6. o.Bujdosó Dávid 7. o.Markó Gábor 8. o.Molnár Viktória 8. o.

Eredményükhöz gratulálunk és további sikereket kívá-nunk a tanulásban!

MMáárrttééllyy KKöözzsséégg ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaattaaés

HHóóddmmeezzõõvváássáárrhheellyy MMeeggyyeeii JJooggúú VVáárrooss ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaattaatisztelettel meghív minden érdeklõdõt

22000055.. aauugguusszzttuuss 55--66--77--éénn a

X. MártélyiKavalkádrendezvényeire.

Látványosság földön, vizen, levegõben

Augusztus 5. (péntek)FFõõttéérr::18.00 Ünnepi megnyitó

Kitüntetések átadásaFFaalluuhháázz::18.30 Az elmúlt 10 év Kavalkád kitüntetettjei-

nek és a Mártélyi KépzõmûvészetiSzabadiskola hallgatóinak kiállítása

VViizzeenn::20.00 Sztárvendég: GGáássppáárr LLaacc ii21.00 Lampionos, csónakos fölvonulásNNaaggyysszzíínnppaadd::

TTûûzziijjááttéékk23.00 Utcabál a Minor együttessel

Augusztus 6. (szombat)AA ppaarrttoonn::

Kézmûves bemutató és foglalkozás, arcfestés, “Mártélyi Hétpróba”, strandröplabda

NNaaggyysszzíínnppaaddnnááll::09.00 Kutya szépségverseny és bemutató16.00 LovasbemutatóKKeemmppiinnggbbeenn:: UFO-Kavalkád14.00 Sós Tibor ufókutató, Szeged : “Nõk a célkereszt-

ben”15.00 Kalmár János ufókutató, Budapest: “Egyiptom tit-

kai, földönkívüliek jelenléte az ókorban”16.00 Pusztay Sándor Ufómagazin, Budapest: “Megma-

gyarázhatatlan jelenségek a világban”17.00 Rózsa Mária ufókutató, Hódmezõvásárhely: “Ufók

és bizonyítékok”18.00 Indi Attila ufókutató, Budapest: “Földi kataklizma

az emberiség érdekében”Éjjeli szalonnasütés és ufóles a kutatókkal csillagászati távcsõ-

velKépzõmûvészeti és kristály kiállítás.

VViizzeenn::16.00 Antal Csilla: “Musical slágerek”17.00 Vízimenyegzõ: Göcz Noémi és Ramotai Zoltán

esküvõje19.00 Pow-Wow - Ecuadori zenészekFFõõ uuttccáánn,, üüddüüllõõtteerrüülleetteenn::18.30 ““XX.. MMáárrttééllyyii KKaavvaallkkáádd”” --

KKaarrnneevváállii ffeellvvoonnuullááss

zászlóforgatók, óriásbábok, gólyalábasok, lovasok,majorettek, fúvósok és a falu apraja-nagyja

NNaaggyysszzíínnppaadd::17.00 Õrtorony18.00 CCeellttiicc SSuunn RRiissee - ír stepp tánc 18.30 Jumping Round 19.00 Máté-taekwondo20.00 Rockefeller együttessel utcabál21.30 Sztárvendég: HHEELLPP

Augusztus 7. (vasárnap)AA ppaarrttoonn::Kézmûves bemutató és foglalkozás, arcfestés, “Mártélyi

Hétpróba”, strandröplabdaNNaaggyysszzíínnppaaddnnááll::9.00 Veterán motorok bemutatója VViizzeenn::14.00 Ladikversenyek, családi és egyéni18.00 “Zene nélkül mit érek én...” Szabó Norbert19.00 PRINCEK - Szegedi Nemzeti Színház mûvészeiPPaarrttoonn::17.00 Kerékpáros gyorsulási versenyFFaalluuhháázz::15.00 “A tücsök és a hangya” - Léghajó Színház16.00 Õszirózsa Népdalkör és az Optimista Csoport17.00 Sztárvendég: IIlllléénnyyii KKaattiiccaaKKeemmppiinnggbbeenn:: Ufó-Kavalkád14.00 Dóra Sándor kutató, Budapest: “Megérthetõ-e az

univerzum?”15.00 Tóth László ufókutató, Budapest: “Jézus Ûrhajója?

Párhuzamok ufók és vallások között”16.00 Szlovik Lajos reálfilozófus, Budapest: “A terem-

tés?”17.00 Tatár József kutató, Budapest: “Kelta naptemplo-

mok Európában”18.00 Szoták Pál jövõkép-értelmezõ, Budapest: “Napki-

törések és a zene hatásai a földi klímára”Gyermekrajz-verseny és tombolaKiállításokZáró vita- és táncestNNaaggyysszzíínnppaadd::21.00 Jubileumi Koncert

NNOOXX eeggyyüütt tteess

MEGNYÍLT!A megújult Hangya Barkácsbolt

szeretettel várja vásárlóit.Festékek, nemesvakolatok, hõszigetelõrendszerek, csavarok, szögek, drótháló,csatornázáshoz csövek, idomok, akna,ajándék tárgyak akciós, kezdõ áron.

Ízelítõ árainkból:

Samponok . . . . . . . . . . .219,-Ft-tól/l

Alufólia . . . . . . . . . . . .264,-Ft/db

WC gél+tartó . . . . . . . .388,-Ft/db

Tomi Kristály mosópor .298,-Ft/600g

Mosogatószerek . . . . . . .195,-Ft-tól/l

Cím: Mártély, Fõ u. 64.

TAKARMÁNYBOLTOK KÍNÁLATÁBÓL• vegyesdara (35 kg) 1540 Ft• morzsázott indítótáp (20 kg) 1640 Ft• morzsázott nevelõtáp (20 kg)1500 Ft• tojótáp (20 kg) 1320 Ft• nyúltáp (20 kg) 1360 Ft• szója (20 kg) 1520 FtEzenkívül kaphatók: sertéstakarmányok, pulykatáp,

koncentrátumok, korpa, szemes termények,kutya- és macskatápok, kiegészítõk, stb.Termékeinket szükség eseténdíjmentesen házhoz szállítjuk.

Boltjaink: Hmvhely, Rákóczi út 38.Csomorkányi út 70.Damjanich u. 123. és 155.

TOTALGAZ – Kényelmet kapcsolunka gázhoz – ingyenes házhozszállításTelefon: (62) 241-354 · (30) 250-2431

ACÉL · ÉPÍTÕANYAGBETONACÉL-AKCIÓ

július 29-tõl augusztus 6-igBetonacél Ø 8 324 Ft/szálBetonacél Ø 10 460 Ft/szálBetonacél Ø 12 660 Ft/szálHengerhuzal Ø 5,5 180 Ft/szálSíkháló 4×150×150×5000×2150 2580 Ft/táblaSíkháló 5×150×150×5000×2150 3780 Ft/tábla

Áraink az áfát tartalmazzák!

DÍJTALAN KISZÁLLÍTÁSHÓDMEZÕVÁSÁRHELY

SZÁNTÓ KOVÁCS J. U. 172.62/244-055 · 30/6558-661

www.agroferr.hu

Mindszent, Szántó Kovács János u. 18.Telefon: (30) 640-6834

HASIT – hõszigetelõ rendszer,nemesvakolat és lábazati vakolat

A K C I Ójúlius 31-ig.

MILES és BONDEX lazúrok nagy választékban,festõ és burkoló szerszámok, csempe élvédõk,díszlécek, rozetták és mennyezetburkoló lapok.

Tapéták, bordürcsíkok és ragasztók, falfestékek,homlokzatfestékek, vödrös vakolatok

számítógépes színkeverése.

Ízelítõ árainkból:HASIT flexibilis ragasztó 2450 Ft/25 kgHASIT standard ragasztó 950 Ft/kgHASIT általános ragasztó 1300 Ft/kg

Nézzen be hozzánk!A színek és a minõség szerelmeseinek üzlete!

A baj, az egyenruhával van!Sose gondoltam, hogy egyszer közvetlenül tanúja leszek azetnikum – nevezzük talán az egyszerûség kedvéért romák-nak õket – sokak által hangoztatott azonnali reakciójának,ha, mikor nem túl egyenes úton járnak, s a közfeladatotellátó ember szóba elegyedik velük, azonnal agresszivitássalválaszolnak…Tulajdonképpen a dolog úgy kezdõdött, hogy mint annyiembert már, az egyik családot galádul becsapták a cigányok,itt, Mártélyon. Miután ezzel a családdal egyébként kapcso-latban állok, elpanaszolták nekem ezt, mire mit tudtamvolna mást tanácsolni: ne „üzleteljenek” ezekkel azemberekkel.Történt a nem régi napokban, hogy a városból jövet hazafelé,meglátok a házuk elõtt egy kisteherautót, meg egy személy-kocsit, s a falui rendben szokatlan „tumultust”, csoporto-sulást…Azonnal szóltam a polgárõrök parancsnokának, mondom,ha SZEM, hát legyen SZEM, s pillanatok alatt ott is termettértem. Fényképezõgép a kezemben, mert ugye a dolgokrögzített változata maga a bizonyosság, s indultunk. Ahogyodaértünk, tétova tekintetek, mondhatnám: ellenséges tek-intetek szegezõdtek ránk. (Persze, a piros autóra ki van írva,hogy POLGÁRÕRSÉG, ami nem jó látvány ezeknek az embe-reknek.)Amint megálltunk, „fõnököm” R.J. csak annyit kérdezett –tanúsíthatom! – Jó napot, miben segíthetünk?

A válasz, már amennyiben a pofavágással induló, hevesgesztikulációval kísért primitív tõmondatot válasznak lehetelkönyvelni, csak annyi volt: - Semmit. Itten minden rend-ben van, csak az egyenruhával van a baj…És ekkor elgondolkodtam: Mi a baja ennek a kigyúrt,tetovált ingyenélõnek, a mártélyi polgárõrök egyenruhájá-val? S egyáltalán, mi, az egyenruhákkal? Nem talán az, hogymióta világ a világ, a könnyû és nem becsületes pénzkere-set, a meg nem érdemelt haszon iránti olthatatlan vágymiatt ódzkodik az egyenruhától?Szerencsére, s ezt nem pejoratíve mondom, Mártélyon eleddignem volt, nincs, s reményeink szerint nem is lesz„cigánykérdés”! De! Mi lesz, ha megengedjük, hogy beszi-várogjanak, akár, mint házalók, faárusok, tollfelvásárlók,„felderítõk”, vagy akárkik, akik kiszimatolják, ki, mikornincs épp otthon, vagy, csak egyszerûen kiszemelnek ben-nünket, mint potenciális területet, a bûnözésre? Véde-keznünk kell tehát! Magam a szó klasszikus értelmében nem vagyok rasszista,így semmi kifogásom bármely etnikum ellen, de ez esetbenkivételt kell tennem, s fokozott figyelemre kell felszólítanommártélyi polgártársaimat: mindent inkább, de romákkal –soha ne üzleteljünk. Ez az, amit mindannyian megtehetünkés nem kerül semmibe!

(Szerkesztõ)

A HUNNIA PANZIÓ az Önérdekében is várja vendégeit.

Nagyobb családi ünnepek,baráti rendezvények, vagybarátai, ismerõsei mártélyitartozkodása alkalmával,

kényelmes Panziónkkal állunka megrendelõink rendel-

kezésére.Mártélyi lakosok megrendelé-

seit, 10 % kedvezménybenrészesítjük.

Érdeklõdés BerecznéIrénkénél:

06-30/507-6692 alatt.Honlap: www.hunnia.de

Email: martely@freemail.hu

Ha Magyar vagy, gyere aMagyar Szigetre!2005. augusztus 3-10-ig.

* Helyszín: Verõce – Kismaros

(Dunakanyar)*

Fellépnek Magyarország legjobb zenekarai közül:

KÁRPÁTIA*

KORMORÁN*

TRANSYLMAMIA

Elõadások, filmvetítések, íjászat, népzeneés néptánc,

kézmûves bemutatók, kiállítások és vásárvalamint számtalan programmal várjuk a szigetre

látogatókat!

Érdeklõdhetsz: a www.magyarsziget.hu webcímen,

és a

30/ 479 5581-es, vagy a 30/ 641 6927-es mobiltele-

fonszámokon.*

Egy hétre ismét leomlanak a határok!Gyere el – várunk!

Lettország a Baltikum büszkesége, de egy régi álom megvalósulása is lehet

Lettország geográfiai helyzete és az északi egzotikus nem-zetség küzdelmei, mindég is sokat foglalkoztattak. Alig voltEurópában még egy olyan elnyomott nép, mint a Lett nem-zet. Õseik valójában a vótok, lívek, tajmírok voltak, északeurópai nemzetségek. Ezekbõl született a mai lett nemzet.Erõsen kötõdnek a természethez, és nyugodt vérmérsékletükmellett, és számos idegen elnyomóik alatt, különleges kul-turális értékeket teremtettek, aminek végül is fennmaradá-sukat, és függetlenségüket köszönhetik, amit az európaiUnión belül, reméljük örökre biztosítottak maguknak.A hosszú olvasgatás, és figyelem tetõpontja egy személyeslátogatás volt, amely a meglévõ ismeretek mellett is, nem kismeglepetést tartogatott számomra. Kis fenntartással indultunk, mivel a volt Szovjetunió leigá-

zott tagállamáróllévén szó, a kö-zelmúlt diktatúraárnyéka még nemmúlhatott el egé-szen. Ez többé-kevésbé akkor voltérzékelhetõ, ami-kor az ország oroszkisebbségeivel ke-rült az ember kap-csolatba, vagy azokviselkedésérõl kel-lett meggyõzõdni.

Az ország lakosságának közel 32-33 % orosz nemzetségû. Mimagyarok jól ismerjük az elnyomás módszereit. HiszenErdélyben, a Vajdaságban, a Kárpátalján, de a felvidéken, ésa többi szomszédok által bekebelezett hazánk tájain is

ugyanez történt. Eza módszer sikere-sebbnek bizonyult,mint bármilyen ka-tonai megszállás.Ugyanis a katonaimegszállás alattiterületeket nagyigyekezettel bené-pesítették a meg-szállók nemzet-ségeivel, evvelhosszú idõre fe-szültségeket, el-

nyomást, és kulturális hanyatlást teremtve. Természetesen alehetõségekhez képest, az elnyomott nemzetek védekezésistratégiát hoztak létre. Gyakran, csendben, óvatosan,könynyezve, szeretve, és tisztelve saját õseiket. A túlerõvelszeben soha esélyük nem volt, legyen az a Lettek esetében anémet, svéd, lengyel, vagy orosz fennhatóság. Így a szorosnemzeti összetartozás, a kulturális értékek megõrzése, anyelvük használata, és a független jövõbe vetett hitükvezette õket függetlenség diadalához. A szovjet megszállásalatt a Szibériába elhurcoltak egyharmada élte át a kény-szermunkát. Ez nem egy hét próbát kiállt nemzet, hanem azévszázadok próbáját állta ki, amely sorsa folyamán kétszervolt rövid ideig független, de most harmadjára reméljük nem

lesz rövid lejáratúa függetlenség. Na, de térjünk azország jellegzetes-ségeire. LettországEurópa egyik rej-tett kincse. Az or-szág tele van kisközépkori város-kákkal, kastélyok-kal, múzeumok-kal, parkokkal,erõdök romjaival, palotákkal. Bármerre járunk, a népi hagyo-mányokkal, mes-terségekkel, kultúrával – és ezek elszántmegõrzésének hitével találkozunk. A Balti-tenger és aDaugava folyó a kezdet kezdetétõl fontossá tette a várost akereskedelem szempontjából. Az ország területe kétharmadahazánknak, de lakossága csak 2,439 millió. A fõvárosthárom német Brémai kereskedõ alapította, és neve Riga anémet Riegelbachból származik. A hivatalos nyelv 1871-ignémet volt, de német volt az író is Garlieb Helwig Merkel, akia XIX. század közepén elõször emelte fel a szavát a Lettnemzet függetlenségért. Riga a legtöbb európai városhoz közel van mind idõben,mind földrajzilag. Magán Rigán belül is minden egy kõha-jításnyira van – közvetlenül az Óváros mellett már a zöldparkokkal, új kerületekkel övezett Újváros található anagykörúttal. Riga az Art Nouveau fõvárosa. Nincs még egyilyen európai város, ahol ennyi, az Art Nouveau jegyébenemelt épület lenne. Csodával határos módon a háborúksorán nem pusztult el az Óváros. Itt akármerre nézünk, atörténelmi épületek valamelyikét – Katedrális, Szent PéterTemplom, Céhek Tere -, a volt Hanza-város egy-egy jelképétláthatjuk. Napjainkban új hotelek, modern irodaházak,barátságos éttermek, pazar boltok gazdagítják eme varázs-latos város képét. észak-Európa Párizsának is szokásnevezni. A történelem folyamán nem csak sok hatalomtörekedett befolyásra, gyakran elnyomásra, hanem sokkultúra is rányomta a városra a bélyegét.A lettek szerint, a kisebbségek túlnyomó része a városokbanél, és ma is az elnyomók viselkedését igyekszenek tanúsí-tani. Míg a lett egy békés, céltudatos, szorgalmas, tehetségesnemzet, addig az elnyomóik gyakran ennek az elõnyeitigyekeztek kihasználni. Riga régi városrésze, amely megle-põen tiszta és jól karban tartott, felveheti a versenyt mindennyugat-európai várossal. Légikikötõje 13 km-re a város-központtól, szinténEurópa egyik mo-dern létesítménye.A város szolgálta-tásai minden terü-leten a legmoder-nebbek közé sorol-hatók. Piaccsarno-kai ritkaságba me-nõ választékkal,h a l c s a r n o k k a lEurópa legnagyob-bjai között talál-

ható. A város turisztikai kultúrája igen magas szintenmûködik. A vendéglátásban rengeteg a fiatal, három, négynyelvet is beszélõ felszolgáló. A vendéglátásra a tisztaság, jóminõség, és barátságos kiszolgálás jellemzõ. Minden kíván-ságnak megfelelõ konyhával büszkélkednek, ahol nem csakízletesek, de a nagyon esztétikus tálalással is Európa legjob-bjai között kaphatnak helyet. Igazán vendégnek érezhetimagát a turista, nem csapják be, nem forró az étel, nem kellkét órát várni amíg kiszolgálják, nincs tele csonttal, vagyzsírral a tányér, és a WC-k, mosdó helyek is kulturáltak. Afigyelmesség mindenhol érezhetõ. Az ország belsejébe isutaztunk Siguldába, amit lett Svájcnak is neveznek, mertnemzeti parkjával sok szépet kínál a látogatónak. Azegyórás vonatozás alatt, bizony betekintettünk anyomorúságos szovjet múltba is. Számtalan romos,düledezõ, renoválatlan épületekben tengetik még ma is azéletüket. A megélhetés, orvosi ellátás, az idõsek számáramég rosszabb lett, és kevés a remény gyors javulásra. Sok arombadõlt, de amúgy is silány minõségben épült üzemmaradványa. Ennek ellenkezõje is lépten-nyomon tapasztal-ható. Modern, új termelõ egységek, csodálatos stílusbanépült új magánházak, és mind ez a múlt diktatúra mar-aványai mellett. Ennek ellenére gyorsan felzárkóztak a mod-ern élet feltételeihez. Ez úgy a közlekedés, mint minden-napok szükségletei területén megnyilvánul. Mindentelkövetnek a vendégek érdekében. Nem véletlenül lepte el a

várost, sõt az országot a rengeteg turista. Jönnek hajóval,repülõgépen, busszal, vonattal. A közlekedés infrastruktúrá-ja nagyon jónak mondható. Észak legnagyobb folyója, a Daugava szeli át a fõvárost,amit a lettek sorsuk folyójának neveznek. Érdemes egy más-félórás sétahajózást tenni, mert így látható igazán a városszép panorámája. A hajók zárt, és nyitott fedélzettel, ésutasellátó egységgel rendelkeznek. Az ilyen hajóutak, vagyvárosnézõ autóbusz-körutak kedvezõ áraikkal, és 6-7 nyelvközött választható elektromos kísérõ szöveggel csalogatják avendégeket.Gondolom ezek a tények egyre jobban arra engednekkövetkeztetni, hogy a kelet-európai kultúrát, nyugat-Euró-pában újra kell értékelni. Jó lenne, ha hasonló tapasztala-tokkal távoznának tõlünk is a vendégek, de azt hiszeme-területen nékünk még sok a hiányosságunk. Mi magunksem vagyunk a hazai eredményekkel megelégedve, de nem islehetünk. Egyre többen vannak köztünk, akik idegen orszá-gokban tapasztalhatják a vendéglátás, és amellett a közéletszokásait. Vannak ebben rossz tapasztalatok is szép szám-mal, de érdemes lenne a jókat haza hozni és azokból tanul-ni. Én részemrõl kellemesen csalódtam Lettországban, éskívánom ennek a minden próbát kiállt kis nemzetnek, hogyszabadságuk, függetlenségük most örök idõkre legyenérvényes, a jövõben egész Európa örömére és javára.

Pósz Péter

Az erdélyi testvértelepülés meghívásáraNyárádremetén járt a képviselõtestület egy cso-portja. A programok között a Csûrszínház elõadá-sait is láthatták.

Nyárádremetei kirándulás

Mikháza Csûrfesztivál

Örömteli meghívást kapott Mártély képviselõ testülete az er-délyi testvértelepülésünk önkormányzatától és a közelmúlt-ban alakult Dr. Nyulas Ferenc Egyesülettõl a július 1-3-a kö-zött megrendezett kulturális hétvégére. Ez idõ alatt tartjákaz erdélyi Mikházán a hagyományosnak tekinthetõCsûrfesztivál rendezvényét. Mikháza település beletartozikabba az öt kis-faluba, amelyek közös önkormányzatátNyárádremetén található. Megérkezésünkkor vendégszeretõ csoport fogadott minket.Várt bennünket Gál Lajos polgármester és Orbán Dezsõalpolgármester, valamint a kitûnõ ebédet fõzõ Major Tündi -aki a Dr. Nyulas Ferenc Egyesület elnöke - és Babuci néni aháziasz-szony. A vendéglátói körbe tartozott még MajorDénes, az ifjú iskolaigazgató, Bondor István és tanítónõfelesége Csilla, és Kovács Katica, valamint barátom BartusMihály. A hûvös szobában szinte felüdülés volt a pihenés,melyet a házigazdák a helyi pálinka és bor kóstoltatásávaltettek még emlékezetesebbé. Ebédünk háromfogásos volt,leves majd sültek és finom sütemény.A délutánt mindenki vendéglátó családja körében töltötte,bízva abban, hogy rövid alvással fel tudunk készülni az estiCsûrszínházi programra. Én kedves barátomnál Bartus Misinél és szüleinél (Misibácsi és Ibolya néni) kaptam szállást Nyárádköszvényesen.

Nagy várakozással léptem be a kapun, mert elõször jártamitt és az elsõ benyomás mindig maradandó élmény számom-ra. Nem csalódtam. Egyszerû, dolgos gazdálkodó emberekszépen virágozott, tiszta otthonában találtam magam, akikígy ismeretlenül is a legnagyobb szeretettel fogadtak. A cso-magok lepakolását követõen rövid sétát tettünk aköszvényesi utcákon. Megnéztük a helyi emlékmûvet éstemplomot és gyönyörködtünk a rengeteg székely kapucsodálatos faragásaiban.A Csûrfesztivál péntek esti programjaként a marosvásárhe-lyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának magyarszínészgárdája lépett fel. Ízes poénjaikon - melyeket olykorpolitikai és nemzetiségi témák is átitattak - harsányannevetett a díszes publikum. Igazi kuriózum volt számomra a„Mics”, ami rácson sütött helyi specialitás és mustárral,kenyérrel ízletes vacsora, valamint a csíki sör, ami nem

marad el a Magyarországon kapható söröktõl.Az éjszaka hazafelé vezetõ úton csupán két kóbor lóvaltalálkoztunk, de vendéglátóm megnyugtatott ez errefelétermészetes, mert a sátras cigányok gyakran így etetiklovaikat ingyen a közösbõl.A második nap sajnos az idõ elromlott és szakadó esõbenjártuk be a környék legfontosabb látnivalóit.Reggel a közös gyülekezés során szerencsém volt megtek-inteni vendéglátóink udvarát. Mindenütt nagy rend, tisz-taság fogadott és olyan barátságos vendégszeretet, amitmég itthon is ritkán tapasztalok. Nem feledem azt amosolyt és vendégmarasztaló kedvességet, amit MajorTündiéknél kaptam. Utunk legelõször Marosvásárhelyre vezetett. Ez igazi tu-rista-csalogató város. A valamikor szinte tisztánMagyarok lakta városban, már több a román nemzetiségûmint a magyar. De ezt egyáltalán nem éreztük, mertbárhova mentünk mindenütt nyelvünket beszélõ emberreltalálkoztunk. A város parkjai díszesen virágosak és aboltokban minden kapható. Itt a szombati nyitva tartásutolsó pillanataiban néztük meg a Teleki gróf által épít-tetett házat, melyben három igen nagyhírû kiállítás ishelyet kapott. Elsõként Bolyai Farkas és Bolyai Jánosmatematikusok termét tekintettük meg. A földünket

meghatározó tér és tulajdonságait leíró matematikaimeghatározások világhírû tudósai Õk. Ezután igazi orvosicsemegeként a XVI –XVIII. század magyar és külföldi gyó-gyítással foglalkozó könyveit lehetett a tárlókban meg-nézni. A kiállítások koronája a világhírû Teleki könyvtár.Teleki gróf javainak egy részét arra áldozta, hogy a világakkori tudományait magukba foglaló könyvek egy-egypéldányát megvásárolta. A könyvtár olyan érdekessége-ket tartalmaz, mint Pasteur és Newton könyvei, vagy azegyiptomi hieroglifákat magyarázó korabeli írások. A gróffelesége magyar nyelvû könyveket gyûjtött, így láthattunkegy az 1700-as évekbõl való kertészeti könyvet is. Ez agyûjtemény jelenleg a helyi román könyvtár fiók-könyvtáraként mûködik, minden támogatást nélkülözve,bár a román vezetõk büszkén mutatják, mint „saját”gyûjteményüket.Sajnos az esõ miatt a marosvásárhelyi várban nemtudtunk igazán szétnézni, de következõ látogatásunksorán ide is biztosan el fogunk jönni.Ha valaki szereti a halat, az ne hagyja ki a vármezõihalászcsárdát. Itt akár a saját horoggal kifogott pisztrán-

got is megsütik. A halakat helyben tenyésztõ cég és ahalászcsárdát üzemeltetõ vendéglõs méltán büszke lehetmagyar szakácsnõjére, aki a kukoricalisztbe forgatottpisztrángot úgy süti meg, hogy a vendégek kettesével, hár-masával veszik és citrommal, fokhagymás öntettelfogyasztják „kipukkadásig”.A hazaúton benéztünk Birtók Gyuri bácsiékhoz, aki azelmúlt választásokig Nyárádremete polgármestere volt. Makedves családjával kempinget üzemeltetnek, ahol festõikörnyezetben erdei tisztáson, patak parton fogadják a pihen-ni és üdülni vágyókat. Csûrfesztivál esti programját elmosta ugyan az esõ, de azódon kultúrház falai között bálra gyülekezett a nagyérdemû.Rövid elõkészület után fiatalok és idõsek együtt táncoltak ésénekeltek hajnalig. Vasárnap reggel korai indulást terveztünk, mert az utazáslegalább 9 órát vesz igénybe. A reggeli készülõdés és csomagolás után fájó szívvel búc-súztam a Bartus családtól, akik e rövid találkozás alatt olykedvesekké váltak számomra. Bátran állítom testvérfalunkNyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Deményháza ésVármezõ igazi kincs és minden ember, akit itt megismertem,elmélyítette az Erdélyi Magyarság iránt érzett szeretetemet. Mindannyian köszönjük a szíves vendéglátást és kívánjuk,mielõbb viszonozni tudjuk ezt itthon Mártélyon.

Búcsúzáskor azzal váltunk el, találkozzunk nálunk aKavalkádon.

Borsos József

ImpresszumSzerkeszti: Lupus Design Bt. Munkatársak: Farkas Zoltán szerkesztõ, Borsos József, Pósz Péter, Sajti Imréné, SándornéJános Mária, Zsótér Gábor, Balázs Jánosné tiszteletbeli munkatárs, az egykori mártélyi újság megálmodója, elindítója.

Szerkesztõség: Mártély, Tiszai u. 14. Tel: 228-556, E-mail: lupus@uze.net Kiadja: Mártély község Önkormányzata.Nyomdai elõkészítés: Tóth Zsolt. Nyomdai munkálatok: Szoliter Nyomda - Hódmezõvásárhely, Szabadság tér 73.

Közérdekû telefonszámok

Mentõ: 241-680 Közp. szám: 104Körzeti megbízott: (20) 2095-336Polgárõrség: 228-043Rendõrség Hmvhely: 246-266 Közp. szám: 107Tûzoltóság Hmvhely: 242-233 Közp. szám: 105

Polgármesteri Hivatal: 528-062Idõsek Klubja: 228-038

Iskola: 528-060Óvoda: 228-035

Anya- és Csecsemõvédõ Intézet: 228-450

Az egyházak híreiA római Katolikus Egyház vasárnaponkéntfél 12-kor várja a híveket községünktemplomába, ahol Seidl Ambrusplébános úr tart Szentmisét.

Vasárnaponként 11 órától Kocsis Tamásref. lelkész tart Istentiszteletet az imaházban,

melyre várják a gyülekezet tagjait.

ApróhírdetésekÁprilis 16-án ismét megnyi-tott, és eredeti minõségûMónus féle finomságokkalvárja vendégeit a Petõfi utcasarkán lévõ lángossütõ!

Benzines betonkeverõ bérel-hetõ. Kiskertek rotálását,kerítésoszlopok lefúrását,kerítések teljes körûkivitelezését vállalom.Ugyanitt gépi talajfúró bérel-hetõ. Tel.: (30) 265-2305

Favágást vállalok. Ugyanottgázpumpa eladó. Mártély,Béke u. 8. Mobil: (30) 621-6293.

Többféle ízletes mézfajtakapható. Petõfi u. 2.

Zippzárvarrás, ruhajavítást,alja felvarrást vállalok. Béké-si Sándorné. Mártély Kinizsiu. 17. sz. alatt. Tel: 228-161,(30) 462-7302. Ugyanott:(tartósítószer-mentes) savanyí-tott hasáb, és apró káposztafolyamatosan kapható - egésznap.

Beépített és hordozható cse-répkályhák átrakása, tisztítá-sa, javítása. Nagy Zsolt. Ér-deklõdni: a (70) 215-6023-asmobilszámon.

Akácméz van eladó. Ady E. u. 3.

Festést, mázolást, tapétá-zást, homlokzatfestést, szám-laképesen, referenciával, rövidhatáridõre, modern anya-gokkal, garanciával vállalok.Kis Zoltán Mártély, TáncsicsM. u. 8. Tel.: (70) 215-9749

HALÁLESET:Bali Jánosné Tiszai u. 8.

Hajdu Jánosné Községház u. 7.Erdei Bálintné Tanya: 111.Huszta Ferenc Fõ u. 64.

Anyakönyvi hírek

HÁZASSÁGKÖTÉS:Bánfi Szilvia és Szkurák László

Gulyás Edit és Annus Béla Róbert

Óvodaszünet

Az ÁMK Napköziotthonos Óvodája augusztus 1-tõlzárva tart. Gyerekeket szeptember 1-tõl várnak.

Zárva lesz a könyvtár

Az ÁMK Iskolai és Községi Könyvtára augusztus 1-jétõl augusztus 11-ig zárva tart. Nyitás augusztus 12-én pénteken.

Tanszergyûjtési akció

A FIDESZ MPSZ Csongrád Megyei Nõi Tagozata tansz-ergyûjtõ akciót szervez a nagycsaládoknak és a rás-zorulóknak. A tanszerek lehetnek: jó állapotú iskolatáska, tolltartó,írószerek, füzet- és tankönyvborító.A felajánlások keddenként az iskolában adhatók át 12óráig.

Örömhír

Mártély új háziorvosa Dr. Neu Klára 2005. július 14-énegészséges kislánynak adott életet. Klárika 3.300 gram-mal született. Mind a doktornõ, mind az új kisjövevény jó egészségnek örvendenek!

Az Idõsek Napközi Otthonának augusztusi pro-gramja:

4-5-én Térítési díjak befizetése.6-án Kavalkádi Felvonulás18 órától.

12-én és 26-án Fényterápia 9 órától.22-én Új kenyér ünnepe – bográcsos fõzés, tombola.24-én Ruhavásár 9 órától.

A klubban kedden, szerdán gyógymasszírozás, szerdadélelõtt kézimunka csoportfoglalkozás, hétfõn éscsütörtök délután az „Optimista Csoport” próbái.

Klubvezetõség